Gen 1:1 Kezdetben, mikor Isten az eget és a földet megteremtette, Gen 1:2 a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a hullámár színén; és Isten szelleme ült a vizek színén. Gen 1:3 Mikor Isten mondta: Legyen világosság; világosság lett. Gen 1:4 És látta Isten a világosságot, hogy jó volt; és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. Gen 1:5 És nevezte Isten a világosságot napnak, és a sötétséget nevezte éjszakának. Aztán este lett, aztán reggel lett, egy nap. Gen 1:6 Mikor Isten mondta: Legyen mennyezet a vizek között, és legyen elválasztó víz és víz közt. Gen 1:7 És csinálta Isten a mennyezetet; és elválasztotta azokat a vizeket, melyek a mennyezeten alul vannak azoktól a vizektől, melyek a mennyezeten felül vannak; és úgy lett. Gen 1:8 És nevezte Isten a mennyezetet égnek. Aztán este lett, aztán reggel lett, második nap. Gen 1:9 Akkor azt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt való vizek egy helyre, és tűnjék elő a száraz; és úgy lett. Gen 1:10 És nevezte Isten a szárazat földnek; a vizek összegyülekezését pedig nevezte tengereknek; és látta Isten, hogy jó volt. Gen 1:11 És azt mondta Isten: Hajtson a föld zöldhajtást: maghozó füvet, gyümölcsfát, mely neme szerint való gyümölcsöt terem, amelyben a magja benne van a földön; és úgy lett. Gen 1:12 És hajtott a föld zöldhajtást, füvet, mely neme szerint való magot terem, és fát, mely olyan gyümölcsöt terem, melyben magja benne van neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt. Gen 1:13 Aztán este lett, aztán reggel lett, harmadik nap. Gen 1:14 Akkor azt mondta Isten: Legyenek világítók az ég mennyezetén, hogy elválasszák a napot az éjszakától, és legyenek jelekül és ünnepekül és napokul és esztendőkül. Gen 1:15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre; és úgy lett. Gen 1:16 És megcsinálta Isten a két nagy világítót: a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán; és a csillagokat. Gen 1:17 És az ég mennyezetére tette őket Isten, hogy világítsanak a földre. Gen 1:18 És uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől; és látta Isten, hogy jó volt. Gen 1:19 Aztán este lett, aztán reggel lett, negyedik nap. Gen 1:20 Akkor azt mondta Isten: Rajozzanak a vizek rajokat, élőlényeket; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. Gen 1:21 És megteremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket; és mindazokat a nyüzsgő élőlényeket, melyeket kirajzottak a vizek nemük szerint, és minden szárnyas madarat neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt. Gen 1:22 És megáldotta őket Isten mondván: Legyetek termékenyek és sokasodjatok, és töltsétek be a vizet a tengerekben, és a madár sokasodjék a földön. Gen 1:23 Aztán este lett, aztán reggel lett, ötödik nap. Gen 1:24 Akkor azt mondta Isten: Hozzon elő a föld élőlényt neme szerint, barmot és csúszómászót és vadállatot neme szerint; és úgy lett. Gen 1:25 És megalkotta Isten a vadállatot neme szerint és a barmot neme szerint és mindent, ami a földön csúszik-mászik neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt. Gen 1:26 És azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre, hozzánk hasonlót; és uralkodjanak a tenger halain és az ég madarain és a barmon és minden vadállaton és minden csúszómászón, mely a földön mászik. Gen 1:27 És megteremtette Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt, férfiúvá és nővé teremtette őket. Gen 1:28 És megáldotta őket Isten, és azt mondta nekik Isten: Legyetek termékenyek és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hódítsátok meg azt, és uralkodjatok a tenger halán és az ég madarán és minden állaton, mely a földön mászik. Gen 1:29 És azt mondta Isten: íme nektek adok minden maghozó füvet, mely az egész föld színén van, és mindazt a fát, amelyen magot magzó fagyümölcs van; nektek legyen eledelül. Gen 1:30 A föld minden vadjának pedig és az ég minden madarának és minden csúszómászónak a földön, amiben élő lélek van, minden fűlombot eledelül; és úgy lett. Gen 1:31 És látott Isten mindent, amit csinált, és íme nagyon jó volt. Aztán este lett, aztán reggel lett, hatodik nap. Gen 2:1 Így végeztetett el az ég és a föld, és egész seregük. Gen 2:2 Így végezte el Isten a hatodik napon munkáját, melyet csinált; és megszűnt a hetedik napon minden munkájától, melyet csinált. Gen 2:3 És megáldotta Isten a hetedik napot és szentté tette azt, mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet csinálva teremtett Isten. Gen 2:4 Ezek az égnek és a földnek teremtéskori történetei. Amely nap az Úr Isten földet és eget alkotott, Gen 2:5 még semmi mezei bokor nem volt a földön és semmi mezei fű nem sarjadzott még, mivelhogy nem adott esőt az Úr Isten a földre, és nem volt ember, hogy művelje a talajt. Gen 2:6 De egy vízár jött fel a földből, és megitatta a talaj egész színét. Gen 2:7 Akkor alakította az Úr Isten az embert a talajból vett porból és életleheletet fújt az orrába - így lett az ember élőlénnyé. Gen 2:8 Akkor egy kertet ültetett az Úr Isten Édenben keleten; és ott helyezte el az embert, akit alakított. Gen 2:9 És sarjasztott az Úr Isten a talajból mindenféle fát, ránézve kedveset, eledelre jót; és az élet fáját a kert közepén, és a jó és rossz tudásának fáját. Gen 2:10 És egy folyó jön ki Édenből, hogy megitassa a kertet; onnét pedig megoszlik és négy fővé lesz. Gen 2:11 Az egyiknek a neve Pison; ez az, amelyik körülveszi Havilá egész országát, ahol az arany van. Gen 2:12 És annak az országnak az aranya jó; ott van a bdellium és az ónix kő. Gen 2:13 És a másik folyó neve Gihon; ez az, amelyik körülveszi Kús egész országát. Gen 2:14 És a harmadik folyó neve Hiddékel; ez az, amelyik Assúrtól keletre folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. Gen 2:15 Akkor vette az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte őt, hogy művelje azt és őrizze azt. Gen 2:16 És ráparancsolt az Úr Isten az emberre, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. Gen 2:17 De a jó és rossz tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely nap eszel róla, meg kell halnod. Gen 2:18 Akkor azt mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki egy hozzá illő segítséget. Gen 2:19 És kialakította az Úr Isten a talajból a mezőnek minden állatát és az égnek minden madarát, és az emberhez vitte, hogy lássa, minek nevezi azt; és aminek éppen nevezi az ember azt az élőlényt, az legyen a neve. Gen 2:20 És az ember neveket mondott minden baromnak és az ég minden madarának és a mező minden állatának; de embernek való segítséget nem talált, mely hozzá illett volna. Gen 2:21 Akkor az Úr Isten mély álmot ejtett az emberre, és mikor elaludt, kivett egyet oldalbordái közül és húst zárt a helyébe. Gen 2:22 Az oldalbordát pedig, amit kivett az emberből, asszonnyá építette az Úr Isten, és az emberhez vitte. Gen 2:23 És az ember azt mondta: Ez már csont az én csontomból, És hús az én húsomból. Ennek a neve legyen asszony, Mert férfiból vétetett ez. Gen 2:24 Ezért elhagyja ember atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté. Gen 2:25 És mindketten mezítelenek voltak, az ember és felesége, de nem szégyellték magukat egymás előtt. Gen 3:1 A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden állatánál, melyet az Úr Isten alkotott, és azt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta Isten: Ne egyetek a kertnek egy fájáról se? Gen 3:2 Erre az asszony azt mondta a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Gen 3:3 Hanem annak a fának gyümölcséből, mely a kert közepén van, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is illessétek azt; nehogy meghaljatok. Gen 3:4 Akkor azt mondta a kígyó az asszonynak: Semmi esetre sem haltok meg. Gen 3:5 Hanem tudja Isten, hogy amely nap esztek belőle, felnyílnak szemeitek; és olyanok lesztek, mint Isten, jónak és rossznak tudói. Gen 3:6 És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre, és gyönyörűség az a szemnek, és kívánatos a fa a bölccsé lételre, és vett a gyümölcséből és evett; és adott vele levő férjének is, ő is evett. Gen 3:7 És felnyíltak mindkettőjüknek szemei, és megtudták, hogy mezítelenek. És fügefaleveleket varrtak össze, és kötényeket csináltak maguknak. Gen 3:8 Mikor aztán hallották az Úr Isten hangját amint a kertben járkált a nap szellőjén, elrejtőzött az ember és felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Gen 3:9 Az Úr Isten pedig kiáltott az embernek, és azt mondta neki: Hol vagy? Gen 3:10 És azt mondta: Hangodat hallottam a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és elrejtőztem. Gen 3:11 És azt mondta: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Nemde ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam neked, hogy ne egyél róla? Gen 3:12 És azt mondta az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, és ettem. Gen 3:13 Akkor azt mondta az Úr Isten az asszonynak: Mit csináltál? És azt mondta az asszony: A kígyó csalt meg engem, úgy ettem. Gen 3:14 Erre azt mondta az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt tetted, átkozott légy minden barom között és a mező minden állata között; hasadon járj, és port egyél életednek minden napján. Gen 3:15 És ellenségeskedést teszek közéd és az asszony közé, és a te magod közé és az ő magva közé; ő fejeden támad téged, te pedig sarkán támadod őt. Gen 3:16 Az asszonynak ezt mondta: Megsokasítván megsokasítom fájdalmadat és terhességedet, fájdalommal szülsz fiakat; és vágyakozásod lesz férjedre, és ő uralkodik rajtad. Gen 3:17 És Ádámnak ezt mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára és ettél arról a fáról, melyről megparancsoltam neked, mondván: Ne egyél arról; átkozott a talaj temiattad, vesződséggel élj belőle életednek minden napján. Gen 3:18 És tövist és bogáncskórót teremjen neked; és a mező füvét egyed. Gen 3:19 Orcád verítékével egyél kenyeret, míg visszatérsz a talajba, mert belőle vétettél; mert por vagy és ismét porrá kell lenned. Gen 3:20 És az ember Évának mondta feleségének nevét; mert ő lett anyja minden élőnek. Gen 3:21 Az Úr Isten pedig bőrköntösöket csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket. Gen 3:22 És azt mondta az Úr Isten: íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és rosszat tudás tekintetében; most tehát nehogy kinyújtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, és egyék és örökké éljen! Gen 3:23 És kiküldte őt az Úr Isten Éden kertjéből, hogy művelje azt a talajt, amelyből vétetett. Gen 3:24 Elűzte tehát az embert; és Éden kertjétől keletre telepítette le a Kerubokat és a forgó kard lángját az élet fájának útját őrizni. Gen 4:1 És az ember ismerte feleségét Évát; és terhessé lett és szülte Kaint, és azt mondta: Kaptam egy férfit az Úrral. Gen 4:2 És ismét szült, annak fivérét, Ábelt. És Ábel juhpásztor volt, Kain pedig földművelő. Gen 4:3 Mikor aztán napok múltán Kain áldozatot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből, Gen 4:4 és Ábel szintén vitt juhainak első fajzásából és azok kövéreiből, az Úr Ábelre és az ő áldozatára tekintett, Gen 4:5 Kainra pedig, az ő áldozatára nem tekintett. Nagy haragra lobbant ezért Kain, és leesett az arca. Gen 4:6 Akkor azt mondta az Úr Kainnak: Miért lobbantál haragra, és miért esett le arcod? Gen 4:7 Nemde, ha jól csinálod, [van] bocsánat, és ha nem jól csinálod, az ajtón bűn fekszik; és reád van vágya, és neked kell rajta úrrá lenned. Gen 4:8 És azt mondta Kain Ábel testvérének: Menjünk ki a mezőre. És történt, mikor a mezőn voltak, hogy Kain rátámadt fivérére, Ábelre, és megölte őt. Gen 4:9 Akkor azt mondta az Úr Kainnak: Hol van Ábel fivéred? És azt mondta: Nem tudom. Őrzője vagyok én fivéremnek? Gen 4:10 Akkor azt mondta: Mit csináltál? Hallga! Fivéred vére kiált hozzám a földből! Gen 4:11 Most azért átkozott légy te; távol attól a földtől, mely feltátotta száját, hogy fivéred vérét befogadja a te kezedből. Gen 4:12 Ha műveled a talajt, ne adja neked erejét ettől fogva; bujdosó és vándorló légy a földön. Gen 4:13 Erre azt mondta Kain az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, mintsem elhordozhatnám! Gen 4:14 Íme elűztél engem ma a művelhető föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm; és bujdosó és vándorló leszek a földön, és úgy lesz, hogy akárki rám bukkan, meg fog engem ölni. Gen 4:15 És azt mondta neki az Úr: Azért mindenki, aki Kaint megöli, hétszeresen lakol. És jelt tett az Úr Kainra, hogy meg ne ölje őt senki, aki rábukkan. Gen 4:16 Akkor kiment Kain az Úr színe elől; és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. Gen 4:17 És Kain ismerte feleségét az terhessé lett és szülte Hanokot; ő pedig várost épített, és annak a városnak a nevét a fia nevéről Hanoknak nevezte. Gen 4:18 Hanoknak pedig Irád született, és Irád Mehujáélt nemzette, és Mehujáél Metusáélt nemzette, és Metusáél Lámeket nemzette. Gen 4:19 És Lámek két feleséget vett magának: az egyiknek a neve Ádá, a másiknak a neve pedig Cilla volt. Gen 4:20 És Ádá Jábált szülte; ő volt a sátorban és barom mellett lakók atyja. Gen 4:21 Fivérének neve pedig Jubál volt; ő volt atyja mindazoknak, akik hárfával és síppal bánnak. Gen 4:22 És Cilla is szült, Tubal Kaint, minden réz- és vaskovács tanítóját; Tubal Kain nővére pedig Naamá volt. Gen 4:23 Akkor Lámek ezt mondta feleségeinek: Áda és Cilla hallgassatok szómra, Lámek feleségei figyeljetek mondásomra; Mert férfit ölök sebemért, és gyermeket kékfoltomért. Gen 4:24 Ha hétszeres bosszú jár Kainért; Akkor Lámekért hetvenhétszeres. Gen 4:25 Aztán Ádám megint ismerte feleségét, és az szült egy fiat, és annak nevét Sétnek nevezte; mert ültetett nekem Isten másik magot Ábel helyett, mivel őt megölte Kain. Gen 4:26 És Sétnek is született egy fia, annak nevét meg Énósnak nevezte; az kezdte az Úr nevét segítségül hívni. Gen 5:1 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amely nap Isten embert teremtett, Istenhez hasonlónak alkotta azt. Gen 5:2 Férfivá és asszonnyá teremtette őket; és megáldotta őket, és nevüket Embernek nevezte azon a napon, melyen megteremtettek. Gen 5:3 És mikor Ádám százharminc esztendőt élt, nemzett egy hozzá hasonlót, olyat, mint az ő képmása, és a nevét Sétnek nevezte. Gen 5:4 Sét nemzése után pedig nyolcszáz esztendőnyi napjai voltak Ádámnak; és nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:5 Így Ádám egész ideje, amit élt, kilencszázharminc esztendő volt; akkor meghalt. Gen 5:6 Mikor Sét százöt esztendőt élt, akkor nemzette Enóst. Gen 5:7 Enós nemzése után pedig nyolcszázhét esztendőt élt Sét, és nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:8 Így Sét egész ideje kilencszáztizenkét esztendő volt; akkor meghalt. Gen 5:9 Mikor Enós kilencven esztendőt élt, akkor nemzette Kénánt. Gen 5:10 Kénán nemzése után pedig nyolcszáztizenöt esztendőt élt Enós, és nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:11 Így Enós egész ideje kilencszázöt esztendő volt; akkor meghalt. Gen 5:12 Mikor Kénán hetven esztendőt élt, akkor nemzette Mahalalélt. Gen 5:13 Mahalalél nemzése után pedig nyolcszáznegyven esztendőt élt Kénán, és nemzett fiakat leányokat. Gen 5:14 Így Kénán egész ideje kilencszáztíz esztendő volt; akkor meghalt. Gen 5:15 Mikor Mahalalél hatvanöt esztendőt élt, akkor nemzette Járedet. Gen 5:16 Járed nemzése után pedig nyolcszázharminc esztendőt élt Mahalalél, és nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:17 Így Mahalalél egész ideje nyolcszázkilencvenöt esztendő volt; akkor meghalt. Gen 5:18 Mikor Járed százhatvankét esztendőt élt, akkor nemzette Énókot. Gen 5:19 Enók nemzése után pedig nyolcszáz esztendőt élt Járed, és nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:20 Így Járed egész ideje kilencszázhatvankét esztendő volt; akkor meghalt. Gen 5:21 Mikor Énók hatvanöt esztendőt élt, akkor nemzette Metusélahot. Gen 5:22 Metusélah nemzése után pedig háromszáz esztendeig járt az Istennel Énók, és nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:23 Így Énók egész ideje háromszázhatvanöt esztendő volt. Gen 5:24 És az Istennel járt Énók; aztán nem volt, mert Isten elragadta őt. Gen 5:25 Mikor Metusélah száznyolcvanhét esztendőt élt, akkor nemzette Lámeket. Gen 5:26 Lámek nemzése után pedig hétszáznyolcvankét esztendőt élt Metusélah, és nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:27 Így Metusélah egész ideje kilencszázhatvankilenc esztendő volt; akkor meghalt. Gen 5:28 Mikor Lámek száznyolcvankét esztendőt élt, akkor nemzett egy fiat. Gen 5:29 És annak nevét Noénak nevezte, mondván: Ez fog minket megvigasztalni munkánkban és kezeink fáradalmában a talaj miatt, melyet megátkozott az Úr. Gen 5:30 Noé nemzése után pedig ötszázkilencvenöt esztendőt élt Lámek, és nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:31 Így Lámek egész ideje hétszázhetvenhét esztendő volt; akkor meghalt. Gen 5:32 Mikor Noé ötszáz esztendőt élt, akkor nemzette Noé Sémet, Hámot és Jáfetet. Gen 6:1 És történt, hogy az ember elkezdett sokasodni a föld színén, és leányaik születtek nékik. Gen 6:2 Akkor az Isten fiai meglátták az ember leányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megszerettek. Gen 6:3 Akkor azt mondta az Úr: Ne tartson az én leheletem az emberben örökké, mivelhogy ő is test; hanem legyenek napjai százhúsz esztendők. Gen 6:4 Az óriások voltak a földön azokban a napokban, és azután is, mikor az Isten fiai bementek az ember lányaihoz és azok szültek nekik - ezek azok a hősök, akik ősidőktől voltak, a hírneves emberek. Gen 6:5 Akkor látta az Úr, hogy nagy lett az ember gonoszsága a földön; és szíve gondolatainak minden képzelme csak gonosz egész nap. Gen 6:6 És megbánta az Úr, hogy az embert megalkotta a földön, és fájlalta szívében. Gen 6:7 És azt mondta az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a föld színéről embertől baromig, csúszómászóig és az ég madaráig; mert megbántam, hogy alkottam őket. Gen 6:8 De Noé kegyelmet talált az Úr szemeiben. Gen 6:9 Ezek Noé történetei. Noé igaz, tökéletes férfiú volt kortársai között; az Istennel járt Noé. Gen 6:10 És három fiút nemzett Noé: Sémet, Hámot és Jáfetet. Gen 6:11 A föld pedig megromlott volt az Isten előtt, és tele volt a föld erőszakkal. Gen 6:12 És látta Isten a földet, és íme meg volt romolva, mert minden test megrontotta útját a földön. Gen 6:13 Akkor azt mondta Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mert megtelt tőlük a föld erőszakkal, és íme én elvesztem őket a földdel együtt. Gen 6:14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, csupa rekeszekkel csináld a bárkát; és szurkozd be azt belül és kívül szurokkal. Gen 6:15 És ekképpen csináld azt: háromszáz sing a bárka hossza, ötven sing a szélessége és harminc sing a magassága. Gen 6:16 Fénynyílást csinálj a bárkára, és egy singnyire fejezd be azt fölülről, és a bárka ajtaját az oldalára tedd; alsó, második és harmadik emeleti rekeszekkel csináld azt. Gen 6:17 Én pedig íme hozom az özönvizet a földre, elpusztítani minden testet, amelyben életnek lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, meghal. Gen 6:18 De teveled felállítom az én frigyemet, menj be azért a bárkába te és fiaid, és a te feleséged és fiaid feleségei veled. Gen 6:19 És mindenből, ami él, minden testből kettőt vígy be a bárkába, hogy életben tartsd magaddal; hím és nőstény legyen. Gen 6:20 A madárból neme szerint és a baromból neme szerint, mindenből, ami a földön csúszik-mászik, neme szerint; mindenből kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. Gen 6:21 Te pedig végy magadnak minden eledelből, melyet enni szoktak, és takarítsd be magadhoz, hogy legyen neked és nekik ételül. Gen 6:22 És megtette Noé; egészen úgy tett, amint Isten parancsolta neki. Gen 7:1 Akkor azt mondta az Úr Noénak: Menj be te és egész házad a bárkába, mert téged láttalak előttem igaznak ebben a nemzedékben. Gen 7:2 Minden baromból, amelyik tiszta, végy magadnak hetet-hetet, hímet és nőstényét; abból a baromból pedig, amelyik nem tiszta, kettőt, hímet és nőstényét. Gen 7:3 Az ég madarából is hetet-hetet, hímet és nőstényét; magot tartani életben az egész föld színén. Gen 7:4 Mert hét nap múlva már én esőt adok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet alkottam. Gen 7:5 És úgy tett Noé egészen, amint parancsolta neki az Úr. Gen 7:6 És Noé hatszáz éves volt, mikor az özönvíz a földön volt. Gen 7:7 És bement Noé és fiai és felesége és fiainak feleségei vele a bárkába; az özön vize elől. Gen 7:8 A tiszta baromból és abból a baromból, amelyik nem tiszta, és a madárból és mindenből, ami a földön csúszik-mászik, Gen 7:9 kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény; amint parancsolta Isten Noénak. Gen 7:10 És történt a hetedik napon, hogy az özönvíz a földön volt. Gen 7:11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján: ezen a napon felhasadt a nagy mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak. Gen 7:12 És az eső a földön volt negyven nap és negyven éjjel. Gen 7:13 Ugyanezen a napon ment be Noé és Sém és Hám és Jáfet, Noé fiai; és Noé felesége és fiainak három felesége velük a bárkába. Gen 7:14 Ők és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszómászó, mely a földön csúszik-mászik, az ő neme szerint, és minden repdeső az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas. És bementek Noéhoz a bárkába; Gen 7:15 kettő-kettő minden testből, melyben élet lehelete volt. Gen 7:16 És amelyek bementek, egy hím és egy nőstény mentek be minden testből, amint parancsolta neki Isten; és az Úr bezárt mögötte. Gen 7:17 Mikor az özön negyven napig volt a földön, úgy megnőtt a víz, hogy felvette a bárkát és az felemelkedett a földről. Gen 7:18 És a víz elhatalmasodott és nagyon megnőtt a földön; és a bárka járt a víz színén. Gen 7:19 Aztán a víz nagyon-nagyon elhatalmasodott a földön; és elboríttattak mind a magas hegyek, melyek az egész ég alatt vannak. Gen 7:20 Felettük tizenöt singre hatalmasodott el a víz, úgy boríttattak el a hegyek. Gen 7:21 És meghalt minden test, mely csúszott-mászott a földön, a madár és a barom és a vad és az az egész raj, mely a földön rajzott; és minden ember. Gen 7:22 Minden, aminek élet lelkének lehelete volt az orrában, a szárazföldön valók közül mind meghalt. Gen 7:23 És eltöröltetett egyáltalán minden állat, mely a föld színén volt, embertől baromig, csúszómászóig és az ég madaráig; és eltöröltettek a földről, és csak Noé maradt meg, és akik vele voltak a bárkában. Gen 7:24 Így elhatalmasodott a víz százötven napig. Gen 8:1 És megemlékezett Isten Noéról és mindarról a vadról, és mindarról a baromról, mely vele volt a bárkában; és szelet vitt át Isten a földön, és megapadt a víz. Gen 8:2 A mélység forrásai pedig és az ég csatornái bezárattak, és elállt az eső az égből. Gen 8:3 És visszatért a víz a földről folyton apadva, és százötven nap múlva elfogyott a víz. Gen 8:4 És a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megállott a bárka Ararát hegyein. Gen 8:5 A víz pedig folyton fogyott a tizedik hónapig; a tizedik hónapban, a hónap elsején meglátszottak a hegyek csúcsai. Gen 8:6 És történt negyven nap múlva, hogy Noé kinyitotta a bárka ablakát, melyet csinált volt. Gen 8:7 És elbocsátotta a hollót, és az kiment, elrepülve meg visszaszállva, míg a víz felszáradt a földről. Gen 8:8 Azután elbocsátotta a galambot magától, hogy lássa, vajon lefolyt-e a víz a talaj színéről. Gen 8:9 De a galamb nem talált nyughelyet lába talpának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta azt és bevitte azt magához a bárkába. Gen 8:10 Ezután várakozott még másik hét napig, akkor újból kibocsátotta a galambot a bárkából. Gen 8:11 És megjött hozzá a galamb estéli időre, és íme egy friss olajfa levél volt a szájában; és Noé tudta, hogy lefolyt a víz a földről. Gen 8:12 És várt még másik hét napot, és elbocsátotta a galambot, és az többet már nem tért vissza hozzá. Gen 8:13 És a hatszázegyedik esztendőben, az első hónap elsején történt, hogy felszáradt a víz a földről; és Noé elmozdította a bárka fedelét, és látta, hogy íme felszáradt a talaj felszíne. Gen 8:14 És a második hónapban, a hónap huszonhetedik napján felszáradt a föld. Gen 8:15 Akkor így szólt Isten Noénak, mondván: Gen 8:16 Jöjj ki a bárkából te és feleséged, és fiaid és fiaidnak feleségei veled. Gen 8:17 Minden vadat, mely veled van minden testből: a madarat és a barmot és mindazt a csúszómászót, ami a földön mászik, hozd ki magaddal; és rajozzanak a földön, és legyenek termékenyek és sokasodjanak a földön. Gen 8:18 És kijött Noé és fiai, és felesége és feleségének fiai vele. Gen 8:19 Minden vad, minden csúszómászó és minden madár, minden, ami a földön mászik, családja szerint jött ki a bárkából. Gen 8:20 És Noé oltárt épített az Úrnak; és vett minden tiszta baromból, és minden tiszta madárból, és áldozott égő áldozatot az oltáron. Gen 8:21 És megérezte az Úr a kedves illatot, és azt mondta az Úr az ő szívében: Többé nem átkozom már meg a talajt az emberért. Mivel az ember szívének képzelme gonosz ifjúságától fogva; és én többé már nem vesztek el minden élőt, mint ahogy tettem. Gen 8:22 Többé - míg a föld lesz - vetés és aratás, és hideg és meleg, és nyár és tél, és nap és éj meg nem szűnik. Gen 9:1 És megáldotta Isten Noét és fiait; és azt mondta nekik: Legyetek termékenyek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. Gen 9:2 És a tőletek való félelem és rettegés legyen a föld minden vadján és az ég minden madarán; mindenen, ami a földön mászik és a tenger minden halán; kezeitekbe vannak adva. Gen 9:3 Minden mozgó, ami élő, eledelül legyen nektek; mindent nektek adtam, mint zöld füvet. Gen 9:4 Csak olyan húst ne egyetek, melyben benne van lelke, ami a vére. Gen 9:5 A ti tulajdon véreteket pedig bizonyára megkeresem, minden állaton megkeresem azt. Az emberen is, egyikét a másikon, megkeresem az ember életét. Gen 9:6 Aki embervért ont, ember által ontassék ki annak vére; mert Isten saját képére alkotta az embert. Gen 9:7 Ti pedig legyetek termékenyek és sokasodjatok; rajozzatok a földön és sokasodjatok rajta. Gen 9:8 Akkor azt mondta Isten Noénak és vele levő fiainak, mondván: Gen 9:9 És én, íme felállítom szövetségemet veletek; és a ti magvatokkal tiutánatok. Gen 9:10 És minden élőlénnyel, mely veletek van, a madárral, a barommal és a föld minden vadával, mely veletek van; mindennel, ami kijött a bárkából, egyáltalán a föld minden vadjával. Gen 9:11 Felállítom pedig veletek szövetségemet, hogy többé egy test se irtassék ki az özönvíz által; és ne legyen többé özönvíz a föld elpusztítására. Gen 9:12 És azt mondta Isten: Ez legyen a szövetség jele, melyet én állítok közém és közétek és minden élő állat közé, mely veletek van örök nemzedékekre: Gen 9:13 ívemet a felhőbe teszem; legyen szövetség jelévé köztem és a föld között. Gen 9:14 És lesz, hogy mikor én felhőt gyűjtök a föld felett, és meglátszik az ív a felhőben, Gen 9:15 akkor megemlékszem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden élőlény között van minden testtel együtt, és nem lesz többé a víz özönné minden test elpusztítására. Gen 9:16 Így az ív a felhőben lesz, és én látni fogom azt, hogy emlékezzem arra, hogy örök szövetség van Isten között és minden élőlény között minden testtel együtt, mely a föld színén van. Gen 9:17 És azt mondta Isten Noénak: Ez a szövetség jele, melyet felállítottam köztem és minden test között, mely a földön van. Gen 9:18 És Noé fiai, akik a bárkából kijöttek, Sém, Hám és Jáfet voltak; Hám pedig Kanaán atyja. Gen 9:19 Ezek hárman a Noé fiai; és ezektől szóródott be az egész föld. Gen 9:20 És Noé, a földműves, elkezdett szőlőt ültetni. Gen 9:21 Aztán ivott a borból és megrészegedett, és meztelen volt sátra közepén. Gen 9:22 Hám pedig, Kanaán atyja, meglátta atyja meztelenségét; és megmondta két fivérének odakint. Gen 9:23 Akkor Sém és Jáfet fogták a ruhát és rátették kettejüknek vállára, és háttal mentek, úgy takarták be atyjuk meztelenségét; úgy, hogy arcuk hátra volt fordítva, és atyjuk meztelenségét nem látták. Gen 9:24 De mikor Noé felébredt mámorából, megtudta, mit tett vele legkisebb fia. Gen 9:25 Akkor azt mondta: Átkozott Kanaán; Utolsó szolgája legyen testvéreinek. Gen 9:26 Aztán ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene; És Kanaán szolgájuk legyen nekik. Gen 9:27 Terjessze ki Isten Jáfetet, És lakozzék Sém sátoraiban; Kanaán pedig legyen szolgájuk nekik. Gen 9:28 És Noé az özönvíz után háromszázötven esztendőt élt. Gen 9:29 És egész ideje Noénak kilencszázötven esztendő volt; akkor meghalt. Gen 10:1 És ezek a történetei Noé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek; nekik pedig az özönvíz után születtek fiaik. Gen 10:2 Jáfet fiai: Gómer és Mágóg és Madai és Jáván és Tubal és Mesek és Tírász. Gen 10:3 És Gómer fiai: Askenáz és Rifát és Togarmá. Gen 10:4 És Jáván fiai: Elisa és Társis; a kittimek és dodániak. Gen 10:5 Ezektől váltak szét a pogányok szigetei országaikban, ki-ki nyelve szerint; családjaik szerint, nemzeteikben. Gen 10:6 És Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kanaán. Gen 10:7 És Kús fiai: Szeba, Havilá, Szábtá, Raamá és Szabteká; és Raamá fiai Sebá és Dedán. Gen 10:8 És Kús fia volt Nimród; ő volt az első hatalmas ember a földön. Gen 10:9 Ő hatalmas vadász volt az úr előtt; azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Gen 10:10 Királyságának kezdete Bábel volt, és Erek és Akkád és Kalné; Sineár földjén. Gen 10:11 Ebből az országból vonult ki Asszíriába; és építette Ninivét és Rehobót-Irt és Kelaht Gen 10:12 és Reszent - Ninivé között és Kelah között ez az a nagy város. Gen 10:13 És Micraim volt atyja a lúdiaknak, anámiaknak, lehábiaknak, naftuhiaknak, Gen 10:14 patrusziaknak és kaszluhiaknak, ahonnét származnak a filiszteusok, és kaftoriaknak. Gen 10:15 És Kanaán fiai voltak: Cidon, az ő elsőszülötte, és Hét; Gen 10:16 továbbá a jebuszi, az emori és a girgási, Gen 10:17 a hivvi, az arki, és a szini, Gen 10:18 az arvádi, a cemári és a hamáti. Később szétszóródtak a kanaáni nemzetségek, Gen 10:19 úgy, hogy a kanaániak határa Cidontól Gerár felé Gázáig volt; Szodoma és Gomora és Admá és Ceboim felé Lesáig. Gen 10:20 Ezek Hám fiai nemzetségük és nyelvük szerint; országaikban és nemzeteikben. Gen 10:21 De Sémnek is születtek fiai, aki Eber minden fiának atyja és Jáfetnek legnagyobb testvére volt. Gen 10:22 Sém fiai: Elám, Assúr, Arpaksád, Lúd és Arám. Gen 10:23 És Arám fiai: Uc, Húl, Geter és Mas. Gen 10:24 És Arpaksád fia volt Selah, és Selah fia Eber. Gen 10:25 És Ebernek két fia született; az egyiknek a neve Peleg volt, mert az ő idejében oszlott meg a föld, fivérének a neve pedig Joktán. Gen 10:26 És Joktán fiai voltak Almodád, Selef, Hacarmávet és Jerah, Gen 10:27 Hadorám, Uzál és Diklá, Gen 10:28 Obál, Abimáél és Sebá, Gen 10:29 Ofir, Havilá és Jóbáb; mindezek Joktán fiai voltak. Gen 10:30 És lakhelyük Mésától fogva Széfár felé a Keleti hegyig volt. Gen 10:31 Ezek a Sém fiai nemzetségük és nyelvük szerint; országaikban nemzeteik szerint. Gen 10:32 Ezek Noé fiainak nemzetségei nemzeteikben való leszármazásuk szerint; és ezektől ágaztak el a nemzetek a földön az özönvíz után. Gen 11:1 És az egész föld egynyelvű volt és egybeszédű. Gen 11:2 És történt; mikor keleten vándoroltak, hogy találtak egy folyamvölgyet Sineár földjén, és ott telepedtek le. Gen 11:3 És azt mondták egymásnak: Nosza, vessünk vályogot, és égessük ki téglává; így lett nekik a vályog kővé, és a földszurok habarccsá. Gen 11:4 Akkor azt mondták: Nosza, építsünk magunknak várost és tornyot, hogy teteje az égbe érjen, és szerezzünk magunknak nevet; nehogy szétszóródjunk az egész föld színén. Gen 11:5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amit az ember fiai építettek. Gen 11:6 És azt mondta az Úr: íme egy egységes nép, és egy nyelve van mindnyájuknak, és ezzel kezdik dolgukat; most azért semmiben sem lesznek megakadályozva, aminek kivitelét elgondolják. Gen 11:7 Nosza szálljunk le és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét. Gen 11:8 És szétszórta az Úr őket onnét az egész föld színére; és megszűntek a várost építeni. Gen 11:9 Ezért nevezték a nevét Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész föld színére. Gen 11:10 Ezek Sém történetei. Sémnek százesztendős korában született Arpaksád két esztendővel az özönvíz után. Gen 11:11 És Arpaksád születése után ötszáz esztendőt élt Sém, és születtek neki fiai és leányai. Gen 11:12 És Arpaksád harmincöt esztendőt élt, akkor született Selah. Gen 11:13 És Selah születése után négyszázhárom esztendőt élt Arpaksád; és születtek neki fiai és leányai. Gen 11:14 És Selah harminc esztendőt élt, akkor született Eber. Gen 11:15 És Eber születése után négyszázhárom esztendőt élt Selah; és születtek fiai és leányai. Gen 11:16 Mikor Eber harmincnégy esztendőt élt, akkor született Peleg. Gen 11:17 És Peleg születése után négyszázharminc esztendőt élt Eber; és születtek fiai és leányai. Gen 11:18 Mikor Peleg harmincesztendős volt, akkor született Reú. Gen 11:19 És Reú születése után kétszázkilenc esztendőt élt Peleg; és születtek fiai és leányai. Gen 11:20 Mikor Reú harminckét esztendőt élt, akkor született Szerug. Gen 11:21 És Szerug születése után kétszázhét esztendőt élt Reú; és születtek fiai és leányai. Gen 11:22 Mikor Szerug harminc esztendőt élt, akkor született Náhor. Gen 11:23 És Náhor születése után kétszáz esztendőt élt Szerug; és születtek fiai és leányai. Gen 11:24 Mikor Náhor huszonkilenc esztendőt élt, akkor született Terah. Gen 11:25 És Terah születése után száztizenkilenc esztendőt élt Náhor; és születtek fiai és leányai. Gen 11:26 Mikor Terah hetvenesztendős volt, akkor született Ábrám, Náhor és Hárán. Gen 11:27 És ezek Terah történetei. Terah fia volt Ábrám, Náhor és Hárán; és Hárán fia Lót. Gen 11:28 De Hárán meghalt atyjának, Terahnak szeme előtt születése földjén, a káldeai Urban. Gen 11:29 Ábrám és Náhor pedig vett magának feleséget; Ábrám feleségének neve volt Szárai, Náhor feleségének neve pedig Milká, Háránnak, a Milká és Jiszká atyjának leánya. Gen 11:30 És Szárai meddő volt; nem volt neki gyermeke. Gen 11:31 És Terah vette fiát Ábrámot és Lótot, Hárán fiát, az ő unokáját, és menyét, Szárait, fiának, Ábrámnak feleségét; és kivitte őket a káldeai Urból, hogy Kanaán országába menjenek, el is jutottak Háránig, és ott letelepedtek. Gen 11:32 Mikor Terah napjai kétszázöt esztendőt értek, meghalt Terah Háránban. Gen 12:1 Akkor azt mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki hazádból és rokonságodból és atyád házából arra a földre, melyet mutatok neked. Gen 12:2 És nagy néppé teszlek téged és megáldalak téged, és naggyá teszem nevedet; és áldássá leszel. Gen 12:3 És megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz, és meg fognak áldatni benned a föld minden nemzetségei. Gen 12:4 És elment Ábrám, amiképpen az Úr szólt neki; elment vele Lót is. Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból. Gen 12:5 És vette Ábrám feleségét, Szárait, és Lótot, fivére fiát, és minden vagyonukat, amit gyűjtöttek, és a lelkeket, akiket Háránban szereztek; és kivonultak, hogy Kanaán földjére menjenek. Gen 12:6 És mikor Kanaán földjére érkeztek, keresztülment Ábrám az országon a sikemi helyig, a jós cserfáig; a kanaáni pedig akkor az országban volt. Gen 12:7 És megjelent az Úr Ábrámnak, és szólt: A te magodnak adom ezt az országot. És egy oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. Gen 12:8 Aztán tovább költözött onnét a hegyre, Bétéltől keletre, és felvonta sátorát; Bétél nyugatra volt és Áj keletre, ott épített oltárt az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. Gen 12:9 Így vándorolt Ábrám, folyton tovább menve a Délvidékre. Gen 12:10 Mikor egyszer éhség volt az országban; Ábrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nehéz volt az éhség az országban. Gen 12:11 És történt, hogy mikor közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, azt mondta feleségének, Szárainak: íme tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. Gen 12:12 Megeshetik azért, ha meglátnak téged az egyiptomiak, hogy azt mondják: Felesége ez, és megölnek engem, téged pedig életben tartanak. Gen 12:13 Mondd hát, hogy nővérem vagy, hogy jól legyen dolgom teéretted, és lelkem éljen temiattad. Gen 12:14 És történt, hogy amint bement Ábrám Egyiptomba, meglátták az egyiptomiak az asszonyt, hogy nagyon szép. Gen 12:15 És mikor meglátták őt Faraó főemberei, dicsérték őt Faraónak, és elvitték az asszonyt Faraó házába. Gen 12:16 Ábrámmal pedig jól tett érette, és lettek neki juhai és marhái és szamarai és szolgái és szolgálóleányai és nőstényszamarai és tevéi. Gen 12:17 De megverte az Úr Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért. Gen 12:18 Akkor hívatta Faraó Ábrámot és azt mondta: Mit csináltál velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a te feleséged? Gen 12:19 Miért mondtad: Nővérem ő, úgyhogy én őt feleségül vettem? Most hát itt a feleséged, vedd és eredj! Gen 12:20 És embereket rendelt mellé Faraó; és elkísérték őt és feleségét és mindenét, amije volt. Gen 13:1 És feljött Ábrám, ő és felesége, és mindene, amije volt, Lót is vele jött a Délvidékre. Gen 13:2 És Ábrám igen gazdag volt baromban, ezüstben és aranyban. Gen 13:3 És ment menetenként a Délvidékről Bétélig, addig a helyig, ahol először volt sátora Bétél között és Áj között, Gen 13:4 annak az oltárnak a helyéig, melyet ott először csinált; és segítségül hívta ott Ábrám az Úr nevét. Gen 13:5 De Lótnak is, aki Ábrámmal ment, voltak juhai és ökrei és sátrai. Gen 13:6 És nem bírta el őket a föld, hogy együtt lakjanak, mert vagyonuk sok volt, és nem lehetett együtt lakniuk. Gen 13:7 És versengés támadt Ábrám barompásztorai közt és Lót barompásztorai közt. És a kanaáni és a perizei akkor az országban lakott. Gen 13:8 Akkor azt mondta Ábrám Lótnak: Ne legyen, kérlek, versengés köztem és közted, és az én pásztoraim között és a te pásztoraid között; hiszen atyafiak vagyunk mi. Gen 13:9 Nemde az egész föld előtted van, válj el, kérlek, éntőlem: ha te balra, akkor én jobbra megyek, és ha te jobbra, én balra megyek. Gen 13:10 És Lót felemelte szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész öntözött föld volt. Mielőtt elpusztította az Úr Szodomát és Gomorát, olyan volt, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje Cóár felé. Gen 13:11 És Lót a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé; és így elváltak egymástól. Gen 13:12 Ábrám lakott Kanaán földjén; Lót pedig a Környék városaiban lakott, és Szodomáig sátorozott. Gen 13:13 Szodoma emberei pedig gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt nagyon. Gen 13:14 Az Úr pedig azt mondta Ábrámnak, miután elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, amelyen vagy, északra és délre és keletre és nyugatra. Gen 13:15 Mert azt az egész földet, amelyet látsz, neked adom; és a te magodnak örökre. Gen 13:16 És olyanná teszem a te magodat, mint a föld pora; úgyhogy ha valaki meg tudja olvasni a föld porát, a te magodat is meg lehet olvasni. Gen 13:17 Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt. Gen 13:18 Így sátorozott Ábrám, és ment és letelepedett Mamré tölgyesében, mely Hebronban van; és épített ott oltárt az Úrnak. Gen 14:1 Történt pedig Amráfelnek, Sineár királyának, Arióknak, Ellászár királyanak, Kedorláomernek, Elám királyának, és Tidálnak, Gójim királyának napjaiban, Gen 14:2 hogy ők háborút indítottak Bera ellen, Szodoma királya ellen, és Birsa ellen, Gomora királya ellen, Sináb, Admá királya ellen, és Seméber, Ceboim királya ellen, és Bela, azaz Cóár királya ellen. Gen 14:3 Mindezek együtt mentek a Sziddim völgyébe; ez a Sóstenger. Gen 14:4 Tizenkét esztendeig szolgálták Kedorláomert; és a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. Gen 14:5 A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Kedorláomer és a vele levő királyok, és megverték a ráfákat Asterót Karnajimban és a zúzokat Hámban, és az, émieket Kirjátajim síkságán, Gen 14:6 és a horiakat Széiren, az ő hegyükön; Él-Páránig, mely a puszta mellett van. Gen 14:7 Akkor megfordultak és En-Mispátba mentek, ez Kádes, és megverték az amálekiek egész mezejét; és az emoriakat is, akik Hacacon-Támárban laktak. Gen 14:8 Akkor kivonult Szodoma királya és Gomora királya és Admá királya és Ceboim királya és Bela, azaz Cóár királya. És hadi rendbe álltak fel ellenük a Sziddim völgyében Gen 14:9 Kedorláomer ellen, Elám királya ellen, és Tidál ellen, Gójim királya ellen, és Amrá-fel ellen, Sineár királya ellen, és Ariók ellen,Ellászár királya ellen; négy király az öt ellen. Gen 14:10 A Sziddim völgye pedig csupa földszurok verem volt, és mikor Szodoma és Gomora királya megfutamodott, beleesett; a többiek pedig hegynek futottak. Gen 14:11 Akkor elvették Szodoma és Gomora minden vagyonát, és minden eleségüket, és elmentek. Gen 14:12 Aztán elvették Lótot és vagyonát, Ábrám fivérének fiát, és elmentek - ő ugyanis Szodomában lakott. Gen 14:13 És jött a menekült és elmondta a héber Ábrámnak, aki az emori Mamrénak, Eskol fivérének és Anér fivérének tölgyesében lakott, ők pedig szövetségesei voltak Ábrámnak. Gen 14:14 Mikor Ábrám hallotta, hogy fogságra vitetett atyjafia; hát kivonultatta megbízható embereit, akik házában születtek, háromszáztizennyolcat, és utánuk rohant Dánig. Gen 14:15 És betolakodott rájuk éjszaka, ő és szolgái, és megverte őket, és üldözte őket Hobáig, mely Damaszkusztól balra van. Gen 14:16 És visszahozta az egész vagyont; és Lótot is, az ő atyjafiát és vagyonát is visszahozta, és az asszonyokat is, és a népet. Gen 14:17 És Szodoma királya kiment elébe, miután visszatért Kedorláomernek és a vele levő királyoknak megveréséből Sávé völgyébe, ami a Királyvölgye. Gen 14:18 Malkicedek pedig, Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki. És ő a magasságos Isten papja volt, Gen 14:19 és megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott legyen Ábrám a magasságos Istentől, Égnek és földnek teremtőjétől. Gen 14:20 És áldott legyen a magasságos Isten, Aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből. Gen 14:21 Szodoma királya pedig azt mondta Ábrámnak: Add nekem a személyeket, a vagyont pedig vedd magadnak. Gen 14:22 Erre azt mondta Ábrám Szodoma királyának: Felemelem kezemet az Úrhoz, a magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez, Gen 14:23 hogy én egy fonalszáltól egy sarukötőig egyáltalán semmit sem veszek el abból, ami a tied; hogy ne mondhasd: Én gazdagítottam meg Ábrámot. Gen 14:24 Magamnak semmit, csak azt, amit az ifjak megettek, és azoknak a férfiaknak a részét, akik velem jöttek: Anér, Eskol és Mamré, ők vegyék ki részüket. Gen 15:1 Ezek után a dolgok után lett az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám, én pajzsod vagyok neked, jutalmad igen nagy lesz. Gen 15:2 Erre azt mondta Ábrám: Úr, uram, mit adnál nekem, holott én gyermektelenül megyek el; és házam örököse az Damaszkusz, Eliézer. Gen 15:3 És ezt mondta Ábrám: íme nekem nem adtál magot; és íme háznépem egyik fia örököl utánam. Gen 15:4 De íme az Úr szava lett hozzá, mondván: Nem az örököl utánad, hanem az, aki a te ágyékodból származik, az örököl utánad. Gen 15:5 És kivitte őt a szabadba, és azt mondta: Tekints az égre és olvasd meg a csillagokat, ha meg tudod őket olvasni; és azt mondta neki: így lesz a te magod. Gen 15:6 És hitt az Urban; és azt beszámította neki igazságul. Gen 15:7 És azt mondta néki: Én vagyok az Úr, aki téged kihoztalak a káldeai Urból, hogy neked adjam ezt az országot, hogy birtokba vedd azt. Gen 15:8 Erre azt mondta: Úr, uram, miről tudom meg, hogy birtokba fogom venni? Gen 15:9 És azt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt és egy háromesztendős kecskét és egy háromesztendős kost és egy gerlét meg egy alambfiat. Gen 15:10 És elvitte neki mindezeket, és szétvágta őket középen, és egyik darabot a másikkal szemben helyezte; de a madarakat nem vágta szét. Gen 15:11 És mikor a ragadozók lecsaptak a hullákra, Ábrám elhessegette őket. Gen 15:12 És mikor a nap lemenőben volt, mély álom esett Ábrámra; és íme nagy rémület, sötétség esett reá. Gen 15:13 Akkor azt mondta Ábrámnak: Tudván tudd meg, hogy jövevény lesz magod oly országban, mely nem az övé, és szolgálják azokat és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. Gen 15:14 De azt a népet is, amelyet szolgálni fognak, megítélem én; és azután kijönnek nagy vagyonnal. Gen 15:15 Te pedig elmégy atyáidhoz békével, és eltemetettel jó vénségben. Gen 15:16 És negyedik nemzedékül térnek vissza ide, mert nem teljes az emoriak bűne idáig. Gen 15:17 És mikor a nap leszállt és sűrű sötétség lett, ihol egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, mely átment ezek között a darabok között. Gen 15:18 Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt az országot Egyiptom folyójától a nagy folyóig, Eufrátesz folyójáig, Gen 15:19 a kénieket és a kenizzieket és a kadmoniakat, Gen 15:20 és a hittieket és a perizzieket és a ráfákat, Gen 15:21 és az emoriakat és a kanaániakat és a girgásiakat és a jebusziakat. Gen 16:1 És Szárai, Ábrám felesége, nem szült neki; de volt neki egy egyiptomi szolgálója, a neve Hágár. Gen 16:2 És azt mondta Szárai Ábrámnak: íme elzárt engem az Úr a szüléstől, menj be hát szolgálómhoz, talán megépülök tőle; és hallgatott Ábrám Szárai szavára. Gen 16:3 És Szárai, Ábrám felesége vette az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám Kanaán földjén lakott, és odaadta őt feleségül Ábrámnak, az ő férjének. Gen 16:4 És bement Hágárhoz és az másállapotba jutott. És mikor látta, hogy másállapotban van, úrnőjének nem volt előtte becsülete. Gen 16:5 És Szárai azt mondta Ábrámnak: Az én bántódásom reád szálljon! Én adtam öledbe szolgálómat, és mikor látja, hogy teherbe esett, nincs becsületem előtte; ítéljen az Úr köztem és közted. Gen 16:6 Ábrám pedig azt mondta Szárainak: íme szolgálód a kezedben van, tégy vele, amint tetszik. Akkor nyomorgatta azt Szárai, és elfutott előle. Gen 16:7 És az Úr angyala egy vízforrásnál találta meg őt a pusztában, annál a forrásnál, mely a súri úton van. Gen 16:8 És azt mondta: Hágár, Szárai szolgálója, honnét jöttél és hová mégy? Es azt mondta: Szárai elől, az én úrnőm elől futok én. Gen 16:9 Akkor azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázd meg magadat kezei alatt. Gen 16:10 És azt mondta neki az Úr angyala: Megsokasítván megsokasítom a te magodat úgy, hogy nem lesz megolvasható a sokaság miatt. Gen 16:11 És azt mondta neki az Úr angyala: íme te terhes vagy, és fiat fogsz szülni, és a nevét nevezd Ismáélnek, mert hallgatott Isten a te nyomorúságodra. Gen 16:12 Az pedig egy ember-vadszamár lesz, keze mindenki ellen és mindenki keze ő ellene, és minden testvérének föléje ül. Gen 16:13 És így nevezte az Úr nevét, aki vele beszélt: Te látás Istene vagy. Mert azt mondta: Nemde itt is utánanéztem annak, aki engem látott? Gen 16:14 Ezért nevezik azt a kutat Elő Látóm Kútjának. Íme Kádes és Bered között van. Gen 16:15 És Hágár egy fiút szült Ábrámnak, és Ábrám Ismáélnek nevezte fiának nevét, akit Hágár szült. Gen 16:16 Ábrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, mikor Hágár Ismáélt szülte Ábrámnak. Gen 17:1 Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent az Úr Ábrámnak és azt mondta neki: Én vagyok Isten, Mindenható, járj énelőttem, és tökéletes leszel. Gen 17:2 És szövetségemet felállítom köztem és közted, és megsokasítlak téged nagyon-nagyon. Gen 17:3 Akkor Ábrám arcra esett, és így beszélt vele Isten: Gen 17:4 Én, az én szövetségem veled, íme nemzetek sokaságának atyjává leszel. Gen 17:5 Ne is neveztessék többé a neved Ábrámnak, hanem legyen a neved Ábrahám, mert nemzetek sokaságának atyjává teszlek téged. Gen 17:6 És termékennyé teszlek téged nagyon-nagyon, és nemzetekké teszlek téged, és királyok fognak tőled származni. Gen 17:7 És felállítom szövetségemet köztem és közted, és a te magod közt teutánad nemzedékről nemzedékre örök szövetségül, Isteneddé lévén neked és utánad a te magodnak. Gen 17:8 És neked adom, és utánad a te magodnak azt a földet, melyen jövevény vagy, Kanaán egész földjét örök birtokul, és Istenük leszek nekik. Gen 17:9 És azt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizd, te és utánad a te magod nemzedékről nemzedékre. Gen 17:10 Ez az én szövetségem, melyet megőrizzetek köztem és köztetek, és utánad a te magod közt: metéltessék körül köztetek minden férfi nemen lévő. Gen 17:11 Metéltessetek pedig körül előbőrötök testén, és ez legyen szövetségjelül köztem és köztetek. Gen 17:12 Nyolcadnapos korában azért körülmetéltessék köztetek minden férfi nemen lévő nemzedékről nemzedékre, akár háznál született, akár bármely idegentől pénzen vett, aki nem a te magodból való. Gen 17:13 Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; így legyen az én szövetségem a ti testeteken örök szövetségül. Gen 17:14 Egy körülmetéletlen pedig, olyan férfi nemen lévő, aki nem metéltetett körül előbőrének testén, az a lélek irtassék ki népei közül, mert megtörte az én szövetségemet. Gen 17:15 És azt mondta Isten Ábrahámnak: Feleségednek, Szárainak nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. Gen 17:16 És megáldom őt, és fiút is adok neked tőle, és megáldom őt és nemzetekké lesz, népek királyai tőle lesznek. Gen 17:17 Akkor Ábrahám arcra esett és kacagott, és azt mondta magában: Vajon egy százesztendősnek lehet-e gyermeke, és vajon Sára, a kilencvenesztendős, szülhet-e? Gen 17:18 És azt mondta Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáél életben maradna előtted! Gen 17:19 Akkor azt mondta Isten: Nem, hanem a te feleséged Sára szül neked egy fiút, és nevezd a nevét Izsáknak, és felállítom szövetségemet vele örök szövetségül ő utána a magvának. Gen 17:20 Ismáélre nézve is meghallgattalak, íme megáldom őt, és termékennyé teszem őt, és megsokasítom őt nagyon-nagyon: tizenkét fejedelmet nemz, és nagy nemzetté teszem őt. Gen 17:21 De szövetségemet Izsákkal állítom fel, akit Sára szül neked jövő esztendőre ilyenkor. Gen 17:22 És mikor elvégezte vele beszédét, felment Isten Ábrahámtól. Gen 17:23 Ábrahám pedig vette fiát, Ismáélt, és a házában szülötteket mind, és a pénzén vetteket mind, minden hímnemen lévőt Ábrahám házanépében, és körülmetélte előbőrük testét ugyanezen a napon, amiképpen Isten szólott neki. Gen 17:24 És Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetéltetett előbőrének teste. Gen 17:25 Fia, Ismáél pedig tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetéltetett előbőrének testén. Gen 17:26 Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám, és fia Ismáél. Gen 17:27 És egész háza népe, mind a háznál született, mind aki idegen embertől pénzen vétetett, körülmetéltettek vele együtt. Gen 18:1 Aztán megjelent neki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő a sátorajtóban ült, mikor a nap felmelegedett. Gen 18:2 Mikor szemeit felemelte, látta, hogy íme három férfiú áll előtte. És amint meglátta, eléjük futott a sátor ajtajából, és meghajtotta magát földig. Gen 18:3 És azt mondta: Uram, ha találtam némi kegyet a szemeidben, ne menj el, kérlek, szolgád előtt. Gen 18:4 Hadd hozzanak egy kis vizet, és mossátok meg lábaitokat; és dőljetek le a fa alatt. Gen 18:5 És hozok egy falat kenyeret és erősítsétek meg szíveteket, aztán menjetek tovább, mert eljöttetek szolgátok előtt. És azt mondták: Úgy tégy, amint szóltál. [20] Gen 18:6 Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és azt mondta: Hozz hamar három mérték finomlisztet, gyúrd meg, és csinálj lepényeket. Gen 18:7 Aztán a marhákhoz futott Ábrahám, és hozott egy gyenge és kövér borjút és a szolgának adta, és az sietett azt elkészíteni. Gen 18:8 Aztán hozott vajat és tejet, és a borjút, amit elkészített, és eléjük tette; és ő mellettük állt a fa alatt, míg ettek. Gen 18:9 És azt mondták neki: Hol van feleséged, Sára? És azt mondta: íme a sátorban. Gen 18:10 Erre azt mondta: Visszatérvén visszatérek hozzád esztendőre, és íme, feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatta a sátorajtóban, mely annak háta mögött volt. Gen 18:11 És Ábrahám meg Sára vének voltak, magas korúak; megszűnt Sárának úgy lenni, mint az asszonyoknak szokott. Gen 18:12 Kacagott azért Sára magában, mondván: Miután megvénhedtem, legyen nekem testi gyönyörűségem? Az uram is vén. Gen 18:13 Akkor azt mondta az Úr Ábrahámnak: Miért kacagott Sára, mondván: Hát valóban szülhetnék én, holott megvénhedtem? Gen 18:14 Lehetetlen-e az Úrnak valami? Esztendőre ilyenkor visszatérek, és Sárának fia lesz. Gen 18:15 Sára pedig tagadta, mondván: Nem kacagtam; mert félt. De az azt mondta: Nem, mert kacagtál. Gen 18:16 Mikor felkeltek onnét a férfiak, Szodoma felé tekintettek; és Ábrahám elment velük, hogy elkísérje őket. Gen 18:17 És az Úr azt mondta: Rejtegessem-e Ábrahám elől, amit teendő vagyok? Gen 18:18 Holott Ábrahám bizonnyal nagy és erős nemzetté lesz; és megáldatnak benne a föld minden nemzetei. Gen 18:19 Mert arra választottam ki, hogy parancsolja meg fiainak és utána az ő házának, hogy őrizzék meg az Úr útját, igazságot és jogot cselekedvén; hogy elhozza az Úr Ábrahámra, amit szólott felőle. Gen 18:20 És azt mondta az Úr: A kiáltás Szodoma és Gomora ellen bizony megsokasult; és az ő bűnük bizony súlyossá lett nagyon! Gen 18:21 Alá kell hát szállnom, hadd lássam, vajon egészen az ellene hozzám jött kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy nem; hadd tudjam! Gen 18:22 Akkor elfordultak onnét a férfiak és elmentek Szodomába; Ábrahám pedig még állva maradt az Úr előtt. Gen 18:23 És hozzálépett Ábrahám, és azt mondta: Vajon igazat is vesztesz el gonosszal együtt? Gen 18:24 Talán van ötven igaz a városban; vajon akkor is elveszted és nem kegyelmezel a helynek azért az ötven igazért, aki benne van? Gen 18:25 Távol legyen tőled ilyen dolgot cselekedni, hogy igazat ölj bűnössel együtt, és olyan legyen az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Hát az egész föld bírája ne tenne igazságot? Gen 18:26 És azt mondta az Úr: Ha találok Szodomában ötven igazat, a városban; akkor az egész helynek megkegyelmezek azokért. Gen 18:27 És felelt Ábrahám és azt mondta: íme bátorkodom szólni az én uramhoz, noha én por és hamu vagyok. Gen 18:28 Talán lesz annak az ötven igaznak öt híja, vajon elveszted ötért az egész várost? Gen 18:29 És azt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. És még tovább beszélt neki azt mondta: Talán találtatnak ott negyvenen. És azt mondta: Nem teszem azért a negyvenért. Gen 18:30 És azt mondta: Kérlek, ne haragudjál, uram, hadd szólok, talán találtatnak ott harmincan. És azt mondta: Nem teszem, ha találok ott harmincat. Gen 18:31 És azt mondta: íme bátorkodom szólni uramhoz, talán találtatnak ott húszan. És azt mondta: nem vesztem el azért a húszért. Gen 18:32 Akkor azt mondta: Kérlek, ne haragudjál, uram, hadd szóljak csak ez egyszer, talán találtatnak ott tízen. És azt mondta: Nem vesztem el azért a tízért. Gen 18:33 Akkor az Úr elment, miután elvégezte az Ábrahámmal való beszélgetést; Ábrahám pedig visszatért az ő helyére. Gen 19:1 Mikor megérkezett a két angyal Szodomába estére, Lót éppen Szodoma kapujában ült; és mikor meglátta Lót, felkelt eléjük és meghajtotta magát arccal a földre. Gen 19:2 És azt mondta: íme kérlek, uraim, térjetek be szolgátok házába meghálni, és mossátok meg lábaitokat, és keljetek fel korán, úgy menjetek utatokra; de azok azt mondták: Nem, hanem az utcán hálunk. Gen 19:3 De mikor nagyon unszolta őket, betértek hozzá és bementek a házába; és ő lakomát készített nekik és kovásztalan kenyereket sütött, és ettek. Gen 19:4 Még nem feküdtek le, mikor a város férfiai, a szodomai férfiak körülvették a házat, ifjútól vénig, az egész nép a legutolsóig mindenestől. Gen 19:5 És kiáltottak Lótnak és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket hozzánk, hogy ismerjük őket. Gen 19:6 És Lót kiment hozzájuk az ajtóba; de az ajtót bezárta maga után. Gen 19:7 És azt mondta: Kérlek, atyafiak, ne tegyetek rosszat. Gen 19:8 Íme, nekem van két leányom, akik férfit nem ismertek, kérlek, hadd hozzam ki őket hozzátok, és tegyetek velük, amint tetszik, csak ezekkel a férfiakkal ne csináljatok semmit, mert azért jöttek az én fedelem árnyéka alá! Gen 19:9 De azok azt mondták: Menj tovább! Aztán azt mondták: Ez az egy van, aki úgy jött be tartózkodásra, és erővel bíró akar lenni, no hát majd gonoszabbul cselekszünk veled, mint azokkal! És nagyon rátolakodtak arra a férfiúra, Lótra, és közeledtek, hogy betörjék az ajtót. Gen 19:10 Akkor kinyújtották a férfiak kezüket és bevitték Lótot magukhoz a házba; és bezárták az ajtót. Gen 19:11 Azokat a férfiakat pedig, akik a ház ajtajában voltak, megverték káprázattal kicsinytől nagyig; úgyhogy elfáradtak, hogy megtalálják az ajtót. Gen 19:12 És a férfiak azt mondták Lótnak: Kid van neked még itt, vőd és fiaid és leányaid, vagy akárkid, aki a városban van? Vidd ki erről a helyről! Gen 19:13 Mert mi elvesztjük ezt a helyet; mert nagy kiáltás lett ellene az Úr előtt, és azért küldött bennünket az Úr, hogy elveszítsük. Gen 19:14 Akkor kiment Lót és szólt vőinek, akik leányait elveendők voltak, és azt mondta: Keljetek fel, menjetek ki erről a helyről, mert elveszti az Úr a várost; de vőinek úgy tetszett, mintha tréfálna. Gen 19:15 Mikor pedig a hajnal feljött, siettették az angyalok Lótot mondván: Kelj fel, vedd a feleségedet és két leányodat, akik itt vannak, nehogy elvessz a város bűne miatt. Gen 19:16 Mikor pedig húzódozott, megragadták a férfiak a kezét és felesége kezét és két leánya kezét, az Úr könyörülete által, mely rajta volt; és kivitték őt és letették őt a városon kívül. Gen 19:17 És történt, hogy mikor kivitték őket a szabadba, azt mondta: Puszta életeddel menekülj, ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz. Gen 19:18 És azt mondta nekik Lót: Ne, oh Uram! Gen 19:19 Íme kegyelmet talált előtted a te szolgád, és nagynak mutattad irgalmasságodat, melyet cselekedtél velem, hogy életben tartottad lelkemet; de én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem és meghaljak. Gen 19:20 Ímhol ez a város közel van, hogy oda fussak, és kicsiség az; hadd meneküljek, no, oda, nemde kicsiség az, és maradjon életben a lelkem. Gen 19:21 És azt mondta neki: íme ebben a dologban is meghallgatlak; hogy ne süllyesszem el azt a várost, amelyről szóltál. Gen 19:22 Siess, menekülj oda, mert nem csinálhatok semmit, míg oda nem érsz; azért nevezik annak a városnak a nevét Cóárnak. Gen 19:23 A nap kijött a földre; és Lót bement Cóárba. Gen 19:24 Akkor az Úr kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorára; az Úrtól, az égből. Gen 19:25 És elsüllyesztette azokat a városokat és az egész környéket; és a városok lakóit mind, és a talaj növényét. Gen 19:26 És a felesége hátra tekintett; és sóbálvánnyá lett. Gen 19:27 Ábrahám pedig reggel korán elment arra a helyre, ahol az Úr előtt állott. Gen 19:28 És mikor letekintett Szodomára és Gomorára, és a környék egész földjére; akkor látta, hogy íme felszáll a földnek füstje, mint a kemence füstje. Gen 19:29 Így történt, hogy mikor elpusztította Isten a környék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról; és kikísérte Lótot a süllyedés közül, mikor elsüllyesztette azokat a városokat, amelyekben Lót lakott. Gen 19:30 Lót pedig felment Cóárból, és a hegységben lakott, két leánya is vele, mert félt Cóárban lakni; lakott tehát a barlangban, ő és két leánya. Gen 19:31 És az elsőszülött azt mondta a kisebbiknek: Atyánk vén; és nincs férfi a földön, hogy bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint. Gen 19:32 Jer, itassunk atyánkkal bort, és háljunk vele; és támasszunk atyánktól magot. Gen 19:33 És itattak atyjukkal bort azon éjszaka; aztán bement az elsőszülött és atyja mellé feküdt, de az nem tudta, sem hogy mikor feküdt, sem hogy mikor kelt. Gen 19:34 És történt másnap, hogy azt mondta az elsőszülött a kisebbiknek: íme a múlt éjjel atyámmal háltam; itassunk vele bort ez éjszaka is, és menj be, hálj vele, és támasszunk atyánktól magot. Gen 19:35 És azon az éjszakán is itattak bort atyjukkal; aztán felkelt a kisebbik és mellé feküdt, de az nem tudta, sem hogy mikor feküdt, sem hogy mikor kelt. Gen 19:36 Így esett teherbe Lótnak két leánya az atyjától. Gen 19:37 És az elsőszülött fiút szült, és a nevét Móábnak nevezte; ő a móábiak atyja mind a mai napig. Gen 19:38 És a kisebbik is fiút szült, és nevét Ben-Amminak nevezte; ő az Ammón fiainak atyja mind a mai napig. Gen 20:1 És Ábrahám onnét a Délvidékre vándorolt, és letelepedett Kádes között és Súr között; és Gerárban tartózkodott mint jövevény. Gen 20:2 És azt mondta Ábrahám, feleségéről, Sáráról: A nővérem; és Abimélek, Gerár királya érte küldött és elvette Sárát. Gen 20:3 És bement Isten Abimélekhez álomban azon éjszaka; és azt mondta neki: íme te meghalsz azért az asszonyért, akit elvettél, holott férjes asszony. Gen 20:4 Abimélek pedig nem közeledett ahhoz; azt mondta tehát: Uram, igaz népet is meg akarsz ölni? Gen 20:5 Nem ő mondta-e nekem: Nővérem ő? És ez is azt mondta: Fivérem ő; szívem jámborságában és kezeim tisztaságában tettem ezt. Gen 20:6 És azt mondta neki az Isten álomban: Én is tudom, hogy szíved jámborságában tetted ezt, azért tartottalak vissza én is téged attól, hogy ellenem vétkezzél; ezért nem engedtem neked, hogy őt illesd. Gen 20:7 Most azért add vissza a férfiúnak feleségét, mert ő próféta és imádkozni fog érted, hogy életben maradj; ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meghalván meghalsz te és mindenki, aki a tied. Gen 20:8 És korán felkelt Abimélek azon reggel, és előszólította minden szolgáját és elbeszélte mindezeket a dolgokat füleikbe; és a férfiak nagyon megfélemlettek. Gen 20:9 Aztán Ábrahámot szólította Abimélek és azt mondta neki: Mit csináltál velünk? És mit vétettem én neked, hogy reám és országomra ily nagy bűnt hoztál? Olyanokat tettél velem, amiknek nem volna szabad megtörténni. Gen 20:10 És azt mondta Abimélek Ábrahámnak: Mi lelt, hogy ezt a dolgot cselekedted? Gen 20:11 És azt mondta Ábrahám: Mert azt gondoltam, csak nincs istenfélelem ezen a helyen; és megölnek engem a feleségemért. Gen 20:12 De valóban is nővérem, atyám leánya ő, csak nem anyám leánya; és az én feleségemmé lett. Gen 20:13 Így történt, hogy mikor bolyongásba vitt engem Isten atyám házából, akkor azt mondtam neki: Ez legyen a te kedvességed, amit irántam tanúsíts: minden helyen, ahova megyünk, azt mondd rólam: Ő az én fivérem. Gen 20:14 Akkor Abimélek vett juhot és marhát és szolgákat és szolgálókat és Ábrahámnak adta; és visszaadta neki feleségét, Sárát. Gen 20:15 És azt mondta Abimélek: íme országom előtted van; ahol jónak látod, ott lakjál. Gen 20:16 Sárának pedig azt mondta: íme adok ezer ezüstöt fivérednek, íme az neked szemtakaró mindenki előtt, aki veled van; és mindenki előtt, úgyhogy igazolva vagy. Gen 20:17 Akkor Ábrahám imádkozott az Istenhez; és meggyógyította Isten Abiméleket és feleségét és szolgálóit, úgyhogy szültek. Gen 20:18 Mert bezárván bezárt az Úr minden anyaméhet Abimélek házában Sára miatt, Ábrahám felesége miatt. Gen 21:1 És az Úr meglátogatta Sárát, amiképpen mondotta; és úgy cselekedett az Úr Sárával, amiképpen szólott. Gen 21:2 És teherbe esett és szült Sára Ábrahámnak egy fiút vénségére; arra az időre, melyet mondott Isten. Gen 21:3 És Ábrahám az ő fiának nevét, aki született neki, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte. Gen 21:4 És körülmetélte Ábrahám az ő fiát, Izsákot nyolcnapos korában; amiképpen parancsolta neki Isten. Gen 21:5 És Ábrahám százéves volt, mikor fia, Izsák született neki. Gen 21:6 És azt mondta Sára: Kacagást szerzett nekem Isten; mindenki, aki hallja, kacag rajtam. Gen 21:7 Ki mondta volna Ábrahámnak: Fiakat szoptat Sára; mert fiút szültem vénségére. Gen 21:8 Mikor megnőtt a gyermek, elválasztották; és Ábrahám nagy lakomát rendezett azon a napon, mikor Izsákot elválasztották. Gen 21:9 Mikor pedig Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit Ábrahámnak szült, kacagni látta, Gen 21:10 azt mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és fiát; mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal. Gen 21:11 De Ábrahám szemeiben nagyon szomorú volt a dolog az ő fiáért. Gen 21:12 És azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen szomorúság a szemedben a gyermekért és szolgálódért, mindenben, amit mond neked Sára, hallgass a szavára; mert Izsákban neveztetik neked mag. Gen 21:13 De a szolgáló fiát is nemzetté teszem; mert a te magod ő. Gen 21:14 És korán felkelt Ábrahám reggel, és vett kenyeret és egy tömlő vizet és Hágárnak adta, a vállára tette a gyermeket is, és elküldte őt; ő pedig elment és Beérseba pusztájában bolyongott. Gen 21:15 És mikor a víz kifogyott a tömlőből; a gyermeket az egyik bokor alá dobta. Gen 21:16 És elment és leült mintegy nyíllövésnyi távolságban, mondván: Ne lássam, mikor a gyermek meghal; leült tehát átellenben, és felemelte szavát és sírt. Gen 21:17 És meghallotta Isten a gyermek hangját, és lekiáltott Isten angyala Hágárnak az égből, és azt mondta neki: Mi a bajod, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját ott, ahol van. Gen 21:18 Kelj fel, emeld fel a gyermeket, és fogd őt kezedbe; mert nagy nemzetté teszem őt. Gen 21:19 Akkor megnyitotta Isten a szemeit, és látott egy vízforrást; és odament és megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a gyermeket. Gen 21:20 És Isten a gyermekkel volt és az megnőtt; és a pusztában lakott, és lövész lett, íjász. Gen 21:21 És Párán pusztáján lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget. Gen 21:22 És történt abban az időben, hogy azt mondta Abimélek és Pikol, az ő hadvezére, Ábrahámnak, mondván: Isten veled van mindenben, amit cselekszel. Gen 21:23 Most azért esküdjél meg nekem itt az Istenre, hogy nem cselekszel álnokságot ellenem, sem fiam, sem unokám ellen: amilyen szívességet én gyakoroltam veled, olyat gyakorolsz te énvelem és az országgal, amelyben jövevény voltam. Gen 21:24 És azt mondta Ábrahám: Én megesküszöm. Gen 21:25 Akkor Ábrahám szemrehányást tett Abiméleknek annak a kútnak az ügyében, melyet erővel elvettek Abimélek szolgái. Gen 21:26 És Abimélek azt mondta: Nem tudom, ki csinálta ezt a dolgot; te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, csak ma. Gen 21:27 Akkor Ábrahám juhokat és marhákat vett és Abiméleknek adta; és szövetséget kötöttek egymással. Gen 21:28 És Ábrahám a nyájból hét juhot külön állított. Gen 21:29 És azt mondta Abimélek Ábrahámnak: Mire való ez a hét juh, melyet külön állítottál? Gen 21:30 És azt mondta: Hét juhot fogadj el kezemből; hogy az legyen nekem bizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat. Gen 21:31 Azért nevezik azt a helyet Beérsebának; mert ott esküdtek meg ők ketten. Gen 21:32 Így kötöttek szövetséget Beérsebában; aztán felkelt Abimélek és hadvezére, Pikol, és visszatértek a filiszteusok földjére. Gen 21:33 És ültetett egy tamariszkfát Beérsebában; és segítségül hívta ott az Úrnak, az örökkévaló Istennek nevét. Gen 21:34 És sok ideig tartózkodott Ábrahám a filiszteusok földjén. Gen 22:1 És történt ezek után a dolgok után, hogy az Isten megkísértette Ábrahámot; és azt mondta neki: Ábrahám! és az azt mondta: ímhol vagyok. Gen 22:2 És azt mondta: Vedd a te fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el a Mórija földjére; és áldozd meg őt ott égő áldozatul a hegyek egyikén, amelyet mondani fogok neked. Gen 22:3 És korán felkelt Ábrahám reggel, és megnyergelte szamarát, és maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot; és áldozati fát hasogatott, és felkelt és elment arra a helyre, amelyet mondott neki az Isten. Gen 22:4 A harmadik napon, mikor Ábrahám felemelte szemeit; látta a helyet távolról. Gen 22:5 Akkor azt mondta Ábrahám a szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig, és a gyermek, elmegyünk oda; és imádásunkat bemutatjuk, aztán visszatérünk hozzátok. Gen 22:6 Akkor vette Ábrahám az áldozati fákat és felrakta fiára, Izsákra, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést; így mentek ketten együtt. Gen 22:7 És azt mondta Izsák atyjának, Ábrahámnak, és azt mondta: Atyám! Az pedig azt mondta: ímhol vagyok, fiam! És ő azt mondta: Ihol a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való bárány? Gen 22:8 És azt mondta Ábrahám: Majd Isten kinézi magának a bárányt égő áldozatra, fiam! így mentek ketten együtt. Gen 22:9 Mikor arra a helyre érkeztek, melyet az Isten mondott neki, ott megépítette Ábrahám az oltárt, és rendbe rakta a fát; akkor megkötözte fiát, Izsákot, és feltette őt az oltárra a fahasábok tetejébe. Gen 22:10 És kinyújtotta Ábrahám a kezét és vette a kést; hogy levágja fiát. Gen 22:11 Akkor kiáltott neki az Úr angyala az égből, és azt mondta: Ábrahám, Ábrahám! És ő az mondta: ímhol vagyok. Gen 22:12 És azt mondta: Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, semmit se csinálj neki; mert most tudom, hogy istenfélő vagy te, és nem sajnáltad fiadat, a te egyetlenedet éntőlem. Gen 22:13 És mikor felemelte szemeit Ábrahám, akkor látta, hogy íme egy kos meg van fogva a bozótban szarvánál fogva; és odament Ábrahám és elhozta a kost, és azt áldozta meg égő áldozatul fia helyett. Gen 22:14 És Ábrahám így nevezte annak a helynek a nevét: Az Úr lát; amit ma így mondanak: Hegyen láttatik az Úr. Gen 22:15 És kiáltott az Úr angyala Ábrahámnak másodszor az égből. Gen 22:16 És azt mondta: Magamra esküszöm, azt mondja az Úr: Hogy amiért ezt a dolgot tetted és nem sajnáltad fiadat, egyetlenedet, Gen 22:17 megáldván megáldalak, és megsokasítván megsokasítom magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövenyt, mely a tenger partján van; és meg fogja hódítani a te magod ellenségeinek kapuját. Gen 22:18 És megáldatnak a te magodban a föld minden nemzetei azért, mert hallgattál szavamra. Gen 22:19 És visszatért Ábrahám a szolgáihoz, és felkeltek és elmentek együtt Beérsebába; és Ábrahám Beérsebában lakott. Gen 22:20 És történt ezek után a dolgok után, hogy jelentették Ábrahámnak, mondván: íme Milká is szült fiakat fivérednek, Náhornak: Gen 22:21 Úcot, elsőszülöttjét, és Búzt, annak fivérét. És Kemuélt, Arám atyját, Gen 22:22 és Keszedet és Házót és Pildást és Jidláfot és Betuelt. Gen 22:23 Betuel pedig nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhornak, Ábrahám fivérének. Gen 22:24 És ágyasa, a neve Reuma, is szült: Tebahot és Gahamot és Tahast és Maakát. Gen 23:1 És Sára élete százhuszonhét esztendő volt; Sára életének esztendei. Gen 23:2 Akkor meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz Hebronban, Kanaán földjén; és Ábrahám bement, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt. Gen 23:3 És mikor felkelt Ábrahám halottja elől, beszélt a Hét fiaival, mondván: Gen 23:4 Jövevény és zsellér vagyok nálatok; adjatok nekem egy tulajdon temetőhelyet nálatok, hadd temessem el halottamat színem elől. Gen 23:5 És feleltek a Hét fiai Ábrahámnak, mondván neki: Gen 23:6 Hallgass meg minket uram, Istentől való fejedelem vagy te közöttünk, a legelőkelőbb sírunkba temesd el halottadat; senki közülünk el nem zárja sírját tőled, hogy eltemesd halottadat. Gen 23:7 És felkelt Ábrahám és meghajtotta magát az ország népének, Hét fiainak. Gen 23:8 És szólott hozzájuk, mondván: Ha lelketeken van, hogy eltemessem halottamat színem elől, hallgassatok meg engem és járjatok közbe értem Efronnál, Cohar fiánál. Gen 23:9 Hogy adja nekem a Makpélá barlangját, mely az övé, amely mezejének a végében van; teljes áron adja azt nekem köztetek tulajdon temetőhelyül. Gen 23:10 Efron pedig Hét fiai között ült; és felelt a hitti Efron Ábrahámnak Hét fiainak hallatára, mindazoknak, akik városának kapuján bementek, mondván: Gen 23:11 Nem, uram, a mezőt neked adom, és a barlangot, mely benne van, neked adom; népem fiainak szemei előtt adom azt neked, temesd el halottadat. Gen 23:12 Akkor meghajtotta magát Ábrahám az ország népe előtt, Gen 23:13 és az ország népének hallatára beszélt Efronnal, mondván: Csak ha te, vajha meghallgatnál engem! Megadom a mező árát, fogadd el tőlem, hadd temessem el halottamat oda! Gen 23:14 És felelt Efron Ábrahámnak, mondván neki: Gen 23:15 Uram, hallgass meg engem, egy darab föld négyszáz ezüstsiklus, köztem és közted mi az? Hát temesd el halottadat! Gen 23:16 És hallgatott Ábrahám Efronra, és lemérte Ábrahám Efronnak a pénzt, amit mondott Hét fiainak hallatára; a kereskedőknél járó négyszáz ezüst-siklust. Gen 23:17 így szállt át Efron mezeje, amely a Makpélában van, amely Mamré előtt van: a mező és a barlang, mely benne van, és minden fa, mely a mezőn van, mely egész határában van körül, Gen 23:18 Ábrahámra Hét fiainak szemei előtt, mindazoknak, akik városa kapuján bementek. Gen 23:19 Ezután eltemette Ábrahám feleségét, Sárát a Makpélá mezejének barlangjába, Mamré, azaz Hebron előtt; Kanaán földjén. Gen 23:20 Így lett a mező és a barlang, amely benne van, Ábrahámnak tulajdon temetőhelyévé; a Hét fiaitól. Gen 24:1 Ábrahám pedig vén ember volt, magas korú; és az Úr megáldotta Ábrahámot mindenben. Gen 24:2 Azt mondta azért Ábrahám az ő szolgájának, háza vénjének, aki mindenben rendelkezett, amije neki volt: Tedd, kérlek, kezedet ágyékom alá. Gen 24:3 Hogy megeskesselek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére; hogy nem veszel feleséget fiamnak a kanaániak leányai közül, akik között én lakom. Gen 24:4 Hanem elmégy az én hazámba és rokonságomhoz; hogy feleséget végy fiamnak, Izsáknak. Gen 24:5 Erre azt mondta a szolga: Talán nem akar a nő velem eljönni ebbe az országba; visszavivén visszavigyem-e fiadat abba az országba, ahonnét te kijöttél? Gen 24:6 És azt mondta neki Ábrahám: Vigyázz magadra, nehogy visszavidd a fiamat oda! Gen 24:7 Az Úr, az ég Istene, aki kivett engem atyám házából és születésem földjéről, és aki beszélt velem, és aki megesküdött nekem, mondván: A te magodnak adom ezt az országot; ő fogja angyalát előtted küldeni, és onnét fogsz fiamnak feleséget venni. Gen 24:8 És ha nem akar a nő veled eljönni, akkor ment leszel ettől az eskütől; csak a fiamat oda vissza ne vidd. Gen 24:9 És a szolga urának, Ábrahámnak ágyéka alá tette kezét; és megesküdött neki erre a dologra. Gen 24:10 És vett a szolga tíz tevét ura tevéi közül, és elment urának mindenféle javaival kezében; és felkelt, és elment Mezopotámiába, Náhor városába. Gen 24:11 És letérdeltette a tevéket a városon kívül a vízforrásnál; este idején, oly időben, mikor a lányok ki szoktak járni meríteni. Gen 24:12 És elment, és azt mondta: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, hozz elém jó szerencsét ma; és cselekedjél kegyet urammal, Ábrahámmal. Gen 24:13 Íme én a vízforrás mellé állok; és a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni. Gen 24:14 Legyen tehát, hogyha az a leány, akinek azt mondom: Hajtsd meg vedredet, hogy igyam, azt mondja: Igyál, és tevéidet is megitatom: akkor azt rendelted a te szolgádnak, Izsáknak, és erről tudom meg, hogy kegyet cselekedtél urammal. Gen 24:15 És történt, hogy ő még el sem végezte beszédét, hát íme kijött Rebeka, és vedre a vállán, aki Betuelnek, Milká fiának született, aki Ábrahám fivérének, Náhornak felesége volt. Gen 24:16 A leány pedig igen szép arcú volt, szűz, és férfi nem ismerte; és lement a forráshoz és megtöltötte vedrét, és feljött. Gen 24:17 Akkor a szolga elébe futott; és azt mondta: Adj innom, kérlek, egy kis vizet a vedredből. Gen 24:18 Az pedig azt mondta: Igyál, uram; és hamar leeresztette vedrét a kezére, és inni adott neki. Gen 24:19 Mikor elvégezte az italnyújtást; akkor azt mondta: Tevéidnek is merítek, míg mindnyájan isznak.28 Gen 24:20 És hamar kiöntötte vedrét a vályúba, és a forráshoz futott ismét meríteni; és merített minden tevéjének. Gen 24:21 A férfi pedig nézett rá; fÚrkészve, hogy megtudja, vajon sikeressé tette-e az Úr az ő utját, vagy nem. Gen 24:22 És mikor a tevék az ivást elvégezték, elővett a férfi egy aranyfüggőt, fél siklus a súlya; és két karperecet a kezeire, tíz aranysiklus a súlyuk. Gen 24:23 És azt mondta: Kinek a leánya vagy, kérlek, mondd meg nekem; van-e atyád házában nekünk hely meghálni? Gen 24:24 És azt mondta neki: Betuel leánya vagyok én; Milká fiáé, kit ő Náhornak szült. Gen 24:25 És azt mondta neki: Szalma is, széna is elég van nálunk; hely is hálásra. Gen 24:26 Akkor meghajolt a férfi és leborult az Úr előtt. Gen 24:27 És azt mondta: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem hagyta el kegyét és hűségét az én uramtól; engem ebben az útban az Úr vezetett az én uram atyjafiainak házához. Gen 24:28 A leány pedig elfutott és elmondta anyja házában, mint voltak ezek a dolgok. Gen 24:29 És Rebekának volt egy fivére, Lábán; Gen 24:30 mikor az meglátta a függőt és a karpereceket nővére kezein, és amint hallotta nővérének, Rebekának szavait, amint mondta: így beszélt nekem az a férfi; Gen 24:31 elfutott Lábán ahhoz a férfihoz, ki a forráshoz; és íme az a tevék mellett állt a forrásnál.És azt cserélte fel mondta: Jer be, Úrnak áldottja; miért állsz kinn, mikor én kitakarítottam a házat és a helyet a tevéknek. Gen 24:32 Mikor aztán az a férfi bement a házhoz, akkor ő megeresztette a tevéket; és adott szalmát és szénát a tevéknek, és vizet, megmosni az ő lábait és azoknak a férfiaknak a lábait, akik vele voltak. Gen 24:33 De mikor enni tettek eléje, akkor azt mondta: Nem eszem, míg el nem beszél¬tem mondanivalóimat; és az azt mondta: Beszélj. Gen 24:34 Akkor azt mondta: Ábrahám szolgája vagyok én. Gen 24:35 És az Úr nagyon megáldotta az én uramat úgy, hogy naggyá lett; és adott neki juhot és marhát és ezüstöt és aranyat és szolgákat és szolgálóleányokat és tevéket és szamarakat. Gen 24:36 És Sára, az én uram felesége, szült egy fiút az én uramnak vénségében; és ő annak adott mindent, amije van. Gen 24:37 Engem pedig megesketett uram, mondván: Ne végy feleséget fiamnak a kanaániak leányai közül, akiknek országában én lakom. Gen 24:38 Hanem menj el az én atyám házába és az én nemzetségemhez, úgy végy feleséget az én fiamnak. Gen 24:39 Mikor pedig azt mondtam uramnak: Talán nem jön el a nő velem; akkor azt mondta nekem: Gen 24:40 Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát, és szerencséssé teszi utadat, úgyhogy az én fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából fogsz feleséget venni. Gen 24:41 Akkor leszel ment az én eskümtől, ha elmegy az én nemzetségemhez; és ha nem adják neked, akkor ment vagy az én eskümtől. Gen 24:42 Mikor azért ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak Ábrahámnak Istene, ha szerencséssé akarod tenni utamat, amelyen én most járok, Gen 24:43 akkor íme én megállok a víz forrás mellett, és ha az a hajadon, aki kijön meríteni és én azt mondom neki: Adj innom, kérlek, egy kis vizet a vederből, Gen 24:44 azt fogja nekem mondani: Te is igyál és tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, akit az Úr rendelt az én uram fiának. Gen 24:45 Én még el sem végeztem a beszédet magamban, hát íme Rebeka jött ki, és vedre a vállán, és lement a forráshoz és merített; és azt mondtam neki: Adj innom, kérlek. Gen 24:46 Ő pedig hamar leeresztette vedrét magáról, és azt mondta: Igyál, és tevéidet is megitatom; és ittam, és tevéimet is megitatta. Gen 24:47 És megkérdeztem őt, és azt mondtam: Kinek a leánya vagy te? És azt mondta: Betuel leánya, Náhor fiáé, akit Milká szült neki; aztán a függőt orrába tettem, a karpereceket pedig kezeire. Gen 24:48 Akkor meghajoltam és leborultam az Úr előtt; és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy uram atyjafiának leányát kérjem meg az ő fia számára. Gen 24:49 És most, ha szívességet és hűséget akartok cselekedni urammal, mondjátok meg nekem; és ha nem, mondjátok meg nekem, hogy jobbra vagy balra fordulhassak. Gen 24:50 Akkor felelt Lábán és Betuel és azt mondták: Az Úrtól eredt a dolog; nem szólhatunk neked sem rosszat, sem jót. Gen 24:51 Íme, Rebeka előtted van, vedd és menj; és legyen a te urad fiának felesége, amiképpen az Úr szólott. Gen 24:52 És mikor meghallotta Ábrahám szolgája az ő beszédüket; földig meghajtotta magát az Úr előtt. Gen 24:53 Azután ezüst ékszereket és arany ékszereket és ruhákat hozott elő a szolga, és Rebekának adta; az ő fivérének és anyjának pedig drágaságokat adott. Gen 24:54 És ettek és ittak, ő és azok a férfiak, akik vele voltak, és megháltak; reggel pedig, mikor felkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz. Gen 24:55 De fivére és anyja azt mondta: Maradjon a leány velünk néhány napig, vagy tízig; azután menjen. Gen 24:56 Erre a szolga azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, mikor az Úr szerencséssé tette utamat; bocsássatok el engem, hadd menjek az én uramhoz. Gen 24:57 Ők pedig azt mondták: Szólítani fogjuk a leányt, és megkérdezzük őt magát. Gen 24:58 És szólították Rebekát, és azt mondták neki: Elmégy-e ezzel a férfiúval? És azt mondta: Elmegyek. Gen 24:59 Erre elbocsátották nővérüket, Rebekát és dajkáját; és Ábrahám szolgáját és embereit. Gen 24:60 És megáldották Rebekát, és azt mondták neki: Nővérünk vagy, légy tízezer ezreivé; És hódítsa meg magod ellenségei kapuját. Gen 24:61 Aztán felkelt Rebeka és szolgálóleányai, és felültek a tevékre és elmentek a férfiúval; és a szolga vette Rebekát és elment. Gen 24:62 Izsák pedig jött az Elő Látóm Kútja felől; mert ő a Délvidéken lakott. Gen 24:63 És kiment Izsák elmélkedni a mezőre est hajlatán; és mikor felemelte szemeit, hát látta, hogy íme tevék jönnek. Gen 24:64 Mikor Rebeka felemelte szemeit, meglátta Izsákot; és lepattant a tevéről. Gen 24:65 És azt mondta a szolgának: Ki az a férfiú, aki a mezőn velünk szembe jön? A szolga pedig azt mondta: Ő az én uram. Akkor elővette a fátyolt, és eltakarta magát. Gen 24:66 És elbeszélte a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett. Gen 24:67 Izsák pedig bevitte a sátorba (az ő anyjáéba, Sáráéba), és elvette Rebekát, és az felesége lett neki, és ő szerette; és megvigasztalódott Izsák az ő anyja után. Gen 25:1 És Ábrahám megint vett egy feleséget, és annak neve Ketura volt. Gen 25:2 És az szülte neki Zimránt és Joksánt és Medánt és Midjánt; és Jisbakot és Suahot. Gen 25:3 Joksán fiai pedig Sebá és Dedán; és Dedán fiai voltak az assúriak, letusiak és leummiak. Gen 25:4 És Midján fiai Efa, Efer, Hanok, Abidá és Eldáá; mindezek Ketura fiai. Gen 25:5 És Ábrahám mindenét Izsáknak adta, amije volt. Gen 25:6 Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábrahámnak voltak, ajándékokat adott; és elküldte őket fia mellől, Izsák mellől még mikor ő élt, keletre, Keletvidékre. Gen 25:7 És ezek az Ábrahám életéveinek napjai, amelyeket élt: százhetvenöt esztendő. Gen 25:8 Akkor kimúlt Ábrahám, és szép öregségben halt meg, vénen és megelégülten; és népeihez takaríttatott. Gen 25:9 És fiai temették el őt, Izsák és Ismáél a Makpélá barlangjában; Efronnak, a hitti Cohar fiának mezejében, mely Mamré előtt van. Gen 25:10 A mezőn, melyet Ábrahám a Hét fiaitól vett; ott temettetett el Ábrahám és felesége, Sára. Gen 25:11 Ábrahám halála után pedig úgy lett, hogy fiát, Izsákot áldotta meg Isten; Izsák pedig az Elő Látóm Kútjánál lakott. Gen 25:12 És ezek Ismáélnek, Ábrahám fiának nemzetségtáblái akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak. Gen 25:13 És ezek Ismáél fiainak nevei, nevükön, családfájuk szerint: Ismáél elsőszülötte Nebájót, azután Kédár, Adbéél és Mibszám; Gen 25:14 Misma, Dúmá és Masszá; Gen 25:15 Hadad, Témá, Jetur, Náfis és Kédmá. Gen 25:16 Ezek az Ismáél fiai és ezek a neveik udvaraikban és sátortáboraikban; tizenkét fejedelem törzseik szerint. Gen 25:17 És ezek Ismáél életévei, százharminchét esztendő; akkor kimúlt, és meghalt és népeihez takaríttatott. Gen 25:18 És Havilától Súrig lakott, mely Egyiptomtól keletre van, amerre Assúrba mennek; minden fivéreinek föléje telepedett. Gen 25:19 És ezek Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségtáblái, Ábrahám fia volt Izsák; Gen 25:20 Izsák pedig negyvenesztendős volt, mikor elvette Rebekát, a Felső Mezopotámiából való arámi Betuelnek leányát; az arámi Lábán nővérét feleségül. Gen 25:21 És könyörgött Izsák az Úrnak feleségéért, mert meddő volt; és meghallgatta az Úr őt, és teherbe esett a felesége, Rebeka. Gen 25:22 És a fiúk lökdösték egymást benne, és azt mondta: Ha így van, miért vagyok én? És elment az Urat megkérdezni. Gen 25:23 És az Úr azt mondta neki: Két nemzet van a méhedben, És két nép válik szét belsődből; És egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobb szolgál a kisebbiknek. Gen 25:24 És mikor beteltek a szülés napjai, hát íme ikrek voltak a méhében. Gen 25:25 És kijött az első, vöröses, az egész olyan, mint egy szőrköpeny; és Ézsaunak nevezték a nevét. Gen 25:26 Aztán kijött fivére, és keze bele volt fogódzva Ézsau sarkába, és a nevét Jákóbnak nevezték. Izsák pedig hatvanesztendős volt, mikor ezek születtek. Gen 25:27 Mikor a gyermekek megnőttek, Ézsau ügyes vadászember lett, mezei ember; Jákób pedig jámbor ember, aki sátorokban lakott. Gen 25:28 És Izsák Ézsaut szerette, mert vad volt a szájában; Rebeka pedig Jákóbot szerette. Gen 25:29 Mikor egyszer Jákób főzeléket főzött, akkor jött meg Ézsau a mezőről, és el volt fáradva. Gen 25:30 És azt mondta Ézsau Jákóbnak: Adj ennem, kérlek, a veresből, ebből a veresből, mert el vagyok fáradva; ezért nevezik a nevét Edomnak. Gen 25:31 Jákób pedig azt mondta: Add el előbb elsőszülöttségedet nekem. Gen 25:32 És azt mondta Ézsau: íme én meghalni megyek; minek nekem hát elsőszülöttség? Gen 25:33 De Jákób azt mondta: Esküdjél meg nekem előbb! És megesküdött neki. így adta el elsőszülöttségét Jákóbnak. Gen 25:34 Akkor Jákób adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket, és evett és ivott, és felkelt és elment; ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttséget. Gen 26:1 És lett éhség az országban, azon az első éhségen kívül, amely Ábrahám idejében volt; és elment Izsák Abimélekhez, a filiszteusok királyához Gerárba. Gen 26:2 És megjelent neki az Úr, és azt mondta: Ne menj le Egyiptomba;lakjál abban az országban, melyet én mondok neked. Gen 26:3 Tartózkodjál ebben az országban mint jövevény, és veled leszek és megáldalak téged; mert neked és magodnak adom mindezeket az országokat, és megerősítem azt az esküt, amit esküdtem Ábrahámnak, a te atyádnak. Gen 26:4 És megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mindezeket az országokat; és megáldatnak a te magodban a föld minden nemzetei. Gen 26:5 Azért amiért Ábrahám hallgatott szavamra; és megtartotta szolgálatomat, parancsolataimat, szabályaimat és törvényeimet. Gen 26:6 Izsák tehát Gerárban lakott. Gen 26:7 És mikor a helybeli férfiak kérdezték felesége felől, azt mondta: Nővérem ő; mert félt azt mondani: A feleségem, nehogy megöljék őt a helybeli férfiak Rebekáért, mert szép megjelenésű volt. Gen 26:8 És történt, mikor hosszú ideig volt ott, hogy Abimélek, a filiszteusok királya, kitekintett az ablakon; és azt látta, hogy íme Izsák enyeleg Rebekával, a feleségével. Gen 26:9 Akkor hívatta Abimélek Izsákot, és azt mondta: íme bizony a feleséged ő, hát hogy mondhattad, hogy a nővéred? És azt mondta neki Izsák: Mert azt mondtam, nehogy meg kelljen érte halnom. Gen 26:10 És azt mondta Abimélek: Mit csináltál velünk? Kicsi híja, hogy feleségeddel nem hált a nép közül valaki, és bűnt hoztál volna reánk. Gen 26:11 És parancsot adott Abimélek az egész népnek, mondván: Aki hozzányúl ehhez a férfiúhoz és feleségéhez, halállal ölessék meg. Gen 26:12 És vetett Izsák abban az országban, és abban az esztendőben százszorost ért el; úgy megáldotta őt az Úr. Gen 26:13 És nagy lett az a férfiú; és folyton folyvást nőtt, mígnem igen naggyá lett. Gen 26:14 És volt neki juhszerzeménye és marhaszerzeménye és nagy cselédsége; úgyhogy irigykedtek rá a filiszteusok. Gen 26:15 És mindazokat a kutakat, melyeket atyja szolgái ástak atyjának, Ábrahámnak idejében, betömték a filiszteusok és betöltötték földdel. Gen 26:16 És azt mondta Abimélek Izsáknak: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél mint mi. Gen 26:17 És elment onnét Izsák; és Gerár völgyében ütött sátort, és ott lakott. Gen 26:18 És ismét kiásatta Izsák azokat a vízforrásokat, melyeket atyjának, Ábrahámnak idejében ástak, és Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és olyan nevekkel nevezte el őket, mint azok a nevek, melyekkel atyja nevezte azokat. Gen 26:19 És mikor Izsák szolgái ástak a völgyben; élő víz forrására találtak ott. Gen 26:20 És pereltek Gerár pásztorai Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz! Ezért nevezte a kút nevét Eszeknek, mert civakodtak vele. Gen 26:21 Akkor másik kutat ástak, és a felett is perlekedtek; azért annak a nevét Szitnának nevezte. Gen 26:22 Aztán továbbmozdult onnét és másik kutat ásott, és a felett nem perlekedtek; azért annak a nevét Rehobótnak nevezte, és azt mondta: Mert most tágasságot adott az Úr nekünk, és szaporodhatunk a földön. Gen 26:23 És felment onnét Beérsebába. Gen 26:24 És megjelent neki az Úr azon éjszaka és azt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene; ne félj, mert én veled vagyok és megáldalak téged és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért. Gen 26:25 Akkor oltárt épített ott és segítségül hívta az Úr nevét, és felütötte ott sátorát; aztán Izsák szolgái ástak ott egy kutat. Gen 26:26 És Abimélek elment hozzá Gerárból; és Ahuzzat, az ő barátja és Pikol, az ő hadvezére. Gen 26:27 És azt mondta nekik Izsák: Miért jöttetek hozzám; holott ti gyűlöltök engem, és elküldtetek magatoktól? Gen 26:28 És azt mondták: Látván láttuk, hogy az Úr veled volt, és azt mondtuk: Legyen hát esküvés közöttünk, köztünk és közted; szövetséget akarunk azért kötni veled, Gen 26:29 hogy nem teszel velünk rosszat, miképpen mi nem bántottunk téged, és miképpen csak jót cselekedtünk veled, és békében bocsátottunk el téged. Te már az Úrnak áldotta vagy. Gen 26:30 Aztán lakomát csinált nekik, és ettek és ittak. Gen 26:31 És reggel korán felkeltek, és megesküdtek egymásnak; és elbúcsúzott tőlük Izsák, és elmentek tőle békében. Gen 26:32 És történt ugyanazon a napon, hogy megjöttek Izsák szolgái, és jelentést tettek neki arról a kútról, melyet ástak; és azt mondták neki: Találtunk vizet. Gen 26:33 És elnevezte azt Sebának; ezért a neve annak a városnak Beérseba mind a mai napig. Gen 26:34 Mikor Ézsau negyvenesztendős volt, feleségül vette Juditot, a hitti Beéri leányát; és Bászematot, a hitti Elon leányát. Gen 26:35 És lelki keserűsége lettek Izsáknak és Rebekának. Gen 27:1 És történt, hogy mikor Izsák olyan öreg volt, hogy elhomályosultak szemei, és már nem látott; hívatta Ézsaut, az ő nagyobbik fiát és azt mondta neki: Fiam! És az azt mondta neki: Ihol vagyok. Gen 27:2 Akkor azt mondta: íme öreg vagyok, nem tudom, mikor halok meg. Gen 27:3 Most tehát vedd, kérlek, fegyvereidet, tegzedet és íjadat; és menj ki a mezőre, és vadásszál nékem vadat. Gen 27:4 És csinálj nekem valami jóízű ételt, úgy, amint én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem; hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok. Gen 27:5 Rebeka pedig hallgatta, mikor Izsák az ő fiához, Ézsauhoz beszélt. És mikor Ézsau elment a mezőre, hogy vadat vadásszon atyjának;32' Gen 27:6 akkor Rebeka azt mondta az ő fiának, Jákóbnak, mondván: íme hallottam, hogy atyád beszélt fivéreddel, Ézsauval, mondván: Gen 27:7 Hozz nekem vadat és csinálj nekem valami jóízű ételt, hogy egyem; és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok. Gen 27:8 Most azért fiam, engedj az én szavamnak; arra nézve, amit én parancsolok neked. Gen 27:9 Eredj el a juhokhoz, és hozz nekem onnét két szép kecskegödölyét; és megcsinálom azokat atyádnak olyan jóízű étellé, amint ő szereti. Gen 27:10 És vidd be atyádnak, hogy egyék; avégből, hogy megáldjon téged, mielőtt meghal. Gen 27:11 De Jákób azt mondta Rebekának az ő anyjának: De nézd, Ezsau fivérem szőrös ember, én pedig sima ember vagyok. Gen 27:12 Talán megtapogat engem atyám, és akkor olyan leszek a szemeiben, mint aki csúfot akar űzni; és átkot vonok magamra és nem áldást. Gen 27:13 És azt mondta neki anyja: Rajtam a te átkod, fiam; csak hallgass szavamra, és eredj, hozz nekem! Gen 27:14 Akkor elment és hozott, és bevitte anyjának; és anyja úgy csinált egy jóízű ételt, amint atyja szerette. Gen 27:15 És vette Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak ruháit, az ünneplőket, melyek nála voltak a házban; és ráadta Jákóbra, a kisebbik fiára. Gen 27:16 A kecskegödölyék bőrét pedig ráadta kezeire és nyaka simaságára. Gen 27:17 Aztán a jóízű ételt és a kenyeret, amit készített, fiának, Jákóbnak kezébe adta. Gen 27:18 És bement atyjához, és azt mondta: Atyám! Az pedig azt mondta: Ihol vagyok, ki vagy te, fiam? Gen 27:19 És Jákób azt mondta atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted, úgy tettem, amiképpen szóltál nekem; készülj hozzá33 tehát, ülj le és egyél vadászzsákmányomból, avégből, hogy megáldjon engem a te lelked. Gen 27:20 És azt mondta Izsák a fiának: Hogy-hogy ilyen hamar találtál fiam? Az pedig azt mondta: Mert előmbe hozta az Úr, a te Istened. Gen 27:21 Erre azt mondta Izsák Jákóbnak: Lépj közel, kérlek, hogy megtapogassalak, fiam; vajon te vagy-e az én fiam Ézsau, vagy nem? Gen 27:22 Akkor odalépett Jákób Izsákhoz, atyjához, és az megtapogatta őt; és azt mondta: A hang Jákób hangja, de a kezek Ézsau kezei. Gen 27:23 És nem ismerte meg őt, mert kezei olyanok voltak, mint fivérének Ézsaunak kezei, szőrösek; és így megáldotta őt. Gen 27:24 És azt mondta: Te vagy az én fiam, Ézsau? Az pedig azt mondta: Én. Gen 27:25 És ő azt mondta: Hozd ide nekem, hogy egyem a fiam vadászzsákmányából, hogy megáldjon téged a lelkem; és odavitte neki és evett, és vitt neki bort, és ivott. Gen 27:26 Akkor azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Lépj közel, kérlek, és csókolj meg engem, fiam! Gen 27:27 És mikor odalépett és megcsókolta őt, megérezte ruhái illatát; és megáldotta őt, és azt mondta: Íme fiam illata, Mint a mező illata, Amelyet megáldott az úr! Gen 27:28 És adjon neked az Isten égi harmatot És kövér földet; És gabonának és mustnak bőségét. Gen 27:29 Népek szolgáljanak téged, És nemzetek boruljanak le előtted, Légy ura testvéreidnek, És boruljanak le előtted anyád fiai; Akik téged átkoznak, átkozottak, És akik téged áldanak, áldottak. Gen 27:30 És történt, hogy amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, akkor, csak éppenhogy kiment Jákób atyjának, Izsáknak színe elől; hát megérkezett fivére, Ézsau a vadászatból. Gen 27:31 És ő is csinált egy jóízű ételt és bevitte atyjának; és azt mondta atyjának: Készüljön hozzá atyám és egyék fiának vadászzsákmányából avégből, hogy megáldjon engem a te lelked. Gen 27:32 És azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Ki vagy te? És azt mondta: Én vagyok a te fiad, elsőszülötted, Ézsau. Gen 27:33 Akkor megijedt Izsák igen nagy ijedtséggel és azt mondta: Ki volt hát az, aki vadat vadászott és behozta nekem és ettem mindenből mielőtt megjöttél, és megáldottam őt? Áldott is lesz! Gen 27:34 Amint Ézsau hallotta atyja szavait, felkiáltott igen nagy és keserves kiáltással; és azt mondta atyjának: Áldj meg engem, engem is, atyám! Gen 27:35 De ő azt mondta: Bejött a fivéred csellel; és elvette áldásodat. Gen 27:36 És azt mondta: Nem hiába nevezik a nevét Jákóbnak, meg is csalt engem most másodszor, elsőszülöttségemet elvette, és íme most elvette áldásomat! És azt mondta: Nemde tettél félre nekem egy áldást? Gen 27:37 És Izsák felelt, és azt mondta Ézsaunak: íme uraddá tettem őt, és testvéreit mind neki adtam szolgákul, és gabonával és borral megtámasztottam őt; hát veled most már mit csináljak, fiam? Gen 27:38 Ézsau erre azt mondta atyjának: Hát az volt a te egyetlen áldásod, atyám? Áldj meg engem, engem is, atyám! És Ézsau felemelte szavát és sírt! Gen 27:39 És felelt Izsák, az ő atyja, és azt mondta neki: ím a föld kövére nélkül lesz a lakhelyed, És fölülről az ég harmata nélkül. Gen 27:40 És kardodból élsz, és testvérednek szolgálsz; és lesz, mikor uralomra jutsz, hogy letöröd jármát nyakadról. Gen 27:41 Ézsau pedig gyűlölte Jákóbot az áldás miatt, mellyel megáldotta azt atyja; és azt mondta Ézsau magában: Majd eljönnek az atyámért való gyász napjai, akkor megölöm fivéremet Jákóbot. Gen 27:42 Mikor megmondták Rebekának az ő nagyobbik fiának, Ézsaunak szavait; elküldött és hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és azt mondta neki: íme fivéred, Ézsau azzal vigasztalja magát a te ügyedben, hogy megöl téged. Gen 27:43 Most azért fiam, hallgass a szavamra; és kelj fel és fuss Lábán testvéremhez Háránba. Gen 27:44 És maradj nála néhány napig; amíg megtér fivéred mérge. Gen 27:45 Amíg visszatér fivéred haragja rólad és elfelejti, amit vele tettél, akkor elküldök és elhozlak onnét; miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon? Gen 27:46 Aztán azt mondta Rebeka Izsáknak: Meguntam az életemet Hét leányai miatt; ha Jákób Hét leányai közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, az ország leányai közül, minek nekem az élet? Gen 28:1 Akkor hívatta Izsák Jákóbot és megáldotta őt; aztán ráparancsolt és azt mondta neki: Ne végy feleséget Kanaán leányai közül. Gen 28:2 Kelj fel, menj el Felső Mezopotámiába Betuelnek, anyád atyjának házához; és onnét végy magadnak feleséget Lábánnak, anyád fivérének leányai közül. Gen 28:3 És a mindenható Isten áldjon meg téged, és tegyen termékennyé és sokasítson meg téged; és légy népek gyülekezetévé. Gen 28:4 És adja neked Ábrahám áldását, neked és magodnak veled együtt; hogy birtokodba vedd azt a földet, melyen jövevény vagy, melyet Isten Ábrahámnak adott. Gen 28:5 Ezzel elbocsátotta Izsák Jákóbot, és az elment Felső Mezopotámiába Lábánhoz, az arámi Betuel fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának fivéréhez. Gen 28:6 Mikor Ézsau látta, hogy megáldotta Izsák Jákóbot és elküldte azt Felső Mezopotámiába, hogy onnét hozzon magának feleséget; azzal, hogy megáldotta őt és ráparancsolt, mondván: Ne végy feleséget Kanaán leányai közül; Gen 28:7 és hogy Jákób hallgatott atyjára és anyjára, és elment Felső Mezopotámiába: Gen 28:8 akkor látta Ézsau, hogy Kanaán leányai nem tetszenek Izsáknak, az ő atyjának; Gen 28:9 elment tehát Ézsau Ismáélhez; és feleségeihez feleségül vette még Mahalátot, Ábrahám fiának, Ismáélnek leányát, Nebájót nővérét. Gen 28:10 És Jákób kiment Beérsebából; és ment Háránba. Gen 28:11 És rábukkant a Helyre, és ott hált, mert a nap lement, vett tehát a Hely köveiből és a feje alá tette; és lefeküdt azon a Helyen. Gen 28:12 És azt álmodta, hogy egy lajtorja volt a földre felállítva, és a teteje az égbe ért; és íme Isten angyalai jártak rajta fel és le. Gen 28:13 És egyszerre az Úr állt előtte és azt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsák Istene; azt a földet, amelyen te fekszel, neked adom és a te magodnak. Gen 28:14 És magod olyan lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre és északra és délre; és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei, és a te magodban. Gen 28:15 És íme én veled vagyok, és megőrizlek téged mindenütt, ahova mégy, és visszahozlak téged erre a földre; mert nem hagylak el téged, míg meg nem tettem, amit mondtam néked. Gen 28:16 Mikor felébredt Jákób álmából, azt mondta: Valóban az Úr van ezen a Helyen; és én nem tudtam. Gen 28:17 És félt és azt mondta: Mily félelmetes ez a Hely; csak Isten háza lehet ez, és ez az ég kapuja. Gen 28:18 És korán felkelt Jákób reggel, és vette azt a követ, amit a feje alá tett, és felállította azt szent kőül; és olajat öntött a tetejére. Gen 28:19 És nevezte annak a helynek a nevét Bétélnek; ellenben azelőtt Lúz volt a város neve. Gen 28:20 És fogadást tett Jákób, mondván: Ha Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ad nekem kenyeret enni, és ruhát ruházkodni; Gen 28:21 és visszatérek békében atyám házához: akkor az Úr lesz az én Istenem, Gen 28:22 és ez a kő, amit szent kőül állítottam fel, istenháza lesz; és mindenért, amit adsz nekem, híven megadom neked a tizedet. Gen 29:1 És szedte Jákób lábait, és elment a keletiek országába. Gen 29:2 És látta, hogy egy kút van a mezőn, és íme három juhfalka van ott körülötte heverészve, mert abból a kútból szokták itatni a nyájakat; de a kő nagy volt a kút száján. Gen 29:3 Mikor aztán a nyájakat mind összegyűjtötték oda, akkor elhengerítették a követ a kút szájáról, és megitatták a juhokat; aztán megint visszatették a követ a kút szájára, a helyére. Gen 29:4 És azt mondta nekik Jákób: Atyámfiai, honnét valók vagytok? És azt mondták: Háránból valók vagyunk. Gen 29:5 És azt mondta nekik: Ismeritek-e Lábánt, Náhor fiát? És azt mondták: Ismerjük. Gen 29:6 És azt mondta nekik: Jól van-e? Es azt mondták: Jól, és a leánya, Rákhel, ihol jő a juhokkal. Gen 29:7 Akkor azt mondta: íme még a nap nagy, nincs ideje, hogy a nyáj hazatereltessék; itassátok meg a juhokat, és menjetek legeltetni. Gen 29:8 És azt mondták: Nem tudjuk, csak mikor minden nyájat összeterelnek és elhengerítik a követ a kút szájáról; akkor itatjuk meg a juhokat. Gen 29:9 Még ő beszélgetett velük; mikor Rákhel megérkezett a juhokkal, melyek atyjáéi voltak, mert pásztorleány volt ő. Gen 29:10 És történt, hogy mikor Jákób meglátta Rákhelt, Lábánnak, anyja fivérének leányát, és Lábánnak, anyja fivérének juhait; odalépett Jákób és elhengerítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait. Gen 29:11 Erre megcsókolta Jákób Rákhelt; és felemelte hangját és sírt. Gen 29:12 És megmondta Jákób Rákhelnek, hogy ő atyjafia az ő atyjának, és hogy ő Rebeka fia; az pedig futott és megmondta atyjának. Gen 29:13 És történt, hogy mikor Lábán hallotta Jákóbnak, nővére fiának hírét, elébe futott és megölelte őt és megcsókolta őt, és bevitte őt házába; az pedig elbeszélte Lábánnak mindezeket a dolgokat. Gen 29:14 És azt mondta neki Lábán: Csak csontom és húsom vagy te! Mikor egy hónapig nála lakott, azt mondta Lábán Jákóbnak: Gen 29:15 Amiért atyámfia vagy, ingyen kell-e azért engem szolgálnod? Mondd meg nekem, mi legyen a béred? Gen 29:16 Lábánnak pedig volt két leánya, a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve pedig Rákhel volt. Gen 29:17 És Lea szemei gyengék voltak; Rákhel pedig szép termetű és szép arcú volt. Gen 29:18 És Jákób szerette Rákhelt; azt mondta tehát: Hét esztendeig szolgálok neked Rákhelért, kisebbik leányodért. Gen 29:19 És azt mondta Lábán: Jobb, ha neked adom őt, mintha más embernek adnám őt; maradj nálam. Gen 29:20 És leszolgált Jákób Rákhelért hét esztendőt; de ez az ő szemeiben csak néhány nap volt az iránta való szeretet által. Gen 29:21 Akkor azt mondta Jákób Lábánnak: Add ide feleségemet, mert leteltek napjaim; hát hadd menjek be hozzá. Gen 29:22 Akkor összegyűjtötte Lábán a helységnek minden emberét, és lakomát készített. Gen 29:23 És történt este, hogy vette leányát, Leát, és azt vitte be neki; és ő bement hozzá. Gen 29:24 És Lábán neki adta Zilpát, az ő szolgálóját; Leának, az ő leányának, szolgálóul. Gen 29:25 És történt reggel, hát íme ő Lea! Akkor azt mondta Lábánnak: Mit csináltál velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltam nálad? Hát miért csaltál meg? Gen 29:26 És Lábán azt mondta: Nem szokás a mi helységünkben a kisebbiket adni a nagyobbik előtt. Gen 29:27 Töltsd el ezzel a hetet; és neked adjuk ezt is szolgálatért, amit majd leszolgálsz nálam még másik hét esztendeig. Gen 29:28 Úgy is tett Jákób, eltöltötte ezzel a hetet; akkor ő odaadta neki leányát Rákhelt feleségül. Gen 29:29 És Lábán az ő szolgálóját, Bilhát neki adta leányának, Rákhelnek szolgálóul. Gen 29:30 És bement Rákhelhez is, és szerette Rákhelt is, jobban, mint Leát; és nála szolgált még másik hét esztendeig. Gen 29:31 Mikor az Úr látta, hogy Lea mellőzött asszony, megnyitotta neki méhét; Rákhel pedig meddő volt. Gen 29:32 És teherbe esett Lea és szült egy fiút, és a nevét Rúbennek nevezte; mert azt mondta: Megtekintette az Úr az én nyomorúságomat, mert most szeretni fog engem a férjem. Gen 29:33 Aztán megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Mert meghallotta az Úr, hogy mellőzött asszony vagyok én, azért adta nekem ezt is, és nevét Simeonnak nevezte. Gen 29:34 És megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Most az egyszer hozzám fog csatlakozni a férjem, mert szültem neki három fiút; ezért nevezte a nevét Lévinek. Gen 29:35 És megint teherbe esett és szült egy fiút, és azt mondta: Immár dicsérem az Urat! Ezért nevezte a nevét Júdának. Akkor megállt a szülésben. Gen 30:1 Mikor Rákhel látta, hogy ő nem szült Jákóbnak, féltékeny lett Rákhel a nővérére; és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, és ha nem, én meghalok. Gen 30:2 És fellobbant Jákób haragja Rákhelre; és azt mondta: Isten helyett vagyok-e én, aki megvonta tőled a méhgyümölcsöt? Gen 30:3 És ő azt mondta: Ihol az én szolgálóm Bilhá, menj be hozzá; hogy szüljön az én térdemen, és én is megépüljek őtőle. Gen 30:4 És neki adta Bilhát, az ő szolgálóját feleségül; és Jákób bement hozzá. Gen 30:5 És teherbe esett Bilhá, és szült Jákóbnak egy fiút. Gen 30:6 És azt mondta Rákhel: ítélt nekem Isten, meg is hallgatta szavamat és adott nekem fiat; ezért nevezte a nevét Dánnak. Gen 30:7 És megint teherbe esett és szült Bilhá, Rákhel szolgálója második fiat Jákóbnak. Gen 30:8 Akkor azt mondta Rákhel: Isten küzdelmét küzdöttem nővéremmel, győztem is; és Naftalinak nevezte a nevét. Gen 30:9 Mikor Lea látta, hogy ő megállt a szülésben; vette szolgálóját, Zilpát, és odaadta őt Jákóbnak nőül. Gen 30:10 És szült Zilpa, Lea szolgálója Jákóbnak egy fiút. Gen 30:11 És azt mondta Lea: Szerencsére! És Gádnak nevezte a nevét. Gen 30:12 És Zilpa, Lea szolgálója második fiút is szült Jákóbnak. Gen 30:13 Akkor azt mondta Lea: Boldogságomra! Mert lányok mondanak engem boldognak; és Ásernek nevezte a nevét. Gen 30:14 És Rúben elment búzaaratás idején és talált mandragórákat a mezőn, és hazavitte őket anyjának Leának; és azt mondta Rákhel Leának: Adj, kérlek, nekem, fiad mandragóráiból. Gen 30:15 Az pedig azt mondta neki: Nem elég, hogy elvetted férjemet, el akarod venni a fiam mandragóráit is? Erre azt mondta Rákhel: Tehát háljon veled az éjszaka fiad mandragóráiért. Gen 30:16 És mikor Jákób hazaérkezett a mezőről azon este, Lea kiment elébe és azt mondta: Hozzám jöjj be, mert béren bérbe vettelek a fiam mandragóráin; és vele hált azon éjszaka. Gen 30:17 És hallgatott Isten Leára; és teherbe esett, és szült Jákóbnak egy ötödik fiút. Gen 30:18 Akkor azt mondta Lea: Megadta Isten béremet, amiért szolgálómat férjemnek adtam; így nevezte nevét Izsakhárnak. Gen 30:19 Aztán megint teherbe esett Lea; és szült egy hatodik fiút Jákóbnak. Gen 30:20 És azt mondta Lea: Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal, immár velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki; ezért nevezte a nevét Zebulonnak. Gen 30:21 Azután pedig egy leányt szült, és a nevét Dinának nevezte. Gen 30:22 És megemlékezett Isten Rákhelről; és meghallgatta őt Isten és megnyitotta a méhét. Gen 30:23 És teherbe esett és szült egy fiút; és azt mondta: Elvette Isten a szégyenemet. Gen 30:24 És Józsefnek nevezte a nevét, mondván: Adjon nekem az Úr ehhez egy másik fiút. Gen 30:25 És történt, hogy mikor Rákhel Józsefet megszülte; azt mondta Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyembe és hazámba. Gen 30:26 Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el; mert te ismered szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged. Gen 30:27 És azt mondta neki Lábán: Kérlek, ha kegyet találtam szemeidben; bűvöléssel megtudakoltam, és az Úr megáldott engem teéretted. Gen 30:28 És azt mondta: Szabd ki rám béredet és megadom. Gen 30:29 Ő pedig azt mondta neki: Te tudod, miképpen szolgáltalak téged; és mi lett a te jószágodból énnálam. Gen 30:30 Mert az a kevés, amid énelőttem volt, sokra szaporodott, és megáldott téged az Úr az én lábam nyomán; de mikor dolgozzam már én is a magam házáért? Gen 30:31 Azt mondta: Mit adjak neked? És azt mondta Jákób: Ne adj nekem semmit; ha teljesíted ezt a szavamat, hát ismét pásztorod leszek, őrzöm juhaidat. Gen 30:32 Eljárom minden juhodat ma, és eltávolítok onnét minden pettyes és foltos bárányt és minden fekete bárányt a juhok közül, és foltosat meg pettyeset a kecskék közül; és legyen nekem bérem, és szóljon mellettem jogom a jövőben. Gen 30:33 Ha eljössz bérem dolgában, előtted lesz: minden, ami nem pettyes és foltos a kecskék közt, és nem fekete a bárányok közt, lopott jószág az nálam. Gen 30:34 És azt mondta Lábán: Lám! Bár úgy lenne, mint mondod. Gen 30:35 És elterelte aznap a csíkos és a foltos bakokat, és a pettyes és foltos kecskéket mind, valamennyit, amelyikben fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai kezére adta. Gen 30:36 Aztán háromnapi utat tett maga közé és Jákób közé; így legeltette Jákób a Lábán többi juhait. Gen 30:37 És vett magának Jákób friss nyár-, mandula- és juharfa-vesszőket; és hántott rajtok fehér hántásokat, kifejtve a vesszőket a fehérjükig. Gen 30:38 És oda állította a vesszőket, amelyeket meghántott, a vályúkba, melyekben víz volt; ahova szoktak járni a juhok inni. Gen 30:39 Éppen a juhokkal szemben úgy, hogy ha akkor párzottak, mikor inni jöttek, hát a vesszők előtt párzottak a juhok; és a juhok csíkosokat, pettyeseket és foltosokat ellettek. Gen 30:40 És a bárányokat elkülönítette Jákób és a Lábán nyájában levő juhokat arccal mind a csíkosok és feketék felé fordította; magának ugyanis külön nyájakat állított fel, és azokat nem tette a Lábán juhaihoz. Gen 30:41 És úgy volt, hogy mikor az erős juhok párzottak, akkor mindig odatette Jákób a vesszőket a juhok elé a vályúkba, hogy a vesszők előtt pározzanak; Gen 30:42 mikor pedig gyengék voltak a juhok, nem szokta odatenni: így a gyengék Lábánéi lettek, az erősek meg Jákóbéi. Gen 30:43 És nagyon-nagyon felgyarapodott az az ember, úgyhogy sok juha volt neki, és szolgálói, szolgái, tevéi és szamarai. Gen 31:1 Hallotta pedig Lábán fiainak beszédeit, mondván: Elvett Jákób mindent, ami atyánké volt; és ami atyánké volt, abból szerezte mindezt a gazdagságot. Gen 31:2 Azt is látta Jákób, hogy Lábán orcája nem olyan hozzá, mint azelőtt volt. Gen 31:3 Akkor azt mondta az Úr Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, és veled leszek. Gen 31:4 Erre elküldött Jákób és kihívatta Rákhelt és Leát a mezőre az ő juhaihoz, Gen 31:5 és azt mondta nekik: Látom én, hogy atyátok orcája nem olyan hozzám, mint azelőtt volt. Pedig atyám Istene volt velem. Gen 31:6 Hiszen ti tudjátok, hogy teljes erőmből szolgáltam atyátoknak; Gen 31:7 de atyátok csalt meg engem. El is változtatta a béremet tízszer; de nem engedte Isten, hogy kárt tegyen nekem. Gen 31:8 Ha így szólt: A pettyesek legyenek béredül, akkor a juhok mind pettyeseket ellettek; ha pedig így szólt: A csíkosok legyenek béredül, akkor a juhok mind csíkosokat ellettek. Gen 31:9 Tehát Isten vette el atyátok jószágát, és adta nekem. Gen 31:10 Egyszer ugyanis, mikor a juhok párzottak, felemeltem szemeimet és láttam álmomban, hogy a kosok, melyek a juhokat hágják, csíkosak, pettyesek és tarkák. Gen 31:11 És azt mondta nekem az Isten angyala álomban: Jákób; és azt mondtam: Ihol vagyok! Gen 31:12 És azt mondta: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a kosok, melyek a juhokat hágják, mind csíkosak, pettyesek és tarkák; mert láttam mindent, amit Lábán veled tesz. Gen 31:13 Én vagyok az a bétéli Isten, akinek ott kőoszlopot kentél fel, akinek ott fogadalmat tettél; most kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza rokonságod földjére. Gen 31:14 És felelt Rákhel és Lea, és azt mondták neki: Van-e még nekünk részünk és örökségünk atyánk házában? Gen 31:15 Nem idegeneknek számítunk-e előtte? Hiszen eladott bennünket, és az értünk kapott pénzt már el is költötte. Gen 31:16 Mert mindaz a gazdagság, amit elvett Isten atyánktól, a miénk és a mi fiainké; most tehát tégy meg mindent, amit Isten mondott neked. Gen 31:17 Akkor felkelt Jákób, és feltette fiait és feleségeit a tevékre; Gen 31:18 és elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, melyet szerzett, vett jószágát, melyet Felső Mezopotámiában szerzett; hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz Kanaán földjére. Gen 31:19 Lábán ugyanis elment juhait nyírni (Rákhel azalatt ellopta atyjának házi isteneit); Gen 31:20 és Jákób megcsalta az arámi Lábánt azzal, hogy nem árulta el neki, hogy ő el akar szökni; Gen 31:21 így szökött el ő, és mindene, amije volt. Felkelt tehát Jákób és átment a folyamon; és irányát a Gileád hegyének vette. Gen 31:22 Harmadnapra azután megmondták Lábánnak, hogy elszökött Jákób. Gen 31:23 Akkor magához vette atyjafiait és üldözte őt hétnapi járóföldre; és utolérte őt a Gileád hegyén. Gen 31:24 De megjelent Isten az arámi Lábánnak éjszakai álomban; és azt mondta neki: Vigyázz magadra, ne szólj Jákóbnak se jót, se rosszat. Gen 31:25 Mikor tehát Lábán utolérte Jákóbot (és Jákób a hegyen ütötte fel sátorát, Lábán is a Gileád hegyén ütötte fel atyjafiaival); Gen 31:26 akkor azt mondta Lábán Jákóbnak: Mit tettél, hogy így megcsaltál engem; hogy úgy hajtottad el leányaimat, mint valami hadifoglyokat? Gen 31:27 Miért szöktél el titkon és loptál meg engem; és nem jelentetted nekem, hogy elkísértelek volna énekszóval, dobbal és lanttal; Gen 31:28 és nem engedted nekem, hogy megcsókoljam fiaimat és lányaimat? Bizony, bolondul cselekedtél! Gen 31:29 Volna hatalmam, hogy rosszat tegyek veletek; de atyátok Istene tegnap éjjel szólt nekem, mondván: Vigyázz magadra, ne szólj Jákóbnak se jót, se rosszat. Gen 31:30 De ha már mindenáron elmentél, mert nagyon vágyakoztál atyád házához; miért loptad el az én isteneimet? Gen 31:31 És felelt Jákób és azt mondta Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy elveszed a lányaidat tőlem erővel. Gen 31:32 Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen, atyánkfiai előtt kutasd ki, mid van nálam, és vidd el; de nem tudta Jákób, hogy Rákhel lopta el őket. Gen 31:33 És bement Lábán Jákób sátorába, Lea sátorába, a két szolgálóleány sátorába, és nem találta; akkor kiment Lea sátorából és bement Rákhel sátorába. Gen 31:34 Rákhel pedig vette a házi isteneket és beletette őket a teve nyergébe, és rájuk ült. És összekutatta Lábán az egész sátort, és nem találta. Gen 31:35 És azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok felkelni előtted, mert asszonyi szokás szerint vagyok. Így kereste, de nem találta a házi isteneket. Gen 31:36 Akkor haragra lobbant Jákób és perbe szállt Lábánnal. És felelt Jákób és azt mondta Lábánnak: Mi a vétkem, mi a bűnöm, hogy így utánam robogtál? Gen 31:37 Mert átkutattad minden holmimat, mit találtál, ami a te házad holmija közül való, mindent tégy ide az én atyámfiai és a te atyádfiai elé; és tegyenek igazságot kettőnk között. Gen 31:38 Most húsz éve voltam nálad, juhaid és kecskéid el nem vetéltek; és nyájad kosait nem ettem. Gen 31:39 Széttépettet nem vittem be hozzád, én pótoltam azt; kezemből követelted meg azt, amit elloptak nappal, és amit elloptak éjjel. Gen 31:40 Engem nappal hőség emésztett és hidegség éjjel; és kerülte az álom szemeimet. Gen 31:41 Ez a huszadik évem a házadnál, szolgáltalak tizennégy évig két leányodért és hat évig juhaidért, és tízszer elváltoztattad a béremet; Gen 31:42 ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme nem lett volna velem, bizony most Úresen bocsátottál volna el engem: nyomorúságomat és kezeim munkáját látta Isten, azért tett igazságot tegnap éjjel. Gen 31:43 És felelt Lábán és azt mondta Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, és a juhok az én juhaim, és minden, amit látsz, az enyém; de leányaimért mit tegyek ma, vagy fiaikért, akiket szültek? Gen 31:44 Most azért jer, kössünk szövetséget, én és te; hogy legyen bizonyságul közöttem és közötted. Gen 31:45 Vett tehát Jákób egy követ; és felemelte azt oszlopul. Gen 31:46 Aztán azt mondta Jákób atyjafiainak: Szedjetek össze köveket! És vettek köveket és csináltak egy kőrakást; és ettek ott a kőrakáson. Gen 31:47 És elnevezte azt Lábán Jegár-Sahadútának; Jákób pedig Gal-Ednek nevezte. Gen 31:48 Azt mondta ugyanis Lábán: Ez a kőrakás bizonyság köztem és közötted ma; ezért nevezte a nevét Gal-Ednek. Gen 31:49 És Micpának, mert azt mondta: Az Úr őrködjék köztem és közted, ha majd egymás szemei elől el leszünk rejtve. Gen 31:50 Ha nyomorgatod leányaimat, és ha feleségeket veszel az én leányaimhoz, ember nincs velünk; vigyázz, Isten a tanú közöttem és közötted. Gen 31:51 Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: íme ez a kőrakás, és íme ez az oszlop, melyet emeltem köztem és közötted! Gen 31:52 Bizonyság ez a kőrakás, és bizonyság ez az oszlop: hogy én nem megyek át tehozzád ezen a kőrakáson túl, és te nem jössz át énhozzám ezen a kőrakáson és ezen az oszlopon túl rossz végre. Gen 31:53 Ábrahám Istene és Náhor Istene legyen bíró közöttünk (az ő atyáik Istene); és megesküdött Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére. Gen 31:54 Akkor vágóáldozatot áldozott Jákób a hegyen, és meghívta atyjafiait lakomára; lakomát tartottak tehát, aztán megháltak a hegyen. Gen 31:55 És reggel korán felkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket; aztán elment és visszatért Lábán az ő lakhelyére. Gen 32:1 Jákób is ment a maga útján; és rábukkantak Isten angyalai. Gen 32:2 És azt mondta Jákób, amint őket meglátta: Isten tábora ez; ezért nevezte annak a helynek nevét Mahanajimnak. Gen 32:3 És Jákób követeket küldött maga előtt testvéréhez, Ézsauhoz Széir földjére, Edom mezejére. Gen 32:4 És megparancsolta nekik, mondván: így szóljatok az én uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób, Lábánnál voltam mint jövevény és ott időztem mostanáig, Gen 32:5 és szereztem ökröket és szamarakat, juhokat és szolgákat és szolgálóleányokat; és azért küldöm ezt a jelentést az én uramnak, hogy kegyelmet találjak szemeiben. Gen 32:6 És visszatértek a követek Jákóbhoz, mondván: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és jön is elébed, és négyszáz ember vele. Gen 32:7 Megfélemlett erre Jákób nagyon, és szorongás fogta el; és elosztotta a népet, mely vele volt, és a juhokat, a marhákat és a tevéket két táborba; Gen 32:8 mert azt gondolta: Ha eljön Ézsau az egyik táborra és levágja azt; hát legyen a megmaradt tábor megmenekítve. Gen 32:9 Azután ezt mondta Jákób: Oh, én atyámnak, Ábrahámnak Istene és én atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, ki azt mondtad nekem: Térj vissza országodba és rokonságodhoz, és jól teszek veled; Gen 32:10 én nagyon méltatlan vagyok mindarra a kegyelemre és mindarra a hűségre, melyet cselekedtél a te szolgáddal, mert a pálcámmal mentem át ezen a Jordánon, és most két táborrá lettem: Gen 32:11 óh szabadíts ki engem testvérem kezéből, Ézsau kezéből! Mert én félek tőle, hogy eljön és levág engem, „anyát a fiain. Gen 32:12 Pedig te azt mondtad: Jól tévén jól teszek teveled; és olyanná teszem magodat, mint a tenger fövenye, mely meg nem számlálható sokasága miatt. Gen 32:13 És ott hált azon az éjszakán. Aztán abból, ami kezébe akadt, ajándékot vett Ézsaunak, az ő testvérének. Gen 32:14 Kétszáz kecskét és húsz bakot; kétszáz juhot és húsz kost. Gen 32:15 Harminc szoptatós tevét csikóstul; negyven tehenet és tíz tulkot, húsz szamárkancát és tíz csikót. Gen 32:16 És kezébe adta szolgáinak, nyájanként külön-külön; és azt mondta szolgáinak: Vonuljatok előttem, és hagyjatok közt az egyes nyájak között. Gen 32:17 És megparancsolta az elsőnek, mondván: Ha előtalál téged Ézsau, az én testvérem, és megkérdi tőled, mondván: Kié vagy te és hova mégy, és kiéi ezek előtted?; Gen 32:18 hát mondd: A te szolgádnak, Jákóbnak ajándéka ez, melyet az én uramnak, Ézsaunak küld; és íme ő is mögöttünk van. Gen 32:19 És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindeniknek, akik a nyájak után mentek, mondván: Ugyanilyen szóval beszéljetek Ézsauval, mikor találkoztok vele, Gen 32:20 és mondjátok: A te szolgád, Jákób is mögöttünk van. Mert azt gondolta: Engeszteljem ki őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután úgy lássam az ő orcáját, talán kedvesen fogad. Gen 32:21 Elment tehát az ajándék őelőtte; ő pedig azon az éjszakán a táborban hált. Gen 32:22 De felkelt azon éjjel és vette két feleségét és két szolgálóleányát, és tizenegy gyermekét; és átment a Jabbók révén. Gen 32:23 Miután pedig azokat vette és átvitte őket a folyón; és átvitt, amije volt, Gen 32:24 Jákób egyedül maradt. Akkor egy férfi birkózott vele a hajnal feljöttéig. Gen 32:25 Mikor látta, hogy nem bír vele, megütötte csípőízületét; és kimarjult Jákób forgócsontja a vele való birkózásban. Gen 32:26 És azt mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal; és azt mondta: Nem bocsátlak el, csak ha megáldottál engem. Gen 32:27 Erre azt mondta neki: Mi a neved? És azt mondta: Jákób. Gen 32:28 Erre azt mondta: Nem Jákóbnak mondatik többé a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Gen 32:29 És megkérdezte Jákób, és azt mondta: Mondd meg, kérlek, a nevedet; amire azt mondta: Miért kérdezed az én nevemet? És megáldotta őt ott. Gen 32:30 És elnevezte Jákób azt a helyet Penuélnek: Mert láttam Istent színről színre, mégis élve menekültem. Gen 32:31 És mikor keresztülment Penuélen, feljött rá a nap; és ő csípőből sántított. Gen 32:32 Azért nem eszik meg Izráel fiai a nagy inat, mely a csípőízületen van, a mai napig; mert csípőízületét ütötte meg Jákóbnak, a nagy inát. Gen 33:1 Mikor Jákób felemelte szemeit, és látta, hogy íme Ézsau jön, és vele négy száz ember; elosztotta a gyermekeket Lea és Rákhel mellé, és a két szolgálóleány mellé. Gen 33:2 És a szolgálóleányokat és gyermekeiket elöl tette; Leát pedig és gyermekeit utánuk, és Rákhelt és Józsefet azok után. Gen 33:3 Ő pedig előttük ment; és hétszer hajolt földig, míg testvéréhez ért. Gen 33:4 Ézsau meg elébe futott és megölelte őt, és nyakába borult neki és sírtak. Gen 33:5 Mikor felemelte szemeit, meglátta az asszonyokat és a gyermekeket, és azt mondta: Kieid ezek neked? És azt mondta: Azok a gyermekek, kikkel Isten a te szolgádat megáldotta. Gen 33:6 Erre odajárultak a szolgálóleányok gyermekestől, és meghajtották magukat; Gen 33:7 aztán odajárult Lea is, és gyermekei, és meghajtották magukat; és utoljára odajárult József és Rákhel, és meghajtották magukat. Gen 33:8 Aztán azt mondta: Mire való neked ez az egész tábor, mellyel találkoztam? És azt mondta: Hogy kedvet találjak az én uram előtt. Gen 33:9 Erre azt mondta Ézsau: Van nekem elég; öcsém, legyen a tiéd, ami a tiéd. Gen 33:10 De Jákób azt mondta: Nem úgy, hanem ha kedvet találtam előtted, fogadd el az én ajándékomat tőlem; hiszen azért néztem úgy a te orcádat, mint Isten orcáját nézik, és olyan kedves voltál hozzám. Gen 33:11 Fogadd el, kérlek, az én tiszteletajándékomat, melyet neked hoztam, mert megáldott engem Isten, és mert van nekem mindenem; és addig unszolta őt, míg elfogadta. Gen 33:12 Azután azt mondta: Induljunk és menjünk; és én előtted megyek. Gen 33:13 És azt mondta neki: Az én uram tudja, hogy a gyermekek gyengék, és a juhok és a tehenek szoptatósak nálam; ha meghajtják őket egy napig, elpusztul az egész nyáj. Gen 33:14 Menjen el, kérlek, az én uram az ő szolgája előtt; én pedig elballagok lassan a marha járása szerint, mely előttem van, és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széirbe. Gen 33:15 Akkor azt mondta Ézsau: Hadd állítsak hát melléd abból a népből, mely velem van. De azt mondta: Minek az? Csak találjak kedvet az én uram előtt. Gen 33:16 Így visszatért Ézsau aznap az ő útján Széirbe. Gen 33:17 Jákób pedig Szukkótba költözött és házat épített magának; jószágának meg sátorokat csinált, ezért nevezte annak a helynek a nevét Szukkótnak. Gen 33:18 És eljutott Jákób Sálembe, Sikem városába, mely Kanaán földjén van, mi kor megjött Felső Mezopotámiából; és a várostól keletre táborozott. Gen 33:19 És megvette azt a darab földet, melyen sátorát felütötte, Hámornak, a Sekem atyjának fiaitól száz keszitán. Gen 33:20 És állított ott egy oltárt; és így nevezte azt el: Isten Izráel Istene. Gen 34:1 És mikor egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szét nézzen az ország leányai között, Gen 34:2 meglátta őt Sekem, a hivvi Hámornak, az ország fejedelmének fia; és elragadta őt, és vele hált és erőszakot tett rajta. Gen 34:3 De lélekből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához; és szerette a leányt és szívére beszélt a leánynak. Gen 34:4 Szólt is Sekem Hámornak, az ő atyjának, mondván: Vedd nekem feleségül ezt a leányt. Gen 34:5 Jákób is hallotta, hogy megszeplősítette az ő leányát Dinát, de fiai a jószággal a mezőn voltak; tehát hallgatott Jákób, míg megjöttek. Gen 34:6 Hámor pedig, Sekem atyja kiment Jákóbhoz, hogy beszéljen vele. Gen 34:7 De Jákób fiai megjöttek a mezőről, amint meghallották, és elbúsulták magukat azok a férfiak és megharagudtak nagyon; mert gyalázatosságot követett el Izráelen, hogy Jákób leányával hált, pedig ilyennek nem volna szabad megtörténni. Gen 34:8 És beszélt velük Hámor, mondván: Az én fiam, Sekem, lelkéből szerelmes a ti leányotokba, adjátok őt, kérlek, neki feleségül. Gen 34:9 És lépjetek velünk sógorságra; leányaitokat adjátok nekünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak, Gen 34:10 és lakjatok velünk. És az ország előttetek lesz, lakjátok, járjátok be és öröködjetek meg benne. Gen 34:11 Sekem pedig azt mondta Dina atyjának és testvéreinek: Találjak kedvet előttetek; és amit mondotok nekem, megadom. Gen 34:12 Vessetek rám nagyon sok jegypénzt és jegyajándékot, és én megadom úgy, amint mondjátok nekem; csak adjátok nekem a leányt feleségül. Gen 34:13 És Jákób fiai erre Sekemnek és atyjának, Hámornak csellel feleltek; azért mondták ezt, mert megszeplősítette Dinát, a nővérüket, Gen 34:14 ugyanis ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg ezt a dolgot, hogy nővérünket olyan férfiúnak adjuk, aki nincs körülmetélve, mert az gyalázat nálunk. Gen 34:15 Csak úgy egyezünk meg veletek: ha olyanok lesztek, mint mi, tudniillik körülmetélkedik köztetek minden férfi. Gen 34:16 Akkor a mi leányainkat nektek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük; és veletek lakunk, és egy néppé leszünk. Gen 34:17 Ha pedig nem hallgattok ránk, hogy körülmetélkedjetek, akkor elvesszük a lányunkat és elmegyünk. Gen 34:18 És tetszettek az ő szavaik Hámornak és Sekemnek,Hámor fiának. Gen 34:19 Nem is halogatta az ifjú a dolgot megtenni, mert kívánta Jákób leányát; és ő állt a legnagyobb tiszteletben atyja egész házában. Gen 34:20 Elment tehát Hámor és fia, Sekem, városuk kapujába; és beszéltek városuk férfijaival, mondván: Gen 34:21 Ezek az emberek barátságosak irántunk, hát hadd lakjanak az országban, és járják be azt, hiszen az ország íme tágas minden oldalról a számukra; leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik. Gen 34:22 De csak így egyeznek velünk az emberek, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyünk: ha körülmetélkedik köztünk minden férfi, miképpen ők körül vannak metélkedve. Gen 34:23 Jószáguk, vagyonuk és minden barmuk nemde a miénk lesz? Csak egyezzünk meg velük, hogy lakjanak velünk! Gen 34:24 És hallgatott Hámorra és fiára, Sekemre mindenki, aki városa kapuján kijárt, és körülmetélkedett minden férfi, mind, aki városa kapuján kijárt. Gen 34:25 És történt harmadnap, mikor fájdalomban voltak, hogy Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei, fogta ki-ki a kardját, és bement a városba biztosra;és megölt minden férfit. Gen 34:26 Hámort és fiát, Sekemet is megölték kard élével; és elvitték Dinát Sekem házából, és kimentek. Gen 34:27 Jákób fiai bementek a leszúrtakra és felprédálták a várost; mely megszeplősítette az ő nővérüket. Gen 34:28 Juhaikat, marháikat és szamaraikat; azt is, ami a városban volt, azt is, ami a mezőn volt, elvitték. Gen 34:29 És egész vagyonukat, és minden gyermeküket és asszonyaikat fogságra vitték; és felprédáltak mindent, ami a házban volt. Gen 34:30 És azt mondta Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, hogy gyűlöltté tettetek engem az ország lakosai között, a kanaániak és a perizziek között; hiszen én kevesedmagammal vagyok. Ha összegyűlnek ellenem, hát levernek, és én elpusztulok családostól. Gen 34:31 Mire azt mondták: Hát szabad volt neki úgy bánni a mi nővérünkkel, mint egy tisztátalan személlyel? Gen 35:1 És azt mondta Isten Jákóbnak: Kelj fel, menj fel Bétélbe, és lakjál ott; és csinálj ott oltárt annak az Istennek, aki megjelent neked, mikor menekültél Ézsau elől, a te bátyád elől. Gen 35:2 Akkor azt mondta Jákób családjának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat és váltsatok ruhát. Gen 35:3 Aztán keljünk fel és menjünk fel Bétélbe; hogy oltárt csináljak ott annak az Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. Gen 35:4 Akkor átadták Jákóbnak az idegen isteneket mind, amelyek náluk voltak, és a függőket, melyek füleikben voltak; és elásta azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sikemnél volt. Gen 35:5 Mikor aztán elindultak, Isten rettentése volt azokon a városokon, melyek körülöttük voltak, úgyhogy nem üldözték Jákób fiait. Gen 35:6 Így jutott Jákób Lúzba, mely Kanaán földjén van, ez Bétél, ő, és az egész nép, mely vele volt. Gen 35:7 És oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet El-Béth-Elnek; mert ott jelentette ki neki magát az Isten, mikor bátyja elől menekült. Gen 35:8 Mikor Deborá meghalt, Rebeka dajkája, Bétélen alól temették el a tölgy fa alatt; és elnevezték azt Siralom tölgyének. Gen 35:9 És megint megjelent Isten Jákóbnak, mikor Felső Mezopotámiából megjött; és megáldotta őt, Gen 35:10 és azt mondta neki: A te neved Jákób; ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. így nevezte őt el Izráelnek. Gen 35:11 Aztán azt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten, légy termékeny és sokasodjál, nép, sőt népek gyülekezete származzék tőled, és királyok származzanak ágyékodból. Gen 35:12 És az országot, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni; és teutánad a te magodnak adom ezt az országot. Gen 35:13 Erre felszállt tőle Isten; azon a helyen, ahol beszélt vele. Gen 35:14 És állított Jákób egy oszlopot azon a helyen, ahol beszélt vele, egy kőoszlopot; és áldozott rajta italáldozattal, és olajat öntött reá. Gen 35:15 És elnevezte Jákób azt a helyet, ahol Isten beszélt vele, Bétélnek. Gen 35:16 Mikor Bétélből elmentek és már csak egy darab földet kellett volna Efrátig menni; akkor kellett Rákhelnek szülni, és nehéz szülése volt neki. Gen 35:17 És a szülés nehézségei között történt, hogy azt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz. Gen 35:18 Mikor pedig a lelke elszállt, mert meghalt, akkor elnevezte Benóninak; de atyja Benjáminnak nevezte őt. Gen 35:19 Így halt meg Rákhel; és eltemették az efráti, azaz bétlehemi úton. Gen 35:20 Jákób pedig oszlopot állított a sírja fölé; ez a Rákhel sírjának oszlopa a mai napig. Gen 35:21 Aztán továbbment Izráel; és Migdal-Ederen túl ütötte fel sátorát. Gen 35:22 És míg Izráel abban az országban lakott, azalatt történt, hogy Rúben elment és vele hált atyjának ágyasával, Bilhával; és meghallotta Izráel. Volt pedig Jákóbnak tizenkét fia. Gen 35:23 Lea fiai, Jákób elsőszülöttje Rúben; aztán Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon. Gen 35:24 Rákhel fiai: József és Benjámin. Gen 35:25 És Bilhának, Rákhel szolgálóleányának fiai: Dán és Naftali. Gen 35:26 Zilpának pedig, Lea szolgálóleányának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik Felső Mezopotámiában születtek neki. Gen 35:27 És elérkezett Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirjat-Arbába; azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák mint jövevény tartózkodott. Gen 35:28 Izsák napjai pedig száznyolcvan esztendőt tettek ki, akkor múlt ki Izsák. Gen 35:29 Mikor meghalt, vén korban, élettel jól lakva takarították az ő népéhez; és az ő fiai, Ézsau és Jákób temették őt el. Gen 36:1 És ezek Ézsaunak, azaz Edomnak a nemzetségtáblái. Gen 36:2 Ézsau Kanaán leányai közül vette feleségeit; Ádát, a hitti Elon leányát, és Oholibámát, Aná leányát, a hivvi Cibeon leányát; Gen 36:3 és Bászematot, Ismáél leányát, Nebájót nővérét. Gen 36:4 És szülte Ádá Ézsaunak Elifázt; és Bászemat szülte Reuélt; Gen 36:5 Oholibámá pedig szülte Jeust, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik Kanaán földjén születtek neki. Gen 36:6 És vette Ézsau feleségeit, fiait, leányait és minden lelket, mely házában volt, és jószágait és minden barmát és minden vagyonát, amit Kanaán földjén szerzett; és elment Széir földjére testvérétől Jákóbtól; Gen 36:7 mert több vagyonuk volt, mintsem együtt lakhattak volna; és a föld, melyen jövevények voltak, nem bírta őket eltartani nyájaik miatt. Gen 36:8 Ézsau tehát Széir hegyén lakott. Gen 36:9 És ez Ézsaunak, az edomiak atyjának nemzetsége Széir hegyén. Gen 36:10 Ezek Ézsau fiainak nevei: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének fia, Reuél, Bászematnak, Ézsau feleségének fia. Gen 36:11 Elifáz fiai voltak pedig: Témán, Omár, Cefó, Gaatám és Kenáz. Gen 36:12 És Timná másodfelesége volt Elifáznak Ézsau fiának, és szülte Elifáznak Amáleket; ezek Ádának, Ézsau feleségének fiai. Gen 36:13 És ezek Reuél fiai: Nahat és Zerah, Sammá és Mizzá; ezek voltak Bászematnak, az Ézsau feleségének fiai. Gen 36:14 Ezek voltak pedig Oholibámának, Aná leányának, Cibeon leányának, Ézsau feleségének fiai: Ézsaunak szülte ugyanis Jeust, Jahlátot és Kórahot. Gen 36:15 Ezek az Ézsau fiai közül való törzsfők: Elifáznak, Ezsau elsőszülöttjének fiai Témán törzsfő, Omár törzsfő, Cefó törzsfő, Kenáz törzsfő, Gen 36:16 Kórah törzsfő, Gaatám törzsfő, Amálek törzsfő; ezek az Elifáztól való törzsfők Edom földjén, ezek Ádá fiai. Gen 36:17 És ezek Reuélnek, Ézsau fiának fiai: Nahat törzsfő, Zerah törzsfő, Sammá törzsfő, Mizzá törzsfő; ezek a Reuéltől való törzsfők Edom földjén; ezek Bászematnak, Ézsau feleségének fiai. Gen 36:18 Ezek pedig Oholibámának, Ezsau feleségének fiai: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Kórah törzsfő; ezek az Oholibámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől való törzsfők. Gen 36:19 Ezek az Ézsau fiai és ezek az ő törzsfőik, ez Edom. Gen 36:20 Ezek a hori Széir fiai, az ország őslakói: Lótán, Sóbál, Cibeon és Aná; Gen 36:21 És Dison, Ecer és Disán; ezek a horiaknak, Széir fiainak törzsfői Edom földjén. Gen 36:22 És Lótán fiai voltak Hori és Hémám; Lótán nővére pedig Timná. Gen 36:23 És ezek Sóbál fiai: Alván, Mánahat és Ebál; Sefó és Onám. Gen 36:24 Ezek a Cibeon fiai: Ajjá és Aná; Aná az, aki felfedezte a meleg forrásokat a pusztában, mikor atyjának Cibeonnak szamarait legeltette. Gen 36:25 És ezek Aná fiai: Dison és Oholibámá, Aná leánya. Gen 36:26 És ezek Dison fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. Gen 36:27 Ezek Ecer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán. Gen 36:28 Ezek Disán fiai: Uc és Arán. Gen 36:29 Ezek a horiak törzsfői: Lótán törzsfő, Sóbál törzsfő, Cibeon törzsfő, Aná törzsfő, Gen 36:30 Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő; ezek a horiak törzsfői törzseik szerint Széir földjén. Gen 36:31 És ezek a királyok, akik Edom országában uralkodtak; mielőtt király uralkodott volna Izráel fiai közt. Gen 36:32 Király volt tehát Edomban Bela, Beór fia; és városának neve Dinhába. Gen 36:33 Mikor Bela meghalt, királlyá lett helyébe Jóbáb, Zerah fia, Bocrából való. Gen 36:34 Mikor Jóbáb meghalt, királlyá lett Húsám, a Témániak földjéről való. Gen 36:35 Mikor meghalt Húsám, király lett helyébe Hadád, Bedad fia, aki Midjánt megverte Móáb mezején, és városának neve Avít. Gen 36:36 Mikor Hadád meghalt, királlyá lett helyébe Szamlá, Maszrékából való. Gen 36:37 Mikor Szamlá meghalt, királlyá lett helyébe Saul, a folyam melletti Rehobótból való. Gen 36:38 Mikor meghalt Saul, királlyá lett helyébe Baál Hánán, Akbór fia. Gen 36:39 Mikor meghalt Baál Hánán, Akbór fia, királlyá lett helyébe Hadár, és városának neve Páu; feleségének neve pedig Mehétabeél, Mé-Záháb leányának Matrédnek leánya. Gen 36:40 Ezek a nevei az Ézsautól való törzsfőknek nemzetségeik, lakhelyeik, neveik szerint: Timná törzsfő, Alvá törzsfő; Jetét törzsfő, Gen 36:41 Oholibámá törzsfő, Elá törzsfő, Pinon törzsfő, Gen 36:42 Kenáz törzsfő, Témán törzsfő, Mibcár törzsfő, Gen 36:43 Magdiél törzsfő, írám törzsfő: ezek Edom törzsfői azon a földön való lakásaik szerint, melyet elfoglaltak; ez Ézsau, Edom atyja. Gen 37:1 Jákób pedig azon a földön lakott, melyen atyja jövevény volt: Kanaán földjén. Gen 37:2 Ezek Jákób nemzetségtörténetei. József tizenhét esztendős korában pásztor volt testvéreivel a juhok mellett, éspedig bojtár Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett, és ami rosszat azokról beszéltek, József elvitte atyjuknak. Gen 37:3 Izráel pedig Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert vénségében született; és bokáig érő köntöst csináltatott neki. Gen 37:4 Mikor látták testvérei, hogy őt atyjuk minden testvérénél jobban szereti, meggyűlölték őt; és nem tudtak hozzá békésen szólni. Gen 37:5 Egyszer egy álmot látott József, és elmondta testvéreinek; azután még jobban gyűlölték őt. Gen 37:6 Ugyanis azt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet én álmodtam, Gen 37:7 hogy kévét kötöztünk a mezőn, és egyszer az én kévém felkelt és egyenesen állva is maradt, és hogy a ti kévéitek meg körülvették, és meghajtották magukat az én kévém előtt. Gen 37:8 Erre azt mondták neki testvérei: Még majd király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk? És ezután még jobban gyűlölték őt álmaiért és szavaiért. Gen 37:9 Mikor még egy másik álmot álmodott, azt is elbeszélte testvéreinek; és ezt mondta, hogy: Még egy álmot álmodtam, hogy a nap és a hold és tizenegy csillag meghajtotta magát énelőttem. Gen 37:10 Mikor elbeszélte atyjának és testvéreinek, rászólt atyja és azt mondta neki: Micsoda álom ez, amit álmodtál? Talán majd elmegyünk, én és anyád52 és testvéreid, hogy meghajtsuk magunkat előtted a földig? [Gen 3618] Gen 37:11 És féltékenyekké lettek rá testvérei; atyja pedig megőrizte e dolgot. Gen 37:12 Mikor egyszer elmentek testvérei atyjuk juhait legeltetni Sikembe, Gen 37:13 azt mondta Izráel Józsefnek: Ugye testvéreid Sikemben legeltetnek, jer, küldjelek el hozzájuk; és azt mondta neki: Ihol vagyok! Gen 37:14 Erre azt mondta neki: Eredj el, kérlek, nézd meg, hogy vannak testvéreid, és hogy vannak a juhok, és hozz nekem értesítést; így elküldte őt Hebron völgyéből, és elment Sikembe. Gen 37:15 És rátalált egy ember, amint íme bolyongott; és megkérdezte tőle az az ember, mondván: Mit keresel? Gen 37:16 És azt mondta: Testvéreimet keresem én; mondd meg nekem, kérlek, hol legeltetnek? Gen 37:17 És azt mondta az ember: Elvonultak innét, mert hallottam, mikor mondták: Menjünk Dótánba. És elment József testvérei után, és Dótánban találta őket. Gen 37:18 Mikor messziről meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek ellene, hogy megölik őt. Gen 37:19 És azt mondták egymásnak: Ihol jön ez az álomlátó; Gen 37:20 de most jertek, öljük meg őt és vessük bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy valami vadállat ette meg; akkor majd meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. Gen 37:21 Mikor ezt Rúben meghallotta, kimentette őt kezeikből; azt mondta ugyanis: Ne üssük őt agyon. Gen 37:22 Azután azt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, mely a pusztában van, de kezet ne tegyetek rá; hogy kimentse őt kezükből, és visszavigye őt atyjának. Gen 37:23 így történt, hogy mikor odaért József a testvéreihez, hát lehúzták róla a köntösét, a bokáig érő köntöst, mely rajta volt, Gen 37:24 és fogták, és belevetették őt a kútba. De a kút Úres volt, nem volt benne víz. Gen 37:25 Mikor leültek enni és felemelték szemeiket, hát látták, hogy ihol jön egy izmáeli karaván Gileádból; tevéik tragakant mézgával, balzsammal és ladánummal megrakva mennek, hogy levigyék Egyiptomba. Gen 37:26 Akkor azt mondta Júda testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltakarjuk a vérét? Gen 37:27 Jertek, adjuk el az ismáélieknek, és kezünk ne legyen53 rajta, hiszen testvérünk, a mi testünk ő. És hallgattak rá testvérei, Gen 37:28 és mikor midjáni emberek, vándorkereskedők mentek arra, kihúzták és felhozták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az ismáélieknek húsz ezüstön; kik elvitték Józsefet Egyiptomba. Gen 37:29 Mikor Rúben visszatért a kúthoz és természetesen József nem volt a kútban; megszaggatta ruháit, Gen 37:30 és visszatért testvéreihez, és azt mondta: A gyermek nincsen, és én hová menjek? Gen 37:31 Akkor vették József köntösét, és levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérbe. Gen 37:32 Aztán elküldték a bokáig érő köntöst, és oda vitték atyjuknak, és azt mondták: Ezt találtuk; ismerd meg, vajon fiad köntöse-e, vagy nem. Gen 37:33 És megismerte és azt mondta: A fiam köntöse! Valami vadállat megette őt! Széttépve, szét van tépve József! Gen 37:34 És megszaggatta Jákób a ruháit, és zsákruhát vett a derekára, és sok ideig gyászolta fiát. Gen 37:35 Mikor minden fia és minden leánya folyton vigasztalta őt, nem akart megvigasztalódni és azt mondta: Nem, én gyászban megyek fiamhoz a másvilágra! Így siratta őt atyja; Gen 37:36 a midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Faraó kamarásának, a testőrök főnökének. Gen 38:1 És történt abban az időben, hogy Júda elment testvéreitől; és egy adullámi emberhez tért, akinek a neve Hiráh. Gen 38:2 És meglátta ott Júda egy Súa nevű kanaáni ember leányát; és elvette azt és bement hozzá. Gen 38:3 És teherbe esett és fiat szült; és Er névvel nevezte azt. Gen 38:4 És ismét teherbe esett és fiat szült; és azt Onán névvel nevezte. Gen 38:5 És ismét fiat szült, és azt meg Séla névvel nevezte; és Kezibben volt, mikor azt szülte. Gen 38:6 Vett pedig Júda feleséget az ő elsőszülött fiának, Ernek; és Támár volt a neve. Gen 38:7 De miután Er, Júda elsőszülötte gonosz volt Jahve szemeiben, elvette őt Jahve. Gen 38:8 Akkor azt mondta Júda Onánnak: Menj be testvéred feleségéhez és hajtsd vele végre a sógorházasságot; hogy támassz magot a testvérednek. Gen 38:9 De miután tudta Onán, hogy nem az övé lesz a mag; hát valahányszor bement testvére feleségéhez, földre vesztegette, hogy ne adjon magot testvérének. Gen 38:10 Miután gonosz volt Jahve szemeiben, amit cselekedett, elvette őt is. Gen 38:11 Akkor azt mondta Júda menyének, Támárnak: Lakjál özvegyen atyád házában, míg Séla fiam megnő. Mert azt gondolta: Nehogy meghaljon ez is, mint testvérei. Így aztán Támár elment, és atyja házában lakott. Gen 38:12 Mikor sok idő eltelt, meghalt Súa leánya, Júda felesége, és mikor Júda gyásza letelt, felment az ő juhainak nyíróihoz, ő és Hiráh, az ő adullámi barátja, Timnába. Gen 38:13 Támárnak pedig hírül adták, mondván: íme ipad Timnába megy juhait nyírni; Gen 38:14 mire levetette magáról özvegyi ruháit, és miután feltette a fátyolt és beburkolózott, kiült Enajim ajtajába, mely a timnai úton van; mert látta, hogy Séla megnőtt, mégsem adták őt hozzá feleségül. Gen 38:15 Mikor Júda meglátta őt, utcai lánynak gondolta; mert eltakarta az arcát. Gen 38:16 És mikor odatért hozzá az úton és azt mondta: Jer, kérlek, bemegyek hozzád(mert nem tudta, hogy az ő menye az); akkor azt mondta: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? Gen 38:17 És azt mondta: Küldök egy kecskegödölyét a nyájból; mire azt mondta: Ha zálogot adsz, míg megküldöd. Gen 38:18 És mikor azt kérdezte: Mi legyen a zálog, amit adjak neked? Azt felelte: Pecsétgyűrűd, zsinórod és botod, mely a kezedben van. Odaadta tehát neki, és bement hozzá, és az teherbe esett tőle. Gen 38:19 Aztán felkelt és elment; levetette magáról fátyolát, és felöltötte özvegyi ruháit. Gen 38:20 És Júda megküldte a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy hozza el a zálogot az asszonytól; de az nem találta őt. Gen 38:21 Mikor megkérdezte helysége férfiait, mondván: Hol van az a szerelempapnő Enajimban az úton?; azt mondák: Nem volt itt szerelempapnő. Gen 38:22 Visszatért tehát Júdához és azt mondta: Nem találtam meg őt; de a helység férfiai is azt mondták: Nem volt itt szerelempapnő. Gen 38:23 Júda pedig azt mondta: Tartsa meg magának, csak csúffá ne legyünk. Ugye megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt. Gen 38:24 És történt mintegy három hónap múlva, hogy hírt hoztak Júdának, mondván: Paráználkodott Támár, a menyed, és íme paráznaságból teherbe is esett. És Júda azt mondta: Hozzátok ki, és égettessék meg. Gen 38:25 Már kivitték, mikor ipához küldött mondván: Attól a férfitól vagyok én teherben, akiéi ezek; azt mondta továbbá: Ismerd meg, kérlek, kiéi ezek, a pecsétgyűrű, a zsinórok és a bot. Gen 38:26 És megismerte Júda és azt mondta: Igaza van velem szemben, mert miért nem adtam őt Séla fiamnak? De aztán többé nem ismerte őt. Gen 38:27 És mikor eljött szülésének ideje, hát íme ikrek voltak a méhében. Gen 38:28 És történt, hogy mikor szült, az egyik kinyújtotta a kezét; a bába pedig fogta és veres fonalat kötött a kezére, mondván: Ez jött ki először. Gen 38:29 De történt, hogy amint visszahúzta a kezét, hát a testvére jött ki. Akkor azt mondta: Hogy törtél magadnak rést?; és elnevezte Pérecnek. Gen 38:30 És azután jött ki testvére, akinek a kezén a veres fonal volt, és azt Zerahnak nevezte el. Gen 39:1 Józsefet levitték Egyiptomba; és megvette őt Potifár, Faraó kamarása, a testőrök feje, egy egyiptomi ember az ismáéliektől, akik odavitték őt. Gen 39:2 És mivel az Úr vele volt Józseffel, szerencsés ember lett. Ugyanis egyiptomi urának házában volt, Gen 39:3 és látta ura, hogy az Úr vele van, és amit csinál, az Úr mindent szerencséssé tesz a kezében: Gen 39:4 tehát kedvet talált József a szemeiben, úgyhogy ő szolgálta ki azt; aztán felügyelővé tette őt háza felett, és mindent kezébe adott, amije volt. Gen 39:5 És történt, hogy mióta felügyelővé tette őt házán és mindenén, amije volt, azóta megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, úgyhogy az Úr áldása volt mindenen, amije volt a házban és a mezőn. Gen 39:6 Így aztán József kezére hagyta mindenét, amije volt, és őmellette nem törődött semmivel, csak azzal a kenyérrel, amit evett. József pedig szép termetű és szép arcú ifjú volt. Gen 39:7 Így történt ezek után a dolgok után, hogy urának felesége Józsefre vetette szemeit; és azt mondta: Hálj velem! Gen 39:8 De az vonakodott és azt mondta ura feleségének: Lásd, az én uram énmellettem nem törődik semmivel a házban; és mindenét a kezembe adta, amije van. Gen 39:9 Nem nagyobb ő ebben a házban énnálam, és nem tartott vissza tőlem semmit, csak téged, mert te a felesége vagy; hogyan követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetném Isten ellen? Gen 39:10 És bár napról napra beszélt Józsefnek; de az nem hallgatott rá, hogy vele hált volna. Gen 39:11 Történt egy napon, hogy mikor bement a házba munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt ott a házban, Gen 39:12 megragadta ruháját, mondván: Hálj velem! Akkor ő kezében hagyta ruháját, és elmenekült és kiment. Gen 39:13 És mikor az látta, hogy ruháját a kezében hagyta, úgy menekült ki, Gen 39:14 akkor kiáltott háza népének és szólt nekik, mondván: Lássátok, egy héber embert hozott nekünk, hogy csúfot űzzön belőlünk; bejött hozzám, hogy velem háljon, de én nagy hangon kiáltottam. Gen 39:15 Mikor aztán hallotta, hogy felemeltem a hangomat, úgy kiáltottam; akkor mellettem hagyta ruháját és elmenekült, és kiment. Gen 39:16 Aztán maga mellé tette a ruháját, míg az ura hazajön. Gen 39:17 Akkor elbeszélte neki ugyanilyen szavakkal, mondván: Bejött hozzám az a héber szolga, akit hoztál nekünk, hogy csúfot űzzön belőlem. Gen 39:18 Mikor aztán felemeltem a hangomat és kiáltottam, mellettem hagyta a ruháját és kimenekült. Gen 39:19 Mikor pedig ura hallotta feleségének szavait, aki elbeszélte neki, mondván: Ezt meg ezt tette velem a te szolgád; haragra gerjedt. Gen 39:20 És fogta Józsefet az ő ura és betette őt a börtönbe, arra a helyre, ahol a király foglyai voltak fogva. Gen 39:21 Mikor ott volt a börtönben, az Úr akkor is vele volt Józseffel; kegyelemmel fordult hozzá, és kedvessé tette őt a börtön főnökének szemeiben. Gen 39:22 És a börtön főnöke József kezébe adott minden foglyot, aki a börtönben volt; és amit ott csináltak, mindent ő rendezett. Gen 39:23 A börtön főnöke semmivel semmit nem törődött, ami az ő kezében volt; mivelhogy az Úr vele volt, és amit ő csinált, az Úr sikerre juttatta. Gen 40:1 Történt pedig ezek után, hogy Egyiptom királyának pohárnoka és sütője vétkezett ura ellen, Egyiptom királya ellen. Gen 40:2 Mikor egyszer megharagudott Faraó két kamarására, a pohárnokok főnökére és a sütők főnökére, Gen 40:3 őrizetbe tette őket a testőrök főnökének házánál a börtönbe; arra a helyre, ahol József fogva volt. Gen 40:4 A testőrök főnöke pedig Józsefet rendelte melléjük, és ő szolgálta ki őket; így voltak őrizetben napokig. Gen 40:5 És mindketten álmot láttak, ki-ki a maga álmát, ugyanazon éjjel, ki-ki a maga álmának jelentése szerint; Egyiptom királyának pohárnoka és sütője, akik fogva voltak a börtönben. Gen 40:6 Mikor bement hozzájuk József reggel, látta őket, hogy szomorúak. Gen 40:7 És megkérdezte Faraó kamarásait, akik vele őrizetben voltak ura házában, mondván: Miért ily bús az arcotok ma? Gen 40:8 És azt mondták neki: Álmot láttunk, és nincs aki megfejtse. Mire azt mondta nekik József: Nemde Istennél vannak megfejtések? Beszéljétek el, kérlek, nekem. Gen 40:9 Akkor elbeszélte a pohárnokok főnöke az ő álmát Józsefnek; és azt mondta neki: álmomban úgy volt, hogy egy szőlőtő volt előttem, Gen 40:10 és a szőlőtőn három szál venyige; és az amint kihajtott, virágja nyílott, fÚrtjei szemeket érleltek. Gen 40:11 Faraó pohara pedig a kezemben volt, és fogtam a szemeket és kifacsartam őket Faraó poharába, és a poharat Faraó kezébe adtam. Gen 40:12 És azt mondta neki József: Ez a jelentése: a három venyige három nap. Gen 40:13 Három nap alatt felemeli Faraó a fejedet és visszaállít hivatalodba; és adni fogod Faraó poharát az ő kezébe az előbbi szokás szerint, mikor pohárnoka voltál. Gen 40:14 Hanem gondolj reám magadban, mikor jól lesz dolgod, és cselekedjél velem, kérlek, kegyelmet; és említs fel engem Faraó előtt, és vígy ki ebből a házból. Gen 40:15 Mert úgy loptak el engem tolvaj módra a héberek földjéről; és itt sem cselekedtem semmit, hogy engem börtönbe tegyenek. Gen 40:16 Mikor látta a sütők főnöke, hogy jót magyarázott, azt mondta Józsefnek: Az én álmomban is úgy volt, hogy három kenyeres kosárka volt a fejemen; Gen 40:17 és a felső kosárkában Faraó minden ételéből (ami sütő munka) volt valami; de a madarak ették azt a kosárkából az én fejemről. Gen 40:18 És felelt József és azt mondta: Ez a jelentése: a három kosárka három nap. Gen 40:19 Három nap alatt felemeli Faraó a fejedet [rólad], és fára akasztat téged; és a húsodat fogják enni a madarak rólad. Gen 40:20 Mivel a harmadik napon Faraónak születése napja volt, lakomát rendezett összes szolgáinak; és felemelte a pohárnokok főnökének fejét és a sütők főnökének fejét szolgái között. Gen 40:21 Úgyhogy a pohárnokok főnökét visszatette az ő itala mellé, és adta a poharat Faraó kezébe; Gen 40:22 a sütők főnökét pedig felakasztatta. Úgy, amint József megfejtette nekik. Gen 40:23 De a pohárnokok főnöke nem gondolt Józsefre, hanem elfelejtette őt. Gen 41:1 És történt két esztendő múlva, hogy Faraó azt álmodta, hogy a Nílus mellett állt; Gen 41:2 és hogy a Nílusból hét tehén jött fel, szép formájúak és kövér húsúak; és legeltek a sásban. Gen 41:3 Aztán, hogy másik hét tehén jött fel utánuk a Nílusból, hitvány formájúak és vékony húsúak; és a Nílus partján levő tehenek mellé álltak. Gen 41:4 És ezek a hitvány formájú és vékony húsú tehenek felfalták a hét szép formájú és kövér tehenet; erre felébredt Faraó. Gen 41:5 Aztán elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kalász nőtt egy száron, kövérek és szépek. Gen 41:6 És hogy hét sovány és keleti széltől kiaszott kalász hajtott ki utánuk. Gen 41:7 És a sovány kalászok elnyelték azt a hét kövér és teljes kalászt. Erre felébredt Faraó; és íme álom volt. Gen 41:8 És történt reggel, hogy lelke nyugtalan lett, tehát elküldött és elhívatta Egyiptom minden írástudóját és minden bölcsét; és elbeszélte nekik Faraó az ő álmát, de nem volt, aki megfejtette volna Faraónak. Gen 41:9 Akkor így szólt a pohárnokok főnöke Faraóhoz, mondván: Bűnömet hozom emlékezetbe ma. Gen 41:10 Faraó megharagudott szolgáira; és engem őrizetbetett a testőrök főnökének házába, engem és a sütők főnökét. Gen 41:11 És álmot láttunk egy éjjel én és ő; mindenikünk az ő álma jelentésének megfelelő álmot látott. Gen 41:12 És volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főnökének szolgája, és elbeszéltük neki, és megfejtette álmainkat, mindenikünknek a maga álma szerint fejtette meg. Gen 41:13 És történt, hogy amint megfejtette nekünk, úgy lett; engem visszaállított hivatalomba, őt pedig felakaszttatta. Gen 41:14 Akkor elküldött Faraó, hívatta Józsefet, és sietve kihozták őt a börtönből; aztán megberetválkozott, ruhát váltott, és ment Faraóhoz. Gen 41:15 És azt mondta Faraó Józsefnek: Álmot álmodtam, és nincs, ki megfejtse; de én azt hallottam rólad beszélni, hogy csak meg kell hallanod egy álmot, hogy megfejtsd azt. Gen 41:16 És felelt József Faraónak, mondván: Nem én, Isten fog felelni Faraó javára. Gen 41:17 Erre azt mondta Faraó Józsefnek: Azt álmodtam, hogy a Nílus partján álltam; Gen 41:18 és hogy a Nílusból hét tehén jött fel, kövér húsúak és szép alakúak; és legeltek a sásban. Gen 41:19 Aztán hogy másik hét tehén jött fel utánuk, ványadtak, nagyon hitvány alakúak és vékony húsúak; nem láttam egész Egyiptom földjén olyan hitványakat, mint ezek. Gen 41:20 És felfalták ezek a vékony és hitvány tehenek az előbbi hét kövér tehenet. Gen 41:21 És azok beléjük mentek, de nem lehetett észrevenni, hogy beléjük mentek, mert a formájuk olyan hitvány volt, mint kezdetben. Ekkor felébredtem. Gen 41:22 Ezután azt láttam álmomban, hogy hét kalász nőtt egy száron, teljesek és szépek. Gen 41:23 És hogy hét száradt, vékony, keleti széltől kiaszott kalász hajtott ki utánuk. Gen 41:24 És ezek a vékony kalászok elnyelték azt a hét szép kalászt. El is mondtam az írástudóknak, de nem volt, ki megmagyarázza nekem. Gen 41:25 Akkor azt mondta József Faraónak: A Faraó álma egy; amit az Isten tenni akar, azt jelentette meg Faraónak. Gen 41:26 A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; egy álom ez. Gen 41:27 És az a hét vékony és hitvány tehén, mely feljött utánuk, hét esztendő, és a hét Úres és keleti széltől kiaszott kalász is az; hét ínséges esztendő lesz. Gen 41:28 Ez az, amit mondtam Faraónak; amit az Isten tenni akar, azt mutatta meg Faraónak. Gen 41:29 Hogy hét esztendő jön, mikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén; Gen 41:30 utána pedig jönni fog hét ínséges esztendő, úgyhogy elfelejtik mindezt a bőséget Egyiptom földjén; Gen 41:31 és úgy elpusztítja az éhség a földet, hogy nem lehet észrevenni a bőséget, mely az országban volt, a miatt az éhség miatt, mely azután lesz; mert az igen nagy lesz. Gen 41:32 Azért ismétlődött pedig az álom Faraóhoz kétszer; mert a dolog el van határozva az Istennél, és hamar véghez akarja azt vinni az Isten. Gen 41:33 Most tehát szemeljen ki Faraó egy értelmes és bölcs embert; és állítsa azt Egyiptom országa fölé; Gen 41:34 intézkedjék Faraó, hogy az állítson tiszttartókat az ország fölé; és szedjen ötödöt Egyiptom országától a hét bő esztendőben. Gen 41:35 Így gyűjtsék össze ezeknek a jövendő jó esztendőknek minden élelmét; és halmozzanak fel gabonát Faraó keze alatt élelmül a városokban, és őrizzék. Gen 41:36 Így ez az élelem az ország letétje lesz a hét ínséges esztendő számára, mely elkövetkezik Egyiptom földjére; és nem pusztul el az ország az éhség folytán. Gen 41:37 És tetszett a beszéd Faraónak és minden szolgájának. Gen 41:38 És azt mondta Faraó az ő szolgáinak: Vajon van-e még ilyen ember, akiben az Isten lelke van? Gen 41:39 Józsefnek pedig azt mondta Faraó: Miután Isten neked tudtodra adta mindezeket; nincs olyan értelmes és bölcs ember, mint te. Gen 41:40 Te légy az én házam felett, és a te szádon csüngjön egész népem; csak a királyi székkel legyek nagyobb nálad. Gen 41:41 Azután azt mondta Faraó Józsefnek: Ezennel Egyiptom egész országa fölé helyezlek téged. Gen 41:42 És levette Faraó gyűrűjét az ő kezéről és József kezére tette azt; és felöltöztette őt patyolat ruhákba, és az aranyláncot a nyakára tette. Gen 41:43 Azután meghordoztatta a saját második kocsijában, és azt kiáltották előtte: Abrék; így tette őt Egyiptom egész országa fölé. Gen 41:44 És azt mondta Faraó Józsefnek: Én vagyok Faraó; de nálad nélkül senki ne mozdítsa se kezét, se lábát Egyiptom egész földjén. Gen 41:45 És elnevezte Faraó Józsefet Cáfenat-Pánéahnak, és neki adta feleségül Aszenatot, Póti-Ferának, On papjának a leányát. Így került József Egyiptom országa fölé. Gen 41:46 József pedig harmincéves volt, mikor Faraó előtt, Egyiptom királya előtt állt; akkor ment ki József Faraó elől, és beutazta Egyiptom egész földjét. Gen 41:47 És mikor a föld a hét bő esztendőben tele marokkal termett, Gen 41:48 összegyűjtött minden eleséget hét esztendeig, melyek Egyiptom földjére jöttek, és eleséget rakott a városokba; a város környékén levő szántóföld termését benne helyezte el. Gen 41:49 Így halmozott fel József annyi gabonát, mint a tenger fövénye, nagyon sokat; úgyhogy végre már nem is számlálta, mert nem volt száma. Gen 41:50 És mielőtt eljött volna az éhség esztendeje, Józsefnek két fia született; akiket Aszenat szült neki, Poti-Ferának, On papjának leánya. Gen 41:51 És az elsőszülöttet Manassé névvel nevezte József; mert: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát. Gen 41:52 A másodikat pedig Efraim névvel nevezte; mert: Termékennyé tett engem Isten nyomorúságom földjén. Gen 41:53 Mikor elvégződött a bőség hét esztendeje, mely Egyiptom földjén volt; Gen 41:54 akkor elkezdett megjönni az éhség hét esztendeje, amint József megmondta; és éhség lett minden országban, Egyiptom egész földjén pedig volt kenyér. Gen 41:55 Úgyhogy mikor Egyiptom egész országa megéhezett és a nép Faraóhoz kiáltott kenyérért; akkor azt mondta Faraó egész Egyiptomnak: Menjetek Józsefhez, amit mond nektek, azt cselekedjétek. Gen 41:56 József pedig megnyitott mindent, amiben volt, és vették a gabonát Egyiptom részére, mert erős volt az éhség Egyiptom földjén. Gen 41:57 De az éhség a föld egész színén is elterjedt; és az egész föld Egyiptomba ment gabonát venni Józsefhez; mert erős volt az éhség az egész földön. Gen 42:1 Mikor Jákób látta, hogy van eladó gabona Egyiptomban; ezt mondta Jákób fiainak: Miért nézitek egymást? Gen 42:2 Aztán azt mondta: íme hallottam, hogy van eladó gabona Egyiptomban; menjetek le oda és vásároljatok nekünk gabonát onnét, hogy éljünk, és meg ne haljunk. Gen 42:3 És lement Józsefnek tíz testvére; hogy gabonát vásároljon Egyiptomból. Gen 42:4 De Benjámint, József testvérét nem bocsátotta el Jákób testvéreivel; mert azt gondolta, nehogy baj érje őt az úton. Gen 42:5 Izráel fiai tehát bementek gabonát vásárolni a bemenők között (mert az éhség fellépett Kanaán földjén); Gen 42:6 József volt pedig a kormányzó az ország felett, ő volt az, aki a gabonát az ország egész népének árulta. Odamentek tehát József testvérei, és leborultak előtte arccal a földre. Gen 42:7 Mikor József meglátta testvéreit, megismerte őket; de idegennek tette magát előttük, keményen beszélt velük, és azt mondta nekik: Honnét jöttetek? Amire azt mondták: Kanaán földjéről eleséget vásárolni. Gen 42:8 Így József megismerte testvéreit (de azok őt nem ismerték meg); Gen 42:9 és eszébe jutottak Józsefnek azok az álmai, melyeket felőlük álmodott. Aztán azt mondta nekik: Kémek vagytok ti, azért jöttetek, hogy lássátok az ország meztelenségét. Gen 42:10 Erre azt mondták neki: Nem, uram; hanem eleséget vásárolni jöttek szolgáid. Gen 42:11 Mi mind egy embernek a fiai vagyunk; becsületes emberek vagyunk mi, szolgáid nem folytattak kémkedést. Gen 42:12 De azt mondta nekik: Nem, mert azért jöttetek, hogy az ország meztelenségét meglássátok. Gen 42:13 És azt mondták: Mi, a te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai Kanaán földjén; de íme a legkisebb atyánkkal van jelenleg, egy pedig nincs meg. Gen 42:14 József pedig azt mondta nekik: Ez az, amiről szóltam nektek, mikor azt mondtam, hogy kémek vagytok ti. Gen 42:15 Ez lesz a próba rátok nézve: Faraó életére esküszöm, nem mentek innét ki, csak ha legkisebb testvéretek idejön. Gen 42:16 Küldjetek el egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket, ti pedig maradjatok fogva, így tétessenek próbára szavaitok, vajon igazatok van-e; és ha nincs, Faraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok ti. Gen 42:17 És őrizetbe tétette őket három napra. Gen 42:18 És azt mondta nekik József a harmadik napon: Ezt cselekedjétek, akkor életben maradtok; istenfélő vagyok én. Gen 42:19 Ha becsületesek vagytok, egy testvéretek maradjon fogva börtönötökben; ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhségére; Gen 42:20 és legkisebb testvéreteket hozzátok el hozzám: akkor igazaknak bizonyulnak szavaitok, és nem kell meghalnotok. És úgy cselekedtek. Gen 42:21 És azt mondták egymásnak: Bizonyára testvérünkért bűnhődünk mi, akinek láttuk lelke nyomorúságát, mikor könyörgött hozzánk és nem hallgattunk rá; ezért jött reánk ez a nyomorúság. Gen 42:22 Erre felelt nekik Rúben, mondván: Ugye mondtam nektek, mondván: Ne vétkezzetek a gyermek ellen, és nem hallgattatok meg; tehát a vére most kerestetik meg! Gen 42:23 De ők nem tudták, hogy József érti őket (ugyanis a tolmács közöttük volt); Gen 42:24 ő pedig elfordult tőlük és sírt; majd visszafordult hozzájuk és beszélgetett velük, aztán elvette tőlük Simeont, és megkötöztette őt szemeik előtt. Gen 42:25 Megparancsolta pedig József, hogy töltsék meg zsákjaikat gabonával, és tegyék vissza pénzeiket, kinek-kinek a maga zsákjába, és adjanak nekik útravalót az útra; és úgy tettek velük. Gen 42:26 Ők pedig felrakták gabonájukat szamaraikra, és elmentek onnét. Gen 42:27 Mikor aztán az egyik kinyitotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson; hát meglátta, hogy a pénze ott van a zsákja szájában. Gen 42:28 És azt mondta testvéreinek: Visszaadták a pénzemet, nézzétek, itt is van zsákomban! Erre elállt a szívük és megijedtek, egyik a másiknak mondván: Mit tett velünk Isten? Gen 42:29 Mikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz Kanaán földjére, megjelentették neki mindazt, ami velük történt, mondván: Gen 42:30 Az a férfiú, aki az ország ura, keményen beszélt velünk; és olybá tett bennünket, mint akik az országot akartuk kikémlelni; Gen 42:31 de megmondtuk neki: Becsületes emberek vagyunk mi; nem folytattunk kémkedést. Gen 42:32 Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai; az egyik nincs meg, a legkisebbik pedig jelenleg atyánknál van Kanaán földjén. Gen 42:33 Erre azt mondta nekünk az a férfiú, aki az országnak ura: Erről tudom meg, hogy becsületes emberek vagytok: az egyik testvéreteket hagyjátok nálam, és vegyetek házaitok éhségére valót, és menjetek el; Gen 42:34 aztán hozzátok el hozzám legkisebb testvéreteket, hogy megtudjam, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek; akkor testvéreteket visszaadom nektek, és az országot bejárhatjátok. Gen 42:35 Mikor aztán kitöltötték zsákjaikat, hát íme mindeniknek a pénzes erszénye a zsákjában volt; és amint meglátták pénzes erszényeiket, ők és atyjuk, megfélemlettek. Gen 42:36 És azt mondta nekik Jákob, az ő atyjuk: Megfosztottatok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon nincsen, Benjámint is el akarjátok venni; mindez énreám jött! Gen 42:37 Akkor azt mondta Rúben az ő atyjának, mondván: A két fiamat öld meg, ha el nem hozom őt hozzád, add őt kezembe, és én visszahozom őt hozzád. Gen 42:38 De azt mondta: Nem fog lemenni fiam veletek; mert testvére meghalt és ő egye[dül] maradt, ha tehát valami baj éri az úton, melyen mentek, búban viszitek ősz fejemet a túlvilágra. Gen 43:1 De az éhség súlyos volt az országban. Gen 43:2 És történt, hogy mikor egészen felélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak; azt mondta nekik atyjuk: Menjetek vissza, vásároljatok nekünk egy kis eleséget. Gen 43:3 Erre azt mondta neki Júda, szólván: Nagyon óvott bennünket az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha testvéretek veletek nem lesz! Gen 43:4 Ha elereszted testvérünket velünk; lemegyünk és vásárolunk neked eleséget. Gen 43:5 De ha nem ereszted el, nem megyünk le; mert az a férfiú megmondta nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha testvéretek veletek nem lesz. Gen 43:6 Erre azt mondta Izráel: Miért tettétek velem ezt a rosszat, hogy elmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy fivéretek. Gen 43:7 És azt mondták: Apróra kérdezősködött az a férfiú felőlünk és családunk felől, mondván: Atyátok él-e még, van-e még fivéretek, és mi ezek szerint a szavak szerint elmondtuk neki; hát tudhattuk mi, hogy majd azt mondja: Hozzátok le fivéreteket? Gen 43:8 És azt mondta Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el már a gyermeket velem, hadd induljunk és menjünk, hogy élhessünk, és meg ne haljunk se mi, se te, se gyermekeink. Gen 43:9 És kezeskedem érte, az én kezemből kérd őt elő; ha nem hozom őt meg neked, és nem állítom elébed, akkor legyek veled szemben bűnös mindenkor. Gen 43:10 Mert ha nem haboztunk volna; eddig már kétszer is megjöttünk volna. Gen 43:11 Erre azt mondta nekik Izráel, az ő atyjuk: Ha már így van, ezt cselekedjétek: Tegyetek az ország gyümölcséből zsákjaitokba és vigyetek annak az embernek ajándékot; egy kis balzsamot és egy kis mézet, tragakant mézgát és ladánumot, pisztáciát és mandulát. Gen 43:12 Pénzt is kétszerest vegyetek kezetekbe; tudniillik azt a pénzt is vigyétek vissza magatokkal, ami visszakerült zsákjaitok szájába, hátha tévedés az. Gen 43:13 Aztán vegyétek öcséteket; és keljetek fel, menjetek vissza ahhoz az emberhez. Gen 43:14 És a Mindenható Isten adjon nektek kedvességet az előtt az ember előtt, hogy bocsássa el nektek a másik fivéreteket és Benjámint; én pedig, ha már árva lettem, árva lettem. Gen 43:15 Vették tehát a férfiak ezt az ajándékot, és kétszeres pénzt vettek kezükbe, és Benjámint; és felkeltek, és lementek Egyiptomba és József elé álltak. Gen 43:16 Mikor József meglátta velük Benjámint, azt mondta háznagyának: Vidd be ezeket az embereket a házba; és vágass vágni valót és készítsd el, mert velem esznek ezek az emberek délben. Gen 43:17 És úgy tett az a férfiú, amint József mondta; és bevitte az a férfiú az embereket József házába. Gen 43:18 Az emberek pedig féltek, hogy bevitték őket József házába, és azt mondták: A miatt a pénz miatt hoztak be minket, ami először visszakerült zsákjainkba; ránk akarnak rohanni, és ránk támadni, hogy rabszolgákká tegyenek minket és szamarainkat. Gen 43:19 Odamentek tehát a férfiúhoz, József háznagyához; és beszéltek vele a ház ajtajában. Gen 43:20 És azt mondták: Kérünk, uram; először valóban azért jöttünk, hogy eleséget vásároljunk; Gen 43:21 de megtörtént, hogy mikor az éjjeli szállásra érkeztünk, és kinyitottuk zsákjainkat, hát kinek-kinek a pénze ott volt a zsákja szájában, a mi pénzünk, teljes értékében; azt tehát visszahoztuk magunkkal, Gen 43:22 és más pénzt hoztunk magunkkal eleséget vásárolni. Nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba. Gen 43:23 Az pedig azt mondta: Legyetek békében, ne féljetek, a ti Istenetek és atyátok Istene adott nektek kincset zsákjaitokba; a ti pénzetek befolyt énhozzám. Es kivitte hozzájuk Simeont. Gen 43:24 Aztán bevitte az a férfiú azokat az embereket a József házába; és adott nekik vizet és megmosták lábaikat, és adott abrakot szamaraiknak. Gen 43:25 Aztán elkészítették az ajándékot, amíg József megérkezett délre; mert hallották, hogy ott fognak ebédelni. Gen 43:26 Mikor József hazaérkezett, odavitték neki az ajándékot, mely velük volt, a házba; és leborultak előtte földig. Gen 43:27 Ő pedig hogylétük felől kérdezősködött, és azt mondta: Hogy van atyátok, az öreg, akiről beszéltetek; él még? Gen 43:28 És azt mondták: Jól van atyánk, a te szolgád, még él; és meghajoltak és leborultak. Gen 43:29 Mikor szemeit felemelte és meglátta Benjámint, az ő testvérét, anyjának fiát, azt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről nekem beszéltetek? Aztán azt mondta: Isten legyen hozzád kegyelmes, fiam. Gen 43:30 De sietett József, mert felgyúlt a szíve öccse iránt és rájött a sírás; bement tehát a belső szobába és ott sírt. Gen 43:31 Mikor aztán megmosta az arcát és kijött; erőt vett magán és azt mondta: Tegyétek fel az ételt. Gen 43:32 És feltették neki külön és nekik külön; az egyiptomiaknak is külön, akik vele ettek, mert nem ehetnek az egyiptomiak a héberekkel kenyeret, mert utálat az az egyiptomiaknak. Gen 43:33 És ők vele szemben ültek, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint, a legkisebb kisebbsége szerint; és ezen csodálkoztak az emberek egymás között. Gen 43:34 Mikor pedig fogásokat küldött nekik maga elől, Benjáminnak ötször akkora fogást adott, mint a többiek fogásai; és ittak és megrészegedtek vele. Gen 44:1 Aztán megparancsolta háznagyának, mondván: Töltsd meg ezeknek az embereknek zsákjait eleséggel, amennyit el bírnak vinni; és tedd mindeniknek a pénzét a zsákja szájába; Gen 44:2 az én kelyhemet pedig, az ezüstkelyhet tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, gabonára való pénzét is; az pedig a József szava szerint cselekedett, amit mondott. Gen 44:3 A reggel már világos volt, mikor elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt. Gen 44:4 Mikor éppen kimentek a városból, nem voltak messze, azt mondta József háznagyának: Kelj fel, siess azok után az emberek után; és ha eléred őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal jóért? Gen 44:5 Nemde ez az, amiből az én uram iszik, és ő bűvöléssel jövendőt mond belőle; rosszul tettétek, amit tettetek. Gen 44:6 Utol is érte őket és megmondta nekik ezeket a szavakat. Gen 44:7 Mire azt mondták neki: Miért mond az én uram ilyen dolgokat? Távol van a te szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. Gen 44:8 Íme azt a pénzt, amit zsákjaink szájában találtuk visszahoztuk hozzád Kanaán földjéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? Gen 44:9 Akinél megtalálják azt szolgáid közül, hát haljon meg; mi meg legyünk rabszolgái az én uramnak. Gen 44:10 És azt mondta: Hát akkor úgy lesz, amint mondjátok; akinél megtalálják azt, legyen nekem rabszolgám, ti pedig legyetek mentek. Gen 44:11 És hamar letette mindenik az ő zsákját a földre; és megnyitotta mindenik a zsákját. Gen 44:12 Ő pedig a kutatást a legnagyobbikon kezdte és a legkisebbiken végezte; és megtalálta a poharat Benjámin zsákjában. Gen 44:13 Erre megszaggatták ruháikat; felrakodott mindenik a szamarára, és visszamentek a városba. Gen 44:14 És bement Júda és testvérei József házába, és ő még ott volt; és földre borultak előtte. Gen 44:15 Akkor azt mondta nekik József: Micsoda dolog ez, amit tettetek? Hát nem tudjátok, hogy bűvöléssel jövendőt mond egy ilyen ember, mint én? Gen 44:16 Erre Júda azt mondta: Mit mondjunk az én uramnak, mit beszéljünk, és mit igazoljuk magunkat? Az Isten felfedezte szolgáid bűnét, íme mi rabszolgái vagyunk uramnak, mind mi, mind az, akinél a poharat megtalálták. Gen 44:17 De ő azt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem; az az ember, akinél megtalálták a poharat, az legyen nekem rabszolgám, ti pedig menjetek el békességgel atyátokhoz. Gen 44:18 Akkor odalépett hozzá Júda, és azt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram füleibe, és ne gerjedjen fel haragod szolgádra, mert te olyan vagy, mint Faraó. Gen 44:19 Az én uram azt kérdezte szolgáitól mondván: Van-e nektek atyátok vagy testvéretek? Gen 44:20 És azt mondtuk uramnak: Van egy vén atyánk és egy vénkori gyermeke, a legkisebb; és annak a testvére meghalt, és ő maga maradt anyjának, atyja azért szereti őt. Gen 44:21 Erre azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok őt le hozzám; hadd vessek rá egy pillantást. Gen 44:22 Mi pedig azt mondtuk az én uramnak: Nem hagyhatja el atyját az a gyermek; ha elhagyná atyját, az meghalna. Gen 44:23 Erre azt mondtad szolgáidnak: Ha nem jön le legkisebb testvéretek veletek; többé ne kerüljetek színem elé. Gen 44:24 És történt, hogy felmentünk a te szolgádhoz, atyámhoz; és jelentettük neki uram szavait. Gen 44:25 Mikor azt mondta atyánk: Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kis eleséget, Gen 44:26 akkor azt mondtuk: Nem mehetünk le; ha legkisebb testvérünk velünk lesz, akkor lemegyünk, mert nem kerülhetünk annak a férfiúnak színe elé, ha legkisebb testvérünk nincs velünk. Gen 44:27 Akkor azt mondta a te szolgád, atyám, nekünk: Ti tudjátok, hogy két fiút szült nekem feleségem; Gen 44:28 és az egyik úgy elment tőlem, hogy azt mondtam: Bizonyára széttépetett; nem is láttam őt máig sem. Gen 44:29 Ha ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri őt; nyomorúságomban viszitek sírba ősz hajamat. Gen 44:30 Most tehát, ha bemennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a gyermek nem volna velünk; holott hozzá van kötve annak lelkéhez; Gen 44:31 akkor megtörténnék, hogy amint látná, hogy nincs a gyermek, hát meghalna; és a te szolgáid búbánatban vinnék le a te szolgádnak, atyánknak ősz haját a sírba. Gen 44:32 Mert a te szolgád kezességet vállalt a gyermekért atyámnál, mondván: Ha meg nem hozom őt neked, legyek bűnös atyámmal szemben mindenkor. Gen 44:33 Most azért hadd maradjon a te szolgád a gyermek helyett uramnak rabszolgául; a gyermek pedig menjen fel testvéreivel. Gen 44:34 Mert hogyan menjek én fel atyámhoz, ha a gyermek nincs velem? Nem tudnám nézni a nyomorúságot, mely atyámat érné. Gen 45:1 És nem bírta magát tÚrtőztetni József mindazok előtt, akik körülötte álltak, hanem felkiáltott, vigyetek ki mindenkit előlem! És így senki sem állt mellette, mikor megismertette magát József testvéreivel. Gen 45:2 De oly hangos sírásba tört ki; hogy meghallották az egyiptomiak és meghallotta Faraó háza. Gen 45:3 És azt mondta József testvéreinek: En vagyok József, él-e még atyám? De nem tudtak neki felelni testvérei, mert megijedtek tőle. Gen 45:4 Akkor azt mondta József testvéreinek: Jöjjetek hát hozzám közelebb! Mikor közelebb mentek, azt mondta: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Gen 45:5 Most azonban ne fájlaljátok és ne haragudjatok magatokra, hogy eladtatok engem ide, mert élelmezés végett küldött engem Isten előttetek. Gen 45:6 Mert már két éve éhség van az országban; és még öt év van, melyekben nem lesz szántás és aratás. Gen 45:7 Engem küldött tehát Isten előttetek, hogy maradványt állítsak nektek az országban; és tartassak nektek életben a nagy szabadításra. Gen 45:8 Úgyhogy nem ti küldtetek engem ide, hanem az Isten; ő tett engem Faraónak atyjává, egész házának urává és Egyiptom egész országában uralkodóvá. Gen 45:9 Hamar menjetek fel atyámhoz és mondjátok neki: Ezt mondja a te fiad, József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett; jöjj le hozzám, meg ne állj. Gen 45:10 Gósen földjén fogsz lakni, és közel leszel hozzám te és fiaid és unokáid; és juhod, barmod és mindened, amid van. Gen 45:11 És eltartalak téged ott, mert még öt évig lesz éhség; hogy el ne szegényedjél te és házad és mindened, amid van. Gen 45:12 És íme szemeitek látják és testvéremnek, Benjáminnak szemei, hogy az én szájam az, mely hozzátok beszél. Gen 45:13 Mondjátok el tehát atyámnak, mekkora tisztességem van Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok; és hamar hozzátok le atyámat ide. Gen 45:14 Erre nyakába borult testvérének, Benjáminnak és sírt; Benjámin is sírt az ő nyakán. Gen 45:15 Aztán megcsókolta minden testvérét, és sírt rajtuk; és csak ezután beszéltek vele testvérei. Gen 45:16 Mikor a hír eljutott Faraó házába, mondván: Megérkeztek József testvérei; tetszett Faraónak és szolgáinak. Gen 45:17 És azt mondta Faraó Józsefnek: Mondd testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földjére; Gen 45:18 aztán vegyétek fel atyátokat és háznépeiteket és jöjjetek hozzám; és nektek adom Egyiptom földjének javát, hogy az ország zsírját egyétek. Gen 45:19 Te tehát utasítva vagy, ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket kicsinyeitek és asszonyaitok számára, és tegyétek fel atyátokat és jertek. Gen 45:20 Házi eszközeiteket pedig ne sajnáljátok; mert Egyiptom egész földjének java a tiétek lesz. Gen 45:21 És úgy cselekedtek Izráel fiai, ugyanis József adott nekik szekereket Faraó parancsa szerint; és adott nekik ennivalót az útra. Gen 45:22 És mindnyájuknak adott egy-egy ünneplő ruhát; Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstöt és öt ünneplő ruhát. Gen 45:23 Ugyanígy atyjának is küldött tíz szamarat, megrakodva Egyiptom javaival; és tíz szamárkancát, megrakodva gabonával, kenyérrel és étellel atyjának az útra. Gen 45:24 Aztán elbocsátotta testvéreit és elmentek; akkor azt mondta nekik: Ne izguljatok az úton. Gen 45:25 Aztán felmentek Egyiptomból; és megérkeztek Kanaán földjére atyjukhoz, Jákóbhoz. Gen 45:26 Mikor jelentést tettek neki, mondván: József még él, és uralkodik Egyiptom egész országán; szíve hideg maradt, mert nem hitt nekik. Gen 45:27 De mikor elbeszélték neki József minden szavát, amit nekik mondott, és látta a szekereket, melyeket azért küldött József, hogy őt elvigyék; akkor feléledt atyjuknak, Jákóbnak lelke. Gen 45:28 És azt mondta Izráel: Elég, József fiam még él! Elmegyek és meglátom őt, mielőtt meghalok! Gen 46:1 Es elindult Izráel mindenestől, és elment Beérsebába; és áldozott vágóáldozatokat atyja, Izsák Istenének. Gen 46:2 És szólott Isten Izráelnek éjszakai látomásban és azt mondta: Jákób, Jákób! Ő pedig azt mondta: Ihol vagyok. Gen 46:3 Erre így szólt: Én vagyok az Isten, atyád Istene; ne félj Egyiptomba lemenni, mert nagy nemzetté teszlek téged ott. Gen 46:4 Én megyek le veled Egyiptomba, és én hozlak fel feljövet is; és József fogja be a szemeidet. Gen 46:5 És felkelt Jákób Beérsebából, és feltették Izráel fiai atyjukat, Jákóbot és kicsinyeiket és feleségeiket azokra a szekerekre, amelyeket Faraó küldött, hogy őt elvigyék. Gen 46:6 És vették jószágaikat és szerzeményüket, melyet Kanaán földjén szereztek, és elmentek Egyiptomba; Jákób és minden magzata vele. Gen 46:7 Fiait és unokáit, lányait és fiainak lányait, és minden magzatát elvitte magával Egyiptomba. Gen 46:8 És ezek az Izráel fiainak nevei, akik bementek Egyiptomba, Jákób és fiai: Jákób elsőszülöttje Rúben. Gen 46:9 Rúben fiai pedig: Hanok, Pallu, Hecron és Karmi. Gen 46:10 Simeon fiai Jemuél, Jámin, Ohad, Jákin és Cohár; és Saul, a kanaáni nő fia. Gen 46:11 Lévi fiai: Gérson, Kehát és Merári. Gen 46:12 Júda fiai Er, Onán és Séla, Pérec és Zerah; de Er és Onán meghalt Kanaán földjén, Pérecnek pedig fiai lettek: Hecron és Hámul. Gen 46:13 Izsakhár fiai: Tóla, Puvvá, Jób és Simron. Gen 46:14 Zebulon fiai: Szered, Elon és Jahleél. Gen 46:15 Ezek Lea fiai, akiket Felső Mezopotámiában szült Jákóbnak, és Dinát, az ő leányát; fiainak és leányainak egész lélekszáma harminchárom. Gen 46:16 Gád fiai Cifjon és Haggi, Súní és Ecbón; Eri, Aródi és Aréli. Gen 46:17 Aser fiai Jimná, Jisvá, Jisvi, Beriá, és Szerah, a nővérük; Beriá fiai pedig Heber és Malkiál. Gen 46:18 Ezek Zilpa fiai, akit Lábán Leának, az ő leányának adott; és ezeket szülte Jákóbnak, tizenhat lelket. Gen 46:19 Rákhelnek, Jákób feleségének fiai József és Benjámin. Gen 46:20 És Józsefnek Egyiptom földjén lettek gyermekei, akiket Aszenat szült neki, Poti-Ferának, On papjának a leánya; Manassé és Efraim. Gen 46:21 Benjámin fiai: Bela, Beker, Asbél, Gérá, Naamán, Ehi és Rós; Muppim, Huppim és Ard. Gen 46:22 Ezek Rákhel fiai, akik Jákóbnak születtek; az egész lélekszám tizennégy. Gen 46:23 Dán fia Husim. Gen 46:24 Naftali fiai: Jahceél, Gúni, Jécer és Sillém. Gen 46:25 Ezek Bilhá fiai, akit Lábán az ő Rákhel leányának adott; és ezeket szülte Jákóbnak, egész lélekszám hét. Gen 46:26 Egész lélekszáma azoknak, akik Jákóbbal bementek Egyiptomba, akik tőle származtak, nem számítva Jákób fiainak feleségeit: az egész lélekszám hatvanhat. Gen 46:27 És József fiai, akik Egyiptomban születtek neki, két lélek; az egész lélekszáma Jákób házának, mely Egyiptomba bement, hetven. Gen 46:28 Es Júdát elküldte maga előtt Józsefhez, hogy mutasson előtte utat Gósenbe; így érkeztek meg Gósen földjére. Gen 46:29 Akkor befogatott József az ő kocsijába, és felment Izráel elé, az ő atyja elé Gósenbe; és mikor megjelent előtte, a nyakába borult, és sírt a nyakán sokáig. Gen 46:30 Akkor azt mondta Izráel Józsefnek: Most haljak meg; miután láttam orcádat, hogy még élsz. Gen 46:31 József pedig azt mondta testvéreinek és atyja háznépének: Fel kell mennem, hogy jelentést tegyek Faraónak, és megmondjam neki, hogy testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földjén voltak, eljöttek hozzám. Gen 46:32 Ezek az emberek pedig juhpásztorok (mert baromtenyésztők voltak), és juhaikat, marháikat és mindenüket elhozták. Gen 46:33 Ha majd Faraó hívat benneteket, és azt kérdi: Mi a foglalkozástok?; Gen 46:34 ti is azt mondjátok: Baromtenyésztők voltak a te szolgáid ifjúságunktól fogva mostanáig, mind mi, mind atyáink; hogy Gósen földjén lakhassatok, mert utálat az egyiptomi előtt minden juhpásztor. Gen 47:1 És bement József, jelentést tett Faraónak és azt mondta: Atyám és testvéreim juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal eljöttek Kanaán földjéről, és most Gósen földjén vannak. Gen 47:2 És testvérei közül öt embert magával vitt, és Faraó elé állította őket. Gen 47:3 És azt mondta Faraó a testvéreinek: Mi a foglalkozástok? És azt mondták Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mind mi, mind atyáink. Gen 47:4 Aztán azt mondták Faraónak: Azért jöttünk, hogy meghúzódjunk az országban, mert nincs legelője szolgáid juhainak, mert nagy az éhínség Kanaán földjén; most tehát hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén. Gen 47:5 Erre így szólt Faraó Józsefnek, mondván: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. Gen 47:6 Egyiptom földje előtted van, az ország legjobb részén telepítsd le atyádat és testvéreidet; lakjanak Gósen földjén; és ha tudod, hogy vannak közöttük derék emberek, tedd azokat a saját jószágom főpásztoraivá. Gen 47:7 Aztán bevitte József atyját Jákóbot és Faraó elé állította őt; és megáldotta Jákób Faraót. Gen 47:8 Akkor azt mondta Faraó Jákóbnak: Mekkora a te életéveidnek ideje? Gen 47:9 És azt mondta Jákób Faraónak: Az én bujdosásom éveinek ideje százharminc esztendő; kevés és rossz volt az én életéveimnek ideje, és nem érte el atyáim életéveinek idejét, az ő bujdosásuk napjaiban. Gen 47:10 És miután megáldotta Jákób Faraót; kiment Faraó elől. Gen 47:11 Aztán József letelepítette atyját és testvéreit, és adott nekik birtokot Egyiptom földjén, az ország legjobb részében, a Ramszesz földjén; amiképpen Faraó parancsolta. Gen 47:12 És ellátta József atyját és testvéreit, és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint. Gen 47:13 Kenyér pedig nem volt az egész országban, mert igen nagy volt az éhínség; úgy, hogy kimerült Egyiptom földje és Kanaán földje az éhínségtől. Gen 47:14 József pedig mindazt a pénzt, ami található volt Egyiptom földjén és Kanaán földjén, felszedte a gabonáért, amit vásároltak; és bevitte József a pénzt a Faraó házába. Gen 47:15 Mikor kifogyott a pénz Egyiptom földjéről és Kanaán földjéről, akkor egész Egyiptom odament Józsefhez és azt mondta: Adj nekünk kenyeret! Hát miért haljunk meg szemed láttára? Mert nincs pénz! Gen 47:16 József pedig azt mondta: Adjátok ide barmaitokat, és adok nektek barmaitokért; ha nincs pénz. Gen 47:17 És elvitték barmaikat Józsefhez, és adott nekik József kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhanyájakért és a szamarakért; így tartotta össze őket kenyérrel abban az esztendőben összes juhaikért. Gen 47:18 Mikor az az esztendő eltelt, elmentek hozzá a másik esztendőben, és azt mondták neki: Nem titkoljuk uram előtt, hanem elfogyott a pénz, és a lábas jószág uramnál van; nem maradt uram előtt egyéb, mint testünk és szántóföldünk. Gen 47:19 Miért haljunk meg szemeid előtt mi is, szántóföldünk is? Végy meg minket és szántóföldünket a kenyéren; és legyünk mi és szántóföldünk Faraó rabszolgái, aztán adj magot, hogy éljünk, és ne haljunk meg, és a szántóföld ne pusztuljon el. Gen 47:20 Megvette tehát József Egyiptom minden szántóföldjét Faraó számára, mert az egyiptomiak mindnyájan eladták mezejüket, mert erőt vett rajtuk az éhínség; így lett a föld Faraóé. Gen 47:21 Ami pedig a népet illeti, azt rabszolgává tette; Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig. Gen 47:22 Csak a papok földjét nem vette meg; mert a papoknak illetménye volt Faraótól, és ezt az illetményüket ették, amit Faraó adott nekik, ezért nem adták el szántóföldjüket. Gen 47:23 És azt mondta József a népnek: íme megvettelek benneteket ma földestől Faraó számára; ihol nektek mag, és vessétek be a szántóföldet. Gen 47:24 És majd a termésből adjatok egyötöd részt Faraónak; a négy rész pedig legyen a tietek, magnak a mezőre és eledelül nektek és háznépeiteknek és eledelül kicsinyeiteknek. Gen 47:25 És azt mondták: Megmentetted életünket; ha kegyelmet találunk uram szemeiben, rabszolgái leszünk Faraónak. Gen 47:26 És szabállyá tette ezt József a mai napig Egyiptom szántóföldjére (Faraó javára az ötödre vonatkozólag); csak maguknak a papoknak szántóföldje nem lett Faraóé. Gen 47:27 Izráel tehát Egyiptom országában lakott, Gósen földjén; és megöröködött benne, és szaporodott és megsokasodott nagyon. Gen 47:28 Jákób pedig tizenhét esztendőt élt Egyiptomban; tehát Jákób életéveinek ideje száznegyvenhét esztendő volt. Gen 47:29 Mikor közeledett Izráel halálának ideje, hívatta fiát, Józsefet, és azt mondta neki: Ha kedvességet találtam szemeidben, tedd, kérlek, a kezedet ágyékom alá; és cselekedj velem szeretetet és hűséget, ne temess el engem, kérlek, Egyiptomban. Gen 47:30 Ha elaluszom atyáimmal, vígy ki engem Egyiptomból, és temess engem az ő sírjukba. És ő azt mondta: Én a te beszéded szerint fogok cselekedni. Gen 47:31 Erre azt mondta neki: Esküdjél meg nekem! Es megesküdött neki; mire Izráel meghajtotta magát az ágy fejére. Gen 48:1 És történt ezek után a dolgok után, hogy azt mondták Józsefnek: íme atyád beteg; és ő maga mellé vette két fiát, Manassét és Efraimot. Gen 48:2 Akkor jelentést tettek Jákóbnak, és azt mondták: íme fiad, József jön hozzád; mire megerősítette magát Izráel és felült az ágyon. Gen 48:3 És azt mondta Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kanaán földjén; és megáldott engem, Gen 48:4 és azt mondta nekem: ím én termékennyé teszlek téged, megsokasítlak téged, és népek gyülekezetévé teszlek téged; és ezt az országot a te magodnak adom te utánad örök birtokul. Gen 48:5 És most a te két fiad, akik Egyiptom földjén születtek neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyéim; Efraim és Manassé az enyém lesz úgy, mint Rúben és Simeon. Gen 48:6 Azok a gyermekeid pedig, akik őutánuk születtek, tieid legyenek; testvéreik nevén neveztessenek örökségükben. Gen 48:7 Ami pedig engem illet, mikor Felső Mezopotámiából megjöttem, meghalt mellőlem Rákhel Kanaán földjén az úton, mikor még csak egy darab földet kellett volna Efrátig menni; és eltemettem őt ott az efráti, azaz bétlehemi úton. Gen 48:8 Mikor Izráel meglátta József fiait, azt mondta: Kik ezek? Gen 48:9 És azt mondta József az ő atyjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem Isten;mire ő azt mondta: Hozd ide őket, kérlek, énhozzám, hadd áldjam meg őket. Gen 48:10 Izráel szemei ugyanis homályosak voltak a vénségtől; mikor aztán közel vitte őket hozzá, megcsókolta őket és megölelte őket. Gen 48:11 Aztán azt mondta Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy a te orcádat meglátom; és íme megmutatta nekem Isten a magodat is. Gen 48:12 Akkor elvette őket József az ő térdeiről; és meghajtotta magát előtte a földig. Gen 48:13 Azután vette József mindkettőjüket, Efraimot jobbjába Izráel balja felől, Manassét pedig baljába, Izráel jobbja felől; és közel vitte hozzá. Gen 48:14 És Izráel kinyújtotta jobbját és rátette Efraim fejére, pedig ő volt a kisebb, balját pedig Manassé fejére; keresztbe tette kezeit, mert Manassé volt az elsőszülött. Gen 48:15 Aztán megáldotta Józsefet, és azt mondta: Az Isten, aki előtt jártak az én atyáim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki őrzött engem, amióta vagyok a mai napig, Gen 48:16 az angyal, aki megváltott engem minden gonosztól, áldja meg a gyermekeket és maradjon fenn bennük az én nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve; és szaporodjanak tömegesen a földön. Gen 48:17 Mikor József látta, hogy atyja a jobb kezét Efraim fejére teszi, helytelennek találta; és megfogta atyja kezét, hogy eltérítse azt Efraim fejéről Manassé fejére. Gen 48:18 És azt mondta József az ő atyjának: Nem úgy, atyám; mert ez az elsőszülött, tedd a jobbodat az ő fejére. Gen 48:19 De atyja nem engedett, hanem azt mondta: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is naggyá lesz; de mindazáltal kisebbik testvére nagyobb lesz ő nála, és annak a magva népsokasággá lesz. Gen 48:20 És megáldotta őket azon a napon, ezt mondván: Benned áldjon Izráel, mondván: Tegyen téged Isten olyanná, mint Efraim és Manassé. Így Efraimot elébe tette Manassénak. Gen 48:21 Azután azt mondta Izráel Józsefnek: Most én meghalok, de Isten veletek lesz és visszavisz benneteket atyáitok földjére. Gen 48:22 Én pedig adok neked egy részt testvéreid felett, melyet úgy vettem el az emoriak kezéből kardommal és íjammal. Gen 49:1 Akkor szólította Jákób a fiait; És azt mondta: gyülekezzetek össze, Hadd hirdessem nektek, ami érni fog Benneteket a napok végén. Gen 49:2 Gyűljetek össze és hallgassatok, Jákób fiai; Hallgassatok Izráelre, atyátokra. Gen 49:3 Rúben, te vagy elsőszülöttem, Erőm, és tehetségemnek zsengéje; Fölényes felségben, fölényes erőben. Gen 49:4 Lobogó, mint a víz, ne légy fölényes. Mert fölhágtál atyád ágyára; Akkor megfertőztetted fekhelyemet. Felhágott. Gen 49:5 Simeon és Lévi testvérek; Kardjaik erőszak eszközei. Gen 49:6 Tanácsukba ne menjen bele lelkem, Gyülekezetükkel ne egyesüljön dicsőségem; Mert haragjukban embert öltek, És jókedvükben ökröt bénítottak. Gen 49:7 Átkozott a haragjuk, hogy oly erős volt, És a dühük, hogy oly kemény volt; Elosztom őket Jákóbban, És szétszórom őket Izráelben. Gen 49:8 Júda, te vagy, akit dicsérnek testvéreid, Kezed ellenségeid nyakán van; És meghajolnak előtted atyádnak fiai. Gen 49:9 Kölyökoroszlán Júda, zsákmánytól keltél fel, fiam; Leguggolt, lehevert, mint hím oroszlán És mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel? [9] Gen 49:10 Jogar nem távozik el Júdától, És kormánypálca lábai közül; Mígnem elérkezik Siló, És azé lesz a népek engedelmessége. Gen 49:11 A szőlőtőkéhez köti szamarát, És a venyigéhez szamárcsikaját; A borban mossa ruháját És szőlő vérében a köpönyegét. Gen 49:12 Bortól ködösek szemei És tejtől fehérek fogai. Gen 49:13 Zebulon a tengerpart irányában lakik; És pedig ő a hajók révpartja irányában, Hátsó oldala pedig Cidon irányában van. Gen 49:14 Izsakhár csontos szamár; A cserények között hever. Gen 49:15 Mikor látta a nyugalmat, hogy jó, És az országot, hogy kies; Vállát teherhordásra hajtotta, És robotos szolgává lett. Gen 49:16 Dán úgy ítéli a maga népét, Mint Izráel akármelyik törzse. Gen 49:17 Dán kígyó lesz az úton. Szarvas kígyó az ösvényen; Mely megcsípi a ló sarkát, lovagja hanyatt esik. Gen 49:18 [Szabadításodra várok Uram!] Gen 49:19 Gád, portyázók törnek be rá; De ő reá tör sarkukra. Gen 49:20 Aser, kövér a kenyere; És ő ad királyi csemegéket. Gen 49:21 Naftali barangoló szarvas; Szép mondásokat ád. Gen 49:22 Termő tő hajtása József, Forrásnál levő termő tő hajtása; Hajtásai felülmennek a kőfalon. Gen 49:23 Mikor kihívják őt és lövöldözik; És íjászok támadják őt: Gen 49:24 Mozdulatlanságban marad íja; De rugékonyak kezei, karjai, Jákób hatalmasának kezeitől, Onnét, ahol van pásztor, Izráel sziklája. Gen 49:25 Atyád Istenétől, aki segítsen, És a Mindenhatótól, aki megáldjon Égi áldásokkal onnét felülről, Az alant elterülő hullámár áldásaival; Az emlők és anyaméh áldásaival. Gen 49:26 Atyád áldásai, melyek meghaladják Szüleim áldásait az örök halmok határáig; Legyenek Józsefnek fején, Testvérei felkentjének feje tetején. Gen 49:27 Benjámin ragadozó farkas, Reggel zsákmányt eszik; Gen 49:28 És estére martalékot oszt. Ezek összesen az Izráel tizenkét törzse; és ez az, amit mondott nekik atyjuk, mikor megáldotta őket. Mindenikőjüket a neki megfelelő áldással áldotta meg. Gen 49:29 Aztán parancsolatot adott nekik és így szólt hozzájuk: Mikor én népemhez gyűjtetem, temessetek engem atyáimhoz, abba a barlangba, mely a hitti Efron mezején van. Gen 49:30 Abba a barlangba, mely Kanaán földjén a Mamrétól keletre levő Makpélá mezején van; melyet Abrahám vett meg a mezővel együtt a hitti Efrontól tulajdon sírhelyül. Gen 49:31 Oda temették Ábrahámot és feleségét Sárát, oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát; és oda temettem Leát. Gen 49:32 A mező és a barlang, mely benne van, meg van véve Hét fiaitól. Gen 49:33 Mikor elvégezte Jákób a fiainak való parancsolást, felszedte lábait az ágyra; és meghalt és népeihez gyűjtetett. Gen 50:1 Akkor József reá borult atyja orcájára; és sírt felette és csókolta őt. Gen 50:2 Aztán megparancsolta József szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és bebalzsamozták az orvosok Izráelt. Gen 50:3 Ebben eltelt negyven nap; mert ennyi időbe kerül a bebalzsamozás; siratták pedig őt az egyiptomiak hetven napig. Gen 50:4 Mikor elmúltak siratásának napjai, szólott József Faraó háznépének, mondván: Ha találtam valami kedvességet szemeitekben, juttassátok, kérlek, Faraó füleibe, mondván: Gen 50:5 Az én atyám megesketett engem, és azt mondta: Most én meghalok; síromba, melyet Kanaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem. Most tehát hadd menjek fel, kérlek, hogy eltemessem atyámat; azután visszajövök. Gen 50:6 Erre azt mondta Faraó: Eredj fel és temesd el atyádat, amiképpen megesketett téged. Gen 50:7 Felment tehát József atyját eltemetni; és vele mentek mind Faraó szolgái, házának vénei, és Egyiptom országának vénei mind, Gen 50:8 és Józsefnek egész háza, testvérei és atyja háznépe; csak kicsinyeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén. Gen 50:9 De mentek vele szekerek is, lovasok is; úgyhogy a tábor igen tekintélyeslett. Gen 50:10 Mikor Goren Há-Átádhoz érkeztek; mely a Jordánon túl van, ott egyigen nagy és méltóságos gyászszertartást rendeztek; József pedig hétnapi gyászt tartott atyjáért. Gen 50:11 Mikor az ország lakosai, a kanaániak látták a gyászt Goren Há-Átádban, azt mondták: Súlyos gyásza ez az egyiptomiaknak; ezért nevezték el azt Ábél-Micraimnak, mely a Jordánon túl van. Gen 50:12 Azután úgy cselekedtek vele fiai, amint megparancsolta nekik. Gen 50:13 Tudniillik elvitték őt fiai Kanaán földjére és eltemették őt a Makpélá mezejének barlangjába; melyet Ábrahám vett a mezővel együtt tulajdon sírhelyül a hitti Efrontól, Mamrétól keletre. Gen 50:14 Aztán visszatért József Egyiptomba, ő és testvérei és mindazok, akik felmentek vele atyját eltemetni; miután atyját eltemette. Gen 50:15 Mikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, azt gondolták: Ha József ellenünk támad, akkor bőven visszaadhatja nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk vele; Gen 50:16 tehát megállapították Józsefnek mondván: A te atyád megparancsolta halála előtt, mondván: Gen 50:17 így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreid vétkét és azt a bűnüket, hogy oly gonoszt követtek el ellened; most tehát bocsásd meg, kérünk, vétkünket, kik atyád Istenének vagyunk szolgái. És József sírt, mikor beszéltek hozzá. Gen 50:18 Akkor odamentek testvérei is és leborultak előtte; és azt mondták: Itt vagyunk neked szolgákul! Gen 50:19 De József azt mondta nekik: Ne féljetek; mert vajon Isten helyett vagyok-e én? Gen 50:20 Ami pedig titeket illet, ti rosszat gondoltatok ellenem; Isten jónak gondolta azt azért, hogy azt cselekedje, mint van a mai nap, hogy életben tartson egy nagy népet. Gen 50:21 Most tehát ne féljetek, én eltartalak titeket és kicsinyeiteket; és megvigasztalta őket és a szívökre beszélt. Gen 50:22 Így lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz esztendőt. Gen 50:23 És látta József Efraimnak harmadízen való fiait; Mákírnak, Manassé fiának fiai is József térdein születtek. Gen 50:24 És azt mondta József testvéreinek: Én meghalok; de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz benneteket ebből az országból abba az országba, melyre nézve megesküdött Abrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Gen 50:25 És megeskette József Izráel fiait, mondván: Bizonnyal meglátogat Isten titeket, vigyétek fel tehát csontjaimat innét. Gen 50:26 És meghalt József száztíz esztendős korában; és bebalzsamozták őt, és koporsóba tették Egyiptomban Exo 1:1 És ezek a nevei Izráel fiainak, akik bementek: Egyiptomba; Jákobbal együtt mindenik háznépestől ment: Exo 1:2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda; Exo 1:3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin; Exo 1:4 Dán és Naftali, Gád és Aser. Exo 1:5 És azoknak a lélekszáma, akik Jákób ágyékából származtak, összesen hetven lélek; de József Egyiptomban volt. Exo 1:6 Aztán meghalt József és minden testvére, és az az egész nemzedék. Exo 1:7 Izráel fiai pedig termékenyek voltak és rajzottak, sokasodtak, és elhatalmasodtak nagyon-nagyon; úgy, hogy megtelt velük az ország. Exo 1:8 Akkor egy új király támadt Egyiptomban; aki nem ismerte Józsefet. Exo 1:9 És az azt mondta népének: íme Izráel fiainak népe számosabb és hatalmasabb, mint mi. Exo 1:10 Nosza járjunk túl az eszén; hogy meg ne sokasodjék és meg ne történhessék az, hogy ha háború ér bennünket, ő is csatlakozzék ellenségeinkhez és harcoljon ellenünk és elmenjen az országból. Exo 1:11 Tettek tehát fölé robottiszteket, hogy elnyomják őt [robotjaikkal]. És épített raktárvárosokat Faraónak, Pitomot és Ramszeszt. Exo 1:12 De ahogyan elnyomták őt, úgy sokasodott és úgy terjeszkedett; úgyhogy undorodtak Izráel fiaitól. Exo 1:13 Tehát szolgáltatták az egyiptomiak Izráel fiait erőszakkal. Exo 1:14 És megkeserítették az életüket az agyagban, téglákban és mindenféle mezei munkában való kemény szolgálattal; egyáltalán minden munkájukkal, amit erőszakkal dolgoztattak velük. Exo 1:15 És szólt Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek a neve Sifra volt, a másiknak a neve pedig Pua; Exo 1:16 és azt mondta: Mikor héber asszonyoknál bábáskodtok és látjátok a szülésnél: vajon fiú-e az, akkor öljétek meg őt; vagy pedig leány, akkor hadd éljen. Exo 1:17 De a bábák félték az Istent és nem tettek úgy, amiképpen Egyiptom királya szólott nekik; hanem életben hagyták a gyermekeket. Exo 1:18 Akkor hívatta Egyiptom királya a bábákat és azt mondta nekik: Miért cselekedtétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a gyermekeket? Exo 1:19 És azt mondták a bábák Faraónak: Mert nem olyanok a héber asszonyok, mint az egyiptomi asszonyok; mert azok elevenek, mielőtt bemegy hozzájuk a bába, már megszülnek. Exo 1:20 És Isten jót tett a bábákkal; a nép pedig sokasodott és igen elhatalmasodott. Exo 1:21 Mivel a bábák félték az Istent; szerzett nekik (a népnek) háznépeket. Exo 1:22 Faraó tehát parancsot adott egész népének, mondván : Mindazt a fiút, aki megszületik, vessétek a Nílusba, a leányt pedig mind hagyjátok élve. Exo 2:1 Akkor elment egy Lévi családjából való férfi, és elvett egy Lévi-leányt. Exo 2:2 Aztán az asszony teherbe esett és fia született; mikor azt látta, hogy szép, elrejtette őt három hónapig. Exo 2:3 De tovább nem tudta őt rejtegetni, tehát vett neki egy gyékény kosarat, bevonta kátránnyal és szurokkal; abba tette bele a gyermeket, és letette a sásban a Nílus partjára. Exo 2:4 Nővére pedig állást foglalt távolról, hogy lássa, a mi történik vele. Exo 2:5 Akkor ment le Faraó leánya a Nílusra fÚrödni, mialatt szolgálóleányai járkáltak a folyam partján; és meglátta a kosarat a sás között, és odaküldte szolgálóját és elhozatta azt. Exo 2:6 Mikor kinyitotta és meglátta őt, a gyermeket, hát íme egy síró fiú; és megesett a szíve rajta és azt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. Exo 2:7 Akkor azt mondta a nővére Faraó leányának: Menjek neked egy szoptatós asszonyt hívni a héber asszonyok közül; hogy szoptassa neked a gyermeket? Exo 2:8 És azt mondta neki Faraó leánya: Eredj. Erre a leány elment, és elhívta a gyermek anyját. Exo 2:9 És azt mondta neki Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd nekem; és én megadom béredet; az asszony pedig vette a gyermeket és szoptatta azt. Exo 2:10 Mikor aztán megnőtt a gyermek, elvitte őt Faraó leányának, és fiává lett annak; és elnevezte őt Mózesnek, és azt mondta: Mert a vízből húztam ki őt. Exo 2:11 Történt pedig azokban a napokban, mikor Mózes megnőtt, hogy kiment az ő testvéreihez, és nézte robotolásukat. Akkor látta, hogy egy egyiptomi ember hogyan ver egy héber embert, az ő testvérei közül valót. Exo 2:12 Erre ide-oda fordult, és mikor látta, hogy nincs senki, agyonütötte az egyiptomit és elrejtette a homokba. Exo 2:13 Mikor másnap kiment, akkor meg két héber férfi veszekedett. És azt mondta annak, aki hibás volt: Miért ütöd a társadat? Exo 2:14 Az pedig azt mondta: Ki tett téged feljebbvalóvá és bíróvá fölénk, talán meg akarsz engem ölni, mint megölted az egyiptomit? Erre megijedt Mózes és azt mondta: így hát kitudódott a dolog. Exo 2:15 Mikor Faraó meghallotta ezt a dolgot, kerestette Mózest, hogy megölesse; de Mózes elfutott Faraó elől és Midján földjén állapodott meg, és leült a kútnál. Exo 2:16 Midján papjának pedig volt hét leánya; azok odamentek és merítettek, és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák atyjuk juhait; Exo 2:17 de odamentek a pásztorok és elkergették őket. Erre felkelt Mózes és segített nekik, és megitatta juhaikat. Exo 2:18 Mikor aztán hazamentek atyjukhoz Reuélhez; az azt mondta: Miért jöttetek meg ma ilyen hamar? Exo 2:19 És azt mondták: Egy egyiptomi férfi kiragadott bennünket a pásztorok kezéből; sőt a merítést is elvégezte helyettünk, és megitatta a juhokat. Exo 2:20 És azt mondta lányainak: És hol van ő? Mért hagytátok ott azt a férfit? Hívjátok be őt, hogy egyék kenyeret. Exo 2:21 És Mózes elhatározta, hogy ennél a férfiúnál marad; az pedig Mózesnek adta leányát Cipporát. Exo 2:22 Mikor annak fia született, ő elnevezte azt Gérsomnak; mert azt mondta: Jövevény voltam idegen országban. Exo 2:23 És történt az alatt a hosszú idő alatt, hogy mikor meghalt Egyiptom királya, fohászkodtak Izráel fiai a szolgálat miatt és kiáltottak; és felment a szolgálat miatt való segélykiáltásuk az Istenhez. [2-13] Exo 2:24 Mikor meghallotta Isten nyögésüket; megemlékezett Isten Ábrahámmal , Izsákkal és Jákóbbal való szövetségről. Exo 2:25 És látta Isten Izráel fiait; és megértette Isten. Exo 3:1 Mózes pedig pásztor volt ipának, Jitrónak, Midján papjának juhai mellett; és mikor egyszer a sivatagon túl hajtotta a juhokat, eljutott az Isten hegyéhez, Hórebhez. Exo 3:2 És megjelent neki az Úr angyala a csipkebokorból egy tűzlángban. Mikor látta, hogy a csipkebokor ég a tűzben, de a csipkebokor nem ég el, Exo 3:3 azt mondta Mózes: Oda kell mennem , hogy lássam ezt a nagy látványt; miért nem ég el a csipkebokor. Exo 3:4 Mikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokorból és azt mondta: Mózes, Mózes. És ő felelt: ímhol vagyok. Exo 3:5 Akkor azt mondta: Ne jöjj ide közel; húzd le saruikat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld. Exo 3:6 Aztán azt mondta: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Erre elrejtette arcát Mózes, mert félt az Istenre tekinteni. Exo 3:7 Továbbá azt mondta az Úr: Látván láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van; és robotmestereik miatt való kiáltásukat meghallgattam, mert ismerem fájdalmaikat. Exo 3:8 Lejöttem tehát, hogy kiragadjam őt Egyiptom kezéből és felvigyem őt abból az országból egy szép és tágas országba, egy tejjel és mézzel folyó országba; a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak helyére. Exo 3:9 Most tehát, miután Izráel fiainak kiáltása eljutott hozzám; sőt láttam is azt a szorongatást, mellyel az egyiptomiak szorítják őket: Exo 3:10 most tehát eredj és elküldelek téged Faraóhoz; hogy hozd ki az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból. Exo 3:11 Mózes pedig azt mondta az Istennek: Ki vagyok én, hogy Faraóhoz menjek; és hogy kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? Exo 3:12 De azt mondta: Hogy veled leszek, és ez legyen neked annak a jele, hogy én küldtelek téged; és mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok az Istent imádni. Exo 3:13 Erre azt mondta Mózes az Istennek: Ha én most elmegyek Izráel fiaihoz és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok; és ők ezt mondják: Mi a neve? mit mondjak nekik? Exo 3:14 És azt mondta Isten Mózesnek: Vagyok aki vagyok; azután azt mondta: így szólj Izráel fiainak: A Vagyok küldött engem hozzátok. Exo 3:15 Továbbá azt mondta Isten Mózesnek: így szólj Izráel fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem örökké, és ez az én megszólításom nemzedékről nemzedékre. Exo 3:16 Eredj el és gyűjtsd össze Izráel véneit és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene megjelent nekem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, mondván : Számon vévén számon vettelek titeket és azt, amit veletek Egyiptomban tettek, Exo 3:17 és azt mondtam : Felviszlek benneteket Egyiptom nyomorúságából a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak országába; egy tejjel és mézzel folyó országba. Exo 3:18 Ha tehát hallgatnak szavadra; menj el te és Izráel vénei Egyiptom királyához, és mondjátok neki: Az Úr, a héberek Istene találkozott velünk, most tehát hadd menjünk el háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Exo 3:19 Én azonban tudom, hogy nem enged benneteket elmenni Egyiptom királya; erős kézre sem. Exo 3:20 De majd kinyújtom kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csodáimmal, melyeket benne véghez viszek; így aztán majd elereszt benneteket. Exo 3:21 És kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemeiben; úgyhogy ha elmentek, ne menjetek üres kézzel, Exo 3:22 hanem kérjen minden asszony a maga szomszédasszonyától és a házában tartózkodótól ezüstholmikat és aranyholmikat és ruhákat; és adjátok rá fiaitokra és lányaitokra, így fosszátok ki Egyiptomot. Exo 4:1 Akkor felelt Mózes és azt mondta: Hát ha nem hisznek és nem hallgatnak szavamra; hanem azt mondják: Nem jelent meg neked az Úr? Exo 4:2 Erre azt mondta neki az Úr: Mi ez a kezedben? És azt mondta: Vessző. Exo 4:3 És azt mondta: Dobd a földre! Mikor a földre dobta, kígyóvá lett; úgyhogy Mózes menekült előle. Exo 4:4 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkát (mikor kinyújtotta kezét és megfogta, vesszővé lett a kezében); Exo 4:5 hogy elhiggyék, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene; Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Exo 4:6 Továbbá azt mondta neki az Úr: Dugd a kezedet a kebledbe! És bedugta kezét a keblébe. Aztán kihúzta, és íme olyan volt a keze a poklosságtól, mint a hó. Exo 4:7 Akkor azt mondta: Dugd vissza kezedet a kebledbe! És visszadugta kezét a keblébe. Aztán kihúzta a kebléből, és íme ismét olyan volt, mint a teste. Exo 4:8 Most már tehát, ha nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára; majd hallgatnak az utóbbi jel szavára. Exo 4:9 Hogyha pedig ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra, akkor végy vizet a Nílusból és öntsd a szárazra; és akkor az a víz, amit a Nílusból veszel, vérré lesz a szárazon. Exo 4:10 Mózes azonban azt mondta az Úrnak: Kérlek Uram , nem vagyok én a szónak embere sem tegnaptól, sem tegnapelőttől, sem attól fogva, hogy szólottál szolgádhoz; mert nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. Exo 4:11 Az Úr pedig azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek; vagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká; nemde én, az Úr ? Exo 4:12 Most tehát eredj; és én vele leszek a te száddal, és megtanítalak, mit beszélj. Exo 4:13 De azt mondta: Kérlek, Uram , küldj, kérlek, olyat, aki által lehet üzenetet küldened. Exo 4:14 Erre felgerjedt az Úr haragja Mózesre és azt mondta: Hát nincs egy testvéred, Áron, a lévita? Tudom , hogy beszélni majd beszél ő, és már jön is eléd, és ha meglát, örülni fog szívében. Exo 4:15 Akkor beszélj vele és tedd a szavakat a szájába; én pedig vele leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket, mit cselekedjetek. Exo 4:16 És ő beszéljen a te megbízásodból a néphez úgy, hogy ő legyen neked száj gyanánt, te pedig légy neki Isten gyanánt. Exo 4:17 Ezt a vesszőt pedig vedd a kezedbe; amellyel majd véghezviszed azokat a jeleket. Exo 4:18 Akkor elment Mózes és visszatért ipához Jéterhez, és azt mondta neki: Szeretnék elmenni és visszatérni testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hogy lássam, élnek-e még ; és azt mondta Jitró Mózesnek: Eredj el békességgel. Exo 4:19 És azt mondta az Úr Mózesnek Midjánban: Eredj, menj vissza Egyiptomba; mert mind meghaltak azok az emberek, akik életedre törtek. Exo 4:20 Vette tehát Mózes feleségét és fiait, és felültette őket a szamárra, és visszatért Egyiptom földjére; és kezébe vette Mózes az Isten vesszejét. Exo 4:21 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Mikor elmégy és visszatérsz Egyiptomba, meglásd, hogy azokat a csodákat, melyeket kezedbe tettem, mind véghezvidd a Faraó előtt; én pedig megkeményítem a szívét, és nem fogja elereszteni a népet. Exo 4:22 Akkor azt mondd Faraónak: így szól az Úr: Az én elsőszülött fiam Izráel. Exo 4:23 Azt mondtam tehát neked: Ereszd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, és vonakodtál őt elereszteni; íme én megölöm a te elsőszülött fiadat. Exo 4:24 És történt útközben az éjjeli szálláson, hogy reá támadt az Úr és meg akarta őt ölni. Exo 4:25 Akkor Cippora fogott egy kőkést és levágta fia előbőrét és hozzá értette Mózes lábaihoz; és azt mondta: Mert vérvőlegényem vagy te nekem; Exo 4:26 mire az Úr megszűnt tőle. Akkor mondta Cippora, hogy „vérvőlegény, a körülmetélésre való tekintettel. Exo 4:27 És azt mondta az Úr Áronnak: Eredj Mózes elé a sivatagba; és elment, és rátalált az Isten hegyén és megcsókolta őt. Exo 4:28 Akkor Mózes elmondta Áronnak az Úr minden szavát, melyekkel elküldötte őt; és mindazokat a jeleket, amelyeket reá bízott. Exo 4:29 Aztán elment Mózes és Áron; és mind összegyűjtötték Izráel fiainak véneit. Exo 4:30 Mikor Áron elmondott minden szót, amit az Úr szólott Mózesnek; az megcselekedte a jeleket a nép szemei előtt. Exo 4:31 És a nép hitt; úgyhogy mikor hallották, hogy az Úr meglátogatta Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak. Exo 5:1 Ezután pedig bement Mózes és Áron, és azt mondták Faraónak: így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepeljenek nekem a sivatagban. Exo 5:2 De Faraó azt mondta: Kicsoda az az Úr, akinek én hallgassak szavára, hogy elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és Izráelt sem bocsátom el. Exo 5:3 Erre azt mondták: A héberek Istene találkozott velünk, szeretnénk hát elmenni háromnapi útra a pusztába és áldozni az Úrnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen bennünket pestissel vagy fegyverrel. Exo 5:4 Egyiptom királya pedig azt mondta nekik: Oh Mózes és Áron, miért szabadítjátok fel a népet munkáitól? Eredjetek robototokra! Exo 5:5 Aztán azt mondta Faraó: íme sok most a föld népe; hát megszüntetitek rajtuk a robotot. A népet még jobban elnyomják. Exo 5:6 És parancsolatot adott Faraó azon a napon a nép robotmestereinek és intézőinek, mondván: Exo 5:7 Többé ne adjatok polyvát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt; maguk menjenek és szedegessenek maguknak polyvát. Exo 5:8 De a megállapított vályogmennyiséget, amit ezelőtt csináltak, rójátok rájuk, ne szállítsátok le; mert lusták ők, azért kiáltoznak mondván : Menjünk, áldozzunk a mi Istenünknek! Exo 5:9 Legyen a szolgálat nehéz az embereken, hogy azzal legyen dolguk; és ne nézzenek hazug szavakra. Exo 5:10 És kimentek a nép robotmesterei és intézői és azt mondták a népnek, mondván : így szól Faraó, nem adok nektek polyvát. Exo 5:11 Menjetek magatok, hozzatok magatoknak polyvát onnét, ahol találtok; mert semmivel sincs lejjebb szállítva munkátok. Exo 5:12 És elszéledt a nép Egyiptom egész földjén; hogy tarlót szedegessen polyvának. Exo 5:13 A robotmesterek pedig szorították, mondván: Végezzétek el munkáitokat, minden nap dolgát a maga napján úgy, mint mikor megvolt a polyva. Exo 5:14 Az Izráel fiai közül való intézőket pedig, akiket Faraó robotmesterei tettek föléjük, verték, mondván : Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott vályogvetést sem tegnap, sem ma úgy, mint ezelőtt. Exo 5:15 És az Izráel fiai közül való intézők elmentek, és kiáltottak Faraóhoz mondván: Miért bánsz így szolgáiddal? Exo 5:16 Polyvát nem adnak szolgáidnak, mégis azt mondják: Vályogot csináljatok nekünk; most már verik is szolgáidat, így vétkezel néped ellen. Exo 5:17 Az pedig azt mondta: Lusták vagytok ti, lusták; ezért mondjátok: Menjünk, áldozzunk az Úrnak. Exo 5:18 Most tehát menjetek, dolgozzatok, és polyvát nem adnak nektek; de a vályogmennyiséget be kell adnotok. Exo 5:19 Mikor az Izráel fiai közül való intézők ily bajban látták magukat, hogy azt kell mondaniuk: Nem szállíthatjátok lejjebb a rátok eső vályogot, minden nap dolgát a maga napján: Exo 5:20 akkor bukkantak rá Mózesre és Áronra; akik ott álltak velük szemben, mikor kijöttek Faraótól. Exo 5:21 És azt mondták nekik: Tekintsen rátok az Úr és ítéljen; kik bennünket utálatosakká tettetek Faraó szemeiben és az ő szolgái szemeiben, hogy fegyvert adjatok a kezükbe, hogy minket megöljenek. Exo 5:22 Mózes pedig az Úrhoz fordult és azt mondta: Uram , miért tettél rosszat ezzel a néppel, miért küldöttél engem ? Exo 5:23 Hiszen mióta bementem Faraóhoz, hogy beszéljek a te nevedben, azóta bánik rosszul ezzel a néppel; megmenteni pedig nem mentetted meg népedet. Exo 6:1 Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Most lásd meg, mit csinálok Faraóval; mert erős kézre elereszti őket, és erős kézre kiűzi őket országából. Exo 6:2 És szólott Isten Mózeshez; és azt mondta neki: Én vagyok az Úr. Exo 6:3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak is megjelentem mint Mindenható Isten; de az én Úr nevemen nem voltam ismeretes előttük. Exo 6:4 Fel is állítottam velük szövetségemet, hogy nekik adom Kanaán földjét; jövevénységük földjét, melyen jövevények voltak. Exo 6:5 És én vagyok az is, aki meghallottam Izráel fiainak nyögését, akiket az egyiptomiak rabszolgaságban tartanak; és megemlékeztem szövetségemről. Exo 6:6 Tehát mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és kihozlak titeket Egyiptom robotja alól, kiragadlak titeket rabszolgaságukból; és megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel. Exo 6:7 És népemmé fogadlak titeket, és Istenetekké leszek néktek; és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom robotja alól. Exo 6:8 És beviszlek titeket arra a földre, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt; és nektek adom azt örökségül, én vagyok az Úr. Exo 6:9 És ekképpen szólott Mózes Izráel fiaihoz; de nem hallgattak Mózesre kislelkűségből, és a kemény szolgálat miatt. Exo 6:10 Akkor így szólt az Úr Mózeshez, mondván: Exo 6:11 Menj be, szólj Faraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait országából. Exo 6:12 De így szólt Mózes az Úr előtt, mondván: íme Izráel fiai nem hallgattak rám, hát hogyan hallgatna rám Faraó, mikor én nehéz ajkú vagyok? Exo 6:13 Akkor Mózeshez és Áronhoz beszélt az Úr, és kirendelte őket Izráel fiaihoz és Faraóhoz, Egyiptom királyához; hogy hozzák ki Izráel fiait Egyiptom országából. Exo 6:14 Ezek őscsaládjaik fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai Hanok, Pallu, Hecron és Karmi, ezek Rúben nemzetségei. Exo 6:15 És Simeon fiai Jemuél, Jámin, Ohad , Jákin, Cohar és Saul, a kanaáni nő fia; ezek Simeon nemzetségei. Exo 6:16 És ezek Lévi fiainak nevei leszármazásuk szerint: Gérson, Kehát és Merári; Lévi életének esztendei pedig százharminchét esztendő. Exo 6:17 Gérson fiai Libni és Simei, nemzetségeik szerint. Exo 6:18 Kehát fiai Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél; Kehát életének esztendei pedig százharminchárom esztendő. Exo 6:19 Merári fiai pedig Mahli és Músi; ezek a Lévi nemzetségei leszármazásuk szerint. Exo 6:20 És Amrám elvette nagynénjét Jókebedet feleségül, és az szülte neki Áront és Mózest; Amrám életének esztendei pedig százharminchét esztendő. Exo 6:21 Jichár fiai: Kórah, Nefeg és Zikri. Exo 6:22 És Uzziél fiai: Misáél, Elcáfán és Szitri. Exo 6:23 Áron pedig feleségül vette Elisebát, Amminádáb leányát, Nahsón nővérét; az szülte neki Nádábot, Abihút, Eleázárt és Itámárt. Exo 6:24 És Kórah fiai Asszír, Elkáná és Abiászáf; ezek a kórahiak nemzetségei. Exo 6:25 Eleázár pedig, Áron fia, a Putiél leányai közül vett magának feleséget, az szülte neki Pinhászt. Ezek a léviek családfői nemzetségeik szerint. Exo 6:26 Ez Áron és Mózes; akiknek azt mondta az Úr: Hozzátok ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint. Exo 6:27 Ők azok, akik szólottak Faraónak, Egyiptom királyának, hogy kihozzák Izráel fiait Egyiptomból; azaz Mózes és Áron. Mózes és Áron újabb küldetése Faraóhoz Exo 6:28 Történt pedig, hogy amely napon szólt az Úr Mózesnek Egyiptom földjén, Exo 6:29 így szólt az Úr Mózesnek, mondván : Én vagyok az Úr; beszélj el Faraónak, Egyiptom királyának mindent, amit én beszéltem neked. Exo 6:30 De megmondta Mózes az Úr előtt: íme én nehéz ajkú vagyok, hát hogyan hallgatna énrám Faraó? Exo 7:1 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nézd, én Istenné teszlek téged Faraó előtt; és testvéred, Áron, legyen a prófétád. Exo 7:2 Te beszélj meg vele mindent, amit parancsolok neked; Áron pedig, a testvéred, beszélje meg Faraóval, hogy bocsássa el Izráel fiait országából. Exo 7:3 Én pedig megkeményítem Faraó szívét; hogy megsokasítsam jeleimet és csodáimat Egyiptom országában; Exo 7:4 és nem hallgat rátok Faraó. Akkor ráteszem kezemet Egyiptomra; és kihozom seregeimet, népemet, az Izráel fiait Egyiptom országából nagy ítéletekkel. Exo 7:5 És majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, mikor kinyújtom kezemet Egyiptomra; és kihozom Izráel fiait őközülük. Exo 7:6 És megcselekedte Mózes és Áron; amint parancsolta nekik az Úr, úgy cselekedtek. Exo 7:7 És Mózes nyolcvan esztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom; mikor Faraóval beszéltek. Exo 7:8 Így szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván : Exo 7:9 Ha beszél veletek Faraó és azt mondja: Tegyetek magatok mellett csodát; akkor mondd Áronnak: Fogd a vessződet és vesd Faraó elé, kígyóvá lesz. Exo 7:10 Mikor aztán bement Mózes és Áron Faraóhoz, úgy cselekedtek, amint az Úr parancsolta; és mikor Áron Faraó elé és szolgái elé vetette vesszejét, az kígyóvá lett. Exo 7:11 Akkor Faraó is hívatta a bölcseket és varázslókat; és úgy cselekedtek azok is, Egyiptom írástudói, az ő titkos mesterségükkel: Exo 7:12 mindenik eldobta vesszejét, és azok kígyókká lettek (és Áron vesszeje elnyelte az ő vesszeiket): Exo 7:13 Faraó szíve tehát szilárd maradt, és nem hallgatott rájuk; amiképpen az Úr szólott. Exo 7:14 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nehéz a Faraó szíve; vonakodik elbocsátani a népet. Exo 7:15 Eredj Faraóhoz reggel, olyankor szokott kimenni a vízre, és állj elébe a Nílus partján; a vesszőt pedig, mely kígyóvá változott, fogd a kezedbe. Exo 7:16 És mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem a sivatagban; de íme nem engedelmeskedtél mostanig. Exo 7:17 Így szól az Úr: Erről ismered meg, hogy én vagyok az Úr: hogy én ráütök ezzel a vesszővel, mely a kezemben van, a vízre, mely a Nílusban van, és vérré változik. Exo 7:18 És a halak, melyek a Nílusban vannak, meghalnak, és a Nílus megbüdösödik; úgyhogy az egyiptomiak utálnak vizet inni a Nílusból. Exo 7:19 És azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Fogd vessződet és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizeire, folyóikra, csatornáikra, tavaikra és minden vízgyűjtőikre, hogy vérré legyenek; és legyen vér Egyiptom egész országában, a faedényekben is, a kőedényekben is. Exo 7:20 És úgy cselekedett Mózes és Áron, amint az Úr parancsolta, és felemelte vesszejét és megütötte a vizet, mely a Nílusban volt, Faraó szemei előtt és szolgáinak szemei előtt; és vérré változott a víz, mind ami a Nílusban volt. Exo 7:21 És a halak, melyek a Nílusban voltak, meghaltak, és megbüdösödött a Nílus, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak vizet inni a Nílusból; a vér pedig fellépett Egyiptom egész földjén. Exo 7:22 Akkor Egyiptom írástudói cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel; és Faraó szíve szilárd maradt és nem hallgatott rájuk, mint ahogyan az Úr szólott. Exo 7:23 És megfordult Faraó és hazament; és ezt sem vette a szívére. Exo 7:24 Egész Egyiptom pedig a Nílus körül ásott ivóvizet; mert a Nílus vizéből nem tudtak inni. Exo 7:25 Így telt el hét nap; miután az Úr megverte a Nílust. Exo 8:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; és mondd neki: így szól az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem. Exo 8:2 Ha pedig vonakodol elbocsátani; akkor én megverem egész határodat békákkal. Exo 8:3 Békáktól nyüzsög majd a Nílus, és felmásznak és bemennek a házadba, a hálószobádba és az ágyadra; és szolgáid és néped házába, és sütőkemencéidbe és sütőteknőidbe. Exo 8:4 Sőt reád, népedre és minden szolgádra felmásznak a békák. Exo 8:5 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet vessződdel a folyókra, a csatornákra és a tavakra; és hozd fel a békákat Egyiptom földjére. Exo 8:6 És Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire; és feljöttek a békák és elborították Egyiptom földjét. Exo 8:7 Akkor az írástudók cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel; ők is felhozták a békákat Egyiptom földjére. Exo 8:8 És hívatta Faraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről; akkor elbocsátom a népet, hogy áldozzanak az Úrnak. Exo 8:9 Mózes pedig azt mondta Faraónak: Mikorra parancsolja Felséged, hogy könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kiirtsa tőled a békákat, és házaidból; csak a Nílusban maradjanak? Exo 8:10 És azt mondta: Holnapra; amire ő azt mondta: Amint parancsolod, hogy megtudd, hogy nincs olyan, mint az Úr, a mi Istenünk. Exo 8:11 Tehát eltávoznak a békák tőled és házaidból, szolgáidtól és népedtől; csak a Nílusban maradnak meg. Exo 8:12 Mikor aztán Mózes és Áron elment Faraótól; kiáltott Mózes az Úrhoz a békák miatt, melyeket Faraóra bocsátott. Exo 8:13 Az Úr pedig Mózes beszéde szerint cselekedett; és kivesztek a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről. Exo 8:14 És felhalmozták őket rakásonként úgy, hogy bűzlött az ország. Exo 8:15 Ekkor látta Faraó, hogy meglett a könnyebbülés, tehát megkeményítette szívét és nem hallgatott rájuk; mint ahogyan az Úr szólott. Exo 8:16 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki vessződet és üsd meg a föld porát; hogy szúnyoggá legyen Egyiptom egész országában. Exo 8:17 És úgy cselekedtek, és mikor Áron kinyújtotta kezét vesszejével és megütötte a föld porát, fellépett a szúnyog emberen és barmon; a föld minden pora szúnyoggá lett Egyiptom egész országában. Exo 8:18 Akkor az írástudók cselekedtek úgy az ő titkos mesterségükkel, hogy előhozzák a szúnyogokat, de nem bírták. Mikor a szúnyog emberen és barmon fellépett, Exo 8:19 azt mondták az írástudók Faraónak, Isten ujja ez. De Faraó szíve szilárd maradt, és nem hallgatott rájuk, mint ahogyan az Úr szólott. Exo 8:20 Azt mondta az Úr Mózesnek: Reggel kelj fel korán és állj Faraó elé, olyankor szokott a vízre kimenni; és mondd neki: így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem. Exo 8:21 Mert ha nem bocsátod el az én népemet, akkor én reád bocsátom és szolgáidra és népedre és házaidra a kutyalegyet; és megtelnek Egyiptom házai a kutyaléggyel, még a talaj is, melyen vannak. Exo 8:22 De külön veszem azon a napon Gósen földjét, amelyen az én népem áll, hogy ott ne legyen kutyalégy; avégre, hogy megtudd, hogy én, az Úr, az országban vagyok, Exo 8:23 és váltságot teszek az én népem között és a te néped között. Holnapra meglesz ez a jel. Exo 8:24 És ekképpen cselekedett az Úr, és tömeges kutyalégy jött Faraó házára és szolgái házára; és Egyiptom egész földjére, úgyhogy tönkrement az ország a kutyalégy folytán. Exo 8:25 Akkor Faraó hívatta Mózest és Áront: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek az országban. Exo 8:26 De Mózes azt mondta: Nem helyes így cselekedni, mert utálat az egyiptomiak előtt, amit mi áldozunk az Úrnak, a mi Istenünknek; ha a szemeik előtt áldoznánk olyat, ami utálat az egyiptomiaknak, vajon nem köveznének-e meg bennünket? Exo 8:27 Három napi útra kell mennünk a sivatagba; hogy úgy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek, amint mondja nekünk. Exo 8:28 És azt mondta Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek a sivatagban, csak nagyon messze ne menjetek; imádkozzatok érettem. Exo 8:29 Mózes pedig azt mondta: íme én kimegyek tőled és imádkozom az Úrhoz, és eltávozik a kutyalégy Faraótól, szolgáitól és népétől holnap; csak többé meg ne csaljon Faraó, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az Úrnak. Exo 8:30 Azzal kiment Mózes Faraótól; és imádkozott az Úrhoz. Exo 8:31 Az Úr pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és eltávolította a kutyalegyet Faraótól, szolgáitól és népétől, nem maradt egy sem. Exo 8:32 De Faraó ezúttal is megkeményítette szívét; és nem bocsátotta el a népet. Exo 9:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; és szólj neki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem. Exo 9:2 Mert ha vonakodol elbocsátani; és tovább tartóztatod őket: Exo 9:3 akkor az Úr keze lesz jószágodon, mely a mezőn van, a lovakon, a szamarakon, a tevéken, a marhákon és a juhokon igen súlyos dögvésszel. Exo 9:4 De különbséget tesz az Úr Izráel jószága között és Egyiptom jószága között; és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem hal meg. Exo 9:5 Aztán határidőt állapított meg az Úr, mondván: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot az országban. Exo 9:6 Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és meghalt Egyiptomnak minden jószága; Izráel fiainak jószágából pedig nem halt meg egy sem. Exo 9:7 Mikor Faraó elküldött, és kitűnt, hogy még egy sem halt meg Izráel jószágából: akkor is kemény maradt Faraó szíve, és nem bocsátotta el a népet. Exo 9:8 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele összmarék kemencehamut; és szórja azt Mózes az égre Faraó szemei előtt, Exo 9:9 és porfelhővé lesz Egyiptom egész földje felett; mely az emberen és a barmon gennyedésbe fakadó gyulladássá lesz Egyiptom egész földjén. Exo 9:10 Vették tehát a kemencehamut és Faraó elé álltak, és Mózes az égre szórta azt; és gennyedésbe fakadó gyulladás lett az emberen és a barmon. Exo 9:11 És nem bírtak az írástudók Mózes elé állni a gyulladás miatt; mert fellépett a gyulladás az írástudókon és minden egyiptomin. Exo 9:12 És szilárddá tette az Úr Faraó szívét, úgyhogy nem hallgatott rájuk; mint ahogyan szólott az Úr Mózesnek. Exo 9:13 És azt mondta az Úr Mózesnek: Reggel kelj fel korán és állj Faraó elé; és mondd neki: így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem. Exo 9:14 Mert ezúttal rábocsátom minden csapásomat szívedre, szolgáidra és népedre; hogy megtudd, hogy az egész földön nincsen olyan, mint én. Exo 9:15 Hiszen most kinyújthattam volna kezemet és megverhettelek volna téged és népedet a dögvésszel; úgyhogy eltöröltettél volna a földről: Exo 9:16 de életben hagytalak azért, hogy megmutassam neked erőmet; és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Exo 9:17 Te még akadályt állítasz népem elé; és nem bocsátod el őket? Exo 9:18 íme én holnap ilyenkor oly igen súlyos jégesőt adok; amilyen nem volt Egyiptomban megalapításának napjától mostanig. Exo 9:19 Most tehát küldj el és menekítsd be nyájadat és mindenedet, amid a mezőn van; az az ember és az a barom, mely a mezőn lesz és nem gyűjtetik be a házba, hanem rájuk esik a jégeső, mind meghal. Exo 9:20 Aki félte az Úr beszédét Faraó szolgái közül; az bemenekítette szolgáit és nyáját a házakba. Exo 9:21 Aki pedig nem vette szívére az Úr beszédét; hát az a mezőn hagyta szolgáit és nyáját. Exo 9:22 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Egyiptom egész országában: az emberre, a baromra és a mezőnek minden füvére Egyiptom földjén. Exo 9:23 Akkor Mózes kinyújtotta vesszejét az égre, és az Úr mennydörgést és jeget támasztott és tűz szállt a földre; így hullatott az Úr jégesőt Egyiptom földjére. Exo 9:24 És igen súlyos jégeső volt, és egymásba fogózkodó tűz a jégeső között; amilyen nem volt Egyiptom egész földjén, mióta nemzetté lett. Exo 9:25 És agyonvert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, a mi a mezőn volt, embertől baromig; és a mezőnek minden növényét leverte a jégeső, és a mezőnek minden fáját összetörte. Exo 9:26 Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai voltak. Exo 9:27 Akinek pedig Akkor elküldött Faraó és hívatta Mózest és Áront és azt mondta nekik: Hibáztam ezúttal; az Úr az, akinek igaza van, én pedig, és az én népem vagyunk a hibásak. Exo 9:28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen már elég a mennydörgés és jégeső; és akkor én elbocsátlak titeket és nem kell tovább maradnotok. Exo 9:29 Erre Mózes azt mondta neki: Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezeimet az Úrhoz: a dörgések megszűnnek és a jégeső nem esik tovább, hogy megtudd, hogy az Úré a föld. Exo 9:30 Bár tudom, hogy te és szolgáid még nem féltek az Úr Istentől. Exo 9:31 (A lent pedig és az árpát elverte a jég; mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágjában: Exo 9:32 de a búzát és a tönkölyt nem verte el; mert azok késeiek.) Exo 9:33 És mikor kiment Mózes Faraótól a városból, kiterjesztette kezeit az Úrhoz; erre megszűnt a dörgés és a jég, és eső nem ömlött a földre. Exo 9:34 Mikor látta Faraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a dörgés, folytatta hibáját: Exo 9:35 megkeményítette a szívét ő és szolgái. Szilárd maradt tehát Faraó szíve és nem bocsátotta el Izráel fiait; amiképpen szólott az Úr Mózes által. Exo 10:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; mert én azért keményítettem meg az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy felállítsam közöttük ezeket a jeleimet. Exo 10:2 Éspedig avégre, hogy elbeszéld fiadnak és fiad fiának hallatára, amint én Egyiptommal elbántam, és jeleimet, melyeket felállítottam köztük; hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Exo 10:3 És bement Mózes és Áron Faraóhoz és azt mondták neki: így szól az Úr, a héberek Istene: Meddig vonakodol magadat előttem megalázni? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem. Exo 10:4 Mert ha te vonakodol elbocsátani népemet; akkor én holnap sáskát hozok határodra. Exo 10:5 És elborítja a föld színét úgy, hogy nem lehet majd a földet látni; és megemészti azt a megmentett maradványt, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megemészti minden fátokat, mely a mezőn nő. Exo 10:6 És betöltik a te házaidat és minden szolgádnak házait és egész Egyiptom házait, amit nem láttak atyáid, sem atyáidnak atyái amióta a földön vannak a mai napig; ezzel megfordult és kiment Faraótól. Exo 10:7 Akkor Faraó szolgái azt mondták neki: Meddig legyen ez nekünk kelepce gyanánt? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Még most sem veszed észre, hogy el van veszve Egyiptom? Exo 10:8 Akkor visszavitték Mózest és Áront Faraóhoz, ki azt mondta nekik: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek; kik azok, akik elmennek? Exo 10:9 Mózes pedig mondta: Ifjastól és vénestől megyünk; fiastól és lányostól, juhostól és marhástól megyünk, mert jahveünnepünk van nekünk. Exo 10:10 Erre azt mondta nekik: Úgy legyen veletek Jahve, amint én elbocsátalak benneteket gyermekestül! Vigyázzatok, mert valami rosszra igyekeztek! Exo 10:11 Nem úgy: menjetek el ti, férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti ezt követeltétek; ezzel elűzték őket Faraó színe elől. Exo 10:12 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földjén a sáskára, hogy szálljon fel Egyiptom földjére; és eméssze meg a mező minden növényét, egyáltalán mindent, amit a jégeső meghagyott. Exo 10:13 És kinyújtotta Mózes a vesszejét Egyiptom földjére, az Úr pedig keleti szelet hajtott az országba azon az egész napon és egész éjszakán; a reggel eljött, és a keleti szél felemelte a sáskát. Exo 10:14 És felszállt a sáska Egyiptom egész földje fölött, és letelepedett Egyiptom egész határában; nagyon tömegesen, előtte nem volt olyan sáska, mint az, sem utána nem lesz olyan. Exo 10:15 És elborította az egész föld színét úgy, hogy nem látszott a föld, és megemésztette a földnek minden növényét és a fa minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott; és nem maradt semmi zöld a fán, sem a mezei növényen Egyiptom egész országában. Exo 10:16 Akkor hamar hívatta Faraó Mózest és Áront; és azt mondta: Hibáztam az Úrral, a ti Istenetekkel és veletek szemben. Exo 10:17 És most, bocsásd meg, kérlek, hibámat csak ez egyszer, és imádkozzatok az Úrnak a ti Isteneteknek, hogy csak ezt a halált fordítsa el rólam. Exo 10:18 Mikor kiment Faraóhoz és imádkozott az Úrhoz: Exo 10:19 igen erős nyugati szelet fordított, és felemelte a sáskát és belevágta a Sástengerbe; egy sáska nem maradt Egyiptom egész határában. Exo 10:20 De szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem bocsátotta el Izráel fiait. Exo 10:21 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy sötétség támadjon Egyiptom földjén úgy, hogy tapintsák a sötétséget. Exo 10:22 És kinyújtotta Mózes a kezét az égre; és sűrű sötétség támadt Egyiptom egész országában három napig. Exo 10:23 Nem látta egyik ember a másikat, és senki nem kelt fel helyéből három napig; de Izráel fiainak mindenütt világosság volt a lakhelyükön. Exo 10:24 Akkor hívatta Faraó Mózest és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és marháitok maradjanak; kicsinyeitek is veletek mehetnek. Exo 10:25 De Mózes azt mondta: Neked is kell vágóáldozatokat és égő áldozatokat kezünkbe adnod, hogy megkészítsük az Úrnak, a mi Istenünknek; Exo 10:26 és a mi jószágunknak is velünk kell jönnie, nem maradhat el egy körömnyi sem, mert kell belőle vennünk az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálatára; mi ugyanis nem tudhatjuk, mivel kell szolgálnunk az Urat, míg oda nem érkezünk. Exo 10:27 És szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem akarta őket elbocsátani. Exo 10:28 És azt mondta neki Faraó: Eredj előlem! Vigyázz magadra, többé színemet ne lásd, mert amely napon színemet meglátod, meghalsz. Exo 10:29 Mire Mózes azt mondta: így mondtad; többé már nem látom színedet. Exo 11:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok Faraóra és Egyiptomra, azután el fog titeket bocsátani innen; mikor ő elbocsát, végleg kiűz titeket innen kergetve. Exo 11:2 Beszélj hát a nép hallatára, hogy kérjenek kölcsön, minden férfi a maga barátjától és minden asszony a maga barátnőjétől ezüstholmikat és aranyholmikat. Exo 11:3 Az Úr pedig kedvessé tette a népet Egyiptom szemeiben; az a férfiú is, Mózes, igen nagy volt Egyiptom országában Faraó szolgái előtt és a nép előtt. Exo 11:4 És azt mondta Mózes: így szól az Úr: Éjfélkor én kivonulok Egyiptomnak közepette. Exo 11:5 Akkor meghal minden elsőszülött Egyiptom országában, a Faraó elsőszülöttjétől kezdve, aki az ő királyi székén ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki a kézimalom mögött van; a baromnak is minden első fajzása. Exo 11:6 Akkor olyan nagy kiáltás lesz Egyiptom egész országában; amelyhez hasonló nem volt, és amelyhez hasonló nem lesz többet. Exo 11:7 De Izráel fiai közül a kutya sem ölti ki a nyelvét senkire, embertől baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tesz az Úr Egyiptom között és Izráel között. Exo 11:8 Akkor majd lejönnek ezek a te szolgáid hozzám mind, és leborulnak előttem mondván: Menj ki te és az egész nép, mely téged követ; akkor fogok aztán kimenni. Ezzel kiment Faraótól lángoló haraggal. Exo 11:9 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nem fog rátok hallgatni Faraó; hogy megsokasodjanak csodáim Egyiptom országában. Exo 11:10 így Mózes és Áron megcselekedték mindezeket a csodákat Faraó előtt; de az Úr szilárddá tette Faraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait országából. Exo 12:1 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom országában, mondván: Exo 12:2 Ez a hónap a ti kezdő hónapotok; első nektek az év hónapjai között. Exo 12:3 Szóljatok Izráel egész közösségéhez, mondván: Ennek a hónapnak a tizedikén: akkor vegyen magának bárányt mindenitek nemzetségenként, egy bárányt egy családra. Exo 12:4 De ha kicsiny a család egy bárányra, akkor a házához legközelebbi szomszédjával együtt vegyen, a lelkek számításba vételével; kit-kit amennyit eszik, aszerint vegyetek számításba a bárányra. Exo 12:5 Bárányotok hibátlan, hím, egyéves legyen; a juhok vagy a kecskék közül vegyétek. Exo 12:6 És legyen nálatok őrizetben ennek a három hónapnak tizennegyedik napjáig; akkor vágjátok le azt, Izráel közönségének egész gyülekezete, napszálltakor. Exo 12:7 És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokon a házakon, amelyekben azt megeszik. Exo 12:8 Aztán egyék meg a húst azon éjjel; tűzön sülve, kovásztalan kenyérrel, keserű füvekkel egyék meg azt. Exo 12:9 Ne egyetek belőle nyersen vagy főve, vízben megfőzve; hanem tűzön sülve, feje lábszáraival és belső részeivel együtt. Exo 12:10 És ne hagyjatok belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el. Exo 12:11 És így egyétek azt: derekaitok felövezve, saruitok lábaitokon, és pálcátok kezetekben; és kapkodó sietséggel egyétek azt, az Úr átvonulása az. Exo 12:12 Mert átvonulok Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén embertől baromig; és Egyiptom minden Istene felett ítéletet tartok, én vagyok az Úr. Exo 12:13 Akkor a vér jelül lesz nektek azokon a házakon, melyekben lesztek, hogy ha látom a vért, elvonulok mellettetek; és nem lesz rajtatok csapás, mely elpusztítana, mikor én ölök Egyiptom földjén. Exo 12:14 És legyen ez a nap nálatok emlékezetben, és ünnepeljétek meg azt az Úr ünnepéül; nemzedékről nemzedékre örök törvényül ünnepeljétek meg azt. Exo 12:15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek, legalább az első napon távolítsátok el a kovászt házaitokból; mert aki kovászost eszik az első naptól a hetedik napig, az olyan lélek mind irtassék ki Izráelből. Exo 12:16 Továbbá az első napon templomi gyülekezet, a hetedik napon is templomi gyülekezet legyen számotokra; semmi munkát ne végezzenek azokon, csak amit minden léleknek enni kell, csupán azt készítsék el nektek. Exo 12:17 Megtartsátok azért a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert ugyanezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom országából; tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök törvényül. Exo 12:18 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. Exo 12:19 Hét napig ne legyen kovász házaitokban; mert aki kovászosat eszik, az olyan lélek irtassék ki mind Izráel közönségéből, akár jövevény, akár az ország törzsökös polgára. Exo 12:20 Semmi kovászosat ne egyetek; minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. Exo 12:21 Akkor szólította Mózes Izráel véneit mind, és azt mondta nekik: Szakítsatok ki és fogjatok egy juhot nemzetségenként, és vágjátok le a húsvéti bárányt. Exo 12:22 Aztán vegyetek egy kötés izsópot, mártsátok a vérbe, mely a tálban van, és értessetek a szemöldökfához és a két ajtófélfához a vérből, mely a szilkében van; közületek pedig senki ki ne menjen házának ajtaján reggelig. Exo 12:23 Mikor átvonul az Úr Egyiptomot megverni, és látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán; akkor átvonul az Úr az ajtó előtt, és nem engedi, hogy az öldöklő bemenjen házaitokba ölni. Exo 12:24 És megtartsátok ezt a beszédet: örök törvényül magadnak és fiaidnak. Exo 12:25 És mikor majd bemégy arra a földre, melyet nektek ad az Úr, amiképpen szólott: akkor is tartsátok meg ezt a szolgálatot. Exo 12:26 És ha akkor azt mondják nektek fiaitok: Mi ez a szolgálat nektek? Exo 12:27 Majd azt mondjátok: Pászkaáldozat ez az Úrnak, hogy átvonult Izráel fiainak házai előtt Egyiptomban, mikor megverte Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette; erre meghajtotta magát a nép és leborult. Exo 12:28 Mikor aztán elmentek, megcselekedték Izráel fiai; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek. Exo 12:29 És történt éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén Faraó elsőszülöttjétől fogva, aki az ő királyi székén ült, a fogoly elsőszülöttjéig, aki a börtönben volt; a baromnak is minden első fajzását. Exo 12:30 És felkelt Faraó azon az éjszakán, ő és szolgái mind, és egész Egyiptom, és lett nagy kiáltás Egyiptomban; mert nem volt ház, ahol nem volt halott. Exo 12:31 És hívatta Mózest és Áront éjjel, és azt mondta: Keljetek fel, menjetek ki népem közül ti is, Izráel fiai is; és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, mint ahogyan beszéltetek. Exo 12:32 Juhaitokat is, marháitokat is vigyétek, mint ahogyan beszéltetek, és menjetek; és kérjetek áldást rám is. Exo 12:33 Úgyhogy Egyiptom szorította a népet, hogy hamar kiküldje őket az országból; mert azt mondták: Mindnyájan meghalunk. Exo 12:34 És felvette a nép a tésztáját, mielőtt megkelt volna; sütőteknőiket köpönyegeikbe kötve a vállukra. Exo 12:35 Aztán úgy tettek Izráel fiai, mint Mózes mondta: az egyiptomiaktól ezüstholmikat és aranyholmikat kértek kölcsön, és ruhákat. Exo 12:36 Az Úr pedig kedvessé tette a népet Egyiptom szemeiben, és kölcsönöztek nekik; és kifosztották Egyiptomot. Exo 12:37 És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba; mintegy hatszázezer gyalogos, csak a férfiak, kicsinyeken kívül. Exo 12:38 Sok elegy nép is ment fel velük; és juh és marha, igen tömeges jószág. Exo 12:39 És a tésztából, melyet Egyiptomból kihoztak, kovásztalan lepényeket sütöttek, mert nem volt megkelve; mert úgy űzték ki őket Egyiptomból, hogy nem késlekedhettek, így útravalót sem készíthettek maguknak. Exo 12:40 Izráel fiainak lakása pedig, ameddig Egyiptomban laktak: négyszázharminc esztendő volt. Exo 12:41 Mikor pedig a négyszázharminc esztendőnek vége volt: ugyanezen a napon vonultak ki az Úrnak minden seregei Egyiptom országából. Exo 12:42 Vigyázás éjszakája volt az az Úrnak, hogy kihozza őket Egyiptom országából; az ez az éjszaka az Úrnak, vigyázás Izráelnek minden fiára nemzedékről nemzedékre. Exo 12:43 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a húsvéti bárány törvénye: Senki idegen ne egyen belőle; Exo 12:44 de mindenkinek minden pénzen vett szolgája ehetik belőle akkor, ha körülmetélted őt. Exo 12:45 Zsellér és napszámos ne egyen belőle. Exo 12:46 Egy házban egyék meg, ne vígy ki a húsból a házon kívülre; és csontot ne törjetek abban. Exo 12:47 Izráel egész közönsége készítse el azt. Exo 12:48 És ha jövevény tartózkodik nálad és húsvéti bárányt készít az Úrnak, metélkedjék körül minden férfia, és akkor közeledjen, hogy azt elkészítse, akkor olyan lesz, mint az ország törzsökös polgára; de senki körülmetéletlen ne egyen belőle. Exo 12:49 Egy törvénye legyen a törzsökös polgárnak; és a jövevénynek, aki köztetek tartózkodik. Exo 12:50 És megcselekedték Izráel fiai mindnyájan; amint parancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek. Exo 12:51 És ugyanezen a napon történt: hogy kihozta az Úr Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint. Exo 13:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Exo 13:2 Szentelj nekem minden elsőszülöttet; minden méhmegnyitó Izráel fiai között, emberben és baromban: az enyém. Exo 13:3 És azt mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgák házából, mert keze erejével hozott ki az Úr titeket innét; tehát nem szabad kovászost enni. Exo 13:4 Ma vonultok ki; az Abíb hónapban. Exo 13:5 És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak, hittiek, emoriak, hivviek és jebusziak földjére, melyre nézve megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, egy tejjel és mézzel folyó földre: akkor ezt a szolgálatot ebben a hónapban végezd. Exo 13:6 Hét nap egyél kovásztalan kenyeret; és a hetedik napon ünnep legyen az Úrnak. Exo 13:7 Kovásztalan kenyeret kell enni ezen a hét napon; és színét se lásd kovászosnak, és színét se lásd kovásznak egész határodban. Exo 13:8 És jelentsd ki fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijöttem Egyiptomból. Exo 13:9 És legyen neked jelül a kezeden és emlékjelül a szemeid között, hogy így az Úr tanítása legyen a szádban; hogy erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. Exo 13:10 Tartsd meg azért ezt a törvényt a maga kitűzött idejében évről évre. Exo 13:11 És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak földjére, mint ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és neked adja azt: Exo 13:12 akkor szolgáltass át minden méhmegnyitót az Úrnak; és amit neked barmaid fajzanak, abból minden méhmegnyitó, a hím, az Úré legyen. Exo 13:13 De minden szamár első fajzást válts meg báránnyal, és ha meg nem váltod, akkor szegd nyakát. Minden emberi elsőszülöttet is megválts fiaid között. Exo 13:14 És ha majd jövőben a fiad megkérdezi tőled: Mi ez? Akkor azt mondd neki: Keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a rabszolgák házából. Exo 13:15 És történt, hogy mivel Faraó nehezen bocsátott el minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, ember elsőszülöttjétől barom első fajzásáig; ezért áldozok én az Úrnak minden méhmegnyitót, a hímeket, fiaim elsőszülöttjét pedig mind megváltom. Exo 13:16 És legyen jelül a kezeden és emlékeztető jelül a szemeid között; mert keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból. Exo 13:17 És történt, hogy mikor Faraó elbocsátotta a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok földje felé, mikor arra közel lett volna; mert azt gondolta Isten: Netalán megbánná a nép, ha harcot látna, és visszatérne Egyiptomba. Exo 13:18 Tehát a sivatag felé fordította Isten a népet, a Sástengernek; és felfegyverkezve vonultak fel Izráel fiai Egyiptom országából. Exo 13:19 És Mózes magával vitte József csontjait; mert ő erősen megeskette Izráel fiait, mondván: Bizonnyal meglátogat Isten titeket, és akkor vigyétek fel az én csontjaimat innét magatokkal. Exo 13:20 És elindultak Szukkótból; és sátort ütöttek Etámban, a sivatag szélén. Exo 13:21 Az Úr pedig előttük ment, nappal füstoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik; hogy mehessenek nappal és éjjel. Exo 13:22 El nem távozott a füstoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel a nép elől. Exo 14:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Exo 14:2 Szólj Izráel fiainak, hogy térjenek vissza és Pi-Hahirót előtt üssenek tábort Migdol között és a tenger között; Baál Cefón előtt, vele átellenben üssetek tábort a tengernél. Exo 14:3 Akkor azt mondja majd Faraó Izráel fiairól: Tévelyegnek azok az országban; körülzárta őket a sivatag. Exo 14:4 Én pedig szilárddá teszem Faraó szívét és üldözőbe veszi őket, hogy megdicsőítsem magamat Faraón és egész seregén, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. Úgy is tettek. Exo 14:5 Mikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép: akkor megváltozott Faraónak és szolgáinak szíve a nép iránt és azt mondták: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt szolgálatunkból! Exo 14:6 És befogatott harci szekerébe; és maga mellé vette népét. Exo 14:7 És vitt hatszáz válogatott harci szekeret és Egyiptomnak minden harci szekerét; és törzstiszteket mindeniken. Exo 14:8 így tette szilárddá az Úr Faraónak, Egyiptom királyának szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait. Izráel fiai tehát kivonultak felemelt kézzel. Exo 14:9 És amint az egyiptomiak üldözőbe vették őket, akkor érték utol őket, mikor a tengernél éppen tábort ütöttek, Faraó minden lova, szekere és lovasai, és serege; Pi-Hahirótnál, Baál Cefón előtt. Exo 14:10 Mikor Faraó közel volt, Izráel fiai felemelték szemeiket: hát íme Egyiptom vonul utánuk! Akkor megijedtek nagyon, és kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz. Exo 14:11 Mózesnek pedig azt mondták: Vajon mivel Egyiptomban nincsenek sírok, azért hoztál minket a sivatagba meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál bennünket Egyiptomból? Exo 14:12 Nem ezzel a szóval szóltunk-e neked Egyiptomban, mondván: Hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot; mert jobb volna nekünk Egyiptomot szolgálnunk, mint meghalnunk a sivatagban. Exo 14:13 És azt mondta Mózes a népnek: Ne féljetek, álljatok meg, és nézzétek az Úr szabadítását, melyet cselekszik veletek ma; mert ha ma láttok egyiptomiakat, soha többé nem látjátok őket. Exo 14:14 Az Úr hadakozik értetek; ti pedig hallgassatok. Exo 14:15 És azt mondta az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Beszélj Izráel fiaival, hogy induljanak. Exo 14:16 Te pedig emeld fel vessződet, és nyújtsd ki kezedet a tengerre és hasítsd szét azt; és menjenek be Izráel fiai a tenger közepébe a szárazföldön. Exo 14:17 Én pedig ezennel szilárddá teszem az egyiptomiak szívét, úgyhogy bemennek utánuk; és megdicsőítem magamat Faraó és egész seregén, szekerein és lovasain. Exo 14:18 És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr; ha megdicsőítem magamat Faraón, szekerein és lovasain. Exo 14:19 Akkor elmozdult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt szokott járni, és elment mögéjük; elmozdult az előttük lévő felhőoszlop is, és mögéjük állt, Exo 14:20 úgy, hogy bement Egyiptom tábora közé és Izráel tábora közé, és ő lett a felhő és a sötétség, és ő világította meg az éjszakát; és így nem közelítettek egymáshoz egész éjjel. Exo 14:21 Mózes pedig kinyújtotta kezét a tengerre, és az Úr egész éjjel hajtotta a tengert egy erős keleti széllel; úgyhogy szárazzá tette a tengert. Mikor megnyílt a víz, Exo 14:22 bementek Izráel fiai a tenger közepébe a száraz földön; úgy, hogy a víz kőfal gyanánt volt nekik jobbról és balról. Exo 14:23 Az egyiptomiak pedig követték őket és bement utánuk Faraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe. Exo 14:24 És történt a reggeli őrség alatt, hogy az Úr rátekintett Egyiptom táborára egy felhő és tűzoszlopban; és összezavarta Egyiptom táborát. Exo 14:25 Eltávolította szekereiknek kerekét, és nehézségbe hajtotta őket; úgyhogy azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr hadakozik értük Egyiptom ellen! Exo 14:26 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre; hogy visszatérjen a víz Egyiptomra, szekerére és lovasaira. Exo 14:27 És Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, és a tenger reggelre kelve visszatért folytonosságába, az egyiptomiak pedig szembe menekültek vele; úgyhogy az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe rázta. Exo 14:28 Mikor ugyanis a víz visszatért, elborította a szekereket és a lovasokat, egyáltalán Faraó egész seregét, mely bement utánuk a tengerbe; nem maradt meg belőlük egy sem. Exo 14:29 Izráel fiai pedig a szárazföldön jártak a tenger közepén úgy, hogy a víz kőfal gyanánt volt nekik jobbról és balról. Exo 14:30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből; és látta Izráel Egyiptomot a tenger partján holtan. Exo 14:31 Mikor így látta Izráel azt a nagy segítséget, melyet az Úr Egyiptomban nyújtott, félte a nép az Urat; és hitt az Úrban és szolgájában, Mózesben. Exo 15:1 Akkor énekelte Mózes, és Izráel fiai ezt az éneket, és így szóltak, mondván: Énekelek az Úrnak, mert felséges volt, Lovat lovasával a tengerbe vetett. Exo 15:2 Erőm és dicsénekem az Úr, Mert szabadításomra lett nekem: Ez az én Istenem, dicsérem őt tehát, Atyám Istene, hát magasztalom. Exo 15:3 Az Úr harcos férfi; Jahve a neve. Exo 15:4 Faraó szekereit és seregét a tengerbe buktatta; És válogatott hármasai a Sástengerbe merültek. Exo 15:5 Hullámár borította el őket; Örvényekbe süllyedtek, mint a kő. Jobbod, Uram, te erőben dicsőséges, Exo 15:6 Jobbod, Uram, összetöri az ellenséget; Exo 15:7 Felséged nagysága ledönti támadóidat; Ha kibocsátod haragodat, megemészti őket; mint a tarlót; Exo 15:8 És orrod leheletétől feltorlódott a víz. Megállt az ár egyenesen, mint egy fal; Megaludt a kavargó víz a tenger szívében. Exo 15:9 Az ellenség azt mondta: Üldözöm, elérem, Martalékot osztok, betelik rajtuk kedvem, Kirántom kardomat, kiirtja őket kezem: Exo 15:10 Te fújtál leheleteddel, tenger borította el őket; Elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vízben. Exo 15:11 Ki olyan az Istenek között, mint te, Uram, Ki olyan, mint te, szentségben dicsőséges; Dicső tettekkel félelmes, csodatévő? Exo 15:12 Kinyújtottad jobbodat, elnyelte őket a föld: Exo 15:13 Kegyelmeddel vezetted a népet, melyet megváltottál; Összeterelted erőddel szentséged enyhelyére. Exo 15:14 Népek hallották, reszkettek; Kín fogta el Filisztea lakóit. Exo 15:15 Akkor megijedtek Edom fejedelmei, Móáb hatalmasait remegés fogta el; Elolvadt Kanaán minden lakója. Exo 15:16 Félelem és rémület esik rájuk, Karod nagyságától elnémulnak, mint a kő; Míg átvonul néped, Uram, Míg átvonul a nép, melyet megvettél. Exo 15:17 Beviszed őket és elülteted őket örökséged hegyén, Azon a helyen, melyet lakhelyedül készítettél; A szentélybe, Uram, melyet kezeid állítottak. Exo 15:18 Az Úr király lesz örökkön örökké! Exo 15:19 Mert Faraó lovai bementek a tengerbe szekereivel és lovasaival együtt, és az Úr rájuk fordította a tenger vizét; Izráel fiai pedig a szárazföldön jártak a tenger közepén. Exo 15:20 Akkor Mirjám, a prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot; és az asszonyok mind kivonultak utána dobokkal és tánclépésekben. Exo 15:21 És énekelni kezdett nekik Mirjám: Énekeljetek az Úrnak, mert felséges volt, Lovat lovasával a tengerbe vetett... Exo 15:22 Aztán elindította Mózes Izráelt a Sástengertől, és kimentek a súri sivatagba; és három napig mentek a sivatagban úgy, hogy vizet nem találtak. Exo 15:23 Akkor Márába érkeztek, de nem bírták a márai vizet inni, mert keserű volt; azért nevezték el Márának. Exo 15:24 És morgott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? Exo 15:25 Ő pedig felkiáltott az Úrhoz, és az Úr mutatott neki egy fát, beledobta a vízbe, és édes lett a víz. Ott adott neki törvényt és jogot, és ott állította próbára. Exo 15:26 Tudniillik azt mondta: Ha hallgatván hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemeiben, és figyelsz parancsaira, és megtartod minden törvényét: semmi betegséget, amit Egyiptomra tettem, nem teszek rád, mert én, az Úr, vagyok a te orvosod. Exo 15:27 Aztán Elimbe jutottak, és ott volt tizenkét vízforrás és hetven pálmafa; tehát tábort ütöttek ott a víznél. Exo 16:1 Mikor Elimből tovább mentek, eljutottak, Izráel fiainak egész közönsége, Szín sivatagába, mely Elim és Szináj között van; a második hónap tizenötödik napján, Egyiptom országából való kijövetelük után. Exo 16:2 És morgott Izráel fiainak egész közönsége Mózes ellen és Áron ellen a sivatagban. Exo 16:3 És azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptom földjén, mikor a húsos fazék mellett ültünk, mikor jóllakásig ettünk kenyeret; mert azért hoztatok ki bennünket ebbe a sivatagba, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet az éhséggel. Exo 16:4 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: íme én kenyéresőt adok nektek az égből; és menjen ki a nép és szedjen egy napra valót napjában, hogy próbára tegyem, vajon akar-e az én törvényemben járni, vagy nem? Exo 16:5 A hatodik napon pedig az történik, hogy mikor elkészítik azt, amit hazavittek, az kétszerese lesz annak, amit naponként szedni szoktak. Exo 16:6 Mózes pedig és Áron azt mondta Izráel többi fiainak: Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről. Exo 16:7 Reggelre pedig meglátjátok az Úr dicsőségét abból, hogy meghallgatta morgástokat az Úr ellen, mert mik vagyunk, hogy ellenünk morogjatok? Exo 16:8 Abból, azt mondta Mózes, hogy az Úr estére húst ad nektek enni és reggelre kenyeret jóllakásig, abból, hogy az Úr meghallotta morgástokat, mellyel ti őellene morogtatok; hiszen mi mik vagyunk; nem ellenünk morogtatok, hanem az Úr ellen. Exo 16:9 És azt mondta Mózes Áronnak: Mondd Izráel fiai egész közönségének: Lépjetek elő az Úr elé, mert meghallotta morgástokat. Exo 16:10 Történt pedig, hogy míg Áron Izráel fiainak egész közönségével beszélt, azok a sivatag felé fordultak; és egyszerre megjelent a felhőben az Úr dicsősége. Exo 16:11 És így beszélt az Úr Mózeshez, mondván: Exo 16:12 Hallottam Izráel fiainak morgását, beszélj velük, mondván: Napszálltakor húst esztek, és reggel jóllaktok kenyérrel; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Exo 16:13 És valóban, estére felszállt a fÚrj, és elborította a tábort; reggelre pedig harmathullás lett a tábor körül. Exo 16:14 És mikor a harmathullás felszállt, akkor a sivatag színén szemcsés por volt, olyan por, mint a dér a földön. Exo 16:15 Mikor Izráel fiai meglátták, azt mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták mi az; Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül. Exo 16:16 Ez a beszéd, melyet az Úr parancsol: Szedjen belőle mindenki amennyit megeszik; egy ómert egy fejre, lélekszámotok szerint, ki-ki azoknak szedjen, akik sátorában vannak. Exo 16:17 És így cselekedtek Izráel fiai; így szedett, akinél sokan voltak, és akinél kevesen voltak. Exo 16:18 Úgyhogy mérték az ómerrel, és nem toldotta meg, akinél sokan voltak, sem nem apasztotta, akinél kevesen voltak; mindenik annyit szedett, amennyi ételére kellett. Exo 16:19 Aztán azt mondta nekik Mózes: Senki ne hagyjon belőle reggelig. Exo 16:20 De nem hallgattak Mózesre, és mikor némelyek hagytak belőle reggelig, férgektől nyüzsgött és megbüdösödött; Mózes azért megharagudott rájuk. Exo 16:21 Tehát úgy szedték azt minden reggel ki-ki annyit, amennyi ételére kellett; és mikor a nap kisütött, akkor elolvadt. Exo 16:22 Történt pedig a hatodik napon, hogy két adag kenyeret szedtek, egyre két ómerrel; akkor a közönség fejedelmei mind elmentek és jelentették Mózesnek. Exo 16:23 Ő pedig azt mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: Ünnepi nyugalom, szent szombat lesz holnap az Úrnak; amit megsüttök, süssétek, és amit megfőztök, főzzétek, a fölösleget pedig mind tegyétek el magatoknak őrizetbe reggelig. Exo 16:24 És eltették azt reggelig, mint ahogy parancsolta Mózes; és nem büdösödött meg, sem nyű nem lett benne. Exo 16:25 Akkor azt mondta Mózes: Egyétek meg azt ma, mert szombatja van ma az Úrnak; ma nem találjátok azt a mezőn. Exo 16:26 Hat napon szedjétek azt; de a hetedik nap szombat, azon nem lesz. Exo 16:27 És megtörtént, hogy a hetedik napon a nép közül némelyek kimentek szedni; de nem találtak. Exo 16:28 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és törvényeimet? Exo 16:29 Lássátok, mivel az Úr adta nektek a szombatot, azért ad ő nektek a hatodik napon két napra való kenyeret: üljetek helyt mindnyájan, ki ne menjen senki a helyéről a hetedik napon. Exo 16:30 Így pihent meg a nép a hetedik napon. Exo 16:31 Izráel háza pedig mannának nevezte el azt; és olyan volt, mint a koriándrom magja, fehér, az íze pedig, mint a mézes kalácsé. Exo 16:32 És azt mondta Mózes: Ez a beszéd, melyet parancsolt az Úr: Tölts meg egy ómert belőle megőrzésre nemzedékeitek számára; hogy lássátok azt a kenyeret, amellyel etettelek titeket a sivatagban, mikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából. Exo 16:33 Aztán azt mondta Mózes Áronnak: Végy egy kosarat, tégy bele egy tele ómer mannát; és tedd azt az Úr elé megőrzésre nemzedékeitek számára. Exo 16:34 És úgy tett Áron, mint az Úr parancsolta Mózesnek; és a törvénytáblák elé tette megőrzésre. Exo 16:35 Izráel fiai pedig negyven esztendeig ették a mannát, amíg lakott földre jutottak; a mannát ették, amíg Kanaán földjének határához jutottak. Exo 16:36 Az ómer az efának tizedrésze. Exo 17:1 Aztán elindult Izráel fiainak egész közönsége Szín sivatagából menetenként az Úr parancsára; és tábort ütött Refidimben, de nem volt víz, hogy a nép igyék. Exo 17:2 Mikor ezért a nép Mózessel civakodott és azt mondták: Adj nekünk vizet, hogy igyunk; akkor azt mondta nekik Mózes: Mit civakodtok énvelem? Mit kísértitek az Urat? Exo 17:3 De a nép ott szomjúhozott a vízre, és morgott a nép Mózesre; és azt mondta: Miért hoztál fel minket Egyiptomból, hogy megölj engem és fiaimat és jószágomat szomjúsággal? Exo 17:4 Akkor felkiáltott Mózes az Úrhoz, mondván: Mit csináljak ezzel a néppel? Kevés kellene, hogy megkövezzenek engem. Exo 17:5 És azt mondta az Úr Mózesnek: Lépj a nép elé, végy magad mellé Izráel véneiből is; vessződet, mellyel a Nílust megütötted, vedd a kezedbe, és eredj. Exo 17:6 íme én ott állok előtted a sziklán (Hóreben), üsd meg a sziklát és víz jön ki belőle, hogy igyék a nép; és úgy cselekedett Mózes Izráel véneinek szemei előtt. Exo 17:7 És elnevezte azt a helyet Masszának és Meribának; Izráel fiainak civakodásáról, és arról, hogy kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr, vagy nincs? Exo 17:8 És jött Amálek, hogy hadakozzék Izráellel Refidimben. Exo 17:9 Mózes pedig azt mondta Józsuénak: Válassz nekünk férfiakat és vonulj ki, hadakozzál Amálek ellen; holnap én a halom tetejére állok, és az Isten vesszője a kezemben lesz. Exo 17:10 És úgy cselekedett Józsué, mint ahogy Mózes mondta neki, hogy hadakozzék Amálek ellen; Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a halom tetejére. Exo 17:11 És úgy történt, hogy mikor Mózes felemelte kezét, akkor Izráel győzött; mikor pedig leeresztette kezét, akkor Amálek győzött. Exo 17:12 Mikor Mózes kezei megnehezedtek, akkor fogtak egy követ, alája tették és ő arra reá ült; Áron pedig és Húr tartották a kezeit, egyik innen, másik onnan, így maradtak szilárdan kezei a nap leszálltáig. Exo 17:13 Józsué pedig leterítette Amáleket és népét kardnak élével. Exo 17:14 És azt mondta az Úr Mózesnek: írd ezt emlékeztetőül a könyvbe, és tedd Józsué füleibe; mert eltörölvén eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól. Exo 17:15 Aztán épített Mózes egy oltárt; és e névvel nevezte: Az Úr az én zászlóm. Exo 17:16 És azt mondta: Mert kezet [emelt] az Úrnak zászlajára, háborúja van az Úrnak Amálek ellen nemzedékről nemzedékre. Exo 18:1 És meghallotta Jitró, Midján papja, Mózes ipa mindazt, amit Isten Mózessel és az ő népével, Izráellel cselekedett; hogy kihozta az Úr Izráelt Egyiptomból. Exo 18:2 És fogta Jitró, Mózes ipa, Cipporát, Mózes feleségét, miután ő elbocsátotta azt, Exo 18:3 és két fiát; akik közül az egyiknek a neve Gérsom, mert azt mondta: Jövevény voltam idegen országban; Exo 18:4 a másiknak a neve pedig Eliézer; mert: Atyám Istene volt nekem segítségem, és megszabadított engem Faraó kardjától. Exo 18:5 Jitró tehát, a Mózes ipa, odament Mózeshez annak fiaival és feleségével; abba a sivatagba, ahol az táborozott, az Isten hegyéhez. Exo 18:6 És ezt üzente Mózesnek: Én, a te ipad, Jitró, jövök hozzád, és feleséged két fiával, akik vele vannak. Exo 18:7 Mózes tehát kiment ipa elé, meghajtotta magát, megcsókolta őt és kérdezősködtek egymás hogyléte felől; azután bementek a sátorba. Exo 18:8 És elbeszélte Mózes az ő ipának mindazt, amit az Úr Faraóval és Egyiptommal cselekedett Izráel miatt; egyáltalán mindazt a bajt, ami érte őket az úton, és hogy kimentette őket az Úr. Exo 18:9 És örvendezett Jitró mindazon a jón, amit Izráellel cselekedett az Úr; hogy kimentette őt Egyiptom kezéből. Exo 18:10 És azt mondta Jitró: Áldott legyen az Úr, aki kimentett benneteket Egyiptom kezéből és Faraó kezéből; aki kimentette a népet Egyiptom keze alól. Exo 18:11 Most ismertem meg, hogy nagyobb az Úr minden istennél; igen, abban a dologban, amivel kevélyen cselekedtek ellenük. Exo 18:12 Akkor vitt Jitró, Mózes ipa égő áldozatot és vágóáldozatokat az Istennek; és eljöttek Áron és Izráel vénei mind, hogy kenyeret egyenek Mózes ipával az Isten előtt. Exo 18:13 És történt másnap, hogy Mózes leült a népnek törvényt tenni; és a nép ott állt Mózes előtt reggeltől estig. Exo 18:14 Mikor Mózes ipa látta, mi mindent cselekszik ő a néppel; azt mondta: Mi dolog ez, amit te cselekszel a néppel? Miért ülsz te egyedül és áll előtted az egész nép reggeltől estig? Exo 18:15 És azt mondta Mózes az ő ipának: Mert Istent megkérdezni jön hozzám a nép. Exo 18:16 Ha valami ügyük akad, hozzám jönnek, és ítéletet teszek a felek között; és megismertetem az Isten törvényeit és tanításait. Exo 18:17 Erre azt mondta Mózesnek az ipa: Nem jó az a dolog, amit te cselekszel. Exo 18:18 Nagyon kimerülsz te is, ez a nép is, mely veled van; mert túlságosan nehéz neked e dolog, nem bírod egyedül végezni. Exo 18:19 Most hallgass a szavamra, tanácsot adok neked és legyen veled az Isten: légy te a nép helyett az Istennel szemben, és vidd te az ügyeket az Isten elé. Exo 18:20 És tedd világossá előttük a törvényeket és a tanításokat; és ismertesd meg velük az utat, melyen járniuk kell, és a cselekedetet, melyet cselekedniük kell. Exo 18:21 Te pedig szemelj ki az egész népből derék embereket, istenfélőket, igaz embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést; és tedd föléjük ezrek vezetőivé, százak vezetőivé, ötvenek vezetőivé és tízek vezetőivé, Exo 18:22 hogy tegyenek ítéletet a népnek minden időben, de úgy, hogy minden nagyobb ügyet hozzanak elődbe, minden kisebb ügyben pedig ők ítéljenek; így könnyíts magadon, hogy veled hordozzák a terhet. Exo 18:23 Ha ezt a dolgot megcselekszed és parancsolja neked az Isten, akkor meg tudsz állni; és ez az egész nép is hazamegy békével. Exo 18:24 És hallgatott Mózes ipa szavára; és mindent megtett, amit az mondott. Exo 18:25 Tehát választott Mózes derék embereket egész Izráelből, és főkké tette őket a nép fölé; ezrek vezetőivé, százak vezetőivé, ötvenek vezetőivé és tízek vezetőivé. Exo 18:26 És azok ítéletet tettek a népnek minden időben; a nehéz ügyet Mózes elé vitték, a mindenféle kis ügyben pedig ők ítéltek. Exo 18:27 Aztán elkísérte Mózes az ipát; és az elment hazájába. Exo 19:1 A harmadik hónapban Izráel fiainak Egyiptom országából való kijövetele után: ugyanezen a napon érkeztek Szináj sivatagába. Exo 19:2 Mikor ugyanis Refidimből tovább mentek, akkor érkeztek Szináj sivatagába; és tábort ütöttek a sivatagban. Ott táborozott tehát Izráel a heggyel átellenben; Exo 19:3 és Mózes felment az Istenhez. Akkor szólította őt az Úr a hegyről, mondván: így szólj Jákób házának, és jelentsd ki Izráel fiainak: Exo 19:4 Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem; hogy sasszárnyakra emeltelek titeket, úgy hoztalak el benneteket magamhoz. Exo 19:5 Most tehát, ha hallgatván hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet: saját tulajdonommá lesztek nekem minden népek közül. Mert enyém az egész föld; Exo 19:6 de ti nekem papi királyságom és szent nemzetem lesztek. Ezek azok a beszédek, melyeket el kell beszélned Izráel fiainak. Exo 19:7 Elment tehát Mózes és szólította a nép véneit; és eléjük tárta mindezeket a beszédeket, amelyeket parancsolt neki az Úr. Exo 19:8 Mire az egész nép egyszerre felelt, és azt mondták: Mindent megcselekszünk, amit az Úr mondott! És megvitte Mózes a nép szavait az Úrhoz. Exo 19:9 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Most már én sűrű felhőben jövök hozzád azért, hogy a nép hallgathassa, mikor veled beszélek, és benned is higgyenek örökre; a nép szavait pedig Mózes jelentette az Úrnak. Exo 19:10 És azt mondta az Úr Mózesnek: Eredj a néphez, és szenteld be őket ma és holnap; és mossák meg ruháikat. Exo 19:11 És legyenek készen holnaputánra; mert holnapután leszáll az Úr az egész nép szemei előtt a Szináj hegyére. Exo 19:12 Tehát vonj határt a népnek köröskörül, mondván: Őrizkedjetek a hegyre felmenni vagy a széléhez érni; mindenki halállal hal meg, aki a hegyhez hozzáér. Exo 19:13 Ne nyúljon ahhoz kéz, hanem kővel köveztessék meg vagy nyíllal nyilaztassék le, ha barom, ha ember, ne maradjon életben; mikor megfújják a riadót, akkor mehetnek fel a hegyre. Exo 19:14 Akkor lement Mózes a hegyről a néphez; és beszentelte a népet és megmosták ruháikat. Exo 19:15 Aztán azt mondta a népnek: Legyetek készen holnaputánra; ne közelítsetek asszonyhoz. Exo 19:16 És történt a harmadik napon, mikor eljött a reggel, hogy mennydörgések és villámlások lettek, és nehéz felhő a hegyen, és igen erős harsonaszó; úgyhogy megremegett az egész nép, mely a táborban volt. Exo 19:17 Akkor kivitte Mózes a népet az Isten elé a táborból; és felállottak a hegy lábánál. Exo 19:18 Szináj hegye pedig mindenestül füstölt, mivelhogy leszállt reá az Úr a tűzben; és felszállt a füstje, mint a kemence füstje, és megremegett az egész hegy nagyon. Exo 19:19 És a harsona hangja egyre jobban erősödött; Mózes beszélt és az Isten felelt neki mennydörgésében. Exo 19:20 És az Úr leszállt Szináj hegyére, a hegy tetejére; és felhívta az Úr Mózest a hegy tetejére, és Mózes felment. Exo 19:21 És azt mondta az Úr Mózesnek: Eredj le, óvd a népet; nehogy áttörjön az Úrhoz, hogy lássa, és elhulljanak belőle sokan. Exo 19:22 De a papok is, akik közel szoktak menni az Úrhoz, szenteljék be magukat; hogy rájuk ne rontson az Úr. Exo 19:23 Mózes pedig azt mondta az Úrnak: Nem jöhet fel a nép Szináj hegyére; hiszen te óvtál bennünket, mondván: Határold el a hegyet és nyilvánítsd azt szentnek. Exo 19:24 Erre azt mondta neki az Úr: Eredj menj le, aztán jöjj fel te és veled Áron; de a papok és a nép át ne törjenek, hogy feljöjjenek az Úrhoz, nehogy rájuk rontson. Exo 19:25 Akkor lement Mózes a néphez; és azt mondta nekik: Exo 20:1 És Isten mondta mindezeket az igéket, mondván: Exo 20:2 Én vagyok az Úr, a te Istened; aki kihoztalak téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból. Exo 20:3 Ne legyen mellettem más istened. Exo 20:4 Ne csinálj magadnak istenképet, se semmiféle alakot, ami fent az égben, vagy ami alant a földön; vagy ami a vízben a föld alatt van. Exo 20:5 Ne borulj le előttük és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, aki megkeresem az atyák bűnét a fiakban harmad- és negyedízig azoknál, akik engem gyűlölnek; Exo 20:6 de kegyelmet gyakorolok ezerízig azoknál, akik engem szeretnek és megtartják parancsolataimat. Exo 20:7 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. Exo 20:8 Megemlékezzél a szombat napjáról, szentnek tartván azt. Exo 20:9 Hat napon át munkálkodjál és végezd dolgodat; Exo 20:10 de a hetedik nap szombat az Úrnak, a te Istenednek; ne végezz semmi dolgot se te, vagy fiad, vagy leányod, se szolgád vagy szolgálód, vagy barmod, se a hozzád tartozó jövevény, aki kapuidon belül van. Exo 20:11 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, és a hetedik napon megnyugodott; ezért megáldotta az Úr a szombat napját és szentnek nyilvánította azt. Exo 20:12 Tiszteld atyádat és anyádat; hogy hosszú legyen életed azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked. Exo 20:13 Ne ölj. Exo 20:14 Ne légy házasságtörő. Exo 20:15 Ne lopj. Exo 20:16 Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot. Exo 20:17 Ne kívánd felebarátod házát; ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami felebarátodé. Exo 20:18 És az egész nép látta a mennydörgéseket, villámlásokat, a harsona hangját és a hegyet, amint füstölög; és mikor a nép látta, megreszkettek és távolabb álltak. Exo 20:19 És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, hogy hallgathassuk; és ne Isten beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. Exo 20:20 Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert csak azért jött az Isten, hogy titeket próbára tegyen; és azért, hogy az ő félelme előttetek legyen és ne vétkezzetek. Exo 20:21 Így a nép megállt távolabb; Mózes pedig közel ment a homályhoz, melyben az Isten volt. Exo 20:22 És azt mondta az Úr Mózesnek: Ezt mondd Izráel fiainak: Ti láttátok, hogy az égből beszéltem veletek. Exo 20:23 Ne csináljatok énmellettem más isteneket; ezüst isteneket és arany isteneket ne csináljatok magatoknak. Exo 20:24 Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd égő áldozataidat és visszafizetési áldozataidat, juhodat és marhádat: minden helyen, ahol nevemet emlékezetben tartatom, elmegyek hozzád és megáldalak téged. Exo 20:25 Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne építsd faragott kövekből; mert mihelyt felemelted rá vésődet, megfertőztetted. Exo 20:26 Ne is lépcsőn menj fel az én oltáromra; hogy ki ne lássék rajta meztelenséged. Exo 21:1 És ezek azok a törvények, melyeket eléjük terjessz. Exo 21:2 Ha héber rabszolgát szerzel, hat évig szolgáljon; a hetedikben pedig menjen szabadon ingyen. Exo 21:3 Ha egymaga jön, egymaga menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is. Exo 21:4 Ha gazdája ad neki feleséget és az fiakat vagy leányokat szül neki: az asszony gyermekeivel legyen a gazdájáé, és ő egymaga menjen el. Exo 21:5 De ha azt mondja a szolga: Szeretem gazdámat, feleségemet és fiaimat; nem akarok szabadon menni: Exo 21:6 akkor állítsa őt gazdája az Isten elé, és állítsa őt az ajtóhoz vagy az ajtófélfához; és fúrja át gazdája a fülét az árral, és legyen neki szolgája örökre. Exo 21:7 De ha valaki leányát adja el rabnőnek: az nem bocsátható úgy el, mint ahogyan a rabszolgák elmennek. Exo 21:8 Ha csúnyának találja gazdája, aki magának szánta őt, hát váltassa meg; idegen népnek eladni nincs joga, mert kötelességszegést követett el ellene. Exo 21:9 Ha pedig a fiának adja őt; a lányok törvénye szerint járjon el vele. Exo 21:10 Ha másikat vesz magához; az ő húsételét, ruházatát és velehálását alább ne szállítsa. Exo 21:11 Ha pedig ezt a hármat nem akarja neki megtenni; akkor menjen szabadon ingyen, pénz nélkül. Nem pénzért. Exo 21:12 Aki úgy megver valakit, hogy belehal, halállal lakoljon. Exo 21:13 De amennyiben nem szándékosan tette, hanem az Isten engedte úgy kezének; hát rendelek neki helyet, ahova menekülhessen. Exo 21:14 Ha azonban valaki arra vetemedik felebarátja ellen, hogy szándékosan megölje; vidd el oltáromtól, hogy meghaljon. Exo 21:15 Aki atyját vagy anyját megüti, halállal lakoljon. Exo 21:16 És aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon. Exo 21:17 Aki embert lop, akár eladta azt, akár kezében kapják, halállal lakoljon. Exo 21:18 Ha férfiak összevesznek, és megüti egyik a másikat kővel vagy ököllel úgy, hogy nem hal meg, hanem ágynak esik: Exo 21:19 ha felkél és botján kijár, akkor az, aki őt megütötte, mentessék fel; csak mulasztását adja meg, gyógyíttatni pedig gyógyíttassa. Exo 21:20 Ha valaki úgy megüti rabszolgáját vagy rabnőjét bottal, hogy meghal a keze alatt: minden esetre meg kell torolni. Exo 21:21 Csak, ha egy vagy két nap életben marad; akkor ne toroltassék meg, mert pénzében van. Exo 21:22 Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy elmegy a magzat tőle, de baja nem lesz; bírsággal büntessék az illetőt aszerint, amennyit rátesz az asszony férje és bírák elé ad. Exo 21:23 De ha baja lesz: akkor adj életet életért. Exo 21:24 Szemet szemért, fogat fogért; kezet kézért, lábat lábért. Exo 21:25 Forradást forradásért, sebet sebért, kék foltot kék foltért. Exo 21:26 Ha valaki úgy megüti rabszolgájának szemét, hogy tönkreteszi; bocsássa őt szabadon a szeméért. Exo 21:27 És ha rabszolgájának fogát, vagy rabnőjének fogát üti ki; bocsássa őt szabadon a fogáért. Exo 21:28 Ha egy ökör úgy megöklel egy férfit vagy egy asszonyt, hogy meghal; megkövezvén megkövezzék az ökröt, és ne egyék meg a húsát, de az ökör gazdája ártatlan. Exo 21:29 Ha azonban régebben öklelős egy ökör, figyelmeztették is a gazdáját, és nem vigyáz rá, és megöl egy férfit vagy egy asszonyt: az ökröt kövezzék meg, de gazdája is halállal lakoljon. Exo 21:30 Ha vérbírságot vetnek rá, akkor adjon élete váltságába éppen annyit, amennyit rávetnek. Exo 21:31 Akár fiút öklel agyon, akár leányt öklel agyon; e szerint a törvény szerint kell eljárni vele. Exo 21:32 Ha rabszolgát öklel agyon az ökör, vagy rabnőt: harminc ezüstsiklust adjanak gazdájának, az ökröt pedig kövezzék meg. Exo 21:33 Ha valaki megnyit egy vermet, vagy valaki ás egy vermet és nem fedi be; ha beleesik abba egy ökör vagy egy szamár: Exo 21:34 a verem gazdája adjon kártérítést, pénzzel fizesse ki az állat gazdáját, az elhullott állat pedig legyen az övé. Exo 21:35 Ha valakinek az ökre megökleli felebarátjának ökrét úgy, hogy az belepusztul; adják el az eleven ökröt és osszák meg az árát, és az elhullottat is osszák el. Exo 21:36 Vagy ha ismeretes, hogy régebben öklelős egy ökör, és gazdája nem vigyáz rá; akkor kártérítésül adjon ökröt az ökör helyett, az elhullott pedig legyen az övé. Exo 22:1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt; öt marhát fizessen kártérítésül az ökörért, és négy juhot a bárányért. Exo 22:2 Ha a betörésen rajtakapják a tolvajt, és úgy megütik, hogy belehal, nincs rajtok vérbűn; Exo 22:3 ha a nap fel volt kelve felette, vérbűn van rajtok. Kártérítést minden esetre fizetnie kell; ha nincs neki, adják el lopásáért. Exo 22:4 Ha megkapják a kezén, amit ellopott, akár ökör, akár szamár, akár bárány, élve; kétszeres kártérítést fizessen. Exo 22:5 Ha valaki mezőt vagy szőlőt éget le úgy, hogy csóvát vet és gyújtogat más mezejében; saját mezejének legjava termését és szőlőjének legjava termését fizesse kártérítésül. Exo 22:6 Ha úgy megy ki valami tűz, hogy tövisbe kap, és úgy ég le egy osztag, vagy az álló gabona, vagy a mező; annak kell a kártérítést megfizetnie, aki a tüzet gyújtotta. Exo 22:7 Ha valaki pénzt vagy holmit ad felebarátjának megőrzésre, és azt ellopják annak az embernek a házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétszeres kártérítést; Exo 22:8 ha nem találják meg a tolvajt, akkor lépjen a házigazda az Isten elé; hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja vagyonára. Exo 22:9 Mindenféle elidegenített dolog felett, ökör felett, szamár felett, bárány felett, ruha felett, szóval mindenféle elveszett dolog felett, amire valaki azt mondja, hogy az övé, az Isten elé jöjjön mindkettőjüknek ügye: akit Isten bűnösnek nyilvánít, fizessen kétszeres kártérítést felebarátjának. Exo 22:10 Ha valaki felebarátjának szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy bármiféle barmot ad őrizetbe; és az elhull vagy megrokkan [vagy ellopják] úgy, hogy senki sem látja: Exo 22:11 Úr esküje döntsön a két fél között, hogy ő nem nyújtotta ki kezét felebarátja vagyonára; és a gazda fogadja el, ő pedig ne fizessen kártérítést. Exo 22:12 De ha úgy lopják el tőle; akkor fizessen kártérítést a gazdájának. Exo 22:13 Ha úgy tépetik szét, hozza el azt bizonyságul; a széttépettért nem kell kártérítést fizetnie. Exo 22:14 Ha pedig úgy kéri valaki kölcsön felebarátjától, és megrokkan vagy elhull: ha gazdája nincs vele, Exo 22:15 kell kártérítést fizetnie; ha gazdája vele van, nem kell. Ha bérelve volt, bérébe megy. Exo 22:16 Ha valaki elcsábít egy hajadont, aki nincs eljegyezve, és vele hál; jegyajándékkal vegye el azt magának feleségül. Exo 22:17 Ha éppen nem akarja azt atyja neki adni; fizessen annyi pénzt, mint amennyi a hajadonért járó jegyajándék. Exo 22:18 Boszorkányt ne hagyj életben. Exo 22:19 Mindenki halállal lakoljon, aki barommal hál. Exo 22:20 Aki az isteneknek áldozik, kiátkozva megölessék [kivéve egyedül az Úrnak]. Exo 22:21 Jövevényt pedig ne nyomj el, és azt ne szorítsd; mert jövevények voltatok Egyiptom országában. Exo 22:22 Senki özvegyet és árvát ne nyomorgassatok. Exo 22:23 Ha megteszed, hogy nyomorgatod őt: bizony, ha hozzám kiált, meghallgatom kiáltását. Exo 22:24 És fellobban haragom és megöllek titeket karddal; és feleségeitek ként fordította, özvegyekké, fiaitok pedig árvákká lesznek. Exo 22:25 Ha pénzt adsz kölcsön népemnek, a veled levő szegénynek, ne légy hozzá olyan, mint egy uzsorás; ne tegyetek rá kamatot. Exo 22:26 Ha tényleg elveszed zálogba felebarátod ruháját; mire a nap leszáll, add neki vissza. Exo 22:27 Mert az az egyetlen takarója, az a ruhája a bőrére: miben háljon? És ha megtörténik, hogy hozzám kiált, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok. Exo 22:28 Istent ne szidalmazd; és népedbeli fejedelmet ne átkozz. Exo 22:29 Szérűd sajtód zsengéjét ne késleltesd; fiaid közül az elsőszülöttet nekem add. Exo 22:30 Így tégy ökröddel, juhoddal: hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon add nekem. Exo 22:31 És szentség emberei legyetek nekem; tehát a mezőn széttépett állat húsát meg ne egyétek, a kutyának vessétek azt. Exo 23:1 Ne végy fel hamis hírt; ne fogj össze olyannal, akinek nincs igaza, hogy valami igazságtalanságra légy tanú. Exo 23:2 Ne légy a nagyok mögött rossz dolgokban; és ne vallj a nagyok után igazodva valamely peres ügyről annak elcsavarására. Exo 23:3 A szegényt se tüntesd ki perében. Exo 23:4 Ha rábukkansz ellenségednek eltévedt ökrére vagy szamarára; okvetlen térítsd azt neki vissza. Exo 23:5 Ha látod annak szamarát, aki téged gyűlöl, terhe alatt leroskadva, tégy le arról, hogy reá hagyd; elhagyni csak vele együtt hagyd el. Exo 23:6 El ne csavard a közüled való szegénynek jogát az ő perében. Exo 23:7 A hazug beszédtől tartsd távol magadat; és az ártatlant, akinek igaza van, meg ne öld, mert nem engedem, hogy az istentelennek legyen igaza. Exo 23:8 És ajándékot el ne fogadj; mert az ajándék megvakítja a nyíltszeműeket, és elcsavarja azoknak ügyét, akiknek igazuk van. Exo 23:9 A jövevényt pedig ne szorítsátok; hiszen ti ismeritek a jövevény lelkét, mert jövevények voltatok Egyiptom országában. Exo 23:10 Hat esztendőn át vesd be földedet; és gyűjtsd be termését: Exo 23:11 a hetedik esztendőben pedig hagyd ugaron, és engedd, hogy éljenek róla néped szegényei, amit pedig meghagynak, egyék meg a mezei vadak. Így cselekedjél szőlőddel, olajfáddal. Exo 23:12 Hat napon át végezd tennivalóidat, a hetediken pedig szünetelj; hogy nyugodjék ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény. Exo 23:13 És mindenben, amit mondtam nektek, vigyázzatok magatokra: más istenek nevét ne is említsétek; ne hallassék szádból. Exo 23:14 Háromszor tarts nekem ünnepet egy évben. Exo 23:15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, amint megparancsoltam neked, az Abíb hónap kitűzött idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból; és ne lássák az én orcámat Úres kézzel; Exo 23:16 és az aratás ünnepét, termelvényed zsengéjét, amit a mezőn vetettél; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, mikor termelvényeidet betakarítod a mezőről. Exo 23:17 Háromszor egy évben jelenjen meg minden férfid az Úr előtt, Jahve előtt. Exo 23:18 Ne áldozd kovászos kenyérrel áldozatom vérét; és ünnepem kövérsége ne maradjon éjszakán át reggelig. Exo 23:19 Földed zsengéjének elejét vidd be az Úrnak, a te Istenednek házába, ne főzz gödölyét anyja tejében. [26] Exo 23:20 Íme én egy angyalt küldök előtted, hogy vigyázzon rád az úton; és bevigyen téged arra a helyre, melyet készítettem. Exo 23:21 Őrizkedjél tőle és hallgass a szavára, el ne keserítsd őt; mert nem bocsátja meg vétkeiteket, mert az én nevem van benne. Exo 23:22 Hanem ha megteszed, hogy hallgatsz a szavára, és megteszel mindent, amit beszélni fogok; akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatom szorongatóidat. Exo 23:23 Mert az én angyalom előtted megy és bevisz téged az emoriakhoz, a hittiekhez, a perizziekhez, a kanaániakhoz, a hivviekhez és a jebusziakhoz; és megsemmisítem őket. Exo 23:24 Ne borulj le isteneik előtt és ne szolgálj nekik, ne tégy úgy, mint ők tesznek; hanem feltétlenül döntsd le őket és törd össze szentköveiket. Exo 23:25 Hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, hogy áldja meg kenyeredet és vizedet; akkor a betegséget eltávolítom közüled. Exo 23:26 Nem lesz, aki idétlent szül, sem meddő a te országodban; napjaid számát betöltöm. Exo 23:27 Ijesztésemet küldöm előtted és összezavarok minden népet, akik közé mégy: és minden ellenségedet háttal állítom feléd. Exo 23:28 És elküldöm előtted a lódarazsat; hogy űzze el a hivvieket, a kanaániakat és a hittieket előled. Exo 23:29 Nem egy esztendő alatt űzöm el őket előled; nehogy pusztává legyen az ország és rád sokasodjék a mezei vad. Exo 23:30 Apránként fogom őket kiűzni előled; míg úgy megszaporodol, hogy birtokodba veheted az országot. Exo 23:31 És határodat a Sástengertől a Filiszteus tengerig teszem, és a Sivatagtól a Folyóig; mert kezetekbe adom az ország lakóit, hogy űzd el őket magad elől. Exo 23:32 Ne köss velük és Isteneikkel szövetséget. Exo 23:33 Ne lakjanak a te országodban, nehogy bűnbe vigyenek téged énellenem; mert, ha szolgálnál isteneiknek, hát az tőr lenne neked. Exo 24:1 És azt mondta Mózesnek: Menj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihú, és hetvenen Izráel vénei közül; és boruljatok le messziről. Exo 24:2 De csak Mózes menjen közel az Úrhoz, ők pedig ne közelítsenek; a nép fel se menjen vele. Exo 24:3 És elment Mózes és elbeszélte a népnek az Úrnak minden szavát és mindezeket az ítéleteket; mire az egész nép egyhangúlag felelt és azt mondta: Mindazokat az igéket, melyeket az Úr szólt, megcselekesszük. Exo 24:4 Mózes pedig leírta az Úrnak minden szavát, és reggel korán egy oltárt épített a hegy alatt; és tizenkét szent követ az Izráel tizenkét törzsének megfelelően. Exo 24:5 És elküldte Izráel fiainak ifjait, hogy vigyenek égő áldozatokat; és áldoztak vágóáldozatokat, visszafizetési áldozatokul bikákat az Úrnak. Exo 24:6 És vette Mózes a vérnek egyik felét és a medencébe tette; a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Exo 24:7 Aztán vette a Szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára; azok pedig azt mondták: Mindent megcselekszünk, amit az Úr szólt, és engedelmeskedünk. Exo 24:8 Akkor fogta Mózes a vért, és ráhintette a népre; és azt mondta: íme a szövetség vére, melyet kötött veletek az Úr mindezen beszédek alapján. Exo 24:9 És mikor Mózes és Áron; Nádáb és Abihú, és hetvenen Izráel vénei közül felmentek, Exo 24:10 meglátták Izráel Istenét; és lábai alatt valamit, ami olyan volt mintha zafírtéglából készült volna, és oly ragyogó, mint maga az ég. Exo 24:11 És Izráel fiainak kiválasztottaira nem nyújtotta ki kezét; úgyhogy látták az Istent, és ettek és ittak. Exo 24:12 És azt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és légy ott; hogy átadjam neked a kőtáblákat, és a tant és a parancsolatokat, melyeket azért írtam, hogy tanítsd őket. Exo 24:13 Felkelt tehát Mózes szolgájával Józsuéval; és felment Mózes az Isten hegyére. Exo 24:14 A véneknek pedig azt mondta: Várjatok ránk itt, míg visszatérünk hozzátok; hiszen íme Áron és Hur veletek vannak, akinek valami ügye van, forduljon hozzájuk. Exo 24:15 Ezzel Mózes felment a hegyre; és a felhő elborította a hegyet. Exo 24:16 Mikor az Úr dicsősége leszállt a Szináj hegyre, felhő borította hat napig; akkor szólította Mózest a hetedik napon a felhő közül. Exo 24:17 Az Úr dicsősége pedig úgy látszott, mint egy megemésztő tűz; Izráel fiainak szemeiben. Exo 24:18 És bement Mózes a felhő közé és felment a hegyre; és a hegyen volt Mózes negyven nap és negyven éjjel. Exo 25:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Exo 25:2 Szólj Izráel fiainak, hogy szedjenek nekem emelékáldozatot; mindenkitől szedjétek be nekem az emelékáldozatot, akit a szíve indít. Exo 25:3 És ez az az emelékáldozat, amit szedjetek tőlük: arany, ezüst és réz. Exo 25:4 Kék bíbor, piros bíbor, karmazsin, len és kecskeszőr. Exo 25:5 Vörösített kosbőrök, delfinbőrök és akácfa. Exo 25:6 Világító olaj, fűszerszámok a kenet-olajba és a jó illatú füstölésre. Exo 25:7 Ónix kövek és befoglalni való kövek; vállraöltőhöz és a melledzőhöz. Exo 25:8 És csináljanak nekem szenthelyet; hogy közöttük lakozzam. Exo 25:9 Amint én most megmutatom neked a hajlék mintáját és minden felszerelésének mintáját; egészen úgy csináljátok. Exo 25:10 Csináljanak tehát egy ládát akácfából; hossza harmadfél sing, szélessége másfél sing, és magassága másfél sing. Exo 25:11 És borítsd be azt tiszta arannyal, belül és kívül borítsd be azt; és csinálj rá egy aranypártázatot körül. Exo 25:12 Aztán önts hozzá négy aranykarikát és tedd a négy lábára; éspedig két karikát az egyik oldalára, két karikát pedig a másik oldalára. Exo 25:13 És csinálj rudakat akácfából; és borítsd be azokat arannyal. Exo 25:14 És dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba; hogy azoknál fogva hordozzák a ládát. Exo 25:15 A láda karikáiban legyenek a rudak; el ne távozzanak tőle. Exo 25:16 És majd tedd bele a ládába azokat a törvénytáblákat, melyeket át fogok neked adni. Exo 25:17 Azután csinálj egy fedelet tiszta aranyból; hossza harmadfél sing, szélessége másfél sing. Exo 25:18 És csinálj két Kérubot aranyból; hajlított munkával csináld őket, a fedél két végére. Exo 25:19 Éspedig az egyik Kérubot az egyik végére innen, a másik Kérubot pedig a másik végére amonnan: a fedéllel egy darabból csináljátok a Kérubokat a két végére. Exo 25:20 így legyenek pedig a Kérubok: szárnyaikat fölfelé terjesztve, szárnyaikkal a fedelet védelmezve, és orcáikkal egymás felé fordulva; a fedél felé legyenek a Kérubok orcái. Exo 25:21 És tedd a fedelet a ládára fölül; a ládába pedig tedd bele azokat a törvénytáblákat, melyeket át fogok neked adni. Exo 25:22 És ott találkozom veled és mondom meg neked a fedélről a két Kérub közül, mely a törvényládán van: mindazt, amire nézve parancsolatot adok neked Izráel fiaihoz. Exo 25:23 És csinálj egy akácfa asztalt; hossza két sing, szélessége egy sing és magassága másfél sing. Exo 25:24 És borítsd be azt tiszta arannyal; és csinálj rá egy aranypártázatot körül. Exo 25:25 Aztán csinálj neki egy tenyérnyi rekeszt körül; rekeszére pedig csinálj aranypártázatot körül. Exo 25:26 És csinálj hozzá négy aranykarikát; és tedd a karikákat a négy lábának négy szegletére. Exo 25:27 Az oldalánál legyenek a karikák; tartókul az asztal hordozására való rudak számára. Exo 25:28 Csináld pedig azokat a rudakat akácfából és borítsd be őket arannyal; és velük hordozzák az asztalt. Exo 25:29 És csinálj hozzá tálakat, csészéket, továbbá kannákat és szilkéket, melyekkel az italáldozatot öntik; tiszta aranyból csináld ezeket. Exo 25:30 És tégy az asztalra Felség-kenyeret színem elé folytonosan. Exo 25:31 És csinálj egy gyertyatartót tiszta aranyból; hajlított munkával csinálják a gyertyatartót, talpa, nyele, virágkelyhei, pártái és virágjai vele egy darabból legyenek. Exo 25:32 És hat kar jöjjön ki oldalaiból: három gyertyatartó-kar az egyik oldalából, és három gyertyatartó-kar a másik oldalából. Exo 25:33 Három mandula formájú virágkehely legyen az egyik karon, párta és virág, és három mandula formájú virágkehely a másik karon, párta és virág; így mind a hat karon, melyek a nyélből kijönnek. Exo 25:34 A nyélen pedig négy mandula formájú virágkehely, párta és virág hozzá: Exo 25:35 tudniillik minden belőle való két kar alatt is egy-egy párta; így mind a hat karnál, mely a nyélből kijön. Exo 25:36 Pártáik és száraik vele egy darabból legyenek; az egész hajlított mű legyen tiszta aranyból. Exo 25:37 Csinálj hozzá mécseket is, hetet; és úgy tegyék fel rá a mécseket, hogy maga elé világítson. Exo 25:38 Csiptetői és koppantói tiszta aranyból legyenek. Exo 25:39 Egy tálentum tiszta aranyból csinálják azt; mindezzel a felszereléssel együtt. Exo 25:40 És meglásd, hogy arra a mintára csináld, amit a hegyen láttál. Exo 26:1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld; melyeket viszált lenből, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból készíts kérubokkal, műszövő munkával. Exo 26:2 Az egyik kárpit hossza huszonnyolc sing, szélessége pedig négy sing az egyik kárpitnak; valamennyi kárpitnak egy kiterjedése legyen. Exo 26:3 Öt kárpit legyen összekapcsolva egyik a másikával; ismét öt kárpit összekapcsolva egyik a másikával. Exo 26:4 És csinálj hurkokat kék bíborból az egyik kárpit szélére, mely az összefoglalásban legszélről van; és ugyanígy csinálj annak a kárpitnak is, mely a másik összefoglalásban a legszélről van. Exo 26:5 Ötven hurkot csinálj az egyik kárpitra, ismét ötven hurkot csinálj annak a kárpitnak a szélére, mely a másik összefoglalásban van; szembe legyenek a hurkok egyik a másikával. Exo 26:6 Aztán csinálj ötven aranykapcsot; és kapcsold össze a kárpitokat, egyiket a másikával, ezek által a kapcsok által, hogy így a hajlék egy legyen. Exo 26:7 Aztán csinálj kecskeszőr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitnak csináld ezeket. Exo 26:8 Hossza az egyik kárpitnak harminc sing, szélessége pedig négy sing az egyik kárpitnak; egy kiterjedése legyen a tizenegy kárpitnak. Exo 26:9 És kapcsold össze az öt kárpitot külön és a hat kárpitot külön úgy, hogy a hatodik kárpitot hajtsd kétrét a sátor eleje felől. Exo 26:10 És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélére, mely az összefoglalásban legkívül van; és ötven hurkot a kárpit szélére a másik összefoglaláson. Exo 26:11 Aztán csinálj ötven rézkapcsot; és akaszd a kapcsokat a horgokba, és kapcsold össze a sátort, hogy így egy legyen. Exo 26:12 A sátor kárpitokból lecsüngő többlet pedig; az a többlet félkárpit csüngjön le a hajlék hátulján. Exo 26:13 Az az egy sing pedig innen, és egy sing onnan, ami a sátor-kárpitok hosszában többlet; maradjon a hajlék oldalain csüngve innen és onnan, hogy befedje azt. Exo 26:14 Aztán csinálj egy takarót a sátornak vörösített kosbőrökből; és egy takarót delfinbőrökből a tetejébe. Exo 26:15 És csináld meg a deszkákat a hajlékhoz: akácfából felállítva. Exo 26:16 Tíz sing a deszka hossza; és másfél sing a szélessége egy deszkának. Exo 26:17 Két karja legyen egy-egy deszkának, egyik a másikkal összeillesztve; ilyet csinálj a hajlék minden deszkájának. Exo 26:18 így csináld pedig a deszkákat a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, délre. Exo 26:19 És negyven ezüsttalpat csinálj a húsz deszka alá; két talpat egy deszka alá a két csapja számára, ismét két talpat egy deszka alá a két csapja számára. Exo 26:20 A hajlék másik oldalához is, észak felől: húsz deszkát. Exo 26:21 És negyven ezüsttalpat hozzájuk; két talpat egy deszka alá, ismét két talpat egy deszka alá. Exo 26:22 És a hajlék hátsó oldalához, nyugatra: csinálj hat deszkát. Exo 26:23 Két deszkát pedig csinálj a hajlék szegleteihez; a hátsó oldalra. Exo 26:24 És legyenek hozzákötve alul, és egyszersmind legyenek hozzákötve a tetején az első karikához; így legyen mind a kettő, a két szegleten legyenek. Exo 26:25 Lesz tehát nyolc deszka és hozzá tizenhat ezüsttalp; két talp egy deszka alá, ismét két talp egy deszka alá. Exo 26:26 Aztán csinálj keresztgerendákat akácfából, ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz. Exo 26:27 És öt keresztgerendát a hajlék másik oldalának deszkáihoz; öt keresztgerendát pedig a hajlék hátulsó, nyugati oldalának oldaldeszkáihoz. Exo 26:28 És a középső keresztgerenda a deszkákon belől fusson végtől végig. Exo 26:29 És a deszkákat borítsd be arannyal, a hozzájuk való karikákat pedig aranyból csináld, a keresztgerendák tartóiul; a keresztgerendákat is borítsd be arannyal. Exo 26:30 így állítsd fel a hajlékot; azon a módon, mely neked a hegyen mutatva volt. Exo 26:31 És csinálj egy függönyt kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; műszövő munkával csináld azt, Kérubokkal. Exo 26:32 És tedd azt négy akácfa oszlopra, melyek arannyal vannak borítva és arany horgaik vannak; négy ezüsttalpra. Exo 26:33 Azután tedd a függönyt a kapcsok alá, és vidd be oda a függönyön belül a törvény ládáját; így válassza el számotokra a függöny a szenthelyet a szentek szentjétől. Exo 26:34 És a fedelet tedd rá a törvény ládájára; a szentek szentjébe. Exo 26:35 Az asztalt pedig a függönyön kívül helyezd el, meg a gyertyatartót, az asztallal szembe a hajlék déli oldalára; míg az asztalt az északi oldalra tedd. Exo 26:36 Azután csinálj egy leplet a sátor ajtónyílására kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; tarka-szövő munkával. Exo 26:37 És csinálj a lepelnek öt akácfa oszlopot, és borítsd be őket arannyal, horgaik aranyból legyenek; és önts nekik öt réztalpat. Exo 27:1 És csináld meg az oltárt akácfából; öt sing hosszú és öt sing széles, négyzet alakú legyen az oltár, magassága pedig három sing. Exo 27:2 És szarvait a négy szegletére csináld; vele egy darabból legyenek szarvai, és borítsd be azt rézzel. Exo 27:3 És csinálj hozzá üstöket a faggyúhamu eltisztítására, és lapátokat, hintőcsészéket, villákat és serpenyőket; egyáltalán minden hozzá való felszerelést rézből csinálj. Exo 27:4 És csinálj hozzá egy hálóművű rostélyt rézből; és csinálj a hálóra négy rézkarikát a négy sarkára. Exo 27:5 És tedd azt az oltár párkánya alá alulról úgy, hogy a háló az oltár feléig érjen. Exo 27:6 És csinálj az oltárhoz rudakat, akácfa rudakat; és borítsd be őket rézzel. Exo 27:7 És dugják a rudakat a karikákba úgy; hogy a rudak az oltár két oldalán legyenek, mikor hordozzák. Exo 27:8 Úresen, táblákból csináld azt úgy; amint mutatták neked a hegyen, úgy csinálják. Exo 27:9 így csináld a hajlék udvarát: a déli oldalra, jobbra, viszált len ponyvák legyenek az udvar számára, száz sing hosszúságban, az egyik oldalra. Exo 27:10 Ezekhez húsz oszlop és ahhoz húsz réztalp; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből Száz sing legyenek. Exo 27:11 Így az északi oldalra is hosszában ponyva, száz sing hosszú; ehhez húsz oszlop és ahhoz húsz réztalp, az oszlopok horgai és pántjai ezüstből legyenek. Exo 27:12 Az udvar szélességében pedig a nyugati oldalra ötven sing ponyva; hozzá tíz oszlop és ahhoz tíz talp. Exo 27:13 Az udvar szélessége az első oldalon keletre szintén ötven sing legyen. Exo 27:14 Éspedig tizenöt sing ponyva az egyik szárnyra; hozzá három oszlop és ahhoz három talp. Exo 27:15 A másik szárnyra is tizenöt sing ponyva; hozzá három oszlop és ahhoz három talp. Exo 27:16 Az udvar kapujára pedig húsz sing lepel kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből, tarkaszövő munka; hozzá négy oszlop és ahhoz négy talp. Exo 27:17 Az udvarnak minden oszlopán körül ezüstpánt legyen és ezüsthorog; talpaik pedig rézből legyenek. Exo 27:18 Az udvar száz sing hosszú, ötven sing széles és öt sing magas viszált lenből legyen; az ahhoz való talpak pedig rézből. Exo 27:19 Általában minden szerszám a hajléknak minden munkájában; és a hozzá való minden szög, és az udvarnak minden szöge rézből legyen. Exo 27:20 Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy vigyenek hozzád olajat, tiszta, zúzott faolajat a világítás számára; folytonosan mécset tenni fel. Exo 27:21 A gyülekezet sátorában azon a függönyön kívül, mely a törvényláda előtt van, állítsa azt rendbe Áron a fiaival estétől reggelig az Úr előtt; örökké való törvényük ezt végezni nemzedékről nemzedékre Izráel fiai részéről. Exo 28:1 Te pedig állítsd magad elé fivéredet Áront és vele együtt az ő fiait Izráel fiai közül, hogy nekem papi szolgálatot végezzen: Áront, Nádábot és Abihút, Eleázárt és Itámárt, Áron fiait. Exo 28:2 Csinálj szent ruhákat fivérednek, Áronnak; dicsőségül és díszül. Exo 28:3 Te tehát beszélj minden bölcs elméjű emberrel, akit betöltöttem bölcsesség szellemével; hogy készítsék el Áron ruháit, hogy őt felszenteljétek, hogy papi szolgálatot végezzen nekem. Exo 28:4 És ezek azok a ruhák, melyeket készíteniük kell: melledző, vállraöltő, felöltő, kockás köntös, süveg és öv; éspedig szent ruhákat készítsenek fivérednek, Áronnak és az ő fiainak, hogy papi szolgálatot végezhessen nekem. Exo 28:5 Tehát ők (is) az aranyat, a kék bíbort, a piros bíbort, a karmazsint és a lent alkalmazzák. Exo 28:6 így készítsék a vállraöltőt: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből legyen: műszövő munka. Exo 28:7 Két kapcsoló válladzója legyen neki; a két szélén kapcsolódjék. Exo 28:8 A rajta levő öv pedig, mellyel magukra veszik, vele egy művű, és vele egy darabból legyen: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből. Exo 28:9 Aztán végy két ónixkövet; és vésd rájuk Izráel fiainak neveit. Exo 28:10 Neveik közül hatot az egyik kőre; a többi hat nevet pedig a másik kőre, születésük szerint. Exo 28:11 Kőmetsző munkával, pecsétvéséssel vésesd a két kőre Izráel fiainak neveit; aranyboglárokba foglalva csináld őket. Exo 28:12 Aztán tedd a két követ a vállraöltő két válladzójára, Izráel fiaira való emlékeztetés köveiül; és hordozza Áron a nevüket az Úr előtt a két vállán emlékeztetőül. Exo 28:13 Csinálj tehát aranyboglárokat. Exo 28:14 És két láncot tiszta aranyból, sodorva csináld őket, fonó munkával; és tedd ezeket a fonott láncokat a boglárokra. Exo 28:15 És csinálj ítélettevő melledzőt, műszövő munkával, olyan munkával csináld, mint a vállraöltőt: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből csináld azt. Exo 28:16 Négyzet alakú legyen, kétrétű; hossza egy arasz, szélessége is egy arasz. Exo 28:17 És rakd be azt kőberakással, négy sor kővel: egy sor karneol, topáz és smaragd, az első sor. Exo 28:18 A második sor: rubin, zafír, és gyémánt. Exo 28:19 És a harmadik sor: opál, akhát és ametiszt. Exo 28:20 A negyedik sor pedig: krizolit, ónix és jáspis. Aranyboglárokba foglaltassanak, mikor berakják őket. Exo 28:21 Így a kövek Izráel fiainak neveire legyenek, tizenkettő az ő nevük szerint; pecsétvésésekkel legyenek ellátva, mindenik a maga nevére, a tizenkét törzs szerint. Exo 28:22 És csinálj a melledzőre sodrott láncokat fonó munkával; tiszta aranyból. Exo 28:23 És csinálj a melledzőre két aranykarikát; és tedd a két aranykarikát a melledző két sarkára. Exo 28:24 És erősítsd a két aranyfonatékot a melledző sarkain levő két karikára. Exo 28:25 A két végét pedig a két fonatéknak erősítsd a két boglárra; így erősítsd a vállraöltő válladzóira elölfelől. Exo 28:26 Ismét csinálj két aranykarikát, és tedd azokat a melledző két sarkára; arra a szélére, mely a vállraöltővel szemben van befelé. Exo 28:27 Még két aranykarikát csinálj és tedd azokat a vállraöltő két válladzójára alól, elölfelől, közel oda, ahol kapcsolódik; a vállraöltő övén felül. Exo 28:28 És kössék a melledzőt karikáinál fogva a vállraöltő karikáihoz egy kék-bíbor zsinórral, hogy ott legyen a vállraöltő öve felett; és el ne mozduljon a melledző a vállraöltőről. Exo 28:29 így hordozza Áron Izráel fiainak neveit az ítélettevő melledzőn a szíve felett, mikor bemegy a szenthelyre; folytonos emlékeztetőül az Úr előtt. Exo 28:30 És tedd az ítélettevő melledzőbe az Urimot és a Tummimot, hogy legyenek Áron szíve fölött, mikor bemegy az Úr elé; és hordozza Áron Izráel fiainak ítéletét a szíve fölött az Úr előtt folytonosan. Exo 28:31 És csinálj a vállraöltőhöz felöltőt, egészen kék bíborból. Exo 28:32 Fejnyílása legyen neki a közepén; szegése legyen a nyílása körül, takácsmunka, olyan nyílása legyen neki, mint a páncélingnek, be ne szakadjon. Exo 28:33 És csinálj a peremére gránátalmákat kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, körül a peremén; és aranycsengettyűket közéjük körül. Exo 28:34 Aranycsengettyű meg gránátalma, aranycsengettyű meg gránátalma: így legyen a felöltő peremén körül. Exo 28:35 És legyen rajta Áronon, mikor szolgálatot teljesít; hogy hallassék a hangja, mikor bemegy a szenthelyre az Úr elé, és mikor kijön, hogy meg ne haljon. Exo 28:36 És csinálj egy lapot tiszta aranyból; és vésd rá pecsét-véséssel: Szentség az Úrnak. Exo 28:37 És tedd azt egy kék bíbor zsinórra, hogy legyen a süvegen; elölfelől legyen a süvegen. Exo 28:38 Éspedig a homlokán legyen Áronnak, hogy Áron hordozza azt a bűnt, ami megesik azokban a szentségekben, melyeket Izráel fiai áldoznak, egyáltalán mindenféle szent adományaikban; legyen tehát a homlokán folytonosan, hogy kedvességükre legyen nekik az Úr előtt. Exo 28:39 És az ujjas köntöst kockásra sződd lenből, süveget lenből csinálj; övet pedig tarkaszövő munkával készíts. Exo 28:40 Áron fiainak pedig csinálj ujjas köntösöket, és csinálj nekik öveket; süvegeket is csinálj nekik dicsőségül és díszül. Exo 28:41 És add fel rájuk, fivéredre Áronra és fiaira vele együtt; és kend fel őket, add át nekik a papságot, és szenteld meg a kezüket, fel őket, hogy végezzék nekem a papi szolgálatot. Exo 28:42 És csinálj nekik gyolcs alsónadrágot, hogy eltakarja meztelen testüket; deréktól combig érjen. Exo 28:43 És legyen rajta Áronon és fiain, mikor bemennek a gyülekezet sátorába, vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgálatot végezzenek a szenthelyen, hogy bűnt ne vegyenek magukra és meg ne haljanak. Örök tör vény ez neki és az ő magvának őutána. Exo 29:1 Ez pedig az a dolog, amit velük tenned kell avégre, hogy felszenteld őket és nekem papi szolgálatot végezzenek: végy egy fiatal bikát és két hibátlan kost, Exo 29:2 és kovásztalan kenyeret, olajjal kevert kovásztalan pogácsákat, és olajjal megkent kovásztalan laskákat; búza lisztlángból készítsd azokat. Exo 29:3 Aztán tedd őket egy kosárba és vidd őket az oltárhoz a kosárban; a bikát és a két kost is. Exo 29:4 Áront pedig és fiait állasd a találkozás sátorának ajtónyílása elé; és mosd meg őket vízzel. Exo 29:5 Akkor fogd a ruhákat, és add rá Áronra a köntöst, a vállraöltőhöz való felöltőt, a vállraöltőt és a melledzőt; és kösd körül őt a vállraöltő övével. Exo 29:6 És tedd a süveget a fejére; és tedd a szentség koronáját a süvegre. Exo 29:7 Akkor fogd a kenet-olaját és öntsd a fejére; így kend fel őt. Exo 29:8 Aztán fiait állítsd elő: és adj rájuk ujjas köntösöket, Exo 29:9 és kösd körül őket övvel (Áront és fiait), és köss fel nekik süvegeket, hogy örök törvény szerint való papságuk legyen nekik; így iktasd be Áront és fiait. Exo 29:10 Azután állítsd a bikát a gyülekezet sátora elé; Áron pedig és fiai tegyék kezeiket a bika fejére. Exo 29:11 És vágd le a bikát az Úr előtt a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál. Exo 29:12 És végy a bika véréből és tégy az oltár szarvaira ujjaddal; a többi vért pedig öntsd az oltár lábához. Exo 29:13 Aztán vedd az egész kövérséget, mely a belső részeket borítja, és a májon lévő karéjt, és a két vesét a rajtok levő kövérséggel együtt; és füstölögtesd el az oltáron. Exo 29:14 A bika húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el tűzben a táboron kívül; bűnáldozat az. Exo 29:15 Aztán az egyik kost vedd elő; és Áron és fiai tegyék rá kezeiket a kos fejére, Exo 29:16 és vágd le a kost; és fogd a vérét és hintsd az oltárra körül. Exo 29:17 A kost pedig darabold fel darabjaira; aztán mosd meg belső részeit és lábszárait és tedd a darabjaihoz és a fejéhez: Exo 29:18 és füstölögtesd el az egész kost az oltáron, égő áldozat az az Úrnak; kedves illat, tűzáldozat az az Úrnak. Exo 29:19 Akkor vedd elő a másik kost; és Áron és fiai tegyék rá kezeiket a kos fejére, Exo 29:20 és vágd le a kost. És végy a véréből és tégy Áron jobb fülének cimpájára és fiai jobb fülének cimpájára, továbbá jobb kezük hüvelykujjára és jobb lábuk hüvelykujjára; aztán hintsd a vért az oltárra körül. Exo 29:21 Akkor végy abból a vérből, mely az oltáron van, valamint a kenet-olajból, és freccsentsd Áronra és ruháira, és vele együtt fiaira és fiainak ruháira: és szent lesz ő és ruhái, és vele együtt fiai és fiainak ruhái. Exo 29:22 Aztán vedd a kosból a kövérét és a kövér farkát, és azt a kövéret, mely a belső részeket borítja, és a máj karéját és a két vesét a rajtok levő kövérséggel együtt, és a jobb combot (mert beiktatási kos az); Exo 29:23 és egy kerek kenyeret, és egy olajos kenyér pogácsát, és egy laskát; abból a kosárból, melyben a kovásztalan kenyerek vannak az Úr előtt: Exo 29:24 és tedd az egészet Áron kezeire és fiainak kezeire; hogy végezzék el vele az áldozatlengetés szertartását az Úr előtt. Exo 29:25 De aztán vedd ki a kezükből és füstölögtesd el az oltáron az égő lendítő áldozat mellé; kedves illatul az Úr előtt, tűzáldozat az az Úrnak. Exo 29:26 És vedd el az Áron beiktatási kosából a szegyet, végezd el vele az áldozatlengetés ábrázolta, hogy szertartását az Úr előtt; aztán legyen a te részed. Exo 29:27 És nyilvánítsd szentségnek azt az áldozatlengetési szegyet és azt az emelékáldozati combot, az oltárra tette, amellyel az áldozatlengetési szertartást végezték és amely adományul vétetett el abból a beiktatási kosból, amely Áronért és amely az ő fiaiért áldoztatott: Exo 29:28 hogy legyen Áronnak és fiainak örök illetményévé Izráel fiai részéről, mert emelékáldozat az; tehát adományáldozat legyen Izráel fiai részéről visszafizetési vágóáldozataikból, az ő adományáldozatuk az Úrnak. Exo 29:29 Áron szent ruhái pedig őutána a fiaié legyenek; hogy azokban szenteljék fel őket és azokban adják át nekik a papságot. Exo 29:30 Hét napon át vegye magára őket az, aki pap lesz helyette fiai közül; aki majd bemegy a találkozás sátorába, hogy szolgálatot teljesítsen a szenthelyen. Exo 29:31 Akkor vedd a beiktatási kost; és főzd meg a húsát szent helyen. Exo 29:32 És egye meg Áron és az ő fiai a kos húsát és azt a kenyeret, mely a kosárban van a találkozás sátorának ajtónyílásában. Exo 29:33 Tudniillik ők egyék meg azokat, amik által engesztelést végeztek értük, mikor átadták nekik a papságot és felszentelték őket; idegen pedig nem eheti, mert szentség. Exo 29:34 És ha marad a beiktatási húsból vagy a kenyérből reggelig: akkor égesd el a maradékot tűzben, nem szabad megenni, mert szentség. Exo 29:35 így cselekedjél Áronnal és fiaival, éppen amint parancsoltam neked; hét napon át tartsd beiktatásukat. Exo 29:36 Minden nap készíts el egy bikát bűnáldozatnak az engesztelésre, és tedd tisztává az oltárt, engesztelési szertartást végezvén érte; és kend meg azt, hogy beszenteld. Exo 29:37 Hét napon át végezz engesztelési szertartást az oltárért, és nyilvánítsd azt szentségnek; és az oltár szentségek szentsége lesz, minden, ami az oltárhoz ér, szentségbe esik. Exo 29:38 És ez az, amit áldoznod kell az oltáron: két egyéves bárányt naponként folytonosan. Exo 29:39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg; a másik bárányt pedig napszálltakor áldozd meg. Exo 29:40 És egytized efa lánglisztet egynegyed hin zúzott olajjal keverve, és italáldozatul egynegyed hin bort az egyik bárányhoz. Exo 29:41 A másik bárányt pedig este áldozd meg; olyan étel- és italáldozattal készítsd el, mint reggel, kedves illatul mint tűzáldozatot az Úrnak. Exo 29:42 Folytonos égő áldozat legyen nálatok nemzedékről nemzedékre a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál az Úr előtt; ahol találkozni akarok veletek, hogy ott szóljak hozzád. Exo 29:43 Tudniillik ott találkozom Izráel fiaival; és így az én dicsőségem fogja megszentelni. Exo 29:44 És szentségnek nyilvánítom a gyülekezet sátorát és az oltárt; Áront és az ő fiait pedig felszentelem, hogy papi szolgálatot végezzenek nekem. Exo 29:45 így az Izráel fiai között fogok lakni; és Istenük leszek nekik. Exo 29:46 így fogják megtudni, hogy én, az Úr, az ő Istenük vagyok az, aki kihoztam őket Egyiptom országából, hogy köztük lakozzam. Én, az Úr vagyok az ő Istenük. Exo 30:1 És csinálj egy oltárt a füstölőszerekkel való füstölésre; akácfából csináld azt. Exo 30:2 Hossza egy sing, szélessége is egy sing, négyzet alakú legyen, magassága pedig két sing; vele egy darabból legyenek szarvai. Exo 30:3 És borítsd be azt tiszta arannyal, tetejét és falait körül, és szarvait; és csinálj rá egy aranypártázatot körül. Exo 30:4 És két aranykarikát csinálj hozzá két oldalbordájára, pártázatán alul csináld a két oldalán; és legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozzák azt. Exo 30:5 És akácfából csináld a rudakat; és borítsd be őket arannyal. Exo 30:6 És tedd azt az elé a függöny elé, mely a törvény ládája előtt van; az elé a fedél elé, mely a törvény felett van, ahol veled találkozom. Exo 30:7 És füstölögtessen rajta Áron illatos füstölőszert; reggelről reggelre, mikor rendbe teszi a mécseket, akkor füstölögtesse azt. Exo 30:8 És mikor felteszi Áron a mécseket napszálltakor, akkor is füstölögtesse azt; folytonos illatáldozatul az Úr előtt nemzedékről nemzedékre. Exo 30:9 Ne áldozzatok rajta illetéktelen füstölőszert, se égő áldozatot, se ételáldozatot; és italáldozatot ne öntsetek ki rajta. Exo 30:10 De végezzen Áron engesztelési szertartást a szarvain egyszer egy esztendőben; az engesztelési bűnáldozat vérével egyszer egy esztendőben végezzen rajta engesztelési szertartást nemzedékről nemzedékre, szentségek szentsége az az Úrnak. Exo 30:11 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Exo 30:12 Ha felveszed Izráel fiainak fejszámát, azokét, akik szemlére állnak, akkor adjon mindenki váltságot az ő életéért az Úrnak; mikor szemlére állítod őket; hogy ne legyen rajtuk csapás, mikor szemlére állítod őket. Exo 30:13 Ezt adja mindenki, aki átmegy a szemlén: a szent sékelben, húsz géra egy sékel; a sékelnek felét emelékáldozatúl az Úrnak. Exo 30:14 Mindenki, aki átmegy a szemlén, húszévestől felfelé; adjon emelékáldozatot az Úrnak. Exo 30:15 A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet a sékel felénél, mikor megadjátok az emelékáldozatot az Úrnak, váltságot fizetvén életetekért. Exo 30:16 Szedd be tehát a váltságpénzt Izráel fiaitól, és fordítsd azt a találkozás sátorának szolgálatára; hogy legyen Izráel fiaira való emlékeztetőül az Úr előtt, váltáságul szolgálván életetekért. Exo 30:17 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Exo 30:18 És csinálj egy rézmedencét, állványát is rézből, mosakodásra; és állítsd azt a találkozás sátora és az oltár közé, és tégy bele vizet. Exo 30:19 Hogy Áron és az ő fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat. Exo 30:20 Mikor bemennek a gyülekezet sátorába, mosódjanak meg vízzel, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak szolgálni, tűzáldozatot füstölögtetni az Úrnak. Exo 30:21 Mossák meg tehát kezeiket és lábaikat, akkor nem halnak meg; és legyen nekik örök szabályuk, neki és az ő magvának nemzedékről nemzedékre. Exo 30:22 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Exo 30:23 És te végy magadnak legjava illatokat, szabad mirhát ötszázért, illatos fahéjat felényit, kétszázötvenért; illatos kálmust is kétszázötvenért, Exo 30:24 és kassziát ötszázért, szent sékelben; és faolajat egy hint. Exo 30:25 És csinálj belőle szent kenet-olajat, fűszeres italkeveréket, amelyet az illatkeverők csinálnak: az Úr szent kenet-olajának. Exo 30:26 És kend meg vele a találkozás sátorát; és a törvény ládáját. Exo 30:27 És az asztalt egész felszerelésével együtt és a gyertyatartót felszerelésével együtt; és a füstölő oltárt. Exo 30:28 És az égő áldozati oltárt egész felszerelésével együtt; és a medencét és állványát. Exo 30:29 És nyilvánítsd őket szenteknek, és szentségek szentségévé lesznek: minden, ami hozzájuk ér, szentségbe esik. Exo 30:30 És Áront és fiait is kend fel; és szenteld fel őket, hogy nekem papi szolgálatot végezzenek. Exo 30:31 Izráel fiaival pedig beszélj, mondván: Nekem szentelt kenet-olaj legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre. Exo 30:32 Ember testére ne öntsék, és ennek összetételére ilyet ne csináljatok; szentség ez, szentség legyen előttetek. Exo 30:33 Aki ilyen illatot kever, vagy aki ebből illetéktelenre önt; irtassék ki népe közül. Exo 30:34 És azt mondta az Úr Mózesnek: Végy magadnak fűszerszámokat, balzsamfa gyanta, szagos csigahéj, galbán fűszerszámokat és tiszta tömjént; egyenlő részben legyen. Exo 30:35 És csinálj belőle füstölőszert, illatkeveréket, amilyet az illatkeverők csinálnak; megsózott, tiszta, szentség. Exo 30:36 És dörzsölj el belőle porrá és tégy belőle a találkozás sátorában levő törvény elé, ahol találkozom veled; szentségek szentsége legyen előttetek. Exo 30:37 És azt a füstölőszert, amit csinálsz, ebben az összetételben ne csináljátok meg magatoknak; szentség legyen előtted az Úr számára. Exo 30:38 Aki olyant készít, mint ez, hogy benne gyönyörködjék: irtassék ki népe közül. Exo 31:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Exo 31:2 íme elhívtam név szerint Becalélt, a Húr fiának, Urinak fiát Júda törzséből. Exo 31:3 És betöltöttem őt isteni szellemmel bölcsességben, értelemben, tudásban és minden munkában. Exo 31:4 Terveket kigondolni: dolgozni aranyban, ezüstben és rézben. Exo 31:5 Befoglalni való kő vésésében és fafaragásban; egyáltalán minden munka elkészítésében. Exo 31:6 És íme én mellé adtam Oholiábot, Ahiszámák fiát, Dán törzséből, és minden bölcs szívű ember szívébe adtam bölcsességet, hogy készítsenek el mindent, amit neked parancsoltam. Exo 31:7 A találkozás sátorát, a ládát a törvénynek és a reá való fedelet; és a sátor egész felszerelését. Exo 31:8 Tudniillik az asztalt és felszerelését, a tiszta gyertyatartót és egész felszerelését; és a füstölő oltárt. Exo 31:9 Az égő áldozati oltárt és egész felszerelését; a medencét és állványát. Exo 31:10 A szolgálati ruhákat: tudniillik Áron papnak szent ruháit, és fiainak papi ruháit. Exo 31:11 A kenet-olaját, és a fűszerszámos füstölőszert a szenthely számára. Egészen úgy csinálják, mint ahogy parancsoltam neked. Exo 31:12 És így szólt az Úr Mózesnek, mondván: Exo 31:13 És te beszélj Izráel fiaival, mondván: Csak az én szombataimat megtartsátok; mert az a jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre arra nézve, hogy tudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az, aki titeket megszentellek. Exo 31:14 Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szentség az nektek: aki megszentségteleníti, halállal lakol; mert bárki legyen, aki azon valami munkát végez, irtassék ki az a lélek az ő népe közül. Exo 31:15 Hat napon át kell munkát tenni, de a hetedik napon szombat van, szent ünnepi nyugalom az Úrnak; aki munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon. Exo 31:16 Megtartsák tehát Izráel fiai a szombatot: végrehajtván a szombatot nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Exo 31:17 Köztem és Izráel fiai közt jel az örökre; mert hat napon készítette az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megszűnt és felüdült. Exo 31:18 És mikor elvégezte vele való beszédét a Szináj hegyén, átadta Mózesnek a törvény két tábláját; kőtáblák voltak, Isten ujjával írva. Exo 32:1 Mikor a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről; összegyülekezett a nép Áron körül, és azt mondták neki: Nosza, csinálj nekünk egy Istent, aki előttünk járjon, mert ebből a Mózesből, abból az emberből, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, hogy ebből mi lett. Exo 32:2 Áron pedig azt mondta nekik: Tépjétek le az aranykarikákat, melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok füleiben vannak; és hozzátok hozzám. Exo 32:3 Erre letépte magáról az egész nép azokat az aranykarikákat, melyek füleikben voltak; és odavitték Áronhoz. Exo 32:4 És ő elvette kezükből és kialakította azt a vésővel, és csinált belőle egy öntött borjút; azok pedig azt mondták: Ez a te istened, Izráel, ki téged felhozott Egyiptom földjéről. Exo 32:5 Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte; és kikiáltotta Áron és azt mondta: Ünnepe lesz az Úrnak holnap. Exo 32:6 És másnap korán felkeltek és égő áldozatokat áldoztak és visszafizetési áldozatokat vittek; aztán leült a nép enni és inni, aztán felkelt játszani. Exo 32:7 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nosza menj le, mert rosszat tett a te néped, melyet felhoztál Egyiptom földjéről. Exo 32:8 Hamar letértek arról az útról, amelyet én parancsoltam nekik, egy öntött borjút csináltak maguknak; és leborulnak előtte, áldoznak neki, és azt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki téged felhozott Egyiptom földjéről. Exo 32:9 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Látom én, hogy ez a nép kemény nyakú nép. Exo 32:10 Most tehát hagyj engem, hogy gerjedjem fel rájuk haragom és emésszem meg őket; és téged tegyelek nagy néppé. Exo 32:11 De Mózes kérlelte az Urat, az ő Istenét; és azt mondta: Miért gerjedne fel, Uram, haragod a te néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom országából nagy erővel és erős kézzel? Exo 32:12 Miért mondják az egyiptomiak, szólván: Rossz szándékkal hozta ki őket, hogy megölje őket a hegyek között, és hogy eltörölje őket a föld színéről? Térj vissza haragod hevétől, és bánd meg ezt a néped ellen való rosszat. Exo 32:13 Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, a te szolgáidra, akiknek magadra esküdtél meg, és így beszéltél nekik: Megsokasítom a ti magotokat, mint az ég csillagait; és ezt az egész földet, amelyről szóltam, a ti magotoknak fogom adni, hogy örökké birtokukban tartsák. Exo 32:14 Így aztán megbánta az Úr azt a rosszat, amit mondott, hogy tesz az ő népével. Exo 32:15 Akkor Mózes megfordult és lement a hegyről (a törvény két táblája a kezében; mind a két oldalukon beírt táblák, innen is, onnan is be voltak írva. Exo 32:16 Ezeket a táblákat pedig Isten készítette; az írás is Isten írása volt rávésve a táblákra). Exo 32:17 És mikor Józsué meghallotta a nép hangját, amint rivalgott, azt mondta Mózesnek: Harci zaj van a táborban! Exo 32:18 Az pedig azt mondta: Nem győzelmi kiáltás hangja, sem nem megvertek kiáltásának hangja; dalolás hangját hallom én. Exo 32:19 És történt, hogy mikor közel ért a táborhoz és látta a borjút és a körtáncokat: fellobbant Mózes haragja és eldobta kezéből a táblákat, és összetörte őket a hegy alatt. Exo 32:20 Akkor fogta a borjút, amit készítettek, megégette tűzben, összezúzta úgy, hogy porrá lett; és elszórta a víz színére, és megitatta Izráel fiaival. Exo 32:21 Aztán azt mondta Mózes Áronnak: Mit tett neked ez a nép: hogy ily nagy bűnt hoztál rá? Exo 32:22 Áron pedig azt mondta: Ne lobbanjon fel uram haragja; te ismered a népet, hogy gonosz. Exo 32:23 Azt mondták tehát nekem: Készíts nekünk egy Istent, aki előttünk járjon; mert ebből a Mózesből, abból az emberből, aki felhozott bennünket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi lett. Exo 32:24 Én pedig azt mondtam nekik: Akin arany van, tépjétek le magatokról és adjátok nekem; aztán a tűzbe dobtam azt, és kijött ez a borjú. Exo 32:25 Mikor azért látta Mózes, hogy a nép el van vadulva; mert szabadjára engedte Áron, suttogásul ellenségei között: Exo 32:26 megállt Mózes a tábor kapujában, és azt mondta: Aki az Úrral van, ide hozzám! És Lévi fiai mind hozzá gyülekeztek. Exo 32:27 És azt mondta nekik: így szól az Úr, Izráel Istene: Kösse fel kardját ki-ki az oldalára; menjetek keresztül a táboron és jöjjetek vissza, egyik kaputól a másik kapuig, és ölje meg ki-ki a saját testvérét, ki-ki a saját felebarátját és ki-ki a saját rokonát. Exo 32:28 És Lévi fiai Mózes szavai szerint cselekedtek; és elesett a népből azon a napon mintegy háromezer férfi. Exo 32:29 Erre azt mondta Mózes: Töltsétek meg ma kezeiteket az Úrnak, hiszen ki-ki a beiktatott papok saját fia és a saját testvére ellen volt, hogy adjon reátok áldást. Exo 32:30 Másnap pedig az történt, hogy Mózes azt mondta a népnek: Ti nagy bűnt követtetek el; most tehát én felmegyek az Úrhoz, hátha engesztelést szerzek bűnötökre. Exo 32:31 És visszatért Mózes az Úrhoz, és azt mondta: Kérlek, nagy bűnt követett el ez a nép úgy, hogy egy istent készített magának aranyból. Exo 32:32 Most tehát vagy bocsásd meg az ő bűnüket; vagy ha nem, törölj ki, kérlek, engem a te könyvedből, amelyet írtál. Exo 32:33 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Aki ellenem bűnt követett el, azt törlöm ki az én könyvemből. Exo 32:34 És most menj, vezesd a népet, ahova mondtam neked, íme az én angyalom fog vezetni; de látogatásom napján majd meglátogatom rajtuk bűnüket. Exo 32:35 És megverte az Úr a népet azért, amiért azt a borjút készítették, melyet Áron készített. Exo 33:1 Ugyanis az Úr így beszélt Mózeshez: Eredj, menj fel innét, te és az a nép, melyet felhoztál Egyiptom földjéről: arra a földre, melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt; egy tejjel és mézzel folyó földre. Exo 33:2 És egy angyalt küldök előtted; úgy űzöm ki a kanaániakat, az emoriakat, a hittieket, a perizzieket, a hivvieket és a jebusziakat: Exo 33:3 mert én nem megyek fel közötted, mert kemény nyakú nép vagy te, hogy el ne emésszelek az úton. Exo 33:4 És mikor a nép meghallotta ezt a szomorú beszédet, gyászba borult; és senki sem tette magára ékszereit. Exo 33:5 Az Úr is azt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak: Ti kemény nyakú nép vagytok, ha egy pillanatig felmennék közted, megemésztenélek; most tehát tedd le ékszereidet magadról, majd meglátom, mit csináljak veled. Exo 33:6 így tették le magukról Izráel fiai ékszereiket Hóreb hegyétől fogva. Exo 33:7 Mózes pedig elő szokta venni a sátort és a táboron kívül szokta magának felvonni, a tábortól távol, és gyülekezet sátorának nevezte (el) azt; és így mindenkinek, aki az Úrtól kérdezni akart valamit, ki kellett menni a gyülekezet sátorához, mely a táboron kívül volt. Exo 33:8 Mikor pedig Mózes kiment a sátorhoz, felkelt az egész nép, és ki-ki a maga sátorának ajtónyílásába állt; úgy néztek Mózes után, míg bement a sátorba. Exo 33:9 Mihelyt aztán Mózes bement a sátorba, leszállt a felhőoszlop, és a sátor ajtónyílásába állt; és ő beszélt Mózessel. Exo 33:10 És látta az egész nép a felhőoszlopot a sátor ajtónyílásában állni; és felkelt az egész nép, és leborult ki-ki a maga sátorának ajtónyílásában. Exo 33:11 Az Úr pedig szemtől szembe beszélt Mózessel, mint ahogyan az ember a felebarátjával beszél; ő aztán visszatért a táborba, de szolgája, Józsué, a Nún fia, egy ifjú, nem tágított a sátorból. Exo 33:12 És azt mondta Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondtad nekem: Vidd fel ezt a népet; de te nem adtad tudtomra, kit küldesz velem: pedig te azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és kegyelmet is találtál szemeimben. Exo 33:13 Most tehát, ha valóban kegyelmet találtam szemeidben, add tudtomra, kérlek, a te útadat, hogy annak alapján ismerjelek meg, hogy kegyelmet találjak szemeidben; tekintsd meg tehát, hogy a te néped ez a nép. Exo 33:14 Ő pedig azt mondta: Személyesen menjek, hogy nyugvóhelyedre vigyelek? Exo 33:15 Erre az azt mondta neki: Ha nem személyesen jössz, ne vígy fel minket innét. Exo 33:16 Hiszen különben miről ismerszik meg, hogy kegyelmet találtam a te szemeidben én és a te néped, ha nem arról, hogy velünk jársz: és így különbek vagyunk, én és a te néped minden népnél, mely a föld színén van? Exo 33:17 Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Ezt a dolgot is megteszem, amit mondtál; mert kegyelmet találtál szemeimben, és név szerint ismerlek. Exo 33:18 Akkor azt mondta: Mutasd meg nekem, kérlek, a te dicsőségedet. Exo 33:19 És azt mondta: Én elvonultatom előtted teljes szépségemet, és kikiáltom előtted az Úr nevét; és kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. [6] Exo 33:20 Aztán azt mondta: Nem láthatod arcomat; mert az ember, ha engem lát, nem maradhat életben. Exo 33:21 De azt mondta az Úr: íme, van egy hely mellettem; tehát állj fel arra a sziklára. Exo 33:22 És majd mikor dicsőségem átvonul, akkor a szikla Úregébe teszlek téged; és betakarlak kezeimmel, amíg átvonulok. Exo 33:23 Mikor kezeimet elvettem, akkor meglátsz hátulról; de arcomat nem szabad látni. Exo 34:1 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Vágj magadnak két kőtáblát, olyanokat, mint az elsők voltak; hogy felírjam azokra a táblákra azokat a beszédeket, amelyek az első táblákon voltak, melyeket összetörtél. Exo 34:2 És légy kész reggelre; hogy jöjj fel reggel a Szináj hegyére, és állj ott elébem a hegy tetején. Exo 34:3 De senki fel ne jöjjön veled, még ne is mutatkozzék senki az egész hegyen; még a juh vagy a marha se legeljen a felé a hegy felé. Exo 34:4 És vágott két kőtáblát, olyanokat, mint az elsők voltak, és reggel korán felkelt Mózes, és felment a Szináj hegyére, mint ahogyan parancsolta neki az Úr; és két kőtáblát vett a kezébe. Exo 34:5 És mikor az Úr leszállt a felhőben, ő odaállt mellé ott; és segítségül hívta az Úr nevét. Exo 34:6 Akkor elvonult előtte az Úr és így kiáltott: Az Úr az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten; hosszútűrő és nagy kegyelmű és hűségű. Exo 34:7 Aki kegyességet tart ezeríziglen, megbocsát vétket, gonoszságot és bűnt; de büntetlenül semmiképpen nem hagy, meglátogatja az atyák vétkét a fiakon és a fiaknak fiain, harmad- és negyedíziglen. Exo 34:8 Erre Mózes sietve meghajtotta magát a földig, és leborult, Exo 34:9 és azt mondta: Ha valóban kegyelmet találtam szemeidben, Uram, jöjjön közöttünk, kérlek, az én Uram; mert kemény nyakú nép ez, tehát bocsásd meg vétkünket és bűneinket, és végy minket birtokodba. Exo 34:10 Erre ő azt mondta: íme én ezennel szövetséget kötök, egész néped előtt olyan csodákat fogok tenni, amilyenek nem történtek az egész földön és egy nemzet között sem; hogy lássa meg az az egész nép, amely között te vagy, az Úr cselekedetét, mert félelmetes az, amit én cselekedni fogok veled. Exo 34:11 Vigyázz arra, amit én ma parancsolok neked; íme én kiűzöm előled az emorit, a kanaánit, a hittit, a perizzit, a hivvit és a jebuszit: Exo 34:12 vigyázz magadra, szövetséget ne köss annak az országnak a lakosságával, amelybe te bemégy, nehogy tőrré legyen közötted. Exo 34:13 Hanem oltáraikat döntsétek le, szent köveiket törjétek össze; és szentfáikat vágjátok ki. Exo 34:14 Mert nem szabad más isten előtt leborulnod; mert az Úr neve Féltékeny, féltékeny Isten ő. Exo 34:15 Ne köss szövetséget az ország lakosaival; hogy mikor az ő isteneiket bálványozzák és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, nehogy te is egyél az ő áldozatukból. Exo 34:16 Ne végy leányaik közül fiaidnak; hogy mikor leányaik bálványozzák az ő isteneiket, nehogy a te fiaidat is bálványozásba vigyék az ő isteneik után. Exo 34:17 Öntött isteneket ne csinálj magadnak. Exo 34:18 A kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsd. