Radics Antal SJ

 

jezsuita szerzetes és tanár, r. kat. plébános

Érkeserű, 1726. november 12. – Cseklész, 1773. szeptember 15.

 

Érkeserűi születésű jezsuita áldozópap és tanár, a bölcsészet doktora, később plébános. 1746-ban lép be a jezsuita rendbe. A Pázmány Péter psüpök által alapított nagyszombati jezsuita egyetemen előbb matematikát, Budán bölcsészetet (filozófiát), majd ismét Nagyszombaton egyház- és világtörténelmet tanított. 1769-ben világi pap: cseklészi plébános lett.

Jelentős tankönyvíró, különösen a (newtoni, ill. Roscovich-féle) fizika egyik jelentős, korai magyar képviselője. Tankönyveket, bevezetéseket írt még a természet-filozófia, a logika és a metafizika körében – többnyire latin nyelven.

Fontosabb művei: Institutiones physicae (Buda, 1766); Introductio in philosophiam naturalem (Buda, é.n.); Institutiones logicae & metaphysicae (Buda, 1766).

Egyházi írásai Loyolai Szent Ignác rendalapító életéről, Szűz Mária szentséges fogantatásáról jelentek meg

Magyarul megjelent írása: Szerencsés hadi esete Loyola szent Ignácznak, mellyet Jézus-társaságának nagyszombati akadémia templomában ... a megnevezett patriarkának ünnepe napján élő nyelvel hirdetett és azon universitásnak kivánságára nyomtatásban kibocsátott, Tyrnaviae, 1759.