Adorjáni Zoltán

A therapeuták kontemplatív kegyessége

– doktori értekezés –

Rövid ismertetés

A Therapeuták kontemplatív kegyessége címû dolgozat egy egyiptomi kegyességi irányzatot kíván megismertetni. Errõl a kegyességi irányzatról Alexandriai Philón írt a De vita contemplativa – Az elmélkedõ életmódról címû munkájában. Az irányzatra vonatkozó közvetlen ismereteket csupán ez a mû szolgáltatja.

Az aszketikus therapeuták és therapeuta nõk fõ telepe Alexandria mellett, a Mareia tó környékén épült ki. Philón (aki a legtágabb behatárolás szerint Kr.e. 30 – Kr.u. 50 között élt) jól ismerte ennek a közösségnek felfogását és életvitelét. Kapcsolatban volt velük. A therapeuta férfiak és nõk lemondtak földi javaikról, elvonulnak a világtól, aszketikus szerzetesekként egyszerû házakban laknak; 6 napon át elmélkednek a szent iratok felett; a hetedik nap közös összejövetelre gyûlnek össze; kiemelkedõ az úgynevezett hétszer hetedik napi ünneplésük, amely átnyúlik az ötvenedik napba; ezen a napon tanítás hangzik el, himnuszokat énekelnek és táncolnak is.

A therapeuták kegyességi irányzata kevésbé ismert az esszénus mozgalom qumráni ágához képest. A qumráni esszénusok kutatása az elmúlt évtizedekben jelentõs mennyiségû irodalmat eredményezett. A therapeutákról szóló mû viszont alig-alig ismert, s Philón De vita contemplativa munkájáról még nem készült magyar fordítás. Általában alig olvashatunk philói mûvet magyarul. (Teljes egészében csupán De vita Mosis – Mózes élete Bollók János fordításában; Atlantisz Könyvkiadó 1997.) Ezért a dolgozat elsõdlegesen azt célozta meg, hogy magyar nyelven tegye hozzáférhetõvé a therapeutákról szóló philóni beszámolót. Továbbá: összeveti therapeutákról szóló könyvet Philónnak az esszénusokról írt egyéb szövegeivel; és végül belehelyezi a therapeutákat koruk tágabb környezetébe, és irányzatukat összeveti a qumráni közösséggel.

Philón mûveinek hosszú sorát többféleképpen szokták csoportosítani. A legegyszerûbb felosztás szerint az elsõ nagy csoportot az írásmagyarázói könyvek alkotják, a másodikat pedig filozófiai, illetve történeti-apologiai könyvei. Ezért a dolgozat I. része elõbb azt tisztázza, mi a helye a De vita contemplativa-nak Philón mûveinek sorában; valamint azt is, hogy e therapeutákról írt könyv témájában és apológiai célzatában együvé tartozik azzal a mûvel, amit Philón az esszénusokról írt, s aminek címe: Quod omnis probus liber sit – Aki igaz, az szabad is. Ehhez hátrébb egy függelék is tartozik (Alexandriai Philón mûvei), amely felsorolja Philón összes írását a közismertebb latin címekkel, s mellettük ott állnak a magyarra fordított címek, illetve az eredeti görög címek is. Az I. rész 1. fejezetében áll még a De vita contemplativa rövid ismertetése, illetve tartalmi felosztása.

Az I. rész 2. fejezete Alexandriai Philónt, a hellenista zsidót mutatja be. A fejezet nem csupán életrajzi vonatkozású adatokat sorol fel, hanem felvázolja azt a környezetet is, ahol Philón élt és munkálkodott. Ugyanis ez a környezet formálta a zsidó Philón gondolkodását és diaszpórai életmódját. De a környezet ugyanakkor hátteret szolgáltat ahhoz is, miért került a De vita contemplativa és a Quod omnis probus liber sit Philón apologetikus mûveinek sorába. Itt olvasható fordításban egy-egy részlet Philón Az egyes törvények – De specialibus legibus írásmagyarázati munkájának II. és III. könyvébõl. Ezek a részletek jól tükrözik, hogy Philón összeötvözte a filozófiát az ószövetségi teológiával. Érintem azt a kérdést is, hogy Philónra fõleg Platón, a pitagoreizmus és a sztoicizmus hatott. Így Philón tulajdonképpen vallásfilozófiát mûvelt; s ennek az ötvözetnek jellegzetes vonása az allegorikus írásmagyarázat.