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, amint megparancsoltam neked, az Abíb hónap kitűzött idején; mert az Abíb hónapban jöttél ki Egyiptomból. Exo 34:19 Minden méhmegnyító az enyém; minden jószágod is, a hím, tehén vagy juh első fajzása. Exo 34:20 De a szamár első fajzását váltsd meg egy juhval, ha pedig nem váltod meg, akkor szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts; és ne lássák az én orcámat Úres kézzel. Exo 34:21 Hat napon át dolgozzál, a hetedik napon pedig szünetelj; szántás és aratás idején is szünetelj. Exo 34:22 És rendezz magadnak egy hetek ünnepét a búza aratásának zsengéjére; és a takarodás ünnepét az esztendő lefolyásakor. Exo 34:23 Esztendőnként háromszor jelenjék meg közüled minden férfi az Úrnak, Jahvénak, Izráel Istenének színe előtt. Exo 34:24 Mert nemzeteket űzök ki előled, és kiszélesítem határodat; és senki sem kívánja meg országodat, mikor felmégy, hogy megjelenjél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt esztendőnként háromszor. Exo 34:25 Ne áldozd áldozatom vérét kovászos kenyérrel. És a pászka ünnepének áldozata ne maradjon meg éjszakán át reggelig. Exo 34:26 Földed zsengéjének elejét vidd be az Úrnak, a te Istenednek házába. Ne főzz gödölyét anyja tejében. Exo 34:27 És azt mondta az Úr Mózesnek: írd fel magadnak ezeket a beszédeket; mert ezeknek a beszédeknek értelmében kötöttem veled szövetséget, és Izráellel. Exo 34:28 És ott volt az Úrral negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evett és vizet nem ivott; és felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét. Exo 34:29 Mikor aztán Mózes leszállt a Szináj hegyéről, és a törvény két táblája Mózes kezében volt, mikor leszállt a hegyről; akkor Mózes nem tudta, hogy arcának bőre sugárzott a vele való beszédtől. Exo 34:30 Áron pedig és Izráel fiai mind, mikor látták Mózest, hogy íme sugárzott az arca bőre: féltek hozzá közelíteni. Exo 34:31 Csak mikor Mózes szólította őket, akkor fordultak vissza hozzá Áron és mind, akik fők voltak a gyülekezetben; úgy beszélt velük Mózes. Exo 34:32 Azután közeledtek aztán Izráel többi fiai is; és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr beszélt vele a Szináj hegyén. Exo 34:33 Mikor pedig elvégezte Mózes a velük való beszédet; egy takarót tett az arcára. Exo 34:34 De mikor bement Mózes az Úr elé, hogy beszéljen vele, mindig levette a takarót, addig, míg kiment; és mikor kiment, elmondta Izráel fiainak, ami parancsot vett. Exo 34:35 Akkor látták Izráel fiai Mózes arcát, hogy sugárzott Mózes arcának a bőre; aztán visszatette Mózes a takarót az arcára addig, míg bement vele beszélni. Exo 35:1 És összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közönségét, és azt mondta nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket az Úr parancsolt, hogy meg kell tenni: Exo 35:2 Hat napon át munkát kell tenni, de a hetedik nap legyen szentség, ünnepi nyugalom az Úrnak; aki valami munkát tesz azon, halállal lakoljon. Exo 35:3 Ne gyújtsatok tüzet egy lakhelyeteken se a szombat napján. Exo 35:4 És azt mondta Mózes Izráel fiai egész közönségének mondván: Ez az a dolog, amit megparancsolt az Úr, mondván: Exo 35:5 Szedjetek magatoktól emelékáldozatot az Úrnak, mindenki, akit szíve indít, hozza meg az emelékáldozatot az Úrnak: aranyat, ezüstöt és rezet. Exo 35:6 Kék bíbort, piros bíbort, karmazsint, viszált lent és kecskeszőrt. Exo 35:7 Vörösített kosbőröket, delfinbőröket és akácfákat. Exo 35:8 Világító olajat, fűszerszámokat a kenet-olajba és a jó illatú füstölésre. Exo 35:9 Ónix köveket és befoglalni való köveket a vállraöltőhöz és a melledzőhöz. Exo 35:10 És mind, akik bölcs szívűek köztetek: jöjjenek elő és készítsenek el mindent, amit az Úr parancsolt. Exo 35:11 A hajlékot és annak sátorát takarójával együtt; kapcsait, deszkáit, keresztgerendáit, oszlopait és talpait. Exo 35:12 A ládát rudastól, a fedelet; és a függöny-leplet. Exo 35:13 Az asztalt rúdjaival és egész felszerelését; és a Felség-kenyerét. Exo 35:14 A világításhoz való gyertyatartót felszereléseivel, és mécseit; és a világító olajat. Exo 35:15 A füstölő oltárt rúdjaival, a kenet-olajat, és az illatos füstölőszert; és az ajtónyílásra való leplet a hajlék ajtónyílására. Exo 35:16 Az égőáldozati oltárt és a rézrostélyt hozzá, rúdjait és egész felszerelését; a medencét és állványát. Exo 35:17 Az udvar ponyváit, oszlopait és talpaikat; és az udvar kapujának leplét. Exo 35:18 A hajlék szögeit, az udvar szögeit, és köteleiket. Exo 35:19 A szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálattételre; a szent ruhákat Áron papnak, és fiainak papi ruháit. Exo 35:20 Ezzel kiment Izráel fiainak egész közönsége Mózes elől. Exo 35:21 Aztán megjött minden ember, akit a szíve hajtott; és mindenki, akit a lelke önként indított, meghozta az emelékáldozatot az Úrnak a gyülekezet sátorának munkájára és annak minden szolgálatára, és a szent ruhákra. Exo 35:22 És jöttek a férfiak és az asszonyok; akit szíve indított, mindenki hozott csatot, függőt, gyűrűt, és nyakéket, mindenféle aranyholmit, mindenki, aki valami arany lengető áldozatot áldozott az Úrnak. Exo 35:23 És mindenki, akinél volt kék bíbor, piros bíbor, ezen fölül karmazsin, len és kecskeszőr; vörösített kosbőrök és delfinbőrök, elhozta. Exo 35:24 Mindenki, aki ezüst és réz emelékáldozatot áldozott, elhozta az Úr emelékáldozatot stb. áldoztát; és mindenki, akinél akácfák voltak a mindenféle munka szolgálatára, elhozta. Exo 35:25 És minden bölcs szívű asszony saját kezűleg font; és elhozta alkalmazás a kék bíbor, piros bíbor, karmazsin és len fonalat. Exo 35:26 Azok az asszonyok pedig mind, akiket a szívük bölcsességénél fogva arra indított; megfonták a kecskeszőrt. Exo 35:27 A főemberek pedig meghozták az ónix köveket és a befoglalni való köveket: a vállraöltő és a melledző számára. Exo 35:28 Továbbá a fűszerszámot és az olajat: a világításhoz, a kenet-olajhoz és a jó illatú füstöléshez. Exo 35:29 Izráel fiai, férfiak és asszonyok, akiket szívük indított, hogy szabad ajándékokat hozzanak mind arra a munkára, melynek véghezvitelét az Úr parancsolta Mózes keze által: mindnyájan hoztak szabad ajándékot az Úrnak. Exo 35:30 Akkor azt mondta Mózes Izráel fiainak: íme az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Urinak fiát a Júda törzséből. Exo 35:31 És betöltötte őt isteni szellemmel: bölcsességben, értelemben, tudásban és minden munkában. Exo 35:32 Éspedig terveket kigondolni: dolgozni aranyban, ezüstben és rézben. Exo 35:33 Befoglalni való kő vésésében, és fafaragásban; egyáltalán minden mesterséges munka végzésében. Exo 35:34 Azt is szívébe adta neki, hogy tanítson: ő és Oholiáb, Ahiszámák fia a Dán törzséből. Exo 35:35 Betöltötte őket bölcs szívvel, hogy mindenféle munkáját megcsinálják faragónak, műszövőnek, tarkaszövőnek (kék bíborban, piros bíborban, karmazsinban, lenben), és takácsnak; mindenféle munka végzőinek és tervek kigondolóinak. Exo 35:36 Tehát Becalél fogja megcsinálni, és Oholiáb, és mindaz a bölcs szívű férfiú, akibe az Isten bölcsességet és értelmet adott, hogy meg tudjon csinálni minden munkát a szenthely szolgálatára; egyszóval mindent, amit az Úr parancsolt. Exo 36:1 Mikor tehát Mózes elhívta Becalélt és Oholiábot, és mindazt a bölcs szívű férfiút, akinek az Úr bölcsességet adott a szívébe; mindenkit, akit szíve arra indított, hogy hozzájáruljon ennek a munkának az elvégzéséhez: Exo 36:2 átvették Mózestől mindazt az emelékáldozatot, amit Izráel fiai hoztak a munka elvégzésére a szenthely szolgálatára. De azok még hordtak hozzá szabad ajándékot reggelről reggelre. Exo 36:3 Úgyhogy a bölcsek, akik a szenthely minden munkáján dolgoztak, odamentek mind, ki-ki a maga munkájától, amin dolgozott, Exo 36:4 és azt mondták Mózesnek, szólván: Sokat hoz a nép; többet, mint ami elég annak a munkának a szolgálatára, aminek elvégzését megparancsolta az Úr. Exo 36:5 Akkor Mózes parancsot adott, és üzenetet vittek szét a táborban, mondván: Se férfi, se asszony ne csináljon több munkát emelékáldozatul a szenthelyre; és erre megszűnt a nép hordani. Exo 36:6 Ugyanis az a munka, amit vittek, bőven elég volt nekik az egész munka elvégzésére. Exo 36:7 Aztán megcsinálták a bölcs szívűek mindnyájan azokkal, akik a munkát végezték, a hajlékot tíz kárpitból; melyeket viszált lenből, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból készített Kérubokkal, műszövő munkával. Exo 36:8 Az egyik kárpit hossza huszonnyolc sing, szélessége pedig négy sing volt az egyik kárpitnak; valamennyi kárpitnak egy kiterjedése volt. Exo 36:9 És öt kárpitot összekapcsolt egyiket a másikával; ismét öt kárpitot összekapcsolt egyiket a másikával. Exo 36:10 És hurkokat csinált kék bíborból az egyik kárpit szélére, mely az összefoglalásban legszélről volt; ugyanígy csinált annak a kárpitnak is, mely a másik összefoglalásban a legszélről volt. Exo 36:11 Ötven hurkot csinált az egyik kárpitra, ismét ötven hurkot csinált annak a kárpitnak a szélére, mely a másik összefoglalásban volt; szemben voltak a hurkok egyik a másikával. Exo 36:12 Aztán csinált ötven aranykapcsot; és összekapcsolta a kárpitokat egyiket a másikával ezek által a kapcsok által úgy, hogy a hajlék egy lett. Exo 36:13 Aztán csinált kecskeszőr kárpitokat, sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitnak csinálta ezeket. Exo 36:14 Hossza az egyik kárpitnak harminc sing volt, szélessége pedig négy sing volt az egyik kárpitnak; egy kiterjedése volt a tizenegy kárpitnak. Exo 36:15 És összekapcsolta az öt kárpitot külön; és a hat kárpitot külön. Exo 36:16 És csinált ötven hurkot annak a kárpitnak a szélére, mely az összefoglalásban legkívül volt; és ötven hurkot csinált a kárpit szélére a másik összefoglaláson. Exo 36:17 Aztán csinált ötven rézkapcsot; hogy összekapcsolja a sátort, hogy így egy legyen. Exo 36:18 És csinált egy takarót a sátornak vörösített kosbőrökből; és egy takarót delfinbőrökből a tetejébe. Exo 36:19 És megcsinálta a deszkákat a hajlékhoz; akácfából felállítva. Exo 36:20 Tíz sing volt a deszka hossza; és másfél sing a szélessége egy deszkának. Exo 36:21 Két karja volt egy deszkának, egyik a másikhoz illesztve; ilyet csinált a hajlék minden deszkájának. Exo 36:22 Így csinálta pedig a deszkákat a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, jobbra. Exo 36:23 És negyven ezüsttalpat csinált a húsz deszka alá; két talpat egy deszka alá a két csapja számára, ismét két talpat egy deszka alá a két csapja számára. Exo 36:24 A hajlék másik oldalához is, észak felől húsz deszkát csinált. Exo 36:25 És negyven ezüsttalpat hozzájuk; két talpat egy deszka alá, ismét két talpat egy deszka alá. Exo 36:26 És a hajlék hátsó oldalához, nyugatra hat deszkát csinált. Exo 36:27 Két deszkát pedig csinált a hajlék szegleteihez; a hátsó oldalra. Exo 36:28 És hozzá voltak kötve alul, és egyszersmind hozzá voltak kötve a tetején az első karikához; mind a kettőt így csinálta, a két szegeleten. Exo 36:29 Lett tehát nyolc deszka és hozzá tizenhat ezüsttalp; két-két talp egy-egy deszka alatt. Exo 36:30 Aztán csinált keresztgerendákat akácfából; ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz. Exo 36:31 És öt keresztgerendát a hajlék másik oldalának deszkáihoz; öt keresztgerendát pedig a hajlék hátulsó, nyugati oldalának deszkáihoz. Exo 36:32 És a középső keresztgerendát úgy csinálta, hogy a deszkákon belül futott végtől végig. Exo 36:33 És a deszkákat beborította arannyal, a hozzájuk való karikákat pedig aranyból csinálta, a keresztgerendák tartóiul; a keresztgerendákat is beborította arannyal. Exo 36:34 És megcsinálta a függönyt kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; műszövő munkával csinálta azt, Kérubokkal. Exo 36:35 És csinált hozzá négy akácfa oszlopot, és azt beborította arannyal, horgai aranyból voltak; és ahhoz öntött négy ezüsttalpat. Exo 36:36 Azután csinált egy leplet a sátor ajtónyílására kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; tarkaszövő munkával. Exo 36:37 És ahhoz öt oszlopot és a hozzájuk való horgokat, és fejüket és pántjukat beborította arannyal; és azokhoz öt réztalpat. Exo 37:1 És megcsinálta Becalél a ládát akácfából; hossza harmadfél sing volt, szélessége másfél sing, és magassága másfél sing. Exo 37:2 És beborította azt tiszta arannyal belül és kívül; és csinált rá egy aranypártázatot körül. Exo 37:3 Aztán öntött hozzá négy aranykarikát a négy lábára; éspedig két karikát az egyik oldalára, két karikát pedig a másik oldalára. Exo 37:4 És csinált rudakat akácfából; és azokat beborította arannyal. Exo 37:5 És beledugta a rudakat a láda oldalain lévő karikákba; a ládát hordozni. Exo 37:6 Azután csinált egy fedelet tiszta aranyból, hossza harmadfél sing volt, szélessége pedig másfél sing. Exo 37:7 És csinált két Kérubot aranyból; hajlított munkával csinálta őket, a fedél két végére. Exo 37:8 Egyik Kérubot egyik végére innen, másik Kérubot pedig másik végére amonnan; a fedéllel egy darabból csinálta a Kérubokat a két végére. Exo 37:9 A Kérubok pedig felfelé terjesztett szárnyakkal voltak, szárnyaikkal a fedelet védelmezve, és orcáikkal egymás felé fordulva; a fedél felé voltak a Kérubok orcái. Exo 37:10 És megcsinálta az asztalt akácfából; hossza két sing volt, szélessége egy sing, és magassága másfél sing. Exo 37:11 És beborította azt tiszta arannyal; és csinált rá egy aranypártázatot körül. Exo 37:12 És csinált neki egy tenyérnyi rekeszt körül; rekeszére pedig csinált egy aranypártázatot körül. Exo 37:13 És öntött hozzá négy aranykarikát; és e karikákat a négy lábának négy szegletére tette. Exo 37:14 A rekesz mellett voltak a karikák; tartókul az asztal hordozására való rudak számára. Exo 37:15 És megcsinálta a rudakat akácfából, és beborította őket arannyal; az asztal hordozására. Exo 37:16 És megcsinálta az asztalra való edényeket, tálait, csészéit, szilkéit, kannáit, melyekkel az italáldozatot öntik; tiszta aranyból. Exo 37:17 És megcsinálta a gyertyatartót tiszta aranyból; hajlított munkával csinálta a gyertyatartót, talpa, nyele, virágkelyhei, gombjai és virágai vele egy darabból voltak. Exo 37:18 És hat kar jött ki oldalaiból: három gyertyatartó-kar az egyik oldalából, és három gyertyatartó-kar a másik oldalából. Exo 37:19 Három mandula formájú virágkehely volt az egyik karon, gomb és virág, és három mandula formájú virágkehely a másik karon, gomb és virág; így mind a hat karon, melyek a nyélből kijönnek. Exo 37:20 A nyélen pedig négy mandula formájú virágkehely volt; gomb és virág hozzá: Exo 37:21 tudniillik minden belőle való két kar alatt is egy-egy gomb volt; így mind a hat karnál, mely belőle kijön. Exo 37:22 Gombjaik és száraik vele egy darabból voltak; az egész egy hajlított mű volt tiszta aranyból. Exo 37:23 És megcsinálta hozzá a mécseket, hetet; valamint a csíptetőket és koppantókat tiszta aranyból. Exo 37:24 Egy tálentum tiszta aranyból csinálta azt; és egész felszerelését. Exo 37:25 És megcsinálta a füstölő oltárt akácfából; hossza egy sing, szélessége is egy sing, négyzet alakú volt, magassága pedig két sing, vele egy darabból voltak szarvai. Exo 37:26 És beborította azt tiszta arannyal, tetejét és falait körül, és szarvait; és csinált reá egy aranypártázatot körül. Exo 37:27 És két aranykarikát csinált hozzá, pártázatán alól két oldalbordájára a két oldalán; tartókul a rudaknak, hogy azokon hordozzák azt. Exo 37:28 És akácfából csinálta a rudakat; és beborította őket arannyal. Exo 37:29 És megcsinálta a szent kenet-olajat, és a tiszta jó illatú füstölőszert; illatkeverő munkával. Exo 38:1 És megcsinálta az égő áldozati oltárt akácfából; öt sing hosszú és öt sing széles, négyzet alakú, és három sing magas volt. Exo 38:2 És szarvait a négy szegletére csinálta, vele egy darabból voltak szarvai; és beborította azt rézzel. Exo 38:3 És megcsinálta az oltár egész felszerelését, az üstöket, a lapátokat, a hintőcsészéket, a villákat és a serpenyőket; egész fölszerelését rézből csinálta. Exo 38:4 És csinált az oltárhoz egy hálóművű rostélyt rézből; a párkánya alá, alul, a feléig. Exo 38:5 És öntött négy karikát a réz rostély négy sarkára; tartókul a rudak számára. Exo 38:6 És megcsinálta a rudakat akácfából; és beborította őket rézzel. Exo 38:7 És bedugta a rudakat az oltár oldalain lévő karikákba, hogy azokon hordozzák azt; Úresen, táblákból csinálta azt. Exo 38:8 És megcsinálta a medencét rézből, állványát is rézből; azoknak a szolgálattevő asszonyoknak a tükreiből, akik a gyülekezet sátorának ajtónyílásában tettek szolgálatot. Exo 38:9 És megcsinálta az udvart: a déli oldalra, jobbra, ponyvákat az udvar számára viszált lenből, száz singet. Exo 38:10 Ezekhez húsz oszlopot, hozzá húsz réztalpat; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből voltak. Exo 38:11 Északi oldalra is száz singet, ahhoz húsz oszlopot és ahhoz húsz réztalpat; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből voltak. Exo 38:12 A nyugati oldalra pedig ötven sing ponyvát, ahhoz tíz oszlopot és ahhoz tíz talpat; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből voltak. Exo 38:13 Az első oldalra, keletre is ötven singet. Exo 38:14 Tizenöt sing ponyvát az egyik szárnyra; hozzá három oszlopot és ahhoz három talpat. Exo 38:15 A másik szárnyra is (az udvar kapuján innen is, túl is) tizenöt sing ponyvát; hozzá három oszlopot és ahhoz három talpat. Exo 38:16 Az udvarnak minden ponyváját körül viszált lenből. Exo 38:17 A talpakat az oszlopokhoz rézből, az oszlopok horgait és pántjait ezüstből, fejük borítását is ezüstből; maguk pedig az udvar oszlopai mind ezüstpántokkal voltak ellátva. Exo 38:18 Az udvar kapujának leplét pedig tarka-szövőmunkával, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; éspedig a hosszúsága húsz sing volt, magassága pedig, szélességben, öt sing, az udvar ponyváinak megfelelően. Exo 38:19 És hozzá négy oszlopot és ahhoz négy réztalpat; horgaikat ezüstből, fejük borítását és pántjaikat is ezüstből. Exo 38:20 És a hajléknak és az udvarnak minden szöge körül rézből volt. Exo 38:21 Ez a hajlék számbavétele, a törvény hajlékáé, mely számba vétetett Mózes parancsára; a léviták szolgálatával, Itámárnak, Áron pap fiának keze alatt. Exo 38:22 Tehát Becaléel, Húr fiának Urinak fia a Júda törzséből: megcsinált mindent, amit az Úr parancsolt Mózesnek. Exo 38:23 És vele együtt Oholiáb, Ahiszámák fia a Dán törzséből, faragó és műszövő; és tarka-szövő a kék bíborban, piros bíborban, karmazsinban és lenben. Exo 38:24 Mindaz az arany, mely a munkára feldolgoztatott, a szenthely minden munkájánál: lengető áldozati arany, huszonkilenc tálentum és hétszázharminc sekel volt, a szent sekel szerint. Exo 38:25 És ezüst a közönség szemléjéből száz tálentum; és ezerhétszázhetvenöt sekel, a szent sekel szerint. Exo 38:26 Egy beka egy fejre, fél sekel a szent sekel szerint; mindenkire, aki átment a szemlén, húszévestől felfelé, azaz hatszázháromezer és ötszázötvenre. Exo 38:27 A száz tálentum ezüst a szenthely talpainak és a függöny talpainak megöntésére ment; száz talp száz tálentumra, egy tálentum egy talpra. Exo 38:28 Az ezerhétszázhetvenötből pedig horgokat csinált az oszlopokhoz; beborította fejüket és pántokat csinált rájuk. Exo 38:29 Réz pedig a lengető áldozatból hetven tálentum; és kétezer-négyszáz sekel volt. Exo 38:30 Abból csinálta a talpakat a gyülekezet sátorának ajtónyílásához, a réz-oltárt a hozzá való rézrostéllyal; és az oltár egész felszerelését. Exo 38:31 Valamint az udvar talpait körül, és az udvar kapujának talpait; továbbá a hajléknak minden szögét, és az udvarnak minden szögét körül. Exo 39:1 A kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból pedig szolgálati ruhákat csináltak a szenthelyen való szolgálattételre; és úgy csinálták meg Áronnak a szent ruhákat, amint az Úr parancsolta Mózesnek. Exo 39:2 így csinálta a vállraöltőt: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből. Exo 39:3 Az aranyat lemezekké kalapálták és fonalakká vágták, hogy bedolgozzák a kék bíbor közé, a piros bíbor közé, a karmazsin közé és a len közé; műszövő munkával. Exo 39:4 Kapcsoló válladzókat csináltak neki; a két szélén kapcsolódott. Exo 39:5 A rajta levő öv pedig, mellyel magukra veszik, vele egy darabból való és vele egy művű volt, aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 39:6 Aztán megcsinálták az ónix köveket, aranyboglárokba foglalva; melyekbe be voltak vésve pecsétvéséssel Izráel fiainak nevei. Exo 39:7 És rátette őket a vállraöltő válladzójára Izráel fiaira való emlékeztetés köveiül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 39:8 És megcsinálta a melledzőt műszövő munkával, olyan munkával, mint a vállraöltőt: aranyból, kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és viszált lenből. [15-30] Exo 39:9 Négyzet alakú volt, kétrétűre csinálták a melledzőt; hossza egy arasz, szélessége is egy arasz, kétrétű volt. Exo 39:10 És berakták azt négy sor kővel: egy sor karneol, topáz és smaragd, az első sor. Exo 39:11 A második sor: rubin, zafír és gyémánt. Exo 39:12 És a harmadik sor: opál, akhát és ametiszt. Exo 39:13 A negyedik sor pedig: krizolit, ónix és jáspis. Aranyboglárokba voltak foglalva, mikor berakták őket. Exo 39:14 így a kövek Izráel fiainak neveire voltak, tizenkettő az ő nevük szerint; pecsétvésésekkel ellátva, mindenik a maga nevére, a tizenkét törzs szerint. Exo 39:15 És csináltak a melledzőre sodrott láncokat, fonó munkával; tiszta aranyból. Exo 39:16 És csináltak két aranyboglárt és két aranykarikát; és rátették a két karikát a melledző két sarkára. Exo 39:17 És ráerősítették a két aranyfonadékot a melledző sarkain levő két karikára. Exo 39:18 A két végét pedig a két fonadéknak ráerősítették a két boglárra; így erősítették a vállraöltő válladzóira elölfelől. Exo 39:19 Ismét csináltak két aranykarikát, és a melledző két sarkára tették; arra a szélére, mely a vállraöltővel szemben volt befelé. Exo 39:20 Még két aranykarikát csináltak, és azokat odatették a vállraöltő két válladzójára alól, elölfelől, közel oda, ahol kapcsolódik; a vállraöltő övén felül. Exo 39:21 És odakötötték a melledzőt karikáinál fogva a vállraöltő karikáihoz egy kék-bíbor zsinórral, hogy ott legyen a vállraöltő öve felett, és el ne mozduljon a melledző a vállraöltőről; mint ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. Exo 39:22 És csinált a vállraöltőhöz felöltőt takács munkával; egészen kék bíborból. [31-35] Exo 39:23 És olyan nyílása volt a felöltőnek a közepén, mint a páncéling nyílása; szegése volt a nyílásának körül, be ne szakadjon. Exo 39:24 És a felöltő peremére gránátalmákat csináltak kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból (viszálva). Exo 39:25 Aztán csengettyűket csináltak tiszta aranyból; és elhelyezték a csengettyűket a felöltő peremén lévő gránátalmák között, körül a gránátalmák közé. Exo 39:26 Csengettyű meg gránátalma, csengettyű meg gránátalma, így volt az ujjatlan köntös peremén körül; hogy úgy végezzék a szolgálatot, amint az Úr parancsolta Mózesnek. Exo 39:27 És megcsinálták az ujjas köntösöket lenből, takács munkával; Áronnak és fiainak. Exo 39:28 És a süveget lenből, és a süvegdíszeket lenből; és a gyolcs alsó nadrágot viszált lenből. Exo 39:29 És az övet viszált lenből, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, tarkaszövő munkával; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 39:30 És csináltak egy lapot a szentség koronáját, tiszta aranyból; és reá írták pecsétvéső írással: Szentség az Úrnak. Exo 39:31 És egy kék-bíbor zsinórt tettek rá, hogy a süvegre tegyék felül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 39:32 Ezzel elvégeztetett a gyülekezet sátorának hajlékán minden munka; és Izráel fiai egészen úgy csinálták, amint parancsolta az Úr Mózesnek, úgy csinálták. Exo 39:33 És odavitték a hajlékot Mózeshez, a sátort és egész felszerelését: kapcsait, deszkáit, keresztgerendáit, oszlopait és talpait. Exo 39:34 A veresített kosbőr takarót és a delfinbőr takarót; és a függönyleplet. Exo 39:35 A törvény ládáját rúdjaival; és a fedelet. Exo 39:36 Az asztalt egész felszerelésével és a Felség kenyerével. Exo 39:37 A tiszta aranyból való gyertyatartót mécseivel, a rendbe állítandó mécsekkel és egész felszerelésével együtt; és a világító olajat. Exo 39:38 És az arany-oltárt, a kenet-olajat, a jó illatú füstölőszert; és a sátor ajtónyílásának leplét. Exo 39:39 A réz oltárt és a hozzá való rézrostélyt rúdjaival és egész felszerelésével; és a medencét állványával együtt. Exo 39:40 Az udvar ponyváit oszlopaival és talpaival, és az udvar kapujára való leplet, köteleivel és szögeivel együtt; és minden eszközt a gyülekezet sátorának hajlékában való szolgálathoz. Exo 39:41 A szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálattételre; a szent ruhákat Áron papnak, és fiainak papi ruháit. Exo 39:42 Egészen amint parancsolta az Úr Mózesnek: úgy csinálták Izráel fiai az egész munkát. Exo 39:43 Mikor Mózes látta az egész munkát, hogy íme megcsinálták, ahogyan az Úr parancsolta, úgy csinálták: akkor megáldotta őket Mózes. Exo 40:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Exo 40:2 Az első hónap napján, a hónap elsején: állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát. Exo 40:3 Helyezd el ott a törvény ládáját; és fedezd el a ládát a függönnyel. Exo 40:4 Aztán vidd be az asztalt és tedd rendbe elrendezését; és vidd be a gyertyatartót és rakd fel mécseit. Exo 40:5 Azután tedd az arany füstölő oltárt a törvény ládája elé; és tedd fel a leplet a hajlék ajtónyílására. Exo 40:6 Akkor tedd az égő áldozati oltárt a gyülekezet sátorának hajlékán levő ajtónyílás elé. Exo 40:7 És tedd a medencét a gyülekezet sátora közé és az oltár közé; és tégy bele vizet. Exo 40:8 És helyezd el az udvart körül; és tedd fel az udvar kapujára a leplet. Exo 40:9 Akkor vedd a kenet-olajat, és kend meg a hajlékot és mindent, ami benne van; és nyilvánítsd azt szentnek és egész felszerelését, és szentség lesz. Exo 40:10 Aztán kend meg az égő áldozati oltárt és egész felszerelését; és nyilvánítsd szentnek az oltárt, és az oltár szentségek szentsége lesz. Exo 40:11 Aztán kend meg a medencét és állványát; és nyilvánítsd azt szentnek. Exo 40:12 Azután állítsd Áront és fiait a gyülekezet sátorának ajtónyílása elé; és mosd meg őket vízzel. Exo 40:13 És add reá Áronra a szent ruhákat; és kend fel őt és szenteld fel őt, és papom lesz nekem. Exo 40:14 Fiait is állítsd elő; és öltöztesd őket ujjas köntösökbe. Exo 40:15 És úgy kend fel őket, mint az ő atyjukat felkented, és papjaim lesznek nekem; éspedig úgy, hogy az ő felkenetésük örök papságukra lesz nekik nemzedékről nemzedékre. Exo 40:16 És megcselekedte Mózes; amint az Úr parancsolta neki, egészen úgy cselekedett. Exo 40:17 Történt tehát az első hónapban, a második esztendőben, a hónap elsején: felállíttatott a hajlék. Exo 40:18 Felállította tehát Mózes a hajlékot, letette talpait, elhelyezte deszkáit, feltette keresztgerendáit; és felállította oszlopait. Exo 40:19 És kifeszítette a sátort a hajlék fölött, és reá tette a sátor takaróját fölül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 40:20 Akkor vette a törvénytáblákat és bele tette a ládába, és a rudakat feltette a ládára; a fedelet pedig reá tette a ládára fölül. Exo 40:21 Aztán bevitte a ládát a hajlékba, és feltette a függöny leplet úgy, hogy elfedezte a törvény ládáját; úgy, amint parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 40:22 Az asztalt pedig a gyülekezet sátorába tette, a hajlék északi oldalára; a függönyön kívül. Exo 40:23 És kenyeret rakott reá az Úr előtt olyan rendben; mint ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek. Exo 40:24 És a gyertyatartót a gyülekezet sátorába az asztallal szembe helyezte el; a hajlék déli oldalára. Exo 40:25 És felrakta a mécseket az Úr elé; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 40:26 Az arany oltárt is a gyülekezet sátorában helyezte el; a függöny előtt. Exo 40:27 És jó illatú füstölőszert füstölögtetett rajta; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 40:28 Aztán feltette a leplet a hajlék ajtónyílására. Exo 40:29 És égő áldozati oltárt a gyülekezet sátorának hajlékába vivő ajtónyílás elé tette; és azon áldozta az égőáldozatot és ételáldozatot, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 40:30 A medencét pedig a gyülekezet sátora közé és az oltár közé helyezte; és vizet tett bele mosdásra. Exo 40:31 És abból mosták meg Mózes, és Áron és fiai kezeiket és lábaikat. Exo 40:32 Mikor bementek a gyülekezet sátorába, vagy mikor az oltárhoz járultak, meg szokták mosni; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Exo 40:33 És mikor felállította az udvart a hajlék és az oltár körül, feltette a leplet az udvar kapujára. Exo 40:34 Mikor bevégezte Mózes a munkát, beborította a felhő a gyülekezet sátorát; és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Exo 40:35 Úgyhogy Mózes nem tudott bemenni a gyülekezet sátorába, mert a felhő reá telepedett; és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Exo 40:36 És mikor a felhő felszállt a hajlékról, elindultak Izráel fiai; egészen meneteik szerint. Exo 40:37 Ha pedig a felhő nem szállt fel: ők sem indultak el addig a napig, amikor felszállt. Exo 40:38 Mert az Úr felhője a hajlék felett volt nappal, és tűz volt benne éjjel; Izráel egész házának szemei előtt, egész menetükben. Lev 1:1 És szólította Mózest: és beszélt vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván: Lev 1:2 Beszélj Izráel fiaival és mondd nekik: Ha közületek egy ember áldozatot hoz az Úrnak: baromból, marhából vagy juhból hozzátok áldozataitokat. Lev 1:3 Ha áldozata égő áldozat, a marhából a hímet és a hibátlant hozza; a gyülekezet sátorának ajtónyílásához hozza azt, hogy kedvesen fogadtassék tőle az Úr előtt. Lev 1:4 És támassza kezét az égő áldozat fejére, hogy kedvesen fogadtassék tőle érette való engesztelésül. Lev 1:5 Akkor vágja le a tulkot az Úr előtt; Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért és hintsék a vért arra az oltárra körül, mely a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál van. Lev 1:6 Azután nyúzza meg az égő áldozatot; és darabolja fel darabjaira. Lev 1:7 Áron pap fiai pedig tegyenek tüze az oltárra; és rakjanak fát a tűzre. Lev 1:8 Aztán rakják Áron fiai, a papok a darabokat, a fejet és a kövérséget a fára, mely az oltáron levő tűzön van. Lev 1:9 Belső részeit és lábszárait pedig mossa meg vízben; és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron, égő áldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Lev 1:10 Ha pedig a juhnyájból való az áldozata, egy bárány vagy egy kecske égő áldozatnak: a hímet és a hibátlant hozza. Lev 1:11 És vágja le azt az oltár északi oldalán az Úr előtt; és hintsék Áron fiai, a papok a vérét az oltárra körül. Lev 1:12 Aztán darabolja azt fel darabjaira; a pap pedig rakja azokat a fejével és kövérségével együtt arra a fára, mely az oltáron levő tűzön van. Lev 1:13 A belső részeket pedig és a lábszárakat mossa meg vízben; és vigye fel a pap az egészet és füstölögtesse el az oltáron, égő áldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Lev 1:14 És ha madárból álló égő áldozat az Úrnak hozott áldozata; akkor a gerlicék közül vagy a galambfiókák közül hozza meg áldozatát. Lev 1:15 És vigye azt a pap az oltárhoz, és csípje le a fejét, füstölögtesse el az oltáron; vérét pedig nyomja ki az oltár falára. Lev 1:16 Azután vegye ki a begyét rútságával egyben; és dobja azt az oltár mellé keletre a faggyúhamu helyére. Lev 1:17 És hasítsa el azt szárnyainál fogva, ne válassza el, és füstölögtesse el a pap az oltáron azon a fán, mely a tűzön van; égő áldozat az, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Lev 2:1 Ha valaki ételáldozatot visz áldozatul az Úrnak, lisztláng legyen áldozata; és öntsön reá olajat és tegyen reá tömjént. Lev 2:2 És vigye be azt Áron fiaihoz a papokhoz, és markoljon belőle egy tele marokkal lisztlángjából és olajából az egész tömjénjére; és füstölögtesse el belőle a pap emlékeztetőül az oltáron, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Lev 2:3 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és az ő fiaié; szentségek szentsége az Úr tűzáldozataiból. Lev 2:4 Ha pedig olyan áldozatot hozol ételáldozatul az Úrnak, ami kemencében sült; az lisztlángból legyen: olajjal elegyített kovásztalan pogácsák, vagy olajjal megkent kovásztalan laskák. Lev 2:5 És ha tepsis ételáldozat a te áldozatod: olajjal kevert, kovásztalan, lisztlángból legyen. Lev 2:6 Tördeld falatokra és önts rá olajat; ételáldozat az. Lev 2:7 Ha pedig serpenyős a te ételáldozatod: lisztlángból készíttessék olajjal. Lev 2:8 És vidd be azt az ételáldozatot, mely ezekből készült, az Úrhoz; és vigyék azt fel a paphoz, az pedig vigye oda az oltárhoz. Lev 2:9 És vegye el a pap az ételáldozatból az emlékeztetőt, és füstölögtesse el az oltáron; kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Lev 2:10 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és az ő fiaié; szentségek szentsége az Úr tűzáldozataiból. Lev 2:11 Semmiféle ételáldozat, amit felvisztek az Úrnak, nem készülhet kovászosból; mert semmiféle kovászból és semmiféle mézből semmit nem füstölögtethettek el tűzáldozatul az Úrnak. Lev 2:12 Zsenge áldozatul felvihetitek ezeket az Úrnak; de az oltárra ne menjenek fel kedves illatul. Lev 2:13 És minden áldozatod alkalmával ételáldozatodat sózd meg sóval, és ne hagyd el a te Istened szövetségének sóját ételáldozatodról; minden áldozatoddal áldozzál sót. Lev 2:14 És ha zsengékből áldozol ételáldozatot az Úrnak: tűzben pörkölt kalászt, friss gabonafejek megtört szemeit áldozd zsengéidből ételáldozatul. Lev 2:15 És adj hozzá olajat és tégy reá tömjént; ételáldozat az. Lev 2:16 A pap pedig füstölögtesse el belőle, a megtört szemekből és az olajból az emlékeztetőt az egész tömjénnel együtt; tűzáldozat az Úrnak. Lev 3:1 Ha áldozata visszafizetési vágóáldozat: ha a marhanyájból hozza áldozatát, akár hímet, akár nőstényt, a hibátlant hozza az Úr elé. Lev 3:2 És támassza kezét áldozata fejére, és vágja le azt a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál; Áron fiai pedig, a papok, hintsék a vért az oltárra körül. Lev 3:3 Aztán vigyen a visszafizetési vágóáldozatból tűzáldozatot az Úrnak: azt a kövérséget, mely a belső részeket borítja és általában az egész kövérséget, mely a belső részeken van, Lev 3:4 és a két vesét és a rajtuk levő kövérséget, mely a lágyékokon van, és a májon levő karéjt; a veséknél vegye le azt. Lev 3:5 És füstölögtessék azt el Áron fiai az oltáron a felett az égő áldozat felett, amely a tűzön levő fákon van; kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Lev 3:6 Ha a juhnyájból való áldozati ajándéka visszafizetési vágóáldozat az Úrnak: hímet vagy nőstényt, a hibátlant hozza. Lev 3:7 Ha bárányt ajánl fel áldozatául; vigye fel azt az Úr elé. Lev 3:8 És támassza kezét áldozata fejére és vágja le azt a gyülekezet sátora előtt; Áron fiai pedig hintsék a vérét az oltárra körül. Lev 3:9 Aztán vigyen a visszafizetési vágóáldozatból tűzáldozatot az Úrnak, a kövérét, a kövérfarkút egészen, éppen a farcsikcsontnál vegye le azt; és azt a kövérséget, mely a belső részeket borítja, és általában az egész kövérséget, mely a belső részeken van, Lev 3:10 és a két vesét és a rajtuk levő kövérséget, mely a lágyékokon van, és a májon levő karéjt; a veséknél vegye le azt. Lev 3:11 És füstölögtesse el azt a pap az oltáron; tűzáldozati kenyér az Úrnak. Lev 3:12 Ha pedig kecskét hoz áldozatul: akkor vigye azt az Úr elé, Lev 3:13 és támassza kezét a fejére és vágja le azt a gyülekezet sátora előtt; Áron fiai pedig hintsék a vérét az oltárra körül. Lev 3:14 Aztán vigye meg belőle áldozatajándékát az Úrnak való tűzáldozatul: azt a kövérséget, ami a belső részeket borítja és általában az egész kövérséget, mely a belső részeken van, Lev 3:15 és a két vesét és a rajtuk lévő kövérséget, mely a lágyékokon van, és a májon lévő karéjt; a veséknél vegye le azt. Lev 3:16 És füstölögtesse el őket a pap az oltáron; tűzáldozati kenyér kedves illatul. Minden kövérség az Úré; Lev 3:17 örök törvény rátok nézve nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken: semmi kövérséget és semmi vért meg ne egyetek. Lev 4:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Lev 4:2 Szólj Izráel fiaival, mondván: Ha valaki akaratlanul bűnözik bármelyik ellen az Úrnak azok közül a parancsolatai közül, melyek olyan dolgokra vonatkoznak, amelyeket nem szabad megtenni; és megteszi valamelyiket közülük: Lev 4:3 Ha a felkent pap olyan bűnt követ el, mely a népre vétkességet hoz: akkor hozzon az ő bűnéért, amit elkövetett egy hibátlan fiatal bikát az Úrnak bűnáldozatul. Lev 4:4 És vigye be a bikát a gyülekezet sátorának ajtónyílásához az Úr elé; és támassza kezét a bika fejére és vágja le a bikát az Úr előtt. Lev 4:5 Aztán vegyen a felkent pap a bika véréből; és vigye be azt a gyülekezet sátorába. Lev 4:6 És mártsa bele a pap az ujját a vérbe; és fecskendezzen a vérből kétszer az Úr előtt, a szentély függönye előtt. Lev 4:7 Aztán tegyen a pap a vérből annak az oltárnak szarvaira, mely az Úr előtt való jó illatú füstölés számára a gyülekezet sátorában van; a bikának többi vérét pedig öntse az égő áldozati oltár lábához, mely a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál van. Lev 4:8 Akkor a bűnáldozati bikának minden kövérét vegye el belőle: azt a kövérséget, mely a belső részeket borítja, és általában minden kövérséget, mely a belső részeken van; Lev 4:9 és a két vesét a rajtuk levő kövérséggel, mely a lágyékokon van, és a májon levő karéjt; a veséknél vegye le azt Lev 4:10 úgy, mint visszafizetési vágóáldozat tulkából el szokták venni: és füstölögtesse el azokat a pap az égő áldozati oltáron. Lev 4:11 A bika bőrét pedig és egész testét, fejével és lábszáraival együtt, belső részeit is ganéjával együtt: Lev 4:12 tehát az egész bikát vigye ki a táboron kívül tiszta helyre, ahova a faggyúhamut szokták önteni, és égesse el azt fával a tűzben; ahova a faggyúhamut öntik, ott égessék el. Lev 4:13 Ha pedig Izráel egész közönsége megtéved, de a dolog rejtve marad a gyülekezet előtt; és megteszik valamelyiket az Úrnak azok közül a parancsolatai közül, amelyek olyan dolgokra vonatkoznak, amiket nem szabad megtenni, és így bűnbe esnek: Lev 4:14 mikor kitudódik a bűn, amit az ellen elkövettek; hozzon a gyülekezet egy fiatal bikát bűnáldozatul, és vigyék be azt a gyülekezet sátora elé. Lev 4:15 És a közönség vénei támasszák kezeiket a bika fejére az Úr előtt; és vágják le a bikát az Úr előtt. Lev 4:16 És vigyen be a felkent pap a bika véréből: a gyülekezet sátorába. Lev 4:17 Aztán mártsa bele a pap az ujját a vérbe; és fecskendezze hétszer az Úr elé, a függöny felé. Lev 4:18 Aztán tegyen a vérből annak az oltárnak a szarvaira, mely a gyülekezet sátorában van az Úr előtt; a többi vért pedig öntse az égő áldozati oltár lábához, mely a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál van. Lev 4:19 Kövérét pedig mind vegye el belőle; és füstölögtesse el az oltáron. Lev 4:20 Azután úgy tegyen a bikával, mint ahogyan a bűnáldozati bikával tett, úgy tegyen vele; és ha így engesztelési szertartást végez érettük a pap, akkor megbocsáttatik nekik. Lev 4:21 Aztán vigye ki a bikát a táboron kívül, és úgy égesse el azt, mint az előbbi bikát elégette; a gyülekezet bűnáldozata ez. Lev 4:22 Mikor egy fejedelem bűnözik; és akaratlanul megteszi valamelyiket az Úrnak, az ő Istenének azok közül a parancsolatai közül, amelyek olyan dolgokra vonatkoznak, melyeket nem szabad megtenni, és így bűnösségbe esik; Lev 4:23 vagy felvilágosítják valamely bűnéről, amiben bűnös: akkor vigyen magáért áldozatul egy hibátlan kecskebakot. Lev 4:24 És támassza kezét a bak fejére, és vágja le azt azon a helyen, ahol az égő áldozatot szokták levágni az Úr előtt; bűnáldozat az. Lev 4:25 És vegyen a pap a bűnáldozat véréből ujjával, és tegye az égő áldozati oltár szarvaira; és a vérét öntse az égő áldozati oltár lábához. Lev 4:26 Egész kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron, mint a visszafizetési vágóáldozat kövérjét; és ha így bűne miatt engesztelési szertartást végez érte a pap, akkor megbocsáttatik neki. Lev 4:27 Ha pedig a föld népe közül bűnözik valaki akaratlanul azáltal, hogy megtesz egyet az Úrnak azok közül a parancsolatai közül, amelyek olyan dolgokra vonatkoznak, amiket megtenni nem szabad, és így bűnösségbe esik; Lev 4:28 vagy felvilágosítják valamely bűnéről, amit elkövetett; akkor vigyen magáért áldozatul egy kecskét, hibátlant, nőstényt, bűnéért, amit elkövetett. Lev 4:29 És támassza kezét a bűnáldozat fejére; és vágja le a bűnáldozatot az égő áldozat helyén. Lev 4:30 És vegyen a pap a véréből ujjával, és tegye az égő áldozati oltár szarvaira; és a többi vérét öntse az oltár lábához. Lev 4:31 Egész kövérjét pedig vegye el, mint ahogyan a visszafizetési vágóáldozatról leveszik a kövérséget, és füstölögtesse el a pap az oltáron kedves illatul az Úrnak; és ha így engesztelési szertartást végez érte a pap, akkor megbocsáttatik neki. Lev 4:32 Ha pedig bárányt visz magáért áldozatul bűnáldozatnak; a hibátlan nőstényt vigye. Lev 4:33 És támassza kezét a bűnáldozat fejére; és vágja le azt bűnáldozatul azon a helyen, ahol az égő áldozatot szokták levágni. Lev 4:34 És vegyen a pap a bűnáldozat véréből ujjával, és tegye az égő áldozati oltár szarvaira; és a többi vérét öntse az oltár lábához. Lev 4:35 Egész kövérjét pedig vegye el, mint ahogyan el szokták venni a bárány kövérjét a visszafizetési vágóáldozatból, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron az Úr tűzáldozatain; és ha így engesztelési szertartást végez érte a pap bűne miatt, amit elkövetett, akkor megbocsáttatik neki. Lev 5:1 Mikor valaki bűnözik és hallja az átok szavát és ő tanú, vagy látta, vagy tudja a dolgot: ha nem mondja meg és hordozza bűnösségét; Lev 5:2 vagy mikor valaki bármiféle tisztátalan dolgot érint, vagy tisztátalan vad hulláját, vagy tisztátalan barom hulláját, vagy tisztátalan csúszómászó hulláját; és anélkül, hogy annak tudatában volna, tisztátalan és vétkes; Lev 5:3 vagy ember tisztátalanságát érinti egyáltalán bármiféle tisztátalanságát, ami által tisztátalanná lehet valaki; éspedig anélkül, hogy annak tudatában volna, és megtudja, hogy vétkes: Lev 5:4 vagy mikor valaki elhirtelenkedve, szájjal megesküszik, hogy valamit megtett, rosszat vagy jót, bármik legyenek azok, amikre elhirtelenkedve megesküszik, anélkül, hogy annak tudatában volna; és megtudja és vétkezik azok közül egy ellen: Lev 5:5 mikor egy szóval ezek közül valamelyik ellen vétkezik; tegyen vallást arról, ami ellen bűnt követett el; Lev 5:6 és vigye meg vétekáldozatát az Úrnak az ő bűnéért, amit elkövetett, egy nőstényt a juhnyájból, bárányt vagy kecskét bűnáldozatul, és végezzen érte a pap engesztelési szertartást bűne miatt. Lev 5:7 Ha pedig nem telik neki juhra, akkor vigyen vétekáldozata fejében azért, ami bűnt elkövetett, két gerlicét vagy két galambfiókát az Úrnak; egyet bűnáldozatnak, egyet pedig égő áldozatnak. Lev 5:8 És vigye be őket a paphoz, az pedig azt vigye fel először, amelyik bűnáldozatnak való; és csípje le a fejét éppen a nyaka csigájánál, de ne válassza el. Lev 5:9 Aztán fecskendezzen a bűnáldozat véréből az oltár falára, a megmaradt vért pedig nyomják ki az oltár lábához; bűnáldozat az. Lev 5:10 A másikból pedig csináljon égő áldozatot szabály szerint; és ha így engesztelő szertartást végez érte a pap az ő bűne miatt, amit elkövetett, akkor megbocsáttatik neki. Lev 5:11 Ha pedig nem telik neki két gerlicére vagy két galambfiókára sem, akkor vigyen magáért áldozatul azért a bűnért, amit elkövetett, egy tizedrész efa lisztlángot bűnáldozatul; ne tegyen rá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert bűnáldozat az. Lev 5:12 És vigye be azt a paphoz, a pap pedig markolja ki belőle teli markával az emlékeztetőt, és füstölögtesse el az oltáron az Úr tűzáldozatain; bűnáldozat az. Lev 5:13 És ha így engesztelési szertartást végez érte a pap azért a bűnért, amit elkövetett ezek közül valamelyik ellen, akkor megbocsáttatik neki; aztán legyen a papé, mint az ételáldozata. Lev 5:14 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 5:15 Ha valaki kötelességszegést követ el, és akaratlanul elhibáz valamit az Úrnak szentelt dolgokban: akkor vigye meg vétekáldozatát az Úrnak, egy hibátlan kost a juhnyájból, a te értékelésednek megfelelő sekelnyi ezüst értékűt a szent sekel szerint, bűnáldozatul. Lev 5:16 Amit pedig elhibázott a szent dologban, térítse meg, egyötöd részét tegye hozzá ráadásul, és adja azt a papnak; akkor a pap engesztelési szertartást végez érte a vétekáldozati kossal, és megbocsáttatik neki. Lev 5:17 Vagy pedig ha valaki úgy bűnözik, hogy megteszi valamelyiket az Úrnak azok közül a parancsolatai közül, amelyek olyan dolgokra vonatkoznak, amiket nem szabad megtenni; bár nem tudta, mégis vétkes és hordozza bűnösségét: Lev 5:18 vigyen tehát egy hibátlan kost a juhnyájból értékelésednek megfelelően vétekáldozatul a papnak; és ha a pap engesztelési szertartást végez érte, vétsége miatt, amiben vétett úgy, hogy nem tudta, akkor megbocsáttatik neki. Lev 5:19 Vétekáldozat ez; vétkezni vétkezett az Úr ellen. Lev 6:1 És szólt az Úr Mózesnek mondván: Lev 6:2 Ha valaki bűnt tesz, és így kötelességszegést követ el az Úr ellen: és letagadja felebarátjának bizonyságát, vagy kézadását, vagy amit tőle elrabolt, vagy amivel megzsarolta felebarátját; Lev 6:3 vagy ami elveszett, megtalálja és letagadja, és megesküszik hamisan bármire azok közül a dolgok közül, amiket ha az ember elkövet, bűnbe esik általuk: Lev 6:4 ha egy szóval bűnt tesz és vétkességbe esik, akkor térítse vissza a lopottat, amit elrabolt, vagy az igazságtalan nyereséget, amit kizsarolt, vagy a bizományt, ami rá volt bízva, vagy az elveszettet, amit megtalált, Lev 6:5 vagy bármi volt az, amire hamisan esküdött; és fizesse meg azt teljes értékében, egyötöd részét pedig tegye hozzá ráadásul; akié volt, annak adja azt vétekáldozatának napján. Lev 6:6 Vétekáldozatát pedig vigye meg az Úrnak: egy hibátlan kost a juhnyájból, értékelésednek megfelelően, vétekáldozatul a paphoz. Lev 6:7 Ha így engesztelési szertartást végez érte a pap az Úr előtt, akkor megbocsáttatik neki; bármelyikért mindabból, amit valaki megtesz, vétkességbe esik általa. Lev 6:8 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 6:9 Adj parancsolatot Áronnak és fiainak, mondván: Ez az égő áldozat törvénye: Az égő áldozat elégetése helyén legyen az oltáron egész éjjel reggelig, és az oltár tüze égjen rajta. Lev 6:10 Akkor vegye magára a pap gyolcsruháját, és gyolcs alsó nadrágot öltsön testére, és takarítsa el a faggyúhamut, amivé a tűz hamvasztotta az égő áldozatot az oltáron; és tegye azt az oltár mellé. Lev 6:11 Azután vesse le a ruháit és öltözzék más ruhákba; és vigye ki a faggyúhamut a táboron kívül egy tiszta helyre. Lev 6:12 Az oltáron levő tűz pedig égjen rajta, ki ne aludjék, és égessen rajta a pap fát reggelről reggelre; és rendezze el rajta az égő áldozatot, és azon füstölögtesse el a visszafizetési áldozatok kövérjét. Lev 6:13 Folytonos tűz égjen az oltáron, ki ne aludjék. Lev 6:14 Ez pedig az ételáldozat törvénye: hozzák fel azt Áron fiai az Úr előtt az oltár elé. Lev 6:15 Aztán vegyen el belőle egy marokkal, az ételáldozat lisztlángjából és olajából, míg a tömjént, mely az ételáldozaton van, egészen; és füstölögtesse el az oltáron kedves illatul belőle ezt az emlékeztetőt az Úrnak. Lev 6:16 Ami pedig megmarad belőle, egye meg Áron fiaival; kovásztalanul kell megenni szent helyen, a gyülekezet sátorának udvarában egyék meg azt. Lev 6:17 Nem szabad kovásszal sütni, az én tűzáldozataimból adtam azt nekik részül; szentségek szentsége az, mint a bűnáldozat és mint a vétekáldozat. Lev 6:18 Áron fiai közül minden férfi eheti azt, mint örökké megillető részét nemzedékről nemzedékre az Úr tűzáldozataiból; amikhez aki hozzájuk ér, mindenki szentségbe esik. Lev 6:19 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Lev 6:20 Ez Áronnak és fiainak áldozata, amit áldozzanak az Úrnak, ki-ki felkenetése napján kezdve, egytized efa lisztláng folytonos ételáldozatnak; fele reggel, fele pedig este. Lev 6:21 Tepsiben kell elkészíteni olajjal, összekeverve vidd be; falatokban sült ételáldozatnak vidd fel kedves illatul az Úrnak. Lev 6:22 Aki az ő fiai közül felkent pap lesz az ő helyén, az is készítse el azt; mint az Úrnak örökké megillető részét. Egészen elégettessék. Lev 6:23 És minden papi ételáldozat egészáldozat legyen, nem szabad megenni. Lev 6:24 És szólt az Úr Mózessel, mondván: Lev 6:25 Szólj Áronnal és fiaival, mondván: Ez a bűnáldozat törvénye: Amely helyen az égő áldozatot szokták levágni, ott kell levágni a bűnáldozatot az Úr előtt, szentségek szentsége az. Lev 6:26 Az a pap egye meg azt, aki a bűnáldozatot végzi; szent helyen kell megenni, a gyülekezet sátorának udvarában. Lev 6:27 Minden, ami hozzá ér húsához, szentségbe esik; és akinek a ruhájára freccsen a véréből, amire freccsen, mosd meg szent helyen. Lev 6:28 És azt a cserépedényt, amiben főzték, törjék össze; ha pedig véredényben főzték, azt súrolják meg és öblítsék le vízzel. Lev 6:29 A papok közül minden férfi eheti azt; szentségek szentsége az. Lev 6:30 De semmi olyan bűnáldozatot, amelynek véréből visznek be a gyülekezet sátorába, hogy engesztelési szertartást végezzenek a szentélyben, nem szabad megenni; tűzben égessék el. Lev 7:1 És ez a vétekáldozat törvénye; szentségek szentsége az. Lev 7:2 Amely helyen az égő áldozatot szokták levágni, ott vágják le a vétekáldozatot; és a vérét hintse az oltárra körül. Lev 7:3 És egész kövérjét vigye fel belőle: a kövér farkát és azt a kövérjét, ami a belső részeket borítja. Lev 7:4 És a két vesét és a rajtuk levő kövérséget, mely a lágyékokon van, és a májon levő karéjt; a veséknél vegye le azt. Lev 7:5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak; vétekáldozat az. Lev 7:6 A papok közül minden férfi eheti azt; szent helyen kell megenni, szentségek szentsége az. Lev 7:7 Akár bűnáldozat, akár vétekáldozat, egy törvénye van neki: azé a papé legyen, aki engesztelési szertartást végez vele. Lev 7:8 Ami pedig azt a papot illeti, aki valakinek égő áldozatát megáldozza; annak az égő áldozatnak bőre, amit megáldozott, azé a papé legyen. Lev 7:9 És minden ételáldozat, mely kemencében sül, és minden, amit serpenyőben vagy tepsiben készítettek: azé a papé legyen, aki azt áldozatul felviszi. Lev 7:10 Minden egyéb áldozat pedig, olajjal kevert és száraz, Áronnak minden fiáé legyen, egyiké úgy, mint a másiké. Lev 7:11 És ez a visszafizetési vágóáldozat törvénye; amit felajánl valaki az Úrnak. Lev 7:12 Ha hálaáldozatul ajánlja azt fel, akkor ajánljon fel a hálaáldozat mellé olajjal kevert kovásztalan pogácsát és olajjal megkent kovásztalan laskákat; továbbá olajjal összekevert lisztlángot (kevert pogácsákat). Lev 7:13 Kovászos kenyérpogácsákkal ajánlja fel áldozati ajándékát; visszafizetési hálaáldozata mellé. Lev 7:14 És ajánljon fel belőle egyet minden áldozati ajándékból emelékáldozatul az Úrnak: annak a papnak, aki a visszafizetési vért hinti, azé legyen. Lev 7:15 Visszafizetési hálaáldozatának húsát pedig felajánlása napján meg kell enni; ne hagyjon belőle reggelig. Lev 7:16 Ha azonban fogadalom vagy szabad ajándék az a vágóáldozat, amit felajánlott, felajánlása napján meg kell enni vágóáldozatát; Lev 7:17 de ami megmarad belőle, másnap megehető. Hanem ami megmarad a vágóáldozati húsból; harmadnap meg kell égetni tűzben. Lev 7:18 És ha egyáltalán esznek visszafizetési áldozatának húsából a harmadik napon, nem fogadtatik az kedvesen, aki felajánlotta azt, annak nem számíttatik be, utálat lesz; az a lélek pedig, aki eszik belőle, hordozni fogja bűnét. Lev 7:19 Azt a húst sem szabad megenni, ami bármi tisztátalanhoz ér; meg kell égetni tűzben. Egyébiránt a húst mindenki eheti, aki tiszta: Lev 7:20 de az a lélek, aki a visszafizetési áldozatból, ami az Úré, húst eszik, mikor tisztátalanság van rajta: az a lélek irtassék ki népe közül. Lev 7:21 Ha tehát egy lélek bármiféle tisztátalan dologhoz ér, emberi tisztátalansághoz vagy tisztátalan baromhoz, vagy bármi tisztátalan utálatossághoz, és úgy eszik a visszafizetési áldozat húsából, ami az Úré: az a lélek irtassék ki népe közül. Lev 7:22 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Lev 7:23 Szólj Izráel fiainak, mondván: Se ökörnek, se báránynak, se kecskének semmiféle kövérjét meg ne egyétek. Lev 7:24 Elhullott állat kövérjét és széttépett állat kövérjét szabad feldolgozni bármi munkára; de megenni meg ne egyétek. Lev 7:25 Mert bárki megeszik valami kövérséget az olyan baromból, melyből tűzáldozatot szoktak vinni az Úrnak; az a lélek, amelyik megeszi, irtassék ki az ő népe közül. Lev 7:26 Semmiféle vért se egyetek meg egy lakhelyeteken se; se madárét, se baromét. Lev 7:27 Bármely lélek bármiféle vért megeszik; irtassék ki az a lélek népe közül. Lev 7:28 És szólott az Úr Mózesnek, mondván: Lev 7:29 Szólj Izráel fiaival, mondván: Aki felajánlja visszafizetési vágóáldozatát az Úrnak, vigye meg áldozati ajándékát az Úrnak visszafizetési vágóáldozatából. Lev 7:30 Saját kezei vigyék meg az Úrnak tűzáldozatait: a kövérséget a szeggyel együtt vigye oda, a szegyet azért, hogy elvégezzék vele az áldozatlengetés szertartását az Úr előtt. [24] Lev 7:31 És füstölögtesse el a pap a kövérséget az oltáron; a szegy pedig legyen Ároné és az ő fiaié. Lev 7:32 A jobb combot is adjátok a papnak emelékáldozatképpen; visszafizetési vágóáldozataitokból. Lev 7:33 Aki felajánlja a visszafizetési áldozat vérét és a kövérségét Áron fiai közül: annak a része legyen a jobb comb. Lev 7:34 Mert az áldozatlengetési szegyet és az emelékáldozati combot elvettem Izráel fiaitól visszafizetési vágóáldozataikból; és odaadtam azt Áron papnak és az ő fiainak örökre megillető részül Izráel fiai részéről. Lev 7:35 Ez Áronnak része és fiainak része az Úr tűzáldozataiból; a naptól fogva, mikor előállította őket, hogy papi szolgálatot végezzenek az Úrnak: Lev 7:36 melyet felkenetésük napján parancsolt meg az Úr, hogy megadják nekik Izráel fiai részéről; őket örökre megillető részül nemzedékről nemzedékre. Lev 7:37 Ez a törvénye az égő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnáldozatnak és a vétekáldozatnak; és a beiktatási áldozatnak és a visszafizetési véres áldozatnak: Lev 7:38 amit akkor parancsolt az Úr Mózesnek a Szináj hegyén; amely napon azt parancsolta Izráel fiainak, hogy ajánlják fel áldozati ajándékaikat az Úrnak Szináj sivatagában. Lev 8:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 8:2 Vedd Áront és az ő fiait vele, és a ruhákat és a kenet-olajat; és a bűnáldozati bikát és a két kost, és egy kosár kovásztalan kenyeret. Lev 8:3 És az egész közönséget gyűjtsd össze a gyülekezet sátorának ajtónyílásához. Lev 8:4 És úgy cselekedett Mózes, mint ahogyan az Úr parancsolta neki; és összegyülekezett a közönség a gyülekezet sátorának ajtónyílásához. Lev 8:5 És azt mondta Mózes a közönségnek: Ez lesz az a dolog, aminek véghezvitelét az Úr megparancsolta. Lev 8:6 Erre előállította Mózes Áront és fiait; és megmosta őket vízzel. Lev 8:7 Aztán reá adta a köntöst és felövezte őt az övvel, és felöltöztette őt felöltőbe és reá adta a vállraöltőt; és felövezte őt a vállraöltő övével és körülkötötte őt vele. Lev 8:8 Aztán feltette rá a melledzőt; és beletette a melledzőbe az Urimot és a Tummimot. Lev 8:9 És feltette a süveget a fejére; és feltette a süvegre elölfelől az aranylapot, a szentség koronáját, mint ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. Lev 8:10 Aztán vette Mózes a kenet-olajat, és megkente a hajlékot és mindent, ami benne volt; és beszentelte őket. Lev 8:11 És fecskendett belőle az oltárra hétszer; és megkente az oltárt és egész felszerelését, és a medencét és annak állványát, hogy beszentelje őket. Lev 8:12 És akkor öntött a kenet-olajból Áron fejére; és meg kente őt, hogy felszentelje őt. Lev 8:13 Azután előállította Mózes Áron fiait, és felöltöztette őket ujjas köntösbe, és felövezte őket övvel, és süvegeket kötött fel nekik; mint ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. Lev 8:14 Akkor odavitette a bűnáldozati bikát; Áron és fiai pedig rátámasztották kezüket a bűnáldozati bika fejére. Lev 8:15 Aztán levágta és vett Mózes a bika véréből és rátette az oltár szarvaira körül az ujjával és így tisztává tette az oltárt; a többi vért pedig az oltár lábához öntötte, és beszentelte azt, engesztelési szertartást végezvén érte. Lev 8:16 Aztán vette az egész kövérséget, mely a belső részeken volt, és a májkaréjt és a két vesét és a rajtuk levő kövérséget; és elfüstölögtette Mózes az oltáron. Lev 8:17 A bikát pedig és bőrét és húsát és ganéját elégette a tűzben a táboron kívül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Lev 8:18 Aztán előállította az égő áldozati kost; Áron pedig és fiai rátámasztották kezeiket a kos fejére. Lev 8:19 És levágta: és a vért az oltárra hintette Mózes körül. Lev 8:20 A kost pedig eldarabolta darabjaira; és elfüstölögtette Mózes a fejet és a darabokat és a kövérjét. Lev 8:21 A belső részeket pedig és a lábszárakat megmosta vízben; és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron, égő áldozat az kedves illatul, tűzáldozat az az Úrnak, mint ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. Lev 8:22 Azután előállította a másik kost, a beiktatási kost; Áron pedig és fiai rátámasztották kezeiket a kos fejére. Lev 8:23 És levágta, és vett Mózes a véréből, és rátette Áron jobb fülének cimpájára; és jobb kezének hüvelykére meg jobb lábának hüvelykére. Lev 8:24 Akkor előállította Áron fiait, és tett Mózes a vérből az ő jobb fülük cimpájára és az ő jobb kezük hüvelykére és az ő jobb lábuk hüvelykére is; a vért pedig ráhintette Mózes az oltárra körül. Lev 8:25 Aztán vette a kövérjét, a kövér farkát és mindazt a kövérjét, mely a belső részeken volt, és a máj karéját, és a két vesét és a rajta levő kövérséget; és a jobb combot. Lev 8:26 A kovásztalan kenyeres kosárból pedig, mely az Úr előtt volt, vett egy kovásztalan pogácsát, egy olajos kenyérpogácsát és egy laskát; és rátette a kövérségre és a jobb combra. Lev 8:27 És rátette az egészet Áron kezeire és az ő fiainak kezeire; és elvégeztette velük az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt. Lev 8:28 Aztán elvette azokat Mózes a kezeikről, és elfüstölögtette az oltáron az égő áldozaton; beiktatási áldozat az kedves illatul, tűzáldozat az az Úrnak. Lev 8:29 Akkor elvette Mózes a szegyet és elvégezte vele az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt; a beiktatási kosból Mózesnek a része lett, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Lev 8:30 És vett Mózes a kenet-olajból és abból a vérből, mely az oltáron volt, és Áronra fecskendezte, a ruháira, és fiaira és fiainak ruháira vele együtt; és szentnek nyilvánította Áront, a ruháit, és fiait és fiainak ruháit vele együtt. Lev 8:31 Akkor azt mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál, és ott egyétek meg azt, és azt a kenyeret, mely a beiktató áldozati kosárban van; mint ahogyan megparancsoltam, mondván: Áron és fiai egyék meg azt. Lev 8:32 Ami pedig megmarad a húsból és a kenyérből: tűzben égessétek el. Lev 8:33 És a gyülekezet sátorának ajtónyílásától ki ne menjetek hét napig, beiktatástok napjainak leteltéig, mert hét nap iktatnak be benneteket. Lev 8:34 Azt parancsolta az Úr, hogy úgy cselekedjenek, engesztelési szertartást végezvén értetek, mint ahogyan ezen a napon cselekedtek. Lev 8:35 Tehát a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál maradjatok nappal és éjjel hét napig, és tartsátok meg az Úr szolgálatát, hogy meg ne haljatok; mert ilyen parancsolatot vettem. Lev 8:36 És megcselekedte Áron és fiai mindazt, amit parancsolt az Úr Mózes által. Lev 9:1 A nyolcadik napon aztán szólította Mózes Áront és fiait; és az Izráel véneit, Lev 9:2 és azt mondta Áronnak: Végy magadhoz egy borjút, fiatal bikát bűnáldozatnak, és egy kost égő áldozatnak, hibátlanokat; és állítsd az Úr elé. Lev 9:3 Izráel fiaival pedig beszélj, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bűnáldozatnak, és egy borjút meg egy bárányt, egyéveseket, hibátlanokat, égő áldozatnak. Lev 9:4 Továbbá egy ökröt meg egy kost visszafizetési áldozatnak levágni az Úr előtt, és olajjal kevert ételáldozatot: mert ma az Úr megjelenik nektek. Lev 9:5 Erre a gyülekezet sátora elé vitték, amiket Mózes parancsolt; és oda járult az egész közönség, és felálltak az Úr előtt. Lev 9:6 Akkor azt mondta Mózes: Ez az a dolog, amit az Úr parancsolt, hogy megtegyétek: és megjelenik nektek az Úr dicsősége. Lev 9:7 Aztán azt mondta Mózes Áronnak: Járulj az oltárhoz, és készítsd el bűnáldozatodat és égő áldozatodat, és végezz engesztelési szertartást magadért [és a népért]; aztán készítsd el a nép áldozati ajándékát és végezz engesztelési szertartást érettük úgy, amint parancsolta az Úr. Lev 9:8 Akkor az oltárhoz járult Áron, és levágta azt a bűnáldozati borjút, mely az övé volt. Lev 9:9 És odavitték hozzá Áron fiai a vért, és belemártotta ujját a vérbe és az oltár szarvaira tette; a vért pedig az oltár talpához öntötte. Lev 9:10 Aztán a kövérjét, a veséket és a májról való karéjt elfüstölögtette a bűnáldozatból az oltáron; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Lev 9:11 A húst pedig és a bőrt: elégette a tűzben a táboron kívül. Lev 9:12 Aztán levágta az égő áldozatot; Áron fiai pedig kezébe adták a vért, és ő az oltárra hintette körül. Lev 9:13 Aztán az égő áldozatot adták kezébe darabonként, a fejet is; és elfüstölögtette az oltáron. Lev 9:14 Aztán megmosta a belső részeket és a lábszárakat; és elfüstölögtette az égő áldozaton az oltáron. Lev 9:15 Ekkor felajánlotta a nép áldozati ajándékát: vette azt a bűnáldozati bakot, mely a népé volt, és levágta azt és elvégezte vele a bűnáldozati szertartást úgy, mint az elsővel. Lev 9:16 Aztán felajánlotta az égő áldozatot; és elkészítette szabály szerint. Lev 9:17 Aztán felajánlotta az ételáldozatot, megtöltötte belőle kezét és elfüstölögtette az oltáron; a reggeli égő áldozaton kívül. Lev 9:18 Aztán levágta a visszafizetési vágóáldozatra való ökröt és kost, mely a népé volt; és kezébe adták neki Áron fiai a vért, és az oltárra hintette körül; Lev 9:19 és a kövérségeket az ökörből; és a kosból a kövér farkat, a csepleszt, a veséket és a máj karéját. Lev 9:20 És rátették e kövérségeket a szegyekre: és a kövérségeket elfüstölögtette az oltáron; Lev 9:21 a szegyekkel pedig és a jobb combbal áldozatlengetési szertartást végzett Áron az Úr előtt; mint ahogyan parancsolta Mózesnek. Lev 9:22 Akkor felemelte Áron kezeit a nép felé, és megáldotta őket; aztán leszállt, miután elvégezte a bűnáldozatot, az égő áldozatot és a visszafizetési áldozatot. Lev 9:23 És bement Mózes és Áron a gyülekezet sátorába és mikor kijöttek, megáldották a népet; és akkor megjelent az Úr dicsősége az egész népnek. Lev 9:24 Ugyanis tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette az oltáron az égő áldozatot és a kövérségeket. Mikor ezt az egész nép látta, felujjongtak és arcra borultak. Lev 10:1 És fogták Áron fiai, Nádáb és Abihú, mindenik a maga serpenyőjét, és tettek beléjük tüzet, és arra füstölőszert raktak; és illetéktelen tűzáldozatot ajánlottak fel az Úr előtt, amit nem parancsolt nekik. Lev 10:2 Ezért tűz jött ki az Úr elől és megemésztette őket; és meghaltak az Úr előtt. Lev 10:3 Erre azt mondta Mózes Áronnak: Ez az, amit az Úr szólott, mondván: Közelvalóimon mutatom meg szentségemet; És az egész nép előtt mutatom meg dicsőségemet. Lev 10:4 És Áron hallgatott. Akkor Mózes Misáélt és Elcáfánt szólította, Áron nagybátyjának, Uzziélnek fiait; és azt mondta nekik: Jertek, vigyétek el atyátokfiait a szentély elől a táboron kívülre. Lev 10:5 És odamentek és elvitték őket ujjas köntöseikben a táboron kívülre; mint ahogyan Mózes szólott. Lev 10:6 Akkor azt mondta Mózes Áronnak és fiainak Eleázárnak és Itamárnak: Fejeteket ne hagyjátok szabadon és ruháitokat ne hasogassátok be, akkor nem haltok meg és nem fog az egész közönség ellen harag támadni; de atyátok fiai, Izráel egész háza, sirassák az égést, melyet támasztott az Úr. Lev 10:7 És a gyülekezet sátorának ajtónyílásától ne menjetek ki, hogy meg ne haljatok, mert az Úrnak kenet-olaja van rajtatok; és Mózes beszéde szerint cselekedtek. Lev 10:8 És beszélt az Úr Áronnal, mondván: Lev 10:9 Bort és részegítő italt ne igyál se te, se fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, akkor nem haltok meg: örök törvényetek legyen nemzedékről nemzedékre. Lev 10:10 És hogy választást tegyenek a szent és a közönséges között; és a tisztátalan és a tiszta között. Lev 10:11 És hogy tanítsák Izráel fiait: mindazokra a törvényekre, melyeket az Úr Mózes által mondott nekik. Lev 10:12 És beszélt Mózes Áronnal és annak megmaradt fiaival, Eleázárral és Iramárral: Vegyétek azt az ételáldozatot, mely megmaradt az Úr tűzáldozataiból, és egyétek meg azt kovásztalanul az oltár mellett; mert szentségek szentsége az. Lev 10:13 Egyétek pedig azt meg szent helyen, mert megillető részed és megillető része az fiaidnak az Úr tűzáldozataiból; mert ilyen parancsolatot vettem. Lev 10:14 Az áldozatlengetési szegyet pedig és az emelékáldozati combot tiszta helyen egyétek meg, te és fiaid meg leányaid veled; mert megillető részedül és fiaidnak megillető részéül adattak Izráel fiainak visszafizetési vágóáldozataiból. Lev 10:15 Az emelékáldozati combot és az áldozatlengetési szegyet a tűzáldozati kövérségekkel együtt vigyék be, hogy elvégezzék az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt; aztán legyen a tied és fiaidé veled együtt örökre megillető részül, mint ahogyan parancsolta az Úr. Lev 10:16 Aztán a bűnáldozati bakot kereste kutatva Mózes, hát íme el volt égetve; ekkor megharagudott Eleázárra és Itamárra, Áronnak megmaradt fiaira, mondván: Lev 10:17 Miért nem ettétek meg a bűnáldozatot a szenthelyen? Hiszen szentségek szentsége az: és azért adta azt nektek, hogy elvegyétek a közönség bűnét, engesztelési szertarást végezvén értük az Úr előtt. Lev 10:18 Lám nem vitetett be a vére a szentély belsejébe: meg kellett volna azt ennetek a szenthelyen, mint megparancsoltam. Lev 10:19 Áron pedig így beszélt Mózesnek: Lásd, ma ajánlották fel bűnáldozatukat és égő áldozatukat az Úr előtt, és ilyenek értek engem: ha tehát ma bűnáldozatot ettem volna, jó lett volna-e az az Úr szemeiben? Lev 10:20 Mikor Mózes ezt hallotta, tetszett neki. Lev 11:1 És beszélt az Úr Mózessel és Áronnal, mondván nekik: Lev 11:2 Beszéljetek Izráel fiaival, mondván: Ezek azok az állatok, melyeket megehettek mind azok közül a barmok közül, melyek a földön vannak: Lev 11:3 minden hasadt patájú kérődzőt a barmok között, amelyiknek széthasadt patái vannak: megehettek. Lev 11:4 Csak ezt ne egyétek meg a kérődzők közül és a hasadt patájúak közül: a tevét, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan. Lev 11:5 A marmotát, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan. Lev 11:6 A nyulat, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan. Lev 11:7 És a disznót, mert hasadt patájú, és széthasadt patája van, de nem kérődző; számotokra tisztátalan. Lev 11:8 Húsukból ne egyetek, hullájukhoz ne érjetek; számotokra tisztátalanok. Lev 11:9 Ezt egyétek meg mindabból, ami a vízben van: mindent, aminek uszonya és pikkelye van a vízben, a tengerekben és a folyókban, azt egyétek meg. Lev 11:10 De minden, aminek nincs uszonya és pikkelye a tengerekben és a folyókban mindabból, ami a vizekben nyüzsög, és mindabból az állatból, mely a vizekben él: iszonyat legyen nektek. Lev 11:11 Tehát iszonyat legyenek számotokra: húsukból ne egyetek és hullájuktól iszonyodjatok. Lev 11:12 Minden, aminek nincs uszonya és pikkelye a vizekben: iszonyat a számotokra. Lev 11:13 És ezeket tartsátok iszonyatoknak a madarak közül, meg nem ehetők, iszonyatok: a sast, a griffet és a tengeri sast. Lev 11:14 Az ölyvet és kányát nemével. Lev 11:15 A hollónak minden nemét. Lev 11:16 A struccot, a fecskét és a csüllőt; és az ölyvet nemével. Lev 11:17 A kuvikot, a gödényt és a füles baglyot. Lev 11:18 Az éjjeli baglyot, a pelikánt és a dögkeselyűt. Lev 11:19 A gólyát, a gémet nemével; a büdös bankát és a denevért. Lev 11:20 Minden szárnyas csúszómászó, mely négykézláb jár; iszonyat legyen számotokra. Lev 11:21 Csak ezt egyétek meg mindabból a szárnyas csúszómászóból, mely négykézláb jár: azt, amelyiknek két lábszára van a lábain felül, hogy ugorjon velük a földön. Lev 11:22 Ezeket ehetitek meg ezek közül: a vándor sáskát nemével és a pusztító sáskát nemével; a szöcskét nemével és a sáskát nemével. Lev 11:23 De minden szárnyas csúszómászó, melynek négy lába van; iszonyat legyen számotokra. Lev 11:24 Ezektől pedig tisztátalanok lesztek: mindenki, aki hullájukhoz ér, tisztátalan lesz estig; Lev 11:25 tehát mindenki, aki visz valamit hullájukból; mossa meg a ruháit és tisztátalan legyen estéig. Lev 11:26 Egyáltalán minden olyan barom, amelynek hasadt a patája, de nincs széthasadva, és amely nem kérődzik, tisztátalan legyen számotokra; mindenki tisztátalanná lesz, aki hozzá ér. Lev 11:27 És minden négykézláb járó állat közül mindaz, amelyik a tenyerein jár, tisztátalan legyen számotokra; Lev 11:28 mindenki, aki hozzá ér hullájukhoz, tisztátalan legyen estéig. Aki pedig hullájukat viszi, mossa meg a ruháit, és tisztátalan legyen estéig; tisztátalanok azok számotokra. Lev 11:29 A földön nyüzsgő csúszómászók között pedig ez az, ami tisztátalan a számotokra: a menyét, az egér és a gyík, neme szerint. Lev 11:30 A cickány, a földi krokodilus, a gyík, a tűzgyík és a kaméleon. Lev 11:31 Ezek azok, melyek tisztátalanok számotokra minden csúszómászó közt; mindenki, aki hozzájuk ér holtukban, tisztátalan lesz estéig. Lev 11:32 És minden, amire ezek közül valamelyik holtan ráesik, tisztátalanná lesz, akármi legyen az, faedény, vagy ruha, vagy bőr, vagy zsák, minden szerszám, amivel valami munkát szoktak végezni; vízbe kell tenni, és tisztátalan legyen estéig, azután tiszta. Lev 11:33 És akármiféle cserépedény az, amibe ezekből beleesik valami, akármi van benne, az tisztátalan lesz, őt magát pedig törjétek össze. Lev 11:34 Mindenféle étel, amit enni szoktak, ha víz jut hozzá, tisztátalanná lesz; és mindenféle ital, amit inni szoktak, mindenféle edényben tisztátalanná lesz. Lev 11:35 És minden, amire ezek hullájából valami ráesik, tisztátalanná lesz, sütőkemence és főző tűzhely döntessék le, tisztátalanok azok; tehát tisztátalanok legyenek számotokra. Lev 11:36 Csak a forrás vagy kút, vízösszefolyás marad tiszta; de aki a belőlük való hullához hozzá ér, tisztátalanná lesz. Lev 11:37 És ha hullájukból valami bármiféle vetőmagra esik, amit el akarnak vetni: az tiszta. Lev 11:38 De ha vizet öntöttek a magra, és arra esik hullájukból valami: tisztátalan az számotokra. Lev 11:39 Ha azok közül a barmok közül hullik el valamelyik, melyek nektek eledelre valók; az, aki a hullájához ér, tisztátalan lesz estéig. Lev 11:40 És aki eszik a hullájából, mossa meg a ruháit és legyen tisztátalan estéig; és aki viszi a hulláját, mossa meg a ruháit és legyen tisztátalan estéig. Lev 11:41 És minden csúszómászó, mely a földön nyüzsög: iszonyat, nem szabad megenni. Lev 11:42 És semmit, ami hason jár, és semmit, ami négykézláb jár, mindenféle soklábúval együtt, egyáltalán semmi csúszómászót, mely a földön nyüzsög: ne egyetek meg, mert iszonyatok azok. Lev 11:43 Ne tegyétek iszonyattá a lelketeket semmiféle állattal, ami csúszik-mászik; és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká velük, és ne tisztátalanodjatok el tőlük. Lev 11:44 Mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek, tehát szenteljétek meg magatokat és legyetek szentek, mert én szent vagyok; ne tegyétek azért tisztátalanná lelketeket semmiféle csúszómászóval, mely a földön csúszik-mászik. Lev 11:45 Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Egyiptom földjéről, Istenetekké lévén nektek; legyetek tehát szentek, mert én szent vagyok. Lev 11:46 Ez a törvény a baromról, a madárról és mindarról az élő állatról, mely a vizekben rajzik; és egyáltalán minden állatról, mely a földön nyüzsög. Lev 11:47 Választást tenni a tisztátalan között és a tiszta között; valamint az olyan állat között, amit szabad megenni, és az olyan között, amit nem szabad megenni. Lev 12:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Lev 12:2 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha egy asszony magzatot kap és fiút szül: akkor hét napig tisztátalan legyen, olyan tisztátalan, mint hószámi elkülönítettsége napjaiban. Lev 12:3 És a nyolcadik napon metéltessék körül a fiú testének előbőre. Lev 12:4 Aztán harminchárom napig üljön tisztulás véréért; semmi szentséghez ne érjen és a szenthelyre be ne menjen, míg be nem telnek tisztulásának napjai. Lev 12:5 Ha pedig leányt szül, akkor két hétig legyen olyan tisztátalan, mint elkülönítettségében; aztán hatvanhat napig üljön tisztulás véréért. Lev 12:6 Mikor aztán betelnek tisztulásának napjai, fiúért vagy leányért, vigyen egy egyéves bárányt égő áldozatul, és egy galambfiókát vagy egy gerlicét bűnáldozatul: a gyülekezet sátorának ajtónyílásához a papnak; Lev 12:7 az pedig ajánlja fel azt az Úr előtt, és végezze el érte az engesztelési szertartást, akkor ő tisztává lesz vére forrásától. Ez annak a nőnek a törvénye, aki szült, vagy fiút vagy leányt. Lev 12:8 Ha pedig nem telik neki egy bárányra, akkor vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát, egyiket égő áldozatul, a másikat pedig bűnáldozatul; és végezze el érte a pap az engesztelési szertartást, és tisztává lesz. Lev 13:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Lev 13:2 Ha egy ember testének bőrén duzzadás vagy kiütés vagy fehér folt támad úgy, hogy az az ő meztelen bőrén bélpoklosság csapásává lehet; akkor vigyék Áron paphoz, vagy valamelyik paphoz az ő fiai közül. Lev 13:3 Ha látja a pap a test bőrén megtámadott helyen, hogy a szőr a megtámadott helyen fehérré változott, és a megtámadott hely felszíne mélyebben van teste bőrénél, bélpoklosság csapása az; és mikor ezt látja a pap, nyilvánítsa őt tisztátalannak. Lev 13:4 Ha pedig fehér folt van testének bőrén, de a felszíne nem mélyebb a bőrnél és a benne levő szőr nem változott fehérré; akkor zárja el a pap az illetőt hét napra. Lev 13:5 Ha megnézi őt a pap a hetedik napon, és íme a baj megállt, úgy látszik, hogy a megtámadott hely nem terjedt a bőrön; akkor zárja el őt a pap hét napra másodszor. Lev 13:6 És ha megnézi őt a pap a hetedik napon másodszor, és íme a megtámadott hely meghaloványodott és nem terjedt a baj a bőrön; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztának, kiütés az, tehát mossa meg a ruháit és legyen tiszta. Lev 13:7 Ha azonban a kiütés kétségtelenül terjed a bőrön attól fogva, hogy a papnál tisztulására jelentkezett; akkor jelentkezzék másodszor a papnál. Lev 13:8 Ha akkor a pap azt látja, hogy terjedt a kiütés a bőrön; akkor nyilvánítsa azt a pap tisztátalannak, bélpoklosság az. Lev 13:9 Ha bélpoklosság csapása támad valamely emberen; vigyék a paphoz. Lev 13:10 És ha a pap azt látja, hogy íme fehér duzzadás van a bőrön és az a szőrt fehérre változtatta; és vadhús tenyészik a duzzadásban: Lev 13:11 idült bélpoklosság az testének bőrén, tehát nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap; ne zárja el, mert tisztátalan. Lev 13:12 De ha burjánozva üt ki a bélpoklosság a bőrön, és elborítja a bélpoklosság az illetőnek egész bőrét a fejétől a lábáig; amennyire csak a pap szemei látnak: Lev 13:13 és látja a pap, hogy íme elborította a bélpoklosság annak egész testét, nyilvánítsa tisztának az illetőt; egészen fehérré változott, tiszta az. Lev 13:14 De amely nap vadhús jelentkezik nála, tisztátalan lesz. Lev 13:15 Mihelyt a pap látja a vadhúst, nyilvánítsa őt tisztátalannak; a vadhús tisztátalan, bélpoklosság az. Lev 13:16 De ha a vadhús visszatér és fehérre változik; akkor menjen a paphoz. Lev 13:17 És ha látja a pap, hogy íme megváltozott a megtámadott hely fehérré; akkor nyilvánítsa a pap tisztának az illetőt, tiszta ő. Lev 13:18 Ha valakinek a bőrén fekély támad; és meggyógyul, Lev 13:19 azután a fekély helyén fehér duzzadás támad, vagy fehér vörhenyes világos folt; akkor mutassa meg magát a papnak. Lev 13:20 És ha látja a pap, hogy annak felszíne alacsonyabb a bőrnél, és a benne levő szőr fehérré változott; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztátalannak, bélpoklosság csapása az, a fekélyben tört ki. Lev 13:21 De ha azt látja a pap, hogy íme nem fehér benne a szőr, és nem alacsonyabb a bőrnél, és meghalványodott; akkor zárja el őt a pap hét napra. Lev 13:22 De ha kétségtelenül terjed a bőrön; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztátalannak, csapás az. Lev 13:23 Ha azonban helyt áll a folt, nem terjed, a fekély forradása az: tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap. Lev 13:24 Vagy ha valakinek a bőrén tűztől égési sebhely támad, és az égési sebhely elevenjéből fehér vörhenyes világos folt lesz, vagy fehér: Lev 13:25 ha ezt megnézi a pap, és íme fehérré vált szőr van a foltban, felszíne meg mélyebb a bőrnél, bélpoklosság az, mely az égési sebhelyben tört ki; tehát nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, bélpoklosság csapása az. Lev 13:26 De ha azt látja a pap, hogy íme a foltban nem fehér a szőr, és az nem alacsonyabb a bőrnél, és meghalványodott; akkor zárja el őt a pap hét napra. Lev 13:27 És nézze meg őt a pap a hetedik napon: ha kétségtelenül terjed a bőrön, akkor nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, bélpoklosság csapása az; Lev 13:28 ha pedig helyt áll a folt, nem terjedt a bőrön és meghalványodott, az égési sebhely duzzadása az; tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap, mert az égési sebhely forradása az. Lev 13:29 És ha valamely férfin vagy asszonyon támad csapás, fején vagy szakállában, Lev 13:30 és megnézi a pap a megtámadt helyet, és íme felszíne mélyebb a bőrnél és benne aranysárga vékony szőr van; akkor nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, kosz az, a fej vagy a szakáll bélpoklossága az. Lev 13:31 De ha megnézi a pap a kosz által megtámadott helyet, és íme felszíne nem mélyebb a bőrnél, de nem fekete rajta a szőr; akkor zárja el a pap a kosz által megtámadottat hét napra. Lev 13:32 Aztán nézze meg a pap a megtámadott helyet a hetedik napon, és ha akkorra nem terjedt a kosz és nem lett rajta aranysárga szőr; és a kosz felszíne nem mélyebb a bőrnél: Lev 13:33 akkor nyiratkozzék meg, de a koszt ne nyírja meg, és zárja el a pap a koszost hét napon másodszor. Lev 13:34 És nézze meg a pap a koszt a hetedik napon, és ha akkorra sem terjedt a kosz a bőrön, és felszíne nem mélyebb a bőrnél; akkor nyilvánítsa őt tisztának a pap, ő pedig mossa meg a ruháit és tiszta. Lev 13:35 De ha kétségtelenül terjed a kosz a bőrön megtisztulása után: Lev 13:36 és a pap megnézi, és íme terjedt a kosz a bőrön; ne kutassa a pap az aranysárga szőrt, tisztátalan az. Lev 13:37 De ha úgy látszik, megállt a kosz és fekete szőr sarjadt rajta, meggyógyult a kosz, ő tiszta; tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap. Lev 13:38 És ha egy férfinak vagy asszonynak teste bőrén fehér foltok támadnak, világos fehér foltok: Lev 13:39 és ha a pap megnézi, hát íme elhalványodott fehér foltok vannak testük bőrén, világosak: sömör az, mely kiütött a bőrön, tiszta az. Lev 13:40 És ha valakinek kihullik a haj a fejéről; az hátul kopasz, az tiszta. Lev 13:41 És ha elöl hullik ki a haj a fejéről; akkor elöl kopasz, tiszta. Lev 13:42 De ha hátul kopasz vagy elöl kopasz fején egy fehér vörhenyes megtámadott hely van, bélpoklosság az, mely az ő hátul kopasz vagy elöl kopasz fején ütött ki. Lev 13:43 Ha tehát megnézi őt a pap, és íme a megtámadott hely duzzadása fehér-vörhenyeges az ő hátul kopasz vagy elöl kopasz fején; olyan mint a test bőrének bélpoklossága: Lev 13:44 bélpoklos ember az, tisztátalan az: mindenesetre nyilvánítsa azt a pap tisztátalannak, a fején van a megtámadott hely. Lev 13:45 A bélpoklosnak pedig, akin rajta van ez a csapás, ruhái legyenek meghasogatva, fején legyen a haj szabadon eresztve, és szakállát takarja el; és kiáltsa, hogy: Tisztátalan, tisztátalan! Lev 13:46 Mindaddig, amíg a csapás rajta van, tisztátalan legyen; tisztátalan ő, elkülönítve lakjék, a táboron kívül legyen lakóhelye. Lev 13:47 Ha a ruhán van egy bélpoklosság által megtámadott hely; gyapjúruhán vagy lenruhán; Lev 13:48 vagy valami len- vagy gyapjúszövésen vagy kötésen; vagy bőrön, vagy bármiféle bőrmunkán: Lev 13:49 ha a megtámadott hely zöldes vagy vörhenyeges a ruhán, vagy a bőrön, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármiféle bőrholmin, bélpoklosság csapása az; tehát mutassák meg a papnak. Lev 13:50 A pap pedig nézze meg a megtámadott helyet; és zárja el a megtámadott holmit hét napra. Lev 13:51 És ha úgy látja a megtámadott helyen a hetedik napon, hogy terjedt a baj a ruhán, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy a bőrön, egyáltalán ami munkát a bőrből csinálni szoktak: maró bélpoklosság a baj, tisztátalan az. Lev 13:52 Tehát égesse el azt a ruhát, vagy azt a szövést, vagy azt a kötést, akár gyapjúból, akár lenből van, vagy egyáltalán azt a bőrholmit, amelyen a baj van; mert maró bélpoklosság az, tűzben kell megégetni. Lev 13:53 De ha azt látja a pap, hogy nem terjedt a baj a ruhán, vagy a szövésen vagy a kötésen; vagy bármi bőrholmin: Lev 13:54 akkor rendelje el a pap, hogy mossák meg azt, amin a baj van; és zárja el azt hét napra másodszor. Lev 13:55 És ha azt látja a pap a megtámadott hely megmosása után, hogy a megtámadott hely nem változtatta a színét, bár a baj nem terjedt, tisztátalan az, tűzben égesd meg; befelé ette magát, a visszáján vagy a színén. Lev 13:56 De ha látja a pap, hogy íme meghalványodott a megtámadott hely, miután megmosták; akkor szakítsa ki azt a ruhából, vagy a bőrből, vagy a szövésből, vagy a kötésből. Lev 13:57 De ha ismét jelentkezik a ruhán, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármi bőrholmin, kisarjadás az; tűzben égesd el azt, amin a megtámadott hely van. Lev 13:58 Azt a ruhát pedig, vagy szövést, vagy kötést, vagy bármi bőrholmit, amit megmosol, és eltűnik róla a megtámadott hely; mossák meg másodszor, akkor legyen tiszta. Lev 13:59 Ez a törvény a bélpoklosságnak arról a csapásáról, mely a gyapjú vagy a lenruhán van, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármiféle bőrholmin, hogyan kell azt tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani. Lev 14:1 És beszélt az Úr Mózeshez, mondván: Lev 14:2 Ez legyen a bélpoklos törvénye, amely napon megtisztul. Akkor vigyék a pap elé, Lev 14:3 a pap pedig menjen ki a táboron kívül. És ha látja a pap, hogy íme a bélpoklosság által megtámadott hely meggyógyult a bélpokloson, Lev 14:4 akkor rendelje el a pap, hogy hozzanak a megtisztulandóért két eleven tiszta madarat; cédrusfát, karmazsint és izsópot. Lev 14:5 Aztán rendelje el a pap, hogy az egyik madarat öljék meg: egy cserépedényben levő élő víz felett, Lev 14:6 fogja az élő madarat, a cédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa azokat, az élő madarat is, az élő víz felett megölt madár vérébe. Lev 14:7 Aztán hintse meg a bélpoklosságtól megtisztulandót hétszer; így tisztítsa meg őt, az élő madarat pedig eressze el a nyílt mezőn. Lev 14:8 A megtisztulandó pedig mossa meg a ruháit, nyírassa le minden szőrét, és fÚrödjék meg vízben, akkor tiszta lesz, azután bemehet a táborba; de maradjon sátorán kívül hét napig. Lev 14:9 Akkor aztán a hetedik napon nyírassa le minden szőrét fején, szakállát, szemöldökét, és egyáltalán minden szőrét nyírassa le; aztán mossa meg ruháit és fÚrössze meg testét vízben, akkor tiszta. Lev 14:10 Nyolcadnapon aztán vegyen két hibátlan bárányt és egy hibátlan egyéves juhot; és háromtized lisztlángot ételáldozatnak, olajjal keverve, és egy log olajat: Lev 14:11 és állítsa a tisztítási szertartást végző pap a megtisztulandó embert és ezeket az Úr elé a gyülekezet sátorának ajtónyílásába. Lev 14:12 Aztán fogja a pap az egyik bárányt és ajánlja fel azt vétekáldozatul az egy log olajjal; és végezze el velük az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt. Lev 14:13 Aztán vágja le a bárányt azon a helyen, ahol a bűnáldozatot és az égő áldozatot szokták levágni, a szent helyen; mert mint a bűnáldozat, a vétekáldozat is a papé, szentségek szentsége az. Lev 14:14 És vegyen a pap a vétekáldozat véréből és tegyen a pap a megtisztulandónak jobb füle cimpájára; meg a jobb keze hüvelykére és a jobb lába hüvelykére. Lev 14:15 Aztán vegyen a pap az egy log olajból; és öntse a papnak bal tenyerébe. Lev 14:16 És mártsa a pap a jobb ujját abba az olajba, mely a bal tenyerében van; és fecskendjen az ujjával az olajból hétszer az Úr előtt. Lev 14:17 A többi olajból pedig, mely a tenyerében van, tegyen a pap a megtisztulandónak jobb füle cimpájára, meg a jobb keze hüvelykére és a jobb lába hüvelykére; a vétekáldozati vér fölé. Lev 14:18 Ami pedig megmarad abból az olajból, mely a pap tenyerén van, tegye a megtisztulandónak a fejére; így végezzen érte a pap engesztelési szertartást az Úr előtt. Lev 14:19 Azután készítse el a pap a bűnáldozatot, és végezzen engesztelési szertartást a megtisztulandóért tisztátalansága miatt. Lev 14:20 És azután vágja le az égő áldozatot; és áldozza meg a pap az égő áldozatot és az ételáldozatot az oltáron. Ha így engesztelési szertartást végez érte a pap, akkor tiszta lesz. Lev 14:21 Ha pedig szegény és nem telik neki, akkor vegyen egy bárányt vétekáldozatnak áldozatlengetési szertartásra, hogy engesztelési szertartást végezzenek érte; és egytized lisztlángot olajjal keverve ételáldozatnak meg egy log olajat. Lev 14:22 Továbbá két gerlicét vagy két galambfiókát, amire telik neki; és legyen egyik bűnáldozat, a másik pedig égő áldozat. Lev 14:23 És vigye be ezeket a tisztulása utáni nyolcadik napon a paphoz, a gyülekezet sátorának ajtónyílásához az Úr elé. Lev 14:24 A pap pedig fogja a vétekáldozati bárányt és az egy log olajat; és végezze el velük a pap az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt. Lev 14:25 Aztán vágja le a vétekáldozati bárányt és vegyen a pap a vétekáldozat véréből és tegyen a megtisztulandónak jobb füle cimpájára meg jobb keze hüvelykére és jobb lába hüvelykére. Lev 14:26 Az olajból pedig öntsön a pap a pap bal tenyerébe. Lev 14:27 És fecskendjen a pap jobb ujjával abból az olajból, amely bal tenyerén van; hétszer az Úr előtt. Lev 14:28 Aztán tegyen a pap abból az olajból, mely a tenyerén van, a megtisztulandónak jobb füle cimpájára, meg a jobb keze hüvelykére és a jobb lába hüvelykére; a vétekáldozati vér helyére. Lev 14:29 Ami pedig megmarad abból az olajból, ami a pap tenyerén van, tegye a megtisztulandónak a fejére; hogy engesztelési szertartást végezzen érte az Úr előtt. Lev 14:30 Azután készítse el az egyiket a gerlicék közül vagy a galambfiókák közül; Lev 14:31 amelyikre telik neki; az egyiket bűnáldozatul, a másikat égő áldozatul az ételáldozattal egybe; így végezzen a pap engesztelési szertartást a megtisztulandóért az Úr előtt. Lev 14:32 Ez a törvény az olyanra, akin bélpoklosság csapása van; ha nincs elege tisztulása alkalmával. Lev 14:33 És beszélt az Úr Mózessel és Áronnal, mondván: Lev 14:34 Ha majd bementek Kanaán földére, melyet én nektek akarok adni birtokul; és bélpoklosság csapását adom a birtokotokban levő föld valamelyik házára: Lev 14:35 akkor menjen el az, akié a ház, és tegyen jelentést a papnak, mondván: Valami olyan tűnt fel nekem a házamban, mint egy megtámadott hely. Lev 14:36 A pap pedig rendelje el, hogy hordozkodjanak ki a házból, mielőtt a pap odamegy a megtámadott helyet megnézni, hogy így semmi se legyen tisztátalanná, ami a házban van; és úgy menjen el azután a pap a házat megnézni. Lev 14:37 És ha megnézi a megtámadott helyet, és íme a baj a ház falaiban zöldes vagy vörhenyes horpadásokban mutatkozik; és felszínük alacsonyabb a falnál: Lev 14:38 akkor menjen ki a pap a házból a ház ajtónyílása elé; és zárja el a házat hét napra. Lev 14:39 A hetedik napon aztán térjen vissza a pap; és ha azt látja, hogy íme a baj terjedt a ház falain: Lev 14:40 akkor rendelje el a pap, hogy szedjék ki azokat a köveket, melyeken a baj van; és dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre. Lev 14:41 A házat pedig kaparják körbe belül; és töltsék azt a vakolatot, amit lekapartak, a városon kívül egy tisztátalan helyre. Lev 14:42 És vegyenek más köveket és tegyék be a kövek helyére; és más vakolatot vegyen, és vakolja be a házat. Lev 14:43 De ha visszatér a baj és kiüt a házon miután kiszedték a köveket; és miután lekaparták a házat, és miután bevakolták: Lev 14:44 akkor menjen el a pap, és ha látja, hogy íme terjedt a baj a házon: maró bélpoklosság az a házon, tisztátalan az. Lev 14:45 Tehát bontsák le a házat, köveit, fáit és egész vakolatát a háznak; és vigyék ki a városon kívül egy tisztátalan helyre. Lev 14:46 Aki pedig bemegy abba a házba mindaddig, amíg el van zárva; tisztátalan legyen estéig. Lev 14:47 És aki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit; és aki eszik abban a házban, mossa meg a ruháit. Lev 14:48 De ha tényleg bemegy a pap és azt látja, hogy nem terjedt a baj a házon, miután bevakolták a házat; akkor nyilvánítsa tisztának a pap a házat, mert meggyógyult a baj. Lev 14:49 És hogy a házért tisztítási szertartást végezzen, vegyen két madarat; cédrusfát, karmazsint és izsópot. Lev 14:50 És ölje meg az egyik madarat; egy cserépedényben lévő élő víz felett. Lev 14:51 Aztán vegye a cédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élő madarat, és mártsa bele őket a megölt madár vérébe és az élő vízbe; és fecskendjen a házra hétszer. Lev 14:52 Így végezzen tisztítási szertartást a házért a madár vérével és az élő vízzel; továbbá az eleven madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal. Lev 14:53 Aztán eressze el az eleven madarat a városon kívül a nyílt mezőn. Ha így engesztelési szertartást végzett a házért, akkor tiszta. Lev 14:54 Ez a törvény: a bélpoklosság minden csapásáról és a koszról; Lev 14:55 és a ruha és a ház bélpoklosságáról; Lev 14:56 továbbá a duzzadásról, a sömörről és a fehér foltról: Lev 14:57 hogy megtanítsa, mikor tisztátalan és mikor tiszta valami. Ez a bélpoklosságról való törvény. Lev 15:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Lev 15:2 Szóljatok Izráel fiainak és mondjátok nekik: Bármely férfinak ha folyás támad testéből, folyása tisztátalan. Lev 15:3 Ez a folyása miatt való tisztátalansága pedig így van: csepegteti teste a folyását, vagy eláll teste a folyástól, tisztátalansága megvan. Lev 15:4 Mindaz a fekhely, amelyikre lefekszik az, akinek folyása van, tisztátalanná lesz; és mindaz a holmi, amelyikre ráül, tisztátalanná lesz. Lev 15:5 Ha valaki hozzáér fekhelyéhez; mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:6 És aki arra a holmira ül, amelyen az szokott ülni, akinek folyása van; mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:7 És aki hozzáér ahhoz, akinek folyása van; mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:8 És ha az, akinek folyása van, ráköp a tiszta emberre; ez mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:9 És minden nyereg, amelyikbe beleül az, akinek folyása van, tisztátalan lesz. Lev 15:10 És mindenki, aki bármihez hozzáér, ami annak alatta van, tisztátalan lesz estéig; aki pedig azt hordozza, mossa meg a ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:11 És mindenki, akihez az, akinek folyása van, a nélkül ér hozzá, hogy kezeit vízzel leöblítette volna; mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:12 És azt a cserépedényt, amihez hozzáér az, akinek folyása van, össze kell törni; minden faedényt pedig vízzel leöblíteni. Lev 15:13 Mikor pedig az, akinek folyása van, megtisztul folyásától, számláljon magának hét napot megtisztulásától fogva, akkor mossa meg ruháit; és mossa meg testét élő vízben, és tiszta lesz. Lev 15:14 A nyolcadik napon pedig vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát; és menjen be az Úr elé a gyülekezet sátorának ajtónyílásához, és adja azokat a papnak. Lev 15:15 És a pap készítse el azokat, egyiket bűnáldozatul, másikat pedig égő áldozatul; így tartson érte a pap engesztelési szertartást az Úr előtt folyása miatt. Lev 15:16 Ha valakiből magömlés megy ki; akkor mossa meg vízben az egész testét, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:17 És minden ruha és minden bőr, amire a magömlés ráment; mosattassék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:18 Az asszony is, akivel magömléses férfi hál: hát fÚrödjenek meg vízben, és legyenek tisztátalanok estéig. Lev 15:19 Ha egy asszonyra rájön a folyás, vérfolyása lesz a testében; hét napig legyen elkülönítettségben, és bárki hozzáér, legyen tisztátalan estéig. Lev 15:20 És amire fekszik elkülönítettségében, mind tisztátalan lesz; és amire ül, mind tisztátalan lesz. Lev 15:21 És mindenki, aki hozzáér fekhelyéhez: mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:22 És mindenki, aki hozzá ér bármiféle holmihoz, amelyen ő ül: mossa meg a ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:23 És ami azon a fekhelyen van, vagy azon a holmin, amin ő ül, ha ahhoz hozzáér valaki: tisztátalan legyen estéig. Lev 15:24 És ha valaki tényleg vele hál, akkor elkülönítettsége átmegy reá, és legyen tisztátalan hét napig, és minden fekhely, amelyre fekszik, tisztátalan legyen. Lev 15:25 Ha egy asszonynak sok ideig folytonos vérfolyása van oly időben, mikor nincs elkülönítettségben, vagy ha elkülönítettségén túl van folyása; folyásának egész ideje alatt tisztátalansága olyan, mint elkülönítettsége idején, tisztátalan ő. Lev 15:26 Minden fekhely, amelyen fekszik folyásának egész ideje alatt, olyan legyen neki, mint elkülönítettségi fekhelye; és mindaz a holmi, amire ül, olyan tisztátalan legyen, mint elkülönítettségének tisztátalansága. Lev 15:27 És mindenki, aki hozzájuk ér, tisztátalan lesz; tehát mossa meg ruháit, fÚrödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Lev 15:28 Ha pedig megtisztult folyásától, számláljon magának hét napot, és azután legyen tiszta. Lev 15:29 A nyolcadik napon aztán vegyen magához két gerlicét vagy két galambfiókát; és vigye be őket a paphoz a gyülekezet sátorának ajtónyílása elé. Lev 15:30 És készítse el a pap az egyiket bűnáldozatnak, a másikat pedig égő áldozatnak; így végezzen érte a pap engesztelési szertartást tisztátalanságának folyása miatt. Lev 15:31 Így különítsétek el Izráel fiait tisztátalanságuktól; hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, megtisztátalanítván hajlékomat, mely közöttük van. Lev 15:32 Ez a törvény arra, akinek folyása van; és akitől magömlés megy el, és tisztátalanná lesz általa; Lev 15:33 és aki elkülönítettségében szenved, és akinek folytonos folyása van, a férfinak és az asszonynak; és arra a férfira, aki tisztátalan asszonnyal hál. Lev 16:1 És beszélt az Úr Mózessel, Áron két fiának halála után; akik azért haltak meg, mert az Úr elé járultak. Lev 16:2 És azt mondta az Úr Mózesnek: Beszélj testvéreddel, Áronnal, hogy ne jöjjön be bármely időben a szenthelyre a függönyön belül; az elé a fedél elé, mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert a felhőben látható vagyok a fedél felett. Lev 16:3 Ezzel jöjjön be Áron a szenthelyre: egy fiatal bikával bűnáldozatnak, és egy kossal égő áldozatnak. Lev 16:4 Gyolcsból való szent ujjas köntöst vegyen magára és gyolcs alsó nadrág legyen a testén, és gyolcsövet kössön fel, és gyolcssüveget tegyen fel; szent ruhák ezek, tehát mossa meg testét vízben, úgy vegye magára őket. Lev 16:5 Izráel fiainak közönsége részéről pedig vegyen két kecskebakot bűnáldozatul; és egy kost égő áldozatul. Lev 16:6 És állítsa elő Áron a bűnáldozati fiatal bikát, mely ő érte való; és végezze el az engesztelési szertartást magáért és házáért. Lev 16:7 Aztán vegye a két bakot: és állítsa őket az Úr elé a gyülekezet sátorának ajtónyílásába. Lev 16:8 Áron pedig vessen sorsot a két bakra: egy sorsot az Úr számára, és egy sorsot Azázél számára. Lev 16:9 Aztán állítsa elő Áron azt a bakot, amelyikre az Úr számára esett a sors; és készítse el azt bűnáldozatul. Lev 16:10 Azt a bakot pedig, amelyikre Azázél számára esett a sors, elevenen állítsák az Úr elé, engesztelési szertartást végezvén érte; hogy elküldjék őt Azázélnek a sivatagba. Lev 16:11 Tehát állítsa elő Áron azt a bűnáldozati bikát, mely őérte való, hogy végezze el az engesztelési szertartást magáért és házáért; és vágja le azt a bűnáldozati bikát, mely ő érte való. Lev 16:12 Aztán vegye tele a serpenyőt tüzes parázzsal az oltárról az Úr elől, a markait pedig tele porrá tört jó illatú füstölőszerrel; és vigye be a függönyön belől. Lev 16:13 És tegye a füstölőszert a tűzön az Úr elé; hogy a füstölőszer felhője borítsa el a fedelet, mely a törvényládán van, és neki ne kelljen meghalnia. Lev 16:14 Aztán vegyen a bika véréből és fecskendjen az ujjával a fedél színére keletre; a fedél előtt pedig fecskendjen hétszer a vérből az ujjával. Lev 16:15 Azután vágja le azt a bűnáldozati bakot, mely a népért való, és vigye be a vérét a függönyön belül; és tegyen úgy a vérével, mint a bika vérével tett, és fecskendje azt a fedélre és a fedél elé. Lev 16:16 Így végezzen engesztelési szertartást a szenthelyért Izráel fiainak tisztátalanságai miatt és vétkei miatt, egyáltalán minden bűnei miatt; és így cselekedjék a gyülekezet sátorával, mely velük lakik, tisztátalanságaik közepette. Lev 16:17 És egy ember se legyen a gyülekezet sátorában, mikor bejön a szenthelyre engesztelési szertartást végezni, míg ki nem megy; és el nem végezte az engesztelési szertartást magáért és házáért, meg Izráel egész gyülekezetéért. Lev 16:18 Aztán menjen ki az oltárhoz, mely az Úr előtt van, és végezzen érte engesztelési szertartást; vegyen ugyanis a bika véréből és a kos véréből és tegye az oltár szarvaira körül. Lev 16:19 És fecskendezzen rá a vérből az ujjával hétszer; és jelentse ki tisztának és szentnek az Izráel fiainak tisztátalanságaitól. Lev 16:20 Mikor elvégezte az engesztelési szertartást a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért; akkor állítsa elő az eleven bakot. Lev 16:21 És támassza Áron a két kezét az eleven bak fejére, és tegyen vallást felette Izráel fiainak minden vétkéről és minden gonoszságáról, általában minden bűnéről; és tegye azokat a bak fejére, és küldje el egy kész emberrel a sivatagba. Lev 16:22 Így a bak elviszi magán minden bűnüket egy hozzáférhetetlen földre; ezért küldje el a bakot a sivatagba. Lev 16:23 Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába és vesse le azokat a gyolcsruhákat, melyekbe akkor öltözött, mikor bement a szenthelyre; és hagyja őket ott. Lev 16:24 És mossa meg testét vízben szent helyen, és öltözködjék fel ruháiba; aztán menjen ki és készítse el az ő égő áldozatát és a nép égő áldozatát, hogy engesztelési szertartást végezzen magáért és a népért. Lev 16:25 És a bűnáldozat kövérjét füstölögtesse el az oltáron. Lev 16:26 Az pedig, aki elkísérte a bakot Azázélhez, mossa meg a ruháit és mossa meg a testét vízben; azután úgy menjen be a táborba. Lev 16:27 A bűnáldozati bikát pedig és a bűnáldozati kost, melyeknek vére engesztelési szertartás végzésére bevitetett a szenthelyre, vigyék ki a táboron kívülre; és égessék el a tűzben a bőrüket, a húsukat és a ganéjukat. Lev 16:28 És aki azokat elégeti, mossa meg a ruháit és mossa meg a testét vízben; azután úgy menjen be a táborba. Lev 16:29 Tehát örök törvényül legyen nektek: A hetedik hónapban, a hónap tizedikén böjtöt tartsatok, és semmi munkát ne végezzetek, se a törzsökös polgár, se a jövevény, aki közöttetek tartózkodik. Lev 16:30 Mert ezen a napon engesztelési szertartást végeznek értetek, hogy tisztákká tegyenek benneteket: minden bűnötöktől tisztákká kell lennetek az Úr előtt. Lev 16:31 Ünnepi nyugalom ez nektek, és böjtöljetek: örök törvény. Lev 16:32 Végezze pedig az engesztelési szertartást mindig az a pap, akit felkentek és akit be fognak iktatni, hogy pap legyen atyja helyében. Öltözzön fel tehát a gyolcsruhákba, a szent ruhákba; Lev 16:33 és végezzen engesztelési szertartást a szentséges szenthelyért; gyülekezet sátoráért és az oltárért, és végezzen engesztelési szertartást a papokért is, a gyülekezet egész népéért is végezzen engesztelési szertartást. Lev 16:34 És legyen ez nektek örök törvényül: Izráel fiaiért egyszer évben engesztelési szertartást végezni minden bűneik miatt. És úgy cselekedett, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Lev 17:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 17:2 Beszélj Áronnal és fiaival, és Izráel minden fiával, és mondd meg nekik: Ez az a dolog, amit az Úr parancsolt, mondván: Lev 17:3 Mindenkinek, aki Izráel házából való, ha ökröt vagy bárányt vagy kecskét vág a táborban; vagy ha a táboron kívül vág, Lev 17:4 és nem hozza azt a gyülekezet sátorának ajtónyílása elé, hogy áldozati ajándékot ajánljon fel az Úrnak az Úr hajléka előtt: vérbűnül számíttatik annak az embernek, vért ontott, tehát irtassék ki az az ember népe közül. Lev 17:5 Azért, hogy hozzák be Izráel fiai azokat a vágóáldozataikat, melyeket a nyílt mezőn áldoznak, hogy hozzák be őket az Úrnak, a gyülekezet sátorának ajtónyílásába a paphoz; és áldozzák meg őket visszafizetési vágóáldozatul az Úrnak. Lev 17:6 És hintse a pap a vért az Úr oltárára a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál; és füstölögtesse el a kövérjét kedves illatul az Úrnak. Lev 17:7 És ne áldozzák többé vágóáldozataikat a bakkecskéknek, akiket ők bálványoznak; örök törvény legyen ez számukra nemzedékről nemzedékre. Lev 17:8 És mondd nekik: Mindenki, aki Izráel házából való és azok közül a jövevények közül, akik közöttük tartózkodnak; ha égő áldozatot áldoz, vagy vágóáldozatot, Lev 17:9 és nem viszi azt a gyülekezet sátorának ajtónyílásába az Úrnak elkészíteni: irtassék ki az az ember népe közül. Lev 17:10 Mindenki, aki Izráel házából való, vagy azok közül a jövevények közül, akik köztük tartózkodnak, ha bármiféle vért megeszik: hát az ellen a lélek ellen fordítom orcámat, aki a vért megeszi, és kiirtom azt népe közül. Lev 17:11 Mert a testnek lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, engesztelési szertartást végezni lelkeitekért; mert a vér éppen a lélek által végez engesztelést. Lev 17:12 Ezért mondtam Izráel fiainak: Közületek egy lélek se egyen vért; és az a jövevény se egyen vért, aki köztetek tartózkodik. Lev 17:13 És mindenki, aki Izráel fiai közül való, és azok közül a jövevények közül, akik köztük tartózkodnak, ha vadászzsákmányt ejt, vadat vagy madarat, amit meg szabad enni; ontsa ki a vérét és fedje be azt porral. Lev 17:14 Mert minden testnek lelke a vér azért mondtam Izráel fiainak: Semmiféle húsnak a vérét meg ne egyétek; mert minden testnek lelke a vére, mindenki irtassék ki, aki megeszi. Lev 17:15 És minden lélek, aki elhullott vagy széttépett állat húsából eszik, akár törzsökös polgár, akár jövevény; mossa ki a ruháit és fÚrödjék meg vízben és legyen tisztátalan estéig, azután tiszta. Lev 17:16 Ha pedig nem mossa ki, és testét nem mossa meg, akkor hordozza bűnét. Lev 18:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 18:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 18:3 Egyiptom földjének szokása szerint, ahol laktatok, ne cselekedjetek; se Kanaán földjének szokása szerint, ahova én most beviszlek titeket, ne cselekedjetek, és azok törvényeiben ne járjatok. Lev 18:4 Az én ítéleteimet cselekedjétek és az én törvényeimet tartsátok meg, azokban járván: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 18:5 Tartsátok meg tehát az én törvényeimet és az én ítéleteimet, amelyek olyanok, hogy ha cselekszi őket az ember, megél belőlük. Lev 18:6 Egyikőtök se közeledjék egy legközelebbi vérrokonához se, hogy felfedje szemérmét; én vagyok az Úr. Lev 18:7 Atyád szemérmét és anyád szemérmét fel ne fedd; anyád ő, ne fedd fel szemérmét. Lev 18:8 Atyád feleségének szemérmét fel ne fedd; atyád szemérme az. Lev 18:9 Nővérednek, atyád leányának vagy anyád leányának szemérmét, akár otthon született, akár kívül született, fel ne fedd szemérmüket. Lev 18:10 Fiad leányának vagy lányod leányának szemérmét, fel ne fedd az ő szemérmüket; mert a te szemérmed azok. Lev 18:11 Atyád felesége leányának szemérmét, aki a te atyádtól való, nővéred ő neked; ne fedd fel szemérmét. Lev 18:12 Atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; a te atyádnak teste ő. Lev 18:13 Anyád nővérének szemérmét fel ne fedd; mert a te anyádnak teste ő. Lev 18:14 Atyád fivérének szemérmét fel ne fedd; feleségéhez ne közelíts, nagynénéd ő. Lev 18:15 Menyed szemérmét fel ne fedd; a te fiad felesége ő, ne fedd fel a szemérmét. Lev 18:16 Fivéred feleségének szemérmét fel ne fedd; fivéred szemérme az. Lev 18:17 Egy asszonynak és leányának szemérmét fel ne fedd; fiának leányát és lányának leányát el ne vedd, hogy felfedd szemérmét, ők az ő teste, fajtalanság volna az. Lev 18:18 Asszonyt nővére mellé ne végy mellékfeleségnek; hogy annak szemérmét felfedd őmellette az ő életében. Lev 18:19 Asszonyhoz tisztátalanságának elkülönítettségében ne közelíts, hogy felfedd a szemérmét. Lev 18:20 És felebarátod feleségével ne közösülj; hogy tisztátalanná ne légy miatta. Lev 18:21 És a te magodból ne adj a Moloknak feláldozni; és ne fertőztesd meg a te Istened nevét, én vagyok az Úr. Lev 18:22 Férfival ne hálj úgy, mint asszonnyal hálnak; utálat az. Lev 18:23 Semmiféle barommal ne közösülj, hogy tisztátalanná ne légy miatta; és asszony meg ne álljon barom előtt, hogy őt meghágja, gyalázat az. Lev 18:24 Ne tisztátalanítsátok meg magatokat semmi effélével; mert mindezzel meg voltak tisztátalanítva azok a pogányok, akiket én most kiűzök előletek. Lev 18:25 [Mikor a föld tisztátalanná lett, meglátogattam az ő bűnét rajta; és kiokádta a föld lakosait.] Lev 18:26 Ti tehát az én törvényeimet és ítéleteimet tartsátok meg és ne tegyetek semmit ezek közül az utálatosságok közül, se a törzsökös polgár, se a jövevény, ki közöttetek tartózkodik: Lev 18:27 (mert mindezeket az utálatosságokat cselekedték e föld lakói, akik előttetek voltak; azért lett tisztátalanná a föld) Lev 18:28 akkor nem okád ki benneteket a föld, amiért tisztátalanná tettétek; mint ahogy kiokádta azt a nemzetet, mely előttetek itt volt. Lev 18:29 Mert mindenki, aki megtesz egyet ezek közül az utálatosságok közül; hát irtassanak ki azok a lelkek, akik megteszik, az ő népük közül. Lev 18:30 Tartsátok meg tehát az én szolgálatomat, semmit sem cselekedvén azokból az utálatos törvényekből, amiket előttetek cselekedtek, akkor nem lesztek tőlük tisztátalanokká: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 19:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 19:2 Beszélj Izráel fiainak egész közönségével és mondd meg nekik: Szentek legyetek; mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Lev 19:3 Mindenitek félje anyját és atyját, és megtartsa szombataimat; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 19:4 Ne forduljatok a bálványokhoz, és öntött isteneket ne csináljatok magatoknak; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 19:5 Ha áldoztok az Úrnak visszafizetési vágóáldozatot; úgy áldozzátok azt, hogy kedvességtekre legyen. Lev 19:6 Aznap kell megenni, amelyen megáldoztátok, és másnap; ami pedig harmadnapra marad, tűzben kell elégetni. Lev 19:7 Ha pedig egyáltalán esznek belőle a harmadik napon; utálattá lesz az, nem fogadtatik kedvesen. Lev 19:8 Aki pedig evett belőle, hordozza bűnét, mert ami az Úrnak szentség, azt megfertőztette; és az a lélek irtassék ki népe közül. Lev 19:9 Mikor földetek aratását learatjátok, ne arasd le szántóföldedet egészen zugig; és aratásod böngéjét össze ne szedegesd. Lev 19:10 Szőlődet se böngészd meg, és a szőlődben elpotyogott szemeket ne szedegesd össze; a szegénynek és a jövevénynek hagyd azokat, én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 19:11 Ne lopjatok; és ne tagadjátok le, és ne hazudjatok egymás ellen. Lev 19:12 Ne esküdjetek az én nevemre hamisan; hogy megfertőztesd a te Istened nevét, én az Úr vagyok. Lev 19:13 Ne nyomd el felebarátodat és ne rabold meg; ne háljon a napszámos munkabére nálad reggelig. Lev 19:14 Süketet ne átkozz, vaknak gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől, én vagyok az Úr. Lev 19:15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, ne légy részrehajló a szegény iránt, és ne tüntesd ki a hatalmas személyét; igazságban ítéld felebarátodat. Lev 19:16 Ne járj rágalmazóként néped között, ne állj fel felebarátod vére ellen; én az Úr vagyok. Lev 19:17 Ne gyűlöld atyádfiát szívedben; feddeni fedd meg felebarátodat, de ne rakj reá bűnt. Lev 19:18 Bosszút ne állj és haragot ne tarts néped fiaival szemben, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat; én az Úr vagyok. Lev 19:19 Az én törvényeimet megtartsátok: barmodnak ne engedj felemás párosodást, földedbe ne vess felemás magot; felemás ruha, gyapjúból és gyapotból szőtt, ne menjen reád. Lev 19:20 Ha egy férfi egy asszonnyal hál és közösül, holott az valakinek lejegyzett rabnője volt és kiváltani nem váltották ki, sem szabaddá nem volt téve; büntetés legyen, ne ölettessenek meg, mert a nő nem volt szabad. Lev 19:21 Az pedig vigye meg vétekáldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának ajtónyílásához; egy vétekáldozati kost. Lev 19:22 Ha így engesztelési szertartást végez érte a pap a vétekáldozati kossal az Úr előtt bűnéért, amivel bűnözött; akkor megbocsáttatik neki bűne, amivel bűnözött. Lev 19:23 Ha bementek az országba, és ültettek mindenféle gyümölcsfát, vessétek le előbőrét, gyümölcsét: három évig legyen nektek körülmetéletlen, nem szabad megenni. Lev 19:24 A negyedik esztendőben pedig legyen az egész termés odaszentelve az Úr dicsőítésére. Lev 19:25 Az ötödik esztendőben egyétek aztán meg gyümölcsét, hogy annál több termést hozzon nektek; én az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 19:26 Ne egyetek semmit vérrel; ne jövendöljetek se bűvöléssel, se felhőnézésből. Lev 19:27 Ne kerekítsétek le fejetek sarkát; és ne rontsátok el szakállotok hegyét. Lev 19:28 Bevágást a halottért ne tegyetek testetekre, se tűzdelt írást ne csináljatok magatokra; én az Úr vagyok. Lev 19:29 Ne fertőztesd meg leányodat paráznaságra adván őt; hogy paráznává ne legyen az ország, és meg ne teljék a föld fajtalansággal. Lev 19:30 Szombataimat megtartsátok, és szentélyemet féljétek; én az Úr vagyok. Lev 19:31 Ne forduljatok a holtak szellemeihez, idézőkhöz, és ne kérdezősködjetek a jósmestereknél, tisztátalanokká tévén magatokat általuk; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 19:32 Ősz haj előtt kelj fel, öreg embernek tégy tisztességet; és Istenedtől félj, én az Úr vagyok. Lev 19:33 Ha jövevény tartózkodik veled országotokban; ne nyomjátok el őt. Lev 19:34 Mint egy közületek való törzsökös polgár, olyan legyen nektek az a jövevény, aki veletek tartózkodik, és úgy szeresd őt, mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén; én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Lev 19:35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; a hosszmértékben, a súlymértékben és az űrmértékben. Lev 19:36 Igaz font, igaz súly, igaz véka, igaz messzely legyen nálatok; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről. Lev 19:37 Tartsátok meg tehát minden törvényemet és minden ítéletemet, és cselekedjétek meg azokat; én az Úr vagyok. Lev 20:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 20:2 És Izráel fiainak mondd meg: Mindenki, aki Izráel fiai közül való, és azok közül a jövevények közül, akik Izráelben tartózkodnak, ha ad magvából a Moloknak, feltétlenül öletessék meg; a föld népe kövezze meg őt kővel. Lev 20:3 És én ellene fordítom orcámat annak az embernek, és kiirtom őt népe közül; amiért magvából adott a Moloknak, hogy tisztátalanná tegye szentélyemet, és megfertőztesse szent nevemet. Lev 20:4 Úgyhogy ha a föld népe készakarva behunyta volna szemeit a fölött az ember fölött, mikor magvából adott a Moloknak, nem ölvén meg őt: Lev 20:5 akkor én fordítom orcámat az ellen az ember ellen és nemzetsége ellen; és kiirtom őt és mindazokat, akik őutána bálványozásba esnek, és bálványozzák a Molokot, az ő népük közül. Lev 20:6 És amely lélek holtak szellemeihez és a jósmesterekhez fordul, hogy őutánuk bálványimádást kövessen el; hát ellene fordítom orcámat annak a léleknek, és kiirtom őt népe közül. Lev 20:7 Szenteljétek meg tehát magatokat, és legyetek szentek; mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek: Lev 20:8 és tartsátok meg az én törvényeimet és cselekedjétek meg azokat; én, az Úr, vagyok az, aki titeket megszentellek. Lev 20:9 Mert mindenki, aki atyját és anyját átkozza, halállal lakoljon; atyját és anyját átkozta, vére rajta. Lev 20:10 Az a férfi, aki házasságtörést követ el valakinek a feleségével, aki házasságtörést követ el felebarátjának a feleségével; halállal lakoljon, mind a házasságtörő férfi, mind a házasságtörő asszony. Lev 20:11 Ha valaki atyja feleségével hál, atyja szemérmét fedi fel; halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk. Lev 20:12 Ha valaki menyével hál, halállal lakoljanak mindketten; gyalázatot cselekedtek, vérük rajta. Lev 20:13 Ha férfi férfival hál, úgy mint asszonnyal hálnak, utálatosságot cselekedtek mindketten; halállal lakoljanak, vérük rajtuk. Lev 20:14 Ha valaki elvesz egy asszonyt anyjával együtt, fajtalanság az; tűzben égessék meg őt és azokat, és ne legyen köztetek fajtalanság. Lev 20:15 Ha valaki barommal közösül, halállal lakoljon; a barmot pedig öljétek meg. Lev 20:16 Ha valamely asszony bármely baromhoz közeledik, hogy az meghágja őt, öld meg az asszonyt és a barmot; halállal lakoljanak, vérük rajtuk. Lev 20:17 Ha valaki a nővérét veszi feleségül, atyja leányát vagy anyja leányát és meglátja annak szemérmét és az meglátja az ő szemérmét, gyalázat az, tehát irtassanak ki népük fiainak szemei előtt; nővére szemérmét fedte fel, viselje bűnét. Lev 20:18 Ha valaki havi bajos asszonnyal hál, és felfedi szemérmét, feltakarja forrását, és ő megmutatja vérének forrását; irtassanak ki mindketten népük közül. Lev 20:19 Anyád nővérének vagy atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; mivelhogy vérrokonát takarta fel, viseljék bűnüket. Lev 20:20 Ha valaki nagynénjével hál, nagybátyja szemérmét fedte fel; bűnüket hordozzák, gyermektelenül haljanak meg. Lev 20:21 Ha valaki elveszi a fivére feleségét, piszkosság az; fivére szemérmét fedte fel, gyermektelenek legyenek. Lev 20:22 Tartsátok meg hát minden törvényemet és minden ítéletemet és cselekedjétek meg azokat; hogy titeket ki ne okádjon az a föld, amelyre én most beviszlek benneteket, hogy ott lakjatok. Lev 20:23 Ne járjatok tehát annak a nemzetnek a törvényeiben, amelyet én most elűzök előletek; mert azok mindezeket megtették, úgyhogy megutáltam őket, Lev 20:24 és azt mondtam nektek: Ti örököljétek az ő földjüket, és én nektek adom azt, hogy vegyétek azt birtokotokba, egy tejjel és mézzel folyó országot; én, az Úr a ti Istenetek vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül. Lev 20:25 Tegyetek tehát választást a tiszta barom és a tisztátalan közt, a tisztátalan madár és a tiszta közt; és ne tegyétek iszonyattá a ti lelkeiteket azokkal a barmokkal és madarakkal, és mindazokkal a földön csúszómászókkal, amelyeket én elválasztottam rátok nézve tisztátalanoknak nyilvánítván. Lev 20:26 Legyetek tehát nekem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok; és azért választottalak titeket külön a népektől, hogy az enyéim legyetek. Lev 20:27 Az a férfi vagy az a nő, akiben halott szelleme vagy jósmester van, halállal lakoljon; kővel kövezzék agyon őket, vérük rajtuk. Lev 21:1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak: És mondd nekik: Halottal tisztátalanná ne tegye magát népe közt, Lev 21:2 ha csak a legközelebbi vérrokonával nem; anyjával, atyjával, fiával, leányával és fitestvérével. Lev 21:3 És a hozzá legközelebb álló nővérével, aki nem volt férjnél; vele tisztátalanná teheti magát. Lev 21:4 Ne tegye magát tisztátalanná mint férje, népe között; megfertőztetvén magát. Lev 21:5 Ne csináljanak kopaszságot fejükre, szakálluk sarkát ne nyírják le; és testükbe ne vágjanak bevágást. Lev 21:6 Szentek legyenek az ő Istenüknek, és ne fertőztessék meg Istenük nevét; mert az Úr tűzáldozatait, Istenük kenyerét ők ajánlják fel, tehát legyenek szentek. Lev 21:7 Parázna és megszeplősített asszonyt ne vegyenek el, és férjétől elűzött asszonyt ne vegyenek el; mert ő szent az ő Istenének. Lev 21:8 Tehát tartsd őt szentnek, mert Istened kenyerét ő ajánlja fel; szent legyen neked, mert én szent vagyok, az Úr, aki titeket megszentellek. Lev 21:9 És ha valamely pap leánya paráználkodván megfertőzteti magát; azzal atyját is megfertőzteti, tűzben kell megégetni. Lev 21:10 A főpap pedig, akinek testvérei közül fejére öntötték a kenet olaját, és akit beiktattak, hogy magára vegye a szent ruhákat; fején a hajat ne eressze szabadon, és ruháit ne hasogassa meg. Lev 21:11 Senkihez halotthoz be ne menjen; atyjával és anyjával se tegye magát tisztátalanná; Lev 21:12 a szentélyből se menjen ki, hogy meg ne fertőztesse Istenének szentélyét; mert korona gyanánt van rajta Istenének kenet-olaja, én az Úr vagyok. Lev 21:13 És ő szüzességében levő nőt vegyen feleségül. Lev 21:14 Özvegyet, elváltat és megszeplősítettet, paráznát, ilyeneket ne vegyen; hanem népe közül való szüzet vegyen feleségül; Lev 21:15 hogy magját fertőzötté ne tegye népe között; mert én, az Úr vagyok, aki őt megszenteli. Lev 21:16 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 21:17 Beszélj Áronnal, mondván: Az a magodból való férfi, nemzetségről nemzetségre, akiben valami fogyatkozás lesz, ne álljon elő, hogy felajánlja Istenének kenyerét. Lev 21:18 Mert akiben valami fogyatkozás van, senki ne álljon elő: senki, aki vak vagy sánta, vagy csonka orrú, vagy csonka fülű. Lev 21:19 Vagy akinek lábtörése van, vagy kéztörése van. Lev 21:20 Vagy púpos, vagy vékony, vagy hályog van a szemén; vagy rühes, vagy sömörös, vagy zúzott heréjű. Lev 21:21 Akiben valami fogyatkozás van Áron pap magvából, senki se közeledjék, hogy felajánlja az Úr tűzáldozatait; fogyatkozás van benne, ne közeledjék Istenének kenyerét felajánlani. Lev 21:22 Az ő Istenük kenyerét ehetik; a szentségek szentségéből és a szentségekből. Lev 21:23 Csak a függönyön ne menjen be és az oltárhoz ne közelítsen, mert fogyatkozás van benne; tehát ne fertőztesse meg az én szenthelyemet, mert én, az Úr, vagyok az, aki őket megszentelem. Lev 21:24 És megmondta Mózes Áronnak és fiainak; és Izráel minden fiának. Lev 22:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 22:2 Beszélj Áronnal és fiaival, hogy áhítatosan viseltessenek Izráel fiainak szentségei iránt, amiket ők nekem szentelnek; és ne fertőztessék meg az én szent nevemet, én az Úr vagyok. Lev 22:3 Mondd nekik: Nemzedékről nemzedékre, bárki a ti magotokból azokhoz a szentségekhez, amelyeket Izráel fiai az Úrnak szentelnek, úgy járul, hogy tisztátalansága rajta van; irtassék ki az a lélek énelőlem, én az Úr vagyok. Lev 22:4 Senki, bár Áron magvából való, ha bélpoklos vagy folyásos, a szentségekből ne egyék, míg meg nem tisztul. Aki pedig bárki olyanhoz ér, aki valamely halottól tisztátalan lett, vagy az, akitől magömlés ment ki; Lev 22:5 vagy aki bármely csúszómászóhoz ér, amitől tisztátalanná lesz az ember; vagy egy olyan emberhez, akitől tisztátalanná lehet bármiféle tisztátalanságban: Lev 22:6 az a lélek, aki efféléhez ér, tisztátalan legyen estéig; és ne egyék a szentségekből, csak ha megmossa a testét vízben. Lev 22:7 De ha lemegy a nap, tiszta lesz; és azután ehetik a szentségből, mert az a kenyere. Lev 22:8 Elhullott vagy széttépett ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen tőle; én az Úr vagyok. Lev 22:9 Tehát tartsák meg az én szolgálatomat, és egyik se vegyen magára bűnt és ne haljon meg a szentség miatt, hogy megfertőzteti azt; én, az Úr, vagyok az, aki őket megszentelem. Lev 22:10 Senki illetéktelen pedig ne egyék szentséget; a pap zsellérje és napszámosa ne egyék szentséget. Lev 22:11 De ha egy pap megvesz valakit pénze árán, az ehetik belőle; és akik az ő házánál születtek, azok ehetnek az ő kenyeréből. Lev 22:12 De a pap leánya, ha nem paphoz megy férjhez; az azokból az emelékáldozatokból, amelyek szentségek, nem ehetik. Lev 22:13 Ha azonban a pap leánya özveggyé lesz vagy elválik, és magzata nincs neki, és visszatér atyja házába, mint ifjú korában, atyja kenyeréből ehetik; de senki illetéktelen nem ehetik belőle. Lev 22:14 Ha pedig valaki tévedésből szentséget eszik; akkor tegye hozzá egyötöd részét, és úgy adja meg a papnak a szentséget. Lev 22:15 És ne fertőztessék meg Izráel fiainak szentségeit, melyeket az Úrnak áldoznak: Lev 22:16 és ne rakjanak magukra vétkes bűnt, mikor megeszik a szentségeket; mert én, az Úr, vagyok az, aki őket megszentelem. Lev 22:17 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 22:18 Beszélj Áronnal és fiaival, és Izráel minden fiával, és mondd nekik: Mindenki, aki Izráel házából való, és az Izráelben levő jövevényekből, ha felajánlja áldozati ajándékát, legyen az bármiféle fogadalom és bármiféle szabad ajándék, amit felajánlanak az Úrnak égő áldozatul; Lev 22:19 hogy kedvességtekre legyen: hibátlan hím legyen marhából, juhokból és kecskékből. Lev 22:20 Semmit ne ajánljatok fel, amiben fogyatkozás van; mert nem kedvességtekre lesz nektek. Lev 22:21 És ha valaki visszafizetési vágóáldozatot ajánl fel az Úrnak, fogadalom beteljesítéséül vagy szabad ajándékul, marhából vagy juhból; hibátlan legyen, elfogadásra való, semmi fogyatkozás ne legyen benne. Lev 22:22 Vakot vagy bénát, vagy csonkát, vagy sebeset, vagy rüheset, vagy sömöröset, ilyeneket ne ajánljatok fel az Úrnak; és tűzáldozatot ne tegyetek ezekből az oltárra az Úrnak. Lev 22:23 Ökröt és juhot, ha csonka fülű és csonka farkú, szabad ajándéknak elkészítheted, de fogadalmi áldozatnak nem lesz kedves. Lev 22:24 Szétnyomott, összetört, kitépett vagy kimetszett heréjűt ne ajánljatok fel az Úrnak; országotokban ne is csináljatok ilyet. Lev 22:25 Külföldi ember kezéből pedig ne hozzatok kenyeret a ti Isteneteknek mindezekből; mert megrontásuk rajtuk van, fogyatkozás van bennük, nem szolgálnának kedvességtekre. Lev 22:26 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 22:27 Borjú, vagy bárány, vagy kecske, mikor megelletik, hét napig legyen az anyja alatt; a nyolcadik naptól fogva fogadtatik aztán kedvesen, és azonfölül, áldozati ajándékul, tűzáldozatul az Úrnak. Lev 22:28 De marhát vagy juhot: őt és fiát ne vágjatok le egy napon. Lev 22:29 És ha vágóáldozatot áldoztok hálaáldozatul az Úrnak: kedvességtekre áldozzatok. Lev 22:30 Ugyanazon a napon meg kell enni, ne hagyjatok belőle reggelig; én az Úr vagyok. Lev 22:31 Tehát tartsátok meg az én parancsolataimat és cselekedjétek meg őket; én az Úr vagyok. Lev 22:32 És ne fertőztessétek meg az én szent nevemet, hogy szentségben tartassam Izráel fiai között; én, az Úr, aki titeket megszentellek. Lev 22:33 Aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, Istenetekké lévén nektek, én, az Úr. Lev 23:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 23:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd nekik: Az Úr ünnepnapjai, melyeket mint szent gyülekezéseket ki kell hirdetnetek: ezek az én ünnepnapjaim: Lev 23:3 Hat nap kell munkát tenni, a hetedik napon pedig ünnepi nyugalom van, szent gyülekezés, semmi munkát ne végezzetek; szünetnap az az Úrnak minden lakhelyeteken. Lev 23:4 Ezek az Úrnak ünnepnapjai, szent gyülekezések; melyeket ki kell hirdetnetek a maguk idejére. Lev 23:5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén napszálltakor van az Úr pászkája. Lev 23:6 Ennek a hónapnak a tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úrnak; hét nap kovásztalan kenyeret egyetek. Lev 23:7 Az első nap szent gyülekezéstek legyen nektek; semmi szolgálati munkát ne tegyetek. Lev 23:8 Aztán ajánljatok fel az Úrnak tűzáldozatot hét nap; a hetedik napon szent gyülekezés, semmi szolgálati munkát ne tegyetek. Lev 23:9 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Lev 23:10 Szólj Izráel fiainak és mondd nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet én most adok nektek, és annak aratását aratjátok; akkor vigyetek be aratástok zsengéjéből egy kévét a paphoz, Lev 23:11 hogy végezze el az áldozatlengetés szertartását azzal a kévével az Úr előtt a ti kedvességtekre; a szombatra következő napon végezze el vele azt a pap. Lev 23:12 És készítsetek azon a napon, amelyen az áldozatlengetési szertartást végzitek a kévével: egy egyesztendős hibátlan bárányt égő áldozatul az Úrnak. Lev 23:13 Ahhoz kéttized lisztlángból ételáldozatot olajjal elegyítve tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; és hozzá italáldozatul egy negyed hin bort. Lev 23:14 És kenyeret és pörkölt gabonát és friss gabonafejet ne egyetek éppen eddig a napig, amíg be nem hoztátok Isteneteknek az áldozati ajándékot; örök törvény legyen ez jövő nemzedékeiteknek minden lakhelyeteken. Lev 23:15 És számláljatok magatoknak az után a szombat után való naptól fogva, amely napon bevittétek az áldozatlengetési kévét; hét hetet, teljesek legyenek. Lev 23:16 A hetedik szombat után való napig számláljatok ötven napot; akkor ajánljatok fel új ételáldozatot az Úrnak. Lev 23:17 Lakhelyeitekről hozzatok be áldozatlengetési kenyeret, kettőt, két tized lisztlángból legyenek, kovásszal kell sütni; zsengékül az Úrnak. Lev 23:18 És ajánljatok fel a kenyérrel hét hibátlan bárányt, egyéveseket, egy fiatal bikát és két kost; legyen égő áldozat az Úrnak, és hozzá a megfelelő ételáldozat és italáldozat, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak. Lev 23:19 És készítsetek el egy kecskebakot bűnáldozatnak; két egyéves bárányt pedig visszafizetési vágóáldozatnak. Lev 23:20 És végezze el velük a pap a zsengéből való kenyérrel együtt az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt, a két báránnyal: legyenek szentség az Úrnak, a pap számára. Lev 23:21 És hirdessétek ki ugyanezen a napon: Szent gyülekezéstek legyen nektek, semmi szolgálati munkát ne tegyetek; örök törvény minden lakhelyeteken nemzedéketekről nemzedéketekre. Lev 23:22 És mikor földetek aratását learatjátok, ne arasd le szántóföldedet egészen zugig, és aratásod böngéjét össze ne szedegesd; a szegénynek és a jövevénynek hagyd azt, én, az Úr, a ti Istenetek vagyok. Lev 23:23 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Lev 23:24 Szólj Izráel fiainak, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsején ünnepi szünet legyen nálatok, emlékeztető kÚrtzengés, szent gyülekezés. Lev 23:25 Semmi szolgálati munkát ne tegyetek; és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak. Lev 23:26 És szólt az Úr Mózessel, mondván: Lev 23:27 Csak ennek a hetedik hónapnak a tizedikén az engesztelés napja van, szent gyülekezéstek legyen és böjtöljetek; és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak. Lev 23:28 Ugyanezen a napon semmi munkát ne tegyetek; mert engesztelés napja az értetek való engesztelési szertartás végzésére az Úr előtt, a ti Istenetek előtt. Lev 23:29 Mert minden lélek, aki nem böjtöl éppen ezen a napon; hát irtassék ki népe közül. Lev 23:30 És minden lelket, aki bármi munkát tesz ugyanezen a napon: kivesztem azt a lelket népe közül. Lev 23:31 Semmi munkát ne tegyetek; örök törvény nemzedékeitekről nemzedékeitekre minden lakhelyeteken. Lev 23:32 Ünnepi nyugalom napja az nektek, és böjtöljetek; a hónap kilencedikének estéjén, egyik estétől másik estéig tartsátok szüneteteket. Lev 23:33 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 23:34 Beszélj Izráel fiaival, mondván: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján sátoros ünnep van hét napig az Úrnak. Lev 23:35 Az első nap szent gyülekezés; semmi szolgálati munkát ne tegyetek. Lev 23:36 Hét napon át ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak; a nyolcadik napon szent gyülekezéstek legyen és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak, ez gyülekezeti ünnep, semmi szolgálati munkát ne tegyetek. Lev 23:37 Ezek az Úrnak ünnepnapjai, melyeket szent gyülekezések végett ki kell hirdetnetek, tűzáldozatot felajánlani az Úrnak, égő áldozatot és ételáldozatot, vágóáldozatot és italáldozatokat, melyik milyen napra való. Lev 23:38 Az Úr szombatjain kívül; és a ti ajándékaitokon kívül, mindenféle fogadalmaitokon kívül és mindenféle szabad ajándékaitokon kívül, amiket adtok az Úrnak. Lev 23:39 Csak a hetedik hónap tizenötödik napján, mikor a föld termését begyűjtitek, ünnepeljétek meg az Úrnak ünnepét hét napig; az első napon ünnepi szünet, a nyolcadik napon is ünnepi szünet. Lev 23:40 És vegyetek magatoknak az első nap pompás fagyümölcsöt, pálmaleveleket, sűrű levelű falombot és pataki fűzeket; és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig. Lev 23:41 Így ünnepeljétek meg azt ünnepül az Úrnak hét nap egy évben; örök törvény: nemzedékeitekről nemzedékeitekre a hetedik hónapban ünnepeljétek meg azt. Lev 23:42 Sátorokban lakjatok hét nap; Izráelben minden törzsökös polgár sátorban lakjék. Lev 23:43 Hogy megtudják utódaitok, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, mikor kihoztam őket Egyiptom földjéből; én, az Úr, a ti Istenetek. Lev 23:44 Így beszélte meg Mózes az Úrnak ünnepnapjait Izráel fiaival. Lev 24:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Lev 24:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy vigyenek hozzád olajat, tiszta, zúzott faolajat a világítás számára; folytonosan mécset tenni fel. Lev 24:3 A törvényláda függönyén kívül a sátorában állítsa azt rendbe Áron estétől reggelig az Úr előtt folytonosan; örök törvény nemzedékeitekről nemzedékeitekre. Lev 24:4 A tiszta gyertyatartóra állítsa rendbe a mécseket: az Úr előtt folytonosan. Lev 24:5 Aztán végy lisztlángot, és süss belőle tizenkét pogácsát; két tizedből legyen egy pogácsa. Lev 24:6 És tedd azokat két rendbe, hatot egy rendbe: a tiszta asztalra az Úr elé. Lev 24:7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént; hogy legyen a kenyérhez emlékeztető gyanánt, tűzáldozat gyanánt az Úrnak. Lev 24:8 Szombatnapról szombatnapra állítsa azt rendbe az Úr előtt; Izráel fiai részéről örök szövetség. Lev 24:9 Azután legyen Ároné és fiaié, és tiszta helyen egyék meg azt; mert szentségek szentsége az, az Úr tűzáldozataiból őt örökre megillető része. Lev 24:10 Egyszer kiment egy izráeli asszony fia, aki azonban egyiptomi férfitól való volt, Izráel fiai között, és összevesztek a táborban, az izráeli nő fia és egy izráeli férfi. Lev 24:11 Mikor az izráeli asszony fia káromolta a Nevet és átkozta, Mózeshez vitték őt (anyjának a neve pedig Selomit, Dibri leánya Dán törzséből); Lev 24:12 és őrizetbe tették őt, hogy adjon nekik kijelentést az Úr parancsáról. Lev 24:13 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 24:14 Vidd ki azt, aki átkozott, a táboron kívül, és mindenki, aki hallotta, támassza kezeit a fejére; aztán kövezze meg őt az egész közönség. Lev 24:15 Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mindenki, aki átkozza az ő Istenét, viselje a bűnét: Lev 24:16 és aki az Úr nevét káromolja, feltétlenül megölessék, kövezze őt agyon az egész közönség; akár jövevény, akár törzsökös polgár, ha káromolja a Nevet, megölettessék. Lev 24:17 Ha valaki bármiféle embert agyonüt; halállal haljon. Lev 24:18 És aki barmot üt agyon, térítse meg azt: elevent eleven helyébe. Lev 24:19 Ha pedig valaki fogyatkozást ejt felebarátján: amiképpen ő tett, úgy kell vele tenni. Lev 24:20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen fogyatkozást ejtett az emberen, olyant kell ejteni rajta. Lev 24:21 Azaz, aki barmot üt agyon, térítse meg azt; aki pedig embert üt agyon, ölettessék meg. Lev 24:22 Egy törvényetek legyen nektek, a jövevény olyan legyen, mint a törzsökös polgár; mert én az Úr vagyok a ti Istenetek. Lev 24:23 Mikor Mózes ezt elbeszélte Izráel fiainak, kivitték az átkozódót a táboron kívül, és megkövezték őt kővel; tehát úgy cselekedtek Izráel fiai, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Lev 25:1 És beszélt az Úr Mózessel a Szináj hegyén, mondván: Lev 25:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd nekik: Ha bementek abba az országba, melyet én most adok nektek; akkor tartson a föld szombatot az Úrnak. Lev 25:3 Hat esztendőn át vesd be földedet, hat esztendőn át nyesd meg szőlődet; és gyűjtsd be termését. Lev 25:4 De a hetedik esztendőben ünnepi nyugalma legyen a földnek, egy szombat az Úrnak: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet ne nyesd meg. Lev 25:5 Aratásod sarjúját ne arasd le, és nyesetlen venyigéd szőlőit ne szÚreteld le; nyugalom esztendeje legyen a földnek. Lev 25:6 És a föld szombatja legyen nektek eledeletekre, neked, szolgálódnak, szolgálóleányodnak; és napszámosodnak és zsellérednek, akik veled tartózkodnak; Lev 25:7 és barmodnak és az országodban lévő vadállatoknak: legyen eledelül egész termése. Lev 25:8 Azután számlálj magadnak hét szombatévet, hétszer hét évet úgy, hogy a hét szombatév ideje negyvenkilenc év legyen. Lev 25:9 Akkor menessz szét zengő kÚrtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján menesszetek szét kÚrtöt egész országtokban; Lev 25:10 és nyilvánítsátok szent esztendőnek az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek elengedést az országban annak minden lakójának; jubileum legyen ez nektek, és térjetek vissza ki-ki a maga birtokába, és ki-ki a maga nemzetségéhez térjen vissza. Lev 25:11 Jubileumi év legyen nektek az ötvenedik esztendő; ne vessetek és ne arassátok le sarjútermését, és ne szÚreteljétek le nyesetlen venyigéit. Lev 25:12 Mert jubileum ez, szentség legyen nektek; a mezőről éljetek, annak terményével. Lev 25:13 Ebben a jubileumi évben mindenkinek vissza kell térni a maga birtokába. Lev 25:14 Ha tehát eladsz valamit felebarátodnak, vagy veszel felebarátod kezéből; ne zsaroljátok ki egymást. Lev 25:15 A jubileum utáni évek számában vedd meg felebarátodtól; a termések éveinek számában adja el ő neked. Lev 25:16 Ez évek sokaságának megfelelően emeld a vételárt, és ez évek kevés voltának megfelelően szállítsd le a vételárt; mert ő a termések számát adja el neked. Lev 25:17 Így ne zsaroljátok meg egymást, hanem féljétek Isteneteket; mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Lev 25:18 Ha megcselekszitek az én törvényeimet és az én ítéleteimet megtartjátok, és megcselekszitek azokat; akkor biztonságban fogtok a földön lakni. Lev 25:19 És megadja a föld az ő gyümölcsét úgy, hogy megelégedésig ehessetek; és biztonságban lakhattok rajta. Lev 25:20 Ha pedig azt mondjátok: Mit együnk a hetedik évben; ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?, Lev 25:21 hát kirendelem nektek áldásomat a hatodik évben; és meghozza a termést mind a három évre; Lev 25:22 úgyhogy mikor a nyolcadik évet elvetitek, akkor is az ótermésből éltek; a kilencedik évig, amíg bejön annak a termése, óval éltek. Lev 25:23 És a földet nem szabad végképp eladni, mert enyém a föld; mert ti jövevények és zsellérek vagytok énnálam. Lev 25:24 Tehát birodalmatok egész földjén meg kell engednetek a föld kiváltását. Lev 25:25 Ha lecsúszik atyádfia és elad birtokából; akkor jöjjön az ő megváltója, a hozzá legközelebb álló, és váltsa ki, amit atyjafia eladott. Lev 25:26 Ha pedig valakinek nincs megváltója; de neki telik és megvan, amennyi elég a kiváltásra: Lev 25:27 akkor számítsa le az eladásától fogva való éveket, és ami azon felül van, azt térítse meg annak az embernek, akinek eladta; és térjen vissza birtokába. Lev 25:28 Ha pedig nem telik neki annyi, hogy megtérítse, akkor amit eladott, maradjon annak a kezében, aki megvette azt, a jubileum évéig; és a jubileumkor jöjjön ki, akkor térjen ő vissza birtokába. Lev 25:29 És ha valaki lakóházat ad el kerített városban, kiváltására legyen meg a jog az eladás után teljes egy évig; ennyi ideig legyen jog a kiváltására. Lev 25:30 De ha nem váltják ki, míg egy teljes esztendő eltelik felette, akkor az a ház, mely olyan városban van, melynek kőfala van, annak a birtokába megy, aki azt megvette, végképpen, nemzedékeiről nemzedékeire; nem jön ki a jubileumkor. Lev 25:31 Ha ellenben olyan falvakban van a ház, amelyeknek nincs kőfala körül, az ország szántóföldjéhez számíttassék, kiváltási jog legyen rá, és a jubileumkor jöjjön ki. Lev 25:32 Ami pedig a léviták városait illeti, az ő birtokukban lévő városok házait; örök kiváltási joguk legyen a lévitáknak: Lev 25:33 amit ki is vált valaki a léviták közül, hát menjen ki, az eladott ház, tudniillik birtoka városában, a jubileumkor; mert a lévita-városok házai, azok az ő birtokuk Izráel fiai között. Lev 25:34 Városaik közlegelőjének mezejét pedig nem szabad eladni; mert örök birtokuk az nekik. Lev 25:35 És ha lecsúszik atyádfia és meginog a keze melletted; erősítsd meg azt, jövevény és zsellér hadd élhessen melletted. Lev 25:36 Ne végy tőle kamatot és ráadást, hanem félj a te Istenedtől; hogy megélhetése legyen atyádfiának melletted. Lev 25:37 Pénzedet ne add neki kamatra; és ráadásért ne add eleségedet. Lev 25:38 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából; nektek adván Kanaán földjét, és Istenetekké lévén nektek. Lev 25:39 Ha lecsúszik atyádfia melletted és eladatik neked; ne szolgáltasd őt rabszolgai szolgaságban. [12] Lev 25:40 Mint egy napszámos, mint egy zsellér legyen nálad; a jubileum évéig szolgáljon nálad: Lev 25:41 akkor menjen ki tőled ő és fiai vele együtt; és térjen vissza nemzetségéhez, és atyái birtokába térjen vissza. Lev 25:42 Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom országából; nem szabad őket úgy eladni, mint ahogyan egy rabszolgát eladnak. Lev 25:43 Ne uralkodjál rajta erőszakkal; hanem félj a te Istenedtől. Lev 25:44 Rabszolgád pedig és szolgálód, akik lesznek neked; azok közül a nemzetek közül legyenek, akik körülöttetek vannak, azoktól vásároljatok rabszolgát és szolgálót. Lev 25:45 És azoknak a zselléreknek a fiai közül is, akik veletek tartózkodnak, azokból vásároljatok, és az ő veletek lévő nemzetségükből, akik nekik a ti országotokban születtek: hát legyenek nektek birtokotokká. Lev 25:46 És hagyjátok őket örökségül fiaitokra magatok után, hogy vegyék örökségbe örök birtokul, velük dolgoztassatok; de atyátok fiain, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok erőszakkal. Lev 25:47 Ha egy jövevénynek és zsellérnek telik melletted, a te atyádfia pedig lecsúszik mellette; és eladatik egy jövevény-zsellérnek melletted, vagy egy jövevény-nemzetségből való meggyökeresedett polgárnak: Lev 25:48 miután eladatott, joga legyen a kiváltásra; atyjafiai közül valamelyik válthassa ki őt. Lev 25:49 Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa ki őt, vagy valamelyik legközelebbi vérrokona a nemzetségéből váltsa ki őt; vagy ha telik neki, maga váltsa ki magát. Lev 25:50 És tegyen számítást azzal, aki őt megvette, attól az évtől, melyben őt neki eladták, a jubileum évéig; és az a pénz, amiért őt eladták, az évek száma szerint menjen, úgy számítson nála, mint egy béres ideje. Lev 25:51 Ha még sok van az évekből; annak megfelelően térítse meg váltságdíját abból a pénzből, amelyen őt megvették. Lev 25:52 Ha pedig kevés van hátra az évekből a jubileum évéig, hát számítsa be neki, éveinek megfelelően térítse meg váltságdíját. Lev 25:53 Mint évről évre való béres, úgy legyen nála; ne uralkodják rajta erőszakkal szemed láttára. Lev 25:54 Ha azonban ezeken a módokon ki nem váltatik; akkor menjen ki a jubileum évében ő és fiai vele együtt. Lev 25:55 Mert nekem szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom országából; én, az Úr, a ti Istenetek. Lev 26:1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, és faragott képet és szentkövet ne állítsatok fel magatoknak, és képes követ ne helyezzetek el országotokban, hogy előtte leboruljatok; mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Lev 26:2 Szombataimat megtartsátok és szenthelyemet féljétek; én az Úr vagyok. Lev 26:3 Ha törvényeimben jártok; és parancsolataimat megtartjátok és megcselekszitek azokat: Lev 26:4 akkor esőiteket megadom idejében; és megadja a föld termését, és a mező fája megadja gyümölcsét. Lev 26:5 És cséplés szÚretet ér nálatok és szÚret vetést ér; és kenyereteket megelégedve eszitek, és földeteken biztonságban laktok. Lev 26:6 És békességet adok az országban, úgyhogy úgy fekhettek le, hogy nem lesz ki felrettentsen; és kiirtom az ártalmas vadat az országból. Lev 26:7 És kard nem vonul keresztül földeteken; sőt ti üldözitek ellenségeiteket; és elesnek előttetek kard által. Lev 26:8 Úgyhogy közületek öten százat üldöznek, és százan közületek tízezret üldöznek; és elesnek ellenségeitek előttetek kard által. Lev 26:9 És hozzátok fordulok és termékenyekké teszlek benneteket és megsokasítlak benneteket; és szövetségemet fenntartom veletek. Lev 26:10 És tavalyelőtti ót fogtok enni; és új elől ót kell kihordanotok. Lev 26:11 És hajlékomat köztetek helyezem el; és nem utál benneteket a lelkem. Lev 26:12 És közöttetek járok, és Istenetek leszek nektek; ti pedig népem lesztek nekem. Lev 26:13 Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából, hogy ne legyetek nekik rabszolgáik; és összetörtem jármotok szegeit, és azt műveltem, hogy felegyenesedve járjatok. Lev 26:14 Ha pedig nem hallgattok rám; és nem cselekszitek meg mindezeket a parancsolatokat: Lev 26:15 és ha törvényeimet megvetitek, és ha ítéleteimet utálja lelketek; úgyhogy nem cselekszitek meg minden parancsolatomat, megtörvén szövetségemet: Lev 26:16 én is ezt cselekszem veletek, meglátogatván benneteket rettentéssel, a sorvadással és a hidegleléssel, szemet emésztővel és életsorvasztóval. Akkor magotokat hiába vetitek el, ugyanis megemésztik azt ellenségeitek; Lev 26:17 és én ellenetek fordítom orcámat, és leverettek ellenségeitek előtt; és uralkodni fognak rajtatok ellenségeitek, és menekültök, mikor senki nem üldöz is benneteket. Lev 26:18 Ha ezekre sem hallgattok reám; akkor még hétszerte inkább fenyítelek benneteket bűneitekért. Lev 26:19 És megtöröm erőtök kevélységét, és olyanná teszem egeteket, mint a vas, és földeteket, mint a réz. Lev 26:20 És hiába fogy el erőtök: mert nem adja meg földetek termését, és a föld fája nem adja meg gyümölcsét. Lev 26:21 És ha nekem ellenemre jártok, és nem akartok rám hallgatni; akkor még hétszeres csapást bocsátok rátok bűneitek szerint. Lev 26:22 És rátok bocsátom a mezei vadat, és elrabolja gyermekeiteket, és kipusztítja barmaitokat, és meggyérít titeket úgy, hogy utaitok pusztákká lesznek. Lev 26:23 És ha ezekre sem fogadjátok el intésemet; hanem ellenemre jártok nekem: Lev 26:24 akkor én is ellenetekre járok nektek; és megverlek benneteket én is hétszeresen bűneitekért. Lev 26:25 És hozok rátok megtorló kardot, szövetség-bosszulót, úgyhogy városaitokba gyülekeztek; és akkor pestist bocsátok közétek, úgy adattok ellenség kezébe. Lev 26:26 Mikor eltöröm nálatok a kenyér botját, és tíz asszony süti kenyereteket egy kemencében, és mérve viszik vissza kenyereteket úgy, hogy esztek, de jól nem laktok. Lev 26:27 Ha erre sem hallgattok rám, hanem ellenemre jártok: Lev 26:28 akkor én is ellenetekre járok haraggal, és megfenyítlek benneteket én is hétszeresen bűneitekért. Lev 26:29 Úgyhogy fiaitok húsát eszitek; és lányaitok húsát eszitek. Lev 26:30 És lerontom magaslataitokat, és kivágom naposzlopaitokat, és hulláitokat bálványaitok hulláira hányom; és utál lelkem benneteket. Lev 26:31 És városaitokat rommá teszem, és elpusztítom szentélyeiteket, és nem szagolom kedves illataitokat. Lev 26:32 És én fogom elpusztítani az országot; úgyhogy bámulnak majd rajta ellenségeitek, akik benne letelepszenek. Lev 26:33 Titeket pedig elszórlak a nemzetek közé, és kardot rántok utánatok; és országotok pusztasággá lesz, és városaitok rommá lesznek. Lev 26:34 Akkor majd ki lesz elégülve a föld szombatjaival, az alatt az egész idő alatt, míg pusztán áll, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek; akkor majd megpihen a föld és kielégíttetik szombatjaival. Lev 26:35 Az alatt az egész idő alatt, míg pusztán áll, kipiheni majd azt, amit nem pihent a ti szombatjaitokon, mikor rajta laktatok. Lev 26:36 Azoknak pedig, akik megmaradnak belőletek, gyávaságot adok a szívükbe ellenségeik országaiban; úgyhogy megkergeti őket egy szálló falevél zörgése, és úgy menekülnek, mint kard elől szokás menekülni, és elesnek, mikor senki sem kergeti őket. Lev 26:37 És egymásba botlanak, mintha kard előtt, pedig nincs üldöző; és nem lesz nektek megállástok ellenségeitek előtt. Lev 26:38 És elvesztek a nemzetek között, és megemészt benneteket ellenségeitek országa. Lev 26:39 És akik megmaradnak belőletek, emésztik magukat bűnükben ellenségeitek országában; sőt atyáik bűnösségében is velük emésztik magukat; Lev 26:40 és megvallják bűnüket és atyáik bűnét a miatt a kötelességszegés miatt, amit ellenem elkövettek. És jóllehet, hogy nekem ellenemre jártak, Lev 26:41 én is ellenökre jártam nekik és bevittem őket ellenségeik földére; akkor mégis megalázzák pogány szívüket, és akkor meg lesz engesztelve bűnük. Lev 26:42 És megemlékszem Jákóbbal való szövetségemről; sőt Izsákkal való szövetségemről, sőt Ábrahámmal való szövetségemről is megemlékszem, és megemlékszem az országról. Lev 26:43 Hanem a földnek el kell hagyatni tőlük és kielégíttetnie szombatjaival azalatt, míg tőlük pusztán áll, és nekik bűnükért engesztelést kell nyerni: azért és csak azért, mert ítéleteimet megvetették, és törvényeimet megutálta lelkük. Lev 26:44 De mindemellett ellenségeik földjén lételükben sem vetem meg őket, és nem utálom meg őket úgy, hogy végképp kiirtsam őket, felbontván velük szövetségemet; mert én, az Úr, az ő Istenük vagyok. Lev 26:45 És emlékezetben tartom javukra az elődökkel való szövetséget; akiket kihoztam Egyiptom országából a nemzetek szemei előtt, Istenükké lévén nekik, én, az Úr. Lev 26:46 Ezek azok a törvények és az ítéletek és a tanítások, amelyeket az Úr adott maga között és Izráel fiai között; Szináj hegyén Mózes által. Lev 27:1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Lev 27:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd nekik: Ha valaki személyre szóló fogadalmat teljesít be a te becslésed szerint az Úrnak: Lev 27:3 akkor becslésed ez legyen: a férfit illetőleg húszévestől hatvanévesig legyen becslésed ötven ezüstsekel a szent sekel szerint. Lev 27:4 Ha pedig nő az; akkor harminc sekel legyen a becslésed. Lev 27:5 Ha ötévestől húszévesig való, akkor ez legyen a becslésed: a férfi húsz sekel, a nő pedig tíz sekel. Lev 27:6 És ha egyhónapostól ötévesig való, akkor ez legyen becslésed: a férfi öt ezüstsekel, a nő pedig három ezüstsekel. Lev 27:7 Ha pedig hatvanesztendőstől fogva való és azon fölül, ha férfi, legyen a becslésed tizenöt sekel, a nőre pedig tíz sekel. Lev 27:8 Ha pedig szegényebb a te becslésednél, akkor állítsa őt a pap elé, és becsülje meg őt a pap; annak megfelelően becsülje meg őt a pap, hogy mennyi telik attól, aki a fogadalmat tette. Lev 27:9 És ha barmot szentel, olyant, amelyből áldozati ajándékot szoktak felajánlani az Úrnak; minden darab, amit abból ad az Úrnak, szentség legyen. Lev 27:10 Ne változtassa azt, és ne cserélje ki azt, jót rosszal, vagy rosszat jóval; ha pedig tényleg kicseréli, barmot barommal, legyen az is, amivel kicseréli is legyen szentség. Lev 27:11 Ha pedig bármiféle tisztátalan barmot, amiből nem szoktak áldozati ajándékot felajánlani az Úrnak; akkor állítsa a barmot a pap elé. Lev 27:12 És becsülje meg azt a pap, jó-e, rossz-e; amint te becsülöd, pap, úgy legyen. Lev 27:13 De ha tényleg kiváltja azt; toldja meg egyötödével becsléseden felül. Lev 27:14 És ha valaki a házát szenteli szentségül az Úrnak, becsülje meg azt a pap, jó-e, rossz-e; amennyire azt a pap becsüli, annyiban álljon. Lev 27:15 És ha az, aki odaszentelte, megváltja házát, toldjon a becslésed szerinti árhoz egyötöd részt, és legyen az övé. Lev 27:16 És ha birtokának szántóföldjéből szentel valaki az Úrnak, akkor a belemenő mag szerint legyen a becslésed: egy hómer mag, árpából, ötven ezüstsekel. Lev 27:17 Ha a jubileum évétől fogva szenteli oda szántóföldjét; amennyire becsülted, annyiban álljon. Lev 27:18 De ha a jubileum után szenteli oda szántóföldjét, akkor a jubileum évéig hátralévő évek szerint számítsa ki neki a pap a pénzt; akkor le kell vonni becslésedből. Lev 27:19 És ha tényleg megváltja a szántóföldet az, aki oda szentelte azt; akkor toldja hozzá annak a pénznek egyötödét, amennyire te becsülted, és maradjon az övé. Lev 27:20 De ha nem váltja meg a szántóföldet, és ha eladta a szántóföldet más embernek; nem lehet többé kiváltani. Lev 27:21 Hanem az a szántóföld, mikor kijön a jubileumkor, szentség lesz az Úrnak, mint az örökszentség alá vetett szántóföld; a papé legyen, az ő birtoka. Lev 27:22 Ha pedig szerzett szántóföldjét szenteli az Úrnak, ami nem örökölt birtokának szántóföldjéből való: Lev 27:23 akkor számítsa ki neki a pap a becslésed szerinti összeget a jubileum évéig: és ő adja meg becslésedet ugyanazon a napon szentségül az Úrnak. Lev 27:24 A jubileum évében térjen vissza az a szántóföld ahhoz, akitől vette; akié volt az a földbirtok. Lev 27:25 Minden becslésed a szent sekel szerint legyen, húsz géra legyen egy sekel. Lev 27:26 De első fajzást, ami a barmok közül mint első fajzás az Úré, senki ne szenteljen; akár ökör, akár bárány, az Úré azt. Lev 27:27 És ha a tisztátalan barmok közül való, akkor váltsa meg becslésed szerint és toldja hozzá egyötödét; ha pedig nem váltják meg, el kell adni. Lev 27:28 De semmiféle örökszentséget, melyet örökre az Úrnak szentel valaki bármijéből, amije van, emberből, baromból, birtoka szántóföldjéből, nem szabad eladni, sem megváltani; minden örökszentség szentségek szentsége az Úrnak. Lev 27:29 Semmi örökszentséget, mely emberek közül szenteltetik, nem szabad megváltani, tényleg meg kell ölni. Lev 27:30 És a földnek minden tizede a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az Úrnak. Lev 27:31 De ha valaki valamit meg akar váltani az ő tizedéből, egyötödét toldja hozzá. Lev 27:32 Ami pedig marhának és juhnak egész tizedét illeti, ami a pásztorbot alatt átmegy, minden tizedik szentség legyen az Úrnak. Lev 27:33 Ne vizsgálja, jó-e, rossz-e, és ne cserélje ki azt; ha pedig megteszi, hogy kicseréli, maradjon az is, de legyen szentséggé az is, amivel kicserélte, nem szabad megváltani. Lev 27:34 Ezek azok a parancsolatok, melyeket parancsolt az Úr Mózesnek Izráel fiai számára a Szináj hegyén. Num 1:1 És beszélt az Úr Mózessel a Szináj sivatagában a gyülekezet sátorában a második hónap elsején a második esztendőben, Egyiptom országából való kijövetelük után, mondván: Num 1:2 Vegyétek fel Izráel fiai egész közönségének összegét nemzetségeik szerint őscsaládonként; minden férfit név szerint számba véve fejenként. Num 1:3 Húszévestől fogva és azon fölül mindenkit, aki hadköteles Izráelben; állítsátok őket szemlére seregeik szerint, te és Áron. Num 1:4 És legyen mellettetek egy-egy férfi mindenik törzsből; egy férfi, aki az ő őscsaládjának feje. Num 1:5 És ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akik mellettetek álljanak: Rúbenből Elicúr, Sedéúr fia. Num 1:6 Simeonból Selumiél, Cúrisaddáj fia. Num 1:7 Júdából Nahsón, Amminádáb fia. Num 1:8 Izsakhárból Netanél, Cuár fia. Num 1:9 Zebulonból Eliáb, Hélon fia. Num 1:10 József fiai közül Efraimból Elisáma, Ammihúd fia; Manasséból Gamliél, Pedácúr fia. Num 1:11 Benjáminból Abidán, Gideoni fia. Num 1:12 Dánból Ahiézer, Ammisaddáj fia. Num 1:13 Áserből Pagiél, Okrán fia. Num 1:14 Gádból Eljászáf, Deuél fia. Num 1:15 Naftaliból Ahira, Enán fia. Num 1:16 Ezek a közönség hivatalosai, őseik törzseinek fejedelmei; Izráel nemzetségének fejei ők. Num 1:17 És vette Mózes és Áron ezeket a férfiakat, akik név szerint leszögeztettek: Num 1:18 és az egész közönséget összegyűjtötték a második hónap elsején, és jelentkeztek születési ágak szerint a maguk nemzetségébe őscsaládonként; húszévestől fogva és azon fölül név szerint számba véve fejenként. Num 1:19 Mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek: úgy állították őket szemlére Szináj sivatagába. Num 1:20 Voltak pedig Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként: név szerint számba véve fejenként minden férfit, húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest, Num 1:21 akik közülük szemlére álltak Rúben törzséből: negyvenhatezer és ötszáz. Num 1:22 Simeon fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; akik belőle szemlére álltak, név szerint számba véve fejenként minden férfit húszévestől kezdve és feljebb, minden hadkötelest: Num 1:23 akik közülük szemlére álltak Simeon törzséből: ötvenkilencezer és háromszáz. Num 1:24 Gád fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és feljebb minden hadkötelest: Num 1:25 akik közülük szemlére álltak Gád törzséből: negyvenötezer és hatszázötven. Num 1:26 Júda fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest: Num 1:27 akik közülük szemlére álltak Júda törzséből: hetvennégyezer és hatszáz. Num 1:28 Izsakhár fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és feljebb minden hadkötelest: Num 1:29 akik közülük szemlére álltak Izsakhár törzséből: ötvennégyezer és négyszáz. Num 1:30 Zebulon fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest: Num 1:31 akik közülük szemlére álltak Zebulon törzséből: ötvenhétezer és négyszáz. Num 1:32 József fiai közül Efraim fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest: Num 1:33 akik közülük szemlére álltak Efraim törzséből: negyvenezer és ötszáz. Num 1:34 Manassé fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és annál feljebb minden hadkötelest: Num 1:35 akik közülük Manassé törzséből álltak szemlére: harminckétezer és kétszáz. Num 1:36 Benjámin fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és azon fölül minden hadkötelest: Num 1:37 akik közülük Benjámin törzséből álltak szemlére: harmincötezer és négyszáz. Num 1:38 Dán fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és annál feljebb minden hadkötelest: Num 1:39 akik közülük Dán törzséből álltak szemlére: hatvankétezer és hétszáz. Num 1:40 Áser fiaiból az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és annál feljebb minden hadkötelest: Num 1:41 akik közülük Áser törzséből álltak szemle alá: negyvenegyezer és ötszáz. Num 1:42 Naftali fiai az ő águk, nemzetségeik szerint őscsaládonként; név szerint számba véve húszévestől fogva és annál feljebb minden hadkötelest: Num 1:43 akik közülük Naftali törzséből álltak szemlére: ötvenháromezer és négyszáz. Num 1:44 Ezek azok, akik szemlére állottak, akik felett szemlét tartott Mózes és Áron és Izráel fejedelmei, akik közül egy mindig a maga őscsaládjából való volt. Num 1:45 Voltak pedig Izráel fiai összesen, akik szemlére állottak őscsaládjaik szerint: húszévestől fogva és azon fölül az összes hadkötelesek Izráelben: Num 1:46 voltak összesen, akik szemlére állottak hatszázháromezer és ötszázötven. Num 1:47 De a léviták atyáik törzse szerint nem állíttattak szemlére közöttük. Num 1:48 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 1:49 De Lévi törzsét ne állítsd szemle alá, és összegüket ne vedd fel Izráel fiai között. Num 1:50 Hanem te állítsd a lévitákat a bizonyság hajlékához és egész felszereléséhez és mindenhez, ami hozzá tartozik, ők hordozzák a hajlékot és egész felszerelését és ők szolgáljanak mellette; és a hajlék körül táborozzanak. Num 1:51 Mikor elindul a hajlék, a léviták bontsák le azt, mikor tábort üt a hajlék, a léviták állítsák fel azt; az illetéktelent pedig, ha közel megy, meg kell ölni. Num 1:52 Így táborozzanak Izráel fiai: ki-ki a maga táboránál és ki-ki a maga zászlaja alatt seregenként; Num 1:53 de a léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne legyen harag Izráel fiainak közönségén. Tehát a léviták tartsák meg a bizonyság hajlékának szolgálatát. Num 1:54 És megcselekedték Izráel fiai; egészen úgy cselekedtek, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Num 2:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Num 2:2 Mindnyájan a saját zászlajuk alatt, ősháztájuk jelvényeivel táborozzanak Izráel fiai; a gyülekezet sátorával szemben táborozzanak körös-körül. Num 2:3 Éspedig elöl a kelet felől táborozók: kik Júda táborának zászlaja a hozzá tartozó seregekkel; és Júda fiainak fejedelme Nahsón, Amminádáb fia. Num 2:4 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak; hetvennégyezer és hatszáz. Num 2:5 Akik mellette táboroznak, az Izsakhár törzse; és Izsakhár fiainak fejedelme Netanél, Cuár fia. Num 2:6 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: ötvennégyezer és négyszáz. Num 2:7 Zebulon törzse, és Zebulon fiainak fejedelme Eliáb, Hélon fia. Num 2:8 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: ötvenhétezer és négyszáz. Num 2:9 Júdának egész tábora, akik szemlén voltak, száznyolcvanhatezer és négyszáz seregeik szerint; először induljanak. Num 2:10 Rúben táborának zászlaja dél felől a hozzá tartozó seregekkel, és Rúben fiainak fejedelme Elicúr, Sedéúr fia. Num 2:11 Serege pedig, tudniillik akik tőle szemlén voltak: negyvenhatezer és ötszáz. Num 2:12 És akik mellette táboroznak, az Simeon törzse; és Simeon fiainak fejedelme Selumiél, Cúrisaddáj fia. Num 2:13 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: ötvenkilencezer és háromszáz. Num 2:14 És Gád törzse, és Gád fiainak fejedelme Eljászáf, Reuél fia. Num 2:15 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: negyvenötezer és hatszázötven. Num 2:16 Rúben egész tábora, akik szemlén voltak: százötvenegyezer és négyszázötven seregeik szerint; és másodiknak induljanak. Num 2:17 Azután induljon a gyülekezet sátora, a léviták tábora a táborok között; amiképpen táboroznak, úgy induljanak, ki-ki a maga helyén, zászlaik szerint. Num 2:18 Efraim táborának zászlaja a hozzá tartozó seregekkel, nyugat felől; és Efraim fiainak fejedelme Elisáma, Ammihúd fia. Num 2:19 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: negyvenezer és ötszáz. Num 2:20 És mellette Manassé törzse; és Manassé fiainak fejedelme Gamliél, Pedácúr fia. Num 2:21 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: harminckétezer és kétszáz. Num 2:22 És Benjámin törzse, és Benjámin fiainak fejedelme Abidán, Gideoni fia. Num 2:23 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: harmincötezer és négyszáz. Num 2:24 Efraim egész tábora, akik szemlén voltak, száznyolcezer és száz seregeik szerint; és harmadiknak induljanak. Num 2:25 Dán táborának zászlaja észak felé a hozzá tartozó seregekkel, és Dán fiainak fejedelme Ahiézer, Ammisaddáj fia. Num 2:26 Serege pedig, tudniillik azok, akik közülük szemlén voltak: hatvanhétezer és hétszáz. Num 2:27 A mellette táborozó pedig Áser törzse; és Áser fiainak fejedelme Pagiél, Okrán fia. Num 2:28 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: negyvenegyezer és ötszáz. Num 2:29 És Naftali törzse, és Naftali fiainak fejedelme Ahira, Enán fia. Num 2:30 Serege pedig, tudniillik akik közülük szemlén voltak: ötvenháromezer és négyszáz. Num 2:31 Dán egész tábora, akik szemlén voltak, százötvenhétezer és hatszáz; utolsóknak induljanak zászlóik szerint. Num 2:32 Ezek azok, akik Izráel fiai közül szemlén voltak ősháztájanként; az egész tábor, akik szemlén voltak, seregeik szerint, hatszázháromezer és ötszázötven. Num 2:33 De a léviták nem állíttattak szemlére Izráel fiai között; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Num 2:34 És Izráel fiai egészen úgy cselekedtek, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek: úgy táboroztak zászlaik szerint, és úgy indultak, ki-ki a maga nemzetsége szerint, a maga ősháztájával. Num 3:1 És ez az Áron [és Mózes] ága; amely napon szólt az Úr Mózesnek Szináj hegyén. Num 3:2 És ezek az Áron fiainak nevei: az elsőszülött Nádáb; aztán Abihú, Eleázár és Itámár. Num 3:3 Ezek Áron papokká felkent fiainak nevei; akiket beiktattak papi szolgálat végzésére. Num 3:4 De Nádáb és Abihú meghaltak az Úr előtt, mikor egy illetéktelen tűzáldozatot ajánlottak fel az Úr előtt a Szináj sivatagában, fiaik pedig nem voltak nekik; tehát a papi szolgálatot Eleázár és Itámár folytatták atyjuknak, Áronnak színe előtt. Num 3:5 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 3:6 Hozd ide a Lévi törzsét, és állítsd azt Áron pap elé; hogy szolgáljanak neki. Num 3:7 És lássák el az ő szolgálatát, és az egész közönség szolgálatát a gyülekezet sátora előtt, végezvén a hajlék munkáját. Num 3:8 És lássák el a gyülekezet sátorának egész felszerelését, és Izráel fiai szolgálatát; végezvén a hajlék munkáját. Num 3:9 Egyszóval add át a lévitáknak, Áronnak és fiainak; mert teljesen annak adattak ők Izráel fiai részéről. Num 3:10 Áront pedig és fiait bízd meg, hogy őrizzék meg papi tisztüket; és az illetéktelent, ha közel megy, meg kell ölni. Num 3:11 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 3:12 Én pedig ezennel kiveszem a lévitákat Izráel fiai közül mindazok helyett, akik elsőszülöttek, méhmegnyitók Izráel fiai között; hogy legyenek enyémek a léviták. Num 3:13 Mert enyém minden elsőszülött: amely nap megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom országában, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben embertől baromig; enyéim legyenek, enyéim, az Úréi. Num 3:14 És szólt az Úr Mózesnek Szináj sivatagában, mondván: Num 3:15 Állítsd szemlére Lévi fiait ősháztájanként nemzetségeik szerint; minden férfit, egyhónapostól fogva és annál feljebb, állítsd őket szemlére. Num 3:16 És szemlére állította őket Mózes az Úr parancsára; úgy, amint a parancsot vette. Num 3:17 És ezek voltak Lévi fiai neveik szerint: Gérson, Kehát és Merári. Num 3:18 És ezek Gérson fiainak nevei nemzetségeik szerint: Libni és Simei. Num 3:19 Kehát fiai nemzetségeik szerint: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél. Num 3:20 És Merári fiai nemzetségeik szerint: Mahli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei ősháztájanként. Num 3:21 Gérsontól való a Libni nemzetsége és a Simei nemzetsége; ezek a gersoni nemzetségek. Num 3:22 Akik közülük szemlére álltak, számba véve minden férfit egy hónapostól fogva és azon felül; szemlére állt közülük hétezer és ötszáz. Num 3:23 A gersoni nemzetség a hajlék mögött táborozzék, nyugat felé. Num 3:24 És a gersoni ősháztáj-fejedelme: Eljászáf, Láél fia. Num 3:25 Gérson fiainak szolgálata pedig a gyülekezet sátorában a hajlék és a sátor; annak takarója, és a gyülekezet sátorának ajtónyílásán levő lepel. Num 3:26 És az udvar ponyvái, és az udvar ajtónyílásának leple, mely a hajlék körül és az oltár körül van körös-körül; annak sátorkötelei, egyáltalán minden dolga. Num 3:27 Keháttól való az amrámi nemzetség, a jichári nemzetség, a hebroni nemzetség az uzzieli nemzetség; ezek a keháti nemzetségek. Num 3:28 Számbavéve minden férfit egyhónapostól fogva és azon fölül: nyolcezer és hatszáz, akik a szentély szolgálatát látják el. Num 3:29 Kehát fiainak nemzetségei táborozzanak a hajlék mellett oldalt dél felől. Num 3:30 És a keháti nemzetségek ősháztájának fejedelme: Elicáfán, Uzziél fia. Num 3:31 Az ő szolgálatuk[ra van] pedig bízva a láda, az asztal, a gyertyatartó, az oltárok és a szent edények, melyekkel szolgálatot végeznek; továbbá a lepel és minden dolga. [31] Num 3:32 A lévi-fejedelmek fejedelme pedig Eleázár, Áron pap fia a szentély szolgálatának ellátói felett való felügyelettel. Num 3:33 Meráritól való a Mahli nemzetsége és a Músi nemzetsége; ezek a merári nemzetségek. Num 3:34 És akik közülük szemlére álltak, számba véve minden férfit egyhónapostól fogva és azon fölül: hatezer és kétszáz. Num 3:35 És a merári nemzetségek ősháztájának fejedelme Cúriél, Abiháil fia; a hajlék mellett táborozzanak oldalt észak felé. Num 3:36 A Merári fiainak kijelölt szolgálata pedig a hajlék deszkái és keresztgerendái, oszlopai és talpai; és egész felszerelése és minden dolga. Num 3:37 Továbbá az udvar oszlopai körül, és talpaik; és szegeik és köteleik. Num 3:38 Akik pedig a hajlék előtt táboroztak, elöl a gyülekezet sátora előtt kelet felől, Mózes és Áron a fiaival, azok látták el a szentély szolgálatát, Izráel fiainak szolgálata gyanánt; az illetéktelent pedig, ha közeledett, meg kellett ölni. Num 3:39 Mind, akik a léviták közül szemlén voltak, akiket szemlére állított Mózes és Áron az Úr parancsára nemzetségeik szerint: minden férfi egyhónapostól fogva és azon felül huszonkétezer. Num 3:40 És azt mondta az Úr Mózesnek: Állíts szemlére Izráel fiaiból minden elsőszülött férfit egyhónapostól fogva és azon felül; és vedd fel számukat név szerint. Num 3:41 És vedd a lévitákat nekem, az Úrnak mindazok helyett, akik Izráel fiai közt elsőszülöttek; és a léviták barmait mindazok helyett az első fajzások helyett, melyek Izráel fiainak barmai között vannak. Num 3:42 És szemlére állította Mózes, mint ahogy parancsolta neki az Úr Izráel fiainak minden elsőszülöttét. Num 3:43 És volt minden elsőszülött férfi, név szerint számba véve egyhónapostól fogva és annál feljebb azok, akik közülük szemlére álltak: huszonkétezer-kétszázhetvenhárom. Num 3:44 Akkor szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 3:45 Vedd a lévitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett, és a léviták barmait az ő barmaik helyett; és legyenek enyémek a léviták, enyémek, az Úréi. Num 3:46 Annak a kétszázhetvenháromnak a váltságdíjául pedig, ami többlet van a lévitákon fölül Izráel fiainak elsőszülöttjeiből: Num 3:47 végy öt-öt sekelt fejenként; a szent sekel szerint vedd, húsz géra egy sekel. Num 3:48 És add a pénzt Áronnak és fiainak; a belőlük való többlet váltságdíjául. Num 3:49 És bevette Mózes a kiváltási pénzt; attól a többlettől, mely a léviták által kiváltottakon felül volt. Num 3:50 Izráel fiainak elsőszülöttjeitől vette be a pénzt: ezerháromszázhatvanötöt a szent sekel szerint. Num 3:51 És odaadta Mózes a kiváltási pénzt Áronnak és fiainak az Úr parancsa szerint; úgy, amint parancsolta az Úr Mózesnek. Num 4:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Num 4:2 Vegyétek fel Kehát fiainak összegét Lévi fiai közül; nemzetségeik szerint őscsaládonként. Num 4:3 Harmincévestől fogva és azon fölül ötvenévesig mindenkit, aki bemehet a seregbe, hogy munkát végezzen a gyülekezet sátorában. Num 4:4 Ez a Kehát fiainak szolgálata a gyülekezet sátorában: a szentek szentje. Num 4:5 Menjen be ugyanis Áron és fiai, mikor a tábor indul, és vegyék le a takaró függönyt; és borítsa be vele a törvény ládáját. Num 4:6 És tegyenek reá egy delfinbőr takarót és terítsenek egy egészen kék bíbor ruhát a tetejébe; aztán tegyék bele a hozzá való rudakat. Num 4:7 És a Felség asztalára terítsenek egy kék bíbor ruhát, és tegyék rá a tálakat, a csészéket, a szilkéket és az italáldozati kannákat; és a folytonos kenyér rajta legyen. Num 4:8 És terítsenek rájuk egy karmazsin ruhát, és borítsák be azt egy delfinbőr takaróval; és tegyék bele a hozzá való rudakat. Num 4:9 Aztán vegyenek egy kék bíbor ruhát, és borítsák be a világításhoz való gyertyatartót és mécseit, csíptetőit és koppantóit és minden olajos edényét, amivel ki szokták szolgálni. Num 4:10 Aztán tegyék azt minden edényével együtt egy delfinbőr takaróba; és tegyék a saroglyára. Num 4:11 És az aranyoltárra terítsenek egy kék bíbor ruhát, és borítsák azt egy delfinbőr takaróba; és tegyék bele a hozzá tartozó rudakat. Num 4:12 És vegyék az összes szolgálati edényeket, amikkel szolgálatot szoktak végezni a szenthelyen, és tegyék egy kék bíbor ruhába és borítsák be azokat egy delfinbőr takaróval; és tegyék a saroglyára. Num 4:13 Aztán tisztítsák meg az oltárt a faggyúhamutól; és terítsenek rá egy piros bíbor ruhát. Num 4:14 És tegyék rá egész felszerelését, amivel szolgálatot szoktak rajta végezni, a serpenyőket, a villákat, a lapátokat és a hintőcsészéket, az oltárnak minden edényét; és terítsenek rá egy delfinbőr takarót, és tegyék bele a hozzá tartozó rudakat. Num 4:15 Mikor aztán elvégezte Áron és fiai a szentélynek és a szentély egész felszerelésének beburkolását a tábor indulásakor; azután jöjjenek a Kehát fiai, hogy vigyék, de hozzá ne érjenek a szentséghez, mert meghalnak. Ezek a Kehát fiainak vinni valói a gyülekezet sátorában. Num 4:16 Eleázárnak, Áron pap fiának feladata pedig a világító olaj, a jó illatú füstölőszer, a mindennapi ételáldozat és a kenetolaja; felügyelet az egész hajlék felett, és minden felett, Ami abban van: szentség és felszerelés. Num 4:17 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Num 4:18 Ki ne engedjétek pusztulni a keháti nemzetségek törzsét a léviták közül; Num 4:19 hanem ezt tegyétek velük, hogy életben maradjanak és meg ne haljanak amiatt, hogy a szentek szentéhez közelednek: Áron és fiai jöjjenek be és állítsák őket, kit-kit a maga dolgára és vinnivalójához; Num 4:20 de ők ne jöjjenek be úgy, hogy egy pillanatra bár meglássák a szentséget, mert meghalnak. Num 4:21 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 4:22 Vedd fel Gérson fiainak összegét is; ősháztájanként nemzetségeik szerint. Num 4:23 Harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig állítsd őket szemlére; mindenkit, aki seregbe vonulhat, hogy szolgálatot végezzen a gyülekezet sátorában. Num 4:24 Ez a gersoni nemzetségek munkája szolgálatban és teherhordásban. Num 4:25 Ők viszik a hajlék kárpitjait, és a gyülekezet sátorát, annak takaróját és a delfintakarót, ami annak a tetején van fölül; és a gyülekezet sátorának ajtónyílásán levő leplet. Num 4:26 Továbbá az udvar ponyváit, és az udvar kapu nyílásának leplét, mely a hajlék körül és az oltár körül van körös-körül, és köteleiket és a velük való munkához való egész felszerelést, egyáltalán mindent, amit ezekkel tenni kell, ők csinálnak. Num 4:27 Áronnak és fiainak parancsa szerint legyen a gersoniak fiainak minden munkája, minden, amit visznek, és minden, amit dolgoznak; és név szerint adjatok nekik számba mindent, amit visznek. Num 4:28 Ez a gersoniak fiainak munkája a gyülekezet sátorában; szolgálatuk pedig Itámárnak, Áron pap fiának kezében van. Num 4:29 Merári fiai: nemzetségeik szerint, őscsaládonként állítsd őket szemlére. Num 4:30 Harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig állítsd őket szemlére; mindenkit, aki bemehet a seregbe, hogy a gyülekezet sátorának munkáját végezze. Num 4:31 És ez a szolgálat az ő szállításukat a gyülekezet sátorában való minden munkájukat illetőleg: a hajlék deszkái, keresztgerendái, oszlopai és talpai. Num 4:32 És az udvar oszlopai körül, talpaikkal, szegeikkel, köteleikkel, egyáltalán egész felszereléseikkel és egyáltalán minden dolgukkal; és név szerint adjátok számba a szállításukra bízott tárgyakat. Num 4:33 Ez a Merári fiak nemzetségeinek szolgálata, minden, a gyülekezet sátorában való szolgálatokat tekintve; Itámárnak, Áron pap fiának keze alatt. Num 4:34 És szemlére állította Mózes és Áron és a közönség fejedelmei a kehátiak fiait nemzetségeik szerint és őscsaládonként. Num 4:35 Harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig; mindenkit, aki bemehet a seregbe szolgálattételre, a gyülekezet sátorába. Num 4:36 És volt, aki közülük szemlére állt nemzetségeik szerint: kétezer-hétszázötven. Num 4:37 Ezek azok, akik szemlére álltak a kehátiak nemzetségeiből, minden, aki munkát végez a gyülekezet sátorában; akiket szemlére állított Mózes és Áron az Úrnak Mózes által adott parancsára. Num 4:38 Akik Gérson fiaiból szemlére álltak nemzetségeik szerint és őscsaládonként Num 4:39 harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig; mindenki, aki bemehet a seregbe szolgálattételre, a gyülekezet sátorába. Num 4:40 És volt, aki közülük szemlére állt nemzetségeik szerint őscsaládonként: kétezer-hatszázharminc. Num 4:41 Ezek azok, akik szemlére álltak Gérson fiainak nemzetségeiből, mind, aki munkát végez a gyülekezet sátorában; akiket szemlére állított Mózes és Áron az Úr parancsára. Num 4:42 Akik pedig Merári fiainak nemzetségeiből álltak szemlére nemzetségeik szerint, őscsaládonként Num 4:43 harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig; mindenki, aki bemehet a seregbe szolgálattételre, a gyülekezet sátorába. Num 4:44 És volt, aki közülük szemlére állt nemzetségeik szerint: háromezer-kétszáz. Num 4:45 Ezek azok, akik szemlére álltak Merári fiainak nemzetségeiből; akiket szemlére állított Mózes és Áron az Úrnak Mózes által adott parancsára. Num 4:46 Összesen tehát azok, akik szemlére állíttattak, amely lévitákat szemlére állított Mózes és Áron és Izráel fejedelmei nemzetségeik szerint és őscsaládonként Num 4:47 harmincévestől fogva és azon felül ötvenévesig; mindaz, aki bemehet munkabeli szolgálatot és szállítási szolgálatot végezni a gyülekezet sátorába. Num 4:48 Szóval, aki közülük szemlére állt, volt: nyolcezer és ötszáznyolcvan. Num 4:49 Az Úr parancsára állították őket szemlére Mózes által, kit-kit a maga munkájára és terhére; és azokat állították szemlére, akiket parancsolt az Úr Mózesnek. Num 5:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 5:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küldjenek ki a táborból minden bélpoklost, minden folyásost; és mindenkit, aki halottól lett tisztátalan. Num 5:3 Férfit és nőt egyaránt kiküldjetek, a táboron kívülre küldjétek őket; hogy el ne tisztátalanítsák az ő táborukat, ahol én közöttük lakom. Num 5:4 És úgy cselekedtek Izráel fiai, és kiküldték őket a táboron kívülre; mint ahogyan szólt az Úr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai. Num 5:5 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 5:6 Szólj Izráel fiainak: Ha egy férfi vagy egy asszony valamit megtesz az ember mindenféle bűnei közül, kötelességszegést követvén el az Úr ellen; és így vétkességbe esik az a lélek: Num 5:7 akkor vallják meg bűnüket, amit tettek, és adjon térítést vétkéért teljes értékében, és még egyötödét tegye reá, úgy adja annak, aki ellen vétkezett. Num 5:8 Ha pedig annak az embernek nincs megváltója, akinek térítést adhatna a vétekért, a vétek megtérítése az Úré legyen a pap számára; azon az engesztelési koson kívül; mellyel engesztelési szertartást végez érte. Num 5:9 Minden emelékáldozat is, amit Izráel fiainak minden szentségéből a papnak ajánlanak fel, az övé legyen. Num 5:10 Általában mindenkinek a szentségei az övéi legyenek; ki mit ad a papnak, azé legyen. Num 5:11 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 5:12 Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik: Ha valakinek a felesége hűtlenségbe esik és kötelességszegést követ el ellene; Num 5:13 és valaki vele hál és közösül, de az elrejti magát férje szemei elől és így titokban marad, hogy ő tisztátalanságba esett; tanú sincs ellene, rajta sem kapták őt; Num 5:14 és reá jön a féltékenység lelke és féltékennyé lesz feleségére, aki tisztátalanságba is esett; vagy reá jön a féltékenység lelke és féltékennyé lesz feleségére, holott az nem esett tisztátalanságba: Num 5:15 akkor vigye el az az ember a feleségét a paphoz, vigye el annak adományáldozatát is érette, egytized efa árpalisztet; ne öntsön rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mert féltékenységi ételáldozat az, emlékeztető ételáldozat, mely bűnre emlékeztet. Num 5:16 A pap pedig léptesse őt közel, és állítsa őt az Úr elé. Num 5:17 Aztán vegyen a pap szent vizet egy cserépedénybe; abból a porból is, mely a hajlék földjén van, vegyen a pap és tegye a vízbe. Num 5:18 Akkor állítsa a pap az asszonyt az Úr elé, és tegye szabaddá az asszony fejét, és tegye a kezeire az emlékeztető ételáldozatot, féltékenységi ételáldozat az; a pap kezében pedig legyen az átokhozó cseppek vize. Num 5:19 És eskesse meg őt a pap és mondja az asszonynak: Ha nem hált veled senki, és ha nem estél hűtlenségbe férjed ellen való tisztátalansággal; mentes vagy ezeknek az átokhozó cseppeknek vizével szemben. Num 5:20 De ha te hűtlenséget követtél el férjed oldalán és ha tisztátalanságba estél, és valaki közösült veled férjeden kívül: Num 5:21 [és eskesse meg a pap az asszonyt az átok esküjével, és mondja a pap az asszonynak] az Úr téged átok- és esküpéldává tesz néped között; azzal, hogy az Úr csípődet esetté, hasadat dagadttá teszi. Num 5:22 Ez az átokhozó víz ugyanis bemegy beleidbe hasat dagasztani, csípőt lappasztani. Az asszony pedig mondja: Ámen, ámen. Num 5:23 Aztán írja le a pap ezeket az átkokat a könyvbe; és törölje le, bele a cseppek vizébe Num 5:24 (úgy itassa meg az asszonnyal az átokhozó cseppek vizét; hogy menjen bele az átokhozó víz cseppenként). Num 5:25 Akkor vegye el a pap az asszony kezéből a féltékenységi ételáldozatot; és végezze el az ételáldozattal az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt, aztán ajánlja fel azt az oltáron. Num 5:26 Tudniillik markolja ki a pap az ételáldozatból az emlékeztetőt és füstölögtesse el az oltáron; és azután itassa meg az asszonnyal a vizet. Num 5:27 Mikor megitatta vele a vizet, akkor lesz, ha tisztátalanságba esett és kötelességszegést követett el férje ellen, amint belemegy az átokhozó víz cseppenként, és megdagad a hasa és leesnek a csípői; akkor lesz az asszony átokpéldává népe között. Num 5:28 Ha pedig nem esett tisztátalanságba, hanem tiszta, akkor ment lesz és termékeny marad. Num 5:29 Ez a féltékenységi törvény: mikor hűtlenné lesz egy férjénél levő asszony és tisztátalanságba esik; Num 5:30 vagy ha valakire rá jön a féltékenység lelke és féltékennyé lesz feleségére: akkor állítsa az asszonyt az Úr elé, és a pap egészen e szerint a törvény szerint cselekedjék vele. Num 5:31 Akkor a férj ment lesz a bűntől; az az asszony pedig viselni fogja bűnösségét. Num 6:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 6:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy egy nő fogadalmat tévén, nazíri fogadalmat teljesít be, megtartóztatván magát az Úrnak: Num 6:3 bortól és részegítő italtól tartózkodjék, borból való ecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék; semmiféle szőlőnedvet ne igyék, és se friss, se aszú szőlőt ne egyék. Num 6:4 Nazírságának egész ideje alatt semmiből, ami a bor tőkéjéből készül, egrestől kacsig, ne egyék. Num 6:5 Nazírsági fogadalmának egész ideje alatt borotva át ne menjen a fején; amíg be nem telnek a napok, melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, növessze nagyra fején a hajfÚrtöket. Num 6:6 Az egész idő alatt, melyre az Úrnak szentelte magát; holt emberhez be ne menjen. Num 6:7 Atyjával vagy anyjával, fivérével vagy nővérével, még velük se tegye magát tisztátalanná, ha meghalnak; mert Istenének koronája van a fején. Num 6:8 Nazírságának egész ideje alatt szent ő az Úrnak. Num 6:9 Ha pedig valaki egy szempillantás alatt hirtelen meghal mellette, és így tisztátalanságot hoz az ő koronás fejére; akkor nyírassa meg fejét azon a napon, melyen tisztává lesz, a hetedik napon nyírassa meg azt. Num 6:10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a papnak, a gyülekezet sátorának ajtónyílásához. Num 6:11 A pap pedig készítse el az egyiket bűnáldozatul és a másikat égő áldozatul, így végezzen érte engesztelő szertartást azért, mert a halott mellett bűnössé lett. Akkor nyilvánítsa szentnek a fejét azon a napon; Num 6:12 és fogadjon önmegtartóztatást az Úrnak nazírsága napjaira, és vigyen egy egyéves bárányt vétekáldozatul; az előbbi napok pedig elesnek, mert tisztátalanná lett koronája. Num 6:13 Ez pedig a nazír törvénye: amely napon betelnek nazírságának napjai, vigyék őt a gyülekezet sátorának ajtónyílásához. Num 6:14 És ajánljon fel áldozati ajándékául az Úrnak egy hibátlan egyéves bárányt égő áldozatnak, egy hibátlan egyéves nőstény bárányt bűnáldozatnak; és egy hibátlan kost visszafizetési áldozatnak. Num 6:15 Továbbá egy kosár kovásztalan süteményt lisztlángból, olajjal elegyített pogácsákat, és olajjal megkent kovásztalan laskákat; a hozzájuk való étel- és italáldozattal; Num 6:16 és ajánlja fel a pap az Úr előtt. Az készítse el bűnáldozatát és égő áldozatát; Num 6:17 és a kost készítse el visszafizetési vágóáldozatul az Úrnak az egy kosár kovásztalan süteménnyel; és készítse el a pap ételáldozatát és italáldozatát. Num 6:18 Akkor a nazír nyírassa meg az ő koronás fejét a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál; és vegye az ő koronás fejéről való hajat és tegye arra a tűzre, mely a visszafizetési vágóáldozat alatt van. Num 6:19 És vegye a pap a megfőtt lapockát a kosból és egy kovásztalan pogácsát a kosárból és egy kovásztalan laskát; és tegye a nazír kezeire, miután lenyíratta koronáját. Num 6:20 Azután végezze el velük a pap az áldozatlengetés szertartását az Úr előtt, szentség az a pap számára az áldozatlengetési szeggyel és az emelékáldozati combbal együtt; és azután igyék a nazír bort. Num 6:21 Ez a nazír törvénye, aki fogadalmat tett, az ő áldozati ajándéka az Úrnak nazírsága alapján, azon kívül, ami tőle még esetleg telik; fogadalma értelmében, amit tett, így kell neki cselekedni nazírságának törvénye alapján. Num 6:22 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 6:23 Szólj Áronnak és fiainak, mondván: így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nekik: Num 6:24 Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Num 6:25 Világosítsa meg az Úr az ő orcáját neked, és könyörüljön rajtad. Num 6:26 Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon neked békességet. Num 6:27 Ha így az én nevemet Izráel fiaira teszik, én megáldom őket. Num 7:1 És történt, hogy amely napon elvégezte Mózes a hajlék felállítását és felkente azt és beszentelte azt és egész felszerelését; és az oltárt és egész felszerelését, és felkente azt és beszentelte azt: Num 7:2 akkor felajánlották Izráel fejedelmei, ősháztájaik fejei; ők a törzsfők, ők álltak ott a szemlénél: Num 7:3 és elhozták áldozati ajándékukat az Úr elé, hat fedeles szekeret és tizenkét marhát, egy szekeret két fejedelemre és egy ökröt egyre; és felajánlották őket a hajlék előtt. Num 7:4 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 7:5 Fogadd el tőlük, és legyenek a gyülekezet sátorán való munka szolgálatára; add át tehát azokat a lévitáknak, kinek-kinek a maga munkája szerint. Num 7:6 És elfogadta Mózes a szekereket és a marhákat; és átadta azokat a lévitáknak. Num 7:7 A szekerekből kettőt és a marhákból négyet Gérson fiainak adott; szolgálatuknak megfelelően. Num 7:8 A négy szekeret és a nyolc marhát pedig a Merári fiainak adta; szolgálatuknak megfelelően, Itámárnak, Áron fiának kezébe. Num 7:9 És Kehát fiainak nem adott; mert őrajtuk a szentség szolgálata van, azt vállon kell vinniük. Num 7:10 Felajánlották a fejedelmek az oltár felavatására is, amely napon felkenték azt: felajánlották a fejedelmek áldozati ajándékukat az oltár előtt. Num 7:11 És azt mondta az Úr Mózesnek: Napjában egy-egy fejedelem ajánlja fel áldozati ajándékát az oltár felavatására. Num 7:12 És aki az első napon felajánlotta áldozati ajándékát, az volt: Nahsón, Amminádáb fia a Júda törzséből. Num 7:13 Az ő áldozati ajándéka volt egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel, a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:14 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:15 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:16 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:17 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Nahsónnak, Amminádáb fiának áldozati ajándéka. Num 7:18 A második napon Netanél ajánlott fel, Cuár fia; Izsakhár fejedelme. Num 7:19 Felajánlott áldozati ajándékául egy ezüsttálat, százharminc sekel súlyút, egy ezüst hintőcsészét, hetven sekel súlyút a szent sekel szerint; mind a kettőt olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:20 Egy csészét tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:21 Egy fiatal tulkot, egy kost, egy egyéves bárányt égő áldozatnak. Num 7:22 Egy kecskebakot bűnáldozatnak. Num 7:23 És visszafizetési vágóáldozatnak két marhát, öt kost, öt bakot, öt egyéves bárányt; ez Netanélnek, Cuár fiának áldozati ajándéka. Num 7:24 A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme; Eliáb, Hélon fia. Num 7:25 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:26 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:27 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:28 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:29 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Eliábnak, Hélon fiának áldozati ajándéka. Num 7:30 A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Elicúr, Sedéúr fia. Num 7:31 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:32 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:33 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:34 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:35 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Elicúrnak, Sedéúr fiának áldozati ajándéka. Num 7:36 Az ötödik napon Simeon fiainak fejedelme, Selumiél, Cúrisaddáj fia. Num 7:37 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:38 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:39 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:40 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:41 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Selumiélnek, Cúrisaddáj fiának áldozati ajándéka. Num 7:42 A hatodik napon Gád fiainak fejedelme; Eljászáf, Deuél fia. Num 7:43 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:44 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:45 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:46 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:47 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Eljászáfnak, Deuél fiának áldozati ajándéka. Num 7:48 A hetedik napon Efraim fiainak fejedelme; Elisáma, Ammihúd fia. Num 7:49 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze hetven ezüstsekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:50 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:51 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:52 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:53 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Elisámának, Ammihúd fiának áldozati ajándéka. Num 7:54 A nyolcadik napon Manassé fiainak fejedelme; Gamliél, Pedácúr fia. Num 7:55 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint, mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:56 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:57 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:58 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:59 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Gamliélnek, Pedácúr fiának áldozati ajándéka. Num 7:60 A kilencedik napon Benjámin fiainak fejedelme; Abidán, Gideoni fia. Num 7:61 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:62 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:63 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:64 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:65 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Abidánnak, Gideoni fiának áldozati ajándéka. Num 7:66 A tizedik napon Dán fiainak fejedelme; Ahiézer, Ammisaddáj fia. Num 7:67 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel, a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:68 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:69 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:70 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:71 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka. Num 7:72 A tizenegyedik napon Áser fiainak fejedelme; Pagiél, Okrán fia. Num 7:73 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:74 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:75 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:76 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:77 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Pagiélnek, Okrán fiának áldozati ajándéka. Num 7:78 A tizenkettedik napon Naftali fiainak fejedelme; Ahira, Enán fia. Num 7:79 Az ő áldozati ajándéka egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Num 7:80 Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrel. Num 7:81 Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Num 7:82 Egy kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:83 És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka. Num 7:84 Ez az avatási ajándék Izráel fejedelmei részéről, amely napon felkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőcsésze, tizenkét aranycsésze. Num 7:85 Százharminc egy-egy tál ezüstben, és hetven egy-egy hintőcsésze; az edények összes ezüstje kétezer négyszáz a szent sekel szerint. Num 7:86 Tizenkét aranycsésze füstölőszerrel tele, tíz-tíz egy csésze a szent sekel szerint; a csészék összes aranya százhúsz. Num 7:87 Marha az égő áldozatra összesen tizenkét tulok, tizenkét kos, tizenkét egyéves bárány, és a hozzájuk való ételáldozat; és tizenkét kecskebak bűnáldozatnak. Num 7:88 És a visszafizetési vágóáldozatra való marha összesen huszonnégy tulok, hatvan kos, hatvan bak, hatvan egyéves bárány; ez az oltár felavatási ajándéka, miután felkenetett. Num 7:89 Mikor Mózes bement a gyülekezet sátorába, hogy beszéljen vele, a hangot, mely hozzá szólt, arról a fedélről hallotta, mely a törvény ládáján volt, a két kérub közül; így szólt hozzá. [22] Num 8:1 És szólt az Úr Mózesnek mondván: Num 8:2 Szólj Áronnak és mondd neki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs. Num 8:3 És úgy cselekedett Áron, a gyertyatartó eleje felé fordítva rakta fel annak mécseit; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Num 8:4 Ilyen művű pedig a gyertyatartó, hajlított munka aranyból, talpától virágjáig hajlított munka az; mint az a forma, amit mutatott az Úr Mózesnek, úgy csinálta a gyertyatartót. Num 8:5 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 8:6 Vedd a lévitákat Izráel fiai közül; és tisztítsd meg őket. Num 8:7 Így tégy pedig velük, hogy megtisztítsd őket: fecskendj rájuk engesztelési vizet; ők pedig beretválják meg egész testüket és mossák meg ruháikat, és tisztítsák meg magokat. Num 8:8 Aztán vegyenek egy fiatal tulkot, és hozzá való ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig végy bűnáldozatnak. Num 8:9 És állítsd elő a lévitákat a gyülekezet sátora elé; és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész közönségét. Num 8:10 Aztán ajánld fel a lévitákat az Úr előtt; és támasszák Izráel fiai kezeiket a lévitákra. Num 8:11 Áron pedig végezze el a lévitákkal, mint egy Izráel fiai részéről való áldozattal, az áldozatlengetés szertartását az Úr előtt; és legyenek az Úr szolgálatának szolgálatára. Num 8:12 A léviták pedig támasszák kezeiket a tulkok fejére; és készítsd el az egyiket bűnáldozatul, a másikat pedig égő áldozatul az Úrnak, engesztelési szertartást végezvén a lévitákért. Num 8:13 És állítsd a lévitákat Áron elé és fiai elé; és végezd el velük az áldozatlengetési szertartást az Úrnak. Num 8:14 Így válaszd el a lévitákat Izráel fiaitól; hogy legyenek az enyémek a léviták: Num 8:15 és azután így menjenek be a léviták a gyülekezet sátorát szolgálni. Így tisztítsd meg őket és végezd el velük az áldozatlengetés szertartását; Num 8:16 mert teljesen nekem adattak ők Izráel fiai közül; minden anyaméh megnyitója, mindennek az elsőszülöttje helyett Izráel fiaiból vettem őket magamnak. Num 8:17 Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiai között az emberből és a baromból; amely napon megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földén, magamnak szenteltem őket. Num 8:18 És a lévitákat vettem: minden elsőszülött helyett Izráel fiai között. Num 8:19 És átadtam a lévitákat, mint akik Áronnak és fiaimnak vannak adva Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak munkáját ők végezzék a gyülekezet sátorában, fedezetül szolgálván így Izráel fiai körül; hogy ne legyen Izráel fiain csapás, ha Izráel fiai közelednének a szenthelyhez. Num 8:20 És így cselekedett Mózes és Áron és Izráel fiainak egész közönsége a lévitákkal; amily parancsot adott az Úr Mózesnek a léviták felől, egészen úgy cselekedtek velük Izráel fiai. Num 8:21 Ugyanis tisztulási szertartást végeztek a léviták és meg mosták ruháikat, Áron pedig elvégezte velük az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt; aztán engesztelési szertartást végzett értük Áron, megtisztítván őket: Num 8:22 úgy mentek be aztán a léviták munkájukat végezni a gyülekezet sátorában Áron előtt és fiai előtt. Mint amilyen parancsot adott az Úr Mózesnek a léviták felől, úgy cselekedtek velük. Num 8:23 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 8:24 Ez az, ami a lévitákra szól: huszonöt évestől fogva és azon felül menjen be a seregbe a gyülekezet sátorának munkájában szolgálni. Num 8:25 Ötvenévestől fogva pedig térjen vissza a munka seregéből, és ne szolgáljon többé. Num 8:26 Hanem legyen segítségére atyjafiainak a gyülekezet sátorában a szolgálattartásban, de munkát ne végezzen; így cselekedjél a lévitákkal a rájuk bízottakban. Num 9:1 És szólt az Úr Mózesnek Szináj sivatagában Egyiptom országából való kivonulásuk után a második esztendőben, az első hónapban, mondván: Num 9:2 Készítsék el Izráel fiai a pászkát kitűzött idejében. Num 9:3 Ennek a hónapnak tizennegyedik napján napszálltakor készítsék el azt kitűzött napján; egészen törvényei szerint és egészen amint kell, úgy készítsétek el azt. Num 9:4 És szólt Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a pászkát. Num 9:5 És elkészítették a pászkát az első hónapban a tizennegyedik napon napszálltakor a Szináj sivatagában; egészen úgy cselekedtek Izráel fiai, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Num 9:6 De voltak olyan férfiak, akik holt ember miatt való tisztátalanságban voltak, és így nem csinálhatták a pászkát azon a napon; tehát Mózes elé és Áron elé járultak azon a napon. Num 9:7 És azt mondták neki azok a férfiak: Mi halott ember miatt vagyunk tisztátalanok: miért szenvedjünk rövidséget azzal, hogy ne ajánlhassuk fel az áldozati ajándékot az Úrnak az arra kitűzött napon Izráel fiai között? Num 9:8 Mózes pedig azt mondta nekik: Álljatok meg, míg meghallgatom, mit parancsol az Úr felőletek. Num 9:9 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 9:10 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki tisztátalan lesz halott miatt, vagy hosszú úton lesz köztetek vagy utódaitok között, mégis csináljon pászkát az Úrnak. Num 9:11 A második hónapban a tizennegyedik napon napszálltakor csinálják azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt. Num 9:12 Ne hagyjanak belőle reggelig, és csontot ne törjenek benne; egészen a pászka törvénye szerint csinálják azt. Num 9:13 Amely ember pedig tiszta és nincs úton, mégis elmulasztja a pászkát elkészíteni; irtassék ki az a lélek népéből; mert az Úrnak áldozati ajándékát nem ajánlotta fel a maga kitűzött idejében, viselje bűnét az az ember. Num 9:14 És ha jövevény tartózkodik nálatok és pászkát készít az Úrnak, a pászka törvénye szerint és amint azt kell, úgy csinálja; egy törvényetek legyen nektek, úgy a jövevénynek, mint az ország törzsökös polgárának. Num 9:15 És amely napon felállították a hajlékot, beborította a felhő a törvény sátorának hajlékát; és este olyan szokott lenni a hajlékon, mint egy tűzjelenség reggelig. Num 9:16 Így volt mindig, a felhő beborította azt; és tűznek látszott éjjel. Num 9:17 És aszerint, amint felszállt a felhő a sátorról, aszerint indultak Izráel fiai; és amely helyen letelepedett a felhő, ott ütöttek tábort Izráel fiai. Num 9:18 Az Úr parancsára indultak Izráel fiai, és az Úr parancsára ütöttek tábort; mindaddig, míg a felhő a hajlékon maradt, ők a táborban maradtak. Num 9:19 És ha hosszú ideig maradt a felhő a hajlékon; megtartották Izráel fiai az Úr szolgálatát, és nem indultak el. Num 9:20 Volt úgy, hogy a felhő kevés napig volt a hajlékon: ők az Úr parancsára ütöttek tábort, és az Úr parancsára indultak. Num 9:21 Volt úgy, hogy a felhő estétől reggelig volt: mikor a felhő reggel felszállt, ők elindultak; vagy egy nap és egy éjjel: mikor a felhő felszállt, ők elindultak; Num 9:22 vagy két nap, vagy egy hónapig, vagy egy évig, amíg a felhő a hajlékon időzött és rajta maradt, Izráel fiai a táborban maradtak és nem indultak: és mikor az felszállt, elindultak. Num 9:23 Az Úr parancsára ütöttek tábort és az Úr parancsára indultak; az Úr szolgálatát megtartották az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint. Num 10:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 10:2 Csinálj magadnak két ezüstkÚrtöt, hajlított munkával csináld őket; és a közönség összehívására és a táborok elindítására valók legyenek neked. Num 10:3 Mikor azokat megfújják; akkor gyűljön hozzád az egész közönség a gyülekezet sátorának ajtónyílásához. Num 10:4 Ha az egyiket fújják meg; akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői. Num 10:5 Ha riadót fújtok; akkor induljanak el azok a táborok, melyek kelet felől táboroznak. Num 10:6 Ha másodszor fújtok riadót; akkor induljanak el azok a táborok, melyek dél felől táboroznak. Riadót fújjanak, meneteik szerint; Num 10:7 mikor pedig összegyűjtik a gyülekezetet, kÚrtöljetek és ne riadót fújjatok; Num 10:8 és Áron fiai, a papok fújják a kÚrtöket. És legyenek nektek örök törvényül, Num 10:9 és ha háborúba mentek országotokban az ellenség ellen, aki titeket megtámad, akkor e kÚrtökkel fújjatok riadót; hogy emlékezetbe hozzanak titeket az Úr előtt, a ti Istenetek előtt és megszabaduljatok ellenségeitektől. Num 10:10 És örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg e kÚrtöket égő áldozataitok mellett és visszafizetési vágóáldozataitok mellett; hogy emlékeztessenek reátok Istenetek. Num 10:11 És történt a második esztendőben, a második hónapban, a hónap huszadikán; felszállott a felhő a törvény hajlékáról. Num 10:12 És elindultak Izráel fiai meneteik szerint Szináj sivatagáról; és a felhő Párán sivatagában telepedett le először. Num 10:13 Elindultak pedig az Úrnak Mózes által való parancsára. Num 10:14 Tehát Júda fiai táborának zászlaja indult először, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Nahsón, Amminádáb fia volt; Num 10:15 az Izsakhár fiainak törzséből való sereg felett Netanél, Cuár fia; Num 10:16 a Zebulon fiainak törzséből való sereg felett Eliáb, Hélon fia. Num 10:17 Mikor a hajlék le volt bontva, elindultak Gérson fiai és Merári fiai, akik a hajlékot vitték. Num 10:18 Aztán elindult Rúben táborának zászlaja a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Elicúr, Sedéúr fia volt; Num 10:19 a Simeon fiainak törzséből való sereg felett Selumiél, Cúrisaddáj fia; Num 10:20 a Gád fiainak törzséből való sereg felett pedig Eljászáf Deuél fia. Num 10:21 Akkor elindultak a kehátiak, kik a szentélyt vitték; és mire ők megérkeztek, amazok felállították a hajlékot. Num 10:22 Aztán elindult az Efraim fiai táborának zászlaja, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Elisáma, Ammihúd fia volt; Num 10:23 a Manassé fiainak törzséből való sereg felett Gamliél, Pedácúr fia; Num 10:24 a Benjámin fiainak törzséből való sereg felett pedig Abidán, Gideoni fia. Num 10:25 Azután elindult Dán fiai táborának zászlaja, bezárva a többi táborokat, a hozzá tartozó seregekkel. És az ő serege felett Ahiézer, Ammisaddáj fia volt; Num 10:26 az Áser fiainak törzséből való sereg felett Pagiél, Okrán fia; Num 10:27 a Naftali fiainak törzséből való sereg felett pedig Ahira, Enán fia. Num 10:28 Ezek Izráel fiainak menetei, a hozzájuk tartozó seregekkel; így indultak el. Num 10:29 Ekkor azt mondta Mózes Hobábnak, a midjáni Reuél fiának, Mózes ipának: Mi most indulunk arra a helyre, melyről azt mondta az Úr: Azt adom nektek; jer velünk, és jót teszünk veled; mert az Úr jót mondott Izráel felől. Num 10:30 És azt mondta neki: Nem megyek; hanem országomba és szülőföldemre megyek. Num 10:31 És azt mondta: Ne hagyj el, kérlek bennünket; hanem mivel ismered a sivatagban való táborjárásunkat, légy nekünk szemünk gyanánt. Num 10:32 És lesz, ha velünk jössz; akkor lesz, hogy azt a jót, ami jót tesz az Úr velünk, jóval adjuk meg neked. Num 10:33 És elköltöztek az Úr hegyéről háromnapi járásra; és az Úr szövetségének ládája költözött előttük háromnapi járásra, hogy nyugvóhelyet keressen ki számukra. Num 10:34 Az Úr felhője pedig felettük volt nappal, mikor elindultak a táborból. Num 10:35 És történt, hogy mikor a láda elindult, Mózes azt mondta: Kelj fel Uram, és széledjenek el ellenségeid, és meneküljenek színed elől, akik téged gyűlölnek. Num 10:36 Mikor pedig nyugalomra tért, akkor ezt mondta: Térj vissza Uram... Izráel ezereinek tízezreihez. Num 11:1 És a nép olyanért kezdett zúgolódni, ami rossz volt az Úr füleiben; és mikor meghallotta az Úr, fellobbant haragja és égett köztük az Úr tüze, és pusztított a tábor sarkában. Num 11:2 Akkor kiáltott a nép Mózeshez; Mózes pedig imádkozott az Úrhoz, és elült a tűz. Num 11:3 Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának; mert égett köztük az Úr tüze. Num 11:4 De a csőcselék, mely közte volt, kívánságra gyulladt; és így ismét sírtak Izráel fiai is, és azt mondták: Ki ad nekünk húst enni? Num 11:5 Ha visszagondolunk a halra, amit Egyiptomban ingyen ehettünk; az uborkára, a dinnyére és a hagymára, a veres hagymára és a fokhagymára! Num 11:6 Most pedig kiszáradt a lelkünk, nincs semmi; csak a manna van előttünk. Num 11:7 A manna pedig olyan volt, mint a koriándrom magja; és a színe, mint a bdellium színe. Num 11:8 Keresgélte a nép és összeszedegette, aztán megőrölték kézi malomban, vagy megtörték mozsárban és megfőzték fazékban, és lepényeket csináltak belőle; az íze pedig olyan volt, mint az olajos kalács íze. Num 11:9 És mikor a harmat leszállt a táborra éjjel; leszállt a manna reá. Num 11:10 Hallotta tehát Mózes, hogy a nép sír; nemzetségenként ki-ki a maga sátorajtajában. Erre fellobbant az Úr haragja nagyon, és ez Mózesnek rosszulesett, Num 11:11 úgyhogy azt mondta Mózes az Úrnak: Miért bántál ily rosszul szolgáddal, és mért nem találtam kegyet szemeidben: hogy ennek az egész népnek a terhét énreám tetted? Num 11:12 Vajon bennem fogant-e ez az egész nép, vagy én szültem-e azt; hogy azt mondod nekem: Vidd őt az öledben, mint a tápláló atya viszi a csecsemőt, arra a földre, melyről megesküdtél atyáinak? Num 11:13 Honnan vegyek én húst, hogy ennek az egész népnek adjak? Mert az én nyakamon sírnak, mondván: Adj nekünk húst, hogy együnk! Num 11:14 Nem bírom én egyedül hordozni ezt az egész népet; mert nehéz hozzám képest. Num 11:15 Ha pedig így akarsz velem bánni, kérlek, ölj meg engem valósággal, ha kegyet találtam szemeidben; hogy ne kelljen nyomorúságomat látnom. Num 11:16 Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts nekem össze hetven férfiút Izráel vénei közül, akiket ismersz, hogy a nép vénei és intézői; és vidd őket a gyülekezet sátorához és álljanak fel ott veled. Num 11:17 És leszállok és beszélek veled ott, és elveszek abból a lélekből, mely rajtad van, és rájuk teszem; hogy hordozzák veled együtt a nép terhét és ne hordozd te egyedül. Num 11:18 A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra és húst esztek. Mert sírtatok az Úr füleibe, mondván: Ki ad nekünk húst enni? Mert jobb volt nekünk Egyiptomban: tehát ad az Úr nektek húst, hogy egyetek. Num 11:19 Nem egy nap esztek és nem két nap; nem is öt nap, és nem tíz nap, sem nem húsz nap: Num 11:20 egy teljes hónapig, amíg kijön az orrotokon és csömör lesz előttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, aki köztetek van, és sírtatok előtte, mondván: Miért is jöttünk ki Egyiptomból? Num 11:21 Erre azt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos az a nép, amely között én vagyok; és te azt mondod: Húst adok nekik, hogy egyenek teljes egy hónapig. Num 11:22 Vajon vághatnak-e nekik annyi juhot és marhát, hogy elég legyen nekik; vagy összefoghatják-e nekik a tengernek minden halát, hogy elég legyen nekik? Num 11:23 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Vajon rövid-e az Úr keze? Most meg fogod látni, megesik-e rajtad szavam, vagy nem? Num 11:24 Ezzel kiment Mózes és elmondta a népnek az Úr szavait; és összegyűjtött hetven férfiút a n é p vénei közül, és a sátor köré állította őket. Num 11:25 Akkor leszállt az Úr a felhőben, és szólt hozzá, és elvett abból a lélekből, mely rajta volt, és a hetven férfiúra adta, a vénekre; és történt, hogy amint leszállt rájuk a lélek, azonnal prófétáltak, de többé nem. Num 11:26 Két férfiú azonban visszamaradt a táborban, az egyiknek a neve Eldád és a másiknak a neve Médád, rájuk is leszállt a lélek, tudniillik ők is az összeírtak között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz; és prófétáltak a táborban. Num 11:27 És elfutott egy ifjú és jelentette Mózesnek és azt mondta: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Num 11:28 És felelt Józsué, Nún fia, Mózesnek ifjúkora óta szolgája, és azt mondta: Uram, Mózes, akadályozd meg őket! Num 11:29 Mózes pedig azt mondta neki: Talán te akarsz féltékeny lenni énérettem? Bárcsak az Úrnak egész népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét reájuk. Num 11:30 És mikor bevették Mózest a táborba, őt és Izráel véneit, Num 11:31 szél indult az Úrtól, és fÚrjeket hajtott a tenger felől és kiterítette a táborra, körülbelül egynapi járásra innen és egynapi járásra onnan körös-körül a táboron; és mintegy két singnyire a föld színe felett. Num 11:32 És felkelt a nép azon az egész napon és egész éjszakán, és az egész következő napon és gyűjtötték a fÚrjeket, aki keveset, tíz hómert gyűjtött; aztán kiteregették maguknak, kiterítve a tábor körül. Num 11:33 A hús még fogaik között volt, még nem volt megemésztve; már az Úr haragja fellobbant a népre, és megverte az Úr a népet igen nagy csapással. Num 11:34 És elnevezték azt a helyet Kibrót Ha-Taavának; mert ott temették el a népet, azokat, akik kívánságba estek. Num 11:35 Kibrót Ha-Taavából Hacérótba költözött a nép; aztán Hacérótban voltak. Num 12:1 Mirjám pedig és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit elvett; mert egy kúsi asszonyt vett el. Num 12:2 És azt mondták: Vajon csupán csak Mózessel beszélt az Úr, vajon nem beszélt-e velünk is? És meghallotta az Úr. Num 12:3 Az a férfiú pedig, Mózes, igen szelíd volt; minden embernek felette, aki a föld színén van. Num 12:4 És hirtelen azt mondta az Úr Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mind a hárman a gyülekezet sátorához; és kimentek mind a hárman. Num 12:5 Akkor leszállt az Úr egy felhőoszlopban, és a sátor ajtónyílásába állt; és szólította Áront és Mirjámot, és kimentek mind a ketten. Num 12:6 És azt mondta: Hát halljátok szómat: Ha lesz nektek Jahve-prófétátok, Látásban jelenek meg annak, Álomban beszélek vele. Num 12:7 Nem így az én szolgám, Mózes (egész házamban hűséges ő), Num 12:8 Szemtől szembe beszélek vele; És látásban és nem talányokban. És az Úr alakját megnézheti. Tehát miért nem féltetek szolgám ellen, Mózes ellen beszélni? Num 12:9 És fellobbant az Úr haragja rájuk, és elment. Num 12:10 A felhő pedig eltávozott a sátor fölül, és íme Mirjám bélpoklos lett, olyan volt, mint a hó; és mikor Áron Mirjám felé fordult, hát íme bélpoklos volt. Num 12:11 Akkor azt mondta Áron Mózesnak: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk bűnül, hogy bolondok voltunk és hogy bűnöztünk: Num 12:12 ne legyen ő olyan, mint a halott, akinek a húsa félig elrothadt, mire kijön anyjának méhéből. Num 12:13 És felkiáltott Mózes az Úrhoz, mondván: Kérlek, oh Isten, gyógyítsd meg őt! Num 12:14 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Ha atyja köpött volna az arcába, nem kellett volna-e neki szégyenkeznie hét napig? Be kell zárni hét napig a táboron kívül, és azután be lehet venni. Num 12:15 És bezárták Mirjámot a táboron kívül hét napra; de a nép nem indult addig, míg Mirjám be nem vétetett. Num 12:16 És azután elindult a nép Hacérótból; és tábort ütöttek Párán sivatagában. Num 13:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 13:2 Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kanaán földjét, melyet én Izráel fiainak akarok adni; egy-egy férfit küldjetek atyái törzséből, mind olyat, aki fejedelem köztük. Num 13:3 El is küldte őket Mózes Párán sivatagából az Úr parancsára; mind olyan férfiakat, akik Izráel fiainak fői voltak. Num 13:4 És ezek a neveik: Rúben törzséből Sammua, Zakkur fia. Num 13:5 Simeon törzséből Sáfát, Hori fia. Num 13:6 Júda törzséből Káleb, Jefunne fia. Num 13:7 Izsakhár törzséből Jigál, József fia. Num 13:8 Efraim törzséből Hósea, Nún fia. Num 13:9 Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia. Num 13:10 Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia. Num 13:11 József törzsének Manassé törzséből Gaddi, Szúszi fia. Num 13:12 Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia. Num 13:13 Áser törzséből Szetúr, Mikáél fia. Num 13:14 Naftali törzséből Nahbi, Vofszi fia. Num 13:15 Gád törzséből Geuél, Máki fia. Num 13:16 Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiket Mózes az ország kikémlelésére küldött; és elnevezte Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak. Num 13:17 Mikor elküldte őket Mózes Kanaán földjét kikémlelni; azt mondta nekik: Menjetek fel ezen a Délvidékre, aztán menjetek fel a Hegyvidékre. Num 13:18 És nézzétek meg a földet, milyen; és a népet, mely rajta lakik, vajon erős-e az, vagy gyenge, vajon kevés-e az, vagy sok? Num 13:19 És milyen az ország, amelyben lakik, jó-e vagy rossz; és milyenek a városok, melyekben lakik, vajon táborokban-e, vagy várakban? Num 13:20 És milyen a föld, vajon kövér-e, vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs; és szedjétek össze magatokat és vegyetek a föld gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlő zsengéjének a napjai voltak. Num 13:21 Felmentek tehát és kikémlelték a földet: Cin sivatagától Rehóbig, amerre Hamátba mennek. Num 13:22 És felmentek a Délvidékre és bementek Hebronig, és ott voltak Ahimán, Sésaj és Talmaj, az Anák szülöttei. Hebron pedig hét évvel épült az egyiptomi Cóán előtt. Num 13:23 Aztán bementek Eskol völgyéig, és ott levágtak egy szőlővesszőt és egy szőlőfÚrtöt és azt rúdon vitték ketten; és néhány gránátalmát és fügét is. Num 13:24 Azt a helyet elnevezték Eskol völgyének; arról a szőlőfÚrtről, melyet ott vágtak le Izráel fiai. Num 13:25 Mikor negyven nap múlva visszatértek az ország kikémleléséből, Num 13:26 elmentek és megérkeztek Mózeshez és Áronhoz és Izráel fiainak egész közönségéhez Párán sivatagába, Kádesbe; és hírt vittek nekik és az egész közönségnek, és megmutatták neki a föld gyümölcsét. Num 13:27 És elbeszélték neki, és azt mondták: Eljutottunk arra a földre, ahova küldtél bennünket; és csakugyan tejjel és mézzel folyó az, és ez a gyümölcse. Num 13:28 Csakhogy erős a nép, mely abban az országban lakik; és a városok erődítve vannak és igen nagyok, sőt az Anák szülötteit is láttuk ott. Num 13:29 Amálek lakik a Délvidék földén; és a hitti, a jebuszi és az emori lakik a Hegyvidéken, a kanaáni pedig a tengernél és a Jordán mellett lakik. Num 13:30 Káleb ugyan csitította a népet Mózessel szemben; és azt mondta: Mindenesetre felmehetünk és elfoglalhatjuk azt, mert elbírni elbírunk vele; Num 13:31 de azok a férfiak, akik vele felmentek volt, azt mondták: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen; mert erősebb nálunk. Num 13:32 És Izráel fiai előtt rossz hírét terjesztették az országnak, melyet kikémleltek, mondván: Az az ország, amelyen keresztülmentünk, hogy kikémleljük azt, olyan ország, mely megeszi a lakosait, és nép, melyet benne láttunk, csupa szálas ember. Num 13:33 És ott láttuk az óriásokat, az óriások közül való Anák-fiakat; úgyhogy olyanok voltunk a saját szemünkben, mint a sáskák, az ő szemükben is olyanok voltunk. Num 14:1 És felemelte az egész közönség és kiadta hangját; és sírt a nép azon az éjszakán. Num 14:2 És morogtak Mózesre és Áronra Izráel fiai mindnyájan; és azt mondta nekik az egész közönség: Bár meghaltunk volna Egyiptom országában, vagy ebben a sivatagban bár meghalnánk! Num 14:3 Miért is akar minket bevinni az Úr ebbe az országba, hogy kard által essünk el, feleségeink és kicsinyeink zsákmánnyá legyenek; nem jobb volna-e nekünk visszatérni Egyiptomba? Num 14:4 És azt mondták egymásnak: Adjuk rá fejünket és térjünk vissza Egyiptomba. Num 14:5 Erre Mózes és Áron arcra estek Izráel fiai közönségének egész gyülekezete előtt. Num 14:6 Józsué, Nún fia pedig, és Káleb, Jefunne fia, azok közül, akik az országot kikémlelték; megszaggatták ruháikat. Num 14:7 És azt mondták Izráel fiai egész közönségének, mondván: Az az ország, amelyen keresztülmentünk, hogy kikémleljük azt, szép az az ország nagyon-nagyon. Num 14:8 Ha kedve telik bennünk az Úrnak, bevisz minket az Úr ebbe az országba és nekünk adja azt; oly országot, mely tejjel és mézzel folyik. Num 14:9 Csak az Úr ellen fel ne lázadjatok, és ti annak az országnak a népétől ne féljetek, mert kenyér az nekünk; az ő oltalmuk eltávozott fölülök, az Úr pedig velünk van, ne féljetek tőlük! Num 14:10 Erre az egész közönség azt mondta, hogy megkövezi őket kövekkel; de az Úr dicsősége megjelent a gyülekezet sátorában Izráel minden fia előtt. Num 14:11 És azt mondta az Úr Mózesnek: Míglen vet meg engem ez a nép; és míglen nem hisznek bennem mindazok mellett a jelek mellett, amelyeket cselekedtem közepette? Num 14:12 Megverem pestissel és kiirtom; és téged teszlek néppé, nála nagyobbá és erősebbé. Num 14:13 Erre azt mondta Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptombeliek (hiszen közülük hoztad fel ezt a népet hatalmaddal), Num 14:14 azt mondják majd ez ország lakosságának (akik hallották, hogy te, e között a nép között vagy; hogy te szemtől szembe megjelensz, Uram, és felhőd felettük áll; és te felhőoszlopban jársz előttük nappal, és tűzoszlopban éjjel), Num 14:15 és ha megölöd ezt a népet, mint egy embert, azt is gondolják majd azok a nemzetek (amelyek hallották híredet), Num 14:16 hogy mivelhogy nem bírta az Úr bevinni ezt a népet abba az országba, melyről megesküdött nekik; levágta őket a sivatagban. Num 14:17 Most tehát hadd legyen nagy az én uramnak ereje; mint ahogyan mondottad, szólván: Num 14:18 Az Úr hosszútűrő és nagy kegyelmű, megbocsát vétket és gonoszságot; de büntetlenül semmiképpen nem hagy, meglátogatja az atyák vétkét a fiakon harmad- és negyedíziglen: Num 14:19 bocsásd meg hát ennek a népnek bűnét kegyelmed nagysága szerint; és úgy, amint megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva idáig. Num 14:20 És az Úr azt mondta: Megbocsátok szavad szerint. Num 14:21 De élek én: és úgy legyen tele az egész föld az Úr dicsőségével, Num 14:22 hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket Egyiptomban és a sivatagban cselekedtem; és már tízedszer tesznek próbára és nem hallgatnak szavamra: Num 14:23 egy sem látja meg azt az országot, amely felől megesküdtem atyáiknak. És senki nem láthatja azt, aki engem megvet; Num 14:24 de az én szolgámat, Kálebet, mivel más szellem vezette, és teljesen engem követett: őt beviszem abba az országba, amelybe bement volt, és magva örökölni fogja azt. Num 14:25 De az amálekiek és kanaániak a völgyben laknak; holnap forduljatok és induljatok a sivatagba a Sástenger útján. Num 14:26 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Num 14:27 Meddig lesz még meg ennél a gonosz gyülekezetnél, hogy morognak ellenem? Izráel fiainak morgását, mellyel ellenem morognak, hallottam. Num 14:28 Mondd meg nekik: Élek én, ez az Úr mondása, hogy amiképpen beszéltek füleimbe; akképpen cselekszem veletek. Num 14:29 Ebben a sivatagban hullanak el hulláitok, éspedig mind, akik voltatok szemlén, teljes számmal, húszévestől fogva és azon felül; akik morogtatok ellenem. Num 14:30 Ti nem fogtok bemenni abba az országba, amelyre nézve eskÚre emeltem kezemet, hogy lakosokká teszlek titeket benne; csak Káleb, Jefunne fia, és Józsué, Nún fia. Num 14:31 Hanem kicsinyeiteket, akikről azt mondtátok, hogy zsákmánnyá lesznek: azokat beviszem, és megismerik azt az országot, melyet ti megvetettetek; Num 14:32 nektek pedig hulláitok ebben a sivatagban hullanak el. Num 14:33 És fiaitok pásztorok lesznek a sivatagban negyven esztendeig, és hordozzák hűtlenségteket; míg ki nem vesznek hulláitok a sivatagban. Num 14:34 Azoknak a napoknak száma szerint, negyven nap, melyek alatt kikémleltétek az országot, egy nap egy esztendőre, egy nap egy esztendőre, negyven esztendeig fogjátok hordozni bűneiteket; így ismeritek meg elidegenedésemet. Num 14:35 Én, az Úr szólottam, hogy ezt meg fogom tenni ezzel az egész gonosz közönséggel, mely összegyűlt ellenem; ebben a sivatagban jutnak végükre, és ott halnak meg. Num 14:36 És azok a férfiak, akiket Mózes elküldött az ország kikémlelésére, és mikor visszatértek, felzúdították ellene az egész közönséget, rossz hírt terjesztve az ország felől, Num 14:37 meghaltak azok a férfiak, mivel gonosz hírét terjesztették az országnak, pestisben az Úr előtt. Num 14:38 Csak Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia maradtak életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek az országot kikémlelni. Num 14:39 Mikor Mózes elmondta ezeket a szavakat Izráel minden fiának; gyászolt a nép nagyon. Num 14:40 És reggel korán felkeltek és felmentek a hegy tetejére, mondván: ímhol vagyunk és fel akarunk menni arra a helyre, melyet az Úr mondott, mert bűnbe estünk. Num 14:41 De Mózes azt mondta: Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát, mikor az nem fog sikerülni? Num 14:42 Ne menjetek fel (mert az Úr nincs közöttetek), és ne szenvedjetek vereséget ellenségeitek előtt. Num 14:43 Mert az amálekiek és a kanaániak vannak ott előttetek, tehát elestek kard által; mivelhogy hátratértetek az Úrtól, tehát nem lesz az Úr veletek. Num 14:44 Mégis megkockáztatták, hogy felmentek a hegy tetejére; noha az Úr szövetségének ládája és Mózes nem mozdultak a tábor belsejéből. Num 14:45 És lejöttek az amálekiek és a kanaániak, akik azon a hegyen laktak; és megverték őket, és szétszórták őket Hormáig. Num 15:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 15:2 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nekik: Ha bementek a ti lakóföldetekre, amelyet én most adok nektek, Num 15:3 és tűzáldozatot készítetek az Úrnak, égő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom beteljesítéséül vagy szabad ajándékul, vagy ünnepnapjaitokon; hogy kedves illatot készítsetek az Úrnak, marhából vagy juhból: Num 15:4 akkor az, aki áldozati ajándékát felajánlja az Úrnak, ajánljon fel ételáldozatul egy tized lisztlángot, egy negyed hin olajjal elegyítve; Num 15:5 bort pedig az italáldozathoz egy negyed hint készíts az égő áldozat vagy a vágóáldozat mellé; egy-egy bárányra. Num 15:6 Vagy a koshoz készíts ételáldozatul lisztlángot két tizedet egyharmad hin olajjal elegyítve; Num 15:7 bort pedig az italáldozathoz egyharmad hint ajánlj fel kedves illatul az Úrnak. Num 15:8 És ha fiatal tulkot készítesz égő áldozatul vagy vágóáldozatul; fogadalom beteljesítéséül vagy visszafizetési áldozatul az Úrnak: Num 15:9 akkor ajánljanak fel a fiatal tulok mellett ételáldozatul háromtized lisztlángot megelegyítve fél hin olajjal. Num 15:10 Bort pedig ajánlj fel az italáldozathoz fél hint: kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak. Num 15:11 Így kell tenni az egyes ökörrel vagy az egyes kossal; vagy a juhok vagy kecskék bárányával. Num 15:12 A szerint a szám szerint, amennyit készítetek; így tegyetek minden egyessel számuk szerint. Num 15:13 Minden törzsökös polgár így készítse el ezeket; hogy tűzáldozatát kedves illatul ajánlja fel az Úrnak. Num 15:14 És ha egy jövevény tartózkodik veletek, vagy aki közöttetek van nemzedékeitek óta, és tűzáldozatot készít kedves illatul az Úrnak: amiképpen ti készítitek, úgy készítse. Num 15:15 Ó gyülekezet, egy törvényetek legyen nektek és a vándor jövevénynek; örök törvény legyen nemzedékeitekről nemzedékeitekre. Olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti. Num 15:16 Egy tanítás és egy ítélet legyen számotokra; és annak a jövevénynek a számára, aki veletek tartózkodik. Num 15:17 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 15:18 Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek abba az országba, amelybe én be akarlak titeket vinni; Num 15:19 és mikor majd esztek annak az országnak kenyeréből: áldozzatok emelékáldozatot az Úrnak. Num 15:20 Tésztátok zsengéjéből pogácsát áldozzatok emelékáldozatul; mint a szérű emelékáldozatát, úgy áldozzátok azt. Num 15:21 Tésztátok zsengéjéből adjatok az Úrnak adományáldozatot; nemzedékeitekről nemzedékeitekre. Num 15:22 És ha megtévedtek és bármit nem tesztek meg e parancsolatokból, amelyeket mondott az Úr Mózesnek; Num 15:23 egyáltalán bármit, amit parancsolt nektek az Úr Mózes által, a naptól fogva, mikor először parancsot adott az Úr és tovább, nemzedékeitekről nemzedékeitekre: Num 15:24 akkor ha a közönségtől észrevétlenül történt tévedésből, hát készítsen az egész közönség egy fiatal tulkot égő áldozatul, kedves illatul az Úrnak, a hozzá való ételáldozattal és italáldozattal, amint kell; és egy kecskebakot bűnáldozatul. Num 15:25 Ha így engesztelési szertartást végez a pap Izráel fiainak egész közönségéért, akkor megbocsáttatik nekik; mert tévedés volt, és ők meghozták áldozati ajándékukat tűzáldozatul az Úrnak, és bűnáldozatukat az Úr elé tévedésükért. Num 15:26 Tehát Izráel fiai egész közönségének megbocsáttatik, a köztük tartózkodó jövevénynek is; mert az egész népé volt, tévedésből. Num 15:27 Ha pedig egyes lélek követ el bűnt tévedésből; akkor ajánljon fel egy egyéves kecskét bűnáldozatul. Num 15:28 És végezzen a pap engesztelési szertartást azért a lélekért, aki tévedésbe esett, mikor tévedésből bűnt követett el; az Úr előtt engesztelést végezvén érte, és megbocsáttatik neki. Num 15:29 A törzsökös polgárnak Izráel fiai között, és a köztük tartózkodó jövevénynek egy törvénye legyen nálatok, ha tévedésből cselekedett. Num 15:30 De amely lélek felemelt kézzel cselekszik, akár törzsökös polgár, akár jövevény, az az Urat káromolja; tehát irtassék ki az a lélek népe közül. Num 15:31 Mivelhogy az Úr szavát megvetette és parancsolatát megszegte: feltétlenül irtassék ki az a lélek, bűne rajta. Num 15:32 Mikor Izráel fiai a sivatagban voltak, találtak egy férfit, aki fát szedegetett szombati napon. Num 15:33 És előállították őt azok, akik faszedegetésen kapták, Mózes elé, Áron elé és az egész közönség elé. Num 15:34 Aztán őrizetbe tették őt; mivel nem volt kijelentés, mit kell vele csinálni. Num 15:35 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi; kövezze meg őt kövekkel az egész közönség a táboron kívül. Num 15:36 És kivitte őt az egész közönség a táboron kívül, és megkövezték őt kövekkel és meghalt; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Num 15:37 És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván: Num 15:38 Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak bojtot ruháik szögleteire nemzedékről nemzedékre; és tegyenek a szöglet bojtjára egy kék bíbor zsinórt. [12] Num 15:39 És legyen nektek a bojton, hogy mikor azt látjátok, jusson eszetekbe az Úrnak minden parancsolata és azt cselekedjétek; ne pedig szívetek után és szemeitek után barangoljatok, amelyek bálványozásba visznek benneteket. Num 15:40 Hogy tartsátok emlékezetben és cselekedjétek meg minden parancsolatomat; hogy így szentek legyetek a ti Isteneteknek. Num 15:41 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából, hogy Istenetekké legyek nektek; én, az Úr, a ti Istenetek. Num 16:1 És fogta Kórah, Jichár fia, ki Lévi fiának, Kehátnak fia volt; továbbá Dátán és Abirám, Eliáb fiai és On, Pelet fia, a Rúben fiai, Num 16:2 és felkeltek Mózes előtt, velük kétszáz és ötven férfi Izráel fiai közül, közönségfejedelmei, gyülekezet hivatalosai, neves férfiak; Num 16:3 és összegyülekeztek Mózes ellen és Áron ellen, és azt mondták nekik: Elég volt! Mert az egész közönség, mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr; hát miért emelitek magatokat az Úr gyülekezete fölé? Num 16:4 Mikor Mózes meghallotta, arcra esett, Num 16:5 és így szólt Kórahhoz és az ő egész közönségéhez, mondván: Reggel majd megismerteti az Úr, aki az övé és aki szent, és közel ereszti magához; azaz akit kiválaszt, azt ereszti közel magához. Num 16:6 Ezt cselekedjétek: vegyetek magatokhoz serpenyőket, Kórah és egész közönsége, Num 16:7 és tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rájuk füstölőszert az Úr előtt holnap, és akkor akit az Úr választ, az legyen a szent: elég nektek, Lévi fiai? Num 16:8 Továbbá azt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok csak Lévi fiai! Num 16:9 Nem elég nektek, hogy Izráel Istene elválasztott titeket Izráel közönségétől, közel eresztvén benneteket magához: hogy végezzétek az Úr sátorában való munkát, és hogy álljatok a közönség előtt annak szolgálatában? Num 16:10 Mert közel eresztett téged és minden testvéredet, a Lévi fiait veled: tehát papságra is törekesztek? Num 16:11 Ezért te és egész közönséged azok vagytok, akik az Úr ellen gyülekeztek össze; mert micsoda Áron, hogy őellene morogjatok? Num 16:12 Ekkor elküldött Mózes, hogy hívjátok Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait; de azok azt mondták: Nem megyünk fel. Num 16:13 Nem elég, hogy felhoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a sivatagban; hanem uralkodóvá is fel akarod magadat tolni felettünk? Num 16:14 Ugyancsak tejjel és mézzel folyó országba hoztál be bennünket, és adtál nekünk örökségül mezőt és szőlőt. Talán elvakíthatod ezeket az embereket? Nem megyünk fel. Num 16:15 Erre nagyon megharagudott Mózes és azt mondta az Úrnak: Ne fordulj áldozatuk felé! Egy szamarat el nem vettem tőlük, és rosszat eggyel sem tettem közülük. Num 16:16 Ezután azt mondta Mózes Kórahnak: Te és egész közönséged legyetek az Úr előtt holnap; te meg ők és Áron. Num 16:17 És vegye ki-ki a maga serpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert, és ajánljátok fel az Úr előtt, ki-ki a maga serpenyőjét, kétszáz és ötven serpenyőt; te és Áron is, ki-ki a maga serpenyőjét. Num 16:18 Vette tehát ki-ki a maga serpenyőjét, és tettek rájuk tüzet, és raktak rájuk füstölőszert; és felálltak a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál, Mózes is Áronnal. Num 16:19 És mikor Kórah összegyűjtötte köréjük az egész közönséget a gyülekezet sátorának ajtónyílásához; megjelent az Úr dicsősége az egész közönség előtt. Num 16:20 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Num 16:21 Váljatok ki ebből a közönségből; hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt. Num 16:22 Azok arcra estek és azt mondták: Isten, minden test lelkének Istene: egy ember esik bűnbe és az egész közönségre haragszol-e? Num 16:23 Erre szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 16:24 Szólj a közönségnek, mondván: Távozzatok el (Kórah) Dátán és Abirám hajlékának környékéről. Num 16:25 És felkelt Mózes és elment Dátánhoz és Abirámhoz; és utánamentek Izráel vénei. Num 16:26 És szólt a közönségnek, mondván: Távozzatok el, kérlek, ezeknek az istentelen embereknek a sátorai mellől, és hozzá ne érjetek semmihez, ami az övék; hogy el ne vesszetek minden ő bűneikben. Num 16:27 És eltávoztak (Kórah) Dátán és Abirám hajlékai mellől körös-körül; Dátán pedig és Abirám kimentek, megállva sátoraik ajtónyílásában feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel. Num 16:28 Akkor azt mondta Mózes: Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem mindezeket a cselekedeteket véghezvinni; hogy nem magamtól: Num 16:29 ha ezek olyan halállal halnak meg, mint minden ember, és az a végzet telik be rajtuk, ami minden emberen; nem az Úr küldött engem: Num 16:30 de ha olyat tesz az Úr, ami még nem volt, és megnyitja a föld a száját és elnyeli őket és mindenüket, amijük van, és elevenen szállnak le az alvilágba: akkor tudjátok meg , hogy megvetették ezek az emberek az Urat. Num 16:31 És történt, hogy amint elvégezte mindezen szavak szólását: meghasadt a föld alattuk. Num 16:32 Hát megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket és házaikat (és minden embert, aki Kórahhoz tartozott és minden vagyont). Num 16:33 És alászállottak mindenükkel együtt, amijük volt, elevenen az alvilágba; és elborította őket a föld, és elvesztek a gyülekezet közül. Num 16:34 Az izráeliek pedig mind, akik körülöttük voltak, elfutottak kiáltásukra; mert azt mondták: Nehogy elnyeljen bennünket a föld. Num 16:35 És tűz jött ki az Úrtól; és megemésztette azt a kétszázötven férfiút, akik a füstölőszert felajánlották. Num 16:36 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 16:37 Mondd Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje föl a serpenyőket az égés közül, a tüzet pedig szórd tova; Num 16:38 mert szentségbe estek ezeknek a bűnösöknek a serpenyői az ő lelkük árán. Tehát csináljanak belőlük bádoglemezeket, mert felajánlották őket az Úr előtt és így szentségbe estek; legyenek tehát jelekül Izráel fiainak. Num 16:39 És vette Eleázár pap azokat a rézserpenyőket, melyeket az elégettek felajánlottak; és azokból kalapáltak huzatot az oltárra. Num 16:40 Emlékeztetőül Izráel fiainak, a végre, hogy senki illetéktelen, aki nem Áron magvából való, ne közeledjék füstölőszert füstölögtetni az Úr elé; hogy úgy ne járjon, mint Kórah és az ő közönsége, amiképpen szólt az Úr Mózes által. Num 16:41 És másnap Izráel fiainak egész közönsége morgott Mózesre és Áronra, mondván: Ti öltétek meg az Úr népét. Num 16:42 És történt, hogy mikor a közönség Mózes ellen és Áron ellen gyülekezett, azok a gyülekezet sátora felé fordultak, és íme azt beborította a felhő: és megjelent az Úr dicsősége. Num 16:43 Mikor Mózes és Áron a gyülekezet sátora elé érkeztek, Num 16:44 szólott az Úr Mózesnek, mondván: Num 16:45 Távozzatok el e közül a közönség közül, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt; ők pedig arcra estek. Num 16:46 És azt mondta Mózes Áronnak: Vedd a serpenyőt és tégy rá tüzet az oltárról, és rakj füstölőszert, és vidd hamar a közönséghez, és végezz értük engesztelési szertartást; mert kijött a harag az Úr színe elől, elkezdődött a csapás. Num 16:47 És vette Áron, amint szólt Mózes, és futott a gyülekezet közé, de akkor már elkezdődött a csapás a nép között; tehát megadta a füstölést, és engesztelési szertartást végzett a népért. Num 16:48 És állt a holtak között és az élők között; és megszűnt a csapás. Num 16:49 Akik pedig a csapásban meghaltak, tizennégyezer-hétszázan voltak; a Kórah-dologban megholtakon kívül. Num 16:50 És visszatért Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának ajtónyílásához; a csapás pedig megszűnt. Num 17:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 17:2 Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük őscsaládonként egy-egy vesszőt, összes fejedelmeiktől őscsaládjaiknak megfelelően tizenkét vesszőt; mindeniknek a nevét írd a vesszejére. Num 17:3 És Áron nevét írd a Lévi vesszejére; mert egy vessző az ő őscsaládjuk fejének való. Num 17:4 És tedd le azokat a gyülekezet sátorába; a bizonyság elé, ahol veletek találkozni szoktam. Num 17:5 És lesz, hogy annak a férfiúnak, akit választani fogok, a vesszeje kihajt; és így higgasztom le magamról Izráel fiainak morgását, akik reátok morognak. Num 17:6 Szólt tehát Mózes Izráel fiainak, és adtak neki fejedelmeik mind, egy fejedelemre egy vesszőt, egy fejedelemre egy vesszőt, őscsaládjaiknak megfelelően tizenkét vesszőt; és Áron vesszeje az ő vesszeik közt volt. Num 17:7 És letette Mózes a vesszőket az Úr elé; a bizonyság sátorába. Num 17:8 És történt másnap, hogy mikor bement Mózes a bizonyság sátorába, hát íme kihajtott Áron vesszeje, mely a Lévi házáé volt, úgy, hogy bimbót hozott, virágot nyitott és mandulákat érlelt. Num 17:9 És kivitte Mózes a vesszőket mind az Úr színe elől Izráelnek minden fia elé; és látták, és elvették, ki-ki a maga vesszejét. Num 17:10 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé őrizetbe, jelül a pártos fiaknak; és így vess véget ellenem való morgásuknak, hogy meg ne haljanak. Num 17:11 És megtette Mózes: amiképpen parancsolta neki az Úr, úgy cselekedett. Num 17:12 És azt mondták Izráel fiai Mózesnek, mondván: íme meg vagyunk halva, el vagyunk veszve, mindnyájan el vagyunk veszve. Num 17:13 Minden közeledőnek, aki közel ér az Úr hajlékához, meg kell halni; hát nem végképpen meg vagyunk halva? Num 18:1 Erre azt mondta az Úr Áronnak: Te és fiaid, és atyád háza veled együtt, viseljétek a szenthelyet terhelő bűnt; te és fiaid pedig veled együtt, viseljétek a ti papi hivatalotokat terhelő bűnt. Num 18:2 De testvéreidet is, Lévi törzsét, a te őscsaládi törzsedet, engedd odajárulni magaddal, hogy csatlakozzanak hozzád és végezzenek segédszolgálatot melletted; mikor te és veled fiaid a bizonyság sátora előtt vagytok. Num 18:3 És lássák el a te szolgálatodat és az egész sátor szolgálatát; csak a szent edényekhez és az oltárhoz ne járuljanak, hogy meg ne haljanak mind ők, mind ti. Num 18:4 Csatlakozzanak tehát hozzád és lássák el a gyülekezet sátorának szolgálatában a sátor minden munkáját illetőleg; illetéktelen pedig ne járuljon hozzátok. Num 18:5 Ti pedig lássátok el a szenthely szolgálatát és az oltár szolgálatát; hogy ne legyen többé harag Izráel fiain. Num 18:6 Mert én íme kivettem testvéreiteket a lévitákat Izráel fiai közül; ajándékul nektek, mint akik az Úrnak vannak adva, hogy végezzék a gyülekezet sátorában való szolgálatot; Num 18:7 te pedig és veled fiaid járjatok el papságotokban minden dolgot illetőleg, Ami az oltár körül és ami a függönyön belül van, úgy végezzetek szolgálatot; a papi szolgálatot nektek adom ajándékul, tehát az illetéktelen, ha közeledik, ölessék meg. Num 18:8 És szólt az Úr Áronnak: Én pedig ezennel neked adom emelékáldozataim ellátását; Izráel fiainak minden szentségéből neked adom azokat részül, és fiaidnak örök törvény szerint. Num 18:9 Ez legyen a tied a szentségek szentségéből: a tűzrészen kívül egész áldozati ajándékuk minden ételáldozatukból, minden bűnáldozatukból és minden vétekáldozatukból, amit nekem megtérítenek, mint szentségek szentsége, a tied az és fiaidé. Num 18:10 A szentséges szenthelyen edd meg azt; minden férfi eheti azt, szentség legyen neked. Num 18:11 Ez is a tied, mint emelékáldozat az ő ajándékukból, Izráel fiainak minden áldozatlengetéséből neked adtam ezeket, meg fiaidnak és leányaidnak veled, örök törvény szerint; mindenki eheti azt házadban, aki tiszta. Num 18:12 Az olajnak minden javát, a mustnak és gabonának minden javát: zsengéjüket, amit az Úrnak fognak adni, neked adom. Num 18:13 Mindannak első termése, ami országukban van, amit behoznak az Úrnak, tiéd legyen; mindenki eheti azt házadban, aki tiszta. Num 18:14 Minden örökszentség Izráelben tied legyen. Num 18:15 Minden méhmegnyitó minden testből, amit az Úrnak fel lehet ajánlani, emberből és baromból, a tiéd legyen; csakhogy az ember elsőszülöttjét feltétlen megváltasd, és a tisztátalan barom elsőszülöttjét váltasd meg. Num 18:16 Ami pedig váltságát illeti, egyhónapos korától fogva váltasd meg becsértékben öt ezüstsekelen a szent sekel szerint; húsz géra az. Num 18:17 De a tehén első fajzását vagy a juh első fajzását vagy a kecske első fajzását ne váltasd meg, azok szentségek; vérüket hintsd az oltárra, kövérségüket pedig füstölögtesd el mint tűzáldozatot kedves illatul az Úrnak. Num 18:18 És a húsuk legyen a tied; mind az áldozatlengetési szegy, mind a jobb comb a tied legyen. Num 18:19 Mindazokat a szentségekben való emelékáldozatokat, amelyeket Izráel fiai az Úrnak áldoznak, neked adom, meg fiaidnak és leányaidnak veled örök illetményül; örök só-szövetség ez az Úr előtt a te számodra és a te magod számára veled. Num 18:20 És azt mondta az Úr Áronnak: Földjükből örökséget ne foglalj, és neked ne legyen osztályrészed közöttük; én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között. Num 18:21 Lévi fiainak pedig ezennel átadok minden tizedet Izráelben örökségül; szolgálatuk fejében, amellyel ők a gyülekezet sátorának munkáját végzik. Num 18:22 Hogy ne közeledjenek többé Izráel fiai a gyülekezet sátorához; halálos bűnt véve magukra. Num 18:23 Hanem végezze a lévita a gyülekezet sátorának munkáját, hogy ők viseljék az ő bűnüket; örök törvény legyen ez nemzedékeitekről nemzedékeitekre, és Izráel fiai között ne foglaljanak örökséget. Num 18:24 Mert Izráel fiainak tizedét, amit emelékáldozatul áldoznak az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül; ezért mondta m nekik, Izráel fiai között ne foglaljanak örökséget. Num 18:25 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 18:26 A lévitáknak pedig szólj, és mondd nekik: Ha beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amit nektek adtam az ő részükről örökségetekbe; akkor áldozzatok belőle emelékáldozatot az Úrnak, tizedet a tizedből. Num 18:27 És ez olyan emelékáldozatnak számít rátok nézve; mint a szérűről való gabona és a sajtóból való zsenge. Num 18:28 Így áldozzatok ti is emelékáldozatot az Úrnak minden tizedeitekből, melyeket beszedtek Izráel fiaitól; és adjátok az Urat illető emelékáldozatot Áronnak, a papnak. Num 18:29 Minden ajándékaitokból áldozzatok teljes emelékáldozatot az Úrnak; teljesen a legjavából, mint annak belőle kijáró szentséget. Num 18:30 És mondd nekik: mikor megadtátok az adományáldozatot, a legjavát belőle, a többi úgy számít a lévitáknak, mintha a szérűről jött volna be, és mintha a sajtóból jött volna be. Num 18:31 Tehát ehetitek azt bármely helyen, ti és házatok népe; mert bér az nektek a gyülekezet sátorában való munkát o k fejében. Num 18:32 És nem vesztek magatokra bűnt miatta, ha megadjátok az adományáldozatot, a legjavát belőle; és Izráel fiainak szentségeit nem szentségtelenítitek meg, és így nem haltok meg. Num 19:1 És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Num 19:2 Ez annak a tannak a törvénye, melyet az Úr parancsolt, mondván: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy ép vörös tehenet, amelyikben nincs hiba, amelyet járom nem nyomott. Num 19:3 És adjátok azt Eleázár papnak; aztán vigyék ki azt a táboron kívül és vágják le azt őelőtte. Num 19:4 És vegyen Eleázár pap a véréből ujjával; és fecskendjen a gyülekezet sátorának eleje felé a véréből hétszer. Num 19:5 Aztán égessék el a tehenet szemei előtt; bőrét, húsát és vérét ganéjával együtt égessék el. Num 19:6 A pap pedig vegyen cédrusfát, izsópot és karmazsint; és dobja a tehén égésébe. Num 19:7 Akkor mossa meg a ruháit a pap, és mossa meg a testét vízben, és azután menjen be a táborba; és legyen tisztátalan a pap estélig. Num 19:8 Aki elégette azt, az is mossa meg ruháit vízben, és mossa meg a testét vízben; és legyen tisztátalan estélig. Num 19:9 Egy tiszta férfi pedig gyűjtse össze a tehén hamvát, és tegye le a táboron kívül egy tiszta helyre; és legyen őrizetben Izráel fiainak közönsége számára elkülönítettség elleni víznek, bűnáldozat az. Num 19:10 Az pedig, aki a tehén hamvát összegyűjtötte, mossa meg a ruháit; és legyen tisztátalan estélig. És Izráel fiainak, valamint a köztük tartózkodó jövevénynek örök törvény legyen: Num 19:11 Aki halotthoz ér, bármely emberi holttesthez; hát tisztátalan legyen hét napig. Num 19:12 Az ilyen végezzen vele tisztulási szertartást a harmadik napon és a hetedik napon, akkor tiszta lesz; ha pedig nem végez tisztulási szertartást a harmadik napon és a hetedik napon, nem lesz tiszta. Num 19:13 Mindenki, aki halotthoz ér, annak az embernek a holttestéhez, aki meghalt, és nem végez tisztulási szertartást, az Úr hajlékát teszi tisztátalanná, tehát irtassék ki az a lélek Izráelből; mivel elkülönítettség elleni víz nem hintetett rá, tisztátalan legyen, még rajta van tisztátalansága. [6] Num 19:14 Ez a tanítás, ha valaki meghal egy sátorban: mindenki, aki bemegy a sátorba, és mindenki, aki a sátorban van, tisztátalan legyen hét napig. Num 19:15 Minden nyílt edény, melyen nincs lekötött fedél: tisztátalan. Num 19:16 És mindenki, aki nyílt mezőn érint egy fegyver által elesettet vagy egy halottat vagy egy embercsontot vagy egy sírt: tisztátalan legyen hét napig. Num 19:17 Az ilyen tisztátalan számára vegyenek az elégetett bűnáldozat hamvából; és tegyenek rá élő vizet egy edénybe. Num 19:18 Aztán vegyen izsópot és mártsa a vízbe egy tiszta férfi, és fecskendezze a sátorra és mindazokra az edényekre és azokra a lelkekre, akik ott voltak; illetőleg arra, aki a csontot, vagy az elesettet, vagy a halottat, vagy a sírt érintette. Num 19:19 Éspedig a harmadik napon és a hetedik napon fecskendezzen a tiszta a tisztátalanra; és a hetedik napon nyilvánítsa azt tisztának, az pedig mossa meg ruháit, mosódjék meg vízben és estére tiszta lesz. Num 19:20 Aki pedig tisztátalanná lesz és nem tart így tisztulási szertartást, az a lélek irtassék ki a gyülekezetből; mert az Úr szentélyét tisztátalanná tette, elkülönítettség elleni víz nem hintetett reá, tisztátalan ő. Num 19:21 És legyen nekik örök törvényül. Aki pedig fecskendi az elkülönítettség elleni vizet, mossa meg a ruháit; és aki hozzá ér az elkülönítettség elleni vízhez, tisztátalan legyen estélig. Num 19:22 És minden, amihez a tisztátalan hozzá ér, tisztátalanná lesz; és amely lélek azt érinti, tisztátalan legyen estélig. Num 20:1 Aztán Cin sivatagába érkeztek Izráel fiai, az egész közönség az első hónapban; és letelepedett a nép Kádesben. És ott halt meg Mirjám; és ott is temették el. Num 20:2 És nem volt vize a közönségnek; és összegyülekeztek Mózes ellen és Áron ellen. Num 20:3 És perlekedett a nép Mózessel, és azt mondták, mondván: Bárcsak meghaltunk volna, mikor testvéreink meghaltak az Úr előtt! Num 20:4 Miért is hoztátok be az Úr gyülekezetét ebbe a sivatagba; hogy ott haljunk meg mi és barmaink? Num 20:5 És miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, hogy erre a rossz helyre vezessetek bennünket? Nem vetésnek, fügének, szőlőnek és gránátalmának helye ez, még inni való víz sincs. Num 20:6 És bement Mózes és Áron a gyülekezet elől a gyülekezet sátorának ajtónyílásához, és arcra estek; és megjelent nekik az Úr dicsősége. Num 20:7 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 20:8 Vedd e vesszőt és gyűjtsd össze a közönséget te és testvéred, Áron, és szóljatok a kősziklának szemeik előtt, hogy adja elő vizét; így fakassz nekik vizet a kősziklából és adj inni a közönségnek és barmainak. Num 20:9 És elvette Mózes a vesszőt az Úr színe elől; amiképpen parancsolta neki. Num 20:10 És összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé; és azt mondta nekik: Ide hallgassatok, ti lázadók, vajon ebből a kősziklából fogunk nektek vizet fakasztani? Num 20:11 Ezzel felemelte Mózes a kezét és megütötte a kősziklát vesszejével kétszer; és sok víz jött ki, és ivott a közönség és barmaik. Num 20:12 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megdicsőítettetek volna Izráel fiainak szemei előtt; ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet abba az országba, melyet nekik adtam. Num 20:13 Ez Mé-Meribá, ahol Izráel fiai pereltek az Úrral; és megdicsőítette magát bennük. Num 20:14 És követeket küldött Mózes Kádestől Edom királyához: Ezt mondja Izráel, a te testvéred: Te ismered mindazt a bajt, ami minket ért. Num 20:15 Hogy atyáink lementek Egyiptomba, és Egyiptomban laktunk sok ideig; de mikor az egyiptomiak rosszul bántak velünk és atyáinkkal, Num 20:16 az Úrhoz kiáltottunk, és meghallotta szavunkat, küldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból; és most Kádesben vagyunk, a határod szélén levő városban. Num 20:17 Kérlek, hadd vonuljunk át országodon, nem vonulunk mezőn és szőlőn keresztül, és nem iszunk kútvizet; a király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, míg át nem megyünk határodon. Num 20:18 De azt mondta neki Edom: Ne vonulj rajtam keresztül; mert különben karddal vonulok ki ellened. Num 20:19 Erre azt mondták neki Izráel fiai: Az országúton vonulunk fel, és ha vizedet isszuk, én és jószágaim, meg adom az árát; csak, nincs másról szó, gyalog hadd vonuljak át. Num 20:20 De azt mondta: Nem vonulhatsz át; és kivonult ellene Edom tekintélyes néppel és erős kézzel. Num 20:21 Miután Edom így vonakodott megadni Izráelnek a határán való átvonulást; tehát Izráel eltért tőle. Num 20:22 És elindultak Kádesből, és elérkeztek Izráel fiai az egész közönség a Hór hegyére. Num 20:23 És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór hegyén; Edom országainak határán, mondván: Num 20:24 Takaríttassék Áron az ő népeihez, mert nem megy be abba az országba, melyet Izráel fiainak adtam azért; mert nem engedtetek szavamnak Mé-Meribánál. Num 20:25 Vedd Áront és fiát Eleázárt; és vidd fel őket a Hór hegyére. Num 20:26 És vettesd le Áronnal ruháit és add rá azokat fiára Eleázárra; mert Áron az ő népeihez takaríttatik és meghal ott. Num 20:27 És úgy tett Mózes, mint ahogyan az Úr parancsolta; és felmentek a Hór hegyére az egész közönség szemei előtt. Num 20:28 És levettette Mózes Áronnal a ruháit, és ráadta azokat a fiára, Eleázárra, aztán meghalt Áron ott a hegy tetején; Mózes pedig és Eleázár lejött a hegyről. Num 20:29 Mikor az egész közönség látta, hogy Áron meghalt; siratta Áront harminc napig Izráelnek egész háza. Num 21:1 És meghallotta a kanaáni Arad királya, aki a Délvidéken lakott, hogy jön Izráel az Atárim útján; és megütközött Izráellel és foglyokat ejtett közülük. Num 21:2 Erre Izráel fogadalmat tett az Úrnak, és azt mondta: Ha valóban a kezembe adod ezt a népet, akkor örök szentség alá vetem városaikat. Num 21:3 És meghallgatta az Úr Izráel szavát, és kiszolgáltatta a kanaániakat, és örök szentség alá vetette őket és városaikat, és elnevezte azt a helyet Hormának. Num 21:4 És elindultak a Hór hegyétől a Sástenger útján, hogy megkerüljék Edom földjét; és elcsüggedt a nép lelke az úton. Num 21:5 És Isten ellen és Mózes ellen beszélt a nép: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból meghalni a sivatagba; mert nincs kenyér és nincs víz, lelkünk pedig utálja ezt a hitvány kenyeret. Num 21:6 Ekkor ráeresztette az Úr a népre a tüzes kígyókat és megmarták a népet; és sok nép meghalt Izráelből. Num 21:7 Erre Mózeshez ment a nép és azt mondták: Bűnbe estünk, mert az Úr ellen beszéltünk és teellened, imádkozzál az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyót. Mikor imádkozott Mózes a népért, Num 21:8 azt mondta az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak egy tüzes kígyót és tedd azt egy zászlórúdra; és lesz, hogy mindenki, aki meg van marva, ha arra ránéz, életben marad. Num 21:9 És készített Mózes egy rézkígyót, és feltette azt a zászlórúdra; és történt, hogy ha megmart a kígyó valakit, és az rátekintett a rézkígyóra, életben maradt. Num 21:10 Aztán elindultak Izráel fiai; és tábort ütöttek Obótban. Num 21:11 És elindultak Obótból; és tábort ütöttek Ijjé Há-Abárimban, abban a sivatagban, mely Móáb előtt van napkelet felől. Num 21:12 Onnét elindultak; és tábort ütöttek a Zered völgyében. Num 21:13 És onnét elindultak és tábort ütöttek az Arnon túlsó partján, mely a sivatagban van, amely az emori határából jön ki; mert Arnon Móáb határa Móáb között és az emori között. Num 21:14 Ezért mondják az Úr hadainak könyvében: Váhebet Szúfában, és a patakokat, Arnont. Num 21:15 És a patakok lejtőjét, mely Ár fekvéséig nyúlik, És Móáb határára dől. Num 21:16 És onnét Beérbe; ez az a kút, amit az Úr mondott Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, hogy adjak nekik vizet. Num 21:17 Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Jöjj fel forrás, kiáltsatok neki: Num 21:18 Kút, melyet fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak Kormánypálcával, botjaikkal. És Beérből Mattánába; Num 21:19 és Mattánából Nahaliélbe; és Nahaliélből Bámótba; Num 21:20 Bámótból pedig abba a völgybe, mely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál; és a pusztaság színére tekint alá. Num 21:21 És követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emoriak királyához, mondván: Num 21:22 Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le mezőre, szőlőre, nem isszuk a kút vizét; a király útján megyünk, míg átvonulunk határodon. Num 21:23 De nem engedte Szihon Izráelt az ő határán átvonulni, hanem összegyűjtötte Szihon egész népét és kivonult Izráel elé a sivatagba, és elment Jahácba; és hadakozott Izráellel. Num 21:24 És megverte őt Izráel kardnak élével; és elfoglalta országát Arnontól Jabbókig, Ammon fiaiig, Ammon fiainak a határa ugyanis erős volt. Num 21:25 És elvette Izráel mindezeket a városokat; és megtelepedett Izráel az emoriak minden városában, Hesbonban és minden leányvárosában. Num 21:26 (Hesbon ugyanis Szihon városa volt, az emori királyé; ő tudniillik háborút viselt Móáb előbbi királyával, és elvette tőle egész országát Arnonig.) Num 21:27 Ezért mondják a versmondók: Jertek Hesbonba, épüljön meg; És állíttassék fel Szihon városa. Num 21:28 Mert tűz jött ki Hesbonból, Láng Szihon városából; Megemésztette Ar-Móábot, Arnon bámáinak baáljait. Num 21:29 Jaj neked, Móáb, elvesztél Kámos népe! Fiait szökevényeknek adta, lányait fogságra (az emori királynak, Szihonnak) Num 21:30 Elbuktattuk őket, elveszett Hesbon Dibonig; És pusztítottuk Nófahig, tűzzel Médebáig. Num 21:31 Mikor Izráel az emoriak országában lakott, Num 21:32 elküldött Mózes Jazért kikémlelni; aztán bevették leányvárosait, és kiűzte az emoriakat, akik ott voltak. Num 21:33 Aztán megfordultak és felmentek a Básán útján; és kivonult Og, a Básán királya eléjük, ő és egész népe, háborúba, Edreibe. Num 21:34 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a kezedbe adom őt és egész népét és országát; és tégy vele úgy, mint Szihonnal, az emori királlyal tettél, aki Hesbonban lakott. Num 21:35 És megverték őt és fiait, és egész népét úgy, hogy nem hagytak belőle maradékot; és birtokba vették országát. Num 22:1 És elköltöztek Izráel fiai; és Móáb mezőségén ütöttek tábort, a jerikói Jordánon túl. Num 22:2 Mikor látta Bálák, Cippór fia, mindazt, amit Izráel az emorival cselekedett; Num 22:3 nagyon aggódott Móáb a nép miatt, mert olyan számos volt; és irtózott Móáb Izráel fiaitól. Num 22:4 Akkor azt mondta Móáb Midján véneinek: Most felnyal ez a gyülekezet mindent körülöttünk, mint az ökör felnyalja a mező zöldjét. Bálák pedig, Cippór fia, Móáb királya volt abban az időben. Num 22:5 És követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz melletti Petórba, az ő népe fiainak országába, hogy hívják el őt; mondván: íme egy nép jött ki Egyiptomból, íme elborította a föld színét, és velem átellenben lakik. Num 22:6 Most azért jöjj el, kérlek, átkozd meg nekem ezt a népet, mert hatalmasabb nálam, talán meg tudjuk őt verni és elűzhetem az országból; mert tudom, akit megáldasz, áldott, és akit megátkozol, átkozott lesz. Num 22:7 És elmentek Móáb vénei és Midján vénei, igézésdíj a kezükben; mikor megérkeztek Bálámhoz, elmondták neki Bálák szavait. Num 22:8 És azt mondta nekik: Háljatok itt az éjjel, akkor meg adom nektek a feleletet aszerint, amint szólni fog hozzám az Úr; és ott maradtak Móáb főemberei Bálámnál. Num 22:9 És bement Isten Bálámhoz; és azt mondta: Kik ezek az emberek nálad? Num 22:10 És azt mondta Bálám az Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött hozzám: Num 22:11 Itt van az a nép, mely kijött Egyiptomból, és elborította a föld színét; most jöjj el, átkozd meg őt nekem, talán megvívhatok vele és elűzhetem őt. Num 22:12 És azt mondta Isten Bálámnak: Ne menj el velük; ne átkozd meg azt a népet, mert az áldott. Num 22:13 Mikor Bálám reggel felkelt, azt mondta Bálák főembereinek: Menjetek el hazátokba; mert megtagadta az Úr az engedélyt, hogy veletek menjek. Num 22:14 És fölkeltek Móáb főemberei, és mikor megérkeztek Bálákhoz, azt mondták: Nem akart Bálám velünk jönni. Num 22:15 Akkor Bálák ismét küldött főembereket, többet és tekintélyesebbet amazoknál. Num 22:16 És mikor megérkeztek Bálámhoz, azt mondták neki: Ezt mondja Bálák, Cippór fia: Ne vonakodjál, kérlek, hozzám eljönni; Num 22:17 mert tiszteletdíjjal igen megtisztellek, és mindent megteszek, amit nekem mondasz; csak jöjj el, kérlek, átkozd meg nekem ezt a népet. Num 22:18 És felelt Bálám, és azt mondta Bálák szolgáinak: Ha nekem adná Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele; nem léphetném át az Úrnak, az én Istenemnek szavát kicsit vagy nagyot művelvén. Num 22:19 De most maradjatok itt, kérlek, ti is az éjjel; hogy megtudjam, mit beszél velem tovább az Úr. Num 22:20 És bement Isten Bálámhoz éjjel, és azt mondta neki: Ha téged hívni jöttek a férfiak, kelj fel, eredj el velük; de csak azt cselekedd, amit mondani fogok neked. Num 22:21 És felkelt Bálám reggel, megnyergelte szamarát; és elment Móáb főembereivel. Num 22:22 És fellobbant Isten haragja, hogy ő elment, és odaállt az Úr angyala az útba ellensége gyanánt; míg ő szamarán nyargalt, és két legénye vele. Num 22:23 Mikor látta a szamár, hogy az Úr angyala az útban áll, és kivont kard van a kezében, letért a szamár az útról, és ráment a mezőre; Bálám pedig megütötte a szamarat, hogy ráterelje az útra. Num 22:24 Akkor felállt az Úr angyala a szőlők közt levő mély útba; kerítés innen és kerítés túl. Num 22:25 Mikor látta a szamár az Úr angyalát, odaszorult a falhoz, és Bálám lábát a falhoz szorította; akkor az újra megütötte őt. Num 22:26 Az Úr angyala pedig ismét továbbment és megállt egy szoros helyen, ahol nem volt út a kitérésre sem jobbra, sem balra. Num 22:27 Mikor a szamár meglátta az Úr angyalát, lefeküdt Bálám alatt; erre úgy fellobbant Bálám haragja, hogy megütötte a szamarat botjával. Num 22:28 Erre megnyitotta az Úr a szamár száját; és azt mondta Bálámnak: Mit tettem neked, hogy már háromszor megütöttél engem? Num 22:29 És azt mondta Bálám a szamárnak: Azt, hogy csúfot űztél belőlem; bárcsak kard lett volna a kezemben, mert akkor megöltelek volna. Num 22:30 És azt mondta a szamár Bálámnak: Nemde én vagyok neked az a szamarad, amelyiken nyargaltál, mióta vagy, a mai napig, vajon egyáltalán szokásom volt-e nekem veled így cselekedni? És azt mondta: Nem. Num 22:31 Akkor megnyitotta az Úr Bálám szemét, és meglátta az Úr angyalát, hogy az útban áll, és kivont kard van a kezében; és meghajtotta magát és arcra borult. Num 22:32 Az Úr angyala pedig azt mondta neki: Miért ütötted meg szamaradat már harmadszor? Lásd, én vonultam ki ellenség gyanánt, mert ez az út velem szembe rohan. Num 22:33 Engem látott a szamár és énelőlem tért ki immár háromízben; ha ki nem tért volna előlem, akkor most téged már meg is öltelek volna, őt pedig életben hagytam volna. Num 22:34 És azt mondta Bálám az Úr angyalának: Bűnbe estem, mert nem tudtam, hogy te álltál elébem az útba; most tehát, ha a te szemeidben rossz, kész vagyok visszatérni. Num 22:35 Az Úr angyala pedig azt mondta Bálámnak: Eredj el ezekkel az emberekkel, csakhogy azt az igét szóld, amit én fogok hozzád szólani. Így ment el Bálám Bálák főembereivel. Num 22:36 Mikor meghallotta Bálák, hogy megjött Bálám; kiment elébe Ír-Móábhoz, mely az arnoni határon van, Ami a határ legszélén van. Num 22:37 És azt mondta Bálák Bálámnak: Nem de küldve küldtem hozzád, hogy hívjanak, miért nem jöttél hozzám? Vajon valóban nem tudnálak megtisztelni? Num 22:38 És azt mondta Bálám Báláknak: íme eljöttem hozzád, most szólni vajon szólhatok-e hozzád valamit? Azt az igét, amit Isten a számba tesz, azt szólhatom. Num 22:39 Aztán elment Bálám Bálákkal; és bementek Kirjat-Húcótba. Num 22:40 És áldozott Bálák marhát és juhot; és küldött Bálámnak és azoknak a főembereknek, akik vele voltak. Num 22:41 És történt reggel, hogy fogta Bálák Bálámot, és felvitte a Baál magaslatára; és onnét meglátta a népnek egyik szárnyát. Num 23:1 És azt mondta Bálám Báláknak: Építs nekem itt hét oltárt; és készíts el nekem itt hét bikát és hét kost. Num 23:2 És úgy tett Bálák, amiképpen Bálám szólt; és égő áldozatul megáldozott [Bálák és Bálám] egy bikát meg egy kost mindenik oltáron. Num 23:3 És azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égő áldozatod mellett, én pedig elmegyek, talán szembejön velem az Úr, és bármit mutat nekem, annak a dolgát megjelentem néked; ezzel elment magában. Num 23:4 Szembement Isten Bálámmal; és ő azt mondta neki: A hét oltárt elrendeztem és egy bikát meg egy kost áldoztam égő áldozatul mindenik oltáron. Num 23:5 Akkor igét tett az Úr Bálám szájába; és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz; és így szólj. Num 23:6 És visszatért hozzá, és íme égő áldozata mellett állt; ő és Móáb főemberei mind. Num 23:7 Akkor elkezdte mondását, és mondta: Arámból hozatott engem Bálák Móáb királya kelet hegyeiről: Jer, átkozd meg nekem Jákóbot, Jer, átkozd el Izráelt! Num 23:8 Mit átkozzam? Isten nem átkozta meg; Mit átkozzam el? Nem átkozta el az Úr. Num 23:9 Mert sziklák tetejéről látom őt, és halmokról szemlélem őt: íme egy nép, mely magában lakik, és nemzetek közé nem számítja magát. Num 23:10 Ki számlálja meg Jákób porát és Izráel negyedrészének számát? (Igazak halálával haljak meg én; és olyan végem legyen, mint neki.) Num 23:11 Erre azt mondta Bálák Bálámnak: Mit tettél velem? Ellenségeimet megátkozni hoztalak téged ide, és íme valóságos áldást mondtál. Num 23:12 És felelt és azt mondta: Nem de, amit az Úr a számba tesz, azt kell megtartanom, mikor szólok? Num 23:13 És azt mondta neki Bálák: Jöjj velem, kérlek, egy másik helyre, ahonnét látni fogod őt (csakhogy egy szárnyát látod és nem az egészet látod); és átkozd meg őt nekem onnét. Num 23:14 És elvitte őt az Őrmezőre a Piszga tetejére; és épített hét oltárt és egy bikát meg egy kost áldozott mindegyik oltáron égőáldozatul. Num 23:15 És azt mondta Báláknak: Állj itt égő áldozatod mellett; én pedig találkozást fogadok amott. Num 23:16 És szembement az Úr Bálámmal, és igét tett a szájába; aztán azt mondta: Eredj vissza Bálákhoz, és így szólj. Num 23:17 Oda is ment hozzá, és íme ott állt égő áldozata mellett, és Móáb főemberei vele; és azt mondta neki Bálák: Mit szólt az Úr? Num 23:18 Akkor elkezdte mondását, és mondta: Kelj fel, Bálák, és hallgass, Figyelj reám Cippór fia. Num 23:19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék; Sem ember fia, hogy valamit megbánjon. Mondott-e ő olyat, amit meg ne tett volna; Szólt-e, amit meg ne valósított volna? Num 23:20 Íme azt vettem, hogy áldjak; Megáldotta, és én meg nem fordíthatom. Num 23:21 Nem szemlélnek veszedelmet Jákóbban; és nem látnak nyomorúságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene vele van, és királyt illető kÚrtzengés van benne Num 23:22 Isten, aki kihozta őket Egyiptomból, Olyan neki, mint egy bölény szarva. Num 23:23 Mert nincs bűvölés Jákób ellen, és nincs jövendölés Izráel ellen; [idejében meg szokta mondani Jákóbnak és Izráelnek, amit cselekedett Isten]. Num 23:24 Egy nép, mely mint nőoroszlán kel fel, és mint hím oroszlán emelkedik fel; Nem fekszik le, míg zsákmányt nem eszik, és megölöttek vérét nem issza. Num 23:25 Erre azt mondta Bálák Bálámnak: Átkozni se átkozd őket, áldani se áldd meg őket. Num 23:26 És felelt Bálám és azt mondta Báláknak: Nem szóltam-e neked, mondván: Mindenben azt cselekszem, amit az Úr szól? Num 23:27 És azt mondta Bálák Bálámnak: Jer, kérlek, elviszlek egy másik helyre; talán tetszeni fog az Istennek, hogy onnét átkozd meg nekem őket. Num 23:28 És elvitte Bálák Bálámot a Peór tetejére, mely a pusztaság színe fölött néz el. Num 23:29 És azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt; és készíts el nekem itt hét bikát és hét kost. Num 23:30 És úgy tett Bálák, mint Bálám mondta; és áldozott egy bikát meg egy kost mindenik oltáron égő áldozatul. Num 24:1 De mivel látta Bálám, hogy jó az Úr szemében, ha áldást mond Izráelre, nem ment, mint máskor, a bűvöletnek elébe; hanem a sivatagnak szögezte arcát. Num 24:2 És mikor felemelte Bálám a szemeit, és látta Izráelt törzsenként letelepedve; reá szállt Isten lelke, Num 24:3 és elkezdte mondását és mondta: Bálámnak, Beór fiának mondása, a behunyt szemű ember mondása; Num 24:4 Az Isten szavait hallónak mondása. Aki a Mindenható látomását látja, Leborulva és nyitott szemekkel: Num 24:5 Mily szépek a te sátoraid, Jákób; És a te hajlékaid, Izráel! Num 24:6 Mint elterült patakvölgyek, mint kertek folyóvíz mellett; mint aloék, melyeket az Úr ültetett, mint cédrusok vizek mellett. Num 24:7 Kiömlik a víz a vedréből, és vetése sok vízzel van; és feljebb lesz a királya Agagnál, és királysága emelkedett lesz. Num 24:8 Isten, aki kihozta őt Egyiptomból, Olyan neki, mint egy bölény szarva: Nemzeteket eszik, ellenségeit és csontjaikat összetöri, és nyilaival általveri, Num 24:9 Leguggolt, lefeküdt, mint egy hím oroszlán, és mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel? Áldottak, akik téged áldanak, Átkozottak, akik átkoznak. Num 24:10 Erre fellobbant Bálák haragja Bálámra, és összecsapta kezeit; aztán azt mondta Bálák Bálámnak: Ellenségeimet megátkozni hívattalak téged, és íme valóságos áldást mondtál már háromszor. Num 24:11 Most tehát fuss a helyedre; azt mondtam, hogy tiszteletdíjjal megtisztellek téged, de lám az Úr elütött téged a tisztelettől. Num 24:12 És azt mondta Bálám Báláknak: Nemde követeidnek is, akiket hozzám küldtél, szóltam, mondván: Num 24:13 Ha nekem adná Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele, nem léphetném át az Úr szavát, jót vagy rosszat művelvén magamtól; amit szólni fog az Úr, azt szólom. Num 24:14 Most pedig íme én elmegyek az én népemhez; jer tehát, hadd tárjam fel előtted, mit fog ez a nép tenni a te népeddel az utolsó időkben. Num 24:15 Ezzel elkezdte mondását, és mondta: Bálámnak, Beór fiának mondása, a behunyt szemű ember mondása; Num 24:16 Az Isten szavait hallónak mondása. És aki a Magasságosnak tudományát tudja; Aki a Mindenható látomását látja leborulva és nyitott szemekkel. Num 24:17 Látom őt, de nem most, nézem őt, de nem közel; Csillag lép fel Jákóbból, királypálca kel fel Izráelből, és átüti Móáb oldalait, és letöri Sétnek minden fiát. Num 24:18 És Edom öröksége lesz, és öröksége lesz Széir, az ő ellenségei: Izráel pedig hatalmas dolgot cselekszik; Num 24:19 és Jákóbból fog uralkodni valaki, és elveszti a maradékot a városból. Num 24:20 Mikor meglátta Amáleket, elkezdte mondását, és mondta: Nemzetek eleje Amálek, és utója a pusztulásnál van. Num 24:21 Mikor meglátta a Kénit, elkezdte mondását és mondta: Mozdulatlanságban van lakhelyed, és kősziklára van rakva fészked: Num 24:22 Hanem Kain pusztulása vár; Míglen Assúr fogságra visz téged. Num 24:23 És elkezdte mondását és mondta: Jaj, aki akkor él, mikor Isten ezt megteszi! Num 24:24 És hajók jönnek Kittim partjáról, és megalázzák Assúrt, és megalázzák Ebert; és az is a pusztulásnál van. Num 24:25 Ezzel fölkelt Bálám és elment, visszatért az ő helyére; és Bálák is elment a maga útján. Num 25:1 Mikor Izráel Sittimben lakott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival. Num 25:2 Meghívták a népet az ő isteneik vágóáldozataira; és a nép evett és leborult isteneik előtt. Num 25:3 Miután így csatlakozott Izráel Baál Peórhoz; fellobbant az Úr haragja Izráelre. Num 25:4 És azt mondta az Úr Mózesnek: Vedd a népnek minden vezetőjét, és akasztasd fel azokat az Úrnak a nap előtt; hogy térjen vissza az Úr haragjának heve Izráelről. Num 25:5 Erre azt mondta Mózes Izráel bíráinak: Ölje meg mindenikőtök azokat az embereit, akik csatlakoztak Baál Peórhoz. Num 25:6 És éppen ekkor érkezett meg egy Izráel fiai közül való férfi, és odavitte testvéreihez a midjáni asszonyt Mózes szemei előtt és Izráel fiai egész közönségének szemei előtt; amint azok a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál sírtak. Num 25:7 Mikor ezt Pinhász, Eleázárnak, Áron pap fiának fia látta, felkelt a közönség közül, dárdát vett a kezébe, Num 25:8 bement az izráeli férfi után a hálósátorba, és keresztülszúrta mindkettejüket, az izráeli férfit, és az asszonyt a hasán, erre megállt a csapás Izráel fiai között. Num 25:9 És akik meghaltak a csapás miatt: huszonnégyezeren voltak. Num 25:10 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 25:11 Pinhász, Áron pap fiának, Eleázárnak fia, visszatérítette haragomat Izráel fiairól azzal, hogy az én féltékenységem helyett ő állt helyt közöttük; és így nem pusztítottam ki Izráel fiait féltékenységemben. Num 25:12 Ezért mondd: Ezennel neki adom szövetségemet teljesen; Num 25:13 legyen az övé és őutána az ő magváé örök papság szövetségéül; annak fejében, hogy Istenének féltékenységét gyakorolta, és engesztelést végzett Izráel fiaiért. Num 25:14 A megölt izráeli férfi neve pedig, aki a midjáni asszonnyal együtt öletett meg, Zimri, Szálu fia; a simeoniak egy őscsaládjának fejedelme. Num 25:15 És a megölt midjáni asszony neve Kozbi, Cúr leánya; aki egy nemzetségnek, egy őscsaládnak a feje volt Midjánban. Num 25:16 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 25:17 Támadjátok meg a midjániakat; és verjétek meg őket. Num 25:18 Mert ők megtámadtak titeket ámításaikkal, amelyekkel elámítottak benneteket Peór dolgában; és nővérüknek, Kozbinak, egy midjáni fejedelem leányának dolgában, aki megöletett a Peór miatt való csapás napján. Num 26:1 És történt a csapás után, hogy azt mondta az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron pap fiának, mondván: Num 26:2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész közönségét, húszévestől fogva és azon felül, őscsaládjaik szerint; mindenkit, aki hadköteles Izráelben. Num 26:3 És szólt nekik Mózes és Eleázár, a pap, Móáb síkságain; a jerikói Jordán mellett, mondván: Num 26:4 Húszévestől fogva és azon felül; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Tehát Izráel fiai, akik kijöttek Egyiptom országából: Num 26:5 Rúben, Izráel elsőszülöttje. Rúben fiai: Hanok, a hanokiak nemzetsége; Pallutól a palluiak nemzetsége. Num 26:6 Hecrontól a hecroniak nemzetsége; Karmitól a karmiak nemzetsége. Num 26:7 Ezek a rúbeniek nemzetségei; és közülük szemlén volt negyvenháromezer és hétszázharminc. Num 26:8 Pallu fiai pedig: Eliáb. Num 26:9 És Eliáb fiai Nemuél, Dátán és Abirám; ez a Dátán és Abirám, a közönség hivatalosai voltak azok, akik rátámadtak Mózesre és Áronra a Kórah közönségében, mikor azok az Úrra támadtak: Num 26:10 és megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és Kórahot, mikor a közönség meghalt; mikor a tűz megemésztett kétszázötven férfit úgy, hogy intő jellé lettek. Num 26:11 De Kórah fiai nem haltak meg. Num 26:12 Simeon fiai nemzetségeik szerint: Nemuéltől a nemuéliek nemzetsége, Jámintól a jáminiak nemzetsége; Jákintól a jákiniak nemzetsége. Num 26:13 Zerahtól a zerahiak nemzetsége; Saultól a sauliak nemzetsége. Num 26:14 Ezek a simeoni nemzetségek: huszonkétezer és kétszáz. Num 26:15 Gád fiai nemzetségeik szerint: Cefontól a cefoniak nemzetsége, Haggitól a haggiak nemzetsége; Súnitól a súniak nemzetsége. Num 26:16 Oznitól az ozniak nemzetsége; Eritől az ériek nemzetsége. Num 26:17 Aródtól az aródiak nemzetsége; Arélitől az aréliek nemzetsége. Num 26:18 Ezek Gád fiainak nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak: negyvenezer és ötszáz. Num 26:19 Júda fiai: Ér és Onán; és meghalt Ér és Onán a Kanaán földén. Num 26:20 És Júda fiai voltak nemzetségeik szerint: Sélától a sélániak nemzetsége, Pérectől a parciak nemzetsége; Zerahtól a zarhiak nemzetsége. Num 26:21 Pérec fiai pedig voltak Hecrontól a hecroniak nemzetsége; Hámultól a hámuliak nemzetsége. Num 26:22 Ezek Júda nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak: hetvenhatezer és ötszáz. Num 26:23 Izsakhár fiai nemzetségeik szerint: Tóla, a tólaiak nemzetsége; Puvvától a púniak nemzetsége. Num 26:24 Jásubtól a jásubiak nemzetsége; Simrontól a simroniak nemzetsége. Num 26:25 Ezek Izsakhár nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak: hatvannégyezer és háromszáz. Num 26:26 Zebulon fiai nemzetségeik szerint: Szeredtől a szárdiak nemzetsége, Elontól az éloniak nemzetsége; Jahleéltől a jahleéliek nemzetsége. Num 26:27 Ezek a zebuloniak nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak: hatvanezer és ötszáz. Num 26:28 József fiai nemzetségeik szerint: Manassé és Efraim. Num 26:29 Manassé fiai Mákirtól a mákiriak nemzetsége; és Mákir fia volt Gileád; Gileádtól a gileádiak nemzetsége. Num 26:30 Ezek Gileád fiai, Jézer, a jezriek nemzetsége; Hélektől a helkiek nemzetsége. Num 26:31 És Aszriél, az aszriéliek nemzetsége; és Sekem, a sikemiek nemzetsége. Num 26:32 És Semidá, a semidámiak nemzetsége; és Héfer, a hefriek nemzetsége. Num 26:33 Celofhádnak, Héfer fiának pedig nem voltak fiai, hanem leányai; és Celofhád leányainak nevei Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Num 26:34 Ezek Manassé nemzetségei; és közülük szemlére álltak ötvenkétezer és hétszázan. Num 26:35 Ezek Efraim fiai nemzetségeik szerint: Sutelahtól a sutalhi nemzetség, Békertől a bakriak nemzetsége; Tahantól a tahaniak nemzetsége. Num 26:36 És ezek Sutelah fiai: Erántól az érániak nemzetsége. Num 26:37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei aszerint, amint szemlére álltak, harminckétezer és ötszáz; ezek József fiai nemzetségeik szerint. Num 26:38 Benjámin fiai nemzetségeik szerint: Belától a baliak nemzetsége, Asbéltől az asbéliek nemzetsége; Ahirámtól az ahirámiak nemzetsége. Num 26:39 Sefufámtól a sufámiak nemzetsége; Húfámtól a húfámiak nemzetsége. Num 26:40 Bela fiai pedig Árd és Naamán; [Árdtól] az ardiak nemzetsége. Naamántól a naamániak nemzetsége. Num 26:41 Ezek Benjámin fiai nemzetségeik szerint; és közülük szemlére álltak negyvenötezer és hatszázan. Num 26:42 Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Suhámtól a suhámiak nemzetsége; ezek Dán nemzetségei nemzetségeik szerint. Num 26:43 A suhámiak minden nemzetsége aszerint, amint szemlére állt: hatvannégyezer és négyszáz. Num 26:44 Áser fiai nemzetségeik szerint: Jimnától a jimnaiak nemzetsége, Jisvitől a jisviek nemzetsége; Num 26:45 Beriától a beriiek nemzetsége. Beriá fiaitól, Hébertől a hebriek nemzetsége; Malkiéltől a malkiéliek nemzetsége. Num 26:46 Áser leányának a neve pedig Szerah volt. Num 26:47 Ezek Áser fiainak nemzetségei, aszerint amint szemlére álltak: ötvenháromezer és négyszáz. Num 26:48 Naftali fiai nemzetségeik szerint: Jahceéltől a jahceéliek nemzetsége; Gúnitól a gúniak nemzetsége. Num 26:49 Jécertől a jicriek nemzetsége; Sillémtől a sillémiek nemzetsége. Num 26:50 Ezek Naftali nemzetségei nemzetségeik szerint; és közülük szemlére állt negyvenötezer és négyszáz. Num 26:51 Ezek azok, akik Izráel fiai közül szemlére álltak: hatszázegyezer-hétszázharminc. Num 26:52 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 26:53 Ezek között osztassék fel a föld örökségül nevek száma szerint. Num 26:54 A nagyobb számúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb számúnak adj kisebb örökséget; mindeniknek aszerint adassék ki öröksége, ahányan belőle szemlén voltak. Num 26:55 Csakhogy sorsvetéssel kell elosztani a földet; ősi törzseik nevei szerint kapjanak örökséget. Num 26:56 A sorsvetés szerint kell kiosztani örökségét; nagyszámú és kevésszámú között. Num 26:57 Ezek pedig azok, akik a léviták közül voltak szemlén nemzetségeik szerint: Gérsontól a gersoniak nemzetsége, Keháttól a kehátiak nemzetsége; Meráritól a meráriták nemzetsége. Num 26:58 Ezek Lévi nemzetségei: a libniek nemzetsége, a hebroniak nemzetsége, a mahliak nemzetsége, a músiak nemzetsége, a kórahiak nemzetsége. És Kehátnak a fia lett Amrám; Num 26:59 és Amrám feleségének a neve volt Jókebed, Lévi leánya, aki Lévinek Egyiptomban született; és szülte Amrámnak Áront, Mózest és nővérüket, Mirjámot. Num 26:60 És Áronnak született Nadáb és Abihú; Eleázár és Itámár. Num 26:61 De Nádáb és Abihú meghalt; mikor illetéktelen tüzet ajánlottak fel az Úr előtt. Num 26:62 És akik közülük szemlén álltak, huszonháromezeren voltak, minden férfi, egyhónapostól fogva és azon felül; őket ugyanis nem Izráel fiai között állították szemlére, mert nekik nem adtak örökséget Izráel fiai között. Num 26:63 Ezek azok, akik szemlén voltak Mózes előtt és Eleázár pap előtt; akik szemlére állították Izráel fiait Móáb síkságain a jerikói Jordán mellett. Num 26:64 De ezek között nem volt senki azok közül, akik Mózes előtt és Áron előtt voltak szemlén; akik a Szináj sivatagában állították szemlére Izráel fiait; Num 26:65 azokról ugyanis meg mondta az Úr, hogy feltétlenül meghalnak a sivatagban; nem is maradt belőlük senki, csak Káleb, Jefunne fia, és Józsué, Nún fia. Num 27:1 És előálltak Celofhádnak, Héfer fiának leányai, aki Manassé Mákir fiának, Gileádnak a fia volt, a József fiának Manassénak a nemzetségeiből; leányainak pedig ezek a nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Num 27:2 És megálltak Mózes előtt és Eleázár pap előtt, valamint a fejedelmek és az egész közönség előtt; a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál mondván: Num 27:3 A mi atyánk meghalt a sivatagban, de ő nem volt benne abban a közönségben, mely az Úr ellen gyűlt össze a Kórah közönségében; hanem a maga bűnében halt meg. Fiai pedig nem voltak neki. Num 27:4 Miért töröltessék ki atyánk neve az ő nemzetségéből, amiért nincsen fia? Adj nekünk birtokot atyánk testvérei között. Num 27:5 És Mózes az Úr elé vitte ügyüket; Num 27:6 az Úr pedig azt mondta Mózesnek, mondván: Num 27:7 Helyesen beszélnek Celofhád leányai, tényleg adj nekik örökségi birtokot atyjuk testvérei között; és szállítsd át rájuk atyjuk örökségét. Num 27:8 Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Ha valaki meghal és fia nincs neki, akkor szállítsátok át örökségét a leányára. Num 27:9 És ha nincs neki leánya; akkor adjátok örökségét a testvéreinek. Num 27:10 És ha testvérei sincsenek; akkor adjátok örökségét atyja testvéreinek. Num 27:11 Ha pedig atyjának sincsenek testvérei, akkor adjátok örökségét az ő nemzetségéből hozzá legközelebb való vérrokonának, hogy vegye azt birtokba; és ez legyen Izráel fiainak ítélet-törvényéül, amiképpen parancsolta az Úr Mózesnek. Num 27:12 És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván: Menj fel erre az Abárim hegyére; hogy lásd meg azt az országot, melyet Izráel fiainak adtam. Num 27:13 És mikor azt láttad, te is népeidhez takaríttatol; amiképpen oda takaríttatott Áron, a te testvéred. Num 27:14 Mivelhogy nem engedtetek szavamnak Cin sivatagában, mikor a közönség perelt, hogy dicsőítettetek volna engem a vízzel szemeik előtt. Ez a kádesi Mé-Meribá a Cin sivatagában. Num 27:15 És szólt Mózes az Úrhoz, mondván: Num 27:16 Rendeljen az Úr, minden test lelkének Istene, egy férfiút a közönség fölé, Num 27:17 aki kimenjen előttük és aki bejöjjön előttük, aki kivezesse őket és aki bevezesse őket; hogy ne legyen az Úr közönsége olyan, mint a juhok, akiknek nincs pásztoruk. Num 27:18 És azt mondta az Úr Mózesnek: Vedd maga d mellé Józsuét, a Nún fiát, egy férfit, akiben van lélek; és tedd reá a kezedet. Num 27:19 És állítsd őt Eleázár pap elé és a közönség elé; és adj neki megbízatást a szemeik előtt. Num 27:20 És tégy reá a te fenségedből; hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közönsége. Num 27:21 De neki Eleázár pap elé kell majd állnia, hogy az tegyen érte kérdést az Urim ítélete által az Úr előtt; az ő szavára menjenek ki és az ő szavára jöjjenek be ő és vele Izráel fiai mind, általában az egész közönség. Num 27:22 És úgy tett Mózes, mint ahogyan az Úr parancsolta neki: azaz fogta Józsuét és Eleázár pap elé állította őt, és az egész közönség elé; Num 27:23 és reá tette a kezeit és megbízatást adott neki; amiképpen parancsolta az Úr Mózes által. Num 28:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 28:2 Adj parancsot Izráel fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékomat, nekem kedves illatul való tűzáldozati kenyeremet megtartsátok, a maga kitűzött idejében felajánlván nekem. Num 28:3 Mondd meg tehát nekik: Ez az a tűzáldozat, melyet fel kell ajánlanotok az Úrnak: egyéves hibátlan bárányt, kettőt naponként égő áldozatul folytonosan. Num 28:4 Az egyik bárányt reggel készítsd el; a másik bárányt pedig napszálltakor készítsd el. Num 28:5 És egytized efa lisztlángot ételáldozatnak; elegyítve egynegyed hin zúzott olajjal. Num 28:6 Folytonos égő áldozatul, amely a Szináj hegyén készült kedves illatnak tűzáldozatul az Úrnak. [38] Num 28:7 És hozzá való italáldozatul egynegyed hint egy bárányhoz; a szentélyben önts italáldozatot részegítő italból az Úrnak. Num 28:8 A másik bárányt pedig készítsd el napszálltakor; olyan ételáldozattal, mint reggel, és a hozzá való italáldozattal készítsd el kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak. Num 28:9 A szombat napján pedig két egyéves hibátlan bárányt; és két tized lisztlángot ételáldozatul, megelegyítve olajjal, és a hozzá való italáldozatot. Num 28:10 Szombati égő áldozatul minden szombaton; a folytonos égő áldozat és a hozzá való italáldozat mellett. Num 28:11 És hónapjaitok kezdetén ajánljatok fel égő áldozatul az Úrnak két fiatal bikát és egy kost, hét hibátlan egyéves bárányt. Num 28:12 És háromtized lisztlángot ételáldozatul, megelegyítve olajjal, egy bikához; és kéttized lisztlángot ételáldozatul, megelegyített olajjal, egy koshoz. Num 28:13 És egy-egy tized lisztlángot ételáldozatul, megelegyítve olajjal, egy-egy bárányhoz: égő áldozatul, kedves illatul, tűzáldozatul az Úrnak. Num 28:14 Hozzájuk pedig italáldozat fél hin bor legyen egy bikához, egyharmad hin egy koshoz, és egynegyed hin egy bárányhoz: ez a havonkénti égő áldozat minden hónapban, az esztendő hónapjai szerint. Num 28:15 Egy kecskebak pedig bűnáldozatul készíttessék el az Úrnak a folytonos égő áldozat és a hozzá való italáldozat mellett. Num 28:16 És az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján: pászka az Úrnak. Num 28:17 Tizenötödik napján pedig ennek a hónap n a k ünnep: hét napon át kovásztalan kenyeret kell enni. Num 28:18 Az első napon szent gyülekezés; semmi szolgai munkát ne tegyetek. Num 28:19 És tűzáldozatul égő áldozatot ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát és egy kost, és hét egyéves bárányt, hibátlanokat adjatok. [8] Num 28:20 Hozzájuk való ételáldozatul pedig olajjal elegyített lisztlángot; egy bikához háromtizedet, egy koshoz pedig két tizedet készítsetek. Num 28:21 Egy-egy tizedet készíts egy bárányhoz; mind a hét bárányhoz. Num 28:22 Továbbá egy bűnáldozati bakot; engesztelési szertartást végezni értetek. Num 28:23 A reggeli égő áldozaton kívül, mely a folytonos égő áldozatnak számít; készítsétek el ezeket. Num 28:24 Mint ezeket, úgy készítsetek minden n a p hét napon át kenyér gyanánt kedves illatú tűzáldozatot az Úrnak; a folytonos égő áldozat és a hozzá való italáldozat mellett kell elkészíteni. Num 28:25 A hetedik napon pedig szent gyülekezéstek legyen; semmi szolgai munkát ne tegyetek. Num 28:26 A zsengék napján, mikor új ételáldozatot ajánlotok fel az Úrnak a ti heteitekkor: szent gyülekezéstek legyen, semmi szolgai munkát ne tegyetek. Num 28:27 És ajánljatok fel égő áldozatot kedves illatul az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost, hét egyéves bárányt. Num 28:28 És hozzájuk ételáldozatul lisztlángot olajjal elegyítve; háromtizedet egy bikához, kéttizedet egy koshoz. Num 28:29 Egy-egy tizedet egy bárányhoz; mind a hét bárányhoz. Num 28:30 Egy kecskebakot; engesztelési szertartást végezni értetek. Num 28:31 A folytonos égő áldozaton és a hozzá való étel áldozaton kívül, valamint a hozzájuk való italáldozatokon kívül készítsétek el; hibátlanokat adjatok. Num 29:1 És a hetedik hónapban, a hónap elsején szent gyülekezéstek legyen, semmi szolgai munkát ne tegyetek; kÚrtzengés napja legyen nektek. Num 29:2 És készítsetek égő áldozatot kedves illatul az Úrnak: egy fiatal bikát, egy kost, hét egyéves bárányt, hibátlanokat. Num 29:3 Hozzájuk való ételáldozatul pedig olajjal elegyített lisztlángot; háromtizedet a bikához, kéttizedet a koshoz. Num 29:4 Egy-egy tizedet pedig egy bárányhoz; mind a hét bárányhoz. Num 29:5 És egy kecskebakot bűnáldozatnak; engesztelési szertartást végezni értetek. Num 29:6 Az újholdi égő áldozaton és ételáldozatán, és a folytonos égő áldozaton és annak ételáldozatán kívül, valamint a hozzájuk való szabályszerű italáldozatokon kívül kedves illatnak tűzáldozatul az Úrnak. Num 29:7 És ennek a hetedik hónapnak a tizedikén szent gyülekezéstek legyen és böjtöljetek; semmi munkát ne tegyetek. Num 29:8 És ajánljatok fel égő áldozatot az Úrnak kedves illatul: egy fiatal bikát, egy kost, hét egyéves bárányt, hibátlanokat adjatok. Num 29:9 Hozzájuk való ételáldozatnak pedig olajjal elegyített lisztlángot; háromtizedet a bikához, kéttizedet egy koshoz. Num 29:10 Egy-egy tizedet egy bárányhoz; mind a hét bárányhoz. Num 29:11 Egy kecskebakot bűnáldozatul; az engesztelési bűnáldozaton és a folytonos égő áldozaton és ételáldozatán kívül, valamint a hozzájuk való italáldozatokon kívül. Num 29:12 A tizenötödik napján pedig a hetedik hónapnak szent gyülekezéstek legyen, semmi szolgai munkát ne tegyetek; hanem üljetek ünnepet az Úrnak hét napon át. Num 29:13 És ajánljatok fel égő áldozatot tűzáldozatnak kedves illatul az Úrnak: tizenhárom fiatal bikát, két kost, tizennégy egyéves bárányt, hibátlanok legyenek. Num 29:14 És hozzájuk ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot: háromtizedet egy bikára, mind a tizenhárom bikánál, kéttizedet egy kosra, mind a két kosnál. Num 29:15 És egy-egy tizedet egy bárányra; mind a tizennégy báránynál. Num 29:16 És egy kecskebak bűnáldozatul; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül. Num 29:17 És a második napon tizenkét fiatal bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt. Num 29:18 És hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint. Num 29:19 És egy kecskebakot bűnáldozatul; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozatokon kívül. Num 29:20 És a harmadik napon tizenegy bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt. Num 29:21 És a hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint. Num 29:22 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton és a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül. Num 29:23 És a negyedik napon tíz bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt. Num 29:24 A hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint. Num 29:25 És egy kecskebakot bűnáldozatul; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül. Num 29:26 És az ötödik napon kilenc bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt. Num 29:27 És a hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint. Num 29:28 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton és a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül. Num 29:29 És a hatodik napon nyolc bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt. Num 29:30 És a hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint. Num 29:31 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül. Num 29:32 És a hetedik napon hét bikát, két kost; tizennégy egyéves hibátlan bárányt. Num 29:33 És a hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikákhoz, a kosokhoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint. Num 29:34 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton, a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül. Num 29:35 A nyolcadik napon gyülekezeti ünnepetek legyen; semmi szolgai munkát ne tegyetek. Num 29:36 Hanem ajánljatok fel égő áldozatot tűzáldozatnak kedves illatul az Úrnak: egy bikát, egy kost, hét egyéves hibátlan bárányt. Num 29:37 A hozzájuk való ételáldozatot és italáldozatot a bikához, a koshoz és a bárányokhoz számuknak megfelelően a szokás szerint. Num 29:38 És egy bűnáldozati bakot; a folytonos égő áldozaton és a hozzá való ételáldozaton és italáldozaton kívül. Num 29:39 Ezeket készítsétek el az Úrnak ünnepnapjaitokon; a ti fogadalomból és szabad ajándékból való égő áldozataitokon, ételáldozataitokon, italáldozataitokon és visszafizetési áldozataitokon kívül. Num 29:40 És Mózes meg mondta Izráel fiainak egészen úgy, amint parancsolta az Úr Mózesnek. Num 30:1 És szólt Mózes Izráel fiai törzsfőinek, mondván: Ez az a beszéd, melyet parancsolt az Úr: Num 30:2 Ha valaki valamit fogadalommal fogad az Úrnak, vagy esküvel esküszik, hogy valamitől megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát: egészen úgy cselekedjék, amint kijött a száján. Num 30:3 Ha pedig nő fogad fogadalmat az Úrnak; vagy kötelezi magát valami megtartóztatásra atyja házában, leány korában, Num 30:4 ha atyja hallja fogadalmát vagy megtartóztatását, amit magára vett, és elhallgatja atyja: akkor megálljon minden fogadalma, és mind az a megtartóztatás, amire kötelezte magát, megálljon. Num 30:5 Ha pedig atyja megtagadja beleegyezését, amely nap meghallja, sem fogadalma, sem megtartóztatása, amire kötelezte magát, ne álljon meg; és az Úr megbocsát neki, mert megtagadta az atyja beleegyezését. Num 30:6 És ha férjhez megy, míg fogadalmai rajta vannak; vagy ajkainak egy elhamarkodott szava, mellyel valami megtartóztatást vett magára: Num 30:7 ha férje meghallja, és elhallgatja neki, amely napon meghallotta; akkor álljanak meg fogadalmai, és megtartóztatásai, amelyekre magát kötelezte, álljanak meg. Num 30:8 Ha azonban a férje, amely nap hallja, megtagadja tőle beleegyezését; ezzel feloldja fogadalmát, mely rajta volt, és ajkainak elhamarkodott szavát, mellyel megtartóztatásra kötelezte magát: az Úr pedig megbocsát neki. Num 30:9 De özvegy vagy elvált nő fogadalma; mindaz, amire kötelezte magát, megáll rajta. Num 30:10 És ha férje házában tett fogadalmat, vagy kötelezte magát valami megtartóztatásra esküvéssel, Num 30:11 és meghallja a férje és elhallgatja neki, nem tagadja meg tőle beleegyezését; akkor megáll minden fogadalma, és minden megtartóztatás, amire kötelezte magát, megáll. Num 30:12 Ha azonban kifejezetten felbontja azokat férje, amely napon meghallotta; semmi, Ami ajkain kijött, akár fogadalmai, akár megtartóztatásra való elkötelezettsége, nem áll meg: férje felbontotta azokat, és az Úr megbocsát neki. Num 30:13 Minden fogadalmat és minden önsanyargatásra vonatkozó megtartóztatási esküt a férj megerősíthet és a férj felbonthat. Num 30:14 De ha tényleg elhallgatja neki a férje egy napról másnapra, akkor megerősíti minden fogadalmát vagy minden megtartóztatását, mely rajta van, megerősítette azokat, mert elhallgatta neki, amely napon hallotta. Num 30:15 Ha pedig kifejezetten felbontja azokat, miután meghallotta; akkor magára veszi az asszony bűnét. Num 30:16 Ezek azok a törvények, melyeket Mózesnek parancsolt az Úr férj és felesége között; atya és leánya között, míg leány korában atyja házában van. Num 31:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 31:2 Áldd meg Izráel fiainak bosszúját a midjániakon; aztán takaríttassál népedhez. Num 31:3 És szólt Mózes a néphez, mondván: Fegyverezzetek fel közületek férfiakat a hadra; hogy menjenek Midjánra, az Úr bosszúját kitölteni Midjánon. Num 31:4 Ezeret egy törzsből, ezeret egy törzsből; Izráel minden törzséből küldjetek a hadba. Num 31:5 És adtak Izráel nemzetségei törzsenként ezeret; tizenkétezer hadba vonulót. Num 31:6 Mózes pedig elküldte őket; törzsenként ezeret, a hadba; velük Pinhászt is, Eleázár pap fiát, a hadba, és a szent edények és a riadókÚrtök az ő kezében voltak. Num 31:7 És hadakoztak Midján ellen, mint ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek; és megöltek minden férfit. Num 31:8 Midján királyait is megölték elejtettjeik tetejébe, Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midján öt királyát; Bálámot, a Beór fiát is megölték karddal. Num 31:9 Midján asszonyait és kicsinyeiket pedig fogságba vitték Izráel fiai; és minden barmukat, minden jószágukat és egész vagyonukat elzsákmányolták. Num 31:10 Városaikat pedig lakhelyeiken mind, és sátorfalvaikat mind felégették tűzzel. Num 31:11 És vették az összes martalékot és az összes ragadományt, embert és barmot; Num 31:12 és elvitték Mózeshez és Eleázár paphoz és Izráel fiainak közönségéhez a foglyokat, a ragadományt és a martalékot a táborba; Móáb síkságára, mely a jerikói Jordánnál van. Num 31:13 És kiment eléjük Mózes és Eleázár pap és a közönség fejedelmei mind: a táboron kívül. Num 31:14 És Mózes haragudott a sereg elöljáróira; az ezredparancsnokokra és a századparancsnokokra, akik a hadjáratból megjöttek. Num 31:15 És azt mondta nekik Mózes: Hát életben hagytatok minden nőt? Num 31:16 Hiszen ők voltak Bálám szavára Izráel fiainak kötelességszegés elkövetésére [csábítók] a Peór dologban; úgyhogy a csapás jött az Úr közönségére! Num 31:17 Most azért öljetek meg minden fineműt a kicsinyek között; és minden nőt, aki férfit ismer férfiúval való hálás tekintetében, megöljetek. Num 31:18 De mindazokat a nőnemen levő kicsinyeket, akik nem ismernek férfival hálást, hagyjátok élve magatoknak. Num 31:19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig; mindenki, aki megölt valakit, és mindenki, aki hullához ért, vessétek magatokat tisztulási szertartás alá a harmadik napon és a hetedik napon, ti és foglyaitok. Num 31:20 És minden ruhával, minden bőr holmival, minden kecskeszőr készítménnyel és minden faedénnyel végezzetek tisztulási szertartást. Num 31:21 És azt mondta Eleázár pap a sereg embereinek, akik elmentek a háborúba: Ez a tanítás törvénye, melyet parancsolt az Úr Mózesnek. Num 31:22 Csak az aranyat és az ezüstöt; a rezet, a vasat, az ónt és az ólmot; Num 31:23 mindazt a dolgot, ami állja a tüzet, vigyétek át a tűzön, és tiszta lesz, csak elkülönítettség elleni vízzel tisztulási szertartást kell vele tartani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a vízen vigyétek át. Num 31:24 És a hetedik napon mossátok meg ruháitokat, akkor tiszták lesztek; azután bemehettek a táborba. Num 31:25 És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván: Num 31:26 Vedd számba az emberben és baromban elhurcolt ragadományt; te és Eleázár pap és a közönség családfői. Num 31:27 És felezd meg a ragadományt a harcolók közt, akik ki voltak vonulva a hadba; és az egész közönség közt. Num 31:28 És végy be adóba az Úrnak a harcoló férfiaktól, akik ki voltak vonulva a hadba, egy élőt minden ötszázból; az emberből, a marhából, a szamarakból és a juhokból. Num 31:29 Az őket illető felerészből vegyétek el; és add át Eleázár papnak emelékáldozatul az Úr részére. Num 31:30 Az Izráel fiaira eső felerészből pedig végy egyet, kisorsolva minden ötvenből, az emberből, a marhából, a szamarakból és a juhokból, minden baromból; és azokat add a lévitáknak, akik az Úr hajlékának szolgálatát látják el. Num 31:31 És úgy tett Mózes és Eleázár pap, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Num 31:32 És lett a ragadomány, ami megmaradt abból a zsákmányból, amit a hadi nép rabolt: juh hatszázhetvenötezer; Num 31:33 marha hetvenkétezer; Num 31:34 szamár hatvanegyezer; Num 31:35 és emberi lélek olyan nőkből, akik nem ismertek férfival hálást; összesen harminckétezer lélek. Num 31:36 Volt tehát a fele azoknak a része, akik ki voltak vonulva a hadba, szám szerint háromszázharminchétezer és ötszáz juh; Num 31:37 az Úrnak való adó pedig volt a juhból: hatszáz és hetvenöt. Num 31:38 A marha harminchatezer; abból adó az Úrnak hetvenkettő. Num 31:39 Szamár harmincezer és ötszáz; abból adó az Úrnak hatvanegy. Num 31:40 És emberi lélek tizenhatezer; abból adó az Úrnak harminckét lélek. Num 31:41 És átadta Mózes az Úr emelékáldozati adóját Eleázár papnak; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Num 31:42 Az Izráel fiaira eső feléből pedig, amit elvett Mózes a hadba vonult férfiaktól, Num 31:43 volt pedig a közönségnek járó ez a felerész juhból háromszázhétezer és ötszáz; Num 31:44 marha hatezer; Num 31:45 szamár harmincezer és ötszáz Num 31:46 emberi lélek tizenhatezer Num 31:47 tehát elvette Mózes minden ötvenből azt az egyet, amelyiket kisorsoltak, az emberből és a baromból; és átadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékának szolgálatát látják el, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek. Num 31:48 Ekkor Mózes elé léptek a sereg ezreinek elöljárói; az ezredes kapitányok és a százados kapitányok, Num 31:49 és azt mondták Mózesnek: Szolgáid számba vették a harcoló férfiakat, akik a kezünk alatt voltak; és senki sem hiányzik közülünk. Num 31:50 Ezért felajánlottuk áldozati ajándékul az Úrnak, ki mi arany ékszert talált, bokaláncot és karperecet, gyűrűt, fülkarikát és nyakéket; engesztelési szertartást végezni a mi lelkünkért az Úr előtt. Num 31:51 És elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat tőlük; mindenféle ékszernek készítve. Num 31:52 Volt pedig az emelékáldozat aranya, mit az Úrnak áldoztak, összesen tizenhatezer-hétszázötven sekel; az ezredes kapitányok és a százados kapitányok részéről. Num 31:53 A hadsereg legénysége ki-ki magának zsákmányolt. Num 31:54 Miután elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat az ezredes és a százados kapitányoktól; bevitték azt a gyülekezet sátorába Izráel fiaira való emlékeztetőül az Úr előtt. Num 32:1 És sok jószága volt Rúben fiainak és Gád fiainak, igen nagy számú; és látták Jazér földjét és Gileád földjét, hogy az a hely éppen jószágnak való hely. Num 32:2 Elmentek tehát Gád fiai és Rúben fiai; és azt mondták Mózesnek és Eleázár papnak és a közönség fejedelmeinek, mondván: Num 32:3 Atarót, Dibon, Jazér, Nimrá, Hesbon és Eleálé; Szebám, Nebó és Beon: Num 32:4 az az ország, melyet megvert az Úr Izráel közönsége előtt, jószágnak való ország; és a te szolgáidnak jószáguk van. Num 32:5 És azt mondták: Ha kedvességet találtunk szemeidben, adassék ez az ország szolgáidnak birtokul; ne vígy minket át a Jordánon. Num 32:6 Erre azt mondta Mózes Gád fiainak és Rúben fiainak: Hát testvéreitek menjenek a háborúba, ti pedig üljetek itt? Num 32:7 És miért akarjátok visszatartani Izráel fiainak szívét attól, hogy átmenjenek abba az országba, melyet adott nekik az Úr? Num 32:8 Így tettek atyáitok; mikor elküldtem őket Kádes Barneából az országot megnézni. Num 32:9 Mikor felmentek Eskol völgyéig és megnézték az országot, akkor visszatartották Izráel fiainak szívét; úgyhogy nem mentek be abba az országba, melyet nekik adott az Úr. Num 32:10 Fellobbant azért az Úr haragja azon a napon; és megesküdött, mondván: Num 32:11 Nem látják meg azok a férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, húszesztendőstől fogva és azon fölül, azt a földet, melyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak esküdtem; mert nem követtek engem teljesen Num 32:12 Kivéve a kenizzi Kálebet, Jefunne fiát, és Józsuét, Nún fiát; mert ők teljesen követték az Urat. Num 32:13 És fellobbant az Úr haragja Izráelre, és kóboroltatta őket a sivatagban negyven esztendeig; míg ki nem veszett az az egész nemzedék, mely azt a rosszat cselekedte az Úr szemeiben. Num 32:14 És most ti álltatok atyáitok helyébe, bűnös férfiak sarjadéka; hogy még növeljétek az Úr haragjának hevét Izráel ellen. Num 32:15 Ha visszafordultok tőle, akkor itt hagyja őt továbbra is a sivatagban; és tönkreteszitek ezt az egész népet. Num 32:16 Erre közelebb léptek hozzá, és azt mondták: Juhaklokat építünk jószágunknak itt; és városokat kicsinyeinknek. Num 32:17 És mi fegyverbe szállunk, sietve Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket helyükre; de kicsinyeink maradjanak a megerősített városokban, az ország lakosai miatt. Num 32:18 Nem térünk vissza házainkba; míg Izráel fiai közül mindenki birtokában nem lesz a maga örökségének. Num 32:19 Mi ugyanis nem akarunk örökséget venni velük együtt a Jordánon túl és tovább; mert nekünk részünkbe jutott a mi örökségünk a Jordánon túl napkeletre. Num 32:20 És azt mondta nekik Mózes: Ha megcselekszitek ezt a dolgot, ha fegyverbe szálltok az Úr előtt a háborúra; Num 32:21 és átmegy közületek mindenki, aki fel van fegyverezve, a Jordánon az Úr előtt, míg ki nem űzi ellenségeit maga elől; Num 32:22 és mikor meghódolt az ország az Úr előtt, azután tértek vissza: akkor mentek lesztek az Úrral szemben és Izráellel szemben; és akkor ez az ország birtokotokká lesz nektek az Úr előtt. Num 32:23 De ha nem így tesztek, íme bűnt követtetek el az Úr ellen; és tudjátok meg, hogy büntetéstek megtalál benneteket. Num 32:24 Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára, és aklokat juhaitok számára; de Ami kijött szátokból, azt megcselekedjétek. Num 32:25 És azt mondták Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: Szolgáid úgy cselekszenek, amiképpen uram parancsolja. Num 32:26 Kicsinyeink, asszonyaink, jószágunk és minden barmunk: legyenek ott a Gileád városaiban; Num 32:27 szolgáid pedig, minden hadba vonuló, átmennek az Úr előtt a háborúba, amiképpen uram szólott. Num 32:28 Ekkor parancsot adott felőlük Mózes Eleázár papnak és Józsuénak, a Nún fiának; valamint a törzsek családfőinek Izráel fiai között, Num 32:29 és azt mondta nekik Mózes: Ha átmennek Gád fiai és Rúben fiai veletek a Jordánon, mindenki, aki fel van szerelve, a háborúba az Úr előtt, és az ország meghódol előttetek: akkor adjátok nekik a Gileád földjét birtokul. Num 32:30 De ha nem mennek át felszerelkezve veletek; akkor öröködjenek meg köztetek Kanaán országában. Num 32:31 És feleltek Gád fiai és Rúben fiai, mondván: Amit az Úr szólt szolgáidnak, aszerint cselekszünk. Num 32:32 Mi átmegyünk felszerelkezve az Úr előtt Kanaán országába; és örökségi birtokunk nálunk lesz a Jordánon túl. Num 32:33 És nekik adta Mózes Gád fiainak és Rúben fiainak, valamint a József fia Manassé féltörzsének Szihonnak, az emoriak királyának királyságát, és Ognak, a Básán királyának királyságát; az országot városai szerint határostól, az ország városait körül. Num 32:34 És Gád fiai felépítették Dibont, Atarótot; és Aroért. Num 32:35 Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbehát. Num 32:36 Bét-Nimrát és Bét-Háránt; megerősített városokat és juhaklokat. Num 32:37 És Rúben fiai felépítették Hesbont, Eleálét; és Kirjátajimot. Num 32:38 Nebót és Baál Meónt (változtatott névvel) és Szibmát. Nevekkel is elnevezték azokat a városokat, amelyeket felépítettek. Num 32:39 Mákirnak, Manassé fiának fiai pedig elmentek Gileádba, és elfoglalták azt; és kiűzték az emoriakat, akik benne voltak. Num 32:40 És Mózes Mákirnak, Manassé fiának adta a Gileádot; és letelepedett benne. Num 32:41 Jáir pedig, Manassé fia elment, és elfoglalta falvaikat; és elnevezte őket Jáir falvainak. Num 32:42 Nóbah pedig elment és elfoglalta Kenátot és leányvárosait; és Nóbahnak hívta a maga nevéről. Num 33:1 Ezek Izráel fiainak menetei, melyekben kijöttek Egyiptom országából seregeik szerint Mózes és Áron keze alatt. Num 33:2 Mózes ugyanis felírta meneteik kiindulási helyeit az Úr parancsára; és ezek az ő meneteik kiindulási helyeik szerint. Num 33:3 Tehát Ramszeszből indultak az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján; a pászka után való nap vonultak ki Izráel fiai felemelt kézzel egész Egyiptom szemei előtt. Num 33:4 És az egyiptomiak akkor temették azokat, akiket az Úr megölt közöttük, minden elsőszülöttet; isteneiken ugyanis ítéleteket cselekedett az Úr. Num 33:5 Elindultak tehát Izráel fiai Ramszeszből; és tábort ütöttek Szukkótban. Num 33:6 Elindultak Szukkótból; és tábort ütöttek Etámban, mely a sivatag szélén van. Num 33:7 Elindultak Etámból és visszatértek Pi-Hahirótba, mely Baál Cefón előtt van, és tábort ütöttek Migdol előtt. Num 33:8 És elindultak Pi-Hahirótból és átmentek a tenger közepén a sivatagba; aztán háromnapi járást mentek Etám sivatagában, és tábort ütöttek Márában. Num 33:9 Elindultak Márából és eljutottak Elimbe; Elimben pedig tizenkét vízforrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek ott. Num 33:10 Elindultak Elimből; és tábort ütöttek a Sástengernél. Num 33:11 Elindultak a Sástengertől; és tábort ütöttek Szín sivatagában. Num 33:12 Elindultak Szín sivatagából; és tábort ütöttek Dofkában. Num 33:13 Elindultak Dofkából; és tábort ütöttek Álúsban. Num 33:14 Elindultak Álúsból; és tábort ütöttek Refidimben, és ott nem volt a népnek ivóvize. Num 33:15 Elindultak Refidimből; és tábort ütöttek Szináj sivatagában. Num 33:16 Elindultak Szináj sivatagából; és tábort ütöttek Kibrót Ha-Taavában. Num 33:17 Elindultak Kibrót Ha-Taavából; és tábort ütöttek Hacérótban. Num 33:18 Elindultak Hacérótból; és tábort ütöttek Ritmában. Num 33:19 Elindultak Ritmából; és tábort ütöttek Rimmon-Perecben. Num 33:20 Elindultak Rimmon-Perecből; és tábort ütöttek Libnában. Num 33:21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában. Num 33:22 Elindultak Risszából; és tábort ütöttek Kehélátában. Num 33:23 Elindultak Kehélátából; és tábort ütöttek Har-Séferben. Num 33:24 Elindultak Har-Séferből; és tábort ütöttek Harádában. Num 33:25 Elindultak Harádából; és tábort ütöttek Makhélótban. Num 33:26 Elindultak Makhélótból; és tábort ütöttek Tahatban. Num 33:27 Elindultak Tahatból; és tábort ütöttek Terahban. Num 33:28 Elindultak Terahból; és tábort ütöttek Mitkában. Num 33:29 Elindultak Mitkából; és tábort ütöttek Hasmónában. Num 33:30 Elindultak Hasmónából; és tábort ütöttek Moszérótban. Num 33:31 Elindultak Moszérótból; és tábort ütöttek Bené-Jaakánban. Num 33:32 Elindultak Bené-Jaakánból; és tábort ütöttek Hór Ha-Gidgádban. Num 33:33 Elindultak Hór Ha-Gidgádból; és tábort ütöttek Jotbatában. Num 33:34 Elindultak Jotbatából; és tábort ütöttek Abrónában. Num 33:35 Elindultak Abrónából; és tábort ütöttek Ecjon-Geberben. Num 33:36 Elindultak Ecjon-Geberből; és tábort ütöttek Cin sivatagában, azaz Kádesben. Num 33:37 És elindultak Kádesből; és tábort ütöttek a Hór hegyén, Edom országának a szélén. Num 33:38 És felment Áron pap a Hór hegyére az Úr parancsára, és meghalt ott; a negyvenedik évben Izráel fiainak Egyiptom országából való kijövetele után, az ötödik hónapban, a hónap elsején. Num 33:39 Áron pedig százhuszonhárom esztendős volt, mikor meghalt a Hór hegyén. Num 33:40 Ekkor hallott a kanaáni, Arad királya, ő tudniillik a Délvidéken lakott Kanaán országában, Izráel fiainak bejöveteléről. Num 33:41 És elindultak a Hór hegyétől; és tábort ütöttek Calmónában. Num 33:42 És elindultak Calmónából; és tábort ütöttek Púnonban. Num 33:43 És elindultak Púnonból; és tábort ütöttek Obótban. Num 33:44 És elindultak Obótból; és tábort ütöttek Ijjé Há-Abárimban, Móáb határában. Num 33:45 Elindultak Ijjimből; és tábort ütöttek Dibon-Gádban. Num 33:46 Elindultak Dibon-Gádból; és tábort ütöttek Almon-Diblátaimban. Num 33:47 Elindultak Almon-Diblátaimból; és tábort ütöttek az Abárim hegyein, Nebó előtt. Num 33:48 És elindultak az Abárim hegyeiről; és tábort ütöttek Móáb síkságain, a jerikói Jordánnál. Num 33:49 Tábort ütöttek pedig a Jordánnál Bét Ha-Jesimóttól Ábél Ha-Sittimig; Móáb síkságain. Num 33:50 És szólt az Úr Mózesnek Móáb síkságain; a jerikói Jordánnál, mondván: Num 33:51 Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik: Ha ti átmentek a Jordánon Kanaán földjére: Num 33:52 akkor űzzétek ki az ország minden lakosát magatok elől, és semmisítsétek meg minden képeiket; és öntött képeiket mind semmisítsétek meg, és minden magaslatukat pusztítsátok le. Num 33:53 És vegyétek birtokotokba az országot és lakjatok benne; mert nektek adtam azt az országot, hogy birtokba vegyétek azt. Num 33:54 És osszátok el magatok közt örökségül a földet sorsvetéssel, a soknak több örökséget adjatok, a kevésnek kevesebb örökséget adjatok, ahova a sorsa esik, az legyen az övé; ősi törzseitek szerint osszátok ki egymás közt az örökséget. Num 33:55 Ha pedig nem űzitek ki az ország lakosait magatok elől, akkor azok, akiket meghagytok belőlük, szálkákká lesznek szemeitekben és tövisekké oldalaitokban; és háborgatni fognak benneteket saját lakóföldeteken. Num 33:56 És akkor, amint velük szándékoztam cselekedni, úgy cselekszem veletek. Num 34:1 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 34:2 Adj parancsot Izráel fiainak, és mondd nekik: Hogy ti most bementek az országba (Kanaánba): ez az az ország, mely rátok esik örökségül, Kanaán országa határai szerint. Num 34:3 Déli szárnyatok a cini sivatagon lesz az Edom felőli részen; déli határotok pedig a Sóstenger végénél kezdődjék keleten. Num 34:4 Aztán megkerülje határotok az Akrabbim hágóját dél felől, és menjen át Cinbe, és tartson délen Kádes Barneáig; aztán menjen ki Hacar-Addarba, és menjen át Acmónba. Num 34:5 Aztán forduljon a határ Acmóntól Egyiptom patakához; és tartson a tengerig. Num 34:6 Ami pedig a nyugati határt illeti, a nagy tenger nektek határotok is legyen; ez legyen a nyugati határotok. Num 34:7 Északi határotok pedig ez legyen: