Én élek, és ti is élni fogtok - Húsvéti konceptus

Ez a mondat Jézus búcsúbeszédének egy kis része. Maga Jézus beszédének célját is megfogalmazta. „Azért beszéltem ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot!” (Jn 16, 33) Ez ma is egy határozott és időszerű célirány. Békesség és bizalom! Ebbe az irányba mutatnak Jézusnak ezen szavai (is): „Én élek, és ti is élni fogtok.”A Jézusra vonatkozó mondatrész jelen idejű, a tanítványokra (ránk) vonatkozó pedig jövő idejű. Jézus feltámadásával azonban a ránk vonatkozó jövő már elkezdődött. Azért, mert Ő él, mi is élni fogunk! Azaz, élhetünk.

Jézus él! „Tudom, hogy Jézus él.” (457. ének) Húsvétkor még az ilyen énekek is másképpen hangzanak. Erőteljesebbek, mert éppen a húsvéti örömhírt visszhangozzák. Azt, amit az angyalok tettek közkinccsé, az üres sír mellett: „Mit keresitek a holtak közt az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott.” (Lk 24, 5b-6a) Jézus feltámadott! Jézus él! Így, felkiáltójellel, valóban győzelmi (öröm)hír. Jézus legyőzte a halált. „Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk.” (238, 2) Ezek már a megtalált békesség és bizalom visszhangjai. Jézus búcsúszavai elérték hát céljukat. Ezért „örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja!” (236. ének)

De, ha elmúlik az ünnep, vajon mi marad a húsvéti optimizmusból? De sokszor megbicsaklik a felkiáltójel. A terhek alatt meggörnyed, és kérdőjellé változik. És kérdőjellel már a Jézus él is másképpen hangzik. Él Jézus? A mondat többi része is más töltetet kap. Élünk? Élet az, amit élünk, vagy csak vegetálunk? Ezt ígérte Jézus búcsúbeszédében? Már közel 2000 esztendeje jó hírként hangzik és visszhangzik az élet ígérete, és nem csak húsvétkor. Ezt halljuk, de mit látunk? Látjuk, hogy Jézus hogyan szorul ki a köztudatból a 21. század vén Európájában. Tapasztaljuk, hogy hogyan jelentéktelenednek el a jézusi életeszmék, nem csak az európai törvényhozásban, hanem a közéletben is. Divatosabb hangoztatni, hogy "je suis Charlie"(én Charlie vagyok), mint azt láttatni, hogy "je suis chrétien" (én keresztyén vagyok)?! Itthon is efelé tartunk, mikor a Jézusról szóló tanítás már csak opcionális tárgy az iskolákban. Mi lett a Jéuzs él-ből az ünneptelen napokban, a templomokon kívül, ott ahol zajlik az élet?

Az lett, hogy: Jézus él. Így, egyszerűen, ponttal a végén. Így volt olvasható a közelmúltban egy politikai választási plakáton. Nem magyarul írva, hanem hollandul, Hollandiában, éppen a helyhatósági választások napján. Nem akárhol, hanem egy bevásárló központ parkolójában, ...és egy kukán. Megdöbbentő volt. (Nem hagyott békén a látvány. Visszamentem. Lefényképeztem. Mikor alaposabban szemügyre vettem, láttam, hogy...) Tőmondatunk része volt egy választási kampánynak. Az első benyomás azért volt a döbbeneté, mert nagybetűkkel az volt olvasható, hogy: Jézus, a legjobb választás. Egy szemétládán. Jelzésértékűnek tűnt Nyugat-Európára nézve. Sokan döntöttek ott már így. Jézust, a keresztyén értékekkel együtt a történelem szemétdombjára kívánták. És dobták is, azaz dobták volna.

De - és ez megnyugtató, biztató felismerés - van még más visszhangja is a Jézus él-nek. Két éve egy politikai párt (is) alakult ezen a néven. Egy 15 gyermekes holland parasztgazda a kezdeményezője. Programjuk figyelemre méltó. A jézusi életszabályokat kívánják követni. Egy igazságos társadalmat akarnak, nem tűrik az igazságtalanságot. Egy olyan párt kívánnak lenni, mely a polgárok érdekeit szolgálja, melyben a felebaráti szeretet alapszempont, és fontosabbak az emberek, mint a szabályokhoz való merev ragaszkodás. Hát ezt mi is felvállal(hat)juk, és nem csak választási-, hanem életprogramként is. Mert ez nem más, mint az aktuális (in actu) jelentése annak, hogy Jézus él. Ő él, ezért mi is éljünk, mert élhetünk! Minőségi életet, már most, azért, hogy az utolsó óra után is élhessük a krisztusi életet.

Erre biztassuk magunkat és egymást! (Ezt megtehetjük a bűbájos Márti dalával is.) „Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni az utolsó órában, mikor már mindent megbántam, ezerszer megbántam, oly sokáig vártam, hogy elmúlt az élet…kezdjetek el élni!”