Az előadás azt taglalja, mit jelent liturgusnak lenni a modern református egyházban, ahol Isten Igéjének elvárásai, a gyülekezet elvárásai valamint az emberi készségek és kompetenciák sokszor nem találkoznak, vagy nem egymással összhangban ki. A lelkipásztor sokszor találja magát kínos és kényelmetlen helyzetben, ha minden irányú elvárást magára nézve kötelezőnek tart. Milyen készségeket kell fejlesztenie és milyen kompetenciákat kell megszereznie a lelkésznek ahhoz, hogy „eredményes” liturgus lehessen, azaz hogy helyesen végezze a református egyházban az „élet istentiszteletét”.
Somfalvi Edit
Az előadás megközelítésében a tanítvánnyá létel és tanítvánnyá tétel egyidejű és egymást erősítő, vagy éppen kioltó feladatkör és folyamat. A lelkész nem tud nem példakép lenni. Élete vagy kívánatos és követendő példa, vagy langymeleg és elrettentő példa, de mindenképpen példa. Mihez kezd ezzel a létállapottal a lelkész? Hogyan tud felkészülni a „jópélda”-ságra. Melyek az eszközei, milyen segítséget talál könyvekben és emberekben ehhez? Egyértelmű-e a mérce, amihez fel kell nőnie, fel kell fejlődnie? Boldogulhat-e egyedül? Milyen emberi készségek és képességek segítik?
Napjaink egyik régóta tartó vitája az, hogy hány évesen konfirmáljanak fiataljaink. A nálunk előírt 13–14 éves kor sokak számára alkalmas (otthon van a fiatal a szülő családjában), de nem eredményes, mert gyakori a gyülekezetben aktív élet teljes elmaradása, a későbbi elviekben alkalmasabb, de nagy a veszélye, hogy ha nem konfirmál meg kamaszkorában, akkor fiatal felnőttként nem is fog. Mi a teendő?
Ez az előadás arra keresi a választ, hogy milyen szövegeket használunk hitvallástételre a Romániai Magyar Református Egyház liturgiájában, illetve azt vizsgálja, hogy azok valóban alkalmasok-e hitvallástételre? Műfaji és szövegelemzéssel vizsgáljuk meg a használatban levő „hitvallásokat” és megkeressük, melyek a liturgiába illő, műfaji és nyelvi követelményeknek egyaránt megfelelő hitvallási szövegek. A legelső keresztelési hitvallást a felnőtt keresztségben a püspök mondta, míg a keresztelendő csak ennyit: Hiszek.
Napjaink egyik régóta tartó vitája az, hogy hány évesen konfirmáljanak fiataljaink. A nálunk előírt 13–14 éves kor sokak számára alkalmas (otthon van a fiatal a szülő családjában), de nem eredményes, mert gyakori a gyülekezetben aktív élet teljes elmaradása, a későbbi elviekben alkalmasabb, de nagy a veszélye, hogy ha nem konfirmál meg kamaszkorában, akkor fiatal felnőttként nem is fog. Mi a teendő?
Oldalak