a nagy tengertől vonjatok magatoknak határt a Hór hegyig. Num 34:8 A Hór hegytől vonjatok határt addig, amerre Hamátba mennek; és tartson a határ Cedádig. Num 34:9 Aztán menjen ki a határ Zifronnak, és tartson Hacar-Enánig; ez legyen északi határotok. Num 34:10 És vonjatok magatoknak egy vonalat keleti határul: Hacar-Enántól Sáfámig. Num 34:11 Aztán lefelé menjen a határ Sáfámtól a Riblába Ájintól keletre; és úgy menjen lefelé a határ, hogy keleten súrolja a Genezáreti-tó vállát. Num 34:12 És menjen le a határ a Jordánhoz; és tartson a Sóstengerig. Ez lesz a ti országotok határai szerint körül. Num 34:13 És Mózes parancsot adott Izráel fiainak, mondván: Ez az az ország, melyet sorsvetéssel kell magatok közt örökségül kiosztanotok, melyet a kilenc törzsnek és a fél törzsnek parancsolt adni az Úr; Num 34:14 mert a rúbeniek fiainak törzse az ő őscsaládjaik szerint, a gádiak fiainak törzse az ő őscsaládjaik szerint, és Manassé féltörzse elvette örökségét. Num 34:15 E két törzs és e fél törzs a jerikói Jordánon túl vette el örökségét keleten, naptámadat felé. Num 34:16 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 34:17 Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akik nektek örökségképpen felosztják a földet: Eleázár pap és Józsué, a Nún fia. Num 34:18 És egy-egy fejedelmet vegyetek minden törzsből a föld felosztásához. Num 34:19 És ezek a nevei azoknak a férfiaknak: Júda törzséből Káleb, Jefunne fia. Num 34:20 Simeon fiainak törzséből Sámuel, Ammihúd fia. Num 34:21 Benjámin törzséből Elidad, Kiszlon fia. Num 34:22 Dán fiainak törzséből való fejedelem: Bukki, Jogli fia. Num 34:23 József fiai részéről: Manassé fiainak törzséből való fejedelem: Hanniél, Efód fia. Num 34:24 Efraim fiainak törzséből való fejedelem pedig: Kemuél, Siftán fia. Num 34:25 Zebulon fiainak törzséből való fejedelem: Elicáfán, Parnák fia. Num 34:26 Izsakhár fiainak törzséből való fejedelem: Paltiél, Azzán fia. Num 34:27 Áser fiainak törzséből való fejedelem: Ahihúd, Selómi fia. Num 34:28 Naftali fiainak törzséből való fejedelem: Pedahél, Ammihúd fia. Num 34:29 Ezek azok, akiknek az Úr parancsolta, hogy felosszák az örökséget Izráel fiainak Kanaán országában. Num 35:1 És szólt az Úr Mózesnek Móáb síkságain a jerikói Jordán mellett, mondván: Num 35:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakóvárosokat; és legelőket a városokhoz azok körül adjatok a lévitáknak. Num 35:3 És legyenek a városok nekik lakásra; a hozzájuk való legelők pedig legyenek barmaik, jószáguk és mindenféle állataik számára. Num 35:4 És a városok legelője, melyet a leviták számára adnotok kell; a város falától kifelé ezer sing legyen körül. Num 35:5 Mérjetek ki tehát a városon kívül keleti határnak kétezer singet, déli határnak kétezer singet, nyugati határnak kétezer singet és északi határnak kétezer singet úgy, hogy a város középen legyen: ez legyen számukra a városok legelője. Num 35:6 És azokkal a városokkal együtt, melyeket a lévitáknak adnotok kell, adjátok a hat menedékvárost, melyek arra valók, hogy odafusson, aki ölt; és azokon fölül adjatok negyvenkét várost. Num 35:7 A városok összege, amelyeket a lévitáknak adnotok kell, negyvennyolc város; éspedig a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Num 35:8 És amely városokat adtok Izráel fiainak birtokából, a soktól sokat, a kevéstől keveset vegyetek; ki-ki a maga örökségének megfelelően, amely örökséget kap, adjon városaiból a lévitáknak. Num 35:9 És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Num 35:10 Szólj Izráel fiainak és mondd nekik: Ha ti átmentek a Jordánon Kanaán országába: Num 35:11 akkor tegyetek magatoknak kézügybe városokat, melyek menedékvárosok legyenek számotokra; hogy oda meneküljön a gyilkos, aki valakit agyonütött vétségből. Num 35:12 Tehát szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a vérbosszuló elől; hogy a gyilkos ne haljon meg addig, míg ítéletre nem állt a közönség elé. Num 35:13 Amely városokat pedig adtok (hat menedékvárosotok legyen nektek): Num 35:14 azokból három várost a Jordánon túl adjatok, három várost pedig Kanaán országában adjatok; menedékvárosok legyenek. Num 35:15 Izráel fiainak és a köztük levő jövevénynek és zsellérnek legyen ez a hat város menedékül; hogy odafuthasson mindenki, aki valakit agyonüt vétségből. Num 35:16 De ha vaseszközzel ütötte meg azt úgy, hogy meghalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos. Num 35:17 És ha olyan kézbe való kővel, amitől meghalhat, ütötte meg azt úgy, hogy belehalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos. Num 35:18 Vagy ha olyan kézbe való faeszközzel, amitől meghalhat, ütötte meg azt úgy, hogy belehalt, gyilkos ő: halállal lakoljon a gyilkos. Num 35:19 A vérbosszuló maga ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg őt. Num 35:20 Ha továbbá gyűlöletből meglökte őt; vagy megdobta őt szántszándékkal úgy, hogy belehalt; Num 35:21 vagy ellenségeskedésből kezével ütötte meg őt úgy, hogy belehalt, halállal lakoljon az, aki megütötte, gyilkos ő; a vérbosszuló ölje meg a gyilkost, mihelyt találkozik vele. Num 35:22 De ha hirtelen, ellenségeskedés nélkül lökte meg azt, vagy dobott reá bármiféle tárgyat szándékosság nélkül; Num 35:23 vagy bármiféle követ, ami által meghalhat, látatlanul reá ejtett úgy, hogy az belehalt; pedig ő nem volt annak ellensége és nem tört a vesztére: Num 35:24 akkor ítéljen a közönség az agyonütő között és a vérbosszuló között ezeknek a törvényeknek az alapján. Num 35:25 És mentse ki a közönség a gyilkost a vérbosszuló kezéből, és vigye őt vissza a közönség az ő menedékvárosába, ahova futott; és lakjék abban, míg meg nem hal a főpap, akit felkentek a szent olajjal. Num 35:26 És ha a gyilkos valamiképpen kimegy menedékvárosának határából, ahova futott, Num 35:27 és a vérbosszuló menedékvárosának határán kívül találja őt; és meggyilkolja a vérbosszuló a gyilkost, nincs rajta vér. Num 35:28 Mert menedékvárosában kellett volna maradnia a főpap haláláig; és csak a főpap halála után térhetett volna vissza arra a földre, ahol birtoka volt. Num 35:29 És ezek legyenek nektek ítélet törvényéül nemzedékeitekről nemzedékeitekre; minden lakhelyeteken. Num 35:30 Bárki agyonüt valakit, tanúk vallomására gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem elég senkinek a halálára. Num 35:31 És ne fogadjatok el váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálos bűnt követett el; ha nem az feltétlenül megölessék. Num 35:32 És ne fogadjatok el váltságdíjat az illető menedékvárosba futás helyett; hogy visszatérjen a vidékre lakni, míg meg nem hal a pap. Num 35:33 Hogy így meg ne fertőztessétek az országot, melyben vagytok, mert a vér, az meg fertőzteti az országot; az országnak pedig a miatt a vér miatt, mely benne kiontatott, nem szerezhető engesztelés, hanem csak kiontójának vére által. Num 35:34 Tehát meg ne tisztátalanítsd az országot, amelyben ti laktok, amelynek közepette én lakom; mert én, az Úr lakom Izráel fiainak közepette. Num 36:1 És előálltak a családfők Gileád fiainak nemzetségéből, aki Mákirnak, Manassé fiának fia volt, a József fiainak nemzetségei közül; és szóltak Mózes előtt és a fejedelmek előtt, Izráel fiainak családfői előtt; Num 36:2 és azt mondták: Az Úr megparancsolta az én uramnak, hogy a földet sors által kiosztott örökségképpen adja át Izráel fiainak; és az én uram parancsot vett az Úrtól, hogy Celofhádnak, a mi testvérünknek örökségét a leányainak adja. Num 36:3 Ha ezek az izráeli törzsek fiai közül valamelyikhez feleségül mennek, akkor az ő örökségük elvonatik a mi atyai örökségünktől, és hozzácsatoltatik annak a törzsnek örökségéhez, amelyhez tartozni fognak; és így a mi örökségi osztályrészünk megkisebbedik. Num 36:4 Ha aztán eljön a jubileum Izráel fiaira, akkor az ő örökségük hozzácsatoltatik annak a törzsnek örökségéhez, melyhez tartozni fognak; a mi atyáink törzsének örökségétől pedig elvonatik az ő örökségük. Num 36:5 Akkor Mózes parancsot adott Izráel fiainak az Úr szavára, mondván: József fiainak törzse igazat beszél. Num 36:6 Ez az a parancsolat, amit adott az Úr Celofhád leányaira nézve, mondván: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül; csak atyáik törzséből való nemzetséghez menjenek feleségül. Num 36:7 Hogy Izráel fiainak egy öröksége se kerüljön egyik törzsről a másik törzsre; mert Izráel fiainak meg kell tartani kinek-kinek a maga atyai törzsének örökségét. Num 36:8 Tehát minden leány, aki örökséget vesz birtokba Izráel fiainak törzséből, atyja törzsének nemzetségéből menjen feleségül valakihez; hogy birtokban tarthassák Izráel fiai ki-ki az ő atyáinak örökségét, Num 36:9 és egy örökség se kerüljön egyik törzsről a másik törzsre; mert az izráeliek törzseinek meg kell tartaniuk kinek-kinek a maga örökségét. Num 36:10 Amiképpen parancsolta az Úr Mózesnek; úgy cselekedtek Celofhád leányai. Num 36:11 És Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá, Celofhád leányai, nagybátyjaik fiainak lettek a feleségei. Num 36:12 A József fia Manassé fiainak nemzetségéből valókhoz mentek feleségül; így örökségük atyjuk nemzetségének törzsénél maradt. Num 36:13 Ezek azok a parancsolatok és ítéletek, melyeket parancsolt az Úr Mózes által Izráel fiainak; Móáb síkságain a jerikói Jordánnál. Deu 1:1 Ezek azok a beszédek, melyeket szólott Mózes egész Izraelhez a Jordánon túl; a sivatagban, a Szúffal szemben levő síkságon, Párán, Tófel, Lábán, Hacérót és Di-Záháb között. Deu 1:2 Tizenegy napi út Hórebtől Széir hegyén Kádes Barneáig. Deu 1:3 Tehát történt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap elsején: szólott Mózes Izráel fiainak, mind aszerint, amint az Úr parancsolt általa nekik. Deu 1:4 Miután megverte Szihont, az emoriak királyát, ki Hesbonban lakott; és Ogot, a Básán királyát, ki Astárótban lakott, Edreiben. Deu 1:5 A Jordánon túl, Móáb földjén kezdte el Mózes ezt a tanítást magyarázni, mondván: Deu 1:6 Az Úr, a mi Istenünk, szólt nekünk a Hóreben, mondván: Elég volt nektek e hegyen lakni. Deu 1:7 Forduljatok, induljatok, és menjetek be az emoriak hegyére és minden szomszédjukhoz, akik a Síkságon, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Délvidéken és a Tengermelléken: a kanaániak országában vannak, továbbá a Libánonra a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamáig. Deu 1:8 Íme előtökbe adom az országot; menjetek be és vegyétek birtokotokba azt az országot, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja, és őutánuk az ő magvuknak. Deu 1:9 És azt mondtam nektek abban az időben, mondván: Nem bírlak benneteket egyedül hordozni. Deu 1:10 Az Úr, a ti Istenetek úgy megsokasított benneteket, hogy íme ma oly sokan vagytok, mint az ég csillagai. Deu 1:11 (Az Úr, atyáitok Istene tegyen hozzátok még ezerannyit, mint ahányan vagytok; és áldjon meg benneteket, amiképpen szólt felőletek!) Deu 1:12 Hogyan hordozzam én egyedül bajotokat, terheteket és pereteket? Deu 1:13 Adjatok ide törzseitek szerint bölcs, értelmes és tudós férfiakat; hogy főkké tegyem őket felettetek. Deu 1:14 Ti pedig feleltetek nekem; és azt mondtátok: Jó lesz megtenni azt a dolgot, amiről szóltál. Deu 1:15 Akkor vettem törzseitek főembereit, bölcs és tudós férfiakat, és főkké tettem őket felettetek: ezredparancsnokokká, századparancsnokokká, ötvenedparancsnokokká és tizedparancsnokokká, és intézőkké törzseitek szerint. Deu 1:16 Bíráitoknak pedig megparancsoltam abban az időben, mondván: Tartsatok kihallgatást testvéreitek között, úgy ítéljetek igazságot egyik közt meg másik közt, és a nála levő jövevény közt. Deu 1:17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben, mind a kicsit, mind a nagyot meghallgassátok, ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; azt az ügyet pedig, mely nektek nehéz, terjesszétek fel hozzám, hogy meghallgassam. Deu 1:18 És megparancsoltam nektek abban az időben mindazokat a dolgokat, melyeket tennetek kell. Deu 1:19 És elindultunk a Hórebtől (és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes sivatagot, melyet láttatok az emoriak hegyének útján), amiképpen parancsolta az Úr, a mi Istenünk nekünk; és eljutottunk Kádes Barneáig. Deu 1:20 És azt mondtam nektek: Eljutottatok az emoriak hegyéhez, melyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni. Deu 1:21 Íme elődbe adta az Úr, a te Istened az országot; menj fel, vedd birtokodba, amiképpen szólt az Úr, atyáid Istene, néked, ne félj és ne csüggedj. Deu 1:22 Akkor mindnyájan hozzám jöttetek és azt mondtátok: Hadd küldjünk magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk az országot; és hozzanak nekünk hírt az út felől, amelyen fel kell vonulnunk, és a városok felől, amelyekbe be kell jutnunk. Deu 1:23 És tetszett nekem ez a beszéd, tehát választottam közületek tizenkét embert, minden törzsből egy-egy embert. Deu 1:24 Azok fordultak és felmentek a hegyre, és bementek Eskol völgyéig; és kikémlelték azt. Deu 1:25 Vettek is kezükbe a föld gyümölcséből és lehozták hozzánk; és hírt hoztak nekünk és azt mondták: Szép az az ország, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni. Deu 1:26 Mégsem akartatok felmenni; hanem ellene szegültetek az Úrnak, a ti Istenetek parancsának. Deu 1:27 És zúgolódtatok sátraitokban és azt mondtátok: Mivel gyűlöl az Úr minket, kihozott bennünket Egyiptom országából; hogy az emoriak kezébe adjon minket, hogy elpusztítson bennünket. Deu 1:28 Hová mennénk mi fel? Testvéreink elolvasztották szívünket, mondván: Nálunk nagyobb és szálasabb népet, nagy és az égig megerősített városokat; és anákok fiait is láttuk ott. Deu 1:29 Én pedig azt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük. Deu 1:30 Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik értetek; egészen úgy, mint ahogyan Egyiptomban tett veletek szemeitek előtt, Deu 1:31 meg a sivatagban, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint a fiát hordozza az ember; az egész úton, melyen jártatok, míg el nem jutottatok erre a helyre. Deu 1:32 És mindemellett sem hisztek az Úrban, a ti Istenetekben, Deu 1:33 aki előttetek járt az úton, helyet szemelvén ki nektek, ahol tábort üssetek; a tűzben éjjel, hogy lássatok az úton, melyen mennetek kellett, és a felhőben nappal. Deu 1:34 És meghallotta az Úr beszédeitek szavát; és megharagudott, és megesküdött, mondván: Deu 1:35 Senki meg nem látja ezek közül a férfiak közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a szép országot, melyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom. Deu 1:36 Kivéve Kálebet, Jefunne fiát, ő meglátja azt, és neki adom azt a földet, melyet taposott, és fiainak; mivelhogy teljesen az Urat követte. Deu 1:37 Énreám is megharagudott az Úr timiattatok, mondván: Te sem mégy be oda. Deu 1:38 Józsué, a Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda; őt erősítsd, mert ő helyezi örökségébe Izráelt. Deu 1:39 És kicsinyeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmánnyá lesznek, és fiaitok, akik ma nem tudnak sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda; és nekik adom azt, és ők veszik azt birtokukba. Deu 1:40 Ti pedig forduljatok: és induljatok a sivatagba a Sástenger útján. Deu 1:41 Erre feleltetek és azt mondtátok nekem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi megyünk fel és harcolunk, egészen úgy, amint parancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk; ezzel felöveztétek ki-ki a maga hadieszközeit, és könnyelműen felmentetek a hegyre. Deu 1:42 Az Úr pedig azt mondta nekem: Mondd nekik: Ne menjetek fel és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek; hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt. Deu 1:43 És szóltam nektek, de nem hallgattatok meg; hanem ellene szegültetek az Úr parancsának, és elbizakodottan felmentetek a hegyre. Deu 1:44 És kijött az emori, aki azon a hegyen lakik, ellenetek, és megkergetett benneteket, mint a méhek szokták tenni; és szétvertek benneteket Széirben, Hormáig. Deu 1:45 Mikor visszatértetek, sírtatok az Úr előtt; de nem hallgatott az Úr szavatokra, és nem figyelt rátok. Deu 1:46 És így Kádesben kellett eltöltenetek azt a sok időt; amennyi időt eltöltöttetek. Deu 2:1 És fordultunk és indultunk a sivatagba a Sástenger útján, amiképpen parancsolta nekem az Úr; és kerülgettük a Széir hegyét sok ideig. Deu 2:2 Akkor azt mondta az Úr nekem, mondván: Deu 2:3 Elég volt a hegyet kerülgetnetek; forduljatok észak felé. Deu 2:4 A népnek pedig adj parancsot, mondván: Ti most testvéreiteknek, Ézsau fiainak határán fogtok átmenni, akik Széirben laknak; azok félnek majd tőletek, tehát vigyázzatok nagyon: Deu 2:5 ne hívjátok ki őket, mert nem adok nektek országukból egy talpalatnyit sem; mert Ézsaunak adtam birtokul Széir hegyét. Deu 2:6 Eledelt pénzen vásároljatok tőlük, hogy egyetek; vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok. Deu 2:7 Mert az Úr, a te Istened, megáldott téged kezed minden munkájában, ismeri jártodat ebben a nagy sivatagban; már negyven éve veled van az Úr, a te Istened, nem szenvedtél hiányt semmiben. Deu 2:8 Tehát továbbmentünk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, kik Széirben laknak, a Síkság útján, Eláton és Ecjon-Geberen át. Aztán fordultunk és átmentünk Móáb sivatagának útjára. Deu 2:9 Akkor azt mondta az Úr nekem: Ne támadd meg Móábot, és ne hívd ki őket magad ellen háborúra; mert nem adok neked országából birtokot, mert Lót fiainak adtam Árt birtokul Deu 2:10 (az émiek laktak abban hajdan; nagy, számos és szálas nép, mint az anákok. Deu 2:11 Ráfáknak számíttatnak ők is, mint az anákok; de a móábiták émieknek hívják őket. Deu 2:12 Széirben pedig a horiak laktak hajdan, de Ézsau fiai kiűzték és kiirtották őket maguk elől, és letelepedtek helyükbe; mint Izráel tette az általa birtokba vett országgal, melyet adott nekik az Úr); Deu 2:13 tehát keljetek fel, és menjetek át a Zered patakján; és átmentünk a Zered patakján. Deu 2:14 Az idő pedig, ameddig mentünk Kádes Barneától, míg átkeltünk a Zered patakján, harmincnyolc esztendő; amíg a harcoló férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, mint ahogyan megesküdött nekik az Úr. Deu 2:15 És az Úr keze is rajtuk volt, hogy kiveszítse őket a táborból; míg ki nem vesznek. Deu 2:16 És történt, hogy mikor a harcoló férfiak teljesen kihaltak mind a nép közül, Deu 2:17 szólott az Úr hozzám, mondván: Deu 2:18 Te átmégy ma Móáb határán az Árnál, Deu 2:19 és közel haladsz el Ammon fiai előtt; ne támadd meg őket és ne hívd ki őket; mert nem adok Ammon fiainak földjéből neked birtokot, mert Lót fiainak adtam azt birtokul. Deu 2:20 (Ráfák országának számít ez is; ráfák laktak benne hajdan, de az ammoniak zamzummiknak hívják őket. Deu 2:21 Nagy, számos és szálas nép, mint az anákok; és kipusztította őket az Úr azok elől, és birtokukba vették őket és letelepedtek helyükbe. Deu 2:22 Amiképpen cselekedett Ézsau fiaival, akik Széirben laknak: hogy kipusztította előlük a hóriakat, és ők birtokukba vették azokat és letelepedtek a helyükbe mind a mai napig. Deu 2:23 Az avviakat meg, akik tanyákon laktak Gázáig; a Kaftorból kijött kaftoriak pusztították el, és letelepedtek helyükbe). Deu 2:24 Keljetek fel, induljatok és menjetek át az Arnon patakán, íme kezedbe adtam az emori Szihont, Hesbon királyát, és országát, fogj hozzá, vedd birtokodba; és hívd ki őt háborúra. Deu 2:25 Ezen a napon kezdem rátenni ijedtségteket és félelmeteket a népek arcára az egész ég alatt; úgyhogy ha nevedet hallják, reszketnek és remegnek tőled. Deu 2:26 És követeket küldtem Kedémót sivatagából Szihonhoz, Hesbon királyához; béke szavaival mondván: Deu 2:27 Hadd menjek át országodon, útról útra megyek; nem térek le sem jobbra, sem balra. Deu 2:28 Eledelt pénzen adj el nekem, hogy egyem, és vizet pénzért adj nekem, hogy igyam; csak hadd menjek át gyalog. Deu 2:29 Mint ahogyan megtették nekem Ézsau fiai, akik Széirben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak; amíg átmegyek a Jordánon abba az országba, melyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni. Deu 2:30 De nem akart Szihon, Hesbon királya azon átereszteni bennünket; mert megkeményítette az Úr, a te Istened, az ő lelkét, és erőssé tette az ő szívét, hogy kezedbe adja őt, mint a mai nap. Deu 2:31 És azt mondta az Úr nekem: Lásd, elkezdettem elődbe adni Szihont és országát: kezdd el, űzd el birtokából, hogy birtokba vedd országát. Deu 2:32 És mikor Szihon kijött előnkbe, ő és egész népe a háborúra Jahácba; Deu 2:33 előnkbe adta őt az Úr, a mi Istenünk; és megvertük őt és fiait és egész népét. Deu 2:34 És bevettük minden városát abban az időben, és örök szentség alá vetettünk minden várost, a férfiakat, az asszonyokat és a kicsinyeket: nem hagytunk menekülőt. Deu 2:35 Csak a barmot zsákmányoltuk magunknak; és a városok martalékát, melyeket bevettünk. Deu 2:36 Aroértől fogva, mely az Arnon patak völgyének szélén van, és attól a várostól fogva, mely a patak völgyében van, Gileádig nem volt város, mely erősebb lett volna nálunk; valamennyit előnkbe adta az Úr, a mi Istenünk. Deu 2:37 Csak Ammon fiainak országához nem közeledtél; Jabbók patakának egész oldalsó részéhez és a hegyi városokhoz, és semmihez, amitől eltiltott az Úr, a mi Istenünk. Deu 3:1 És fordultunk és felmentünk a Básán útján; és kijött előnkbe Og, a Básán királya, ő és egész népe a háborúra Edreibe. Deu 3:2 És azt mondta az Úr nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt és egész népét és országát; és tégy vele úgy, mint Szihonnal az emoriak királyával tettél, aki Hesbonban lakott. Deu 3:3 És kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk Ogot is, a Básán királyát, és egész népét; és megvertük őt úgy, hogy egy menekültet sem hagytunk neki. Deu 3:4 És bevettük minden városát abban az időben, nem volt város, melyet be nem vettünk volna tőlük; hatvan várost, Argob egész kerületét, Ognak Básánban levő királyságát. Deu 3:5 Mindezek megerősített városok magas kőfalakkal, kapukkal és reteszekkel; az igen sok mezővároson kívül. Deu 3:6 És örökszentség alá vetettük őket, mint Szihonnal, Hesbon királyával tettünk; örök szentség alá vetvén minden várost, a férfiakat, az asszonyokat és a kicsinyeket. Deu 3:7 Minden barmot pedig és a városok martalékát magunknak zsákmányoltuk. Deu 3:8 Elvettük tehát abban az időben azt az országot, mely a Jordánon túl van, az emoriak két királyának kezéből; Arnon patakától Hermon hegyéig. Deu 3:9 (A cidoniak Szirjonnak hívják a Hermont, az emoriak Szenirnek hívják azt.) Deu 3:10 A fennsík minden városát, az egész Gileádot és az egész Básánt Szalkáig és Edreiig; Og Básánban levő királyságának városait. Deu 3:11 (Mert csak Og, a Básán királya maradt meg a ráfák maradékai közül, Íme koporsója, egy vaskő koporsó, ugyebár Ammon fiainak Rabbájában van; kilenc sing a hossza, négy sing a szélessége férfikönyök szerint.) Deu 3:12 És ezt az országot, melyet abban az időben birtokunkba vettünk: Aroértől fogva, mely Arnon patakánál van, és a Gileád hegyének felét és városait, a rúbenieknek és gádiaknak adtam; Deu 3:13 a Gileád többi részét pedig és az egész Básánt, Og királyságát, adtam a Manassé féltörzsének; Argob egész kerületét, általában azt az egész Básánt, melyet Ráfák országának szoktak nevezni. Deu 3:14 Manassé fia elvette Argob egész kerületét a gesúriak és maakátiak határáig; és ezeket, a Básánt, az ő nevéről nevezték Jáir falvainak mind a mai napig. Deu 3:15 És Mákirnak adtam Gileádot. Deu 3:16 És a rúbenieknek és gádiaknak adtam Gileádtól Arnon patakáig, a patak derekáig és határáig; és a Jabbók patakáig, mely Ammon fiainak határa; Deu 3:17 továbbá a síkságot a Jordánnal és határával együtt Genezárettől a síkság tengeréig, a Sóstengerig, a Piszga lejtőinek aljáig kelet felé. Deu 3:18 És parancsot adtam nektek abban az időben, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megadta nektek ezt az országot, hogy vegyétek birtokotokba, felfegyverkezve menjetek át testvéreitek előtt, Izráel fiai előtt mindnyájan, akik harcképesek vagytok. Deu 3:19 Csak asszonyaitok és kicsinyeitek és jószágotok, tudom, hogy jószágtok sok van nektek, maradjanak városaitokban, melyeket adtam nektek, Deu 3:20 míg nyugalmat nem ad az Úr testvéreiteknek, mint nektek, és ők is birtokukba nem veszik azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl; akkor térjetek vissza, ki-ki a maga birtokára, melyet adtam nektek. Deu 3:21 Józsuénak pedig ezt a parancsot adtam abban az időben, mondván: Szemeid láttak mindent, amit az Úr, a te Istened ezzel a két királlyal cselekedett; úgy fog cselekedni az Úr mindazokkal a királyságokkal, ahova te most átmégy. Deu 3:22 Ne féljetek tőlük; mert az Úr, a ti Istenetek, ő hadakozik értetek. Deu 3:23 És könyörögtem az Úrhoz abban az időben, mondván: Deu 3:24 Uram, Jahve, te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet; mert ki van Isten az égen és a földön, aki olyanokat cselekszik, mint a te cselekedeteid és hőstetteid? Deu 3:25 Kérlek, engedj átmennem, és meglátnom azt a szép országot, mely a Jordánon túl van; ezt a szép hegyet és a Libánont. Deu 3:26 De az Úr haragudott rám timiattatok, és nem hallgatott meg; hanem azt mondta az Úr nekem: Elég, ne szólj már nekem többet ebben a dologban! Deu 3:27 Menj fel a Piszga tetejére és emeld fel szemeidet nyugatra és északra, délre és keletre, és nézd meg szemeiddel; mert nem mégy át ezen a Jordánon. Deu 3:28 Hanem utasítsd Józsuét, erősítsd és bátorítsd őt; mert ő fog átmenni ez előtt a nép előtt, és ő adja nekik örökükbe azt az országot, melyet látni fogsz. Deu 3:29 Így a völgyben maradtunk, Bét-Peórral átellenben. Deu 4:1 Most tehát Izráel, hallgass azokra a törvényekre és ítéletekre, amelyekre én tanítalak titeket, hogy megcselekedjétek; hogy így életben maradjatok, és bemenjetek és birtokotokba vegyétek azt az országot, amelyet az Úr, atyáitok Istene, most ad nektek. Deu 4:2 Ne tegyetek hozzá az igéhez, amit én parancsolok nektek, és ne vegyetek el belőle; megtartván az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. Deu 4:3 Tulajdon szemeitek látták, amit az Úr Baál Peór miatt cselekedett; hogy minden férfit, aki Baál Peór után ment, kiirtott az Úr, a te Istened, közüled. Deu 4:4 Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek ma. Deu 4:5 Íme én oly törvényekre és ítéletekre tanítottalak benneteket, mint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem; hogy úgy cselekedjetek abban az országban, ahova most bementek, hogy birtokotokba vegyétek azt. Deu 4:6 Tartsátok meg tehát és cselekedjétek meg, mert az lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek a népek szemeiben; akik mikor hallják mindezeket a törvényeket, azt mondják majd: Csak bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Deu 4:7 Mert melyik az a nagy nép, melynek istenei oly közel vannak hozzá, mint az Úr, a mi Istenünk mindenkor, mikor hozzá kiáltunk? Deu 4:8 És melyik az a nagy nép, melynek olyan igazságos törvényei és ítéletei vannak, mint ez az egész tanítás, melyet én előtökbe adok ma? Deu 4:9 Csak őrizkedjél és vigyázz magadra nagyon, hogy el ne felejtsd azokat a dolgokat, melyeket láttak szemeid (és el ne távozzanak szívedből teljes életedben; hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaidnak fiaival); Deu 4:10 azon a napon, melyen az Úr előtt, a te Istened előtt álltál a Hóreben, mikor azt mondta az Úr nekem: Gyűjtsd össze nekem a népet, hogy hallassam velük szavaimat; hogy tanuljanak meg engem félni teljes életükben, míg a földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is. Deu 4:11 Mikor előléptetek és megálltatok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben égett az ég szívéig, sötétség, felhő és homály között. Deu 4:12 Mikor szólt hozzátok az Úr a tűz közepéből: szavak hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csupáncsak hangot. Deu 4:13 Mikor kijelentette nektek az ő szövetségét, melyet megparancsolt nektek, hogy megtartsátok, a tízparancsolatot; és felírta azt két kőtáblára. Deu 4:14 Nekem pedig ugyanakkor megparancsolta az Úr, hogy tanítsalak benneteket törvényekre és ítéletekre; melyek szerint nektek abban az országban cselekednetek kell, ahova most átmentek, hogy birtokba vegyétek azt. Deu 4:15 Nagyon őrizkedjetek tehát lelketekből: hogy mivel nem láttatok semmi alakot, amely napon az Úr szólt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, Deu 4:16 arra ne vetemedjetek, hogy istenképet csináltok magatoknak bármely szoboralakra; férfi vagy nő mintájára; Deu 4:17 bármely barom mintájára, mely a földön van; bármely szárnyas madár mintájára, mely az égen repül; Deu 4:18 bármely földön csúszómászó mintájára; bármely halnak a mintájára, mely a vízben van a föld alatt. Deu 4:19 És fel ne emeld szemeidet az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, és arra ragadtassál, hogy leborulj előttük és imádd őket; holott azokat az Úr, a te Istened, a többi népeknek osztotta ki az egész ég alatt. Deu 4:20 Titeket pedig fogott az Úr, és kihozott benneteket a vaskohóból, Egyiptomból; hogy legyetek neki örökségnépe, mint a mai nap. Deu 4:21 És az Úr megharagudott rám timiattatok; és megesküdött, hogy nem lépem át a Jordánt, nem megyek be abba a szép országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül. Deu 4:22 Én tehát meghalok ebben az országban, nem lépem át a Jordánt; de ti átlépitek és birtokba veszitek azt a szép országot. Deu 4:23 Őrizkedjetek, el ne felejtsétek az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, melyet kötött veletek: és ne csináljatok magatoknak istenképet semmi olyan alakra, amit eltiltott neked az Úr, a te Istened. Deu 4:24 Mert az Úr, a te Istened megemésztő tűz; féltékeny Isten. Deu 4:25 Ha fiaid születnek és fiaidnak fiai, és megvénhedtek az országban; és arra vetemedtek, hogy istenképet csináltok bármiféle alakra, és így azt cselekszitek, ami gonosz az Úrnak, a te Istenednek szemeiben, ingerelvén őt: Deu 4:26 tanúul hívom ellenetek ma az eget és a földet, hogy kiveszvén kivesztek arról a földről hamar, amelyre most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt; nem éltek rajta sokáig, hanem okvetlenül kivesztek. Deu 4:27 És szétszór az Úr benneteket a népek között; és kevés számmal maradtok meg azok között a nemzetek között, ahova elvisz titeket az Úr. Deu 4:28 Ott majd emberi kezek által csinált isteneknek szolgáltok: fának és kőnek, melyek nem látnak és nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak. Deu 4:29 Onnét aztán megkeresed az Urat, a te Istenedet, és megtalálod; mert teljes szívedből és teljes lelkedből fogod őt keresni. Deu 4:30 Ha szükségben leszel és utolérnek téged mindezek a dolgok; a napok végén majd megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz a szavára. Deu 4:31 Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy el téged és nem ront meg téged; és nem felejti el atyáid szövetségét, melyre megesküdött nekik. Deu 4:32 Mert tudakozzál csak a régi napokról, melyek teelőtted voltak attól a naptól fogva, mikor Isten embert teremtett a földre, és az ég egyik szélétől az ég másik széléig: vajon történt-e olyan, mint ez a nagy dolog, vagy hallatott-e olyan, mint ez? Deu 4:33 Hallotta-e nép Isten hangját a tűz közepéből beszélni, mint te hallottad, úgy, hogy életben maradt? Deu 4:34 Vagy próbált-e egy isten eljönni, hogy kivegyen magának egy népet egy másik nép kebeléből próbákkal, jelekkel, csodákkal, csodákkal és háborúval, erős kézzel, kinyújtott karral és nagy félelmekkel; egészen úgy, amint veletek cselekedett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban szemeitek előtt? Deu 4:35 Te nyerted meg annak az ismeretnek a meglátását, hogy az Úr az Isten; nincs kívüle több. Deu 4:36 Az égből hallatta veled hangját, hogy tanítson téged; és a földön láttatta veled nagy tüzét, és szavait hallottad a tűzből. Deu 4:37 Tehát annak fejében, hogy szerette atyáidat és kiválasztotta magvukat őutánuk; és kihozott téged személyesen nagy erejével Egyiptomból; Deu 4:38 hogy nálad nagyobb és erősebb népeket kiűzzön előled; hogy bevigyen téged, hogy neked adja országukat örökségül, mint a mai nap: Deu 4:39 tudd meg ma és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten a mennyben fent és a földön alant; nincs több. Deu 4:40 Tartsd meg tehát törvényeit és parancsolatait, melyeket én parancsolok neked ma, hogy jól legyen dolgod neked és fiaidnak teutánad minden időben; és hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened most ad neked. Deu 4:41 Akkor választott ki Mózes három várost a Jordánon túl, napkelet felé: Deu 4:42 hogy odafuthasson az olyan gyilkos, aki felebarátját nem szándékosan ölte meg, és nem volt neki gyűlölője tegnapról-tegnapelőttről; tehát fusson ezek közül a városok közül egyikbe, és maradjon életben. Deu 4:43 Bécert a sivatagban a síkság földjén a rúbenieknek; Rámótot Gileádban a gádiaknak; és Gólánt Básánban a manassiaknak. Deu 4:44 És ez a tanítás; melyet Mózes Izráel fiai elé tett. Deu 4:45 Ezek azok a bizonyságok, azok a törvények és azok az ítéletek; melyeket Mózes Izráel fiainak szólt, mikor kijöttek Egyiptomból. Deu 4:46 A Jordánon túl, a völgyben, Bét-Peórral átellenben, Szihon emori király országában, aki Hesbonban lakott volt; akit megvert Mózes és Izráel fiai, mikor kijöttek Egyiptomból. Deu 4:47 És birtokukba vették országát, valamint Ognak, a Básán királyának országát, mindkét emori királyét, mely a Jordánon túl van: napkelet felé: Deu 4:48 Aroértől, mely Arnon patak völgyének szélén van, Szion hegyéig, azaz Hermonig, Deu 4:49 és az egész síkságot a Jordánon túl keletre a síkság tengeréig, a Piszga lejtőinek aljáig. Deu 5:1 És előszólította Mózes egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, azokat a törvényeket és azokat az ítéleteket, amelyeket én füleitekbe beszélek ma; és tanuljátok meg azokat, és tartsátok meg, beteljesítvén őket. Deu 5:2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk Hóreben. Deu 5:3 Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget; hanem velünk, ezekkel, kik itt vagyunk ma, mindnyájan élők. Deu 5:4 Színről-színre beszélt az Úr veletek a hegyen a tűz közepéből. Deu 5:5 Én álltam az Úr között és tiközöttetek abban az időben, hogy megjelentsem nektek az Úr beszédét; mert féltetek a tűztől és nem mentetek fel a hegyre. Mondván: Deu 5:6 Én vagyok az Úr, a te Istened; aki kihoztalak téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból. Deu 5:7 Ne legyen mellettem más istened. Deu 5:8 Ne csinálj magadnak istenképet semmiféle alakra, ami fent az égben, vagy ami alant a földön; vagy ami a vízben a föld alatt van. Deu 5:9 Ne borulj le előttük és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, aki megkeresem az atyák bűnét a fiakon, harmad- és negyedízig is azoknál, akik engem gyűlölnek; Deu 5:10 de kegyelmet gyakorlok ezerízig azoknál, akik engem szeretnek és megtartják parancsolataimat. Deu 5:11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. Deu 5:12 Megőrizd a szombatnak napját, szentnek tartván azt; amiképpen parancsolta neked az Úr, a te Istened. Deu 5:13 Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat; Deu 5:14 de a hetedik nap szombat az Úrnak, a te Istenednek; ne végezz semmi dolgot se te, vagy fiad, vagy leányod, se szolgád vagy szolgálód, se ökröd, se szamarad, se semmi barmod, se az a jövevény, aki kapuidon belül veled van, hogy megnyugodjék szolgád és szolgálód, mint te. Deu 5:15 És emlékezzél rá, hogy szolga voltál Egyiptom országában, és kihozott téged az Úr, a te Istened onnét erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta az Úr, a te Istened, hogy megtartsd a szombat napját. Deu 5:16 Tiszteld atyádat és anyádat, amiképpen parancsolta neked az Úr, a te Istened; hogy hosszú legyen életed és jól legyen dolgod azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked. Deu 5:17 Ne ölj. Deu 5:18 És ne légy házasságtörő. Deu 5:19 És ne lopj. Deu 5:20 És ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot. Deu 5:21 És ne kívánd felebarátod feleségét; és ne vágyakozzál felebarátod házára, földjére, szolgájára; se szolgálójára, ökrére és szamarára, se semmire, ami felebarátodé. Deu 5:22 Ezeket az igéket szólta az Úr egész gyülekezetekhez a hegyen a tűz, felhő és sötétség közepéből nagy hangon, és nem többet; és felírta őket két kőtáblára és nekem adta őket. Deu 5:23 Történt pedig, hogy amint hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy meg tűzben égett; hozzám járultatok mind, törzseitek fejei és véneitek. Deu 5:24 És azt mondtátok: Íme megmutatta nekünk az Úr, a mi Istenünk az ő dicsőségét és nagyságát, és hangját hallottuk a tűz közepéből; ma láttuk, hogy beszélhet Isten az emberrel úgy, hogy az életben marad. Deu 5:25 Most tehát miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz: ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, akkor meghalunk. Deu 5:26 Mert ki az minden test között, aki élő Isten hangját hallotta beszélni a tűz közepéből, mint mi és életben maradt? Deu 5:27 Menj közel te, és hallgass meg mindent, amit mond az Úr, a mi Istenünk; és te beszélj el nekünk mindent, amit szól az Úr, a mi Istenünk neked, és mi meghallgatjuk és megcselekesszük. Deu 5:28 Mikor az Úr meghallotta beszédeitek hangját, mikor hozzám szóltatok; azt mondta az Úr nekem: Hallottam e nép beszédeinek hangját, amiket szóltak hozzád, helyes volt minden, amit szóltak. Deu 5:29 Vajha ez lenne nekik a szívük, hogy féljenek engem és tartsák meg minden parancsolatomat minden időben; hogy jól legyen dolguk nekik és fiaiknak örökké. Deu 5:30 Eredj, mondd nekik: Térjetek vissza sátoraitokba. Deu 5:31 Te pedig állj itt velem, hogy elbeszéljem neked mindazt a parancsolatot, törvényt és ítéletet, amit meg kell nekik tanítanod; hogy aszerint cselekedjenek abban az országban, melyet én most adok nekik, hogy birtokukba vegyék azt. Deu 5:32 Vigyázzatok tehát, hogy úgy cselekedjetek, amint parancsolta az Úr, a ti Istenetek nektek; el ne térjetek se jobbra, se balra. Deu 5:33 Egészen azon az úton menjetek, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt nektek; hogy éljetek és jól legyen dolgotok, és hosszú ideig legyetek az országban, melyet birtokotokba fogtok venni. Deu 6:1 Ez tehát a parancsolat, a törvények és ítéletek, melyeket parancsolt az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam nektek; hogy megcselekedjétek abban az országban, ahova most átmentek, hogy birtokotokba vegyétek azt: Deu 6:2 avégre, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, megtartván minden törvényét és parancsolatát, amit én parancsolok neked ma, te, fiad és unokád éltetek minden napján; és avégre, hogy hosszú legyen életed. Deu 6:3 Hallgasd meg tehát, Izráel, és tartsd meg, megcselekedvén, hogy jól legyen dolgod, és hogy megsokasodjatok nagyon; mint ahogyan az Úr, atyáid Istene, egy tejjel és mézzel folyó országot ígért neked. Deu 6:4 Halld Izráel: az Úr a mi Istenünk, az Úr egyedül. Deu 6:5 És szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. Deu 6:6 És legyenek ezek a szavak, melyeket én parancsolok neked ma, szíveden; Deu 6:7 és vésd be azokat fiaid elméjébe, és beszélgess róluk: otthonültödben és az úton jártodban, lefektedben és felkeltedben. Deu 6:8 És kösd azokat jelül a kezedre; legyenek homlokkötőkül szemeid között; Deu 6:9 és írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra. Deu 6:10 És ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, melyről megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy neked adja: nagy és szép városokat, melyeket nem te építettél; Deu 6:11 és minden jóval telt házakat, melyeket nem te töltöttél meg; kivágott kutakat, melyeket nem te vágtál ki; és szőlőket és olajfákat, melyeket nem te ültettél: mikor majd eszel és jóllaksz, Deu 6:12 vigyázz magadra, el ne felejtsd az Urat; aki kihozott téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból. Deu 6:13 Az Urat, a te Istenedet féld, őneki szolgálj; és az ő nevére esküdjél. Deu 6:14 Ne járjatok más istenek után; azoknak a népeknek istenei közül, akik körülötted vannak. Deu 6:15 Mert féltékeny Isten az Úr, a te Istened teközötted; hogy fel ne gerjedjen az Úrnak, a te Istenednek haragja reád, és el ne pusztítson téged a föld színéről. Deu 6:16 Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket; mint kísértettétek Masszában. Deu 6:17 Tényleg megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsait; és bizonyságait és törvényeit, melyeket parancsolt neked. Deu 6:18 És azt cselekedd, ami helyes és jó az Úr szemeiben; hogy jól legyen dolgod, és bemenj és birtokodba vedd azt a szép országot, melyről megesküdött az Úr atyáidnak; Deu 6:19 kiűzvén magad elől minden ellenségedet; amiképpen szólott az Úr. Deu 6:20 Ha megkérdi tőled holnap a fiad, mondván: Mik azok a bizonyságok, törvények és ítéletek, melyeket parancsolt az Úr, a mi Istenünk nektek? Deu 6:21 Akkor mondd a fiadnak: Szolgái voltunk Faraónak Egyiptomban; és kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel. Deu 6:22 És az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat tett Egyiptomban Faraón és egész házán szemeink előtt, Deu 6:23 úgy hozott ki minket onnét; avégre, hogy behozzon minket, nekünk adván azt az országot, melyről megesküdött atyáinknak. Deu 6:24 Akkor parancsolta nekünk az Úr, hogy megcselekedjük mindezeket a törvényeket, félvén az Urat, a mi Istenünket; hogy jól legyen dolgunk minden időben, hogy éltessen bennünket, mint a mai nap. Deu 6:25 Igazság lesz tehát számunkra: ha megtartjuk megcselekedvén mindezt a parancsolatot az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, úgy, amint parancsolta nekünk. Deu 7:1 Ha bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, amelybe bemenendő vagy, hogy birtokodba vedd azt; és elűz sok népet előled, a hittit, a girgásit, az emorit, a kanaánit, a perizzit, a hivvit és a jebuszit, hét nemzetet, nálad nagyobbakat és erősebbeket; Deu 7:2 és elődbe adja őket az Úr, a te Istened, és megvered őket: vesd őket örök szentség alá tényleg, ne köss velük megegyezést és ne kegyelmezz nekik. Deu 7:3 Ne köss velük sógorságot: lányodat ne add az ő fiának, és az ő lányát ne vedd a te fiadnak. Deu 7:4 Mert elfordítja fiadat tőlem, hogy más isteneknek szolgáljanak; és fellobban az Úr haragja rátok, és kipusztít téged hamar. Deu 7:5 Hanem így cselekedjetek velük: oltáraikat rontsátok le, szent köveiket törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki; és istenképeiket égessétek meg tűzben. Deu 7:6 Mert szent nép vagy te az Úrnak, a te Istenednek; téged választott az Úr, a te Istened, hogy légy neki tulajdon népe mindazok közül a népek közül, melyek a föld színén vannak. Deu 7:7 Nem azért vonzódott hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt ti lettetek volna legtöbben; hiszen valamennyi nép közt ti vagytok a legkevesebben. Deu 7:8 Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és mivel meg akarta tartani azt az esküt, melyet atyáitoknak tett, azért hozott ki az Úr titeket erős kézzel; és váltott meg téged a rabszolgaházból, Faraónak, Egyiptom királyának kezéből. Deu 7:9 Tudd meg tehát, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyelmet azok iránt, akik őt szeretik és akik megtartják parancsolatait, ezerízig; Deu 7:10 de gyűlölőinek megfizet személy szerint, elveszítvén őt; aki őt gyűlöli, annak nem halogatja, személy szerint megfizet neki. Deu 7:11 Tartsd meg tehát a parancsolatot, a törvényeket és az ítéleteket, melyeket én azért parancsolok neked ma, hogy megcselekedd őket. Deu 7:12 És lesz annak fejében, hogy hallgattok ezekre az ítéletekre, és megtartjátok és megcselekszitek azokat; megtartja az Úr is, a te Istened veled szemben azt a szövetséget és kegyelmet, melyet atyáidnak esküdött. Deu 7:13 És szeretni fog téged, megáld és megsokasít; és megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, teheneid ellését és juhaid fajzását azon a földön, melyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja azt. Deu 7:14 Áldottabb leszel minden népnél; nem lesz közted magtalan és meddő, sem barmaid között. Deu 7:15 És eltávolít az Úr tőled minden betegséget; és Egyiptomnak semmi gonosz betegségét, melyeket ismersz, nem teszi rád, hanem mind azokra adja őket, akik téged gyűlölnek. Deu 7:16 És eméssz el minden népet, melyet az Úr, a te Istened most átad néked; ne szánja meg őket a szemed, és ne szolgálj isteneiknek; mert tőr lenne az neked. Deu 7:17 Ha azt mondod magadban: Nagyobbak ezek a népek énnálam; hogyan tudnám őket kiűzni? Deu 7:18 Ne félj tőlük! Jusson eszedbe, mit tett az Úr, a te Istened Faraóval és egész Egyiptommal. Deu 7:19 A nagy kísértések, melyeket láttak szemeid, a jelek, a csodák, az erős kéz és a kinyújtott kar, mellyel hozott téged az Úr, a te Istened: így tesz az Úr, a te Istened mindazokkal a népekkel, amelyektől te félsz. Deu 7:20 És a darazsat is rájuk küldi az Úr, a te Istened; míg ki nem vesznek a többiek, akik előled elrejtőztek. Deu 7:21 Meg ne ijedj tőlük; mert az Úr, a te Istened közted van, nagy és félelmetes Isten. Deu 7:22 És az Úr, a te Istened lassan-lassan kihajtja ezeket a nemzeteket előled; nem lehet őket hamarosan megsemmisítened, hogy el ne szaporodjék rajtad a mező vadja. Deu 7:23 De elődbe adja őket az Úr, a te Istened; és zaklatja őket nagy zaklatással, míg ki nem pusztulnak. Deu 7:24 És kezedbe adja királyaikat és kiveszted nevüket az ég alól; nem áll meg előtted senki, míg ki nem pusztítod őket. Deu 7:25 Isteneik istenképeit égessétek meg tűzben; meg ne kívánd a rajtuk levő ezüstöt és aranyat, és magadnak ne vedd, hogy szerencsétlenségbe ne essél általa, mert utálat az az Úrnak, a te Istenednek. Deu 7:26 Utálatosságot pedig ne vígy be házadba, hogy örök szentségbe ne essél, mint az; iszonyatos iszonyúságnak és utálatos utálatnak tartsd, mert örök szentség az. Deu 8:1 Mindazt a parancsolatot, melyet én parancsolok neked ma, megtartsátok, megcselekedvén avégre, hogy éljetek, sokasodjatok, és bemenjetek és birtokba vegyétek azt az országot, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak. Deu 8:2 És jusson eszedbe az az egész út, amelyen vezet téged az Úr, a te Istened, már negyven éve a sivatagban; hogy megalázzon téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy megtudja, mi van a szívedben, meg fogod-e tartani parancsolatait vagy nem. Deu 8:3 Tehát megalázott téged és éheztetett téged, aztán enned adta a mannát, amit te nem ismertél, sem atyáid nem ismertek; hogy tudomásodra hozza, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami az Úr száján kijön, élni kell az embernek. Deu 8:4 Ruhád nem kopott le rólad, és lábad nem dagadt meg; immár negyven esztendeje. Deu 8:5 Ismerd el tehát szívedben; hogy mint férfi neveli fiát, úgy nevel téged az Úr, a te Istened; Deu 8:6 és tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát; járván az ő útain és félvén őt. Deu 8:7 Mert az Úr, a te Istened, szép országba visz be téged; hegyen-völgyön felfakadó vízpatakok, források és mélységek országába. Deu 8:8 Búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma országába; olajfa és méz országába. Deu 8:9 Oly országba, ahol nem szegénységben eszel kenyeret, ahol nem szűkölködsz semmiben; oly országban, melynek köve vas, és hegyeiből rezet vágsz. Deu 8:10 És ha eszel és megelégszel; akkor áldjad az Urat, a te Istenedet azért a szép országért, melyet neked adott. Deu 8:11 Vigyázz magadra, el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről; meg nem tartván parancsolatait, ítéleteit és törvényeit, melyeket én parancsolok néked ma. Deu 8:12 Hogy mikor eszel és megelégszel; jó házakat építesz és laksz; Deu 8:13 marhád és juhod megsokasodik, ezüst és arany sok lesz nálad; és minden vagyonod sok lesz: Deu 8:14 akkor fel ne fuvalkodjék szíved; és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból. Deu 8:15 Aki vezetett téged a nagy és félelmetes sivatagban tüzes kígyók és skorpiók közt, és víztelen szomjú földön; aki vizet fakasztott neked a kovakő sziklából. Deu 8:16 Aki mannát adott enned a sivatagban, amit nem ismertek atyáid; hogy megalázzon téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy jól tegyen veled azután. Deu 8:17 És azt ne mondd szívedben: Az én erőm és kezem hatalma cselekedte nekem ezt a hatalmas dolgot. Deu 8:18 Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, hogy ő az, aki neked erőt adott hatalmas dolgot cselekedni azért, hogy fenntartsa szövetségét, melyre megesküdött atyáidnak, mint a mai nap van. Deu 8:19 Ha pedig elfelejtkezvén elfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és más istenek után jársz, és azoknak szolgálsz és leborulsz előttök; bizonyságot teszek ellenetek ma, hogy elveszvén elvesztek. Deu 8:20 Mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr elveszít előletek, úgy vesztek el annak következtében, hogy nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára. Deu 9:1 Halld Izráel, te átmégy ma a Jordánon, hogy bemenj nálad nagyobb és erősebb nemzeteket birtokba venni; Deu 9:2 nagy és az égig megerősített városokat, egy nagy és szálas népet, az anákok fiait; akiket te ismersz, és te hallottad: Ki állhat meg Anák fiai előtt? Deu 9:3 Tudd meg tehát ma, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted megemésztő tűz gyanánt, ő pusztítja ki őket és ő alázza meg őket előtted; úgyhogy hamar kiszorítod őket birtokukból és elveszíted őket, amiképpen szólt neked az Úr. Deu 9:4 Mikor kiűzi őket az Úr, a te Istened előled, ne mondd a szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr ezt az országot birtokba venni; holott ezeknek a nemzeteknek az istentelensége miatt űzi ki őket az Úr teelőled. Deu 9:5 Nem a te igazságodért és szíved egyenességéért mégy be az ő országukat birtokba venni; hanem ezeknek a nemzeteknek istentelensége miatt űzi ki őket az Úr, a te Istened teelőled, és azért, hogy fenntartsa azt a szót, amire megesküdött az Úr atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Deu 9:6 Tudd meg tehát, hogy nem igazságodért adja neked az Úr, a te Istened ezt a szép országot birtokodba; mert kemény nyakú nép vagy te. Deu 9:7 Emlékezzél, el ne felejtsd, hogy megharagítottad az Urat, a te Istenedet a sivatagban. Attól a naptól fogva, mikor kijöttél Egyiptom országából addig, amíg erre a helyre jutottatok, ellenszegülők voltatok az Úrral szemben; Deu 9:8 és kivált a Hóreben úgy megharagítottátok az Urat; és úgy felindult rátok az Úr, hogy ki akart irtani benneteket. Deu 9:9 Mikor felmentem a hegyre a kőtáblákat átvenni, annak a szövetségnek a tábláit, melyet az Úr veletek kötött; a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet nem ittam. Deu 9:10 Akkor átadta az Úr nekem a két kőtáblát, melyek Isten ujjával voltak írva; és rajtuk ugyanazok a szavak voltak, melyeket az Úr szólt hozzátok a hegyen a tűz közepéből a gyülekezet napján. Deu 9:11 Mikor így negyven nap és negyven éjszaka elmúltával átadta az Úr nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit, Deu 9:12 azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj le hamar innét; mert rosszat tett a te néped, melyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, melyet parancsoltam nekik; öntött képet csináltak maguknak. Deu 9:13 Aztán azt mondta az Úr nekem, mondván: Láttam ezt a népet, és íme kemény nyakú nép ez: Deu 9:14 hagyd, hogy elpusztítsam őket és eltöröljem nevüket az ég alól; aztán téged teszlek oly nemzetté, mely erősebb és számosabb lesz nála. Deu 9:15 Erre fordultam és lementem a hegyről, és a hegy tűzben égett; és a szövetség két táblája a két kezemben volt. Deu 9:16 És amint megláttam, hogy valóban vétkeztetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, csináltatok magatoknak öntött borjút; hamar letértetek az útról, melyet az Úr parancsolt nektek; Deu 9:17 akkor megragadtam a két táblát és ledobtam két kezemből; és összetörtem őket szemeitek előtt. Deu 9:18 És leestem az Úr elé, mint először, negyven nap és negyven éjjel kenyeret nem ettem és vizet nem ittam; minden bűnötökért, amit elkövettetek, mikor azt cselekedtétek, ami rossz az Úr szemeiben, bosszantván őt. [9] Deu 9:19 Mert féltem a haragtól és a hévtől, mellyel haragudott az Úr rátok úgy, hogy el akart pusztítani benneteket; és hallgatott rám az Úr akkor is. Deu 9:20 Áronra is igen megharagudott az Úr, úgy, hogy el akarta őt pusztítani; és imádkoztam Áronért is abban az időben. Deu 9:21 Bűnötöket pedig, melyet készítettetek, a borjút, fogtam és megégettem a tűzben, és összetörtem azt, jól megőrölvén, míg finom porrá lett; és beledobtam a porát a patakba, mely a hegyről jött alá. Deu 9:22 Tabérában is, Masszában is, Kibrót Ha-Taavában is megharagítottátok az Urat. Deu 9:23 És mikor Kádes Barneából küldött benneteket az Úr, mondán: Menjetek fel és vegyétek birtokba azt az országot, melyet nektek adtam; akkor is ellene szegültetek az Úrnak, a ti Istenetek parancsainak, és nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára. Deu 9:24 Ellenszegülők voltatok az Úr iránt; mióta ismerlek benneteket. Deu 9:25 Leestem tehát az Úr előtt azon a negyven napon és azon a negyven éjszakán, amelyen leestem, mert azt mondta az Úr, hogy elpusztít benneteket; Deu 9:26 és imádkoztam az Úrhoz, és ezt mondtam: Uram, Jahve, ne pusztítsd el népedet és örökségedet, melyet megváltottál nagyságoddal; melyet kihoztál Egyiptomból erős kézzel. Deu 9:27 Emlékezzél a te szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra; ne tekints e nép keménységére, istentelenségére és bűnére. Deu 9:28 Hogy azt ne mondja az az ország, ahonnét kihoztál bennünket: Mivel nem bírta őket az Úr bevinni abba az országba, melyet ígért nekik; és mivel gyűlöli őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a sivatagban. Deu 9:29 Pedig ők a te néped és örökséged, kiket nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki. Deu 10:1 Abban az időben azt mondta az Úr nekem: Faragj magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak, és jöjj fel hozzám a hegyre; csinálj magadnak egy faládát is. Deu 10:2 Majd felírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek az első táblákon voltak, melyeket összetörtél; és helyezd azokat a ládába. Deu 10:3 És csináltam egy ládát akácfából, és faragtam két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak; és felmentem a hegyre, és a két tábla a kezemben volt. Deu 10:4 És ráírta a táblákra olyan írással, mint az első volt, azt a tíz igét, melyet a hegyen szólt hozzátok az Úr a tűz közepéből a gyülekezet napján; és átadta őket nekem. Deu 10:5 Azzal fordultam, lementem a hegyről, és elhelyeztem a táblákat a ládában, melyet készítettem; és ott maradtak, mint ahogyan parancsolta nekem az Úr. Deu 10:6 És Izráel fiai elindultak Beérót Bné-Jaakánból Moszérába; ott halt meg Áron, ott is temették el, és a fia, Eleázár lett helyette a pap. Deu 10:7 Onnét elindultak Gudgódba; és Gudgódból Jotbatába, vízpatakok országába. Deu 10:8 Abban az időben választotta ki az Úr Lévi törzsét az Úr frigyládáját hordozni; az Úr előtt állani az ő szolgálatára, és az ő nevében áldani mind a mai napig. Deu 10:9 Ezért nem lett Lévinek osztályrésze és öröksége testvéreivel; az Úr az ő öröksége, mint ahogyan szólt neki az Úr, a te Istened. Deu 10:10 Én tehát kitartottam a hegyen, mint az első időben, negyven nap és negyven éjjel; és az Úr hallgatott rám akkor is, nem akart az Úr elpusztítani téged. Deu 10:11 És azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj, indulj a nép előtt; hogy menjenek be és vegyék birtokba azt az országot, melyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Deu 10:12 És most, Izráel, mit kíván az Úr, a te Istened tőled; ha nem azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, teljesen az ő útjain járj, és szeresd őt, és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből; Deu 10:13 megtartván az Úr parancsolatait és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma; a te javadra. Deu 10:14 Íme az Úré, a te Istenedé az ég és az egeknek ege; a föld, és minden, ami rajta van: Deu 10:15 az Úr csak a ti atyáitokhoz vonzódott, őket szeretvén; őutánuk pedig az ő magvukat választotta ki, titeket, minden népek közül, mint ma. Deu 10:16 Metéljétek tehát körül szívetek előbőrét; és ne legyetek többé kemény nyakúak. Deu 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek, az Isteneknek Istene és az Uraknak Ura; a nagy, a hős és a félelmetes Isten, aki személyt nem válogat, és akit nem lehet megvesztegetni. Deu 10:18 Aki igazságot szolgáltat árvának és özvegynek; és szereti a jövevényt, adván neki kenyeret és ruhát. Deu 10:19 Szeressétek tehát a jövevényt; mert jövevények voltatok Egyiptom országában. Deu 10:20 Az Urat, a te Istenedet féljed, neki szolgálj, és őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél. Deu 10:21 Ő a te dicséreted és ő a te Istened; aki ezeket a nagy és félelmetes dolgokat cselekedte veled, melyeket szemeiddel láttál. Deu 10:22 Hetven lélekkel mentek alá atyáid Egyiptomba; és most oly sokká tett téged az Úr, a te Istened, mint az ég csillagait. Deu 11:1 Tehát szeresd az Urat, a te Istenedet; és tartsd meg szolgálatát, törvényeit, ítéleteit és parancsolatait minden időben. Deu 11:2 És értsétek meg ma, mert nem fiaitokat mondom, akik nem ismerték és akik nem látták az Úrnak, a ti Isteneteknek nevelését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját, Deu 11:3 jeleit és cselekedeteit, melyeket Egyiptomban cselekedett Faraóval, Egyiptom királyával és egész országával; Deu 11:4 amit Egyiptom seregével cselekedett, lovaival és szekereivel, akikre rájuk árasztotta a Sástenger vizét, mikor titeket üldöztek; és elvesztette őket az Úr a mai napig; Deu 11:5 amit veletek cselekedett a sivatagban; amíg eljutottatok erre a helyre; Deu 11:6 amit Dátánnal és Abirámmal, Rúben fiának, Eliábnak fiaival cselekedett, mikor megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és családjaikat sátorostól; és minden lényt, ami hozzájuk tartozott, egész Izráelnek közepette: Deu 11:7 hanem a ti szemeitek azok, amelyek látták az Úrnak minden nagy cselekedetét; melyet cselekedett. Deu 11:8 Tartsátok meg tehát mindazt a parancsolatot, amit én parancsolok neked ma; hogy erősek legyetek, bemenjetek és birtokba vegyétek azt az országot, melynek birtokbavételére át akartok menni; Deu 11:9 és hogy hosszú legyen életetek azon a földön, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik adja és az ő magvuknak; tejjel és mézzel folyó országnak. Deu 11:10 Mert az az ország, ahova te most bemégy, hogy birtokodba vedd, nem olyan, mint Egyiptom országa, honnét kijöttetek; ahol elveted a magot, és lábaddal kell öntöznöd, mint a konyhakertet; Deu 11:11 hanem az az ország, ahova most átmentek, hogy birtokba vegyétek azt, hegyek és völgyek országa; az ég esője szerint iszik vizet. Deu 11:12 Oly ország, melyet az Úr, a te Istened gondoz; folyton rajta vannak az Úrnak, a te Istenednek szemei az év kezdetétől év végéig. Deu 11:13 Ha tehát hallgatván hallgattok az én parancsolataimra, amelyeket én parancsolok nektek ma; szeretvén az Urat, a ti Isteneteket és szolgálván neki teljes szívetekből és teljes lelketekből: Deu 11:14 akkor adok esőt földetekre a kellő időben, korait és késeit; úgy, hogy begyűjtheted gabonádat, mustodat és olajodat. Deu 11:15 Füvet is adok meződön barmodnak; és eszel és jóllaksz. Deu 11:16 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne csábíttassék szívetek; el ne pártoljatok, más isteneknek ne szolgáljatok, előttük le ne boruljatok: Deu 11:17 mert akkor fellobban az Úr haragja rátok és bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem adja meg termését; és kivesztek hamar abból a szép országból, melyet az Úr ad nektek. Deu 11:18 Tegyétek tehát ezeket a szavaimat szívetekre és lelketekre; kössétek azokat jelül kezetekre, és legyenek homlokkötőkül a szemeitek között. Deu 11:19 És tanítsátok meg rájuk fiaitokat, azokról beszélgetvén: otthon ültödben és az úton jártodban, lefektedben és felkeltedben. Deu 11:20 És írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra. Deu 11:21 Hogy napjaitok és fiaitok napjai oly számosak legyenek azon a földön, amelyről az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik adja; mint az ég napjai a föld felett. Deu 11:22 Mert ha tényleg megtartjátok mindezt a parancsolatot, amelyet én parancsolok nektek, hogy megcselekedjétek: szeretvén az Urat, a ti Isteneteket, teljesen az ő útain járván és őhozzá ragaszkodván: Deu 11:23 akkor kiűzi az Úr mindezeket a nemzeteket előletek; és birtokba vesztek nálatok nagyobb és erősebb nemzeteket. Deu 11:24 Mindaz a hely, ahova lábatok talpa lép, a tietek lesz; a sivatagtól a Libánonig, a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig lesz a határotok. Deu 11:25 Senki sem állhat meg előttetek; ijedséget és félelmet ad az Úr, a ti Istenetek előttetek az egész föld színére, ahova léptek, úgy, amint szólt nektek. Deu 11:26 Íme én áldást és átkot adok ma előtökbe. Deu 11:27 Az áldást: ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolataira, melyeket én parancsolok nektek ma. Deu 11:28 Az átkot pedig, ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolataira, és eltértek az útról, melyet én parancsolok nektek ma: más istenek után járván, kiket nem ismertetek. Deu 11:29 És ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, ahova te most bemégy, hogy birtokodba vedd azt; akkor az áldást a Garizim hegyére, az átkot pedig az Ebál hegyére tedd. Deu 11:30 Nemde ezek a Jordánon túl a napnyugati út mögött a síkságon lakó kanaániak országában vannak; a Gilgállal szemben, Móre tölgyei mellett. Deu 11:31 Mert ti most átmentek a Jordánon, hogy bemenjetek birtokba venni azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. Ha birtokba veszitek azt és benne laktok: Deu 11:32 akkor vigyázzatok, hogy megcselekedjétek mindazokat a törvényeket és ítéleteket, melyeket én előtökbe adok ma. Deu 12:1 Ezek azok a törvények és ítéletek, melyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvén abban az országban, melyet az Úr, atyáid Istene adott neked, hogy birtokodba vedd, minden időben, amíg ti éltek a földön. Deu 12:2 Elveszítvén elveszítsétek mindazokat a helyeket, ahol azok a nemzetek, akiket ti birtokotokba vesztek, az ő isteneiknek szolgáltak; a magas hegyeken és a halmokon, és minden zöld fa alatt. Deu 12:3 Rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent köveiket és szent fáikat égessétek el tűzben, isteneiknek képeit vágjátok le; és veszítsétek el nevüket arról a helyről. Deu 12:4 Nem szabad úgy tennetek az Úrral, a ti Istenetekkel, mint azok. Deu 12:5 Hanem azon a helyen keressétek, melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy odahelyezze nevét, hogy ott lakoztassa; és odamenj. Deu 12:6 És odavigyétek égő áldozataitokat, tizedeiteket és kezeitek emelékáldozatait; fogadalmi áldozataitokat, szabad ajándékaitokat, és marhátok és juhotok első fajzását. Deu 12:7 És ott egyetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, ti és háznépeitek, és örvendezzetek kezetek minden keresményében; amivel megáldott téged az Úr, a te Istened. Deu 12:8 Ne cselekedjetek mind aszerint, amint mi cselekszünk itt ma; ki-ki amit éppen jónak lát, Deu 12:9 mert mostanig nem mentetek be abba a nyugodalomba és örökségbe, melyet az Úr, a te Istened adni fog neked. Deu 12:10 De ha átmentek a Jordánon és letelepedtek azon a földön, melyet az Úr, a ti Istenetek örökségül ad nektek; és nyugalmat ad nektek minden ellenségetektől körös-körül, úgy, hogy biztonságban lakoztok: Deu 12:11 akkor arra a helyre, melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakoztassa nevét, oda vigyétek mindazt, amit én parancsolok nektek; égő áldozataitokat és vágóáldozataitokat; tizedeiteket és kezetek emelékáldozatát, és mindenféle válogatott fogadalmi áldozatokat, melyeket fogadtok az Úrnak. Deu 12:12 És örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, ti és fiaitok meg leányaitok, szolgáitok és szolgálóleányaitok; és a lévita, aki kapuitokon belül van, mert annak nincs osztályrésze és öröksége veletek. Deu 12:13 Vigyázz, hogy égő áldozataidat meg ne áldozd bármely helyen, melyet meglátsz; Deu 12:14 hanem amely helyet kiválaszt az Úr törzseid egyikében, ott áldozd meg égő áldozataidat, és ott végezz mindent, amit én parancsolok neked. Deu 12:15 Mindazáltal lelked teljes kívánságára vághatsz és ehetsz húst az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, melyet adott neked minden kapudban; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, mint az őzet és a szarvast. Deu 12:16 Csak a vért meg ne egyétek; a földre ontsd azt, mint a vizet. Deu 12:17 Nem eheted meg kapuidon belül gabonádnak, mustodnak és olajodnak tizedét, sem marhád és juhod első fajzását; sem semmi fogadalmi áldozatodat, amit fogadsz, sem szabad ajándékaidat, sem kezed emelékáldozatát: Deu 12:18 hanem az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg azt azon a helyen, melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, te és fiad meg leányod, és szolgád meg szolgálóleányod, és a lévita, aki kapuidon belül van; és örvendezzél az Úr előtt, a te Istened előtt kezed minden keresményében. Deu 12:19 Vigyázz, hogy el ne hagyd a lévitát, ameddig földeden élsz. Deu 12:20 Ha kiszélesíti az Úr, a te Istened a határodat, mint ahogyan mondta neked, és azt mondod: Húst ehetném!, mert húst kíván enni a lelked; lelked teljes kívánságára ehetsz húst. Deu 12:21 Ha távol lesz tőled a hely, melyet az Úr, a te Istened választ, hogy odahelyezze nevét, akkor vághatsz marhádból és juhodból, amit adott neked az Úr, úgy, amint parancsoltam neked; és ehetsz kapuidon belül lelked teljes kívánsága szerint. Deu 12:22 Csak, mint az őzet és szarvast eszik, úgy egyed azt; a tisztátalan és a tiszta együtt eheti azt. Deu 12:23 Csak tartsd meg, hogy meg ne edd a vért, mert a vér a lélek; tehát ne edd meg a lelket a hússal. Deu 12:24 Ne edd meg azt; a földre ontsd azt, mint a vizet. Deu 12:25 Ne edd meg azt; hogy jól legyen dolgod neked, és utánad fiaidnak, mivel azt cselekszed, ami helyes az Úr szemeiben. Deu 12:26 De szentségeidet, amelyekkel tartozol, és fogadalmi áldozataidat vedd, és menj arra a helyre, melyet választ az Úr. Deu 12:27 És áldozd meg égő áldozataidat, a húst és a vért, az Úrnak, a te Istenednek oltárán; vágóáldozataidból pedig a vért az Úrnak, a te Istenednek oltárára kell önteni, és a húst megeheted. Deu 12:28 Hallgasd és tartsd meg mindezeket az igéket, melyeket én parancsolok neked; hogy jól legyen dolgod neked és utánad fiainak örökké, mivel azt cselekszed, ami jó és helyes az Úrnak, a te Istenednek szemeiben. Deu 12:29 Ha kiirtja az Úr, a te Istened előled a nemzeteket, ahová te bemégy, hogy birtokodba vedd őket; és birtokodba veszed őket és lakozol az ő országukban: Deu 12:30 vigyázz magadra, hogy tőrbe ne essél az ő nyomukon, miután kivesztek előled; és ne tudakozódjál az ő isteneik felől, mondván: Hogyan szokták tisztelni ezek a nemzetek az ő isteneiket? úgy cselekszem én is. Deu 12:31 Ne cselekedjél úgy az Úrnak, a te Istenednek; mert ami az Úr előtt utálat, amit gyűlöl, mindazt tették isteneiknek, mert még fiaikat és leányaikat is megégették tűzzel az ő isteneiknek. Deu 12:32 A teljes igét, amit én parancsolok nektek, azt tartsátok meg, hogy aszerint cselekedjetek; ne tégy hozzá, és ne végy el belőle. Deu 13:1 Ha fellép közötted egy próféta vagy álomlátó, és valami jelt vagy csodát tűz ki neked Deu 13:2 (és bekövetkezik a jel és a csoda, melyet megmondott neked), mondván: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismersz, és azoknak szolgáljunk: Deu 13:3 ne hallgass annak a prófétának vagy annak az álomlátónak a szavaira; mert így próbál benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, vajon szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből és teljes lelketekből. Deu 13:4 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek és őt féljétek; az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, neki szolgáljatok és hozzá ragaszkodjatok. Deu 13:5 Az a próféta pedig, vagy az az álomlátó ölettessék meg; mert elszakadást szólott az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Egyiptom országából, és aki megváltott téged a rabszolgaházból, hogy eltántorítson téged az útról, melyet parancsolt neked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Így tisztítsd ki a gonoszt magad közül. Deu 13:6 Ha fivéred, anyád fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy kebelbeli feleséged, vagy lelki barátod csalogat téged titokban, mondván: Menjünk és szolgáljunk más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid, Deu 13:7 azoknak a népeknek istenei közül, akik körülöttetek vannak, hozzád közel, vagy tőled távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig: Deu 13:8 ne engedj neki és ne hallgass rá; ne is nézz rá szánalommal, és ne kíméld és ne takargasd őt; Deu 13:9 hanem ölvén öld meg őt, a te kezed legyen rajta először, hogy megöld őt; és az egész nép keze azután. Deu 13:10 Éspedig kövekkel kövezd agyon; mert arra törekedett, hogy eltántorítson téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból. Deu 13:11 És egész Izráel hallja meg és féljen; hogy többé ne tegyenek közötted olyan gonosz dolgot, mint ez. Deu 13:12 Ha városaid egyikében, melyeket az Úr, a te Istened ad neked, hogy ott lakjál, hallod, hogy ezt mondják: Deu 13:13 Mihaszna emberek támadtak közüled, és eltántorították városuk lakóit, mondván: Menjünk és szolgáljunk más isteneknek, akiket nem ismertetek: Deu 13:14 akkor nyomozz, kutass, kérdezősködjél jól; és ha igaz bizonyos a dolog, és megtörtént utálatosság közötted: Deu 13:15 vágván vágd le annak a városnak lakosait kardnak élével; vesd örök szentség alá azt és mindent, ami benne van, barmát is kardnak élével. Deu 13:16 És minden martalékát gyűjtsd össze piacának közepére, és égesd el tűzben a várost és minden martalékát egész áldozatul az Úrnak, a te Istenednek; és legyen feltöltés örökre, ne építtessék fel többé. Deu 13:17 És ne ragadjon a kezedhez semmi az örök szentségből; hogy megtérjen az Úr az ő haragjának hevétől, és adjon neked irgalmat, és irgalmazzon neked és sokasítson meg téged, amiképpen megesküdött atyáidnak, Deu 13:18 ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván minden parancsolatát, melyet én parancsolok neked ma; azt cselekedvén, ami helyes az Úrnak, a te Istenednek szemeiben. Deu 14:1 Fiai vagytok ti az Úrnak, a ti Isteneteknek; ne vagdaljátok meg magatokat és ne tegyetek kopaszságot szemeitek között halottért. Deu 14:2 Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek; és téged választott az Úr, hogy légy neki tulajdon népévé minden nép közül, kik a föld színén vannak. Deu 14:3 Ne egyél semmi utálatosságot. Deu 14:4 Ezek azok a barmok, melyeket megehettek: ökör, juh és kecske. Deu 14:5 Szarvas, őz és dámvad; vadkecske, antilop, vadbika és zerge. Deu 14:6 És általában minden barmot, amelyiknek hasadt patája van és patája kettőbe van hasadva, amelyik kérődzik a barmok közt; azt megehetitek. Deu 14:7 Csak ezt ne egyétek meg azok közül, amelyek kérődznek és amelyeknek hasadt patája szét van hasítva: a tevét, a nyulat és a marmotát, mert kérődznek, de nincs nekik hasadt patájuk, tisztátalanok számotokra; Deu 14:8 és a disznót, mert hasadt patájú, de nem kérődző, tisztátalan számotokra: ezeknek húsából ne egyetek, és hullájukat ne érintsétek. Deu 14:9 Ezt ehetitek meg mindabból, ami a vízben van: mindazt, aminek uszonya és pikkelye van, megehetitek. Deu 14:10 De semmit, aminek nincs uszonya és pikkelye, nem ehettek meg, az tisztátalan számotokra. Deu 14:11 Minden tiszta madarat megehettek. Deu 14:12 De ez az, amit nem ehettek meg közülük: a sast, a griffet és a tengeri sast. Deu 14:13 A varjút, ölyvet és kányát nemével. Deu 14:14 A hollónak semmi nemét. Deu 14:15 A struccot, a fecskét és a csüllőt; és az ölyvet nemével. Deu 14:16 A kuvikot, a füles baglyot és az éjjeli baglyot. Deu 14:17 A pelikánt, a dögkeselyűt és a gödényt. Deu 14:18 A gólyát és gémet nemével; a büdös bankát és a denevért. Deu 14:19 Minden szárnyas csúszómászó tisztátalan számotokra; nem szabad megenni. Deu 14:20 Minden tiszta szárnyast megehettek. Deu 14:21 Ne egyetek meg semmi elhullott állatot; a jövevénynek add azt, aki kapuidon belül van, hogy egye meg: vagy add el idegennek; mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne főzz gödölyét anyja tejében. Deu 14:22 Tizedelve megtizedeld vetésed minden jövedelmét; ami a mezőn terem évről évre. Deu 14:23 És az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg gabonádnak, mustodnak és olajodnak tizedét, és marhádnak és juhodnak első fajzását azon a helyen, melyet választ, hogy ott lakassa nevét; hogy félni tanuld az Urat, a te Istenedet minden időben. Deu 14:24 És ha igen nagy neked az út, ha nem bírod elvinni, ha megáld téged az Úr, a te Istened, mert messze van tőled az a hely, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy odahelyezze nevét: Deu 14:25 akkor add el pénzen, kösd össze a pénzt a kezedben, menj el arra a helyre, melyet választ az Úr, a te Istened, Deu 14:26 és add oda a pénzt mindazért, amire a lelked vágyik, marháért és juhért, borért, és szeszes italért, és mindenért, amit a lelked megkíván; és egyél ott az Úr előtt, a te Istened előtt, és örvendezzél te és házad népe. Deu 14:27 A lévitákat pedig, aki kapuidon belül van, el ne hagyd; mert annak nincs osztályrésze és öröksége veled. Deu 14:28 Háromévenként vedd ki azon évi jövedelmednek egész tizedét; és tedd le kapuidon belül. Deu 14:29 Aztán jöjjön a lévita, mert annak nincs osztályrésze és öröksége veled, és a jövevény, az árva és az özvegy, aki kapuidon belül van, és egyék és elégedjenek meg; hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában, amit cselekszel. Deu 15:1 Hétévenként elengedést csinálj. Deu 15:2 És ez az elengedés módja: Engedje el minden hitelező, amit kölcsön adott felebarátjának; ne szorongassa felebarátját és testvérét, mert elengedést hirdettek az Úrért. [31] Deu 15:3 Az idegent szorongathatod; de amid testvérednél lesz, engedje el kezed. Deu 15:4 Bár ugyan nem lesz közted szegény, mert megáldván megáld téged az Úr abban az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy örökségül birtokodba vedd azt; Deu 15:5 ha ugyan valóban hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázván, hogy megcselekedd mindezt a parancsolatot, melyet én parancsolok neked ma. Deu 15:6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, mint ahogyan szólott neked; és te sok nemzetnek adsz kölcsönt, de te nem veszel kölcsön, és sok nemzeten uralkodsz, de rajtad nem uralkodnak. Deu 15:7 Ha lesz közted szegény, testvéreid közül egy, kapuid egyikében, a te országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked; ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet a te szegény testvéred előtt: Deu 15:8 hanem készséggel nyisd ki neki kezedet; és szívesen adj neki kölcsön, amennyi elég arra a szükségletére, ami szükséglete lesz neki. Deu 15:9 Vigyázz magadra, nehogy egy mihaszna gondolat támadjon szívedben, mondván: Közel van a hetedik év, az elengedés esztendeje, és rossz szemmel nézz szegény testvéredre és ne adj neki; ő pedig az Úrhoz kiáltson ellened és bűn legyen rajtad. Deu 15:10 Készséggel adj neki úgy, hogy ne bánja szíved, hogy adsz neki; mert ezért a dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban és mindenben, amire kezedet kinyújtod. Deu 15:11 Mert nem fogy ki a szegény az országból: azért parancsolom én neked, mondván: Készséggel nyisd ki kezedet testvérednek, nyomorultadnak és szegényednek országodban. Deu 15:12 Ha testvéred adatik el neked, a héber férfi vagy a héber nő; hat évig szolgáljon téged, a hetedik esztendőben pedig bocsásd őt magadtól szabadon. Deu 15:13 És ha elbocsátod őt magadtól szabadon; ne bocsásd el Úresen. Deu 15:14 Bőven rakd meg őt juhodból, szérűdről és sajtódból; adj neki, amivel megáldott téged az Úr, a te Istened. Deu 15:15 És jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptom országában, de megváltott téged az Úr, a te Istened; ezért parancsolom én neked ezt a dolgot ma. Deu 15:16 Ha pedig azt mondja neked: Nem megyek el tőled; mert megszeretett téged és házadat, mert jó dolga van neki nálad: Deu 15:17 akkor vedd az árat és tedd a fülére és az ajtóra, és legyen neked örökös szolgád; és szolgálóleányoddal is így cselekedjél. Deu 15:18 Ne tessék előtted nehéznek szabadon bocsátani őt magadtól, mert a napszámosbér kétszeresére szolgált rá nálad hat évig; és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel. Deu 15:19 Minden első fajzásból, melyet marháid és juhaid ellenek, a hímet szenteld az Úrnak, a te Istenednek; ne dolgozzál marhád első fajzásán, és ne nyírd meg juhod első fajzását. Deu 15:20 Az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg azt évről évre azon a helyen, melyet választ az Úr; te és házad népe. Deu 15:21 De ha hiba van benne, sánta vagy vak, bármi rossz hiba; ne áldozd meg az Úrnak, a te Istenednek. Deu 15:22 Kapuidon belül edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta együtt, mint az őzet és a szarvast. Deu 15:23 Csakhogy a vérét ne edd meg; a földre ontsd azt, mint a vizet. Deu 16:1 Tartsd meg az Abíb hónapot, és szerezz pászkát az Úrnak, a te Istenednek; mert az Abíb hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Egyiptomból, éjjel. Deu 16:2 És áldozzál pászkát az Úrnak, a te Istenednek, juhot és marhát; azon a helyen, melyet választ az Úr, hogy ott lakassa nevét. Deu 16:3 Ne egyél vele kovászost, hét nap kovásztalan kenyeret egyél vele, nyomorúság kenyerét; mert sietséggel jöttél ki Egyiptom országából, hogy emlékezzél Egyiptom országából való kijöveteled napjára életednek minden idejében. Deu 16:4 És ne láttassék nálad kovász egész határodban hét napig; és abból a húsból, melyet az első nap este áldozol, ne maradjon reggelig. Deu 16:5 Nem áldozhatod a pászkát kapuid bármelyikében, melyeket az Úr, a te Istened ad neked; Deu 16:6 hanem azon a helyen, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy nevét ott lakassa, áldozd meg a pászkát este; mikor leszáll a nap, Egyiptomból való kivonulásod idején. Deu 16:7 És főzd meg és edd meg azon a helyen, melyet választ az Úr, a te Istened; reggel aztán fordulj és eredj sátoraidba. Deu 16:8 Hat nap egyél kovásztalan kenyeret; a hetedik napon pedig gyülekezeti ünnep legyen az Úrnak, a te Istenednek, ne végezz munkát. Deu 16:9 Hét hetet számlálj magadnak; mikor belekezd a sarló az álló gabonába, attól fogva kezdj számlálni hét hetet. Deu 16:10 Akkor tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed szabad ajándékának mértéke szerint; amit aszerint adsz, amint megáld téged az Úr, a te Istened. Deu 16:11 És örvendezzél az Úr előtt, a te Istened előtt, te meg fiad és leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, aki kapuidon belül van és a jövevény, az árva és az özvegy, aki közötted van; azon a helyen, melyet választ az Úr, hogy ott lakassa nevét. Deu 16:12 És jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptomban; tehát tartsd meg és teljesítsd ezeket a törvényeket. Deu 16:13 A sátoros ünnepet hét nap tartsd; mikor betakarodsz szérűdről és sajtódról. Deu 16:14 És örvendezzél ünnepeden: te meg fiad és leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita és a jövevény, az árva és az özvegy, aki kapuidon belül van. Deu 16:15 Hét nap ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, melyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened egész termésedben és kezeidnek minden munkájában, légy hát csak örvendező. Deu 16:16 Háromszor egy évben jelenjék meg közüled minden férfi az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, melyet választ: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De ne jelenjenek meg az Úr előtt Úresen: Deu 16:17 ki-ki azzal, amit ajándékozni bír, az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, amit adott neked. Deu 16:18 Bírákat és intézőket tégy magadnak minden kapudban, melyeket az Úr, a te Istened ad neked törzseid szerint; hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. Deu 16:19 Ne csavard el az ítéletet, személyt ne válogass; ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit és elcsavarja azoknak ügyét, akiknek igazuk van. Deu 16:20 Igazságot, igazságot kövess; hogy élj és birtokba vedd azt az országot, melyet az Úr, a te Istened ad neked. Deu 16:21 Ne ültess magadnak szent fát semmiféle fából az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, melyet készítesz magadnak. Deu 16:22 És ne állíts magadnak szent követ; melyet gyűlöl az Úr, a te Istened. Deu 17:1 Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt vagy juhot, melyben hiba van, bármi csúf dolog; mert utálat az az Úr előtt, a te Istened előtt. Deu 17:2 Ha találtatik közötted, kapuid közül valamelyikben, melyeket az Úr, a te Istened ad neked, oly férfi vagy nő, aki azt cselekszi, ami gonosz az Úrnak, a te Istenednek szemeiben, áthágván az ő szövetségét, Deu 17:3 úgy, hogy elmegy és más isteneknek szolgál, és leborul előttük; éspedig a nap előtt vagy a hold előtt, vagy az ég egész serege előtt, amit nem parancsoltam, és megjelentik neked Deu 17:4 és meghallod: akkor nyomozd ki jól. És ha igaz, bizonyos a dolog, megtörtént ez az utálatosság Izráelben: Deu 17:5 akkor vidd ki azt a férfit vagy azt a nőt, akik ezt a gonosz dolgot cselekedték, kapuidba, a férfit vagy a nőt; és kövezd agyon őket kövekkel. Deu 17:6 Két tanú vagy három tanú vallomására ölessék meg a halálra ítélt; egy tanú vallomására nem szabad megölni. Deu 17:7 A tanúk keze legyen rajta először, hogy megöljék őt, és azután az egész nép keze; így tisztítsd ki a gonoszt magad közül. Deu 17:8 Ha nagyon nehéz lesz rád nézve valamely kérdés az ítéletre, vér és vér közt, ügy és ügy közt, büntetés és büntetés közt, valami peres kérdések kapuidon belül; akkor kelj fel és menj fel arra a helyre, melyet választ az Úr, a te Istened. Deu 17:9 És menj a lévita papokhoz és a bíróhoz, aki azokban a napokban lesz; és kérdezd meg és kijelentik neked az ítélet igéjét. Deu 17:10 És annak az igének szava szerint cselekedjél, amit kijelentenek neked arról a helyről, melyet választ az Úr; és vigyázz, hogy egészen úgy cselekedjél, amint tanítanak téged. Deu 17:11 A tanítás szava szerint cselekedjél, amit tanítanak neked, és az ítélet szerint, amit mondanak neked; ne térj el az igétől, amit kijelentenek neked, se jobbra, se balra. Deu 17:12 Az az ember pedig, aki elbizakodottságában megteszi, hogy nem hallgat a papra, aki ott áll, hogy szolgálja az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az az ember, és tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. Deu 17:13 És az egész nép hallja és féljen; és ne legyenek többé elbizakodottak. Deu 17:14 Ha bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked, és birtokodba veszed azt és benne laksz; és azt mondod: Királyt akarok tenni magam fölé, éppen úgy, mint azok a nemzetek, melyek körülettem vannak: Deu 17:15 azt kell magad fölé tenned királyul, akit az Úr, a te Istened választ; testvéreid közül tégy magad fölé királyt, nem tehetsz magad fölé külföldi embert, aki nem testvéred. Deu 17:16 Csak ne szerezzen sok lovat, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen; holott az Úr megmondta nektek: Többé ne térjetek már vissza ezen az úton. Deu 17:17 És ne vegyen sok feleséget, hogy el ne hajoljon a szíve; se ezüstjét, se aranyát ne sokasítsa meg nagyon. Deu 17:18 És mikor beül királyi székébe; akkor írja le magának egy könyvbe ennek a tanításnak a mását a lévita papok előtt lévőről. Deu 17:19 És legyen nála és olvasson belőle életének minden napján; hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, megtartván e tanításnak minden szavát, és ezeket a törvényeket, ezek szerint cselekedvén. Deu 17:20 Hogy fel ne fuvalkodjék a szíve testvérei felett, és hogy el ne térjen a parancsolattól se jobbra, se balra; hogy hosszú ideig maradjon királyságában ő és fiai Izráel között. Deu 18:1 Ne legyen a lévita papoknak, Lévi egész törzsének osztályrésze és öröksége Izráellel; az Úr tűzáldozataiból és örökségéből éljenek. Deu 18:2 Tehát öröksége ne legyen neki testvérei között; az Úr az ő öröksége, amiképpen szólott neki. Deu 18:3 És ez legyen a papok jussa a néptől, azoktól, akik a vágóáldozatot áldozzák, akár ökröt, akár juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsát és a pacalt. Deu 18:4 Gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és juhnyírásod zsengéjét add neki. Deu 18:5 Mert őt választotta az Úr, a te Istened minden törzsek közül; hogy álljon az Úr nevében való szolgálattételre, ő és fiai, minden időben. Deu 18:6 És ha bemegy a lévita kapuid egyikéből, egész Izráelből, ahol mint jövevény tartózkodik, (és bemehet lelkének teljes kívánsága szerint) arra a helyre, melyet választ az Úr: Deu 18:7 akkor végezzen szolgálatot az Úrnak, az ő Istenének nevében; úgy, mint többi lévita testvére, akik ott állanak az Úr előtt. Deu 18:8 Egyenlő részt egyenek; a családok számára való eladásokból kire-kire eső jövedelmen kívül. Deu 18:9 Ha te bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad néked; ne tanulj meg azoknak a nemzeteknek utálatosságai szerint cselekedni. Deu 18:10 Ne találkozzék közted, aki fiát és leányát átviszi a tűzön; jövendőmondó, felhőnéző, se bűvölő, se varázsló, Deu 18:11 se csomókötöző; se holtak szellemét és jósmestert kérdező; se halottaknál tudakozódó. Deu 18:12 Mert utálat az Úr előtt mind, aki ezeket cselekszi; és ezek miatt az utálatosságok miatt űzi ki őket az Úr, a te Istened teelőled. Deu 18:13 Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Deu 18:14 Mert ezek a nemzetek, akiket te birtokodba veszel, felhőnézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de te? Nem így adta neked az Úr, a te Istened. Deu 18:15 Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened kebeledből, testvéreid közül, olyat, mint én; arra hallgassatok. Deu 18:16 Egészen úgy, mint kérted az Úrtól, a te Istenedtől Hóreben, a gyülekezet napján, mondván: Nem hallhatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, és ezt a nagy tüzet nem nézhetem tovább, hogy meg ne haljak; Deu 18:17 az Úr pedig azt mondta nekem: Helyesen tették, hogy szóltak: Deu 18:18 prófétát támasztok nekik testvéreik közül, mint téged; és szájába adom szavaimat, hogy egészen azt beszélje nekik, amit parancsolok neki. Deu 18:19 És hogyha valaki nem hallgat az én beszédeimre, melyeket ő az én nevemben szól: én megkeresem azon. Deu 18:20 De az a próféta, aki egy szót mer szólni az én nevemben, amit nem parancsoltam neki, hogy szóljon, és aki más istenek nevében szól; haljon meg az a próféta. Deu 18:21 És ha azt mondod magadban: Hogyan ismerjük meg azt a szót, amit nem az Úr szólt? Deu 18:22 Amit a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg a dolog és nem következik be, az a szó az, amit nem szólott az Úr; elbizakodottságból mondta azt a próféta, ne félj tőle. Deu 19:1 Ha kiirtja az Úr, a te Istened azokat a nemzeteket, akiknek országát neked adja az Úr, a te Istened; és birtokodba veszed őket és városaikban és házaikban laksz: Deu 19:2 három várost válassz ki magadnak országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy birtokodba vedd azt; Deu 19:3 készítsd el magadnak az utat, és oszd három részre országod határát, melyet örökségül ad neked az Úr, a te Istened; és arra szolgáljon, hogy odamenekülhessen mindenki, aki embert öl. Deu 19:4 De ez az az eset, amelyben az emberölő odamenekülhet és életben maradhat: ha felebarátját véletlenül üti le, és nem volt neki haragosa tegnapról-tegnapelőttről. Deu 19:5 Úgy, mint aki elmegy felebarátjával az erdőbe fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy kivágja a fát, de kiesik a vas a nyélből és felebarátját találja úgy, hogy belehal; az meneküljön ezeknek a városoknak egyikébe, hogy életben maradjon. Deu 19:6 Nehogy űzőbe vegye a vérbosszuló az emberölőt, mert felhevül a szíve, és elérje őt, mert nagy az út, és agyonüsse őt; holott nem érdemel halált, mert nem volt annak haragosa tegnapról-tegnapelőttről. Deu 19:7 Ezért parancsolom én neked, mondván: Három várost válassz ki magadnak. Deu 19:8 És ha kiszélesíti az Úr, a te Istened, határodat, amiképpen megesküdött atyáidnak; és neked adja az egész országot, melynek megadásáról atyáidnak szólott, Deu 19:9 ha megtartod ezt a teljes parancsot, megcselekedvén azt, amit én parancsolok neked ma, szeretvén az Urat, a te Istenedet, és az ő útain járván minden időben; akkor tégy magadnak még három várost ehhez a háromhoz, Deu 19:10 hogy ne ontassék ártatlan vér országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; és ne legyen rajtad vérbűn. Deu 19:11 De ha lesz valaki, aki haragosa felebarátjának, és rá les és úgy támad rá, és agyonüti és az meghal; ő pedig elmenekül ezeknek a városoknak egyikébe: Deu 19:12 akkor küldjenek el városának vénei és vegyék ki őt onnét; és adják őt a vérbosszuló kezébe, hogy haljon meg. Deu 19:13 Szemed ne szánja meg őt; hanem tisztítsd ki az ártatlan vért Izráelből, hogy jól legyen dolgod. Deu 19:14 Ne told el felebarátod határát, melyet az elődök vontak meg; örökségedben, melyet örökölni fogsz az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy birtokodba vedd azt. Deu 19:15 Nem állhat meg egy tanú senki ellen semmiféle bűnre és semmiféle vétekre nézve, bármiféle vétek az, amiben vétkezhetett; két tanú vallomásán, vagy három tanú vallomásán áll meg a dolog. Deu 19:16 Ha hamis tanú lép fel valaki ellen, hogy törvényszegést valljon rá; Deu 19:17 akkor álljon a két ember, akiknek perük van, az Úr elé: a papok és a bírák elé, akik abban az időben lesznek. Deu 19:18 És nyomozzák ki a bírák jól; és ha hazug tanú a tanú, hazugságot vallott testvérére: Deu 19:19 akkor úgy tegyetek vele, mint ő szándékozott tenni testvérével; és tisztítsd ki a gonoszt magad közül. Deu 19:20 Hogy a többiek hallják és féljenek; és ne tegyenek többé teközötted olyat, mint ez a gonosz dolog. Deu 19:21 És ne szánja szemed; életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. Deu 20:1 Ha hadba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovat és szekeret, náladnál nagyobb népet, ne félj tőlük; mert az Úr, a te Istened veled van, aki felhozott téged Egyiptom országából. Deu 20:2 És mikor a háborúba mentek, lépjen elő a pap, és szóljon a néphez. Deu 20:3 És mondja nekik: Halld Izráel, ti ma háborúba mentek ellenségeitek ellen; ne legyen lágy a szívetek, ne féljetek és ne rettegjetek, és ne ijedjetek meg tőlük. Deu 20:4 Mert az Úr, a ti Istenetek az, aki veletek megy; hogy hadakozzék értetek ellenségeitekkel, hogy megtartson benneteket. Deu 20:5 Az intézők pedig szóljanak a néphez, mondván: Amely ember új házat épített és nem avatta fel azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember avassa fel azt. Deu 20:6 Amely ember szőlőt ültetett és meg nem nyitotta azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember nyissa meg azt. Deu 20:7 Amely ember feleséget jegyzett és nem vette el azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember vegye el azt. Deu 20:8 Aztán folytassák az intézők a beszédet a néphez, és mondják: Amely ember fél és lágy szívű, menjen és térjen vissza házához; hogy meg ne olvadjon testvéreinek szíve, mint az ő szíve. Deu 20:9 És mikor elvégezték az intézők a néphez tartott beszédet; akkor állítsanak hadsereg-főket a nép élére. Deu 20:10 Ha közeledsz egy városhoz, hogy azt ostrom alá fogd; akkor szólítsd fel békére. Deu 20:11 És hogyha békésen felel neked és kaput nyit neked: akkor az egész nép, mely benne találtatik, legyen neked robotosod és szolgáljon téged. Deu 20:12 De ha nem szerez békét veled, hanem háborút készít ellened; akkor ostromold meg azt. Deu 20:13 És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt; akkor vágj le benne minden férfit kardnak élével. Deu 20:14 Hanem az asszonyokat és a kicsinyeket, a barmot és mindent, ami a városban van, annak mindenféle martalékát zsákmányold magadnak; és edd meg ellenségeid martalékát, melyet adott neked az Úr, a te Istened. Deu 20:15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, melyek nagyon messze vannak tőled; melyek nem ezeknek a nemzeteknek városai közül valók. Deu 20:16 De ezeknek a népeknek városaiban, melyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked; ne hagyj életben egy lelket se. Deu 20:17 Hanem tényleg vesd őket örök szentség alá, a hittit és az emorit, a kanaánit és a perizzit, a hivvit és a jebuszit; mint ahogyan parancsolta neked az Úr, a te Istened. Deu 20:18 Azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amiket ők cselekedtek az ő isteneiknek; és bűnt ne kövessetek el az Úr ellen, a ti Istenetek ellen. Deu 20:19 Ha sok ideig ostromolsz egy várost, hadakozván ellene, hogy bevedd azt, ne pusztítsd ki annak fáját, fejszét emelve rá, hanem egyél róla, és őt magát ki ne vágd; mert vajon ember-e a mezőnek fája, hogy miattad ostrom alá jusson? Deu 20:20 Csak olyan fát, melyet ismersz, hogy nem gyümölcsfa, olyat pusztíts és vágj ki; hogy a város ellen, mely háborút folytat veled, építs ostromművet, míg elesik. Deu 21:1 Ha megölt embert találnak a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy birtokodba vedd azt, aki a mezőn esett el, anélkül, hogy tudnák, ki ütötte le: Deu 21:2 akkor menjenek ki véneid és bíráid; és végezzenek méréseket azokhoz a városokhoz, melyek a megölt ember körül vannak. Deu 21:3 És amely város a legközelebb van a megölt emberhez; annak a városnak vénei vegyenek egy marhaüszőt, amelyen nem dolgoztak, amely nem húzott igát. Deu 21:4 És vigyék le annak a városnak vénei az üszőt egy örökvizű patakhoz, ahol nem dolgoznak és nem vetnek; és szegjék nyakát ott az üszőnek a patakban. Deu 21:5 És járuljanak oda a papok, Lévi fiai, mert őket választotta az Úr, a te Istened, hogy neki szolgáljanak és áldást mondjanak az Úr nevében; tehát az ő szavuk szerint kell lenni minden pernek és minden büntetésnek. Deu 21:6 És annak a városnak vénei, mint akik legközelebb vannak a megölt emberhez; mindnyájan mossák meg kezeiket az üsző felett, melynek nyakát szegték a patakba, Deu 21:7 és tegyenek vallást és mondják: A mi kezeink nem ontották ki ezt a vért, sem a mi szemeink nem látták. Deu 21:8 Bocsáss meg a te népednek, Izráelnek melyet megváltottál, Uram, és ne tulajdoníts ártatlan vért a te népednek, Izráelnek! Így megbocsáttatik nekik a vér; Deu 21:9 te pedig kitisztítod az ártatlan vért magad közül; mert azt cselekszed, ami helyes az Úr szemeiben. Deu 21:10 Ha hadba vonulsz ellenséged ellen és kezedbe adja őt az Úr, a te Istened, és foglyokat ejtesz belőle, Deu 21:11 és látsz a foglyok közt egy szép formájú asszonyt és beleszeretsz és feleségül veszed magadnak: Deu 21:12 vidd be őt házadba; ő pedig nyírja meg fejét, csinálja meg körmeit, Deu 21:13 vesse le magáról fogsági ruháit, és üljön házadban és sirassa atyját és anyját egy teljes hónapig: és azután menj be hozzá, hogy férjévé légy és feleségeddé legyen. Deu 21:14 Hogyha pedig aztán nem tetszik neked, bocsásd el őt kedvére, de semmi esetre se add el pénzen; ne kereskedjél vele, ha már megaláztad őt. Deu 21:15 Ha egy embernek két felesége van, az egyik kedves és a másik gyűlölt, és szülnek neki fiakat, a kedves is, a gyűlölt is; és az elsőszülött fiú a gyűlölté lesz: Deu 21:16 akkor, amely nap örökségül adja fiainak, amije van, nem teheti elsőszülötté a kedves nő fiát a gyűlölt nő fia előtt, aki az elsőszülött; Deu 21:17 hanem az elsőszülöttet, a gyűlölt nő fiát kell elismernie, két részt adván neki mindenből, amije van, mert az az ő erejének zsengéje, azé az elsőszülöttségi jog. Deu 21:18 Ha valakinek van egy konok és engedetlen fia, aki nem hallgat atyja szavára, sem anyja szavára; bár megfenyítik őt, mégsem hallgat rájuk: Deu 21:19 akkor fogja meg atyja és anyja, és vigyék ki őt városának véneihez és helységének kapujába, Deu 21:20 és mondják városa véneinek: Ez a mi fiunk konok és engedetlen, nem hallgat szavunkra; tobzódó és részeges. Deu 21:21 Akkor kövezze őt meg városának minden férfia kövekkel, hogy meghaljon, és kitisztítsd a gonoszt magad közül; hogy egész Izráel hallja meg, és féljen. Deu 21:22 Ha valakiben halálítéletre való bűn van és megölik, azután felakasztod őt fára: Deu 21:23 ne háljon holtteste a fán, hanem okvetlen temesd el azt aznap, mert Isten átka az akasztott ember; és ne tedd tisztátalanná földedet, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül. Deu 22:1 Ne nézd testvéred eltévedt ökrét vagy juhát úgy, hogy elbújj tőlük; készséggel térítsd vissza őket testvérednek. Deu 22:2 Ha pedig nem közel van hozzád testvéred, nem is ismered őt; akkor tereld be a te házadba, és legyen nálad addig, míg majd nyomozza testvéred, és akkor add neki vissza. Deu 22:3 Így cselekedjél szamarával, így cselekedjél ruhájával, és így cselekedjél testvérednek minden elveszett holmijával, ami elvész tőle és te megtalálod: nem szabad elbújnod. Deu 22:4 Ne nézd testvérednek az úton kidőlt szamarát vagy ökrét úgy, hogy elbújj tőlük, készséggel állítsd talpra vele együtt. Deu 22:5 Ne legyen asszonyon férfi-holmi, és ne öltözzék férfi asszony-ruhába; mert utálat az Úrnak, a te Istenednek mind, aki ezeket cselekszi. Deu 22:6 Ha madárfészek akad elődbe az úton valami fán vagy a földön, benne fiókák vagy tojások, és az anya ül a fiókákon vagy a tojásokon; ne vedd el az anyát a fiakkal együtt. Deu 22:7 Eresztve ereszd el az anyát, és a fiakat vedd magadnak, hogy jól legyen dolgod és hosszú ideig élj. Deu 22:8 Ha új házat építesz, csinálj könyöklőt padlásodra; így nem terheled vérrel házadat, ha leesik, aki leesik róla. Deu 22:9 Ne vess szőlődbe két különfélét; nehogy szentséggé legyen az egész, a vetés, amit vetsz, és a szőlő termése. Deu 22:10 Ne szánts ökrön és szamáron együtt. Deu 22:11 Ne öltözz felemás ruhába, ami gyapjú és len együtt. Deu 22:12 Bojtokat csinálj magadnak felsőruhád négy szegletére, mellyel takarózol. Deu 22:13 Ha valaki feleséget vesz; és miután bemegy hozzá, aztán meggyűlöli; Deu 22:14 és tetteket fog rá Úrügyül és így rossz hírét költi; és azt mondja: Ezt az asszonyt elvettem, de mikor közeledtem hozzá, nem találtam benne szüzességet: Deu 22:15 akkor fogja a leány atyja és anyja és vigyék ki a leány szüzességének jeleit a város véneihez a kapuba, Deu 22:16 és mondja a leány atyja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e férfinak, de meggyűlölte őt, Deu 22:17 és most ő fog rá tetteket Úrügyül, mondván: Nem találtam a lányodban szüzességet, holott itt vannak lányom szüzességének jelei; ezzel terítsék ki a ruhát a város vénei előtt. Deu 22:18 Erre fogják meg annak a városnak vénei azt a férfit; és fenyítsék meg. Deu 22:19 Bírságot is vessenek rá, száz ezüstöt, és adják a leány atyjának, mert rossz hírét költötte egy izráeli szűznek; és legyen neki felesége, ne bocsáthassa el egész életében. Deu 22:20 De ha igaz volt a szó: nem találtatott szüzesség a leányban: Deu 22:21 akkor vigyék ki a leányt atyja házának ajtaja elé és verjék agyon városának férfiai kövekkel, mert gyalázatosságot követett el Izráelben, paráználkodván atyja házában; és tisztítsd ki a gonoszt magad közül. Deu 22:22 Ha valakit egy férjes asszonnyal fekve találnak, haljanak meg mind a ketten, a férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony; és tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. Deu 22:23 Ha van egy szűz leány, aki egy férfiúnak a jegyese, és azt előtalálja valaki a városban és vele hál: Deu 22:24 akkor vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába és verjétek agyon őket kövekkel, a leányt azért, mert nem kiáltott, noha a városban volt, a férfit pedig azért, mert megalázta felebarátjának feleségét; és tisztítsd ki a gonoszt magad közül. Deu 22:25 De ha a mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erővel megragadja őt a férfi és vele hál: akkor a férfi haljon meg egyedül, aki vele hált. Deu 22:26 A leánynak pedig ne csinálj semmit, nincs a leányon halálos bűn; mert mint mikor felebarátjára támad valaki és megöli, olyan ez a dolog. Deu 22:27 Mert a mezőn találta őt; kiáltott a jegyben járó leány, de nem volt, ki megszabadítsa. Deu 22:28 Ha egy férfi egy szűz leányra talál, aki nincs eljegyezve, és megragadja azt és vele hál, és rajtakapják őket: Deu 22:29 akkor adjon a férfi, aki vele hált, a leány atyjának ötven ezüstöt; és a leány legyen az övé feleségül, amiért megalázta, el ne bocsáthassa egész életében. Deu 22:30 Senki el ne vegye atyja feleségét; és ne takarja ki atyja takaróját. Deu 23:1 Zúzással megmetszett és levágott tagú ne menjen be az Úr gyülekezetébe. Deu 23:2 Fattyú ne menjen be az Úr gyülekezetébe; még tizedik nemzedéke se menjen be az Úr gyülekezetébe. Deu 23:3 Ammoni és móábi ne menjen be az Úr gyülekezetébe; még tizedik nemzedékük se menjen be az Úr gyülekezetébe soha. Deu 23:4 Azért, mert nem fogadtak benneteket kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mert felbérelte ellened a mezopotámiai Petórból való Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon téged. Deu 23:5 De az Úr, a te Istened, nem akart Bálámra hallgatni, és az Úr, a te Istened az átkot áldásodra fordította; mert szeret téged az Úr, a te Istened. Deu 23:6 Ne keresd békességüket és javukat teljes életedben soha. Deu 23:7 Edomi embert ne utálj, mert testvéred; egyiptomi embert ne utálj, mert jövevény voltál országában. Deu 23:8 Amely gyermekek tőlük születnek, azoknak harmadik nemzedéke bemehet az Úr gyülekezetébe. Deu 23:9 Ha táborba szállsz ellenségeid ellen; őrizkedjél minden gonosz dologtól. Deu 23:10 Ha lesz közted valaki, aki tisztátalanná lett valami éjjeli eset folytán; menjen ki a táboron kívül, ne menjen be a táboron belül. Deu 23:11 Estalkonyatkor aztán mossa meg magát vízben; és mikor leszállt a nap, bemehet a táboron belül. Deu 23:12 És legyen egy félreeső helyed a táboron kívül; hogy oda menj ki, félre. Deu 23:13 Legyen egy ásócskád is fegyvered mellett; és mikor kint leülsz, azzal áss egy gödröt, és ismét takard el, ami tőled elment. Deu 23:14 Mert az Úr, a te Istened a te táborod között jár, hogy megszabadítson téged és elődbe adja ellenségeidet, tehát legyen a te táborod szent; hogy ne lásson benned ocsmány dolgot és vissza ne forduljon tőled. Deu 23:15 Ne add ki a szolgát urának; aki hozzád menekül urától. Deu 23:16 Veled lakjék, közötted, azon a helyen, melyet választ, kapuid egyikében, ahol tetszik neki; ne nyomd el őt. Deu 23:17 Ne legyen szerelempapnő Izráel leányai közül; és ne legyen szerelempap Izráel fiai közül. Deu 23:18 Parázna-díjt és eb-bért ne vígy be az Úrnak, a te Istenednek házába semmiféle fogadalom fejében; mert utálat az Úr előtt, a te Istened előtt mind a kettő. Deu 23:19 Kamatot ne végy testvéredtől; kamatot pénzre, kamatot eleségre, kamatot bármire, amit kamatra szoktak adni. Deu 23:20 A külfölditől végy kamatot, de testvéredtől ne végy kamatot; hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, mindenben, amire kezedet kinyújtod, abban az országban, ahova bemégy, hogy birtokodba vedd. Deu 23:21 Ha fogadást teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne halogasd annak megadását; mert okvetlenül megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bűn lesz rajtad. Deu 23:22 Ha pedig elhagyod a fogadástevést; nem lesz rajtad bűn. Deu 23:23 De ami ajkaidon kijön, vigyázz, hogy megcselekedd; amiképpen önként fogadtad az Úrnak, a te Istenednek, amit száddal szóltál. Deu 23:24 Ha bemégy felebarátod szőlőjébe, egyél szőlőt kívánságod szerint jóllakásig; de edényeidbe ne tégy. Deu 23:25 Ha bemégy felebarátod álló gabonájába, téphetsz kalászokat a kezeddel; de sarlót ne emelj felebarátod álló gabonájára. Deu 24:1 Ha egy férfi elvesz egy asszonyt és végrehajtja vele a házasságot, de aztán nem lelnek benne kedvet szemei, mert valami csúnya dolgot fedezett fel benne, tehát válólevelet ír neki, kezébe adja és elbocsátja őt házából, Deu 24:2 az pedig kimegy házából, és elmegy és egy másik férfié lesz; Deu 24:3 a másik férfi is meggyűlöli őt és válólevelet ír neki, kezébe adja és elbocsátja őt házából; vagy meghal a második férfi, aki feleségül vette őt: Deu 24:4 első ura, aki elbocsátotta őt, nem veheti el ismét, hogy felesége legyen neki, miután tisztátalanná tette magát, mert utálat ez az Úr előtt; és ne tedd bűnössé az országot, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül. Deu 24:5 Ha valaki új asszonyt vesz, ne vonuljon hadba, és ne rójanak rá semmi dolgot; szabad legyen háza számára egy évig, és örvendeztesse feleségét, akit elvett. Deu 24:6 Ne vegyenek zálogba kézi malmot és felső malomkövet; mert életet vesznek zálogba. Deu 24:7 Ha azon kapnak valakit, hogy ellop egy lelket testvérei közül, Izráel fiai közül, és kereskedik vele és eladja őt; haljon meg az a tolvaj, és tisztítsd ki a gonoszt magad közül. Deu 24:8 Vigyázz magadra a bélpoklosság csapásában, hogy nagyon megtartsd és egészen úgy cselekedjél, amint a lévita papok tanítanak benneteket; amint parancsoltam nekik, vigyázzatok, hogy úgy cselekedjetek. Deu 24:9 Jusson eszedbe, amit az Úr, a te Istened Mirjámmal cselekedett az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból. Deu 24:10 Ha felebarátodnak valamiféle kölcsönt nyújtasz; ne menj be házába, hogy elvedd tőle a zálogot. Deu 24:11 Kívül állj meg; és az az ember vigye ki hozzád a zálogot, akinek kölcsön adsz. Deu 24:12 És ha szegény ember az; ne feküdj le zálogával. Deu 24:13 Sőt, inkább add neki vissza a zálogot, mikor a nap leszáll, hogy felső ruhájában fekhessék le és áldjon téged; és ez neked igazságul fog számítani az Úr előtt, a te Istened előtt. Deu 24:14 Ne csald meg a szegény és szűkölködő napszámost; akár testvéreid közül való, akár jövevényeid közül, akik országodban vannak kapuidon belül. Deu 24:15 Aznap add meg a bérét, le se menjen rajta a nap, mert szegény ő, és vágyakozik rá a lelke; így nem kiált ellened az Úrhoz, és nem lesz rajtad bűn. Deu 24:16 Meg ne ölettessenek atyák fiakért, se fiak meg ne ölettessenek atyákért; ki-ki a maga bűnéért ölettessék meg. Deu 24:17 Ne csavard el jövevénynek, árvának jogát; és ne vedd zálogba özvegyasszony ruháját. Deu 24:18 Jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptomban, és az Úr, a te Istened váltott ki onnét; azért parancsolom én neked, hogy ezt a dolgot cselekedd. Deu 24:19 Ha aratni valódat aratod meződön és egy kévét a mezőn felejtesz, ne térj vissza azt felvenni, legyen a jövevényé, az árváé és az özvegyé; hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában. Deu 24:20 Ha levered olajfádat, ne kutasd az ágakat magad után; legyen a jövevényé, az árváé és az özvegyé. Deu 24:21 Ha szőlődet szÚreteled, ne böngéssz magad után; legyen a jövevényé, az árváé és az özvegyé. Deu 24:22 Jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptom országában; azért parancsolom én neked, hogy ezt a dolgot cselekedd. Deu 25:1 Ha per támad valakik között és törvény elé állnak és megítélik őket, igaznak nyilvánítván az igazat és bűnösnek a bűnöst: Deu 25:2 akkor, ha verésre van ítélve a bűnös, vonassa le őt a bíró és üttessen rá maga színe előtt, bűnösségének megfelelően, szám szerint. Deu 25:3 Negyvenet üttethet rá, nem többet; nehogy tovább veresse őt, ennél még több ütéssel, és becstelenné legyen szemeidben a testvéred. Deu 25:4 Nyomtató ökörnek ne kösd fel a száját. Deu 25:5 Ha fivérek együtt laknak és meghal egy közülük és nincs neki fia, ne menjen ki a megholtnak felesége idegen férfihoz; sógora menjen be ő hozzá, vegye el őt feleségül, és hajtsa végre vele a sógorházasságot. Deu 25:6 És majd az elsőszülött fiú, akit szül, álljon a meghalt fivér nevén; hogy ki ne töröltessék annak neve Izráelből. Deu 25:7 Ha pedig nincs kedve a férfinak ángyát elvenni; akkor menjen fel az ángya a kapuba a vénekhez és mondja: Vonakodik a sógorom nevet támasztani fivérének Izráelben, nem akar velem sógorházasságra lépni; Deu 25:8 és hívassák őt városának vénei, és beszéljenek vele. És ha megáll és azt mondja: Nincs kedvem őt elvenni; Deu 25:9 akkor lépjen hozzá ángya a vének szemei előtt, húzza le saruját a lábáról és köpjön az arcába; és feleljen és mondja: így kell tenni azzal a férfiúval, aki nem építi fivére házát. Deu 25:10 És nevezzék a nevét Izráelben: Lehúzott sarujú házának. Deu 25:11 Ha férfiak verekednek együtt, egyik a másikkal, és az egyiknek a felesége közel megy, hogy kiszabadítsa férjét annak a kezéből, aki veri; és kinyújtja kezét és megragadja annak szemérmét: Deu 25:12 akkor vágd le a kezét; ne sajnálja szemed. Deu 25:13 Ne legyen az erszényedben kétféle font, egy nagy meg egy kicsi. Deu 25:14 Ne legyen a házadban kétféle véka; egy nagy meg egy kicsi. Deu 25:15 Teljes és igaz fontod legyen neked, teljes és igaz vékád legyen neked, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked. Deu 25:16 Mert utálat az Úr előtt, a te Istened előtt mindenki, aki ezeket cselekszi; mindenki, aki hamisságot cselekszik. Deu 25:17 Jusson eszedbe, mit cselekedett veled Amálek az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból. Deu 25:18 Hogy neked ment az úton, és levágta közted mindazokat, akik legyengülve elmaradtak mögötted, mikor te kimerült és fáradt voltál; és nem félte az Istent. Deu 25:19 Mikor azért nyugodalmat ad majd neked az Úr, a te Istened, minden ellenségeidtől körös-körül abban az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, hogy birtokodba vedd azt, töröld ki Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd! Deu 26:1 És mikor majd bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; és birtokodba veszed és benne laksz: Deu 26:2 akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amit behordasz földedről, melyet az Úr, a te Istened ad neked, és tedd kosárba; és menj el arra a helyre, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy ott lakassa nevét. Deu 26:3 És menj be a paphoz, aki lesz azokban a napokban; és mondd neki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejutottam abba az országba, melyről megesküdött az Úr atyáinknak, hogy nekünk adja. Deu 26:4 Akkor vegye el a pap a kosarat kezedből; és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé. Deu 26:5 Erre felelj és mondd az Úr előtt, a te Istened előtt: Bolygó arámi volt atyám, ki mikor lement Egyiptomba, jövevény volt ott kevesedmagával; és ott nagy, erős és nagyszámú nemzetté lett. Deu 26:6 De mivel az egyiptomiak rosszul bántak velünk és elnyomtak bennünket, és kemény szolgálatot tettek reánk: Deu 26:7 kiáltottunk az Úrhoz, atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, fáradságunkat és elnyomatásunkat; Deu 26:8 és kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral és nagy rettenetességgel; és jelekkel és csodákkal. Deu 26:9 És behozott bennünket erre a helyre; és nekünk adta ezt az országot, mely egy tejjel és mézzel folyó ország. Deu 26:10 És most, íme behoztam a föld gyümölcsének zsengéjét, melyet adtál nekem, Uram. És tedd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt; Deu 26:11 és örvendezzél mindazon a jón, amit adott neked az Úr, a te Istened, és a te házadnak; te és a lévita és a jövevény, aki közötted van. Deu 26:12 Mikor teljesen megfizetted termésed minden tizedét a harmadik évben, a tized évben; és odaadtad a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek kapuidban és elégedjenek meg: Deu 26:13 akkor mondd ezt az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szentséget a házból, és oda is adtam azt a lévitának és a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, egészen a te parancsolatod szerint, melyet parancsoltál nekem; nem hágtam át és nem felejtettem el parancsolataid közül egyet sem. Deu 26:14 Nem ettem belőle, ha gyászoltam, nem takarítottam ki belőle, ha tisztátalan voltam, és nem adtam belőle halott számára; hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára, egészen úgy cselekedtem, amint parancsoltad nekem. Deu 26:15 Oh tekints le szentséged lakhelyéből, az égből, és áldd meg a te népedet, Izráelt, és a földet, melyet nekünk adtál; amiképpen megesküdtél atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó országot. Deu 26:16 E mai nap az Úr, a te Istened azt parancsolta neked, hogy cselekedd meg ezeket a törvényeket és ítéleteket; tartsd meg tehát, és cselekedd meg őket teljes szívedből és teljes lelkedből. Deu 26:17 Az Úrral kimondattad ma, hogy Istened lesz neked; és hogy az ő útain jársz; és hogy megtartod törvényeit, parancsolatait és ítéleteit; és hogy hallgatsz a szavára Deu 26:18 Az Úr pedig kimondatta veled ma, hogy tulajdon népe leszel neki, és hogy megtartod minden parancsolatát; Deu 26:19 és hogy dicséretre, hírre és dicsőségre emel téged minden nemzet felett, akiket alkotott; és hogy szent népe leszel az Úrnak, a te Istenednek, amiképpen szólott. Deu 27:1 És megparancsolta Mózes és Izráel vénei a népnek, mondván: Megtartsátok mindazt a parancsolatot, melyet én parancsolok nektek ma. Deu 27:2 És amely nap átmentek a Jordánon abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked; állíts magadnak nagy köveket, meszeld be őket mésszel, Deu 27:3 és írd fel rájuk ennek a tanításnak minden szavát, mihelyt átmentél; hogy bejuss abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel és mézzel folyó országba, amiképpen az Úr, atyáid Istene, megígérte neked. Deu 27:4 Mihelyt tehát átmentek a Jordánon, állítsátok fel ezeket a köveket, melyeket én parancsolok nektek ma, az Ebál hegyén; és meszeld be őket mésszel. Deu 27:5 Ugyanott építs oltárt is az Úrnak, a te Istenednek; oltárt kövekből, melyekre ne emelj vasat: Deu 27:6 ép kövekből építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál rajta égő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek; Deu 27:7 és áldozzál visszafizetési áldozatokat és egyél ott; és örvendezzél az Úr előtt, a te Istened előtt. Deu 27:8 A kövekre pedig írd fel ennek a tanításnak minden szavát jól bevésve. Deu 27:9 És szólt Mózes és a lévita papok egész Izráelhez, mondván: Figyelj és hallgass Izráel, e mai nap lettél népévé az Úrnak, a te Istenednek. Deu 27:10 Hallgass tehát az Úrnak, a te Istenednek szavára; és cselekedd meg parancsolatait és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma. Deu 27:11 És parancsot adott Mózes a népnek azon a napon, mondván: Deu 27:12 Ezek álljanak fel a népet megáldani a Garizim hegyén, mikor átmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin. Deu 27:13 És ezek álljanak fel az átkozásra Ebál hegyén: Rúben, Gád és Áser, és Zebulon, Dán és Naftali. Deu 27:14 És feleljenek a léviták, és mondják Izráel minden férfiának emelt hangon: Deu 27:15 Átkozott a férfiú, aki faragott vagy öntött képet csinál, ami utálat az Úr előtt, mesteri kéz művét, és felállítja azt rejtekben; és feleljen az egész nép, és mondja: Ámen. Deu 27:16 Átkozott, aki nem tiszteli atyját és anyját; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:17 Átkozott, aki elmozdítja felebarátjának határát; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:18 Átkozott, aki eltévelyíti a vakot az úton; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:19 Átkozott, aki a jövevény, árva és özvegy jogát elcsavarja; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:20 Átkozott, aki atyja feleségével hál, mert feltakarta atyja takaróját; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:21 Átkozott, aki bármely barommal hál; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:22 Átkozott, aki nővérével hál, atyja lányával vagy anyja lányával; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:23 Átkozott, aki napával hál; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:24 Átkozott, aki leüti felebarátját titkon; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:25 Átkozott, aki ajándékot vesz el, hogy ártatlan vért ontson; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 27:26 Átkozott, aki nem tartja fent ennek a tanításnak szavait, megcselekedvén őket; és mondja az egész nép: Ámen. Deu 28:1 És ha figyelemmel hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázva, hogy megcselekedd minden parancsolatát, amit én parancsolok neked ma; akkor legfelsővé tesz téged az Úr, a te Istened, a föld minden nemzete fölött; Deu 28:2 és reád jön mindez az áldás és utolér téged. Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, Deu 28:3 áldott leszel a városban; és áldott leszel a mezőn. Deu 28:4 Áldott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse; és barmod gyümölcse, teheneid ellése és juhod fajzása. Deu 28:5 Áldott a kosarad és a sütőteknőd. Deu 28:6 Áldott leszel jöttödben; és áldott leszel mentedben. Deu 28:7 Ellenségeidet, akik rád támadnak, az Úr megverve teszi elődbe; egy úton jönnek ki reád és hét úton futnak el előtted. Deu 28:8 Az Úr az áldást melléd rendeli csűreidben és mindenben, amire kezedet kinyújtod; és megáld téged az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked. Deu 28:9 Szent néppé állít fel magának az Úr téged, mint megesküdött neked; ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz. Deu 28:10 És látja a föld minden népe, hogy az Úr neve neveztetett feletted; és félnek tőled. Deu 28:11 És jóval bővölködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, barmod gyümölcsében és földed gyümölcsében; a földön, melyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja. Deu 28:12 Megnyitja az Úr neked az ő jó kincstárát, az eget, hogy esőt adjon országodnak idejében, és hogy megáldja kezed minden munkáját; úgy, hogy sok nemzetnek adhatsz kölcsön, te pedig nem veszel kölcsön. Deu 28:13 És fővé tesz téged az Úr és nem farkká, és csak fölül leszel és nem leszel alul; ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok neked ma, hogy megtartsd és megcselekedd; Deu 28:14 és el nem térsz egy igétől sem, amit én parancsolok nektek ma, sem jobbra, sem balra; más istenek után járva és azoknak szolgálva. Deu 28:15 De ha nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázva, hogy megcselekedd minden parancsolatát és törvényét, melyeket én parancsolok neked ma; akkor reád jön mindez az átok és utolér téged. Deu 28:16 Átkozott leszel a városban; és átkozott leszel a mezőn. Deu 28:17 Átkozott a kosarad és a sütőteknőd. Deu 28:18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse; teheneid ellése és juhod fajzása. Deu 28:19 Átkozott leszel jöttödben; és átkozott leszel mentedben. Deu 28:20 Reád bocsátja az Úr az átkot, a bomlást és a dorgálást mindenben, amire kinyújtod kezedet, hogy megtedd; amíg elpusztulsz és amíg hirtelen elveszel cselekedeteid gonoszsága miatt, amiért engem elhagytál. Deu 28:21 Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, míg ki nem pusztít téged a földről, ahova bemégy, hogy birtokodba vedd. Deu 28:22 Megver téged az Úr sorvadással és hidegleléssel, gyulladással és lázzal, szárazsággal, üszöggel és ragyával; melyek üldöznek, míg el nem veszel. Deu 28:23 És eged, mely fejed felett van, rézzé lesz; a föld pedig, mely alattad van, vassá. Deu 28:24 Az Úr porrá teszi országod esőjét; és homok száll rád alá az égből, míg el nem pusztulsz. Deu 28:25 Az Úr megverve tesz téged ellenséged elé, egy úton mégy ki rá és hét úton futsz el előtte; és réme leszel a föld minden országának. Deu 28:26 És holttested eledelévé lesz minden égi madárnak és mezei állatnak; és nem lesz, ki elriassza. Deu 28:27 Megver téged az Úr egyiptomi fekéllyel és gümőkkel, rühvel és kosszal úgy, hogy nem tudsz meggyógyulni. Deu 28:28 Megver téged az Úr őrjöngéssel, vaksággal és szívrettegéssel: Deu 28:29 úgyhogy tapogatni fogsz délben, mint a vak tapogat a sötétben, és nem boldogulsz útaidban; hanem csak elnyomott és megrabolt leszel minden időben, és nem lesz, ki megszabadítson. Deu 28:30 Feleséget jegyzel és más férfi hál vele; házat építesz és nem laksz benne; szőlőt ültetsz és nem nyitod meg. Deu 28:31 Ökrödet szemeid előtt vágják le és nem eszel belőle; szamaradat előtted rabolják el és nem tér vissza hozzád; juhodat ellenségeidnek adják; és nincs ki megszabadítson. Deu 28:32 Fiaidat és leányaidat más népnek adják, és szemeid látják és epednek értük egész nap; de semmit sem tehetsz. Deu 28:33 Földed gyümölcsét és minden munkádat megeszi egy nép, melyet nem ismertél; és csak elnyomott és összetört leszel minden időben. Deu 28:34 És megőrülsz a látványtól, amit szemeid látnak. Deu 28:35 Megver téged az Úr gonosz fekéllyel térdeiden és combjaidon úgy, hogy nem tudsz meggyógyulni; talpadtól fogva fejed tetejéig. Deu 28:36 Elvisz az Úr téged és királyodat, akit magad fölé állítasz, oly néphez, melyet nem ismertél sem te, sem atyáid; és szolgálsz ott más isteneket, fát és követ. Deu 28:37 És borzadállyá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden nép között, ahova vezet téged az Úr. Deu 28:38 Sok magot viszel ki a mezőre; de keveset gyűjtesz be, mert megemészti azt a sáska. Deu 28:39 Szőlőket ültetsz és művelsz; de bort nem iszol, nem is szÚretelsz, mert megeszi azt a féreg. Deu 28:40 Olajfáid lesznek egész határodban; de olajjal nem kened magadat, mert olajbogyód lehull. Deu 28:41 Fiaid és leányaid születnek; de nem lesznek tieid, mert a fogságba mennek. Deu 28:42 Minden fádat és földed gyümölcsét elfoglalja a sáska. Deu 28:43 A jövevény, aki közötted van, föléd emelkedik feljebb, feljebb; te pedig alászállasz, lejjebb, lejjebb. Deu 28:44 Ő ad neked kölcsön és nem te adsz neki kölcsön; ő lesz fővé, te pedig farkká leszel. Deu 28:45 És rád jönnek ezek az átkok mind, és üldöznek téged és utolérnek téged, míg el nem pusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsd parancsolatait és törvényeit, melyeket parancsolt neked: Deu 28:46 és rajtad lesznek jelül és csodául, és a te magodon örökké. Deu 28:47 Annak fejében, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel a mindenben való bőség miatt: Deu 28:48 szolgálni fogod ellenségedet, akit rád bocsát az Úr, éhségben, szomjúságban, mezítelenségben és mindennek szűkében; és vasigát tesz a nyakadba, míg ki nem pusztít téged. Deu 28:49 Egy nemzetet hoz rád az Úr messziről, a föld végéről, miként a sas repül; egy nemzetet, melynek nyelvét nem érted: Deu 28:50 egy kemény arcú népet; mely vén emberre nincs tekintettel, ifjúnak pedig nem kegyelmez. Deu 28:51 És megemészti barmod gyümölcsét és földed gyümölcsét míg ki nem pusztulsz, mert nem hagy neked gabonát, mustot és olajat, teheneid ellését és juhodnak fajzását; amíg el nem veszít téged. Deu 28:52 És megostromol téged minden kapudban, míg egész országodban le nem dőlnek magas és megerősített kőfalaid, amelyekben te bízol. És mikor ostromol téged minden kapudban, egész országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked: Deu 28:53 megeszed méhed gyümölcsét, fiaid és leányaid húsát, akiket ad neked az Úr, a te Istened; a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged. [9] Deu 28:54 Közötted a legfinomabb és igen kényes férfi irigy szemmel néz fivérére és keblén levő feleségére és többi fiaira, akiket meghagy; Deu 28:55 hogy egyiknek se adjon közülük fiai húsából, akiket meg fog enni, mert nem hagytak neki semmit a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged minden kapudban. Deu 28:56 Közted a legfinomabb nő és a legkényesebb, aki meg nem próbálta a talpát a földre tenni kényeskedésből és finomságból; irigy szemmel néz keblén levő férjére és fiára és leányára; Deu 28:57 aztán mására, mely lábai közül kijön, és fiaira, kiket szülni fog; mert megeszi őket mindennek hiányában rejtekben; a szükségben és szorongatásban, mellyel szorongat téged ellenséged kapuidban. Deu 28:58 Ha nem vigyázol, hogy megcselekedd ennek a tanításnak minden szavát, melyek meg vannak írva ebben a könyvben; félvén ezt a dicső és félelmes nevet, az Urat, a te Istenedet: Deu 28:59 akkor csodálatos módon hoz az Úr csapásokat reád és csapásokat a te magodra; nagy és állandó csapásokat, és gonosz és állandó betegségeket. Deu 28:60 És ismét rád hozza Egyiptom minden betegségét, melyektől irtóztál; és hozzád ragadnak. Deu 28:61 Mindenféle betegséget és mindenféle csapást is hoz reád az Úr, mely nincs megírva a tanításnak ebben a könyvében; míg ki nem pusztulsz. Deu 28:62 És kevesen maradtok, ahelyett hogy annyian volnátok, mint az ég csillagai sokaságra nézve; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára. Deu 28:63 És amiképpen örült az Úr rajtatok, mikor jót tett veletek és megsokasított titeket; úgy fog örülni az Úr rajtatok, mikor elveszít titeket és elpusztít titeket: és kigyomláltattok arról a földről, ahova bemégy, hogy birtokodba vedd azt. Deu 28:64 És szétszór téged az Úr minden nép közé a föld egyik végétől a föld másik végéig; és szolgálsz ott más isteneket, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid, fát és követ. Deu 28:65 És ezek között a nemzetek között nem lesz pihenésed, nem lesz nyughelye talpadnak; hanem reszkető szívet ad neked az Úr ott, és szemek sóvárgását, lélek epedését. Deu 28:66 Életed függőben lesz előtted; úgyhogy éjjel-nappal félsz, és nem bízol életedben. Deu 28:67 Reggel azt mondod: Bárcsak már este volna; este pedig azt mondod: Bárcsak már reggel volna; szíved félelme miatt, melyet félsz, és szemeid látása miatt, melyet látsz. Deu 28:68 És visszavisz téged az Úr Egyiptomba hajókon azon az úton, amelyről azt mondtam neked: Ne lásd meg azt már többé; és rabszolgákul és rabnőkül áruljátok ott magatokat ellenségeiteknek, de nem lesz vevő. Deu 29:1 Ezek annak a szövetségnek a szavai, melyről az Úr azt parancsolta Mózesnek, hogy Móáb földjén kösse meg Izráel fiaival; azon a szövetségen kívül, melyet Hóreben kötött velük. Deu 29:2 És előhívta Mózes az egész Izráelt, és azt mondta nekik: Ti láttatok mindent, amit az Úr szemeitek előtt [cselekedett] Egyiptom országában Faraóval és minden szolgájával, és egész országával: Deu 29:3 a nagy próbákat, melyeket láttak szemeid; azokat a nagy jeleket és csodákat. Deu 29:4 De nem adott nektek az Úr szívet érteni, szemeket látni és füleket hallani; mind e mai napig. Deu 29:5 Pedig negyven évig vezettelek benneteket a sivatagban; nem koptak le ruháitok rólatok, és sarud nem kopott le lábadról. Deu 29:6 Kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt nem ittatok; hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Deu 29:7 És mikor bejöttetek erre a helyre, kijött Szihon, Hesbon királya, és Og, a Básán királya ellenünk háborúra, de megvertük őket. Deu 29:8 És elvettük országukat, és örökségül adtuk azt a rúbenieknek és a gádiaknak, és a manassiak féltörzsének. Deu 29:9 Tartsátok meg tehát e szövetség szavait és cselekedjétek meg azokat; hogy okosan tegyetek mindent, amit cselekesztek. Deu 29:10 Ti azért állotok ma mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, főitek, törzseitek, véneitek és intézőitek, Izráel minden embere, Deu 29:11 kicsinyeitek, feleségeitek és jövevényed, aki táborodban van, favágódtól vízmerítődig: Deu 29:12 hogy szövetségre lépj az Úrral, a te Isteneddel és átokszerződésre; amit az Úr, a te Istened avégre köt veled ma, Deu 29:13 hogy felemeljen téged ma a maga népévé, ő pedig legyen neked Isteneddé, amiképpen szólott neked; és amiképpen megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Deu 29:14 nem csak tiveletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt az átokszerződést: Deu 29:15 hanem azzal, aki ma itt van, és velünk együtt az Úr előtt, a mi Istenünk előtt áll; aztán azzal, aki ma nincs itt velünk együtt. Deu 29:16 Mivel ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptom országában; és hogyan jöttünk át a nemzetek között, melyek között átjöttetek; Deu 29:17 és láttátok szörnyűségeiket és tuskóikat fából és kőből, ezüstből és aranyból, melyek náluk vannak: Deu 29:18 nehogy legyen köztetek férfi vagy nő, vagy család vagy nemzetség, kinek szíve elfordul ma az Úrtól, a mi Istenünktől, és elmegy azoknak a nemzeteknek isteneit szolgálni! Nehogy legyen köztetek mérget és Úrmöt termő gyökér, Deu 29:19 és megtörténjék, hogy mikor hallja ennek az átokszerződésnek szavait, hát áldást mondjon magára szívében, gondolván: Békességem lesz nekem, bár szívem keménységében járok; hogy a részegség vegye el a szomjúságot. Deu 29:20 Nem lesz hajlandó az Úr megbocsátani neki, mert akkor fellobban az Úr haragja és féltékenysége arra az emberre, és reá fekszik mindaz az átok, ami meg van írva ebben a könyvben; és eltörli az Úr annak nevét az ég alól; Deu 29:21 és elkülöníti azt az Úr veszedelemre Izráel minden törzsétől; egészen annak a szövetségnek átkai szerint, mely meg van írva a tanításnak ebben a könyvében. Deu 29:22 És azt mondja majd a későbbi nemzedék, fiaitok, kik utánatok támadnak, és a külföldi, aki messze országból jön; mikor látják annak az országnak csapásait, és betegségeit, melyekkel beteggé tette az Úr; Deu 29:23 kén és só, égés egész földje, nem vetik be és nem hajt ki, és nem nő benne semmi fű; olyan mint Szodoma és Gomora, Admá és Ceboim süllyedése, melyeket elsüllyesztett az Úr haragjában és búsulásában: Deu 29:24 azt mondja majd minden nemzet: Miért tett az Úr így ezzel az országgal; a nagy haragnak micsoda heve ez? Deu 29:25 És azt fogják mondani: Azért mert elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének szövetségét; melyet kötött velük, mikor kihozta őket Egyiptom országából. Deu 29:26 És elmentek és szolgáltak más isteneknek, és leborultak előttük; oly isteneket, akiket nem ismertek és nem osztott ki nekik. Deu 29:27 Ezért gerjedt fel az Úr haragja arra az országra úgy, hogy reá hozta mindazt az átkot, mely meg van írva ebben a könyvben. Deu 29:28 És kigyomlálta őket az Úr földjükről haragjában, búsulásában és nagy bosszúságban; és vetette őket más országba, mint a mai nap van. Deu 29:29 Amik el vannak rejtve, az Úrra, a mi Istenünkre tartoznak; amik pedig ki vannak nyilatkoztatva, reánk és fiainkra tartoznak örökké, hogy megcselekedjük ennek a tanításnak minden szavát. Deu 30:1 De majd mikor rád jönnek mindezek az igék, az áldás és az átok, melyet elődbe adtam; és szívedre veszed minden nemzet közt, ahova száműzött téged az Úr, a te Istened, Deu 30:2 és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz a szavára egészen úgy, mint én parancsolom neked ma; te és fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Deu 30:3 akkor megfordítja az Úr sorsodat és könyörül rajtad; és ismét összegyűjt téged minden nép közül, ahova szétszórt az Úr, a te Istened. Deu 30:4 Ha az ég szélén lesz száműzötted; onnét gyűjt össze az Úr, a te Istened és onnét vesz el téged. Deu 30:5 És behoz téged az Úr, a te Istened az országba, melyet atyáid foglaltak, és birtokodba veszed azt; és rendbe hoz és megsokasít téged, jobban, mint atyáidat. Deu 30:6 És körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet és magodnak szívét; hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből életedért. Deu 30:7 Ezt az átkot pedig mind ellenségeidre és gyűlölőidre teszi az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged. Deu 30:8 Te pedig ismét hallgatni fogsz az Úr szavára; és megcselekszed minden parancsolatát, amit én parancsolok neked ma. Deu 30:9 És jóval bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében és barmod gyümölcsében, és földed gyümölcsében; mert ismét örülni fog rajtad az Úr jóra, mint örült atyáidon; Deu 30:10 ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és törvényeit, mely meg van írva a tanításnak ebben a könyvében; ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Deu 30:11 Mert ez a parancsolat, melyet én parancsolok neked ma, nem elérhetetlen neked és nincs távol. Deu 30:12 Nem az égben van; hogy azt mondd: Ki megy föl kedvünkért az égbe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy megcselekedjük? Deu 30:13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt mondd: Ki megy át kedvünkért a tengeren túlra, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy megcselekedjük? Deu 30:14 Hanem nagyon közel van hozzád az ige: szádban és szívedben, hogy megcselekedhesd. Deu 30:15 Nézd meg, elődbe adtam ma az életet és a jót; valamint a halált és a rosszat. Deu 30:16 Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsaira, melyeket én parancsolok neked ma, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járván az ő útain és megtartván parancsolatait, törvényeit és ítéleteit; akkor élsz és sokasodol, és megáld téged az Úr, a te Istened abban az országban, ahova te bemégy, hogy birtokodba vedd azt. Deu 30:17 Ha pedig elfordul szíved és nem hallgatsz szóra; hanem arra ragadtatol, hogy leborulsz más istenek előtt és azoknak szolgálsz: Deu 30:18 kijelentem nektek ma, hogy elveszvén elvesztek; nem sok időt értek azon földön, ahova a Jordánon által bemégy, hogy birtokodba vedd azt. Deu 30:19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet; az életet és a halált adtam elődbe, az áldást és az átkot: válaszd tehát az életet, hogy élhess te és a te magod, Deu 30:20 szeretvén az Urat, a te Istenedet, hallgatván szavára és ragaszkodván hozzá; mert ő a te életed, és időd hosszúsága azon a földön való lakásra, melyről megesküdt az Úr atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja. Deu 31:1 Akkor rátért Mózes; és ezeket az igéket szólta egész Izráelhez. Deu 31:2 És azt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok én ma, nem bírok már jönni-menni; az Úr is azt mondta nekem: Ne menj át ezen a Jordánon. Deu 31:3 Az Úr, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el ezeket a nemzeteket előtted, hogy birtokodba vehesd őket; Józsué megy át előtted, amiképpen szólott az Úr. Deu 31:4 És úgy cselekszik velük az Úr, mint Szihonnal és Oggal cselekedett, az emoriak királyával és országukkal; akiket elpusztított. Deu 31:5 De ha előtökbe adja őket az Úr; akkor egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velük, melyet én parancsoltam nektek. Deu 31:6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük; mert az Úr, a te Istened az, aki veled megy, nem tágít tőled és nem hagy el téged. Deu 31:7 Akkor szólította Mózes Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be ezzel a néppel abba az országba, melyről megesküdött az Úr az ő atyáinak, hogy nekik adja; és te osztod el azt nekik örökségül. Deu 31:8 És az Úr az, aki előtted megy, ő veled lesz, nem tágít tőled és nem hagy el téged; ne félj és ne csüggedj. Deu 31:9 Aztán leírta Mózes ezt a tanítást, és átadta azt a papoknak, Lévi fiainak, kik az Úr szövetségének ládáját hordozzák; és Izráel minden véneinek. Deu 31:10 És megparancsolta nekik Mózes, mondván: Hétévenként, az elengedés esztendejének kitűzött idejében, a sátorok ünnepén, Deu 31:11 mikor egész Izráel eljön, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, melyet választani fog: olvasd fel ezt a tanítást egész Izráel előtt hallásukra. Deu 31:12 Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, asszonyokat és a kicsinyeket, a nálad levő jövevényt is, aki kapuidon belül van; hogy hallgassák és hogy tanuljanak, és féljék az Urat, a te Istenedet, és vigyázzanak, hogy ennek a tanításnak minden szavát megcselekedjék. Deu 31:13 Fiaik is, akik nem tudják, hallgassák, és tanulják meg félni az Urat, a ti Isteneteket; minden időben, amíg életben lesztek azon a földön, ahova most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt. Deu 31:14 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Íme elközelgettek halálod napjai; szólítsd elő Józsuét és álljatok fel a gyülekezet sátorában, hogy parancsot adjak neki. Erre elment Mózes és Józsué, és felálltak a gyülekezet sátorában; Deu 31:15 az Úr pedig megjelent a sátorban egy felhőoszlopban; és a felhőoszlop a sátor ajtajában állt. Deu 31:16 És azt mondta az Úr Mózesnek: Íme te most lefekszel atyáiddal; és akkor ez a nép felkel és annak az országnak idegen isteneivel, amelybe bemegy, odabent bálványimádást fog űzni úgy, hogy elhagy engem és megtöri szövetségemet, melyet kötöttem vele. Deu 31:17 Akkor fellobban rá haragom azon a napon, és elhagyom őket és elrejtem tőlük orcámat; úgyhogy megemésztik és sok baj és nyomorúság fogja őt érni. És akkor azt mondja azon a napon: Nemde mert nincs köztem Istenem, azért értek engem ezek a bajok? Deu 31:18 Én pedig annál inkább elrejtem orcámat azon a napon mindazért a gonoszért, amit cselekedett; hogy elhajolt más istenekhez. Deu 31:19 Most azért írjátok le magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg rá Izráel fiait, tedd a szájukba; hogy legyen nekem ez az ének tanúbizonyságul Izráel fiai ellen. Deu 31:20 Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, melyről megesküdtem atyáinak; és mikor eszik, jóllakik és meghízik, akkor elhajol más istenekhez és azokat szolgálja, engem pedig megvetnek, és megtöri szövetségemet. Deu 31:21 Mikor aztán majd sok baj és nyomorúság éri őt, akkor tesz ez az ének, mert nem megy feledésbe magvának szájából, előtte tanúbizonyságot, hogy gondolkodását, melyet ma táplál, ismertem, mielőtt bevittem volna őt abba az országba, melyről megesküdtem. Deu 31:22 Le is írta Mózes ezt az éneket még aznap; és megtanította rá Izráel fiait. Deu 31:23 Aztán Józsuénak, a Nún fiának adott parancsot, és azt mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait az országba, melyről megesküdtem nekik; és én leszek veled. Deu 31:24 Mikor aztán Mózes elvégezte e tanítás szavainak a maguk teljességében való könyvbe írását; Deu 31:25 akkor parancsot adott Mózes a lévitáknak, kik az Úr szövetségének ládáját hordozták, mondván: Deu 31:26 Vegyétek a tanításnak ezt a könyvét, és tegyétek az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája mellé; hogy legyen ott ellened tanúbizonyságul. Deu 31:27 Mert én ismerem pártütésedet és kemény nyakadat: Íme még mikor én élvén veletek vagyok ma, pártütők voltatok az Úr iránt; hát még halálom után! Deu 31:28 Gyűjtsétek össze hozzám törzseitek véneit mind és intézőiteket; hadd mondjam el hallásukra ezeket a szavakat, és hívjam ellenük tanúbizonyságul az eget és a földet. Deu 31:29 Mert tudom, hogy halálom után nagyon megromoltok és letértek az útról, melyet én parancsoltam nektek; tehát reátok jön a veszedelem a napoknak végén, mert azt teszitek, ami gonosz az Úr szemeiben, kezeitek csinálmányával bosszantván őt. Deu 31:30 Aztán elbeszélte Mózes Izráel egész gyülekezetének hallatára ennek az éneknek szavait a maguk teljességében. Deu 32:1 Figyeljetek egek, hadd beszéljek; és hallgassa a föld szám mondásait! Deu 32:2 Csepegjen, mint az eső, tanításom; szálljon, mint a harmat, mondásom; mint permeteg a zöld pázsitra, és mint záporeső a fűre: Deu 32:3 mert az Úr nevét hirdetem; - adjatok nagyságot Istenünknek! Deu 32:4 [A szirt! Hibátlan az ő tette, mert útja csupa jog. Hűség Istene álnokság nélkül, igazságos és egyenes ő:] Deu 32:5 tőle bomlott el („nem-fiai: rajtuk van folt gyanánt!) egy fonák és facsaros nemzedék. Deu 32:6 Hát ezzel kellett fizetnetek az Úrnak, te hitetlen és nem-bölcs nép? Hát nem atyád és tulajdonosod ő neked, aki alkotott és alapított téged? Deu 32:7 Jussanak eszedbe az őskor napjai; gondold meg az éveket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, megjelenti neked; véneidet, megmondják neked: Deu 32:8 mikor a Magasságos örökséget osztott a nemzeteknek; mikor szétválasztotta az ember-fiakat: a népek határait Izráel fiainak számához mérten állapította meg. Deu 32:9 Mert az Úrnak osztályrésze az ő népe; Jákób az ő öröksége. Deu 32:10 Sivatag földön találta őt és süvöltő pusztaság kietlenében. Felkarolta őt, gondjaiba vette őt, őrizte őt, mint a szeme fényét; Deu 32:11 (mint sas őrködik fészkén, ül fiókái felett; kiterjeszti szárnyait, felveszi, evező tollán hordozza:) Deu 32:12 egyedül az Úr vezette őt, és nem volt vele idegen isten. Deu 32:13 Nyargalva vitte őt a föld magasságain, és a mező gyümölcsét ette; és mézet adott neki szopni a sziklából, és olajat a szirt kovájából. Deu 32:14 Tehén tejszínt és juhtejet bárányok kövérével; és básáni fajzású kosokat és bakokat búza vesekövérével. És szőlővért ittál, gyöngyöző bort... Deu 32:15 És meghízott Jesurun és kirúgott; (meghíztál, megvastagodtál, meghájasodtál!) És elhagyta Istent, aki alkotta őt, és megvetette üdvének szirtjét. Deu 32:16 Féltékennyé tették őt idegenekkel, utálatosságokkal bosszantották őt. Deu 32:17 Az ördögöknek áldoztak, kik nem istenek, isteneknek, kiket nem ismertek. Újaknak, kik közelebb jöttek be, kiket nem féltek atyáid: Deu 32:18 a szirtet, aki téged szült, feledésbe hagytad, és elfelejtetted Istent, aki világra hozott. Deu 32:19 És látta az Úr és elvetette, annyira bosszantották fiai és leányai; Deu 32:20 és azt mondta: Elrejtem tőlük orcámat, hadd lássam, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, fiak, kikben nincs hűség; Deu 32:21 féltékennyé tettek engem, nem-istennel, bálványaikkal bosszantottak engem. Én tehát féltékenyekké teszem őket egy nem-néppel, hitetlen nemzettel bosszantom őket: Deu 32:22 Mert tűz gyulladt ki haragomban, és égett a pokol fenekéig; és megemésztette a földet és termését, és lángba borította a hegyek fundamentumait. Deu 32:23 Veszedelmeket gyűjtök rájuk, kitöltöm rájuk nyilaimat. Deu 32:24 Mikor éhség szívja, láz emészti őket és keserves döghalál; rájuk bocsátom a vadállatok fogát is, a porban csúszók mérgével. Deu 32:25 Kint kard gyilkol, bent félelem; ifjait is, szüzet is, csecsemőt ősz emberrel. Deu 32:26 Azt mondtam, elfúvom őket; kitörlöm emberek közül emlékezetüket; Deu 32:27 hanem az ellenség bosszantásától tartottam, nehogy félreértsék szorongatóik. Nehogy azt mondják: A mi kezünk kerekedett fölül, és nem az Úr cselekedte mindezt. Deu 32:28 Mert tanácsavesztett nemzet az; és nincs bennük értelem. Deu 32:29 Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, meggondolnák végüket: Deu 32:30 hogyan kergethetett volna egy ezeret, és futamíthatott volna meg kettő tízezret? Ha nem úgy, hogy szirtjük eladta őket, és az Úr kiszolgáltatta őket: Deu 32:31 Mert nincs olyan az ő szirtjük, mint a mi szirtünk; legyenek bár ellenségeink a bírák. Deu 32:32 Mert Szodoma szőlőtőkéjéből való az ő szőlőtőkéjük, és Gomora mezőségeiről; szőlőszemeik méregbogyók, keserű fÚrtjeik vannak nekik. Deu 32:33 Sárkánytajték a boruk; és viperák kegyetlen mérge. Deu 32:34 Nemde ez rováson van nálam; lepecsételve kincstáramban? Deu 32:35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, egy időben meg fog inogni lábuk; mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami készen van számukra. Deu 32:36 Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, és szolgáin könyörül: mert látja, hogy elment az erő, és odalett kötött és szabad. Deu 32:37 És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, akiben bíztak; Deu 32:38 akik áldozataik kövérét ették, italáldozatuk borát itták? Keljenek fel és segítsenek rajtatok, legyen felettetek oltalom! Deu 32:39 Lássátok most, hogy én, én vagyok az; és mellettem nincsen isten! Én ölök és elevenítek, sebet ütök és én gyógyítok; és nincs, ki kezemből kimentsen. Deu 32:40 Mert égre emelem kezemet, és azt mondom: Az én örök életemre, Deu 32:41 ha megélesítettem villámló kardomat, és ítéletbe fog kezem: bosszút állok ellenségeimen, és gyűlölőimnek megfizetek. Deu 32:42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom húst eszik; elesettek és foglyok vérével, ellenség vezéreinek fejéből. Deu 32:43 Ujjongjatok, nemzetek, az ő népének, mert szolgáinak vérét megbosszulja; bosszúállással fizet ellenségeinek, és engesztelést szerez földjének, népének. Deu 32:44 Elment tehát Mózes és elbeszélte ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára; ő és Józsué, a Nún fia. Deu 32:45 Mikor pedig Mózes bevégezte, mind elmondván ezeket a szavakat az egész Izráelhez, Deu 32:46 akkor azt mondta nekik: Vegyetek szívetekre minden szót, amelyekkel én bizonyságot teszek előttetek ma; hogy megparancsoljátok fiaitoknak, hogy megtartsák őket, megcselekedvén e tanításnak minden szavát. Deu 32:47 Mert nem Úres szó ez rátok nézve, hanem ez a ti életetek; és ez által az ige által nyújtjátok meg napjaitokat a földön, ahova most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt. Deu 32:48 És szólt az Úr Mózesnek ugyanezen a napon, mondván: Deu 32:49 Menj fel az Abarimnak erre a hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerikóval szemben terül el; és nézd meg Kanaán országát, melyet én Izráel fiainak adok birtokul. Deu 32:50 És halj meg azon a hegyen, amelyikre felmégy, és takaríttassál népeidhez; mint ahogyan Áron, a testvéred, meghalt a Hór hegyén, és takaríttatott népeihez. Deu 32:51 Azért mert kötelességszegést követtetek el ellenem Izráel fiai között a kádesi Meribá vizénél a Cin sivatagban azzal, hogy nem dicsőítettetek engem Izráel fiai között. Deu 32:52 Mert átellenben láthatod az országot, melyet én Izráel fiainak adok, de be az országba nem mehetsz. Deu 33:1 Ez pedig az áldás, mellyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izráel fiait halála előtt. Deu 33:2 És ezt mondta: Az Úr Szinájból jött és Széirből ragyogott fel népének, Párán hegyéről világított: És vele szentek tízezrei, Jobbja felől tűz, törvény nekik. Deu 33:3 Szereti is a népet, Szentjei mind veled vannak; És ők lábadhoz szegődtek, Ki-ki vesz beszédeidből. Deu 33:4 A tanítás, melyet Mózes parancsolt nekünk, Öröksége Jákób gyülekezetének. Deu 33:5 És király lett Jesurunban; Mikor népfők gyülekeznek össze, Izráel törzsei együtt. Deu 33:6 Éljen Rúben és meg ne haljon; Hanem legyen egy kevés embere. Deu 33:7 És ez Júdára, és ezt mondta: Halld meg, Uram, Júda hangját, És népéhez vidd be őt; Kezeivel küzd magáért, Légy hát segítsége ellenségei ellen. Deu 33:8 És Lévire ezt mondta: Urimod és Tummimod kegyes emberednél legyen; Akit megpróbáltál Masszában, Pereltél vele Meribá vizénél, Deu 33:9 Aki azt mondta atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt, és fivéreit nem nézte, és fiairól nem tudott: Mert megtartották mondásaidat, és szövetségedre vigyáznak. Deu 33:10 Tanítsák ítéleteidet Jákóbnak, és tanításodat Izráelnek; Tegyenek tömjénillatot színed elé, és teljes áldozatot oltárodra. Deu 33:11 Áldd meg, Uram, erejét, és kezeinek munkája legyen kedves előtted; Törd le derekát azoknak, akik rátámadnak, és akik őt gyűlölik, hogy fel ne kelhessenek. Deu 33:12 Benjáminról ezt mondta: Az Úr szerelmese, bátorságban lakozzék vele; Oltalmazza őt mindenkor, és lankái között lakozzék. Deu 33:13 És Józsefről ezt mondta: Legyen megáldott országa az Úrtól: Az ég drágalátosságával, harmattal. És az alant elterülő hullámárral Deu 33:14 A nap érlelte drágalátosságokkal; és a hold növelte drágalátossággal. Deu 33:15 Az őshegyek legjavával, Az örök halmok drágalátosságával; Deu 33:16 És a föld drágalátosságával és teljességével. És a csipkebokorban lakozónak jóakarata Szálljon a József fejére, Testvérei felkentjének feje tetejére. Deu 33:17 Elsőszülött bikájának legyen dicsőség, és bölényszarvak legyenek szarvai; Velük népeket ökleljen fel együtt a föld széléig. És ők Efraim tízezrei; és ők Manassé ezerei. Deu 33:18 És Zebulonról ezt mondta: Örvendj, Zebulon, kivonultodban; Izsakhár pedig sátoraidban. Deu 33:19 Népeket hívnak a hegyre, ott áldoznak igaz áldozattal; Mert tengerek bőségét szopják, és fövénynek elrejtett kincseit. Deu 33:20 És Gádról ezt mondta: Áldott, aki kiterjesztette Gádot; Úgy lakik, mint egy oroszlán, és kart, sőt koponyát tép. Deu 33:21 Mikor látta az először neki jutott részt, hogy ott bírói osztályként fent van tartva; Elment a nép élén, az Úr igazságát cselekedte, és ítéleteit Izráellel együtt. Deu 33:22 És Dánról ezt mondta: Dán oroszlánkölyök; A Básánból ugrik elő. Deu 33:23 És Naftaliról ezt mondta: Naftali, jóakarattal megelégedett és teljes az Úr áldásával; Tengert és Délt vedd birtokodba. Deu 33:24 És Áserről ezt mondta: Legáldottabb legyen a fiak közt Áser; Legyen fivéreinek kedveltje. És mártsa az olajba lábát. Deu 33:25 Vas és réz legyen závárod; És annyi legyen erőd, amennyi a napod. Deu 33:26 Nincs olyan Isten, mint Jesuruné: Ki az égen vágtat segítségedre, És az ő felségében a felhőkön. Deu 33:27 Lakhelyén van az ősi Isten, De lent vannak örök karjai; És elűzte előled az ellenséget, és azt mondta: Pusztítsd! Deu 33:28 Így lakik Izráel biztonságban, Egyedül, Jákób forrásánál. [Gabona- és mustországban; És egei harmatot csepegnek.] Deu 33:29 Boldog vagy Izráel, ki olyan mint te? Nép, akit az Úr tart meg! Segítő pajzsod, aki dicsőséged kardja is: Tehát hízelkedni fognak neked ellenségeid, Te pedig az ő magasságaikon lépdelsz. Deu 34:1 Mózes halála és eltemetése: Mikor aztán felment Mózes Móáb síkságairól Nebó hegyére, a Piszga ormára, mely Jerikóval szemben van; és megmutatta neki az Úr az egész országot: Gileádot Dánig, Deu 34:2 egész Naftalit, Efraim és Manassé országát, és Júda egész országát a nyugati tengerig; Deu 34:3 és a Délvidéket, és a Környéket, Jerikónak, a pálmák városának mély völgyét Cóárig. Deu 34:4 És azt mondta az Úr neki: Ez az az ország, melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt; megmutattam neked szemeiddel, de oda nem mégy át. Deu 34:5 És meghalt ott Mózes, az Úr szolgája, Móáb országában, az Úr szavára. Deu 34:6 És eltemették őt a völgyben, Móáb országában, Bét-Peórral átellenben; de senki sem tudja a sírját mind e mai napig. Deu 34:7 Mózes pedig százhúsz esztendős volt, mikor meghalt; nem homályosodott meg a szeme, és nem tűnt el életelevensége. Deu 34:8 És Izráel fiai harminc napig siratták Mózest Móáb síkságain; mikor bevégződtek a Mózesért való gyász siratónapjai. Deu 34:9 Józsué pedig, a Nún fia, megtelt bölcsesség lelkével, mert Mózes rátámasztotta a kezeit; tehát hallgattak rá Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint az Úr parancsolta Mózesnek. Deu 34:10 És nem támadt többé Izráelben olyan próféta, aki Mózeshez (akit az Úr szemtől szembe ismert) Deu 34:11 fogható lett volna mindazokra a jelekre és csodákra nézve, melyekre küldte őt az Úr, hogy cselekedje meg Egyiptom országában Faraó előtt, minden szolgája előtt és egész országa előtt; Deu 34:12 és mindarra az erős kézre és mindarra a nagy rettenetességre nézve, melyet cselekedett Mózes egész Izráel szemei előtt. Jos 1:1 Történt pedig Mózesnek, az Úr szolgájának halála után; hogy azt mondta az Úr Józsuének, Nún fiának, Mózes segédszolgájának, mondván: Jos 1:2 Szolgám, Mózes meghalt; most tehát kelj fel, menj át ezen a Jordánon te és ez az egész nép abba az országba, melyet én most átadok nekik, Izráel fiainak. Jos 1:3 Minden helyet, melyre talpatok lép, nektek adok; mint ahogy Mózesnek szóltam. Jos 1:4 A sivatagtól és ettől a Libánontól fogva a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, a hittiek egész országa, és a nagy tengerig napnyugat felé, lesz a határotok. Jos 1:5 Nem állhat meg senki előtted életed egész idejében; mint vele voltam Mózessel, úgy leszek veled, nem tágítok tőled és nem hagylak el téged. Jos 1:6 Légy bátor és erős, mert te osztod ki örökségül ennek a népnek azt az országot, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Jos 1:7 Csak légy igen bátor és erős, vigyázva, hogy egészen a szerint a tanítás szerint cselekedjél, amit parancsolt neked szolgám, Mózes, el ne térj attól se jobbra, se balra; hogy okosan cselekedjél mindenben, amiben jársz. Jos 1:8 El ne távozzék ennek a tanításnak könyve a szádtól, hanem azon gondolkozzál nappal és éjjel, hogy így megtarthasd, egészen aszerint cselekedvén, ami meg van írva benne; mert akkor viszed sikerre utadat, és akkor cselekszel okosan. Jos 1:9 Nemde megparancsoltam neked: Légy bátor és erős, ne ijedj meg és ne csüggedj; mert veled van az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz. Jos 1:10 Erre parancsot adott Józsué a nép intézőinek, mondván: Jos 1:11 Menjetek át a tábor között, és adjatok parancsot a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót; mert harmadnap múlva átmentek ezen a Jordánon, hogy bemenjetek birtokba venni azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek, hogy birtokotokba vegyétek azt. Jos 1:12 A rúbenieknek és gádiaknak, valamint a Manassé fél törzsének pedig azt mondta Józsué, mondván: Jos 1:13 Jusson eszetekbe a szó, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek elhelyezett benneteket és nektek adta ezt az országot. Jos 1:14 Asszonyaitok, kicsinyeitek és jószágaitok maradjanak az országban, melyet nektek adott Mózes a Jordán elvén; ti pedig, minden derék vitéz vonuljatok át felfegyverkezve testvéreitek előtt és segítsetek nekik, Jos 1:15 míg el nem helyezi az Úr testvéreiteket, mint titeket, és birtokukba nem veszik ők is azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik. Akkor térjetek aztán vissza tulajdon országotokba és vegyétek birtokotokba azt, amit nektek adott Mózes, az Úr szolgája a Jordánelvén napkeleten. Jos 1:16 És feleltek Józsuénak, mondván: Amit nekünk parancsoltál, mindent megteszünk, és ahova küldesz bennünket, mindenüvé elmegyünk. Jos 1:17 Amint Mózesre hallgattunk, egészen úgy hallgatunk terád; csak legyen veled az Úr, a te Istened, úgy, amint vele volt Mózessel. Jos 1:18 Mindenki, aki elleneszegül 1parancsodnak és nem hallgat szódra bármiben, amit nekünk parancsolni fogsz, megölettessék. Csak légy bátor és erős. Jos 2:1 Küldött pedig Józsué, a Nún fia Sittimből két embert kémnek titokban, mondván: Menjetek el, nézzétek meg az országot és Jerikót. És mikor elmentek, bementek egy parázna asszony házába, a neve Ráháb, és ott háltak. Jos 2:2 De megmondták Jerikó királyának, mondván: íme emberek jöttek ide az éjjel Izráel fiai közül az ország kikémlelésére. Jos 2:3 Jerikó királya pedig odaküldött Ráhábhoz, mondván: Add ki azokat az embereket, akik jöttek hozzád, akik bementek házadba, mert az egész országot kikémlelni jöttek. Jos 2:4 Az asszony meg fogta a két embert és elrejtette; aztán azt mondta: Igen, bejöttek hozzám azok az emberek, de nem tudtam, hová valók. Jos 2:5 Aztán mikor a kaput be kellett zárni a sötétben, akkor az emberek kimentek, nem tudom, hová mentek az emberek; eredjetek hamar utánuk, mert elérhetitek őket. Jos 2:6 Ő meg felvitte őket a háztetőre és elrejtette őket a száras lenbe, mely nála rendbe volt rakva a háztetőn. Jos 2:7 És az emberek utánuk eredtek a Jordán felé a réveknek; a kaput pedig bezárták, mihelyt kimentek üldözőik. Jos 2:8 Ők pedig még le sem feküdtek, mikor felment hozzájuk az asszony a háztetőre. Jos 2:9 És azt mondta az embereknek: Tudom, hogy az Úr nektek adta az országot; és hogy megszállt bennünket félelmetek, és hogy az ország minden lakosa elolvadt előttetek. Jos 2:10 Mert hallottuk, mint szárította ki az Úr a Sástenger vizét előttetek, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mit csináltatok az emoriak két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket örök szentség alá vetettetek. Jos 2:11 Mikor hallottuk, elolvadt a szívünk, és nem állt meg többé a lélek senkiben előttetek; mert az Úr, a ti Istenetek az Isten az égben fent, és a földön alant. Jos 2:12 Most tehát esküdjetek meg, kérlek, nekem az Úrra, hogy mivel irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek atyám házával; és adjatok nekem megbízható jelt, Jos 2:13 hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozóikat; és megmentitek életünket a haláltól. Jos 2:14 Erre azt mondták neki az emberek: Életünk legyen helyettetek halálra, ha el nem mondjátok ezt a mi dolgunkat; akkor, ha az Úr nekünk adja az országot, irgalmasságot és hűséget cselekszünk veled. Jos 2:15 Akkor leeresztette őket kötélen az ablakon át; háza ugyanis a bástya falán volt, úgy, hogy ő a bástyán lakott. Jos 2:16 És azt mondta nekik: A hegynek menjetek, hogy szembe ne kapjanak az üldözők; és rejtőzködjetek ott három napig, míg vissza nem térnek az üldözők, azután menjetek aztán utatokra. Jos 2:17 És azt mondták neki az emberek: Mi tiszták vagyunk ezzel a te esküddel szemben, mellyel minket megeskettél. Jos 2:18 Íme mi bejövünk az országba: ezt a karmazsinfonalból való zsinórt kösd abba az ablakba, amelyen leeresztettél bennünket, atyádat, anyádat, fivéreidet pedig, és atyád egész házát gyűjtsd magadhoz a házba. Jos 2:19 És akkor mindenkinek, aki kimegy házad ajtaján az utcára, vére a saját fején lesz, mi pedig tiszták leszünk; de mindenkinek, aki veled lesz a házban, a mi fejünkön lesz a vére, ha kéz lesz rajta. Jos 2:20 Ha pedig elmondod ezt a mi dolgunkat: akkor mentek leszünk esküdtől, mellyel megeskettél bennünket. Jos 2:21 Erre ő azt mondta: Amint szóltatok, úgy legyen, ezzel elbocsátotta őket és elmentek; és rákötötte a karmazsinzsinórt az ablakra. Jos 2:22 És mikor elmentek és eljutottak a hegyre, ott maradtak három napig, míg vissza nem tértek az üldözők; keresték pedig az üldözők az egész úton, de nem találták. Jos 2:23 Akkor megfordult a két ember, leszállt a hegyről, átment és eljutott Józsuéhoz, a Nún fiához; és elbeszéltek neki mindent, ami őket érte. Jos 2:24 És azt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az Úr az egész országot; meg is olvadt az ország minden lakosa előttünk. Jos 3:1 És felkelt Józsué korán reggel, és elindultak Sittimből és elmentek a Jordánhoz, ő és Izráel fiai mind; és megháltak ott, mielőtt átkeltek volna. Jos 3:2 Három nap múlva pedig bejárták az intézők a tábort. Jos 3:3 És parancsot adtak a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Urnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a lévita papokat, amint azt viszik; ti is induljatok el helyetekről és menjetek utána. Jos 3:4 Csakhogy távolság legyen köztetek és közte mintegy kétezer sing hosszúságban; ne menjetek közel hozzá, hogy tudjátok az utat, melyen mennetek kell, mert nem jártatok azon az úton azelőtt. Jos 3:5 Józsué pedig azt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat; mert holnap az Úr csodákat fog cselekedni közöttetek. Jos 3:6 Aztán azt mondta Józsué a papoknak, mondván: Vegyétek fel a frigyládát és menjetek át a nép előtt; Jos 3:7 és felvették a frigyládát és átmentek a nép előtt. Azt mondta pedig az Úr Józsuénak: A mai nap kezdelek el naggyá tenni egész Izráel szemeiben; hogy megtudják, hogy mint Mózessel vele voltam, úgy leszek veled. Jos 3:8 Te tehát adj parancsot a papoknak, akik a frigyládát viszik, mondván: Amint a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban. Jos 3:9 Akkor azt mondta Józsué Izráel fiainak: Jertek ide közelebb, és halljátok meg az Urnak, a ti Isteneteknek szavait. Jos 3:10 És azt mondta Józsué: Erről tudjátok meg, hogy az élő Isten közöttetek van; és bizonyosan elűzi előletek a kanaánit, a hittit, a hivvit, a perizzit, a girgásit, az emorit és a jebuszit: Jos 3:11 hogy íme az egész föld Urának frigyládája átmegy előttetek a Jordánba. Jos 3:12 (Most tehát vegyetek magatoknak tizenkét embert Izráel törzseiből; egy-egy emberttörzsenként.) Jos 3:13 És lesz, hogy mikor a papok talpai, akik Jahvénak, az egész föld urának ládáját viszik, a Jordán vizébe alászállnak, a Jordán vize, a fölülről aláfolyó víz elvágatik; és megáll, mint egy egységes fal. Jos 3:14 Így történt, hogy mikor a nép elindult sátoraiból, hogy átmenjen a Jordánon: a papok, akik a frigyládát vitték, a nép előtt voltak. Jos 3:15 És mikor a láda vivői a Jordánhoz értek, és azoknak a papoknak a lábai, akik a ládát vitték, belemerültek a víz szélébe; a Jordán ugyanis egész partját betöltötte egész aratási idő alatt: Jos 3:16 akkor az a víz, mely felülről folyt, megállt, állva maradt mint egy egységes fal, igen messze Ádám városánál,8 mely Cártán mellett van; az pedig, amely lefelé folyt a Síkság tengere, a Sóstenger felé, egészen elfogyott: így ment át a nép Jerikóval szemben. Jos 3:17 Tudniillik a papok, akik az Úr frigyládáját vitték, szárazon álltak a Jordán közepén szilárdan; egész Izráel pedig szárazon vonult, míg teljesen át nem vonult az egész nemzet a Jordánon. Jos 4:1 Mikor aztán teljesen átvonult az egész nemzet a Jordánon; akkor azt mondta az Úr Józsuénak, mondván: Jos 4:2 Vegyetek magatoknak a népből tizenkét embert; egy-egy embert egy törzsből. Jos 4:3 És parancsoljátok meg nekik, mondván: Vegyetek fel magatoknak innét a Jordán közepéből, a papok lábainak szilárd állóhelyéről tizenkét követ; és vigyétek át azokat magatokkal és tegyétek le az éjjeli szálláson, ahol az éjszaka háltok. Jos 4:4 Előszólította tehát Józsué azt a tizenkét embert, akiket készen tartott9 Izráel fiai közül; egy egy embert egy törzsből. Jos 4:5 És azt mondta nekik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek ládája elé a Jordán közepére; és vegyen fel közületek mindenki egy követ a vállára, Izráel fiai törzseinek száma szerint, Jos 4:6 hogy legyen ez jelül köztetek. Ha megkérdik fiaitok holnap, mondván: Miért vannak nálatok e kövek? Jos 4:7 Hát mondjátok nekik: Mert elvágatott a Jordán vize az Úr frigyládája előtt. Mikor átment a Jordánban, elvágatott a Jordán vize; legyenek tehát ezek a kövek emlékül Izráel fiainak örökre. Jos 4:8 És úgy cselekedtek Izráel fiai, amint parancsolta nekik Józsué, és vettek tizenkét követ a Jordán közepéből, amiképpen szólt az Úr Józsuéhoz, Izráel fiai törzseinek száma szerint; és átvitték magukkal az éjjeli szállásra és ott letették azokat. Jos 4:9 Tizenkét követ állított fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a frigyládát vivő papok lábai álltak; ott is vannak mind e mai napig. Jos 4:10 A papok pedig, akik a ládát vitték, a Jordán közepén álltak, míg el nem végződött az egész dolog, amit az Úr Józsuénak parancsolt, hogy szóljon a népnek, egészen úgy, amint Mózes parancsolta Józsuénak; a nép pedig sietve átvonult. Jos 4:11 Mikor aztán véget ért az egész nép átvonulása; akkor vonult át az Úr ládája és a papok a nép előtt: Jos 4:12 Átmentek Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél törzse is felfegyverkezve Izráel fiai előtt; úgy, amint Mózes szólt nekik. Jos 4:13 Mintegy negyvenezernyi hadba vonuló ment át az Úr előtt a háborúba Jerikó síkságaira. Jos 4:14 Azon a napon naggyá tette az Úr Józsuét egész Izráel szemeiben; úgyhogy úgy félték őt, mint Mózest félték, életének minden napján. Jos 4:15 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak, mondván: Jos 4:16 Adj parancsot a papoknak, akik a törvényládát viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból. Jos 4:17 És parancsot adott Józsué a papoknak, mondván: Jöjjetek fel a Jordánból! Jos 4:18 És történt, mikor feljöttek a Jordánból a papok, akik az Úr frigyládáját vitték, hogy mihelyt kirántották talpaikat a szárazra; azonnal visszatért a Jordán vize helyére, és mindenütt partja felett folyt, mint azelőtt. Jos 4:19 A nép pedig az első hónap tizedikén jött fel a Jordánból; és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti szélén. Jos 4:20 És azt a tizenkét követ, melyet a Jordánból hoztak; felállította Józsué Gilgálban. Jos 4:21 És azt mondta Izráel fiainak, mondván: Ha kérdezni fogják fiaitok jövőben atyáikat, mondván: Miért vannak ezek a kövek? Jos 4:22 Akkor adjátok tudtára fiaitoknak, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon. Jos 4:23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét előttetek, míg átjöttetek; amiképpen cselekedett az Úr, a ti Istenetek a Sástengerrel, melyet kiszárított előttünk, míg átjöttünk. Jos 4:24 Hogy ismerje meg a föld minden népe az Úrnak kezét, hogy erős; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben. Jos 5:1 És történt, hogy mikor meghallotta az emoriak valamennyi királya, akik a Jordánon túl nyugaton laktak, és a kanaániak valamennyi királya, akik a tengernél laktak, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, míg átkeltünk; hát elolvadt a szívük és nem volt bennük többé lélek Izráel fiai előtt. Jos 5:2 Abban az időben mondta az Úr Józsiiénak: Csinálj magadnak kőkéseket; és ismét metéld körül Izráel fiait másodszor. Jos 5:3 És csinált magának Józsué kőkéseket; és körülmetélte Izráel fiait az előbőrök halmánál. Jos 5:4 Ez pedig az ok, amiért Józsué körülmetélte: az egész nép férfi népesség, mely Egyiptomból kijött, a hadkötelesek mindnyájan meghaltak a sivatagban út közben, amint Egyiptomból kivonultak; Jos 5:5 tudniillik az egész kivonuló nép körül volt metélve; azt az egész népet pedig, mely a sivatagban született útközben, amint Egyiptomból kivonultak, nem metélték körül. Jos 5:6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a sivatagban, míg ki nem fogyott egész nemzete azoknak a hadköteles férfiaknak, akik kivonultak Egyiptomból, akik nem hallgattak az Úr szavára; akiknek megesküdött az Úr, hogy nem engedi nekik meglátni azt az országot, amelyről megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó országot; Jos 5:7 tehát fiaikat, akiket helyükbe támasztott, azokat metélte körül Józsué: mert körülmetéletlenek voltak, mivel nem metélték őket körül az útban. Jos 5:8 Miután pedig elvégződött az egész nemzet körülmetélése; helyükön maradtak a táborban, míg meggyógyultak. Jos 5:9 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ma gördítettem le rólatok Egyiptom gyalázatát; ezért mondják Gilgálnak annak a helynek a nevét mind e mai napig. Jos 5:10 Mikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a pászkát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságain. Jos 5:11 És a pászka után való naptól kezdve az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát; ugyanezen a napon meg is szűnt a manna. Jos 5:12 Az után való naptól kezdve, hogy ettek az ország terméséből, nem volt többé Izráel fiainak mannája; hanem Kanaán országának terméséből éltek abban az esztendőben. Jos 5:13 És történt, mikor Józsué Jerikóban volt, hogy egyszer felemelte szemeit és látta, hogy egy férfi áll előtte, és kivont kard van a kezében. Odament hozzá Józsué és azt mondta neki: Hozzánk tartozol-e te vagy ellenségeinkhez? Jos 5:14 És azt mondta: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem; mire Józsué arccal a földre esett és leborult és azt mondta neki: Mit szól az én uram az ő szolgájának? Jos 5:15 És azt mondta az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Húzd le sarudat lábadról, mert a hely, amelyre állasz, szent. És úgy cselekedett Józsué. Jos 6:1 Jerikó pedig zárható volt, és be volt zárva Izráel fiai előtt; nem volt kijövő, és nem volt bemenő. Jos 6:2 És azt mondta az Úr Józsuénak: íme kezedbe adom Jerikót és királyát; a derék hősöket. Jos 6:3 Járjátok tehát körül a várost, minden hadköteles férfi, megkerülve a várost egyszer; így tégy hat napon át; Jos 6:4 és hét pap vigyen hét riadó kÚrtöt a láda előtt. A hetedik napon aztán hétszer kerüljétek meg a várost; a papok pedig fújják a kÚrtöket. Jos 6:5 És akkor, amint megfújják a riadó tülköt, mihelyt meghalljátok a kÚrt szavát, törjön ki az egész nép nagy harci kiáltásban; erre leesik a város kőfala helyt, és akkor menjen fel rá a nép, ki-ki egyenest neki. Jos 6:6 Szólította tehát Józsué, a Nún fia, a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek fel a frigyládát; hét pap pedig vigyen hét riadó kÚrtöt az Úr ládája előtt. Jos 6:7 A népnek pedig azt mondta: Vonuljatok fel és kerüljétek meg a várost; és a fegyveresek az Úr ládája előtt haladjanak. Jos 6:8 És miután Józsué ezt megmondta a népnek, felvonult a hét pap, aki a hét riadó kürtöt vitte az Úr előtt, és megfújta a kürtöket; mialatt az Úr frigyládája utánuk ment. Jos 6:9 És a fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt mentek; az utócsapat pedig a láda után ment, folyton fújván a kürtöket. Jos 6:10 A népnek pedig megparancsolta Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, egy hangot se adjatok, egy szó se jöjjön ki szátokból; addig a napig, mikor azt mondom nektek: Kiáltsatok!; akkor kiáltsatok. Jos 6:11 Így vitette körül az Úr ládáját kereken a város körül egyszer; azután bementek a táborba, és éjszakára a táborban maradtak. Jos 6:12 Reggel aztán korán felkelt Józsué; és vitték a papok az Úr ládáját: Jos 6:13 a hét pap vitte a hét riadó kürtöt az Úr ládája előtt, menet közben folyton fújva a kürtöket; miközben a fegyveresek előttük mentek, az utócsapat pedig az Úr ládája után ment, folyton fújva a kürtöket. Jos 6:14 Így kerülték meg a várost a második nap egyszer; aztán visszatértek a városba. így tettek hat napon át. Jos 6:15 A hetedik nap aztán korán felkeltek, a hajnal feljöttével, és megkerülték a várost ezen a módon hétszer; csak azon a napon kerülték meg a várost hétszer. Jos 6:16 És mikor a hetediknél megfújták a papok a kürtöket; azt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az Úr a várost! Jos 6:17 Legyen tehát a város és vele minden, ami benne van, örök szentséggé az Urnak; csak a parázna Ráháb maradjon életben, és vele mindenki, aki nála van a házban, amiért elrejtette a követeket, kiket küldöttünk. Jos 6:18 Ti pedig csak vigyázzatok az örök szentség dolgában, hogy mikor örök szentséget ajánlotok fel, el ne vegyetek az örök szentségből; nehogy így Izráel táborát örök szentség alá tegyétek és megháborítsátok. Jos 6:19 Hanem minden ezüst és arany, továbbá a réz és vaseszközök szentségek legyenek az Úrnak: az Úr kincstárába menjenek. Jos 6:20 Kiáltott tehát a nép és fújták a kürtöket; és történt, hogy mikor meghallotta a nép a kürt szavát és kitört a nép nagy harci kiáltásban, hát leesett a kőfal helyt, és felment a nép a városba, ki-ki egyenest neki, és bevették a várost. Jos 6:21 És örök szentség alá vetettek mindent, ami a városban volt, férfitól asszonyig, ifjútól vénig; és ökröt és juhot és szamarat, kardnak élével. Jos 6:22 Annak a két embernek pedig, akik kikémlelték az országot, azt mondta Józsué: Menjetek be a parázna asszony házába; és hozzátok ki onnét az asszonyt és minden hozzátartozóját, amiképpen megesküdtetek neki. Jos 6:23 És bementek az ifjak, a kémek, és kihozták Ráhábot és atyját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját, egyáltalán egész nemzetségét kihozták; és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. Jos 6:24 Akkor a várost felégették tűzzel, és mindent, ami benne volt; csak az ezüstöt és az aranyat, és a réz- és vaseszközöket tették az úr házának kincseihez. Jos 6:25 A parázna Ráhábot pedig és atyja háznépét minden hozzátartozójával együtt életben hagyta Józsué és Izráel között lakott mind e mai napig; mert elrejtette a követeket, akiket Józsué küldött Jerikót kikémlelni. Jos 6:26 És esküt vett ki Józsué abban az időben, mondván: Átkozott az az ember az Úr előtt, aki felkel és megépíti ezt a várost, Jerikót, elsőszülöttje árán tegye le alapját, és legkisebbjének árán állítsa fel kapuit. Jos 6:27 És vele volt az Úr Józsuéval; és híre volt az egész országban. Jos 7:1 És kötelességszegés miatt bűnbe estek Izráel fiai az örök szentség iránt; tudniillik elvett az örök szentségből Ákán, Karminak fia, aki Zabdinak, a Zerah fiának fia volt a Júda törzséből, és fellobbant az Úr haragja Izráel fiaira. Jos 7:2 Küldött ugyanis Józsué embereket Jerikóból Ájba, mely Bét-Áven mellett Bétéltől keletre van, és azt mondta nekik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki az országot. És felmentek az emberek és kikémlelték Ájt. Jos 7:3 Mikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne menjen fel az egész nép, mintegy kétezer ember vagy háromezer ember menjen fel és megverik Ájt; ne fáraszd oda az egész népet, mert azok kevesen vannak. Jos 7:4 Felment tehát a népből oda mintegy háromezer ember; és megfutamodtak Áj emberei előtt. Jos 7:5 Ugyanis miután megöltek közülük Áj emberei mintegy harminchat embert, elkergették őket a kapu előtt a kőbányákhoz, és leverték őket a lejtőn. És elolvadt a nép szíve és vízzé lett; Jos 7:6 Józsué pedig megszaggatta ruháit és arccal a földre esett az Úr ládája előtt estéig, vele Izráel vénei is; és port hintettek fejükre. Jos 7:7 És azt mondta Józsué: Jaj, Uram, Jahve, miért hoztad át ezt a népet egyáltalán a Jordánon, az emoriak kezébe adni minket, hogy elveszítsenek bennünket? Bárcsak inkább a Jordánon túl maradtunk volna! Jos 7:8 Óh Uram, mit mondjak, miután Izráel hátat fordított ellenségei előtt? Jos 7:9 Ha meghallják a kanaániak és az ország többi lakói, ellenünk fordulnak és kiirtják nevünket a földről: mit teszel akkor a te nagy nevedért? Jos 7:10 És azt mondta az Úr Józsuénak: Kelj fel; miért vagy így arcodra esve? Jos 7:11 Bűnbe esett Izráel, tudniillik áthágták szövetségemet is, melyet parancsoltam nekik; elvettek az örök szentségből is (így loptak is, alattomoskodtak is), és holmiaik közé is tették. Jos 7:12 Ezért nem bírnak Izráel fiai megállni ellenségeik előtt, fordítanak hátat ellenségeik előtt, mert örök szentségbe estek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem pusztítjátok az örök szentséget magatok közül. Jos 7:13 Kelj fel, szenteltesd be a népet és mondd: Szenteljétek be ma gatokat holnapra; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Örök szentség van közötted, Izráel, nem bírsz megállni ellenségeid előtt, míg el nem távolítottátok az örök szentséget magatok közül. Jos 7:14 Reggel tehát lépjetek elő törzsenként; és amelyik törzset megfogja az Úr, az lépjen elő nemzetségenként, és az a nemzetség, amelyiket megfogja az Úr, lépjen elő családonként, az a család pedig, amelyiket megfogja az Úr, lépjen elő férfianként. Jos 7:15 És akkor, aki az örök szentséggel kapatik, égettessék meg tűzben, és vele minden hozzátartozója; mert áthágta az Úr szövetségét, és mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben. Jos 7:16 És reggel korán előléptette Józsué Izráelt törzsenként; és megfogatott Júda törzse. Jos 7:17 Akkor előléptette Júda nemzetségeit és megfogta a zarhi nemzetséget; aztán előléptette a zarhi nemzetséget családonként, és megfogatott Zabdi. Jos 7:18 Végül előléptette annak családját férfianként; és megfogatott Ákán, Karminak fia, aki Zabdinak, a Zerah fiának fia volt Júda törzséből. Jos 7:19 Akkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, kérlek, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének és tégy vallást neki; mondd meg hát nekem, mit cselekedtél, el ne titkold előttem. Jos 7:20 És felelt Ákán Józsuénak és azt mondta: Én bizony bűnbe estem az Úr előtt, Izráel Istene előtt, mert így meg így cselekedtem. Jos 7:21 Láttam a martalékban egy szép babiloni köpenyt és kétszáz sekel ezüstöt meg egy aranyrudat, súlya ötven sekel, ezeket megkívántam és elvettem; és most ott vannak a sátoromban a földbe elrejtve, és az ezüst legalul. Jos 7:22 Erre Józsué követeket küldött, kik a sátorba futottak; és íme ott volt elrejtve a sátorában, és az ezüst legalul. Jos 7:23 És elvették a sátorból és bevitték Józsuéhoz és Izráel többi fiaihoz; és kiöntötték őket az Úr elé. Jos 7:24 Akkor fogta Józsué, és vele egész Izráel Ákánt, Zerah fiát, és az ezüstöt, a köpenyt és az aranyrudakat, valamint fiait és leányait, továbbá ökreit, szamarait, juhait és sátorát, meg egyáltalán mindent, ami az övé volt; és felvitték őket Ákór völgyébe. Jos 7:25 Akkor azt mondta Józsué: Miért háborítottál meg minket? Háborítson meg téged az Úr ma! Erre elborította őt az egész Izráel kővel, és elégették őket tűzzel. Jos 7:26 És miután megkövezték őket kövekkel, egy nagy kőrakást állítottak fölé mind a mai napig; és akkor megtért az Úr haragja hevétől. Ezért nevezték el azt a helyet Ákór völgyének mind e mai napig. Jos 8:1 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj, vedd magadhoz az egész hadi népet, és kelj fel, vonulj fel Áj ellen; íme kezedbe adtam Áj királyát és népét, városát és országát. Jos 8:2 Tégy úgy Ájjal és királyával, mint Jerikóval és királyával tettél; csakhogy martalékát és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok. Helyezz el lest a város ellen nyugat felől. Jos 8:3 Mikor felkelt Józsué és az egész hadi nép, hogy felvonuljon Áj ellen; kiválasztott Józsué harmincezer embert, derék vitézeket, és elküldte őket éjjel. Jos 8:4 És utasította őket, mondván: Nézzétek, ti álljatok lesbe a város ellen a várostól nyugatra, ne nagyon messze a várostól; és legyetek mindnyájan készen. Jos 8:5 Én pedig és az egész nép, mely velem van, megközelítjük a várost; és akkor, ha kijönnek elébünk, mint először, akkor mi megfutamodunk előttük. Jos 8:6 És addig jönnek utánunk kifelé, míg elszakítjuk őket a várostól, mert azt mondják majd: Futnak előlünk, mint először; és futunk is előlük. Jos 8:7 Ti pedig támadjatok elő a lesből és vegyétek hatalmatokba a várost; tudniillik az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adja azt. Jos 8:8 És amint beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tűzzel, az Úr szava szerint cselekedjetek: íme ezt parancsolom nektek. Jos 8:9 Ezzel elbocsátotta őket Józsué, és elmentek a leshelyre; és Bétél és Áj között szálltak meg, Ájtól nyugatra. És Józsué azon az éjszaka a nép között hált. Jos 8:10 Reggel pedig korán felkelt Józsué és szemlét tartott a nép felett; azután felvonult ő és Izráel vénei a nép előtt Ájba. Jos 8:11 És az egész hadi nép, mely vele volt, felvonult, és mikor előnyomult és megérkezett a város elé, tábort ütött Ájtól északra, úgyhogy a völgy közte és Áj között volt. Jos 8:12 Akkor vett mintegy ötezer embert; és lesbe helyezte őket Bétél és Áj között, Ájtól nyugatra. Jos 8:13 Mikor elhelyezték a népet, az egész tábort, mely a várostól északra volt, és hátvédjét a várostól nyugatra; akkor Józsué azon éjszaka elment a völgy közepébe. Jos 8:14 És miután ezt Áj királya látta, sietve felkeltek és kivonultak korán a város emberei Izráel ellen háborúra, ő és egész népe a kitűzött helyre a síkság előtt; de ő nem tudta, hogy les vár reá a várostól nyugatra. Jos 8:15 És engedték nekik magukat megverni Józsué és egész Izráel; és megfutamodtak a sivatag felé. Jos 8:16 Erre összehívták az egész népet, mely a városban volt, hogy üldözze őket; és üldözték Józsuét, és elszakadtak a várostól. Jos 8:17 És nem maradt senki Ájban [sem Bétélben], aki ki nem jött volna Izráel után; a várost meg otthagyták nyitva, és üldözték Izráelt. Jos 8:18 [Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Nyújtsd ki a kopját, mely kezedben van, Áj felé, mert a kezedbe adom azt; és kinyújtotta Józsué a kopját, mely a kezében volt, a város felé.] Jos 8:19 A les pedig hamar felkelt helyéről és futottak [amint kezét kinyújtotta], és bementek a városba, és hatalmukba vették azt; aztán hamar felgyújtották a várost tűzzel. Jos 8:20 Úgyhogy mikor Áj emberei hátrafordultak, hát látták, hogy száll fel a város füstje az égre, és nekik nem áll hatalmukban ide vagy oda menekülni, mert a nép, mely a sivatagnak futott, megfordult az üldözőkre. Jos 8:21 Mikor ugyanis Józsué és egész Izráel látta, hogy bevette a les a várost, és hogy felszállt a város füstje; akkor visszatértek és verték Áj embereit. Jos 8:22 Amazok meg szembejöttek velük a városból, úgyhogy ők Izráel közepébe jutottak, ezek innen, azok onnan: így verték őket úgy, hogy nem maradt belőlük maradék vagy menekült. Jos 8:23 Áj királyát pedig élve fogták meg; és odavitték Józsuéhoz. Jos 8:24 És mikor bevégezte Izráel Áj minden lakosának megölését a mezőn, a sivatagban, ahova üldözték őket, úgyhogy mindnyájan elestek kard éle által teljesen; akkor visszatért egész Izráel Ájba, és azt verték le kardnak élével. Jos 8:25 Akik azon a napon elestek, férfi és asszony együtt, összesen tizenkétezren voltak; Áj minden embere. Jos 8:26 Józsué ugyanis nem vonta vissza kezét, mellyel a kopját kinyújtotta, míg örök szentség alá nem vetették Áj minden lakosát. Jos 8:27 Csak a barmot és annak a városnak martalékát zsákmányolta magának Izráel; az Úr szavának megfelelően, amit Józsuénak parancsolt. Jos 8:28 Azután felégette Józsué Ájt; és örök földhányássá, pusztasággá tette mind e mai napig. Jos 8:29 Áj királyát pedig felakasztatta egy fára este idejéig; és mikor leszállt a nap, parancsot adott Józsué és levették a hulláját a fáról és a város kapunyílásába vetették azt, és egy nagy kőrakást állítottak fölé mind e mai napig. Jos 8:30 Akkor épített Józsué oltárt az Úrnak, Izráel Istenének az Ebál hegyén, Jos 8:31 mint ahogyan parancsolta Mózes, az Úr szolgája Izráel fiainak, mint meg van írva Mózes Tanításának könyvében, ép kövekből való oltárt, melyekre nem emeltek vasat; és vittek rajta égő áldozatokat az Úrnak, és vágtak megfizetési áldozatokat. Jos 8:32 És leírta ott kövekre Mózes Tanításának másolatát, melyet az Izráel fiai előtt írt. Jos 8:33 És egész Izráel, és vénei, intézői és bírái a láda mellett állottak kétfelől a lévita papokkal, az Úr frigyládájának hordozóival szemben, mind a jövevény, mind a törzsökös polgár, fele a Garizim heggyel szemben, fele pedig az Ebál heggyel szemben; mint ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta hajdan, hogy megáldják a népet, Izráelt. Jos 8:34 Azután pedig felolvasta a Tanítás minden szavát, az áldást és az átkot; egészen úgy, mint meg van írva a Tanítás könyvében. Jos 8:35 Nem volt egy szó mindabból, amit Mózes parancsolt, melyet fel nem olvasott volna Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, az asszonyok, a kicsinyek és a köztük járó jövevények előtt is. Jos 9:1 És mikor meghallották a királyok, mind akik a Jordánon túl laktak a Hegyvidéken és az Alföldön, és az egész nagy Tengermelléken a Libánon irányában; a hittiek, emoriak, kanaániak, perizziek, hivviek és jebusziak, Jos 9:2 hát összegyülekeztek egybe, hogy egy akarattal vívjanak meg Józsuéval és Izráellel. Jos 9:3 Gibeon lakosai is meghallották, mit csinált Józsué Jerikóval és Ájjal; Jos 9:4 hát ők is ravaszsággal jártak el, mikor elmentek, ellátták magukat útravalóval: vettek elnyűtt zsákokat szamaraikra, és elnyűtt, repedezett és összekötött boros tömlőket; Jos 9:5 elnyűtt és foltos sarukat lábaikra, és elnyűtt ruhákat magukra; útravaló kenyerük pedig mind száraz, penészes volt. Jos 9:6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba; és azt mondták neki és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most tehát kössetek velünk szövetséget. Jos 9:7 Erre azt mondták Izráel férfiai a hivvieknek: Talán közöttünk laktok ti, akkor hogyan kössünk veletek szövetséget? Jos 9:8 Erre azt mondták Józsuénak: A te szolgáid vagyunk mi. Mikor Józsué azt mondta nekik: Kik vagytok ti és honnét jöttök? Jos 9:9 Akkor azt mondták neki: Nagyon messze földről jöttek a te szolgáid az Úrnak, a te Istenednek nevére; mert hallottuk az ő hírét, és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett. Jos 9:10 Mindazt is, amit a két emori királlyal cselekedett, akik a Jordánon túl voltak; Szihonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával, ki Astárótban lakott. Jos 9:11 Ezért azt mondták nekünk véneink és országunk lakosai mind, mondván: Vegyetek magatoknak útravalót az útra, menjetek el elébük; és mondjátok nekik: A ti szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek velünk szövetséget. Jos 9:12 Ez a kenyerünk, melegen hoztuk magunkkal az útra házainkból, amely nap elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk; és most íme száraz, és penészes lett. Jos 9:13 És ezek a boros tömlők, melyek újak voltak, mikor megtöltöttük, íme megrepedeztek; ezek a mi ruháink és saruink pedig elnyűttek az igen nagy úttól. Jos 9:14 Erre vettek a férfiak útravalójából; de az Úr szavát nem kérték ki: Jos 9:15 hanem Józsué békét adott nekik és szövetséget kötött velük, hogy életben hagyja őket; és megesküdtek nekik a közönség fejedelmei. Jos 9:16 Harmadnapra azonban az után, hogy szövetséget kötöttek velük; meghallották, hogy közel valók azok ő hozzájuk, sőt őközöttük laknak. Jos 9:17 Mikor ugyanis továbbmentek Izráel fiai: harmadnapra az ő városaikhoz jutottak. Az ő városaik pedig Gibeon, Kefira, Beérót és Kirjat-Jeárim. Jos 9:18 De nem verték le őket Izráel fiai; mert megesküdtek nekik a közönség fejedelmei az Úrra, Izráel Istenére. Mikor az egész közönség morgott a fejedelmek ellen, Jos 9:19 a fejedelmek mind azt mondták az egész közönségnek: Mi megesküdtünk nekik az Úrra, Izráel Istenére; most tehát nem nyúlhatunk hozzájuk. Jos 9:20 Ezt kell velük tennünk, hogy életben hagyjuk őket; hogy ne legyen rajtunk harag az eskü miatt, mellyel megesküdtünk nekik. Jos 9:21 És azt mondták nekik a fejedelmek: Maradjanak életben! Így lettek aztán favágói és vízmerítői az egész közönségnek, úgy, mint a fejedelmek szóltak nekik. Jos 9:22 Hívatta ugyanis őket Józsué és szólt nekik, mondván: Miért csaltatok meg minket, mondván: Nagyon messzire valók vagyunk mi tőletek, holott közöttünk laktok? Jos 9:23 Most azért átkozottak legyetek; és ki ne töröltessék belőled a szolga, se a favágó és vízmerítő az én Istenem házába. Jos 9:24 És feleltek Józsuénak és azt mondták: Mivel nyilván tudtára esett szolgáidnak, amit az Úr, a te Istened parancsolt az ő szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész országot és kipusztítja az ország minden lakóját előletek; tehát nagyon féltettük tőletek életünket, azért tettük ezt a dolgot. Jos 9:25 És most, íme a te kezeidben vagyunk; amint velünk cselekedni jónak és igaznak látod, úgy cselekedjél. Jos 9:26 És úgy cselekedett velük; és kimentette őket Izráel fiainak kezéből, hogy nem ölték meg őket. Jos 9:27 És átadta őket Józsué azon a napon favágókul és vízmerítőkül a közönségnek; éspedig az Úr oltárához mind e mai napig, arra a helyre, melyet ki fog választani. Jos 10:1 És mikor Adonicedek, Jeruzsálem királya hallotta, hogy Józsué bevette Ájt és örök szentség alá vetette, úgy tett Ájjal és királyával, mint Jerikóval és királyával tett; és hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izráellel és közöttük maradtak, Jos 10:2 hát nagyon féltek. Mert Gibeon olyan nagy város volt, mint akármelyik királyi város; és mert nagyobb volt Ájnál, és emberei mind hősök. Jos 10:3 Elküldött tehát Adonicedek, Jeruzsálem királya Hóhámhoz, Hebron királyához; Pireámhoz, Jarmát királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához, mondván: Jos 10:4 Jöjjetek fel hozzám és segítsetek nekem, hogy megverjük Gibeont; mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival. Jos 10:5 Erre összegyűlt és felvonult az öt emori király, Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lákis királya, Eglon királya, velük egész táboraik; és táborba szálltak Gibeon ellen és ostrom alá fogták azt. Jos 10:6 Ekkor Gibeon emberei Józsuéhoz küldtek a táborba Gilgálba, mondván: Ne tágítson kezed szolgáidtól; jöjj fel hamar hozzánk, ments meg minket és segíts nekünk, mert mind összegyűltek ellenünk az emoriak királyai, akik a Hegyvidéken laknak. Jos 10:7 És felvonult Józsué Gilgálból, ő és az egész hadi nép vele, mind derék vitézek. Jos 10:8 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adom őket; senki sem állhat meg közülük előtted. Jos 10:9 És mikor megérkezett hozzájuk Józsué váratlanul (egész éjjel menetelt Gilgálból), Jos 10:10 összezavarta őket az Úr Izráel előtt, úgyhogy nagy vereséget mértek rájuk Gibeonban; aztán üldözték őket a bét-horoni hágó útján, és Azékáig és Makkédáig verték őket. Jos 10:11 És történt, amint Izráel elől menekültek, hogy mikor éppen a bét-horoni lejtőn voltak, az Úr Azékáig nagy köveket hullatott rájuk az égből, amitől meg is haltak: többen voltak, akik a jégeső köveitől haltak meg, mint akiket Izráel fiai karddal öltek meg. Jos 10:12 Akkor szólt Józsué az Úrhoz, amely nap az Úr az emoriakat Izráel fiai elé adta; és azt mondta Izráel szemei előtt: Nap, Gibeonban légy veszteg, És hold, Ajjálon völgyében! Jos 10:13 És veszteg lőn a nap, És a hold megállt, Míg bosszút állt a nép ellenségein. Nemde ez meg van írva Az igaz könyvében? Tehát megállt a nap az ég közepén, és nem sietett lemenni szinte egy teljes napig. Jos 10:14 Nem is volt olyan nap mint az, sem azelőtt, sem azután, hogy az Úr hallgatott volna ember szavára; mert az Úr harcolt Izráelért. Jos 10:15 Aztán visszatért Józsué és vele egész Izráel a táborba Gilgálba. Jos 10:16 Ez az öt király pedig elmenekült; és elrejtőzött a barlangban Makkédában. Jos 10:17 De jelentés ment Józsuéhoz, mondván: Megtalálták az öt királyt elrejtőzve a barlangban Makkédában. Jos 10:18 És azt mondta Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájára; és rendeljetek mellé embereket, hogy őrizzék őket. Jos 10:19 Ti meg ne álljatok, üldözzétek ellenségeiteket, és vágjátok le, akik elmaradoztak közülük; ne engedjétek őket városaikba bemenni, mert az Úr, a ti Istenetek, kezetekbe adta őket. Jos 10:20 És történt, hogy mikor bevégezte Józsué és Izráel fiai őket igen nagy, megsemmisítő vereséggel sújtani; a maradék pedig, akik közülük megmaradtak, bejutottak az erődített városokba; Jos 10:21 és mikor az egész nép visszatért a táborba Józsuéhoz Makkédába békességgel; a nyelvét sem öltötte ki Izráel fiaira senki; Jos 10:22 akkor azt mondta Józsué: Nyissátok ki a barlang száját; és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból. Jos 10:23 És úgy cselekedtek, kihozták hozzá ezt az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát. Jos 10:24 És mikor kihozták ezeket a királyokat Józsuéhoz, előszólította Józsué Izráel minden emberét és azt mondta a hadi emberek vezéreinek, akik vele jártak: Lépjetek elő, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára; és előléptek és a nyakukra tették lábukat. Jos 10:25 Akkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek és ne csüggedjetek; legyetek erősek és bátrak, mert így cselekszik az Úr minden ellenségetekkel, akikkel ti hadakoztok. Jos 10:26 És ezután levágta őket Józsué és megölte őket, és felakasztotta őket öt fára; és felakasztva maradtak a fákon estéig. Jos 10:27 Napszállta idején aztán parancsot adott Józsué és levették őket a fákról, és abba a barlangba dobták, ahol el voltak rejtőzve; és nagy köveket tettek a barlang szájára mind a mai napig. Jos 10:28 Makkédát is bevette Józsué azon a napon és levágta azt kard élével királyostól, örök szentség alá vetette őket és minden lelket, mely benne volt, nem hagyott maradékot; és úgy tett Makkédá királyával, mint Jerikó királyával tett. Jos 10:29 Aztán átment Józsué és egész Izráel vele Makkédából Libnába; és Libná ellen harcolt. Jos 10:30 És Izráel kezébe adta az Úr azt is és királyát, és levágta azt kard élével, és minden lelket, mely benne volt, nem hagyott benne maradékot; és úgy tett a királyával, mint Jerikó királyával tett. Jos 10:31 Akkor átment Józsué és vele egész Izráel Libnából Lákisba; és táborba szállt ellene és hadakozott vele. Jos 10:32 És az Úr Izráel kezébe adta Lákist és bevette azt a második napon és levágta kard élével, és minden lelket, mely benne volt; egészen úgy, mint Libnával cselekedett. Jos 10:33 Akkor felvonult Hórám, Gézer királya, hogy megsegítse Lákist; de Józsué úgy megverte őt és népét, hogy egyet sem hagyott belőle maradéknak. Jos 10:34 Ezután átment Józsué és vele egész Izráel Lákisból Eglonba; és táborba szálltak ellene és hadakoztak vele. Jos 10:35 És bevették azt azon a napon és levágták kard élével, és minden lelket, mely benne volt, ugyanazon a napon örök szentség alá vetett; egészen úgy, mint Lákissal tett. Jos 10:36 Majd felvonult Józsué és vele egész Izráel Eglonból Hebronba; és hadakoztak vele. Jos 10:37 És bevették és levágták azt kard élével, és királyát és minden városát és minden lelket, mely benne volt, nem hagyott maradékot, egészen úgy, mint Eglonnal cselekedett; és örök szentség alá vetette azt, és minden lelket, mely benne volt. Jos 10:38 Akkor visszafordult Józsué és vele egész Izráel Debirbe; és azzal hadakozott. Jos 10:39 És bevette azt és királyát és minden városát, és levágták őket kard élével és örök szentség alá vetettek minden lelket, mely benne volt, nem hagyott maradékot; amint Hebronnal cselekedett, úgy cselekedett Debirrel és királyával, és amint cselekedett Libnával és királyával. Jos 10:40 így verte le Józsué az egész országot, a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet és a Lejtőket és minden királyukat, nem hagyott maradékot; és minden élőt örök szentség alá vetett, úgy amint az Úr, Izráel Istene parancsolta. Jos 10:41 És leverte őket Józsué Kádes Barneától Gázáig; és Gósen egész földjét Gibeonig. Jos 10:42 És ezeket a királyokat és országukat mind egyszerre hódította meg Józsué; mert az Úr, Izráel Istene hadakozott Izráelért. Jos 10:43 Aztán visszatért Józsué és vele egész Izráel a táborba, Gilgálba. Jos 11:1 És mikor meghallotta Jábin, Hácor királya; elküldött Jóbábhoz, Mádon királyához, továbbá Simron királyához és Aksáf királyához, Jos 11:2 valamint azokhoz a királyokhoz, akik északra a Hegyvidéken laktak és a Síkságon, Genezáret Délvidékén és az Alföldön; Jos 11:3 és Dór dombvidékén nyugatra, a kanaánihoz keletre és nyugatra, és az emorihoz, hittihez, perizzihez és jebuszihoz a Hegyvidékre; és a hivvihez Hermon alatt a Micpá földjén. Jos 11:4 És ők kivonultak, és minden táboruk velük, sok nép, oly sok, mint a föveny a tenger partján; ló is, szekér is sok nagyon. Jos 11:5 És ezek a királyok mind összejöttek egy helyre; és mikor megérkeztek táborba szálltak a Mérom vizénél, hogy hadakozzanak Izráellel. Jos 11:6 Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor én mindnyájukat keresztülszúrva teszem Izráel elé; lovaiknak szegd inát, szekereiket pedig égesd el tűzben. Jos 11:7 És mikor Józsué és vele az egész hadi nép megérkezett hozzájuk a Mérom vizéhez váratlanul, és megrohanták őket: Jos 11:8 kezébe adta őket az Úr Izráelnek, és megverték őket, úgyhogy egész Nagy-Cidonig és Miszrefót-Majimig és Micpe völgyéig kergették őket keletre; úgy megverték őket, hogy egyet sem hagytak belőlük maradéknak. Jos 11:9 És úgy tett velük Józsué, mint az Úr mondta neki: lovaiknak inát szegte, szekereiket pedig elégette tűzben. Jos 11:10 Majd megfordult Józsué abban az időben és bevette Hácort, királyát pedig levágta karddal; Hácor ugyanis azelőtt feje volt mindezeknek a királyságoknak. Jos 11:11 És levágtak minden lelket, mely benne volt, kard élével, örök szentség alá vetvén, nem maradt meg egy élő sem; Hácort pedig felégette tűzzel. Jos 11:12 Minden városát ezeknek a királyoknak minden királyával együtt bevette Józsué és levágta őket kard élével; örök szentség alá vetette őket, mint Mózes, az Úr szolgája parancsolta. Jos 11:13 Csak amely városok a maguk feltöltésén állottak, azok közül egyet sem égetett fel Izráel; Hácort kivéve, egyedül azt égette fel Józsué. Jos 11:14 De egész ragadományát ezeknek a városoknak és a barmokat maguknak zsákmányolták Izráel fiai; csak az embereket vágták le mind kard élével, míg ki nem pusztították őket, nem hagytak meg egy élőt sem. Jos 11:15 Amint az Úr rendelkezett Mózesnek, az ő szolgájának, úgy rendelkezett Mózes Józsuénak; és úgy cselekedett Józsué, egy szót nem mellőzött mindabból, amit az Úr parancsolt Mózesnek. Jos 11:16 Elvette tehát Józsué ezt az egész országot, a Hegyvidéket és az egész Délvidéket, a Gósen egész földjét, az Alföldet és a Síkságot; és az izráeli Hegyvidéket a hozzá tartozó Alfölddel; Jos 11:17 a Kopárhegytől fogva, mely Széirnek megy fel, Baál-Gádig a Libánon völgyében Hermon hegye alatt. Királyaikat pedig mind elfogta, levágta és megölte őket. Jos 11:18 Sok ideig folytatott Józsué mindezekkel a királyokkal háborút. Jos 11:19 Nem volt város, mely békére lépett volna Izráel fiaival, kivéve a hivvieket, akik Gibeonban laktak; valamennyit haddal vették el. Jos 11:20 Tudniillik az Úrtól lett így, hogy megkeményítette szívüket az Izráellel való háborúra, hogy örök szentség alá vesse őket, hogy ne lehessen számukra kegyelem; hanem hogy elpusztítsa őket, mint az Úr parancsolta Mózesnek. Jos 11:21 Aztán elment Józsué abban az időben, és kiirtotta az anákiakat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból, valamint Júda egész hegyvidékéről és Izráel egész hegyvidékéről; városaikkal együtt örök szentség alá vetette őket Józsué. Jos 11:22 Nem maradtak anákiak Izráel fiainak országában; csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak. Jos 11:23 Miután elvette Józsué az egész országot egészen úgy, mint az Úr szólott Mózesnek; átadta azt Józsué örökségül Izráelnek osztályaik szerint törzsenként; és az ország megnyugodott a háborútól. Jos 12:1 És ezek azok az ország-királyok, akiket megvertek Izráel fiai és birtokukba vették országukat a Jordánon túl napkeletre, Arnon patakától a Hermon hegyéig az egész keleti Síksággal együtt: Jos 12:2 Szihon, az emoriak királya, aki Hesbonban lakott; uralkodott Aroértől fogva, mely az Arnon patak völgyének szélén van, éspedig a patak derekától fogva és fél Gileádon egészen a Jabbók patakáig, Ammon fiainak határáig, Jos 12:3 és a síkságon a Genezáret tengeréig kelet felől, és a síkság tengeréig, a Sóstengerig kelet felől, Bét Ha Jesimót felé, és délen a Piszga lejtőnek alján. Jos 12:4 Azután a ráfák maradékából való Ógnak, a Básán királyának határa; aki Astárótban és Edreiben lakott, Jos 12:5 és uralkodott a Hermon hegyén és Szalkán és az egész Básánon, a gesúriak és maakátiak határáig; és a fél Gileádon, Szihonnak, Hesbon királyának határáig. Jos 12:6 Mózes, az Úr szolgája, és Izráel fiai verték meg őket; át is adta ezt Mózes, az Úr szolgája birtokul a rúbenieknek és a gádiaknak, és a Manassé fél törzsének. Jos 12:7 Ezek pedig azok az ország-királyok, akiket Józsué vert le és Izráel fiai a Jordánon túl nyugat felé, Baál-Gádtól, mely a Libánon völgyében van, a Kopárhegyig, mely Széirnek megy fel; és amit Józsué adott át Izráel fiainak birtokul osztályaik szerint, Jos 12:8 a Hegyvidéken és az Alföldön, a Síkságon és a Lejtőkön, a Sivatagban és a Délvidéken; a hittit, emorit, kanaánit, perizzit, hivvit és a jebuszit. Jos 12:9 Jerikó királya egy; Áj királya, mely Bétél mellet van, egy; Jos 12:10 Jeruzsálem királya egy; Hebron királya egy; Jos 12:11 Jarmut királya egy; Lákis királya egy; Jos 12:12 Eglon királya egy; Gézer királya egy; Jos 12:13 Debir királya egy; Géder királya egy; Jos 12:14 Horma királya egy; Arád királya egy; Jos 12:15 Libná királya egy; Adullám királya egy; Jos 12:16 Makkédá királya egy; Bétél királya egy; Jos 12:17 Tappúah királya egy; Héfer királya egy; Jos 12:18 Afék királya egy; Sáronnak királya egy; Jos 12:19 Mádon királya egy; Hácor királya egy; Jos 12:20 Simron-Meron királya egy; Aksáf királya egy; Jos 12:21 Taanák királya egy; Megiddó királya egy; Jos 12:22 Kádes királya egy; Jokneám királya a Kármelen egy; Jos 12:23 Dór királya a Dór dombvidékén egy; Gójim királya Gilgálban egy; Jos 12:24 Tircá királya egy: összesen harmincegy király. Jos 13:1 Mikor Józsué öreg lett és korban előre haladt; azt mondta neki az Úr: Te öreg lettél és előre haladtál a korban, pedig az országból még igen sok elmaradt, amit el kellett volna foglalni. Jos 13:2 Ez ami az országból elmaradt: a filiszteusok minden kerülete, és a gesúriak mind Jos 13:3 (a Sihórtól fogva, mely Egyiptomtól keletre folyik, Ekron határáig északon a kanaániakhoz számíttatik): öt filiszteus fejedelem, a gázai, az asdódi, az askeloni, a gáti és az ekroni, és az avviak Jos 13:4 délen. A kanaániak egész országa, a cidoniakhoz tartozó Meárá is egész Afékáig; az emoriak határáig, Jos 13:5 és a gebáliak országáig. És az egész Libánon napkeleten Baál-Gádtól fogva a Hermon hegye alatt; amerre Hamátba mennek. Jos 13:6 A Hegyvidék lakosait mind, Libánontól Miszrefót-Majimig, a cidoniakat mind én fogom kiűzni Izráel fiai elől; csak sorsold ki Izráelnek örökségül, mint parancsoltam neked. Jos 13:7 Most tehát oszd el ezt az országot örökségül a kilenc törzsnek és a fél törzsnek, mert a Manassé fél törzse, Jos 13:8 vele a rúbeniek és a gádiak, kikapták örökségüket; mert Mózes kiadta nekik a Jordánon túl keleten, úgy, amint kiadta nekik Mózes az Úr szolgája: Jos 13:9 Aroértől fogva, mely az Arnon patak völgyének szélén van, és attól a várostól fogva, mely a patakvölgy derekán van, és az egész médebai fennsíkot Dibonig, Jos 13:10 és Szihonnak, az emori királynak, aki Hesbonban volt király, minden városát Ammon fiainak határáig, Jos 13:11 és a Gileádot és a gesúriak és maakátiak határát, és az egész Hermon hegyét és az egész Básánt Szalkáig, Jos 13:12 Ógnak egész királyságát Básánban, aki Astárótban és Edreiben volt király (ő maradt meg a ráfák maradékából). Miután ezeket Mózes verte meg, tehát ő adta őket birtokba. Jos 13:13 (De Izráel fiai nem szorították ki a gesúriakat és maakátiakat birtokaikból; úgyhogy Gesúr és Maakát Izráel közepette lakik mind e mai napig.) Jos 13:14 De a Lévi törzsének nem adott örökséget; az Úrnak, Izráel Istenének tűzáldozatai, az az ő öröksége, mint szólott neki. Jos 13:15 Hanem adott Mózes Rúben fiai törzsének nemzetségeik szerint. Jos 13:16 És az ő határuk lett Aroértől fogva, mely Arnon patak völgyének szélén van, és attól a várostól fogva, mely a patakvölgy derekán van, és az egész médebai fennsík; Jos 13:17 Hesbon és városai mind, amelyek a fennsíkon vannak; Dibon, Bámót-Baál és Bét-Baál Meón; Jos 13:18 Jahca, Kedémót és Méfaat; Jos 13:19 Kirjátajim, Szibmá és Ceret Ha-Sáhár a Völgyhegyen; Jos 13:20 Bét-Peór, a Piszga lejtői és Bét Ha-Jesimót Jos 13:21 (és egyáltalán a fennsík minden városa, és Szihonnak, az emori királynak egész királysága, aki Hesbonban volt király. Akit megvert Mózes, és vele Midján fejedelmeit, Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Szihon felkentjeit, akik az országban laktak. Jos 13:22 Beór fiát, a jövendőmondó Bálámot is megölték Izráel fiai karddal, azokhoz, akiket leszúrtak); Jos 13:23 és így lett a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez Rúben fiainak öröksége nemzetségeik szerint, a városok és falvaik Jos 13:24 És adott Mózes a Gád törzsének, Gád fiainak nemzetségeik szerint. Jos 13:25 És az ő határuk lett Jaazér, és a Gileád minden városa, és Ammon fiainak fele országa, Aroérig, mely Rabbától keletre van. Jos 13:26 És Hesbontól Rámat Ha Micpéig és Betonimig; és Mahanajimtól Debir határáig. Jos 13:27 És a völgyben Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót és Cáfon, Szihonnak, Hesbon királyának maradék királysága, a Jordán és melléke; a Genezáret tengerének széléig, a Jordánon túl, kelet felé. Jos 13:28 Ez Gád fiainak öröksége nemzetségeik szerint; a városok és falvaik. Jos 13:29 És adott Mózes Manassé fél törzsének; és lett a Manassé fiaiból álló törzsnek feléé nemzetségeik szerint. Jos 13:30 És az ő határuk lett Mahanajimtól fogva az egész Básán, Ógnak, a Básán királyának egész királysága, és Jáir falvai mind, melyek Básánban vannak, hatvan város. Jos 13:31 És a fél Gileád, Astárót és Edrei, Óg királyságának fővárosai Básánban. Ez Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir fiainak feléé nemzetségeik szerint. Jos 13:32 Ezek azok, amiket Mózes adott örökségül Móáb síkságain; a jerikói Jor dánon túl kelet felé. Jos 13:33 És a Lévi törzsének nem adott Mózes örökséget; az Úr, Izráel Istene, ő az ő örökségük, mint szólt nekik. Jos 14:1 És ezek azok, amiket Kanaán országában kaptak örökül Izráel fiai; amiket Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia, meg Izráel fiai törzseinek családfői osztottak ki nekik Jos 14:2 sorsvetéssel örökségükül; mint az Úr parancsolta Mózes által. A kilenc törzsnek és a fél törzsnek: Jos 14:3 mert a két törzsnek és a fél törzsnek örökségét kiadta Mózes a Jordánon túl; a lévieknek pedig nem adott örökséget közöttük. Jos 14:4 József fiainak tudniillik két törzse volt, Manassé és Efraim; de nem adtak osztályrészt a lévieknek, csak lakó városokat és azokhoz legelőket nyájaik és jószáguk számára. Jos 14:5 Mint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai; úgy osztották fel az országot. Jos 14:6 Mikor Júda fiai léptek elő Józsué elé Gilgálban, azt mondta neki a kenizzi Káleb, Jefunne fia: Te tudod azt a szót, amit az Úr szólt Mózesnek, az Isten emberének énfelőlem és tefelőled Kádes Barneában. Jos 14:7 Negyvenesztendős voltam én, mikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádes Barneából az országot kikémlelni; és úgy hoztam meg neki a dolgot, amint a szívemben volt. Jos 14:8 Pedig testvéreim, akik feljöttek velem, elolvasztották a nép szívét; de én teljesen követtem az Urat, az én Istenemet. Jos 14:9 És megesküdött Mózes azon a napon, mondván: Az a föld, melyet lábad taposott, legyen a tiéd örökségül, és fiaidé örökre; mert teljesen követted az Urat, az én Istenemet. Jos 14:10 És most az Úr, aszerint amint szólott, már negyvenöt évig éltetett engem azóta, hogy ezt a szót mondta az Úr Mózesnek, mikor Izráel a sivatagban járt; most tehát én már nyolcvanöt esztendős vagyok ma. Jos 14:11 Még olyan erős vagyok ma, mint mikor elküldött Mózes, amilyen az erőm akkor volt, olyan az erőm most; a háborúra és a jövésre-menésre. Jos 14:12 Most tehát add nekem ezt a hegyvidéket, amelyről az Úr szólt azon a napon. Hiszen te hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott és nagy, megerősített városok: talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, mint az Úr szólott. Jos 14:13 Akkor megáldotta őt Józsué; és odaadta Hebront Kálebnek, Jefunne fiának örökségül. Jos 14:14 Így lett Hebron Kálebnek, Jefunne fiának, a kenizzinek örökségévé mind a mai napig; azért mert teljesen követte az Urat, Izráel Istenét. Jos 14:15 Hebron neve pedig azelőtt Arba városa volt; ő volt a legnagyobb ember az anákok közt. Az ország pedig nyugodt volt a háborútól. Jos 15:1 Így jutott a sors Júda fiainak törzse számára nemzetségeik szerint: Edom határa felé Cin sivatagának délre, déli oldalon. Jos 15:2 Kezdődött pedig déli határuk a Sóstenger végénél: annak délre néző nyelvénél. Jos 15:3 Onnét kimegy a Skorpió hágótól délre, majd átmegy Cinbe és felmegy Kádes Barneától délre; onnét átmegy Hecronba és felmegy Addarába,46 honnét Karka felé kerül, Jos 15:4 majd átmegy Acmonba és kimegy Egyiptom patakának és a tengerig tart a határ: ez legyen déli határotok. Jos 15:5 Keleti határ a Sóstenger a Jordán végéig. Északi oldalon pedig a Jordán végénél levő tengernyelvnél kezdődik a határ. Jos 15:6 Onnét felmegy a határ Bét-Hoglába, majd átmegy Bét Há-Arabától északra; onnét felmegy a határ Bohánnak, Rúben fiának kövéhez; Jos 15:7 felmegy a határ Akor völgyéből Debirbe és északra a Gilgál felé fordul, mely éppen szemben van Adummim hágójával, mely a pataktól délre van; onnét felmegy a határ Én-Semes vizéhez és Én-Rógelig tart. Jos 15:8 Onnét felmegy a határ Hinnom fiának völgyén a jebusziak hegyhátától délre, ami Jeruzsálem; aztán felmegy a határ annak a hegynek a tetejére, mely a Hinnom völgye előtt nyugatra a Ráfák völgyének északi végén van. Jos 15:9 Ennek a hegynek a tetejéről Neftóah vizének forrásához hajlik a határ és kimegy Efron hegyének városaihoz; onnét Baálába vonul a határ, ami Kirjat Jeárim. Jos 15:10 Baalából nyugatra kerül a határ Széir hegyének, és átmegy Jeárim hegyének északi oldalára, ami Keszálón; aztán lemegy Bét-Semesbe és átmegy Timnába. Jos 15:11 Onnét kimegy a határ Ekron északi oldalára, és Sikkeronba hajlik a határ és átmegy Baala hegyének és kimegy Jabneélbe; és a tengerig tart a határ. Jos 15:12 És a nyugati határ: a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa körül, nemzetségeik szerint. Jos 15:13 Kálebnek, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, az Úrnak Józsuéhoz intézett parancsára: az anákok atyjának, Arbának városát, az az Hebront. Jos 15:14 És kiűzte onnét Káleb a három Anák-fit: Sésaj, Ahimán és Talmaj Anák-ivadékokat. Jos 15:15 Onnét aztán felment Debir lakói ellen; Debir neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer volt. Jos 15:16 És Káleb azt mondta: Aki megveri Kirjat-Széfert és beveszi, neki adom Aksza leányomat feleségül. Jos 15:17 És mivel Otniél, Kenáz fia, Káleb fivére vette be azt; tehát annak adta leányát, Akszát feleségül. Jos 15:18 Történt pedig, hogy amikor hozzáment, rábeszélte azt, hogy kérjenek az ő atyjától mezőt; és mikor leszállt a szamárról, azt mondta neki Káleb: Mi bajod? Jos 15:19 És azt mondta: Adj nekem áldást, mert a Délvidék földjére adtál engem, hát adj nekem vízforrásokat. És neki adta a felső forrásokat és alsó forrásokat. Jos 15:20 Ez Júda fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint. Jos 15:21 Voltak pedig a városok Júda fiai törzsének szélén Edom határa felé a Délvidéken: Kabceél, Éder és Jágur. Jos 15:22 Kína, Dimona és Adeáda. Jos 15:23 Kédes, Hácor és Jitnán. Jos 15:24 Zíf Telem és Beálót. Jos 15:25 Hácor, Hadatta és Keriót; Hecron, azaz Hácor. Jos 15:26 [Amám, Semá és Moládá. Jos 15:27 Hacar-Gadda, Hesmon és Bét-Pelet. Jos 15:28 Hacar-Suál, Beérseba és Bizjóteja.] Jos 15:29 Baalá, Ijjim és Ecem. Jos 15:30 Eltólad, Keszil és Horma. Jos 15:31 Ciklág, Madmannaés Szanszanna. Jos 15:32 Lebáót, Silhim, Ajin és Rimmon. Összesen huszonkilenc város és faluik. Jos 15:33 Az Alföldön: Estáol, Córá és Asná. Jos 15:34 Zánoah, Én-Gannim, Tappúah és Ha-Énám. Jos 15:35 Jarmut, Adullám, Szokó és Azéká. Jos 15:36 Saarajim, Aditájim, Ha-Gedéra és Gedérótaim. Tizennégy város és faluik. Jos 15:37 Cenán, Hadása és Migdal-Gád. Jos 15:38 Dileán, Ha-Micpe és Jokteél. Jos 15:39 Lákis, Bockat és Eglon. Jos 15:40 Kabbon, Lahmász és Kitlis. Jos 15:41 Gedérót, Bét-Dágon; Naamá és Makkédá. Tizenhat város és faluik. Jos 15:42 Libná, Eter és Asán. Jos 15:43 Jiftáh, Asná és Necíb. Jos 15:44 Keilá, Akzib és Marésá. Kilenc város és faluik. Jos 15:45 Ekron, leányvárosai és falui. Jos 15:46 Ekrontól el a tengerig mindaz, ami az asdódi oldalon van, és faluik. Jos 15:47 Asdód, leányvárosai és falui, Gáza, leányvárosai és falui Egyiptom patakáig; és a nagy tenger és melléke. Jos 15:48 És a Hegyvidéken: Sámir, Jattir és Szokó. Jos 15:49 Danná, Kirjat-Szanná, azaz Debir. Jos 15:50 Anáb, Estemót és Aním. Jos 15:51 Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és faluik. Jos 15:52 Aráb, Dúma és Esán. Jos 15:53 Jánum, Bét-Tappúah és Aféká. Jos 15:54 Humta, Kirjat-Arba, azaz Hebron és Cíor. Kilenc város és faluik. Jos 15:55 Máon, Kármel, Zíf és Jutta. Jos 15:56 Jizréel, Jokdeám és Zánoah. Jos 15:57 Ha-Kajin, Gibeá és Timná. Tíz város és faluik. Jos 15:58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedor. Jos 15:59 Maarát, Bét-Anót és Eltekon. Hat város és faluik. Jos 15:60 Kirjat-Baál, azaz Kirjat-Jeárim és Há-Rabbá. Két város és faluik. Jos 15:61 A sivatagban: Bét Há-Arabá, Midin és Szekáká. Jos 15:62 Ha-Nibsán, ír Ha-Melah és Én-Gedi. Hat város és faluik. Jos 15:63 A jebusziakat azonban, Jeruzsálem lakóit, nem bírták Júda fiai kiűzni; így a jebusziak Júda fiaival laknak Jeruzsálemben mind e mai napig. Jos 16:1 Így jött ki a sors József fiainak. Keleten a jerikói Jordántól a Jerikó vizei mellett a sivatagon felmegy a határ Jerikóból a Hegyvidéken át Bétélbe. Jos 16:2 Mikor Bétél-Lúzból kijön, átmegy az arkiak határa felé Atárótba. Jos 16:3 Aztán lemegy nyugatra a jaflétiek határa felé Alsó Bét-Horon határáig és Gézerig; onnét a tengerig tart. Jos 16:4 Mivel József fiai, Manassé és Efraim nyerték örökségül; Jos 16:5 ez Efraim fiainak határa lett nemzetségeik szerint. Az ő örökségük határa lett tehát keleten Atrót-Addár Felső Bét-Horonig; Jos 16:6 onnét kimegy a határ a tengerre. Északon a Mikmetát, onnét kerül a határ keletre Taanat-Sílónak; és elmegy mellette kelet felől Jánoahba. Jos 16:7 Jánoahból aztán lemegy Atárótba és Naarába; és érinti Jerikót és kimegy a Jordánra. Jos 16:8 Tappúahtól nyugatra megy a határ Káná patakának, és a tengerig tart. Ez Efraim fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; Jos 16:9 és azok a városok, melyek el vannak különítve Efraim fiai részére a Manassé fiainak öröksége között; minden város a maga faluival. Jos 16:10 De nem űzték ki a kanaániakat, akik Gézerben laktak; így a kanaániak Efraim között laknak mind e mai napig, és robotosszolgákká lettek. Jos 17:1 Így jutott a sors Manassé törzsének, ugyanis ő volt Józsefnek elsőszülöttje. Ami Mákirt, Manassé elsőszülöttjét, Gileád atyját illeti, mert ő harcos ember volt, az övé lett Gileád és Básán. Jos 17:2 Tehát a sors Manassé többi fiának jutott nemzetségeik szerint, Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semidá fiainak: ezek Manassénak, József fiának férfigyermekei nemzetségeik szerint. Jos 17:3 Celofhádnak azonban, Héfernek, a Gileád fia, a Mákir fia Manassé fia fiának nem voltak fiai, csak leányai; és ezek a nevei leányainak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Jos 17:4 Ezek odajárultak Eleázár pap elé, Józsué, Nún fia elé, és a fejedelmek elé, mondván: Az Úr azt parancsolta Mózesnek, hogy adjon nekünk örökséget testvéreink között; erre adott nekik örökséget az Úr parancsa szerint atyjuk testvérei között. Jos 17:5 Így Manasséra tíz rész esett; a Gileád és a Básán földjén kívül, mely a Jordánon túl van. Jos 17:6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak fiai között; Gileád földje pedig Manassé többi fiaié lett. Jos 17:7 Manassé határa pedig Asertől a Mikmetátig volt, mely Sekemtől keletre van; aztán délnek megy a határ Én-Tappúah lakóihoz. Jos 17:8 Manasséé lett Tappúah földje; de Tappúah Manassé határán Efraim fiaié. Jos 17:9 Aztán lemegy a határ Káná patakjára, a pataktól délre, ezek a városok Efraimhoz tartoznak Manassé városai között; és Manassé határa a pataktól északra van, és a tengerig tart. Jos 17:10 Délre Efraimé, északra pedig Manasséé, és a tenger a határa; északon pedig Aserbe ütköznek és keleten Izsakhárba. Jos 17:11 És Manasséé volt Izsakhárban és Aserben Bét-Seán és leányvárosai, és Jibleám és leányvárosai. De ami Dór lakosait és leányvárosait [Én-Dór lakosait és leányvárosait], Taanák lakosait és leányvárosait, és Megiddó lakosait és leányvárosait: a három dombvidékit illeti, Jos 17:12 nem bírták Manassé fiai elfoglalni ezeket a városokat; és sikerült a kanaániaknak azon a földön megmaradni. Jos 17:13 Mikor azonban megerősödtek Izráel fiai, robotosokká tették a kanaániakat; de kiűzni nem űzték ki őket. Jos 17:14 És felszólaltak József fiai Józsuénál, mondván: Miért adtál nekem egy hányadot és egy mértéket az örökségből, holott én nagyszámú nép vagyok, mert eddig így megáldott engem az Úr. Jos 17:15 És azt mondta nekik Józsué: Ha te nagyszámú nép vagy, eredj fel az erdőbe és irts magadnak ott a perizziek és a ráfák országában; ha szűk neked Efraim hegyvidéke. Jos 17:16 Erre azt mondták József fiai: Nem elégséges nekünk a hegyvidék; de vas harci szekerek vannak mindazoknál a kanaániaknál, akik a völgyi területen laknak, úgy a Bét-Seánban és leányvárosaiban lévőknél, mint a Jizréel völgyében levőknél. Jos 17:17 És azt mondta Józsué József házának, Efraimnak és Manassénak, mondván: Nagyszámú nép vagy te és nagy erőd van neked, nem egy hányadod lesz neked. Jos 17:18 Mert hegyvidéked lesz neked, mert erdő az, ha kiirtod azt, tieid lesznek kijárásai is; mert ki fogod szorítani a kanaániakat birtokukból, bár vas harci szekereik vannak, bár erősek. Jos 18:1 És összegyülekezett Izráel fiainak egész közönsége Sílóba, és felállították ott a gyülekezet sátorát; az ország ugyanis meghódítva előttük volt, Jos 18:2 és voltak még Izráel fiai között, akiknek örökségét nem osztották ki: hét törzs. Jos 18:3 És azt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig lanyhálkodtok még elmenni, hogy birtokotokba vegyétek az országot, melyet adott nektek az Úr, atyáitok Istene? Jos 18:4 Adjatok ide három embert törzsenként, hadd küldjem el őket, hogy keljenek fel, járják be az országot; és írják le azt az ő örökségük szerint, és jöjjenek hozzám: Jos 18:5 és osszátok el azt magatok között hét részre: Júda maradjon a maga határán délen, József háza is maradjon a maga határán északon; Jos 18:6 ti pedig írjátok le az országot hét részre és hozzátok hozzám ide; és én sorsot vetek számotokra itt az Úr előtt, a mi Istenünk előtt. Jos 18:7 Mert a lévieknek nincs részük köztetek, mert az Úr papsága az ő örökségük; Gád pedig és Rúben, meg Manassé fél törzse elvették örökségüket a Jordánon túl keletre, melyet Mózes, az Úr szolgája adott ki nekik. Jos 18:8 És felkeltek azok az emberek, hogy elmenjenek; Józsué pedig parancsot adott nekik, mikor elmentek az országot leírni, mondván: Menjetek, járjátok be az országot és írjátok le azt, aztán térjetek hozzám vissza, és itt vetek sorsot számotokra az Úr előtt Sílóban. Jos 18:9 El is mentek az emberek és bejárták az országot, és leírták azt városonként hét részre egy könyvbe; aztán megérkeztek Józsuéhoz a táborba Sílóba. Jos 18:10 Akkor sorsot vetett nekik Józsué Sílóban az Úr előtt; és felosztotta ott Józsué az országot Izráel fiainak osztályaik szerint. Jos 18:11 Mikor kihúzta a sorsot Benjámin fiai törzsének nemzetségeik szerint, hányaduk határa Júda fiai és József fiai közé esett. Jos 18:12 Határuk lett tehát az északi oldalon, a Jordántól fogva: felmegy a határ a jerikói hegyhátra észak felől, aztán felmegy a hegyen nyugatra, és Bét-Aven sivatagáig tart. Jos 18:13 Onnét átmegy a határ Lúzba, a lúzi hegyhát felé délre (ez Bétél); aztán lemegy a határ Atarót-Addárnak a hegyen, mely Alsó Bét-Horontól délre van. Jos 18:14 Aztán hajlik a határ és a nyugati oldalon délnek kerül attól a hegytől fogva, mely dél felől Bét-Horonnal szemben van, és tart Kirjat-Baálig, azaz Kirjat-Jeárimig, Júda fiainak városáig: ez a nyugati oldal. Jos 18:15 És a déli oldal Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik, és kimegy a határ [nyugatra, és kimegy] Neftóah vizeinek forrásához. Jos 18:16 És lemegy a határ annak a hegynek végéhez, mely a Hinnom fiának völgyével szemben a Ráfák völgyében van északon; és lemegy a Hinnom völgyén a jebusziak hegyhátától délre, és lemegy Én-Rógelbe. Jos 18:17 Akkor északra hajlik és kimegy Én-Semesbe, aztán kimegy Gelilóthoz, mely szemben van Adummim hágójával; és lemegy Bohánnak, Rúben fiának kövéhez. Jos 18:18 És átmegy a Há-Arabával szemben levő hegyhátra északon; aztán lemegy Há-Arabába. Jos 18:19 Aztán átmegy a határ a bét-hoglai hegyháttól északra, és tart a határ a Sóstenger északi nyelvéig, a Jordán déli végéig. Ez a déli határ; Jos 18:20 a Jordán határolja pedig a nyugati oldalon. Ez Benjámin fiainak öröksége határai szerint körös-körül, nemzetségeik szerint. Jos 18:21 A városok pedig Benjámin fiainak törzse számára lettek nemzetségeik szerint: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc. Jos 18:22 Bét Há-Arabá, Cemáraim és Bétél. Jos 18:23 Há-Avvim, Ha-Párá és Ofrá. Jos 18:24 Kefar Há-Ammóni, Há-Ofni és Geba. Tizenkét város és faluik. Jos 18:25 Gibeon, Há-Rámá és Beérót. Jos 18:26 Ha-Micpe, Ha-Kefirá és Ha-Mócá. Jos 18:27 Rekem, Jirpeél és Tarealá. Jos 18:28 Céla, Há-Elef és a jebuszi, azaz Jeruzsálem, Gibeát, Kirjat. Tizennégy város és faluik. Ez Benjámin fiainak öröksége nemzetségeik szerint. Jos 19:1 És a második sors Simeonnak jött ki, Simeon fiai törzsének nemzetségeik szerint; és az ő örökségük Júda fiainak öröksége között volt. Jos 19:2 Az övék lett pedig örökségükül: Beérseba, [Seba] és Moládá. Jos 19:3 Hacar-Suál, Bálá és Ecem. Jos 19:4 Eltólad, Betúl és Hormá. Jos 19:5 Ciklág, Bét Ha-Markábót és Hacar-Szúszá. Jos 19:6 Bét-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város és faluik. Jos 19:7 Ajin, Rimmon, Eter és Asán. Négy város és faluik. Jos 19:8 És mindazok a faluk, melyek ezek körül a városok körül vannak Baalat-Beérig, Rámat-Negebig. Ez a Simeon fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint. Jos 19:9 Júda fiainak mértékéből van Simeon fiainak öröksége; mert Júda fiainak osztályrésze nagy volt hozzájuk képest, ezért vettek örökséget Simeon fiai az ő örökségük között. Jos 19:10 És a harmadik sorsot Zebulon fiainak húzta ki nemzetségeik szerint; és az ő örökségük határa Száridig volt. Jos 19:11 És felment határuk nyugatra és Mareálának, és érintette Dabbesetet; azután érintette azt a patakot, mely Jokneámtól keletre van. Jos 19:12 Majd visszatér Száridtól keletre, naptámadat felé Kiszlót-Tábor határára; aztán kimegy Daberátnak és felmegy Jafiába. Jos 19:13 Onnét pedig átmegy keletre, naptámadat felé Gát-Héferbe, Ét-Kácinba; és kimegy Rimmonba, mely Néára hajlik. Jos 19:14 És azt megkerüli a határ Hannátontól északra; és Jiftah-Él völgyéig tart. Jos 19:15 És Kattát, Nahalál, Simron, Jidealá és Bét-Lehem; tizenkét város és faluik. Jos 19:16 Ez Zebulon fiainak öröksége nemzetségeik szerint; ezek a városok és faluik. Jos 19:17 Izsakhárnak jött ki a negyedik sors; Izsakhár fiainak nemzetségeik szerint. Jos 19:18 Az ő határuk volt: Jizréel, Ha-Keszullót és Súnem. Jos 19:19 Hafáraim, Cion és Anáharat. Jos 19:20 Há-Rabbit, Kisjon és Ébec. Jos 19:21 Remet, Én-Gannim, Én-Haddá és Bét-Paccéc. Jos 19:22 És érinti a határ Tábort, Sahacimát és Bét-Semest, és a Jordánig tart a határuk: tizenhat város és faluik. Jos 19:23 Ez Izsakhár fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; a városok és faluik. Jos 19:24 És kijött az ötödik sors Aser fiai törzsének nemzetségeik szerint. Jos 19:25 És lett a határuk: Helkat, Hali, Beten és Aksáf. Jos 19:26 Allammelek, Ameád és Miseál; ugyanis érinti Kármelt nyugaton és Sihór-Libnátot. Jos 19:27 És visszatér naptámadatra Bét-Dágonba, és érinti Zebulont és Jiftah-Él völgyét, északon Bét Ha-Émeket és Neiélt és kimegy északnak Kabul felé. Jos 19:28 Aztán Ebron, Rehób, Hammon és Káná; a nagy Cidonig. Jos 19:29 És visszatér a határ Há-Rámába és a megerősített Tírusz városáig; és visszatér a határ Hószába, és a tengerig ér Akzib vidékénél. Jos 19:30 És Umma, Afék és Rehób. Huszonkét város és faluik. Jos 19:31 Ez Aser fiai törzsének öröksége; ezek a városok és faluik. Jos 19:32 Naftali fiainak a hatodik sors jött ki; Naftali fiainak nemzetségeik szerint. Jos 19:33 És az ő határuk lett Héleftől, a Caanannimban lévő tölgyfától Adámi Ha-Nekeb és Jabneél Lakkumig; és a Jordánig tart. Jos 19:34 És visszatér a határ nyugatra Aznót-Tábórba és onnét kimegy Hukkókba; aztán érinti Zebulont délen, Asert érinti nyugaton, és a jordáni Jehudát naptámadatról. Jos 19:35 És erősített városok: Ha-Ciddim, Cér, Hammat, Rakkat, és Kinneret. Jos 19:36 Adámá, Há-Rámá és Hácor. Jos 19:37 Kedes, Edrei és Én-Hácor. Jos 19:38 Jireon, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bét-Semes. Tizenkilenc város és faluik. Jos 19:39 Ez Naftali fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; a városok és faluik. Jos 19:40 Dán fiai törzsének nemzetségeik szerint: kijött a hetedik sors. Jos 19:41 És az ő örökségük határa lett: Corá, Estáol és ír-Semes. Jos 19:42 Saalabbin, Ajjálon és Jitlá. Jos 19:43 Élon, Timnát és Ekron. Jos 19:44 Elteké, Gibbeton és Baalát. Jos 19:45 Jehud, Bené-Berak és Gát-Rimmon. Jos 19:46 Mé Ha-Jarkon és Há-Rakkon; a Jáfóval szemben levő határral. Jos 19:47 És kiment Dán fiainak határa rajtuk kívül; ugyanis felmentek Dán fiai és hadakoztak Lesemmel és bevették azt, és levágták azt kardnak élével és birtokukba vették azt és laktak benne, és elnevezték Lesemet Dánnak, atyjuknak, Dánnak neve szerint. Jos 19:48 Ez Dán fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; ezek a városok és faluik. Jos 19:49 Mikor így elvégezték az országnak örökségül vételét határai szerint; akkor adtak Izráel fiai örökséget Józsuénak, a Nún fiának maguk között. Jos 19:50 Az Úr parancsára azt a várost adták neki, amelyiket kérte, Timnat-Szerahot Efraim hegyén; és megépítette azt a várost és abban lakott. Jos 19:51 Ezek az örökségek, melyeket örökül adtak Eleázár pap és Józsué, a Nún fia és Izráel fiai törzseinek családfői sorsvetéssel Sílóban az Úr előtt a gyülekezet sátorának ajtajában. Jos 20:1 És mikor bevégezték az ország felosztását, így szólt az Úr Józsuénak, mondván: Jos 20:2 Szólj Izráel fiainak, mondván: Jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat, melyekről szóltam nektek Mózes által, Jos 20:3 hogy oda meneküljön a gyilkos, aki valakit agyonüt vétségből tudattalanul; és legyenek nektek menedékhelyül a vérbosszuló elől. Jos 20:4 Ha e városok egyikébe menekül és megáll a város kapujának bejáratában és elbeszéli azon város véneinek hallatára az ő dolgait; azok fogadják be őt a városba magukhoz, és adjanak neki lakóhelyet maguknál. Jos 20:5 És ha utána megy a vérbosszuló, hát kezébe ne szolgáltassák neki a gyilkost; mert tudattalanul ütötte le felebarátját, és nem volt annak gyűlölője tegnap-tegnapelőttről. Jos 20:6 És lakjon abban a városban, míg a közönség elé nem áll ítéletre (míg meg nem hal a főpap, aki abban az időben lesz); akkor aztán visszatérhet a gyilkos és bemehet városába és házába, abba a városba, melyből menekült. Jos 20:7 És erre szentelték Kédest Galileában Naftali hegyén és Sikemet Efraim hegyén; továbbá Kirjat-Arbát, azaz Hebront Júda hegyén. Jos 20:8 A jerikói Jordánon túl pedig, keleten erre adták Becert, a sivatagban, a fennsíkon Rúben törzséből; Rámótot Gileádban Gád törzséből, és Gólánt Básánban Manassé törzséből. Jos 20:9 Ezek voltak az Izráel minden fiának és a köztük tartózkodó jövevénynek avégre kijelölt városok, hogy oda menekülhessen mindenki, aki valakit vétségből agyonüt; és ne haljon meg a vérbosszuló keze által, míg közönség előtt nem állt. Jos 21:1 A léviták családfői pedig Eleázár pap elé járultak és Józsué, Nún fia elé; és Izráel fiai törzseinek családfői elé; Jos 21:2 és szóltak nekik Sílóban, Kanaán országában, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjanak nekünk lakóvárosokat; és hozzájuk legelőket barmunknak. Jos 21:3 Így adtak Izráel fiai a lévitáknak a maguk örökségéből az Úr parancsára; ezeket a városokat és a hozzájuk való legelőket. Jos 21:4 És kijött a sors a kehátiak nemzetségei számára; és a léviek közül Áron pap fiaié lett a Júda törzsétől, a simeoniak törzsétől és Benjámin törzsétől sorsvetéssel tizenhárom város. [16-20; 1Krón 6-54] Jos 21:5 Kehát többi fiaié pedig Efraim törzsének nemzetségeitől, Dán törzsétől és Manassé fél törzsétől sorsvetéssel tíz város. Jos 21:6 Gérson fiaié Izsakhár törzsének nemzetségeitől, Aser törzsétől, Naftali törzsétől és Manassénak Básánban levő fél törzsétől sorsvetéssel tizenhárom város. Jos 21:7 Merári fiaié nemzetségeik szerint Rúben törzsétől, Gád törzsétől és Zebulon törzsétől tizenkét város. Jos 21:8 Ezeket a városokat és a hozzájuk való legelőket adták tehát Izráel fiai a lévieknek; mint az Úr parancsolta Mózes által, sorsvetéssel. Jos 21:9 És mikor kiadták Júda fiainak törzse részéről és Simeon fiainak törzse részéről ezeket a városokat, melyeket név szerint megneveztek: Jos 21:10 ez Áronnak a Lévi fiaihoz tartozó kehátiak nemzetségeiből való fiaié lett; mert rájuk esett a sors először. Jos 21:11 Nekik adták tehát Arbának, az ánókiak atyjának városát, azaz Hebront a Júda hegyvidéken; és a hozzá tartozó legelőket körülötte. Jos 21:12 De a városhoz tartozó szántóföldet és falukat Kálebnek, Jefunne fiának adták birtokába. Jos 21:13 Áron pap fiainak tehát a várost adták, a gyilkosok menhelyét, Hebront és a hozzá való legelőket; továbbá Libnát és legelőit, Jos 21:14 Jattirt és legelőjét; Estemoát és legelőjét, Jos 21:15 Holont és legelőjét, Debirt és legelőjét, Jos 21:16 Ajint és legelőjét, Juttát és legelőjét és Bét-Semest és legelőjét. Kilenc várost ettől a két törzstől. Jos 21:17 Benjámin törzsétől pedig Gibeont és legelőjét, Gebát és legelőjét, Jos 21:18 Anatótot és legelőjét és Almont és legelőjét. Négy várost. Jos 21:19 Áron pap-fiainak városai összesen: tizenhárom város és legelőik. Jos 21:20 Ami pedig Kehát fiainak lévita-nemzetségeit illeti, Kehátnak többi fiai: a sorsvetés által nekik jutott városok Efraim törzsétől ezek: Jos 21:21 nekik adták a gyilkosok menedékvárosát, Sekemet és legelőjét Efraim hegyvidékén, Gézert és legelőjét, Jos 21:22 Kibcájimot és legelőjét és Bét-Horont és legelőjét. Négy várost. Jos 21:23 Dán törzsétől pedig Eltekét és legelőjét, Gibbetont és legelőjét; Jos 21:24 Ajjálont és legelőjét, Gát-Rimmont és legelőjét. Négy várost. Jos 21:25 És Manassé fél törzsétől Taanákot és legelőjét és Gát-Rimmont és legelőjét. Két várost. Jos 21:26 Összesen tíz várost és legelőiket Kehát többi fiai nemzetségeinek. Jos 21:27 És Gérson fiainak a léviták nemzetségei közül Manassé fél törzsétől a gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban és legelőjét és Beesterát és legelőjét. Két várost. Jos 21:28 És Izsakhár törzsétől Kisjont és legelőjét, Daberátot és legelőjét, Jos 21:29 Jarmutot és legelőjét, Én-Gannimot és legelőjét. Négy várost. Jos 21:30 És Aser törzsétől Miseált és legelőjét, Abdont és legelőjét, Jos 21:31 Helkatot és legelőjét és Rehóbot és legelőjét. Négy várost. Jos 21:32 És Naftali törzsétől a gyilkosok menedékvárosát, Kédest Galileában és legelőjét, Hammót-Dórt és legelőjét, és Kartánt és legelőjét. Három várost. Jos 21:33 A gersoniak városai nemzetségeik szerint összesen: tizenhárom város és legelőik. Jos 21:34 Merári fiai nemzetségeinek pedig, a többi lévitának Zebulon törzsétől Jokneámot és legelőjét, Kartát és legelőit, Jos 21:35 Dimnát és legelőjét, Nahalált és legelőjét. Négy várost. Jos 21:36 És Rúben törzsétől Becert és legelőjét, Jahcát és legelőjét, Jos 21:37 Kedémótot és legelőjét, és Méfaatot és legelőjét. Négy várost. Jos 21:38 És Gád törzsétől a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot Gileádban és legelőjét, Mahanajimot és legelőjét, Jos 21:39 Hesbont és legelőjét, Jaezért és legelőjét. Összesen négy várost. Jos 21:40 A léviták többi nemzetségeinek, a Merári fiainak nemzetségeik szerint városai összesen: sors által nyert városaik tizenkettő. Jos 21:41 A léviták összes városai Izráel fiainak birtoka között: negyvennyolc város és legelőik. Jos 21:42 Ezeket a városokat egyenként a hozzájuk tartozó legelők vették körül; így volt ez mindezeknél a városoknál. Jos 21:43 Tehát átadta az Úr Izráelnek azt az egész országot, melynek megadására megesküdött atyáiknak; és birtokukba vették azt, és letelepedtek benne. Jos 21:44 És nyugalmat adott nekik az Úr körös-körül, egészen úgy, amint megesküdött atyáiknak; és nem állt meg senki velük szemben minden ellenségeik közül, minden ellenségüket kezükbe adta az Úr. Jos 21:45 Nem esett el egy szó sem mindabból a jó szóból, amit szólt az Úr Izráel házának: az mind betelt. Jos 22:1 Akkor hívatta Józsué a rúbenieket és gádiakat, és Manassé fél törzsét. Jos 22:2 És azt mondta nekik: Ti megtartottatok mindent, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek; Jos 22:3 és hallgattatok szómra mindenben, amit parancsoltam nektek. Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú idő alatt mind e mai napig; és megtartottátok, amit az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa rátok bízott. Jos 22:4 És most nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek testvéreiteknek, mint ahogyan szólott nekik; most tehát forduljatok és menjetek el sátoraitokba, tulajdon országotokba, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl. Jos 22:5 Csak nagyon vigyázzatok, hogy megcselekedjétek azt a parancsolatot és azt a tanítást, melyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket és mindenben az ő útján járjatok, tartsátok meg parancsolatait és ragaszkodjatok őhozzá; és szolgáljatok neki teljes szívetekből és teljes lelketekből. Jos 22:6 Erre megáldotta őket Józsué; aztán elbocsátotta őket és elmentek sátoraikba. Jos 22:7 És a manassiak fél törzsének kiadta Mózes Básánban, felének pedig Józsué adta ki testvéreikkel együtt a Jordánon túl nyugaton; miután tehát azokat is elbocsátotta Józsué sátoraikba, azokat is megáldotta. Jos 22:8 És azt mondta nekik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátoraitokba és igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával; osszátok meg ellenségeitek martalékát testvéreitekkel. Jos 22:9 Visszatértek tehát és elmentek Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse Izráel fiaitól Sílóból, mely Kanaán országában van; elmenvén Gileád országába, tulajdon országukba, ahol birtokosokká lettek az Úrnak Mózes által adott parancsára. Jos 22:10 És mikor megérkeztek a Jordán kőköreihez, mely Kanaán országában van: építettek ott Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse egy oltárt a Jordánnál, egy nagy láttatós oltárt. Jos 22:11 Mikor meghallották Izráel fiai, hogy azt mondja: íme felépítették Rúben fiai, Gád fiai és a manasséiak fél törzse az oltárt Kanaán országával szemben a Jordán kőkörein Izráel fiaival átellenben, Jos 22:12 mikor meghallották Izráel fiai: hát összegyülekezett Izráel fiainak egész közönsége Sílóba, hogy hadba vonuljon ellenük. Jos 22:13 És küldötteket menesztettek Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé fél törzséhez Gileád országába: Pinhászt, Eleázár pap fiát, Jos 22:14 és vele tíz fejedelmet, egy-egy ősháztáj-fejedelmet Izráel minden törzséből; és ezek az illető őscsaládok főemberei voltak Izráel nemzetségeiben. Jos 22:15 Mikor eljutottak Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé fél törzséhez Gileád országába; beszéltek velük, mondván: Jos 22:16 Ezt mondja az Úrnak egész közönsége: Micsoda kötelességszegés ez, amit elkövettetek Izráel Istene ellen, hátrafordulván ma az Úrtól; mikor oltárt építettetek magatoknak, hogy pártot üssetek ma az Úr ellen? Jos 22:17 Nem elég nekünk Peór bűne, amiből a mai napig sem tisztultunk ki; és az a csapás lett az Úr közönségén; hogy ti ma hátrafordultok az Úrtól? Jos 22:18 Pedig ha ti pártot üttök az Úr ellen ma, hát holnap ő Izráel egész gyülekezetére megharagszik. Jos 22:19 Különben ha tisztátalan a tulajdon országotok, jertek át az Úr tulajdon országába, ahol az Úr hajléka áll, és legyetek birtokosokká miközöttünk; de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk ne üssetek pártot azzal, hogy oltárt építetek az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül. Jos 22:20 Nemde Akán, Zerah fia követett el kötelességszegést az örök szentség ellen; és Izráel egész közönségére lett harag, nem ő halt meg egyedül bűnéért? Jos 22:21 És feleltek Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse; és így beszéltek Izráel nemzetségfőivel: Jos 22:22 Istenek Istene az Úr, Istenek Istene az Úr, ő tudja, és Izráel tudja meg: hogy nem pártütésből és nem az Úr iránt való kötelességszegésből van az, úgy75 segítsen minket a mai nap, Jos 22:23 hogy oltárt építettünk magunknak, hogy hátraforduljunk az Úrtól; nem is azért, hogy égő áldozatot és ételáldozatot áldozzunk rajta, vagy hogy visszafizetési vágóáldozatokat készítsünk rajta, az Úr keresse meg! Jos 22:24 Hanem hogy valamitől való aggodalomból cselekedtük mi ezt, ezt gondolván: holnap azt mondhatják a ti fiaitok a mi fiainknak, mondván:Mi közötök van nektek az Úrhoz, Izráel Istenéhez?; Jos 22:25 hiszen határul tette az Úr közénk és közétek, Rúben fiai és Gád fiai a Jordánt, nincs nektek részetek az Úrban: és így véget vethetnek a ti fiaitok annak, hogy a mi fiaink az Urat féljék. Jos 22:26 Ezért mondottuk: No, hát tegyük meg magunknak, hogy építsük fel az oltárt; nem égő áldozat számára és nem vágóáldozat számára: Jos 22:27 hanem azért, hogy legyen az bizonysága köztünk és köztetek és utánunk jövő nemzedékeink között annak, hogy mi elvégezzük az Úr szolgálatát őelőtte76 égő áldozatainkkal, vágóáldozatainkkal és visszafizetési áldozatainkkal; tehát ne mondhassák a ti fiaitok holnap a mi fiainknak: Nincs részetek az Úrban. Jos 22:28 Azt gondoltuk ugyanis, hogy ha ezt mondják nekünk és nemzedékeinknek holnap; akkor azt mondjuk: Nézzétek az Úr oltárának mását, melyet atyáink csináltak, nem égő áldozatnak, sem vágóáldozatnak, hanem hogy bizonyság legyen miköztünk és tiköztetek. Jos 22:29 Távol legyen tőlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen és hátraforduljunk ma az Úrtól azzal, hogy égő áldozatnak, ételáldozatnak és vágóáldozatnak építsünk oltárt; az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, mely az ő hajléka előtt van. Jos 22:30 Mikor Pinhász pap és a közönség fejedelmei és Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, hallották ezeket a beszédeket, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai beszéltek; tetszett nekik. Jos 22:31 És azt mondta Pinhász pap, Eleázár fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy az Úr közöttünk van, mert nem követtétek el az Úr ellen ezt a kötelességszegést; ezzel megmentettétek Izráel fiait az Úr kezétől. Jos 22:32 Mikor visszatért Pinhász pap, Eleázár fia és a fejedelmek Rúben fiaitól és Gád fiaitól a Gileád országából Kanaán országába Izráel fiaihoz, és megvitték nekik a hírt: Jos 22:33 jónak találták a dolgot Izráel fiai, és áldották az Istent Izráel fiai; és nem gondoltak arra, hogy hadba vonuljanak fel ellenük azt az országot elpusztítani, melyben Rúben fiai és Gád fiai laknak. Jos 22:34 Rúben fiai és Gád fiai pedig elnevezték az oltárt: Mert bizonyság az köztünk, hogy az Úr az Isten. Jos 23:1 Történt pedig sok idő múlva azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől körös-körül; mikor Józsué megvénhedett, előre haladt a korban: Jos 23:2 hogy Józsué előszólította egész Izráelt véneivel, fejeivel, bíráival és intézőivel; és azt mondta nekik: Én megvénhedtem, előre haladtam a korban. Jos 23:3 De ti láttatok mindent, amit az Úr, a ti Istenetek cselekedett mindezekkel a nemzetekkel előttetek; mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcolt értetek. Jos 23:4 Nézzétek, én kisorsoltam nektek ezeket a többi nemzeteket örökségbe törzseitek szerint [a Jordántól fogva azokat a nemzeteket is mind, melyeket kiirtottam és a nagy tengert napnyugaton]; Jos 23:5 és az Úr, a ti Istenetek maga fogja őket kiűzni előletek; és birtokotokba veszitek országukat, úgy amint az Úr, a ti Istenetek szólt nektek. Jos 23:6 Legyetek tehát igen erősek abban, hogy megtartsatok és megcselekedjetek mindent, ami meg van írva Mózes Tanításának könyvében; el nem térvén attól sem jobbra, sem balra. Jos 23:7 Hogy bele ne keveredjetek ezekbe a nemzetekbe, ezekbe, amelyek megmaradtak veletek; és isteneik nevét ne említsétek, azokra ne esküdjetek, és ne szolgáljátok és ne imádjátok őket. Jos 23:8 Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez; amiképpen cselekedtétek mind e mai napig. Jos 23:9 Hiszen nagy és erős nemzeteket űzött ki az Úr előletek; és nem állt meg senki előttetek mind e mai napig. Jos 23:10 Közületek egy ember ezret megkerget; mert az Úr, a ti Istenetek maga hadakozik értetek, amiképpen szólt nektek. Jos 23:11 Nagyon vigyázzatok tehát magatokra lelketekből: hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket. Jos 23:12 Mert ha elfordulván elfordultok és ezekhez a többi nemzetekhez ragaszkodtok, ezekhez, akik megmaradtak veletek; és összeházasodtok velük, és beléjük keveredtek és ők tibelétek: Jos 23:13 tudván tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé az Úr, a ti Istenetek ezeket a nemzeteket előletek; hanem lesznek nektek hurokká és tőrré, ostorrá oldalaitokon és tövisekké szemeitekben, míg el nem vesztek erről a jó földről, melyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek. Jos 23:14 És mikor én ma elmegyek az egész föld útján: hát ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy egy szó el nem esett mindabból a jó szóból, melyet az Úr, a ti Istenetek szólt hozzátok, az mind betelt számotokra, egy szó el nem esett belőle. Jos 23:15 De amiképpen betelt rajtatok mindaz a jó dolog, melyet szólott az Úr, a ti Istenetek felőletek; úgy fogja az Úr rátok hozni a rossz dolgot is mind, míg ki nem pusztít benneteket erővel a jó földről, melyet adott nektek az Úr, a ti Istenetek. Jos 23:16 Ha áthágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, melyet parancsolt nektek, és elmentek és más isteneket szolgáltok és leborultok előttük: akkor fellobban az Úr haragja rátok, és hamar kivesztek arról a jó földről, melyet adott nektek. Jos 24:1 Azután összegyűjtötte Józsué Izráelnek minden törzsét Sikembe; és előszólította Izráel véneit, fejeit, bíráit és intézőit és odaálltak az Úr elé. Jos 24:2 Akkor azt mondta Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: A Folyamon túl laktak ősidőktől fogva atyáitok, Terah, Abrahám atyja és Náhor atyja; és más isteneket szolgáltak. Jos 24:3 És én vettem atyátokat, Abrahámot a Folyamon túlról, és meghordoztam őt Kanaán egész országában; és megsokasítottam az ő magvát. Tudniillik adtam neki Izsákot; Jos 24:4 Izsáknak pedig adtam Jákóbot és Ézsaut. Ézsaunak a Széir hegyét adtam, hogy vegye birtokába; Jákób pedig és fiai lementek Egyiptomba. Jos 24:5 Aztán elküldtem Mózest és Aront és megvertem Egyiptomot a szerint, amint cselekedtem közöttük; és azután kihoztalak benneteket. Jos 24:6 Mikor azonban kihoztam atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez; üldözték az egyiptomiak atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Sástengerig. Jos 24:7 Akkor az Úrhoz kiáltottak, és sötétséget tett közétek és az egyiptomiak közé és rájuk hozta a tengert, úgyhogy elborította őket, hiszen szemeitek látták, amit Egyiptomban cselekedtem; aztán a sivatagban laktatok sok ideig. Jos 24:8 Aztán behoztalak titeket az emoriak országába, akik a Jordánon túl laktak, és hadakoztak ellenetek; de kezetekbe adtam őket és elfoglaltátok országukat, és kipusztítottam őket előletek. Jos 24:9 És felkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, hogy hadakozzék Izráel ellen, és elküldött, hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. Jos 24:10 De nem voltam hajlandó Bálámra hallgatni; úgyhogy inkább megáldott titeket, és kimentettelek benneteket a kezéből. Jos 24:11 És átkeltetek a Jordánon, és mikor eljutottatok Jerikóhoz és Jerikó urai hadakoztak ellenetek, az emoriak, a perizziek, a kanaániak, a hittiek, a girgásiak, a hivviek és a jebusziak: a kezetekbe adtam őket. Jos 24:12 És darazsat küldtem előttetek, az űzte ki őket előletek, az emoriak két királyát: kardod nélkül, íjad nélkül. Jos 24:13 Így adtam nektek egy országot, melyért nem fáradoztatok, és városokat, melyeket nem építettetek, de bennük laktok; olyan szőlőket és olajfákat élveztek ti, amelyeket nem ti ültettetek. Jos 24:14 Most tehát féljétek az Urat és szolgáljátok őt őszintén és híven; és távolítsátok el az isteneket, akiket atyáitok a Folyamon túl szolgáltak és Egyiptomban, és szolgáljátok az Urat. Jos 24:15 Ha pedig rossznak látjátok az Urat szolgálni, válasszatok magatoknak ma, kit szolgáljatok, akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak, akik a Folyamon túl voltak, akár az emoriak isteneit, akiknek országában ti laktok; de én és az én házam az Urat szolgáljuk. Jos 24:16 És felelt a nép és azt mondta: Távol legyen tőlünk az Urat elhagyni; más isteneket szolgálván. Jos 24:17 Hiszen az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom országából, a rabszolgák házából; és aki cselekedte ezeket a nagy jeleket szemeink előtt és megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, akik között átvonultunk. Jos 24:18 Az Úr kiűzött előlünk minden népet, az emorit is, az ország lakóját: mi is szolgáljuk az Urat, mert ő a mi Istenünk. Jos 24:19 És azt mondta Józsué a népnek: Nem lesztek képesek az Urat szolgálni, mert szentség Istene ő: féltékeny Isten ő, nem bocsátja meg vétkeiteket és bűneiteket. Jos 24:20 Ha elhagyjátok az Urat és idegen isteneket szolgáltok: akkor megfordul és rosszat tesz veletek, megsemmisít benneteket, miután jót tett veletek. Jos 24:21 De azt mondta a nép Józsuénak: Nem, mert az Urat fogjuk szolgálni! Jos 24:22 És azt mondta Józsué a népnek: Ti tanúk vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy őt szolgáljátok; és azt mondták: Tanúk. Jos 24:23 Akkor tehát távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak; és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez. Jos 24:24 És azt mondta a nép Józsuénak: Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk. Jos 24:25 És szövetséget kötött Józsué a néppel azon a napon; és törvényt és ítéletet állapított meg neki Sekemben. Jos 24:26 És miután beírta Józsué ezeket a dolgokat Isten tanításának könyvébe; vett egy nagy követ és felállította azt ott az alatt a cserfa alatt, mely az Úr szentélyében volt. Jos 24:27 Aztán azt mondta Józsué az egész népnek: íme ez a kő tanúvá lehet ellenünk, mert ő hallotta az Úrnak minden szavát, melyet az Úr velünk beszélt, tehát tanúvá lett ellenetek, hogy meg ne tagadjátok Isteneteket. Jos 24:28 Ezzel elbocsátotta Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe. Jos 24:29 Történt pedig e dolgok után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában. Jos 24:30 És eltemették őt örökségének határában, Timnát-Szerahban, mely Efraim hegyén van Gaas hegyétől északra. Jos 24:31 Izráel pedig szolgálta az Urat Józsué egész életében, és azoknak a véneknek egész életében, akik Józsuét túlélték, és akik ismerték az Úrnak minden cselekedetét, amit Izráelért cselekedett. Jos 24:32 József csontjait pedig, melyeket Izráel fiai felhoztak Egyiptomból, Sekemben temették el, azon a földdarabon, melyet Jákób Hámornak, Sekem atyjának fiaitól vett száz keszitán; és így József fiainak örökségévé lettek. Jos 24:33 Eleázár, Áron fia is meghalt; őt fiának, Pinhásznak Gibeájában temették el, melyet Efraim hegyvidékén adtak neki. Jdg 1:1 Történt pedig Józsué halála után, hogy megkérdezték Izráel fiai az Úrtól, mondván: Ki menjen fel közülünk először a kanaániak ellen, hogy hadakozzék velük? Jdg 1:2 És azt mondta az Úr: Júda menjen fel; ezzel kezébe adom az országot. Jdg 1:3 Akkor azt mondta Júda testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem az én hányadomba és hadakozzunk a kanaániak ellen, akkor én is felvonulok veled a te hányadodba; és Simeon vele ment. Jdg 1:4 Mikor Júda felvonult, kezükbe adta az Úr a kanaániakat és a perizzieket; és levágtak közülük Bézekben tízezer embert. Jdg 1:5 Ugyanis Bézekben találták Adoni-Bezeket és hadakoztak vele; és megverték a kanaániakat és a perizzieket. Jdg 1:6 Mikor Adoni-Bezek elfutott, üldözték őt; és mikor megfogták, levagdalták a hüvelykujjakat kezéről-lábáról. Jdg 1:7 Amire Adoni-Bezek azt mondta: Hetven király volt, kezén-lábán csonka hüvelykű, aki az én asztalom alatt szedegetett; amint cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten. És elvitték őt Jeruzsálembe és ott meghalt. Jdg 1:8 Aztán Jeruzsálem ellen hadakoztak Júda fiai, és bevették azt, és levágták kardnak élével; a várost pedig tűzbe borították. Jdg 1:9 Azután pedig lementek Júda fiai a kanaániak ellen hadakozni: akik a Hegyvidéken, a Délvidéken és az Alföldön laktak. Jdg 1:10 Majd elment Júda a kanaániakhoz, akik Hebronban laktak (Hebron neve pedig azelőtt Kirjat-Arba volt); és megverték Sésajt, Ahimánt és Talmajt. Jdg 1:11 Onnét Debir lakói ellen ment; Debir neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer volt. Jdg 1:12 És azt mondta Káleb: Aki megveri Kirjat-Széfert és beveszi azt, annakadom a lányomat, Akszát feleségül. Jdg 1:13 És Otniél vette azt be, Kenáz fia, Káleb kisebbik testvére; és annak adta leányát, Akszát feleségül. Jdg 1:14 És történt, hogy amint hozzáment, rábeszélte azt, hogy kérjék az ő atyjától a mezőt; és mikor leszállt a szamárról, azt mondta neki Káleb: Mi bajod? Jdg 1:15 És azt mondta neki: Adj nekem áldást, mert a Délvidék földjére adtál engem, hát adj nekem vízforrásokat. És neki adta Káleb a felső forrásokat, és az alsó forrásokat. Jdg 1:16 És Kéninek, Mózes ipának2 fiai feljöttek a Pálmák városából Júda fiaival Júda sivatagába, mely Aradtól délre van; és a néppel jártak és laktak. Jdg 1:17 És elment Júda testvérével, Simeonnal, és megverték a kanaániakat, akik Cefátban laktak; és örök szentség alá vetették azt, és elnevezték a várost Hormának. Jdg 1:18 Aztán bevette Júda Gázát és határát, Askelont és határát, és Ekront és határát. Jdg 1:19 És vele volt az Úr Júdával, úgyhogy elűzte a hegyvidékieket; a völgy lakói tudniillik nem voltak elűzhetők, mert vas harci szekereik voltak nekik. Jdg 1:20 És Hebront Kálebnek adták, mint Mózes megmondta; és ő elűzte onnét a három Anák-fit. Jdg 1:21 De a jebusziakat, Jeruzsálem lakóit nem űzték el Benjámin fiai; úgyhogy a jebusziak Benjámin fiaival Jeruzsálemben laknak mind e mai napig. Jdg 1:22 És József háza is felvonult, ők Bétél ellen; és az Úr velük volt. Jdg 1:23 Mikor József háza kikémleltette Bétélt; a város neve azelőtt Lúz volt; Jdg 1:24 és láttak a kémek egy férfit, amint kijött a városból; azt mondták neki: Mutasd meg nekünk, kérünk, a város bejáratát, és irgalmasságot cselekszünk veled. Jdg 1:25 Mikor megmutatta nekik a város bejáratát, levágták a várost kardnak élével; azt a férfit pedig egész nemzetségével elbocsátották. Jdg 1:26 És elment az a férfi a hittiek földjére; és épített egy várost és elnevezte Lúznak. Az a neve mind e mai napig. Jdg 1:27 És nem űzte el Manassé Bét-Seánt és leányvárosait, Taanákot és mezővárosait, Dór lakóit és leányvárosait, Jibleám lakóit és leányvárosait, és Megiddó lakóit és leányvárosait; úgyhogy sikerült a kanaániaknak ezen a földön megmaradni. Jdg 1:28 Történt ugyan, hogy mikor Izráel megerősödött, robotosokká tette a kanaániakat; de nem űzte el őket. Jdg 1:29 Efraim pedig nem űzte el azokat a kanaániakat, akik Gézerben laktak; úgyhogy a kanaániak megmaradtak közötte Gézerben. Jdg 1:30 Zebulon nem űzte el Kitron lakóit, sem Nahalol lakóit; úgyhogy megmaradtak a kanaániak közötte, és robotosokká lettek. Jdg 1:31 Áser nem űzte el Akkó lakóit, sem Cidon lakóit; sem Ahlábot, Akzibot, Helbát, Afikot, sem Rehóbot: Jdg 1:32 úgyhogy az áseriek a kanaániak között, az ország lakói között laktak; mert nem űzték el őket. Jdg 1:33 Naftali nem űzte el Bét-Semes lakóit, sem Bét-Anát lakóit, úgyhogy a kanaániak között, az ország lakosai között lakott; és Bét-Semes és Bét-Anát lakói robotosai lettek neki. Jdg 1:34 Az emoriak pedig felszorították Dán fiait a hegységbe, mert nem engedte őket a völgybe leszállni. Jdg 1:35 Így sikerült az emoriaknak megmaradni Har-Hereszben, Ajjálonban és Saalbimban; de aztán rájuk nehezedett József házának keze és robotosokká lettek. Jdg 1:36 Az emoriak határa pedig Akrabbim hágójánál kezdődött, fent a sziklánál. Jdg 2:1 És felment az Úr angyala Gilgálból Bókimba; és azt mondta: Felhoztalak titeket Egyiptomból és behoztalak titeket ebbe az országba, melyről megesküdtem atyáitoknak, és azt mondtam, hogy nem bontom fel veletek szövetségemet soha, Jdg 2:2 de ti se kössetek szövetséget ez ország lakosaival, oltáraikat rontsátok le; és nem hallgattatok szavamra, mit cselekedtetek? Jdg 2:3 De én is mondom: Nem űzöm el őket előletek; hanem legyenek mellettetek, és isteneik legyenek tőrökké számotokra. Jdg 2:4 És mikor elmondta az Úr angyala ezeket a beszédeket Izráel minden fiához; a nép felemelte szavát és sírt. Jdg 2:5 És elnevezték azt a helyet Bókimnak; és áldoztak ott az Úrnak. Jdg 2:6 Tehát elbocsátotta Józsué a népet; és elmentek Izráel fiai, ki-ki a maga örökségébe, hogy birtokukba vegyék az országot. Jdg 2:7 És a nép az Urat szolgálta Józsué egész idejében; és azoknak a véneknek egész idejében, akik Józsuét túlélték, akik látták az Úrnak mindazt a nagy cselekedetét, amit Izráelért tett. Jdg 2:8 Mikor azonban meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában, Jdg 2:9 és eltemették őt örökségének határában, Timnat-Hereszben, Efraim hegyén, Gaas hegyétől északra; Jdg 2:10 és atyáikhoz takaríttatott az az egész nemzedék is; és más nemzedék támadt utána, mely nem ismerte az Urat, sem azt a cselekedetet, melyet Izráelért tett: Jdg 2:11 akkor azt cselekedték Izráel fiai, ami gonosz az Úr szemeiben; hogy a baálokat szolgálták, Jdg 2:12 és elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom országából; és más istenek után jártak a körülöttük levő nemzetek istenei közül, és azok előtt borultak le, és bosszantották az Urat. Jdg 2:13 Mikor aztán elhagyták az Urat, és a Baálnak és az Astárótoknak szolgáltak: Jdg 2:14 akkor felgerjedt az Úr haragja Izráelre, és fosztogatók kezébe adta őket, akik fosztogatták őket; és kiszolgáltatta őket ellenségeik kezébe körös-körül, úgyhogy nem bírtak többé megállni ellenségeik előtt. Jdg 2:15 Ahova kivonultak, mindenütt rajtuk volt az Úr keze veszedelemre, úgy, amint szólt az Úr és amint megesküdött az Úr nekik; úgyhogy nagy szükségbe jutottak. Jdg 2:16 Akkor támasztott az Úr bírákat; akik kiszabadították őket fosztogatóik kezéből. Jdg 2:17 De bíráikra nem hallgattak, hanem más isteneket bálványoztak, azok előtt borultak le; letértek hamar az útról, melyen atyáik jártak, hallgatván az Úr parancsára; ők nem így cselekedtek. Jdg 2:18 És mikor bírákat támasztott nekik az Úr, akkor velük volt az Úr a bírákkal és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész életére; mert Jdg 2:19 megindult az Úr szorongatóik és elnyomóik miatti panaszaikon. De mihelyt meghalt a bíró, újból megromlottak, inkább mint atyáik, úgyhogy más istenek után jártak, azokat szolgálták és imádták; nem engedtek cselekedeteikből és makacs útjukból. Jdg 2:20 És felgerjedt az Úr haragja Izráelre; és azt mondta: Amiért áthágta ez a nemzet az én szövetségemet, amit atyáiknak parancsoltam, és nem hallgattak szavamra: Jdg 2:21 én sem űzök ki többé senkit előlük azokból a nemzetekből, amelyeket otthagyott Józsué, mikor meghalt; Jdg 2:22 hogy próbára tegyem velük Izráelt: vajon megtartják-e ők az Úrnak útját, azon járván úgy, mint atyáik megtartották, vagy nem. Jdg 2:23 Így aztán nyugton hagyta az Úr ezeket a nemzeteket, nem űzvén ki őket mindjárt; és nem adta őket Józsué kezébe. Jdg 3:1 Ezek pedig azok a nemzetek, amelyeket nyugton hagyott az Úr, hogy velük tegye próbára Izráelt [mindazokat, akik semmit sem tapasztaltak a kanaáni harcokból; Jdg 3:2 csak azért, hogy megtapasztalják Izráel fiainak nemzedékei, hogy tanítsa őket háborúra; csak azokat, akik azelőtt nem tapasztalták]: Jdg 3:3 az öt filiszteus fejedelem, a kanaániak mind, a cidoniak és a hivviek, akik a Libánon hegyén laknak: a Baál Hermon hegyétől addig, amerre Hamátba mennek. Jdg 3:4 Ezek tehát arra valók voltak, hogy próbára tegye velük Izráelt; hogy megtudja, vajon hallgatnak-e az Úr parancsaira, amelyeket atyáiknak parancsolt Mózes által. Jdg 3:5 És így Izráel fiai a kanaániak között laktak; a hittiek, az emoriak, a perizziek, a hivviek és a jebusziak között: Jdg 3:6 és leányaikat feleségül vették maguknak, a maguk leányait pedig azok fiaihoz adták; és azok isteneit szolgálták. Jdg 3:7 Mikor egyszer Izráel fiai azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben, elfelejtették az Urat, az ő Istenüket; és a baálokat és az Aserákat szolgálták; Jdg 3:8 fellobbant az Úr haragja Izráelre, és kiszolgáltatta őket Kusan-Risátajimnak, Mezopotámia királyának kezébe; és nyolc esztendeig szolgálták Izráel fiai Kusan-Risátajimot. Jdg 3:9 Mikor aztán Izráel fiai az Úrhoz kiáltottak segítségért, támasztott az Úr szabadítót Izráel fiainak, aki megszabadította őket: Otniélt, Kenáz fiát, Káleb kisebbik testvérét. Jdg 3:10 Ezt megszállta az Úrnak lelke, és igazához juttatta Izráelt, tudniillik hadba vonult és az Úr a kezébe adta Kusan-Risátajimot, Mezopotámia királyát; úgyhogy felülkerekedett Kusan-Risátajimon. Jdg 3:11 Aztán nyugton volt az ország negyven évig; akkor meghalt Otniél, Kenáz fia. Jdg 3:12 És Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; és az Úr erőt adott Eglonnak, Móáb királyának Izráel felett, amiért azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben. Jdg 3:13 Ő tudniillik magához gyűjtötte Ammon fiait és Amáleket; és elment és megverte Izráelt, és elfoglalták a Pálmák városát. Jdg 3:14 És szolgálták Izráel fiai Eglont, Móáb királyát tizennyolc esztendeig. Jdg 3:15 Akkor segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz, és támasztott nekik az Úr szabadítót, Ehudot, a benjámini Gérá fiát, egy jobb kezére béna embert. Mikor Izráel fiai ajándékot küldtek tőle Eglonnak, Móáb királyának: Jdg 3:16 ő csináltatott magának egy kétélű kardot, egy sing hosszút; és azt a ruhája alá a jobb oldalára kötötte; Jdg 3:17 és így mutatta be az ajándékot Eglonnak, Móáb királyának; Eglon pedig nagyon kövér ember volt. Jdg 3:18 És miután elvégezte az ajándék bemutatását; elkísérte a népet, az ajándékvivőit. Jdg 3:19 De ő a faragott képektől, melyek Gilgálnál voltak, visszatért, és azt mondta: Titkos szavam van hozzád, oh király! Az pedig azt mondta: Csitt!; mire kimentek mellőle mind, akik körülötte álltak. Jdg 3:20 Ekkor Ehud bement hozzá, ő ugyanis a hűs felházban ült, mely csak az ő számára volt, és azt mondta Ehud: Istentől van hozzád szavam; mire ő felkelt a székről. Jdg 3:21 Ekkor Ehud kinyújtotta bal kezét, elővette a kardot jobb oldaláról: és beleütötte azt a hasába. Jdg 3:22 Úgyhogy a markolat is bement a penge után, és a háj bezárta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; úgyhogy a hátulján kijött. Jdg 3:23 Aztán kijött Ehud a csarnokba; bezárta a felház ajtait maga után és bereteszelte. Jdg 3:24 Alighogy ő kiment, jöttek a szolgák, és látták, hogy a felház ajtai el vannak reteszelve; de azt mondták: Bizonyára lábait takarja a hűs kamarában. Jdg 3:25 Vártak tehát, míg megunták, hogy még mindig nem nyitja ki a felház ajtait; akkor vették a kulcsot és kinyitották, és íme uruk a földre volt esve holtan. Jdg 3:26 Ehud pedig elmenekült, míg ők késedelmeskedtek; ő tudniillik keresztülment a faragott képeken, és Szeirába menekült. Jdg 3:27 És mihelyt megérkezett, megfújta a kürtöt Efraim hegyén; és alámentek vele Izráel fiai a hegyről. Ő pedig előttük volt, Jdg 3:28 és azt mondta nekik: Rohanjatok utánam, mert kezetekbe adta az Úr ellenségeteket, Móábot! És alámentek utána és elfoglalták a Jordán réveit Móáb felé, és nem engedtek senkit átmenni. Jdg 3:29 És levágtak abban az időben Móábból mintegy tízezer embert, mind erős és mind derék embereket; és meg nem menekült senki. Jdg 3:30 Így aláztatott meg Móáb abban az időben Izráel keze alatt; aztán nyugton volt az ország nyolcvan esztendeig. Jdg 3:31 Ő utána aztán Sámgár lett, Anát fia; ő pedig a filiszteusokból vágott le hatszáz embert egy ökör-ösztökével; és ő is megszabadította Izráelt. Jdg 4:1 Mikor Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; miután Ehud meghalt; Jdg 4:2 kiszolgáltatta őket az Úr Jábinnak, Kanaán királyának kezébe, aki Hácorban uralkodott; fővezére pedig Sziszera volt, és az Haroset Ha-Gójimban lakott. Jdg 4:3 És segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz; mert kilencszáz vas harci szekere volt neki, és húsz esztendeje erővel szorította Izráel fiait. Jdg 4:4 És Deborá prófétaasszony, Lappidót felesége volt az, aki Izráelt igazához juttatta abban az időben. Jdg 4:5 Ő ugyanis a Deborá pálmája alatt ült Há-Rámá közt és Bétél közt az Efraim hegyén, mikor felmentek hozzá Izráel fiai a döntésért. Jdg 4:6 És elküldött és elhívatta Bárákot, Abinoám fiát Kédes-Naftaliból; és azt mondta neki: Ezennel azt parancsolja az Úr, Izráel Istene, eredj és vonulj a Tábor hegyére, és végy magaddal tízezer embert Naftali fiai közül és Zebulon fiai közül: Jdg 4:7 és én kihozom hozzád a Kison patakához Sziszerát, Jábin fővezérét harci szekerével és sokaságával együtt; és kezedbe adom őt. Jdg 4:8 Erre azt mondta neki Bárák: Ha velem jössz, elmegyek; ha nem jössz velem, nem megyek. Jdg 4:9 És azt mondta: Elmenni elmegyek veled, csakhogy nem lesz dicsőséged az úton, amelyre te mégy, mert egy asszony kezébe fogja az Úr Sziszerát kiszolgáltatni; ezzel felkelt Deborá és elment Bárákkal Kédesbe. Jdg 4:10 Mikor összehívta Bárák Zebulont és Naftalit Kédesbe, tízezer ember vonult fel nyomában; és felvonult vele Deborá. Jdg 4:11 A kéni Héber pedig elvált Kaintól, Hobábnak, Mózes ipának fiaitól; és Caanannimban a tölgyfánál ütötte fel sátorát, mely Kédes mellet van. Jdg 4:12 Mikor Sziszerának jelentették, hogy Bárák, Abinoám fia felvonult a Tábor hegyére: Jdg 4:13 összehívta Sziszera minden harci szekerét, kilencszáz vasszekeret, és az egész népet, mely vele volt Haroset Ha-Gójimból a Kison patakához. Jdg 4:14 Deborá pedig azt mondta Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, melyen kezedbe adja az Úr Sziszerát, nem az Úr vonult-e ki előtted? És levonult Bárák a Tábor hegyéről; és tízezer ember utána. Jdg 4:15 És úgy összezavarta az Úr Sziszerát és minden harci szekerét és egész táborát kard élével Bárák előtt; hogy Sziszera leszállt a szekérről és gyalog menekült. Jdg 4:16 Bárák pedig üldözte a szekérhadat és a tábort Haroset Ha-Gójimig; és elesett Sziszerának egész tábora kard éle által, nem maradt még egy sem. Jdg 4:17 Sziszera pedig Jáelnek, a kéni Héber feleségének sátorába menekült gyalog; mert béke volt Jábin között, Hácor királya között és a kéni Héber háza között. Jdg 4:18 És kiment Jáel Sziszera elé és azt mondta neki: Térj be, uram, térj be hozzám, ne félj; és betért hozzá a sátorba, és betakarta őt a szőnyeggel. Jdg 4:19 Az pedig azt mondta neki: Adj innom, kérlek, egy kis vizet, mert szomjas vagyok. És megnyitotta a tejes tömlőt és megitatta őt, aztán betakarta őt. Jdg 4:20 Azután azt mondta neki: Állj a sátorajtóba; és ha valaki jön és megkérdez téged és azt mondja: Van-e itt valaki? Hát mondd: Nincs. Jdg 4:21 És fogta Jáel, Héber felesége a sátorszöget, kezébe vette a kalapácsot, és bement hozzá titkon, és beleütötte a sátorszeget a halántékába, úgyhogy bemélyedt a földbe. És ő mélyen aludt. És fáradt volt. És meghalt. Jdg 4:22 És ihol van Bárák, aki üldözi Sziszerát. Jáel pedig kimegy elébe és azt mondja neki: Jer, és megmutatom neked azt az embert, akit keresel. Mikor bement hozzá, ott volt Sziszera elesve, holtan, és sátorszeg a halántékában. Jdg 4:23 Így megalázta Isten azon a napon Jábint, Kanaán királyát Izráel fiai előtt. Jdg 4:24 És Izráel fiainak keze folyton keményebb lett Jábinon, Kanaán királyán; míg ki nem irtották Jábint, Kanaán királyát. Jdg 5:1 Akkor énekelt Deborá és Bárák, Abinoám fia azon a napon, mondván: Jdg 5:2 Hogy vezérek vezettek Izráelben, Hogy önként ment a nép; áldjátok az Urat! Jdg 5:3 Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek: Én az Úrnak, én énekelni vágyom, Hárfázni az Úrnak, Izráel Istenének. Jdg 5:4 Uram, mikor Széirből kijöttél, Mikor előléptél Edom mezejéről: Föld reszketett, ég csepegett, Felhők is víztől csepegtek; Jdg 5:5 Hegyek folytak el az Úr elől, Ez a Szináj az Úr elől, Izráel Istene elől. Jdg 5:6 Sámgárnak, Anát fiának napjaiban, Jáel napjaiban megszűntek az utak, És az úton járók zugutakon jártak. Jdg 5:7 Megszűntek uralkodni Izráelben, megszűntek; Míg én fel nem keltem, Deborá, Míg fel nem keltem anyának Izráelben. Jdg 5:8 Új isteneket választottak, Akkor kapukat vívtak; Pajzs nem volt látható, sem dárda Negyvenezer között Izráelben: Jdg 5:9 Szívem azoké, akik vezérlik Izráelt, Akik önként mennek a népből. Áldjátok az Urat! Jdg 5:10 Akik fehér szamáron lovagoltok, szőnyegen ülve, Jdg 5:11 Azok szavával, akik vályúk közt vizet osztanak. Ott az Úr igazságszolgáltatását dicsérik, Uralkodásának igazságszolgáltatását Izráelben: Akkor vonult le a kapukhoz az Úr népe. Jdg 5:12 Ébredj, ébredj, Deborá, Ébredj, ébredj, mondj éneket; Kelj fel Bárák, vidd foglyaidat [Abinoám fia]! Jdg 5:13 Akkor jött le nemesek maradéka; Az Úr népe jött le hozzám, csupa hősök. Jdg 5:14 Efraimból, akiknek gyökere Amálekben van, Utánad van Benjámin, népeid között; Mákirból vezéremberek jöttek le, Zebulonból is író-pálca-tartók; Jdg 5:15 És Izsakhárból, akik fejedelmeim Deborával; És Izsakhár úgy, mint Bárák Rohant a völgybe nyomaiban. Rúben nemzetségeiben Nagy szívbeli határozatok voltak: Jdg 5:16 Miért ültél a cserények között A nyájak bégetését hallgatván? Rúben nemzetségei között Nagy szívbeli tanakodások voltak. Jdg 5:17 Gileád a Jordánon túl tanyázott; És Dán miért tartózkodott hajókon? Áser leült a tengerpartra És réveinél tanyázott. Jdg 5:18 Zebulon nép: kitette életét a halálnak, Naftali is a mező magaslatain. Jdg 5:19 Királyok jöttek, hadakoztak, Akkor hadakoztak Kanaán királyai; Taanáknál, Megiddó vizénél, Nyereséget, ezüstöt nem kaptak. Jdg 5:20 Mennybeliek hadakoztak: A csillagok az ő pályájukról Hadakoztak Sziszerával. Jdg 5:21 Kison patakja sodorta el őket, Osidők patakja, Kison patakja. Tipord én lelkem erővel. Jdg 5:22 Akkor lópaták csattogtak a vágtatástól, Paripáik vágtatásától. Jdg 5:23 Átkozzátok Mérozt, azt mondta az Úr angyala, Átkozzátok átkozva lakóit; Mert nem jöttek az Úr segítségére, Az Úr segítségére a hősök között: Jdg 5:24 Legáldottabb asszony legyen Jáel [a kéni Héber felesége]; Legáldottabb sátorlakó asszony. Jdg 5:25 Az vizet kért, ő tejet adott; Díszcsészében tejszínt nyújtott. Jdg 5:26 Kezét a sátorszegre nyújtotta, Jobbját meg egy munkás-kalapácsra; És ráütött Sziszérára, betörte fejét, És bezúzta és átfúrta halántékát. Jdg 5:27 [Lábainál legörnyedt, elesett, lefeküdt; Lábainál legörnyedt, elesett; Amint legörnyedt, nyomban elesett holtan.] Jdg 5:28 Az ablakon kinézett és felkiáltott Sziszera anyja a rács mögött: Mért nem jön haza szekere ily soká, Miért késnek fogatának léptei? Jdg 5:29 Legbölcsebb udvarhölgye felel neki; Ő is ismétli szavait magának: Jdg 5:30 Ugye martalékra leltek, osztják, Egy lányt, két lányt egy emberre; Festett kelmékből a martalék Sziszeráé, A festett kelme és hímzés-martalék; Festett kelme és hímzések a martalékon felül. Jdg 5:31 Így vesszen el minden ellenséged, Uram! Akik pedig őt szeretik, olyanok legyenek, mint a nap, mikor fölkel az ő erejében. És nyugta lett az országnak negyven esztendeig. Jdg 6:1 Mikor Izráel fiai megint azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; akkor az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendeig: Jdg 6:2 és erős volt Midján keze Izráelen. Midján elől rendezték be maguknak Izráel fiai a hegyekben levő vízmosásokat, a barlangokat és az erődítéseket. Jdg 6:3 Mert mikor Izráel vetett: akkor felvonult Midján és Amálek, Kelet fiai is felvonultak ellene: Jdg 6:4 és tábort ütöttek ellenük és elpusztították az ország termését egészen addig, amerre Gázába járnak; és nem hagytak élelmet Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat. Jdg 6:5 Mert nyájastól vonultak fel és sátorostól jöttek oly sokan, mint a sáska, számuk sem volt nekik, sem tevéiknek; úgy jöttek be az országba, pusztítva azt. Jdg 6:6 Így aztán nagyon elszegényedett Izráel Midján miatt; és Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz. Jdg 6:7 Történt pedig, mikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz Midján miatt, Jdg 6:8 hogy az Úr egy férfiút küldött Izráel fiaihoz, prófétát; ki is azt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: És felhoztalak titeket Egyiptomból; kihoztalak titeket a rabszolga házból; Jdg 6:9 megmentettelek titeket Egyiptom kezéből és minden szorongatótok kezéből; és elűztem őket előletek és nektek adtam országukat. Jdg 6:10 Akkor azt mondtam nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, nem szabad az emoriak isteneit félnetek, akiknek országában letelepedtek; és nem hallgattatok szavamra. Jdg 6:11 Azután jött egy Úr angyala és leült a cserfa alá, mely Ofrában az abi-háezribeli Jóásé volt; éppen mikor annak fia, Gedeon búzát vert ki a bortipró kádban, hogy elmenekítse Midján elől. Jdg 6:12 Tehát ennek jelent meg az Úr angyala, és azt mondta neki: Az Úr van veled, derék hős! Jdg 6:13 Mire azt mondta neki Gedeon: Ugyan, uram, ha velünk van az Úr, akkor miért ért bennünket mindez? Es hol van minden csodája, melyről atyáink beszéltek nekünk, mondván: Nem Egyiptomból hozott-e fel minket az Úr, holott most elhagyott bennünket az Úr és Midján kezébe adott minket? Jdg 6:14 Erre hozzá fordult az Úr, és azt mondta: Eredj ezzel az erőddel, és meg fogod szabadítani Izráelt Midján kezéből: ezennel elküldelek. Jdg 6:15 De azt mondta neki: Kérlek, Uram, mivel szabadítom meg Izráelt, mikor az én nemzetségem a leggyengébb Izráelben, és én vagyok a legkisebb az én őscsaládomban? Jdg 6:16 És azt mondta neki az Úr: De veled leszek; tehát megvered Midjánt, mint egy embert. Jdg 6:17 Ő pedig azt mondta neki: Ha valóban kegyet találtam szemeidben: akkor cselekedd előttem valami jelét annak, hogy te vagy, aki velem beszélsz. Jdg 6:18 Oh ne távozzál innét addig, míg megjövök hozzád, kihozom ételáldozatomat és elődbe teszem! És azt mondta: Én maradok, míg visszatérsz. Jdg 6:19 Gedeon pedig bement, elkészített egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret, a húst a kosárba tette, a levet pedig a fazékba tette; és kivitte hozzá a cserfa alá, és felajánlotta. Jdg 6:20 Akkor azt mondta neki az Isten angyala: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket és tedd arra a sziklára, a levet pedig öntsd reá; és úgy tett. Jdg 6:21 Akkor kinyújtotta az Úr angyala a pálca végét, mely a kezében volt és illette a húst és a kovásztalan kenyeret; erre felszállt a tűz a kőszirtből és megette a húst és a kovásztalan kenyereket, az Úr angyala pedig eltűnt szemeiből. Jdg 6:22 Akkor látta Gedeon, hogy az Úr angyala volt; és azt mondta Gedeon: Jaj, Uram, Jahve, mert mégis az Úr angyalát láttam szemtől szembe! Jdg 6:23 De az Úr azt mondta neki: Légy békén, ne félj; nem halsz meg. Jdg 6:24 Akkor Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr Béke. Mind e mai napig megvan még az abiezriek Ofrájában. Jdg 6:25 Azon éjjel történt aztán, hogy azt mondta neki az Úr: Vedd atyád marhájából a bikát, éspedig a második bikát, a hétéveset; aztán rontsd le atyád Baál-oltárát és a rajta levő szent fát vágd ki; Jdg 6:26 építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek az erődnek a tetején máglyával; aztán vedd azt a második bikát és áldozd meg égő áldozatul a szent fa fáival, amelyet kivágsz. Jdg 6:27 Erre Gedeon vett tíz embert a szolgái közül, és úgy tett, amint az Úr beszélt hozzá; mivel azonban atyja házától és a város embereitől félt nappal tenni, tehát éjjel tette Jdg 6:28 És mikor a város emberei reggel korán felkeltek, már akkor a Baál oltára le volt rontva, a szent fa pedig, mely rajta volt, ki volt vágva; és a második bika meg volt áldozva égő áldozatul az újon épült oltáron. Jdg 6:29 Erre azt mondták egymásnak: Ki cselekedte ezt a dolgot? Mikor aztán kérdezősködtek és kutattak, azt mondták: Gedeon, a Jóás fia cselekedte ezt a dolgot. Jdg 6:30 Akkor azt mondták a város emberei Jóásnak: Hozd ki fiadat, hogy meghaljon; mert lerontotta a Baál oltárát, és mert kivágta a szent fát, mely rajta volt. Jdg 6:31 De Jóás azt mondta mindazoknak, akik körülötte álltak: Ti akartok Baálért perelni; vagy ti akarjátok őt megmenteni? Aki érte perel, ölettessék meg reggelig. Ha Isten, pereljen magáért, hogy lerontották oltárát. Jdg 6:32 És elnevezték őt azon a napon Jerubbaálnak, mondván: Pereljen vele a Baál, mert ő rontotta le oltárát. Jdg 6:33 És egész Midján és Amálek és Kelet fiai egybegyülekeztek, és miután átkeltek, tábort ütöttek a Jizréel völgyében. Jdg 6:34 Az Úr lelke pedig megszállta Gedeont; amint megfújta a kürtöt, Abiézer összesereglett utána. Jdg 6:35 Aztán követeket küldött egész Manasséba, és az is összesereglett utána; továbbá követeket küldött Áserbe, Zebulonba és Naftaliba, és felvonultak ellenük. Jdg 6:36 Akkor azt mondta Gedeon az Istennek: Ha az én kezem által vagy megszabadítandó Izráelt, úgy, mint szólottál: Jdg 6:37 íme én egy gyapjú nyiretet teszek ki a szérűre: ha egyedül a nyireten lesz harmat, egyebütt pedig a földön szárazság, abból megtudom, hogy megszabadítod általam Izráelt, amiképpen szólottál. Jdg 6:38 És úgy lett. Mikor másnap korán felkelt és kinyomta a nyiretet; hát harmatot facsart ki a nyiretből, egy tele csésze vizet. Jdg 6:39 Akkor azt mondta Gedeon az Istennek: Ne lobbanjon fel rám haragod, ha beszélek, csak még ez egyszer: oh hadd tegyek kísérletet a nyirettel csak még egyszer, hadd legyen szárazság a nyireten egyedül, egyebütt pedig a földön legyen harmat. Jdg 6:40 És úgy tett az Isten azon az éjszakán; tudniillik szárazság lett a nyireten magán, egyebütt pedig harmat lett a földön. Jdg 7:1 És korán felkelt Jerubbaál, azaz Gedeon, és az egész nép, mely vele volt, és tábort ütöttek a Haród forrásánál; Midján tábora pedig attól északra volt Móre halmától fogva a völgyben. Jdg 7:2 És azt mondta az Úr Gedeonnak: Több az a nép, mely veled van, minthogy Midjánt kezébe adhatnám; nehogy majd dicsekedjék Izráel velem szemben, mondván: Az én kezem szabadított meg engem. Jdg 7:3 Most tehát hirdesd ki a nép füleibe, mondván: Aki fél és reszket, térjen vissza, és kerüljön el a Gileád hegyéről; erre visszatértek a népből huszonkétezeren, és visszamaradtak tízezeren. Jdg 7:4 De azt mondta az Úr Gedeonnak: Még sok a nép, vidd le őket a vízre, és ott megrostálom őket neked; és akkor akire azt mondom neked: Ez menjen veled, az menjen veled, de akire azt mondom neked: Ez ne menjen veled, az egy se menjen veled. Jdg 7:5 Levitte tehát a népet a vízre; és azt mondta az Úr Gedeonnak: Aki nyelvével nyal magából a vízből, mint a kutya szokott nyalni, azt mind állítsd külön; és azt is mind, aki térdeire ereszkedik, hogy igyon. Jdg 7:6 És azoknak a száma, akik nyaltak háromszáz ember lett; a többi nép pedig térdeire ereszkedett, hogy vizet igyon. Jdg 7:7 Akkor azt mondta az Úr Gedeonnak: Azzal a háromszáz emberrel szabadítalak meg titeket és adom Midjánt a kezetekbe, akik nyaltak; a víve. többi nép pedig menjen a helyére. Jdg 7:8 Erre útravalót vett kezébe a nép és kürtjeit, és Izráel minden emberét elbocsátotta, kit-kit a maga sátorába, a háromszáz embert pedig megtartotta. Midján tábora pedig alatta volt a völgyben. Jdg 7:9 Történt pedig azon az éjszakán, hogy azt mondta neki az Úr: Kelj fel, menj le a táborba; mert a kezedbe adom azt. Jdg 7:10 Ha pedig magad félsz lemenni; menj le Púrával, a legényeddel a táborba. Jdg 7:11 Ha meghallod mit beszélnek, majd megerősödnek kezeid és levonulsz a tábor ellen; lement tehát ő és legénye, Púra, a tábor legszélén levő fegyveresekhez. Jdg 7:12 Midján pedig és Amálek, meg Keletnek mindenféle fia, úgy terültek el a völgyben, mint a sáska sokaságra nézve; és tevéiknek nem volt száma, mint a föveny, mely a tenger partján van, oly sokan voltak. Jdg 7:13 Mikor Gedeon odaért, valaki éppen egy álmot beszélt el barátjának; és azt mondta: Íme álmot álmodtam, és íme árpakenyér zörgése, amint begördült Midján táborába; mikor a sátorhoz ért, leütötte azt (úgyhogy ledőlt), azután fölfelé fordította azt (úgyhogy ledőlt a sátor). Jdg 7:14 És felelt a barátja és azt mondta: Nem más ez, mint Gedeon, Jóás fiának, Izráel férfiának kardja; az ő kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort. Jdg 7:15 Mihelyt pedig Gedeon meghallotta az álom elbeszélését és megfejtését, meghajtotta magát; aztán visszatért Izráel táborába és azt mondta: Keljetek fel, mert az Úr kezetekbe adta Midján táborát! Jdg 7:16 Aztán három csapatba osztotta a háromszáz embert; és kürtöket adott mindnyájuk kezébe és Úres korsókat, és fáklyákat a korsókba. Jdg 7:17 És azt mondta nekik: Tőlem lessétek el, és úgy tegyetek; éspedig mikor én éppen bemegyek a tábor szélébe, amint akkor cselekszem, ti is úgy cselekedjetek. Jdg 7:18 Mihelyt én megfúvom a kürtöt és a velem levők mind: azonnal fújjátok meg a kürtöket ti is az egész tábor körül, és mondjátok: Az Úrért és Gedeonért! Jdg 7:19 Mikor Gedeon és a vele levő száz ember bement a tábor szélébe, a középső őrváltás kezdetén, éppen csak hogy felállították az őröket; és megfújták a kürtöket, egyben összetörve a korsókat, melyek kezükben voltak: Jdg 7:20 akkor megfújta a három csapat a kÚrtöket, összetörte a korsókat, bal kezébe ragadta a fáklyákat, jobb kezébe pedig a kÚrtöket, fújván; és kiáltottak: Fegyverre az úrért és Gedeonért! Jdg 7:21 És míg ők álltak, ki-ki a maga helyén a tábor körül; addig az egész tábor futott, kiabált és menekült. Jdg 7:22 Mikor megfújták a háromszáz kÚrtöt, akkor fordította az Úr egyiknek a kardját a másik ellen az egész táborban; így menekült a tábor Bét Ha-Sittáig Cererának, Ábel-Mehola partjáig Tabbátnál. Jdg 7:23 Akkor összehívták Izráel embereit Naftaliból, Áserből és egész Manasséból, úgy üldözték Midjánt. Jdg 7:24 És követeket küldött Gedeon Efraim egész hegyvidékére, mondván: Jertek le Midján elé és szálljátok meg előttük a vizeket Bét-Báráig, és a Jordánt; és engedett a felhívásnak Efraim minden férfia, és megszállták a vizeket Bét-Báráig, és a Jordánt. Jdg 7:25 És elfogták Midján két fejedelmét, Orébet és Zeébet, és megölték Orébet Oréb szirtjén, Zeébet pedig megölték Zeéb borsajtójában, miközben Midjánt üldözték; Oréb és Zeéb fejét aztán elvitték Gedeonnak a Jordánon túl. Jdg 8:1 És azt mondták neki Efraim emberei: Micsoda dolog az, amit velünk tettél, hogy nem hívtál bennünket, mikor hadakozni mentél Midján ellen? És pereltek vele erőszakosan. Jdg 8:2 És azt mondta nekik: Mit tettem én most olyat, mint ti? Nem jobb-e Efraim böngészete Abiézer szÚretjénél? Jdg 8:3 A ti kezetekbe adta Isten Midján fejedelmeit, Orébet és Zeébet, hát mit tudtam volna én olyat tenni, mint ti? Akkor megenyhült a lelkük iránta, mivel ezt a beszédet szólta. Jdg 8:4 Mikor Gedeon a Jordánhoz érkezett és átkelt a vele levő háromszáz emberrel az üldözéstől fáradtan: Jdg 8:5 azt mondta Szukkót embereinek: Adjatoksza néhány karéj kenyeret ennek a népnek, mely a nyomomban van; mert fáradtak, mert én Zebahot és Calmunnát, Midján királyait üldözöm. Jdg 8:6 De Szukkót fejedelmei azt mondták: Hát már a kezedben van Zebah és Calmunna ökle; hogy kenyeret adjunk seregednek? Jdg 8:7 Mire azt mondta Gedeon: Ezért, ha az Úr kezembe adja Zebahot és Calmunnát; megcsépelem a testeteket sivatagi tövisekkel és tüskékkel. Jdg 8:8 És onnét felment Penuélbe és azoknak is így szólt; és úgy feleltek neki Penuél emberei is, mint Szukkót emberei feleltek. Jdg 8:9 És Penuél embereinek is azt mondta, szólván: Mikor viszszatérek sértetlenül, lerontom ezt a tornyot. Jdg 8:10 Zebah és Calmunna pedig Karkorban voltak, táboraik is velük, mintegy tizenötezeren, mind akik megmaradtak Kelet fiainak egész táborából; az elesett emberek ugyanis százhúszezeren voltak, kardforgatók. Jdg 8:11 Gedeon pedig felvonult a sátorlakók útján Nóbahtól és Jogbehától keletre; és megverte a tábort, mikor a tábor bizton volt. Jdg 8:12 Mikor Zebah és Calmunna elmenekült, ő utánuk futott; és elfogta Midján két királyát, Zebahot és Calmunnát, és megreszkettette az egész tábort. Jdg 8:13 Mikor Gedeon, Jóás fia visszatért a háborúból; a héreszi hágónál Jdg 8:14 elfogott egy ifjút Szukkót emberei közül, és azt kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót fejedelmeit és véneit, hetvenhét férfiút. Jdg 8:15 És mikor Szukkót embereihez érkezett, azt mondta: Ihol van Zebah és Calmunna; akikkel csúfoltatok engem, mondván: Hát már a kezedben van Zebah és Calmunna ökle, hogy kenyeret adjunk fáradt embereidnek? Jdg 8:16 Akkor fogta a város véneit és a sivatagi töviseket és a tüskéket; és megtanította velük Szukkót embereit. Jdg 8:17 Penuél tornyát pedig lerontotta; és a város embereit megölette. Jdg 8:18 Azután azt mondta Zebahnak és Calmunnának: Hol vannak a férfiak, akiket megöltetek Táborban? Es azt mondták: Éppen olyanok voltak, mint te, mindegyik olyan formájú volt, mint egy királyfi. Jdg 8:19 Ő pedig azt mondta: Fivéreim, anyám fiai voltak ők. Él az Úr: ha életben hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket. Jdg 8:20 Akkor azt mondta Jéternek, elsőszülöttjének: Kelj fel, öld meg őket! De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt, mert még ifjú volt. Jdg 8:21 És azt mondta Zebah és Calmunna: Kelj fel te és üss le bennünket, mert amilyen a férfi, olyan a bátorsága; erre felkelt Gedeon és megölte Zebahot és Calmunnát, és elvette azokat a holdacskákat, melyek tevéik nyakán voltak. Jdg 8:22 Akkor azt mondták Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál rajtunk úgy te, mint fiad, mint unokád; mert megszabadítottál bennünket Midján kezéből. Jdg 8:23 De Gedeon azt mondta nekik:Én nem akarok rajtatok uralkodni, fiam se uralkodjék rajtatok; az Úr uralkodjék rajtatok. Jdg 8:24 Aztán azt mondta nekik Gedeon: Egy kérést akarok tőletek kérni: Adja nekem mindenitek martalékából az orr karikát; ugyanis arany orr karikáik voltak nekik, mert ismáeliták voltak. Jdg 8:25 És azt mondták: Szívesen adjuk; és kiterítettek egy ruhát, és odadobta ki-ki martalékából a fülkarikáit. Jdg 8:26 És az aranykarikák súlya, melyeket elkért, ezerhétszáz aranysekel volt; azokon a holdacskákon, fülönfüggőkön és bíborruhákon kívül, melyek Midján királyain voltak, és azokon a nyakdíszeken kívül, melyek tevéik nyakán voltak. Jdg 8:27 És ebből egy vállrakötőt csináltatott Gedeon, és azt felállította városában, Ofrában, és bálványozást űzött ott azzal az egész Izráel; és tőrré lett Gedeonra és házára nézve. Jdg 8:28 Megaláztatott tehát Midján Izráel fiai előtt, és többé nem emelte fel fejét; és nyugton volt az ország negyven esztendeig Gedeon napjaiban. Jdg 8:29 Jerubaál pedig, Jóás fia elment és házában maradt. Jdg 8:30 Gedeonnak pedig hetven fia volt, kik tőle származtak; mert sok felesége volt neki. Jdg 8:31 Sikemben levő ágyasa is szült neki egy fiút; és ő annak az Abimélek nevet adta. Jdg 8:32 És meghalt Gedeon, Jóás fia jó vénségben; és eltemették atyjának, Jóásnak sírjába az abiezriek Ofrájában. Jdg 8:33 Történt pedig, hogy mikor Gedeon meghalt, ismét bálványozást űztek Izráel fiai a baálokkal; és Baál Berítet tették istenükké. Jdg 8:34 És nem jutott eszükbe Izráel fiainak az Úr, az ő Istenük; aki kiszabadította őket minden ellenségük kezéből körös-körül. Jdg 8:35 Jerubbaál Gedeon házával sem gyakoroltak kegyet mindazért a jóért, amit Izráellel cselekedett. Jdg 9:1 És elment Abimélek, Jerubbaál fia Sikembe anyja fivéreihez; és beszélt hozzájuk, és anyja őscsaládjának egész nemzetségéhez, mondván: Jdg 9:2 Beszéljéteksza Sikem minden urának füleibe: Mi jobb nektek, ha hetven ember uralkodik rajtatok, Jerubbaál minden fia, vagy ha egy ember uralkodik rajtatok? És jusson eszetekbe, hogy csontotok és húsotok vagyok. Jdg 9:3 És addig beszélték róla anyja fivérei mindezeket a dolgokat Sikem minden urának füleibe; míg a szívük Abimélekhez hajlott, mert azt mondták: Testvérünk ő. Jdg 9:4 És adtak neki hetven ezüstöt Baál Berít házából; azon bérelt Abimélek olyan Úres és léha embereket, akik őt követték: Jdg 9:5 és bement atyja házába Ofrába, és megölte fivéreit, Jerubbaál fiait, hetven embert egy kövön; de megmaradt Jótám, Jerubbaál legkisebb fia, mert elrejtőzött. Jdg 9:6 És összegyülekezett Sikem minden polgára és egész Bét-Milló, és elmentek és királlyá tették Abiméleket a Sikemben lévő cserfa-oszlopnál. Jdg 9:7 Mikor jelentették Jótámnak, elment, a Garizim hegy tetejére állt, felemelte hangját és kiáltott; és azt mondta nekik: Hallgassatok rám, Sikem urai, az Isten is hallgat rátok. Jdg 9:8 Egyszer elmentek a fák, hogy királyt kenjenek fel maguk fölött; és azt mondták az olajfának: Légy nekünk királyunk! Jdg 9:9 De azt mondta nekik az olajfa: Talán cserbenhagyjam37 olajomat, melyet bennem Isten és emberek tisztelnek; és elmenjek inogni a fák felett? Jdg 9:10 Akkor a fügefának mondták a fák: Jer te, légy nekünk királyunk! Jdg 9:11 De azt mondta nekik a füge Talán cserbenhagyjam édességemet és jó gyümölcsömet, és elmenjek inogni a fák felett? Jdg 9:12 Akkor a szőlőtőnek mondták a fák: Jer te, légy nekünk királyunk! Jdg 9:13 De azt mondta nekik a szőlőtő: Talán cserbenhagyjam mustomat, mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek inogni a fák felett? Jdg 9:14 Akkor mindnyájan azt mondták a fák a tüskebokornak: Jer te, légy nekünk királyunk! Jdg 9:15 A tüskebokor pedig azt mondta a fáknak: Ha ti igazán királlyá akartok engem kenni magatok felett, jertek, keressetek menedéket az én árnyékomban; ha pedig nem, jöjjön ki tűz a tüskebokorból, és eméssze meg a Libánon cédrusfáit. Jdg 9:16 És most, ha igazán és becsületesen cselekedtetek, mikor Abiméleket királlyá tettétek; ha jót tettetek Jerubbaállal és házával, és ha amit vele tettetek, megfelel annak, amit az ő kezei tettek Jdg 9:17 (mert az én atyám hadakozott értetek és életét kockára vetve szabadított meg benneteket Midján kezéből; Jdg 9:18 ti pedig ma felkeltetek atyám háza ellen és megöltétek fiait, hetven férfiút egy kövön; és királlyá tettétek Abiméleket, az ő szolgálójának fiát, Sikem urai felett, mert ő fivéretek); Jdg 9:19 egyszóval, ha igazán és becsületesen tettetek Jerubbaállal és az ő házával e mai napon; örvendezzetek Abimélekben, és ő is örvendezzen tibennetek: Jdg 9:20 ha pedig nem, jöjjön ki tűz Abimélekből és eméssze meg Sikem urait és Bét-Millót; és jöjjön ki tűz Sikem uraiból és Bét-Millóból, és eméssze meg Abiméleket. Jdg 9:21 Ezzel elfutott Jótám és elmenekült és Beérbe ment; és ott telepedett le testvére elől, Abimélek elől. Jdg 9:22 Mikor Abimélek három évig uralkodott Izráelen, Jdg 9:23 Isten rossz szellemet küldött Abimélek és Sikem urai közé; és Sikem urai hitszegést követtek el Abimélek ellen; Jdg 9:24 hogy erőszak érje Jerubbaál hetven fiáért; és reá tegye vérüket a testvérükre, Abimélekre, aki megölte őket, és Sikem uraira, akik erősítették kezeit, hogy megölje fivéreit. Jdg 9:25 Lesben állókat helyeztek el ugyanis ellene Sikem urai a hegyek tetein, és kiraboltak mindenkit, aki elment előttük az úton. Ezt feljelentették Abiméleknek. Jdg 9:26 Mikor megjött Gaal, Ebed fia és testvérei, és átmentek Sikembe; akkor Sikem urai arra bízták magukat. Jdg 9:27 És kimentek a mezőre, leszÚretelték szőlőiket és kitaposták, és örömünnepet rendeztek; bementek istenük házába, ettek-ittak és szidták Abiméleket. Jdg 9:28 És azt mondta Gaal, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és ki Sekem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaál fia-e, és Zebul a tiszttartója? Szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának embereit, de miért szolgáljuk őt mi? Jdg 9:29 De bárcsak lenne ez a nép az én kezemben, majd eltávolítanám én Abiméleket! Jdg 9:30 Mikor Zebul, a város parancsnoka meghallotta Gaalnak, Ebed fiának beszédeit, fellobbant haragja; és azt mondta Abiméleknek: Gyűjts nagy sereget és vonulj ki. Jdg 9:31 Követeket küldött ugyanis Abimélekhez Tormába, mondván: Íme Gaal, Ebed fia és testvérei megjöttek Sikembe, és most ők szorítják a várost ellened. Jdg 9:32 Most tehát kelj fel éjjel te és a veled levő nép; és állj lesbe a mezőn. Jdg 9:33 Reggel aztán, mikor felkel a nap, ronts elő a városra; éppen akkor fog ő a vele levő néppel ellened kivonulni, akkor csinálj vele, amit tudsz. Jdg 9:34 És felkelt Abimélek és a vele levő egész nép éjjel; és lesbe álltak Sikemben négy csapatban. Jdg 9:35 Mikor Gaal, Ebed fia kiment és megállt a városkapu nyílásában; akkor kelt fel Abimélek és a vele levő nép a lesből. Jdg 9:36 Mikor Gaal meglátta a népet, azt mondta Zebulnak: Ihol egy nép jön alá a hegyek tetejéről! De azt mondta neki Zebul: A hegyek árnyékát látod te embereknek. Jdg 9:37 Gaal pedig újból szólt és azt mondta: Ihol egy nép jön alá az Országköldöke mellől; egy csapat pedig a felhőnézők cserfájának útjáról. Jdg 9:38 Akkor azt mondta neki Zebul: Hol van hát a szád, mellyel azt mondtad: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk neki? Hát ez az a nép, melyet kisebbítettél, most menj ki és hadakozzál meg vele! Jdg 9:39 Erre kivonult Gaal Sikem urai élén, és hadakozott Abimélekkel. Jdg 9:40 De megkergette őt Abimélek, úgyhogy menekülnie kellett előle; és sokan elestek keresztülszúrva a kapu bejáratáig. Jdg 9:41 És Abimélek Arumában maradt; de Zebul elűzte Gaalt és testvéreit, úgyhogy nem maradhattak Sikemben. Jdg 9:42 És történt másnap, hogy a nép kiment a mezőre. És mikor ezt jelentették Abiméleknek, Jdg 9:43 fogta a népet és elosztotta őket három csapatba, és lesbe állott a mezőn. Mikor aztán látta, hogy a nép jön ki a városból, rájuk támadt és leverte őket. Jdg 9:44 Akkor Abimélek és az a csapat, amely vele volt, előrerontott és a város kapubejáratába állt; a másik két csapat pedig rárontott mindenkire, aki a mezőn volt, és levágta őket. Jdg 9:45 És Abimélek aznap egész nap vívta a várost; és mikor a várost bevette és a benne levő népet megölte, lerontotta a várost és behintette sóval. Jdg 9:46 Mikor ezt Sikem tornyának urai meghallották, mind bementek El-Berít házának pincéjébe. Jdg 9:47 Mikor jelentették Abiméleknek, hogy Sikem tornyának urai mind össze vannak gyűlve, Jdg 9:48 felment Abimélek Calmon hegyére, ő és az egész nép, mely vele volt, és Abimélek fejszét vett a kezébe, faágakat vágott, aztán felvette azokat és a vállára tette; és azt mondta a vele levő népnek: Amit láttatok, hogy tettem, sietve tegyétek, úgy, mint én. Jdg 9:49 Erre az egész nép is levágta ki-ki a maga rőzséjét, és ment Abimélek után és letette a rejtekre, és rájuk gyújtották a pincét tűzzel; úgyhogy Sikem tornyának emberei is mind meghaltak, mintegy ezer férfi és asszony. Jdg 9:50 Azután Tébécbe ment Abimélek; tábort ütött Tébéc ellen, és bevette azt. Jdg 9:51 De volt a város közepén egy erős torony, és odamenekültek a férfiak és az asszonyok mind, és a város urai mind, és bezárták maguk mögött; aztán felmentek a torony tetejére. Jdg 9:52 Mikor Abimélek e toronyhoz ért, ostrom alá vette azt, és egészen oda ment a torony ajtajához, hogy felégesse azt tűzzel. Jdg 9:53 Akkor egy asszony egy felső malomkövet dobott Abimélek fejére; és bezúzta koponyáját. Jdg 9:54 Akkor hamar odahívta fegyverhordozó legényét és azt mondta neki: Húzd ki kardodat és ölj meg engem, hogy azt ne mondhassák rólam: Asszony ölte meg; és keresztülszúrta legénye és meghalt. Jdg 9:55 Mikor Izráel emberei látták, hogy Abimélek meghalt; elmentek, ki-ki a maga helyére. Jdg 9:56 Így fordította vissza Isten Abimélek gonoszságát; amit elkövetett atyja ellen, megölvén hetven testvérét. Jdg 9:57 És Sikem férfiainak minden gonoszságát visszafordította Isten az ő fejükre; és betelt rajtuk Jótámnak, Jerubbaál fiának átka. Jdg 10:1 És Abimélek után Tóla támadt Izráel megszabadítására, Puának, Dodó fiának fia, izsakhári ember; és ő Sámirban lakott, Efraim hegyvidékén. Jdg 10:2 Huszonhárom évig ítélte Izráelt; mikor meghalt, Sámirban temették el. Jdg 10:3 Ő utána a gileádi Jáir támadt; és huszonkét esztendeig ítélte Izráel. Jdg 10:4 Volt neki harminc fia, akik harminc szamárcsikón nyargaltak és harminc városuk volt; ezeket nevezik Jáir falvainak mind a mai napig, melyek Gileád földjén vannak. Jdg 10:5 Mikor Jáir meghalt, Kámonban temették el. Jdg 10:6 És Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben, és szolgálták a baálokat, Astártékat, Szíria isteneit, Cidon isteneit, Móáb isteneit, Ammon fiainak isteneit és a filiszteusok isteneit; az Urat pedig elhagyták és őt nem szolgálták. Jdg 10:7 Fellobbant tehát az Úr haragja Izráelre; és kiszolgáltatta őket a filiszteusok kezébe és Ammon fiainak kezébe. Jdg 10:8 És megtörték Izráel fiait abban az esztendőben; és zúzták tizennyolc esztendeig Izráel minden fiát, aki a Jordánon túl volt az emoriak országában, mely Gileádban volt. Jdg 10:9 De mikor átmentek Ammon fiai a Jordánon, hogy Júda és Benjámin ellen és Efraim háza ellen is hadakozzanak: akkor jutott nagy szükségbe Izráel. Jdg 10:10 Akkor az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai segítségért, mondván: Bűnt követtünk el ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket és a baálokat szolgáltuk. Jdg 10:11 De az Úr azt mondta Izráel fiainak: Ugye az egyiptomiak miatt, az emoriak miatt, Ammon fiai miatt és a filiszteusok miatt, Jdg 10:12 vagy a cidoniak, amálekiek és máoniak miatt mikor hozzám kiáltottatok, mert szorítottak benneteket: akkor megszabadítottalak titeket kezükből? Jdg 10:13 És ti elhagytatok engem és más isteneket szolgáltatok; ennélfogva többé nem szabadítalak meg benneteket. Jdg 10:14 Menjetek és kiáltsatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok: szabadítsanak meg benneteket azok, mikor szükségben vagytok. Jdg 10:15 Erre azt mondták Izráel fiai az Úrnak: Bűnösök vagyunk, te tégy velünk, amint éppen jónak látod; csak ments meg bennünket most ez egyszer! Jdg 10:16 És mikor eltávolították maguk közül az idegen isteneket és az Urat szolgálták: akkor már nem tűrte Izráel nyomorúságát. Jdg 10:17 Mikor összehívták Ammon fiait és tábort ütöttek Gileádban; és összegyülekeztek Izráel fiai és tábort ütöttek Micpában: Jdg 10:18 akkor azt mondta a nép, Gileád fejedelmei, egyik a másiknak: Ki lesz az az ember, aki megkezdi a hadakozást Ammon fiai ellen? Az legyen fejévé egész Gileád lakóinak. Jdg 11:1 A gileádi Jefte pedig derék hős volt, bár parázna asszony fia volt; és Gileádtól született Jefte. Jdg 11:2 Mikor azonban Gileád felesége fiakat szült neki, és a feleség fiai megnőttek, akkor elűzték Jeftét és azt mondták neki: Nem örökölhetsz atyánk házában, mert te más asszony fia vagy. Jdg 11:3 Akkor elfutott Jefte testvérei elől és Tób országában telepedett le; és holmi léha emberek szedelőzködtek össze Jeftéhez, és vele portyáztak. Jdg 11:4 Történt aztán idők multán, hogy Ammon fiai hadakoztak Izráellel. Jdg 11:5 Történt pedig, hogy mikor Ammon fiai hadakoztak Izráellel: elmentek Gileád vénei, hogy hazavigyék Jeftét Tób országából. Jdg 11:6 És azt mondták Jeftének: Jer és légy nekünk vezérünk, hogy hadakozzunk Ammon fiaival. Jdg 11:7 Jefte pedig azt mondta Gileád véneinek: Ugye ti vagytok azok, akik engem gyűlöltetek és kiűztetek atyám házából; hát miért jöttök hozzám most, mikor szorultság van rajtatok? Jdg 11:8 És azt mondták Gileád vénei Jeftének: Azért tértünk vissza hozzád most, hogy jer velünk és hadakozzál Ammon fiaival; és akkor fejünkké leszel nekünk, egész Gileád lakóinak. Jdg 11:9 Jefte pedig azt mondta Gileád véneinek: Ha ti engem visszavisztek, hogy hadakozzam Ammon fiaival, és az Úr elébem adja őket: én leszek nektek fejetekké? Jdg 11:10 És azt mondták Gileád vénei Jeftének: Az Úr legyen fültanú közöttünk, hogy amint szólsz, úgy cselekszünk. Jdg 11:11 Erre elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a fővé és vezérré tette őt maga felett. Jdg 11:12 És követeket küldött Jefte Ammon fiainak királyához, mondván: Mi közöd hozzám, hogy ellenem jöttél, országom ellen hadakozni? Jdg 11:13 És azt mondta Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel országomat, mikor Egyiptomból feljött, Arnontól fogva a Jabbókig és a Jordánig; most tehát add vissza azokat békességgel. Jdg 11:14 Jefte tovább folytatta: követeket küldött Ammon fiainak királyához, Jdg 11:15 és azt üzente neki: Ezt mondja Jefte: Nem vette el Izráel Móáb országát, sem Ammon fiainak országát. Jdg 11:16 Hanem mikor ők feljöttek Egyiptomból és Izráel a sivatagban a Sástengerig ment és Kádesbe érkezett: Jdg 11:17 követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon, de nem hallgatta meg Edom királya. Móáb királyához is küldött, az sem egyezett bele. Így Izráel Kádesben maradt. Jdg 11:18 Aztán elment a sivatagba és megkerülte Edom országát és Móáb országát, és mikor eljutott Móáb országától napkeletre, az Arnonon túl ütött tábort; és így nem ment be Móáb határába, mert Arnon a Móáb határa. Jdg 11:19 Akkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emori királyhoz, Hesbon királyához; és azt mondta neki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon a helyemre. Jdg 11:20 De nem hitte Szihon, hogy Izráel átmegy a határán, tehát összegyűjtötte Szihon egész népét és táborba szállt Jahácban, és hadakozott Izráellel. Jdg 11:21 És az Úr, Izráel Istene Szihont és egész népét kezébe adta Izráelnek, és megverték őket; és birtokába vette Izráel az emoriaknak egész országát, Jdg 11:22 kik abban az országban laktak. Így vették birtokukba az emoriak egész határát: Arnontól a Jabbókig, és a sivatagtól a Jordánig. Jdg 11:23 Mikor tehát az Úr, Izráel Istene űzte ki az emorit az ő népe elől, Izráel elől: most te akarod őt birtokából kiszorítani? Jdg 11:24 Ugye, amit birtokodba ad Kámós, a te istened, te azt birtokodba veszed? Akit tehát az Úr, a mi Istenünk elűzött előlünk, annak pedig minden birtokát mi vesszük el. Jdg 11:25 És most jónak jobb vagy te Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál: perelni perelt-e ő Izráellel, vagy hadakozni hadakozott-e velük? Jdg 11:26 Mikor Izráel Hesbonban lakik és leányvárosaiban, Aroérben és leányvárosaiban, és mindazokban a városokban, melyek az Arnon mellékein vannak háromszáz esztendeje: hát miért nem szabadítottátok ki abban az időben? Jdg 11:27 Mikor én nem vétettem ellened, te akkor rosszat cselekszel velem, hadat indítván reám: ítéljen az Úr, a bíró, ma Izráel fiai között és Ammon fiai között. Jdg 11:28 De nem hallgatott Ammon fiainak királya Jefte szavaira, melyeket üzent neki. Jdg 11:29 És az Úrnak lelke lett Jeftén, és keresztülvonult Gileádon és Manassén; és átment Micpé-Gileádba, és mikor elmondta Jefte minden beszédét az Úr előtt Micpában; akkor vonult tovább Micpé-Gileádból Ammon fiaira. Jdg 11:30 Fogadalmat tett ugyanis Jefte az Úrnak, és azt mondta: Ha mindenestől kezembe adod Ammon fiait: Jdg 11:31 akkor bárki jön ki, aki házam ajtaiból elébem jön, mikor Ammon fiaitól békességgel visszatérek: legyen az Uré, és azt megáldozom égő áldozatul. Jdg 11:32 És mikor átment Jefte Ammon fiaihoz, hogy hadakozzék velük; kezébe adta őket az Úr. Jdg 11:33 És megverte őket Aroértől fogva addig, amerre Minnitbe mennek, húsz várost, és Ábél-Kerámimig, igen nagy vereséggel; és megaláztattak Ammon fiai Izráel fiai előtt. Jdg 11:34 És mikor megérkezett Jefte Micpába a házához, hát íme leánya jött ki elébe dobokkal és körtánccal; és csak ez az egyetlene volt, ezen kívül nem volt neki se fia, se leánya. Jdg 11:35 Tehát mikor meglátta őt, megszaggatta ruháit és azt mondta: Jaj, leányom, nagyon lesújtottál engem, te is azok közé jutottál, akik engem megháborítottak! Hiszen én megnyitottam számat az Úr előtt, és nem fordíthatom vissza! Jdg 11:36 Az pedig azt mondta neki: Atyám, meg nyitottad szádat az Úr előtt, tégy velem úgy, amint szádon kijött; miután az Úr megszerezte neked a bosszúállást ellenségeiden, Ammon fiain. Jdg 11:37 Aztán azt mondta atyjának: Tegyék meg nekem ezt a dolgot: engedj nekem két hónapot, hogy elmenjek és szálljak alá a hegyeken, és sirassam lányságomat leánybarátaimmal. Jdg 11:38 És azt mondta: Menj! És elbocsátotta őt két hónapra; ő pedig elment leánybarátaival, és siratta leányságát a hegyeken. Jdg 11:39 Két hónap múlva azonban visszatért atyjához, és végrehajtotta rajta fogadalmát, melyet fogadott; és ő nem ismert férfit. Akkor lett szokássá Izráelben, Jdg 11:40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai a gileádi Jefte leányáról énekelni; négy nap egy esztendőben. Jdg 12:1 És összehívták Efraim embereit és északra vonultak és azt mondták Jeftének: Miért mentél Ammon fiaival hadakozni úgy, hogy minket nem hívtál, hogy menjünk veled? Házadat felégetjük feletted tűzzel. Jdg 12:2 És Jefte azt mondta nekik: Nagy perben voltam én és az én népem Ammon fiaival; segítségül is hívtalak titeket, de nem szabadítottatok ki engem kezükből. Jdg 12:3 Mikor láttam, hogy nem akartok kiszabadítani, kockára tettem életemet, és kivonultam Ammon fiai ellen, és az Úr a kezembe adta őket; hát miért jöttetek fel ellenem e mai nap, hogy hadakozzatok velem? Jdg 12:4 Ezzel összegyűjtötte Jefte Gileád embereit mind. És mikor hadakozott Efraimmal, Gileád emberei azzal verték le Efraimot, hogy azt mondták: Efraimi menekülők vagytok ti! Gileád Efraim között és Manassé között van; Jdg 12:5 a gileádiak tehát megszállták a Jordán átjáróit Efraim felé; és mikor efraimi menekülők mondták: Hadd menjek át; azt mondták neki Gileád emberei: Efraimi vagy-e te? Ha azt mondta: Nem; Jdg 12:6 akkor azt mondták neki: Mondd hát: Sibbolet!; és ha azt mondta: Szibbolet, és nem tudta helyesen mondani, akkor megragadták őt és levágták a Jordán átjáróinál; így elestek Efraimból abban az időben negyvenhétezeren. Jdg 12:7 Ítélte pedig Jefte Izráelt hat esztendeig. És mikor a gileádi Jefte meghalt, Gileád városaiban temették el. Jdg 12:8 Őutána a Bét-Lehemből való Ibcán ítélte Izráelt. Jdg 12:9 Volt neki harminc fia, és harminc leányt adott férjhez ki, harminc leányt pedig vitt be fiainak kívülről. És hét esztendeig ítélte Izráelt. Jdg 12:10 Mikor Ibcán meghalt, Bét-Lehemben temették el. Jdg 12:11 És őutána a zebuloni Elon ítélte Izráelt; és ő tíz évig ítélte Izráelt. Jdg 12:12 Mikor a zebuloni Elon meghalt; Ajjálonban temették el Zebulon földén. Jdg 12:13 Őutána pedig Abdon ítélte Izráelt, a pirátoni Hillél fia. Jdg 12:14 Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón nyargaltak. Jdg 12:15 Ő nyolc esztendeig ítélte Izráelt. Mikor meghalt Abdon, a pirátoni Hillél fia; Pirátonban temették el, Efraim országában az amálekiek hegyvidékén. Jdg 13:1 Mikor újból azt tették Izráel fiai, ami gonosz az Úr szemeiben: a filiszteusok kezébe adta őket az Úr negyven esztendeig. Jdg 13:2 Volt pedig egy ember, Córából való, a dániak nemzetségéből, a neve Mánoah; ennek a felesége meddő volt és nem lett gyermeke. Jdg 13:3 És megjelent az Úr angyala az asszonynak; és azt mondta neki: Íme te meddő voltál és nem lett gyermeked, de áldott állapotba jutsz, és lesz egy fiad. Jdg 13:4 Most tehát vigyázz magadra és ne igyál bort vagy részegítő italt; és ne egyél semmi tisztátalant. Jdg 13:5 Mert íme te áldott állapotban vagy és fiad lesz, de beretva ne érje fejét, mert Isten nazírja lesz a fiú születésétől fogva; és ő kezdi megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből. Jdg 13:6 Akkor bement az asszony és azt mondta férjének, mondván: Istennek egy embere jött hozzám, és olyan volt a tekintete, mint az Isten angyalának tekintete, félelmetes nagyon; de nem kérdeztem meg tőle, honnét való, és nevét nem monda meg nekem. Jdg 13:7 És azt mondta nekem: Íme te áldott állapotba jutsz és lesz egy fiad; most tehát ne igyál bort vagy részegítő italt és ne egyél semmi tisztátalanságot, mert Isten nazírja lesz a fiú születésétől fogva halála napjáig. Jdg 13:8 Erre Mánoah imádkozott az Úrhoz, és azt mondta: Oh Uram, az az Isten embere, akit küldöttél, oh jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, mit cselekedjünk a születendő fiúval. Jdg 13:9 És hallgatott az Isten Mánoah szavára; és megint eljött az Isten angyala az asszonyhoz, mikor az éppen a mezőn ült és Mánoah, a férje nem volt vele. Jdg 13:10 Akkor hamar elfutott az asszony és jelentést tett férjének; és azt mondta neki: Éppen most jelent meg nekem az az ember, aki a minap hozzám jött. Jdg 13:11 És felkelt és elment Mánoah a felesége után; és mikor odaért az emberhez, azt mondta neki: Te vagy-e az a férfiú, aki ez asszonnyal beszéltél?; az pedig azt mondta: Én. Jdg 13:12 Akkor azt mondta Mánoah: Mikor beteljesedik beszéded, mi lesz a fiú joga, és mit kell vele tenni? Jdg 13:13 Erre azt mondta az Úr angyala Mánoahnak: Mindattól, amit mondtam az asszonynak, őrizkedjék. Jdg 13:14 Semmiből, ami a bor indájáról származik, ne egyen, bort és részegítő italt ne igyon, és semmi tisztátalanságot ne egyen; mindent, amit parancsoltam neki, megtartson. Jdg 13:15 És azt mondta Mánoah az Úr angyalának: Engedd, hogy visszatartsunk téged és készítsünk eléd egy kecskegödölyét. Jdg 13:16 De az Úr angyala azt mondta Mánoahnak: Ha visszatartanál is engem, nem enném kenyeredből, ha pedig égő áldozatot akarsz készíteni, azt az Úrnak áldozd. Mivel Mánoah nem tudta, hogy ő az úr angyala, Jdg 13:17 azt mondta tehát Mánoah az Úr angyalának: Mi a neved? Ha teljesedik beszéded, hogy megtisztelhessünk. Jdg 13:18 És azt mondta neki az Úr angyala: Miért kérdezed az én nevemet? És csodálatos volt. Jdg 13:19 Mikor Mánoah vette a kecskegödölyét és az étel- áldozatot és megáldozta a szirten az Úrnak; akkor tett csodát, úgyhogy Mánoah és felesége látta. Jdg 13:20 Ugyanis mikor felszállt a láng az oltárról az égre, az Úr angyala felszállt az oltár lángjában: és Mánoah és felesége látták, és arccal a földre borultak. Jdg 13:21 És többet már nem jelent meg az Úr angyala Mánoahnak és feleségének; akkor tudta meg Mánoah, hogy az Úr angyala volt ő. Jdg 13:22 És azt mondta Mánoah a feleségének: Meg kell halnunk; mert Istent láttuk. Jdg 13:23 De azt mondta neki a felesége: Ha az Úr meg akart volna bennünket ölni, nem fogadott volna el kezünkből égő áldozatot és ételáldozatot, nem mutatta volna nekünk mindezeket, és végül nem hirdetett volna nekünk ilyet. Jdg 13:24 Mikor az asszonynak meglett a fia, Sámsonnak nevezte azt; és nagyra nőtt a fiú, és az Úr megáldotta őt. Jdg 13:25 És az Úr lelke Dán táborában kezdte őt hajtani; Córá és Estáol között. Jdg 14:1 Egyszer lement Sámson Timnába; és meglátott Timnában egy asszonyt, aki a filiszteus leányok közül való volt. Jdg 14:2 Mikor visszament, jelentette atyjának és anyjának, és azt mondta: Egy asszonyt láttam Timnában, aki a filiszteus leányok közül való; most hát azt vegyétek nekem feleségül. Jdg 14:3 Mikor azt mondta neki atyja és anyja: Hát nincs testvéreid leányai között és az én egész népemben asszony, hogy te elmégy, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül végy feleséget?; akkor azt mondta Sámson az ő atyjának: Őt vedd nekem, mert ő tetszik nekem. Jdg 14:4 Atyja és anyja persze nem tudták, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmat keres a filiszteusokkal szemben; mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izráelen. Jdg 14:5 Mikor Sámson atyjával és anyjával lement Timnába; mikor a timnai szőlőkhöz értek, hát ihol egy fiatal oroszlán ordít vele szemben. Jdg 14:6 Akkor reá szállott az Úr lelke és szétszakította azt, mint ahogyan a gödölyét szétszakítják, pedig semmi sem volt a kezében; de nem mondta meg atyjának és anyjának, mit tett. Jdg 14:7 Azután lement és szólt az asszonynak. Miután az tetszett Sámsonnak, Jdg 14:8 néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye. Akkor egy kitérést tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját; hát íme egy méhraj volt az oroszlán testében, és méz. Jdg 14:9 Miután azt elvette tenyereire, továbbment, menés közben eddegélve, és mikor atyjához és anyjához érkezett, azoknak is adott és ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán testéből vette el a mézet; Jdg 14:10 és így ment le az ő atyja az asszonyhoz. És mikor Sámson ott lakodalmat tartott; minthogy úgy szokták a legények, Jdg 14:11 úgy történt, hogy mikor őt meglátták, harminc vőfélyt vittek, hogy vele legyenek. Jdg 14:12 És azt mondta nekik Sámson: Hadd adjak fel nektek egy találós mesét; ha azt nekem megfejtitek a lakodalom hét napja alatt, és eltaláljátok, akkor én adok nektek harminc inget és harminc ünneplőruhát; Jdg 14:13 ha pedig nem tudjátok nekem megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc ünneplőruhát; és azt mondták neki: Add fel találós mesédet, hadd halljuk. Jdg 14:14 És azt mondta nekik: Az evőből étek jött ki, Az erősből édes jött ki; de nem tudják megfejteni a találós mesét három nap. Jdg 14:15 A hetedik napon aztán azt mondták Sámson feleségének: Beszéld rá férjedet, hogy mondja meg nekünk a találós mesét, nehogy felégessünk téged és atyád házát tűzzel; nem kifosztani hívtatok minket ugye? Jdg 14:16 és Sámson felesége sírt a nyakán54 és azt mondta: Csak gyűlölsz te engem és nem szeretsz, a találós mesét feladtam népem fiainak, és nekem nem fejtetted meg; mire az azt mondta neki: Lám atyámnak és anyámnak nem fejtettem meg, hát neked megfejtsem? Jdg 14:17 Így sírt a nyakán az alatt a hét nap alatt, ameddig a lakodalmuk tartott; a hetedik napon aztán megmondta neki, mert nagyon megszorította őt, az pedig megfejtette a találós mesét népe fiainak. Jdg 14:18 És azt mondták neki a város emberei a hetedik napon, mielőtt a nap leszállt: Méznél mi van édesebb, Oroszlánnál erősebb? Ő pedig azt mondta nekik: Ha üszőmön nem szántottatok volna, Mesémet ki nem találtátok volna. Jdg 14:19 Akkor reá szállott az Úr lelke és lement Askelonba, leütött közülük harminc embert, elvette a rajtuk levőt zsákmányul, és megadta a gálaruhákat azoknak, akik megfejtették a találós mesét; aztán fellobbant haragjában visszament atyja házához. Jdg 14:20 Sámson felesége azé a társáé lett, aki neki vőfélye volt. Jdg 15:1 Történt pedig néhány nap múlva, a búzaaratás idején, hogy Sámson meglátogatta feleségét egy kecskegödölyével, és azt gondolta: Menjek be feleségemhez a hálószobába; de az atyja nem engedte őt bemenni. Jdg 15:2 És azt mondta az atyja: Valóban azt gondoltam, hogy végképp meggyűlölted őt, tehát odaadtam vőfélyednek; hanem kisebbik nővére még szebb, mint ő, hát legyen a tied őhelyette. Jdg 15:3 Erre Sámson azt mondta nekik: Ez egyszer nem róhatják fel a filiszteusok, ha rosszat cselekszem velük. Jdg 15:4 Elment tehát Sámson és fogott háromszáz rókát; aztán csóvákat vett és farkat farokhoz fordítván, egy-egy csóvát tett két farok közé középre. Jdg 15:5 Akkor meggyújtotta a csóvákat tűzzel és ráeresztette a filiszteusok álló gabonájára; úgyhogy felgyújtott mindent, kalangyát és álló gabonát, sőt olajfás kertet is. Jdg 15:6 És azt mondták a filiszteusok: Ki tette ezt? És azt mondták: Sámson, a timnai veje, mert elvette a feleségét és odaadta vőfélyének. Erre felvonultak a filiszteusok, és megégették az asszonyt és atyját tűzzel. Jdg 15:7 Sámson pedig azt mondta nekik: Ha ti így tesztek; nem nyugszom addig, míg bosszút nem állok rajtatok. Jdg 15:8 És miután megverte őket „lábszár a combon nagy vereséggel; lement és letelepedett az etámi sziklahasadékba. Jdg 15:9 És felvonultak a filiszteusok és tábort ütöttek Júda ellen; és Lehiben terültek el. Jdg 15:10 És azt mondták Júda emberei: Miért vonultatok fel ellenünk? Azok pedig azt mondták: Sámsont megkötözni vonultunk fel, hogy úgy tegyünk vele, mint ő tett mivelünk. Jdg 15:11 Erre lement háromezer ember Júdából az etámi sziklahasadékhoz, és azt mondták Sámsonnak: Ugye tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk, hát miért tetted ezt velünk? És azt mondta nekik: Amint ők tettek énvelem, úgy tettem én ővelük. Jdg 15:12 Aztán azt mondták neki: Téged megkötözni jöttünk le, hogy a filiszteusok kezébe adjunk. Erre azt mondta nekik Sámson: Esküdjetek meg nekem, hogy ti nem üttök le. Jdg 15:13 És azt mondták neki: Nem, hanem megkötözni megkötözünk és a kezükbe adunk, de megölni nem ölünk meg téged; és megkötözték őt két kötéllel, és úgy vitték fel a sziklából. Jdg 15:14 Éppen Lehihez ért, és a filiszteusok ujjongtak elébe: mikor reá szállott az Úr lelke, és a kötelek, melyek karjain voltak, olyanok lettek, mint a mécsbelek, melyek megégtek a tűzben, úgyhogy a rajta levő kötelékek lemállottak kezeiről. Jdg 15:15 És mikor egy nyers szamár állkapcsot talált; kinyújtotta kezét, felvette azt, és leütött vele ezer embert. Jdg 15:16 És azt mondta Sámson: Szamár állkapcsával sereget seregre, Szamár állkapcsával ezer embert vertem le. Jdg 15:17 És mikor ezt elmondta, elhajította az állkapcsot kezéből; és elnevezték azt a helyet Rámat-Lehinek. Jdg 15:18 Aztán nagyon megszomjazott, és kiáltott az Úrhoz és azt mondta: Te adtad szolgád keze által ezt a nagy szabadítást: és most haljak meg szomjan és essem a körülmetéletlenek kezébe? Jdg 15:19 Ekkor meghasította Isten a foggödröt; mely az állkapocsban volt, és víz jött ki belőle, és miután ivott, visszatért bele a lélek és feléledt; ezért nevezik annak a nevét A kiáltó forrásának, mely Lehiben van mind e mai napig. Jdg 15:20 És ítélte Izráelt a filiszteus időkben húsz évig. Jdg 16:1 Egyszer elment Sámson Gázába; és meglátott ott egy parázna asszonyt és bement hozzá. Jdg 16:2 Mikor hírül adták a gázaiaknak, mondván: Idejött Sámson; körülfogták őt és lestek rá egész éjjel a város kapujában; de hallgattak egész éjjel, azt gondolván: Mire a reggel megvirrad, megöljük őt. Jdg 16:3 Sámson pedig feküdt éjfélig, éjfélkor aztán felkelt, megragadta a város kapujának kapuszárnyait és a két kapufélfát, kiemelte őket a retesszel együtt, feltette a vállaira: és felvitte őket annak a hegynek a tetejére, mely Hebron előtt van. Jdg 16:4 Történt pedig ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, akinek a neve Delilá volt. Jdg 16:5 Ahhoz mentek el a filiszteusok fejedelmei, és azt mondták neki: Vedd rá őt, hogy meglásd, miben van az a nagy ereje, és mivel bírhatjuk őt le, hogy megkötözzük és elnyomjuk; és mi adunk neked fejenként ezerszáz ezüstöt. Jdg 16:6 És azt mondta Delilá Sámsonnak: Mondd meg nekem, kérlek, miben van a te nagy erőd; és mivel kellene téged megkötözni, hogy elnyomhassanak? Jdg 16:7 És azt mondta neki Sámson: Ha engem megkötöznek hét nyers bélhúrral, ami még nem volt kiszárítva: akkor elgyengülök és olyan leszek, mint bármely ember. Jdg 16:8 És vittek neki a filiszteusok fejedelmei hét nyers bélhúrt, ami még nem volt kiszárítva; és megkötözte őt azzal, Jdg 16:9 a lesben állók pedig a hálószobában vártak nála. Mikor aztán azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson!; akkor elszakította a bélhúrokat, mint elszakad a csepűfonal, ha tüzet fog, és nem tudódott ki ereje. Jdg 16:10 És azt mondta Delilá Sámsonnak: Íme megcsaltál engem és hazugságokat beszéltél nekem; most mondd meg hát nekem, mivel lehet téged megkötözni? Jdg 16:11 Az pedig azt mondta neki: Ha jól megkötöznek engem új kötelekkel, melyekkel még munkát nem végeztek: akkor elgyengülök és olyan leszek, mint bármely ember. Jdg 16:12 És vett Delilá új köteleket és megkötözte őt velük és azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson!; (a lesben állók pedig a hálószobában vártak) és ő úgy leszakította azokat karjáról, mint a cérnát. Jdg 16:13 És azt mondta Delilá Sámsonnak: Eddig csaltál engem és hazugságokat beszéltél nekem, hát mondd meg nekem, mivel lehet téged megkötözni! És azt mondta neki: Ha megszövöd a fejem hét fonatát a bélfonállal. Jdg 16:14 Mikor aztán beverte a bordával, azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Erre az felébredt álmából, és kirántotta a bordát, a vetélőt és a bélfonalat. Jdg 16:15 Akkor azt mondta neki: Hogy mondhatod: Szeretlek téged, mikor szíved nincs velem? Már háromszor megcsaltál, és nem mondtad meg nekem, miben van a te nagy erőd. Jdg 16:16 És történt, hogy mikor minden nap szorította őt beszédeivel és annyira sÚrgette őt, hogy már halálosan unta a lelke: Jdg 16:17 hát kitárta neki egész szívét és azt mondta neki: Borotva nem érte az én fejemet; mert Isten nazírja vagyok én születésemtől fogva; ha megnyírnak, akkor eltávozik tőlem az erőm, és elgyengülök, és olyan leszek, mint minden ember. Jdg 16:18 Mikor Delilá látta, hogy feltárta előtte egész szívét, elküldött és hívatta a filiszteusok fejedelmeit, mondván: Jertek fel ez egyszer, mert feltárta előttem egész szívét; és felmentek hozzá a filiszteusok fejedelmei és vitték a pénzt kezükben. Jdg 16:19 És elaltatta őt térdein, akkor szólította az embert és lenyírta fejének hét fonatát; és elkezdte őt megalázni, mikor eltávozott tőle az ereje. Jdg 16:20 Azt mondta ugyanis: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Az pedig, mikor felébredt álmából, azt gondolta: Kivágom magamat, mint máskor, ha megrázkódom; de nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle. Jdg 16:21 Tehát megfogták őt a filiszteusok és kiszúrták a szemeit; és levitték őt Gázába, bilincsbe verték őt, és őrlő lett a foglyok házában. Jdg 16:22 De fején a haj nőni kezdett, mihelyt megnyírták. Jdg 16:23 És a filiszteusok fejedelmei összegyülekeztek, hogy nagy vágóáldozatot áldozzanak Dágonnak, az ő Istenüknek; és örvendezzenek, mert azt mondták: Kezünkbe adta a mi Istenünk Sámsont, a mi ellenségünket. Jdg 16:24 És mikor jó kedvük lett, azt mondták: Hívjátok Sámsont, hadd játsszék nekünk; és előhívták Sámsont a foglyok házából, és játszott előttük. Jdg 16:25 És mikor az oszlopok közé állították őt, és meglátta őt a nép, dicsérte a maga istenét; mert azt mondta: Kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket és országunk pusztítóját, aki sokat megölt közülünk. Jdg 16:26 Sámson pedig azt mondta a legénynek, aki őt kézen fogta: Tégy le engem úgy, hogy megtapinthassam azokat az oszlopokat, amelyeken a ház áll; hogy hozzájuk támaszkodjam. Jdg 16:27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a filiszteusok fejedelmei mind; a háztetőn is mintegy háromezer férfi és asszony volt, akik Sámson játékát nézték. Jdg 16:28 Akkor az Úrhoz kiáltott Sámson, és azt mondta: Uram, Jahve, oh emlékezzél meg rólam és erősíts meg engem csak még ez egyszer, oh Isten, hogy a két szemem közül az egyikért bosszút álljak a filiszteusokon. Jdg 16:29 Akkor átölelte Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház állott; és nekik támaszkodott, egyiknek jobbjával, másiknak baljával Jdg 16:30 (és azt gondolta Sámson: Hadd haljon meg lelkem a filiszteusokkal), és meghajlította erővel, úgyhogy a ház leszakadt a fejedelmekre és az egész népre, mely benne volt; és így többen lettek azok a halottak, akiket halálában ölt meg, mint azok voltak, akiket életében megölt. Jdg 16:31 És lementek testvérei és atyjának egész háza és elvitték őt; és mikor felmentek, eltemették őt Córá és Estáol között atyjának, Mánoahnak sírjába. És ő húsz évig ítélte Izráelt. Jdg 17:1 Volt egy ember Efraim Hegyvidékén, Mikájehú volt a neve. Jdg 17:2 És azt mondta anyjának: Az az ezer és száz ezüst, melyet valaki elvitt tőled és te átkot mondtál, fülembe is mondtad, íme az az ezüst nálam van, én vittem el azt; erre anyja azt mondta: Áldott legyen az én fiam az Úrtól! Jdg 17:3 Mikor pedig visszaadta az ezer és száz ezüstöt az anyjának; anyja azt mondta: Végleg az Úrnak szenteltem ezt az ezüstöt a magam kezéből a fiam javára, egy faragott és egy öntött istenkép készítésére, most tehát visszaadom azt neked. Jdg 17:4 De ő visszaadta az ezüstöt anyjának; anyja pedig elvett kétszáz ezüstöt és odaadta azt az ötvösnek, aki egy faragott és egy öntött istenképet készített belőle, mely a Mikájehú házában volt. Jdg 17:5 Ennek az embernek ugyanis, Mikának, volt egy istenháza; és készített egy vállraöltőt és házi isteneket, és egyik fiának átadta a papságot, és az neki pappá lett. Jdg 17:6 Azokban a napokban nem volt király Izráelben; mindenki azt tehette, ami az ő szemében helyes volt. Jdg 17:7 Volt egy ifjú a júdai Bét-Lehemből, Júda nemzetségéből való; ő tudniillik lévita volt, de ott tartózkodott mint jövevény. Jdg 17:8 Ez az ember elment abból a városból, Júda Bét-Leheméből, hogy ott telepedjen le jövevényképpen, ahova bukkan; így jutott el Efraim Hegyvidékére Miká házához utazása közben. Jdg 17:9 És azt mondta neki Miká: Honnét jösz? Az pedig azt mondta neki: Lévita vagyok Júda Bét-Leheméből, és abban járok, hogy letelepedjem jövevényképpen, ahova bukkanok. Jdg 17:10 Erre azt mondta neki Miká: Maradj nálam és légy nekem atyám és papom, és én adok neked tíz ezüstöt egy évre, egy rend ruhát63 és élelmedet; és ráállt a lévita. Jdg 17:11 Es mihelyt elhatározta a lévita, hogy annál a férfiúnál marad; úgy volt nála az ifjú, mint fiainak egyike. Jdg 17:12 És átadta Miká a papságot a lévitának, és papjává lett neki az ifjú. És mikor a Miká házában volt, Jdg 17:13 azt mondta Miká: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert a lévita lett a papom. Jdg 18:1 Azokban a napokban nem volt király Izráelben; és azokban a napokban a dániak törzse örökséget keresett magának letelepülésre, mert addig a napig nem esett rá örökség Izráel törzsei között. Jdg 18:2 Küldtek tehát Dán fiai az ő nemzetségükből öt férfit, a maguk köréből való vitéz férfiakat Córából és Estáolból, kikémlelni az országot és kikutatni azt, és azt mondták nekik: Menjetek, kutassátok ki az országot; így jutottak el Efraim Hegyvidékére Miká házához, és ott megháltak. Jdg 18:3 Éppen a Miká házánál voltak és megismerték az ifjú lévita szavát; úgy tértek be oda, és azt mondták neki: Ki hozott téged ide, mit csinálsz te itt, és mid van neked itt? Jdg 18:4 És azt mondta nekik: Így meg így tett velem Miká; és megfogadott és papjává lettem neki. Jdg 18:5 És azt mondták neki: Kérdezd meg hát Istent; hadd tudjuk meg, vajon sikerül-e utunk, amelyen járunk? Jdg 18:6 És azt mondta nekik a pap: Menjetek el békességgel; az Úr előtt van utatok, amelyen jártok. Jdg 18:7 És elment az az öt férfi és eljutottak Lajisba, mely biztonságban feküdt; és látták a népet, mely benne volt, a cidoniak törvénye szerint csendben és biztonságban, és hogy nincs semmi az országban, ami megszégyeníthetné, ha valaki az uralmat el akarná venni, mert ők távol voltak a cidoniaktól, és egy emberrel sem volt összeköttetésük. Jdg 18:8 Mikor aztán hazamentek testvéreikhez Córába és Estáolba, és azt mondták nekik testvéreik: Mit hoztok?; Jdg 18:9 ők azt mondták: Keljetek fel és menjünk fel ellenük, mert láttuk, hogy az ország nagyon jó. És ti veszteg maradtok? Ne legyetek restek elmenni, hogy bemenjetek és birtokotokba vegyétek azt az országot, mert Isten kezetekbe adta azt. Jdg 18:10 Ha bementek, egy magát biztonságban érző néphez mentek, az ország pedig tágas; oly hely, ahol nincs hiány semmiben, ami a földön van. Jdg 18:11 És elindult onnét, a dániak nemzetségéből, Córából és Estáolból hatszáz ember hadi felszerelésbe felövezve. Jdg 18:12 És amint felvonultak, tábort ütöttek Kirjat-Jeárimban, Júdában; azért nevezték el azt a helyet Mahané-Dánnak mind e mai napig, íme ott van Kirjat-Jeárim mögött. Jdg 18:13 Mikor onnét tovább mentek Efraim Hegyvidékére, eljutottak Miká házához. Jdg 18:14 Akkor megszólalt az az öt ember, aki elment Lajis országát kikémlelni, és azt mondta testvéreinek: Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban vállraöltő, házi istenek, faragott és öntött istenkép van? Most tehát gondoljátok meg, mit kell tennetek. Jdg 18:15 Erre ők betértek oda, és bementek az ifjú lévita lakásába a Miká házában; és kérdezősködtek hogyléte felől. Jdg 18:16 Amint pedig a hatszáz hadi felszereléssel felövezett ember felállt a kapu bejáratánál; akik Dán fiaiból valók voltak: Jdg 18:17 akkor azok öten, akik elmentek volt az országot kikémlelni, felmentek és bementek oda, és elvették a faragott istenképet, a vállraöltőt, a házi isteneket és az öntött istenképet. Mikor a pap éppen a kapu bejáratában állt a hatszáz hadi felszereléssel felövezett emberrel, Jdg 18:18 akkor mentek azok be Miká házába és vitték el a faragott istenképet, a vállraöltőt, a házi isteneket és az öntött istenképet. Es mikor a pap azt mondta nekik: Ti mit csináltok?; Jdg 18:19 azt mondták neki: Hallgass, fogd be a szádat és jer velünk, légy nekünk atyánk és papunk! Hát jobb neked egy ember házi papjának lenni, mint egy törzs és nemzetség papjának Izráelben? Jdg 18:20 Erre jókedve lett a papnak, vette a vállraöltőt, a házi isteneket és a faragott istenképet; és bement a nép közé. Jdg 18:21 Akkor fordultak és elmentek, miután maguk elé helyezték a kicsinyeket, a jószágot és az értékeket. Jdg 18:22 Alig távoztak azonban a Miká házától; összegyülekeztek az emberek, akik a Miká háza mellett levő házakban voltak, és utolérték Dán fiait. Jdg 18:23 Mikor kiáltottak Dán fiainak, azok megfordultak és azt mondták Mikának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél? Jdg 18:24 És azt mondta: Isteneimet, melyeket készítettem, elvittétek, a papot is, úgy mentetek el; hát nekem mi marad? Miért mondjátok tehát nekem: Mi bajod? Jdg 18:25 Dán fiai pedig azt mondták neki: Ne hallasd velünk szavadat; nehogy leüssenek benneteket valami elkeseredett lelkű emberek, és halálodat és családod halálát is magadra vedd. Jdg 18:26 Ezzel elmentek Dán fiai az ő útjukra; Miká pedig mikor látta, hogy azok erősebbek őnála, megfordult és visszatért házához. Jdg 18:27 Ők tehát elvitték, amit Miká készített, a papot is, aki nála volt, úgy mentek Lajis ellen, egy csendes és magát biztonságban érző nép ellen, és levágták őket kard élével; a várost pedig felégették tűzzel, Jdg 18:28 mert nem volt, ki megmentse, mivel Cidontól távol volt, és egy emberrel sem volt összeköttetésük. Volt pedig abban a völgyben, mely Bét-Rehob felé van; és felépítették a várost és megtelepedtek benne. Jdg 18:29 És elnevezték a várost Dánnak, atyjuknak, Dánnak nevéről, aki Izráel fia volt; bár Lajis volt a város neve először. Jdg 18:30 És felállították maguknak Dán fiai a faragott istenképet; és Mózes fiának, Gérsomnak fia, Jónátán és az ő fiai voltak papok a dániak törzsénél az ország fogságra vitelének napjáig. Jdg 18:31 Felállították pedig maguknak a Miká faragott istenképét, melyet ő csinált: arra az egész időre, míg az Isten háza Sílóban volt. Jdg 19:1 És történt azokban a napokban (király tudniillik nem volt Izráelben), hogy volt egy ember, egy lévita, aki Efraim hegyvidékének hátsó sarkában tartózkodott mint jövevény, és Júda Bét-Leheméből vett magának egy asszonyt - másodféleségül. Jdg 19:2 De megharagudott rá másodfelesége és elment tőle atyja házához Júda Bét-Lehemébe. Mikor négy hónapig ott volt, Jdg 19:3 akkor felkelt a férje és utána ment, hogy szívére beszéljen és visszavigye őt. Vele volt legénye is, és egy pár szamár. Mikor az bevitte őt atyja házába és a leány atyja meglátta őt, örvendezve ment eléje. Jdg 19:4 És miután ipa, a leány atyja, tartóztatta őt, nála maradt három napig; és ettek és ittak, és ott háltak. Jdg 19:5 negyedik nap aztán az történt, hogy reggel korán felkeltek; és mikor hozzáfogott, hogy elmenjen, azt mondta a leány atyja vejének: Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, és aztán menjetek. Jdg 19:6 Erre leültek és ettek ketten együtt, és ittak; és azt mondta a leány atyja a férfiúnak: Határozd el magadat, kérlek, hálj meg, és legyen jókedved. Jdg 19:7 De a férfi felkelt, hogy elmenjen; mikor azonban ipa unszolta őt, megint ott hált. Jdg 19:8 Mikor ötödik nap reggel korán felkelt, hogy elmenjen, azt mondta a leány atyja: Erősítsd meg kérlek, szívedet, és időzzetek míg meghajlik a nap; és ettek kettesben. Jdg 19:9 Mikor aztán felkelt a férfi; hogy ő elmegy másodfeleségével és legényével; azt mondta neki ipa, a leány atyja: Íme már estére hanyatlott a nap, háljatok meg hát. Nézd, a nap nyugvóra hajlik, hálj itt és legyen jókedved, holnap aztán majd korán utatokra indultok, és elmégy sátorodba. Jdg 19:10 De nem akart az ember meghálni, tehát felkelt és elment, és eljutott Jebusz, azaz Jeruzsálem átellenébe; és vele volt másodfelesége és egy pár felnyergelt szamár. Jdg 19:11 Mikor éppen Jebusz mellett voltak, a nap nagyon alászállott; és a legény azt mondta urának: Nosza, térjünk be a jebusziaknak ebbe a városába, és háljunk meg benne. Jdg 19:12 De azt mondta neki ura: Ne térjünk be idegen városokba, melyek nem tartoznak Izráel fiaihoz; hanem menjünk el Gibeáig. Jdg 19:13 És azt mondta legényének: Nosza, közelítsük meg e helységek egyikét; és háljunk meg Gibeában vagy Rámában. Jdg 19:14 Elmentek tehát mellette és továbbmentek; és lement felettük a nap Gibeá mellett, mely Benjáminhoz tartozik. Jdg 19:15 Tehát ott letértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor bement, leült a város piacán; és nem volt senki, aki befogadta volna őket házába hálásra. Jdg 19:16 Akkor jött egy öreg ember munkájából, a mezőről este. És az az ember Efraim Hegyvidékéről való volt és jövevény volt Gibeában; a helység emberei pedig Benjámin fiai voltak. Jdg 19:17 Mikor az öreg ember felemelte szemét és meglátta az utas embert a város piacán; azt mondta: Hová mégy és honnét jössz? Jdg 19:18 És azt mondta neki: Átutazóban vagyunk Júda Bét-Leheméből Efraim Hegyvidékének hátsó sarkába. Én odavaló vagyok, és elutaztam Júda Bét-Lehemébe; most pedig az Úr házához utazom. És nincs senki, aki befogadna engem házába, Jdg 19:19 pedig szalma is, abrak is van szamaraink számára, és van kenyér és bor is az én számomra és a te szolgálód számára, meg a legény számára, aki szolgáiddal van; nincs hiány semmiben. Jdg 19:20 Erre azt mondta az öregember: Békesség neked! Csak hagyd reám minden hiányodat; de a piacon nem hálhatsz. Jdg 19:21 Ezzel bevitte őt házába, és a szamaraknak abrakot adott; ők pedig megmosták lábaikat, aztán ettek és ittak. Jdg 19:22 Ők éppen vigadtak, mikor a város emberei, haszontalan emberek, körülvették a házat, verve az ajtót; és azt mondták az öregembernek, a házigazdának, mondván: Hozd ki azt a férfit, aki házadhoz érkezett, mert meg akarjuk őt ismerni. Jdg 19:23 Erre kiment hozzájuk a férfi, a házigazda, és azt mondta nekik: Ne, testvéreim, ne kövessetek el gonoszt! Jdg 19:24 Miután ez a férfiú bejött az én házamba, ne kövessétek el ezt a gyalázatosságot! Ihol az én lányom, a hajadon, és ennek a másodfelesége, kihozom inkább azokat, és alázzátok meg őket, tegyetek velük, amit tetszik; de ezzel a férfiúval ne kövessétek el ezt a gyalázatos dolgot. Jdg 19:25 De nem akartak az emberek ráhallgatni, úgyhogy az a férfi megfogta másodfeleségét és kivitte őt nekik; és ismerték őt és egész éjszaka gonoszul éltek vele reggelig, mikor feljött a hajnal, akkor bocsátották el őt. Jdg 19:26 Mikor az asszony hazament reggelre kelve: összeesett annak az embernek háza ajtajában, ahol az ő ura világos reggelig volt. Jdg 19:27 Mikor aztán reggel felkelt az ura és kinyitotta a ház ajtaját és kilépett, hogy útjára menjen; hát íme az asszony, az ő másodfelesége ott volt elterülve a ház ajtajában, és kezei a küszöbön voltak. Jdg 19:28 És mikor azt mondta neki: Kelj fel, hogy elmenjünk, és nem volt, ki feleljen; akkor feltette őt a szamárra, aztán felkelt a férfi és elment haza. Jdg 19:29 És mikor hazaért, vette a kést és fogta másodfeleségét, és eldarabolta azt ízenként tizenkét darabra, és elküldötte Izráel minden határába. Jdg 19:30 És akkor aki látta, mindenki azt mondta: Nem tettek, nem is láttak ilyet attól a naptól fogva, mikor feljöttek Izráel fiai Egyiptom országából mind a mai napig: vegyétek fontolóra, tanácskozzatok és nyilatkozzatok. Jdg 20:1 És kivonultak Izráel fiai mind, és összegyülekezett a közönség mint egy ember Dántól Beérsebáig és a Gileád földje: az Úr előtt Micpában. Jdg 20:2 És felálltak az egész népnek, Izráel minden törzsének oszlopemberei az Isten népének gyülekezetébe; négyszázezer ember gyalogos, kardforgató; Jdg 20:3 úgyhogy meghallották Benjámin fiai is, hogy felvonultak Izráel fiai Micpába. És azt mondták Izráel fiai: Beszéljétek el, miképpen történt ez a gonoszság? Jdg 20:4 És felelt az a bizonyos lévita, a megölt asszony férje, és azt mondta: Bementem Gibeába, mely Benjáminhoz tartozik, másodfeleségemmel együtt hálásra. Jdg 20:5 Ekkor rám támadtak Gibeá urai és körülvették értem a házat éjjel; engem akartak megölni, és másodfeleségemet alázták meg, úgyhogy meghalt. Jdg 20:6 Akkor fogtam másodfeleségemet és eldaraboltam őt, és elküldtem Izráel örökségének egész mezejére; mert fajtalanságot és gyalázatosságot követtek el Izráelben. Jdg 20:7 Itt vagytok mindnyájan, Izráel fiai; tárgyaljátok meg és határozzatok itt! Jdg 20:8 Erre felkelt az egész nép mint egy ember, mondván: Nem szabad közülünk senkinek sátorához elmenni; nem szabad közülünk senkinek házába betérni; Jdg 20:9 mert most ezt a dolgot kell megtennünk Gibeával; a felőle való sorsvetés szerint: Jdg 20:10 tudniillik vennünk kell tíz embert százból Izráel minden törzséből, és százat ezerből és ezeret tízezerből, hogy eleséget hozzanak a népnek; hogy mikor megjönnek, egészen annak a gyalázatosságnak megfelelően bánjunk el Benjámin Gebájával, amit ő cselekedett Izráelben. Jdg 20:11 Így gyülekeztek aztán össze Izráel férfiai mind a város ellen, mint egy ember, egyesülve. Jdg 20:12 Akkor Izráel törzsei férfiakat küldtek Benjámin egész törzséhez, mondván: Micsoda gonoszság az, mely közöttetek történt? Jdg 20:13 Most tehát adjátok ki azokat a haszontalan embereket, akik Gibeában vannak, hogy megöljük őket, és kitisztítsuk a gonoszt Izráelből; de nem akartak Benjámin fiai testvéreiknek, Izráel fiainak szavára hallgatni; Jdg 20:14 hanem összegyűltek Benjámin fiai a városokból Gibeába; hogy háborúra vonuljanak ki Izráellel. Jdg 20:15 És szemlére álltak Benjámin fiai azon a napon a városokból huszonhatezeren, kardforgató férfiak; Gibeá lakóin kívül, akik hétszázan álltak szemlére, válogatott férfiak. Jdg 20:16 Ebből az egész népből hétszáz válogatott férfi béna volt a jobb kezére; ez mind olyan volt, hogy a hajszálat megparittyázta kővel, és nem hibázott. Jdg 20:17 Izráel férfiai pedig négyszázezeren állottak szemlére Benjámin nélkül, kardforgató férfiak; ezek mind hadköteles emberek voltak. Jdg 20:18 És felkeltek Izráel fiai és felmentek Bétélbe, és megkérdezték Istent, és azt mondták: Ki menjen fel közülünk először a háborúra Benjámin fiai ellen? És azt mondta az Úr: Júda először. Jdg 20:19 Felkeltek tehát Izráel fiai reggel, és táborba szálltak Gibeá ellen. Jdg 20:20 Aztán kivonultak Izráel emberei a háborúra Benjámin ellen; és csatarendbe állottak ellenük Izráel emberei Gibeá előtt. Jdg 20:21 Erre kivonultak Benjámin fiai Gibeából; és tönkresilányítottak Izráelből azon a napon huszonkétezer embert a földre. Jdg 20:22 De erőt vett magán a nép, Izráel emberei, és újból csatarendbe állottak azon a helyen, ahol első nap sorakoztak. Jdg 20:23 Tudniillik felmentek Izráel fiai Bétélbe, és sírtak az Úr előtt estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Közeledjem-e újból háborúra testvéremnek, Benjáminnnak fiaihoz? És azt mondta az úr: Vonuljatok fel ellene. Jdg 20:24 Mikor aztán közeledtek Izráel fiai Benjámin fiaihoz a második napon, Jdg 20:25 kivonult elébük Benjámin Gibeából a második napon, és tönkresilányítottak Izráel fiaiból még tizennyolcezer embert a földre; ezek mind kardforgatók voltak. Jdg 20:26 Akkor felvonultak Izráel fiai mind és az egész nép és bementek Bétélbe és sírtak, és ott ültek az Úr előtt és böjtöltek azon a napon estéig; és égő áldozatokat áldoztak és visszafizetési áldozatokat az Úr előtt. Jdg 20:27 És mikor megkérdezték Izráel fiai az Urat (mert ott volt az Isten frigyládája azokban a napokban, Jdg 20:28 és Pinhász, Áron fiának, Eleázárnak fia állott előtte azokban a napokban), mondván: Kivonuljak-e még tovább háborúra testvéremnek, Benjáminnak fiai ellen, vagy hagyjam abba?; azt mondta az Úr: Vonuljatok fel, mert holnap kezetekbe adom őket. Jdg 20:29 Akkor Izráel leseket állított Gibeá ellen körül; Jdg 20:30 és a harmadik napon felvonultak Izráel fiai Benjámin fiai ellen. Mikor felsorakoztak Gibeá előtt, mint előző alkalmakkor, Jdg 20:31 kivonultak Benjámin fiai a nép elé, elszakadtak a várostól az országutakra, melyek közül az egyik Bétélnek megy fel, a másik pedig Gibeának a mezőn. És elkezdtek megöletteket ejteni, mint előző alkalmakkor, mintegy harminc embert Izráelből; Jdg 20:32 mert Benjámin fiai azt mondták: Meg vannak verve előttünk, mint először. Izráel fiai pedig azt mondták: Fussunk és szakítsuk el őket a várostól az országutakra. Jdg 20:33 Tehát Izráel minden embere felkelt helyéről és Baál Támárban sorakozott; Izráel lese pedig előtört helyéről, Geba tisztásáról. Jdg 20:34 Gibeával szemben így tízezer válogatott ember jelent meg egész Izráelből és a hadakozás súlyossá lett; de ők nem tudták, hogy elérte őket a veszedelem. Jdg 20:35 Mikor megverte az Úr Benjámint Izráel előtt, és tönkrevertek Izráel fiai Benjáminból azon a napon huszonötezer és száz embert (ezek mind kardforgatók voltak); Jdg 20:36 akkor látták Benjámin fiai, mikor meg voltak verve, hogy Izráel emberei azért adtak helyet Benjáminnak, mert bíztak a lesben, melyet Gibeá ellen állítottak. Jdg 20:37 És a les sietve előrontott Gibeára; és bevonult a les és leverte az egész várost kardnak élével. Jdg 20:38 A többire nézve pedig az volt a megállapodása Izráel embereinek a lessel; hogy mikor ők feleresztik a füst-jelt a városból: Jdg 20:39 akkor megfordulnak Izráel emberei a hadakozás közben. És mikor a benjáminiek éppen elkezdettek megöletteket ejteni Izráelből, mintegy harminc embert, mert azt mondták: Csak vereséget szenvedett ő tőlünk, mint az első hadakozásban: Jdg 20:40 hát a jel, egy füstoszlop akkor kezdett felszállni a városból; és mikor Benjámin hátrafordult, már az egész város az ég felé szállt. Jdg 20:41 Akkor Izráel emberei megfordultak, Benjámin emberei pedig megijedtek; mert látták, hogy elérte őket a veszedelem. Jdg 20:42 És elfordultak Izráel emberei elől a sivatagi útra, de a fegyver utolérte őket; és a városokból válókat is tönkreverte köztük. Jdg 20:43 Bekerítették Benjámint, üldözték őt, nyugvó helyén letiporták őt; egyenest előre Gibeától napkeletre; Jdg 20:44 úgyhogy elesett Benjáminból tizennyolcezer ember; ezek egyáltalán mind vitéz emberek voltak. Jdg 20:45 Mikor elfordultak és a sivatagba menekültek a Rimmon sziklához, az országutakon böngésztek belőlük ötezer embert; mikor pedig utolérték őket Gideomnál, levágtak közülük kétezer embert. Jdg 20:46 Úgyhogy összesen huszonötezer kardforgató ember esett el Benjáminból azon a napon; ezek egyáltalán mind vitéz emberek voltak. Jdg 20:47 Mikor elfordultak, elmenekült a sivatagba a Rimmon sziklájához hatszáz ember; és a Rimmon szikláján maradtak négy hónapig. Jdg 20:48 Izráel emberei pedig visszatértek Benjámin fiaihoz és levágták őket kard élével, ép várostól baromig mindent, ami található volt; és minden várost, ami még megvolt,tűzbe is borítottak. Jdg 21:1 Izráel emberei pedig megesküdtek Micpában, mondván: Senki közülünk nem adja leányát feleségül Benjáminnak. Jdg 21:2 Aztán elment a nép Bétélbe és ottmaradt estig az Isten előtt; és felemelték szavukat és sírtak nagy sírással. Jdg 21:3 És azt mondták: Uram, Izráel Istene, miért történt ez Izráelben; hogy ma hiányozni kell egy törzsnek Izráelből? Jdg 21:4 Másnap pedig korán reggel oltárt épített ott a nép; és áldozott égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat. Jdg 21:5 És azt mondták Izráel fiai: Ki az, aki nem jött fel a gyülekezettel Izráel valamennyi törzse közül az Urhoz? Mert arra, aki nem ment fel az Úrhoz Micpába, az a nagy esküvés volt, mondván: Halállal haljon meg. Jdg 21:6 Tudniillik megsajnálták Izráel fiai testvérüket, Benjámint; és azt mondták: Ma kivágatott egy törzs Izráelből: Jdg 21:7 mit csináljunk azokkal, akik megmaradtak, asszonyok dolgában? Mi ugyanis megesküdtünk az Urra, hogy senkit sem adunk nekik leányaink közül feleségül. Jdg 21:8 Akkor mondták ezt: Van valaki Izráel törzseiből, aki nem jött fel az Úrhoz Micpába? Jdg 21:9 És íme senki sem jött a táborba Jábes-Gileádból a gyülekezethez. Ugyanis szemlére állott a nép; és íme senki sem volt ott Jábes-Gileád lakosai közül. Jdg 21:10 Akkor odaküldött a közönség tizenkétezer embert a legvitézebbekből; és megparancsolták nekik, mondván: Menjetek el és vágjátok le Jábes-Gileád lakosait kardnak élével, az asszonyokat is, a kicsinyeket is. Jdg 21:11 Tehát ez a parancs, amit teljesítenetek kell: minden férfit, és minden asszonyt, aki ismer férfival való hálást, vessetek örök szentség alá. Jdg 21:12 De találtak Jábes-Gileád lakosai között négyszáz szűz leányt, aki nem ismert férfit férfival való hálás tekintetében; és azokat elvitték a táborba Sílóba, mely Kanaán országában volt. Jdg 21:13 Akkor elküldött az egész közönség és üzent Benjámin fiainak, akik Rimmon szikláján voltak; és békét hirdetett nekik. Jdg 21:14 Erre visszatért Benjámin abban az időben, és nekik adták azokat az asszonyokat, akiket Jábes Gileád asszonyai közül életben hagytak; de ez nem volt nekik elég. Jdg 21:15 A nép pedig sajnálta Benjámint; hogy az Úr rést csinált Izráel törzsei között. Jdg 21:16 Akkor azt mondták a közönség vénei: Mit csináljunk a többiekkel asszonyok dolgában?; mert Benjáminból kipusztíttatott az asszony. Jdg 21:17 És azt mondták: A megmenekültek öröksége legyen az, ami Benjáminé; hogy törzs ki ne töröltessék Izráelből. Jdg 21:18 Mi azonban nem adhatunk nekik feleségeket leányaink közül; mert megesküdtek Izráel fiai, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak! Jdg 21:19 Aztán azt mondták: Íme Sílóban évről évre van egy Úr ünnepe, amely Bétéltől északra, a Bétélből Sikembe vivő országúttól napkeletre van; és Lebonától délre. Jdg 21:20 Utasították tehát Benjámin fiait, mondván: Menjetek el és álljatok lesbe a szőlők között. Jdg 21:21 És figyeljetek, és akkor, ha kijönnek Síló leányai körtáncot lejteni, jöjjetek ki ti is a szőlőkből, és raboljatok feleséget, ki-ki magának, Síló leányai közül; azzal menjetek el Benjámin földére. Jdg 21:22 És ha akkor atyjaik vagy testvéreik eljönnek velünk perelni, azt mondjuk majd nekik: Adjátok őket nekünk ajándékba, mert nem kaptuk meg mindeniknek a feleségét a hadakozásban; hiszen nem ti adtátok őket nekik, hogy most bűnösök lennétek! Jdg 21:23 És úgy tettek Benjámin fiai, és vettek feleségeket számuk szerint a körtáncot lejtők közül, akiket elraboltak; aztán elmentek és visszatértek örökségükbe, és felépítették a városokat és azokban laktak. Jdg 21:24 Izráel fiai is elmentek onnét abban az időben, ki-ki a maga törzséhez és nemzetségéhez; onnét aztán szétmentek, ki-ki a maga örökségébe. Jdg 21:25 Azokban a napokban nem volt király Izráelben; mindenki azt tehette, ami az ő szemében helyes volt. Rut 1:1 Történt egyszer a bírák uralkodásának, idején, hogy éhség lett az országban; és egy ember a júdai Bét-Lehemből elment, hogy Móáb mezein tartsa fent magát mint jövevény feleségével és két fiával. Rut 1:2 Az ember neve Elimelek volt, felesége neve Noomi, két fiának neve pedig Mahlon és Kiljon, efrátiak, a júdai Bét-Lehemből valók; kik megérkeztek Móáb mezeire, és ott éltek. Rut 1:3 Mikor Elimelek, Noomi férje meghalt, és ő két fiával maradt; Rut 1:4 azok móábi nőket vettek maguknak feleségül, egyiknek a neve Orpá, másiknak a neve Rúth; így laktak ott mintegy tíz esztendeig. Rut 1:5 Mikor azok is meghaltak mind a ketten, Mahlon és Kiljon, és az asszony két gyermeke nélkül és férje nélkül maradt; Rut 1:6 felkelt menyeivel és visszatért Móáb mezeiről; mert azt hallotta Móáb mezején, hogy az Úr meglátogatta népét, adván nekik kenyeret. Rut 1:7 Mikor kiment arról a helyről, ahol élt,2 és a két menye vele; amint mentek az úton visszatérőben Júda országába: Rut 1:8 azt mondta Noomi az ő két menyének: Menjetek, kérlek, térjetek vissza, ki-ki az ő anyjának házába; cselekedjék az Úr veletek kegyelmességet, mint ti cselekedtetek a megholtakkal és velem. Rut 1:9 Adja az Úr nektek, hogy találjatok nyugodalmat, ki-ki a férje házában; ezzel megcsókolta őket, azok pedig felemelték szavukat és sírtak; Rut 1:10 és azt mondták neki: Inkább visszatérünk veled a te népedhez. Rut 1:11 De Noomi azt mondta: Térjetek vissza leányaim, miért jönnétek velem; hát vannak-e még fiak az én szívem alatt, hogy nektek férjeitek lehetnének? Rut 1:12 Térjetek vissza, leányaim, menjetek, mert én öregebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Ha azt mondanám, hogy van reményem, sőt még ez éjjel férjhez mennék és fiaim is születnének: Rut 1:13 akkor is, várakozhatnátok-e addig, míg megnőnek; akkor is, elzárhatnátok-e magatokat, hogy férjhez ne menjetek? Ne, lányaim, úgyis nagy keserűségem van miattatok; hiszen az Úr keze énreám jött ki. Rut 1:14 Erre megint felemelték szavukat és sírtak; aztán Orpá megcsókolta napát, Rúth pedig belekapaszkodott. Rut 1:15 De az azt mondta: íme sógorasszonyod visszatért népéhez és istenéhez; térj vissza sógorasszonyod után! Rut 1:16 Erre azt mondta Rúth: Ne unszolj engem, hogy téged elhagyjalak, hogy visszatérjek tőled; mert ahova mégy, megyek; ahol megszállsz, megszállok; néped a népem, Istened Istenem; Rut 1:17 ahol meghalsz, ott halok meg és ott temessenek el; úgy cselekedjen velem az Úr és még inkább úgy, hogy csak a halál választhat el engem tetőled. Rut 1:18 Mikor így látta, hogy erősen el van tökélve, hogy vele megy; megszűnt rábeszélni. Rut 1:19 Így mentek aztán kettesben, míg megérkeztek Bét-Lehembe; és mikor megérkeztek Bét-Lehembe, megmozdult miattuk az egész város, és azt mondták az asszonyok: Hát ez Noomi? Rut 1:20 Ő pedig azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Noominak; hívjatok engem Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható. Rut 1:21 Én teli mentem el és Úresen hozott vissza az Úr; miért hívnátok engem Noominak, mikor az Úr tett bizonyságot ellenem, és a Mindenható bajjal illetett engem? Rut 1:22 Így tért vissza Noomi és vele menye, a móábi Rúth, aki Móáb mezeiről tért vissza; és éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Bét-Lehembe. Rut 2:1 Noominak pedig volt egy rokona a férjéről, egy derék, vagyonos ember Elimelek nemzetségéből; a neve Bóáz volt. Rut 2:2 Egyszer azt mondta a móábi Rúth Noominak: Szeretnék elmenni kalászt szedni valaki után, akinek kedvet találok szemeiben; ő pedig azt mondta neki: Eredj, leányom. Rut 2:3 És elment és mikor odaért, szedegetett a mezőn az aratók után; és a véletlen úgy hozta, hogy a mezőnek az a része Bóázé volt, aki Elimelek nemzetségéhez tartozott. Rut 2:4 És egyszer csak jött Bóáz Bét-Lehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek!; azok pedig azt mondták neki: Áldjon meg téged az Úr! Rut 2:5 Akkor azt mondta Bóáz a legényének, aki az aratók felett állott: Kié ez a leány? Rut 2:6 És felelt a legény, ki az aratók felett állott, és azt mondta: Az a móábi leány ez, aki Noomival tért vissza Móáb mezeiről, Rut 2:7 és azt mondta: Hadd szedegessek, kérlek, és gyűjtsek a kévék közt az aratók után; és mikor ideért, attól fogva kitartott, reggeltől mostanig, ez a kevés pihenése volt otthon. Rut 2:8 Erre azt mondta Bóáz Rúthnak: Ugye hallod, leányom, ne menj más mezőre szedegetni, ne is távozzál el innét; hanem itt járj szorosan az én leányaim nyomában. Rut 2:9 Szemeid legyenek a mezőn, amit aratnak, és menj utánuk, egyébiránt megparancsoltam a legényeknek, hogy hozzád ne nyúljanak; ha szomjas leszel, eredj az edényekhez és igyál abból; amit a legények merítenek. Rut 2:10 Erre ő arcra esett és meghajolt a földig és azt mondta neki: Hogy-hogy találtam kegyet szemeidben, hogy rám tekintesz, holott én idegen vagyok? Rut 2:11 Felelt pedig Bóáz és azt mondta neki: Jól megmondtak nekem mindent, amit napaddal tettél férjed halála után; hogy elhagytad atyádat, anyádat, szülőföldedet, és eljöttél egy olyan néphez, melyet azelőtt nem ismertél. Rut 2:12 Fizesse meg az Úr, amit tettél; és legyen teljes jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. Rut 2:13 És ő azt mondta: Találjak kegyet szemeidben, uram, de megvigasztaltál engem, és de szívére beszéltél szolgálóleányodnak; holott én nem vagyok olyan, mint akármelyik szolgálóleányod. Rut 2:14 És azt mondta neki Bóáz az evés idején: Jer ide közelebb, és egyél a kenyérből és mártsd falatodat az ecetbe; és mikor leült oldalt az aratók mellé, nyújtott neki pörkölt gabonát, és evett, jóllakott, maradt is neki. Rut 2:15 És mikor felkelt szedegetni, parancsot adott Bóáz a legényeinek, mondván: A kévék között is szedegethet, hát ne pirítsatok rá. Rut 2:16 Sőt akarva is húzzatok ki neki a nyalábokból; és hagyjátok el, hadd szedegesse fel, rá ne szóljatok. Rut 2:17 Aztán szedegetett a mezőn estig; és mikor kicsépelte, amit szedegetett, lett szinte egy efa árpa. Rut 2:18 És felvette és bement a városba, és mikor napa látta, amit szedegetett; elővette és neki adta azt, ami maradt neki, miután jóllakott. Rut 2:19 Akkor azt mondta neki napa: Hát te hol szedegettél ma és hol foglalkoztál? Legyen áldott, aki rád tekintett! Akkor megmondta napának, hogy kinél foglalkozott, és azt mondta: Annak az embernek a neve, akinél ma foglalkoztam: Bóáz. Rut 2:20 Erre azt mondta Noomi a menyének: Az Úrnak áldottja ő, hogy nem hagyta el kegyességét az élők iránt és a megholtak iránt (továbbá azt mondta neki Noomi: Közelvalónk nekünk az az ember, megváltóink közül való); Rut 2:21 amire azt mondta a móábi Rúth: Azért is, hogy nekem azt mondta: Szorosan az én legényeim nyomában járj, míg el nem végzik az én egész aratásomat. Rut 2:22 És azt mondta Noomi a menyének, Rúthnak: Jó lesz, leányom, ha az ő leányaival jársz ki, így nem akadhatnak beléd más mezőn. Rut 2:23 Így aztán szorosan a Bóáz leányainak nyomában járt szedegetve, míg el nem végződött az árpaaratás és búzaaratás; azután pedig napával maradt. Rut 3:1 És azt mondta neki a napa, Noomi: Leányom, ugye keressek neked egy nyugalmas helyet, ahol jó dolgod lesz? Rut 3:2 Most tehát ugye Bóáz rokonság hozzánk, akinek a leányaival voltál? Hát ő az éjjel árpát szór a szérűn. Rut 3:3 Tehát fÚrödjél meg, kend meg magadat, vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre; ne mutatkozzál a férfiú előtt, míg el nem végzi ételét és italát. Rut 3:4 És majd mikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahova fekszik, aztán menj be, takard ki a lábainál és feküdjél le; ő aztán megmondja neked, mit csinálj. Rut 3:5 És azt mondta neki: Mindent megteszek, amit mondasz. Rut 3:6 És lement a szérűre, és egészen úgy tett, mint ahogyan napa parancsolta neki. Rut 3:7 És mikor Bóáz evett, ivott, jókedve lett és elment lefeküdni a garmada szélére; ő is odament titkon és kitakarta a lábainál és lefeküdt. Rut 3:8 És történt, hogy éjfélkor felrezzent a férfi, és mikor megfordult, hát íme egy asszony feküdt a lábainál. Rut 3:9 És azt mondta: Ki vagy te? Az pedig azt mondta: Én vagyok Rúth, a te szolgálód, hogy terjeszd ki szárnyadat a te szolgálódra, mert megváltó vagy te. Rut 3:10 És azt mondta: Az Úrnak áldottja vagy te, leányom, nagyobb szeretetet tanúsítottál utóbb, mint előbb, hogy nem jártál a legények után, sem szegény, sem gazdag után. Rut 3:11 Most tehát, leányom, ne félj, mindent megteszek neked, amit mondasz; mert tudja mindenki népem kapujában, hogy derék asszony vagy te. Rut 3:12 És most igaz, hogy én megváltó vagyok; de van nálam közelebbi megváltó is. Rut 3:13 Maradj éjszakára, reggel aztán, ha meg akar váltani, jó, váltson meg, ha pedig nem kíván téged megváltani, akkor megváltalak én, él az Úr! Feküdjél reggelig. Rut 3:14 Az ő lábainál feküdt tehát reggelig, és olyankor kelt fel, mikor egyik ember a másikat még nem ismerhette meg. Mert azt gondolta: Ne tudják meg, hogy az asszony eljött a szérűre. Rut 3:15 És azt mondta: Add ide azt a nagy kendőt, mely rajtad van, és tartsd; és mikor odatartotta, belemért hattal árpát, feladta neki, és azzal elment a városba. Rut 3:16 Ő pedig mikor megérkezett napához, az azt mondta neki: Ki vagy, leányom?; mire ő elmondott neki mindent, amit az a férfiú cselekedett vele. Rut 3:17 És azt mondta: Ezt az árpát adta nekem hattal; mert azt mondta: Ne érkezzél Úresen napadhoz. Rut 3:18 Az pedig azt mondta: Várj, leányom, míg megtudod, hogy dől el a dolog; mert nem nyugszik az az ember, míg el nem végzi a dolgot ma. Rut 4:1 Bóáz pedig felment a kapuba, és ott leült. Hát egyszer csak arra ment az a megváltó, akiről Bóáz beszélt, mire azt mondta: Térj ide, ülj le itt ez s ez; az pedig odatért és leült. Rut 4:2 Aztán vett tíz embert a város vénei közül, és azt mondta: Üljetek le itt. És mikor leültek, Rut 4:3 azt mondta a megváltónak: Azt a darab mezőt, mely testvérünké, Elimeleké volt, eladja Noomi, aki visszatért Móáb mezejéről. Rut 4:4 Én tehát azt gondoltam, hogy teszek neked egy nyilatkozatot, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és népem vénei előtt. Ha megváltod, váltsd meg, ha pedig nem váltod meg, jelentsd ki nekem, hogy tudjam, mert rajtad kívül nincs ki megváltsa, és utánad én vagyok; és az azt mondta: Én megváltom. Rut 4:5 Akkor azt mondta Bóáz: Amely napon megveszed a mezőt Noomi kezéből: a móábi Rúthot, a megholtnak feleségét is megveszed, hogy a megholtnak nevét feltámaszd öröksége fölé. Rut 4:6 Erre azt mondta a megváltó: Nem válthatom meg magamnak, mert tönkretenném a saját örökségemet; váltsd meg magadnak te, amit nekem lenne jogom megváltani, mert én nem válthatom meg. Rut 4:7 Hajdanában pedig Izráelben a megváltásnál és a cserénél ez szolgált minden ügylet megállapítására, lehúzta az ember a saruját, és odaadta a másik félnek; és ez volt a tanúbizonyság Izráelben. Rut 4:8 Azt mondta tehát a megváltó Bóáznak: Vedd meg magadnak; és lehúzta saruját. Rut 4:9 Bóáz pedig azt mondta a véneknek és az egész népnek: Tanúk vagytok ti ma, hogy megvettem mindent, ami Elimeleké volt, és mindent, ami Kiljoné és Mahloné volt; Noomi kezéből. Rut 4:10 És a móábi Rúthot, Mahlon feleségét is megvettem magamnak feleségül, hogy feltámasszam a megholtnak nevét öröksége fölé, és ne vágassék ki a megholtnak neve testvérei közül és helysége kapujából; tanúk vagytok ti ma. Rut 4:11 Erre azt mondta az egész nép, mely a kapuban volt, és a vének: Tanúk vagyunk: adja az Úr, hogy legyen az az asszony, aki most bemegy házadba olyan, mint Rákhel és mint Lea, akik ketten építették fel Izráel házát, és szerezz sereget Efratában és nevezz nevet Bét-Lehemben. Rut 4:12 Hogy legyen a házad olyan, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának; abból a magból, melyet ettől a leánytól ad néked az Úr. Rut 4:13 Így vette el Bóáz Rúthot, és mikor felesége lett, bement hozzá; és az Úr foganást adott neki, és lett egy fia. Rut 4:14 Akkor azt mondták az asszonyok Noominak: Áldott az Úr, aki nem engedte ma, hogy a megváltó megszűnjön a számodra; hogy neveztessék neve Izráelben; Rut 4:15 és legyen neked lelked felüdítőjévé és öregségedben eltartóddá; mert a menyed szülte őt, aki téged szeret, aki jobb neked két fiúnál. Rut 4:16 Aztán fogta Noomi a gyermeket, ölébe tette és dajkája gyanánt lett neki. Rut 4:17 A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, mondván: Fia született Noominak; és elnevezték őt Obednek. Ő volt Isainak, a Dávid atyjának atyja. Rut 4:18 És ez a Pérec ága: Pérec fia volt Hecron. Rut 4:19 Hecron fia volt Rám; Rám fia volt Amminádáb. Rut 4:20 Amminádáb fia volt Nahsón; Nahsón fia volt Szalmá. Rut 4:21 Szalmón fia volt Bóáz; Bóáz fia volt Obed. Rut 4:22 Obed fia volt Isai; Isai fia pedig volt Dávid. 