Az I. rész 3. fejezetében áll a De vita contemplativa fordítása. A fordításnál párhuzamosan halad egymás mellett az eredeti görög szöveg és a magyar átültetés. A két szöveghez fûzött lábjegyzetek fordítási, szövegkritikai kérdéseket tisztáznak. Az antik szöveg filozófiai, vallástörténeti, kultúrtörténeti és zenetörténeti vonatkozású kérdéseit a fordítást követõ Magyarázó jegyzetek tárgyalják.

A dolgozat II. részének címe: A De vita contemplativa és a Quod omnis probus liber sit (Aki igaz, az szabad is) közötti hasonlóságok. A De vita contemplativa, melynek görög címében (Peri, bi,ou qewrhtikou/) egy kiegészítése is áll: i`ke,thj (oltalomért és tisztulásért esedezõ, oltalomkeresõ; imádó). A II. rész 1. fejezet azt vizsgálja, miképpen jelentkeznek a qerapeutai, (Istennek szolgáló, gyógyító, gyógyuló) és i`ke,thj (oltalomért és tisztulásért esedezõ, oltalomkeresõ; imádó) fogalmak Philón egyéb írásaiban. Kimutatja, hogy a két fogalom ismétlõdõ szinonimapárként jelentkezik Philónnál és kapcsolatban áll a papi életmóddal, Mózes és Áron szolgálatával, az Istennek tetszõ tökéletes (te,leioj) szolgálattal, életvitellel. Ez a papi jellegû életvitel a valódi istenszolgálat; minden másnál magasabb rendû, és a lehetõ legközvetlenebb közösséget jelenti Istennel. A i`ke,thj fogalma tehát jellemzi a therapeuták életvitelét: õk Isten közösségébe menekülve keresnek megtisztulást, lelki gyógyulást, éspedig kontemplációval és aszkézissel, és így a qerapeuth,j és i`ke,thj összecseng az esszénus névvel is, miként ezt a Vermes Géza szerinti etimológia is mutatja.[1]

A II. rész 2. fejezetében a Quod omnis probus liber sit 75–91 görög eredetije és annak magyar fordítása áll, szintén csak párhuzamos szövegekként. Ehhez két függelék tartozik. Az elsõ a Quod omnis probus liber sit 75–91 és a De vita contemplativa „szinopszisa”, amely azt kívánja szemléltetni, hogy az esszénus és therapeuta kegyességi irányzatról szóló beszámolók sok hasonlóságot mutatnak, s így a két irányzat egy mozgalom keretébe látszik tartozni. A második függelék Philón Pro Iudaeis defensio címû írása, szintén csak párhuzamosan szaladó görög szöveggel és a szerzõ magyar fordításával. E két szöveg és a De vita contempla­tiva közötti hasonlóságok is azt látszanak igazolni, hogy az esszénus és therapeuta kegyesség több rokon vonást is mutat.

A therapeuták és az esszénusok címû III. rész 1. fejezete arról szól: Kiknek tekintették a therapeutákat a qumráni iratok felfedezése elõtt? Milyen viták alakultak ki a különféle felfogások között? Itt olvashatunk a therapeuták kérdését érintõ korábbi irodalomról: a) A therapeuták Euszebiosz egyháztörténetében; Függelék: Euszebiosz feljegyzései Philónról és therapeutákról; b) A therapeuták Epiphaniosz püspök Panarion címû munkájában; c) A therapeuták Hieronymus: De viris illustribus címû munkájában; d) A therapeuták Szíriai Mikhael krónikájában; e) A reformációtól a XIX. század végéig; f) Paul Ernst Lucius: A therapeuták és helyük az aszkézis történetében; g) Moriz Friedländer: a therapeuták.)

Caesareai Eusebiosz (†340), Epiphaniosz (kb. 315–403) és Hieronymus (†420) a korai keresztyénség szerzeteseinek tekintette a therapeutákat. Ezt a szemléletet vette át a középkor. Fordulatot a reformáció kora hozott. A német lutheránus teológus, Martinus Chemnitius (Chemnitz; 1522–1586) azt bizonyította, hogy a Philón által bemutatott therapeuták kegyessége a zsidó és pogány tradíció jegyességét mutatja.[2] Joseph Justus Scaliger (1540–1609) a történész, filológus és a kronológia megalapozója azt a véleményt képviselte, hogy a therapeuta irányzatot zsidó szektának kell tekinteni.[3] A következõ századok során váltakozva nyilvánulnak meg a pro és contra vélemények.

