Idézetek

"A református mivolt egyben magyar mivoltot is jelent. A kettő olyan szoros kapcsolatban van egymással, mint a test és lélek az emberben, egyiknek léte a másik élete, az egyik megsemmisülése a másik halála." (Sass Kálmán)

"Igen, az iskola a templom előcsarnoka. Tudták azt nagyon jól eleink. Meg is építették az iskolát mindenfelé, sokszor hamarabb, mint a templomot. Református népünk ma is nagy szeretettel ragaszkodik felekezeti iskolájához, valahogy sejti, csak ott van igazi egyházi élet, ahol a felekezeti iskola a fundamentumot lerakta." (Sass Kálmán)

"Tömve volt mindig a templom, amikor Kálmán prédikált. Oly vakmerően prédikált, hogy több alkalommal megdöbbentem az olyan nyílt kijelentésein, hogy 'nem Hitler és nem Sztálin intézi a világ sorsát, hanem a magasságos mennybéli Úristen!' Az ilyen harsonást nem csoda, ha igyekeztek minél hamarabb elnémítani az ellenségek, akik pedig több oldalról támadtak reá, éppen azért, mert rendkívüli egyéniség volt. És igen szemet szúró helyen volt ez az Érmihályfalva." (Balaskó Vilmos)

"Nem féltem azoktól, a kik a testet ölik meg. Vallást tettem Rólad az emberek előtt, tégy most te is vallást énrólam angyalaid előtt! Összezúztad a pásztort és a nyájat, összezúztad a szántóvetőt és igavonóját. Tűz emésztette Libánon ciprusait, Básán tölgyeit. Hangzott a pásztorok jajja, mert elpusztult az ő büszkeségük. Hangzik az oroszlán ordítása, köztünk jár a halál. De Te azt mondtad nekem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat, és legeltettem leölésre szánt juhaidat, és választék magamnak pálcát és botot, melyet neveztem hűségnek és hitnek. Ha jónak tetszik néked, add meg az én bérem, mert az elveszettet megkerestem, a gyöngével törődtem, a megtépettet gyógyítottam, a gonosznak ellene mondtam. Bevittél a tűzbe, és megtisztítottál, mint aranyat, hogy segítségül hívjam a Te nevedet, és válaszolj: Népem ő. És mi mind ezt mondhassuk: Az Úr a mi Istenünk." (Sass Kálmán)

"Október 6-án, a mártírok napján,
Első a harmincegy között !
'Vezér' az érmellékiek seregében,
Harmincegyet gyűjtöttek össze tizenhárom helyett,
Harmincegyet, hogy közöttük lehessen ő,
Hogy bizonyíthassák, hogy serege volt,
Hogy egy elvesszen a harmincegy közül,
Bár mindegyik a maga vétkéért bűnhődött,
De mindegyikre jutott az "ártatlanok szenvedéséből",
De mindegyik vétkét ő reá veték,
Hogy ő legyen az egyetlen véres áldozat.
Az Érmellék szegény messiása!"
(Balaskó Vilmos)