1Sa 1:1 Volt pedig egy ember, a cúfiak Há-Rámátajimjából, Efraim Hegyvidékéről való; Elkáná volt a neve, Jerohám fia, Elihú fia, Tohu fia, Cúf fia, efráti. 1Sa 1:2 És ennek volt két felesége, az egyiknek a neve Anna volt, a másiknak a neve pedig Peninna; és Peninnának voltak gyermekei, Annának meg nem voltak gyermekei. 1Sa 1:3 És ez az ember évről évre felment az ő városából Silóba, magát meghajtani és áldozni a Seregek Urának; és ott Eli két fia, Hofni és Pinhász volt az Úrnak papja. 1Sa 1:4 És történt egy napon, hogy Elkáná áldozott, és mikor kiadta feleségének, Peninnának és valamennyi fiának és lányának részeit: 1Sa 1:5 hát Annának egyetlenegy részt adhatott; haraggal, mert Annát szerette, és annak nem adott az Úr gyermeket. 1Sa 1:6 Feleségtársa pedig még akarattal is bosszantotta őt, hogy kifakadásra ingerelje; hogy az Úr neki nem adott gyermeket. 1Sa 1:7 [És így tett évről évre, valahányszor felment az Úr házába, így bosszantotta őt;] erre ő sírt és nem evett. 1Sa 1:8 Akkor azt mondta neki Elkáná, a férje: Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért van rossz kedved? Hát nem jobb vagyok én neked tíz fiúnál? 1Sa 1:9 De Anna egyszerre felkelt (miután ettek Silóban és miután ittak; és Éli, a pap, éppen az Úr templomának ajtófelénél ült székén), 1Sa 1:10 mert el volt keseredve lelkében; és imádkozott az Úrhoz és sírván sírt. 1Sa 1:11 Akkor fogadalmat tett és azt mondta: Seregeknek Ura, ha te megtekinted szolgálólányod nyomorúságát, és megemlékezel rólam és nem felejted el szolgálóleányodat, és adsz a te szolgálóleányodnak egy férfimagzatot; akkor én azt az Urnak adom egész életére, és beretva nem éri annak fejét. 1Sa 1:12 És mikor már sokat imádkozott az Úr előtt 1Sa 1:13 (Eli ugyanis figyelte a száját; ő tudniillik magában beszélt, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott); akkor Éli azt gondolta, hogy részeg; 1Sa 1:14 és azt mondta neki Éli: Meddig mutogatod még részegségedet? Távolítsd el magadról mámorodat! 1Sa 1:15 Anna pedig felelt és azt mondta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem részegitő italt nem ittam; hanem lelkemet öntöm ki az Úr előtt. 1Sa 1:16 Ne tartsd a e szolgálóleányodat valami haszontalan asszonynak; mert panaszom és bánatom sokasága miatt beszéltem idáig. 1Sa 1:17 És felelt Éli és azt mondta: Eredj el békével, és Izráel Istene adja meg kérésedet, amit kértél tőle. 1Sa 1:18 Ő pedig azt mondta: Találjon kegyet szolgálóleányod a szemeidben; ezzel ment az asszony a maga útján és evett, orcái sem voltak már neki búsak. 1Sa 1:19 Reggel aztán korán felkeltek, és miután meghajtották magukat az Úr előtt, visszatértek, és megérkeztek házukhoz Há-Rámába; és mikor Elkáná ismerte feleségét, Annát, az Úr megemlékezett arról. 1Sa 1:20 És mikor Anna terhességének ideje lejárt, fia született neki; és elnevezte őt Sámuelnek, mert: Az Úrtól kértem őt. 1Sa 1:21 És mikor a férj, Elkáná és egész háza felment évi áldozatát bemutatni az Úrnak, és fogadalmát, 1Sa 1:22 akkor Anna nem ment fel; mert azt mondta férjének: Míg elválasztjuk a gyermeket [itt maradok],azután majd felviszem őt, hogy megjelenjék az Úr előtt, és ott maradjon örökre. 1Sa 1:23 És azt mondta neki a férje, Elkáná: Tedd, amit jónak látsz, maradj, míg elválasztod őt, csak teljesítse ígéretét az Úr! Így az asszony otthon maradt és szoptatta fiát, míg el nem választotta őt. 1Sa 1:24 Akkor, mihelyt elválasztotta, felvitte őt magával három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral, és bevitte őt az Úr házába Silóban; mikor a gyermek még gyermek volt. 1Sa 1:25 Mikor levágták a tulkot és bevitte a gyermeket Élihez, 1Sa 1:26 azt mondta: Kérlek uram, mint a te lelked él, uram: én vagyok az az asszony, aki itt állottam veled, imádkozván az Úrhoz. 1Sa 1:27 Ezért a fiúért imádkoztam; és megadta nekem az Úr kérésemet, melyet kértem tőle. 1Sa 1:28 Én is tehát az Úrnak adom őt, minden időre, amíg él, az Úrnak legyen adva. Erre meghajtották magukat ott az Úrnak. 1Sa 2:1 Akkor imádkozott Anna, és ezt mondta: Tombol a szívem az Urban; Felmagasztosult a szavam az Urban; Kinyílt a szám ellenségeim ellen: Mert örvendezek szabadításodban; 1Sa 2:2 Nincsen olyan szent, mint az Úr! Mert nincsen terajtad kívül, Nincs oly szirt, mint a mi Istenünk. 1Sa 2:3 Ne beszéljetek annyi kevélyet, Ne jöjjön ki kérkedés szátokból; Mert mindentudó Isten az Úr. És nála ki vannak egyenlítve a tettek: 1Sa 2:4 Hősök kézíve össze van törve; Elesettek pedig erőt öveznek magukra. 1Sa 2:5 Jóllakottak kenyérért állnak bérszolgálatba; Éhezők pedig abbahagyják örökre. A meddőnek hét gyermeke születik; A sok gyermekes pedig gyászol. 1Sa 2:6 Az Úr öl és elevenít; Levisz az alvilágba és felhoz; 1Sa 2:7 Az Úr szegénnyé tesz és meggazdagít. Lealacsonyít, fel is magasztal: 1Sa 2:8 Talpra állítja a porból a szegényt; Felemeli a szemétből a szűkölködőt: Hogy fejedelmek mellé ültesse, És dicsőség trónját adjon neki örökségül. Mert az Úréi a földnek oszlopai, És azokra tette a földkerekségét. 1Sa 2:9 Kegyeseinek lábait megőrzi, De az istentelenek a sötétségben elvesznek; Mert nem erővel diadalmaskodik az ember. 1Sa 2:10 Az Úrral aki perel, összetörik, Felette az égben mennydörög, Az Úr megítéli a földnek végeit; És hatalmat ad királyának, És felemeli felkentjének szarvát. 1Sa 2:11 Elkáná aztán elment Há-Rámába családjával; a gyermek pedig az Úr szolgájává lett Éli pap színe előtt. 1Sa 2:12 Éli fiai pedig haszontalan emberek voltak; nem akartak tudni az Úrról, 1Sa 2:13 sem a papok kötelességéről a nép iránt. Mindig, mikor valaki vágó áldozatot áldozott, jött a pap legénye, amint a húst főzték; kezében a háromágú villa, 1Sa 2:14 és beleütötte a medencébe, vagy az üstbe, vagy a bográcsba, vagy a fazékba, és mindent, amit a villa felhozott, elvitt vele a pap. Így tettek minden izráelivel, aki odament Silóba. 1Sa 2:15 Sőt mielőtt a kövérét elfüstölögtették volna is, odament a pap legénye és azt mondta annak az embernek, aki áldozott: Adj húst sütni a papnak; mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset. 1Sa 2:16 Ha azt mondta neki az ember: Most a kövérét kell elfüstölögtetni, aztán végy magadnak, amint a lelked kivánja; akkor azt mondta: Nem, hanem most adj, mert ha nem, elveszem erővel. 1Sa 2:17 Ezért igen nagy volt a legények bűne az Úr színe előtt; mert megvetették az emberek9 az Úr áldozatát. 1Sa 2:18 És Sámuel az Úr színe előtt szolgált: egy gyolcs vállraöltővel felövezett gyermek. 1Sa 2:19 És egy kis felöltőt csinált neki anyja, és felvitte neki évenként, mikor felment férjével az évi vágóáldozatot bemutatni. 1Sa 2:20 És megáldotta Éli Elkánát és feleségét, és azt mondta: Adjon az Úr neked magot ettől az asszonytól a helyett, akit kérésére kapott, akit az Úrnak kért, úgy mentek haza: 1Sa 2:21 mert meglátogatta az Úr Annát és áldott állapotba jutott, és három fia és két leánya született neki, míg a gyermek Sámuel felnövekedett az Úrral. 1Sa 2:22 Mikor Éli nagyon öreg lett, mindenfélét hallott, hogy mit csinálnak fiai egész Izráellel, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a gyülekezet sátorának ajtajában teljesítettek szolgálatot. 1Sa 2:23 És azt mondta nekik: Miért csináltok ilyen dolgokat? Mert gonosz dolgokat hallok rólatok ettől az egész néptől. 1Sa 2:24 Ne, fiaim, mert nem jó hír az, amit Isten népétől terjeszteni hallok. 1Sa 2:25 Ha ember ellen vét valaki, azt Isten megbünteti; ha tehát az Úr ellen vét valaki, ki imádkozhatnék azért? De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr azt akarta, hogy megölje őket. 1Sa 2:26 Ellenben a gyermek Sámuel folyton nőtt és kedvesebb lett; mind az Úrnál, mind az embereknél. 1Sa 2:27 És egy Isten embere érkezett Élihez; és azt mondta neki: Azt mondja az Úr Ugye nyilván kijelentettem magamat atyád házának, mikor Egyiptomban voltak Faraó házánál? 1Sa 2:28 És papommá választottam őt Izráel minden törzse közül, hogy áldozzon oltáromon, hogy füstölőszert füstölögtessen, hogy vállraöltőt viseljen előttem; és atyád házának adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát. 1Sa 2:29 Miért rúgtatok bele vágó áldozatomba és ételáldozatomba, melyet lakásomra rendeltem; és miért becsülted fiaidat többre, mint engem, hogy magatokat az én népemnek, az Izráelnek minden áldozatából a legjavával hizlaltátok? 1Sa 2:30 Ezért ez az Úrnak, Izráel Istenének mondása: Jóllehet azt mondottam, hogy a te házad és atyád háza jár előttem örökké; de most ez az Úr mondása: Távol legyen tőlem; hanem akik engem megtisztelnek, azokat megtisztelem, és akik engem megvetnek, legyenek lenézettek. 1Sa 2:31 Íme, jönnek napok, mikor levágom karodat és atyád házának karját; hogy ne legyen vénember a te házadban. 1Sa 2:32 Mivel a hajlék ellensége gyanánt tekintesz mindenre, ami Izráelnek jót tesz; nem lesz vén ember a te házadban egész időn át. 1Sa 2:33 De nem mindenkit irtok ki közüled oltárom mellől, hogy epesszem szemeidet és búsítsam lelkedet; de házad minden sarja férfikorban hal meg. 1Sa 2:34 És ez legyen neked a jel, ami két fiadon, Hofnin és Pinhászon fog beteljesedni: egy napon halnak meg mind a ketten. 1Sa 2:35 És állítok magamnak hű papot, aki a szerint cselekszik, ami szívemben és lelkemben van, és építek neki állandó házat, hogy járjon az én felkentem előtt minden időben. 1Sa 2:36 És lesz, hogy aki a te házadból megmarad, mind eljön, hogy meghajtsa magát neki egy kis aprópénzért és egy egész kenyérért; és azt mondja: Kérlek, fogadj 1Sa 3:1 fel engem egy papságra, hogy ehessem egy falat kenyeret.Mikor pedig a gyermek Sámuel szolgálta az Urat Éli színe előtt; azokban a napokban az Úr szava ritka volt, a látomás nem volt elterjedve. 1Sa 3:2 És abban az időben történt, mikor egyszer Éli a helyén feküdt (szemei pedig már kezdtek homályosodni, nem tudott látni); 1Sa 3:3 és az Isten szövétneke még nem aludt ki; Sámuel pedig az Úr templomában feküdt, ahol az Isten ládája volt; 1Sa 3:4 hogy szólította az Úr Sámuelt, és az azt mondta: Itt vagyok; 1Sa 3:5 és azzal futott Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál. Az pedig azt mondta: Nem szólítottalak, térj vissza, feküdj le. És visszatért és lefeküdt. 1Sa 3:6 Akkor tovább szólította az Úr: Sámuel! Sámuel pedig felkelt, elment Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Az pedig azt mondta: Nem szólítottalak, fiam, térj vissza, feküdj le. 1Sa 3:7 Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat; és még nem jelentetett ki neki az Úr szava. 1Sa 3:8 Akkor tovább szólította az Úr harmadízben: Sámuel! Mire felkelt, elment Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem; akkor értette meg Éli, hogy az Úr szólítja a gyermeket. 1Sa 3:9 Azt mondta tehát Éli Sámuelnek: Eredj, feküdjél le, és ha szólít téged, akkor mondd ezt: Beszélj, Uram, mert hallja a te szolgád. És elment Sámuel és lefeküdt helyére. 1Sa 3:10 Akkor eljött az úr, megállt és szólította, mint máskor: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig azt mondta: Beszélj, mert hallja a te szolgád. 1Sa 3:11 És azt mondta az Úr Sámuelnek: íme én oly dolgot teszek Izráelben, melyet aki hall, mindenkinek megcsendül bele mind a két füle. 1Sa 3:12 Azon a napon viszem véghez Élin mindazt, amit szóltam háza felől; kezdettől végig. 1Sa 3:13 Ugyanis kijelentettem neki, hogy én elítélem házát örökre; azért a bűnért, hogy tudta, hogy fiai kisebbítik az Istent, és nem akadályozta meg őket. 1Sa 3:14 És ezért megesküdtem Éli házának; hogy Éli házának bűne ki nem engeszteltetik áldozattal, sem ételáldozattal soha. 1Sa 3:15 Ezután feküdt Sámuel reggelig, akkor kinyitotta az Úr házának ajtait; de félt Sámuel a látomást Élinek megjelenteni. 1Sa 3:16 Hanem Éli szólította Sámuelt, és azt mondta: Sámuel, fiam!; az pedig azt mondta: Itt vagyok! 1Sa 3:17 Akkor azt mondta: Mi az a dolog, amit beszélt veled? El ne titkold, kérlek, tőlem! Úgy cselekedjék veled Isten és úgy folytassa, hogy egy szót el nem titkolsz előlem mindabból, amit beszélt veled. 1Sa 3:18 Erre Sámuel elmondta neki az egész dolgot és nem titkolta el tőle; ő pedig azt mondta: Ő az Úr, ami neki tetszik, tegye. 1Sa 3:19 Mikor aztán Sámuel megnőtt és az Úr vele volt, úgy, hogy semmit nem ejtett földre beszédeiből; 1Sa 3:20 akkor megtudta egész Izráel Dántól fogva Beérsebáig, hogy Sámuel megbízható az Úr prófétájának. 1Sa 3:21 Azután ismét megjelent az Úr Silóban; Sámuelnek ugyanis az Úr igéjében nyilatkozott meg az Úr Silóban. 1Sa 4:1 Sámuel beszéde pedig akkor történt egész Izráelhez; mikor Izráel kivonult a filiszteusok elé a háborúba, és Eben Há-Ezernél ütött tábort, a filiszteusok pedig Aféknél táboroztak. [3-17] 1Sa 4:2 Miután a filiszteusok felsorakoztak Izráellel szemben, és a hadakozás kiterjedt, megveretett Izráel a filiszteusok előtt; és levágtak a csatasorban a mezőn mintegy négyezer embert. 1Sa 4:3 És mikor a nép megérkezett a táborba, azt mondták Izráel vénei: Miért vert meg bennünket az Úr ma a filiszteusok előtt? Vegyük magunkhoz Silóból az Úr frigyládáját, akkor ő közénk jön és megszabadít bennünket ellenségeink kezéből. 1Sa 4:4 Elküldött tehát a nép Silóba, és elhozták a seregek Urának frigyládáját, aki a Kérubokon ül; ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Pinhász. 1Sa 4:5 És mikor az Úr frigyládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy riadalomban tört ki, hogy megrendült a föld. 1Sa 4:6 Mikor meghallották a filiszteusok a riadalom hangját, azt mondták: Micsoda nagy riadalom hangja ez a héberek táborában? És mikor megtudták, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba, 1Sa 4:7 megfélemlettek a filiszteusok, mert azt gondolták: Isten jött a táborba; és azt mondták: Jaj nekünk!; mert nem történt ilyen azelőtt. 1Sa 4:8 Jaj nékünk, ki szabadit meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, aki Egyiptomot mindenféle csapással megverte a sivatagban. 1Sa 4:9 Szedjétek össze magatokat és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy szolgáivá ne legyetek a hébereknek, mint ők nektek szolgáitok voltak; tehát legyetek férfiak és harcoljatok! 1Sa 4:10 Harcoltak is a filiszteusok úgy, hogy Izráel megverettetett, és menekült mindenki a sátorába, és igen nagy lett a vereség; úgyhogy Izráelből harmincezer gyalogos esett el. 1Sa 4:11 Isten ládáját is elvették; Éli két fia is meghalt, Hofni és Pinhász. 1Sa 4:12 Egy benjámini ember pedig elfutott a csatasorból, és még aznap Silóba érkezett; ruhái megszaggatva, fején por. 1Sa 4:13 Mikor megérkezett, Éli ott ült a széken az út14 karfájánál, kémlelve, mert szíve rettegésben volt az Isten ládájáért; az ember pedig bement a városba elmondván a hírt, mire felkiáltott az egész város. 1Sa 4:14 Mikor Éli meghallotta a kiáltás hangját, és azt mondta: Micsoda zajongás hangja ez? akkor az ember hamar odament és megmondta Élinek. 1Sa 4:15 Éli tudniillik kilencvennyolc éves volt; szemei megálltak és nem bírt látni. 1Sa 4:16 Mikor tehát azt mondta az ember Élinek: Én vagyok az, aki a csatasorból érkeztem, és én a csatasorból ma menekültem el; akkor az azt mondta: Hogy történt a dolog, fiam? 1Sa 4:17 És felelt a követ és azt mondta: Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt, nagy vereség is lett a népben; és meghalt a te két fiad is, Hofni és Pinhász, és az Isten ládáját is elvették. 1Sa 4:18 És történt, hogy mikor az Isten ládáját említette, ő hanyatt esett a székről a kapu karfáján keresztül, és kitörött a nyaka és meghalt; mert öreg ember volt, és nehéz. És ő negyven esztendeig ítélte Izráelt. 1Sa 4:19 Menye pedig, Pinhász felesége, áldott állapotban volt, szüléshez közel, és mikor meghallotta a hírt az Isten ládájának elvételéről és az ő ipának és férjének haláláról; hát térdre roskadt és megszült, mert meglepte a vajúdás. 1Sa 4:20 És mikor halála alkalmával azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: Ne félj, mert fiad lett; hát nem felelt, nem is figyelt oda; 1Sa 4:21 hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak, mondván: Odalett Izráel dicsősége; az Isten ládájának elvételére és az ő ipára és férjére célozva. 1Sa 4:22 Azért mondta: Odalett Izráel dicsősége; mert elvették az Isten ládáját. 1Sa 5:1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és bevitték azt Eben Há-Ézerből Asdódba; 1Sa 5:2 aztán fogták a filiszteusok az Isten ládáját és bevitték azt Dágon házába; és Dágon mellé állították. 1Sa 5:3 De mikor másnap korán felkeltek az asdódiak, hát Dágon már ott volt arcával a földre esve az Úr ládája előtt; fogták tehát Dágont és ismét helyére tették. 1Sa 5:4 Azonban másnap is, mikor korán reggel felkeltek, hát Dágon már ott volt arcával a földre esve az Úr ládája előtt; de feje és két keze feje levágva a küszöbön volt, csak dágon16 maradt rajta. 1Sa 5:5 Ezért nem lépnek Dágon papjai, sem senki, aki Dágon házába bemegy, a Dágon küszöbére Asdódban; mind a mai napig. 1Sa 5:6 És rájuk nehezedett az Úr keze az asdódiakra és megijesztette őket; és megverte őket gümőkkel, Asdódot és határát. 1Sa 5:7 Mikor látták Asdód emberei, hogy így van; azt mondták: Nem maradhat Izráel Istenének ládája nálunk, mert kemény a keze rajtunk és istenünkön, Dágonon. 1Sa 5:8 Elküldöttek tehát és összegyűjtötték a filiszteusoknak minden fejedelmét magukhoz, és azt mondták: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? És azt mondta Gát: Járjon körül Izráel Istenének ládája. 1Sa 5:9 De mikor körülvitték Izráel Istenének ládáját, az történt, hogy miután körülvitték, az Úr keze lett a városon igen nagy rémülettel, és megverte a város embereit kicsinytől fogva nagyig; és gümők fakadtak ki rajtuk. 1Sa 5:10 Úgyhogy mikor Ekronba küldték az Isten ládáját, hát amint megérkezett az Isten ládája Ekronba, felkiáltottak az ekroniak, mondván: Reám fordították Izráel Istenének ládáját, hogy megöljenek engem és népemet. 1Sa 5:11 És elküldöttek, összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére és ne öljön meg engem és népemet; mert halálos rémület volt az egész városban, nagyon ránehezült az Isten keze. 1Sa 5:12 Mert az emberek, akik nem haltak meg, gümőkkel verettek meg úgy, hogy a város kiáltása felhatott az égre. 1Sa 6:1 Miután az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok területén, 1Sa 6:2 szólitották a filiszteusok a papokat és jövendőmondókat mondván: Mit csináljunk az Úr ládájával? Adjátok tudtunkra, hogyan küldjük azt helyére. 1Sa 6:3 És azt mondták: Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt Úresen, hanem mindenesetre fizessetek neki vétekáldozatot; akkor meggyógyultok és ismeretessé lesz előttetek, miért nem tágít keze tőletek. 1Sa 6:4 És azt mondták: Mi az a vétekáldozat, amit fizetnünk kell? Azok pedig azt mondták: A filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt aranygümő és öt aranyegér; mert egy csapás van mindenkin, fejedelmeiteken is. 1Sa 6:5 Tehát csináltassátok meg gümőitek képeit és egereitek képeit, melyek az országot pusztítják, így adjatok dicsőséget Izráel Istenének; talán lekönnyebbíti kezét rólatok, isteneitekről és országotokról. 1Sa 6:6 Miért is keményítenének meg szíveteket, mint az egyiptomiak és Faraó megkeményítették szívüket? Ugye, mikor elbánt velük, azok is elbocsátották őket és elmehettek? 1Sa 6:7 Most tehát csináltassatok egy új szekeret és vegyetek két szoptatós tehenet, melyeken még nem volt járom; és fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig tereljétek vissza tőlük haza. 1Sa 6:8 Aztán vegyétek az Úr ládáját, tegyétek a szekérre, az aranyékszereket pedig, melyeket vétekáldozatul fizettek neki, tegyétek egy ládikba mellé; és bocsássátok el, hadd menjen. 1Sa 6:9 És nézzétek meg: ha a maga határának útján megy fel Bét-Semesnek, akkor ő csinálta nekünk ezt a nagy veszedelmet; ha pedig nem, akkor tudjuk, hogy nem az ő keze vert meg bennünket, véletlen az, ami velünk történt. 1Sa 6:10 Es úgy tettek az emberek. Vettek két szoptatós tehenet és befogták a szekérbe; borjaikat pedig berekesztették otthon. 1Sa 6:11 Aztán az Úr ládáját feltették a szekérre; a ládikát is az aranyegerekkel és fekélyeik képeivel. 1Sa 6:12 És a tehenek egyenes irányban18 mentek a bét-semesi útra, egy országúton mentek, folyton bőgve, és nem tértek le sem jobbra, sem balra; és a filiszteusok fejedelmei utánuk mentek BétSemes határáig. 1Sa 6:13 A bét-semesiek pedig éppen arattak, búzaaratás volt a völgyben; és mikor felemelték szemeiket és meglátták a ládát, megörültek, hogy láthatják. 1Sa 6:14 A szekér pedig, mikor a bét-semesi Józsua mezejéhez ért, ott megállt. Volt pedig ott egy nagy kő; tehát felvágták a szekér fáit, és a teheneket megáldozták égő áldozatul az Úrnak. 1Sa 6:15 A léviták ugyanis evették az Úr ládáját és a ládikát, mely mellette volt, melyben az aranyékszerek voltak, és feltették a nagy kőre. És a bét-semesi emberek égő áldozatokat mutattak be és vágóáldozatokat áldoztak azon a napon az Úrnak. 1Sa 6:16 Az öt filiszteus fejedelem pedig látta; aztán visszatért Ekronba még aznap. 1Sa 6:17 És ezek az aranyfekélyek, melyeket a filiszteusok vétekáldozatul fizettek az Úrnak: Asdódért egy, Gázáért egy, Askelonért egy, Gátért egy és Ekronért egy; 1Sa 6:18 aranyegér pedig annyi, mint ahány filiszteus város van összesen az öt fejedelem alatt, erőditett várostól nyilt faluig; egész addig a nagy rétig, amelyen hagyták az Úr ládáját mind e mai napig a bét-semesi Józsua mezején. 1Sa 6:19 Ölt is a bét-semesi emberek között; mert belenéztek az Úr ládájába. Mikor egyszer megölt a népből hetven embert, ötvenezer embert; és gyászolt a nép, hogy az Úr ily nagy csapással sújtotta a népet, 1Sa 6:20 és azt mondták Bét-Semes emberei: Ki állhat meg az Úr előtt, ez előtt a szent Isten előtt; és kihez menjen fel mirólunk?; 1Sa 6:21 akkor követeket küldöttek Kirjat-Jeárim lakosaihoz, mondván: Visszahozták a filiszteusok az Úr ládáját, jertek le, vigyétek fel magatokhoz. 1Sa 7:1 És eljöttek Kirjat-Jeárim emberei és felvitték az Úr ládáját és bevitték azt Abinádáb házába a dombra; és annak fiát, Eleázárt szentelték fel az Úr ládájának őrizetére. 1Sa 7:2 Mikor pedig attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban lakott, sok idő eltelt, volt húsz esztendő is; és Izráel egész háza siránkozott az Úr után: 1Sa 7:3 azt mondta Sámuel Izráel egész házának, mondván: Ha ti egész szívetekkel meg akartok térni az Úrhoz, távolítsátok el az idegen isteneket magatok közül, kivált az Astártékat; és készítsétek szíveteket az Úrhoz és egyedül őt szolgáljátok: akkor kiszabadít titeket a filiszteusok kezéből. 1Sa 7:4 Erre eltávolították Izráel fiai a baálokat és Astártékat; és egyedül az Urat szolgálták. 1Sa 7:5 Akkor azt mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába; majd imádkozom értetek az Úrhoz. 1Sa 7:6 Mikor aztán összegyűltek Micpába, vizet merítettek és kiöntötték az Úr előtt és böjtöltek azon a napon, és azt mondták ott: Vétkeztünk az Úr ellen; azután pedig törvényt szolgáltatott Sámuel Izráel fiainak Micpában. 1Sa 7:7 Mikor a filiszteusok meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpába; felvonultak a filiszteusok fejedelmei Izráel ellen. Mikor ezt Izráel fiai meghallották, féltek a filiszteusoktól, 1Sa 7:8 és azt mondták Izráel fiai Sámuelnek: El ne hallgass értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz segítségért kiáltani; hogy mentsen ki bennünket a filiszteusok kezéből. 1Sa 7:9 Akkor vett Sámuel egy tejes bárányt és megáldozta azt egész égő áldozatul az Úrnak; és segítségért kiáltott Sámuel az Úrhoz Izráelért, és az Úr meghallgatta őt. 1Sa 7:10 Ugyanis éppen mikor Sámuel az égő áldozatot áldozta, akkor értek közel a filiszteusok Izráelhez a hadakozásra; és rájuk mennydörgött az Úr nagy hangon a filiszteusokra azon a napon, és úgy összezavarta őket, hogy megverettek Izráel előtt. 1Sa 7:11 És kijöttek Izráel emberei Micpából, üldözték a filiszteusokat; és vágták őket egészen Bét-Káron alul. 1Sa 7:12 Akkor vett Sámuel egy követ és Micpá és Sén közé helyezte, és ezt a nevet adta neki: Eben Há-Ézer; és azt mondta: Eddig segített minket az Úr. 1Sa 7:13 Miután így megaláztattak a filiszteusok, nem jöttek be többé Izráel határába; és az Úr keze a filiszteusokon volt Sámuelnek teljes életében. 1Sa 7:14 És visszakerültek Izráelhez azok a városok, melyeket a filiszteusok elvettek 1Sa 7:15 Izráeltől Ekrontól Gátig, határaikat is kiragadta Izráel a filiszteusok kezéből; és békesség volt Izráel között és az emoriak között.Így ítélte Sámuel Izráelt életének teljes idejében. 1Sa 7:16 Esztendőnként elment és bejárta Bétélt, Gilgált és Micpát; és miután törvényt szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken: 1Sa 7:17 útja visszavitt Há-Rámába, mert ott volt neki háza és ott ítélte Izráelt; ott épített oltárt is az Úrnak. 1Sa 8:1 És történt, hogy mikor Sámuel megvénhedett; fiait tette bírákká Izráel felett. 1Sa 8:2 Elsőszülött fiának neve Jóel volt, másodszülöttéé pedig Abija; Beérsebában bíráskodtak. 1Sa 8:3 De fiai nem az ő útjain jártak, hanem a nyereség után hajoltak; ajándékot fogadtak el és elcsavarták az ítéletet. 1Sa 8:4 Összegyűltek tehát Izráel vénei mind, elmentek Sámuelhez Rámába, 1Sa 8:5 és azt mondták neki: Íme te megvénhedtél, fiaid pedig nem járnak a te utaidban: most tégy fölénk királyt, hogy ítéljen bennünket, mint a többi nemzeteket. 1Sa 8:6 Ugyan rossznak tetszett a beszéd Sámuel szemeiben, mikor azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy az ítéljen bennünket; de mikor imádkozott Sámuel az Úrhoz, 1Sa 8:7 azt mondta az Úr Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak neked; mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne legyek felettük király. 1Sa 8:8 Egészen azoknak a cselekedeteknek megfelelően tesznek ők így veled is, amelyeket cselekedtek attól a naptól fogva, mikor felhoztam őket Egyiptomból, mind e mai napig, hogy elhagytak engem és más isteneket szolgáltak. 1Sa 8:9 Most hát hallgass szavukra; csakhogy óva óvd őket, és jelentsd ki nekik a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk. 1Sa 8:10 És megmondta Sámuel az Úr minden szavát a népnek, mely tőle királyt kért. 1Sa 8:11 És azt mondta: Ez lesz a király joga, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi és a maga szekereire és lovaira teszi, hogy az ő szekere előtt fussanak. 1Sa 8:12 És hogy ezredeseivé és ötvenedeseivé tegye őket; és szántását szántsák, aratását arassák, és hadi eszközeit és szekér-felszereléseit elkészítsék. 1Sa 8:13 Leányaitokat pedig elviszi kenetkészitőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. 1Sa 8:14 És legjobb szántóföldeiteket, szőlőiteket és olajfás kertjeiteket elveszi; és szolgáinak adja. 1Sa 8:15 Vetéseitekre és szőlőitekre tizedet vet; és kamarásainak és szolgáinak adja. 1Sa 8:16 Szolgáitokat, szolgálóitokat és legjobb legényeiteket, és szamaraitokat elveszi, és az ő munkáján dolgoztatja. 1Sa 8:17 Juhaitokra tizedet vet; és magatok szolgáivá lesztek neki. 1Sa 8:18 És ha segítségért kiáltotok majd egy napon királyotok miatt, akit választottatok magatoknak: hát nem hallgat meg az Úr benneteket azon a napon. 1Sa 8:19 De nem akart a nép Sámuel szavára hallgatni; és azt mondták: Nem, hanem király lesz felettünk! 1Sa 8:20 Legyünk úgy mi is, mint a többi nemzetek: királyunk tegyen nekünk törvényt, és vonuljon ki előttünk és vívja meg harcainkat. 1Sa 8:21 És miután Sámuel a népnek minden szavát meghallgatta; és elmondta azt az Úr hallatára: 1Sa 8:22 azt mondta az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra és tégy nekik királyt. Akkor azt mondta Sámuel Izráel embereinek: Menjetek el, ki-ki a maga városába. 1Sa 9:1 Volt pedig egy benjáminbeli ember, a neve Kis, Abiél fia, ki Cerór fia, ki Bekórát fia, ki Afiah fia, ki egy benjámini ember fia volt; derék, vagyonos ember. 1Sa 9:2 És ennek volt egy fia, a neve Saul, kiváló és szép úgy, hogy nem volt Izráel fiai közt nála szebb ember; egy fejjel magasabb az egész népnél. 1Sa 9:3 Mikor egyszer elvesztek Kísnek, Saul atyjának szamárkancái; azt mondta Kís az ő fiának, Saulnak: Végy magad mellé egyet a legények közül és menj el megkeresni a szamárkancákat. 1Sa 9:4 El is mentek Efraim Hegyvidékére; és bejárták Salisa földjét és nem találták, és bejárták Saalim földjét és nem voltak; aztán átmentek Benjámin földjére, és nem találták. 1Sa 9:5 Mikor aztán Cúf földjére jutottak, Saul azt mondta legényének, aki vele volt: Jer, térjünk vissza; nehogy felhagyjon atyám a szamárkancákkal és értünk aggódjon. 1Sa 9:6 De az azt mondta neki: Ihol ebben a városban van egy Isten embere, éspedig tisztelt ember, minden bizonyosan beteljesedik, amit megmond; tehát menjünk oda, talán megjelenti nekünk utunkat, amiben járunk. 1Sa 9:7 Saul pedig azt mondta legényének: És ha elmennénk, hát mit vinnénk annak az embernek, mert a kenyér elfogyott a tarisznyánkból, és nincs mit vigyünk ajándékul az Isten emberének; mi van nálunk? 1Sa 9:8 Újból felelt a legény Saulnak és azt mondta: Ihol van a kezemben egy negyed ezüst sekel; azt odaadom az Isten emberének, hogy jelentse meg a mi utunkat. 1Sa 9:9 Azelőtt Izráelben így mondta az ember, mikor Istent megkérdezni ment: Jertek, menjünk el a látóhoz; mert aki ma próféta; azelőtt látónak hívták. 1Sa 9:10 Azt mondta tehát Saul a legényének: Helyes, amit mondtál, jer, menjünk el; és elmentek a városba, ahol az Isten embere volt. 1Sa 9:11 Amint a város lépcsőjén mentek felfelé, leányokkal találkoztak, akik kifelé jöttek vizet meríteni; és azt mondták nekik: Itt van-e a látó? 1Sa 9:12 Azok feleltek nekik és azt mondták: Itt, ihol előtted; siess tehát, mert ma bejött a városba, tudniillik vágóáldozata van ma a népnek a bámán; 1Sa 9:13 ha beértek a városba, nyomban megtaláljátok őt, mielőtt felmenne a bámára az evéshez. Tudniillik a nép nem eszik addig, míg ő meg nem érkezik; mert ő áldja meg az áldozatot, úgy esznek aztán a meghívottak. Tehát most menjetek fel, mert őt ez idő szerint magát találjátok. 1Sa 9:14 Erre felmentek a városba: éppen mikor a városba be akartak menni, akkor jött kifelé Sámuel velük szemben, a bámához felmenőben. 1Sa 9:15 Az Úr pedig kijelentést tett Sámuel fülébe egy nappal Saul érkezése előtt, mondván: 1Sa 9:16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről, és azt kend fel fejedelemmé népem felett, Izráel felett, hogy szabadítsa meg népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintettem népemet, mert elért hozzám segélykiáltása. 1Sa 9:17 Mihelyt tehát Sámuel meglátta Sault; az Úr felelt neki: Ihol az ember, akiről azt mondtam neked: Ez uralkodjék az én népemen. 1Sa 9:18 Mikor tehát Saul a kapuban odalépett Sámuelhez és azt mondta: Mondd meg nekem, kérlek, hol van a látó háza? 1Sa 9:19 Sámuel felelt Saulnak és azt mondta: Én vagyok a látó, menj fel előttem a bámához és egyetek ma velem; reggel majd elkísérlek, és mindent megjelentek neked, ami szívedben van. 1Sa 9:20 A szamárkancákra pedig, melyek tőled ma három napja elvesztek, ne gondolj, mert megkerültek; hanem kié Izráel minden kívánsága, nemde a tiéd és atyád egész házáé? 1Sa 9:21 Felelt erre Saul és azt mondta: Ugye én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzseinek egyikéből való, és az én nemzetségem a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetségei között: hát miért beszélsz nekem ilyen módon? 1Sa 9:22 De Sámuel fogta Sault és legényét és bevitte őket a terembe; és a meghívottak élén adott nekik helyet, akik mintegy harmincan voltak. 1Sa 9:23 És azt mondta Sámuel a szakácsnak: Add ide azt a darabot, amelyet neked adtam; amelyről azt mondtam neked: Tedd el ezt magadnál. 1Sa 9:24 Mikor pedig a szakács kiemelte a combot a rajta levővel és Saul elé tette, akkor azt mondta: íme ami megmaradt, tedd magad elé és egyél, mert neked van fenntartva erre az ünnepélyes összesereglésre; nevezetesen a népet én hívtam meg. Saul tehát Sámuellel evett azon a napon. 1Sa 9:25 Mikor pedig lementek a bámától a városba; az erkélyen beszélgetett Saullal. 1Sa 9:26 Mikor reggel korán felkeltek, hajnal feljöttekor felkiáltott Sámuel Saulhoz az erkélyre, mondván: Kelj fel, hogy elkísérjelek; és mikor Saul felkelt, kimentek ketten, ő és Sámuel, az utcára. 1Sa 9:27 Mikor lent jártak a város végén, azt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek, hogy menjen tovább előttünk (és továbbment); te pedig állj meg most, hogy meghalld tőlem Isten beszédét. 1Sa 10:1 Ezzel elővette Sámuel az olajos palackot, a fejére öntötte és megcsókolta őt; és azt mondta: Ezennel felken téged az Úr az ő öröksége felett fejedelemmé. 1Sa 10:2 Mikor most tőlem elmégy, két embert fogsz találni Rákhel sírjánál Benjámin határában Celcahban; kik azt mondják neked: Megkerültek a szamárkancák, melyeknek keresésére mentél, és atyád már elvetette a szamárkancák dolgát, hanem értetek aggódik, mondván: Mit tegyek fiamért? 1Sa 10:3 Mikor onnét tovább haladsz és a Tábor cserfájához érsz, ott talál téged három ember, aki az Istenhez megy fel Bétélbe; egyik három gödölyét visz, másik három egész kenyeret visz, és a harmadik egy tömlő bort visz. 1Sa 10:4 Miközben hogyléted felől kérdezősködnek, adnak neked két kenyeret; és fogadd el a kezükből. 1Sa 10:5 Így érkezel aztán Gibeá Há-Elohimba, ahol filiszteus hivatalnokok vannak; és mikor oda bemégy a városba, egy próféta-csapatra bukkansz, akik a bámától jönnek le, előttük koboz, dob, síp és hárfa, ők maguk pedig prófétai elragadtatásban vannak. 1Sa 10:6 Akkor reád száll az Úr lelke, és prófétai elragadtatásba esel velük; és megváltozol más emberré. 1Sa 10:7 És akkor, ha ezek a jelek beteljesednek rajtad: tedd meg a magad részéről, amit tudsz, mert az Isten veled lesz. 1Sa 10:8 Mikor lemégy előttem Gilgálba, olyankor én lemegyek hozzád égő áldozatokat bemutatni, visszafizetési vágóáldozatokat áldozni; hét napig várj, míg megérkezem hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned. 1Sa 10:9 És történt, hogy amint hátat fordított, hogy elmenjen Sámueltől, megváltoztatta neki Isten a szívét mássá; és beteljesedtek ezek a jelek mind azon a napon. 1Sa 10:10 És mikor odaértek Gibeába és egyszerre szembejött vele egy próféta-csapat: reá szállott Isten lelke, és prófétai elragadtatásba esett közöttük. 1Sa 10:11 És mikor mind, akik őt régebbről ismerték, látták, hogy a próféták között van prófétai elragadtatásban: azt mondta a nép, egyik ember a másiknak: Mi lelte Kís fiát, hát Saul is a próféták között van? 1Sa 10:12 Erre megszólalt egy odavaló ember és azt mondta: De ki az atyjuk? Így lett közmondássá: Hát Saul is a próféták között van? 1Sa 10:13 Mikor elvégződött prófétai elragadtatása és bement a házba, 1Sa 10:14 azt mondta Saul nagybátyja neki és legényének: Hova mentetek? És azt mondta: A szamárkancákat keresni, és mikor láttuk, hogy nincsenek, hát bementünk Sámuelhez. 1Sa 10:15 Erre azt mondta Saul nagybátyja: Ugyan mondd meg nekem, mit mondott nektek Sámuel? 1Sa 10:16 Saul pedig azt mondta nagybátyjának: Világosan kijelentette nekünk, hogy megkerültek a szamárkancák; de amit a királyságról mondott Sámuel; azt nem mondta meg neki. 1Sa 10:17 És összehívta Sámuel a népet az Úrhoz Micpába. 1Sa 10:18 És azt mondta Izráel fiainak: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én hoztam fel Izráelt Egyiptomból, és én szabadítottalak ki benneteket Egyiptom kezéből és mindazoknak a királyságoknak kezéből, amelyek szorítottak benneteket; 1Sa 10:19 és ti most megvetettétek a ti Isteneteket, aki kimentett titeket minden bajotokból és nyomorúságotokból, és azt mondtátok: Nem, hanem királyt tégy fölénk: tehát most álljatok az Úr elé törzsenként és nemzetségenként. 1Sa 10:20 És mikor Sámuel előállította Izráel minden törzsét; megfogatott Benjámin törzse. 1Sa 10:21 Mikor pedig Benjámin törzsét állította elő nemzetségenként, megfogatott a mátriak nemzetsége; és mikor megfogatott Saul, Kís fia, keresték őt, de nem találták. 1Sa 10:22 Akkor megint megkérdezték az Urat: Jön-e még be ide valaki? És azt mondta az Úr: Ahol van elrejtőzve a holmiknál. 1Sa 10:23 És futottak és elhozták őt onnét; és mikor a nép közé állt, magasabb volt az egész népnél egy fejjel. 1Sa 10:24 Sámuel pedig azt mondta az egész népnek: Látjátok-e, kit választott az Úr, hogy nincs olyan, mint ő az egész nép között? Erre riadalban tört ki az egész nép, és azt mondták: Éljen a király! 1Sa 10:25 Akkor elbeszélte Sámuel a népnek a királyság jogát, és beírta azt a könyvbe, és letette az Úr elé; aztán elbocsátotta Sámuel az egész népet, kit-kit a maga házába. 1Sa 10:26 És Saul is elment haza Gibeába; és vele ment egy sereg, melynek szívét Isten megihlette. 1Sa 10:27 Némely haszontalan emberek pedig azt mondták: Mit segíthet ez rajtunk? ; és megvetették őt és nem vittek neki ajándékot; de ő olyan volt, mint a süket. 1Sa 11:1 Mikor az ammoni Náhás felvonult és táborba szállt Jábes Gileád ellen; Jábes emberei mind azt mondták Náhásnak: Köss velünk szerződést és szolgálunk neked. 1Sa 11:2 Az ammoni Náhás pedig azt mondta nekik: Ezzel szerződöm veletek, hogy kiszúrom mindnyájatoknak jobb szemét; és ezt gyalázatul vetem egész Izráelre. 1Sa 11:3 Erre azt mondták neki Jábes vénei: Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izráel egész határába; és ha nem lesz, ki megtartson bennünket, akkor kimegyünk hozzád. 1Sa 11:4 Mikor a követek Saul Gibeájába érkeztek és elbeszélték a dolgokat a nép hallatára; az egész nép felemelte szavát, és sírtak. 1Sa 11:5 Saul pedig éppen akkor jött a barmok után a mezőről; és azt mondta Saul: Mi lelte a népet, hogy sírnak? És mikor elbeszélték neki Jábes embereinek beszédét, 1Sa 11:6 reá szállott Isten lelke Saulra e beszédek hallatára; és fellobbant a haragja nagyon. 1Sa 11:7 És vett egy pár ökröt, feldarabolta és elküldötte Izráel egész határába követek által, mondván: Aki ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökrével ez történjék; és az Úr félelme szállt a népre, úgyhogy kivonultak mint egy ember. 1Sa 11:8 Mikor szemlére állította őket Bézekben; Izráel fiai háromszázezeren voltak, Júda emberei pedig harmincezeren. 1Sa 11:9 Akkor azt mondták a jött követeknek: Ezt mondjátok Jábes Gileád embereinek: Holnap szabadítás lesz számotokra, mire a nap felmelegszik. Mikor a követek megérkeztek és jelentést tettek Jábes embereinek, azok megörültek. 1Sa 11:10 Akkor azt mondták Jábes emberei: Holnap kimegyünk hozzátok; és tegyetek velünk úgy, ahogyan nektek éppen tetszik. 1Sa 11:11 Történt pedig másnap, hogy Saul három csapatba tette a népet, és benyomultak a tábor belsejébe reggeli őrváltáskor, és vágták Ammont, amíg a nap felmelegedett; és akik megmaradtak, úgy szétszóródtak, hogy nem maradt belőlük kettő együtt. 1Sa 11:12 Akkor azt mondta a nép Sámuelnek: Ki az, aki azt mondta: Saul akar rajtunk uralkodni? Ide az ilyen emberekkel, hadd öljük meg őket! 1Sa 11:13 De Saul azt mondta: Ezen a napon senkit sem szabad megölni; mert ma szerzett az Úr szabadítást Izráelben. 1Sa 11:14 Sámuel pedig azt mondta a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot. 1Sa 11:15 És elment az egész nép Gilgálba, és királlyá tették Sault az Úr előtt ott Gilgálban, és áldoztak ott visszafizetési vágó áldozatokat az Úr előtt; és örvendezett ott Saul és Izráel minden embere felette igen. 1Sa 12:1 Akkor azt mondta Sámuel egész Izráelhez: íme hallgattam szavatokra 1Sa 12:2 mindenben, amit mondtatok nekem; és tettem fölétek királyt.És most íme a király jár előttetek és én megöregedtem és megőszültem, és ihol fiaim vannak veletek; pedig én jártam előttetek ifjúságomtól fogva mind e mai napig. 1Sa 12:3 Itt vagyok, tegyetek ellenem tanúságot az Úr előtt és az ő felkentje előtt, kinek az ökrét vettem el? Es kinek a szamarát vettem el? És kit nyomtam el, kit törtem le? És kinek a kezéből fogadtam el váltságot, hogy azzal szemeimet eltakarjam? És visszatérítem nektek. 1Sa 12:4 És azt mondták: Nem nyomtál el bennünket, nem törtél le bennünket; és nem vettél el senki kezéből semmit. 1Sa 12:5 Erre azt mondta nekik: Tanú az Úr ellenetek és tanú az ő felkentje e mai napon, hogy semmit nem találtatok a kezemben; és azt mondták: Tanú. 1Sa 12:6 Sámuel pedig azt mondta a népnek: Az az Úr, aki teremtette Mózest és Áront, és aki felhozta atyáitokat Egyiptom országából. 1Sa 12:7 És most álljatok elő, hadd vitathassam meg veletek az Úrnak minden igazságát, amit cselekedett veletek és atyáitokkal. 1Sa 12:8 Mikor Jákób bement Egyiptomba, és segítségért kiáltottak atyáitok az Urhoz: akkor az Úr Mózest és Áront küldötte el, és ők hozták ki atyáitokat Egyiptomból, és telepítették le őket ezen a helyen. 1Sa 12:9 Mikor elfelejtették az Urat, az ő Istenüket, és kiszolgáltatta őket Sziszerának, Hácor hadvezérének kezébe, aztán a filiszteusok kezébe, aztán Móáb királyának kezébe, akik harcoltak ellenük; 1Sa 12:10 és ők segítségért kiáltottak az Úrhoz és azt mondták: Bűnbe estünk, mert elhagytuk az Urat, és a baálokat és az Astártékat szolgáltuk; de most ragadj ki bennünket ellenségeink kezéből és téged fogunk szolgálni: 1Sa 12:11 akkor az Úr Jerubbaált, aztán Bedánt, aztán Jeftét, aztán Sámuelt küldötte el; és kiragadott benneteket ellenségeitek kezéből körös-körül, úgyhogy biztonságban laktatok. 1Sa 12:12 Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, Ammon fiainak királya jött el reátok; akkor azt mondtátok nekem: Nem, hanem király uralkodjon rajtunk. Bár az Úr, a ti Istenetek a ti királyotok, 1Sa 12:13 de most itt van a király, akit előnyben részesítettetek, akit kértetek; íme hát adott az Úr királyt fölétek. 1Sa 12:14 Ha az Urat félitek és őt szolgáljátok és hallgattok a szavára és az Úr parancsának ellene nem szegültök; akkor megmaradtok mind ti, mind a király, aki uralkodik rajtatok az Úr után, a ti Istenetek után. 1Sa 12:15 De ha nem hallgattok az Úr szavára, és ellene szegültök az Úr parancsának; akkor az Úr keze rajtatok lesz és királyotokon. 1Sa 12:16 És most még álljatok elő és lássátok ezt a nagy dolgot, melyet az Úr szemeitek előtt ezennel cselekszik. 1Sa 12:17 Ugye búzaaratás van most? Kiáltok az Úrhoz, és mennydörgést és esőt ad: hogy megtudjátok, hogy nagy a ti gonoszságtok az Úr szemeiben, melyet elkövettetek, mikor királyt kértetek magatoknak. 1Sa 12:18 Ezzel kiáltott Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott a napon; úgyhogy az egész nép nagyon félt az Úrtól és Sámueltől. 1Sa 12:19 És azt mondta az egész nép Sámuelnek: Imádkozzál szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk; mert minden bűnünket azzal a rosszal tetéztük, hogy királyt kértünk magunknak. 1Sa 12:20 De Sámuel azt mondta az egész népnek: Ne féljetek, hogy megtettétek mindezt a gonoszt; csak el ne térjetek az Úrtól, és szolgáljátok az Urat teljes szívetekből. 1Sa 12:21 Tehát ne térjetek el éppen hiábavalóságok után, melyek nem használnak és meg nem szabadítanak, mert hiábavalóságok. 1Sa 12:22 Hanem az Úr nem hagyja el népét az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé tegyen. 1Sa 12:23 Tőlem is távol legyen, hogy bűnt kövessek el az Úr ellen, megszűnvén értetek imádkozni; sőt tanítani foglak benneteket a jó és igaz útra. 1Sa 12:24 Csak féljétek az Urat és szolgáljátok őt híven teljes szívetekből; mert lássátok, mely nagy dolgot cselekedett veletek! 1Sa 12:25 Ha pedig rosszra rosszat tesztek; mind ti, mind királyotok elvesztek. 1Sa 13:1 Aztán kiválasztott magának Saul háromezeret Izráelből, és kétezer Saullal volt Mikmászban és Bétél hegyvidékén, és ezer Jónátánnal volt Benjámin Gibeájában; a nép többi részét pedig elbocsátotta, kit-kit a maga sátorába. 1Sa 13:2 Mikor Saul egy éves király volt, vagy két éve uralkodott Izráelben, 1Sa 13:3 Jónátán levágta a filiszteusok hivatalnokát, aki Gibeában volt, és meghallották a filiszteusok; Saul pedig megfúvatta a kÚrtöt az egész országban, mondván: Hallják meg a héberek. 1Sa 13:4 És meghallotta egész Izráel, mondván: Levágta Saul a filiszteusok hivatalnokát és meg is utálták Izráelt a filiszteusok; mire összehívták a népet Saul mögé Gilgálba. 1Sa 13:5 És összegyűltek a filiszteusok Izráellel hadakozni, harmincezer szekér, hatezer lovas, és nép oly sok, mint a föveny a tenger partján; és felvonultak és tábort ütöttek Mikmászban, Bét-Áventől keletre. 1Sa 13:6 Mikor Izráel emberei látták, hogy bajban vannak, mert szorongatják a népet; elrejtőzött a nép a barlangokba, bozótokba, sziklákba, pincékbe és vermekbe. 1Sa 13:7 Egyes héberek át is mentek a Jordánon Gád és Gileád országába; Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép ott reszketett mögötte. 1Sa 13:8 Mikor várt hét napig, a Sámuel által kitűzött időig, és nem érkezett meg Sámuel Gilgálba, a nép pedig elszéledt mellőle; [1Sám10,8] 1Sa 13:9 akkor azt mondta Saul: Hozzátok ide hozzám az égő áldozatot és a visszafizetési áldozatokat; és megáldozta az égő áldozatot. 1Sa 13:10 De alighogy bevégezte az égő áldozat bemutatását, már megérkezett Sámuel. Mikor Saul kiment elébe, hogy őt üdvözölje, 1Sa 13:11 azt mondta Sámuel: Mit cselekedtél? És azt mondta Saul: Mikor láttam, hogy a nép elszéledt mellőlem és te nem érkeztél meg a kitűzött időre, a filiszteusok pedig össze vannak gyűlve Mikmászba: 1Sa 13:12 azt gondoltam, most lejönnek reám a filiszteusok Gilgálba, és én az Úr színét nem kérleltem meg; tehát tÚrtőztettem ugyan magamat, de az égő áldozatot mégis megáldoztam. 1Sa 13:13 Erre Sámuel azt mondta Saulnak: Bolondul cselekedtél: nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsát, melyet parancsolt néked, pedig most örökre megerősítette volna az Úr királyságodat Izráel felett. 1Sa 13:14 De most már királyságod nem fog megállani; keresett az Úr magának egy szíve szerint való embert és azt rendelte az Úr fejedelmül népe fölé, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked. 1Sa 13:15 Mikor Sámuel felkelt és felment Gilgálból Benjámin Gibeájába; Saul szemlére állította a még vele levő népet, mintegy hatszáz embert. 1Sa 13:16 Aztán Saul és fia, Jónátán meg a még velük levő nép Benjámin Gibeájában szállt meg; a filiszteusok pedig Mikmászban táboroztak. 1Sa 13:17 És a dúló sereg a filiszteusok táborából három csapatban jött ki: egy csapat az ofrai útra fordult Suál földének; 1Sa 13:18 egy csapat a bét-horoni útra fordult; egy csapat pedig a Ceboim völgyére néző határ útjára fordult a sivatagnak. 1Sa 13:19 És kovács nem volt található Izráel egész országában; mert azt mondták a filiszteusok: Nehogy kardot vagy dárdát csináltassanak a héberek. 1Sa 13:20 Úgyhogy egész Izráel a filiszteusokhoz járt be, hogy ki-ki megkalapáltassa ekevasát, kapáját, fejszéjét és ásóját; 1Sa 13:21 és valahányszor eltompultak az ekevasak, a kapák, háromágú villa és a fejszék élei; és az ösztökét kiegyenesíteni. 1Sa 13:22 Így történt aztán, hogy a háború napján nem volt található kard és dárda az egész nép kezében, mely Saullal és Jónátánnal volt; csak Saulnál és fiánál, Jónátánnál volt található. 1Sa 13:23 Mivel pedig a filiszteusok előörse kijött Mikmász szorosához, 1Sa 14:1 történt egy napon, hogy azt mondta Jónátán, Saul fia fegyverhordozó legényének: Jer, menjünk át a filiszteusok előörséhez, mely ide túl van; de atyjának nem mondta meg. 1Sa 14:2 Saul akkor éppen Gibeá határán az alatt a gránátalmafa alatt ült, mely Migronban volt. A vele levő nép pedig mintegy hatszáz ember volt; 1Sa 14:3 és Ahija, Ahitúbnak, Íkábód testvérének, Pinhász fiának fia, aki az Úr sílói papjának, Elinek fia volt, viselte a vállraöltőt. És a nép nem tudta, hogy Jónátán elment. 1Sa 14:4 És a szoros partjai között, ahol Jónátán a filiszteusok előörséhez átmenni törekedett, volt egy sziklaszirt az egyik oldalon innen, meg volt egy sziklaszirt a másik oldalon túl; és az egyiknek a neve Bócéc, a másiknak a neve pedig Szenne volt. 1Sa 14:5 Az egyik szirt gyámoszlopul szolgált északon, Mikmásszal szemben; a másik pedig délen Gibeával40 szemben. 1Sa 14:6 Azt mondta tehát Jónátán fegyverhordozó legényének: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előörséhez, talán csinál velünk az Úr valamit; 1Sa 14:7 mert az Úr nincs korlátozva, hogy sok által vagy kevés által végezzen szabadítást.Fegyverhordozója pedig azt mondta neki: Tégy mindent kedved szerint; térülj, íme én veled vagyok kedved szerint. 1Sa 14:8 Erre azt mondta Jónátán: Akkor hát átmegyünk azokhoz az emberekhez; és megmutatjuk nekik magunkat. 1Sa 14:9 Ha azt mondják nekünk: Legyetek veszteg, míg hozzátok érünk; akkor megállunk helyünkön, és nem megyünk fel hozzájuk. 1Sa 14:10 Ha pedig azt mondják: Jertek fel hozzánk, akkor felmegyünk, mert az Úr kezünkbe adta őket; és ez a jel számunkra. 1Sa 14:11 Mikor aztán mind a ketten megmutatták magukat a filiszteusok előörsének; azt mondták a filiszteusok: Ezek héberek, kibújtak a lyukakból, ahova elrejtőztek. 1Sa 14:12 És megszólították az őrség emberei Jónátánt és fegyverhordozóját, és azt mondták: Jertek fel hozzánk, hogy megtanítsunk benneteket valamire; Jónátán pedig azt mondta fegyverhordozójának: Jer fel utánam, mert kezébe adta őket az Úr Izráelnek! 1Sa 14:13 És mikor felment Jónátán kézzel-lábbal és fegyverhordozója utána: elestek Jónátán előtt, fegyverhordozója pedig utána öldökölt. 1Sa 14:14 Mikor megtörtént az első csapás, hogy Jónátán és fegyverhordozója mintegy húsz embert levágott mintegy fél barázdahosszban egy iga földön: 1Sa 14:15 reszketés lett a táborban, a mezőn és az egész népben, az előörs és a dúló sereg is reszketett; és megrendült a föld, amiből Istentől való reszketés lett. 1Sa 14:16 Mikor a kémek látták és jelentették Saulnak Benjámin Gibeájában; hogy íme a tömeg felbomlott és folyton tombol: 1Sa 14:17 akkor azt mondta Saul a népnek, mely vele volt: Tartsatok szemlét és nézzétek meg, ki ment el tőlünk? Mikor szemlét tartottak, kitűnt, hogy nincs ott Jónátán és fegyverhordozója. 1Sa 14:18 Akkor azt mondta Saul Ahijának: Hozd ide az Isten ládáját!; mert az Isten ládája akkor Izráel fiainál volt. 1Sa 14:19 De mikor, míg Saul a paphoz beszélt, a tömeg, mely a filiszteusok táborában volt, egyre jobban civakodott: akkor azt mondta Saul a papnak: Vond vissza kezedet! 1Sa 14:20 És összeszedelőzködött Saul és az egész nép, mely vele volt, és mikor megérkeztek a hadakozáshoz; hát mindeniknek a kardja a társa ellen volt, igen nagy zavarodásban. 1Sa 14:21 A héberek is ott voltak a filiszteusoknál úgy, mint azelőtt, akik felvonultak velük a táborba körül; úgyhogy ők is az izráeliekkel tarthattak, akik Saullal és Jónátánnal voltak. 1Sa 14:22 Izráelnek azok az emberei is, akik Efraim Hegyvidékén el voltak rejtőzve, meghallották, hogy menekülnek a filiszteusok; és ők is utánuk eredtek a hadakozásba. 1Sa 14:23 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt. És mikor a hadakozás Bét-Ávenen túlhaladt, 1Sa 14:24 Izráel emberei meg voltak hajszolva azon a napon; de mivel Saul megeskette a népet, mondván: Átkozott az az ember, aki ételhez nyúl estig, míg megállom bosszúmat ellenségeimen, hát nem ízlelt kenyeret az egész nép. 1Sa 14:25 És ha az egész ország bement volna egy erdőbe, hol méz lett volna a mező színén: 1Sa 14:26 mikor bement volna a nép az erdőbe és méz-folyam lett volna előtte: akkor sem lett volna, aki kezét szájához értesse, mert félt a nép az eskütől. 1Sa 14:27 De Jónátán nem hallotta, mikor megeskette atyja a népet, így hát kinyújtotta a pálca végét, mely kezében volt, és belemártotta azt egy lépes mézbe; és mikor kezét szájához vitte, felcsillantak szemei. 1Sa 14:28 Erre megszólalt valaki a népből, és azt mondta: Atyád esküvéssel megeskette a népet, mondván: Átkozott az az ember, aki ételhez nyúl ma. Mivel pedig a nép ki volt merülve, 1Sa 14:29 azt mondta Jónátán: Atyám megháborította az országot; nézzétek csak, hogy felcsillantak szemeim, hogy ezt a kis mézet ízleltem! 1Sa 14:30 Hátha még a nép szabadon evett volna ma ellenségeinek martalékából, melyet talált: akkor most nem nagyobb vereség lett volna-e a filiszteusokon? 1Sa 14:31 És vágták aznap a filiszteusokat Mikmásztól Ajjálonig; és mivel a nép nagyon ki volt merülve, 1Sa 14:32 akkor rárohant a nép a martalékra, és vettek juhot, marhát, borjúkat, és levágták a földön; és a vérrel együtt ette a nép. 1Sa 14:33 Mikor ezt Saulnak jelentették, mondván: íme a nép bűnt követ el az Úr ellen, vérrel együtt evén; az azt mondta: Kötelességszegést követtetek el, hengerítsetek hozzám ma egy nagy követ. 1Sa 14:34 Azután azt mondta Saul: Széledjetek el a nép közt, és mondjátok nekik: Hozzátok hozzám ki-ki az ökrét és ki-ki a juhát, és itt vágjátok le és egyétek meg, hogy bűnt ne kövessetek el az Úr ellen, a vérrel együtt evén; és odavitte az egész nép, ki-ki a maga ökrét magával azon éjszaka, és ott vágták le. 1Sa 14:35 Saul pedig épített egy oltárt az Úrnak; ez volt az első oltár, melyet épített az Úrnak. 1Sa 14:36 Akkor azt mondta Saul: Menjünk le a filiszteusok után az éjjel, zsákmányoljuk őket világos reggelig, és ne hagyjunk meg közülük senkit; és azt mondták: Egészen úgy tégy, amint neked tetszik. De a pap azt mondta: Járuljunk ide az Isten elé. 1Sa 14:37 Megkérdezte tehát Saul az Istent: Lemenjek-e a filiszteusok után? Kezébe adod-e őket Izráelnek?; de nem felelt neki azon a napon. 1Sa 14:38 Akkor azt mondta Saul: Jertek elő mind, ti népnek oszlopai; és tudjátok meg, és lássátok meg, miben volt ma ez a bűn? 1Sa 14:39 Mert él az Úr, aki Izráelt megszabadította, hogy ha fiamban, Jónátánban van is az, meg kell neki halnia; de nem volt, ki feleljen az egész népből. 1Sa 14:40 Akkor azt mondta Saul egész Izráelnek: Ti legyetek egyik felől, én pedig, és fiam, Jónátán leszünk a másik felől; és azt mondta a nép Saulnak: Tedd, ami neked tetszik. 1Sa 14:41 És mikor azt mondta Saul az Úrnak, Izráel Istenének: Add ki a hibátlant; akkor megfogatott Jónátán és Saul, a nép pedig kiment. 1Sa 14:42 Mikor pedig azt mondta Saul: Vessetek sorsot köztem és fiam, Jónátán között; akkor megfogatott Jónátán. 1Sa 14:43 Akkor azt mondta Saul Jónátánnak: Mondd meg nekem, mit csináltál? Es megmondta neki Jónátán, és ezt mondotta: Csak éppen megízleltem a pálca végével, mely a kezemben volt, egy kis mézet, itt vagyok, meghalhatok. 1Sa 14:44 Erre azt mondta Saul: Úgy cselekedjék Isten és úgy folytassa, hogy bizonnyal meg kell halnod, Jónátán. 1Sa 14:45 De a nép azt mondta Saulnak: Jónátán haljon-e meg, aki ezt a nagy szabadítást szerezte Izráelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy nem esik le egyetlen hajszál a fejéről a földre, mert Istennel cselekedett e mai napon. És kiváltotta a nép Jónátánt, és nem halt meg. 1Sa 14:46 Akkor Saul felment a filiszteusok üldözéséből; a filiszteusok pedig elmentek lakhelyükre. 1Sa 14:47 Miután Saul megkapta a királyságot Izráel felett, és hadakozott körös-körül annak minden ellensége ellen, Móáb ellen, Ammon fiai ellen, Edom ellen, Cóbá királyai ellen és a filiszteusok ellen, és mindenütt, ahova fordult, győzött: 1Sa 14:48 azt a hatalmas dolgot is cselekedte, hogy megverte Amáleket; és kiragadta Izráelt ennek a fosztogatójának kezéből. 1Sa 14:49 Saul fiai voltak pedig Jónátán, Jisvi és Malkisua; és két leányának neve: az idősebbiknek a neve Mérab, a kisebbiknek a neve pedig Mikal. 1Sa 14:50 És Saul feleségének a neve Ahinóám. Ahimaác leánya; hadvezérének neve meg Abinér, Nérnek, Saul nagybátyjának a fia. 1Sa 14:51 Ugyanis Kís, a Saul atyja, és Nér, az Ábner atyja Abiél fiai voltak azt a hatalmas dolgot is cselekedte, hogy megverte Amáleket; és kiragadta Izráelt ennek a fosztogatójának kezéből. 1Sa 14:52 Mivel a háború erős volt a filiszteusok ellen Saul egész életében; ahány erős embert és ahány vitéz embert látott Saul, azt mind magához gyűjtötte. 1Sa 15:1 Ezért azt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy téged királlyá kenjelek az ő népe felett, Izráel felett; most tehát hallgass az Úr beszédeinek szavára. 1Sa 15:2 Ezt mondja a seregek Ura: Meglátogatom, amit Amálek Izráellel cselekedett; hogy útját állta neki, mikor feljött Egyiptomból: 1Sa 15:3 most menj, verd meg Amáleket, és vesd örök szentség alá őt és mindenét, amije van, és ne könyörülj rajta; hanem öld meg férfitól asszonyig, gyermektől csecsemőig; ökörtől juhig, tevétől szamárig. 1Sa 15:4 És felhívta Saul a népet és szemlére állította őket Teláimban, kétszázezer gyalogost, és tízezer embert Júdából. 1Sa 15:5 Mikor megérkezett Saul Amálek városához; lesbe állt a völgyben, 1Sa 15:6 a kénieknek pedig azt mondta Saul: Menjetek, távozzatok el, menjetek le az amálekiek közül, nehogy elveszejtselek téged is vele; pedig te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiával, mikor feljöttek Egyiptomból. Mikor aztán eltávoztak a kéniek Amálek közül, 1Sa 15:7 megverte Saul Amáleket; Havilától addig, amerre Súrba mennek, mely Egyiptomtól keletre van. 1Sa 15:8 És Agagot, Amálek királyát elfogta élve; az egész népet pedig örök szentség alá vetette kardnak élével. 1Sa 15:9 De megkönyörült Saul és a nép Agagon és a juhoknak és marháknak, a másodrendűeknek is legjaván, és a bárányokon és mindenen, ami jó volt, és azokat nem akarták örök szentség alá vetni; hanem minden jószágból, ami hitvány és leromlott volt, azt vetették örök szentség alá. 1Sa 15:10 És lett az Úr szava Sámuelhez, mondván: 1Sa 15:11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert hátratért tőlem és szavaimat nem valósította meg. Ezen haragra gerjedt Sámuel, és segítségért kiáltott az Úrhoz egész éjszaka. 1Sa 15:12 És mikor reggel korán felkelt, hogy Saul elé menjen, jelentették Sámuelnek, mondván: Saul Kármelbe érkezett és ott oszlopot állított magának, aztán megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. 1Sa 15:13 Mikor Sámuel megérkezett Saulhoz, azt mondta neki Saul: Légy áldott az Úrtól! Megvalósítottam az Úr beszédét. 1Sa 15:14 Sámuel pedig azt mondta: És mi ez a juhbégetés a fülemben, és az a marhabőgés, amit hallok? 1Sa 15:15 És azt mondta Saul: Az amálekiektől hozták ezeket, mert megkönyörült a nép a juhok és marhák legjaván, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; de a többit örök szentség alá vetettük. 1Sa 15:16 Akkor azt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd el, hadd mondjam meg neked, mit beszélt az Úr hozzám az éjjel; az pedig azt mondta neki: Beszélj. 1Sa 15:17 És azt mondta Sámuel: Nemde, bár kicsiny voltál a magad szemeiben, te lettél Izráel törzseinek feje; és felkent téged az Úr királlyá Izráel felett? 1Sa 15:18 És elküldött téged az Úr egy útra; és azt mondta neked: Menj és vesd örök szentség alá a bűnösöket, Amáleket, és hadakozzál ellene, míg ki nem pusztítod őket. 1Sa 15:19 Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára; és rohantál rá a martalékra, és tetted azt, ami gonosz az Úr szemeiben? 1Sa 15:20 És azt mondta Saul Sámuelnek: Én hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre küldött engem az Úr; és elhoztam Agagot, Amálek királyát, Amáleket pedig örök szentség alá vetettem. 1Sa 15:21 De a nép vett a martalékból juhot és marhát az örök szentség zsengéjéül, hogy megáldozza az Urnak, a te Istenednek Gilgálban. 1Sa 15:22 Sámuel pedig azt mondta: Vajon az Úr előtt van olyan kedves az égő áldozat és vágóáldozat, mint az Úr szavára való hallgatás? Íme: engedelmesség jobb az áldozatnál, és szófogadás a kosok kövérénél. 1Sa 15:23 Mert az engedetlenség olyan bűn, mint a varázslás, és a konokság, mint a bálvány és a házi istenek; mivel megvetetted az Úr szavát, ő is megvetett téged, hogy ne légy király. 1Sa 15:24 Akkor azt mondta Saul Sámuelnek: Vétkeztem, hogy áthágtam az Úr parancsát és a te szavaidat; de féltem a néptől, azért hallgattam szavukra. 1Sa 15:25 Most tehát bocsásd meg, kérlek, bűnömet; és térj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt. 1Sa 15:26 De Sámuel azt mondta Saulnak: Nem térek vissza veled; mivel megvetetted az Úr beszédét, az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett. 1Sa 15:27 Ezzel megfordult Sámuel, hogy elmenjen; de az megragadta felöltőjének szárnyát úgy, hogy elszakadt. 1Sa 15:28 Mire azt mondta neki Sámuel: Leszakította az Úr Izráel királyságát rólad ma: és felebarátodnak adja azt, aki jobb náladnál. 1Sa 15:29 És Izráel Dicsősége nem is hazudik és nem érez megbánást; mert nem ember ő, hogy megbánást érezzen. 1Sa 15:30 De az azt mondta: Vétkeztem, de kérlek, tisztelj meg népem vénei előtt és Izráel előtt; és térj velem vissza, hogy leboruljak az Úr előtt, a te Istened előtt. 1Sa 15:31 Így visszatért Sámuel Saul után; és miután Saul leborult az Úr előtt, 1Sa 15:32 Sámuel azt mondta: Hozzátok ide hozzám Agagot, Amálek királyát! És mikor Agag odament hozzá kényesen, azt gondolta Agag: Bizonyára eltávozott a halál keserűsége; 1Sa 15:33 Sámuel pedig azt mondta: Miképpen a te kardod asszonyokat fosztott meg gyermeküktől, úgy fosztassék meg asszonyoknál inkább a te anyád; és ezzel feldarabolta Sámuel Agagot az Úr előtt Gilgálban. 1Sa 15:34 Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment haza Saul Gibeájába. 1Sa 15:35 És Sámuel többé nem látogatta meg Sault halála napjáig; mert Sámuel szomorkodott Saulért. Mivel az Úr megbánta, hogy Sault királlyá tette Izráel felett, 1Sa 16:1 azt mondta az Úr Sámuelnek: Meddig szomorkodsz Saulért, holott én megvetettem őt, hogy ne legyen király Izráel felett? Töltsd meg szarudat olajjal és eredj, elküldelek téged a bét-lehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül szemeltem ki magamnak királyt. 1Sa 16:2 És azt mondta Sámuel: Hogy mehetnék? Ha meghallja Saul, megöl engem. És azt mondta az Úr: Egy üsző borjút vígy magaddal, és mondd: Az Úrnak áldozni jöttem. 1Sa 16:3 És hívd meg Isait az áldozatra; akkor én tudtodra adom mit tégy, és kend fel nekem azt, akit mondani fogok neked. 1Sa 16:4 És megtette Sámuel, amit az Úr szólott; és mikor megérkezett Bét-Lehembe, reszketve mentek elébe a város vénei, és azt mondták: Szerencsésen érkeztél? 1Sa 16:5 És azt mondta: Szerencsésen. Áldozni jöttem az Úrnak, szenteljétek be magatokat és jertek el velem az áldozatra; aztán beszentelte Isait és fiait, és meghívta őket az áldozatra. 1Sa 16:6 És történt, hogy mikor megérkeztek és meglátta Eliábot; azt mondta: Bizonyára az ő felkentje van az Úr előtt. 1Sa 16:7 De azt mondta az Úr Sámuelnek: Ne tekints megjelenésére, se termetére, magasságára, mert elvetettem őt; mert nem azt nézem, amit az ember néz, mert az ember a látszatra néz, az Úr pedig a szívre néz. 1Sa 16:8 Akkor Abinádábot szólította Isai és elléptette őt Sámuel előtt; de az azt mondta: Ezt sem választotta az Úr. 1Sa 16:9 Akkor elléptette Isai Sammát; de azt mondta: Ezt sem választotta az Úr. 1Sa 16:10 Így elléptette Isai az ő hét fiát Sámuel előtt; de azt mondta Sámuel Isainak: Ezeket nem választotta az Úr. 1Sa 16:11 És azt mondta Sámuel Isainak: Nincsenek többen az ifjak? És azt mondta: Még hátravan a legkisebb, az éppen a juhokat legelteti. És azt mondta Sámuel Isainak: Küldj el és hozd ide őt, mert nem megyünk el, míg ő ide nem jön. 1Sa 16:12 Elküldött tehát és elhozatta őt, ő pedig piros volt, szép szemekkel, és jó megjelenésű; és azt mondta az Úr: Kelj fel, kend fel őt, mert ő az. 1Sa 16:13 Akkor vette Sámuel az olajszarut és felkente őt testvérei között; és Dávidra szállt az Úrnak lelke attól a naptól fogva és tovább. Sámuel pedig felkelt és elment Rámába. 1Sa 16:14 Miután az Úrnak lelke eltávozott Saultól; gonosz lélek szokta őt ijegetni az Úrtól. 1Sa 16:15 :És azt mondták Saul szolgái neki: íme most Istennek egy gonosz lelke ijeget téged: 1Sa 16:16 csak mondja a mi urunk, szolgáid, akik előtted vannak, majd keresnek valakit, aki tud hárfán játszani; és akkor, ha reád jön Istennek egy gonosz lelke, amint ő penget kezével, jobban leszel. 1Sa 16:17 Akkor azt mondta szolgáinak Saul: Hát szemeljetek ki nekem valakit, aki jól hárfázik, és hozzátok el hozzám. 1Sa 16:18 Erre megszólalt egy a legények közül és azt mondta: Én már szemeltem ki: a bét-lehemi Isainak van egy fia, aki tud hárfázni, amellett erős vitéz, hadakozó férfi, értelmes beszédű és formás ember; és az Úr vele van. 1Sa 16:19 Erre Saul követeket küldött Isaihoz; és azt mondta: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhoknál van. 1Sa 16:20 Isai pedig vett egy szamarat, kenyérrel, egy tömlő borral és egy kecskegödölyével; és elküldte fia, Dávid által Saulnak. 1Sa 16:21 Mikor pedig Dávid megérkezett Saulhoz és megállt előtte; az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lett neki. 1Sa 16:22 És elküldött Saul Isaihoz, mondván: Hadd álljon Dávid énelőttem, mert kedvet talált szemeimben. 1Sa 16:23 És mikor rájött Saulra Isten lelke, vette Dávid a hárfát és pengette kezével; és Saul megkönnyebbült és jobban lett, és eltávozott róla a gonosz lélek. 1Sa 17:1 Mikor a filiszteusok összevonták táboraikat a háborúra, Szokónál gyűltek össze, mely Júdához tartozik; és Szokó és Azéka között táboroztak Efesz-Dammimban. 1Sa 17:2 Saul és Izráel emberei szintén összegyülekeztek és a Cser-völgyben táboroztak; és háborúra sorakoztak a filiszteusok ellen. 1Sa 17:3 És a filiszteusok a túlsó hegyen állottak, Izráel pedig az innenső hegyen állott úgy, hogy a völgy közöttük volt. 1Sa 17:4 Akkor kijött a bajvívó a filiszteusok táboraiból, Góliát a neve, Gátból való: magassága hat sing és egy arasz. 1Sa 17:5 Réz-sisak volt a fején, ő meg pikkelyes páncélba volt öltözve; és a páncél súlya ötezer réz-sekel volt. 1Sa 17:6 Réz láb-páncél a lábain; és egy rézgerely a vállai között. 1Sa 17:7 Dárdájának a nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának a hegye pedig hatszáz sekel vasból volt; és a pajzsvivő ment előtte. 1Sa 17:8 És megállt és odakiáltott Izráel csatasorainak, és azt mondta nekik: Miért vonultok ki, hadakozásra sorakozván? Nemde én vagyok a filiszteus, ti pedig Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és az jöjjön le hozzám: 1Sa 17:9 ha meg bír velem vívni és levág engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitokká; ha pedig én bírok el vele és levágom őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink és szolgálni fogtok bennünket. 1Sa 17:10 Aztán azt mondta a filiszteus: Én gyalázattal illettem Izráel sorait e mai napon; adjatok nekem valakit, hogy megvívjunk egymással. 1Sa 17:11 Mikor pedig meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezeket a beszédeit; megrettentek és féltek nagyon. 1Sa 17:12 Dávid pedig efráti embernek volt a fia. Ez Júda Bét-Leheméből, tudniillik Isai volt a neve, és nyolc fia volt neki, és az ember Saul idejében már vén volt, 1Sa 17:13 embereket hozott, akik bevonultak: Isai három nagyobbik fia ment el Saul után a háborúba. Annak a három fiának a neve pedig, akik elmentek a háborúba: Eliáb, az elsőszülött, aztán másodszülöttje Abinádáb, a harmadik pedig Sammá. 1Sa 17:14 Dávid volt pedig a legkisebb; tehát mikor a három legnagyobb elment Saul után, 1Sa 17:15 akkor Dávid elment Saultól és visszatért atyja juhait őrizni Bét-Lehembe. 1Sa 17:16 Elközelített pedig a filiszteus reggel és este; és kiállott negyven napon át. 1Sa 17:17 Egyszer azt mondta Isai fiának, Dávidnak: Vedd testvéreidnek ezt az efa pergelt gabonát és ezt a tíz kenyeret; és futtasd el a táborba testvéreidnek. 1Sa 17:18 Ezt a tíz sajtszeletet pedig vidd el az ezredesnek; és látogasd meg testvéreidet, hogy vannak, és válaszukat hozd el. 1Sa 17:19 Saul pedig, és ők és Izráel férfiai mind a Cservölgyben voltak, a filiszteusokkal hadakozván. 1Sa 17:20 És felkelt Dávid korán reggel, és a juhokat egy őrizőre hagyta, aztán megrakodott és elment, mint ahogyan Isai parancsolta neki. És mikor a szekérvárhoz érkezett, a csatarendhez kivonuló sereg akkor kiáltott riadót a hadakozásra: 1Sa 17:21 és felsorakozott Izráel is, a filiszteusok is, csatarend csatarenddel szembe. 1Sa 17:22 Dávid tehát a nála levő holmit ott hagyta a holmik őrzőjének kezén, és elfutott a csatarendhez; és mikor odaért, kérdezősködött testvérei hogyléte felől. 1Sa 17:23 És éppen mikor ővelük beszélgetett, a bajvívó, a Góliát nevű filiszteus Gátból akkor vonult fel a filiszteusok csatarendjei közül, és hasonló beszédeket beszélt; úgyhogy Dávid hallotta. 1Sa 17:24 Izráel emberei pedig, mikor meglátták az embert, mind elfutottak előle, mert nagyon féltek. 1Sa 17:25 És azt mondták Izráel emberei: Láttátok-e ezt az embert, aki itt felvonult? Mert Izráelt gyalázattal illetni vonult fel; hát azt az embert, aki ezt levágja, a király gazdaggá teszi nagy gazdagsággal, leányát is neki adja, és atyja házát szabaddá teszi Izráelben. 1Sa 17:26 Erre Dávid azt mondta a mellette álló embereknek, mondván: Mit csinálnak azzal az emberrel, aki levágja ezt a filiszteust és leveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy az élő Istennek csatarendjeit gyalázza? 1Sa 17:27 Mire a nép hasonló szóval felelt neki, mondván: így tesznek azzal az emberrel, aki ezt levágja. 1Sa 17:28 Mikor meghallotta Eliáb, a legnagyobbik testvére, hogy beszélget az emberekkel, felgerjedt Eliáb haragja Dávidra, és azt mondta: Miért is jöttél te le, és kire hagytad azt a néhány juhot a sivatagban? Ismerem én a te elbizakodottságodat és szíved gonoszságát, hogy azért jöttél le, hogy meglásd a háborút. 1Sa 17:29 Dávid pedig azt mondta: Mit tettem én most; hát nem beszélik? 1Sa 17:30 Ezzel elfordult attól egy másikhoz és hasonlóképpen szólott; nép pedig hasonlóképpen felelt neki, mint az első felelet volt. 1Sa 17:31 Mikor híre terjedt azoknak a beszédeknek, melyeket Dávid beszélt, és elmondták Saul előtt, az magához vitette őt. 1Sa 17:32 Akkor Dávid azt mondta Saulnak: Senki szíve ne csüggedjen el miatta; a te szolgád elmegy és megvív ezzel a filiszteussal. 1Sa 17:33 De Saul azt mondta Dávidnak: Nem mehetsz te ez ellen a filiszteus ellen, hogy vele hadakozzál; mert gyermek vagy te, az pedig hadakozó férfiú ifjúságától fogva. 1Sa 17:34 Dávid pedig azt mondta Saulnak: Pásztor volt a te szolgád atyjánál a juhok mellett; és ha eljött az oroszlán és medve és elvitt egyet a nyájból, 1Sa 17:35 kimentem utána, levágtam azt és kiragadtam a szájából; ha pedig ellenem állt, megragadtam a szakállát, és leütöttem és megöltem őt. 1Sa 17:36 Az oroszlánt is, a medvét is leütötte a te szolgád; úgy jár ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illette az élő Isten csatarendjeit. 1Sa 17:37 És azt mondta Dávid: Az Úr, aki kiragadott engem az oroszlán kezéből és a medve kezéből, ő ki fog engem ragadni ennek a filiszteusnak kezéből; amire azt mondta Saul Dávidnak: Eredj, és az Úr legyen veled. 1Sa 17:38 És felöltöztette Saul Dávidot a maga ruháiba, és réz-sisakot tett a fejébe; és páncélba öltöztette őt. 1Sa 17:39 De mikor felkötötte Dávid a kardját a ruhája fölé és úgy akart járni, mert még nem próbálta; akkor azt mondta Dávid Saulnak: Nem tudok ezekben járni, mert még nem próbáltam, ezzel levetette őket Dávid magáról. 1Sa 17:40 Hanem kezébe vette botját és kiválasztott magának öt sima követ a patakból és azt beletette pásztor készségébe, mely vele volt, tudniillik a táskába, parittyája pedig kezében volt: így közeledett a filiszteushoz. 1Sa 17:41 A filiszteus is folyton közeledett Dávidhoz; és az az ember, aki a pajzsot vitte előtte. 1Sa 17:42 Mikor aztán rátekintett a filiszteus és meglátta Dávidot, lenézte őt; mert gyermek volt, bár piros, szép megjelenésű. 1Sa 17:43 És azt mondta a filiszteus Dávidnak: Hát eb vagyok én, hogy te botokkal jössz reám? És Istenével káromolta a filiszteus Dávidot. 1Sa 17:44 És azt mondta a filiszteus Dávidnak: Jösszte ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak és a mező vadainak! 1Sa 17:45 Dávid pedig azt mondta a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és gerellyel jössz énreám; én pedig a seregek Urának nevével megyek tereád, aki Izráel csatarendjeinek Istene, akiket te gyalázattal illettél. 1Sa 17:46 E mai nap kiszolgáltat téged az Úr az én kezembe, és leváglak téged és leveszem a fejedet rólad; a filiszteusok táborának hulláit pedig e mai napon az ég madarainak és a mező vadainak adom: és megtudja az egész föld, hogy van Istene Izráelnek; 1Sa 17:47 és megtudja ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal és dárdával szabadít meg az Úr; hanem az Úré a viadal, és ő ad kezünkbe titeket. 1Sa 17:48 Mikor aztán a filiszteus felkelt és ment, hogy szembeszálljon Dáviddal; Dávid is hamar harci állásba futott a filiszteussal szemben. 1Sa 17:49 Akkor Dávid kinyújtotta a kezét a készségbe és kivett onnét egy követ, és parittyával homlokon dobta a filiszteust úgy, hogy a kő belemélyedt a homlokába, és ő arccal a földre esett. 1Sa 17:50 Mikor így erőt vett Dávid a filiszteuson egy parittyával és egy kővel, és úgy leütötte és megölte a filiszteust, hogy kard nem is volt Dávid kezében: 1Sa 17:51 tudniillik odafutott Dávid, a filiszteus mellé állt, fogta annak kardját, kivonta hüvelyéből és megölte őt és levágta vele a fejét. És mikor a filiszteusok látták, hogy meghalt az ő hősük, megfutamodtak. 1Sa 17:52 Izráel és Júda emberei pedig felkeltek, riadót kiáltottak és üldözték a filiszteusokat völgynek menet egészen Ekron kapuiig; és hullottak a filiszteusok hullái a saarajimi úton Gátig és Ekronig. 1Sa 17:53 Mikor aztán visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, kifosztották táboraikat. 1Sa 17:54 Dávid pedig vette a filiszteus fejét és bevitte Jeruzsálembe; felszerelését meg sátorába tette. 1Sa 17:55 Saul pedig mikor látta, hogy Dávid hogyan vonult ki a filiszteus ellen, azt mondta Ábnernek, az ő hadvezérének: Kinek a fia is ez a gyermek, Ábner? Ábner pedig azt mondta: El a te lelked, oh király, hogy nem tudom. 1Sa 17:56 És azt mondta a király: Kérdezd meg te, kinek a fia is ez az ifjú. 1Sa 17:57 Mikor aztán viszszatért Dávid a filiszteus megveréséből, fogta őt Ábner és bevitte Saul elé; úgy, hogy a filiszteus feje a kezében volt. 1Sa 17:58 És azt mondta neki Saul: Kinek a fia vagy te, gyermekem? Dávid pedig azt mondta: A te szolgádnak, a bétlehemi Isainak a fia vagyok. 1Sa 18:1 És mire elvégezte a Saullal való beszélgetést, Jónátán lelke belekapcsolódott a Dávid lelkébe; és úgy szerette őt Jónátán, mint a saját lelkét. 1Sa 18:2 És magához vette őt Saul azon a napon; és nem engedte visszatérni atyja házához. 1Sa 18:3 Jónátán pedig szövetséget kötött Dáviddal; mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét. 1Sa 18:4 Úgyhogy levetette Jónátán a felöltőt, mely rajta volt, és Dávidnak adta azt; ruháit is, még kardját, még kézívét, még övét is. 1Sa 18:5 És mikor kivonult Dávid, mindenben, amire Saul küldötte őt, sikerrel szokott járni, tehát Saul a hadakozó emberek fölé helyezte őt; és tetszett az egész népnek és Saul szolgáinak is. 1Sa 18:6 Mikor pedig bevonultak, mikor Dávid visszatért a filiszteus leveréséből, történt, hogy az asszonyok kimentek Izráel minden városából énekelve és körtáncot lejtve Saul elé, a király elé; dobokkal, vigassággal és tamburákkal. 1Sa 18:7 És elkezdtek énekelni a táncoló asszonyok, és azt mondták: Leverte Saul az ő ezerét, És Dávid az ő tízezerét. 1Sa 18:8 Erre nagyon fellobbant Saul, mert nem tetszett neki ez a beszéd, és azt mondta: Dávidnak tízezeret adnak, nekem pedig ezeret adnak; hát még csak a királyságot neki! 1Sa 18:9 És Saul görbe szemmel nézte Dávidot attól a naptól fogva és tovább. 1Sa 18:10 Történt pedig másnap, mikor Istennek egy gonosz lelke szállt Saulra úgy, hogy elragadtatásba esett bent a házban, és Dávid pengetett a kezével, mint máskor; a dárda pedig Saul kezében volt, 1Sa 18:11 hogy elhajította Saul a dárdát és azt gondolta: A falhoz szegezem Dávidot. De Dávid elfordult előle kétszer; 1Sa 18:12 és akkor félt Saul Dávidtól; mert az úr vele volt, Saultól pedig eltávozott. 1Sa 18:13 Tehát eltávolította őt Saul magától és ezeredesévé tette; így ő vonult ki és ő vonult be a nép előtt: 1Sa 18:14 és minden útjában szerencsés volt Dávid; mert az Úr vele volt. 1Sa 18:15 Mikor Saul látta, hogy ő nagyon szerencsés; hát tartott tőle. 1Sa 18:16 De egész Izráel és Júda szerette Dávidot; mert ő vonult ki és ő vonult be előttük: 1Sa 18:17 azt mondta tehát Saul Dávidnak: Itt van az én nagyobbik lányom, Mérab, őt adom neked feleségül, csak légy nekem derék vitézem és harcold az Úr harcait; Saul ugyanis azt gondolta: Ne az én kezem legyen rajta, hanem legyen rajta a filiszteusok keze. 1Sa 18:18 De Dávid azt mondta Saulnak: Ki vagyok én és mi az én életem, atyám nemzetsége Izráelben; hogy veje legyek a királynak? 1Sa 18:19 De mikor eljött az idő, hogy Mérabot, Saul leányát Dávidnak adják; odaadták a meholáti Adriélnek feleségül. 1Sa 18:20 Mikal pedig, Saul leánya, megszerette Dávidot; mikor ezt Saulnak megmondták, helyesnek látta a dolgot. 1Sa 18:21 Ugyanis azt gondolta Saul: Neki fogom adni, hadd legyen az számára tőrré, hogy rajta legyen a filiszteusok keze; azt mondta tehát Saul Dávidnak: Másodszorra vőmmé leszel ma. 1Sa 18:22 Szolgáinak pedig megparancsolta Saul: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: íme a király kedvel téged, szolgái pedig mind szeretnek téged; most tehát légy vejévé a királynak. 1Sa 18:23 Mikor Saul szolgái ezeket a beszédeket beszélték Dávid füleibe; azt mondta Dávid: A ti szemeitekben könnyű a királynak vejévé lenni? Mikor én szegény és jelentéktelen ember vagyok. 1Sa 18:24 Mikor Saul szolgái jelentették neki, mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid; 1Sa 18:25 azt mondta Saul: Ezt mondjátok Dávidnak: Nem kíván a király jegyajándékot, csak száz filiszteus előbőrét a király ellenségein való bosszúállás végett; de Saul arra gondolt, hogy így a filiszteusok kezébe ejti Dávidot. 1Sa 18:26 Mikor szolgái megmondták Dávidnak ezeket a beszédeket; helyesnek látszott Dávid szemeiben a dolog, hogy vejévé legyen a királynak. És még el sem teltek a napok 1Sa 18:27 mikor Dávid felkelt és elment ő és emberei, és levágott a filiszteusokból kétszáz embert, és előbőrüket bevitte Dávid és hiánytalanul beszolgáltatta a királynak, hogy vejévé legyen a királynak; és Saul neki adta a leányát, Mikalt feleségül. 1Sa 18:28 De mikor Saul látta és tudta, hogy az Úr Dáviddal van; és Mikal, a Saul leánya szereti őt: 1Sa 18:29 akkor még jobban félt Saul Dávidtól; és ellensége lett Saul Dávidnak minden időre. 1Sa 18:30 De mikor a filiszteusok fejedelmei kivonultak; valahányszor kivonultak, Dávidnak Saul minden szolgájánál nagyobb szerencséje volt, és így nagy becsben állott a neve. 1Sa 19:1 Egyszer beszélgetett Saul fiával, Jónátánnal és többi szolgájával Dávid megöléséről. Mivel pedig Jónátán, a Saul fia nagyon kedvelte Dávidot, 1Sa 19:2 jelentette Jónátán Dávidnak, mondván: Atyám, Saul, halálra keres téged; most tehát vigyázz magadra, kérlek, reggelre, maradj rejtekben és titkold el magadat. 1Sa 19:3 Én pedig kimegyek és atyám mellé állok a mezőn, ahol te leszel, és én beszélgetni fogok atyámmal rólad; és ha észreveszek valamit, megmondom neked. 1Sa 19:4 Tehát jót beszélt Jónátán Dávidról atyjával, Saullal, és azt mondta neki: Ne vétkezzen a király szolgája ellen, Dávid ellen, mert nem vétett neked, és mert amiket tett, nagyon jók voltak neked. 1Sa 19:5 Hiszen kockára tette életét, hogy leverje a filiszteust, és úgy szerzett az Úr nagy szabadítást az egész Izráelnek, láttad és örvendeztél rajta; miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül? 1Sa 19:6 És hallgatott Saul Jónátán szavára; és megesküdött Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni. 1Sa 19:7 Akkor szólította Jónátán Dávidot és elmondta neki Jónátán ezt az egész beszélgetést; aztán bevitte Jónátán Dávidot Saulhoz, és nála maradt, mint azelőtt. 1Sa 19:8 Mikor újból háború lett, Dávid kivonult és hadakozott a filiszteusokkal; és megverte őket nagy vereséggel úgy, hogy megfutamodtak előtte. 1Sa 19:9 Akkor az Úrnak egy gonosz lelke jött Saulra, mikor ő házában ült, és dárdája a kezében volt, Dávid pedig hárfát pengetett kezével: 1Sa 19:10 és megkísérelte Saul a dárdával falhoz szegezni Dávidot, de eliszamodott Saul elől, úgyhogy az a dárdát a falba ütötte; Dávid pedig elfutott és elmenekült azon az éjszakán. 1Sa 19:11 Saul ugyanis követeket küldött Dávid házához, hogy őrizzék őt, hogy aztán reggel megölesse őt; de ezt megmondta Dávidnak Mikal, a felesége, mondván: Ha meg nem mented az életedet ez éjszaka, holnap meg vagy ölve. 1Sa 19:12 Erre leeresztette Mikal Dávidot az ablakon át; és elment és elfutott, így menekült meg. 1Sa 19:13 Aztán fogta Mikal a házi istent és beletette az ágyba, a kecskeszőr párnát a feje alá tette; és betakarta a takaróval. 1Sa 19:14 Mikor aztán követeket küldött Saul, hogy elvigyék Dávidot; akkor azt mondta: Ő beteg. 1Sa 19:15 Akkor elküldte Saul a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, mondván: Hozzátok fel őt az ágyban hozzám, hogy megölessem. 1Sa 19:16 Mikor a követek odamentek, hát a házi isten volt az ágyban, és kecskeszőr párna a feje alatt. 1Sa 19:17 Akkor azt mondta Saul Mikalnak: Miért csaltál így meg engem és bocsátottad el ellenségemet, hogy elmeneküljön? És azt mondta Mikal Saulnak: Ő mondta nekem: Bocsáss el engem, mert különben megöllek. 1Sa 19:18 Dávid tehát elfutott és megmenekült, és mikor eljutott Sámuelhez Rámába, elmondott neki mindent, amit Saul tett vele; aztán elment ő és Sámuel, és Nájótban laktak. 1Sa 19:19 Mikor Saulnak jelentették, mondván: íme Dávid Nájótban van, Rámában; 1Sa 19:20 követeket küldött Saul, hogy hozzák el Dávidot, de mikor meglátták a próféták csoportját, elragadtatásba esve, és Sámuelt előttük állva felegyenesedetten: Saul követeit is megszállta Isten lelke és ők is elragadtatásba estek. 1Sa 19:21 Mikor ezt Saulnak jelentették, más követeket küldött, de azok is elragadtatásba estek; és mikor újból követeket küldött Saul harmadszor, azok is elragadtatásba estek. 1Sa 19:22 Akkor elment maga is Rámába, és mikor a nagy kúthoz ért, mely Székuban van, kérdezősködött és azt mondta: Hol van Sámuel és Dávid? És azt mondták: Ihol Nájótban, Rámában. 1Sa 19:23 És mikor elment oda Nájótba, Rámában reá is rászállt Isten lelke és folyton elragadtatásban ment, míg Nájótba nem ért, Rámában. 1Sa 19:24 Akkor levetette ruháit ő is, és elragadtatásba esett ő is Sámuel előtt; és ott feküdt meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Ezért szokták mondani: Hát Saul is a próféták között van? 1Sa 20:1 Dávid pedig elmenekült a rámábeli Nájótból; és eljutott Jónátán elé, és aztmondta: Mit tettem én, mi a bűnöm és mi a vétkem atyád előtt, hogy életemre tör? 1Sa 20:2 Az pedig azt mondta neki: Távol legyen! Nem fogsz meghalni. Hiszen nem tesz atyám sem nagy dolgot, sem kis dolgot úgy, hogy előttem fel ne tárná; miért rejtené el atyám előlem ezt? Nem úgy van az. 1Sa 20:3 De Dávid még megesküdött és azt mondta: Tudván tudja atyád, hogy kedvet találtam szemeidben, tehát azt gondolta: Ne tudja ezt Jónátán, nehogy fájjon neki; de él az Úr és él a te lelked, hogy csak egy lépés van köztem és a halál között. 1Sa 20:4 Erre azt mondta Jónátán Dávidnak: Mit mond a te lelked, mit tegyek éretted? 1Sa 20:5 És azt mondta Dávid Jónátánnak: Ugye újhold lesz holnap, és nekem okvetlen a királlyal kellene ételhez ülnöm; de bocsáss el engem, hogy rejtőzzem el a mezőn harmadnap estvéig. 1Sa 20:6 Ha észreveszi atyád, hogy hiányzom, ezt mondd neki: SÚrgősen elkérezett tőlem Dávid, hogy városába, BétLehembe ránduljon, mert ott van az egész nemzetségnek évi áldozati ünnepe. 1Sa 20:7 Ha ezt mondja: Jó, az béke szolgádra nézve; de ha haragra lobban, akkor tudd meg, hogy a rossz el van végezve részéről: 1Sa 20:8 és gyakorolj kegyelmet a te szolgádon, hiszen az Úrral vitted a te szolgádat frigybe magaddal; és ha van bennem bűn, ölj meg engem te, atyádhoz pedig miért vinnél engem? 1Sa 20:9 És azt mondta Jónátán: Távol legyen tőled; mert ha én bizonyosan megtudnám, hogy a rossz el van végezve atyám részéről, hogy rád jöjjön, akkor nem mondanám-e azt meg neked? 1Sa 20:10 Dávid pedig azt mondta Jónátánnak: Bárcsak megmondaná nekem valaki: vajon amit atyád felel neked, kemény lesz-e? 1Sa 20:11 És azt mondta Jónátán Dávidnak: Jer, menjünk ki a mezőre; és kimentek ketten a mezőre. 1Sa 20:12 Akkor azt mondta Jónátán Dávidnak: Az Úr Izráel Istene, hogy ha kifÚrkészem atyámat holnap-holnapután ilyenkor, és kitűnik, hogy jó Dávidhoz: hát akkor elküldök hozzád, és feltárom előtted. 1Sa 20:13 Úgy cselekedjék az Úr Jónátánnal és úgy folytassa, hogy ha az ellened való rossz látszik jónak atyám előtt, azt is feltárom előtted, és elbocsátlak téged, hogy menj el békességgel; és legyen veled az Úr, miképpen az én atyámmal volt. 1Sa 20:14 De ne amíg én élek; és ne velem gyakorold az Úr irgalmasságát, hogy meghaljak: 1Sa 20:15 hanem ne szüntesd meg kegyességedet házamtól soha; akkor se, mikor kiirtja az Úr Dávid ellenségeit, mindeniket a föld színéről. 1Sa 20:16 Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával; hogy keresse meg az Úr Dávid ellenségeinek kezén. 1Sa 20:17 Továbbá Jónátán megeskette Dávidot is iránta való szeretetére; mert úgy szerette őt, mint a lelkét szerette. 1Sa 20:18 És azt mondta neki Jónátán: Holnap újhold lesz, és keresni fognak téged, ha Úres lesz a széked; 1Sa 20:19 tehát holnapután azonnal jöjj le és menj arra a helyre, ahol a tett napján elrejtőztél; és ülj le ott a mellett a kőhalom mellett. 1Sa 20:20 Én pedig három nyilat lövök mellé; célba lövöldözvén a magam kedvére. 1Sa 20:21 És mikor küldöm a legényt: Eredj, keresd meg a nyilakat!; ha azt mondom a legénynek: Ihol a nyilak rajtad innen vannak, vedd fel!; akkor jöjj elő, mert békesség vár rád, és nincs baj, él az Úr! 1Sa 20:22 Ha pedig ezt mondom az ifjúnak: Ahol a nyilak rajtad túl vannak; akkor eredj el, mert elküldött téged az Úr. 1Sa 20:23 És ebben a dologban, amit megbeszéltünk én meg te: íme az Úr itt van köztem és közted örökké. 1Sa 20:24 Elrejtőzött tehát Dávid a mezőn. És mikor újhold lett; leült a király az ételhez, hogy egyen. 1Sa 20:25 Mikor pedig a király leült székére, mint máskor, a fali székre, és Jónátán felállt, Ábner pedig leült Saul mellé; Dávid helye Úresen maradt. 1Sa 20:26 De nem szólt Saul semmit aznap; mert azt gondolta: Véletlen eset ez, nem tiszta, hát nem tiszta. 1Sa 20:27 De mikor az újhold után való második napon is Úres volt Dávid helye; akkor azt mondta Saul Jónátánnak: Miért nem jött el Isai fia sem tegnap, sem ma az evéshez? 1Sa 20:28 És felelt Jónátán Saulnak: SÚrgősen elkérezett tőlem Dávid Bét-Lehembe; 1Sa 20:29 és azt mondta: Bocsáss el engem, kérlek, mert nemzetségi áldozatunk van nekünk a városban, és maga testvérem hívott fel engem; most tehát, ha kedvet találtam szemeidben, hadd menjek szabadságra, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához. 1Sa 20:30 Felgerjedt erre Saul haragja Jónátánra, és azt mondta neki: Konokság elfajzott fia! Talán nem tudom, hogy te Isai fia mellett vagy szégyenedre és anyád szemérmének szégyenére? 1Sa 20:31 Mert mindaddig, amíg Isai fia él a földön, meg nem állhatsz te és királyságod; most tehát küldj el és hozd őt hozzám, mert ő halál fia! 1Sa 20:32 És felelt Jónátán atyjának, Saulnak; és azt mondta neki: Miért kell őt megölni, mit követett el?; 1Sa 20:33 mire Saul felé hajította a dárdát, hogy leüsse őt. Mikor így Jónátán megtudta, hogy el van végezve atyja részéről Dávid megölése: 1Sa 20:34 felkelt Jónátán az asztaltól lobogó haraggal; és nem evett az újhold másodnapján semmit, mert fájt neki, hogy atyja gyalázta Dávidot. 1Sa 20:35 És történt reggel, hogy Jónátán kiment a mezőre a Dáviddal kitűzött időre; és egy kis legény volt vele. 1Sa 20:36 És azt mondta legényének: Fuss, keresd meg a nyilakat, melyeket én ellövök! A legény futott, ő pedig ellőtte a nyilat úgy, hogy túlment rajta. 1Sa 20:37 Mikor pedig a legény a nyíl helyéhez ért, melyet Jónátán ellőtt; utána kiáltott Jónátán a legénynek és azt mondta: Ahol a nyíl rajtad túl van! 1Sa 20:38 Aztán azt kiáltotta Jónátán a legény után: Hamar, siess, meg ne állj! Es felszedte Jónátán legénye a nyilakat, és urához ment. 1Sa 20:39 De a legény nem tudott semmit; csak Jónátán és Dávid tudta a dolgot. 1Sa 20:40 Akkor odaadta Jónátán szerszámait a legénynek, aki vele volt; és azt mondta neki: Eredj, vidd be a városba. 1Sa 20:41 A legény bement, Dávid pedig felkelt a kőhalom mellől és arccal a földre esett és meghajtotta magát háromszor; aztán megcsókolták egymást és sírtak egymással, kivált Dávid nagyon. 1Sa 20:42 És azt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel; amire megesküdtünk mi mind a ketten az Úr nevére, mondván: Az Úr legyen köztem és közted, az én magom közt és a te magod közt örökre! 43 Erre felkelt és elment; Jónátán pedig bement a városba. 1Sa 21:1 Mikor Dávid Nóbba jutott Ahimelek paphoz; reszketve ment Ahimelek Dávid elé és azt mondta neki: Miért vagy te egyedül és nincs senki veled? 1Sa 21:2 És azt mondta Dávid Ahimelek papnak: A király bízott rám valamit, és azt mondta nekem: Senki meg ne tudjon semmit arról a dologról, amire én téged küldelek és amit parancsoltam neked; tehát a legényeket erre s erre a helyre rendeltem. 1Sa 21:3 Most tehát mi van kezed ügyében? Öt kenyeret adj ide nekem; vagy ami kerül. 1Sa 21:4 És felelt a pap Dávidnak és azt mondta: Közönséges kenyér nincs kezem ügyében; hanem szent kenyér van, ha őrizkedtek volna a legények bár az asszonytól. 1Sa 21:5 És felelt Dávid a papnak és azt mondta neki: Sőt asszonytól el voltunk rekesztve már tegnap-tegnapelőtt, mikor kivonultam, a legények edényei pedig meg lettek szentelve; és ez közönséges szokás, hát mennyivel inkább szent marad ma az edényben. 1Sa 21:6 Tehát szentséget adott neki a pap, mert nem volt ott más kenyér, csak a Felség-kenyér, melyet elvettek az Úr színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek fel, amely nap azt elvették. 1Sa 21:7 Volt pedig ott valaki Saul szolgái közül, aki azon a napon volt lekötöttségben az Úr előtt, a neve az edomi Dóég; Saulnak leghatalmasabb pásztora. 1Sa 21:8 Akkor azt mondta Dávid Ahimeleknek: És vajon nincs itt kezed ügyében valami dárda vagy kard? Mert sem kardomat, sem fegyvereimet nem hoztam magammal, mert sÚrgős volt a király dolga. 1Sa 21:9 És azt mondta a pap: A filiszteus Góliát kardja, akit levágtál a Cservölgyben, ahol van egy ruhába takarva a vállraöltő mögött, ha azt el akarod vinni magaddal, vidd el, mert azon kívül más itt nincsen; és azt mondta Dávid: Nincs ahhoz fogható, add ide azt nekem! 1Sa 21:10 Aztán felkelt Dávid és elmenekült aznap Saul elől; és eljutott Ákishoz, Gát királyához. 1Sa 21:11 És azt mondták Ákis szolgái neki: Nem Dávid ez, az ország királya? Nem ennek énekeltek a körtáncokban, mondván: Leverte Saul az ő ezerét, És Dávid az ő tízezerét? 1Sa 21:12 Mikor Dávid ezeket a beszédeket eszébe vette; nagyon megfélemlett Ákistól, Gát királyától. 1Sa 21:13 Tehát eszelősnek tetette magát szemeikben és őrjöngött kezeik között; aztán kaparászott a kapuszárnyakon, és nyálát szakállára folyatta alá. 1Sa 21:14 Úgyhogy Ákis azt mondta szolgáinak: Hiszen látjátok, hogy őrült ember; miért hozzátok őt be hozzám? 1Sa 21:15 Őrültek szűkében vagyok hogy ezt behoztátok, hogy őrjöngjön előttem? Ennek kellett az én házamba bejönni? 1Sa 22:1 És elment onnét Dávid, és Adullám barlangjába menekült. Mikor ezt meghallották testvérei és atyjának egész háza, lementek hozzá oda. 1Sa 22:2 Továbbá hozzá gyülekeztek mind, akik nyomorban voltak, mind, akiknek hitelezőjük volt, mind, akiknek lelke keserű volt, és ő lett felettük fejedelem; így mintegy négyszáz ember volt vele. 1Sa 22:3 És elment Dávid onnét a móábi Micpébe; és azt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön ki, kérlek, atyám és anyám velem, míg megtudom, mitevő lesz velem az Isten. 1Sa 22:4 És elvezette őket Móáb királya elé; aztán vele laktak mindaddig, míg Dávid Micpében volt. 1Sa 22:5 Mikor aztán Gád, a próféta, azt mondta Dávidnak: Ne maradj Micpében; eredj és menj be Júda országába; akkor elment Dávid és bement Heret erdejébe. 1Sa 22:6 Mikor Saul meghallotta, hogy felismerték Dávidot és némely emberét, akik vele voltak (és Saul Gibeában ült a tamariszkfa alatt a magaslaton, és dárdája a kezében volt, szolgái pedig mind körülötte álltak), 1Sa 22:7 akkor azt mondta Saul körülötte álló szolgáinak: Halljátok meg, kérlek, Benjámin fiai: Hát mindnyájatoknak adni fog Isai fia mezőket és szőlőket, mindnyájatokat ezredesekké és századosokká tesz: 1Sa 22:8 hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem, és nincs, aki feltárta volna előttem, mikor fiam szövetséget kötött Isai fiával, és nincs, aki fájdalmat érzett volna közületek miattam és feltárta volna előttem: hogy fiam feltámasztotta ellenem szolgámat, hogy álljon lesbe, mint e mai nap? 1Sa 22:9 És felelt az edomi Dóég, ő ugyanis Saul szolgái előtt állt, és azt mondta: Láttam Isai fiát, amint megérkezett Nóbba Ahimelekhez, Ahitúb fiához. 1Sa 22:10 És az megkérdezte felőle az Urat és útravalót adott neki; a filiszteus Góliát kardját is neki adta. 1Sa 22:11 Akkor elküldött a király, hogy hívják el Ahimeleket, Ahitúb fiát, a papot, és atyja egész házát, a papokat, akik Nóbban voltak; és mikor mind megérkeztek a királyhoz, 1Sa 22:12 azt mondta Saul: Halld meg csak, Ahitúb fia! Az pedig azt mondta: Itt vagyok, uram. 1Sa 22:13 És azt mondta neki Saul: Miért esküdtetek össze ellenem te és Isai fia: hogy kenyeret és kardot adtál neki és megkérdezted felőle Istent, hogy ellenem támadjon, lesbe állván, mint e mai nap? 1Sa 22:14 És felelt Ahimelek a királynak, és azt mondta: És ki olyan hű valamennyi szolgád között, mint Dávid? És a király veje, és testőrséged feje, és tiszteletben áll házadban: 1Sa 22:15 ma kérdeztem meg felőle Istent először? Távol legyen tőlem: fel ne tegyen a király az ő szolgájáról valamit, atyám egész házával együtt, mert nem tud a te szolgád minderről semmit, sem kicsit, sem nagyot. 1Sa 22:16 De a király azt mondta: Meg kell halnod, Ahimelek; neked és atyád egész házának. 1Sa 22:17 És azt mondta a király a testőröknek, akik körülötte álltak: Vegyétek körül és öljétek meg az Úr papjait, mert az ő kezük is Dáviddal van, mert tudták, hogy szökésben van és mégsem tárták fel előttem; de nem akarták a király szolgái kezüket kinyújtani, hogy leüssék az Úr papjait. 1Sa 22:18 Akkor azt mondta a király Dóégnak: Fordulj te, és ronts a papokra! Az edomi Dóég pedig fordult, és ő rontott rájuk a papokra, és megölt aznap nyolcvanöt embert, akik gyolcs vállraöltőt viseltek. 1Sa 22:19 Aztán Nóbot, a papok városát, levágatta kardnak élével, férfitól asszonyig, gyermektől csecsemőig; ökröt is, szamarat is, juhot is kardnak élével. 1Sa 22:20 De megmenekült egy fia Ahimeleknek, Ahitúb fiának, a neve Abjátár; és elfutott Dávid után. 1Sa 22:21 Mikor jelentést tett Abjátár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úr papjait: 1Sa 22:22 azt mondta Dávid Abjátárnak: Tudtam aznap, mikor ott volt az edomi Dóég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak; én okoztam atyád egész házának halálát. 1Sa 22:23 Maradj velem, ne félj, mert aki az én életemet keresi, az keresi a te életedet; így hát őrizetben leszel te nálam. 1Sa 23:1 Egyszer jelentették Dávidnak, mondván: íme a filiszteusok Keilában hadakoznak és a szérűket fosztogatják. 1Sa 23:2 Akkor megkérdezte Dávid az Urat, mondván: Elmenjek-e, hogy megverjem ezeket a filiszteusokat? Az Úr pedig az mondta Dávidnak: Eredj, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd meg Keilát. 1Sa 23:3 De azt mondták Dávid emberei neki: Hiszen mi itt Júdában félünk; hát ha még Keilába megyünk a filiszteusok csatarendjei elé! 1Sa 23:4 Erre még egyszer megkérdezte Dávid az Urat, és az Úr felelt neki; és azt mondta: Kelj fel, menj le Keilába, mert én kezedbe adom a filiszteusokat. 1Sa 23:5 Tehát elment Dávid embereivel Keilába, hadakozott a filiszteusokkal, elhajtotta nyájaikat, és nagy vereséget okozott nekik; Keilá lakosait pedig megszabadította Dávid. 1Sa 23:6 Történt pedig, hogy amint Abjátár, Ahimelek fia Dávidhoz futott Keilába; úgy ment le, hogy egy vállraöltő volt vele. 1Sa 23:7 Mikor aztán jelentették Saulnak, hogy Dávid bement Keilába; azt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert be van zárva, miután ajtós és reteszes városba ment be. 1Sa 23:8 Hadba hívta tehát Saul az egész népet; hogy lemenjen Keilába Dávidot és embereit megostromolni. 1Sa 23:9 Dávid pedig, mikor megtudta, hogy ellene Saul gonoszt forral; azt mondta Abjatár papnak: Hozd elő a vállraöltőt! 1Sa 23:10 Akkor az mondta Dávid: Uram, Izráel Istene, bizonyosnak hallotta a te szolgád, hogy Saul Keilába akar jönni; hogy elpusztítsa a várost énmiattam. 1Sa 23:11 Vajon kezébe adnak-e engem Keilá urai, vajon lejön-e Saul, mint ahogyan a te szolgád hallotta, oh Uram, Izráel Istene, jelentsd meg a te szolgádnak? És azt mondta az Úr: Lejön. 1Sa 23:12 Akkor azt mondta Dávid: Vajon kezébe adnak-e Keilá urai engem és emberei Saulnak? És azt mondta az Úr: Kezébe adnak. 1Sa 23:13 Akkor felkelt Dávid és emberei, mintegy hatszáz ember és kivonultak Keilából; és mentek, amerre mehettek. Saul pedig, mikor jelentették neki, hogy elmenekült Dávid Keilából, felhagyott a kivonulással. 1Sa 23:14 Így Dávid a sivatagban maradt az erődítésekben, éspedig a Hegyvidéken lakott Zíf sivatagában; Saul ugyan minden időben kereste őt, de Isten nem adta neki kezébe. 1Sa 23:15 Mikor egyszer Dávid látta, hogy Saul kivonult, hogy őt halálra keresse; Dávid éppen Zíf sivatagában, Hóresben volt; 1Sa 23:16 felkelt Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz Hóresbe, és erősítette kezét Istenben. 1Sa 23:17 És azt mondta neki: Ne félj, mert atyámnak, Saulnak keze nem ér el téged, és te leszel a király Izráel felett, én pedig második leszek utánad; és atyám, Saul is így tudja. 1Sa 23:18 És szövetséget kötöttek ők ketten az Úr előtt; aztán Dávid Hóresben maradt, Jónátán pedig elment haza. 1Sa 23:19 Egyszer zífiek mentek fel Saulhoz Gibeába, mondván: íme Dávid nálunk rejtőzködik ez erődítésekben, Hóresben a Hakilá halmán, mely a pusztaságtól délre van. 1Sa 23:20 Most tehát, egészen amint lelked kíván lejönni, oh király, jöjj le; a mi dolgunk aztán, hogy kezébe adjuk őt a királynak. 1Sa 23:21 És azt mondta Saul: Áldjon meg benneteket az Úr; hogy megszántatok engem. 1Sa 23:22 Hát menjetek el, kérlek, készítsétek elő még jobban, és tudjátok meg és lássátok meg helyét, ahol lába meg szokott fordulni,64 akárki látta őt; mert nekem azt mondták, hogy ő nagyon ravaszul szokott tenni. 1Sa 23:23 Tehát lássátok meg és tudjátok meg mindazokat a búvóhelyeket, ahol csak elrejtőzhetik, aztán térjetek vissza hozzám bizonyosan, akkor elmegyek veletek; és akkor, ha az országban van, hát felkutatom őt Júda minden nemzetségei között. 1Sa 23:24 És felkeltek és elmentek Zífbe Saul előtt; Dávid akkor embereivel éppen Máon sivatagában volt a Síkságon, a pusztaságtól délre. 1Sa 23:25 Mikor aztán Saul az ő embereivel elment megkeresni, és Dávidnak jelentették; alászállt a Sziklára és Máon sivatagában maradt. Mikor Saul ezt hallotta, utánanyomult Dávidnak Máon sivatagába. 1Sa 23:26 És amint Saul az egyik hegyoldalon ment innen, Dávid pedig embereivel a másik hegyoldalon amonnan; és Dávid már meghökkenve sietett, hogy elmenjen Saul elől, Saul pedig embereivel éppen be akarta keríteni Dávidot és embereit, hogy elfogja őket: 1Sa 23:27 követ érkezett Saulhoz, mondván: Siess és menj, filiszteusok törtek az országra! 1Sa 23:28 Így Saul visszatért Dávid üldözéséből és elment a filiszteusok ellen; ezért hívják azt a helyet Osztálysziklának. 1Sa 23:29 (24,1) Akkor Dávid felment onnét, és En-Gedi erődítéseiben lakott. 1Sa 24:1 (2) És történt, hogy mikor Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből; jelentették neki, mondván: íme Dávid En-Gedi sivatagában van. 1Sa 24:2 (3) Akkor vett Saul háromezer embert egész Izráelből válogatva; és elment Dávidot keresni. Mikor emberei éppen a Vadkecskék szirtjeinek keleti oldalán voltak; 1Sa 24:3 (4) juhcserényekhez jutott az úton, ahol egy barlang is volt. És Saul bement lábait eltakarni; mikor Dávid az ő embereivel éppen a barlang hátulsó részeiben ült. 1Sa 24:4 (5) Úgyhogy Dávid emberei azt mondták neki: Itt van a nap, mikor azt mondja az Úr neked: Én ezennel kezedbe adom ellenségedet, és tégy vele, amint jónak látod! 1Sa 24:5 (6) Akkor Dávid felkelt, és levágta titokban a felöltő szárnyát, mely Saulon volt; de azután bántotta Dávidot a lelkiismerete, amiért levágta a ruha szárnyat, mely Saulon volt; 1Sa 24:6 (7) és azt mondta embereinek: Őrizzen meg engem az Úr attól, hogy ezt a dolgot elkövessem az én urammal, az Úr felkentjével, hogy kinyújtsam rá kezemet; hiszen az Úr felkentje ő. 1Sa 24:7 (8) Ezzel lehordta Dávid az ő embereit szavakkal, és nem engedte őket Saul ellen támadni. Mikor aztán Saul felkelt a barlangból és elment útjára: 1Sa 24:8 (9) felkelt Dávid is azután, és mikor kiment a barlangból, utánakiáltott Saulnak, mondván: Uram, király! És mikor Saul hátratekintett, meghajolt Dávid arccal a földre, és leborult. 1Sa 24:9 (10) Aztán azt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz emberi beszédekre, mikor azt mondják: íme Dávid vesztedre tör? 1Sa 24:10 (11) Lám e mai nap látták szemeid, hogy kezembe adott téged az Úr ma a barlangban, mondták is, hogy öljelek meg, de megszántalak; és azt mondtam: Nem nyújtom ki kezemet uramra, mert az Úr felkentje ő. 1Sa 24:11 (12) Tehát lásd, atyám, hát lásd felöltőd szárnyát a kezemben; hogy mikor levágtam ujjatlan köntösöd szárnyát, nem öltelek meg téged, abból tudd meg és lásd meg, hogy nincs a kezemben gonoszság és bűn, és én nem vétkeztem ellened, te mégis vadászol az életemre, hogy elvedd. 1Sa 24:12 (13) Ítéljen az Úr köztem és közted, és álljon bosszút értem az Úr rajtad; de én kezem nem lesz ellened. 1Sa 24:13 (14) Mint a régi közmondás mondja: Istentelenektől kerül ki istentelenség; tehát az én kezem nem lesz ellened. 1Sa 24:14 (15) Ki után vonult ki Izráel királya? Kit kergetsz te? Egy holt ebet, egy bolhát. 1Sa 24:15 (16) Tehát az Úr legyen bíró és ítéljen köztem és közted; és lássa meg és perelje ki peremet, és szolgáltasson nekem igazságot ellened. 1Sa 24:16 (17) Történt pedig, hogy mikor elvégezte Dávid az igék beszédét Saulhoz, azt mondta Saul: A te hangod ez, fiam, Dávid? És felemelte hangját Saul, és sírt. 1Sa 24:17 (18) És azt mondta Dávidnak: Igazabb vagy te, mint én; mert te azt követted velem szemben, ami jó, én pedig azt követtem veled szemben, ami rossz. 1Sa 24:18 (19) Te ugyanis kijelentetted ma, hogy mi jót tettél velem; azt, hogy kezedbe adott az Úr, és nem öltél meg engem. 1Sa 24:19 (20) Mert, ha valaki ráakad ellenségére, elbocsátjae azt jó úttal? Fizessen meg tehát neked az úr jóval azért, amit e mai nap tettél velem. 1Sa 24:20 (21) És most íme tudom, hogy bizonyosan király leszel, és a te kezedbe száll át Izráel királysága: 1Sa 24:21 (22) most azért esküdjél meg nekem az Úrra, hogy nem irtod ki magomat énutánam; és nem pusztítod ki nevemet atyám házából. 1Sa 24:22 (23) És mikor Dávid megesküdött Saulnak; Saul elment haza, Dávid pedig embereivel felment az erődítésbe. 1Sa 25:1 Mikor Sámuel meghalt és egész Izráel összegyűlt és gyászolta őt, aztán eltemette házában, Rámában; felkelt Dávid és lement Párán sivatagába. 1Sa 25:2 Volt pedig egy ember Máonban, gazdasága pedig Kármelben, és az az ember igen gazdag volt, háromezer juha és ezer kecskéje volt; és éppen juhai nyírásán volt Kármelben. 1Sa 25:3 És az embernek a neve Nábál, feleségének a neve Abigail; és az asszony jó gondolkozású és szép formájú, a férfi pedig kemény és rossz cselekedetű, tudniillik kálebi volt. 1Sa 25:4 Mikor Dávid a sivatagban meghallotta, hogy Nábál a juhait nyírja, 1Sa 25:5 odaküldött Dávid tíz legényt. És azt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek fel Kármelbe, és mikor megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek őt az én nevemben. 1Sa 25:6 És mondjátok: így élj soká! És légy békességben te, legyen békességben a te házad, és legyen békességben mindened, amid van! 1Sa 25:7 Éppen most hallottam, hogy nálad juhnyírás van. Most hát pásztoraidat, akik nálunk voltak, nem bántottuk, és semmijüknek sem lett híja az egész idő alatt, míg Kármelben voltak 1Sa 25:8 (kérdezd meg legényeidet, ők megmondják neked), tehát találjanak kegyet ezek a legények szemeidben, hiszen víg napra jöttünk; adj hát, kérlek, valamit, ami kezedbe akad szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak. 1Sa 25:9 Mikor Dávid legényei megérkeztek, elmondták Nábálnak mindezeket a beszédeket. 1Sa 25:10 Mikor elhallgattak, megfelelt Nábál Dávid szolgáinak, és azt mondta: Kicsoda Dávid és kicsoda Isai fia? Manapság sok szolga van, aki megszökik urától. 1Sa 25:11 Hát vegyem kenyeremet és vizemet és levágott állataimat, melyeket nyíróimnak vágattam; és adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók? 1Sa 25:12 Ezzel megfordultak Dávid legényei az ő útjukra; és mikor visszatértek és megérkeztek, mindent elmondtak neki ezen beszédek szerint. 1Sa 25:13 Akkor azt mondta Dávid az ő embereinek: Kösse fel mindenki a kardját; és felkötötte mindenki a kardját, és Dávid is kardot kötött; aztán felvonultak Dávid után, mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig a holmiknál maradt. 1Sa 25:14 Abigailnak pedig, Nábál feleségének elmondta a legények közül az egyik legény, mondván: íme Dávid követeket küldött a sivatagból, hogy köszöntse a mi urunkat, az pedig rájuk ripakodott. 1Sa 25:15 Pedig azok az emberek jók voltak hozzánk nagyon; nem bántottak bennünket és nem hiányzott semmink egész idő alatt, míg velük jártunk, mikor a mezőn voltunk. 1Sa 25:16 Kőfal voltak körülöttünk mind éjjel, mind nappal; egész idő alatt, míg velük voltunk a juhokat legeltetve. 1Sa 25:17 Most tehát gondold meg és lásd meg, mit kell tenned, mert el van végezve a veszedelem urunkra és egész házára; ő pedig mihasznább ember, hogysem beszélni lehetne vele. 1Sa 25:18 Erre Abigail hamar vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pörkölt gabonát, száz aprószőlő- és kétszáz fügesajtot; és felrakatta a szamarakra. 1Sa 25:19 Aztán azt mondta legényeinek: Menjetek el előttem, én azonnal utánatok megyek; de férjének, Nábálnak nem mondta meg. 1Sa 25:20 És történt, hogy mikor ő a szamáron ülve lement a hegyi szurdokba, hát ahol vele szembe meg Dávid jött le embereivel; úgyhogy összetalálkozott velük. 1Sa 25:21 Dávid éppen azt gondolta: Csak hiába vigyáztam én ennek mindenére, amije a sivatagban volt, mert semmijéből sem hiányzott semmi, mégis rosszal fizetett nekem a jóért. 1Sa 25:22 Úgy cselekedjen Isten Dávid ellenségeivel és úgy folytassa, hogy reggeli világosságra nem hagyok meg mindabból, amije van, egy ebet sem. 1Sa 25:23 Abigail meg, mikor meglátta Dávidot, hamar leszállt a szamárról; aztán Dávid előtt arcára esett és leborult a földig. 1Sa 25:24 Majd lábaihoz borult és azt mondta: Rajtam legyen a bűn magamon, uram; tehát hadd beszéljen a te szolgálóleányod teelőtted, és hallgasd meg szolgálóleányod beszédeit. 1Sa 25:25 Ne vegye figyelembe uram ezt a mihaszna embert, Nábált, mert amilyen a neve, olyan ő: Bolond a neve és van nála; én pedig, a te szolgálóleányod, nem láttam uram legényeit, akiket küldöttél. 1Sa 25:26 Most tehát, uram, él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr tartott vissza téged, hogy vérbűnbe ne essél és a magad kezével ne tégy magadnak igazságot; hanem hát legyenek ellenségeid olyanok, mint Nábál, és akik az én uramnak vesztére törnek. 1Sa 25:27 Most pedig ez az áldás, melyet szolgálóleányod hozott uramnak; adassék a legényeknek, akik uram lába nyomán járnak. 1Sa 25:28 Bocsásd meg, kérlek, szolgálóleányod vétkét: mert az Úr építve épít állandó házat uramnak, mert uram az Úr harcait harcolja, tehát rossznak nem szabad benned találtatni egész életedben. 1Sa 25:29 Ha felkel is valaki, hogy téged üldözzön és halálra keressen; uram élete be lesz kötve az élet kévéjébe az Úrnál, a te Istenednél, ellenséged életét pedig elhajítja a parittya fenekéből: 1Sa 25:30 mégis meglesz, hogy az Úr teljesíti uramnak a jót, egészen úgy, amint szólt felőled; és fejedelemmé rendel téged Izráel fölé. 1Sa 25:31 És akkor nem lesz majd rád nézve az a botrány és uram szívén az a gáncs, hogy ok nélkül ontottál vért, és hogy uram maga tett magának igazságot: és így, mikor majd jót tesz az Úr urammal, majd eszedbe jut szolgálóleányod. 1Sa 25:32 Erre azt mondta Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, hogy téged e mai nap előmbe küldött. 1Sa 25:33 Áldott legyen a te bölcsességed és áldott légy te; hogy megakadályoztál e mai nap, hogy vérbűnbe essem és a magam kezével tegyek magamnak igazságot. 1Sa 25:34 De él az Úr, Izráel Istene, aki visszatartott engem attól, hogy veled gonoszul cselekedjem; hogyha nem siettél volna előmbe jönni, hát nem maradt volna Nábálnak reggeli világosságra egy ebe sem. 1Sa 25:35 És elfogadta Dávid az ő kezéből, amit hozott neki; neki pedig azt mondta: Eredj fel békességgel házadba, lásd, hallgatok szavadra és megbocsátok neked. 1Sa 25:36 Mikor Abigail Nábálhoz érkezett, hát annál éppen lakoma volt a házában, olyan, mint a király lakomája, és Nábálnak jókedve volt, és ő nagyon részeg volt; tehát nem mondott el neki semmit, sem kicsit, sem nagyot a reggeli világosságig. 1Sa 25:37 Reggel aztán, mikor elszállt a mámor Nábálból, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat; erre elhalt benne a szív, és ő olyanná lett, mint a kő. 1Sa 25:38 És rá mintegy tizednapra úgy megsújtotta az Úr Nábált, hogy meghalt. 1Sa 25:39 Mikor meghallotta Dávid, hogy Nábál meghalt, azt mondta: Áldott legyen az Úr, aki igazamat megítélte a Nábál részéről ért gyalázatomért, és szolgáját megkímélte a gonosztól, Nábál gonoszságát pedig visszatérítette annak fejére. Aztán elküldött Dávid és megkérette Abigailt, hogy elvegye őt feleségül. 1Sa 25:40 Mikor Dávid szolgái megérkeztek Abigailhoz Kármelbe; és megkérték őt, mondván: Dávid küldött minket hozzád, hogy elvigyünk neki feleségül: 1Sa 25:41 ő felkelt és leborult arccal a földre; és azt mondta: Itt van szolgálóleányod, hogy mint szolgáló mossa az én uram szolgáinak lábait. 1Sa 25:42 Aztán hamar felkelt Abigail és felült a szamárra, és az az öt legény, akik lába nyomában jártak; és elment Dávid követei után, és felesége lett neki. 1Sa 25:43 Ahinóámot is elvette Dávid Jizréelből; és mind a ketten feleségei lettek neki. 1Sa 25:44 Saul pedig az ő leányát, Mikalt, Dávid feleségét, Paltinak, Lajis fiának adta, aki Gallimból való volt. 1Sa 26:1 Egyszer elmentek a zífiek Saulhoz Gibeába, mondván: íme Dávid a Hakilá halmán rejtőzködik a pusztaságtól keletre. 1Sa 26:2 Akkor felkelt Saul és lement Zíf sivatagába, és vele háromezer ember, válogatott izráeli; hogy megkeressék Dávidot Zíf sivatagában. 1Sa 26:3 És Saul a Hakilá halmán táborozott, mely a pusztaságtól keletre van, az úton; Dávid pedig a sivatagban lakott. Mikor látta, hogy Saul utána ment a sivatagba, 1Sa 26:4 kémeket küldött ki Dávid; és így megtudta, hogy bizonyosan megérkezett Saul. 1Sa 26:5 Akkor felkelt Dávid és elment arra a helyre, ahol Saul táborozott, és mikor látta Dávid a helyet, ahol feküdt Saul és Ábner, Nér fia, az ő hadvezére (Saul ugyanis a szekérvárban feküdt, a nép pedig körülötte táborozott); 1Sa 26:6 akkor megszólalt Dávid és azt mondta a hitti Ahimeleknek és Abisainak, Cerujá fiának, Jóáb testvérének, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És Abisai azt mondta: Én lemegyek veled. 1Sa 26:7 Mikor Dávid odaért Abisaival a néphez éjjel, hát Saul ahol a szekérvárban feküdt aludva, és dárdája a földbe volt nyomva fejénél; Ábner pedig és a nép körülötte feküdtek. 1Sa 26:8 Akkor azt mondta Abisai Dávidnak: Kezedbe adta Isten ma ellenségedet; most hát hadd szögezzem a dárdával a földhöz, egyszer, úgy, hogy ne kelljen ismételnem neki. 1Sa 26:9 De azt mondta Dávid Abisainak: Ne pusztítsd el őt, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr felkentjére büntetlenül. 1Sa 26:10 Aztán azt mondta Dávid: El az Úr, hanem az Úr megveri őt; vagy elérkezik napja és meghal, vagy háborúba megy és elvész: 1Sa 26:11 az Úr őrizzen meg engem attól, hogy kezemet nyújtsam az Úr felkentjére! Hanem most vedd, kérlek, a dárdát, mely fejénél van és a vizes korsót, és menjünk. 1Sa 26:12 Így vette el Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje alól, és elmentek úgy, hogy nem volt, aki látta, nem volt, aki tudta, nem volt, aki felébredt volna, mert mindnyájan aludtak, mert az Úr mély álma esett rájuk. 1Sa 26:13 Mikor átment Dávid a túlsó oldalra és megállt a hegy tetején távol úgy, hogy elég volt a tér közöttük: 1Sa 26:14 odakiáltott Dávid a népnek és Ábnernek, a Nér fiának, mondván: Hát nem felelsz, Ábner? Ábner pedig felelt, és azt mondta: Ki vagy te, ki a királynak kiáltasz? 1Sa 26:15 És azt mondta Dávid Ábnernek: Ugye, te férfi vagy, és kicsoda olyan, mint te Izráelben; hát miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Mert bement valaki a nép közül, hogy elpusztítsa a királyt, a te uradat! 1Sa 26:16 Nem jó dolog ez, amit cselekedtél, él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, amiért nem vigyáztatok uratokra, az Úr felkentjére; mert most nézd, hol van a király dárdája, és vizes korsóját, mely feje alatt volt? 1Sa 26:17 Akkor megismerte Saul Dávid hangját, és azt mondta: A te hangod-e ez, fiam, Dávid? Es azt mondta Dávid: Az én hangom, uram király. 1Sa 26:18 Azután azt mondta: Miért üldözi uram az ő szolgáját; hát mit követtem el és mi gonosz van a kezemben? 1Sa 26:19 Most tehát hallgassa meg, kérlek, uram, a király, szolgájának beszédeit: ha az Úr ingerelt fel téged ellenem, áldozatot kell illatoztatni, ha pedig emberek, átkozottak legyenek az Úr előtt, hogy kiűztek engem ma, hogy ne tartozzam az Úr örökségéhez, mondván: Menj, szolgálj más isteneket! 1Sa 26:20 De most már ne az Úr színétől távol hulljon a földbe vérem: mert kivonult Izráel királya egy bolhát megkeresni, mint ahogyan a foglyot üldözik a hegyekben. 1Sa 26:21 Erre azt mondta Saul: Vétkeztem, térj vissza, fiam, Dávid, mert többé nem teszek veled rosszat; annak fejében, hogy drága volt szemeidben az életem e mai napon. Látod, esztelenül cselekedtem és igen nagyot hibáztam. 1Sa 26:22 Dávid pedig felelt, és azt mondta: Itt van a király dárdája; jöjjön át egy legény, és vigye el; 1Sa 26:23 az Úr pedig majd megfizeti mindenkinek igazságát és hűségét. Mert téged kezembe adott az Úr ma; de nem akartam kezemet kinyújtani az Úr felkentjére: 1Sa 26:24 tehát íme, amilyen nagy volt a te életed az én szemeimben e mai napon; olyan nagy lesz az én életem az Úr szemeiben, úgyhogy minden szükségből kiszabadít engem. 1Sa 26:25 Erre azt mondta Saul Dávidnak: Meg vagy te áldva, fiam, Dávid: cselekedni is cselekszel, bírni is bírsz. Ezzel elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért helyére. 1Sa 27:1 Akkor Dávid azt mondta magában: így hát egy napon Saul keze által kellene elvesznem; nincs jobb számomra, mint ha a filiszteusok országába menekülök, akkor Saul felhagy velem, nem keres tovább Izráel egész határában, és megmenekülök kezéből. 1Sa 27:2 Felkelt tehát Dávid és átment ő és a nála levő hatszáz ember Ákishoz, Máok fiához, Gát királyához. 1Sa 27:3 Aztán Dávid Ákisnál lakott Gátban, ő és emberei családostól; Dávid és két felesége, ajizréeli Ahinóám és a kármeli Abigail, a Nábál felesége. 1Sa 27:4 És mikor Saulnak jelentették, hogy Dávid Gátba menekült; akkor többet már nem kereste őt. 1Sa 27:5 Egyszer azt mondta Dávid Ákisnak: Kérlek, ha kedvet találtam szemeidben, adjanak nekem helyet valamelyik mezei városban, hogy ott lakjam; mert miért lakjon a te szolgád a királyi városban teveled? 1Sa 27:6 És neki adta Ákis Ciklágot azon a napon; így lett Ciklág a Júda királyaié e mai napig. 1Sa 27:7 A napok száma pedig, ameddig Dávid a filiszteusok földén lakott; egy év és négy hónap volt. 1Sa 27:8 És felvonult Dávid és emberei, és betörtek a gesuriakhoz, a girziekhez és az amálekiekhez; azok voltak ugyanis annak a földnek ősidőktől fogva való lakói, amerre Súrba mégy, egész Egyiptom országáig. 1Sa 27:9 És valahányszor leverte Dávid az országot, nem hagyott életben sem férfit, sem asszonyt; és elvitt juhot és marhát, szamarakat és tevéket, és ruhákat, úgy tért vissza. És mikor bement Ákishoz, 1Sa 27:10 és Ákis azt mondta: Hova törtetek be ma? Dávid azt mondta: Júda Délvidékére, vagy: A jerahmeéliek Délvidékére, vagy: A kéniek Délvidékére. 1Sa 27:11 Férfit és asszonyt pedig nem hagyott életben Dávid Gátba vinni, gondolván: Nehogy ellennünk nyilatkozzanak, mondván: így tett Dávid. És ez volt a szokása az egész idő alatt, míg a filiszteusok földjén lakott. 1Sa 27:12 És Ákis bízott Dávidban, mondván: Nagyon gyűlöletessé lett népe között, Izráel között, tehát szolgám lesz nekem örökké. 1Sa 28:1 És mikor azokban a napokban a filiszteusok összevonták táboraikat a hadba, hogy hadakozzanak Izráel ellen: azt mondta Ákis Dávidnak: Tudván tudd meg, hogy ki kell velem vonulnod a táborba, neked és embereidnek. 1Sa 28:2 És azt mondta Dávid Ákisnak: Ennélfogva te megtudod, mit tesz majd a te szolgád; Ákis pedig azt mondta Dávidnak: Ennélfogva fejem őrzőjévé teszlek téged az egész időre. 1Sa 28:3 Akkor Sámuel már halott volt, meg is gyászolta őt egész Izráel, el is temették Rámában, az ő városában; Saul pedig eltávolította a halottidézőket és jósmestereket az országból: 1Sa 28:4 mikor a filiszteusok összegyülekeztek és bejöttek és Súnémben tábort ütöttek; és Saul is összegyűjtötte egész Izráelt és tábort ütöttek Gilboában. 1Sa 28:5 És mikor Saul a filiszteusok táborát meglátta; megfélemlett és reszketett a szíve nagyon. 1Sa 28:6 És megkérdezte Saul az Urat, és az Úr nem felelt neki; sem az álmok által, sem az Urim által, sem a próféták által. 1Sa 28:7 Tehát azt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, hadd menjek el hozzá, hogy kérdezősködjem általa; szolgái pedig azt mondták neki: Ihol En-Dórban van egy halottidéző asszony. 1Sa 28:8 Erre Saul felismerhetetlenné tette magát és más ruhákba öltözött, és elment ő és vele két ember, úgyhogy éjjel érkeztek meg az asszonyhoz; és azt mondta: No, mondj nekem jövendőt a holtak szelleme által, és hozd fel nekem azt, akit mondok neked. 1Sa 28:9 De az asszony azt mondta neki: Hiszen te tudod, mit tett Saul, hogy kiirtotta a halottidézőket és jósmestereket az országból; miért vetsz hát lelkemnek tőrt, hogy megölj engem? 1Sa 28:10 De Saul megesküdött neki az Úrra, mondván: Él az Úr, nem ér téged bűn ebben a dologban. 1Sa 28:11 Akkor azt mondta az asszony: Kit hozzak fel neked? És ő azt mondta: Sámuelt hozd fel nekem. 1Sa 28:12 És mikor az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott; és azt mondta az asszony Saulnak: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul! 1Sa 28:13 De azt mondta neki a király: Ne félj, hanem mit láttál? És azt mondta az asszony Saulnak: Egy istent láttam feljönni a földből. 1Sa 28:14 És azt mondta neki: Milyen a formája? És azt mondta: Egy öreg ember jön fel, és felöltőbe van burkolva. Erről megtudta Saul, hogy Sámuel az, és meghajolt arccal a földre és leborult. 1Sa 28:15 És azt mondta Sámuel Saulnak: Miért zavartál meg engem, felhozatván engem? És azt mondta Saul: Nagy szorultságban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és már nem felel nekem sem a próféták által, sem az álmok által, tehát téged hívattalak, hogy add tudtomra, mit csináljak? 1Sa 28:16 Miért is hívattál engem, mikor az Úr eltávozott tőled, és felebarátodé lett; 1Sa 28:17 és úgy cselekedett vele az Úr, mint ahogyan szólott énáltalam: hogy kiszakította az Úr a királyságot a te kezedből, és felebarátodnak, Dávidnak adta azt? 1Sa 28:18 Amiképpen nem hallgattál az Úr szavára és nem teljesítetted haragja hevét Amáleken: akképpen cselekedte ezt a dolgot veled az Úr e mai napon; 1Sa 28:19 sőt Izráelt is veled együtt a filiszteusok kezébe adja az Úr. Holnap tehát te és fiaid velem lesztek; egyúttal pedig Izráel táborát a filiszteusok kezébe adja az Úr. 1Sa 28:20 Erre Saul egész hosszában hirtelen a földre esett, és nagyon megfélemlett Sámuel beszédeitől; erő sem volt benne, mert semmit nem evett egész nap és egész éjszaka. 1Sa 28:21 Mikor az asszony odament Saulhoz és látta, hogy nagyon megijedt; azt mondta neki: íme szolgálód hallgatott szavadra, és kockára tettem életemet, mégis megfogadtam beszédeidet, melyeket beszéltél hozzám: 1Sa 28:22 most tehát hallgass, kérlek, te is szolgálód szavára, hát hadd készítsek elébed egy falat kenyeret és egyél; hogy legyen benned erő, mikor elmégy az útra. 1Sa 28:23 De ő vonakodott, és azt mondta: Nem eszem. Mikor azonban szolgái késztették őt és az asszony is, hallgatott szavukra; és felkelt a földről és felült az ágyra. 1Sa 28:24 Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál, azt hamar levágta; aztán lisztet vett és meggyúrta és sütött belőle kovásztalan kenyereket; 1Sa 28:25 és odavitte Saul elé és szolgái elé, és ettek; aztán felkeltek és elmentek azon éjszaka. 1Sa 29:1 Mikor a filiszteusok összevonták minden táborukat Afékába (Izráel ugyanis annál a forrásnál táborozott, mely Jirzréelben van); 1Sa 29:2 és a filiszteusok fejedelmei átvonultak századonként és ezredenként; Dávid és emberei is átvonultak utoljára Ákissal. 1Sa 29:3 De a filiszteusok fejedelmei azt mondták: Mik ezek a héberek? És azt mondta Ákis a filiszteusok fejedelmeinek: Hiszen ez Dávid, Saulnak, Izráel királyának szolgája, aki velem van már napok óta vagy évek óta, és nem találtam benne semmit az naptól fogva, hogy átpártolt, mind e mai napig. 1Sa 29:4 De megharagudtak rá a filiszteusok fejedelmei, és azt mondták neki a filiszteusok fejedelmei: Küldd vissza ezt az embert, hogy menjen vissza helyére, ahova őt rendelted, és ne jöjjön le velünk a harcba, hogy ne lehessen nekünk a harcban ellenségünkké; mert mivel nyerhetne ez uránál jótetszést, nemde ezeknek az embereknek a fejeivel? 1Sa 29:5 Hiszen ez az a Dávid, akiről a háborúban énekeltek, mondván: Leverte Saul az ő ezerét, És Dávid az ő tízezerét? 1Sa 29:6 Akkor hívatta Ákis Dávidot, és azt mondta neki: El az Ér, hogy te becsületes ember vagy, és nekem tetszenék, hogy jöjj és menj velem a táborba, mert nem találtam benned rosszat az naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mind e mai napig; de a fejedelmeknek nem tetszel. 1Sa 29:7 Most tehát térj vissza és eredj el békességgel; hogy ne tégy olyat, ami a filiszteusok fejedelmeinek nem tetszik. 1Sa 29:8 És azt mondta Dávid Ákisnak: Hát mit csináltam és mit találtál szolgádban attól a naptól fogva, melyen elődbe jutottam, mind e mai napig, hogy nem mehetek el, hogy harcoljak az én uramnak, a királynak ellenségei ellen? 1Sa 29:9 És felelt Ákis és azt mondta Dávidnak: Tudom, hogy te kedves vagy szemeimben, mint Isten angyala; de a filiszteusok fejedelmei azt mondták: Ne vonuljon fel velünk a harcra! 1Sa 29:10 Most tehát korán felkelvén reggel urad szolgáival, akik veled jöttek; keljetek fel reggel korán, és mihelyt világos lesz nektek, menjetek el. 1Sa 29:11 Tehát korán elindult Dávid az ő embereivel reggel, hogy visszatérjen a filiszteusok országába; a filiszteusok pedig felvonultak Jizréelbe. 1Sa 30:1 És történt, hogy mire Dávid és emberei harmadnapra megérkeztek Ciklágba; az amálekiek betörtek a Délvidékre és Ciklágba, és leverték Ciklágot és felégették azt tűzzel. 1Sa 30:2 És fogságba ejtették az asszonyokat, és mindent, ami benne volt, kicsinytől nagyig, nem öltek meg senkit; hanem elhajtották és mentek a maguk útján. 1Sa 30:3 Mikor tehát Dávid és emberei a városhoz értek és az ott volt felégetve; asszonyaik, fiaik és leányaik pedig fogságra víve: 1Sa 30:4 felemelte Dávid és a vele való nép a szavát és sírt; míg ereje volt sírni. 1Sa 30:5 Dávid két felesége is fogságra vitetett; a jizréeli Ahinóám és a kármeli Abigail, a Nábál felesége. 1Sa 30:6 És nagy szorultságban volt Dávid, mert a nép azt mondta, hogy megkövezi őt, mert az egész nép el volt keseredve, ki-ki a fiaiért és lányaiért; de Dávid erőt vett magán az Úrban, az ő Istenében. 1Sa 30:7 És azt mondta Dávid Abjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide nekem, kérlek, a vállraöltőt; és odavitte Abjátár a vállraöltőt Dávidhoz. 1Sa 30:8 És megkérdezte Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-e ezt a csapatot; vajon utolérem? És azt mondta neki: Üldözd, mert utolérvén utoléred és bizonnyal szabadulást szerzel. 1Sa 30:9 Akkor elment Dávid, ő és a vele levő hatszáz ember, és eljutottak a Beszor patakához; akkor a többiek megálltak, 1Sa 30:10 és Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést; tudniillik kétszáz ember állt meg, akik fáradtak voltak a Beszor patakán átkelni. 1Sa 30:11 És találtak egy egyiptomi embert a mezőn és odavitték őt Dávidhoz; aztán adtak neki kenyeret és evett, vizet, és ivott. 1Sa 30:12 És adtak neki egy szelet fügesajtot és két szelet aprószőlő sajtot, és mikor evett, visszatért bele a lélek; mert semmit nem evett, vizet sem ivott három nap és három éjjel. 1Sa 30:13 Akkor Dávid azt mondta neki: Kié vagy te és hová való vagy? És azt mondta: Egyiptomi legény vagyok én, egy amáleki ember szolgája; de elhagyott engem uram, mert megbetegedtem most harmadnapja. 1Sa 30:14 Mi törtünk be a kerétiek Délvidékére, a Júdáéra és Káleb Délvidékére; és Ciklágot felégettük tűzzel. 1Sa 30:15 Erre azt mondta neki Dávid: Leviszel-e engem ahhoz a csapathoz? És azt mondta: Esküdjél meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg engem, és hogy nem adsz uramnak kezébe, akkor leviszlek téged ahhoz a csapathoz. 1Sa 30:16 Mikor levitte őt, hát azok az egész földön elterülve éppen ettek, ittak és táncoltak az egész nagy martalékon, melyet a filiszteusok országából és Júda országából hoztak. 1Sa 30:17 És vágta őket Dávid szÚrkülettől másnap estéig; és nem menekült meg belőlük senki, csak négyszáz ifjú ember, akik felültek a tevékre és elfutottak. 1Sa 30:18 És kiszabadított Dávid mindent, amit elvittek az amálekiek; az ő két feleségét is kiszabadította Dávid: 1Sa 30:19 úgyhogy nem hiányzott nekik semmijük kicsinytől nagyig és fiúktól leányokig, sem a martalékból, sem egyáltalán semmiből, amit elvittek tőlük; mindent visszavitt Dávid. 1Sa 30:20 Elvette tehát Dávid a juhokat és a marhákat mind; előtte hajtották azt a nyájat, és azt mondták: Ez Dávid martaléka. 1Sa 30:21 Mikor ahhoz a kétszáz emberhez jutott Dávid, akik fáradtak voltak Dávidot követni, tehát ott hagyták őket a Beszor patakánál, azok kivonultak Dávid elé és a vele levő nép elé. Mikor Dávid közel ért a néphez, köszöntötte őket békességgel; 1Sa 30:22 de ahány rossz és mihaszna ember volt azok között az emberek között, akik elmentek Dáviddal, az mind felszólalt, és azt mondták: Mivelhogy nem jöttek el velünk, nem adunk nekik a martalékból, amit megmentettünk, hanem csak mindeniknek a feleségét és gyermekeit, azt vigyék el és menjenek. 1Sa 30:23 Hanem Dávid azt mondta: Ne tegyetek így, atyámfiai, azzal, amit az Úr adott nekünk; hiszen az Úr őrzött meg bennünket, és adta kezünkbe azt a csapatot, mely betört hozzánk. 1Sa 30:24 Ki is hallgathatna rátok ebben a dologban? Hanem amilyen annak a része, aki lement a hadakozásba, olyan legyen annak a része, aki a holmiknál maradt, együtt osztozzanak. 1Sa 30:25 És így történt attól a naptól fogva tovább is; törvénnyé és szokássá tette Izráelben mind e mai napig. 1Sa 30:26 Mikor Dávid megérkezett Ciklágba, küldött a martalékból Júda véneinek, aki neki barátja volt, mondván: Itt van nektek egy kis áldás az Úr ellenségeinek martalékából. 1Sa 30:27 A bétélbelieknek, a délvidéki rámótbelieknek és a jattirbelieknek. 1Sa 30:28 Az aroérbelieknek, a szifmótbelieknek és az estemóabelieknek. 1Sa 30:29 A rákálbelieknek, a jerahmeéliek városaiban valóknak és a kéniek városaiba valóknak. 1Sa 30:30 A hormabelieknek, a kor-ásánbelieknek és az átákbelieknek. 1Sa 30:31 A hebronbelieknek; és mindazokra a helyekre, ahol Dávid az ő embereivel meg szokott fordulni. 1Sa 31:1 Mikor a filiszteusok hadakoztak Izráel ellen; megfutamodtak Izráel emberei a filiszteusok előtt, és hullottak a megölöttek a Gilboa hegyén. 1Sa 31:2 És mikor a filiszteusok utolérték Sault és fiait; levágták a filiszteusok Jónátánt, Abinádábot és Malkisuát, Saul fiait. 1Sa 31:3 Akkor a hadakozás Saulra nehezedett, és mikor megtalálták őt a nyilasok, akik emberei voltak az íjnak; nagyon megreszketett a nyilasoktól. 1Sa 31:4 És azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül engem vele; nehogy idejöjjenek ezek a körülmetéletlenek és ők szúrjanak keresztül engem és csúfot űzzenek belőlem! De fegyverhordozója nem akarta, mert félt nagyon; tehát Saul fogta a kardot és beledőlt. 1Sa 31:5 Mikor fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt; ő is kardjába dőlt és meghalt. 1Sa 31:6 Így halt meg Saul és három fia, meg fegyverhordozója, minden embere is azon a napon együtt. 1Sa 31:7 És mikor Izráelnek völgyön túli és Jordánon túli emberei látták, hogy Izráel emberei megfutamodtak, és hogy Saul és fiai meghaltak; elhagyták a városokat és elmenekültek, és jöttek a filiszteusok és letelepedtek bennük. 1Sa 31:8 Történt pedig másnap, hogy a filiszteusok eljöttek a megölötteket kifosztani; megtalálták Sault és három fiát elesve a Gilboa hegyén. 1Sa 31:9 És levágták a fejét és lehúzták felszerelését; és elküldték a filiszteusok országába körül, hogy örömhírt mondjanak bálványaik házában és a nép között. 1Sa 31:10 Aztán felszerelését Astárót házában helyezték el; holttestét pedig Bét-Seán kőfalára szegezték. 1Sa 31:11 Jábes Gileád lakói azonban hallottak felőle, mit tettek a filiszteusok Saullal: 1Sa 31:12 és felkeltek, minden derék ember, és egész éjjel meneteltek, és levették Saul holttestét és fiai holttestét Bét-Seán kőfaláról; és elmentek Jábesbe, és ott megégették őket. 1Sa 31:13 Csontjaikat pedig felszedték és eltemették a tamariszkfa alá Jábesben; és böjtöltek hét napig. 2Sa 1:1 Történt pedig Saul halála után, éppen mikor Dávid visszatért Amálek megveréséből és két napot ült Dávid Ciklágban; 2Sa 1:2 hogy a harmadik napon egyszer csak egy ember érkezett a táborból Saul mellől, ruhái meg voltak szaggatva, föld volt a fején; és mikor Dávidhoz ért, arcra esett és leborult. 2Sa 1:3 És azt mondta neki Dávid: Honnét jössz? Az pedig azt mondta neki: Izráel táborából menekültem. 2Sa 1:4 Akkor azt mondta neki Dávid: Hogy történt a dolog, mondd el nekem, kérlek; az pedig azt mondta: Megfutott a nép a háborúból és sok el is esett a népből és meghaltak, és Saul meg fia, Jónátán is meghaltak. 2Sa 1:5 Erre azt mondta Dávid a legénynek, aki a jelentést tette neki: Hogyan tudod, hogy meghalt Saul, és fia, Jónátán? 2Sa 1:6 És azt mondta a legény, aki a jelentést tette neki: Véletlenül éppen a Gilboa hegyén voltam, és íme Saul a dárdájára volt támaszkodva, és a szekerek és lovasok éppen akkor érték őt utol, 2Sa 1:7 és amint hátrafordult és engem meglátott, megszólított, én pedig azt mondtam neki: Itt vagyok. 2Sa 1:8 És azt mondta nekem: Ki vagy te? És azt mondtam neki: Amáleki vagyok. 2Sa 1:9 Akkor azt mondta nekem: Állj mellém, kérlek, és ölj meg engem egészen, mert megfogott a görcs; mert a lélek még mindig bennem van. 2Sa 1:10 Tehát mellé álltam és megöltem őt egészen, mert tudtam, hogy ha egyszer elesik, nem marad életben; aztán elvettem a koronát, mely a fején volt, és a karperecet, mely a karján volt, és elhoztam azokat uramnak. 2Sa 1:11 Erre Dávid megragadta ruháit és megszaggatta; és a többi férfiak is, akik vele voltak. 2Sa 1:12 És jajgattak és sírtak és böjtöltek estvéig Saulért és fiáért, Jónátánért, és az Úr népéért és Izráel házáért, hogy elestek fegyver által. 2Sa 1:13 Azután azt mondta Dávid a legénynek, aki neki a jelentést tette: Hova való vagy te? Es azt mondta: Egy amáleki jövevény embernek a fia vagyok én. 2Sa 1:14 Akkor azt mondta neki Dávid: Hogy nem féltél kezedet kinyújtani, hogy elpusztítsd az Úrnak felkentjét? 2Sa 1:15 Ezzel előszólított Dávid egy legényt és azt mondta: Jer ide, üsd le őt! És levágta őt, és meghalt. 2Sa 1:16 És azt mondta neki Dávid: A te véred a te fejeden! Mert saját szád vallott ellened, mondván: én öltem meg az Úr felkentjét. 2Sa 1:17 Akkor énekelte Dávid ezt a gyászéneket Saul felett és fia, Jónátán felett; [3] 2Sa 1:18 és azt mondta, hogy tanítsák Júda fiait íjra; mint be van írva az Igaz könyvébe. 2Sa 1:19 A dicsőség, Izráel, halmaidon halott; Oh, hogy elestek a hősök! 2Sa 1:20 Ne mondjátok el Gátban, Ne hirdessétek Askelon utcáin; Hogy ne örvendezzenek a filiszteus lányok, Hogy ne ujjongjanak a pogány lányok. 2Sa 1:21 Ti gilboabeli hegyek, Harmat ne, és eső ne legyen rajtatok, És ti emlékáldozati mezők; Hisz ott szennyeződött be a hősök pajzsa, Saulnak pajzsa, Mintha fel sem lett volna kenve olajjal! 2Sa 1:22 Megölettek vére nélkül és hősök kövére nélkül Jónátán íja nem vonult vissza; És Saul kardja nem fordult hiába. 2Sa 1:23 Saul és Jónátán, kik szerették egymást, És akik kedvesek voltak egymásnak életükben; Halálukban sem váltak el egymástól. Sasoknál gyorsabbak, oroszlánoknál erősebbek: 2Sa 1:24 Izráel leányai, Saulért sírjatok; Aki karmazsinba öltöztetett titeket gyönyörűséggel; Aki aranyékszert rakott ruhátokra! 2Sa 1:25 Oh, hogy elestek a hősök a hadakozás közepette; Jónátán halott halmaidon! 2Sa 1:26 Szenvedek érted, testvérem, Jónátán, Kedves voltál nekem nagyon: Csodálatosabb volt nekem a te szerelmed Az asszonyok szerelménél! 2Sa 1:27 Oh, hogy elestek a hősök, És elvesztek a hadi fegyverek! 2Sa 2:1 Történt pedig ennek utána, hogy megkérdezte Dávid az Úrtól, mondván: Felmenjek-e Júdának valamelyik városába? És azt mondta neki az Úr: Menj fel. Akkor azt mondta Dávid: Hová menjek fel? És azt mondta: Hebronba. 2Sa 2:2 És felment oda Dávid és két felesége is; Ahinóám, a jizréeli és Abigail, a Nábál felesége, a kármeli. 2Sa 2:3 Embereit is, akik vele voltak, felvitte Dávid, kit-kit háznépestül; és letelepedtek Hebron városaiban. 2Sa 2:4 És eljöttek Júda emberei és királlyá kenték ott Dávidot Júda háza felett. Es mikor jelentették Dávidnak, mondván: Jábes Gileád emberei voltak, akik Sault eltemették; 2Sa 2:5 követeket küldött Dávid Jábes Gileád embereihez; és azt mondta nekik: Áldottak legyetek az Úrtól, hogy ezt a kegyességet cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek őt. 2Sa 2:6 Most tehát cselekedjék veletek az Úr kegyelmet és hűséget, és én is megcselekszem veletek ezt a jót, amiért ezt a dolgot cselekedtétek. 2Sa 2:7 Most tehát legyenek erősek kezeitek és legyetek derék emberek, mert meghalt uratok, Saul; hanem engem meg királlyá kent Júda háza maga felett. 2Sa 2:8 De Ábner, Nér fia, aki Saulnak hadvezére volt; fogta Isbósetet, Saul fiát, átvitte őt Mahanajimba: 2Sa 2:9 és királlyá tette őt Gileádon, az asúriakon, Jizréelen; és Efraimon és Benjáminon, és egyáltalán az egész Izráelen. 2Sa 2:10 Negyven esztendős volt Isbóset, Saul fia, mikor királlyá lett Izráelen, és két esztendeig volt király; csak Júda háza követte Dávidot. 2Sa 2:11 A napok száma pedig, melyekben Dávid Júda házán volt király Hebronban: hét év és hat hónap. 2Sa 2:12 Egyszer kivonult Ábner, Nér fia és Isbósetnek, Saul fiának szolgái Mahanajimból Gibeonba. 2Sa 2:13 Kivonult Jóáb is, Cerujá fia Dávid szolgáival, és a gibeoni halastónál összetalálkoztak; és letelepedtek, ezek a halastón innen, azok pedig a halastón túl. 2Sa 2:14 Akkor azt mondta Ábner Jóábnak: Felkelhetnének a legények, hogy játsszanak előttünk! És azt mondta Jóáb: Felkelhetnek. 2Sa 2:15 És felkeltek és átmentek szám szerint tizenketten Benjámin részéről és Isbósetnek, Saul fiának részéről, tizenketten pedig Dávid szolgái közül. 2Sa 2:16 És beleragadtak egymás fejébe, kardjuk pedig egymás oldalába, úgyhogy együtt estek el; el is nevezték azt a helyet a Kardhegyek dűlőjének, mely Gibeonban van. 2Sa 2:17 Erre a hadakozás igen keménnyé lett azon a napon; és Ábner és Izráel emberei megverettek Dávid szolgái előtt. 2Sa 2:18 Es ott volt Cerujá három fia, Jóáb, Abisai és Asszáél; és Asszáél olyan könnyű lábú volt, mint egy mezei zerge. 2Sa 2:19 És Asszáél üldözte Ábnert; és el nem tért mentében sem jobbra, sem balra Ábner mögül. 2Sa 2:20 Egyszer hátrafordult Ábner és azt mondta: Te vagy ez, Asszáél? Es azt mondta: Én. 2Sa 2:21 Akkor azt mondta neki Ábner: Térj ki jobbra vagy balra és ragadj meg egyet a legények közül és annak a felszerelését vedd el; de nem akart Asszáél mögüle eltérni. 2Sa 2:22 Akkor megint folytatta Ábner, mondván Asszáélnek: Térj el mögülem; miért vágjalak földre, és hogyan emeljem orcámat testvéredre, Jóábra? 2Sa 2:23 És mikor vonakodott eltérni, hasba ütötte őt Ábner a dárda hátrafelé néző végével, úgyhogy hátul kijött a dárda, és ő elesett ott és nyomban meghalt. Es történt, hogy aki arra a helyre ért, ahol Asszáél elesett és meghalt, mindenki megállott. 2Sa 2:24 Jóáb és Abisai pedig üldözték Ábnert; és a nap éppen leszállt, mikor ők Gibeat-Ammához érkeztek, mely Giahhal szemben Gibeon sivataga felé van. 2Sa 2:25 Akkor összeszedelőzködtek Benjámin fiai Ábner után, és egy csapatot alkottak; és megálltak egy halom tetején. 2Sa 2:26 Ábner pedig odakiáltott Jóábnak és azt mondta: Örökké egyen-e a kard? Hát nem tudod, hogy keserű lesz ennek a vége? Mikor mondod már a népnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből? 2Sa 2:27 És azt mondta Jóáb: Él az Isten, hogy, ha nem szóltál volna, akkor csak reggel hagyta volna abba a nép testvérei üldözését. 2Sa 2:28 Ezzel megfúvatta Jóáb a kÚrtöt és megállt az egész nép, és nem üldözték tovább Izráelt; és nem folytatták tovább a harcot. 2Sa 2:29 Aztán Ábner és emberei azon az egész éjszakán meneteltek a Síkságon; aztán átkeltek a Jordánon és meneteltek az egész Bitronon, úgy érkeztek meg Mahanajimba. 2Sa 2:30 Jóáb pedig mikor visszafordult Ábner üldözéséből, összegyűjtötte az egész népet; és Dávid szolgái közül tizenkilenc ember hiányzott és Asszáél. 2Sa 2:31 Dávid szolgái pedig levágtak Benjáminból és Ábner emberei közül: háromszáz és hatvan ember halt meg. 2Sa 2:32 És felvették Asszáélt és eltemették őt atyja sírjába, mely Bét-Lehemben volt; azután egész éjjel meneteltek Jóáb és emberei, és Hebronban virradtak meg. 2Sa 3:1 És a háború hosszúra nyúlt Saul háza között és Dávid háza között; és Dávid folytonosan erősödött, Saul háza pedig folytonosan gyengült. 2Sa 3:2 Dávidnak fiai is születtek Hebronban; éspedig elsőszülöttje Ammon a jizréeli Ahinóámtól lett; 2Sa 3:3 a második Kileáb, a kármeli Abigailtól, a Nábál feleségétől; a harmadik pedig Absálom, Maakának, Talmaj gesuri király leányának fia volt; 2Sa 3:4 a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abitál fia; 2Sa 3:5 és a hatodik Jitreám, Egláé, a Dávid feleségéé: ezek születtek Dávidnak Hebronban. 2Sa 3:6 Úgy volt pedig, hogy mikor a háború folyt Saul háza között és Dávid háza között, Ábner erősen állt Saul háza mellett. 2Sa 3:7 Hanem volt Saulnak egy másodfelesége, a neve Ricpá, Ajjá leánya; és egyszer azt mondta Ábnernek: Miért mentél be atyám másodfeleségéhez? 2Sa 3:8 És Ábner Isbósetnek e szavaira nagyon fellobbant és azt mondta: Hát ebfej vagyok én, aki Júda rovására ma kegyelmet gyakorlok atyádnak, Saulnak házával, testvéreivel és barátaival és nem adtalak téged Dávid kezébe; hogy ilyen asszony-bűnt kérsz tőlem számon ma? 2Sa 3:9 Úgy cselekedjék Isten Ábnerrel és úgy folytassa vele: hogy amint megesküdött az Úr Dávidnak, aszerint cselekszem vele: 2Sa 3:10 átszállítván a királyságot Saul házáról; és felállítván Dávid királyi székét Izráel felett és Júda felett, Dántól fogva mind Beérsebáig. 2Sa 3:11 Erre nem bírt többet egy szót sem válaszolni Ábnernek; tőle való féltében. 2Sa 3:12 Akkor követeket küldött Ábner Dávidhoz maga helyett,5 abban a kérdésben, hogy kié legyen az ország; mondván: Kösd meg velem szövetségedet, és ihol az én kezem veled lesz egész Izráelnek hozzád fordításában. 2Sa 3:13 Az pedig azt mondta: Jó, én szövetséget kötök veled; én csak egy dolgot kérek tőled, nevezetesen ne lásd meg az én orcámat, csak ha előbb elhozod Mikalt, Saul leányát, mikor el akarsz jönni, hogy meglásd az én orcámat. 2Sa 3:14 Követeket küldött Dávid Isbósethez is, Saul fiához, mondván: Add ki nekem feleségemet, Mikalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak. 2Sa 3:15 Akkor elküldött Isbóset és elvétette őt férjétől, Paltiéltől, Lajis fiától; 2Sa 3:16 vele ment férje is, sírva kísérvén őt Bahurimig; ott Ábner azt mondta neki: Eredj, menj vissza; akkor visszament. 2Sa 3:17 Ábner megbeszélése pedig Izráel véneivel ez volt, mondván: Már régebben Dávidot akartátok magatok fölé királynak: 2Sa 3:18 most tehát cselekedjetek. Hiszen az Úr mondta Dávid felől, mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok kezéből és minden ellenségük kezéből. 2Sa 3:19 Szintén ezt beszélte Ábner Benjámin füleibe is; és szintén Ábner ment el Hebronba is Dávid füleibe elbeszélni mindent, ami Izráelnek és Benjámin egész házának tetszenék. 2Sa 3:20 És mikor Ábner bement Dávidhoz Hebronba, és vele húsz férfiú; Dávid lakomát rendezett Ábnernek és a vele levő férfiaknak. 2Sa 3:21 Akkor azt mondta Ábner Dávidnak: Ezennel felkelek és elmegyek, hogy összegyűjtsem uramhoz, a királyhoz egész Izráelt, hogy kössenek veled szövetséget, és légy király mindenen, amit lelked kíván; ezzel elbocsátotta Dávid Ábnert, és elment békességgel. 2Sa 3:22 És íme Dávid szolgái és Jóáb megérkeztek a csapattól és sok martalékot hoztak magukkal; de Ábner nem volt Dáviddal Hebronban, mert elbocsátotta őt és elment békességgel. 2Sa 3:23 Mikor tehát Jóáb és az egész sereg, mely vele volt, megérkezett; és mikor jelentették Jóábnak, mondván: Bejött Ábner, a Nér fia a királyhoz; és elbocsátotta őt és elment békességgel; 2Sa 3:24 akkor Jóáb bement a királyhoz, és azt mondta: Mit csináltál? Hiszen Ábner bejött hozzád, miért bocsátottad el őt, hogy szabadon elmenjen? 2Sa 3:25 Ismerheted Ábnert, a Nér fiát, hogy téged elámítani jött; és jöttödet, mentedet megismerni, és megtudni mindent, amit tenni akarsz. 2Sa 3:26 Akkor kiment Jóáb Dávidtól és követeket küldött Ábner után, kik visszahozták őt a Szirá kútjától; de Dávid nem tudta. 2Sa 3:27 Mikor Ábner visszatért Hebronba, félrevonta őt Jóáb a kapu közé, hogy nyugodtan beszéljen vele; és ott átütötte őt a hasán úgy, hogy meghalt, testvérének, Asszáélnek véréért. 2Sa 3:28 Mikor Dávid utólag meghallotta, azt mondta: Ment vagyok én és királyságom az Úr előtt örökké Ábnernek, a Nér fiának kiontott vérétől; 2Sa 3:29 illesse Jóáb fejét és atyja egész házát; és ki ne fogyjon6 Jóáb házából az olyan, aki folyásos, bélpoklos, mankón járó, aki kard által esik el és aki kenyérben szűkölködik. 2Sa 3:30 Jóáb pedig és testvére, Abisai azért ölték meg Ábnert, mert az megölte testvérüket, Asszáélt Gibeonban a hadakozáson. 2Sa 3:31 És azt mondta Dávid Jóábnak és a vele levő egész népnek: Szaggassátok meg ruháitokat, öltsetek zsákruhát, úgy jajgassatok Ábner előtt; a király pedig, Dávid, a gyászpad után ment. 2Sa 3:32 És mikor eltemették Ábnert Hebronban; felemelte a király hangját és sírt Ábner sírjánál, és sírt az egész nép. 2Sa 3:33 Aztán gyászéneket mondott a király Ábner felett és ezt mondta: Hát ily gyalázatos halált kellett Ábnernek halnia? 2Sa 3:34 Kezeid nem voltak megkötözve, Es lábaidat nem verték béklyóba, Mint egy álnok ember előtt elesnek, úgy estél el! Erre még inkább siratta őt az egész nép. 2Sa 3:35 Mikor pedig eljött az egész nép, hogy étellel kínálja Dávidot, míg nappal volt; megesküdött Dávid, mondván: Úgy cselekedjen velem Isten és úgy folytassa, hogy a naplemente előtt nem ízlelek kenyeret vagy bármi egyebet. 2Sa 3:36 Ezt pedig az egész nép megfigyelte s tetszett neki; minden tetszett az egész népnek, amit a király csinált: 2Sa 3:37 és megtudta az egész nép és egész Izráel aznap, hogy nem a királytól volt, hogy Ábnert, a Nér fiát megölték. 2Sa 3:38 És azt mondta a király szolgáinak: Ugye tudjátok, hogy fejedelem és nagy ember esett el e mai nap Izráelben? 2Sa 3:39 De én ma gyenge vagyok, és bár felkent király, de ezek az emberek, Cerujá fiai, nagyon nehezek nekem; fizessen meg az Úr annak, aki a gonoszt elkövette, gonoszsága szerint. 2Sa 4:1 Mikor Saul fia meghallotta, hogy Ábner meghalt Hebronban, kezei lecsüggedtek; és egész Izráel megijedt. 2Sa 4:2 És volt Isbósetnek, Saul fiának, két embere, csapatvezérek, az egyiknek a neve Baaná, a másiknak neve pedig Rékáb, a Benjámin fiai közül való beeróti Rimmonnak fiai (tudniillik Beerót is Benjáminhoz számíttatik, 2Sa 4:3 ugyan a beerótiak elmenekültek Gittajimba, és ott lettek jövevények mind e mai napig). 2Sa 4:4 És Saul fiának, Jónátánnak a tört lábú fia ötéves volt; mikor megjött a hír Saulról és Jónátánról Jizréelből, felvette őt dajkája, hogy meneküljön, és az ő hirtelen menekülése közben történt, hogy leesett és megsántult, a neve Mefibóset volt. 2Sa 4:5 Így hát elmentek a beéróti Rimmon fiai, Rékáb és Baaná, és mikor a nap legmelegebb volt, bementek Isbóset házába; mikor ő éppen déli álmát aludta. 2Sa 4:6 Ide pedig úgy jutottak be egész a ház belsejébe, mint búzavivők; mikor aztán hason vágták őt, Rékáb és testvére, Baaná elmenekültek. 2Sa 4:7 Mikor ugyanis bementek a házba, ő éppen ágyán feküdt hálótermében, úgy vágták le és ölték meg őt. Aztán levágták a fejét és elvitték a fejét, egész éjjel mentek a Síksági úton. 2Sa 4:8 És mikor bevitték Isbóset fejét Dávidhoz Hebronba, azt mondták a királynak: ímhol Isbóset feje, a te ellenségednek, Saulnak fiáé, aki halálra keresett téged; de az Úr megadta a bosszúállást e mai napon uramnak, a királynak Saulon és az ő magván. 2Sa 4:9 Akkor felelt Dávid Rékábnak és testvérének Baanának, a beeróti Rimmon fiainak, és azt mondta nekik: Él az Úr, aki életemet minden bajból megszabadította, 2Sa 4:10 hogy én azt, aki nekem jelentést tett, mondván: íme Saul meghalt, és ő örömhírnöknek tűnt fel maga előtt, megfogattam és megölettem Ciklágban; ezt adtam neki örömhírnöki jutalmul: 2Sa 4:11 hát akkor azokat az istentelen embereket, akik megöltek egy igaz embert a saját házában, ágyában? Most tehát ne keressem-e meg vérét rajtatok, és ne tisztítsalak-e ki titeket az országból? 2Sa 4:12 Ezzel parancsolt Dávid legényeinek és megölték őket, aztán levágták kezeiket és lábaikat és felakasztották a halastónál Hebronban. Isbóset fejét pedig vették és eltemették Ábner sírjába Hebronban. 2Sa 5:1 Akkor mind eljöttek Dávidhoz Izráel törzsei Hebronba; és azt mondták, mondván: íme mi csontod és húsod vagyunk. 2Sa 5:2 Azelőtt is, mikor Saul volt király felettünk, te voltál az, aki kivitted és behoztad Izráelt; és azt mondta neked az Úr: Te legelteted népemet, Izráelt, és te leszel fejedelemmé Izráelen. 2Sa 5:3 így Izráel [vénei] mind eljöttek a királyhoz Hebronba, és szövetséget kötött velük a király, Dávid, Hebronban az Úr előtt; és felkenték Dávidot királlyá Izráel felett. 2Sa 5:4 Harmincéves volt Dávid, mikor királlyá lett; negyven évig volt király. 2Sa 5:5 Hebronban uralkodott Júda felett hét évig és hat hónapig; azután Jeruzsálemben uralkodott harminchárom évig egész Izráel és Júda felett. 2Sa 5:6 De mikor elment a király embereivel Jeruzsálembe a jebusziak ellen, azon ország lakosai ellen; azt mondták Dávidnak, mondván: Ide be nem jössz, hanem a vakok és sánták eltávolítanak téged, ami azt jelenti: Nem jön ide be Dávid. 2Sa 5:7 Dávid azonban bevette Cion erődítését; ez Dávid városa. 2Sa 5:8 Aznap mondta Dávid: Aki vágja a jebusziakat, és eléri a csatornát és a sántákat és vakokat, akik gyűlölik Dávid lelkét mind. Ezért szokták mondani: Vak és a sánta nem megy be a házba. 2Sa 5:9 És Dávid az erődítésben telepedett le, és elnevezte azt Dávid városának; aztán megépítette Dávid körül, a Millótól fogva befelé. 2Sa 5:10 És Dávid folyton nagyobb-nagyobb lett; mert vele volt az Úr, a seregek Istene. 2Sa 5:11 És Hirám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz; egyúttal cédrusfát és ácsokat meg kőműveseket is, hogy építsenek házat Dávidnak. 2Sa 5:12 Így tudta meg Dávid, hogy megerősítette őt az Úr az Izráel felett való királyságban, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izráelért 2Sa 5:13 Aztán még vett Dávid másodfeleségeket és feleségeket Jeruzsálemből, miután odaköltözött Hebronból; és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 2Sa 5:14 És ezek a nevei azoknak, akik neki Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán és Salamon. 2Sa 5:15 Jibhár, Elisúa, Nefeg és Jáfia. 2Sa 5:16 Elisáma, Eljáda és Elifelet. 2Sa 5:17 Mikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot királlyá kenték Izráel felett, felvonult az egész filiszteusság Dávidot megkeresni; Dávid pedig mikor ezt meghallotta, lement az erődítésbe. 2Sa 5:18 Mikor a filiszteusok megérkeztek és kiterjeszkedtek a Ráfák völgyében; 2Sa 5:19 megkérdezte Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-e a filiszteusok ellen, kezembe adod-e őket? És azt mondta az Úr Dávidnak: Menj fel, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat. 2Sa 5:20 Erre elment Dávid Baál Perácimba, és mikor ott megverte őket Dávid, azt mondta: Áttörte az Úr ellenségeimet előttem, mint ahogyan a vizek áttörnek; ezért nevezték el azt a helyet Baál Perácimnak. 2Sa 5:21 Bálványaikat is elhagyták ott; és azokat elvitte Dávid az ő embereivel. 2Sa 5:22 De a filiszteusok újból megint felvonultak; és kiterjeszkedtek a Ráfák völgyében. 2Sa 5:23 Mikor Dávid megkérdezte az Urat, azt mondta: Ne vonulj fel! Kerülj a hátuk mögé, hogy a balzsamfák felől menj nekik. 2Sa 5:24 És mikor majd lépés zaját hallod a balzsamfák tetején, akkor vágj neki; mert akkor vonult ki az Úr előtted, hogy megverje a filiszteusok táborát. 2Sa 5:25 És úgy cselekedett Dávid, mint ahogyan az Úr parancsolta neki; és megverte a filiszteusokat Gibeától fogva amerre Gézerbe mégy. 2Sa 6:1 És ismét összegyűjtött Dávid minden válogatott embert Izráelben, harmincezeret. 2Sa 6:2 Azután felkelt és elment Dávid és az egész nép, mely vele volt Baalé-Júdából; hogy felvigye onnét az Isten ládáját, amely felett neveztetett a Név, a seregek Urának neve, ki a Kérubokon ül. 2Sa 6:3 És feltették az Isten ládáját egy új szekérre, és úgy vitték el azt Abinádáb házából, mely a dombon volt; és Uzza meg Ahjó, Abinádáb fiai vezették az új szekeret. 2Sa 6:4 Mikor elvitték azt Abinádáb házából, mely a dombon volt, az Isten ládájával; Ahjó ment a láda előtt. 2Sa 6:5 Dávid pedig és Izráel egész háza táncolt az Úr előtt mindenféle ciprusfákra: hárfákra, kobozokra, dobokra, csergőbotokra és csergődobokra. 2Sa 6:6 Mikor Nákon szérűjéhez értek, Uzza hozzányúlt az Isten ládájához és. megfogta azt; mert a marhák elragadtak. 2Sa 6:7 Erre felgerjedt az Úr haragja Uzzára, és megütötte őt az Isten legott a gondtalanságért; és ott halt meg az Isten ládája mellett. 2Sa 6:8 Dávid pedig felgerjedt azon, hogy az Úr ilyen ütéssel ütött Uzzára; és elnevezte azt a helyet Perec-Uzzának mind e mai napig. 2Sa 6:9 És megfélemlett Dávid az Úrtól azon a napon; és azt mondta: Hogyan jöjjön hozzám az Úr ládája? 2Sa 6:10 Tehát nem akarta Dávid magához elvitetni az Úr ládáját a Dávid városába; hanem betérítette azt Dávid a gáti Obed-Edom házába. 2Sa 6:11 Így az Úr ládája a gáti Obed-Edom házában maradt három hónapig; és az Úr megáldotta Obed-Edomot és egész házát. 2Sa 6:12 Mikor aztán jelentést tettek Dávid királynak, mondván: Megáldotta az Úr Obed-Edomot és mindenét, amije van, az Isten ládájáért; akkor elment Dávid és felvitte az Isten ládáját Obed-Edom házából Dávid városába örömmel: 2Sa 6:13 és mikor hat lépést megtettek az Úr ládájának vivői; áldozott egy ökröt és egy hízott borjút. 2Sa 6:14 És Dávid táncolt teljes erejéből az Úr előtt; és Dávid gyolcs vállraöltőbe volt öltözve: 2Sa 6:15 mikor Dávid és Izráel egész háza felvitték az Úr ládáját ujjongással és kÚrtzengéssel. 2Sa 6:16 És történt, hogy mikor az Úr ládája bevonult Dávid városába; Mikal, a Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, és meglátta, hogy Dávid, a király hogyan ugrál és táncol az Úr előtt, megvetette őt szívében. 2Sa 6:17 És mikor bevitték az Úr ládáját és felállították azt helyére a sátor közepén, melyet Dávid vonatott fel neki; akkor Dávid égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat mutatott be az Úr előtt. 2Sa 6:18 Mikor pedig elvégezte Dávid az égő áldozatok és visszafizetési áldozatok bemutatását; megáldotta a népet a seregek Urának nevében. 2Sa 6:19 Aztán osztott az egész népnek, Izráel egész tömegének, férfitól asszonyig, kinek-kinek egy kenyér-kalácsot, egy pohár bort és egy kalácsot; ezzel elment az egész nép haza. 2Sa 6:20 Mikor aztán Dávid hazatért családját köszönteni; kiment Dávid elé Mikal, Saul leánya, és azt mondta: Mily tiszteletre méltó volt ma Izráel királya, mikor felfoszlódzott ma szolgái szolgálóinak szemei előtt, mint ahogyan csak egy léha szokott felfosztózni. 2Sa 6:21 Erre azt mondta Dávid Mikalnak: Az Úr előtt, aki inkább engem választott, mint atyádat és mint az ő egész házát, engem rendelvén fejedelemmé az Úr népe fölé, Izráel fölé: mikor az Úr előtt táncolok, 2Sa 6:22 mikor még ennél jelentéktelenebb vagyok, mikor a magam szemében alacsony vagyok: azoknál a szolgálóknál, akiket mondtál, azoknál akkor vagyok dicsőséges. 2Sa 6:23 És Mikalnak, Saul leányának nem lett gyermeke halála napjáig. 2Sa 7:1 És egyszer, mikor a király a saját házában lakott; miután az Úr nyugodalmat adott neki minden ellenségétől körös-körül, 2Sa 7:2 azt mondta a király Nátán prófétának: Nézd csak, én cédrusházban lakom; az Isten ládája pedig a kárpitok közt lakik. 2Sa 7:3 És azt mondta Nátán a királynak: Mindent, ami a szívedben van, eredj, vígy véghez; mert az Úr veled van. 2Sa 7:4 De történt azon az éjszakán; hogy az Úr szava lett Nátánhoz, mondván: 2Sa 7:5 Eredj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak: így mondta az Úr: Hát te házat akarsz nekem építeni lakásomul? 2Sa 7:6 Hiszen én nem laktam házban attól a naptól fogva, melyen felhoztam Izráel fiait Egyiptomból mind e mai napig; hanem sátorban és hajlékban jöttem-mentem. 2Sa 7:7 Bárhol, ahol Izráel minden fiával vándoroltam, szóltam-e egy szót Izráelnek valamelyik törzséhez, melyet megbíztam, hogy legeltesse népemet, Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? 2Sa 7:8 Most tehát így mondd szolgámnak, Dávidnak: így mondta a seregek Ura: En kivettelek téged a cserényből a juhok mögül; hogy fejedelemmé légy népem fölött, Izráel fölött: 2Sa 7:9 és veled voltam mindenütt, ahol jártál, és kiirtottam előled minden ellenségedet; és nagy nevet szereztem neked, mint a legnagyobbak neve, kik a földön vannak: 2Sa 7:10 és helyet jelöltem ki népemnek, Izráelnek és elplántáltam őt, hogy lakjon a maga helyén és meg ne rendüljön többé; és álnokság fiai ne nyomorgassák őt többé, mint eleinte: 2Sa 7:11 és attól a naptól fogva, mikor bírákat rendeltem népem fölé, Izráel fölé, neked adtam meg a nyugodalmat minden ellenségedtől; így jelentette ki neked az Úr, hogy az Úr készít neked házat. 2Sa 7:12 Mikor betelnek napjaid és elaluszol atyáiddal, és feltámasztom utánad a te magodat, aki ágyékodból származik; és megerősítem az ő királyságát: 2Sa 7:13 ő építsen házat nevemnek. És én megerősítem az ő királyságának trónját örökre. 2Sa 7:14 Én atyja gyanánt leszek neki és ő fiam gyanánt lesz nekem; úgyhogy ha vétkezik, emberhez való vesszővel és emberfiakhoz való veréssel fenyítem meg őt: 2Sa 7:15 de kegyelmem nem távozik el tőle; miképpen eltávolítottam Saultól, akit teelőled távolítottam el. 2Sa 7:16 Tehát állandó lesz házad és királyságod örökké előtted; trónod szilárd lesz örökre. 2Sa 7:17 Egészen e beszédek szerint és egészen e látomás szerint: úgy beszélt Nátán Dávidnak. 2Sa 7:18 Akkor bement Dávid király és leült az Úr előtt; és azt mondta: Ki vagyok én, Uram Isten, és mi az én házam, hogy engem idáig juttattál? 2Sa 7:19 És ez még nem volt elég szemeidben, Uram Isten, hanem szolgád háza felől is beszéltél a messze jövőre vonatkozólag; és ez az ember törvénye, Uram Isten. 2Sa 7:20 Mit beszéljen hát neked Dávid még többet; hiszen te ismered szolgádat, Uram Isten. 2Sa 7:21 e beszédedért és szíved szerint cselekedted mindezt a nagy dolgot tudomására adván szolgádnak. 2Sa 7:22 Ezért nagy vagy te, Uram Isten; hogy nincs olyan, mint te, nincs is Isten rajtad kívül mind a szerint, amit saját füleinkkel hallottunk. 2Sa 7:23 És melyik az egyetlen nemzet a földön, mely olyan, mint a te néped, Izráel; melyet Isten ment el magának népül megváltani és neki nevet szerezni? Es értetek azokat a nagy és rettenetes dolgokat végrehajtani. Országodért néped előtt, melyet Egyiptomból váltottál ki magadnak, nemzetektől és isteneiktől! 2Sa 7:24 És felállítottad magadnak népedet, Izráelt neked való népül örökre; és te lettél nekik, Uram, Istenükké! 2Sa 7:25 Most tehát, Uram Isten, az igét, melyet szolgád felől és háza felől szóltál, tedd örökre megállóvá; és cselekedjél úgy, amint szólottál. 2Sa 7:26 És nagy lesz a neved örökre, mondván: A seregek Ura Isten Izráel felett; és a te szolgádnak, Dávidnak háza állandó lesz előtted. 2Sa 7:27 Mert te, seregeknek Ura, Izráel Istene, feltártad szolgád előtt, mondván: Házat építek neked; ezért tárta fel32 szolgád az ő szívét imádkozván előtted ezt az imádságot. 2Sa 7:28 Most tehát, Uram Isten, te vagy az Isten és a te beszédeid igazak lesznek: mivel te szóltad szolgádnak ezt a jót; 2Sa 7:29 most tehát tetszésedből áldd meg szolgádnak házát, hogy előtted legyen örökké; mert te szóltál, Uram Isten, és a te áldásodtól lesz áldott szolgádnak háza örökké. 2Sa 8:1 És történt ezután, hogy megverte Dávid a filiszteusokat és megalázta őket; és elvette Dávid Meteg-Ammát a filiszteusok kezéből. 2Sa 8:2 Mikor Móábot megverte, megmérte őket kötéllel, földre fektetve őket; és két kötéllel mért megölésre, és egy teljes kötéllel életben hagyásra. Es a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak. 2Sa 8:3 Mikor Dávid megverte Hadadézert, Rehób fiát, Cobá királyát, amint hatalmát az Eufrátesz folyamnál visszaállítani ment: 2Sa 8:4 elfoglalt tőle Dávid ezer és hétszáz lovast és húszezer gyalog-embert; és inát szegette Dávid minden szekérbe való lónak, csak száz szekérbe való lovat hagyott meg belőlük. 2Sa 8:5 Mikor pedig a damaszkuszi szírek segítségére jötted Hadadézernek, Cobá királyának: levágott Dávid a szírekből huszonkétezer embert. 2Sa 8:6 És hivatalnokokat állított Dávid damaszkuszi Szíriába, és a szírek adófizető szolgáivá lettek Dávidnak; így megsegítette az Úr Dávidot mindenütt, ahova ment. 2Sa 8:7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, melyek Hadadezér szolgáin voltak; és elvitte Jeruzsálembe. 2Sa 8:8 Betahból37 és Bérótaiból Hadadézer városaiból pedig nagyon sok rezet vitt Dávid király. 2Sa 8:9 Mikor aztán meghallotta Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadézernek egész haderejét: 2Sa 8:10 elküldte Tói fiát, Jórámot Dávid királyhoz, hogy köszöntse őt és üdvözölje, hogy hadakozott Hadadézerrel és megverte azt, tudniillik Tóinak hadakozó fele volt Hadadézer; és kezében ezüstedények, aranyedények és rézedények voltak. 2Sa 8:11 Azokat is az Úrnak szentelte Dávid király; azzal az ezüsttel és arannyal, melyet mindazoktól a nemzetektől felszentelt, akiket legyőzött: 2Sa 8:12 a szírektől, Móábtól, Ammon fiaitól, a filiszteusoktól és Amálektől; és Hadadézernek, Rehób fiának, Cobá királyának martalékából: 2Sa 8:13 így szerzett magának Dávid nevet. Mikor visszatért, miután leverte a szíreket a Sóvölgyben; tizennyolcezeret: 2Sa 8:14 Edomba is állított hivatalnokokat; egész Edomba hivatalnokokat állított, tudniillik az egész Edom szolgája lett Dávidnak: így megsegítette az Úr Dávidot mindenütt, ahova ment. 2Sa 8:15 Így uralkodott Dávid egész Izráel felett; és ítélet- és igazságtevője volt Dávid egész népének. 2Sa 8:16 És Jóáb, Cerujá fia volt a hadsereg felett; Jósafát, Ahilúd fia pedig kancellár. 2Sa 8:17 Cádók, Ahitúb fia és Ahimélek, Abjátár fia papok voltak; Szerája pedig íródeák. 2Sa 8:18 És Benájá, a Jójáda fia a kerétiek és pelétiek felett volt; Dávid fiai pedig papok voltak. 2Sa 9:1 Egyszer azt mondta Dávid: Van-e hát még, aki megmaradt Saul családjából; hogy kegyelmet gyakoroljak vele Jónátánért? 2Sa 9:2 Volt pedig Saul házában egy szolga, a neve Cibá, mikor azt Dávidhoz szólították, azt mondta neki a király: Hát te vagy Cibá? És azt mondta: Szolgálatodra. 2Sa 9:3 És azt mondta a király: Nincs-e még valaki Saul házából, hogy Isten kegyelmét gyakoroljam vele? És azt mondta Cibá a királynak: Még van egy fia Jónátánnak, egy törött lábú. 2Sa 9:4 És azt mondta neki a király: Hol van? És azt mondta Cibá a királynak: Ihol van Mákirnak, Ammiél fiának házában Ló-Debárban. 2Sa 9:5 És elküldött Dávid király és elhozatta őt Mákirnak, Ammiél fiának házából Ló-Debárból. 2Sa 9:6 Mikor Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak fia megérkezett Dávidhoz, arcra esett és leborult; és Dávid azt mondta: Mefibóset! És azt mondta: Itt van a te szolgád! 2Sa 9:7 És azt mondta neki Dávid: Ne félj; mert ezennel kegyelmet gyakorlok veled atyádért, Jónaténért, és visszaadom neked Saulnak, nagyatyádnak minden mezejét; te pedig állandóan az én asztalomnál ehetsz kenyeret. 2Sa 9:8 Erre leborult és azt mondta: Mi a te szolgád; hogy te egy ilyen döglött ebre rátekintettél, mint amilyen én vagyok? 2Sa 9:9 Aztán szólította a király Cibát, Saul legényét, és azt mondta neki: Mindent, ami Saulé és egész házáé volt, ezennel kiadok urad fiának. 2Sa 9:10 Tehát műveld meg neki a földjét te és fiaid és szolgáid, és hordd be, hogy legyen urad fiának kenyere, amit egyék, de Mefibóset, urad fia mindig az én asztalomnál fog kenyeret enni. Cibának pedig tizenöt fia és húsz szolgája volt. 2Sa 9:11 És azt mondta Cibá a királynak: Amint parancsolja uram király szolgájának, egészen úgy cselekszik szolgád; noha Mefibóset az én asztalomnál úgy ehetnék, mint akármelyik királyfi. 2Sa 9:12 Mefibósetnek pedig volt egy kis fia, a neve Míká; és Cibá házának egész lakossága Mefibóset szolgája volt. 2Sa 9:13 Mefibóset pedig Jeruzsálemben lakott, mert ő állandóan a király asztalánál evett; és ő mind a két lábára sántított. 2Sa 10:1 És történt ezután, hogy Ammon fiainak királya meghalt; és fia, Hánun lett helyébe királlyá. 2Sa 10:2 Akkor azt mondta Dávid: Kedvességet akarok tanúsítani Hánun iránt, Náhás fia iránt, mint az ő atyja kedvességet tanúsított énirántam; tehát elküldött Dávid, hogy vigasztalja őt szolgái által atyja felől. De mikor megérkeztek Dávid szolgái Ammon fiainak országába: 2Sa 10:3 azt mondták Ammon fiainak fejedelmei Hánunnak, az ő uruknak: Vajon azért küldött-e Dávid hozzád vigasztalókat, hogy megtisztelje szemeidben atyádat; vajon nem azért küldte Dávid szolgáit hozzád, hogy kikutassák a várost és kikémleljék, és felforgassák azt? 2Sa 10:4 Erre Hánun megfogatta Dávid szolgáit, lenyíratta fél szakállukat, elmetszette ruháikat felében, egészen az alfelükig; és úgy bocsátotta el őket. 2Sa 10:5 Mikor ezt jelentették Dávidnak, eléjük küldött, mert nagyon meg voltak szégyenítve a férfiak; és azt mondta a király: Maradjatok Jerikóban, míg kinő a szakállatok, aztán térjetek vissza. 2Sa 10:6 Mikor látták Ammon fiai, hogy gyűlöletesekké lettek Dávid előtt; elküldöttek és zsoldjukba fogadták a bét-rehóbi szíreket és a cóbai szíreket, húszezer gyalogost, Maaká királyát ezer emberrel és Tób embereit, tizenkétezer embert. 2Sa 10:7 Mikor Dávid ezt meghallotta, elküldötte Jóábot és az egész hadsereget, a hősöket. 2Sa 10:8 Akkor Ammon fiai kivonultak és csatarendbe állottak a kapunyílás előtt; a cóbai és rehóbi szírek pedig, valamint Tób és Maaká emberei magukban voltak a mezőn. 2Sa 10:9 Mikor így látta Jóáb, hogy az ütközet arcvonala elölről is, hátulról is őfelé irányul, kiválasztotta egész Izráel legválogatottabbját, és felállította a szírekkel szemben; 2Sa 10:10 a többi népet pedig testvérének, Abisainak kezére adta; és az felállt Ammon fiaival szemben. 2Sa 10:11 Akkor azt mondta: Ha a szírek lesznek erősebbek nálam, te légy nekem segítségemre; ha pedig Ammon fiai lesznek erősebbek nálad, én megyek neked segítségedre. 2Sa 10:12 Légy erős és szedjük össze magunkat népünkért és Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedjék jótetszése szerint. 2Sa 10:13 Ezzel Jóáb a vele levő néppel támadásba ment a szírek ellen; és megfutamodtak előtte. 2Sa 10:14 Ammon fiai pedig, mikor látták, hogy a szírek futnak; ők is megfutamodtak Abisai előtt, és bementek a városba. Akkor Jóáb visszatért Ammon fiaitól, és hazament Jeruzsálembe. 2Sa 10:15 Mikor a szírek látták, hogy meg vannak verve Izráel előtt; összegyülekeztekegy helyre. 2Sa 10:16 És elküldött Hadarézer és kihozta a Folyamon túl levő szíreket, meg is érkeztek Hélámba; és Sóbák, Hadarézer hadvezére volt az élükön. 2Sa 10:17 Mikor ezt jelentették Dávidnak, összegyűjtötte egész Izráelt, átment a Jordánon; és mikor megérkezett Hélámba, a szírek csatarendbe állottak Dávid ellen és megütköztek vele. 2Sa 10:18 Es megfutamodtak a szírek Izráel előtt, úgyhogy Dávid a szírekből megölt hétszáz szekérharcost és negyvenezer lovast; Sóbákot, hadvezérüket is levágta és ott halt meg. 2Sa 10:19 Mikor pedig a királyok, Hadarézer szolgái, látták, hogy meg vannak verve Izráel előtt, békét kötöttek Izráellel és annak lettek szolgái; és így a szírek féltek, hogy még segítsék Ammon fiait. 2Sa 11:1 Történt pedig egy esztendő múlva, oly időben, mikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy elküldte Dávid Jóábot és vele szolgáit és egész Izráelt, és azok pusztították Ammon fiait és ostromolták Rabbát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. 2Sa 11:2 És történt egyszer egy estéli időben, mikor Dávid felkelt ágyáról és sétált a királyi ház tetején, hogy a háztetőről meglátott egy asszonyt fÚrdeni; és az asszony igen szép formájú volt. 2Sa 11:3 Mikor Dávid elküldött és tudakozódott az asszony felől; azt mondták: Hiszen ez Batseba, Eliám leánya, a hitti Urijá felesége. 2Sa 11:4 Akkor Dávid követeket küldött és elhozatta őt, és mikor megérkezett hozzá, vele hált (tudniillik az éppen akkor végezte a tisztulási eljárást tisztátalanságából); azután visszatért házához. 2Sa 11:5 Mikor az asszony másállapotba jutott; megüzente Dávidnak, és azt mondta: Másállapotban vagyok. 2Sa 11:6 Akkor Dávid küldött Jóábhoz: Küldd hozzám a hitti Uriját! Es Jóáb elküldte Uriját Dávidhoz. 2Sa 11:7 Mikor Urijá megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid: Hogy van Jóáb, hogy van a nép, és hogy áll a háború?; 2Sa 11:8 aztán azt mondta Dávid Urijának: Eredj le házadhoz, és mosd meg lábaidat. Es mikor kiment Urijá a király házából; utána kiment a királyi vacsora: 2Sa 11:9 de Urijá lefeküdt a király házának ajtajában urának többi szolgáival; és nem ment le házához. 2Sa 11:10 Mikor Dávidnak jelentették mondván: Nem ment le Urijá a házához; azt mondta Dávid Urijának: Hiszen te útról jössz, miért nem mentél le házadhoz? 2Sa 11:11 És azt mondta Urijá Dávidnak: A láda és Izráel és Júda sátorokban laknak, és az én uram, Jóáb és uram szolgái a nyílt mezőn táboroznak, én meg bemenjek házamba enni, inni és feleségemmel hálni? Élsz te és él a te lelked, hogy ezt nem teszem meg! 2Sa 11:12 Erre azt mondta Dávid Urijának: Maradj itt ma is, majd holnap elbocsátalak; így aznap Jeruzsálemben maradt Urijá. 2Sa 11:13 Másnap pedig meghívta őt Dávid és őelőtte evett, ivott, le is részegítette őt; hanem este kiment lefeküdni ágyára ura szolgáival együtt, de a házához nem ment le. 2Sa 11:14 Reggel aztán levelet írt Dávid Jóábnak; és Urijától küldötte el. 2Sa 11:15 És azt írta a levélben, mondván: Tegyétek Uriját a legkeményebb támadás arcvonalával szembe, aztán forduljatok vissza a háta mögül, hogy vágják le és haljon meg. 2Sa 11:16 Így történt, hogy mikor Jóáb a várost körülfogta; Uriját arra a helyre tette, ahol tudta, hogy ott vitéz emberek vannak. 2Sa 11:17 És mikor egyszer a város emberei kirohantak és hadakoztak Jóábbal, elesett néhány a népből, Dávid szolgái közül; és meghalt a hitti Urijá is. 2Sa 11:18 Akkor elküldött Jóáb; és jelentést tett Dávidnak a viadal minden dolgáról. 2Sa 11:19 És megparancsolta a követnek, mondván: Mikor elvégezted a viadal minden dolgának elbeszélését a király előtt: 2Sa 11:20 akkor, ha fellobban a király heve és azt mondja neked: Miért mentetek oly közel a városhoz hadakozni; hát nem tudjátok, hogy a kőfalról lőni szoktak; 2Sa 11:21 ki ütötte le Abiméleket, Jerubboset fiát; ugye egy asszony dobott rá egy felső malomkövet a kőfalról, úgy halt meg Tébécben; miért mentetek oly közel a kőfalhoz?; mondd azt: Szolgád, a hitti Urijá is meghalt. 2Sa 11:22 Ezennel elment a követ; és mikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amivel Jóáb küldte őt. 2Sa 11:23 Aztán azt mondta a követ Dávidnak: Hogy felülkerekedtek rajtunk azok az emberek, és kirohantak ránk a mezőre; azután meg mi voltunk rajtuk a kapunyílásig: 2Sa 11:24 akkor a nyilasok szolgáidra lőttek a kőfalról, és meghaltak néhányan a király szolgái közül; és szolgád, a hitti Urijá is meghalt. 2Sa 11:25 Erre azt mondta Dávid a követnek: így mondd Jóábnak: Ne vedd zokon ezt a dolgot, mert így is, úgy is emészt a kard; erősítsd támadásodat a város ellen és rombold le azt. Így bátorítsd őt. 2Sa 11:26 Mikor meghallotta Urijá felesége, hogy meghalt Urijá, meggyászolta urát; 2Sa 11:27 mikor pedig a gyász letelt, érte küldött Dávid és befogadta őt házába. 2Sa 12:1 Így feleségévé lett neki, és szült neki egy fiút. De az Úr szemeiben gonosz volt a dolog, amit Dávid elkövetett;tehát elküldte az Úr Nátánt Dávidhoz. És mikor bement hozzá, azt mondta neki: Egy városban volt egyszer két ember, egyik gazdag, másik szegény. 2Sa 12:2 A gazdagnak nagyon sok juha és marhája volt. 2Sa 12:3 A szegénynek pedig semmije sem volt, csak egyetlen báránykája, melyet megszerzett és felnevelt, úgyhogy nála nőtt fel és gyermekeivel együtt; falatjából evett, poharából ivott és ölében feküdt, és olyan volt neki, mint a leánya. 2Sa 12:4 És mikor egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, sajnált a maga juhából vagy marhájából venni, hogy megkészítse a hozzá érkezett vándornak; hanem fogta a szegény ember bárányát, és azt készítette el a hozzá érkezett embernek. 2Sa 12:5 Erre felgerjedt Dávid haragja arra az emberre nagyon; és ezt mondta Nátánnak: Él az Úr, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette; 2Sa 12:6 és a bárányt négyszeresen meg kell térítenie azért, mert ezt a dolgot elkövette, és azért, mert nem érzett részvétet! 2Sa 12:7 Akkor azt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Így mondta az Úr, Izráel Istene: En felkentelek téged Izráel felett királynak, és én kiszabadítottalak Saul kezéből; 2Sa 12:8 és kész voltam neked adni urad házát és urad feleségeit az öledbe, és kész voltam neked adni Izráel házát és Júda házát; és ha nem elég, kész voltam tetézni ezzel is, azzal is: 2Sa 12:9 miért vetetted meg az Úr szavát, azt cselekedvén, ami gonosz az ő szemeiben? A hitti Uriját levágattad fegyverrel, feleségét pedig elvetted magadnak feleségül, mihelyt őt megölted Ammon fiainak fegyverével. 2Sa 12:10 Most tehát fegyver nem távozik el soha házadtól azért, amiért megvetettél engem és elvetted a hitti Urijá feleségét, hogy a te feleséged legyen. 2Sa 12:11 Így mondta az Úr: íme én saját házadból támasztok veszedelmet ellened, és elveszem feleségeidet szemeid előtt és felebarátodnak adom; és feleségeiddel hál ennek a napnak a szemei előtt. 2Sa 12:12 Mert te rejtekben cselekedtél; én majd egész Izráel előtt és a nap előtt cselekszem meg ezt a dolgot. 2Sa 12:13 Erre azt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán pedig azt mondta Dávidnak: Az Úr is elhárította bűnödet, nem kell meghalnod: 2Sa 12:14 csakhogy mivel nagyon megvetetted48 az Úr ellenségeit ebben a dologban; a fiúnak meg, aki neked született, bizonnyal meg kell halni. 2Sa 12:15 Mikor Nátán elment haza; megverte az Úr a gyermeket, akit Urijá felesége Dávidnak szült, úgyhogy halálos beteg lett. 2Sa 12:16 És megkereste Dávid az Istent a fiúért; és böjtöt tartott Dávid, mikor pedig hazament, a földön fekve hált. 2Sa 12:17 És mikor felkerekedtek hozzá háza vénei, hogy felkeltsék őt a földről; nem akart, és kenyeret sem evett velük. 2Sa 12:18 Mikor pedig hetednapra meghalt a gyermek, féltek Dávid szolgái jelenteni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: Ha, míg a gyermek életben volt, és szóltunk hozzá, nem is hallgatott a szavunkra; mily rosszat fog tenni, ha azt mondjuk neki: Meghalt a gyermek? 2Sa 12:19 De mikor látta Dávid, hogy szolgái sugdolóznak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek; és azt mondta Dávid szolgáinak: Hát meghalt a gyermek? És azt mondták: Meghalt. 2Sa 12:20 Akkor felkelt Dávid a földről, megmosdott, megkenekedett és ruhát váltott; aztán elment az Úr házába és leborult. Mikor pedig hazament; kérte, hogy tegyenek elébe ételt, és evett. 2Sa 12:21 Akkor azt mondták neki szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Mikor élt a gyermek, böjtöltél és sírtál érte, ma pedig, mikor meghalt a gyermek, felkeltél és ettél kenyeret. 2Sa 12:22 És azt mondta: Míg élt a gyermek, böjtöltem és sírtam; mert azt gondoltam: Ki tudja, az Úr könyörülhet rajtam, és a gyermek életben marad. 2Sa 12:23 De most meghalt, miért böjtöljek én; visszahozhatom-e még őt? Én megyek őhozzá, de ő nem tér vissza énhozzám. 2Sa 12:24 És megvigasztalta Dávid feleségét, Batsebát, és bement hozzá és vele hált; és mikor annak fia született, azt ő Salamonnak nevezte el. De az Úr szerette azt, 2Sa 12:25 tehát elküldte Nátán prófétát, és általa Jedidjának nevezte el; az Úrért. 2Sa 12:26 Jóáb pedig hadakozott Ammon fiainak Rabbája ellen; és bevette a királyi várost. 2Sa 12:27 Tudniillik Jóáb követeket küldött Dávidhoz; és azt mondta: Támadást intéztem Rabbá ellen, be is vettem a vízi várost; 2Sa 12:28 most tehát gyűjtsd össze a többi népet és szállj hadba a város ellen és vedd be azt; nehogy én vegyem be a várost és az én nevemet kiáltsák ki felette: 2Sa 12:29 erre összegyűjtötte Dávid az egész népet és elment Rabbába; és miután támadást intézett ellene, bevette azt. 2Sa 12:30 És elvette Malkám koronáját annak fejéről, mely egy tálentum súlyú arany volt, egy drágakővel, és a Dávid fejére került; a városból pedig nagyon sok martalékot vitt ki. 2Sa 12:31 És a népet, mely benne volt, kivitte és elhelyezte a fűrésznél és a vascsákányoknál és a vasfejszéknél, vagy átvitte őket a téglavetőbe; és így tett Ammon fiainak minden városával. Aztán visszatért Dávid és az egész nép Jeruzsálembe. 2Sa 13:1 Ezután pedig ez történt: Absálomnak, Dávid fiának volt egy szép húga, a neve Támár; és abba beleszeretett Dávidnak Amnon fia. 2Sa 13:2 És olyan bajban volt Amnon az ő húgáért, Támárért, hogy belebetegedett; mert az hajadon volt, és lehetetlennek látszott Amnon előtt, hogy elkövethessen vele valamit. 2Sa 13:3 De volt Amnonnak egy barátja, a neve Jónádáb, Simeának, Dávid testvérének fia; és Jónádáb igen bölcs ember volt, 2Sa 13:4 és azt mondta neki: Miért sorvadsz te így reggelről reggelre, királyfi, nem mondanád meg nekem? És azt mondta neki Amnon: Támárba, öcsémnek, Absálomnak húgába vagyok én szerelmes. 2Sa 13:5 És azt mondta neki Jónádáb: Feküdj ágyba, tettesd magadat betegnek; és mikor atyád eljön meglátogatni, mondd neki: Jöjjön el, kérlek, Támár húgom, és adjon ennem valami ételt, de a szemeim előtt készítse el az ételt, hogy lássam, és az ő kezéből egyem. 2Sa 13:6 Tehát lefeküdt Amnon és betegnek tetette magát; mikor aztán a király elment őt meglátogatni, azt mondta Amnon a királynak: Jöjjön el, kérlek, Támár húgom, és formáljon ki nekem két tésztaszívet, hogy egyem meg a kezéből. 2Sa 13:7 És elküldött Dávid Támárért a házba, mondván: Eredj el, kérlek, fivérednek, Amnonnak házába, és készítsd el neki azt az ételt. 2Sa 13:8 Es elment Támár testvérének, Amnonnak házába, ő éppen feküdt; és fogta a tésztát, meggyúrta, kiformálta szemei előtt, és megfőzte a tésztaszíveket. 2Sa 13:9 Aztán fogta a serpenyőt és kitöltötte elébe; de nem akart enni. Hanem azt mondta Amnon: Vigyetek ki mindenkit mellőlem!; és kimentek mindnyájan mellőle. 2Sa 13:10 És azt mondta Amnon Támárnak: Hozd be az ételt a belső szobába, akkor eszem a kezedből. Erre fogta Támár a tésztaszíveket, melyeket készített, és bevitte testvérének, Amnonnak a belső szobába. 2Sa 13:11 De mikor közel vitte hozzá, hogy egyék; az megragadta őt és azt mondta neki: Jer, feküdj mellém, húgom! 2Sa 13:12 De az azt mondta neki: Ne, bátyám, ne alázz meg engem, mert nem szabad Izráelben ilyet tenni; ne kövesd el ezt a gyalázatosságot! 2Sa 13:13 Akkor én hová vigyem az én szégyenemet, és te olyan leszel, mint valami gyalázatos ember Izráelben. Hanem hát szólj a királynak, mert nem fog engem megtagadni tőled. 2Sa 13:14 De nem volt hajlandó szavára hallgatni; hanem erőt vett rajta és megalázta őt és vele feküdt. 2Sa 13:15 Akkor meggyűlölte őt Amnon igen nagy gyűlölettel, úgyhogy nagyobb volt a gyűlölet, amellyel őt meggyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel őt megszerette; és azt mondta neki Amnon: Kelj fel, menj el! 2Sa 13:16 Az pedig azt mondta neki: Ezért a nagy gonoszságért engem elküldeni nagyobb a másiknál, amit elkövettél velem; de nem volt hajlandó reá hallgatni, 2Sa 13:17 hanem hívta legényét, aki őt szolgálta, és azt mondta: Küldjétek el ezt a nőt tőlem, és zárjátok be az ajtót utána! 2Sa 13:18 Azon pedig bokáig érő köntös volt, mert ilyen felöltőket viseltek a király leányai, a hajadonok; és mikor kivitte őt a szolga az utcára és bezárta utána az ajtót; 2Sa 13:19 hamut tett Támár a fejére és a bokáig érő köntöst, mely rajta volt, megszaggatta; aztán fejére tette a kezét és elment folyton kiáltozva. 2Sa 13:20 És azt mondta neki bátyja, Absálom: Ugye Amnon bátyád volt veled? Most tehát, húgom, hallgass, testvéred ő, ne vedd a szívedre ezt a dolgot; azután Támár Absálom bátyja házában lakott és árváskodott. 2Sa 13:21 Mikor a király, Dávid meghallotta ezt az egész dolgot, nagyon fellobbant; 2Sa 13:22 de Absálom nem beszélt Amnonnal sem rosszat, sem jót: hogy gyűlöli Absálom Amnont azért, hogy megalázta húgát, Támárt. 2Sa 13:23 Két év múlva történt aztán, hogy Absálomnál júhnyírás volt Baál Hácórban, mely Efraim mellett van; és Absálom meghívta a király minden fiát. 2Sa 13:24 Mikor bement Absálom a királyhoz, és azt mondta: íme szolgádnál juhnyírás van; jöjjön el, kérlek, a király és az ő szolgái a te szolgáddal: 2Sa 13:25 a király azt mondta Absálomnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy ne terheljünk meg. Hiába unszolta, nem akart elmenni, hanem búcsút vett tőle. 2Sa 13:26 Akkor azt mondta Absálom: Ha nem, hát jöjjön velünk Amnon bátyám; mire azt mondta neki a király: Miért menjen veled? 2Sa 13:27 De mikor unszolta őt Absálom; elbocsátotta vele Amnont és a többi királyfiakat. 2Sa 13:28 Absálom pedig megparancsolta legényeinek, mondván: Vigyázzatok, mihelyt jó kedve lesz Amnonnak a bortól és azt mondom nektek: Üssétek le Amnont, akkor öljétek meg őt, ne féljetek; ugye, hogy én parancsoltam nektek? Legyetek bátrak és legyetek vitéz emberek! 2Sa 13:29 Mikor aztán Absálom legényei úgy tettek Amnonnal, mint Absálom parancsolta; a királyfiak mind felkeltek, öszvéreikre kaptak és elfutottak. 2Sa 13:30 Mikor ők még az úton voltak, az a hír jutott Dávidhoz, mondván: Leüttette Absálom a királynak minden fiát, nem maradt belőlük egy sem. 2Sa 13:31 Erre felkelt a király, megszaggatta ruháit és lefeküdt a földre; szolgái pedig mind megszaggatott ruhákkal álltak. 2Sa 13:32 Akkor megszólalt Jónádáb, Dávid testvérének, Simeának fia, és azt mondta: Ne gondolja az én uram, hogy az ifjakat, a király fiait mind megölték, mert egyedül Amnon halt meg; mert Absálomnál el volt határozva attól a naptól fogva, hogy megalázta húgát, Támárt. 2Sa 13:33 Most tehát ne azzal a gondolattal vegye uram, a király a szívére a dolgot, hogy a királynak minden fia meghalt, mert Amnon halt meg egyedül; 2Sa 13:34 Absálom pedig elmenekült. és mikor a legény, aki őrt állt, felemelte a szemét, látta, hogy íme sok nép jön az úton mögötte a hegyoldalon. 2Sa 13:35 Jónádáb pedig azt mondta a királynak: íme a király fiai megérkeztek; amint szolgád mondta, úgy történt. 2Sa 13:36 És alig végezte szavát, már a király fiai megérkeztek, és felemelték szavukat és sírtak; és a király is, szolgái is mind sírtak igen nagy sírással. 2Sa 13:37 Mikor Absálom elmenekült és elment Talmajhoz, Ammihúd fiához, Gesur királyához; az búslakodott unokáján egész idő alatt. 2Sa 13:38 Absálom ugyanis mikor elmenekült és Gesurba ment, három esztendeig volt ott. 2Sa 13:39 Mikor Dávid, a király emésztődött, hogy kimenjen Absálomhoz; mert megvigasztalódott Amnon halála felett: 2Sa 14:1 Jóáb, Cerujá fia észrevette, hogy a király szíve Absálomon van. 2Sa 14:2 Tehát elküldött Jóáb Tekoába, és hozatott onnét egy bölcs asszonyt; és azt mondta neki: Nosza tégy úgy, mintha gyászolnál, öltözzél gyászruhába, ne kend meg magadat olajjal, és egyáltalán légy olyan, mint egy asszony, aki már több ideje gyászol egy halottért. 2Sa 14:3 Aztán menj be a királyhoz és így és így beszélj neki; és szájába adta Jóáb a szavakat. 2Sa 14:4 Mikor bement a tekoai asszony a királyhoz, arccal a földre esett és leborult; és azt mondta: Segíts meg, oh király! 2Sa 14:5 És azt mondta neki a király: Mi bajod van? És azt mondta: Hát bizony özvegyasszony vagyok én, meghalt a férjem. 2Sa 14:6 És a te szolgálódnak két fia volt, akik ketten összevesztek a mezőn, és mivel nem volt ki szétválassza őket; leütötte az egyik a másikat, és megölte őt. 2Sa 14:7 És most szolgálódra támadt az egész nemzetség, és azt mondják: Add ki a testvérgyilkost, hogy öljük meg őt testvére életéért, akit megölt, és pusztítsuk el az örököst is. így akarják kioltani azt a szikrát, ami nekem megmaradt, hogy ne legyen elplántálva férjemnek neve és maradéka a földnek színén. 2Sa 14:8 És azt mondta a király az asszonynak: Eredj haza; én majd rendelkezni fogok felőled. 2Sa 14:9 A tekoai asszony aztán azt mondta a királynak: Uram király, rajtam van a bűn és atyámnak házán; a király pedig és trónja mentes! 2Sa 14:10 Erre azt mondta a király: Aki ellened szól, azt hozd elébem, és nem bánt többé téged. 2Sa 14:11 És ő azt mondta: Emlékezzék meg hát a király az Urról, a te Istenedről, hogy a vérbosszuló ne csináljon több romlást és ne pusztítsák ki az én fiamat! Es azt mondta: Él az Úr, hogy fiadnak egy haja szála sem esik a földre! 2Sa 14:12 Akkor azt mondta az asszony: Hadd szóljon szolgálód uram királyomnak egy szót! És azt mondta: Beszélj. 2Sa 14:13 És azt mondta az asszony: Akkor miért gondoltál ilyet az Isten népe ellen; hiszen mióta a király ezt a szót ki mondta, olyan, mint egy bűnös, nem engedvén vissza a király az ő száműzöttjét. 2Sa 14:14 Mert meghalni meghalunk, és olyanok vagyunk, mint a földre öntött víz, melyet nem lehet összegyűjteni; de Isten nem tesz félre egy lelket, hanem olyan gondolatokat gondol, hogy ne száműzzön magától száműzöttet. 2Sa 14:15 De most azért jöttem ide a királlyal, az én urammal megbeszélni ezt a dolgot, mert megfélemlített engem a nép; azt gondolta tehát a te szolgálód: Már beszélnem kell a királlyal, talán teljesíti a király szolgálója szavát, 2Sa 14:16 hogy meghallgatja a király, kiszabadítván szolgálóját annak az embernek a kezéből, aki ki akarja őt pusztítani fiával együtt Isten örökségéből. 2Sa 14:17 Azt gondolta tehát a te szolgálód: Uram királyom szava szolgáljon hát megnyugvásra; mert mint az Isten angyala, olyan az én uram királyom, meghallgatván a jót és a rosszat, tehát az Úr, a te Istened legyen veled. 2Sa 14:18 Akkor felelt a király, és azt mondta az asszonynak: Ne tagadj le előttem semmit, amit most kérdezek tőled; és azt mondta az asszony: Csak szóljon uram királyom! 2Sa 14:19 És azt mondta a király: Vajon Jóáb keze veled van mindebben? És felelt az asszony és azt mondta: El a te lelked, uram király, nincs kitérés sem jobbra, sem balra semmitől, amit uram királyom mondott, mert csakugyan szolgád, Jóáb utasított engem, és ő tette szolgálód szájába mindezeket a szavakat. 2Sa 14:20 Hogy más világításba helyezze az ügyet, azért cselekedte szolgád, Jóáb ezt a dolgot; de uram olyan bölcs, mint Isten angyalának bölcsessége, mindent tudván a földön. 2Sa 14:21 Akkor azt mondta a király Jóábnak: Hát legyen, megteszem ezt a dolgot; eredj hát, hozd vissza a fiút, Absálomot. 2Sa 14:22 Erre Jóáb arccal a földre esett és leborult, úgy áldotta a királyt; és azt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, hogy kedvet találtam szemeidben, uram király, mert megtette a király szolgájának szavát. 2Sa 14:23 Aztán felkelt Jóáb, elment Gesurba; és meghozta Absálomot Jeruzsálembe. 2Sa 14:24 De a király azt mondta: Térjen a maga házába, nekem színemet se lássa; 2Sa 14:25 így Absálom betért a maga házába, a királynak színét sem látta. Mint Absálom, nem szolgált rá szép ember Egész Izráelben oly nagyon dicséretre; Lába talpától a feje tetejéig Nem volt hiba benne. 2Sa 14:26 És mikor megnyíratta a fejét (minden év lefolyásával meg szokta pedig nyíratni, mert nehéz volt neki, tehát lenyíratta); hát fejének a haja kétszáz sekelt nyomott a király fontján. 2Sa 14:27 És Absálomnak három fia és egy leánya született, a neve Támár; ez nagyon szép formájú nő volt. 2Sa 14:28 Mikor Absálom két esztendeig lakott Jeruzsálemben úgy, hogy a királynak színét nem látta: 2Sa 14:29 elküldött Absálom Jóábhoz, hogy elküldje őt a királyhoz, de az nem akart hozzá elmenni; aztán még másodszor is küldött, akkor sem akart elmenni. 2Sa 14:30 Erre ő azt mondta szolgáinak: Nézzétek, Jóáb tagja mellettem van, és neki ott árpája van, menjetek, gyújtsátok fel azt tűzzel. 2Sa 14:31 Akkor felkelt Jóáb és bement Absálomhoz a házba; és azt mondta neki: Miért gyújtották fel a te szolgáid az én tagomat tűzzel? 2Sa 14:32 És azt mondta Absálom Jóábnak: íme küldtem hozzád, mondván: Jöjj ide, hogy elküldjelek téged a királyhoz, mondván: Minek jöttem meg Gesurból? Jobb lenne nekem, ha még ott volnék. Most tehát látni akarom a király arcát, és ha van bennem bűn, hát ölessen meg engem. 2Sa 14:33 És mikor Jóáb bement a királyhoz és jelentést tett neki, akkor az hívatta Absálomot; és mikor bement a királyhoz és meghajtotta magát neki arccal a földre a király előtt: megcsókolta a király Absálomot. 2Sa 15:1 Történt pedig ezután, hogy Absálom szekereket és lovakat szerzett magának; és ötven embert futárnak maga előtt. 2Sa 15:2 És reggel korán odaállt Absálom a kapuba az út mellé, és mindenkit, akinek olyan pere volt, amivel a királyhoz kellett menni ítéletre, megszólított Absálom és azt mondta: Melyik városból való vagy te? és mikor az megmondta: Izráelnek ez s ez törzséből való a te szolgád; 2Sa 15:3 akkor azt mondta neki Absálom: Lásd, a te ügyed jó és igaz; de nincs, ki meghallgasson a király részéről. 2Sa 15:4 Aztán azt mondta Absálom: Bár engem tennének bíróvá az országban; és hozzám jönne mindenki, akinek pere és ítélete van, majd én igazat tennék neki! 2Sa 15:5 Mikor pedig valaki közeledett, hogy leboruljon előtte; kezet nyújtott neki, megragadta és megcsókolta őt. 2Sa 15:6 És ekképpen cselekedett Absálom egész Izráellel, akik csak ítéletre mentek a királyhoz; úgyhogy megvesztegette Absálom Izráel embereinek szívét. 2Sa 15:7 Történt pedig negyven67 év múlva, hogy azt mondta Absálom a királynak: Szeretnék elmenni, hogy lerójam fogadásomat, amit fogadtam az Úrnak Hebronban. 2Sa 15:8 Tudniillik fogadalmat tett szolgád, mikor Gesurban laktam, Szíriában, mondván: Ha valóban visszavisz engem az Úr Jeruzsálembe, megszolgálom az Úrnak. 2Sa 15:9 És azt mondta neki a király: Eredj el békességgel. És felkelt és elment Hebronba. 2Sa 15:10 De kémeket küldött Absálom Izráel minden törzséhez, mondván: Mikor meghalljátok a kÚrt szavát, mondjátok: Király lett Absálom Hebronban! 2Sa 15:11 És Absálommal ment kétszáz ember Jeruzsálemből, kik hivatalosak voltak és jóhiszeműen mentek; mert semmiről sem tudtak. 2Sa 15:12 A gilói Ahitófelt pedig, Dávid tanácsosát városából, Gilóból küldette oda Absálom, mikor a vágóáldozatokat áldozta; így az összeesküvés erős lett, és a nép folyton több lett Absálom mellett. 2Sa 15:13 Mikor megérkezett a jelentéstevő Dávidhoz, mondván: Izráel népének szíve Absálomhoz fordult; 2Sa 15:14 Dávid azt mondta minden szolgájának, aki vele volt Jeruzsálemben: Keljetek fel és meneküljünk, mert nem lesz számunkra menekülés Absálom elől; siessetek elmenni, nehogy hamarosan elérjen bennünket és ránk zúdítsa a veszedelmet, és levágja a várost kard élével. 2Sa 15:15 És azt mondták a király szolgái a királynak: Egészen úgy legyen, amint urunk királyunknak jobban tetszik; kész szolgáid vagyunk. 2Sa 15:16 Kivonult tehát a király, és egész háza a nyomában; de tíz asszonyt a másodfeleségekből ott hagyott a király a házat őrizni. 2Sa 15:17 És mikor kivonult a király és az egész nép a nyomában; megállottak Bét-Merhákban: 2Sa 15:18 és szolgái mind mellette mentek át, és a kerétiek és a pelétiek mind; valamint a gátiak, hatszáz ember, akik Gátból jöttek el utána, mind átmentek a király előtt. 2Sa 15:19 És azt mondta a király a gáti Ittainak: Miért jönnél te is velünk? Térj vissza és maradj a királlyal, hiszen te külföldi vagy, és száműzve is vagy helyedről. 2Sa 15:20 Tegnap jöttél, ma már bolygassalak, hogy velünk jöjj, holott magam sem tudom, hová megyek? Térj vissza és vidd vissza testvéreidet is, kegyelem és hűség veled! 2Sa 15:21 De felelt Ittai a királynak, és azt mondta: Él az Úr és él az én uram, a király, hanem amely helyen az én uram királyom lesz, ha halálra, ha életre, hogy ott lesz a te szolgád! 2Sa 15:22 És azt mondta Dávid Ittainak: Eredj és menj át; és átment a gáti Ittai és minden embere, a kicsinyek is mind, akik vele voltak; 2Sa 15:23 és az egész ország nagy hangon sírt, míg az egész nép átvonult. És mikor a király átment a Kidron völgyébe és az egész nép átment a sivatagi úton: 2Sa 15:24 akkorra ott volt Cádók is, és vele a léviták mind, az Isten frigyládáját hozván; és mikor letették az Isten ládáját, Abjátár égő áldozatot mutatott be, míg a nép egészen átvonult a városból. 2Sa 15:25 Akkor azt mondta a király Cádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba: ha kedvet találok az Úr szemeiben, akkor visszahoz engem és megengedi, hogy meglássam azt és hajlékát; 2Sa 15:26 ha pedig azt mondja: Nem telik benned kedvem: akkor itt vagyok, tegyen velem, amint jónak látja. 2Sa 15:27 Továbbá azt mondta a király Cádók papnak: Ugye te látó vagy? Térj vissza a városba békességgel; fiad, Ahimaác is, és Abjátár fia, Jónátán, két fiatok veletek. 2Sa 15:28 Nézzétek, én a sivatag síkságain fogok várakozni; míg szó érkezik tőletek jelentést tenni nekem. 2Sa 15:29 Tehát Cádók és Abjátár visszavitte az Isten ládáját Jeruzsálembe; és ott maradtak. 2Sa 15:30 Dávid pedig ment fel az Olajfák hágóján folyton sírva, a feje le volt takarva és mezítláb ment; az egész nép is, mely vele volt, letakarta a fejét és folyton sírva ment. 2Sa 15:31 És mikor Dávid előadta, mondván: Ahitófel az összeesküvők közt van Absálommal; azt mondta Dávid: Hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát, Uram! 2Sa 15:32 És csakugyan, amint Dávid felért a tetőre, ahol le szoktak borulni Isten előtt; hát ott volt vele szemben az arki Húsai, köntöse megszaggatva és föld a fején: 2Sa 15:33 és annak azt mondta Dávid: Ha tovább jössz velem, terhemre leszel; 2Sa 15:34 de ha a városba visszatérsz, és azt mondod Absálomnak: Én a te szolgád akarok lenni, oh király, mint atyád szolgája voltam ezelőtt, úgy most a te szolgád vagyok; akkor meghiúsíthatod nekem Ahitófel tanácsát. 2Sa 15:35 És ugye ott lesznek veled Cádók és Abjátár, a papok; tehát minden szót, amit hallasz a király házából, jelents Cádók és Abjátár papoknak. 2Sa 15:36 Íme, ott van velük két fiuk, Ahimaác, a Cádóké, és Jónátán, az Abjátáré; tehát üzenjetek meg nekem tőlük minden szót, amit hallotok. 2Sa 15:37 Így Húsai, a Dávid barátja éppen akkor érkezett meg a városba; mikor Absálom bevonulóban volt Jeruzsálembe. 2Sa 16:1 Mikor Dávid egy kissé továbbment a tetőről, egyszerre csak Cibá, Mefibóset legénye ment elébe; és egy pár felnyergelt szamár, rajtuk kétszáz kenyér, száz aprószőlő-sajt, száz nyári gyümölcs és egy tömlő bor. 2Sa 16:2 És azt mondta a király Cibának: Mire valók ezek? Es azt mondta Cibá: A szamarak a király házának, rajtuk járni, a kenyerek és a gyümölcs enni a legényeknek, a bor pedig inni, aki elfárad a sivatagban. 2Sa 16:3 És azt mondta a király: És hol van uradnak fia? És azt mondta Cibá a királynak: Ahol ott maradt Jeruzsálemben; mert azt gondolta: Ma adja vissza nekem Izráel háza atyám királyságát. 2Sa 16:4 Erre azt mondta a király Cibának: Ezennel a tiéd minden, amije Mefibósetnek van. Es azt mondta Cibá: Leborulok, találjak kegyelmet szemeidben, uram királyom! 2Sa 16:5 És amint a király Dávid Bahurimhoz ért; egyszerre egy ember jött ki onnét, a Saul házának nemzetségéből való, a neve Simei, Gérá fia, és amint jött, folyton átkozódott. 2Sa 16:6 Es kövekkel dobálta Dávidot és Dávid királynak minden szolgáját; noha az egész nép és a hősök mind jobbja felől és balja felől voltak. 2Sa 16:7 És így mondta Simei átkozódásában: El, el, vér embere és mihaszna ember! 2Sa 16:8 Visszafordította rád az Úr mind a Saul házán elkövetett vérontást, akinek helyébe királlyá lettél, és átadta az Úr a királyságot fiadnak, Absálomnak kezébe; és te íme vesztedben vagy, mert vér embere vagy! 2Sa 16:9 És azt mondta Abisai, Cerujá fia a királynak: Minek átkozza ez a holt eb uram királyomat? hadd menjek át és vágjam le a fejét! 2Sa 16:10 De azt mondta a király: Mi közöm hozzátok, Cerujá fiai? Ha átkoz, és ha az Úr mondta neki: Átkozd Dávidot; hát ki mondhatja: Miért tettél így? 2Sa 16:11 Aztán azt mondta Dávid Abisainak és többi szolgáinak: íme a fiam, aki ágyékomból származott, halálra keres engem; hát akkor ez a benjámini! Hagyjátok őt, hogy átkozzon, ha az Úr mondta neki. 2Sa 16:12 Talán megtekinti az Úr az én nyomorúságomat; és jóval fizet nekem az Úr az ő átka helyett e mai napon. 2Sa 16:13 De mikor Dávid elment embereivel az úton; Simei párhuzamosan ment vele a hegyoldalon, folyton átkozta és kövekkel hajigálta és porral szórta párhuzamosan. 2Sa 16:14 Így érkezett a király és az egész nép, mely vele volt, Ajéfimbe; és ott megpihent. 2Sa 16:15 Absálom pedig, és az egész nép, Izráel népe bevonult Jeruzsálembe; Ahitófel is vele. 2Sa 16:16 És történt, hogy mikor az arki Húsai, Dávid barátja bement Absálomhoz; azt mondta Húsai Absálomnak: Éljen a király, éljen a király! 2Sa 16:17 Absálom pedig azt mondta Húsainak: Ez nálad a barátod iránt való szeretet? Miért nem mentél el barátoddal? 2Sa 16:18 És azt mondta Húsai Absálomnak: Nem, hanem akit az Úr választott és ez a nép és Izráel egész népe, azé akarok lenni és azzal maradok. 2Sa 16:19 és másodszor: kinek fogok én szolgálni? Nemde az ő fiának? Amiképpen szolgáltam atyád előtt, úgy fogok teelőtted. 2Sa 16:20 És azt mondta Absálom Ahitófelnek: Adjátok elő tanácsotokat, mit csináljunk? 2Sa 16:21 És azt mondta Ahitófel Absálomnak: Menj be atyád másodfeleségeihez, akiket a ház őrizetére hagyott; hogy hallja meg egész Izráel, hogy gyűlöletessé lettél atyádnál, és erősödjenek meg azoknak kezei, akik veled vannak. 2Sa 16:22 És sátort vontak Absálom számára a háztetőn; és bement Absálom atyja másodfeleségeihez egész Izráel szemei előtt. 2Sa 16:23 Ahitófel tanácsa pedig, amit ő adott, olyan volt azokban a napokban, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna meg; olyan volt Ahitófel tanácsa Dávid előtt is, Absálom előtt is. 2Sa 17:1 És azt mondta Ahitófel Absálomnak: Engedd, hogy válasszak tizenkétezer embert, és az éjjel felkeljek és üldözőbe vegyem Dávidot. 2Sa 17:2 Így éppen akkor megyek rá, mikor ő fáradt és lankadt kezű; és megijesztem őt, úgyhogy elfut az egész nép, mely vele van. Akkor egyedül a királyt vágom le; 2Sa 17:3 az egész népet pedig visszahozom hozzád. Mikor az egész visszatér, azok az emberek, akiket te most keresel; az egész nép békén marad. 2Sa 17:4 Ugyan helyes volt a beszéd Absálom szemeiben és Izráel véneinek szemeiben is mind; 2Sa 17:5 mégis azt mondta Absálom: Szólítsd csak az arki Húsait is; hadd halljuk, mi van az ő szájában is. 2Sa 17:6 És mikor bement Húsai Absálomhoz, azt mondta neki Absálom, mondván: Ezt meg ezt mondta Ahitófel; megfogadjuk-e szavát, vagy ne, szólj te. 2Sa 17:7 És azt mondta Húsai Absálomnak: Ez egyszer nem jó a tanács, melyet Ahitófel tanácsolt. 2Sa 17:8 Aztán azt mondta Húsai: Te ismered atyádat és embereit, hogy hősök és elkeseredett lelkűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn; és atyád harcos ember, tehát nem szokott a néppel éjjelezni. 2Sa 17:9 Ha már most ő el van rejtőzve valamely gödörben vagy valamely helyen, és megesik, hogy ő rohan rájuk először, és meghallja valaki és azt mondja: Vereség érte a népet, mely Absálomot követi; 2Sa 17:10 akkor, ha olyan derék ember is valaki, hogy olyan a szíve, mint az oroszlán szíve, az is bizonnyal megolvad; hiszen tudja egész Izráel, hogy atyád hős, és akik vele vannak, derék emberek. 2Sa 17:11 Úgyhogy én ezt tanácsolom: összegyűl hozzád teljesen egész Izráel Dántól Beérsebáig, mint a föveny, mely a tenger partján van, oly sokan; és te személyesen mégy a küzdelembe; 2Sa 17:12 így megyünk rá valamelyik helyen, ahol ott találjuk, és leszállunk rá, mint ahogyan a harmat a földre esik: akkor nem marad belőle és mindazokból az emberekből, akik vele vannak, egy sem. 2Sa 17:13 Ha pedig városba húzódik be, egész Izráel köteleket vet arra a városra; és leráncigáljuk azt a patakba, úgyhogy egy kövecske sem lesz ott található. 2Sa 17:14 És azt mondta Absálom és Izráel minden embere: Jobb az arki Húsai tanácsa Ahitófel tanácsánál; ugyanis az Úr úgy rendelte, hogy meghiúsítsák Ahitófel tanácsát, mely jó volt; hogy így az Úr rá hozza a veszedelmet Absálomra. 2Sa 17:15 Akkor azt mondta Húsai Cádók és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Ahitófel Absálomnak és Izráel véneinek; és ilyen s ilyen tanácsot adtam én. 2Sa 17:16 Most tehát küldjetek hamar és tegyetek jelentést Dávidnak, mondván: Ne hálj az éjjel a sivatag síkságain, hanem okvetlen menj a túlsó félre; nehogy az lehetetlenné tétessék a királynak és az egész népnek, mely vele van. 2Sa 17:17 Jónátán pedig és Ahimaác En-Rógelben várakoztak, tehát elment egy szolgáló és megmondta nekik, hogy ők meg menjenek és mondják meg Dávid királynak; mert nem mehettek be a városba, hogy meglássák őket. 2Sa 17:18 Mégis meglátta őket egy legény és jelentette Absálomnak. Akkor ők ketten hamar elmentek és bementek egy ember házába Bahurimban; annak az udvarán meg volt egy kút, és abba lementek. 2Sa 17:19 Az asszony pedig fogott egy terítőt és ráterítette a kút szájára és arra darát terített; úgyhogy semmit sem lehetett észrevenni. 2Sa 17:20 És mikor megérkeztek Absálom szolgái az asszonyhoz a házba, és azt mondták: Hol van Ahimaác és Jónátán, azt mondta nekik az asszony: Átmentek az víz-éren; és miután keresték és nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. 2Sa 17:21 És történt, hogy miután elmentek, azok feljöttek a kútból, és elmentek, jelentést tettek Dávid királynak; és azt mondták Dávidnak: Keljetek fel, menjetek át hamar a vízen, mert ilyen s ilyen tanácsot adott ellenetek Ahitófel. 2Sa 17:22 És felkelt Dávid és az egész nép, mely vele volt, és átmentek a Jordánon; reggelre virradóra nem hiányzott egy sem, aki át nem ment volna a Jordánon. 2Sa 17:23 Ahitófel pedig mikor látta, hogy nem fogadták meg tanácsát, megnyergelte szamarát, felkelt és elment haza a városába, és elrendezte házát, aztán felakasztotta magát; és meghalt, és atyja sírjába temették. 2Sa 17:24 Dávid éppen megérkezett Mahanajimba; mikor Absálom átkelt a Jordánon, ő és vele Izráel emberei mind. 2Sa 17:25 És Amászát tette Absálom Jóáb helyére a hadsereg fölé; Amászá pedig annak az embernek a fia volt, akinek a neve az izráeli Jitra, aki bement Abigálhoz, Náhás leányához, Cerujának, Jóáb anyjának nővéréhez. 2Sa 17:26 És Izráel Absálommal Gileád földjén ütött tábort. 2Sa 17:27 Mikor pedig Dávid megérkezett Mahanajimba, hát Sobi, a Náhás fia Ammon fiainak Rabbájából, és Mákir, Ammiél fia Ló-Debárból, és a gileádi Barzillai Rógelimből 2Sa 17:28 ágyat, csészéket és cserépedényt, búzát, árpát, lisztet és pörkölt gabonát; babot, lencsét és pörkölt borsót; 2Sa 17:29 mézet, vajat, juhot és tehénsajtot vittek Dávidnak és a vele levő népnek eledelül; mert azt gondolták: A nép éhes, fáradt és szomjas a sivatagban. 2Sa 18:1 És szemlét tartott Dávid a nép felett, mely vele volt; és ezredeseket és századosokat tett föléjük. 2Sa 18:2 És mikor kibocsátotta Dávid a népet, harmadrészét Jóáb keze alatt, harmadrészét Abisainak, Cerujá fiának, Jóáb testvérének keze alatt, harmadrészét pedig a gáti Ittai keze alatt; azt mondta a király a népnek: Én is ki akarok vonulni veletek. 2Sa 18:3 De azt mondta a nép: Ne vonulj ki, mert ha mi megfutamodunk, nem gondolnak velünk, ha felerészünk meghal is, nem gondolnak velünk; mert hiszen olyan, mint mi, van tízezer; most tehát jobb, ha serkentőnk leszel nekünk, azzal segítesz. 2Sa 18:4 Erre azt mondta nekik a király: Amit jónak láttok, azt cselekszem. Ezzel a kapu mellé állt a király, míg az egész nép kivonult századonként és ezredenként. 2Sa 18:5 És parancsot adott a király Jóábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Csak lassan nekem az ifjúval, Absálommal! És az egész nép hallotta, mikor a király minden vezérnek kiadta a parancsot Absálom dolgában. 2Sa 18:6 És mikor a nép kivonult a mezőre Izráellel szemben; és megtörtént az ütközet Efraim erdejében: 2Sa 18:7 megveretett ott Izráel népe Dávid szolgái előtt; úgyhogy ott azon a napon húszezernyi nagy lett a vereség. 2Sa 18:8 De aztán kiterjedt ott a hadakozás az egész vidékre; úgyhogy az erdő többet emésztett meg a népből, mint amennyit a kard megemésztett azon a napon. 2Sa 18:9 Egyszer felbukkant Absálom Dávid szolgái előtt, és Absálom egy öszvéren ült; akkor az öszvér bement egy nagy cserfa szövevényes lombozata alá, és az ő feje megakadt a cserfában, ő pedig az ég és föld közé jutott, mert az öszvér, mely alatta volt, továbbment. 2Sa 18:10 Mikor ezt meglátta egy ember, jelenést tett Jóábnak; és mikor azt mondta: Az imént láttam Absálomot egy cserfán függeni; 2Sa 18:11 azt mondta Jóáb annak az embernek, aki a jelentést tette neki: Hát ha már láttad, miért nem vágtad le azonnal a földre? Az én dolgom lett volna aztán, hogy neked adjak tíz ezüstöt meg egy övet. 2Sa 18:12 De azt mondta az ember Jóábnak: Ha nekem ezer ezüst ütné is a markomat, nem nyújtanám ki kezemet a király fiára; mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked és Abisainak meg Ittainak, mondván: Vigyázzatok, bárki legyen, az ifjúra, Absálomra. 2Sa 18:13 Ha hamisságot akartam volna élete ellen elkövetni, mikor a király előtt semmi sem marad titokban; te is szembeszálltál volna. 2Sa 18:14 Erre azt mondta Jóáb: Akkor hát nem várok terád; ezzel marokra fogott három dárdát, és beleütötte Absálom szívébe, mikor az még élt a cserfa belsejében. 2Sa 18:15 Akkor körülvette tíz legény, Jóáb fegyverhordozói; és levágták Absálomot és megölték őt. 2Sa 18:16 Erre megfúvatta Jóáb a kÚrtöt, és visszafordult a nép Izráel üldözéséből; mert Jóáb visszatartotta a népet. 2Sa 18:17 És Absálomot fogták és belevetették őt az erdőben egy nagy gödörbe, és egy igen nagy kőrakást állítottak fölé; míg az egész Izráel elfutott, ki-ki a maga sátorába. 2Sa 18:18 De Absálom fogott és felállított magának életében egy kőoszlopot, mely a Királyvölgyben van, mert azt mondta: Nincs nekem fiam, hogy nevemet emlékezetben tartsa; és elnevezte a kőoszlopot a maga nevéről: így tehát azt hívják Absálom oszlopának mind e mai napig. 2Sa 18:19 És azt mondta Ahimaác, a Cádók fia: Szeretnék elfutni és megvinni a ki királynak az örömhírt: hogy igazságot szolgáltatott neki az Úr ellenségei felett. 2Sa 18:20 De azt mondta neki Jóáb: Te e mai napon nem örömhírnök leszel, ha nem mondj örömhírt más napon; a mai napon ugyanis nem mondhatsz örömhírt, mert hogy meghalt a király fia. 2Sa 18:21 Aztán azt mondta Jóáb a kúsinak: Eredj, jelentsd a királynak, amit láttál; a kúsi pedig leborult Jóáb előtt és elfutott. 2Sa 18:22 Akkor Cádók fia, Ahimaác megint azt mondta Jóábnak: Akármi lesz is, mégis elfutok én is a kúsi után; de azt mondta Jóáb: Miért futnál te, fiam, mikor neked nem jár örömhír-bér? 2Sa 18:23 Akármi lesz is, én futok! És azt mondta neki: Fuss! És elfutott Ahimaác a Síkság útján, és meghaladta a kúsit. 2Sa 18:24 És Dávid éppen a két kapu között ült, mikor az őrálló felment a kapu tetejére, a kőfalra, és amint felemelte szemeit, látta, hogy íme egy ember fut egyedül. 2Sa 18:25 Mikor az őrálló kiáltott és jelentette a királynak, azt mondta a király: Ha egyedül van, örömhír van a szájában. És míg az folyton közelebb jött, 2Sa 18:26 egy másik embert látott meg az őrálló futni, és kiáltott az őrálló a kapusnak, és azt mondta: Megint egy ember fut egyedül; mire a király azt mondta: Ez is örömhírmondó. 2Sa 18:27 Akkor azt mondta az őrálló: Én úgy látom, hogy az elsőnek olyan a futása, mint Ahimaácnak, a Cádók fiának a futása; mire a király azt mondta: Az jó ember, tehát jó örömhírrel kell jönnie. 2Sa 18:28 És kiáltott Ahimaác és azt mondta a királynak: Béke!; és leborult a király előtt arccal a földre; aztán azt mondta: Áldott az Úr, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, akik felemelték kezüket az én uram királyomra! 2Sa 18:29 A király pedig azt mondta: Jól van az ifjú, Absálom? És azt mondta Ahimaác: Láttam a nagy tolongást, mikor Jóáb elküldötte a király szolgáját, és szolgádat, de nem tudtam, mi az. 2Sa 18:30 És azt mondta a király: Fordulj és állj oda!; és fordult és megállt. 2Sa 18:31 Éppen akkor érkezett meg a kúsi; és a kúsi azt mondta: Fogadja uram királyom az örömhírt, hogy igazságot szolgáltatott neked az Úr ma mindazokkal szemben, akik reád támadtak. 2Sa 18:32 És azt mondta a király a kúsinak: Jól van-e az ifjú, Absálom? És azt mondta a kúsi: Legyenek úgy, mint az ifjú, uram királyom ellenségei, és mindazok, akik felkeltek ellened veszedelemre. 2Sa 18:33 Erre megremegett a király és felment a kapu felházába és sírt, és így mondta mentében: Fiam, Absálom, fiam, fiam, Absálom, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absálom, fiam, fiam! 2Sa 19:1 Mikor Jóábnak jelentették: íme a király sír és gyászol Absálomért; 2Sa 19:2 és a győzelem gyászra fordult aznap az egész népre nézve; mert meghallotta a nép aznap, mondván: Bánkódik a király a fiáért; 2Sa 19:3 úgyhogy a nép lopózkodva ment be aznap a városba; mint ahogyan a szégyent vallott nép szokott belopózkodni, mikor megfutamodik a háborúban; 2Sa 19:4 a király pedig eltakarta arcát és nagy hangon kiáltott a király: Fiam, Absálom, Absálom, fiam, fiam; 2Sa 19:5 akkor bement Jóáb a királyhoz a házba, és azt mondta: Mind megszégyenítetted ma szolgáid orcáját, akik megmentették ma életedet és fiaid és leányaid életét, és feleségeid életét és másodfeleségeid életét; 2Sa 19:6 azokat szeretvén, akik gyűlölnek téged és azokat gyűlölvén, akik szeretnek téged; mert kimutattad ma, hogy előtted fejedelmek és szolgák semmik, mert megtudtam ma, hogy csak Absálom élne, ha mi mind meghaltunk volna is ma, hát az volna helyes a te szemeidben. 2Sa 19:7 Most tehát kelj fel, eredj ki, és beszélj szolgáidnak szívére; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem mégy, nem marad melletted az éjjel senki, és ez nagyobb veszedelem lesz rád nézve mindannál a veszedelemnél, ami ért téged ifjúságodtól fogva mind mostanáig. 2Sa 19:8 Erre felkelt a király és kiült a kapuba; és elhíresztelték az egész népnek, mondván: íme a király a kapuban ül!; mire az egész nép bement a király elé. Miután pedig Izráel elmenekült, ki-ki a maga sátorába; [17] 2Sa 19:9 civódás támadt az egész nép közt Izráel minden törzsében, mondván: A király szabadított ki bennünket ellenségeink kezéből, és ő mentett meg bennünket a filiszteusok kezéből, és most el kellett menekülnie az országból Absálom elől; 2Sa 19:10 de Absálom, akit királlyá kentünk magunk felett, meghalt a háborúban: most hát miért hallgattok a király visszahozatalával? 2Sa 19:11 Erre Dávid király elküldött Cádók és Abjátár papokhoz, mondván: Beszéljetek Júda véneivel, mondván: Miért akartok utolsók lenni a királynak házához való visszavitelében; mikor egész Izráel szava eljutott a királyhoz az ő házába? 2Sa 19:12 Ti testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok; miért lennétek hát utolsók a király visszavitelében? 2Sa 19:13 Amászának pedig azt mondjátok: Nemde csontom és húsom vagy te? Úgy cselekedjék velem az Úr és úgy folytassa, hogy hadvezér leszel színem előtt minden időben Jóáb helyett. 2Sa 19:14 Így meghajlította Júda minden emberének, mint egy embernek szívét; úgyhogy elküldtek a királyhoz: Térj vissza te, és minden szolgád. 2Sa 19:15 Mikor a király visszatért és megérkezett a Jordánhoz; Júda is megérkezett Gilgálba, a király elé menvén, hogy átvigye a királyt a Jordánon. 2Sa 19:16 Sietett Simei is, Gérá fia, a Bahurimból való benjámini; hogy Júda embereivel együtt menjen Dávid király elé. 2Sa 19:17 És ezer ember volt vele Benjáminból, és Cibá, Saul házának legénye, és vele tizenöt fia és húsz szolgája; és áttörekedtek a Jordánon a király elé. 2Sa 19:18 És mikor a komp átment, hogy átszállítsa a király házát és így szívességet tegyen neki; akkor Simei, Gérá fia, leborult a király előtt, mihelyt túl volt a Jordánon, 2Sa 19:19 és azt mondta a királynak: Ne rója fel uram bűnömet, és ne emlékezzél meg arról, amit vétett szolgád azon a napon, melyen kivonultál Jeruzsálemből; szívére ne vegye a király. 2Sa 19:20 Mert beismeri szolgád, hogy vétkeztem; de íme ma elsőnek érkeztem József egész házából, lejövén uram királyom elé. 2Sa 19:21 Mikor erre Abisai, Cerujá fia felszólalt és azt mondta: Nem kell-e megölni Simeit azért, mert átkozta az Úr felkentjét?; 2Sa 19:22 akkor Dávid azt mondta: Mi közöm hozzátok, Cerujá fiai, hogy ma legyetek nekem kísértőmmé? Szabad ma valakit megölni Izráelben, mikor ugye tudom, hogy én ma vagyok király Izráel felett? 2Sa 19:23 És azt mondta a király Simeinek: Nem halsz meg; és megesküdött neki a király. 2Sa 19:24 Mefibóset pedig, Saul fia, úgy ment le a király elé, hogy nem hozatta rendbe lábait, nem hozatta rendbe szakállát és nem mosatta ki ruháit attól a naptól fogva, mikor a király elment addig a napig, mikor békességben megérkezett. 2Sa 19:25 Akkor aztán, mikor bement Jeruzsálemben a király elé; azt mondta neki a király: Miért nem jöttél el velem, Mefibóset? 2Sa 19:26 És azt mondta: Uram király, a szolgám cserbenhagyott engem: szolgád ugyanis aztmondta: Megnyergeltetem szamaramat, ráülök és elmegyek a királlyal, mert szolgád sánta; 2Sa 19:27 ő pedig megrágalmazta szolgádat uram királyom előtt. De uram királyom olyan, mint az Isten angyala; tedd hát azt, amit jónak látsz. 2Sa 19:28 Hiszen atyám egész háza nem volt más uram királyomnak, mint csupa halálra való ember, mégis azok közé tetted szolgádat, akik asztalodnál esznek; hát mi igazságom van még nekem, és mi kérni valóm a királytól? 2Sa 19:29 És azt mondta neki a király: Miért beszélnéd tovább dolgaidat? Azt mondom: Te és Cibá osszátok meg a mezőt. 2Sa 19:30 Mefibóset pedig azt mondta a királynak: Az egészet is elveheti; csakhogy uram királyom békességben megérkezett házához. 2Sa 19:31 A gileádi Barzillai is lejött Rógelimből; és átment a királlyal a Jordánon, 2Sa 19:32 hogy a Jordánnál búcsúzzon el tőle.Barzillai pedig igen öreg ember volt, nyolcvanesztendős; és ő tartotta a királyt, míg Mahanajimban lakott, mert igen gazdag ember volt. 2Sa 19:33 És azt mondta a király Barzillainak: Te jöjj át velem, és eltartalak téged magamnál Jeruzsálemben. 2Sa 19:34 De Barzillai azt mondta a királynak: Hány az én életem éveinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe? 2Sa 19:35 Nyolcvanesztendős vagyok én ma; tudhatok-e különbséget tenni jó és rossz között; vagy érezheti-e szolgád annak az ízét, amit eszem és iszom; vagy gyönyörködhetem-e még az énekesek és énekesnők hangjában: miért legyen tehát szolgád még terhére uram királyomnak? 2Sa 19:36 Csak éppen a Jordánon megy át szolgád a királlyal. Miért is adná a király nekem ezt a viszonzást; 2Sa 19:37 hadd térjen vissza szolgád, hogy haljak meg városomban atyám és anyám sírjánál: hiszen íme szolgád, Kimhám, átmehet uram királyommal, hogy tégy vele, amit jónak látsz. 2Sa 19:38 És azt mondta a király: Velem Kimhám jön, és én azt teszem vele, amit te jónak látsz; veled pedig mindent azt teszek, amit jobban szeretsz részemről. 2Sa 19:39 Mikor aztán az egész nép átkelt a Jordánon, a király is átkelt; megcsókolta a király Barzillait és megáldotta őt. Azzal ő visszatért a maga helységébe; 2Sa 19:40 a király pedig továbbment Gilgálba, Kimhám is vele ment, és Júda egész népe. És mikor így átvitték a királyt, éspedig Izráel népének fele is; 2Sa 19:41 egyszerre csak megjelent a királynál Izráel egész férfi-népessége; és azt mondták a királynak: Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, és hozták át a királyt és házát a Jordánon, és egyáltalán Dávid minden emberét vele? 2Sa 19:42 De szót emelt Júda minden embere Izráel emberei ellen: Mert közel van hozzám a király, hát miért lobbantál fel e miatt a dolog miatt? Talán ettünk a királyból, vagy feltálalva feltálalták nekünk? 2Sa 19:43 És feleltek Izráel emberei Júda embereinek, és azt mondták: Tízszeres részem van a királyban, még Dávidban is nekem tefölötted, hát miért vettél engem kevésbe, és nem az én szavam volt-e az első, hogy hozzuk vissza királyomat? Erre még keményebb lett Júda embereinek szava, mint Izráel embereinek szava. 2Sa 20:1 És volt ott egy mihaszna ember, a neve Seba, Bikri fia, egy benjámini ember, az erre megfújta a kÚrtöt és azt mondta: Nincs nekünk részünk Dávidban, És nincs örökségünk Isai fiában: Ki-ki sátorába, Izráel! 2Sa 20:2 Erre Izráel emberei mind elmentek Dávid mögül Seba mögé, a Bikri fiai mögé; csak Júda emberei kísérték királyukat a Jordántól Jeruzsálemig. 2Sa 20:3 És mikor Dávid bement házába Jeruzsálemben, fogta a király a tíz aszszonyt, azokat a másodfeleségeit, akiket a ház őrizetére hagyott, és egy gondozóházba tette és eltartotta őket, de hozzájuk be nem ment; így éltek elzárkózva holtuk napjáig férjes özvegységben. 2Sa 20:4 Azután azt mondta a király Amászának: Hívd össze nekem Júda embereit; három nap, és te itt állj! 2Sa 20:5 Amászá el is ment Júdát összehívni; de lekéste a határidőt, amit szabott neki. 2Sa 20:6 Akkor azt mondta Dávid Abisainak: Még majd veszedelmesebb lesz ránk nézve Seba, a Bikri fia, Absálomnál; te fogd urad szolgáit és vedd őt üldözőbe, nehogy erődített városokat találjon magának és kitépje a szemünket. 2Sa 20:7 Tehát őutána vonultak ki Jóáb emberei és a kerétiek és a pelétiek és a hősök mind; és kimentek Jeruzsálemből, üldözőbe vévén Sebát, a Bikri fiát. 2Sa 20:8 Már annál a nagy kőnél voltak, mely Gibeonban van, mikor Amászá elébük jött; és Jóábnak fel volt övezve ruhájára az öltönye, és azon volt egy öv, mellyel egy kard volt a derekára csatolva hüvelyében, úgyhogy mikor ő kilépett, az leesett. 2Sa 20:9 Mikor tehát Jóáb üdvözölte Amászát: Te jól vagy, ugye testvér? És Jóáb jobb keze fogta Amászá szakállát, míg őt megcsókolta: 2Sa 20:10 Amászá nem őrizkedett attól a kardtól, mely Jóáb kezében volt, úgyhogy az azt a hasába ütötte neki és kiontotta beleit a földre, nem is ismételte, és meghalt. Es míg Jóáb és testvére, Abisai, tovább üldözte Sébát, a Bikri fiát; 2Sa 20:11 valaki megállt mellette Jóáb legényei közül; és azt mondta: Aki Jóábot szereti és aki Dávidé, kövesse Jóábot! 2Sa 20:12 De amint Amászá fetrengett vérében az országút közepén, látta az ember, hogy az egész nép megáll; félrevitte tehát Amászát a mezőre, és egy ruhát vetett rá, mert látta, hogy aki elmegy mellette, mindenki megáll. 2Sa 20:13 Miután elvitte az országútról; minden ember továbbment Jóáb után, Sebát, a Bikri fiát üldözni. 2Sa 20:14 Az tudniillik Izráel minden törzsén keresztül Ábel-Bét-Maakába ment és a bériek87 mind; kik összegyülekeztek és szintén bementek utána. 2Sa 20:15 És mikor megérkeztek, ostrom alá fogták őt Ábel-Bét- Maakában, és töltést emeltek a város ellen, úgyhogy elérte a mellvédet; aztán az egész nép, mely Jóábbal volt, rombolta a kőfalat, hogy ledöntse. 2Sa 20:16 Akkor egy bölcs asszony kikiáltott a városból: Halljátok, halljátok, mondjátok csak Jóábnak: Jer ide közelebb, hadd beszéljek veled. 2Sa 20:17 Mikor közel ment hozzá, azt mondta neki az asszony: Te vagy-e Jóáb? Azt mondta: Én. Akkor azt mondta neki: Hallgasd meg szolgálód szavait. És azt mondta: Én hallgatom. 2Sa 20:18 Akkor így szólt, mondván: Hajdan így szoktak beszélni, mondván: Kérdezve kérdezzétek meg Ábelben; így célt is értek. 2Sa 20:19 Én Izráel legbékésebb hívei közül való vagyok: te meg akarsz ölni, várost és anyát Izráelben? Miért nyelnéd el az Úr örökségét? 2Sa 20:20 És felelt Jóáb és azt mondta: Távol legyen tőlem, távol legyen, hogy én el akarjalak nyelni vagy elpusztítani! 2Sa 20:21 Nem úgy van a dolog, hanem egy Efraim Hegyvidékéről való ember, a neve Seba, Bikri fia, felemelte kezét a király ellen, Dávid ellen, adjátok ki azt egyedül, és elmegyek a város alól. És azt mondta az asszony Jóábnak: Azonnal kivetik hozzád a fejét a kőfalon át. 2Sa 20:22 És ráment az asszony az ő bölcsességével az egész népre, annyira, hogy levágták Sebának, a Bikri fiának fejét és kidobták Jóábhoz, mire az megfúvatta a kÚrtöt, és eloszlottak a város alól, ki-ki a maga sátorába; Jóáb pedig visszatért Jeruzsálembe a királyhoz. 2Sa 20:23 És Jóáb Izráel egész hadserege felett volt; Benájá pedig, a Jójáda fia a kerétiek és pelétiek felett; 2Sa 20:24 és Adórám a robot felett. És Jósafát, Ahilúd fia volt a kancellár; 2Sa 20:25 Seja pedig íródeák; Cádók és Abjátár pedig papok. 2Sa 20:26 És a jáiri Irá is papja volt Dávidnak. 2Sa 21:1 Egyszer éhség volt Dávid napjaiban három évig évről évre, és mikor meg kereste Dávid az Úr színét; azt mondta az Úr: Saulon és az ő házán van a vérbűn, amiért megölte a gibeoniakat. 2Sa 21:2 Hívatta tehát a gibeoniakat, és azt mondta nekik; tudniillik a gibeoniak nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emoriak maradékából valók, és bár Izráel fiai megesküdtek nekik, Saul mégis igyekezett őket leverni Izráel és Júda fiaiért való féltékenységében; 2Sa 21:3 azt mondta tehát Dávid a gibeoniaknak: Mit csináljak veletek és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úr örökségét? 2Sa 21:4 És azt mondták neki a gibeoniak: Nem ezüstről és aranyról van szó köztünk és Saul és az ő háza között, valakit megölni pedig Izráelben nem rajtunk áll; erre ő azt mondta: Amit ti mondotok, megteszem nektek. 2Sa 21:5 És azt mondták a királynak: Azt az embert, aki emésztett minket és aki vesztünkre tört; úgy el akarjuk pusztítani, hogy ne legyen megállása Izráel egész határában: 2Sa 21:6 adassék ki nekünk a fiai közül hét férfiú, hogy akasszuk fel őket az Úr előtt az Úr választottjának, Saulnak Gibeájában; és azt mondta a király: Én kiadom. 2Sa 21:7 De könyörült a király Mefibóseten, Jónátánnak, a Saul fiának fián, az Úrra való esküért, mely köztünk volt, Dávid között és Saul fia, Jónátán között; 2Sa 21:8 fogta tehát a király Ricpának, Ajjá leányának két fiát, kiket Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Mikalnak,92 Saul leányának öt fiát, akiket Adrielnek, a meholáti Barzillai fiának szült; 2Sa 21:9 és azokat adta a gibeoniak kezébe, azok pedig felakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Mikor ők így heten elestek egyszerre; éspedig éppen az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg; 2Sa 21:10 Ricpá, Ajjá leánya fogta gyászruháját és kiterítette magának a sziklára aratás kezdetétől fogva addig, míg víz nem ömlött rájuk az égből; és nem engedte az ég madarait rájuk szállani nappal, és a mező vadait éjjel. 2Sa 21:11 Mikor Dávidnak jelentették, amit Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodfelesége cselekedett; 2Sa 21:12 elment Dávid és elhozatta Saul csontjait és fiának, Jónátánnak csontjait Jábes Gileád uraitól; akik ellopták azokat Bét-Seán piacáról, ahol felakasztották őket a filiszteusok, mikor megverték a filiszteusok Sault Gilboában. 2Sa 21:13 És mikor felhozatta onnét Saul csontjait és fiának, Jónátánnak csontjait; összeszedték a most felakasztottak csontjait is, 2Sa 21:14 és eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak csontjait Benjámin földjén Célában, Kísnek, az ő atyjának sírjába. Es mikor így mindent megtettek, amit a király parancsolt; akkor aztán kiengesztelődött Isten az ország iránt. 2Sa 21:15 Azután megint háborúja lett a filiszteusoknak Izráellel; és lement Dávid és vele szolgái, és hadakoztak a filiszteusokkal. 2Sa 21:16 Mikor Dávid elfáradt, hát Jisbi-Benób, aki a Ráfák ivadékához tartozott, és lándzsája háromszáz réz-sekelt nyomott, és ő új fegyverzetbe volt öltözve, azt gondolta, hogy levágja Dávidot: 2Sa 21:17 de annak segített Abisai, Cerujá fia, és levágta a filiszteust és megölte azt. Akkor megesküdtek Dávidnak emberei, mondván: Többé nem vonulsz ki velünk a háborúba, hogy ki ne oltsd Izráel szövétnekét. 2Sa 21:18 És történt ezután, hogy megint háború lett Góbban a filiszteusokkal; akkor vágta le a husáti Szibbekai Száfot, aki a Ráfák ivadékához tartozott. 2Sa 21:19 Megint háború lett Góbban a filiszteusokkal; akkor vágta le Elhánán a bét-lehemi Jaaré-Oregim fia a gáti Góliátot, akinek a dárdanyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája. 2Sa 21:20 Egyszer megint háború lett Gátban; és volt egy szálas ember, akinek kezein is, lábain is hat-hat ujj volt, összesen huszonnégy, és ő is Ráfá ivadék volt. 2Sa 21:21 Az gyalázta Izráelt; és levágta őt Jónátán, Dávid testvérének, Simeinek fia. 2Sa 21:22 Ezek mind a négyen a Ráfáktól származtak Gátban; és Dávid kezétől és szolgáinak kezétől estek el. 2Sa 22:1 Ennek az éneknek szavait szólta pedig Dávid az Úrnak; amely napon kimentette őt az Úr minden ellensége kezéből és Saul kezéből. 2Sa 22:2 Akkor mondta: Az Úr az én kősziklám és váram, És én megmentőm 2Sa 22:3 Kőszirtem Istene, kiben bízom; paizsom és üdvöm szarva: fellegváram és menedékem, szabadítóm, az erőszaktól szabadíts meg engem! 2Sa 22:4 A dicsérendőt hívtam, az Urat, és megszabadultam ellenségeimtől. 2Sa 22:5 Mikor halál-hullámok vettek körül; vész-folyamok ijegettek engem; 2Sa 22:6 az alvilág kötelei kerítettek be; a halál tőrei leptek meg engem. 2Sa 22:7 Szorultságomban az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; és meghallotta templomából szavamat, És kiáltásom füleibe 2Sa 22:8 És megrendült és remegett a föld, az ég alapjai reszkettek. És megrendültek, mert ő felgerjedt; 2Sa 22:9 füst szállt fel orrából; és szájából tűz, mely megemészt; parazsak gyulladtak ki belőle: 2Sa 22:10 és meghajlította az eget és leszállt; és sötét felhő volt lábai alatt. 2Sa 22:11 És Kérubra ült és úgy repült; úgy jelent meg szél-szárnyakon. 2Sa 22:12 Sötétséget tett maga körül sátornak; vizek kötését, sűrű felhőket. 2Sa 22:13 Az előtte levő fényességből tüzes parazsak gyulladtak. 2Sa 22:14 Dörgött az Úr az égből; és a magasságos hangját hallatta. 2Sa 22:15 És nyilakat lőtt, és szétszórta őket; villámot, és zavarba hozta őket. 2Sa 22:16 És meglátszottak a tenger medrei, és feltárultak a föld kerekségének alapjai. Az Úr dorgálása miatt, haragja szelének leheletétől: 2Sa 22:17 lenyúlt a magasságból, megfogott engem; és kivont engem a nagy vizekből. 2Sa 22:18 Megmentett engem erős ellenségemtől; gyűlölőimtől, mert hatalmasabbak voltak nálam. 2Sa 22:19 Megleptek engem szerencsétlenségem napján; és az Úr gyámolom lett nekem: 2Sa 22:20 kihozott engem tágas helyre; kiragadott engem, mert kedvét leli bennem. 2Sa 22:21 Igazságom szerint jutalmazott engem az Úr; kezeim tisztasága szerint fizetett nekem. 2Sa 22:22 Mert megőriztem az Úr utait; és nem hitetlenedtem el Istenemtől; 2Sa 22:23 mert ítéletei mind előttem vannak; és törvényeitől el nem térek. 2Sa 22:24 És tökéletes voltam hozzá; és őrizkedtem bűneimtől. 2Sa 22:25 Ezért fizetett nekem az Úr igazságom szerint; szemei előtt való tisztaságom szerint. 2Sa 22:26 Kegyessel kegyes vagy; tökéletes hőssel tökéletes vagy. 2Sa 22:27 Tisztával tiszta vagy; visszással visszás vagy. 2Sa 22:28 És az alázatos népet megszabadítod; a kevélyeken pedig rajtuk vannak szemeid, hogy megalázd. 2Sa 22:29 Mert te vagy szövétnekem, Uram; és az Úr világosítja meg sötétségemet. 2Sa 22:30 Mert veled futok neki a seregnek; Istenemmel ugrom át a kőfalon. 2Sa 22:31 Az Istennek tökéletes az útja; az Úr mondása tiszta; paizs ő mindenkinek, aki hozzá menekedik. 2Sa 22:32 Mert ki Isten az Úron kívül; és ki kőszirt a mi Istenünkön kívül? 2Sa 22:33 Ő az Isten, ki az én erős váram; és szabaddá teszi a tökéletesnek útját. 2Sa 22:34 Ki hasonlókká teszi lábait a szarvasokéhoz; és magaslataimra állít engem: 2Sa 22:35 ki kezeimet hadakozásra tanítja; és meghajlítják kezeim a rézívet. [35] 2Sa 22:36 És megtartásod pajzsát adtad nekem; és kegyességed naggyá tett engem. 2Sa 22:37 Kiszélesítetted alattam lépésemet; hogy ne inogjanak bokáim: 2Sa 22:38 üldözöm ellenségeimet és pusztítom őket; és nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket: 2Sa 22:39 és elemésztettem és összezúztam őket, és nem kelnek fel; elhullottak lábaim alatt. 2Sa 22:40 És felöveztél engem erővel a harcra; alám gyűrted támadóimat: 2Sa 22:41 és ellenségeimet megszalasztottad előttem; gyűlölőimet úgy, hogy megsemmisítettem. 2Sa 22:42 Feltekintettek, de nem volt szabadító; az Urhoz, de nem hallgatta meg őket. 2Sa 22:43 És szétmorzsoltam őket, mint a föld porát; mint az utcák sarát széttiportam, elgázoltam őket. 2Sa 22:44 És kimentettél engem népem versengéseiből; megőriztél engem nemzetek fejének. Oly nép szolgál nekem, melyet nem ismertem; 2Sa 22:45 idegen fiak hízelkednek nekem. Fülhallásra engedelmeskednek nekem; 2Sa 22:46 idegen fiak elfonnyadnak; és reszketve jönnek ki váraikból. 2Sa 22:47 Él az Úr, és áldott az én szirtem; és magasságos üdvöm szirtjének Istene: 2Sa 22:48 az Isten, aki bosszúállást adott nekem; és népeket hajtott alám: 2Sa 22:49 és aki kihozott ellenségeim közül; és felmagasztalt támadóim felett. Az erőszakos embertől megszabadítottál engem; 2Sa 22:50 ezért dicsérlek, Uram, a nemzetek között, és a te nevednek énekelek: 2Sa 22:51 mint aki nagy szabadítást adtál királyodnak; és kegyelmet gyakoroltál felkenteddel, Dáviddal és az ő magvával örökké. 2Sa 23:1 Ezek pedig Dávidnak utolsó beszédei: Dávidnak, Isai fiának [és annak a férfiúnak szózata, aki magasra állíttatott, mint Jákób Istenének felkentje, és Izráel kedves énekese: 2Sa 23:2 Az Úr lelke szól énbennem; 2Sa 23:3 Azt mondta rólam Izráel Istene, így beszélt Izráel kőszirtje: Aki igazságosan uralkodik az embereken, Isten félelmével uralkodik. 2Sa 23:4 Tehát olyan, mint a hajnalfény, felkel a nap: reggel van, nincs homály, fénytől, esőtől üde fű a földből. 2Sa 23:5 Mert nem úgy van az én házam Istennel; hogy azért adta volna nekem az örök frigyet, mindenben elrendezve és megtartva, azért teljes üdvömet és minden kívánságomat, hogy ki ne sarjaztassa. 2Sa 23:6 A mihaszna pedig mind olyan, mint az ellökött tövis; mert nem lehet kézbe venni. 2Sa 23:7 Tehát aki beléjük ütközik, legyen bőven dárda-vasa és nyele; és tűzzel kell elégetni őket azon helyt. 2Sa 23:8 Ezek a Dávid hőseinek nevei: a tahkemoni Jóséb-Bassebet, a hármak feje, neki gyönyörűsége volt a dárdája nyolcszáz hullán egyszerre. 2Sa 23:9 És őutána Eleázár, az Ahohi-fi Dodó fia; a közül a három hős közül, akik Dáviddal voltak, mikor a filiszteusokat csúffá tették. Összegyülekeztek akkor a háborúra, és felvonultak Izráel emberei. 2Sa 23:10 Ő felállt és vágta a filiszteusokat, míg elfáradt a keze, és keze a kardhoz ragadt. Így nagy szabadítást szerzett az Úr azon a napon; és a nép csak fosztogatni ment ismét őutána. 2Sa 23:11 Őutána pedig Sammá, a hárári Ágé fia. Egyszer összegyülekeztek a filiszteusok egy csapatba, és volt ott egy darab szántóföld lencsével tele. Mikor a nép elfutott a filiszteusok elől, 2Sa 23:12 ő megállt a darab közepén, hogy megvédje azt; és megverte a filiszteusokat. És nagy szabadítást szerzett az Úr. 2Sa 23:13 Egyszer lementek hárman a harminc fő közül és bementek aratáskor Dávidhoz Adullám barlangjába; mikor egy filiszteus csapat éppen a Ráfák völgyében táborozott. 2Sa 23:14 Dávid ugyanis akkor az erődítésben volt; egy filiszteus őrség pedig ugyanakkor Bét-Lehemben. 2Sa 23:15 És megkívánta Dávid és azt mondta: Ki adna nekem egy ital vizet Bét-Lehem kútjából, mely a kapuban van? 2Sa 23:16 Erre áttört a három hős a filiszteusok táborán és vizet merített Bét-Lehem kútjából, mely a kapuban volt, és elhozta és bevitte Dávidnak; de ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte italáldozatul az Úrnak. 2Sa 23:17 És azt mondta: Isten mentsen, hogy ezt tegyem, talán azoknak az embereknek a vérét [igyam], akik életük árán jártak? Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket cselekedett ez a három hős. 2Sa 23:18 És Abisai, Jóáb testvére, Cerujá fia volt a feje e háromnak, és ő rengette meg dárdáját háromszáz megölött felett; és neve volt a három között. 2Sa 23:19 E három közt bizonyára tekintélyes, azért lett nekik vezérükké; de a hárommal nem ért fel. 2Sa 23:20 És Benájá, Jójáda fia, egy derék ember fia, tettekben nagy, Kabceélből; ő vágta le Móáb két Árieljét, és ő szállt le és vágta le az oroszlánt a veremben egy havas napon. 2Sa 23:21 És ő vágott le egy egyiptomi embert, aki mutatós ember volt, és az egyiptominak a kezében dárda volt, ő pedig vesszővel ment rá; és kiragadta a dárdát az egyiptomi kezéből, és a saját dárdájával ölte meg őt. 2Sa 23:22 Ilyeneket cselekedett Benájá, a Jójáda fia; és neve volt a három hős között. 2Sa 23:23 A harmincnál többet ért, de a hárommal nem ért fel; és Dávid testőrségének élére tette őt. 2Sa 23:24 A harminc közt volt Asszáél, Jóáb testvére; Elhánán, Dodó fia, bét-lehemi. 2Sa 23:25 Sammá, a haródi; Eliká, a haródi. 2Sa 23:26 Hélec, a peléti; Ira, Ikkés fia, a tekoai. 2Sa 23:27 Abiézer, az anatóti; Mebunnai, a husáti. 2Sa 23:28 Calmon, az ahohi; Maharai, a netófái. 2Sa 23:29 Héleb, Baaná fia, a netófái; Ittai, Ribai fia, Benjámin fiainak Gibeájából. 2Sa 23:30 Benájá, pirátoni; Hiddai Nahalé-Gaasból. 2Sa 23:31 Abi-Albon az arbái; Azmávet, a barhumi. 2Sa 23:32 Eljahbá, a saalboni; Jásén fiaiból Jónátán. 2Sa 23:33 Sammá, a hárári; Ahiám, Sárár fia, az arári. 2Sa 23:34 Elifelet, Ahaszbai fia, a maakáti-fi; Eliám, Ahitófel fia, a gilói. 2Sa 23:35 Hecrai, a kármeli; Paarai, az arábi. 2Sa 23:36 Jigeál, Nátán fia, Cóbából; Báni, a gádi. 2Sa 23:37 Célek, az ammoni; Naharai, a beéróti, Jóábnak, Cerujá fiának fegyverhordozója. 2Sa 23:38 Irá, a jéteri; Gáréb, a jéteri. 2Sa 23:39 Urijá, a hitti; összesen harminchét 2Sa 24:1 Mikor egyszer újból felgerjedt az Úr haragja Izráelre; felindította ellenük Dávidot, mondván: Menj, számláld meg Izráelt és Júdát. 2Sa 24:2 Azt mondta tehát a király Jóábnak, a haderő fejének, aki mellette volt: Nosza járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és állítsátok szemlére a népet; hogy megtudjam a nép számát. 2Sa 24:3 És azt mondta Jóáb a királynak: Tegyen az Úr, a te Istened a néphez még ennyit és még százennyit úgy, hogy uram királyom szemei meglássák; de uram királyom miért kíván ilyen dolgot? 2Sa 24:4 De győzött a király szava Jóábon és a haderő főin; és kiment Jóáb és a haderő fői a király előtt, szemle alá állítani a népet, Izráelt. 2Sa 24:5 Mikor átkeltek a Jordánon, tábort ütöttek Aroérben, jobbra attól a várostól, mely a patakvölgyben van, Gádnak, Jaazér irányában. 2Sa 24:6 Aztán bementek Gileádba, aztán Tahtim-Hodsi földjére; és bementek Dán-Jaanba, és körül Cidon felé. 2Sa 24:7 Aztán Tírusz erődjéhez érkeztek, és a hivviek és kaanániak minden városába; és kijutottak Júda Délvidékére, Beérsebába. 2Sa 24:8 Miután így bejárták az egész országot; kilenc hónap és húsz nap múlva megérkeztek Jeruzsálembe. 2Sa 24:9 És beadta Jóáb a népszámlálás eredményét a királynak; eszerint kitettek az izráeliek nyolcszázezer hadköteles kardforgatót, Júda emberei pedig ötszázezer embert. 2Sa 24:10 Mikor aztán Dávidot megverte a szíve, miután így megszámlálta a népet; azt mondta Dávid az Úrnak: Nagyon vétkeztem azzal, amit cselekedtem, most tehát, Uram, hárítsd el szolgád bűnét, mert nagyon bolond voltam. 2Sa 24:11 És mikor Dávid reggel felkelt; az Úr szava lett Gád prófétához, Dávid látnokához, mondván: 2Sa 24:12 Eredj és szólj Dávidnak: Így mondta az Úr: Hármat teszek elődbe ezennel; válassz magadnak egyet közülük, melyiket cselekedjem veled. 2Sa 24:13 És bement Gád Dávidhoz és jelentést tett neki; aztán azt mondta neki: Jöjjön-e rád hét évig éhség országodban; vagy három hónapig fuss ellenséged elől és az kergessen téged; vagy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, mi választ vigyek küldőmnek. 2Sa 24:14 Erre azt mondta Dávid Gádnak: Nagy szorongattatásban vagyok: hadd essünk hát az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ember kezébe ne essem. 2Sa 24:15 Tehát döghalált adott az Úr Izráelre reggeltől fogva a kitűzött ideig; és meghalt a népből Dántól Beérsebáig hetvenezer ember. 2Sa 24:16 De mikor az angyal Jeruzsálemre nyújtotta kezét, hogy elpusztítsa, megesett az Úr szíve a pusztuláson és azt mondta az angyalnak, aki a nép közt pusztított: Már elég, ereszd le kezedet! Akkor az Úr angyala éppen a jebuszi Arauna szérűjénél volt. 2Sa 24:17 És azt mondta Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, amint vágta a népet, és így szólt: Ime én estem bűnbe és én vétettem, és ezek, a nyáj, mit tettek? Kérlek, forduljon kezed reám és atyám házára. 2Sa 24:18 És bement Gád Dávidhoz azon a napon; és azt mondta neki: Menj fel, állíts az Úrnak oltárt a jebuszi Arauna szérűjén. 2Sa 24:19 És felment Dávid Gád beszéde szerint, mint ahogyan parancsolta az Úr. 2Sa 24:20 Mikor pedig Arauna odatekintett és látta, hogy a király az ő szolgáival őhozzá megy; kiment Arauna és arccal a földre borult a király előtt. 2Sa 24:21 És azt mondta Arauna: Miért jön uram királyom az ő szolgájához? Dávid pedig azt mondta: A szérűt meg venni tőled, oltárt építeni az Úrnak, hogy szűnjön meg a csapás a néptől. 2Sa 24:22 Erre azt mondta Arauna Dávidnak: Vegyen és áldozzon uram királyom, amit jónak lát; ímhol a marha égő áldozatnak, és a cséplő szánok és marha szerszámok tűzifának; 2Sa 24:23 mindent, oh király, a királynak ad Arauna! Aztán azt mondta Arauna a királynak: Az Úr, a te Istened, fogadjon kegyesen. 2Sa 24:24 De azt mondta a király Araunának: Nem, hanem vétel útján, áron akarom tőled megszerezni, hogy ne áldozzak az Úrnak, az én Istenemnek ingyenes égő áldozatot; és megvette Dávid a szérűt és a marhát ötven sekel ezüstön. 2Sa 24:25 És épített ott Dávid oltárt az Úrnak, és áldozott égő áldozatokat és visszafizetései áldozatokat; és kiengesztelődött az Úr az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráel népétől. 1Ki 1:1 És a király Dávid megvénhedett, előre haladt a korban; annyira, hogy bár ruhákkal takargatták, nem bírt fölmelegedni. 1Ki 1:2 És azt mondták neki szolgái: Keresni kell uram királyomnak egy fiatal hajadont, aki a király előtt álljon és legyen neki gondozója; ha az öledben hál, majd felmelegszik uram királyom. 1Ki 1:3 Kerestek tehát egy szép leányt Izráel egész határában; és mikor megtalálták a súnémi Abiságot, bevitték őt a királyhoz. 1Ki 1:4 És a leány igen nagyon szép volt; és gondozója lett a királynak és kiszolgálta azt, de a király nem ismerte őt. 1Ki 1:5 Adonija pedig, Haggit fia büszkén viselte magát, gondolván: Én leszek a király; és szerzett magának szekereket és lovagokat, és ötven embert futárnak maga előtt. 1Ki 1:6 És atyja meg nem szomorította őt életében, mondván: Miért teszel így? És ő is nagyon szép formájú volt, és ő Absálom után született. 1Ki 1:7 Voltak is megbeszélései Jóábbal, Cerujá fiával és Abjátár pappal; ők támogatták Adonija pártját. 1Ki 1:8 De Cádók pap és Benájá, a Jójáda fia, továbbá Nátán próféta és Simei, Réi és Dávid hősei nem voltak Adonijával. 1Ki 1:9 És mikor Adonija áldozott juhot, marhát és hizlalt állatokat a Zohelet kövénél, mely Én-Rógel mellett van; meghívta minden fivérét, a király fiait, és mindazokat a júdai embereket, kik a király szolgálatában állottak: 1Ki 1:10 de Nátán prófétát, Benáját, a hősöket és testvérét, Salamont nem hívta meg. 1Ki 1:11 Akkor azt mondta Nátán Batsebának, Salamon anyjának, mondván: Ugye hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett; és urunk, Dávid nem tudja. 1Ki 1:12 Most tehát jer, hadd adjak neked tanácsot, hogy megmentsd életedet és fiadnak, Salamonnak életét. 1Ki 1:13 Eredj, menj be a királyhoz, Dávidhoz, és mondd neki: Ugye te, uram királyom, megesküdtél szolgálódnak, mondván: Salamon, a te fiad lesz a király énutánam, és ő ül királyi székembe; miért lett hát király Adonija? 1Ki 1:14 Mikor te ott éppen beszélsz a királlyal, akkor megyek én be utánad, és betöltöm szavaidat. 1Ki 1:15 És bement Batseba a királyhoz a hálószobába, és a király igen meg volt öregedve; és a súnémi Abiság szolgálta ki a királyt. 1Ki 1:16 És mikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt; azt mondta a király: Mit akarsz? 1Ki 1:17 És azt mondta neki: Uram, te megesküdtél szolgálódnak az Úrra, a te Istenedre:A te fiad, Salamon lesz utánam a király; és ő fog királyi székembe ülni. 1Ki 1:18 És most, ihol van, Adonija lett a király; és te, uram király, nem tudod. 1Ki 1:19 Ugyanis áldozott ökröt, hizlalt állatot és juhot bőven, és meghívta a királynak minden fiát, valamint Abjátár papot és Jóábot, a hadvezért; de Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. 1Ki 1:20 Tehát rajtad vannak, uram király, egész Izráel szemei; hogy kijelentsd nekik, ki üljön uram királyom székébe őutána. 1Ki 1:21 Ugyanis mihelyt uram királyom elaluszik atyáival; én és fiam, Salamon bűnösök leszünk. 1Ki 1:22 És mikor még ő éppen beszélt a királlyal; megérkezett Nátán próféta. 1Ki 1:23 És miután jelentették a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta; bement a király elé és leborult a király előtt arccal a földre. 1Ki 1:24 És azt mondta Nátán: Uram király, mondtad te: Adonija legyen a király utánam, és ő üljön királyi székembe? 1Ki 1:25 Mert ma lement és áldozott ökröt, hizlalt állatot és juhot bőven, és meghívta a királynak minden fiát és a hadsereg vezéreit és Abjátár papot és most ott esznek és isznak előtte; és azt mondják: Éljen Adonija király! 1Ki 1:26 De engem, aki a te szolgád vagyok, továbbá Cádók papot, Benáját, a Jójáda fiát és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. 1Ki 1:27 Vagy uram királyomtól lett volna ez a dolog; de nem tudattad szolgáddal, ki fog uram királyom székébe ülni őutána? 1Ki 1:28 Akkor felelt a király, Dávid, és azt mondta: Szólítsátok hozzám Batsebát. És mikor bement a király elé és megállt a király előtt; 1Ki 1:29 megesküdött a király, és azt mondta: Él az Úr, aki megváltotta életemet minden nyomorúságból, 1Ki 1:30 hogy amiképpen megesküdtem neked az Úrra, Izráel Istenére, mondván: Salamon, a te fiad lesz a király utánam és ő ül az én székemen helyemben; hát úgy cselekszem e mai napon. 1Ki 1:31 Erre meghajtotta magát Batseba arccal a földre és leborult a király előtt; és azt mondta: Éljen uram királyom, Dávid örökké! 1Ki 1:32 Aztán azt mondta a király, Dávid: Szólítsátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, a Jójáda fiát. És mikor bementek a király elé, 1Ki 1:33 azt mondta nekik a király: Vegyétek magatokhoz uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre; és vigyétek le őt a Gihonra. [6] 1Ki 1:34 És kenje őt ott Cádók pap és Nátán próféta királlyá Izráel felett; aztán fújjátok meg a kÚrtöt, és mondjátok: Éljen Salamon király! 1Ki 1:35 Aztán vonuljatok fel utána, és mikor bejön, üljön az én királyi székembe, és ő legyen a király helyemben; és ezennel őt parancsolom, hogy fejedelem legyen Izráel és Júda felett. 1Ki 1:36 Erre Jójáda fia, Benájá felelt a királynak, és azt mondta: Ámen; mondja így az Úr, uram királyom Istene! 1Ki 1:37 Amiképpen vele volt az Úr uram királyommal, úgy legyen vele Salamonnal; és magasztalja feljebb az ő királyi székét uram királyom, Dávid királyi székénél. 1Ki 1:38 Lement tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, a Jójáda fia, és a kerétiek és a pelétiek, és felültették Salamont Dávid király öszvérére; és elvitték őt a Gihonra. 1Ki 1:39 Akkor fogta Cádók pap a sátorból való olajos szarut és felkente Salamont; aztán megfújták a kÚrtöt és azt mondta az egész nép: Éljen Salamon király! 1Ki 1:40 Aztán felvonult az egész nép utána, és a nép sípokkal sípolt és nagy örömmel örvendezett úgy, hogy majd meghasadt a föld hangjukra. 1Ki 1:41 Meghallotta Adonija is, és a meghívottak mind, akik vele voltak, éppen mikor végezték a lakomát. És mikor Jóáb meghallotta a kÚrtöt, azt mondta: Miért hangzik zajongástól a város? 1Ki 1:42 Még ő beszélt, mikor megérkezett Jónátán, Abjátár pap fia; és azt mondta Adonija: Jöjj be, mert te derék ember vagy, hát jó hírt hozol. 1Ki 1:43 De felelt Jónátán és azt mondta Adonijának: Hát bizony, urunk Dávid király királlyá tette Salamont. 1Ki 1:44 Ugyanis elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Jójáda fiát, Benáját a kerétiekkel és pelétiekkel; és felültették őt a király öszvérére, 1Ki 1:45 és királlyá kente őt Cádók pap és Nátán próféta a Gihonnál, és onnét felvonultak örvendezve, úgy, hogy megzendült bele a város; ez az a hang, amit hallottatok. 1Ki 1:46 És bele is ült Salamon a királyi székbe; 1Ki 1:47 sőt a király szolgái is bementek, hogy eláldják urunk királyunkat, Dávidot, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő királyi székét a te királyi székednél; a király pedig meghajtotta magát az ágyon. 1Ki 1:48 Sőt ezt is mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy adott ma aki az én királyi székembe üljön, és látják az én szemeim. 1Ki 1:49 Erre megijedtek a meghívottak mind, akik Adonijával voltak; és felkeltek és elment ki-ki a maga útjára. 1Ki 1:50 Adonija pedig félt Salamontól; tehát felkelt, elment és megfogta az oltár szarvait. 1Ki 1:51 Mikor jelentették Salamonnak, mondván: Íme Adonija fél Sala mon királytól; és íme megfogta az oltár szarvait, mondván: Esküdjék meg nekem ma Salamon király, hogy nem öli meg szolgáját fegyverrel, 1Ki 1:52 azt mondta Salamon: Ha derék emberré lesz, egy haja szála sem esik a földre; de ha gonoszság találtatik benne, akkor meghal. 1Ki 1:53 És elküldött Salamon király és elhozták őt az oltártól; és mikor bement és leborult Salamon király előtt, azt mondta neki Salamon: Eredj házadhoz. 1Ki 2:1 Mikor aztán elközelgettek Dávid halálának napjai; parancsot adott fiának, Salamonnak, mondván: 1Ki 2:2 Én elmegyek a minden földiek útján; tehát légy erős és légy férfi. 1Ki 2:3 És tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek szolgálatát, járván az ő útjain, megtartva törvényeit, parancsolatait, ítéleteit és tanúságtételeit úgy, amint meg vannak írva Mózes tanításában; hogy jó szerencsés légy mindenben, amit cselekszel, és mindenütt, ahova fordulsz. 1Ki 2:4 Hogy fenntarthassa az Úr az ő szavát, amit szólt hozzám, mondván: Ha megőrzik fiaid az ő útjukat, hűséggel járván előttem teljes szívükből és teljes lelkükből; úgymond, nem fogy ki utódod Izráel királyi székéről. 1Ki 2:5 Tehát te magad is tudod, mit tett velem Jóáb, Cerujá fia azzal, amit Izráel két hadvezérén elkövetett, Ábneren, Nér fián, és Amaszán, Jéter fián, hogy megölte őket és háborúba való vérontást tett békében; és háborúba való vért engedett övére, mely derekán volt, és sarujára, mely lábán volt. 1Ki 2:6 Cselekedjél tehát bölcsességed szerint; és ne engedd, hogy ősz haja békességben szálljon a sírba. 1Ki 2:7 De a gileádi Barzillai fiaival cselekedjél kegyelmességet, és legyenek azok közt, akik asztalomnál esznek; mert úgy közeledtek hozzám, mikor testvéred, Absálom elől menekültem. 1Ki 2:8 Hanem itt van veled a benjámini Simei, Gérá fia Bahurimból, ő tudniillik sértő szidalommal szidalmazott engem, mikor Mahanajimba mentem; aztán lejött elém a Jordánhoz és megesküdtem neki az Úrra, mondván: Nem öllek meg fegyverrel; 1Ki 2:9 de most nem kell őt büntetlen hagynod, hiszen te bölcs ember vagy; tehát tudod, mit kell vele cselekedned, és vérrel bocsátod ősz haját a sírba. 1Ki 2:10 Aztán elaludt Dávid az ő atyáival; és eltemették Dávid városában. 1Ki 2:11 Az idő pedig, ameddig Dávid uralkodott Izráel felett, negyven esztendő volt; Hebronban uralkodott hét esztendeig, és Jeruzsálemben uralkodott harminchárom esztendeig. 1Ki 2:12 Aztán Salamon ült bele atyjának, Dávidnak királyi székébe; és nagyon megerősödött királysága. 1Ki 2:13 És bement Adonija, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához, és az azt mondta neki: Békességgel jössz-e?; és azt mondta: Békességgel. 1Ki 2:14 Aztán azt mondta: Szavam van hozzád. És azt mondta: Szólj. 1Ki 2:15 Akkor azt mondta: Te tudod, hogy enyém lett volna a királyság és reám vetette egész Izráel a tekintetét, hogy én leszek a király; de aztán fordult a királyság és testvéremé lett, mert az Úrtól az övé lett. 1Ki 2:16 Most tehát egy kérést kérek tőled, ne utasítsd vissza orcámat. És azt mondta neki: Beszélj. 1Ki 2:17 Akkor azt mondta: Mondd, kérlek, Salamon királynak, mert a te orcádat nem fogja visszautasítani: hogy adja nekem a súnémi Abiságot feleségül. 1Ki 2:18 És azt mondta Batseba: Jó; én beszélni fogok érdekedben a királlyal. 1Ki 2:19 Mikor aztán Batseba bement Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adonija érdekében; felkelt elébe a király és leborult előtte, és mikor felült székére, széket tétetett a király anyjának is, és leült az ő jobbjára. 1Ki 2:20 Aztán azt mondta: Egy kis kérést kérek én most tőled, ne utasítsd vissza orcámat. És azt mondta neki a király: Kérj, anyám, mert nem utasítom vissza orcádat. 1Ki 2:21 Akkor azt mondta: Adassék a súnémi Abiság Adonija testvérednek feleségül. 1Ki 2:22 De felelt a király, Salamon, és azt mondta anyjának: És miért a súnémi Abiságot kéred te Adonijának? Kérd neki a királyságot is, hiszen ő az én testvérem, aki nagyobb nálam; hát az övé, meg Abjátár papé és Jóábé, a Cerujá fiáé. 1Ki 2:23 És megesküdött a király, Salamon az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Úr és úgy folytassa, hogy élete árán szólta Adonija ezt a szót. 1Ki 2:24 Most tehát él az Úr, aki engem felállított és atyámnak, Dávidnak királyi székébe ültetett, és aki házat szerzett nekem, mint ahogyan szólott; hogy ma meg fog halni Adonija. 1Ki 2:25 És elküldött a király, Salamon Benájá által, Jójáda fia által; és leütötte őt és meghalt. 1Ki 2:26 Abjátár papnak pedig azt mondta a király: Eredj Anatótba mezei jószágodra, mert méltó vagy a halálra; de ez idő szerint nem öllek meg, mert Uram Istenemnek ládáját hordoztad atyám, Dávid előtt, és mert mindazokban a nyomorúságokban részt vettél, melyek atyámat érték. 1Ki 2:27 Így száműzte Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja; hogy betöltse az Úr beszédét, melyet Éli háza ellen szólt Sílóban. 1Ki 2:28 Mikor a hír eljutott Jóábhoz, Jóáb ugyanis Adonijához hajlott, bár Absálomhoz nem hajlott; elfutott Jóáb az Úr sátorába és megfogta az oltár szarvait. 1Ki 2:29 Mikor Salamon királynak jelentették, hogy Jóáb az Úr sátorába futott és most ott van az oltár mellett; elküldte Salamon Benáját, a Jójáda fiát, mondván: Eredj, üsd le őt! 1Ki 2:30 Mikor Benájá az Úr sátorához ért, azt mondta neki: Így mondta a király, jöjj ki! De az azt mondta: Nem, mert itt akarok meghalni. És megvitte Benájá a királynak a szót, mondván: Így szólt Jóáb és így felelt nekem. 1Ki 2:31 Erre azt mondta neki a király: Tégy úgy, ahogyan szólott, és üsd le őt és temesd el; hogy hárítsd el az ártatlan vért, amit Jóáb kiontott, rólam és atyám házáról. 1Ki 2:32 És fordítsa az Úr az ő vérbűnét az ő fejére, amiért leütött két, nálánál igazabb és jobb férfiút, és megölte őket fegyverrel úgy, hogy atyám, Dávid nem tudta: Ábnert, Nér fiát, Izráel hadvezérét és Amaszát, Jéter fiát, Júda hadvezérét. 1Ki 2:33 És háruljon az ő kiontott vérük Jóáb fejére és az ő magvának fejére örökké; Dávidnak pedig és az ő magvának és házának és királyi székének legyen békessége örökké az Úrtól. 1Ki 2:34 És felment Benájá, a Jójáda fia és leütötte és megölte őt; aztán eltemették házában a sivatagban. 1Ki 2:35 És a király Benáját, Jójáda fiát tette helyébe a hadsereg fölé; Cádók papot pedig Abjátár helyébe tette a király. 1Ki 2:36 Aztán elküldött a király és hívatta Simeit és azt mondta neki: Építs ma gadnak házat Jeruzsálemben és lakjál ott; és ki ne menj onnét se ide, se tova. 1Ki 2:37 És amely napon kimégy és átléped a Kidron patakát, tudván tudd meg, hogy halált kell halnod; véred a tennen fejeden lesz. 1Ki 2:38 És azt mondta Simei a királynak: Rendben van a dolog, amiképpen szólt uram királyom, úgy cselekszik szolgád; és Jeruzsálemben lakott Simei sok ideig. 1Ki 2:39 De történt három év múlva, hogy Simeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyhoz; és mikor jelentették Simeinek, mondván: Íme szolgáid Gátban vannak; 1Ki 2:40 hát Simei felkelt, megnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz szolgáit megkeresni. Tehát elment Simei, és meghozta szolgáit Gátból. 1Ki 2:41 Mikor aztán Salamonnak jelentették, hogy elment Simei Jeruzsálemből Gátba és visszatért, 1Ki 2:42 elküldött a király és hívatta Simeit és azt mondta neki: Ugye megeskettelek téged az Úrra, és óvtalak téged, mondván: Amely napon kimégy és elmégy ide vagy tova, tudván tudd meg, hogy halált kell halnod? Akkor azt mondtad nekem: Rendben van a dolog, megfogadom; 1Ki 2:43 tehát miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt; és a parancsot, melyet neked parancsoltam? 1Ki 2:44 Aztán azt mondta a király Simeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, amit szíved ismer, amit cselekedtél atyámmal, Dáviddal; tehát az Úr térítse vissza gonoszságodat a te fejedre: 1Ki 2:45 Salamon király pedig legyen áldott; és Dávid királyi széke álljon szilárdan az Úr előtt örökre. 1Ki 2:46 Ezzel parancsot adott a király Benájának, Jójáda fiának, és az kiment, leütötte őt és meghalt; a királyság pedig megerősödött Salamon kezében. 1Ki 3:1 Mikor Salamon sógorságot kötött Faraóval, Egyiptom királyával, és elvette Faraó leányát; a Dávid városába vitte azt, míg befejezi a saját házának, az Úr házának és Jeruzsálem kőfalának építését körül. 1Ki 3:2 A nép csak a bámákon áldozott; mert nem volt ház építve az Úr nevének addig az ideig. 1Ki 3:3 És Salamon szerette az Urat, az ő atyjának, Dávidnak törvényeiben járván; csak a magaslatokon áldozott és füstölt. 1Ki 3:4 És Gibeonba járt a király, hogy ott áldozzék, mert az volt a legnagyobb magaslat; ezer égő áldozatot mutatott be Salamon azon az oltáron. 1Ki 3:5 Gibeonban jelent meg az Úr Salamonnak álmában éjjel; és azt mondta Isten: Kérj, mit adjak neked? 1Ki 3:6 És azt mondta Salamon: Te oly nagy kegyelmességet cselekedtél szolgáddal, Dáviddal, az én atyámmal, mint ahogyan előtted járt hűségben és igazságban és egyenes szívvel veled; és megtartottad iránta ezt a nagy kegyelmességet, és adtál neki egy fiút, aki az ő királyi székében ül, mint e mai napon. 1Ki 3:7 Most tehát, Uram Istenem, te tetted királylyá szolgádat atyámnak, Dávidnak helyébe; és én kis gyermek vagyok, nem tudok sem ki, sem be [jönni]. 1Ki 3:8 És szolgád a te néped között van, melyet választottál; egy nagy nép között, mely meg nem olvasható és meg nem számlálható a sokaság miatt. 1Ki 3:9 Adj azért szolgádnak figyelmes szívet néped ítélésére, jónak és rossznak megkülönböztetésére; mert ki tudhatná ezt a te nagy népedet ítélni? 1Ki 3:10 És tetszett a dolog az Úrnak; hogy Salamon ezt a dolgot kérte. 1Ki 3:11 És azt mondta neki Isten: Mivelhogy ezt a dolgot kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, és nem kértél magadnak gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét; hanem belátást kértél magadnak az ítéletben való figyelmességre: 1Ki 3:12 íme beszéded szerint cselekszem: ezennel adok neked bölcs és értelmes szívet, úgy, hogy előtted nem volt olyan, mint te, és utánad nem támad olyan, mint te. 1Ki 3:13 Sőt amit nem kértél is, megadom neked, gazdagságot is, dicsőséget is; úgy, hogy nem volt senki a királyok között olyan, mint te leszel egész életedben. 1Ki 3:14 És ha az én utaimban jársz, megtartván törvényeimet és parancsolataimat úgy, mint atyád, Dávid járt; hosszú életet is adok neked. 1Ki 3:15 Akkor felébredt Salamon, hát íme álom volt; tehát bement Jeruzsálembe, az Úr frigyládája elé állt, és égő áldozatokat áldozott, visszafizetési áldozatokat készített, aztán lakomát készített összes szolgáinak. 1Ki 3:16 Akkor bement két parázna asszony a királyhoz; és mikor előtte álltak, 1Ki 3:17 azt mondta az egyik asszony: Könyörgök uram, én meg ez az asszony egy házban lakunk; és én ővele szültem a házban. 1Ki 3:18 Történt ugyanis, hogy az én szülésem után harmadnapra ez az asszony is szült; úgy, hogy mi voltunk együtt, nem volt velünk idegen a házban, csupán mi ketten voltunk a házban. 1Ki 3:19 És meghalt ennek az asszonynak a fia éjjel; mert ráfeküdt. 1Ki 3:20 És ő felkelt éjfélkor és elvette az én fiamat mellőlem, míg szolgálód aludt, és maga ölébe fektette őt; és az ő meghalt fiát fektette az én ölembe. 1Ki 3:21 És mikor reggel felkeltem fiamat megszoptatni, hát íme meg volt halva; de mikor reggel megszemléltem, hát íme nem volt az én fiam, akit én szültem. 1Ki 3:22 Erre azt mondta a másik asszony: Nem, mert az én fiam az élő, és a te fiad a megholt; ez pedig azt mondta: Nem, mert a te fiad a megholt, és az én fiam az élő; így beszéltek a király előtt. 1Ki 3:23 És azt gondolta a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, a te fiad pedig a megholt; az pedig azt mondja: Nem, mert a te fiad a megholt és az én fiam az élő; 1Ki 3:24 tehát azt mondta a király: Hozzatok nekem egy kardot! 1Ki 3:25 És mikor a király elé vitték a kardot, azt mondta a király: Vágjátok az élő gyermeket kétfelé, és adjátok egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! 1Ki 3:26 De azt mondta az az asszony, akié az élő fiú volt, a királynak, mert felgyúlt a szíve a fia iránt, tehát azt mondta: Könyörgök, uram, adjátok annak az élő gyermeket, de megölni meg ne öljétek őt! Az pedig azt mondta: Se az enyém, se a tiéd ne legyen, vágjátok ketté! 1Ki 3:27 És felelt a király és azt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket és megölni meg ne öljétek őt; ő az anyja. 1Ki 3:28 És mikor meghallotta egész Izráel az ítéletet, melyet a király hozott, féltek a király orcájától; mert látták, hogy Isten bölcsessége van benne az ítélettételre. 1Ki 4:1 És Salamon király egész Izráel felett király volt. 1Ki 4:2 És ezek voltak az ő főemberei: Azarjá, Cádók fia, a pap. 1Ki 4:3 Elihóref és Ahija, Sisa fiai, íródeákok; Jósafát, Ahilúd fia, a kancellár. 1Ki 4:4 Benájá, Jójáda fia, a hadsereg felett volt; (Cádók és Abjátár papok). 1Ki 4:5 Azarjá, Nátán fia a tiszttartók felett; és Zábud pap, Nátán fia, a király barátja. 1Ki 4:6 Ahisár háznagy; és Adonirám, Abda fia a robot felett. 1Ki 4:7 Volt pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója egész Izráel felett, hogy a királyt és házát ellássák; évenként egyhónapi ellátás volt szabva egyre. 1Ki 4:8 És ezek a neveik, Húr fia Efraim Hegyvidékén. 1Ki 4:9 Déker fia Mákácban, Saalbimban és Bét-Semesben; és Élonban Bét-Hánánig. 1Ki 4:10 Hészed fia Arubbótban; övé volt Szokó és Héfer egész földje. Abinádáb fia Dór egész dombvidékén; 1Ki 4:11 neki Táfat, Salamon leánya volt a felesége. 1Ki 4:12 Baaná, Ahilúd fia Taanákban és Megiddóban; és egész Bét-Seánban, mely Cáretán mellett van Jizréelen alól, Bét-Seántól Ábél-Meholáig, Jokmeámon túlig. 1Ki 4:13 Geber fia Rámót-Gileádban; övéi voltak Jáirnak, Manassé fiának falvai, melyek Gileádban vannak, övé Argob kerülete, mely a Básánban van, hatvan nagy város kőfallal és rézretesszel. 1Ki 4:14 Ahinádáb, Iddó fia, Mahanajimban. 1Ki 4:15 Ahimaác Naftaliban; ő is Salamonnak egy leányát, Bászematot vette feleségül. 1Ki 4:16 Baaná, Húsai fia Áserben és Beálótban. 1Ki 4:17 Jósafát, Páruah fia Izsakhárban. 1Ki 4:18 Simei, Élá fia Benjáminban. 1Ki 4:19 Geber, Úri fia Gileád földjén: Szihonnak, az emoriak királyának, és Ógnak, a Básán királyának országában, éspedig egy tiszttartó, aki az országban volt. 1Ki 4:20 Júda és Izráel, sokan, mint amilyen sok a föveny a tenger mellett: ettek, ittak és vigadoztak: 1Ki 4:21 Salamon pedig uralkodott minden királyságon a Folyamtól a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig: ajándékot vittek és szolgálták Salamont élete minden napján. 1Ki 4:22 Így lehetett Salamon élelme egy napra: harminc kór lángliszt és hatvan kór liszt. 1Ki 4:23 Tíz hízott marha, húsz füvön járó marha és száz juh; a szarvasokon, őzeken, dámvadakon és hizlalt szárnyasokon kívül. 1Ki 4:24 Mert ő uralkodott az egész Folyamon túl Tifszahtól Gázáig minden folyamon túli királyon; és békessége volt minden hűbéresétől körös-körül. 1Ki 4:25 Úgyhogy Júda és Izráel biztonságban lakozott, ki-ki a maga szőlője és fügefája alatt, Dántól fogva Beérsebáig; Salamon teljes életében. 1Ki 4:26 És volt Salamonnak negyvenezer lófogata szekerestől; és tizenkétezer hátas lova. 1Ki 4:27 És ezek a tiszttartók látták el Salamon királyt és mindenkit, aki Salamon király asztalához járt, mindenik a maga hónapjában; nem hagytak semmiben fogyatkozást. 1Ki 4:28 Az árpát és a szalmát pedig a lovaknak és igavonóknak arra a helyre vitték, ahova kellett, ki-ki a maga rendje szerint. 1Ki 4:29 És igen nagy bölcsességet és értelmet adott Isten Salamonnak; és széles elmét, mint a föveny, mely a tenger partján van: 1Ki 4:30 úgyhogy nagyobb volt Salamon bölcsessége kelet minden fiának bölcsességénél és Egyiptom minden bölcsességénél. 1Ki 4:31 És bölcsebb volt minden embernél, az ezráhi Étánnál, és Hémánnál, Kalkolnál és Dardánál, Máhol fiainál; és neve minden nemzetek közt ott forgott körül. 1Ki 4:32 És szerzett háromezer példabeszédet; és volt ezer és öt éneke. 1Ki 4:33 Szólott a fákról, a cédrusról, mely a Libánonon van, az izsópig, mely a falból nő ki; és szólt a barmokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. 1Ki 4:34 És minden nép közül érkeztek Salamon bölcsességét hallani; a föld minden királyától, akik hallottak bölcsességéről. 1Ki 5:1 Hirám pedig, Tírusz királya, elküldötte szolgáit Salamonhoz, mert hallotta, hogy őt kenték fel királlyá atyja helyébe; Hirám tudniillik szeretettel volt Dávidhoz teljes életében. 1Ki 5:2 Erre elküldött Salamon Hirámhoz, mondván: 1Ki 5:3 Te tudod, hogy atyám, Dávid nem építhetett házat az Úrnak, az ő Istenének neve számára a háború miatt, mellyel őt körülvették; míg az Úr lábainak talpai alá nem vetette őket. 1Ki 5:4 De most nyugalmat adott nekem az Úr, az én Istenem minden felől; nincs ellenfél és nincs veszedelmes esemény. 1Ki 5:5 Íme tehát én azt gondolom, hogy építek az Úrnak, az én Istenemnek neve számára; mint ahogyan szólt az Úr atyámnak, Dávidnak, mondván: Fiad, akit helyedbe teszek királyi székedre, ő fog házat építeni nevemnek. 1Ki 5:6 Most tehát vágass nekem cédrusokat a Libánonról, az én szolgáim majd együtt lesznek a te szolgáiddal, és a te szolgáid bérét megadom neked egészen úgy, amint mondani fogod; mert te tudod, hogy köztünk nincs senki, aki úgy értene a favágáshoz, mint a cidoniak. 1Ki 5:7 És történt, hogy mikor Hirám meghallotta Salamon beszédeit, nagyon megörült; és azt mondta: Áldott legyen az Úr ma, hogy adott Dávidnak egy bölcs fiat e fölé a nagy nép fölé. 1Ki 5:8 És küldött Hirám Salamonhoz, mondván: Meghallgattam, amire nézve hozzám küldtél; én megteszem minden kívánságodat, mind a cédrusfák tekintetében, mind a ciprusfák tekintetében. 1Ki 5:9 Az én szolgáim leszállítják a Libánonról a tengerre és én tutajokat csináltatok belőlük a tengeren addig a helyig, melyet nekem üzensz, ott szétszedetem őket és te elviteted; te viszont abban teljesítsd kívánságomat, hogy adj élelmet házamnak. 1Ki 5:10 Így adott Hirám Salamonnak cédrusfákat és ciprusfákat, amennyit kívánt; 1Ki 5:11 Salamon pedig adott Hirámnak húszezer kór búzát táplálékul háza számára, és húsz kór zúzott faolajat; ennyit adott Salamon Hirámnak évről évre. 1Ki 5:12 Miután az Úr így bölcsességet adott Salamonnak, amiképpen szólott neki; és békesség volt Hirám között és Salamon között és ők ketten szerződést kötöttek: 1Ki 5:13 Salamon király robotosokat sorozott egész Izráelből; úgy, hogy harmincezer ember lett a robotos; 1Ki 5:14 és elküldte őket a Libánonra, tízezeret egy hónapra váltakozva, egy hónapig voltak a Libánonon, két hónapig otthon; és Adonirám volt a robotosok felett. 1Ki 5:15 És volt Salamonnak hetvenezer teherhordója; és nyolcvanezer kővágója a Hegyvidéken 1Ki 5:16 (a Salamon tiszttartóinak háromezer-háromszáz tisztjén kívül, akik a munka felett voltak, akik a munkát végző népet igazgatták), 1Ki 5:17 és azok a király parancsára nagy köveket, értékes köveket fejtettek ki, hogy a házat faragott kőre alapozzák, 1Ki 5:18 Salamon építői, Hirám építői és a gebáliak pedig kifaragták, és elkészítették a fákat és a köveket a ház építéséhez. 1Ki 6:1 Izráel fiainak Egyiptom országából való kijövetele után a négyszáznyolcvanadik esztendőben történt pedig, a negyedik esztendőben azután, hogy Salamon királlyá lett Izráel felett, Zív hónapjában, mely a második hónap: hogy a házat építette az Úrnak. 1Ki 6:2 És a ház, melyet Salamon király épített az Úrnak, hatvan sing hosszú, húsz széles; és harminc sing magas volt. 1Ki 6:3 És a tornác a ház templomterme előtt húsz sing hosszú a ház szélességében, és tíz sing széles a ház hosszában. 1Ki 6:4 És a házra csináltatott ablaknyílásokat rácsos gerendákból. 1Ki 6:5 És a ház falához karzatot építtetett körül, a ház falain körül, a templomteremhez és a hátsó teremhez; oldalkamarákat csinált körül. 1Ki 6:6 A legalsó karzatnak öt sing volt a szélessége, a középsőnek hat sing volt a szélessége, a harmadiknak pedig hét sing volt a szélessége; tudniillik beugrásokat csinált a házon körös-körül kívülről, hogy ne fogózzék a ház falaiba. 1Ki 6:7 És mikor a házat építették, ép bányakövekből építették; sem kalapács, sem fejsze, egyáltalán semmi vasszerszám nem hangzott a házban, mikor építették. 1Ki 6:8 A középső bordázaton ajtó volt a ház jobb szárnyára; és csigalépcsőn jártak fel a középsőre, és a középsőről a harmadikra. 1Ki 6:9 És mikor egészen felépítette a házat; beborította18 a házat lécekkel és deszkatáblákkal, cédrusfával. 1Ki 6:10 És a karzatot az egész ház körül öt sing magasra építette; úgy, hogy az cédrusfákkal fogódzott a házba. 1Ki 6:11 És lett az Úr szava Salamonhoz, mondván: 1Ki 6:12 Ami ezt a házat illeti, amit most építesz, ha törvényeimben jársz, ítéleteimet cselekszed és megtartod minden parancsolatomat, benne járván: akkor megvalósítom veled szavamat, amit atyádnak, Dávidnak szóltam; 1Ki 6:13 és Izráel fiai között lakozom, és nem hagyom el az én népemet, Izráelt. 1Ki 6:14 És mikor Salamon egészen felépítette a házat, 1Ki 6:15 kirakta a ház falait belülről cédrusfa deszkákkal, a ház padozatától a mennyezet falaiig beborította fával belülről; a ház padozatát pedig beborította ciprusfa deszkákkal. 1Ki 6:16 És elrekesztett a ház hátulsó oldalától fogva húsz singet cédrusfa deszkákkal a padozattól fogva a falakig; és elrekesztette magának hátulsó teremnek szentek szentje számára. 1Ki 6:17 Negyven sing volt pedig a ház; azaz az elöl lévő templomterem. 1Ki 6:18 És cédrusfa volt a házon belül tojásidomú vésetekkel és virágfüzérekkel; az egész cédrusfa volt, nem lehetett követ látni. 1Ki 6:19 Hátulsó termet pedig a ház belső felében azért készített, hogy odategye az Úr frigyládáját. 1Ki 6:20 És a hátulsó terem belseje húsz sing hosszú, húsz sing széles és húsz sing magas, és azt beborította tiszta arannyal; beborította a cédrusfa oltárt is. 1Ki 6:21 Így beborította Salamon a házat belülről tiszta arannyal; és aranyláncokat húzott a hátulsó terem előtt és beborította azt arannyal. 1Ki 6:22 Egyszóval az egész házat beborította arannyal, teljesen az egész házat; az egész oltárt is beborította arannyal, mely a hátulsó teremhez tartozott. 1Ki 6:23 És csináltatott a hátulsó terembe két Kérubot olajfából; tíz sing magasakat. 1Ki 6:24 És öt sing volt egy Kérubnak az egyik szárnya, és öt sing egy Kérubnak a másik szárnya; tíz sing szárnyainak az egyik végétől szárnyainak a másik végéig. 1Ki 6:25 Tíz sing volt a másik Kérub is; egy mértéke és egy metszése volt a két Kérubnak. 1Ki 6:26 Az egyik Kérub magassága tíz sing; ennyi a másik Kérubé is. 1Ki 6:27 És úgy helyezte el a Kérubokat a első ház közepén, hogy szárnyaikat kiterjesztették a Kérubok, és egyiknek a szárnya az egyik falat érintette, és a másik Kérub szárnya a másik falat érintette; a ház belseje felé eső szárnyaik pedig, egyik szárny a másik szárnyat érintette. 1Ki 6:28 És beborította a Kérubokat arannyal. 1Ki 6:29 És a ház minden falát körül bevésette Kérubok, pálmák és virágfüzérek véseteinek faragványaival; bent és kint. 1Ki 6:30 A templom padlózatát is beborította arannyal; bent és kint. 1Ki 6:31 És a hátulsó terem ajtajára olajfa szárnyakat csináltatott: a pillérre ötszegletű ajtófélfákat; 1Ki 6:32 a két olajfa ajtószárnyra pedig Kérubok, pálmák és virágfüzérek véseteinek faragványait vésette és beborította arannyal; úgy, hogy ráverte a Kérubokra és a pálmákra az aranyat. 1Ki 6:33 Így csináltatott a templomterem ajtajára is olajfa félfákat, négyszegletűből; 1Ki 6:34 és két ajtószárnyat ciprusfából; két forgó lap volt az egyik ajtószárny; és két forgófedél a másik ajtószárny; 1Ki 6:35 és vésetett Kérubokat, pálmákat és virágfüzéreket; és beborította arannyal, a vésésre alkalmazva. 1Ki 6:36 Aztán megépíttette Salamon a belső udvart három sor faragott kőből; és egy sor faragott cédrusgerendából. 1Ki 6:37 A negyedik esztendőben tétetett le az Úr házának alapja, Zív havában; 1Ki 6:38 és a tizenegyedik esztendőben, Búl havában, azaz a nyolcadik hónapban, kész volt a ház minden dolgával és minden kellékével; tehát hét esztendeig építette azt. 1Ki 7:1 A maga házát pedig tizenhárom évig építette Salamon; akkor végezte be házát egészen. 1Ki 7:2 És a libánoni erdő-házat, száz sing hosszúra, ötven sing szélesre és harminc sing magasra építette; négy sor cédrusfa oszlopon és az oszlopokon levő faragott cédrusfa gerendákon. 1Ki 7:3 És cédrusfával volt beborítva felül az oldalszobák felett, melyek az oszlopokon voltak, negyvenöt, tizenöt egy sorban. 1Ki 7:4 És három gerendával és ablak ablak mellett három sor. És az ajtónyílások és ajtófélfák mind négyszegletre gerendázva; 1Ki 7:5 és velük szemben ablak ablak mellett három sor. 1Ki 7:6 Az oszlopcsarnokot ötven sing hosszúra és harminc sing szélesre csináltatta; előtte is volt egy csarnok, és azelőtt oszlopok és palló. 1Ki 7:7 A trón csarnokát is megcsináltatta, ahol ítélni szokott, az ítélet csarnokát; és az be volt borítva cédrusfával padolattól padolatig. 1Ki 7:8 A maga háza is, amelyben lakott, a másik udvarban e csarnokon belül, ugyanolyan mű volt, mint ez; és a Faraó leányának is, akit elvett Salamon, csináltatott egy olyan házat, mint ez a csarnok. 1Ki 7:9 Mindezek értékes kövek, mérték szerint faragva, fűrészelve kívül és belül; és a fundamentumtól a párkányig, és az utcától a nagy udvarig. 1Ki 7:10 A fundamentum pedig értékes kövekből volt letéve, nagy kövekből; tízsinges kövekből és nyolcsinges kövekből. 1Ki 7:11 És fölül értékes kövek voltak mérték szerint faragva, és cédrusfa. 1Ki 7:12 És a nagy udvaron körül három sor faragott kő volt és egy sor faragott cédrusgerenda; az Úr házának belső udvarán és a ház tornácánál is. 1Ki 7:13 Aztán elküldött Salamon király és elhozatta Hirámot Tíruszból. 1Ki 7:14 Ez egy özvegyasszony fia volt a Naftali törzséből; atyja pedig egy tíruszi rézműves volt. És telve volt bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal mindenféle rézmunka csinálására; úgyhogy mikor eljött Salamon királyhoz, megcsinált neki minden munkát. 1Ki 7:15 Így kiformálta a két rézoszlopot; tizennyolc sing volt a magassága az egyik oszlopnak, és tizenkét sing fonal érte körül a másik oszlopot. 1Ki 7:16 És csinált két rézből öntött pártát, hogy az oszlopok tetejére tegye; öt sing volt az egyik párta magassága, és öt sing volt a másik párta magassága. 1Ki 7:17 Lánc mívű zsinórokból háló mívű csipkék voltak az oszlopok tetejére való pártákon; hét az egyik pártán és hét a másik pártán. 1Ki 7:18 És csinált gránátalmákat is, éspedig két sort körül egy csipkére beborítván az oszlopok tetejére való pártákat, tudniillik így csinált a másik pártával is. 1Ki 7:19 Az oszlopok tetejére való párták pedig liliom formájúak voltak a tornácban; négy singesek. 1Ki 7:20 Ugyanis párták voltak mindkét oszlop felett a csipke mögött levő domborulaton felül is; és kétszáz gránátalma sorban körül e másik pártán. 1Ki 7:21 És ezeket az oszlopokat a templomterem tornácában állította fel; mikor felállította a jobb oszlopot, elnevezte Jákinnak, mikor felállította a bal oszlopot, elnevezte Bóáznak. 1Ki 7:22 Az oszlopok tetején tehát liliomforma volt; ezzel az oszlopok műve be volt fejezve. 1Ki 7:23 És megcsinálta az öntött tengert; egyik szélétől másik széléig tíz sing, körös-körül kerek, öt sing magas, és egy harmincsinges zsinór érte körül kereken. 1Ki 7:24 És kolokinta uborkák voltak a széle alatt körös-körül, melyek körülvették azt, tíz egy singre, megkerülve a tengert körül két sorban, a kolokinta uborkák vele egy öntésből voltak öntve. 1Ki 7:25 Tizenkét ökrön állott, három északra fordulva, három nyugatra fordulva, három délre fordulva és három keletre fordulva, a tenger pedig rajtuk fent; és háttal mind befelé voltak. 1Ki 7:26 És a vastagsága egy tenyérnyi volt, a széle pedig úgy volt csinálva, mint a pohár széle, nyíló liliom formára; kétezer bátot bírt el. 1Ki 7:27 Aztán megcsinálta a tíz rézállványt; egy állvány hossza négy sing, szélessége négy sing, magassága pedig három sing. 1Ki 7:28 Az állvány szerkezete pedig ez: rekeszeik vannak nekik; ugyanis a kötőrudak között rekeszek vannak. 1Ki 7:29 És a kötőrudak közt levő rekeszeken oroszlánok, marha és Kérubok vannak; az így az oroszlánokon és a marhán felül és alul levő kötőrudakon pedig csüngő művű virágfüzérek. 1Ki 7:30 És négy rézkereke van egy állványnak és réztengelyei, azoknak pedig négy lába, melyeknek vállai vannak; a medence alá vannak ezek a vállak öntve, mindeniknek a visszáján virágfüzérek. 1Ki 7:31 Mely medence szája a pártán belül, felfelé egy singre van, a párta szája pedig kerek, ugyanolyan művű, másfél sing; és a párta száján is vésések vannak, de rekeszeik négyszögűek, nem kerekek. 1Ki 7:32 A négy kerék eszerint a rekeszek alatt van, a kerekek karjai pedig az állványba vannak erősítve; és egy kerék magassága másfél sing. 1Ki 7:33 A kerekek szerkezete pedig olyan, mint a szekérkerék szerkezete; karjaik, talpaik, küllőik és agyaik vannak, mind öntve. 1Ki 7:34 És négy váll egy állvány négy sarkán; az állványból magából vannak a vállak. 1Ki 7:35 Úgyhogy az állvány tetejében fél sing magasság van kereken körül; ugyanis az állvány tetején karjai és rekeszei magából vannak. 1Ki 7:36 Karjai felületeire pedig és a rekeszekre Kérubokat, oroszlánokat és pálmákat vésett; melyiken mennyi Úres hely volt, és virágfüzéreket. 1Ki 7:37 Így csinálta mind a tíz állványt; egy öntése, egy mértéke és egy formája volt valamennyinek. 1Ki 7:38 És csinált tíz rézmedencét; negyven bát fért egy medencébe, négy sing volt egy medence, egy medence egy állványra, a tíz állvány szerint. [26] 1Ki 7:39 És öt állványt a háztól jobbra eső szárnyon helyezett el, ötöt a háztól balra eső szárnyon; a tengert pedig a háztól jobbra eső szárnyon helyezte el, délkeletre. 1Ki 7:40 Így megcsinálta Hirám a medencéket és a lapátokat és hintőcsészéket; és bevégezte Hirám mindazt a munkát, amit Salamon királynak csinált az Úr házában: 1Ki 7:41 két oszlopot és két gombot az oszlopok tetején levő pártákra; és a hálókat a pártákon levő két gomb beborítására, melyek40 az oszlopok tetején voltak. 1Ki 7:42 És a négyszáz gránátalmát a két hálóra; két sor gránátalmát egy hálóra, a párták két gombjára borítani, melyek az oszlopok felsején voltak. 1Ki 7:43 És a tíz állványt meg az állványokra való tíz medencét. 1Ki 7:44 És az egy tengert és a tizenkét ökröt a tenger alá. 1Ki 7:45 És az üstöket, a lapátokat; a hintőcsészéket. És mindezek az edények, melyeket Hirám Salamon királynak az Úr házába készített, csiszolt rézből voltak. 1Ki 7:46 A Jordán környékén öntette őket a király az agyagos talajban; Szukkót és Cáretán között. 1Ki 7:47 És Salamon az edényeket mind méretlen hagyta a nagy-nagy sokaság miatt; a réznek súlyát nem kutatták. 1Ki 7:48 És megcsináltatta Salamon az Úr házába való felszereléseket mind; az aranyoltárt és az aranyasztalt, melyen a felség kenyér volt. 1Ki 7:49 És a gyertyatartókat, ötöt jobbra, ötöt meg balra a hátsó terem előtt, tiszta aranyból; és a virágot, a mécseket és a csíptetőket aranyból. 1Ki 7:50 És a szilkéket, a késeket, a hintőcsészéket, a csészéket és a serpenyőket tiszta aranyból; és a sarkokat a belső házból a szentek szentjébe vivő ajtókra, a háznak a templomterembe vivő ajtaira, aranyból. 1Ki 7:51 És mikor készen lett minden munka, melyet Salamon király az Úr házához csináltatott; akkor bevitette Salamon Dávidnak, atyjának szentségeit: az ezüstöt és az aranyat és az edényeket az Úr házának kincstárába tette. 1Ki 8:1 Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és a törzseknek minden fejét, Izráel fiai ősháztájainak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe; hogy felvigyék az Úr frigyládáját Dávid városából, azaz Cionból. 1Ki 8:2 És összegyülekezett Salamon királyhoz Izráel minden embere az ünnepre Etánim havában, azaz a hetedik hónapban. 1Ki 8:3 Mikor Izráel vénei mind megérkeztek, felvették a papok a ládát, 1Ki 8:4 és felvitték az Úr frigyládáját és a gyülekezet sátorát, és minden szent edényt, ami a sátorban volt; éspedig a papok és léviták vitték fel őket. 1Ki 8:5 A király pedig, Salamon, és Izráel egész közönsége, mely köréje gyülekezett, vele volt a láda előtt; oly tömegben áldozott juhot és marhát, hogy megolvasni és megszámlálni sem lehetett. 1Ki 8:6 Azután bevitték a papok az Úr frigyládáját a helyére, a ház hátsó termébe, a szentek szentjébe; a Kérubok szárnyai alá. 1Ki 8:7 Mert a Kérubok a láda helye fölé terjesztették szárnyaikat úgy, hogy a Kérubok elfedték a ládát és rúdjait fölülről. 1Ki 8:8 De a rudak oly hosszúak voltak, hogy a rudak hegyeit a szenthelyből látni lehetett a hátsó terem előtt, de kívül nem látszottak; és ott maradtak mind e mai napig. 1Ki 8:9 A ládában nem volt más, csak az a két kőtábla, melyeket Mózes tett oda a Hóreben; mikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, Egyiptom országából való kijövetelükkor. 1Ki 8:10 És történt, hogy mikor a papok kijöttek a szenthelyből, a felhő betöltötte az Úr házát; 1Ki 8:11 úgy, hogy a papok nem tudtak szolgálattételre állani; mert betöltötte az Úr dicsősége az Úr házát. 1Ki 8:12 Akkor azt mondta Salamon: Az Úr mondta, hogy ő homályban lakik. 1Ki 8:13 Építve építettem lakóházat neked; helyet, hol lakozzál örökre. 1Ki 8:14 Akkor a király megfordult arccal, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott. 1Ki 8:15 És azt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki szájával beszélt atyámhoz, Dávidhoz; és kezével beteljesítette, amit mondott: 1Ki 8:16 Attól a naptól fogva, mikor kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam várost Izráel egyik törzséből sem házépítésre, hogy ott legyen a nevem; csak Dávidot választottam, hogy az én népem felett, Izráel felett legyen. 1Ki 8:17 De mikor atyámnak, Dávidnak szándékában volt házat építeni az Úrnak, Izráel Istenének neve számára: 1Ki 8:18 azt mondta az Úr atyámnak, Dávidnak: Azt, hogy szándékodban volt nevemnek házat építeni, jól tetted, hogy szándékodban volt: 1Ki 8:19 csak ne te építsd fel a házat; hanem fiad, aki ágyékodból származik, ő építse fel a házat nevemnek. 1Ki 8:20 És az Úr megvalósította szavát, melyet szólott: én álltam atyámnak, Dávidnak helyébe, és én ültem Izráel trónjára, mint ahogyan az Úr szólott, és én építettem meg a házat az Úrnak, Izráel Istenének neve számára. 1Ki 8:21 És helyet szereztem ott a ládának, amelybe Úr szerződése van; melyet kötött, mikor kihozta őket Egyiptom országából. 1Ki 8:22 Akkor az Úr oltára elé állt Salamon Izráel egész gyülekezete előtt; és kiterjesztette kezeit az égre, 1Ki 8:23 és azt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs olyan Isten, mint te, sem fent az égben, sem alant a földön; aki megtartod a szövetséget és a kegyelmet szolgáid iránt, kik előtted járnak teljes szívükkel. 1Ki 8:24 Aki megtartottad szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit szóltál neki; száddal szólottál és kezeddel beteljesítetted, mint e mai nap. 1Ki 8:25 Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit szóltál neki, mondván: Nem fogy ki utódod színem elől, aki Izráel királyi székén üljön; csak hogy vigyázzanak fiaid az ő útjukra, hogy énelőttem járjanak, úgy mint te előttem jártál. 1Ki 8:26 Most tehát, Izráel Istene, hadd bizonyuljanak be szavaid, melyeket szolgádnak, Dávidnak szóltál, az én atyámnak. 1Ki 8:27 Mert valóban lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég és az egeknek egei nem foghatnak be téged: mennyivel kevésbé ez a ház, melyet építettem! 1Ki 8:28 De fordulj szolgád imádságához és könyörgéséhez, Uram Istenem; hallgatván a felkiáltásra és az imádságra, mellyel szolgád imádkozik előtted ma; 1Ki 8:29 nyitva lévén szemeid ezen a házon éjjel és nappal, ezen a helyen, melyről azt mondtad: Ott lesz az én nevem; hallgatván az imádságra, mellyel szolgád imádkozni fog ezen a helyen. 1Ki 8:30 Hallgass tehát szolgádnak és népednek, Izráelnek könyörgésére, mellyel imádkozni fognak ezen a helyen; és te halld meg azon a helyen, ahol lakol, az égben, halld meg és adj bocsánatot. 1Ki 8:31 Ha vétkezik valaki felebarátja ellen és esküt szabnak rá, megesketvén őt; és bejön, megesküszik oltárod előtt ebben a házban: 1Ki 8:32 Te halld meg az égben és cselekedd meg, tégy igazságot szolgáidnak, bűnösnek nyilvánítván a bűnöst, fejére adva a maga útját; és igaznak nyilvánítván az igazat, igazsága szerint fizetve neki. 1Ki 8:33 Ha ellenség veri meg népedet, Izráelt, mert vétkeznek ellened; és megtérnek hozzád és vallást tesznek nevedről és imádkoznak és könyörögnek hozzád ebben a házban: 1Ki 8:34 Te hallgasd meg az égben és bocsásd meg népednek, Izráelnek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, melyet atyáiknak adtál. 1Ki 8:35 Ha bezáratik az ég és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened; és imádkoznak ezen a helyen és vallást tesznek nevedről és bűnükből megtérnek, mert megalázod őket: 1Ki 8:36 Te hallgasd meg az égben és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek vétkét, mert a jó útra tanítod őket, melyen járniuk kell; és adj esőt földedre, melyet örökségül adtál népednek. 1Ki 8:37 Éhség ha lesz az országban, döghalál ha lesz, üszög, ragya, sáska, tücsök ha lesz, ha ellensége az országban ostromolja kapuit; bármi csapás, bármi betegség; 1Ki 8:38 minden imádságot, minden könyörgést, ami lesz bármely ember részéről, egész néped, Izráel részéről; mikor ki-ki érzi szíve csapását és kiterjeszti kezeit e felé a ház felé: 1Ki 8:39 Te hallgass meg az égben, a te lakhelyeden, és bocsáss meg és cselekedd meg, fizess mindenkinek egészen az ő útjai szerint, amint ismered a szívét (mert egyedül te ismered minden emberfiának a szívét), 1Ki 8:40 hogy féljenek téged minden időben, míg annak a földnek színén élnek, melyet atyáinknak adtál. 1Ki 8:41 De az idegent is, aki nem a te népedből, az Izráelből való; hanem eljön messze földről a te nevedért; 1Ki 8:42 mert meghallják a te nagy nevedet, a te erős kezedet és a te kinyújtott karodat; tehát bejön és imádkozik ebben a házban: 1Ki 8:43 Te hallgasd meg az égben, a te lakhelyeden, és tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád kiált; hogy megismerje a földnek minden népe a te nevedet, hogy úgy féljenek téged, mint a saját néped, Izráel, és megtudják, hogy a te neved neveztetett48 e fölött a ház fölött, melyet én építtettem. 1Ki 8:44 Ha kivonul néped a hadba ellensége ellen azon az úton, amelyre küldöd őket; és imádkoznak az Úrhoz ennek a városnak irányában, melyet választottál, és ennek a háznak, melyet nevednek építettem: 1Ki 8:45 hallgasd meg az égben imádságukat és könyörgésüket; és tégy nekik igazságot. 1Ki 8:46 Ha vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk és ellenség elé adod őket; és fogságra viszik őket legyőzőik az ellenség országába, távol vagy közel; 1Ki 8:47 és magukba szállnak49 az országban melybe fogságra vitettek; és megtérnek és könyörögnek hozzád legyőzőik. országában, mondván: Vétkeztünk, bűnbe estünk, istentelenek voltunk; 1Ki 8:48 és hozzád térnek teljes szívükből és teljes lelkükből ellenségeik országában, ahova fogságra vitték őket; és imádkoznak hozzád országuk irányába, melyet atyáiknak adtál, a város irányába, melyet kiválasztottál, és a ház irányába, melyet nevednek építettem: 1Ki 8:49 hallgasd meg az égben, a te lakhelyeden imádságukat és könyörgésüket; és tégy nekik igazságot. 1Ki 8:50 És bocsásd meg népednek, amit vétett ellened, és minden bűneiket, amelyeket elkövettek ellened; és add őket könyörületességre legyőzőik előtt, hogy könyörületesen bánjanak velük. 1Ki 8:51 Mert néped és örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohó közepéből. 1Ki 8:52 Hogy legyenek szemeid nyitva szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindig, mikor hozzád kiáltanak. 1Ki 8:53 Mert te választottad őket külön magadnak örökségül a föld minden népe közül; mint ahogyan szólottál szolgád, Mózes által, mikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, Uram Isten! 1Ki 8:54 És történt, hogy mikor Salamon végig elimádkozta az Úrnak mindezt az imádságot és könyörgést; felkelt az Úr oltára elől, ahol térden állva és kezeit égre terjesztve volt. 1Ki 8:55 És mikor felállt, megáldotta Izráel egész gyülekezetét; nagy hangon mondván: 1Ki 8:56 Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek, egészen úgy, amint megmondta; nem esett el egy szó sem mindabból a jó szóból, amit Mózes által, az ő szolgája által megmondott. 1Ki 8:57 Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk, mint velük volt atyáinkkal! Ne hagyjon el minket és ne vessen el minket, 1Ki 8:58 magához hajlítván szívünket; hogy teljesen az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, törvényeit és ítéleteit, melyeket atyáinknak parancsolt. 1Ki 8:59 És legyenek ezek a szavaim, melyekkel az Úr előtt könyörögtem, közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz nappal és éjjel; hogy tegyen igazat szolgájának, és igazat népének, Izráelnek, minden nap annak a napnak a dolgában, 1Ki 8:60 hogy megtudja a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs több. 1Ki 8:61 Legyen tehát a szívetek hiánytalanul az Úrral; járván az ő törvényeiben és megtartván az ő parancsolatait, mint e mai nap. 1Ki 8:62 Azután a király és vele egész Izráel, vágó áldozatokat áldoztak az Úr előtt. 1Ki 8:63 Levágatott pedig Salamon visszafizetési vágó áldozatul, melyet az Úrnak áldozott, huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot; így avatták fel az Úr házát a király és Izráel fiai valamennyien. 1Ki 8:64 Azon a napon felszentelte a király az Úr háza előtt levő udvar közepét, mert ott készítette el az égő áldozatot, az ételáldozatot és a visszafizetési áldozatok kövérét; mert az Úr előtt levő oltár kisebb volt, mintsem hogy reá fért volna az égő áldozat, az ételáldozat és a visszafizetési áldozatok kövére. 1Ki 8:65 Így tartotta meg Salamon abban az időben az ünnepet, és egész Izráel vele, egy nagy gyülekezet, a hamáti bejárótól Egyiptom patakáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt hét napig [meg hét napig: tizennégy napig]. 1Ki 8:66 A nyolcadik napon elbocsátotta a népet; és áldották a királyt és elmentek sátoraikba, örvendezve és vidám szívvel mindazért a jóért, amit az Úr Dáviddal, az ő szolgájával és Izráellel, az ő népével cselekedett. 