A 19. században ismét felerõsödött azoknak a kutatóknak a pártja, amely a therapeutákat a keresztyénséggel hozták összefüggésbe, és még Philón szerzõsége is kérdésessé vált.[4] Paul Ernst Lucius 1879-ben írt könyve[5] újra felerõsítette Eusebios felfogását.

A XX. század fordulóján F. C. Conybeare írt választ Lucius könyvére,[6] és alapos vizsgálódással meggyõzõen bizonyította, hogy a De vita contemplativa Philón tollából származik; nyelvezete, szókincse és stílusjegyei philóniak, s a mûben kifejtett gondolatok is fellelhetõk Philón egyéb írásaiban. Hasonló véleményt képviselt Leopold Cohn és Paul Wendland a Philonis Alexandrini Opera Quae supersunt kiadói.

A XX. század elsõ felében a therapeutákat érintõ irodalom már világosabban tükrözi az esszénus és therapeuta rokonságot, s a qumráni felfedezések óta még több lehetõség nyílt a további kutatásra.

A dolgozat III. részének 2. fejezete (Esszénus törzs, kontemplatív ág) sorra veszi a therapeuták életvitelének jellemzõit és felsorakoztatja a therapeuta kegyesség és az esszénus mozgalom közötti hasonlóságok legfontosabb kérdésköreit. A szerzõ itt szemléltetni, hogy a therapeuta kegyesség az esszénus mozgalom egyiptomi, hellenista színezetû ága, és 12 pont alatt nyújtja az esszénus és therapeuta irányzatok összehasonlítását. Ezek a következõk: a) A therapeuták és esszénusok gyógyításai; b) A therapeuták és esszénusok vagyonhoz való viszonyulása; c) A therapeuták és esszénusok írástanulmányozása és elmélkedése; d) Imádság a therapeuták és esszénusok közösségében. Függelék: Néhány töredékben fennmaradt példa az esszénusok mindennapi imádságaiból; e) A therapeuták és esszénusok himnuszai; f) A therapeuták és esszénusok szombatnapi ünneplése; g) Nõtlenség és nõi papság; h) A therapeuták és esszénusok ruházata; i) Az ötvenedik napi ünneplés; j) Hierarchia és osztályok a therapeuták és esszénusok közösségében; k) Papi kegyesség; l) Az áldozatok spiritualizálása.

A III. rész utolsó, 3. fejezete a kutatás eredményét foglalja össze: a therapeuták kérdéskörének nincsen lényeges magyar nyelvû irodalma, s Philón munkáiból keveset lehet olvasni magyarul. A tézis hozzáférhetõvé teszi a magyar olvasók számára Philón therapeutákról és esszénusokról szóló írásait, betekintést nyújt Philón egyéb munkáinak rövidebb vagy hosszabb részleteibe azáltal, hogy ezeket is magyar fordításban közli; és megismerteti e kegyességi irányzat körül kialakult nézeteket. Philón közvetlen kapcsolatban lehetett az Alexandria mellett tanyázó therapeutákkal, sõt úgy tûnik, ez a kapcsolat több volt, mint puszta szimpátia. Ezt nem csak életrajzi vonatkozásúnak tekinthetõ sorai érzékeltetik (De specialibus legibus III,1–6), hanem maga a De vita contemplativa is, amelyet történetileg hitelesnek kell tekintenünk. Viszont a mû alapján lehetetlen megrajzolnunk a therapeuta közösségek létezésének történelmi térképét, s azt sem tudjuk meg, hogy milyen körülmények váltották ki megjelenésüket. (A De vita contemplativa 3. századi latin kézirata felett ez olvasható: Philonis Iudaei liber de statu Essaeorum, id est monachorum, qui temporibus Agrippae regis monasteria sibi fecerunt. Ez arra utal, hogy a therapeuták telepe már megvolt Kr. u. 40–44 között.) Homályban marad az is, hogy milyen kapcsolat létezett a palesztinai esszénusok és a therapeuták, illetve az egyiptomi zsidóság és a therapeuták között.

Az esszénusok és therapeuták irányzata több tekintetben is közel áll egymáshoz. De nem beszélhetünk a két irányzat azonosságáról, amennyiben közöttük eltérések is mutatkoznak. Viszont a qumráni esszénus és therapeuta irányzat közös gyökérbõl sarjad. A therapeuták közösségére úgy tekinthetünk, mint ami esszénus mozgalom egyiptomi ága. Fejlõdését meghatározta a hellén hatás. Olyan diaszpórai, zsidó és aszketikus szerzetes irányzat volt, amelyben fellelhetõk esszénus, pitagoreus, sztoikus és misztikus elemek.

Philón: De vita contemplativa. 65-66