Ami
Mátyás udvarát Európa-hírûvé
tette, az elsõsorban 4-5000 kötetet számláló
könyvtára, a Bibliotheca Corviniana. "Az Alpokon túli
Európában, tartalmi szempontból, hozzá hasonlítható
könyvtár sehol sem létezett. Jelentõsége
a magyar és a közép - európai mûvelõdés
történetében felbecsülhetetlen." - írja
Tarnóc Márton. A könyvtár máig fennmaradt
töredéke, 238 kötet, a világ különbözõ
múzeumaiban és könyvtáraiban található,
és közülük csupa 44 van Magyarországon. Ez
utóbbiak közé tartozik a Mátyás - Graduale,
mely 1933-ban került haza Bécsbõl ( jelenleg az Országos
Széchenyi Könyvtárban õrzik).
Páratlan értékét miniatúrái jelentik. Sajnos, az eredetileg négy kötetes mûnek csak a második kötete maradt fenn, mely a Húsvétvasárnap és Pünkösd utáni 23. vasárnap közötti Introitusokat tartalmazza, vagyis a Proprium de tempore II. részét.
Máig megválaszolatlan kérdés, hogy hol és ki(k) által történt a Graduale illuminálása. Két elmélet létezik: az egyik azt állítja, hogy a kötetet Budán, helyben mûködõ mesterek illuminálták flamand eredetû minták, elõképek alapján; a másik elmélet azt próbálja bizonyítani, hogy a Graduale teljes egészében flamand alkotás. Az igazságra talán sohasem derül fény, a flamand eredet azonban bizonyos.
A bemutatásra kerülõ kép a Pünkösd utáni 6. vasárnap Introitusának iniciáléja. ( Az Introdus : Dominus fortitudo plebis sue, et protector salutarium christi sui est; saluum fac populum tuum, Domine, et benedic hereditati tue, et rege eos usque in seculum.* Az Úr az õ népének erõssége és felkentjének megmentõ védelmezõje; mentsd meg népedet, Uram, és áldd meg örökségedet és kormányozd mindörökké. (/ Zsolt. 27 / )
Az iniciálé tulajdonképpen Szentháromság - ábrázolás; a XII. századtól ugyanis a keresztre feszített Krisztus szerepel az egyik legkedveltebb Szentháromság - ábrázolási típusban : felette helyezkedik el a Szentlélek - galamb és az Atyaisten. ( E típus kiemelkedõ példája Masaccio freskója a firenzei Santa Maria Novella templom északi oldalhajójának falán ).
A továbbiakban lássuk Soltész Zoltánné képértelmezését ( A Mátyás-Graduale, Bp.1980, 106.old.) :
"Ez a különös festmény a tipológia szellemében komponált, szimbolikus értelmû illusztráció. A középpontban felmagasodó Szentháromság - ábrázolás a keresztény tanítás szerint mutatja be az introitusban dicsõített Urat. Az ugyanott említett, oltalomért és útmutatásért esdeklõ népet a kereszt elõtt egybegyûlt kis csoport szemlélteti. Az elõtérben álló férfi viszont az ünnepi szentlecke eszméjének tolmácsolója. A lekció ugyanis Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelét ( 6, 8-11) idézve arról, szól, hogy az Úr Krisztus kereszthalálával szabadította meg az emberiséget az eredendõ bûntõl. Erre a tanításra emlékeztet a kereszt mellett álló férfi Krisztusa utaló gesztusa.
A bonyolult szimbolikájú kompozíció, nem a miniátor tudatos ikonográfiai megfontolásának eredménye; õsi típusa még a XIII. századba alakult ki. A Graduale e lapján azonban híven tolmácsolja a pünkösd utáni hatodik vasárnap eszmei mondanivalóját.
A jelenetet zöld alapra festett aranyos dekorációjú >D< iniciálé zárja magába. Az arisztikus színhatású keret mellett még szembetûnõbb a Kálvária-hegy sivárságára utaló, sziklás talajú színhely, amelynek középpontjában Krisztus keresztje áll, vízszintes szárán a Szentlelket jelképezõ galambbal. Kettõjük felett a kezét áldásra emelõ Atyaisten fél alakja nyugszik a felhõk között lebegõ aranypalota kör alakú bástyáján. Színpompás együttest alkot az élénk színû ruhákkal, palástokkal, változatosan jellemzett kis csoport az apró virágokkal ékes, zöld pázsit elõtt. Jobboldalt folyóval, sziklával, tornyokkal tagolt táj húzódik, s egy karcsú fa aranyos fényû lombkoronája rajzolódik ki a halványszürke égbolt elõtt."