1Ki 9:1 És történt, hogy mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését, és Salamonnak minden óhaját, amit véghez akart vinni: 1Ki 9:2 megjelent az Úr Salamonnak másodszor; mint ahogyan Gibeonban megjelent neki. 1Ki 9:3 És azt mondta neki az Úr: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, mellyel könyörögtél előttem, megszenteltem ezt a házat, melyet építettél, hogy odahelyezzem nevemet örökre; tehát szemem és szívem ott lesz minden időben. 1Ki 9:4 És ha te úgy jársz előttem, mint atyád, Dávid járt, tökéletes szívvel és egyenességgel, egészen úgy cselekedvén, amint parancsoltam neked; törvényeimet és ítéleteimet megtartod: 1Ki 9:5 akkor örökre felállítom királyi székedet Izráel felett; úgy amint megmondtam atyád, Dávid felől, mondván: Nem fogy ki utódod Izráel királyi székéről. 1Ki 9:6 Ha elfordulván elfordultok mögülem ti és fiaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat, törvényeimet, melyeket előtökbe adtam; hanem elmentek és más isteneket szolgáltok és azok előtt borultok le: 1Ki 9:7 akkor kiirtom Izráelt annak a földnek színéről, melyet nekik adtam, és a házat, melyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől; és Izráel példabeszéddé és gúnnyá lesz minden nép között. 1Ki 9:8 És ami ezt a házat illeti, melynek legfelségesebbnek kellene lennie, mindenki, aki elmegy mellette, elámul és felszisszen, és azt mondják: Miért tett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal? 1Ki 9:9 Mire azt felelik: Amiért elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki kihozta atyáikat Egyiptom országából, és más istenekhez ragaszkodtak, és azok előtt borultak le és azokat szolgálták: azért hozta az Úr rájuk mindezt a veszedelmet. 1Ki 9:10 És történt húsz év múlva, hogy felépítette Salamon a két házat, az Úr házát és a király házát. 1Ki 9:11 Hirám, Tírusz királya támogatta Salamont cédrusfával és ciprusfával és arannyal teljes kívánsága szerint: akkor Salamon királynak kellett adni Hirámnak húsz várost a Gálil földjén. 1Ki 9:12 És mikor kiment Hirám Tíruszból a városokat megnézni, melyeket Salamon adott neki, és nem tetszettek neki, 1Ki 9:13 azt mondta: Micsoda városok ezek, melyeket nekem adtál, testvérem? Így nevezték el azokat Kabul földjének mind e mai napig. 1Ki 9:14 Ugyanis Hirám a királynak százhúsz tálentum aranyat küldött. 1Ki 9:15 Ez pedig a robotosok története, akiket Salamon király szedett, hogy felépíttesse az Úr házát és a saját házát, meg Millót és Jeruzsálem kőfalát; továbbá Hácort, Megiddót és Gézert 1Ki 9:16 (Faraó, Egyiptom királya felvonult és bevetette Gézert, és felégette tűzzel, a kanaániakat pedig, akik a városban megölte; és hozományul adta azt leányának, Salamon feleségének, 1Ki 9:17 Salamon aztán felépíttette Gézert) és az Alsó Bét-Horont; 1Ki 9:18 Baalátot és Támárt a sivatagban, az országban; 1Ki 9:19 és minden raktárvárost, melyek Salamonnak voltak, és a szekerek városait és a hátaslovak városait; általában Salamon óhajtását, amit építeni óhajtott Jeruzsálemben és a Libánonon, és birodalmának egész földjén. 1Ki 9:20 Azt az egész népet, mely megmaradt az emoriakból, a hittiekből, a perizziekből, a hivviekből és jebusziakból, akik nem Izráel fiai közül valók voltak; 1Ki 9:21 fiaikat, akik megmaradtak utánuk az országban, akiket nem bírtak Izráel fiai örök szentség alá vetni: azokat besorozta Salamon robotos szolgáknak mind e mai napig. 1Ki 9:22 Izráel fiai közül pedig senkit sem tett szolgává; mert azok voltak a hadi emberek, és az ő szolgái, tisztjei, törzstisztjei és szekeres és lovas tisztjei. 1Ki 9:23 Ezek voltak a Salamon tiszttartóinak tisztjei, akik a munka felett voltak, ötszázötven; akik uralkodtak a népen, mely a munkán dolgozott. 1Ki 9:24 Mikor Faraó leánya felment Dávid városából a saját házába, melyet építtetett neki; akkor építtette a Millót. 1Ki 9:25 És egy évben háromszor áldozott Salamon égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat azon az oltáron, melyet az Úrnak épített, egyben azon füstölögtetvén, amely az Úr előtt volt. 1Ki 9:26 Mikor bevégezte a házat, hajórajt épített Salamon király Ecjon Geberben, mely Élót mellett van a Sástenger partján Edom országában. 1Ki 9:27 Hirám pedig elküldte ezen a hajórajon az ő szolgáit, tengerismerő hajós embereket Salamon szolgáival; 1Ki 9:28 és eljutottak Ofirba, és hoztak onnét aranyat, négyszázhúsz tálentumot; és elvitték Salamon királynak. 1Ki 10:1 És Sába királynője, hallván Salamonnak az Úr nevét illetőleg hírét; eljött, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel; 1Ki 10:2 és igen tekintélyes kísérettel érkezett Jeruzsálembe, tevékkel, melyek fűszerszámokat és igen sok aranyat hoztak, és drágakövet. És mikor bement Salamonhoz, elmondott neki mindent, ami szívén volt; 1Ki 10:3 Salamon pedig megfejtette minden szavát; nem volt egy szó elrejtve a király előtt, amit meg ne fejtett volna neki. 1Ki 10:4 Mikor az tán látta Sába királynője Salamon egész bölcsességét; és a házat, melyet épített; 1Ki 10:5 és asztala étkeit, és szolgáinak ülését, cselédjeinek állásait és öltözeteiket, és pohárnokait, és égő áldozatát, mellyel az Úr házában szokott áldozni: hát elállt a lélegzete. 1Ki 10:6 És azt mondta a királynak: Igazság volt az, amit országomban hallottam felőled és bölcsességed felől. 1Ki 10:7 És én nem hittem a beszédeknek, míg el nem jöttem és szemeimmel nem láttam, hogy hiszen a felét sem mondták el nekem: meghaladtad bölcsességben és jóban a hírt, amit hallottam. 1Ki 10:8 Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid; akik szüntelen előtted állanak és hallják bölcsességedet. 1Ki 10:9 Legyen áldott az Úr, a te Istened, akinek tetszett téged Izráel trónjára tenni! Mert örökké szerette az Úr Izráelt, azért tett téged királlyá, hogy cselekedjél ítéletet és igazságot. 1Ki 10:10 És adott a királynak százhúsz tálentum aranyat, és nagyon sok fűszerszámot és drágakövet; nem hoztak többé olyan sok fűszerszámot, mint az, amelyet Sába királynője adott Salamon királynak. 1Ki 10:11 És Hirám hajóraja is, mely aranyat hozott Ofirból, hozott Ofirból igen sok ébenfát58 és drágakövet. 1Ki 10:12 A király pedig karfákat csináltatott az ébenfákból az Úr házába és a király házába, és hárfákat meg kobzokat az énekeseknek; nem hoztak annyi ébenfát, nem is láttak mind e mai napig. 1Ki 10:13 Salamon király pedig megadta Sába királynőjének minden kívánságát, amit kért, azon kívül, amit Salamon királyi kezének megfelelően adott neki; aztán fordult és elment a maga országába, ő és szolgái. 1Ki 10:14 Az aranynak súlya pedig, mely Salamonhoz évenként befolyt, hatszázhatvanhat arany tálentum volt; 1Ki 10:15 ezenkívül még hoztak be a kereskedő emberek és a kalmárok vásárlása; továbbá mindenféle arab királyok és az ország pasái. 1Ki 10:16 És csináltatott Salamon király kétszáz pajzsot vert aranyból; hatszáz arany ment rá egy pajzsra; 1Ki 10:17 és háromszáz tárcsát vert aranyból, három mína arany ment rá egy tárcsára: és a libánoni erdő-házba tette azokat a király. 1Ki 10:18 És csináltatott a király egy nagy trónt elefántcsontból; és beborította finom arannyal. 1Ki 10:19 Hat lépcsője volt a trónnak, és egy kerek63 fej volt a trónon hátul, és karjai az ülőhelynek mind a két felől; és két oroszlán állt a karok mellett. 1Ki 10:20 És tizenkét oroszlán állt ott a hat lépcsőn két felől; nem készült ilyen egy királyságnak sem. 1Ki 10:21 És Salamon király minden ivóedénye arany volt, és a libánoni erdő-ház minden edénye tiszta arany; nem ezüst, azt semmire sem becsülték Salamon napjaiban. 1Ki 10:22 Mert Tarsis-hajóraja volt a királynak a tengeren Hirám hajórajával; háromévenként egyszer érkezett a Tarsis-hajóraj, hozván aranyat és ezüstöt, elefántcsontot, majmot és pávát. 1Ki 10:23 Így Salamon király nagyobb volt a föld minden királyánál gazdaságra és bölcsességre nézve. 1Ki 10:24 Úgyhogy az egész föld igyekezett Salamon színe elé az ő bölcsességét hallani, melyet Isten az ő szívébe adott. 1Ki 10:25 És mindenik elhozta a maga ajándékát, ezüstedényeket és aranyedényeket, ruhákat és fegyvereket és fűszerszámokat, lovakat és öszvéreket; évről évre szólóan. 1Ki 10:26 És harci szekereket és hátaslovakat gyűjtött Salamon, úgyhogy ezernégyszáz harci szekere volt neki és tizenkétezer hátaslova: melyeket a szekerek városaiban és a király mellett Jeruzsálemben helyezett el. 1Ki 10:27 És az ezüstöt olyanná tette a király Jeruzsálemben, mint a köveket; a cédrusfát meg olyanná tette, mint a vad fügefa, mely az Alföldön tömegben van. 1Ki 10:28 A Salamonnak való lovakat pedig Egyiptomból szállították; éspedig ménesenként vették Salamon bevásárlói, egy ménest egy bizonyos áron. 1Ki 10:29 És mikor felhozták egy szekér hatszáz ezüstön jött ki Egyiptomból, egy ló pedig százötvenen. A hitti királyoknak és az arám királyoknak is mind így történt a szállítás őáltaluk 1Ki 11:1 Salamon király pedig sok külföldi asszonyt szeretett (Faraó leányát is!): móábiakat, ammoniakat, edomiakat, cidoniakat és hittieket; 1Ki 11:2 oly nemzetekből valókat, amelyekre nézve azt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne menjetek közéjük és ők ne jöjjenek közétek, mert bizony elhajlítják szíveteket az ő isteneikhez; ezekhez ragaszkodott Salamon szeretettel. 1Ki 11:3 Úgyhogy hétszáz felesége volt neki fejedelemasszony, másodfelesége pedig háromszáz; és feleségei elhajlították a szívét. 1Ki 11:4 Így történt, hogy Salamon öregségének idején feleségei elhajlították a szívét idegen istenekhez; úgyhogy az ő szíve nem volt oly teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint atyjának, Dávidnak szíve; 1Ki 11:5 járt ugyanis Salamon Astárté után, a cidoniak istene után és Milkom után, az ammoniak undoksága után. 1Ki 11:6 Így azt cselekedte Salamon, ami gonosz az Úr szemeiben; és nem követte oly teljesen az Urat, mint atyja, Dávid. 1Ki 11:7 Akkor épített Salamon bámát Kámosnak, Móáb undokságának azon a hegyen, mely Jeruzsálemtől keletre van; és Moloknak, Ammon fiai undokságának. 1Ki 11:8 Így tett többi külföldi feleségeinek is; akik a maguk isteneinek tömjéneztek és áldoztak. 1Ki 11:9 Megharagudott azért az Úr Salamonra, hogy elhajlította szívét az Úrtól, Izráel Istenétől; aki neki kétszer megjelent, 1Ki 11:10 és éppen ezt a dolgot parancsolta meg neki, hogy ne járjon idegen istenek után; de ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. 1Ki 11:11 Tehát azt mondta az Úr Salamonnak: Amiért ez esett veled, hogy nem tartottad meg szövetségemet és törvényeimet, amelyeket parancsoltam neked: elszakasztván elszakasztom tőled a királyságot, és szolgádnak adom. 1Ki 11:12 Csak nem a te napjaidban teszem ezt atyádért, Dávidért; fiad kezéből szakasztom el azt. 1Ki 11:13 Csak nem az egész királyságot szakasztom el, egy törzset adok fiadnak szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálemért, melyet kiválasztottam 1Ki 11:14 És ellenségül támasztotta az Úr Salamonnak az edomi Hadadot. A király magvából való volt ő Edomban. 1Ki 11:15 Történt ugyanis, hogy mikor Dávid Edomban jelen lévén, Jóáb, a hadvezér felvonult az elesetteket eltemetni, és levágott minden férfit Edomban; 1Ki 11:16 mert hat hónapig maradt ott Jóáb és egész Izráel, míg minden férfit kiirtott Edomban; 1Ki 11:17 akkor elmenekült Hadad, és vele némely edomi férfiak atyja szolgái közül, hogy Egyiptomba menjenek. Hadad kis gyermek volt, 1Ki 11:18 mikor Midjánból felkeltek és elmentek Páránba; és Páránból embereket vettek magukkal és elmentek Egyiptomba Faraóhoz, Egyiptom királyához, aki házat adott neki, kenyeret rendelt neki, és földet adott neki. 1Ki 11:19 És oly nagy kegyet talált Hadad Faraó szemeiben, hogy neki adta feleségül az ő feleségének húgát, Tahpenésznek, az uralkodónőnek húgát. 1Ki 11:20 Mikor pedig Tahpenész húga megszülte neki fiát, Genubatot, azt Tahpenész a Faraó házában választotta el; úgyhogy Genubat a Faraó házában volt a Faraó fiai között. 1Ki 11:21 Mikor aztán Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid elaludt atyáival, és hogy Jóáb, a hadvezér meghalt; azt mondta Hadad Faraónak: Bocsáss el engem, hogy elmenjek országomba. 1Ki 11:22 Mikor Faraó azt mondta neki: Hát mi fogyatkozásod van énnálam, hogy íme el akarsz menni a te országodba?; azt felelte:Semmi, hanem mindenesetre bocsáss el engem! 1Ki 11:23 Aztán ellenségül támasztotta neki Isten Rezont, Eljáda fiát, aki urától, Hadadézertől, Cobá királyától menekült el, 1Ki 11:24 és embereket gyűjtött maga köré és csapatvezér lett, mikor Dávid azokat70 ölte; aztán elmentek Damaszkuszba és ott maradtak és uralkodtak Damaszkuszban. 1Ki 11:25 Így lett ellensége Izráelnek Salamon egész idejében, éspedig azzal a veszedelemmel, amivel Hadad; ugyanis utálta Izráelt és Szíria uralkodója volt. 1Ki 11:26 Járobeám pedig, Nebát fia, egy Cerédából való efraimi, anyjának a neve Ceruá, egy özvegyasszony, Salamon szolgája volt: és kezet emelt a királyra. 1Ki 11:27 Ez pedig a története annak, hogy kezet emelt a királyra. Salamon a Millót építtette, berakatta a rést, mely atyja, Dávid városán volt. 1Ki 11:28 És ez a férfi, Járobeám, derék vitéz volt; és mikor Salamon látta az ifjút, hogy dolgozik a munkán, a József házának egész robotmunkája fölé őt rendelte. 1Ki 11:29 És abban az időben történt, hogy Járobeám kiment Jeruzsálemből; és az úton találta őt a sílói Ahija próféta, aki új ruhába volt burkolózva, és csak ők ketten voltak a mezőn. 1Ki 11:30 És megragadta Ahija az új ruhát, mely rajta volt; és elszakította tizenkét darabra. 1Ki 11:31 És azt mondta Járobeámnak: Végy magadnak tíz darabot; mert így mondta az Úr, Izráel Istene: Én ezennel elszakasztom az országot Salamon kezéből, és neked adom a tíz törzset. 1Ki 11:32 De az egy törzs legyen az övé szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálemért, azért a városért, melyet választottam Izráel valamennyi törzse közül. 1Ki 11:33 Azért, mert elhagytak engem és leborultak Astárté előtt, a cidoniak istene előtt, Kámos előtt, Móáb istene előtt és Milkom előtt, Ammon fiainak Istene előtt; és nem az én utaimban jártak, hogy cselekedték volna, ami az én szemeimben helyes, és törvényeimet és ítéleteimet, mint atyja Dávid. 1Ki 11:34 De nem veszem el az egész országot kezéből; mert fejedelemnek akarom őt tenni életének egész idejére Dávidért, az én szolgámért, akit én választottam, aki megtartotta parancsolataimat és törvényeimet. 1Ki 11:35 Hanem fia kezéből veszem el a királyságot; és neked adom azt a tíz törzset. 1Ki 11:36 Az ő fiának pedig egy törzset adok: hogy legyen az én szolgámnak, Dávidnak egy szövétneke minden időben énelőttem Jeruzsálemben, a városban, melyet magamnak választottam, hogy oda helyezzem nevemet. 1Ki 11:37 Téged pedig felveszlek, hogy uralkodjál mindenen, amit lelked kíván; és légy király Izráel felett. 1Ki 11:38 És lesz, hogyha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, és az én utaimon jársz, és azt cselekszed, ami helyes az én szemeimben, megtartván törvényeimet és parancsolataimat, mint ahogyan Dávid, az én szolgám cselekedett; akkor veled leszek és állandó házat építek neked, mint Dávidnak építettem; és neked adom Izráelt, 1Ki 11:39 és megalázom Dávid magvát ebből avégből; de nem minden időre. 1Ki 11:40 Mivel pedig ezért Salamon Járobeámnak életére tört; felkelt Járobeám és elmenekült Egyiptomba Sisákhoz, Egyiptom királyához, és Egyiptomban volt Salamon haláláig. 1Ki 11:41 Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden, amit tett, és bölcsessége tudvalevőleg meg vannak írva a Salamon viselt dolgairól szóló könyvben. 1Ki 11:42 Az idő pedig, melyben Salamon Jeruzsálemben az egész Izráel felett uralkodott, negyven esztendő. 1Ki 11:43 És mikor Salamon elaludt atyáival, és eltemettetett atyja, Dávid városában; fia Rehabeám lett helyébe a király. 1Ki 12:1 És elment Rehabeám Sikembe; mert Sikembe ment egész Izráel, hogy őt királlyá tegye. 1Ki 12:2 Mihelyt pedig ezt meghallotta Járobeám, Nebát fia (bár ő még Egyiptomban volt, ahova Salamon király elől menekült; és Egyiptomban lakott Járobeám, 1Ki 12:3 de érte küldöttek és elhívatták őt); elment Járobeám és Izráel egész gyülekezete és így szóltak Rehabeámhoz, mondván: 1Ki 12:4 Atyád keménnyé tette igánkat; te tehát most könnyíts atyád kemény szolgálatán és nehéz igáján, melyet reánk tett, akkor szolgálunk téged. 1Ki 12:5 És azt mondta nekik: Menjetek el még három napra, aztán jöjjetek vissza hozzám; ezzel elment a nép. 1Ki 12:6 Akkor tanácskozott Rehabeám király a vénekkel, akik atyjánál, Salamonnál voltak szolgálatban, míg életben volt, mondván: Ti mit tanácsoltok, milyen feleletet adjak e népnek? 1Ki 12:7 És így szóltak neki, mondván: Ha ma szolgája leszel ennek a népnek és szolgálatukra állsz, és meghallgatod őket és jó szót szólsz hozzájuk; akkor szolgáid lesznek neked minden időben. 1Ki 12:8 De elhagyta a vének tanácsát, amit tanácsoltak neki; és a gyermekekkel tanácskozott, akik vele nőttek fel, akik az ő szolgálatában állók voltak. 1Ki 12:9 És azt mondta nekik: Ti mit tanácsoltok, mi választ adjunk e népnek, mely így beszélt velem, mondván: Könnyíts az igán, melyet atyád tett ránk? 1Ki 12:10 A gyermekek pedig, akik vele nőttek fel, így beszéltek neki, mondván: Így mondd ennek a népnek, mely így szólt hozzád, mondván: Atyád nehézzé tette igánkat, tehát te könnyítsd meg rajtunk; így beszélj velük: Kisujjam vastagabb atyám derekánál. 1Ki 12:11 Most tehát atyám nehéz igát rakott rátok, de én még nehezítem igátokat; atyám ostorral fenyített titeket, de én szöges ostorral fenyítelek benneteket. 1Ki 12:12 Mikor aztán megérkezett Járobeám és az egész nép Rehabeámhoz harmadnap; aszerint, amint szólott a király, mondván: Jöjjetek vissza hozzám a harmadik napon, 1Ki 12:13 keményen felelt a király a népnek. És elhagyta a vének tanácsát, amit azok tanácsoltak neki, 1Ki 12:14 és a gyermekek tanácsa szerint beszélt velük, mondván: Atyám nehézzé tette igátokat, de én még nehezítek igátokon; atyám ostorral fenyített titeket, de én szöges ostorral fenyítelek benneteket. 1Ki 12:15 Tehát nem hallgatott a király a népre; mert az Úrtól lett egy ily fordulat avégre, hogy érvényesíthesse szavát, melyet a sílói Ahija által szólt az Úr Járobeámnak, Nebát fiának. 1Ki 12:16 Mikor ugyanis egész Izráel látta, hogy nem hallgatott a király rájuk, ezt a feleletet adta a nép a királynak, mondván: Mi részünk van nekünk Dávidban? Örökségünk sincs Isai fiában, sátoraidba, Izráel; most már őrizd a magad házát, Dávid; ezzel elment Izráel a maga sátoraiba. 1Ki 12:17 De Izráelnek azok felett a fiai felett, akik Júda városaiban laktak, Rehabeám volt a király. 1Ki 12:18 Úgyhogy mikor a király, Rehabeám Adorámot, aki a robot felett volt, kiküldte, azt egész Izráel megkövezte kővel, hogy meghalt; a király is, Rehabeám alig tudott kocsira kapni, hogy Jeruzsálembe meneküljön. 1Ki 12:19 Ezzel elpártolt Izráel Dávid házától mind e mai napig. 1Ki 12:20 Történt ugyanis, hogy mikor egész Izráel meghallotta, hogy Járobeám visszatért, érte küldtek és elhívatták őt a közönséghez, és királlyá tették őt egész Izráel felett; Dávid háza mögött csupáncsak Júda törzse maradt. 1Ki 12:21 Ugyan mikor Rehabeám megérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost; hogy hadakozzanak Izráel házával, és visszavigyék a királyságot Rehabeámnak, Salamon fiának: 1Ki 12:22 de az Isten szava lett Semájához, az Isten emberéhez, mondván: 1Ki 12:23 Mondd Rehabeámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és Júda és Benjámin egész házának; és a többi népnek, mondván: 1Ki 12:24 Így mondta az Úr: Ne vonuljatok fel és ne hadakozzatok testvéreitekkel, Izráel fiaival, térjetek vissza, ki-ki a maga házához, mert éntőlem lett ez a dolog; és megfogadták az Úr szavát, és visszatértek, elmenvén az Úr szava szerint. 1Ki 12:25 És megépíttette Járobeám Sikemet Efraim hegyén, és benne székelt; aztán kiment onnét és megépíttette Penuélt. 1Ki 12:26 De azt gondolta Járobeám magában: előbb-utóbb visszatér az ország a Dávid házához. 1Ki 12:27 Ha ez a nép feljár Jeruzsálembe, hogy áldozatokat végezzen az Úr házában, akkor ennek a népnek a szíve visszatér urához, Rehabeámhoz, Júda királyához; és megölnek engem és visszatérnek Rehabeámhoz, Júda királyához. 1Ki 12:28 Elhatározta tehát a király, és készíttetett két aranyborjút; és azt mondta nekik: Legyen elég már nektek a Jeruzsálembe járás, itt vannak a te Isteneid, Izráel, akik felhoztak Egyiptom országából. 1Ki 12:29 És az egyiket Bétélbe helyezte; a másikat pedig Dánba tette. 1Ki 12:30 Ez a dolog bűnhődésre is szolgált. Tudniillik a nép elment az egyik elé Dánig. 1Ki 12:31 Mikor ugyanis megcsináltatta a bámák házát; és papokat tett a nép köréből, akik nem voltak Lévi fiai közül valók: 1Ki 12:32 rendezett Járobeám egy ünnepet a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, olyat, mint a Júdabeli ünnep, és felment az oltárra. Éppen így tett Bétélben, áldozván a borjúknak, melyeket készített. Tudniillik Bétélben is papokat állított a bámáknak, melyeket készített; 1Ki 12:33 és égő áldozatot mutatott be a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, melyet magától gondolt ki, azon az oltáron, melyet Bétélben csináltatott. És mikor egyszer ünnepet rendezett Izráel fiainak és felment az oltárra füstölögtetni: 1Ki 13:1 hát egyszer egy Isten embere érkezett Júdából az Úr szavával Bétélbe; éppen mikor Járobeám az oltáron állt füstölögtetvén; 1Ki 13:2 és az oltárra kiáltott az Úr szavával, és azt mondta: Oltár, oltár, így mondta az Úr: Íme fia születik Dávid házának, Jósia a neve, és levágatja rajtad a bámák papjait, akik rajtad füstölögtetnek, és embercsontokat égetnek el rajtad. 1Ki 13:3 Jelt is adott azon a napon, mondván: Ez a jele, hogy az Úr szólott: íme az oltár meghasad, és kiömlik a faggyúhamu, mely rajta van. 1Ki 13:4 És történt, hogy mikor a király hallotta az Isten emberének szavát, melyet a bétéli oltárra kiáltott, és kinyújtotta a kezét Járobeám az oltárról, mondván: Fogjátok meg; hát elszáradt a keze, melyet kinyújtott rá, és nem tudta azt magához visszahajlítani. 1Ki 13:5 Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a faggyúhamu az oltárból; a jel szerint, melyet az Isten embere adott az Úr szavával. 1Ki 13:6 Erre felelt a király és azt mondta az Isten emberének: Engeszteld meg, kérlek, az Úrnak, a te Istenednek orcáját, és imádkozzál értem, hogy forduljon vissza a kezem hozzám. Erre megengesztelte az Isten embere az Úr orcáját, és a király keze visszahajlott hozzá, és olyan lett, mint azelőtt. 1Ki 13:7 Akkor szólt a király az Isten emberének: Jer haza velem, hogy felüdítsd magadat, és ajándékot adjak neked. 1Ki 13:8 De az Isten embere azt mondta a királynak: Ha nekem adnád házadnak felét, akkor sem mennék veled; és nem enném kenyeret és nem innám vizet ebben a helységben. 1Ki 13:9 Mert így van nekem parancsolva az Úr igéjében, mondván: Ne egyél kenyeret és ne igyál vizet; és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél. 1Ki 13:10 Erre elment más úton, és nem azon az úton tért vissza, amelyiken Bétélbe érkezett. 1Ki 13:11 De egy öreg próféta lakott Bétélben; és ennek a fiai mikor hazamentek, elbeszélték neki mindazt a cselekedetet, amit az Isten embere cselekedett aznap Bétélben. Azokat a szavakat, melyeket a királynak mondott, mikor elbeszélték atyjuknak, 1Ki 13:12 így szólt hozzájuk atyjuk: Melyik úton ment el?; fiai ugyanis látták az utat, melyen elment az Isten embere, aki Júdából jött; 1Ki 13:13 azt mondta tehát fiainak: Nyergeljétek meg nekem a szamarat; és mikor megnyergelték neki a szamarat, felült rá, 1Ki 13:14 és elment az Isten embere után. Mikor megtalálta őt a cserfa alatt ülve; azt mondta neki: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jöttél? Mikor azt mondta: Én; 1Ki 13:15 azt mondta neki: Jer velem haza, és egyél kenyeret. 1Ki 13:16 De azt mondta: Nem térhetek vissza veled, hogy bemenjek hozzád; kenyeret sem eszem, vizet sem iszom nálad ebben a helységben; 1Ki 13:17 mert szó lett hozzám az Úr szavával: Ne egyél kenyeret és ne igyál ott vizet; ne azon az úton menve térj vissza, amelyen odamentél. 1Ki 13:18 De az azt mondta neki: Én is próféta vagyok, mint te, és egy angyal szólt hozzám az Úr szavával, mondván: Hozd őt vissza magaddal házadhoz, hogy egyen kenyeret és igyon vizet (hazudott neki). 1Ki 13:19 Erre visszatért vele és evett kenyeret a házában és ivott vizet. 1Ki 13:20 Történt pedig, hogy amint ők az asztalnál ültek, az Úr szava lett a prófétához, aki őt visszahozta, 1Ki 13:21 és kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött, mondván: Így mondta az Úr: Mivel engedetlen voltál az Úr szava iránt és nem tartottad meg a parancsot, melyet az Úr, a te Istened parancsolt neked, 1Ki 13:22 hanem visszatértél és ettél kenyeret és ittál vizet abban a helységben, melyre nézve így szólt hozzád: Ne egyél kenyeret és ne igyál vizet: holttested nem jut el atyáid sírjába. 1Ki 13:23 Történt aztán, hogy miután evett kenyeret és miután ivott; megnyergelték neki a szamarat (a prófétának, akit visszahozott). 1Ki 13:24 És mikor elment, egy oroszlán bukkant rá az úton, és megölte őt; és holtteste ott volt elterülve az úton és a szamár mellette állt, az oroszlán is a holttest mellett állt. 1Ki 13:25 Mikor aztán emberek mentek el arra, és meglátták a holttestet az úton elterülve, az oroszlánt pedig a holttest mellett állva; bementek és elbeszélték a városban, melyben az öreg próféta lakott. 1Ki 13:26 Mikor ezt hallotta a próféta, aki őt visszavitte az útról, azt mondta: Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szája iránt; ezért az Úr az oroszlánnak adta, és az széttépte őt és megölte őt az Úr szava szerint, melyet szólott neki. 1Ki 13:27 Akkor szólt fiainak, mondván: Nyergeljétek fel nekem a szamarat; és felnyergelték. 1Ki 13:28 És mikor elment, ott találta holttestét az úton elterülve, a szamár pedig és az oroszlán ott álltak a holttest mellett; nem ette meg az oroszlán a holttestet és nem tépte szét a szamarat. 1Ki 13:29 Akkor felvette a próféta az Isten emberének holttestét és feltette a szamárra, hogy visszavigye azt; aztán bement az öreg próféta városába, hogy gyászt tartson és eltemesse azt. 1Ki 13:30 És mikor elhelyezte holttestét a saját sírjában, gyászt tartottak érte: Jaj, testvérem! 1Ki 13:31 Miután pedig eltemette őt, azt mondta fiainak, mondván: Ha meghalok, temessetek engem ebbe a sírba, melybe az Isten embere van temetve; csontjai mellé tegyétek csontjaimat. 1Ki 13:32 Mert bizonnyal beteljesedik a szó, melyet az Úr szavával kiáltott az oltár ellen, mely Bétélben van; és minden bámaház ellen, mely Samária városaiban van. 1Ki 13:33 Ez után az eset után nem tért meg Járobeám az ő gonosz útjáról; hanem ismét tett a nép köréből bámapapokat, akinek kedve volt, papságot adott neki,76 hogy legyen bámapap; 1Ki 13:34 és ezzel a dologgal szolgált rá Járobeám házának bűnhődésére; és elvesztésére és a föld színéről való kipusztítására. 1Ki 14:1 Abban az időben megbetegedett Abijá, Járobeám fia. 1Ki 14:2 És azt mondta Járobeám a feleségének: Kelj fel, kérlek, végy álruhát magadra, hogy ne tudják, hogy te Járobeám felesége vagy; és menj el Sílóba. Most ott van Ahija próféta, ő mondta meg rólam, hogy király leszek a nép felett; 1Ki 14:3 tehát végy magadhoz tíz kenyeret, kalácsokat és egy köcsög mézet, és menj be hozzá: ő megmondja neked, mi lesz a fiúval. 1Ki 14:4 Úgy is tett Járobeám felesége; felkelt és elment Sílóba, és bement Ahija házába. Ahija azonban nem bírt látni, mert szemei megálltak az öregségtől; 1Ki 14:5 hanem az Úr mondta Ahijának: Most érkezett Járobeám felesége, hogy megtudjon valamit tőled fia felől, mert az beteg; így s így beszélj neki. És úgy kellett volna lenni, hogy mikor bemegy, ő ismeretlennek tettesse magát; 1Ki 14:6 de úgy lett, hogy mihelyt meghallotta Ahija lábainak zaját, amint bement az ajtón, azt mondta: Jöjj be, Járobeám felesége; mire való volna, hogy te ismeretlennek tettesd magadat; mikor én küldve vagyok hozzád kemény üzenettel? 1Ki 14:7 Eredj, mondd meg Járobeámnak: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy én kiemeltelek téged a nép közül; és fejedelemmé tettelek téged népem felett, Izráel felett; 1Ki 14:8 és elszakítottam az országot Dávid házától és neked adtam; de te nem lettél olyan, mint Dávid szolgám, aki megtartotta parancsolataimat és aki teljes szívéből követett engem, csak azt cselekedvén, ami az én szemeimben helyes; 1Ki 14:9 hanem gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, akik teelőtted voltak; és annyira mentél, hogy más isteneket készítettél magadnak, éspedig öntött képeket az én bosszantásomra, engem pedig a hátad mögé vetettél: 1Ki 14:10 ezért én ezennel veszedelmet hozok Járobeám házára, és kiirtom Járobeám hímjét, kötöttet és szabadot Izráelben; és kiseprem Járobeám házának utolját, mint a szemetet kiseprik, fogytáig. 1Ki 14:11 Akije Járobeámnak a városban hal meg, azt az ebek eszik meg, akije pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg; mert az Úr szólott. 1Ki 14:12 Te pedig kelj fel, eredj haza; mikor lábad a városba ér, meghal a gyermek. 1Ki 14:13 És gyászt tart érte egész Izráel, úgy temetik el őt, mert egyedül ez kerül sírba a Járobeáméi közül; mert Járobeám házából ebben találtatott valami jó az Úr iránt, Izráel Istene iránt. 1Ki 14:14 Mert állít az Úr magának egy királyt Izráel fölé, aki kiirtja Járobeám házát ma; aztán mi lesz előbb-utóbb is? 1Ki 14:15 Levágja az Úr Izráelt, mint a nád bolyong a vízben, és kitépi Izráelt erről a jó földről, melyet atyáiknak adott, és elszórja őket a Folyón túl; amiért szent fákat csináltak maguknak, bosszantván az Urat. 1Ki 14:16 Mert odaadja Izráelt: Járobeám bűnei miatt, melyekkel vétkezett, és amelyekkel bűnbe vitte Izráelt. 1Ki 14:17 Erre fölkelt Járobeám felesége és elment; mikor megérkezett Tircába, amint a ház küszöbén bement, meghalt a gyermek. 1Ki 14:18 Mikor eltemették őt, gyászt tartott érte egész Izráel; az Úr szava szerint, melyet szólt az ő szolgája, Ahija próféta által. 1Ki 14:19 Járobeámnak egyéb dolgai pedig, hogyan hadakozott és hogyan uralkodott; tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 14:20 Az idő pedig, melyben Járobeám uralkodott, huszonkét esztendő volt; akkor elaludt atyáival, és fia, Nádáb lett helyébe a király. 1Ki 14:21 Rehabeám pedig, Salamon fia, Júdában volt király; negyvenegy éves volt Rehabeám, mikor király lett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, melyet az Úr Izráel minden törzse közül arra választott, hogy oda helyezze az ő nevét. És anyja neve Naamá volt, az ammoni. 1Ki 14:22 És Júda azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; úgyhogy bűneikkel, melyekkel vétkeztek, féltékenyebbé tették őt, mint mindaz, amit atyáik elkövettek. 1Ki 14:23 Mert ők is építettek maguknak bámákat, szent köveket és szent fákat: minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt; 1Ki 14:24 sőt szerelempap is volt az országban. Egészen azoknak a nemzeteknek utálatosságai szerint cselekedtek, melyeket az Úr kiűzött Izráel fiai elől. 1Ki 14:25 Ezért történt Rehabeám király ötödik esztendejében, hogy felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen. 1Ki 14:26 És elvette az Úr házának kincseit, a király házának kincseit, egyáltalán mindent elvett; elvette azokat az aranypajzsokat is mind, melyeket Salamon csináltatott. 1Ki 14:27 Rehabeám király aztán rézpajzsokat csináltatott helyettük; és a testőrök parancsnokainak kezeire bízta, akik a király házának ajtajánál álltak őrt. 1Ki 14:28 És valahányszor a király bement az Úr házába, ezeket hordták a testőrök; aztán visszavitték őket a testőrök szobájába. 1Ki 14:29 Egyéb dolgai pedig Rehabeámnak, és minden, amit tett, tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 14:30 Háború volt pedig Rehabeám közt és Járobeám közt minden időben. 1Ki 14:31 Mikor elaludt Rehabeám az ő atyáival és eltemettetett atyáival Dávid városában (anyjának neve pedig Naamá volt, az ammoni), fia, Abijá lett király helyébe. 1Ki 15:1 Járobeámnak, Nebát fiának, Izráel királyának tizennyolcadik évében lett pedig Abijá király Júda felett. 1Ki 15:2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Maaká volt, Abisálom leánya. 1Ki 15:3 És járt atyjának minden bűnében, melyet előtte cselekedett; és nem volt a szíve hiánytalanul az Úrral, az ő Istenével, mint atyjának, Dávidnak szíve; 1Ki 15:4 hanem Dávidért adott neki az Úr, az ő Istene szövétneket Jeruzsálemben; felállítván utána fiát, és fenntartván Jeruzsálemet; 1Ki 15:5 mivel Dávid azt cselekedte, ami helyes volt az Úr szemeiben; és nem tért el semmitől, amit parancsolt neki egész életében, csak a hitti Urijá dolgában. 1Ki 15:6 [Háború volt pedig Rehabeám közt és Járobeám közt életének minden idejében.] 1Ki 15:7 Abijá egyéb dolgai pedig és minden, amit cselekedett; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 15:8 És háború volt Abijá és Járobeám között. Mikor elaludt Abijá atyáival és eltemették őt Dávid városában; fia, Ászá lett helyébe király. 1Ki 15:9 Járobeámnak, Izráel királyának huszadik évében tehát Ászá lett király Júda felett. 1Ki 15:10 És negyvenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának Maaká volt a neve, Abisálom leánya. 1Ki 15:11 És azt cselekedte Ászá, ami helyes volt az Úr szemeiben: mint atyja, Dávid. 1Ki 15:12 Ugyanis kivitette a szerelempapokat az országból; és eltávolította azokat a bálványokat mind, melyeket atyái csináltattak. 1Ki 15:13 Sőt anyját, Maakát is eltávolította az anyakirálynéságból, mert egy szörnyet csináltatott az Aserának; és Ászá kivágatta az ő szörnyét, és megégette a Kidron völgyében. 1Ki 15:14 A bámák nem szűntek meg; de azért Ászá szíve hiánytalanul az Úrral volt egész életében. 1Ki 15:15 És bevitette atyja szentségeit és az ő szentségeit az Úr házába: ezüstöt, aranyat és edényeket. 1Ki 15:16 És háború volt Ászá közt és Baesá izráeli király közt egész idejük alatt. 1Ki 15:17 Felvonult ugyanis Baesá, Izráel királya Júda ellen, és megépíttette Rámát; hogy se kimenetelt, se bemenetelt ne engedjen Ászának, Júda királyának. 1Ki 15:18 Erre fogta Ászá mindazt az ezüstöt és aranyat, ami még volt az Úr házának kincstárában, és a király házának kincseit, és szolgái kezébe adta, és elküldte őket Ászá király Benhadadhoz, Hezjon fiának, Tabrimmonnak fiához, Szíria királyához, aki Damaszkuszban székelt, mondván: 1Ki 15:19 Szövetség van köztem és közted, atyám közt és atyád közt: itt küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat, nosza bontsd fel szövetségedet Baesával, Izráel királyával, hogy vonuljon el rólam. 1Ki 15:20 És hallgatott Benhadad Ászá királyra, ráküldte seregeinek vezéreit Izráel városaira, és megverte Ijjont, Dánt és Ábél-Bét-Maakát; és az egész Genezáretet Naftali egész földjével együtt. [53] 1Ki 15:21 És mikor ezt Baesá meghallotta, abbahagyta Rámá építését, és visszatért Tircába. 1Ki 15:22 Ászá király pedig összehívatta egész Júdát, senki sem volt mentes, és elhordták Rámá köveit és fáit, melyekkel Baesá épített; és megépítette velük Ászá király Benjámin Gebáját és Micpát. 1Ki 15:23 Ászának minden egyéb dolga pedig, és minden győzelme, és minden, amit tett, a városok is, melyeket épített, tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. Csak vénsége idején beteg volt a lábaira. 1Ki 15:24 Mikor elaludt Ászá atyáival, és eltemettetett atyáival atyja, Dávid városában; fia, Jósafát lett a király helyébe. 1Ki 15:25 Izráel királyai Nádábtól Ahábig Nádáb pedig, Járobeám fia, Ászának, Júda királyának második évében lett király Izráel felett; és két esztendeig uralkodott Izráelen. 1Ki 15:26 És azt cselekedte, ami gonosz az Úr szemeiben; mert atyja útján járt, és annak vétkében, mellyel vétekbe vitte Izráelt. 1Ki 15:27 De összeesküvést szőtt ellene Baesá, Ahija fia az Izsakhár házából, és levágta őt Baesá Gibbetonban, mely a filiszteusoké volt; mikor Nádáb és egész Izráel éppen ostromolta Gibbetont. 1Ki 15:28 Megölte pedig őt, és király lett helyette Baesá Ászának, Júda királyának harmadik évében. 1Ki 15:29 És történt, hogy mikor király lett, levágta Járobeám egész házát, egy lelket sem hagyott Járobeámtól, egészen kipusztította; az Úr szava szerint, melyet szólt az ő szolgája által, a sílói Ahija által. 1Ki 15:30 Járobeám vétkéért, mellyel vétkezett, és amely vétekbe vitte Izráelt: bosszantásával, mellyel bosszantotta az Urat, Izráel Istenét. 1Ki 15:31 Nádábnak egyéb dolgai pedig, és minden, amit tett; tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 15:32 Háború volt pedig Ászá között és Baesá között egész idejük alatt. 1Ki 15:33 Ászának, Júda királyának harmadik évében lett király Baesá, Ahija fia egész Izráel felett Tircában huszonnégy esztendeig. 1Ki 15:34 És azt tette, ami gonosz az Úr szemeiben: Járobeám útján járt és annak vétkében, amely vétekbe vitte Izráelt. 1Ki 16:1 Ezért lett az Úr szava Jéhuhoz, Hanáni fiához, Baesá ellen, mondván: 1Ki 16:2 Amiért felemeltelek a porból és fejedelemmé tettelek népem felett, Izráel felett; és te mégis Járobeám útján jártál és vétekbe vitted népemet, Izráelt, hogy bosszantsanak engem vétkeikkel: 1Ki 16:3 én ezennel kiseprem Baesá utolját és házának utolját; és olyanná teszem házadat, mint Járobeámnak, a Nebát fiának házát. 1Ki 16:4 Akije Baesának a városában hal meg, megeszik az ebek; akije pedig a mezőn hal meg, megeszik az ég madarai. 1Ki 16:5 Baesának egyéb dolgai pedig, és amiket tett, és győzelme: tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 16:6 Mikor elaludt Baesá atyáival és eltemettetett Tircában; fia, Élá lett helyébe a király. 1Ki 16:7 De Úr szavának bizonyult az is, amit Jéhu próféta által, Hanáni fia által mondott Baesá felől és háza felől, éspedig mindazért, ami olyat tett, ami rossz az Úr szemeiben, ingerelvén őt kezei csinálmányával, olyanná lévén, mint Járobeám háza; annak dacára, hogy leverte azt. 1Ki 16:8 Ászának, Júda királyának huszonhatodik évében lett király Élá, Baesá fia Izráel felett Tircában két esztendeig. 1Ki 16:9 Akkor összeesküvést szőtt ellene szolgája, Zimri, a szekérhad felének a vezére. Mikor ő egyszer Tircában részegen ivott Arcának, a tircai udvarnagynak házában; 1Ki 16:10 bement Zimri és leütötte őt, és miután megölte őt Ászának, Júda királyának huszonhetedik évében, király lett helyébe. 1Ki 16:11 És történt, hogy mikor királlyá lett, mihelyt trónjára ült, levágatta Baesá egész házát, nem hagyott belőle egy hímet sem, sem rokont, sem barátot. 1Ki 16:12 Tehát kipusztította Zimri Baesá egész házát az Úr szava szerint, melyet szólott Baesá felől Jéhu próféta által. 1Ki 16:13 Baesá minden vétkéért, és fiának, Élának vétkeiért; melyekkel vétkeztek és amely vétekbe vitték Izráelt, ingerelvén az Urat, Izráel Istenét hiábavalóságaikkal. 1Ki 16:14 Egyéb dolgai pedig Élának, és minden, amit tett, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 16:15 Ászának, Júda királyának huszonhetedik évében lett király Zimri hét napig Tircában; mikor a nép táborban volt Gibbeton ellen, mely a filiszteusoké volt. 1Ki 16:16 Mikor aztán meghallotta a táborban levő nép, mondván: Összeesküvést szőtt Zimri és le is vágta a királyt; az egész Izráel Omrit, a hadvezért tette királlyá Izráel felett aznap a táborban. 1Ki 16:17 Aztán felvonult Omri és vele egész Izráel Gibbetontól; és ostrom alá fogta Tircát. 1Ki 16:18 És történt, hogy mikor Zimri látta, hogy a várost bevették, bement a király házá nak várába; és magára gyújtotta a király házát tűzzel, és meghalt. 1Ki 16:19 Vétkeiért, melyekkel vétkezett, azt cselekedvén, ami rossz az Úr szemeiben; járván Járobeám útján, és vétkében, melyet elkövetett, hogy vétekbe vigye Izráelt. 1Ki 16:20 Egyéb dolgai pedig Zimrinek és összeesküvése, amelyet szőtt, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 16:21 Akkor meghasonlott a nép, Izráel, kétfelé; a nép egyik fele Tibnit követte, Ginat fiát, őt tévén királlyá, a másik fele pedig Omrit. 1Ki 16:22 De erőt vett az a nép, mely Omrit követte, azon a népen, mely Tibnit, Ginat fiát követte; tehát mikor meghalt Tibni; Omri lett a király. 1Ki 16:23 Ászának, Júda királyának harmincegyedik évében lett király Omri Izráel felett tizenkét esztendeig. Tircában uralkodott hat esztendeig; 1Ki 16:24 akkor meg vette Samária hegyét Sémertől két tálentum ezüstön; és megépítette a hegyet, és elnevezte a várost, melyet épített, Sémernek, a hegy urának nevéről, Samáriának. 1Ki 16:25 És Omri azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; és gonoszabbul cselekedett, mint valamennyi elődje. 1Ki 16:26 Egészen Járobeámnak, a Nebát fiának útján járt, és vétkében, amely vétekbe belevitte Izráelt: hogy ingereljék az Urat, Izráel Istenét hiábavalóságaikkal. 1Ki 16:27 Egyéb dolgai pedig Omrinak, melyeket véghez vitt, és győzelme, melyet szerzett, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 16:28 Mikor elaludt Omri atyáival, és eltemettetett Samáriában; fia, Áháb lett helyébe a király. 1Ki 16:29 És Áháb, Omri fia Ászának, Júda királyának harmincnyolcadik évében lett király Izráel felett; és huszonkét esztendeig uralkodott Áháb, Omri fia Izráelen Samáriában. 1Ki 16:30 És azt cselekedte Áháb, Omri fia, ami rossz az Úr szemeiben: valamennyi elődjénél inkább. 1Ki 16:31 Az volt a legkisebb, hogy Járobeámnak, Nebát fiának vétkeiben járt; hanem feleségül vette Izébelt, Etbaálnak, a cidoniak királyának leányát, és annyira ment, hogy a Baált szolgálta, és az előtt borult le. 1Ki 16:32 Úgyhogy oltárt emelt a Baálnak: a Baál házában, melyet Samáriában épített. 1Ki 16:33 Aztán elkészítette a szent fát; és még többet is tett Áháb, hogy ingerelje az Urat, Izráel Istenét Izráel valamennyi királyánál inkább, akik őelőtte voltak. 1Ki 16:34 Az ő napjaiban építette meg a bétéli Hiél Jerikót; elsőszülöttje, Abirám árán tette le alapját, és legkisebbjének, Szegubnak árán állította fel kapuit, az Úr szava szerint, melyet szólott Józsué által, Nún fia által. 1Ki 17:1 És azt mondta a tisbi Illyés, a gileádi Tisbéből Áhábnak: Él az Úr, Izráel Istene, akinek szolgálatában állok, hogy ezekben az években harmat, sem eső nem lesz; csak az én szavamra. 1Ki 17:2 Akkor az Úr szava lett hozzá, mondván: 1Ki 17:3 Eredj innét és fordulj keletre, és rejtőzzél el a Kerit völgyében, mely a Jordántól keletre van. 1Ki 17:4 És úgy lesz, hogy a patakból iszol; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott. 1Ki 17:5 Elment tehát, és az Úr szava szerint cselekedett: elment és letelepedett a Kerit völgyében, mely a Jordántól keletre van. 1Ki 17:6 És a hollók vittek neki kenyeret és húst reggel, szintén kenyeret és húst este; a patakból pedig ihatott. 1Ki 17:7 Napok múlva pedig, mikor kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban: 1Ki 17:8 az Úr szava lett hozzá, mondván: 1Ki 17:9 Kelj fel, menj el Cárefátba, mely Cidonhoz tartozik, és telepedjél le ott; már rendeltem is ott egy özvegyasszonyt eltartásodra. 1Ki 17:10 Erre felkelt és elment Cárefátba, és mikor a város kapujához ért, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Azt megszólította és azt mondta neki: Hozz nekem, kérlek, egy kis vizet az edényben, hogy igyam. 1Ki 17:11 Mikor pedig elment, hogy hozzon, utánakiáltott és azt mondta: Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret magaddal. 1Ki 17:12 Mire az azt mondta: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs nekem kenyerem, csak egy marok lisztem a vékában és egy kis olaj a korsóban; most éppen egy-két darab fát szedegetek, aztán hazamegyek és elkészítem azt magamnak és fiamnak, hogy együk meg, és azután haljunk meg. 1Ki 17:13 De Illyés azt mondta neki: Ne félj, menj haza, tégy úgy, mint szóltál; csak először nekem csinálj belőle egy kis lepényt és hozd ki nekem, magadnak pedig és fiadnak azután csinálj; 1Ki 17:14 mert így mondta az Úr, Izráel Istene: A lisztes véka nem fut végére és az olajos korsó ki nem fogy: addig a napig, amikor esőt ad az Úr a föld színére. 1Ki 17:15 Erre elment és Illyés szava szerint cselekedett; így evett az is, ő is, családja is napokig. 1Ki 17:16 A lisztes véka nem jutott végére és az olajos korsó nem fogyott ki: az Úr szava szerint, melyet Illyés által szólott. 1Ki 17:17 Történt pedig ezek után a dolgok után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház tulajdonosnőjének fia; és betegsége oly nagyon erős lett, hogy nem maradt benne lélegzet. 1Ki 17:18 Akkor azt mondta Illyésnek: Mi közöm hozzád, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékezetbe hozd és megöld a fiamat. 1Ki 17:19 Illyés pedig azt mondta: Add ide a fiadat. És elvette azt az öléből, és felvitte a felházba, ahol ő lakott, és lefektette az ő ágyára. 1Ki 17:20 Akkor kiáltott az Úrhoz, és azt mondta: Uram, Istenem, hát erre az özvegyre is veszedelmet bocsátottál, akinél én vendég vagyok, megölvén a fiát? 1Ki 17:21 És mikor háromszor kinyújtózkodott a gyermek felett, felkiáltott az Úrhoz, és azt mondta: Uram Istenem, oh térjen vissza ennek a gyermeknek lelke őbeléje! 1Ki 17:22 És hallgatott az Úr Illyés szavára; és visszatért a gyermek lelke őbeléje, és feltámadott. 1Ki 17:23 Akkor fogta Illyés a gyermeket és levitte őt a felházból a házba és odaadta anyjának; és azt mondta Illyés: Lásd, él a fiad. 1Ki 17:24 Mire azt mondta az asszony Illyésnek: Most tudom csak, hogy Isten embere vagy te; és az Úr szava igazság a szádban. 1Ki 18:1 És történt sok idő múlva, hogy az Úr szava lett Illyéshez a harmadik évben, mondván: Eredj, jelenjél meg Áháb előtt, hadd adjak esőt a föld színére. 1Ki 18:2 És elment Illyés, hogy megjelenjék Áháb előtt. Az éhség pedig nagy volt Samáriában; 1Ki 18:3 és Áháb hívatta Obadját, az udvarnagyot (Obadja pedig nagy tisztelője volt az Úrnak; 1Ki 18:4 úgyhogy mikor Izébel az Úr prófétáit kiirtotta, Obadja vett száz prófétát, és elrejtette őket ötven emberenként egy barlangba és ellátta őket kenyérrel és vízzel), 1Ki 18:5 és azt mondta Áháb Obadjának: Eredj el az országban minden vízforráshoz és minden patakhoz; talán találunk füvet, hogy lovat és öszvért életben tartsunk, és ne kelljen a barom egy részét kiirtanunk. 1Ki 18:6 És felosztották maguk közt az országot, hogy bejárják; Áháb ment az egyik úton külön, és Obadja ment a másik úton külön. 1Ki 18:7 Obadja éppen az úton volt, mikor egyszer csak szembement vele Illyés; mikor megismerte, arcra esett és azt mondta: Te vagy-e az, Uram, Illyés? 1Ki 18:8 Az pedig azt mondta neki: Én, eredj, mondd uradnak, hogy Illyés itt van. 1Ki 18:9 De ő azt mondta: Mit vétettem: hogy te szolgádat Áháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem? 1Ki 18:10 Él az Úr, a te Istened, hogy nincs nemzet és királyság, ahova el nem küldött uram téged keresni, és ha azt mondták: Nincs; akkor megeskette a királyságot és a nemzetet, hogy nem találnak téged. 1Ki 18:11 És most te azt mondod: Eredj, mondd uradnak, hogy itt van Illyés. 1Ki 18:12 Hiszen meglehet, hogy mikor én elmegyek tőled, az Úr lelke elvisz téged, nem tudom, hova, és akkor, ha elmegyek Áhábnak jelenteni és nem talál téged, engem öl meg; pedig a te szolgád az Úr tisztelője ifjúságától fogva. 1Ki 18:13 Ugye tudtára esett uramnak, mit csináltam, mikor Izébel megölette az Úr prófétáit; hogy elrejtettem az Úr prófétái közül száz embert, ötven-ötven emberével a barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel. 1Ki 18:14 Most te mégis azt mondod: Eredj, mondd uradnak, hogy itt van Illyés! Hiszen megöl engem. 1Ki 18:15 Erre azt mondta Illyés: Él a seregek Ura, akinek szolgálatában állok: hogy ma megjelenek előtte. 1Ki 18:16 Erre elment Obadja Áháb elé és jelentést tett neki; Áháb pedig elment Illyés elé. 1Ki 18:17 És mikor Áháb meglátta Illyést; azt mondta neki Áháb: Te vagy-e ez, Izráel megháborítója? 1Ki 18:18 Az pedig azt mondta: Nem én háborítottam meg Izráelt, hanem te és atyád háza; azzal, hogy elhagytátok az Úr parancsait, és te a baálok után mentél. 1Ki 18:19 De most küldj el és gyűjtsd hozzám egész Izráelt a Kármel hegyére; a Baálnak négyszázötven prófétáját is, és Astárté94 négyszáz prófétáját, akik Izébel asztalánál esznek. 1Ki 18:20 Mikor Áháb elküldött mindenüvé Izráel fiai közé és összegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére, 1Ki 18:21 akkor Illyés odaállt az egész nép elé, és azt mondta: Meddig akartok kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, menjetek őutána, ha pedig a Baál, menjetek az után; de nem felelt neki a nép semmit. 1Ki 18:22 Akkor azt mondta Illyés a népnek: Én maradtam meg egyedül az Úr prófétájának; a Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 1Ki 18:23 Tehát adjanak nekünk két bikát, és ők válasszák maguknak az egyik bikát, darabolják fel és tegyék fel a fára, de tüzet ne tegyenek; én pedig elkészítem a másik bikát, felteszem a fára, de tüzet nem teszek. 1Ki 18:24 Aztán ti hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, én meg segítségül hívom az Úr nevét; és akkor amelyik Isten a tűzzel felel, az lesz az Isten. Erre azt mondták: Helyes a beszéd! 1Ki 18:25 Aztán azt mondta Illyés a Baál prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát és ti készítsétek el először, mert ti vagytok a többség; és hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne tegyetek. 1Ki 18:26 Fogták tehát a bikát, melyet adtak nekik és elkészítették, aztán segítségül hívták a Baál nevét reggeltől délig, mondván: Oh, Baál, hallgass meg minket!; de se hang, se felelő; és sántikáltak az oltár körül, melyet csináltak. 1Ki 18:27 Délben aztán csúfolta őket Illyés és azt mondta: Kiáltsatok nagy hangon, mert isten ő, de bizonyosan elgondolkozott, vagy szükségén van, vagy útja van; talán alszik, hogy ébredjen fel. 1Ki 18:28 És kiáltottak nagy hangon és vagdalták magukat szokásuk szerint kardokkal és lándzsákkal; míg folyt a vér rajtuk. 1Ki 18:29 Mikor aztán elmúlt dél, őrjöngtek addig, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni; de se hang, se felelő, se meghallgatás. 1Ki 18:30 Akkor azt mondta Illyés az egész népnek: Lépjetek ide hozzám. Mikor az egész nép odalépett hozzá, helyreállította az Úrnak lerombolt oltárát. 1Ki 18:31 Vett ugyanis Illyés tizenkét követ a Jákób fiaiból álló törzsek száma szerint, akihez lett az Úr szava, mondván: Izráel legyen a neved; 1Ki 18:32 és megépítette a köveket oltárnak az Úr nevére; és az oltár körül egy árkot csinált, mintegy két széáh magra való helyet. 1Ki 18:33 Aztán felrakta a fát rendbe; feldarabolta a bikát és feltette a fára. 1Ki 18:34 És azt mondta: Töltsetek meg négy vedret vízzel és öntsétek az égő áldozatra és az oltárra. Aztán azt mondta: Ismételjétek meg; és megismételték; megint mondta: Harmadszor is; és harmadszor is megismételték, 1Ki 18:35 úgyhogy a víz körülfolyt az oltáron; és az árkot is megtöltette vízzel. 1Ki 18:36 Az ételáldozat bemutatásának idején aztán előlépett Illyés próféta, és azt mondta: Uram, Ábrahám, Izsák és Izráel Istene, ma ismertessék meg, hogy te vagy Isten Izráelben, és én a te szolgád vagyok; és a te szavadra cselekedtem mindezeket a dolgokat. 1Ki 18:37 Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hogy tudja meg ez a nép, hogy te vagy az Isten, Uram; és te visszafelé fordítottad szívüket! 1Ki 18:38 Erre tűz esett le az Úrtól és megemésztette az égő áldozatot és a fát és a köveket és a port; a vizet is felnyalta, mely az árokban volt. 1Ki 18:39 Mikor ezt látta az egész nép, arcra estek; és azt mondták: Az Úr az Isten, az Úr az Isten! 1Ki 18:40 Illyés pedig azt mondta nekik: Fogjátok meg a Baál prófétáit, senki el ne meneküljön közülük. És mikor megfogták őket, Illyés levitette a Kison patakához, és ott levágatta őket. 1Ki 18:41 Akkor azt mondta Illyés Áhábnak: Menj fel, egyél és igyál; mert az eső zúgása hallatik. 1Ki 18:42 És Áháb felment enni és inni; Illyés pedig felment a Kármel tetejére és lehajolt a földre; és arcát a térdei közé tette. 1Ki 18:43 És azt mondta legényének: Eredj fel, kérlek, tekints a tenger felé. Mikor felment és odatekintett, azt mondta: Nincs semmi. Erre azt mondta: Menj vissza hétszer. 1Ki 18:44 Hetedúttal aztán azt mondta: Ahol egy kicsi felhő száll fel a tengerből, mint az ember tenyere; ő azt mondta: Eredj föl, mondd Áhábnak: Fogass be és menj le, el ne akasszon az eső. 1Ki 18:45 És addig-addig, hogy az ég elsötétült a sűrű felhőktől és széltől, és nagy eső lett. És mikor Áháb szekérre ült és elment Jizréelbe; 1Ki 18:46 Illyésen pedig az Úr keze lett, úgyhogy felövezte derekát; és Áháb előtt futott egész Jizréelig. 1Ki 19:1 Mikor Áháb elmondott Izébelnek mindent, amit Illyés cselekedett, és főképpen, hogy minden prófétát megöletett karddal: 1Ki 19:2 akkor Izébel követet küldött Illyéshez, mondván: Úgy tegyenek az istenek és úgy folytassák, hogy holnap ilyenkor olyanná teszem életedet, mint azok közül egynek élete. 1Ki 19:3 Mikor ezt látta, felkelt, és elment puszta életével; és eljutott Beérsebába, mely Júdához tartozik. És legényét otthagyta, 1Ki 19:4 maga pedig elment a sivatagba egynapi járásra; és mikor egy rekettyebokorhoz ért, az alá leült. És halálra kívánta lelkét és azt mondta: Elég már, Uram, vedd el az életemet, mert nem vagyok én jobb atyáimnál. 1Ki 19:5 Aztán lefeküdt és elaludt egy rekettyebokor alatt; de egyszerre csak megérintette őt egy angyal és azt mondta neki: Kelj fel, egyél. 1Ki 19:6 Mikor odatekintett, íme fejénél tüzes kövön sült lepény volt és egy korsó víz; evett tehát és ivott, aztán ismét lefeküdt. 1Ki 19:7 De ismét visszatért az Úr angyala, megérintette őt és azt mondta: Kelj fel, mert erőd felett való lesz az út. 1Ki 19:8 Erre fölkelt, evett és ivott; és elment annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, Hórebig. 1Ki 19:9 És mikor ott bement a barlangba, és ott hált (íme az Úr szava lett hozzá és azt mondta neki: Mi bajod van neked itt, Illyés? 1Ki 19:10 És azt mondta: Nagy féltékenység emészt az Úrért, a seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, oltáraidat lerombolták, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg; csak én maradtam egyedül, az én életemet is keresték, hogy elvegyék. 1Ki 19:11 Erre azt mondta: Eredj ki, és állj a hegyre az Úr elé), egyszerre csak átvonult az Úr, és nagy és erős hegyeket hasogató és sziklákat tördelő szél az Úr előtt, nem a szélben volt az Úr; és a szél után földindulás, nem a földindulásban volt az Úr; 1Ki 19:12 és a földindulás után tűz, nem a tűzben volt az Úr; hanem a tűz után egy halk, finom hang. 1Ki 19:13 Mikor azt Illyés meghallotta, eltakarta arcát köpenyével, és a barlang nyílásába állt; és íme szózat lett hozzá és azt mondta: Mi bajod van neked itt, Illyés? 1Ki 19:14 És azt mondta: Nagy féltékenység emészt az Úrért, Izráel Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, oltáraidat lerombolták, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg; csak én maradtam egyedül, az én életemet is keresték, hogy elvegyék. 1Ki 19:15 Erre azt mondta neki az Úr: Menj, térj vissza utadon Damaszkusz sivatagába; és mikor odaérsz, kend királlyá Hazáelt Szíria felett. 1Ki 19:16 Jéhut pedig, Nimsi fiát kend királlyá Izráel felett; és Elisát, Sáfát fiát Ábél-Meholából, kend fel prófétává magad helyett. 1Ki 19:17 És lesz, hogy aki megmenekül Hazáel kardjától, azt megöli Jéhu; és aki megmenekül Jéhu kardjától, azt megöli Elisa. 1Ki 19:18 De meghagyok Izráelben hétezeret: minden térdet, mely nem hajolt meg Baál előtt, és minden ajkat, mely nem csókolta meg őt. 1Ki 19:19 Mikor onnét elment, előtalálta Elisát, Sáfát fiát, aki éppen szántott, tizenkét iga volt előtte, és ő a tizenkettedikkel volt; és Illyés átment hozzá, és reá vetette a köpenyét. 1Ki 19:20 Erre az otthagyta a marhát és Illyés után futott, és azt mondta: Hadd csókoljam meg, kérlek, atyámat és anyámat és hadd kövesselek téged!; mire ő azt mondta: Eredj, menj vissza, mert mit csináltam veled? 1Ki 19:21 Vissza is ment tőle, és vett egy iga-marhát és megáldozta, a marhák szerszámainál pedig megfőzte húsukat és a népnek adta és ettek; aztán felkelt, elment Illyés után, és szolgája lett neki 1Ki 20:1 Benhadad pedig, Szíria királya, összegyűjtötte egész haderejét, úgyhogy harminckét király volt vele, és ló és harci szekér; és felvonult és ostrom alá vette Samáriát, és hadakozott ellene. 1Ki 20:2 És követeket küldött Áhábhoz, Izráel királyához a városba, 1Ki 20:3 és azt mondta neki: Így mondta Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém; feleségeid és legderekabb fiaid is az enyémek. 1Ki 20:4 Izráel királya pedig felelt és azt mondta: Amint mondtad, uram király: tied vagyok én, és mindenem, amim van. 1Ki 20:5 Erre megint visszajöttek a követek és azt mondták: Így mondta Benhadad, mondván: Ha megüzentem neked, hogy ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat nekem kell adnod: 1Ki 20:6 holnap ilyenkor bizonnyal elküldöm hozzád szolgáimat, hogy kutassák ki házadat és szolgáid házát; és akkor mindent, ami szemeidnek kedves, magukhoz vesznek és elhoznak. 1Ki 20:7 Akkor hívatta Izráel királya az ország véneit mind, és azt mondta: Most megérthetitek és beláthatjátok, hogy ez rosszat akar; hiszen mikor hozzám küldött feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyamért, hát nem tagadtam meg tőle. 1Ki 20:8 Erre azt mondták neki a vének mind és az egész nép: Ne engedj és ne egyezzél bele! 1Ki 20:9 Tehát azt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uram királyomnak: Amit először üzentél szolgádnak, mindent megteszek, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Mikor a követek elmentek és megvitték a szót, 1Ki 20:10 arra üzent neki Benhadad és azt mondta: Úgy tegyenek velem az istenek és úgy folytassák; hogy Samária pora markonként sem lesz elég annak az egész népnek, mely nyomomban van. 1Ki 20:11 Erre felelt Izráel királya és azt mondta: Aki övét felköti, ne dicsekedjék úgy, mint aki leoldja. 1Ki 20:12 És mikor az ezt a szót meghallotta, éppen ivott a királyokkal a sátorban, azt mondta szolgáinak: Fejlődjetek fel!; és felfejlődtek a város ellen. 1Ki 20:13 Akkor egyszerre egy próféta lépett Áhábhoz, Izráel királyához, és azt mondta: Így mondta az Úr: Látod ezt az egész nagy sokaságot? Íme én kezedbe adom azt ma, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr. 1Ki 20:14 Áháb pedig azt mondta: Ki által? Azt mondta: Így mondta az Úr: A tartományok fejedelmeinek legényei által. Erre azt mondta: Ki kezdje a hadakozást? Azt mondta: Te. 1Ki 20:15 Tehát szemlére állította a tartományok fejedelmeinek legényeit, és kétszázharmincketten voltak; és azután szemlére állította a többi népet, Izráel fiait mind, hétezeren voltak. 1Ki 20:16 Aztán kivonultak délben; Benhadad akkor éppen ivott részegen a sátorokban a királyokkal, a harminckét királlyal, aki neki segített. 1Ki 20:17 Mikor kivonultak a tartományok fejedelmeinek legényei először: Benhadad kiküldött, és azt jelentették neki, mondván: Valami emberek jöttek ki Samáriából. 1Ki 20:18 Erre azt mondta: Ha békélni jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; ha pedig hadakozni jöttek ki, elevenen fogjátok meg őket. 1Ki 20:19 De azok, mihelyt kijöttek a városból, a tartományok fejedelmeinek legényei, és a csapat, mely mögöttük volt, 1Ki 20:20 vágták, ki-ki a maga emberét, úgyhogy a szírek futottak, Izráel üldözte őket; Benhadad is, Szíria királya lovasokkal menekült el lovon. 1Ki 20:21 Mikor Izráel királya így kirohant és vágta a lovakat és a harci szekereket, és nagy vereséget okozott a szíreknek; 1Ki 20:22 odalépett a próféta Izráel királyához, és azt mondta neki: Menj, szedd össze erődet és gondold meg és nézd meg, mit kell cselekedned; mert esztendő ilyenkorra Szíria királya felvonul ellened. 1Ki 20:23 Szíria királyának pedig azt mondták az ő szolgái: Hegyek istenei az ő isteneik, azért voltak erősebbek nálunk; de hadakozzunk csak velük a síkon, bizony erősebbek leszünk náluk! 1Ki 20:24 De ezt a dolgot tedd meg: távolítsd el a királyokat mind a helyükről, és tégy a helyükbe pasákat. 1Ki 20:25 És te szedj magadnak egy sereget, olyat, mint az volt, mely elesett mellőled, és lovakat, mint azok a lovak voltak, és harci szekereket, mint azok a harci szekerek voltak, aztán ha a síkon hadakozunk velük, bizony erősebbek leszünk náluk; és hallgatott a szavukra és úgy tett. 1Ki 20:26 Így történt aztán, hogy az év fordulatán Benhadad szemlére állította a szíreket; és felvonult Afékába Izráellel hadakozni. 1Ki 20:27 Izráel fiai is szemlére álltak és ellátták őket élelemmel; de mikor kivonultak elébük, úgy táboroztak Izráel fiai előttük, mint két kecskefalka, a szírek pedig teletöltötték a földet. 1Ki 20:28 Akkor odalépett az Isten embere, megszólította Izráel királyát és azt mondta: Így mondta az Úr: Mivel a szírek azt mondták: Hegyek Istene az Úr és a völgyeknek nem Istene ő; ezért ezt az egész nagy sokaságot a kezedbe adom, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 1Ki 20:29 És így táboroztak egymással szemben hét napig; a hetedik napon történt aztán, hogy hadakozásra került a dolog, és akkor Izráel fiai levágtak a szírekből százezer gyalogost egy nap. 1Ki 20:30 Mikor pedig a megmaradottak Áfékába menekültek, a városba, rájuk esett a kőfal; arra a huszonkétezer emberre, aki megmaradt. Benhadad is elmenekült, és mikor a városban egyik szobából másik szobába ment be, 1Ki 20:31 azt mondták neki szolgái: Íme mi hallottuk, hogy Izráel házának királyai kegyelmes királyok: hadd vegyünk hát, kérlek, zsákruhákat derekunkra és köteleket a fejünkre, és menjünk ki Izráel királyához, talán életben hagyja lelkedet. 1Ki 20:32 És zsákruhákat kötöttek derekukra és köteleket a fejükre, és mikor Izráel királya elé jutottak, azt mondták: Szolgád, Benhadad mondja: Hadd éljen, kérlek, az én lelkem! Erre ő azt mondta: Hát még él? Testvérem ő. 1Ki 20:33 És ezt az emberek jóra szerették volna magyarázni, tehát siettek és felkapták a szót, vajon tőle van-e, és azt mondták: Testvéred Benhadad? Ő pedig azt mondta: Menjetek be, hozzátok őt el. Mikor aztán kiment hozzá Benhadad, felvette azt a szekérre. 1Ki 20:34 És az azt mondta neki: Azokat a városokat, melyeket elvett atyám atyádtól, visszaadom, és utcákat tarthatsz magadnak Damaszkuszban, mint atyám tartott Samáriában. Én pedig ez alatt a feltétel alatt elbocsátalak. Miután így szerződést kötött vele, elbocsátotta őt. 1Ki 20:35 Egy ember pedig a prófétafiak közül azt mondta társának az Úr szavával: Vágj meg engem, kérlek!; de az az ember vonakodott őt megvágni. 1Ki 20:36 Tehát azt mondta neki: Amiért nem hallgattál az Úr szavára, mihelyt elmégy tőlem, megöl téged az oroszlán. És amint elment mellőle, ráakadt az oroszlán, és megölte. 1Ki 20:37 Aztán talált egy másik embert, és azt mondta: Vágj meg engem, kérlek; az az ember aztán megvágta őt, úgy, hogy sebet vágott rajta. 1Ki 20:38 Akkor elment a próféta és az útra állt a királyra várva; de elváltoztatta magát a szemeire tett takaróval. 1Ki 20:39 Mikor aztán a király arra ment, ő odakiáltott a királynak; és azt mondta: Szolgád ki volt vonulva a háborúba, és egyszer csak odatért hozzám valaki, egy embert hozott hozzám és azt mondta: Őrizd ezt az embert, ha valamiképpen eltűnik, a te életed lesz élete helyett, vagy fizetsz egy tálentum ezüstöt. 1Ki 20:40 És míg szolgád itt és ott foglalatoskodott, hát az eltűnt. Erre azt mondta neki Izráel királya: Így lesz ítéleted, magad határoztál. 1Ki 20:41 Ekkor hamar levette a takarót szemeiről; és megismerte őt Izráel királya, hogy a próféták közül való; 1Ki 20:42 ő pedig azt mondta neki: Így mondta az Úr: Amiért elbocsátottad kézből az én örök szentségre szánt emberemet; tehát a te életed lesz élete helyett, és néped népe helyett. 1Ki 20:43 Erre Izráel királya rosszkedvűen és haragosan ment el haza, és érkezett meg Samáriába. 1Ki 21:1 Történt pedig ezek után a dolgok után, hogy egy szőlője volt a jizréeli Nábótnak, aki Jizréelben volt; Áhábnak, Izráel királyának palotája mellett; 1Ki 21:2 és szólt Áháb Nábótnak, mondván: Add nekem a szőlődet, hogy legyen nekem veteményes kertemmé, mert közel van az én házam mellett, és én adok neked helyette egy annál jobb szőlőt, ha neked úgy tetszik, pénzt adok neked ennek árába. 1Ki 21:3 De azt mondta Nábót Áhábnak: Az Úr őrizzen engem attól, hogy neked adjam ősi örökségemet! 1Ki 21:4 És Áháb rosszkedvűen és haragosan érkezett haza a miatt a szó miatt, amit az jizréeli Nábót szólt neki, hogy azt mondta: Nem adom neked ősi örökségemet; és lefeküdt ágyára és elfordította arcát és nem evett kenyeret. 1Ki 21:5 Akkor bement hozzá felesége, Izébel; és beszélt hozzá: Miért oly rosszkedvű a lelked, hogy kenyeret nem eszel? 1Ki 21:6 Erre elbeszélte neki: Szóltam a jizréeli Nábótnak, és azt mondtam neki: Add nekem a szőlődet pénzért, vagy ha te kívánod, szőlőt adok neked helyette; és azt mondta: Nem adom neked szőlőmet! 1Ki 21:7 Felesége, Izébel pedig azt mondta neki: Neked most királyi hatalmat kell gyakorolnod Izráelen; kelj fel, egyél kenyeret és legyen jó kedved, majd én neked adom a jizréeli Nábót szőlőjét. 1Ki 21:8 Ezzel leveleket írt Áháb nevében és megpecsételte az ő pecsétjével; és elküldte a leveleket a városabeli vénekhez és nemesekhez, akik Nábóttal együtt laktak. 1Ki 21:9 És azt írta a levelekben, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. 1Ki 21:10 Aztán ültessetek két mihaszna embert vele szemben, akik tegyenek ellene tanúbizonyságot, mondván: Káromoltad Istent és a királyt; erre vigyétek ki és kövezzétek meg őt, hogy haljon meg. 1Ki 21:11 És úgy cselekedtek városának emberei, a vének és a nemesek, akik városában laktak, mint ahogyan megküldte nekik Izébel; mint ahogyan meg volt írva a levelekben, melyeket hozzájuk küldött. 1Ki 21:12 Böjtöt hirdettek; és Nábótot a nép élére ültették. 1Ki 21:13 Akkor bejött a két mihaszna ember, és leültek vele szemben. És tanúbizonyságot tettek a mihaszna emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Káromolta Nábót Istent és a királyt! Erre kivitték őt a városon kívül és megkövezték őt kövekkel, és meghalt. 1Ki 21:14 Akkor küldöttek Izébelhez, mondván: Meg van kövezve Nábót, és meghalt. 1Ki 21:15 És mikor Izébel hallotta, hogy meg van kövezve Nábót és meghalt; azt mondta Izébel Áhábnak: Kelj fel, vedd birtokba a jizréeli Nábót szőlőjét, melyet pénzért nem akart neked adni, mert már nem él Nábót, mert meghalt. 1Ki 21:16 Így történt, hogy mikor Áháb hallotta, hogy Nábót meghalt; felkelt Áháb, hogy lemenjen a jizréeli Nábót szőlőjébe, birtokba venni azt. 1Ki 21:17 Akkor lett az Úr szava a tisbi Illyéshez, mondván: 1Ki 21:18 Kelj fel, menj le Áháb elé, Izráel királya elé, aki Samáriában van; éppen most Nábót szőlőjében van, ahova lement, hogy birtokba vegye; 1Ki 21:19 és szólj neki, mondván: Így mondta az Úr: Hát öltél és örököltél is? Aztán szólj neki, mondván: Így mondta az Úr: Amely helyen az ebek Nábót vérét felnyalták, nyalják fel az ebek a te véredet is. 1Ki 21:20 És mikor Áháb azt mondta Illyésnek: Hát megtaláltál, ellenségem?; az azt mondta: Megtaláltalak, amiért eladtad magadat, hogy azt tedd, ami rossz az Úr szemeiben. 1Ki 21:21 Íme én veszedelmet hozok reád és kiseperlek az utolsóig; és kiirtom Áhábnak hímjét, kötöttet és szabadot Izráelben. 1Ki 21:22 És olyanná teszem házadat, mint Járobeámnak, Nebát fiának házát, és mint Baesának, Ahija fiának házát; az ingerlés miatt, hogy felingereltél és bűnbe vitted Izráelt. 1Ki 21:23 Izébel felől is szólt az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Izébelt Jizréel mellvédjén. 1Ki 21:24 Akije Áhábnak a városban hal meg, az ebek eszik meg; akije a mezőn hal meg, az ég madarai eszik meg. 1Ki 21:25 (De nem is volt, aki úgy eladta volna magát, mint Áháb, hogy azt tegye, ami rossz az Úr szemeiben; mert őt a felesége, Izébel izgatta. 1Ki 21:26 Úgyhogy ő nagyon undok dolgokat cselekedett, amennyiben a bálványokat követte; egészen úgy, mint az emoriak cselekedtek, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől.) 1Ki 21:27 És történt, hogy amint hallotta Áháb ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát vett testére és böjtölt; zsákruhába is feküdt le, és halkan járt. 1Ki 21:28 Ekkor lett az Úr szava a tisbi Illyéshez, mondván: 1Ki 21:29 Láttad-e, hogy megalázta magát Áháb előttem? Mivelhogy megalázta magát előttem, nem az ő idejében hozom a veszedelmet, fia idejében hozom el a veszedelmet házára. 1Ki 22:1 És úgy maradtak esztendeig; nem volt háború Szíria között és Izráel között. 1Ki 22:2 A harmadik évben azonban, mikor Jósafát, Júda királya lement Izráel királyához, 1Ki 22:3 azt mondta Izráel királya az ő szolgáinak: Tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk; és mi hallgatunk, ahelyett, hogy elvennők azt Szíria királyának kezéből. 1Ki 22:4 Jósafátnak pedig azt mondta: Eljössz-e velem a háborúba Rámót-Gileádba? Mire azt mondta Jósafát Izráel királyának: Én úgy mint te, az én népem úgy, mint a te néped, lovaim úgy, mint a te lovaid. 1Ki 22:5 Akkor azt mondta Jósafát Izráel királyának: Most tudakold meg, kérlek, az Úr szavát. 1Ki 22:6 Erre Izráel királya összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és azt mondta nekik: Hadba vonuljak-e Rámót-Gileád ellenvagy elhagyjam? Azt mondták: Vonulj fel, és az Úr a király kezébe adja. 1Ki 22:7 De Jósafát azt mondta: Nincs még itt az Úrnak egy prófétája, hogy tudakozódjunk tőle? 1Ki 22:8 És azt mondta Izráel királya Jósafátnak: Van még egy ember, akitől meg lehet kérdezni az Urat, de én azt gyűlölöm, mert nem szokott nekem jót prófétálni, hanem rosszat: Mikája, a Jimlá fia; mire Jósafát azt mondta: Ne mondjon ilyet a király. 1Ki 22:9 Izráel királya pedig szólított egy kamarást; és azt mondta: Hamar Mikáját, Jimlá fiát! 1Ki 22:10 Ezalatt Izráel királya és Jósafát, Júda királya Samária kapunyílásának piacán ültek, ki-ki a maga trónján, díszbe öltözve; és a próféták mind ott prófétáltak előttük. 1Ki 22:11 És Cidkijjá, a Kenaáná fia vas-szarvakat csinált magának; és azt mondta: Ezekkel ökleled fel a szíreket, míg meg nem semmisíted őket. 1Ki 22:12 A többi próféták is így prófétáltak, mondván: Vonulj fel Rámót-Gileádba és szerencsés leszel, mert az Úr kezébe adja a királynak. 1Ki 22:13 A követ pedig, aki elment Mikáját elhívni, beszélt neki, mondván: Nézd csak, kérlek, a próféták szava egyhangúlag jó a királynak; legyen hát a te szavad olyan, mint azoké, te is szólj jót. 1Ki 22:14 De Mikája azt mondta: Él az Úr, hogy amit mondani fog nekem az Úr, azt szólom. 1Ki 22:15 Mikor odaért a királyhoz, azt mondta neki a király: Mikája, hadba vonuljak-e Rámót-Gileád ellen vagy elhagyjuk? És azt mondta neki: Vonulj fel és szerencsés leszel, mert az Úr kezébe adja a királynak. 1Ki 22:16 Erre azt mondta neki a király: Hányszor eskesselek meg, hogy nekem csak valóságot beszélj az Úr nevében? 1Ki 22:17 Akkor azt mondta: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek nincs pásztoruk; és az Úr azt mondta: Nincs ezeknek uruk, térjen vissza ki-ki az ő házához békességben. 1Ki 22:18 Izráel királya pedig azt mondta Jósafátnak: Ugye mondtam neked, nem szokott nekem jót jövendölni, csak rosszat. 1Ki 22:19 Továbbá azt mondta: Halld meg azért az Úr szavát: láttam az Urat trónján ülni és az egész mennyei sereget mellette állani jobbról és balról. 1Ki 22:20 És azt mondta az Úr: Ki csábítja felvonulásra Áhábot, hogy aztán elessék Rámót-Gileádban?; mire egyik egyet, másik mást mondott. 1Ki 22:21 Akkor kijött ez a szellem, az Úr elé állt, és azt mondta: Én elcsábítom őt; az Úr pedig azt mondta neki: Mivel? 1Ki 22:22 Azt mondta: Elmegyek, és hazugság szelleme leszek minden prófétájának szájában; erre azt mondta: Csábítsd el, el is tudod, eredj, és tégy úgy! 1Ki 22:23 Most tehát íme az Úr hazugság szellemét adta mindezeknek a prófétáidnak szájába; mert az Úr veszedelmet szólt felőled. 1Ki 22:24 Erre Cidkijjá, Kenaáná fia odalépett, állon ütötte Mikáját és azt mondta: Hol ment át az Úr szelleme tőlem, hogy veled beszéljen? 1Ki 22:25 Mikája pedig azt mondta: Majd meglátod azon a napon, melyen egyik szobából a másik szobába mégy, hogy elrejtőzzél. 1Ki 22:26 Erre Izráel királya azt mondta: Fogd meg Mikáját és vidd vissza őt Ámonhoz, a város fejéhez, és Jóás királyfihoz; 1Ki 22:27 és mondd: Így mondta a király: Tegyétek ezt a börtönbe; és tartsátok szűk kenyéren és szűk vízen, amíg megjövök békével. 1Ki 22:28 Amire Mikája azt mondta: Ha valóban visszatérsz békével, nem az Úr szólt általam. Majd azt mondta: Halljátok meg népek mind. 1Ki 22:29 És mikor felvonult Izráel királya és Jósafát, Júda királya Rámót-Gileádba, 1Ki 22:30 azt mondta Izráel királya Jósafátnak: Álruhába kell öltöznöm és úgy mennem a hadakozásba, de te öltözz a magad ruháidba; és álruhába öltözött, Izráel királya úgy ment bele a hadakozásba. 1Ki 22:31 Tudniillik Szíria királya parancsot adott a vele levő harci szekerek harminckét vezetőjének, mondván: Ne hadakozzatok se kicsinnyel, se naggyal; egyedül csak Izráel királyával. 1Ki 22:32 Így történt, hogy mikor meglátták a harci szekerek vezetői Jósafátot, és azt gondolták, hogy bizonyára ő az Izráel királya; hát odafordultak, hogy ellene hadakozzanak. 1Ki 22:33 De mikor Jósafát felkiáltott, és a harci szekerek vezetői látták, hogy nem Izráel királya ő; akkor visszafordultak tőle. 1Ki 22:34 Egy ember pedig meghúzta az íjat véletlenre, és eltalálta Izráel királyát a páncélöv között és a vért között; mire azt mondta kocsisának: Fordulj meg és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem. 1Ki 22:35 De a hadakozás felhágott azon a napon, és a király állva maradt a szekérben a szírek előtt; estére azonban meghalt, mert kifolyt a vér a sebből a szekér belsejébe. 1Ki 22:36 És végigment a riadó a táboron, mikor a nap leszállt, mondván: Ki-ki városába, ki-ki földjére! 1Ki 22:37 Miután a király meghalt, bementek Samáriába; és Samáriában temették el a királyt. 1Ki 22:38 Mikor a szekeret mosták Samária halastavában, az ebek nyalták a vérét, a parázna nők pedig fÚrödtek; az Úr szava szerint, melyet szólott. 1Ki 22:39 Áhábnak egyéb dolgai pedig, és minden, amit tett, valamint az elefántcsont ház, melyet épített, és minden város, melyet megépített; tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 22:40 Mikor Áháb elaludt atyáival; fia, Ahazjá lett helyébe a király. 1Ki 22:41 Jósafát pedig, Ászá fia Áhábnak, Izráel királyának negyedik évében lett király Júda felett. 1Ki 22:42 És Jósafát harmincöt éves volt, mikor királlyá lett és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának a neve pedig Azubá, Silhi leánya volt. 1Ki 22:43 És egészen atyja, Ászá utján járt, attól nem tért el; azt cselekedvén, ami helyes az Úr szemeiben. 1Ki 22:44 Csak a bámák nem szűntek meg; a nép még áldozott és tömjénezett a bámákon. 1Ki 22:45 Izráel királyával pedig békében élt Jósafát. 1Ki 22:46 Egyéb dolgai pedig Jósafátnak, és győzelme, melyet szerzett, és amit hadakozott; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 1Ki 22:47 És a szerelempapok maradványát, ami megmaradt atyja, Ászá napjaiban, kiseperte az országból. 1Ki 22:48 Edomban pedig nem volt király, egy helytartó volt király. 1Ki 22:49 És Jósafát Tarsis-hajókat csináltatott, hogy Ofirba menjenek aranyért, de nem mentek; mert összetörtek a hajók Ecjon-Geberben. 1Ki 22:50 Akkor mondta Ahazjá, Áháb fia Jósafátnak: Járjanak az én szolgáim a te szolgáiddal a hajókon, de Jósafát nem egyezett bele. 1Ki 22:51 És mikor Jósafát elaludt az ő atyáival és eltemettetett atyáival atyja, Dávid városában; fia, Jórám lett helyébe a király. Izráelben 1Ki 22:52 Ahazjá, Áháb fia Jósafátnak, Júda királyának tizenhetedik évében lett király Izráel felett Samáriában; és két esztendeig uralkodott Izráel felett. 1Ki 22:53 És azt tette, ami rossz az Úr szemeiben; tudniillik atyja útján és anyja útján járt, Járobeámnak, a Nebát fiának útján, aki bűnbe vitte Izráelt. 54 És szolgálta a Baált és leborult előtte; így ingerelte az Urat, Izráel Istenét, egészen úgy, mint atyja cselekedett. 2Ki 1:1 És Áháb halála után elpártolt Móáb Izraeltől. 2Ki 1:2 Mikor egyszer Ahazjá kiesett a rácson az ő felházában, mely Samáriában volt, és megbetegedett: követeket küldött és azt mondta nekik: Menjetek el és tudakozódjatok Baál Zebúbtól, Ekron istenétől, vajon felgyógyulok-e a betegségből. 2Ki 1:3 Ezért az Úr angyala szólt a tisbi Illyésnek: Kelj fel, menj fel Samária királyának követeivel szembe; és szólj nekik: Talán nincs Isten Izráelben; azért mentek ti Baál Zebúbtól, Ekron istenétől tudakozni? 2Ki 1:4 Ezért tehát így mondta az Úr: Az ágyról, melyre felmentél, le nem szállsz, hanem kétség nélkül meghalsz. Ezzel elment Illyés. 2Ki 1:5 Mikor a követek visszatértek hozzá, azt mondta nekik: Miért jöttetek vissza; 2Ki 1:6 azt mondták neki: Egy ember jött fel velünk szembe és azt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és így szóljatok neki: Így mondta az Úr: Talán nincs Isten Izráelben, azért küldesz te Baál Zebúbhoz, Ekron istenéhez tudakozódni? Ezért az ágyról, melyre felmentél, le nem szállsz, hanem kétség nélkül meghalsz. 2Ki 1:7 Erre ő így szólt nekik: Milyen volt a megjelenése annak az embernek, aki feljött veletek szembe és ezeket a szavakat szólta hozzátok? 2Ki 1:8 Mikor mondták neki: Egy szőrruhás ember és bőröv volt a derekára kötve; akkor azt mondta: A tisbi Illyés az. 2Ki 1:9 És küldött hozzá egy ötvenedes tisztet a maga ötven emberével. Mikor az felment hozzá, ő éppen a hegy tetején ült. És mikor szólt neki: Isten embere, a király szólt: Szállj le; 2Ki 1:10 Illyés így felelt és így szólt az ötvenedes tiszthez: Hát ha Isten embere vagyok én, szálljon le tűz az égből, és egyen meg téged és ötven emberedet; és tűz szállt le az égből, és megette azt és ötven emberét. 2Ki 1:11 És ismét küldött hozzá másik ötvenedes tisztet a maga ötven emberével. Mikor az megszólította és beszélt hozzá: Isten embere, így mondta a király: Hamar szállj le; 2Ki 1:12 Illyés így felelt és így szólt nekik: Ha én Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és egyen meg téged és ötven emberedet; és Isten tüze szállt le az égből és megette azt és ötven emberét. 2Ki 1:13 Akkor megint egy harmadik ötvenedes tisztet küldött a maga ötven emberével; és mikor felment és odaért az ötvenedes tiszt, térdre esett Illyés előtt és könyörgött neki, és így beszélt hozzá: Istennek embere, legyen drága szemeidben az én életem és szolgáidnak, ennek az ötven embernek élete. 2Ki 1:14 Íme tűz szállt alá az égből és megette az előbbi két ötvenedes tisztet és ötven emberét; de most legyen drága az én életem szemeidben. 2Ki 1:15 Ekkor így szólt az Úr angyala Illyéshez: Menj le vele, ne félj tőle; és felkelt és lement vele a királyhoz. 2Ki 1:16 És így beszélt neki: Így mondta az Úr: Amiért követeket küldtél Baál Zebúbhoz, Ekron istenéhez tudakozódni (talán azért, mert nincs Isten Izráelben, kinek szavát tudakozni lehetne), ezért az ágyról, melyre felmentél, nem szállsz le, hanem bizonnyal meghalsz. 2Ki 1:17 Meg is halt az Úr szava szerint, melyet Illyés által szólt, és Jórám lett helyébe a király Jórám júdai királynak, Jósafát fiának második évében; neki ugyanis nem volt fia. 2Ki 1:18 Ahazjá egyéb dolgai pedig, melyeket cselekedett, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 2:1 Illyést Elisa mellől elragadja egy tüzes szekér Mikor pedig felvitte az Úr Illyést a forgószélben az égbe, az így volt. Mikor elment Illyés és Elisa Gilgálból, 2Ki 2:2 azt mondta Illyés Elisának: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem Bétélig küldött; de Elisa azt mondta: Él az Úr és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged; és lementek Bétélbe. 2Ki 2:3 Akkor kimentek a prófétafiak, akik Bétélben voltak, Elisához, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy ma az Úr elveszi uradat fejed fölül? És azt mondta: Én is tudom, hallgassatok. 2Ki 2:4 Megint azt mondta neki Illyés: Elisa, maradj itt kérlek, mert az Úr engem Jerikóba küldött; de az azt mondta: Él az Úr, és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged; és bementek Jerikóba. 2Ki 2:5 Akkor odaléptek a prófétafiak, akik Jerikóban voltak, Elisához, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy ma az Úr elveszi uradat fejed fölül? És azt mondta: Én is tudom, hallgassatok. 2Ki 2:6 Megint azt mondta neki Illyés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordánhoz küldött; de az azt mondta: Él az Úr és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged; és elmentek mind a ketten. 2Ki 2:7 A prófétafiak közül is elment ötven ember, de megálltak távol messze; ők ketten pedig a Jordánnál álltak meg. 2Ki 2:8 És fogta Illyés a köpenyét, összegöngyölte és megütötte a vizet; erre a víz elvált kétfelé, és mind a ketten átmentek szárazon. 2Ki 2:9 És mikor átmentek, azt mondta Illyés Elisának: Kérj, mit tegyek neked, mielőtt elvétetem tőled?Elisa pedig azt mondta: Jusson nekem, kérlek, két rész a benned lévő szellemből. 2Ki 2:10 Erre azt mondta: Nehéz dolgot kértél: ha látod, mikor elvétetem tőled, legyen úgy; ha nem, nem lesz meg. 2Ki 2:11 Amint ők így mendegéltek folyton beszélgetve, hát ihol egy tűz-szekér és tűz-lovak, melyek elválasztották őket egymástól; és Illyés a forgószélben felment az égbe. 2Ki 2:12 Elisa pedig, mikor ezt látta, hát felkiáltott: Atyám, atyám, Izráel szekérhada és lovagjai! És mikor már nem látta őt, megragadta ruháit, és két darabba hasította azokat. 2Ki 2:13 Akkor felemelte Illyés köpenyét, mely leesett róla; aztán visszatért, és megállt a Jordán partján. 2Ki 2:14 Majd fogta az Illyés köpenyét, mely leesett róla, megütötte a vizet és azt mondta: Hol van az Úr, Illyés Istene? És neki is, mikor megütötte a vizet, elvált kétfelé, mire Elisa keresztülment. 2Ki 2:15 Mikor meglátták őt a próféták, akik távol Jerikóban voltak, azt mondták: Illyés lelke Elisára szállt; és elébe mentek és földre borultak előtte. 2Ki 2:16 De mikor azt mondták neki: Íme van a te szolgáiddal ötven ember, derék emberek, hadd menjenek el és kutassák uradat, hátha felvette őt az Úr lelke és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vetette; akkor azt mondta: Ne küldjetek. 2Ki 2:17 Mikor azonban már az unalomig unszolták őt, akkor azt mondta: Küldjetek; el is küldtek ötven embert, akik három nap kutatták, de nem találták őt. 2Ki 2:18 Mikor aztán visszatértek hozzá, éppen Jerikóban lakott; azt mondta nekik: Ugye mondtam nektek, ne menjetek? 2Ki 2:19 Egyszer azt mondták a város emberei Elisának: Íme, kérlek, a város fekvése jó, mint uram láthatja; de a víz rossz, és a vidéken elvetélések vannak. 2Ki 2:20 Akkor azt mondta: Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek bele sót; és vittek neki. 2Ki 2:21 Azzal kiment a víz forrásához, sót vetett bele és azt mondta: Így mondta az úr: Meggyógyítottam ezt a vizet, nem lesz innét többé halál, sem elvetélés. 2Ki 2:22 És meggyógyult a víz mind e mai napig Elisa szavára, melyet szólt. 2Ki 2:23 Onnét pedig felment Bétélbe; és mikor éppen felfelé ment az úton, kisfiúk jöttek ki a városból és csúfolták őt, és azt mondták neki: Jöjj fel kopasz, jöjj fel kopasz! 2Ki 2:24 Erre hátrafordult, és mikor meglátta őket, megátkozta őket az Úr nevében; mire két medve jött ki az erdőből, és széttépett közülük negyvenkét gyermeket. 2Ki 2:25 Onnét aztán elment a Kármel hegyére; onnét pedig visszatért Samáriába. 2Ki 3:1 Jórám pedig, Áháb fia,6 Jósafátnak, Júda királyának tizennyolcadik évében lett király Izráel felett Samáriában; és tizenkét esztendeig uralkodott. 2Ki 3:2 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, csak nem annyira, mint atyja és anyja; ugyanis a Baál szent fáját eltávolította, melyet atyja csináltatott; 2Ki 3:3 de Járobeámnak, Nebát fiának bűnéhez ragaszkodott, amelybe az vitte Izráelt; attól nem tágított. 2Ki 3:4 Mésa pedig, Móáb királya juhtenyésztő volt; és Izráel királyának százezer bárányt és százezer kos-gyapjat szolgáltatott. 2Ki 3:5 De történt, hogy mikor Áháb meghalt, Móáb királya elpártolt Izráel királyától. 2Ki 3:6 És mikor Jórám király kivonult azon a napon Samáriából és szemlére állította egész Izráelt; 2Ki 3:7 ment és küldött Jósafáthoz, Júda királyához, mondván: Móáb királya elpártolt tőlem, eljössz-e velem Móáb ellen a háborúba? És azt mondta: Elmegyek, úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped, úgy az én lovaim, mint a te lovaid. 2Ki 3:8 És azt mondta: Melyik úton vonulunk fel? Mire az azt mondta: Az edomi sivatag útján. 2Ki 3:9 Elment tehát Izráel királya, Júda királya és Edom királya, és mikor hétnapi utat megkerültek: nem volt víz a tábor számára, sem a barom számára, mely nyomukban volt. 2Ki 3:10 Akkor azt mondta Izráel királya: Jaj, hát azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket! 2Ki 3:11 Jósafát pedig azt mondta: Hát nincs itt az Úrnak egy prófétája, hogy megkérdezzük általa az Urat? Erre megszólalt egy Izráel királyának szolgái közül, és azt mondta: Itt van Elisa, Sáfát fia, aki vizet öntött Illyés kezeire. 2Ki 3:12 És azt mondta Jósafát: Annál van az Úr szava; ezzel lementek hozzá Izráel királya és Jósafát, meg Edom királya. 2Ki 3:13 Elisa pedig azt mondta Izráel királyának: Mi közöm nekem tehozzád? Eredj atyád prófétáihoz és anyád prófétáihoz; de azt mondta neki Izráel királya: Nem, mert az Úr hívta ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket. 2Ki 3:14 Erre azt mondta Elisa: Él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok, hogy ha Jósafátra, Júda királyára nem volnék tekintettel; téged nem vennélek tekintetbe, meg sem látnálak. 2Ki 3:15 Most azonban hozzatok nekem egy hárfást; és történt, hogy mikor a hárfás hárfázott, reá szállott az Úr keze. 2Ki 3:16 És azt mondta: Így mondta az Úr: Csináljatok e völgyben árkot árok mellé. 2Ki 3:17 Mert így mondta az Úr: Nem láttok szelet és nem láttok esőt, az a völgy mégis megtelik vízzel; és ihattok ti, és jószágaitok és barmaitok. 2Ki 3:18 De ez még nem elég az Úr szemeiben; hanem Móábot is kezetekbe adja. 2Ki 3:19 Úgyhogy levertek minden erődített várost és minden kiváló várost, és minden jó fát kivágtok és minden vízforrást betömtök; és minden jó szántóföldet elrontotok kövekkel. 2Ki 3:20 És úgy lett, reggel, mikor az ételáldozatot szokták bemutatni, egyszerre csak víz jött Edom felől; úgyhogy a föld tele lett vízzel. 2Ki 3:21 És egész Móáb hallotta, hogy felvonultak ellene a királyok háborúra; tehát behívtak mindenkit, aki már övet köthetett, és feljebb, és megálltak a határon. 2Ki 3:22 És reggel, mikor korán felkeltek, a nap éppen rásütött a vízre; tehát Móáb távolról úgy látta, hogy a víz vöröslik, mint a vér. 2Ki 3:23 Úgyhogy azt mondták: Vér ez, bizonyára elpusztultak a királyok, leverte egyik a másikát; most tehát prédára Móáb! 2Ki 3:24 Mikor azonban Izráel táborához értek, felkeltek az izráeliek és megverték a móábiakat úgy, hogy megfutamodtak előttük; aztán benyomultak, vervén a móábiakat. 2Ki 3:25 És a városokat lerombolták, és minden jó szántóföldre mindenki egy-egy követ dobott, úgyhogy betöltötték, és minden vízforrást betömtek, és minden jó fát kivágtak úgy, hogy csak Kír-Hareszet falában hagyták meg a köveket. 2Ki 3:26 Mikor azt körülvették a parittyások és leverték, és Móáb királya látta, hogy ő alul maradt a hadakozásban; maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy Edom királyával szemben keresztül törjenek, de nem bírtak. 2Ki 3:27 Akkor fogta elsőszülött fiát, aki király lett volna az ő helyébe, és megáldozta őt égő áldozatul kőfalon, mire nagy harag támadt Izráelre; úgyhogy elvonultak tőle és visszatértek az országba. 2Ki 4:1 Egy asszony a prófétafiak feleségei közül, kiáltott egyszer Elisához, mondván: Férjem, a te szolgád meghalt, és te tudod, hogy szolgád az Úr tisztelője volt; és a hitelező eljött, hogy elvegye mind a két gyermekemet magának rabszolgául. 2Ki 4:2 És azt mondta neki Elisa: Mit csináljak veled, mondd meg nekem, mid van neked a háznál? Es azt mondta: Nincs a te szolgálódnak semmije a háznál, csak egy olajos korsója. 2Ki 4:3 Mire azt mondta neki: Eredj el és kérj magadnak edényeket kívülről, minden szomszédodtól, Úres edényeket, ne keveset. 2Ki 4:4 Aztán menj be és zárd be az ajtót magad mögött és fiaid mögött, úgy önts mindezekbe az edényekbe; és a telét tedd odább. 2Ki 4:5 És elment tőle és bezárta az ajtót maga mögött és fiai mögött; azok adogatták neki, ő meg töltögette. 2Ki 4:6 Mikor aztán az edények tele voltak, úgy, hogy mikor azt mondta fiának: Adj ide nekem még egy edényt, az azt mondta neki: Nincs több edény; akkor megállt az olaj. 2Ki 4:7 Akkor elment és jelentette az Isten emberének, aki azt mondta: Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat; te pedig fiaiddal élj abból, ami megmarad. 2Ki 4:8 Történt egy nap, hogy Elisa átment Súnémbe, és volt ott egy nagyasszony, aki ott tartotta őt kenyeret enni; így aztán valahányszor átment, oda tért be kenyeret enni. 2Ki 4:9 És az egyszer azt mondta férjének: Úgy veszem észre, kérlek, hogy Istennek egy szent embere az, aki mindig átjár hozzánk; 2Ki 4:10 csináljunk hát egy kis erkély-szobát és tegyünk oda neki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót; hogy mikor hozzánk jön, oda térjen be. 2Ki 4:11 Egy nap meg is érkezett oda és betért a felházba és ott lefeküdt. 2Ki 4:12 Aztán azt mondta legényének, Géházinak: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt; és mikor odahívta azt, és megállt előtte 2Ki 4:13 (mikor ugyanis azt mondta neki: Mondd neki, kérlek: Hogy mivel te ezt a sok alkalmatlanságot okoztad magadnak értünk, mit lehetne érted tenni, van-e valami, amiért szólni kellene a királynak vagy a hadvezérnek; akkor az azt mondta: Népem között lakom én. 2Ki 4:14 Mikor pedig ő erre azt mondta: Tehát mit lehetne érte tenni; akkor Géházi mondta: Valóban, nincs neki fia, és a férje vén ember. 2Ki 4:15 És erre mondta ő: Hívd ide őt! És mikor odahívta és megállt az ajtóban), 2Ki 4:16 azt mondta: Esztendő ilyenkorra fiat fogsz ölelni; de az azt mondta: Ne, uram, Isten embere, ne csald meg szolgálóleányodat! 2Ki 4:17 De az asszony teherbe esett és esztendőre fiat szült; abban az időben, melyet Elisa megmondott neki. 2Ki 4:18 Mikor a gyermek megnőtt, történt egy napon, hogy kiment atyjához, az aratókhoz. 2Ki 4:19 És azt mondta atyjának: Fejem, fejem! Az pedig azt mondta a legénynek: Vidd őt anyjához. 2Ki 4:20 Mikor elvitte és bevitte anyjához, annak térdein ült délig, akkor meghalt. 2Ki 4:21 Erre fölvitte és az Isten emberének ágyára fektette őt; azután bezárta és kiment. 2Ki 4:22 És hívatta férjét és azt mondta: Küldd ide nekem, kérlek, az egyik szolgát és egy szamarat; hadd fussak el az Isten emberéhez, de mindjárt megjövök. 2Ki 4:23 Erre az azt mondta: Miért mégy te most ahhoz, ma nincs újhold, sem szombat; ő pedig azt mondta: Nem baj. 2Ki 4:24 Ezzel felnyergelte a szamarat, és azt mondta legényének: Hajts és menj, meg ne állj nekem a nyargalásban, ha nem mondom neked. 2Ki 4:25 Elment tehát és megérkezett az Isten emberéhez a Kármel hegyére; és mikor meglátta őt az Isten embere távolról, azt mondta legényének, Géházinak: Itt van az a súnémi asszony. 2Ki 4:26 Nosza fuss, kérlek, elébe, és mondd neki: Jól vagy-e te, jól van-e férjed, jól van-e a gyermek? Az azt mondta: Jól; 2Ki 4:27 de mikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, megragadta a lábait (mire Géházi odaugrott, hogy ellökje őt, de az Isten embere azt mondta: Hagyd őt, mert el van keseredve a lelke, és az Úr eltitkolta tőlem és nem jelentette meg nekem); 2Ki 4:28 és azt mondta: Hát kértem-e én fiút uramtól? Nem mondtam-e: Ne csalj meg engem? 2Ki 4:29 Erre azt mondta Géházinak: Övezd fel derekadat, fogd a kezedbe botomat és menj, ha találkozol valakivel, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne fogadd; és tedd a botomat a gyermek arcára. 2Ki 4:30 De azt mondta a gyermek anyja: El az Úr és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged; tehát felkelt és elment utána. 2Ki 4:31 Géházi pedig elment előttük és rátette a botot a gyermeknek arcára, de se hang, se hallgatás; tehát visszatért elébe és jelentette neki, mondván: Nem ébredt fel a gyermek. 2Ki 4:32 És mikor Elisa bement a házba; hát a gyermek ott volt holtan az ő ágyára fektetve. 2Ki 4:33 Mikor bement, bezárta az ajtót kettejük mögött; és imádkozott az Úrhoz. 2Ki 4:34 Aztán felhágott és ráfeküdt a gyermekre és rátette száját a szájára, szemeit a szemeire és kezeit a kezeire; és amint így reá borult, megmelegedett a gyermek teste. 2Ki 4:35 Azután ismét járt a szobában egyet oda, egyet ide, és felhágott és reá borult; és akkor prüsszentett a gyermek, hétszer is, aztán kinyitotta a gyermek a szemeit. 2Ki 4:36 Ő pedig kiáltott Géházinak és azt mondta: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt; és odahívta. Mikor bement hozzá, azt mondta: Vedd a fiadat. 2Ki 4:37 Erre odament, a lábaihoz esett és meghajtotta magát a földig; aztán felvette a fiát és kiment. 2Ki 4:38 Mikor Elisa visszatért Gilgálba, éppen éhség volt az országban; és amint egyszer a prófétafiak előtte ültek, azt mondta legényének: Tedd föl a nagy fazekat és főzz valami főzeléket a prófétafiaknak. 2Ki 4:39 Egy meg kiment a mezőre paréjt szedni, és közben valami vad indát talált, és arról teleszedte a ruháját vad keserű uborkával; és mikor hazament, beleaprította a főzelékes fazékba, mert nem ismerték. 2Ki 4:40 Mikor aztán kiöntötték az embereknek, hogy egyenek; alighogy megízlelték a főzeléket, felkiáltottak és azt mondták: Halál van a fazékban, Isten embere!; és nem tudtak enni. 2Ki 4:41 Ő pedig azt mondta: Hozzatok ide lisztet; és azt belevetette a fazékba; aztán azt mondta: Öntsd ki a népnek, hadd egyenek. Akkor már semmi rossz nem volt a fazékban. 2Ki 4:42 Egyszer jött egy ember Baál Sálisából, és hozott az Isten emberének kenyér-zsengéül húsz árpakenyeret és friss gabonafejet a tarisznyájában; és ő azt mondta: Add a népnek, hadd egyenek. 2Ki 4:43 De szolgája azt mondta: Hogy adjam ezt száz ember elé? És azt mondta: Add a népnek, hadd egyenek, mert így mondta az Úr: Enni és hagyni! 2Ki 4:44 Erre eléjük tette, és ettek és hagytak az Úr szava szerint. 2Ki 5:1 Naamán pedig, Szíria királyának hadvezére, nagy ember volt az ő ura előtt és tekintélyes, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. És e férfiú, derék ember, bélpoklos volt. 2Ki 5:2 Egyszer a szírek kivonultak portyázni, és fogságra vittek Izráel országából egy kisleányt; és az Naamán feleségénél szolgált. 2Ki 5:3 És azt mondta úrnőjének: Vajha lenne az én uram az előtt a próféta előtt, aki Samáriában van: majd kivenné őt bélpoklosságából! 2Ki 5:4 Naamán pedig elment és jelentést tett urának, mondván: Így és így beszélt az a leány, aki Izráel országából való. 2Ki 5:5 Mire azt mondta Szíria királya: Eredj, menj el, levelet is küldök Izráel királyának; és elment, és vitt magával tíz tálentum ezüstöt és hatezer aranyat, meg tíz váltóruhát. 2Ki 5:6 És bevitte a levelet Izráel királyához, mondván: Most pedig, mikor e levél hozzád érkezik, íme hozzád küldöm szolgámat, Naamánt, hogy vedd ki őt bélpoklosságából. 2Ki 5:7 Mikor Izráel királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháit és azt mondta: Hát Isten vagyok én, aki öl és elevenít, hogy ez énhozzám küld valakit, hogy vegyem ki bélpoklosságából? Tudjátok meg hát és lássátok, hogy csak alkalmat keres ellenem. 2Ki 5:8 Mikor pedig az Isten embere, Elisa meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta ruháit, elküldött a királyhoz, mondván: Miért szaggattad meg ruháidat? Hadd jöjjön ő hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben. 2Ki 5:9 Mikor aztán megérkezett Naamán lovastól és szekerestől; és megállt Elisa házának ajtajában: 2Ki 5:10 követet küldött hozzá Elisa, mondván: Eredj, fÚrödjél meg hétszer a Jordánban, akkor helyreáll a tested és tiszta leszel. 2Ki 5:11 Megharagudott ezért Naamán és elment; mert azt mondta: Hiszen azt gondoltam, legalábbis kijön hozzám és oda áll, és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét és a hely felé lendíti kezét, úgy veszi ki a bélpoklost. 2Ki 5:12 Hát nem jobb-e Amana és Párpár, Damaszkusz folyóvizei Izráel minden vizénél, nem megfÚrödhetem-e azokban, hogy tiszta legyek? Ezzel megfordult és elment haraggal. 2Ki 5:13 De hozzáléptek szolgái és beszéltek neki, és azt mondták: Atyám, ha nagy dolgot mondott volna neked a próféta, ugye megtennéd? Hát még ezt, mikor azt mondta neked: FÚrödjél meg és tiszta leszel! 2Ki 5:14 Tehát lement és megmerült a Jordánban hétszer az Isten emberének szava szerint; mire helyreállt a teste, mint egy kisfiú teste, és tiszta lett. 2Ki 5:15 Akkor visszatért az Isten emberéhez egész táborával, és mikor bement, megállt előtte és azt mondta: Most megtudtam, hogy nincs Isten az egész földön, hanem csak Izráelben; most tehát fogadj el, kérlek, valami hálaajándékot szolgádtól. 2Ki 5:16 De azt mondta: Él az Úr, akinek szolgálatában állok, hogy nem fogadom el. És bár kényszerítette őt, hogy elfogadja, visszautasította. 2Ki 5:17 Akkor azt mondta Naamán: Hát, ha nem, akkor legalább adassék szolgádnak egy pár öszvér terű föld; mert a te szolgád nem visz többé égő áldozatot és vágóáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak. 2Ki 5:18 Erre a dologra nézve bocsásson meg az Úr a te szolgádnak: mikor az én uram Rimmon házába megy, hogy ott leboruljon, ha az én kezemre támaszkodik, én is leborulok Rimmon házában: ezt a dolgot, a Rimmon házában való leborulásomat bocsássa meg az Úr szolgádnak. 2Ki 5:19 És azt mondta neki: Eredj el békével. Mikor elment tőle egy darab földnyire, 2Ki 5:20 azt gondolta Géházi, Elisának az Isten emberének legénye: Lám, megkímélte az én uram Naamánt, ezt a szírt, nem fogadta el tőle, amit hozott; él az Úr, hogy én utána futok, és elfogadok tőle valamit. 2Ki 5:21 Így Géházi utána sietett Naamánnak; és mikor Naamán látta, hogy őutána fut, leugrott elébe a szekérről és azt mondta: Hogy vagy? 2Ki 5:22 Az azt mondta: Jól, uram küldött engem, mondván: Éppen most érkezett hozzám két ifjú Efraim hegyéről a prófétafiak közül; kérlek, adj nekik egy tálentum ezüstöt és két váltóruhát. 2Ki 5:23 Naamán pedig azt mondta: Tessék, végy két tálentumot; így késztette őt és bekötött két tálentum ezüstöt két zacskóba, és két váltóruhát, és két legényének adta, és azok vitték előtte. 2Ki 5:24 De mikor a dombhoz ért, elvette tőlük és eltette a házban; az embereket pedig elbocsátotta, 2Ki 5:25 és mikor elmentek, ő bement és ura elé állt. Mikor azt mondta neki Elisa: Honnét, Géházi? Ő azt mondta: Nem volt a te szolgád elmenve se ide, se oda. 2Ki 5:26 Mire az azt mondta neki: Nem volt elmenve az én szívem, mikor valaki eléd fordult szekeréről? Hát ez az ideje a pénzt elfogadni és ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhot, marhát, szolgákat és szolgálóleányokat venni? 2Ki 5:27 Ezért Naamán bélpoklossága reád ragad és magodra örökké; és olyan bélpoklosan ment ki előle, mint a hó. 2Ki 6:1 Egyszer azt mondták a prófétafiak Elisának: Nézd, kérlek, ez a hely, ahol mi előtted ülünk, szűk nekünk. 2Ki 6:2 Menjünk hát el a Jordánhoz, és onnét vegyen mindenikünk egy-egy gerendát, és ott csináljunk magunknak egy helyet, hogy ott telepedjünk le; és azt mondta: Menjetek. 2Ki 6:3 De azt mondta az egyik: Tessék, kérlek, te is jöjj el szolgáiddal; mire azt mondta: Én elmegyek. 2Ki 6:4 Tehát velük ment; és megérkeztek a Jordánhoz, és vágták a fákat. 2Ki 6:5 Történt pedig, hogy az egyik, amint ledöntötte a gerendát, a vízbe ejtette a fejszevasat; és felkiáltott és azt mondta: Jaj, uram, pedig ezt kölcsönkértem! 2Ki 6:6 Az Isten embere pedig azt mondta: Hová esett? És mikor megmutatta neki a helyet, metszett egy fát és odadobta, így felúsztatta a vasat; 2Ki 6:7 és azt mondta: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta kezét és megfogta azt. 2Ki 6:8 Mikor egyszer a szír király Izráelben hadakozott, szolgáival megtanácskozta, mondván: Ezen és ezen a helyen ütöm fel táboromat. 2Ki 6:9 Az Isten embere pedig megüzente Izráel királyának, mondván: Őrizkedjél azon a helyen átmenni; mert ott vannak megszállva a szírek. 2Ki 6:10 És így Izráel királya elküldött arra a helyre, melyet az Isten embere mondott neki, hogy figyelmeztesse őt, és ott elővigyázatos volt; nem egyszer, sem kétszer. 2Ki 6:11 Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve; tehát hívatta szolgáit és azt mondta nekik: Hát nem mondjátok meg nekem, hogy a mieink közül ki tart Izráel királyával? 2Ki 6:12 Erre azt mondta egyik szolgája: Nem, uram király; hanem Elisa, az a próféta, aki Izráelben van, az szokta megjelenteni Izráel királyának azokat a beszédeket, melyeket te ágyasházadban beszélsz. 2Ki 6:13 Erre azt mondta: Menjetek, nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek és megfogassam őt; mire jelentés ment neki, mondván: Jelenleg Dótánban. 2Ki 6:14 Tehát lovakat, szekérhadat és tekintélyes sereget küldött oda; akik éjjel érkeztek meg, és körülvették a várost; 2Ki 6:15 úgyhogy mikor az Isten emberének szolgálattevője reggel korán felkelt és kiment, már sereg vette körül a várost, és ló és szekérhad. De mikor legénye azt mondta neki: Jaj, uram, mit csináljunk? 2Ki 6:16 Ő azt mondta: Ne félj; mert többen vannak, akik mivelünk vannak, mint akik azokkal. 2Ki 6:17 Akkor imádkozott Elisa és azt mondta: Uram, kérlek, nyisd meg a szemeit, hogy lásson; mire az Úr megnyitotta a legény szemeit, és látta, hogy a hegy tele van tűz-lovakkal és szekérhaddal Elisa körül. 2Ki 6:18 Mikor meg lementek hozzá, akkor meg azért imádkozott, és azt mondta: Verd meg, kérlek, ezt a pogány népet vaksággal; és megverte őket vaksággal Elisa szavára. 2Ki 6:19 Akkor aztán azt mondta nekik Elisa: Nem ez az út és nem ez a város, jertek utánam, hadd vezesselek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek; és elvezette őket Samáriába. 2Ki 6:20 Mihelyt pedig bementek Samáriába, azt mondta Elisa: Uram, nyisd meg ezeknek a szemeit, hogy lássanak; és mikor az Úr megnyitotta szemeiket, hát látták, hogy Samária közepén vannak. 2Ki 6:21 És Izráel királya, mikor látta őket, azt mondta Elisának: Vágván vágjam-e, atyám? 2Ki 6:22 De azt mondta: Ne vágd! Hát akiket kardokkal és íjaddal fogságra viszel, te le szoktad vágni? Tégy elébük kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, aztán menjenek urukhoz. 2Ki 6:23 Es nagy lakomát rendezett nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket és elmentek urukhoz; és azóta szír portyázók többé nem jöttek be Izráel országába. 2Ki 6:24 Történt pedig ezek után, hogy Benhadad, Szíria királya összegyűjtötte egész táborát; és felvonult, és ostrom alá fogta Samáriát; 2Ki 6:25 és oly nagy éhínség lett Samáriában, míg ők ostromolták, hogy végül egy szamárfej nyolcvan ezüst, és egy negyed káb galambganéj öt ezüst lett. 2Ki 6:26 Egyszer pedig, amint Izráel királya arra ment el a kőfalon, egy asszony odakiáltott neki, mondván: Uram király, segíts meg! 2Ki 6:27 És azt mondta: Ha az Úr meg nem segít, honnét segítselek én: talán a szérűről, vagy a sajtóból? 2Ki 6:28 Aztán azt mondta neki a király: Mi bajod van? Az pedig azt mondta: Ez az asszony azt mondta nekem: Add a fiadat, hogy együk meg ma, az én fiamat pedig holnap együk meg. 2Ki 6:29 Tehát megfőztük a fiamat és megettük; de mikor másnap azt mondtam neki: Add a fiadat, hogy együk meg, akkor ő elrejtette a fiát. 2Ki 6:30 Amint pedig a király az asszony szavait hallotta, megszaggatta ruháit (és mivel a kőfalon ment el, látta a nép, hogy íme alól zsákruha van a testén), 2Ki 6:31 és azt mondta: Úgy tegyen velem az Isten és úgy folytassa; hogy Elisának, a Sáfát fiának feje ma nem marad rajta; 2Ki 6:32 és amint Elisa otthon ült és vele ültek a vének, odaküldött egy embert azok közül, akik előtte voltak. Mielőtt a követ megérkezett volna hozzá, ő azt mondta a véneknek: Látjátok-e, hogy ez a gyilkos fajzat18 ideküldött, hogy fejemet vétesse? Vigyázzatok, amint megérkezik a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok őt az ajtóba; nem hangzanak-e mögötte urának léptei? 2Ki 6:33 Még ő beszélt velük, mikor a király egyszerre csak lecsapott rá és azt mondta: Íme ez a veszedelem az Úrtól van, mit várjak még az Úrra? 2Ki 7:1 Erre azt mondta Elisa: Halljátok az Úr szavát: Így mondta az Úr: Holnap ilyenkor egy széáh zsemlyeliszt egy sekel, és két széáh árpa egy sekel lesz Samária kapujában. 2Ki 7:2 Felelt erre a királynak az a törzstisztje, kinek kezére támaszkodik, az Isten emberének, és azt mondta: Ha mindjárt ablakokat csinál is az Úr az égre, vajon lehetséges-e ilyen dolog? Mire az azt mondta: Majd meglátod szemeiddel, de belőle nem eszel. 2Ki 7:3 Négy bélpoklos ember pedig a kapu előtt volt; azok meg azt mondták egymásnak: Mit ülünk mi itt, míg meghalunk? 2Ki 7:4 Ha azt mondjuk: Menjünk be a városba; hát a városban éhség van, tehát ott meghalunk; ha pedig itt maradunk, akkor is meghalunk: így hát nosza, pártoljunk át a szír táborba: ha életben hagynak bennünket, élünk; ha pedig megölnek bennünket, hát meghalunk. 2Ki 7:5 Tehát alkonyatkor felkeltek, hogy bemennek a szír táborba; és mikor a szír tábor széléig jutottak, akkor már nem volt ott senki. 2Ki 7:6 Ugyanis az Úr a szír táborral szekérhad zörgését, lovak dobogását, nagy sereg robogását hallatta; úgyhogy azt mondták egymásnak: Íme felbérelte ellenünk Izráel királya a hittiek királyait és az egyiptomiak királyait, hogy reánk jöjjenek; 2Ki 7:7 és így felkeltek és alkonyatkor elmenekültek, és ott hagyták sátoraikat, lovaikat és szamaraikat, a tábort úgy, amint volt, puszta életükkel menekültek el. 2Ki 7:8 Mikor tehát ezek a bélpoklosok a tábor széléhez érkeztek, bementek egy sátorba, ettek, ittak, az ezüstöt, aranyat és ruhákat pedig elvitték onnét, és elmentek és elrejtették; aztán visszatértek és másik sátorba mentek be, onnét is vittek és elrejtették. 2Ki 7:9 Akkor azonban azt mondták egymásnak: Mi nem becsületesen cselekszünk, e mai nap örömmondás napja, és mi hallgatunk; pedig ha világos reggelig várunk, büntetés ér bennünket: most tehát jertek, menjünk be, és tegyünk jelentést a királyi palotában. 2Ki 7:10 Tehát mikor odaértek, szólították a város kapusait, és jelentést tettek nekik, mondván: Bementünk a szír táborba, és íme nem volt ott sem ember, sem emberi nesz; hanem csak lovak megkötve, szamarak megkötve, és sátorok úgy, amint voltak. 2Ki 7:11 Mikor a kapusok ezt kikiáltották, és jelentést tettek bent a királyi palotában; 2Ki 7:12 felkelt a király éjjel, és azt mondta szolgáinak: Meg kell nektek mondanom, mit csináltak velünk a szírek: észrevették, hogy mi éhezünk, tehát kivonultak a táborból, elrejtőzvén a mezőn, gondolva: Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba. 2Ki 7:13 Erre felelt egyik szolgája, és azt mondta: Tehát vigyenek, kérlek, vagy ötöt a megmaradt lovakból, hogy megmaradtak a városban, úgy mutatnak majd azok, mint az egész sokaság, Izráel, hogy megmaradt a városban, úgy mutatnak azok, mint Izráel egész sokasága, hogy teljes; tehát küldjünk el, majd meglátjuk. 2Ki 7:14 Vettek tehát két lófogatot; és elküldte a király a szír tábor után, mondván: Menjetek és nézzétek meg. 2Ki 7:15 Miután pedig egész a Jordánig elmentek utánuk, és kitűnt, hogy az egész út tele van ruhákkal és felszerelésekkel, melyeket a szírek ijedt sietségükben elhánytak; visszatértek a követek és jelentették a királynak. 2Ki 7:16 Erre kiment a nép és kifosztotta a szír tábort; és egy széáh zsemlyeliszt egy sekel, két széáh árpa egy sekel lett, az Úr szava szerint. 2Ki 7:17 A király pedig azt a törzstisztet, akinek a kezére támaszkodni szokott, a kapuhoz rendelte, és eltiporta őt a nép a kapuban; és meghalt aszerint, amint az Isten embere beszélt, aki megmondta ezt, mikor a király lement hozzá. 2Ki 7:18 Mikor ugyanis az Isten embere a királyhoz beszélt, mondván: Két széáhárpa egy sekel és egy széáh zsemlyeliszt egy sekel lesz holnap ilyenkor Samária kapujában; 2Ki 7:19 akkor az a törzstiszt felelt az Isten emberének, és azt mondta: Ha mindjárt ablakot csinál is az Úr az égre, vajon lehetséges-e ilyen dolog? Mire az azt mondta: Majd meglátod szemeiddel, de belőle nem eszel. 2Ki 7:20 És így történt vele: eltiporta őt a nép a kapuban és meghalt. 2Ki 8:1 Egyszer Elisa így szólt annak az asszonynak, akinek a fiát feltámasztotta, mondván: Kelj fel és eredj el, te és házad, és tartózkodjál, ahol tartózkodhatsz; mert az Úr elrendelte az éhséget, és be is jött az országba hét esztendőre. 2Ki 8:2 És felkelt az asszony és az Isten emberének szava szerint cselekedett; elment ő és háza, és a filiszteusok földjén tartózkodott hét esztendeig. 2Ki 8:3 Mikor pedig hét esztendő múlva visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment, hogy segítséget kérjen a királytól háza és szántóföldje ügyében: 2Ki 8:4 hát a király éppen akkor beszélt Géházival, az Isten emberének legényével, mondván: Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a nagy dolgokat, melyeket Elisa cselekedett. 2Ki 8:5 És mikor az éppen azt beszélte el a királynak, hogyan támasztotta fel a halottat, ihol az asszony meg, akinek a fiát feltámasztotta, segítséget kért a királytól háza és szántóföldje dolgában; úgyhogy Géházi azt mondta: Uram király, ez az az asszony, és ez a fia, akit Elisa feltámasztott! 2Ki 8:6 Erre megkérdezte a király az asszonyt és elbeszélte neki: aztán adott mellé a király egy kamarást, mondván: Adass vissza mindent, ami az övé volt, a szántóföldnek egész jövedelmét is attól a naptól fogva, hogy elhagyta az országot, mostanig. 2Ki 8:7 Mikor Elisa Damaszkuszba érkezett, Benhadad, Szíria királya éppen beteg volt. Mikor jelentést tettek neki, mondván: Az Isten embere ideérkezett; 2Ki 8:8 azt mondta a király Hazáelnek: Vígy magaddal ajándékot és menj az Isten embere elé; és kérdezd meg általa az Urat, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből? 2Ki 8:9 És elment elébe Hazáel, vitt magával ajándékot, éspedig mindenféle damaszkuszi jót, negyven teve terhét; és mikor odaért, megállt előtte és azt mondta: Fiad, Benhadad, Szíria királya küldött engem hozzád, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből? 2Ki 8:10 Elisa pedig azt mondta neki: Eredj, mondd: Nem fogsz meggyógyulni; mert az Úr mutatta nekem, hogy meg fog halni. 2Ki 8:11 És míg az elébe állította és rakta untalan; addig az Isten embere sírt. 2Ki 8:12 És azt mondta Hazáel: Miért sír az én uram? És azt felelte: Mert tudom, micsoda veszedelmet hozol Izráel fiaira, erődítményeiket tűzbe borítod, ifjaikat megölöd karddal, csecsemőiket szétloccsantod és terhes asszonyaikat felhasítod. 2Ki 8:13 De Hazáel azt mondta: Hát mi a te szolgád, ez az eb, hogy ezt nagy dolgot meg tudná tenni? Mire Elisa azt mondta: Az Úr téged királynak mutatott nekem Szíria felett. 2Ki 8:14 Mikor aztán elment Elisától és bement urához, és az azt mondta neki: Mit mondott neked Elisa?; akkor azt mondta: Azt mondta nekem: Okvetlen meggyógyulsz. 2Ki 8:15 Másnap pedig fogott egy terítőt, vízbe mártotta és az arcára terítette, és meghalt; és Hazáel lett királlyá helyébe 2Ki 8:16 És Jórámnak, Áháb fiának, Izráel királyának (és Jósafátnak, Júda királyának) ötödik évében lett király Jórám, Jósafátnak, Júda királyának fia. 2Ki 8:17 Harminckét éves volt, mikor király lett; és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ki 8:18 És Izráel királyainak útján járt, mint Áháb háza cselekedte, mert Áháb leánya volt a felesége; tehát azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben. 2Ki 8:19 De nem akarta az Úr elpusztítani Júdát az ő szolgájának, Dávidnak kedvéért; aminthogy azt mondta neki, hogy szövétneket ad neki fiaiban minden időben. 2Ki 8:20 Az ő napjaiban szakadt el Edom Júda keze alól és királyt tettek maguk fölé. 2Ki 8:21 Akkor átment Jórám Cáirba és az egész szekérhad vele; de mikor ő egy éjszaka felkelt és megverte az edomiakat, akik őt bekerítették és a szekérhad vezéreit, akkor a nép elmenekült sátoraiba. 2Ki 8:22 Így elszakadt Edom Júda keze alól mind e mai napig; akkor szakadt el Libná, ugyanabban az időben. 2Ki 8:23 Jórámnak egyéb dolgai pedig, és minden, amit cselekedett, tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 8:24 És miután Jórám elaludt az ő atyáival és eltemettetett az ő atyáival a Dávid városában; Ahazjá, a fia lett helyébe a király. 2Ki 8:25 Jórámnak, Áháb fiának, Izráel királyának tizenkettedik évében lett király Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának fia. 2Ki 8:26 Huszonkét éves volt Ahazjá, mikor királlyá lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Ataljá volt, Izráel királyának, Omrinak leánya. 2Ki 8:27 És Áháb házának útján járt, és azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, mint Áháb háza; hiszen Áháb házának a veje volt. 2Ki 8:28 És mikor elment Jórámmal, Áháb fiával a Hazáel szír király elleni háborúba Rámót-Gileádba; a szírek megsebesítették Jórámot. 2Ki 8:29 Mikor pedig Jórám király visszatért, hogy Jizréelben gyógyíttassa magát sebeiből, melyeket a szírek ütöttek rajta Rámában, mikor Hazáel szír királlyal hadakozott; akkor meg lement Ahazjá, Jórám fia, Júda királya meglátogatni Jórámot, Áháb fiát Jizréelben, mert rosszul volt. 2Ki 9:1 Elisa próféta pedig előszólított egyet a prófétafiak közül; és azt mondta neki: Övezd fel derekadat, vedd magadhoz ezt az olajos palackot, és eredj el Rámót-Gileádba. 2Ki 9:2 Mikor odaérkezel, nézd meg, hol van Jéhu, Jósafátnak, a Nimsi fiának fia, aztán menj be, állítsd fel őt társai közül és vidd be őt az egyik szobából a másik szobába. 2Ki 9:3 Akkor fogd az olajos palackot, öntsd a fejére és mondd: Így mondta az Úr: Ezennel királlyá kenlek Izráel felett; ezzel nyisd ki az ajtót és fuss el, ne várakozzál. 2Ki 9:4 Tehát elment az ifjú, a próféta legénye Rámót-Gileádba. 2Ki 9:5 Mikor bement és a sereg vezérei éppen ott ültek, azt mondta: Szó van nálam hozzád, oh vezér! Jéhu pedig azt mondta: Kihez valamennyiünk közül? 2Ki 9:6 És azt mondta: Hozzád, vezér! Mikor pedig felkelt és bement a házba, a fejére öntötte az olajat; és azt mondta neki: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Királlyá kenlek téged az Úr népén, Izráelen. 2Ki 9:7 És levágod uradnak, Áhábnak házát; és bosszút állok szolgáimnak, a prófétáknak véréért és minden Úr-imádónak véréért Izébelen. 2Ki 9:8 És elvész Áháb egész háza; kiirtom Áhábnak hímjét, mind kötöttet, mind szabadot Izráelben. 2Ki 9:9 És olyanná teszem Áháb házát, mint Járobeámnak, a Nebát fiának házát; és mint Baesának, Ahija fiának házát. 2Ki 9:10 Izébelt pedig az ebek eszik meg Jizréel mezején, és nem lesz ki eltemesse; ezzel kinyitotta az ajtót és elfutott. 2Ki 9:11 És mikor Jéhu kijött ura szolgáihoz, és mondták neki: Hogy vagy? Miért jött hozzád ez az őrült? Ő azt mondta nekik: Ti ismeritek az embert és beszédét. 2Ki 9:12 Mikor pedig erre azt mondták: Hiába, ki kell jelentened előttünk; és ő megmondta: Ezt meg ezt mondta nekem, mondván: Így mondta az Úr: Ezennel királlyá kenlek Izráel felett; 2Ki 9:13 akkor hamar fogta ki-ki a maga ruháját, alája tették a lépcső tetejére, aztán megfújták a kÚrtöt és azt mondták: Jéhu a király! 2Ki 9:14 Mikor pedig Jéhu, Jósafátnak, a Nimsi fiának fia így összeesküdött Jórám ellen, Jórám éppen Rámót-Gileádot őrizte egész Izráellel Hazáel szír király ellen; 2Ki 9:15 de akkor visszatért Jórám király Jizréelbe magát gyógyíttatni azokból a sebekből, melyeket a szírek ütöttek rajta, mikor Hazáel szír királlyal hadakozott; tehát azt mondta Jéhu: Ha úgy gondoljátok, ki ne szökjék senki a városból, hogy elmenjen hírt vinni Jizréelbe. 2Ki 9:16 Ezzel kocsira ült Jéhu és elment Jizréelbe, mert Jórám ott feküdt; és Ahazjá, Júda királya odament Jórámot meglátogatni. 2Ki 9:17 Mikor az őr, aki Jizréelben a tornyon állt, látta Jéhu csapatát amint megérkezett, és azt mondta: Egy csapatot látok én; azt mondta Jórám: Végy egy lovast és küldd elébük, hogy mondja: Jól vagy-e? 2Ki 9:18 Elment tehát a lovas elébe és azt mondta: Így mondta a király: Jól vagy-e? Amire Jéhu azt mondta: Mi közöd hozzá, jól vagyok-e, fordulj mögém! Az őr pedig jelentette, mondván: A követ hozzájuk érkezett, de vissza nem tér. 2Ki 9:19 Erre második lovast küldött. Mikor hozzájuk ért és azt mondta: Így mondta a király: Jól vagy-e?; azt mondta Jéhu: Mi közöd hozzá, jól vagyok-e, fordulj mögém! 2Ki 9:20 Az őr pedig jelentette, mondván: Hozzájuk érkezett, de nem tér vissza; de a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása, mert őrületesen hajt. 2Ki 9:21 Akkor azt mondta Jórám: Fogj be; és mikor befogtak szekerébe, kiment Jórám, Izráel királya, és Ahazjá, Júda királya, mindenik a maga szekerén, és amint kimentek Jéhu elé, éppen a jizréeli Nábót mezején találták őt. 2Ki 9:22 Mihelyt pedig Jórám meglátta Jéhut, azt mondta: Jól vagy-e, Jéhu? Az pedig azt mondta: Mi a jóllét anyádnak, Izébelnek sok paráznasága és boszorkánysága mellett? 2Ki 9:23 Erre Jórám megfordult és menekült; és azt mondta Ahazjának: Árulás, Ahazjá! 2Ki 9:24 Jéhu pedig tele kézre fogta az íjat és Jórámot lapockái között találta úgy, hogy a nyíl a szívén jött ki, és lerogyott szekerében; 2Ki 9:25 és azt mondta törzstisztjének, Bidkárnak: Vedd fel és vesd a jizréeli Nábót földtáblájára; mert emlékezzél, hogy én és te kettesben lovagoltunk atyja, Áháb mögött, és az Úr ezt az orákulumot mondta róla: 2Ki 9:26 Bizony Nábót vérét és fiainak vérét, melyet tegnap láttam, ez az Úr mondása, ezen a tagon fizetem meg neked, ez az Úr mondása; most tehát vedd fel, vesd őt arra a tagra, az Úr szava szerint. 2Ki 9:27 Ahazjá pedig, Júda királya, mikor ezt látta, elmenekült Bét Ha-Gan felé; de mikor Jéhu üldözőbe vette és azt mondta: Őt is; levágták őt a szekéren a Gúr hágóján, mely Jibleám mellett van, és Megiddóba menekült, ott halt meg. 2Ki 9:28 Szolgái aztán elvitték őt szekéren Jeruzsálembe; és a maga sírjába temették el atyáival a Dávid városában. 2Ki 9:29 Jórámnak, Áháb fiának tizenegyedik évében lett pedig Ahazjá királlyá Júda felett. 2Ki 9:30 Aztán bement Jéhu Jizréelbe; Izébel pedig, mihelyt meghallotta, kifestette szempilláit és felpiperézte fejét, úgy nézett ki az ablakon; 2Ki 9:31 és mikor Jéhu bement a kapun, azt mondta: Jól vagy-e, te Zimri, urad gyilkosa? 2Ki 9:32 Ő pedig az ablakra emelvén tekintetét, azt mondta: Ki van velem, ki?; mire két, három kamarás kitekintett hozzá, 2Ki 9:33 ő pedig azt mondta: Lökjétek le őt, és lelökték; és vére ráfreccsent a falra és a lovakra, melyek összetaposták. 2Ki 9:34 Mikor aztán bement, evett és ivott; akkor mondta: Nézzetek csak utána ennek az átkozottnak és temessétek el őt, hiszen királyleány volt. 2Ki 9:35 De mikor elmentek, hogy eltemessék őt, nem találtak belőle mást, csak a koponyát, a lábakat és a kézfejeket. 2Ki 9:36 Mikor visszatértek és ezt jelentették neki, azt mondta: Az az Úr szava, melyet szólt az ő szolgája, a tisbi Illyés által, mondván: Jizréel földjén az ebek eszik meg Izébel húsát, 2Ki 9:37 és olyan lesz Izébel hullája Jizréel földjén, mint a ganéj a mező színén; úgyhogy nem mondhatják: Ez Izébel. 2Ki 10:1 Volt pedig Áhábnak hetven fia Samáriában; írt tehát Jéhu leveleket és elküldte Samáriába Jizréel fejeihez, a vénekhez és Áháb nevelőihez, mondván: 2Ki 10:2 Most pedig, amint ez a levél hozzátok jut, akiknél uratok fiai vannak; és akiknél vannak a harci szekerek és a lovak, az erődített városok és a fegyverek: 2Ki 10:3 szemeljétek ki a legjobbat és a legalkalmasabbat uratok fiai közül, tegyétek atyja trónjára; és hadakozzatok uratok házáért. 2Ki 10:4 De azok igen-igen féltek, mert azt mondták: Íme két király nem állt meg előtte; hát hogyan állhatnánk meg mi? 2Ki 10:5 Tehát elküldött a palotanagy és a városparancsnok, és a vének és nevelők Jéhuhoz, mondván: Mi a te szolgáid vagyunk, és amit nekünk mondasz, mindent megteszünk; nem teszünk senkit királlyá, tedd, amit jónak látsz. 2Ki 10:6 Erre másodszor írt nekik levelet, mondván: Ha ti velem vagytok és az én szavamra hallgattok, vegyétek fejét a férfiaknak, uratok fiainak, és jertek hozzám holnap ilyenkor Jizréelbe. A király fiai pedig, hetven férfi, a város nagyjainál voltak, akik nevelték őket; 2Ki 10:7 tehát amint a levél hozzájuk jutott, fogták a király fiait és levágták őket, hetven férfit; aztán kosarakba rakták fejeiket és elküldték neki Jizréelbe. 2Ki 10:8 Mikor a követ bement és jelentette neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit; azt mondta: Tegyétek őket két rakásba a kapubejáratba reggelig. 2Ki 10:9 Reggel aztán mikor kiment, megállt, és azt mondta az egész népnek: Igazatok van: igen, én összeesküdtem uram ellen és megöltem őt, és ki vágatta le ezeket mind? 2Ki 10:10 Tudjátok meg tehát, hogy nem esik földre az Úr szavából, amit az Úr szólt Áháb háza ellen. Így hajtotta végre az Úr, amit az ő szolgája által, Illyés által szólt. 2Ki 10:11 És miután Jéhu Jizréelben mind levágatta, akik megmaradtak Áháb házából, és minden nagyjait, ismerőseit és papjait úgy, hogy nem hagyta meg egy maradékát sem; 2Ki 10:12 akkor felkelt, nekiindult és elment Samáriába. Éppen egy juhnyíró háznál volt, a pásztorok az úton voltak, 2Ki 10:13 hogy Jéhu rájuk bukkant Ahazjá júdai király testvéreire, és azt mondta: Kik vagytok ti? Mikor azt mondták: Ahazjá testvérei vagyunk mi, és a király fiait meg az anyakirályné fiait meglátogatni jöttünk le; 2Ki 10:14 akkor azt mondta: Fogjátok meg őket élve; és megfogták őket élve. És levágták őket a juhnyíró ház ciszternájába, negyvenkét embert, egyet sem hagyott meg belőlük. 2Ki 10:15 Mikor onnét elment, szembe találta Jónádábot, Rékáb fiát, és miután köszönt, azt mondta neki: Van olyan egyenes a szíved, mint az én szívem a te szívedhez? Jónádáb pedig azt mondta: Van. Ha van, add a kezed! És kezét adta, mire beemelte őt magához a szekérbe, 2Ki 10:16 és azt mondta: Jer velem és meglátod, milyen féltékeny vagyok az Úrra; és elvitték azt az ő szekerén. 2Ki 10:17 Aztán bement Samáriába, és levágatta Áhábnak minden maradékát Samáriában, míg ki nem pusztította azt; az Úr szava szerint, melyet Illyéshez szólott. 2Ki 10:18 Akkor összegyűjtötte Jéhu az egész népet, és azt mondta nekik: Áháb kevéssé szolgálta a Baált; Jéhu nagyon fogja őt szolgálni. 2Ki 10:19 Most tehát Baálnak minden prófétáját, minden tisztelőjét és minden papját hívjátok hozzám, senki ne hiányozzék, mert nagy vágó áldozatot tervezek a Baálnak, senki, aki hiányozni fog, nem marad életben; de ezt Jéhu cselből tette, hogy elveszítse a Baál tisztelőit. 2Ki 10:20 [Jéhu tehát azt mondta: Szenteljetek ünnepet Baálnak! Ki is hirdették ezt.] 2Ki 10:21 És miután Jéhu egész Izráelbe elküldött, bejött Baálnak minden tisztelője, és senki sem marad el, aki be ne jött volna; úgyhogy mikor bementek a Baál házába, megtelt a Baál háza zugtól zugig. 2Ki 10:22 Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhát a Baál minden tisztelőjének. 2Ki 10:23 És mikor kihozta nekik a ruhát, bement Jéhu Jónádábbal, Rékáb fiával a Baál házába; és azt mondta a Baál tisztelőinek: Kutassátok ki és nézzétek meg, hogy nincs-e itt veletek valaki az Úr tisztelői közül, hanem hogy Baál tisztelői csak maguk vannak-e? 2Ki 10:24 Mikor pedig bementek vágóáldozatokat és égő áldozatokat készíteni; Jéhu nyolcvan embert helyezett el magának kívül, és azt mondta: Aki elszalaszt valakit azok közül az emberek közül, akiket én most kezetekre juttatok, élete lesz annak élete helyett. 2Ki 10:25 Mikor aztán befejezte az égő áldozat bemutatását, azt mondta Jéhu a testőröknek és a törzstiszteknek: Jertek be, vágjátok őket, senki ki ne menjen!; és vágták őket kard élével. És miután elhányták a testőrök és a törzstisztek, elmentek oda, ahol Baál templomos város volt; 2Ki 10:26 és kihordták a szent köveket a Baál templomból és azt felégették; 2Ki 10:27 és ledöntötték a Baál szent kövét; és ledöntötték a Baál templomot és árnyékszékké tették máig. 2Ki 10:28 A Baált tehát kipusztította Jéhu Izráelből; 2Ki 10:29 csak Járobeámnak, a Nebát fiának bűneitől, melyekkel bűnbe vitte Izráelt, azoktól nem tért el Jéhu; az aranyborjúktól, amelyek Bétélben és amelyek Dánban voltak. 2Ki 10:30 És azt mondta az Úr Jéhunak: Amiért jól hajtottad végre, ami helyes volt az én szemeimben, egészen úgy cselekedtél Áháb házával, mint én gondoltam: fiaid negyedíziglen ülnek Izráel trónján. 2Ki 10:31 De Jéhu nem vigyázott, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon; nem tért el Járobeám bűneitől, aki bűnbe vitte Izráelt. 2Ki 10:32 Azokban a napokban kezdte az Úr Izráelt csonkítani; és megverte őket Hazáel Izráel egész határában: 2Ki 10:33 a Jordántól napkeletre a Gileád egész földjét, a gádiakat, a rúbenieket és a manassiakat; Aroértől fogva, mely Arnon patakjánál van, mind Gileádot, mind Básánt. 2Ki 10:34 Egyéb dolgai pedig Jéhunak, és minden, amit tett, és miden győzelme tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 10:35 És miután Jéhu elaludt az ő atyáival és eltemették őt Samáriában, fia, Jóáház lett helyébe a király. 2Ki 10:36 A napok pedig, melyekben Jéhu Izráel felett uralkodott Samáriában, huszonnyolc esztendő. 2Ki 11:1 Ataljá pedig, Ahazjá anyja látta, hogy fia meghalt; tehát felkelt és elveszítette az egész királyi magot. 2Ki 11:2 De Jóseba, Jórám király leánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a megölendő királyfiak közül, őt és aki az ágyasházban éppen szoptatta; és elrejtették őt Ataljá elől, úgyhogy azt nem ölték meg. 2Ki 11:3 És vele volt az Úr házában elrejtőzve hat évig; Ataljá pedig uralkodott az ország fölött. 2Ki 11:4 De a hetedik esztendőben elküldött Jójáda és elhozatta a káriak és a testőrök századparancsnokait és bevitte őket magával az Úr házába; és miután szövetséget kötött velük és megeskette őket az Úr házában, megmutatta nekik a királyfit. 2Ki 11:5 Aztán utasítást adott nekik, mondván: Ez a feladat, melyet teljesítenetek kell: közületek a harmadrész szombati szolgálatos és a királyi palotai szolgálatot látja el; 2Ki 11:6 míg a másik harmadrész a Szúr kapuban, a harmadik pedig a testőrök mögötti kapuban van. A palotai szolgálatot pedig szakaszonként látjátok el: 2Ki 11:7 tehát az a két részetek is mind, akinek szombaton kimenője van, teljesítsen szolgálatot az Úr házában a király körül. 2Ki 11:8 És vegyétek körül a királyt kereken, mindenkinek fegyvere a kezében legyen, és aki a sorokhoz ér, megölettessék; és legyetek a királlyal kimentében és bejöttében. 2Ki 11:9 És a századparancsnokok egészen úgy cselekedtek, amint Jójáda pap pa rancsolta, magához vette ki-ki a maga embereit, a szombati szolgálatosokat a szombati kimenősökkel és bementek Jójáda paphoz. 2Ki 11:10 És kiadta a pap a századparancsnokoknak a Dávid királytól való dárdákat és pajzsokat; melyek az Úr házában voltak. 2Ki 11:11 Akkor felálltak a testőrök, mindenik fegyverrel kezében, a ház jobb oldalától a ház bal oldaláig az oltárhoz és a házhoz; a király felé körül: 2Ki 11:12 és kihozta a királyfit, reá tette a koronát és a bizonyságot; és miután így királlyá tették és felkenték őt, tapsoltak és azt mondták: Éljen a király! 2Ki 11:13 Mikor Ataljá hallotta a testőröknek, a népnek kiáltását, bement a néphez az Úr házába. 2Ki 11:14 És mikor látta, hogy a király az álláson áll szokás szerint, a parancsnokok és kÚrtök pedig a király mellett, és az egész vidéki nép örvendez és fújja a kÚrtöket; akkor megszaggatta Ataljá a ruháit és kiáltott: Összeesküvés, összeesküvés! 2Ki 11:15 Jójáda pap pedig utasította a századparancsnokokat, a sereg elöljáróit, és azt mondta nekik: Vezessétek ki őt a sorokon belül, és aki bemegy utána, meg kell ölni karddal; ugyanis azt gondolta a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában. 2Ki 11:16 Tehát kezet vetettek rá, és mikor a lovak bejáratának útján a királyi palotába ért; ott megölték. 2Ki 11:17 Aztán megkötötte Jójáda a szövetséget az Úr között meg a király között és a nép között, hogy ők az Úr népévé lesznek; továbbá a király között meg a nép között. 2Ki 11:18 És bement az egész vidéki nép a Baál házába és azt lerontották, oltárait és képeit teljesen összetörték, és Mattánt, a Baál papját, megölték az oltárok előtt; az Úr háza fölé pedig hivatalokat állított fel a pap. 2Ki 11:19 Aztán fogta a századparancsnokokat és a káriakat meg a testőröket és az egész vidéki népet, és levitték a királyt az Úr házából, és bementek a testőrök kapuján a királyi palotába, és beleült a királyok székébe. 2Ki 11:20 És az egész vidéki nép örvendezett és a város nyugodt volt; mikor Atalját megölték karddal a királyi palotában. 2Ki 11:21 Hétesztendős volt Jóás, mikor király lett: 2Ki 12:1 Jéhu hetedik évében lett király Jóás és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Cibja, Beérsebából való volt. 2Ki 12:2 És Jóás azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben, egész életében; mert Jójáda pap tanította őt. 2Ki 12:3 Csak a bámák nem szűntek meg; a nép még áldozott és tömjénezett a bámákon. 2Ki 12:4 Jóás pedig azt mondta a papoknak: Minden szentségpénzt, mely az Úr házába forgó pénzben folyik be, kinek-kinek becslés szerint való személyváltsági pénzét; minden pénzt, mely valakinek a szívében fölmerül, hogy vigye be az Úr házába, 2Ki 12:5 magukhoz vehetnek a papok, ki-ki attól, aki neki adja; de ők javíttassák ki a ház romlását mindenütt, ahol azon a romlás találtatik. 2Ki 12:6 De miután Jóás királyságának huszonharmadik évéig nem javíttatták ki a papok a ház romlását; 2Ki 12:7 magához hívatta Jóás király Jójáda papot a papokkal együtt, és azt mondta nekik: Miért nem javíttattátok ki a ház romlását? Most már ne vegyetek el pénzt azoktól, akik nektek adják, hanem a ház romlására adjátok át azt. 2Ki 12:8 És beleegyeztek a papok: hogy ne vegyenek el pénzt a néptől, és ne javíttassák a ház romlását. 2Ki 12:9 Akkor Jójáda pap vett egy ládát, lyukat fúratott a fedelébe; és úgy tette azt az oltár mellé, hogy jobbra esett, mikor az ember az Úr házába bement, hogy abba tegyék a papok, a küszöb őrizői mindazt a pénzt, ami az Úr házába befolyt. 2Ki 12:10 És mikor látták, hogy sok a pénz a ládában; olyankor felment a király íródeákja és a főpap, és csomókba kötözték és megszámlálták az Úr házában levő pénzt. 2Ki 12:11 A lemért pénzt aztán a munka végeztetőinek kezére adták, akik az Úr házához voltak rendelve; azok adták azt ki aztán az ácsoknak és építőknek, akik az Úr házán dolgoztak, 2Ki 12:12 meg a kőműveseknek és kőfaragóknak, valamint fák és faragott kövek bevásárlására az Úr háza romlásának kijavításához; és egyáltalán mindenre, ami kiadás a ház javítására volt. 2Ki 12:13 De nem csináltattak az Úr házához ezüstszilkéket, késeket, hintőcsészéket, kÚrtöket, semmiféle aranyedényt és ezüstedényt abból a pénzből, mely az Úr házába befolyt; 2Ki 12:14 hanem a munka végeztetőinek adták azt át, hogy javíttassák vele az Úr házát. 2Ki 12:15 És nem számoltatták meg azokat az embereket, akiknek a kezére a pénzt adták, hogy adják a munka végzőinek; hanem azok becsületre jártak el. 2Ki 12:16 Vétekáldozati pénz és bűnáldozati pénz nem folyt be az Úr házába; a papoké lett. 2Ki 12:17 Akkor vonult fel Hazáel, Szíria királya és hadakozott Gát ellen és miután azt bevette, megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen vonuljon fel. 2Ki 12:18 De Jóás, Júda királya, vette mindazokat a szentségeket, melyeket ősei, Jósafát, Jórám és Ahazjá, Júda királyai felszenteltek, és amiket maga szentelt fel, valamint mindazt az aranyat, amely az Úr házának kincstárában és a királyi palotában található volt; és elvonult Jeruzsálem alól. 2Ki 12:19 Jóás egyéb dolgai pedig, és minden, amit tett, tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak dolgairól szóló évkönyvekben. 2Ki 12:20 És felkeltek szolgái, összeesküvést szőttek és levágták Jóást a Milló házban, mely Szillába megy alá. 2Ki 12:21 Józákár, Simeát fia és Józábád, Sómér fia, az ő szolgái vágták pedig le őt, és meghalt; és mikor eltemették őt atyáival a Dávid városában, a fia, Amacjá lett a király helyébe. 2Ki 13:1 Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett király Jóáház, Jéhu fia Izráel felett Samáriában tizenhét esztendeig. 2Ki 13:2 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, és Járobeámnak, Nebát fiának vétkét követte, amellyel vétekbe ejtette Izráelt, attól nem tért el. 2Ki 13:3 Ezért felgerjedt az Úr haragja Izráelre, és Hazáelnek, Szíria királyának kezébe adta őket, és Benhadadnak, Hazáel fiának kezébe az egész idő alatt. 2Ki 13:4 De mikor megengesztelte Jóáház az Úr orcáját; hallgatott rá az Úr, mert látta Izráel sanyargatását, hogy sanyargatta őket Szíria királya; 2Ki 13:5 [adott is az Úr Izráelnek szabadítót, úgyhogy kimentek Szíria keze alól, és úgy laktak Izráel fiai sátoraikban, mint annak előtte; 2Ki 13:6 mégsem távoztak el Járobeám házának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt, abban jártak; sőt a szent fa is megmaradt Samáriában]; 2Ki 13:7 tudniillik nem hagyott meg Jóáháznak több hadi népet, mint ötven lovast, tíz szekeret és tízezer gyalogost; mert elveszítette őket Szíria királya, és porrá tette őket, megtiporván. 2Ki 13:8 Jóáház egyéb dolgai pedig, és minden, amit tett, győzelme is, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 13:9 És mikor Jóáház elaludt az ő atyáival és eltemették őt Samáriában; fia, Jóás lett a király helyébe. 2Ki 13:10 Jóásnak, Júda királyának harminchetedik esztendejében lett királlyá Jóás, Jóáház fia Izráelen Samáriában tizenhat esztendeig. 2Ki 13:11 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; semmiben nem tért el Járobeámnak, Nebát fiának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt, abban járt. 2Ki 13:12 Egyéb dolgai pedig Jóásnak, és minden, amit tett, győzelme is, melyet Amacjá felett, Júda királya felett vívott, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 13:13 És mikor elaludt Jóás az ő atyáival, Járobeám ült a királyi székébe; és eltemettetett Jóás Samáriában Izráel királyaival. 2Ki 13:14 Mikor Elisa abba a betegségbe esett, amelyben meghalt; lement hozzá Jóás, Izráel királya, és sírt felette és azt mondta: Atyám, atyám! Izráel harci szekere és lovagjai! 2Ki 13:15 Elisa pedig azt mondta neki: Hozz egy íjat és nyilakat; és vitt neki egy íjat és nyilakat. 2Ki 13:16 Akkor azt mondta Izráel királyának: Fogd kezedbe az íjat, és kezébe fogta; Elisa pedig rátette kezeit a király kezeire, 2Ki 13:17 és azt mondta: Nyisd ki az ablakot keletre, és kinyitotta; akkor azt mondta Elisa: Lőjj; és mikor lőtt, azt mondta: Szabadítás nyila az Úrtól, éspedig szabadítás nyila Szíria ellen, mert megvered Szíriát Afékában a megsemmisítésig. 2Ki 13:18 Aztán azt mondta: Vedd fel a nyilakat; és felvette, mire azt mondta Izráel királyának: Sújts a földre, és sújtott háromszor, akkor megállt. 2Ki 13:19 Megharagudott ezért rá az Isten embere és azt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna sújtani, akkor megverted volna Szíriát a megsemmisítéséig, de most háromszor vered meg Szíriát. 2Ki 13:20 Aztán meghalt Elisa, és eltemették őt. Móábi portyázók szoktak pedig betörni az országba évről-évre. 2Ki 13:21 Így történt, hogy mikor egyszer egy embert akartak eltemetni és egyszerre meglátták a portyázó csapatot; hát bedobták az embert Elisa sírjába, és elmentek. 2Ki 13:22 És mikor az ember Elisa csontjaihoz ért, feléledt és lábaira állt.Hazáel pedig, Szíria királya sanyargatta Izráelt Jóáház egész idejében; 2Ki 13:23 de megszánta őket az Úr és könyörült rajtuk és hozzájuk fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéért; és nem akarta őket elpusztítani, és még eddig nem vetette el őket: 2Ki 13:24 tehát mikor meghalt Hazáel, Szíria királya, és fia, Benhadad lett helyébe a király; 2Ki 13:25 akkor visszavette Jóás, Jóáház fia Benhadadnak, Hazáel fiának kezéből azokat a városokat, melyeket az elvett a háborúban az ő atyáinak, Jóáháznak kezéből. Háromszor megverte őt Jóás, és visszavette Izráel városait. 2Ki 14:1 Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának fia. 2Ki 14:2 Huszonöt éves volt, mikor király lett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Jóaddán volt, Jeruzsálemből. 2Ki 14:3 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben, csak nem úgy, mint atyja, Dávid; egészen úgy tett, mint atyja, Jóás cselekedett. 2Ki 14:4 Csak a bámák nem szűntek meg; még a nép áldozott és tömjénezett a bámákon. 2Ki 14:5 És mikor megszilárdult kezében az uralom; levágatta azokat a szolgáit, akik atyját, a királyt levágták. 2Ki 14:6 De a gyilkosok fiait nem ölette meg, aszerint, amint meg van írva Mózes Tanításának könyvében, ahogy megparancsolta az Úr, mondván: Ne ölettessenek meg atyák fiakért, se fiak ne ölettessenek meg atyákért, hanem mindenki a maga vétkéért ölettessék meg. 2Ki 14:7 Ő vágta le Edomot a Sóvölgyben, tízezer embert, és elfoglalta Szelát a háborúban; és Jokteélnek nevezte a nevét, mind e mai napig. 2Ki 14:8 Akkor küldött Amacjá követeket Jóáshoz, Jóáháznak, Jéhu fiának fiához, Izráel királyához, mondván: Nosza, nézzünk szembe egymással! 2Ki 14:9 Erre küldött Jóás, Izráel királya Amacjához, Júda királyához, mondván: A libánonbeli bogáncskóró elküldött a libánonbeli cédrushoz, mondván: Add a leányodat a fiamnak feleségül; akkor arra ment egy libánonbeli mezei vad, és eltaposta a bogáncskórót. 2Ki 14:10 Mivel Edomot valóban megverted és felfuvalkodottá tett a szíved: dicsekedjél és ülj otthon; miért hívnád ki a veszedelmet, és esnél el te és Júda veled? 2Ki 14:11 De nem hallgatott Amacjá, és felvonult Jóás, Izráel királya, és szembenéztek egymással ő és Amacjá, Júda királya Bét-Semesben, mely Júdához tartozik. 2Ki 14:12 És vereséget szenvedett Júda Izráel előtt; úgyhogy elfutott ki-ki az ő sátorába. 2Ki 14:13 Amacját pedig, Júda királyát, Jóásnak, Ahazjá fiának fiát megfogta Jóás, Izráel királya Bét-Semesben; aztán bement Jeruzsálembe, és lerontatott Jeruzsálem kőfalából Efraim kapujától a Szegletkapuig négyszáz singnyit. 2Ki 14:14 És vette mindazt az aranyat és ezüstöt és mindazokat az edényeket, melyek az Úr házában és a királyi palota kincstárában találhatók voltak, valamint a túszokat; és visszatért Samáriába. 2Ki 14:15 Egyéb dolgai pedig Jóásnak, amiket cselekedett, és győzelme, melyet kivívott Amacjá felett, Júda királya felett; tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 14:16 És mikor elaludt Jóás az ő atyáival és eltemettetett Samáriában Izráel királyaival; fia, Járobeám lett helyébe a király. 2Ki 14:17 Amacjá pedig, Jóás fia, Júda királya Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának halála után tizenöt évig élt. 2Ki 14:18 Amacjá egyéb dolgai pedig tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 14:19 Mikor Jeruzsálemben összeesküvést szőttek ellene, Lákisba menekült; akkor utána küldtek Lákisba, és ott ölték meg. 2Ki 14:20 Aztán lovakra tették őt, és Jeruzsálemben temettetett el atyáival a Dávid városában. 2Ki 14:21 Júda egész népe pedig vette Azarját, aki tizenhat éves volt; és királlyá tették őt atyja, Amacjá helyébe. 2Ki 14:22 Ő építtette meg Elátot, melyet visszavett Júdának; miután a király elaludt az ő atyáival. 2Ki 14:23 Amacjának, Jóás júdai király fiainak tizenötödik esztendejében lett király Járobeám, Jóás izráeli király fia Samáriában negyvenegy esztendeig. 2Ki 14:24 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; semmiben nem tért el Járobeámnak, Nebát fiának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt. 2Ki 14:25 Ő állította vissza Izráel határát Hamát bejárójától fogva a Síkság tengeréig; az Úrnak, Izráel Istenének szava szerint, melyet szólott az ő szolgája, Jóna által, Amittai fia, a Gát-Héferből való próféta által. 2Ki 14:26 Mert látta az Úr Izráel igen keserű nyomorúságát; hogy oda a kötött és oda a szabad, és nincs ki segítsen Izráelen. 2Ki 14:27 Pedig az Úr nem gondolta, hogy eltörli Izráel nevét az ég alól; tehát megszabadította őket Járobeám által, Jóás fia által. 2Ki 14:28 Járobeám egyéb dolgai pedig, és minden, amit tett, és győzelme, melyet kivívott, és hogy visszaállította Júda Damaszkuszát és Hamátját Izráelhez; tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 14:29 És mikor elaludt Járobeám az ő atyáival, Izráel királyaival; fia, Zekarja lett helyébe a király. 2Ki 15:1 Járobeámnak, Izráel királyának huszonhetedik esztendejében lett királlyá Azarjá, Amacjá júdai király fia. 2Ki 15:2 Tizenhat éves volt, mikor királlyá lett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből. 2Ki 15:3 És azt cselekedte, ami helyes Úr szemeiben; egész úgy, mint ahogyan atyja, Amacjá cselekedett. 2Ki 15:4 Csak a bámák nem szűntek meg; még a nép áldozott és tömjénezett a bámákon. 2Ki 15:5 És megverte az Úr a királyt, mert bélpoklos lett halála napjáig, és egy szabadon álló házban lakott; és Jótám királyfi volt a ház felett, ő ítélte a föld népét. 2Ki 15:6 Egyéb dolgai pedig Azarjának, és minden, amit tett, tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 15:7 És mikor Azarjá elaludt atyáival és eltemették őt atyáival Dávid városában; fia, Jótám lett helyébe a király. 2Ki 15:8 Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik évében lett királlyá Járobeám fia, Zekarja Izráelen, Samáriában hat hónapig. 2Ki 15:9 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, úgy mint atyái cselekedtek; nem tért el Járobeámnak, Nebát fiának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt. 2Ki 15:10 És összeesküvést szőtt ellene Sallum, Jábes fia, és levágta őt a nép előtt; és miután megölte őt, király lett a helyébe. 2Ki 15:11 Egyéb dolgai pedig Zekarjának íme meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 15:12 Ez az Úr beszéde, melyet Jéhu felől szólt, mondván: Fiaid negyedízig ülnek Izráel trónján. És így lett. 2Ki 15:13 Sallum, Jábes fia király lett Uzzija júdai király harminckilencedik esztendejében; és egy hónapig uralkodott Samáriában. 2Ki 15:14 Akkor felvonult Menáhem, Gádi fia Tircából, bement Samáriába, és leverte Sallumot, Jábes fiát Samáriában; és miután őt megölte, király lett a helyébe. 2Ki 15:15 Egyéb dolgai pedig Sallumnak, és összeesküvése, melyet szőtt; íme meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 15:16 Akkor verte le Menáhem Tifszahot és mindent, ami benne volt, és határait, Tircától; mivel nem tárt kaput, tehát leverte, és viselős asszonyait mind felhasíttatta. 2Ki 15:17 Azarjá júdai király harminckilencedik esztendejében lett király Menáhem, Gádi fia Izráelen, tíz esztendeig Samáriában. 2Ki 15:18 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; nem tért el Járobeámnak, Nebát fiának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt. 2Ki 15:19 Az ő napjaiban tört rá Púl, Asszíria királya az országra, és Menáhem ezer tálentum ezüstöt [vetett ki]; hogy hadereje mellette legyen, a királyságnak az ő kezén való megerősítésére. 2Ki 15:20 És ezt a pénzt kivetette Menáhem Izráelre, minden tehetős emberre, hogy megadja Asszíria királyának, ötven ezüst sekelt egy emberre; ezzel visszatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban. 2Ki 15:21 Egyéb dolgai pedig Menáhemnek, és minden, amit cselekedett; tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 15:22 És mikor elaludt Menáhem az ő atyáival; király lett helyébe a fia Pekahja. 2Ki 15:23 Azarjá júdai király ötvenedik esztendejében lett király Pekahja, Menáhem fia Izráelen, Samáriában két esztendeig. 2Ki 15:24 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; nem tért el Járobeámnak, a Nebát fiának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt. 2Ki 15:25 És összeesküvést szőtt ellene Pekah, Remalja fia, az ő törzstisztje, és levágta őt Samáriában a királyi palota várában Argobbal és Arjével, és ötven ember volt vele Gileád fiai közül; és miután megölte őt, király lett a helyébe. 2Ki 15:26 Egyéb dolgai pedig Pekahjának, és minden, amit tett; íme meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 15:27 Azarjá júdai király ötvenkettedik esztendejében lett király Pekah, Remalja fia Izráelen, Samáriában húsz esztendeig. 2Ki 15:28 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; nem tért el Járobeámnak, Nebát fiának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt. 2Ki 15:29 Pekah izráeli király idejében jött Tiglat-Pileszer asszír király, és elvette Ijjont, Ábél-Bét-Maakát, Jánoahot, Kédest, Hácort, és Gileádot meg Galileát, Naftali egész földjét; és fogságba vitte őket Asszíriába. 2Ki 15:30 Akkor Hósea, Elá fia összeesküvést szervezett Pekah, Remalja fia ellen és levágta őt, és miután megölte őt, király lett a helyébe Jótámnak, Uzzija fiának huszadik évében. 2Ki 15:31 Egyéb dolgai pedig Pekahnak, és minden, amit cselekedett; íme meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 15:32 Pekahnak, Remalja fiának, Izráel királyának második évében lett király Jótám, Uzzija júdai király fia. 2Ki 15:33 Huszonöt éves volt, mikor királlyá lett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának Jerusá volt a neve, Cádók leánya. 2Ki 15:34 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; egészen úgy cselekedett, amint atyja, Uzzija tett. 2Ki 15:35 Csak a bámák nem szűntek meg, még a nép áldozott és tömjénezett a bámákon. Ő építtette meg az Úr házának Felső kapuját. 2Ki 15:36 Egyéb dolgai pedig Jótámnak, és minden, amit tett; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 15:37 Azokban a napokban kezdte az Úr rábocsátani Júdára Recint, Szíria királyát és Pekahot, Remalja fiát. 2Ki 15:38 És mikor elaludt Jótám atyáival és eltemettetett atyáival atyja, Dávid városában; fia, Áház lett helyébe a király. 2Ki 16:1 Pekahnak, Remalja fiának tizenhetedik évében lett király Áház, Jótámnak, Júda királyának fia. 2Ki 16:2 Húszesztendős volt Áház, mikor királlyá lett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de nem azt cselekedte, ami az Urnak, az ő Istenének szemében helyes: 2Ki 16:3 hanem Izráel királyainak útján járt, és fiát is átvitte a tűzön, azoknak a nemzeteknek undokságai szerint, akiket az Úr kiűzött Izráel fiai elől. 2Ki 16:4 És áldozott és tömjénezett a bámákon és a halmokon; és minden zöldellő fa alatt. 2Ki 16:5 Akkor vonult fel Recin, Szíria királya és Pekah, Remalja fia, Izráel királya Jeruzsálemet vívni; ostromolták is Áházt, de nem tudták lebírni. 2Ki 16:6 (Abban az időben vette vissza Recin, Szíria királya Elátot Szíriának, és űzte ki a júdaiakat Elátból; és edomiak mentek Elátba és ott laknak mind a mai napig.) 2Ki 16:7 Áház pedig követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, mondván: Szolgád és fiad vagyok: vonulj fel és szabadíts meg engem Szíria királyának kezéből és Izráel királyának kezéből, akik reám támadtak. 2Ki 16:8 Egybevette Áház az ezüstöt és az aranyat, mely az Úr házában és a királyi palota kincstárában található volt; és elküldte Asszíria királyának ajándékba. 2Ki 16:9 És meghallgatta Asszíria királya és felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette azt és fogságra vitte Kírbe; Recint pedig megölte. 2Ki 16:10 Mikor aztán Áház király Damaszkuszba ment Tiglat-Pileszer asszír király elé, és meglátta az oltárt, mely Damaszkuszban volt; megküldte Áház király Urijá papnak az oltár képét és mintáját minden alkatrészére vonatkozólag. 2Ki 16:11 És megépíttette Urijá pap az oltárt: egészen amilyent küldött Áház király Damaszkuszból, olyat csináltatott Urijá pap, mire megjött Áház király Damaszkuszból. 2Ki 16:12 Mikor aztán megjött a király Damaszkuszból, megnézte a király az oltárt; és az oltárhoz járult a király és felment reá; 2Ki 16:13 és elfüstölögtette égő áldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát; és ráhintette visszafizetési áldozatának vérét az oltárra. 2Ki 16:14 És a rézoltárt, mely az Úr előtt állt, elmozdíttatta a ház elől, az új oltár közül és az Úr háza közül; és az új oltártól oldalt tétette azt északra. 2Ki 16:15 És parancsot adott Áház király Urijá papnak, mondván: A nagy oltáron füstölögtesd a reggeli égő áldozatot és az estéli ételáldozatot, valamint a király égő áldozatát és ételáldozatát, továbbá az ország egész népének égő áldozatát, valamint ételáldozatukat és italáldozatukat, és minden égő áldozat vérét és minden vágóáldozat vérét arra hintsd; a rézoltár pedig legyen nekem tudakozódni. 2Ki 16:16 És Urijá pap egészen úgy cselekedett, mint ahogyan Áház király parancsolta. 2Ki 16:17 És levagdaltatta Áház király a rekeszeket az állványokról és eltávolította róluk a medencét is, a tengert is levétette a rézökrökről, melyek alatta voltak, és kőpádimentomra tétette azt. 2Ki 16:18 És a szombati fedett folyosót, melyet az Úr házába építettek, és a király külső bejáratát megváltoztatta az Úr házában; Asszíria királya miatt. 2Ki 16:19 Egyéb dolgai pedig Áháznak, melyeket cselekedett, tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 16:20 Mikor elaludt Áház atyáival és eltemettetett atyáival Dávid városában, fia, Hizkija lett helyébe a király. 2Ki 17:1 Áház júdai királynak tizenkettedik esztendejében lett király Hósea, Elá fia Samáriában Izráelen kilenc esztendeig. 2Ki 17:2 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; de nem annyira, mint Izráelnek a királyai, akik őelőtte voltak. 2Ki 17:3 Őellene jött fel Szalmanasszár asszír király; kinek Hósea szolgájává lett, és adót fizetett neki. 2Ki 17:4 De mikor Asszíria királya összeesküvésen kapta Hóseát, hogy követeket küldött Szó egyiptomi királyhoz és nem vitte fel az adót Asszíria királyának, mint évről-évre; letartóztatta őt Asszíria királya és börtönbe záratta. 2Ki 17:5 Aztán felvonult Asszíria királya az egész ország ellen; és miután felvonult Samáriához, három évig ostromolta azt. 2Ki 17:6 Hósea kilencedik évében bevette Asszíria királya Samáriát, és fogságra vitte Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Hálahban és Kábornál a Gózán folyójánál, és Média városaiban. 2Ki 17:7 Így történt, mert Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki felhozta őket Egyiptom országából, a Faraónak, Egyiptom királyának keze alól; és más isteneket tiszteltek. 2Ki 17:8 És azoknak a nemzeteknek törvényeiben jártak, melyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől; és amiket Izráel királyai csináltak. 2Ki 17:9 Mivel alattomban olyanokat gondoltak Izráel fiai az Úrról, az ő Istenükről, melyek nem helyesek; bámákat építettek maguknak minden városukban, az őrtoronytól az erődített városig. 2Ki 17:10 És szent köveket és szent fákat állítottak fel maguknak minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt. 2Ki 17:11 És ott füstölögtettek minden bámán, mint azok a nemzetek, melyeket számkivetett az Úr előlük; és cselekedtek gonosz dolgokat, bosszantván az Urat. 2Ki 17:12 És szolgálták a bálványokat; melyekre azt mondta az Úr nekik: Ne cselekedjétek ezt a dolgot. 2Ki 17:13 És mikor óvta az Úr Izráelt és Júdát minden próféta és minden látnok által, mondván: Térjetek meg gonosz utaitokról és tartsátok meg parancsolataimat, törvényeimet egészen a szerint a tanítás szerint, amit atyáitoknak parancsoltam; és amit szolgáim, a próféták által küldöttem hozzátok: 2Ki 17:14 akkor nem hallgatták meg; hanem megkeményítették magukat, atyáik nyakához hasonlóan, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben. 2Ki 17:15 És megvetették az ő törvényeit és szövetségét, melyet atyáikkal kötött, és bizonyságtételeit, melyekkel óvta őket; és jártak a hiábavalóság után (és hiábavalóskodtak), és azok után a nemzetek után, melyek körülöttük voltak, melyekre nézve megparancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint azok. 2Ki 17:16 És elhagyták minden parancsolatát az Úrnak, az ő Istenüknek, és öntött képet csináltak maguknak, két borjút; és csináltak szent fát, és leborultak az ég egész serege előtt, és szolgálták a Baált. 2Ki 17:17 És átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön, és jövendőt mondtak és bűvöltek; és eladták magukat, hogy azt cselekedjék, ami rossz az Úr szemeiben, bosszantván őt. 2Ki 17:18 Ezért megharagudott az Úr Izráelre nagyon, és eltávolította őket színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül. 2Ki 17:19 (Júda sem tartotta meg az Urnak, az ő Istenének parancsolatait, hanem Izráel törvényeiben járt, melyeket az csinált; 2Ki 17:20 tehát elvetette az Úr Izráel egész magvát és megalázta őket és fosztogatók kezébe adta őket, míglen ellökte őket színe elől.) 2Ki 17:21 Mert elszakította Izráelt Dávid házától, és azok Járobeámot, Nebát fiát tették királlyá; Járobeám pedig eltántorította Izráelt az Úr követésétől és vétekbe ejtette őket, nagy vétekbe. 2Ki 17:22 És Izráel fiai mindenben Járobeám vétkében jártak, melyet elkövetett; nem tértek el attól, 2Ki 17:23 míglen eltávolította az Úr Izráelt színe elől, mint szólott minden szolgája, a próféták által. Így ment fogságra Izráel az ő földjéről Asszíriába mind e mai napig. 2Ki 17:24 És Asszíria királya Bábelből, Kútából, Avvából, Hamátból és Szefárvaimból vitt be népet és letelepítette Samária városaiba Izráel fiainak helyébe; és azok birtokba vették Samáriát és városaiban laktak. 2Ki 17:25 És mivel ott lakásuk kezdetén nem félték az Urat; az Úr rájuk bocsátotta az oroszlánokat és öldököltek köztük. 2Ki 17:26 És mondták Asszíria királyának, mondván: A nemzetek, melyeket fogságba hurcoltál és Samária városaiban telepítettél le, nem ismerik az ország Istenének szertartását; tehát rájuk bocsátotta az oroszlánokat, és azok most ölik őket, mivelhogy nem ismerik az ország Istenének szertartását. 2Ki 17:27 Akkor parancsot adott Asszíria királya mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket onnét hurcoltatok fogságba, (azok menjenek és lakjanak ott); hogy tanítsa meg őket az ország Istenének szertartására. 2Ki 17:28 Odament tehát egy azok közül a papok közül, akiket Samáriából hurcoltak fogságba, és letelepedett Bétélben; és az megtanította őket, miképpen tiszteljék az Urat. 2Ki 17:29 Emellett mindenik nemzet megcsinálta a maga istenét; és elhelyezte a bámaházba, amit a samaritánusok csináltak, mindenik nemzet a maga városában, melyben lakott. 2Ki 17:30 Így a Babilonból való emberek megcsinálták Szukkót-Benótot, a Kútból való emberek megcsinálták Nérgált; és a Hamátból való emberek megcsinálták Asimát. 2Ki 17:31 Az avviak pedig megcsinálták Nibházt és Tartákot; és a szefárvaimbeliek elégették fiaikat tűzben Adrammeleknek és Anammeleknek, Szefárvaim isteneinek. 2Ki 17:32 Tehát az Úr tisztelőivé lettek; de a maguk köréből állítottak maguknak bámapapokat, akik a bámaházakban végeztek értük szolgálatot. 2Ki 17:33 Az Úr tisztelői lettek; de a maguk isteneit szolgálták azoknak a nemzeteknek a szertartása szerint, ahonnét fogságba hurcolták őket. 2Ki 17:34 Mind e mai napig a régi szertartások szerint járnak ők el; nem az őket illető törvények szerint és szertartások szerint, és a szerint a tanítás és parancsolat szerint tisztelik az Urat és járnak el, melyet az Úr Jákób fiainak parancsolt, akinek az Izráel nevet adta, 2Ki 17:35 és szövetséget kötött velük az Úr és megparancsolta nekik, mondván: Ne tiszteljetek más isteneket; és ne boruljatok le előttük és ne szolgáljátok őket és ne áldozzatok nekik; 2Ki 17:36 hanem az Urat, aki felhozott titeket Egyiptom országából nagy erővel és kinyújtott karral, azt tiszteljétek; és az előtt boruljatok le és annak áldozzatok. 2Ki 17:37 És azokat a törvényeket és szertartásokat, és azt a tanítást és parancsolatot, melyet nektek írt, tartsátok meg, megcselekedvén minden időben; és ne tiszteljetek más isteneket. 2Ki 17:38 És a szövetséget, melyet veletek kötöttem, el ne felejtsétek; és ne tiszteljetek más isteneket. 2Ki 17:39 Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket; és ő megszabadít benneteket minden ellenségetek kezéből. 2Ki 17:40 De nem hallgatták meg; hanem régi szertartásuk szerint járnak el. 2Ki 17:41 Így ezek a nemzetek az Úr tisztelőivé lettek, és emellett istenképeiket szolgálták; fiaik és unokáik is úgy tettek, mint atyáik cselekedtek, mind e mai napig. 2Ki 18:1 Történt pedig Hósea izráeli királynak, Elá fiának harmadik évében; hogy királlyá lett Hizkija, Áház júdai király fia. 2Ki 18:2 Huszonöt éves volt, mikor királlyá lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Abi volt, Zekarja leánya. 2Ki 18:3 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; egészen mint atyja, Dávid cselekedett. 2Ki 18:4 Ő távolította el a bámákat, törette le a szent köveket, és vágatta ki a szent fákat és törette össze a rézkígyót, melyet Mózes csináltatott, mert addig az ideig tömjéneztek neki Izráel fiai, és Nehustánnak nevezték. 2Ki 18:5 Az Úrban, Izráel Istenében bízott; úgyhogy utána Júda minden királya közt nem volt olyan, mint ő, sem azok közt, akik előtte voltak. 2Ki 18:6 És ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle; és megtartotta parancsolatait, melyeket az Úr Mózesnek parancsolt. 2Ki 18:7 Vele is volt az Úr, amibe fogott, minden sikerült neki; az asszír király ellen is fellázadt, és nem szolgálta őt. 2Ki 18:8 Ő verte meg a filiszteusokat Gázáig és határáig; őrtoronytól erődített városig. 2Ki 18:9 És történt Hizkija király negyedik évében, azaz Hósea izráeli királynak, Elá fiának hetedik évében: felvonult Szalmanasszár asszír király Samária ellen és ostrom alá vette azt. 2Ki 18:10 Bevették pedig azt három év múlva; Hizkija hatodik évében, azaz Hósea izráeli király kilencedik évében vetetett be Samária. 2Ki 18:11 És fogságra vitte Asszíria királya Izráelt Asszíriában; és Hálahban és Hábornál, a Gózán folyójánál és Média városaiban telepítette le őket. 2Ki 18:12 Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára és áthágták az ő szövetségét, mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt; sem meg nem hallgatták, sem meg nem cselekedték. 2Ki 18:13 Hizkija király tizennegyedik évében pedig felvonult Szanherib asszír király Júda minden erődített városa ellen, és elfoglalta azokat. 2Ki 18:14 Akkor Hizkija júdai király elküldött az asszír királyhoz Lákisba, mondván: Vétkeztem, térj vissza tőlem, amit reám vetsz, viselem; és az asszír király Hizkija júdai királyra háromszáz tálentum ezüstöt és harminc tálentum aranyat vetett. 2Ki 18:15 És Hizkija odaadta mindazt az ezüstöt, ami az Úr házában és a királyi palota kincstárában található volt. 2Ki 18:16 Ugyanabban az időben megvagdaltatta Hizkija az Úr templomtermének ajtószárnyait és az oszlopokat, melyeket Hizkija júdai király boríttatott be arannyal, azokat is az asszír királynak adta. 2Ki 18:17 De Asszíria királya elküldte a Tartánt, a Rab-Száriszt és a Rabsákét Lákisból Hizkija királyhoz tekintélyes haddal Jeruzsálembe; és azok felvonultak és megérkeztek Jeruzsálembe, és mikor felvonultak és megérkeztek, felálltak a felső tó csatornájánál, mely a Kallómező országútján van. 2Ki 18:18 És mikor a királyt hívatták, kiment hozzájuk Eljákim, Hilkija fia, aki a palota felett volt; és Sébna, az íródeák, meg Jóáh, Ászáf fia, a kancellár. 2Ki 18:19 És azt mondta nekik a Rabsáké: Mondjátok, kérlek, Hizkijának: Így mondta a nagy király, Asszíria királya: Micsoda ez a bizodalom, melybe bíztál? 2Ki 18:20 Azt gondoltad, hogy a szóbeszéd már tanács és erő a háborúban? Hát kiben bíztál, hogy ellenem fellázadtál? 2Ki 18:21 Hát igen, bíztál ebben a törött nád-botban, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, belemegy a tenyerébe és átlyukasztja azt; ilyen a Faraó, Egyiptom királya mindazoknak, akik benne bíznak. 2Ki 18:22 Ha pedig azt mondjátok nekem: Az Urban, a mi Istenünkben bízunk: nemde ő az, akinek bámáit és oltárait Hizkija eltávolította és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt boruljatok le Jeruzsálemben? 2Ki 18:23 De most fogadj, kérlek, urammal, Asszíria királyával: én kész vagyok neked kétezer lovat adni, ha te a magad részéről lovasokat tudsz rájuk adni; 2Ki 18:24 hát hogy verhetnél vissza egyetlen pasát az én uram legkisebb szolgái közül? És te Egyiptomban bíztál harci szekerek és lovasok dolgában. 2Ki 18:25 Most pedig talán én az Úr nélkül vonultam fel e hely ellen, hogy azt elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el azt. 2Ki 18:26 És azt mondta Eljákim, Hilkija fia, és Sébna meg Jóáh a Rabsákénak: Beszélj, kérlek, szírül a te szolgáddal, mert mi megértjük; ne pedig zsidóul beszélj velünk a nép füleibe, mely a kőfalon van. 2Ki 18:27 De azt mondta nekik a Rabsáké: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy szóljam ezeket a beszédeket; nem azokhoz a férfiakhoz-e, akik a kőfalon ülnek, hogy a saját ganéjukat egyék és a saját vizeletüket igyák veletek együtt? 2Ki 18:28 Ezzel felállt a Rabsáké és nagy hangon kiáltott zsidóul; és szólt és azt mondta: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának szavát! 2Ki 18:29 Így mondta a király: Meg ne tévesszen benneteket Hizkija; mert nem bír benneteket megmenteni az ő kezéből. 2Ki 18:30 És ne bíztasson titeket Hizkija az Urral, mondván: Bizonnyal megment minket az Úr, és nem adatik ez a város Asszíria királyának kezébe. 2Ki 18:31 Ne hallgassatok Hizkijára; mert így mondta Asszíria királya: Szerezzetek velem békét és jertek ki hozzám, és egyetek ki-ki a saját szőlőtőkéjéről és fügefájáról, és igyátok a saját kutatok vizét, 2Ki 18:32 míg eljövök, és elviszlek benneteket egy olyan országba, mint a ti országotok, gabona és must országba, kenyér és szőlőhegy országba, olajfa és méz országba, hogy éljetek és meg ne haljatok; tehát ne hallgassatok Hizkijára, mikor csábít benneteket, mondván: Az úr megment minket. 2Ki 18:33 Megmentették-e a nemzetek istenei, ki-ki a maga országát Asszíria királyának kezéből? 2Ki 18:34 Hol vannak Hamátnak és Árpádnak istenei, hol Szefárvaim, Héna és Ivva istenei; hát Samáriát megmentették kezemből? 2Ki 18:35 Kik azok az országok minden istenei közül, akik megmentették országukat az én kezemből; hogy az Úr megmenthetné kezemből Jeruzsálemet? 2Ki 18:36 És a nép hallgatott, és nem felelt neki semmit; mert a király parancsa az volt, mondván: Ne feleljetek neki. 2Ki 18:37 Aztán bement Eljákim, Hilkija fia, aki a palota felett volt, és Sébna, az íródeák meg Jóáh, Ászáf fia, a kancellár Hizkijához megszaggatott ruhákban; és jelentést tettek neki a Rabsáké beszédeiről. 2Ki 19:1 És mikor Hizkija király ezt hallotta, megszaggatta ruháit; és zsákruhába burkolódzott és bement az Úr házába. 2Ki 19:2 Eljákimot pedig, aki a palota felett volt, meg Sébnát, az íródeákot, és a papok véneit zsákruhákba burkolódzva elküldte Jesaja prófétához, Ámóc fiához. 2Ki 19:3 és azt mondták neki: Így mondta Hizkija: Nyomorúságnak, fenyítésnek és megvetésnek napja e mai nap; mert a fiak a szüléshez jutottak, és erő nincs a szülésre. 2Ki 19:4 Talán meghallja az Úr, a te Istened a Rabsáké egész beszédét, akit ura, Asszíria királya küldött, hogy káromolja az élő Istent, és megfenyíti e beszédekért, melyeket hallott az Úr, a te Istened; emeld fel tehát imádságodat a maradékért, mely még megvan. 2Ki 19:5 És mikor Hizkija király szolgái megérkeztek Jesajához; 2Ki 19:6 azt mondta nekik Jesaja: Ezt mondjátok uratoknak: Így mondta az Úr: Ne félj azok miatt a beszédek miatt, melyeket hallottál, melyekkel Asszíria királyának legényei szidalmaztak engem. 2Ki 19:7 Íme én oly lelket adok belé, hogy amint hírt hall, visszatér országába; és elejtem őt kard által a saját országában. 2Ki 19:8 Akkor a Rabsáké visszatért és Asszíria királyát Libná ellen hadakozva találta (hallotta ugyanis, hogy Lákisból elment, 2Ki 19:9 mert azt hallotta Tirhaka szerecsen király felől, mondván: Íme kivonult veled hadakozni); és az ismét küldött követeket Hizkijához, mondván: 2Ki 19:10 Így mondjátok Hizkijának, Júda királyának, mondván: Meg ne tévesszen téged a te Istened, akiben bízol, mondván: Nem adatik Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe. 2Ki 19:11 Hiszen te hallottad, mit csináltak Asszíria királyai minden országgal, feláldozván őket;96 és te megmenekülnél? 2Ki 19:12 Vajon azoknak a nemzeteknek istenei, amelyeket atyáim elpusztítottak, megmentették-e őket: Gózánt és Háránt és Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban vannak? 2Ki 19:13 Hol van Hamát királya és Árpád királya, és Szefárvaim város királya; Héna és Ivva? 2Ki 19:14 És elvette Hizkija a levelet a követek kezéből és elolvasta; aztán felment az Úr házába és kiterítette azt Hizkija az úr előtt. 2Ki 19:15 És imádkozott Hizkija az Úr előtt, és azt mondta: Uram, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz, te vagy az Isten egyedül a föld minden királysága felett; te alkottad az eget és a földet. 2Ki 19:16 Hajtsd ide, Uram, füledet, és halld, nyisd ki, Uram, szemeidet, és lásd; és halld meg Szanherib szavait, melyeket küldött, hogy káromolja az élő Istent. 2Ki 19:17 Valóban, Uram; Asszíria királyai elpusztították azokat a nemzeteket és országaikat, 2Ki 19:18 és isteneiket a tűzbe vetették; de azok nem Istenek voltak, hanem emberi kéz csinálmányai, fa és kő, tehát elveszíthették őket. 2Ki 19:19 De most, Urunk Istenünk, minket szabadíts meg a kezéből; hogy tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy Isten, Uram, egyedül! 2Ki 19:20 Akkor Jesaja, Ámóc fia, küldött Hizkijához, mondván: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Amit imádkoztál hozzám Szanherib asszír király felől, hallottam. 2Ki 19:21 Ez a beszéd, melyet az Úr szólt felőle: Megvet téged, kinevet téged Cion szűz leánya, fejet csóvál utánad Jeruzsálem lánya. 2Ki 19:22 Kit káromoltál és szidtál, ki ellen emeltél hangot, és hordoztad fennen szemeidet? Izráelnek Szentje ellen! 2Ki 19:23 Követeid által káromoltad az Urat és azt mondtad: Szekereim tömegével én felmentem hegyek magasságaira a Libánon zugaiba! És kivágtam legmagasabb cédrusait, legválogatottabb ciprusait, és bementem legvégső szállására, kertje erdejébe. 2Ki 19:24 Én ástam és ittam idegen vizeket; és kiszárítom lábam talpával Egyiptom minden folyóvizét. 2Ki 19:25 Nemde hallottad, régtől fogva készítettem ezt, ősidőktől fogva alakítottam ezt: most elhoztam. Így kellett puszta romokba döntened megerősített városokat; 2Ki 19:26 míg lakosaik tehetetlenül elcsüggedtek és megszégyenültek. Mezei növénnyé lettek, sarjadó zöldséggé, háztetők füvévé, és üszöggé kalászhányás előtt. 2Ki 19:27 De tudom ültödet, mentedet, jöttödet; és ellenem való dühöngésedet. 2Ki 19:28 Ellenem való dühöngésed miatt, és mert kevélységed felhatott fülembe: karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszatérítelek az úton, amelyen jöttél. 2Ki 19:29 És neked ez e jel: Ebben az évben utótermést kell ennetek, és a második évben sarjútermést; a harmadik évben aztán vessetek és arassatok, és ültessetek szőlőket és egyétek gyümölcsüket. 2Ki 19:30 És nevel Júda házának menekültsége, aki megmarad, gyökeret lent, és terem gyümölcsöt fent. 2Ki 19:31 Mert Jeruzsálemből származik a maradék, és a menekültség a Cion hegyéről; a Seregek Urának féltékenysége teszi ezt. 2Ki 19:32 Ezért így mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba; és nem lő oda nyilat és nem állít ellenébe pajzsot, és nem hány ellene töltést. 2Ki 19:33 Az úton, melyen jön, azon tér vissza; és ebbe a városba be nem jön; ez az Úr mondása. 2Ki 19:34 És oltalmazom ezt a várost, megtartván azt; magamért és szolgámért, Dávidért. 2Ki 19:35 És azon éjjel történt, hogy kijött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezeret; és mikor reggel korán felkeltek, íme mind hullák voltak, meg voltak halva. 2Ki 19:36 Akkor elindult, elment és visszatért Szanherib asszír király; és Ninivében lakott. 2Ki 19:37 És mikor egyszer istenének, Niszróknak házában leborult, fiai, Adrammelek és Sarecer levágták őt karddal, és ők elmenekültek Ararát földjére; király tehát fia, Eszarhaddon lett a helyébe. 2Ki 20:1 Azokban a napokban halálosan megbetegedett Hizkija; és bement hozzá Jesaja próféta, Ámóc fia, és azt mondta neki: Így mondta az Úr: Rendeld el házadat, mert te halálodon vagy, nem fogsz meggyógyulni. 2Ki 20:2 Ekkor arccal a fal felé fordult, és imádkozott az Úrhoz, mondván: 2Ki 20:3 Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy hűséggel jártam előtted és teljes szívvel, és azt cselekedtem, ami jó a te szemeidben; és sírt Hizkija nagy sírással. 2Ki 20:4 Azonban Jesaja még nem ment ki a Középső városba; mikor az Úr szava lett hozzá, mondván: 2Ki 20:5 Térj vissza és mondd Hizkijának, népem fejedelmének: Így mondta az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet; íme én meggyógyítalak téged, holnapután felmehetsz az Úr házába. 2Ki 20:6 És megtoldom napjaidat tizenöt esztendővel, az asszír király kezéből is kimentelek téged és ezt a várost; és megoltalmazom ezt a várost magamért és szolgámért, Dávidért. 2Ki 20:7 Aztán azt mondta Jesaja: Hozzatok egy darab fügesajtot; mikor aztán hoztak, és rátették a kelésre, meggyógyult. 2Ki 20:8 Mikor pedig azt mondta Hizkija Jesajának: Mi a jel arra, hogy meggyógyít engem az Úr és holnapután felmehetek az Úr házába; 2Ki 20:9 azt mondta Jesaja: Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr a szót, amit kimondott: haladjon-e az árnyék tíz fokkal, vagy visszatérjen tíz fokkal? 2Ki 20:10 Mire Hizkija azt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal lehajolni; nem, hanem térjen vissza az árnyék hátrafelé tíz fokkal. 2Ki 20:11 Akkor kiáltott Jesaja próféta az Úrhoz; és ő visszatérítette az árnyékot azokon a fokokon, melyeken leszállt, Áház fokain hátrafelé tíz fokkal. 2Ki 20:12 Abban az időben küldött Berodák Baladán, Baladán fia, babilóniai király levelet és ajándékot Hizkijának; mert hallotta, hogy Hizkija beteg volt. 2Ki 20:13 És Hizkija hallgatott rájuk és megmutatta nekik egész kincses házát, az ezüstöt és az aranyat, a fűszerszámokat és a drága kenetet, és egész szertárát és mindent, ami kincstáraiban található volt; nem volt semmi, amit meg nem mutatott nekik Hizkija az ő házában és egész birodalmában. 2Ki 20:14 Akkor bement Jesaja próféta Hizkija királyhoz; és azt mondta neki: Mit mondtak ezek az emberek, és honnét jönnek hozzád? És azt mondta Hizkija: Messze országból jöttek, Babilóniából. 2Ki 20:15 Erre azt mondta: Mit láttak házadban? És azt mondta Hizkija: Mindent láttak, ami házamban van, nem volt semmi, amit meg nem mutattam volna nekik kincstáraimban. 2Ki 20:16 Erre azt mondta Jesaja Hizkijának: Halld az Úr szavát: 2Ki 20:17 Íme napok jőnek, és elvitetik minden, ami házadban van, és amit felhalmoztak atyáid a mai napig, Babilóniába; nem marad semmi, azt mondja az Úr. 2Ki 20:18 Fiaidból is, akik tőled származnak, akik neked születnek, visznek el, hogy kamarások legyenek a babilóniai király házában. 2Ki 20:19 És azt mondta Hizkija Jesajának: Jó az Úr szava, melyet szóltál; aztán azt mondta: Ugye, ha béke és biztonság lesz az én napjaimban. 2Ki 20:20 Egyéb dolgai pedig Hizkijának, és minden győzelme, és hogy megcsináltatta a tavat és a vízvezetéket, és bevitette a vizet a városba; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 20:21 És mikor Hizkija elaludt atyáival; fia, Manassé lett helyébe a király. 2Ki 21:1 Tizenkét éves volt Manassé, mikor királlyá lett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Hefciba volt. 2Ki 21:2 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; azoknak a nemzeteknek undoksága szerint, amelyeket elűzött az Úr Izráel fiai elől. 2Ki 21:3 És ismét felépíttette a bámákat, melyeket elveszített atyja, Hizkija; és oltárokat állított a Baálnak, és szent fát csináltatott, mint Áháb cselekedett, Izráel királya, és leborult az ég egész seregének és azokat szolgálta. 2Ki 21:4 És oltárokat épített az Úr házában; melyről azt mondta az Úr: Jeruzsálembe helyezem nevemet. 2Ki 21:5 És oltárokat épített az ég egész seregének; az Úr házának mindkét udvarában. 2Ki 21:6 És átvitte fiát a tűzön, felhőnézést, bűvölést űzött, halottidézőket és jósmestereket tartott; sok olyat tett, ami rossz az Úr szemeiben, bosszantván őt. 2Ki 21:7 És elhelyezte a szent fa faragott képét, melyet csináltatott; abban a házban, amelyről azt mondta az Úr Dávidnak és fiának, Salamonnak: Ebben a házban és Jeruzsálemben, melyet Izráel minden törzse közül választottam, helyezem el nevemet örökre. 2Ki 21:8 És nem mozdítom el többé Izráel lábát arról a földről, melyet atyáiknak adtam; ha csak vigyáznak, hogy egészen aszerint cselekedjenek, amint parancsoltam nekik, és egészen a szerint a tanítás szerint, amit parancsolt nekik szolgám, Mózes. 2Ki 21:9 De nem fogadtak szót és Manassé eltévelyítette őket, hogy még inkább a rosszat cselekedjék, mint azok a nemzetek, melyeket kipusztított az Úr Izráel fiai elől. 2Ki 21:10 Szólott tehát az Úr szolgái, a próféták által, mondván: 2Ki 21:11 Mert Manassé júdai király ezeket az undokságokat cselekedte, gonoszabbakat tett, mint mindaz, amit az emoriak tettek, akik őelőtte voltak; és vétekbe ejtette Júdát is az ő bálványaival: 2Ki 21:12 ezért, így mondta az Úr, Izráel Istene: Íme én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára; hogy mindenkinek, aki hallja, mind a két füle megcsendül bele. 2Ki 21:13 És kifeszítem Jeruzsálem felett Samária mérőzsinórját és Áháb házának függőmértékét; és kitörlöm Jeruzsálemet, mint kitörlik a tálat, kitörlik és szájára fordítják. 2Ki 21:14 És elvetem örökségem maradékát, és ellenségeik kezébe adom őket, hogy legyenek zsákmányává és ragadományává minden ellenségüknek. 2Ki 21:15 Amiért azt cselekedték, ami rossz az én szemeimben, és bosszantottak engem; attól a naptól kezdve, melyen kijöttek atyáik Egyiptomból, mind e mai napig. 2Ki 21:16 De nagyon sok ártatlan vért is ontott Manassé, annyira, hogy Jeruzsálemet színültig megtöltötte; azon a vétkén kívül, hogy vétekbe ejtette Júdát, hogy azt cselekedje, ami rossz az Úr szemeiben. 2Ki 21:17 Egyéb dolgai pedig Manassénak, és minden, amit tett, és vétke, mellyel vétkezett; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 21:18 És mikor elaludt Manassé atyáival és eltemettetett háza kertjében, az Uzza kertjében; a fia, Ámon lett helyébe a király. 2Ki 21:19 Huszonkét éves volt Ámon, mikor királlyá lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Mesullemet volt, Hárúc leánya, Jotbából. 2Ki 21:20 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; amiképpen atyja, Manassé cselekedett. 2Ki 21:21 És egészen azon az úton járt, amelyen atyja járt; és azokat a bálványokat szolgálta, akiket atyja szolgált, és azok előtt borult le. 2Ki 21:22 Az Urat pedig, atyái Istenét elhagyta; és nem járt az Úr útján. 2Ki 21:23 És összeesküdtek Ámon szolgái ellene, és megölték a királyt a házában. 2Ki 21:24 De a föld népe mind levágta azokat, akik Ámon király ellen összeesküdtek; és királlyá tette a föld népe a fiát, Jósiát a helyébe. 2Ki 21:25 Egyéb dolgai pedig Ámonnak, melyeket cselekedett; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 21:26 És mikor eltemették őt sírjába az Uzza kertjében, fia, Jósia lett helyébe a király. 2Ki 22:1 Nyolcéves volt Jósia, mikor királlyá lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Jedida volt, Adájá leánya Bockátból. 2Ki 22:2 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; és egészen atyjának, Dávidnak útján járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra. 2Ki 22:3 Történt pedig Jósia király tizennyolcadik esztendejében: elküldte a király Sáfánt, Acaljának, Mesullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házába, mondván: 2Ki 22:4 Menj fel Hilkija főpaphoz, hogy készítse el a pénzt, mely befolyt az úr házába; melyet gyűjtöttek a küszöb őrizői a néptől. 2Ki 22:5 És adják azt a munka végeztetőinek kezére, akik az Úr házához vannak rendelve; és azok adják azt a munka végzőinek, akik az Úr házában vannak, hogy a ház romlását kijavítsák: 2Ki 22:6 az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek; valamint fák és faragott kövek vásárlására a ház kijavításához. 2Ki 22:7 De ne számolják el velük a pénzt, amit kezükbe adnak; hanem azok becsületre járjanak el. 2Ki 22:8 Ekkor azt mondta Hilkija főpap Sáfán íródeáknak: A tanítás könyvét megtaláltam az Úr házában; ezzel átadta Hilkija a könyvet Sáfánnak, ki elolvasta azt. 2Ki 22:9 Mikor aztán Sáfán íródeák bement a királyhoz és választ vitt a királynak; és azt mondta: Kitöltötték szolgáid a pénzt, mely a házban találtatott, és átadták azt a munka végeztetőinek kezébe, akik az Úr házához vannak rendelve: 2Ki 22:10 jelentést is tett Sáfán íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkija pap; és elolvasta azt Sáfán a király előtt. 2Ki 22:11 És történt, hogy mikor a király meghallotta a tanítás könyvének szavait; megszaggatta ruháit. 2Ki 22:12 És parancsot adott a király Hilkija papnak, Ahikámnak, a Sáfán fiának, Akbórnak, Mikája fiának, Sáfán íródeáknak és Aszájá királyi szolgának, mondván: 2Ki 22:13 Menjetek, kérdezzétek meg az Urat érettem és a népért, és általában egész Júdáért e megtalált könyv szavai felől; mert nagy az Úr haragja, mely felgyulladt ellennünk, amiért atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindenben úgy cselekedtek volna, amint meg van írva ránk vonatkozólag. 2Ki 22:14 Akkor elment Hilkija pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá Hulda prófétaasszonyhoz, ki Sallumnak, Tikva fiának, Harhász unokájának, a ruhák őrizőjének a felesége volt, és Jeruzsálemben a második kerületben lakott; és szóltak neki. 2Ki 22:15 És azt mondta nekik: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mondjátok a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött: 2Ki 22:16 Így mondta az Úr: Íme én veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira: a könyv minden szavát, melyet olvasott Júda királya. 2Ki 22:17 Azért, amiért elhagytak engem és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden csinálmányával felgyulladt haragom e hely ellen, és nem alszik el. 2Ki 22:18 Júda királyához pedig, aki titeket küldött az Urat megkérdezni, ezt mondjátok: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Ami azokat a szavakat illeti, melyeket hallottál: 2Ki 22:19 Amiért meglágyult a szíved és megaláztad magadat az Úr előtt, mikor hallottad, amit ez ellen a hely ellen és lakosai ellen szóltam, hogy iszonyattá és átokká lesznek, és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem; én is meghallgattalak, ez az Úr mondása. 2Ki 22:20 Ezért íme én atyáidhoz takarítalak téged, és sírodba takaríttatsz békességgel, és nem látnak szemeid semmit abból a veszedelemből, melyet én erre a helyre hozok. 2Ki 23:1 És mikor a királynak választ vittek, elküldött a király; és mind összegyűjtötték hozzá Júda és Jeruzsálem véneit. 2Ki 23:2 Aztán felment az Úr házába, és vele Júda minden embere és Jeruzsálem minden lakója, továbbá a papok és a próféták, szóval az egész nép, kicsinytől fogva nagyig; és elolvasta füleikbe a szövetség könyvének minden szavát, mely az Úr házában találtatott. 2Ki 23:3 Akkor az oszlophoz állt a király, és megkötötte a szövetséget az Úr előtt, hogy az Urat fogja követni és megtartja parancsolatait, bizonyságtételeit és törvényeit teljes szívvel és teljes lélekkel, érvényre emelvén e szövetség szavait, melyek meg vannak írva ebben a könyvben; és az egész nép beállt a szövetségbe. 2Ki 23:4 Erre parancsot adott a király Hilkija főpapnak és a másodpapoknak, valamint a küszöb őrizőinek, hogy vigyenek ki az Úr templomterméből minden edényt, mely a Baálnak, Aserának108 és az ég egész seregének készült; és elégette azokat Jeruzsálemen kívül a Kidron mezőségein, és porukat Bétélbe vitték. 2Ki 23:5 És megszüntette a bálványpapokat, akiket Júda királyai állítottak be, a bámákon füstölögtettek Júda városaiban és Jeruzsálem környékén; és akik a Baálnak füstölögtettek, a napnak, a holdnak és az állatövnek egyszóval az ég egész seregének. 2Ki 23:6 És a szent fát kivitette az Úr házából Jeruzsálemen kívül a Kidron patakjához és elégette azt a Kidron patak völgyében és porrá zúzta; és porát a nép fiainak sírjaira hányatta. 2Ki 23:7 És lerontotta a szerelempapok házait, akik az Úr házában voltak; ahol az asszonyok kárpitokat szőttek Aserának. 2Ki 23:8 És mind bevitette a papokat Júda városaiból, és megfertőztette a bámákat, melyeken azok a papok füstölögtettek, Gebától Beérsebáig; és lerontatta a kapubámákat, melyek Jósua városkormányzó kapubejáratában voltak, mely balra esik, ha valaki a város kapuján bemegy. 2Ki 23:9 De nem mehettek fel a bámapapok az Úr oltárához Jeruzsálemben; hanem kovásztalan kenyeret ehettek testvéreik között. 2Ki 23:10 Megfertőztette a Tófetet is, mely Hinnom fiainak völgyében volt; hogy senki át ne vihesse fiát vagy leányát a tűzön Moloknak. 2Ki 23:11 És eltávolította a lovakat, melyeket Júda királyai a Napnak állítottak, amerre az Úr házába bemennek, Nátán-Melek kamarás csarnoka felé, mely a Parvarimban van;nap szekereit pedig elégette tűzzel. 2Ki 23:12 És az oltárokat, melyek a háztetőn, Áház felházán voltak, melyeket Júda királyai csináltattak, valamint azokat az oltárokat, melyeket Manassé csináltatott az Úr házának mindkét udvarában, ledöntötte a király; és mikor letörette onnét, porukat a Kidron patakba hányatta. 2Ki 23:13 Azokat a bámákat is, melyek Jeruzsálemtől keletre, melyek az Olajfák hegyétől délre voltak, melyeket Salamon, Izráel királya építtetett Astárténak, a cidoniak undokságának, és Kámosnak, Móáb undokságának, és Milkomnak, Ammon fiai utálatosságának, megfertőztette a király. 2Ki 23:14 És összetörette a szent köveket és kivágatta a szent fákat; és betöltötte a helyüket embercsontokkal. 2Ki 23:15 És azt az oltárt is, mely Bétélben volt, a bámát, melyet Járobeám, Nebát fia csináltatott, aki vétekbe ejtette Izráelt, azt az oltárt is és a bámát ledöntette; és a bámát felégette porrá zúzván, a szent fát pedig elégette. 2Ki 23:16 És amint körülnézett Jósia, meglátta a sírokat, melyek ott a hegyen voltak, és odaküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és elégette az oltáron, és így megfertőztette azt; az Úr szava szerint, melyet az Isten embere hirdetett, aki ezeket a dolgokat hirdette. 2Ki 23:17 Aztán azt mondta: Micsoda sírkő az, melyet látok? És mikor azt mondták neki a város emberei: Az Isten emberének sírja, aki Júdából jött és ezeket a dolgokat hirdette a bétéli oltár ellen, amiket te megcselekedtél; 2Ki 23:18 akkor azt mondta: Hagyjátok őt, senki meg ne mozgassa csontjait! Tehát nem bántották a csontjait, annak a prófétának a csontjaival együtt, aki Samáriából érkezett. 2Ki 23:19 És a bámaházakat is, melyek Samária városaiban voltak, melyeket Izráel királyai bosszantásul csináltattak, mind eltávolíttatta Jósia; és egészen a szerint az eljárás szerint bánt el velük, melyet Bétélben követett. 2Ki 23:20 A bámák papjait pedig, melyek ott voltak,mind megáldozta az oltárokon, és embercsontokat égetett el rajtuk; így tért vissza Jeruzsálembe. 2Ki 23:21 Akkor megparancsolta a király az egész népnek, mondván: Rendezzetek pászkát az Úrnak, a ti Isteneteknek úgy, mint meg van írva e szövetségkönyvben. 2Ki 23:22 Mert nem rendeztek ilyen pászkát a bírák idejétől fogva, akik Izráelt ítélték; Izráel királyainak és Júda királyainak egész idejében sem: 2Ki 23:23 csak Jósia király tizennyolcadik esztendejében rendeztek ilyen pászkát az úrnak Jeruzsálemben. 2Ki 23:24 És a halottidézőket és jósmestereket is, meg a házi isteneket és bálványokat, és általában mindazokat az undokságokat, melyek láthatók voltak Júda országában és Jeruzsálemben, kiirtotta Jósia; hogy érvényre emelje a tanítás szavait, melyek meg vannak írva abban a könyvben, melyet Hilkija pap talált az Úr házában. 2Ki 23:25 Es őelőtte nem volt király, aki, mint ő, úgy megtért volna az Úrhoz, teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből, teljesen a Mózes Tanítása szerint; utána sem támadt olyan, mint ő. 2Ki 23:26 Csakhogy az Úr nem tért meg haragjának nagy hevétől, úgy fellobbant haragja Júda ellen mindazokért a bosszantásokért, melyekkel Manassé bosszantotta őt. 2Ki 23:27 Úgyhogy azt mondta az Úr: Júdát is eltávolítom színem elől úgy, mint Izráelt eltávolítottam; és elvetem ezt a várost, melyet választottam, Jeruzsálemet, és a házat, melyről azt mondtam: Ott legyen az én nevem. 2Ki 23:28 Egyéb dolgai pedig Jósiának, és minden, amit tett; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 23:29 Az ő napjaiban vonult fel Nékó Faraó, Egyiptom királya az asszír király ellen az Eufrátesz folyamhoz; és mivel Jósia király szembement vele, megölte őt Megiddóban, amint meglátta őt. 2Ki 23:30 És szolgái szekéren vitték őt el Megiddóból holtan, és elvitték Jeruzsálembe, és mikor eltemették őt a sírjába, vette a föld népe Jóáházt, Jósia fiát, és felkenték őt és királlyá tették őt atyja helyébe. 2Ki 23:31 Huszonhárom éves volt Jóáház, mikor királlyá lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Hamutál volt, Jirmejá leánya Libnából. 2Ki 23:32 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; egészen úgy, mint atyái cselekedtek. 2Ki 23:33 És fogságba vetette őt Nékó Faraó Riblában, Hamát országában, hogy ne uralkodjon Jeruzsálemben; az országra pedig száz tálentum ezüst és egy tálentum arany bírságot vetett. 2Ki 23:34 És Nékó Faraó Jósia fiát, Eljákimot tette királlyá atyja, Jósia helyébe, és elváltoztatta a nevét Jójákimra; Jóáházt pedig elvitte, így jutott Egyiptomba, és ott halt meg. 2Ki 23:35 Az ezüstöt és aranyat pedig megadta Jójákim Faraónak, de rovatalt vetett az országra, hogy a pénzt Faraó parancsa szerint megadhassa; kire mennyi rovatalt tettek, annyi ezüstöt és aranyat hajtott be a föld népén, hogy Nékó Faraónak adja. 2Ki 23:36 Huszonöt éves volt Jójákim, mikor királlyá lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Zebudda volt, Pedája leánya Rumából. 2Ki 23:37 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; egészen mint atyái cselekedtek. 2Ki 24:1 Az ő napjaiban vonult fel Nabukadneccár, Babilónia királya; és Jójákim szolgája lett neki három évig, akkor megfordult és fellázadt ellene. 2Ki 24:2 És rábocsátotta az Úr a káld portyázókat, a szír portyázókat, a móábi portyázókat és Ammon fiainak portyázóit; és rábocsátotta őket Júdára, hogy elveszítsék azt, az Úr beszéde szerint, melyet szolgái, a próféták által szólott. 2Ki 24:3 Csak az Úr parancsára történhetett ez Júdán, hogy eltávolítsa színe elől Manassé vétkei miatt, egészen annak megfelelően, amit cselekedett. 2Ki 24:4 És az ártatlan vért is, melyet ontott, hogy betöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel; azt sem akarta az Úr megbocsátani. 2Ki 24:5 Egyéb dolgai pedig Jójákimnak, általában minden, amit tett; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. 2Ki 24:6 És mikor Jójákim elaludt atyáival, a fia, Jójákin lett helyébe a király. 2Ki 24:7 És többé nem jött ki Egyiptom királya az ő országából; mert Babilónia királya mindent elvett, ami az egyiptomi királyé volt, Egyiptom patakjától fogva az Eufrátesz folyamig. 2Ki 24:8 Tizennyolc éves volt Jójákin, mikor királlyá lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Nehusta volt, Elnátán leánya Jeruzsálemből. 2Ki 24:9 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; egészen úgy, mint atyja cselekedett. 2Ki 24:10 Abban az időben vonultak fel Nabukadneccár babilóniai király szolgái Jeruzsálem ellen; és a város ostrom alá került. 2Ki 24:11 De mikor Nabukadneccár babiloni király megérkezett a városhoz; mialatt szolgái ostromolták azt; 2Ki 24:12 Jójákin júdai király kivonult a babilóniai királyhoz, ő és anyja meg szolgái, tisztjei és kamarásai; és fogságba vette őt a babilóniai király uralkodásának nyolcadik évében. 2Ki 24:13 Aztán kivitette onnét az Úr házának minden kincsét és a királyi palota kincseit; és szétvagdaltatta mindazt az aranyfelszerelést, amit Salamon, Izráel királya csináltatott az Úr templomtermébe, amiképpen az Úr szólott. 2Ki 24:14 Egész Jeruzsálemet pedig fogságra vitte, mind a tiszteket, mind a sereg vitézeit mind, tízezer foglyot, és minden kovácsot és lakatost; nem maradt más, csak a föld népének legszegényei. 2Ki 24:15 Így fogságra vitte Jójákint Babilóniába; a király anyját és a király feleségeit és kamarásait, valamint az ország hatalmasait is elvitte fogságra Jeruzsálemből Babilóniába. 2Ki 24:16 És minden birtokos embert, hétezeret, és a kovácsokat és a lakatosokat, ezeret; mind erős, harcképes emberek, akiket elvitt Babilónia királya fogságra Babilóniába. 2Ki 24:17 És nagybátyját, Mattanját tette helyébe királlyá Babilónia királya; és a nevét Cidkijjára változtatta. 2Ki 24:18 Huszonegy éves volt Cidkijjá, mikor királlyá lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyja neve Hamutál volt, Jirmejá leánya Libnából. 2Ki 24:19 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; egészen úgy, mint Jójákim cselekedett. 2Ki 24:20 Mert az Úr haragja folytán annyira jutott a dolog Jeruzsálemben és Júdában, hogy elvetette őket színe elől; és Cidkijjá fellázadt Babilónia királya ellen. 2Ki 25:1 És akkor, uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén megérkezett Nabukadneccár babilóniai király maga és egész serege Jeruzsálem ellen és tábort ütött körülötte; és őrtornyot építettek ellene körös-körül. 2Ki 25:2 És ostrom alatt volt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig. 2Ki 25:3 A negyedik hónapban a hónap kilencedikén, mikor oly erős lett az éhség a városban, hogy a föld népének nem volt kenyere; 2Ki 25:4 betörték a várost, mire az egész hadi nép kimenekült éjjel a két kőfal között lévő kapu útján, mely a király kertjén van, a város körül pedig káldok voltak kereken, és elmentek a síkság útjára. 2Ki 25:5 És a káld sereg űzőbe vette a királyt, és Jerikó síkságán utolérték őt; de egész serege szétszóródott mellőle. 2Ki 25:6 És megfogták a királyt és felvitték őt a babilóniai királyhoz Riblába; és ítéletet mondtak felette. 2Ki 25:7 És Cidkijjá fiait levágták a szemei előtt; aztán Cidkijjá szemeit megvakították, és őt bilincsbe verték, úgy vitték Babilóniába. 2Ki 25:8 Az ötödik hónapban pedig, a hónap hetedikén, ez volt Nabukadneccár babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik éve; Jeruzsálembe érkezett Nabuzaradán testőrparancsnok, a babilóniai király szolgája. 2Ki 25:9 Es felégette az Úr házát és a királyi palotát, és Jeruzsálem minden házát; és minden nagy házat felégetett tűzzel. 2Ki 25:10 Jeruzsálem kőfalait pedig körül lerombolta az egész káld sereg, mely a testőrparancsnokkal volt. 2Ki 25:11 És a nép maradványát, mely megmaradt a városban, és az elpártoltakat, akik a babilóniai királyhoz pártoltak, és a mesteremberek maradványát fogságra vitte Nabuzaradán testőrparancsnok. 2Ki 25:12 És az ország gyámoltalanaiból hagyott a testőrparancsnok szőlőmunkásoknak és szántóvetőknek. 2Ki 25:13 És a rézoszlopokat, melyek az Úr házában voltak, és az állványokat meg a réztengert, melyek az Úr házában voltak, összetörték a káldok; és azok rezét elvitték Babilóniába. 2Ki 25:14 Elvitték az üstöket is, lapátokat is, a késeket is, a csészéket is, egyáltalán minden rézedényt, mellyel szolgálatot végeztek. 2Ki 25:15 A serpenyőket is, a hintőcsészéket is, ami arany, arany, és ami ezüst, ezüst; és mind elvitte a testőrparancsnok. 2Ki 25:16 Ami a két oszlopnak, az egy tengernek, és az állványoknak, melyeket Salamon csináltatott az Úr házának; megmérhetetlen súlyú volt mindezeknek a műtárgyaknak a reze. 2Ki 25:17 Tizennyolc sing volt az egyik oszlop magassága, és rézpárta volt rajta, és a párta magassága három sing, és csipkézet és gránátalmák voltak a pártán körül, mind rézből; ilyenek voltak a másik oszlopnál is a csipkézeten. 2Ki 25:18 És elvitte a testőrparancsnok Szerája főpapot, Cefanja másodpapot és a három küszöbőrt. 2Ki 25:19 És elvitt a városból egy kamarást, aki tiszttartó volt a harcosok felett, és ötöt a király belső emberei közül, akik a városban találtattak, és a hadvezér íródeákját, aki a föld népét sorozta; és hatvan embert a föld népéből, akik a városban találtattak. 2Ki 25:20 És fogta őket Nabuzaradán testőrparancsnok; és elvitte őket a babilóniai király elé Riblába. 2Ki 25:21 A babilóniai király pedig levágatta őket, és megölette őket Riblában, Hamát országában. Így ment fogságba Júda a maga földjéről. 2Ki 25:22 Ami pedig azt a népet illeti, mely megmaradt Júda országában, melyet otthagyott Nabukadneccár babilóniai király; afölé kirendelte Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak fiát. 2Ki 25:23 És mikor a seregvezérek embereikkel együtt valamennyien meghallották, hogy a babilóniai király kirendelte Gedalját, elmentek Gedaljához Micpába: éspedig Ismáél, Netanja fia, Johánán, Káréah fia; Szerája, Tanhumet fia, a netofáti; és Jaazanja, a Maakáti fia; maguk és embereik. 2Ki 25:24 És megesküdött nekik Gedaljá, és embereiknek, és azt mondta nekik: Ne féljetek a káldok szolgáitól; maradjatok az országban, szolgáljátok Babilónia királyát, és jó dolgotok lesz. 2Ki 25:25 A hetedik hónapban azonban az történt, hogy jött Ismáél, Elisáma fiának, Netanjának fia, királyi magból való, és vele tíz ember, és levágták Gedalját úgy, hogy meghalt; egyben azokat a zsidókat és káldokat is, akik vele voltak Micpában. 2Ki 25:26 Erre felkelt az egész nép, kicsinytől nagyig, a seregvezérek is, és elmentek Egyiptomba; mert féltek a káldoktól. 2Ki 25:27 Történt pedig Jójákin júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedikén; hogy Evil-Merodák babilóniai király trónra léptének évében felemelte Jójákin júdai király fejét, és kihozta őt a börtönből. 2Ki 25:28 És jóságosan beszélt vele; székét pedig feljebb tette azoknak a királyoknak a székénél, akik vele voltak Babilóniában. 2Ki 25:29 És kicserélte rabruháit; és mindig őelőtte evett kenyeret, élete minden napján. 2Ki 25:30 Ami pedig élelmét illeti, állandó élelmet szolgáltattak ki neki a király részéről, minden nap az arra a napra valót; élete minden napjában. 1Ch 1:1 Ádám, Sét, Enós. 1Ch 1:2 Kénán, Mahalalél, Járed. 1Ch 1:3 Enók, Metusélah, Lámek. 1Ch 1:4 Noé, Sém, Hám és Jáfet. 1Ch 1:5 Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Madai, Jáván és Tubal; Mesek és Tírász. 1Ch 1:6 És Gómer fiai: Askenáz, Rifát és Togarmá. 1Ch 1:7 És Jáván fiai: Elisa és Tarsis; a kittiek és rodániak. 1Ch 1:8 Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kanaán. 1Ch 1:9 És Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Raamá és Szabteká; és Raamá fiai: Sebá és Dedán. 1Ch 1:10 És Kús fia volt Nimród; ő volt az első hatalmas ember a földön. 1Ch 1:11 És Micraim volt atyja a lúdiaknak, anámiaknak, lehábiaknak, naftuhiaknak, 1Ch 1:12 patrosziaknak és kaszluhiaknak, ahonnét származtak a filiszteusok, és kaftoriaknak. 1Ch 1:13 És Kanaán fiai voltak: Cidon, az ő elsőszülöttje, és Hét; 1Ch 1:14 továbbá a jebuszi, az emori és a girgási; 1Ch 1:15 a hivvi, az arki és a színi; 1Ch 1:16 az arvádi, a cemári és a hamáti. 1Ch 1:17 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksád, Lúd és Arám; Úc, Húl, Geter és Mesek. 1Ch 1:18 És Arpaksád fia volt Selah; és Selah fia Éber. 1Ch 1:19 És Ébernek két fia született; az egyiknek a neve Peleg volt, mert az ő idejében oszlott meg a föld, fivérének a neve pedig Joktán. 1Ch 1:20 És Joktán fiai voltak: Almodád, Selef, Hacarmávet és Jerah; 1Ch 1:21 Hadorám, Uzál és Diklá; 1Ch 1:22 Ébál, Abimáél és Sebá; 1Ch 1:23 Ofir, Havilá és Jóbáb; mindezek Joktán fiai voltak. 1Ch 1:24 Sém, Arpaksád, Selah; 1Ch 1:25 Éber, Peleg, Reú; 1Ch 1:26 Szerug, Náhor, Terah; 1Ch 1:27 Ábrám, azaz Ábrahám. 1Ch 1:28 Ábrahám fiai Izsák és Ismáél. 1Ch 1:29 Ezek a nemzetségtábláik: Ismáél elsőszülöttje Nebájót, aztán Kédár, Adbeél és Mibszám; 1Ch 1:30 Misma, Dúma, Masszá, Hadad és Témá; 1Ch 1:31 Jetur, Náfis és Kédmá; ezek az Ismáél fiai. 1Ch 1:32 És Keturá fiai: Ábrahám másodfelesége szülte Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbakot és Suahot; Joksán fiai pedig Sebá és Dedán. 1Ch 1:33 És Midján fiai Éfá, Éfer, Hanok, Abidá és Eldáá; mindezek Keturá fiai. 1Ch 1:34 Ábrahám fia volt Izsák; Izsák fiai voltak Ézsau és Izráel. 1Ch 1:35 Ézsau fiai: Elifáz, Reuél, Jeus, Jaalám és Kórah. 1Ch 1:36 Elifáz fiai: Témán, Ómár, Cefi, Gaatám, Kenáz, Timná és Amálek. 1Ch 1:37 Reuél fiai: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. 1Ch 1:38 És Széir fiai: Lótán, Sóbál, Cibeon és Aná; Dison, Écer és Disán. 1Ch 1:39 És Lótán fiai: Hori és Hómám; és Lótán húga Timná. 1Ch 1:40 Sóbál fiai: Alján, Mánahat, Ébál, Sefi és Ónám; és Cibeon fiai: Ajjá és Aná. 1Ch 1:41 Aná fiai Dison; és Dison fiai Hamrán, Ésbán, Jitrán és Kerán. 1Ch 1:42 Écer fiai: Bilhán, Zaaván, Jaakán; Dison fiai: Úc és Arán. 1Ch 1:43 És ezek a királyok, akik Edom országában uralkodtak, mielőtt király uralkodott volna Izráel fiai között: Bela, Beór fia, és városának a neve Dinhába. 1Ch 1:44 Mikor Bela meghalt; királlyá lett helyébe Jóbáb, Zerah fia, Bocrából való. 1Ch 1:45 Mikor Jóbáb meghalt; királlyá lett helyébe Húsám, a témániak földjéről való. 1Ch 1:46 Mikor Húsám meghalt, királlyá lett helyébe Hadad, Bedád fia, aki Midjánt megverte Móáb mezején, és városának neve Avit. 1Ch 1:47 Mikor Hadad meghalt; királlyá lett helyébe Szamlá, Maszrékából való. 1Ch 1:48 Mikor meghalt, királlyá lett helyébe Saul, a folyam melletti Rehobótból való. 1Ch 1:49 Mikor Saul meghalt; királlyá lett helyébe Baál Hánán, Akbór fia. 1Ch 1:50 Mikor Baál Hánán meghalt, királlyá lett helyébe Hadad, és városának neve Pái; feleségének neve pedig Mehétabeél, Mé-Záháb leányának, Matrédnek leánya. 1Ch 1:51 Mikor Hadad meghalt, Edom törzsfői voltak: Timná törzsfő, Alvá törzsfő, Jetét törzsfő, 1Ch 1:52 Oholibámá törzsfő, Élá törzsfő, Pinon törzsfő, 1Ch 1:53 Kenáz törzsfő, Témán törzsfő, Mibcár törzsfő, 1Ch 1:54 Magdiél törzsfő, Írám törzsfő; ezek Edom törzsfői. 1Ch 2:1 Ezek Izráel fiai: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon; 1Ch 2:2 Dán, József, Benjámin, Naftali, Gád és Áser. 1Ch 2:3 Júda fiai: Ér, Ónán és Sélá, hárman születtek neki Súa leányától, a kanaáni nőtől; azonban Ér, Júda elsőszülöttje gonosz volt az Úr szemeiben és megölte őt. 1Ch 2:4 De a menye, Támár Pérecet és Zerahot szülte neki; így Júdának összesen öt fia lett. 1Ch 2:5 Pérec fiai: Hecron és Hámul. 1Ch 2:6 Zerah fiai pedig Zimri, Étán, Hémán, Kalkol és Dára, összesen öt. 1Ch 2:7 És Karmi fia Ákár, Izráel megháborítója, aki kötelességszegést követett el az örök szentség ellen. 1Ch 2:8 És Étán fia Azarjá. 1Ch 2:9 És Hecron fiai, akik születtek neki: Jerahmeél, Rám és Kelubai. 1Ch 2:10 És Rám fia volt Amminádáb; Amminádáb fia pedig Nahsón, Júda fiainak fejedelme. 1Ch 2:11 És Nahsón fia volt Szalmá, és Szalmá fia Bóáz. 1Ch 2:12 És Bóáz fia volt Obed, Obed fia pedig Isai. 1Ch 2:13 És Isai fiai voltak: elsőszülöttje Eliáb; a második Abinádáb, és a harmadik Simea; 1Ch 2:14 Netanél a negyedik, Raddai az ötödik; 1Ch 2:15 Ócem a hatodik, Dávid a hetedik. 1Ch 2:16 Nővéreik voltak pedig Cerujá és Abigail; és Cerujá fiai Abisai, Jóáb és Asszáél; három. 1Ch 2:17 Abigail pedig Amászát szülte; és Amászá atyja az ismáéli Jéter volt. 1Ch 2:18 Kálebnek pedig, Hecron fiának feleségétől, Azubától és Jerióttól születtek gyermekei; és ezek a fiaik: Jéser, Sóbáb és Ardon. 1Ch 2:19 Mikor Azubá meghalt; elvette Káleb Efrátot, és az szülte neki Húrt. 1Ch 2:20 És Húrnak a fia volt Úri, Úrinak a fia pedig Becaleél. 1Ch 2:21 Azután bement Hecron Gileád atyjának, Mákirnak leányához, ugyanis mikor ő hatvanéves volt, elvette azt; és az szülte neki Szegubot. 1Ch 2:22 Szegubnak a fia volt Jáir; ennek huszonhárom városa volt a Gileád földjén; 1Ch 2:23 de elvették tőlük a gesuriak és szírek Jáir faluit és Kenátot meg leányvárosait, hatvan várost. Mindezek Mákirnak, Gileád atyjának fiai. 1Ch 2:24 Hecron halála után pedig bement Káleb Efratához, atyjának, Hecronnak feleségéhez, és az szülte neki Ashúrt, Tekoa atyját. 1Ch 2:25 És Jerahmeélnek, Hecron elsőszülöttjének fiai voltak: az elsőszülött Rám; azután Búná, Óren, Ócem és Ahija. 1Ch 2:26 De volt Jerahmeélnek másik felesége is, Atárá volt a neve; ő volt Ónámnak anyja. 1Ch 2:27 És Rámnak, Jerahmeél elsőszülöttjének fiai voltak: Maác, Jámin és Éker. 1Ch 2:28 Ónám fiai pedig voltak Sammai és Jáda; és Sammai fiai Nádáb és Abisúr. 1Ch 2:29 És Abisúr feleségének a neve Abihail; ő szülte neki Ahbánt és Mólidot. 1Ch 2:30 És Nádáb fiai Széled és Appajim; de Széled fiak nélkül halt meg. 1Ch 2:31 Appajim fiai voltak pedig Jisi; és Jisi fiai Sésán, és Sésán fia Ahlai. 1Ch 2:32 És Jádának, Sammai testvéreinek fiai voltak Jéter és Jónátán; de Jéter fiak nélkül halt meg. 1Ch 2:33 Jónátán fiai pedig Pélet és Záza; ezek voltak Jerahmeél fiai. 1Ch 2:34 És Sésánnak nem voltak fiai, hanem csak leányai; de volt Sésánnak egy egyiptomi szolgája, a neve Jarha; 1Ch 2:35 és feleségül adta Sésán a leányát szolgájának, Jarhának; az szülte neki Attait. 1Ch 2:36 És Attainak a fia volt Nátán és Nátán fia Zábád; 1Ch 2:37 Zábád fia Eflál és Eflál fia Obed; 1Ch 2:38 Obed fia Jéhu és Jéhu fia Azarjá; 1Ch 2:39 Azarjá fia Hélec és Hélec fia Elászá; 1Ch 2:40 Elászá fia Sziszmái és Sziszmái fia Sallum; 1Ch 2:41 Sallum fia Jekamjá és Jekamjá fia Elisáma. 1Ch 2:42 És Kálebnek, Jerahmeél testvérének fiai voltak Mésa, az ő elsőszülöttje, ő volt Zíf atyja; és Marésának, Hebron atyjának fiai. 1Ch 2:43 És Hebron fiai: Kórah, Tappúah, Rekem és Séma. 1Ch 2:44 És Séma fia volt Rekem, Jorkeám atyja; és Rekem fia volt Sammai. 1Ch 2:45 Sammai fia volt Máon; és Máon a Bét-Cúr atyja volt. 1Ch 2:46 Éfá pedig, Káleb másodfelesége, szülte Háránt, Mócát és Gázézt; Hárán fia pedig volt Gázéz. 1Ch 2:47 Jehdái fiai pedig: Regem, Jótám, Gésán, Pélet, Éfá és Saaf. 1Ch 2:48 Káleb másodfelesége, Maaká szülte Sébert és Tirhanát; 1Ch 2:49 ő szülte Saafot is, Madmanná atyját, és Sevát, Makbéná atyját és Gibeá atyját; és Káleb leánya volt Akszá. 1Ch 2:50 Ezek voltak Káleb fiai, Húrnak, Efrata elsőszülöttjének fia: Sóbál, Kirjat-Jeárim atyja; 1Ch 2:51 Szalmá, Bét-Lehem atyja; Háref, Bét-Gáder atyja. 1Ch 2:52 Sóbálnak, Kirjat-Jeárim atyjának is voltak fiai: Hároe, a Menuhót fele. 1Ch 2:53 És Kirjat-Jeárim nemzetségei a jétriek, a pútiak, a sumátiak és a misráiak; ezektől jöttek ki a coráiak és az estáoliak. 1Ch 2:54 Szalmá fiai Bét-Lehem és a netófátiak, Atarót, Bét-Jóáb; és a mánahatiak, a coráiak fele. 1Ch 2:55 És az írástudók nemzetségei, kik Jabécben laktak: tireátiak, simeátiak, szukátiak; ezek a kéniek, akik Hamáttól, Rékáb házának atyjától erednek. 1Ch 3:1 Ezek voltak Dávid fiai, akik Hebronban születtek neki: az elsőszülött Amnon, a jizréeli Abinoámtól, második Dániel, a kármeli Abigailtól; 1Ch 3:2 a harmadik Absálom, Maakának, Talmaj gesuri király leányának fia; a negyedik Adonija, Haggit fia; 1Ch 3:3 az ötödik Sefatjá, Abitáltól; a hatodik Jitreám, Egla feleségétől. 1Ch 3:4 Hat született neki Hebronban, és ott hét évig és hat hónapig uralkodott; harminchárom évig uralkodott pedig Jeruzsálemben. 1Ch 3:5 És ezek születtek neki Jeruzsálemben: Simea, Sóbáb, Nátán és Salamon, négy, Batsuától, Ammiél leányától; 1Ch 3:6 továbbá Jibhár, Elisáma és Elifelet; 1Ch 3:7 Nógah, Nefeg és Jáfia; 1Ch 3:8 Elisáma, Eljáda és Elifelet, kilenc. 1Ch 3:9 Mind Dávid fiai, a másodfeleségek fiain kívül; és Támár a nővérük volt. 1Ch 3:10 Salamon fia pedig Rehabeám volt; ennek fia Abijá, ennek fia Ászá, ennek fia Jósafát; 1Ch 3:11 ennek fia Jórám, ennek fia Ahazjá, ennek fia Jóás; 1Ch 3:12 ennek fia Amacjá, ennek fia Azarjá, ennek fia Jótám; 1Ch 3:13 ennek fia Áház, ennek fia Hizkija, ennek fia Manassé; 1Ch 3:14 ennek fia Ámon, ennek fia Jósia. 1Ch 3:15 Jósia fiai voltak pedig: az elsőszülött Johánán, a második Jójákim; a harmadik Cidkijjá, a negyedik Sallum. 1Ch 3:16 És Jójákim fiai: az ő fia Jekonjá, ennek fia Cidkijjá. 1Ch 3:17 És Jekonjá fiai Asszír, ennek fia Sealtiél, 1Ch 3:18 és Malkirám, Pedájá, Senaccár, Jekamjá, Hósáma és Nedabjá. 1Ch 3:19 És Pedájá fiai Zerubbábel és Simei; és Zerubbábel fia Mesullám és Hananja, Selomit pedig a nővérük; 1Ch 3:20 továbbá Hasubá, Óhel, Berekjá, Haszadjá, Jusab-Heszed, öt. 1Ch 3:21 És Hananja fia Pelatjá és Jesaja; Refájá fiai, Arnán fiai, Obadja fiai, Sekanjá fiai. 1Ch 3:22 És Sekanjá fia Semájá; és Semájá fiai Hattus, Jigeál, Báriah, Nearjá és Sáfát, hat. 1Ch 3:23 És Nearjá fia Eljoénai, Hizkija és Azrikám, három. 1Ch 3:24 És Eljoénai fiai Hódavjá, Eljásib, Pelájá, Akkub, Johánán, Delájá és Anáni, hét. 1Ch 4:1 Júda fiai: Pérec, Hecron, Karmi, Húr és Sóbál. 1Ch 4:2 Reájának pedig, Sóbál fiának fia volt Jahat, Jahat fia pedig Ahumái és Lahád; ezek a corátiak nemzetségei. 1Ch 4:3 És ezek Etám atyjáéi: Jizréel, Jismá, Jidbás; és nővérük neve Haclelpóni; 1Ch 4:4 és Penuél, Gedor atyja, és Ezer, Húsá atyja: ezek Húrnak, Efrata elsőszülöttjének, Bét-Lehem atyjának fiai. 1Ch 4:5 Ashúrnak pedig, Tekoa atyjának két felesége volt; Heleá és Naará. 1Ch 4:6 És Naará szülte neki Ahuzzámot, Héfert, Témenit és az ahastáriakat; ezek Naará fiai. 1Ch 4:7 Heleá fiai pedig: Céret, Jecohar és Etnán. 1Ch 4:8 És Kócnak a fia volt Ánúb, a Cobébá; és Ahárhelnek, Hárum fiának nemzetségei. 1Ch 4:9 És Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél; és Jabécnek nevezte őt el, mondván: Mert fájdalommal szültem. 1Ch 4:10 Jabéc pedig Izráel Istenéhez kiáltott, mondván: Ha megáldván megáldasz engem, és kiszélesíted határomat, és velem lesz a kezed és megtartasz veszedelemtől, hogy ne érjen fájdalom: és megadta Isten, amit kért. 1Ch 4:11 Kelubnak pedig, Súhá testvérének fia volt Mehir; ez Éston atyja. 1Ch 4:12 És Éstonnak fiai voltak Bét-Ráfá, Száfeah és Tehinná, Náhás város atyja; ezek Réká emberei. 1Ch 4:13 És Kenáz fiai Otniél és Szerájá; Otniél fia pedig Hatát. 1Ch 4:14 És Meonótai fia volt Ofrá; Szerája fia pedig Jóáb, a Faragó-völgy atyja, ugyanis faragók voltak. 1Ch 4:15 Kálebnek, Jefunne fiának fiai Iru, Elá és Naam; és Elá fiai és Kenáz. 1Ch 4:16 És Jehallelél fiai: Zíf, Zífá, Tirjá és Aszarél. 1Ch 4:17 És Ezra fia Jéter, Méred, Efer és Jálon; [és ezek a fiai Bitjának, Faraó leányának, akit elvett Méred], ő szülte Mirjámot, Sammait és Jisbáhot, Éstemóa atyját. 1Ch 4:18 Zsidó felesége pedig szülte Jéredet, Gedor atyját, Hébert, Szokó atyját és Jekutiélt, Zánoah atyját. 1Ch 4:19 Hódijá feleségének, Naham nővérének, Keilá atyjának fiai pedig a Garmi, és Éstemóa, a maakáti. 1Ch 4:20 Simon fiai Amnon, Rinná, Ben-Hanán és Tilon; Jisi fiai pedig Zohét és Ben-Zohét. 1Ch 4:21 Sélának, Júda fiának fiai Ér, Léká atyja, és Laadá, Marésá atyja; és a patyolat munkások házának, Asbéa házának nemzetségei; 1Ch 4:22 továbbá Jókim és Kozebá emberei, és Jóás és Száráf, akik Móábon uralkodtak, és Jásubi-Lehem; de ezek régi dolgok. 1Ch 4:23 Ők voltak a fazekasok, és Netáim és Gedérá lakosai; a királynál, az ő dolgában laktak ott. Zohétfia. 1Ch 4:24 Simeon fiai: Nemuél, Jámin, Járib, Zerah, Saul; 1Ch 4:25 ennek fia Sallum, ennek fia Mibszám, ennek fia Misma. 1Ch 4:26 És Misma fiai: az ő fia Hammuel, ennek fia Zakkur, ennek fia Simei. 1Ch 4:27 És Simeinek tizenhat fia és hat leánya volt, de testvéreinek nem volt sok fia; és minden nemzetségük sem volt oly sok, mint Júda fiai. 1Ch 4:28 Laktak pedig Beérsebában, Moládában és Hacar-Suálban; 1Ch 4:29 Bilhában, Ecemben és Tóládban; 1Ch 4:30 Betuelben, Hormában és Ciklágban; 1Ch 4:31 Bét-Markabótban, Hacar-Szúszimban, Bét-Biriben és Saarajimban; ezek voltak az ő városaik Dávid uralkodásáig. 1Ch 4:32 Falvaik pedig: Etám, Ajin, Rimmon, Tóken és Ászán, öt város: 1Ch 4:33 és minden hozzájuk tartozó falu, mely ezek körül a városok körül van, Baálig; ez volt az ő lakhelyük, nemzetségi lajstromuk is volt nekik. 1Ch 4:34 És Mesóbáb, Jamlék és Jósa, Amacjá fia; 1Ch 4:35 Jóel; és Jéhu, ki Jósibjának fia, ki Szerájának fia, ki Asziélnek fia volt; 1Ch 4:36 és Eljoénai, Jaakobá, Jesojáhá, Aszájá, Adiél, Jeszimiél, Benájá; 1Ch 4:37 és Ziza, a Sifei fia, ki Allon fia, ki Jedajá fia, ki Simri fia, ki Semájá fia: 1Ch 4:38 ezek a név szerint felsoroltak fejedelmek voltak nemzetségeikben; és ősháztájuk nagyon megszaporodott. 1Ch 4:39 Elmentek tehát Gedor felé a völgy keleti részéig legelőt keresni juhaiknak. 1Ch 4:40 És találtak egy kövér és jó legelőt, és a föld tágas, nyugodt és békés volt; mert Hámból valók voltak, akik azelőtt ott laktak. 1Ch 4:41 Bementek tehát ezek, a név szerint megírtak, Hizkija júdai király idejében, és leverték sátoraikat és a meúniakat, akiket ott találtak, és végrehajtották rajtuk az örök szentséget mind e mai napig, és letelepedtek a helyükbe; mert ott legelő volt juhaiknak. 1Ch 4:42 Ötszáz ember pedig közülük, Simeon fiai közül elment Széir hegyvidékére; és Pelatjá, Nearjá, Refájá és Uzziél, Jisi fiai voltak az élükön; 1Ch 4:43 és leverték Amálek menekültjeinek maradványát; és letelepedtek ott, mind e mai napig. 1Ch 5:1 És Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai. Tudniillik ő volt az elsőszülött, de mert megfertőztette atyja ágyát, elsőszülöttsége Izráel fiai közül József fiainak adatott; de nem lehetett a nemzetségi lajstromban az elsőszülöttségre bejegyezni, 1Ch 5:2 mert Júda volt a leghatalmasabb testvérei között, belőle volt fejedelemnek való is; de az elsőszülöttség Józsefé lett. 1Ch 5:3 Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai: Hanok, Pallu, Hecron és Karmi. 1Ch 5:4 Jóél fiai: az ő fia Semájá, ennek fia Góg, ennek fia Simei, 1Ch 5:5 ennek fia Miká, ennek fia Reájá, ennek fia Baál, 1Ch 5:6 ennek fia Beérá, akit fogságra vitt Tiglat-Pileszer asszír király; ő volt a rúbeniek fejedelme. 1Ch 5:7 Nemzetségbeli testvérei pedig, amint bejegyeztettek a nemzetségi lajstromba leszármazásuk szerint: a fő Jeiél, aztán Zekarja; 1Ch 5:8 és Bela, Ázáz fia, ki Sema fia, ki Jóel fia volt. Ő Aroérben lakott Nebóig és Baál Meónig; 1Ch 5:9 kelet felé pedig odáig terjedt lakása, amerre az Eufrátesz folyamnál kezdődő sivatagba mennek. Tudniillik nyájuk megsokasodott Gileád földjén; 1Ch 5:10 tehát Saul napjaiban háborút folytattak a hágáriakkal; és mikor azok elestek a kezük alatt, azok sátoraiban laktak Gileád egész keleti határán. 1Ch 5:11 Gád fiai pedig velük szemben laktak a Básán földjén Szalkáig. 1Ch 5:12 Jóel a fő és Sáfám a második; aztán Jaanai és Sáfát Básánban. 1Ch 5:13 Testvéreik pedig ősháztájaik szerint Mikáél, Mesullám, Seba, Jórai, Jaakán, Zía és Eber, hét. 1Ch 5:14 Ezek az Abihail fiai, ki Húri fia, ki Járóah fia, ki Gileád fia, ki Mikáél fia, ki Jesisai fia, ki Jahdó fia, ki Búz fia. 1Ch 5:15 Ahi, Abdiélnek, a Gúni fiának fia volt ősháztájuknak feje. 1Ch 5:16 Laktak pedig Gileádban és Básánban és leányvárosaiban; és Sáron minden legelőjén, ameddig tartanak. 1Ch 5:17 Mindnyájan lajstromoztattak Jótám júdai király napjaiban; és Járobeám izráeli király napjaiban. 1Ch 5:18 Rúben fiai, a gádiak és a Manassé féltörzse, a derék vitézek közül pajzs és fegyverhordozó, íjjal lövő, hadban gyakorlott férfiak: negyvennégyezer és hétszázhatvanan hadba vonulók, 1Ch 5:19 háborút folytattak a hágáriakkal, Jeturral, Náfissal és Nódábbal. 1Ch 5:20 És megsegíttettek ellenükben és kezükbe adattak a hágáriak és mind, akik velük voltak; mert az Istenhez kiáltottak segítségért a harcban, és meghallgatta őket, mert bíztak benne. 1Ch 5:21 És elzsákmányolták nyájaikat, ötvenezer tevéjüket, kétszázötvenezer juhot és kétezer szamarat; és százezer élő embert; 1Ch 5:22 mert sokan elestek holtan, mert Istentől volt ez a háború. Aztán a helyükben laktak a fogságig. 1Ch 5:23 Manassé féltörzsének fiai pedig Básántól Baál Hermonig, Szenirig és Hermon hegyéig laktak az országban; ők sokan voltak. 1Ch 5:24 Ezek pedig ősház-tájaik fői: Efer, Jisei, Eliél, Azriél, Jirmejá, Hódavjá és Jahdiél, derék vitéz emberek, híres emberek, ősháztájaiknak fői. 1Ch 5:25 De kötelességszegést követtek el atyáik Istene ellen; és az ország azon népeinek isteneit bálványozták, melyeket Isten kiirtott előlük. 1Ch 5:26 Ezért felindította Izráel Istene Púl asszír király lelkét és Tiglat-Pileszer asszír király lelkét, úgyhogy fogságra hurcolta őket, a rúbenieket, gádiakat és Manassé féltörzsét; és elvitte őket Hálahba, Háborhoz, és Hárába, s Gózán folyójához mind e mai napig. 1Ch 6:1 Lévi fiai: Gérson, Kehát és Merári. 1Ch 6:2 És Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél. 1Ch 6:3 Amrám fiai Áron, Mózes és Mirjám; Áron fiai pedig Nádáb, Abihú, Eleázár és Itámár. 1Ch 6:4 Eleázár fia volt Pinhász, Pinhász fia volt Abisúa. 1Ch 6:5 Abisúa fia volt Bukki, Bukki fia volt Uzzi; 1Ch 6:6 Uzzi fia volt Zerahjá, Zerahjá fia volt Merájót; 1Ch 6:7 Merájót fia volt Amarjá, Amarjá fia volt Ahitúb; 1Ch 6:8 Ahitúb fia volt Cádók, Cádók fia volt Ahimaác; 1Ch 6:9 Ahimaác fia volt Azarjá, Azarjá fia volt Johánán; 1Ch 6:10 és Johánán fia volt Azarjá; ő az, aki pap volt abban a házban, melyet Salamon épített Jeruzsálemben. 1Ch 6:11 És Azarjá fia volt Amarjá; Amarjá fia pedig volt Ahitúb; 1Ch 6:12 Ahitúb fia volt Cádók, Cádók fia volt Sallum; 1Ch 6:13 Sallum fia volt Hilkija, Hilkija fia volt Azarjá; 1Ch 6:14 Azarjá fia volt Szerája, Szerája fia volt Jócádák; 1Ch 6:15 és Jócádák elment, mikor az Úr fogságra vitte Júdát és Jeruzsálemet; Nabukadneccár által. 1Ch 6:16 Lévi fiai: Gérson, Kehát és Merári. 1Ch 6:17 Ezek pedig Gérson fiainak nevei: Libni és Simei. 1Ch 6:18 És Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél. 1Ch 6:19 Merári fiai: Mahli és Músi. Ezek pedig a léviek nemzetségei ősháztájaik szerint: 1Ch 6:20 Gérsontól: az ő fia Libni, ennek fia Jahat, ennek fia Zimmá, 1Ch 6:21 ennek fia Jóáh, ennek fia Iddó, ennek fia Zerah, ennek fia Jeátrai. 1Ch 6:22 Kehát fiai: Amminádáb az ő fia, ennek fia Kórah, ennek fia Asszír, 1Ch 6:23 ennek fia Elkáná, ennek fia Ebjászáf ennek fia Asszír, 1Ch 6:24 ennek fia Tahat, ennek fia Úriél, ennek fia Uzzija és ennek fia Saul. 1Ch 6:25 Elkáná fiai Amászai és Ahimót 1Ch 6:26 és Elkáná; Elkáná fia: Cófai az ő fia, és ennek fia Nahat, 1Ch 6:27 ennek fia Eliáb, ennek fia Jerohám, ennek fia Elkáná. 1Ch 6:28 És Sámuel fiai: az elsőszülött Vásni, azután Abijá. 1Ch 6:29 Merári fiai: Mahli; ennek fia Libni, ennek fia Simei, ennek fia Uzza, 1Ch 6:30 ennek fia Simeá, ennek fia Haggijá, ennek fia Aszájá. 1Ch 6:31 Ezek pedig azok, akiket Dávid az ének szolgálatára állított az Úr házába, a láda megállapodása óta: 1Ch 6:32 és a gyülekezet sátorának hajléka előtt szolgáltak az énekkel, míg felépítette Salamon az Úr házát Jeruzsálemben; de rendes szolgálatban állottak. 1Ch 6:33 Ezek pedig azok, akik állottak, és a fiaik: a kehátiak fiai közül Hémán, az énekes, Jóel fia, ki Sámuel fia, 1Ch 6:34 ki Elkáná fia, ki Jerohám fia, ki Eliél fia, ki Toah fia, 1Ch 6:35 ki Cúf fia, ki Elkáná fia, ki Mahát fia, ki Amászai fia, 1Ch 6:36 ki Elkáná fia, ki Jóel fia, ki Azarjá fia, ki Cefanja fia, 1Ch 6:37 ki Tahat fia, ki Asszír fia, ki Ebjászáf fia, ki Kórah fia, 1Ch 6:38 ki Jichár fia, ki Kehát fia, ki Lévi fia, ki Izráel fia. 1Ch 6:39 És testvére Ászáf volt, aki a jobbján állt: Ászáf, a Berekjá fia, ki Simeá fia, 1Ch 6:40 ki Mikáél fia, ki Baaszéjá fia, ki Malkijá fia, 1Ch 6:41 ki Etni fia, ki Zerah fia, ki Adájá fia, 1Ch 6:42 ki Etán fia, ki Zimmá fia, ki Simei fia, 1Ch 6:43 ki Jahat fia, ki Gérson fia, ki Lévi fia. 1Ch 6:44 Testvéreik, Merári fiai pedig bal felől: Etán, Kísi fia, ki Abdi fia, ki Malluk fia, 1Ch 6:45 ki Hasabjá fia, ki Amacjá fia, ki Hilkija fia, 1Ch 6:46 ki Amci fia, ki Báni fia, ki Sémer fia, 1Ch 6:47 ki Mahli fia, ki Músi fia, ki Merári fia, ki Lévi fia. 1Ch 6:48 Lévita testvéreik pedig az Isten házában a hajlék mindenféle munkájára voltak rendelve, 1Ch 6:49 míg Áron és fiai, kik az égő áldozati oltáron és a füstölő oltáron füstölögtettek, a szentek szentjének minden szolgálatára; az Izráelért való engesztelési szertartás végzésére, egészen úgy, mint Mózes, az Isten szolgája parancsolta. 1Ch 6:50 És ezek az Áron fiai: az ő fia Eleázár, ennek fia Pinhász, ennek fia Abisúa, 1Ch 6:51 ennek fia Bukki, ennek fia Uzzi, ennek fia Zerahjá, 1Ch 6:52 ennek fia Merájót, ennek fia Amarjá, ennek fia Ahitúb, 1Ch 6:53 ennek fia Cádók, ennek fia Ahimaác. 1Ch 6:54 Ezek pedig az ő lakhelyeik, sátortáboraik szerint, határaikban: Áron fiainak a kehátiak nemzetségéből, mert ezekre esett a sors, 1Ch 6:55 tehát ezeknek adták Hebront Júda országában; és a hozzá tartozó legelőket körül; 1Ch 6:56 de a város földjeit és falvait Kálebnek, Jefunne fiának adták. 1Ch 6:57 Tehát Áron fiainak adták a menedékvárosokat, Hebront és Libnát meg legelőit; Jattirt és Éstemóát meg legelőit; 1Ch 6:58 Hilént meg legelőit, és Debirt meg legelőit; 1Ch 6:59 Ásánt meg legelőit, és Bét-Semest meg legelőit. 1Ch 6:60 És Benjámin törzséből Gebát meg legelőit, Álemetet meg legelőit és Anatótot meg legelőit; városuk összesen tizenhárom város nemzetségeik szerint. 1Ch 6:61 Kehát többi fiainak pedig a törzs nemzetségéből, féltörzsből, Manassé féltörzséből sors által tíz várost. 1Ch 6:62 Gérson fiainak pedig nemzetségeik szerint Izsakhár törzséből, Áser törzséből, Naftali törzséből és Manassé törzséből Básánban tizenhárom várost. 1Ch 6:63 Merári fiainak nemzetségeik szerint Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből sors által tizenkét várost. 1Ch 6:64 És átadták Izráel fiai a lévitáknak ezeket a városokat és a hozzájuk való legelőket. 1Ch 6:65 És átadták sors által Júda fiainak törzséből, Simeon fiainak törzséből és Benjámin fiainak törzséből ezeket a városokat, amelyeket név szerint megneveznek. 1Ch 6:66 De Kehát fiainak nemzetségei közül némelyeknek birtok-városai Efraim törzséből voltak. 1Ch 6:67 Így nekik adták a menedékvárosokat, Sikemet és legelőit Efraim hegyvidékén és Gézert meg legelőit; 1Ch 6:68 Jokmeámot meg legelőit és Bét-Horont meg legelőit; 1Ch 6:69 Ajjálont meg legelőit és Gát-Rimmont meg legelőit; 1Ch 6:70 Manassé féltörzséből pedig Anért meg legelőit és Bileámot meg legelőit; Kehát fiainak többi nemzetsége számára. 1Ch 6:71 Gérsom fiainak, Manassé féltörzsének nemzetségéből Gólánt Básánban meg legelőit; és Astárótot meg legelőit. 1Ch 6:72 Izsakhár törzséből Kédest és legelőit; Dobrátot és legelőit; 1Ch 6:73 továbbá Rámótot meg legelőit és Anémet meg legelőit. 1Ch 6:74 És Áser törzséből Másált meg legelőit és Abdont meg legelőit; 1Ch 6:75 Hukókot meg legelőit és Rehóbot meg legelőit. 1Ch 6:76 Naftali törzséből pedig Kédest Galileában meg legelőit és Hammont meg legelőit; és Kirjátajimot meg legelőit. 1Ch 6:77 Merári többi fiainak pedig Zebulon törzséből Rimmont és legelőit; Tábort és legelőit. 1Ch 6:78 És a jerikói Jordánon túl, a Jordántól keletre, Rúben törzséből Bécert a sivatagban meg legelőit és Jahcát meg legelőit; 1Ch 6:79 Kedémótot meg legelőit és Méfaatot meg legelőit. 1Ch 6:80 Gád törzséből pedig Rámótot Gileádban meg legelőit és Mahanajimot meg legelőit; 1Ch 6:81 Hesbont meg legelőit és Jaazért meg legelőit. 1Ch 7:1 Ami pedig Izsakhár fiait illeti, Tóla, Púá, Jásub és Simron, négyen vannak. 1Ch 7:2 És Tóla fiai Uzzi, Refájá, Jeriél, Jahmai, Jibszám és Sámuel, ősháztájaik fői; Tólának derék vitézei voltak nemzedékeik szerint, számuk Dávid idejében huszonkétezer-hatszáz volt. 1Ch 7:3 Uzzi fiai pedig Jizrahjá; és Jizrahjá fiai Mikáél, Obadja és Jóel, Jissijá, összesen öt családfő. 1Ch 7:4 És körülöttük voltak nemzedékeik szerint, ősháztájanként a hadsereghez tartozó portyázó seregek, harminchatezer, mert sok feleségük és fiuk volt. 1Ch 7:5 Testvéreik is, általában Izsakhár minden nemzetsége, derék vitézek voltak; lajstromuk nyolcvanhétezeret tett ki összesen. 1Ch 7:6 Benjámin: Bela, Béker és Jediaél, három. 1Ch 7:7 És Bela fiai Ecbon, Uzzi, Uzziél, Jerimót és Iri, öt, ősháztáj-fejedelmek, derék vitézek; és lajstromuk huszonkétezer-harmincnégy. 1Ch 7:8 És Béker fiai Zemirá, Jóás, Eliézer, Eljoénai, Omri, Jerémót, Abijá, Anatót és Álemet; ezek mind Béker fiai. 1Ch 7:9 És lajstromuk nemzedékeik szerint, ősháztájaik fejedelmei, derék vitézek; húszezerkétszáz. 1Ch 7:10 Jediaél fiai pedig Bilhán; és Bilhán fiai Jeus, Benjámin, Ehud, Kenaáná, Zétán, Tarsis és Ahisahar. 1Ch 7:11 Ezek mind Jediaél fiai, ősháztáj-fejedelemként, derék vitézek; tizenhétezer-kétszáz vonult hadba a háborúban. 1Ch 7:12 Suppim és Huppim pedig Ir fiai, és Husim Ahér fia. 1Ch 7:13 Naftali fiai Jahciél, Gúni, Jécer és Sallum, a Bilhá fiai. 1Ch 7:14 Manassé fiai [Aszriél], akiket szír másodfelesége szült neki, szülte Mákirt, Gileád atyját. 1Ch 7:15 És Mákir Huppimtól és Suppimtól vett feleséget, kinek a húgát Maakának hívták. És a másiknak a neve Celofhád volt. És Celofhádnak lányai voltak; 1Ch 7:16 Maaká pedig, Mákir felesége, fiút szült és annak a Péres nevet adta, testvérének a neve pedig Séres volt; és ennek a fiai voltak Ulám és Rekem; 1Ch 7:17 Ulám fiai pedig Bedán. Ezek a fiai Gileádnak, a Manassé fia Mákir fiának. 1Ch 7:18 Húga pedig, Ha-Móleket, szülte Ishódot, Abiézert és Mahlát. 1Ch 7:19 És Semidá fiai voltak: Ahján, Sikem, Likhi és Aniám. 1Ch 7:20 És Efraim fiai Sutelah; ennek fia Bered, ennek fia Tahat, ennek fia Eleádá, ennek fia Tahat, 1Ch 7:21 ennek fia Zábád, ennek fia Sutelah, ennek fia Ezer és Eleád; akiket megöltek a bennszülött gáti emberek, mikor lementek, hogy nyájaikat elhajtsák. 1Ch 7:22 Akkor sok ideig gyászolt atyjuk, Efraim, és testvérei vigasztalni jártak őt. 1Ch 7:23 Mikor pedig bement feleségéhez és az anya lett és fiút szült; annak ő a Beriá nevet adta, mert veszedelem esett a házán. 1Ch 7:24 Leánya pedig Seerá volt, aki az Alsó és a Felső Bét-Horont építette; és Uzzén-Seerát. 1Ch 7:25 Refah is az ő fia volt, ennek fia Resef és Telah, ennek fia Táhán, 1Ch 7:26 ennek fia Laadán, ennek fia Ammihúd, ennek fia Elisáma, 1Ch 7:27 ennek fia Nún, ennek fia Józsué. 1Ch 7:28 Birtokuk pedig és lakhelyük Bétél volt és leányvárosai; és keletre Naarán, nyugatra pedig Gézer és leányvárosai, és Sikem és leányvárosai Azzáig és leányvárosaiig. 1Ch 7:29 És Manassé fiainak kezén Bét-Seán és leányvárosai, Taanák és leányvárosai, Megiddó és leányvárosai, Dór és leányvárosai; ezekben laktak Izráel fiának, Józsefnek fiai. 1Ch 7:30 Áser fiai Jimná, Jisvá, Jisvi és Beriá, és Szerah volt a húguk. 1Ch 7:31 És Beriá fiai Heber és Malkiél; ő volt Birzávit atyja. 1Ch 7:32 És Heber fiai voltak Jaflét, Sómér és Hótám; és Súa volt a húguk. 1Ch 7:33 És Jaflét fiai Pászak, Bimhál és Asvát; ezek Jaflét fiai. 1Ch 7:34 És Sómér fiai: Ahi, Rohgá, Hubbá és Arám. 1Ch 7:35 Testvérének, Hélemnek fia volt pedig: Cófah, és Jimná, Séles és Amál. 1Ch 7:36 Cófah fiai: Szuah, Haréfer, Súál, Béri és Jimrá, 1Ch 7:37 Bécer, Hód, Sammá, Silsá, Jitrán és Beérá. 1Ch 7:38 Jéter fiai: Jefunne, Piszpá és Ará. 1Ch 7:39 És Ullá fiai: Árah, Hanniél és Ricjá. 1Ch 7:40 Mindezek Áser fiai, az ősháztájak fejedelmei, válogatottak, derék vitézek, a fejedelmek fői; és hadi szolgálatra szóló lajstromukban számuk huszonhatezer ember. 1Ch 8:1 Benjámin fiai voltak pedig: elsőszülöttje Bela és Asbél a második, Ahrah a harmadik, 1Ch 8:2 Nóhá a negyedik és Ráfá az ötödik. 1Ch 8:3 És Bela fiai voltak: Addár, Gérá és Abihúd, 1Ch 8:4 Abisúa, Naamán és Ahoah, 1Ch 8:5 Gérá, Sefufán és Hurám. 1Ch 8:6 És ezek Ehud fiai; ezek azok, akik Geba lakosainak ősháztáj-fejedelmei, és száműzték őket Mánahatba. 1Ch 8:7 Tudniillik Naamánt, Ahiját és Gérát ő száműzte; aztán nemzette Uzzát és Ahihudot. 1Ch 8:8 És Saharajimnak Móáb mezején születtek gyermekei azóta, hogy elbocsátotta Husim és Baara nevű feleségeit; 1Ch 8:9 Hódes nevű feleségétől született ugyanis: Jóbáb, Cibjá, Mésá, Malkám, 1Ch 8:10 Jeuc, Sokjá és Mirmá; ezek a fiai ősháztáj-fejedelmek. 1Ch 8:11 Husimtól pedig Abitúb és Elpáal született. 1Ch 8:12 És Elpáal fiai Eber, Miseám és Sémer; ő építette Onót és Lódot meg leányvárosait; 1Ch 8:13 továbbá Beriá és Sema, ők voltak Ajjálon lakosainak ősháztáj-fejedelmei; ők szalasztották meg Gát lakosait; 1Ch 8:14 és Ahjó, Sasák és Jerémót, 1Ch 8:15 Zebadjá, Arád és Eder, 1Ch 8:16 Mikáél, Jispá és Jóhá Beriá fiai. 1Ch 8:17 És Zebadjá, Mesullám, Hizki és Héber; 1Ch 8:18 Jismerai, Jizliá és Jóbáb, Elpáal fiai. 1Ch 8:19 És Jákim, Zikri és Zabdi; 1Ch 8:20 Eliénai, Cilletai és Eliél; 1Ch 8:21 Adájá, Berájá és Simrát, Simei fiai. 1Ch 8:22 És Jispán, Eber és Eliél; 1Ch 8:23 Abdon, Zikri és Hánán; 1Ch 8:24 Hananja, Elám és Antotijjá; 1Ch 8:25 Jifdejá és Penuél, Sasák fiai. 1Ch 8:26 És Samserai, Seharjá és Ataljá; 1Ch 8:27 Jaaresjá, Eliá és Zikri, Jerohám fiai. 1Ch 8:28 Ezek ősháztáj-fők, nemzedékeikként fejedelmek; ezek Jeruzsálemben laktak. 1Ch 8:29 Gibeonban laktak pedig Gibeon atyja, és a felesége neve Maaká. 1Ch 8:30 És elsőszülött fia Abdon, azután Cúr, Kís, Baál és Nádáb; 1Ch 8:31 Gedor, Ahjó és Zéker. 1Ch 8:32 És Miklót fia volt Simeá; de ezek testvéreikkel átellenben laktak Jeruzsálemben testvéreikkel. 1Ch 8:33 Nér fia pedig volt Kís, Kís fia Saul; és Saul fiai Jónátán, Malkisua, Abinádáb és Ésbáal. 1Ch 8:34 Jónátán fia Meribbaál; és Meribbaálnak fia volt Miká. 1Ch 8:35 Miká fiai pedig: Píton, Mélek, Taréá és Áház. 1Ch 8:36 És Áház fia volt Jehóaddá, Jehóaddá fia volt Álemet, Azmávet és Zimri; Zimri fia volt Mócá; 1Ch 8:37 Mócá fia volt Bineá; ennek fia Ráfá, ennek fia Elászá, ennek fia Ácél. 1Ch 8:38 És Ácélnek hat fia volt, és ezek a neveik: Azrikám, Bókru, Ismáél, Searjá, Obadja és Hánán; mindezek Ácél fiai. 1Ch 8:39 Testvérének, Észeknek fiai pedig: elsőszülöttje Ulám, Jeus a második és Elifelet a harmadik. 1Ch 8:40 Ulám fiai derék vitéz emberek voltak, íjjal bánók, és sok fiuk és unokájuk volt, százötven; mindezek Benjámin fiaihoz tartoztak. 1Ch 9:1 Így egész Izráel nemzetségi lajstromba volt véve, tudvalevőleg be is vannak írva Izráel királyainak könyvébe. Mikor Júda fogságra vitetett Babilóniába hűtlensége miatt, 1Ch 9:2 és a saját birtokukban, házaikban lévő első lakosok, Izráel, a papok, a léviták és a templomszolgák; 1Ch 9:3 akkor Jeruzsálemben laktak Júda fiai közül, Benjámin fiai közül, Efraim és Manassé fiai közül: 1Ch 9:4 Utai, Ammihúd fia, ki Omri fia, ki Imri fia, ki Báni fia, Pérec fiai közül, ki Júda fia volt. 1Ch 9:5 A siloniak közül pedig Aszájá, az elsőszülött, és az ő fiai. 1Ch 9:6 És Zerah fiai közül Jeuél; és testvéreik, hatszázkilencven. 1Ch 9:7 És Benjámin fiai közül: Szallu, Mesullám fia, ki Hódavjá fia, ki Hasszenuá fia. 1Ch 9:8 És Jibnejá, Jerohám fia, Elá, Uzzi fia, ki Mikri fia; és Mesullám, Sefatjá fia, ki Reuél fia, ki Jibnijjá fia. 1Ch 9:9 És testvéreik nemzedékeik szerint kilencszázötvenhat; mindezek a férfiak ősháztáj-fejedelmek voltak az ő ősháztájaikban. 1Ch 9:10 A papok közül pedig: Jedajá, Jójárib és Jákin; 1Ch 9:11 aztán Azarjá, a Hilkija fia, ki Mesullám fia, ki Cádók fia, ki Merájót fia, ki Ahitúbnak, az Isten háza fejedelmének fia. 1Ch 9:12 És Adájá, Jerohám fia, ki Pashúr fia, ki Malkijá fia; és Maaszai, Adiél fia, ki Jahzérá fia, ki Mesullám fia, ki Mesillémit fia, ki Immér fia. 1Ch 9:13 És testvéreik, ősháztájaik fejedelmei, ezerhétszázhatvan; derék emberek az Isten házában való szolgálat munkájára. 1Ch 9:14 És a léviták közül: Semájá, Hassub fia, ki Azrikám fia, ki Hasabjá fia, a Merári fiai közül. 1Ch 9:15 És Bakbakkár, Héres és Gálál; és Mattanjá, a Miká fia, ki Zikri fia, ki Ászáf fia. 1Ch 9:16 És Obadja, a Semájá fia, ki Gálál fia, ki Jedutun fia; és Berekjá, az Ászá fia, ki Elkáná fia, aki a netófátiak faluiban lakott. 1Ch 9:17 Az ajtónállók pedig Sallum, Akkub, Talmon, Ahimán; és testvéreik, Sallum a fő. 1Ch 9:18 És mostanig a Királykapuban keletre ők a léviták táborainak ajtónállói. 1Ch 9:19 És Sallum, a Kóré fia, ki Ebjászáf fia, ki Kórah fia, és atyja családjából való testvérei, a kórahiak, a küszöbőri szolgálat munkájára valók a sátornál; atyáik is az Úr táboránál a bejárat őrizői voltak; 1Ch 9:20 és egykor Pinhász, Eleázár fia volt felettük fejedelem, az Úr legyen vele! 1Ch 9:21 Zekarja, Meselemjá fia volt ajtónálló a gyülekezet sátorának ajtajában. 1Ch 9:22 A küszöbökhöz ajtónállóknak kiválasztottak összesen kétszáztizenketten voltak; ők, akiknek nemzetségi lajstromai faluikban voltak, ők, akiket Dávid és Sámuel, a látnok állított be hivatalukba. 1Ch 9:23 Tehát ők és fiaik voltak az Úr házának, a sátor házának kapuinál szolgálatban. 1Ch 9:24 Négy égtájon kellett az ajtónállóknak lenni: keleten, nyugaton, északon és délen; 1Ch 9:25 tehát faluikban lakó testvéreiknek be kellett jönni egy-egy hétre időről időre emezekhez. 1Ch 9:26 Mert ők tisztségben voltak, az ajtónállók négy hőse, ők, a léviek; tehát rájuk voltak bízva az Isten házának csarnokai és kincstárai is. 1Ch 9:27 Ezért az Isten háza körül háltak, mert rajtuk volt a szolgálat, és náluk a kulcs reggelenként. 1Ch 9:28 Közülük voltak megbízva a szolgálati edényekkel is; mert azokat megszámlálva vitték be, és megszámlálva vitték ki. 1Ch 9:29 Szintén közülük voltak az edények fölé állítva, és a szenthely minden felszerelése fölé; és a zsemlyeliszt, a bor, az olaj, a tömjén és a fűszerszámok fölé. 1Ch 9:30 A papok fiai közül voltak pedig az illatkeverők, akik illatkeveréket csináltak a fűszerszámokból. 1Ch 9:31 És Mattitja a léviták közül, ő a kórahi Sallum elsőszülöttje; a serpenyős készítmények fölött volt tisztségben. 1Ch 9:32 Testvéreik közül, a kehátiak közül pedig némelyek a szent kenyerekkel voltak megbízva, hogy szombatonként kirakják. 1Ch 9:33 És ezek, az énekesek, a léviek ősháztáj-fejedelmei, kik a csarnokokban voltak munkamentesen; mert nappal és éjjel tartoztak szolgálatban lenni; 1Ch 9:34 ezek, a léviek ősháztáj-fejedelmei, nemzedékeik szerint fejedelmek; ezek Jeruzsálemben laktak. 1Ch 9:35 Gibeonban laktak pedig Gibeon atyja, Jeiél; és a felesége neve Maaká. 1Ch 9:36 És elsőszülött fia Abdon; azután Cúr, Kís, Baál, Nér és Nádáb; 1Ch 9:37 Gedor, Ahjó, Zekarja és Miklót. 1Ch 9:38 És Miklót fia volt Simeám; de ezek testvéreikkel átellenben laktak Jeruzsálemben testvéreikkel. 1Ch 9:39 Nér fia pedig volt Kís, Kís fia Saul; és Saul fiai Jónátán, Malkisua, Abinádáb és Ésbáal. 1Ch 9:40 Jónátán fia Meribbaál; és Meribbaálnak fia volt Miká. 1Ch 9:41 Miká fiai pedig: Píton, Mélek és Tahréa. 1Ch 9:42 És Áház fia volt Jará, Jará fia volt Álemet, Azmávet és Zimri; Zimri fia volt Mócá; 1Ch 9:43 Mócá fia volt Bineá; ennek fia Refájá, ennek fia Elászá, ennek fia Ácél. 1Ch 9:44 És Ácélnek hat fia volt, és ezek a neveik: Azrikám, Bókru, Ismáél, Searjá, Obadja és Hánán; ezek Ácél fiai. 1Ch 10:1 Mikor a filiszteusok hadakoztak Izráel ellen; megfutamodott Izráel népe a filiszteusok előtt, és hullottak a megölöttek a Gilboa hegyén. 1Ch 10:2 És mikor a filiszteusok utolérték Sault és fiait; levágták a filiszteusok Jónátánt, Abinádábot és Malkisuát, Saul fiait. 1Ch 10:3 Akkor a hadakozás Saulra nehezedett, és mikor megtalálták őt az íjászok; megreszketett az íjászoktól. 1Ch 10:4 És azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül engem vele, nehogy ide jöjjenek ezek a körülmetéletlenek és csúfot űzzenek belőlem! De nem akarta fegyverhordozója, mert félt nagyon; tehát Saul fogta a kardot és beledőlt. 1Ch 10:5 Mikor fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt; ő is kardjába dőlt és meghalt. 1Ch 10:6 Így halt meg Saul és három fia, és egész háza, együtt haltak meg. 1Ch 10:7 Mikor pedig Izráel egész népe, mely a völgyben volt, látta, hogy megfutamodtak és hogy meghaltak Saul és fiai; elhagyták városaikat és elmenekültek, és jöttek a filiszteusok és letelepedtek bennük. 1Ch 10:8 Történt pedig másnap, hogy eljöttek a filiszteusok a megölötteket kifosztani; és megtalálták Sault és fiait elesve a Gilboa hegyén. 1Ch 10:9 És kifosztották őt, és levették fejét és felszerelését; és elküldték a filiszteusok országába körül, hogy örömhírt mondjanak bálványaiknak és a népnek. 1Ch 10:10 Aztán felszerelését istenük házában helyezték el; koponyáját Dágon házában szegezték fel. 1Ch 10:11 Jábes Gileád lakói azonban mind hallottak mindent, amit a filiszteusok Saullal cselekedtek; 1Ch 10:12 és felkelt minden derék ember, és felvették Saul testét és fiai testét és elvitték őket Jábesbe, és eltemették csontjaikat a cserfa alatt Jábesben, és böjtöltek hét napig. 1Ch 10:13 Így halt meg Saul hűtlenségéért, melyet elkövetett az Úr ellen az Úr igéjén, melyet nem tartott meg; és hogy a halottidézőt is megkérdezte, jóslatot keresvén, 1Ch 10:14 és nem az Úrnál kereste: ezért ölte meg őt, és a királyságot Dávidra, Isai fiára fordította. 1Ch 11:1 És összegyülekezett egész Izráel Dávidhoz Hebronba, mondván: Íme csontod és húsod vagyunk. 1Ch 11:2 Ezelőtt is, mikor Saul volt is a király, te voltál az, aki Izráelt ki- és bevezetted; és azt mondta neked az Úr, a te Istened: Te legeltesd népemet, Izráelt, és te légy fejedelem népemen, Izráelen. 1Ch 11:3 Elmentek tehát Izráel vénei mind a királyhoz Hebronba, és Dávid szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt; és királlyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által adott igéje szerint. [1-13] 1Ch 11:4 De mikor Dávid és egész Izráel elment Jeruzsálembe, azaz Jebuszba, mert ott a jebusziak voltak az ország lakói; 1Ch 11:5 azt mondták Jebusz lakosai Dávidnak: Ide be nem jössz; Dávid azonban bevette Cion erődítését, ez Dávid városa. 1Ch 11:6 Akkor mondta Dávid: Bárki először vágja a jebusziakat, fővé és fejedelemmé lesz; és Jóáb ment fel először, és fővé lett. 1Ch 11:7 És Dávid az erődben telepedett le; azért nevezték azt el Dávid városának. 1Ch 11:8 És megépíttette a várost körül, a Millótól fogva egész kereken; Jóáb pedig a város többi részét újította meg. 1Ch 11:9 És Dávid folyton nagyobb-nagyobb lett; mert vele volt a Seregek Ura. 1Ch 11:10 És ezek a Dávid hőseinek fői, akik erősködtek mellette királyságáért egész Izráellel együtt, hogy királlyá tegyék őt; az Úrnak Izráelre mondott szava szerint. 1Ch 11:11 És ez Dávid hőseinek felsorolása: Jásobeám, Hakmóni fia, a törzstisztek feje, ő rengette meg dárdáját háromszáz megölött felett egyszerre. 1Ch 11:12 És őutána Eleázár, Dodó fia, az ahohi; ő a három hős közé tartozott. 1Ch 11:13 Ő jelen volt Dáviddal Paszdammimban, mikor a filiszteusok összegyülekeztek ott a háborúra, és volt egy darab föld tele árpával; és mikor a nép megfutamodott a filiszteusok elől, 1Ch 11:14 ők megálltak a földdarab közepén és megtartották azt és megverték a filiszteusokat; úgyhogy az Úr nagy diadalt adott. 1Ch 11:15 Egyszer lementek hárman a harminc fő közül a sziklára Dávidhoz az Adullám barlangjába; mikor a filiszteusok serege éppen a Ráfák völgyében táborozott. 1Ch 11:16 Dávid ugyanis akkor az erődítésben volt; egy filiszteus őrség pedig ugyanakkor Bét-Lehemben. 1Ch 11:17 És megkívánta Dávid és azt mondta: Ki adna nekem egy ital vizet Bét-Lehem kútjából, mely a kapuban van? 1Ch 11:18 Erre áttört a három a filiszteusok táborán és vizet merített Bét-Lehem kútjából, mely a kapuban volt, és elhozta és bevitte Dávidnak; de Dávid nem akarta meginni, hanem kiöntötte italáldozatul az Úrnak. 1Ch 11:19 És azt mondta: Az én Istenem mentsen meg engem attól, hogy ezt tegyem, vajon ezeknek a férfiaknak a vérét igyam meg lelkestől? Mert életük veszedelmével hozták ezt; és nem akarta meginni. Ilyeneket cselekedett ez a három hős. 1Ch 11:20 És Abisai, Jóáb testvére volt a feje e háromnak, és ő rengette meg dárdáját háromszáz megölött felett; és neve volt a három között. 1Ch 11:21 A három közül kettőnél többet ért, ezért lett nekik vezérükké; de a hárommal nem ért fel. 1Ch 11:22 Benájá, Jójáda fia, egy derék ember fia, tettekben nagy, Kabceélből; ő vágta le Móáb két Áriéljét, és ő szállt le és vágta le az oroszlánt a veremben egy havas napon. 1Ch 11:23 Ugyanő vágta le azt az egyiptomi embert, akinek magassága öt sing volt, és az egyiptomi kezében olyan dárda volt, mint a takácsok zugolyfája, ő pedig vesszővel ment rá; és kiragadta a dárdát az egyiptomi kezéből, és a saját dárdájával ölte meg őt. 1Ch 11:24 Ilyeneket cselekedett Benájá, a Jójáda fia; és neve volt a három hős között. 1Ch 11:25 A harmincnál íme többet ért, de a hárommal nem ért fel; és Dávid testőrségének élére tette őt. 1Ch 11:26 A derék vitézek pedig: Asszáél, Jóáb testvére, Elhánán, Dodó fia Bét-Lehemből. 1Ch 11:27 Sammót, a haróri, Hélec a peloni. 1Ch 11:28 Irá, Ikkés fia, a tekoai, Abiézer, az anatóti. 1Ch 11:29 Szibbekai, a husai, Ilai, az ahohi. 1Ch 11:30 Maharai, a netófáti, Héled, Maaná fia, a netófáti. 1Ch 11:31 Ittai, Ribai fia, Benjámin fiainak Gibeájából; Benájá, a pirátoni. 1Ch 11:32 Húrai Nahalé-Gaasból, Abiél, az arbai. 1Ch 11:33 Azmávet, a bahurimi, Eljahbá, a saalboni. 1Ch 11:34 A gizoni Hászém fiai, Jónátán, Ságé fia, a hárári. 1Ch 11:35 Ahiám, Szákár fia, a hárári, Elifál, Úr fia. 1Ch 11:36 Héfer, a mekérái, Ahija, a peloni. 1Ch 11:37 Hecró, a kármeli, Naarai, Ezbai fia. 1Ch 11:38 Jóel, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia. 1Ch 11:39 Célek, az ammoni; Nahrai, a béróti, Jóábnak, Cerujá fiának fegyverhordozója. 1Ch 11:40 Irá, a jéteri, Gáréb, a jéteri. 1Ch 11:41 Úrijá, a hitti, Zábád, Ahlai fia. 1Ch 11:42 Adiná, Sizá fia, a rúbeni, a rúbeniek feje, és vele harmincan. 1Ch 11:43 Hánán, Maaká fia, és Jósafát, a méteni. 1Ch 11:44 Uzzija, az asterái; Sámá és Jeiél, az aroéri Hótám fiai. 1Ch 11:45 Jediaél, Simri fia, és Jóhá, a testvére, a tíci. 1Ch 11:46 Eliél, a mahavimi, Jeribai és Jósavjá, Elnáam fiai; és Jitmá, a móábi. 1Ch 11:47 Eliél, Obed és Jaasziél, a mecóbájái. 1Ch 12:1 Ezek azok, akik Dávidhoz mentek Ciklágba, mikor még száműzve volt Saul elől, a Kís fia elől. Ők is a hősökhöz tartoztak, akik a háborúban segítettek, 1Ch 12:2 felszerelve íjjal, kik jobb- és balkézzel parittyáztak és nyilaztak az íjjal. Saul testvérei közül Benjáminból: 1Ch 12:3 a fő Ahiézer és Jóás, a gibeai Ha-Semáá fiai, és Jeziél meg Pelet, Azmávet fiai; Beráká és Jéhu, az anatóti. 1Ch 12:4 Jismajá, a gibeoni, a harminchoz tartozó és a harminc élén álló hős; és Jirmejá, Jahaziél, Johánán és a gedérái Józábád. 1Ch 12:5 Eluzai, Jerimót, Bealjá, Semarjá és a harifi Sefatjá. 1Ch 12:6 Elkáná, Jissijá, Azarél, Jóézer és a kórahi Jásobeám. 1Ch 12:7 Jóélá és Zebadjá, Jerohám fiai Gedorból. 1Ch 12:8 A gádiak közül is pártoltak át Dávidhoz az erődbe, a sivatagba derék vitézek, háborúba való hadi emberek, akik pajzsot és dárdát sorakoztatnak; orcáik oroszlánorcák, gyorsaságra nézve pedig olyanok, mint a zergék a hegyeken. 1Ch 12:9 Ezer a fő; Obadja a második, Eliáb a harmadik, 1Ch 12:10 Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik, 1Ch 12:11 Attai a hatodik, Eliél a hetedik, 1Ch 12:12 Johánán a nyolcadik, Elzabád a kilencedik, 1Ch 12:13 Jirmejá a tizedik, Makbannai tizenegyedik. 1Ch 12:14 Ezek voltak Gád fiai közül a sereg fői; egy száz ellen, a legkisebb, és a legnagyobb ezer ellen! 1Ch 12:15 Ezek azok, akik átkeltek a Jordánon az első hónapban, mikor az éppen egészen betöltötte partjait; és mindenkit megszalasztottak a völgyekben keletre és nyugatra. 1Ch 12:16 Mikor egyszer Benjámin és Júda fiai közül érkeztek Dávidhoz az erődítésbe; 1Ch 12:17 kiment Dávid eléjük, megszólalt és azt mondta nekik: Ha békességgel jöttetek hozzám engem segíteni, eggyé lesz veletek a szívem; de ha engem ellenségeimnek elárulni, holott nem tapad bűn a kezemhez, lássa meg atyáink Istene és büntesse meg. 1Ch 12:18 Erre lélek szállta meg Amászait, a harmincak fejét: Neked, Dávid, és veled, Isai fia, békesség! Béke neked és béke annak, aki téged segít; mert megsegít téged a te Istened. Erre befogadta őket Dávid és a portyázó sereg főivé tette őket. 1Ch 12:19 Manasséból is pártoltak Dávidhoz, mikor a filiszteusokkal hadba vonult Saul ellen, de nem segítette őket; mert megtanácskozás folytán elküldték őt a filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk árán fog urához, Saulhoz pártolni; 1Ch 12:20 mikor tehát elment Ciklágba, akkor pártoltak hozzá Manasséból Adná, Józábád, Jediaél, Mikáél, Józábád, Elihú és Cilletai; Manasséhoz tartozó nemzetségek fejedelmei. 1Ch 12:21 És ők segítségül voltak Dávid mellett a portyázó sereg ellen, mert derék vitézek voltak mindnyájan; és vezérek voltak a hadseregben. 1Ch 12:22 Napról napra jöttek ugyanis Dávidhoz segítségül; mígnem egy nagy tábor lett, mint Isten tábora. 1Ch 12:23 Ez a felsorolása a hadi fegyverzetben levők főinek, kik Dávidhoz érkeztek Hebronba, hogy Saul királyságát őreá fordítsák az Úr parancsa szerint. 1Ch 12:24 Júda fiai, kik pajzsot és dárdát hordoztak; hatezer-nyolcszáz hadi fegyverzetben. 1Ch 12:25 Simeon fiai közül derék vitézek a hadseregbe: hétezer-száz. 1Ch 12:26 A Lévi fiai közül négyezer és hatszáz. 1Ch 12:27 És Jójáda, az ároniak fejedelme; és vele háromezer és hétszáz. 1Ch 12:28 És Cádók, derék ifjú vitéz; és atyja házából huszonkét fejedelem. 1Ch 12:29 Benjámin fiai közül, Saul testvérei közül háromezer; többségük ugyanis mindeddig megtartották Saul házának szolgálatát. 1Ch 12:30 Efraim fiai közül húszezer-nyolcszáz; derék vitézek, neves emberek atyjuk házában. 1Ch 12:31 Manassé féltörzséből tizennyolcezer; akik név szerint kijelöltettek, hogy elmenjenek Dávid királlyá tételére. 1Ch 12:32 Izsakhár fiai közül, akik meg tudták érteni az időket, hogy tudják, mit kell Izráelnek cselekedni; kétszáz főemberük, és testvéreik mind az ő parancsukra. 1Ch 12:33 Zebulonból ötvenezer hadba vonuló, háborúra felsorakozva teljes hadi felszerelésben; éspedig egy szívvel felsorakozva. 1Ch 12:34 Naftaliból ezer vezető; és velük harminchétezer pajzzsal és dárdával. 1Ch 12:35 A dániak közül huszonnyolcezer és hatszáz harcra sorakozó. 1Ch 12:36 Áserből negyvenezer hadba vonuló, harcra sorakozva. 1Ch 12:37 A Jordánon túlról pedig a rúbeniek, gádiak és Manassé féltörzse közül teljes háborús hadi felszerelésben százhúszezer. 1Ch 12:38 Mindezek a hadra kelt férfiak, csatarendbe sorakozva, teljes szívvel érkeztek Hebronba, Dávidot egész Izráel felett királlyá tenni; de a többi Izráel is egy szívvel azon volt, hogy királlyá tegye Dávidot. 1Ch 12:39 És ott voltak Dáviddal három napig evén és iván; mert készítettek nekik testvéreik. 1Ch 12:40 Sőt a hozzájuk közel valók is, egész Izsakhárig, Zebulonig és Naftaliig, hoztak kenyeret szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, eleséget, lisztet, fügesajtot, aprószőlő sajtot, bort, olajat, marhát és juhot tömegesen; mert öröm volt Izráelben. 1Ch 13:1 Aztán tanácskozott Dávid az ezredes és százados kapitányokkal, általában a vezetőkkel; 1Ch 13:2 és azt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak találjátok és az Úrtól, a mi Istenünktől van, sÚrgősen küldjünk el testvéreinkhez, Izráel minden vidékén maradtak, és velük a papok és a léviták, az ő legelőik városaiban; hogy gyülekezzenek hozzánk, 1Ch 13:3 és hozzuk át Istenünk ládáját hozzánk; mert Saul napjaiban nem kerestük azt. 1Ch 13:4 És azt mondta az egész gyülekezet, hogy úgy kell tenni; mert helyes ez a dolog az egész nép szemében. 1Ch 13:5 Tehát összegyűjtötte Dávid egész Izráelt az egyiptomi Sihórtól a hamáti bejáróig; hogy meghozzák az Isten ládáját Kirjat-Jeárimból. 1Ch 13:6 És felvonult Dávid és egész Izráel Baalába, Kirjat-Jeárimba, mely Júdához tartozik; hogy felhozza onnét az Isten ládáját, az Úrét, aki a Kérubokon ül, ahol neveztetik a Név. 1Ch 13:7 És elvitték az Isten ládáját az új szekéren Abinádáb házából; és Uzza meg Ahjó vezették a szekeret. 1Ch 13:8 Dávid pedig és egész Izráel táncoltak az Isten előtt teljes erejükből; énekekre, hárfákra, kobzokra, dobokra, cimbalmokra és kÚrtökre. 1Ch 13:9 Mikor így Kidon szérűjéhez értek; Uzza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mert megrántották a marhák. 1Ch 13:10 Erre fellobbant az Úr haragja Uzzára, és lesújtotta őt, amiért kinyújtotta kezét a ládára; és meghalt ott, az Úr előtt. 1Ch 13:11 Dávid is fellobbant, hogy ilyen vágást vágott az Úr Uzzán; és elnevezte azt a helyet Perec-Uzzának mind a mai napig. 1Ch 13:12 Egyben megfélemlett Dávid az Istentől azon a napon, mondván: Hogyan vigyem be magamhoz az Isten ládáját? 1Ch 13:13 Így nem vitette el Dávid a ládát magához Dávid városába; hanem betérítette a gáti Obed-Edom házába. 1Ch 13:14 És ott maradt az Isten ládája Obed-Edom családjánál az ő házában három hónapig; és megáldotta az Úr Obed-Edom házát, és mindenét, amije volt. 1Ch 14:1 És követeket küldött Hirám, Tírusz királya Dávidhoz, és cédrusfákat, kőműveseket és ácsokat; hogy neki házat építsenek. 1Ch 14:2 Így tudta meg Dávid, hogy megerősítette őt az Úr a királyságban Izráel felett; mert igen felmagasztaltatott a királysága az ő népéért, Izráelért. 1Ch 14:3 Aztán még vett Dávid feleségeket Jeruzsálemben; és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 1Ch 14:4 És ezek a nevei azoknak a szülötteknek, akik Jeruzsálemben lettek neki: Sammua, Sóbáb, Nátán és Salamon. 1Ch 14:5 Jibhár, Elisúa és Elpélet. 1Ch 14:6 Nógah, Nefeg és Jáfia. 1Ch 14:7 Elisáma, Beeljáda és Elifelet. 1Ch 14:8 Mikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot királlyá kenték egész Izráel felett, felvonult az egész filiszteusság Dávidot megkeresni; Dávid pedig, mikor ezt meghallotta, kivonult eléjük. 1Ch 14:9 Mikor a filiszteusok megérkeztek és kiterjeszkedtek a Ráfák völgyében; 1Ch 14:10 megkérdezte Dávid az Istent, mondván: Felmenjek-e a filiszteusok ellen, kezembe adod-e őket? És azt mondta neki az Úr: Menj fel és kezedbe adom őket. 1Ch 14:11 Mikor felvonultak Baál Perácimba, és Dávid ott megverte őket, azt mondta Dávid: Áttörte az Isten ellenségeimet kezem által, mint ahogyan a vizek áttörnek; azért nevezték el azt a helyet Baál Perácimnak. 1Ch 14:12 Isteneiket is elhagyták ott; és Dávid megparancsolta, hogy égessék el tűzben. 1Ch 14:13 De a filiszteusok újból megint kiterjeszkedtek a völgyben. 1Ch 14:14 Mikor Dávid megint megkérdezte az Istent, azt mondta neki az Isten: Ne vonulj fel utánuk; kerüld meg őket, hogy a balzsamfák felől menj nekik. 1Ch 14:15 És mikor majd a lépés zaját hallod a balzsamfák tetején, akkor vonulj ki a hadakozásra; mert az Isten kivonult előtted a filiszteusok táborát megverni. 1Ch 14:16 És úgy cselekedett Dávid, mint ahogyan az Isten parancsolta neki; és verték a filiszteus tábort Gibeontól egész Gézerig. 1Ch 14:17 Erre kiment Dávid híre minden országba; és az Úr az ő félelmét adta minden nemzetre. 1Ch 15:1 És csináltatott magának házakat Dávid városában; és helyet készített az Isten ládájának és egy sátort vont fel a számára. 1Ch 15:2 Akkor azt mondta Dávid: Csak a léviták valók az Isten ládájának hordozására; mert őket választotta az Úr, hogy az Isten ládáját hordozzák és körülötte szolgálatot teljesítsenek örökre. 1Ch 15:3 És összehívatta Dávid egész Izráelt Jeruzsálembe; hogy felvigyék az Úr ládáját helyére, melyet készített neki. 1Ch 15:4 Egyben összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat. 1Ch 15:5 Kehát fiai közül: Úriélt, a főt és százhúsz testvérét. 1Ch 15:6 Merári fiai közül: Aszáját, a főt és kétszázhúsz testvérét. 1Ch 15:7 Gérson fiai közül: Jóelt, a főt és százharminc testvérét. 1Ch 15:8 Elicáfán fiai közül: Semáját, a főt és kétszáz testvérét. 1Ch 15:9 Hebron fiai közül: Eliélt, a főt és nyolcvan testvérét. 1Ch 15:10 Uzziél fiai közül: Amminádábot, a főt és száztizenkét testvérét. 1Ch 15:11 És magához hívatta Dávid Cádók és Abjátár papokat; továbbá Úriél, Aszájá, Jóel, Semájá, Eliél és Amminádáb lévitákat, 1Ch 15:12 és azt mondta nekik: Ti vagytok a Lévi ősháztájak fői: szenteljétek be magatokat és testvéreiteket, hogy felvigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját a helyre, melyet készítettem neki. 1Ch 15:13 Mivel először nem ti vittétek; azért tett az Úr, a mi Istenünk csapást köztünk, mert nem szabály szerint kerestük őt. 1Ch 15:14 Tehát beszentelték magukat a papok és a léviták; hogy felvigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját: 1Ch 15:15 és úgy vitték a léviták fiai az Isten ládáját, amint megparancsolta Mózes az Úr szava szerint: vállukon, a rudakkal véve magukra. 1Ch 15:16 És azt mondta Dávid a léviták vezetőinek, hogy állítsák fel énekes testvéreiket zeneszerszámokkal, kobzokkal, hárfákkal és cimbalmokkal; hogy zengjenek emelt hangon örömmel. 1Ch 15:17 És felállították a léviták Hémánt, Jóel fiát, és testvérei közül Ászáfot, Berekjá fiát; testvéreik, Merári fiai közül pedig Etánt, Kúsájá fiát, 1Ch 15:18 és velük másodrendű testvéreiket: Zekarját, Bént, Jaaziélt, Semirámótot, Jehiélt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaszéját, Mattitját, Elifeléhút, Miknejáhút, Obed-Edomot és Jeiélt, az ajtónállókat. 1Ch 15:19 Éspedig Hémán, Ászáf és Etán énekeseket, hogy rézcimbalmokkal zengjenek; 1Ch 15:20 Zekarját, Aziélt, Semirámótot, Jehiélt, Unnit, Eliábot, Maaszéját és Benáját, hogy kobzokkal a tenort; 1Ch 15:21 Mattitját, Elifeléhút, Miknejáhút, Obed-Edomot, Jehiélt és Azazjáhút, hogy hárfákkal a basszust vezessék; 1Ch 15:22 és Kenanját, aki az előadásban a léviták vezetője volt, hogy vezesse az előadást, mert ő értette; 1Ch 15:23 Berekját és Elkánát a láda ajtónállóit pedig, 1Ch 15:24 továbbá Sebanjá, Jósafát, Netanél, Amászai, Zekarja, Benájá és Eliézer papokat, hogy kÚrtökkel kÚrtöljenek az Isten ládája előtt; valamint Obed-Edomot és Jehijját, a láda ajtónállóit. 1Ch 15:25 Így ment Dávid és Izráel vénei, a nemzetségek fői, örömmel vivén fel az Úr frigyládáját Obed-Edom házából. 1Ch 15:26 Mikor aztán megsegítette az Isten az Úr frigyládáját vivő lévitákat: hét bikát és hét kost áldoztak. 1Ch 15:27 És Dávid patyolat felöltőbe volt öltözve, a léviták is mind, kik a ládát vitték, és az énekesek, és Kenanjá, az előadás vezetője az énekesek közt; Dávidon gyolcs vállraöltő is volt. 1Ch 15:28 Így vitte fel egész Izráel az Úr frigyládáját ujjongással és kÚrtszóval, harsonákkal és cimbalmokkal; kobzokkal és hárfákkal zengedezve. 1Ch 15:29 És történt, hogy mikor az Úr frigyládája bevonult Dávid városába; Mikal, a Saul leánya, éppen akkor tekintett ki az ablakon, és meglátta, hogy Dávid, a király hogyan ugrál és táncol, és megvetette őt szívében. 1Ch 16:1 És mikor bevitték az Isten ládáját és felállították azt a sátor közepén, melyet Dávid vonatott fel neki; akkor égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat mutattak be az Isten előtt. 1Ch 16:2 Mikor pedig elvégezte Dávid az égő áldozatok és visszafizetési áldozatok bemutatását; megáldotta a népet az Úr nevében. 1Ch 16:3 Aztán osztott az egész Izráel népének férfitól asszonyig: kinek-kinek egy egész kenyeret, egy pohár bort és egy kalácsot. 1Ch 16:4 Azután rendelt az Úr ládája elé a léviták közül szolgálattevőket, hogy hirdessék, vallást tegyenek róla és dicsérjék az Urat, Izráel Istenét. 1Ch 16:5 Ászáfot, a főt, utána Zekarját másodiknak; aztán Jeiélt, Semirámótot, Jehiélt, Mattitját, Eliábot, Benáját, Obed-Edomot zeneszerszámokkal, kobzokkal és hárfákkal, míg Ászáf cimbalommal zengett; 1Ch 16:6 Benájá és Jahaziél papok pedig a kÚrtökkel folytonosan az Isten frigyládája előtt. 1Ch 16:7 Azon a napon, akkor először adta Dávid az Úrról való vallástételt Ászáfnak és testvéreinek kezébe. 1Ch 16:8 Tegyetek vallást az Úrról, hívjátok nevét; hirdessétek a népek közt tetteit. 1Ch 16:9 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki; beszéljétek minden csodatettét. 1Ch 16:10 Dicsekedjetek szent nevével; örüljön az Urat keresők szíve. 1Ch 16:11 Tudakozzátok az Urat és az ő erejét; keressétek orcáját szüntelen. 1Ch 16:12 Emlékezzetek csodáira, melyeket tett; jeleire és szája ítéleteire: 1Ch 16:13 Izráel magva, ő szolgája; Jákób fiai, ő választottai! 1Ch 16:14 Ő az Úr, a mi Istenünk; az egész földre szólók ítéletei. 1Ch 16:15 Emlékezzetek örökké az ő szövetségére, az igére, melyet ezer nemzedékre parancsolt: 1Ch 16:16 melyet Ábrahámmal kötött; és Izsáknak tett esküjére. 1Ch 16:17 Melyet Jákóbnak törvényül állított fel, Izráelnek örök szentségül; 1Ch 16:18 mondván: Neked adom Kanaán országát örökségtek osztályrészéül: 1Ch 16:19 Mikor kevés számúak voltak, kevesen és jövevények voltak benne; 1Ch 16:20 Mikor vándoroltak nemzettől nemzethez, és egyik országból a másik néphez: 1Ch 16:21 nem engedte senkinek elnyomni őket; és királyokat fenyített meg értük: 1Ch 16:22 Ne nyúljatok az én felkentjeimhez; és prófétáimat ne bántsátok! 1Ch 16:23 Énekeljetek az Úrnak, egész föld; hirdessétek napról-napra szabadítását. 1Ch 16:24 Beszéljétek a nemzetek között dicsőségét; minden nép között csodatetteit. 1Ch 16:25 Mert nagy az Úr és igen dicséretes; és félelmetes ő minden istenek felett. 1Ch 16:26 Mert a népek istenei mind semmiségek; de az Úr egeket alkotott. 1Ch 16:27 Fenség és méltóság van őelőtte; erő és öröm az ő helyén: 1Ch 16:28 adjatok az Úrnak, népek nemzetségei; adjatok az Úrnak tiszteletet és erőt. 1Ch 16:29 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét; hozzatok ajándékot és jertek elébe; boruljatok le az Úr előtt szentség díszében; 1Ch 16:30 reszkessen előtte az egész föld. És megáll a világ rendületlenül; 1Ch 16:31 örülnek az egek és vigad a föld: és azt mondják a nemzetek között: Az Úr a király! 1Ch 16:32 Harsog a tenger és teljessége; tombol a mező, és minden, ami rajta van: 1Ch 16:33 ujjonganak akkor az erdő fái az Úr előtt, mikor eljön a földet megítélni. 1Ch 16:34 Tegyetek vallást az Úrról, hogy jó; hogy örökkévaló az ő kegyelme. 1Ch 16:35 És mondjátok: Tarts meg minket, üdvünk Istene, és gyűjts össze és ments meg minket a nemzetektől: hogy vallást tehessünk szent nevedről; hogy dicsekedhessünk dicséreteddel: 1Ch 16:36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, öröktől fogva mindörökké. Erre az egész nép azt mondta: Ámen, és: Dicséret az Úrnak! 1Ch 16:37 Aztán ott hagyta az Úr frigyládája előtt Ászáfot és testvéreit; hogy végezzék a szolgálatot a láda előtt szüntelen, minden nap dolgát a maga napján. 1Ch 16:38 És Obed-Edomot meg Hószát hatvannyolc testvérükkel ajtónállóknak; Obed-Edom pedig Jedutun fia volt. 1Ch 16:39 Cádók papot pedig és pap-testvéreit az Úr hajléka előtt; a bámán, mely Gibeonban volt. 1Ch 16:40 Hogy égő áldozatokat áldozzanak az Úrnak az égő áldozati oltáron szüntelen reggel és este; éspedig egészen úgy, mint meg van írva az Úr tanításában, melyet Izráelre nézve parancsolt. 1Ch 16:41 És velük Hémánt és Jedutunt meg a többi választottakat, akik név szerint megjelöltettek; vallást tenni az Úrról, hogy örökkévaló az ő kegyelme. 1Ch 16:42 És náluk, Hémánnál és Jedutunnál, kÚrtöket és cimbalmokat a zenélők számára és az istenes ének szerszámait; Jedutun fiait pedig a kapuhoz. 1Ch 16:43 Aztán az egész nép elment, ki-ki családjához; Dávid is visszatért, hogy köszöntse családját. 1Ch 17:1 És egyszer, mikor Dávid a saját házában lakott; azt mondta Dávid Nátán prófétának: Íme én cédrusházban lakom, az Úr frigyládája pedig kárpitok alatt. 1Ch 17:2 Erre azt mondta Nátán Dávidnak: Tégy meg mindent, ami szívedben van; mert az Isten veled van. 1Ch 17:3 De történt azon az éjszakán; hogy Isten szava lett Nátánhoz, mondván: 1Ch 17:4 Eredj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Így mondta az Úr: Ne te építsd nekem a lakóházat. 1Ch 17:5 Hiszen én nem laktam házban attól a naptól fogva, melyen felhoztam Izráelt mind e mai napig; hanem sátorból sátorba voltam, és hajlékból hajlékba. 1Ch 17:6 Bárhol, ahol vándoroltam egész Izráellel, szóltam-e egy szót Izráel valamelyik bírájához, akit megbíztam, hogy legeltesse népemet, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? 1Ch 17:7 Most tehát így mondd szolgámnak, Dávidnak: Így mondta a seregek Ura: Én kivettelek téged a cserényből, a juhok mögül; hogy fejedelemmé légy népem fölött, Izráel fölött: 1Ch 17:8 és veled voltam mindenütt, ahol jártál, és kiirtottam előled minden ellenségedet; és oly nevet szereztem neked, mint a legnagyobbak neve, akik a földön vannak: 1Ch 17:9 és helyet jelöltem ki népemnek, Izráelnek és elplántáltam őt, hogy lakjon a maga helyén és meg ne rendüljön többé; és álnokság fiai ne sanyargassák őt többé, mint eleintén: 1Ch 17:10 és azoktól a napoktól fogva, mikor bírákat rendeltem népem fölé, Izráel fölé, neked aláztam meg minden ellenségedet: így jelentettem ki neked, hogy az Úr épít neked házat. 1Ch 17:11 Ha tehát majd betelnek napjaid, hogy elmenj atyáiddal, és feltámasztom utánad a te magodat, aki lesz fiaid közül; és megerősítem az ő királyságát: 1Ch 17:12 ő építsen nekem házat. És én megerősítem trónját örökre: 1Ch 17:13 én atyja gyanánt leszek neki és ő fiam gyanánt lesz nekem; és kegyelmemet nem távolítom el tőle, mint eltávolítottam attól, aki teelőtted volt; 1Ch 17:14 hanem örökre beállítom őt házamba és királyságomba; és trónja szilárd lesz örökre. 1Ch 17:15 Egészen e beszédek szerint és egészen e látomás szerint: úgy beszélt Nátán Dávidnak. 1Ch 17:16 Akkor bement Dávid király és leült az Úr előtt; és azt mondta: Ki vagyok én, Úr Isten, és mi az én házam, hogy engem idáig juttattál? 1Ch 17:17 És ez nem volt elég szemeidben, oh Isten, hanem beszéltél szolgád háza felől a messze jövőre vonatkozólag; és úgy láttál engem, mint embersort a legfelsőbbig, Úr Isten. 1Ch 17:18 Mit folytassa még Dávid teelőtted, hogy megtisztelted szolgádat; hiszen te ismered szolgádat. 1Ch 17:19 Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedted mindezt a nagy dolgot; hogy kijelentsd mindezt a nagy dolgot. 1Ch 17:20 Uram, nincs olyan, mint te, és nincs Isten rajtad kívül; mind a szerint, amit füleinkkel hallottunk. 1Ch 17:21 És ki olyan, mint a te néped, Izráel? Egyetlen nemzet a földön, melyért elment az Isten, hogy megváltsa magának népül, hogy nagyságos és félelmetes nevet szerezz magadnak, nemzeteket űzvén el néped elől, melyet megváltottál Egyiptomból. 1Ch 17:22 És népedet, Izráelt, örökre népeddé tetted; te pedig, Uram, Istenükké lettél nekik. 1Ch 17:23 És most, Uram, a szó, melyet szolgád felől és az ő háza felől szóltál, legyen erős mindörökké; és cselekedjél úgy, amiképpen szóltál. 1Ch 17:24 Akkor erős és nagy lesz a neved örökké, mondván: A seregek Ura, Izráel Istene Isten Izráel felett; és szolgádnak, Dávidnak háza erősen áll előtted. 1Ch 17:25 Mivel te, Istenem, felfedted szolgád fülébe, hogy házat építesz neki; ezért úgy találta a te szolgád, hogy imádkozzék előtted. 1Ch 17:26 És most, Uram, te vagy az Isten; és te szóltad ezt a jót szolgád felől: 1Ch 17:27 most tehát tessék neked megáldani szolgádnak házát, hogy előtted legyen örökre; ha te, Uram, megáldottad, akkor áldott örökre. 1Ch 18:1 És történt ezután, hogy megverte Dávid a filiszteusokat és megalázta őket; és elvette Gátot és leányvárosait a filiszteusok kezéből. 1Ch 18:2 Megverte Móábot is; és a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak. 1Ch 18:3 Mikor Dávid megverte Hadadézert, Cóbá királyát Hamátban, amint hatalmát az Eufrátesz folyamnál felállítani ment: 1Ch 18:4 elfoglalt tőle Dávid ezer szekeret, hétezer lovast és húszezer gyalog-embert; és inát szegte Dávid minden szekérbe való lónak, csak száz szekérbe való lovat hagyott meg belőlük. 1Ch 18:5 Mikor pedig a damaszkuszi szírek segítségére jöttek Hadadézernek, Cóbá királyának; levágott Dávid a szírekből huszonkétezer embert. 1Ch 18:6 És hivatalnokokat állított Dávid damaszkuszi Szíriába, és a szírek adófizető szolgáivá lettek Dávidnak; így megsegítette az Úr Dávidot mindenütt, ahova ment. 1Ch 18:7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, melyek Hadadézer szolgáin voltak; és elvitte Jeruzsálembe. 1Ch 18:8 Tibhatból és Kúnból, Hadadézer városaiból pedig igen sok rezet vitt Dávid; abból csináltatta Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket. 1Ch 18:9 Mikor aztán meghallotta Tóu, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadézernek, Cóbá királyának egész hadseregét; 1Ch 18:10 elküldte fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy köszöntse őt és üdvözölje, hogy hadakozott Hadadézerrel és megverte azt, tudniillik Tóunak hadakozó fele volt Hadadézer; egyben mindenféle arany, ezüst és rézedényt. 1Ch 18:11 Azokat is az Úrnak szentelte Dávid király azzal az ezüsttel és arannyal együtt, melyet a többi nemzetektől elhozott; Edomtól, Móábtól, Ammon fiaitól, a filiszteusoktól és Amálektől. 1Ch 18:12 Abisai pedig, Cerujá fia, megverte Edomot a Sóvölgyben; tizennyolcezeret. 1Ch 18:13 És hivatalnokokat állított Edomba, tudniillik az edomiak mind szolgái lettek Dávidnak; így megsegítette az Úr Dávidot mindenütt, ahova ment. 1Ch 18:14 Így uralkodott Dávid egész Izráel felett; és ítélet- és igazságtevője volt egész népének. 1Ch 18:15 És Jóáb, Cerujá fia volt a hadsereg felett; Jósafát, Ahilúd fia pedig kancellár. 1Ch 18:16 Cádók, Ahitúb fia, és Abimélek, Abjátár fia papok voltak; Sausá pedig íródeák. 1Ch 18:17 És Benájá, a Jójáda fia a kerétiek és a pelétiek felett volt; Dávid fiai pedig az elsők a király mellett. 1Ch 19:1 És történt ezután, hogy meghalt Náhás, Ammon fiainak királya; és fia lett helyébe a király. [1-11,1; 12,26-31] 1Ch 19:2 Akkor azt mondta Dávid: Kedvességet akarok tanúsítani Hánun iránt, Náhás fia iránt, mert az ő atyja kedvességet tanúsított énirántam; tehát követeket küldött Dávid, hogy vigasztalja őt atyja felől. De mikor megérkeztek Dávid szolgái Ammon fiainak országába Hánunhoz, hogy őt vigasztalják, 1Ch 19:3 azt mondták Ammon fiainak fejedelmei Hánunnak: Vajon azért küldött-e Dávid hozzád vigasztalókat, hogy megtisztelje szemeidben atyádat; vajon nem azért jöttek-e szolgái hozzád, hogy kikutassák és felforgassák és kikémleljék az országot? 1Ch 19:4 Erre Hánun megfogatta Dávid szolgáit, megnyíratta őket és elmetszette ruháikat felében, egészen az alfelükig; és úgy bocsátotta el őket, és elmentek. 1Ch 19:5 De mikor jelentést tettek Dávidnak ezekről a férfiakról, eléjük küldött, mert nagyon meg voltak szégyenítve a férfiak; és azt mondta a király: Maradjatok Jerikóban, míg kinő a szakállatok, aztán térjetek vissza. 1Ch 19:6 Mikor látták Ammon fiai, hogy gyűlöletesekké lettek Dávidnál; Hánun és Ammon fiai ezer tálentum ezüstöt küldtek, hogy a mezopotámiai szírektől és a maakái és cóbái szírektől szekereket és lovasokat fogadjanak zsoldjukba. 1Ch 19:7 És miután fogadtak maguknak harminckétezer szekeret, és Maaká királyát és népét, kik megérkeztek és tábort ütöttek Médebától keletre; Ammon fiai összegyülekeztek városaikból, és hadra keltek. 1Ch 19:8 Mikor Dávid ezt meghallotta, elküldte Jóábot és az egész hadsereget, a hősöket. 1Ch 19:9 Akkor Ammon fiai kivonultak és csatarendbe állottak a kapunyílás előtt; a királyok pedig, akik érkeztek, magukban voltak a mezőn. 1Ch 19:10 Mikor így látta Jóáb, hogy az ütközet arcvonala elölről is, hátulról is őfelé irányul; kiválasztotta egész Izráel legválogatottabbját, és felállította a szírekkel szemben; 1Ch 19:11 a többi népet pedig testvérének, Abisainak kezére adta, és azok felálltak Ammon fiaival szemben. 1Ch 19:12 Akkor azt mondta: Ha a szírek lesznek erősebbek nálam, légy nekem segítségemre; ha pedig Ammon fiai lesznek erősebbek nálad, én segítelek meg téged. 1Ch 19:13 Légy erős és szedjük össze magunkat népünkért és Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedjék jótetszése szerint. 1Ch 19:14 Ezzel Jóáb a vele levő néppel támadásba ment a szírek ellen; és megfutamodtak előtte. 1Ch 19:15 Ammon fiai pedig, mikor látták, hogy a szírek futnak; ők is megfutamodtak testvére, Abisai előtt, és bementek a városba. És Jóáb hazament Jeruzsálembe. 1Ch 19:16 Mikor a szírek látták, hogy meg vannak verve Izráel előtt, követeket küldtek és kihozatták a Folyamon túl levő szíreket; és Sófák, Hadadézer hadvezére volt az élükön. 1Ch 19:17 Mikor ezt jelentették Dávidnak, összegyűjtötte egész Izráelt, átment a Jordánon, és mikor hozzájuk érkezett, felállt ellenük. És mikor Dávid csatarendbe állt a szírek ellen és hadakoztak vele; 1Ch 19:18 megfutamodtak a szírek Izráel előtt, úgyhogy Dávid a szírekből megölt hétezer szekérharcost és negyvenezer gyalog-embert; Sófákot, a hadvezért is megölte. 1Ch 19:19 Mikor pedig Hadadézer szolgái látták, hogy meg vannak verve Izráel előtt, békét kötöttek Dáviddal és szolgái lettek neki; és nem akarták többé a szírek Ammon fiait megsegíteni. 1Ch 20:1 Történt pedig egy esztendő múlva, oly időben, mikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy kivezette Jóáb a hadsereget és elpusztította Ammon fiainak országát, aztán ment és ostrom alá fogta Rabbát, míg Dávid Jerusálemben maradt; és Jóáb megverte Rabbát és lerontotta azt. 1Ch 20:2 És elvette Dávid Malkám koronáját annak fejéről, melyet egy arany tálentum súlyúnak talált és egy drágakő volt benne, és a Dávid fejére került; a városból pedig nagyon sok martalékot vitt ki. 1Ch 20:3 És a népet, mely benne volt, kivitette és szétfűrészelte fűrésszel, vascsákányokkal és fejszékkel, és így tett Dávid Ammon fiainak minden városával. Aztán visszatért Dávid és az egész nép Jeruzsálembe. 1Ch 20:4 És történt ez után, hogy háború támadt Gézerben a filiszteusokkal; akkor vágta le a húsáti Szibbekai a Ráfák ivadékából való Szippait, kik megaláztattak. 1Ch 20:5 Megint háború lett a filiszteusokkal; akkor vágta le Elhánán, Jáir fia Lahmit, a gáti Góliát testvérét, akinek a dárdanyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája. 1Ch 20:6 Egyszer megint háború lett Gátban; és volt egy szálas ember, akinek hat-hat: huszonnégy ujja volt, és ő is Ráfá-ivadék volt. 1Ch 20:7 Az gyalázta Izráelt; és levágta őt Jónátán, Dávid testvérének, Simeának fia. 1Ch 20:8 Ezek származtak a Ráfától Gátban; és Dávid kezétől és szolgáinak kezétől estek el. 1Ch 21:1 És felállott Szátán Izráel ellen; és rávette Dávidot, hogy számlálja meg Izráelt. 1Ch 21:2 Azt mondta tehát Dávid Jóábnak és a nép fejedelmeinek: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig; és hozzátok meg hozzám, hogy tudjam számukat. 1Ch 21:3 És azt mondta Jóáb: Tegyen az Úr az ő népéhez még százennyit, nemde mindnyájan az én uram szolgái lesznek-e, uram király? Miért keresi ezt az én uram: miért legyen bűnül Izráelen? 1Ch 21:4 De a király szava győzött Jóábon; tehát kiment Jóáb és bejárta egész Izráelt. Mikor megérkezett Jeruzsálembe, 1Ch 21:5 megadta Jóáb a népszámlálás eredményét Dávidnak; kitett pedig egész Izráel egymillió és százezer kardforgató férfit, és Júda négyszázhetvenezer kardforgató férfit. 1Ch 21:6 De Lévit és Benjámint nem számlálta meg közöttük; mert irtózatos volt Jóáb előtt a király parancsa. 1Ch 21:7 Mivel azonban az Isten szemeiben rossz volt ez a dolog, és megverte Izráelt; 1Ch 21:8 azt mondta Dávid az Istennek: Nagyon vétkeztem, hogy ezt a dolgot cselekedtem; most tehát hárítsd el szolgád bűnét, mert nagyon bolond voltam. 1Ch 21:9 És szólt az Úr Gádhoz, Dávid látnokához, mondván: 1Ch 21:10 Eredj és szólj Dávidnak, mondván: Így mondta az Úr: Hármat terjesztek elődbe ezennel; válassz magadnak egyet közülük, melyiket cselekedjem veled. 1Ch 21:11 És bement Gád Dávidhoz; és azt mondta neki: Így mondta az Úr: Válassz magadnak: 1Ch 21:12 vagy három évet éhséggel, vagy három hónapot szorongatóid előtt emésztve úgy, hogy ellenségeid kardja utolérjen, vagy pedig három napot az Úr kardjával úgy, hogy döghalál legyen az országban és az Úr angyala pusztítson Izráel egész határában; hát most lásd meg, mi választ vigyek küldőmnek. 1Ch 21:13 És azt mondta Dávid Gádnak: Nagy szorongattatásban vagyok; hadd essem hát az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága igen, és ember kezébe ne essem. 1Ch 21:14 Tehát döghalált adott az Úr Izráelre; és elhullott Izráelből hetvenezer ember. 1Ch 21:15 És az Isten egy angyalt küldött Jeruzsálemre, hogy elpusztítsa azt, de amint pusztította, meglátta az Úr és megesett a szíve a pusztuláson, és azt mondta a pusztító angyalnak: Már elég, ereszd le kezedet! Akkor az Úr angyala éppen a jebuszi Ornán szérűjénél állt. [16-25] 1Ch 21:16 Mikor Dávid felemelte szemeit és látta az Úr angyalát a föld és az ég között állni, kivont kardja a kezében, Jeruzsálemre nyújtva; akkor arcra esett Dávid és a vének, zsákba burkolva. 1Ch 21:17 És azt mondta Dávid az Istennek: Nemde én mondtam, hogy számlálják meg a népet, tehát én vagyok az, aki vétkeztem és nagy gonoszságot követtem el, de ezek, a nyáj, mit tettek? Uram Istenem, legyen hát a te kezed rajtam és atyám házán, de ne a te népeden csapásra! 1Ch 21:18 Akkor az Úr angyala mondta Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel Dávid, hogy oltárt állítson az Úrnak a jebuszi Ornán szérűjén. 1Ch 21:19 És felment Dávid Gád szavára, melyet az Úr nevében szólott. 1Ch 21:20 Ornán pedig megfordult, de mikor látta az angyalt, [ő,] és vele négy fia, elrejtőztek; Ornán ugyanis búzát csépelt. 1Ch 21:21 Mikor azonban Dávid Ornánhoz érkezett, Ornán felpillantott; és mikor látta Dávidot, kijött a szérűről és leborult Dávid előtt arccal a földre. 1Ch 21:22 Akkor azt mondta Dávid Ornánnak: Add nekem a szérűhelyet, hogy oltárt építsek rajta az Úrnak; teljes pénzértékben add át azt nekem, hogy szűnjön meg a csapás a néptől. 1Ch 21:23 És azt mondta Ornán Dávidnak: Legyen a tied, tegye uram királyom, ami jó a szemeiben; íme átadom a marhát égő áldozatnak, a cséplőszánokat tűzifának, és a búzát ételáldozatnak, mindezt átadom. 1Ch 21:24 De azt mondta Dávid király Ornánnak: Nem, hanem vétel útján akarom megszerezni teljes pénzértékben; mert nem vihetem az Úrnak azt, ami a tied, hogy ingyen égő áldozatot áldozzak. 1Ch 21:25 Adott tehát Dávid Ornánnak a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat. 1Ch 21:26 És épített ott Dávid oltárt az Úrnak, és áldozott égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat; és kiáltott az Úrhoz és felelt neki a tűzben, az égből az égő áldozati oltáron. 1Ch 21:27 Aztán mondta az Úr az angyalnak, és visszatette kardját hüvelyébe. 1Ch 21:28 Abban az időben, mivel látta Dávid, hogy meghallgatta őt az Úr a jebuszi Ornán szérűjén: ott áldozott. 1Ch 21:29 Az Úr hajléka ugyan, melyet Mózes készített a sivatagban, és az égő áldozati oltár abban az időben a Gibeonban levő bámán volt; 1Ch 21:30 de Dávid nem mehetett annak színe elé Istennél tudakozódni; mert megijedt az Úr angyalának kardjától. 1Ch 22:1 Azt mondta tehát Dávid: Ez az Úr Isten háza; és ez az égő áldozati oltár Izráel számára. 1Ch 22:2 Mondta tehát Dávid, hogy gyűjtsék össze a jövevényeket, kik Izráel országában voltak; és kőfejtőket állított az Isten házának építéséhez való faragott kövek fejtésére. 1Ch 22:3 Vasat is készített Dávid tömegével a kapuszárnyakhoz való szegek és a kapcsok számára; és mérhetetlen tömegben rezet. 1Ch 22:4 Továbbá számtalan cédrusfát; mert a cidoniak és a tírusziak tömegével hozták a cédrusfát Dávidnak. 1Ch 22:5 Azt gondolta ugyanis Dávid: Salamon, az én fiam ifjú és gyenge, az Úr számára építendő háznak pedig magasztalandónak, felsőségesnek, híresnek és dísznek kell lenni minden ország számára, előkészítem hát neki; ezért tett Dávid bőséges előkészületeket halála előtt. 1Ch 22:6 Aztán hívatta fiát, Salamont; és megparancsolta neki, hogy házat építtessen az Úrnak, Izráel Istenének. 1Ch 22:7 És azt mondta Dávid Salamonnak: Fiam, nekem magamnak volt eszemben, hogy házat építsek az én Uram Istenem nevének; 1Ch 22:8 de az Úr szava lett hozzám, mondván: Vért tömegével ontottál, háborúkat nagyokat folytattál: nem építhetsz házat az én nevemnek, mert sok vért ontottál földre előttem. 1Ch 22:9 Íme fiad születik, ő nyugalom embere lesz, és nyugalmat adok neki minden ellenségétől körös-körül; mert Salamon lesz a neve, és békét és nyugalmat adok Izráelre az ő napjaiban: 1Ch 22:10 ő építsen házat az én nevemnek, és ő fiam gyanánt lesz nekem, én pedig neki atyja gyanánt; és megerősítem királyi trónját Izráel felett örökre. 1Ch 22:11 Most, fiam, legyen az Úr veled; hogy szerencsésen felépíthesd az Úrnak, a te Istenednek házát, miképpen szólott felőled. 1Ch 22:12 Csak adjon neked az Úr belátást és értelmet, mikor Izráel fölé rendel; hogy megtartsd az Úrnak, a te Istenednek tanítását. 1Ch 22:13 Akkor leszel szerencsés, ha gondosan megtartod a törvényeket és ítéleteket, melyeket az Úr Mózes által parancsolt Izráelnek; légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj. 1Ch 22:14 És íme nyomorúságomban előkészítettem az Úr házára százezer tálentum aranyat és egymillió tálentum ezüstöt, rezet és vasat pedig meg sem lehet mérni, mert tömegével van; fát és követ is készítettem elő, még szerezz hozzájuk. 1Ch 22:15 Tömegével van nálad munkás is, kőfejtők, kő- és fafaragók; és mindenféle szakértő mindenféle munkában; 1Ch 22:16 az aranynak, ezüstnek, réznek és vasnak nincs száma: fogj hozzá és csináld, és legyen veled az Úr. 1Ch 22:17 Egyben parancsot adott Dávid Izráel minden fejedelmének, hogy segítsenek fiának, Salamonnak, mondván: 1Ch 22:18 Nemde veletek van az Úr, a ti Istenetek, és nyugalmat adott nektek körös-körül? Mert kezembe adta az ország lakosait, és meghódolt az ország az Úr előtt és az ő népe előtt. 1Ch 22:19 Tehát adjátok szíveteket és lelketeket az Úrnak, a ti Isteneteknek keresésére; és fogjatok hozzá és építsétek meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szentélyét, hogy bevigyétek az Úr frigyládáját és az Isten szent edényeit az Úr nevének építendő házba. 1Ch 23:1 Mikor Dávid megvénhedett és eltelt napokkal; és fiát, Salamont tette királlyá Izráel felett: 1Ch 23:2 összegyűjtötte Izráel minden fejedelmét, és a papokat meg a lévitákat. 1Ch 23:3 És mikor a lévitákat megszámlálták harmincévestől fogva feljebb; a számuk fejenként, férfiakat véve, harmincnyolcezer lett. 1Ch 23:4 Ezekből az Úr háza szolgálatának felügyeletére legyen huszonnégyezer; intéző és bíró hatezer; 1Ch 23:5 négyezer pedig ajtónálló; és négyezer dicsérje az Urat azokkal a szerszámokkal, melyeket dicséretre készítettem. 1Ch 23:6 És beosztotta őket Dávid osztályokra Lévi fiai szerint: Gérson, Kehát és Merári szerint. 1Ch 23:7 A gersoniak közül való Laadán és Simei. 1Ch 23:8 Laadán fiai, a fő Jehiél, aztán Zétám és Jóel, három. 1Ch 23:9 Simei fiai Selomit, Haziél és Hárán, három. Ezek a laadániak ősháztáj-fői. 1Ch 23:10 És Simei fiai Jahat, Zíná, Jeus és Beriá; ezek Simei fiai, négyen. 1Ch 23:11 És Jahat volt a fő, Zíná pedig a második; Jeusnak és Beriának pedig nem sok fia volt, tehát egy ősháztájnak számíttatott. 1Ch 23:12 Kehát fiai Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél, négy. 1Ch 23:13 Amrám fiai Áron és Mózes; de Áron elválasztatott, hogy főszentséggé szentelje őt, őt és fiait örökre, hogy tömjénezzen az Úr előtt, szolgáljon neki és áldjon az ő nevében örökké. 1Ch 23:14 Ami pedig Mózest, az Isten emberét illeti; az ő fiai a léviek törzsén neveztetnek. 1Ch 23:15 Mózes fiai Gérsom és Eliézer. 1Ch 23:16 Gérsom fiai: Sebuél a fő. 1Ch 23:17 Eliézer fiai voltak: Rehabjá, a fő; más fia nem is volt Eliézernek, míg Rehabjá fiai felettébb sokan voltak. 1Ch 23:18 Jichár fiai: Selomit, a fő. 1Ch 23:19 Hebron fiai: Jerijjá a fő, Amarjá a második, Jahaziél a harmadik és Jekámeám a negyedik. 1Ch 23:20 Uzziél fiai: Miká a fő, és Jissijá a második. 1Ch 23:21 Merári fiai Mahli és Músi; Mahli fiai Eleázár és Kís. 1Ch 23:22 És Eleázár úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, csak leányai; és ezeket unokafivéreik, Kís fiai vették el. 1Ch 23:23 Músi fiai Mahli, Eder és Jerémót, három. 1Ch 23:24 Ezek Lévi fiai ősháztájanként, az ősháztájak fejei, amint számba vétettek, név szerint felszámlálva fejenként, aki az Úr házának szolgálatában munkát teljesít; húszévestől fogva és feljebb. 1Ch 23:25 Azt mondta ugyanis Dávid: Nyugalmat adott az Úr, Izráel Istene az ő népének; és Jeruzsálemben lakik örökké: 1Ch 23:26 tehát a lévitáknak sem kell hordozni a hajlékot és a szolgálatához való mindenféle felszerelést; 1Ch 23:27 [Dávid utolsó rendelkezése szerint tudniillik Lévi fiai húszévestől fogva fölfelé vétetnek számba]; 1Ch 23:28 hanem Áron fiai mellett van hivataluk az Úr házának szolgálatánál, az udvaroknál, a csarnokoknál és mindenféle szentség tisztaságánál; és az Isten háza szolgálatának végzésénél. 1Ch 23:29 És a szent kenyereknél, az ételáldozathoz való zsemlye lisztnél, a tepsi és kevert kovásztalan laskáknál; és mindenféle űrmértéknél és hosszmértéknél. 1Ch 23:30 És hogy minden reggel álljanak fel hálát és dicséretet zengeni az Úrnak; éppen így este; 1Ch 23:31 és minden égő áldozatnál, melyet az Úrnak áldoznak szombatonként, az újholdakon és ünnepeken; oly számban, mint kötelességük folytonosan az Úr előtt; 1Ch 23:32 és lássák el a gyülekezet sátorának szolgálatát, a szent hely szolgálatát és testvéreiknek, Áron fiainak szolgálatát az Úr házában való munka tekintetében. 1Ch 24:1 Ami pedig Áron fiainak osztályait illeti: Áron fiai Nádáb és Abihú, Eleázár és Itámár. 1Ch 24:2 De Nádáb és Abihú meghaltak atyjuk előtt és fiaik nem voltak; tehát Eleázár és Itámár lettek a papok. 1Ch 24:3 Kiket Dávid meg Cádók az Eleázár fiai közül, és Ahimélek az Itámár fiai közül, számbavételük szerint osztott be szolgálatukra. 1Ch 24:4 Eleázár fiait ugyanis többnek találták férfiúi fők tekintetében Itámár fiainál, tehát közülük, Eleázár fiaiból, tizenhatot osztottak be ősháztáj-főknek, Itámár fiaiból pedig az ő ősháztájaikhoz nyolcat. 1Ch 24:5 És sorsvetéssel osztották el ezeket azokkal; mert a szent helynek fejedelmei és az Istennek fejedelmei Eleázár fiai közül és Itámár fiai között voltak. 1Ch 24:6 Felírta pedig őket Semájá, Netanél fia, a léviek közül való íródeák a király, a fejedelmek, Cádók pap és Ahimelek előtt, Abjátár fia előtt, valamint a papok és léviták ősháztájainak fejei előtt; egy kisorsolt ősháztájra egyet Eleázárnak, két kisorsoltra pedig Itámárnak. 1Ch 24:7 Esett pedig az első sors Jójáribra, a második Jedajára; 1Ch 24:8 a harmadik Hárimra, a negyedik Szeórimra; 1Ch 24:9 az ötödik Malkijára, a hatodik Mijjáminra; 1Ch 24:10 a hetedik Hakkócra, a nyolcadik Abijára; 1Ch 24:11 a kilencedik Jésuára, a tizedik Sekanjára; 1Ch 24:12 a tizenegyedik Eljásibra, a tizenkettedik Jákimra; 1Ch 24:13 a tizenharmadik Huppára, a tizennegyedik Jésebábra; 1Ch 24:14 a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immérre; 1Ch 24:15 a tizenhetedik Hézirre, a tizennyolcadik Happiccécre; 1Ch 24:16 a tizenkilencedik Petahjára, a huszadik Jehezkélre; 1Ch 24:17 a huszonegyedik Jákimra, a huszonkettedik Gámulra; 1Ch 24:18 a huszonharmadik Delájára, a huszonnegyedik Maazjára. 1Ch 24:19 Ez az ő szolgálati számbavételük, amely szerint az Úr házába be kell menniük az atyjuk Áron által adott rendtartásnak megfelelően; amiképpen parancsolta neki az Úr, Izráel Istene. 1Ch 24:20 Ami Lévi többi fiait illeti: Amrám fiai közül Subáél, Subáél fiai közül Jehdejá. 1Ch 24:21 Rehabját illetőleg: Rehabjá fiai közül Jissijá volt a fő. 1Ch 24:22 A jicháriak közül Selomót; Selomót fiai közül Jahat. 1Ch 24:23 És Jerijjá fiai: Amarjá a második, Jahaziél a harmadik, Jekámeám a negyedik. 1Ch 24:24 Uzziél fia Miká, Miká fiai közül Sámir. 1Ch 24:25 Miká testvére Jissijá, Jissijá fiai közül Zekarja. 1Ch 24:26 Merári fiai Mahli és Músi; és Jaazijjának, fiának fiai. 1Ch 24:27 Merári fiai Jaazijjától Benó, Sóham, Zakkur és Ibri. 1Ch 24:28 Mahlitól Eleázár, de neki nem voltak fiai. 1Ch 24:29 Kístől: Kís fia Jerahmeél. 1Ch 24:30 És Músi fiai Mahli, Eder és Jerimót. Ezek a léviták fiai ősháztájaik szerint. 1Ch 24:31 Ezek is sorsot vettek úgy, mint testvéreik, Áron fiai, Dávid király, valamint Cádók és Ahimélek, továbbá a papok és léviták ősház-tájainak fői előtt; mind az ősháztáj feje, mind legkisebb testvére. 1Ch 25:1 És elválasztotta Dávid és a hadvezérek a szolgálatra nézve Ászáf, Hémán és Jedutun fiai közül azokat, akik hárfákon, kobzokon és cimbalmokon prófétazenét tudtak végezni; volt pedig az ő számuk, az általuk végzett szolgálatban munkásemberek: 1Ch 25:2 Ászáf fiai közül Zakkur, József, Netanja és Asarélá; Ászáf fiai Ászáf keze alatt, aki a király kezei alatt végzett prófétazenét. 1Ch 25:3 Jedutunból: Jedutun fiai Gedaljá, Ceri, Jesaja, Hasabjá, Mattitja, hat, atyjuk, Jedutun kezei alatt, aki az Úr megvallására és dicséretére hárfán végzett prófétazenét. 1Ch 25:4 Hémánból: Hémán fiai Bukkijá, Mattanjá, Uzziél, Sebuél, Jerimót, Hananja, Hanáni, Eliátá, Giddalti, Romamti-Ezer, Jósbekásá, Mallóti, Hotir, Mahaziót. 1Ch 25:5 Ezek mind Hémánnak, a király látnokának fiai, „az Isten igéivel szarvat emelni”; és az Isten Hémánnak tizennégy fiút és három leányt adott. 1Ch 25:6 Mindezek atyjuk kezei alatt voltak az énekben az Úr házában cimbalmokkal, kobzokkal és hárfákkal az Isten házának szolgálatára; a király, Ászáf, Jedutun és Hémán kezei alatt. 1Ch 25:7 Volt pedig a számuk testvéreikkel együtt, kik az Úrnak való éneklésben gyakorlottak voltak; valamennyi szakértő kétszáznyolcvannyolc. 1Ch 25:8 És sorsot vetettek a szolgálatra nézve, mind a legkisebb, mind a legnagyobb; mind a tanító, mind a tanítvány. 1Ch 25:9 És kijött az első sors Ászáfra, Józsefre; Gedaljára a második, ő és testvérei meg fiai tizenkettő. 1Ch 25:10 A harmadik Zakkurra, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:11 A negyedik Jicrire, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:12 Az ötödik Netanjára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:13 A hatodik Bukkijára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:14 A hetedik Jesarélára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:15 A nyolcadik Jesajára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:16 A kilencedik Mattanjára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:17 A tizedik Simeire, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:18 A tizenegyedik Azarélre, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:19 A tizenkettedik Hasabjára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:20 A tizenharmadik Subáélre, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:21 A tizennegyedik Mattitjára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:22 A tizenötödik Jerémótra, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:23 A tizenhatodik Hananjára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:24 A tizenhetedik Jósbekására; fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:25 A tizennyolcadik Hanánira, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:26 A tizenkilencedik Mallótira, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:27 A huszadik Elijátára, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:28 A huszonegyedik Hotirra, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:29 A huszonkettedik Giddaltira, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:30 A huszonharmadik Mahaziótra, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 25:31 A huszonnegyedik Romamti-Ezerre, fiai és testvérei tizenkettő. 1Ch 26:1 Ami az ajtónállók osztályait illeti; a kórahiak közül Meselemjá, Kóré fia, Ászáf fiaiból való volt. 1Ch 26:2 Meselemjá fiai pedig: Zekarja az elsőszülött, Jediaél a második, Zebadjá a harmadik, Jatniél a negyedik; 1Ch 26:3 Elám az ötödik, Johánán a hatodik, Eljehoénai a hetedik. 1Ch 26:4 Obed-Edom fiai: Semájá az elsőszülött, Józábád a második, Jóáh a harmadik, Szákár a negyedik, Netanél az ötödik; 1Ch 26:5 Ammiél a hatodik, Jisszákár a hetedik, Peulletai a nyolcadik; mert megáldotta őt Isten. 1Ch 26:6 Fiának, Semájának is születtek fiai, akik uralkodók voltak atyjuk házában, mert derék vitézek voltak. 1Ch 26:7 Semájá fiai Otni, Refáél, Obed, Elzábád, testvérei derék emberek: Elihú és Szemakjá. 1Ch 26:8 Ezek mind Obed-Edom fiai közül valók, ők maguk és fiaik meg testvéreik derék emberek, erősek a szolgálatra; hatvankettő Obed-Edomtól. 1Ch 26:9 Meselemjának is voltak fiai és testvérei, derék emberek, tizennyolc. 1Ch 26:10 A Merári fiai közül való Hósza fiai: Simri, a fő, ugyan nem volt elsőszülött, de atyja őt tette fővé; 1Ch 26:11 Hilkija a második, Tebaljá a harmadik, Zekarja a negyedik: Hósza fiai és testvérei összesen tizenhárom. 1Ch 26:12 Ezekből állottak az ajtónálló osztályok. A fő embereknek tiszte volt, éppen úgy, mint testvéreiknek, szolgálatot tenni az Úr házában; 1Ch 26:13 tehát sorsot vetettek, mind a kicsiny, mind a nagy, ősháztájaik szerint az egyes kapukra. 1Ch 26:14 És Selemjának keletre esett a sors; aztán fiának, Zekarjának, az okos tanácsadónak vetettek sorsot, és az ő sorsa északra jött ki. 1Ch 26:15 Obed-Edomnak délre, fiainak pedig a tárházak. 1Ch 26:16 Suppimnak és Hószának nyugatra a Salleket kapunál, a felmenő országúton; őrség őrség mellett. 1Ch 26:17 Keletre volt hat lévita, északra naponként négy, délre naponként négy; és a tárházaknál kettő-kettő. 1Ch 26:18 A Parbarnál nyugatra: négy az országúton, a Parbarnál kettő. 1Ch 26:19 Ezek az ajtónállók osztályai a kórahiak fiai és a meráriak fiai közül. 1Ch 26:20 Szintén a léviták: Ahija volt az Isten házának kincsei felett és a szentségek kincsei felett. 1Ch 26:21 Laadán fiai: a gersoniak fiai Laadántól, a gersoni Laadán ősháztáj-fői a jehiéliek. 1Ch 26:22 Jehiéli fiai: Zétám és Jóel, a testvére az Úr házának kincsei felett. 1Ch 26:23 Az amrámiak, jicháriak, hebroniak és uzziéliek közül 1Ch 26:24 Sebuél, Mózes fiának, Gérsomnak fia fejedelem volt a kincsek felett. 1Ch 26:25 És Eliézertől való testvérei: Rehabjá, ennek fia, Jesaja, ennek fia, Jórám, ennek fia, Zikri, ennek fia, és Selomit, ennek fia. 1Ch 26:26 Ez a Selomit és testvérei voltak azoknak a szentségeknek kincsei felett, melyeket Dávid király és az ősház-tájak fejei az ezredesekkel, századosokkal és a sereg vezéreivel szenteltek 1Ch 26:27 (a háborúkból és a martalékból szentelték, hogy erősítsék az Úr házát); 1Ch 26:28 és minden, amit szentelt Sámuel, a látnok és Saul, a Kís fia, Ábner, a Nérfia, Jóáb, a Cerujá fia; minden, amit szentséggé tettek Selomitnak és testvéreinek kezén volt. 1Ch 26:29 A jicháriak közül Kenanjá és fiai a külső dolgokban voltak Izráel felett, mint elöljárók és bírák. 1Ch 26:30 A hebroniak közül Hasabjá és testvérei, derék emberek, ezer és hétszáz, Izráel felügyeletére a Jordánon túl, nyugat felől; az Úr minden dolgában és a király szolgálatában. 1Ch 26:31 A hebroniak között Jerijjá a fő (ami a hebroniakat illeti nemzedékeik és ősháztájaik szerint; Dávid királyságának negyvenedik évében kutattak és találtak köztük derék embereket a gileádi Jaézerben); 1Ch 26:32 és testvérei, derék emberek, kétezer-hétszáz, ősháztáj-fők; kiket Dávid király a rúbeniek, gádiak és a Manassé féltörzse fölé állított az Isten minden dolgában és a király dolgában. 1Ch 27:1 És most Izráel fiai, számukat tekintve, az ősháztájak fői; az ezred- és századparancsnokok és elöljáróik, akik a király szolgálatában álltak azoknak az osztályoknak minden dolgában, melyek hónapról hónapra bevonultak és kivonultak az év minden hónapjában; egy osztályban huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:2 Az első osztály felett az első hónapban Jásobeám, Zabdiél fia volt; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:3 A Pérec fiai közül való volt a feje a sereg többi parancsnokainak az első hónapban. 1Ch 27:4 A második hónap osztálya felett az ahohi Dodó volt, és az ő osztálya és Miklót, a fejedelem; az ő osztályában is huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:5 A harmadik sereg parancsnoka a harmadik hónapban Benájá, a Jójáda pap fia mint fő; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:6 Ez a Benájá hős volt a harminc között, sőt a harminc felett; és osztálya felett fia, Ammizábád volt. [22; 25; 20-23] 1Ch 27:7 A negyedik a negyedik hónapban Asszáél, Jóáb testvére, és utána fia, Zebadjá; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:8 Az ötödik az ötödik hónapban Samhút fejedelem, a jizráhi; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:9 A hatodik a hatodik hónapban Ikkés fia, Irá, a tekoai; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:10 A hetedik a hetedik hónapban Hélec, a peloni, Efraim fiai közül; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:11 A nyolcadik a nyolcadik hónapban a húsáti Szibbekai, a zerahiak közül; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:12 A kilencedik a kilencedik hónapban Abiézer, az anatóti, a benjáminiek közül; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:13 A tizedik a tizedik hónapban a netófái Maharai, a zerahiak közül; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:14 A tizenegyedik a tizenegyedik hónapban a pirátoni Benájá, Efraim fiai közül; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:15 A tizenkettedik a tizenkettedik hónapban a netófái Heldai, az otniéliek közül; és osztályában huszonnégyezeren voltak. 1Ch 27:16 Izráel törzsei felett voltak pedig: a rúbeniak fejedelme Eliézer, a Zikri fia; a simeoniaké Sefatjá, a Maaká fia; 1Ch 27:17 Lévié Hasabjá, Ároné Cádók; 1Ch 27:18 Júdáé Elihú, Dávid testvérei közül; Izsakháré Omri, a Mikáél fia; 1Ch 27:19 Zebuloné Jismajá, az Obadja fia; Naftalié Jerimót, az Azriél fia; 1Ch 27:20 Efraim fiaié Hósea, az Azazjá fia; a Manassé féltörzsének Jóel, a Pedájá fia; 1Ch 27:21 Manassé gileádi felének Iddó, a Zekarja fiai; Benjáminé Jaasziél, az Ábner fia; 1Ch 27:22 Dáné Azreél, a Jerohám fia: ezek az Izráel törzseinek fejedelmei. 1Ch 27:23 De számukat nem vette fel Dávid a húszévesektől kezdve lefelé; mert azt mondta az Úr, hogy úgy megsokasítja Izráelt, mint az ég csillagait. 1Ch 27:24 Jóáb, a Cerujá fia elkezdte a számlálást, de nem végezte be, ugyanis harag támadt miatta Izráelre; nem is jött számba az a szám a Dávid király krónikájában. 1Ch 27:25 A király kincsei fölött pedig Azmávet volt, az Adiél fia; és a mezőn, városokban, falvakban, várakban levő kincsek fölött Jónátán, az Uzzija fia. 1Ch 27:26 A mezei munkát tevők felett a földművelésben Ezri, a Kelúb fia. 1Ch 27:27 A szőlők felett a rámai Simei; a szőlőkben levő borkészletek felett pedig a sefami Zabdi. 1Ch 27:28 Az olajfák felett és az Alföldön levő vadfügefák felett a gedéri Baál Hánán; az olajkészletek felett pedig Jóás. 1Ch 27:29 Azok felett a barmok felett, melyek Sáronban legelnek, a sároni Sitrai; azok felett a barmok felett pedig, melyek a völ[gyekben legelnek], Sáfát, Adlai fia. 1Ch 27:30 A tevék felett az ismáéli Obil; a szamárkancák felett pedig a méronóti Jehdejá. 1Ch 27:31 A juhok felett a hágári Jáziz: mindezek voltak Dávid király vagyonának kormányzói. 1Ch 27:32 Jónátán pedig, Dávid nagybátyja tanácsos volt, ki értelmes és írástudó ember volt; Jehiél pedig, Hakmóni fia a király fiaival volt. 1Ch 27:33 Ahitófel tanácsosa volt a királynak; az ereki Húsai pedig a király barátja. 1Ch 27:34 Ahitófel után Jójáda, a Benájá fia és Abjátár; a király hadvezére pedig Jóáb. 1Ch 28:1 És összehívta Dávid Izráel fejedelmeit mind, a törzsek fejedelmeit, az osztályok fejedelmeit, akik a király szolgálatában állottak, és az ezredparancsnokokat meg századparancsnokokat, és a királynak és fiainak minden vagyon- és jószágkormányzóját, a kamarásokkal és hősökkel együtt, és egyáltalán a derék vitézeket mind Jeruzsálembe; 1Ch 28:2 és lábaira állt Dávid király, és azt mondta: Hallgassatok meg engem, testvéreim és népem! Nekem volt eszemben, hogy nyugalom házát építsek az Úr frigyládájának és a mi Istenünk lábai zsámolyának, meg is tettem az előkészületeket az építésre. 1Ch 28:3 Hanem az Isten azt mondta nekem: Ne építs házat az én nevemnek; mert harcias ember vagy te, és vért ontottál. 1Ch 28:4 De az Úr, Izráel Istene atyám egész házából engem választott, hogy királlyá legyek Izráel felett örökre, mert Júdát választotta fejedelmül, és Júda házában atyám házát; atyám fiai közt pedig engem tetszett neki királlyá tenni egész Izráel felett. 1Ch 28:5 Minden fiam közül pedig, mert sok fiút adott nekem az Úr; Salamon fiamat választotta, hogy az Úr királyi székére üljön Izráel felett. 1Ch 28:6 És azt mondta nekem: Fiad, Salamon építse meg az én házamat és udvaraimat; mert őt választottam fiamnak, és én atyja gyanánt leszek neki: 1Ch 28:7 és megerősítem királyságát örökre, ha szilárdan megtartja parancsolataimat és ítéleteimet, mint e mai napon. 1Ch 28:8 Most tehát egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szemei előtt, és a mi Istenünk hallására intelek: Őrizzétek meg és kutassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek minden parancsolatát; hogy birtokában maradhassatok e szép országnak, és örökbe hagyhassátok magatok után örökké. 1Ch 28:9 Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét és szolgáld őt teljes szívvel és vágyó lélekkel, mert minden szívet kutat az Úr, és a gondolkodás egész természetét ismeri; ha keresed őt, megjelenti magát neked, ha pedig elhagyod őt, elvet téged örökre. 1Ch 28:10 Most vigyázz, mert az Úr arra választott téged, hogy házat építs a szentélynek, légy erős és tedd meg. 1Ch 28:11 És átadta Dávid fiának, Salamonnak a tornácnak és házainak, kincstárainak, felházainak, belső szobáinak és a szentek szentjének mintáját; 1Ch 28:12 és mindannak mintáját, ami előtte lebegett az Isten házának udvaraira, minden csarnokra körül, az Isten házának kincstáraira és a szentségek kincstáraira vonatkozóan; 1Ch 28:13 továbbá a papok és léviták osztályaira, az Úr házában való szolgálat egész munkájára, és az Úr háza szolgálatához való minden edényre nézve; 1Ch 28:14 az aranyra nézve az arany súlya szerint a különböző szolgálatokhoz szükséges mindenféle edényre; mindenféle ezüstedényre nézve súlya szerint a különböző szolgálatokhoz való mindenféle edényhez; 1Ch 28:15 valamint az arany gyertyatartók és a hozzájuk való aranymécsek súlyát, a különböző gyertyatartók és a hozzájuk való mécsek súlya szerint; az ezüst gyertyatartókét is a gyertyatartó és a hozzá való mécsek súlya szerint, a különféle gyertyatartók szolgálatának megfelelően; 1Ch 28:16 és az aranyat a szent kenyerek asztalaihoz mérve, minden egyes asztalhoz; és ezüstöt az ezüstasztalokhoz; 1Ch 28:17 és a villákat, a hintőcsészéket és kannákat tiszta aranyból; az aranyszilkékhez pedig minden egyes szilke súlya szerint, az ezüstszilkéhez is minden egyes szilke súlya szerint; 1Ch 28:18 végül a füstölő oltárra megtisztított aranyat kimérve; és a szekér, a Kérubok mintájára aranyat, amint kiterjeszkednek és az Úr frigyládáját fedezik. 1Ch 28:19 Minderre az Úr hozzám szóló keze írásával tanított meg; a minta egész munkájára. 1Ch 28:20 És azt mondta Dávid fiának, Salamonnak: Légy erős és bátor, és cselekedjél, ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled van, nem tágít tőled és nem hagy el téged, míg minden munka el nem végződik az Úr házának művén. 1Ch 28:21 És íme itt vannak a papok és léviták osztályai az Isten házának minden szolgálatára; és veled lesz minden munkában minden jóindulatú, aki ügyes bármely munkában, a fejedelmek is és az egész nép mindenben parancsodra lesznek. 1Ch 29:1 Azután azt mondta Dávid király az egész gyülekezetnek: Fiam, Salamon az egyetlen, akit Isten kiválasztott, ifjú és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lesz e kastély, hanem az Úr Istené. 1Ch 29:2 Ezért tőlem telhetően előkészítettem Isten háza számára az aranyat az arany-, az ezüstöt az ezüst-, a rezet a réz-, a vasat a vas-, és a fákat a fa-munkákhoz; ónix- és befoglalni való köveket, veres és tarka köveket és mindenféle drágakövet és alabástrom köveket tömegesen. 1Ch 29:3 És még, mivel kedvem van Istenem házához, ami arany és ezüst tulajdonomban van; odaadom Istenem házára mindazon fölül, amit előkészítettem a szent házra. 1Ch 29:4 Háromezer tálentum aranyat Ofir aranyából; és hétezer tálentum tisztított ezüstöt a házak falainak bevonására. 1Ch 29:5 Az aranyból valókhoz az aranyra, az ezüstből valókhoz az ezüstre, és általában minden mesterkéz által való munkára: ki hajlandó ma a kezét megtölteni az Úrnak? 1Ch 29:6 Erre az ősháztájak fejedelmei, Izráel törzseinek fejedelmei, az ezredek és századok parancsnokai és a király gazdaságának kormányzói hajlandóknak mutatkoztak, 1Ch 29:7 és adtak az Isten házának munkájára ötezer tálentum aranyat és tízezer dárikot, tízezer tálentum ezüstöt, tizennyolcezer tálentum rezet; és százezer tálentum vasat. 1Ch 29:8 És akinél drágakövek voltak, az Úr házának kincseihez adta, a gersoni Jehiél kezéhez. 1Ch 29:9 És örvendezett a nép az ő hajlandóságaikon, mert teljes szívvel voltak hajlandók az Úr iránt; és Dávid király is örvendett nagy örömmel. 1Ch 29:10 És hálát adott Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt; és azt mondta Dávid: Légy áldott, Uram, atyánknak, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. 1Ch 29:11 Tiéd, Uram, a nagyság és a hatalom, a dicsőség, fény és a fenség, mert minden a tied az égen és a földön; tiéd, Uram, az uralom és te magasztaltatol mint mindennek feje. 1Ch 29:12 A gazdagság és a tisztesség tetőled van, és te uralkodol mindenen, és a te kezedben van erő és hatalom; és a te kezedben van, hogy naggyá és erőssé tégy bárkit. 1Ch 29:13 Most tehát, mi Istenünk, vallást teszünk előtted; és dicsérjük a te dicsőséges nevedet: 1Ch 29:14 mert hát ki vagyok én és ki az én népem, hogy erő lehetne bennünk ennyit adakozni; hanem tőled van az egész, és mi a te kezedből adtunk neked. 1Ch 29:15 Mert jövevények vagyunk mi teelőtted és zsellérek, egészen, mint atyáink; napjaink olyanok, mint az árnyék a földön reménytelenül. 1Ch 29:16 Uram, mi Istenünk, mindez a tömeg, amit mi előkészítettünk, hogy neked házat építsünk szent neved számára: a te kezedből van, és a tiéd az egész. 1Ch 29:17 És tudom, Istenem, hogy te szívek vizsgálója vagy és őszinteségben gyönyörködöl: én őszinte szívből önként adtam mindezeket, és most néped, mely itt jelen van, láttam, hogy örömmel adakozott neked önként. 1Ch 29:18 Uram, atyáinknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg ezt örökké néped szíve gondolkodásának természetéül; és irányítsd szívüket magadhoz. 1Ch 29:19 Fiamnak, Salamonnak pedig adj teljes szívet, hogy megtartsa parancsolataidat, bizonyságtételeidet és törvényeidet; és hogy mindent megtegyen, hogy felépítse a kastélyt, melyet én előkészítettem. 1Ch 29:20 Akkor azt mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket; és áldotta az egész gyülekezet az Urat, atyáik Istenét, és meghajoltak és leborultak az Úr előtt és a király előtt. 1Ch 29:21 És áldoztak az Úrnak vágóáldozatokat és égő áldozatokat mutattak be az Úrnak a következő napon, ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt a hozzájuk való italáldozatokkal; és vágóáldozatokat tömegesen egész Izráelért. 1Ch 29:22 És ettek és ittak az Úr előtt azon a napon nagy örömmel; és királlyá tették másodszor Salamont, a Dávid fiát, és felkenték őt az Úrnak fejedelemmé, Cádókot pedig pappá. 1Ch 29:23 Így ült Salamon az Úr trónjába királynak atyja, Dávid helyébe, és szerencsésen uralkodott; ugyanis egész Izráel engedelmeskedett neki; 1Ch 29:24 és a fejedelmek és a hősök mind, és Dávid király fiai is mind meghódoltak Salamonnak, a királynak. 1Ch 29:25 És igen felmagasztalta az Úr Salamont egész Izráel szemeiben; és oly királyi fenséget adott neki, amilyen nem volt egy királynak sem őelőtte Izráelben. 1Ch 29:26 Dávid tehát, Isai fia, egész Izráel felett uralkodott. 1Ch 29:27 Az idő pedig, melyben Izráel felett uralkodott: negyven esztendő; Hebronban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harmincháromig uralkodott. 1Ch 29:28 És mikor meghalt szép ősz korban, eltelve napokkal, gazdagsággal és tisztességgel; fia, Salamon lett helyébe királlyá. 1Ch 29:29 Ami pedig Dávid király dolgait illeti elejétől végig: azok tudvalevőleg meg vannak írva Sámuel látnok történetében, Nátán próféta történetében és Gád néző történetében; 1Ch 29:30 egész országlásával és hatalmával együtt; az idők is, melyek átmentek felette és Izráel felett, és az országok többi királyságai felett. 2Ch 1:1 Mikor Salamon, Dávid fia, megerősödött királyságában; mert az Úr, az ő Istene vele volt és igen felmagasztalta őt: 2Ch 1:2 mondta Salamon egész Izráelnek, az ezred- és századparancsnokoknak, a bíráknak egész Izráelszerte, az ősháztájak főinek, 2Ch 1:3 és elment Salamon és vele az egész gyülekezet a bámához, mely Gibeonban volt; mert ott volt az Isten gyülekezeti sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája, a sivatagban készített. 2Ch 1:4 Bár az Isten ládáját felvitte Dávid Kirjat-Jeárimból a helyre, melyet készített neki Dávid; ugyanis egy sátort vert neki Jeruzsálemben; 2Ch 1:5 de a rézoltár, melyet Húr fiának, Úrinak fia, Becaleél csinált, ott volt az Úr hajléka előtt; és azt kereste fel Salamon és a gyülekezet. 2Ch 1:6 És ott áldozott Salamon az Úr előtt, azon a rézoltáron, mely a gyülekezet sátorához tartozik; és ezer égő áldozatot áldozott rajta. 2Ch 1:7 Azon éjszaka megjelent Isten Salamonnak; és azt mondta neki: Kérj, mit adjak neked. 2Ch 1:8 És azt mondta Salamon Istennek: Te nagy kegyelmet tettél atyámmal, Dáviddal; és engem tettél királlyá helyébe. 2Ch 1:9 Most, Uram Istenem, bizonyuljon be atyámnak, Dávidnak adott szavad; mert te engem oly nép felett tettél királlyá, mely számos, mint a föld pora. 2Ch 1:10 Tehát bölcsességet és megértést adj nekem, hogy ki- és bejárhassak ez előtt a nép előtt; mert hogy ítéljem ezt a te nagy népedet? 2Ch 1:11 Erre azt mondta Isten Salamonnak: Mivel ez volt a szíveden, és nem gazdagságot, kincseket és tisztességet kértél, sem ellenségeid életét, sőt hosszú életet sem kértél; hanem bölcsességet és megértést kértél magadnak, hogy ítélhesd népemet, mely felett királlyá tettelek: 2Ch 1:12 a bölcsesség és a megértés meg van adva neked; gazdagságot, kincseket és tisztességet pedig olyat adok néked, amilyen nem volt az előtted való királyoknak és az utánad levőknek sem lesz olyan. 2Ch 1:13 Így vonult be Salamon, aki annál a bámánál volt, mely Gibeonban van, Jeruzsálembe a gyülekezet sátorának színe elől; és uralkodott Izráelen. 2Ch 1:14 És harci szekereket és hátas lovakat gyűjtött Salamon, úgyhogy ezernégyszáz harci szekere volt neki és tizenkétezer hátas lova; melyeket a szekerek városaiban és a király mellett Jeruzsálemben helyezett el. 2Ch 1:15 És az ezüstöt meg az aranyat olyanná tette a király Jeruzsálemben, mint a köveket; a cédrusfát meg olyanná tette, mint a vad fügefa, mely az Alföldön tömegben van. 2Ch 1:16 A Salamonnak való lovakat pedig Egyiptomból szállították; éspedig ménesenként vették Salamon bevásárlói, egy ménest egy bizonyos áron. 2Ch 1:17 És mikor felhozták, egy szekér hatszáz ezüstön jött ki Egyiptomból, egy ló pedig százötvenen. A hitti királyoknak és az arám királyoknak is mind így történt a szállítás őáltaluk. 2Ch 2:1 És kimondta Salamon, hogy az Úr nevének házat épít, magának is királyi palotát. 2Ch 2:2 Összeíratott tehát Salamon hetvenezer embert teherhordónak, és nyolcvanezer embert kővágónak a Hegyvidéken; és föléjük háromezer-hatszáz felügyelőt. 2Ch 2:3 És elküldött Salamon Hurámhoz, Tírusz királyához, mondván: Mint atyámmal, Dáviddal cselekedtél, hogy cédrusfát küldtél neki, hogy házat építsen magának, melyben lakjon: 2Ch 2:4 úgy én most az én Uram Istenem nevének építek házat, hogy neki szenteljem jó illatú füstölőszereknek előtte való füstölögtetésére, szent kenyerek állandó kitételére, és égő áldozatokra reggel és este, szombatokon és újholdakon, és a mi Urunk Istenünk ünnepein; örök tiszte ez Izráelnek. 2Ch 2:5 A ház pedig, melyet én építeni akarok, nagy lesz; mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél. 2Ch 2:6 De kiben lehetne erő neki házat építeni, mikor az ég és az egek egei nem foghatják őt be? Ki vagyok tehát én, hogy neki építsek házat? Hacsak nem előtte való jó illattételre. 2Ch 2:7 Most tehát küldj nekem egy embert, aki érti a munkát aranyban, ezüstben, rézben, vasban, piros bíborban, karmazsinban és kék bíborban, és tud véséseket vésni; azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam vannak Júdában és Jeruzsálemben, akiket atyám Dávid állított be. 2Ch 2:8 És küldj nekem cédrus-, ciprus- és ébenfákat a Libánonról, mert én tudom, hogy a te szolgáid tudják a Libánon fáit vágni; és majd az én szolgáim is szolgáiddal lesznek. 2Ch 2:9 De nekem tömegesen kell fát készíteni; mert a ház, amit építeni akarok, rendkívül nagy lesz. 2Ch 2:10 És íme a favágóknak, akik a fákat kivágják, adok búzát szolgáidnak csépelve húszezer kórt, árpát húszezer kórt; és bort húszezer bátot, olajat húszezer bátot. 2Ch 2:11 Erre azt mondta Hurám, Tírusz királya, egy levélben, melyet Salamonnak küldött: Mivel szerette az Úr az ő népét, azért adott téged föléjük királynak. 2Ch 2:12 Aztán azt mondta Hurám: Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, aki az eget és a földet alkotta, hogy Dávid királynak oly bölcs fiat adott, aki fel van ruházva belátással és értelemmel, hogy az Úrnak házat építsen, magának pedig királyi palotát. 2Ch 2:13 Most tehát küldök egy bölcs embert, aki fel van ruházva értelemmel, Hurám-Ábit, 2Ch 2:14 aki egy Dán leányai közül való asszony fia, de atyja tíruszi ember. Érti a munkát aranyban, ezüstben, rézben, vasban, kőben és fában, piros bíborban, kék bíborban, patyolatban és karmazsinban, továbbá mindenféle vésetek vésését, mindenféle tervek kigondolását, amit föladnak neki, a te mestereiddel és az én uramnak, atyádnak, Dávidnak mestereivel. 2Ch 2:15 Most tehát a búzát és az árpát, az olajat és a bort, amit mondott uram, küldje el szolgáinak; 2Ch 2:16 mi pedig vágunk fát a Libánonról, éppen amennyi neked kell, és elvisszük neked tutajokon a tengeren Joppéba, te aztán vitesd fel Jeruzsálembe. 2Ch 2:17 Akkor összeíratott Salamon minden jövevény férfit, aki Izráel országában volt, az után az összeírás után, melyet atyja, Dávid ejtett meg köztük; és kitűnt, hogy százötvenháromezer-hatszázan voltak. 2Ch 2:18 Ezekből hetvenezret teherhordónak tett, nyolcvanezret kőfejtőnek a Hegyvidéken; háromezer hatszázat pedig felügyelőnek, a népet dolgoztatni. 2Ch 3:1 Aztán elkezdte Salamon az Úr házát építeni Jeruzsálemben a Mórja hegyén, ahol megjelent atyjának Dávidnak; melyet a Dávid helyén állított fel a jebuszi Ornán szérűjén. 2Ch 3:2 Elkezdte pedig építeni a második hónap másodikán, uralkodásának negyedik évében. 2Ch 3:3 És ez volt Salamon alapvetése az Isten házának építésénél: hossza a régi mérték szerint hatvan sing, és szélessége húsz sing. 2Ch 3:4 A tornác, mely hosszában volt a ház szélességi szintje előtt, húsz sing, magassága pedig száz-húsz; és belülről beborította tiszta arannyal. 2Ch 3:5 A nagy házat pedig megbélelte ciprusfával, melyet beborított finom arannyal; aztán pálmákat és füzéreket tett rá. 2Ch 3:6 És beborította a házat drágakővel ékítésül; és az arany parvajimi volt. 2Ch 3:7 És beborította a ház gerendáit és küszöbeit, falait és ajtait arannyal; és a falakra Kérubokat vésetett. 2Ch 3:8 A szentek szentjének házát pedig így csináltatta: hossza a ház szélességének szintjében húsz sing, szélessége is húsz sing; és beborította azt hatszáz tálentum finom arannyal. 2Ch 3:9 A szegek súlya ötven sekel arany volt; a felházakat is beborította arannyal. 2Ch 3:10 És csináltatott a szentek szentjének házába két Kérubot, famunkát; és beborította őket arannyal. 2Ch 3:11 A Kérubok szárnyainak hossza húsz sing volt; az egyiknek egyik szárnya öt singnyi, a ház falához ért, a másik szárny pedig öt sing, a másik Kérub szárnyához ért. 2Ch 3:12 A másik Kérub egyik szárnya pedig öt sing, a ház falához ért; és a másik szárny öt sing, elérte a másik Kérub szárnyát. 2Ch 3:13 Ezeknek a Kéruboknak a szárnyai ki voltak terjesztve húsz singre; ők maguk pedig lábaikon álltak, és orcáik befele voltak. 2Ch 3:14 És a függönyt kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és patyolatból csináltatta; és Kérubokat tett rá. 2Ch 3:15 A ház elé pedig két oszlopot csináltatott, melyeknek hossza harmincöt sing volt; az oszlopfő pedig, mely rajtuk volt, öt sing. 2Ch 3:16 És mikor füzéreket csinált a hátsó terembe, tett az oszlopok fejére is; és csinált száz gránátalmát, és a füzérekbe tette. 2Ch 3:17 És felállította az oszlopokat a templomterem elé, egyiket jobb felől, másikat pedig bal felől; és a jobb felől valónak a Jákin nevet adta, a bal felől valónak pedig a Bóáz nevet. 2Ch 4:1 És csináltatott egy rézoltárt, húsz sing volt a hossza, húsz sing a szélessége és tíz sing a magassága. 2Ch 4:2 És megcsinálta az öntött tengert; egyik szélétől másik széléig tíz sing, körös-körül kerek, öt sing magas, és egy harminc singes zsinór érte körül kereken. 2Ch 4:3 És ökör alakok voltak rajta alul körös-körül, melyek körülvették azt, tíz egy singre, megkerülve a tengert körül két sorban, az ökrök vele egy öntésből voltak öntve. 2Ch 4:4 Tizenkét ökrön állott, három északra fordulva, három nyugatra fordulva, három délre fordulva és három keletre fordulva, a tenger pedig rajtuk fent; és háttal mind befelé voltak. 2Ch 4:5 És a vastagsága egy tenyérnyi volt, a széle pedig úgy volt csinálva, mint a pohár széle, nyíló liliom formára; befogadott háromezer bátot. 2Ch 4:6 Aztán csináltatott tíz medencét, és ötöt jobb felől, ötöt pedig bal felől tett, hogy azokban mossanak, az égő áldozat darabjait szokták bennük leöblíteni; míg a tenger arra való volt, hogy a papok mosakodjanak benne. 2Ch 4:7 És megcsináltatta a tíz arany gyertyatartót megfelelő módon; és elhelyezte a templomteremben, ötöt jobbról, ötöt pedig balról. 2Ch 4:8 És csináltatott tíz asztalt, és elhelyezte a templomteremben, ötöt jobbról, ötöt pedig balról; és csináltatott száz arany hintőcsészét. 2Ch 4:9 Aztán megcsináltatta a papok udvarát és a nagy udvart; és ajtókat az udvarra, és annak ajtait beborította rézzel. 2Ch 4:10 És a tengert a jobb szárnyon helyezte el, délkeletre. 2Ch 4:11 Végül megcsinálta Hurám az üstöket, a lapátokat és a hintőcsészéket; és így bevégezte Hurám a mű készítését, melyet Salamon királynak csinált az Isten házában: 2Ch 4:12 két oszlopot és a gombokat és pártákat a két oszlop tetejére; és a hálókat a pártákon levő két gomb beborítására, melyek az oszlopok tetején voltak. 2Ch 4:13 És a négyszáz gránátalmát a két hálóra; két sor gránátalmát egy hálóra, a párták két gombjára borítani, melyek az oszlopok felsején voltak. 2Ch 4:14 Az állványokat is megcsinálta; a medencéket is megcsinálta az állványokra. 2Ch 4:15 Az egy tengert; és a tizenkét ökröt alája. 2Ch 4:16 És az üstöket, a lapátokat és a villákat minden hozzájuk tartozó felszereléssel együtt Hurám-Ábiv készítette Salamon királynak az Úr háza számára csiszolt rézből. 2Ch 4:17 A Jordán környékén öntette a király az agyagos talajban, Szukkót és Cerédá között. 2Ch 4:18 És Salamon mindezeket az edényeket nagy tömegben csináltatta; mert a réznek súlyát nem kutatták. 2Ch 4:19 És megcsináltatta Salamon az Isten házába való felszereléseket mind; az aranyoltárt is, és az asztalokat, melyeken a Felség-kenyér volt. 2Ch 4:20 És a gyertyatartókat és hozzájuk a mécseket, hogy szabály szerint meggyújtsák őket a hátsó terem előtt, tiszta aranyból; 2Ch 4:21 és a virágot, a mécseket és a csiptetőket aranyból; azaz tökéletes aranyból. 2Ch 4:22 És a késeket, a hintőcsészéket, a csészéket és a serpenyőket tiszta aranyból; ami pedig a ház ajtaját illeti, belső ajtószárnyai a szentek szentjén és a ház ajtai a templomtermen aranyból voltak. 2Ch 5:1 És mikor készen lett minden munka, melyet Salamon az Úr házához csináltatott; akkor bevitette Salamon atyjának, Dávidnak szentségeit, és az ezüstöt, az aranyat és az edényeket mind az Isten házának kincstárába tette. 2Ch 5:2 Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és a törzseknek minden fejét, Izráel fiai ősháztájainak fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az Úr frigyládáját Dávid városából, azaz Cionból. 2Ch 5:3 És összegyülekezett a királyhoz Izráel minden embere az ünnepre; azaz a hetedik hónapban. 2Ch 5:4 Mikor Izráel vénei mind megérkeztek, felvették a léviták a ládát, 2Ch 5:5 és felvitték a ládát és a gyülekezet sátorát, és minden szent edényt, ami a sátorban volt; a lévita papok vitték fel őket. 2Ch 5:6 A király pedig, Salamon, és Izráel egész közönsége, mely köréje gyülekezett a láda előtt; oly tömegben áldozott juhot és marhát, hogy megolvasni és megszámlálni sem lehetett. 2Ch 5:7 Azután bevitték a papok az Úr frigyládáját a helyére, a ház hátsó termébe, a szentek szentjébe; a Kérubok szárnyai alá. 2Ch 5:8 A Kérubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették szárnyaikat; úgyhogy a Kérubok elfedték a ládát és rúdjait fölülről. 2Ch 5:9 De a rudak oly hosszúk voltak, hogy a rudak hegyeit a ládától látni lehetett a hátsó terem előtt, de kívülről nem látszottak; és ott maradt mind e mai napig. 2Ch 5:10 A ládában nem volt más, csak az a két tábla, melyeket Mózes tett bele a Hóreben; mikor kötést tett az Úr Izráel fiaival Egyiptomból való kijövetelükkor. 2Ch 5:11 És míg a papok kimentek a szenthelyből; mert a jelenvolt papok mind részt vettek a szent szertartásban, tekintet nélkül az osztályokra: 2Ch 5:12 addig az énekes léviták valamennyien, Ászáffal, Hémánnal, Jedutunnal és fiaikkal és testvéreikkel együtt patyolatba öltözve, cimbalmokkal, kobzokkal és hárfákkal ott álltak az oltártól keletre; és velük papok százhúszan, hogy kÚrtökkel kÚrtöljenek. 2Ch 5:13 És történt, hogy a kÚrtösök és énekesek mint egy ember egy szájjal rá akartak zendíteni az Úr dicséretére és éneklésére; és mikor felemelték hangjukat kÚrtökkel, cimbalmokkal és éneklő szerszámokkal és dicsérték az Urat, hogy jó, hogy örökkévaló az ő kegyelme: akkor belül megtelt felhővel az Úr háza. 2Ch 5:14 Úgyhogy a papok nem állhattak fel szolgálatra a felhő miatt; mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát. 2Ch 6:1 Akkor azt mondta Salamon: Az Úr mondta, hogy ő homályban lakik. 2Ch 6:2 Én tehát építettem lakóházat neked; és helyet, hol lakozzál örökre. 2Ch 6:3 Akkor a király megfordult arccal, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott. 2Ch 6:4 És azt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki szájával beszélt atyámhoz, Dávidhoz; és kezével beteljesítette, amit mondott. 2Ch 6:5 Attól a naptól fogva, mikor kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam várost Izráel egyik törzséből sem házépítésre, hogy ott legyen a nevem; és nem választottam senkit, hogy fejedelem legyen népemen, Izráelen; 2Ch 6:6 csak Jeruzsálemet választottam, hogy ott legyen a nevem; és Dávidot választottam, hogy népem felett, Izráel felett legyen. 2Ch 6:7 De mikor atyámnak, Dávidnak szándékában volt házat építeni az Úrnak, Izráel Istenének neve számára: 2Ch 6:8 azt mondta az Úr atyámnak, Dávidnak: Azt, hogy szándékodban volt nevemnek házat építeni, jól tetted, hogy szándékodban volt: 2Ch 6:9 csak ne te építsd fel a házat; mert fiad, aki ágyékodból származik, ő fogja felépíteni a házat nevemnek. 2Ch 6:10 És az Úr megvalósította szavát, melyet szólott: én álltam atyámnak, Dávidnak helyébe, és én ültem Izráel trónjára, mint ahogyan az Úr szólott, és én építettem meg a házat az Úrnak, Izráel Istenének neve számára. 2Ch 6:11 És odahelyeztem a ládát, amelyben az Úr szerződése van; melyet Izráel fiaival kötött. 2Ch 6:12 Akkor az Úr oltára elé állt Izráel egész gyülekezete előtt; és kiterjesztette kezeit. 2Ch 6:13 Tudniillik csináltatott Salamon egy rézállványt és azt az udvar közepére tette, öt sing hosszú, öt sing széles, három sing magas volt; és arra állt, aztán térdeire esett Izráel egész gyülekezete előtt, és kiterjesztette kezeit az égre, 2Ch 6:14 és azt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs olyan Isten, mint te, sem égen, sem földön; aki megtartod a szövetséget és a kegyelmet szolgáid iránt, akik előtted járnak teljes szívükkel. 2Ch 6:15 Aki megtartottad szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit szóltál neki: száddal szólottál és kezeddel beteljesítetted, mint e mai nap. 2Ch 6:16 Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit szóltál neki, mondván: Nem vágatik ki utódod színem elől, aki Izráel királyi székén üljön; csakhogy vigyázzanak fiaid az ő útjukra, hogy tanításomban járjanak úgy, mint te előttem jártál. 2Ch 6:17 Most azért, Uram, Izráel Istene, bizonyuljon be szavad, melyet szolgádnak, Dávidnak szóltál. 2Ch 6:18 Mert valóban lakhatik-e Isten az emberekkel a földön? Hiszen az ég és az egeknek egei be nem foghatnak téged, mennyivel kevésbé ez a ház, melyet építettem! 2Ch 6:19 De fordulj szolgád imádságához és könyörgéséhez, Uram, Istenem; hallgatván a felkiáltásra és az imádságra, mellyel szolgád imádkozik előtted; 2Ch 6:20 nyitva lévén szemeid ezen a házon éjjel és nappal, ezen a helyen, melyről azt mondtad, hogy oda teszed nevedet; hallgatván az imádságra, mellyel szolgád imádkozni fog ezen a helyen. 2Ch 6:21 Hallgass tehát szolgádnak és népednek, Izráelnek könyörgésére, mellyel imádkozni fognak ezen a helyen; és te halld meg arról a helyről, ahol laksz, az égből, halld meg és adj bocsánatot. 2Ch 6:22 Ha vétkezik valaki felebarátja ellen és esküt szabnak rá, megesketvén őt; és bejön, megesküszik oltárod előtt ebben a házban: 2Ch 6:23 te halld meg az égből és cselekedd meg, tégy igazságot szolgáidnak, megfizetvén a bűnösnek, fejére adva a maga útját; és igaznak nyilvánítván az igazat, igazsága szerint fizetve neki. 2Ch 6:24 És ha ellenség veri meg népedet, Izráelt, mert vétkeznek ellened; és megtérnek és vallást tesznek nevedről és imádkoznak és könyörögnek előtted ebben a házban: 2Ch 6:25 te hallgasd meg az égből és bocsásd meg népednek, Izráelnek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, melyet nekik és atyáiknak adtál. 2Ch 6:26 Ha bezáratik az ég és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened; és imádkoznak ezen a helyen és vallást tesznek nevedről, bűnükből megtérnek, mert megalázod őket: 2Ch 6:27 te hallgasd meg az égben és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek vétkét, mert a jó útra tanítod őket, melyen járniuk kell; és adj esőt földedre, melyet örökségül adtál népednek. 2Ch 6:28 Éhség ha lesz az országban, döghalál ha lesz, üszög, ragya, sáska, szöcske ha lesz, ha ellenségei az országban ostromolják kapuit; bármi csapás, bármi betegség; 2Ch 6:29 minden imádságot, minden könyörgést, ami bármely ember részéről, vagy egész néped, Izráel részéről lesz; mikor ki-ki érzi csapását és fájdalmát, és kiterjeszti kezeit e felé a ház felé: 2Ch 6:30 te hallgasd meg az égből, a te lakhelyedből, és bocsáss meg, és fizess mindenkinek egészen az ő útjai szerint, amint ismered a szívét (mert egyedül te ismered az emberfiak szívét); 2Ch 6:31 hogy féljenek téged, a te utaidban járván minden időben, amíg annak a földnek a színén élnek, melyet atyáinknak adtál. 2Ch 6:32 De az idegent is, aki nem a te népedből, az Izráelből való, hanem eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért; és bejönnek és imádkoznak ebben a házban: 2Ch 6:33 te hallgasd meg az égből, a te lakhelyedről, és tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád kiált; hogy megismerje a földnek minden népe a te nevedet, és úgy féljen téged, mint a saját néped, Izráel, és megtudja, hogy a te neved neveztetett e fölött a ház fölött, melyet én építettem. 2Ch 6:34 Ha kivonul néped a hadba ellenségei ellen azon az úton, amelyre küldöd őket; és imádkoznak hozzád ennek a városnak irányában, melyet választottál, és ennek a háznak, melyet nevednek építettem: 2Ch 6:35 hallgasd meg az égből imádságukat és könyörgésüket; és tégy nekik igazságot. 2Ch 6:36 Ha vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk és ellenség elé adod őket; és fogságra viszik őket legyőzőik egy távoli vagy közeli országba; 2Ch 6:37 és magukba szállnak az országban, melybe fogságra vitettek; és megtérnek és könyörögnek hozzád fogságuk országában, mondván: Vétkeztünk, bűnbe estünk és istentelenek voltunk; 2Ch 6:38 és hozzád térnek teljes szívükből és teljes lelkükből fogságuk országában, ahova fogságra vitték őket; és imádkoznak országuk irányába, melyet atyáiknak adtál, és a városéba, melyet választottál, és a házéba, melyet nevednek építettem: 2Ch 6:39 hallgasd meg az égből, a te lakhelyedből imádságukat és könyörgéseiket, és tégy nekik igazságot; és bocsásd meg népednek, amit vétett ellened. 2Ch 6:40 Most, én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid figyelmesek az e helyen való imádságra. 2Ch 6:41 És most kelj fel, Uram Isten, a te nyugalmadba, te és a te erőd ládája; papjaid, Uram Isten, öltözzenek fel üdvösséget, és szentjeid örvendezzenek a jóban. 2Ch 6:42 Uram Isten, ne utasítsd vissza felkented orcáját; emlékezzél a szolgádnak, Dávidnak ígért kegyelmességekre. 2Ch 7:1 És mikor elvégezte Salamon az imádkozást, a tűz leszállt az égből, és megemésztette az égő áldozatot és a vágóáldozatot; és az Úr dicsősége betöltötte a házat. 2Ch 7:2 És a papok nem mehettek be az Úr házába; mert megtöltötte az Úr dicsősége az Úr házát. 2Ch 7:3 És Izráel fiai mind látták, mikor leszállt a tűz és az Úr dicsősége a házon volt; és letérdeltek, arccal a föld felé, a kövezetre, és leborultak, és vallást tettek az Úrról, hogy jó, hogy kegyelme örökkévaló. 2Ch 7:4 Akkor a király és az egész nép áldozatokat vágott le az Úr előtt. 2Ch 7:5 Levágatott pedig Salamon király vágóáldozatul huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot; így szentelték fel az Isten házát a király és az egész nép. 2Ch 7:6 És a papok tisztükben állottak, a léviták is az Úr éneklő szerszámaival, melyeket Dávid király készített, vallást tévén az Úrról, hogy örökkévaló a kegyelme, Dávid dicséretével a kezükben; és a papok kÚrtöltek előttük, egész Izráel pedig állott. 2Ch 7:7 És felszentelte Salamon az Úr háza előtt levő udvar közepét, mert ott készítette el az égő áldozatokat és a visszafizetési áldozatok kövéreit; mert a rézoltár, melyet Salamon csináltatott, nem bírta befogadni az égő áldozatot, az ételáldozatot és a kövérségeket. 2Ch 7:8 Így tartotta meg Salamon az ünnepet abban az időben hét napig, és egész Izráel vele, egy igen nagy gyülekezet; a hamáti bejárótól Egyiptom patakáig. 2Ch 7:9 A nyolcadik napon pedig ünnepi gyülekezést tartottak; mert az oltár felszentelését hét napig tartották, az ünnepet is hét napig. 2Ch 7:10 És a hetedik hónap huszonharmadik napján elbocsátotta a népet sátoraikba; örvendezve és vidám szívvel azért a jóért, melyet az Úr Dáviddal és Salamonnal és az ő népével Izráellel cselekedett. 2Ch 7:11 És mikor elvégezte Salamon az Úr házát és a király házát; és minden, amit eszébe jutott Salamonnak az Úr házában és a saját házában megcsináltatni, sikerült: 2Ch 7:12 megjelent az Úr Salamonnak éjjel; és azt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet áldozó házul választottam magamnak. 2Ch 7:13 Ha bezárom az eget és nem lesz eső, vagy ha sáskát rendelek ki, hogy eméssze meg az országot, vagy ha döghalált bocsátok népemre, 2Ch 7:14 és megalázza magát az én népem, mely felett az én nevem neveztetett, és imádkoznak és keresik orcámat és megtérnek az ő gonosz útjaikból: akkor én meghallgatom az égből és megbocsátom bűnüket és meggyógyítom országukat. 2Ch 7:15 Most már szemeim nyitva és füleim figyelmesek lesznek az e helyen mondott imádságokra. 2Ch 7:16 Mert most kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, hogy ott legyen nevem örökre; és ott legyenek szemeim és szívem minden időben. 2Ch 7:17 És ha te énelőttem jársz, mint járt atyád, Dávid, egészen úgy cselekedvén, amint parancsoltam neked; és törvényeimet és ítéleteimet megtartod: 2Ch 7:18 akkor felállítom királyi székedet; úgy, amint kötést tettem atyáddal, Dáviddal, mondván: Nem fogy ki utódod, aki uralkodjon Izráelben. 2Ch 7:19 De ha ti elfordultok és elhagyjátok az én törvényeimet és parancsolataimat, melyeket előtökbe adtam; és elmentek és más isteneket szolgáltok és azok előtt borultok le: 2Ch 7:20 akkor kiszaggatom őket földemből, melyet adtam nekik, és ezt a házat, melyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől; és példabeszéddé és gúnnyá teszem őt minden népek között. 2Ch 7:21 És ami ezt a házat illeti, mely legfelségesebb volt, mindenki, aki elmegy mellette, bámul; és azt mondja: Miért tett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal? 2Ch 7:22 Mire azt felelik: Amiért elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom országából, és más istenekhez ragaszkodtak, és azok előtt borultak le és azokat szolgálták; azért hozta rájuk mindezt a veszedelmet. 2Ch 8:1 És történt húsz év múlva, hogy felépítette Salamon az Úr házát és a saját házát. 2Ch 8:2 És a városokat, melyeket Hurám adott Salamonnak, azokat megépítette Salamon; és izráelieket telepített oda. 2Ch 8:3 Aztán elment Salamon Hamát-Cóbába; és erőt vett rajta. 2Ch 8:4 És megépítette Tadmort a sivatagban; és a tárházak városait mind, melyeket Hamátban épített. 2Ch 8:5 És megépíttette Felső Bét-Horont és Alsó Bét-Horont; erődített városokká, kőfalakkal, ajtókkal és reteszekkel. 2Ch 8:6 És Baalátot és a tárházak városait mind, melyek Salamonnak voltak, és a harci szekerek városait mind, és a lovassági városokat; és általában Salamon minden kívánságát, amit építeni kívánt Jeruzsálemben és a Libánonon, és uralma egész területén. 2Ch 8:7 Azt az egész népet, mely megmaradt a hittiekből, az emoriakból, a perizziekből, a hivviekből és a jebusziakból, melyek nem Izráelből valók voltak; 2Ch 8:8 fiaik közül, akik megmaradtak utánuk ez országban, akiket nem irtottak ki Izráel fiai; azokat besorozta Salamon robotosoknak mind e mai napig. 2Ch 8:9 Izráel fiai közül pedig senkit sem tett Salamon szolgává a munkájához; mert azok voltak a hadi emberek, az ő törzstisztjei, szekeres és lovas tisztjei. 2Ch 8:10 Ezek voltak pedig a hivatalnokok fői, akik Salamon királynak voltak, kétszázötvenen; akik uralkodtak a népen. 2Ch 8:11 A Faraó leányát pedig felvitte Salamon a Dávid városából abba a házba, melyet építtetett neki; mert azt mondta: Ne lakjon nekem asszony Dávidnak, Izráel királyának házában, mert szentség az, ahova az Úr ládája bevonult. 2Ch 8:12 Akkor égő áldozatokat áldozott Salamon az Úr oltárán, melyet a tornác előtt épített. 2Ch 8:13 Éspedig minden nap az arra a napra valót áldozván Mózes parancsolata szerint, a szombatokon, és újholdakon, és egy évben háromszor az ünnepeken: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. 2Ch 8:14 És beállította atyjának, Dávidnak rendtartása szerint a papok osztályait szolgálatukba, és a lévitákat az ő tisztükbe, dicséretet énekelni és a papok előtt szolgálatot tenni, minden napnak a maga dolgában, az ajtónállókat pedig osztályaikban az egyes kapukhoz; mert így van Dávidnak, az Isten emberének parancsolata. 2Ch 8:15 És nem tértek el a királynak a papokra és lévitákra, sem a kincsekre vonatkozó parancsától semmiben. 2Ch 8:16 Így lett készen Salamon minden munkája a napjára, az Úr házának alapvetésétől bevégzéséig: teljes volt az Úr háza. 2Ch 8:17 Akkor elment Salamon Ecjon-Geberbe és Élótba, a tenger partjára, Edom országába. 2Ch 8:18 Hurám pedig küldött neki szolgái által hajókat és tengerismerő szolgákat, akik elmentek Salamon szolgáival együtt Ofirba, és hoztak onnét négyszázötven tálentum aranyat; és bevitték Salamon királynak. 2Ch 9:1 Egyszer Sába királynője hallotta Salamon hírét, és eljött, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen tekintélyes kísérettel, és tevékkel, melyek fűszerszámokat és aranyat hoztak tömegével, és drágakövet. És mikor bement Salamonhoz, beszélgetett vele mindenről, ami szívén volt; 2Ch 9:2 Salamon pedig megfejtette minden szavát; és nem volt elrejtve Salamon előtt egy szó, amit meg ne fejtett volna neki. 2Ch 9:3 Mikor aztán látta Sába királynője Salamon bölcsességét; és a házat, melyet épített; 2Ch 9:4 és asztala étkeit, és szolgáinak ülését, cselédjeinek állását és öltözeteiket, és pohárnokait és öltözeteiket, és felmenetelét, melyen az Úr házába szokott felmenni: hát elállt a lélegzete. 2Ch 9:5 És azt mondta a királynak: Igazság az, amit országomban hallottam; felőled és bölcsességed felől. 2Ch 9:6 És én nem hittem beszédeiknek, míg el nem jöttem és szemeimmel nem láttam, hogy hiszen a felét sem mondták el nekem bölcsességed nagyságának; meghaladtad a hírt, melyet hallottam. 2Ch 9:7 Boldogok a te embereid, és boldogok ezek a te szolgáid; akik szüntelen előtted állanak és hallják bölcsességedet. 2Ch 9:8 Legyen áldott az Úr, a te Istened, akinek tetszett téged az ő trónjára tenni királyul az Úrnak, a te Istenednek! Mivel a te Istened szereti Izráelt, hogy örökre állandóvá tegye, azért tett téged felettük királlyá, hogy cselekedjél ítéletet és igazságot. 2Ch 9:9 És adott a királynak százhúsz tálentum aranyat, és fűszerszámokat nagy tömegben, és drágakövet; nem is volt mégolyan fűszerszám, mint az, melyet Sába királynője adott Salamon királynak. 2Ch 9:10 És Hurám szolgái, meg Salamon szolgái is, akik aranyat hoztak Ofirból; hoztak ébenfát és drágakövet. 2Ch 9:11 A király pedig utakat csináltatott az ébenfákból az Úr házába és a király házába, és hárfákat meg kobzokat az énekeseknek; nem is láttak olyanokat azelőtt Júda országában. 2Ch 9:12 Salamon király pedig megadta Sába királynőjének minden kívánságát, amit kért, annak viszonzásán kívül, amit ő hozott a királynak; aztán megfordult és elment a maga országába, ő és szolgái. 2Ch 9:13 Az aranynak súlya pedig, mely Salamonhoz évenként befolyt: hatszázhatvanhat arany tálentum volt; 2Ch 9:14 ezen kívül még hoztak be a kereskedő emberek és a kalmárok; továbbá a mindenféle arab királyok és az ország pasái hoztak be aranyat és ezüstöt Salamonnak. 2Ch 9:15 És csináltatott Salamon király kétszáz pajzsot vert aranyból; hatszáz vert arany ment rá egy pajzsra; 2Ch 9:16 és háromszáz tárcsát vert aranyból, háromszáz arany ment rá egy tárcsára; és a libánoni erdő-házba tette azokat a király. 2Ch 9:17 És csináltatott a király egy nagy trónt elefántcsontból; és beborította tiszta arannyal. 2Ch 9:18 És hat lépcsője volt a trónnak, és egy zsámolya a trónnak aranyba foglalva, és karjai az ülőhelynek mind a két felől; és két oroszlán állt a karok mellett. 2Ch 9:19 És tizenkét oroszlán állt ott a hat lépcsőn kétfelől; nem készült ilyen egy királyságnak sem. 2Ch 9:20 És Salamon király minden ivóedénye arany volt, és a libánoni erdő-ház minden edénye tiszta arany; az ezüstöt semmire sem becsülték Salamon napjaiban. 2Ch 9:21 Mert hajói voltak a királynak, melyek Tarsisba jártak Hurám szolgáival; háromévenként egyszer érkeztek Tarsis-hajók, melyek aranyat hoztak, és ezüstöt, elefántcsontot és majmot meg pávát. 2Ch 9:22 Így Salamon király nagyobb volt a föld minden királyánál; gazdagságra és bölcsességre nézve. 2Ch 9:23 Úgyhogy a föld minden királya igyekezett Salamon színe elé az ő bölcsességét hallani, melyet Isten az ő szívébe adott. 2Ch 9:24 És mindenik elhozta a maga ajándékát, ezüstedényeket és aranyedényeket, és ruhákat, fegyvereket, és fűszerszámokat, lovakat és öszvéreket; évről évre szólóan. 2Ch 9:25 És volt Salamonnak négyezer fogata, lovak és szekerek, és tizenkétezer hátas lova; melyeket a szekerek városaiban, és a király mellett Jeruzsálemben helyezett el. 2Ch 9:26 És uralkodó volt minden királyon; a Folyamtól a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. 2Ch 9:27 És az ezüstöt olyanná tette a király Jeruzsálemben, mint a köveket; a cédrusfát meg olyanná tette, mint a vad fügefát, mely az Alföldön tömegben van. 2Ch 9:28 Lovakat pedig Egyiptomból szállítottak Salamonnak, és a többi országokból. 2Ch 9:29 Salamonnak többi dolgai pedig, az elsők és az utolsók: tudvalevőleg meg vannak írva Nátán próféta történetében és a sílói Ahija próféciájában, és Jeddó látnoknak a Járobeám, Nebát fia elleni látásaiban. 2Ch 9:30 Uralkodott pedig Salamon Jeruzsálemben egész Izráel felett negyven esztendeig. 2Ch 9:31 És mikor Salamon elaludt atyáival, és eltemették őt atyja, Dávid városában; fia, Rehabeám lett helyébe a király. 2Ch 10:1 És elment Rehabeám Sikembe; mert Sikembe ment egész Izráel, hogy őt királlyá tegye. 2Ch 10:2 Mihelyt pedig ezt meghallotta Járobeám, Nebát fia, aki éppen Egyiptomban volt, ahova Salamon király elől menekült; visszatért Járobeám Egyiptomból. 2Ch 10:3 És érte küldtek és elhívatták, és elment Járobeám és egész Izráel; és így szóltak Rehabeámhoz, mondván: 2Ch 10:4 Atyád keménnyé tette igánkat; most tehát könnyíts atyád kemény szolgálatán és nehéz igáján, melyet reánk tett; akkor szolgálunk téged. 2Ch 10:5 És azt mondta nekik: Még három nap, aztán jöjjetek vissza hozzám; ezzel elment a nép. 2Ch 10:6 Akkor tanácskozott Rehabeám király a vénekkel, akik atyjánál, Salamonnál voltak szolgálatban, míg életben volt, mondván: Ti mit tanácsoltok, milyen feleletet adjak e népnek? 2Ch 10:7 És így szólt neki, mondván: Ha jónak mutatkozol ehhez a néphez és kegyelmesen fogadod őket és néhány jó szót szólsz hozzájuk; akkor szolgáid lesznek neked minden időben. 2Ch 10:8 De elhagyta a vének tanácsát, amit tanácsoltak neki; és a gyermekekkel tanácskozott, akik vele nőttek fel, akik az ő szolgálatában álltak. 2Ch 10:9 És azt mondta nekik: Ti mit tanácsoltok, mi választ adjunk e népnek, mely így beszélt velem, mondván: Könnyíts az igán, melyet atyád tett ránk? 2Ch 10:10 A gyermekek pedig, akik vele nőttek fel, így beszéltek vele, mondván: így mond d a népnek, mely így szólt hozzád, mondván: Atyád nehézzé tette igánkat, tehát te könnyítsd meg rajtunk; így mondd nekik: A kisujjam vastagabb atyám derekánál. 2Ch 10:11 Most tehát atyám nehéz igát rakott rátok, de én még nehezítem igátokat; atyám ostorral fenyített titeket, de én szöges ostorral. 2Ch 10:12 Mikor aztán megérkezett Járobeám és az egész nép Rehabeámhoz harmadnap; aszerint, amint szólott a király, mondván: Jöjjetek vissza hozzám a harmadik napon; 2Ch 10:13 keményen felelt nekik a király. És elhagyta Rehabeám király a vének tanácsát, 2Ch 10:14 és a gyermekek tanácsa szerint beszélt velük, mondván: Atyám nehézzé tette igátokat, de én még nehezítek rajta; atyám ostorral fenyített titeket, de én szöges ostorral. 2Ch 10:15 Tehát nem hallgatott a király a népre; mert az Istentől lett ily fordulat avégre, hogy érvényesíthesse az Úr az ő szavát, melyet a sílói Ahija által szólt Járobeámnak, Nebát fiának. 2Ch 10:16 Ugyanis egész Izráel látta, hogy nem hallgatott a király rájuk, tehát azt felelte a nép a királynak, mondván: Mi részünk van nekünk Dávidban? Örökségünk sincs Isai fiában; ki-ki a maga sátoraiba, Izráel; most már őrizd a magad házát, Dávid; ezzel elment egész Izráel a maga sátoraiba. 2Ch 10:17 De Izráelnek azok felett a fiai felett, akik Júda városaiban laktak, Rehabeám volt a király. 2Ch 10:18 Úgyhogy mikor a király, Rehabeám Hadorámot, aki a robot felett volt, kiküldte, azt Izráel fiai megkövezték kővel, hogy meghalt; a király is, Rehabeám, alig tudott kocsira kapni, hogy Jeruzsálembe meneküljön. 2Ch 10:19 Ezzel elpártolt Izráel Dávid házától mind e mai napig. 2Ch 11:1 Ugyan mikor Rehabeám megérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda és Benjámin házát, száznyolcvanezer válogatott harcost; hogy hadakozzanak Izráellel és visszavegyék az országot Rehabeámnak: 2Ch 11:2 de az Úr szava lett Semájához, az Isten emberéhez, mondván: 2Ch 11:3 Mond d Rehabeámnak, Salamon fiának, Júda királyának; és egész Izráelnek Júdában és Benjáminban, mondván: 2Ch 11:4 így mondta az Úr: Ne vonuljatok fel és ne hadakozzatok testvéreitekkel, térjetek vissza, ki-ki a maga házához, mert éntőlem lett ez a dolog; és megfogadták az Úr szavait és visszatértek, nem mentek el Járobeám ellen. 2Ch 11:5 Tehát Rehabeám Jeruzsálemben maradt; és városokat épített meg erődökké Júdában. 2Ch 11:6 Így megépítette Bét-Lehemet, Etámot és Tekoát. 2Ch 11:7 Bét-Cúrt, Szokót és Adullámot. 2Ch 11:8 Gátot, Marésát és Zífet. 2Ch 11:9 Adoráimot, Lákist és Azékát. 2Ch 11:10 Corát, Ajjálont és Hebront, melyek Júdában és Benjáminban voltak; erődített városok. 2Ch 11:11 És megerősítette az erődöket; és helyezett beléjük parancsolatokat, és élelem-; olaj- és bor-tárházakat; 2Ch 11:12 és mindenik városba pajzsokat és dárdákat, úgyhogy igen nagyon megerősítette azokat. Ugyan Júda és Benjámin volt az övé; 2Ch 11:13 de a papok és a léviták, akik egész Izráelben voltak; minden határukból hozzá állottak. 2Ch 11:14 Mert a léviták elhagyták legelőiket és birtokukat és elmentek Júdába és Jeruzsálembe (mert Járobeám — és fiai — elvetette őket az Úr papságából; 2Ch 11:15 és maga állított papokat magának a bámákhoz és a bakokhoz, és a borjúkhoz, melyeket készíttetett). 2Ch 11:16 És őutánuk Izráel minden törzséből azok, akik szívükön hordozták, hogy az Urat, Izráel Istenét keressék; Jeruzsálembe jöttek az Úrnak, atyáik Istenének áldozni. 2Ch 11:17 Ezzel erősítették Júda királyságát és szilárdították Rehabeámot, Salamon fiát három esztendeig; mert három esztendeig jártak Dávid és Salamon útján. 2Ch 11:18 Feleségül vette pedig Rehabeám Mahalát mellett, Dávid fiának, Jerimótnak leánya mellett Abihailt, Isai fiának, Eliábnak leányát. 2Ch 11:19 És szült neki fiakat: Jeust, Semarját és Zahamot. 2Ch 11:20 És őutána elvette Maakát, Absálom leányát; és az szülte neki Abiját, Attait, Zizát és Selomitot. 2Ch 11:21 És mivel Rehabeám jobban szerette Maakát, Absálom leányát minden feleségénél és másodfeleségénél (tudniillik tizennyolc feleséget és hatvan másodfeleséget vett; és huszonnyolc fia és hatvan lánya született neki); 2Ch 11:22 tehát fővé tette Rehabeám Abiját, Maaká fiát, fejedelemmé testvérei között, tudniillik, hogy őt tegye királlyá. 2Ch 11:23 És fiait okosan mind elszórta Júda és Benjámin egész földjén minden erődített városba, és az ellátást bőven adta nekik; és egy sereg feleséget kért meg. 2Ch 12:1 De mikor aztán megállapította királyságát Rehabeám és megszilárdult, elhagyta az Úr tanítását; és egész Izráel ővele együtt. 2Ch 12:2 Így történt, hogy Rehabeám királyságának ötödik évében felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen; mert kötelességszegést követtek el az Úr ellen. 2Ch 12:3 Ezerkétszáz harci szekérrel és hatvanezer lovassal; és száma nem volt a népnek, mely vele érkezett Egyiptomból, líbiaiak, szukkiak és ethiópiaiak. 2Ch 12:4 És miután bevette az erődített városokat, melyek Júdához tartoztak, Jeruzsálemhez érkezett. 2Ch 12:5 Akkor Semájá próféta bement Rehabeámhoz és Júda fejedelmeihez, akik Jeruzsálembe húzódtak Sisák elől; és azt mondta nekik: így mondta az Úr: Ti elhagytatok engem, tehát én is elhagylak titeket Sisák kezébe. 2Ch 12:6 Erre megalázták magukat Izráel fejedelmei és a király; és azt mondták: Igazságos az Úr. 2Ch 12:7 Mikor aztán az Úr látta, hogy megalázták magukat, az Úr szava lett Semájához, mondván: Megalázták magukat, nem pusztítom el őket; és rövidesen menekülést adok nekik, és nem zúdul rá haragom Jeruzsálemre Sisák által; 2Ch 12:8 hanem szolgáivá lesznek neki; hogy megismerjék az én szolgálatomat és a világi királyságok szolgálatát. 2Ch 12:9 Felvonult tehát Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, és elvette az Úr házának kincseit, a király házának kincseit, egyáltalán mindent elvett; elvette azokat az aranypajzsokat is, melyeket Salamon csináltatott. 2Ch 12:10 Rehabeám király aztán rézpajzsokat csináltatott helyettük; és a testőrök parancsnokainak kezére bízta, akik a király házának ajtajánál álltak őrt. 2Ch 12:11 És valahányszor a király bement az Úr házába; bementek a testőrök és ezeket hordozták, aztán visszavitték őket a testőrök szobájába. 2Ch 12:12 És mikor megalázta magát, visszatért róla az Úr haragja, hogy el ne pusztítsa végképp; és Júdában is voltak jó dolgok. 2Ch 12:13 Tehát megerősödött Rehabeám Jeruzsálemben és folytatta az uralkodást; mert negyvenegy éves volt Rehabeám, mikor királlyá lett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, a városban, melyet az Úr választott, hogy odahelyezze nevét Izráel minden törzse közül, és anyja neve Naamá volt, az ammoni. 2Ch 12:14 De azt cselekedte, ami gonosz; mert nem irányította szívét az Úr keresésére. 2Ch 12:15 Rehabeám dolgai pedig, az elsők és utolsók, tudvalevőleg meg vannak írva Semájá próféta és Iddó látnok történeteiben, a családi lajstromba vezetve; és a folytonos háborúk Rehabeám és Járobeám között. 2Ch 12:16 És mikor Rehabeám elaludt atyáival, és eltemettetett Dávid városában; fia, Abijá lett helyébe a király. 2Ch 13:1 Járobeám király tizennyolcadik évében lett királlyá Abijá Júda felett. 2Ch 13:2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben, és anyjának neve Mikája volt, Úriél leánya Gibeából. És háború lett Abijá és Járobeám között. 2Ch 13:3 És Abijá hős harcosok seregével kezdte a háborút, négyszázezer válogatott emberrel; Járobeám pedig nyolcszázezer válogatott embert, hős harcost állított ellene csatarendbe. 2Ch 13:4 Akkor felállt Abijá a Cemáraim hegy tetejére, mely Efraim hegyvidékén van; és azt mondta: Hallgassatok meg engem, Járobeám és egész Izráel. 2Ch 13:5 Nem kellene-e tudnotok, hogy az Úr, Izráel Istene Dávidnak örök királyságot adott Izráel felett; neki és fiainak, sónak szövetségével? 2Ch 13:6 De felkelt Járobeám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának szolgája; és fellázadt ura ellen. 2Ch 13:7 És gyülekeztek hozzá léha férfiak, mihaszna emberek, és erőszakoskodtak Rehabeámmal, Salamon fiával szemben; Rehabeám pedig gyermek volt és gyenge szívű, és nem volt erős velük szemben. 2Ch 13:8 És ti most azt gondoljátok, hogy erőseknek bizonyultok az Úr királyságával szemben, mely Dávid fiainak kezében van; mert ti nagy sokaság vagytok, és veletek vannak az aranyborjúk, melyeket Járobeám csináltatott nektek isteneknek. 2Ch 13:9 Nemde ti ellöktétek az Úr papjait, Áron fiait és a lévitákat; és úgy tettetek magatoknak papokat, mint a világi népek? Bárki, aki jött magát felavattatni egy bika borjúval és két kossal, papjává lett a nem-isteneknek. 2Ch 13:10 Nekünk ellenben az Úr az Istenünk és nem hagytuk őt el; és Áron fiai szolgálnak az Úrnak mint papok, és a léviták munkában vannak. 2Ch 13:11 És illatoztatnak az Úrnak égő áldozatokat reggelről reggelre és estéről estére, hozzá jó illatú füstölőszereket, és a tiszta asztalra kirakott kenyereket, és az arany gyertyatartót mécseivel, meggyújtván estéről estére, mert mi megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálatát; ti pedig elhagytátok őt. 2Ch 13:12 Ezért íme mivelünk van az Isten, élünkön, és az ő papjai a riadó kÚrtökkel, hogy riadót fújjanak ellenetek: Izráel fiai, ne hadakozzatok az Úrral, atyáitok Istenével, mert nem lesztek szerencsések. 2Ch 13:13 Járobeám pedig úgy fordította a lest, hogy a hátuk mögé menjen; úgyhogy szemben voltak Júdával, a les pedig a háta mögött. 2Ch 13:14 És mikor Júda megfordult; hát íme rajtuk volt a hadakozás elöl is, hátul is! Erre az Úrhoz kiáltottak és a papok kÚrtöltek a kÚrtökkel, 2Ch 13:15 Júda emberei pedig riadalomban törtek ki; és mikor Júda emberei riadalomban törtek ki, az Isten megverte Járobeámot és egész Izráelt Abijá előtt és Júda előtt. 2Ch 13:16 És Izráel fiai megfutamodtak Júda elől; és az Isten kezükbe adta őket. 2Ch 13:17 És Abijá és népe oly nagy öldöklést vitt véghez köztük; hogy Izráelből ötszázezer válogatott ember esett el megölve. 2Ch 13:18 Így megaláztattak Izráel fiai abban az időben; és ilyen erősek voltak Júda fiai, mert az Úrra, atyáik Istenére támaszkodtak. 2Ch 13:19 Aztán üldözte Abijá Járobeámot, és elfoglalt tőle néhány várost, Bétélt és leányvárosait, Jesánát és leányvárosait; és Efront és leányvárosait. 2Ch 13:20 Nem is volt többé erő Járobeámban Abijá idejében; és csapással illette őt az Úr, és meghalt. 2Ch 13:21 Abijá pedig megerősödött, és vett tizennégy feleséget; és született huszonkét fia és tizenhat leánya. 2Ch 13:22 Egyéb dolgai pedig Abijának, útjai és beszédei; meg vannak írva Iddó próféta írásmagyarázatában. 2Ch 14:1 És mikor Abijá elaludt atyáival és eltemették őt Dávid városában, a fia, Ászá lett helyébe a király; az ő idejében tíz esztendeig nyugodott az ország. 2Ch 14:2 És Ászá azt cselekedte, ami jó és helyes volt az Úrnak, az ő Istenének szemeiben. 2Ch 14:3 Ugyanis eltávolította az idegen oltárokat és a bámákat; és összetörette a szent köveket és kivágatta a szent fákat. 2Ch 14:4 És azt mondta Júdának, hogy az Urat, atyáik Istenét keressék; és teljesítsék a tanítást és a parancsolatot. 2Ch 14:5 És eltávolította Júda minden városából a bámákat és a naposzlopokat; és nyugodt volt a királyság őalatta. 2Ch 14:6 És épített erődített városokat Júdában; mert nyugodt volt az ország és őellene nem volt háború azokban az években, mert az Úr nyugalmat adott neki. 2Ch 14:7 Azt mondta tehát Júdának: Építsük meg ezeket a városokat és vegyük körül kőfallal, tornyokkal, ajtókkal és reteszekkel, míg az ország előttünk van, mert megkerestük az Urat, a mi Istenünket, megkerestük és nyugodalmat adott nekünk körös-körül; és megépítették és szerencséjük volt. 2Ch 14:8 Volt pedig az Ászá serege, mely pajzsot és dárdát viselt, Júdából háromszázezer, és Benjáminból tárcsát viselő és íjat vonó kétszáznyolcvanezer; mindezek derék vitézek. 2Ch 14:9 És kivonult ellenük a szerecsen Zerah egymilliós sereggel és háromszáz harci szekérrel; és Marésáig jutott. 2Ch 14:10 Akkor Ászá kivonult ellene; és csatarendbe álltak Cefátá völgyében Marésá mellett. 2Ch 14:11 És felkiáltott Ászá az Úrhoz, az ő Istenéhez, és azt mondta: Uram, semmi tenálad akár erőset, akár erőtelent megsegíteni, segíts meg minket, Urunk Istenünk, mert reád támaszkodtunk, és a te nevedben jöttünk erre a sokaságra; Uram, Istenünk vagy te nekünk, ember ne vegyen terajtad erőt! 2Ch 14:12 És megverte az Úr a szerecseneket Ászá előtt és Júda előtt; úgyhogy megfutamodtak a szerecsenek. 2Ch 14:13 Ászá pedig és a nép, mely vele volt, üldözte őket Gerárig, és annyian elestek a szerecsenekből, hogy nem volt nekik életben maradásuk, mert összetörtek az Úr előtt és az ő tábora előtt; és igen nagy zsákmányt hoztak el. 2Ch 14:14 És leverték a városokat mind Gerár körül, mert az Úr rettegése volt rajtuk: és a városokat mind kizsákmányolták, mert sok zsákmány volt bennük. 2Ch 14:15 Pásztorsátorokat is vertek le; és tömegesen hajtottak el juhot és tevéket, úgy tértek vissza Jeruzsálembe. 2Ch 15:1 Azarján pedig, Odéd fián Isten lelke lett, 2Ch 15:2 és kiment Ászá elé és azt mondta neki: Hallgassatok meg engem, Ászá és egész Júda és Benjámin! Az Úr veletek van, mikor vele vagytok, és ha keresitek őt, megjelenti magát nektek, ha pedig elhagyjátok őt, elhagy benneteket. 2Ch 15:3 Mert sok ideje volt Izráelnek úgy, hogy nem volt igaz Isten, nem volt pap, aki tanítson és nem volt tanítás: 2Ch 15:4 de mikor szükségében megtért az Úrhoz, Izráel Istenéhez; és keresték őt, megjelentette magát nekik. 2Ch 15:5 És azokban az időkben nem volt békéje a kimenőnek és a bejövőnek; mert nagy zavarok voltak minden ország lakosain; 2Ch 15:6 és összetört nemzet nemzetet és város várost; mert az Úr összezavarta őket mindenféle nyomorúsággal: 2Ch 15:7 de ti legyetek erősek és ne csüggedjenek le kezeitek; mert van jutalma munkátoknak. 2Ch 15:8 Amint pedig meghallotta Ászá ezeket a szavakat, és a próféciát, Odéd prófétát, erőt vett és eltávolította az utálatosságokat Júda és Benjámin egész országából és a városokból, melyeket Efraim hegyvidékén elfoglalt; és megújította az Úr oltárát, mely az Úr tornáca előtt volt. 2Ch 15:9 Aztán összegyűjtötte egész Júdát és Benjámint, és azokat, akik Efraimból, Manasséből és Simeonból velük voltak jövevények gyanánt; mert tömegesen pártoltak hozzá Izráelből, mikor látták, hogy az Úr, az ő Istene vele van. 2Ch 15:10 Összegyűltek tehát Jeruzsálembe a harmadik hónapban; Ászá uralkodásának tizenötödik évében. 2Ch 15:11 És áldoztak az Úrnak azon a napon a martalékból, melyet hoztak: hétszáz marhát és hétezer juhot. 2Ch 15:12 És szövetségre léptek, hogy keresni fogják az Urat, atyáik Istenét: teljes szívükből és teljes lelkükből. 2Ch 15:13 És mindenki, aki nem keresi az Urat, Izráel Istenét, megölettessék; kicsinytől nagyig, férfitól asszonyig. 2Ch 15:14 És megesküdtek az Úrnak fennszóval és riadalommal; kÚrtökkel és trombitákkal. 2Ch 15:15 És egész Júda örvendezett az eskü felett, mert teljes szívükből esküdtek és teljes jóakaratukból keresték őt és megjelentette magát nekik; és nyugodalmat adott nekik az Úr körül. 2Ch 15:16 Sőt Maakát, Ászá király anyját is eltávolította az anyakirálynéságból, mert egy szörnyet csináltatott az Aserának; és Ászá kivágatta az ő szörnyét, összetörette és megégette a Kidron völgyében. 2Ch 15:17 A bámák ugyan nem szűntek meg Izráelben; de azért Ászá szíve hiánytalanul az Úrral volt egész életében. 2Ch 15:18 És bevitette atyja szentségeit és az ő szentségeit az Isten házába; ezüstöt, aranyat és edényeket. 2Ch 15:19 Háború pedig nem volt Ászá uralkodásának harmincötödik évéig. 2Ch 16:1 Ászá uralkodásának harminchatodik évében felvonult Baesá, Izráel királya Júda ellen és megépítette Rámát; hogy se kimenetelt, se bemenetelt ne engedjen Ászának, Júda királyának. 2Ch 16:2 Erre Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az Úr házának és a király házának kincstárából; és elküldte Benhadad szír királynak, aki Damaszkuszban székelt, mondván: 2Ch 16:3 Szövetség van köztem és közted, és atyám közt és atyád közt; itt küldök neked ezüstöt és aranyat, nosza bontsd fel szövetségedet Baesával, Izráel királyával, hogy vonuljon el rólam. 2Ch 16:4 És hallgatott Benhadad Ászá királyra, ráküldte seregeinek vezéreit Izráel városaira, és megverték Ijjont, Dánt és Ábel-Majimot; és Naftali városainak minden tárházát. 2Ch 16:5 És mikor ezt Baesá meghallotta, abbahagyta Rámá építését; és megszüntette munkáját. 2Ch 16:6 Ászá király pedig vette egész Júdát és elhordták Rámá köveit és fáit, melyekkel Baesá épített; és megépítette velük Gebát és Micpát. 2Ch 16:7 Abban az időben érkezett Hanáni látnok Ászá júdai királyhoz; és azt mondta neki: Mivel a szír királyra támaszkodtál, és nem támaszkodtál az Úrra, a te Istenedre, így a szír király serege megmenekült kezedből. 2Ch 16:8 Ugye a szerecsenek és líbiaiak roppant sereggel voltak, nagyon sok harci szekérrel és lovassal; de mivel az Úrra támaszkodtál, mégis kezedbe adta őket. 2Ch 16:9 Mert az Úr szemei körüljárnak az egész földön, hogy erejét megmutassa azokhoz, akiknek szíve osztatlan vele van, bolondul cselekedtél ebben; mostantól fogva háborúk lesznek veled. 2Ch 16:10 Ezért felbosszankodott Ászá a látnokra, és a kaloda-házba tétette őt, mert haragos volt reá emiatt; a népből is sújtott Ászá egyeseket abban az időben. 2Ch 16:11 És íme Ászá dolgai, az elsők és az utolsók, íme meg vannak írva Júda és Izráel királyainak könyvében. 2Ch 16:12 És uralkodásának harminckilencedik évében megbetegedett Ászá a lábaira, betegsége nagyfokú volt; de betegségében sem az Urat kereste, hanem az orvosokat. 2Ch 16:13 És mikor elaludt Ászá az ő atyáival, és meghalt uralkodásának negyvenegyedik évében; 2Ch 16:14 az ő sírjába temették őt, melyet Dávid városában vágatott magának. Belefektették az ágyba, melyet fűszerszámokkal töltöttek meg, és illatkeverő munkával készült illatok nemeivel; és igen-igen nagy égést rendeztek érte. 2Ch 17:1 És a fia, Jósafát lett helyébe a király; ki erősnek mutatkozott Izráellel szemben. 2Ch 17:2 Sereget tett Júda minden erődített városába; és hivatalnokokat tett Júda országába és Efraimnak azokba a városaiba, melyeket atyja, Ászá elfoglalt. 2Ch 17:3 És az Úr Jósafáttal volt; mert atyjának, Dávidnak előbbi útjain járt és nem kereste a baálokat. 2Ch 17:4 Hanem atyjának, Dávidnak Istenét kereste és annak parancsolataiban járt; nem pedig úgy, mint Izráel cselekedett. 2Ch 17:5 Meg is erősítette az Úr a királyságot a kezében, úgyhogy egész Júda ajándékot adott Jósafátnak; és gazdagsága és tisztessége igen nagy lett. 2Ch 17:6 Így szíve felemelkedett az Úr utain; és még inkább eltávolította a bámákat és a szent fákat Júdából. 2Ch 17:7 Uralkodásának harmadik évében pedig elküldötte fejedelmeit, Ben-Hajilt, Obadját, Zekarját, Netanélt és Mikáját; hogy tanítsanak Júda városaiban. 2Ch 17:8 És velük a lévitákat, Semáját, Netanját, Zebadját, Asszáélt, Semirámótot, Jónátánt, Adoniját, Tobiját és Tób-Adoniját, lévitákul, és velük Elisámát és Jórámot papokul. 2Ch 17:9 És tanítottak Júdában, velük lévén az Úr tanításának könyve; és körbejárták Júda minden városát, és tanítottak a nép között. 2Ch 17:10 És az Úr félelme szállt az országok minden királyságára, melyek Júda körül voltak; és nem bocsátkoztak háborúba Jósafáttal. 2Ch 17:11 Sőt a filiszteusoktól hoztak Jósafátnak ajándékot és pénzt adóba; az arabok is hoztak neki juhot, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz bakot. 2Ch 17:12 És Jósafát folytonosan egyre nagyobb lett; és épített Júdában várkastélyokat és raktárvárosokat. 2Ch 17:13 És nagy gazdasága volt neki Júda városaiban; és hadi emberei derék vitézek Jeruzsálemben. 2Ch 17:14 Ez pedig a számbavételük ősháztájanként: Júdából ezredparancsnokok, Adná, a parancsnok, és vele háromszázezer derék vitéz. 2Ch 17:15 És mellette Johánán a parancsnok; és vele kétszáznyolcvanezeren. 2Ch 17:16 És mellette Amaszjá, Zikri fia, aki az Úr önkéntese volt; és vele kétszázezer derék hős. 2Ch 17:17 Benjáminból pedig a derék hős Eljáda; és vele kétszázezer íj- és pajzshordozó. 2Ch 17:18 És mellette Józábád; és vele száznyolcvanezeren harcra felszerelve. 2Ch 17:19 Ezek álltak a király szolgálatában; azokon kívül, akiket a király az erődített városokba helyezett egész Júdában. 2Ch 18:1 És mikor Jósafátnak nagy gazdagsága és tisztessége lett; sógorságot kötött Áhábbal. 2Ch 18:2 És mikor néhány év múlva lement Áhábhoz Samáriába, Áháb tömegével vágatott neki juhot és marhát, és a népnek, mely vele volt; és rávette őt, hogy vonuljon fel vele Rámót-Gileádba. 2Ch 18:3 És azt mondta Áháb, Izráel királya, Jósafátnak, Júda királyának: Eljössz-e velem Rámót-Gileádba? Mire az azt mondta neki: Én úgy, mind te, és az én népem úgy, mint a te néped, veled vagyok a háborúban. 2Ch 18:4 Aztán azt mondta Jósafát Izráel királyának: Kérdezd csak meg most az Úr szavát. 2Ch 18:5 Erre összegyűjtötte Izráel királya a prófétákat, négyszáz embert, és azt mondta nekik: Hadba vonuljunk-e Rámót-Gileád ellen, vagy elhagyjam? És azt mondták: Vonulj fel, és az Isten kezébe adja a királynak. 2Ch 18:6 De Jósafát azt mondta: Nincs még itt az Úrnak egy prófétája, hogy tudakozódjunk tőle? 2Ch 18:7 És azt mondta Izráel királya Jósafátnak: Van még egy ember, akitől az Urat meg lehet kérdezni, de én azt gyűlölöm, mert nem jövendöl nekem jót, hanem egész életében rosszat, ez Mikája, a Jimlá fia; mire Jósafát azt mondta: Ne mondjon ilyet a király. 2Ch 18:8 Izráel királya pedig szólított egy kamarást és azt mondta: Hamar Mikáját, a Jimlá fiát! 2Ch 18:9 Akkor Izráel királya és Jósafát, Júda királya trónjukra ültek díszbe öltözve, és ott ültek Samária kapubejáratának piacán; és a próféták mind ott prófétáltak előttük. 2Ch 18:10 És Cidkijjá, a Kenaáná fia vas-szarvakat csinált magának; és azt mondta: így mondta az Úr: Ezekkel ökleled fel a szíreket, míg meg nem semmisíted őket. 2Ch 18:11 A többi próféták is így prófétáltak, mondván: Vonulj fel Rámót-Gileádba és szerencsés leszel, mert az Úr kezébe adja a királynak. 2Ch 18:12 A követ pedig, aki elment Mikáját hívni, beszélt neki, mondván: íme a próféták szavai egyhangúan jók a királynak; legyen, kérlek, a te szavad is olyan, mint azoké, tehát szólj jót! 2Ch 18:13 De Mikája azt mondta: El az Úr, hogy amit mondani fog az én Istenem, azt szólom. 2Ch 18:14 És mikor odaért a királyhoz, azt mondta neki a király: Mikája, hadba vonuljunk-e Rámót-Gileád ellen, vagy elhagyjam? Ő pedig azt mondta: Vonuljatok fel, és szerencsétek lesz, mert kezetekbe adatnak. 2Ch 18:15 Mire azt mondta neki a király: Hányszor eskesselek meg: hogy nekem csak valóságot beszélj az Úr nevében? 2Ch 18:16 Akkor azt mondta: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek nincs pásztoruk; és az Úr azt mondta: Nincs ezeknek uruk, térjen vissza ki-ki a házához békességben. 2Ch 18:17 Mire Izráel királya azt mondta Jósafátnak: Ugye mondtam neked, nem szokott nekem jót jövendölni, csak rosszat. 2Ch 18:18 Aztán azt mondta: Halljátok meg azért az Úr szavát: Láttam az Urat trónján ülni, és az egész mennyei sereget mellette állani jobbról és balról. 2Ch 18:19 És azt mondta az Úr: Ki csábítja felvonulásra Áhábot, Izráel királyát, hogy aztán elessen Rámót-Gileádban ? Mire egyik felszólaló így beszélt, másik amúgy. 2Ch 18:20 Akkor kijött ez a szellem, az Úr elé állt, és azt mondta: Én elcsábítom őt; az Úr pedig azt mondta neki: Mivel? 2Ch 18:21 Azt mondta: Elmegyek és hazugság szelleme leszek minden prófétájának szájában; erre azt mondta: Csábítsd el, el is tudod, eredj és tégy úgy. 2Ch 18:22 Most tehát íme az Úr hazugság szellemét adta ezeknek a prófétáidnak szájába; mert az Úr veszedelmet szólt felőled. 2Ch 18:23 Akkor odalépett Cidkijjá, Kenaáná fia, és állon ütötte Mikáját; és azt mondta: Melyik úton ment át az Úr szelleme tőlem, hogy veled beszéljen? 2Ch 18:24 Mikája pedig azt mondta: Majd meglátod azon a napon; melyen egyik szobából a másik szobába mégy, hogy elrejtőzzél. 2Ch 18:25 Erre Izráel királya azt mondta: Fogjátok meg Mikáját és vigyétek őt vissza Ámonhoz, a város fejéhez, és Jóás királyfihoz; 2Ch 18:26 és mondjátok: Így mondta a király: Tegyétek ezt a börtönbe; és tartsátok szűk kenyéren és szűk vízen, amíg megjövök békével. 2Ch 18:27 Amire Mikája azt mondta: Ha valóban visszatérsz békével, nem az Úr szólt általam. Majd azt mondta: Halljátok meg népek mind. 2Ch 18:28 És mikor felvonult Izráel királya és Jósafát, Júda királya Rámót-Gileádba, 2Ch 18:29 azt mondta Izráel királya Jósafátnak: Álruhába kell öltöznöm és úgy mennem a hadakozásba, de te öltözz a magad ruháiba; és álruhába öltözött Izráel királya, úgy ment bele a hadakozásba. 2Ch 18:30 Tudniillik Szíria királya parancsot adott a vele levő harci szekerek vezetőinek, mondván: Ne hadakozzatok se kicsinnyel, se naggyal; egyedül csak Izráel királyával. 2Ch 18:31 Így történt, hogy mikor meglátták a harci szekerek vezetői Jósafátot és azt gondolták, hogy ő Izráel királya, hát körülvették őt, hogy ellene hadakozzanak; de mikor Jósafát felkiáltott, az Úr megsegítette őt, és elfordította őket az Isten róla. 2Ch 18:32 Ugyanis mikor a harci szekerek vezetői látták, hogy nem Izráel királya volt; akkor visszafordultak tőle. 2Ch 18:33 Egy ember pedig meghúzta az íjat véletlenre, és eltalálta Izráel királyát a páncélöv között és a vért között; mire azt mondta a kocsisnak: Fordulj meg és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem. [34] 2Ch 18:34 De a hadakozás felhágott azon a napon és Izráel királya állva maradt a szekérben a szírek előtt estig; napszállta idején azonban meghalt. 2Ch 19:1 Jósafát pedig, Júda királya, visszatér házához Jeruzsálembe békével. 2Ch 19:2 És kiment elébe Jéhu, Hanáni fia, a látnok, és azt mondta Jósafát királynak: Hát való az istentelent segíteni, és azokat szeretned, akik az Urat gyűlölik? Hát ezért harag van rajtad az Úr előtt. 2Ch 19:3 Bár találtattak benned jó dolgok, mert kitisztítottad a szent fákat az országból, és szívedet az Úr keresésére irányítottad. 2Ch 19:4 Akkor Jósafát Jeruzsálemben maradt; majd ismét kiment a nép közé Beérsebától az Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket az Úrhoz, atyáik Istenéhez. 2Ch 19:5 És bírákat állított az országban, Júda minden erődített városába városonként. 2Ch 19:6 És azt mondta a bíráknak: Meglássátok, mit csináltok, mert nem embernek ítéltek, hanem az Úrnak; és veletek van ítélet dolgában. 2Ch 19:7 Most tehát legyen rajtatok az Úr félelme; vigyázzatok és lássatok munkához, mert nincs az Úrnál, a mi Istenünknél igazságtalanság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel. 2Ch 19:8 És Jeruzsálemben is állított be Jósafát a léviták, papok és Izráel ősháztáj-fői közül az Úr ítéletére és a perekre. És mikor visszatértek Jeruzsálembe, 2Ch 19:9 megparancsolta nekik, mondván: Így cselekedjetek az Úr félelmében hűséggel és teljes szívvel: 2Ch 19:10 hogy minden perben, mely hozzátok érkezik testvéreitektől, akik az ő városaikban laknak, vér és vér között, tanítás és parancsolat, törvények és ítéletek között, világosítsátok fel őket, hogy bűnbe ne essenek az Úrnál, és ne legyen harag rajtatok és testvéreiteken; így cselekedjetek, hogy bűnbe ne essetek. 2Ch 19:11 És íme Amarjá főpap van fölöttetek az Úrnak minden ügyében, Zebadjá, Ismáél fia, Júda házának fejedelme pedig a királynak minden ügyében, és intézőknek előttetek vannak a léviták; legyetek erősek és lássatok munkához, és legyen vele az Úr a jóval. 2Ch 20:1 Történt pedig ezek után, hadba vonultak Móáb fiai és Ammon fiai, és velük a meúniak is, Jósafát ellen. 2Ch 20:2 És mikor jöttek és jelentették Jósafátnak, mondván: Egy nagy sokaság jön ellened a tengeren túlról Szíriából; és már Hacecon-Támárban, azaz Én-Gediben vannak: 2Ch 20:3 akkor megfélemlett és eltökélte Jósafát, hogy megkeresi az Urat; tehát böjtöt hirdetett egész Júdára. 2Ch 20:4 És mikor a júdaiak összegyülekeztek segítséget kérni az Úrtól; és Júda minden városából is érkeztek segítséget kérni az Úrtól: 2Ch 20:5 akkor Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az Úr házában az új udvar elé állt, 2Ch 20:6 és azt mondta: Uram, atyáink Istene, nemde te vagy Isten az égben és te uralkodsz a pogányok minden királyságán? És a te kezedben van az erő és hatalom, és nincs, aki veled szemben megállhatna. 2Ch 20:7 Nemde te űzted ki, Istenünk, ennek az országnak lakóit a te néped, Izráel elől; és adtad ezt barátod, Ábrahám magvának örökre? 2Ch 20:8 És letelepedtek benne; és építettek benne a te nevednek szentélyt, mondván: 2Ch 20:9 Ha veszedelem jön reánk, kard, ítélet, döghalál vagy éhség, ez elé a ház elé állunk és teeléd, mert a te neved van ebben a házban; és hozzád kiáltunk segítségért nyomorúságunkban, és te meghallgatsz és megsegítesz. 2Ch 20:10 És most íme Ammon és Móáb fiai és Széir hegyvidéke, melyekbe nem engedted Izráel fiait bemenni, mikor Egyiptom országából jöttek; hanem eltértek tőlük és nem pusztították el őket: 2Ch 20:11 íme azzal fizetnek nekünk, hogy eljöttek, hogy elűzzenek minket a te örökségedből, melyet a mi birtokunkba adtál. 2Ch 20:12 Istenünk, nemde ítéletet tartasz felettük? Mert bennünk nincs erő ezzel a nagy sokasággal szemben, mely reánk jött; mi nem is tudjuk, mit csináljunk, csak rajtad vannak szemeink. 2Ch 20:13 Egész Júda pedig ott állt az Úr előtt; kicsinyeik, feleségeik és fiaik is. 2Ch 20:14 Akkor Jahaziélen, Zekarja fián, ki Benájá fia, ki Jeiél fia, ki Mattanjá fia volt, az Ászáf fiai közül való lévitán; az Úrnak lelke lett a gyülekezet közepette, 2Ch 20:15 és azt mondta: Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói és Jósafát király: Így mondta az Úr nektek: Ti ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem a ti dolgotok a hadakozás, hanem az Istené. 2Ch 20:16 Holnap menjetek le rájuk, ők éppen akkor vonulnak fel a Cíc hágóján; és ott kapjátok őket a patakvölgy végén a Jeruél sivataga előtt. 2Ch 20:17 Ebben nem a ti dolgotok lesz a hadakozás: foglaljatok állást, álljatok ott és nézzétek, hogyan szabadít meg az Úr titeket, Júda és Jeruzsálem. Ne féljetek és ne rettegjetek, holnap vonuljatok ki ellenük, és az Úr veletek lesz. 2Ch 20:18 Erre meghajtotta magát Jósafát arccal a földre; és egész Júda és Jeruzsálem lakói az Úr elé estek, leborulván az Úr előtt. 2Ch 20:19 A léviták pedig, a kehátiak fiai közül és a kórahiak fiai közül felálltak: hogy dicséretet zengjenek az Úrnak, Izráel Istenének, nagy fennszóval. 2Ch 20:20 Reggel tehát korán felkeltek és kivonultak a Tekoa sivatagába, és kivonulás közben megállt Jósafát és azt mondta: Hallgassatok rám Júda, és Jeruzsálem lakói, bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és biztonságban lesztek, bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek. 2Ch 20:21 Aztán tanácsot tartott a néppel, és kijelölte azokat, kik az Úrnak énekeljenek és dicséretet mondjanak a szentséges Felségnek; kivonulás közben a fegyveresek előtt, és mondják: Tegyetek vallást az Úrról, hogy örökkévaló az ő irgalma. 2Ch 20:22 És amely időben elkezdték a riadót és dicséretet, az Úr lesben állókat tett Ammon és Móáb fiai és Széir hegyvidéke ellen, akik Júdára jöttek, és megverettek. 2Ch 20:23 Mert Ammon és Móáb fiai Széir hegyvidékének lakosaira támadtak, örök szentség alá vetvén őket és pusztítván; és mikor végeztek Széir lakosaival, egymást segítették egymás rontására. 2Ch 20:24 És mikor Júda a kilátóhoz érkezett a sivatagba; a sokaság felé fordult, és íme az földre esett hullákból állott, egy sem maradt életben. 2Ch 20:25 És mikor odaérkezett Jósafát és népe, a náluk levő ragadományt elzsákmányolni, tömegével találtak köztük vagyont is, hullákat is becses holmikkal, és annyit szedtek el tőlük, hogy nem bírták el; úgyhogy három napig zsákmányolták a ragadományt, olyan sok volt. 2Ch 20:26 Negyednap aztán összegyűltek az Áldás völgyébe, mert ott áldották az Urat; azért nevezték annak a helynek a nevét Áldás völgyének a mai napig. 2Ch 20:27 Akkor visszafordult Júda és Jeruzsálem egész népe, és élükön Jósafát, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe örömmel; mert örömet szerzett nekik az Úr ellenségeik felett. 2Ch 20:28 És kobzokkal, hárfákkal és kÚrtökkel vonultak be Jeruzsálembe az Úr házához. 2Ch 20:29 Az országok minden királyságára pedig az Isten félelme szállt; mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott Izráel ellenségeivel. 2Ch 20:30 Így aztán Jósafát uralkodása nyugodt volt; mert az ő Istene nyugalmat adott neki mindenfelől. 2Ch 20:31 Így uralkodott pedig Jósafát Júda felett: harmincöt éves volt, mikor királlyá lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben, és anyjának neve Azubá volt, Silhi leánya. 2Ch 20:32 Atyjának, Ászának útján járt, és attól el nem tért; azt cselekedvén, ami helyes az Úr szemeiben. 2Ch 20:33 Csak a bámák nem szűntek meg; és a nép még nem irányította szívét atyái Istenéhez. 2Ch 20:34 Egyéb dolgai pedig Jósafátnak, az elsők és az utolsók; tudvalevőleg meg vannak írva Hanáni fia, Jéhu történeteiben, melyek Izráel királyainak könyvébe vannak fölvéve. 2Ch 20:35 Ezek után pedig Jósafát, Júda királya társult Ahazjával, Izráel királyával; ez az, amit gonoszul cselekedett. 2Ch 20:36 Arra társultak pedig vele, hogy hajókat csináltatnak, hogy Tarsisba járjanak; csináltattak is hajókat Ecjon-Geberben. 2Ch 20:37 De Eliézer, Dódava fia Marésából, prófétált Jósafát ellen, mondván: Mivel Ahazjával társultál, az Úr összetörte munkádat. És összetörtek a hajók, nem mehettek Tarsisba. 2Ch 21:1 És mikor Jósafát elaludt atyáival és eltemettetett atyáival Dávid városában; a fia, Jórám lett helyébe a király. 2Ch 21:2 Az ő testvérei voltak, Jósafát fiai: Azarjá, Jehiél, Zekarja, Azarjá, Mikáél és Sefatjá; ezek mind Jósafátnak, Izráel királyának fiai voltak. 2Ch 21:3 És atyjuk sok ajándékot adott nekik, ezüstöt, aranyat és drágaságokat, júdabeli erődített városokkal; de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. 2Ch 21:4 És mikor Jórám atyja királyságába lépett és megerősödött, minden testvérét megölette karddal; és Izráel fejedelmei közül is néhányat. 2Ch 21:5 Harminckét éves volt Jórám, mikor király lett; és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 21:6 És Izráel királyainak útján járt, mint Áháb háza cselekedte, mert Áháb leánya volt a felesége; tehát azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben. 2Ch 21:7 De nem akarta az Úr elpusztítani Dávid házát a szövetségért, melyet Dáviddal kötött; és amiképpen mondta, hogy szövétneket ad neki és fiainak minden időben. 2Ch 21:8 Az ő napjaiban szakadt el Edom Júda keze alól; és királyt tettek maguk fölé. 2Ch 21:9 Akkor átment Jórám vezéreivel és az egész szekérhad vele; és mikor egy éjszaka felkelt, megverte az edomiakat, kik bekerítették és a szekérhad vezéreit. 2Ch 21:10 Így elszakadt Edom Júda keze alól mind e mai napig, akkor szakadt el Libná a keze alól ugyanabban az időben; mert elhagyta az Urat, atyái Istenét. 2Ch 21:11 Ő is csináltatott bámákat Júda hegyein; és bálványozásba vitte Jeruzsálem lakosait és eltántorította Júdát. 2Ch 21:12 Akkor jutott hozzá egy írás Illyés prófétától, mondván: Így mondta az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Amiért nem jártál atyádnak, Jósafátnak útjain és Ászának, Júda királyának útjain; 2Ch 21:13 hanem jártál Izráel királyainak útján és bálványozásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakosait, Áháb házának bálványozása szerint; és testvéreidet is, atyád házát, kik nálad jobbak voltak, megöletted: 2Ch 21:14 íme az Úr nagy csapással fogja sújtani népedet; és fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat; 2Ch 21:15 téged pedig nagy betegségekkel, beleid betegségével; míg ki nem jönnek beleid a betegségtől egy esztendőről más esztendőre 2Ch 21:16 És felindította az Úr Jórámra a filiszteusok és a szerecsenekkel határos arabok lelkét. 2Ch 21:17 És felvonultak Júdába és betörtek, és elhurcolták mindazt a vagyont, mely a király házánál található volt, fiait és feleségeit is, úgyhogy csak egy fia maradt neki, Jóáház, a legkisebb fia. 2Ch 21:18 És mindezek után: megverte őt az Úr beleiben egy gyógyíthatatlan betegséggel; 2Ch 21:19 így történt egy esztendőről más esztendőre, éppen mikor a két esztendő vége lejárt, hogy lejártak belei betegségével, és meghalt gonosz szenvedések között; és népe nem rendezett neki olyan égést, mint atyáinak szokott rendezni. 2Ch 21:20 Harminckét éves volt, mikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben; és elment szeretetlen, és eltemették a Dávid városában, de nem a királyok sírjaiba. 2Ch 22:1 És Jeruzsálem lakosai legkisebb fiát, Ahazját tették helyébe királlyá, mert az idősebbeket mind megölte az arabokkal hadba vonult portyázó csapat; így lett királlyá Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának fia. 2Ch 22:2 Negyvenkét éves volt Ahazjá, mikor királlyá lett és egy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Ataljá volt, Omri-leány. 2Ch 22:3 Ő is Áháb házának útjain járt; mert anyja volt neki tanácsadója az istentelenségre. 2Ch 22:4 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, mint Áháb háza; mert azok lettek neki tanácsadói atyja halála után, vesztére. 2Ch 22:5 Az ő tanácsukat követte akkor is, mikor elment Áháb fiával, Jórám izráeli királlyal a háborúba Hazáel szír király ellen Rámót-Gileádba; és megsebesítették a szírek Jórámot. 2Ch 22:6 Mikor pedig visszatért magát Jezreélben gyógyíttatni a sebekből, melyeket Rámában ütöttek rajta, mikor Hazáel szír királlyal hadakozott; akkor meg lement Ahazjá,Jórám fia, júdai király meglátogatni Jórámot, Áháb fiát, Jizreélbe, mert rosszul volt. 2Ch 22:7 És az Istentől végromlása lett Ahazjának a Jórámhoz való menetel. Ugyanis mikor megérkezett, kivonult Jórámmal Jéhu ellen, a Nimsi fia ellen, akit az Úr felkent Áháb házának kiirtására. 2Ch 22:8 És miközben Jéhu az ítéletet végezte Áháb házán; rájuk talált Júda fejedelmeire és Ahazjá testvéreinek fiaira, akik Ahazjá szolgálatában voltak, és megölette őket. 2Ch 22:9 Aztán megkerestette Ahazját, és mikor őt elfogták, ő ugyanis Samáriában volt elrejtőzve, odavitték Jéhuhoz, és megölette őt. És mikor őt eltemették, mert azt mondták: Jósafát fia volt, aki teljes szívéből kereste az Urat; nem volt Ahazjá házában, akiben erő lett volna a királyságra. 2Ch 22:10 Ataljá pedig, Ahazjá anyja látta, hogy fia meghalt; tehát felkelt és elveszítette az egész királyi magot Júda házában.] 2Ch 22:11 De Jósabát, a király leánya fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a megölendő királyfiak közül, és szoptatós dajkájával együtt az ágyasházba tette őt. Így Jósabát, Jórám király leánya, Jójáda pap felesége, mert az volt Ahazjá húga, elrejtette őt Ataljá elől, és nem ölhette őt meg. 2Ch 22:12 És velük volt az Isten házában elrejtőzve hat évig; Ataljá pedig uralkodott az ország fölött. 2Ch 23:1 De a hetedik esztendőben bátorságot vett Jójáda, és szövetségbe vonta magával a századparancsnokokat, Azarját, Jerohám fiát; Ismáélt, Johánán fiát; Azarját, Obed fiát; Maaszéját, Adájá fiát; és Elisáfátot, Zikri fiát. 2Ch 23:2 És körüljártak Júdában és összegyűjtötték a lévitákat Júda minden városából, és Izráel ősháztáj-főit. 2Ch 23:3 És mikor megérkezetek Jeruzsálembe, szövetséget kötött az egész gyülekezet az Isten házában a királlyal. Akkor azt mondta nekik: Itt van a király fia, akinek királlyá kell lenni, amiképpen szólt az Úr Dávid fiai felől. 2Ch 23:4 Ez a feladat, melyet teljesítenetek kell: harmadrész közületek, akik szombaton jönnek be a papok és a léviták közül, legyenek ajtónállók a küszöbökön; 2Ch 23:5 harmadrész a király házában, és harmadrész a Jeszod kapuban; az egész nép pedig az Úr házának udvaraiban legyen. 2Ch 23:6 De senki be ne menjen az Úr házába, csak a papok és a léviták közül akik szolgálatot tesznek, azok mehetnek be, mert ők meg vannak szentelve; a többi nép pedig tartsa meg az Úr rendtartását. 2Ch 23:7 És a léviták vegyék körül a királyt kereken, mindenkinek fegyvere a kezében legyen, és aki a házba bemegy, megölettessék, és legyetek a királlyal bejöttében és kimentében. 2Ch 23:8 És úgy tettek a léviták és egész Júda egészen, amint Jójáda pap parancsolta, magához vette ki-ki a maga embereit, a szombati szolgálatosokat a szombati kimenősökkel; mert nem eresztette ki Jójáda pap az osztályokat. 2Ch 23:9 És kiadta Jójáda pap a századparancsnokoknak a Dávid királytól való dárdákat, tárcsákat és pajzsokat, melyek az Isten házában voltak. 2Ch 23:10 Akkor felállította az egész népet és kinek-kinek fegyvere a kezében, a ház jobb oldalától a ház bal oldaláig az oltárhoz és a házhoz; a király felé körül: 2Ch 23:11 és kihozták a királyfit és reá tették a koronát és a bizonyságot, és királlyá tették őt; és miután felkenték őt Jójáda és fiai, azt mondták: Éljen a király! 2Ch 23:12 Mikor Ataljá hallotta a nép kiáltását, mely odafutott és a királyt dicsérte; bement a néphez az Úr házába. 2Ch 23:13 És mikor látta, hogy íme a király az ő állásán áll a bejáratnál, a parancsnokok és a kÚrtök pedig a király mellett, és az egész vidéki nép örvendez és fújja a kÚrtöket, az énekesek pedig éneklő szerszámokkal és diktálva a dicséretet: akkor megszaggatta Ataljá a ruháit és azt mondta: Összeesküvés, összeesküvés! 2Ch 23:14 Jójáda pap pedig kivitte a századparancsnokokat, a sereg elöljáróit és azt mondta nekik: Vezessétek ki őt a sorokon belül és aki bemegy utána, ölettessék meg karddal; ugyanis azt mondta a pap: Ne öljétek meg őt az Úr házában. 2Ch 23:15 Tehát kezet vetettek rá, és mikor a lovak kapujának bejáratához ért a királyi palotában; ott megölték őt. 2Ch 23:16 Aztán szövetséget kötött Jójáda ő maga, az egész nép és a király között; hogy ők az Úr népévé lesznek. 2Ch 23:17 És bement az egész nép a Baál házába és azt lerontották, és oltárait és képeit összetörték; Mattánt pedig, a Baál papját megölték az oltárok előtt. 2Ch 23:18 Aztán felállította Jójáda az Úr házának hivatalait a lévita papok keze alatt, akiket Dávid osztott be az Úr háza fölé, hogy az Úr égő áldozatait megáldozzák, mint meg van írva Mózes Tanításában, örvendezéssel és énekkel; a Dávid módjára. 2Ch 23:19 És az ajtónállókat az Úr házának kapuiba állította; hogy be ne mehessen, aki bármi tekintetben tisztátalan. 2Ch 23:20 Akkor vette a századparancsnokokat és az előkelőket és akik vezetők voltak a nép közt, és az egész vidéki népet, és levitte a királyt az Úr házából; és a Felső kapun bementek a király házába, és beleültették a királyt a királyi székbe. 2Ch 23:21 És az egész vidéki nép örvendezett és a város nyugodt volt; mikor Atalját megölték karddal. 2Ch 24:1 Hétesztendős volt Jóás, mikor király lett, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Cibjá, Beérsebából való volt. 2Ch 24:2 És Jóás azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; Jójáda pap egész életében. 2Ch 24:3 És vett neki Jójáda két feleséget; és lettek neki fiai és leányai. 2Ch 24:4 És történt ezek után, hogy Jóás elhatározta magában, hogy megújítja az Úr házát. 2Ch 24:5 Összegyűjtötte tehát a papokat és a lévitákat, és azt mondta nekik: Menjetek ki Júda városaiba és gyűjtsetek pénzt egész Izráeltől Istenetek házának kijavítására évről évre, és ti siessetek a dologgal; de nem siettek a léviták. 2Ch 24:6 Akkor Jójádát, a főt hívatta a király, és azt mondta neki: Miért nem kerested meg a lévitákon, hogy hozzák be Júdából és Jeruzsálemből Mózesnek, az Úr szolgájának, és Izráel gyülekezetének a bizonyság sátorára rendelt rovatalát? 2Ch 24:7 Mert Ataljának, ez istentelen asszonynak fiai feltörték az Isten házát; és az Úr házának szentségeit is mind a baálokra fordították. 2Ch 24:8 Tehát a király parancsára csináltak egy ládát; és azt az Úr házának kapujába tették kívül. 2Ch 24:9 Egyben kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy meg kell hozni az Úrnak a rovatalt, melyet Mózes, az Isten szolgája Izráelre vetett a sivatagban. 2Ch 24:10 Erre megörültek a fejedelmek mind és az egész nép; és behozták és a ládába tették az utolsóig. 2Ch 24:11 Mikor aztán a ládát elvitték a léviták keze alatt levő királyi hivatalhoz, és mikor azok látták, hogy sok a pénz, akkor eljött a király íródeákja és a főpap megbízottja és kiÚrítették a ládát, aztán elvitték és visszatették a helyére; így cselekedtek napról napra, és temérdek pénzt gyűjtöttek össze. [10] 2Ch 24:12 És azt átadta a király és Jójáda azoknak, akik az Úr háza dolgának munkáját végeztették, ők fogadtak aztán kővágókat és ácsokat az Úr házának megújítására; és vas- és rézműveseket is az Úr házának kijavítására. 2Ch 24:13 És akik a munkát végeztették, úgy működtek, hogy üdvös haladást tett a munka a kezük alatt; és karba helyezték az Isten házát és megerősítették azt. 2Ch 24:14 És mikor végeztek, a megmaradt pénzt a király és Jójáda elé vitték, és edényeket csináltattak belőle az Úr háza számára, szolgálati és égő áldozati edényeket, és csészéket meg arany- és ezüstedényeket; folytonosan mutattak is be égő áldozatokat az Úr házában Jójáda teljes életében. 2Ch 24:15 De aztán Jójáda megvénhedett, eltelt napokkal és meghalt; százharminc éves volt, mikor meghalt. 2Ch 24:16 És a Dávid városában temették őt el a királyokkal; mert jól cselekedett Izráelben az Istennel és házával. 2Ch 24:17 És Jójáda halála után bementek Júda fejedelmei és leborultak a király előtt; akkor a király hallgatott rájuk. 2Ch 24:18 És elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének házát, és a szent fákat és a bálványokat szolgálták; és harag lett Júdán és Jeruzsálemen ezért a bűnösségükért. 2Ch 24:19 És prófétákat küldött közéjük, hogy térítsék meg őket az Úrhoz; azok intették is őket, de nem hallgattak rájuk. 2Ch 24:20 Akkor Isten lelke megszállta Zekarját, Jójáda pap fiát, és odaállt a nép elé; és azt mondta nekik: Így mondta az Isten: Ti miért hágjátok át az Úr parancsolatait, úgy sem lesz szerencsétek, mert elhagyátok az Urat, tehát elhagyott titeket. 2Ch 24:21 Ezért összeesküdtek ellene és megkövezték őt kővel a király parancsára; az Úr házának udvarában. 2Ch 24:22 Tehát nem emlékezett meg Jóás király a kegyelemről, melyet annak atyja, Jójáda cselekedett ővele, hanem megölette a fiát; ezért mondta a halálakor: Lássa meg az Úr és keresse meg. 2Ch 24:23 És mire az esztendő leforgott, felvonult ellene egy szír sereg, és mikor bementek Júdába és Jeruzsálembe, kipusztították a népnek minden fejedelmét a nép közül; és minden zsákmányukat elküldték a damaszkuszi királynak. 2Ch 24:24 Tudniillik kevés emberrel jött be a szírek serege és az Úr igen nagy sereget adott kezébe, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét; tehát Jóáson ítéletet hajtottak végre. 2Ch 24:25 És mikor elmentek tőle, mert nagy betegségben hagyták őt, összeesküdtek ellene szolgái Jójáda pap fiainak kiontott véréért, és megölték őt az ágyán. Így halt meg. A Dávid városában temették el őt; de nem temették a királyok sírjaiba. 2Ch 24:26 Ezek voltak pedig, akik összeesküdtek ellene: Zábád, Simeát ammoni nő fia, és Józábád, Simrit móábi nő fia. 2Ch 24:27 Fiai pedig és a rajta levő nagy teher és az Isten házának megépítése tudvalevőleg meg vannak írva a királyok könyvének írásmagyarázatában; és fia, Amacjá lett helyébe a király. 2Ch 25:1 Huszonöt éves korában lett király Amacjá, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Jóaddán volt, Jeruzsálemből. 2Ch 25:2 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben, csak nem teljes szívből. 2Ch 25:3 És mikor megszilárdult rajta az uralom; megölette azokat a szolgáit, akik atyját, a királyt levágták. 2Ch 25:4 De fiaikat nem ölette meg; hanem amint meg van írva a Tanításban, Mózes könyvében, ahol az Úr ezt parancsolja, mondván: Ne haljanak meg atyák fiakért, se fiak ne haljanak meg atyákért, hanem ki-ki a maga bűnéért haljon meg. 2Ch 25:5 És összegyűjtötte Amacjá Júdát és felállította őket ősháztájanként ezredparancsnokok szerint és századparancsnokok szerint egész Júdát és Benjámint; és mikor szemle alá állította őket húszévestől fogva fölfelé, úgy találta, hogy háromszázezer válogatott hadba vonuló van köztük, aki dárdát és pajzsot foghat. 2Ch 25:6 Ehhez bérelt Izráelből százezer derék vitézt száz tálentum ezüstön. 2Ch 25:7 De bement hozzá egy Isten embere mondván: Óh király, ne jöjjön veled Izráel serege; mert az Úr nincs Izráellel, egy fia efraimival sem. 2Ch 25:8 Mert ha eljön, te bátran dolgozhatsz a háborúban; de az Isten elejt az ellenség előtt, mert Istenben van erő mind megsegíteni, mind elejteni. 2Ch 25:9 És mikor erre Amacjá azt mondta az Isten emberének: És mi történjék a száz tálentummal, melyet az izráeli csapatnak adtam?; az Isten embere azt mondta: Tud az Úr neked annál többet adni. 2Ch 25:10 Erre szétválasztotta őket Amacjá, hogy az a csapat, mely Efraimból jött hozzá, menjen el helyére; és azok nagy haragra lobbantak Júda iránt, és lobogó haraggal tértek vissza helyükre. 2Ch 25:11 Amacjá pedig összeszedte erejét, megindította népét és elment a Sóvölgybe; és levágott Széir fiaiból tízezeret; 2Ch 25:12 tízezeret pedig élve hurcoltak el Júda fiai, és a szikla tetejére vitték őket; aztán ledobták őket a szikla tetejéről és mindnyájan széthasadtak. 2Ch 25:13 Viszont annak a csapatnak a legényei, melyet visszaküldött Amacjá, hogy ne menjen vele a háborúba, beütöttek Júda városaiba Samáriától Bét-Horonig, és levágtak közülük háromezeret, és nagy zsákmányt ejtettek. 2Ch 25:14 Történt pedig, miután Amacjá megjött az edomiak leveréséből és elhozta Széir fiainak isteneit; hogy azokat állította fel a maga istenei gyanánt, és előttük borult le és nekik tömjénezett. 2Ch 25:15 Fellobbant ezen az Úr haragja Amacjára, és prófétát küldött hozzá, és azt mondta neki: Miért kerested annak a népnek isteneit, kik a saját népüket nem mentették meg kezedből? 2Ch 25:16 De történt, hogy míg az beszélt hozzá, ő azt mondta neki: Talán királyi tanácsossá tettünk téged? Hagyd abba: miért akarod, hogy levágjanak? Erre abbahagyta a próféta és azt mondta: Tudom, hogy Isten elvégezte a te vesztedet, mert ezt cselekedted, és nem hallgattál tanácsomra. 2Ch 25:17 Aztán tanácsot tartott Amacjá, Júda királya, és elküldött Jóáshoz, Jóáháznak, Jéhu fiának fiához, Izráel királyához, mondván: Nosza, nézzünk szembe egymással! 2Ch 25:18 Erre küldött Jóás, Izráel királya Amacjához, Júda királyához, mondván: A libánonbeli bogáncskóró elküldött a libánonbeli cédrushoz, mondván: Add a leányodat a fiamnak feleségül; akkor arra ment egy libánonbeli mezei vad, és eltaposta a bogáncskórót. 2Ch 25:19 Azt mondod, hogy lám megverted Edomot, és felfuvalkodottá tett a szíved, hogy dicsőséget szerezz; hát csak ülj otthon, miért hívnád ki a veszedelmet, és esnél el te és Júda veled? 2Ch 25:20 De nem hallgatott Amacjá, mert így lett az Istentől, hogy kézbe adhassa őket; mert Edom isteneit keresték. 2Ch 25:21 És felvonult Jóás, Izráel királya, és szembenéztek egymással, ő és Amacjá, Júda királya; Bét-Semesben, mely Júdához tartozik. 2Ch 25:22 És vereséget szenvedett Júda Izráel előtt; úgyhogy elfutott ki-ki az ő sátorába. 2Ch 25:23 Amacját pedig, Júda királyát, Jóásnak, Jóáház fiának fiát megfogta Jóás, Izráel királya Bét-Semesben; aztán bevitte őt Jeruzsálembe, és lerontatott Jeruzsálem kőfalából Efraim kapujától a Szegletkapuig négyszáz singnyit. 2Ch 25:24 És vette mindazt az aranyat és ezüstöt és mindazokat az edényeket, melyek az Isten házában Obed-Edomnál találhatók voltak, és a királyi palota kincseit, valamint a túszokat; és visszatért Samáriába. 2Ch 25:25 Aztán Amacjá, Jóás fia, Júda királya Jóás izráeli királynak, Joáház fiának halála után még tizenöt évig élt. 2Ch 25:26 Egyéb dolga pedig Amacjának, az elsők és az utolsók: tudvalevőleg meg vannak írva Júda és Izráel királyainak könyvében. 2Ch 25:27 És attól az időtől fogva, mikor Amacjá eltért az Úr követésétől, Jeruzsálemben összeesküvést szőttek ellene, és ő Lákisba menekült; de elküldtek utána Lákisba, és ott ölték meg. 2Ch 25:28 Aztán lovakra tették őt; és eltemették őt atyáival Júda városában. 2Ch 26:1 Júda egész népe pedig vette Uzziját, ki tizenhat éves volt; és királlyá tették őt atyja, Amacjá helyébe. 2Ch 26:2 Ő építtette meg Elótot, melyet visszavett Júdának; miután a király elaludt atyáival. 2Ch 26:3 Tizenhat éves volt Uzzija, mikor királlyá lett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből. 2Ch 26:4 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; egészen, mint atyja, Amacjá cselekedett. 2Ch 26:5 És az Isten keresésén volt, amíg Zekarja élt, ki az Isten félelmére tanította; és amíg ő kereste az Urat, szerencsét adott neki az Isten. 2Ch 26:6 Így mikor kivonult és hadakozott a filiszteusok ellen, lerombolta Gát kőfalát, Jabné kőfalát és Asdód kőfalát; és városokat épített Asdódban és Filiszteában. 2Ch 26:7 Megsegítette őt az Isten a filiszteusok és arabok ellen is, kik Gúr-Baálban laktak, és a meúniak ellen. 2Ch 26:8 Az ammoniak pedig ajándékot adtak Uzzijának; és elment a híre egész Egyiptomig, mert felette erős volt. 2Ch 26:9 És épített Uzzija tornyokat Jeruzsálemben a Szegletkapura, a Völgykapura és a Szegletre; és megerősítette azokat. 2Ch 26:10 A sivatagon is épített tornyokat és sok kutat vágatott, mert sok nyája volt neki mind az Alföldön, mind a Fennsíkon; földművesei és vincellérjei a Hegyvidéken és a Kármelen, mert földszerető ember volt. 2Ch 26:11 Volt Uzzijának egy hadakozást végző serege is, mely csapatonként oly számban vonult hadba, amint számba vétetett Jeiél íródeák és Maaszéjá intéző által Hananja keze alatt, aki a király fejedelmei közé tartozott. 2Ch 26:12 A hadbeli vitézek ősháztáj-főinek összes száma kétezer és hatszáz volt; 2Ch 26:13 kezük alatt volt pedig egy háromszázhétezer-ötszáznyi hadsereg; mely hadi erővel végzett hadakozást; hogy megsegítse a királyt az ellenség ellen. 2Ch 26:14 És készíttetett nekik Uzzija, az egész seregnek pajzsokat, dárdákat, sisakokat, páncélokat és íjakat; és parittyaköveket. 2Ch 26:15 És csináltatott Jeruzsálemben mesterséggel kigondolt gépeket, hogy legyenek a tornyokon és a szegleteken nyilakat és nagy köveket kilőni; és kiment a híre messzire, mert csodálatos segítséget nyert, mígnem megerősödött. 2Ch 26:16 Mikor pedig megerősödött, felfuvalkodott a szíve, úgyhogy megromlott és hűségszegést követett el az Úr, az ő Istene ellen; tudniillik bement az Úr templomtermébe a füstölő oltáron füstölögtetni. 2Ch 26:17 És bement utána Azarjá pap; és vele az Úr papjai, nyolcvan derék ember; 2Ch 26:18 és ellene álltak Uzzija királynak és azt mondták neki: Nem a te tiszted, Uzzija, az Úrnak füstölögtetni, hanem a papoké, Áron fiaié, akik fel vannak szentelve a füstölögtetésre; menj ki a szentélyből, mert hűségszegést követtél el, és nincs dicsőségedre az Úr Istentől. 2Ch 26:19 Megharagudott ezért Uzzija, akinek a füstölő éppen a kezében volt, hogy füstöljön; és éppen mikor haragja fellobbant a papokra, a bélpoklosság akkor tört ki a homlokán a papok előtt az Úr házában a füstölő oltár mellett. 2Ch 26:20 És mikor Azarjá főpap felé fordult és a többi papok, és íme ő bélpoklos volt a homlokán, akkor elijesztették onnét; de maga is sietett kimenni, mert megverte őt az Úr. 2Ch 26:21 És így Uzzija király bélpoklos lett halála napjáig, és egy szabadon álló házban lakott mint bélpoklos, mert ki volt zárva az Úr házából; és fia, Jótám volt a királyi ház felett, ő ítélte a föld népét. 2Ch 26:22 Egyéb dolgait pedig Uzzijának, az elsőket és az utolsókat; megírta Jesaja próféta, az Ámóc fia. 2Ch 26:23 És mikor elaludt Uzzija az ő atyáival és eltemették őt atyáival a királyok sírjához tartozó mezőn (azt mondták ugyanis: Bélpoklos volt); fia, Jótám lett helyébe a király. 2Ch 27:1 Huszonöt éves volt Jótám, mikor királlyá lett és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának Jerusá volt a neve, Cádók leánya. 2Ch 27:2 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben, egészen amint atyja, Uzzija cselekedett, csak nem ment be az Úr templomtermébe; de a nép még romlott volt. 2Ch 27:3 Ő építtette meg az Úr házának Felső kapuját; az Ófel kőfalán is sokat épített. 2Ch 27:4 És városokat épített Júda hegyvidékén; az erdőkben pedig várkastélyokat és tornyokat épített. 2Ch 27:5 Ő is hadakozott Ammon fiainak királyával és erőt vett rajtuk, és adtak neki Ammon fiai abban az esztendőben száz tálentum ezüstöt és tízezer kór búzát, árpát is tízezeret; ezt fizették neki Ammon fiai a második és harmadik évben is. 2Ch 27:6 Így megerősödött Jótám; mert útjait az Úr előtt, az ő Istene előtt viselte. 2Ch 27:7 Egyéb dolgai pedig Jótámnak, és minden háborúja és útja; tudvalevőleg meg vannak írva Izráel és Júda királyainak könyvében. 2Ch 27:8 Huszonöt éves volt, mikor királlyá lett; és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 27:9 És mikor elaludt Jótám az ő atyáival és eltemették őt Dávid városában; fia, Áház lett helyébe a király. 2Ch 28:1 Húszéves volt Áház, mikor királlyá lett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben; és nem azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben, mint atyja, Dávid; 2Ch 28:2 hanem Izráel királyainak útjain járt; és öntött képeket is csináltatott a baáloknak, 2Ch 28:3 és maga füstölögtetett a Hinnom fiainak völgyében; és elégette fiait a tűzben, azoknak a nemzeteknek undokságai szerint, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 2Ch 28:4 És áldozott és tömjénezett a bámákon és a halmokon; és minden zöldellő fa alatt. 2Ch 28:5 Ezért az Úr, az ő Istene a szír király kezébe adta őt, és megverték őt és sok foglyot hurcoltak el tőle és vittek el Damaszkuszba; és Izráel királyának is kezébe adatott, és megverte őt nagy vereséggel. 2Ch 28:6 Megölt ugyanis Pekah, Remalja fia Júdában százhúszezeret egy nap, mind derék embereket; amiért elhagyták az Urat, atyáik Istenét. 2Ch 28:7 Zikri pedig, egy efraimi hős, megölte Maaszéját, a király fiát, Azrikámot, a palota-nagyot; és Elkánát, aki a király után a második volt. 2Ch 28:8 És fogságra vittek Izráel fiai testvéreiktől kétszázezer asszonyt, fiút és leányt, és sok zsákmányt is prédáltak el tőlük; és elvitték a zsákmányt Samáriába. 2Ch 28:9 Ott pedig volt az Úrnak egy prófétája, a neve Odéd, az kiment a sereg elé, mikor megérkezett Samáriába, és azt mondta nekik: Íme, mikor az Úrnak, atyáitok Istenének haragja Júdán volt, kezetekbe adta őket, és oly haraggal öldököltetek köztük, mely az égig ért; 2Ch 28:10 most pedig Júda és Jeruzsálem fiait ti akarjátok leigázni, hogy szolgáitok és szolgálóitok legyenek nektek: nemde csak, nálatok nincsenek bűnök az Úr ellen, a ti Istenetek ellen? 2Ch 28:11 Most tehát hallgassatok rám és küldjétek vissza a foglyokat, akiket testvéreitek közül elhurcoltatok; mert az Úr haragjának heve rajtatok. 2Ch 28:12 Erre felkelt néhány férfi Efraim fiainak fői közül, Azarjá, Johánán fia, Berekjá, Mesillémót fia, Hizkija, Sallum fia és Amászá, Hadlai fia a hadból érkezők ellen, 2Ch 28:13 és azt mondták nekik: Be ne hozzátok ezeket a foglyokat ide, mert bűn lesz rajtunk az Úr előtt, ti tetézni akarjátok vétkeinket és bűnösségünket; mikor úgyis nagy a bűnösség rajtunk és a harag heve Izráelen. 2Ch 28:14 Erre otthagyták a harcosok a foglyokat és a zsákmányt a fejedelmek és az egész gyülekezet előtt; 2Ch 28:15 és felkeltek a név szerint megjelölt férfiak, és fogták a foglyokat, és akik közülük ruhátlanok voltak, mind felruházták a zsákmányból és miután felruházták, felsaruzták, megetették, megitatták, és megkenték őket olajjal, és a rokkantakat mind összeterelték szamarakon, elvitték őket Jerikóba, a pálmák városába, testvéreik mellé; és úgy tértek vissza Samáriába. 2Ch 28:16 Abban az időben küldött Áház király Asszíria királyaihoz, hogy segítsenek neki. 2Ch 28:17 Még az edomiak is eljöttek; és megverték Júdát és foglyokat hurcoltak el. 2Ch 28:18 Filiszteusok is ütöttek be az Alföld városaiba és Júda Délvidékére és elfoglalták Bét-Semest, Ajjálont, Gedérótot, Szokót és leányvárosait, Timnát és leányvárosait, és Gimzót és leányvárosait; és megtelepedtek ott. 2Ch 28:19 Mert megalázta az Úr Júdát Áházért, Izráel királyáért; mert féktelen volt Júdában és nagy hűségszegést követett el az Úr ellen. 2Ch 28:20 Mikor megérkezett reá Tiglat-Pileszer asszír király; szorongatta őt és nem erősítette. 2Ch 28:21 Mert Áház kifosztotta az Úr házát és a király meg a fejedelmek házát; és odaadta az asszír királynak, de nem a maga segítségére. 2Ch 28:22 És abban az időben, mikor szorongatták, még tetézte hűségszegését; ez az Áház király. 2Ch 28:23 És áldozott a damaszkusziak isteneinek, akik őt megverték, ugyanis azt mondta: Mivel a szír királyok istenei, azok segítik őket, azoknak áldozok, hogy segítsenek engem; pedig azok lettek neki elejtésére és egész Izráelnek. 2Ch 28:24 És összegyűjtötte Áház az Isten házának edényeit és szétvagdaltatta az Isten házának edényeit, és bezáratta az Úr házának ajtait; és oltárokat csináltatott magának Jeruzsálemben minden szegleten. 2Ch 28:25 És Júdának minden egyes városában bámákat csináltatott az idegen isteneknek való füstölögtetésre; így bosszantotta az Urat, atyái Istenét. 2Ch 28:26 Egyéb dolgai pedig, és minden útja, az elsők és az utolsók: tudvalevőleg meg vannak írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. 2Ch 28:27 Mikor elaludt Áház az ő atyáival, Jeruzsálemben, a városban temették őt el, ugyanis őt nem vitték be Izráel királyainak sírjaiba; és fia, Hizkija lett helyébe a király. 2Ch 29:1 Hizkija huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Abijá volt, Zekarja leánya. 2Ch 29:2 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; egészen, mint atyja, Dávid cselekedett. 2Ch 29:3 Ő uralkodásának első évében, az első hónapban megnyitotta az Úr házának ajtait és kijavíttatta azokat. 2Ch 29:4 Aztán bevitte a papokat és lévitákat; és összegyűjtötte őket a napkeleti téren, 2Ch 29:5 és azt mondta nekik: Hallgassatok rám, léviták: most szenteljétek be magatokat, aztán szenteljétek be az Úrnak, atyáitok Istenének házát, és vigyétek ki a tisztátalanságot a szent helyről. 2Ch 29:6 Mert hűségszegést követtek el atyáink és azt cselekedték, ami gonosz az Úrnak, a mi Istenünknek szemeiben és elhagyták őt; és elfordították orcáikat az Úr hajlékától és hátukat fordították. 2Ch 29:7 Be is zárták a tornác ajtait, és kioltották a mécseket, füstölőszert nem füstölögtettek, és égő áldozatot nem áldoztak a szenthelyen Izráel Istenének. 2Ch 29:8 Ezért aztán az Úr haragja lett Júdán és Jeruzsálemen; és rémmé, borzadállyá és felszisszenéssé tette őket, mint magatok látjátok szemeitekkel. 2Ch 29:9 Hiszen íme atyáink kard által estek el; fiaink, leányaink és asszonyaink pedig fogságban vannak emiatt. 2Ch 29:10 Én most el vagyok határozva, hogy szövetséget kötök az Úrral, Izráel Istenével; hogy fordítsa el rólunk haragja hevét. 2Ch 29:11 Fiaim, most ne vegyétek könnyen; mert titeket választott az Úr, hogy előtte álljatok, az ő szolgálatára, és ti legyetek, akik neki szolgáltok és jó illatot gerjesztetek. 2Ch 29:12 Felkeltek tehát a léviták, Máhát, Amászai fia, Jóel, Azarjá fia a kehátiak fiai közül, és a meráriak fiai közül Kís, Abdi fia és Azarjá, Jehallelél fia; a gersoniak közül pedig Jóáh, Zimmá fia, és Éden, Jóáh fia. 2Ch 29:13 És Elicáfán fiai közül Simri és Jeiél; Ászáf fiai közül Zekarja és Mattanjá; 2Ch 29:14 Hémán fiai közül Jehiél és Simei; és Jedutun fiai közül Semájá és Uzziél: 2Ch 29:15 és összegyűjtötték testvéreiket és a király parancsa szerint bementek az Úr szavára megtisztítani az Úr házát. 2Ch 29:16 És bementek a papok az Úr házának belsejébe, hogy megtisztítsák, és kihordtak minden tisztátalanságot, amit az Úr templomtermében találtak, az Úr házának udvarára; hol a léviták átvették, hogy kivigyék, ki a Kidron patakába. 2Ch 29:17 Az első hónap elsején kezdték a beszentelést és a hónap nyolcadik napján jutottak el az Úr tornácához, aztán nyolc napig az Úr házát szentelték; tehát az első hónap tizenhatodik napján végeztek. 2Ch 29:18 És akkor bementek Hizkija királyhoz és azt mondták: Megtisztítottuk az Úr egész házát; az égő áldozati oltárt is egész felszerelésével, a szent kenyerek asztalát is egész felszerelésével; 2Ch 29:19 és mindazokat az edényeket, melyeket Áház király hűtlenségében elvetett királysága alatt, elkészítettük és beszenteltük; íme az Úr oltára előtt vannak. 2Ch 29:20 Korán reggel tehát, mikor Hizkija király felkelt, összegyűjtötte a város fejedelmeit, és felment az Úr házába. 2Ch 29:21 És hoztak hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnáldozatnak a királyságért, a szent helyért és Júdáért; és mondta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák meg az Úr oltárán. 2Ch 29:22 Tehát levágták a marhákat és a papok felfogták a vért és az oltárra intették; aztán levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették, és levágták a bárányokat, és a vért az oltárra hintették. 2Ch 29:23 Akkor a bűnáldozati bakokat a király és a gyülekezet elé vitték, és miután rájuk támasztották kezeiket, 2Ch 29:24 azokat is levágták a papok, és bűnáldozati szertartást végeztek vérükkel az oltáron, egész Izráelért végezvén az engesztelési szertartást, mert egész Izráel számára mondta a király az égő áldozatot és a bűnáldozatot. 2Ch 29:25 És felállította a lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, kobzokkal és hárfákkal Dávidnak és Gádnak, a király látnokának valamint Nátán prófétának parancsára, mert az Úrtól volt ez a parancs az ő prófétái által. 2Ch 29:26 És mikor felálltak a próféták a Dávid szerszámaival és a papok trombitákkal; 2Ch 29:27 azt mondta Hizkija, hogy vigyék fel az égő áldozatot az oltárra. És mikor megkezdődött az égő áldozat, megkezdődött az Úr éneke és a trombiták, éspedig Dávid izráeli király szerszámainak vezetése alatt. 2Ch 29:28 És az egész gyülekezet leborult, az ének meg zengett és a trombiták harsogtak; mindez addig, míg az égő áldozat elvégződött. 2Ch 29:29 Mikor pedig elvégezték az égő áldozatot, letérdelt a király, és vele mind, akik jelen voltak, és leborultak. 2Ch 29:30 Akkor azt mondta Hizkija király és a fejedelmek a lévitáknak, hogy dicsérjék az Urat Dávidnak és Ászáf látnoknak szavaival; és dicsérték az örömig, és meghajtották magukat és leborultak. 2Ch 29:31 Aztán szót emelt Hizkija, és azt mondta: Most felszenteltétek magatokat az Úrnak, járuljatok elő és hozzatok vágóáldozatokat és hálaáldozatokat az Úr házába; és hozott a gyülekezet vágóáldozatokat és hálaáldozatokat, és mindenki, akit a szíve indított, égő áldozatokat. 2Ch 29:32 És az égő áldozat száma volt, melyet hozott a gyülekezet, hetven marha, száz kos, kétszáz bárány, mindez égő áldozatul az Úrnak; 2Ch 29:33 a szent adomány pedig volt hatszáz marha és háromezer juh. 2Ch 29:34 Csak a papok voltak kevesen és nem bírták mind megnyúzni az égő áldozatokat, tehát testvéreik, a léviták segítettek nekik, míg elvégződött a munka és a papok beszentelik magukat, mert a léviták helyesebb gondolkodásúak voltak a maguk beszentelésére nézve, mint a papok. 2Ch 29:35 De tömeges égő áldozat is volt, a visszafizetési áldozatok kövéreivel és az égő áldozathoz való italáldozatokkal; és a szolgálat helyre lett állítva az Úr házában. 2Ch 29:36 És örvendezett Hizkija és az egész nép azon, amit az Isten a népnek készített, mert hirtelen lett a dolog. 2Ch 30:1 Hizkija pászkaünnepe És elküldött Hizkija egész Izráelhez és Júdához és leveleket is írt Efraimhoz és Manasséhoz, jöjjenek el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy rendezzenek egy pászkát az Úrnak, Izráel Istenének. 2Ch 30:2 Ugyanis megtanácskozta a király és fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a pászkát a második hónapban tartják meg, 2Ch 30:3 mert nem tudták megtartani abban az időben; mert a papok nem szentelték be magukat elegen, és a nép nem volt összegyűlve Jeruzsálemben. 2Ch 30:4 És mikor ezt a dolgot helyesnek találta a király és az egész gyülekezet, 2Ch 30:5 akkor állapodtak meg abban, hogy üzenetet küldenek egész Izráelhez Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek el az Úrnak, Izráel Istenének pászkát rendezni Jeruzsálemben, mert rég nem tettek úgy, mint meg van írva. 2Ch 30:6 És elmentek a futárok a királytól és fejedelmeitől való levelekkel egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint azt mondták: Izráel fiai, térjetek meg az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, hogy térjen vissza a maradékhoz, mely közületek megmenekült az asszír királyok kezéből; 2Ch 30:7 és úgy ne járjatok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűségszegést követtek el az Úr ellen, atyáik Istene ellen; és borzadállyá tette őket, mint magatok látjátok. 2Ch 30:8 Most ne legyetek kemény nyakúak, mint atyáitok voltak, adjatok kezet az Úrnak és jertek be az ő szent helyéhez, melyet örökre szentté tett, és szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, hogy térjen vissza rólatok haragjának heve. 2Ch 30:9 Mert ha megtértek az Úrhoz, testvéreitek és fiaitok irgalmat találnak azok előtt, akik fogságra hurcolták őket és visszatérnek erre a földre, mert kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordítja el arcát tőletek, ha megtértek hozzá. 2Ch 30:10 És amint a futárok keresztülmentek városról városra Efraim és Manassé földjén egész Zebulonig; voltak, akik nevettek rajtuk és csúfolták őket: 2Ch 30:11 de néhányan Áserből, Manasséból és Zebulonból megalázták magukat és eljöttek Jeruzsálembe. 2Ch 30:12 Júdán is az Isten keze volt, egy szívet adván nekik; hogy teljesítsék a király és fejedelmek parancsát az Úr szavára. 2Ch 30:13 És sok nép gyűlt össze Jeruzsálembe, hogy megtartsa a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban, igen tömeges gyülekezet. 2Ch 30:14 És felkeltek és eltávolították az oltárokat, melyek Jeruzsálemben voltak; a füstölő oltárokat is mind eltávolították, és beledobták a Kidron patakába. 2Ch 30:15 Aztán levágták a pászkát a második hónap tizennegyedikén, és a papok és a léviták megszégyenülve érezték magukat, tehát beszentelték magukat és vitték az égő áldozatokat az Úr házába. 2Ch 30:16 És helyükön álltak rendtartásuknak megfelelően, Mózesnek, az Isten emberének tanítása szerint: a papok hintették a vért a léviták kezéből. 2Ch 30:17 Ugyanis egy sokaság volt a gyülekezetben, mely nem szentelte be magát; tehát a léviták voltak mindenki pászkabárányának levágásán, aki nem volt tiszta, hogy az Úrnak szentelje azt. 2Ch 30:18 Mert a nép többsége, egy sokaság Efraimból, Manasséból, Izsakhárból és Zebulonból nem tartotta meg a tisztulási szertartást, hanem írásellenesen ette a pászkát; úgyhogy Hizkija imádkozott értük, mondván: A jó Úr szerezzen engesztelést mindenkinek, 2Ch 30:19 aki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, atyái Istenét, ha nem is a szentély tisztasága szerint. 2Ch 30:20 És meghallgatta az Úr Hizkiját, és meggyógyította a népet. 2Ch 30:21 Így tartották meg Izráel fiai, kik jelen voltak Jeruzsálemben, a kovásztalan kenyerek ünnepét, hét nap nagy örvendezéssel (és dicséretet zengettek napról napra a léviták és a papok dicsérő szerszámokkal az Úrnak; 2Ch 30:22 Hizkija pedig szívére beszélt minden lévitának, aki jó belátást tanúsított az Úr iránt) ; és ünnepi lakomákat tartottak hét napon át, visszafizetési vágó áldozatokat áldozván és vallást tévén az Úrról, atyáik Istenéről. 2Ch 30:23 Aztán megtanácskozta az egész gyülekezet, hogy tartsanak még hét napot, és tartottak hét nap örvendezést. 2Ch 30:24 Mert Hizkija, Júda királya felajánlott a gyülekezetnek ezer bikát és hétezer juhot, a fejedelmek pedig felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot, és papok tömegesen szentelték be magukat. 2Ch 30:25 És örvendezett Júda egész gyülekezete és a papok és a léviták, és az az egész gyülekezet, mely Izráelből jött; és a jövevények, mind akik Izráel országából jöttek, mind akik Júdában laktak. 2Ch 30:26 Volt tehát nagy öröm Jeruzsálemben; mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának napjai óta ilyen nem volt Izráelben. 2Ch 30:27 Aztán felkeltek a lévita papok és megáldották a népet, és szavuk meghallgattatást nyert; és imádságuk eljutott az ő szentségének hajlékába az égbe. 2Ch 31:1 És mikor mindennek vége lett, kivonult egész Izráel, akik jelen voltak, Júda városaiba, és összetörték a szent köveket, kivágták a szent fákat és lerombolták a bámákat és az oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban teljesen, aztán visszatértek Izráel fiai mind városaikba, ki-ki a maga birtokára. 2Ch 31:2 És visszaállította Hizkija a papok és a léviták osztályait, mindenikőjüket a maga papi és lévitai szolgálatának megfelelő osztályába az égő áldozathoz és visszafizetési áldozatokhoz; szolgálni, vallást tenni és dicséretet mondani az Úr táborának kapuiban; 2Ch 31:3 és a király hozzájárulását az égő áldozatokhoz a saját vagyonából, a reggeli és esteli égő áldozatokhoz, valamint a szombatonkénti, újholdankénti és ünnepenkénti égő áldozatokhoz, mint meg van írva az Úr tanításában. 2Ch 31:4 A népnek pedig, Jeruzsálem lakosainak meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták járandóságát, hogy megtarthassák az Úr tanítását. 2Ch 31:5 És amint ez a dolog elterjedt, bőven hozták Izráel fiai a gabona, must, olaj és méz és mindenféle mezei termény zsengéjét, és mindenből tömegével hoztak tizedet. 2Ch 31:6 És Izráel és Júda fiai, akik Júda városaiban laktak, ők is marha- és juhtizedet és szentségeknek való tizedet, melyet az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltettek: hoztak és tettek garmadákba. 2Ch 31:7 A harmadik hónapban kezdték a garmadákat lerakni, és a hetedik hónapban végezték el. 2Ch 31:8 És mikor Hizkija és a fejedelmek bementek és látták a garmadákat: áldották az Urat és az ő népét, Izráelt. 2Ch 31:9 Mikor pedig Hizkija a papoknál és a lévitáknál a garmadák felől tudakozódott: 2Ch 31:10 Azarjá, a Cádók házából való főpap felelt neki, és azt mondta: Mióta elkezdték az emelékáldozatot az Úr házába hordani, van étel, elégség és felesleg bőven, mert az Úr megáldotta az ő népét, és ami a felesleg, az ilyen tömeg. 2Ch 31:11 És mondta Hizkija, hogy készítsenek kamrákat az Úr házában, és készítettek. 2Ch 31:12 Aztán bevitték az emelékáldozatot, a tizedet és a szentségeket híven; és felettük főfelügyelő Konanjá, a lévita lett, testvére, Simei pedig a második. 2Ch 31:13 És Jehiél, Azarjá, Náhát, Asszáél, Jerimót, Józábád, Eliél, Jiszmakjá, Máhát és Benájá tiszttartók voltak Konanjá és testvére, Simei mellett, Hizkija királynak és Azarjának, az Isten háza fejedelmének megbízásából. 2Ch 31:14 Kóré lévita pedig, Jimná fia, ajtónálló a keleti kapunál, az Istennek tett önkéntes adományok felett volt, hogy kiossza az Úr emelékáldozatait és a szentségek szentségeit. 2Ch 31:15 És az ő keze alatt voltak Éden, Benjámin, Jésua, Semájá, Amarjá és Sekanjá a papi városokban állandó hivatalban; hogy kiosszák testvéreiknek osztályonként, mind a nagynak, mind a kicsinynek: 2Ch 31:16 azokon kívül, akik közülük a fineműek családi lajstromába fel voltak véve háromévestől fogva felfelé, egyáltalán akik bejártak az Úr házába napi dologra napjában; tisztükben való szolgálatukra osztályaik szerint; 2Ch 31:17 és az ősháztájaik szerint lajstromozott papokkal együtt azokon a lévitákon kívül is, akik húszéveseknél feljebb voltak, az ő tisztjükben, osztályaikban: 2Ch 31:18 a belajstromozottak minden kicsinyének is, feleségeiknek, fiaiknak és leányaiknak, az egész gyülekezetnek; mert állandó hivatásuknál fogva szentségre tisztán kellett magukat tartani. 2Ch 31:19 Áron fiainak, a papoknak számára városaik legelőterületeinek mezőin is minden egyes városban voltak férfiak, akik ki voltak jelölve név szerint, hogy kiadják a járandóságot minden finemen levőnek a papok közt és minden belajstromozottnak a léviták közt. 2Ch 31:20 És így tett Hizkija egész Júdában; és azt cselekedte, ami jó, helyes és igaz volt az Úr előtt, az ő Istene előtt. 2Ch 31:21 Minden dologban pedig, amihez hozzáfogott, hogy keresse az ő Istenét, az Isten házának szolgálatában, a tanításban és a parancsolatban, teljes szívéből cselekedett és szerencsés volt. 2Ch 32:1 Ezek, és e hűség után jött Szanherib, asszír király; és mikor bevonult Júdába és ostrom alá vette az erődített városokat, azt gondolta, hogy magának hódítja azokat. 2Ch 32:2 Mikor Hizkija látta, hogy Szanherib jön, és Jeruzsálem megvívására készül: 2Ch 32:3 megtanácskozta fejedelmeivel és hőseivel, hogy azokat a forrásvizeket, melyek a városon kívül vannak, be kell tömni, és azok támogatták. 2Ch 32:4 És sok népet gyűjtöttek össze és betömettek minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Ha eljönnek Asszíria királyai, minek találjanak vizet bőven? 2Ch 32:5 Aztán összeszedte magát és megépíttette a kőfalat, mind, ami be volt szakadva, és felvitte a tornyokig, kívül pedig a másik kőfalat, és megerősítette a Millót Dávid városánál; és csináltatott lövőszerszámot tömegével és pajzsokat. 2Ch 32:6 És hadvezéreket tett a nép fölé, és magához gyűjtötte őket a város kapujának terére, és szívükre beszélt, mondván: 2Ch 32:7 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne ijedjetek meg Asszíria királyától és a vele levő egész sokaságtól, mert velünk több van, mint ővele. 2Ch 32:8 Vele testi kar van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket és megvívja harcainkat; és a nép támaszt lelt Hizkijának, Júda királyának szavaiban. 2Ch 32:9 Ezután Szanherib, Asszíria királya, míg ő Lákisnál volt, és egész hatalma vele, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hizkijához, Júda királyához, és egész Júdához, mely Jeruzsálemben volt, mondván: 2Ch 32:10 Így mondta Szanherib asszír király: Miben bíztok ti, hogy ostrom alatt Jeruzsálemben maradtok? 2Ch 32:11 Ugye Hizkija áltatott el titeket, hogy halálra juttasson benneteket éhség és szomjúság által, mondván: Az Úr, a mi Istenünk kiszabadít minket az asszír király kezéből? 2Ch 32:12 Ugye ugyanaz a Hizkija távolította el az ő bámáit és oltárait; és meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek, mondván: Egy oltár előtt boruljatok le és azon füstölögtessetek? 2Ch 32:13 Ugye tudjátok, mit tettem én és atyáim az országok többi népeivel; hát talán ez országok nemzeteinek istenei ki tudták szabadítani országukat az én kezemből? 2Ch 32:14 Ki az ezeknek a népeknek valamennyi Istene között, melyeket atyáim örök szentség alá vetettek, aki ki tudná szabadítani népét az én kezemből; hogy a ti Istenetek ki tudjon szabadítani benneteket az én kezemből? 2Ch 32:15 Most tehát meg ne tévesszen benneteket Hizkija és el ne áltasson titeket így, és ne higgyetek neki, mert semmiféle nemzetnek és országnak semmiféle istene nem tudta kiszabadítani népét a kezemből és atyáim kezéből; mennyivel kevésbé szabadíthat ki kezemből titeket a ti Istenetek! 2Ch 32:16 Többet is beszéltek szolgái az Úr Isten ellen, és az ő szolgája, Hizkija ellen; 2Ch 32:17 leveleket is írt, hogy káromolja az Urat, Izráel Istenét; és hogy ellene mondjon, mondván: Mint az országok nemzeteinek istenei, akik nem szabadították ki népüket kezemből, úgy nem fogja kezemből kiszabadítani Hizkija Istene sem az ő népét. 2Ch 32:18 Odakiáltották nagy fennszóval zsidóul Jeruzsálem népéhez is, mely a kőfalon volt, hogy megfélemlítsék és megijesszék őket; hogy aztán bevegyék a várost. 2Ch 32:19 És úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek isteneiről, melyek emberi kéz csinálmányai. 2Ch 32:20 És imádkozott Hizkija király és Jesaja próféta, az Ámóc fia emiatt; és az égre kiáltottak segítségért. 2Ch 32:21 Az Úr pedig egy angyalt küldött, aki elpusztított minden derék vitézt, vezért és fejedelmet az asszír király táborában; úgyhogy orcapirulással tért vissza országába, és mikor bement istenének házába, éppen a tőle származók közül valók ejtették el őt ott karddal. 2Ch 32:22 Így szabadította meg az Úr Hizkiját és Jeruzsálem lakosait Szanherib, asszír király kezéből, és minden kézből; és összetartotta őket mindenfelől. 2Ch 32:23 És sokan hoztak ajándékot az Úrnak Jeruzsálembe, és drágaságokat Hizkija, júdai királynak; ki ettől fogva felmagasztaltatott minden nemzet szemeiben. 2Ch 32:24 Mikor azokban a napokban halálosan megbetegedett Hizkija; imádkozott az Úrhoz, és ő szólt hozzá és csodajelt adott neki. 2Ch 32:25 De Hizkija nem a hozzá való jótétemény szerint fizetett, hanem felfuvalkodott a szíve; ezért harag lett rajta és Júdán és Jeruzsálemen. 2Ch 32:26 De mivel megalázta magát Hizkija szíve felfuvalkodásában Jeruzsálem lakosaival együtt; tehát nem jött el rájuk az Úr haragja Hizkija napjaiban. 2Ch 32:27 Volt pedig Hizkijának igen sok gazdagsága és vagyona; és kincstárakat szerzett magának ezüst, arany, drágakő és fűszerszámok, pajzsok és mindenféle drágaságok számára; 2Ch 32:28 és tárházakat a gabona-, must és olaj-jövedelemnek; ólakat pedig külön-külön mindenféle baromnak és nyájakat az ólaknak. 2Ch 32:29 Városokat is szerzett magának és juh- és marhanyájat tömegesen; mert igen sok vagyont adott neki Isten. 2Ch 32:30 És Hizkija volt az, aki betömette Gihon vizének felső kifolyását, és Dávid városától nyugatra vezette azt le egyenesen; és szerencsés volt Hizkija minden vállalkozásában. 2Ch 32:31 Így a babiloni fejedelmek tolmácsainak esetében is, akik a felől a csoda felől tudakozódni küldtek hozzá, mely az országban történt, azért hagyta őt el az Isten, hogy megkísértse őt, hogy megismerje szíve teljességében. 2Ch 32:32 Egyéb dolgai pedig Hizkijának és kegyes cselekedetei tudvalevőleg meg vannak írva Jesaja prófétának, Ámóc fiának látomásában Júda és Izráel királyainak könyvében. 2Ch 32:33 Mikor elaludt Hizkija az ő atyáival és eltemették őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és tisztességet tett neki halálában egész Júda és Jeruzsálem lakosai; fia, Manassé lett helyébe a király. 2Ch 33:1 Tizenkét éves volt Manassé, mikor királlyá lett; és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 33:2 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; azoknak a nemzeteknek undoksága szerint, amelyeket elűzött az Úr Izráel fiai elől. 2Ch 33:3 És ismét felépítette a bámákat, melyeket lerontott atyja, Hizkija; és oltárokat állított a baáloknak, és szent fákat csináltatott, és leborult az ég egész seregének és azokat szolgálta. 2Ch 33:4 És oltárokat épített az Úr házában; melyről azt mondta az Úr: Jeruzsálemben lesz az én nevem örökre. 2Ch 33:5 És oltárokat épített az ég egész seregének; az Úr házának mindkét udvarában. 2Ch 33:6 És ő átvitte fiait a tűzön a Hinnom fiainak völgyében, és felhőnézést, bűvölést és varázslást űzött, halottidézőket és jósmestereket tartott; sok olyat tett, ami rossz az Úr szemeiben, bosszantván őt. 2Ch 33:7 És elhelyezte a szobor istenképét, melyet csináltatott; az Isten házában, melyről azt mondta Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: Ebben a házban és Jeruzsálemben, melyet Izráel minden törzse közül választottam, helyezem el nevemet örökre: 2Ch 33:8 és nem távolítom el többé Izráel lábát arról a földről, melyet atyáik számára megállapítottam; csak ha tényleg megtartják mindazt, amit nekik Mózes által parancsoltam, minden tanítást, minden törvényt és ítéletet. 2Ch 33:9 De Manassé eltévelyítette Júdát és Jeruzsálem lakosait; hogy még inkább rosszat cselekedjenek, mint azok a nemzetek, melyeket kipusztított az Úr Izráel fiai elől. 2Ch 33:10 És miután szólott az Úr Manassénak és népének, de nem vették figyelembe; 2Ch 33:11 rájuk hozta az Úr az asszír király hadvezéreit, akik megfogták Manassét horgokkal; és megkötözték őt bilincsekkel és elvitték Babilóniába. 2Ch 33:12 És mikor így szorongatták, megkérlelte az Urat, az ő Istenét; és nagyon megalázta magát atyái Istene előtt. 2Ch 33:13 És miután imádkozott hozzá, kiengesztelődött iránta, meghallgatta könyörgését és visszahozta Jeruzsálembe, királyságába; és akkor elismerte Manassé, hogy az Úr az Isten. 2Ch 33:14 Ezután épített egy külső kőfalat a Dávid városához Gihontól nyugatra a völgyben, éspedig a Halkapuba menet és körülvitte az Ófelen és igen magasra emelte; és hadparancsnokokat helyezett Júdában minden erődített városba. 2Ch 33:15 És eltávolította az idegen isteneket és a szobrot az Úr házából, és minden oltárt, melyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben épített; és kihányatta a városon kívül. 2Ch 33:16 Az Úr oltárát pedig felépíttette és áldozott azon visszafizetési és hálaadó vágó áldozatokat; és meghagyta Júdának, hogy az Urat, Izráel Istenét szolgálja. 2Ch 33:17 A nép ugyan még áldozott a bámákon; de csak az Úrnak, az ő Istenének. 2Ch 33:18 Manassénak egyéb dolgai pedig, és Istenéhez való imádsága, valamint a látnokok beszédei, akik szóltak neki az Úrnak, Izráel Istenének nevében; tudvalevőleg megvannak Izráel királyainak történetében. 2Ch 33:19 Imádsága pedig és meghallgattatása, valamint minden bűne és hűségszegése, és azok a helyek, ahol bámákat épített és felállította az aserákat és a faragott képeket megalázkodása előtt; tudvalevőleg meg vannak írva Hózai történetében. 2Ch 33:20 Mikor elaludt Manassé az ő atyáival és eltemették őt házában; fia, Ámon lett helyébe a király. 2Ch 33:21 Huszonkét éves volt Ámon, mikor királlyá lett; és két évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 33:22 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, amiképpen atyja, Manassé cselekedett; és minden faragott képnek, melyet atyja, Manassé készíttetett, szorgalmasan áldozott Ámon és szolgált nekik. 2Ch 33:23 Nem is alázta meg magát, mint megalázta magát atyja, Manassé; hanem ez az Ámon még tetézte a bűnt. 2Ch 33:24 És összeesküdtek ellene szolgái, és megölték őt a házában. 2Ch 33:25 De a föld népe mind levágta azokat, akik Ámon király ellen összeesküdtek; és királlyá tette a föld népe a fiát, Jósiát, a helyébe. 2Ch 34:1 Nyolcéves volt Jósia, mikor királlyá lett; és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 34:2 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; és atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra. 2Ch 34:3 És uralkodásának nyolcadik évében, mikor még gyermek volt, elkezdte keresni atyjának, Dávidnak Istenét; tizenkettedik évében pedig elkezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet a bámáktól és aseráktól, a faragott képektől és az öntött képektől. 2Ch 34:4 Előtte zúzták le a baálok oltárait, és vágták ki a naposzlopokat, melyek fölöttük voltak; az aserákat pedig és a faragott képeket és az öntött képeket összetörette, porrá zúzatta és azoknak sírjaira hintette, akik azoknak áldoztak volt; 2Ch 34:5 és a papok csontjait elégette oltáraikon; így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 2Ch 34:6 Manassé, Efraim, Simeon városaiban is, és egész Naftaliig; romjaik között körös-körül: 2Ch 34:7 letörette az oltárokat, és az aserákat és a faragott képeket összetörette porrá zúzva, és a naposzlopokat mind kivágatta Izráel egész országában; úgy tért vissza Jeruzsálembe. 2Ch 34:8 És uralkodásának tizennyolcadik évében, megtisztítván az országot és a házat; elküldte Sáfánt, Acaljá fiát, Maaszéját, a város fejedelmét, és Jóáhot, Jóáház fiát, a kancellárt, az Úrnak, az ő Istenének házát kijavíttatni. 2Ch 34:9 Mikor azok megérkeztek Hilkija főpaphoz, átadták azt a pénzt, mely befolyt Isten házába, melyet a léviták, a küszöb őrei gyűjtöttek Manassétól és Efraimtól, és a többi maradék Izráeltől, és az egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól. 2Ch 34:10 És a munka végeztetőinek kezére adták, akik az Úr házához voltak rendelve; és azok adták azt a munka végzőinek, akik az Úr házában dolgoztak a ház tatarozásán és javításán. 2Ch 34:11 És átadták az ácsoknak és építőknek, hogy vegyenek faragott köveket és kötőgerendáknak való fákat; és hogy bepadolják a házakat, melyeket elrontottak Júda királyai. 2Ch 34:12 És ezek az emberek hűséggel végezték a munkát, és föléjük voltak állítva Jahat és Obadja léviták, a meráriak fiai közül és Zekarja és Mesullám a kehátiak fiai közül felügyelni. A léviták ugyanis, akik értették, mind az éneklő szerszámoknál voltak; 2Ch 34:13 de voltak a teherhordók felett is, és felügyelők azok felett, akik a különböző munkáknál dolgot végeztek; és a lévitákból voltak íródeákok és intézők és ajtónállók is. 2Ch 34:14 És mikor kivették a pénzt, mely az Úr házába befolyt; megtalálta Hilkija pap az Úr tanításának Mózes kezéből való könyvét. 2Ch 34:15 És megszólalt Hilkija, és azt mondta Sáfán íródeáknak: A Tanítás könyvét megtaláltam az Úr házában; ezzel átadta Hilkija a könyvet Sáfánnak. 2Ch 34:16 Mikor aztán Sáfán bevitte a könyvet a királyhoz, még választ vitt a királynak, mondván: Ami szolgáidra bízva volt, azok mindent teljesítettek; 2Ch 34:17 kitöltötték a pénzt, mely az Úr házában találtatott; és átadták azt a megbízottak kezére és a munka végeztetőinek kezére: 2Ch 34:18 aztán jelentést tett Sáfán íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkija pap; és olvasott belőle Sáfán a király előtt. 2Ch 34:19 És történt, hogy mikor a király meghallotta a tanítás szavait; megszaggatta ruháit. 2Ch 34:20 És parancsot adott a király Hilkijának, Ahikámnak, a Sáfán fiának, Abdonnak, Miká fiának, Sáfán íródeáknak és Aszájá királyi szolgának, mondván: 2Ch 34:21 Menjetek, kérdezzétek meg az Urat érettem és azokért, akik Izráelből és Júdából megmaradtak, e könyv szavai felől, mely most megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely kiöntetett ránk, amiért atyáink nem tartották meg az Úr szavát, hogy mindenben úgy cselekedtek volna, amint ebben a könyvben írva van. 2Ch 34:22 Akkor elment Hilkija és a király emberei Hulda prófétaasszonyhoz, ki Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrizőjének felesége volt, és Jeruzsálemben, a második kerületben lakott; és aszerint szóltak neki. 2Ch 34:23 És azt mondta nekik: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mondjátok a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött: 2Ch 34:24 Így mondta az Úr: Íme én veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira: mindazt az átkot, mely meg van írva abban a könyvben, melyet felolvastak Júda királya előtt. 2Ch 34:25 Azért, amiért elhagytak engem és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden csinálmányával; kiömlött haragom erre a helyre, és nem alszik el. 2Ch 34:26 Júda királyához pedig, aki titeket küldött az Urat megkérdezni, ezt mondjátok: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Ami azokat a szavakat illeti, melyeket hallottál: 2Ch 34:27 Amiért meglágyult a szíved és megaláztad magadat Isten előtt, mikor hallottad szavait ez ellen a hely ellen és lakosai ellen, és megaláztad magadat előttem és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ez az Úr mondása: 2Ch 34:28 Íme én atyáidhoz takarítalak téged és sírodba takaríttatsz békességgel; és nem látnak szemeid semmit abból a veszedelemből, amit én erre a helyre és lakosaira hozok. És mikor a királynak választ vittek, 2Ch 34:29 elküldött a király, és mind összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem véneit. 2Ch 34:30 Aztán felment a király az Úr házába, és Júda minden embere és Jeruzsálem lakói, továbbá a papok és a léviták, szóval az egész nép, nagytól fogva a kicsinyig; és elolvasta fülükbe a szövetség könyvének minden szavát, mely az Úr házában találtatott. 2Ch 34:31 Akkor helyére állt a király és megkötötte a szövetséget az Úr előtt, hogy az Urat fogja követni és megtartja parancsolatait, bizonyságtételeit és törvényeit teljes szívéből és teljes lelkéből; megcselekedvén e szövetség szavait, melyek meg vannak írva ebben a könyvben. 2Ch 34:32 És beléptetett mindenkit, aki Jeruzsálemben és Benjáminban találtatott; és Jeruzsálem lakosai az Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedtek. 2Ch 34:33 És eltávolította Jósia az undokságokat mind az Izráel fiaihoz tartozó egész földről és mindenkit, aki Izráelben találtatott, arra kényszerített, hogy szolgálja az Urat, az ő Istenüket; az ő egész életében nem tértek el az Úrnak, atyáik Istenének követésétől. 2Ch 35:1 Azután pászkát rendezett Jósia az Úrnak Jeruzsálemben; és a pászkát az első hónap tizennegyedikén vágták le. 2Ch 35:2 És a papokat tisztjükbe állította; és erősítette őket az Úr házának szolgálatára. 2Ch 35:3 A lévitáknak pedig, akik egész Izráelt tanítják, akik szentek az Úrnak, azt mondta: Tegyétek a szent ládát a házba, melyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített, nem kell vállon hordoznotok; most szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket és az ő népét, Izráelt. 2Ch 35:4 Tehát legyetek készen ősháztájanként osztályaitokban; Dávidnak, Izráel királyának írása szerint, és fiának, Salamonnak írása szerint. 2Ch 35:5 És álljon a szent helyen a nép fiaiból, testvéreitekből való ősháztáj-szakaszokhoz a lévitákból is egy-egy ősháztáj-osztag: 2Ch 35:6 és vágjátok le a pászkát; és szenteljétek be magatokat és készítsétek el azt testvéreiteknek, az Úrnak Mózes által adott szava szerint cselekedvén. 2Ch 35:7 És felajánlott Jósia a nép fiainak juhot, bárányokat és kecskefiakat, mindezt a pászkákra minden jelenlévőnek, szám szerint harmincezeret, és háromezer marhát; ezeket a király vagyonából. 2Ch 35:8 Fejedelmei is ajánlottak fel önkéntes adományokat a népnek, a papoknak és a lévitáknak; Hilkija, Zekarja és Jehiél, az Isten házának fejedelmei a papoknak adtak a pászkákra kétezer-hatszázat, és marhát háromszázat. 2Ch 35:9 Konanjá pedig és testvérei, Semájá és Netanél, továbbá Hasabjá, Jeiél és Józábád, a léviták fejedelmei; felajánlottak a lévitáknak pászkákra ötezeret, és marhát ötszázat. 2Ch 35:10 Mikor a szolgálat elő volt készítve; a papok helyükre álltak, a léviták is osztályaik szerint, a király parancsának megfelelően, 2Ch 35:11 és levágták a pászkát; és a papok a hintést végezték a kezükből; a léviták meg a bőrt húzták le. 2Ch 35:12 És külön tették az égő áldozatnak valókat, hogy átadják azokat a nép fiaiból való ősháztáj-szakaszoknak, hogy mutassák be az Úrnak, mint meg van írva Mózes könyvében; így a marhákból is. 2Ch 35:13 És a pászkát megsütötték tűzben szabály szerint; a szent adományokat pedig megfőzték üstökben, bográcsokban és tálakban, és gyorsan vitték a nép minden fiának. 2Ch 35:14 És azután készítették el maguknak és a papoknak, mert a papok, Áron fiai az égő áldozatok és a kövérségek elégetésében voltak egész éjszakáig; így a léviták készítették el maguknak és a papoknak, Áron fiainak. 2Ch 35:15 Az énekesek is, Ászáf fiai állomásukon voltak Dávidnak, Ászáfnak, Hémánnak és Jedutunnak, a király látnokának parancsolata szerint, az ajtónállók pedig az egyes kapuknál; nem kellett nekik szolgálatukból távozni, mert testvéreik, a léviták elkészítették nekik. 2Ch 35:16 Ezzel helyreállították az Úr egész szolgálatát, megrendezvén a pászkát és égő áldozatokat áldozván az Úr oltárán; Jósia király parancsa szerint. 2Ch 35:17 Így rendezték meg Izráel fiai, akik jelen voltak, a pászkát abban az időben; és a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napig. 2Ch 35:18 Nem is rendeztek Izráelben olyan pászkát, mint ez volt, Sámuel próféta napjai óta; Izráel királyai közül egy sem rendezett olyan pászkát, amilyet Jósia rendezett, és a papok és a léviták és egész Júda és akik Izráelből jelen voltak és Jeruzsálem lakosai. 2Ch 35:19 Jósia uralkodásának tizennyolcadik évében rendezték ezt a pászkát. 2Ch 35:20 Mindezek után, hogy Jósia a házat helyreállította, felvonult Nékó egyiptomi király Karkemisben az Eufrátesznél hadakozni; és Jósia szembeszállt vele. 2Ch 35:21 Az pedig követeket küldött hozzá, mondván: Mi közöm nekem tehozzád, Júda királya, ma nem ellened jöttem, hanem az ellen a ház ellen, Mint mellyel háborúban vagyok, és Isten mondta, hogy siessek; szűnj meg Istentől, aki velem van, hogy meg ne rontson téged. 2Ch 35:22 De nem tért ki előle Jósia, hanem hogy megütközzék vele, álruhába öltözött, és nem hallgatott Nékó szavaira, melyek Isten szájából valók voltak; és belement az ütközetbe Megiddó völgyében. [29] 2Ch 35:23 És az íjászok addig lövöldöztek Jósia királyra; míg magát. A király azt mondta szolgáinak: Vigyetek engem félre, mert nagyon megsebesültem. 2Ch 35:24 Akkor levették szolgái a szekérről és áttették a tartalék szekérre, mely vele volt, és elvitték Jeruzsálembe, hol meghalt és eltemették atyái sírjába; és egész Júda és Jeruzsálem gyászt tartott Jósiáért. 2Ch 35:25 És Jeremia gyászéneket mondott Jósia felett, és az énekesek és az énekesnők mind Jósiáról szóltak gyászénekeikben máig, törvénnyé is tették Izráelben; tudvalevőleg meg is vannak írva a Siralmakban. 2Ch 35:26 Egyéb dolgai pedig Jósiának, és kegyes cselekedetei, melyek olyanok, mint ahogyan meg van írva az Úr tanításában; 2Ch 35:27 szóval első és utolsó dolgai tudvalevőleg meg vannak írva Izráel és Júda királyainak könyvében. 2Ch 36:1 A föld népe pedig vette Jóáházt, Jósia fiát; és királlyá tették őt atyja helyébe Jeruzsálemben. 2Ch 36:2 Huszonhárom éves volt Jóáház, mikor királlyá lett; és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben; 2Ch 36:3 akkor eltávolította őt Egyiptom királya Jeruzsálemben; és száz tálentum ezüst- meg egy tálemtum aranysarcot vetett az országra. 2Ch 36:4 És a testvérét, Eljákimot tette királlyá az egyiptomi király Júda és Jeruzsálem felett, és megváltoztatta a nevét Jójákimra; a testvérét, Jóáházt pedig fogta Nékó és elvitte Egyiptomba. 2Ch 36:5 Huszonöt éves volt Jójákim, mikor királlyá lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és azt cselekedte, ami rossz volt az Úrnak, az ő Istenének szemeiben. 2Ch 36:6 Ellene Nabukadneccár babiloni király vonult fel; és bilincsekbe verte őt, hogy Babilóniába vigye. 2Ch 36:7 Az Úr házának edényeiből is vitt Nabukadneccár Babilóniába; és Babilóniában az ő házába tette azokat. 2Ch 36:8 Egyéb dolgai pedig Jójákimnak és az undokságok, melyeket cselekedett és ami rajta találtatott, tudvalevőleg meg vannak írva Izráel és Júda királyainak könyvében; és fia, Jójákin lett helyébe a király. 2Ch 36:9 Nyolcéves volt Jójákin, mikor királlyá lett, és három hónapig meg tíz napig uralkodott Jeruzsálemben; és azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben. 2Ch 36:10 És egy év múlva elküldött Nabukadneccár király és elvitette őt Babilóniába az Úr házának legdrágább edényeivel együtt; és Cidkijját, a testvérét Cidkijját tette királlyá Júda és Jeruzsálem felett. 2Ch 36:11 Huszonegy éves volt Cidkijjá, mikor királlyá lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 36:12 És azt cselekedte, ami rossz az Úrnak, az ő Istenének szemeiben; nem alázta meg magát Jeremia előtt, az Úr szájából szóló próféta előtt. 2Ch 36:13 És Nabukadneccár király ellen is fellázadt, aki őt megeskette az Istenre; de ő megkeményítette nyakát és megátalkodottá tette szívét, úgyhogy nem tért meg az Úrhoz, Izráel Istenéhez. 2Ch 36:14 A papok minden fejedelme is és a nép mind több hűségszegést követett el egészen a pogányok undokságai szerint; és megfertőztették a házat, melyet ő megszentelt, Jeruzsálemben. 2Ch 36:15 Mikor pedig az Úr, atyáik Istene követei által küldött hozzájuk, korán elkezdve küldeni; mert könyörülni akart népén és hajlékán: 2Ch 36:16 akkor gúnyolódtak az Isten követeivel és szavait megvetették és prófétáiból csúfot űztek: mígnem oda hágott az Úr haragja népe ellen, hogy nem volt orvosság. 2Ch 36:17 Akkor aztán rájuk hozta a káldok királyát, aki karddal ölte meg ifjúságukat szent házukban, és nem kímélt sem ifjút, sem hajadont, sem öreget, sem ősz hajút; mindenkit kezébe adott az Úr. 2Ch 36:18 És az Isten házának minden edényét, a nagyokat és a kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, és a király és fejedelmei házának kincseit: mindent elvitt Babilóniába. 2Ch 36:19 Az Isten házát pedig felégették és Jeruzsálem kőfalát lerombolták; és minden palotáját felégették tűzzel, minden drága felszereléseit elpusztítván. 2Ch 36:20 És akik a kardtól megmaradtak, azokat fogságra vitte Babilóniába; és szolgáivá lettek neki és fiainak, míg a perzsa királyság uralomra nem jutott. 2Ch 36:21 Hogy beteljesüljön az Úrnak Jeremia szájával mondott szava, míg kielégült a föld szombatjaival: az alatt az egész idő alatt, míg pusztán állt, szombatot tartott, betöltvén a hetven évet. 2Ch 36:22 És Círusz perzsa király első évében, hogy beteljen az Úrnak Jeremia szájával mondott szava; felindította az Úr Círusz perzsa király lelkét, és hirdetést tett közzé egész királyságában, és írásban is, mondván: 2Ch 36:23 Így mondta Círusz perzsa király: A föld minden királyságát nekem adta az Úr, az ég Istene, és ő bízott meg engem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van: aki közületek az ő egész népéhez tartozik, az Úr, az ő Istene legyen vele, és menjen fel. Ezr 1:1 És Círusz perzsa király első évében, hogy beteljék az Úrnak Jeremia szájából való szava; felindította az Úr Círusz perzsa király lelkét, és hirdetést tett közzé egész királyságában, és írásban is, mondván: Ezr 1:2 Így mondta Círusz perzsa király: A föld minden királyságát nekem adta az Úr, az ég Istene, és ő bízott meg engem, hogy építsek neki Jeruzsálemben, mely Júdában van: Ezr 1:3 aki közületek az ő egész népéhez tartozik, az Úr, az ő Istene legyen vele, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van; és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, ő az Isten, aki Jeruzsálemben van. Ezr 1:4 És az egész maradékot minden helységből, ahol mint jövevény tartózkodott, támogassák a helység emberei ezüsttel és arannyal, jószággal és barommal; az Isten háza számára való szabad ajándékkal együtt, mely Jeruzsálemben van. Ezr 1:5 És felkeltek a júdai és benjámini családfők, valamint a papok és léviták; mind, akiknek az Isten felindította lelkét, hogy felmenjenek az Úr házát építeni, mely Jeruzsálemben van. Ezr 1:6 És egész környékük erősítette kezüket ezüstedényekkel, arannyal, jószággal, barommal és drágaságokkal azon felül, amit szabadon ajándékoztak. Ezr 1:7 Círusz király pedig előhozatta az Úr házának edényeit; melyeket elvitt Nabukadneccár Jeruzsálemből és az ő isteneinek házába tett. Ezr 1:8 Ezeket Círusz perzsa király Mitredát kincstartó keze alatt hozatta elő; és az átszámolta azokat Sésbaccárnak, Júda fejedelmének. Ezr 1:9 Ez volt pedig a számuk: aranymedence harminc, ezüstmedence ezer, áldozókés huszonkilenc. Ezr 1:10 Aranypohár harminc, ezüstpohár, másodrendű, négyszáztíz; egyéb edény ezer. Ezr 1:11 Az arany- és ezüstedények összege ötezer-négyszáz; ezt mind felvitte Sésbaccár, mikor a foglyok felmentek Babilóniából Jeruzsálembe. Ezr 2:1 Ezek pedig Júda tartománynak a száműzött foglyok közül felvonuló fiai, akiket Nabukadneccár babiloni király száműzetésbe vitt Babilóniába; és visszatértek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába. Ezr 2:2 Akik Zerubbábellel, Jésuával, Nehemiával, Szerájával, Reélájával, Mordekájjal, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvaival, Rehummal, Baanával érkeztek. Az izráeli nép férfiainak száma: Ezr 2:3 Parós fiai kétezer-százhetvenkettő. Ezr 2:4 Sefatjá fiai háromszázhetvenkettő. Ezr 2:5 Árah fiai hétszázhetvenöt. Ezr 2:6 Pahat-Móáb fiai, Jésua és Jóáb fiai közül kétezer-nyolcszáztizenkettő. Ezr 2:7 Elám fiai ezerkétszázötvennégy. Ezr 2:8 Zattu fiai kilencszáznegyvenöt. Ezr 2:9 Zakkai fiai hétszázhatvan. Ezr 2:10 Báni fiai hatszáznegyvenkettő. Ezr 2:11 Bébai fiai hatszázhuszonhárom. Ezr 2:12 Azgád fiai ezerkétszázhuszonkettő. Ezr 2:13 Adonikám fiai hatszázhatvanhat. Ezr 2:14 Bigvai fiai kétezer-ötvenhat. Ezr 2:15 Ádin fiai négyszázötvennégy. Ezr 2:16 Átér fiai, Hizkijától, kilencvennyolc. Ezr 2:17 Bécai fiai háromszázhuszonhárom. Ezr 2:18 Jórá fiai száztizenkettő. Ezr 2:19 Hásum fiai kétszázhuszonhárom. Ezr 2:20 Gibbár fiai kilencvenöt. Ezr 2:21 Bét-Lehem fiai százhuszonhárom. Ezr 2:22 Netófá emberei ötvenhat. Ezr 2:23 Anatót emberei százhuszonnyolc. Ezr 2:24 Azmávet fiai negyvenkettő. Ezr 2:25 Kirjat-Árim, Kefira és Beérót fiai hétszáznegyvenhárom. Ezr 2:26 Rámá és Geba fiai hatszázhuszonegy. Ezr 2:27 Mikmász emberei százhuszonkettő. Ezr 2:28 Bétél és Áj emberei kétszázhuszonhárom. Ezr 2:29 Nebó fiai ötvenkettő. Ezr 2:30 Magbís fiai százötvenhat. Ezr 2:31 A másik Elám fiai ezerkétszázötvennégy. Ezr 2:32 Hárim fiai háromszázhúsz. Ezr 2:33 Lód, Hádid és Onó fiai hétszázhuszonöt. Ezr 2:34 Jerikó fiai háromszáznegyvenöt. Ezr 2:35 Szenáá fiai háromezer-hatszázharminc. Ezr 2:36 A papok: Jedajá fiai Jésua házából kilencszázhetvenhárom. Ezr 2:37 Immér fiai ezerötvenkettő. Ezr 2:38 Pashúr fiai ezerkétszáznegyvenhét. Ezr 2:39 Hárim fiai ezertizenhét. Ezr 2:40 A léviták: Jésua és Kadmiél fiai Hódavjá fiaitól hetvennégy. Ezr 2:41 Az énekesek: Ászáf fiai százhuszonnyolc. Ezr 2:42 Az ajtónállók fiai: Sallum fiai, Átér fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatitá fiai, Sóbai fiai; összesen százharminckilenc. Ezr 2:43 A templomszolgák: Cihá fiai, Haszufá fiai, Tabbáot fiai. Ezr 2:44 Kérósz fiai, Sziahá fiai, Pádon fiai. Ezr 2:45 Lebána fiai, Hagábá fiai, Akkub fiai. Ezr 2:46 Hágáb fiai, Salmai fiai, Hánán fiai. Ezr 2:47 Giddél fiai, Gáhár fiai, Reájá fiai. Ezr 2:48 Recin fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai. Ezr 2:49 Uzza fiai, Pászéah fiai, Bészai fiai. Ezr 2:50 Aszná fiai, a meuniak fiai, a nefisziek fiai. Ezr 2:51 Bakbuk fiai, Hakúfá fiai, Harhur fiai. Ezr 2:52 Baclut fiai, Mehída fiai, Harsá fiai. Ezr 2:53 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai. Ezr 2:54 Neciah fiai, Hatifá fiai. Ezr 2:55 Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Hasszóferet fiai, Perudá fiai. Ezr 2:56 Jaalá fiai, Darkon fiai, Giddél fiai. Ezr 2:57 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret Ha-Cebáim fiai, Ámi fiai. Ezr 2:58 A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai összesen: háromszázkilencvenkettő. Ezr 2:59 És ezek azok, akik feljöttek Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kérub, Addán, Immérből; de nem tudták megmondani ősháztájukat és eredetüket, vajon Izráelből valók-e: Ezr 2:60 Delájá fiai, Tobijá fiai, Nekódá fiai; hatszázötvenkettő. Ezr 2:61 És a papok fiai közül Habajjá fiai, Hakkóc fiai; Barzillai fiai, aki a gileádi Barzillai leányai közül vett feleséget és azok nevéről neveztetett el. Ezr 2:62 Ezek keresték a nemzetséglevelüket, de az nem volt található; tehát kirekesztettek a papságból. Ezr 2:63 És meghagyta nekik a helytartó, hogy ne egyenek a szentségek szentségéből, míg pap nem áll az Urim és Tummimhoz. Ezr 2:64 Az egész gyülekezet együtt: negyvenkétezer-háromszázhatvan; Ezr 2:65 szolgáikon és szolgálóikon kívül, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak; volt nekik kétszáz énekesük és énekesnőjük is. Ezr 2:66 Lovuk volt hétszázharminchat; öszvérük kétszáznegyvenöt; Ezr 2:67 tevéjük négyszázharmincöt; szamár hatezer-hétszázhúsz. Ezr 2:68 És némelyek az ősháztáj-fők közül, mikor megérkeztek az Úr házához, mely Jeruzsálemben volt; önkéntes adományokat tettek az Isten háza számára, hogy felállítsák azt a helyén. Ezr 2:69 Erejükhöz képest adakoztak a munka pénztárba aranyat hatvanegyezer dárikot, ezüstöt pedig ötezer mínát; és száz ujjas papi köntöst. Ezr 2:70 Mikor a papok, a léviták, a népből valók, az énekesek, az ajtónállók és a templomszolgák a maguk városaiban letelepedtek; szóval egész Izráel a maga városaiban: Ezr 3:1 és elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai a városokban voltak; a nép mint egy ember Jeruzsálembe gyülekezett. Ezr 3:2 És felkelt Jésua, Jócádák fia és testvérei, a papok és Zerubbábel, a Sealtiél fia és testvérei, és megépítették Izráel Istenének oltárát, hogy égő áldozatokat áldozzanak rajta, mint meg van írva Mózesnek, az Isten emberének tanításában. Ezr 3:3 És mikor felállították az oltárt a maga helyén, bár az ország népei miatt rajtuk levő félelemben égő áldozatokat áldoztak rajta az Úrnak, reggeli és estéli égő áldozatokat; Ezr 3:4 és megrendezték a sátoros ünnepet, mint meg van írva; a napról napra való égő áldozattal szabály szerinti számban, minden napra valót a maga napján. Ezr 3:5 Így azután a folytonos égő áldozatot és az újholdakra és minden ünnepre valót is, mely az Úrnak van szentelve; valamint mindazokért valót, kik önkéntes ajándékot adtak az Úrnak. Ezr 3:6 A hetedik hónap első napjától fogva kezdtek az Úrnak égő áldozatokat áldozni; míg az Úr templomának alapköve nem tétetett le. Ezr 3:7 Pénzt adtak tehát a kővágóknak és ácsoknak; és ételt, italt meg olajat a cidoniaknak és tírusziaknak, hogy hozzanak cédrusfákat a Libánonról tengeren Jáfába, a szerint az engedély szerint, melyet Círusz perzsa király adott nekik. Ezr 3:8 És a második esztendőben azután, hogy megérkeztek az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban; hozzáfogtak Zerubbábel, Sealtiél fia, és Jésua, Jócádák fia, és többi testvéreik, a papok és a léviták és mindazok, akik megérkeztek a fogságból Jeruzsálembe, és beállították a lévitákat húszévestől fogva és azon fölül vezetőkül az Úr házának munkája fölé. Ezr 3:9 Felállt tehát Jésua fiaival és testvéreivel, Kadmiél fiaival, Júda fiai9 mint egy ember, az Isten házában munkát végzők vezetésére; Henadád fiai, fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal. Ezr 3:10 És mikor az építők letették az Úr házának alapkövét; oda állították a papokat öltözetükben kÚrtökkel, és a lévitákat, Ászáf fiait, cimbalmokkal, az Urat dicsérni Dávidnak, Izráel királyának kezei alatt. Ezr 3:11 És rázendítettek a dicséretre és vallástételre az Úrról, hogy jó, hogy örökkévaló az ő kegyelme Izráelen; az egész nép pedig ujjongott nagy ujjongással, dicsérvén az Urat, hogy letétetett az Úr házának alapköve. Ezr 3:12 És sokan a papok, a léviták és az ősháztájak fői közül, az öregek, akik látták az első házat, mikor ennek a háznak alapkövét letették a szemeik előtt, nagy hangon sírtak; sokan pedig örömujjongással kiáltoztak. Ezr 3:13 Úgyhogy a nép nem ismerte meg az örömujjongás hangját a nép sírásának hangjától; mert a nép nagy riadalommal ujjongott, és a hang messzire elhallatszott. Ezr 4:1 És mikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogság fiai templomot építenek az Úrnak, Izráel Istenének, Ezr 4:2 Zerubbábel elé és az ősháztájfők elé járultak, és azt mondták nekik: Hadd építsünk együtt veletek, hiszen úgy keressük Isteneteket, mint ti; és neki áldozunk Észarhaddon asszír király ideje óta, aki minket ide felhozott. Ezr 4:3 De Zerubbábel és Jésua, és Izráel többi ősháztáj-fői azt mondták nekik: Nektek nincs közötök hozzánk a mi Istenünk házának építésében; mert mi magunk akarunk építeni az Úrnak, Izráel Istenének úgy, mint Círusz király, perzsa király parancsolta nekünk. Ezr 4:4 Így történt, hogy a föld népe lazította Júda népének kezeit; és ijegették őket az építéstől. Ezr 4:5 Tanácsosokat is béreltek fel ellenük tervük meghiúsítására; Círusz perzsa király egész idejében, és egészen Dáriusz perzsa király uralkodásáig. Ezr 4:6 Így Ahasvérus uralkodása alatt, uralkodásának kezdetén, írtak egy vádlevelet Júda és Jeruzsálem lakosai ellen; Ezr 4:7 Artaxerxész napjaiban pedig Bislám, Mitredát, Tabeél és többi társuk írt Artaxerxész perzsa királyhoz; és a levél írása arámul volt írva, és arámra volt fordítva; Ezr 4:8 Rehum tanácsúr és Simsai, az íródeák ugyanúgy írt egy levelet Jeruzsálem ellen Artaxerxész perzsa királynak; Ezr 4:9 aztán Rehum tanácsúr és Simsai, az íródeák, és többi társaik: a díniek, afarszátkiak, tarpeliek, afáresziek, erekiek, bábeliek, susániak, dehiek, élámiak, Ezr 4:10 és a többi népek, melyeket a nagy és érdemes Osznappár fogságra vitt és letelepített Samária városában, és egyebütt a Folyón túl; és így tovább. Ezr 4:11 Ez a levél mása, melyet küldtek neki: Artaxerxész királynak: szolgáid, a Folyón túli emberek, és így tovább. Ezr 4:12 Tudtára legyen a királynak, hogy a zsidók, akik tőled feljöttek, hozzánk jöttek Jeruzsálembe; a lázadó és gonosz várost építik, a kőfalakat befejezték és az alapokat javítják. Ezr 4:13 Most legyen tudtára a királynak, hogy ha ez a város megépül és a kőfalak befejeztetnek; évi adót, fogyasztási adót és vámot nem fognak adni, úgy, hogy végül királyokat károsít meg. Ezr 4:14 Most mivelhogy mi a palota sójával sózunk és hozzánk nem illik a király kárát elnézni; ezért küldünk és adunk tudósítást a királynak, Ezr 4:15 hogy nézzenek utána atyáid évkönyvében, és találd meg az évkönyvben és tudd meg, hogy ez a város lázadó és királyokra és tartományokra kárt hozó város és pártütést csináltak benne ősidőktől fogva; ezért romboltatott le ez a város. Ezr 4:16 Mi ezennel tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város megépül és kőfalai befejeztetnek; ennek következtében neked a Folyón túl részed nem lesz. Ezr 4:17 A válasz, melyet küldött a király Rehum tanácsúrnak, Simsai íródeáknak és többi társaiknak, kik Samáriában laktak; és egyebütt a Folyón túl: Üdv, és így tovább. Ezr 4:18 A levél, melyet hozzánk küldtetek, világosan felolvastatott előttem. Ezr 4:19 És miután tőlem parancs adatott, utánanéztek és úgy találták, hogy ez a város ősidőtől fogva királyok ellen támadó volt; és lázadást és pártütést csináltak benne. Ezr 4:20 És hatalmas királyok voltak Jeruzsálem felett, akik az egész Folyón túl uralkodtak; és évi adót, fogyasztási adót és vámot fizettek nekik. Ezr 4:21 Most adjatok ki parancsot, hogy ezeket az embereket állítsák meg; és ez a város ne építtessék addig, míg tőlem a parancs ki nem adatik. Ezr 4:22 És vigyázzatok, hibát ebben el ne kövessetek; miért nőjön a baj királyok kárára? Ezr 4:23 Erre, mihelyt Artaxerxész király levelének mása felolvastatott Rehum és Simsai íródeák és társaik előtt; mentek sietséggel Jeruzsálembe a zsidókhoz, és megállították őket erővel és hatalommal. Ezr 4:24 Erre megszűnt az Isten házának munkája, mely Jeruzsálemben van; és szünetelt Dáriusz perzsa király uralkodásának második esztendejéig. Ezr 5:1 De Haggai próféta és Zekarja próféta, az Iddó fia prófétált a zsidóknak, akik Júdában és Jeruzsálemben voltak, Izráel Istenének rajtuk levő nevében, Ezr 5:2 arra felkelt Zerubbábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jócádák fia, és hozzáfogtak az Isten házának építéséhez, mely Jeruzsálemben van; és velük voltak az Isten prófétái, támogatván őket. Ezr 5:3 Abban az időben hozzájuk ment Tattenai Folyón túli pasa és Setar Bóznai meg társaik; és így szóltak nekik: Ki adott nektek parancsot ezt a házat építeni és ezeket a kőfalakat befejezni? Ezr 5:4 Aztán ekképpen szóltak nekik: Mi a nevük azoknak a férfiaknak, kik ezt az épületet építik? Ezr 5:5 De Istenük szeme rajtuk volt a zsidók vénein, és nem állították meg őket, míg a parancs Dáriusztól meg nem jön; azután majd levélben felelnek e dologban. Ezr 5:6 A levél mása, melyet küldött Tattenai Folyón túli pasa és Setar-Bóznai meg társai az afarszákiak, kik a Folyón túl valók; Dáriusz királynak. Ezr 5:7 A tudósítást küldték meg neki, és ilyen formán írtak benne: Dáriusz királynak teljes üdv! Ezr 5:8 Tudtára legyen a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába a nagy Istennek házához, éppen építik, kockakőből és fát tesznek a falakba; és ez a munka szorgalmasan folyik és halad a kezükben. Ezr 5:9 Aztán megkérdeztük azokat a véneket, ekképpen mondtuk nekik: Ki adott nektek parancsot ezt a házat építeni és ezeket a kőfalakat befejezni? Ezr 5:10 Nevüket is megkérdeztük tőlük, hogy tudassuk veled; mert felírtuk azoknak a férfiaknak a nevét, akik élükön vannak. Ezr 5:11 És a következő feleletet adták nekünk, mondván: Mi az ég és föld Istenének szolgái vagyunk és azt a házat építjük, mely fel volt építve ezelőtt sok esztendővel, és Izráelnek egy nagy királya építette és fejezte be; Ezr 5:12 csakhogy mivel atyáink megharagították az ég Istenét, a káld Nabukadneccárnak, Babilónia királyának kezébe adta őket, és az ezt a házat lerombolta, és a népet fogságba hurcolta Babilóniába. Ezr 5:13 Azonban Círusznak, Babilónia királyának első évében Círusz király parancsot adott, hogy ezt az istenházát felépítsék. Ezr 5:14 És Isten házának arany- és ezüstedényeit is, melyeket Nabukadneccár kivitt a jeruzsálemi templomból és a babiloni templomba vitette őket; kihozatta Círusz király a babiloni templomból és átadták őket egy Sésbaccár nevűnek, akit pasává tett. Ezr 5:15 És azt mondta neki: Ezeket az edényeket vedd, eredj és tedd le őket a jeruzsálemi templomban; és az Isten házát fel kell építeni a helyén. Ezr 5:16 Erre ez a Sésbaccár eljött, letette alapjait az Isten házának, mely Jeruzsálemben van; és attól fogva mostanig épült, de nem készült el. Ezr 5:17 És most, ha úgy tetszik a királynak, nézzenek utána a király kincses házában ott Babilonban, vajon úgy van-e, hogy Círusz király parancsot adott, hogy ez az istenháza felépíttessék Jeruzsálemben; és a király erre vonatkozó akaratát küldje hozzánk. Ezr 6:1 Akkor Dáriusz király parancsot adott, és utánanéztek a könyves házban, ahol a kincsek le voltak téve Babilóniában, Ezr 6:2 és előkerült Ahmeta várában egy könyvtekercs; és így volt benne megírva a jegyzőkönyv: Ezr 6:3 Círusz király első esztendejében. Círusz király parancsot adott. Az Isten háza Jeruzsálemben. A ház építtessék fel oly helynek, ahol vágóáldozatokat áldoznak és tűzáldozatokat hoznak; magassága hatvan sing, szélessége hatvan sing; Ezr 6:4 három réteg kockakőre egy réteg fa; a költség pedig a király házából adassék. Ezr 6:5 És az Isten házának arany- és ezüstedényei is, melyeket Nabukadneccár kivitt a jeruzsálemi templomból és elvitt Babilóniába, adassanak vissza, és menjen a jeruzsálemi templomba mindegyik a maga helyére, és tedd le az Isten házába. Ezr 6:6 Most hát Tattenai Folyón túli pasa, Setar-Bóznai és társaik, az afarszákiak, kik a folyón túl vannak: távol legyetek onnét. Ezr 6:7 Hagyjátok az Isten e házának munkáját; a zsidók pasája és a zsidók vénei majd felépítik Istennek e házát a helyén. Ezr 6:8 Parancsot adok ezennel arra nézve is, hogy mit csináljatok a zsidóknak ezekkel a véneivel az Isten e házának építése tekintetében; tudniillik a király kincseiből, azaz a Folyón túli adóból a költség pontosan ki legyen szolgáltatva ezeknek a férfiaknak haladék nélkül. Ezr 6:9 És ami szükséges, mind bikaborjúk, mind kosok és bárányok az ég Istenének égő áldozataihoz, búza, só, bor és olaj, a jeruzsálemi papok mondása szerint legyen kiszolgáltatva nekik napról napra hiba nélkül: Ezr 6:10 hogy vigyenek jó illatú áldozatot az ég Istenének; és imádkozzanak a király és fiai életéért. Ezr 6:11 És ezennel parancsot adok, hogy bárki ezt a rendelkezést megmásítja, annak házából szakíttassék ki egy fa, és felfüggesztve szegezzék rá; házát pedig tegyék szemétdombbá emiatt; Ezr 6:12 az Isten pedig, aki nevének ott szerzett lakást, döntsön le minden királyt és népet, ki megmásítására nyújtja ki kezét, hogy lerontsa az Istennek e házát, mely Jeruzsálemben van. Én adtam parancsot, Dáriusz: pontosan meg kell tenni. Ezr 6:13 Aztán Tattenai Folyón túli pasa, Setar-Bóznai és társaik; amiképpen küldte Dáriusz király, akképpen cselekedtek pontosan. Ezr 6:14 Úgyhogy a zsidók vénei folytatták az építést és Haggai próféta meg Zekarja, Iddó fia, prófétálása által előrehaladtak; tehát építettek és befejezték Izráel Istenének akaratából és Círusz, Dáriusz és Artaxerxész perzsa király akaratából. Ezr 6:15 Bevégezték pedig ezt a házat Adár hónap harmadik napjáig; amelyik Dáriusz király uralkodásának hatodik évére esett. Ezr 6:16 És megtartották Izráel fiai, a papok és léviták és a fogság többi fiai az Isten e házának felavatását örömben. Ezr 6:17 És áldoztak az Isten e házának felavatásakor száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt; és kecskebakot bűnáldozatul az egész Izráelért tizenkettőt, Izráel törzseinek száma szerint. Ezr 6:18 És beállították a papokat szakaszaikba és a lévitákat osztályaikba az Isten szolgálatára, aki Jeruzsálemben van; Mózes könyvének írása szerint. Ezr 6:19 Aztán megtartották a fogság fiai a pászkát az első hónap tizennegyedikén. Ezr 6:20 Mert megtisztították magukat a papok és a léviták egytől egyig, mindnyájan tiszták voltak; és ők vágták a pászkát a fogság minden fiának, és paptestvéreiknek és maguknak; Ezr 6:21 ették pedig Izráelnek a fogságból visszatért fiai és mindazok, akik az országban levő pogányok tisztátalanságából hozzájuk különültek; az Urat, Izráel Istenét keresvén. Ezr 6:22 Aztán megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napig örömben; mert megörvendeztette őket az Úr, és Asszíria királyának16 szívét hozzájuk fordította, hogy erősít se kezeiket az Isten - Izráel Istene - házának munkájában. Ezr 7:1 Ezek után a dolgok után pedig, Artaxerxész perzsa király uralkodása alatt Ezra, a Szerája fia, Azarjá fia, Hilkija fia, Ezr 7:2 Sallum fia, Cádók fia, Ahitúb fia, Ezr 7:3 Amarjá fia, Azarjá fia, Merájót fia, Ezr 7:4 Zerahjá fia, Uzzi fia, Bukki fia, Ezr 7:5 Abisúa fia, Pinhász fia, Eleázár fia, Áron főpap fia, mondom: Ezr 7:6 Ezra feljött Babilóniából. O tudniillik ügyes írástudó volt Mózes Tanításában, melyet az Úr, Izráel Istene adott; és a király megadta neki, mint ahogy az Úrnak, az ő Istenének keze rajta volt, minden kérését. Ezr 7:7 Izráel fiai közül is jöttek fel, és a papok, léviták, énekesek, ajtónállók és templomszolgák közül Jeruzsálembe; Artaxerxész király hetedik évében. Ezr 7:8 Megérkezett pedig Jeruzsálembe az ötödik hónapban; a királynak ugyancsak hetedik évében. Ezr 7:9 Tudniillik ő az első hónap elsejére állapította meg a Babilóniából való feljövetelt; de az ötödik hónap elsején érkezett Jeruzsálembe, mint ahogy rajta volt Istenének jóságos keze. Ezr 7:10 Mert Ezra arra készítette el szívét, hogy az Úr tanítását kutatja és végrehajtja; és Izráelben törvényt és jogot tanít. Ezr 7:11 És ez a levél mása, melyet Artaxerxész király adott Ezra papnak, az írástudónak; aki írástudó volt az Úr parancsolatainak igéiben és az ő Izráelre szóló törvényeiben. Ezr 7:12 Artaxerxész, a királyok királya: Ezra papnak, aki az ég Istenének törvényében írástudó, teljes üdv! és így tovább. Ezr 7:13 Ezennel parancsot adok, hogy mindenki, aki országomban önként ajánlkozik Izráel népéből és papjaiból, és a léviták közül, hogy Jeruzsálembe megy, veled menjen; Ezr 7:14 mivelhogy a király elől és hét tanácsosa elől vagy küldve, hogy vizsgálatot tarts Júda felett és Jeruzsálem felett, Istened törvényével, mely kezedben van; Ezr 7:15 és hogy elvidd az ezüstöt és aranyat, melyet a király és tanácsosai önkéntes adományul adtak Izráel Istenének, kinek Jeruzsálemben van a hajléka; Ezr 7:16 valamint mindazt az ezüstöt és aranyat, melyet összeszedsz Babilónia egész tartományában; a nép és a papok önkéntes adományával együtt, akik önkéntes adományokat tesznek az ő Istenük házának, mely Jeruzsálemben van. Ezr 7:17 Ennélfogva pontosan végy ezen a pénzen bikákat, kosokat, bárányokat, és hozzájuk étel- és italáldozatokat; és áldozd meg azokat Istenetek házának oltárán, mely Jeruzsálemben van. Ezr 7:18 És amit neked és testvéreidnek tetszik a többi arannyal és ezüsttel cselekedni, Istenetek akarata szerint azt cselekedjétek. Ezr 7:19 És az edényeket, melyek átadatnak neked Istened házának szolgálatára; add meg Isten előtt Jeruzsálemben. Ezr 7:20 És ami szükséglete még lesz Istened házának, melynek fedezése reád esik; fedezd a király kincses házából. Ezr 7:21 És én, Artaxerxész, a király, ezennel parancsot adok minden kincstartónak, ki a Folyón túl van: hogy minden, amit kérni fog tőletek Ezra pap, aki az ég Istenének törvényében írástudó, pontosan teljesíttessék, Ezr 7:22 száz tálentum ezüstig, száz kór búzáig, száz bát borig, száz bát olajig; és sót korlátlanul. Ezr 7:23 Minden, ami az ég Istenének parancsából van, pontosan teljesíttessék az ég Istene templomának; mert miért legyen harag a királynak és fiainak országán? Ezr 7:24 Azt is tudatjuk veletek, hogy semmiféle papra, lévitára, énekesre, ajtónállóra, templomszolgára és az Isten e házában szolgálatot teljesítőre adót, fogyasztási adót és vámot kivetni nem szabad. Ezr 7:25 Te pedig Ezra, a te Istened bölcsessége szerint, mely kezedben van, rendelj ítélőket és bírákat, akik legyenek bírái az egész népnek, mely a Folyón túl van, mindazoknak, akik Istened törvényét ismerik, aki pedig nem ismeri, tanítsátok meg. Ezr 7:26 És mindenkin, aki nem fogja teljesíteni a te Istened törvényét és a király törvényét, pontosan hajtassék végre az ítélet; akár halálra, akár száműzetésre, akár pénzbírságra, akár fogságra. Ezr 7:27 Áldott legyen az Úr, atyáink Istene; aki így adta a király szívébe, hogy megdicsőítse az Úr házát, mely Jeruzsálemben van; Ezr 7:28 és reám kegyelmet terjesztett a király előtt és tanácsosai előtt, és a királynak minden hatalmas fejedelme előtt; úgyhogy én bátorságot vettem, mint ahogy az Úrnak, az én Istenemnek keze rajtam volt, és gyűjtöttem Izráelből főket, hogy jöjjenek fel velem. Ezr 8:1 És ezek azoknak családfői és nemzetségi lajstromuk, akik feljöttek velem Artaxerxész király uralkodása alatt Babilóniából. Ezr 8:2 Pinhász fiai közül Gérsom, Itámár fiai közül Dániel; Dávid fiai közül Hattus. Ezr 8:3 Sekanjá fiai közül, Parós fiai közül Zekarja; és vele nemzetségi lajstromba véve százötven férfi. Ezr 8:4 Pahat-Móáb fiai közül Eljoénai, Zerahja fia; és vele kétszáz férfi. Ezr 8:5 Sekanjá fiai közül Jahaziél fia; és vele háromszáz férfi. Ezr 8:6 Ádin fiai közül Ebed, Jónátán fia; és vele ötven férfi. Ezr 8:7 Elám fiai közül Jesaja, Ataljá fia; és vele hetven férfi. Ezr 8:8 Sefatjá fiai közül Zebadjá, Mikáél fia, és vele nyolcvan férfi. Ezr 8:9 Jóáb fiai közül Obadja, Jehiél fia; és vele kétszáztizennyolc férfi. Ezr 8:10 Selomit fiai közül Jószifjá fia; és vele százhatvan férfi. [336] Ezr 8:11 Bébai fia közül Zekarja, Bébai fia; és vele huszonnyolc férfi. Ezr 8:12 Azgád fiai közül Johánán, Hakkátán fia; és vele száztíz férfi. Ezr 8:13 Adonikám fiai közül az utolsók, és ezek a neveik, Elifelet, Jeiél és Semájá; és velük hatvan férfi. Ezr 8:14 És Bigvai fiai közül Utai és Zabbúd; és velük hetven férfi. Ezr 8:15 És összegyűjtöttem őket a folyóhoz, mely az Ahavába ömlik, és ott táboroztunk három nap; és megfigyeltem a népet és a papokat, de Lévi fiai közül nem találtam ott senkit. Ezr 8:16 Tehát elküldtem Eliézer, Áriél, Semájá, Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarja és Mesullám főket; és Jójárib és Elnátán tanítókat. Ezr 8:17 És Iddóhoz utasítottam őket, aki a fő volt Kászifjá helységében; és szavakat tettem szájukba, mit szóljanak Iddóhoz és testvéreihez a templomszolgákhoz Kászifjá helységében, hogy hozzanak nekünk szolgákat Istenünk házához. Ezr 8:18 El is hozták hozzánk, mint ahogy Istenünk jóságos keze rajtunk volt, Is-Székelt a Mahli fiai közül, ki Lévi fia volt, ki Izráel fia volt; és Serébját és fiait meg testvéreit, tizennyolcat. Ezr 8:19 És Hasabját és vele Jesaját Merári fiai közül; testvéreit és fiaikat, húszat. Ezr 8:20 És a templomszolgák közül, akiket Dávid és a fejedelmek adtak a léviták szolgálatára, kétszázhúsz templomszolgát; mindnyájan feljegyeztettek név szerint. Ezr 8:21 És böjtöt hirdettem ott az Ahavá folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat a mi Istenünk előtt; hogy szerencsés utat kérjünk tőle magunknak és kicsinyeinknek, és minden jószágunknak. Ezr 8:22 Mert szégyelltem a királytól sereget és lovakat kérni, hogy segítségünkre legyenek valamely ellenség ellen az úton; mert azt mondtuk a királynak, mondván: A mi Istenünknek keze van mindazokon, akik őt keresik, jóra, ereje pedig és haragja mindazokon, akik őt elhagyják. Ezr 8:23 Tehát böjtöltünk és a mi Istenünktől kértük ezt; és meghallgatott bennünket. Ezr 8:24 Akkor különválasztottam a papi fejedelmek közül tizenkettőt; Serébját, Hasabját, és velük testvéreik közül tízet, Ezr 8:25 és átmértem nekik az ezüstöt és az aranyat, és az edényeket; emelékáldozatul Istenünk házának, melyet áldozott a király és tanácsosai és fejedelmei, és az egész ott lévő Izráel. Ezr 8:26 És kezükhöz mértem hatszázötven tálentum ezüstöt, száz tálentumnyi ezüstedényt és száz tálentum aranyat. Ezr 8:27 És húsz aranypoharat ezer dárik értékűt, és két finom aranyfényű rézedényt, olyan becseseket, mint az arany. Ezr 8:28 És azt mondtam nekik: Ti szentek vagytok az Úrnak, az edények is szentek; az ezüst és az arany pedig szabad ajándék az Úrnak, atyáitok Istenének. Ezr 8:29 Vigyázzatok és őrizzétek, míg át nem méritek a papok és a léviták fejedelmei és Izráel ősháztájainak fejedelmei előtt Jeruzsálemben; az Úr házának csarnokaiba. Ezr 8:30 Ezzel átvették a papok és a léviták lemérve az ezüstöt és az aranyat, és az edényeket; hogy elvigyék Jeruzsálembe Istenünk házába. Ezr 8:31 Aztán elindultunk az Ahavá folyótól az első hónap tizenkettedikén, hogy Jeruzsálembe menjünk; és Istenünk keze rajtunk volt és megmentett minket ellenségnek és úton leskelődőknek kezétől. Ezr 8:32 És megérkeztünk Jeruzsálembe; és ültünk ott három napot. Ezr 8:33 A negyedik nap aztán átméretett az ezüst és az arany, és az edények Istenünk házában Merémót papnak, Urijá fiának kezéhez, vele volt Eleázár, Pinhász fia is; és velük voltak Józábád, Jésua fia és Nóadjá, Binnui fia, a léviták; Ezr 8:34 szám szerint lemérve mindent; és felíratott minden súly. Abban az időben Ezr 8:35 a száműzetésből megérkezettek, a fogság fiai égő áldozatul áldoztak Izráel Istenének tizenkét bikát egész Izráelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét bűnáldozati bakot; mindezt égő áldozatul az Úrnak. Ezr 8:36 Aztán átadták a király parancsait a király kormányzóinak és a Folyón túli pasának; és támogatták a népet és az Isten házát. Ezr 9:1 És mikor ezek elvégződtek, elém járultak a fejedelmek, mondván: Nem választotta magát külön a nép, Izráel és a papok meg a léviták az országok népeitől; amint azok, a kanaániak, hittiek, perizziek, jebusziak, ammoniak, móábiak, egyiptomiak és emoriak utálatosságainak megfelelő lett volna; Ezr 9:2 hanem leányaik közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, és a szent mag belekeveredett az országok népeibe; és a fejedelmek és előkelők keze volt ebben a hűségszegésben az első. Ezr 9:3 És amint ezt a dolgot hallottam, megszaggattam ruháimat és felöltőmet; és megtéptem hajamat és szakállamat, és leültem elkábulva. Ezr 9:4 És hozzám gyűlt mindenki, aki reszketett Izráel Istenének igéiért, a foglyok hűségszegése miatt; és én ott ültem elkábulva az esteli áldozatig. Ezr 9:5 Az esteli áldozatkor aztán felkeltem önsanyargatásomból, melyben megszaggattam ruhámat és felöltőmet; térdeimre estem és kiterjesztettem kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez, Ezr 9:6 és azt mondtam: Én Istenem! Szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, tehozzád az én arcomat; mert a mi bűneink fejünk fölé haladtak, és bűnösségünk az egekig nőtt. Ezr 9:7 Atyáink napjaitól fogva nagy bűnösségben vagyunk mi mind e mai napig; és bűneinkért mi, királyaink, papjaink az országok királyainak kezébe adattunk, kardra, száműzetésre, prédára és orcapirulásra, mint e mai nap; Ezr 9:8 de most egy rövid pillanatra kegyelem lett az Úrtól, a mi Istenünktől, amennyiben maradékot hagyott nekünk és egy sátorszöget adott nekünk az ő szent helyén; megvilágította szemeinket a mi Istenünk és egy kis életlehetőséget adott nekünk szolgaságunkban; Ezr 9:9 mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el bennünket a mi Istenünk; hanem kegyelmet terjesztett ránk Perzsia királyai előtt, életlehetőséget adván nekünk, hogy felemeljük Istenünk házát és felállítsuk romjait, és kerítést adván nekünk Júdában és Jeruzsálemben: Ezr 9:10 most tehát mit mondjunk, Istenünk, ennek utána? Mert elhagytuk parancsolataidat, Ezr 9:11 melyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által (mondván: Az ország, melybe ti most bementek, hogy birtokba vegyétek, az országok népeinek tisztátalanságával megfertőztetett ország; undokságaik miatt, melyekkel betöltötték azt egyik szélétől fogva a másikig az ő tisztátalanságukban; Ezr 9:12 most tehát leányaitokat ne adjátok fiaikhoz, és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek üdvüket és javukat soha; hogy erősek lehessetek és az ország javával élhessetek és birtokba adhassátok azt fiaitoknak örökké): Ezr 9:13 pedig mindazok után, melyek ránk jöttek gonosz cselekedeteinkért és nagy bűnösségünkért; mikor te, Istenünk nagyon kíméletes voltál bűneinkhez képest és ilyen maradékot adtál nekünk; Ezr 9:14 szabad lett volna-e ismét megtörni parancsolataidat és összeházasodni ez undok népekkel? Nem haragudhatsz-e ránk a megsemmisítésig, úgyhogy ne legyen maradék se menekült? Ezr 9:15 Uram, Izráel Istene, igazságos vagy te, hogy menekülésképpen maradtunk meg, mint e mai nap; íme itt vagyunk előtted bűnösségünkben, noha e miatt nem lehetne színed elé állni. Ezr 10:1 És amint Ezra imádkozott és vallást tett sírva és az Isten háza elé esve, igen nagy gyülekezet gyűlt hozzá Izráelből, férfiak, asszonyok és gyermekek, mert sírt a nép nagy sírással. Ezr 10:2 És felszólalt Sekanjá, Jehiél fia, az Elám fiai közül, és azt mondta Ezrának: Mi hűségszegést követtünk el a mi Istenünk ellen, mikor idegen asszonyokat telepítettünk be az országok népei közül; de most mindemellett van reménysége Izráelnek: Ezr 10:3 tudniillik most kössünk szövetséget a mi Istenünkkel, hogy kitesszük azokat az asszonyokat mind és a tőlük szülötteket uramnak és a mi Istenünk parancsolatáért reszketőknek tanácsára; és történjék a Tanítás szerint. Ezr 10:4 Kelj fel, mert a te dolgod ez, és mi veled vagyunk; légy bátor és cselekedjél! Ezr 10:5 Akkor felkelt Ezra és megeskette a papi fejedelmeket, a lévitákat és egész Izráelt, hogy e beszéd szerint cselekesznek, és megesküdtek. Ezr 10:6 Akkor felkelt Ezra az Isten háza elől és elment Johánánnak, Eljásib fiának csarnokába; és elment oda, kenyeret nem evett és vizet nem ivott, mert gyászolt a foglyok hűségszegése miatt. Ezr 10:7 Azután hírt vittek Júda és Jeruzsálem-szerte a fogság minden fiának, hogy gyülekezzenek össze Jeruzsálembe; Ezr 10:8 és mindenkinek, aki harmadnapra meg nem érkezik a fejedelmek és a vének tanácsa szerint, vettessék örök szentség alá minden jószága; ő maga pedig zárassék ki a foglyok gyülekezetéből. Ezr 10:9 És összegyűlt Júdának és Benjáminnak minden férfia Jeruzsálembe harmadnapra, azaz a kilencedik hónapban a hónap huszadikára; és letelepedett az egész nép az Isten háza előtti téren, remegve e dolog miatt és az eső miatt. Ezr 10:10 Akkor felkelt Ezra pap és azt mondta nekik: Ti hűségszegést követtetek el, hogy idegen asszonyokat telepítettetek be; növelvén Izráel bűnösségét. Ezr 10:11 Most tehát tegyetek vallást az Úrnak, atyáitok Istenének, és tegyétek meg, ami neki kedves: váljatok külön az ország népeitől és az idegen feleségektől. Ezr 10:12 Erre felelt az egész gyülekezet, és azt mondták nagy hangon: Úgy van, szavaid szerint kötelességünk cselekedni; Ezr 10:13 csakhogy a nép sok és az idő esős, úgyhogy nincs mód ez után állni; a munka pedig nem egy-két napra való, mert sokat vétkeztünk ebben a dologban: Ezr 10:14 álljanak hát fejedelmeink az egész gyülekezetért, és mindenki, aki városainkban idegen feleségeket telepített be, jöjjön be meghatározott időkben, és velük az illető város vénei és bírái; míg végre elhárítjuk magunkról Istenünk haragjának hevét ezért a dologért. Ezr 10:15 Csak Jónátán, Asszáél fia, és Jahazjá, Tikvá fia, álltak ennek ellene; és Mesullám és Sabbetai, a lévita támogatták őket. Ezr 10:16 Tehát a fogság fiai úgy cselekedtek, és kiválasztatott Ezra, a pap, férfiak, családfők, ősháztájaik számára, és mindnyájan név szerint; és összeültek a tizedik hónap első napján a dolgot megvizsgálni. Ezr 10:17 És végeztek mindazokkal a férfiakkal, akik idegen feleségeket telepítettek, az első hónap első napjára. Ezr 10:18 A vegyes házasságban találtatottak jegyzéke és a papok fiai közül olyanoknak találtattak, akik idegen feleségeket telepítettek: Jésuának, Jócádák fiának fiai és testvérei közül Maaszéjá, Eliézer, Járib és Gedaljá. Ezr 10:19 És kezüket adták, hogy kiteszik feleségeiket; és egy kossal szereztek engesztelést bűnösségükért. Ezr 10:20 Immér fiai közül pedig Hanáni és Zebadjá. Ezr 10:21 Hárim fiai közül: Maaszéjá, Eliá, Semájá. Jehiél és Uzzija. Ezr 10:22 Pashúr fiai közül: Eljoénai, Maaszéjá, Ismáél, Netániél, Józábád és Elászá. Ezr 10:23 És a léviták közül: Józábád, Simei és Kélájá, azaz Kelita, Petahjá, Júda és Eliézer. Ezr 10:24 Az énekesek közül Eljásib; az ajtónállók közül Sallum, Telem és Uri. Ezr 10:25 Aztán Izráelből: Parós fiai közül Ramjá, Jizzijá, Malkijá, Mijjámin, Eleázár, Malkijá és Benájá. Ezr 10:26 Elám fiai közül: Mattanjá, Zekarja, Jehiél, Abdi, Jerémót és Eliá. Ezr 10:27 Zattu fiai közül: Eljoénai, Eljásib, Mattanjá, Jerémót, Zábád és Azizá. Ezr 10:28 Bébai fiai közül: Johánán, Hananja, Zabbai és Atlai. Ezr 10:29 Báni fiai közül: Mesullám, Mallúk, Adájá, Jásub, Seál és Rámót. Ezr 10:30 Pahat Móáb fiai közül Adná és Kelál; Benájá, Maaszéjá, Mattanjá, Becaleél, Binnui és Manassé. Ezr 10:31 Hárim fiai: Eliézer, Jissija, Malkijá, Semájá, Simeon, Ezr 10:32 Benjámin, Malluk Semarjá. Ezr 10:33 Hásum fiai közül: Mattenai, Mattattá, Zábád, Elifelet, Jerémai, Manassé, Simei. Ezr 10:34 Báni fiai közül Maadai, Amrám és Uél; Ezr 10:35 Benájá, Bédjá és Keluhú; Ezr 10:36 Vanjá, Merémót, Eljásib; Ezr 10:37 Mattanjá, Mattenai és Jaaszái; Ezr 10:38 Báni, Binnui, Simei; Ezr 10:39 Selemjá, Nátán és Adájá; Ezr 10:40 Maknadbai, Sásai, Sárai; Ezr 10:41 Azareél, Selemja, Semaljá; Ezr 10:42 Sallum, Amarjá, József. Ezr 10:43 Nebó fiai közül: Jeiél, Mattitjá, Zábád, Zebiná, Jaddai, Jóel, Benájá. Ezr 10:44 Mindezek idegen feleségeket vettek; és voltak köztük asszonyok, akiknek fiai voltak. Neh 1:1 Nehemiának, Hakaljá fiának történetei. Történt a huszadik év Kiszlév havában, mikor én Súsán várában voltam, Neh 1:2 hogy megérkezett Hanáni, egyik atyámfia, és vele férfiak Júdából. Mikor kérdezősködtem tőlük a hazamentett zsidók felől, akik megmaradtak a száműzetésből, és Jeruzsálem felől; Neh 1:3 azt mondták nekem: A maradékok, akik a száműzetésből megmaradtak, ott a tartományban nagy veszedelemben és gyalázatban vannak; és Jeruzsálem kőfala le van döntve, és kapuit felégették tűzzel. Neh 1:4 És történt, hogy mikor ezeket a szavakat meghallottam, leültem és sírtam, és napokig gyászoltam; és böjtöltem és imádkoztam az ég Istene előtt, Neh 1:5 és azt mondtam: Oh Uram, égnek Istene, te nagy és félelmetes Isten; ki megtartod a frigyet és kegyelmet azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat: Neh 1:6 oh legyenek füleid figyelmesek és szemeid nyitva, hallgatván szolgád imádságára, mellyel én imádkozom előtted ma nappal és éjjel Izráel fiaiért, a te szolgáidért; és vallást teszek Izráel fiainak bűneiről, mellyel vétkeztünk ellened, én is, atyám háza is vétkeztünk! Neh 1:7 Zálogadósság van rajtunk nálad; mert nem tartottuk meg a parancsolatokat, a törvényeket és az ítéleteket, amelyeket Mózes szolgádnak parancsoltál: Neh 1:8 hát emlékezzél meg az igéről, melyet Mózes szolgádnak parancsoltál, mondván: Ha ti hűségszegést követtek el, én szétszórlak benneteket a népek közé; Neh 1:9 de ha megtértek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és teljesítitek azokat; ha lesznek, akik az ég szélére lökettek közületek, onnét gyűjtöm össze és beviszem őket arra a helyre, melyet választottam, hogy ott lakassam nevemet: Neh 1:10 hiszen ők a te szolgáid és a te néped; kiket a te nagy erőddel és erős kezeddel váltottál meg. Neh 1:11 Oh én Uram, oh legyen figyelmes a te füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik gyönyörködnek neved félelmében, és oh adj sikert ma a te szolgádnak, és adj neki szánalmat ennél a férfiúnál! Én tudniillik a király pohárnoka voltam. Neh 2:1 Történt pedig Niszán havában, Artaxerxész király huszadik évében, bor volt előtte. Mikor felemeltem a bort, hogy a királynak adjam, pedig előtte nem voltam bús, Neh 2:2 azt mondta nekem a király: Miért oly bús az orcád, mikor te nem vagy beteg? Nem egyéb ez, mint szívbeli szomorúság! Erre nagyon megijedtem, Neh 2:3 és azt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna bús az én orcám, mikor a város, atyáim sírjainak háza, pusztaság, és kapuit megemésztette a tűz? Neh 2:4 Mikor erre azt mondta nekem a király: Mi a kérésed?; akkor imádkoztam az ég Istenéhez, Neh 2:5 aztán mondtam a királynak: Ha úgy tetszik a királynak, és ha kedves előtted a te szolgád: küldj el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt. Neh 2:6 Erre azt mondta a király, a kedves feleség éppen mellette ült: Meddig tart utazásod, és mikor térsz vissza? Tehát tetszett a királynak engem elbocsátani, és megadtam neki a határidőt. Neh 2:7 Aztán azt mondtam a királynak: Ha úgy tetszik a királynak, adjanak nekem leveleket a Folyón túli pasákhoz; hogy engedjenek engem átmenni, míg Júdába érek. Neh 2:8 És egy levelet Ászáfhoz, a király kertjének őréhez, hogy adjon nekem fákat a templom várának gerendázatához, a város kőfalához és ahhoz a házhoz, melybe majd beköltözöm; adott is nekem a király, mint ahogy rajtam volt az én Istenem jóságos keze. Neh 2:9 És mikor megérkeztem a Folyón túli pasákhoz, átadtam nekik a király leveleit; de küldött velem a király csapattiszteket és lovasokat is. Neh 2:10 Amit mikor a horoni Szanballát és az ammoni szolga, Tobijá meghallottak, nagyon bosszankodtak; hogy érkezett egy ember Izráel fiainak javát keresni. Neh 2:11 És megérkeztem Jeruzsálembe; és mikor ott voltam három napig; Neh 2:12 felkeltem éjjel én és velem egy kevés ember anélkül, hogy meg mondtam volna valakinek, mit adott az én Istenem a szívembe, hogy mit tegyek Jeruzsálemért; barom sem volt velem, csak az a barom, melyen maga m lovagoltam. Neh 2:13 És kimentem a Völgykapun éjjel, aztán a Sárkány-forrás előtt el a Szemétkapuhoz; így szemlélgettem Jeruzsálem kőfalait, melyek le voltak döntve, és kapuit, melyeket megemésztett a tűz. Neh 2:14 Aztán átmentem a Forráskapuhoz és a Királytóhoz; de itt nem volt annyi hely, hogy a barom átmenjen alattam; Neh 2:15 tehát a patakvölgyben mentem fel éjjel, úgy szemléltem meg a kőfalat; aztán visszatértem és bementem a Völgykapun, úgy tértem haza. Neh 2:16 De az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit akarok csinálni; sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem a nemeseknek, sem az elöljáróknak, sem a többi munkát végzőnek eddig nem mondtam meg. Neh 2:17 De ekkor azt mondtam nekik: Ti látjátok a veszedelmet, melyben vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztaság és kapuit felégették tűzzel; jertek, építsük fel Jeruzsálem kőfalát, hogy ne érjen bennünket több gyalázat. Neh 2:18 És meg mondtam nekik, mily jóságos volt rajtam az én Istenemnek keze, és a király szavait is, melyeket nekem mondott; mire azt mondták: Felkelünk és megépítjük! És megerősítették kezeiket a jóra. Neh 2:19 Mikor ezt meghallotta a horoni Szanballát, az ammoni Tobijá, a szolga, és az arab Gesem, kinevettek és fitymáltak bennünket; és azt mondták: Micsoda dolog ez, amit ti csináltok, talán a király ellen akartok fellázadni? Neh 2:20 Mire visszaadtam nekik a szót és azt mondtam nekik: Az ég Istene maga fog minket sikerre juttatni, mi tehát, az ő szolgái, felkelünk és építünk; nektek pedig nincs részetek, sem jussotok, sem emlékezetetek Jeruzsálemben. Neh 3:1 És felkelt Eljásib, a főpap és testvérei, a papok, és építették a Juhkaput, ők gerendázták be, és állították be kapuszárnyait; és a Ha-Méá tornyáig felszentelték azt, Hananeél tornyáig. Neh 3:2 És mellette építettek Jerikó emberei; azok mellett pedig Zakkur, Imri fia épített. Neh 3:3 És a Halkaput a Szenáá fiai építették; ők gerendázták be és állították be kapuszárnyait, zárait és reteszrúdjait. Neh 3:4 És mellettük Merémót javított, Úrijának, Hakkóc fiának fia, őmellettük pedig Mesullám, Berekjának, Mesézabel fiának fia; és őmellettük javított Cádók, Baaná fia. Neh 3:5 És mellettük javítottak a tekoabeliek; de az ő előkelőik nem nyújtották nyakukat uruk szolgálatába. Neh 3:6 Az Ó-kaput pedig Jójáda, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javították; ők gerendázták be és állították be kapuszárnyait, zárait és reteszrúdjait. Neh 3:7 És mellettük a gibeoni Melatjá javított és a meronóti Jádon, Gibeon és Micpá emberei; a Folyón túli pasa trónjánál. Neh 3:8 Mellette Uzziél, Harhajá fia javított, ötvösök, mellettük pedig Hananja javított, a kenetkészítők céhtagja; és elhagyták Jeruzsálemet a széles kőfalnál. Neh 3:9 És mellettük Refájá javított, Húr fia, a fél jeruzsálemi kerület fejedelme. Neh 3:10 És mellettük Jedajá, Harumáf fia javított, éspedig a maga házával átellenben; mellette pedig Hattus, Hasabnejá fia javított. Neh 3:11 Második adagot javított Malkijá, Hárim fia, és Hassub, Pahat-Móáb fia; és a Kemencetornyot. Neh 3:12 És mellette javított Sallum, Hallóhés fia, a fél jeruzsálemi kerület fejedelme; maga és leányai. Neh 3:13 A Völgykaput Hánun javította és Zánoah lakói, ők építették fel és állították be kapuszárnyait, zárait és reteszrúdjait; és ezer singet a kőfalból a Szemétkapuig. Neh 3:14 A Szemétkaput pedig Malkijá javította, Rékáb fia, a bétha-keremi kerület fejedelme, ő építette fel és állította be kapuszárnyait, zárait és reteszrúdjait. Neh 3:15 És a Forráskaput Sallum javította, Kól-Hóze fia, a micpai kerület fejedelme, ő építette fel, fedte meg, és állította be kapuszárnyait, zárait és reteszrúdjait; és a királyi kert vízvezetéki tavának kőfalát, éspedig a Dávid városából lemenő lépcsőkig. Neh 3:16 Utána Nehemia, Azbuk fia javított, a fél bét-cúri kerület fejedelme; Dávid sírjaival átellenben a csinált tóig és a hősök házáig. Neh 3:17 Utána a léviták javítottak, Rehum, Báni fia; mellette Hasabjá javított, a keilai kerület felének fejedelme, az ő fele részéről. Neh 3:18 Utána testvéreik javítottak, Bavvai, Henadád fia; a keilai kerület felének fejedelme. Neh 3:19 Amellett pedig Ezer, Jésua fia, Micpá fejedelme javított egy második adagot; a sarki fegyvertár feljárójának átellenében. Neh 3:20 Utána buzgón javított Báruk, Zabbai fia, egy második adagot; a saroktól Eljásib főpap házának ajtajáig. Neh 3:21 Utána Merémót, Úrijának, a Hakkóc fiának fia javított egy második adagot; Eljásib házának ajtajától Eljásib házának végéig. Neh 3:22 És utána a papok javítottak, a Környék emberei. Neh 3:23 Utána Benjámin javított és Hassub, a maguk házának átellenében; utána Azarjá, Maaszéjának, Anania fiának fia javított a maga háza mellett. Neh 3:24 Utána Binnui, Henadád fia javított egy második adagot; Azarjá házától a sarokig és a szegletig. Neh 3:25 Pálál, Uzai fia, a saroknak és a toronynak átellenében, mely a király felső házából emelkedik ki, mely a tömlöc udvaránál van; őutána Pedájá, Parós fia. Neh 3:26 És a templomszolgák ott laktak az Ofelben; a keletre néző Vízkapunak és ennek a kiemelkedő toronynak átellenében. Neh 3:27 Utána a tekoaiak javítottak egy másik adagot; a nagy, kiemelkedő torony átellenében és az Ofel kőfaláig. Neh 3:28 A Ló kapun felül a papok javítottak, ki-ki a maga házának átellenében. Neh 3:29 Utánuk Cádók, Immér fia javított háza átellenében; utána pedig Semájá, Sekanjá fia javított, a keleti kapu őre. Neh 3:30 Utána Hananja, Selemjá fia és Hánun, Cáláfnak hatodik fia javított egy második adagot; utána Mesullám, Berekjá fia javított, szobájának átellenében. Neh 3:31 Utána Malkijá javított, az ötvös-céhtag, a templomszolgák és a kereskedők házáig; a Mifkádkapu átellenében és a szegleterkélyig. Neh 3:32 A szegleterkély és a Juhkapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítottak. Neh 4:1 És történt, hogy mikor Szanballát hallotta, hogy mi építjük a kőfalat, haragra lobbant és igen bosszankodott; és gúnyolódott a zsidók felett. Neh 4:2 És azt mondta testvérei és a samáriai sereg előtt, azt mondta: Mit csinálnak ezek a fonnyadt zsidók? Vajon rájuk hagyják? Vajon áldozhatnak-e, vajon bevégzik-e egy napon? Vajon életre tudják kelteni a köveket a porhalmokból, mikor fel vannak égetve? Neh 4:3 Mellette az ammoni Tobijá meg azt mondta: Akármit építenek is ők, ha egy róka felmegy rá, hát ledönti az ő kőfalukat. Neh 4:4 Halld, Istenünk, mily utálattá lettünk, és gyalázkodásukat fordítsd az ő fejükre; és add őket prédára száműzetés földjén! Neh 4:5 És ne fedezd el bűnösségüket, és el ne töröltessenek orcád elől bűneik; hogy bosszantottak az építők előtt. Neh 4:6 Ezért mikor építettük a kőfalat, összekötöttük az egész kőfalat felében; így a népnek volt bátorsága dolgozni. Neh 4:7 Történt pedig, hogy mikor meghallotta Szanballát és Tobijá, meg az arabok, az ammoniak és az asdódiak, hogy Jeruzsálem kőfalai üdvös haladást tettek, mert a rések kezdtek betömődni; nagy haragra lobbantak, Neh 4:8 és összeesküdtek mindnyájan együtt, hogy eljönnek Jeruzsálembe hadakozni és kárt tenni benne. Neh 4:9 Akkor imádkoztunk a mi Istenünkhöz; és őrséget állítottunk ellenük nappal és éjjel óvatosságból. Neh 4:10 Mire Júda azt mondta: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig az omladék sok, így mi nem tudunk építeni a kőfalon. Neh 4:11 Ellenségeink pedig azt mondták: Nem fogják észrevenni, nem is látják, mikor egyszerre csak bemegyünk közéjük és megöljük őket; és megszüntetjük a munkát. Neh 4:12 Történt azonban, hogy olyan zsidók érkeztek, akik mellettük laktak; és meg mondták nekünk, tízszer, mind olyan helyekről, ahol úgymond, visszavonulhattok velünk. Neh 4:13 Mire felállítottam a kőfal mögötti helyen alul a verőfényre, felállítottam tehát a népet nemzetségenként kardosan, dárdásan és íjasan. Neh 4:14 És mikor megszemléltem, felkeltem és azt mondtam a nemeseknek, előkelőknek és a többi népnek: Ne féljetek tőlük: a nagy és félelmetes Adonájra gondoljatok, úgy harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért és leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért. Neh 4:15 És történt, hogy amint meghallották ellenségeink, hogy nekünk tudomásunkra jutott, azonnal meghiúsította az Isten az ő tanácsukat; így valamennyien visszatérhettünk a kőfalhoz, ki-ki a maga munkájához. Neh 4:16 És aznaptól fogva úgy volt, hogy legényeimnek fele dolgozott a munkán, fele pedig a dárdákat, pajzsokat, íjakat és a páncélokat tartotta; és a fejedelmek ott voltak Júda egész háza mögött. Neh 4:17 Akik a kőfalon építettek, azok is, a teherhordók, mikor rakodtak, egyik kezükkel végezték a munkát, és a másikkal fogták a fegyvert, Neh 4:18 az építőknek meg a kardja mindegyiknek a derekára volt kötve, úgy építettek. A kÚrtös pedig mellettem volt, Neh 4:19 és azt mondtam a nemeseknek, az előkelőknek és a többi népnek: A munka nagy és kiterjedt, és mi el vagyunk szórva a falon, távol egyik a másiktól: Neh 4:20 arra a helyre, ahol halljátok a kÚrt szavát, oda gyülekezzetek hozzánk: a mi Istenünk hadakozni fog értünk. Neh 4:21 Míg tehát mi a munkán dolgoztunk; addig fele a dárdákat tartotta hajnalhasadtától csillagfeljöttéig. Neh 4:22 Azt is meg mondtam abban az időben a népnek.: Mindenki legényestül Jeruzsálemben háljon; hogy legyen nekünk éjjel őrségünk és nappal munkánk. Neh 4:23 És sem én, sem testvéreim, sem legényeim, sem a hozzám tartozó őrség emberei, mi le nem vetkőztünk ruhánkból; kinek-kinek fegyvere a kezében. Neh 5:1 Nagy kiáltás támadt pedig a nép részéről és feleségeik részéről testvéreik, a zsidók ellen. Neh 5:2 Voltak ugyanis, akik azt mondták: Nekünk fiaink és leányaink vannak, mi sokan vagyunk; tehát gabonát kell kapnunk, hogy együnk és éljünk. Neh 5:3 És voltak, akik azt mondták: Földjeinket, szőlőinket és házainkat kell zálogba tennünk; hogy gabonát vegyünk éhségünkben. Neh 5:4 Voltak pedig, akik azt mondták: Kölcsönvettünk pénzt a király adójába földjeinkre és szőlőinkre. Neh 5:5 Most pedig, bár olyan a húsunk, mint testvéreink húsa, fiaink olyanok, mint az ő fiaik; nekünk íme mégis iga alá kell adnunk fiainkat és leányainkat rabszolgáknak; lányaink közül már vannak is iga alá adva, és nem tehetünk semmit; földjeink és szőlőink is másokéi. Neh 5:6 És nagy haragra lobbantam; mikor hallottam kiáltásukat és ezeket a dolgokat. Neh 5:7 És miután a szívem tanácsot tartott velem, perbe szálltam a nemesekkel és előkelőkkel, és azt mondtam nekik: Ti uzsoráskodtok egymással? És egy nagy gyűlést tartottam ellenük. Neh 5:8 És azt mondtam nekik: Mi megváltottuk zsidó testvéreinket, akik el voltak adva a pogányoknak, tehetségünk szerint; és ti is eladjátok testvéreiteket, és nekünk legyenek eladva? És hallgattak, és nem találtak szót. Neh 5:9 Akkor azt mondtam: Nem jó dolog az, amit ti csináltok; hát nem a mi Istenünk félelmében kellene járnotok ellenségeinktől, a pogányoktól való szégyenből? Neh 5:10 Hiszen én, testvéreim és legényeim is adtunk nekik kamatra pénzt és gabonát: hát engedjük el ezt a kölcsönt! Neh 5:11 Adjátok vissza nekik, kérlek, még ma földjeiket, szőlőiket, olajfáikat és házaikat; és a pénz-, gabona-, must- és olaj-adósságot, melyet ti kamatra adtatok nekik. Neh 5:12 És azt mondták: Visszaadjuk és nem követeljük tőlük, úgy teszünk, mint te mondod! Mire előszólítottam a papokat, és megeskettem őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni. Neh 5:13 Keblemet is kiráztam és azt mondtam: Így rázzon ki az Isten minden embert, aki nem tartja meg ezt a szót, házából és vagyonából, hogy ilyen kirázott és Úres legyen; és az egész gyülekezet azt mondta: Ámen, és dicsérték az Urat, és a nép e szerint a beszéd szerint cselekedett. Neh 5:14 Ezenkívül attól a naptól fogva, melyen engem Júda országába rendelt, hogy pasájuk legyek, Artaxerxész király huszadik évétől harminckettedik évéig, tizenkét esztendőn át sem én, sem testvéreim, a pasa kenyerét nem ettem. Neh 5:15 A régebbi pasák pedig, akik előttem voltak, ránehezedtek a népre, és kenyeret és bort vettek tőle, aztán negyven sekel ezüstöt, legényeik is hatalmaskodtak a népen; de én istenfélelemből nem tettem így. Neh 5:16 És ennek a kőfalnak a munkájában is kitartottam, és mezőt nem szereztünk. És az én legényeim mind ott voltak összegyűjtve a munkánál; Neh 5:17 a zsidók pedig, mind az előkelők, százötven ember, mind a körül való pogányok közül hozzánk érkezők, az én asztalomnál. Neh 5:18 És a mi egy napra készült, egy ökör, hat válogatott juh és szárnyasok, az az én részemről készült, hozzá tíznaponként mindenféle bor bőven; emellett sem követeltem a pasa kenyerét, mert nehéz volt a szolgálat a népen. Neh 5:19 Tudd be nekem, én Istenem, javamra mindazt, amit ezért a népért cselekedtem. Neh 6:1 És történt, hogy mikor hallomására esett Szanballátnak, Tobijának, az arab Gesemnek és többi ellenségeinknek, hogy felépítettem a kőfalat úgy, hogy rés nem maradt benne, csak addig az ideig kapuszárnyakat nem állíttattam a kapukra; Neh 6:2 hozzám küldött Szanballát és Gesem, mondván: Jer, jöjjünk össze egyik faluban Onó völgyében; ők tudniillik valami rosszat akartak velem elkövetni. Neh 6:3 Mire követeket küldtem hozzájuk, mondván: Nagy munkán dolgozom én, tehát nem mehetek le, miért szűnjön meg a munka, mihelyt elhagyom és lemegyek hozzátok? Neh 6:4 És ilyen módon négyszer küldtek hozzám; és ilyen módon feleltem nekik. Neh 6:5 Aztán Szanballát ötödször küldte hozzám legényét, úgy, hogy egy nyitott levél volt a kezében. Neh 6:6 Írva volt benne: A nemzetek közt az a hír is mondja, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni, azért építed te a kőfalat, és te vagy nekik leendő királyuk, ezek szerint a beszédek szerint: Neh 6:7 Sőt, hogy prófétákat is állítottál, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben, mondván: Király van Júdában! Így most eljuthat a királyhoz az ilyen beszédek híre, ezért hát jer és találkozzunk egymással! Neh 6:8 Erre küldtem hozzá, mondván: Nem történt meg semmi olyan dolog, amilyent mondasz; hanem magadtól koholtad. Neh 6:9 Mert ők mind ijeszteni akartak minket, gondolván: Majd abbahagyják kezeik a munkát, és nem készül el! Most tehát meg kell erősíteni kezeimet. Neh 6:10 Egyszer meg én mentem be Semájának, Delájá fiának házába, aki Mehétabeél fia volt, és ő éppen elkülönítésben volt; és azt mondta: Menjünk találkozóra az Isten házába, a templomterem belsejébe, és zárjuk be a templomterem ajtóit, mert jönnek téged megölni, és éjjel jönnek téged megölni. Neh 6:11 Erre azt mondtam: Vajon egy férfi, mint én, megfuthat-e; és kicsoda hozzám hasonló léphetne be a templomterembe élvén? Nem megyek be! Neh 6:12 Mert észrevettem, hogy hiszen nem Isten küldte őt; hanem a próféciát ellenem mondta, és Tobijá meg Szanballát bérelték fel őt. Neh 6:13 Azért volt felbérelve, hogy megijedjek és úgy tegyek, hogy így bűnbe essem; és rossz nevem legyen náluk, hogy gyalázhassanak engem. Neh 6:14 Tudd be, én Istenem, Tobijának és Szanballátnak az ilyen cselekedeteit; és Nóadjá prófétaasszonynak, valamint a többi prófétáknak, akik engem félelembe akartak ejteni. Neh 6:15 Így készült el a kőfal Elul huszonötödikén; ötvenkét nap alatt. Neh 6:16 És történt, hogy mikor ezt meghallotta minden ellenségünk, a körülöttünk lévő pogányok mind megijedtek és nagyot estek a saját szemeikben; mert elismerték, hogy a mi Istenünk cselekedte ezt a munkát. Neh 6:17 Azokban a napokban is sok levelet írtak zsidó nemesek, melyek Tobijához mentek; Tobijától valók pedig jöttek őhozzájuk. Neh 6:18 Mert Júdában sokan hozzá voltak esküdve, mert veje volt Sekanjának, Árah fiának; és fia, Johánán, Mesullámnak, Berekjá fiának lányát vette el. Neh 6:19 Az ő jóságait is voltak, akik mondták előttem; az én szavaimat is voltak, akik kivitték neki: leveleket Tobijá küldött az én megfélemlítésemre. Neh 7:1 És történt, hogy mikor felépült a kőfal és felállítottam a kapuszárnyakat; kirendeltettek a kapusok, az énekesek és léviták. Neh 7:2 És mikor Jeruzsálem fölé rendeltem testvéremet, Hanánit és Hananja várkapitányt; mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb ember volt sokaknál: Neh 7:3 azt mondtam nekik: Nem szabad kinyitni Jeruzsálem kapuit, míg fel nem süt a nap, és míg ők állanak őrt, addig zárják be a kapuszárnyakat és reteszeljék el; aztán Jeruzsálem lakosait kell őrségekre állítani, kit-kit a maga őrségére, azaz kit-kit házának átellenébe. Neh 7:4 A város pedig tágas volt és nagy, és a nép kevés benne; így házak nem épültek. Neh 7:5 És az én Istenem azt adta szívembe, hogy összegyűjtöttem a nemeseket, az előkelőket és a népet, hogy nemzetségi lajstromra vétessenek; és megtaláltam azoknak a nemzetségi lajstromát, akik először jöttek fel, és ezt találtam benne írva: Neh 7:6 Ezek Júda tartománynak a száműzött foglyok közül felvonuló fiai, akiket Nabukadneccár babiloni király száműzetésbe vitt; és visszatértek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába. Neh 7:7 Akik Zerubbábellel, Jésuával, Nehemiával, Azarjával, Raamjával, Nahamánival, Mordekájjal, Bilsánnal, Miszperettel, Bigvaival, Nehummal, Baanával érkeztek. Az izráeli nép férfiainak száma: Neh 7:8 Parós fiai kétezer-százhetvenkettő. Neh 7:9 Sefatjá fiai háromszázhetvenkettő. Neh 7:10 Árah fiai hatszázötvenkettő. Neh 7:11 Pahat-Móáb fiai Jésua és Jóáb fiai közül kétezer-nyolcszáztizennyolc. Neh 7:12 Elám fiai ezerkétszázötvennégy. Neh 7:13 Zattu fiai nyolcszáznegyvenöt. Neh 7:14 Zakkai fiai hétszázhatvan. Neh 7:15 Binnui fiai hatszáznegyvennyolc. Neh 7:16 Bébai fiai hatszázhuszonnyolc. Neh 7:17 Azgád fiai kétezer-háromszázhuszonkettő. Neh 7:18 Adonikám fiai hatszázhatvanhét. Neh 7:19 Bigvai fiai kétezer-hatvanhét. Neh 7:20 Ádin fiai hatszázötvenöt. Neh 7:21 Átér fiai Hizkijától kilencvennyolc. Neh 7:22 Hásum fiai háromszázhuszonnyolc. Neh 7:23 Bécai fiai háromszázhuszonnégy. Neh 7:24 Hárif fiai száztizenkettő. Neh 7:25 Gibeon fiai kilencvenöt. Neh 7:26 Bét-Lehem és Netófá férfiai száznyolcvannyolc. Neh 7:27 Anatót férfiai százhuszonnyolc. Neh 7:28 Bét-Azmávet férfiai negyvenkettő. Neh 7:29 Kirjat-Jeárim, Kefirá és Beerót férfiai hétszáznegyvenhárom. Neh 7:30 Rámá és Geba férfiai hatszázhuszonegy. Neh 7:31 Mikmász férfiai százhuszonkettő. Neh 7:32 Bétél és Áj férfiai százhuszonhárom. Neh 7:33 A másik Nebó férfiai ötvenkettő. Neh 7:34 A másik Elám fiai ezerkétszázötvennégy. Neh 7:35 Hárim fiai háromszázhúsz. Neh 7:36 Jerikó fiai háromszáznegyvenöt. Neh 7:37 Lód, Hádid és Onó fiai hétszázhuszonegy. Neh 7:38 Szenáá fiai háromezer-kilencszázharminc. Neh 7:39 A papok: Jedajá fiai Jésua házából kilencszázhetvenhárom. Neh 7:40 Immér fiai ezerötvenkettő. Neh 7:41 Pashúr fiai ezerkétszáznegyvenhét. Neh 7:42 Hárim fiai ezertizenhét. Neh 7:43 A léviták: Jésua és Kadmiél fiai Hódavjá fiaitól hetvennégy. Neh 7:44 Az énekesek: Ászáf fiai száznegyvennyolc. Neh 7:45 Az ajtónállók: Sallum fiai, Átér fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatitá fiai, Sóbai fiai: százharmincnyolc. Neh 7:46 A templomszolgák: Cihá fiai, Haszufá fiai, Tabbáót fiai. Neh 7:47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádon fiai. Neh 7:48 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Szalmai fiai. Neh 7:49 Hánán fiai, Giddél fiai, Gáhár fiai. Neh 7:50 Reájá fiai, Recin fiai, Nekódá fiai. Neh 7:51 Gazzám fiai, Uzza fiai, Pászéah fiai. Neh 7:52 Bészai fiai, a meúniak fiai, a nefisziek fiai. Neh 7:53 Bakbuk fiai, Hakúfá fiai, Harhur fiai. Neh 7:54 Baclit fiai, Mehida fiai, Harsá fiai. Neh 7:55 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai. Neh 7:56 Neciah fiai, Hatifá fiai. Neh 7:57 Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai. Neh 7:58 Jaalá fiai, Darkon fiai, Giddél fiai. Neh 7:59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret Ha-Cebáim fiai, Ámon fiai. Neh 7:60 A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai összesen: háromszázkilencvenkettő. Neh 7:61 És ezek azok, akik feljöttek Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kérub, Addán és Immérből; de nem tudták megmondani ősháztájukat és eredetüket, vajon Izráelből valók-e: Neh 7:62 Delájá fiai, Tobijá fiai, Nekódá fiai; hatszáznegyvenkettő. Neh 7:63 És a papok közül Hobájá fiai, Hakkóc fiai; Barzillai fiai, aki a gileádi Barzillai leányai közül vett feleséget és azok nevéről neveztetett el. Neh 7:64 Ezek keresték nemzetséglevelüket, de az nem volt található; tehát kirekesztettek a papságból. Neh 7:65 És meghagyta nekik a helytartó, hogy ne egyenek a szentségek szentségéből; míg a pap az Urimhoz és Tummimhoz nem áll. Neh 7:66 Az egész gyülekezet együtt: negyvenkétezer-háromszázhatvan; Neh 7:67 szolgáikon és szolgálóikon kívül, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak; volt nekik kétszáznegyvenöt énekesük és énekesnőjük is. Neh 7:68 Lovuk volt hétszázharminchat; öszvérük kétszáznegyvenöt; Neh 7:69 teve négyszázharmincöt; szamár hatezer-hétszázhúsz. Neh 7:70 És némelyek az ősháztáj-fők közül adakoztak a munkára: a helytartó adott a pénztárba ezer dárik aranyat, ötven hintőcsészét, ötszázharminc ujjas papi köntöst. Neh 7:71 Az ősháztáj-fők közül pedig adtak a munka-pénztárba húszezer dárik aranyat; és kétezer-kétszáz mína ezüstöt. Neh 7:72 És amit a többi nép adott, az húszezer dárik arany, kétezer mína ezüst; és hatvanhét ujjas papi köntös volt. Neh 7:73 Mikor a papok, a léviták, az ajtónállók, az énekesek, a népből valók, a templomszolgák, szóval az egész Izráel, letelepedtek a maguk városaiban; Neh 8:1 és elérkezett a hetedik hónap és Izráel fiai városaikban voltak: az egész nép mint egy ember a Vízkapu előtti térre gyülekezett; és azt mondták Ezrának, az írástudónak, hogy hozza elő Mózes Tanításának könyvét, melyet az Úr parancsolt Izráelnek. Neh 8:2 Tehát elhozta Ezra pap a Tanítást a gyülekezet elé, férfi, asszony és mindenki elé, aki értelemmel hallgathatta; a hetedik hónap első napján. Neh 8:3 És olvasott belőle azon a téren, mely a Vízkapu előtt van reggeltől délig a férfiak és asszonyok előtt, és azok előtt, akik megértették; és az egész nép füle a Tanítás könyvén volt. Neh 8:4 És Ezra, az írástudó egy faemelvényen állt, melyet e célra csináltak, mellette pedig Mattitjá, Semá, Anájá, Úrijá, Hilkija és Maaszéjá állt jobbról; és balról Pedájá, Misáél, Malkijá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarja, Mesullám. Neh 8:5 És Ezra kinyitotta a könyvet az egész nép szemei előtt, mert az egész népnek felette volt; és mikor kinyitotta, felállt az egész nép. Neh 8:6 Akkor Ezra áldotta az Urat, a nagy Istent; és az egész nép kézfelemeléssel felelte: Ámen, ámen; aztán meghajoltak és leborultak az Úr előtt arccal a földre. Neh 8:7 Jésua pedig és Báni, Serébjá, Jámin, Akkub, Sabbetai, Hódijá, Maaszéjá, Kelitá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelája és a léviták magyarázták a népnek a Tanítást; a nép pedig helyt állt. Neh 8:8 És értelmezve olvastak a könyvből, az Isten Tanításából; megadva az értelmet, hogy megértsék az olvasást. Neh 8:9 Akkor azt mondta Nehemia, azaz a helytartó, és Ezra pap, az írástudó, és a léviták, akik a népnek magyaráztak, az egész népnek: E nap szent az Úrnak, a ti Isteneteknek, ne gyászoljatok és ne sírjatok; mert az egész nép sírt, mikor hallotta a Tanítás szavait. Neh 8:10 És azt mondta nekik: Menjetek, egyetek kövérségeket és igyatok édességeket, és küldjetek részt belőlük annak, akinek nincs készítve, mert szent ez a nap a mi Urunknak; tehát ne búsuljatok, mert az Úr öröme a ti erősségetek. Neh 8:11 A léviták is csendesítették az egész népet, mondván: Csitt, mert ez a nap szent, tehát ne búsuljatok. Neh 8:12 Erre elment az egész nép enni és inni és részeket küldeni és nagy vigasságot szerezni; mert megértették a beszédeket, melyeket tanítottak nekik. Neh 8:13 És másnap összegyűltek az egész nép ősháztáj-fői, a papok és a léviták Ezrához, az írástudóhoz; éspedig a Tanítás igéit megnézegetni. Neh 8:14 És írva találták a Tanításban, hogy az Úr megparancsolta Mózes által, hogy Izráel fiai sátorokban lakjanak az ünnepen a hetedik hónapban; Neh 8:15 és hogy hirdessék ki és küldjenek szét üzenetet minden városukba és Jeruzsálembe, mondván: Menjetek ki a hegyre, és hozzatok olajfa-ágakat, vad olajfa-ágakat, mirtuszágakat, pálmaágakat, és lombos faágakat sátorokat készíteni, mint meg van írva. Neh 8:16 És kiment a nép és hozott, és csináltak maguknak sátorokat, ki-ki a maga háza tetején vagy udvaraikban, vagy az Isten házának udvarain; és a Vízkapu terén és az Efraim-kapu terén. Neh 8:17 És az egész gyülekezet csinált sátorokat, akik a fogságból visszatértek, és a sátorokban laktak, mert nem csináltak ilyet Izráel fiai Józsuénak, a Nún fiának napjaitól fogva addig a napig; tehát volt nagy öröm. Neh 8:18 És napról napra olvastak az Isten Tanításának könyvéből az első naptól az utolsó napig; és hét nap tartottak ünnepet, a nyolcadik nap pedig ünnepi gyülekezés volt a rendtartás szerint. Neh 9:1 Ugyanezen hónap huszonnegyedik napján is összegyűltek Izráel fiai böjtöléssel, zsákruhákban, és rajtuk por. Neh 9:2 És miután Izráel magva elkülönítette magát minden idegen ivadéktól; felálltak és vallást tettek bűneikről és atyáik bűnösségéről. Neh 9:3 Aztán felkeltek álltó helyükben és a nap egynegyed részén olvastak az ő Uruk Istenük Tanításának könyvéből; másik negyed részén pedig vallást tettek, leborulva az Úr előtt, az ő Istenük előtt. Neh 9:4 Akkor felállt a léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Serébjá, Báni, Kenáni; és felkiáltottak nagy hangon az Úrhoz, az ő Istenükhöz. Neh 9:5 Aztán Jésua, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Serébjá, Hódijá, Sebanjá, Petahjá léviták ezt mondták: Keljetek fel! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké! És áldják a te dicsőséges és minden áldás és dicséret felett felmagasztalt nevedet! Neh 9:6 Te vagy az Úr egyedül, te alkottad az egeket, az egek egeit és egész seregüket, a földet és mindent, a m i rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van, és te élteted őket mind; és az ég serege előtted borul le. Neh 9:7 Te vagy az Úr, az Isten, aki Ábrámot kiválasztottad és kihoztad őt a káldeai Úrból; és az Ábrahám nevet adtad neki, Neh 9:8 és szívét hűnek találtad magadhoz és frigyet kötöttél vele, hogy odaadod a kanaániak, a hittiek, az emoriak, a perizziek, a jebusziak és a girgásiak országát, odaadod az ő magvának; és megtartottad szavaidat, mert te igaz vagy. Neh 9:9 És megláttad atyáink nyomorúságát Egyiptomban; és kiáltásukat meghallottad a Sástengernél; Neh 9:10 és jeleket és csodákat tettél Faraón és minden szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek ellenük; és nevet szereztél magadnak, mint e mai nap van. Neh 9:11 A tengert kettéhasítottad előttük, hogy a tenger közepén szárazon mentek keresztül; üldözőiket pedig mélységekbe dobtad, mint követ hatalmas vizekbe. Neh 9:12 Felhőoszlopban vezetted őket nappal; és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, melyen menjenek. Neh 9:13 Leszálltál a Szináj hegyre és beszéltél velük az égből; és adtál nekik igaz ítéleteket, hű tanításokat, jó törvényeket és parancsolatokat. Neh 9:14 Szent szombatodat is tudtukra adtad nekik; és parancsolatokat, törvényeket és tanítást parancsoltál nekik Mózes szolgád által. Neh 9:15 Kenyeret az égből adtál nekik éhségükben, vizet a sziklából fakasztottál nekik szomjúságukban; és azt mondtad nekik, hogy menjenek be birtokba venni az országot, melyre nézve felemelted kezedet, hogy nekik adod. Neh 9:16 De ők és a mi atyáink kevélyek voltak; és megkeményítették nyakukat és nem hallgattak parancsolataidra. Neh 9:17 Vonakodtak engedelmeskedni és nem jutottak eszükbe csodáid, melyeket velük tettél, hanem megkeményítették nyakukat és arra adták fejüket, hogy visszatérnek szolgaságukba makacsságukban; de te megbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmű, és nem hagytad el őket. Neh 9:18 Még mikor öntött borjút csináltak maguknak és azt mondták: Ez a te istened, ki felhozott téged Egyiptomból, és nagy ócsárlásokat követtek el: Neh 9:19 Te a te nagy irgalmasságodban akkor sem hagytad el őket a sivatagban; a felhőoszlop nem tűnt el róluk nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop éjjel, hogy megvilágítsa nekik az utat, melyen menjenek. Neh 9:20 És a te jó lelkedet adtad, hogy tanítsa őket; és mannádat meg nem vontad szájuktól, és vizet adtál nekik szomjúságukban. Neh 9:21 Negyven esztendeig tartottad őket a sivatagban, nem nélkülöztek, ruháik meg nem koptak, és lábaik meg nem dagadtak. Neh 9:22 Királyságokat és népeket adtál nekik és elosztottad őket szegeletre; és birtokba vették Szihon országát és Hesbon királyának országát, és Ognak, a Básán királyának országát. Neh 9:23 Fiaikat pedig megsokasítottad, mint az ég csillagait; és bevitted őket az országba, melyről atyáiknak megmondtad, hogy bemennek birtokba venni. Neh 9:24 Be is mentek a fiak és birtokukba vették az országot, és megaláztad előttük az ország lakóit, a kanaániakat, és kezükbe adtad őket; királyaikat is, az ország népeit is, hogy tegyenek velük tetszésük szerint. Neh 9:25 Erős városokat foglaltak el és kövér földet, minden jóval telt házakat vettek birtokba, kőbevágott kutakat, szőlőket, olajfákat és gyümölcsfát tömegesen; és ettek és jól laktak és meghíztak és gyönyörködtek a te bő javaidban. Neh 9:26 De engedetlenek lettek és fellázadtak ellened, tanításodat hátuk mögé vetették, prófétáidat pedig megölték, akik óvták őket, hogy visszatérítsék őket hozzád; és nagy ócsárlásokat követtek el. Neh 9:27 Azért szorongatóik kezébe adtad őket, kik szorongatták őket; de szükségük idején hozzád kiáltottak és te az égből meghallgattad, és nagy irgalmad szerint szabadítókat adtál nekik, és megszabadították őket szorongatóik kezéből. Neh 9:28 De mihelyt nyugtuk volt, ismét olyat tettek, a m i előtted rossz; és ha ellenségeik kezébe engedted őket elnyomták őket, akkor ismét hozzád kiáltottak, és te az égből meghallgattad és megmentetted őket irgalmad szerint sok alkalommal. Neh 9:29 Így óvtad őket, hogy visszatérítsd őket tanításodhoz; de ők büszkék voltak és nem hallgattak parancsaidra, hanem vétkeztek ítéleteid ellen, melyek által életet nyer az ember, ha teljesíti őket. Mikor így vállat vontak és megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek; Neh 9:30 és sok esztendőt elhúztál felettük úgy, hogy óvtad őket lelkeddel prófétáid által, és nem vették figyelembe: akkor az országok népeinek kezébe adtad őket; Neh 9:31 de nagy irgalmadból nem vetettél nekik véget és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy te. Neh 9:32 Most azért Istenünk, oh nagy, erős és félelmetes Isten, ki megőrzöd a szövetséget és a kegyelmet, ne vedd kevésbe mindazt a nyomorúságot, mely bennünket ért, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat és atyáinkat, és egész népedet, Asszíria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig: Neh 9:33 bár neked van igazad mindabban, a mireánk jött; mert igazán cselekedtél, hanem mi vétkeztünk. Neh 9:34 Mert királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem teljesítették tanításodat; és nem figyelmeztek bizonyságtételeidre, melyekkel óvtad őket. Neh 9:35 Mivel ők az ő királyságukban és bő javaidban, melyeket adtál nekik, és a tágas és kövér országban, melyet elébük adtál, nem szolgáltak téged; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből: Neh 9:36 íme mi ma szolgák vagyunk; és ami a földet illeti, melyet atyáinknak adtál, hogy egyék gyümölcsét és javait, azon mi most szolgák vagyunk, Neh 9:37 és jövedelmét azoknak a királyoknak hozza bőven, akiket reánk tettél bűneinkért; és akik tetszésük szerint uralkodnak testeinken és barmainkon, mi pedig nagy szükségben vagyunk. Neh 9:38 Mindennél fogva tehát mi ezennel hűségfrigyet kötünk és írásba foglaljuk; fejedelmeink, lévitáink és papjaink pedig megpecsételik. Neh 10:1 A pecséteken voltak pedig: Nehemia, a helytartó, Hakaljá fia, és Cidkijjá. Neh 10:2 Szerája, Azarjá, Jirmejá. Neh 10:3 Pashúr, Amarjá, Malkijá. Neh 10:4 Hattus, Sebanjá, Malluk. Neh 10:5 Hárim, Merémót, Obadja. Neh 10:6 Dániel, Ginneton, Bárúk. Neh 10:7 Mesullám, Abijá, Mijjámin. Neh 10:8 Maazjá, Bilgai, Semájá; ezek a papok. Neh 10:9 A léviták pedig: Jésua, Azanjá fia, Binnui, Henadád fiai közül, Kadmiél. Neh 10:10 És testvéreik; Sebanjá, Hódijá, Kelitá, Pelájá, Hánán. Neh 10:11 Miká, Rehób, Hasabjá. Neh 10:12 Zakkur, Serébjá, Sebanjá. Neh 10:13 Hódijá, Báni, Beninu. Neh 10:14 A nép fői: Parós, Pahat-Móáb, Elám, Zattu, Báni. Neh 10:15 Bunni, Azgád, Bébai. Neh 10:16 Adonija, Bigvai, Ádin. Neh 10:17 Átér, Hizkija, Azzur. Neh 10:18 Hódijá, Hásum, Bécai. Neh 10:19 Hárif, Anatót, Nébai. Neh 10:20 Magpiás, Mesullám, Hézir. Neh 10:21 Mesézabel, Cádók, Jaddua. Neh 10:22 Pelatjá, Hánán, Anájá. Neh 10:23 Hósea, Hananja, Hassjub. Neh 10:24 Hallóhés, Pilhá, Sóbék. Neh 10:25 Rehum, Hasabná, Maaszéjá. Neh 10:26 És Ahija, Hánán, Ánán. Neh 10:27 Malluk, Hárim, Baaná. Neh 10:28 A többi nép pedig, a papok, a léviták, az ajtónállók, az énekesek, a templomszolgák, és mindenki, aki az országok népeitől elkülönítette magát az Isten Tanításához, feleségeik, fiaik és leányaik; mindenki, aki meg tudta érteni, Neh 10:29 testvéreikhez, hatalmasaikhoz tartották magukat és átok és eskü alatt vállalták, hogy az Isten tanításában járnak, mely Mózes által, az Isten szolgája által adatott; és megtartják és megcselekszik az Úrnak, a mi urunknak minden parancsolatát, és az ő ítéleteit és törvényeit. Neh 10:30 Éspedig: A mi lányainkat nem adjuk feleségül az ország népeihez; és az ő lányaikat nem vesszük fiainknak; Neh 10:31 Ha az ország népei árukat és mindenféle gabonát hoznak be szombatnapon eladni; nem veszünk tőlük szombaton és szent napon; Elengedjük a hetedik évet; és minden kézi kölcsönt. Neh 10:32 Parancsolatokat is állapítottunk meg magunkra. Hogy évenként egyharmad sekelt vetünk magunkra Istenünk házának szolgálatára, Neh 10:33 a szent kenyerekre, a folytonos ételáldozatra, a folytonos égő áldozatra, a szombatiakra, az újholdiakra, az ünnepiekre és szentségiekre és a bűnáldozatokra, engesztelést szerezni Izráelért; általában Istenünk házának minden dolgára. Neh 10:34 És kivetettük a sorsot a fahordásra a papok, a léviták és a nép között, hogy behozzuk Istenünk házába ősháztájanként meghatározott időre évről évre; tüzelni Urunk Istenünk oltárán, mint meg van írva a Tanításban. Neh 10:35 És hogy földünk zsengéit és minden fa minden gyümölcsének zsengéit évről évre behozzuk az Úr házába. Neh 10:36 Éspedig fiaink és barmaink elsőszülöttjeit úgy, mint a Tanításban meg van írva; marháink és juhaink elsőszülöttjeit pedig bevivén Istenünk házába a papoknak, akik Istenünk házában szolgálnak. Neh 10:37 Tésztánknak és emelékáldozatunknak, valamint mindenféle fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét behozzuk a papoknak Istenünk házának csarnokaiba, földünk tizedét pedig a lévitáknak; mert ők, a léviták szedik be a tizedet minden földművelő városunkban. Neh 10:38 De legyen a pap, Áron fia a lévitákkal, mikor a léviták a tizedet szedik; és a léviták vigyék fel a tized tizedét Istenünk házához a raktárház csarnokaiba. Neh 10:39 Mert csarnokokba kell hozni Izráel fiainak és a Lévi fiainak a gabona, must és olaj emelékáldozatát, mert ott vannak a szentély edényei és a papok, kik a szolgálatot végzik, és az ajtónállók és az énekesek; tehát nem szabad elhagynunk Istenünk házát. Neh 11:1 És a nép fejedelmei Jeruzsálemben laktak; a többi nép pedig sorsot vetett, hogy tízből egyet bevigyenek, hogy lakjon Jeruzsálemben, a szent városban, kilenc rész pedig a városokban. Neh 11:2 De szívesen fogadta a nép mindazokat a férfiakat, akik önként mentek Jeruzsálembe lakni. Neh 11:3 És ezek a tartomány fői, kik Jeruzsálemben laktak; Júda városaiban laktak pedig, ki-ki a birtokán a maguk városaiban, Izráel, a papok, a léviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai. Neh 11:4 És Jeruzsálemben laktak Júda fiaiból és Benjámin fiaiból valók. Júda fiaiból valók Atájá, Uzzija fia, ki Zekarja fia, ki Amarjá fia, ki Sefatjá fia, ki Mahalalél fia volt, Pérec fiai közül. Neh 11:5 És Maaszéjá, Báruk fia, ki Kol-Hóze fia, ki Hazájá fia, ki Adájá fia, ki Jójárib fia; ki Zekarja fia, ki a Siloni fia volt. Neh 11:6 Pérec fiai, kik Jeruzsálemben laktak összesen négyszázhatvannyolcan voltak, derék férfiak. Neh 11:7 És ezek Benjámin fiai: Szallu, Mesullám fia, ki Jóéd fia, ki Pedájá fia, ki Kolája fia, ki Maaszéjá fia, ki Itiél fia, ki Jesaja fia volt. Neh 11:8 És utána Gabbai, Szallai; kilencszázhuszonnyolc. Neh 11:9 És Jóel, Zikri fia tiszttartó volt felettük; Júda pedig, Hasszenuá fia, második a város felett. Neh 11:10 A papok közül: Jedajá, Jójárib fia, Jáekin. Neh 11:11 Szerája, Hilkija fia, ki Mesullám fia, ki Cádók fia, ki Merájót fia, ki Ahitúb fia, az Isten házának fejedelme. Neh 11:12 És testvéreik, a ház munkájának végzői, nyolcszázhuszonketten; és Adájá, Jerohám fia, ki Pelaljá fia, ki Amci fia, ki Zekarja fia, ki Pashúr fia, ki Malkijá fia. Neh 11:13 És testvérei, kétszáznegyvenkét ősháztáj-fő; és Amasszaj, Azarél fia, ki Ahzai fia, ki Mesillémót fia, ki Immér fia. Neh 11:14 És testvéreik százhuszonnyolc derék hős; és tiszttartó volt felettük Zabdiél, Haggedólim fia. Neh 11:15 A léviták közül pedig: Semájá, Hassub fia, ki Azrikám fia, ki Hasabjá fia, ki Bunni fia. Neh 11:16 Sabbetai és Józábád, kik az Isten házának külső munkája felett voltak, a léviták fői közül. Neh 11:17 Mattanjá, Miká fia, ki Zabdi fia, ki Aszáf fia, a kezdő vezető, aki a dicséretet énekelte az imádkozásnál, és Bakbukjá, a második testvérei között; és Abda, Sammua fia, ki Gálál fia, ki Jedutun fia. Neh 11:18 Léviták a szent városban összesen kétszáznyolcvannégyen. Neh 11:19 Az ajtónállók Akkub, Talmon, és testvéreik, akik a kapukban teljesítettek őrséget, százhetvenketten. Neh 11:20 A többi Izráel pedig, a papok, a léviták Júda többi városaiban laktak, ki-ki a maga örökségében. Neh 11:21 A templomszolgák pedig az Ofelben laktak; és Cihá meg Gispá voltak a templomszolgák felett. Neh 11:22 A léviták tiszttartója is Jeruzsálemben volt, Uzzi, Báni fia, ki Hasabjá fia, ki Mattanjá fia, ki Miká fia; Aszáf fiai, az énekesek közül, az Isten háza szolgálatának tekintetéből. Neh 11:23 Mert a király parancsolata volt rajtuk; és hűségfrigy az énekeseken minden napnak a maga dolgára vonatkozólag. Neh 11:24 Petahjá pedig, Mesézabel fia, Júda fiának, Zerahnak fiai közül, a király kezére volt a népnek mindenféle dolgában. Neh 11:25 Ami pedig a falvakat illeti a hozzájuk tartozó mezőkkel: Júda fiai közül laktak Kirjat-Arbában és leányvárosaiban, Dibonban és leányvárosaiban, és Jekabceélben és falvaiban. Neh 11:26 Jésuában, Móládában és Bét-Peletben. Neh 11:27 Hacar-Suálban, Beérsebában és leányvárosaiban. Neh 11:28 Ciklágban, Mekónában és leányvárosaiban. Neh 11:29 En-Rimmonban, Corában és Jarmutban. Neh 11:30 Zánoah, Adullám és falvaik, Lákis és mezei, Azéká és leányvárosai; tehát Beérsebától Hinnom völgyéig táboroztak. Neh 11:31 Benjámin fiai pedig Gebától fogva: Mikmász, Ajjá, Bétél és leányvárosai. Neh 11:32 Anatót, Nób, Anania. Neh 11:33 Hácor, Rámá, Gittajim. Neh 11:34 Hádid, Ceboim, Neballát. Neh 11:35 Lód, Onó és a Faragóvölgy. Neh 11:36 A léviták közül is voltak júdai osztályok Benjáminban. Neh 12:1 Ezek pedig a papok és a léviták, akik Zerubbábellel, Sealtiél fiával és Jésuával jöttek fel: Neh 12:2 Szerája, Jirmejá, Ezra. Amarjá, Malluk, Hattus. Neh 12:3 Sekanjá, Rehum, Merémót. Neh 12:4 Iddó, Ginnetói, Abijá. Neh 12:5 Mijjámin, Maadjá, Bilgá. Neh 12:6 Semájá, Jójárib, Jedajá. Neh 12:7 Szallu, Amók, Hilkija, Jedajá; ezek voltak a papoknak és testvéreiknek fői Jésua napjaiban. Neh 12:8 És a léviták Jésua, Binnui, Kadmiél, Serébjá, Júda, Mattanjá; ő volt a dicséretek vezetője és testvérei. Neh 12:9 Bakbukjá és Unni pedig, testvéreik, velük szemben voltak tisztenként. Neh 12:10 És Jésua fia volt Jójákim, Jójákim fia volt Eljásib, Eljásib fia volt Jójáda. Neh 12:11 Jójáda fia volt Jónátán, és Jónátán fia volt Jaddua. Neh 12:12 És Jójákim idejében pap ősháztáj-fők voltak: Szerájáé Merájá, Jirmejáé Hananja. Neh 12:13 Ezráé Mesullám, Amarjáé Johánán. Neh 12:14 Melikué Jónátán, Sebanjáé József. Neh 12:15 Hárimé Adná, Merájóté Helkai. Neh 12:16 Iddóé Zekarja, Ginnetoné Mesullám. Neh 12:17 Abijáé Zikri; Minjáminé és Móadjáé Piltai. Neh 12:18 Bilgáé Sammua, Semájáé Jónátán. Neh 12:19 Jójáribé Mattenai, Jedajáé Uzzi. Neh 12:20 Szallaié Kallai, Amóké Eber. Neh 12:21 Hilkijáé Hasabjá, Jedajáé Netanél. Neh 12:22 A lévitáknak Eljásib, Jójáda, Johánán és Jaddua napjaiban írattak fel ősháztáj-fői; a papoknak pedig a perzsa Dáriusz uralkodásáig. Neh 12:23 Lévi fiainak ősháztáj-fői meg vannak írva a viselt dolgokról szóló könyvben; éspedig Johánánnak, Eljásib fiának napjaiig. Neh 12:24 És a léviták fői Hasabjá, Serébjá és Jésua, Kadmiél fia, és velük szemben testvéreik, dicséretet és hálaadást énekelni Dávidnak, az Isten emberének parancsa szerint; szakasz szakasszal váltakozva. Neh 12:25 Mattanjá, Bakbukjá, Obadja, Mesullám, Talmon, Akkub; mint kapusok őrt álltak a kapuk tárházainál. Neh 12:26 Ezek voltak Jójákim napjaiban, ki Jésuának, Jócádák fiának fia volt; és Nehemia pasának és az írástudó Ezra papnak napjaiban. Neh 12:27 Jeruzsálem kőfalának felszentelésekor pedig előkeresték a lévitákat minden helységükből, bevivén őket Jeruzsálembe, hogy felszentelést és vigasságot rendezzenek, éspedig hálaadó karokkal és énekkel, cimbalmokkal, kobzokkal és hárfákkal. Neh 12:28 És összegyűltek az énekesek fiai mind a Jeruzsálem körüli Környékről, mind a netófái falvakból; Neh 12:29 valamint Bét-Gilgálból és Geba és Azmávet mezeiről; mert falvakat építettek maguknak az énekesek Jeruzsálem körül. Neh 12:30 És miután megtisztították magukat a papok és a léviták; megtisztították a népet, a kapukat és a kőfalat is. Neh 12:31 Akkor felvittem Júda fejedelmeit a kőfal fölé; és két nagy hálaadó karba állítottam. És amelyik a kőfal felett jobbra menetelt a Szemétkapu felé, Neh 12:32 abban hátul ment Hósajá és Júda fejedelmeinek fele; Neh 12:33 Azarjá pedig, és Ezra, Mesullám, Neh 12:34 Júda, Benjámin, Semájá, Jirmejá, Neh 12:35 és a papok fiai közül trombitákkal Zekarja, Jónátán fia, ki Semájá fia, ki Mattanjá fia, ki Mikája fia, ki Zakkur fia, ki Aszáf fia, Neh 12:36 és testvérei Semájá, Azarél, Milalai, Gilalai, Máaj, Netanél, Júda, Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének éneklő szerszámaival; és Ezra, az írástudó, elöl. Neh 12:37 És a Forráskapu felett, mely éppen előttük volt, a Dávid városának lépcsői felett a kőfal hágóján vonultak fel; el a Dávid háza felett, egészen a Vízkapuig keleten. Neh 12:38 A másik hálaadó kar pedig, melyben én voltam hátul a nép felével, az volt, mely ellenkező irányban menetelt, felül a kőfalon, el a Kemencetorony felett a széles kőfalig, Neh 12:39 aztán el az Efraim kapujánál, az Ó-kapunál, a Halkapunál, a Hananeél tornyánál és Ha-Méá tornyánál, a Juhkapuig; és a Tömlöckapuban álltak meg. Neh 12:40 Aztán felállt mind a két hálaadó kar az Isten házában; én is, és az előkelők velem lévő fele; Neh 12:41 és a papok, Eljákim, Maaszéjá, Minjámin, Mikája, Eljoénai, Zekarja, Hananja trombitákkal; Neh 12:42 továbbá Maaszéjá, Semájá, Eleázár, Uzzi, Johánán, Malkijá, Elám és Ezer; és az énekesek énekeltek, és Jizrahjá volt a vezető. Neh 12:43 És nagy vágóáldozatokat áldoztak azon a napon és örvendeztek, mert az Isten nagy örömet szerzett nekik, és az asszonyok és a gyermekek is örvendeztek; úgyhogy Jeruzsálem öröme messzire elhallatszott. Neh 12:44 És férfiak rendeltettek azon a napon a készletkamrák fölé az emelékáldozatokhoz, a zsengéhez és a tizedekhez, hogy összegyűjtsék azokba a városok mezeiről a törvényes járulékokat a papoknak és a lévitáknak; mert öröme volt Júdának a papokban és a lévitákban, amint ott álltak pontosan, Neh 12:45 és végezték az ő Istenük szolgálatát és a tisztasági szolgálatot; az énekesek és az ajtónállók meg a Dávid és fia, Salamon parancsolata szerint valót. Neh 12:46 Mivel Dávid és Aszáf napjaiban régen volt feje az énekeseknek és az Istent dicsérő és hálaadó éneklésnek, Neh 12:47 Zerubbábel és Nehemia napjaiban is egész Izráel megadta az énekesek és ajtónállók járulékait, minden nap az aznapra valót; éspedig ők a lévitáknak szentelték, és a léviták szenteltek belőle Áron fiainak. Neh 13:1 Azon a napon olvastak Mózes könyvéből a nép hallatára; és írva találták benne, hogy ammoni és móábi soha be ne jöhessen az Isten gyülekezetébe; Neh 13:2 mert nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel; és felbérelték ellenük Bileámot, hogy átkozza meg őket, ha a mi Istenünk az átkot áldásra fordította is. Neh 13:3 És mihelyt ezt a tanítást meghallották; azonnal elkülönítettek Izráelből minden keveréket. Neh 13:4 És ezelőtt Eljásib pap volt az Isten házának csarnokai fölé téve, Tobijá rokona; Neh 13:5 és egy nagy csarnokot rendezett be neki, pedig oda azelőtt az ételáldozatot, a tömjént és az edényeket szokták tenni, és a lévitáknak, énekeseknek és ajtónállóknak rendelt gabona-, must- és olaj-tizedet; és a papok emelékáldozatát. Neh 13:6 De mindez alatt nem voltam Jeruzsálemben; mert Artaxerxész babilóniai király harminckettedik évében a királyhoz érkeztem, és napok múlva kéreztem el a királytól. Neh 13:7 Csak mikor megérkeztem Jeruzsálembe, akkor tudtam meg, micsoda gonoszt cselekedett Eljásib Tobijá kedvéért, hogy egy csarnokot rendezett be neki az Isten házának udvaraiban. Neh 13:8 Nagyon gonosznak látszott ez előttem; tehát kidobattam a Tobijá-ház egész felszerelését a csarnokból. Neh 13:9 Aztán parancsomra megtisztították a csarnokokat; és visszahordattam oda az Isten házának edényeit az ételáldozattal és a tömjénnel. Neh 13:10 Aztán megtudtam, hogy a léviták járandóságait nem szolgáltatták ki; úgyhogy a szolgálatot végző léviták és énekesek mind a maguk mezejére menekültek. Neh 13:11 Ezért megfeddettem az elöljárókat és azt mondtam: Miért van elhagyatva az Isten háza? Aztán összegyűjtöttem és helyükre állítottam őket; Neh 13:12 és egész Júda behozta a gabona-, a must- és az olaj-tizedet a tárházakba. Neh 13:13 És tárnokokká tettem a tárházakon Selemjá papot, Cádók írástudót és Pedáját a léviták közül, melléjük pedig Hánánt, Zakkur fiát, ki Mattanjá fia volt; mert megbízhatóknak tartották őket, tehát nekik kellett testvéreik közt a kiosztást végezni. Neh 13:14 Tudd be nekem ezt, Istenem; és ki ne töröld szeretetmunkáimat, melyeket Istenem házáért és szolgálatáért cselekedtem! Neh 13:15 Azokban a napokban láttam Júdában, hogy sajtót nyomnak szombaton, hogy kepét hordanak és felrakják a szamarakra, sőt bort, szőlőt, fügét és mindenféle rakományt hoznak be Jeruzsálembe szombatnapon; és óvást emeltem, amely nap eleséget árultak. Neh 13:16 A tírusziak is kiültek ott, akik halat és mindenféle árut hoztak be; és eladták szombaton Júda fiainak Jeruzsálemben. Neh 13:17 Ezért megfeddettem Júda nemeseit; és azt mondtam nekik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti csináltok, hogy megszentségtelenítitek a szombat napját? Neh 13:18 Ugye így tettek atyáitok, ezért hozta a mi Istenünk mindezt a veszedelmet ránk és erre a városra; hát ti még több haragot akartok hozni Izráelre, hogy megszentségtelenítitek a szombatot? Neh 13:19 Ennélfogva mihelyt árnyékosak lettek Jeruzsálem kapui a szombat előtt, azonnal bezárattam a kapuszárnyakat és meg mondtam, hogy ki ne nyissák szombat utánig; és a saját legényeimből állítottam néhányat, be ne juthasson rakomány szombatnapon. Neh 13:20 Akkor a kereskedők és a mindenféle áruk árusai Jeruzsálemen kívül háltak meg egyszer-kétszer; Neh 13:21 de megintettem őket és azt mondtam nekik: Ti miért háltok a kőfal előtt? Ha megismétlitek, kezet vetek rátok. Attól az időtől fogva nem érkeztek szombaton. Neh 13:22 A lévitáknak pedig mondtam, hogy legyenek megtisztulva és úgy jöjjenek a kapukra vigyázni, hogy megőrizzék a szombatnap szentségét. Ezt is tudd be nekem, én Istenem, és légy kegyelmes hozzám kegyelmed nagysága szerint. Neh 13:23 Ugyanazokban a napokban láttam olyan zsidókat is, kik asdódi, ammoni, móábi asszonyokat telepítettek be. Neh 13:24 És fiaik fele asdódiul beszélt, és nem tudtak zsidóul beszélni; hanem egyik vagy másik nép nyelvén. Neh 13:25 Ezért pereltem velük, átkoztam őket és megvertem közülük némelyeket és megtépdestem őket; aztán megeskettem őket az Istenre, hogy nem adjátok leányaitokat az ő fiaikhoz, és hogy nem vesztek az ő leányaik közül fiaitoknak és magatoknak. Neh 13:26 Nem ezek miatt esett-e bűnbe Salamon, Izráel királya? Bár sok nemzetben nem volt olyan király, mint ő, és kedves volt az ő Istene előtt, úgy, hogy egész Izráel felett királlyá tette őt Isten; őt is bűnbe vitték az idegen asszonyok. Neh 13:27 Hát tirólatok kell hallanunk, hogy elkövetitek ezt az egész nagy gonoszságot, hogy hűségszegésbe estek Istenünk iránt, idegen asszonyokat telepítvén be? Neh 13:28 És Jójádának, Eljásib főpap fiának egyik fia veje volt a horoni Szanballátnak; tehát elűztem őt környezetemből. Neh 13:29 Tudd be nekik, én Istenem a papságnak és a papsági és lévitai frigynek megfertőztetéseit! Neh 13:30 Így megtisztítottam őket minden idegentől; és megállapítottam a szolgálatokat a papokra és lévitákra nézve, kire-kire a maga dolgában; Neh 13:31 valamint a faáldozatnak meghatározott időben való meghozatalára, és a zsengékére. Tudd be nekem, én Istenem, javamra! Est 1:1 Ahasvérus napjaiban történt; mely Ahasvérus Indiától Szerecsenországig uralkodott százhuszonhét tartományon. Est 1:2 Azokban a napokban, mikor Ahasvérus király ült királyi trónján, mely Súsán székvárosában volt, Est 1:3 uralkodásának harmadik évében lakomát rendezett összes fejedelmeinek és szolgáinak. Előtte volt Perzsia és Média serege, a mágnások és a tartományok fejedelmei; Est 1:4 mikor ő megmutatta királyi méltóságának gazdagságát és nagyságának drágalátos dicsőségét sok napon, száznyolcvan napon át. Est 1:5 És mikor ezek a napok leteltek, rendezett a király az egész népnek, mely jelen volt Súsán székvárosában, kicsinytől nagyig, egy hétnapos lakomát a királyi palota kerti udvarában. Est 1:6 Gyolcs, lenvászon és kék bíbor volt pamut piros bíbor zsinórokba fogva ezüstkarikákon és fehér márványoszlopokon; aranyos és ezüstös díványok alabástrom, fehér márvány, gyöngyház és fekete márvány pádimentumon. Est 1:7 És az italt arany edényekben szolgálták fel, és egyik edény különb volt, mint a másik; királyi bor pedig bőven volt, a király tehetsége szerint. Est 1:8 Az ivásnál pedig a parancs szerint nem volt ki kényszerítsen; mert úgy rendelte el a király minden háznagyának, hogy mindenki úgy tegyen, amint neki tetszik. Est 1:9 Vásti királyné meg egy asszony-lakomát rendezett a királyi házban, mely Ahasvérus királyé volt. Est 1:10 A hetedik napon, mikor a királynak jó kedve lett a bortól; mondta Mehumánnak, Bizzetának, Harbonának, Bigtának és Abagtának, Zétárnak és Karkásznak, a hét kamarásnak, kik Ahasvérus színe előtt tettek szolgálatot, Est 1:11 hogy hozzák be Vásti királynét a király elé királyi koronával; hogy megmutassa a népnek és fejedelmeknek az ő szépségét, mert szép arcú nő volt. Est 1:12 És mikor Vásti királyné vonakodott bemenni a királynak a kamarások által üzent szavára; és a király nagyon megharagudott, úgyhogy égett benne a düh; Est 1:13 akkor azt mondta a király az időket ismerő bölcseknek (mert úgy van a király szava minden törvény- és jogtudós előtt!), Est 1:14 éspedig a hozzá legközelebbieknek, Karsenának, Sétárnak, Admatának, Tarsisnak, Méresznek, Marszenának, Memukánnak; Perzsia és Média hét fejedelmének, a király színét látóknak, akik legelöl ülnek az országban: Est 1:15 Törvény szerint mit kell tenni Vásti királynéval, amiért nem teljesítette Ahasvérus királynak a kamarások által üzent szavát? Est 1:16 Mire azt mondta Memukán a király előtt és a fejedelmek előtt: Nem csak a király ellen vétkezett Vásti királyné; hanem az összes fejedelmek és az összes népek ellen, kik Ahasvérus király összes tartományaiban vannak: Est 1:17 mert a királyné esete kimegy valamennyi asszonyhoz, lekicsinyítvén az urát a szemeiben; mert azt mondja: Ahasvérus király mondta, hogy vigyék be hozzá Vásti királynét, és nem ment be; Est 1:18 és egy napon azt fogják mondani Perzsia és Média fejedelemasszonyai a király minden fejedelmének; aszerint, hogy mekkora megvetés és harag lesz. Est 1:19 Ha tetszik a királynak, menjen ki királyi szó színe elől és írattassék a perzsa-méd törvények közé elévülhetetlenül: hogy ne mehessen Vásti Ahasvérus király színe elé, és királyságát adja a király másnak, aki jobb őnála. Est 1:20 Ha meghallják a király rendelkezését, melyet tesz, egész országában, mert az nagy; akkor majd minden asszony megadja a becsületet urának kicsinytől nagyig. Est 1:21 És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek; és a király Memukán beszéde szerint cselekedett. Est 1:22 És leveleket küldött minden királyi tartományba, minden tartományba a saját írásával és minden néphez a saját nyelvén: hogy minden férfi legyen úr a házában és beszéljen népe nyelvén. Est 2:1 Ezek után a dolgok után, mikor lecsillapodott Ahasvérus király dühe; visszagondolt Vástira, és arra, amit tett, és arra, amit végeztek ellene. Est 2:2 Akkor azt mondták a király legényei, akik körülötte szolgálatot tettek: Keresni kell a királynak szép arcú hajadon leányokat; Est 2:3 tehát rendeljen a király tiszttartókat országának minden tartományába, hogy gyűjtsenek minden szép arcú hajadon leányt Súsán székvárosába az asszonyok házához, Hégai királyi kamarásnak, az asszonyok őrének kezéhez; adjanak nekik keneteket; Est 2:4 és amelyik leány majd megtetszik a királynak, legyen királyné Vásti helyébe. És tetszett ez a beszéd a királynak, és úgy cselekedett. Est 2:5 Volt egy zsidó ember Súsán székvárosában; a neve Mordekáj, Jáir fia, ki Simei fia, ki Kís fia volt, benjámini férfiú; Est 2:6 ki Jeruzsálemből vitetett fogságba azokkal a foglyokkal, akik Jekonjá júdai királlyal együtt vitettek fogságra; akiket Nabukadneccár babilóniai király vitt fogságra. Est 2:7 Ő gyámatyja volt Hadasszának, azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert annak sem atyja, sem anyja nem volt; és a leány szép alakú és szép arcú volt, és mikor atyja és anyja meghalt, Mordekáj lányává fogadta őt. Est 2:8 Történt pedig, hogy mikor a király szavát és parancsát kihirdették és sok leányzó gyűlt össze Súsán székvárosába Hégai keze alá; Eszter is felvétetett a király házába Hégainak, az asszonyok őrének keze alá. Est 2:9 Mivel pedig neki megtetszett a leányzó és megnyerte a kegyét, sietett neki kiadni a neki járó keneteket és járulékokat, és neki adni a hét legválasztékosabb leányt a királyi házból; és áthelyezte őt lányaival a legjobb asszonyi szállásra. Est 2:10 Nemzetét és születését nem árulta el Eszter; mert Mordekáj megparancsolta neki, hogy el ne árulja. Est 2:11 És Mordekáj napról napra rendesen az asszonyok házának udvara előtt járkált; hogy megtudja Eszter hogylétét és hogy mi történik vele. Est 2:12 És mikor sor kerül egy-egy leányra, hogy bemenjen Ahasvérus királyhoz az asszonyok törvénye szerint lefolyt tizenkét hónapja után, mert ennyit töltenek ki kenet-napjaik; hat hónapot mirha olajjal és hat hónapot balzsamokkal és asszonyi kenetekkel, Est 2:13 és akkor az a leány bemegy a királyhoz; mindent, amit mond, megadnak neki, hogy azzal menjen be az asszonyházból a király házába. Est 2:14 Este bemegy és reggel a másik asszonyházba tér vissza Saasgáz királyi kamarásnak, a másodfeleségek őrének keze alá; nem mehet be többé a királyhoz, csak ha kívánja őt a király és név szerint hívják. Est 2:15 Mikor így Eszterre került a sor, Abihailnak, Mordekáj nagybátyjának lányára, akit ő lányává fogadott, hogy bemenjen a királyhoz, nem kívánt semmit, csak amit Hégai királyi kamarás, az asszonyok őre mond; és ezzel Eszter mindenkinek a kegyét megnyerte, aki őt látta. Est 2:16 És mikor Eszter Ahasvérus királyhoz, az ő királyi házába vitetett a tizedik hónapban, azaz Tébét havában, uralkodásának hetedik évében; Est 2:17 jobban megszerette a király Esztert, mint a többi asszonyokat, és nagyobb kedvet és kegyet nyert nála, mint a többi hajadonok; úgyhogy királyi koronát tett a fejére, és királynévá tette őt Vásti helyébe. Est 2:18 És nagy lakomát rendezett a király minden fejedelmének és szolgájának, Eszter-lakomát; és adóelengedést tett a tartományoknak, és ajándékot adott királyi módon. Est 2:19 Mikor másodszor is gyűjtöttek össze hajadonokat; Mordekáj éppen a király kapujában ült. Est 2:20 Nem árulta el Eszter a születését és nemzetét, úgy, mint Mordekáj parancsolta neki; és általában Mordekáj szavát Eszter úgy teljesítette, mintha gyámságban lett volna nála. Est 2:21 Azokban a napokban (Mordekáj éppen a király kapujában ült) úgy megharagudott Bigtán és Téres, két királyi kamarás a küszöbőrök közül, hogy kezet akartak vetni Ahasvérus királyra. Est 2:22 De tudtára jutott a dolog Mordekájnak és elárulta Eszter királynénak; Eszter pedig meg mondta a királynak Mordekáj nevében. Est 2:23 Mikor a dolgot megvizsgálták, és úgy találták, mind a kettejüket fára akasztották; és ez megíratott a Krónika könyvében a király előtt. Est 3:1 Ezek után a dolgok után naggyá tette Ahasvérus király az agági Hámánt, Hammedátá fiát és felmagasztalta őt; úgy, hogy trónját magasabbra tette minden fejedelménél, akik vele voltak. Est 3:2 És a királynak minden szolgája, aki a király kapujában volt, térdet hajtott és leborult Hámán előtt, mert úgy parancsolta felőle a király; de Mordekáj nem hajtott térdet és nem borult le. Est 3:3 Mondták is a király szolgái, kik a király kapujában voltak, Mordekájnak: Miért hágod át a király parancsát? Est 3:4 És történt, hogy mikor napról-napra mondták neki és nem hallgatott rájuk; hát jelentették Hámánnak, hogy lássák, megállnak-e majd Mordekáj szavai, tudniillik azt jelentette ki nekik, hogy ő zsidó. Est 3:5 És mikor Hámán látta, hogy Mordekáj nem hajt térdet és nem borul le előtte; megtelt Hámán dühvel. Est 3:6 De nem látta érdemesnek egyedül Mordekájra vetni kezet, mikor meg mondták neki Mordekáj nemzetét; hanem ki akarta irtani Hámán az összes zsidókat, akik Ahasvérus egész birodalmában voltak, Mordekáj népét. Est 3:7 Az első hónapban, azaz Niszán havában, Ahasvérus király tizenkettedik évében, púrt vetettek, azaz sorsot Hámán számára, napról napra, hónapról hónapra kijött a tizenkettedik, azaz Adár hava. Est 3:8 Ekkor azt mondta Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép szétszórva és elszigetelve a népek között birodalmad minden tartományában; mivel ennek törvényei különböznek minden népétől, és a király törvényeit nem teljesítik, hát a királynak nem való meghagyni őket. Est 3:9 Ha tetszik a királynak, adjanak egy írást az elvesztésükre; és tízezer tálentum ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeihez, hogy tegyék be a király kincstárába. Est 3:10 Erre lehúzta a király pecsétgyűrűjét a kezéről; és átadta azt az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének; Est 3:11 és azt mondta a király Hámánnak: Az ezüst neked van adva; a nép is, hogy tégy vele, amit jónak látsz. Est 3:12 És összehívták a király íródeákjait az első hónapra, abban a tizenharmadik napra, és elkészült az írás egészen úgy, amint Hámán parancsolta, a király kormányzóinak és a pasáknak, kik az egyes tartományok felett voltak, és az egyes népek fejedelmeinek, minden tartománynak a maga írásával és minden népnek a maga nyelvén; az írás Ahasvérus király nevében szólt, és a király gyűrűjével volt megpecsételve. Est 3:13 És levelek küldettek a futárok által a király minden tartományába, hogy ki kell pusztítani, megölni és elveszteni a zsidókat mind, ifjútól vénig, kicsinyeket és asszonyokat, egy napon, a tizenkettedik hónapnak, azaz Adár havának tizenharmadik napján; és martalékjukat elzsákmányolni. Est 3:14 Az írás mását parancsba kellett adni minden egyes tartományban megmagyarázva minden népnek; hogy legyenek készen erre a napra. Est 3:15 A futárok kimentek sietve a királyi szóval, és Súsán székvárosában kiadták a parancsot; a király pedig és Hámán leültek inni, míg a város, Súsán, zavarban volt. Est 4:1 Mordekáj pedig, aki mindent megtudott, ami történt, Mordekáj megszaggatta ruháit, zsákba és hamuba öltözött; és kiment a város közepére és kiáltott nagy és keserves kiáltással; Est 4:2 de csak a király kapujának elejéig jutott; mert nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában. Est 4:3 (Minden egyes tartományban is, amely helyre a király szava és parancsa elért, nagy gyász volt a zsidóknál és böjt és sírás és jajgatás; zsák és hamu volt az ágya sokaknak.) Est 4:4 Mikor aztán Eszter leányai és kamarásai bementek és meg mondták neki, nagyon megrettent a királyné; és ruhákat küldött, hogy öltöztessék fel Mordekájt, hogy vesse le magáról a zsákot, de nem fogadta el. Est 4:5 Akkor hívatta Eszter Hatákot, az egyik kamarást, akit a király az ő szolgálatára állított, és megbízást adott neki Mordekájhoz; hogy tudja meg mi ez és miért van ez. Est 4:6 Haták tehát kiment Mordekájhoz a városba, arra a térre, mely a király kapuja előtt van. Est 4:7 És Mordekáj elmondott neki mindent, ami vele történt; és pontosan megjelölte az ezüstöt, amit Hámán mondott, hogy a király kincstárába le fog mérni a zsidókért, hogy elveszítse őket. Est 4:8 A parancsiratnak pedig, amelyet Súsánban az ő kipusztításukra kiadtak, egy példányát átadta neki, hogy mutassa meg Eszternek és magyarázza meg neki; és adjon neki parancsot, hogy menjen be a királyhoz könyörögni neki és kérést tenni előtte népéért. Est 4:9 Mikor Haták megérkezett és jelentette Eszternek Mordekáj szavait, Est 4:10 azt mondta Eszter Hatáknak; és megbízatásul adta Mordekájhoz: Est 4:11 A királynak minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és nőnek, aki bemegy a királyhoz a belső udvarra hívatlanul, egy a törvénye, az, hogy megölik, kivéve azt, aki felé a király kinyújtja az arany kormánypálcát, hogy maradjon életben; engem pedig nem hívtak, hogy bemenjek a királyhoz, már harminc napja. Est 4:12 Mikor Mordekájnak meg mondták Eszter szavait, Est 4:13 Mordekáj azt mondta válaszul Eszternek: Ne gondold magadban, hogy a király házában te megmenekülsz a többi zsidók közül. Est 4:14 Mert ha te az ilyen időben csakugyan hallgatni akarsz, könnyebbség és szabadulás azért támad a zsidóknak más helyről; de te és atyád háza elvesztek. És ki tudja, hátha egy ilyen időért jutottál a királyságra? Est 4:15 Erre azt mondta Eszter válaszul Mordekájnak: Est 4:16 Menj, gyűjts össze minden zsidót, aki Súsánban található és böjtöljetek értem, és se ne egyetek, se ne igyatok három napig sem éjjel, sem nappal, én is így fogok böjtölni leányaimmal; és aztán bemegyek a királyhoz, ami nem törvény szerint van, de ha már el kell vesznem, vesszek el. Est 4:17 És Mordekáj elment; és egészen úgy cselekedett, mint Eszter parancsolta neki. Est 5:1 És történt harmadnap, hogy Eszter királyi öltözetet vett fel, és megállt a király házának belső udvarában a király házával szemben; mikor a király éppen királyi trónján ült a királyi házban a ház ajtajával szemben. Est 5:2 És mikor a király meglátta Eszter királynét az udvarban állani, úgy esett, hogy kedvet lelt a szemeiben; és kinyújtotta a király Eszter felé az arany kormánypálcát, mely a kezében volt, Eszter pedig oda járult és illette a kormánypálca fejét. Est 5:3 És azt mondta neki a király: Mi a bajod, Eszter királyné? És ami kívánságod van, ha az ország fele is, megadatik neked. Est 5:4 Eszter pedig azt mondta: Ha tetszik a királynak; jöjjön el a király Hámánnal ma a lakomára, melyet készítettem neki. Est 5:5 És azt mondta a király: Hozzátok hamar Hámánt, meg kell tenni Eszter szavát. És elment a király Hámánnal a lakomára, melyet Eszter készített. Est 5:6 Borivás közben aztán azt mondta a király Eszternek: Mi a kérésed, és megadatik neked; és mi a kívánságod, ha az ország fele is, meglesz. Est 5:7 Erre felelt Eszter és ezt mondta: Kérésem és kívánságom: Est 5:8 Ha kedvet találtam a király szemeiben, és ha tetszik a királynak kérésemet megadni és kívánságomat teljesíteni: jöjjön el a király Hámánnal a lakomára, melyet készítek nekik, és holnap a király szava szerint cselekszem. Est 5:9 Örvendve és jókedvvel ment el aznap Hámán; de mikor meglátta Hámán Mordekájt a király kapujában, hogy nem kelt fel és meg sem moccant tőle, megtelt Hámán dühvel Mordekáj ellen. Est 5:10 De erőt vett magán Hámán; hanem mikor haza ért, elküldött és oda vitette barátait és feleségét, Zérest. Est 5:11 És elbeszélte nekik Hámán, hogy mily tekintélyes gazdagsága van, milyen sok fia van; főképp, hogy mily naggyá tette őt a király és hogy felmagasztalta őt minden fejedelem és a király szolgái felett. Est 5:12 Aztán azt mondta Hámán: Nem is vitt be Eszter királyné a királlyal a lakomára, melyet készített, senkit, csak engem; és holnapra is én vagyok hivatalos hozzá a királlyal. Est 5:13 De mindez nem elég nekem mind addig, míg a zsidó Mordekájt ott látom ülni a király kapujában. Est 5:14 Erre azt mondta neki felesége, Zéres, és barátai is mind: Készítsenek egy ötven sing magas fát, és reggel mond a királynak, hogy akasszák fel rá Mordekájt, aztán Menj be vígan a lakomára a királlyal. És tetszett a dolog Hámánnak, és megcsináltatta a fát. Est 6:1 Azon éjszaka kerülte az álom a királyt; tehát mondta, hogy vigyék oda a nevezetességek könyvét, a Krónikát, és azt olvasgatták a király előtt. Est 6:2 És mikor arra a bejegyzésre bukkantak, hogy Mordekáj feljelentést tett két királyi kamarás, Bigtán és Téres ellen a küszöbőrök közül; hogy kezet akartak vetni Ahasvérus királyra: Est 6:3 azt mondta a király: Micsoda tisztességet és méltóságot kapott Mordekáj ezért? A király legényei pedig, akik éppen szolgálatot tettek nála, azt mondták: Nem kapott semmit. Est 6:4 Akkor a király azt mondta: Ki van az udvaron?; és éppen Hámán lépett be a király külső udvarára, hogy mondja a királynak, hogy akasztassa fel Mordekájt arra a fára, melyet ő készített neki. Est 6:5 Mikor mondták a király legényei neki: íme Hámán áll az udvaron; azt mondta a király: Jöjjön be. Est 6:6 És mikor Hámán bement, azt mondta neki a király: Mit kell tenni azzal az emberrel, akinek a király tisztességet kíván tenni? Hámán pedig azt gondolta magában: Kinek kívánhatna a király inkább tisztességet tenni, mint nekem? Est 6:7 Tehát azt mondta Hámán a királynak: Akinek a király tisztességet kíván tenni, Est 6:8 hozzanak egy királyi ruhát, melyet már viselt a király; és egy lovat, melyen már lovagolt a király és amelynek királyi korona van téve a fejére; Est 6:9 és adják a ruhát és a lovat a király fejedelmei közül, a mágnások közül egy férfiúnak a kezébe, hogy öltöztessék fel azt a férfiút, akinek a király tisztességet kíván tenni; és hordozzák meg őt azon a lovon a város főterén, és kiáltsák előtte: így tesznek azzal a férfiúval, akinek a király tisztességet kíván tenni! Est 6:10 A király pedig azt mondta Hámánnak: Hamar vegye azt a ruhát és lovat, úgy, mint ahogyan szóltál, és tégy úgy a zsidó Mordekájjal, aki a király kapujában ül; el ne hagyj semmit mind abból, amit szóltál. Est 6:11 Fogta tehát Hámán a ruhát és a lovat és felöltözte Mordekájt; és meghordozta őt a lovon a város főterén és kiáltotta előtte: így tesznek azzal a férfiúval, akinek a király tisztességet kíván tenni! Est 6:12 Aztán Mordekáj visszatért a király kapujába; Hámán pedig hazasietett elbúsultan és letakart fejjel. Est 6:13 És mikor elbeszélte Hámán a feleségének, Zéresnek és többi barátainak mindent, ami vele történt; azt mondták neki bölcsei és felesége, Zéres is: Ha a zsidók magvából való az a Mordekáj, aki előtt kezdtél elesni, nem bírsz vele, hanem egészen elesel előtte. Est 6:14 Még azok beszéltek vele, mikor a király kamarásai oda értek; és siettették Hámánt, hogy vigyék a lakomára, melyet Eszter készített. Est 7:1 Elment tehát a király és Hámán lakomát ülni Eszter királynéval. Est 7:2 És azt mondta a király Eszternek a második napon is borivás közben: Mi a kérésed Eszter királyné, és megadatik neked; és mi a kívánságod, ha az ország fele is, meglesz. Est 7:3 Akkor felelt Eszter királyné, és azt mondta: Ha kedvet találtam szemeidben, oh király, és ha tetszik a királynak: adassék nekem az én életem kérésem fejében, és az én népem kívánságom fejében. Est 7:4 Mert mi el vagyunk adva, én és népem, kipusztításra, megölésre és elvesztésre. Hiszen ha rabszolgáknak és rabnőknek volnánk eladva, hallgattam volna, mert a nyomorúság nem volna azonos a király kárával. Est 7:5 Erre azt mondta Ahasvérus király, és Eszter királynénak mondta: Ki az és hol van, akinek eszébe jutott ilyet tenni? Est 7:6 Eszter pedig azt mondta: Ilyen nyomorgató és ellenség ez a gonosz Hámán. Erre Hámán megijedt a királytól és a királynétól; Est 7:7 a király meg dühében felkelt a borivástól és kiment a palotakertbe. Hámán pedig ott maradt, hogy könyörögjön életéért Eszter királynénál, mert látta, hogy a veszedelem rá nézve el van végezve a királynál; Est 7:8 és mikor a király visszatért a palotakertből a borivó házba, Hámán éppen arra a díványra volt leborulva, amelyen Eszter volt. Erre a király azt mondta: Még erőszakot is akar tenni a királynén nálam a házban? Ahogy a szó kijött a király száján, Hámán arca le volt takarva. Est 7:9 És azt mondta Harboná, a király előtt levő kamarások egyike: Meg is van a fa, melyet Hámán Mordekájnak készíttetett, aki javára szólt a királynak, Hámán házában áll, ötven sing magas. A király pedig azt mondta: Akasszátok rá őt! Est 7:10 Így Hámánt arra a fára akasztották, melyet Mordekáj számára készített elő. És a király dühe lecsillapodott. Est 8:1 Ugyanazon napon Eszter királynénak adta Ahasvérus király Hámánnak, a zsidók nyomorgatójának házát; Mordekáj pedig bejutott a király elé, mert megmondta Eszter, hogy kije az őneki. Est 8:2 És a király lehúzta gyűrűjét, melyet Hámántól elvett, és Mordekájnak adta azt; Eszter pedig Mordekájt tette Hámán háza fölé. Est 8:3 És Eszter megint szót tett a király előtt és lábaihoz borult neki; úgy sírt és könyörgött neki, hogy távolítsa el az agági Hámán gonoszságát és kigondolását, melyet a zsidók ellen kigondolt. Est 8:4 És a király kinyújtotta Eszter felé az arany kormánypálcát; Eszter pedig felkelt és a király elé állt. Est 8:5 És azt mondta: Ha tetszik a királynak és ha kedvet találtam előtte és helyes a dolog a király előtt és én kedves vagyok szemeiben: írásban vonják vissza azokat a leveleket, az agági Hámánnak, Hammedátá fiának kigondolását, melyeket a zsidók elvesztésére írt, akik a király összes tartományaiban vannak. Est 8:6 Mert hogy nézhetném el a veszedelmet, mely népemet érné; és hogy nézhetném el rokonságom vesztét? Est 8:7 Ahasvérus király pedig azt mondta Eszter királynénak és a zsidó Mordekájnak: íme Hámán házát oda adtam Eszternek, őt pedig felakasztották a fára azért, mert a zsidókra nyújtotta ki kezét: Est 8:8 tehát ti írjatok a zsidókra nézve, ami nektek tetszik, a király nevében és pecsételjétek meg a király gyűrűjével; mert egy írást, mely a király nevében van írva és a király gyűrűjével megpecsételve, visszavonni nem lehet. Est 8:9 Összehívták tehát a király íródeákjait abban az időben, a harmadik hónapban azaz Sziván havában, annak huszonharmadikára, és elkészült az írás egészen Mordekáj parancsa szerint a zsidóknak és a kormányzóknak, pasáknak és fejedelmeknek a tartományokba, melyek Indiától Szerecsenországig vannak, százhuszonhét tartomány, mindenik tartománynak a maga írásával és mindenik népnek a maga nyelvén; a zsidóknak is a maguk írásával és nyelvén. Est 8:10 Megíratta tehát a király nevében és megpecsételtette a király gyűrűjével; és leveleket küldött a lovas futárok által, kik gyorsparipákon, királyi ménes-csikókon lovagoltak, Est 8:11 hogy a király megengedte a zsidóknak minden egyes városban, ahol vannak, hogy összegyülekezzenek és életükért helyt álljanak, elpusztítván, megölvén és elvesztvén minden sereget, népét és tartományét, akik őket nyomorgatják, kicsinyeket és asszonyokat; és martalékukat elzsákmányolván. Est 8:12 Egy napon Ahasvérus király minden tartományában: tizenharmadikán a tizenkettedik hónapnak, azaz Adár havának. Est 8:13 Az írás mását ki kellett adni parancsba minden egyes tartományban nyilván minden népnek; hogy a zsidók is legyenek készen erre a napra bosszút állni ellenségeiken. Est 8:14 A futárok, királyi gyorsparipákon lovagolva, kimentek gyorsan és sietve a királyi szóval; mialatt a parancs Súsán székvárosában kiadatott. Est 8:15 Mordekáj pedig kiment a király elől kék bíbor és gyolcs királyi öltözetben nagy arany koronával és patyolat és piros bíbor palásttal; és Súsán városa ujjongott és örvendett. Est 8:16 A zsidóknak boldogság és vigasság; öröm és tisztesség támadt. Est 8:17 És minden egyes tartományban és minden egyes városban, ahova a király szava és parancsa elért, vigasság és öröm volt a zsidóknál, lakoma és ünnepnap; és sokan a föld népei közül zsidókká lettek, mert zsidó-félelem szállta meg őket. Est 9:1 És a tizenkettedik hónapban, azaz Adár havában, annak tizenharmadik napján, mikor a király szava és parancsa teljesüléséhez érkezett; azon a napon, melyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtuk, és úgy fordult, hogy éppen a zsidók vettek hatalmat gyűlölőiken: Est 9:2 összegyülekeztek a zsidók városaikban Ahasvérus király minden tartományában, hogy kezet vessenek azokra, akik nekik veszedelmükre törtek; és senki nem állt velük szembe, mert félelem szállt meg tőlük minden népet. Est 9:3 És a tartományok minden fejedelme, és a kormányzók, a pasák és a király hivatalnokai támogatták a zsidókat; mert félelem szállta meg őket Mordekájtól. Est 9:4 Mert nagy volt Mordekáj a király házában és híre elment minden tartományba; mert e férfi, Mordekáj, folyton nagyobb lett. Est 9:5 Így aztán megverték a zsidók minden ellenségüket fegyveres, gyilkoló, elveszítő vereséggel; és elbántak gyűlölőikkel kedvük szerint. Est 9:6 Súsán székvárosában is öltek a zsidók és elvesztettek ötszáz férfit. Est 9:7 És Parsandátát, Dalfont, Aszpatát, Est 9:8 Pórátát, Adalját, Aridátát, Est 9:9 Parmastát, Ariszait, Aridait és Vajzátát, Est 9:10 a zsidóüldöző Hámánnak, Hammedátá fiának tíz fiát megölték; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket. Est 9:11 Még aznap eljutott a Súsán székvárosában megölöttek száma a király elé. Est 9:12 És azt mondta a király Eszter királynénak, Súsán székvárosában gyilkoltak a zsidók és elvesztettek ötszáz férfit és Hámán tíz fiát, a többi királyi tartományban mit csinálhattak!? Hát mi kérésed van, és megadatik neked, és mi kívánságod még, és meglesz. Est 9:13 És Eszter azt mondta: Ha a királynak tetszik, engedtessék meg holnap is a zsidóknak, akik Súsánban vannak, hogy a mai parancs szerint cselekedjenek: Hámán tíz fiát pedig akasszák fel a fára. Est 9:14 Erre a király kimondta, hogy úgy történjék, és a parancsot kiadták Súsánban; és Hámán tíz fiát felakasztották. Est 9:15 Összegyülekeztek tehát a zsidók, akik Súsánban voltak, Adár havának tizennegyedik napján is, és megöltek Súsánban háromszáz férfit; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket. Est 9:16 A többi zsidók pedig kik a királyi tartományokban voltak, összegyülekeztek és helyt álltak életükért és ellenségeitől való nyugalmukért, és megöltek gyűlölőikből hetvenötezeret; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket Est 9:17 Adár havának tizenharmadik napján; és megnyugodtak annak tizennegyedikén, és lakoma és vigasság napjává tették azt. Est 9:18 Ellenben azok a zsidók, akik Súsánban voltak, összegyülekeztek tizenharmadikán és tizennegyedikén is; és tizenötödikén nyugodtak meg, és azt tették lakoma és vigasság napjává. Est 9:19 Ezért a vidéki zsidók, akik kerítetlen városokban laknak, Adár havának tizennegyedikét tartják vigasság és lakoma napjának és ünnepnapnak; melyen ételeket küldenek egymásnak. Est 9:20 És megírta Mordekáj ezeket a dolgokat; és leveleket küldött az összes zsidóknak akik Ahasvérus király összes tartományaiban voltak közel és távol; Est 9:21 kötelességükké tévén nekik, hogy Adár hónap tizennegyedik napját, és annak tizenötödik napját megtartsák; minden évről évre, Est 9:22 mint oly napokat, melyeken a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől, és oly hónapot, mely rájuk nézve búról vigasságra fordult és gyászról ünnepnapra; hogy megtartsák azokat lakoma és vigasság napjainak, melyeken ételeket küldenek egymásnak és ajándékokat a szegényeknek. Est 9:23 És a zsidók hagyománnyá tették, amit tenni megkezdettek; és amit Mordekáj írt nekik. Est 9:24 Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, minden zsidó ellensége, kigondolta a zsidók ellen, hogy elveszti őket; és púrt, azaz sorsot vetett megrontásukra és elvesztésükre; Est 9:25 de mikor Eszter bement a király elé, azt mondta a levéllel: Térjen gonosz kigondolása, melyet a zsidók ellen gondolt ki, a saját fejére; és akasszák fel őt és fiait a fára: Est 9:26 ezért nevezték el ezeket a napokat Purimnak a púr névről. Ennek a levélnek minden szava alapján, és amit erre vonatkozólag láttak és ami hozzájuk jutott, Est 9:27 ezért tették kötelezővé és hagyománnyá a zsidók magukra, magvukra és minden hozzájuk csatlakozókra nézve elévülhetetlenül, hogy megtartsák ezt a két napot előírásuk és határidejük szerint; minden esztendőről esztendőre; Est 9:28 és hogy ezek a napok emlékezetben legyenek és megtartassanak mindig, nemzedékről nemzedékre, családról, családra, tartományról tartományra és városról városra; és ezek a Purim-napok ki ne évüljenek a zsidók közül, és emlékezetük ki ne vesszen magvukból. Est 9:29 Írt Eszter királyné is, Abihail leánya, és a zsidó Mordekáj teljes hatalommal érvényesítendő ezt a második Purim-levelet, Est 9:30 leveleket küldött az összes zsidókhoz százhuszonhét tartományba, Ahasvérus királyságába, barátságos és őszinte szavakkal; Est 9:31 hogy tartsák meg ezeket a Purim-napokat a maguk rendelt idejében, mint ahogyan kötelezővé tette rájuk a zsidó Mordekáj és Eszter királyné, és mint ahogyan kötelezővé tették magukra és magvukra a böjtök és jajkiáltásuk dolgát. Est 9:32 És Eszter szava megerősítette ezeket a Purim-történeteket, és beíratott a könyvbe. Est 10:1 És Ahasvérus király adót vetett a szárazföldre és a tenger szigeteire. Est 10:2 És erejének és hatalmának egész ténykedése, valamint pontos leírása Mordekáj nagyságának, melyre méltatta őt a király, tudvalevőleg meg van írva Média és Perzsia királyainak krónika könyvében. Est 10:3 Mert a zsidó Mordekáj második volt Ahasvérus király után, és nagy ember a zsidóknál, és kedves testvérei tömegének; mint aki népének javát kereste, és egész magva üdvének szószólója volt. Job 1:1 Volt egy ember Ucországban, Jób volt a neve; és ez az ember jámbor és becsületes ember volt, az Istent félte, a gonoszt kerülte. Job 1:2 Voltak gyermekei; hét fiú és három leány. Job 1:3 Volt jószága: hétezer juh, háromezer teve, ötszáz igamarha és ötszáz szamárkanca, és igen nagy cselédség; úgyhogy az az ember nagyobb volt Napkelet minden fiánál. Job 1:4 Mikor elmentek fiai és lakomát tartottak mindenkinek a házában a ráeső napon; elhívatták három nővérüket is, hogy egyenek és igyanak velük. Job 1:5 Mikor aztán a lakomanapok közben lejártak, akkor elküldött Jób és beszentelte őket, reggel korán pedig annyi égő áldozatot áldozott, ahányan összevéve voltak; mert azt gondolta Jób: Talán vétkeztek fiaim és megtagadták Istent magukban . Így tett Jób mindenkor. Job 1:6 Történt egy napon, hogy az Isten fiai bementek, hogy az Úr elé álljanak; és a Sátán is bement közöttük. Job 1:7 És azt mondta az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felelt a Sátán az Úrnak, és azt mondta: A földön portyáztam és jöttem-mentem, onnét. Job 1:8 Erre azt mondta az Úr a Sátánnak: Megfigyelted-e az én Jób szolgámat, hogy nincs olyan ember a földön, mint ő: jámbor és becsületes, az Istent féli és a gonoszt kerüli? Job 1:9 És felelt a Sátán az Úrnak, és azt mondta: Vajon ingyen féli Jób az Istent? Job 1:10 Nem te takargattad-e őt és házát és mindenét amije van, minden felől? Kezei munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. Job 1:11 Hanem nyújtsd ki csak kezedet és érj bármihez, ami az övé; bizony szemedbe megtagad téged! Job 1:12 Erre azt mondta az Úr a Sátánnak: Íme minden, ami az övé, kezedben van; csak őrá magára ne nyújtsd ki kezedet. És kiment a Sátán az Úr színe elől. Job 1:13 És történt egy napon, mikor fiai és leányai éppen ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában, Job 1:14 hogy követ jött Jóbhoz és azt mondta: A marhák éppen szántottak, a szamárkancák mellettük legeltek; Job 1:15 mikor a sábaiak betörtek és elvették őket, a legényeket pedig levágták kard élével; csak én menekültem meg egyedül, hogy neked jelentsem. Job 1:16 Még ez beszélt, már másik jött és azt mondta: Isten tüze esett le az égből, és égés támadt a juhok közt és a legények közt, és megemésztette őket; csak én menekültem meg egyedül, hogy neked jelentsem. Job 1:17 Még ez beszélt, már másik jött és azt mondta: A káldok három csapatot állítottak, úgy rontottak a tevékre és elvették őket, a legényeket pedig levágták kard élével; csak én menekültem meg egyedül, hogy neked jelentsem. Job 1:18 Még ez beszélt, már másik jött és azt mondta: Fiaid és leányaid ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában, Job 1:19 mikor egyszerre nagy szél jött a sivatagon át és nekivágott a ház négy sarkának úgy, hogy az rájuk esett az ifjakra és meghaltak; csak én maradtam egyedül, hogy neked jelentsem. Job 1:20 Akkor felkelt Jób és megszaggatta felöltőjét és megnyírta fejét; aztán a földre esett és leborult, Job 1:21 és azt mondta: Mezítelen jöttem anyám méhéből, mezítelen térek oda vissza; az Úr adta, az Úr elvette: legyen áldott az Úr neve! Job 1:22 Mindezekben nem vétkezett Jób; és nem mutatott ízetlenséget Isten iránt. Job 2:1 Történt egy napon, hogy az Isten fiai bementek, hogy az Úr elé álljanak; és a Sátán is bement közöttük, hogy az Úr elé álljon. Job 2:2 És azt mondta az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felelt a Sátán az Úrnak és azt mondta: A földön portyáztam és jöttem-mentem, onnét. Job 2:3 Erre azt mondta az Úr a Sátánnak: Megfigyelted-e az én Jób szolgámat, hogy nincs olyan ember a földön, mint ő, jámbor és becsületes, az Istent féli és a gonoszt kerüli; és még most is ragaszkodik jámborságához, mikor engem ellene ingereltél, hogy ok nélkül megrontsam őt. Job 2:4 És felelt a Sátán az Úrnak és azt mondta: Bőrt bőrért, és mindenét, amije az embernek van, odaadja életéért. Job 2:5 Hanem nyújtsd ki csak kezedet és érj csontjához és húsához; bizony szemedbe megtagad téged! Job 2:6 Erre azt mondta az Úr Sátánnak: Íme ő a kezedben van; csak életére vigyázz. Job 2:7 Akkor kiment a Sátán az Úr színe elől; és megverte Jóbot gonosz fekéllyel talpától fogva feje tetejéig. Job 2:8 És egy cserepet fogott, hogy azzal vakarja magát; úgy ült ott a hamu között. Job 2:9 Akkor azt mondta neki felesége: Mégis ragaszkodsz jámborságodhoz? Tagadd meg Istent és halj meg!; Job 2:10 ő pedig azt mondta neki: Mint valami bolond asszony beszélne, úgy beszélsz: a jót is az Istentől kapjuk, hát a rosszat ne kapjuk? Mindebben nem vétkezett Jób ajakaival. Job 2:11 És meghallotta Jób három barátja mindezt a szerencsétlenséget, mely őt érte, és eljött mindenik az ő lakóhelyéről: a témáni Elifáz, a súhi Bildád és a naamái Cófár; és összebeszéltek, hogy együtt mennek be rajta sajnálkozni és őt vigasztalni. Job 2:12 De mikor felemelték szemeiket messziről és nem ismerték meg őt; hangos sírásra fakadtak és mindenik megszaggatta felöltőjét és port szórt a fejére az égnek; Job 2:13 és ott ültek vele a földön hét nap és hét éjjel: és nem volt, aki egy szót szóljon hozzá, mert látták, hogy igen nagy a fájdalom. Job 3:1 Ezek után megnyitotta Jób a száját és megátkozta születése napját. Job 3:2 És megszólalt Jób, és azt mondta: Job 3:3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem; és az az éj, amelyen azt mondták: Fiú fogantatott! Job 3:4 Legyen az a nap sötétség, ne gondoljon vele Isten a magasban; és ne ragyogjon fel rajta fénysugár, Job 3:5 sötétség és halálárnyék vegye meg azt; felhő telepedjék meg rajta napelsötétülések ijegessék azt. Job 3:6 Az az éjszaka! Sűrű homály foglalja el azt, ne örvendjen az év napjai között; hónapok számába ne menjen. Job 3:7 Oh , az az éjszaka! Legyen meddő; ne forduljon elő benne ujjongás: Job 3:8 napátkozók átkozzák meg azt; akik készek a tengeri kígyót felzavarni: Job 3:9 sötétüljenek el alkonyi csillagai; világosságra várjon, és ne legyen, és ne gyönyörködjék a hajnal szempillájában: Job 3:10 mert a méh-ajtókat nem zárta be előttem; hogy a nyomort elrejtette volna szemeim előtt! Job 3:11 Miért nem halhattam meg születés után: nem múltam ki, mihelyt megszülettem? Job 3:12 Miért fogadtak engem térdek; és miért emlők, hogy szopjam? Job 3:13 Mert most feküdném és csendességben volnék; aludnám akkor, és nyugtom volna. Job 3:14 Királyokkal és ország-tanácsosokkal; kik romokat építettek maguknak. Job 3:15 Vagy fejedelmekkel, kiknek aranyuk volt; akik megtöltötték házaikat ezüsttel. Job 3:16 Vagy mint elföldelt idétlen, nem lennék; mint csecsemők, kik nem láttak világosságot. Job 3:17 Ott a gonoszok megszűnnek háborogni; és ott megnyugosznak, kiknek ereje kifáradt. Job 3:18 A foglyok mind nyugodtan élnek; nem hallják a hajtó szavát. Job 3:19 Kicsiny és nagy ott ugyanaz; és a szolga szabad urától. Job 3:20 Miért kellett a nyomorultnak világosságot adnia; és életet a keserű lelkűeknek: Job 3:21 azoknak, akik a halálra vártak és nem volt, pedig kiásták volna, jobban mint a kincseket; Job 3:22 azoknak, akik ujjongásig megörültek volna, vigadtak volna, hogyha sírt találnak; Job 3:23 a férfiúnak, aki előtt rejtve van az út, és akit Isten bekerített? Job 3:24 Mert kenyerem előtt sóhajtásom jár; és ömlenek, mint a víz, kiáltásaim. Job 3:25 Mert volt, mitől féltem, az megtörtént velem; és amitől tartok, az eljön reám. Job 3:26 Nem enyhültem meg, nem csendesedtem meg, nem nyugodtam meg, mert háborúság érkezett. Job 4:1 Erre szót emelt a témáni Elifáz, és azt mondta: Job 4:2 Vajon kockázatos egy szó hozzád? Fáradt vagy; de szavait visszatartani ki bírná? Job 4:3 Hiszen annyi embert leckéztettél, és lankadt kezet erősítettél; Job 4:4 elbotlót emeltek fel szavaid, és roskadt térdet erősítettél meg: Job 4:5 ha most rád kerül a sor, elfáradsz; ha téged illet, zavarba jössz?! Job 4:6 Hát istenfélelmed nem bizalmad neked; nem reménységed jámbor életed? Job 4:7 Emlékezzél csak, ki az, aki ártatlanul elveszett; és hol semmisültek meg igazak? Job 4:8 Amint én láttam, akik a veszedelmet szántják; és akik a bajt vetik, azok aratják. Job 4:9 Istennek egy leheletétől elvesznek; és haragjának egy fuvalmától végük van. Job 4:10 Van oroszlánordítás és vadoroszlán-bőgés; de a fiatal oroszlánok fogai kitörtek: Job 4:11 a vén oroszlán elvész zsákmány híján; és az oroszlánfiak elszélednek. Job 4:12 Egyszer egy szó lopódzott hozzám, és fülem suttogást vett ki belőle; Job 4:13 éjjeli látomásbeli gondolkodásokban, mikor mély álom száll az emberre. Job 4:14 Félelem jött reám és reszketés, és megreszkettette csontjaim tömegét. Job 4:15 És egy szellem suhant el előttem, felborzadt testem minden hajszála; Job 4:16 és megállt, de nem ismerhettem fel arcát: egy alak szemeim előtt. Suttogó hangot hallottam: Job 4:17 Vajon halandó lehet igazabb Istennél; vagy alkotójánál tisztább egy férfiú? Job 4:18 Hiszen szolgáiban nem bízik, angyalaiban is hibát vesz észre; Job 4:19 hát még a sárház-lakókban; kiknek fundamentuma a porban van; kiket szét lehet nyomni, mint a molyt?! Job 4:20 Reggeltől estig összetörnek; anélkül, hogy valaki észrevenné, örökre elvesznek. Job 4:21 Igen, kiszakad bennük sátorkötelük; meghalnak, de nem bölcsesség folytán. Job 5:1 Kiálts csak van-e ki megfelel neked, a Szentek közül bárkihez fordulsz is? Job 5:2 Mert a bolondot bosszúság gyilkolja meg; és az együgyűt féltékenység öli meg. Job 5:3 Én láttam bolondot gyökeret verni; de rögtön megátkoztam otthonát: Job 5:4 Jóléttől távol essenek fiai, és törjenek össze a kapuban menthetetlenül; Job 5:5 úgy, hogy aratásukat emésszék fel az éhesek, és még a tövisek közül is vegyék el, és hurok áhítozzék erejükre. Job 5:6 Mert nem porból nő ki a veszedelem, és nem földből sarjadzik ki a baj; Job 5:7 hanem az ember bajra születik, és a szén-fiak magasra repülnek. Job 5:8 Én ellenben Istent keresem, és Istennél teszem le ügyemet: Job 5:9 aki megfoghatatlan nagy dolgokat tesz, és szám nélkül való csodákat; Job 5:10 aki esőt ad a föld színére, és vizet bocsát az utcák színére; Job 5:11 hogy alacsonyakat magasba emeljen, és jólétre emelkedjenek a búsulók; Job 5:12 aki meghiúsítja a ravaszok kigondolásait, hogy kezeik sikerre ne vigyék; Job 5:13 aki megfogja a bölcseket ravaszságukban, és a facsarosok tanácsa megbukik; Job 5:14 nappal sötétségbe ütköznek, és mint éjjel, úgy tapogatóznak délben: Job 5:15 és megszabadítja a kardtól, az ő szájuktól, és az erős kezétől a szegényt. Job 5:16 Így a gyengének reménysége van; a hamisság pedig befogja száját. Job 5:17 Lásd, boldog az ember, akit Isten dorgál; ne vesd meg tehát a Mindenható fenyítését. Job 5:18 Mert ő az, aki fájdalmat okoz és aki bekötöz; aki sebez, és akinek kezei gyógyítanak. Job 5:19 Hat szükségből kiment téged; és hétben nem ér hozzád veszedelem. Job 5:20 Éhínségben megvált a haláltól; és háborúban a kard hatalmától; Job 5:21 nyelvostor esetén elrejtőzhetsz; és pusztulástól nem kell félned, ha jön; Job 5:22 pusztulásra és éhségre nevethetsz; és a föld vadállataitól nem kell félned; Job 5:23 mert a mező köveivel szövetséged van; és a mezei vad békében van veled. Job 5:24 Tapasztalni fogod, hogy békesség a sátorod; ha szemlét tartasz otthonodban, hiányt nem találsz. Job 5:25 És tapasztalni fogod, hogy sok a magzatod; és sarjadékod, mint a földnek füve. Job 5:26 Duzzadó erőben fogsz a sírba menni; mikor sírhalom emelkedik annak idején. Job 5:27 Íme ezt megvizsgáltuk, így van; hallgasd meg és tapasztald meg magad. Job 6:1 Felelt pedig Jób és azt mondta: Job 6:2 Ha mérlegre teszik bosszúságomat; bár szerencsétlenségemet is a serpenyőbe tennék vele! Job 6:3 Mert most súlyosabb a tenger fövenyénél; azért magyarázzák félre szavaimat: Job 6:4 Mikor a Mindenható nyilai vannak velem, azoknak mérgét issza lelkem; istenrettentések vonulnak harcra ellenem. Job 6:5 Ordít-e a vadszamár a gyepen? Bőg-e az ökör abrakja mellett? Job 6:6 Megeszik-e az ízetlent só nélkül? Van-e íz a tojásfehérje nyálkájában? Job 6:7 Utál hozzányúlni a lelkem... Ilyen utálatos az én kenyerem. Job 6:8 Oh, ha kérésem teljesülne, és reménységemet megadná Isten; Job 6:9 és tetszenék Istennek engem összezúzni, kezét kipattantani és lemetszeni engem: Job 6:10 akkor még volna vigasztalásom, és ujjonghatnám a kíméletlen fájdalomban; mert nem tagadtam meg a Szent parancsait. Job 6:11 Mi az én erőm, hogy várjak; mi lesz a végem, hogy életemet nyújtsam: Job 6:12 sziklaerő-e az én erőm; ércből van-e az én húsom? Job 6:13 Nemde segítségem nincs magamban, és a lehetőség el van űzve tőlem?! Job 6:14 Ha a kétségbeesőtől barátja a szeretetet, a Mindenhatótól az istenfélelmet vonja meg. Job 6:15 Testvéreim csalfák, mint a zúgó patak; mint meder, melyen zúgó árak futnak át; Job 6:16 amelyek jégtől sötétlenek, felettük megbúvik a hó. Job 6:17 Olvadás idején eltűnnek, mikor meleg lesz, kioltatnak helyükből; Job 6:18 kanyarognak útjuk ösvényein, felszállnak az űrbe és elvesznek. Job 6:19 Nézegetik Témá karavánjai, Sába utasai bennük reménykednek: Job 6:20 megszégyenülnek, hogy bíztak; mikor oda mennek, megpirulnak. Job 6:21 Mert most nemlévők lettetek; ijedelmet láttok, és féltek. Job 6:22 Hát mondtam-e én: Adjatok nekem; vagy: Vagyonotokból adjatok ajándékot értem; vagy: Job 6:23 Mentsetek ki valami szorongató kezéből; vagy: Zsarnokok kezéből váltsatok ki? Job 6:24 Tanítsatok engem, és én hallgatok; magyarázzátok meg nekem, miben tévedtem. Job 6:25 Mily hathatósak az egyenes mondások; de mit cáfol a magatok-féle cáfolás? Job 6:26 Hiszen úgy gondoltok ki cáfolni való szavakat; és a szélnek hiábavaló mondásokat; Job 6:27 sőt, rárohantok az árvára, és koholtok barátotokra. Job 6:28 Most tehát tessék, forduljatok hozzám; arcotokba bizonnyal nem hazudom. Job 6:29 Térjetek meg csak, ne legyen igazságtalanság; térjetek meg hát, még ebben nekem van igazam! Job 6:30 Van-e álnokság az én nyelvemen; nem érzi-e meg ínyem a gonoszságokat? Job 7:1 Ugye hadi szolgálat van az emberen a földön; és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: Job 7:2 mint a rabszolgáé, ki árnyékot liheg; mint a napszámosé, aki bérét várja. Job 7:3 Így jutottak nekem semmis hónapok; így rendeltek nekem viszontagságos éjszakákat. Job 7:4 Ha lefekszem, már azt mondom: Mikor kelek fel? Aztán nyúlik az este és jóllakom hánykolódással alkonyatig. Job 7:5 Testem nyűbe és porkéregbe öltözött; bőröm kipattant és folyik. Job 7:6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél; és reménytelenségben érnek véget. Job 7:7 Emlékezzél meg , hogy egy fuvallat az életem; szemeim újból nem látnak jót: Job 7:8 nem lát engem látogatóm szeme; szemeid rajtam lesznek, de én nem leszek. Job 7:9 Ha végzett egy felhő, elmegy; így, aki leszáll a másvilágra, nem jön fel. Job 7:10 Nem tér vissza többé házához; és nem ismeri meg őt többé lakhelye. Job 7:11 Én sem kímélem számat, szólnom kell szellemi szükségemben; panaszkodnom lelki keserűségemben. Job 7:12 Hát tenger vagyok én, vagy tengerszörny, hogy őrséget állítasz ellenem? Job 7:13 Ha azt mondom: Megvigasztal engem nyoszolyám; segít panaszomat hordozni ágyam: Job 7:14 akkor álmokban rettentesz engem; és látomások által ijegetsz engem. Job 7:15 Úgy, hogy inkább zsinegelést választana lelkem; halált inkább, mint lételemet. Job 7:16 Megutáltam, ne éljek örökké; szűnj meg tőlem, hisz egy lehelet az életem! Job 7:17 Mi az ember, hogy ily nagyba veszed; hogy így rá fordítod figyelmedet: Job 7:18 és minden reggel meglátogatod őt; és pillanatonként próbára teszed őt? Job 7:19 Meddig nem nézel még el rólam; nem tágítasz tőlem, míg lenyelem nyálamat? Job 7:20 Ha vétkeztem, mit tegyek neked, oh ember-őriző? Miért tettél céltáblává magad elé, hogy teherré lettem magamra? Job 7:21 És miért nem bocsátod meg vétkemet, és nem hárítod el bűnösségemet? Mert most a porba fogok lefeküdni; és ha keresel engem, nem leszek. Job 8:1 Erre a súhi Bildád felelt, és azt mondta: Job 8:2 Hova beszélsz ilyeneket, és viharzanak szád mondásai? Job 8:3 Hát Isten elcsavarja a jogot; és a Mindenható elcsavarja az igazságot? Job 8:4 Ha fiaid vétkeztek ellene: vétkeik hatalmába bocsátotta őket. Job 8:5 Ha te keresed Istent, és könyörögsz a Mindenhatóhoz: Job 8:6 ha tiszta és őszinte vagy (mert akkor őrködik feletted), visszaállítja igazságod hajlékát; Job 8:7 és ha múltad kicsinyes volt, jövőd igen nagyságos lesz. Job 8:8 Mert kérdezd csak meg az előző nemzedéket, és építs atyáik kutatására; Job 8:9 mi ugyanis tegnapiak vagyunk és nem tudjuk, mert életünk csak egy árnyék a földön; Job 8:10 de ők bizonyára megtanítanak és meg mondják neked, és szívükből hoznak fel szavakat. Job 8:11 Felhuzalkodik-e a káka mocsár nélkül; megnő-e a sás víz nélkül? Job 8:12 Mikor még zöldjében van, nem nyűni való, mindenféle fűnél hamarább elszárad. Job 8:13 Így jár mindenki, aki Istent elfelejti; tehát a képmutató reménye elvész. Job 8:14 Aki megutálja (igaz) bizodalmát; pókháló a reménysége: Job 8:15 házához támaszkodik és nem áll meg; ahhoz ragaszkodik, és nem kel fel. Job 8:16 Az ilyen a napfényen üde, és kertjén kimennek hajtásai; Job 8:17 gyökerei összefonódnak a kőrakáson, megfogja a kőtömböt: Job 8:18 de ha lenyelik helyéről, az megtagadja őt: Nem láttalak téged! Job 8:19 Íme, ez az ő pályájának öröme; és a porból más sarjadzik. Job 8:20 Íme, Isten nem veti meg a jámbort, és nem fogja kézen a gonosztevőt; Job 8:21 addig hogy betölti kacagással szádat, és ajkaidat ujjongással. Job 8:22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek; és az istentelenek sátora nincsen. Job 9:1 Jób pedig felelt és azt mondta: Job 9:2 Valóban tudom, hogy így van; hogy is lehetne embernek igaza Istennel szemben? Job 9:3 Ha valaki perelni akarna vele; nem felelhetne meg neki ezerből egyre. Job 9:4 Bölcs szívű és hatalmas erejű; ki szegült ellene valaha sértetlenül? Job 9:5 (Ő az, aki hegyeket mozdít el észrevétlen; melyeket felforgat haragjában: Job 9:6 aki felriasztja a földet helyéről; hogy oszlopai megreszketnek: Job 9:7 aki parancsol a napnak, hogy ne keljen fel; és a csillagokat bepecsételi: Job 9:8 aki meghajlítja az eget egyedül; és lelép a tenger magaslataira: Job 9:9 aki a Göncölszekeret, Kaszáscsillagot, Fiastyúkot és délszak csillagkamaráit alkotta.) Job 9:10 Aki megfoghatatlan nagy dolgokat tesz; és szám nélkül való csodákat: Job 9:11 íme elmegy előttem és nem látom; elsuhan és nem veszem őt észre: Job 9:12 íme megragad, ki téríti őt vissza; ki mondja neki: Mit csinálsz? Job 9:13 Isten nem téríti vissza haragját; alatta hunyászkodtak meg a Tengerszörny segítői: Job 9:14 Hát még én megfelelhetnék-e neki; választhatnék-e részemről hozzá szavakat? Job 9:15 Hiszen ha igazam volna, akkor sem felelhetnék meg; könyörögnöm kellene ítélő bírámhoz. Job 9:16 Ha kiáltanék és felelne nekem; nem hinném, hogy fülébe jutott szavam: Job 9:17 hiszen forgószélben szokott reám törni; és sok sebet ütött rajtam ok nélkül: Job 9:18 nem enged lélegzetet vennem; hanem megtölt keserűségekkel. Job 9:19 Ha erőről van szó, ő hatalmas, természetesen; ha ítéletről: Ki von kérdőre engem? Job 9:20 Ha igazam van, szám ítéljen el engem; ha jámbor vagyok, mondjon gonosznak engem. Job 9:21 Jámbor vagyok, ne ismerjem lelkemet, vessem meg életemet! Job 9:22 Mindegy, tehát azt mondom: Jámbort és istentelent elveszít ő. Job 9:23 Ha ostor öl hirtelen: nevet az ártatlanok megpróbáltatásán. Job 9:24 Egy ország istentelen kézre van adva? bíráinak arcát betakarja. (Vagy nem? Hát akkor ki?) Job 9:25 Napjaim pedig futárnál gyorsabbak voltak; Job 9:26 elfutottak, nem láttam jót: elsuhantak nádhajókon; mint keselyű prédára csap. Job 9:27 Ha azt mondom : Elfelejtem panaszomat; elhagyom magamat és felderülök: Job 9:28 mindenféle fájdalomtól féltem magamat; tudom, hogy nem hagysz menten. Job 9:29 Nekem elmarasztaltnak kell lennem; miért fáradjak hiába? Job 9:30 Ha megmosakodom hólében, és megtisztítom kezeimet lúgban: Job 9:31 akkor verembe mártasz be engem úgy, hogy ruháim irtóznak tőlem. Job 9:32 Mert nem ember, mint én, hogy megfelelhetnék neki; perbe szállhatnánk egymással. Job 9:33 Nincs köztünk választott bíró; ki mindkettőnkre rá tehetné kezét. Job 9:34 Távolítsa el rólam veszélyét; és rettentése ne ijesszen engem; Job 9:35 hogy beszélhessek és ne kelljen tőle félnem; mert így én nem vagyok magamnál. Job 10:1 Lelkemből meguntam életemet, nekieresztem hát panaszkodásomat; beszélek lelkem keserűségében. Job 10:2 Azt mondom Istennek: Ne ítélj el engem; add tudnom, miért perelsz velem? Job 10:3 Hát jó neked, hogy elnyomd, hogy megvesd kezeid munkáját; hogy istentelenek tanácsára ragyogtál fel? Job 10:4 Hát testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, mint a halandó lát; Job 10:5 hát olyanok a te napjaid, mint a halandó napjai, és esztendeid, mint az ember napjai: Job 10:6 hogy bűnösséget keresel nálam, és vétkességet kutatsz nálam; Job 10:7 mikor tudod, hogy nem vagyok elítélendő, de nincs, ki kezedből kimentsen? Job 10:8 Kezeid alakítottak ki és alkottak meg engem; mindenestől együtt, és te semmisítesz meg engem. Job 10:9 (Emlékezzél csak, hogy mint agyagot alkottál meg engem; és ismét porrá teszel engem? Job 10:10 Nemde, mint tejet öntöttél ki engem; és mint oltott tejet megalvasztottál engem; Job 10:11 bőrbe és húsba öltöztettél engem; és csontokkal és inakkal összeszőttél engem.) Job 10:12 Életet és szeretetet alkottál meg velem, és látogatásod őrizte meg lelkemet; Job 10:13 de ezeket takargattad szívedben, tudom, hogy ez megvolt nálad: Job 10:14 ha vétkezem, hát vigyázol rám, és bűnösségem alól fel nem mentesz engem. Job 10:15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem, és ha igaz vagyok, nem emelhetem fel fejemet; gyalázattal jóllakottan, nyomortól ittasan. Job 10:16 Mert ha felemelném, mint oroszlán vadásznál rám; és ismét megmutatnád csodáidat rajtam. Job 10:17 Megújítanád bizonyságtételidet ellenem, megsokasítanád velem való bosszúságodat; váltott sereg lenne mellettem. Job 10:18 Miért is hoztál ki engem az anyaméhből? Múltam volna ki, és szem ne látott volna engem! Job 10:19 Volnék, mintha meg nem lettem volna; az anyaméhből a sírba vitettem volna. Job 10:20 Hiszen kevés napom van, hát szűnjél meg; és tedd le rólam, hogy felviduljak egy kissé Job 10:21 mielőtt elmegyek, ahonnét nem térek vissza; a sötétség és halálárnyék országába. Job 10:22 A homály országába, mely olyan, mint a halálárnyék sötétsége, és nincs váltakozás, mikor világosság támad, olyan, mint mikor sötét van. Job 11:1 Erre a naamái Cófár felelt, és azt mondta: Job 11:2 A szavak e tömegére ne legyen-e felelet; és e szájembernek igaza legyen-e? Job 11:3 Ha fecsegéseidet elhallgatja az ember, kinevetsz, hogy nincs ki megszégyenítsen; Job 11:4 és azt mondod: Tiszta az én tanom; és szeplőtelen vagyok szemeidben. Job 11:5 Valójában pedig bárcsak Isten beszélne, és megnyitná hozzád ajkait: Job 11:6 Ő megjelentené neked a bölcsesség titkait, mert kétszeresek a megértés tekintetében, és megtudnád, hogy elfelejteti veled Isten büntetésedet. Job 11:7 Isten kikutatását eléred-e; és a Mindenható tökéletességéhez elérsz-e? Job 11:8 Égi magasságok, - mit csinálsz? Mélyebb a másvilágnál, - mit tudsz? Job 11:9 Hosszabb a földnél hossza, és szélesebb a tengernél. Job 11:10 Ha elsuhan és bezár, és törvénybe hív, ki téríti őt vissza? Job 11:11 Mert ő ismeri a semmi embereket; látja a veszedelmet, hát nem figyel? Job 11:12 Itt Úres ember is eszessé lehet; vadszamár-csikó is emberré születhetik. Job 11:13 Ha te elkészíted szívedet, és kiterjeszted hozzá kezeidet; Job 11:14 ha bűn van kezeden, távolítsd el azt, és ne lakozzék sátorodban álnokság; Job 11:15 bizony akkor felemelheted orcádat gáncs nélkül; és szilárdan állsz, nem kell félned. Job 11:16 Bizony elfelejted te a viszontagságot; mint átfutó vízre emlékezel: Job 11:17 és délnél fényesebben kel fel életpályád; mikor alkonyul, olyan lesz, mint a reggel. Job 11:18 És bízol, mert van reménység; és biztonságban vetsz ágyat és fekszel le. Job 11:19 És ha fekszel, nem lesz, ki felriasszon; de sokan hízelegnek neked. Job 11:20 Az istentelenek szemei pedig elepednek, és a menekülés elvész előlük; reményük a lélek-kilehelés lesz. Job 12:1 Felelt pedig Jób, és azt mondta: Job 12:2 Hát valóban ti vagytok az emberek; és tiveletek kihal a bölcsesség! Job 12:3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek (nem vagyok én esendőbb nálatok); de kinél nincsenek ilyenfélék? Job 12:4 Kacagás leszek barátom előtt, ha Istenhez kiáltok és meghallgat; kacagás az igaz, jámbor ember. Job 12:5 A szerencsétlenségnek megvetés, a szerencsés ember gondolata szerint; a szilárdan álló szerint azoknak, kiknek lábai meginogtak; Job 12:6 a dúlóknak nyugodt sátorok és biztonság az isteningerlőknek, annak, akinek kezébe adja Isten. Job 12:7 És valóban, kérdezd csak meg a barmokat, és megtanítanak téged; az ég madarait, és megmondják neked: Job 12:8 vagy panaszolj a földnek, és megtanít téged; és elbeszélik neked a tenger halai: Job 12:9 ki ne tudná mindezek közül, hogy az Úr keze cselekedte ezt: Job 12:10 kinek kezében van minden élő lelke és minden emberi test lehelete? Job 12:11 Ugye, a szavakat a fül vizsgálja, és az ételnek az íny veszi ízét; Job 12:12 az öregekben van bölcsesség, és a hosszú életben értelem? Job 12:13 Őnála van a bölcsesség és hatalom; övé a tanács és értelem! Job 12:14 Íme úgy ledönt, hogy az fel nem épül; úgy bezárja az embert, hogy nem nyílik meg neki. Job 12:15 Íme úgy megfogja a vizeket, hogy szárazság lesz; és úgy nekiereszti őket, hogy felforgatják a földet. Job 12:16 Őnála van az erő és lehetőség; övé a tévelygő és tévelyítő. Job 12:17 Tanácsosokat mezítláb vitet; és bírókat megbolondít: Job 12:18 A királyok rabkötelét feloldja; és kötelet köt az ő derekukra. Job 12:19 Papokat mezítláb vitet; és őscsaládokat felforgat. Job 12:20 A legbiztosabbaknál megakasztja a nyelvet; és a vének értelmét elveszi. Job 12:21 Megvetést önt a nemesekre; és az erősek övét meglazítja. Job 12:22 Mélységeket tár fel a sötétségből; és a világosságra hozza a halál árnyékát. Job 12:23 Felemeli a nemzeteket és elveszti őket; kiterjeszti a nemzeteket és száműzi őket. Job 12:24 A föld népe fejeinek elveszi eszét; és úttalan sivatagságba tévelyíti őket. Job 12:25 (Tapogatnak a világtalan sötétségben; mert eltévelyítette őket, mint a részeget.) Job 13:1 Mindezt látta a szemem; hallotta fülem és megértette. Job 13:2 Amennyit ti tudtok, tudok annyit én is; nem vagyok én esendőbb nálatok. Job 13:3 Én valóban a Mindenhatóhoz beszélek; és törvénykezni Istennel kívánok: Job 13:4 mert ti valóban hazugság-csirizelők vagytok; álorvosok valamennyien. Job 13:5 Oh bárcsak hallgatván hallgatnátok; mert az bölcsességtekre lenne nektek. Job 13:6 Hallgassátok tehát törvénykezésemet; és ajkaim per vitelére figyeljetek. Job 13:7 Vajon Istenért beszéltek álnokságot; és őérette beszéltek csalárdságot? Job 13:8 Vajon őneki pártját foghatjátok; vagy Istenért perelhettek? Job 13:9 Vajon jó lesz-e, ha kivizsgál benneteket; vagy, mint embert rászednek, rá akarjátok őt szedni? Job 13:10 Megcáfolván megcáfol benneteket, ha alattomban pártját akarjátok fogni. Job 13:11 Vajon titeket nem rettent felsége; és félelme nem száll reátok? Job 13:12 Idézeteitek hamu mondások; agyag védfalak védfalaitok. [26] Job 13:13 Hallgassatok előttem, én hadd beszélek; aztán jöjjön reám akármi! Job 13:14 Miért vegyem húsomat a fogaim közé; miért tegyem lelkemet a markomba? Job 13:15 Hiszen megöl engem, nem remélhetek; utaimat mégis előtte vitatom: Job 13:16 Ő segítségemre is lesz nekem; mert színe elé képmutató be nem megy. Job 13:17 Hallván halljátok meg beszédemet; és nyilatkozatom füleitekben legyen. Job 13:18 Íme törvénykezést rendeztem; tudom, hogy nekem lesz igazam. Job 13:19 Ki az, aki perelni fog velem, hogy most el kell hallgatnom és meghalnom? Job 13:20 Csak két dolgot ne csinálj velem; akkor nem rejtőzöm el színed elől. Job 13:21 Kezedet távolítsd el rólam; és rettentésed ne rémítsen engem. Job 13:22 Így szólíts, és én felelek; vagy én beszélek, és te válaszolj nekem. Job 13:23 Mennyi bűn és vétek van rajtam? Hibámat és vétkemet add tudnom. Job 13:24 Miért rejted el orcádat; és számítasz engem ellenségednek? Job 13:25 Csak nem hulló falevelet akarsz rettegtetni, és kiszáradt polyvát kergetni; Job 13:26 hogy ily keserűségeket szabsz reám, és ifjúságom bűneiért lakoltatsz? Job 13:27 És kalodába teszed lábaimat, és figyeled minden utamat; lábaim gyökerére rovásokat csinálsz magadnak: Job 13:28 aki olyan vagyok, mint a revesség, mely szétmállik; mint a ruha, melyet megevett a moly. Job 14:1 A halál után pedig nincs reménység Asszony-szülte ember: rövid életű, és tele izgalommal. Job 14:2 Olyan, mint a virág, mely kinő és elhervad; és úgy elmúlik, mint az árnyék, mely meg nem áll: Job 14:3 még erre is kinyitottad szemeidet; engem is törvénykezésbe viszel magaddal? Job 14:4 Ki csinálhat tisztát tisztátalanból? Senki. Job 14:5 Hiszen meg vannak határozva napjai, hónapjainak száma nálad van; határt szabtál neki, melyet át nem léphetsz: Job 14:6 tekints el róla, hogy legyen szünete; míg annyi öröme lesz életében, mint egy napszámosnak. Job 14:7 Mert a fának van reménysége: ha kivágják, megint megújul; és sarjadzása nem szűnik meg. Job 14:8 Ha elvénül a földben gyökere; és a porban meghal törzse: Job 14:9 a víz illatától kisarjad; és vesszőt hajt, mint a palánta. Job 14:10 De ha a férfi meghal, hát elterül; ha az ember kimúlik, hát hova lesz? Job 14:11 Víz eltűnik a tóból; folyó elapad és kiszárad: Job 14:12 így az ember, ha lefekszik, hát nem kel fel; míg az ég lesz, fel nem ébrednek; és fel nem serkennek álmukból. Job 14:13 Oh, vajha eltennél engem a másvilágra, elrejtenél, míg eltér haragod. Időt tűznél ki nekem, mikor eszedbe jussak: Job 14:14 ha meghal az ember, feltámad-e? Hadi szolgálatom egész ideje alatt várom, míg elérkezik felváltatásom. Job 14:15 Szólítasz majd, és én felelek neked; vágyakozol kezeid alkotására. Job 14:16 Mert most már megolvasod lépésemet, nem vétkemet figyeled. Job 14:17 Hibám le van pecsételve egy csomóba; és rátapasztottad bűnösségemre... Job 14:18 Valójában pedig elesett hegy szétmállik; szikla elmozdul helyéről: Job 14:19 a köveket elporlasztja a víz; árja elmossa a föld porát. A halandó reménységét is így vesztetted el: Job 14:20 legyőzöd őt örökre, és elmegy; arcát elmásítva bocsátod el őt. Job 14:21 Ha fiai gyarapodnak, ő nem tudja; ha alább szállnak, nem figyel rájuk. Job 14:22 Teste csak addig fáj, míg rajta van; lelke addig gyászol, míg benne van. Job 15:1 Akkor a témáni Elifáz felelt, és azt mondta: Job 15:2 Vajon a bölcsnek széltudományt kell-e hangoztatni; és keleti széllel megtölteni hasát: Job 15:3 haszontalan beszéddel vitatkozván; és oly szavakkal, melyekkel nem segít? Job 15:4 De te a vallást is megtöröd; és kisebbíted az áhítatot Isten iránt. Job 15:5 Mert bűnösséged tanítja szádat; és a ravaszok nyelvét választottad. Job 15:6 Szád ítél el téged, és nem én; és ajkaid nyilatkoznak ellened. Job 15:7 Talán te vagy az elsőszülött ember, kit a halmoknál előbb hoztak világra? Job 15:8 Talán Isten tanácsában hallgatózol, úgy ragadsz bölcsességet magadhoz? Job 15:9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk; értesz, ami nálunk nincs meg? Job 15:10 Ősz is, vén is van közöttünk, időre nagyobb atyádnál: Job 15:11 talán neked nem volt elég az isteni vigasztalás, és a veled való szelíd beszéd? Job 15:12 Mi ragadta el szívedet, és mit nézegetnek szemeid: Job 15:13 hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat hozol ki szádból? Job 15:14 Mi a halandó, hogy tiszta lehetne; és hogy igaz lehetne asszony szülte létére? Job 15:15 Hiszen szentjeiben nem bízik; és az egek nem tiszták a szemeiben: Job 15:16 hát még az az undok és romlott; az ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet? Job 15:17 Hirdetem neked, hallgass rám; mert amit láttam, azt beszélem el; Job 15:18 amit a bölcsek kijelentettek, és nem titkoltak el atyáik óta; Job 15:19 akik egymaguk voltak az ország birtokában, nem hatolt be közéjük idegen: Job 15:20 az istentelen egész életében kínlódik, már ahány év a zsarnoknak el van téve; Job 15:21 félelmetes hang van füleiben, a békében pusztító tör reá. Job 15:22 Nem hiszi, hogy visszatér a sötétből: kard számára van ő kiszemelve. Job 15:23 Ide-oda futkos kenyér után: Hol van? Tudja, hogy készen áll, mellette a sötétség napja. Job 15:24 Szükség és szorultság ijegeti őt; legyőzi őt, mint egy rohamra kész király. Job 15:25 Mert Istenre nyújtotta ki kezét; és a Mindenható ellen mutogatja erejét. Job 15:26 Nyakkal rohan neki; pajzsainak sűrű védfalával. Job 15:27 Mert elborította orcáit kövérségével; és hájat tett vékonyára. Job 15:28 És eltörlendő városokban telepedett le, házakban, melyekben nem lett volna szabad lakni; melyek kőrakásoknak voltak rendeltetve. Job 15:29 Nem gazdagszik meg és nem áll meg vagyona; és nem fejti ki az országban teljességét. Job 15:30 Nem térhet ki a sötétség elől, hajtását láng szárítja el; míg eltávozik az ő szájának leheletétől. Job 15:31 Bár ne bízott volna hiábavalóságban, magát megcsalva; mert hiábavalóság lesz a fizetése. Job 15:32 Betelik időnap előtt; mikor még levele nem zöld: Job 15:33 elrúgja, mint a szőlőtő, egresét; és elhányja, mint az olajfa, virágját. Job 15:34 Mert a képmutató gyülekezet meddő; és tűz eszi meg az ajándék sátorokat. Job 15:35 Viszontagságot fogannak és álnokságot szülnek; és belsejük csalárdságot készít elő. Job 16:1 Jób pedig felelt és azt mondta: Job 16:2 Hallottam efféléket, sokat; keserves vigasztalók vagytok mind. Job 16:3 Vége lesz-e szélbeszédeknek; vagy valami hajt téged, hogy tanúságot tégy? Job 16:4 Én is szívesen beszélnék úgy, mint ti, volnátok csak ti az én helyemben! Szavakat fűznék össze rátok; és ingatnám felettetek fejemet. Job 16:5 Erősítenélek benneteket számmal; és a részvét fékezné ajkaimat: Job 16:6 ha beszélnék, nem lenne féke fájdalmamnak; ha abbahagynám, hogy távozhatnék az el tőlem? Job 16:7 Csakhogy most engem fárasztott el; elpusztítottad egész gyülekezetemet! Job 16:8 És megragadtál engem úgy, hogy az bizonysággá lett, mely felállt ellenem: soványságom tesz ellenem tanúságot. Job 16:9 Haragja tép és támad engem, csikorgatja rám fogait; ellenségem villogtatja rám szemeit. Job 16:10 Kitátották rám szájukat, gyalázattal vertek arcul; mind összecsődültek reám. Job 16:11 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten; és istentelenek kezeire lökött engem. Job 16:12 Nyugodtan voltam és összetört engem, nyakszirten fogott és összezúzott engem; és céltáblául állított fel engem magának. Job 16:13 Körülvesznek engem nyilai, felhasítja veséimet kíméletlenül; a földre önti epémet. Job 16:14 Rés után rést szakít rajtam; reám rohan, mint egy hős. Job 16:15 Zsákruhát varrtam bőrömre; és a porban hentergettem szarvamat. Job 16:16 Orcáim sírástól gyulladtak; és pilláimon halálárnyéka van. Job 16:17 Pedig nincs erőszak kezeimen; és imádságom tiszta. Job 16:18 Oh föld, el ne takard véremet; és ne legyen megállása kiáltásomnak! Job 16:19 De most is ott van az égben az én tanúságom; és bizonyságom a magasságban. Job 16:20 Mikor kicsúfolnak barátaim; Istenhez sír fel a szemem. Job 16:21 Hogy tegyen igazat embernek Istennél; és ember fiának barátjával. Job 16:22 Hiszen kevés esztendő jön, mikor elmegyek az útra, melyről nem térek vissza. Job 17:1 (16,23) Lelkem megtörött, napjaim kialudtak, a temető az enyém: Job 17:2 (1) hiszen csúfolódások vannak velem; és az ő patvarkodásaikon kell szememnek hálni. Job 17:3 (2) Óh vedd figyelembe, végy pártfogásba engem magadnál; ki az, aki velem kézbe csapna? Job 17:4 (3) Hiszen szívüket elrejtetted az értelemtől; tehát ne magasztald fel! Job 17:5 (4) Az örökségre barátokat jelent be; fiainak szemei pedig elsenyvednek: Job 17:6 (5) és engem kiállított példázatul a népeknek; és arculköpésnek kell lennem: Job 17:7 (6) úgyhogy a bosszúságtól kialudt a szemem; és tagjaim mind olyanok, mint az árnyék. Job 17:8 (7) Elszörnyednek az egyenesek az ilyenen; és az ártatlan a képmutató ellen lázad: Job 17:9 (8) de az igaz ember ragaszkodik útjához; és a tiszta kezű még erősebb lesz. Job 17:10 (9) Hanem azért térjetek csak vissza mind és jertek ide; és nem fogok köztetek bölcset találni. Job 17:11 (10) Napjaim elmúltak, terveim szét vannak tépve; szívem vagyonai! Job 17:12 (11) Az éjszakát nappallá teszik; közeli világossággá a sötétségből: Job 17:13 (12) ha remélek, másvilág a házam; a sötétségben vetettem ágyamat. Job 17:14 (13) A vermet nevezem atyámnak; anyámnak és nővéremnek a nyüvet. Job 17:15 (14) Hol van tehát az én reménységem; és az én reménységemet ki fogja meglátni? Job 17:16 (15) Leszállanak a másvilági részekbe; vagy velem együtt a porba süllyednek? Job 18:1 Erre a súhi Bildád felelt, és azt mondta: Job 18:2 hová rakjátok még a szótőröket? Figyeljetek, aztán mi is hadd beszélünk. Job 18:3 Miért megyünk mi baromszámba; vagyunk tisztátalanok szemeitekben? Job 18:4 (Oh, ki önmagát tépi haragjában:) Vajon miattad elhagyatottá lesz-e a föld; és elmozdul-e egy szikla a helyéről: Job 18:5 ha az istentelenek világossága kialszik is; és nem ragyog tüzének lángja? Job 18:6 A világosság elsötétedik sátorában; és szövétneke kialszik felette: Job 18:7 megszűkülnek erejének léptei; és saját tanácsa dönti őt össze. Job 18:8 Mert hálóba kerül lábaival; és csapórács felett járkál: Job 18:9 megfogja sarkát a tőr; erőt vesz rajta a hurok. Job 18:10 Kötél van számára a földbe rejtve; és hurok az ösvényre: Job 18:11 mindenfelől ijedelmek rettentik őt; és lépten-nyomon szétrebbentik őt. Job 18:12 Kimerültté lesz ereje; és a szerencsétlenség mellette van készen: Job 18:13 megeszi bőrének tagjait; megeszi az ő tagjait a halál elsőszülötte. Job 18:14 Kitépetik sátorából, mely bizodalma volt; és a félelmek királya elé lépteti őt: Job 18:15 sátorában lakik, mikor már nem lesz az övé; ként hintenek hajlékára. Job 18:16 Alul elszáradnak gyökerei; felül elhervad az ága: Job 18:17 emlékezete elvész a földből; nem lesz neki neve az utca színén. Job 18:18 Világosságról sötétségbe taszítja őt; és a világból kiűzi őt: Job 18:19 sarja és ivadéka nem lesz népében; sem maradéka jövevényhonában. Job 18:20 Napján elszörnyednek a nyugatiak; és a keletiek elborzadnak: Job 18:21 csak ilyenek a gonosztevő hajlékai; és ez a helye annak, ki Istent nem ismer. Job 19:1 És felelt Jób, és azt mondta: Job 19:2 Meddig búsítjátok még lelkemet; és zúztok engem szavakkal? Job 19:3 Már tizedszer szégyenítetek meg engem; nem átallotok fájdalmat okozni nekem? Job 19:4 Hiszen ha valóban tévedtem volna is; magamnál kellene maradni tévedésemnek: Job 19:5 vagy ti valójában nagyzolni akartok rajtam; hogy szememre hányjátok szégyenemet? Job 19:6 Tudjátok meg tehát, hogy Isten forgatott ki engem; és vett körül engem hálójával. Job 19:7 Íme kiáltok: Erőszak; és nincs felelet, segítségért kiáltok; és nincs igazság. Job 19:8 Utamat elfalazta, úgyhogy nem mehetek keresztül; és ösvényeimre sötétséget tett. Job 19:9 Dicsőségemet levetette rólam; és eltávolította fejem koronáját. Job 19:10 Ledöntött engem körül, úgyhogy elmentem; és kitépte, mint a fát, reménységemet. Job 19:11 És úgy fellobbant rám haragja, hogy olybá vett engem, mint ellenségeit. Job 19:12 Együtt jönnek be csapatai és feltöltik ellenem útjukat; és sátorom körül táboroznak. Job 19:13 Testvéreimet eltávolította mellőlem; ismerőseim bizony elhidegedtek tőlem. Job 19:14 Magamra hagytak rokonaim; és ismerőseim elfelejtettek engem. Job 19:15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek vesznek engem; külföldi lettem a szemükben. Job 19:16 Ha szolgámnak kiáltok, nem felel; saját számmal könyöröghetek neki. Job 19:17 Lelkem idegen lett feleségemnek; és kedveskedésem született gyermekeimnek. Job 19:18 Még a gyermekek is megvetnek engem; ha felkelek, kicsúfolnak engem. Job 19:19 Iszonyodnak tőlem mind, akik bizalmasaim voltak; és akiket szerettem, ellenem fordultak. Job 19:20 Bőrömhöz és húsom h o z ragadt a csontom; a fogam bőrével menekültem meg. Job 19:21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, barátaim; mert Isten keze sújtott le engem. Job 19:22 Miért üldöztök engem, mint Isten; hogy nem laktok jól húsommal? Job 19:23 Vajha tehát az én szavaim megírattatnának; vajha a könyvbe bejegyezhetnének: Job 19:24 vas írókéssel, és ónnal örökre a sziklába vésetnének! Job 19:25 Mert én tudom, az én Megváltóm él; és utolsónak áll meg a porondon: Job 19:26 és miután ezt a bőrömet levágták; és testem nélkül leszek, meglátom Istent; Job 19:27 akit én magaménak fogok meglátni, és szemeim nem idegennek látják. Veséim elsenyvedtek ölemben; Job 19:28 mert azt mondjátok: Hogy a n üldözzük őt! és, hogy a dolog gyökere bennem van: Job 19:29 magatok részéről féljetek a kardtól, mert a harag kardhozó bűnösség; hogy megtudjátok, hogy van ítélet. Job 20:1 Erre felelt a naamái Cófár, és azt mondta: Job 20:2 Erre az én gondolataim választ adnak nekem; kivált mikor készségem bennem van: Job 20:3 leckéztetést hallok megszégyenítésemre; és a lélek a magam eszétől feleletet ad nekem. Job 20:4 Tudod-e, ez öröktől fogva így van, mióta ember helyeztetett a földre: Job 20:5 hogy az istentelenek ujjongása rövid; és a képmutató öröme pillanatnyi? Job 20:6 Ha az egekbe megy fel magassága; és feje a felhőig ér: Job 20:7 mint a saját ganéja, örökre elvész; akik látták, azt mondják: Hol van? Job 20:8 Mint az álom, elrepül, úgyhogy nem találják őt; és elrebben, mint egy éjjeli látomás. Job 20:9 Szem, mely villogott rá, többé nem fog; és többé nem lesi őt a helye. Job 20:10 Fiainak az alantasok kedvét kell keresni; és kezeiknek visszafizetni az ő vagyonát; Job 20:11 csontjai tele lettek titkos bűneivel, és vele a porban feküsznek. Job 20:12 Ha édes a szájában a gonoszság, elrejti azt nyelve alá; Job 20:13 sajnálja azt és nem ereszti el, hanem visszatartja ínye között: Job 20:14 kenyere megfordul beleiben; viperaepévé lesz benne:[9] Job 20:15 a gazdagságot, melyet elnyelt, ki kell hánynia; hasából hajtja ki azt Isten. Job 20:16 Viperamérget szopik; siklókígyó nyelve öli meg őt: Job 20:17 nem gyönyörködhetik patakokban; méz- és tejszín-patakok folyamaiban. Job 20:18 Mert visszatéríti a vagyont és nem nyelheti le; bármily gazdagság a jutalma, nem örvendezhet; Job 20:19 ha letöri és elhagyja a gyengéket, a házat kirabolja és nem építi; Job 20:20 ha nem ismer megelégedést a hasa: kívánt kincsével meg nem menti. Job 20:21 Evése elől nincs, mi megmarad; ezért nem tart ki a jóléte: Job 20:22 mikor megtelik bősége, szükségbe jut; a nyomorultnak minden büntetése reá jön, Job 20:23 (legyen hasának megtöltésére). Reá küldi haragja hevét, és reá hullatja kenyereképpen: Job 20:24 (Fut a vasfegyverzet elől; átjárja őt a rézíj. Job 20:25 Kihúzza és kijön a testből; és egy csillám az epéjéből.) rémületek mennek reá; Job 20:26 mindenféle sötétség van eltéve kincsei között. Fúvatlan tűz emészti meg őt; szétzúzatik a menekült a sátorában. Job 20:27 Felfedik az egek bűnösségét; és a föld feláll ellene. Job 20:28 Háza készletei elhurcoltatnak; szétfolynak haragja napján. Job 20:29 Ez a bűnös ember része Istentől; és az ő ígért öröksége Istentől. Job 21:1 Felelt pedig Jób, és azt mondta: Job 21:2 Hallván halljátok meg szómat; és ez legyen a ti vigasztalástok: Job 21:3 szenvedjetek el, hadd én beszélek; és beszédem után csúfoljatok. Job 21:4 Nekem talán emberre van panaszom; vagy miért ne veszthetném el tÚrelmemet? Job 21:5 Forduljatok felém és álmélkodjatok el; és tegyétek kezeteket szátokra. Job 21:6 Mert ha eszembe jut, mindjárt felháborodom; és reszketés fogja el testemet: Job 21:7 mi az oka, hogy az istentelenek élnek; megöregesznek, sőt gyarapodnak erőben? Job 21:8 Magvuk szilárdan áll színük előtt mellettük; és sarjadékaik szemeik előtt: Job 21:9 házukban béke van félelem nélkül; és nincs rajtuk Isten vesszeje. Job 21:10 Bikája termékenyít és el nem vet; tehene szerencsésen ellik és el nem vetél. Job 21:11 Fiataljaikat kieresztik, mint egy falka juhot; és ugrándoznak gyermekeik. Job 21:12 Dobra és hárfára zendítenek; és sípszó mellett vigadoznak. Job 21:13 Mikor így eltöltik a jóban napjaikat; egy pillanat alatt szállnak alá a másvilágra. Job 21:14 Istennek pedig azt mondják: Távozz tőlünk; mert utaid ismeretét nem kívánjuk: Job 21:15 mi a Mindenható, hogy tiszteljük őt; és mi haszna, ha imádkozunk hozzá? Job 21:16 Hogy nincs a kezükben szerencséjük? istentelenek tanácsa távol van tőlem: Job 21:17 hányszor alszik ki az istentelenek mécse, és éri el őket szerencsétlenségük? Hányszor szór szét bandákat haragjában; Job 21:18 hogy legyenek olyanok, mint a törek a szél előtt; és mint a polyva, melyet forgószél kapott el? Job 21:19 Isten a fiainak teszi el büntetését? Neki fizessen meg, hogy megérezze: Job 21:20 lássák a szemei szerencsétlenségét; és igyon a Mindenható haragjából! Job 21:21 Hiszen mi érdeke van neki házában azután; mikor hónapjainak száma elvágatott? Job 21:22 Vajon Istent taníthatja valaki tudományra; holott ő ítéli a felsőbbeket? Job 21:23 Ez meghal ereje tökéletességében; teljes nyugalomban és békében: Job 21:24 edényei tele vannak tejjel; és csontvelői át vannak itatva. Job 21:25 Ez pedig meghal keserű lélekkel; mert nem ízlelte meg a jót. Job 21:26 Együtt feküsznek a porban; és nyű lepi el őket. Job 21:27 Íme tudom gondolataitokat; és a fogásokat, melyekkel le akartok törni: Job 21:28 mert azt mondjátok: Hol van a nemes háza; és hol van az istentelenek hajlékának sátora! Job 21:29 Ugye kérdezősködtetek úton járóktól; az ő jeleiket pedig ne értsétek félre: Job 21:30 hogy a szerencsétlenség napján megkíméltetik a gonosz; a harag árjának napján kísérik őt: Job 21:31 ki mondja neki arcába az útját; és amit tett, ki fizeti vissza neki? Job 21:32 Hanem kikísérik a temetőbe; és vigyáznak a sírdomb felett. Job 21:33 Édesek neki a völgy göröngyei, és maga után vonz minden embert; előtte is számtalan volt. Job 21:34 Mily hiába vigasztaltok hát engem; és válaszaitok kétszínűségek maradtak. Job 22:1 Erre a témáni Elifáz felelt, és azt mondta: Job 22:2 Vajon Istennek használ-e az ember? Bizony magának használ az okos. Job 22:3 Vajon érdeke-e a Mindenhatónak, hogy igaz légy; vagy nyeresége, hogy tökéletessé tedd utadat? Job 22:4 Vajon istenfélelmed miatt fedd-e téged; száll-e veled perbe: Job 22:5 nem gonoszságod nagy-e; és bűnösséged végtelen-e? Job 22:6 Hogy megzálogolod testvéreidet ok nélkül; és a meztelenek ruháit lehúzod: Job 22:7 vízzel a fáradtat meg nem itatod; és az éhestől megvonod a kenyeret. Job 22:8 És aki a hatalom embere, azé az ország; aki tekintélyes, az lakhatik benne: Job 22:9 özvegyeket Úresen űztél tova; és árvák karjai letöretnek. Job 22:10 Ezért vannak körülötted tőrök; és rettent téged félelem hirtelen: Job 22:11 vagy sötétség, hogy ne láthass; és vizek árja, hogy elborítson téged. Job 22:12 Ugye Isten égmagasságban van; és nézd a tetőt, a csillagok mily magasak: Job 22:13 tehát azt mondod , mit tudhat Isten; vajon a homály mögött ítélhet-e? Job 22:14 A sűrű felhők lepel előtte és nem láthat; mert az ég boltozatán járkál. Job 22:15 Vajon az ősvilág ösvényét akarod-e megtartani, melyen a bűn emberei jártak; Job 22:16 akik elragadtattak, pedig nem volt ideje, folyam öntetett fundamentumukra; Job 22:17 akik azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, és: Mit tehet nekik Isten? Job 22:18 És ő megtöltötte házaikat jóval; de istentelenek tanácsa távol van tőlem: Job 22:19 lássák az igazak, és örvendjenek; és az ártatlanok csúfolják ki őket: Job 22:20 Bizony elpusztul a mi ellenségünk; és maradékukat tűz emészti meg! Job 22:21 Légy hát vele bizalmasan és békében; ebből jön reád a jó. Job 22:22 Végy hát az ő szájából tanítást; és vedd a szívedre mondásait. Job 22:23 Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, megépülsz; eltávoztatod az álnokságot sátoraidból: Job 22:24 és a porba teszed az aranyércet; és a patak-sziklákba Ofirt. Job 22:25 Akkor a Mindenható lesz aranyérced; és messze ragyogó ezüstöd: Job 22:26 mert akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz; és Istenhez emeled orcádat. Job 22:27 Könyörögsz hozzá és meghallgat téged; és fogadásaidat megfizetheted: Job 22:28 és ha elhatározol valamit, meglesz neked; és utaidra fény ragyog. Job 22:29 Ha megaláznak, azt mondod : Felmagasztaltatás; mert az alázatos szeműt megszabadítja. Job 22:30 Megszabadítja a nem ártatlant; éspedig kezeid tisztasága által menekül meg. Job 23:1 Felelt pedig Jób, és azt mondta: Job 23:2 Ma is lázadás lesz a panaszom; a rajtam levő kéz ránehezült sóhajomra: Job 23:3 óh, bárcsak meg tudnám őt találni; bemenni egészen székhelyére! Job 23:4 Feltárnám előtte az ügyet; és számat megtölteném érvekkel: Job 23:5 tudjam a szavakat, melyekkel felel nekem; és értsem meg, mit mond nekem. Job 23:6 Vajon nagy erővel perel majd velem? Nem , csak ő figyelmezzen reám! Job 23:7 Akkor egyenes ember vitázik vele; és meg menekülök diadallal bírámtól. Job 23:8 Ha előre megyek, hát nincs ott; ha hátra, hát nem veszem őt észre: Job 23:9 bal felől van munkában , és nem foghatom meg ; jobb felől van elrejtőzve, és nem látom. Job 23:10 Oh, ha ismerné az én utamat; ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany! Job 23:11 Az ő lépéséhez ragaszkodtak lábaim; megtartottam útját és el nem hajoltam: Job 23:12 szája parancsolatát, és nem tágítottam; falatomnál jobban takargattam szája mondásait. Job 23:13 De ő mindig egy, és senki vissza nem téríti őt; és amit lelke kíván, megteszi: Job 23:14 bizony beteljesíti, ami rám van szabva; és ilyen sok van őnála. Job 23:15 Ezért rettenek meg orcáitól; ha rá gondolok, már félek tőle. Job 23:16 Tehát Isten félemlítette meg szívemet; és a Mindenható rettentett meg engem: Job 23:17 mert nem a sötétségtől lettem semmivé; sem nem a magam arcától, melyet homály borított el. Job 24:1 Miért nincsenek a Mindenhatótól idők eltéve; és miért nem látják ismerői az ő napját? Job 24:2 Határokat tolnak el; nyájat rabolnak és legeltetnek: Job 24:3 árvák szamarát elhajtják; zálogul viszik az özvegy ökrét. Job 24:4 Elhajlítják a szegényeket az úttól; együtt rejtőznek az ország elnyomottjai: Job 24:5 íme, mint a vadszamarak a sivatagban, kivonulnak munkájukra: Mint akik a zsákmányt fÚrkészik; a pusztaság a kenyerük a legények számára: Job 24:6 a mezőn learatják, ami nem az övék; a szőlőt jogtalanul letépik: Job 24:7 meztelenen hálnak, ruha nélkül; és nincs takarójuk a hidegben: Job 24:8 hegyi záporoktól áznak; és fedél nélkül sziklát ölelnek. Job 24:9 Elrabolják az emlőről az árvát; és az elnyomott csecsemőjét zálogba veszik: Job 24:10 meztelenül járatják, ruha nélkül; és éhesen emelik a kévét: Job 24:11 kőfalaik között olajat ütnek; sajtót tipornak és szomjúhoznak. Job 24:12 A városban emberek nyögnek és megölettek lelke kiált; de nem Isten tesz ily ízetlenséget: Job 24:13 ők lettek igazán világosság-ellenesek; nem ismerik az ő utait, és nem maradtak meg ösvényein. Job 24:14 (Világossal felkel a gyilkos, megöli az elnyomottat és szegényt; éjjel pedig igazi tolvajjá lesz. Job 24:15 A házasságtörő szeme pedig az alkonyt lesi, mondván: Ne lásson engem szem; és takarót tesz az orcáira, Job 24:16 úgy tör be sötétben a házakba. Nappal lepecsételik magukat; nem ismernek világosságot. Job 24:17 Mert mindeniknek a halálárnyék a reggele; mert ismerős a halálárnyék retteneteivel. Job 24:18 Gyorsan a víz színén van ő, átkozott az ő osztályrészük a földön; nem fordulnak a szőlők útjára. Job 24:19 Szárazság és hőség elrabolja a hó vizét; a másvilág azokat, akik vétkeztek. Job 24:20 Anyaméh elfelejti az ilyet, édes lesz a nyűnek, többé nem emlékeznek rá; és eltörik, mint fa, az álnokság: Job 24:21 aki felemésztette a meddőt, aki nem szült; és az özveggyel nem jót tett. Job 24:22 Tehát fenntartja erejével a hatalmasokat; felkel némelyik, mikor az élethez sem bízik; Job 24:23 ad neki bizodalmat, úgyhogy megtámaszkodik; de szemei útjaikon vannak: Job 24:24 felemelkednek, egy kicsi, és nincsenek, és lesüllyednek, éppen mint akik meghalnak; és mint a kalász feje, levágatnak.) Job 24:25 És ha nem, tehát ki hazudtol meg engem; és teszi semmivé szavaimat? Job 25:1 (Erre a súhi Bildád felelt, és azt mondta:) Job 25:2 Uralom és félelem van nála; békét teremt az ő magasságaiban. Job 25:3 Van-e száma az ő seregeinek; és kire nem kél fel világossága? Job 25:4 Hogy lehet hát igaz a halandó Istennél; és asszonyszülte hogy lehet tiszta? Job 25:5 Hiszen még a hold sem ragyog; a csillagok sem tiszták az ő szemeiben: Job 25:6 hát még a halandó, ez a nyű; és az emberfia, ez a féreg?! Job 26:1 Felelt pedig Jób, és azt mondta: Job 26:2 Hogyan segítettél a tehetetlennek; megsegítetted az erőtelen kart: Job 26:3 Mi tanácsot adtál a nem-bölcsnek; és mennyi tehetséget ismertettél meg! Job 26:4 Kivel nyilatkoztattad ki e dolgokat; kinek lehelete áradt belőled? Job 26:5 A síri árnyak vonaglanak; alant a vizek és lakóik: Job 26:6 meztelen a másvilág őelőtte; és a poklon nincs takaró. Job 26:7 Ő feszíti ki északot az űr felett; függeszti fel a földet a semmire: Job 26:8 ő köt vizet sűrű felhőibe; és a felhő nem hasad ki alatta: Job 26:9 ő fogja el a Trón tekintetét; felhőjét terítve reá: Job 26:10 határt kerít a vizek színén; ahol a világosság vége a sötétségnél van. Job 26:11 Az ég oszlopai megrendülnek; és megdöbbennek kiáltásától: Job 26:12 erejével felháborítja a tengert; értelmével letörli a tengerzajlást. Job 26:13 Leheletére kiderül az ég; keze átdöfi a futó kígyót. Job 26:14 (íme ezek az ő útjainak végződései, és micsoda súgó szó hallatszik belőlük; és hatalmának dörgését ki érti meg?) Job 27:1 És Jób ismét felvette példázatát, és azt mondta: Job 27:2 El az Isten, aki elfordította ítéletemet; és a Mindenható, aki megkeserítette lelkemet: Job 27:3 hogy mindaddig, míg lélegzetem b e n nem van; és Isten lehelete orromban: Job 27:4 nem szólnak ajakaim álnokságot; és nyelvem nem susog csalárdságot. Job 27:5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek; halálomig nem vetem le magamról jámborságomat: Job 27:6 igazságomhoz ragaszkodom és nem tágítok; egyet sem korhol szívem napjaim közül: Job 27:7 ellenségem lesz olyan, mint az istentelen; és aki rám támad, mint a gonosztevő. Job 27:8 Hát a képmutatónak mi a reménye, ha elvágja; ha elveszi Isten a lelkét? Job 27:9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását; mikor elérkezik rá a nyomorúság? Job 27:10 Talán gyönyörködik a Mindenhatóban; hívja Istent minden időben? Job 27:11 Megtanítlak benneteket Isten kezére; ami a Mindenhatónál van, nem titkolom el. Job 27:12 Hiszen mindnyájan magatok láttátok; miért hivalkodtok hát hiába? Job 27:13 Ez az istentelen ember osztályrésze Istennél; és a zsarnokok öröksége, melyet a Mindenhatótól kapnak. Job 27:14 Ha fiai sokan lesznek, a kardnak lesznek; és sarjadékai nem laknak jól kenyérrel: Job 27:15 akik még maradnak tőle, azokat a halál temeti el; és özvegyei meg nem siratják. Job 27:16 Ha annyi ezüstöt halmoz fel, mint a por; és annyi ruhát készít, mint az agyag: Job 27:17 ő elkészíti, és az igaz ember veszi magára; és az ezüstön az ártatlan osztozik. Job 27:18 Úgy építette házát, mint a Göncöl; mégis olyan, mint a kunyhó, melyet a csősz csinált. Job 27:19 Gazdagon fekszik le, de nem takaríttatik el; szemeit kinyitja az ember, már nincsen. Job 27:20 Rettenetek érik őt utol, mint a víz; egy éjszaka ellopja őt a forgószél: Job 27:21 felveszi őt a keleti szél; úgy megy el; és elsodorja őt a helyéről. Job 27:22 És nyilaz rá könyörtelenül; az ő kezétől futva kell futnia: Job 27:23 összecsapják felette kezeiket; és pisszegnek rá saját lakhelyéről. Job 28:1 Az ezüstnek bizony van honnét ered; és az aranynak helye, hol tisztítják: Job 28:2 a vasat a porból veszik; és kőből ércet olvasztanak. Job 28:3 Véget vet az ember a sötétségnek; és egész végig átkutatja a homályban és halálárnyékában levő követ. Job 28:4 Lakott földről aknába tör, mint akit cserbenhagyott a lába, lóg; halandótól távol himbálódzik. Job 28:5 A földnek, melyből a kenyér nő; és alját feldúlják, mint a tűz: Job 28:6 kövei zafír lelőhelyei; melyekben arany göröngyök vannak. Job 28:7 Ösvény, melyet nem ismer a keselyű; és nem villan rá héja szeme: Job 28:8 nem tiporják azt büszke vadak; nem lépdel rajta oroszlán. Job 28:9 Az ember a kovába nyújtja kezét; gyökerükből feldúlja a hegyeket: Job 28:10 A sziklákba tárnákat hasít; és minden drágaságot meglát a szeme: Job 28:11 folyók szivárgását elköti; és ami rejtve van, világosságra jön: Job 28:12 de a bölcsesség merre található; és hol van az értelem lakhelye? Job 28:13 Halandó nem ismeri annak becsét; és nem található az élők földjén. Job 28:14 Hullámár azt mondja: Bennem nincs; és tenger azt mondja: Nálam nincs. Job 28:15 Nem lehet érte finom aranyat adni; és nem lehet árába ezüstöt lemérni: Job 28:16 föl nem mérhető Ofir ezüstjével; drága ónixszal és zafírral: Job 28:17 nem ér fel vele arany és üveg; és tiszta aranyedény nem ár érte: Job 28:18 korall és kristály nem említhető; és bölcsességet szerezni több a gyöngyöknél: Job 28:19 nem ér fel vele Kús topáza; tiszta színarannyal össze nem mérhető. Job 28:20 Honnét jön tehát a bölcsesség; és hol van az értelem lakhelye? Job 28:21 Mert el van rejtve minden élő szeme előtt; (az ég madara elől is el van takarva, Job 28:22 a pokol és halál azt mondják: Füllel hallottuk hírét). Job 28:23 Isten ismeri annak útját; és ő ismeri lakhelyét. Job 28:24 Mert ő áttekinti a föld széleit; látja mi van az egész ég alatt. Job 28:25 Amint a szél súlyát megmérte; és a vizeket mértékre vette: Job 28:26 mikor az esőnek törvényt csinált; és utat a dörgő villámoknak: Job 28:27 akkor látta és vette azt számba; megállapította és ki is kutatta azt: Job 28:28 és azt mondta az embernek: íme az Úr félelme a bölcsesség; és a gonosztól eltávozni az értelem. Job 29:1 Akkor Jób ismét felvette példázatát, és azt mondta: Job 29:2 Oh, vajha úgy lehetnék, mint a hajdani hónapokban; mint azokban a napokban, Job 29:3 mikor Isten őrzött engem: mikor szövétneke fejem felett fénylett; annak világosságánál jártam sötétben: Job 29:4 mint téli napjaimban voltam akkor, mikor Isten barátsága sátoromon volt: Job 29:5 mikor a Mindenható még mellettem volt; körülöttem voltak legényeim: Job 29:6 mikor vajban fÚrödtek lépteim; és a szirt nálam olajpatakokat ontott. Job 29:7 Mikor kimentem a kapuba a város elé; a piacon felállítottam székemet: Job 29:8 látták a legények és elbújtak; a vének pedig felkeltek és állva maradtak: Job 29:9 a fejedelmek megálltak a beszédben; és kezüket szájukra tették: Job 29:10 a vezetők hangja elrejtőzött; és nyelvük ínyükhöz tapadt: Job 29:11 mert amely fül hallott, boldognak mondott engem; és amely szem látott, bizonyságot tett mellettem. Job 29:12 Mert megmentettem a szegényt, aki segítségért kiáltott; és az árvát, akinek nem volt segítője. Job 29:13 A veszendőnek áldása szállt reám; és az özvegy szívét felujjongtattam. Job 29:14 Igazságba öltöztem és az énbelém; felöltő és fejdísz gyanánt ítéletem volt. Job 29:15 Szeme voltam a vaknak; és a sántának lába én. Job 29:16 Atyjuk voltam a szegényeknek; akit nem ismertem is, kivizsgáltam a perét. Job 29:17 És kitörtem a gonosztevő fogait; és fogai közül a zsákmányt kiütöttem. Job 29:18 [Azt gondoltam tehát, fészkemmel múlok ki; és sok napom lesz, mint a föveny. Job 29:19 Gyökereim nyitva lesznek a víznek; és a harmat ágamon hál. Job 29:20 Dicsőségem fiatal marad velem; és íjam megújul a kezemben.] Job 29:21 Rám hallgattak és vártak; és némán figyeltek tanácsomra: Job 29:22 szavaim után nem változtattak. És míg rájuk csepegtek szavaim: Job 29:23 úgy vártak rám, mint az esőre; és szájukat kitátották, mint a tavaszi esőre. Job 29:24 Ha rájuk nevettem volna, nem hitték volna el; de arcom derűjét nem vették semmibe. Job 29:25 Ha hozzájuk vettem utat, főhelyre ültem; és úgy trónoltam, mint király a seregben (amint gyászolókat vigasztal). Job 30:1 Most pedig kacagnak rajtam, akik időre kisebbek nálam; kiknek atyáit nem érdemesítettem juhászkutyáim mellé tenni. Job 30:2 Kézi erejük is minek lett volna nekem? Bennük elveszett a duzzadó erő: Job 30:3 nélkülözéstől és éhségtől meddők; akik a pusztát rágják (romlás és pusztulás éjjelén): Job 30:4 akik parajt tépnek a bokornál; és rekettyegyökér a kenyerük. Job 30:5 A közönségből kiűzik őket; rájuk riasztanak, mint a tolvajra: Job 30:6 rémes patakvölgyekben kell lakniuk; föld- és sziklabarlangokban. Job 30:7 Bokrok között ordítoznak; csalán alatt hevernek. Job 30:8 Vallástalan fiak, sőt névtelen fiak; akiket kivertek az országból. Job 30:9 És most gúnydaluk lettem nekik; ezeknek jutottam a szájukra! Job 30:10 Iszonyodnak tőlem, távoznak mellőlem; és nem átallnak kiköpni előttem. Job 30:11 Mert íjhúromat megoldotta és megalázott engem; tehát a kantárt neki eresztik előttem: Job 30:12 jobbra falka támad, ellökik lábaimat; és töltik ellenem csapásuk útjait. Job 30:13 Rontják ösvényeimet, segítik szerencsétlenségemet; nincs, ki segítsen rajtuk: Job 30:14 mint tomboló szakadás jönnek; pusztulás között hömpölyögnek: Job 30:15 rettenetek vannak rám fordítva; kergetik, mint a szél, tisztességemet: és mint a felhő, elmúlt üdvöm. Job 30:16 És most kiömlik bennem a lelkem; nyomor-napok fogtak meg engem: Job 30:17 éjjel csontjaimat fúrják le rólam; és rágóim nem pihennek. Job 30:18 Bő erőben álruhává lett rajtam a bőr; mint köntösöm, úgy övez engem. Job 30:19 A sárba hajított engem; és hasonlóvá lettem a porhoz és hamuhoz. Job 30:20 Segítségért kiáltok hozzád és nem felelsz nekem; itt állok és nem veszel észre: Job 30:21 kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével támadsz engem. Job 30:22 Szélre emelsz engem, úgy nyargaltatsz; és elolvasztasz engem zúgásban, Job 30:23 mert tudom, a halálba térítesz engem; és minden élő találkozó házába. Job 30:24 Bizony nincs imádság, ha valaki kezét nyújtja; ha szerencsétlenségében van, részükről nincs segélykiáltás: Job 30:25 bezzeg én sírtam azért, akinek kemény napja volt; búsult a lelkem a szegényért. Job 30:26 Mert jót reméltem és rossz jött; világosságra vártam és sötétség jött: Job 30:27 beleim forrnak és nem nyugosznak; nyomor-napok vettek engem elő. Job 30:28 Komoran járok-kelek, ahol nincs napfény; ha felkelek a gyülekezetben, segítségért kiáltok. Job 30:29 Testvérük lettem a sakáloknak; és társuk a struccmadaraknak. Job 30:30 Bőröm lefeketedett rólam; és csontom lobbot vet a forróságtól; Job 30:31 és siralommá lett citerám; és sípom sírók hangjává. Job 31:1 Szövetséget szabtam szemeimnek; hogy nem tekintek hajadonra. Job 31:2 Mert mi a jutalom Istentől, felülről; és az örökség a Mindenhatótól a magasságból? Job 31:3 Ugye veszedelem a gonosznak; és szerencsétlenség a gonosztevőknek? Job 31:4 Ugye ő látja utaimat; és számon tartja minden lépésemet? Job 31:5 Ha hazugsággal jártam; és csalárdságra sietett a lábam: Job 31:6 mérjen meg engem igazság-mérlegen; és megtudja Isten jámborságomat. Job 31:7 Ha elhajolt lépésem az úttól; és szemeim után járt szívem, és kezemhez folt tapadt: Job 31:8 én vessek és más egye meg; és sarjadékaim irtassanak ki. Job 31:9 Ha asszonyért bomlott a szívem; és felebarátom ajtaján leselkedtem: Job 31:10 feleségem másnak őröljön; és mások térdeljenek föléje. Job 31:11 Mert fajtalanság az; és büntetendő bűn: Job 31:12 mert tűz az, mely pokolig emészt; és egész eredményemnek gyökerét szegi. Job 31:13 Ha megvetem rabszolgám és szolgálóm jogát, mikor perük van velem: Job 31:14 hát, mit csináljak, ha Isten felkel; és ha számon kér, mit feleljek neki? Job 31:15 Nemde, aki az anyaméhben engem teremtett, az teremtette őt; és ugyanaz alkotott bennünket az anyaölben!? Job 31:16 Ha megtagadom a gyengék kívánságát; és az özvegy szemét epedni engedem; Job 31:17 és magam eszem meg falatomat, és nem evett abból az árva: Job 31:18 bizony, ifjúságomtól fogva nálam nőtt, mint atyánál; és anyám méhétől fogva vezettem őt. Job 31:19 Ha látok bujdosót ruha nélkül; és hogy a szegénynek nincs takarója: Job 31:20 bizony áldanak engem tomporai; és juhaim gyapjától megmelegszik. Job 31:21 Ha felemeltem az árvára kezemet, mert a kapuban segítséget láttam magam mellett: Job 31:22 lapockám essen le a vállamról; és karom tőből törjön el: Job 31:23 mert félelem van bennem Isten csapásától; és az ő felsége miatt nem tehetem. Job 31:24 Ha aranyat tettem birodalmammá; és színaranynak azt mondtam: Én bizalmam! Job 31:25 Ha örültem, hogy nagy a gazdagságom; és hogy temérdeket szerzett a kezem: Job 31:26 Ha néztem a világosságot, hogy ragyog; és a holdat, amint pompásan halad; Job 31:27 és titkon bomlott a szívem, és kezemmel csókot dobtam: Job 31:28 az is büntetendő bűn lett volna; mert megtagadtam volna Istent odafent. Job 31:29 Ha örvendeztem gyűlölőm szerencsétlenségén, és ujjongtam, ha rossz érte őt; Job 31:30 (ínyemet sem adtam vétekre, hogy átokkal kívánja életét); Job 31:31 ha nem azt mondták sátorom emberei: Akad-e, ki az ő húsából jól nem lakott? Job 31:32 Az utcán nem hált jövevény; ajtóimat megnyitottam vándornak. Job 31:33 Ha takargattam, mint Ádám vétkeimet (bűnösségemet keblembe rejtvén); Job 31:34 mert rettentett a nagy tömeg; és ha a nemzetségek megvetése ijesztett engem; és elnémultam, nem mentem ki az ajtón. Job 31:35 Oh bár meghallgatna engem! íme kézjegyem; a Mindenható feleljen meg nekem; és a vádlevelet, melyet peres felem írt, Job 31:36 bizony a vállamra emelem; felkötöm magamnak koszorú gyanánt: Job 31:37 lépteimnek számát megjelentem neki; mint fejedelem járulok elébe. Job 31:38 Ha földem ellenem kiált; és barázdái egyetemben sírnak; Job 31:39 ha termését fizetés nélkül ettem; és tulajdonosainak életét kioltottam: Job 31:40 búza helyett tövis teremjen, és árpa helyett gaz. Jób szavai elvégződtek, Job 32:1 ez a három férfiú pedig megszűnt Jóbnak felelni arra, hogy ő igaz ember a maga szemeiben; Job 32:2 mire Elihúnak, a Rám nemzetségéből való búzi Barakél fiának fellobbant a haragja. Jóbra azért lobbant fel a haragja, mert az igazabbnak mondta magát Istennél; Job 32:3 három barátjára pedig azért lobbant fel haragja, mert nem találtak feleletet. Míg kárhoztatták Jóbot, Job 32:4 addig Elihú várt Jóbra a beszédekkel, mert azok korra öregebbek voltak őnála: Job 32:5 de mikor azt látta Elihú, hogy nincs felelet a három férfiú szájában; akkor fellobbant haragja. Job 32:6 És felelt Elihú, a búzi Barakél fia, és azt mondta: Kicsi vagyok én időre nézve, ti pedig öregek vagytok; ezért húzódoztam és féltem tudományomat nektek nyilvánítani. Job 32:7 Azt gondoltam, a napok beszélnek; és az évek tömege tanít bölcsességet: Job 32:8 pedig a szellem az a halandóban; és a Mindenható lehelete, mi értelmet ad neki. Job 32:9 Nem a nagyok a bölcsek; és nem a vének értik az ítéletet: Job 32:10 ezért azt mondom : Hallgass rám; hadd nyilvánítsam tudományomat én is. Job 32:11 íme megvártam beszédeiteket, figyeltem okoskodásaitokra; míg válogattátok a szavakat: Job 32:12 és megértettelek benneteket, és íme nincs ki Jóbot megcáfolta volna; mondásaira megfelelt volna közületek. Job 32:13 Nehogy azt mondjátok: Bölcsességre bukkantunk; Isten győzi le őt, nem ember: Job 32:14 mert nem ellenem intézett beszédeket; és nem a ti mondásaitokkal felelek neki. Job 32:15 Megijedtek, nem feleltek többet; cserbenhagyták őket a szavak. Job 32:16 És én várjak, mikor nem beszélnek; mikor megálltak, nem felelnek többet? Job 32:17 Hadd feleljek én is a magam részéről; nyilvánítsam tudományomat én is. Job 32:18 Mert telve vagyok szavakkal; szorongat engem belül a lélek. Job 32:19 íme bensőm olyan, mint a lefojtott bor; mint az újbor tömlői, meg akar hasadni. Job 32:20 Beszélnem kell, hogy megenyhüljek; kinyitom ajkaimat és felelek. Job 32:21 Hadd ne legyek személyválogató; és embernek ne hízelegjek: Job 32:22 mert nem tudok hízelegni; inkább vegyen el engem teremtőm. Job 33:1 Hanem azért hallgasd meg, Jób, beszédeimet; és minden szavamat vedd füleidbe. Job 33:2 Most, mikor megnyitom számat; nyelvem beszél az ínyem között: Job 33:3 szívem egyenessége a szavam; és ajkaim tiszta tudományt beszélnek. Job 33:4 Isten lelke alkotott engem; és a Mindenható lehelete éltet engem. Job 33:5 Ha tudsz, felelj meg nekem; állj ki velem csatára! Job 33:6 íme én olyan vagyok Istennel szemben, mint te; agyagból vagyok kicsípve én is: Job 33:7 így hát az én félelmem nem fog ijeszteni téged; és az én súlyom nem fog rád nehezedni. [32-35; 20-21] Job 33:8 Az imént azt mondtad füleimbe; hallottam a beszéd hangját: Job 33:9 Tiszta vagyok én, vétek nélkül; szeplőtlen vagyok én, és nincs bűnöm. Job 33:10 íme, elidegenedést talál rajtam; ellenségének tart engem: Job 33:11 kalodába teszi lábaimat; vigyáz minden ösvényemre. Job 33:12 ím ebben nincs igazad, azt felelem neked; mert nagyobb az Isten az embernél. Job 33:13 Miért perelsz vele, hogy nem felel semmi dolgában? Job 33:14 Mert egyben szól az Isten; és kettőben nem figyelnek rá. Job 33:15 Az álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberekre (amint az ágyon szenderegnek). Job 33:16 Akkor megnyitja az emberek fülét; és óvást ad nekik titokban. Job 33:17 Hogy tegyen le az ember valami tervről; és fedezze testét valaki ellen: Job 33:18 tartsa vissza lelkét a veremtől; és életét, hogy fegyvernek ne rohanjon. Job 33:19 A fájdalomban pedig fenyítést vesz ágyán; és csontjainak tömege szüntelen: Job 33:20 úgyhogy megutáltatja vele élete a kenyeret; és lelke a kívánatos ételt. Job 33:21 Elfogy a húsa úgy, hogy nem látszik; és kiállnak csontjai, melyek nem látszottak. Job 33:22 Úgyhogy lelke közel van a veremhez; és élete az öldöklőkhöz. Job 33:23 Ha van mellette egy angyal, egy közbenjáró, ezer közül egy, bejelentvén az ember igazságát; Job 33:24 és megkönyörül rajta Isten és azt mondja: Mentsd fel őt, ne szálljon verembe, megelégszem az engesztelési díjjal: Job 33:25 újra fiatalságtól duzzad a húsa; visszatér ifjúsága napjaihoz. Job 33:26 Imádkozik Istenhez és kegyesen fogadja őt, és örömmel mutatja meg arcát; és visszaadja az embernek igazságát. Job 33:27 Énekel az emberek előtt és azt mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem, és nem fizetett hasonlóval nekem: Job 33:28 felmentette lelkemet, hogy ne menjen a verembe; és életem a világosságban gyönyörködik. Job 33:29 íme mindezeket megteszi Isten; kétszer-háromszor egy emberrel: Job 33:30 visszahozván lelkét a veremből; hogy világoljon az élet világosságában. Job 33:31 Figyelj Jób, hallgass reám; légy csendben, én hadd beszélek. Job 33:32 Ha van mondandód, válaszolj nekem; szólj, mert igazságodra törekszem. Job 33:33 Ha nincs, te hallgass rám; légy csendben, hogy bölcsességre tanítsalak. Job 34:1 És felelt Elihú, és azt mondta: Job 34:2 Halljátok meg bölcsek szavaimat; és tudósok figyeljetek reám: Job 34:3 mert szavakat fül vizsgál; íny ízlel evéskor. Job 34:4 Keressük meg az igazságot magunknak; hadd tudjuk meg magunk közt, mi a jó. Job 34:5 Mert Jób azt mondja: Igazam van; de Isten elfordította ítéletemet: Job 34:6 igazságom mellett hazugságban maradtam; gyógyíthatatlan a sebem hiba nélkül. Job 34:7 Kicsoda olyan ember, mint Jób; issza a csúfolódást, mint a vizet: Job 34:8 és abban jár, hogy a gonosztevőkkel legyen társaságban; és együtt járjon az istentelen emberekkel: Job 34:9 mert azt mondja: Nem használ az embernek; ha kedvességben van Istennél. Job 34:10 Ezért ti okos emberek hallgassatok rám: távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Job 34:11 Mert amit ember tesz, azt adja vissza neki; és kinek-kinek ösvénye szerint fizet. Job 34:12 Valóban tehát Isten nem cselekszik gonoszt; és a Mindenható nem ferdíti el az ítéletet. Job 34:13 Ki bízta rá a földet; és ki adta neki az egész világot? Job 34:14 Ha felfigyel rá; lelkét és leheletét bevonja magához: Job 34:15 kimúlik minden test egyetemben; és az ember visszatér a porba. Job 34:16 Ha tehát van értelmed, halld meg ezt; és figyelj, hogy hangzanak szavaim: Job 34:17 vajon aki a jogot gyűlöli, uralkodhatik-e; vagy a legnagyobb Igazságost kárhoztathatod-e? Job 34:18 Azt, aki a királynak azt mondja: Mihaszna; Istentelen; a nemeseknek; Job 34:19 aki nem tekint fejedelmek személyére; és nem ismer többnek gazdagot szegénynél? Mert az ő keze alkotásai mindnyájan; Job 34:20 egy pillanat alatt meghalnak és éjfélkor megmozdul egy nép és átvonul; és eltávolítják a hatalmast kéz nélkül. Job 34:21 Mert szemei kinek-kinek útjain vannak; és minden lépését látja: Job 34:22 nincs sötétség és nincs halálárnyéka; ahova a gonosztevők rejtőznének. Job 34:23 Mert nem kell az embert hosszan figyelnie; hogy Isten elé kerüljön ítéletre: Job 34:24 összetör hatalmasokat vizsgálat nélkül; és másokat állít a helyükbe. Job 34:25 Ezért: megismeri cselekedeteiket; és egy éjszaka változtat, és összezúzatnak: Job 34:26 az istentelenek helyén bünteti meg őket; oly helyen, ahol nézők vannak. Job 34:27 Mivelhogy azért távoztak el tőle; és nem vették figyelembe egy útját sem: Job 34:28 hogy a gyengék segélykiáltását felvigyék hozzá; és ő a szegények segélykiáltását meghallja. Job 34:29 És ha ő nyugton marad, ki kárhoztathatja; és ha elrejti arcát, ki láthatja őt? Akár nemzet felett, akár ember felett egyetemben: Job 34:30 hogy ne uralkodjon képmutató ember a nép tőrei közül. Job 34:31 Mert az vajon mondja-e Istennek: Meglakoltam, nem fogok rosszat tenni: Job 34:32 csakhogy amit nem látok, te mutasd meg nekem; ha tettem gonoszságot, nem teszek többé? Job 34:33 Vajon teszerinted teljesítse a visszafizetést, mert te nem fogadod el? Ha te jobbat tudsz, bár én nem: akkor amit tudsz, mondd! Job 34:34 Az okos emberek azt fogják mondani nekem; és minden bölcs, aki engem hall: Job 34:35 Jób nem tudományosan beszél; és szavai nem meggondoltak. Job 34:36 Óh bár próba alatt maradna Jób örökre; a bűn emberei közé való feleleteiért: Job 34:37 mert bűnét azzal a hibával tetézi, hogy köztünk tapsol és szaporítja a szót Isten ellen. Job 35:1 És felelt Elihú és azt mondta: Job 35:2 Vajon igazában gondoltad ezt? Azt mondtad: Az én igazságom Istené előtt van; Job 35:3 holott azt mondod , mit használ neked: Mit nyerek, ha nem vétkezem? Job 35:4 Én e szavakkal felelek meg neked; és barátaidnak veled: Job 35:5 Tekints az égre és lásd; és nézd a felhőket, magasabbak nálad: Job 35:6 ha vétkezel, mit cselekszel ellene; ha sokat hibázol, mit teszel neki? Job 35:7 Ha igaz vagy, mit adsz neki; vagy mit vesz el a kezedből? Job 35:8 Az embert, amilyen te vagy, érinti gonoszságod; és az embernek fiát igazságod. Job 35:9 A sok elnyomatás miatt kiáltanak; segítséget kérnek a nagyok karja ellen: Job 35:10 de nem mondják: Hol van Isten, az én alkotóm; aki hálaéneket ad éjszaka; Job 35:11 aki minket többre tanít, mint a föld állatait; és az ég madarainál bölcsebbekké tesz bennünket? Job 35:12 Ott kiáltanak, és nem felel; a gonoszok kevélysége miatt kiáltanak: Job 35:13 de hiábavalóságra nem hallgat Isten; és a Mindenható arra nem tekint. Job 35:14 Hát még ha azt mondod, nem látod őt! A per előtte van, tehát várj reá! Job 35:15 Most mégis, hogy nem büntet haragja; és nem veszi nagyba a dagályt: Job 35:16 hát Jób hiábavalóságra nyitja száját; tudomány nélkül szaporítja a szót. Job 36:1 És folytatta Elihú és azt mondta: Job 36:2 Várj rám egy kicsit, és előadom neked; mert vannak még Istenért szavaim. Job 36:3 Tudományomat messziről veszem; és alkotómnak igazat adok: Job 36:4 Mert szavaim valóban nem hamisak; tökéletes tudományú ember van előtted. Job 36:5 íme az Isten hatalmas és nem néz le; hatalmas szellemi erő. Job 36:6 Nem hagyja életben az istentelent; de a szegénynek jogát megadja. Job 36:7 Nem vonja le szemeit az igazakról, és a királyokkal a királyi székbe: oda ülteti őket örökké és fennen vannak. Job 36:8 Ha pedig béklyóba vannak verve; fogva vannak nyomorúság köteleiben: Job 36:9 akkor megjelenti nekik cselekedetüket; és hibáikat, hogy elhatalmaztak: Job 36:10 és megnyitja füleiket a fenyítésnek; és megmondja, hogy térjenek meg a bűnből. Job 36:11 Ha engedelmeskednek és szolgálnak, napjaikat a jóban végzik; és esztendeiket a kedvességekben. Job 36:12 Ha pedig nem engedelmeskednek, nyílnak mennek; és kimúlnak tudomány híján. Job 36:13 Tehát a képmutató szívűek tegyék le a haragot, ne kiáltsanak, ha megköti őket, Job 36:14 ha lelkük ifjúságukban hal meg, és életük a szerelempapokkal: Job 36:15 a szegényt megszabadítja nyomorúsága által; és a szorongattatás által megnyitja fülüket. Job 36:16 Ki is csalogatott volna téged a szükség torkából tágasságra, mely helyt nincs szorosság; és ami asztalodra kerül, tele van kövérséggel: Job 36:17 de istentelen ítélettel vagy tele; ítélet és igazság fognak meg. Job 36:18 Hogy harag van, meg ne tévesszen téged a csapással; és az engesztelési díj nagysága félre ne vezessen: Job 36:19 fölér-e vele vagyonod a szorultságban; és erőd minden megfeszítése? Job 36:20 Ne lihegj az éjszakáért; mikor népek szállanak fel helyükön. Job 36:21 Vigyázz, ne fordulj a hiábavalósághoz; hogy ezt válaszd inkább, mint a nyomorúságot: Job 36:22 íme Isten felséges az ő erejében; ki olyan tanító, mint ő? Job 36:23 Ki parancsolta rá útját; és ki mondja: Igazságtalanságot követtél el? Job 36:24 Jusson eszedbe, hogy művét magasztalnod kell; melyet emberek énekelnek. Job 36:25 Minden ember gyönyörködik abban; a halandó, ki messziről szemléli. Job 36:26 íme Isten nagy és nem ismerhetjük meg; éveinek száma kifÚrkészhetetlen. Job 36:27 Mikor lehúzza a vízcseppeket, esőt szűrnek ködére: Job 36:28 melyet a fellegek ontanak; sok emberre permeteznek. Job 36:29 Ugyan érti-e az ember a felhőkiterjesztéseket; sátorának zúgását? Job 36:30 íme kiterjeszti felette villámát; és a tenger gyökereit beborítja. Job 36:31 Mert azzal ítéli a népeket; ad eledelt bőségesen. Job 36:32 Kezeire villámot borít; és célba rendeli azt. Job 36:33 Mennydörgésre ad hírt róla; a nyáj is, hogy felvonulóban van; Job 37:1 (36,34) a szívem is megreszket erre; és kiugrik a helyéből. Job 37:2 (1) Halljátok, halljátok hangjának zörgését; és a morajt, mely szájából kijön: Job 37:3 (2) Az egész ég alá kiereszti azt; és villámát a föld szárnyaira. Job 37:4 (3) Utána hang morajlik fel; mennydörög felséges hangján: és nem tartja vissza, hogy hallassék hangja; Job 37:5 (4) csodálatosan mennydörög Isten az ő hangján. Nagy dolgokat cselekszik úgy, hogy nem érthetjük; Job 37:6 (5) mert a hónak azt mondja: Légy a földön! és zápornak, esőnek; és hatalmas esői záporának. Job 37:7 (6) Minden ember kezét lepecsételi; ismervén minden munkásemberét: Job 37:8 (7) a vad is bevonul búvóhelyére; és fészkében marad. Job 37:9 (8) A csillagkamarából jön a forgószél; és az északcsillagokból a fagy: Job 37:10 (9) Isten leheletétől támad a jég: és a vizek szélessége öntvénnyé lesz. Job 37:11 (10) Majd zuhogóval rakja meg a sűrű felhőt; elszéleszti villámos fellegét: Job 37:12 (11) és az körös-körül gomolyog az ő tanácsa szerint munkájára. Mindenütt, ahova rendeli a föld kerekségének színén: Job 37:13 (12) vagy vesszőül, ha országának; vagy kegyelmül jelenti meg azt. Job 37:14 (13) Figyelj erre Jób, állj meg; és gondold meg Isten csodáit. Job 37:15 (14) Vajon tudod-e, mikor Isten rájuk helyezi; és felvillantja fellegének villámát? Job 37:16 (15) Vajon érted-e a sűrű felhő lebegéseit; a tökéletes tudományúnak csodáit? Job 37:17 (16) Akinek melegek a rajtad levő ruhák, mikor csendes a föld dél felől: Job 37:18 (17) taposnád vele az égboltozatot, mely oly szilárd, mint az öntött tükör? Job 37:19 (18) Add tudtunkra, mit mondjunk neki; kit nem érünk fel a sötétség miatt: Job 37:20 (19) Elmondható-e neki: Beszélni akarok; vagy mondja-e valaki, hogy meg akar semmisülni? Job 37:21 (20) És most nem látják, a fényes villám a felhők közt van; és szél ment át és eltisztította őket: Job 37:22 (21) észak felől arany jött; Isten felett félelmetes felség. Job 37:23 (22) A Mindenhatót, őt nem érhetjük el: hatalmas erőben és ítéletben; és nagy igazságú, el nem nyom. Job 37:24 (23) Ezért félik őt a halandók; nem néz semmiféle bölcs eszűre. Job 38:1 És felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és azt mondta: Job 38:2 Ki az, aki el akarja sötétíteni a végzést tudománytalan beszédekkel? Job 38:3 Nosza övezd fel férfiként derekadat; hadd kérdezzelek, és taníts engem. Job 38:4 Hol voltál, mikor a földet fundáltam? Mondd meg, ha ismersz értelmet! Job 38:5 Ki tette le méreteit, ha tudod; vagy ki feszítette ki felette a mérőzsinórt? Job 38:6 Mire vannak lesüllyesztve alapjai; vagy ki vetette fel szegeletkövét: Job 38:7 miközben a hajnalcsillagok egyetemben örvendeztek; és Isten fiai mind ujjongtak? Job 38:8 Ki zárta ajtók közé a tengert; mikor előtört, megszületett: Job 38:9 mikor a felhőt tettem reá ruhának; és a sötét ködöt pólyámnak? Job 38:10 Mikor határomat közéje megvontam; a reteszt és ajtókat letettem: Job 38:11 és azt mondtam : Eddig jöhetsz, és ne tovább; és itt tegyék le hullámaid a gőgjüket. Job 38:12 Kirendelted a reggelt, mióta élsz; tudattad a hajnallal helyét: Job 38:13 mikor belefogódzik a föld szárnyaiba; és lerázatnak arról a gonoszok: Job 38:14 átalakul, mint a pecsét agyagja; és előtűnnek mintegy a ruhái: Job 38:15 a gonoszoktól pedig elvétetik az ő világuk; és felemelt karjuk letöretik. Job 38:16 Eljutottál-e a tenger forrásaiig; és a hullámár mélységét megjártad-e: Job 38:17 nyilván vannak-e előtted a halál kapui; és a halál árnyékának kapuit láttad-e: Job 38:18 eszedbe vetted-e végig a föld szélességét? mondd meg, ha mindezt tudod. Job 38:19 Melyik az útja a világosság lakásának; és sötétségnek hol van lakhelye? Job 38:20 Ha a maga határába kell azt vinned; hogy ismerd háza ösvényeit. Job 38:21 Tudod, hiszen akkor születtél; és napjaid száma nagy. Job 38:22 Eljutottál-e a hó tárházához; és a jégeső tárházát láttad-e, Job 38:23 melyeket a szükség idejére tettem el; harc és háború napjára? Job 38:24 Melyik az út, melyen a világosság eloszlik; keleti szelet szór szét a földön? Job 38:25 Ki hasít csatornát a felhőszakadásnak; és utat a viharfelhőknek? Job 38:26 Hogy esőt hullassanak a földre, hol senki sincs; a sivatagra, melyben nincs ember: Job 38:27 jól tartván a romlást, a pusztulást; és pázsit csiráját sarjasztatván. Job 38:28 Van-e az esőnek atyja; vagy ki nemzi a harmatcseppeket? Job 38:29 Kinek a méhéből jön ki a jég; és az ég hóharmatát ki szüli? Job 38:30 A vizek elrejtőznek, mint a kő; és a hullámár színén összefogóznak. Job 38:31 Meg tudod-e kötni a Fiastyúk kötelékét; vagy a kaszás csillag köteleit megoldani? Job 38:32 Ki tudod-e hozni az állatövet a maga idején; és a Göncöl szekerét ki tudod-e vezetni fiaival? Job 38:33 Ismered-e az ég törvényeit; vagy tudod-e uralmát intézni a földön? Job 38:34 Fel tudod-e emelni a felhőhöz hangodat; és erre elborít-e téged vizek bősége? Job 38:35 Tudsz-e villámokat bocsátani, és elmennek-e; és mondják-e neked: Itt vagyunk? Job 38:36 Ki tett a vesékbe bölcsességet; vagy ki adott az észnek értelmet? Job 38:37 Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel; és az ég tömlőit ki dönti fel? Job 38:38 Mikor a por öntvénnyé olvad; és a göröngyök összetapadnak. Job 38:39 (39,1) Tudsz-e a nőoroszlánnak zsákmányt vadászni; és az oroszlánkölykök étvágyát betölteni: Job 38:40 (39,2) mikor meglapulnak a barlangokban; és lesben ülnek a bozótban? Job 38:41 (39,3) Ki készíti el a hollónak ennivalóját, mikor fiai Istenhez kiáltanak; kóvályognak eledel híján? Job 39:1 (4) Tudod-e a kőszáli zerge ellési idejét; a szarvas vajúdására vigyázol? Job 39:2 (5) Megszámlálod hónapjaikat, melyeket be kell tölteniük; és tudod ellésük idejét? Job 39:3 (6) Lekuporodnak, vemheiket leellik; fájdalmaiktól megszabadulnak: Job 39:4 (7) fiaik megerősödnek, megnőnek a mezőn; kimennek és nem térnek vissza hozzájuk. Job 39:5 (8) Ki eresztette szabadon a vadszamarat; és a parlagi szamár köteleit ki oldozta el: Job 39:6 (9) melynek a pusztaságot tettem házává; és hajlékává a sós mezőt? Job 39:7 (10) Kacag a városi tolongásra; hajcsár-kiáltozást nem hall: Job 39:8 (11) hegyek kémlése a legelője; és minden zöld fű után kutat. Job 39:9 (12) Hajlandó-e a bölény neked szolgálni; vagy meghál-e jászolodnál: Job 39:10 (13) barázdába foghatod-e a bölényt kötelével; vagy beboronálja-e utánad a horpadékokat? Job 39:11 (14) Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje; és rá hagyhatod-e munkádat? Job 39:12 (15) Hihetsz-e benne, hogy vetésedet behordja; és szérűdre betakarítja? Job 39:13 (16) Vígan lobog a struccmadár szárnya; vajon kegyes evezőtoll és szárnytoll? Job 39:14 (17) Hiszen a földre hagyja tojását; és a poron költeti ki. Job 39:15 (18) És elfelejti, hogy láb szétnyomhatja; és mezei vad eltiporhatja azt: Job 39:16 (19) kemény a fiaihoz, mint nem-övéihez; nem félve, hogy fáradsága hiábavaló lesz. Job 39:17 (20) Mert Isten a bölcsességet elfeledtette vele; és értelemben nem részesítette. Job 39:18 (21) Mikor felcsapkod a magasba; kacag a lóra és lovasára. Job 39:19 (22) Te adsz-e a lónak erőt; ruházod fel nyakát sörénnyel? Job 39:20 (23) Te teszed azt, hogy úgy ugrál, mint a szöcske? kevély horkantása rettenet! Job 39:21 (24) Gödröt kapar és örvend erejében. Kivonul a fegyverzettel szembe; Job 39:22 (25) kacag a félelemre és meg nem ijed; és vissza nem tér a kard elől. Job 39:23 (26) Csörög rajta a tegez; villog a dárda és hajítódárda. Job 39:24 (27) Dühösen tombolva issza a földet; és nem áll meg, ha kÚrt hangzik: Job 39:25 (28) minden kÚrtre azt mondja: Haha! és messziről megérzi a háborút; a vezérek dörgését és a riadót. Job 39:26 (29) A te értelmedből szárnyal-e az ölyv; terjeszti ki szárnyait a déli szélnek? Job 39:27 (30) Vagy a te parancsodra száll fel a sas; és rakja magasra a fészkét? Job 39:28 (31) Sziklán lakik és tanyázik; sziklafokon és erősségen: Job 39:29 (32) onnét kémlel eledelt; messzire ellátnak szemei: Job 39:30 (33) és fiai vért szívnak; és ahol megölöttek vannak, ott van ő. Job 40:1 (39,34) Aztán felelt az Úr Jóbnak, és azt mondta: Job 40:2 (39,35) Való-e a Mindenhatóval perelni, te perlekedő? Aki Istent kérdőre vonja, erre feleljen! Job 40:3 (39,36) Jób pedig felelt az Úrnak, és azt mondta: Job 40:4 (39,37) íme kicsi vagyok én, mit feleljek neked? Kezemet a számra tettem: Job 40:5 (39,38) egyszer szólottam, de nem felelek; vagy kétszer, de többször nem. Job 40:6 (1) És felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és azt mondta: Job 40:7 (2) Nosza övezd fel, mint férfi, derekadat; kérdezlek és felelj nekem. Job 40:8 (3) Hát csakugyan felbontod ítéletemet; engem marasztalsz el, hogy te légy igaz? Job 40:9 (4) Hát talán olyan karod van, mint az Istennek; és oly hangon tudsz mennydörögni, mint ő? Job 40:10 (5) Nosza végy fel méltóságot és magasztosságot; öltözzél fenségbe és díszbe! Job 40:11 (6) Öntsd ki haragod áradatát; és láss meg minden kevélységet és alacsonyítsd le: Job 40:12 (7) láss meg minden kevélységet, alázz meg; és döntsd le az istenteleneket helyükben. Job 40:13 (8) Rejtsd el őket a porba egyetemben; orcáikat göngyöld be a rejtekben: Job 40:14 (9) akkor én is vallást teszek rólad; hogy megtarthat téged jobb kezed. Job 40:15 (10) Nézd csak a vízilovat, melyet én alkottam, mint téged; füvet eszik, mint a marha. Job 40:16 (11) Nézd csak erejét derekában; és erősségét hasizmaiban. Job 40:17 (12) Kényére van, farka, mint a cédrus; ágyékinai, mint a kötelek: Job 40:18 (13) csontjai érc-csövek; tetemei, mint a vasrudak. Job 40:19 (14) Ez az eleje Isten utainak; alkotója adott neki kardot: Job 40:20 (15) mert a hegyek neki hoznak terményt; és a mező minden vadát kikacagja ott. Job 40:21 (16) Vízililiomok alatt fekszik; nád és mocsár rejtekében: Job 40:22 (17) vízi liliomok takarják be ernyőjeként; pataki füzek veszik őt körül. Job 40:23 (18) Ha egy folyam vonulna rá, nem ijedne fel; nyugodt maradna, ha a Jordán törne a szájába. Job 40:24 (19) Szemeibe kaphat-e valaki; tőrökkel átfúrhatja orrát? Job 41:1 Kihúzhatod-e a tengeri kígyót horoggal; és kötéllel lenyomhatod-e a nyelvét? Job 41:2 Tehetsz-e gúzst az orrába; és horoggal átfúrhatod-e az állát? Job 41:3 Fog-e sokat könyörögni neked; vagy gyengéd szavakat szólni hozzád: Job 41:4 köt-e veled szerződést; fogadd őt örökös szolgádul? Job 41:5 Játszhatsz-e vele, mint a madárral; és megkötheted-e őt leányaidnak? Job 41:6 Vásárt ütnek felette a társak; elosztják a kereskedők között? Job 41:7 Telerakhatod-e bőrét horgokkal; és halszigonyokkal a fejét? Job 41:8 Tedd rá a kezedet: többet nem jut eszedbe hadakozni! Job 41:9 íme, várakozása kudarcot vall: már láttára is elterül. Job 41:10 Senki sem oly vakmerő, hogy felébressze őt; hát ki az, aki előttem megállhat? Job 41:11 Ki adott nekem előbb, hogy megfizessem? Ami az egész ég alatt van, az enyém! Job 41:12 Nem hallgatom el egyes testrészeit; erejük dolgát és elrendezésük szépségét. Job 41:13 Ki takarja fel ruhája külsejét; ki juthat hozzá kettős kantárral: Job 41:14 orcáinak ajtait ki nyitja ki? körül oly rettenetes fogai vannak! Job 41:15 Büszkesége az erős pikkelyek; zártak, mint a szoros pecsét: Job 41:16 egyik a másikhoz oly közel ér, hogy a szél sem mehet be közéjük. Job 41:17 Hozzá tapadnak egymáshoz; összefogóznak és nem válnak el. Job 41:18 Tüsszentése világosságot sugárzik; és szemei, mint a hajnal szempillái. Job 41:19 Szájából lángok jönnek; tüzes szikrák szökellnek ki: Job 41:20 orrlyukaiból füst jön ki; mint a fújtatott bográcsból és sásból. Job 41:21 Lehelete parazsat gyújt; és láng jön ki a szájából. Job 41:22 Nyakában erő tanyázik; előtte félelem ugrál. Job 41:23 Húsának rétegei összetapadnak; rá vannak öntve mozdulatlanul: Job 41:24 szíve olyan kemény, mint a kő; olyan kemény, mint az alsó malomkő. Job 41:25 Felemelkedésétől félnek az erősek; ijedtükben egymásra hibáznak: Job 41:26 ha eléri őt valaki, a kard nem ér semmit; dárda, hajítódárda, páncél. Job 41:27 A vasat annyiba veszi, mint a szalmát; a rezet, mint a korhadt fát: Job 41:28 meg nem szalasztja őt a nyílvessző; polyvává lesz rajta a parittyakő. Job 41:29 Szalmaszámba megy a buzogány; és kacag a hajítódárda suhogásán. Job 41:30 Alul éles cseréphegyek vannak rajta; cséplőszánként terül el a sáron. Job 41:31 Felkavarja a mélységet, mint egy fazekat; a tengert olyanná teszi, mint egy kenet-keverő üstöt: Job 41:32 utána világít az ösvény; a hullámárt ősz hajnak gondolná az ember. Job 41:33 Nincs a poron, aki uralkodjon rajta; úgy van alkotva, hogy félelem nélkül legyen: Job 41:34 minden magasat lát; ő a király minden büszke vad felett. Job 42:1 És felelt Jób az Úrnak, és azt mondta: Job 42:2 Elismerem, hogy mindent megtehetsz; és nem lehetetlen előtted semmi gondolat: Job 42:3 ki az, aki a tanácsot tudatlanul elhomályosíthatja? Tehát olyat mondtam, amit nem értettem; olyanokról, melyek csodák előttem, és nem ismerem. Job 42:4 Hallgass meg, kérlek, hadd én beszélek; kérdezzelek téged és taníts engem. Job 42:5 Fülem hallásával hallottam rólad; de most a szemem látott téged: Job 42:6 ezért visszavonom és bánom a porban és hamuban. Job 42:7 Történt pedig, hogy miután az Úr elmondta e beszédeket Jóbnak; azt mondta az Úr a témáni Elifáznak: Fellobbant haragom reád és két barátodra, mert nem helyesen beszéltetek rólam, mint az én Jób szolgám. Job 42:8 Most tehát vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, és menjetek Jób szolgámhoz és áldozzatok égő áldozatot magatokért, Jób szolgám pedig imádkozzék értetek; mert csak az ő személyét tekintem, hogy nem teszek veletek valami szörnyűt, mert nem beszéltetek rólam helyesen, mint Jób szolgám. Job 42:9 És elment a témáni Elifáz, a súhi Bildád és a naamái Cófár, és úgy tettek, mint az Úr szólott nekik; és az Úr tekintettel volt Jób személyére. Job 42:10 És az Úr megfordította Jób sorsát, mikor barátaiért imádkozott; és kétszeresére szaporította az Úr Jóbnak mindenét, amije volt. Job 42:11 Fivérei pedig és nővérei, és hajdani ismerősei mind eljöttek hozzá és együtt ettek vele kenyeret a házában, és kifejezték neki részvétüket és vigasztalták őt mindazért a nyomorúságért, melyet az Úr reá hozott; és adott neki mindenik egy keszitát és mindenik egy arany orrkarikát. Job 42:12 És az Úr megáldotta Jóbot végezetre jobban, mint kezdetben; és lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga-ökre és ezer szamárkancája. Job 42:13 És lett neki hét fia és három leánya. Job 42:14 És nevezte az elsőt Jemimá néven, a másodikat Kéciá néven; és a harmadikat Keren-Happuk néven. Job 42:15 És nem lehetett olyan szép asszonyokat találni az egész országban, mint Jób leányai; örökséget is adott nekik atyjuk fivéreik között. Job 42:16 Jób pedig ezután száznegyven évig élt; és látta fiait és fiainak fiait, négy nemzedéket. Job 42:17 És meghalt Jób öregen, napokkal megelégedve. Psa 1:1 Boldog ember az, aki nem jár a hitetlenek tanácsán, a bűnösök útjára nem áll; és a csúfolódók székébe nem ül. Psa 1:2 Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége; és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel. Psa 1:3 Mert az olyan, mint a vízfolyás mellé ültetett fa, amely gyümölcsét idején megadja, és lombja el nem hervad: és amit tesz, minden sikerül. Psa 1:4 Nem így vannak a hitetlenek; hanem olyanok, mint a polyva, melyet a szél hajt. Psa 1:5 Ezért nem állhatnak meg hitetlenek az ítéletben; és bűnösök az igazak közönségében. Psa 1:6 Mert ismeri az Úr az igazak útját; a hitetlenek útja pedig elvész. Psa 2:1 Miért zúgolódnak a pogányok; és gondolnak hiábavalóságot a népek? Psa 2:2 A Föld királyai összeálltak és tanácskoznak egyetemben a fejedelmek; [az Úr ellen és az ő felkentje ellen;] Psa 2:3 Tépjük el köteleiket; és vessük el magunktól köteleiket. Psa 2:4 Az égben trónoló kacag; Uram nevet rajtuk. Psa 2:5 Akkor szól hozzájuk haragjában; megijeszti őket gerjedelmében: Psa 2:6 De én kentem fel királyomat a Cionon, az én szent hegyemen! Psa 2:7 Kihirdetem az Úr törvényét: azt mondta nekem: Fiam vagy te; én ma szültelek téged: Psa 2:8 kérd tőlem és neked adom a pogányokat örökségedül; és birtokodul a föld határait: Psa 2:9 törd össze őket vasvesszővel; mint a cserépedényt, zúzd össze őket. Psa 2:10 Most hát, királyok, bölcsek legyetek; földnek bírái, észre térjetek: Psa 2:11 szolgáljátok az Urat félelemmel; és örvendezzetek reszketéssel! Psa 2:12 Csókoljátok a fiút, meg ne haragudjon és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgyullad haragja; boldogok mind, akik bíznak benne! Psa 3:1 Dávid zsoltára; mikor Absálom fia elől futott. (2) Uram, mily sokan vannak ellenségeim; sokan támadnak reám: Psa 3:2 (3) Sokan vannak, akik azt mondják rólam: Nincsen üdve Istenben. Szelá. Psa 3:3 (4) Pedig te, Uram, pajzs vagy körülöttem; dicsőségem, és fejem felmagasztalója: Psa 3:4 (5) én szóval kiáltok az Úrhoz; ő szent hegyéről felel nekem. Szelá. Psa 3:5 (6) Én lefeküdtem és elaludtam: felébredtem, mert az Úr gyámolít engem: Psa 3:6 (7) nem félek tízezernyi néptől; mely körül felállt ellenem: Psa 3:7 (8) (kelj fel Uram, szabadíts meg engem, Istenem!) Mert állon verted minden ellenségemet; a hitetlenek fogát kitördelted. Psa 3:8 (9) Az Úré a szabadítás; legyen a te áldásod a te népeden! Szelá. Psa 4:1 A karmesternek húros hangszerre; Dávid zsoltára. (2) Ha kiáltok, hallgass meg engem, igazságom Istene; szükségemben, ki enyhítettél, könyörülj rajtam, és hallgasd meg imádságomat. Psa 4:2 (3) Emberfiak, meddig lesz dicsőségem gyalázatra; meddig szerettek hiábavalóságot, kerestek hazugságot? Szelá. Psa 4:3 (4) Tudjátok meg, hogy csodát tesz az Úr az ő szentjével; az Úr meghallgatja, ha hozzá kiáltok: Psa 4:4 (5) reszkessetek és ne vétkezzetek. Mondjátok szívetekben fekhelyeteken és legyetek veszteg: Psa 4:5 (6) áldozzatok igazság-áldozatokat; és bízzatok az Úrban. Psa 4:6 (7) Sokan mondják: Ki láttat velünk jót; emeld reánk orcád világát, Uram! Psa 4:7 (8) Nekem nagyobb örömet adtál szívembe; mint mikor nekik sok gabonájuk és mustjuk van; Psa 4:8 (9) egyaránt békességben fekszem és kelek; mert te, Uram, egyedül, biztos lakás vagy nekem. Psa 5:1 A karmesternek fúvó hangszerekhez; Dávid zsoltára. (2) Hajtsd füledet mondásaimra, Uram; értsd meg sóhajtásomat. Psa 5:2 (3) Figyelj kiáltásom szavára, királyom és Istenem; mert hozzád imádkozom. Psa 5:3 (4) Uram, korán halld meg szavamat; korán áldozom neked és várlak. Psa 5:4 (5) Mert hitetlenséget nem kedvelő Isten vagy te; nem időzhet veled gonosz, Psa 5:5 (6) nem állhatnak meg kevélyek szemeid előtt; Gyűlölsz minden gonosztevőt; Psa 5:6 (7) elveszted a hazugság-szólókat. Vér és csalárdság emberétől iszonyodik az Úr: Psa 5:7 (8) de én kegyelmed bőségében eljöhetek házadba; leborulhatok szent hajlékod elé félelmedben. Psa 5:8 (9) Uram, vezess engem igazságban a rám leselkedőkért; egyengesd előttem utadat. Psa 5:9 (10) Mert nincs a szájukban igazság, bensejük romlottság; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik. Psa 5:10 (11) Büntesd meg őket, Istenem, essenek el tanácsaik miatt; vétkeik tömegével lökd el őket, mert fellázadtak ellened. Psa 5:11 (12) És örvendeznek mind, akik benned bíznak; örökké ujjonganak és oltalmazod őket: vigadnak benned, akik nevedet szeretik; Psa 5:12 (13) mert te megáldod az igazat, Uram, mint pajzzsal, jó akarattal koronázod. Psa 6:1 A karmesternek húros hangszerre, a nyolcadra; Dávid zsoltára. (2) Uram, ne feddj engem haragodban; és ne fenyíts felindulásodban. Psa 6:2 (3) Légy kegyelmes hozzám, Uram, mert én elhervadok; gyógyíts meg engem, Psa 6:3 (4) Uram, mert megijedtek csontjaim; lelkem is nagyon megijedt. És te, Uram, még meddig? Psa 6:4 (5) Térj vissza, Uram, mentsd meg életemet; tarts meg engem kegyelmed kedvéért. Psa 6:5 (6) Mert nincsen a halálban rólad emlékezés; az alvilágban ki dicsér téged? Psa 6:6 (7) Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel úsztatom ágyamat: könnyemmel öntözöm nyoszolyámat; Psa 6:7 (8) elapadt a bosszúságtól a szemem; elaggott minden szorongatóm között. Psa 6:8 (9) Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők; mert meghallotta az Úr sírásom hangját. Psa 6:9 (10) Meghallotta az Úr könyörgésemet; az Úr imádságomat elfogadja. Psa 6:10 (11) Megszégyenül és megijed nagyon minden ellenségem; ismét megszégyenülnek hirtelen. Psa 7:1 Dávid Siggájonja, melyet az Úrhoz énekelt a benjámini Kús dolgában. (2) Uram Istenem, hozzád menekedem; szabadíts meg minden üldözőmtől és ments meg engem: Psa 7:2 (3) hogy szét ne tépje mint oroszlán, a lelkemet; elragadva, mert nincs, aki megmentene. Psa 7:3 (4) Uram Istenem, ha ezt cselekedtem: ha van hamisság a kezemben; Psa 7:4 (5) ha rosszat követtem el békefelemmel; és eleresztettem ellenségemet ingyen: Psa 7:5 (6) ellenség üldözze lelkemet és érje el, és tiporja a földre életemet; és dicsőségemet a porba tegye le. Szelá. Psa 7:6 (7) Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel támadóim elleni felindulásban; és ébredj értem ítéletre, melyet elrendeltél. Psa 7:7 (8) És népek közönsége vegyen téged körül; és a felett térj vissza a magasságba. Psa 7:8 (9) Az Úr ítélkezik a népeken, tégy igazságot nekem, Uram, igazságom szerint; és jámborságom szerint, mely bennem van: Psa 7:9 (10) szűnjön meg a hitetlenek gonoszsága, és erősítsd meg az igazat; mert a szívek és vesék vizsgálója az igaz Isten. Psa 7:10 (11) Pajzsom az Istennél van; aki megtartja az egyenes szívűeket. Psa 7:11 (12) Isten igazságos bíró; és erős Isten, ki bármely nap büntet. Psa 7:12 (13) Ha ismét kardját élesíti; íját megfeszíti, felkészíti: Psa 7:13 (14) bizony magának készít halálos szerszámokat; teszi nyilait tüzesekké: Psa 7:14 (15) íme veszedelemmel vajúdik; de bajjal terhes és csalódást szül. Psa 7:15 (16) Vermet ásott és kikaparta azt; és bele esett a verembe, melyet csinált. Psa 7:16 (17) A tőle való baj visszatér az ő fejére; és az ő feje tetejére száll le az ő erőszaka. Psa 7:17 (18) Hadd dicsérjem az Urat igazsága szerint; és énekeljem a felséges Úr nevét! Psa 8:1 A karmesternek a gáti módra; Dávid zsoltára. (2) Uram, mi Urunk, mily nagy a neved az egész földön; ki az égen mutatod ki dicsőségedet! Psa 8:2 (3) Gyermekek és csecsemők szájából emeltél erődöt támadóid miatt; ellenség és bosszúálló megszüntetésére. Psa 8:3 (4) Ha látom egedet, ujjaid alkotását; holdat és csillagokat, melyeket fölraktál: Psa 8:4 (5) mi a halandó, hogy megemlékezel róla; és az embernek fia, hogy számba veszed őt? Psa 8:5 (6) Hogy keveset vontál le tőle az istenségből; és dicsőséggel és méltósággal koronáztad fel: Psa 8:6 (7) uralkodóvá tetted őt kezeid alkotásain; mindent lábai alá helyeztél. Psa 8:7 (8) Juhot és marhát mind; és a mezei állatokat is: Psa 8:8 (9) ég madarát és a tenger halát; ami a tengerek ösvényén jár. Psa 8:9 (10) Uram, mi Urunk, mily nagy a neved az egész földön! Psa 9:1 A karmesternek a Halj meg a fiúért dallamára; Dávid zsoltára. (2) Dicsérlek Uram teljes szívemből; hirdetem minden csodatételedet: Psa 9:2 (3) örvendek és vigadok benned; zsolozsmázok, Felség, nevednek. Psa 9:3 (4) Mikor ellenségeim hátra térnek; elbuknak és elvesznek előtted: Psa 9:4 (5) mert törvényt tettél nekem és igazságot; széket ültél mint igaz bíró. Psa 9:5 (6) Nemzeteket dorgáltál meg; hitetleneket vesztettél el: nevüket eltörölted Psa 9:6 örökkön örökre.(7) Az ellenség megszűnt; rommá lett örökre: és a városoknak, melyeket elpusztítottál; még emlékezetük is elveszett. Psa 9:7 (8) Az Úr pedig örökké trónol; felkészítette trónját az ítéletre: Psa 9:8 (9) és ő ítéli a föld kerekségét igazságban; ítélkezik a népek felett méltányossággal. Psa 9:9 (10) így lesz az Úr az elnyomottnak vára; vár a szükség ideire: Psa 9:10 (11) és bíznak benned, akik nevedet ismerik; mert nem hagyod el azokat, kik téged keresnek, Uram. Psa 9:11 (12) Zsolozsmázzatok az Úrnak, ki Cionon lakik; hirdessétek a népek közt tetteit: Psa 9:12 (13) mert megkeresi a vért, megemlékezik róluk; nem felejti el a szegények kiáltását. Psa 9:13 (14) Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg, mit szenvedek gyűlölőimtől; te, ki felemelsz engem a halál kapuiból: Psa 9:14 (15) hogy hirdethessem minden dicséretedet Cion leányának kapuiban; vigadjak a te megtartásodban. Psa 9:15 (16) Besüllyedtek a pogányok abba a verembe, melyet csináltak; abban a hálóban fogatott meg lábuk, melyet elrejtettek: Psa 9:16 (17) megismertette magát az Úr, ítéletet tartott; saját keze munkájával fogta meg a hitetlent. Higgájon. Szelá. Psa 9:17 (18) A hitetlenek az alvilágba fognak térni; a pogányok mind, akik elfelejtik Istent. Psa 9:18 (19) Mert nem marad örökre feledésben a szegény; és a nyomorult reménye nem vész el végleg. Psa 9:19 (20) Kelj fel, Uram, ne vegyen erőt ember; ítéltessenek meg a pogányok előtted: Psa 9:20 (21) tégy nekik tanítást, Uram; tudják meg a pogányok, hogy ők halandók. Szelá. Psa 10:1 Uram, miért állasz távol;hunysz szemet a szükség ideiben? Psa 10:2 A hitetlen kevélységében ég a szegény; fogassanak meg a tervekben, melyeket kigondoltak: Psa 10:3 Mert dicsekedik a hitetlen lelke kívánságával; és ha nyer, áldást mond, gyalázza az Urat. Psa 10:4 A hitetlennek haragja fellengzésében: „Nem keresi meg; „Nincs Isten; minden gondolata. Psa 10:5 Utjai kitartanak minden időben; magasan vannak tőle ítéleteid: ami támadóit illeti, azokra mind rájuk fúj; Psa 10:6 gondolja magában: Nem rendülök meg. Nemzedékről nemzedékre aki nincs bajban, Psa 10:7 átokkal van tele a szája; s csalárdsággal meg kizsákmányolással, nyelve alatt baj és veszedelem van. Psa 10:8 Lesben ül az udvarokban; a rejtekhelyeken megöli az ártatlant: szemei a szerencsétlent kémlelik; Psa 10:9 lesbe áll a rejtekhelyen. Mint az oroszlán bozótjában, lesben áll, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, hálójába kerítvén azt. Psa 10:10 Meglapul, lekuporodik: és a szerencsétlenek karmai közé esnek. Psa 10:11 Gondolja magában: Elfelejtette Isten; eltakarta arcát, aligha látta valaha. Psa 10:12 Kelj fel, Uram Isten, emeld fel kezedet; ne felejtsd el a szegényeket: Psa 10:13 miért gyalázza a hitetlen az Istent; gondolja magában: Nem keresi meg? Psa 10:14 Láttad, mert te a veszedelmet és bosszúságot megtekinted, a kezedbe tévén: reád hagyhatja magát a szerencsétlen; az árvának te vagy segítője. Psa 10:15 Törd össze a hitetlen és gonosz karját; keresd meg rajta a bűnt, míg nem találsz. Psa 10:16 Az Úr király örökkön örökké; kivesztek a pogányok az ő országából. Psa 10:17 A szegények kívánságát hallottad, Uram; készítsd el szívüket, füled figyelmezzen; Psa 10:18 hogy szolgáltass igazságot árvának, elnyomottnak; földi ember többé ne tarthassa rettegésben. Psa 11:1 A karmesternek; Dávidtól. Én az Úrhoz menekedtem, hogy mondjátok lelkemnek: Fuss, madár, a hegyetekre; Psa 11:2 mert íme a hitetlenek íjat feszítenek, nyilakat raknak a húrra; hogy lelőjék a homályban az egyenes szívűeket? Psa 11:3 Ha az oszlopokat ledöntik, az igaz mit csinál? Psa 11:4 Az Úr az ő szent templomában van. Az Úrnak, kinek trónja az égben van, szemei nézik, pillái vizsgálják az emberfiakat: Psa 11:5 az Úr az igazat vizsgálja és a hitetlent. És aki az erőszakot szereti, azt gyűlöli a lelke; Psa 11:6 tüzes tőröket hullat a hitetlenekre, és kén és égető szél a poharuk része. Psa 11:7 Mert az Úr igaz, igaz tetteket szeret; az igaz embert nézik orcái. Psa 12:1 A karmesternek a nyolcadra; Dávid zsoltára. (2) Tarts meg Uram, mert elfogyott a szent; mert eltűntek a hívek az emberfiak közül: Psa 12:2 (3) hazugságot beszélnek egyik a másikkal; hízelgő ajakkal, két szívvel beszélnek. Psa 12:3 (4) Kivág az Úr minden hízelgő ajkat; nagyokat szóló nyelvet: Psa 12:4 (5) akik azt mondják: Nyelvünkkel győzzük; ajkaink velünk, ki bír mivelünk? Psa 12:5 (6) Az elnyomottakon való erőszak miatt, a szegények sóhajtása miatt; Most felkelek; azt mondja az Úr; üdvösségbe helyezem, akire ők fújnak. Psa 12:6 (7) Az Úr mondásai tiszta mondások; kohóban, a földön olvasztott ezüst, hétszer tisztítva: Psa 12:7 (8) Te, Uram, megőrzöd őket; megvéded őket ettől a nemzedéktől örökre. Psa 12:8 (9) Körül hitetlenek járnak-kelnek; mint mikor nagy a züllöttség az emberfiaknál. Psa 13:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. Psa 13:2 Meddig felejtesz el engem, Uram folyton; meddig rejted el arcodat tőlem: Psa 13:3 meddig forgatok tanácsokat lelkemben; gondot szívemben nappal és éjjel? Meddig emelkedik fölém ellenségem? Psa 13:4 Lásd meg, hallgass meg, Uram Istenem! Derítsd fel szemeimet, el ne aludjam a halálba; Psa 13:5 nehogy azt mondja ellenségem: Legyőztem őt! Támadóim vigadnak, hogy megingok; Psa 13:6 de én bízom kegyelmedben: vigadni fog szívem szabadításodban; énekelni fogok az Urnak, hogy jót tett velem. Psa 14:1 A karmesternek; Dávidtól. A bolond azt mondja szívében: Nincs Isten; megromlottak, iszonyatosak a tetteik, nincs, aki jót cselekednék. Psa 14:2 Az Úr az égből letekint az emberfiakra, hogy lássa, vajon van-e okos; aki keresi az Istent? Psa 14:3 Az egész eltért, egyetemben megromlottak; nincs, aki jót cselekednék; nincsen egy sem. Psa 14:4 Talán egy gonosztevőnek sincs értelme, akik megeszik népemet, mint a kenyeret eszik; az Urhoz nem kiáltanak? Psa 14:5 Ott féltek félelemmel, mert Isten az igazak nemzedékében van. Psa 14:6 A szegény tanácsát akarjátok megszégyeníteni? Hiszen az Úr a menedéke. Psa 14:7 Oh, bárcsak jönne Cionból Izráel szabadítása; mikor megfordítja az Úr népének sorsát: vigad Jákób, örvend Izráel! Psa 15:1 Dávid zsoltára. Uram, ki lehet sátorod vendége; ki lakhatik szent hegyeden? Psa 15:2 Aki jámborságban jár és igazságot cselekszik; és igazságot beszél szívéből. Psa 15:3 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának. És gyalázatot nem vesz fel szomszédjára: Psa 15:4 kicsi a szemeiben, aki megvetendő; de akik az Urat félik, azokat tiszteli. Psa 15:5 Kárára esküszik és nem változtatja meg: pénzét nem adja uzsorára; és ajándékot az ártatlan ellen nem vesz. Aki ezeket cselekszi, soha meg nem inog. Psa 16:1 Aranyvers. Dávidtól. Őrizz meg engem Isten, mert hozzád menekedtem. Psa 16:2 Azt mondtam az Úrnak: Uram, te vagy javam, semmi nincs feletted Psa 16:3 a szenteknél, kik az országban vannak. Psa 16:4 De a hatalmasoknak, minden Hefcibának, sok a bálványuk, mást cseréltek. Nem áldozom vér italáldozatukkal; nem is veszem neveiket ajkaimra: Psa 16:5 ,az Úr az én osztályrészem és poharam. Psa 16:6 Te vagy, aki kézben tartod sorsomat: az osztály kies helyre esett számomra; örökség is szép esett reám. Psa 16:7 Áldom az Urat, hogy tanácsol engem; éjjelenként is intenek engem veséim. Psa 16:8 Magam elé állítom az Urat szüntelen; ha jobbomon van, meg nem ingok. Psa 16:9 Ezért örvend szívem és vigad dicsőségem; testem is biztonságban lakozik: Psa 16:10 mert nem hagyod lelkemet a halál országában; nem engeded, hogy szented sírvermet lásson: Psa 16:11 megismerteted velem az élet ösvényeit; elégséges öröm van szíved előtt; Psa 17:1 kedvességek vannak jobbodban mindig.Dávid imádsága. Hallgasd meg Uram az igazságot, figyelmezz kiáltásomra; vedd füledbe imádságomat, nem-csalárd ajkak által. Psa 17:2 Tetőled jön ki az én ítéletem; szemeid látják az igazságot: Psa 17:3 megvizsgálod a szívemet, éjszaka meglátogatod. Megpróbálsz engem, nem fogsz meg; rossz gondolat nem hágja át számat. Psa 17:4 Emberi tettek tekintetében ajkaid szava szerint; én figyelemmel kísérem Psa 17:5 az erőszakos ösvényeit:járásomat a te pályádon tartván; nem inognak meg lépteim. Psa 17:6 Én tehozzád kiáltok, mert meghallgatsz engem; Isten, hajtsd hozzám füledet, halld meg mondásomat. Psa 17:7 Tégy kegyelem-csodákat, menedékkeresők megtartója: azoktól, akik jobbod ellen felkelnek, Psa 17:8 őrizz engem, mint a szemvilágot. Szárnyaid árnyékába rejts el engem Psa 17:9 a hitetlenek elől; kik ellenségeimként dúlnak engem, életemért kerülgetnek engem. Psa 17:10 Hájukat imádják szájukkal kevélyen beszélnek. Psa 17:11 Jártunkban most megkerülnek engem; szemüket úgy irányítják, hogy a földre szegzik. Psa 17:12 Hasonlatosságra olyan, mint az oroszlán, mely marcangolni vágyik; és mint a fiatal oroszlán, mely rejtekben ül. Psa 17:13 Kelj fel, Uram, előzd meg őt, terítsd le őt; mentsd meg az én életemet Psa 17:14 a hitetlentől kardoddal.A férfiaktól, Uram, kezeddel, a férfiaktól, kik világiak; osztályrészük ez életben van, és kincseiddel töltöd hasukat. Megelégesznek fiakkal, és feleslegüket gyermekeiknek hagyják hátra. Psa 17:15 Én a te arcodat szemlélem igazságban; ébredéskor a te képeddel elégszem meg. Psa 18:1 A karmesternek az Úr szolgájától, Dávidtól, aki ennek az éneknek szavaival szólt az Úrhoz, amely napon kimentette őt az Úr minden ellenségének kezéből és Saul kezéből. (2) Akkor mondta: Szeretlek téged Uram, én erőm; Psa 18:2 (3) az Úr az én kősziklám: és váram és megmentőm, Istenem; szirtem, akihez menekedem: pajzsom és üdvösségem szarva; az én fellegváram! Psa 18:3 (4) A Dicsérendőt hívtam, az Urat; és megszabadultam ellenségimtől. Psa 18:4 (5) Halál kötelei vettek engem körül; vészfolyamok ijegettek engem: Psa 18:5 (6) az alvilág kötelei kerítettek be; a halál tőrei leptek meg engem. Psa 18:6 (7) Szorultságomban az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam: meghallotta templomából szavamat; és kiáltásom hozzá jutott füleibe. Psa 18:7 (8) És megrendült és remegett a föld, és a hegyek alapjai reszkettek. És megrendültek, mert ő felgerjedt, Psa 18:8 (9) füst szállt fel orrából; és szájából tűz, mely emésztett; parazsak gyulladtak ki belőle: Psa 18:9 (10) és meghajlította az eget és leszállt; és sötét felhő volt lábai alatt. Psa 18:10 (11) És Kérubra ült, és úgy repült; és szállt szél-szárnyakon. Psa 18:11 (12) Sötétséget tett leplévé, maga körül sátorává; vizek sötétségét, sűrű felhőket. Psa 18:12 (13) A fényességtől előtte elvonultak felhői; jégeső és tüzes parazsak. Psa 18:13 (14) Dörgött az Úr az égben; és a Magasságos hangját hallatta (jégeső és tüzes parazsak): Psa 18:14 (15) kibocsátotta nyilait, és szétszórta őket; és villámokat lőtt és összezavarta őket. Psa 18:15 (16) És meglátszottak a vizek medrei, és feltárultak a föld kerekségének alapjai. Dorgálásod miatt, Uram, haragod szelének leheletétől. Psa 18:16 (17) Lenyúlt a magasságból, megfogott engem; és kivont engem a mély vizekből. Psa 18:17 (18) Megmentett engem erős ellenségemtől; és gyűlölőimtől, mert hatalmasabbak voltak nálam. Psa 18:18 (19) Megleptek engem szerencsétlenségem napján; és az Úr gyámolom lett nekem: Psa 18:19 (20) kihozott engem tágas helyre; kiragadott engem, mert kedvét leli bennem. Psa 18:20 (21) Igazságom szerint jutalmazott engem az Úr; kezeim tisztasága szerint fizetett nekem. Psa 18:21 (22) Mert megőriztem az Úr utait; és nem hitetlenedtem el Istenemtől. Psa 18:22 (23) Mert ítéletei mind előttem vannak; és törvényeit nem távolítom el magamtól: Psa 18:23 (24) és tökéletes voltam hozzá; és őrizkedtem bűneimtől. Psa 18:24 (25) Ezért fizetett nekem az Úr igazságom szerint; kezeimnek szemei előtt való tisztasága szerint. Psa 18:25 (26) Kegyessel kegyes vagy; tökéletes emberrel tökéletes vagy: Psa 18:26 (27) tisztával tiszta vagy; és visszással visszás vagy. Psa 18:27 (28) Mert te a szegény népet megtartod; és a kevély szemeket megalázod: mert te teszed világossá szövétnekemet; Psa 18:28 (29) az Úr, az én Istenem világosítja meg sötétségemet. Psa 18:29 (30) Mert veled futok neki a seregnek; és Istenemmel ugrom át a kőfalon. Psa 18:30 (31) Az Istennek tökéletes az útja, az Úr mondása átlátszó tiszta; pajzs ő mindenkinek, ki hozzá menekedik. Psa 18:31 (32) Mert ki isten az Úron kívül, és ki kőszirt a mi Istenünkön kívül? Psa 18:32 (33) Ő Isten, aki engem felövez erővel; és tökéletessé teszi utamat: Psa 18:33 (34) Ki hasonlókká teszi lábaimat a szarvasokéihoz; és magaslataimra állít engem: Psa 18:34 (35) ki kezeimet hadakozásra tanítja; és meghajlítják karjaim a rézívet. Psa 18:35 (36) És megtartásod pajzsát adtad nekem; (és jobbod gyámolított), és kegyességed naggyá tett engem. Psa 18:36 (37) Kiszélesítetted alattam lépéseimet; és nem inognak meg bokáim: Psa 18:37 (38) üldözöm ellenségeimet és elérem őket; és nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket; Psa 18:38 (39) összezúzom őket, hogy nem tudnak felkelni; elhullanak lábaim alatt. Psa 18:39 (40) És felöveztél engem erővel a harcra; alám gyűrted támadóimat: Psa 18:40 (41) és ellenségeimet megszalasztottad előttem; és gyűlölőimet megsemmisítettem: Psa 18:41 (42) kiáltottak, de nem volt szabadító; az Úrhoz, de nem hallgatta meg őket. Psa 18:42 (43) És szétmorzsoltam őket, mint a port a szél előtt; mint az utcák sarát, kiöntöttem őket. Psa 18:43 (44) Kimentettél engem népversengésekből; nemzetek fejévé tettél engem: Oly nép szolgál nekem, melyet nem ismertem; Psa 18:44 (45) fülhallásra engedelmeskednek nekem. Idegen fiak hízelkednek nekem: Psa 18:45 (46) idegen fiak elfonnyadnak; és reszketve jönnek ki váraikból. Psa 18:46 (47) Él az Úr, és áldott az én szirtem; és magasságos üdvöm Istene: Psa 18:47 (48) az Isten, aki bosszúállást adott nekem; és népeket hajtott alám: Psa 18:48 (49) aki megmentett ellenségeimtől; sőt felmagasztalt támadóim felett. Az erőszakos embertől megszabadítottál engem; Psa 18:49 (50) ezért dicsérlek, Uram, a nemzetek között, és a te nevednek énekelek; Psa 18:50 (51) mint aki nagy szabadítást adtál királyodnak; és kegyelmet gyakoroltál felkenteddel, Dáviddal és az ő magvával örökké. Psa 19:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Az ég beszéli Isten dicsőségét; és kezei munkáját hirdeti a mennybolt. Psa 19:2 (3) Nap napnak kijelentést buzog; és éj éjnek tudományt jelent Psa 19:3 (4) (nincs kijelentés és nincsenek szavak; nem hallatszik hangjuk): Psa 19:4 (5) az egész földre kimegy szabályszerük; és a földkerekség végére beszédük. A napnak sátorát abba tette; Psa 19:5 (6) és az olyan, mint nászházából kijövő vőlegény: örömmel fut pályát, mint egy hős. Psa 19:6 (7) Az ég egyik szélétől a kijövetele, és másik szélére a körbemenetele; és nincs, mi rejtve volna hevétől. Psa 19:7 (8) Az Úr tanítása tökéletes, felüdíti a lelket; az Úr bizonyságtétele megbízható, bölccsé teszi az együgyűt: Psa 19:8 (9) az Úr megbízásai egyenesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata átlátszó, megvilágosítja a szemeket: Psa 19:9 (10) az Úr félelme tiszta, örökké megáll; az Úr ítéletei igazak, egyetemben igazságosak. Psa 19:10 (11) Kívánatosabbak azok az aranynál, éspedig sok színaranynál; és édesebbek a méznél, éspedig a lépes méznél: Psa 19:11 (12) szolgádat is azok világosították fel; megtartásukban nagy jutalom van. Psa 19:12 (13) Tévedéseket ki foghat fel? A rejtve maradtaktól tisztíts meg engem! Psa 19:13 (14) A szándékosoktól pedig tartsd vissza szolgádat; hogy ne uralkodjanak rajtam: akkor jámbor leszek és nagy bűntől mentes; Psa 19:14 (15) kedvedre lesznek szám mondásai: és szívem elmélkedése előtted lesz; Uram, szirtem, megváltóm! Psa 20:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Hallgasson meg téged az Úr a szükség napján; emeljen fel téged a Jákób Istenének neve: Psa 20:2 (3) küldjön neked segítséget a szentélyből; és Cionból támogasson téged. Psa 20:3 (4) Emlékezzék meg minden ételáldozatodról; és égő áldozatodat fogadja kedvesen. Szelá. Psa 20:4 (5) Adja meg neked, amit szíved kívánt; és minden tervedet teljesítse: Psa 20:5 (6) hogy ujjongjunk győzedelmeden; és Istenünk nevében zászlót emeljünk. Teljesítse az Úr minden kérésedet Psa 20:6 (7) (most tudtam meg, hogy az Úr megsegítette felkentjét; és meghallgatta őt szentséges egeiből); segítő jobbjának hatalmas tetteivel. Psa 20:7 (8) Ezek harci szekeret és azok paripákat; mi pedig az Urnak, a mi Istenünknek nevét emlegetjük. Psa 20:8 (9) Ők leroskadnak és elesnek; mi pedig felkelünk és egyenesen állunk. Psa 20:9 (10) Uram, segítsd meg a királyt; hallgasson meg minket, amely nap hívjuk. Psa 21:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Uram, a te erősségedben örvendez a király; és a te szabadításodban mily nagyon vigad! Psa 21:2 (3) Szíve kívánságát megadtad neki; és ajkai óhajtását nem tagadtad meg. Szelá. Psa 21:3 (4) Mert jó áldásokkal mentél elébe; színarany koronát tettél a fejére. Psa 21:4 (5) Életet kért tőled, megadtad neki; hosszú időt, örökkön örökké. Psa 21:5 (6) Nagy az ő dicsősége megtartásodban; díszt és méltóságot ruháztál reá: Psa 21:6 (7) mert áldássá tetted őt örökre; megvidámítottad őt örömmel színed előtt. Psa 21:7 (8) Mert a király az Úrban bízik; és a Magasságos kegyelméből meg nem inog: Psa 21:8 (9) kezed eléri minden ellenségedet; jobbod eléri gyűlölőidet. Psa 21:9 (10) Mintha tüzes kemencébe tennéd őket megjelenésed idején; az Úr haragjában elnyeli őket, és tűz emészti meg őket. Psa 21:10 (11) Gyümölcsüket kiveszted a földről; és magvukat az ember fiaik közül; Psa 21:11 (12) mert rosszat szegeztek ellened tervet gondoltak, amit nem vihettek ki. Psa 21:12 (13) Mert hátat fordíttatsz velük; íjhúrjaiddal arcukba célzol. Psa 21:13 (14) Emelkedjél fel, Uram, erősségedben; hadd énekeljük és zengjük győzedelmedet. Psa 22:1 A karmesternek A hajnal szarvasünőjére; Dávid zsoltára. (2) Istenem, Istenem, miért hagytál el engem; vagy távol megtartásomtól, kiáltásom szavaitól? Psa 22:2 (3) Istenem, hívlak nappal és nem hallgatsz meg; és éjszaka, és nincs csendességem! Psa 22:3 (4) Pedig te vagy a Szent; ki Izráel dicséretein trónolsz: Psa 22:4 (5) benned bíztak atyáink; bíztak, és megmentetted őket. Psa 22:5 (6) Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. Psa 22:6 (7) De én féreg vagyok és nem ember; Ádám szégyene és nép megvetettje. Psa 22:7 (8) Akik látnak, mind csúfolnak engem; ajkat biggyesztenek, fejet csóválnak: Psa 22:8 (9) Hagyd az Úrra, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, ha kedvet lelt benne! Psa 22:9 (10) Mert engem te hoztál ki az anyaméhből; tettél biztonságba anyám emlőin: Psa 22:10 (11) reád vettettem születésem óta; anyám méhétől fogva te vagy Istenem. Psa 22:11 (12) Ne légy tőlem távol, mert a szükség közel van; mert nincsen, aki segítsen: Psa 22:12 (13) bikák vettek engem körül sokan; Básán erősei körülfogtak engem. Psa 22:13 (14) Feltátották rám szájukat; marcangoló és ordító oroszlán! Psa 22:14 (15) Kiöntettem, mint a víz; mind szétszóródtak csontjaim. Olyan lett a szívem, mint a viasz; elolvadt belső részeim között. Psa 22:15 (16) Erőm kiszáradt, mint cserép, és nyelvem ínyemhez tapadt; és a halál porába tettél engem. Psa 22:16 (17) Mert ebek vettek engem körül, gonoszok közönsége fogott engem körül; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Psa 22:17 (18) Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és gyönyörködnek bennem: Psa 22:18 (19) elosztják ruháimat maguk között; és öltönyömre sorsot vetnek. Psa 22:19 (20) De te, Uram, ne légy távol; erősségem, segítségemre siess: Psa 22:20 (21) mentsd meg a kardtól életemet; az eb kezéből egyetlenemet. Psa 22:21 (22) Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; és a bölények szarvai közül hallgass meg engem: Psa 22:22 (23) hadd beszéljem nevedet testvéreimnek; gyülekezet közepette hadd dicsérjelek téged. Psa 22:23 (24) Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób egész magva, tiszteljétek őt; és féljetek tőle Izráel egész magva. Psa 22:24 (25) Mert nem veti meg és nem utálja a szegény nyomorúságát, és nem rejti el előle orcáit; hanem mikor kiált hozzá, meghallgatja. Psa 22:25 (26) Tőled van dicséretem a nagy gyülekezetben; fogadásaimat azok előtt fizetem meg, akik őt félik. Psa 22:26 (27) Esznek a szegények és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik: éljen szívetek örökké! Psa 22:27 (28) Megemlékezik és megtér az Úrhoz a föld egész véghatára. És leborul színed előtt minden pogány nemzetség: Psa 22:28 (29) mert az Úré a királyság; és uralkodik a pogányokon. Psa 22:29 (30) Eszik és leborul előtte a földnek minden meghízottja; összeroskad minden porba szálló, kinek lelkét nem tartja életben. Psa 22:30 (31) A mag szolgálni fogja őt; beszél az Úrról a nemzedéknek: Psa 22:31 (32) jönnek és hirdetik az ő igazságát; a születendő népnek, hogy ő cselekedte. Psa 23:1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm: Psa 23:2 zöld pázsitokon pihentet engem; enyh-adó vizekre terelget engem: Psa 23:3 lelkemet üdítve vezérel engem az igazság pályáján az ő nevéért. Psa 23:4 Ha halálárnyék völgyében járnék is, nem félnék bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Psa 23:5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt; fejemet olajjal kened, poharam csordultig van: Psa 23:6 csak jóság és kegyelem kísér éltem minden napján; és ülésem van az Úr házában hosszú időre. Psa 24:1 Dávid zsoltára. Az Úré a föld és teljessége; a földkerekség és a rajta lakók. Psa 24:2 Mert ő alapította azt a tengereken; és állította fel azt a folyóvizeken. Psa 24:3 Ki mehet fel az Úr hegyére; és ki állhat meg az ő szent helyén? Psa 24:4 Az ártatlan kezű és átlátszó szívű, akit a lelke nem visz hazugságra; és nem esküszik hamisan: Psa 24:5 az vesz áldást az Úrtól; és igazságot üdve Istenétől: Psa 24:6 ez a nemzedék, aki őt keresi. (Akik a te színedet keresik, azaz Jákób.) Szelá. Psa 24:7 Emeljétek fel, kapuk, fejeiteket, és emelkedjetek fel, ősi ajtók: hadd vonuljon be a dicsőség királya! Psa 24:8 Ki az a dicsőség királya? Az Úr, az erős és hős; az Úr, a hadakozó hős! Psa 24:9 Emeljétek fel, kapuk, fejeiteket, és emeljétek fel, ti ősi ajtók: hadd vonuljon be a dicsőség királya! Psa 24:10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregeknek Ura; ő a dicsőség királya! Szelá. Psa 25:1 Dávidtól a Hozzád emelem lelkemet, Uram Istenem! Psa 25:2 Benned bízom, szégyent ne valljak; ne ujjongjon rajtam ellenségem. Psa 25:3 Nem is vall szégyent senki, aki benned reménykedik; azok vallanak szégyent, akik hiú módon hűtlenek lesznek. Psa 25:4 Utaidat, Uram, ismertesd meg velem; ösvényeidre taníts meg engem. Psa 25:5 Járass engem a hozzád való hűségben, és taníts engem, mert te vagy üdvöm Istene; téged várlak egész nap. Psa 25:6 Emlékezzél irgalmadra Uram, és kegyelmedre; mert öröktől fogva valók. Psa 25:7 Ifjúságom bűneire és vétkeimre ne emlékezzél, kegyelmed szerint emlékezzél rólam te; a te jóságodért, Uram. Psa 25:8 Jó és őszinte az Úr; azért tanítja a bűnösöket az útra. Psa 25:9 Az alázatosokat a törvényben járatja; és az alázatosokat az ő útjára tanítja. Psa 25:10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség; azoknak, akik megőrzik szövetségét és bizonyságait. Psa 25:11 A te nevedért Uram, bocsásd meg bűnömet, mert nagy az. Psa 25:12 Ki az a férfi, aki féli az Urat? azt megtanítja az útra, melyet választania kell. Psa 25:13 Ő maga megmarad a jóban; magva pedig birtokában tartja az országot. Psa 25:14 Az Úr barátsága azoké, akik őt félik; és szövetségét megismerteti velük. Psa 25:15 Szemeim folyton az Úron vannak; mert ő hozza ki a hálóból lábaimat. Psa 25:16 Fordulj hozzám és könyörülj rajtam; mert én magányos és szegény vagyok. Psa 25:17 Szívem ínségeit kiszélesítették; szükségeimből vígy ki engem. Psa 25:18 Nézd nyomorúságaimat és bajaimat; és bocsásd meg minden vétkemet. Psa 25:19 Nézd ellenségeimet, mert sokan vannak; és az erőszak gyűlöletével gyűlölnek engem. Psa 25:20 Őrizd meg lelkemet és ments meg engem; ne valljak szégyent, mert hozzád menekedtem. Psa 25:21 Jámborság és becsület őrizzenek engem; mert benned reménykedtem. Psa 25:22 Váltsd meg, Isten, Izráelt minden ínségéből. Psa 26:1 Dávidtól. Ítélj meg, Uram, hogy én jámborságomban jártam; és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. Psa 26:2 Vizsgálj meg engem, Uram, és próbálj meg engem; kémleld ki veséimet és szívemet. Psa 26:3 Mert kegyelmed szemeim előtt van; és a te hűségedben járok. Psa 26:4 Nem ülök együtt hamis emberekkel; és színlelőkkel össze nem járok. Psa 26:5 Gyűlölöm a gonoszok gyülekezetét; és hitetlenekkel együtt nem ülök. Psa 26:6 Megmosom kezeimet ártatlanságban; és úgy járok oltárod körül, Uram. Psa 26:7 Hogy hálaadást zengjek hangosan; és beszéljem minden csodáidat. Psa 26:8 Uram, szeretem házad hajlékát; és dicsőséged sátorának helyét. Psa 26:9 Ne ragadd el a bűnösökkel lelkemet; és a vér-emberekkel életemet. Psa 26:10 Akiknek kezein ocsmányság van; és jobbjuk tele van megvesztegetéssel. Psa 26:11 Én pedig jámborságomban járok; válts meg engem és könyörülj rajtam. Psa 26:12 Lábam egyenes talajon áll; gyülekezetben áldom az Urat. Psa 27:1 Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége, kitől rettegjek? Psa 27:2 Ha gonosztevők közelednek ellenem húsomat enni; szorongatóim és ellenségeim, ők botlanak és esnek el. Psa 27:3 Ha tábor táboroz ellenem, nem fél a szívem; ha háború támad ellenem, akkor is bízom én. Psa 27:4 Egyet kérek az Úrtól, azt kívánom, ülnöm az Úr házában (éltem minden napjában); látni az Úr kedvességét, felkeresni templomában. Psa 27:5 Mert megvéd engem kunyhójában a veszedelem napján; elrejt engem sátora rejtekében, kőszirtre emel fel engem. Psa 27:6 És most felemelkedik a fejem ellenségeim ellen körülöttem; és áldozom sátorában örömáldozattal, énekelek és zsolozsmázom az Úrnak. Psa 27:7 Halld meg Uram, hangomat, hívlak, és könyörülj rajtam, és felelj nekem. Psa 27:8 Tőled van, szívem mondja: Keressétek orcáimat! A te orcáidat keresem, Uram; Psa 27:9 ne rejtsd el tőlem orcáidat! Ne fordítsd el haraggal szolgádat; segítségem lettél, ne taszíts el engem, és ne hagyj el engem, üdvöm Istene! Psa 27:10 Mert atyám és anyám elhagytak engem; hanem az Úr befogad engem. Psa 27:11 Taníts engem, Uram, utadra, és vezess engem egyenes ösvényen a rám leselkedők miatt. Psa 27:12 Ne adj át engem támadóim kívánságának; mert hamis tanúk támadtak ellenem, és erőszakot lihegnek. Psa 27:13 Ha nem hinném, hogy meg fogom látni az Úr jóságát az életnek földjén! Psa 27:14 Reménykedjél az Úrban, légy erős; legyen bátor a szíved és remélj az Úrban! Psa 28:1 Dávidtól.Hozzád kiáltok Uram, szirtem, ne hallgass el engem;nehogy elhallgass és hasonló legyek a sírba szállókhoz. Psa 28:2 Halld meg könyörgésem szavát, mikor hozzád kiáltok, mikor kezeimet szenthelyed szentek szentjéhez emelem. Psa 28:3 Ne ragadj el engem a hitetlenekkel és gonosztevőkkel, akik békességet beszélnek felebarátaikkal; de a szívükben gonosz van. Psa 28:4 Fizess nekik cselekedetük szerint, és tetteik gonoszsága szerint; kezeik munkája szerint fizess nekik, térítsd vissza nekik, amit elkövettek. Psa 28:5 Mert nem figyelnek az Úr cselekedeteire, és nem kezeinek munkájára: rontsa le őket és ne építse fel őket. Psa 28:6 Áldott az Úr, mert meghallgatta könyörgésem szavát; Psa 28:7 az Úr az én erőm és pajzsom. Benne bízott szívem és segedelmet nyertem; ezért ujjong szívem és énekemmel dicsérem őt. Psa 28:8 Az Úr népének ereje, és felkentjének erőssége ő: Psa 28:9 tartsd meg a te népedet és áldd meg örökségedet; és legeltesd őket és hordozd őket örökké! Psa 29:1 Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak; ti angyalok; adjatok az Úrnak dicsőséget és erőt! Psa 29:2 Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; boruljatok le előtte szent díszben! Psa 29:3 Hallga, az Úr a vizeken, a dicsőség Istene dörög; az Úr a nagy vizek felett! Psa 29:4 Hallga, az Úr erővel, hallga, az Úr dicsfénnyel; Psa 29:5 hallga, az Úr cédrusokat tördel... És tördeli az Úr a Libanon cédrusait; Psa 29:6 és tomboltatja őket, mint a borjút: a Libánont és a Szirjont, mint a bölényborjút; Psa 29:7 hallga, az Úr tűzlángokat csihol! Psa 29:8 Hallga, az Úr sivatagot renget; rengeti az úr Kádes sivatagát. Psa 29:9 Hallga, az Úr szarvasokat ellet, erdőket hánt: és templomában mindez azt mondja: Dicsőség! Psa 29:10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; és trónolni fog az Úr, a király örökké. Psa 29:11 Az Úr erőt ad népének; megáldja népét békességgel. Psa 30:1 Zsoltár; házszentelési ének. Dávidtól. (2) Magasztallak téged Uram, mert kihúztál engem; és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. Psa 30:2 (3) Uram, én Istenem! kiáltottam hozzád, és meggyógyítottál engem. Psa 30:3 (4) Uram, felhoztad lelkemet az alvilágból; életben tartottál a sírba szállók közül. Psa 30:4 (5) Zsolozsmázzatok az Úrnak, ő szentjei; és dicsőítsétek az ő szent nevét! Psa 30:5 (6) Mert egy pillanat a haragja, egy élet a jótetszése; estére sírás száll be, reggelre ujjongás. Psa 30:6 (7) Én azért azt mondtam bolondságomban: soha meg nem rendülök! Psa 30:7 (8) Uram, jókedvedben erőt állítottál hegyemre: elrejtetted orcádat, megijedtem. Psa 30:8 (9) Hozzád kiáltottam, Uram; és az Úrhoz könyörögtem: Psa 30:9 (10) Mi hasznod véremben, sírba szálltomban; vajon dicsér téged a por, hirdeti hűségedet? Psa 30:10 (11) Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam; Uram, légy segítőm nekem! Psa 30:11 (12) Gyászomat táncra fordítottad, levettetted gyászruhámat; és felkoszorúztál engem örömmel. Psa 30:12 (13) Hogy dicsőség énekeljen téged és el ne hallgasson; Uram Istenem, örökké dicsőítelek téged! Psa 31:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Hozzád menekedem, Uram, meg ne szégyenüljek soha; igazságodban ments meg engem! Psa 31:2 (3) Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg engem! Légy nekem erősség kőszirtje, várház az én megtartásomra; Psa 31:3 (4) mert te vagy az én sziklám és váram: és a te nevedért vezetsz és vezérelsz engem; Psa 31:4 (5) kihozol a hálóból, melyet vetettek nekem. Mert te vagy az én erősségem, Psa 31:5 (6) kezedbe ajánlom lelkemet, megváltottál engem, Uram, hűség Istene: Psa 31:6 (7) gyűlölöm, akik csalárd hazugságokhoz tartanak; és én az Urban bízom. Psa 31:7 (8) Vigadok és örvendek kegyelmedben; mert látod az én nyomorúságomat, ismered lelkem szükségeit: Psa 31:8 (9) és nem szolgáltattál ki ellenség kezébe; tágasságba állítottad lábaimat. Psa 31:9 (10) Könyörülj rajtam, Uram, mert ínség van rajtam; búban senyved szemem, lelkem, testem, Psa 31:10 (11) mert gondban enyészik életem és éveim sóhajtásban: megrogyott bűnösségemben erőm; és csontjaim elsenyvedtek. Psa 31:11 (12) Minden ellenségem előtt gyalázat lettem, és szomszédaimnál nagyon, és ismerőseimnél félelem; akik az utcán látnak, menekülnek tőlem: Psa 31:12 (13) el vagyok felejtve, mint a halott, szívből; olyan lettem, mint egy elveszett szerszám. Psa 31:13 (14) Mikor hallottam sokak suttogását, félelem volt körös-körül, amint tanácskoztak együtt ellenem: azt tervezték, hogy elveszik életemet; Psa 31:14 (15) de én tereád bíztam, Uram. Azt mondtam: Te vagy az én Istenem; Psa 31:15 (16) kezedben van életem, szabadíts meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől: Psa 31:16 (17) világosítsd meg orcáidat szolgádon; tarts meg engem kegyelmedben. Psa 31:17 (18) Uram, ne szégyenüljek meg, mert téged hívlak; szégyenüljenek meg a hitetlenek, némuljanak el a másvilágra: Psa 31:18 (19) hallgassanak el a hazug ajkak, kik az igaz ellen vakmerőt szólnak kevélyen és megvetéssel. Psa 31:19 (20) Mily nagy a jóságod, amit eltettél azoknak, akik téged félnek, szereztél azoknak, akik hozzád menekednek; az emberfiak előtt: Psa 31:20 (21) elrejted őket orcád rejtekében emberi ármányoktól; eltakarod őket kunyhódban a nyelvek perétől. Psa 31:21 (22) Áldott az Úr, mert csoda kegyelmet tett velem (egy ostromlott városban). Psa 31:22 (23) Akkor én azt gondoltam félelmemben: Kivágattam szemeid elől: mégis meghallgattad könyörgésem szavát, mikor hozzád kiáltottam. Psa 31:23 (24) Szeressétek az Urat mind, ti ő szentjei, a híveket megőrzi az Úr; és megfizet bőven a kevélyen cselekvőknek. Psa 31:24 (25) Legyetek erősek és bátor szívűek ti mind, kik az Urat várjátok! Psa 32:1 Dávidtól. Oktatás. Boldog, kinek bűne meg van bocsátva, vétke elfedezve; Psa 32:2 boldog az az ember: akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkén csalárdság nincsen. Psa 32:3 Mikor hallgattam, elavultak csontjaim egész napi kiáltásomban: Psa 32:4 mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed; üdeségem nyári aszályra vált. Szelá. Psa 32:5 Vétkemet tudattam veled; és bűnösségemet nem takargattam: azt mondtam: Vallást teszek bűneimről az Úrnak; és te levetted bűnöm terhét. Szelá. Psa 32:6 Ezért imádkozzék minden kegyes tehozzád, oly időben, mikor megtalál; még mikor nagy vízáradások vannak is; hozzá nem érnek el. Psa 32:7 Te rejtek vagy nekem, szükségtől megőrzöl engem; megmentés ujjongásával körülveszel engem. Szelá. Psa 32:8 Figyelemmel kísérlek, mutatom, mely úton járj; tanácsot adok, rajtad a szemem. Psa 32:9 Ne legyetek olyanok, mint a ló, mint az öszvér, hogy nem ért: zabolával (és kantár a dísze!) kell fékezni; nem közelít hozzád. Psa 32:10 Sok fájdalma van a hitetlen embernek, de aki az Úrban bízik, kegyelem veszi azt körül. Psa 32:11 Örvendezzetek az Úrban, és vigadjatok ti igazak; és ujjongjatok mind, ti egyenes szívűek! Psa 33:1 Ujjongjatok igazak az Úrban; az igaz lelkekhez dicsének illik. Psa 33:2 Dicsérjétek az Urat lanttal; tízhúrú kobozzal zsolozsmázzatok neki. Psa 33:3 Énekeljetek neki új éneket; pengessétek jól a húrt kÚrtszóval. Psa 33:4 Mert egyenes az Úr beszéde; és minden tette hűségben van. Psa 33:5 Szereti az igazságot és jogot; az Úr kegyelmével telve a föld. Psa 33:6 Az Úr szavával alkotta az eget; és szája leheletével egész seregét. Psa 33:7 Mintegy rakásba gyűjti a tenger vizét; tárházakba teszi a hullámárt. Psa 33:8 Félje az Urat az egész föld; tőle tartson a földkerekség minden lakója. Psa 33:9 Mert ő kimondta, és meglett; ő parancsolt, és előállt. Psa 33:10 Az Úr összetörte a pogányok tanácsát; meghiúsítja a népek gondolatait. Psa 33:11 Az Úr tanácsa örökké megáll; szíve gondolatai nemzedékről nemzedékre. Psa 33:12 Boldog az a nemzet, melynek az Úr az Istene; a nép, melyet magának választott örökségül! Psa 33:13 Az égből letekint az Úr; mind látja az emberfiakat: Psa 33:14 székhelyéről néz figyelve a föld minden lakójára: Psa 33:15 ő, aki szívüket alkotta egyetemben; ő figyeli minden cselekedetüket. Psa 33:16 Nem a sereg nagysága tartja meg a királyt; hős nem ereje nagyságával menekül. Psa 33:17 Csalárd dolog a ló a megtartásra; és nagy erejével meg nem ment. Psa 33:18 Íme, az Úr szemei az őt félőkön vannak; azokon, akik az ő kegyelmére várnak. Psa 33:19 (Hogy kimentse a halálból életüket;32 és életben tartsa őket az éhínségben.) Psa 33:20 A mi lelkünk az Úrra várakozik; segítségünk és pajzsunk ő. Psa 33:21 Mert benne örvendez a szívünk; mert az ő szent nevében bízunk. Psa 33:22 Legyen a te kegyelmed, Uram, mirajtunk; amiképpen várakozunk reád. Psa 34:1 Dávidtól. Mikor eszelősnek tetette magát Abimélek előtt; az pedig elűzte őt és ő elment. (2) Áldom az Urat minden időben; dicsérete mindig számban van. Psa 34:2 (3) Az Urban dicsekedik lelkem; hallják a szegények és örvendezzenek. Psa 34:3 (4) Dicsőítsétek az Urat velem; és magasztaljuk nevét egyetemben. Psa 34:4 (5) Kerestem az Urat, és meghallgatott engem; minden félelmemből kimentett engem. Psa 34:5 (6) Akik reá tekintenek, felvidulnak; és arcuknak nem kell pirulni. Psa 34:6 (7) Ez a szegény kiáltott és az Úr meghallotta; és minden ínségéből megszabadította őt. Psa 34:7 (8) Tábort jár az Úr angyala azok körül, akik őt félik, és megszabadítja őket. Psa 34:8 (9) Kóstoljátok meg, és lássátok, milyen jó az Úr; boldog az az ember, aki hozzá menekedik! Psa 34:9 (10) Féljétek az Urat, ti ő szentjei; mert az őt félőknél nincs fogyatkozás. Psa 34:10 (11) Fiatal oroszlánok szűkölködnek és éheznek; de akik az Urat keresik, nem nélkülöznek semmi jót. Psa 34:11 (12) Nosza fiak, hallgassatok rám; az Úr félelmére tanítalak benneteket. Psa 34:12 (13) Ki az az ember, aki életet kíván; napokat szeret, hogy jót lásson? Psa 34:13 (14) Őrizd meg nyelvedet a gonosztól; és ajkaidat a csalárd beszédtől. Psa 34:14 (15) Kerüld a rosszat és tedd a jót; keresd a békességet és azt kövesd. Psa 34:15 (16) Az Úr szemei az igazakon vannak; és fülei az ő kiáltásukon. Psa 34:16 (17) Az Úr arca a gonosztevőkön van; hogy kiirtsa emléküket a földről. Psa 34:17 (18) Kiáltanak és az Úr meghallgatja; és minden ínségükből kimenti őket. Psa 34:18 (19) Közel van az Úr a töredelmes szívűekhez; és a megtört lelkűeket megtartja. Psa 34:19 (20) Sok nyomorúsága van az igaznak; de abból mind kimenti őt az Úr: Psa 34:20 (21) megőrzi minden csontját; egy azokból el nem törik. Psa 34:21 (22) Megöli a hitetlent a gonoszság; és aki az igazat gyűlöli, bűnhődik. Psa 34:22 (23) Megváltja az Úr szolgái lelkét; és nem bűnhődik senki, aki hozzá menekedik. Psa 35:1 Dávidtól. Perelj Uram, perlőimmel; harcolj a velem harcolókkal: Psa 35:2 Ragadj pajzsot és tárcsát; és kelj fel segítségemre: Psa 35:3 és rántsd elő dárdádat, és szegezd nekik üldözőimnek; Mondd az én lelkemnek: Én vagyok segedelmed. Psa 35:4 Szégyenüljenek meg és valljanak csúfot, akik életemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak meg, akik veszedelmet koholnak ellenem. Psa 35:5 Legyenek polyvaként a szél előtt; amint az Úr angyala taszítja; Psa 35:6 legyen az útjuk sötétség és síkosság; amint az Úr angyala kergeti őket. Psa 35:7 Mert ok nélkül rejtettek elém hálót; ok nélkül vágtak vermet lelkemnek. Psa 35:8 Jöjjön reá romlás, melyről nem tud; és hálója, melyet vetett, őt fogja meg, romlásba essék bele: Psa 35:9 és lelkem vigadjon az Urban, örüljön megtartásában; Psa 35:10 minden csontom mondja: Uram, ki olyan, mint te? Aki megszabadítja a szegényt a nála erősebbtől; és a szegényt és szűkölködőt megrablójától. Psa 35:11 Felkelnek hamis tanúkul; amit nem tudok, azt kérdezik tőlem. Psa 35:12 Rosszal fizetnek nekem jó helyett; árvasággal a lelkemnek: Psa 35:13 pedig én az ő betegségükért zsákba öltöztem; böjtöléssel sanyargattam magamat. (De imádságom az én keblemre tért vissza.) Psa 35:14 Mint barátommal, mint testvéremmel jártam; mint anya-gyászban, bútól megroskadtam: Psa 35:15 esetemen mégis örvendeztek, és összegyülekeztek; összegyűltek ellenem rágalmazókul. Psa 35:16 És akiket nem ismerek, marnak, és meg nem szűnnek galád tányérnyalókul csikorgatva rám fogaikat. Psa 35:17 Uram, meddig nézed? állítsd vissza lelkemet romlásaiktól és az oroszlántól egyetlenemet. Psa 35:18 (Hálát adok neked nagy gyülekezetben; nagy számú nép közt dicsérlek téged.) Psa 35:19 Ne örüljenek rajtam ok nélkül ellenségeim; ok nélküli gyűlölőim ne vágjanak szemmel. Psa 35:20 Mert nem békét beszélnek, hanem a föld békései ellen csalárd beszédeket gondolnak ki. Psa 35:21 Feltárják rám a szájukat, azt mondják: Láttad, Uram, Psa 35:22 ne hallgasd el; Uram, ne légy távol tőlem: Psa 35:23 Oh serkenj fel és ébredj fel ítéletemre; Istenem, Uram, az én peremre! Psa 35:24 Tégy igazat nekem igazságod szerint, Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam: Psa 35:25 ne mondják szívükben: Hah, a kívánságunk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! Psa 35:26 Szégyenüljenek meg és piruljanak egyetemben, akik örvendeznek veszedelmemen. Öltözzenek szégyenbe és gyalázatba, akik kevélyen tesznek ellenem: Psa 35:27 vigadjanak és örvendezzenek, akik igazságomat kívánják; és mondják folyton: Nagy az Úr, aki szolgájának békéjét kívánja! Psa 35:28 És nyelvem a te igazságodat zengedezi; egész nap a te dicséretedet. Psa 36:1 A karmesternek; az Úr szolgájától, Dávidtól. (2) A hitetlen bűnének kijelentése szívem bensejében: nincs istenfélelem a szemei előtt. Psa 36:2 (3) Mert hízeleg neki a saját szemeiben: ha felfedezik bűnét, ha gyűlölik. Psa 36:3 (4) Szája beszéde bűn és csalárdság; megszűnt bölcs lenni, jól tenni: Psa 36:4 (5) bűnt gondol ki az ő ágyán; kiáll a nem jó útra, a rosszat nem veti meg. Psa 36:5 (6) Uram, az égbe ér a te kegyelmed; hűséged a felhőkig: Psa 36:6 (7) igazságod olyan, mint Isten hegyei; ítéleteid nagy hullámár. Embert és barmot megtartasz, Psa 36:7 (8) Uram, mily drága a kegyelmed: Oh Isten, az emberfiak is szárnyaid árnyékába menekednek. Psa 36:8 (9) Bőven laknak házad kövérségével; és gyönyörűségeid patakjából itatod őket: Psa 36:9 (10) mert nálad van az élet forrása; világosságodban látunk világosságot. Psa 36:10 (11) Nyújtsd kegyelmedet azoknak, akik téged ismernek; és igazságodat az egyenes szívűeknek: Psa 36:11 (12) ne jöjjön énrám kevélység lába; és hitetlenek keze ne űzzön el. Psa 36:12 (13) Már elestek a gonosztevők; elbuktak és nem tudnak felkelni. Psa 37:1 Dávidtól. Ne bosszankodjál a gonosztevőkre; ne irigykedjél a bűn cselekvőkre: Psa 37:2 mert mint a fű, hamar fonnyadnak; és mint a pázsit zöldje, elhervadnak. Psa 37:3 Bízzál az Úrban, és cselekedjél jót; lakd az országot, és őrizz hűséget: Psa 37:4 gyönyörködjél az Úrban; és megadja neked szíved kérését. Psa 37:5 Hárítsd az Úrra utadat; és bízd reá és ő megcselekszi. Psa 37:6 És kihozza igazságodat, mint a világosságot; és jogodat, mint a delet. Psa 37:7 Légy veszteg az Urban és várjál reá, ne bosszankodjál arra, aki szerencsével jár; az olyan emberre, aki cseleket sző. Psa 37:8 Hagyj fel haraggal, hagyj el bosszúságot; ne bosszankodjál, csak rosszat teszel. Psa 37:9 Mert a gonosztevők kivágattatnak; és akik az Urat várják, azok veszik birtokba az országot. Psa 37:10 Még egy kevés, és nincs már hitetlen; figyeled a helyén, és nincsen: Psa 37:11 és az alázatosok birtokba veszik az országot; és gyönyörködnek béke bőségében. Psa 37:12 Gonoszt forral a hitetlen az igaz ellen; és csikorgatja rá a fogait: Psa 37:13 az Úr kacag rajta; mert látja, hogy elérkezik a napja. Psa 37:14 Kardot rántanak a hitetlenek és íjukat feszítik, hogy elejtsék az alázatost és szegényt; leölvén, akiknek egyenes az útja: Psa 37:15 kardjuk a saját szívükbe fog menni; és íjaik összetörnek. Psa 37:16 Jobb az igaznak kevese; mint sok hitetlennek tömege: Psa 37:17 mert a hitetlenek karjai letörnek; az igazakat pedig az Úr támogatja. Psa 37:18 Ismeri az Úr a jámborok napjait; és örökségük örökké meglesz: Psa 37:19 nem szégyenülnek meg veszedelmes időben; és az éhség napjaiban jóllaknak. Psa 37:20 Mert a hitetlenek elvesznek, és az Úr ellenségei olyanok, mint a rétek dísze; elmúlnak, a füstben múlnak el. Psa 37:21 A hitetlen kölcsönvesz és nem fizet; az igaz pedig irgalmas és adakozó. Psa 37:22 Mert az ő áldottai öröklik az országot; átkozottai pedig kivágatnak. Psa 37:23 Az Urtól lesznek szilárdak a férfiú lépései, éspedig ha útja kedves előtte. Psa 37:24 Ha elesik, nem vettetik el; mert az Úr kezével támogatja. Psa 37:25 Ifjú voltam, meg is öregedtem, de nem láttam igazat elhagyatva; sem magvát kenyeret kéregetve. Psa 37:26 Egész nap adakozik és kölcsönad; magva is áldássá lesz. Psa 37:27 Kerüld a rosszat és tedd a jót; akkor örökre letelepedhetsz: Psa 37:28 mert az Úr szereti az ítéletet; és nem hagyja el szentjeit. Azok örökké megőriztetnek; a hitetlenek magva pedig kivágatik: Psa 37:29 az igazak veszik birtokba az országot; és örökké benne fognak lakni. Psa 37:30 Az igaznak szája bölcsességet zeng; és nyelve ítéletet beszél: Psa 37:31 Istenének tanítása van szívében; nem ingadoznak léptei. Psa 37:32 Leselkedik a hitetlen az igazra; és igyekezik őt megölni: Psa 37:33 de az Úr nem hagyja a kezében; és nem engedi őt elítélni, ha törvény elé állítják. Psa 37:34 Várjad az Urat és őrizd meg útját, és felmagasztal téged, hogy birtokba vedd az országot; a hitetlenek kivágatásában gyönyörködhetsz. Psa 37:35 Láttam egy hitetlent, ki hatalmas volt; és elterpeszkedett, mint egy viruló tősgyökeres fa: Psa 37:36 és valaki elment mellette, és már nem volt ott; kerestem is, de nem volt található. Psa 37:37 Vigyázz a jámborra és nézd meg a becsületes embert; mert a béke emberének van jövője: Psa 37:38 a bűnösök pedig egyetemben kipusztulnak; a hitetlenek jövője kivágatik. Psa 37:39 Az igazak megtartása az Urtól van; aki erősségük a szükség idején. Psa 37:40 És az Úr megsegíti és megmenti őket; megmenti őket a hitetlenektől, megtartja őket, mert hozzá menekedtek. Psa 38:1 Dávid zsoltára; áldozat-felmutatáskor. (2) Uram, ne feddj engem haragodban; és ne fenyíts felindulásodban. Psa 38:2 (3) Mert nyilaid belém mélyedtek; és reám szállott a kezed. Psa 38:3 (4) Nincs épség testemben haragod miatt; nincs béke csontjaimban vétkem miatt: Psa 38:4 (5) mert bűneim felülhaladták fejemet; mint nehéz teher, nagyon rám nyomakodnak. Psa 38:5 (6) Megbűzhödtek, meggennyesedtek sebeim bolondságom miatt. Psa 38:6 (7) Meggörnyedtem, meghajoltam nagyon; egész nap gyászban járok. Psa 38:7 (8) Mert derekam tele van gyulladással és nincs épség a testemben: Psa 38:8 (9) dermedt és megtört vagyok nagyon; ordítok szívem zúgásától. Psa 38:9 (10) Uram, előtted van minden kérésem; és nyögésem tőled nincs elrejtve: Psa 38:10 (11) szívem vergődik, erőm elhagyott; még szemem világa sincs velem. Psa 38:11 (12) Szeretteim és barátaim megállnak csapásommal szemben; és rokonaim távol megállnak: Psa 38:12 (13) de tőrt vetnek azok, akik életemre törnek; és akik veszedelmemre igyekeznek, romlást beszélnek (és csalárdságokon gondolkoznak egész nap). Psa 38:13 (14) De én, mint a süket, nem hallom; és mint a néma, ki nem nyitja fel száját. Psa 38:14 (15) Így olyan lettem, mint az olyan ember, aki nem hall; és nincs a szájában ellentmondás. Psa 38:15 (16) Mert benned reménykedem, Uram; te felelj meg Uram, Istenem: Psa 38:16 (17) mert azt mondom: Nehogy örvendezzenek rajtam; ha meginog a lábam, ne kevélykedjenek felettem. Psa 38:17 (18) Mert én az eleséshez közel vagyok; és fájdalmam folyton előttem van: Psa 38:18 (19) mert bűnösségemet megvallom; aggódom vétkem miatt. Psa 38:19 (20) És ellenségim élnek, erősek; és sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek engem: Psa 38:20 (21) és akik rosszal fizetnek nekem jó helyett; ellenem vannak, amiért a jót követem. Psa 38:21 (22) Ne hagyj el engem, Uram; Istenem, ne légy távol tőlem! Psa 38:22 (23) Siess segítségemre; Uram, én üdvösségem! Psa 39:1 A karmesternek Jedutuntól; Dávid zsoltára. (2) Azt mondtam: Megőrzöm utaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel (megőrzöm számat szájkosárral, míg hitetlen van előttem); Psa 39:2 (3) elnémultam csendesen; hallgattam a jóról: és fájdalmam felháborodott; Psa 39:3 (4) felhevült szívem bensőmben, sóhajtásomban tűz gyulladt ki. Beszéltem a nyelvemmel: Psa 39:4 (5) Add tudtomra Uram, végemet; és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, mily mulandó vagyok; Psa 39:5 (6) hiszen egy tenyérnyivé tetted napjaimat: és életem ideje annyi előtted, mint a semmi; éppen csak egy leheletre van beállítva minden ember. Szelá. Psa 39:6 (7) Csak árnyképben jár-kél az ember, csak hiábavalóságért zajong; gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be. Psa 39:7 (8) Most tehát mit várok, Uram? Reménységem tebenned van: Psa 39:8 (9) minden bűnömből ments ki engem; bolond csúfjává ne tégy engem. Psa 39:9 (10) Elnémulok, nem nyitom ki számat; mert te csináltad. Psa 39:10 (11) Vedd le rólam csapásodat; kezed perétől én elfogyok. Psa 39:11 (12) A bűnért intésül fenyíted az embert, és elmállasztod, mint a moly, ami legdrágább rajta: csak egy lehelet minden ember. Szelá. Psa 39:12 (13) Halld meg imádságomat, Uram, és kiáltásomra figyelmezz; könnyem felett ne hallgass el: mert jövevény vagyok én nálad; zsellér, mint minden ősöm. Psa 39:13 (14) Fordulj el tőlem, hadd viduljak fel; mielőtt elmegyek és nem leszek. Psa 40:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Várván vártam az Urat; és lehajolt hozzám, és meghallgatta kiáltásomat: Psa 40:2 (3) és felhozott engem a romlás verméből, az iszapos sárból. Es kősziklára állította fel lábaimat, megerősítette lépteimet: Psa 40:3 (4) és új éneket adott a számba, Istenünk dicséretére, lássák sokan és féljenek. És bízzanak az Urban; Psa 40:4 (5) boldog ember az, aki az Urat tette bizodalmává: és nem fordult a dölyfösökhöz és a hazug pártosokhoz. Psa 40:5 (6) Sokat tettél te Uram, Istenem, tőled való csodát és gondolatot velünk: nincsen tehozzád fogható; ha hirdetni akarom és beszélni, hatalmasabbak, minthogy elbeszélni lehetne. Psa 40:6 (7) Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedvelsz, füleimet kifúrtad nekem; égő áldozatot és bűnáldozatot nem kértél. Psa 40:7 (8) Akkor azt mondtam: íme jövök a könyvtekerccsel, mely nekem van írva. Psa 40:8 (9) Tetszésedet tenni, Istenem, azt kívánom; és a te tanításod bensőmben van. Psa 40:9 (10) Igazságot hirdettek nagy gyülekezetben, íme ajkaimat nem zárom be; Uram, te tudod. Psa 40:10 (11) Igazságodat nem takarom el, szívemben van a te hűséged, és megtartásodat hirdetem, nem tagadom el kegyelmedet és hű voltodat nagy gyülekezet előtt. Psa 40:11 (12) Te, Uram, nem zárod el irgalmadat tőlem; kegyelmed és hű voltod őriz meg engem mindig; Psa 40:12 (13) ha körülvesznek engem veszedelmek szám nélkül; szerencsétlenségek érnek utol, hogy nem tudok látni, többek fejem hajszálainál és szívem elhagy. Psa 40:13 (14) Legyen kedvedre, Uram, megmenteni engem; Uram, segítségemre siess! Psa 40:14 (15) Szégyenüljenek meg és piruljanak egyetemben, akik életemre törnek, hogy elvegyék azt. Térjenek hátra és pironkodjanak, akik veszedelmemet kívánják: Psa 40:15 (16) rémüljenek el szégyenük miatt, akik azt mondják nekem: Hah, hah! Psa 40:16 (17) Örüljenek és örvendezzenek benned mind, akik téged keresnek; azt mondják folyton: Nagy az Úr, akik szeretik megtartásodat. Psa 40:17 (18) És reám, aki nyomorult és szegény vagyok, az én Uram gondoljon reám: segedelmem és megmentőm vagy te, én Istenem, ne késsél! Psa 41:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Boldog aki figyelmes a gyengébb iránt; veszedelem napján megmenti azt az Úr. Psa 41:2 (3) Az Úr megőrzi azt és életben tartja azt (boldognak mondják az országban); és nem adja ki ellenségei kívánságának. Psa 41:3 (4) Az Úr támogatja azt a betegágyon; egész fekvését megfordítod betegségében. Psa 41:4 (5) Én azt mondom: Uram, könyörülj rajtam; gyógyítsd meg lelkemet, mert vétettem ellened. Psa 41:5 (6) Ellenségeim rosszat mondanak rám: Mikor hal meg és vész el a neve? Psa 41:6 (7) És ha jön látogatni, hazugságot szól a szíve; hamisságot szed magába, kimegy az utcára, beszél. Psa 41:7 (8) Együtt sugdosnak mind az én gyűlölőim; veszedelmemről gondolkoznak ellenem: Psa 41:8 (9) Semmire való dolog zúdult rá; és: Ahol fekszik, nem kel fel többé. Psa 41:9 (10) Bizalmas emberem is, akiben megbíztam, kenyérevőm: sarkat emelt ellenem. Psa 41:10 (11) Te azért Uram, könyörülj rajtam és emelj fel engem; hadd fizessek meg nekik. Psa 41:11 (12) Arról tudom meg, hogy kedvet találsz bennem; hogy nem ujjong felettem ellenségem. Psa 41:12 (13) És én? Engem jámborságomban megtartasz; és örökké magad elé állítasz. Psa 41:13 (14) Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva és mindörökké; ámen, ámen. Psa 42:1 A karmesternek; oktatás; Kórah fiaitól. (2) Mint szarvas sóvárog vizek medreinél; úgy sóvárog lelkem tehozzád, Istenem. Psa 42:2 (3) Istenre szomjúhozik a lelkem, az élő Istenre: mikor megyek és jelenek meg Isten színe előtt? Psa 42:3 (4) Könnyem volt nekem kenyerem nappal és éjjel; mikor azt mondták nekem egész nap: Hol van a te Istened? Psa 42:4 (5) Ezekre gondolok és kiöntöm magamban lelkemet, hogy végigmenjek a csapatban, lépdeljek Isten házához ujjongással és hálaszóval ünneplő sokadalomban. Psa 42:5 (6) Miért csüggednél el lelkem, és nyugtalankodnál bennem? Bízzál Istenben; mert még dicsérem őt, megtartásomat és Istenemet. Psa 42:6 (7) Istenem, a lelkem elcsüggedt bennem, ezért emlegetlek téged a Jordán földjéről és a Hermonokról, a Micár hegyéről. Psa 42:7 (8) Hullámár hullámárnak kiált zuhatagjaid hangjával; minden hullámod és habjaid átmennek rajtam. Psa 42:8 (9) [Nappal kirendeli az Úr kegyelmét, és éjjel éneke van velem; életem Istenének dicsérete.] Psa 42:9 (10) Azt mondom Istennek: Kősziklám, miért felejtettél el engem; miért kell gyászban járnom ellenség szorongatása közt? Psa 42:10 (11) Gyilok gyanánt van csontjaimban, mikor csúfolnak ellenségeim; mikor azt mondják nekem egész nap: Hol van a te Istened? Psa 42:11 (12) Miért csüggednél el, lelkem, és miért nyugtalankodnál bennem? Bízzál Istenben, mert még dicsérem őt, megtartásomat és Istenemet. Psa 43:1 Tégy igazat nekem, Istenem, és védd ügyemet egy nem kegyes nemzet ellen; a csalárd és álnok embertől szabadíts meg engem. Psa 43:2 Hiszen te vagy erősségem Istene, miért vetettél el engem; miért kell gyászban járnom ellenség szorongatása közt? Psa 43:3 Küldd el világosságodat és hűségedet, azok vezessenek engem; vigyenek be engem szentséged hegyére és hajlékaidba. Psa 43:4 Hadd menjek be Isten oltáraihoz, vigasságom örömének Istenéhez; Psa 43:5 és dicsőítselek téged hárfával, Isten, én Istenem.Miért csüggednél el, lelkem, és miért nyugtalankodnál bennem? Bízzál Istenben, mert még dicsérem őt, megtartásomat és Istenemet. Psa 44:1 A karmesternek; Kórah fiaitól. Oktatás. (2) Isten, füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk: mi tettet tettél az ő napjaikban, Psa 44:2 (3) az ősi napokban: saját kezeddel nemzeteket űztél ki, őket pedig elplántáltad; népeket törtél le és ellökted őket. Psa 44:3 (4) Mert nem az ő kardjukkal vettek országot; és nem az ő karjuk tartotta meg őket: hanem a te jobb kezed és a te karod, és orcád világossága, hogy kedvet leltél bennük: Psa 44:4 (5) te vagy az én királyom, Istenem, rendeld ki Jákób megtartását! Psa 44:5 (6) Általad ökleljük fel szorongatóinkat; neveddel tiporjuk le, akik ellenünk támadnak: Psa 44:6 (7) mert nem íjamban bízom; és nem kardom tart meg engem: Psa 44:7 (8) mert te tartottál meg szorongatóinktól; és szégyenítetted meg gyűlölőinket. Psa 44:8 (9) Istent dicsérjük egész nap; és a te nevednek adunk hálát örökké. Szelá. Psa 44:9 (10) Mégis megvetettél és megszégyenítettél minket; és nem vonultál ki hadainkkal: Psa 44:10 (11) hátratérítettél minket az ellenség elől; és gyűlölőink zsákmányoltak maguknak. Psa 44:11 (12) Odaadtál minket ételnek, mint a juhokat; és a nemzetek közé szétszórtál minket: Psa 44:12 (13) eladtad népedet semmiért; és nem tartottad nagyra árukat. Psa 44:13 (14) Gyalázattá tettél minket szomszédaink előtt; nevetséggé és csúfsággá a körülöttünk levők előtt: Psa 44:14 (15) példabeszéddé tettél bennünket a nemzetek között; fejcsóválássá a népek között. Psa 44:15 (16) Egész nap előttem van gyalázatom; és orcám szégyene elborít engem: Psa 44:16 (17) a csúfoló és káromló hangja miatt; és az ellenség és a bosszúálló miatt. Psa 44:17 (18) Mindez reánk jött és nem felejtettünk el téged, és nem szegtük meg szövetségedet; Psa 44:18 (19) nem pártolt hátra a mi szívünk, és nem tért el lépésünk ösvényedtől: Psa 44:19 (20) mégis összezúztál bennünket sakálok helyén; és reánk borítottad a halál árnyékát. Psa 44:20 (21) Ha elfelejtettük volna a mi Istenünk nevét; és idegen istenhez terjesztettük volna ki kezeinket: Psa 44:21 (22) nemde Isten kikutatta volna ezt? hiszen ő ismeri a szív titkait! Psa 44:22 (23) Mégis érted ölnek bennünket egész nap; olybá vesznek, mint vágójuhokat. Psa 44:23 (24) Serkenj fel! miért alszol, Uram? Ébredj, ne vess el örökre! Psa 44:24 (25) Miért rejted el orcáidat; felejted el nyomorúságunkat és szorongattatásunkat? Psa 44:25 (26) Hiszen a porba süllyedt a lelkünk; a földhöz ragadt a testünk! Psa 44:26 (27) Kelj fel, nekünk segítségünkre; és válts meg minket kegyelmedért! Psa 45:1 A karmesternek; a Liliomra; Kórah fiaitól: oktató; a szeretet éneke. (2) Buzog szívem, ünnepi beszédet mondok én; verseimet a királynak: a nyelvem kész írókés. Psa 45:2 (3) Emberfiaknál szebb vagy, kegy ömlik el ajkaidon; úgy megáldott Isten téged örökre. Psa 45:3 (4) Övezd fel kardodat derekadra, mint hős; dicsőségedül és díszedül. Psa 45:4 (5) És díszedben járj szerencsével, ülj lóra; hűség ügyéért és igazság-meghallgatásért. És mutasson neked félelmes dolgokat jobbod; Psa 45:5 (6) nyilaid élesek, népek alattad: hullanak a király ellenségeinek szívébe; Psa 45:6 (7) trónod Isten örökkön örökké. Méltányosság pálcája a te királyi pálcád; Psa 45:7 (8) igazságot szeretsz, hitetlenséget gyűlölsz: ezért kent fel téged Isten, a te Istened, örömnek olajával társaid felett. Psa 45:8 (9) Mirha és aloé, kasszia az egész ruhád; elefántcsont-palotákból húrok örvendeztetnek. Psa 45:9 (10) Királyok lányai vannak drágaságaid közt; királyné áll a jobbodon Ofir aranyában. Psa 45:10 (11) Hallj ide, leány, és lásd, hajtsd ide füledet: és felejtsd el népedet és atyád házát. Psa 45:11 (12) Ha megkívánja a király szépségedet; mert ő urad neked, hajolj meg neki. Psa 45:12 (13) Tírusz leánya is itt van ajándékkal; a leggazdagabb népek hízelkednek neked. Psa 45:13 (14) Egészen pompás a király leánya odabent; arannyal van átszőve öltözete. Psa 45:14 (15) Hímzésekben viszik a királyhoz, utána szüzek; barátnői, kiket neked visznek. Psa 45:15 (16) öröm és vígság között vezetik őket; bemennek a király palotájába. Psa 45:16 (17) Atyáid helyébe lesznek fiaid; fejedelmekké teszed őket az egész országban. Psa 45:17 (18) Emlékezetessé teszem nevedet minden nemzedékre; ezért népek dicsérnek téged örökkön örökké. Psa 46:1 A karmesternek; Kórah fiaitól: a „Leányok-ra; ének. (2) Isten nekünk menedék és erő; szükségben igen meglevő segítség. Psa 46:2 (3) Ezért nem félünk, ha a föld megindul, és hegyek dőlnek a tenger közepébe: Psa 46:3 (4) Zúghatnak, tajtékozhatnak vizei; hegyek reszkethetnek hánykolódásától: a Seregek Ura velünk van; várunk nekünk Jákób Istene. Szelá. Psa 46:4 (5) Van egy folyam, melynek ágai megörvendeztetik Isten városát, a Magasságos hajlékainak szentjét. Psa 46:5 (6) Isten közepette van, meg nem rendül; megsegíti Isten reggel fordulatára. Psa 46:6 (7) Nemzetek zúgtak, királyságok inogtak; ő megdördült, elolvadt a föld: Psa 46:7 (8) a seregek Ura velünk van; várunk nekünk Jákob Istene. Szelá. Psa 46:8 (9) Jertek, nézzétek az Úr tetteit; aki rémületet rendez a földön: Psa 46:9 (10) hadakat szüntet a föld széléig; íjat tör, dárdát vagdal, szekereket éget tűzzel: Psa 46:10 (11) Hagyjátok el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten; magasan vagyok a nemzetek közt, magasan a földön. Psa 46:11 (12) A seregek Ura velünk van; várunk nekünk Jákob Istene. Szelá. Psa 47:1 A karmesternek; Kórah fiaitól. Zsoltár. (2) Ti népek, mindnyájan tapsoljatok; ujjongjatok Istennek örömkiáltással! Psa 47:2 (3) Mert az Úr, a magasságos, félelmetes; nagy király az egész földön. Psa 47:3 (4) Népeket vet alánk; és nemzeteket lábunk alá. Psa 47:4 (5) Elválasztja nekünk örökségünket; Jákób büszkeségét, akit szeret. Psa 47:5 (6) Felvonult Isten harsonával; az Úr kÚrtszóval. Psa 47:6 (7) Zsolozsmázzatok Istennek, zsolozsmázzatok; zsolozsmázzatok királyunknak, zsolozsmázzatok! Psa 47:7 (8) Hogy Isten az egész föld királya, zsolozsmázzatok oktatódalban; Psa 47:8 (9) király lett Isten a nemzetek felett; Isten az ő szent trónjára ült. Psa 47:9 (10) Népek nemesei gyülekeznek össze Ábrahám Istenének népéül; mert Istenéi a föld pajzsai, az igen magasságosé. Psa 48:1 Zsoltár-ének Kórah fiaitól. (2) Nagy az Úr és igen dicséretes. A mi Istenünk városában, az ő szent hegyén, Psa 48:2 (3) mely szépen emelkedik az egész föld örömére; Cion hegyén, a szélső északon; a nagy királynak városában: Psa 48:3 (4) Isten annak palotái között ismertetett meg mentsvárnak. Psa 48:4 (5) Mert lám a királyok összegyűltek; átvonultak egyetemben: Psa 48:5 (6) amint meglátták, meghökkentek; megijedtek, elszaladtak. Psa 48:6 (7) Reszketés fogta el őket ott; fájdalom, mint a szülő asszonyt. Psa 48:7 (8) Keleti széllel tarsisi hajókat tört össze. Psa 48:8 (9) Amint ezt hallottuk: úgy láttuk a seregek Urának városában; Istenünk városában, melyet Isten örökre megerősít. Szelá. Psa 48:9 (10) Elképzeljük, Isten, kegyelmedet hajlékodban: Psa 48:10 (11) mint a neved, Isten, úgy a dicséreted a föld széléig van. Igazsággal van tele jobbod: Psa 48:11 (12) örvend Cion hegye, vigadnak Júda lányai ítéleteid okából. Psa 48:12 (13) Járjátok körül Ciont és kerüljétek meg azt; számláljátok meg tornyait: Psa 48:13 (14) figyeljétek meg sáncát, lépjétek meg palotáit; hogy elbeszélhessétek a következő nemzedéknek. Psa 48:14 (15) Mert ez az Isten a mi Istenünk; örökkön örökké ő vezet bennünket. Psa 49:1 A karmesternek Kórah fiaitól; zsoltár.(2) Halljatok ide népek mindnyájan; figyeljetek, világ lakói mind: Psa 49:2 (3) emberfiak is, férfi-fiak is, egyetemben gazdag és szegény. Psa 49:3 (4) Szám bölcsességeket beszél; és szívem elmélkedése érzelem. Psa 49:4 (5) példázatra nyújtom fülemet; hárfa mellett nyitom talányomat. Psa 49:5 (6) Miért féljek rossz napokban; mikor azok bűne vesz körül nyomon; Psa 49:6 (7) akik vagyonukban bizakodnak; és nagy gazdagságukkal dicsekesznek? Psa 49:7 (8) Testvért megváltani meg nem vált senki; nem adhatja meg Istennek érte a váltságot. Psa 49:8 (9) Mert drága életüknek váltság-ára, tehát örökre abbahagyja: Psa 49:9 (10) hogy tovább éljen örökké; ne lássa meg a sírvermet. Psa 49:10 (11) Mert meglátja, bölcsek meghalnak; egyben bolond és ostoba elvész: és másoknak hagyják vagyonukat, Psa 49:11 (12) akik azt gondolták, hogy örök a házuk; hogy hajlékaik nemzedékről nemzedékre valók, kik földeket neveztek el nevükről. Psa 49:12 (13) így ember pompában nem marad meg; hasonlít a barmokhoz, melyek elvesznek. Psa 49:13 (14) Ez az ő útjuk, az ő bizodalmuk; és utánuk azoké, akik szájukban kedvet lelnek. Szelá. Psa 49:14 (15) Mint juhokat alvilágba teszik, halál legelteti őket, (és igazak uralkodnak rajtuk reggelre); és kínjuk, hogy az alvilág elenyészésre van (nem lakhely nekik). Psa 49:15 (16) Csak Isten válthatja meg életemet az alvilág kezéből; mert felvesz engem. Szelá. Psa 49:16 (17) Ne félj, ha meggazdagszik valaki; ha nagy lesz háza dicsősége: Psa 49:17 (18) mert halálában mindazt nem viszi el; nem száll le utána dicsősége. Psa 49:18 (19) Mikor magát életében áldja; és dicsérik, hogy jól tesz magával: Psa 49:19 (20) megérkezik atyái nemzedékéhez; akik soha nem látnak világosságot. Psa 49:20 (21) Ember ha pompában van, és nincs értelme; hasonlít a barmokhoz, melyek elvesznek. Psa 50:1 Ászáf zsoltára. Az istenek Istene, az Úr szólt, és előhívta a földet; napkelettől nyugatig. Psa 50:2 Cionból, a szépség tökéletességéből, Isten felragyogott: Psa 50:3 a mi Istenünk jött és nem hallgatott. Tűz emésztett előtte; és körülötte viharzott nagyon. Psa 50:4 Hívta az eget fent; és a földet, hogy népét ítélje: Psa 50:5 Gyűjtsétek össze nekem szenteimet: kik frigyet kötöttek velem véres áldozattal. Psa 50:6 És az ég hirdette igazságát; mert Isten ítélőbíró. Szelá. Psa 50:7 Hallgass meg népem, hadd beszéljek, Izráel, hadd intselek téged; Psa 50:8 Isten vagyok én, a te Istened.Nem véres áldozatokért akarok veled perelni; hiszen égő áldozataid mindig előttem vannak: Psa 50:9 nem fogadok el házadból bikát; aklaidból bakokat: Psa 50:10 mert enyém az erdő minden vadja: az állatok a hegyeken ezrével: Psa 50:11 ismerek a hegyeken minden madarat; és ami a mezőn mozog, az enyém. Psa 50:12 Ha megéhezném, nem mondanám neked; mert enyém a föld kereksége, és ami betölti azt. Psa 50:13 Talán eszem én a bikák húsát; és iszom a bakok vérét? Psa 50:14 Áldozzál Istennek hálaadással; így fizesd meg a Magasságosnak fogadásaidat. Psa 50:15 És hívj engem segítségül szükség idején: kimentelek és tisztelsz engem. Psa 50:16 A hitetlennek pedig azt mondta Isten: Hogy jutsz ahhoz, hogy törvényemről beszélj; és szövetségemet a szádra vedd? Psa 50:17 Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet; és igéimet magad mögé veted. Psa 50:18 Ha tolvajt látsz, kedves vagy vele; és a házasságtörőkkel közösséget tartasz. Psa 50:19 Szádat kiereszted a rosszban; és nyelved csalárdságot kötöz. Psa 50:20 Leülsz testvéredet megszólni; anyád fiára foltot teszel. Psa 50:21 Ezeket cselekedted és hallgattam, azt gondoltad: Éppen olyan vagyok, mint te. Megfeddelek és szemed elé tárom: Psa 50:22 értsétek meg hát ezt, kik Istent elfelejtitek; nehogy széttépjelek menthetetlenül: Psa 50:23 aki hálaadással áldoz, az tisztel engem, és aki útjára vigyáz: annak mutatom meg Isten szabadítását. Psa 51:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Mikor bement hozzá Nátán próféta; amiért bement Batsebához. (3) Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad nagysága szerint töröld el bűneimet. Psa 51:2 (4) Moss meg engem jól bűnösségemből; és vétkeimtől tisztíts meg engem. Psa 51:3 (5) Mert hibáimat magam elismerem; és vétkeim mindig előttem vannak. Psa 51:4 (6) Egyedül teellened vétkeztem; és ami a te szemeidben rossz, azt cselekedtem. Hogy te igaz légy beszédedben; és tiszta ítéletedben: Psa 51:5 (7) hiszen én bűnben születtem; és vétekben fogant engem anyám. Psa 51:6 (8) Hiszen te hűséget kívánsz a vesékben; és titokban bölcsességre tanítasz engem: Psa 51:7 (9) bűnteleníts engem izsóppal, hogy tiszta legyek; moss meg engem, hogy hónál fehérebb legyek. Psa 51:8 (10) Hirdess nekem örömet és örvendezést; vidítsd fel csontjaimat, melyeket összetörtél: Psa 51:9 (11) takard el orcáidat vétkeimtől; és minden bűnömet töröld el. Psa 51:10 (12) Tiszta szívet teremts nekem, Istenem; és új, szilárd szellemet adj bensőmbe. Psa 51:11 (13) Ne vess el engem színed elől; és Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Psa 51:12 (14) Add vissza nekem üdvöd örömét; és készséges szellemmel láss el engem: Psa 51:13 (15) hadd tanítsam a bűnbeesőket a te utaidra; és a bűnösök térjenek meg hozzád. Psa 51:14 (16) Ments meg engem a vértől, Isten, üdvöm Istene, hadd ujjongja nyelvem igazságodat! Psa 51:15 (17) Uram, nyisd meg ajkaimat; hogy szám hirdesse dicséretedet. Psa 51:16 (18) Mert nem kívánsz véres áldozatot, hisz megadnám; égő áldozatban nem gyönyörködsz: Psa 51:17 (19) Istennek való áldozatok a töredelmes lélek, töredelmes szív; és aki meg van törve, Istenem, nem veted meg. Psa 51:18 (20) Tégy jól jótetszésedből Cionnal; építsd fel Jeruzsálem kőfalait: Psa 51:19 (21) akkor kívánsz majd igaz áldozatokat, égő áldozatot és teljes áldozatot, akkor áldoznak oltárodon bikákat. Psa 52:1 A karmesternek; oktató: Dávidtól. (2) Mikor az edomi Dóég bement és jelentést tett Saulnak, és azt mondta neki: Dávid Ahimélek házába ment. (3) Mit dicsekedsz gonoszsággal, te hős; istenkáromlással egész nap? Psa 52:2 (4) Szerencsétlenségeket kohol nyelved; mint éles beretva, csalfán dolgozó: Psa 52:3 (5) Rosszat jónál jobban szeretsz; hazugságot igazmondásnál. Szelá. Psa 52:4 (6) Szeretsz minden ártó beszédet, csalárd nyelvet: Psa 52:5 (7) Isten is szétrombol téged örökre. Megragad és kiszakít téged a sátorból; és kigyomlál az élők földjéről. Szelá. Psa 52:6 (8) Mikor az igazak ezt látják, félnek, és kacagnak rajta: Psa 52:7 (9) Ihol az a férfiú, aki nem tette Istent erősségévé; hanem gazdagságának nagyságában bízott, sokra vitte a szerencsétlenségben! Psa 52:8 (10) Én pedig mint zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében örökkön örökké. Psa 52:9 (11) Hálát adok neked örökké, hogy megcselekedted; és várom a nevedet, mert jó szentjeid előtt. Psa 53:1 A karmesternek, mahalatra; oktató; Dávidtól. (2) A bolond azt mondja szívében: Nincs Isten; megromlottak és iszonyatos a gonoszságuk, nincs, aki jót cselekednék. Psa 53:2 (3) Isten az égből letekint az emberfiakra, hogy lássa, vajon van-e okos; aki keresi az Istent? Psa 53:3 (4) Valamennyi hátratért, egyetemben megromlottak, nincs, aki jót cselekednék; nincsen egy sem. Psa 53:4 (5) Talán nincs értelmük a gonosztevőknek, akik megeszik népemet, mint a kenyeret eszik; Istenhez nem kiáltanak? Psa 53:5 (6) Ott féltek félelemmel, ahol nem volt félelem, mert Isten szétszórta ostromlóid csontjait; megszégyenítetted, mert Isten megvetette őket. Psa 53:6 (7) Oh, bárcsak jönne Cionból Izráel szabadítása; mikor megfordítja Isten népének sorsát: vigad Jákób, örvend Izráel! Psa 54:1 A karmesternek húros hangszerre; oktató; Dávidtól. (2) Mikor a zífiek bementek és azt mondták Saulnak: íme, Dávid nálunk rejtőzködik. (3) Istenem, nevedért szabadíts meg engem; és hatalmaddal tégy nekem igazat. Psa 54:2 (4) Istenem, hallgasd meg imádságomat; figyelmezz szájam mondásaira. Psa 54:3 (5) Mert idegenek keltek fel ellenem, és erőszakosok törnek életemre; nem tartják Istent maguk előtt. Szelá. Psa 54:4 (6) íme, Isten segítőm nekem; az Úr az én lelkem gyámolítója: Psa 54:5 (7) térítse vissza a rosszat azokra, akik rám leselkednek; hűséged szerint semmisítsd meg őket. Psa 54:6 (8) Kész szívvel áldozom neked; dicsőítem nevedet, Uram, mert jó: Psa 54:7 (9) mert minden szükségből kimentett engem; és ellenségeimben gyönyörködött szemem. Psa 55:1 A karmesternek; húros hangszerre: oktató; Dávidtól. (2) Figyelj Istenem imádságomra; és ne rejtőzzél el könyörgésem elől. Psa 55:2 (3) Figyelmezz reám és hallgass meg engem; nyugtalan vagyok panaszomban és sóhajtok. Psa 55:3 (4) Ellenségem hangja miatt, hitetlen nyomása miatt; mert vészt zúdítanak reám, és haraggal támadnak engem. Psa 55:4 (5) Szívem vergődik bensőmben; halálfélelmek estek rám: Psa 55:5 (6) félelem és reszketés jön reám; és rettegés borít el engem. Psa 55:6 (7) (És azt mondtam:) Bár szárnyam volna, mint a galambnak; elrepülnék és ott laknám: Psa 55:7 (8) íme messze elrepülnék; a sivatagban szállanék meg. Szelá. Psa 55:8 (9) Sietnék egy nekem való menedékhelyre; rohanó szélnél, viharnál jobban. Psa 55:9 (10) Veszítsd el, Uram, oszlasd meg nyelvüket; mert erőszakot és pert látok a városban. Psa 55:10 (11) Nappal és éjjel körüljárnak kőfalain; és vész és nyomor van benne: Psa 55:11 (12) veszedelmek vannak benne; és nem tágít piacáról a kizsákmányolás és csalárdság. Psa 55:12 (13) Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném; nem gyűlölőm nagyzol felettem, attól elrejtőzhetném: Psa 55:13 (14) hanem te, magamfajta halandó, társam, ismerősöm; Psa 55:14 (15) kivel édes bizalmasságban voltunk együtt, jártunk Isten házába a tolongásban. Psa 55:15 (16) Halál nyomja el őket, szálljanak pokolra elevenen; mert gonoszság van lakásukban, keblükben. Psa 55:16 (17) Én Istenhez kiáltok; és az Úr megszabadít engem. Psa 55:17 (18) Este, reggel és délben panaszkodom, és sóhajtok; és meghallja szavamat. Psa 55:18 (19) Megváltja lelkemet békével harcomból; bár sokakkal vannak ellenem: Psa 55:19 (20) hallja Isten és megfelel nekik; hiszen öröktől fogva a trónon ül. Szelá. Kiknél nincsenek változások, és kik nem félik Istent: Psa 55:20 (21) kinyújtja kezét a vele békében levőre; és megszegi szövetségét. Psa 55:21 (22) Vajnál simább a szája; és háború van a szívében: olajnál lágyabbak a szavai, pedig meztelen kardok. Psa 55:22 (23) Vesd az Úrra a sorsodat, és ő eltart téged; nem engedi soha az igazat meginogni. Psa 55:23 (24) És te, Istenem, ledöntöd őket a romlás vermébe, a vér és csalárdság embereit, nem érik meg napjuk felét sem; én pedig bízom benned. Psa 56:1 A karmesternek „A távol néma galambjá-ra; Dávid aranyverse; mikor megfogták őt a filiszteusok Gátban. (2) Könyörülj rajtam, Istenem, mert ember liheg rám; egész nap harcolva szorít engem. Psa 56:2 (3) Lihegnek a rám leselkedők egész nap; mert sokan harcolnak velem fennen. Psa 56:3 (4) Mikor félek, én benned bízom; Psa 56:4 (5) Istennel dicsérem igéjét. Istenben bízom, nem félek; mit tehet velem, aki test? Psa 56:5 (6) Egész nap az én dolgaimat kínozzák; rajtam van minden gondolatuk rosszra. Psa 56:6 (7) Összegyűlnek, lesbe állnak, ők lépteimet vigyázzák; mint ahogy halálomat várják. Psa 56:7 (8) E hamisság mellett legyen mentség számukra? Döntsd le haraggal a népeket, Isten! Psa 56:8 (9) Bujdosásomat magad megszámláltad, szedd a könnyemet tömlődbe; igen, a könyvedbe. Psa 56:9 (10) Akkor visszafordulnak ellenségeim, hátra, amely nap kiáltok; ezt tudom, mert Isten velem van. Psa 56:10 (11) Istennel dicsérek igét; az Úrral dicsérek igét. Psa 56:11 (12) Istenben bízom, nem félek; mit tehet ember énvelem? Psa 56:12 (13) Rajtam vannak, Isten, fogadásaid; megadom neked hálaadásokkal. Psa 56:13 (14) Mert kimentetted lelkemet a halálból, igen, lábaimat az elbotlásból: hogy Isten színe előtt járjak az élet világosságában. Psa 57:1 A karmesternek az „El ne rontsd-ra; Dávid aranyverse: mikor Saul elől a barlangba menekült. (2) Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert hozzád menekedik lelkem; és szárnyaid árnyékába menekedem, míg elvonulnak a vészek. Psa 57:2 (3) Istenhez, a Magasságoshoz kiáltok; Istenhez, ki elvégzi értem: Psa 57:3 (4) elküld az égből, és megszabadít engem, akit a rám lihegő gyalázott. Szelá. Elküldi Isten kegyelmét és hűségét Psa 57:4 (5) hozzám, ki oroszlánok közt fekszem (lángoló emberfiak közt), lelkemhez. kiknek fogai dárdák és nyilak; a nyelvük pedig éles kard. Psa 57:5 (6) Emelkedjél fel az egek felett, Istenem; az egész föld felett a te dicsőséged! Psa 57:6 (7) Hálót állítottak lépteimnek, lelkem meggörnyedett; vermet ástak énelőttem, abba estek bele. Szelá. Psa 57:7 (8) Kész a szívem, Istenem, kész a szívem énekelni és zengedezni: Psa 57:8 (9) ébredj lelkem, ébredj, oh koboz; és hárfával hadd ébresszem a hajnalt! Psa 57:9 (10) Dicsőítelek téged a népek közt, Uram; zengedezek neked a nemzetek közt: Psa 57:10 (11) mert nagy az egekig a te kegyelmed; és a felhőkig a te hűséged. Psa 57:11 (12) Emelkedjél fel az egek felett, Istenem; az egész föld felett a te dicsőséged! Psa 58:1 A karmesternek az „El ne rontsd-ra; Dávid aranyverse. (2) Vajon valóban igazság-elnémítást tesztek szóvá; méltányos ítéletet hoztok, emberfiak? Psa 58:2 (3) Sőt szívben álnokságokat csináltok az országban; kezeitek erőszaknak egyengetnek utat. Psa 58:3 (4) Elidegenedettek a hitetlenek az anyaméh óta; tévelyegnek a hazugság-szólók születésük óta. Psa 58:4 (5) Mérgük van nekik, hasonló a kígyóméreghez; olyanok, mint a süket vipera, mely bedugja fülét. Psa 58:5 (6) (Hogy ne hallja az igézők hangját; a kitanult csomókötözőkét.) Psa 58:6 (7) Istenem, törd ki fogaikat a szájukban; a fiatal oroszlánok zápfogait törd össze, Uram! Psa 58:7 (8) Olvadjanak el, mint a víz, amely szétfolyik; ha nyilait neki feszíti, mintha elvágták volna. Psa 58:8 (9) Mint egy csiga, mely nyálkaként megy; egy asszony idétlenje, ki nem látott napot. Psa 58:9 (10) Mielőtt megéreznék fazekaitok a tüskét; akár nyersen, akár égve seperje el azt. Psa 58:10 (11) Örül az igaz, mert bosszúállást lát; lábait a hitetlen vérében mossa: Psa 58:11 (12) és azt mondja az ember: Bizony van jutalma az igaznak; bizony van Isten, aki ítél a földön. Psa 59:1 A karmesternek az „El ne rontsd-ra; Dávid aranyverse: mikor Saul elküldött, hogy őrizzék a házat, hogy őt megöljék. (2) Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Istenem; emelj engem az ellenem támadók fölé. Psa 59:2 (3) Szabadíts meg engem a gonosztevőktől; és a vér embereitől tarts meg engem. Psa 59:3 (4) Mert íme, lesbe álltak lelkem ellen; erőszakosak gyülekeznek ellenem. Nem az én hibámból és nem az én vétkemért, Uram: Psa 59:4 (5) bűnösség nélkül futnak és állanak fel; serkenj fel velem szembe és lásd! Psa 59:5 (6) Hiszen te vagy az Úr, a seregek Istene; Izráel Istene, ébredj, meglátogatni minden nemzetet, ne könyörülj egy hűtlen gonoszon se. Szelá Psa 59:6 (7) Esténként visszatérnek, vonítanak, mint az eb, és körüljárják a várost. Psa 59:7 (8) íme bugyognak szájukkal, kardok vannak ajkaikon; mert ki hallja? Psa 59:8 (9) De te, Uram, kacagsz rajtuk; kinevetsz minden pogányt. Psa 59:9 (10) Ereje? Reád vigyázok: mert Isten az én mentsváram. Psa 59:10 (11) Kegyelem-Istenem elém jön; Isten megadja kedvemet ellenségeimen. Psa 59:11 (12) Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem; tedd őket bujdosókká seregeddel, és alázd meg őket, pajzsunk, Uram! Psa 59:12 (13) Szájuk vétke ajkaik beszéde, fogattassanak meg hát kevélységükben; éspedig az átok és hazugság folytán, amit beszélnek. Psa 59:13 (14) Emészd el haraggal, emészd el, hogy ne legyenek, és tudják meg, hogy Isten az uralkodó Jákóbban; a földnek széleiig. Szelá. Psa 59:14 (15) Esténként visszatérnek, vonítanak, mint az eb, és körüljárják a várost. Psa 59:15 (16) Ők elbolyonganak enni; ha nem laknak jól, civódnak. Psa 59:16 (17) Én pedig énekelem a te erődet, és reggelenként ujjongok kegyelmednek; mert mentsváram voltál nekem, és menedék szükségem napján. Psa 59:17 (18) Erősségem, hozzád szól zsolozsmám; mert Isten az én mentsváram, az én Kegyelem-Istenem! Psa 60:1 A karmesternek a „Bizonyság liliomá-ra; Dávid aranyverse, megtanítani. (2) Mikor a mezopotámiai szírekkel és a cóbái szírekkel verekedett és Jóáb visszatért és megverte Edomot a Sóvölgyben; tizenkétezeret. (3) Isten, elvetettél minket, letörtél minket; megharagudtál, állíts helyre minket. Psa 60:2 (4) Megráztad az országot, elhasítottad; gyógyítsd meg töréseit, mert megingott. Psa 60:3 (5) Népeddel kemény dolgot láttattál; kábulás borát itattad velünk. Psa 60:4 (6) Akik félnek téged, azoknak adtál zászlót; hogy megmeneküljenek igazság folytán. Szelá. Psa 60:5 (7) Hogy megmenekülhessenek kedveseid; segítsen jobbod, és hallgass meg minket. Psa 60:6 (8) Isten megígérte az ő szent helyén: - fel kell ujjonganom! - Sikemet elosztom, és Szukkót völgyét kimérem. Psa 60:7 (9) Enyém Gileád és enyém Manassé, és Efraim fejem erőssége; Júda a kormánypálcám. Psa 60:8 (10) Móáb mosdómedencém, Edomra vetem sarumat; én rajtam ujjongj Filisztea! Psa 60:9 (11) Ki visz el engem az erős városba; ki vezet el engem Edomig? Psa 60:10 (12) Nemde te, Istenem, elvetettél bennünket; és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal? Psa 60:11 (13) Adj nekünk segedelmet az ellenség ellen; mert emberi segítség hiábavaló. Psa 60:12 (14) Istennel viszünk véghez nagy tetteket; és ő tiporja el szorongatóinkat. Psa 61:1 A karmesternek húros hangszerre; Dávidtól. (2) Hallgasd meg, Istenem, kiáltásomat; figyelj imádságomra! Psa 61:2 (3) Az ország végéről kiáltok hozzád elepedt szívvel; nálam magasabb szirtre vezess engem. Psa 61:3 (4) Mert te vagy nekem menedékem; erős torony ellenség ellen: Psa 61:4 (5) oh, hadd lakjam sátorodban örökké; menekedjem szárnyaid rejtekébe. Szelá. Psa 61:5 (6) Mert te, Isten, meghallgattad fogadásaimat megadtad neved félőinek örökségét: Psa 61:6 (7) adj napokat a király napjaihoz; évei tartsanak nemzedékről nemzedékre. Psa 61:7 (8) Trónoljon örökké Isten színe előtt; kegyelmet és hűséget rendelj védelmére: Psa 61:8 (9) így hadd énekeljem nevedet örökké; megadván fogadásaimat napról napra. Psa 62:1 A karmesternek Jedutun szerint; Dávid zsoltára. (2) Csak Istennel van csendesség, lelkem; tőle van üdvösségem. Psa 62:2 (3) Csak ő az én szirtem, üdvösségem; mentsváram, nem ingok meg nagyon. Psa 62:3 (4) Meddig rohantok egy emberre, ölitek mind, mint egy dűlő fal, meglökött kerítés? Psa 62:4 (5) Csak azon tanácskoznak, hogy őt méltóságából lelökjék; kedvük telik a hazugságban, szájával áld, szívükben átkoznak. Szelá. Psa 62:5 (6) Csak Istennel légy csendes, lelkem; mert őtőle van az én reménységem: Psa 62:6 (7) csak ő az én szirtem és üdvösségem; mentsváram, nem ingok meg. Psa 62:7 (8) Istenen áll üdvöm és dicsőségem; erőm szirtje, menedékem Istenben van: Psa 62:8 (9) bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedékünk nekünk. Szelá. Psa 62:9 (10) Csak egy lehelet az emberfiak, csalókák a férfi-fiak, fontra menve mind könnyebbek egy leheletnél. Psa 62:10 (11) Ne bízzatok zsarolt javaikban, ne áltassátok magatokat ragadománnyal; A vagyon, ha nő, ne vessetek rá ügyet. Psa 62:11 (12) Egyet szólott Isten, e kettőt hallottam: hogy Istennél van erő. Psa 62:12 (13) És nálad van, Uram, kegyelem; mert te fizetsz meg mindenkinek cselekedetei szerint. Psa 63:1 Dávid zsoltára; mikor Júda sivatagában volt. (2) Isten, Istenem vagy te, téged kereslek; téged szomjaz a lelkem: érted eped a testem a kiaszott földön, mikor elbágyad víz híján. Psa 63:2 (3) Így néztem rád a szenthelyen; hogy lássam erődet és dicsőségedet: Psa 63:3 (4) mert kegyelmed jobb az életnél; ajkaim így dicsérnek téged. Psa 63:4 (5) Így foglak áldani életemben; nevedben emelem fel kezeimet. Psa 63:5 (6) Mintegy velővel és kövérséggel lakik jól lelkem; és ujjongás ajkaival dicsér szám: Psa 63:6 (7) ha reád gondolok fekhelyemen; rólad elmélkedem őrváltásokkor. Psa 63:7 (8) Mert segítségem lettél nekem; és szárnyaid árnyékában ujjonghatok. Psa 63:8 (9) Hozzád ragaszkodik a lelkem; engem támogat jobb kezed: Psa 63:9 (10) és ők, kik romlásra keresik lelkemet; a föld mélységeibe jutnak. Psa 63:10 (11) Kard kezére hányják, rókák része lesznek; Psa 63:11 (12) és a király örvendez Istenben. Dicsekedhetnek mind, akik őreá esküsznek; mert bedugatik a hazugság-szólók szája. Psa 64:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Halld meg Isten, szómat, ha panaszkodom; ellenség félelmétől mentsd meg életemet. Psa 64:2 (3) Rejts el engem gonoszok társasága elől; gonosztevők zűrzavara elől. Psa 64:3 (4) Kik megélesítik nyelvüket, mint a kardot; nyilaik gyanánt keserű szóval céloznak: Psa 64:4 (5) hogy meglőjék a rejtekben a jámbort; váratlanul lövik meg félelem nélkül. Psa 64:5 (6) Bátorítják egymást a gonosz dologra, arról beszélnek, hogy tőröket rejtsenek el; azt mondják: Ki látja őket? Psa 64:6 (7) Álnokságokat gondolnak ki: Kész vagyunk, jól kitervelt gondolat; mert mindegyiknek a keble és szíve mély. Psa 64:7 (8) Akkor Isten egy nyilat lő rájuk váratlan; jönnek rájuk a csapások. Psa 64:8 (9) És őket gáncsolják el, rajtuk a nyelvük; megrázkódik mindenki, aki látja őket. Psa 64:9 (10) És megfélemlik minden ember, és kijelentik, hogy ez Isten munkája; és megértik az ő cselekedetét. Psa 64:10 (11) Örvendezni fog az igaz az Urban, és nála keres menedéket; és dicsekszik minden egyenes szívű. Psa 65:1 A karmesternek, Dávid zsoltára; ének. (2) Csend, dicséret tiéd, Isten a Cionon; és neked teljesítenek fogadást. Psa 65:2 (3) Oh imameghallgató, hozzád jön minden test a bűnösségek miatt. Psa 65:3 (4) Bűneink hatalmasabbak, mint magunk; te fedezheted el őket. Psa 65:4 (5) Boldog, akit kiválasztasz és közel viszel; udvaraidban időzhet: megtelünk házad javával; templomod szentségével. Psa 65:5 (6) Félelmetesen, igazságban hallgass meg minket, üdvösségünk Istene; ki bizodalma vagy a föld minden végének, és a távol tengereknek: Psa 65:6 (7) Aki hegyeket tart állva erejével; felövezve hatalommal: Psa 65:7 (8) aki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását; és a nemzetek zajongását: Psa 65:8 (9) és akinek jeleitől félnek a végek lakói: reggel és este feljöttével örvendeztess meg. Psa 65:9 (10) Meglátogatod a földet és elárasztod azt; nagyon gazdaggá teszed azt: Isten folyója tele van vízzel; gabonát szerzel nekik (mert így készíted elő azt): Psa 65:10 (11) barázdáit megöntözöd, hantjait elegyengeted; záporokkal meglágyítod, ami belőle sarjad, megáldod: Psa 65:11 (12) megkoronázod jóságod esztendejét; és ösvényeid kövérségtől csepegnek. Psa 65:12 (13) Csepegnek a sivatag pázsitjai; és vígságot öveznek fel a halmok. Psa 65:13 (14) A legelők magukra veszik a juhnyájakat, és a völgyek gabonába burkolóznak; ujjonganak és énekelnek. Psa 66:1 A karmesternek; ének, zsoltár. Ujjongj Istennek egész föld; Psa 66:2 zengjétek neve dicsőségét! Tegyetek tiszteletet dicsénekkel neki; Psa 66:3 mondjátok Istennek, mily félelmetes! Cselekedeteid erők nagyságában vannak; ellenségeid hízelkednek neked: Psa 66:4 az egész föld leborul előtted, és zengenek neked, zengik nevedet. Szelá. Psa 66:5 Jertek és lássátok Isten cselekedeteit; ki tettben félelmes az emberfiak felett: Psa 66:6 átváltoztatta a tengert szárazfölddé, hogy a folyamon száraz lábbal menjenek át. Ott örvendeztünk benne, Psa 66:7 ki hatalmával örökké uralkodik: szemei a nemzetekre figyelnek, hogy az engedetlenek ne emelkedjenek fel. Szelá. Psa 66:8 Áldjátok népek a mi Istenünket; és zengjétek hangosan az ő dicséretét: Psa 66:9 aki életbe helyezte a mi lelkünket; és nem engedte meginogni lábainkat. Psa 66:10 Mert próbára tettél bennünket, oh Isten; megtisztítottál minket, mint az ezüstöt tisztítják: Psa 66:11 belevittél bennünket a hálóba; nyomást helyeztél a derekunkra. Psa 66:12 Halandót nyargaltattál a fejünkön, belejutottunk a tűzbe és vízbe: de kihoztál bennünket a bőségre; Psa 66:13 bemegyek házadba égő áldozatokkal. Megadom neked fogadásaimat; Psa 66:14 melyekre ajkaim nyílnak és szám szólott ínségében: Psa 66:15 hízott égő áldozatokat áldozok neked kosok elfüstölögtetésével; marhát készítek el bakokkal. Szelá. Psa 66:16 Jertek halljátok, hadd beszélem el, minden istenfélő; amit cselekedett az én lelkemmel. Psa 66:17 Hozzá kiáltottam az én szájammal; és magasztalás volt a nyelvem alatt Psa 66:18 (ha hamisságot láttam volna szívemben; nem hallgatott volna meg az Úr). Psa 66:19 Bizony meghallgatott Isten; figyelt imádságom szavára. Psa 66:20 Áldott legyen Isten, hogy nem fordította el az én imámat, sem az ő kegyelmét tőlem. Psa 67:1 A karmesternek húros hangszerre; zsoltár, ének. (2) Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket, világoltassa orcáját nálunk. Szelá. Psa 67:2 (3) Hogy megismerjék e földön a te utadat; minden nemzetek közt üdvösségedet. Psa 67:3 (4) Népek dicsőítenek téged, Isten; téged dicsőít minden nép. Psa 67:4 (5) Örvendeznek és ujjonganak a nemzetek, mert méltányossággal ítéled a népeket; és a nemzeteket a földön vezeted. Szelá. Psa 67:5 (6) Népek dicsőítenek téged, Isten; téged dicsőít minden nép. Psa 67:6 (7) A föld megadta termését; megáld minket Isten, a mi Istenünk. Psa 67:7 (8) Megáld bennünket Isten; és félni fogja őt a föld egész határa. Psa 68:1 A karmesternek, Dávid zsoltára; ének. (2) Isten felkel, elszélednek ellenségei; és menekülnek előle gyűlölői. Psa 68:2 (3) Mint a füstöt elfújják, elfúvod őket; mint a viasz elolvad a tűz előtt, úgy elvesznek a hitetlenek Isten elől. Psa 68:3 (4) Az igazak pedig örvendenek; ujjonganak Isten előtt;és vigadoznak örömmel. Psa 68:4 (5) Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét, csináljatok neki utat, amint jön a síkságokon; Jah az ő neve, vigadjatok hát előtte! Psa 68:5 (6) Árvák atyja és özvegyek igazlátója Isten az ő szent hajlékában. Psa 68:6 (7) Isten telepít le magányosokat családba, hoz ki foglyokat jólétbe; de az engedetlenek napégette földön laknak. Psa 68:7 (8) Isten, mikor kivonultál néped előtt; mikor lépdeltél a pusztaságban, szelá: Psa 68:8 (9) föld remegett, ég csepegett, Isten színe előtt maga a Szináj; Isten előtt, ki Izráel Istene. Psa 68:9 (10) Bő esőt hintettél, Isten, örökségedre; és ha megfáradt, te megerősítetted. Psa 68:10 (11) Mikor a te csapatod letelepedett benne; megerősítetted jóságoddal a szegényt, oh Isten! Psa 68:11 (12) Az Úr kiadta a mondást; az örömhirdetők nagy sereggel voltak: Psa 68:12 (13) A hadak királyai menekülnek, menekülnek; az otthon ülő nő pedig zsákmányt oszt. Psa 68:13 (14) (Feküdnétek-e cserények között? galamb szárnyai közt, mely ezüsttel van borítva; szárnytollai pedig zöldessárgás arannyal?) Psa 68:14 (15) Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, havazott a Calmonon. Psa 68:15 (16) Isten hegye, Básán hegye; ormok hegye, Básán hegye: Psa 68:16 (17) miért néztek irigyen, ti ormos hegyek, a hegyre, melyet Isten lakásául kívánt meg? Bizony lakni fogja az Úr örökké! Psa 68:17 (18) Isten harci szekere tízezerszer ezer meg ezer; az Úr bennük van, Szináj a szentélyben. Psa 68:18 (19) Felmentél a magasságba, foglyokat ejtettél fogságba, ajándékokat vettél az emberek között; az engedetlenek közt is, hogy az Úr lakjon, mint Isten. Psa 68:19 (20) Áldott az Úr, ki napról napra hordoz minket, a mi üdvösségünk Istene! Szelá. Psa 68:20 (21) Az Isten nekünk a szabadítások Istene; és az Úrnál van kimenetel a halálból. Psa 68:21 (22) De Isten összetöri ellenségeinek fejét; a bűneiben járó üstökös koponyát. Psa 68:22 (23) Azt mondta az Úr: Básánból visszahozom; visszahozom a tenger mélységeiből: Psa 68:23 (24) hogy vérbe mártsd a lábadat, ebeid nyelvének legyen része az ellenségből. Psa 68:24 (25) Látták körmenetedet, oh Isten; Istenem, királyom körmenetét a szentélyben. Psa 68:25 (26) Elöl énekesek mentek, azután hárfások; közbül dobot verő lányok. Psa 68:26 (27) Gyülekezetben áldjátok az Istent; az Urat, ti Izráel forrásából valók! Psa 68:27 (28) Ott a kis Benjámin, ki uralja őket, Júda fejedelmei tömegükkel; Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei. Psa 68:28 (29) Kirendelte a te Istened a te erődet; légy erős, oh Isten, abban, amit munkáltál nekünk. Psa 68:29 (30) Templomod miatt Jeruzsálembe királyok hozzanak neked ajándékot. Psa 68:30 (31) Dorgáld meg a nádi csapatot, mely bikacsoport borjúnépek között; mely ezüstdarabokon tipródik, népeket szór szét, háborúkat híván. Psa 68:31 (32) Nemesek jöjjenek Egyiptomból; Szerecsenország futtassa kezeit Istenhez. Psa 68:32 (33) Föld királyságai, énekeljetek Istennek; zengjétek az Urat! Szelá. Psa 68:33 (34) Azt, aki az öröktől fogva való egek egein jár; íme hallatja hangját, erőnek hangját. Psa 68:34 (35) Tulajdonítsatok erőt Istennek; kinek Izráelen van fensége és ereje a felhőkben. Psa 68:35 (36) Félelmetes vagy Isten a te szent helyedről; ő Izráel Istene, ki erőt és hatalmat ad a népnek. Áldott legyen az Isten! Psa 69:1 A karmesternek a „Liliomok-ra; Dávidtól. (2) Szabadíts meg engem, oh Isten; mert a vizek a lelkemig hatoltak: Psa 69:2 (3) mély iszapba merültem, és nincs megállás; vizek mélységeibe jutottam, és az ár elönt engem. Psa 69:3 (4) Elfáradtam kiáltásomban, torkom kiszáradt; szemeim elepedtek Istenemet várva. Psa 69:4 (5) Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok pusztítanak engem, ok nélküli ellenségeim: amit nem raboltam, akkor vissza kell térítenem. Psa 69:5 (6) Oh Isten, te ismered bolondságomat; és bűneim nincsenek elrejtve előtted: Psa 69:6 (7) ne szégyenüljenek meg miattam, akik benned bíznak Uram, Seregek Ura; ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, Izráel Istene. Psa 69:7 (8) Mert érted hordozok gyalázatot, borítja szégyen arcomat; Psa 69:8 (9) lettem elidegenedett testvéreimnek, és idegen anyám fiainak: Psa 69:9 (10) mert házad szerelme emészt engem; és a téged gyalázók szidalmai reám hullanak. Psa 69:10 (11) Ha sírtam, lelkem böjtben volt; gyalázatomra lett nekem; Psa 69:11 (12) ha öltözetemül zsákruhát vettem; példabeszéddé lettem nekik. Psa 69:12 (13) Rólam susognak a kapuban ülők; és a részegítő italt ivók dalai. Psa 69:13 (14) De én hozzád imádkozom Uram (jó kedved idején, Isten, kegyelmed nagyságában), hallgass meg engem: (szabadításod igazságával) Psa 69:14 (15) ments ki engem a sárból; (el ne merüljek) meneküljek meg gyűlölőimtől (és a vizek mélységeiből): Psa 69:15 (16) ne öntsön el engem a vizek árja; és ne nyeljen el engem az örvény (és a kút ne zárja be felettem a száját). Psa 69:16 (17) Hallgass meg engem Uram, mert jó a kegyelmed; irgalmad nagyságában fordulj hozzám. Psa 69:17 (18) És ne rejtsd el orcádat szolgád elől; mert szorongok, hamar hallgass meg engem. Psa 69:18 (19) Jöjj közel lelkemhez, váltsd meg azt; ellenségeimért válts meg engem. Psa 69:19 (20) Te ismered az én gyalázatomat, és szégyenemet és pironságomat; előtted vannak szorongatóim mind. Psa 69:20 (21) A gyalázat megtörte szívemet és fájdalmas, és vártam részvétre és nincsen; és vigasztalókra és nem találtam. Psa 69:21 (22) Sőt, ételembe mérget tettek; és szomjúságomban ecetet itatnak velem. Psa 69:22 (23) Legyen az asztaluk előttük tőrré; és a békeáldozatoknál kelepcévé. Psa 69:23 (24) Sötétüljenek el szemeik, hogy ne lássanak; és derekukat folyton ingasd. Psa 69:24 (25) Öntsd ki reájuk haragodat; és haragod heve érje utol őket. Psa 69:25 (26) Legyen tanyájuk pusztasággá; és sátoraikban ne legyen lakos. Psa 69:26 (27) Mert akit te megvertél, azt üldözik; és sebesültjeid fájdalmáról beszélnek. Psa 69:27 (28) Tégy bűnadósságot adósságukra; hogy ne jussanak el igazságodra. Psa 69:28 (29) Töröltessenek ki az élet könyvéből; és az igazak közé ne írassanak. Psa 69:29 (30) Engem pedig, nyomorultat és fájdalmast, emeljen biztonságba üdvöd, Istenem! Psa 69:30 (31) Hadd dicsérjem Isten nevét énekkel; és magasztaljam őt hálaadással. Psa 69:31 (32) És az jobb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt patás bikánál: Psa 69:32 (33) Látják a nyomorultak, örvendeznek; Istent keresők, éledjen szívetek: Psa 69:33 (34) mert hallgat a szegényekre az Úr; és foglyait nem veti meg! Psa 69:34 (35) Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és minden, ami bennük mozog! Psa 69:35 (36) Mert Isten megszabadítja Ciont, és megépíti Júda városait. Psa 69:36 (37) És ott fognak lakni és birtokba veszik azt: és az ő szolgáinak magva örökli azt; és akik az ő nevét szeretik, azok laknak benne. Psa 70:1 A karmesternek Dávidtól; áldozat-felmutatáskor. (2) Istenem, az én megmentésemre; Uram, segítségemre siess! Psa 70:2 (3) Szégyenüljenek meg és piruljanak meg, akik életemre törnek. Térjenek hátra és pironkodjanak, akik veszedelmemet kívánják: Psa 70:3 (4) térjenek vissza szégyenük miatt; akik azt mondják: Hah, hah! Psa 70:4 (5) Örüljenek és örvendezzenek benned mind, akik téged keresnek; és azt mondják folyton: Nagy az Úr, akik szeretik megtartásodat. Psa 70:5 (6) És hozzám, aki nyomorult és szegény vagyok, Istenem, siess én hozzám; segedelmem és megmentőm vagy te, oh Uram, ne késsél! Psa 71:1 Hozzád menekedtem Uram; meg ne szégyenüljek soha. Psa 71:2 Igazságodban szabadíts meg (és ments meg) engem; hajtsd hozzám füledet (és tarts meg engem). Psa 71:3 Légy számomra szirthajlék (hova mindig mehessek), melyet megtartásomra rendeltél. Mert te vagy az én kősziklám és váram: Psa 71:4 Istenem, ments ki engem a hitetlen kezéből! az álnok és erőszakos ember markából; Psa 71:5 mert te vagy reménységem, Uram! Az Úr az én bizodalmam ifjúságomtól fogva; Psa 71:6 reád támaszkodom születésem óta. Anyám öléből te vontál ki engem; Terólad szólt folyton dicséretem. Psa 71:7 Mint egy csoda, olyan voltam sokaknak; mert te erős menedékem voltál. Psa 71:8 Tele volt a szám dicséreteddel; egész nap a te dicsőségeddel. Psa 71:9 Ne vess el engem vénségem idején; erőm fogytával ne hagyj el engem. Psa 71:10 Mert ellenségeim azt mondják rólam; és az életemre lesők együtt tanakodnak: Psa 71:11 mondván: Isten elhagyta őt; üldözzétek, fogjátok meg őt, mert nincs, ki megmentse. Psa 71:12 Isten! ne légy távol tőlem; Istenem, segítségemre siess! Psa 71:13 Szégyenüljenek meg (múljanak el) lelkem ellenségei; boruljanak gyalázatba és szégyenbe, akik vesztemre törnek. Psa 71:14 En pedig folyton tűrjek; és folytassam minden dicséretedet. Psa 71:15 Szám igazságodat számlálgatja, egész nap a te szabadításodat; bizony számát nem tudom! Psa 71:16 Jövök az Urnak győzelmeivel; egyedül igazságodat említem. Psa 71:17 Isten, ifjúságom óta tanítottál engem; és mostanig hirdetem csodáidat. Psa 71:18 Tehát öregségemig és vénségemig se hagyj el Isten, míg megjelentem karodat e nemzedéknek; és minden jövendőnek a te hatalmadat. Psa 71:19 Mert igazságod, Isten, a magasságig ér te, ki nagy dolgokat cselekedtél; Isten, ki van olyan, mint te? Psa 71:20 Aki sok és gonosz szükséget láttattál velem; támassz ismét életre engem! És a föld hullámárjaiból hozz fel ismét engem; Psa 71:21 növeld meg nagyságomat: és fordulj meg, vigasztalj meg engem; Psa 71:22 én is hadd dicsőítselek téged, kobzom szavával hűségedet, én Istenem! Psa 71:23 Hadd énekeljek neked hárfával, Izráel Szentje! Ujjongjanak ajkaim, hogy neked énekelek; és lelkem, melyet megváltottál. Psa 71:24 Nyelvem is egész nap zúgja igazságodat; mert megszégyenültek, mert megpirultak, kik vesztemre törtek. Psa 72:1 Salamontól. Isten, a te ítéletedet a királynak add; és igazságodat a király fiának: Psa 72:2 népedet igazságban fogja ítélni; és szegényeidet igazságtevésben. Psa 72:3 A hegyek békét hoznak a népnek; a halmok is igazságban: Psa 72:4 igazat tesz a nép nyomorultjainak; megsegíti a szegény fiait és letöri az elnyomót. Psa 72:5 Félni fognak téged, míg a nap; és míg a hold, nemzetségek nemzetsége. Psa 72:6 Úgy száll alá, mint eső a kaszálásra; mint a zápor a föld öntözésére. Psa 72:7 Virágzik az ő napjaiban az igaz; és a béke teljessége míg a hold tart.81 Psa 72:8 És uralkodik tengertől tengerig; és Folyamtól a föld végéig. Psa 72:9 Előtte térdelnek a pusztaságok; és ellenségei a port nyalják; Psa 72:10 Tarsis és a szigetek királyai ajándékot fizetnek; Sába és Szeba királyai adományokat hoznak. Psa 72:11 És leborulnak előtte a királyok mind; és a nemzetek mind neki szolgálnak. Psa 72:12 Mert megszabadítja a szegényt, aki kiált; és a nyomorultat, akinek nincs segítője. Psa 72:13 Könyörül a gyengébben és szegényen; és a szegények lelkét megszabadítja: Psa 72:14 kizsákmányolástól és erőszaktól megváltja lelküket; mert vérük drága az ő szemében. Psa 72:15 És élnek és adnak neki Sába aranyából; folyton imádkoznak érte, egész nap áldják őt. Psa 72:16 Bősége lesz a gabonának az országban a hegyek tetején; gyümölcse úgy reng, mint a Libánon. Psa 72:17 Es a városaik virágoznak, mint a föld füve; az ő neve örökké tart. Míg a nap lesz, virágzik az ő neve és áldottak lesznek benne; minden nemzet boldognak mondja őt. Psa 72:18 Áldott az Úr Isten, Izráel Istene; az egyedüli csodatévő. Psa 72:19 És áldott az ő dicsőséges neve örökké; és legyen tele az egész föld az ő dicsőségével. Ámen és ámen. Psa 72:20 Bevégződtek Dávidnak, Isai fiának imádságai. Psa 73:1 Zsoltár, Ászáftól. Mégis jó Izráelnek az Isten, akiknek szíve átlátszó: Psa 73:2 pedig nekem majdnem elhajoltak lábaim; szinte elcsúsztak lépteim. Psa 73:3 Mert féltékeny voltam a kérkedőkre; látnom kellett a hitetlenek békéjét: Psa 73:4 hogy nincsenek rajtuk halálbéklyók,és vastag a testük. Psa 73:5 Halandók vesződségében nincsenek benne; az emberekkel együtt őket nem éri csapás. Psa 73:6 Ezért kevélység van rajtuk nyakék gyanánt; erőszak fedi őket ruha gyanánt. Psa 73:7 Kövérségből jönnek ki a szemeik; csapnak ki szívük képzeményei: Psa 73:8 gúnyolnak, gonoszról beszélnek; elnyomásról szólanak fentről. Psa 73:9 Az égre teszik a szájukat; nyelvük pedig a földön jár: Psa 73:10 ezért tér a népük ide vissza; és szívja magába a tele vizet. Psa 73:11 Es azt mondják: Hogyan tudna Isten valamit; és volna tudomás a Magasságosban? Psa 73:12 Látjátok, ezek hitetlenek; és örök biztonságban növelik erejüket! Psa 73:13 Mégis hiába tisztítottam meg szívemet; és mostam meg ártatlanságban kezeimet: Psa 73:14 mikor csapás volt rajtam minden nap; és fenyíték reggelenként. Psa 73:15 Ha azt mondtam volna: Meg kell mondanom, amint van; akkor fiaid nemzedéke ellen hűtlenséget követtem volna el. Psa 73:16 Tehát gondolkoztam, hogy megértsem ezt; vesződség volt ez az én szemeimben. Psa 73:17 Míg rájöttem az Isten szent dolgaira; megértettem végjövendőjüket. Psa 73:18 Mégis sikamlósra tetted őket; romlásokra ejtetted őket! Psa 73:19 Mint jutottak pusztulásra egy szempillantásban; eltűntek, elmúltak az ijedségektől: Psa 73:20 mint az álom az ébredés után, Uram; ébredéskor elveted képüket. Psa 73:21 Ha el volt keseredve a szívem; és veséimben szúrást éreztem: Psa 73:22 akkor én ostoba voltam és nem értelmes; oktalan állat voltam előtted. Psa 73:23 Hiszen én mindig veled vagyok; fogod a jobb kezemet: Psa 73:24 tanácsoddal vezetsz engem; aztán dicsőségbe viszel engem. Psa 73:25 Kim van nekem az egekben? Veled a földön [semmit] sem kívánok. Psa 73:26 Ha elenyészik húsom és szívem: szívem szirtje és az én részem Isten örökké! Psa 73:27 Mert íme, akik tőled távol vannak, elvesznek; kiirtod mind, aki hűtlenségbe esik irántad: Psa 73:28 de nekem, nekem jó az Isten közelsége, az Úrba, az én Uramba helyeztem bizodalmamat; elbeszélvén minden munkáidat. Psa 74:1 Oktatás. Ászáftól. Miért vetettél el, oh Isten, végképpen; füstölög haragod legelőd nyája ellen? Psa 74:2 Emlékezzél meg közönségedről, melyet hajdan szereztél, (megváltottál örökös néptörzsedül); Erről a Cion hegyről, melyen lakást vettél. Psa 74:3 Oh, emeld fel lépteidet az örök romokra: mindarra, ami gonoszt az ellenség a szent helyen elkövetett. Psa 74:4 Ordítottak ellenségeid gyülekezeti helyed közepette; a maguk jelvényeit tették ki jelvényekül. Psa 74:5 Úgy jelenik meg, mint aki felemelve visz be fejszéket a fa sűrűségébe: Psa 74:6 és most véseteit egyetemben fejszével és kalapácsokkal kalapálják. Psa 74:7 Tűzbe borították szentélyedet; a földig megfertőztették neved hajlékát. Psa 74:8 Azt mondják magukban: Nyomjuk el őket egyszerre; felégették Istennek minden gyülekezeti helyét az országban. Psa 74:9 A mi jelvényeinket nem látjuk, nincs még próféta; és nincs velünk, aki tudná, meddig még? Psa 74:10 Meddig gyalázhat a szorongató, oh Isten; örökké szidhatja nevedet az ellenség? Psa 74:11 Miért vonod vissza kezedet, jobbodat? Kebled bensőjéből vess véget! Psa 74:12 Hiszen Isten az én királyom ősidő óta; aki szabadításokat művel a föld közepette. Psa 74:13 Te törted meg erőddel a tengert; törted össze a szörnyek fejeit a vizek felett: Psa 74:14 te zúztad szét a tengeri kígyó fejeit; adtad azt ételül egy népnek, a pusztalakóknak. Psa 74:15 Te fakasztottál forrást és patakot; te szárítottál ki állandó folyamokat. Psa 74:16 Tiéd a nappal, az éj is a tiéd; te állítottál fel holdat és napot. Psa 74:17 Te állítottad fel a földnek minden határát; nyár és tél? Te alapítottad azt. Psa 74:18 Emlékezzél erre: ellenség gyalázta az Urat; és bolond nép szidta nevedet. Psa 74:19 Ne add e csapatnak gerlicédnek lelkét; nyomorultjaid csapatát ne felejtsd el végképp. Psa 74:20 (Tekints a szövetségre; mert tele vannak a föld sötét zugai erőszak-tanyákkal:) Psa 74:21 a letört ne térjen vissza megszégyenülten; a nyomorult és szegény dicsérje nevedet. Psa 74:22 Kelj fel oh Isten, harcold ki peredet; emlékezzél a gyalázatra, mely a bolondtól jön rád egész nap. Psa 74:23 Ne felejtsd ellenségeid hangját; a rád támadók zajongását, mely szüntelen felszáll Psa 75:1 A karmesternek az „El ne rontsd-ra; Ászáf zsoltára, énekelni. (2) Vallást teszünk rólad, oh Isten, vallást teszünk; mert közel van neved, hirdetik csodáidat. Psa 75:2 (3) Ha gyülekezetet tartok; Psa 75:3 (4) Hogy inog a föld és minden lakója; én mértem ki egyensúlyba oszlopait. Szelá. Psa 75:4 (5) Azt mondom a kérkedőknek: Ne kérkedjetek; és a hitetleneknek: Ne emeljetek szarvat! Psa 75:5 (6) Ne emeljétek a magasságba szarvatokat; ne beszéljetek makacs nyakkal. Psa 75:6 (7) Mert nem keletről és nem nyugatról; és nem délről van a felmagasztalás: Psa 75:7 (8) hanem Isten az, aki ítél; ezt megalázza és azt felmagasztalja. Psa 75:8 (9) Mert serleg van az Úr kezében és habzó bor; tele van vegyítékkel, és ebből önt; bizony a seprejét is kiszívják, megisszák a föld minden hitetlenei. Psa 75:9 (10) Én pedig kijelentem örökre: énekelek Jákób Istenének. Psa 75:10 (11) És a hitetlenek szarvait mind letördelem; az igaz ember szarvai felemeltetnek! Psa 76:1 A karmesternek húros hangszerre; Ászáf zsoltára, énekelni. (2) Ismeretes Júdában az Isten; Jeruzsálemben nagy az ő neve. Psa 76:2 (3) És Sálemben lett neki sátora; és a Cionon hajléka. Psa 76:3 (4) Ott törte meg az íj villámait; pajzsot, kardot és háborút. Szelá. Psa 76:4 (5) Ragyogóbb voltál, te hatalmas, a zsákmány-hegyeknél: Psa 76:5 (6) kifosztattak az erős szívek, kik álmukat aludták és nem találta meg egy harcos sem a kezét. Psa 76:6 (7) Fenyítésed folytán, Jákób Istene, megdermedett harci szekér és ló. Psa 76:7 (8) Te félelmetes, te, hát ki állhatna meg a te színed előtt, mikor megharagszol? Psa 76:8 (9) Az egekből hirdettél ítéletet; a föld félt és elcsendesedett: Psa 76:9 (10) mikor Isten felkelt ítéletre; hogy megtartsa mind a föld szelídjeit. Szelá. Psa 76:10 (11) Mikor az emberharag a te dicsőségedre szolgál; a harag maradványát te kötöd fel fegyverül: Psa 76:11 (12) tegyetek fogadást és adjátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek; mind, akik körülötte vannak, hozzanak ajándékot a Félelmetesnek. Psa 76:12 (13) Aki elvágja a fejedelmek kedvét; félelmetes a föld királyai előtt. Psa 77:1 A karmesternek Jedutun szerint; Ászáf zsoltára. (2) Szavam van Istenhez és kiáltanom kell; szavam van Istenhez, és figyelmez reám. Psa 77:2 (3) Szorultságom napján megkeresem az Urat; kezem éjhosszat ki van nyújtva és nem fárad el. Lelkem vonakodik megvigasztalódni; Psa 77:3 (4) Istenre emlékezem és sóhajtok: panaszkodom és lelkem elborul; szelá, Psa 77:4 (5) megfogtad szemeim pilláit. Nyugtalan vagyok és nem beszélek; Psa 77:5 (6) elgondolom az ősi napokat, a hajdankor éveit: Psa 77:6 (7) eszembe jut lantpengetésem éjszaka; szívemmel beszélgetek és tapogat a lelkem. Psa 77:7 (8) Hát örökre elvet az Úr; és többé már nem fogad kedvébe? Psa 77:8 (9) Hát örökre megszűnt kegyelme; vége van ígéretének nemzedékről nemzedékre? Psa 77:9 (10) Hát elfelejtett Isten könyörülni; vagy bezárta haragjában irgalmát? Szelá. Psa 77:10 (11) És azt mondom: Ez az én fájdalmam: a Magasságos jobbjának megváltozása. Psa 77:11 (12) Felidézem az Úr tetteit; mert emlékemben van csodád az őskortól: Psa 77:12 (13) aztán elmélkedem minden tetteden; és munkáidról beszélgetek. Psa 77:13 (14) Oh Isten, szentség a te utad; ki olyan nagy isten, mint az Isten?! Psa 77:14 (15) Te vagy az Isten, a csodatevő; ismertté tetted a népek közt erődet. Psa 77:15 (16) Megváltottad karoddal népedet; Jákób és József fiait. Szelá. Psa 77:16 (17) Láttak téged a vizek, Isten; láttak téged a vizek, reszkettek! A hullámárak is remegtek; Psa 77:17 (18) vizet ontottak a sűrű felhők: dörögtek a felső felhők; nyilaid is cikáztak. Psa 77:18 (19) Dörgésed hangja görgeteges volt;villámok világították meg a földkerekét: remegett és tántorgott a föld; Psa 77:19 (20) a te utad a tengerben volt. Es ösvényeid a nagy vizekben; és nyomaid nem voltak felismerhetők. Psa 77:20 (21) Mint egy juhnyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron keze által. Psa 78:1 Oktató. Ászáftól. Figyelj én népem tanításomra; hajtsátok fületeket szám mondásaira. Psa 78:2 Számat példázatra akarom nyitni; őskorból való rejtélyeket kinyilatkoztatni. Psa 78:3 Amiket hallottunk és tudunk, és atyáink elbeszéltek nekünk; nem titkoljuk el fiaiktól: Psa 78:4 elbeszélvén a jövő nemzedéknek az Úr dicséretét és hatalmát; és csodáit, melyeket tett. Psa 78:5 Mert bizonyságot állított fel Jákóbban, és tanítást tett le Izráelben; melyekről megparancsolta atyáinknak, hogy tanítsák meg azokat fiaiknak; Psa 78:6 hogy megismerje a jövő nemzedék. A fiak, akik születni fognak, keljenek fel és beszéljék el fiaiknak: Psa 78:7 hogy Istenbe helyezzék bizodalmukat; és el ne felejtsék Isten tetteit; hanem megőrizzék parancsolatait. Psa 78:8 És ne legyenek olyanok, mint atyáik; a pártos és lázadó nemzedék; nemzedék, mely nem készítette el a szívét; és nem volt hű a lelke Istenhez. Psa 78:9 Efraim fiai, a felszerelt íjlövők, csata napján megfordultak: Psa 78:10 nem tartották meg Isten szövetségét; és nem akartak tanításában járni: Psa 78:11 hanem elfelejtették tetteit; és csodáit, melyeket látni engedett nekik. Psa 78:12 Atyáik előtt tett csodát, Egyiptom országában, Cóán mezején: Psa 78:13 szétnyitotta a tengert, és átvitte őket; és megállította a vizet, mint egy töltést. Psa 78:14 Aztán felhőben vezette őket nappal; egész éjszaka pedig tűzvilágban. Psa 78:15 Szirteket hasított meg a sivatagban; és megitatta mintegy hullámárral bőven. Psa 78:16 Tudniillik folyókat hozott ki a sziklából; úgy vitte le a vizet mintegy folyamokban. Psa 78:17 És mikor újból vétkeztek ellene;fellázadván a Magasságos ellen a pusztában: Psa 78:18 akkor meg azzal kísértették Istent szívükben, hogy ételt kértek tőle mohóságból. Psa 78:19 És beszéltek Isten ellen, azt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a sivatagban? Psa 78:20 Mikor megütötte a szirtet, víz folyt és patakok özönlöttek; de kenyeret vajon tud-e adni; vagy készíthet-e húst az ő népének? Psa 78:21 Ezért mikor hallotta az Úr, felindult, és tűz lobbant fel Jákób ellen; és harag is vonult fel Izráel ellen; Psa 78:22 mert nem hittek Istenben; és nem bíztak megtartásában. Psa 78:23 És parancsolt a fellegeknek odafent; és az egek ajtait kinyitotta: Psa 78:24 és mannát hullatott rájuk eledelül; és égi gabonát adott nekik: Psa 78:25 (angyalkenyeret evett az ember;) küldött nekik útravalót bőven. Psa 78:26 Keleti szelet indított az égen; aztán déli szelet hajtott erejével. Psa 78:27 És húst hullatott rájuk, mint a por; és mint a tenger fövénye, szárnyas madarat: Psa 78:28 És táboruknak közepette hullatta le, hajlékaik mellé körös-körül. Psa 78:29 És ettek és megelégedtek nagyon; és meghozta nekik kívánságukat. Psa 78:30 Nem unták meg kívánságukat; ételük még szájukban volt: Psa 78:31 már Isten haragja felvonult ellenük, öldökölt kövéreik között; és Izráel ifjait leterítette. Psa 78:32 Mindemellett tovább vétkeztek; és nem hittek az ő csodáiban. Psa 78:33 Ezért hiábavalóságban emésztette napjaikat; és esztendeiket ijedelmekben. Psa 78:34 Ha ölte őket, akkor megkérdezték őt; és megtértek és keresték Istent. Psa 78:35 És eszükbe jutott, hogy Isten az ő szirtjük; és a magasságos Isten a megváltójuk. Psa 78:36 És szájukkal hitegették őt; és nyelvükkel hazudtak neki: Psa 78:37 de szívük nem volt szilárdan mellette; és nem voltak hűek szövetségében. Psa 78:38 De ő irgalmas, aki elfedezi a bűnt; és nem pusztít el: hanem sokszor visszafordítja haragját; és nem ébreszti fel egész indulatát. Psa 78:39 És eszébe jutott, hogy húsból valók ők; ellebbenő szél, mely nem tér vissza. Psa 78:40 Oh hányszor fellázadtak ellene a sivatagban; okoztak neki fájdalmat a kietlenben! Psa 78:41 És mikor ismét kísértették Istent; és Izráel szentjét ingerelték: Psa 78:42 nem jutott eszükbe keze, azon a napon, melyen megváltotta őket ellenségüktől. Psa 78:43 Melyen elhelyezte jeleit Egyiptomban; és csodáit Cóán mezején. Psa 78:44 És vérré változtatta folyamaikat; úgyhogy folyóikból nem ihattak. Psa 78:45 Kutyalegyet küldött rájuk, mely ette őket; és békát, mely pusztította őket. Psa 78:46 És a tücsöknek adta termésüket; és munkájukat a sáskának. Psa 78:47 Megölte jégesővel szőlőjüket; és vad fügefáikat a kőesővel. Psa 78:48 És kiszolgáltatta barmukat a jégesőnek; és nyájaikat a villámoknak. Psa 78:49 Rájuk bocsátotta haragja hevét; indulatot, felgerjedést és szorongatást. Rossz angyalok küldetéséül Psa 78:50 ösvényt egyengetett haragjának: nem kímélte a haláltól lelküket; és kiszolgáltatta életüket a döghalálnak. Psa 78:51 Mikor minden elsőszülöttet megölt Egyiptomban; erőzsengéket Hám sátoraiban: Psa 78:52 elindította népét, mint a juhokat; és úgy vezette őket, mint egy nyájat a sivatagban. Psa 78:53 Oly biztonságban vezette őket, hogy nem féltek; ellenségeiket pedig elborította a tenger. Psa 78:54 Mikor behozta őket szentségének határába; erre a hegyre, melyet karja szerzett: Psa 78:55 nemzeteket űzött ki előlük, kisorsolta őket mérőkötéllel örökségül; és letelepítette sátoraikba Izráel törzseit. Psa 78:56 Mégis kísértették és haragították a magasságos Istent; és bizonyságait nem tartották meg: Psa 78:57 hanem hátra álltak, és hűségszegők, mint atyáik; megfordultak, mint egy csalárd íj. Psa 78:58 Akkor bámáikkal bosszantották őt; és istenképeikkel tették féltékennyé. Psa 78:59 Hallotta Isten és felindult; és nagyon megvetette Izráelt. Psa 78:60 És elvetette a sílói hajlékot, a sátort, melyet emberek közt ütött: Psa 78:61 és fogságra adta erejét; és dicsőségét ellenség kezére. Psa 78:62 És kiszolgáltatta népét a kardnak; és örökségére felindult: Psa 78:63 ifjait tűz ette meg; és szüzeinek nem lett násza: Psa 78:64 papjai kard által estek el; és özvegyei nem sírhattak. Psa 78:65 Akkor felébredt az Úr, mint egy alvó; mint egy hős, aki bortól ujjong: Psa 78:66 és ellenségeit hátraverte; örök gyalázatot vetett rájuk: Psa 78:67 és megvetette József sátorát; és nem választotta Efraim törzsét. Psa 78:68 Hanem Júda törzsét választotta; Cion hegyét, melyet szeret: Psa 78:69 és megépítette szentélyét, mint a magasságot; mint a földet, melyet örökre megfundált. Psa 78:70 És kiválasztotta Dávidot, az ő szolgáját; és kivette őt a juhaklokból. Psa 78:71 A szoptatós juhok mögül hozta el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét; és Izráelt, az ő örökségét. Psa 78:72 És legeltette őket szíve jámborsága szerint; és vezette őket kezeinek értelmességével. Psa 79:1 Ászáf zsoltára. Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szentséged templomát; Jeruzsálemet kőrakássá tették. Psa 79:2 Odaadták szolgáid holttestét eledelül az ég madarainak; szentjeidnek húsát a mező vadainak. Psa 79:3 Úgy ontották vérüket, mint a vizet, Jeruzsálem körül, és nem volt, ki temessen. Psa 79:4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt; nevetséggé és gúnnyá környékünk előtt. Psa 79:5 Mire haragszol, Uram, örökké; ég felhevülésed, mint a tűz? Psa 79:6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismernek téged, és az országokra; melyek nem hívják segítségül nevedet. Psa 79:7 Mert megették Jákóbot; és tanyáját elpusztították. Psa 79:8 Ne tudd be nekünk az elődök bűneit, sietve jöjjön előnkbe irgalmasságod; Psa 79:9 mert nagyon legyengültünk.Segíts meg bennünket üdvünk Istene neved dicsőségéért és ments meg minket; és fedezd el vétkeinket a te nevedért. Psa 79:10 Miért mondják a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá a pogányokon szemeink előtt szolgáid kiontott vérének megbosszulása. Psa 79:11 Jusson elődbe a fogoly sóhajtása karod nagysága szerint: hagyd életben azokat, akik a halálnak vannak szánva. Psa 79:12 És fizesd meg szomszédainknak hétszeresen a keblébe a gyalázatot, mellyel gyaláztak téged, Uram! Psa 79:13 Mi pedig, a te néped és legelőd juhai, vallást teszünk rólad örökké; Psa 80:1 nemzedékről nemzedékre beszéljük dicséretedet.A karmesternek a „Liliomok a tanúság-ra; Ászáf zsoltára. (2) Izráel pásztora, hallgass meg, ki Józsefet tereled, mint egy juhnyájat; ki a Kérubokon trónolsz, ragyogj fel! Psa 80:2 (3) Efraim, Benjámin és Manassé előtt serkentsd fel hősi erődet; és jövel a mi megtartásunkra! Psa 80:3 (4) Oh Isten, állíts helyre bennünket; és világosítsd meg arcodat, hogy megtartassunk. Psa 80:4 (5) Uram, Cebaót Isten; mily soká füstöltél néped imádságára: Psa 80:5 (6) adtál nekik könnyel kenyeret; és italt mértékkel könnyek között: Psa 80:6 (7) tettél ki minket szomszédaink versengésének; és nevettek ki maguk közt ellenségeink?! Psa 80:7 (8) Oh Cebaót Isten, állíts helyre bennünket; és világosítsd meg arcodat, hogy megtartassunk. Psa 80:8 (9) Egy szőlőtőt telepítettél ki Egyiptomból; nemzeteket űztél el, és azt elültetted: Psa 80:9 (10) takarítást végeztél előtte, és az gyökeret vert; és gyökereivel betöltötte az országot. Psa 80:10 (11) Hegyeket borított el árnyéka; és vesszei Isten cédrusait: Psa 80:11 (12) a tengerig nyújtotta ki ágait; és a folyamhoz hajtásait. Psa 80:12 (13) Miért törted le kerítéseit; hogy tépje azt minden útonjáró: Psa 80:13 (14) túrja fel azt az erdei disznó; és legelje minden, ami a mezőn mozog? Psa 80:14 (15) Cebaót Isten, oh térj vissza, tekints le az égből és lásd; és látogasd meg ezt a szőlőtőt! Psa 80:15 (16) És az ültetvényt, melyet jobbod ültetett; és a hajtást, melyet megerősítettél magadnak. Psa 80:16 (17) Mely ég a tűzben elvagdalva; arcod dorgálásából vesznek el: Psa 80:17 (18) legyen a kezed jobbod népén; az ember-hajtáson, melyet megerősítettél magadnak. Psa 80:18 (19) És nem fogunk tőled hátratérni; támassz életre minket, és segítségül hívjuk nevedet. Psa 80:19 (20) Uram, Cebaót Isten, állíts helyre bennünket; világosítsd meg arcodat, hogy megtartassunk. Psa 81:1 A karmesternek a gáti módra; Ászáftól. (2) Örvendezzetek Istennek, a mi erőnknek; ujjongjatok Jákób Istenének! Psa 81:2 (3) Kezdjetek éneket, adjatok dobot; édes hárfát kobozzal. Psa 81:3 (4) Fújjatok kÚrtöt újholdra; holdtöltén, ünnepünk napján: Psa 81:4 (5) mert törvénye ez Izráelnek; Jákób Istenének rendtartása. Psa 81:5 (6) Bizonyságnak tette azt le Józsefben, mikor kivonult Egyiptom országa ellen, hol oly nyelvet hallottam, melyet nem ismertem. Psa 81:6 (7) Megszabadítottam a tehertől vállát; kezei a kosártól megmenekedtek. Psa 81:7 (8) A szükségben hívtál és kimentettelek téged, feleltem neked a mennydörgés rejtekében; megpróbáltalak Meribá vizeinél. Szelá. Psa 81:8 (9) Halld meg, népem, hadd óvjalak [Izráel, bár hallgatnál reám: Psa 81:9 (10) ne lenne közötted más isten; és ne borulnál le idegen isten előtt!]: Psa 81:10 (11) Én, az Úr vagyok a te Istened, aki felhoztalak Egyiptom országából; tátsd ki szádat, és betöltöm azt! Psa 81:11 (12) De nem hallgatott népem szavamra; és Izráel nem engedett nekem. Psa 81:12 (13) És ráhagytam őket szívük keménységére; járjanak a saját tanácsaikban. Psa 81:13 (14) Oh, bár népem hallgatna reám; Izráel az én utaimban járna: Psa 81:14 (15) Csakhamar megaláznám ellenségeinket; és szorongatóikra fordítanám kezemet. Psa 81:15 (16) Az Úr gyűlölői hízelkednének neki; az ő idejük pedig örökké tartana. Psa 81:16 (17) És búza kövérével etetném őt; és a szirtből mézzel tartanám jól. Psa 82:1 Ászáf zsoltára. Az Isten áll az istengyűlésben; istenek között tart ítéletet: Psa 82:2 Meddig ítélnek még igazságtalanságot; és fogják a hitetlenek pártját? Szelá. Psa 82:3 Tegyetek igazat gyengének és árvának; nyomorultnak és szegénynek szolgáltassatok igazságot: Psa 82:4 mentsétek meg a gyengét és szűkölködőt; a hitetlenek kezéből szabadítsátok ki. Psa 82:5 (Nincs belátásuk és nincs értelmük, a sötétségben járnak; inog az ország egész alapja.) Psa 82:6 Én mondtam, istenek vagytok ti; és a Magasságos fiai valamennyien: Psa 82:7 csakhogy emberként meg kell halnotok; és mint egy fejedelem, úgy estek Psa 82:8 Kelj fel, oh Isten, ítéld a földet; mert neked birtokodba kell venni minden nemzetet. Psa 83:1 Éneklésre; Ászáf zsoltára. (2) Isten, ne légy veszteg! ne hallgass és ne nyugodjál erős Isten! Psa 83:2 (3) Mert íme ellenségeid háborognak; és gyűlölőid felemelték fejüket. Psa 83:3 (4) Néped ellen ármányt szőnek; és tanácskoznak azok ellen, kiket rejtve tartasz: Psa 83:4 (5) azt mondják: Jertek, irtsuk ki őket a nemzetek közül: hogy többé ne említtessék Izráel neve. Psa 83:5 (6) Mert egy szívvel tanácskoztak; szövetséget kötöttek ellened: Psa 83:6 (7) Edom sátorai és az ismáeliek, Móáb és a hágáriak; Psa 83:7 (8) Gebál és Ammon és Amálek; Filisztea Tírusz lakosaival: Psa 83:8 (9) Asszíria is csatlakozott hozzájuk; karjává lettek Lót fiainak. Szelá. Psa 83:9 (10) Tégy velük úgy, [mint Midjánnal] mint Sziszérával; mint Jábinnal a Kison patakánál: Psa 83:10 (11) kipusztíttattak Én-Dórban; trágyává lettek a földre. Psa 83:11 (12) Tedd őket [nemeseiket] olyanokká, mint Oréb és Zeéb; és mint Zebah és Calmunna [minden felkentjüket]. Psa 83:12 (13) Akik azt mondották, vegyük birtokba magunk számára Isten tanyáit. Psa 83:13 (14) Istenem, tedd őket olyanokká, mint a görgeteg; mint a polyva a szél előtt: Psa 83:14 (15) mint tűz eléget erdőt; mint láng hegyeket lobbant el: Psa 83:15 (16) úgy kergesd őket viharoddal; és ijeszd el őket forgószeleddel. Psa 83:16 (17) Töltsd el orcáikat szégyennel; hogy keressék a nevedet, Uram. Psa 83:17 (18) Szégyenüljenek meg és ijedjenek meg örökkön örökké, és piruljanak meg és vesszenek el. Psa 83:18 (19) És tudják meg, hogy te - Jahve a neved -, egyedül vagy Magasságos az egész föld felett. Psa 84:1 A karmesternek a gáti módra; Kórah fiaitól. Zsoltár.(2) Mily kedvesek a te hajlékaid, seregeknek Ura! Psa 84:2 (3) Sóvárog, sőt el is eped a lelkem az Úr udvaraiért; szívem és testem örvend az élő Istennek. Psa 84:3 (4) A veréb is talál házat, és a fecske fészket magának, ahol leteszi fiókáit: a te oltáraidnál, Seregeknek Ura, én királyom és én Istenem. Psa 84:4 (5) Boldogok a te házad lakói, már dicsérnek téged: szelá, Psa 84:5 (6) boldog az ember, ereje van benned; kinek az odamenetel van szívében. Psa 84:6 (7) Ha a siralom völgyén mennek át, forrássá teszik azt; áldásokkal is borítja a korai eső. Psa 84:7 (8) Mennek egyik seregtől másik sereghez; megjelennek Isten előtt Cionban: Psa 84:8 (9) Uram, Cebaót Isten, hallgasd meg imámat; hallgasd meg, Jákób Istene! Szelá. Psa 84:9 (10) Pajzsunkat lásd meg, oh Isten; és tekintsd meg felkented orcáját. Psa 84:10 (11) Mert jobb egy nap a te udvaraidban ezernél, inkább küszöbön állok az én Istenem házában; mint lakjam a hitetlenség sátoraiban. Psa 84:11 (12) Mert nap és pajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr; nem vonja meg a jót a jámborságban járóktól. Psa 84:12 (13) Seregeknek Ura, boldog az ember, aki benned bízik! Psa 85:1 A karmesternek Kórah fiaitól; zsoltár. (2) Kedvedbe fogadtad Uram, földedet; megfordítottad Jákób sorsát. Psa 85:2 (3) Megbocsátottad néped bűnét; elfedezted minden vétküket. Szelá. Psa 85:3 (4) Visszavontad egész felindulásodat; visszafordítottad haragod hevétől. Psa 85:4 (5) Térj hozzánk, üdvünk Istene; és oszlasd el bosszúságodat irántunk: Psa 85:5 (6) haragudhatsz-e ránk örökké; nyújthatod-e haragodat nemzedékről nemzedékre? Psa 85:6 (7) Ugye, te ismét megelevenítesz minket; és néped örvendezni fog benned? Psa 85:7 (8) Láttasd velünk, Uram, kegyelmedet; és üdvödet add meg nekünk: Psa 85:8 (9) hadd halljam, mit szól Isten, az Úr; mert békét fog szólni népének. [És szentjeinek, és nem térnek vissza bolondságra.] Psa 85:9 (10) Bizony közel van üdve az őt félőkhöz; mikor dicsőség lakik országunkban: Psa 85:10 (11) kegyelem és hűség találkoznak; igazság és békesség csókolóznak. Psa 85:11 (12) A hűség a földből sarjad ki; az igazság az égből tekint le. Psa 85:12 (13) Az Úr azt a jót is megadja, hogy földünk megadja termését. Psa 85:13 (14) Igazság jár az ő színe előtt; úgy indítja útnak lépteit. Psa 86:1 Ima Dávidtól. Hajtsd hozzám Uram, füledet, hallgass meg; mert nyomorult és szegény vagyok én. Psa 86:2 Őrizd meg lelkemet, mert kegyes vagyok én; tartsd meg szolgádat, ki hozzád bízik. Psa 86:3 Te vagy az én Istenem, könyörülj rajtam, Uram; mert hozzád kiáltok egész nap. Psa 86:4 Örvendeztesd meg szolgádnak lelkét; mert hozzád emelem, Uram, lelkemet. Psa 86:5 Mert te jó vagy, Uram és megbocsátó; Psa 86:6 és nagy kegyelmű mindenkihez, aki hozzád kiált:légy figyelmes, Uram az én imádságomra; és figyelj könyörgésem szavára. Psa 86:7 Szükségem idején hozzád kiáltok, mert meghallgatsz engem; Psa 86:8 nincs olyan az istenek közt, mint te, Uram, és nincsenek olyanok, mint a te munkáid. Psa 86:9 Minden nemzet, melyet te alkottál, eljön és leborul előtted, Uram: és tisztelni fogják a nevedet; Psa 86:10 mert nagy vagy és csodatevő. Te vagy Isten egyedül; Psa 86:11 mutasd meg nekem a te utadat: a te hűségedben akarok járni; egyesítsd szívemet neved félelmére. Psa 86:12 Vallást teszek rólad, Uram Istenem, teljes szívemből; és tisztelem a te nevedet örökké: Psa 86:13 mert nagy rajtam a te kegyelmed; és kiszabadítottad lelkemet a pokol legmélyéből. Psa 86:14 Isten, kevélyek keltek fel ellenem; és erőszakos gyülekezet keresi lelkemet: és nem állítottak téged maguk elé. Psa 86:15 De te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy: hosszútűrő és nagy kegyelmű és hűségű: Psa 86:16 fordulj hozzám és könyörülj rajtam! Add erődet a te szolgádnak; és tartsd meg a te szolgálóid fiát. Psa 86:17 Tégy velem egy csodát jóra; hogy lássák gyűlölőim és szégyenüljenek meg: hogy te, Uram, megsegítettél engem, és megvigasztaltál engem. Psa 87:1 Kórah fiaitól; zsoltár, éneklésre. Mint az ő alapítását a szent hegyeken, Psa 87:2 jobban szereti az Úr Cion kapuit Jákób minden hajlékánál. Psa 87:3 Felséges dolgokat beszélnek rólad; oh Isten városa! Szelá. Psa 87:4 Ismerőseimnek hirdetem Ráhábot és Bábelt, íme Filisztea és Tírusz Kússal együtt: ez ott született. Psa 87:5 Cionról tehát azt mondják: Ez is, az is benne született. És ő maga állapítja ezt meg, a Magasságos; Psa 87:6 az Úr sorolja fel a népek beírásakor: ez ott született. Szelá. Psa 87:7 Azok pedig énekelik, mintegy körtáncban: Egész forrásom tebenned van! Psa 88:1 Énekelni való zsoltár Kórah fiaitól; a karmesternek, a mahalatra éneklendő. Oktató; az ezráhi Hémántól. (2) Uram, én üdvösségem Istene; nappal kiáltok, éjjel előtted: Psa 88:2 (3) jusson elődbe imádságom; hajtsd füledet jajkiáltásomra! Psa 88:3 (4) Mert eltelt a lelkem nyomorúsággal; és életem a pokolhoz ért: Psa 88:4 (5) a verembe szállók közé számítok; olyan lettem, mint egy erő nélküli férfi. Psa 88:5 (6) A holtak közt van ágyam, mint a megölteknek, kik sírban feküsznek; akikről többé nem emlékezel meg, mert ők ki vannak vágva kezedből. Psa 88:6 (7) A verem legmélyére tettél engem; sötétségekbe, örvényekbe. Psa 88:7 (8) Rám nehezedik felindulásod; és minden hullámod, mellyel nyomsz. Szelá. Psa 88:8 (9) Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, iszonyattá tettél engem előttük: be vagyok zárva és nem mehetek ki; Psa 88:9 (10) szemem elsorvad a nyomorúságtól. Kiáltok hozzád, Uram, egész nap; kiterjesztem hozzád kezeimet: Psa 88:10 (11) hát a halottaknak akarsz csodát tenni; vagy árnyak keljenek fel téged dicsérni? Szelá. Psa 88:11 (12) Beszélnek-e a sírban kegyelmedről; hűségedről a kárhozatban? Psa 88:12 (13) Ismerik-e a sötétben csodáidat; és igazságodat a feledés földjén? Psa 88:13 (14) Mikor pedig én hozzád kiáltok, Uram; és reggelenként elődbe megy imádságom: Psa 88:14 (15) miért veted el, Uram, lelkemet; rejted el orcádat előlem? Psa 88:15 (16) Nyomorult vagyok én és haldokló; ifjúságom óta hordozom rettentéseidet, kétségben vagyok. Psa 88:16 (17) Rajtam mennek keresztül felindulásaid; ijesztéseid elpusztítanak engem. Psa 88:17 (18) Körülvesznek engem, mint a vizek egész nap; egyetemben bekerítenek engem. Psa 88:18 (19) Eltávolítottál tőlem rokont és barátot; ismeretségem a sötétség. Psa 89:1 Oktató; az ezráhi Étántól. (2) Az Úr kegyelmességeit örökké éneklem; firól fira ismertetem hűségedet számmal. Psa 89:2 (3) Mert azt mondom: a kegyelem örökre épült; az égben, ott állítottad fel hűségedet: Psa 89:3 (4) Szövetséget kötöttem választottammal; megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: Psa 89:4 (5) Örökre megerősítem magodat; és firól fira építem trónodat. Szelá. Psa 89:5 (6) És vallást tesznek az égben csodáidról Uram; és hűségedről a Szentek gyülekezetében: Psa 89:6 (7) hogy ki ér fel a felhők felett az Úrral; ki hasonló az istenfiak között az Úrhoz? Psa 89:7 (8) Rettenetes erős Isten a Szentek tanácsában nagyon; és félelmetes egész környezete felett. Psa 89:8 (9) Uram, seregek Istene, ki oly hatalmas, mint Jah? És te hűségeddel vagy körülvéve. Psa 89:9 (10) Te vagy, aki a tenger dölyfén uralkodik; ha hullámai felemelkednek, te csendesíted le: Psa 89:10 (11) te törted össze Ráhábot, mint egy ledöföttet; szórtad szét erős karoddal ellenségeidet. Psa 89:11 (12) Tiéd az ég és tiéd a föld; a földkerekét, és ami betölti, te fundáltad: Psa 89:12 (13) északot és délt te teremtetted; Tábor és Hermon a te nevedben ujjonganak. Psa 89:13 (14) Tiéd a kar a hatalommal együtt; erős a kezed, emelkedett a jobbod: Psa 89:14 (15) igazság és ítélet trónod alapja kegyelem és hűség áll színed előtt. Psa 89:15 (16) Boldog a nép, mely ismeri a riadót; a te orcád világosságában jár, Uram: Psa 89:16 (17) a te nevedben vigad egész nap; a te igazságodban emelkedett. Psa 89:17 (18) Mert erejük dicsősége te vagy; és jó kedvedben felemeled szarvunkat: Psa 89:18 (19) mert az Uré a mi pajzsunk; és Izráel Szentjéé a mi királyunk. Psa 89:19 (20) Akkor egy látásban szóltál szentjeidnek; és azt mondtad: Egy hősre tettem a segítséget; felemeltem egy választottat a népből. Psa 89:20 (21) Dávidot kerestem ki szolgámnak; őt kentem fel szent olajommal. Psa 89:21 (22) Mert kezem erősen áll őmellette; és karom erőssé teszi őt. Psa 89:22 (23) Ellenség el nem nyomja őt; és álnokság fia meg nem alázza őt: Psa 89:23 (24) mert összetöröm előtte támadóit; és megverem gyűlölőit. Psa 89:24 (25) És hűségem és kegyelmem vele lesz; és nevem által felemelkedik szarva: Psa 89:25 (26) és kezét a tengerre teszem; jobbját pedig a folyamokra. Psa 89:26 (27) Ő így hív engem: Én atyám, te; Istenem és üdvöm szirtje: Psa 89:27 (28) én pedig elsőszülöttemmé teszem őt; legfelsőbbé a föld királyai között. Psa 89:28 (29) Örökre megőrzöm iránta kegyelmemet; és szövetségem megbízható lesz vele: Psa 89:29 (30) és magvát folytontartóvá teszem; trónját pedig, mint az ég napjait. Psa 89:30 (31) Ha fiai elhagyják tanításomat; és nem járnak ítéleteimben: Psa 89:31 (32) ha törvényeimet megszentségtelenítik; és parancsolataimat nem tartják meg: Psa 89:32 (33) akkor meglátogatom kihágásukat vesszővel; és bűnösségüket csapásokkal: Psa 89:33 (34) de kegyelmemet nem bontom fel vele; és nem hazudtolom meg hűségemet. Psa 89:34 (35) Nem szentségtelenítem meg szövetségemet; és ami ajkaimon kijött, nem változtatom meg: Psa 89:35 (36) egyet esküdtem szentségemre; nem fogok Dávidnak hazudni: Psa 89:36 (37) Magva örökké előttem lesz; és trónja, míg a nap: Psa 89:37 (38) örökké szilárdan áll, mint a hold; és mint a hű tanú a felhőkben. Szelá. Psa 89:38 (39) És te elvetetted és megvetetted; felindultál felkenteddel szemben: Psa 89:39 (40) megutáltad szolgád szövetségét; koronáját a földig szentségtelenítetted. Psa 89:40 (41) Letörted minden kerítését; rommá tetted erődeit: Psa 89:41 (42) bármely útonjáró fosztogatja azt; gyalázattá lett szomszédai előtt. Psa 89:42 (43) Felemelted szorongatóinak jobbját; megörvendeztetted minden ellenségét: Psa 89:43 (44) kardja élét is visszafordítottad; és nem állattad meg a háborúban. Psa 89:44 (45) Véget vetettél fényének; és trónját a földre döntötted. Psa 89:45 (46) Megrövidítetted ifjúsága napjait; gyalázatot borítottál reá. Szelá. Psa 89:46 (47) Meddig, Uram? Örökre elrejtőzöl; és haragod, mint a tűz? Psa 89:47 (48) Jusson eszedbe, nekem mi az élet; mely hiábavalóságra teremtettél minden emberfiát! Psa 89:48 (49) Ki az az ember, aki él, és nem lát halált; megmenti lelkét az alvilág kezéből? Szelá. Psa 89:49 (50) Hol vannak előbbi kegyelmességeid, Uram? Dávidnak megesküdtél hűségedre! Psa 89:50 (51) Jusson eszedbe, Uram, szolgáid gyalázata; hogy mind a keblemben hordozom sok néptől: Psa 89:51 (52) mellyel gyaláznak a te ellenségeid, Uram; mellyel gyalázzák felkented sarkait. Psa 89:52 (53) Áldott legyen az Úr örökké! Ámen és ámen. Psa 90:1 Ima Mózestól, az Isten emberétől. Uram, te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre: Psa 90:2 mielőtt a hegyek megszülettek volna, és létrehoztad volna a földet és világot. Mert te öröktől fogva mindörökké Isten vagy: Psa 90:3 a halandót visszatéríted a porba; és azt mondod: Térjetek vissza, emberfiak! Psa 90:4 Mert ezer esztendő a te szemeidben annyi, mint a tegnapi nap, ha elmúlik; és mint egy őrváltás éjszaka. Psa 90:5 Elsodrod őket, álommá lesznek; reggel olyanok, mint a fű, mely megújul: Psa 90:6 reggel virágzik és megújul; estére levágják és megszárad. Psa 90:7 Mert elsenyvedünk haragodtól; elijedünk felindulásodtól. Psa 90:8 Magad elé tetted bűnösségünket; rejteni valónkat arcod világításába: Psa 90:9 mert napjaink mind felindulásodban hajlanak le; esztendeinket úgy végezzük, mint egy sóhajtást. Psa 90:10 Éveink napjaiban van hetven esztendő; vagy erőltetve nyolcvan esztendő: és a büszkeségük vesződség és semmiség; mert sietve elszállnak, és elrepülünk. Psa 90:11 Ki az, aki ismeri haragod erejét, és felindulásodét úgy, amint téged félni kell? Psa 90:12 Napjainkat számlálni úgy taníts; hogy bölcs szívet vegyünk. Psa 90:13 Térj vissza, Uram - meddig még? -, és essék meg a szíved szolgáidon! Psa 90:14 Elégíts meg bennünket reggelenként kegyelmeddel; hogy ujjongjunk és örvendjünk egész nap. Psa 90:15 Vidámíts meg minket aszerint, ahány nap nyomorúságot adtál; ahány esztendeig veszedelmet láttunk. Psa 90:16 Legyen láthatóvá műved a te szolgáidon; és dicsőséged az ő fiaikon. Psa 90:17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek kedvessége mirajtunk: Psa 91:1 és kezeink munkáját rendezd el rajtunk; és kezeink munkáját rendezd el.Mint aki a Magasságos rejtekében ül; a Mindenható árnyékában hál: Psa 91:2 azt mondom az Urnak: Menedékem és váram; és Istenem, akiben bízom. Psa 91:3 Mert ő szabadít ki téged a madarász tőréből; a vészes döghalál elől Psa 91:4 tollaival fedez el téged: és szárnyai alatt menedéket találsz; pajzs és páncél az ő hűsége. Psa 91:5 Nem kell félned az éj félelmétől; a nyíltól, mely nappal repül: Psa 91:6 a döghaláltól, mely homályban jár; a dögvésztől, mely délben pusztít. Psa 91:7 Elesik melletted ezer és jobbodon tízezer; hozzád nem közelít: Psa 91:8 csak a szemeiddel nézed, és a hitetlenek büntetésének látod. Psa 91:9 Ha - Uram, te vagy az én menedékem - a Magasságost tetted hajlékoddá: Psa 91:10 nem érhet hozzád veszedelem; és csapás nem közelít sátorodhoz. Psa 91:11 Mert angyalainak parancsol felőled; hogy őrizzenek minden utadon; Psa 91:12 kezeiken hordoznak téged; meg ne üsd a kőbe lábadat. Psa 91:13 Oroszlánon és viperán lépdelsz; oroszlánkölykön és sárkányon tiporsz: Psa 91:14 mivel szeretettel csügg rajtam, megmentem őt; biztonságba emelem őt, mert ismeri nevemet. Psa 91:15 Ha hív engem, meghallgatom, vele leszek szükségében; kiszabadítom őt és felmagasztalom őt: Psa 91:16 hosszú élettel megelégítem őt; és gyönyörködtetem őt üdvösségemben. Psa 92:1 Zsoltár; ének szombatnapra. (2) Jó az Urról vallást tenni; és nevednek énekelni, oh Magasságos: Psa 92:2 (3) hirdetni reggelenként kegyelmedet; és hűségedet éjjelenként. Psa 92:3 (4) Tízhúrúval és kobozzal; hárfazengéssel: Psa 92:4 (5) mert megvidámítottál engem, Uram, műveddel; kezed munkájának ujjongok. Psa 92:5 (6) Mely nagyok a te munkáid, Uram; igen mélyek gondolataid: Psa 92:6 (7) ostoba ember nem tudhatja; és bolond nem értheti ezt. Psa 92:7 (8) Mikor hitetlenek virulnak, mint a fű, és mindenféle gonosztevő virágzik: azért van, hogy örökre elpusztíttassanak; Psa 92:8 (9) te pedig a magasságban örökké vagy, Uram. Psa 92:9 (10) Mert íme ellenségeid, Uram, mert íme, ellenségeid elvesznek; szétszóratnak a gonosztevők: Psa 92:10 (11) és felemeled, mint a bölényét, szarvaimat; melyet zöldellő olajjal kentem meg. Psa 92:11 (12) És legel a szemem a rám leselkedőkön, akik felkeltek ellenem, a gonoszokon mulatnak füleim. Psa 92:12 (13) Az igaz virul, mint a pálmafa; nagyra nő, mint a cédrus a Libánonon: Psa 92:13 (14) az Úr házában elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak. Psa 92:14 (15) Az öreg korban még gyümölcsöt hoznak; kövérek és üdék lesznek; Psa 92:15 (16) hirdetvén, hogy igazságos az Úr, az én szirtem, és nincs benne álnokság. Psa 93:1 Az Úr a király, felségbe öltözött, erőbe öltözött az Úr; felövezte magát. Meg is áll a világ rendületlenül; Psa 93:2 megáll a trónod kezdettől fogva, öröktől fogva vagy te. Psa 93:3 Felemelték a folyamok, Uram, felemelték a folyamok hangjukat; felemelik a folyamok zúgásukat. Psa 93:4 Nagy, hatalmas vizek hangjánál, a tenger hullámtorlódásainál: hatalmasabb a magasságban az Úr. Psa 93:5 Bizonyságaid igen hűségesek, házadhoz illik a szentség; Uram, napok hosszára. Psa 94:1 Bosszúállás Istene, Uram; bosszúállás Istene, ragyogj fel! Psa 94:2 Emelkedjél fel, oh föld bírája; add meg a kevélyek jutalmát. Psa 94:3 Meddig fognak, Uram, a hitetlenek, meddig fognak a hitetlenek ujjongani? Psa 94:4 Tajtékzik, önhitten beszélnek; büszkélkedik minden gonosztevő. Psa 94:5 Népedet, Uram, letiporják; és örökségedet elnyomják: Psa 94:6 ölik az özvegyet és jövevényt; és gyilkolják az árvákat. Psa 94:7 És azt mondják: Nem látja az Úr és: Nem veszi észre Jákób Istene. Psa 94:8 Kapjatok észbe, ti nép legostobábbjai; és ti bolondok, mikor lesztek bölcsek? Psa 94:9 Aki fület plántált, talán nem hall; vagy aki szemet alkotott, talán nem lát? Psa 94:10 Aki nemzeteket fegyelmez, talán nem dorgál; aki embert tanít tudományra? Psa 94:11 [Ismeri az Úr az emberi gondolatokat, hogy azok hiábavalók!] Psa 94:12 Boldog az ember, akit fegyelmezel, Uram; és Tanításodból oktatást adsz neki: Psa 94:13 hogy nyugalmat adj neki a gonosz napok elől; míg a hitetlennek készül a verem. Psa 94:14 Mert nem veti el az Úr az ő népét; és örökségét nem hagyja el: Psa 94:15 mert az igazsághoz fog visszatérni az ítélet; és utána minden egyenes szívű. Psa 94:16 Ki kel fel értem a gonoszok ellen; ki áll mellém a gonosztevők ellen? Psa 94:17 Ha az Úr nem volna segítségem; alighanem a hallgatásban lakna lelkem. Psa 94:18 Ha azt mondom: Megingott a lábam; kegyelmed támogat engem, Uram: Psa 94:19 keblem sok aggodalma között vigasztalásaid cirógatják lelkemet. Psa 94:20 Lehet-e köze hozzád a romlás székének; mely igazságtalanságot kovácsol törvény ellenére? Psa 94:21 Összesereglenek az igaz ember lelke ellen; és elítélik az ártatlan vért. Psa 94:22 Nekem azért az Úr mentsváram lett; és az én Istenem menedékem szirtje: Psa 94:23 és visszafordítja rájuk álnokságukat, és gonoszságuk által irtja ki őket; kiirtja őket az Úr, a mi Istenünk. Psa 95:1 Jertek, örvendjünk az Úrnak; ujjongjunk üdvünk szirtjének: Psa 95:2 menjünk színe elé hálaadással; dicsénekkel ujjongjunk neki: Psa 95:3 mert nagy Isten az Úr. És nagy király minden Isten felett; Psa 95:4 kinek kezében vannak a föld mélységei, és akiéi a hegyek magasságai: Psa 95:5 akié a tenger, ő alkotta azt; és a szárazföld, kezei formálták. Psa 95:6 Jertek, boruljunk le és hajoljunk meg; hajtsunk térdet az Úr előtt, alkotónk előtt: Psa 95:7 mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe vagyunk, és az ő kezének juhai. Ma, ha az ő szavát halljátok; Psa 95:8 meg ne keményítsétek szíveteket, mint Meribánál, mint Masszá napján a sivatagban: Psa 95:9 ahol atyáitok kísértettek engem; próbára tettek engem, pedig látták cselekedetemet. Psa 95:10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől; mert azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez! Psa 95:11 Mert ők nem ismerték az én utaimat: amiért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmamba. Psa 96:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekeljetek az Úrnak, egész föld! Psa 96:2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét; hirdessétek napról-napra szabadítását. Psa 96:3 Beszéljétek a nemzetek között dicsőségét; minden nép között csodatetteit. Psa 96:4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes; félelmetes ő minden istenek felett. Psa 96:5 Mert a népek istenei mind semmiségek; de az Úr egeket alkotott. Psa 96:6 Fenség és méltóság van őelőtte; erő és dicsőség szentélyében. Psa 96:7 Adjatok az Úrnak, népek nemzetségei; adjatok az Úrnak tiszteletet és erőt. Psa 96:8 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét; hozzatok ajándékot és jertek udvaraiba. Psa 96:9 Boruljatok le az Úr előtt szentség díszében; reszkessen előtte az egész föld: Psa 96:10 mondjátok a nemzetek között: Az Úr a király; meg is áll a világ rendületlenül. [Méltányossággal ítélné a népeket.] Psa 96:11 Örülnek az egek és vigad a föld; zúg a tenger és teljessége: Psa 96:12 tombol a mező és minden, ami rajta van; ujjong akkor a mező minden fája. Psa 96:13 Az Úr előtt, mikor eljön, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazságban, és a népeket az ő hűségében. Psa 97:1 Az Úr a király, vigadjon a föld; örvendezzen a sok sziget! Psa 97:2 Felhő és homály van körülötte; igazság és ítélet trónjának alapja. Psa 97:3 Tűz jár színe előtt; és elégeti támadóit körös-körül. Psa 97:4 Megvilágítják villámai a világot; látja és reszket a föld. Psa 97:5 A hegyek, mint a viasz, elolvadnak az Úrnak színe előtt; az egész föld Urának színe előtt. Psa 97:6 Az egek kijelentik igazságát; és minden nép meglátja dicsőségét. Psa 97:7 Megszégyenülnek az istenkép-tisztelők mind, akik bálványokkal dicsekesznek; leborul előtte minden isten. Psa 97:8 Hallja és örvendez Cion, és vigadnak Júda leányai ítéleteid miatt, Uram. Psa 97:9 Mert te, Uram, Magasságos vagy az egész földön; nagyon felette vagy minden istennek. Psa 97:10 Kik az Urat szeretitek, gyűlöljétek a rosszat; mert megőrzi az ő szentjeinek lelkét; a hitetlenek kezéből kiszabadítja őket. Psa 97:11 Világosság hintetik az igazra; és az egyenes szívűekre öröm. Psa 97:12 Örvendezzetek, igazak, az Urban; és tegyetek vallást szent nevéről. Psa 98:1 Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat művelt; segített neki jobb keze, és szentséges karja. Psa 98:2 Megismertette az Úr az ő üdvét; a nemzetek szemei előtt feltárta igazságát: Psa 98:3 megemlékezett kegyelméről és hűségéről Izráel háza iránt. Látta a földnek egész határa a mi Istenünknek üdvét: Psa 98:4 harsogj az Urnak, te egész föld, törj ki, ujjongj és zengj! Psa 98:5 Zengjetek az Urnak hárfával; hárfával és énekszóval: Psa 98:6 trombitával és kÚrt hangjával; harsogjatok a király, az Úr előtt. Psa 98:7 Zúgjon a tenger és teljessége; a földkerekség és a benne lakók: Psa 98:8 folyamok csapják össze kezeiket; egyetemben hegyekké ujjongjanak. Psa 98:9 Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazságban, és a népeket méltányosságban. Psa 99:1 Az Úr a király, reszkessenek a népek; a Kérubokon ül, rendüljön meg a föld! Psa 99:2 Az Úr nagy a Cionon; és felmagasztalt minden nép felett. Psa 99:3 Dicsérik nagy és félelmes nevedet. Szent ő. Psa 99:4 Királyi hatalmat, ítéletet szeretőt te alapítottál; jogot, ítéletet és igazságot Jákóbban te alkottál: Psa 99:5 magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket és boruljatok le lábai zsámolyához; szent ő! Psa 99:6 Mózes és Áron az ő papjai között; és Sámuel neve segítségül hívói között; kik segítségül hívták az Urat, és ő meghallgatta őket. Psa 99:7 Felhőoszlopban beszélt hozzájuk; megőrizték bizonyságtételeit, és a törvényt, amit adott nekik. Psa 99:8 Uram, mi Istenünk, te meghallgattad őket, megbocsátó Isten voltál nekik; bár megbosszultad tetteiket. Psa 99:9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk! Psa 100:1 Zsoltár; hálaadásra. Harsogjatok az Úrnak, egész föld: Psa 100:2 szolgáljatok az Urnak örömmel; jertek színe elé ujjongással! Psa 100:3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, ő alkotott minket és övéi vagyunk; az ő népe és legelőjének nyája. Psa 100:4 Jertek kapuin hálaadással, és udvaraiba dicséretmondással; adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Psa 100:5 Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme; és nemzedékről nemzedékre a hűsége. Psa 101:1 Dávid zsoltára. Kegyelmet és ítéletet énekelek; Uram, neked zengek. Psa 101:2 Figyelem a jámborság útján, mikor jössz el hozzám. Szívem jámborságában járok az én házamban: Psa 101:3 nem teszek szemeim elé mihaszna dolgot. Félrelépést tenni utálok, nem ragad hozzám: Psa 101:4 facsarós szív távozzék tőlem; rosszat nem ismerek. Psa 101:5 Aki felebarátját titkon rágalmazza, azt kiirtom; akinek a szeme fenn jár, a szíve tág, azt nem bírom el. Psa 101:6 Az ország hűségesein a szemem, hogy velem lakjanak; aki a jámborság útján jár, az szolgáljon nekem. Psa 101:7 Ne lakjon az én házamban csalárdság-cselekvő; hazugság-szóló meg ne álljon szemeim előtt. Psa 101:8 Reggelenként kiirtom mind az ország hitetleneit; hogy kipusztítsak az Úr városából minden gonosztevőt. Psa 102:1 A szegény ember imádsága, mikor leborul, és az Úr előtt kiönti panaszát. (2) Uram, hallgasd meg imádságomat; és kiáltásom jusson hozzád: Psa 102:2 (3) ne rejtsd el előlem orcádat (mikor szorultságban vagyok); hajtsd hozzám füledet (mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem). Psa 102:3 (4) Mert füstbe enyésznek napjaim; és csontjaim mintha tűzben égnének: Psa 102:4 (5) mint a hőütötte fű, elszáradt a szívem; bizony elfelejtem kenyeremet megenni. Psa 102:5 (6) Hangos sóhajtásomnál fogva - Csontom a húsomhoz tapadt -, Psa 102:6 (7) hasonlítok a sivatag pelikánjához; olyan vagyok, mint a bagoly a romokon. Psa 102:7 (8) Fenn virrasztok és olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetőn. Psa 102:8 (9) Egész nap gyaláznak engem ellenségeim; őrjöngőim velem átkozódnak, Psa 102:9 (10) mert hamut eszem kenyér gyanánt; és italomat sírással keverem: Psa 102:10 (11) haragod és felindulásod miatt, mert felemeltél és elhajítottál engem. Psa 102:11 (12) Napjaim olyanok, mint a lehajló árnyék; és én, mint a fű, elszáradok: Psa 102:12 (13) De te, Uram, örökké megmaradsz; és a neved nemzedékről nemzedékre. Psa 102:13 (14) Te felkelsz, könyörülsz Cionon, ha ideje lesz megszánni, ha eljön a határidő: Psa 102:14 (15) mert szolgáid gyönyörködtek köveiben; és szánakoznak porán. Psa 102:15 (16) És félni fogják a nemzetek az Úr nevét; és a föld minden királyai dicsőségedet: Psa 102:16 (17) hogy megépítette az Úr Ciont; megjelent dicsőségében. Psa 102:17 (18) Oda fordult a kifosztottak imádságához; és nem vetette meg imádságukat. Psa 102:18 (19) Irattassék meg ez a következő nemzedéknek; hogy a teremtendő nép dicsérje az Urat. Psa 102:19 (20) Hogy letekintett szentsége magasságából; az Úr az égből lenézett a földre: Psa 102:20 (21) hogy meghallgassa a foglyok sóhajtását; kiszabadítsa a halálra szántakat. Psa 102:21 (22) Hogy hirdessék Cionban az Úr nevét; és dicséretét Jeruzsálemben: Psa 102:22 (23) mikor összegyűlnek a népek egyetemben, és a királyságok az Urat szolgálni. Psa 102:23 (24) Megalázta az útban erőmet, megrövidítette napjaimat; Psa 102:24 (25) mondom: Istenem, ne végy el engem napjaim felén; te, kinek nemzedékek nemzedékére vannak éveid! Psa 102:25 (26) Ezelőtt alapítottad a földet; és az ég a te kezed alkotása. Psa 102:26 (27) Azok elvesznek, te pedig megmaradsz, és mind megavulnak, mint a ruha; változtatod őket, mint az öltözetet, és elváltoznak. Psa 102:27 (28) Te pedig ugyanaz vagy, és éveidnek nem lesz vége: Psa 102:28 (29) szolgáidnak fiai lakni fognak; és az ő magvuk meg fog állni a te színed előtt. Psa 103:1 Dávidtól. Áldjad én lelkem az Urat; és egész bensőm az ő szent nevét: Psa 103:2 Áldjad én lelkem az Urat; és el ne felejtsd semmi jótéteményét. Psa 103:3 Ő az, aki megbocsátja minden bűnödet; meggyógyítja minden betegségedet: Psa 103:4 aki megváltja a veremből életedet; megkoronáz téged kegyelemmel és irgalommal. Psa 103:5 Ő az, aki megelégíti a jóval díszedet; megújul fiatalságod, mint a sasé: Psa 103:6 az Úr, aki igazságot teremt, és ítéletet minden elnyomottnak. Psa 103:7 Kijelentette útjait Mózesnek; cselekedeteit Izráel fiainak: Psa 103:8 irgalmas és kegyelmes az Úr; hosszútűrő és nagy kegyelmű. Psa 103:9 Nem perel folytonosan; és nem tart örökké haragot: Psa 103:10 nem vétkeink szerint bánik velünk; és nem bűnösségünk szerint fizet nekünk. Psa 103:11 Mert amily magasan van az ég a föld felett; oly hatalmas az ő kegyelme az őt félőkön: Psa 103:12 amily távol van napkelet napnyugattól; úgy eltávolítja vétkeinket tőlünk. Psa 103:13 Mint az atya irgalmas a fiakhoz; úgy az Úr irgalmas az őt félőkhöz: Psa 103:14 mert ő ismeri alkotásunkat; emlékében tartja, hogy por vagyunk. Psa 103:15 A halandónak olyanok a napjai, mint a fű; mint a mező virága, úgy virágzik: Psa 103:16 ha egy szél megy rajta keresztül, már nincs; és többé nem ismeri azt a helye. Psa 103:17 Az Úr kegyelme pedig öröktől fogva való, és örökkévaló az őt félőkön; és igazsága a fiak fiain. Psa 103:18 Azokon, akik az ő szövetségét megőrzik; és emlékükben tartják parancsolatait, hogy teljesítsék. Psa 103:19 Az Úr az égben állította fel trónját; és királysága mindenen uralkodik. Psa 103:20 Áldjátok az Urat ő angyalai, erős hősök, kik szavát végrehajtjátok; Psa 103:21 hallgatván szava hangjára. Áldjátok az Urat minden seregei; szolgái, akaratának végrehajtói. Psa 103:22 Áldjátok az Urat minden tettei uralkodásának minden helyén: áldjad én lelkem az Urat! Psa 104:1 Áldjad én lelkem az Urat: Uram Istenem, mily nagy vagy! Díszbe és méltóságba öltöztél; Psa 104:2 világosságot vettél fel ruha gyanánt.Az eget kifeszítetted kárpitnak; Psa 104:3 a vizekre szerkesztetted felházadat. Sűrű felhőket tesz szekerévé; szélszárnyakon jár: Psa 104:4 szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet. Psa 104:5 Megfundálta a földet alapjain; soha örökké meg nem inog. Psa 104:6 Beborítottad azt hullámárral, mint öltözettel; a hegyeken megálltak a vizek: Psa 104:7 Egy kiáltásodra elmenekültek; mennydörgő hangodra elrebbentek Psa 104:8 (hegyek emelkedtek, völgyek süllyedtek), arra a helyre, melyet kijelöltél nekik: Psa 104:9 határt vetettél, melyet át nem léphetnek; nem boríthatják el ismét a földet. Psa 104:10 Forrásokat bocsátott a völgyekbe; melyek a hegyek között haladnak: Psa 104:11 inni adnak a mező minden vadjának; a vadszamarak oltják szomjukat: Psa 104:12 felettük az ég madarai laknak; az águk közül hallatják szavukat. Psa 104:13 Hegyeket itat meg felházából; munkád gyümölcsével lakik jól a föld: Psa 104:14 füvet sarjasztasz a baromnak; és növényt az ember szolgálatára: Kenyeret hozván elő a földből; Psa 104:15 és bort, mely a halandó szívét vidámítja: hogy ragyogóbbá tegye az arcokat az olajnál; a kenyér pedig erősítse a halandó szívét. Psa 104:16 Jóllaknak az Urnak fái; a libánoni cédrusok, melyeket ültetett: Psa 104:17 ahol madarak fészkelnek; a gólyának ciprus a háza. Psa 104:18 A magas hegyek a zergéknek; a sziklák a mormoták menedéke. Psa 104:19 Holdat alkotott gyülekezésekre; napot, mely tudja leszálltát. Psa 104:20 Sötétséget állítasz be, hogy éjszaka legyen; akkor búvik elő minden erdei vad: Psa 104:21 az oroszlánkölykök, prédáiért ordítván; és kérvén Istentől eledelüket. Psa 104:22 Felkel a nap, visszahúzódnak; és leheverednek fészkükre: Psa 104:23 kijön az ember az ő munkájára; dolga végzésére estig. Psa 104:24 Mily nagyok a te alkotásaid, Uram! Valamennyit bölcsességgel csináltad; tele van a föld szerzeményeddel! Psa 104:25 Ihol a tenger, nagy és terjedelmes, benne nyüzsgő lény számtalan; állatok, kicsinyek és nagyok. Psa 104:26 Ott járnak a hajók; a tengeri kígyó, melyet alkottál benne játszani. Psa 104:27 Valamennyien te tőled várják, hogy eledelt adj nekik idején. Psa 104:28 Adsz nekik, szedegetnek: kinyitod kezedet, megelégesznek jóval; Psa 104:29 elrejted orcádat, megrémülnek. Visszavonod lelküket, kimúlnak; és visszatérnek a maguk porába. Psa 104:30 Kiereszted lelkedet, létrejönnek; és megújítod a földnek színét. Psa 104:31 Tartson az Úr dicsősége örökké; találja örömét az Úr alkotásaiban. Psa 104:32 Aki ha a földre tekint, már reszket; ha a hegyekhez ér, már füstölnek. Psa 104:33 Énekelni fogok az Urnak, míg élek; zengedezni az én Istenemnek, míg leszek. Psa 104:34 Neki kedves lesz az én elmélkedésem; én örvendezni fogok az Úrban. Psa 104:35 Kipusztulnak a bűnösök az országból; és hitetlenek nem lesznek többé. Áldjad lelkem az Urat, hallelúja! Psa 105:1 Tegyetek vallást az Urról, hívjátok nevét; hirdessétek a népek közt tetteit. Psa 105:2 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki; beszéljétek minden csodatettét. Psa 105:3 Dicsekedjetek szent nevével; örüljön az Urat keresők szíve. Psa 105:4 Tudakozzátok az Urat és az ő erejét; keressétek orcáját szüntelen. Psa 105:5 Emlékezzetek csodáira, melyeket tett; jeleire és szája ítéleteire: Psa 105:6 Izráel magva, ő szolgája; Jákób fiai, ő választottai! Psa 105:7 Ő az Úr, a mi Istenünk; az egész földre szólók ítéletei. Psa 105:8 Emlékezik örökké az ő szövetségére; az igére, melyet ezer nemzedékre parancsolt: Psa 105:9 melyet Ábrahámmal kötött; és Izsáknak tett esküjére. Psa 105:10 Melyet Jákóbnak törvényül állított fel, Izráelnek örök szövetségül; Psa 105:11 mondván: Neked adom Kanaán országát, örökségtek osztályrészéül: Psa 105:12 mikor kevés számúak voltak, kevesen és jövevények voltak benne. Psa 105:13 Mikor vándoroltak nemzettől nemzethez; egyik országból a másik néphez: Psa 105:14 nem engedte embernek elnyomni őket; és királyokat fenyített meg értük: Psa 105:15 Ne nyúljatok az én felkentjeimhez; és prófétáimat ne bántsátok! Psa 105:16 Mikor éhséget hívott az országra; a kenyér minden botját eltörte: Psa 105:17 [Egy embert küldött előttük; Józsefet eladták szolgának. Psa 105:18 Béklyóban nyomorgatták lábait; ő maga vasba jutott: Psa 105:19 amíg szava nem teljesedett. Mikor az Úr mondása tisztázta őt: Psa 105:20 elküldött a király és feloldotta őt; a népek uralkodója, és szabaddá tette őt. Psa 105:21 Urrá tette őt házán; és uralkodóvá egész vagyonán: Psa 105:22 kösse meg fejedelmeit kedve szerint; és véneit oktassa.] Psa 105:23 akkor Izráel Egyiptomba jutott; és Jákób jövevény lett Hám földjén. Psa 105:24 És nagyon termékennyé tette népét; és erősebbé tette azt szorongatóinál. Psa 105:25 Népe gyűlöletére fordította szívüket; hogy praktikáljanak szolgái ellen. Psa 105:26 Elküldötte szolgáját, Mózest; Áront, akit választott: Psa 105:27 kik elhelyezték köztük csoda-igéit; és csodáit a Hám földjén. Psa 105:28 Küldött sötétséget; és mikor sötétséget csinált, nem lázadtak fel szava ellen. Psa 105:29 Vizeiket vérré változtatta; és megölte halaikat. Psa 105:30 Országukban hemzsegtek a békák; királyi termeikben. Psa 105:31 Szólt, és kutyalégy érkezett; szúnyogok egész határukba. Psa 105:32 Esőül jégesőt adott nekik; lángoló tüzet a földjükre. Psa 105:33 És elverte szőlőjüket és fügefájukat; és letördelte a fát határukban. Psa 105:34 Szólt, és sáska érkezett; és prücsök, nem volt száma. Psa 105:35 És megevett minden növényt országukban; és megette földjük gyümölcsét. Psa 105:36 És megölt minden elsőszülöttet országukban; minden erő-zsengéjüket. Psa 105:37 És kihozta őket ezüsttel és arannyal; és törzseikben nem volt elesett. Psa 105:38 Örült Egyiptom kivonulásukon; mert rájuk nehezedett félelmük. Psa 105:39 Felhőt terjesztett ki fedélnek; és tüzet, hogy világítson éjjel. Psa 105:40 Kértek és hozott fÚrjet; és égi kenyérrel tartotta jól őket. Psa 105:41 Szirtet nyitott meg, és folyt a víz; ment a tikkadtságban folyamként. Psa 105:42 Mert megemlékezett szent szaváról; és szolgájáról, Ábrahámról. Psa 105:43 És kihozta népét örömmel; viadallal választottait: Psa 105:44 és nekik adta a pogányok országait; népek szerzeményét vették birtokukba. Psa 105:45 Avégre, hogy megtartsák törvényeit; és tanításait megőrizzék. Hallelúja. Psa 106:1 Hallelúja, dicsérjétek az Urat, mert jó; mert örökkévaló a kegyelme! Psa 106:2 Ki beszélhetné ki az Úr hatalmasságát; fejezhetné ki egész dicséretét? Psa 106:3 Boldogok, akik megőrzik az ítéletet; igazságot cselekesznek minden időben. Psa 106:4 Emlékezzél reám, Uram, néped szeretetével; látogass meg engem üdvöddel: Psa 106:5 hogy gyönyörködjem választottaid javában, örvendjek nemzetek örömében; dicsekedjem örökségeddel. Psa 106:6 [Vétkeztünk atyáinkkal, bűnt, gonoszságot követtünk el.] Psa 106:7 Atyáink Egyiptomban nem tekintették csodáidat, nem emlékeztek meg kegyelmed nagyságáról; hanem fellázadtak a tengernél, a Sástengernél: Psa 106:8 mégis megszabadította őket az ő nevéért; hogy megismertesse hatalmasságát. Psa 106:9 Megdorgálta a Sástengert, és az kiszáradt; és úgy vitte őket a hullámárban, mint a sivatagban. Psa 106:10 És megszabadította őket gyűlölőjük kezéből; és kiváltotta őket ellenségük kezéből. Psa 106:11 És víz borította el üldözőiket; egy közülük meg nem maradt. Psa 106:12 Akkor hittek szavaiban; énekelték dicséretét. Psa 106:13 Hamar elfelejtették cselekedeteit; nem bíztak tanácsában. Psa 106:14 És kívánságra gerjedtek a sivatagban; és megkísértették Istent a pusztaságban; Psa 106:15 akkor megadta nekik kérésüket; de sorvadást küldött lelkükbe. Psa 106:16 Irigykedtek Mózesre a táborban; Áronra, az Úr szentjére. Psa 106:17 Megnyílt a föld és elnyelte Dátánt; és elborította Abirám csapatát. Psa 106:18 És tűz gyulladt ki csapatukban; és láng lobogtatta el a hitetleneket. Psa 106:19 Borjút készítettek a Hóreben; és öntött kép előtt borultak le: Psa 106:20 és elcserélték az ő dicsőségüket egy fűevő ökör ábrázolatáért. Psa 106:21 [Elfelejtkeztek Istenről, szabadítójukról, aki nagy dolgokat vitt véghez Egyiptomban, Psa 106:22 csodákat Hám földjén, félelmetes dolgokat a Sástengeren.] Psa 106:23 És azt mondta, hogy elpusztítja őket, hanem Mózes, az ő választottja, a résre állt színe előtt; visszafordítván haragját a pusztítástól. Psa 106:24 És megvetették a kívánatos országot; nem hittek beszédének: Psa 106:25 és morgolódtak sátoraikban; nem hallgattak az Úr szavára. Psa 106:26 És felemelte kezét előttük; hogy elejti őket a sivatagban: Psa 106:27 és hogy elejti magvukat a pogányok között; és elszórja őket az országokba. Psa 106:28 Aztán a Baál Peorhoz csatlakoztak; és ették a holt istenek áldozatait. Psa 106:29 Így bosszantották tetteikkel; és csapás tört ki közöttük. Psa 106:30 Akkor felállt Pinhász és ítélt; és megállott a csapás. Psa 106:31 És igazságul számíttatott be neki; nemzedékről nemzedékre örökké. Psa 106:32 Aztán megharagították a Meribá vizeinél; Mózesnek is baja lett miattuk: Psa 106:33 mert fellázadtak az Úr lelke ellen; és ő elszólta magát ajkaival. Psa 106:34 Nem pusztították ki a népeket; kiket az Úr mondott nekik Psa 106:35 és összeelegyedtek a pogányokkal; és eltanulták cselekedeteiket. Psa 106:36 szolgálták azok bálványait; melyek tőrré lettek számukra: Psa 106:37 és megáldozták fiaikat és leányaikat az ördögöknek. Psa 106:38 Így ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét; kiket megáldoztak Kanaán bálványainak; úgyhogy fertőzött lett az ország a vértől. Psa 106:39 Így tisztátalanokká lettek tetteikben; és paráznákká cselekedeteikben: Psa 106:40 és fellobbant az Úr haragja népére; és megutálta örökségét. Psa 106:41 És kiadta őket a pogányok kezébe; és uralkodtak rajtuk gyűlölőik: Psa 106:42 és szorították őket ellenségeik; és meg kellett magukat alázniuk kezük alatt. Psa 106:43 Sok ízben megszabadította őket; mert ők megátalkodtak tanácsukban és süllyedtek bűnükben: Psa 106:44 de megtekintette nyomorúságukat; meghallgatván kiáltásukat. Psa 106:45 És emlékezetébe hozta mellettük az ő szövetségét; és könyörült kegyelme nagysága szerint. Psa 106:46 És irgalmába adta őket mindazoknak, akik fogságba hurcolták őket. Psa 106:47 Szabadíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze bennünket a pogányok közül; hogy vallást tegyünk szentséges nevedről, dicsekedvén dicséreteddel. Psa 106:48 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva és mindörökké! És mondja az egész nép: Ámen! Hallelúja! Psa 107:1 Dicsérjétek az Urat, mert jó; mert örökkévaló a kegyelme; Psa 107:2 mondják ezt az Úr megváltottai; kiket megváltott valami nyomorból. Psa 107:3 [Éspedig az országokból gyűjtötte őket össze; keletről és nyugatról, északról és a tengerről.] Psa 107:4 Eltévedtek a sivatagban, pusztaságban; lakott városhoz utat nem találtak: Psa 107:5 éhesek voltak és szomjasok voltak; lelkük elborult bennük. Psa 107:6 Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kimentette őket: Psa 107:7 elvezette őket a helyes útra; hogy menjenek lakott városba. Psa 107:8 Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért. Psa 107:9 Hogy megelégítette a szomjúhozó lelket; és az éhező lelket betöltötte jóval. Psa 107:10 Sötétségben és a halál árnyékában ültek; mint foglyok nyomorban és vasban; Psa 107:11 [mert fellázadtak Isten parancsai ellen; és a Magasságos tanácsát megvetették;] Psa 107:12 és elnyomta szívüket fáradalommal; elestek, és nem volt, ki segítsen. Psa 107:13 Mikor az Úrhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kiszabadította őket: Psa 107:14 kihozta őket a sötétségből és halál árnyékából; és köteleiket elszaggatta. Psa 107:15 Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért: Psa 107:16 hogy betörte az ércajtókat; és a vasreteszeket levagdalta. Psa 107:17 Bolondok vétkes útjuk folytán, és bűnük következtében szenvedtek. Psa 107:18 Minden ételt megutált lelkük; és közel jutottak a halál kapujához. Psa 107:19 Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kiszabadította őket. Psa 107:20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket; és kimentette vermükből. Psa 107:21 Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért. Psa 107:22 És áldozzanak hálaáldozatokat; és beszéljék el cselekedeteit harsogással. Psa 107:23 Akik a tengerre szálltak hajókon; a nagy vízen űztek foglalkozást; Psa 107:24 azok látták az Úr cselekedeteit; és az ő csodáit az örvényen. Psa 107:25 Parancsolt és viharszelet támasztott; és magasra emelte hullámait. Psa 107:26 Égbe szálltak, mélységbe zuhantak; lelkük elolvadt a veszedelemben. Psa 107:27 Táncoltak és tántorogtak, mint a részeg; és minden bölcsességük odalett. Psa 107:28 Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; akkor kihozta őket szükségeikből. Psa 107:29 A vihart csendességre állította; és elhallgattak hullámaik: Psa 107:30 és örvendeztek, mert megnyugodtak; és a kívánt révpartra vezette őket. Psa 107:31 Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért: Psa 107:32 és magasztalják őt a nép gyülekezetében; és az öregek ülésében dicsérjék őt. Psa 107:33 Folyamokat tesz sivataggá; és vízforrásokat szomjúfölddé; Psa 107:34 gyümölcs-földet sómezővé: a rajta lakók gonoszsága miatt. Psa 107:35 Sivatagot tett vizes láppá; és aszú földet vízforrásokká: Psa 107:36 és éhezőket telepített oda; kik lakó várost alapítottak. Psa 107:37 És mezőket vetettek, szőlőket ültettek; és gyümölcsöt hoztak jövedelmül. Psa 107:38 És megáldotta őket és nagyon megszaporodtak; barmukat sem engedte megfogyni. Psa 107:39 És mikor megkevesedtek és lesüllyedtek veszedelem és gond zárja alatt Psa 107:40 [„megvetést önt a nemesekre; és „úttalan sivatagságba tévelyíti őket] Psa 107:41 akkor a szegényt felemelte a nyomorból; és a nemzetségeket olyanokká tette, mint a juhnyáj. Psa 107:42 Lássák az igazak és örüljenek; és minden hamisság befogja száját. Psa 107:43 Ki bölcs? Hát tartsa meg ezeket; és figyeljenek az Úr kegyelmességére. Psa 108:1 Éneklésre; Dávid zsoltára. (2) Kész a szívem Istenem; énekelni és zengedezni: Psa 108:2 (3) a lelkem is, ébredj koboz; és hárfával hadd ébresszem fel a hajnalt. Psa 108:3 (4) Dicsőítelek téged a népek közt, Uram; és zengedezek neked a nemzetek közt: Psa 108:4 (5) mert nagy, az égnél feljebb a kegyelmed; és a felhőkig a te hűséged. Psa 108:5 (6) Emelkedjél fel az egek felett, oh Isten; és az egész föld felett a te dicsőséged! Psa 108:6 (7) Hogy megmenekülhessenek kedveseid; segítsen jobbod és hallgass meg minket. Psa 108:7 (8) Isten megígérte az ő szent helyén - fel kell ujjonganom! -: Sikemet elosztom, és Szukkót völgyét kimérem. Psa 108:8 (9) Enyém Gileád, enyém Manassé, és Efraim fejem erőssége; Júda a kormánypálcám. Psa 108:9 (10) Móáb mosdómedencém, Edomra vetem sarumat; Filisztea felett ujjongok. Psa 108:10 (11) Ki visz el engem az erős városba; ki vezet el engem Edomig? Psa 108:11 (12) Nemde, oh Isten, elvetettél bennünket; és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal? Psa 108:12 (13) Adj nekünk segedelmet az ellenség ellen: mert emberi segítség hiábavaló. Psa 108:13 (14) Istennel viszünk véghez nagy tetteket; és ő tiporja el szorongatóinkat. Psa 109:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. Dicséretem Istene, ne hallgass; Psa 109:2 mert hitetlen száj és csalárd száj nyílt fel énellenem: hazug nyelvvel beszélnek velem; Psa 109:3 és gyűlölet szavaival vesznek engem körül; és hadakoznak ellenem ok nélkül. Psa 109:4 Szeretetem helyébe ellenségeskednek velem; és én imádság vagyok. Psa 109:5 Rosszat tesznek rám jó helyébe; és gyűlöletet szeretetem helyébe. Psa 109:6 Rendelj ki ellene hitetlent; és vádlóként álljon a jobbjára. Psa 109:7 A törvénykezésből elítélt gyanánt jöjjön ki; és imádsága vétek gyanánt legyen. Psa 109:8 Kevés napja legyen neki; és az ő tisztét más vegye el. Psa 109:9 Fiai legyenek árvákká; és felesége özveggyé. Psa 109:10 És bolyongva bolyongjanak fiai és kéregessenek; és romjaiktól távol keressenek. Psa 109:11 Hitelező ejtse hálójába mindenét, amije van; és illetéktelenek prédálják el keresményét. Psa 109:12 Ne legyen, aki neki kegyelmet nyújt; és ne legyen, aki irgalmaz árváinak. Psa 109:13 Utódai kiirtásra valók legyenek; a másik nemzedékben töröltessék el a nevük. Psa 109:14 Legyen emlékezetben atyáinak bűne az Urnál; és anyjának vétke el ne töröltessék: Psa 109:15 legyenek azok folyton az Úr előtt; és irtsa ki a földről emlékezetüket. Psa 109:16 [Amiért nem jutott eszébe kegyelmet cselekedni; hanem üldözte a nyomorult és szegény embert, és a levert szívűt, hogy megölje. Psa 109:17 És szerette az átkot, tehát eljött reá; nem telt kedve az áldásban, tehát eltávozott tőle. Psa 109:18 Átokba öltözött fel, mint a ruhájába; ezért ment bele belsejébe, mint a víz, és mint az olaj, a csontjaiba. Psa 109:19 Legyen neki ruha gyanánt, borítsa magára; és öv gyanánt, állandóan kösse maga körül.] Psa 109:20 Ez legyen jutalma ellenfeleimnek az Urtól; és akik rosszat beszélnek lelkemre. Psa 109:21 Te pedig, Uram Isten, cselekedjél velem nevedért; mert jó a kegyelmed, ments meg engem. Psa 109:22 Mert nyomorult és szegény vagyok én; és szívem át van szúrva bensőmben. Psa 109:23 El kell mennem, mint az árnyéknak, mikor hanyatlik; lehullok, mint a sáska. Psa 109:24 Térdeim inognak a böjttől; és húsom lesoványodott a kövérségtől. Psa 109:25 Úgyhogy én gyalázattá lettem nekik; ha engem látnak, csóválják fejüket. Psa 109:26 Segíts meg engem, Uram Istenem; szabadíts meg engem kegyelmed szerint. Psa 109:27 És tudják meg, hogy a te kezed ez; te, az Úr, cselekedted ezt. Psa 109:28 Átkozzanak ők, de te megáldasz; ha felkelnek, megszégyenülnek, és szolgád örül. Psa 109:29 Mikor ellenfeleim gyalázatba öltöznek; és magukra terítik, mint egy felöltőt, szégyenüket: Psa 109:30 hálát adok az Urnak nagyon, a számmal; és a sokaság között dicsérem őt: Psa 109:31 mert jobbjára áll a szegénynek; hogy megszabadítsa azoktól, kik lelkét elítélik. Psa 110:1 Dávidtól; zsoltár. Az Úr mondása uramhoz: Ülj jobbomra, míg ellenségeidet teszem lábaid zsámolyává. Psa 110:2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Cionból: uralkodjál ellenségeid közt. Psa 110:3 Készséges néped lesz hadi napodon szentség díszében; a piros hajnal méhéből lesz neked harmat ifjúságod. Psa 110:4 Megesküdött az Úr és nem bánja meg, te vagy pap örökké; Malkicedeknek módja szerint. Psa 110:5 Az Úr jobbodon van; haragja napján királyokat tör össze. Psa 110:6 Itéletet tart a pogányok közt tele holttestekkel; fejeket zúz össze nagy földön. Psa 110:7 Az úton patakból iszik; ezért felemeli fejét. Hallelúja! Psa 111:1 Dicsőítem az Urat teljes szívből; az igazak körében és a közönségben. Psa 111:2 Nagyok az Úrnak cselekedetei; keresettek mindannak, aki gyönyörködik bennük. Psa 111:3 Dísz és méltóság a munkája; és igazsága megáll örökké. Psa 111:4 Emléket szerzett csodáinak: irgalmas és könyörületes az Úr, Psa 111:5 Eledelt ad az őt félőknek; örökké emlékezetében tartja szövetségét. Psa 111:6 Cselekedeteinek erejét kijelentette népének; nekik adván a pogányok örökségét. Psa 111:7 Kezének cselekedetei hűség és ítélet; megbízható minden parancsolata: Psa 111:8 megtámasztva mindenkorra, örökre; megalkotva hűséggel és egyenesen. Psa 111:9 Váltságot küldött népének, örökre megparancsolta szövetségét; szent és félelmes a neve. Psa 111:10 A bölcsesség kezdete az Urnak félelme, jó belátása van mindannak, aki cselekszi azokat; dicsérete megáll mindenkor. Psa 112:1 Hallelúja! Boldog az ember, ki az Urat féli; parancsolataiban igen gyönyörködik. Psa 112:2 Magva hatalmas lesz a földön; az igazak nemzedéke megáldatik. Psa 112:3 Vagyon és gazdagság lesz a házában; és igazsága megáll mindvégig. Psa 112:4 Világosság támad a sötétben az igaznak; könyörülő, irgalmas és igazságos. Psa 112:5 Jó annak, ki könyörül és kölcsönad; fenntartja ügyeit az ítéletben: Psa 112:6 mert soha meg nem inog; örök emlékezetben lesz az igaz. Psa 112:7 Rossz hírtől nem fél; szilárd a szíve, az Úrban bízó: Psa 112:8 meg van támasztva a szíve, nem fél; mígnem ellenségein legelteti szemét. Psa 112:9 Szór, ad a szegényeknek, igazsága megáll mindenkor; szarva felemelkedik dicsőséggel. Psa 112:10 A hitetlen látja és bosszankodik, fogait csikorgatja és elolvad; a hitetlen kívánsága elvész. Psa 113:1 Hallelúja! Dicsérjétek, Urnak szolgái;dicsérjétek az Úr nevét! Psa 113:2 Legyen az Úr neve áldott; mostantól fogva mindörökké. Psa 113:3 Napkelettől napnyugatig; dicsértessék az Úr neve. Psa 113:4 Magasan van az Úr minden nemzet felett; az egek felett az ő dicsősége. Psa 113:5 Ki van olyan, mint az Úr, a mi Istenünk; aki fent magasan trónol: Psa 113:6 aki mélyen lelát; az égen és a földön? Psa 113:7 Aki felállítja a porból a gyengét; a szemétből felemeli a szegényt: Psa 113:8 oda ültetvén a nemzetek mellé; népe nemesei mellé. Psa 113:9 Aki megtelepíti a meddő háziasszonyt fiak örvendő anyjának. Hallelúja. Psa 114:1 Mikor kijött Izráel Egyiptomból; Jákób háza az idegen nyelvűek közül: Psa 114:2 Júda lett az ő szentélye; Izráel az ő birodalma. Psa 114:3 A tenger látta és elmenekült; a Jordán visszafordult: Psa 114:4 a hegyek ugráltak, mint a kosok; a halmok, mint a bárányok. Psa 114:5 Mi lelt téged, tenger, hogy menekültél; Jordán, hogy visszafordultál; Psa 114:6 hegyek, hogy ugráltatok, mint a kosok; ti halmok, mint a bárányok? Psa 114:7 Az Úr előtt reszkess, föld; a Jákób Istene előtt: Psa 114:8 ki a szirtet vizes láppá változtatja; a kovakövet vízforrássá. Psa 115:1 Nem nekünk, Uram, nem nekünk; hanem nevednek adj dicsőséget [kegyelmedért és hűségedért]: Psa 115:2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenük? Psa 115:3 Holott a mi Istenünk az égben van; mindent megtesz, amit kíván: Psa 115:4 az ő bálványaik ezüst és arany; emberi kezek munkája. Psa 115:5 Szájuk van, de nem beszélnek; szemeik vannak, de nem látnak: Psa 115:6 füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak. Psa 115:7 Kezeik vannak, de nem tapintanak; lábaik, de nem járnak (nem adnak hangot torkukkal): Psa 115:8 amilyenek ők, olyanok legyenek készítőik; mind, aki bennük bízik. Psa 115:9 Izráel, az Urban bízzál! Az ő segítségük és pajzsuk ő. Psa 115:10 Áron háza, az Urban bízzál! Az ő segítségük és pajzsuk ő. Psa 115:11 Urnak félői az Urban bízzatok! Az ő segítségük és pajzsuk ő. Psa 115:12 Az Úr megemlékezett rólunk, megáld; megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát. Psa 115:13 Megáldja azokat, kik az Urat félik; a kicsinyeket a nagyokkal együtt. Psa 115:14 Szaporítson meg az Úr titeket; titeket és fiaitokat. Psa 115:15 Áldottai vagytok ti az Urnak; ég és föld alkotójának. Psa 115:16 Az ég az Úr számára való ég; a földet pedig az emberfiaknak adta. Psa 115:17 Nem a halottak dicsérik az Urat; sem senki, aki a csendességbe szállt le: Psa 115:18 hanem mi, mi áldjuk az Urat; mostantól fogva és mindörökké. Hallelúja. Psa 116:1 Szeretem, hogy meghallja az Úr könyörgésem szavát; Psa 116:2 hogy hozzám hajtotta fülét, és amíg élek, hívhatom: Psa 116:3 ha halál-kötelek vettek engem körül, és alvilági szorultságok értek engem. Ha ínséget és gondot érek, Psa 116:4 az Úr nevét hívom segítségül: Kérlek, Uram, mentsd meg lelkem! Psa 116:5 Könyörülő az Úr és igazságos; és a mi Istenünk irgalmas: Psa 116:6 ügyefogyottak őrzője az Úr Meginogtam és segítségül volt nekem: Psa 116:7 térj vissza, lelkem, nyugalmadba; mert az Úr jót tesz teveled. Psa 116:8 Mert megmentetted lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól, lábamat az elbotlástól. Psa 116:9 Járni fogok az Úr előtt az élők földjein; Psa 116:10 hiszem, hogy beszélni fogok. Én nagyon meg voltam alázva; Psa 116:11 én azt mondtam ijedtemben: Minden ember hazug. Psa 116:12 Mivel viszonozzam az Úrnak minden hozzám való jótéteményét? Psa 116:13 A megtartás poharát felveszem; és az Úr nevét segítségül hívom: Psa 116:14 fogadásaimat az Úrnak megadom; az ő egész népe előtt. Psa 116:15 Nehéz dolog az Úr szemeiben kegyeseinek öldöklése: Psa 116:16 oh Uram, hisz én szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia; megoldoztad az én köteleimet: Psa 116:17 neked áldozom hálaáldozattal! És az Úr nevét segítségül hívom; Psa 116:18 fogadásaimat az Úrnak megadom, az ő egész népe előtt: Psa 116:19 az Úr házának udvaraiban, Jeruzsálem közepette: Hallelúja! Psa 117:1 Dicsérjétek az Urat mind, ti nemzetek; magasztaljátok őt mind, ti népek: Psa 117:2 mert hatalmas rajtunk az ő kegyelme; és az Úr hűsége örökkévaló. Hallelúja! Psa 118:1 Adjatok hálát az Úrnak; mert örökkévaló az ő kegyelme: Psa 118:2 mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme; Psa 118:3 mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme; Psa 118:4 mondják hát az Úr félői, hogy örökkévaló az ő kegyelme. Psa 118:5 A szorultságból kiáltottam az Urhoz; a tágasságban felelt nekem az Úr. Psa 118:6 Az Úr az enyém, nem félek; mit tehet nekem ember? Psa 118:7 Az Úr enyém, segítőim között; és én legeltetem szemeimet gyűlölőimen. Psa 118:8 Jobb az Úrhoz menekedni; mint emberben bizakodni: Psa 118:9 jobb az Úrhoz menekedni; mint nemesekben bizakodni. Psa 118:10 Körülvettek engem a pogányok mind: az Úr nevében bizony levágom őket; Psa 118:11 körülvettek engem, be is kerítettek engem: az Úr nevében bizony levágom őket; Psa 118:12 körülvettek engem, mint a méhek; kioltattak, mint a tüsketűz: az Úr nevében bizony levágom őket. Psa 118:13 Taszítva taszítottál engem, hogy elessem; és az Úr megsegített engem. Psa 118:14 Erősségem és dicsénekem az Úr; és megtartásomra lett nekem. Psa 118:15 Riadal és üdvkiáltás az igazak sátoraiban; az Úrnak jobbja nagy dolgot cselekszik! Psa 118:16 Az Úrnak jobbja fel van emelve; az Úrnak jobbja nagy dolgot cselekszik. Psa 118:17 Nem halok meg, bizony élni fogok; és hirdetem az Úr cselekedeteit: Psa 118:18 megfenyítvén megfenyített engem az Úr; de a halálnak nem szolgáltatott ki engem. Psa 118:19 Nyissátok ki nekem az igazság kapuit; hadd menjek be rajtuk, hálát adni az Úrnak! Psa 118:20 Ez a kapu az Úré; igazak bemehetnek rajta. Psa 118:21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem; és megtartásomra lettél nekem. Psa 118:22 Amely követ az építők megvetettek; az lett a szegelet fejévé. Psa 118:23 Az Úrtól lett azzá; az csodálatos a mi szemeinkben. Psa 118:24 Ez az a nap, melyet az Úr készített; vigadjunk és örvendezzünk azon. Psa 118:25 Oh, Uram, oh tarts meg; oh Uram, oh, adj előmenetelt! Psa 118:26 Áldott, aki jön az Úr nevében: megáldunk titeket az Úr házából. Psa 118:27 Isten az Úr és világolt nekünk; fűzzetek körtáncot koszorúkkal egészen az oltár szarváig. Psa 118:28 Az én Istenem te vagy, és hálát adok neked; én Istenem, magasztallak téged. Psa 118:29 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalma. Psa 119:1 Boldogok a jámbor életűek; akik az Úr Tanításában járnak. Psa 119:2 Boldogok, akik megőrzik bizonyságait; teljes szívvel keresik őt. Psa 119:3 És akik nem követnek el bűnt; az ő utaiban járnak. Psa 119:4 Te parancsoltad parancsaidat; hogy nagyon megőrizzük. Psa 119:5 Oh, bár szilárdak volnának utaim törvényeid megtartásában. Psa 119:6 Akkor nem szégyenülök meg; ha tekintettel vagyok minden parancsodra. Psa 119:7 Hálát adok neked igaz szívvel; mikor igazságos ítéleteidet tanulom. Psa 119:8 Törvényeidet megtartom; ne hagyj el engem teljességgel. Psa 119:9 Hogyan tisztítja meg az ifjú az ő ösvényét? Ha igéd szerint vigyáz. Psa 119:10 Teljes szívemből kereslek; ne engedj eltévednem parancsaidtól. Psa 119:11 Szívembe rejtettem szavadat; hogy ne vétkezzem ellened. Psa 119:12 Áldott vagy te, Uram; taníts engem törvényeidre. Psa 119:13 Ajkaimmal hirdetem szájad minden ítéletét. Psa 119:14 Bizonyságaid útjának úgy örülök, mint bármely gazdagságnak. Psa 119:15 Parancsaidon elmélkedem; és ösvényeidre nézek. Psa 119:16 Törvényeidben gyönyörködöm; nem felejtem el igédet. Psa 119:17 Tégy jól szolgáddal; hogy éljek és megtartsam igédet. Psa 119:18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy lássak csodákat Tanításodból. Psa 119:19 Jövevény vagyok én a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat. Psa 119:20 Összetörik a lelkem a vágytól; ítéleteid után mindenkor. Psa 119:21 Megdorgáltad az átkozott kevélyeket; akik eltévedtek parancsaidtól. Psa 119:22 Háríts el rólam gyalázatot és megvetést; mert bizonyságaidat megőriztem. Psa 119:23 Ha fejedelmek ülnek és beszélnek is ellenem; szolgád törvényeiden elmélkedik. Psa 119:24 Bizonyságaid az én gyönyörűségem is; ők az én tanácsadóim. Psa 119:25 A porhoz tapadt a lelkem; eleveníts meg szavad szerint. Psa 119:26 Utaimat elbeszéltem és meghallgattál engem; taníts meg törvényeidre. Psa 119:27 Parancsaid útját értesd meg velem; hogy elmélkedjem csodáidon. Psa 119:28 Sír a lelkem a bútól; állíts talpra szavad szerint. Psa 119:29 A hazugság útját távolítsd el tőlem; és Tanításoddal ajándékozz meg engem. Psa 119:30 A hűség útját választottam; ítéleteidet állítottam fel. Psa 119:31 Bizonyságaidhoz ragaszkodom; Uram, ne szégyeníts meg engem. Psa 119:32 Parancsaid útját futom; mert kitárod a szívemet. Psa 119:33 Taníts engem, Uram, törvényeid útjára; hogy megtartsam azt végig. Psa 119:34 Értesd meg velem, hogy megőrizzem Tanításodat; és megtartsam azt teljes szívvel. Psa 119:35 Járass engem parancsaid ösvényén; mert abban telik kedvem. Psa 119:36 Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz; és ne a nyereséghez. Psa 119:37 Fordítsd el szemeimet hiúság-látástól; a te utadban éltess engem. Psa 119:38 Érvényesítsd szolgádnál szavadat; mely a te félelmedre való. Psa 119:39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, melytől félek; mert ítéleteid jók. Psa 119:40 íme epedek parancsaidért; igazságodban éltess engem. Psa 119:41 Jöjjenek rám, Uram, kegyelmességeid; üdvösséged mondásod szerint: Psa 119:42 hogy feleljek egy szót gyalázómnak; mert bízom a te igédben. Psa 119:43 Ne vondd el számtól az igaz szót nagyon; mert ítéletedre várok. Psa 119:44 Hadd őrizzem meg tanításodat folyton; örökkön örökké. Psa 119:45 Hadd járjak tágasságban; mert parancsaidat kutatom. Psa 119:46 Hadd beszéljek bizonyságaidról királyok előtt, és ne szégyenüljek meg. Psa 119:47 És gyönyörködöm a te parancsaidban; melyeket szeretek. Psa 119:48 Parancsaidra teszem kezemet (melyeket szeretek); és elmélkedem törvényeiden. Psa 119:49 Emlékezzél egy szóra szolgádnak; amire várakoztattál engem. Psa 119:50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban; hogy a te szavad éltet engem. Psa 119:51 Kevélyek csúfoltak engem nagyon; tanításodtól nem hajoltam el. Psa 119:52 Megemlékezem ítéletedről öröktől fogva; Uram, és megvigasztalódom. Psa 119:53 Hő fogott el a hitetlenek miatt; kik elhagyták tanításodat. Psa 119:54 Énekek lettek nekem törvényeid; tartózkodó házamban. Psa 119:55 Éjjel eszembe jut a neved, Uram; és megőrzöm tanításodat. Psa 119:56 Ez lett az enyém; hogy parancsolataidat megőrzöm. Psa 119:57 Az én részem, Uram, azt mondom, megtartani szavaidat. Psa 119:58 Teljes szívből keresem kegyedet; könyörülj rajtam szavad szerint. Psa 119:59 Meggondolom utaimat; és bizonyságaidhoz térítem lábaimat. Psa 119:60 Sietek és nem késedelmeskedem parancsaidat megtartani. Psa 119:61 Hitetlenek kötelei vettek engem körül; tanításodat nem felejtettem el. Psa 119:62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéletedért. Psa 119:63 Mindenkinek társa vagyok, aki téged fél; és aki megtartja parancsolataidat. Psa 119:64 Kegyelmeddel, Uram, tele a föld; törvényeidre taníts engem. Psa 119:65 Jót tettél a te szolgáddal; Uram, szavad szerint. Psa 119:66 Ízlés és tudás szépségére taníts engem; mert hiszek parancsaidban. Psa 119:67 Mielőtt megaláztattam, tévedtem; de most vigyázok szavadra. Psa 119:68 Jó vagy te és jótevő; taníts engem törvényeidre. Psa 119:69 Hazugságot költenek rám a kevélyek; én teljes szívből megőrzöm parancsolataidat. Psa 119:70 Tompa, mint a háj, a szívük; én Tanításodban gyönyörködöm. Psa 119:71 Jó volt nekem, hogy megaláztattam; hogy tanuljam törvényeidet. Psa 119:72 Jobb nekem szájad tanítása; arany és ezüst ezreinél. Psa 119:73 Kezeid alkottak és készítettek el engem; adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat. Psa 119:74 Akik téged félnek, látnak engem és örülnek; mert igédben reménykedem. Psa 119:75 Tudom, Uram, hogy ítéleted igazság; és hűségből aláztál meg engem. Psa 119:76 Oh legyen kegyelmed vigasztalásomra; szolgádhoz szóló mondásod szerint. Psa 119:77 Jöjjenek rám irgalmasságaid, hogy éljek; mert Tanításod gyönyörűségem. Psa 119:78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert hamisan kiforgattak engem; én elmélkedem parancsolataidon. Psa 119:79 Térjenek vissza hozzám, akik téged félnek; és akik ismerik bizonyságaidat. Psa 119:80 Legyen a szívem jámbor törvényeidben; hogy meg ne szégyenüljek. Psa 119:81 Eped lelkem üdvödért; igédben reménykedem. Psa 119:82 Epednek szemeim szavadért; mondván, mikor vigasztalsz meg engem? Psa 119:83 Olyan lettem bár, mint a tömlő a füstön; törvényeidet el nem feledtem. Psa 119:84 Mennyi ideje van még szolgádnak; mikor tartasz ítéletet üldözőim felett? Psa 119:85 Vermet ástak nekem a kevélyek; akik nem tanításod szerint valók. Psa 119:86 Minden parancsolatod hűség; ok nélkül üldöznek, segíts meg engem. Psa 119:87 Csaknem megöltek az országban; de én nem hagytam el parancsolataidat. Psa 119:88 Kegyelmed szerint éltess engem; hadd őrizzem meg szád bizonyságait. Psa 119:89 Örökkévaló az Úr; igéd szilárdan áll a mennyben. Psa 119:90 Nemzedékről nemzedékre van hűséged; megalapítottad a földet és megáll. Psa 119:91 Ítéletedre állanak ma; mert mindnyájan a te szolgáid. Psa 119:92 Ha nem Tanításod lett volna gyönyörűségem; akkor elvesztem volna nyomorúságomban. Psa 119:93 Soha el nem felejtem parancsolataidat; mert azokkal éltetsz engem. Psa 119:94 Tiéd vagyok, tarts meg engem; mert parancsolataidat kutatom. Psa 119:95 Rám lesnek a hitetlenek, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra figyelek. Psa 119:96 Minden tökéletesnek láttam végét; a te parancsolatod nagyon széles. Psa 119:97 Mennyire szeretem Tanításodat; egész nap az a gondolatom! Psa 119:98 Ellenségeimnél bölcsebbé tesz engem parancsolatod, mert az örökké nálam van. Psa 119:99 Minden tanítómnál bölcsebb lettem; mert bizonyságaid a gondolatom. Psa 119:100 Véneknél értelmesebb vagyok; mert parancsolataidat megőrzöm. Psa 119:101 Minden rossz ösvénytől visszatartottam lábaimat; hogy megtartsam igédet. Psa 119:102 Ítéleteidtől el nem térek; mert te tanítasz engem. Psa 119:103 Mily kellemesek ínyemnek a szavaid; méznél inkább szájamnak. Psa 119:104 Parancsaidtól értelmes leszek; ezért gyűlölök minden hamis ösvényt. Psa 119:105 Szövétnek a lábamnak igéd; és világosság ösvényemen. Psa 119:106 Megesküdtem és állom; hogy megtartom igazságod ítéleteit. Psa 119:107 Nagyon nyomorult vagyok; Uram, eleveníts meg engem szavad szerint! Psa 119:108 Szám önkéntes áldozatait vedd kedvesen Uram; és ítéleteidre taníts engem. Psa 119:109 Lelkem folyton kezemben van; de Tanításodat nem feledem. Psa 119:110 Hitetlenek tőrt vetettek nekem; de parancsaidtól el nem tévedek. Psa 119:111 Bizonyságaidat örökségül nyertem örökre; mert szívem öröme azok. Psa 119:112 Szívemet törvényeid cselekvésére hajlítom; örökké, végig. Psa 119:113 A kétszívűeket gyűlölöm; és tanításodat szeretem. Psa 119:114 Rejtekem és pajzsom vagy te; igédben reménykedem. Psa 119:115 Távozzatok tőlem gonosztevők; hadd őrizzem meg Istenem parancsait. Psa 119:116 Támogass engem mondásod szerint, hogy éljek; és ne szégyeníts meg várakozásomban. Psa 119:117 Támogass engem, hogy megtartassam; és folyton törvényeidre nézzek. Psa 119:118 Elvetsz mindenkit, aki eltéved törvényeidtől; bizony hiábavaló a ravaszságuk. Psa 119:119 Salakként elveted a föld minden hitetlenét; ezért szeretem bizonyságaidat Psa 119:120 Testem borzong félelmedtől; és ítéleteidtől félek. Psa 119:121 ítéletet és igazságot cselekedtem; ne engedj át elnyomóimnak. Psa 119:122 Légy kezes szolgád javáért; el ne nyomjanak engem a kevélyek. Psa 119:123 Szemeim epednek üdvödért; és igazságod szaváért. Psa 119:124 Tégy szolgáddal kegyelmed szerint; és törvényeidre taníts engem. Psa 119:125 Szolgád vagyok én, adj értelmet; hogy megismerjem bizonyságaidat. Psa 119:126 Ideje az Urért cselekedni; megszegték Tanításodat. Psa 119:127 Azért szeretem parancsaidat; aranynál és színaranynál jobban. Psa 119:128 Azért minden parancsolatot mindenben helyesnek tartok; és minden hazug ösvényt gyűlölök. Psa 119:129 Csodák a te bizonyságaid; azért őrzi őket a lelkem. Psa 119:130 Igéid magyarázata világít; értelmet adván az együgyűeknek. Psa 119:131 Számat kitátom és lihegek; mert parancsaidra áhítozom. Psa 119:132 Fordulj hozzám és könyörülj rajtam; mint szokás neved félőin. Psa 119:133 Tedd szilárddá lépteimet igédben; és ne engedd, hogy bármi bűn uralkodjék rajtam. Psa 119:134 Válts meg engem emberi elnyomástól; hogy megtarthassam parancsolataidat. Psa 119:135 Orcádat világoltasd szolgádon; és taníts engem törvényeidre. Psa 119:136 Patakok folynak alá szemeimből; hogy nem tartják meg Tanításodat. Psa 119:137 Igaz vagy te, Uram; és igazságosak a te ítéleteid. Psa 119:138 Igazságban parancsoltad bizonyságaidat; és hűségben igen. Psa 119:139 Megöl a féltékenység; mert elfeledték igéidet ellenségeim. Psa 119:140 Nagyon átlátszó tiszta a szavad; és a te szolgád azt szereti. [31, 5] Psa 119:141 Kicsiny vagyok és lenézett; parancsolataidat nem feledem. Psa 119:142 Igazságod igazság örökké; és Tanításod hűség. Psa 119:143 Nyomor, szükség ért engem; parancsaid gyönyörűségem voltak. Psa 119:144 Igazság a te bizonyságaid örökre; adj értelmet és élek. Psa 119:145 Teljes szívből kiáltok, hogy hallgass meg, Uram; törvényeidet meg fogom őrizni. Psa 119:146 Hozzád kiáltok, tarts meg engem; és megtartom bizonyságaidat. Psa 119:147 Megelőzöm a hajnalt és kiáltok; beszédedre várok. Psa 119:148 Megelőzik szemeim az éjjeli őrségeket a te mondásodról elmélkedvén. Psa 119:149 Szavamat halld meg kegyelmed szerint; Uram, ítéleted szerint eleveníts meg! Psa 119:150 Közel vannak a bűnhajhászók; Tanításodtól eltávoztak. Psa 119:151 Közel vagy te, Uram; és minden parancsod hűség. Psa 119:152 Kezdettől fogva tudom bizonyságaidból; hogy örökre megalapoztad őket. Psa 119:153 Lásd meg nyomorúságomat és ments ki engem; mert Tanításodat nem feledtem el. Psa 119:154 Vidd az én peremet és válts meg engem; szavad szerint éltess engem. Psa 119:155 Távol van a hitetlenektől az üdv; mert törvényeidet nem kutatják. Psa 119:156 Nagyok a te irgalmasságaid, Uram; ítéleteid szerint éltess engem. Psa 119:157 Sokan vannak üldözőim és ellenségeim; bizonyságaidtól nem hajoltam el. Psa 119:158 Láttam hűségszegőket és megutáltam; hogy mondásodat nem tartották meg. Psa 119:159 Lásd, hogy szeretem parancsaidat; Uram, kegyelmed szerint éltess engem. Psa 119:160 Igéd summája hűség; és igazságod minden ítélete örökkévaló. Psa 119:161 Fejedelmek üldöznek engem ok nélkül; de igédtől fél a szívem. Psa 119:162 Úgy örülök a te mondásodon; mint aki nagy zsákmányt talál. Psa 119:163 A hazugságot gyűlölöm és utálom; Tanításodat szeretem. Psa 119:164 Naponként hétszer dicsérlek téged; igazságod ítéleteiért. Psa 119:165 Nagy a békességük azoknak, kik Tanításodat szeretik; és azoknak nincs botránykő. Psa 119:166 Várom üdvösségedet Uram; mert parancsaidat cselekedtem. Psa 119:167 Megtartja lelkem bizonyságaidat; és szeretem őket nagyon. Psa 119:168 Megtartom parancsolataidat és bizonyságaidat; mert minden utam előtted van. Psa 119:169 Szálljon színed elé kiáltásom, Uram; igéd szerint adj értelmet. Psa 119:170 Jusson színed elé könyörgésem; szavad szerint szabadíts meg engem. Psa 119:171 Buzogjanak ajkaim dicséretet; mert törvényeidre tanítasz engem. Psa 119:172 Nyelvem mondásodat énekelje; mert minden parancsod igazság. Psa 119:173 Legyen kezed segítségemre; mert parancsolataidat választottam. Psa 119:174 Vágyom üdvösségedre Uram; és Tanításod a gyönyörűségem. Psa 119:175 Éljen lelkem és dicsérjen téged; és ítéleteid segítsenek engem. Psa 119:176 Eltévedtem, mint egy elveszett juh, keresd meg szolgádat; mert parancsaidat nem feledtem. Psa 120:1 Zarándokének. Az Úrhoz az én szorultságomban kiáltok és meghallgat engem. Psa 120:2 Uram, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárd nyelvtől. Psa 120:3 Mit ad neked és mit tesz rá neked a csalárd nyelv? Psa 120:4 Hősnek nyilait megélesítve, rekettye-parazsakkal. Psa 120:5 Oh, jaj nekem, hogy Mesekben tartózkodom; Kédár sátoraival lakom! Psa 120:6 Elég volt lelkemnek lakni békegyűlölőkkel. Psa 120:7 Én a béke mellett vagyok, de ha szólok; ők a had mellett vannak. Psa 121:1 Ének zarándoklásra. Felemelem szemeimet a hegyekre; honnét jöhet nekem segítség? Psa 121:2 Az én segítségem az Úrtól van; ég és föld alkotójától. Psa 121:3 Nem engedi lábadat meginogni; nem szunnyad a te őriződ; Psa 121:4 ugye nem szunnyad és nem alszik Izráelnek őrizője! Psa 121:5 Az Úr őriződ, az Úr árnyékod jobb kezed felett: Psa 121:6 nappal a nap meg ne szúrjon téged; és a hold éjszaka. Psa 121:7 Az Úr megőriz minden bajtól; megőrzi lelkedet: Psa 121:8 az Úr megőrzi távozásodat és érkezésedet; mostantól fogva mindörökké. Psa 122:1 Zarándokének; Dávidtól. Örülök, mikor azt mondják nekem: Az Úr házába megyünk; Psa 122:2 mikor ott állnak a lábaink kapuidban, Jeruzsálem. Psa 122:3 Oh Jeruzsálem, mely felépültél, mint oly város, melyhez egyetemben csatlakoznak: Psa 122:4 ahova felvonulnak a törzsek, az Úrnak törzsei; ami törvény Izráelre nézve: vallást tenni az Úr nevéről. Psa 122:5 Mert ott székelnek a trónok ítéletre; Dávid házának trónjai: Psa 122:6 imádkozzatok Jeruzsálem békéjéért; legyen nyugalmuk kedvelőinek: Psa 122:7 Legyen békesség kerítésedben; nyugalom palotáidban! Psa 122:8 Testvéreimért és felebarátaimért hadd szóljak, Béke legyen benned! Psa 122:9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked. Psa 123:1 Zarándokének. Hozzád emelem szemeimet, oly mennyben lakozó! Psa 123:2 Íme, mint a szolgák szemei uruk kezén vannak; mint a szolgáló szemei úrnője kezén: úgy vannak a mi szemeink az Úron, a mi Istenünkön, míg megkönyörül rajtunk. Psa 123:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk; mert igen elteltünk lenézéssel! Psa 123:4 Nagyon eltelt lelkünk a gondtalanok gúnyjával, a kevélyek lenézésével. Psa 124:1 Zarándokének; Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna, aki velünk volt; no mondja Izráel: Psa 124:2 ha nem az Úr lett volna, aki velünk volt; mikor ember támadt reánk! Psa 124:3 Akkor elevenen elnyeltek volna bennünket; amint fellángolt ránk haragjuk: Psa 124:4 akkor a vizek elsepertek volna bennünket; patak ment volna keresztül lelkűnkön: Psa 124:5 akkor keresztülmentek volna lelkünkön a felhullámzó vizek. Psa 124:6 Áldott az Úr, hogy nem adott bennünket zsákmányul fogaiknak! Psa 124:7 Lelkünk, mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött, és mi megmenekültünk. Psa 124:8 A mi segedelmünk az Úr nevében van; aki az eget és földet alkotta. Psa 125:1 Zarándokének. Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Cion hegye, mely meg nem inog, örökké megmarad. Psa 125:2 Mint Jeruzsálem körül hegyek vannak, úgy van az Úr az ő népe körül; mostantól fogva mindörökké. Psa 125:3 Mert nem nyugszik meg a hitetlenség vesszeje az igazak örökségén, hogy ki ne nyújtsák az igazak gonoszságra kezeiket. Psa 125:4 Tégy jól, Uram, a jókkal; és az egyenes szívűekkel: Psa 125:5 akik pedig facsarosságukra hajlanak, azokat vigye az Úr a gonosztevőkkel. Békesség Jeruzsálemre! Psa 126:1 Zarándokének. Ha majd megfordítja az Úr Cion sorsát; olyanok leszünk, mint az álmodók. Psa 126:2 Akkor megtelik kacagással a szánk; és nyelvünk ujjongással. Akkor azt mondják majd a pogányok között: Nagy dolgot tett az Úr ezekkel! Psa 126:3 Nagy dolgot cselekedett az Úr mivelünk; örvendezők lettünk! Psa 126:4 Fordítsd meg Uram, sorsunkat; mint a patakmedreket a Délvidéken. Psa 126:5 Akik könnyhullatással vetnek; ujjongással arassanak. Psa 126:6 Megy, folyton megy és sírva szórja el a magot; jön, folyton jön és ujjongva hozza kévéit. Psa 127:1 Zarándokének; Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat; hiába fáradnak vele, akik építik. Ha az Úr nem őrzi a várost; hiába virraszt az őr. Psa 127:2 Hiába nektek korán felkelni, későn lefeküdni; fáradságos kenyeret enni: tüstént ad álmot annak, akit szeret. Psa 127:3 Íme, a fiak örökség az Úrtól; a méh gyümölcse jutalom. Psa 127:4 Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkori fiak. Psa 127:5 Boldog az ember, aki tegzét megtöltötte velük; nem vallanak szégyent, ha szóba állnak ellenségeikkel a kapuban. Psa 128:1 Zarándokének. Mindenki boldog, ki az Urat féli; aki az ő utain jár. Psa 128:2 Mert élhetsz kezed munkájával; boldog vagy és jó neked! Psa 128:3 Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfa-csemeték az asztalod körül. Psa 128:4 Íme, bizony így áldatik meg az ember, ki az Urat féli; megáld téged az Úr Cionból. Psa 128:5 És gyönyörködsz Jeruzsálem javában életed minden napján: Psa 128:6 és meglátod fiaidnak fiait. Béke Jeruzsálemre! Psa 129:1 Zarándokének. Sokat szorongattak engem ifjúságomtól fogva; no mondja Izráel: Psa 129:2 Sokat szorongattak engem ifjúságomtól fogva (mégsem bírtak velem!): Psa 129:3 szántók szántottak a hátamon; elnyújtották barázdáik hosszát. Psa 129:4 Az Úr igaz, elvagdalta a hitetlenek köteleit: Psa 129:5 szégyent vallanak és hátratérnek; mind, akik Ciont gyűlölik: Psa 129:6 olyanok lesznek, mint a háztetők füve; mely mielőtt szárba szökken, elszárad. Psa 129:7 Mellyel arató nem tölti meg kezét; sem kévekötő az ölét. Psa 129:8 És nem mondják az arra menők: Az Úr áldása rátok; áldunk benneteket az Úr nevében! Psa 130:1 Zarándokének. Mélységekből kiáltlak, Uram; Psa 130:2 Uram, hallgass szómra: legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára. Psa 130:3 Ha a bűnöket megtartanád, Uram; Uram, ki állna meg? Psa 130:4 Hanem nálad van a megbocsátás; hogy féljenek téged. Psa 130:5 Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom igéjében; Psa 130:6 lelkem az Urat inkább, mint őrök a reggelt; mint őrök a reggelt. Psa 130:7 Reménykedjél Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem; és gazdagon van nála váltság, Psa 130:8 és ő váltja meg Izráelt minden bűnéből. Psa 131:1 Zarándokének; Dávidtól. Uram, nem felfuvalkodott a szívem, és nem nagyra látók a szemeim; és nem járok nagy dolgokban, és amik előttem megfoghatatlanok: Psa 131:2 ha nem értem fel, elcsendesítem lelkemet. Mint az elválasztott gyermek anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan az én lelkem bennem. Psa 131:3 Reménykedjél Izráel az Urban; mostantól fogva mindörökké. Psa 132:1 Zarándokének. Tudd be, Uram, Dávidnak minden fáradozását; Psa 132:2 hogy megesküdött az Urnak, fogadalmat tett Jákób Erősének: Psa 132:3 Nem megyek be lakósátoromba, nem hágok fel lefekvő ágyamba; Psa 132:4 nem engedek álmot szemeimnek, pilláimnak szendert: Psa 132:5 míg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákób Erősének. Psa 132:6 Íme, hallottunk róla Efratában; megtaláltuk Jaar mezein: Psa 132:7 menjünk hát be hajlékaiba; boruljunk le lábai zsámolyához: Psa 132:8 Kelj fel, Uram, megnyugvó helyedre; te és erődnek ládája! Psa 132:9 Papjaid öltözzenek igazságba; és kegyeseid ujjongjanak. Psa 132:10 Dávidért, a te szolgádért ne utasítsd el felkentedet. Psa 132:11 Megesküdött az Úr Dávidnak hűséggel, attól el nem tér, A te ágyékod gyümölcséből helyezek a te királyi székedre. Psa 132:12 Ha megtartják fiaid szövetségemet, és bizonyságaimat, melyekre tanítottam őket; az ő fiaik is örökkön örökké ülnek királyi székeden. Psa 132:13 Mert Ciont választotta ki az Úr; megkívánta magának lakhelyül. Psa 132:14 Ez az én megnyugvó helyem örökkön örökké; itt lakom, mert megkívántam. Psa 132:15 Elelmét megáldván megáldom; szegényeit jól tartom kenyérrel. Psa 132:16 Es papjait üdvbe öltöztetem; és kegyesei ujjongva ujjonganak. Psa 132:17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak; állítottam fel szövétneket felkentemnek. Psa 132:18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem; rajta pedig ragyog koronája. Psa 133:1 Zarándokének; Dávidtól. Íme, mily jó és mily kedves; ha testvérek együtt ülnek! Psa 133:2 Mint a finom olaj a főn, mely aláfolyik a szakállon. Áron szakállán; mely aláfolyik ruhái szélére. Psa 133:3 Mint a Hermon harmatja, mely leszáll Cion hegyeire; mert ott rendelte az Úr az áldást, életet örökké. Psa 134:1 Zarándokének. Íme, áldjátok az Urat Úrnak szolgái mind, akik az Úr házában állotok éjjelenként. Psa 134:2 Emeljétek kezeiteket a szentélyhez; és áldjátok az Urat: Psa 134:3 Áldjon meg téged az Úr Cionból; az ég és föld alkotója. Psa 135:1 Hallelúja! Dicsérjétek az Úr nevét; dicsérjétek Úrnak szolgái: Psa 135:2 akik állotok az Úr házában; Istenünk házának udvaraiban. Psa 135:3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert kedves! Psa 135:4 Mert Jákóbot választotta magának az Úr; Izráelt tulajdonának: Psa 135:5 mert én tudom, hogy nagyobb az Úr; és a mi Urunk minden Istennél. Psa 135:6 Mindent, amit kíván az Úr, megtesz az égen és a földön; a tengerekben és minden hullámárban: Psa 135:7 felhőket emel fel a föld végéről; villámokat készít az esőhöz; szelet hoz ki tárházaiból. Psa 135:8 Aki levágta Egyiptom elsőszülötteit; embertől baromig. Psa 135:9 Jeleket és csodákat küldött, közepetted, Egyiptom; Faraóra és minden szolgájára. Psa 135:10 Aki levágott nagy nemzeteket; és megölt hatalmas királyokat: Psa 135:11 Szihont, az emoriak királyát és Ogot, a Básán királyát; és Kanaán minden királyságait: Psa 135:12 és odaadta országukat örökségül; örökségül Izráelnek, az ő népének. Psa 135:13 Uram, a te neved örökkévaló; Uram, emlékezeted nemzedékről nemzedékre! Psa 135:14 Mert igazat tesz az Úr az ő népének; és az ő szolgáin könyörül. Psa 135:15 A pogányok bálványai ezüst és arany; emberi kezek csinálmányai. Psa 135:16 Szájuk van, de nem beszélnek; szemeik vannak, de nem látnak; Psa 135:17 füleik vannak, de nem hallanak; még lehelet sincs a szájukban. Psa 135:18 Amilyenek ők, legyenek olyanok készítőik; mind, aki bízik bennük. Psa 135:19 Izráel háza, áldjátok az Urat; Áron háza, áldjátok az Urat; Psa 135:20 ti, Lévi háza, áldjátok az Urat; az Úrnak félői, áldjátok az Urat: Psa 135:21 legyen áldva az Úr Cionból, aki Jeruzsálemben lakik; hallelúja! Psa 136:1 Adjatok hálát az Urnak, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:2 Adjatok hálát az Istenek Istenének; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:3 Adjatok hálát az Urak Urának; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:4 Az egyedüli nagy csodatevőnek; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:5 Aki az egeket alkotta értelemmel; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:6 Aki kiterjesztette a földet a vizek felett; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:7 Aki alkotta a nagy világosságokat; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:8 A napot, hogy uralkodjon a nappalon; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:9 A holdat [és csillagokat], hogy uralkodjon az éjszakán; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:10 Aki megverte az egyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:11 És kihozta Izráelt közülük; mert örökkévaló az ő kegyelme: Psa 136:12 erős kézzel és kinyújtott karral; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:13 Aki a Sástengert széthasította darabokra; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:14 És keresztül vitte Izráelt közepette; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:15 És belerázta Faraót és seregét a Sástengerbe; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:16 Aki vezette népét a sivatagban; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:17 Aki megvert nagy királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:18 És megölt hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:19 Szihont, az emoriak királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme: Psa 136:20 és Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:21 És odaadta országukat örökségül;mert örökkévaló az ő kegyelme: Psa 136:22 örökségül Izráelnek, az ő szolgájának; mert örökkévaló az ő kegyelme: Psa 136:23 mert alacsonyságunkban megemlékezett rólunk; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:24 És megszabadított bennünket szorongatóinktól; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:25 Aki minden testnek kenyeret ad; mert örökkévaló az ő kegyelme. Psa 136:26 Adjatok hálát az egek Istenének; mert örökkévaló az ő kegyelme! Psa 137:1 Babilónia folyói mellett, ott ültünk és sírtunk (mikor Cionra gondoltunk). Psa 137:2 Benne a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Psa 137:3 Bár ott fogságra vivőink énekszót kértek tőlünk; és zsákmányolóink vigasságot: Énekeljetek nekünk egy cioni éneket. Psa 137:4 Hogy énekeljük az Úr énekét idegen földön? Psa 137:5 Ha téged elfelejtelek, Jeruzsálem, felejtsen el a jobb kezem! Psa 137:6 Tapadjon a nyelvem ínyemhez, ha nem emlékezem reád; ha nem emelem fel Jeruzsálemet legfőbb örömöm fölé. Psa 137:7 Jusson eszedbe, Uram, Edom fiai ellen Jeruzsálem napja; hogyan mondták: Bontsátok, bontsátok, a fundamentumáig! Psa 137:8 Bábel leánya, te pusztulni való, boldog, aki megfizet neked [tettedért, amit elkövettél velünk]: Psa 137:9 boldog, aki megfogja és összezúzza csecsemőidet a kősziklán. Psa 138:1 Dávidtól. Dicsőítelek téged teljes szívemből; istenek előtt zengelek téged: Psa 138:2 leborulok szent hajlékod elé és dicsőítem nevedet. Kegyelmedért és hűségedért, mert naggyá tetted egész neved, mondásod felett: Psa 138:3 amely nap kiáltottam, feleltél nekem; és bátorítottál engem lelkemben erővel. Psa 138:4 Dicsőít téged, Uram, minden földi király, ha hallja szád mondásait; Psa 138:5 és énekelnek az Úrnak utairól; mert nagy az Úr dicsősége. Psa 138:6 Mert felemelkedett az Úr és alacsonyra lát; és magasan van, messziről megismer: Psa 138:7 ha szorultság közt járok, megelevenítesz engem; ellenségeim haragjára nyújtod kezedet. És megtartasz engem jobb kezeddel; Psa 138:8 az Úr véghez viszi értem: Uram, a te kegyelmed örökkévaló; kezed munkáját ne hagyd abba! Psa 139:1 A karmesternek; Dávidtól; éneklésre. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Psa 139:2 Te tudod ültömet és álltomat; érted gondolatomat messziről: Psa 139:3 járásomat és fekvésemet átvizsgálod; és minden utamba beavatott vagy. Psa 139:4 Hiszen nincs szó a nyelvemen; már te, Uram, tudod az egészet: Psa 139:5 hátul és elöl bekerítesz engem; és reám teszed a kezedet. Psa 139:6 Csodálatos tudomány énelőttem; magas, nem bírom el: Psa 139:7 hová menjek lelked elől; hová fussak orcád elől? Psa 139:8 Ha felhágok az egekbe, te ott vagy; ha pokolban vetek ágyat, jelen vagy: Psa 139:9 ha felveszem a hajnal szárnyait; a tenger legvégén szállok meg: Psa 139:10 ott is a te kezed vezet engem; és a te jobbod tart engem. Psa 139:11 Ha azt mondom: Hát sötétség törjön rám; az éj is világosság körülöttem. Psa 139:12 [A sötétség sem sötét teelőtted, és az éj oly világos, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.] Psa 139:13 Mert te szerezted veséimet; takartál engem anyám méhébe. Psa 139:14 Dicsőítlek, amiért oly csodásan csodálatos lettem, ily csodálatosak alkotásaid; és lelkem tudja ezt nagyon. Psa 139:15 Nem volt elrejtve csontom előtted, mikor képződtem rejtekben; szövődtem mintegy a föld legmélyén. Psa 139:16 Csirában láttak engem szemeid, és akkor könyvedben mind fel voltak írva az elrendelt napok, mikor még egy sem volt meg belőlük. Psa 139:17 Nekem azért mily drágák a te gondolataid, oh Isten; mily hatalmasok summáik! Psa 139:18 Ha elszámlálom őket, a fövenynél többek; felébredek, és még nálad vagyok. Psa 139:19 Bár ölnéd meg, oh Isten, a hitetlent; ti pedig, véremberek, távozzatok tőlem! Psa 139:20 Akik ellened lázadnak cselszövénnyel; elveszik városaidat ok nélkül. Psa 139:21 Ne gyűlöljem-e, Uram, gyűlölőidet; és ne utáljam-e, akik ellened felkelnek? Psa 139:22 Tökéletes gyűlölettel gyűlölöm őket; és ellenségeim gyanánt vannak nekem. Psa 139:23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet; próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat: Psa 139:24 és lásd meg, van-e bennem bálványozás útja? és vezess engem az örökkévaló úton. Psa 140:1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől; az erőszak emberétől őrizz meg engem. Psa 140:2 (3) Akik veszedelmeket gondolnak szívükben; minden nap háborúra sereglenek. Psa 140:3 (4) Élesítik nyelvüket, mint a kígyó: vipera méreg van az ajkuk alatt. Szelá. Psa 140:4 (5) Őrizz meg engem, Uram, a hitetlen kezeitől, az erőszak emberétől ments meg engem; akik lépteim elgáncsolásán gondolkoznak. Psa 140:5 (6) A kevélyek tőrt rejtettek elém és köteleket, hálót feszítettek ki az út mellé; kelepcéket állítottak nekem. Szelá. Psa 140:6 (7) Azt mondom az Urnak: Istenem vagy te; figyelj, Uram, könyörgésem szavára. Psa 140:7 (8) Uram, én Uram, üdvösségem ereje; aki fedezted fejemet a fegyver napján: Psa 140:8 (9) ne add meg, Uram, a hitetlenek kívánságát; tervét ne sikerítsd, hogy felülkerekedjenek. Szelá. Psa 140:9 (10) Kerülgetőim fejét; ajkaik veszedelme borítsa el azokat. Psa 140:10 (11) Essenek rájuk parazsak, a tűzbe ejtse őket; mélységekbe, honnét nem kelnek fel. Psa 140:11 (12) Nyelvember nem fog megállni a földön, gonosz erőszak férfia; romlásba hajszolja őt. Psa 140:12 (13) Tudom, hogy az Úr igazat tesz a nyomorultnak; ítéletet a szegényeknek: Psa 140:13 (14) igen, az igazak hálát fognak adni nevednek; a becsületesek laknak színed előtt. Psa 141:1 Dávid zsoltára. Uram, Téged hívlak, siess hozzám; halld meg szavamat, mikor hozzád kiáltok. Psa 141:2 Állíttassék eléd imádságom illatáldozat gyanánt; kezeim felemelése esti áldozat gyanánt. Psa 141:3 Tégy Uram őrizetet a számra; oltalmat ajkaim ajtajára. Psa 141:4 Ne add, hogy szívem rossz dologra hajoljon, hitetlenségben követvén el tetteket; olyan emberekkel, akik gonosztevők: és ne egyem csemegéikből. Psa 141:5 Verjen meg engem az igaz: ez kegyelem. És dorgáljon meg engem: ez olaj a fejemre. Nem utasítja vissza fejem; hanem még imádságom van veszedelmükben. Psa 141:6 Ha sziklaoldalakon löketnek le bíráik: akkor meghallgatják mondásaimat, mert kedvesek. Psa 141:7 Mint mikor szántanak és behasogatják a földet: úgy hintik el csontjainkat az alvilág szájába. Psa 141:8 Mert rajtad vannak, Uram, én Uram, a szemeim; hozzád menekedtem, ne öntsd ki lelkemet: Psa 141:9 őrizz meg engem a tőrtől, mit vetettek nekem; és a gonosztevők kelepcéitől. Psa 141:10 Essenek a saját hálóikba a hitetlenek; egyben míg én átmegyek. Psa 142:1 Oktató; Dávidtól, mikor a barlangban volt. Ima. (2) Fennszóval kiáltok az Úrhoz; fennszóval könyörgök az Úrhoz: Psa 142:2 (3) kiöntöm előtte panaszomat; nyomorúságomat elébe tárom; Psa 142:3 (4) mikor elborul bennem a lelkem. Hiszen te ismered ösvényemet; az úton, amelyen járok, tőrt rejtettek el nekem: Psa 142:4 (5) tekints jobbra, és lásd, nincsen nekem ismerősöm! Elveszett a menedék előlem; nincs, aki tudakozódjon felőlem: Psa 142:5 (6) Tehozzád kiáltok, Uram, azt mondom: Te vagy menedékem; osztályrészem az élők földjén! Psa 142:6 (7) Figyelmezz kiáltásomra, mert nagyon ügyefogyott vagyok; ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam. Psa 142:7 (8) Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy dicsőítse nevedet; körülvesznek engem az igazak, ha jól teszel velem. Psa 143:1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én könyörgésemre; a te hűségedben felelj nekem igazságod szerint, Psa 143:2 és ne szállj perbe a te szolgáddal; mert egy élő sem lehet igaz teelőtted. Psa 143:3 Mert ellenség üldözi lelkemet, a földre zúzta életemet; sötétségbe telepített engem, mint az örök halottakat: Psa 143:4 és elborult bennem a lelkem; bensőmben megdöbbent a szív. Psa 143:5 Megemlékezem az ősi napokról, elgondolkozom minden tetteden; kezeid munkáján elmélkedem: Psa 143:6 kiterjesztem kezeimet feléd; lelkemet, mint a fáradt földet hozzád. Szelá. Psa 143:7 (Hamar felelj nekem, Uram!) Elepedt a lelkem, ne rejtsd el orcádat előlem; mert hasonló leszek a verembe szállókhoz. Psa 143:8 Hallasd velem reggel kegyelmedet, mert benned bízom, add tudtomra az utat, melyen járjak; mert hozzád emelem lelkemet. Psa 143:9 Ments meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekedem! Psa 143:10 Taníts engem tetszésedet cselekedni, mert te vagy Istenem; a te jó lelked vezessen engem egyenes földön. Psa 143:11 A te nevedért, Uram, eleveníts meg engem; igazságodért vidd ki a szükségből lelkemet: Psa 143:12 és kegyelmedből irtsd ki ellenségeimet, és veszítsd el lelkem minden szorongatóját; mert én a te szolgád vagyok. Psa 144:1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én szirtem; aki tanítja kezeimet az ütközetre, ujjaimat a hadakozásra: Psa 144:2 az én kegyelmem és váram, mentsváram és megmentőm, pajzsom, akihez menekülök is; aki alám hajtotta népemet. Psa 144:3 [Uram, mi az ember, hogy tudomást veszel róla; az embernek fia, hogy gondolsz vele? Psa 144:4 Az ember a lehelethez hasonlít; napjai olyanok, mint a tűnő árnyék.] Psa 144:5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállj alá; érj a hegyekhez, hogy füstölögjenek: Psa 144:6 lövellj villámokat, és szórd szét őket; bocsásd ki nyilaidat, és zavard össze őket. Psa 144:7 Nyújtsd le kezeidet a magasságból, húzz ki engem, és ments ki engem a nagy vizekből; az idegen fiak kezéből: Psa 144:8 kiknek szája hazugságot beszél; és jobb kezük csalárdság jobb keze. Psa 144:9 Istenem, új éneket hadd énekeljek neked; tízhúrú kobozzal hadd zengjek neked Psa 144:10 (aki segítséget adsz a királyoknak; aki megmentetted szolgádat, Dávidot a veszedelmes kardtól); Psa 144:11 [húzz ki engem és ments ki engem az idegen fiak kezéből: kiknek szája hazugságot beszél; és jobb kezük csalárdság jobb keze]; Psa 144:12 hogy fiaink olyanok, mint az ültetvények, melyek fiatalon megnőttek; leányaik, mint a sarokpillérek, palota mintájához vágva: Psa 144:13 Tárházaink tele vannak; ételt ételre szolgáltatnak: juhaik ezer, tízezer számra vannak utcáinkon; Psa 144:14 marháink meg vannak terhelve: nincs betörés és nincs kiszökés; és nincs kiáltás utcáinkon: Psa 144:15 boldog az a nép, melynek így van dolga; boldog az a nép, melynek az Úr az Istene! Psa 145:1 Dávid dicsérete. a Magasztallak téged, Uram, királyom; és áldom nevedet örökkön örökké. Psa 145:2 Minden nap áldalak téged; és dicsérem nevedet örökkön örökké. Psa 145:3 Nagy az Úr és igen dicséretes; és nagysága megfoghatatlan. Psa 145:4 Nemzedék nemzedéknek dicséri tetteidet; és adja tudtul hatalmasságodat. Psa 145:5 Felséged dicsőségének díszéről; és csodáid dolgairól hadd elmélkedjem. Psa 145:6 Félelmes dolgaid hatalmas voltáról beszélnek; hadd hirdessem a te nagyságodat. Psa 145:7 Jóságod nagyságának dicséretét buzogják; és igazságodon ujjonganak. Psa 145:8 Könyörületes és irgalmas az Úr; hosszútűrő és nagy kegyelmű. Psa 145:9 Jó az Úr mindenkihez; és irgalma van minden alkotásán. Psa 145:10 Dicsőítenek téged, Uram, alkotásaid mind; és kegyeseid áldanak téged. Psa 145:11 k Királyságod dicsőségét mondják; és hatalmadról beszélnek: Psa 145:12 hogy tudtul adják az emberfiaknak hatalmasságait; és királysága díszének dicsőségét. Psa 145:13 Királyságod az egész örökkévalóságra való királyság; és uralkodásod nemzedékről minden nemzedékre. Psa 145:14 Az Úr támogat minden elesendőt; és felegyenesít minden meggörnyedtet. Psa 145:15 [ Mindeneknek szemei reád néznek várakozással; és te megadod nekik eledelüket idejében: Psa 145:16 S kinyitod a kezeidet; és kielégíted minden élőnek kívánságát. Psa 145:17 C Igazságos az Úr minden útjában; és kegyes minden munkájában. Psa 145:18 Közel van az Úr mindenkihez, aki őt hívja; mindenkihez, aki őszintén hívja őt. Psa 145:19 Az őt félőknek kívánságát teljesíti; és kiáltásukat meghallja és megsegíti őket. Psa 145:20 Megőriz az Úr mindenkit, aki őt szereti; de a hitetleneket mind elpusztítja. Psa 145:21 Az Úr dicséretét beszélje szájam; és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké. Psa 146:1 Hallelúja: dicsérd lelkem az Urat! Psa 146:2 Dicsérem az Urat, míg élek; zengek az én Istenemnek, míg vagyok. Psa 146:3 Ne bízzatok nemesekben; ember fiában, kiben nincsen megtartás. Psa 146:4 Kimegy a lelke, visszatér a földbe: aznap elvesznek tervei. Psa 146:5 Boldog, akinek Jákób Istene a segítsége; várakozása az Úron, az ő Istenén van: Psa 146:6 aki alkotta az eget és földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Aki megőrzi hűségét örökké: Psa 146:7 igazságot szolgáltat az elnyomottnak, kenyeret ad az éhezőknek; [az Úr] feloldozza a foglyokat. Psa 146:8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; az Úr szereti az igazakat, Psa 146:9 az Úr őrzi a jövevényeket. Az árvát és özvegyet gyámolítja; a hitetlenek útját pedig elfordítja. Psa 146:10 Uralkodjon az Úr örökké; a te Istened, Cion, nemzedékről nemzedékre. Hallelúja. Psa 147:1 Dicsérjétek az Urat, mert jó Istenünket zengeni; mert kedves, illő a dicséret: Psa 147:2 Jeruzsálem építője, az Úr, aki Izráel elűzötteit összegyűjti. Psa 147:3 Aki meggyógyítja a töredelmes szívűeket; és bekötözi sebeiket. Psa 147:4 Aki elrendelte a csillagok számát; és mindegyiket nevén szólítja. Psa 147:5 Nagy a mi Urunk és nagy erejű; értelme leírhatatlan. Psa 147:6 Az alázatosokat gyámolítja az Úr; a hitetleneket pedig lealázza a földig. Psa 147:7 Zendítsetek rá az Urnak hálaadásra; zengjetek a mi Istenünknek hárfán: Psa 147:8 Aki elborítja az eget sűrű felhővel; aki esőt készít a földnek (aki füvet sarjaszt a hegyeken). Psa 147:9 Megadja a baromnak kenyerét; a hollófiaknak, akik hívják. Psa 147:10 [Nem a ló erejében telik kedve; nem a férfi combjaiban gyönyörködik: Psa 147:11 az Úr az őt félőkben gyönyörködik; azokban, akik az ő kegyelmében reménykednek.] Psa 147:12 Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat; dicsérd a te Istenedet, Cion! Psa 147:13 Mert megerősítette kapuid reteszeit; megáldotta fiaidat benned. Psa 147:14 Aki békességet tesz határodba; búza kövérével jól tart téged. Psa 147:15 Aki leküldi parancsolatát a földre; gyorsan fut az ő beszéde: Psa 147:16 és olyan havat ad, mint a gyapjú; olyan dért szór, mint a hamu; Psa 147:17 falatokként hajítja jegét; fagya előtt ki állhat meg? Psa 147:18 Elküldi szavát és elolvasztja őket; fújatja szelét, folynak a vizek. Psa 147:19 Kijelentette igéjét Jákóbnak; törvényeit és ítéleteit Izráelnek. Psa 147:20 Nem tett így egy nemzettel sem; és ítéleteit nem ismerik. Hallelúja. Psa 148:1 Halleluja. Dicsérjétek az Urat mennybeliek; dicsérjétek őt a magasságokban! Psa 148:2 Dicsérjétek őt, minden angyalai; dicsérjétek őt, minden seregei; Psa 148:3 dicsérjétek őt, nap és hold; dicsérjétek őt mind, fényes csillagok. Psa 148:4 Dicsérjétek őt egeknek egei; és ti vizek, melyek az ég felett vagytok. Psa 148:5 Dicsérjétek az Úr nevét; mert ő parancsolt, úgy teremtettek: Psa 148:6 és örökkön örökre megállapította őket; törvényt adott, melyet át nem hágnak. Psa 148:7 Dicsérjétek az Urat földiek: sárkányok és minden hullámárak; Psa 148:8 tűz és jégeső, hó és füst; szélvihar, parancsát teljesítő; Psa 148:9 ti hegyek és halmok mind; gyümölcsfák és cédrusok mind. Psa 148:10 A vadállat és minden barom; csúszómászó és repülő madár; Psa 148:11 föld királyai és minden népek; fejedelmek és föld bírái mind; Psa 148:12 legények és leányok is; öregek fiatalokkal: Psa 148:13 dicsérjék az Úr nevét, mert az ő neve magasztos egyedül; annak dicsősége Psa 148:14 És felmagasztalta erejét népének, dicséretét minden kegyeseinek; Izráel fiainak, közeli népének. Hallelúja. Psa 149:1 Hallelúja! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicséretét a kegyesek gyülekezetében. Psa 149:2 Örvendezzen Izráel alkotójában; Cion fiai vigadjanak királyukban: Psa 149:3 dicsérjék a nevét körtáncban; dobbal és hárfával zengjenek neki. Psa 149:4 Mert gyönyörködik az Úr az ő népében; az alázatosokat üdvvel ékesíti. Psa 149:5 Vigadjanak a kegyesek dicsőségben; ujjongjanak nyugvóhelyükön: Psa 149:6 istenmagasztalás a torkukban; és kétélű kard a kezükben. Psa 149:7 Hogy bosszúállást végezzenek a pogányok között; büntetést a népek között: Psa 149:8 királyaikat kössék láncokba; előkelőket vasbilincsekbe: Psa 149:9 hogy végrehajtsák rajtuk a megírt ítéletet; dicsőség ez minden kegyeseire! Hallelúja! Psa 150:1 Hallelúja! Dicsérjétek Istent szentélyében; dicsérjétek őt ereje mennyében; Psa 150:2 dicsérjétek őt hatalmasságában: Psa 150:3 dicsérjétek őt nagyságának teljessége szerint.Dicsérjétek őt kürtfúvással; dicsérjétek őt kobozzal és hárfával; Psa 150:4 dicsérjétek őt dobbal és körtánccal; Psa 150:5 dicsérjétek őt húrokkal és síppal. Dicsérjétek őt hangos cimbalommal; dicsérjétek őt riadó cimbalommal: Psa 150:6 minden lélek dicsérje az Urat; dicsérjétek az Urat! Pro 1:1 Példabeszédek: Salamontól, Dávid fiától, Izrael királyától: Pro 1:2 bölcsesség és fegyelem megismerésére; az ész szavának megértésére; Pro 1:3 az ésszerű fegyelem, igazság, ítélet, és méltányosság elfogadására. Pro 1:4 Adván a tapasztalatlanoknak okosságot; az ifjúnak tudást és meggondolást: Pro 1:5 amit ha hall, a bölcs öregbíti tudományát; és az értelmes jártasságot szerez; Pro 1:6 megértvén példabeszédeket és gúnyverseket, bölcsek beszédeit és talányaikat. Pro 1:7 Az Úr félelme a tudás kezdete: bölcsességet és fegyelmet bolondok néznek le. Pro 1:8 Hallgass fiam, atyád fegyelmére; és el ne hagyd anyád tanítását. Pro 1:9 Mert kedvesség koszorújává lesznek azok fejeden; és nyakékké a nyakadon. Pro 1:10 Fiam, ha bűnösök csábítanak téged, ne kövesd, Pro 1:11 ha azt mondják: Jer velünk, álljunk lesbe vérre; rejtőzzünk el egy ártatlan ellen ok nélkül. Pro 1:12 Nyeljük el őket, mint a pokol, elevenen; és teljesen, mint akik sírba szálltak. Pro 1:13 Mindenféle drága gazdagságra teszünk szert, megtöltjük házainkat zsákmánnyal; Pro 1:14 ha sorsodat közénk veted; egy erszényünk lesz mindnyájunknak: Pro 1:15 fiam, ne menj egy útra velük; tartsd vissza lábadat ösvényüktől. Pro 1:16 Mert lábaik a gonoszra futnak; és sietnek vért ontani: Pro 1:17 [mert hiába van kifeszítve a háló az egész szárnyas nép szemeiben]; Pro 1:18 de ők a saját vérükre állnak lesbe; a maguk élete ellen rejtőznek el. Pro 1:19 Így járnak mind, akik jogtalan nyereségre törnek; az a gazdája életét veszi el. Pro 1:20 A bölcsesség az utcán harsog; a tereken kiereszti hangját, Pro 1:21 zajongások forgatagában kiált [a kapunyílásokban a városban mondja mondásait]: Pro 1:22 Meddig lesz, hogy ti együgyűek együgyűséget szerettek, a csúfolók csúfolást kívánnak maguknak; és a bolondok gyűlölik a tudást? Pro 1:23 Forduljatok az én dorgálásomhoz, íme, kiöntöm rátok lelkemet; tudatom veletek beszédeimet: Pro 1:24 Mivel hívtalak és vonakodtatok; kezemet nyújtottam és nem volt, ki figyeljen: Pro 1:25 és semmibe vettétek minden tanácsomat; és dorgálásomra nem hajlottatok: Pro 1:26 én is kacagok majd szerencsétlenségteken; csúfolódom, mikor félelem jön reátok: Pro 1:27 mikor félelem jön rátok, mint vihar, és szerencsétlenség ér, mint forgószél; mikor ínség és szükség jön reátok. Pro 1:28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek; keresnek engem, de nem találnak: Pro 1:29 azért, amiért gyűlölték a tudást; és nem az Úr félelmét választották: Pro 1:30 nem hajtottak az én tanácsomra; megvetették minden dorgálásomat. Pro 1:31 Esznek tehát útjuk gyümölcséből; és a maguk tanácsaiból laknak jól. Pro 1:32 Mert az együgyűeket elpártolásuk öli meg; és a dőréket gondtalanságuk veszti el. Pro 1:33 Aki pedig reám hallgat, biztonságban lakik; és nyugodtan a gonosz félelmétől. Pro 2:1 Fiam, ha elfogadod mondásaimat; és parancsaimat megőrzöd magadnál: Pro 2:2 a bölcsességre irányítván füledet; hajlítsd szívedet az értelemre. Pro 2:3 Mert ha az észt hívod, az értelemnek kiáltasz; Pro 2:4 ha keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint a rejtett kincset: Pro 2:5 akkor megérted az Úr félelmét, és istenismeretre teszel szert; Pro 2:6 mert az Úr ad bölcsességet, szájából van tudás és értelem. Pro 2:7 Sikert rejteget az igazaknak; pajzs a jámborságban járóknak; Pro 2:8 hogy megőrizze az ítélet ösvényeit; és kegyeseinek útját megtartsa. Pro 2:9 Akkor megértesz igazságot és ítéletet; és méltányosságot, minden jó utat: Pro 2:10 mert bölcsesség megy be a szívedbe; és tudás, mely kedves lesz lelkednek. Pro 2:11 Meggondolás őrködik feletted; értelem őriz téged: Pro 2:12 megmentvén téged a gonosz úttól; az embertől, aki romlottságokat beszél. Pro 2:13 Azoktól, akik elhagyták a becsület ösvényeit, hogy a sötétség útjain járjanak; Pro 2:14 akik örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz romlottságon; Pro 2:15 akiknek ösvényei görbék, és ők facsarósak utaikban: Pro 2:16 hogy megmentsen téged a más asszonyától; sima beszédű idegen nőtől. Pro 2:17 Aki elhagyta ifjúságának társát; és Istene frigyét elfelejtette: Pro 2:18 mert halálba süllyedt házastól; és az árnyakkal vannak utai. Pro 2:19 Senki, aki hozzá bemegy, nem tér vissza; és nem éri el az élet ösvényeit: Pro 2:20 ezért kell a jók útján járnod; és az igazak ösvényeit megtartanod. Pro 2:21 Mert az igazak lakják az országot; és a jámborok maradnak meg benne: Pro 2:22 a hitetlenek pedig az országból kivágattatnak; és a hűségszegők kiszaggattatnak belőle. Pro 3:1 Fiam, tanításomat el ne felejtsd; és parancsaimat megőrizze szíved: Pro 3:2 mert napjaid hosszát és életed éveit; és békességedet szaporítják neked. Pro 3:3 Kegyelem és hűség el ne hagyjanak téged; kösd őket nyakadra, írd szíved táblájára: Pro 3:4 és találj kegyet és jó megértést Isten és ember szemeiben. Pro 3:5 Bízzál az Urban teljes szívedből; és ne a magad eszére támaszkodjál: Pro 3:6 minden utaidban őt ismerd; és ő elegyengeti ösvényeidet. Pro 3:7 Ne légy bölcs a magad szemeiben; féljed az Urat és kerüld a rosszat: Pro 3:8 gyógyulás lesz köldöködnek; és üdülés csontjaidnak. Pro 3:9 Tiszteld az Urat vagyonodból; és minden jövedelmed zsengéjéből: Pro 3:10 és megtelnek csűrjeid elégségig; és sajtóid kicsordulnak a musttól. Pro 3:11 Az Úr fegyelmét, fiam, meg ne vesd; és ne und meg dorgálását: Pro 3:12 mert akit szeret az Úr, megdorgálja; mint az atya is fiát, kiben gyönyörködik. Pro 3:13 Boldog az ember, aki bölcsességre tesz szert; és az ember, aki értelmet nyer: Pro 3:14 mert jobb keresmény az a pénzkeresménynél; és jobb jövedelem az aranynál. Pro 3:15 Többet ér az az igazgyöngyöknél; és semmi drágaságaid nem érnek fel vele: Pro 3:16 napok hosszúsága a jobbjában; baljában pedig gazdagság és tisztesség. Pro 3:17 Utjai kedvesség útjai; és minden ösvénye békesség: Pro 3:18 élet fája az azoknak, akik megfogják; és boldogok, akik megtartják. Pro 3:19 Az Úr bölcsességgel alapította a földet; értelemmel erősítette meg az eget: Pro 3:20 tudományára fakadtak fel a hullámárak; és csepegnek harmatot a fellegek. Pro 3:21 Fiam, ne tágítsanak szemeidtől; őrizd a sikert és meggondolást: Pro 3:22 és élet lesznek a lelkednek; és kedvesség a torkodnak: Pro 3:23 Akkor biztonságban járod utadat; és lábadat meg nem ütöd: Pro 3:24 ha lefekszel, nem félsz; és mihelyt lefekszel, édes álmod lesz: Pro 3:25 Nem kell félned a hirtelen ijedségtől; sem a hitetlenek lármájától, hogy jön: Pro 3:26 mert az Úr lesz a te bizodalmad; és megőrzi lábadat a fogástól. Pro 3:27 Ne vond meg a jót az illetőktől; ha hatalmadban van megtenni. Pro 3:28 Ne mondd felebarátodnak: Menj, jöjj ismét, majd holnap adok; mikor van nálad. Pro 3:29 Ne tervelj felebarátod ellen gonoszt; míg ő gyanútlanul veled együtt ül. Pro 3:30 Ne perelj senkivel ok nélkül; ha nem követett el rosszat ellened. Pro 3:31 Ne irigykedjél az erőszak emberére; és ne válaszd egyik útját se. Pro 3:32 Mert undokság az Urnak a facsarós ember; és az egyenesekkel van társasága. Pro 3:33 Az Úr átka van a hitetlen házán; az igazak tanyáját pedig megáldja. Pro 3:34 Ha csúfolókról van szó, ő megcsúfol; de az alázatosoknak kegyelmet ad. Pro 3:35 Tisztességet a bölcsek örökölnek; a dőrék pedig gyalázatot visznek el. Pro 4:1 Hallgassatok, fiak, atyai fegyelmet; és figyeljetek, hogy ismerjetek értelmet: Pro 4:2 mert jó tant közöltem veletek; tanításomat el ne hagyjátok. Pro 4:3 Mikor mint fiú atyámmal voltam; gyenge és egyetlen anyám előtt: mikor tanított, azt mondta nekem: Pro 4:4 Tartsa meg szavaimat szíved. Őrizd meg parancsaimat, hogy élj: szerezz bölcsességet. Pro 4:5 Szerezz értelmet, el ne felejtsd; és ne hajolj el szám mondásaitól. Pro 4:6 Ne hagyd el azt és megtart téged; szeresd azt és megőriz téged. Pro 4:7 A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet; és minden vagyonodon szerezz értelmet. Pro 4:8 Tartsd magasra, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha magadhoz öleled: Pro 4:9 kedvesség-koszorút tesz a fejedre; dicskoronát ad neked. Pro 4:10 Halld, fiam, és fogadd el mondásaimat; és megsokasulnak életéveid. Pro 4:11 A bölcsesség útjára tanítottalak téged; az igazság pályájára vezettelek téged. Pro 4:12 Jártodban nem szorul meg lépésed; futtodban nem botlasz el. Pro 4:13 Ragaszkodjál a fegyelemhez, ne tágíts; őrizd meg azt, mert az az életed. Pro 4:14 Hitetlenek ösvényére ne menj rá; és ne járj a gonoszok útján: Pro 4:15 hagyd el azt, ne menj át reá; kerüld el, eredj el mellette. Pro 4:16 Mert nem alhatnak, ha rosszat nem tesznek; odavan az álmuk, ha gáncsot nem vetnek. Pro 4:17 Mert a hitetlenség kenyerét eszik; és az erőszakosságok borát isszák. Pro 4:18 Az igazak ösvénye pedig mint a ragyogó világosság: megy, és világosság van, míg a nappal áll. Pro 4:19 A hitetlenek útja olyan, mint a homályosság; nem tudják, miben botlanak meg. Pro 4:20 Fiam, figyelmezz szavaimra; mondásaimra hajtsd füledet: Pro 4:21 ne tágítsanak szemeid elől; őrizd őket szíved közepén. Pro 4:22 Mert élet ők azoknak, akik megnyerték; és egész testüknek gyógyulás. Pro 4:23 Minden őrizetnél jobban őrizd szívedet; mert abból vannak az élet kimenetei. Pro 4:24 Vesd el magadtól a száj álnokságát; és az ajkak facsarósságát távolítsd el tőled: Pro 4:25 szemeid szembe tekintsenek; és szempilláid egyenest magad elé. Pro 4:26 Egyengesd el lábad pályáját; és minden utad legyen szilárd: Pro 4:27 ne hajolj el jobbra, se balra; tartsd távol lábadat a gonosztól. Pro 5:1 Fiam, figyelj az én bölcsességemre; az én értelmemre hajtsd füledet: Pro 5:2 hogy vigyázz a meggondolásra; és tudást őrizzenek ajkaid: Pro 5:3 mert mézet csepegnek az illetéktelen asszony ajkai; és simább az olajnál ínye: Pro 5:4 de a végén keserű, mint az Úröm; éles, mint a kétélű kard: Pro 5:5 lábai halálba szállnak alá; pokolba tartanak léptei: Pro 5:6 nehogy mérlegelhesse az élet ösvényét; pályája tudtán kívül ingott meg. Pro 5:7 Most azért fiak, hallgassatok rám; és el ne térjetek szám mondásaitól: Pro 5:8 távolítsd el tőle utadat; és ne közelíts háza ajtajához: Pro 5:9 hogy másoknak ne add virágodat; és éveidet valami kegyetlennek. Pro 5:10 [Hogy illetéktelenek ne lakjanak jól vagyonoddal; és keresményeddel idegen házban.] Pro 5:11 És a végén fel kelljen sóhajtanod; mikor elsenyvedt húsod és tested: Pro 5:12 és azt mondanod: Miért is gyűlöltem a fegyelmet; és vetette meg szívem a dorgálást: Pro 5:13 miért nem hallgattam tanítóim szavára; és nem hajtottam fülemet nevelőimhez? Pro 5:14 [Majdnem bele jutottam a teljes veszedelembe; a gyülekezet és közönség közepette!] Pro 5:15 Igyál vizet a magad kútjából; folyóvizet a te forrásodból: Pro 5:16 az utcára szóródjanak forrásaid; vízpatakok a terekre? Pro 5:17 A tieid legyenek egyedül; és nem illetéktelenekéi veled. Pro 5:18 Legyen a te forrásod áldott; és örvendezz ifjúságod feleségével. Pro 5:19 A szerelmes őzike, és a kecses zerge; az ő emlői mámorítsanak téged minden időben; [az ő szerelméhez tévedj folyton:] Pro 5:20 miért is tévednél, fiam, illetéktelen nőhöz; és ölelnéd idegen nő keblét? Pro 5:21 Mivel az Úr szemei előtt vannak az ember útjai; aki egész pályáját is egyengeti: Pro 5:22 a bűnei megfogják a hitetlent; és vétke köteleiben fogatik meg. Pro 5:23 Az ilyen a fegyelem hiányában hal meg; és bolondsága nagyságában, melybe téved. Pro 6:1 Fiam, ha kezes lettél felebarátodért; kezedet adtad másért: Pro 6:2 kelepcébe jutottál szád mondásai által; meg vagy fogva szád mondásai által: Pro 6:3 Ezt tedd most már, fiam, hogy megszabadulj, ha felebarátod kezébe jutottál: eredj el, tiportasd meg magadat, és zaklasd felebarátaidat: Pro 6:4 ne engedj álmot szemeidnek; és szendert szempilládnak: Pro 6:5 szabadítsd ki magadat, mint az őz a kézből; és mint a madár a madarász kezéből. Pro 6:6 Menj a hangyához, oh te rest; nézd meg útjait, és légy bölcs. Pro 6:7 Noha nincs neki vezére, elöljárója és uralkodója: Pro 6:8 előkészíti nyáron kenyerét; begyűjti aratáskor élelmét. Pro 6:9 Még meddig fekszel, te rest; mikor kelsz fel álmodból? Pro 6:10 Egy kis álom, egy kis szender; egy kis kézösszefonás fekve: Pro 6:11 így jön rád a szegénység, mint egy útonálló; és a szűkölködés, mint egy pajzsos férfiú. Pro 6:12 Mihaszna ember, hamis férfiú: aki facsarós szájjal jár; Pro 6:13 szemeivel kacsint, lábaival beszél; ujjaival jelt ad. Pro 6:14 Romlottságok vannak a szívében; gonoszt tervel minden időben, patvart indít: Pro 6:15 ezért hirtelen jön rá szerencsétlenség; hirtelen összetörik gyógyíthatatlanul. Pro 6:16 Ez a hat az, amit gyűlöl az Úr; és hét, amit utál a lelke: Pro 6:17 kevély szemek, hazug nyelv; ártatlan vért ontó kezek: Pro 6:18 álnok kigondolásokat tervelő szív; a gonoszra sietve futó lábak: Pro 6:19 aki hazugságokat lehel, a hamis tanú; és aki patvart indít testvérek között. Pro 6:20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsát;és el ne hagyd anyád tanítását: Pro 6:21 kösd a szívedre állandóan; fűzd a nyakad körül. Pro 6:22 Jártodban vezetni fog téged, fektedben őrködik feletted; és ha felébredsz, az beszélget veled. Pro 6:23 Mert mécs a parancs; és a tanítás világosság; és életút a fegyelmező feddések: Pro 6:24 hogy megőrizzenek téged a rossz asszonytól; illetéktelen nyelv hízelgésétől. Pro 6:25 Meg ne kívánd szépségét szívedben; és meg ne fogjon téged szempilláival: Pro 6:26 mert a parázna nő körül vannak egy kerek kenyérig; és a más felesége drága lelket vadász. Pro 6:27 Vehet-e valaki tüzet a keblébe, hogy ruhái meg ne gyulladjanak; Pro 6:28 vagy járhat-e valaki parazson, hogy lábai meg ne égjenek? Pro 6:29 Így van, aki bemegy felebarátja feleségéhez; nem marad büntetlen senki, aki hozzá nyúl. Pro 6:30 Nem vetik meg a tolvajt, ha lop étvágya kielégítésére, mikor éhes: Pro 6:31 ha rajta kapják, megtérítheti hétszeresen;háza egész vagyonát odaadhatja. Pro 6:32 Aki házasságtörést követ el egy asszonnyal, az esztelen; aki önmagát el akarja veszíteni, az tesz ilyet: Pro 6:33 verést és szégyent vesz magára; és gyalázata nem töröltetik el. Pro 6:34 Ha féltékenységből van a férfi dühe; akkor nem kímél a bosszúállás napján. Pro 6:35 Nem tekint semmi váltságdíjra; és nem nyugszik bele, bármennyi ajándékot adsz. Pro 7:1 Fiam, őrizd meg mondásaimat; és parancsaimat rejtsd el magadnál: Pro 7:2 őrizd meg parancsaimat, hogy élj; és tanításomat, mint a szemed bogarát; Pro 7:3 Kösd azokat az ujjaidra; írd azokat szíved táblájára: Pro 7:4 mondd a bölcsességnek: Nővérem vagy; és rokonodnak nevezd az értelmet. Pro 7:5 Hogy megőrizzen téged a más asszonyától; a sima beszédű idegen nőtől. [Péld 2.16] Pro 7:6 Mert házam ablakában a rács mögül kinéztem: Pro 7:7 láttam a tapasztalatlanok közt, megfigyeltem a fiak közt egy esztelen ifjat. Pro 7:8 Keresztülmegy az utcán annak szegleténél; és házának útjára lép. Pro 7:9 Napalkonyi hűsülésben; éj közepén sötétségben. Pro 7:10 És íme vele szemben egy parázna nő; parázna ruhában, alattomos szívvel. Pro 7:11 Hányaveti és féktelen ő; nem nyughatnak otthon a lábai: Pro 7:12 hol az utcán van, hol a tereken; és minden szegletnél kémlel. Pro 7:13 És megfogja őt és megcsókolja; merész arccal azt mondja neki: Pro 7:14 Visszafizetési vágó áldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásomat. Pro 7:15 Ezért jöttem ki elődbe keresvén téged, így bukkantam rád. Pro 7:16 Terítőkkel terítettem be nyoszolyámat, egyiptomi cérna-szőttesekkel; Pro 7:17 behintettem ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal; Pro 7:18 jer, merüljünk szerelmi mámorba reggelig; vigadjunk egymással szerelemben. Pro 7:19 Mert nincs otthon az ember, elment messze útra; Pro 7:20 a pénzes erszényt magával vitte, holdtölte napjára jön haza. Pro 7:21 Elcsavarta őt sok tanításával; ajkainak simaságával eltántorította őt: Pro 7:22 hirtelen utána megy, mint az ökör megy a vágóhídra. És mint béklyóba, fenyítésre a bolond; és nem tudja, hogy életébe kerül; Pro 7:23 mint a madár rohan a tőrbe; míg nyíl hasítja szét máját. Pro 7:24 Most azért fiak, hallgassatok reám, és figyeljetek szám mondásaira! Pro 7:25 Ne térjen le annak utaira a szíved; és ne tévedj annak ösvényeire. Pro 7:26 Mert sokakat ejtett el megsebesítve; és tömegével vannak, akiket mind megölt. Pro 7:27 Alvilág útjai vannak a házában, melyek a halál kamráiba szállnak alá. Pro 8:1 Íme, a bölcsesség kiált, és az értelem hangot ad; Pro 8:2 magaslatok tetején az úton, ösvények összefutásánál felállva; Pro 8:3 kapuk oldalánál a város szájában, a bejáró ajtónyílásoknál harsog. Pro 8:4 Hozzátok kiáltok, férfiak, és az emberfiakhoz van szavam! Pro 8:5 Együgyűek, ismerjetek okosságot; esztelenek, ismerjetek észt: Pro 8:6 hallgassatok, mert fenséges dolgokat szólok; és amire ajkaim nyílnak, az igazság. Pro 8:7 Mert hűséget lehel ínyem; és iszonyat ajkaimnak a hitetlenség: Pro 8:8 igazság számnak minden mondása; nincs bennük facsarós és visszás: Pro 8:9 mind egyenes a megértőnek; és becsületes annak, aki tudásra jutott. Pro 8:10 Vegyetek fegyelmet, és ne ezüstöt; és tudást inkább, mint választott aranyat: Pro 8:11 mert jobb a bölcsesség az igazgyöngyöknél; és semmi drágaság fel nem ér vele: [15] Pro 8:12 én vagyok a bölcsesség, mely okosságon nyugszom; és megfontolt tudásra jutottam. Pro 8:13 Az Úrnak félelme a rossznak gyűlölete, kevélységé, gőgé, gonosz úté; a romlottság száját tehát gyűlölőm: Pro 8:14 nálam tanács van és siker; én vagyok az értelem, nálam az erő; Pro 8:15 általam uralkodnak a királyok; és végeznek igazságot az uralkodók. Pro 8:16 Általam fejedelmek a fejedelmek; és a nemesek, föld bírái mind: Pro 8:17 én az engem szeretőket szeretem; és ez engem keresők engem megtalálnak: Pro 8:18 gazdagság és tisztesség van velem; ősi vagyon és igazságosság. Pro 8:19 Gyümölcsöm jobb a tiszta és színaranynál; és jövedelmem a választott ezüstnél; Pro 8:20 az igazságosság útján járok; a jog ösvényeinek közepén: Pro 8:21 hogy az engem szeretőknek valóságot adjak örökül; és kincstáraikat megtöltsem. Pro 8:22 Az Úr útja kezdetéül szerzett engem; munkái elején, még akkor: Pro 8:23 öröktől fogva be vagyok állítva; a föld őskezdetétől fogva: Pro 8:24 hullámár nem volt, mikor születtem; források nem voltak vízzel terhesek. Pro 8:25 Mielőtt hegyek süllyesztettek volna le; a halmoknak előtte születtem: Pro 8:26 míg a földet és mezőket meg nem alkotta; sem a világ porának summáját: Pro 8:27 mikor az egeket előkészítette, ott voltam; mikor kört vésett a hullámár színén. Pro 8:28 Mikor a felhőket megerősítette felül; mikor erőt vettek a hullámár forrásai; Pro 8:29 mikor elhelyezte a tengernek határát; hogy a vizek át ne hágják szavát; Pro 8:30 mikor bevéste a föld fundamentumait: akkor mellette voltam mester. És gyönyörűsége voltam napról napra, játszva előtte minden időben; Pro 8:31 játszva földjének kerekségével, és gyönyörködve az emberfiakban: Pro 8:32 most azért fiak, hallgassatok rám; mert boldogok, akik megőrzik utaimat. Pro 8:33 Hallgassatok fegyelemre és legyetek bölcsek, és ne legyetek fegyelmetlenek Pro 8:34 (boldog ember, aki hallgat reám, ajtaimon virrasztva napról napra, őrizve ajtófélfáimat!): Pro 8:35 mert aki engem talál, életet talál; és jótetszést nyer az Úrtól: Pro 8:36 aki pedig engem elvét, lelkét rabolja meg; mind halált szeretnek az én gyűlölőim. Pro 9:1 Bölcsesség-asszony megépítette házát; kivágta annak hét oszlopát. Pro 9:2 Levágta pecsenyéjét, elkészítette borát; meg is terítette asztalát. Pro 9:3 Elküldte lányait, hívogat a város magaslatainak ormain: Pro 9:4 Aki együgyű, térjen be ide; aki esztelen, annak azt mondja: Pro 9:5 Jertek, egyetek az én kenyeremből; és igyatok a borból, melyet készítettem: Pro 9:6 hagyjátok el az együgyűséget, hogy éljetek; és lépjetek az értelem útjára. Pro 9:7 Aki csúfolódót fegyelmez, szégyent vesz magára; és aki hitetlent fedd, folt esik rajta. Pro 9:8 Ne fedd meg a csúfolót, mert meggyűlöl téged; fedd meg a bölcset, és megszeret téged. Pro 9:9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és gyarapítja a tudományt. Pro 9:10 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; és a Szent ismerete az értelem. Pro 9:11 Mert általam sokasulnak meg napjaid; és szaporodnak életed évei. Pro 9:12 Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs; ha csúfoló vagy, magadnak kell hordoznod. Pro 9:13 Bolondság-asszony hányaveti; együgyű és semmit sem tud: Pro 9:14 és kiült háza ajtajába a város magaslatainak trónján; Pro 9:15 hívni az úton elmenőket, kik egyenest mennek a maguk útján: Pro 9:16 Aki együgyű, térjen be ide; aki esztelen, annak azt mondja: Pro 9:17 Lopott víz édes; titkos kenyér kedves. Pro 9:18 És az nem tudja, hogy árnyak vannak ott; az alvilág mélyén vannak vendégei. Pro 10:1 Salamon példabeszédei. Bölcs fiú atyja öröme; dőre fiú anyja búja. Pro 10:2 Hitetlenség kincsei nem használnak; de az igazság megment a haláltól. Pro 10:3 Nem hagyja éhen az Úr az igaznak lelkét; de a hitetlenség sóvárgását ellöki. Pro 10:4 Szegény lesz, aki lanyha kézzel cselekszik; a serények keze pedig meggazdagít. Pro 10:5 Aki nyáron gyűjt, eszes fiú; aki aratáskor alszik, szégyenletes fiú. Pro 10:6 Áldások vannak az igaz ember fejében; a hitetlenek szája pedig bűnt takar. Pro 10:7 Az igaz ember emlékezete áldott; a hitetlenek neve pedig elrothad. Pro 10:8 Aki bölcs szívű, elfogadja a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elesik. Pro 10:9 Aki jámborságban jár, biztonságban jár; aki pedig csavargatja útjait, kitudódik. Pro 10:10 Aki szemmel kacsint, bosszúságot okoz; a bolond ajkú pedig elesik. Pro 10:11 Életforrás az igaz ember szája; a hitetlenek szája pedig bűnt takar. Pro 10:12 A gyűlölet civakodást támaszt; de minden vétket elfedez a szeretet. Pro 10:13 Az értelmes ember ajkain bölcsesség találtatik vessző való pedig az esztelen hátára. Pro 10:14 A bölcsek tudást rejtegetnek; a bolond szája pedig közeli romlást. Pro 10:15 A gazdagnak a vagyon erős városa; a gyámoltalanoknak ijedelem a szegénységük. Pro 10:16 Igaz ember keresménye életre; a hitetlen jövedelme bűnre. Pro 10:17 Az élet útján van, aki fegyelmet tart; aki pedig elhagyja a fenyítést, eltéved. Pro 10:18 Aki gyűlöletet rejteget, hazug ajkú; aki pedig rágalmat terjeszt, az dőre. Pro 10:19 Sok beszédben el nem marad a vétek; tehát aki ajkait megtartóztatja, okosan tesz. Pro 10:20 Választott ezüst az igaz ember nyelve; a hitetlenek szíve kevés érő. Pro 10:21 Az igaz ember ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségben halnak meg. Pro 10:22 Az Úr áldása az, ami meggazdagít; és ahhoz munkánk nem tesz hozzá. Pro 10:23 Mint bolondnak játék feslettséget csinálni; úgy értelmes embernek bölcsességet. Pro 10:24 Amitől a hitetlen fél, az jön reá; az igazaknak pedig megadja kívánságukat. Pro 10:25 Amint egy vihar átmegy, már nincs a hitetlen; az igaz ember pedig örök alapítás. Pro 10:26 Mint az ecet a fogaknak és a füst a szemeknek; olyan a rest azoknak, akik elküldték. Pro 10:27 Az Úr félelme szaporítja a napokat; a hitetlenek évei pedig megrövidülnek. Pro 10:28 Az igazak várakozása öröm; a hitetlenek reménysége pedig elvész. Pro 10:29 Menedék a jámbornak az Úr útja; de romlás a gonosztevőknek. Pro 10:30 Az igaz ember soha meg nem inog; a hitetlenek pedig nem maradnak az országban. Pro 10:31 Az igaz ember szája bölcsességet terem; a romlottságok nyelve pedig kivágatik. Pro 10:32 Az igaz ember ajakai kedvességet tudnak; a hitetlenek szája pedig romlottságot. Pro 11:1 A hamis font iszonyat az Úrnak; hanem a teljes súly kedves előtte. Pro 11:2 Kevélység jön, gyalázat is jön; az alázatosokkal pedig bölcsesség van. Pro 11:3 Az igazak jámborsága vezeti őket; a hűségszegők romlottsága pedig elpusztítja őket. Pro 11:4 Nem használ a vagyona harag napján; de az igazság megment a haláltól. Pro 11:5 A jámbornak igazsága egyengeti útját; és hitetlenségében esik el a hitetlen. Pro 11:6 Az igazakat megmenti igazságuk; de a hűségszegők megfogatnak kívánságukban. Pro 11:7 Ha meghal a hitetlen ember, elvész a remény; és a bűnös várakozás elvész. Pro 11:8 Az igaz a szükségből kiszabadul; és a hitetlen megy a helyébe. Pro 11:9 Szájjal rontja meg az istentelen az ő felebarátját; és tudomány által szabadulnak meg az igazak. Pro 11:10 Az igazak javán vigad a város; és a hitetlenek vesztén ujjongás van. Pro 11:11 Az igazak áldásával emelkedik a város; és a hitetlenek szájával döntetik le. Pro 11:12 Aki lenézi felebarátját, esztelen; az értelmes férfi pedig hallgat. Pro 11:13 A rágalmazó titkot fed fel; a hű lelkű pedig elfedezi a dolgot. Pro 11:14 Ha nincs vezetés, elesik a nép; és a győzelem a sok tanácsos által van. Pro 11:15 Nagyon rosszul bánnak vele, ha valaki kezes lesz másért; de aki kerüli a kézadókat, biztonságban van. Pro 11:16 Kedves asszony tisztességhez jut; erőszakos emberek gazdagsághoz jutnak. Pro 11:17 Önmagának tesz jót a kegyes ember; és öntestét gyötri a kegyetlen. Pro 11:18 A hitetlen hamis keresményt szerez; aki pedig igazságot vet, igazi bért. Pro 11:19 Az igazi igazság életre van; a rossz hajhászása pedig halálra. Pro 11:20 Iszonyat az Úrnak a facsarós szívűek; de kedvesek előtte a jámbor életűek. Pro 11:21 Kezet rá: rossz nem marad büntetlen; az igazak magva pedig megmenekül. Pro 11:22 Disznó orrában aranyperec; szép asszony és ízléstelen. Pro 11:23 Az igazak kívánsága csak jó; a hitetlenek reménye harag. Pro 11:24 Van, aki pazarol, és még gyarapszik; és aki a kelleténél takarékosabb, és csak szűkölködik. Pro 11:25 Adakozó lélek megkövéredik; és az áztató maga is ázik. Pro 11:26 Aki gabonát tart vissza, átkozza azt a nép; de aki elad, annak áldás a fejére. Pro 11:27 Aki a jót keresi, jótetszésre törekszik; aki pedig a rosszat kutatja, az jön reá. Pro 11:28 Aki gazdagságában bízik, az elhervad; de mint a lomb, az igazak kivirágoznak. Pro 11:29 Aki házát megháborítja, szelet örököl és szolgája lesz a bolond a bölcs szívűnek. Pro 11:30 Az igaz ember gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs. Pro 11:31 Íme, az igaz ember a földön elveszi jutalmát; hát még a hitetlen és bűnös! Pro 12:1 Szereti a fegyelmet, aki szereti a tudományt; aki pedig gyűlöli a fenyítést, oktalan. Pro 12:2 A jó jótetszést nyer az Úrtól; de a cselszövő embert elítéli. Pro 12:3 Nem szilárdul meg ember hitetlenséggel; de az igazak gyökere meg nem inog. Pro 12:4 Derék asszony koronája férjének; de mint szúrágás a csontjaiban, olyan a szégyenletes. Pro 12:5 Az igazak gondolata jog; a hitetlenek számítása csalás. Pro 12:6 A hitetlenek beszédei lest hánynak vérre; a becsületesek szája pedig kimenti őket. Pro 12:7 Egy falfordulás a hitetlenekre, és nincsenek; az igazak háza pedig megáll. Pro 12:8 Kit-kit esze szerint dicsérnek; tehát a fonák szívűt megvetik. Pro 12:9 Inkább lenézett, akinek szolgája van; mint dicsekedő, aki híjával van a kenyérnek. Pro 12:10 Ismeri az igaz barmának lelkét; a hitetlenek szíve pedig kegyetlen. Pro 12:11 Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel; aki pedig hiábavalóságokat hajhász, esztelen. Pro 12:12 Kíván a hitetlen erősséget a bajok ellen; az igazak gyökere pedig ad. Pro 12:13 Az ajkak vétkében van a gonosz tőre; de az igaz kimenekül a szükségből. Pro 12:14 Ki-ki ajkainak gyümölcséből elégszik meg jóval, és amit az ember kezei véghez visznek, az térül meg neki. Pro 12:15 A bolond szemeiben az ő útja helyes; de a bölcs hallgat a tanácsra. Pro 12:16 A bolondnak aznap kitudódik bosszúsága; az okos pedig elfedezi a szégyent. Pro 12:17 Aki hűséget lehel, igazságot jelent ki; a hamis tanú pedig csalárdságot. Pro 12:18 Van, aki olyanokat fecseg, mint a kardszúrások; de a bölcsek nyelve orvosság. Pro 12:19 Igaz ajak megáll örökké; a hazug nyelv, míg egyet pillantok. Pro 12:20 Csalárdság van azok szívében, akik rosszat tervelnek; azoknál pedig, akik békét tanácsolnak, öröm. Pro 12:21 Nem éri az igazat semmi veszedelem; de a hitetlenek tele vannak bajjal. Pro 12:22 Iszonyat az Úr előtt a hazug ajak; akik pedig hűséget cselekszenek, kedvesek neki. Pro 12:23 Okos ember tudást takar; dőrék szíve pedig bolondságot kiált. Pro 12:24 A serények keze uralkodik;a restség pedig robotot végez. Pro 12:25 Gond az ember szívében lenyomja azt; egy jó szó megvidámítja azt. Pro 12:26 Útbaigazítja felebarátját az igaz ember; a hitetleneket pedig útjuk eltévelyíti. Pro 12:27 Nem süt a rest magafogta vadat; és ritka kincs emberben a serény. Pro 12:28 Az igazság ösvényén élet van; és ösvényének útján nincs halál. Pro 13:1 A bölcs fiú az atya fegyelmezése; a csúfoló pedig nem hallgat a dorgálásra. Pro 13:2 Ki-ki ajkainak gyümölcséből elégszik meg jóval;a hűségszegők lelke pedig erőszakkal. Pro 13:3 Aki megőrzi száját, megtartja életét; aki pedig kinyitja száját, romlására lesz. Pro 13:4 Vágyakozik, de hiába, a restnek lelke; a serények lelke pedig hízik. Pro 13:5 A hazug szót gyűlöli az igaz; a hitetlen pedig mocskol és megpirít. Pro 13:6 Igazság őrzi meg a jámbor életet; és hitetlenség rontja meg a bűnöst. Pro 13:7 Van, aki gazdagnak teszi magát, és semmije sincs; szegénynek teszi magát, és nagy vagyona van. Pro 13:8 Az ember gazdagsága váltságdíj az életéért; a szegény pedig nem hall fenyegetést. Pro 13:9 Az igazak világossága örvendez; a hitetlenek mécse pedig kialszik. Pro 13:10 A büszkeségben csak civódás van; a tanácskozókkal pedig bölcsesség. Pro 13:11 Légből kapott vagyon kevesbedik; aki pedig kézen gyűjt, gyarapít. Pro 13:12 Hosszú várakozás beteggé teszi a szívet; de életnek fája a beteljesült kívánság. Pro 13:13 Aki az igét megveti, adósává lesz neki; aki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi. Pro 13:14 A bölcs tanítása életnek forrása; a halál tőrének elkerülésére. Pro 13:15 Helyes ész kedvességet ad; a hűségszegők útja pedig szerencsétlenségük nekik. Pro 13:16 Minden okos belátással cselekszik; a dőre pedig kiteregeti a bolondságot. Pro 13:17 A hitetlen követ bajba esik; a hű hírnök pedig gyógyulás. Pro 13:18 Szegénység és gyalázat, aki elhagyja a fegyelmet; aki pedig megtartja a fenyítéket, annak tisztelet. Pro 13:19 Meglett kívánság édes a léleknek; ezért iszonyat a dőréknek eltávozni a rossztól. Pro 13:20 Járj bölcsekkel, hogy bölcs légy; mert aki dőrékhez társul, megromlik. Pro 13:21 A bűnösöket veszedelem üldözi; az igazaknak pedig jóval fizet. Pro 13:22 A jó ember örökséget hagy fiai fiainak; a bűnös ember gazdagsága pedig az igaz embernek van fenntartva. Pro 13:23 Bő eleség az új törés a szegényeknek; de van, aki elvész törvénytelenségben. Pro 13:24 Aki kíméli vesszejét, gyűlöli fiát; aki azt szereti, korán megfegyelmezi. Pro 13:25 Az igaz eszik étvágya teltéig; a hitetlenek gyomra pedig szűkölködik. Pro 14:1 Asszony bölcsessége építi házát; bolondsága pedig önkezével bontja le azt. Pro 14:2 Egyenesen jár, ki az Urat féli; és fonák úton az, aki őt megveti; Pro 14:3 A bolond szájában garázdaság pálcája van; a bölcseket pedig őrzik ajkaik. Pro 14:4 Ha nincsenek tehenek, a jászol tiszta; de a jövedelem bősége az ökör erejében van. Pro 14:5 A hű tanú nem hazudik; de fújja a hazugságokat a hamis tanú. Pro 14:6 A csúfoló keresi a bölcsességet, de nincs; az értelmesnek pedig könnyű a tudomány. Pro 14:7 Eredj el a dőre férfiú elől; és nem a tudás ajkait ismerted meg. Pro 14:8 Az okos ember bölcsessége útjának megértése; a dőrék bolondsága pedig a csalárdság. Pro 14:9 A bolondokat megcsúfolja a bűnáldozat; hanem az igazak közt van a kegyelem. Pro 14:10 A szív tudja a maga keserűségét; és örömében az illetéktelen nem részes. Pro 14:11 A hitetlen háza elpusztul; az igazak sátora pedig felvirágzik. Pro 14:12 Van út, mely helyes az ember szerint; és a végén a halál útja. Pro 14:13 Nevetés közben is fáj a szív; és az örömnek vége bánat. Pro 14:14 A saját útjaiból lakik jól a hátratért szívű; és még felettébb a jó ember. Pro 14:15 Az együgyű hisz minden szónak; de az okos figyel lépésére. Pro 14:16 A bölcs fél tehát kerüli a rosszat; a dőre indulatos, tehát vakmerő. Pro 14:17 A tÚrelmetlen bolondságot követ el; a meggondolt ember pedig nyugodt marad. Pro 14:18 Az együgyűek bolondságot örökölnek; Az okosak pedig tudományt tesznek fel korona gyanánt. Pro 14:19 Meghajolnak a rosszak a jók előtt; és a hitetlenek az igaz ember kapuinál. Pro 14:20 Felebarátja előtt is gyűlöletes a szegény; de sokan vannak, kik a gazdagot szeretik. Pro 14:21 Aki lenézi felebarátját, vétkezik; de boldog az, aki könyörül a szegényeken. Pro 14:22 Ugye tévednek azok, kik rosszat tervelnek? de kegyelem és hűség azokon, akik jót tervelnek. Pro 14:23 Minden munkából lesz valami nyereség; de a szóbeszéd csak veszteségre való. Pro 14:24 Korona a bölcseknek gazdagságuk; bolondság a dőréknek bolondságuk. Pro 14:25 Életmentő az igaz tanú; aki pedig hazugságokat fúj, csalárdság. Pro 14:26 Az Úr félelmében erős bizodalom van; fiainak is menedéke lesz. Pro 14:27 Az Úr félelme életnek forrása; a halál tőrének elkerülése. Pro 14:28 A nép sokaságában van a király dísze; népszűkében pedig a fejedelem romlása. Pro 14:29 A hosszútűrő nagy értelmet; a tÚrelmetlen pedig bolondságot visz el. Pro 14:30 Élet a testeknek a szelíd szív; de rothadás a csontoknak a szenvedély. Pro 14:31 Aki elnyomja a gyámoltalant, meggyalázza annak teremtőjét; aki pedig azt tiszteli, könyörül a szegényen. Pro 14:32 Ha a hitetlent veszedelem éri, elesik; az igaznak halálában is van menedéke. Pro 14:33 Az értelmes ember szívében bölcsesség nyugszik; és a dőrék között tudódik ki. Pro 14:34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; gyalázata pedig a népeknek a bűn. Pro 14:35 A király jótetszése az okos szolgáé; haragja pedig a szégyenletest éri. Pro 15:1 Gyengéd felelet elhárítja a felgerjedést; bántó beszéd pedig haragot idéz fel. Pro 15:2 A bölcsek nyelve tudományt szépít; a dőrék szája bolondságot bagyog. Pro 15:3 Minden helyen ott vannak az Úr szemei; nézvén a gonoszokat és a jókat. Pro 15:4 A nyelv szelídsége életnek fája; romlottsága lelki gyötrelem. Pro 15:5 Bolond, aki megveti atyja fegyelmezését; aki pedig megtartja a fenyítést, okos. Pro 15:6 Az igaz ember házában nagy kincs van; a hitetlen jövedelmében pedig háborúság. Pro 15:7 A bölcsek ajkai tudományt hintenek; a dőrék szíve pedig nem helyes. Pro 15:8 A hitetlenek áldozata iszonyat az Úrnak; az igazak áldozata pedig kedves neki. Pro 15:9 Iszonyat az Úrnak a hitetlen útja; hanem aki igazságot követ, azt szereti. Pro 15:10 Rossz a fegyelem annak, ki az utat elhagyja; aki a fenyítést gyűlöli, meghal. Pro 15:11 Alvilág és pokol az Úr előtt van; hát még az emberfiak szíve. Pro 15:12 Nem szereti a csúfoló, ha megfeddik; a bölcsekhez nem megy. Pro 15:13 Örvendező szív szépíti az arcot; de a szívfájdalomban levert a lélek. Pro 15:14 Az értelmes ember szíve tudományt keres;41 a dőrék szája pedig bolondságot legel. Pro 15:15 A szegénynek minden napja rossz; de a jókedvűnek folytonos lakodalom. Pro 15:16 Jobb a kevés az Úr félelmével; mint nagy kincs és háborúság vele. Pro 15:17 Jobb egy tál zöldség, ahol szeretet van; mint a hizlalt ökör és gyűlölet vele. Pro 15:18 A dühös ember civódást támaszt; a hosszútűrő lecsendesíti a pert. Pro 15:19 A rest útja olyan, mint a tüskesövény; az igazak pályája fel van töltve. Pro 15:20 Bölcs fiú örvendezteti atyját; a dőre ember pedig megveti anyját. Pro 15:21 A bolondság öröm az esztelennek; de az értelmes ember egyenesen jár. Pro 15:22 Megbuknak a tervek, ha nincs tanács; sok tanácsadóval pedig megállnak. Pro 15:23 Öröme van az embernek szája feleletében; milyen jó is egy szó a maga idején! Pro 15:24 Az élet útja felfelé van az okos embernek; hogy elkerülje lent az alvilágot. Pro 15:25 A kevélyek házát letépi az Úr; és felállítja az özvegy határát. Pro 15:26 Iszonyatosok az Úrnak a rossz gondolatok; de tiszták a kedvesség beszédei. Pro 15:27 Megháborítja házát, aki jogtalan nyereségre tör; aki pedig gyűlöli az ajándékot, él. Pro 15:28 Az igaz ember szíve meggondolja feleletét; a hitetlenek szája pedig ontja a gonoszságot. Pro 15:29 Távol van az Úr a hitetlenektől; de az igazak imáját meghallgatja. Pro 15:30 Szemek sugárzása szívet örvendeztet; jó hír csontot kövérít. Pro 15:31 A fül, mely életfegyelmet akar hallani, a bölcsek között tanyáz. Pro 15:32 Aki elhagyja a fegyelmet, önmagát veti meg; aki pedig hallgat a fenyítésre, észt szerez. Pro 15:33 Az Úr félelme a bölcs fegyelem; és a tisztességet megelőzi az alázatosság. Pro 16:1 Az embertől vannak a szív elgondolásai; de az Úrtól a nyelv felelete. Pro 16:2 Mindenkinek tiszták az útjai a saját szemeiben; de a lelkeket az Úr vizsgálja. Pro 16:3 Bízd az Úrra dolgaidat; és sikerülnek gondolataid. Pro 16:4 Mindent a saját rendeltetésére teremtett az Úr; így a hitetlent is a veszedelem napjára. Pro 16:5 Iszonyat az Úrnak minden kevély szívű; kezet rá, nem marad büntetlen. Pro 16:6 Kegyességgel és hűséggel fedeztetik el a bűn; és az Úr félelmében távozunk el a gonosztól. Pro 16:7 Ha kedvesek az Úr előtt valakinek utai; ellenségeit is kibékíti vele. Pro 16:8 Jobb a kevés igazsággal; mint sok jövedelem jogtalanul. Pro 16:9 Az ember szíve gondolja ki útját; de az Úr állapítja meg lépését. Pro 16:10 Orákulum van a király ajkain; az ítéletben nem lehet hűségszegő a szája. Pro 16:11 Igaz mérlegrúd és mérőserpenyő az Úrtól van; az ő alkotása minden súlyozó kő. Pro 16:12 Iszonyat a királyoknak hitetlenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a trón. Pro 16:13 Tetszik a királynak az igaz ajak; és aki egyenesen beszél, azt szereti. Pro 16:14 A király haragja halál követsége; tehát a bölcs ember kiengeszteli azt. Pro 16:15 A király arcának világosságában élet van; és jótetszése olyan, mint a tavaszi eső fellege. Pro 16:16 Bölcsességet szerezni mennyivel jobb az aranynál; és értelmet szerezni előbb való az ezüstnél. Pro 16:17 Az igazak országútja kerülni a gonoszt; aki útjára vigyáz, megtartja életét. Pro 16:18 Letörés előtt kevélység; bukás előtt fennhéjázás. Pro 16:19 Jobb alázatos lelkűnek lenni szelídekkel; mint zsákmányt osztani kevélyekkel. Pro 16:20 Aki az igére figyel, jót lel; és aki az Úrban bízik, az boldog. Pro 16:21 A bölcs szívűt értelmesnek nevezik; és az ajkak édessége gyarapítja a tudományt. Pro 16:22 Életforrás az ész annak, akinek van; de büntetés a bolondoknak a bolondság. Pro 16:23 A bölcs szíve teszi okossá száját; és ajkain gyarapítja a tudományt. Pro 16:24 Lépes méz a kedves beszéd; édes a léleknek és orvosság a csontoknak. Pro 16:25 Van út, mely helyes az ember szerint; és a végén a halál útja. Pro 16:26 A dolgozó étvágya magának dolgozik; mert hajtja őt a szája. Pro 16:27 A mihaszna ember veszedelmet váj; és ajkain mintegy égető tűz van. Pro 16:28 A hamis ember civódást indít; és a súsárló bizalmast távolít el. Pro 16:29 Az erőszakos ember elcsábítja felebarátját; és nem jó úton vezeti őt. Pro 16:30 Aki szemeit behunyja, hogy romlottságokat gondoljon ki; mikor ajkait elfintorítja, elvégezte a gonoszt. Pro 16:31 Dicsőség koronája az ősz haj; az igazság útján találtatik. Pro 16:32 Jobb hosszútűrőnek, mint hősnek; és önmagán uralkodónak, mint város hódítónak. Pro 16:33 A ruhakebelben vetik a sorsot; de az Úrtól van minden döntése. Pro 17:1 Jobb egy száraz falat és nyugalom vele; mint egy civakodó áldozati lakomákkal tele ház. Pro 17:2 Okos rabszolga uralkodik a szégyenletes fiún; és a testvérek közt örökséget oszt. Pro 17:3 Tégely az ezüstnek és kohó az aranynak; a szívek vizsgálója pedig az Úr. Pro 17:4 Gonosztevő, aki figyel a gonosz ajakra; hazug, aki hallgat rossz nyelvre. Pro 17:5 Aki gúnyolja a szegényt, gyalázza annak teremtőjét; aki szerencsétlenségen örvendez, büntetlen nem marad. Pro 17:6 A vének koronája a fiak fiai; a fiak dicsősége atyáik. Pro 17:7 Nem illik a bolondhoz a méltóságos ajak; hát még a nemeshez a hazug ajak! Pro 17:8 Kegy köve az ajándék ura szemeiben; bárhova fordul, szerencsés lesz. Pro 17:9 Elfedezi a vétket, aki szeretetre törekszik; és ismétli a szót, aki bizalmast akar eltávolítani. Pro 17:10 Egy megrovás az értelmesre mélyebben hat; mint száz ütés a dőrére. Pro 17:11 Csak lázadást keres a gonosz; tehát kegyetlen követ küldetik rá. Pro 17:12 Bukkanjon az emberre egy kölykeveszett medve; de ne egy dőre az ő bolondságában. Pro 17:13 Aki rosszal fizet a jóért; nem tágít a baj annak házától. Pro 17:14 Mint mikor vizet eresztenek el, olyan a civódás kezdete; tehát mielőtt kitör, hagyd abba a pert. Pro 17:15 Aki felmenti a bűnöst, és aki elítéli az igazat; iszonyat az Úrnak egyaránt mind a kettő. Pro 17:16 Minek a vételár a dőre kezébe: bölcsességet venni, mikor esze nincs? Pro 17:17 Minden időben szeret, aki barát; és a testvér a szükségben születik. Pro 17:18 Esztelen ember az, aki kézbe csap; kezességet vállalván felebarátja előtt. Pro 17:19 Szereti a bűnt, aki szereti a versengést; aki magasra csinálja ajtaját, letörést keres. Pro 17:20 Akinek fonák a szíve, nem lel jót; és a facsarós nyelvű veszedelembe esik. Pro 17:21 Aki dőrét szül, bánatára lesz; és nem örvend a bolondnak atyja. Pro 17:22 Vidám szív jó orvosság; levert lélek pedig megszárasztja a csontot. Pro 17:23 Ajándékot a ruhakebelből elfogad a hitetlen; a jog útjának elfordítására. Pro 17:24 Az értelmes előtt a bölcsesség van; a dőre szemei pedig a föld végén vannak. Pro 17:25 Bosszúságos atyjának a dőre fiú; és keserűsége szülőanyjának. Pro 17:26 Az igazat megbírságolni sem jó; a nemeseket megverni becsület ellen való. Pro 17:27 Aki kíméli szavait, annak van tudománya; és a hideg lelkű az értelem embere. Pro 17:28 A bolond is bölcsnek gondolható, ha hallgat; értelmesnek, ha befogja a száját. Pro 18:1 A maga kívánságát keresi a különc; minden siker ellen kitör. Pro 18:2 Nem az értelemben gyönyörködik a dőre; hanem a maga szívének feltárásában. Pro 18:3 Ha hitetlen jön, megvetés is jön; és a szégyennel gyalázat. Pro 18:4 Mély vizek némely száj beszédei; buzogó patak a bölcsesség forrása. Pro 18:5 A bűnösnek pártját fogni nem jó; elhajlítani az igazat az ítéletben. Pro 18:6 A dőre ajkai perbe mennek; és szája ütésekért kiált. Pro 18:7 A dőrének a maga szája a romlása; és a saját ajka a tőre életének. Pro 18:8 A súsárló szavai olyanok, mint az ínyencségek; és lehatnak azok a benső legmélyére. Pro 18:9 Már aki lágy a munkájában; az is testvére a pusztító Baálnak. Pro 18:10 Erős torony az Úr neve; abba fut az igaz, és mentve van. Pro 18:11 A gazdagnak a vagyon erős városa; és olyan, mint egy magas kőfal az ő képzeletében. Pro 18:12 A letörés előtt felfuvalkodik az ember szíve; a dicsőség előtt pedig alázatosság van. Pro 18:13 Aki felel a szóra, mielőtt hallaná; bolondság az rá nézve és szégyen. Pro 18:14 A férfi lelke elviseli az ő betegségét; de a levert lelket ki hordozza el? Pro 18:15 Az értelmes ember szíve tudományt szerez; és a bölcsek füle tudományt keres. Pro 18:16 Az ember ajándéka tért nyit neki; és a nagyok színe elé vezeti őt. Pro 18:17 Igaza van az elsőnek a perben; de jön a másik fél, és kivizsgálja őt. Pro 18:18 Versengéseket szüntet meg a sorsvetés; és hatalmasokat választ külön. Pro 18:19 A testvér elszakadásra készebb, mint az erős város; és a versengések olyanok, mint a várkastély retesze. Pro 18:20 Az ember szájának gyümölcsével telik meg a hasa; ajkainak termésével lakik jól. Pro 18:21 Halál és élet van a nyelv hatalmában; aki tehát szereti, eheti gyümölcsét. Pro 18:22 Aki feleséget talált, megtalálta a jót; és jótetszést nyert az Úrtól. Pro 18:23 Esedezve beszél a szegény; a gazdag pedig keményen felel. Pro 18:24 A barátok emberének tönkre kell menni; de van jó barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél. Pro 19:1 Jobb a szegény, aki az ő jámborságában jár; mint a facsarós nyelvű, aki dőre is. Pro 19:2 A lélek tudatlanságával sem jó; de aki lábakkal siet, elvéti. Pro 19:3 Az embernek a saját bolondsága csavarja el útját; és az Úrra haragszik szíve. Pro 19:4 A vagyon sok barátot gyűjt; de a gyámoltalan magára marad barátjától. Pro 19:5 A hamis tanú nem marad büntetlen; és aki fújja a hazugságokat, meg nem menekül. Pro 19:6 Sokan hízelegnek a nemes embernek; és mindenki barátja az ajándékozó férfiúnak. Pro 19:7 Minden testvére gyűlöli a szegényt, mennyivel inkább eltávoznak tőle barátai! Pro 19:8 Aki szavakat hajhász, azok vannak neki: aki észt szerez, szereti lelkét; aki megtartja az értelmet, jót kell találnia. Pro 19:9 Hamis tanú büntetlen nem marad; és aki hazugságokat fúj, elvész. Pro 19:10 Nem illik a dőréhez a gyönyör; hát még a rabszolgához fejedelmeken uralkodni! Pro 19:11 Az embert hosszútűrővé teszi esze; és dicsősége elmenni a vétek mellett. Pro 19:12 Mint oroszlánmorgás, olyan a király haragja; és mint harmat a főre, jóakarata. Pro 19:13 Szerencsétlenség atyjára a dőre fiú; és szüntelen csepegés az asszony zsémbelődése. Pro 19:14 Ház és vagyon atyai örökségek; de az Úrtól való az értelmes feleség. Pro 19:15 Restség mély álomba ejt; és a henye lélek éhezik. Pro 19:16 Aki megtartja a parancsolatot, megtartja lelkét; aki kevésbe veszi utait, meghal. Pro 19:17 Az Úrnak ad kölcsön, aki könyörül a gyámoltalanon; és jótéteményét megfizeti neki. Pro 19:18 Akkor fenyítsd fiadat, ha van remény; és megölésére ne is gondolj: Pro 19:19 a nagy indulatú ember büntetést vesz; hanem ereszd el, és még folytathatod. Pro 19:20 Hallgass a tanácsra és vedd fel a fegyelmet; hogy bölcs légy a jövendőben. Pro 19:21 Sok elgondolás van az ember szívében; de az Úr tanácsa az, ami megáll. Pro 19:22 Az ember jókívánata a kedvesség részéről; tehát jobb a szegény a hazug embernél. Pro 19:23 Az Úr félelme életre; akkor elégedetten alhatik, nem látogatja baj. Pro 19:24 Ha a rest a tálba mártotta kezét; szájához sem akarja visszavinni. Pro 19:25 A csúfolót vessed meg és a tapasztalatlan okul; ha pedig értelmest fenyítenek meg, tudományt tanul. Pro 19:26 Aki atyjára támad, anyját kergeti; szégyenletes és pirongásos fiú. Pro 19:27 Hagyj fel, fiam, azért hallgatni a fegyelmezést, hogy eltévedj a tudomány szavaitól. Pro 19:28 A mihaszna tanú megcsúfolja a jogot; és a hitetlenek szája nyeli a bűnt. Pro 19:29 Készek a csúfolóknak az ítéletek; és a bolondok hátának a verések. Pro 20:1 Csúfoló a bor, hányaveti a részegítő ital; senki, aki attól tántorog, nem bölcs. Pro 20:2 Mint oroszlánmorgás, olyan a király rettentése; aki magára vonja, eljátssza életét. Pro 20:3 Tisztesség a férfinak a pertől megszűnni; és mind bolond, aki kitör. Pro 20:4 Ősszel nem szánt a rest; koldul aratáskor, de nincs. Pro 20:5 Mély víz a tanács az ember szívében, de az értelmes ember kimeríti azt. Pro 20:6 Sok ember talál valakit, aki hozzá jó; de hűséges embert ki találhat? Pro 20:7 Aki az ő jámborságában jár igaz emberül; boldogok annak fiai őutána. Pro 20:8 Egy király, aki ítélőszéken ül; szemeivel megszór minden gonoszt. Pro 20:9 Ki mondhatja: Megtisztítottam szívemet; tiszta vagyok vétkemtől? Pro 20:10 Kétféle font és kétféle véka; iszonyat az Úrnak egyaránt mind a kettő. Pro 20:11 Csínjeiből is megismerszik a gyermek; vajon tiszta-e és vajon egyenes-e cselekedete. Pro 20:12 Halló fület és látó szemet; az Úr alkotta egyaránt mindkettőt. Pro 20:13 Ne szeresd az álmot, hogy el ne szegényedjél; nyisd ki szemeidet, lesz elég kenyered. Pro 20:14 Rossz, rossz, mondja a vevő; de mikor eltávozik, akkor dicsekszik. Pro 20:15 Van arany és igazgyöngyök tömege; de a drágaság edénye a tudás ajaka. Pro 20:16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért; és idegenek miatt zálogold meg őt. Pro 20:17 Édes az embernek az álnokság kenyere; de aztán megtelik a szája kaviccsal. Pro 20:18 A tervek tanáccsal állanak meg; tehát vezetéssel csinálj háborút. Pro 20:19 Titkot fed fel, aki rágalomban jár; tehát aki kinyitja ajkait, azzal ne keveredj össze. Pro 20:20 Aki atyját és anyját átkozza; annak mécse elalszik a sötétség közepén. Pro 20:21 A kezdetben siettetett örökség; a végén nem lesz áldott. Pro 20:22 Ne mondd: Megfizetem a rosszat: várjad az Urat és megszabadít téged. Pro 20:23 Iszonyat az Úrnak a kétféle font; és a hamis mérőserpenyők nem jó dolgok. Pro 20:24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; ember mit is érthetne útjából? Pro 20:25 Tőr az embernek meggondolatlanul kimondani: Szentség; és azután megfontolni a fogadalmat. Pro 20:26 Megszórja a gonoszokat a bölcs király; és kereket fordít rájuk. Pro 20:27 Az emberi lélek az Úr mécse; mely a benső egész mélységét kutatja. Pro 20:28 Kegyesség és hűség őrzik meg a királyt; és kegyesség által támogatja trónját. Pro 20:29 Legények dicsősége erejük; vének dísze az ősz haj. Pro 20:30 Sebes csíkok a gonoszra való kenések; és vágások a benső mélyére. Pro 21:1 Vízforrás a király szíve az Úr kezében; ahova éppen akarja, oda hajlítja. Pro 21:2 Mindenkinek egyenesek az útjai a saját szemeiben; de a szíveket az Úr vizsgálja. Pro 21:3 Igazságot és ítéletet cselekedni előbb való az Úr előtt az áldozatnál. Pro 21:4 Szemek fennhéjázása, szív kevélysége; hitetlenek új törése vétek. Pro 21:5 A serény gondolatai csak nyereségre; de aki siet, mind csak veszteségre. Pro 21:6 A hazug nyelvvel gyűjtött kincs; a halált keresők elszállt lehelete. Pro 21:7 A hitetleneket erőszakosságuk sodorja el; mert vonakodnak jogot cselekedni. Pro 21:8 Tekervényes a bűnös ember útja; a tisztának pedig egyenes a cselekedete. Pro 21:9 Jobb a háztető ormán lakni; mint zsémbes asszonnyal és közös házban. Pro 21:10 A hitetlen lelke rosszat kíván; nem talál szemeiben könyörületre felebarátja. Pro 21:11 Ha csúfolót büntetnek, a tapasztalatlan lesz bölcs; ha pedig a bölcset tanítják, ő vesz tudományt. Pro 21:12 Egy igaz figyeli a hitetlen házát; aki a hitetleneket veszedelemre fordítja. Pro 21:13 Aki bedugja fülét a gyámoltalan kiáltása előtt; ő is kiált majd, de nem hallgatják meg. Pro 21:14 A titkos ajándék megoltja a haragot; és a kebli megvesztegetés az erős felindulást. Pro 21:15 Öröm az igaznak az ítélettétel; de romlás a gonosztevőknek. Pro 21:16 Az ember, ha eltéved az ész útjáról; az árnyak gyülekezetében nyugszik meg. Pro 21:17 Szűkölködés embere, aki szereti a vigalmat; aki szereti a bort és olajat, nem gazdagszik meg. Pro 21:18 Váltságdíj az igazért a hitetlen; és az egyenesek helyett a hűségszegő. Pro 21:19 Jobb sivatag földön lakni; mint zsémbes és bosszús asszonnyal. Pro 21:20 Drága kincs és olaj van a bölcs tanyáján; a dőre ember pedig elnyeli azt. Pro 21:21 Aki igazságot és kegyességet követ; életet, igazságot és tisztességet talál. Pro 21:22 Hősök városába hág fel a bölcs; és ledönti birodalmának erejét. Pro 21:23 Aki megőrzi száját és nyelvét; nyomorúságoktól őrzi meg magát. Pro 21:24 Az elbizakodott kevélynek csúfoló a neve; aki az elbizakodottság dölyfében cselekszik. Pro 21:25 A restet a vágya öli meg; mert nem akarnak a kezei dolgozni. Pro 21:26 Egész nap kívánva kívánnak; az igaz pedig ad, és nem vonja meg. Pro 21:27 A hitetlenek áldozata iszonyat; hát még ha rossz gondolattal viszik azt! Pro 21:28 A hazug tanú elvész; de az az ember, aki hallja, örökké beszélhet. Pro 21:29 A hitetlen ember arcát erősíti meg; de az az egyenes ember, aki útját erősíti meg. Pro 21:30 Nincs bölcsesség és nincs értelem; és nincs tanács az Úrral szemben. Pro 21:31 Elő van készítve a ló a háború napjára; de az Úré a győzelem. Pro 22:1 Előbb való a név a nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. Pro 22:2 Gazdag és szegény találkoznak; mindnyájuknak az Úr az alkotója. Pro 22:3 Az okos látja a veszedelmet és elrejtőzik; az együgyűek pedig nekimennek és meglakolnak. Pro 22:4 Az alázatosságnak és az Úr félelmének következménye gazdagság és tisztesség és élet. Pro 22:5 Tövisek és tőrök vannak a facsarós ember útján; aki lelkét meg akarja őrizni, távol jár azoktól. Pro 22:6 Szoktasd a gyermeket pályájának megfelelőleg; mikor megvénül, sem fog eltérni tőle. Pro 22:7 A gazdag uralkodik a szegényeken; és rabszolgája az adós a hitelezőnek. Pro 22:8 Aki álnokságot vet, nyomorúságot arat; és haragjának vesszeje végére jut. Pro 22:9 A jóságos szemű megáldatik: mert ad kenyeréből a gyámoltalannak. Pro 22:10 Űzd el a csúfolót, és kimegy a civódás; és megszűnik a per és szégyen. Pro 22:11 Szereti az Úr a tiszta szívűt; és a kedves ajkúnak barátja a király. Pro 22:12 Az Úr szemei őrzik a tudományt; a hűségszegő szavait pedig elfordítja. Pro 22:13 Azt mondja a rest: Oroszlán van az utcán; a terek közepén meg fognak ölni. Pro 22:14 Mély verem az idegen nők szája; akire az Úr haragszik, az esik oda. Pro 22:15 Bolondság van a gyermek szívéhez kötve; a fegyelem vesszeje távolítja azt el tőle. Pro 22:16 Aki zsarolja a gyámoltalant, azzal gyarapítja őt; aki ad a gazdagnak, azzal csak szegényíti. Pro 22:17 Hajtsd füledet és halld a bölcsesség beszédeit; és szívedet tedd tudományomra. Pro 22:18 Mert kedves lesz, ha megőrzöd azokat bensődben; álljanak készen együtt ajkaidon. Pro 22:19 Hogy bizodalmad legyen az Úrban; arra tanítalak ma téged, éppen téged. Pro 22:20 Nemde írtam neked a minap; tanácsokkal és tudománnyal: Pro 22:21 tudtodra adván az igazi mondások bizonyosságát; hogy igazi mondásokat vígy meg küldőidnek. Pro 22:22 Ne rabold meg a gyámoltalant, mert ő gyámoltalan; és ne törd le a szegényt a kapuban: Pro 22:23 mert az Úr perli perüket; és elragadja ragadozóik életét. Pro 22:24 Haragos emberrel ne barátkozzál; és indulatos férfival ne menj: Pro 22:25 nehogy eltanuld annak útját; és tőrt végy a lelkednek. Pro 22:26 Ne tartozzál azok közé, akik kézbe csapnak; azok közé, akik adósságokért kezeskednek: Pro 22:27 ha nincs miből megfizetned; miért vegyék el ágyadat alólad? Pro 22:28 Ne told el az ősi határt; melyet őseid csináltak. Pro 22:29 Láttál férfit, aki ügyes az ő munkájában? Királyok elé kell állnia; ne álljon a szÚrkék előtt. Pro 23:1 Ha uralkodóval ülsz le enni; jól meggondold, ki van előtted. Pro 23:2 És tégy kést a torkodra; ha falánk ember vagy. Pro 23:3 Ne kívánd ínyencségeit; mert az csalfa kenyér. Pro 23:4 Ne fáradj meggazdagodásért; felfogásoddal hagyj fel. Pro 23:5 Szálljanak rá szemeid hiába? Mert csinálva csinál magának szárnyakat; mint a sas, mely az égre száll. Pro 23:6 Ne egyél az irigy szemű kenyeréből; és ne kívánd ínyencségeit. Pro 23:7 Mert mint aki számít magában, olyan ő. Egyél és igyál, azt mondja neked; Pro 23:8 de szíve nincs veled.Falatodat, melyet megettél, ki kell hánynod; és elvesztegetted kedves szavaidat. Pro 23:9 Dőre ember fülébe ne beszélj; mert lenézi szavaid okosságát. Pro 23:10 Ne told el az ősi határt; és az árvák mezejébe be ne menj: Pro 23:11 mert Megváltójuk erős; ő perli perüket ellened. Pro 23:12 Hozd el a tanításra szívedet; és füledet a tudomány beszédeire. Pro 23:13 Ne vond meg a gyermektől a fegyelmet; ha megvered őt vesszővel, nem hal bele. Pro 23:14 Te őt vered meg vesszővel; és lelkét mented meg a pokoltól. Pro 23:15 Fiam, ha bölcs a te szíved; örvend az én szívem is: Pro 23:16 és ujjonganak a veséim; ha ajkaid igazságokat szólanak. Pro 23:17 Ne irigykedjék szíved a bűnösökre; ha csak az Úr félelmében vagy egész nap: Pro 23:18 ha csak van jövendő; és reménységed ki nem vágatik. Pro 23:19 Te hallgass, fiam, és légy bölcs; járasd azon az úton szívedet: Pro 23:20 ne tartozzál a borral dőzsölők közé; a hússal tobzódók közé: Pro 23:21 mert a dőzsölő és tobzódó elszegényedik; és rongyokba öltöztet az álmosság. Pro 23:22 Hallgass atyádra, aki neked szülőd; és meg ne vesd anyádat, ha megvénül. Pro 23:23 Igazságot végy és el ne adj; bölcsességet és fegyelmet és értelmet. Pro 23:24 Vigadva vigadhat az igaz ember atyja; akinek bölcs gyermeke van, örülhet neki: Pro 23:25 örüljön a te atyád és a te anyád; és vigadjon, aki téged szült! Pro 23:26 Add nekem, fiam, szívedet; és szemeid gyönyörködjenek az én utamban. Pro 23:27 Mert mély verem a parázna nő; és szűk kút az idegen asszony. Pro 23:28 Sőt az, mint a rabló, lesbe áll; és szaporítja a hűségszegőket az emberek között. Pro 23:29 Kinek jaj, kinek baj, kinek patvar, kinek panasz; kinek sebek ok nélkül. kinek szemek elborulása? Pro 23:30 A bor mellett mulatóknak; akik mennek keveréket próbálni. Pro 23:31 Ne nézd a bort, hogy piroslik, hogy adja ki színét a pohárban; igazán megy: Pro 23:32 a végén, mint a kígyó, megcsíp; és mint a vipera, megszúr. Pro 23:33 Szemeid látnak idegen nőket; és szíved beszél romlottságokat. Pro 23:34 És olyan leszel, mint aki a tenger szívében fekszik; mint aki az árboc tetején fekszik. Pro 23:35 Ütöttek engem, nem éreztem, lökdöstek engem, nem vettem észre; mikor ébredek fel? ismét megpróbálom. Pro 24:1 Ne irigykedjél a rossz emberekre; és ne kívánj velük lenni: Pro 24:2 mert erőszakot lehel a szívük; és ajkaik veszedelmet szólnak. Pro 24:3 Bölcsesség által épül a ház; és értelem által erősödik meg: Pro 24:4 és tudomány által telnek meg a kamrák, minden drága és kedves vagyonnal. Pro 24:5 Inkább bölcs férfi, mint erős; és inkább tudós ember, mint nagy erejű: Pro 24:6 mert vezetéssel kell háborút csinálnod;94 és a győzelem a sok tanácsos által van. Pro 24:7 Magas a bolondnak a bölcsesség; a kapuban nem nyitja ki száját. Pro 24:8 Aki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt cselszövőnek hívják. Pro 24:9 Bolond gondolat a bűn; és iszonyat az embernek a csúfoló. Pro 24:10 Lágy voltál a szükség napján; szűk a te erőd. Pro 24:11 Mentsd ki azokat, akiket a halálra visznek; és akik a vérpadra támolyognak, bár visszatartanád! Pro 24:12 Ha azt mondod: Hiszen ezt nem tudtuk; aki a szíveket irányítja, nem érti-e meg? Aki azért lelkedre vigyáz, az tudja; és cselekedete szerint fizet az embernek. Pro 24:13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes ínyednek. Pro 24:14 Ilyen, tudd meg, a bölcsesség a lelkednek: ha megtaláltad, akkor van jövendő; és reménységed ki nem vágatik. Pro 24:15 Ne leselkedj, hitetlen, az igaz hajlékára; ne dúld fel fészkét: Pro 24:16 mert kétszer eleshetik az igaz, mégis felkel; de a hitetlenek egy veszedelemben elbotlanak. Pro 24:17 Ha elesik ellenséged, ne örvendezz; és ha elbotlik, ne vigadjon szíved: Pro 24:18 nehogy meglássa az Úr és rossz legyen szemeiben; és visszafordítsa arról haragját. Pro 24:19 Ne indulj fel a gonoszokra; ne irigykedj a hitetlenekre: Pro 24:20 mert nem lesz jövője a gonosznak; és a hitetlenek mécse kialszik. Pro 24:21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; és másfélékkel ne társalkodjál: Pro 24:22 mert hirtelen szerencsétlenség támad rájuk; és mindkettejük vesztét ki tudja? Pro 24:23 Ezek is a bölcsektől valók: Személyt válogatni az ítéletben nem jó. Pro 24:24 Aki a bűnösnek azt mondja: Te igaz vagy; azt átkozzák a népek, elátkozzák a nemzetek: Pro 24:25 de akik megbüntetik, azok kedvesek; és azokra jön a jó áldás. Pro 24:26 Ajkakat csókol az; aki egyenes szavakkal felel. Pro 24:27 Készítsd el kívül munkádat, és készítsd elő magadnak a mezőn; azután építsd házadat. Pro 24:28 Ne légy tanú ok nélkül felebarátod ellen; mert ugyan ámítanál-e ajkaiddal? Pro 24:29 Ne mondd: Amit ő tett velem, úgy teszek vele; megfizetek mindenkinek cselekedete szerint. Pro 24:30 A rest ember mezeje mellett elmentem; és az esztelen ember szőlője mellett. Pro 24:31 És íme az egészet felverte a tövis; színét csalán borította, és kőkerítése be volt dőlve. Pro 24:32 Mikor én ezt láttam, szívemre vettem; megnéztem, intésnek vettem: Pro 24:33 Egy kis álom, egy kis szender; egy kis kézösszefonás fekve: Pro 24:34 úgy jön rád a szegénység, mint egy útonálló; és a szűkölködés, mint egy pajzsos férfiú. Pro 25:1 Ezek is Salamon példabeszédei; melyeket Hizkijának, Júda királyának emberei hoztak át. Pro 25:2 Istennek dicsőség elrejteni a dolgot; a királyoknak dicsőség kikutatni a dolgot. Pro 25:3 Az ég magasságra és a föld mélységre; és a királyok szíve kikutathatatlan. Pro 25:4 Távolítsd el a salakot az ezüstből; és edény lesz belőle az ötvösnek: Pro 25:5 távolítsd el a hitetlent a király elől; és megáll a trónja igazságban. Pro 25:6 Ne dicsekedjél a király előtt; és a nagyok helyére ne állj: Pro 25:7 mert jobb, ha azt mondják neked: Jer ide fel, mint ha alább tesznek téged a nemes ember előtt; akit látnak szemeid. Pro 25:8 Ne menj hamar perre, mert különben mit csinálsz a végén; ha megszégyenít téged ellenfeled? Pro 25:9 Peredet pereld ellenfeleddel; de más titkát fel ne tárd: Pro 25:10 nehogy téged gyalázzon, aki hallja; és rossz híred el ne hagyjon. Pro 25:11 Aranyalma ezüstdíszen; a helyén mondott szó. Pro 25:12 Aranyfüggő és színarany ékszer a bölcs dorgáló a szófogadó fülre. Pro 25:13 Mint a hó hidege aratás napján, olyan a hű követ elküldőinek; tudniillik felüdíti urainak lelkét. Pro 25:14 Felhők és szél, de eső nincs; valaki, aki hazug adománnyal kérkedik. Pro 25:15 Hosszútűréssel lehet rábeszélni a vezért; és gyengéd nyelv csontot tör. Pro 25:16 Ha mézet találsz, annyit egyél, amennyi neked elég; nehogy úgy jóllakjál, hogy kihányd. Pro 25:17 Ritkán tedd lábadat felebarátod házába; nehogy jóllakjék veled és megcsömöröljön tőled. Pro 25:18 Pöröly és kard és éles nyíl az ember, aki hamis tanúságot tesz felebarátja ellen. Pro 25:19 Reves fog és kimenyült láb a hűségszegőhöz való bizalom a szükség napján. Pro 25:20 Aki leveti ruháját hideg idején, ecet a szódára; és aki dalokat dalol a szomorú szívű előtt. Pro 25:21 Ha éhes az ellenséged, adj neki enni kenyeret; és ha szomjas, adj neki inni vizet: Pro 25:22 mert te eleven szenet raksz a fejére; az Úr pedig megfizeti neked. Pro 25:23 Az északi szél esőt szül; a haragos arc pedig rejtett nyelvet. Pro 25:24 Jobb a háztető ormán lakni; mint zsémbes asszonnyal és közös házban. Pro 25:25 Hideg víz fáradt lélekre; és jó hír messze földről. Pro 25:26 Felzavart kút és elrontott forrás; az igaz ember, ki meginog a hitetlen előtt. Pro 25:27 Sok mézet enni nem jó; a maga dicsőségét keresni sem dicsőség. Pro 25:28 Áttört város kőfal nélkül a férfi, aki nem uralkodik magán. Pro 26:1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz; úgy nem illik a dőréhez a tisztesség. Pro 26:2 Mint ahogyan a madár elszáll, mint a fecske elrepül; úgy nem ér el az ok nélküli átok. Pro 26:3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a dőrék hátának. Pro 26:4 Ne felelj a dőrének bolondsága szerint, hogy hasonló ne légy hozzá te is; Pro 26:5 felelj a dőrének bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemeiben. Pro 26:6 Lábait vagdalja el, bosszúságot iszik; aki dőre által küld üzenetet. Pro 26:7 Lógnak a lábszárak a sántán; és a példabeszéd a dőrék száján. Pro 26:8 Mint egy erszény kő a kőrakáson; olyan, aki tisztességet tesz a dőrének. Pro 26:9 A tüske, mely a részeg ember kezébe akadt; meg a példabeszéd a dőrék szájában. Pro 26:10 Sok mindent kivisz; és megfogad dőrét, és megfogad jövő-menőket. Pro 26:11 Mint az eb, mely visszatér hányására; olyan a dőre, aki ismétli bolondságát. Pro 26:12 Láttál valakit, aki bölcs a maga szemeiben? A dőréhez inkább van remény, mint ahhoz. Pro 26:13 Azt mondj a rest: Oroszlán van az úton; oroszlán van a tereken. Pro 26:14 Az ajtó a sarkán forog; és a rest az ágyán. Pro 26:15 Ha a rest a tálba mártotta kezét; restelli azt szájához visszavinni. Pro 26:16 Bölcsebb a rest a maga szemeiben; mint hét olyan, aki okosan tud felelni. Pro 26:17 Kóbor ebet ragad fülön; aki felháborodik egy perpatvaron, mely őt nem illeti. Pro 26:18 Mint az eszelősködő, aki lövöldöz tüzes nyilakat és halálos nyilakat: Pro 26:19 olyan az, aki megcsalta felebarátját. és azt mondja: Hiszen én tréfálok! Pro 26:20 Ha elfogy a fa, elalszik a tűz; ha nincs súsárló, elnyugszik a civódás. Pro 26:21 Szén a parázsra, fa a tűzre; és civódó ember a perszításra. Pro 26:22 A súsárló szavai olyanok, mint az ínyencségek; és lehatnak azok a benső legmélyére. Pro 26:23 Ezüst máz cserépre vonva; égő ajkak és rossz szív. Pro 26:24 Ajkaival tetteti magát a gyűlölködő; de bensejében csalárdságot forgat: Pro 26:25 mikor kedves a hangja, ne higgy neki; mert hét iszonyat van a szívében. Pro 26:26 Elfedezhető gyűlölete csalás által; de nyilvánvalóvá lesz gonoszsága a gyülekezetben. Pro 26:27 Aki vermet ás, beleesik; és aki követ hengerít, visszagurul reá. Pro 26:28 A hazug nyelv gyűlöli, akiket összezúz; és a sima száj bukást készít. Pro 27:1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit szülhet egy nap. Pro 27:2 Dicsérjen téged más, és ne a magad szája; idegen, és ne saját ajkaid. Pro 27:3 Nehéz a kő, terhes a fövény; de a bolond bosszantása nehezebb mind a kettőnél. Pro 27:4 Az indulat kegyetlensége és a harag áradása; de ki állhat meg a féltékenység előtt? Pro 27:5 Jobb a dorgálás nyíltan; mint a szeretet rejtve. Pro 27:6 A jó barát vágásai hűségesek; az ellenség csókjai bőségesek. Pro 27:7 Jóllakott lélek megtiporja a színmézet; az éhes léleknek pedig minden keserű édes. Pro 27:8 Mint a madár, mely elbolyong fészkétől; olyan az ember, ki elbolyong lakhelyétől. Pro 27:9 Olaj és tömjén örvendezteti a szívet; és barátjának lelki tanácsbeli édessége. Pro 27:10 Barátodat és atyád barátját el ne hagyd; és testvéred házába be ne menj szerencsétlenséged napján. Jobb a közeli szomszéd a távoli testvérnél. Pro 27:11 Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet; hadd feleljek gáncsolómnak valamit. Pro 27:12 Az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik; az együgyűek nekimennek, meglakolnak. Pro 27:13 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért; és idegenek miatt zálogold meg. Pro 27:14 Aki nagy hangon áldja barátját korán reggel; átok gyanánt veszik tőle. Pro 27:15 Szüntelen csepegés záporeső napján; mihez a zsémbes asszony hasonlítható; Pro 27:16 aki megőrzi azt, lelket őriz meg; és olajra bukkan jobb keze. Pro 27:17 Vasat vassal élesítenek; így egyik ember élesíti a másik tekintetét. Pro 27:18 Aki fügefát őriz, élvezi gyümölcsét; és aki urára vigyáz, megtiszteltetik. Pro 27:19 Mint a vízben arc az arcnak; így van egyik ember szíve a másik embernek. Pro 27:20 Alvilág és pokol nem laknak jól; így az ember szemei nem laknak jól. Pro 27:21 Tégely az ezüstnek és kohó az aranynak; a férfi pedig dicsérete szerint. Pro 27:22 Ha megtöröd a bolondot a mozsárban a dara között a mozsártörővel; nem távozik el tőle bolondsága. Pro 27:23 Ismerve megismered juhaid állását; fordítsd figyelmedet a nyájakra. Pro 27:24 Mert nem örökkévaló a kincs; és a korona talán nemzedékről nemzedékre? Pro 27:25 Elmegy a széna, már megtetszik a sarjú; és begyűjtetnek a hegyi füvek. Pro 27:26 Bárányok vannak ruházatodra; és bakok mező árába. Pro 27:27 És elég kecsketej táplálékodra, házad táplálékára; és szolgálóleányaid élelmére. Pro 28:1 Fut a hitetlen, ha nincs is, ki kergesse; az igazak pedig, mint az oroszlán, bátrak. Pro 28:2 Vétke által lesz sok fejedelme az országnak; értelmes, igazat tudó ember által hosszabbodik pedig meg. Pro 28:3 Szegény ember, ki elnyomja a gyámoltalanokat; eső, mely elmos, de nem hoz kenyeret. Pro 28:4 Akik a Tanítást elhagyják, dicsérik a hitetlent; akik pedig megtartják a Tanítást, harcra hívják őket. Pro 28:5 Gonosz emberek nem értik az ítéletet; de akik az Urat keresik, mindent értenek. Pro 28:6 Jobb a szegény, aki az ő jámborságában jár; mint a görbe utú, ha gazdag is az. Pro 28:7 Aki megőrzi a Tanítást, értelmes fiú; aki pedig tobzódókhoz társul, megszégyeníti atyját. Pro 28:8 Aki vagyonát kamattal és uzsorával növeli; annak gyűjti azt, aki könyörül a gyámoltalanokon. Pro 28:9 Aki elfordítja a fülét a Tanítás hallgatásától; annak még imádsága is iszonyat. Pro 28:10 Aki az egyeneseket eltévelyíti rossz útra, vermébe maga esik bele; a jámborok pedig jót örökölnek. Pro 28:11 Bölcs a saját szemeiben a gazdag ember; de az értelmes gyámoltalan megpróbálja őt. Pro 28:12 Ha az igazak vigadnak, nagy a dicsőség; ha pedig a hitetlenek kelnek fel, keresni kell az embert. Pro 28:13 Aki vétkeit el akarja takarni, nem sikerül; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmat nyer. Pro 28:14 Boldog ember, aki folyton fél; aki pedig megkeményíti szívét, veszedelembe esik. Pro 28:15 Morgó oroszlán és megrohanó medve; hitetlen uralkodó a gyámoltalan népen. Pro 28:16 Szűk értelmű és nagy zsarnokságú fejedelem: aki a jogtalan nyereséget gyűlöli, hosszú életű lesz. Pro 28:17 Az ember, akit embervér nyom; mind a sírig fut, ne fogják meg őt. Pro 28:18 Aki jámborul jár, megtartatik; aki pedig két úton facsaroskodik, egyiken elesik. Pro 28:19 Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel; aki pedig hiábavalóságokat hajhász, jóllakik szegénységgel. Pro 28:20 Hívő ember áldásokban gazdag; aki pedig siet meggazdagodni, büntetlen nem marad. Pro 28:21 Személyt válogatni nem jó; egy falat kenyérért is hibázhatik az ember. Pro 28:22 Rohan a vagyonra az irigy szemű ember; és nem tudja, hogy szűkölködés jön rá. Pro 28:23 Aki az embert megfeddi, azután inkább kegybe jut, mint a hízelkedő nyelvű. Pro 28:24 Aki megrabolja atyját és anyját, és azt mondja: Nem vétek; az társa a pusztító embernek. Pro 28:25 A telhetetlen ember civódást támaszt; de aki az Úrban bízik, az hízik meg. Pro 28:26 Aki a saját szívében bízik, az dőre; de aki bölcsességben jár, megmenekül. Pro 28:27 Aki ad a szegénynek, nem jut szükségbe; de aki elrejti szemeit, gazdag lesz átokban. Pro 28:28 Mikor a hitetlenek felkelnek, elrejtőzik az ember; mikor pedig elvesznek, megsokasulnak az igazak. Pro 29:1 A fenyítésekben részesült ember, ha megkeményíti nyakát; hirtelen letörik, és nincs orvosság. Pro 29:2 Ha sokasodnak az igazak, örvend a nép; ha pedig hitetlen uralkodik, sóhajt a nép. Pro 29:3 Aki a bölcsességet szereti, atyját örvendezteti; aki pedig paráznákhoz társul, vagyont veszteget el. Pro 29:4 A király ítélettel felállíthat egy országot; az adók embere pedig ledöntheti azt. Pro 29:5 Az ember, aki hízelkedik felebarátjának; hálót készül kivetni léptei elé. Pro 29:6 Vétkében tőr van a gonosz embernek; az igaz ember pedig ujjonghat és örvendhet. Pro 29:7 Az igaz ember ismeri a gyámoltalanok jogát; a hitetlennek nincs értelme megismerni. Pro 29:8 A csúfolás emberei fellobbantják a várost; a bölcsek pedig elhárítják a haragot. Pro 29:9 Ha egy bölcs ember perlekedik egy bolond emberrel; izgul is, kacag is, de nincs megnyugvás. Pro 29:10 A véremberek gyűlölik a jámbort; és az egyeneseknek életére törnek. Pro 29:11 Egész indulatát kiönti a dőre; akkor a bölcs aztán lecsendesíti azt. Pro 29:12 Amely uralkodó hallgat a hazug szóra; annak minden szolgája hitetlen. Pro 29:13 A szegény és a kizsákmányolás embere találkoznak; mindkettőnek az Úr adja szeme világát. Pro 29:14 Amely király hűséggel ítéli a gyámoltalanokat; annak trónja örökké szilárdan áll. Pro 29:15 Vessző és fenyíték bölcsességet ad; a szabadjára hagyott gyermek pedig megszégyeníti anyját. Pro 29:16 Ha sokasodnak a hitetlenek, sokasodik a vétek; de az igazak meglátják bukásukat. Pro 29:17 Fenyítsd meg fiadat és nyugalmat szerez neked; és gyönyörűségeket nyújt lelkednek. Pro 29:18 Ha nincs látomás, elvadul a nép; és boldog az, aki megtartja a Tanítást! Pro 29:19 Szavakkal nem fegyelmezhető a szolga; mert érti, de nem hallgat rá. Pro 29:20 Láttál hirtelen beszédű embert? A dőréhez inkább van remény, mint ahhoz. Pro 29:21 Aki ifjúságától elkényezteti szolgáját; a végén kotnyeles lesz. Pro 29:22 A haragos ember civódást támaszt; és az indulatos embernek sok a vétke. Pro 29:23 Az embert megalázza kevélysége; az alázatos lelkű pedig tisztességet nyer. Pro 29:24 Aki a tolvajjal osztozik, gyűlöli lelkét; az átkot hallja és nem tesz feljelentést. Pro 29:25 Az emberfélelemben tőr van; de aki az Úrban bízik, kiemeltetik. Pro 29:26 Sokan keresik az uralkodó orcáit; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete. Pro 29:27 Iszonyat az igaznak a hamis ember; és iszonyat a hitetlennek az egyenes úton járó. Pro 30:1 Agúrnak, a Jáké fiának beszédei. Az orákulum: Azt mondja az ember: Elfáradtam, Isten; elfáradtam, Isten, és elsenyvedek. Pro 30:2 Mert a legbutább férfi vagyok én; nincs is nekem emberi értelmem. Pro 30:3 És nem tanultam bölcsességet; hogy a szentek tudományát tudnám: Pro 30:4 Ki ment fel az égbe és jött le; ki fogta össze a szelet markaiba? Ki kötötte a vizeket ruhába; ki állította fel a földnek minden határát: mi az ő neve; és mi fiának a neve, ha tudod? Pro 30:5 Istennek minden mondása átlátszó tiszta; pajzs ő a hozzá menekedőnek: Pro 30:6 ne tégy hozzá szavaihoz; nehogy megfeddjen és hazugságban maradj. Pro 30:7 Kettőt kérek tőled; ne vond meg tőlem, míg élek: Pro 30:8 Hamisságot és hazug szót távolíts el tőlem, szegénységet és gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem a részemre kiszabott kenyérrel. Pro 30:9 Nehogy jóllakjam és megtagadjalak, és azt mondjam: Kicsoda az Úr? És nehogy leszegényedjem és lopjak, és felvegyem Istenem nevét. Pro 30:10 Ne rágalmazd a szolgát urának; nehogy megátkozzon és lakolnod kelljen. Pro 30:11 Van nemzedék, mely átkozza atyját, és anyját nem áldja; Pro 30:12 nemzedék, mely tiszta a maga szemeiben, és piszkából ki nem mosakodott; Pro 30:13 nemzedék, melynek oly fellátnak a szemei, és szemöldökei oly fennen járnak; Pro 30:14 nemzedék, melynek kardok a fogai, és kések a zápfogai; hogy felfalja a szegényeket a földről, és a szűkölködőket az emberek közül. Pro 30:15 A nadálynak két lánya van: Addsza, Addsza. Ez a három nem lakik jól, négyen nem mondják: Elég: Pro 30:16 az alvilág és a bezárt méh, a föld nem lakik jól vízzel; és a tűz nem mondja: Elég. Pro 30:17 A szemet, mely kicsúfolja atyját, és megveti az engedelmességet anyja iránt; kivájják a patak hollói, és megeszik a sasfiak. Pro 30:18 E három nagyon csodálatos előttem; és négy van, amit nem értek: Pro 30:19 a sas útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a tenger szívében; és a férfi útját a leánnyal. Pro 30:20 Ilyen a házasságtörő asszony útja, eszik és megtörli a száját; és azt mondja: Nem tettem rosszat. Pro 30:21 Három alatt rendül meg a föld; és négy alatt nem tudja kibírni: Pro 30:22 a rabszolga alatt, ha királlyá lesz, és a bolond alatt, ha elég kenyere van; Pro 30:23 a gyűlöletes nő alatt, ha férjhez megy, és a rabnő alatt, ha kitúrja úrnőjét. Pro 30:24 Ezek négyen legkisebbek a földön; és mégis kitanult bölcsek: Pro 30:25 a hangyák nem erős nép; és nyáron mégis elkészítik kenyerüket: Pro 30:26 a mormoták nem hatalmas nép; mégis a sziklába csinálják házukat: Pro 30:27 királya nincs a sáskának; mégis egy osztagban vonul ki mind: Pro 30:28 a gyíkot kézzel megfoghatod; mégis ott van a királyi palotában. Pro 30:29 Ez a három az, amely szépen lép; és négy, amely szépen jár: Pro 30:30 az oroszlán, a hős az állatok között, mely meg nem hátrál senki előtt; Pro 30:31 a felövezett derekú, és a bak, és a király, aki előtt nincs megállás. Pro 30:32 Ha bolond voltál, mikor felemelkedtél; vagy ha meggondoltad: kezet a szájra! Pro 30:33 Mert a tej köpülése vajat hoz ki, és az orr köpülése vért hoz ki; a harag köpülése pedig pert hoz ki. Pro 31:1 Lemuél király igéi; orákulum, mellyel anyja fegyelmezte őt. Pro 31:2 Mit, fiam, mit még, méhem gyermeke; és mit, fogadalmaim gyermeke? Pro 31:3 Ne add asszonyoknak erődet; és utaidat királyok eltörlésére. Pro 31:4 Nem a királyoknak, Lemuél, nem a királyoknak való bort inni; sem a fejedelmeknek, vagy részegítő italt: Pro 31:5 nehogy igyék és elfelejtse, mi a törvény; és elcsavarja a nyomor minden fiának ügyét. Pro 31:6 Adjátok a részegítő italt a veszendőnek; és a bort a keserű lelkűeknek: Pro 31:7 igyék és felejtse el szegénységét; és nyomorúságára ne gondoljon már. Pro 31:8 Nyisd ki a szádat a némáért; minden elmenendő ügyéért: Pro 31:9 nyisd ki szádat, ítéld meg az igazságot; és a nyomorult és szegény ügyét. Pro 31:10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Hisz annak ára messze van az igazgyöngyöktől! Pro 31:11 Bízik ahhoz urának szíve; nem is marad zsákmány nélkül. Pro 31:12 Jóval van őhozzá és nem rosszal, életének minden napján. Pro 31:13 Keres gyapjat és lent; és dolgozik keze gyönyörűségével. Pro 31:14 Olyan, mint a kereskedő hajók: messziről behozza kenyerét. Pro 31:15 És felkel még éjszaka; és kiadja az ételt házának, és a parancsot szolgálóinak. Pro 31:16 Gondol mezőre és megveszi azt; kezeinek gyümölcséből szőlőt ültet. Pro 31:17 Felövezi derekát erővel; és megerősíti karjait. Pro 31:18 Megízlelte, hogy jó az üzlete: nem alszik ki mécse éjszaka: Pro 31:19 kezeit a guzsalyra veti; és ujjai fogják az orsót. Pro 31:20 Markát megnyitja a szegénynek; és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Pro 31:21 Nem félti házát a hótól; mert egész háza karmazsinba van öltözve. Pro 31:22 Terítőket készít magának; patyolat és bíbor az öltözete. Pro 31:23 Ismeretes a kapukban az ura; amint ül az ország véneivel. Pro 31:24 Inget készít és eladja; és övet ad el a kereskedőnek. Pro 31:25 Erő és dísz az öltözete; és kacag a következő napnak. Pro 31:26 Száját bölcsességre nyitja meg; és kedves tanítás van a nyelvén. Pro 31:27 Vigyáz háza járására; és a restség kenyerét nem eszi. Pro 31:28 Felkelnek fiai, és boldognak mondják őt; ura, és dicséri őt: Pro 31:29 Sok leány végez derék munkát; de te meghaladod valamennyit. Pro 31:30 Csalárd a kedvesség, hiú a szépség; az istenfélő asszony, az dicsértessék. Pro 31:31 Adjatok neki kezeinek gyümölcséből; és dicsérjék őt a kapukban cselekedetei. Ecc 1:1 Dávid Prédikátor fiának, a Jeruzsálembeli királynak beszédei. Ecc 1:2 Hiábavalóságok hiábavalósága, azt mondja a Prédikátor; hiábavalóságok hiábavalósága, minden hiábavalóság! Ecc 1:3 Mi haszna az embernek minden fáradságából, mellyel fáradozik a nap alatt? Ecc 1:4 Nemzedék megy és nemzedék jön; az ország pedig örökké áll. Ecc 1:5 És felkel a nap és leszáll a nap; azaz lohol az ő helyére, ahol fel kell neki kelni. Ecc 1:6 Megy délnek és kerül északnak; körbe-körbe megy a szél, és keringéséhez visszatér a szél. Ecc 1:7 Minden folyó a tengerbe megy, még sincsen a tenger tele; amely helyre a folyók mennek, oda ismét ugyanazok mennek. Ecc 1:8 Mindezek a dolgok úgy fáradoznak, hogy ember ki nem beszélheti; szem jól nem lakik látásával, fül be nem telik hallásával: Ecc 1:9 ami volt, az az, ami lesz, ami történt, az az, ami történik; és nincs semmi új a nap alatt. Ecc 1:10 Ha van valami, amiről azt mondják: Nézd ezt, ez új; rég megvolt, azokban a korokban, melyek előttünk voltak. Ecc 1:11 Nincsen emlékezet az előzőkről; és a következőkről, amelyek lesznek, azokról szintén nem lesz emlékezet azoknál, akik azután lesznek. Ecc 1:12 Én, Prédikátor, király voltam Izráelen Jeruzsálemben; Ecc 1:13 és szívemet bölcsészeti vizsgálódásra és kutatásra adtam mind afelett, ami az ég alatt történik. Gonosz foglalkozás ez, Isten adta az emberfiaknak, hogy gyötrődjenek vele. Ecc 1:14 Láttam mindazokat a dolgokat, melyeket a nap alatt művelnek; és íme mind hiábavalóság és szélkapkodás: Ecc 1:15 a görbe nem lehet egyenes; és a hiány nem számlálható. Ecc 1:16 Én így beszéltem szívemben, mondván: Én íme naggyá lettem, és nagyobb bölcsességet gyűjtöttem mindazoknál, akik előttem voltak Jeruzsálem felett; és szívem bőven látott bölcsességet és tudományt. Ecc 1:17 Tehát szívemet bölcsesség megismerésére adtam, azaz esztelenség és bolondság tudományára: tudom, hogy ez is szélkapkodás. Ecc 1:18 Mert a sok bölcsességben sok a bosszúság; és aki tudományt gyűjt, fájdalmat gyűjt. Ecc 2:1 Én azt mondtam szívemben: Nosza hát, megkísértelek örömmel, és láss jót! És íme ez is hiábavalóság: Ecc 2:2 a nevetésnek azt mondom: Esztelen; és az örömnek: Mit csinál ez? Ecc 2:3 Feltettem magamban, borba vonom testemet; míg szívem bölcsességben vezet, bolondságba fogok, míg meglátom, mi jó az emberfiaknak: hogy azt cselekedjék az ég alatt, életük napjainak száma szerint. Ecc 2:4 Nagy dolgokat csináltam, építettem házakat; ültettem magamnak szőlőket: Ecc 2:5 csináltam magamnak kerteket és parkokat; és ültettem beléjük mindenféle gyümölcsfát: Ecc 2:6 csináltam magamnak víztartó tavakat; öntözni belőlük a fák sarjadó erdejét. Ecc 2:7 Vásároltam rabszolgákat és rabnőket, háznál szülöttjeim is voltak nekem; jószágom is, marha és juh, több volt mindazoknál, akik előttem voltak Jeruzsálemben. Ecc 2:8 Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is; és királyok vagyonát és a tartományokat. Szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket; és az emberfiak gyönyörét, nőt és nőket. Ecc 2:9 És nagyobb lettem és többet gyűjtöttem mindazoknál, akik előttem voltak Jeruzsálemben; és bölcsességem is megállt mellettem. Ecc 2:10 És semmit, amit szemeim kívántak, nem vontam meg tőlük; nem tartottam vissza szívemet semmi örömtől: mert minden fáradozásomból volt öröme szívemnek; és ez volt részem minden fáradozásomból. Ecc 2:11 És mikor én bármely művemhez fordultam, melyet kezeim alkottak; és munkámhoz, melynek alkotásával fáradoztam: hát íme mind hiábavalóság és szélkapkodás; és nincs haszon az ég alatt. Ecc 2:12 Aztán bölcsességet látni fordultam én, azaz esztelenséget és bolondságot: hogy mi ember az, aki hozzájut a király után ahhoz, amit régen elkészítettek? Ecc 2:13 És láttam én, hogy van előnye a bölcsességnek a bolondság felett; mint a világosság előnye a sötétség felett: Ecc 2:14 a bölcsnek szemei a fejében vannak; a bolond pedig sötétségben jár. De mikor én azt is megtudtam, hogy egy sors éri mindeniket: Ecc 2:15 azt mondtam én a szívemben: Mint a bolond sorsa, olyan sors ér engem is, hát miért voltam én akkor feleslegesen bölcs? És így szóltam a szívemben: Hogy ez is hiábavalóság: Ecc 2:16 mert nincs emlékezet a bölcsről, éppen úgy, mint a bolondról örökké; mert már a jövendő napokban mindent elfelejtenek, és mint a bölcs meghal, a bolond is úgy. Ecc 2:17 Ezért meggyűlöltem az életet, mert rosszulesik a dolog, ami történik a nap alatt; mert az mind hiábavalóság és szélkapkodás; Ecc 2:18 és meggyűlöltem én minden munkámat, melyet én munkálok a nap alatt; mert arra az emberre kell azt hagynom, aki utánam lesz. Ecc 2:19 És ki tudja, vajon bölcs lesz-e vagy bolond? és uralkodik minden munkámon, melyet munkáltam és bölcsen csináltam a nap alatt; ez is hiábavalóság. Ecc 2:20 És oda jutottam, hogy kétségbe ejtsem szívemet minden munkám felett, melyet munkáltam a nap alatt. Ecc 2:21 Hogy van ember, akinek szerzeménye van bölcsességgel, tudománnyal és sikerrel: és egy embernek, aki abban nem munkált, adja azt örökül; ez is hiábavalóság és nagy gonosz! Ecc 2:22 Mert mije van az embernek minden munkájából és szíve kapkodásából, mellyel ő munkál a nap alatt? Ecc 2:23 Hogy minden napja fájdalom és bosszúság a foglalkozása; még éjszaka sem nyugszik a szíve? Ez is hiábavalóság! Ecc 2:24 Nincs jobb az emberre, minthogy egyék és igyék, és láttasson jót lelkével munkájából: ezt is láttam én, hogy az Isten kezéből van; Ecc 2:25 mert ki ehetik és ki élvezhet nála nélkül? Ecc 2:26 Mert annak az embernek, aki jó őelőtte, ad bölcsességet és tudományt és örömet: a kivetősnek pedig ad vesződséget az összegyűjtésre és felhalmozásra; hogy annak adja, akinek az Isten jónak látja. Ez is hiábavalóság és szélkapkodás. Ecc 3:1 Mindennek elhatározott ideje van; és ideje van minden dolognak az ég alatt. Ecc 3:2 Ideje a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek és ideje az ültetvény kitépésének. Ecc 3:3 Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a rombolásnak és ideje az építésnek. Ecc 3:4 Ideje a sírásnak és ideje a kacagásnak; ideje a gyászolásnak és ideje a táncolásnak. Ecc 3:5 Ideje a kövek elhányásának és ideje a kövek összegyűjtésének; ideje az ölelésnek és ideje az öleléstől való eltávozásnak. Ecc 3:6 Ideje a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ecc 3:7 Ideje az elszakításnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ecc 3:8 Ideje a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a háborúnak és ideje a békének. Ecc 3:9 Mi haszna van a cselekvőnek abból, hogy ő fárad? Ecc 3:10 Látom a foglalkozást, mit az Isten adott az emberfiaknak, hogy fáradjanak vele. Ecc 3:11 Mindent jól csinál a maga idejében; az örökkévalóságot szívükbe is adta; csakhogy az ember nem éri fel azt a munkát, amit az Isten végez kezdettől végig. Ecc 3:12 Tudom, hogy nincs rájuk nézve jobb; mint örvendezni és jót tenni életükben: Ecc 3:13 de még az is, hogy bármely ember egyék és igyék, és lásson jót minden munkájából; az Isten adománya. Ecc 3:14 Tudom, hogy amit az Isten tesz, minden az lesz örökké; ahhoz nincs mit tenni, abból nincs mit elvenni, és az Isten azért teszi, hogy féljenek az ő színe előtt. Ecc 3:15 Ami volt, régen van, és ami lesz, régen volt; és az Isten előkeresi azt, ami elmúlt. Ecc 3:16 Mégis láttam a nap alatt: az ítélet helyén ott a hitetlenség, és az igazság helyén ott a hitetlenség. Ecc 3:17 Azt mondtam én az én szívemben: Az igazat és a hitetlent megítéli az Isten; mert ideje van minden dolognak és minden tettnek. Ecc 3:18 Ottan azt mondtam szívemben: Az emberfiak miatt kell hogy megrostálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők barmok önmagukban véve. Ecc 3:19 Mert ami az emberfiakat éri, az éri a barmot is, és egy sorsuk van nekik. Mint meghal az egyik, úgy meghal a másik, és egy lelke van mindegyiknek; és fölénye az embernek a barom felett nincs. Ecc 3:20 Mert minden hiábavalóság, minden egy helyre megy: minden porból lett és minden visszatér a porba. Ecc 3:21 Ki tudja, az emberfiak lelke felszáll-e felfelé; és a barom lelke lefelé száll-e a földbe? Ecc 3:22 Látom azért, hogy nincs annál jobb, minthogy örvendezzen az ember az ő munkáiból; mert az az osztályrésze, és ki viszi őt oda, hogy abban gyönyörködjön, ami a jövőben lesz? Ecc 4:1 És ismét láttam én mindazt az elnyomást, ami történik a nap alatt: és íme az elnyomottak könnyei, és nincs nekik vigasztalójuk; és elnyomóik kezétől erőszak, és nincs nekik vigasztalójuk. Ecc 4:2 Dicsérem én ezért a holtakat, akik rég meghaltak; jobb nekik, mint az élőknek, akik még élnek. Ecc 4:3 De jobb mindkettőjüknél annak, aki még nem lett; aki nem látta azt a gonosz cselekedetet, ami történik a nap alatt. Ecc 4:4 Láttam én minden fáradozását és minden sikerét e cselekedetnek; hogy az egyik ember féltékenysége a másik iránt, ez is hiábavalóság és szélkapkodás. Ecc 4:5 A dőre összefonja kezeit és a saját húsát eszi: Ecc 4:6 jobb egy marék nyugalom; mint egy összmarék fáradság és szélkapkodás. Ecc 4:7 Ismét egy hiábavalóságot láttam én a nap alatt: Ecc 4:8 van egy, és nincs másik; még fia és testvére sincs neki, és nincs vége minden fáradságának, szemei sem telnek be gazdagsággal. Hát kinek fáradozom én, és fosztom meg lelkemet a jótól? ez is hiábavalóság és rossz üzlet. Ecc 4:9 Jobb a kettőnek, mint az egynek; mert jó bérük van nekik munkájukért. Ecc 4:10 Mert ha elesnek, az egyik felemeli a másikat; de jaj annak, aki egyedül van, mikor elesik, és nincs másik, aki felemelje őt! Ecc 4:11 Ha lefeküsznek is ketten, hát melegük lesz nekik; de az egynek hogyan lesz melege? Ecc 4:12 És még az egyet leüthetik, a kettő szembeállhat; és háromszoros fonal nem hamar szakad. Ecc 4:13 Jobb egy szegény és bölcs fiú; mint egy vén és dőre király, akit már nem lehet tanítani. Ecc 4:14 Mikor a foglyok házából kijött, hogy király legyen (noha annak királyságában szegénynek született), Ecc 4:15 láttam, hogy minden élő, aki a nap alatt jár, a gyermekkel volt a másikkal, aki annak helyére állt. Ecc 4:16 Nem volt vége az egész népnek, mind, akiket vezetett: az utánuk következők mégsem örvendeztek benne; mert ez is hiábavalóság és szélkapkodás. Ecc 5:1 Vigyázz lábaidra, mikor az Isten házába mégy, és hallgatással közeledni jobb, mint ahogyan a dőrék áldozatot adnak;mert nem tudják, hogy rosszat tesznek. Ecc 5:2 Ne hamarkodj ajkaddal és szíved ne siessen szót kiejteni az Isten előtt. Mert az Isten az égben van, te pedig a földön; ezért legyen a szavad kevés. Ecc 5:3 Mert az álom a sok foglalkozásban jön meg; a dőre hangja pedig a sok beszédben. Ecc 5:4 Mikor fogadást teszel Istennek, ne vonakodjál azt teljesíteni; mert nem telik kedve a dőrében. Amit fogadsz, teljesítsd: Ecc 5:5 jobb, hogy ne fogadj, mintsem fogadj, és ne teljesítsd. Ecc 5:6 Ne engedd szádnak, hogy bűnössé tegyen téged; és ne mondd a pap előtt: Tévedés az! Miért haragudjon meg Isten a szavadért; és rontsa el kezed munkáját? Ecc 5:7 Mert sok álomban hiábavalóság is, szó is sok van; hanem az Istent féljed. Ecc 5:8 Ha szegény-elnyomást és jog- és igazságrablást látsz a tartományban, ne csodálkozzál a dolgon: mert magasabb vigyáz a magasra, és egy még magasabb van felettük. Ecc 5:9 De az országnak haszna mindebben ez: király van a művelt föld javára. Ecc 5:10 Aki szereti a pénzt, nem lakik jól pénzzel, és aki szereti a bőséget, nem jövedelemmel; ez is hiábavalóság. Ecc 5:11 Ha szaporodik a jószág, szaporodnak evői; és mi haszna van tulajdonosainak egyéb, mint szemeiknek látása? Ecc 5:12 Édes a munkás álma, ha keveset eszik, ha sokat; de a jóllakottság a gazdagnak nem engedi, hogy aludjon. Ecc 5:13 Van egy keserves baj, melyet láttam a nap alatt: az a gazdagság, melyet veszedelemnek őriz gazdája. Ecc 5:14 És elvész az a gazdagság valami szerencsétlen eset által; neki pedig született fia, és nincs a kezében semmi. Ecc 5:15 Mint ahogyan kijött anyja méhéből, ismét meztelenül megy el, mint jött; és semmit nem kap munkájáért, amit magával vihetne. Ecc 5:16 Ez is keserves baj, egészen mint jött, úgy megy el; mi haszna van hát neki, hogy a szélnek fáradozik? Ecc 5:17 És emellett minden napjában sötétséget nyel; és sok bosszúságot és szenvedést és haragot! Ecc 5:18 Íme, ami jót én láttam, ami szépet: enni és inni és jót látni minden munkájából, melyet munkál a nap alatt; élete napjainak száma szerint, melyet ad neki az Isten, mert ez az ő osztályrésze. Ecc 5:19 Csakhogy minden ember számára, akinek az Isten gazdagságot és kincseket adott; és lehetővé tette neki, hogy egyék abból és kivegye részét és örvendezzen munkájából: Isten ajándéka az. Ecc 5:20 Mert nem sokat gondol élete napjaira; mert az Isten az, aki felel szíve öröméért. Ecc 6:1 Van egy baj, melyet láttam a nap alatt; és nagy az az emberen: Ecc 6:2 Ha van, akinek ad az Isten gazdagságot, kincseket és tisztességet, úgy, hogy nincs híjával semminek, amit magának kívánhat: nem teszi neki lehetővé az Isten, hogy egyék belőle, hanem idegen ember eszi meg azt. Ez hiábavalóság és gonosz szenvedés. Ecc 6:3 Ha valakinek száz gyermeke születik, és számos esztendőkig él, úgyhogy sok napja lesz esztendeinek: de lelke nem elégedhetik meg a jóval, sőt temetése sem volt neki; azt mondom, jobb nála az idétlennek. Ecc 6:4 Mert hiábavalóságban jön és sötétségben megy; és sötétség borítja a nevét; Ecc 6:5 napot sem látott és nem eszmélt; nyugalma van neki ama felett. Ecc 6:6 És ha kétezer évet élt is, de jót nem látott: nemde egy helyre megy minden? Ecc 6:7 Az ember minden munkája szájának van; és az étvágy mégsem elégíthető ki: Ecc 6:8 mert mi fölénye van a bölcsnek a dőre felett; mi a szegénynek, aki az élők előtt járni tud? Ecc 6:9 Jobb a szemek látása a vágy csapongásánál; ez is hiábavalóság és szélkapkodás. Ecc 6:10 Hogy mi lett, régen nevén van nevezve, és ismeretes, hogy ő ember; tehát nem perelhet azzal, aki nála erősebb. Ecc 6:11 Hiszen szó van sok, hiábavalóságot szaporítani mi haszna az embernek? Ecc 6:12 Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben hiábavaló élete napjainak száma szerint, melyeket mint egy árnyékot tölt el; mivel ki mondhatja meg az embernek, mi történik a jövőben a nap alatt? Ecc 7:1 Jobb a név a jó kenetnél; és a halál napja a születés napjánál. Ecc 7:2 Jobb gyászoló házba menni, mint lakomázó házba menni; mert az a vége minden embernek, és az élő vegye szívére. Ecc 7:3 Jobb a bosszúság a kacagásnál; mert ha szomorú az arc, jó a szívnek. Ecc 7:4 Bölcsek szíve gyászoló házba; dőrék szíve pedig lakomázó házba. Ecc 7:5 Jobb egy bölcsnek dorgálását hallgatni; mint mikor valaki dőrék dalát hallgatja. Ecc 7:6 Mert mint a tövis hangja a fazék alatt, olyan a dőre kacagása; ez is hiábavalóság. Ecc 7:7 Mert a jogtalan nyereség megbolondítja a bölcset; és elveszti a szívet az ajándék. Ecc 7:8 Jobb a dolog vége a kezdeténél; jobb a hosszútűrés a fennhéjázásnál. Ecc 7:9 Ne siess lelkedben bosszankodni; mert a bosszúság a dőrék keblében pihen. Ecc 7:10 Ne mondd: Hogyan van az, hogy a régi idők jobbak voltak a maiaknál? ; Ecc 7:11 mert nem kérdezheted ezt bölcsességből.A bölcsesség olyan jó, mint az örökség, és olyan előny azoknak, kik a napot látják; Ecc 7:12 mert a bölcsesség árnyékában s a pénz árnyékában [lenni ugyanaz] de a tudás fölénye: a bölcsesség életet ad urainak. Ecc 7:13 Lásd az Isten munkáját: mert ki tudja egyenessé tenni, amit görbévé tett? Ecc 7:14 Jó napon légy jókedvű, rossz napon lásd be: ezt is éppen úgy, mint azt, az Isten csinálta, hogy ki ne találjon az ember jövőjéből semmit. Ecc 7:15 Mindent láttam hiábavalóságom napjaiban: van igaz ember, aki elvész igazsága által, és van hitetlen, aki hosszú ideig él gonoszsága által. Ecc 7:16 Ne légy nagyon igaz és ne légy felette bölcs; miért pusztítanád el magadat? Ecc 7:17 Ne légy nagyon hitetlen és ne légy bolond; miért halnál meg időd előtt? Ecc 7:18 Jó, hogy ehhez ragaszkodjál, de arról se tedd le kezedet; mert az istenfélő mindegyiket kikerüli. Ecc 7:19 A bölcsesség nagyobb ereje a bölcsnek; mint tíz hatalmas, aki a városban van. Ecc 7:20 Mivel ember nincs igaz a földön, aki jót cselekszik és nem vétkezik: Ecc 7:21 mindenféle beszédre, amit beszélnek, ne is add a szíved; hogy meg ne halld, amint szolgád átkoz téged. Ecc 7:22 Mert több ízben is tudja a szíved; hogy te is átkoztál másokat. Ecc 7:23 Ezt mondd: Megpróbáltam bölcsességgel; azt gondoltam, bölcs leszek, pedig az távol volt tőlem. Ecc 7:24 Távol van az, ami van; és mélyen, mélyen, ki érhetné azt fel? Ecc 7:25 Fordultam én és szívem azon volt, hogy megismerje és kutassa és keresse a bölcsességet és megoldást: és megtudja, hogy a hitetlenség dőreség és a bolondság esztelenség; Ecc 7:26 és megtaláltam én, ami keserűbb a halálnál. Az asszony, aki maga tőr, és háló a szíve, bilincsek a kezei. Aki kedves az Isten előtt, megmenekül tőle; a kivetős pedig megfogatik általa. Ecc 7:27 Íme, ezt találtam, azt mondja a Prédikátor; egyre-másra megoldást találván, Ecc 7:28 amit még keresett a lelkem, hát nem találtam. Embert egyet ezerből találtam; de asszonyt mindezek között nem találtam. Ecc 7:29 Hanem íme ezt találtam, hogy az Isten az embert egyenesnek alkotta; ők pedig sok fortélyra igyekeznek. Ecc 8:1 Ki olyan, mint a bölcs, és ki tud szót megfejteni? Az emberi bölcsességnek világít az arca; a keménység arca pedig elváltozik. Ecc 8:2 Szerintem a király parancsát megtartsd, éspedig az isteni eskü módjára. Ecc 8:3 Ne ijedj meg orcájától, ha odamégy, ne akadj fenn egy rossz szón: mert mindent megtehet, amit akar; Ecc 8:4 mivel a király szava hatalom, és ki mondhatja neki: Mit csinálsz? Ecc 8:5 Aki a parancsot megtartja, nem tapasztal rossz dolgot; hanem időt és ítéletet tapasztal a bölcs szíve. Ecc 8:6 Mert minden dolognak megvan ideje és ítélete: mert az ember nyomorúsága nagy őrajta. Ecc 8:7 Mert nem ismeri, ami történni fog; mert ki mondhatja meg neki, hogyan történik? Ecc 8:8 Embernek nincs hatalma a szélen, hogy elzárja a szelet; és nincs hatalom a halál napján: és nincs elbocsátás a háborúban; és nem menti meg a hitetlenség az ő urait. Ecc 8:9 Mindezt láttam, éspedig szívemet rá téve minden cselekedetre, amely történik a nap alatt; oly időben, mikor az ember uralkodik az emberen annak veszedelmére. Ecc 8:10 És ekképpen láttam hitetleneket eltemetve, akik úgy jöttek be; a szent helyről pedig el kellett menniük, és a városban elfeledtetniük, akik helyesen cselekedtek; ez is hiábavalóság! Ecc 8:11 Mert nem történik a rossz tett ítélete hamar, (ezért van tele az emberfiaknak szíve őbennük rossz cselekedettel); Ecc 8:12 mert a bűnös rosszat tesz százszor és sokáig él: azért mégis tudom én, hogy jó dolguk lesz az istenfélőknek, akik félnek az ő színe előtt; Ecc 8:13 de nem lesz jó dolga a hitetlennek és nem lesznek hosszúk napjai; olyan mint az árnyék, aki nem fél az Isten színe előtt. Ecc 8:14 Van egy hiábavalóság, ami történik a földön; hogy vannak igazak, akiket az ér, ami a hitetlenek cselekedetét: és vannak hitetlenek, akiket az ér, ami az igazak cselekedetét. Ecc 8:15 Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság, és dicsérem én az örömet; mert nincs jobb az embernek a nap alatt, minthogy egyék és igyék és örvendezzen: és ez kísérje őt munkájában élete napjaiban, melyeket ad neki az Isten a nap alatt. Ecc 8:16 Mikor szívemet arra adtam, hogy megismerjem a bölcsességet, és lássam a dolgot, mely a földön történik; [mert sem nappal, sem éjjel álmot nem lát szemeivel!] Ecc 8:17 hát láttam az Istennek egész munkáját, hogy nem tudja az ember felérni azt a munkát, ami a nap alatt történik. Bármely fáradsággal kutassa az ember, nem találja; és ha azt mondja is a bölcs, hogy tudja, nem érheti fel. Ecc 9:1 Mert mindezt szívemre vettem, megvizsgálva mindezt; hogy az igazak és a bölcsek és tetteik az Isten kezében vannak, szeretet is, gyűlölet is. Ecc 9:2 Nem tudja ezt az ember egyiket sem, előtte van mindenik; mint ahogyan mindenkinek egy sorsa van: az igaznak és a hitetlennek, a jónak és tisztának, a tisztátalannak és annak, aki áldoz, mint annak, aki nem áldoz; akár jó, akár bűnös, aki esküszik, vagy aki fél az eskütől. Ecc 9:3 Ez a rossz mindenben, ami történik a nap alatt, hogy egy sorsa van mindennek: és hogy az emberfiak szíve is tele van gonosszal, és esztelenség van szívükben, életükben; azután pedig a halottakhoz! Ecc 9:4 Mert ki az, akit ki kellene választani? Mindenkihez van reménység, aki él! Mert jobb egy eleven eb a holt oroszlánnál: Ecc 9:5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak nem tudnak semmit. Nincs is már nekik bérük, mert elveszett emlékük: Ecc 9:6 szeretetük is, gyűlöletük is, féltékenységük is régen elveszett: és részük nem lesz nekik többé soha semmiben, ami a nap alatt történik. Ecc 9:7 Eredj, edd örvendezve kenyeredet, és idd vidám szívvel borodat; mert az Isten már helyben hagyta tetteidet: Ecc 9:8 minden időben legyenek a ruháid fehérek; és kenet a fejedről ne hiányozzék. Ecc 9:9 Láss életet az asszonnyal, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, melyet ad neked az ég alatt (hiábavalóságod minden napján): mert ez a részed az életből és fáradságodból, amellyel te fáradozol a nap alatt. Ecc 9:10 Mindent, amit hatalmadban van erőddel megtenni, tégy meg; mert nincs cselekvés és megoldás, és tudomány és bölcsesség az alvilágban, ahova te menendő vagy. Ecc 9:11 Ismét láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem a hősöké a háború, és nem is a bölcseké a kenyér, nem is az értelmeseké a gazdagság, nem is az okosaké a kegy: hanem idő és eset éri mindnyájukat; Ecc 9:12 mert az ember nem is tudja a maga idejét. Mint a halnak, melyek megfogatnak a veszedelmes hálóban, és mint a hurokban megfogott madarak; mint ezek, úgy fogatnak meg az emberfiak a veszedelem idején, mikor rájuk esik hirtelen. Ecc 9:13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt; és nagy volt az előttem. Ecc 9:14 Volt egy kis város és kevés ember benne; és jött ellene egy nagy király és körülvette azt, és épített ellene nagy ostromműveket. Ecc 9:15 De talált abban egy szegény embert, aki bölcs volt, és az megmentette a várost bölcsességével; és senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről. Ecc 9:16 Erre én azt mondtam: Jobb a bölcsesség az erőnél; de a szegény ember bölcsessége megvetett, és szavaira nem hallgatnak. Ecc 9:17 A bölcsek nyugodt szavai jobban hallatszanak, mint az uralkodó kiáltása a dőrék közt. Ecc 9:18 Jobb a bölcsesség a hadi szerszámoknál; egy hibázó pedig sok jót meghiúsít. Ecc 10:1 Halállegyek megbűzösítik, megerjesztik az illatszeres olaját; a bölcsesség és tisztesség becsét egy kevés bolondság. Ecc 10:2 A bölcs szíve jobbról van, a dőre szíve pedig balról. Ecc 10:3 Az úton meg, amint a bolond megy, hiányzik a szíve, és mindenkinek elárulja, hogy ő bolond. Ecc 10:4 Ha az uralkodó haragja fellobban ellened, helyedet el ne hagyd; mert az engedékenység nagy hibákat elnyugtat. Ecc 10:5 Van egy baj, melyet láttam a nap alatt; úgymint az a tévedés, mely az uralkodótól jön ki: Ecc 10:6 a bolondság nagy magasságokra helyeztetik; gazdagok pedig alacsonyságban ülnek. Ecc 10:7 Láttam rabszolgákat lovakon; fejedelmeket pedig, mint rabszolgákat a földön járni. Ecc 10:8 Aki gödröt ás, beleeshetik;aki sövényt bont, megcsípheti a kígyó. Ecc 10:9 Aki követ fejt, fájdalom érheti vele; aki fát hasogat, veszély érheti vele. Ecc 10:10 Ha megtompul a vas, és ő élét meg nem köszörüli, akkor erejét kell megfeszítenie; tehát előny a sikerre a bölcsesség. Ecc 10:11 Ha megcsíp a kígyó bűvölés előtt; akkor nincs haszna a bűvölőnek. Ecc 10:12 A bölcs szájának szavai megnyerők; a dőre ajkai pedig elnyelik őt. Ecc 10:13 Szája szavainak kezdete bolondság; és szájának vége veszedelmes esztelenség. Ecc 10:14 És a bolond szaporítja a szót; nem tudja az ember, hogy mi lesz: Ecc 10:15 hát ami azután lesz, ki mondhatná meg neki?A dőrék fáradozása kifárasztja azt, aki nem tud a városba menni. Ecc 10:16 Jaj neked ország, kinek királyod gyermek; és fejedelmeid reggel esznek! Ecc 10:17 Boldog vagy ország, kinek királyod nemes ember, és fejedelmeid idejében esznek, férfiasan és nem dorbézolásból. Ecc 10:18 Lustaság miatt süpped a padlás; és a kezek lanyhasága miatt csepeg a ház. Ecc 10:19 Vigasságért rendeznek lakomát, és a bor vidámítja az életet; a pénz pedig felel mindenről. Ecc 10:20 Még gondolatban se átkozd a királyt, és ágyasházadban se átkozd a gazdagot; mert égi madár elviszi a hangot, és a két szárny ura megjelenti a szót. Ecc 11:1 Küldd kenyeredet a vizek színére; hogy sok idő múlva megtalálhasd azt. Ecc 11:2 Tedd hét vagy nyolc részbe; mert nem tudod, mi veszedelem jön az országra. Ecc 11:3 Ha tele lesznek a felhők, esőt öntenek a földre; és ha ledől egy fa délre, vagy ha északra, amely helyre dől az a fa, ott marad: Ecc 11:4 aki a szelet vigyázza, nem vet; és aki a felhőkbe néz, nem arat. Ecc 11:5 Mint nem tudod, mi a szél útja, mint vannak csontok a terhes nő méhében; éppen úgy nem ismered az Isten munkáját, aki mindent cselekszik: Ecc 11:6 reggel vesd el magodat és este ne tedd le kezedet; mert nem tudod melyik sikerül, ez-e vagy az; vagy mind a kettő egyformán jó lesz? Ecc 11:7 És édes a világosság, és jó a szemeknek a napot látni: Ecc 11:8 hogy ha számos esztendőt él az ember, valamennyiben örvendezzen; és jusson eszébe, hogy a sötétség napja sok lesz, minden, ami jön, hiábavalóság. Ecc 11:9 Örvendezz, ifjú, fiatalságodban, és légy víg szívű ifjúságod napjaiban, Ecc 11:10 és járj szíved útjaiban és szemeid látásaiban; de tudd meg, hogy mindezekért az Isten ítélet elé fog vinni téged.Tehát távolítsd el a bosszúságot szívedből, és hárítsd el a veszedelmet testedtől; mert a fiatalság és a hajnal egy lehelet: Ecc 12:1 és emlékezzél meg teremtődről ifjúságod napjaiban; míg el nem jönnek a rossz napok: és el nem közelednek az évek, melyekről azt mondod: Nem telik bennük kedvem. Ecc 12:2 Ameddig el nem sötétedik a nap és a világosság, és a hold és a csillagok; és visszatérnek a felhők az eső után: Ecc 12:3 amely nap remegnek a ház őrizői, és meggörbülnek az erős férfiak:és ünnepelnek a molnárleányok, mert megkevesbedtek; és elsötétülnek az ablakon kinézők. Ecc 12:4 És bezáratnak az ajtók az utcára, miközben alább száll a malom hangja; és felkelnek a madárszóra, és elhalkul minden énekhang. Ecc 12:5 A magastól is félnek és ijedelmek vannak az úton, és virágzik a mandulafa, és elnehezedik a sáska és letörik a kapor. Mert el fog menni az ember az ő örökös házába; és körüljárnak a gyászolók az utcán. Ecc 12:6 Ameddig el nem oldódik az ezüstkötél, és el nem törik az arany olajtartó; és össze nem törik a veder a forrásnál, és el nem törik a kerék a kútnál. Ecc 12:7 És visszatér a por a földbe, mint ami volt; a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta azt. Ecc 12:8 Hiábavalóságok hiábavalósága, azt mondja a Prédikátor; minden hiábavalóság! Ecc 12:9 És azon fölül, hogy a Prédikátor bölcs volt; még tanította a népet tudományra, és figyelt és kutatott és szakasztott sok példabeszédet. Ecc 12:10 Igyekezett a Prédikátor kedves szavakat találni; éspedig egyenesen írt, őszinte szavakat. Ecc 12:11 Bölcsek szavait, mint az ösztökéket, és mint gyülekezeti mesterek által vert szögeket; melyek egy pásztortól adattak. Ecc 12:12 Egyébiránt pedig ezekből intessél meg fiam; a sok könyv írásának nincs vége, és a sok tanulmányozás kifárasztja a testet: Ecc 12:13 a dolog végső summája, így hangzik: Az Istent féld és parancsolatait megtartsd; mert ez az egész ember. Ecc 12:14 Mert minden tettet ítéletre visz az Isten, minden titokkal; akár jó, akár rossz. Sol 1:1 Az énekek éneke, mely Salamoné. Sol 1:2 Adjon csókokat szája csókjaiból; mert a te szerelmed jobb a bornál. Sol 1:3 Drága keneteid illatáért kiöntött kenet a neved; ezért szeretnek téged a lányok. Sol 1:4 Húzz magad után, hadd fussunk: Bevitt engem a király termeibe. Vigadjunk és örvendjünk benned, bornál jobban dicsérjük szerelmed: méltán szeretnek téged! Sol 1:5 Fekete vagyok én, de kedves, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai, mint Salamon kárpitjai. Sol 1:6 Ne nézzetek úgy rám, hogy barna vagyok, hogy lesütött engem a nap: anyám fiai megharagudtak rám, szőlő-pásztorlánnyá tettek engem; saját szőlőmre nem ügyelhettem. Sol 1:7 Mondd meg nekem, te, kit lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Mert miért legyek én, mint egy céda társaid nyájai körül? Sol 1:8 Ha te ezt nem tudod, oh legszebb asszony, jöjj ki a juhok nyomain; és legeltesd a te gödölyéidet a pásztorok hajlékai körül. Sol 1:9 Faraó-fogatba való paripához hasonlítalak, barátnőm. Sol 1:10 Kedvesek az orcáid a fonatokban; nyakad a gyöngyfüzérekben. Sol 1:11 Aranyfonatokat csináltatunk neked, ezüstpettyekkel. Sol 1:12 Míg a király asztalánál van, nárdusom adja illatát. Sol 1:13 Mirhaköteg a kedvesem nekem; emlőim között hál. Sol 1:14 Ciprusfüst a kedvesem nekem, Én-Gedi szőlőiben. Sol 1:15 Íme, te szép vagy barátnőm, íme te szép vagy; szemeid galambok. Sol 1:16 Íme, te szép vagy, szerelmem, és kedves, és ágyunk zöldellő. Sol 1:17 Házaink gerendái cédrusok, padolatunk ciprus. Sol 2:1 Én a Sáron őszikéje vagyok, a völgyek lilioma. Sol 2:2 Mint a liliom a tövisek között, olyan az én barátnőm a leányok között. Sol 2:3 Mint az almafa az erdei fák között, olyan az én szerelmem a fiúk között: ha árnyékába vágyakozom, leülök; és gyümölcse édes az ínyemnek. Sol 2:4 Bevitt engem a borozó házba; és zászlója felettem szerelem volt. Sol 2:5 Erősítsetek engem kaláccsal, üdítsetek engem almával; mert szerelembeteg vagyok én. Sol 2:6 Balja fejem alatt, jobbja ölel engem; Sol 2:7 esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai, a mező zergéire vagy szarvasaira: hogy nem ébresztitek s hogy fel nem keltitek szerelmemet, amíg kedve tartja. Sol 2:8 Hallga! kedvesem íme itt jön; ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon. Sol 2:9 Hasonló kedvesem a zergéhez vagy a szarvasgidóhoz. Íme itt áll falunk mögött; beles az ablakokon, bekandikál a rácsokon. Sol 2:10 Megszólal kedvesem és azt mondja nekem: Kelj fel barátnőm, szépem, és jer! Sol 2:11 Mert íme a tél elvonult, az eső elmúlt, elment; Sol 2:12 a virágok mutatkoznak a földön: a dal ideje elérkezett, és gerlebúgás hallszik földünkön. Sol 2:13 A fügefa balzsamozza éretlen fügéit, és a szőlők virágzásban vannak, illatot adnak: kelj fel barátnőm, én szépem, galambom, és jer! Sol 2:14 Galambom a sziklahasadékban, a meredekség rejtekében, mutasd meg arcodat; hadd halljam hangodat, mert hangod édes és orcád kedves. Sol 2:15 Fogjatok nekünk rókákat, kis rókák rontják a szőlőket; pedig a mi szőlőnk virágzásban van: Sol 2:16 kedvesem az enyém és én az övé vagyok, aki a liliomok között pásztorkodik. Sol 2:17 Míg a nap lehe fú és futnak az árnyak: fordulj, légy hasonló, kedvesem, a zergéhez vagy a szarvasgidóhoz szakadékos hegyeken. Sol 3:1 Fekhelyemen éjszakánként keresem, akit lelkem szeret: keresem őt, de nem találom őt; hívom őt, de nem felel nekem. Sol 3:2 Nosza felkelek és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; keresem, akit lelkem szeret. Keresem őt, de nem találom őt; hívom őt, de nem felel nekem. Sol 3:3 Előtalálnak engem az őrök, akik a várost kerülik: kit lelkem szeret, láttátok?... Sol 3:4 Alighogy tovább megyek tőlük, már megtalálom, akit lelkem szeret. Megragadom őt és el nem eresztem őt, míg be nem hozom anyám házába, és szülőanyám szobájába. Sol 3:5 Esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai a mező zergéire vagy szarvasaira: hogy nem ébresztitek s hogy fel nem keltitek szerelmemet, amíg kedve tartja. Sol 3:6 Ki száll itt fel a sivatagból, mint egy füstoszlop; beillatozva mirhával és tömjénnel, az illatszerész mindenféle porával? Sol 3:7 Ihol Salamon gyaloghintója, hatvan hős van körülötte; Izráel hősei közül. Sol 3:8 Mindnyájan fegyver-foghatók, háborúban edzettek; mindegyiknek derekán van kardja, az éjszakai félelmek miatt. Sol 3:9 Hordszéket csináltatott magának a király, Salamon, a Libánon fáiból. Sol 3:10 Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból; belseje szerelemmel van kirakva, Jeruzsálem leányai részéről. Sol 3:11 Jertek ki és gyönyörködjetek, Cion leányai, a királyban, Salamonban; a koronában, mellyel megkoronázta őt anyja menyegzője napján, szíve örömének napján. Sol 4:1 Íme, te szép vagy barátnőm, íme te szép vagy, szemeid galambok fátyolod mögött; hajad olyan, mint a kecskék nyája, mely Gileád hegyéről hömpölyög alá. Sol 4:2 Fogaid, mint a nyírt juhok nyája, melyek a fÚrdőből jönnek fel; melyek mindenikének ikrei vannak, és nincs közöttük meddő. Sol 4:3 Mint a karmazsin fonala az ajkad, és beszélőkéd kedves; mint a gránátalma metszete a halántékod fátyolod mögött. Sol 4:4 Mint a Dávid tornya a nyakad, fegyveres háznak építve; ezer pajzs van ráakasztva, mind a hősök pajzsai. Sol 4:5 Két emlőd, mint két gidó, egy zerge ikrei, melyek a liliomok közt legelnek: Sol 4:6 míg a nap lehe fú, és futnak az árnyak; elmegyek a mirha-hegyre, és tömjén-halomra. Sol 4:7 Egészen szép vagy, én barátnőm; és hiba nincsen benned. Sol 4:8 Velem a Libánonról, mátkám, velem a Libánonról, jer, nézz le Amana tetejéről, Senir és Hermon tetejéről, az oroszlánok barlangjából, a párducok hegyeiről. Sol 4:9 Elraboltad a szívemet húgom, mátkám; elraboltad a szívemet egy pillantásoddal, nyakéked egyetlen láncszemével. Sol 4:10 Mily szép a te szerelmed, húgom, mátkám; mennyivel jobb a te szerelmed a bornál, és ruháid illata minden balzsamoknál! Sol 4:11 Színméztől csepegnek ajkaid, mátkám; méz és tej van a nyelved alatt, és ruháid illata, mint a Libánon illata. Sol 4:12 Elzárt kert az én húgom, mátkám; elzárt forrás, lepecsételt kút. Sol 4:13 Hajtásaid gránátalmás paradicsomkert, pompás gyümölcsökkel. Ciprusok nárdusokkal; Sol 4:14 nárdus és sáfrány, kálmus és fahéj, mindenféle tömjén-fával; mirha és aloé, mindenféle legjava balzsammal: Sol 4:15 kerti forrás, élő vizek kútja; és folyók a Libánonról. Sol 4:16 Ébredj, északi szél és jövel, déli szél, fújjatok kertemre, folyjanak balzsamai; jöjjön be kedvesem az ő kertjébe, és egye pompás gyümölcseit! Sol 5:1 Jövök kertembe, húgom, mátkám, szedem mirhámat balzsamommal; eszem lépes mézemet mézemmel, iszom boromat tejemmel. Egyetek barátaim, igyatok; részegedjetek meg, szerelmeseim. Sol 5:2 Én alszom, de szívem ébren van; hallga! kedvesem kopogtat: Nyisd ki nekem, húgom, barátnőm, galambom, ártatlanom; mert a fejem tele van harmattal, fürtjeim az éj permetével. Sol 5:3 Levetettem köntösömet, hogy öltsem fel; megmostam lábaimat, hogy piszkoljam be? Sol 5:4 Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson, és bensőm megindult rajta. Sol 5:5 Felkeltem én, hogy nyissak kedvesemnek; és kezeim mirhát csepegtek, és ujjaim folyó mirhát a závár kilincsére. Sol 5:6 Én kinyitottam kedvesemnek; de kedvesem elhajolt, elment. A lelkem kiment, vele beszélgetve: kerestem őt, de nem találtam őt; hívtam őt, de nem felelt nekem. Sol 5:7 Előtaláltak engem az őrök, akik a várost kerülik, megvertek engem, megsebeztek engem: levették a fátyolomat rólam a kőfalak őrzői. Sol 5:8 Esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai, ha előtaláljátok kedvesemet, mit fogtok neki mondani? hogy én betege vagyok a szerelemnek! Sol 5:9 Mivel több a te kedvesed más kedvesnél oh, legszebb asszony; mivel több a te kedvesed más kedvesnél, hogy így esketsz minket? Sol 5:10 Az én kedvesem fehér és piros, kitűnik tízezer közül. Sol 5:11 A feje arany, tiszta arany; fÚrtjei kacskaringók, feketék, mint a hollók. Sol 5:12 Szemei, mint galambok a vízmedencéken; tejben fÚrödnek, teliben ülnek. Sol 5:13 Orcái, mint a balzsam virágágyak, illatvirágok várai; ajkai liliomok, folyó mirhát csepegnek. Sol 5:14 Kezei aranyhengerek, krizolittal berakva; hasa elefántcsont-tábla, zafírokkal borítva. Sol 5:15 Lába szárai márványoszlopok, tiszta aranytalpakra állítva; tekintete, mint a Libánon, derék, mint a cédrusok; Sol 5:16 ínye csupa édesség, és egészében kívánatos: ez az én kedvesem és ez a barátom, Jeruzsálem leányai. Sol 6:1 Hová ment kedvesed, oh legszebb asszony; hová fordult kedvesed? hogy keressük őt veled. Sol 6:2 Kedvesem lement a kertjébe, a balzsam virágágyakhoz; hogy pásztorkodjék a kertekben, és liliomokat szedjen. Sol 6:3 Én kedvesemé vagyok, és kedvesem enyém, ki a liliomok közt pásztorkodik. Sol 6:4 Szép vagy te, barátnőm, mint Tircá, kedves, mint Jeruzsálem; félelmetes, mint a zászlós had: Sol 6:5 fordítsd el szemeidet tőlem; mert azok megzavarnak engem. Hajad olyan, mint a kecskék nyája, mely Gileádról hömpölyög alá. Sol 6:6 Fogaid, mint a juhok nyája, melyek a fÚrdőből jönnek fel; melyek mindenikének ikrei vannak, és nincsen közöttük meddő. Mint a karmazsinfonal az ajkad, és beszélőkéd kedves. Sol 6:7 Mint a gránátalma metszete, a halántékod fátyolod mögött. Sol 6:8 Hatvanan vannak királynék, és nyolcvanan ágyasok, és leányok szám nélkül; Sol 6:9 egy az én galambom, ártatlanom; egyetlene ő az ő anyjának, választottja ő szülőanyjának. Látják a leányok és boldognak mondják őt, a királynék és ágyasok, és dicsérik őt: Sol 6:10 Ki tündöklik itt, mint a hajnal? Szép, mint a halovány hold, tiszta, mint az izzó nap; félelmetes, mint a zászlós had. Sol 6:11 A diófás kertbe mentem én le, hogy gyönyörködjem a völgy zöldjében; hogy lássam, fakad-e a szőlő, virágzanak-e a gránátalmák? Sol 6:12 Nem vettem észre, lelkem letett engem nemes nemzetségem szekereinél. Sol 6:13 Térj vissza, térj vissza, ó Sulammit; térj vissza, térj vissza, gyönyörködjünk benned! Mit gyönyörködtök a Sulammitban? mint egy mahanajimi táncban. Sol 7:1 Mily szépek a lépéseid a sarukban, oh nemes leány! Csípőd hajlásai olyanok, mint a nyakláncoké, melyeket művész keze alkotott. Sol 7:2 Köldököd a kerekség medencéje ne nélkülözze a fűszeres bort. A hasad búza garmada, liliomokkal bekerítve; Sol 7:3 két emlőd, mint két gidó, egy zerge ikrei. Sol 7:4 Nyakad olyan, mint az elefántcsont-torony; szemeid, mint tavak Hesbonban Bat-Rabbim kapunál, orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz. Sol 7:5 fejed úgy van feletted, mint a Kármel, és fejed fonadéka, mint a bíbor: egy királyt lebilincselnek fÚrtjeid! Sol 7:6 Mi szép vagy és mi kedves, oh szerelmem, a gyönyörök közt! Sol 7:7 Ez a te termeted hasonlít a pálmához, és emlőid a szőlőfÚrtökhöz. Sol 7:8 Azt gondolom, felhágok a pálmára, megfogom az ágait: hadd legyenek hát emlőid, mint a szőlőnek fÚrtjei! Orrod illata pedig, mint az alma; Sol 7:9 és ínyed, mint a legjobb bor, mely kedvesemnek simán csúszik; és beszédessé tesz álmos ajkakat. Sol 7:10 Én kedvesemé vagyok, és reám van neki vágya: Sol 7:11 nosza kedvesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falvakban. Sol 7:12 Korán menjünk a szőlőkbe, lássuk, fakad-e a szőlő; nyílik-e a szőlővirág, virágzanak-e a gránátalmák? Ott adom át neked szerelmemet. Sol 7:13 A mandragórák illatot adnak; és ajtónk felett mindenféle pompás gyümölcs van, újak és ók, kedvesem, neked tettem el. Sol 8:1 Bárcsak úgy volnál nekem, mint testvérem, ki anyám emlőit szopta; az utcán előtalálnálak, megcsókolnálak, mégsem vetnének meg. Sol 8:2 Vezetnélek, bevinnélek anyám házába, szülőanyám szobájába; itatnálak a fűszeres borral, gránátalmám mustjával. Sol 8:3 Balja fejem alatt, jobbja ölel engem; Sol 8:4 esküdjetek nekem Jeruzsálem leányai: miért ébresztenétek és miért keltenétek fel szerelmemet, amíg kedve tartja? Sol 8:5 Ki száll itt fel a sivatagból kedvesére hajolva? Az almafa alatt ébresztettelek fel; ott vajúdott veled anyád, ott vajúdott, aki téged szült. Sol 8:6 Tégy engem, mint a pecsétet a szívedre, mint a pecsétet a karodra: mert erős a szerelem, mint a halál, kemény a szenvedély, mint a sír; szikrái tűz-szikrák, isteni láng! Sol 8:7 Hatalmas vizek nem képesek eloltani a szerelmet, és folyamok nem moshatják el: ha valaki háza egész vagyonát odaadná a szerelemért; megvetvén megvetnék őt. Sol 8:8 Van nekünk egy kis húgocskánk, emlője sincs néki; mit csinálunk húgocskánkkal, amely nap megkérik? Sol 8:9 Ha kőfal ő, építünk rá ezüstvárat; ha ajtó ő, teszünk reá cédrustáblát. Sol 8:10 Én kőfal vagyok, emlőim meg olyanok, mint a tornyok; ezért lettem szemeiben olyan, mint aki békét ér el. Sol 8:11 Szőlője volt Salamonnak Baál Hamonban; általadta a szőlőt a pásztoroknak, vigyen ki-ki gyümölcséért ezer ezüstöt. Sol 8:12 Az én szőlőm, mely enyém, nekem előttem van; az ezer legyen a tiéd, Salamon, és kétszáz a gyümölcsét őrzőké. Sol 8:13 Oh, ki a kertekben ülsz, társak figyelnek, hangodat engedd hallanom! Sol 8:14 Fuss, kedvesem és légy hasonló a zergéhez, vagy a szarvasgidóhoz a balzsam hegyeken. Isa 1:1 Jesajának, Amóc fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől: Uzzija, Jótám, Aház és Hizkija júdai királyok napjaiban. Isa 1:2 Hallgassatok egek, és figyelmezz föld, mert az Úr beszél: Fiakat neveltem, és méltóságra emeltem, és ők elpártoltak tőlem. Isa 1:3 Ökör ismeri gazdáját, szamár ura jászlát; Izráel nem ismeri, népem nem érti meg. Isa 1:4 Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép, gonosztevők magva, megromlott fiak: elhagyták az Urat, elvetették Izráel Szentjét, hátat fordítottak! Isa 1:5 Mire akartok még verést, hogy folytatjátok az elpártolást? Az egész fej egy betegség, az egész szív elsenyvedett; Isa 1:6 tetőtől fogva talpig nincs benne épség: seb és sebhely és friss vágás; nincs kinyomva és nincs bekötve, és olajjal sincs lágyítva. Isa 1:7 Országotok pusztaság, városaitok tűzzel felégetve: földetek előttetek van, idegenek élvezik azt; és puszta, mint az idegendúlás. Isa 1:8 De megmaradt Cion leánya, mint kunyhó a szőlőben; mint szárnyék a dinnyeföldön, mint megtartott város. Isa 1:9 Ha a Seregeknek Ura meg nem hagyta volna nekünk maradéknak; csaknem olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorához lettünk volna hasonlókká. Isa 1:10 Halljátok az Úr szavát, Szodoma vezérei; figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! Isa 1:11 Minek nekem véres áldozataitok tömege?; azt mondja az Úr. Megelégeltem a kosok égő áldozatait, és a göbölyök kövérét. Sem bikák és bárányok vérében, sem bakokéban nem telik kedvem: Isa 1:12 ha eljöttök színem előtt jelentkezni, ki követeli ezt kezetekből? Udvaromba ne lépjetek Isa 1:13 többé hamis áldozatot hozni; undok füstölés az előttem. Újhold és szombat, gyülekezet összehívása: nem bírok el bűnt és ünneplést! Isa 1:14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket meggyűlölte lelkem; teherré lettek rám nézve, elfáradtam hordozni. Isa 1:15 És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem tőletek szemeimet. Ha szaporítjátok is az imádságot, nem hallgatom meg. Kezeitek vérrel vannak tele; Isa 1:16 mosódjatok meg, tisztuljatok meg: távolítsátok el cselekedeteiteknek gonoszságát szemeim elől. Szűnjetek meg rosszat tenni, Isa 1:17 tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jó útra1 az elnyomót: tegyetek igazat az árvának, vigyétek az özvegy perét. Isa 1:18 No jertek, pereljünk, azt mondja az Úr: ha vétkeitek olyanok, mint a karmazsin, fehérekké lesznek, mint a hó; ha vörösek, mint a bíbor, olyanokká lesznek, mint a gyapjú. Isa 1:19 Ha engedtek és szófogadók lesztek; az ország javát eszitek: Isa 1:20 ha pedig vonakodtok és ellenszegültök; kard esz meg benneteket. Mert az Úr szája szólott. Isa 1:21 Oh mily paráznává lett a hűséges város! Tele volt ítélettel, igazság lakott benne, és most gyilkosok. Isa 1:22 Ezüstöd salakká lett; borod vízzel hamisítottá. Isa 1:23 Fejedelmeid pártütők és tolvajok cinkosai. Mindnyájan szeretik a megvesztegetést, és ajándékot hajhásznak; árvának nem tesznek igazat, özvegy pere nem megy elébük. Isa 1:24 Ezért ez az Urnak, a Seregek Urának, Izráel erősének mondása: Jaj, elégtételt veszek ellenségeimen, és bosszút állok ellenségeimen; Isa 1:25 azután reád fordítom kezemet. És eltisztítom mintegy lúgsóval salakodat; és eltávolítom minden sejtedet: Isa 1:26 és ismét olyan bírákat adok neked, mint eleinte, és olyan tanácsosokat, mint kezdetben: azután ez lesz a neved: igazság városa, hűséges város. Isa 1:27 Cion meg fog váltani ítélettel; és megtérői igazsággal. Isa 1:28 De romlás a pártütőkre és vétkesekre együtt! És akik az Urat elhagyják, elvesznek: Isa 1:29 mert szégyent vallanak a tölgyfákkal, melyeket kívántatok. És megpirultok a kertek miatt, melyeket választottatok: Isa 1:30 mert olyanok lesztek, mint a cser, melyen száraz a lomb; és mint a kert, melynek nincs vize. Isa 1:31 És az erős csepűvé lesz, munkája pedig szikrává; és elégnek mindketten együtt, nincs ki eloltsa. Isa 2:1 Az a beszéd, melyet Jesaja, Amóc fia látott Júda és Jeruzsálem felől. Isa 2:2 És lesz az utolsó napokban, szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetejében és a halmoknál feljebb emelve: minden nemzet hozzá özönlik; Isa 2:3 és sok nép megy és azt mondja: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házába; hogy tanítson minket útjaira, és járjunk az ő ösvényein. Mert Cionból jön ki tanítás, és az Úr szava Jeruzsálemből. Isa 2:4 És igazságot tesz a nemzetek között, és ítél a sok nép között: és kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké; nem emel nemzet nemzetre kardot, és nem tanulnak többé háborút. Isa 2:5 Jákób háza jertek, járjunk az Úr világosságában! Isa 2:6 Mert azért vetetted el népedet, Jákób házát, mert tele volt kelettel és felhőnézőkkel, mint a filiszteusok; és a külföld gyermekeivel fogtak kezet. Isa 2:7 És tele volt országa ezüsttel és arannyal, és vége nem volt kincseinek; Isa 2:8 és tele volt országa lovakkal, és vége nem volt harci szekereinek.És tele volt országa bálványokkal; saját kezük csinálmánya előtt borultak le, az előtt, amit saját ujjai csináltak. Isa 2:9 Ezért kellett embernek lesüllyedni és férfinak lealáztatni; és nem bocsáthattál meg nekik: Isa 2:10 Menj be a sziklába és rejtőzzél a porba; az Úr félelme és felséges dicsősége elől. Isa 2:11 Emberi kevélység szeme lealáztatik és emberi fennelgés lesüllyed; csak az Úr lesz magasztos azon a napon. Isa 2:12 Mert napja van a Seregek Urának minden kevély és magas ellen és minden emelkedett ellen, hogy lealáztassék. Isa 2:13 És a Libánon minden cédrusa ellen, melyek magasak és emelkedettek; és a Básán minden cserfája ellen. Isa 2:14 És minden magas hegy ellen; és minden emelkedett halom ellen: Isa 2:15 és minden torony ellen; és minden erődített kőfal ellen: Isa 2:16 és minden Tarsis-járó hajó ellen; és minden kívánatos jelenség ellen. Isa 2:17 És lesüllyed az ember fennelgése, és férfiak fensége lealáztatik; csak az Úr lesz magasztos azon a napon. Isa 2:18 A bálványok pedig egészen eltűnnek; és bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba: Isa 2:19 az Úr félelme és felséges dicsősége elől, mikor felkél a földet megrettenteni. Isa 2:20 Azon a napon eldobja az ember ezüst-bálványait és arany-bálványait, amelyeket csinált magának, hogy leboruljon előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek: Isa 2:21 hogy bemenjenek a szirtek Úregeibe és a kősziklák hasadékaiba; az Úr félelme és felséges dicsősége elől, mikor felkél a földet megrettenteni. Isa 2:22 Hagyjatok fel az emberrel, kinek orrában egy lehelet van; mert mire becsülhető ő? Isa 3:1 Mert íme az Úr, a Seregeknek Ura eltávolít Jeruzsálemből és Júdából támaszt és gyámolt; minden kenyér-támaszt és minden víz-gyámolt. Isa 3:2 Hőst és hadba való embert; bírót és prófétát, és jövendőmondót és vént: Isa 3:3 ötvenedes hadnagyot és tekintélyes embert; és tanácsost és bölcs mesterembert, és az igézéshez értőt. Isa 3:4 És gyerkőcöket adok nekik fejedelmekül; és pajkos fickók uralkodnak rajtuk. Isa 3:5 És nyomorgatja a nép egymást, és ki-ki a felebarátját; arcátlankodik a gyerkőc az öreggel, és a hitvány a tiszteletre méltóval. Isa 3:6 Ha megragadja valaki testvérét atyja házában: Neked van ruhád, jer, légy nekünk vezérünk; és ez a romlás legyen a te kezed alatt: Isa 3:7 tiltakozik aznap, mondván: Nem leszek kötöző, az én házamban sincs kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem népvezérré. Isa 3:8 Mert leomlik Jeruzsálem és Júda elesik; mert nyelvük és tetteik az Úr ellen voltak, hogy kihívják dicsőségének szemeit. Isa 3:9 Orcájuk megismerése rájuk vall, mert vétküket, mint Szodoma, meg is mondják, nem tagadják; jaj a lelküknek, mert rossz szolgálatot tettek önmaguknak! Isa 3:10 Mondjátok: Igaz, bizony jól van dolga; bizony cselekedetei gyümölcsét eszi! Isa 3:11 Jaj a hitetlennek, rosszul van dolga; mert amit kezei tettek, azt teszik vele! Isa 3:12 Oh népem! szorongatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; Oh népem! vezetőid félrevezetők, és ösvényeid útját elnyelték! Isa 3:13 Felállt az Úr perelni és áll népeket ítélni; Isa 3:14 az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmeivel: Hát ti legeltétek le a szőlőt, a szegénytől rablott a ti házaitokban van! Isa 3:15 Mi lelt benneteket, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orcáit megőrlitek?; ez az Úrnak, a Seregek Urának mondása. Isa 3:16 És azt mondja az Úr: Mivelhogy kevélyek Cion leányai, és kinyújtott nyakkal járnak; és szemeikkel sandalítva folyton pipiskedve járnak, és lábaikkal lábcsatokat csörgetnek: Isa 3:17 tehát kosszal veri meg az Úr Cion leányainak feje tetejét; és felfedi az Úr szemérmüket. Isa 3:18 Azon a napon eltávolítja az Úr a lábcsatok díszét, és a napocskákat és a holdacskákat; Isa 3:19 a fülönfüggőket és a karpereceket, és a lepleket Isa 3:20 és a pártákat, és a lábláncokat és az öveket. És az illattartókat és az amuletteket, Isa 3:21 a gyűrűket és az orrpereceket; Isa 3:22 az ünneplő ruhákat és a palástokat, és a nagy kendőket és a zacskókat; Isa 3:23 a tükröket és az ingeket, és a turbánokat és a fátyolokat. Isa 3:24 És történik, hogy a balzsam helyett rothadás lesz, és az öv helyett kötél; és művészi bodrozás helyett kopaszság, és díszöltöny helyett zsák-öltözet; égési sebhely szépség helyett. Isa 3:25 Férfiaid kard által esnek el, és hőserőd a háborúban. Isa 3:26 És sóhajtanak és gyászolnak ajtai; és kiÚresítve ül a földön. Isa 4:1 És hét asszony ragad meg egy férfit azon a napon, mondván: A saját kenyerünket esszük, és a saját ruhánkkal ruházkodunk; csak a neved neveztessék felettünk, vedd el gyalázatunkat! Isa 4:2 Azon a napon az Úr Csemetéje díszül és dicsőségül lesz; az ország gyümölcse pedig büszkeségül és dicsekedésül Izrael megmentettjeinek. Isa 4:3 És lesz, hogy aki megmarad Cionban és aki fennmarad Jeruzsálemben, Isa 4:4 az szentnek mondatik mind, aki be van írva az életre Jeruzsálemben.Ha lemossa az Úr Cion leányainak piszkát, és a Jeruzsálemen levő vért kimossa belőle; ítélet szelével és seprés szelével: Isa 4:5 akkor teremt az Úr Cion hegyének minden helye fölé és gyülekezete fölé felhőt nappal és füstöt, és lángoló tűz világosságát éjjel. Mert minden dicsőség felett mennyezet lesz: Isa 4:6 és sátor árnyékul nappal a hőség ellen, és menedékül és rejtekül zápor és eső ellen. Isa 5:1 Hadd énekeljek kedvesemről; kedvesem dalát szőlőjéről. Szőlője volt kedvesemnek egy kövér hegyormon. Isa 5:2 És felásta azt és köveit kihányta, és beültette fajszőlővel. Tornyot is épített bele, taposó gödröt is vágott bele: és várta, hogy szőlőt teremjen; és egrest termett. Isa 5:3 Most azért Jeruzsálem lakossága és Júda népe: ítéljetek hát énközöttem és az én szőlőm között: Isa 5:4 Mit kellett volna még szőlőmmel tennem, és nem tettem meg vele? Mikor azt vártam, hogy szőlőt teremjen, miért termett egrest? Isa 5:5 Most azért hát tudtotokra akarom adni, mit fogok én tenni az én szőlőmmel. Eltávolítom sövényét, szolgáljon legelésre; lebontom kerítését, legyen kifutóhellyé. Isa 5:6 És parlaggá teszem azt, nem nyesik és nem kapálják, és tövis és tüske veri fel; a felhőknek pedig megparancsolom, hogy esőt ne adjanak rá. Isa 5:7 Mert a Seregek Urának szőlője Izráel háza, és Júda népe az ő gyönyörűséges ültetvénye: és várt jogosságra, és íme gonoszság; igazságra, és íme gazság! Isa 5:8 Jaj, akik házat házhoz ragasztotok, és mezőt mezőhöz kapcsoltok; míg már nincs hely, és csak ti magatok laktok az ország közepette: Isa 5:9 [Füleimbe a Seregek Ura: Hogy sok ház pusztasággá lesz, nagyok és szépek lakatlanná!] Isa 5:10 Mert tíz hold szőlő fog egy bátot teremni; és egy hómer mag fog egy efát teremni. Isa 5:11 Jaj, akik korán reggel részegítő italt hajhásznak, szÚrkületig mulatnak, bor hevíti őket: Isa 5:12 és hárfa és koboz, dob és fuvola és bor van lakomáikon; és az Úr munkájára nem tekintenek, kezeinek cselekedetét nem látják. Isa 5:13 [Ezért ment fogságra népem tudomány híján; éspedig dicsősége, mint éhség emberei, és tömege szomjtól aszottan. Isa 5:14 Ezért tágította ki az alvilág vágyát és tátotta ki száját mód nélkül; és szállott alá dísze és tömege, és tolongása és a benne vigadó. Isa 5:15 És lesüllyedt az ember, és lealáztatott a férfi; és kevélyek szemei lealáztattak. Isa 5:16 És felmagasztosult a Seregek Ura az ítéletben; és a szent Isten megszenteltetett igazságban. Isa 5:17 És bárányok legelték, mint legelőjüket; és a kövérek romjait jövevények ették.] Isa 5:18 Jaj, akik hamisság kötelein húzzák a bűnt; és mintegy szekér-kötélen a vétket: Isa 5:19 akik azt mondják: Siessen, és siettesse művét, hogy lássuk; és jöjjön el és váljon valóra tanácsa Izráel Szentjének, hogy megismerjük! Isa 5:20 Jaj, akik azt mondják a rossznak: Jó; és a jónak: Rossz; akik sötétséget világossággá tesznek, és világosságot sötétséggé; akik keserűt édessé tesznek, és édest keserűvé. Isa 5:21 Jaj, akik bölcsek a saját szemükben; és önmaguk előtt értelmesek! Isa 5:22 Jaj, akik hősök a borivásban; és derék emberek a részegítő ital töltögetésében: Isa 5:23 akik igaznak mondják ki a bűnöst megvesztegetés fejében; az igazaktól pedig eltávolítják igazságukat. Isa 5:24 Ezért mint tűz nyelve tarlót eszik; és ellobbant szénaszál elmállik: gyökerük olyanná lesz, mint a rothadás, és virágjuk, mint a por, felszáll; mert megvetették a Seregek Urának tanítását, és Izráel Szentjének mondását elvetették. Isa 5:25 Ezért lobbant fel az Úr haragja népére és nyújtotta ki rá kezét és verte meg őt, úgy, hogy megrendültek a hegyek és holttestük szemét gyanánt volt az utcák közepette. Mindezzel nem tért meg haragja; és keze még kinyújtva. Isa 5:26 És zászlót emel a távoli nemzetnek, és oda pisszenti a föld végéről. És íme hamar és gyorsan megérkezik; Isa 5:27 nincs fáradt és nincs tántorgó közte: nem szunnyad és nem alszik; és nincs megoldozva deréköve, és nincs elszakadva saruszíja. Isa 5:28 Akinek nyilai élesek és minden íja fel van vonva: lovainak patái úgy tekinthetők, mint a kova, és kerekei, mint a forgószél; Isa 5:29 olyan ordítása van, mint a nőoroszlánnak. És ordít, mint az oroszlánkölyök, és morog és zsákmányt ragad; és elviszi, és nincs, ki megmentse. Isa 5:30 És rámordul azon a napon, mint a tenger moraja, és rátekint az országra; és íme szorongó sötétség, világossága is elsötétült felhőiben. Isa 6:1 Uzzija királynak halála évében láttam az Urat ülni magas és emelkedett királyi széken; és prémei betöltötték a templomot. Isa 6:2 Szeráfok szolgálnak előtte, hat-hat szárnya egynek-egynek; kettővel arcát takarja,kettővel lábait takarja, kettővel pedig repül. Isa 6:3 És kiáltott egyik a másiknak és mondta: Szent, szent, szent a Seregek Ura; teljes az egész föld az ő dicsőségével. Isa 6:4 És megreszkettek a küszöbök félfái (a kiáltó hangjától); és a ház tele lett füsttel. Isa 6:5 Erre azt mondtam: Jaj nekem, mert elvesztem, mert tisztátalan ajkú ember vagyok én, és tisztátalan ajkú nép közt lakom én; és a királyt, a Seregek Urát látták a szemeim! Isa 6:6 Erre hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében parázs volt (fogóval vette az oltárról): Isa 6:7 és szájamhoz értette és azt mondta: íme ez ihlette ajkaidat, és eltávozott bűnöd; és vétked elfedeztetett. Isa 6:8 És hallottam az Úr szavát, hogy azt mondta: Kit küldjek és ki megy el nekünk?; mire azt mondtam: Ihol én, küldj el engem! Isa 6:9 És azt mondta: Menj, és mondd ennek a népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, és látván lássatok, és át ne lássatok. Isa 6:10 Kövérítsd meg e népnek szívét, és füleit nehezítsd meg, és szemeit ragaszd le: nehogy lásson szemeivel és füleivel halljon; és szíve értsen, és megtérjen, és meggyógyuljon. Isa 6:11 És azt mondtam: Meddig Uram? És azt mondta: Míg puszták nem lesznek a városok lakos nélkül, és a házak ember nélkül, és a föld pusztává nem pusztul. Isa 6:12 És mikor az Úr messze viszi az embert [és nagy lesz az elhagyatottság az országban]: Isa 6:13 és még egy tizedrész lesz benne, akkor ismét elpusztításra kerül. Mint a cserfa és a tölgyfa, melyből kivágáskor egy csonk marad: a szent mag lesz a csonkja. Isa 7:1 Mikor Áliáznak, Jótám fiának napjaiban, ki Uzzija fia, Júda királya volt; felvonult Recin, Szíria királya, és Pekah, Remalja fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, hogy hadakozzon ellene, és nem tudott ellene hadakozni. Isa 7:2 Mikor jelentették Dávid házának, mondván: Megszállt Szíria Efraimnál. Erre megremegett a szíve és népének szíve, mint az erdő fái a szél előtt. Isa 7:3 Akkor azt mondta az Úr Jesajának: Nosza menj ki Áház elé te és Seár Jásúb fiad; a Felső tó csatornájának végére, a Kalló-mező útra, Isa 7:4 és mondd neki: Vigyázz és légy nyugodt! Ne félj és szíved el ne lágyuljon ez előtt a két égett facsonk előtt, mely füstöl Recinnek és Szíriának, meg Remalja fiának haragja hevétől; Isa 7:5 amiért rosszat határozott ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: Isa 7:6 Menjünk fel Júdába és irtóztassuk meg [és szakítsuk magunkhoz], és tegyük benne királlyá Tabeél fiát. Isa 7:7 Így mondta az én Uram, az Úr: Nem áll meg és nem lesz meg; Isa 7:8 hanem Szíria feje Damaszkusz és Damaszkusz feje Recin, [és hatvanöt esztendő alatt Efraim letörik, hogy nem lesz nép.] Isa 7:9 És Efraim feje Samária és Samária feje Remalja fia. Ha nem bíztok, nem lehettek biztonságban; Isa 7:10 és hozzá tette az Úr: Szólj Áháznak, mondván: Isa 7:11 Kérj magadnak jelt az Urtól, a te Istenedtől; mélyen az alvilágból vagy magasan felülről. Isa 7:12 Áház pedig azt mondta: Nem kérek, és nem kísértem az Urat. Isa 7:13 Erre azt mondta: No, halljátok meg, Dávid háza: Nem elég nektek embereket fárasztani, hogy az én Istenemet is fárasztjátok? Isa 7:14 Ezért az Úr maga ad nektek jelt: íme a szűz fogan, és mikor megszüli fiát, Immánuelnek nevezi annak nevét. Isa 7:15 [Vajat és mézet eszik; mikor el tudja vetni a rosszat, és választani a jót. Isa 7:16 Mert mielőtt a gyermek el tudná vetni a rosszat, és választani a jót: elhagyatottá lesz az a föld, amelynek te irtózol két királya előtt. Isa 7:17 Az Úr hoz reád és népedre és atyád házára napokat, amilyenek nem jöttek attól a naptól fogva, mikor elszakadt Efraim Júdától: [Asszíria királyát]. Isa 7:18 És lesz azon a napon, pisszent az Úr a légynek, mely Egyiptom folyóinak végén van; és a méhnek, mely Asszíria földjén van, Isa 7:19 és eljönnek és megszállnak mindnyájan: a szakadékos patakvölgyekben, és a sziklák hasadékaiban; és minden tövisbozóton, és minden baromjáráson. Isa 7:20 Azon a napon megberetválja az Úr a folyón túlról bérelt beretvával, Asszíria királyával a főt és a lábak szőrét, sőt a szakállt is leveszi. Isa 7:21 És lesz azon a napon: Tart valaki egy fiatal tehenet és két juhot, Isa 7:22 a sok tejből, amit adnak, vajat eszik; mert vajat és mézet eszik mindenki, Isa 7:23 aki megmarad az ország közepette.És lesz azon a napon: Lesz, hogy minden hely, ahol ezer szőlőtő ezer ezüstben áll; tövisé és tüskéé lesz. Isa 7:24 Nyilakkal és íjjal juthatnak oda; mert tövis és tüske lesz az egész föld. Isa 7:25 És amely hegyeket kapával kapálnak, egyre sem mégy el, félvén a tövistől és tüskétől; és lesz ökör-járássá és juh-kifutóvá. Isa 8:1 És azt mondta az Úr nekem: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd rá népies írással: Gyorsmartalék Hamarzsákmánynak; Isa 8:2 és állítsd mellém a megbízható tanúkat; Urijjá papot és Zekarját, a Jeberekja fiát. Isa 8:3 És közelítettem a prófétánéhoz, és fogant, és fiat szült, és azt mondta az Úr nekem: Nevezd a nevét Gyorsmartalék Hamarzsákmánynak. Isa 8:4 Mert mielőtt tudná a gyermek kiáltani: Atyám és anyám, elviszik Damaszkusz vagyonát, és Samária martalékát Asszíria királya elé. Isa 8:5 Aztán ismét beszélt velem az Úr, továbbá ezt mondván: Isa 8:6 Mivelhogy lenézi ez a nép a Siloah lassan folyó vizét; és elolvad Recin és a Remalja fia előtt: Isa 8:7 ezért íme az Úr felhozza rájuk a Folyamnak hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát és egész dicsőségét. És felhág minden medrei fölé, és meghaladja minden partjait: Isa 8:8 és áthatol Júdára, önt és árad, nyakig ér; és szárnyai kiterjesztése betölti országod szélességét, Immánuel. Isa 8:9 Tomboljatok népek, majd letörtök! És figyelj, föld minden messzesége! Övezzétek fel magatokat, és letörtök, övezzétek fel magatokat, és letörtök! Isa 8:10 Szőjetek tervet és meghiúsul; szóljatok szót és nem áll meg, mert Velünk az Isten! Isa 8:11 Mert így mondta nekem az Úr, mikor keze rajtam volt és tanított engem, Isa 8:12 hogy ne járjak e nép útján, mondván:Ne mondjátok mindenre, hogy összeesküvés, amire ez a nép azt mondja: Összeesküvés; és amitől fél, ne féljetek és ne rettegjetek: Isa 8:13 a Seregek Urát, őt tartsátok szentségben. Hiszen ő nektek a félelem és ő nektek a rettegés, Isa 8:14 és lesz szentéllyé és ütköző kővé; és botrány szirtjévé Izráel két házának, tőrré és hurokká Jeruzsálem lakosságának. Isa 8:15 És elbotlanak köztük sokan; és elesnek és összetörnek, és tőrbe esnek és megfogatnak. Isa 8:16 Bizonyságot bekötni; Tanítást elpecsételni tanítványaimban: Isa 8:17 és várni az Urat, aki elrejtette arcát Jákób háza elől; és bízni benne... Isa 8:18 íme én és a gyermekek, kiket az Úr adott nekem, jelek és kijelentések vagyunk Izráelben a Seregeknek Urától, aki Cion hegyén lakik. Isa 8:19 [Ha tehát azt mondják nektek: Tudakozzatok a holtak szellemeinél és a jósmestereknél, akik csipognak és mormognak: hát nem Istenénél tudakozik egy nép? Az élőkért a halottaknál ?! Isa 8:20 Tanításnál és Bizonyságnál! bizony ez ige szerint kell mondaniuk. Akinek nincs virradata, Isa 8:21 hát elnyomva és éhesen kóborol benne. És lesz, hogy éhezik és megharagszik, és szidalmazza királyát és Istenét, és felfelé fordul Isa 8:22 és a földre tekint; és íme nyomor és sötétség, nyomor homálya, és sötétségbe van lökve.] Isa 9:1 Mert nem homály illeti, amin nyomor van. Az előző időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét; és az utóbbiban megtisztelte a Tengerútját, Jordánelvét, a pogányok Galileáját. Isa 9:2 A nép, mely sötétségben járt, látott nagy világosságot; e és akik a halál árnyékországában laknak, világosság fénylett fel azoknak. Isa 9:3 Megsokasítottad a vigasságot, megnövelted az örömöt; örülnek előtted, mint aratáskor örülnek, mint akkor vigadnak, mikor zsákmányt osztanak. Isa 9:4 Mert terhe igáját és válla pálcáját, hajtójának botját eltörted, mint Midján napján. Isa 9:5 Mert minden zörgéssel toppanó topán és vérben meghentergett ruha az égedelemé lesz, tűznek eledele. Isa 9:6 Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és annak vállára száll az uralom; és így nevezik nevét: Csoda-tanácsos, Isten-hős, Örök-atya, Béke-fejedelem. Isa 9:7 Az uralom növelésére és végtelen békére Dávid trónján és királyságán. Hogy felállítsa azt, és erősítse azt ítélettel és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának szerelme műveli ezt. Isa 9:8 Igét küldött az Úr Jákóbra, és leesik Izráelre; Isa 9:9 és megtapasztalja az egész nép, Efraim és Samária lakossága; amint kevélyen és nagyzó szívvel mondják: Isa 9:10 Téglák dőltek, faragott köveket építünk; szikomorfák kivágattak, cédrusokra váltjuk. Isa 9:11 De miután diadalmat ad az Úr Recinen az ő támadóinak; majd az ő ellenségeiket ingerli fel. Isa 9:12 Szíria előlről és a filiszteusok hátulról; úgy eszik Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva. Isa 9:13 És ha a nép nem tér meg sújtolójához; és a Seregek Urát nem keresi: Isa 9:14 akkor kivág az Úr Izráelből főt és farkat, pálmaágat és kákát egy napon. Isa 9:15 A vén és tekintélyes ember a fő; és a hazugság-tanító próféta a farok: Isa 9:16 és e nép vezetői félrevezetők lettek; vezetettjei pedig elnyelendők. Isa 9:17 Ezért ifjain nem örül az Úr, és árváin és özvegyein nem könyörül; mert mindnyája istentelen és gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem tér meg haragja és keze még kinyújtva. Isa 9:18 Mert hitetlenség ég, mint a tűz, tövist és tüskét eszik; és felgyújtja az erdő sűrűjét, és porba száll füstoszlopként. Isa 9:19 A Seregek Urának haragjától ég a föld; és olyanná lett a nép, mint a tűz eledele. Senki testvérén nem könyörül; Isa 9:20 jobbra vág, és éhezik: és eszik balra, és nem lakik jól; ki-ki karja húsát eszi: Isa 9:21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; együtt ezek Júda ellen! Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva. Isa 10:1 Jaj az igazságtalan törvények szerzőinek; és azoknak, akik elnyomó iratokat írnak: Isa 10:2 hogy elcsavarják az ítélettől a gyámoltalanokat, és elrabolják népem szegényeinek jogát; hogy az özvegyek az ő martalékukká legyenek, és az árvákat kizsákmányolják. Isa 10:3 És mit csináltok a számonkérés napján, és a viharban, mely messziről jön? Kihez menekedtek segítségért, és hol hagyjátok dicsőségteket? Isa 10:4 Ha csak le nem térdel fogoly gyanánt, és el nem esnek megölöttek gyanánt. Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva. Isa 10:5 Jaj Asszíriának, haragom botjának, bár pálca ő, kezükben van haragom; Isa 10:6 egy istentelen nemzetre akartam őt küldeni, és haragom népére kirendelni; Isa 10:7 martalékot elragadni, zsákmányt zsákmányolni, és csatakká tenni azt, mint az utcák sarát:De ő nem így képzeli és szíve nem így gondolja; hanem az van szívében, hogy elpusztítson és kiirtson nem kevés nemzetet. Isa 10:8 Mert azt mondja: Nemde fejedelmeim egyben királyok? Isa 10:9 Nemde, mint Karkemis, olyan lett Kalnó? Vagy mint Árpád, nem olyan lett-e Hamát; vagy mint Damaszkusz, nem-e Samária? Isa 10:10 Mint elérte kezem a bálványok királyságait [bár különb istenképeik voltak, mint Jeruzsálemnek és Samáriának]; Isa 10:11 nemde mint Samáriával és bálványaival tettem; úgy teszek Jeruzsálemmel és bálványaival is? Isa 10:12 Lesz tehát, hogy mikor elvégzi az Úr minden munkáját Cion hegyén és Jeruzsálemben: meglátogatom az asszír király szíve nagyzolásának gyümölcsét, és szeme nagyralátásának dicsekedését. Isa 10:13 [Mert azt mondja: Kezem erejével cselekedtem, és bölcsességemmel, mert eszes vagyok: így mozdítottam el népek határait, és zsákmányoltam el készleteiket, és döntöttem le, mint egy bika, trónon ülőket. Isa 10:14 És mint a fészket, úgy kapta kezem a népek vagyonát, és mint elhagyott tojásokat szednek össze, úgy szedtem én össze az egész földet; és nem volt, aki szárnyat lebbentett, vagy szájat tátott és pisszent volna.] Isa 10:15 Dicsekszik-e a fejsze az ellen, aki vág vele; vagy nagyzol-e a fűrész az ellen, aki lendíti? Mintha a bot lóbálná azokat, akik emelik, mintha egy pálca emelne valakit, aki nem fa. Isa 10:16 Ezért küld az Úr, a Seregek Ura kövérségére sorvadást; és dicsősége alatt égedelem ég, mint tűzégés. Isa 10:17 És lesz Izráel világossága tűzzé és Szentje lánggá; és felgyújtja és megeszi tövisét és tüskéjét egy nap: Isa 10:18 és erdejének és kertjének dicsőségét testestül-lelkestül megeszi. És olyan lesz, mint mikor a sorvadásos elolvad: Isa 10:19 és erdeje fájának kevés számú maradványa lesz, egy gyermek is felírhatja. Isa 10:20 És lesz azon a napon, többé már nem fog Izráel maradványa és Jákób házának menekültsége arra támaszkodni, aki őt veri: hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez híven; Isa 10:21 a maradék, mely megtér, Jákób maradéka, az Isten-hőshöz. Isa 10:22 Mert ha annyi lenne néped, Izráel, mint a tenger fövenye, egy maradék tér meg belőle: öldöklés végeztetett, igazsággal özönlő; Isa 10:23 mert véget és döntést akar cselekedni az Úr, a Seregek Ura az egész földön. Isa 10:24 Ezért, így mondta Uram, a Seregek Ura: Ne félj én népem, Cion lakossága, Asszíriától, mely bottal üt téged és pálcáját emeli rád egyiptomi módra; Isa 10:25 mert még egy kevés, egy kicsi, és elmúlik a bosszúság, és haragom az ő elpusztításukra lesz. Isa 10:26 És korbácsot emel rá a Seregek Ura, mint Midján megverésekor Oréb szirtjén: pedig a tenger ellen lesz, és felemeli azt Egyiptom módjára; Isa 10:27 és lesz azon a napon, eltávozik terhe válladról és járma nyakadról, és járom törik kövérségtől. Isa 10:28 Megérkezik Ajjátba, átmegy Migronba; Mikmászban leteszi poggyászát: Isa 10:29 Átjárón átmennek, Geba éjjeli szálásunk; remeg Ráma, Saul Gibeája menekül: Isa 10:30 Visíts hangosan, Gallim leánya; figyelj Laisa, szegény Anatót! Isa 10:31 Madména menekül, Gébim lakói menekítenek: Isa 10:32 még ma Nóbban áll meg, s kezével integet Cion lánya hegyének, Jeruzsálem halmának. Isa 10:33 Íme, az Úr, a Seregeknek Ura, lombkoronát vagdal rettenettel; és a kiemelkedő növésűek kivágatnak, és a magasak lealacsonyíttatnak; Isa 10:34 és levágja az erdő sűrűit a vassal, és a Libánon elesik egy hatalmas által: Isa 11:1 és kihajt egy ág Isai törzséből; és gyökeréből egy hajtás fakad: Isa 11:2 és leszáll reá az Urnak lelke. Bölcsesség és értelem lelke, tanács és hatalom lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke; Isa 11:3 és illatozása az Úr félelmében lesz. És nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint határoz: Isa 11:4 hanem igazsággal ítéli a gyámoltalanokat, és méltányossággal határoz a föld szegényeinek; és megveri a földet szája vesszejével, és ajkai leheletével megöli a bűnöst. Isa 11:5 És igazság lesz derekának öve; és a hűség vékonyának öve. Isa 11:6 És farkas báránnyal együtt tartózkodik, és párduc gödölyével együtt heverész; és borjú meg oroszlánkölyök és göböly együtt lesznek, és egy kis gyermek terelgeti őket: Isa 11:7 míg a fejőstehén és medve legelnek, fiaik együtt heverésznek; és az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik. Isa 11:8 És csecsemő játszadozik a viperalyuknál, és kisded nyújtja kezét a baziliszkusz barlangjára. Isa 11:9 Nem tesznek rosszat és nem ártanak egész szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert elborítják. Isa 11:10 És lesz azon a napon Isai gyökere, ki népek zászlaja gyanánt áll; és nemzetek tudakozódnak nála, és dicsőség lesz a lakóhelye. Isa 11:11 És lesz azon a napon, ismét felemeli30 kezét az Úr, hogy megváltsa népe maradékát, mely megmarad Asszíriából; és Egyiptomból és Patroszból; és Szerecsenországból és Élámból, és Sineárból és Hamátból, és a tenger szigeteiről. Isa 11:12 És zászlót emel a nemzeteknek, és begyűjti Izráel elűzötteit; és Júda szétszórtjait összegyűjti a föld négy széléről. Isa 11:13 És enged Efraim féltékenysége, és Júda szorongatói kivágatnak; Efraim nem féltékenykedik Júdára, és Júda nem szorongatja Efraimot. Isa 11:14 És repülnek a filiszteus szárnyra nyugatra, együtt zsákmányolják Kelet fiait; Edom és Móáb kézi szerzeményük, és Ammon fiai hódoltságuk nekik. Isa 11:15 És elpusztítja az Úr Egyiptom tengernyelvét, és a Folyamra lendíti kezét szele hevével; és hét patakká veri azt, úgyhogy sarukban tiporhatják. Isa 11:16 És országút lesz népe maradékának, mely megmarad Asszíriából; mint volt Izráelnek azon a napon, mikor felhozta őt Egyiptom országából. Isa 12:1 És azt mondod azon a napon: Vallást teszek rólad, Uram, mikor haragszol rám: megtér haragod, és megvigasztalsz engem. Isa 12:2 Ímhol üdvöm Istene, bízom és nem félek, mert az én erőm és énekem Jah, az Úr, és megtartásomra lett nekem. Isa 12:3 És merítetek vizet örömmel a megtartás kútfejéből; Isa 12:4 és azt mondjátok azon a napon: Tegyetek vallást az Úrról, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a népek között cselekedeteit; hirdessétek, hogy felséges az ő neve. Isa 12:5 Zsolozsmázzatok az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; legyen ez tudtára az egész földnek. Isa 12:6 Kiálts és ujjongj, Cion lakossága; mert nagy teközötted Izráel Szentje! Isa 13:1 Ítélethirdetés Babilóniára, melyet Jesaja, Amóc fia látott. Isa 13:2 Kopár hegyen emeljetek zászlót, kiáltsatok nekik nagy hangon; intsetek kézzel, hogy jöjjenek be a fejedelmi ajtókon. Isa 13:3 Én kirendeltem avatottjaimat, és meghívtam hőseimet [haragomra, büszke ujjongóimat]: Isa 13:4 hallga, morajlás a hegyeken, mintha sok nép volna! Hallga, zúdulás a királyságoknak, egybegyűlt nemzeteknek: a Seregek Ura szemlét tart háborús serege felett. Isa 13:5 Jönnek messze földről, az ég határáról: az Úr és haragja eszközei, elpusztítani az egész földet. Isa 13:6 Jajgassatok, mert közel az Úr napja; oly pusztítás jön a Mindenhatótól! Isa 13:7 Úgyhogy minden kéz ellankad, és minden emberszív megolvad, Isa 13:8 és megijednek. Kínok és fájdalmak fogják el őket, mint a szülő nő, vonaglanak; ki-ki megdöbben felebarátján, lángorcák lesznek orcáik. Isa 13:9 Íme, az Úr napja jön kegyetlenül, és indulat és harag heve; pusztasággá tenni a földet, és bűnöseit kipusztítani róla. Isa 13:10 Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat; sötét lesz a nap, mikor fölkel, és a hold nem ragyogtatja világosságát: Isa 13:11 és meglátogatom a földkerekén gonoszságát, és a hitetleneken bűnösségüket; és véget vetek a kevélyek kevélységének, és az erőszakosok gőgjét megalázom. Isa 13:12 Drágábbá teszem a halandót a tiszta aranynál, és az embert Ofir aranyánál: Isa 13:13 [Ezért az egeket megrengetem, és megindul a föld helyéről, a Seregek Urának indulatán, és haragja hevének napján.] Isa 13:14 és olyan lesz, mint a megriadt őz, és mint a juh, melynek nincs, ki beterelje; és megfordulnak, ki-ki a maga népéhez, és ki-ki a maga országába menekül: Isa 13:15 akit előtalálnak, mind keresztülszúrják, és akit megkapnak, mind kard által esik el. Isa 13:16 És csecsemőik szétzúzatnak szemeik előtt; kifosztatnak házaik és nőik meggyaláztatnak: Isa 13:17 íme én feltámasztom ellenük a médeket, akik ezüsttel nem gondolnak és aranyban nem gyönyörködnek: Isa 13:18 és íjjak zúznak szét ifjakat; és méhgyümölcsének nem irgalmaznak, és fiakon nem könyörül szemük. Isa 13:19 És olyan lesz Babilon, királyságok dísze, káldok büszke dicsekedése; mint mikor felforgatta az Isten Szodomát és Gomorát. Isa 13:20 Nem szállják meg soha örökké, és nem lakják nemzedékről nemzedékre; és arab nem üt ott sátort, és pásztorok nem deleltetnek ott. Isa 13:21 Hanem pusztai vadak delelnek ott, és baglyokkal lesznek tele házaik; és struccok laknak ott, és manók táncolnak ott. Isa 13:22 És üvöltők szólalnak meg palotáikban, és sakálok kéjlakaikban; éspedig közel van eljövetelének ideje, és napjai nem halasztódnak. Isa 14:1 Mert irgalmaz az Úr Jákóbnak, és megint kiválasztja Izráelt, és elhelyezi őket földjükön: és hozzájuk csatlakozik a jövevény, és hozzá társul Jákób házához. Isa 14:2 És a népek fogják és behozzák őket helyükre, azokat meg tulajdonába veszi Izráel háza, az Úr földén rabszolgáknak és szolgálóknak, és rabtartói lesznek rabtartóiknak, és uralkodni fognak robotosaikon. Isa 14:3 És lesz, amely nap nyugalmat ad neked az Úr fájdalmadtól és nyugtalanságodtól és a szolgaságtól, attól a keménytől, melynek alávettetve voltál: Isa 14:4 akkor ezt a példázatot emeled Babilónia királyára, és azt mondod: Hogy elpihent a robotmester, megszűnt a hajsza! Isa 14:5 Eltörte az Úr a hitetlenek botját; uralkodók pálcáját. Isa 14:6 Aki népeket vert dühvel, szünet nélküli veréssel; aki nemzeteket igázott le haraggal, nem kímélte a hajszolást. Isa 14:7 Nyugszik, csendes az egész föld; ujjongásban törnek ki: Isa 14:8 [A ciprusok is örülnek rajtad, a Libánon cédrusai; Mióta te lefeküdtél, nem jön fel a favágó ellenünk.] Isa 14:9 alant az alvilág tombol neked megérkezésed elé. Felkölti érted az árnyakat, a földi vezetőket mind; felállítja trónjaikról a pogány királyokat mind. Isa 14:10 Mindnyájan megszólalnak, és azt mondják neked: Te is oly gyenge lettél, mint mi; hozzánk hasonló lettél. Isa 14:11 Alvilágba süllyedt fenséged, kobzaid zengése; alattad pondró lett a derékalj, és féreg a takaród. Isa 14:12 Hogy leestél az egekből, hajnalcsillag, hajnal fia; kivágattál, le a földre, nemzetek leterítője. Isa 14:13 Pedig te azt mondtad szívedben: Felmegyek az egekbe; az Isten csillagai fölé emelem trónomat, és a Találkozás hegyén ülök; Isa 14:14 észak legsarkában felhő halmokra hágok, a Magasságoshoz leszek hasonló: Isa 14:15 mégis az alvilágba süllyedtél alá, a verem legsarkába. Isa 14:16 Akik meglátnak téged, megnéznek, reád figyelmeznek: Vajon ez az a férfiú, aki felzaklatta a földet? Isa 14:17 Aki királyságokat reszkettetett meg, sivataggá tette a földkerekét; és városait romba döntötte, foglyait nem eresztette haza? Isa 14:18 A nemzetek királyai mind valamennyien tisztességben feküsznek, ki-ki otthon: Isa 14:19 te pedig elvettettél sírodtól távol, mint egy megutált sarjadék. Mint a megölöttek öltözete, akik karddal szúrattak át, akik leszálltak a verem köveihez; mint megtaposott hulla. Isa 14:20 Nem egyesülsz velük a sírban, mert országodat megrontottad, népedet megölted; ne neveztessék soha örökké a gonosztévők magva! Isa 14:21 Állítsatok fel fiainak vágóhidat atyáik bűnősségéért: fel ne keljenek, hogy elfoglalják a földet, és betöltsék a földkerek színét városokkal! Isa 14:22 És felkelek ellenük, ez a Seregek Urának mondása; és kiirtom Babilonnak nevét és maradékát és iát-fiát, ez az Úr mondása. Isa 14:23 És teszem azt a sün örökségévé, és vizenyős lápokká; és kiseprem azt a pusztítás seprűjével, ez a Seregek Urának mondása. Isa 14:24 Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Amiképpen elgondoltam, úgy lesz, és amit mint elvégeztem, az megy véghez: Isa 14:25 hogy megtöröm Asszíriát országomban, és megtiprom őt hegyeimen: és eltávozik róluk igája, és terhe vállaikról eltávozik. Isa 14:26 Ez a tanács, mely végeztetett az egész föld felől; és ez a kéz, mely ki van nyújtva minden nemzetek felett. Isa 14:27 Mert a Seregek Ura végezte, hát [ki] hiúsítja meg; és az ő keze az, mely ki van nyújtva, hát ki fordítja el azt? Isa 14:28 Amely esztendőben meghalt Aház király, akkor lett ez az ítélethirdetés. Isa 14:29 Ne örülj te egész Filisztea, hogy eltört verőd vesszeje; mert kígyógyökérből baziliszkusz hajt, és gyümölcse szárnyas tüzes kígyó. Isa 14:30 És legelnek legelőmön gyámoltalanok, és szegények delelnek biztonságban: de a te gyökeredet megölöm éhséggel, és maradékodat megölik. Isa 14:31 Jajgass, kapu, kiálts, város, remegj egész Filisztea; mert észak felől füst érkezik, és nincs magára gyülekezeteiben. Isa 14:32 És mit kell felelni a pogány követeknek? Hogy az Úr alapította Ciont, és abba menekednek népe szegényei. Isa 15:1 Móáb ítélethirdetése. Hogy egy éjjel elpusztult, Ar-Móáb megsemmisült; Hogy egy éjjel elpusztult, Kír-Móáb megsemmisült! Isa 15:2 Felmentek a templomba és Dibonba a magaslatokra sírni; Nebóra és Médebába. Jajgat Móáb, minden fejen kopaszság, minden szakáll levágva: Isa 15:3 utcáin zsákba öltöznek, házfedelein; és terein mindenki jajgat, sírásba folyik el. Isa 15:4 És kiált Hesbon és Eleálé, Jahácig hallatszik hangjuk; úgy felkiáltanak Móáb fegyveresei, reszket a lelke neki. Isa 15:5 Szívem feljajdul Móábért; menekültje Cóárig van, Eglat-Selisijjáig. Isa 15:6 Hogy a Luhit hágóján sírással mennek fel; Hogy Horonajim útján vészkiáltásban törnek ki!Hogy Nimrim vizeinek pusztulásra kellett jutni; hogy fű elszáradt, pázsitnak vége, zöld levél nem lehet! Isa 15:7 Ezért amit megtakarítottak, és készletben tartottak, a Fűzfák-patakjára viszik el azt. Isa 15:8 Hogy körülvette a jajkiáltás Móáb határát: Eglajimig száll jajgatása, és Beér-Élimig jajgatása. Isa 15:9 Hogy Dimon vizei telvék vérrel; hogy teszek Dimonra ráadást: oroszlánt Móáb menekültjeire és a földön megmaradtakra! Isa 16:1 Küldjétek az ország urának juhát,kőszikláról sivatagra, Cion leányának hegyére! Isa 16:2 És lesz, mint repeső madár, felriasztott fészek; úgy lesznek Móáb leányai Arnon gázlóinál: Isa 16:3 Adj tanácsot, tégy ítéletet, tedd olyanná, mint az éjszaka árnyékodat délben: rejtsd el az elüldözötteket, a bujdosókat ne fedd fel: Isa 16:4 tartózkodjanak nálad elűzötteim (Móáb), légy rejtekük a pusztító elől. Mert megszűnt az elnyomás, vége az erőszaknak, kifagyott a tipró az országból: Isa 16:5 és megerősíttetett kegyelemmel a trón, és hűségben ül rajta a Dávid sátorában egy bíró, ki mind jogra törekvő, mind igazságra gyors. Isa 16:6 Hallottuk Móáb kevélységét, a nagyon kevélyét; gőgjét és kevélységét és dühét; nem igaz fecsegéseit. Isa 16:7 Ezért jajgat Móáb Móábnak, mindnyája jajgat; Kír-Hareszet fundamentumain nyögtök nagyon leverve. Isa 16:8 Mert Hesbon földjei lehervadtak, Szibmá szőlője; melynek nemzetek urait verték le veres borai: Jaezerig értek, sivatagba tévedtek, hajtásai elterjedtek, tengeren átmentek. Isa 16:9 Ezért siratom Jaezer sírásával Szibmá szőlőjét; áztatlak téged sírásommal Hesbon és Eleálé. Mert nyári szÚretedre és aratásodra ráesett a hajrá; Isa 16:10 és be van takarítva öröm és vígság a termőföldről, és a szőlőkben nincs ujjongás,nincs riadalom; bort a taposó gödrökben nem taposnak taposva, a hajrát megszüntettem. Isa 16:11 Ezért bensőm Móábért, mint a hárfa, zeng; és keblem Kír-Hereszért. Isa 16:12 És lesz, hogy megjelenik, hogy elfárad Móáb a magaslaton; és bemegy az ő szentélyébe imádkozni; de hiába. Isa 16:13 Ez az a szó, melyet szólott az Úr Móáb felől régebben. Isa 16:14 Most pedig így szól az Úr, mondván: Három év alatt bérévek szerint, lenézetté lesz Móáb dicsősége egész nagy tömegében; a maradék pedig kevés, kicsi és nem hatalmas. Isa 17:1 Damaszkusz ítélethirdetése. Íme Damaszkusz megszűnik város lenni, és lesz elesett romhalom. Isa 17:2 Elhagyatottan Aroér41 városai a nyájakéi lesznek, hol zavartalanul hevernek. Isa 17:3 És elvétetik erőd Efraimtól, és királyság Damaszkusztól; és Szíria maradéka olyanná lesz, mint Izráel fiainak dicsősége, ez a Seregek Urának mondása. Isa 17:4 Lesz pedig azon a napon, megrokkan Jákób dicsősége; és húsa kövérsége megsoványszik. Isa 17:5 És úgy lesz, mint mikor az arató összefogja az álló gabonát, és karja levágja a gabonafejeket; és úgy lesz, mint mikor gabonafejeket szedegetnek a Refáim völgyében. Isa 17:6 És úgy marad rajta a bönge, mint olajszÚretkor, két-három szem a csúcs tetején, négy-öt a gyenge termő ágain, az Úrnak, Izráel Istenének mondása. Isa 17:7 [Azon a napon alkotójára tekint az ember; és szemei Izráel Szentjére néznek: Isa 17:8 és nem tekint az oltárokra, kezei művére; és amiket ujjai alkottak, nem nézi sem a szent fákat, sem a naposzlopokat.] Isa 17:9 Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyatott erdő és hegycsúcs, (melyet elhagytak Izráel fiai elől), és pusztasággá lesz: Isa 17:10 mert elfelejtetted üdvöd Istenét; és sziklaváradról nem emlékeztél meg. Ezért ültettél a kedvesnek kerteket, és telepítetted be idegen szőlővesszővel! Isa 17:11 Amely nap elültetted, nagyra neveltél, és amely reggel telepítetted, kivirágoztattál egy rakás aratnivalót a vész [és gyógyíthatatlan fájdalom] napjára. Isa 17:12 Jaj, sok népek morajlása! Mint tenger-morajlás, úgy morajlanak. És nemzetek zúdulása! Mint hatalmas vizek zúdulása, úgy zúgnak. Isa 17:13 Nemzetek zúdulnak, mint sok vizek zúdulása; és rájuk kiált, és messzire futnak. És űzetnek, mint hegyek polyvája szél előtt; és mint porfelhő szélvihar előtt. Isa 17:14 Este idejére íme ijedelem, mielőtt reggel lenne, ők nincsenek: ez az osztályrésze fosztogatóinknak, ez a sorsa zsákmányolóinknak. Isa 18:1 Jaj, a zizegő szárnyak országa, mely Szerecsenország folyamain túl van! Isa 18:2 mely követeket küld a tengerre, gyékény sajkákon víz szinére, Isa 18:3 Menjetek, könnyű követek, egy nyúlánk és sima néphez. Egy néphez, mely félelmetes innen s tova; a parancs-parancs és eltiprás nemzetéhez, melynek folyamok hasítják országát.Világ minden lakója, és honi lakosok: mikor a hegyeken zászlót emelnek, nézzétek, és mikor megfújják a kÚrtöt, halljátok! Isa 18:4 Mert így mondta nekem az Úr: Hadd szemléljem csendben helyemen: mint süt a fény a világosságon, mily sűrű a harmat aratási hőben. Isa 18:5 Mert aratás előtt, mikor bevégződik a sarjadás, és érő bogyóvá lesz a virág: majd levágja a vesszőket szőlőmetsző késekkel, és a hajtásokat eltávolítja, levágja. Isa 18:6 Ott hagyatnak együtt a hegyi keselyűknek és a mezei vadaknak; és rajtuk nyaral a keselyű, és a mezei vad mind rajtuk telel. Isa 18:7 Abban az időben ajándékot visznek a Seregek Urának egy nyúlánk és sima néptől és innen s tova félelmetes néptől; a parancs-parancs és eltiprás nemzetétől, melynek folyamok hasítják országát, a Seregek Ura nevének helyére, Cion hegyére. Isa 19:1 Egyiptom ítélethirdetése. Íme az Úr egy könnyű felhőn ül, és bemegy Egyiptomba; és meginognak előtte Egyiptom bálványai, és Egyiptom szíve elolvad benne. Isa 19:2 És felizgatom Egyiptomot Egyiptom ellen, és hadakoznak egymás ellen: éspedig ki-ki felebarátja ellen, város város ellen, és királyság királyság ellen. Isa 19:3 És megÚresedik Egyiptom lelke őbenne, és tanácsát elnyelem; és a bálványoknál és halottidézőknél tudakozódnak, és a holtak szellemeinél és a jósmestereknél. Isa 19:4 És kiszolgáltatom Egyiptomot kemény urak kezébe; és kegyetlen király uralkodik rajtuk, ez az Úr mondása (a Seregek Uráé). Isa 19:5 És kiapad a víz a tengerből; és a folyam kiszárad és kiszikkad: Isa 19:6 és megbűzhödnek a folyamok, leapadnak és kiszáradnak Egyiptom folyói. Nád és sás elfonnyadnak, Isa 19:7 a rétek a folyónál, a folyó partján; és minden vetése a folyónak elszárad, elszáll, és nincsen. Isa 19:8 És sóhajtanak a halászok, és gyászolnak mind, akik horgot vetnek a folyóba; és akik hálót terjesztenek ki a vizek színére, búslakodnak. Isa 19:9 És megszégyenülnek, akik fésült lennel dolgoznak, és akik patyolatot szőnek. Isa 19:10 És oszlopai összetöröttek lesznek; bérmunkásai pedig mind bús lelkűek. Isa 19:11 Csak bolondok Cóán fejedelmei, Faraó legbölcsebb tanácsosai megbolondult tanács; hogy mondhatjátok Faraónak: Bölcsek fia vagyok én, ősi királyok fia? Isa 19:12 Hát hol vannak bölcseid, mondják meg neked, hisz tudják, mit végzett a Seregek Ura Egyiptom felől? Isa 19:13 Megbolondultak Cóán fejedelmei, csalódtak Nóf fejedelmei; és megtévesztették Egyiptomot törzs-szegeletei. Isa 19:14 Az Úr kiöntötte beléjük a szédelgés lelkét; és szédítik Egyiptomot minden munkájában, [mint a részeg szédeleg okádásában]; Isa 19:15 és nem lehet Egyiptomnak olyan cselekedete; amit fő és fark, pálmaág és káka cselekedjen. Isa 19:16 Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok; és reszket és fél a Seregek Urának egy kézlendítésétől, melyet ellene lendít. Isa 19:17 És Júda földje rémítésére lesz Egyiptomnak, mindenki, aki előtt azt említik, megijed; a Seregek Urának végzése miatt, melyet ő végez felőle. Isa 19:18 Azon a napon lesz öt város Egyiptom országában, melyek kanaáni nyelven beszélnek és a Seregek Urára esküsznek; ír Ha-Heresznek mondják az egyiket. Isa 19:19 Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országában; és határa mellett egy szent fája az Urnak. Isa 19:20 És az a jel és bizonyság lesz a Seregek Ura mellett Egyiptom országában; hogy ha elnyomók ellen az Urhoz kiáltanak, akkor küld nekik szabadítót és védőt, aki megszabadítja őket. Isa 19:21 És megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az Urat azon a napon; és istentiszteletet tartanak véres áldozattal és ételáldozattal és fogadást fogadnak az Úrnak és teljesítik. Isa 19:22 Ha megveri az Úr Egyiptomot, verve és gyógyítva: mikor megtérnek az Úrhoz, meghallgatja és meggyógyítja őket. Isa 19:23 Azon a napon országút lesz Egyiptomból Asszíriába, és Asszíria Egyiptomba jön és Egyiptom Asszíriába; és istentiszteletet tart Egyiptom Asszíriával. Isa 19:24 Azon a napon Izráel lesz a harmadik Egyiptommal és Asszíriával; áldás a földnek közepette: Isa 19:25 akiket megáld a Seregek Ura, mondván: Áldott az én népem, Egyiptom, és az én kezeim műve, Asszíria, és az én örökségem, Izráel! Isa 20:1 Amely esztendőben Asdódba érkezett a Tartán, mikor Szargon, Asszíria királya küldte őt; és ostromolta Asdódot és bevette azt: Isa 20:2 abban az időben szólott az Úr Jesaja által, az Ámóc fia által, mondván: Eredj és oldozd le a csuhát derekadról, és sarudat húzd le lábadról. És úgy tett: meztelen és mezítláb járt. Isa 20:3 Akkor azt mondta az Úr: Amiképpen járt szolgám, Jesaja, meztelen és mezítláb három esztendeig jelül és kijelentésül Egyiptom és Szerecsenország ellen: Isa 20:4 úgy hajtja el Asszíria királya az egyiptomi hadifoglyokat és szerecsenországi rabokat; ifjakat és véneket meztelen és mezítláb, és megmeztelenített alfellel, Egyiptom csúfjára. Isa 20:5 És megijednek és megszégyenülnek reményük, Szerecsenország és dicsekvésük, Egyiptom miatt. Isa 20:6 És azt mondja majd e partvidék lakossága azon a napon: íme így járt a mi reményünk, ahova futottunk segítségért; hogy megszabaduljunk Asszíria királya elől, hát hogy menekülünk mi meg?! Isa 21:1 A Sivatagtenger ítélethirdetése. Mint forgószelek a Délvidéken, suhanva a sivatagból, jön félelmetes országból. Isa 21:2 Kemény látomásképpen jelentetett nekem: míg a család csal, és a pusztító pusztít: föl, Élám, szorítsd, Média! Minden sóhajtást megszüntettem érte; Isa 21:3 vezért teltek el csípőim reszketéssel; fogtak el fájdalmak, mint a szülőasszony fájdalmai; legornyadtam úgy, hogy nem hallok, megzavarodtam úgy, hogy nem látok, Isa 21:4 támolyog a szívem. Reszketés rettegtet engem; kedves alkonyatomat félelemmé tette nekem. Isa 21:5 Terítsétek meg az asztalt, terítsétek le a szőnyeget! Egyetek, igyatok; keljetek fel, fejedelmek, kenjétek meg a pajzsot! Isa 21:6 Mert így mondta nekem az Úr: Menj, állítsd fel az őrt, amit lát, jelentse. Isa 21:7 És látott egy fogat lovat, egy fogat szamarat, egy fogat tevét; és figyelt figyelemmel, nagy figyelemmel. Isa 21:8 És kiáltott, mint egy oroszlán: A toronyban vagyok én, uram, állva folyton nappal, és őrhelyemen vagyok én, fennállva minden éjszaka: Isa 21:9 és íme most jött egy fogat, egy ember egy pár lóval, és felelt és azt mondta: Elesett, elesett Babilon, és minden bálványistenét lezúzták a földre! Isa 21:10 Oh én megcsépeltem, és én megtiprottam! Amit hallottam a Seregek Urától, Izráel Istenétől, megjelentettem nektek. Isa 21:11 Dúmá ítélethirdetése. Hozzám kiáltanak Széirből: Őrszem, mi lesz az éjszakából, őrszem, mi lesz az éjből? Az őrszem azt mondja: Isa 21:12 Reggel jön, de éjszaka is; ha kérditek, kérdezzétek, jertek el ismét. Isa 21:13 ítélethirdetés Arábiára. Arábiában az erdőben háljatok, dédáni karavánok. Isa 21:14 A szomjúhozók elé vigyetek vizet Témá földjének lakosai. [Kenyerével fogadják a bujdosót Isa 21:15 Mert kardok elől bujdosnak, kinyújtott kard elől; és felvont kézív elől, és a háború nehézsége elől. Isa 21:16 Mert így mondta az én Uram nekem: Még egy év, a bérévek szerint, és véget ér Kédár egész dicsősége. Isa 21:17 És a Kédár fiaiból megmaradó hősök íjszáma megkevesbül; mert Izráel Ura, Istene szólott. Isa 22:1 Látomásvölgyi ítélethirdetés. Ugyan mi lelt téged, hogy felmentél mindenestől a háztetőkre; Isa 22:2 te lármával tele tomboló város, ujjongó erős város? Sebesültjeid nem kard sebesültjei, és nem harc halottjai: Isa 22:3 vezéreid mind egyszerre futottak el, íjjal fogattak el. Akiket közüled elértek, mind együtt fogták el; messziről megfutamodtak. Isa 22:4 Ezért mondom, ne nézzetek reám; hadd sírjak keservesen! Ne igyekezzetek engem vigasztalni népem leányának pusztulásán: Isa 22:5 mert zűrzavar és eltiprás és felfordulás napja van az Úrnál, a Seregek Uránál a Látomásvölgyben. Falat döntögetnek, és kiáltás a hegyen, Isa 22:6 6és Élám tegezt ragadott; harci szekerekben emberek, paripák, és Kír kitakarta pajzsát. Isa 22:7 És lett, hogy legszebb völgyeid megteltek harci szekérrel; és a lovasok teljesen elállták a kaput, Isa 22:8 Júda pedig feltakarta a leplet. Mert tekintettél azon a napon; az erdő-ház fegyvertárára: Isa 22:9 és Dávid városa repedéseinek utána láttatok, mert sok volt; és összegyűjtöttétek az alsó tó vizét: Isa 22:10 és Jeruzsálem házait számba vettétek; és lebontottátok a házakat, hogy megerősítsétek a kőfalat: Isa 22:11 és medencét csináltatok a két kőfal között a régi tó vizének: és nem tekintettetek arra, aki ezt teremtette, és aki régen alkotta, annak nem néztetek utána. Isa 22:12 Pedig az Úr, a Seregeknek Ura sírásra és gyászra hívott azon a napon, és kopaszságra és zsákba öltözésre: Isa 22:13 és íme öröm és örvendezés, marhavágás és juh-ölés, húsevés és borivás; együnk és igyunk, mert holnap meghalunk! Isa 22:14 Ezért nyilván van fülemben a Seregek Ura: Bizony nem fedeztetik el ez a bűn nektek, míg meg nem haltok, azt mondja Uram, a Seregek Ura. Isa 22:15 Így mondta Uram, a Seregek Ura: Eredj, menj be ehhez a sáfárhoz, Sébnához, aki a palota élén van: Isa 22:16 Mid van neked itt és kid van neked itt, hogy sírt vágtál itt magadnak? Te, ki magasba vágta sírját, a sziklába vésett hajlékot magának: Isa 22:17 íme az Úr elhajítván elhajít téged, ember, és göngyölgetvén göngyölgetve téged, Isa 22:18 gombolyagként görgetvén elgörget téged mint egy labdát egy tágas országba; ott halsz meg és odalesznek díszhintaid, te, urad házának gyalázata! Isa 22:19 És kilöklek téged hivatalodból; és állásodról lerántanak téged. Isa 22:20 És lesz azon a napon, hogy elhívom Eljákim szolgámat, Hilkijáhu fiát; Isa 22:21 és reá ruházom köntösödet,és öveddel őt övezem fel, és hatalmadat a kezébe adom. És ő lesz atyjává Jeruzsálem lakosságának és Júda házának. Isa 22:22 És Dávid házának kulcsát vállára adom; és ha ő nyit, nem lesz, ki bezárja, és ha ő zár, nem lesz, ki kinyissa. Isa 22:23 És beverem őt szeg gyanánt biztos helyre; és dicsőség székévé lesz atyja házának. Isa 22:24 És reá függesztik atyja házának egész dicsőségét, a hajtásokat és a sarjakat, minden apró edényt; a csésze-edényektől a korsó-edényekig. Isa 22:25 Azon a napon, a Seregek Urának mondása, kimozdul a biztos helyre bevert szeg; és levágatik és leesik: és tönkretétetik a teher, mely rajta volt; mert az Úr szólott. Isa 23:1 Tírusz ítélethirdetése. Jajgassatok, tarsisi hajók; mert elpusztult, úgyhogy nincs ház: [mikor Kittim földjéről megérkeztek, akkor tárult fel előttük] Isa 23:2 némuljatok el, parti lakók! Cidoni kereskedőkkel, tengerjárókkal voltál tele. Isa 23:3 És a nagy vizeken nílusi mag, folyami aratás volt jövedelme; és nemzetek vásárhelye volt. Isa 23:4 Szégyenülj meg, Cidon, mert azt mondja a tenger, a tenger erődje, mondván: Nem vajúdtam és nem szültem, és nem neveltem ifjakat, nem növeltem hajadonokat. Isa 23:5 Amiképpen Egyiptom hírére; úgy reszketnek Tírusz hírére. Isa 23:6 Menjetek át Tarsisba, jajgassatok parti lakók! Isa 23:7 Hát ez a ti ujjongó várostok, melynek eredete az őskorban van, melyet elhordoztak lábai messze földre tartózkodásra? Isa 23:8 Ki végezte ezt Tírusz felől, mely koronát osztogatott; melynek kereskedői fejedelmek, kalmárai a föld tekintélyesei? Isa 23:9 A Seregek Ura végezte ezt; hogy meggyalázza minden dicsőség gőgjét, hogy lealázzon minden földi tekintélyest: Isa 23:10 [Menj át országodba, mint a Folyam, Tarsis leánya, nincs már öv!] Isa 23:11 Kezét kinyújtotta a tengerre, királyságokat rázott fel; az Úr azt parancsolta Kanaán felől, hogy pusztítsák el erődeit. Isa 23:12 És azt mondta: Nem ujjongasz többé meggyalázott szűz, Cidon lánya: Kittimbe kelj fel, menj át, ott sem lesz nyugalmad neked. Isa 23:13 Íme a káldok országa, e nép, mely nem volt (Asszíria alapította azt a pusztán); felállította ellene őrtornyait, lerombolta palotáit, omladékká tette azt. Isa 23:14 Jajgassatok, társisi hajók; mert elpusztíttatott erődötök! Isa 23:15 És lesz azon a napon, hogy elfelejtik Tíruszt hetven évig, amennyi egy király ideje. Hetven év végével történik Tírusszal a parázna dala szerint: Isa 23:16 Fogj egy hárfát, járd be a várost, elfelejtett parázna! Hárfázz szépen, dalolj sokat, hogy emlékezetbe juss. Isa 23:17 És lesz hetven esztendő végével, meglátogatja az Úr Tíruszt, és az visszatér keresetéhez: és paráználkodik a föld minden országával a földnek színén. Isa 23:18 És lesz keresménye és paráznabére szentség az Urnak. Nem halmozzák fel, és nem raktározzák el; hanem akik az Úr színe előtt laknak, azoké lesz keresete ételre és jóllakásra, és tisztességes ruházkodásra. Isa 24:1 Íme, az Úr megÚresíti a földet, és elpusztítja azt; és felforgatja felszínét, és szétszórja lakosait. Isa 24:2 És úgy jár a nép, mint a pap, a szolga, mint ura, a szolgáló, mint úrnője; a vevő, mint az eladó, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, a hitelező, mint akinek hitelez. Isa 24:3 MegÚresíttetvén megÚresíttetik a föld, és kifosztatván kifosztatik; mert az Úr szólta ezt az igét. Isa 24:4 Elfonnyad, ellankad a föld, lehervad, ellankad a világ; lehervadnak a föld népének magasságai. Isa 24:5 Mert a föld meg van fertőztetve lakosai alatt; mert áthágták a Tant, megszegték a törvényt, megtörték az örök szövetséget. Isa 24:6 Ezért eszi átok a földet, és bűnhődnek a rajta lakók; ezért égnek a föld lakosai, és kevés ember marad meg. Isa 24:7 Elfonnyad a must, lehervad a szőlő; sóhajt minden vidám szívű. Isa 24:8 Megszűnik dobok vígsága, elmúlik vigadók lármája; megszűnik hárfa vígsága. Isa 24:9 Nóta mellett nem isznak bort; keserű az erős ital az ivónak. Isa 24:10 Le van törve a puszta város; zárva minden ház bemenete. Isa 24:11 Kiáltás van az utcákon a borért; lealkonyult minden vigasság, száműzetésbe ment a föld öröme. Isa 24:12 A városban pusztulás maradt; és rommá töretett a kapu. Isa 24:13 Mert úgy fog történni a földön a népek között, mint az olajbogyó verés, mint a böngészés, ha vége a szÚretnek. Isa 24:14 [Azok felemelik szavukat, ujjonganak, az Úr felségéről kiáltanak a tengerről: Isa 24:15 ezért keleten levők, tiszteljétek az Urat; a tenger szigetein levők, az Úrnak, Izráel Istenének nevét!] Isa 24:16 A föld szárnyáról éneklést hallottunk: Dicsőség az igazra!; és azt mondtam: Végem van; végem van, jaj nekem, rablók rabolnak, és rabolva rabolnak a rablók! Isa 24:17 Félelem és verem és hurok reád, földnek lakója! Isa 24:18 És lesz, hogy aki fut a félelem szavától, beleesik a verembe; és aki feljön a verem belsejéből, megfogatik a hurokban. Mert a magasságbeli csatornák megnyílnak, és megremegnek a föld alapjai; Isa 24:19 összetöretvén összetöretik a föld, szétesvén szétesik a föld: meginogván meginog a föld; Isa 24:20 tántorogva tántorog a föld, mint a részeg ember; és megleng, mint a szárnyék; és ránehezedik a bűne és elesik; és nem kel fel többé. Isa 24:21 És lesz azon a napon, meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban; és a föld királyait a földön. Isa 24:22 És befogatnak fogoly-fogsággal a verembe, és lezáratnak a tömlöcbe; és sok idő múlva meglátogattatnak. Isa 24:23 És elpirul a hold és elsápad a nap: mert a Seregek Ura király Cion hegyén és Jeruzsálemben, és az ő vénei előtt dicsőség. Isa 25:1 Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, dicsérem neved; mert csodát cselekedtél, végzéseket, régtől fogva való hűséget, igazságot. Isa 25:2 Mert a várost kőrakássá tetted, a megerősített várost omladékká; az idegenek palotáját, hogy ne legyen város, soha fel ne építtessék. Isa 25:3 Ezért tisztelnek téged erős népek; erőszakos nemzetek városai félnek téged. Isa 25:4 Mert erődje voltál a gyámoltalannak, erődje a szegénynek szükségében; záportól menedék, árnyék hőség ellen; mert az erőszakosok lelke olyan, mint zápor a falra. Isa 25:5 Mint hőséget szárazságban, az idegenek lármáját elnyomod; mint hőséget felhő árnyával, az erőszakosok énekét lenyomja. Isa 25:6 És szerez a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen kövér lakomát, óbor lakomát velős kövérségekből, lefejtett óborokból. Isa 25:7 És elnyeli ezen a hegyen az arc fátyolt, mely minden népekre rájuk borul; és a takarót, mely minden nemzetre rá van takarva. Isa 25:8 Elnyeli a halált örökre, és letörli Uram, az Úr a könnyet minden arcról; és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről, mert az Úr szólott. Isa 25:9 És azt mondják azon a napon: íme a mi Istenünk (ez, akiben reménykedtünk, hogy megtart bennünket, és az Úr, akiben reménykedtünk); vigadjunk és örvendjünk szabadításában. Isa 25:10 Mert az Úr keze ezen a hegyen nyugszik; és megtiportatik Móáb a maga helyén, mint a szalmarakást beletiporják a trágyalébe. Isa 25:11 És ha kiterjeszti benne kezeit, mint ahogyan az úszó kiterjeszti úszásra; hát lenyomja emelkedését keze mesterfogásaival együtt. Isa 25:12 És kőfalaid fellegvárának erődítését lesüllyeszti, lealacsonyítja, a földhöz érteti, a porig. Isa 26:1 Azon a napon éneklik ezt az éneket: Júda országában erős városunk van nekünk; szabadítást állít kőfalak és vársánc gyanánt. Isa 26:2 Nyissatok kapukat, menjen be az igaz nemzet,hűség megőrzője. Isa 26:3 Rendületlen érzületet megőrzöl békében; békében, mert benned bízik. Isa 26:4 Bízzatok az Úrban örökké, mert Jah, az Úr, örökkévaló szirt! Isa 26:5 Mert lesüllyesztette a magasság lakóit, a magasságos várat lealázta. Lealázta azt a földig, a porhoz értette azt: Isa 26:6 láb tiporja meg azt; a szegény lábai, a gyámoltalanok léptei. Isa 26:7 Az igaz számára ösvény az egyenesség; egyenesre egyengeted az igaz pályáját. Isa 26:8 Ítéleteid ösvényén is vártunk téged, Uram; nevedre és dicséretedre volt a lélek vágyakozása. Isa 26:9 Lelkemmel kívántalak téged éjszaka, sőt, kerestelek a bennem levő szellemmel; mert mikor ítéleteid vannak a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. Isa 26:10 Kegyelmet nyerhet a hitetlen, nem tanul, az igazságot az igazság földjén elferdíti; és nem látja az Úr fenségét. Isa 26:11 Uram, fel volt emelve kezed, nem látják meg; lássák meg és szégyenüljenek meg! Néped féltése, az ellenségeid iránt való tűz haragja eméssze meg őket! Isa 26:12 Uram, ítélj nekünk békességet; mert minden cselekedeteinket is te cselekedted meg nekünk! Isa 26:13 Uram, mi Istenünk, uralkodtak rajtunk urak tenálad nélkül; csak veled akarjuk nevedet dicsérni! Isa 26:14 Holtak fel ne támadjanak, árnyékok fel ne keljenek! Ezért látogattad meg, és pusztítottad el őket, és veszítetted el egész emlékezetüket; Isa 26:15 szaporítottad meg a nemzetet, Uram, szaporítottad meg a nemzetet, dicsőítetted meg magadat; kiszélesítetted az ország egész határát. Isa 26:16 Uram, a szorultságban megkerestek téged, kik amulettet öntöttek, mikor fenyítésed rajtuk volt. Isa 26:17 Mint a terhes asszony, aki szüléshez közeledik, vajúdik, kiált fájdalmában; lyanok voltunk előtted, Uram. Isa 26:18 Terhesek voltunk, vajúdtunk, mintha szelet szültünk volna: szabadítást nem szereztünk az országnak, és nem születtek a világra lakók; Isa 26:19 támadjanak fel halottaid, keljenek fel hulláim! Ébredjetek fel, és ujjongjatok porlakók; mert világosság harmata harmatod, és a föld világra hozza az árnyakat. Isa 26:20 Nosza népem, menj be szobádba, és zárd le ajtaidat magad mögött; rejtőzz el egy kis pillanatra, míg elvonul a harag! Isa 26:21 Mert íme az Úr kijön helyéről, hogy meglátogassa a földlakó bűnét rajta; és feltárja a föld a benne levő kiontott vért, és nem takarja el tovább a benne levő megölötteket. Isa 27:1 Azon a napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Livjátánt, a futó kígyót és Livjátánt, a tekergő kígyót; és megöli a szörnyet, mely a tengerben van. Isa 27:2 Azon a napon lesz egy bor-szőlő (arról énekeljétek): Isa 27:3 Én, az Úr őrzöm azt, pillanatonként öntözöm azt; semmi híja ne lehessen, éjjel-nappal őrzöm azt. Isa 27:4 Harag nincs bennem; ha lenne tövis avagy tüske, háborúval rátámadok, elégetem egyben: Isa 27:5 vagy fogóddzék az erőmbe, kössön békét velem, békét kössön velem. Isa 27:6 Jövőben gyökeret ver Jákób, virágzik és virul Izráel; és betöltik a világ színét. Isa 27:7 Talán úgy verte meg őt, mint azt, aki őt verte; vagy úgy ölte meg, mint gyilkosait megölte? Isa 27:8 Mértékre pereltél vele, mikor elbocsátottad őt; mikor elragadta kemény szelével, a keleti szél napján. Isa 27:9 Ezért ezzel fedeztessék el Jákób bűne, és ez legyen vétke elvételének egész gyümölcse: hogy tegyen olyanná minden oltárkövet, mint a széttöredezett mészkövek, ne keljenek fel a szent fák és naposzlopok! Isa 27:10 Mert van egy megerősített város magánosan, mint egy megriasztott tanya, e és elhagyatva, mint a sivatag: ott legel a borjú és ott heverész, és megemészti annak ágait. Isa 27:11 Ha elszárad ága, letördelik, asszonyok jönnek, elégetik azt. Mert nem értelmes nép az, ezért nem irgalmaz neki teremtője, és alkotója nem könyörül rajta. Isa 27:12 És lesz azon a napon, gyümölcsverést tart az Úr Eufrátesz folyójától Isa 27:13 az Egyiptom patakáig: és ti összeszedettek egyenként, Izráel fiai.És lesz azon a napon, megfújják a nagy kÚrtöt, és megjönnek az Asszíria földjén bujdosók, és az Egyiptom országába száműzöttek: és leborulnak az Úr előtt, a szentségnek hegyén Jeruzsálemben. Isa 28:1 Jaj az efraimi iszákosok kevély koronájának, és dicsőséges dísze hervadó virágának; mely a kövérségek völgyének (a borverteknek) fején van! Isa 28:2 Íme az Úrnak egy erőse és hatalmasa, mint jégzápor, pusztító fergeteg; mint zápor-vizek hatalmas áradása, leveti a földre egy kézzel. Isa 28:3 Lábbal tiportatik meg az efraimi iszákosok kevély koronája. Isa 28:4 És úgy lesz dicsőséges díszének hervadó virága, mely a kövérségek völgyének fején van, mint a korai füge gyümölcsszÚret előtt; melyet amint meglát, aki meglátja azt, még a kezében van, lenyeli azt. Isa 28:5 Azon a napon lesz a Seregek Ura díszkoronájává és dicskoszorújává népe maradványának. Isa 28:6 És ítélet lelkévé annak, aki leül az ítéletre;és erővé azoknak, akik megfordítják a hadat a kapuban. Isa 28:7 De ezek is a bortól tévelyegnek, a méhsörtől tántorognak; pap és próféta tévelyeg a méhsörtől, elnyelettek a bortól. Tántorognak a méhsörtől, tévelyegnek a látásban, ingadoznak az ítéletben. Isa 28:8 Mert minden asztal tele hányással, Úrülékkel színültig. Isa 28:9 Kinek akar tudományt tanítani, kinek magyaráz kijelentést; a tejtől elválasztottaknak, emlőtől elszakadtaknak, Isa 28:10 hogy: Tanra tan, tanra tan,rendre rend, rendre rend;kicsit itt, kicsit ott? Isa 28:11 Mintha dadogó ajakkal és más nyelven beszélne ehhez a néphez! Isa 28:12 Mikor azt mondta nekik: Ez a nyugalom, adjatok nyugtot a fáradtnak és ez a pihenés! De nem akarták meghallgatni; Isa 28:13 hanem ez volt nekik az Úr beszéde, Tanra tan, tanra tan, rendre rend, rendre rend, kicsit itt, kicsit ott; hogy menjenek és bukjanak hátra és törjenek össze, és essenek tőrbe és fogassanak meg. Isa 28:14 Ezért halljátok meg az Úr beszédét, csúfolódó férfiak, akik uralkodtok ezen a népen, mely Jeruzsálemben van! Isa 28:15 Mert ti azt mondjátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és az alvilággal egyességet csináltunk;özönlő ostor, mikor átjön, hozzánk nem ér el; mert mi a hazugságot tettük menedékünké, és a hamisságban rejtőztünk el: Isa 28:16 ezért az én Uram, az Úr, így mondta: íme én alapul tettem Cionban egy követ; egy kipróbált követ, alaposan megalapozott drága szegeletet, aki hisz, nem fut el. Isa 28:17 És ítéletet tettem zsinórmértékké, és igazságot függőmérővé. Tehát elveri a jég a hazugság menedékét, és rejtekét elmossa a víz; Isa 28:18 és eltöröltetik szövetségtek a halállal; és az alvilággal való egyezségtek nem áll meg. Az özönlő ostor, mikor átjön, letiportattok előtte: Isa 28:19 valahányszor átjön, elvisz benneteket, mert reggelenként átjön, nappal és éjjel; és csak iszonyat lesz kijelentést magyarázni. Isa 28:20 Mert rövid az ágy a kinyújtózkodásra, és szűk a takaró a beburkolózásra: Isa 28:21 hanem, mint Perácim hegyén, felkel az Úr, mint a völgyben, Gibeonban, felindul; hogy megtegye tettét, szokatlan tettét, és elvégezze művét, rendkívüli művét. Isa 28:22 Most hát ne csúfolódjatok (nehogy megragadjanak bilincseitek); mert véget és döntést hallottam az Úrtól, a Seregek Urától az egész földön. Isa 28:23 Figyeljetek és halljátok szavamat; figyelmezzetek és halljátok mondásomat. Isa 28:24 Vajon egész nap szánt a szántó vetés alá, nyitja és beboronálja földjét? Isa 28:25 Nemde, ha elegyengette színét, szór fekete köményt és hint köményt, és tesz búzát sorba és árpát, kijelölve, és tönkölyt a szélére: Isa 28:26 mert nevelte őt e rendre, Istene tanította őt. Isa 28:27 Mert nem cséplőszánnal nyomtatják a fekete köményt, és szekérkereket köményre nem fordítanak; hanem pálcával verik ki a fekete köményt, és a köményt bottal; Isa 28:28 a kenyeret szétzúzzák? Bizony nem nyomtatja azt örökké nyomtatva, és nem hajszolja szekere kerekét, és lovával szét nem zúzza azt. Isa 28:29 Ez is a Seregek Urától indult ki; csodálatos az ő tanácsa, nagy az ő bölcsessége! Isa 29:1 Jaj Ariélnek, Ariélnek, a városnak, melyet Dávid ostromolt! [adjatok évet évhez, az ünnepek kivágatnak] Isa 29:2 Mert megszorítom Ariélt, és lesz sóhajtás és jajgatás. Akkor olyan lesz nekem, mint Ariél; Isa 29:3 és megostromollak, mint Dávid; és körülzárollak őrsereggel, és állítok fel ellened ostromműveket. Isa 29:4 És mélyen a föld alól fogsz beszélni, és a por alá süllyed szavad; és hangod a földből jön, mint a holtak szelleméé, és a porból csipog a szavad. Isa 29:5 És mint a finom por, annyi lesz ellened az idegenek tömege; és mint az átmenő polyva, az erőszakosok tömege. Akkor egy pillanat alatt, hirtelen lesz, Isa 29:6 a Seregek Urától meglátogattatol; mennydörgésben, földrengésben és nagy zúgással, viharral és forgószéllel, és emésztő tűz lángjával. Isa 29:7 És olyan lesz, mint egy álom, éjszakai látás, az az egész nemzet-tömeg, mely hadba vonult Ariél ellen és minden seregei és erődjei ellen, és amely szorongatta azt. Isa 29:8 És úgy lesz, mint mikor az éhes azt álmodja, hogy eszik; és mikor felébred, kielégítetlen az étvágya. Vagy, mikor a szomjas azt álmodja, hogy iszik; és mikor felébred, hát íme tikkadt, és kielégítetlen a szomjúsága. Így lesz az az egész nemzet-tömeg, mely hadba vonul Cion hegye ellen. Isa 29:9 Húzódozzatok és álmélkodjatok; hunyjatok szemet és ne lássatok! Részegek, de nem bortól; tántorognak, de nem méhsörtől. Isa 29:10 Mert öntött rátok az Úr mély álomnak lelkét; és bezárta szemeiteket (a prófétákat), és betakarta fejeiteket (a látókat). Isa 29:11 Ezért lett nektek ez az egész látomás olyan, mint a lepecsételt levél szavai, melyet ha odaadnak egy írástudónak, mondván: Olvasd ezt el, kérlek; hát azt mondja: Nem tudom, mert le van pecsételve. Isa 29:12 Ha pedig olyannak adják a levelet, aki nem tud írást, mondván: Olvasd el ezt, kérlek; az azt mondja: Nem tudok írást. Isa 29:13 És azt mondta az Úr: Mivelhogy ez a nép szájával közelít, és ajkaival tisztel engem; szíve pedig távol van tőlem, és lett az én félelmem náluk emberek betanult parancsa: Isa 29:14 ezért íme én folytatom a csodatevést, ezzel a néppel csodás csodát téve: és elvész bölcseinek bölcsessége; és értelmeseinek értelme elrejtőzik. Isa 29:15 Jaj, akik az Úr előtt mélyen elrejtik tanácsukat, és sötétségben vannak cselekedeteik; és azt mondják: Ki lát bennünket; és: Ki ismer minket? Isa 29:16 Ti balgák! Hát mint az agyagot, úgy kell venni a fazekast, hogy a készítmény azt mondhassa készítőjéről: Nem készített engem; és az alkotás azt mondja alkotójáról: Nincs értelme. Isa 29:17 Nemde még egy igen kevés, és a Libánon kertté válik, és a kert erdőnek számít? Isa 29:18 És meghallják azon a napon a süketek a levél szavait; és homályból és sötétségből látnak a vakok szemei. Isa 29:19 És az alázatosak ismét örülnek az Urban, és a szegény emberek Izráel Szentjében vigadnak; Isa 29:20 mert már nincs erőszakos, és oda a csúfoló; és kiirtattak mind a bűnlesők: Isa 29:21 akik bűnösnek nyilvánítják az embert egy szóért, és aki a kapuban feddődik, annak tőrt vetnek; és elfordítják egy semmiséggel, akinek igaza van. Isa 29:22 Ezért így mondta az Úr Dávid házának, ki megváltotta Ábrahámot: Most nem szégyenül meg Jákób, és most nem sápadnak el orcái; Isa 29:23 hanem ha látja gyermekeit, kezem művét őközöttük, megszentelik nevemet és megszentelik Jákób szentjét, és Izráel Istenét rettegik. Isa 29:24 És akik lélekben tévelyegtek, értelmet tanulnak; és akik zúgolódtak, megtanulják a leckét. Isa 30:1 Jaj a pártütő fiaknak, mond az Úr, hogy tervet csinálnak nálam nélkül; és italáldozatot áldoznak lelkem nélkül, hogy vétket vétekhez tegyenek! Isa 30:2 Kik elindultak, lemenvén Egyiptomba, és számat nem kérdezték meg; hogy a Faraó oltalmába meneküljenek, és hogy Egyiptom árnyékába menekedjenek! Isa 30:3 Lesz tehát nektek a Faraó oltalma szégyenre; és az Egyiptom árnyékába menekedés gyalázatra. Isa 30:4 Mert Cóánban voltak fejedelmei; és követei Hánészt érintették! Isa 30:5 Mind megszégyenülnek e néppel, mely nem használ nekik; nem segítségre és nem haszonra lesz, hanem szégyenre, sőt gyalázatra. Isa 30:6 Délvidéki házi állatok terhével ínség és szükség országába (nőstény oroszlán és oroszlán tőlük való, vipera és szárnyas tüzeskígyó!) viszik szamárcsikók hátán vagyonukat és tevék púpján kincseiket egy néphez, mely nem használ. Isa 30:7 Mert Egyiptom egy lehelet, és hiába segít; ezért nevezem azt így: Veszteg tengeri szörny. Isa 30:8 Most menj be és írd táblára előttük, és könyvre jegyezd fel ezt; hogy legyen meg az utolsó napra, örökkön örökre. Isa 30:9 Mert pártos nép ők, hamis fiak; fiak, kik nem akarnak az Úr tanítására hallgatni. Isa 30:10 Kik azt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a nézőknek: Ne nézzetek nekünk igazakat! Beszéljetek nekünk hízelgőket, lássatok áltatásokat: Isa 30:11 térjetek el az úttól, hajoljatok el az ösvénytől; hagyjatok fel előttünk Izráel Szentjével! Isa 30:12 Ezért így mondta Izráel Szentje: Amiért megvetettétek ezt a beszédet; és zsarolásban és facsarosságban bíztatok, és arra támaszkodtatok: Isa 30:13 ezért úgy lesz rajtatok ez a bűn, mint egy omló repedés kidüledve egy magas kőfalon; melynek hirtelen, egy pillanat alatt bekövetkezik letörése. Isa 30:14 És törése olyan lesz, mint a cserépedény törése, irgalmatlanul összetörvén; úgyhogy nem akad töredéke közül egy cserép, mellyel tüzet lehetne venni a tűzhelyről; vagy vizet hányni a kátyúból. Isa 30:15 Mert így mondta Uram, az Úr, Izráel Szentje: Megtérésben és nyugalomban tartattok meg, csendességben és bizalomban van erőtök. De nem fogadtátok el, Isa 30:16 és azt mondtátok: Nem, hanem lovon futunk! Ezért futtok. És: Gyors lóra ülünk! Ezért gyorsak üldözőitek. Isa 30:17 Ezeregyen egynek kiáltásától, ötven kiáltásától elfuttok; mígnem úgy maradtok, mint árboc a hegytetőn, és mint zászló a halmon. Isa 30:18 És ezért remél az Úr könyörülni rajtatok; és ezért méltóztatik irgalmazni nektek. Mert ítélet Istene az Úr; boldogok mind, akik várják őt! Isa 30:19 És nem fogsz sírva sírni, cionbeli nép, mely Jeruzsálemben lakol; könyörülvén könyörül rajtad kiáltásod szavára, amint meghallja azt, felel neked. Isa 30:20 És szűk kenyeret és ínség-vizet ad nektek az Úr; de nem kell többé elrejtőzni tanítóidnak, és szemeid látni fogják tanítóidat. Isa 30:21 És füleid hallani fogják a szót mögötted, mondván: Ez az Út, melyen járnotok kell; ha jobbra vagy balra eltérnétek. Isa 30:22 És megfertőztetitek ezüst istenképeitek borítékját, és arany öntött képeid öltözetét; elhányod azokat, mint tisztátalan holmit. Eredj ki!; azt mondod neki. Isa 30:23 És megadja vetésed esőjét, mellyel beveted a földet; és a kenyér, a föld jövedelme, kövér és zsíros lesz. Isa 30:24 Legel jószágod azon a napon tágas legelőn; a marhák és a szamarak pedig, melyek a földet dolgozzák, sózott takarmányt esznek, mely meg van szórva lapáttal és villával. Isa 30:25 És lesznek minden magas hegyen és minden emelkedett halmon vizet vezető patakok; a nagy öldöklés napján, mikor tornyok omlanak le. Isa 30:26 És lesz a hold világossága olyan, mint a nap világossága; a nap világossága pedig hétszeres lesz, olyan, mint hét nappal világossága. Amely nap bekötözi az Úr népének romlását, és veresége sebét meggyógyítja. Isa 30:27 Íme, az Úr neve jön messziről, haragjában égve és nehéz füstoszlopban; ajkai tele vannak haraggal; és nyelve, mint az emésztő tűz, Isa 30:28 és lehelete, mint a ragadó patak, mely nyakig ér: nemzeteket rostálni vészrostával; és félrevivő kantárt a népek állára! Isa 30:29 Az ének úgy lesz nálatok, mint ünnepszentelés éjjelén; és a szív öröme, mint azé, aki síppal indul, menvén az Úr hegyére Izráel szirtjéhez. Isa 30:30 És hallatja az Úr hangjának fenségét; és karja leszállását láttatja haragnak hevében, és emésztő tűzlángban, viharban, záporban és kőesőben. Isa 30:31 Mert az Úr hangjától összetörik Asszíria; a vesszőtől, mellyel veri. Isa 30:32 Lesz pedig minden elvégezett vesszősújtás, melyet az Úr elhelyez rajta, dobokkal, hárfákkal és háborúkkal; lendülettel hadakozik vele. Isa 30:33 És el van rendezve tegnapról egy tűzhely, az is a királynak készült, kiszélesítették és kimélyítették; máglyája tűz és sok fa, az Úr lehelete, mint a kénpatak, úgy ég benne. Isa 31:1 Jaj, akik Egyiptomba mennek le segítségért, és lovakra támaszkodnak; és harci szekerekben bíznak, mert sok van, és lovasokban, mert nagyon erősek: és nem tekintenek Izráel Szentjére, és az Urat nem keresik! Isa 31:2 De ő is bölcs, és hoz veszedelmet, és beszédeit nem fordítja el; és felkel a gonoszok háza ellen, és a gonosztevők segítsége ellen. Isa 31:3 És Egyiptom ember, és nem isten; és lovaik test, és nem lélek. És ha az Úr kinyújtja kezét, hát elesik segítő és segített, és elvesznek mind egyetemben. Isa 31:4 Mert így mondta nekem az Úr: Amiképpen az oroszlán morog; és az ifjú oroszlán zsákmánya felett, ha a pásztorok teljességét fellármázzák ellene, hangjuktól meg nem ijed, tömegüktől meg nem alázkodik: úgy jön alá a Seregek Ura, hogy hadba szálljon Cion hegyén és halmán. Isa 31:5 Mint a repülő madarak, úgy takargatja a Seregek Ura Jeruzsálemet; takargatva és kiragadva, körül lépegetve és megmentve: Isa 31:6 [Térjetek meg, akitől oly mélyen elszakadtatok, Izráel fiai! Isa 31:7 Mert azon a napon mindenki elveti ezüst-bálványait és arany-bálványait melyeket kezeitek csináltak nektek vétkül.] Isa 31:8 És elesik Asszíria nem férfi-kard által, és nem ember-kard eszi meg azt. És menekül a kard elől, és ifjai robotosokká lesznek. Isa 31:9 És kőszála a félelemtől elillan, és fejedelmei megijednek a zászlótól; az Úr mondja, kinek tüze van Cionban, és tűzhelye Jeruzsálemben. Isa 32:1 Íme: igazságosan uralkodik a király; és a fejedelmek törvényesen kormányoznak. Isa 32:2 És mindegyik mintegy menedék a szél ellen, és rejtek a zápor ellen; mintegy víz-patakok a szárazságban, mintegy nagy szikla árnyéka a tikkadt földön. Isa 32:3 És nincsenek behunyva a látók szemei, és a hallók fülei figyelmesek. Isa 32:4 A gyorsalkodók szíve vigyáz a tudományra; Isa 32:5 és a dadogók nyelve gyors a világos beszédre.Nem hívják többé a bolondot nemesnek; és a sunyit nem mondják előkelőnek. Isa 32:6 Mert a bolond bolondságot beszél, és szíve gonoszságon munkál; hogy istentelenséget csináljon, és az Úrról tévedést beszéljen, hogy Úresen hagyja az éhező lelkét, a szomjastól az italt is elvonja. Isa 32:7 A sunyinak is gonoszok a fegyverei: ő terveket tervez, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel, ha a szegény igazat beszél is. Isa 32:8 De a nemes nemes dolgokat tervel; és az megáll a nemes dolgok mellett. Isa 32:9 Gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavamat; bizakodó lányok, figyeljetek mondásomra! Isa 32:10 Mához egy évre megremegtek, bizakodók; mert elvész a szÚret, nem lesz gyümölcsszedés. Isa 32:11 Reszkessetek gondtalanok, remegj bizakodó; vetkőzz meztelenre, úgy köss övet derekadra! Isa 32:12 Mellüket verik a kedves mezőkért, termő szőlőért, Isa 32:13 népem földjéért [melyet tövis és tüske ver fel]; bizony minden víg házért a vidám városban. Isa 32:14 Mert palota elhagyatott, városi zaj megszűnt; ofel és őrtorony barlangok között lesz örökre, vadszamarak öröme, nyájak legelője. Isa 32:15 Míg kiöntetik reánk a lélek a magasságból; és a sivatag kertté lesz, és a kert erdőnek számít. Isa 32:16 És a sivatagban jog lakik; és a kertben igazság telepszik meg. Isa 32:17 És az igazság műve béke lesz; és az igazság munkája nyugalom és biztonság örökké. Isa 32:18 És népem béketanyán lakik; és biztonság-hajlékokban, gondtalan nyugalomban. Isa 32:19 A letipráskor is, mikor leszáll az erdő; a süllyedéskor is, mikor lesüllyed a város. Isa 32:20 Boldogok ti mind, kik vizek mellé vettek; és szabadjára engeditek az ökör és szamár lábát! Isa 33:1 Jaj pusztító, és téged nem pusztítottak, és rabló, és téged nem raboltak: ha befejezed a pusztítást, téged pusztítanak; ha elvégzed a rablást, téged rabolnak majd! Isa 33:2 Uram, könyörülj rajtunk, téged várunk; légy nekik karjuk reggelenként, igen, a mi segítségünk szükség idején! Isa 33:3 Egy dördülés hangjától népek menekülnek; felemelkedésedtől nemzetek szóródnak szét. Isa 33:4 És betakaríttatik zsákmányotok tücsök takarítással; sáskaugrás szerint ugornak rá: Isa 33:5 nagy az Úr, mert a magasságban lakik! Betöltötte Ciont ítélettel és igazsággal, Isa 33:6 ami sorsod biztonsága lett: üdv, bölcsesség és tudomány gazdagsága; az Úr félelme. Ez az ő kincse. Isa 33:7 Íme, látom őket, kívül kiáltanak; békekövetképpen keservesen sírnak: Isa 33:8 Puszták az utak, vesztegel a karavánjáró; megtörte a frigyet, megveti a városokat, nem gondol a halandóval. Isa 33:9 Gyászol, hervadt a föld, elpirult a Libánon, elfonnyadt, olyan lett Sáron, mint a pusztaság, és kopárrá lett Básán és Kármel. Isa 33:10 Most felkelek, azt mondja az Úr; most felemelkedem, most felmagasztosulok: Isa 33:11 szénával vagytok viselősök, szalmát fogtok szülni; dühötök lesz a tűz, mely megesz benneteket. Isa 33:12 És népek szolgálnak mészégetésre; levágott tövisekül tűzzel égettetnek meg. Isa 33:13 Halljátok meg, távol valók, amit tettem; és ismerjétek meg, közel valók, hatalmamat! Isa 33:14 Remegnek Cionban a vétkesek, reszketés fogta el az istenteleneket: Ki lakhatik köztünk emésztő tűzzel; ki lakhatik köztünk örök égéssel? Isa 33:15 Aki igazságban jár, és egyenesen beszél; kizsarolt nyereséget megvet, rázza kezét, hogy ne nyúljon ajándékhoz, bedugja fülét, hogy ne halljon vérontásról, behunyja szemeit, hogy ne gyönyörködjék rosszban: Isa 33:16 az fog a magasságokban lakozni, annak sziklavárakban van menedéke; kenyere meg van adva, vize biztos. Isa 33:17 A királyt szépségében szemlélik szemeid; az országot távlataiban látják; Isa 33:18 szíved borzalommal gondol rá, hol van a jegyző, hol a mérő, hol van, aki a tornyokat jegyzi? Isa 33:19 A szemtelen népet nem látod; a népet, melynek ajka érthetetlenül homályos, nyelve értelmetlenül dadogó: Isa 33:20 [nézd meg Ciont, ünnepeink városát!] szemeid Jeruzsálemet látják, a gondtalan tanyát, nem vándorló várost, melynek ki nem húzzák sátorszegeit soha, és egyetlen kötele sem szakad el. Isa 33:21 Hanem ott a Hatalmas, az Úr nálunk folyamok, széles folyók gyanánt; melyeken nem járhat evezős hajó, nem mehet át hatalmas gálya! Isa 33:22 Mert az Úr bíránk, az Úr vezérünk; az Úr királyunk, ő tart meg minket. Isa 33:23 Meglazultak árbocköteleid, nem tartanak, árboctalpukon nem feszítenek zászlót: azért lesz zsákmányosztás, préda sok; a sánták zsákmányt zsákmányolnak. Isa 33:24 És aki lakja, nem mondja: Beteg vagyok; a nép, mely benne lakik, bűnebocsátott. Isa 34:1 Jertek ide, nemzetek, hogy halljátok, és figyelmezzetek népek; hallgass föld és teljessége, földkerekség és minden hajtása! Isa 34:2 Mert haraggal van az Úr minden nemzetre, s hévvel minden seregükre; feláldozta, vágóhídra adja őket. Isa 34:3 Átszúrtjaik elhányatnak, és hulláiknak felszáll a bűze; és hegyek olvadnak el vérüktől. Isa 34:4 És elsenyvednek az ég minden seregei; és felgöngyölül az ég, mint a könyvtÚret. És egész seregük elhull, mint lehull a lomb a szőlőről, és mint hervadt levél a fügefáról. Isa 34:5 Mert megrészegült az égben kardom, íme Edomra száll alá; az ítéletre áldoztam népre. Isa 34:6 Az Úr kardja vérrel van tele, kövérségtől zsíros; bárányok és bakok vérével, kosok vesekövérétől, nagy mészárlás lesz Edom földjén. Isa 34:7 Esnek el köztük bivalyok is, és ökrök bikákkal; és megrészegül földjük a vértől, és poruk zsíros lesz a kövérségtől. Isa 34:8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak; megfizetés éve Cion ügyéért. Isa 34:9 És patakjai szurokká változnak és pora kénné; és földje égő szurokká lesz. Isa 34:10 Éjjel-nappal ki nem alszik, folyton felszáll füstje; nemzedékről nemzedékre puszta lesz örökkön örökké, senki át nem megy rajta. Isa 34:11 És birtokába veszi azt a pelikán és a sün, és fülesbagoly meg holló lakik benne; és mérőzsinórt húznak rá bontásra és függőmérőt rontásra. Isa 34:12 Nemesei vannak, de nincs ott királyság; kikiáltják, de minden fejedelmének vége lesz. Isa 34:13 És palotáit tövis veri fel, csalán és tüske lesz váraiban; és sakálok tanyája lesz, struccmadarak udvara. Isa 34:14 És ordítók üvöltőkre bukkannak, és szatír barátjára talál; csak ott pihen meg a kísértet, és talál magának nyughelyet. Isa 34:15 Ott fészkel az ugró kígyó és tojik, és kikölti, és melengeti árnyékában; csak ott gyülekeznek a saskeselyűk, egyik a másikával. Isa 34:16 Keressétek ki az Úr könyvéből és olvassátok; egy ezekből nem hiányzik [egyik a másikat nem nélkülözi]: mert az én szájam, az parancsolta, és az én lelkem, az gyűjtötte össze őket. Isa 34:17 És ő sorsolta ki nekik, és az ő keze osztotta ki köztük zsinórral; örökké birtokukban tartják azt, nemzedékről nemzedékre benne laknak. Isa 35:1 Örvend a sivatag és a kietlen; és vigad a pusztaság, és virágzik, mint az őszike. Isa 35:2 Virágozván virágzik és vigad, sőt vigadva ujjong; a Libánon dicsősége adatott neki; a Kármel és a Sáron dísze: ők láthatják az Urnak dicsőségét, Istenünk ékességét! Isa 35:3 Erősítsétek a lankadt kezeket; és az elbotló térdeket szilárdítsátok! Isa 35:4 Mondjátok a félénk szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúállással jön isteni megfizetéssel; ő jön, és megtart benneteket! Isa 35:5 Akkor a vakok szemei kinyílnak; és a süketek fülei megnyílnak. Isa 35:6 Akkor a sánta ugrik, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a sivatagban, és patakok a pusztaságban. Isa 35:7 És a hőtűzés vízállássá lesz, és a szomjú föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, fű, nád és káka. Isa 35:8 És lesz ott egy töltés és út, melyet a Szentség útjának hívnak, melyre tisztátalan nem mehet át; és az az övéké lesz, aki az utat járja, így az együgyűek el nem tévedhetnek. Isa 35:9 Nem lesz ott oroszlán, a legvadabb vad nem megy oda fel; nem lesz ott található, ahol megváltottak járnak. Isa 35:10 És az Úr megváltottai visszatérnek, és bevonulnak Cionba ujjongással, és fejükön örök örömmel. Örömöt és vigasságot érnek, bú és sóhaj pedig menekülnek. Isa 36:1 És történt Hizkija király tizennegyedik évében, felvonult Szanherib, Asszíria királya Júdának minden erődített városa ellen, és elfoglalta azokat. Isa 36:2 És elküldte Asszíria királya a Rabsákét Lákisból Jeruzsálembe Hizkija királyhoz tekintélyes haddal; és az megállt a felső tó csatornájánál a Kalló-mező országútján. Isa 36:3 És kiment hozzá Eljákim, Hilkijáhu fia, aki a palota felett volt; és Sébna, az íródeák, meg Jóáh, Aszáf fia, a kancellár. Isa 36:4 És azt mondta nekik a Rabsáké: Mondjátok, kérlek, Hizkijának: így mondta a nagy király, Asszíria királya: Micsoda ez a birodalom, melyben bíztál? Isa 36:5 Azt gondoltad, hogy a szóbeszéd már tanács és erő a háborúban? Hát kiben bíztál, hogy ellenem fellázadtál? Isa 36:6 Íme, bíztál ebben a törött nádbotban, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, belemegy a tenyerébe és átlyukasztja azt; ilyen a Faraó, Egyiptom királya, mindazoknak, akik benne bíznak. Isa 36:7 Ha pedig azt mondod nekem: Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: nemde ő az, akinek bámáit és oltárait Hizkija eltávolította, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt boruljatok le? Isa 36:8 De most fogadj, kérlek, urammal, Asszíria királyával: én kész vagyok neked kétezer lovat adni, ha te a magad részéről lovasokat tudsz rájuk adni; Isa 36:9 hát hogy verhetnél vissza egyetlen pasát az én uram legkisebb szolgái közül? És te Egyiptomban bíztál harci szekerek és lovasok dolgában. Isa 36:10 Most pedig, talán én az Úr nélkül vonultam fel ez ellen az ország ellen, hogy ezt elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el azt. Isa 36:11 És azt mondta Eljákim és Sébna meg Jóáh a Rabsákénak: Beszélj, kérlek, szírül a te szolgáddal, mert mi megértjük; ne pedig zsidóul beszélj velünk a nép füleibe, mely a kőfalon van. Isa 36:12 De azt mondta a Rabsáké: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött-e engem az én uram, hogy szóljam ezeket a beszédeket; nem azokhoz a férfiakhoz-e, akik a kőfalon ülnek, hogy a saját ganéjukat egyék és a saját vizeletüket igyák veletek együtt? Isa 36:13 Ezzel felállt a Rabsáké és nagy hangon kiáltott zsidóul; és azt mondta: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának szavait! Isa 36:14 Így mondta a király: Meg ne tévesszen benneteket Hizkija, mert nem bír benneteket megmenteni. Isa 36:15 És ne biztasson titeket Hizkija az Urral, mondván: Bizonnyal megmentminket az Úr; nem adatik ez a város Asszíria királyának kezébe. Isa 36:16 Ne hallgassatok Hizkijára, mert így mondta Asszíria királya: Szerezzetek velem békét, és jertek ki hozzám, és egyetek ki-ki a saját szőlőtőkéjéről és fügefájáról, és igyátok a saját kutatok vizét, Isa 36:17 míg eljövök és elviszlek benneteket egy olyan országba, mint a ti országotok; gabona- és must-országba, kenyér- és szőlőhegy-országba. Isa 36:18 Nehogy elcsábítson benneteket Hizkija, mondván: Az Úr megment minket. Megmentették-e a nemzetek istenei, ki-ki a maga országát, Asszíria királyának kezéből? Isa 36:19 Hol vannak Hamát és Arpád istenei, hol Szefárvaim istenei? És hát Samáriát megmentették kezemből? Isa 36:20 Kik azok ezeknek az országoknak minden istenei közül, akik megmentették országukat az én kezemből; hogy az Úr megmenthetné kezemből Jeruzsálemet? Isa 36:21 És hallgattak és nem feleltek neki semmit; mert a király parancsa az volt, mondván: Ne feleljetek neki. Isa 36:22 Aztán bement Eljákim, Hilkijáhu fia, aki a palota felett volt, és Sébna, az íródeák, meg Jóáh, Aszáf fia, a kancellár, Hizkijához megszaggatott ruhákban; és jelentést tettek neki a Rabsáké beszédeiről. Isa 37:1 És mikor Hizkija király azt hallotta, megszaggatta ruháit; és zsákruhába burkolódzott, és bement az Úr házába. Isa 37:2 Eljákimot pedig, aki a palota felett volt, meg Sébnát, az íródeákot, és a papok véneit zsákruhákba burkolódzva elküldte Jesaja prófétához, Amóc fiához. Isa 37:3 És azt mondták neki: így mondta Hizkija: Nyomorúságnak, fenyítésnek és megvetésnek napja e mai nap; mert a fiak a szüléshez jutottak, és erő nincs a szülésre. Isa 37:4 Talán meghallja az Úr, a te Istened a Rabsáké beszédeit, akit ura, Asszíria királya küldött, hogy káromolja az élő Istent, és megfenyíti e beszédekért, melyeket hallott az Úr, a te Istened; emeld fel tehát imádságodat a maradékért, mely még megvan. Isa 37:5 És mikor Hizkija király szolgái megérkeztek Jesajához; Isa 37:6 azt mondta nekik Jesaja: Ezt mondjátok uratoknak: így mondta az Úr: Ne félj azok miatt a beszédek miatt, melyeket hallottál, melyekkel Asszíria királyának legényei szidalmaztak engem. Isa 37:7 Íme én oly lelket adok belé, hogy amint hírt hall, visszatér országába; és elejtem őt kard által a saját országában. Akkor a Rabsáké visszatért, és Asszíria királyát Libná ellen hadakozva találta (hallotta ugyanis, hogy Lákisból elment, Isa 37:8 mert azt hallotta Tirhaka szerecsen király felől, mondván: íme kivonult veled hadakozni); Isa 37:9 és mikor az meghallgatta, követeket küldött Hizkijához, mondván: Isa 37:10 így mondjátok Hizkijának, Júda királyának, mondván: Meg ne tévesszen téged a te Istened, akiben bízol, mondván: Nem adatik Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe. Isa 37:11 Hiszen te hallottad, mit csináltak Asszíria királyai minden országgal, feláldozván őket; és te megmenekülnél? Isa 37:12 Vajon azoknak a nemzeteknek istenei, amelyeket atyáim elpusztítottak, megmentették-e őket: Gózánt és Háránt és Recefet és Eden fiait, Isa 37:13 akik Telasszárban vannak? Hol van Hamát királya és Arpád királya, és Szefárvaim város királya; Héna és Ivva? Isa 37:14 És elvette Hizkija a levelet a követek kezéből, és elolvasta; aztán felment az Úr házába és kiterítette azt Hizkija az Úr előtt. Isa 37:15 És imádkozott Hizkija az Úrhoz mondván: Isa 37:16 Seregek Ura, Izráel Istene, ki a Kérubokon ülsz, te vagy az Isten egyedül a föld minden királysága felett; te alkottad az eget és a földet. Isa 37:17 Hajtsd ide, Uram, füledet és halld, nyisd ki, Uram, szemedet és lásd; és halld meg Szanherib minden szavát, melyet küldött, hogy káromolja az élő Istent. Isa 37:18 Valóban, Uram; Asszíria királyai elpusztították mindazokat az országokat és földjüket, Isa 37:19 és isteneiket a tűzbe vetették; de azok nem istenek voltak, hanem emberi kéz csinálmányai, fa és kő, tehát elveszíthették őket. Isa 37:20 De most, Urunk Istenünk, minket szabadíts meg a kezéből; hogy tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy Úr egyedül. Isa 37:21 Akkor Jesaja, Amóc fia, küldött Hizkijához, mondván: így mondta az Úr, Izráel Istene, mivel imádkoztál hozzám Szanherib asszír király felől: Isa 37:22 ez a beszéd, melyet az Úr szólt felőle: Megvet téged, kinevet téged Cion szűz leánya, fejet csóvál utánad Jeruzsálem lánya. Isa 37:23 Kit káromoltál és szidtál, ki ellen emeltél hangot, és hordoztad fennen szemeidet? Izráelnek Szentje ellen! Isa 37:24 Szolgáid által káromoltad az Urat, és azt mondtad: Szekereim tömegével én felmentem hegyek magasságaiba, a Libánon zugaiba! És kivágtam legmagasabb cédrusait, legválogatottabb ciprusait; és bementem legvégső magasságába, kertje erdejébe. Isa 37:25 Én ástam és ittam vizeket; és kiszárítom lábam talpával Egyiptom minden folyóvizét. Isa 37:26 Nemde hallottad, régtől fogva készítettem ezt, ősidőktől fogva alakítottam ezt, most elhoztam. Így kellett puszta romokba döntened megerősített városokat; Isa 37:27 míg lakosaik tehetetlenül elcsüggedtek, és megszégyenültek. Mezei növénnyé lettek, sarjadó zöldséggé, háztetők füvévé, szántófölddé álló gabona előtt. Isa 37:28 De tudom ültödet, mentedet, jöttödet; és ellenem való dühöngésedet. Isa 37:29 Ellenem való dühöngésed miatt, és mert kevélységed felhatott füleimbe: karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba; és visszatérítelek az úton, amelyen jöttél. Isa 37:30 És neked ez a jel: Ebben az évben utótermést kell ennetek, és a második évben sarjútermést; a harmadik évben aztán vessetek és arassatok, és ültessetek szőlőket, és egyétek gyümölcsüket. Isa 37:31 És nevel Júda házának menekültsége, aki megmarad, gyökeret lent, és terem gyümölcsöt fent. Isa 37:32 Mert Jer uzsálemből származik a maradék, és a menekültség a Cion hegyéről; a Seregek Urának féltékenysége teszi ezt. Isa 37:33 Ezért így mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba; és nem lő oda nyilat, és nem állít ellenébe pajzsot, és nem hány ellene töltést. Isa 37:34 Az úton, melyen jött, azon tér vissza; és ebbe a városba be nem jön; ez az Úr mondása. Isa 37:35 És oltalmazom ezt a várost, megtartván azt; magamért és szolgámért, Dávidért. Isa 37:36 És kijött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezret; és mikor reggel korán felkeltek, íme mind hullák voltak, meg voltak halva. Isa 37:37 Akkor elindult, elment és visszatért Szanherib asszír király; és Ninivében lakott. Isa 37:38 És mikor egyszer istenének, Niszroknak házában leborult, fiai, Adrammelek és Sarecer levágták őt karddal, és ők elmenekültek Ararát földjére; király tehát fia, Észarhaddon lett a helyébe. Isa 38:1 Azokban a napokban halálosan megbetegedett Hizkija; és bement hozzáJesaja próféta, Amóc fia, és azt mondta neki: így mondta az Úr: Rendeld el házadat, mert te halálodon vagy, nem fogsz meggyógyulni. Isa 38:2 Ekkor Hizkija arccal a fal felé fordult, és imádkozott az Úrhoz. Isa 38:3 És azt mondta: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy hűséggel jártam előtted és teljes szívvel, és azt cselekedtem, ami jó a te szemeidben; és sírt Hizkija nagy sírással. Isa 38:4 És lett az Úr szava Jesajához, mondván: Isa 38:5 Eredj, és mondd Hizkijának: így mondta az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet; íme én megtoldom napjaidat tizenöt esztendővel. Isa 38:6 Az asszír király kezéből is kimentelek téged és ezt a várost; és megoltalmazom ezt a várost. Isa 38:7 És ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr ezt a szót, amit kimondott: Isa 38:8 ezennel visszatérítem az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken Aház napórája leszállt, hátrafelé tíz fokkal. És visszatért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, melyeken leszállt. Isa 38:9 Hizkijának, Júda királyának írása; mikor beteg volt, és meggyógyult betegségéből. Isa 38:10 És azt mondtam, napjaim vére árán el kell mennem az alvilág kapuiba, a többi évem leszámíttatott; Isa 38:11 azt mondtam, nem látom az Urat, az Urat az élők földjén, nem pillantok többé emberre az elmúlás lakóinál: Isa 38:12 [Sátram szöge ki van húzva, és lebomlik rólam, mint a pásztor sátor; összegöngyöltem életemet, mint a takács, a mellékfonalról levág engem. Isa 38:13 Egy napról más éjre végezz velem, kiáltottam reggelig, mint az oroszlán; úgy tördelte minden csontomat, egy napról más éjre végezz velem. Isa 38:14 Mint megjött fecske, úgy csipogtam, búgtam, mint a galamb; a magasságon csüngtek szemeim, Uram, nyom engem, légy kezesem! Isa 38:15 Mit beszéljek? És mikor megmondta nekem, és ő megcselekedte: zarándokolhatok teljes éveimben szívem keserűségéért. Isa 38:16 Uram, ha őértük élni fog mindezekben is lelkem élete, és megerősítesz engem, és meggyógyítasz engem: Isa 38:17 íme üdvömre lett nekem keserű a keserű.] De te megkímélted lelkemet a pusztulás vermétől, mert hátad mögé vetetted minden vétkeimet. Isa 38:18 Mert nem az alvilág dicsőít, nem a halál dicsér téged; nem a verembe szálltak várják hűségedet: Isa 38:19 az élő, az élő, az dicsőít téged, mint én ma; atya fiaknak ad tudományt hűségedről: Isa 38:20 Az Úr megtartásomra volt nekem, ezért zengetjük lantomat életünk minden napján az Urnak házában. Isa 38:21 És azt mondta Jesaja: Vegyenek fügesajtot és dörzsöljék rá a kelésre, és meggyógyul. Isa 38:22 Hizkija pedig azt mondta: Mit? Jel? Csakhogy felmehetek az Úr házába! Isa 39:1 Abban az időben küldött Merodák Baladán, Baladán fia, babilóniai király, levelet és ajándékot Hizkijának; mert hallotta, hogy beteg volt, és megerősödött. Isa 39:2 És Hizkija örült nekik, és megmutatta nekik kincses házát, az ezüstöt és az aranyat, a fűszerszámokat és a drága kenetet, és egész szertárát és mindent, ami kincstáraiban található volt; nem volt semmi, amit meg nem mutatott nekik Hizkija az ő házában és egész birodalmában. Isa 39:3 Akkor bement Jesaja próféta Hizkija királyhoz; és azt mondta neki: Mit mondtak ezek az emberek, és honnét jönnek hozzád? És azt mondta Hizkija: Messze országból jöttek hozzám, Babilóniából. Isa 39:4 Erre azt mondta: Mit láttak házadban? És azt mondta Hizkija: Mindent láttak, ami házamban van, nem volt semmi, amit meg nem mutattam volna nekik kincstáraimban. Isa 39:5 Erre azt mondta Jesaja Hizkijának: Halld a Seregek Urának szavát: Isa 39:6 Íme, napok jönnek, és elvitetik minden, ami házadban van, és amit felhalmoztak atyáid a mai napig, Babilóniába; nem marad semmi, azt mondja az Úr. Isa 39:7 Fiaidból is, akik tőled származnak, akik neked születnek, visznek el, hogy kamarások legyenek a babilóniai király házában. Isa 39:8 És azt mondta Hizkija Jesajának: Jó az Úr szava, melyet szóltál; aztán azt mondta: Csakhogy az én napjaimban béke és biztonság lesz! Isa 40:1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, azt mondja Istenetek; Isa 40:2 beszéljetek szívére Jeruzsálemnek, és hirdessétek ki neki, hogy letelt hadi szolgálata, hogy le van fizetve bűne; mert kétszerest vett az Úr kezéből minden vétkeiért. Isa 40:3 Hallga! kikiáltó a sivatagban: Az Úrnak útját készítsétek el; csináljatok a pusztaságban egyenes utat Istenünknek! Isa 40:4 Minden völgy felemelkedjék, és minden hegy és halom lesüllyedjen, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a hegylánc hegyhasadékká! Isa 40:5 És megjelenik az Úr dicsősége, és meglátja minden test egyetemben; [mert az Úr szája szólott]. Isa 40:6 Hallga! azt mondta: Kiálts! és azt mondtam: Mit kiáltsak? Minden test fű és minden szépsége olyan, mint a mező virága. Isa 40:7 Elszárad a fű, elhervad a virág ha az Úr szele rá fuvall; [bizony fű a nép]! Isa 40:8 Elszárad a fű, elhervad a virág; de a mi Istenünk szava megáll örökké! Isa 40:9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Cion; emeld fel hangodat erővel, örömmondó Jeruzsálem! Emeld fel, ne félj, mondd Júda városainak: Ímhol van Istenetek, Isa 40:10 ímhol az én Uram: Az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik; íme az ő bére vele van, és megfizetése előtte! Isa 40:11 Mint pásztor, nyáját legelteti, karjával összetereli, a bárányokat ölébe veszi, a szoptatókat vezetgeti. Isa 40:12 Ki mérte meg markával a vizeket, és mérte ki arasszal az egeket, és fogta mércébe a föld porát; tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Isa 40:13 Ki mérte ki az Urnak lelkét, ki az ő tanácsosa, hogy őt tanítsa? Isa 40:14 Kivel tanácskozott, aki oktatta őt, és tanította őt az igazság ösvényére; és tanította őt tudományra, és ismertette meg vele az értelem útját. Isa 40:15 Íme, a nemzetek annyinak számítanak, mint egy csepp a vedren, mint a mérleg pora; íme szigeteket porszemként emel fel: Isa 40:16 és a Libánon nem lenne elég tűzre, és vadja nem elég égő áldozatra. Isa 40:17 A pogányok mind semmik őelőtte; a semminél és Úrességnél kevesebbet számítanak nála: Isa 40:18 kihez hasonlítjátok tehát Istent; és mely ábrázolatot állítotok mellé? Isa 40:19 Az istenképet megönti a mester, és az ötvös kiveri azt arannyal; és ezüst láncokat önt reá: Isa 40:20 aki szegény áldozni, fát választ, mely nem rothad; bölcs mestert keres magának, hogy felállítsa az istenképet, meg ne inogjon. Isa 40:21 Hát nem tudjátok, hát nem hallottátok, hát nem mondták meg nektek kezdettől fogva; hát nem értettétek meg a föld alapvetését? Isa 40:22 (Aki a föld kereksége felett trónol, úgy, hogy lakosai olyanok, mint a sáskák; aki kiteríti az eget, mint a fátylat, és kifeszíti azt, mint sátrat, lakásra; Isa 40:23 aki a fejedelmeket semmivé teszi, a föld bíráit olyanokká teszi, mint a semmiség? Isa 40:24 Még el sincsenek ültetve, még el sincsenek vetve, még nem is gyökerezik a földben törzsük; máris rájuk fuvall, és elszáradnak, és forgószél viszi el őket, mint a polyvát.) Isa 40:25 Kihez hasonlítotok hát engem, hogy hasonló volnék, mond a Szent? Isa 40:26 Emeljétek szemeiteket a magasba; és lássátok, ki teremtette ezeket? Aki szám szerint kivonultatja seregüket; valamennyiüket nevén szólítja [hatalma nagysága és szilárd ereje folytán] egy sem hiányzik. Isa 40:27 Miért mondod, Jákób, és beszéled, Izráel: El van rejtve utam az Úr elől, és az én Istenemet kikerüli ügyem? Isa 40:28 Hát nem tudod, vagy nem hallottad, örökkévaló Isten az Úr, aki a föld végeit teremtette? Nem fárad el és nem lankad el;kikutathatatlan az ő értelme: Isa 40:29 aki a fáradtnak erőt ad, és az erőtlennek erejét megsokasítja. Isa 40:30 És elfáradhatnak az ifjak, ellankadhatnak. és a vitézek elbukván elbukhatnak; Isa 40:31 de akik az Urat várják, erőt váltanak: [szárnyra kelnek, mint a sasok] futnak és nem lankadnak, járnak és nem fáradnak. Isa 41:1 Hallgassatok rám némán, szigetek, és a nemzetek váltsanak erőt; lépjenek elő, aztán beszéljenek, kezdjünk egymással törvénykezni. Isa 41:2 Ki támasztotta fel keletről az igazságot, szólította azt talpra; szolgáltatott ki neki nemzeteket, és vetett alá királyokat: hányja kardjára, mint a port, íjára, mint a szálló polyvát; Isa 41:3 üldözze őket, menjen tovább sértetlen, ösvényre ne lépjen lábával? Isa 41:4 Ki munkált és cselekedett meg valamit, amit a nemzedékeknek eleve hirdetett? Én voltam először, az Úr; és az utolsókkal ugyanén leszek. Isa 41:5 Látták, a szigetek és féltek, a föld végei reszkettek; előjöttek, és odamentek Isa 41:6 ki-ki felebarátjának segíteni. És testvérének azt mondja: Légy erős!; Isa 41:7 és bátorítja a kovács az ötvöst; a pöröllyel simító az üllő-verőt, mondván a forrasztásra: Jól van! [És megerősíti azt szegekkel, meg ne inogjon.] Isa 41:8 De te Izráel, én szolgám, Jákób, akit kiválasztottalak; Ábrahámnak, barátomnak magva: Isa 41:9 akit a föld végeiről hoztalak, és legszéleiről hívtalak el; és azt mondtam neked: Szolgám vagy te, kit kiválasztottalak, és el nem vetlek téged: Isa 41:10 ne félj, mert én teveled vagyok, ne riadj meg, mert én a te Istened vagyok; megerősítelek téged, és megsegítlek téged, és támogatlak téged igazságom jobbjával! Isa 41:11 Íme szégyent vallanak és gyalázatot mind, akik rád haragusznak; semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perben vannak. Isa 41:12 Keresed őket és nem találod őket, akik veled civakodásban vannak; olyanok lesznek, mint a semmi, mint a nincsen, akik veled háborúságban vannak. Isa 41:13 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki fogom jobb kezedet; aki azt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek téged! Isa 41:14 Ne félj, Jákób bogárkája, Izráel népe; én megsegítlek, ez az Úr mondása, Isa 41:15 megváltódé, Izráel Szentjéé.Íme, éles cséplőszánná teszlek téged, újjá, mely élekkel van ellátva; hegyeket csépelsz, és zúzol össze, és halmokat teszel olyanokká, mint a polyva. Isa 41:16 Megszórod őket, és szél veszi fel őket, és forgószél széleszti el őket; te pedig vigadni fogsz az Urban, Izráel Szentjében dicsekedel. Isa 41:17 A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, és nincs, nyelvük a szomjtól kiszáradt; én, az Úr, meghallgatom őket, Izráel Istene, nem hagyom el őket. Isa 41:18 Kopár hegyeken folyamokat nyitok, szakadékok között forrásokat; Isa 41:19 a sivatagot vízállássá teszem, a szomjú földet vízforrásossá.A sivatagba cédrust és akácot teszek, és mirtuszt és olajfát; a pusztaságba ciprust helyezek el, jávort és puszpángot együtt. Isa 41:20 Hogy lássák és tudják meg egyetemben, vegyék szívükre és értsék meg; hogy az Úr keze cselekedte ezt, Izráel Szentje teremtette ezt. Isa 41:21 Terjesszétek elő ügyeteket, azt mondja az Úr; adjátok elő erősségeiteket, azt mondja Jákób királya. Isa 41:22 Adják elő és mondják meg nekünk, amik történnek; az előbbieket, mik azok, mondjátok meg, hogy szívünkre vegyük és megtudjuk végüket: vagy az eljövendőket hirdessétek nekünk; Isa 41:23 mondjátok meg, mik fognak jönni ezután, akkor tudjuk, hogy istenek vagytok. Igen, tegyetek jót, vagy tegyetek rosszat, hogy szembenézzünk egymással, és lássuk: Isa 41:24 íme ti semmik sem vagytok, tetteitek semmik sem; iszonyat, aki titeket választ! Isa 41:25 Támasztottam északról, aki eljött, napkeletről, aki segítségül hívja nevemet; és eljön fejedelmeken, mint az agyagon, és mint ahogyan a fazakas a sárt tiporja. Isa 41:26 Ki tett kijelentést eleve, hogy tudjuk, és előre, hogy mondhassuk: Igaza van? Bizony senki sem tett kijelentést, bizony senki sem hirdetett; bizony senki sem hallotta mondástokat! Isa 41:27 [Először Cionnak, íme itt vannak ők, és Jeruzsálemnek adok örömhírnököt.] Isa 41:28 Látom azért, hogy nincs senki, és ezek közt nincs tanácsadó; hogy kérdezhetném őket, és valamit felelnének. Isa 41:29 Íme, valamennyien hiábavalóságok és semmiség a cselekedeteik; szél és Úresség öntött képeik. Isa 42:1 Íme, az én szolgám, kire támaszkodom, választottam, kiben kedvét leli lelkem: reá adtam az én lelkemet, terjesszen igazságot a pogányoknak. Isa 42:2 Nem kiált és nem fenneleg; és nem hallatja az utcán hangját: Isa 42:3 egy megrepedt nádat nem tör el, és hamvadó mécsbelet nem olt el. Hűségesen terjeszti az igazságot; Isa 42:4 nem hamvad, és nem törik le: míg elhelyezi a földön az igazságot; és az ő tanítására várnak a szigetek. Isa 42:5 Így mondta az Isten, az Úr, aki az egeket teremtette és kifeszítette;aki elterítette a földet és hajtásait, leheletet adott a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak: Isa 42:6 Én, az Úr elhívtalak téged igazságban, és megfogtam a kezedet; és megőriztelek és népfrigybe tettelek téged, pogányok világosságává. Isa 42:7 Hogy nyisd meg a vakoknak szemeit; hozd ki a tömlöcből a foglyot, a fogházból a sötétségben ülőket. Isa 42:8 Én vagyok az Úr, ez a nevem; és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet az istenképeknek. Isa 42:9 Az elsők íme beteljesedtek; és én most újakat jelentek ki, mielőtt kisarjaznának, hallatom veletek: Isa 42:10 énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretére a föld végéről. tengerre szállók, és annak teljessége, szigetek és azok lakói: Isa 42:11 emeljenek szót a sivatag és városai, a faluk, melyekben Kédár lakik. Ujjongjanak a szikla-lakók, a hegyek tetejéről kiáltsanak; Isa 42:12 tegyenek az Úrnak tisztességet; és dicséretét hirdessék a szigeteken. Isa 42:13 Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harc embere, indulatot szít; riadót és harci kiáltást hallat, ellenségein hősnek mutatja magát. Isa 42:14 Néma voltam régtől fogva; hallgassak, tÚrtőztessem magamat? Mint a szülő nő, fogok kiáltani, lihegek és zihálok egyszerre. Isa 42:15 Kiszárítok hegyeket és halmokat, és minden növényüket elszárítom; és folyamokat teszek szigetekké, és lápokat szárítok ki. Isa 42:16 És vakokat járatok ismeretlen úton, ismeretlen ösvényeken lépdeltetem őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, a gödrös helyeket egyszintűvé. Ezeket a dolgokat cselekedtem velük, és el nem hagytam őket: Isa 42:17 [Hátratértek, szégyennel megszégyenültek, akik az istenképben bíztak; akik azt mondták az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!] Isa 42:18 Ti süketek, halljátok meg, és ti vakok, nézzétek, hogy lássatok. Isa 42:19 Ki vak, ha nem az én szolgám, és ki süket, mint az én követem, akit küldeni akarok? Ki vak, mint a békességet nyert, és ki vak, mint az Úr szolgája? Isa 42:20 Sokat láttál, és nem tartottad meg; fülei nyitva, és nem hall! Isa 42:21 Az Úrnak tetszett igazsága kedvéért nagy és dicső tanítást adni. Isa 42:22 És ez egy kizsákmányolt és kifosztott nép, bilincsbe verve tömlöcökben mind! És fogházakba dugdosták őket, zsákmánnyá lettek, és nem volt szabadító, ragadománnyá és nem volt, ki azt mondja: Add vissza. Isa 42:23 Közületek ki figyelt erre; ki figyelmezett és értett a jövőre? Isa 42:24 Ki adta ragadományra Jákóbot; és Izráelt a prédálóknak? Nemde az Úr, ki ellen vétkeztünk; és nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására? Isa 42:25 Kiöntötte reá haragja hevét, és a háború erejét: és körül lobogta őt, és nem érezte; és égett benne, és nem vette szívére. Isa 43:1 De most így mondta az Úr, teremtőd, Jákób, és alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak téged, név szerint elhívtalak, enyém vagy! Isa 43:2 Ha vízen mégy át, én veled vagyok, ha folyamokon, el nem öntenek téged. Ha tűzben jársz, meg nem égsz, és láng meg nem éget téged: Isa 43:3 Mert én, az Úr, a te Istened vagyok, Izráel szentje, a te megtartód. Váltságodba adom Egyiptomot, Szerecsenországot és Szebát helyetted. Isa 43:4 Mert drága vagy az én szemeimben, tiszteletreméltó vagy, és én szeretlek: és embert adok helyetted, és nemzeteket életed helyett. Isa 43:5 Ne félj, mert én veled vagyok; keletről meghozom magodat, és nyugatról egybegyűjtelek téged. Isa 43:6 Azt mondom északnak: Add ki!; és délnek: Ne tartsd vissza! Hozd meg fiaimat messziről, és leányaimat a föld végéről! Isa 43:7 Mind, aki az én nevemről neveztetik, és akit dicsőségemre teremtettem, ki is alakítottam, meg is alkottam: Isa 43:8 hozd ki a vak népet, hiszen szemei vannak; és a süketeket, kiknek fülei vannak! Isa 43:9 A pogányok mind összegyűltek egyetemben, és egybegyülekeztek a nemzetek: közöttük ki jelentette meg ezt, vagy előzőket, hadd halljuk. Adják meg tanúikat, de igazak legyenek, hogy akik hallják, mondhassák: Igen! Isa 43:10 Nekem ti vagytok a tanúim, mond az Úr, és szolgám, akit választottam. Hogy megismerjetek és higgyetek nekem, és értsétek meg, hogy én vagyok az: előttem nem termett isten, és utánam nem lesz. Isa 43:11 Én, én vagyok az Úr; és nincs rajtam kívül megtartó. Isa 43:12 Én kijelentettem és véghez vittem a megtartást; és én hirdettem köztetek és nem idegen. És ti tanúim vagytok, mond az Úr, és én Isten; Isa 43:13 mikor még nap nem volt, akkor is az voltam. És nincs, aki kezemből kimentsen; intézkedem, és ki fordítja vissza? Isa 43:14 Így mondta az Úr, megváltótok, Izráel Szentje: Timiattatok küldtem Babilonba, és vitettem le szökevényekül mindnyájukat, és a káldokat siránkozó hajóikon. Isa 43:15 Én vagyok az Úr, Szentetek, Izráel teremtője, királya: Isa 43:16 így mondta az Úr, aki a tengeren utat adott, és az erős vizeken ösvényt; Isa 43:17 aki kivonultatott szekeret, lovat, sereget és erőt; melyek együtt alusznak, fel nem kelnek, kialudtak, mint a mécsbél, elaludtak. Isa 43:18 Ne említsétek az elsőket, és a régiekre ne gondoljatok: Isa 43:19 íme én újat cselekszem, most sarjad, ugye tudjátok? Igen, a sivatagba utat helyezek el, a pusztaságban folyamokat. Isa 43:20 Tisztel engem a mező vadja [sakálok és struccok]; mert vizet adok a sivatagba. És folyamokat a pusztaságba; hogy inni adjak választott népemnek; Isa 43:21 a népnek, melyet magamnak alakítottam, hogy dicséretemet hirdesse. Isa 43:22 És nem engem hívtál, Jákób, mikor értem fáradtál, Izráel; Isa 43:23 nem nekem hoztad égő áldozati bárányaidat, és vágó áldozataiddal nem engem tiszteltél; nem terheltelek ételáldozattal. Isa 43:24 És nem fárasztottalak tömjénnel; és nem nekem vettél pénzen illatos nádat, és vágó áldozataid kövérével nem tartottál jól: csak terhemre voltál vétekáldozataiddal, fárasztottál bűnáldozataiddal. Isa 43:25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm bűneidet önmagamért; és vétkeidről meg nem emlékezem. Isa 43:26 Hozd emlékezetembe, törvénykezzünk egymással; beszéld el te, hogy igazad legyen. Isa 43:27 Atyád, az első, vétkezett; és tolmácsaid hűtlenek lettek hozzám. Isa 43:28 És megfertőztettem a szentség fejedelmeit; és örök szentségre adtam Jákóbot, és Izráelt a szidalmazóknak. Isa 44:1 És most hallgass Jákób, én szolgám; és Izráel, kit választottam! Isa 44:2 Így mondta az Úr, ki téged alkotott, és alakít, születésedtől fogva segít téged: Ne félj, én szolgám, Jákób, és Jesurun, kit választottam: Isa 44:3 mert vizet öntök a szomjúhozóra, és vízárt a szárazföldre. Kiöntöm lelkemet magodra, és áldásomat hajtásaidra: Isa 44:4 és sarjadzanak fű módjára; mint a fűzek a vízfolyásoknál. Isa 44:5 Ez azt mondja: Én az Úré vagyok, az meg Jákób nevét kiáltja; emez pedig kezével írja: Az Uré, és Izráel nevével becéz. Isa 44:6 Így mondta az Úr, Izráel királya, és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok első, és én vagyok utolsó, és rajtam kívül nincsen isten. Isa 44:7 Vagy ki olyan, mint én? Hirdesse ki, és mondja meg és adja elő nekem, mióta népet tettem a világra, a jövendőket is; és amik jönni fognak, mondják meg nekik. Isa 44:8 Ne féljetek, és ne reszkessetek, hiszen régen hirdetem neked, és megmondtam, és ti vagytok tanúim: hogy nincsen isten rajtam kívül, és nincs kőszirt, nem ismerek. Isa 44:9 Akik istenképet formálnak, mindhiába; és drágaságaik haszontalanok. Bizonyságtevőik maguk sem látnak; és nem értenek, hogy szégyent valljanak. Isa 44:10 Aki istent formál és istenképet önt, az nincs semmi haszonra. Isa 44:11 Hiszen követői mind szégyent vallanak, a mesterek pedig ember felett. Összegyülekeznek mindnyájan, felállnak; reszketnek, szégyent vallanak egyetemben. Isa 44:12 Kovácsolja fejsze-vasból, és megmunkálja a parázsban, a pöröllyel alakítja azt; és munkálja azt ereje karjával, ha éhes is, és nincs ereje, nem ivott vizet és tikkadt. Isa 44:13 Faragja fából, zsinórt feszít ki, kirajzolja az árral; megcsinálja a vésővel, és a körzővel megrajzolja. Így készíti azt el férfi alakra, ember szépségre, otthon ülni. Isa 44:14 Kivágásra magának cédrusokat és hársat és csert vesz, és felneveli magának az erdő fái közt. Ültet fenyőt, és az eső megneveli; Isa 44:15 és lesz az embernek tűzrevalóul. És vesz belőlük, és melegszik, bizony meggyújtja, és süt kenyeret; bizony csinál egy istent és imádja [istenképet készít belőle, és leborul előtte]. Isa 44:16 Felét elégette tűzben, felénél húst eszik, pecsenyét süt: és jól lakik, és melegszik, és azt mondja: Hajh, melegedtem, élveztem tüzet; Isa 44:17 és ami maradt belőle, abból istent készít. Az ő istenképét, leborul előtte és imádja, és imádkozik hozzá és azt mondja: Ments meg engem, mert te vagy az én istenem: Isa 44:18 nem tudják és nem értik, mert be van kenve szemük, hogy ne lássanak, szívük, hogy ne értsenek. Isa 44:19 És nem veszi a szívére, és nincs tudás és nincs értelem, mondván: Felét elégettem tűzben, bizony kenyeret is sütöttem szenénél, sütöttem húst és ettem: hát ami maradt, abból undokságot készítsek; fa sarja előtt boruljak le? Isa 44:20 Aki hamut legel, megcsalt szív félrevitte azt; és nem ragadja ki lelkét, és nem mondja: Hátha hazugság, ami kezemben van? Isa 44:21 Emlékezzél ezekre Jákób és Izráel, mert szolgám vagy te, én alkottalak; szolgám vagy te, Izráel, el ne feledkezzél rólam. Isa 44:22 Eltöröltem, mint a felhőt, álnokságaidat, és mint a felleget, vétkeidet; térj meg hozzám, mert megváltottalak! Isa 44:23 Ujjongjatok egek, mert cselekedett az Úr, rivalgjatok föld mélyei, kiáltsatok hegyek ujjongással, erdő és benne minden fa: mert megváltotta az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát! Isa 44:24 Így mondta az Úr, a te megváltód, és aki születésedtől fogva alakít téged: Én vagyok az Úr, ki mindent alkotott,kifeszítette az egeket egyedül, elterítette a földet (ki volt velem?). Isa 44:25 Aki meghiúsítja a hazugok jeleit, és a jövendőmondókat megbolondítja; hátratéríti a bölcseket, és tudományukat bolondsággá teszi. Isa 44:26 Aki megvalósítja szolgája beszédét, és követeinek tanácsát teljesíti; aki azt mondja Jeruzsálemnek: Legyen lakottá, és Júda városainak: Építtessenek fel, és romjait felállítja. Isa 44:27 Aki azt mondja az örvénynek: Légy szárazzá, és: Folyamaidat kiszárítom. Isa 44:28 Aki azt mondja Círuszról: Az én pásztorom, és minden kedvemet teljesíteni fogja; azt mondván Jeruzsálemre: Épüljön fel, és a templom fundáltassék meg. Isa 45:1 Így mondta az Úr felkentjének, Círusznak, akit kézen fogtam, hogy nemzeteket tiporjak le előtte, és királyok derekát övezzem le; hogy ajtókat nyissak meg előtte, és hogy kapukat ne lehessen bezárni: Isa 45:2 Én előtted fogok járni, és emelkedéseket lesimítok; és rézajtókat betördelek, vasrekeszeket letördelek: Isa 45:3 és neked adom a sötétség készleteit, és a rejtekek kincseit. Hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok az, ki neveden szólítalak, Izráel Istene; Isa 45:4 szolgámért, Jákobért és választottamért, Izráelért: és neveden szólítlak téged és becézlek téged; bár nem ismersz engem. Isa 45:5 Én vagyok az Úr, és nincs több, rajtam kívül nincsen Isten: felövezlek téged, bár nem ismersz engem, Isa 45:6 hogy megtudják napkeleten; és nyugaton, hogy nincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs több! Isa 45:7 [Aki világosságot alkot és sötétséget teremt, békét alkot és veszedelmet teremt.] Én vagyok az Úr, ki mindezeket alkottam; Isa 45:8 csepegjetek egek fölülről: és a felhők áradjanak igazsággal; a föld táruljon, hogy üdvöt gyümölcsözzenek: és sarjasszon egyben igazságot; én vagyok az Úr, aki teremtettem őt. Isa 45:9 Jaj, ha perbe száll formálójával egy cserép a föld cserepei közt! Mondja-e a sár formálójának: Mit csinálsz? és: Munkádra nincs hatalmad! Isa 45:10 Jaj, ha azt mondják az atyának: Mit nemzesz? és az asszonynak: Mit szülsz? Isa 45:11 Így mondta az Úr, Izráel Szentje és alkotója: A jövendőket kérdezzétek tőlem fiaim felől, és kezeim munkáját bízzátok reám. Isa 45:12 Én alkottam a földet és teremtettem rajta az embert; az én kezeim feszítették ki az egeket és egész seregüket én rendeltem. Isa 45:13 Én támasztottam őt igazságban, és minden útját elegyengettem; ő építi fel városomat, és bocsátja el foglyaimat, ingyen, és nem ajándékért, azt mondja a Seregek Ura. Isa 45:14 Így mondta az Úr: Egyiptom keresete és Szerecsenország nyeresége, és a szebaiak, a szálas emberek, hozzád jönnek át, és a tieid lesznek, utánad járnak; bilincsekben jönnek át és leborulnak előtted, hozzád imádkoznak: Csak benned van Isten, nincs több, nincsen isten! Isa 45:15 Valóban te elrejtőző Isten vagy, Izráel megtartó Istene! Isa 45:16 Szégyent vallanak és gyalázatot mindnyájan. Egyetemben gyalázatban járnak a bálványfaragók Isa 45:17 Izráel megtartatott az Úrban örök megtartással; nem vallanak szégyent és gyalázatot soha örökké. Isa 45:18 Mert így mondta az Úr, az egek teremtője, ő, az Isten, aki a földet formálta, és aki alkotta azt, felállította azt; nem Úresnek teremtette azt, lakásra formálta azt: Én vagyok az Úr, és nincs több; Isa 45:19 nem rejtekben beszéltem (a sötétség földjének egy helyén), nem mondtam Jákób magvának: Hiába keressetek engem! Én vagyok az Úr, ki igazat beszélek, és egyenes kijelentést teszek. Isa 45:20 Gyűljetek össze és jertek, álljatok elő egyetemben, ti pogányok menekültjei! Nincs értelmük, akik istenképük fáját hordozzák, és oly istenhez imádkoznak, aki meg nem tart. Isa 45:21 Jelentsétek ki és hozzátok el (bizony, tanácskozhatnak egymással!): Ki hirdette ezt eleitől, jelentette ki régen; nemde én, az Úr? Mert nincs több Isten rajtam kívül, igaz Isten és megtartó nincs kívülem: Isa 45:22 forduljatok hozzám, hogy üdvözüljetek, földnek minden határai! Mert én vagyok Isten és nincs több; Isa 45:23 magamra esküdtem, igazság jött ki a számon, ige, és vissza nem tér: Hogy nekem hajol meg minden térd, és esküszik minden nyelv: Isa 45:24 Csak az Úrban van, mondják rólam, igazság és erő. Őhozzá jönnek; és megszégyenülnek mind, akik reá haragusznak. Isa 45:25 Az Úrban jut igazsághoz és dicsekedik Izráelnek egész magva. Isa 46:1 Lerogyott Bél, leroskadt Nebó! Bálványaik állatra kerültek és baromra; hordképeitek teherrakomány a fáradton. Isa 46:2 Leroskadtak, lerogytak egyben, nem tudtak menteni; maguk is teherként fogságba mennek. Isa 46:3 Hallgassatok rám, Jákób háza, és mind, akik megmaradtatok Izráel házából; kiket magamra vettem az anyaölből, kiket hordozok születésük óta: Isa 46:4 és öregségükig ugyanaz vagyok, és vénségükig én hordozom; én alkottam és én viselem, én hordozom és mentem meg: Isa 46:5 kivel vesztek engem hasonlónak vagy egyenlőnek; kivel vettek egybe, hogy hasonlítanak? Isa 46:6 Akik aranyat öntenek erszényből, és ezüstöt mérnek ki a mérleggel, fogadnak egy ötvöst: az készít abból egy istent, ők meghajolnak és leborulnak. Isa 46:7 Felveszik vállukra és elviszik azt, leteszik a helyére és megáll, helyéről el nem mozdul. Ha kiált is hozzá valaki, nem felel, azt szükségéből ki nem szabadítja. Isa 46:8 Gondoljatok erre, és embereljétek meg magatokat; vegyétek, pártosok, szívetekre. Isa 46:9 Gondoljátok meg a korábbiakat öröktől fogva: hogy én vagyok az Isten, és nincs több Isten. Nincsen olyan, mint én, Isa 46:10 aki megjelenti kezdet előtt a véget, és elejétől fogva, ami nincs készen; Isa 46:11 aki azt mondja: Tanácsom megáll; és: Minden kedvemet teljesítem!Aki napkeletről előhívok egy sast, messze földről tanácsom férfiát; és amit kimondtam, be is teljesítem azt, amint kiformáltam, meg is cselekszem azt. Isa 46:12 Hallgassatok rám, ti erős szívűek; kik távol vagytok az igazságtól! Isa 46:13 Közel hoztam igazságomat, nincs messze, és szabadításom nem késik: és Cionban adok szabadítást Izráelnek, az én dicsőségemnek. Isa 47:1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz lánya, ülj le a földre szék nélkül, káldoknak leánya: mert nem hívnak téged többé finomnak, kényesnek. Isa 47:2 Vedd a malmot, és őrölj lisztet; fedd fel fátyolodat, hántsd le uszályodat, fedd fel combig, vádolj át folyamokon; Isa 47:3 tűnjön ki meztelenséged, látsszék ki szemérmed: bosszút állok és nem kímélek senkit. Isa 47:4 Megváltónknak Seregek Ura a neve; Izráel Szentje: Isa 47:5 ülj veszteg és menj a sötétbe, káldok leánya; mert nem hívnak téged többé országok úrnőjének. Isa 47:6 Megharagudtam népemre, megfosztottam a szentségtől örökségemet; és kezedbe adtam őket [nem tettél velük irgalmasságot, az öregre megnehezítetted igádat nagyon], Isa 47:7 és azt mondtad: Örökké úrnő leszek; úgyhogy ezeket nem vetted szívedre, nem gondoltál a végére. Isa 47:8 Most azért halld meg ezt, te buja, ki elbizakodva ül, aki azt gondolja szívében: Én vagyok, és nincs több; nem ülök özvegyen, és nem tapasztalok gyermektelenséget: Isa 47:9 hogy mind a kettő eljön reád, egy pillanat alatt egy napon, gyermektelenség és özvegység teljességükben jönnek reád boszorkányságod nagy sokasága, és igézéseid erős volta mellett. Isa 47:10 És bíztál gonoszságodban, azt mondtad: Nem lát engem; bölcsességed és tudományod, az csavart el téged, és azt mondtad szívedben: Én vagyok, és nincs több. Isa 47:11 És jön reád veszedelem, nem tudod hajnalát; és zuhan reád romlás, nem bírod kiengesztelni; és jön reád hirtelen egy vihar, nem veszed észre. Isa 47:12 No állj elő igézéseiddel, és sok boszorkányságoddal, melyekkel mesterkedtél ifjúságod óta; talán tudsz segíteni, talán ijegethetsz. Isa 47:13 Belefáradtál a sok tanácsba, álljanak hát elő, és tartsanak meg az égvizsgálók, kik a csillagokba néznek, akik tudósítást adnak újholdanként azokról, amik reád következnek. Isa 47:14 íme olyanok lettek, mint a polyva, melyet tűz égetett meg, nem menthették meg életüket a láng hatalmából; nincs parázs melegedni, tűz elébe ülni. Isa 47:15 Ilyenek lettek neked, akikkel mesterkedtél, akik kereskedtek veled ifjúságod óta; ki-ki a maga oldalára bolyongott, nincs, ki téged megtartson. Isa 48:1 Halljátok ezt, Jákób háza, kik Izráel névvel neveztetnek, és Júda vizéből eredtek; kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét dicsérik (nem híven és nem igazán!), Isa 48:2 mert a szent városról neveztetnek, és Izráel Istenére támaszkodnak; Seregeknek Ura az ő neve: Isa 48:3 Az előbbieket azelőtt megjelentettem, és kijöttek számból és hallattam azokat; hamar megcselekedtem és bekövetkeztek. Isa 48:4 Mivel tudtam, hogy kemény vagy te, és vasín a nyakad s a homlokod érc; Isa 48:5 tehát megjelentettem neked előre, mielőtt eljött, hírül adtam neked; nehogy azt mondd: Bálványom tette ezeket, és faragott és öntött képem rendelte. Isa 48:6 Hallottad, lásd meg egészen; ti pedig nemde hirdetitek? Mostantól fogva újakat adok neked hírül, és rejtetteket, miket nem tudtatok. Isa 48:7 Most termettek és nem régen, egy napja, és nem hallhattál róluk; nehogy ezt mondd: Hiszen ezt tudtam. Isa 48:8 Sem nem hallottad, sem nem tudtad, ezelőtt füledbe sem férkőzött; mert tudom, hűségtelenül hűségtelen vagy, és pártos a neved születésed óta. Isa 48:9 Nevemért tÚrtőztettem haragomat, és dicséretemért tűrtelek, hogy ki nem irtottalak; Isa 48:10 íme, megtisztítottalak, de nem ezüstként, a nyomor kemencéjében próbáltalak meg: Isa 48:11 magamért, magamért kellett megtennem, mert hogy szentségteleníttessék meg nevem? és dicsőségemet másnak nem adom! Isa 48:12 Hallgass rám, Jákób; és Izráel, elhívottam; én vagyok, én az első, utolsó is én. Isa 48:13 És kezem fundálta a földet és jobbom terjesztette ki az eget; ha én szólítom őket, egyben előállnak. Isa 48:14 Gyűljetek össze mindnyájan és halljátok: közülük ki jelentette meg ezeket: akit az Úr szeret, az hajtja végre akaratát Babilonon, és karja a káldokon? Isa 48:15 Én, én mondtam ki, hívtam is el őt; elhoztam őt, és sikeres lesz útja. Isa 48:16 Jertek közel hozzám, halljátok meg ezt, kezdettől fogva nem rejtekben beszéltem: Mióta ezek történnek, ott vagyok, most tehát Uram, az Úr küldött engem és az ő lelke. Isa 48:17 Így mondta az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, ki tanítlak téged, segítvén; most ráviszlek az útra, melyen járj: Isa 48:18 (Vajha figyelmeznél parancsolataimra; hogy olyan békességed lenne, mint a folyam, és igazságod, mint a tenger hullámai. Isa 48:19 És lenne magod, mint a föveny, és méhednek hajtása, mint a homokszemek; nem irtatnék ki és nem pusztíttatnék ki a neve színem elől!) Isa 48:20 Menjetek ki Babilonból, fussatok a káldoktól, ujjongó hangon jelentsétek, hirdessétek ezt; vigyétek ki a föld széléig, mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot! Isa 48:21 És nem szomjaztak, a pusztákban vitte őket, vizet a kőszirtből árasztott nekik; meghasította a kőszirtet, és folyt a víz. Isa 48:22 Nincs béke, mond az Úr, a hitetleneknek. Isa 49:1 Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, távoli népek; az Úr születésem óta elhívott engem, anyám méhében említette nevemet. Isa 49:2 És olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékába rejtett engem; és csiszolt nyílvesszővé tett engem, tegzébe dugott engem. Isa 49:3 És azt mondta nekem: Szolgám vagy te, Izráel, kiben megdicsőítem magamat. Isa 49:4 Bár én azt mondtam: Hiába fáradtam, hiábavalóságra és semmiségre vesztegettem erőmet. Valóban, az én ítéletem az Úrnál van, és jutalmam az én Istenemnél. Isa 49:5 És most azt mondta az Úr, az én alkotóm [születésem óta szolgájává, hogy visszatérítsem hozzá Jákobot, és Izráel hozzá gyűjtessék]; és megbecsült lettem az Úr szemeiben, és az én Istenem lett az én erőm; Isa 49:6 és azt mondta: Nem elég, hogy szolgám légy nekem Jákób törzseinek felállítására és Izráel megőrzöttjeinek visszahozására; hanem a pogányok világosságává teszlek téged, hogy légy üdvöm a föld határáig. Isa 49:7 Így mondta az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetendő lélekre, pogányok iszonyatára, uralkodók szolgájára: Királyok látják és felkelnek, fejedelmek, és leborulnak; az Úrért, aki hűséges, Izréel Szentjéért, ki választott téged. Isa 49:8 Így mondta az Úr: A kegyelem idején meghallgattalak téged, és az üdv napján megsegítettelek téged; és megőriztelek és tettelek téged népfrigybe, az országot felállítván, az elpusztult örökségeket birtokba adván; Isa 49:9 azt mondván a foglyoknak: Jertek ki, a sötétben levőknek: Jertek nyilvánosságra! Az utakon legeltetnek, és minden kopárságon lesz legelőjük. Isa 49:10 Nem éheznek és nem szomjaznak, és nem üti meg őket a hőtűzés és a nap; mert aki könyörült rajtuk, tereli őket, és vízforrásokhoz vezeti őket. Isa 49:11 És minden hegyemet úttá teszem; és országutaim felemelkednek. Isa 49:12 Íme, ezek messziről jönnek; és íme ezek északról és nyugatról, ezek pedig sziniek földjéről. Isa 49:13 Örvendezzetek, egek és vigadj, föld, törjetek ki, hegyek, ujjongásban; mert megvigasztalta az Úr az ő népét, és szegényein könyörül. Isa 49:14 És azt mondta Cion: Elhagyott engem az Úr; és az én uram elfelejtett engem. Isa 49:15 Hát elfelejti-e asszony csecsemőjét, hogy ne könyörüljön szülötte fián? Ha ezek elfelejtik is, de én nem felejtelek el téged: Isa 49:16 íme tenyeremre rajzoltalak;kőfalaid előttem vannak folyton. Isa 49:17 Sietnek fiaid; rombolóid és pusztítóid kimennek belőled. Isa 49:18 Emeld fel körül szemeidet és lásd, mindnyájan egybegyűltek és jönnek hozzád! Élek én, ez az Úr mondása, hogy mindnyájukat felöltöd ékszer gyanánt, és felövezed velük magadat, mint a menyasszony. Isa 49:19 Mert romjaid és pusztaságaid mellett, és elpusztult földed mellett bizony most szűk vagy a lakossághoz képest; de eltávoztak, akik elpusztítottak téged. Isa 49:20 Még mondani fogják füleidbe gyermektelenséged fiai: Szűk nekem a hely, húzódj összébb, hogy lakhassam! Isa 49:21 És azt mondod szívedben: Ki szülte nekem ezeket? hiszen én gyermektelen és meddő voltam, fogoly és száműzött. És: Ezeket ki nevelte fel? Íme, én egyedül maradtam, ezek hol voltak? Isa 49:22 Így mondta az én uram, az Úr: íme felemelem kezeimet a nemzetekhez, és a népekhez emelem zászlómat: és elhozzák fiaidat ölben, és lányaid vállon hordoztatnak. Isa 49:23 És királyok lesznek nevelőid, és fejedelemnők dajkáid. Arccal a földre borulnak előtted, és lábaid porát nyalják. És megtudod, hogy én vagyok az Úr, kiben nem szégyenülnek meg, akik várják. Isa 49:24 Vajon elvehető-e a hőstől a ragadomány, és az igaznak foglyai elmenekülnek-e? Isa 49:25 Mert így mondta az Úr; a hős foglyai is elvétetnek; az erős ragadománya is megmenekül:és perlőiddel én fogok perelni; és fiaidat én fogom megszabadítani. Isa 49:26 És megétetem elnyomóiddal a saját húsukat, és megrészegednek vérüktől, mint a musttól; és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr, a te megtartód és megváltód, Izráel erőse. Isa 50:1 Így mondta az Úr: Hol a váló levél, mellyel anyátokat elbocsátottam? Vagy ki az hitelezőim közül, akinek eladtalak benneteket? íme bűneitek miatt adattatok el, és vétkeitek miatt bocsáttatott el anyátok. Isa 50:2 Miért nem volt senki, mikor jöttem, és nem felelt senki, mikor hívtam? Talán valóban rövid a kezem a megváltásra, és nincs bennem erő a szabadításra? íme dorgálásommal tengert szárítok ki folyamokat teszek sivataggá, megbűzhödnek bennük a halak víz híjában, és kimúlnak a szomjúságtól. Isa 50:3 Borulatba öltöztetem az egeket; és gyászruhát teszek rájuk mezül. Isa 50:4 Az én uram, az Úr adott nekem tanítványi nyelvet, hogy tudjam segélni az elfáradtat igével. Felserkenteni reggelről reggelre, felserkenti fülemet, hogy hallgassak, mint a tanítványok. Isa 50:5 [Az én uram, az Úr, megnyitotta fülemet.] És én nem engedetlenkedtem, vissza nem hátráltam: Isa 50:6 hátamat adtam a verőknek, és államat a megtépőknek; orcáimat nem rejtettem el a gyalázás és köpés elől. Isa 50:7 És az én uram, az Úr megsegített engem, ezért nem szégyenültem meg; [ezért] olyanokká tettem orcáimat, mint a kova, és tudom, hogy nem szégyenülök meg: Isa 50:8 közel van, aki engem igazzá tesz, ki perel velem? Álljunk elő együtt! Kicsoda az én peres felem? Álljon elébem! Isa 50:9 Íme, az én uram, az Úr segít nekem, ki az, aki kárhoztathat engem? Íme mindnyájan, mint a ruha, megavulnak, a moly megeszi őket. Isa 50:10 Kicsoda köztetek, aki féli az Urat, hallgat szolgája szavára? Aki sötétségben jár és nincs neki világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék az ő Istenére. Isa 50:11 Íme, ti mind, kik tüzet gyújtotok, tüzes nyilakat öveztek fel: menjetek tüzetek lángjába és a tüzes nyilakba, melyeket gyújtottatok. Az én kezemből ez lesz nektek, fájdalomban fogtok feküdni. Isa 51:1 Hallgassatok rám igazságkövetők, kik az Urat keresitek; tekintsetek a szirtre, melyből vágattatok, és a kútÚregre, melyből ásattatok: Isa 51:2 tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki szült titeket; mert egy volt, mikor elhívtam őt, és megáldottam és megsokasítottam őt. Isa 51:3 Mert megvigasztalja az Úr Ciont, megvigasztalja minden romjaiban; és olyanná teszi sivatagját, mint Éden, és pusztaságát, mint az Úrnak kertje: öröm és vigasság kéznél lesz ott, hálaadás és dicséret hangja. Isa 51:4 Hallgassatok rám, népem és nemzetem, rám figyeljetek, mert tanítás származik tőlem és ítéletemet a népek világosságául viszem nyugovóra. Isa 51:5 Közel van igazságom, kijön üdvöm, és karjaim népeket ítélnek; reám várakoznak a szigetek, és karomban reménykednek. Isa 51:6 Emeljétek az égre szemeiteket, és tekintsetek a földre alant, mert az egek, mint a füst szétmennek, és a föld, mint a ruha megavul, és lakói, mint a szúnyog meghalnak; de az én üdvöm örökre megmarad, és igazságom meg nem ijed. Isa 51:7 Hallgassatok rám igazság-ismerők, e te nép, melynek szívében van tanításom; ne féljetek halandók gyalázásától és szidalmaiktól meg ne ijedjetek: Isa 51:8 mert mint a ruhát, megeszi őket a moly, és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg; de az én igazságom örökre megmarad, és az én üdvöm nemzedékről nemzedékre. Isa 51:9 Ébredj, ébredj, öltözz fel erőt, oh Urnak karja; ébredj, mint az első időkben, ős nemzedékekben! Nemde te voltál az, aki levágta Ráhábot, átszúrta a tengeri szörnyet? Isa 51:10 Nemde te voltál az, aki kiszárította a tengert, a nagy hullámár vizét; ki utat tett a tenger mélységeibe, hogy menjenek át a megváltottak? Isa 51:11 És az Úr megváltottai visszatérnek, és bevonulnak Cionba ujjongással, és fejükön örök örömmel. Örömöt és vigasságot érnek, bú és sóhaj menekülnek. Isa 51:12 Én, én vagyok az, aki megvigasztal titeket; te ki vagy, hogy félsz az embertől, aki meghal, és az ember fiától, ki a fű sorsára jut: Isa 51:13 és elfelejted az Urat, aki alkotott téged, aki kifeszítette az eget és fundálta a földet? És félsz folytonosan egész nap a szorongató dühétől, mikor készen van, hogy megrontson? Isa 51:14 De hol a szorongató dühe? A legörbesztettnek hamar fel kell oldatnia; és nem hal bele a verembe, és nem hiányzik a kenyere. Isa 51:15 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki megrendítem a tengert és zúgnak habjai; kinek Seregeknek Ura a neve: Isa 51:16 és igémet a te szádba tettem, és téged kezem árnyékával takartalak be; mikor eget plántáltam és földet fundáltam, és azt mondtam Cionnak: Népem vagy te! Isa 51:17 Ébredj fel, ébredj fel, kelj fel Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát: a tántorgás poharának kelyhét megittad, kiszívtad. Isa 51:18 Nem volt, ki vezesse őt, minden fia közül, kiket szült; nem volt, ki kézen fogja minden fia közül, kiket felnevelt. Isa 51:19 Mind a kettő megesett rajtad, ki sajnál téged; a pusztítás és a letörés és az éhség és a kard, ki vigasztal téged? Isa 51:20 Fiaid elájultak, feküdtek minden utcasarkon, mint vadbika a tőrben; tele az Úrnak haragjával, Istened dorgálásával. Isa 51:21 Ezért halld meg ezt, te szegény, és részeg, de nem bortól! Isa 51:22 Így mondta a te urad, az Úr, és Istened, aki perel népéért: íme kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom poharának kelyhét nem iszod már többé. Isa 51:23 És teszem azt elnyomóid kezébe, akik azt mondták lelkednek: Hajolj meg, hogy átmehessünk; és olyanná tetted hátadat, mint a föld, és mint az utca az átmenőknek. Isa 52:1 Ébredj, ébredj, öltözd fel erődet, Cion; öltözd fel díszruhádat Jeruzsálem, te szent város; mert nem fog már többé beléd bemenni körülmetéletlen és tisztátalan! Isa 52:2 Rázd ki magadat a porból, kelj fel, Jeruzsálem hadifoglya; oldódjanak meg nyakad kötelei, Cionnak fogoly leánya! Isa 52:3 Mert, így mondta az Úr, ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg. Isa 52:4 Mert így mondta az én uram, az Úr: Egyiptomba ment le népem először (hogy ott jövevény legyen) aután Asszíria nyomta őt el semmiért; Isa 52:5 és most itt mi a dolgom, mond az Úr? Mert népem elvitetett ingyen, a rajta uralkodók ordítanak, mond az Úr, és folyton egész nap káromolják nevemet: Isa 52:6 ezért meg kell ismerni népemnek nevemet, ezért ugyanazon a napon, hogy én vagyok az, aki szóltam, íme én! Isa 52:7 Mi kedvesek a hegyeken az örömhírmondó lábai, aki békét hirdet; jó hírt hoz, üdvöt hirdet, azt mondja Cionnak: A te Istened a király! Isa 52:8 Hallga, őrállóid felemelik szavukat, egyetemben ujjonganak; mert szemtől szembe gyönyörködnek, hogy az Úr visszatér Cionba. Isa 52:9 Kiáltsatok, ujjongjatok egyetemben, Jeruzsálem romjai; mert megvigasztalta az Úr az ő népét, megváltotta Jeruzsálemet. Isa 52:10 Feltűrte az Úr szentséges karját minden nemzetek szemei előtt; és látni fogják a föld minden határai a mi Istenünk szabadítását. Isa 52:11 Távozzatok, távozzatok, menjetek ki onnét, tisztátalant ne érintsetek; menjetek ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, az Úr edényeinek hordozói. Isa 52:12 Mert nem sietséggel kell kijönnötök, és nem meneküléssel járnotok; mert az Úr vonul előttetek, és hátvédetek Izráel Istene. Isa 52:13 Íme szerencsével jár az én szolgám; felemelkedik és felmagasztaltatik, és naggyá lesz igen. Isa 52:14 Amiképpen bámultak rajtad sokan; úgy el volt torzítva a férfiastól arca, és az emberiestől az alakja. Isa 52:15 úgy megrezzent sok nemzetet: rajta királyok befogják szájukat; mert amit nem beszéltek nekik, látják, és amit nem hallottak, megértik. Isa 53:1 Ki hitt a mi prédikálásunknak; és az Úr karja kin jelent meg? Isa 53:2 És felszökkent, mint a hajtás, őelőtte; és mint a gyökér a száraz földből. Nem volt alakja, és nem volt rajta dísz; ha néztük, nem olyan arc volt, amit megkívánunk: Isa 53:3 Lenézett és legelhagyatottabb ember, fájdalmak embere, betegség barátja; és mint aki elől arcunkat elrejtjük, lenézett, és nem vesszük számba. Isa 53:4 Valóban, betegségeinket ő hordozta, és fájdalmainkat magára vette; és mi azt gondoltuk, hogy ostoroztatott, hogy istenverte és megalázott. Isa 53:5 Pedig ő a mi vétkeink miatt szúratott keresztül, bűneink miatt zúzatott össze; békességünk fenyítéke volt rajta, és sebei által lett gyógyulásunk. Isa 53:6 Mindnyájan eltévedtünk, mint a juhok, ki-ki a maga útjára fordult; és az Úr mindnyájunk bűnét reá vetette. Isa 53:7 Zaklatták, és ő megalázta magát, és nem nyitotta meg a száját: mint a bárány, mikor a mészárszékre viszik, és mint a juh az őt nyírók előtt megnémul; úgy nem nyitotta meg a száját. Isa 53:8 Zár alól és ítélet alól kivétetett; de kortársainál ki gondolja meg ezt: hogy kivágatott az élet földjéről, a népem vétke miatt volt rajta csapás? Isa 53:9 És hitetlenek mellé tették sírját,és gazdag mellé sírhalmait; noha jogtalanságot nem követett el, és csalárdság nem volt szájában. Isa 53:10 De az Úrnak tetszett összetörni őt, megkínozni: hogy ha lelke meghozta a bűnáldozatot, lásson magot, nyújtsa meg napjait, és az Úr kedve általa jusson sikerre. Isa 53:11 Lelke fáradságából lát, amivel megelégszik, tudományával megigazít; igaz lesz az én szolgám a sokaknak, és bűneiket ő veszi magára. Isa 53:12 Ezért részt osztok neki a nagyok közt, és a hatalmasokkal oszt zsákmányt azért, mert kiöntötte lelkét halálra és a bűnösök közé számláltatott; és ő hordozta sokak bűnét, és a vétkesekért közbenjárt. Isa 54:1 Ujjongj meddő, ki nem szültél, fakadj ujjongásra és kiálts, ki nem vajúdtál; Isa 54:2 mert többen vannak az elpusztított fiai, mint a férjes nő fiai, azt mondja az Úr.Szélesítsd ki sátorod helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsék ki, ne kíméld; hosszabbítsd meg köteleidet, és sátorszegeidet erősítsd meg. Isa 54:3 Mert jobbra és balra kiterjedsz; és magod nemzeteket vesz birtokába, és elpusztult városokat népesítenek be. Isa 54:4 Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne szégyenkezzél, mert nem kell pirulnod; mert ifjúságod szégyenét elfelejted, özvegységed gyalázatára pedig nem emlékezel többé. Isa 54:5 Mert férjed az, aki alkotott, Seregek Ura a neve; és megváltód Izráel Szentje, az egész föld Istenének hívatik. Isa 54:6 Mert mint egy elhagyott asszonyt, kinek a lelke fáj, úgy hívott téged az Úr; és az ifjúkori feleség hogyan vettetnék el, azt mondja az Úr? Isa 54:7 Egy kis pillanatra elhagytalak téged; és nagy irgalmassággal befogadlak téged. Isa 54:8 Egy harag-kitörésben elrejtettem arcomat egy pillanatra tőled; és örök kegyelemmel irgalmazok neked, azt mondja megváltód, az Úr. Isa 54:9 Mert Noé vize ez nekem. Mint megesküdtem, hogy nem jön Noé vize többet a földre: úgy esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg téged. Isa 54:10 Mert a hegyek elmozdulnak, és a halmok meginognak: de az én kegyelmem tőled el nem mozdul, és békefrigyem meg nem inog, azt mondja az Úr, aki neked irgalmazott. Isa 54:11 Szegény viharverte, vigasztalan, íme én rézkőbe ágyazom köveidet, és fundamentumaidat zafírokba. Isa 54:12 És gránátból teszek neked párkányokat, és kapukat kárbunkulus kövekből; és egész határodat drágalátos kövekből. Isa 54:13 És fiaid mind az Úr tanítványai lesznek; és nagy lesz fiaid békéje, Isa 54:14 igazságra fundáltatol: távozz az elnyomástól, mert nem kell félned; és a rettegéstől, mert nem közelít hozzád. Isa 54:15 Ha kihíván kihívnak, nem tőlem lesz; aki téged kihív, ellened elbukik. Isa 54:16 Íme, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatja a parázs tüzét, és fegyvert hoz ki műve gyanánt. Isa 54:17 És én teremtettem a rontót rontásra: amely fegyver ellened készül, egy sem lesz szerencsés; és amely nyelv veled száll perbe, mind elkárhoztatod. Ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk tőlem, mond az Úr. Isa 55:1 Hó! mind, akik szomjúhoztok, menjetek a vízre (akinek pénze nincs is); menjetek, vegyetek élelmet és egyetek: és menjetek, vegyetek élelmet pénz nélkül, és megfizetés nélkül bort és tejet! Isa 55:2 Miért adnátok ki pénzt arra, ami nem kenyér; és keresményt arra, ami meg nem elégít? Hallgatván hallgassatok rám, akkor jót esztek; és gyönyörködik lelketek a kövérségben. Isa 55:3 Nyújtsátok fületeket és jertek hozzám, hallgassatok, akkor él lelketek; és kötök veletek örök szövetséget Dávid iránti kegyelmem hűségével. Isa 55:4 Amint népek számára való tanúnak adtam őt népek fejedelméül és parancsolójául: Isa 55:5 úgy fogsz szólítani oly nemzetet, melyet nem ismersz; és fog hozzád futni oly nemzet, mely téged nem ismer. [Az Urért, a te Istenedért, és Izráel Szentjéért, mert megdicsőített téged.] Isa 55:6 [Keressétek az Urat, mikor jelen van; hívjátok őt, mikor közel van! Isa 55:7 Hagyja el a hitetlen az ő útját és a bűn embere gondolatait; és térjen meg az Úrhoz és irgalmaz neki, és a mi Istenünkhöz, mert gazdag a megbocsátásban. Isa 55:8 Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, mond az Úr. Isa 55:9 Mert magasabbak az egek a földnél; úgy magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.] Isa 55:10 Mert miképpen leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megáztatja a földet, és megtermékenyíti és kicsiráztatja azt; és ad magot a magvetőnek és kenyeret az evőnek: Isa 55:11 Úgy lesz az én igém, mely számból kijön, nem tér vissza hozzám Úresen; hanem megcselekszi, amit akarok, és sikerre viszi, amire küldöttem. Isa 55:12 Mert örömben vonultok ki és békében vezéreltettek; a hegyek és a halmok ujjongásban törnek ki előttetek, és a mező fái mind kézzel tapsolnak. Isa 55:13 A tövis helyett ciprus nő, és a csalán helyett mirtus nő; és lesz az Úrnak dicsőségére, örök jelül, mely ki nem vágatik. Isa 56:1 Így mondta az Úr: Őrizzétek meg az ítéletet és cselekedjetek igazságot; mert közel van üdvöm, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy nyilvánvalóvá legyen: Isa 56:2 boldog a halandó, aki ezt cselekszi; és az emberfia, ki ragaszkodik hozzá: aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse, és megőrzi kezét minden rossz cselekvéstől. Isa 56:3 Ne mondja hát az idegenfi, ki az Úrhoz csatlakozott, mondván: Bizony külön választ engem az Úr az ő népétől; és ne mondja a herélt: íme én száraz fa vagyok; Isa 56:4 mert így mondta az Úr: A herélteknek, akik megőrzik szombataimat, és azt választják, amiben én gyönyörködöm; és ragaszkodnak szövetségemhez: Isa 56:5 adok nekik házamban és kőfalaimban oszlopot, és nevet, mely jobb a fiaknál és leányoknál; örök nevet adok neki, mely ki nem vágatik. Isa 56:6 És az idegen fiakat, kik csatlakoznak az Úrhoz, hogy szolgálják őt, és szeressék az Úr nevét, hogy szolgáivá legyenek neki: mind, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse, és akik ragaszkodnak szövetségemhez; Isa 56:7 hát beviszem őket szentségem hegyére. És megörvendeztetem őket imádságom házában, égő és vágó áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert az én házam imádság házának hívatik minden népek számára, Isa 56:8 mond az én Uram, az Úr, aki egybegyűjti Izráel elűzötteit: Még gyűjtök hozzá, egybegyűjtötteihez. Isa 56:9 Mezei vadak mind, jertek enni; erdőbeli vadak mind! Isa 56:10 Őrállói vakok mindnyájan, nem veszik észre; mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Látók, akik feküsznek, szeretnek szunnyadni; Isa 56:11 és erős étvágyúak az ebek, nem tudnak jóllakni. És ezek pásztorok, akik nem tudnak figyelni! Mindnyájan a maguk útjára fordultak, ki-ki nyereségére végig. Isa 56:12 Jertek, hadd hozzak bort, és iszogassunk méhsört! És ilyen lesz a nap holnap is, nagy, felette igen! Isa 57:1 Az igaz elvész és nincs, ki szívére vegye, és kegyes emberek elvétetnek, anélkül, hogy valaki észrevenné, hogy a veszedelem elől vétetik el az igaz: Isa 57:2 bemegy békén, nyugszik fekhelyein, aki az ő egyenességében járt. Isa 57:3 Álljatok hát ide elő ti, boszorkányfiak, házasságtörő faj, ki paráználkodsz is: Isa 57:4 ki felett akartok kárörvendeni, ki felett akartok szájat tátani, nyelvet öltögetni? Nemde ti bűn gyermekei vagytok, hazug fajzat? Isa 57:5 Akik hevültök a bálványokkal minden zöldellő fa alatt; levágjátok a gyermekeket a völgyekben a sziklák hasadékai alatt. Isa 57:6 Völgyi kövekben van részed, ők, ők a te örökséged; nekik is öntöttél italáldozatot, vittél ételáldozatot: vajon ezeken megnyugodjam? Isa 57:7 Magas és emelkedett hegyre tetted ágyadat, oda is felmentél vágó áldozatot vágni; Isa 57:8 és az ajtószárny és félfa mögé tetted emlékedet. Mert mellőlem nyíltan felmentél, kiszélesítetted ágyadat, és megegyeztél valamelyikükkel, szeretted ágyukat, amerre láttad. Isa 57:9 És mentél a királyhoz olajjal, és sokasítottad keneteidet. És elküldted követeidet messzire, és lementél az alvilágig. Isa 57:10 Ha utad sokaságában elfáradtál, nem mondtad: Hiába! Segédcsapatodat megtaláltad, ezért nem lankadtál el. Isa 57:11 Te kitől is tartasz és félsz, hogy hazudsz, és velem nem gondolsz, nem veszel szívedre? Nemde én hallgatok, éspedig öröktől fogva, és engem azért nem félsz? Isa 57:12 Én megjelentem igazságodat és cselekedeteidet, hogy nem segítenek meg téged. Isa 57:13 Ha kiáltasz, megmentenek téged gyűjteményeid? Hiszen mindnyáját elviszi a szél, elkapja egy lehelet. De aki hozzám menekedik, örökli a földet, és birtokba veszi szentségem hegyét, Isa 57:14 és azt mondja: Töltsétek, töltsétek, készítsetek utat, vegyétek el a botrányt népem útjából! Isa 57:15 Mert így mondta a Magas és Emelkedett, ki örökké trónol, és Szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, és a töredelmessel és alázatos lelkűvel, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a töredelmesek szívét. Isa 57:16 Mert nem örökké perelek, és nem folytonosan haragszom; hiszen a tőlem való szellem megtikkadna, és a lelkek, melyeket én alkottam. Isa 57:17 Kapzsisága bűnéért megharagudtam, és megvertem őt, arcomat elrejtve. Mikor megharagudtam, elment elpártolva szívének útjára. Isa 57:18 Útjait láttam, tehát meggyógyítom őt; és vezetem őt és megfizetek vigasztalással neki és gyászolóinak, Isa 57:19 teremtvén ajkak gyümölcsét. Békesség, békesség a távoliaknak és a közelieknek; azt mondja az Úr, és: Meggyógyítom őt. Isa 57:20 A hitetlenek pedig olyanok, mint a háborgó tenger, mikor nem bír megnyugodni, és vizei iszapot és sárt hánynak ki. Isa 57:21 Nincs béke, mondja Istenem, a hitetleneknek. Isa 58:1 Kiálts teli torokkal, ne sajnáld, mint a kÚrt, emeld fel hangodat; és jelentsd meg népemnek bűnét, és Jákób házának vétkeit. Isa 58:2 Pedig engem naponként megkérdeznek, és utaimat tudni kívánják. Mint oly nemzet, mely igazságot cselekszik, és Istenének rendtartását nem hagyta el; kérdezik tőlem az igaz rendtartásokat, Isten közelségét kívánják. Isa 58:3 Miért, hogy böjtölünk és nem látod meg, sanyargatjuk magunkat és nem veszed észre? Íme böjtnapotokon foglalkozást kerestek, és minden munkástokat hajszoljátok. Isa 58:4 [Íme perre és patvarra böjtöltök, és hitetlen ököllel való verekedésre; nem úgy böjtöltök ez idő szerint, hogy szavatokat a magasságban meghallassátok.] Isa 58:5 Hát ilyen legyen a böjt, melyet szeretek, az ember önsanyargatásának napja? Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákból és hamuból vet ágyat; hát ezt nevezed böjtnek, az Úr előtt kedves napnak? Isa 58:6 Nem az-e a böjt, amit én választok, hogy nyisd meg a gonoszság bilincseit, oldozd meg az iga köteleit; és bocsásd szabadon a letörötteket, és minden igát tépjetek széjjel? Isa 58:7 Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és a szegényeket, hajléktalanokat beviszed házadba; ha látsz mezítelent, hát felruházod őt, és testvéred elől el nem rejtőzöl? Isa 58:8 Akkor felhasad, mint hajnal világosságod, és gyógyulásod hamar kivirágzik; és előtted jár a te igazságod, az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Isa 58:9 Akkor hívod, és az Úr felel, kiáltasz, és azt mondja: Itt vagyok! Ha eltávolítod közüled az igát, ujjnyújtogatást és gonosz beszédet; Isa 58:10 és kiteszed az éhezőnek lelkedet, és a nyomorult lelket jóltartod: akkor felkel a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. Isa 58:11 És vezet téged az Úr folytonosan, és megelégíti az aszályban lelkedet, és csontjaidat megerősíti; és olyan leszel, mint egy öntözött kert, mint egy vízforrás, melynek vize nem hagy cserben. Isa 58:12 És hozzád tartozóid örök romokat építenek fel, felemeled régi nemzedékek alapvetéseit; úgyhogy rés-befalazónak neveznek téged, a lakáshoz való ösvények visszaállítójának. Isa 58:13 Ha visszatéríted szombaton lábadat attól, hogy foglalkozásod folytasd szent napomon; és a szombatot gyönyörűségnek hívod, mint az Úrnak szentet, tisztelni valónak, és megtiszteled azt azzal, hogy nem teszed utaidat, nem keresed foglalkozásodat, sem szóbeszédet: Isa 58:14 akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, és a föld magaslatain fog vinni téged, és táplálni fog téged atyádnak, Jákobnak örökségével, mert az Úr szája szólott. Isa 59:1 Nem rövid az Úr keze a megtartásra; és nem nehéz a füle a meghallgatásra; Isa 59:2 hanem bűneitek lettek elválasztók köztetek és Istenetek között; és vétkeitek takarták el arcát tőletek, hogy meg ne hallgasson; Isa 59:3 mert kezeitek meg vannak fertőztetve vérrel, és ujjaitok bűnnel. Ajkaitok hazugságot beszélnek, nyelvetek álnokságot susog. Isa 59:4 Nincs, aki igazügyben hívna perbe, és nincs, aki becsületesen menne perbe; Úrességben bíznak, léhaságot beszélnek, viszontagságot fogannak és álnokságot nemzenek. Isa 59:5 Baziliszkusz-tojást költenek ki és pókhálókat szőnek. Aki tojásukból eszik, meghal, a széttöröttből pedig vipera kel ki. Isa 59:6 Szövésükből nem lesz ruha és nem takarózhatnak készítményükbe; készítményük álnokság készítménye, és erőszak tette van kezeikben. Isa 59:7 Lábaik a gonoszra futnak, és sietnek ártatlan vért ontani; gondolataik álnokság gondolatai, pusztulás és romlás van útjaikon: Isa 59:8 a békesség útját nem ismerik, és nincs jog az ő vágányaikon. Ösvényeiket elgörbítik maguknak, aki azon jár, nem ismer békét; Isa 59:9 ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el hozzánk az igazság: várunk a világosságra, és íme sötétség, fényekre — homályokban járunk; Isa 59:10 Tapogatjuk, mint a vakok a falat, és mintegy szemek nélkül tapogatózunk. Elbotlunk délben, mint szÚrkületkor, sötétben vagyunk, mint a halottak: Isa 59:11 mormogunk, mint a medvék, mindnyájan, és mint a galambok, búgva búgunk; várunk az ítéletre, és nincs, üdvre - távol van tőlünk. Isa 59:12 Mert sok a bűnünk teelőtted, vétkeink reánk vallanak; mert bűneink nálunk vannak, és bűnösségünket ismerjük: Isa 59:13 hogy hűtlenek vagyunk és megtagadtuk az Urat, és hátratértünk a mi Istenünk mögül; elnyomást és szakadást beszéltünk, fogantunk és kimondtunk szívből hazug szavakat. Isa 59:14 És így az ítélet hátratágított, és az igazság távol megállt; mert elbotlott az utcán a hűség, és az egyenesség nem tudott bejönni; Isa 59:15 és a hűség hiányzóvá lett, és a rossz kerülője kizsákmányolttá. Mikor látta az Úr, rossz volt szemeiben, hogy nincs ítélet: Isa 59:16 és mikor látta, hogy nincs ember, csodálkozott, hogy nincs, ki közbelépjen. És akkor segített neki a saját karja, és igazsága, az támogatta őt. Isa 59:17 És igazságot öltött fel mint páncélt, és az üdv sisakját tette fejére. És a bosszú ruháit vette fel öltözetül, és féltékenységbe burkolózott felöltőül: Isa 59:18 amilyenek voltak a cselekedetek, aszerint fizet meg; haraggal támadóinak, megtorlással ellenségeinek. A szigeteknek megtorlással fizet meg; Isa 59:19 és meglátják nyugaton az Úr nevét, és napkeleten az ő dicsőségét; mert eljön, mint egy zúduló folyam, melyet az Úrnak lelke hajt: Isa 59:20 és eljön Cionba mint Megváltó, és azokhoz, kik a bűnből megtérnek Jákobban; ez az Úr mondása. Isa 59:21 És nekem ez a szövetségem velük, mond az Úr: Lelkem, mely rajtad van, és szavaim, melyeket szádba tettem: el nem távoznak szádtól és magod szájától, és magod magjának szájától, azt mondja az Úr, mostantól fogva mindörökké. Isa 60:1 Kelj fel, világolj, mert eljött világosságod; és az Úr dicsősége felragyogott rajtad. Isa 60:2 Mert íme a sötétség beborítja a földet, és a homály a nemzeteket: rajtad pedig felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik feletted; Isa 60:3 és nemzetek járnak világosságodhoz, és királyok felkelő fényedhez. Isa 60:4 Emeld fel körül szemeidet és lásd, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek; fiaid messziről megjönnek, és leányaidat karon ápolgatják. Isa 60:5 Akkor meglátod, és sugárzol, és remeg és dagad szíved; mert feléd fordul a tenger bősége, a nemzetek gazdagsága hozzád jön. Isa 60:6 Tevék sokasága borít el téged, Midján és Éfá tevecsikói; a sábaiak mindnyájan eljönnek, aranyat és tömjént hoznak [és az Úr dicséretét hirdetik]. Isa 60:7 Kédár juhai mind hozzád gyűlnek, Nebájót kosai néked szolgálnak: felmennek, kedvesen fogadtatva, oltáromra, és dicséretem házát dicsőítem. Isa 60:8 Kik ezek, kik mint a felhő repülnek, és mint a galambok dúcaikhoz? Isa 60:9 Igen, hozzám gyülekeznek a szigetek, és a Tarsis-hajók elsősorban: hogy elhozzák fiaidat messzünnen, ezüstjüket és aranyukat velük; a te Urad Istened nevének, és Izráel Szentjének, mert téged megdicsőít. Isa 60:10 És idegenek fiai építik fel kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mert haragomban megvertelek téged, és jóakaratomban irgalmaztam neked. Isa 60:11 És nyitva lesznek kapuid folyton, sem nappal, sem éjjel be nem záratnak; hogy bevigyék hozzád a pogányok gazdagságát, királyaikat is vezetvén. Isa 60:12 [Mert az a nemzet és az a királyság, amelyik téged nem szolgál, elvész; és azok a nemzetek elpusztulván elpusztulnak.] Isa 60:13 Libánon dicsősége hozzád jön, ciprus, jávor és puszpáng együtt; szentélyem helyének ékesítésére, és hogy megtiszteljem lábam helyét. Isa 60:14 És meghajolva mennek hozzád elnyomóid fiai, és leborulnak lábad talpához megvetőid mind, és az Úr városának hívnak téged, Izráel Szentje Cionának. Isa 60:15 Annak helyébe, hogy elhagyatott voltál, és gyűlölt, hogy senki útba nem ejtett; hát örök fenséggé teszlek téged, nemzedékek meg nemzedékek örömévé. Isa 60:16 És szopod a nemzetek tejét, és királyok emlőjét szopod; és megtudod, hogy én, az Úr vagyok megtartód, és megváltód, Jákób erőse. Isa 60:17 A réz helyett aranyat hozok, és a vas helyett ezüstöt hozok [és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat]; és felügyeleteddé a békét teszem, és robotmestereddé az igazságot. Isa 60:18 Nem hallatik többé erőszakoskodás földeden, pusztulás és romlás határaidban; és üdvnek nevezed kőfalaidat, és kapuidat dicséretnek. Isa 60:19 Nem a nap lesz neked többé világosságod nappal, és fényességül nem a hold világol neked; hanem az Úr lesz neked örök világosságul, és a te Istened a te ékességedül. Isa 60:20 A te magod nem száll le többé, és holdad nem fogy el; mert az Úr lesz neked örök világosságod, és leteltek gyászod napjai. Isa 60:21 És néped mind igaz lesz, örökké bírják az országot; mint ültetvényem sarjadéka, kezem alkotása dicsőségemre. Isa 60:22 A legkisebb ezerré lesz, és a legcsekélyebb hatalmas nemzetté; én vagyok az Úr, a maga idején siettetem azt. Isa 61:1 Az én uramnak, az Úrnak lelke van énrajtam; mert felkent engem az Úr. A szegényeket evangélizálni küldött engem, megtört szíveket bekötözni; a foglyoknak szabadságot hirdetni, a megkötözötteknek megoldozást; Isa 61:2 kihirdetni az Úr kegyelem-esztendejét, és Istenünk bosszú-napját; minden gyászoló megvigasztalására, Isa 61:3 [Feltenni Cion gyászolóira] adván nekik koszorút hamu helyett; öröm-olajat gyászruha helyett, dicséretet hamvadó szellem helyett. És nevezzék őket az igazság tölgyeinek, az Úr ültetvényének, az ő dicsőségére. Isa 61:4 És megépítik az ősrégi romokat, helyreállítják a korábbi pusztaságokat; és megújítják a romvárosokat, melyek nemzedékről nemzedékre pusztán állottak. Isa 61:5 És idegenek állnak oda és őrzik juhaitokat, és külföldiek lesznek föld- és szőlőműveseitek; Isa 61:6 ti pedig az Úr papjainak neveztettek, Istenünk szolgálattevőinek mondattok. A pogányok gazdagságát eszitek, és dicsőségüket a magatokéval kicserélitek; Isa 61:7 [Szégyenetek helyett kétannyi, és a gyalázat helyett ujjongjanak részüknek! Ezért országukban kétannyit vesznek birtokba, örökké való örömük lesz nekik.] Isa 61:8 mert én, az Úr, szeretem az ítéletet, gyűlölöm az álnok rablást; tehát megadom jutalmukat híven, és örök szövetséget kötök velük. Isa 61:9 És ismeretes lesz a pogányok közt magvuk, és sarjadékuk a népek között; mind, akik látják, megismerik őket, hogy ők oly mag, melyet megáldott az Úr. Isa 61:10 Örvendezvén örvendezek az Úrban, vigadjon lelkem Istenemben, mert üdv-ruhákba öltöztetett engem, igazság-felöltőt adott rám; mint a vőlegény papi fejdíszt tesz fel, mint a menyasszony felrakja ékszereit. Isa 61:11 Mert mint a föld kihajtja csemetéjét, és mint a kert veteményét kisarjasztja: úgy sarjaszt az én uram, az Úr, igazságot, és dicséretet minden nemzetek előtt. Isa 62:1 Cion ügyéért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom; Isa 62:2 míg ki nem jön, mint a fény, igazsága, és üdve, mint az égő fáklya;és meg nem látják a pogányok igazságodat, és minden királyok dicsőségedet. És új névvel neveztetel, melyet az Úr szája jelöl meg; Isa 62:3 és leszel dicskorona az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened markában. Isa 62:4 Nem mondják neked többé: Elhagyott; országodnak sem mondják többé: Pusztaság; hanem téged így neveznek: Kedvem benne, országodat pedig: Férjezett; Isa 62:5 mert kedve lesz az Úrnak benned, és országodnak ura lesz.Mert mint elveszi az ifjú a hajadont, elvesznek téged fiaid; és mint a vőlegény öröme a menyasszonyon, úgy örvend feletted Istened. Isa 62:6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam; egész nap és egész éjjel soha ne hallgassanak. Kik az Urat emlékeztetitek; Isa 62:7 ne legyen nyugtotok: és ne engedjetek nyugtot neki, míg fel nem állítja, és míg meg nem teszi Jeruzsálemet dicsőséggé a földön. Isa 62:8 Megesküdt az Úr jobbjára és erős karjára: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek, és nem isszák idegenek mustodat, mellyel te fáradtál. Isa 62:9 Hanem akik betakarítják, azok eszik meg azt, és dicsérik az Urat; és akik leszedik azt, azok isszák azt meg szentségem udvaraiban. Isa 62:10 Menjetek keresztül, menjetek keresztül a kapukon, készítsetek utat a népnek; töltsétek, töltsétek az országutat, takarítsátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek felett. Isa 62:11 Íme, az Úr kikiálttatta a földnek széléig: Mondjátok meg Cion lányának: íme üdvöd jön! íme bére vele van és jutalma előtte: és nevezik őket szentség népének, az Úr megváltottainak. Isa 62:12 Téged pedig neveznek kívánatosnak, el nem hagyott városnak. Isa 63:1 Ki ez, aki jön Edomból, veres ruhákban Bocrából, ez a fenséges öltözetében, hanyatt szegzett nagy erejében? Én, az, aki igazságot beszél, elégséges a megtartásra. Isa 63:2 Miért veres az öltözeted; és ruháid, mint a bornyomóé? Isa 63:3 A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül senki nem volt velem. És tapostam őket haragomban, és tiportam őket indulatomban; és vérük a ruháimra freccsent, és egész öltözetemet beszennyeztem. Isa 63:4 Mert a bosszúállás napja szívemben; és megváltottaim esztendeje eljött. Isa 63:5 És körülnéztem, és nem volt ki segítsen, és csodálkoztam, és nem volt, ki támogasson: akkor a saját karom segített nekem, és indulatom, az támogatott engem. Isa 63:6 És letiportam a népeket haragomban, és megrészegítettem őket indulatomban; és a földre ontottam a vérüket. Isa 63:7 Az Úr kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről, mind aszerint, amiket cselekedett velünk az Úr, és Izráel házához való nagy jóságáról. Amiket cselekedett velünk irgalmassága szerint, és kegyelmességeinek nagysága szerint: Isa 63:8 hogy azt mondta: Bizony én népem ők, fiak, akik nem csalnak meg. És megtartójukká lett nekik Isa 63:9 minden szükségükben: nem követ és angyal; orcája tartotta meg őket. Szeretetében és könyörületébenő váltotta meg őket; és felvette, és hordozta őket Isa 63:10 az őskor egész idején.De ők engedetlenek voltak, és fájdalmat okoztak szentséges lelkének; és ellenségükké változott nekik, és ő hadakozott ellenük. Isa 63:11 Akkor megemlékeztek ősi napjairól Mózesnek, népének: Hol van, ki felhozta nekik a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki keblébe helyezte szentségének lelkét; Isa 63:12 aki Mózes jobbján járatta dicsőséges karját? Aki széthasította a vizet előttük, örök nevet szerezvén magának; Isa 63:13 aki úgy vezette őket a hullámárban, mint a lovat a sivatagban, el ne botoljon, mint a barmot, mikor a völgybe alászáll. Isa 63:14 Az Úr lelke nyugalomba vitte őt; úgy vezérelted népedet, hogy dicső nevet szereztél magadnak. Isa 63:15 Tekints le az égből, és lásd szent és dicső lakhelyedről: hol van féltékenységed és erőd, szíved megmozdulása? És irgalmasságaidat tőlem miért tartod vissza? Isa 63:16 Hiszen te vagy a mi Atyánk; mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izráel nem ismer minket. Te, az Úr vagy a mi Atyánk, Megváltónk a neved öröktől fogva: Isa 63:17 miért engedtél eltévelyedni minket, Uram, a te utaidtól? Miért keményítetted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Térj vissza a te szolgáidért, örökséged törzseiért! Isa 63:18 Kevéssel rá, hogy birtokba vette szent néped, ellenségeink megtiporták szentélyedet: Isa 63:19 olyanok lettünk, mintha soha nem uralkodtál volna rajtunk, nem neveztetett volna a neved felettünk: Isa 64:1 óh, bár megszakítottad volna az egeket! Leszálltál volna, előtted a hegyek remegtek volna; mint ahogyan a rőzse tüze ég, mint a víz lobog a tűztől. Hogy megismertesd nevedet ellenségeiddel, előtted a pogányok reszkessenek; Isa 64:2 mikor rettentőket cselekedtél, miket nem vártunk: leszálltál, előtted a hegyek remegtek. Isa 64:3 De öröktől fogva nem hallottuk, fülünkbe nem jutott; szem nem látott kívüled Istent, aki így cselekszik a benne bízóval. Isa 64:4 Megtámadtad, aki örvendezett és igazságot cselekedett, akik a te utaidban téged emlegettek; íme te megharagudtál és mi vétkesekké lettünk, ugyanazokban örökké, holott megszabadultunk. Isa 64:5 Mégis olyanok lettünk, mint a tisztátalan mindnyájan, és mint a fertőzött ruha minden igazságunk; és elhervadtunk, mint a lomb mindnyájan, és bűnösségünk, mint a szél, elvitt bennünket. Isa 64:6 És senki nem volt, ki nevedet segítségül hívta, arra eszmélt volna, hogy hozzád ragaszkodjék; mert elrejtetted orcádat előlünk, és bűneink által minket elolvasztottál. Isa 64:7 És most, Uram, atyánk vagy te;mi vagyunk az agyag és te alakítónk, és kezed műve vagyunk mindnyájan. Isa 64:8 Ne haragudjál, Uram, felettébb, és ne gondolj örökké a bűnre; íme lásd, néped vagyunk mindnyájan. Isa 64:9 Szent városaid sivataggá lettek; Cion sivataggá lett, Jeruzsálem pusztasággá. Isa 64:10 Szentségünk és dicsőségünk háza, ahol dicsértek téged atyáink; tűz martalékává lett. Isa 64:11 És minden, ami nekünk drága volt, rommá lett: hát mindezek mellett tűrtőzteted magadat, Uram; hallgatsz és nyomorgatsz bennünket felettébb? Isa 64:12 Összevont szöveg. Isa 65:1 Adtam volna kihallgatást, akik nem kérdeztek, megtalálhattak volna, akik nem kerestek; mondtam: Itt vagyok, itt vagyok, oly népnek, mely nem hívta segítségül nevemet. Isa 65:2 Kiterjesztettem kezeimet egész nap egy pártos nép felé; akik a nem jó úton jártak, a saját gondolataik után. Isa 65:3 A nép felé, mely bosszant engem szemembe folytonosan; kik áldoznak a kertekben, és füstölögtetnek a téglákon. Isa 65:4 Akik a sírokban ülnek, e és a rejtekekben hálnak; akik megeszik a disznóhúst, és utálat-lé van edényeikben. Isa 65:5 Akik azt mondják: Húzódj magad felé, ne közelíts hozzám, mert szent vagyok neked: ezek füst az én orromban, és egész nap égő tűz. Isa 65:6 Íme, fel van írva előttem, nem hallgatok, csak ha megfizettem, és megfizettem kebelükbe: Isa 65:7 bűneitekért és atyáitok bűneiért egyetemben, azt mondja az Úr, akik füstölögtettek a hegyeken, és a halmokon káromoltak engem; és kimértem a jutalmat nekik először az ő kebelükbe. Isa 65:8 Így mondta az Úr: Mint ahogyan felfedezik a mustot a fÚrtben, és azt mondják: Ne veszejtsd el ezt, mert áldás van benne: úgy cselekszem szolgáim kedvéért, nem veszítvén el az egészet; Isa 65:9 és hozok ki Jákóbból egy magot, és Júdából egy örököst hegyeimnek. És birtokba veszik azt választottaim, és szolgáim laknak ott, Isa 65:10 [és lesz a Sáron juh-legelővé és Ákor völgye marha-delelővé; Isa 65:11 népem számára, mely engem keres].Titeket pedig, kik az Urat elhagytátok, kik szentségem hegyét elfelejtettétek; akik asztalt terítetek a Szerencsének, és a Sorsnak italáldozatot töltötök: Isa 65:12 titeket a kardnak rendeltelek, és mindnyájan letérdeltek a levágásra. Amiért hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallgattatok; és azt tettétek, ami rossz a szemeimben, és ami nekem nem tetszik, azt választottátok. Isa 65:13 Ezért így mondta az én uram, az Úr: íme az én szolgáim esznek, ti pedig éheztek, íme az én szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok; íme az én szolgáim örvendeznek, ti pedig megszégyenültök; Isa 65:14 íme az én szolgáim ujjonganak jókedvükben, ti pedig kiáltotok szívfájdalomban, és lélektöredelemben jajgattok. Isa 65:15 És neveteket választottaimnak átokra hagyjátok, így öljön meg téged az én uram, az Úr, szolgáit pedig más névvel nevezi. Isa 65:16 Úgyhogy aki áldakozik az országban,az igaz Istennel áldakozik, és aki esküszik az országban, az igaz Istenre esküszik; mert elfelejtik az előbbi nyomorúságokat, mert az én szemeim elől pedig el lesznek rejtve. Isa 65:17 Mert íme én új eget és új földet teremtek; és a régi dolgokra nem emlékeznek, azok észbe sem ötlenek. Isa 65:18 Hanem örülnek és vigadnak örökkön örökké azon, amit én teremtek; mert íme én Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és népét örömmé. Isa 65:19 És vigadok Jeruzsálemen és örülök népemen; és nem hallatik abban többé siralom hangja és kiáltás hangja. Isa 65:20 Nem lesz onnét többé egynapos csecsemő, és vén, aki be nem töltené napjait; mert aki ifjan, százéves korában hal meg, és a vétkes százéves korában átkoztatik meg. Isa 65:21 És építenek házakat és lakják; és ültetnek szőlőket és eszik azok gyümölcsét. Isa 65:22 Nem azért építenek, hogy más lakja, nem azért ültetnek, hogy más egye: mert mint a fa napjai, úgy lesznek népem napjai; és kezeik munkáját választottaim használják el. Isa 65:23 Nem fáradoznak hiába, és nem szülnek ijedelemre; mert az Úr áldottainak magva ők, és sarjadékaik velük lesznek. Isa 65:24 És lesz, hogy mielőtt kiáltanak, én felelek; még ők beszélnek, már én meghallgatom. Isa 65:25 A farkas és a bárány mint egyek legelnek, és az oroszlán, mint a marha, szalmát eszik [a kígyónak pedig por a kenyere]; nem ártanak és nem rontanak egész szent hegyemen, azt mondja az Úr. Isa 66:1 Így mondta az Úr: Az ég a trónom és a föld lábam zsámolya; hol van a ház, melyet nekem építetek, és hol az én nyugvóhelyem? Isa 66:2 Hiszen mindezeket az én kezem alkotta és úgy lettek mindezek, mond az Úr; hanem erre tekintek, aki szegény és töredelmes lelkű, és aki reszket a szavamért. Isa 66:3 Aki az ökröt vágja, emberölő; aki a juhot áldozza, kutyafojtó: aki ételáldozattal áldoz, disznóvérrel; aki tömjént füstölögtet, bálványimádó. Amint ők választották a maguk útjait, és undokságaikat kívánta a lelkük; Isa 66:4 úgy választom én megcsúfoltatásukat, és rájuk hozom, amitől félnek. Azért mert hívtam, és nem volt, ki feleljen, szóltam, és nem hallgattak; és azt tették, ami rossz a szemeimben, és ami nekem nem tetszik, azt választották. Isa 66:5 Halljátok meg az Úr szavát, akik reszkettek beszédéért! Azt mondták testvéreitek, kik gyűlölnek, ellöknek titeket az én nevemért: Mutassa meg az Úr az ő dicsőségét, hogy gyönyörködjünk örömötökben; és ők meg fognak szégyenülni. Isa 66:6 Hallga, zúgás a városból, hallga, a templomból; hallga, az Úr, aki fizet megtorlással ellenségeinek! Isa 66:7 Mielőtt vajúdott volna, szült; mielőtt fájdalom jött volna rá, fiút hozott a világra. Isa 66:8 Ki hallott ilyet, ki látott ilyet; hát megszülethetik egy ország egy nap; vagy megszülethetik egy nemzet egyszerre: hogy Cion vajúdott, meg is szülte fiait? Isa 66:9 Vajon én megnyitom és szülésre nem viszem?- azt mondja az Úr; vagy én, aki szülésre vittem, hát bezárom?- azt mondja a te Istened. Isa 66:10 Örüljetek Jeruzsálemmel és vigadjatok rajta mind, akik szeretitek; örüljetek rajta örömmel mind, akik gyászoltok miatta. Isa 66:11 Hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásainak emlőjéből; hogy szívjatok és gyönyörködjetek dicsőségének bőségéből. Isa 66:12 Mert így mondta az Úr: íme én hozzá hajlítom a békét, mint egy folyamot; és mint áradó patakot a nemzetek dicsőségét, hogy szopjatok; karon hordoznak, térden becéznek benneteket. Isa 66:13 Mint a férfit, akit anyja vigasztal; úgy vigasztallak én meg titeket, és Jeruzsálemben vigasztaltattok meg. Isa 66:14 Mikor meglátjátok, örül a szívetek, és csontjaitok, mint a fű, virulnak; és megismerszik az Urnak keze szolgáin, és haragja ellenségein. Isa 66:15 Mert íme az Úr eljön tűzben, és mint a forgószél, olyanok lesznek szekerei; hogy megadja hévvel az ő haragját, és dorgálását tűzlángokkal. Isa 66:16 Mert tűzzel ítélkezik az Úr, és kardjával minden test felett; és sokan lesznek az Úr megölöttei. Isa 66:17 Akik megszentelik és megtisztítják magukat a kerteknek, egy után, aki a középen van; azoknak, akik megeszik a disznóhúst és az undokságot és az egeret; egyetemben végük lesz, mond az Úr, Isa 66:18 kiknek cselekedeteit és gondolatait én -! Eljön, hogy összegyűjtők minden nemzetet és nyelvet; és eljönnek és látják dicsőségemet: Isa 66:19 és teszek rájuk jelt és küldök közülük menekülteket a nemzetekhez: Tarsisba, Púlba és Lúdba az íjászokhoz, Tubalba és Jávánba, a messze szigetekre, ahol nem hallották nevemet; és nem látták dicsőségemet; és jelentsék meg dicsőségemet a pogányok közt. Isa 66:20 És meghozzák testvéreiteket mind, minden nemzetek közül (áldozati ajándékul az Úrnak) lovakon és szekéren és hintókon, öszvéreken és gyors tevéken szentségem hegyére Jeruzsálembe, azt mondja az Úr; mint ahogyan Izráel fiai viszik az áldozati ajándékot tiszta edényben az Úr házába. Isa 66:21 És közülük is fogok felvenni a lévita-papok közé, azt mondja az Úr. Isa 66:22 Mert miképpen az új egek és az új föld, melyet én alkotok, megállnak előttem, mond az Úr: úgy megáll magotok és nevetek. Isa 66:23 És lesz, hogy hónapról hónapra, és szombatról szombatra; eljön minden test leborulni előttem, azt mondja az Úr. Isa 66:24 És mikor kimennek, gyönyörködnek azoknak az embereknek hulláiban, akik tőlem elszakadtak. Mert férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik; és undorul lesznek minden testnek. Jer 1:1 Jeremia beszédei, ki az anatótbeli papok közül való Hilkijáhu fia volt Benjámin földjén, Jer 1:2 akihez lett az Úr szava Jósiának, Amon fiának, Júda királyának napjaiban, Úralkodásának tizenharmadik évében. Jer 1:3 És lett Jójákimnak, Jósia fiának, Júda királyának napjaiban a Cidkijjának, Jósia fiának, Júda királyának tizenegyedik éve végéig, Jeruzsálem fogságra meneteléig, az ötödik hónapban. Jer 1:4 És lett az Úr szava hozzám, mondván: Jer 1:5 Mielőtt alkottalak, a hasban ismertelek; és mielőtt a méhből kijöttél, megszenteltelek, a nemzetek prófétájává tettelek téged. Jer 1:6 Én pedig azt mondtam: Jaj, Úram, én Úram; hiszen nem tudok beszélni, mert ifjú vagyok én. Jer 1:7 És azt mondta az Úr nekem: Ne mondd: „Ifjú vagyok én. Hanem bármire küldelek, elmenj, és bármit parancsolok neked, szóld. Jer 1:8 Ne félj tőlük, mert veled vagyok én, hogy megszabadítsalak, mond az Úr. Jer 1:9 És kinyújtotta az Úr a kezét, és illette számat; és azt mondta az Úr nekem: íme szádba teszem igéimet. Jer 1:10 Íme, rendellek téged a mai nap a nemzetek fölé, és a királyságok fölé, hogy gyomlálj és irts és pusztíts és rombolj, ültess és építs. Jer 1:11 És lett az Úr szava hozzám, mondván: Mit látsz te most, Jeremia? És azt mondtam: Mandulavesszőt látok én; Jer 1:12 az Uú pedig azt mondta nekem: Jól láttad, mert én virrasztok igém felett, hogy megcselekedjem. Jer 1:13 És lett az Úr szava hozzám másodszor, mondván: Mit látsz most? És azt mondtam: Fortyogó fazekat látok én, és észak felől van erre fordulva. Jer 1:14 És azt mondta az Úr nekem: Északról szabadul a veszedelem az ország minden lakosára. Jer 1:15 Mert íme én előszólítom észak országainak minden nemzetségét, mond az Úr; és eljönnek, és teszi ki-ki a maga trónját Jeruzsálem kapuinak nyílásába, és minden kőfalai ellen körül, és Júda minden városa ellen. Jer 1:16 És kimondom ellenük ítéleteimet minden gonoszságukra; hogy elhagytak engem és más isteneknek füstölögtettek, és leborultak kezeik csinálmányai előtt. Jer 1:17 Te pedig övezd fel derekadat, és kelj fel, és szóld nekik mindazt, amit én parancsolok neked; meg ne ijedj tőlük, hogy össze ne törjelek előttük. Jer 1:18 És én íme teszlek téged ma megerősített várossá, és vasoszloppá és réz várfallá az egész ország ellen, Júda királyai és fejedelmei ellen, papjai ellen és a föld népe ellen: Jer 1:19 és hadakozni fognak ellened, de nem bírnak veled; mert veled vagyok én, mond az Úr, hogy megszabadítsalak. Jer 2:1 És lett az Úr szava hozzám, mondván: Jer 2:2 Eredj és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: így mondta az Úr: Nem felejtem el neked ifjúságod kegyességét, mátkaságod szerelmét, hogy követtél a sivatagban, a be nem vetett földön. Jer 2:3 Szentsége Izráel az Úrnak, aratási zsengéje; akik esznek belőle, mind megbűnhődik, veszedelem jön rájuk, mond az Úr. Jer 2:4 Halljátok az Úr szavát, Jákób háza, és Izráel házának minden nemzetsége! Jer 2:5 Így mondta az Úr: Mi álnokságot találtak bennem atyáitok, hogy eltávolodtak tőlem; és a hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek? Jer 2:6 És nem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki vezetett bennünket a sivatagban, a pusztaság és szakadék földjén, a szárazság és halálárnyék földén, a földön, melyen senki nem jár, ember sem lakik ott. Jer 2:7 És behoztalak benneteket a kertországba, hogy egyétek gyümölcsét és javát. És mikor bejöttetek, megfertőztettétek országomat, és örökségemet undoksággá tettétek. Jer 2:8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A „Tanítás kezelői nem ismertek engem, és a pásztorok elszakadtak tőlem; és a próféták a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik nem segíthetnek. Jer 2:9 Ezért még perlek veletek, mond az Úr; fiaitok fiaival is perlek. Jer 2:10 Mert menjetek át a hittiek szigeteire és lássátok, és küldjetek Kédárba és figyeljétek meg nagyon, és lássátok, vajon történt-e ilyen? Jer 2:11 Vajon cserélt-e nemzet isteneket? Pedig azok nem istenek. Népem pedig elcserélte dicsőségét azzal, ami nem segíthet. Jer 2:12 Ámuljatok ezen, egek, és borzadjatok, rémüljetek el nagyon, mond az Úr. Jer 2:13 Mert két rosszat cselekedett népem; engem elhagytak, élő vizek forrását: hogy vermeket vájjanak maguknak, repedt vermeket, melyek a vizet nem tartják. Jer 2:14 Vett szolga-e Izráel, vagy háznál szült; miért lett zsákmánnyá? Jer 2:15 Felette oroszlánok ordítanak, megeresztik hangjukat; és pusztasággá tették országát, városai felégetvén, lakosság nélkül. Jer 2:16 Nóf és Tahpanhesz fiai is lelegelik koponyádat: Jer 2:17 nemde az eredményezte azt neked, hogy elhagytad az Úrat, a te Istenedet, mikor az úton6 vezetett téged? Jer 2:18 És most mi dolgod neked Egyiptom útján; hogy a Nílus vizét igyad? És mi dolgod van neked Asszíria útján, hogy az Eufrátesz vizét igyad? Jer 2:19 Majd megtanít téged gonoszságod, és megfenyít elpártolásod, hogy megtudd és lásd, mily rossz és keserves, hogy elhagytad az Úrat, a te Istenedet; és hogy nincs rajtad az én félelmem, mond az én Úram, a Seregek Úra. Jer 2:20 Mert régtől fogva összetörted igádat, eltépted köteleidet, és azt mondtad: Nem akarok szolgálni! Hanem minden magas halmon, és minden zöldellő fa alatt ott vagy hanyatt dőlve mint parázna. Jer 2:21 Pedig én nemes szőlőnek ültettelek el téged, egészen valódi magnak; és hogy átváltoztál nekem, idegen szőlő fattyú hajtásává! Jer 2:22 Ha lúgban mosakodol is, ha mégannyi szappant veszel is: meg van jegyezve bűnösséged előttem, mond az én Úram, az Úr. Jer 2:23 Hogy mondhatod: Nem lettem tisztátlan, a baálok után nem jártam? Nézd meg utadat a völgyben, ismerd meg, mit cselekedtél, keresztúton járó könnyű tevekanca. Jer 2:24 Sivataghoz szokott vadszamár vágya gerjedtében levegőt kapdos, üzekedésében ki téríti vissza? Akárki keresi, nem kell fáradnia, a maga havában megtalálhatja őt. Jer 2:25 Kíméld lábadat, mezítláb ne maradj, és torkodat, meg ne szomjazzék! Erre azt mondod: Hiába, nem; mert idegeneket szeretek! és azok után járok. Jer 2:26 Mint megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izráel háza; ők, királyaik, fejedelmeik, és papjaik és prófétáik; Jer 2:27 kik azt mondják a fának: Atyám vagy te; és a kőnek: Te szültél engem; mert hátat fordítanak felém és nem arcot; de veszedelmük idején azt mondják: Jer 2:28 Kelj fel és szabadíts meg minket! Hát hol vannak isteneid, kiket csináltál magadnak? Keljenek fel, vajon megsegíthetnek-e téged veszedelmed idején? Hiszen városaid száma szerint lettek isteneid, oh, Júda! Jer 2:29 Miért pereltek énvelem? Mind elszakadtatok tőlem, mond az Úr. Jer 2:30 Hiába vertem fiaitokat, fenyítéket nem vettek fel; úgy ette kardotok prófétáitokat, pusztító oroszlán. Jer 2:31 Ti vagytok a nemzedék! Lássátok az Úr szavát: Sivatag lettem Izráelnek, vagy sötétség földje? Miért mondja népem: Csatangolunk, nem megyünk többé tehozzád? Jer 2:32 Hát elfelejti-e hajadon ékszereit, menyasszony övét? És az én népem elfelejtett engem számtalan nap óta! Jer 2:33 Mily szépen viszed utadat, hogy szerelmet keress; ezért még a gonoszságokra is begyakoroltad útjaidat. Jer 2:34 [Ruhaszárnyaidon is találtatott szegények, ártatlanok kiontott9 vére; nem betöréskor10 találtam azt, mert ezeken mindeniken van.] Jer 2:35 És ha azt mondod: Fel vagyok mentve, bizonyára visszatért a haragja rólam: én ezennel törvénykezem veled, amiért azt mondod: Nem vétkeztem. Jer 2:36 Mely igen kifogysz utad változtatásából; Egyiptom miatt is megszégyenülsz, mint megszégyenültél Asszíria miatt. Jer 2:37 Ettől is fejedre tett kezekkel jössz ki; mert elvetette az Úr bizodalmadat, és nem lehet velük szerencséd. Jer 3:1 Mondván: Ha valaki elbocsátja feleségét, és az elmegy tőle és más férfié lesz, visszatérhet-e még ahhoz? [Nemde fertőzetesen fertőzötté lenne az az ország?] Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, hát van visszatérés hozzám?; mond az Úr. Jer 3:2 Emeld fel szemeidet a tisztásokra és lásd, hol nem szeplősítettek meg az utakon, ahol vártál rájuk, mint az arab a sivatagban. [És megfertőztetted az országot paráznaságoddal és gonoszságoddal; Jer 3:3 és megvonattak a záporok, és kései eső nem volt.] De neked paráznanői homlokod van, nem akarod magadat szégyenleni. Jer 3:4 Nemde mostantól fogva kiáltasz nekem: Atyám, ifjúságom bizalmasa vagy te! Jer 3:5 Vajon örökké tartja-e, vagy folyton őrzi-e? Íme így beszéltél és tetted a rosszat, és bírtad. Jer 3:6 És azt mondta az Úr nekem Jósia király napjaiban: Láttad, mit cselekedett az elpártolt Izráel? Elment az minden magas hegyre, és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. Jer 3:7 És azt mondtam, miután mindezeket cselekedte, hogy térjen meg hozzám, és nem tért meg; és ezt látta nővére, a hitszegő Júda. Jer 3:8 És láttam, hogy mindamellett, hogy amiért házasságtörő lett az elpártolt Izráel, elbocsátottam őt és kiadtam neki válólevelét; nem félt az ő nővére, a hitszegő Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott. Jer 3:9 [És könnyelműségből parázna lett és megfertőztette az országot; és házasságtörést űzött a kővel és a fával. Jer 3:10 És mindemellett sem tért meg hozzám. az ő hitszegő nővére teljes szívéből, hanem csalárdul, mond az Úr.] Jer 3:11 És azt mondta az Úr nekem: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda. Jer 3:12 Eredj és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé, és mondd: Térj meg, elpártolt Izráel, mond az Úr: nem vagyok bosszús rátok, mert kegyes vagyok én, mond az Úr; Jer 3:13 nem tartom örökké, csak ismerd be bűnödet, hogy az Úrtól, a te Istenedtől elszakadtál, és elszórtad útjaidat az idegeneknek minden zöldellő fa alatt, és az én szavamra nem hallgattatok. Jer 3:14 Térjetek meg, elpártolt fiak, mond az Úr, mert én vagyok a ti Uratok, és foglak titeket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és beviszlek benneteket Cionba. Jer 3:15 És adok nektek pásztorokat szívem szerint; és legeltetnek titeket tudománnyal és bölcsességgel. Jer 3:16 És lesz, ha megsokasodtok és szaporodtok az országban erkölccsel. azokban a napokban, mond az Úr, nem mondják többé: „Az Úr szövetségének ládája, eszükbe sem jut, nem is emlékeznek rá, nem is érzik hiányát, és nem csinálják meg többé. Jer 3:17 Abban az időben Jeruzsálemet az Úr trónjának hívják, és ahhoz gyülekeznek minden nemzetek az Úr nevéhez Jeruzsálembe, és nem járnak többé szívük gonosz makacssága után. Jer 3:18 Azokban a napokban elmegy Júda háza Izráel házához; és együtt mennek be észak földjéről arra a földre, melyet örökségül adtam atyáiknak. Jer 3:19 De én arra gondoltam, mint tegyelek a fiak közé, és adjak neked egy kívánatos országot, nemzetek seregeinek dicsőséges örökségét; És azt mondtam: Atyámnak hívjatok engem, és hátam mögül vissza ne térjetek. Jer 3:20 Csakhogy mint asszony megcsalja társát, úgy megcsaltatok engem, Izráel háza, mond az Úr. Jer 3:21 Hang hallatszik a tisztásokon, Izráel fiainak esdeklő sírása; mert elgörbítették az ő útjukat, elfelejtették az Urat, az ő Istenüket. Jer 3:22 Térjetek meg, elpártolt fiak, meggyógyítom elpártolásotokat. Íme mi jövünk hozzád, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk. Jer 3:23 Valóban csalárd a halmokról a hegyek zajongása; valóban az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megtartása. Jer 3:24 És a „Szégyen ette meg atyáink keresményét ifjúságunktól fogva; juhaikat és marháikat, fiaikat és leányaikat. Jer 3:25 Szégyenünkre fekszünk, és gyalázatunk takar be minket, mert az Úr ellen, a mi Istenünk ellen vétkeztünk; mi és atyáink, ifjúságunktól fogva a mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára. Jer 4:1 Ha megtérsz, Izráel, mond az Úr, hozzám térhetsz; és ha eltávolítod undokságaidat előlem, meg nem inogsz. Jer 4:2 És ha híven esküszöl: „Él az Úr, joggal és igazán: vele áldakoznak a nemzetek és vele dicsekszenek. Jer 4:3 Mert így mondta az Úr Júda embereinek és Jeruzsálemnek: Törjetek magatoknak új szántást, és ne vessetek tövisek közé. Jer 4:4 Metélkedjetek körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai: nehogy kimenjen, mint a tűz, haragom, és égjen olthatatlanul cselekedeteitek gonoszsága miatt. Jer 4:5 Jelentsétek Júdában és Jeruzsálemben, hirdessétek és mondjátok, fújjatok kÚrtöt az országban, kiáltsatok teli torokkal: És mondjátok: Gyűljetek össze, és menjünk a megerősített városokba: Jer 4:6 emeljetek zászlót Cion felé, menekítsetek, meg ne álljatok! Mert veszedelmet hozok én északról, és nagy összeroppanást: Jer 4:7 oroszlán jött fel bozótjából, és néppusztító kerekedett fel. Kijött lakhelyéről, hogy pusztasággá tegye földedet; városaid leromboltassanak, hogy ne legyen lakosuk. Jer 4:8 Ezért öltözzetek zsákruhákba, gyászoljatok és jajgassatok; mert nem fordul vissza tőlünk az Úr haragjának heve. Jer 4:9 És lesz azon a napon, mond az Úr, elvész a király szíve és a fejedelmek szíve; és elámulnak a papok, és a próféták csodálkoznak. Jer 4:10 És azt mondtam: Jaj, Uram, én Uram, valóban megcsalván megcsaltad ezt a népet és Jeruzsálemet, azt mondván: Békességetek lesz nektek; és lelkünkig ért a kard! Jer 4:11 Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Hő szél van a tisztásokon a sivatagban népem leányának útján. Nem szóráshoz, nem szeleléshez; Jer 4:12 teljes szél jön ezektől reám: most én is ítéletet mondok felettük! Jer 4:13 Íme felvonul, mint a felhők, szekerei, mint a forgószél, gyorsabbak a sasoknál lovai; jaj nekünk, mert elvesztünk! Jer 4:14 Mosd meg a gonoszságtól szívedet, Jeruzsálem, hogy megtartassál; meddig tanyáznak még kebledben a te bűnös gondolataid? Jer 4:15 Mert hallga, hírnök jön Dánból; és vészhír-hozó Efraim hegyéről: Jer 4:16 adjátok tudtára a nemzeteknek ezennel, hirdessétek Jeruzsálem felől: Őrszemek jönnek a távoli országból; és megeresztik a hangjukat Júda városai felett: Jer 4:17 mint mezei őrök, álltak reá körül; mert fellázadt ellenem, mond az Úr. Jer 4:18 Utad és cselekedeteid eredményezték neked ezeket; ez a te gonoszságod, bizony keserű, bizony szívedig ért! Jer 4:19 Keblem, keblem, reszketnem kell; oh, szívem falai! Háborog bennem a szívem, nem hallgathatok! Mert kÚrt szavát hallottad lelkem, hadi riadót: Jer 4:20 összeomlás összeomlást ér; bizony elpusztult az egész ország! Hirtelen elpusztultak sátoraim; e pillanat alatt kárpitjaim: Jer 4:21 meddig kell még zászlót látnom, kÚrtszót hallanom? Jer 4:22 Mert bolond az én népem, engem nem ismernek; esztelen fiak ők, és nem értelmesek ők: bölcsek ők a rossztevésre, de jót tenni nem tudnak. Jer 4:23 Láttam a földet, és íme puszta és Úres; és az egeket, és nincs világosságuk. Jer 4:24 Láttam a hegyeket, és íme rengettek; és a halmokat, mind ingadoztak. Jer 4:25 Láttam, és íme nem volt ember; és az ég madarai mind elszálltak. Jer 4:26 Láttam, és íme a termőföld sivatag volt, és városai mind leromboltattak. [Az Úr előtt és haragjának heve előtt.] Jer 4:27 Mert így mondta az Úr: Pusztasággá legyen az egész ország; de végét nem vetem. Jer 4:28 Ezen gyászoljon a föld, és boruljon be az ég ott fent; azért mert szólottam, gondoltam és nem bántam meg, és nem térek vissza tőle. Jer 4:29 A lovas és íjlövő hangjától fut az egész város; bemennek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyatott, és senki sem lakik bennük: Jer 4:30 és te, elpusztított, mit fogsz csinálni? Ha bíborba öltözöl, ha arany ékszereket raksz fel, ha széthasítod dárdannyal a szemedet: hiába szépíted magadat. Megvetnek téged szeretőid; éltedet keresik. Jer 4:31 Mert mint egy vajúdó hangját hallom, mint egy először szülő szűkölését: Cion leányának hangját, amint piheg, kiterjeszti kezeit: ó jaj nekem, mert kimerült lelkem a gyilkosok előtt! Jer 5:1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, és lássátok és ismerjétek meg; és kutassatok terein, ha találtok-e valakit; vagy van-e valaki, aki igazságot cselekszik; hűségre törekszik; és megbocsátok neki. Jer 5:2 De, ha azt mondják is: Él az Úr; akkor is hamisan esküsznek. Jer 5:3 Uram, szemeid ugye a hűségen vannak? Megverted őket és nem érezték, ölted őket, vonakodtak fegyelmet felvenni; keményebbé tették arcukat a sziklánál, vonakodtak megtérni. Jer 5:4 És én azt mondtam: Csak gyámoltalanok ők, bolondok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük ítéletét: Jer 5:5 a nagyokhoz kell hát mennem, és velük beszélnem; mivel azok ismerik az Úr útját, Istenük ítéletét. Csakhogy azok egyetemben igát törtek, köteléket téptek. Jer 5:6 Ezért vágta le őket oroszlán az erdőből, pusztította őket puszták farkasa, párduc, mely városaik körül ólálkodott: mindenkit, aki azokból kijött, széttéptek, mert sok a bűnük, hatalmas elpártolásuk. Jer 5:7 Miért bocsássak meg neked? fiaid elhagytak engem, és esküsznek a nem-istenekre. Mikor jól tartottam őket, házasságtörést követtek el, és a parázna házába sereglenek. Jer 5:8 Jól táplált lovak, nők bolondjai lettek; ki-ki felebarátja feleségére nyerít. Jer 5:9 Hát ezekért ne látogassam meg, mond az Úr, vagy egy nemzeten, mely ilyen, ne álljon bosszút a lelkem? Jer 5:10 Menjetek fel kőfalaira és rontsátok, de végét ne vessétek; távolítsátok el hajtásait, mert azok nem az Úréi. Jer 5:11 Mert megcsalván megcsaltál engem, Izráel háza, és Júda háza, mond az Úr. Jer 5:12 Megtagadták az Úrat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jön reánk veszedelem, és kardot és éhséget nem látunk: Jer 5:13 a próféták pedig a szélnek vannak, és a szó nincs bennük (így történik ővelük!) Jer 5:14 Ezért így mondta az Úr, a seregek Istene, amiért ezt a szót szóltátok: Íme én az én szavaimat a te szádban tűzzé teszem, ezt a népet pedig fává, hogy egye meg őket. Jer 5:15 Íme, én hozok rátok egy nemzetet messziről, Izráel háza, mond az Úr; állandó nemzet az, ősrégi nemzet az, nemzet, melynek nem ismered nyelvét, és nem érted, mit beszél. Jer 5:16 Tegze, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök; Jer 5:17 és megeszik aratásodat és kenyeredet, megeszik fiaidat és leányaidat; megeszi juhodat és marhádat, megeszi szőlődet és fügédet; karddal lerontja megerősített városaidat, amelyekben te bizakodol. Jer 5:18 De azokban a napokban is, mond az Úr, nem vetek nektek véget. Jer 5:19 És lesz, ha azt mondják: Miért tette az Úr, a mi Istenünk, velünk mindezeket: akkor mondd nekik: Miképpen elhagytatok engem, és szolgáltatok idegen isteneket saját földeteken, úgy szolgáltok idegeneket azon a földön, mely nem a tiétek. Jer 5:20 Jelentsétek ezt Jákób házában; és hirdessétek Júdában, mondván: Jer 5:21 No halljátok ezt, bolond és esztelen nép; kiknek szemeik vannak és nem látnak, füleik vannak és nem hallanak. Jer 5:22 Hát engem nem féltek, mond az Úr, vagy színem előtt nem reszkettek, aki fövényt tettem határul a tengernek, örök törvényül, melyet át nem hághat; és hánykolódnak, de nem bírnak vele, zúgnak hullámai, de át nem hágják azt. Jer 5:23 De e népnek pártütő szíve van, és lázadó, elpártoltak és elmentek. Jer 5:24 És nem mondták szívükben: No féljük az Úrat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korait és késeit, idejében, aratásra szabott heteket tart meg nekünk. Jer 5:25 (Bűneitek elfordították ezeket, és vétkeitek megvonták a jót tőletek.) Jer 5:26 Mert akadnak népemben hitetlenek, kik lesen vannak, mint ahogy a madarászok leguggolnak, tőrt állítanak fel, embereket fognak. Jer 5:27 Mint egy madárral tele kalitka, úgy tele vannak házaik csalással; ezért lettek nagyok, és gazdagodtak meg. Jer 5:28 Meghíztak, ragyognak, sőt átmentek a gonosz dolgokon; pert nem vittek, árva perét, így haladtak, és a szegények igazságát nem ítélték meg. Jer 5:29 Hát ezekért ne látogassam meg, mond az Úr; vagy egy nemzeten, mely ilyen, ne álljon bosszút a lelkem? Jer 5:30 Iszonyú és borzasztó történik az országban! Jer 5:31 A próféták hamisan prófétálnak, és a papok az ő hatalmukon Úralkodnak; és az én népem így szereti. De mit csináltok majd a végén? Jer 6:1 Menekítsetek, Benjámin fiai, el Jeruzsálemből! És Tekoában fújjátok meg a kÚrtöt, és Bét Ha-Keremen emeljetek jelt. Mert veszedelem tekint le északról, és nagy összeroppanás Jer 6:2 a legkedvesebbre és legkényesebbre, gondolom, Cion lányára. Jer 6:3 Őhozzá jönnek a pásztorok és nyájaik, sátrakat ütnek ellene körül [ki-ki a maga részén legel]: Jer 6:4 szenteljetek ellene háborút; keljetek fel, és vonuljunk fel délben. Jaj nekünk, mert hanyatlott a nap, és nyúlnak az este árnyai. Jer 6:5 Keljetek fel, és vonuljunk fel éjjel, és romboljuk le palotáit. Jer 6:6 [Mert így mondta a Seregek Úra:] Vágjátok ki fáját, és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; ez a város az, melyet a büntetés ér, mely csupa elnyomás a bensejében: Jer 6:7 mint a kút bugyogtatja vizét, úgy bugyogtatja gonoszságát; erőszak és pusztítás hallatik benne, folyton betegség és vereség van előttem. Jer 6:8 Térj eszedre, Jeruzsálem, hogy el ne iszamodjék a lelkem tőled; hogy pusztasággá ne tegyelek, nem-lakott földdé. Jer 6:9 Így mondta a Seregek Úra: Böngészvén megböngésszétek, mint a szőlőt, Izráel maradványát: ismételten fordítsd kezedet, mint a szÚretelő, a kosarakra. Jer 6:10 Kihez beszéljek hát, és kit óvjak, hogy meghallják? Íme körülmetéletlen a fülük, és nem bírnak figyelmezni. Íme az Úr beszéde csúfsággá lett nekik, nem gyönyörködnek benne. Jer 6:11 És tele vagyok az Úr haragjával, elfáradtam hordozni. Öntsd a csecsemőre az utcán és az ifjak körére egyetemben: mert férfi is, asszony is megfogatik, öreg a teljes korúval. Jer 6:12 És házaik az idegenekre szállanak, mezők és asszonyok egyetemben; mert kinyújtom kezemet az ország lakosaira, mond az Úr: Jer 6:13 mert a kicsinyektől fogva a nagyokig mindnyájan nyereséghajhászók. És a prófétáktól fogva a papokig mindnyájan csalást űznek: Jer 6:14 és úgy gyógyítják népem lányának romlását könnyűszerrel, hogy azt mondják: Békesség, Békesség; és nincsen békesség. Jer 6:15 Megszégyenültek, mert undokságot tettek? Sem egyáltalán szégyent nem éreznek, sem pirulni nem tudnak. Ezért az elesendők között fognak elesni; abban az időben, mikor meglátogatom őket, összeomlanak, azt mondja az Úr. Jer 6:16 Így mondta az Úr: Álljatok az utakra és lássátok, és kérdezősködjetek az ősi ösvények felől: Melyik a jónak útja? És ha azon jártok, találtok nyugodalmat lelketeknek. És azt mondták: Nem járunk. Jer 6:17 Akkor állítottam fölétek őrállókat: Figyelmezzetek a kÚrt szavára! És azt mondták: Nem figyelmezünk. Jer 6:18 Ezért halljátok meg, nemzetek, és ismerd meg, közönség, ami bennük van. Jer 6:19 Halld meg, föld: íme én hozok veszedelmet erre a népre, gondolataik gyümölcséül; mert szavaimra nem figyelmeztek, és tanításomat éppen megvetették. Jer 6:20 Minek nekem tömjén, mely Sebából jön, és az illatos nád távoli országból? Égőáldozataitok nincsenek tetszésemre, és vágó áldozataitok nem kedvesek nekem. Jer 6:21 Ezért így mondta az Úr: íme én teszek botrányköveket ez elé a nép elé; és megbotlanak bennük atyák és fiak, szomszéd és felebarátja együtt vesznek el. Jer 6:22 Így mondta az Úr: íme nép jön észak földjéről, és nagy nemzet támad a föld zugaiból. [41-42] Jer 6:23 Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek és nem irgalmaznak. Hangjuk, mint a tenger, zúg, és lovakon nyargalnak; felsorakozva mint egy ember a harcra ellened, Cion leánya. Jer 6:24 Hallottuk a hírét, elernyedtek kezeink; szűkölés fogott el bennünket, vajúdás, mint a szülő nőt. Jer 6:25 Ne menjetek ki a mezőre, és az úton ne járjatok; mert ellenség kardja, félelem van mindenfelől. Jer 6:26 Népem lánya, öltözz zsákba, és fetrengj hamuban; egyetlenért való gyászt csinálj magadnak, keserves elsiratást. [Mert hirtelen eljön ránk a pusztító.] Jer 6:27 Aranykutatóvá tettelek népemben [aranykőzet nélkül]; hogy ismerd meg és vizsgáld meg útjukat. Jer 6:28 Mindnyájan pártos pártütők, rágalmazók, vas és réz, valamennyien elvetemültek ők. Jer 6:29 Míg meghevül a fújtató a tűztől, kész az ólom; ő hiába tisztál tisztítva, a gonoszok nem válnak el. Jer 6:30 Megvetett ezüstnek nevezik őket, mert az Úr megvetette őket. Jer 7:1 Az a beszéd, mely lett Jeremiához az Úrtól, mondván: Jer 7:2 Állj az Úr házának kapujába, és prédikáld ott ezt az igét; és mondd: Halljátok az Úr szavát, egész Júda, akik bejöttök a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt. Jer 7:3 Így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: Javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és megtartom lakásotokat ezen a helyen. Jer 7:4 Ne bízzátok magatokat a csalárd beszédekre, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez; Jer 7:5 hanem valóban javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket! Ha valóban igazságot tesztek egyik ember és a másik ember között; Jer 7:6 jövevényt, árvát és özvegyet el nem nyomtok és ártatlan vért nem ontotok ezen a helyen; és más istenek után nem jártok, a magatok vesztére: Jer 7:7 akkor megtartom lakásotokat ezen a helyen, az országban, melyet atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké. Jer 7:8 Íme, ti a csalárd beszédekre bízzátok magatokat, aminek haszna nincs. Jer 7:9 Ugye lopni, ölni, és házasságtörést űzni, és hamisan esküdni, és a Baálnak füstölögtetni, és más istenek után járni, kiket nem ismertetek? Jer 7:10 És akkor bejöttök és megálltok előttem ebben a házban, mely felett az én nevem neveztetett, és azt mondjátok: Meg vagyunk mentve; hogy cselekedjétek mindezeket az undokságokat. Jer 7:11 Hát a ti szemeitekben latrok barlangjává lett ez a ház, mely felett az én nevem neveztetett? Én is íme láttam, mond az Úr. Jer 7:12 Mert menjetek csak el az én helyemre, mely Sílóban van, ahol nevemnek először adtam lakást; és lássátok, mit csináltam vele népemnek, Izráelnek gonoszsága miatt. Jer 7:13 Most tehát amiért mindezeket a cselekedeteket cselekedtétek, mond az Úr, és beszélhettem nektek későn-korán szólva, és nem hallottátok, és hívhattalak benneteket, és nem feleltetek: Jer 7:14 úgy cselekszem ezzel a házzal, amely felett az én nevem neveztetett, amelyben ti bíztok, és ezzel a hellyel, melyet adtam nektek és atyáitoknak, mint Sílóval cselekedtem. Jer 7:15 És elvetlek benneteket színem elől, mint elvetettem testvéreiteket mind, Efraim egész magvát. Jer 7:16 Te pedig ne imádkozzál e népért, és ne emelj értük jajszót és imát, és ne járj közbe nálam, mert meg nem hallgatlak téged. Jer 7:17 Hát te nem látod, mit csinálnak ők Júda városaiban, és Jeruzsálem utcáin? Jer 7:18 A fiak fát szedegetnek, és az atyák gyújtják a tüzet, és az asszonyok tésztát dagasztanak, kalácsot készítvén az ég királynőjének; és italáldozatokat öntenek idegen isteneknek, az én bosszantásomra. Jer 7:19 Vajon engem bosszantanak-e ők, mond az Úr, nem magukat-e, orcájuk szégyenére? Jer 7:20 Ezért így mondta az én Úram, az Úr: íme haragom és hevem kiömlik erre a helyre, emberre és állatra, a mező fájára és a föld gyümölcsére; és ég és el nem alszik. Jer 7:21 Így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: Égő áldozataitokat tegyétek vágóáldozataitokhoz, és egyetek húst. Jer 7:22 Mert nem égő áldozat és vágóáldozat dolgában beszéltem atyáitokkal és adtam nekik parancsot, amely nap kihoztam őket Egyiptom földjéről; Jer 7:23 hanem ezt az igét parancsoltam nekik, mondván: Hallgassatok szómra, és Istenetek leszek nektek, ti pedig népem lesztek nekem; és járjatok egészen azon az úton, amelyet én parancsolok nektek, hogy jól legyen dolgotok. Jer 7:24 De nem hallgattak és nem nyújtották fülüket, és jártak gonosz szívük tanácsaiban, makacsságában; és hátra jutottak és nem előre. Jer 7:25 Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, a mai napig, mind hozzátok küldtem szolgáimat, a prófétákat napról napra, későn-korán. Jer 7:26 És nem hallgattak rám és nem nyújtották fülüket; gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik. Jer 7:27 És szólod hozzájuk mindezeket az igéket, és nem hallgatnak rád; és hívod őket, és nem felelnek neked: Jer 7:28 tehát mondd nekik: Ez a nemzet, mely nem hallgat Úra Istene szavára, és nem vettek fel fenyítéket; elveszett a hűség [és kivágatott szájukból]. Jer 7:29 Nyírd le hajkoronádat, és vesd el, és emelj gyászdalt a tisztásokon; mert megvetette az Úr és elvetette haragjának nemzedékét. Jer 7:30 Mert azt cselekedték Júda fiai, ami rossz az én szemeimben, mond az Úr, elhelyezték undokságaikat abban a házban, amely felett az én nevem neveztetett, hogy megfertőztessék azt. Jer 7:31 És felépítették a Tófet bámáit, mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy elégessék fiaikat és leányaikat a tűzben, amit nem parancsoltam, és eszembe nem jutott. Jer 7:32 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé, hogy Tófet és Ben-Hinnom völgye, hanem Öldöklés völgye; és temetni fognak Tófetben hely híján. Jer 7:33 És ennek a népnek hullája eledelévé lesz az ég madarainak és a föld állatainak; és nem lesz, ki elriassza. Jer 7:34 És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az öröm szavát és vigasság szavát, a vőlegény szavát és menyasszony szavát; mert rommá lesz az ország. Jer 8:1 Abban az időben, mond az Úr, kihozzák Júda királyainak csontjait és fejedelmeinek csontjait, és a papok csontjait és a próféták csontjait, és Jeruzsálem lakosainak csontjait sírjaikból; Jer 8:2 és elterítik azokat a nap előtt és a hold előtt és az ég egész serege előtt, amelyeket szerettek és amelyeket szolgáltak és amelyek után jártak és amelyeknél tudakoztak és amelyek előtt leborultak; össze nem szedik, el nem temetik azokat, ganéjjá lesznek a föld színén. Jer 8:3 És kívánatosabb lesz a halál az életnél az egész maradéknak, amely megmarad ebből a gonosz nemzetségből, akik mind azokon a helyeken megmaradnak, ahova elűztem őket, mond az Úr. Jer 8:4 És mondd nekik: így mondta az Úr: Vajon akik elesnek, nem kelnek föl, vagy aki elfordul, nem fordul vissza? Jer 8:5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem állandó elfordulással? Ragaszkodnak a csalárdsághoz, vonakodnak megtérni; Jer 8:6 megfigyeltem és hallottam, nem igazán beszélnek. Nincs, aki megbánná gonoszságát, mondván: Mit tettem? Mind visszatér futására, mint a ló, ha megvadul a háborúban. Jer 8:7 A gólya is az égben tudja idejét, és a gerle és a fecske és a daru: megtartják az időt, mikor megjönnek; és népem nem tudja az Úr rendtartását. Jer 8:8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk; és: Az Úr Tanítása nálunk van; mikor íme hazugsággá alakítja az írástudók hazug írókése? Jer 8:9 Megszégyenültek a bölcsek, megrémültek és megfogattak; íme az Úr szavát megvetették, hát miféle bölcsességük van? Jer 8:10 Ezért adom feleségeiket másoknak, mezeiket a hódítóknak; mert kicsinytől fogva nagyig mindnyája nyereséghajhászó. [A prófétától fogva a papig mindnyájan csalást űznek; Jer 8:11 és úgy gyógyítják népem lányának romlását könnyűszerrel, hogy azt mondják: Békesség, békesség!; és nincsen békesség. Jer 8:12 Megszégyenültek, mert undokságot tettek? Sem egyáltalán szégyent nem éreznek, sem pirulni nem tudnak. Ezért az elesendők között fognak elesni; abban az időben, mikor meglátogattatnak, összeomlanak, azt mondja az Úr.] Jer 8:13 Elvesztvén elveszítem őket, mond az Úr, hogy nem lesz szőlő a szőlőtőn, sem füge a fügefán, a lomb is lepereg; mert rendeltem nekik, akik keresztülmennek rajtuk. Jer 8:14 Mire várakozunk mi? Gyűljetek össze és menjünk be a megerősített városokba, és vesszünk el ott. Mert az Úr, a mi Istenünk elvesztett bennünket; és méregvizet itatott velünk, mert vétkeztünk az Úr ellen. Jer 8:15 Békére várunk, és nincs jó; gyógyulás idejére, és íme ijedelem. Jer 8:16 Dánból hallatszik lovai horkolása, ménei nyerítésének hangjától megreszket az egész ország. És eljönnek, és megeszik az országot és teljességét, a várost és a benne lakókat. Jer 8:17 Mert íme én küldök reátok baziliszkuszkígyókat; melyek ellen nincs igézés, és megmarnak benneteket, mond az Úr. Jer 8:18 Mely nekem vidulásom volt a búban: a szívem bennem nagyon beteg. Jer 8:19 Íme hallga, népem leányának segélykiáltása messze földről! Vajon az Úr nincsen Cionban, és Királya nincsen benne? Miért bosszantottak engem istenképeikkel, idegen hiábavalóságokkal? Jer 8:20 Elmúlt az aratás, vége a gyümölcsszÚretnek; és mi nem szabadultunk meg. Jer 8:21 Népem lányának összetörésén összetörtem; gyászban járok, iszonyat fogott el. Jer 8:22 Balzsam nincsen-e Gileádban, vagy orvos nincs-e ott; hogy miért nem hegedett be népem leányának sebe? Jer 9:1 Bárcsak a fejem víz volna, és szemeim könnyforrások; hogy siratnám nappal és éjjel népem lányának elesettjeit! Jer 9:2 Bárcsak volna a sivatagban vándor szállásom, elhagynám az én népemet; és elmennék tőlük, mert mind házasságtörők, hitszegők gyülekezete. Jer 9:3 És hazugságra ajzották fel nyelvüket (az ő ujjukat), és nem hűségben erősödtek az országban, hanem gonoszról gonoszra haladtak, és engem nem ismernek, mond az Úr. Jer 9:4 Mindenki őrizkedjék barátjától, és egy testvérben se bízzatok; mert minden testvér csalva csal, és minden barát rágalmaz. Jer 9:5 És egyik a másikat kijátssza, és igazat nem szólnak; rászoktatták nyelvüket a hazug szóra, az elgörbítésben fáradnak. Jer 9:6 te lakásod álnokságnak közepette van; álnokságból vonakodnak engem megismerni, mond az Úr: Jer 9:7 ezért így mondta a Seregek Úra: íme én megolvasztom őket és megpróbálom őket, hogy mit kell tennem népem lánya miatt. Jer 9:8 Éles nyíl a nyelvük, álnokságot beszél; szájában béke, mikor barátjával beszél, bensejében pedig elhelyezi neki a lest. Jer 9:9 Hát ezekért ne látogassam meg őket, mond az Úr; vagy egy nemzeten, mely ilyen, ne álljon bosszút a lelkem? Jer 9:10 Siralmat és jajt emelek a hegyekre, és gyászdalt a sivatagi ligetekre, mert kiégtek, hogy nincs ki bennük járjon, és nem hallják nyájnak szavát; az ég madaraitól a baromig elmenekültek, elmentek. Jer 9:11 Jeruzsálemet pedig kőrakásokká teszem, sakálok tanyájává; és Júda városait pusztasággá teszem, lakatlanokká. Jer 9:12 Ki az a bölcs ember, aki megérti ezt, és akihez szólt az Úr szája, hogy megjelentse? Miért veszett el az ország, égett le, mint a sivatag, melyen senki sem jár? Jer 9:13 És azt mondta az Úr: Amiért elhagyták Tanításomat, melyet eléjük adtam; és nem hallgattak szavamra. És nem abban jártak; Jer 9:14 hanem jártak szívük makacssága után, és a baálok után, mire atyáik tanították őket. Jer 9:15 Ezért így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: íme én etetem őket, ezt a népet Úrömmel, és itatok velük méregvizet. Jer 9:16 És szétszórom őket a nemzetek közé, kiket nem ismertek ők, sem atyáik; és elküldöm utánuk a kardot, míg megsemmisítem őket. Jer 9:17 Így mondta a Seregek Úra: Figyeljetek, és hívjátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; és küldjetek a tudós asszonyokért, hadd jöjjenek, Jer 9:18 és siessenek, és emeljenek ránk jajszót; és áradjanak könnytől a szemeink, és szempilláink vízben ússzanak. Jer 9:19 Mert siralom szava hallatik Cionból: Hogy elpusztíttattunk, mint megszégyenültünk; hogy elhagytuk az országot, hogy széthányták hajlékainkat! Jer 9:20 Mert halljátok, asszonyok, az Úr szavát, és vegye be fületek szája beszédét; és tanítsatok leányaitoknak siralmat, és ki-ki barátnőjének gyászéneket: Jer 9:21 hogy felszállt a halál ablakainkba, bejött palotáinkba. Irtotta a csecsemőt az utcán, az ifjakat a tereken; Jer 9:22 [mondd: így van az Úr mondása!] és úgy hullott az ember-hulla, mint a ganéj a mező színén, és mint a kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse. Jer 9:23 Így mondta az Úr: Bölcs ne dicsekedjék bölcsességével, és ne dicsekedjék az erős erejével, ne dicsekedjék gazdag gazdagságával; Jer 9:24 hanem ezzel dicsekedjék, aki dicsekszik: hogy bölcs, és ismer engem, hogy én vagyok az Úr; ki kegyelmet és ítéletet cselekszem, és igazságot a földön. Mert ezekben telik kedvem, mond az Úr. Jer 9:25 Íme, napok jönnek, mond az Úr; és meglátogatok minden előbőrös körülmetéltet: Jer 9:26 Egyiptomot és Júdát, és Edomot és Ammon fiait és Móábot. És minden nyírt halántékúakat, akik a sivatagban laknak; mert a pogányok mind körülmetéletlenek, Izráel egész háza pedig körülmetéletlen szívű. Jer 10:1 Halljátok a szót, melyet az Úr szól hozzátok, Izráel háza. Jer 10:2 Így mondta az Úr: A pogányok útját ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne féljetek; mert a pogányok félnek azoktól, Jer 10:3 mert a népek törvénye, hiábavalóság az. Mert fa az, amit az erdőből vágtak, ács keze munkája, fejszével; Jer 10:4 ezüsttel és arannyal szépítik azt, szegekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne inogjon. Jer 10:5 Olyanok, mint a dinnyeföld póznája, és nem beszélnek, hozni-vinni kell őket, mert nem lépnek; ne féljetek tőlük, mert nem árthatnak, de jót tenni sincs módjukban. Jer 10:6 Nincs olyan mint te, Uram, oly nagy vagy te, és nagy a neved hatalomban: Jer 10:7 ki ne félne téged, nemzetek királya? hiszen téged illet. Jer 10:8 Mert a pogányok minden bölcsei között, és minden királyságukban sincs olyan, mint te. Sőt egyben bolondok és ostobák; hiábavaló tudomány, fa az. Jer 10:9 Lapított ezüst, Tarsisból hozták, és arany Ufázból, kovácsnak és ötvös kezének munkája; kékbíbor és pirosbíbor az öltözetük, mind művészek alkotása. Jer 10:10 De az Úr igaz Isten, ő élő Isten, és örökkévaló király, kinek haragjától reszket a föld, és nem bírják el a nemzetek felindulását. Jer 10:11 így mondjátok nekik: Az istenek, kik sem az eget, sem a földet nem te remtették, vesszenek el a földről és ez alól az ég alól. Jer 10:12 Ő alkotta a földet erejével, készítette a világot bölcsességével, és feszítette ki az eget értelmével. Jer 10:13 Ha dörög, vízzúgás lesz az égben, és felhőket szállít fel a föld végéről; és villámlásokat csinál az esőhöz, és szelet hoz ki raktáraiból. Jer 10:14 Bolond minden ember tudomány nélkül, szégyent vall minden ötvös az istenképpel: mert csalás az öntvénye és nincs lélek bennük; Jer 10:15 hiábavalóságok azok, gúnyalkotások, meglátogatásuk idején elvesznek. Jer 10:16 Nem ilyen a Jákób része, mert a mindenség alkotója ő; és Izráel az ő tulajdon törzse, Seregek Ura a neve. Jer 10:17 Vond be árudat az országból, várbeli lakosság; Jer 10:18 mert így mondta az Úr: íme én elhajítom az ország lakosait most ez egyszer; és megszorítom őket, hogy megérezzék: Jer 10:19 Jaj nekem összeroppanásom miatt! Gyógyíthatatlan a vereségem. De én azt mondtam: Bizony ez szenvedés, de föl kell vennem. Jer 10:20 Sátorom el van pusztítva, kötelei mind elszakadtak: fiaim kimentek belőlem és nincsenek, nincs már, ki felvonja sátoromat, és felállítsa kárpitjaimat. Jer 10:21 Mert eszüket vesztették a pásztorok, és az Urat nem keresték; ezért nem cselekedtek bölcsen, és egész nyájuk szétszóratott. Jer 10:22 Hallga! Íme, hír érkezett, és nagy megmozdulás észak földjéről; hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává. Jer 10:23 Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; és nem azé, aki jár, lépésének irányítása is: Jer 10:24 fenyíts meg engem, Uram, de csak ítélet szerint; ne haragodban, nehogy megkevesbíts engem. Jer 10:25 Haragodat öntsd ki a pogányokra, kik nem ismernek, és a nemzetségekre, melyek nem hívják nevedet segítségül: mert megették Jákóbot, eszik is őt, és megemésztették őt, és tanyáját elpusztították. Jer 11:1 Az a beszéd, mely Jeremiához lett az Úrtól, mondván: Jer 11:2 Hallgassátok e szövetség-igéket, és beszéljétek Júda férfiainak, és Jeruzsálem lakosainak. Jer 11:3 És mondjátok nekik: így mondta az úr, Izráel Istene: Átkozott az az ember, ki nem hallgatja meg ezeket a szövetség-igéket, Jer 11:4 amelyeket parancsoltam atyáitoknak, amely nap kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskohóból. Mondván: Hallgassatok szavamra, és cselekedjétek meg azokat, mind aszerint, amit parancsolok nektek; hogy legyetek nekem népemmé, és én legyek nektek Istenetekké. [20] Jer 11:5 Hogy fenntartsam azt az esküvést, mellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy adok nekik egy országot, tejjel és mézzel folyót, mint ma: és feleltem és azt mondtam: Ámen, Uram. Jer 11:6 És azt mondta az Úr nekem: Prédikáld mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mondván: hallgassátok meg ezeket a szövetség-igéket, és cselekedjétek meg azokat. Jer 11:7 Mert óva intettem atyáitokat, amely nap felhoztam őket Egyiptom földjéről, a mai napig későn-korán intve, mondván: Hallgassatok szómra! Jer 11:8 De nem hallgattak, és nem nyújtották fülüket. És mikor mindenik a maga gonosz szívének makacsságában járt, elhoztam rájuk mindazokat a szövetségigéket, amelyeket parancsoltam, hogy cselekedjenek meg, és nem cselekedtek meg. Jer 11:9 És azt mondta az Úr nekem: Összeesküvés van Júda emberei és Jeruzsálem lakosai között: Jer 11:10 visszatértek régi atyáik bűneire, akik vonakodtak szavamra hallgatni. Ok is idegen istenek után jártak, szolgálván nekik; megtörték [Izráel háza és Júda háza] frigyemet, melyet kötöttem atyáikkal. Jer 11:11 Ezért így mondta az Úr: Íme én hozok rájuk veszedelmet, melyből nem bírnak kijutni; és kiáltanak hozzám, és nem hallgatok rájuk. Jer 11:12 És mennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az Istenekhez, akiknek ők füstölögtettek; de megtartani, nem tartják meg őket veszedelmük idején. Jer 11:13 Mert ahány a városod, annyi istened lett, ó Júda; és ahány az utcája Jeruzsálemnek, annyi oltárt raktatok a Szégyennek, oltárokat a Baálnak áldozni! Jer 11:14 És te ne imádkozzál ezért a népért, és ne emelj értük jajszót és imát; mert nem hallgatom meg, ha hozzám kiáltanak veszedelmük idején. Jer 11:15 Mi a dolga az én egyetlenemnek az én házamban? Ugye a saját gondolata, a sokak! És áldozati hússal jönnek ide tőled; ha veszedelemben vagy, akkor ujjongasz. Jer 11:16 Zöldellő, szép gyümölcsű-alakú olajfa; az Úr nevezte nevedet. Nagy zúgás hangjánál tüzet gyújtott felette, és összetörtek ágai. Jer 11:17 És a Seregek Úra, aki ültetett téged, rosszat szólt ellened; a „rossz miatt, [Izráel háza és Júda háza] amit csináltak maguknak, hogy engem bosszantsanak, füstölvén a Baálnak. Jer 11:18 Mikor az Úr tudatta velem, akkor tudtam meg; akkor mutattad meg nekem az ő tetteiket. Jer 11:19 Mert én olyan voltam, mint a kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy felőlem gondolatokat gondolnak [vágjunk karót a kenyerébe, és irtsuk ki őt az élők földéről, nevét se említsék többé!]. Jer 11:20 De a Seregek Ura igazán ítél, megvizsgálja a veséket és a szívet: meglátom bosszúállásodat rajtuk, mert neked tártam fel ügyemet. Jer 11:21 Ezért így mondta az Úr Anatót férfiairól, kik életedre törnek [mondván: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a kezünk által; Jer 11:22 ezért így mondta a Seregek Ura]: íme én meglátogatom rajtuk: az ifjak kard által halnak meg, fiaik és leányaik éhen halnak meg. Jer 11:23 És maradékuk nem lesz nekik; mert veszedelmet hozok Anatót férfiaira meglátogatásuk évében. Jer 12:1 Igaz vagy, Uram, ahhoz, hogy pereljek veled; csak ítéletekről hadd beszélek veled. Miért szerencsés a hitetlenek útja, él nyugalomban minden hűségtelen? Jer 12:2 Elültetted őket, meg is gyökereztek, haladnak, sőt gyümölcsöt teremnek; közel vagy te, a szájukban, de távol a veséjükből. Jer 12:3 Pedig te, Uram, ismersz engem, látsz engem, és megpróbáltad szívemet, veled van: szakítsd külön őket, mint a vágni való juhot, és szenteld fel őket az öldöklés napjára. Jer 12:4 Meddig gyászol az ország, és szárad ki az egész mező füve, a benne lakók gonoszsága miatt? Eltűnt a barom és a madár, mert azt mondták: Nem látja meg végünket. Jer 12:5 Ha gyalogokkal futottál, és kifárasztottak, hogyan versenyezhetsz a lovakkal? És a békés földön te biztonságban vagy, de mit csinálsz a Jordán rengetegében? Jer 12:6 Mert fivéreid és atyád háza, ők is hűségtelenek hozzád, ők is utánad kiáltanak tele torokkal; ne bízzál bennük, ha szépen beszélgetnek is veled. Jer 12:7 Elhagytam az én házamat, ellöktem örökségemet; odaadtam lelkem szerelmét ellenségei kezébe. Jer 12:8 Olyanná lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben; hangját felemelte ellenem, azért gyűlöltem meg. Jer 12:9 Ugye tarka ragadozó madár az én népem nekem; ugye ragadozó madarak vannak körülötte? Nosza gyűjtsétek össze a mezei vadakat mind: „Jertek az evésre! Jer 12:10 Sok pásztor rontotta szőlőmet, tiporták örökségemet; tették az én kívánatos osztályrészemet sivatag pusztasággá. Jer 12:11 Pusztasággá tette azt, gyászol előttem pusztán; elpusztult az egész ország, mert nincs ki szívére venné. Jer 12:12 Minden tisztáson a sivatagban pusztítók jönnek (mert az Úr kardja eszik); az ország egyik végétől az ország másik végéig nincs békessége egy testnek sem. Jer 12:13 Búzát vetettek és tövist arattak, gyötrődtek, hasznát nem veszik; és megszégyenültek jövedelmükkel, az Úr haragjának heve miatt. Jer 12:14 Így mondta az Úr minden szomszédom ellen, a gonoszok ellen, akik hozzányúltak az örökséghez, melyet örökül adtam népemnek, Izráelnek: Íme én kigyomlálom őket földjükről, és Júda házát kigyomlálom közülük. Jer 12:15 És lesz, miután kigyomlálom őket, ismét irgalmazok nekik; és visszahozom őket, kit-kit örökségébe, kit-kit a maga országába. Jer 12:16 És lesz, ha tanulva megtanulják népem útjait, az én nevemre esküdni: Él az Úr; amint ők megtanították az én népemet a Baálra esküdni: akkor megépülnek népem között. Jer 12:17 Ha pedig nem hallgatnak, kigyomlálom azt a nemzetet, kigyomlálva és elveszítve, mond az Úr. Jer 13:1 Így mondta az Úr nekem: Menj és vásárolj magadnak egy len övet, és tedd azt a derekadra; de vízbe ne vidd azt bele. Jer 13:2 És megvásároltam az övet az Úr szava szerint; és derekamra tettem. Jer 13:3 És lett hozzám az Úr szava másodszor, mondván: Jer 13:4 Vedd az övet, melyet vásároltál, mely a derekadon van; és kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd azt ott egy sziklahasadékba. Jer 13:5 És elmentem, és elrejtettem azt az Eufráteszben, mint az Úr parancsolta nekem. Jer 13:6 És lett sok nap múlva, azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd ki onnét azt az övet, amelyet parancsoltam neked, hogy ott rejts el. Jer 13:7 És elmentem az Eufráteszhez és kikapartam és elővettem az övet arról a helyről, ahova rejtettem azt; és íme megromlott az öv, nem volt jó semmire. Jer 13:8 És lett az Úr szava hozzám, mondván: Jer 13:9 Így mondta az Úr: így rontom meg Júda kevélységét és Jeruzsálem nagy kevélységét. Jer 13:10 Ez a gonosz nép, mely vonakodik szavaimat meghallgatni, mely a saját szíve makacsságában jár, és más istenek után jár nekik szolgálván és előttük borulván le, olyan lesz, mint ez az öv, mely nem jó semmire. Jer 13:11 Mert mint az öv oda tapad az ember derekához, úgy tapasztottam magamhoz Izráel egész házát és Júda egész házát, mond az Úr, hogy népemül legyen nekem, és nevemül, dicséretemül és dicsőségemül; és engedelmeskedtek. Jer 13:12 És mondd nekik ezt a szót: így mondta az Úr, Izráel Istene: Minden tömlőt borral kell megtölteni. Jer 13:13 És ha azt mondják neked: Talán nem tudjuk jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?; akkor mondd nekik: így mondta az Úr: Íme én megtöltöm ennek az országnak minden lakosát, és a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, és a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakosát részegséggel. Jer 13:14 És összezúzom őket, egyiket a másikon, az atyákat és a fiakat egyetemben, mond az Úr; nem kegyelmezek, nem kímélek, nem irgalmazok, elveszítem őket. Jer 13:15 Hallgassatok és figyeljetek, ne legyetek kevélyek; mert az Úr beszél. Jer 13:16 Adjatok az Úrnak, a ti Isteneteknek dicsőséget, mielőtt besötétedik. És mielőtt megütköznek lábaitok az alkonyat hegyein; mikor világosságra vártok, és halálárnyékká teszi azt, sűrű homállyá teszi azt. Jer 13:17 És ha nem hallgatjátok meg ezt, rejtekekben sír a lelkem kevélység miatt és könnyezve könnyezik, és a szemem könnyel árad, mert fogságra vitetik az Úr nyája. Jer 13:18 Mondd a királynak és a király anyjának: Mélyen alacsonyra üljetek; mert leesik fejetekről dicsőségetek koronája. Jer 13:19 A Délvidék városai elzárattak, és nincs ki megnyissa; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik teljesen. Jer 13:20 Emeld fel szemeidet és lásd, mint jönnek északról; hol van a nyáj, mely neked adatott, dicsőséged juhnyája? Jer 13:21 Mit szólsz, ha majd föléd állítja (pedig te szoktattad őket magadra) a bizalmasokat a fejedre? Ugye fájdalmak fognak el majd, mint a szülő asszonyt. Jer 13:22 Ha pedig ezt gondolod szívedben: Miért értek engem ezek? Bűnöd nagysága miatt fedettek fel uszályaid, és történt erőszak sarkaidon. Jer 13:23 Megváltoztathatja-e szerecsen a bőrét és párduc a foltjait? Így tudtok ti is jót cselekedni, rossz cselekvéshez szokottak. Jer 13:24 És elszórom őket, mint a szálló polyvát a sivatag szelének: Jer 13:25 ez a te sorsod, a te kimért részed éntőlem, mond az Úr. Amiért elfelejtettél engem, és bíztál a hazugságban. Jer 13:26 Én is feltakarom uszályaidat az arcodra, és meglátszik gyalázatod: Jer 13:27 házasságtöréseid és vihogásaid, paráznaságod fajtalansága a halmokon, a mezőn. Láttam undokságodat, jaj neked, Jeruzsálem; nem leszel tiszta, ezután meddig még? Jer 14:1 Amely szava az Úrnak Jeremiához lett a szárazság dolgában. Jer 14:2 Gyászol Júda és kapui tikkadtak, búsongnak a földön; [és Jeruzsálem] kiáltása felszáll. Jer 14:3 És a nagyok elküldik a kicsiket vízért; elmennek a kutakhoz, nem találnak vizet. Visszatérnek Úres edényekkel, szégyent vallottak és pironkodnak; és eltakarják fejüket Jer 14:4 a megrepedezett föld miatt. [Mert nem volt eső az országban.]Szégyent vallottak a szántóvetők, eltakarják fejüket. Jer 14:5 Hiszen a szarvas is a mezőn megellik és elhagyja. [Mert nem lett semmi zöld.] Jer 14:6 És a vadszamarak megállnak [a tisztásokon], levegő után kapkodnak [mint a sakálok]; elepednek szemeik, mert nincsen fű. Jer 14:7 Ha bűneink ellenünk szólnak, Úram, cselekedjél a te nevedért; mert sok elpártolásunk van nekünk, mellyel ellened vétkeztünk. Jer 14:8 Izráel reménysége és megtartója a szükség idején: miért lennél úgy, mint egy jövevény az országban, és mint egy vándor, aki egy éjszakára tért be? Jer 14:9 Miért lennél olyan, mint egy meghökkent férfi, mint egy hős, aki nem bír segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Úram, és neved neveztetett rajtunk, ne hagyj el minket! Jer 14:10 Így mondta az Úr erre a népre: így szeretnek inogni, lábaikat nem kímélik. Tehát az Úrnak nem telik bennük kedve, most megemlékszik bűnösségükről, és meglátogatja vétkeiket. Jer 14:11 És azt mondta az Úr nekem: Ne imádkozzál ezért a népért jó végből. Jer 14:12 böjtölnek, nem hallgatok jajszavukra, és ha égő áldozatot és ételáldozatot áldoznak, nem fogadom kedvesen; hanem karddal és éhséggel és döghalállal emésztem én el őket. Jer 14:13 És azt mondtam: Jaj, Úram, én Úram, hiszen a próféták azt mondják nekik: Nem láttok kardot, és éhség nem lesz rajtatok, mert igazi békességet adok nektek ezen a helyen. Jer 14:14 És azt mondta az Úr nekem: Hazugul prófétálnak azok a próféták az én nevemben, nem küldtem őket és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk; hazug látomást és jövendölést és hiábavalóságot és szívük csalását prófétálják azok nektek. Jer 14:15 Ezért így mondta az Úr azokról a prófétákról: Akik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és azt mondják: Kard és éhség nem lesz ebben az országba: kard által és éhség által emésztetnek el azok a próféták. Jer 14:16 Azt a népet pedig, melynek ők prófétálnak, elhányják Jeruzsálem utcáira az éhség és a kard miatt, és nem lesz, ki eltemesse őket, őket, feleségeiket és fiaikat és leányaikat; és kiöntöm rájuk gonoszságukat. Jer 14:17 És mondd nekik ezt a beszédet: Könnytől áradnak a szemeim éjjel és nappal, és nem szűnnek meg; mert összeroppant nagy roppanással a hajadon, népem lánya, igen fájdalmas vereséggel. Jer 14:18 Ha kimegyek a mezőre, íme kard megölöttjei; és ha bemegyek a városba, íme éhség kínlódásai: úgyhogy a próféta is, a pap is ismeretlen földön barangolnak. Jer 14:19 Hát egészen megvetetted Júdát, vagy Ciont megutálta a lelked? Miért vertél meg úgy, hogy nincs gyógyulásunk? hogy békére várunk, és nincsen semmi jó, gyógyulás idejére, és íme ijedelem! Jer 14:20 Elismerjük, Uram, hitetlenségünket, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened! Jer 14:21 Ne vesd meg a te nevedért, ne gyalázd meg dicsőséged királyi székét; emlékezzél, ne törd meg frigyedet velünk! Jer 14:22 Van-e a pogányok hiábavalóságai között esőadó; vagy az egek adhatnak záporokat? Nemde te vagy, Uram, a mi Istenünk? Tehát benned kell bíznunk, mert te alkottad mindezeket. Jer 15:1 És azt mondta az Úr nekem: Ha elém állana Mózes és Sámuel, nem lenne lelkem ehhez a néphez; bocsásd el színem elől, hadd menjenek. Jer 15:2 És lesz, ha azt mondják neked: Hová menjünk?; akkor mondd nekik: így mondta az Úr: Aki halálra, halálra; és aki kardra, kardra; és aki éhségre, éhségre; és aki fogságra, fogságra. Jer 15:3 És kirendelek ellenük négy nemzetséget, mond az Úr, a kardot ölni, az ebeket tépni; és az ég madarait és a föld állatait enni és rontani. Jer 15:4 És teszem őket borzalommá a föld minden királysága előtt; Manasséért, Hizkija júdai király fiaiért, azért, amit cselekedett Jeruzsálemben. Jer 15:5 Mert Ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki indul meg rajtad; és ki tér be, hogy megkérdezzen hogyléted felől? Jer 15:6 Te elhagytál engem, mond az Úr, hátrafelé mentél; és kinyújtottam rád kezemet, és elpusztítottalak, belefáradtam a könyörületbe. Jer 15:7 És megszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban. Gyermektelenné tettem, elvesztettem népemet útjaik miatt, melyekről nem tértek meg. Jer 15:8 Többen voltak nekem özvegyei a tenger fövenyénél. Rájuk hoztam, a harcos anyjára a pusztítót délben; ejtettem reá hirtelen aggodalmat és ijedelmeket: Jer 15:9 eltikkadt, aki hetet szült, kilehelte lelkét. Leszállt a napja még nappal, elsápadt és elpirult; és maradékukat a kardnak adom ellenségeik elé, mond az Úr. Jer 15:10 Jaj nekem, anyám, hogy engem szültél, embert, kivel az egész föld perben-patvarban áll. Kölcsön nem adtam, kölcsön nem vettem: mindnyájan átkoznak engem. Jer 15:11 Azt mondta az Úr: Bizony hogy feloldozlak téged jóra; bizony közbelépek érted vész idején és szükség idején az ellenségnél. Jer 15:12 Összetörnek-e vasat, vasat, mely északról való, és rezet? Jer 15:13 Vagyonodat és kincseidet prédára adom, nem árért; hanem minden bűneidért, és minden határaidban. Jer 15:14 És átvitetem ellenségeiddel oly földre, melyet nem ismersz; mert tűz gyulladt haragomban, ellenetek ég. Jer 15:15 Te ismersz, Uram, emlékezzél meg rólam és látogass meg engem; és állj bosszút értem üldözőimen, hosszútűrésedért ne végy el engem. Jer 15:16 Tudd meg, hogy érted hordozok gyalázatot: szavaidat ahol értem, ettem; és beszéded örömömre volt, és szívemnek vigasságára; mert a te neved neveztetett felettem. Ó Uram, Seregek Istene, Jer 15:17 nem ültem és nem ujjongtam csúfolók gyülekezetében; a te kezed miatt egyedül ültem, mert haraggal töltöttél meg. Jer 15:18 Miért lett fájdalmam szüntelen, és halálos a sebem, mely nem akar meggyógyulni? Valóban olyan lennél nekem, mint egy hamis patak, mint a vizek, melyek nem állandók? Jer 15:19 Ezért így mondta az Úr: Ha megtérsz, visszahozlak, színem elé fogsz állani; és ha értékest hozol ki a hitványból, szájam gyanánt leszel: ők fognak hozzád megtérni, és nem te térsz őhozzájuk. Jer 15:20 És adlak téged ennek a népnek megerősített ércfalul; és hadakoznak veled, de nem bírnak veled, mert veled leszek én, hogy megtartsalak és hogy megmentselek, mond az Úr. Jer 15:21 És kimentelek a gonoszok kezéből; és megváltalak az erőszakosok markából. Jer 16:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Jer 16:2 Ne végy magadnak feleséget; és ne legyenek neked fiaid és leányaid ezen a helyen. Jer 16:3 Mert így mondta az Úr azokra a fiakra és azokra a leányokra, kik ezen a helyen születtek; és az anyákra, akik szülték őket, és az atyákra, akik nemzették őket ebben az országban: Jer 16:4 Kínos halálokkal halnak meg, nem siratják el őket, nem temetik el őket, ganéjjá lesznek a föld színén; és kard és éhség emészti el őket, és hullájuk eledelévé lesz az ég madarainak és a föld állatainak. Jer 16:5 Mert így mondta az Úr: Be ne menj siralmas házba és el ne menj elsiratni és ne indulj meg rajtuk; mert elvettem békességemet ettől a néptől, mond az Úr, a kegyelmet és az irgalmat. Jer 16:6 És meghalnak nagyok és kicsinyek ebben az országban temetés nélkül; nem siratják el őket és nem tesznek magukon bevágásokat és kopaszságot. Jer 16:7 És nem törik meg a gyászkenyeret, hogy valakit vigasztaljanak a halottért; és nem adják senkinek a vigasztalás poharát inni atyjáért és anyjáért. Jer 16:8 Lakomás házba se menj be, hogy leülj velük enni és inni. Jer 16:9 Mert így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: íme én megszűntetem ezen a helyen szemeitek előtt és napjaitokban: a vigasság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát. Jer 16:10 És amikor megjelented ennek a népnek mindezeket a beszédeket, és azt mondják neked: Miért szólta ránk az Úr mindezt a nagy veszedelmet, és mi a mi bűnünk és mi a mi vétkünk, mellyel vétkeztünk a mi Úrunk Istenünk ellen?; Jer 16:11 akkor mondd nekik: Amiért elhagytak a ti atyáitok engem, mond az Úr, és más istenek után jártak és azokat szolgálták és azok előtt borultak le; engem pedig elhagytak, és Tanításomat nem tartották meg. Jer 16:12 És ti még gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok, mert íme ti mindnyájan a ti saját gonosz szívetek makacssága után jártok, reám nem hallgatva. Jer 16:13 Ezért elhajítlak benneteket erről a földről arra a földre, melyet nem ismertek sem ti, sem atyáitok; és szolgáltok ott más isteneket nappal és éjjel, mert nem adok nektek kegyelmet. Jer 16:14 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr; és nem mondják többé: Él az Úr, aki felhozta Izráel fiait Egyiptom országából; Jer 16:15 hanem: Él az Úr, aki felhozta Izráel fiait észak országából és mindazokból az országokból, ahova elszórta őket; és visszahozom őket földjükre, melyet adtam atyáiknak. Jer 16:16 Íme én voltam, aki sok halászt hozattam, hogy halásszák ki őket; és azután sok vadászt hozattam, hogy vadásszák ki őket minden hegyről és minden halomról és a sziklák hasadékaiból. Jer 16:17 Mert szemeim rajtuk voltak minden útjaikon, nem rejtőzhettek el színem elől; és nem lehetett eltakarva bűnük a szemeim elől. Jer 16:18 Tehát először meg kellett fizetnem kétszeresen bűnösségükért és vétkeikért, amiért megfertőztették országomat iszonyatosságaik hullájával; és undokságokkal megtöltötték örökségemet. Jer 16:19 Én Uram, erőm és erősségem, menedékem szükség idején; hozzád fognak jönni a pogányok a föld széleiről, és azt mondják: Csak hazugságot örököltek a mi atyáink, hiábavalóságot, és nincs köztük segítő: Jer 16:20 csinálhat-e magának az ember isteneket? pedig azok nem istenek. Jer 16:21 Ezért íme én megismertetem velük, ez egyszer megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat; hogy tudják meg, az Úr a nevem! Jer 17:1 Júda vétke fel van írva vas írókéssel, gyémánt vésővel bevésve szívük táblájára, és oltáraik szarvaira, Jer 17:2 amint fiaik emlékeznek. Oltáraikat és aseráikat a zöldellő fánál, a magas halmokon; Jer 17:3 az én hegyeimen, a mezőn, vagyonodat, egész kincsedet: prédául adom barnáidat, vétekáldozatul minden határodban. Jer 17:4 És ugarnak hagyod, magadtól is, örökségedet, melyet adtam neked; és szolgájává teszlek ellenségeidnek oly földön, melyet nem ismertél: mert tüzet gyújtottatok haragomban, mely örökké égni fog. Jer 17:5 Így mondta az Úr: Átkozott a férfi, aki bízik az emberben; és aki testet tesz karjává, az Úrtól pedig eltávozik szíve. Jer 17:6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja meg, mikor jön jó; hanem lakja az avart a sivatagban, a sós földet, melyen nem laknak. Jer 17:7 Áldott a férfi, ki az Úrban bízik, és az Úr lett bizodalmává. Jer 17:8 Mert olyan, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóra bocsátja gyökereit. És nem látja meg, mikor jön a hőség, és lombja zöldellő lesz; és a szárazság évében nem aggódik, és gyümölcsöt hozni meg nem szűnik. Jer 17:9 Csalárdabb a szív mindennél, és beteg; ki ismerheti azt meg? Jer 17:10 Én, az Úr vagyok a szívnek kutatója, vesék vizsgálója; hogy megfizessek kinek-kinek útjai szerint, cselekedeteinek gyümölcse szerint. Jer 17:11 Kotló, aki melengeti, amit nem ő tojt, az, aki gazdagságot szerez, de nem igazán; élete felén el kell azt hagynia, és a végén bolond lesz. Jer 17:12 Dicsőség trónja, magasságos eleitől fogva, a mi szentélyünk helye, Jer 17:13 Izráel reménysége: Uram, mind megszégyenülnek, kik téged elhagynak. És akik tőlem elpártolnak, az országban feliratnak, mert elhagyták az élő víz forrását, az Úrat. Jer 17:14 Gyógyíts meg engem, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg engem, és megszabadulok; mert te vagy az én dicsénekem. Jer 17:15 íme ők azt mondják nekem: Hol van az Úr szava, jöjjön el hát! Jer 17:16 Pedig én nem siettem a pásztorságból teutánad; és a fájdalmas napot nem kívántam, te tudod. Ami ajkaimon kijött, a te színed előtt történt: Jer 17:17 ne légy nekem ijedelmemre; menedékem vagy te nekem a veszedelem napján. Jer 17:18 Szégyenüljenek meg üldözőim, és ne én szégyenüljek meg, ijedjenek meg ők, és ne én ijedjek meg; hozd el rájuk a veszedelem napját, és kétszeres töréssel törd össze őket. Jer 17:19 Így mondta az Úr nekem: Menj, és állj a nép fiainak kapujába, amelyen bejönnek Júda királyai és amelyen kimennek, és Jeruzsálemnek minden kapujába. Jer 17:20 És mondd nekik: Halljátok az Úr szavát, Júda királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, akik bejöttök e kapukon! Jer 17:21 Így mondta az Úr: Őrizkedjetek lelketekből: ne hordozzatok terhet szombati napon, és ne vigyetek be Jeruzsálem kapuin. Jer 17:22 Ki se vigyetek terhet házaitokból szombati napon, és semmi munkát ne végezzetek; hanem szenteljétek meg a szombat napját, amiképpen atyáitoknak megparancsoltam; Jer 17:23 de nem hallgatták meg és nem nyújtották fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, hogy ne hallgassák meg és ne vegyenek fel fenyítéket. Jer 17:24 És lesz, ha hallgatván hallgattok rám, mond az Úr, hogy nem hoztok be terhet ennek a városnak kapuin szombati napon; és megszentelitek a szombatnak napját, nem végezvén azon semmi munkát: Jer 17:25 akkor királyok és fejedelmek fognak bevonulni ennek a városnak kapuin, akik Dávid trónján fognak ülni. Szekereken és lovakon jönnek ők és fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és megmarad ez a város örökké. Jer 17:26 És Júda városaiból és Jeruzsálem környékeiről és Benjámin földéről és az Alföldről és a Hegyvidékről és a Délvidékről jönnek, akik égő áldozatot hoznak; és vágó áldozatot és ételáldozatot és tömjént; és akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába. Jer 17:27 Ha pedig nem hallgattok rám, hogy a szombat napját megszenteljétek és terhet hozva jöjjetek be szombat napon Jeruzsálem kapuin, akkor tüzet gyújtok kapuiban, és megeszi Jeruzsálem palotáit és nem alszik el. Jer 18:1 Az a beszéd, mely lett Jeremiához az Úr részéről, mondván: Jer 18:2 Kelj fel, és menj le a fazekas házába; és ott hallatom veled szavaimat. Jer 18:3 És lementem a fazekas házába; és ő éppen dolgozott a korongon. Jer 18:4 És ha elromlott az edény, amit csinálni akart; „mint a fazekas kezébe való agyagot, újracsinálta azt más edénnyé, aszerint, amint a fazekas jónak látta csinálni. Jer 18:5 Akkor lett az Úr szava hozzám, mondván: Jer 18:6 Vajon nem tehetek úgy veletek, Izráel háza, mond az Úr, mint ez a fazekas? Íme mint agyag a fazekas kezében, úgy vagytok ti az én kezemben, Izráel háza. Jer 18:7 Egy pillanatban kimondom egy nemzetre és királyságra, hogy kigyomlálom és ledöntöm és elveszítem: Jer 18:8 de megtér az a nemzet gonoszságából, amely ellen szólottam, és megbánom a veszedelmet, melyet reá hozni gondoltam. Jer 18:9 Más pillanatban kimondom egy nemzetre és királyságra, hogy felépítem és elplántálom: Jer 18:10 de elköveti azt, ami rossz az én szememben, hogy nem hallgat szavamra, és megbánom azt a jót, amit mondtam, hogy jót teszek vele. Jer 18:11 Most azért mondd csak Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak, mondván: így mondta az Úr: íme én veszedelmet készítek rátok, és tervet tervezek ellenetek; térjetek meg hát, ki-ki a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket. Jer 18:12 És azt fogják mondani: Hiába! mert a saját gondolataink után akarunk járni, és mindnyájan a saját gonosz szívünk makacssága szerint cselekszünk. Jer 18:13 Ezért így mondta az Úr: No kérdezzétek meg a nemzetek között, ki hallott ilyeneket? Szörnyűséges dolgot cselekedett nagyon Izráel hajadona. Jer 18:14 Vajon cserben hagy-e a mezei szirtnél a Libánon hava; vagy kigyomláltatnak-e az idegen vizek, a hűsen csörgedezők? Jer 18:15 Mert engem elfelejtett népem, a hiábavalóságnak füstölnek, melyek elbotlasztották őket útjukon, az örök ösvényen [hogy nyomdokokon járjanak, fel nem töltött úton]. Jer 18:16 Hogy országukat iszonyattá tegyék, örök csúfsággá; Aki átmegy rajta, mind meghökken, és csóválja a fejét. Jer 18:17 Mint a keleti szél, szétszórom őket az ellenség előtt; háttal nézek rájuk és nem arccal szerencsétlenségük napján. Jer 18:18 Erre ők azt mondták: Jertek és tervezzünk Jeremia ellen terveket; mert nem vész el a Tanítás a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem a beszéd a prófétától. Nosza, verjük meg őt nyelvvel, és ne figyeljünk egy szavára se! Jer 18:19 Figyelmezz, Uram, énreám; és halld meg peresfeleim szavát! Jer 18:20 Hát jóért rosszal kell fizetni, hogy vermet ástak lelkemnek? Emlékezzél, mikor előtted álltam, hogy jót beszéljek felőlük, hogy visszatérítsem haragodat róluk! Jer 18:21 Ezért add fiaikat éhségre, öntsd őket a kard kezére; és asszonyaik legyenek gyermekük-vesztettekké, özvegyekké, és férfiaikat gyilkolja a halál, ifjaikat ölje a kard a háborúban. Jer 18:22 Kiáltás hallassék házaikból, mert portyázókat viszel rájuk hirtelen; amiért vermet ástak, hogy megfogjanak engem, és tőrt rejtettek lábaim elé. Jer 18:23 Te azért, Úram, aki ismered minden gyilkos tanácsukat ellenem; ne fedezd el bűneiket, és vétkeidet ne töröld el magad elől: és legyenek összeomolva színed előtt, haragod idején cselekedjél ellenük. Jer 19:1 Így mondta az Úr: Menj és végy egy fazekas-agyag korsót, és néhányat a nép vénei közül és a papok vénei közül. Jer 19:2 És eredj ki a Ben-Hinnom földjébe, mely a Cserépkapu nyílása előtt van, és prédikáld ott azokat a szavakat, melyeket én szólok hozzád. Jer 19:3 És mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda királyai és Jeruzsálem lakosai; így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: íme én veszedelmet hozok erre a helyre, hogy mindenkinek megcsendülnek a fülei, aki hallja. Jer 19:4 Azért, mert engem elhagytak, és idegenné tették ezt a helyet, és más isteneknek füstölögtettek rajta, kiket nem ismertek sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai; és megtöltötték ezt a helyet ártatlanok vérével; Jer 19:5 és bámákat építettek a Baálnak, hogy fiaikat megégessék a tűzben égő áldozatul a Baálnak; amit nem parancsoltam, nem is szóltam, eszembe sem jutott. Jer 19:6 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé ennek a helynek, hogy Tófet és Ben-Hinnom völgye; hanem Öldöklés völgye. Jer 19:7 És megÚresítem Júda és Jeruzsálem tanácsát ezen a helyen, és elejtem őket karddal ellenségeik előtt, és azok keze által, akik életükre törnek; és hulláikat eledelül adom az ég madarainak és a föld állatainak. Jer 19:8 És teszem ezt a várost iszonyattá és csúfsággá; aki átmegy rajta, mind meghökken, és csúfolja minden csapásáért. Jer 19:9 És megetetem velük fiaik húsát és leányaik húsát, és megeszik egymás húsát a szükségben és a szorongatásban,81 mellyel szorongatják őket ellenségeik, és akik életükre törnek. Jer 19:10 Akkor törd el a korsót azok szemei előtt, akik veled mentek. Jer 19:11 És mondd nekik: így mondta a Seregek Úra: így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, mint egy cserépedényt összetörnek, mely többé meg nem gyógyítható; és a Tófetben temetni fognak, mert nem lesz hely temetésre. Jer 19:12 Így cselekszem ezzel a hellyel, mond az Úr, és lakosaival; nevezetesen olyanná teszem ezt a várost, mint Tófet. Jer 19:13 És olyanokká lesznek Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai, a tisztátalanok, mint a Tófet helye; egyáltalán minden ház, melynek tetején füstölögtettek az ég egész seregének és italáldozatot öntöttek idegen isteneknek. Jer 19:14 És mikor Jeremia megjött a Tófetből, ahova az Úr küldte őt prófétálni, megállt az Úr házának udvarában, és azt mondta az egész népnek: Jer 19:15 Így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: íme én elhozom erre a városra és minden városaira mindazt a veszedelmet, amit szóltam reá; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallgassanak szavaimra. Jer 20:1 Mikor meghallotta Pashúr, Immér fia, a pap, tudniillik ő volt az Úr házában a főfelügyelő, hogy Jeremia ezeket a szavakat prófétálta: Jer 20:2 megverette Pashúr Jeremia prófétát, és abba a kalodába tette, mely a felső Benjámin-kapuban volt, mely az Úr házán van. Jer 20:3 Mikor pedig másnap kihozatta Pashúr Jeremiát a kalodából, azt mondta neki Jeremia: Nem Pashúrnak nevezte az Úr a te nevedet, hanem Mindenfelől-félelemnek. Jer 20:4 Mert így mondta az Úr: íme én félelmévé teszlek magadnak és minden barátodnak, kik elesnek ellenségeik karja által, és szemeid látják; és egész Júdát Babilónia királyának kezébe adom, és fogságra húrcolja őket Babilóniába és levágja őket karddal. Jer 20:5 És adom ennek a városnak egész gazdagságát és minden keresményét és minden drágaságát; és Júda királyainak minden kincseit adom ellenségeik kezébe, és elzsákmányolják és elveszik azokat, és elviszik Babilóniába. Jer 20:6 Te pedig, Pashúr, és házad minden lakója, fogságba mentek; és eljutsz Babilóniába és ott halsz meg és ott temettetel el te és minden barátod, akiknek hamisan prófétáltál. Jer 20:7 Megcsaltál, Uram, és megcsalódtam, erőt vettél rajtam és legyőztél: kacagásra lettem egész nap, mindenki gúnyol engem. Jer 20:8 Mert ahányszor beszélek, kiáltanom kell, és azt mondanom: Erőszak és pusztítás! Mert az Úr szava gyalázatomra lett nekem, és csúfságomra egész nap. Jer 20:9 Ha azt mondom, nem gondolok rá, és nem beszélek többé nevében; akkor olyan lesz szívemben, mint az égő tűz, mely csontjaimba van rekesztve. És elfáradtam hordozni, és nem bírom ki: Jer 20:10 mert rossz hírt hallok sokaktól, félelem mindenfelől! „Jelentsétek fel, és „Jelentsük fel: minden bizalmas emberem figyel lépésemre: Talán lépre megy és bírunk vele, és megállhatjuk rajta bosszúnkat. Jer 20:11 De az Úr velem van, mint rettenetes hős, ezért üldözőim elesnek és nem győznek; megszégyenülnek nagyon, mert nem voltak bölcsek, örök gyalázattal, mely feledhetetlen. Jer 20:12 De a Seregek Ura megvizsgálja az igazat, látja a veséket és a szívet; meglátom bosszúállásodat rajtuk, mert neked tártam fel ügyemet. Jer 20:13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat; mert kimentette a szegénynek lelkét a gonosztevők kezéből. Jer 20:14 Átkozott a nap, amelyen születtem; a nap, amelyen szült engem anyám, ne legyen áldott! Jer 20:15 Átkozott az ember, ki örömhírt vitt atyámnak: „Született neked fiúgyermeked, megörvendeztetvén megörvendeztette őt. Jer 20:16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, melyeket felforgatott az Úr és nem sajnált. És halljon segélykiáltást reggel, és riadót dél idején. Jer 20:17 Hogy meg nem ölt engem születésem előtt; hogy anyám sírommá lett volna és az ő méhe örökké terhes. Jer 20:18 Miért jöttem ki az anyaméhből,nyomort és búbánatot látni, és hogy szégyenben enyésszenek napjaim? Jer 21:1 Az a beszéd, mely Jeremiához lett az Úr részéről; mikor Cidkijjá király hozzá küldte Pashúrt, Malkija fiát, és Cefanját, Maaszéja fiát, a papot, mondván: Jer 21:2 Kérdezd meg no értünk az Urat, mert Nabukadneccár, Babilónia királya hadakozik ellenünk; hátha az ő többi csodáinak megfelelőleg tesz velünk az Úr, és el kell vonulnia tőlünk? Jer 21:3 És azt mondta Jeremia nekik: így mondjátok Cidkijjának: Jer 21:4 Így mondta az Úr, Izráel Istene: íme én elfordítom azokat a hadi szerszámokat, melyek kezeitekben vannak, melyekkel ti hadakoztok Babilónia királyával és a káldokkal, akik titeket a kőfalon kívül ostromolnak; és begyűjtöm őket ennek a városnak a belsejébe. Jer 21:5 És én fogok hadakozni veletek kinyújtott kézzel, erős karddal; és haraggal és hévvel és nagy indulattal. Jer 21:6 És megverem ennek a városnak lakosait, mind az embert, mind a barmot; nagy dögvészben halnak meg. Jer 21:7 Azután pedig, mond az Úr, Cidkijját, Júda királyát és szolgáit és a népet,86 és azokat, akik megmaradnak ebben a városban a dögvésztől, a kardtól és az éhségből, adom Nabukadneccár babiloni király kezébe és ellenségeik kezébe, és azoknak a kezébe, akik életükre törnek; és levága őket kardnak élével, nem kíméli őket és nem könyörül és nem irgalmaz. Jer 21:8 És ennek a népnek mondd: így mondta az Úr: Íme én előtökbe adom az élet útját és a halál útját. Jer 21:9 Aki ebben a városban marad, meghal kard által, éhség által és dögvész által; aki pedig kimegy és a káldokhoz pártol, akik titeket ostromolnak, az életben marad, és az élete zsákmányul lesz neki. Jer 21:10 Mert erre a városra fordítottam arcomat, veszedelemre és nem jóra; a babilóniai király kezébe adatik, és felégeti tűzben. Jer 21:11 Júda királyi házának pedig: Halljátok az Úr szavát! Jer 21:12 Dávid háza, így mondta az Úr: ítéljetek reggelre igazságot, és szabadítsátok ki a megrablottat az elnyomó kezéből; mert különben kitör haragom, mint a tűz, és ég és nem lesz, ki eloltsa, cselekedeteik gonoszsága miatt. Jer 21:13 Íme, én vagyok ellened, ó völgy lakója, a síkság szirtje, mond az Úr; akik azt mondjátok: Ki száll le hozzánk, és ki jön be hajlékainkba? Jer 21:14 És meglátogatlak titeket cselekedeteitek gyümölcse szerint, mond az Úr; és tüzet gyújtok erdejében, és megemészti egész környékét. Jer 22:1 Így mondta az Úr: Menj le Júda királyának házába, és mondd el ott ezt a beszédet. Jer 22:2 És mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz; te és szolgáid és néped, akik bejöttök e kapukon. Jer 22:3 Így mondta az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és szabadítsátok ki a megrablottat az elnyomó kezéből; és jövevényt, árvát és özvegyet ne sanyargassatok, ne nyomjatok el, és ártatlan vért ne ontsatok ezen a helyen. Jer 22:4 Mert ha megcselekedvén megcselekszitek ezt a beszédet, akkor e ház kapuin királyok fognak bevonulni, akik Dávid trónján fognak ülni. Szekereken és lovakon jönnek, ők és szolgáik és népük. Jer 22:5 Ha pedig nem hallgatjátok meg ezeket a szavakat, magamra esküszöm, mond az Úr, hogy rommá lesz ez a ház. Jer 22:6 Mert így mondta az Úr Júda királyának háza felől: Gileád vagy te nekem, a Libánon orma; bizony sivataggá teszlek, mint a lakatlan városok. Jer 22:7 És rontókat szentelek ellened, kit-kit fegyvereivel; és kivágják legszebb cédrusaidat, és a tűzre dobják. Jer 22:8 És sok nemzet megy majd el e mellett a város mellett; és azt mondják egymásnak: Miért tett így az Úr ezzel a nagy várossal? Jer 22:9 Mire azt mondják majd: Amiért elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, és idegen istenek előtt borultak le és azokat szolgálták. Jer 22:10 Ne sirassátok a halottat és ne sajnáljátok; sírva sirassátok azt, aki elmegy: mert nem tér vissza többé, és nem látja születése földjét. Jer 22:11 Mert így mondta az Úr Sallumra, Jósia júdai király fiára, aki atyja, Jósia helyén Úralkodott, aki kiment erről a helyről: Nem tér vissza többé. Jer 22:12 Hanem azon a helyen, ahova fogságba vitték őt, ott hal meg; és ezt az országot nem látja többé. Jer 22:13 Jaj, aki nem igazsággal építi házát, és nem jogossággal felházát; felebarátjával ingyen dolgoztat, és munkabérét nem adja meg neki! Jer 22:14 Ki ezt mondja: Építek magamnak nagy házat és tágas felházakat, és vág rá ablakokat cédrussal bélelve, cinóberrel festve. Jer 22:15 Azzal akarsz király lenni, hogy te a cédrusra gerjedezel? Atyád ugye evett és ivott? de jogot és igazságot cselekedett, tehát jó dolga volt. Jer 22:16 Megítélte az elnyomott és szegény perét [azért volt jó dolga]; nemde ez az én ismeretem?; ez az Úr mondása. Jer 22:17 De neked nincs szemed és szíved, csak nyereségedre; és az ártatlan vérre, hogy kiontsd, és az elnyomásra [és a zsarolásra], hogy elkövesd. Jer 22:18 Ezért így mondta az Úr Jójákimra, Jósia fiára, Júda királyára: Nem siratják őt el: Jaj, fivérem, és jaj, nővérem! Nem siratják őt el: Jaj, Uram, és jaj, dicsősége! Jer 22:19 Szamár-temetése lesz neki: kihúzzák, és eldobják Jeruzsálem kapuitól tovább. Jer 22:20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon adj hangot; és kiálts az Abarimról, mert összetörtek mind a te szerelmeseid. Jer 22:21 Szóltam hozzád jólétedben, azt mondtad: Nem hallom! Ez a te utad ifjúságodtól fogva, mert nem hallgattál szavamra. Jer 22:22 Pásztoraidat mind szél legeli le, és szerelmeseid fogságba mennek mert akkor szégyent és gyalázatot vallasz minden gonoszságod miatt. Jer 22:23 Ki a Libánonon lakozol, cédrusokon fészkelsz; hogy nyögsz, ha fájdalmak jönnek rád, vajúdás, mint a szülő asszonyra! Jer 22:24 Élek én, mond az Úr, ha Konja, a Jójákim fia, Júda királya pecsétgyűrű lenne a jobb kezemen; hát onnét szakítanám le! Jer 22:25 És azok kezébe adlak, akik életedre törnek, és azok kezébe, akiktől félsz; és Nabukadneccár babilóniai király kezébe és a káldok kezébe. Jer 22:26 És elhajítalak téged és anyádat, aki téged szült, más országba, nem ahol születtetek; és ott fogtok meghalni. Jer 22:27 És ebbe az országba, melybe lelkük vágyik visszatérni, ide nem térnek vissza. Jer 22:28 Megvetett, törött bálvány e férfiú, Konja? Vagy oly edény, melyben nincs gyönyörűség? Miért hajíttattak el, ő és magva, és vettettek a földre, melyet nem ismertek? Jer 22:29 Ország, ország, ország, halld meg az Úr szavát! Jer 22:30 Így mondta az Úr: írjátok fel ezt a férfiút, mint elhagyatottat, egy embert, kinek életében nem lesz szerencséje; mert magvából nem sikerül többé senkinek Dávid trónjára ülni és Júdán uralkodni. Jer 23:1 Jaj a pásztoroknak, kik elvesztik és elszélesztik legelőm juhait, mond az Úr. Jer 23:2 Ezért így mondta az Úr, Izráel Istene a pásztorokra, akik az én népemet legeltetik: Ti elszélesztettétek és szétszórtátok az én juhaimat, és nem látogattátok meg őket; most én meglátogatom rajtatok cselekedetetek gonoszságát, mond az Úr. Jer 23:3 És én összegyűjtöm juhaim maradványát mindazokból az országokból, ahova szétszórtam őket; és visszahozom őket az ő legelőire, és gyümölcsöznek és szaporodnak. Jer 23:4 És állítok föléjük pásztorokat, és legeltetik őket; és nem félnek többé és nem ijednek meg, és nem lesz híjuk. Jer 23:5 Íme napok jönnek, mond az Úr, és állítok Dávidnak igaz csemetét; és Uralkodik mint király, és bölcsen, és jogot és igazságot cselekszik az országban. Jer 23:6 Az ő napjaiban megtartatik Júda, és Izráel biztonságban lakik; és az a neve, melyen nevezni fogják őt: „Az Úr a mi igazságunk. Jer 23:7 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé: Él az Úr, aki felhozta Izráel fiait Egyiptom országából; Jer 23:8 hanem: Él az Úr, aki felhozta, és aki behozta Izráel házának magvát észak országából és mindazokból az országokból, ahova elszórtam őket; és laknak a saját földjükön. Jer 23:9 Összetört a szívem keblemben, reszket minden csontom; olyan lettem, mint a részeg ember, mint az ember, kit legázolt a bor; az Úrért és az ő szent igéjéért. Jer 23:10 Mert házasságtörőkkel van tele az ország, mert eskü miatt gyászol az ország, száradtak le a sivatagi legelők; és az ő futásuk gonosz, és hatalmuk nem becsületes. Jer 23:11 Mert mind a próféta, mind a pap elvetemültek; házamban is megleltem gonoszágukat, mond az Úr. Jer 23:12 Ezért útjuk olyan lesz nekik, mint a síkosság, a sötétben meglökődnek és elesnek rajta; mert veszedelmet hozok rájuk [meglátogatásuk évét], mond az Úr. Jer 23:13 Samária prófétáiban is láttam kivetendőt; a Baál által prófétáltak, és félrevezették az én népemet, Izráelt: de Jeruzsálem prófétáiban borzasztóságot láttam. Jer 23:14 Házasságtörést és hazugságban járást, és hogy erősítették a gonosztevők kezét; senki sem tért meg az ő gonoszságából, mind olyanok lettek nekem, mint Szodoma, és lakosai mint Gomora. Jer 23:15 Ezért így mondta a Seregek Ura a prófétákról: íme én Úrömmel etetem őket, és méregvízzel itatom őket; mert Jeruzsálem prófétáitól származik ki elvetemültség az egész országra. Jer 23:16 Így mondta a Seregek Úra: Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik nektek prófétálnak: bolondítanak ők titeket, a saját szívük látását beszélik, nem az Úr szájából. Jer 23:17 Folyton azt mondják azoknak, kik engem lenéznek: Szólt az Úr, hogy béke jön reátok; és aki szíve makacsságában jár, mindnek azt mondják: Nem jön rátok veszedelem. Jer 23:18 Mert ki állott az Úr tanácsában, és látta és hallotta az ő szavát? Ki figyelte meg szavait és ki hallotta meg? Jer 23:19 Íme az Úrtól vihar, harag jön ki és forgószél, mely a hitetlenek fején kereng. Jer 23:20 Nem tér vissza az Úr haragja, míg meg nem cselekszi, és míg meg nem valósítja az ő szíve gondolatait; a napok végén értitek meg ennek értelmét. Jer 23:21 Nem küldtem e prófétákat, és ők futottak; nem szóltam hozzájuk, és ők prófétáltak. Jer 23:22 Mert ha állottak volna tanácsomban, az én szavaimat hirdetnék népemnek, és visszatérítenék őket gonosz útjukról, és cselekedeteik gonoszságáról. Jer 23:23 Közel való Isten vagyok-e én, mond az Úr, és nem távol való Isten? Jer 23:24 Ha valaki elrejtőzik a rejtekekbe, akkor én nem látom-e meg?; mond az Úr. Az egeket és a földet nemde én töltöm be?; mond az Úr. Jer 23:25 Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak nevemben, mondván: „Álmodtam, álmodtam! Jer 23:26 Meddig? Az van-e e próféták szívében, kik a hazugságot prófétálják, és a saját szívük hazugságának prófétái, Jer 23:27 azt gondolják-e, hogy elfeledtetik népemmel nevemet álmaikkal, melyeket egymásnak elbeszélnek, mint elfeledték nevemet atyáik a Baállal? Jer 23:28 Amely prófétánál álom van, beszéljen álmot, és amelyiknél szavaim, beszélje szavamat híven: mi köze a szalmának a szemhez?; mond az Úr. Jer 23:29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz, mond az Úr, és mint a pöröly, mely sziklát zúz? Jer 23:30 Ezért íme én a próféták ellen vagyok, mond az Úr, akik egymástól lopják az én szavaimat. Jer 23:31 Íme, én a próféták ellen vagyok, mond az Úr, akik előveszik a nyelvüket, és azt mondják: Mondás. Jer 23:32 Íme, én azok ellen vagyok, kik hazug álmokat prófétálnak, mond az Úr, és elbeszélik azokat, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedéseikkel: holott én nem küldtem őket és parancsot nem adtam nekik, és használni nem használnak e népnek, mond az Úr. Jer 23:33 És ha kérdi tőled ez a nép, vagy a próféta, vagy pap, mondván: Mi az Úr ítélethirdetése? akkor mondd meg nekik az ítélethirdetést: „Én elvetlek benneteket, mond az Úr. Jer 23:34 Azon a prófétán pedig, és a papon és a népen, aki azt mondja: „Az Úr ítélethirdetése; megkeresem azon a férfiún és házán. Jer 23:35 Így mondjátok egymásnak, és ki-ki testvérének: Mit felelt az Úr?; és: Mit szólt az Úr? Jer 23:36 De az Úr ítélethirdetését ne említsétek többé. Mert az ítélethirdetés kinek-kinek saját szava lenne, emellett elfordítanátok szavait az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek. Jer 23:37 Így mondjátok a prófétáknak: Mit felelt neked az Úr?; és: Mit szólt az Úr? Jer 23:38 Ha pedig mondjátok, hogy az Úr ítélethirdetése, azért így mondja az Úr: Amiért mondtátok e szót: „Az Úr ítélethirdetése; holott küldöttem hozzátok, mondván: Ne mondjátok: „Az Úr ítélethirdetése; Jer 23:39 ezért íme én elfeledvén elfeledlek benneteket; és elvetlek titeket és ezt a várost, melyet adtam nektek és atyáitoknak, színem elől: Jer 23:40 és teszek reátok örök gyalázatot, és örök szégyent, mely el nem felejttetik. Jer 24:1 Látást mutatott nekem az Úr, és íme két kosár füge volt letéve az Úr temploma elé; miután Nabukadneccár babilóniai király fogságra hurcolta Jekoniát, Jójákim fiát, Júda királyát és Júda fejedelmeit és az ácsokat és kovácsokat Jeruzsálemből, és elvitte őket Babilóniába. [19] Jer 24:2 Az egyik kosárban nagyon jó füge volt, mint amilyenek a korai fügék; a másikban pedig nagyon rossz, úgyhogy rosszasága miatt ehető sem volt. Jer 24:3 És azt mondta az Úr nekem: Mit látsz te most, Jeremia? És azt mondtam: Fügét; a jó füge nagyon jó, és a rossz füge nagyon rossz, úgyhogy rosszasága miatt nem is ehető. Jer 24:4 És lett az Úr szava hozzám, mondván: Jer 24:5 Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mint ezt a jó fügét, olyan jóba veszem Júda foglyait, akiket kiküldtem erről a helyről a káldok országába. Jer 24:6 És szemeimet rájuk teszem jóra, és visszahozom őket ebbe az országba; és építem őket, és nem rombolom, és plántálom őket, és nem irtom. Jer 24:7 És adok nekik szívet az én megismerésemre, hogy én vagyok az Úr; és népemmé lesznek nekem és én Istenükké leszek nekik; mert megtérnek hozzám teljes szívükből. Jer 24:8 De mint a rossz füge, mely meg nem ehető a rosszaság miatt (mert így mondta az Úr), olyanná teszem Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit és Jeruzsálem maradványát, akik megmaradtak ebben az országban, és akik Egyiptom országában laknak. Jer 24:9 És teszem őket borzalommá, veszedelemmé a föld minden királysága előtt; gyalázattá és példává és gúnnyá és átokká minden helyen, ahova szétszórtam őket. Jer 24:10 És rájuk bocsátom a kardot, az éhséget és a dögvészt, míg kipusztulnak a földről, melyet adtam nekik és atyáiknak. Jer 25:1 Az a beszéd, mely Jeremiához Júda egész népe ellen lett Jójákimnak, Jósia fiának, Júda királyának negyedik évében; azaz Nabukadneccárnak, Babilónia királyának első évében: Jer 25:2 melyet Jeremia próféta Júda egész népe előtt és Jeruzsálem egész lakossága előtt tartott, mondván: Jer 25:3 Jósiának, Ámon fiának, Júda királyának tizenharmadik évétől fogva a mai napig, azaz huszonhárom éve lett az Úr szava hozzám; és szóltam hozzátok későn-korán, és nem hallgattátok meg. Jer 25:4 Későn-korán küldte hozzátok az Úr többi szolgáit is, a prófétákat, de nem hallgattátok meg; Jer 25:5 és nem nyújtottátok fületeket a hallgatásra. Mondván: No térjetek meg ki-ki a maga gonosz útjáról és cselekedeteitek gonoszságából, és azon a földön maradtatok, melyet adott az Úr nektek és atyáitoknak; öröktől fogva mindörökké. Jer 25:6 És ne jártatok idegen istenek után, szolgálván őket és leborulván előttük; és ne bosszantsatok engem kezeitek csinálmányával, hogy rosszat ne cselekedjem veletek. Jer 25:7 De nem hallgattatok rám, mond az Úr, hogy bosszantsatok engem kezeitek csinálmányával, a magatok veszedelmére. Jer 25:8 Ezért így mondta a Seregek Ura: Amiért nem hallgattatok szavaimra, Jer 25:9 íme én elküldök és fogom észak minden nemzetségét, mond az Úr, és Nabukadneccárt, Babilónia királyát, az én szolgámat, és ráhozom őket erre az országra és lakosaira és mindezekre a nemzetekre körül; és örök szentség alá vetem őket, és iszonyattá és csúfsággá teszem őket és örök romokká. Jer 25:10 És kivesztem belőlük az öröm hangját és a vigasság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját; a malom hangját és a mécs világát. Jer 25:11 És ez az egész ország pusztasággá lesz, iszonyattá; és ezek a nemzetek hetven esztendeig szolgálják Babilónia királyát. Jer 25:12 És lesz, mikor eltelik hetven esztendő, meglátogatom Babilónia királyán és azon a nemzeten, mond az Úr, az ő bűnüket, és a káldok országán; és örök pusztasággá teszem azt. Jer 25:13 És elhozom arra az országra minden szavamat, amit szóltam felőle; mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amit Jeremia minden nemzetek ellen prófétált. Jer 25:14 Mert őket is szolgává teszi sok nemzet és nagy királyok; és megfizetek nekik cselekedeteik szerint és kezeik munkája szerint. Jer 25:15 Mert így mondta nekem az Úr, Izráel Istene: Vedd ezt a haragboros poharat kezemből; és add azt inni mindazoknak a nemzeteknek, amelyekhez én küldelek téged. Jer 25:16 És igyanak és tántorogjanak és őrjöngjenek a kard miatt, melyet én közéjük küldök. Jer 25:17 És elvettem a poharat az Úr kezéből; és megitattam mindazokat a nemzeteket, melyekhez küldött engem az Úr. Jer 25:18 Jeruzsálemet és Júda városait, és királyait és fejedelmeit; tévén őket rommá, pusztasággá, csúfsággá és átokká, mint a mai nap van. Jer 25:19 A Faraót, Egyiptom királyát és szolgáit, és fejedelmeit és egész népét, és az egész egyveleg népet. Jer 25:20 És Uc földének minden királyát; és a filiszteus föld minden királyát, Askelont, Gázát, Ekront és Asdód maradványait. Jer 25:21 És Edomot és Móábot és Ammon fiait. Jer 25:22 És Tírusz minden királyát és Cidon minden királyát; és a sziget királyait, mely a tengeren túl van. Jer 25:23 Dedánt, Témát, Búzt, és az összes nyírthalántékúakat. Jer 25:24 És Arábia minden királyát; és az egyveleg népek minden királyát, kik a sivatagban laknak. Jer 25:25 És Zimri minden királyát és Élám minden királyát és Média minden királyát. Jer 25:26 És az észak minden királyát, a közelieket és távoliakat, egyiket a másik után, és a föld minden királyságait, melyek a föld színén vannak; és Sesák királya iszik utánuk. Jer 25:27 És mondd nekik: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok és részegedjetek meg, és hányjatok és essetek el és fel ne keljetek: a kardtól, melyet én közétek küldök. Jer 25:28 És lesz, ha nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak, akkor mondd nekik: így mondta a Seregek Ura: Bizonnyal innotok kell. Jer 25:29 Mert íme azon a városon kezdem el a veszedelmet, mely felett az én nevem neveztetett; és ti mentek maradnátok? Nem maradtok mentek, mert én kardot szólítok a föld minden lakójára, mond a Seregek Ura. Jer 25:30 Te pedig prófétáld nekik mindezeket a szavakat, és mondd nekik: Az Úr a magasságból kiált és szent lakhelyéről hallatja hangját; kiáltva kiált tanyájára, hajrát kiált, mint a bornyomók a föld minden lakosának. Jer 25:31 Zúgás hat el a föld széléig, mert pere van az Úrnak a nemzetekkel: törvényt ül ő minden testtel; a hitetleneket kiszolgáltatja a kardnak, mond az Úr. Jer 25:32 Mondta a Seregek Ura: íme veszedelem megy ki egy nemzettől más nemzethez; és nagy vihar támad a föld sarkairól. Jer 25:33 És lesznek az Úr megölöttei azon a napon a föld egyik szélétől a föld másik széléig; nem sirattatnak el, nem takaríttatnak el, nem temettetnek el, ganéj gyanánt a föld színén lesznek. Jer 25:34 Jajgassatok, pásztorok, és kiáltsatok, és hengergőzzetek, nyáj hatalmasai; mert beteltek a ti napjaitok a levágásra és szétszóratásotokra, és elestek, mint drága edény. Jer 25:35 És elvész a menedék a pásztoroktól, és a menekülés a nyáj hatalmasaitól. Jer 25:36 Hallga! A pásztorok segélykiáltása és a nyáj hatalmasainak jajgatása; mert elpusztította az Úr legelőjüket. Jer 25:37 Elnémultak a békés tanyák, az Úr haragjának heve miatt Jer 25:38 [elhagyta, mint az oroszlán, sátorát!]; mert országuk pusztasággá lett az eltiprás hevessége miatt, és az ő haragjának hevessége miatt. Jer 26:1 Jósia fia Jójákim, júdai király Uralkodásának kezdetén lett ez a beszéd az Úr részéről, mondván: Jer 26:2 Így mondta az Úr: Állj az Úr házának udvarába és szóld Júda minden városaihoz, akik bejönnek leborulni az Úr házába, mindazokat a szavakat, melyeket parancsoltam neked, hogy szólj hozzájuk; egy szót el ne végy! Jer 26:3 Hátha szót fogadnak, és megtér mindenik a maga gonosz útjáról; és én megbánhatom azt a rosszat, amit velük tenni szándékozom cselekedeteik gonoszsága miatt. Jer 26:4 És mondd nekik: így mondta az Úr: Ha nem hallgattok rám, hogy Tanításomban járjatok, melyet előtökbe adtam, Jer 26:5 hogy hallgassatok szolgáimnak a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok, éspedig későn-korán küldve, de nem hallgattátok meg: Jer 26:6 akkor ezt a házat olyanná teszem, mint Síló; és ezt a várost átokká teszem a föld minden nemzete előtt. Jer 26:7 És hallották a papok és a próféták és az egész nép, mikor Jeremia ezeket a szavakat szólta az Úr házában; Jer 26:8 és történt, hogy mikor Jeremia elvégezte a szót mindarról, amit az Úr parancsolt neki, hogy szóljon az egész népnek, megragadták őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halált kell halnod! Jer 26:9 Miért prófétáltad az Úr nevében mondván: Mint Síló, olyanná lesz ez a ház, és ez a város elpusztul úgy, hogy nem lesz lakója? És összegyülekezett az egész nép Jeremiához az Úr házába. Jer 26:10 Mikor Júda fejedelmei ezeket a dolgokat meghallották, felmentek a király házából az Úr házába, és leültek az Úr új kapujának ajtajába. Jer 26:11 És azt mondták a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halált érdemel ez a férfiú, mert ez ellen a város ellen prófétált, mint füleitekkel hallottátok. Jer 26:12 Erre Jeremia azt mondta az összes fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen prófétáljak, mindazokkal a szavakkal, melyeket hallottatok. Jer 26:13 Most tehát jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára; akkor megbánja az Úr a veszedelmet, melyet ellenetek szólott. Jer 26:14 Én pedig íme a kezetekben vagyok; tegyetek velem, amint jónak és helyesnek látjátok. Jer 26:15 Csak jól tudjátok meg, hogy, ha ti engem megöltök, hát ártatlan vért vesztek magatokra és erre a városra és lakosaira; mert igazán az Úr küldött engem hozzátok, hogy mondjam meg füleitekbe mindezeket a szavakat. Jer 26:16 Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: Nem érdemel ez a férfiú halált, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk. Jer 26:17 Fel is keltek némelyek az ország vénei közül, és azt mondták a nép egész gyülekezetének, mondván: Jer 26:18 A móreseti Míká prófétált volt Hizkijának, Júda királyának napjaiban, és azt mondta Júda egész népe előtt, mondván: így mondta a Seregek Ura: Cion mezőnek szántatik fel; és Jeruzsálem kőrakásokká lesz,és a templomhegy erdődombbá. Jer 26:19 Bizony megölte-e őt Hizkija, Júda királya és az egész Júda, nem félte-e az Urat? És kiengesztelte az Urat, és megbánta az Úr a veszedelmet, amit ellenük szólott; mi pedig ilyen nagy veszedelmet akarunk hozni önmagunkra? Jer 26:20 Volt még egy férfiú, aki az Úr nevében prófétált, Úrijá, a Semájá fia Kirjat-Jeárimból: ő is ez ellen a város ellen és ez ellen az ország ellen prófétált egészen Jeremia szavai szerint. Jer 26:21 És meghallotta Jójákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő szavait, és a király meg akarta őt öletni; de mikor Úrijá ezt meghallotta, félt és elmenekült, és Egyiptomba ment. Jer 26:22 Hanem Jójákim király embereket küldött Egyiptomba, Elnátánt, Akbór fiát és némelyeket vele Egyiptomba, Jer 26:23 akik kihozták Úriját Egyiptomból, és elvitték őt Jójákim királyhoz, és levágatta őt karddal; és holttestét a nép fiainak sírjára dobatta. Jer 26:24 Csak Ahikámnak, Sáfán fiának keze volt Jeremiával, hogy őt a nép kezébe nem adták, és meg nem ölték. Jer 27:1 [Jósia fia Jójákim, Júda királya uralkodásának kezdetén lett ez a szó Jeremiához az Úr részéről, mondván:] Jer 27:2 Így mondta nekem az Úr: Csinálj magadnak köteleket és jármokat, és vedd azokat a nyakadba. Jer 27:3 És küldd el azokat Edom királyához és Móáb királyához és Ammon fiainak királyához és Tírusz királyához és Cidon királyához követek által, kik jönnek Jeruzsálembe Cidkijjához, Júda királyához. Jer 27:4 És adj nekik parancsot Uraikhoz, mondván: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: így mondjátok uraitoknak: Jer 27:5 Én alkottam a földet, az embert és az állatot, mely a föld színén van, az én nagy erőmmel és kinyújtott karommal; és annak adom azt, akit helyesnek látok. Jer 27:6 És most én mindezeket az országokat Nabukadneccárnak, Babilónia királyának, az én szolgámnak kezébe adtam; még a mező vadját is neki adtam, hogy neki szolgáljon. Jer 27:7 Tehát őt fogja szolgálni minden nemzet, és fiát és fiának fiát, míg el nem jön az ő országának ideje is, mikor szolgává teszik azt, sok nemzet és nagy királyok. Jer 27:8 És lesz, hogy amely nemzet és királyság nem lesz szolgájává neki, Nabukadneccárnak, Babilónia királyának, és amelyik nem adja nyakát a babilóniai király jármába, karddal és éhséggel és dögvésszel látogatom meg azt a nemzetet, mond az Úr, míg nem végzek velük az ő keze által. Jer 27:9 Ti tehát ne hallgassatok prófétáitokra és jövendőmondóitokra és álomlátóitokra és felhőnézőitekre és varázslóitokra, akik azt mondják nektek, mondván: Nem fogjátok a babilóniai királyt szolgálni: Jer 27:10 mert ők hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsanak benneteket földeitekről, és elszórjalak titeket, és elvesszetek. Jer 27:11 Azt a nemzetet pedig, amelyik nyakát a babilóniai király jármába hajtja és szolgálja őt, azt meghagyom a saját földjén, mond az Úr, és műveli azt, és lakik rajta. Jer 27:12 Cidkijjához, Júda királyához is egészen ezekkel a szavakkal szóltam, mondván: Hajtsátok nyakatokat a babilóniai király jármába és szolgáljátok őt és népét, és éltek. Jer 27:13 Miért halnátok meg, te és néped, kardtól, éhségtől és dögvésztől; mint az olyan nemzetről mondta az Úr, mely nem akarja Babilónia királyát szolgálni? Jer 27:14 Ne hallgassatok hát a próféták szavaira, akik azt mondják nektek, mondván: Nem lesztek a babilóniai király szolgái; mert ők hazugságot prófétálnak nektek. Jer 27:15 Mert nem küldtem őket, mond az Úr, és ők hamisan prófétálnak az én nevemben, hogy elszórjalak titeket és elvesszetek ti és a próféták, kik nektek prófétálnak. Jer 27:16 A papokhoz is és ehhez az egész néphez szólottam, mondván: így mondta az Úr: Ne hallgassatok prófétáitok szavaira, kik prófétálnak nektek, mondván: íme az Úr házának edényei visszahozatnak Babilóniából most hamarjában; mert ők hazugságot prófétálnak nektek. Jer 27:17 Ne hallgassatok rájuk, szolgáljátok Babilónia királyát és éltek; miért legyen ez a város rommá? Jer 27:18 És ha ők próféták és van náluk Úrigéje: nosza járjanak közbe a Seregek Úránál, hogy az Úr házában és Júda királyának házában és Jeruzsálemben megmaradt edények ne menjenek Babilóniába! Jer 27:19 Mert így mondta a Seregek Ura az oszlopokról és a tengerről és az állványokról; és a többi edényekről, melyek megmaradtak ebben a városban; Jer 27:20 melyeket nem vett el Nabukadneccár, Babilónia királya, mikor fogságra hurcolta Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát Jeruzsálemből Babilóniába, és Júda és Jeruzsálem minden nemes emberét; Jer 27:21 bizony így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene azokról az edényekről, melyek megmaradtak az Úr házában és Júda királyának házában és Jeruzsálemben: Jer 27:22 Babilóniába fognak vitetni és ott lesznek: addig a napig, melyen meglátogatom őket, mond az Úr, és felhozom őket és visszahozom őket erre a helyre. Jer 28:1 És lett ugyanabban az évben, Cidkijjá júdai király uralkodásának kezdetén, a negyedik évben, az ötödik hónapban; azt mondta nekem Azzúr fia Hananja, a Gibeonból való próféta az Úr házában a papok és az egész nép szemei előtt, mondván: Jer 28:2 így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene, mondván: Eltörlöm a babilóniai király igáját. Jer 28:3 Két esztendőn belül én visszahozom erre a helyre az Úr házának minden edényét, melyet elvett Nabukadneccár babilóniai király erről a helyről, és elvitt Babilóniába. Jer 28:4 Jójákim fiát, Jekonjá júdai királyt is és minden júdai foglyot, akik Babilóniába mentek, én visszahozom erre a helyre, mond az Úr; mert eltöröm a babilóniai király igáját. Jer 28:5 Erre azt mondta Jeremia próféta Hananja prófétának, a papok szemei előtt és az egész nép szemei előtt, akik az Úr házában állottak; Jer 28:6 azt mondta Jeremia próféta: Ámen, cselekedjék így az Úr; teljesítse az Úr szavaidat, melyeket prófétáltál, visszahozván az Úr házának edényeit és az összes száműzötteket Babilóniából erre a helyre. Jer 28:7 Csak halldsza ezt a szót, melyet én most szólok füleidbe, és az egész nép füleibe! Jer 28:8 Azok a próféták, akik énelőttem és teelőtted voltak öröktől fogva, sok országra és nagy királyságokra vonatkozólag háborúról, veszedelemről és dögvészről prófétáltak. Jer 28:9 Amely próféta békéről prófétál: mikor bekövetkezik a próféta szava, akkor ismerszik meg ez a próféta, hogy igazán az Úr küldötte őt. Jer 28:10 Akkor elvette Hananja próféta a jármot Jeremia próféta nyakáról, és eltörte azt. Jer 28:11 És azt mondta Hananja az egész nép szemei előtt, mondván: így mondta az Úr: így töröm el Nabukadneccár babilóniai király igáját két esztendőn belül minden nemzet nyakáról. Ezzel elment Jeremia próféta a maga útjára. Jer 28:12 Lett pedig az Úr szava Jeremiához, miután eltörte Hananja próféta a jármot Jeremia próféta nyakáról, mondván: Jer 28:13 Menj és mondd Hananjának, mondván: így mondta az Úr: Fajármokat törtél el, és csináltál helyükbe vasjármokat. Jer 28:14 Mert így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: Vasjármot teszek mindezeknek a nemzeteknek nyakába, hogy szolgálják Nabukadneccár babilóniai királyt, és szolgálni fogják őt; még a mező vadait is neki adom. Jer 28:15 Aztán azt mondta Jeremia próféta Hananja prófétának: Halldsza, Hananja: nem küldött téged az Úr, és te hazugsággal biztattad ezt a népet. Jer 28:16 Ezért így mondta az Úr: íme én elküldelek téged a föld színéről: ez esztendőben meghalsz, mert pártütést szóltál az Úr ellen. Jer 28:17 És meghalt Hananja próféta abban az esztendőben, a hetedik hónapban. Jer 29:1 Ezek pedig annak a levélnek a szavai, melyet Jeremia próféta küldött Jeruzsálemből a fogsági vének maradványához és a papokhoz és a prófétákhoz és az egész néphez, melyet fogságra húrcolt Nabukadneccár Jeruzsálemből Babilóniába; Jer 29:2 miután kiment Jekonjá király és királyanya és a kamarások, Júda és Jeruzsálem fejedelmei és az ácsok és kovácsok Jeruzsálemből; Jer 29:3 Sáfán fia, Elászá és Hilkija fia, Gemarja által, akiket Cidkijjá júdai király küldött Nabukadneccár babilóniai királyhoz, mondván: Jer 29:4 így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene mindazoknak a foglyoknak, akiket fogságra küldtem Jeruzsálemből Babilóniába: Jer 29:5 Építsetek házakat és lakjátok; és ültessetek kerteket és egyétek gyümölcsüket; Jer 29:6 vegyetek feleségeket és legyenek fiaitok és leányaitok, és vegyetek feleségeket fiaitoknak, és leányaitokat adjátok férjhez, és szüljenek fiakat és leányokat; és sokasodjatok meg ott és ne kevesbedjetek. Jer 29:7 És keressétek annak a városnak békességét, ahova fogságra küldtelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz;mert annak békességében lesz nektek békességetek. Jer 29:8 Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Félre ne vezessenek benneteket prófétáitok, kik köztetek vannak, és jövendőmondóitok; és ne hallgassatok álmaitokra, melyeket ti álmodtok; Jer 29:9 mert ők hamisan prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldöttem őket, mond az Úr. Jer 29:10 Mert így mondta az Úr: Mert amint betelik Babilónia hetven esztendeje, meglátogatlak titeket; és megvalósítom rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozlak titeket erre a helyre. Jer 29:11 Mert én tudom azokat a gondolatokat, melyeket én felőletek gondolok, mond az Úr: békességre való gondolatok, és nem veszedelemre,hogy adjak nektek jövőt és reménységet. Jer 29:12 És hívtok engem és jöttök, és imádkoztok hozzám, és meghallgatlak benneteket. Jer 29:13 És kerestek engem, és megtaláltok; ha teljes szívből kerestek engem, Jer 29:14 nyilvánvalóvá leszek nektek, mond az Úr. És megfordítom sorsotokat és összegyűjtelek benneteket mindazok közül a nemzetek közül és mindazokról a helyekről, ahova elszórtalak titeket, mond az Úr; és visszahozlak benneteket arra a helyre, ahonnét száműztelek benneteket. Jer 29:15 Hogy azt mondjátok: Támasztott nekünk az Úr prófétákat Babilóniában. Jer 29:16 Hát így mondta az Úr a királyról, aki Dávid trónján ül, és az egész népről, mely ebben a városban lakik; testvéreitekről, akik nem mentek ki veletek a fogságba; Jer 29:17 Így mondta a Seregek Ura: íme én rájuk küldöm a kardot,az éhséget és a dögvészt; és olyanokká teszem őket, mint az utálatos füge, mely meg nem ehető a rosszaság miatt; Jer 29:18 és üldözöm őket a karddal, az éhséggel és a dögvésszel; és teszem őket borzalommá a föld minden királysága előtt, átokká és iszonyattá és csúfsággá és gyalázattá minden nemzetek között, ahova elszórom őket; Jer 29:19 azért, mert nem hallgattak szavaimra, mond az Úr, amelyeket küldtem hozzájuk szolgáim, a próféták által, de nem hallgattátok meg, mond az Úr. Jer 29:20 Tehát ti hallgassátok meg az Úr szavát mind, fogságbeliek, akiket elküldöttem Jeruzsálemből Babilóniába! Jer 29:21 Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene Áhábról, Kolája fiáról, és Cidkijjáról, Maaszéja fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: íme én Nabukadneccár babilóniai király kezébe adom őket, és levágja őket szemeitek előtt. Jer 29:22 És róluk vesznek átkot mind a júdai foglyok, akik Babilóniában lesznek, mondván: Tegyen téged az Úr olyanná, mint Cidkijját és mint Áhábot, akiket megsütött a babilóniai király tűzben. Jer 29:23 Amiért hogy alávalóságot cselekedtek Izráelben, és felebarátjaik feleségeivel házasságtörést űztek, és szót szóltak az én nevemben (hazugságot), amit nem parancsoltam nekik; de én tudója és tanúja vagyok, mond az Úr. Jer 29:24 A nehelámi Semájának pedig ezt mondd, mondván: Jer 29:25 így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene, mondván: Amiért hogy te levelet küldtél a magad nevében az egész néphez, mely Jeruzsálemben van, és Cefanja paphoz, Maaszéja fiához és a többi papokhoz, mondván: Jer 29:26 Az Úr pappá tett téged Jójáda pap helyébe, hogy legyenek felügyelők az Úr házában mindenféle bolond és prófétáskodó ember felett; hogy tedd azt kalodába és nyakszorítóba: Jer 29:27 most azért miért nem dorgáltad meg az anatóti Jeremiát, aki nektek prófétál? Jer 29:28 Azért, mert küldött hozzánk Babilóniába, mondván: Hosszú lesz az; építsetek házakat és lakjátok, és ültessetek kerteket és egyétek gyümölcseiket. Jer 29:29 Mikor Cefanja pap ezt a levelet felolvasta Jeremia próféta füleibe, Jer 29:30 akkor lett az Úr szava Jeremiához, mondván: Jer 29:31 Nosza üzenj az összes foglyoknak, mondván: így mondta az Úr a nehelámi Semájá felől: Mivel Semájá prófétált nektek, holott én nem küldöttem, és hazugsággal biztatott benneteket: Jer 29:32 ezért így mondta az Úr: íme én meglátogatom a nehelámi Semáját és az ő magvát, nem lesz neki senkije, aki e között a nép között lakjék, és nem gyönyörködik a jóban, amit én az én népemnek készítek, mond az Úr, mert elpártolást szólt az Úr ellen. Jer 30:1 A szó, mely lett Jeremiához az Úr részéről, mondván: Jer 30:2 Így mondta az Úr, Izráel Istene, mondván: írd le magadnak mindazokat a beszédeket, melyeket szóltam hozzád, egy könyvbe. Jer 30:3 Mert íme napok jönnek, mond az Úr, és megfordítom népemnek, Izráelnek és Júdának sorsát, azt mondja az Úr; és visszahozom őket arra a földre, melyet atyáiknak adtam, és birtokba veszik azt. Jer 30:4 Ezek pedig azok a szavak, melyeket az Úr Izráel felől és Júda felől szólott. Jer 30:5 Mert így mondotta az Úr: Ijedelem hangját hallottuk, félelem van és nem béke. Jer 30:6 Kérdezzétek csak meg, és lássátok, vajon szül-e férfi? Miért látom minden férfiúnak kezeit ágyékán, mint a szülő nőnek, és miért változott minden arc sárgára? Jer 30:7 Jaj, mert nagy az a nap, nincs hozzá hasonló; és nyomorúság ideje az Jákóbra, de megszabadul belőle. Jer 30:8 És lesz azon a napon, mond az Seregek Ura, eltöröm igáját nyakadról, és köteleidet eltépem. És nem teszik többé szolgává idegenek; Jer 30:9 hanem szolgálják az Urat, az ő Istenüket; és Dávidot, az ő királyukat, akit feltámasztok nekik. Jer 30:10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób, mond az Úr és ne rettegj, Izráel, mert íme én megtartalak messziről, és magodat fogságuk földjéről; És visszatér Jákób és megnyugszik, és biztonságban lesz, és nem lesz, ki háborítsa Jer 30:11 Mert veled vagyok én, mond az Úr, hogy megtartsalak: mert véget vetek minden nemzetnek, ahova téged szétszórtalak: csak neked nem vetek véget; hanem megfenyítelek ítélet szerint, és egészen büntetlen nem hagylak. Jer 30:12 Mert így mondta az Úr: Halálos összeroppanásod; fájdalmas a csapásod, Jer 30:13 nincs, ki megítélje peredet. Sebre való orvosság, tapasz nincs számodra; szeretőid mind elhagytak, téged nem keresnek. Jer 30:14 Mert ellenség verésével vertelek meg, kegyetlen fenyítékkel, bűnöd sokaságáért, vétkeid nagyságáért. Jer 30:15 Mit kiáltasz összeroppanásodért, halálos fájdalmadért? Bűnöd sokaságáért, vétked nagyságáért tettem ezeket veled. Jer 30:16 Ezért akik téged ettek, mind megétetnek, és akik szorongattak, mind fogságra mennek és fosztogatóid kifosztottakká lesznek, és zsákmányolóidat mind zsákmánnyá teszem. Jer 30:17 Mert hegedést hozok fel reád, és sebeidből kigyógyítalak, mond az Úr; mert ellököttnek neveztek téged, Cionnak, akit senki sem keres. Jer 30:18 Így mondta az Úr: íme én megfordítom Jákób sátorainak sorsát, és hajlékainak irgalmazok. És a város felépül a saját kőhalmazán, és a palota lakott lesz a maga rendjén: Jer 30:19 és hálaadás árad ki belőlük, és örvendezők hangja. És szaporítom őket és nem apadnak, és öregbítem őket és nem kisebbednek. Jer 30:20 És fiai olyanok lesznek, mint azelőtt, és közönsége megáll előttem. És meglátogatom minden sanyargatóját, Jer 30:21 és hatalmasa maga közül való lesz; és uralkodója saját kebeléből származik, és közel hozom azt, hogy jöjjön közel hozzám. Mert ki az, aki felteszi rá életét, hogy közel jöjjön hozzám?; mond az Úr. Jer 30:22 De ti népem gyanánt lesztek nekem, és én Istenetek gyanánt leszek nektek. Jer 30:23 Íme az Úr vihara, a harag kijött; az Úr örvénylő vihara a hitetlenek feje felett kereng. Jer 30:24 Nem tér vissza az Úr haragjának heve, míg meg nem cselekszi, meg nem valósítja szíve gondolatait. A napok végén értitek meg ezt. Jer 31:1 Abban az időben, mond az Úr, Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének; és ők népemmé lesznek nekem. Jer 31:2 Így mondta az Úr: Kegyelmet talált a sivatagban a kardtól megmenekültek népe. Amint ment Izráelt megnyugtatni, Jer 31:3 messziről az Úr megjelent nekem. És örök szerelemmel szeretlek téged, ezért vonzalak kegyelemmel: még megépítelek és megépülsz, Izráel hajadona! Jer 31:4 Még magadra veszed dobjaidat és kivonulsz vigadozók körtáncával. Jer 31:5 Még ültetsz szőlőket Samária hegyein, akik ültetik, élvezik is. Jer 31:6 Mert lesz nap, hogy őrök kiáltják Efraim hegyén: Keljetek fel és menjünk fel Cionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz. Jer 31:7 Mert így mondta az Úr: Ujjongjatok Jákóbon örömmel, és rivalgjatok a nemzetek fejének, hirdessétek, énekeljetek és mondjátok: Megszabadította az Úr az ő népét, Izráel maradékát! Jer 31:8 Íme én meghozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld sarkaiból, közöttük lesz vak és sánta, viselős és szülő asszony egyetemben; nagy gyülekezet tér ide vissza. Jer 31:9 Sírással jönnek, sóhajok között, vezetem őket, viszem őket vízpatakokhoz, egyenes úton, el nem eshetnek rajta; mert Izráelnek atyjává lettem, és Efraim az én elsőszülöttem. Jer 31:10 Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek, és hirdessétek a távoli szigeteken: [és mondjátok]: Aki szétszórta Izráelt, összegyűjti azt és őrzi azt, mint pásztor a nyáját. Jer 31:11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot; és kivette a nála erősebb kezéből. Jer 31:12 És megjönnek és ujjonganak Cion magaslatán, és özönlenek az Úr javaira, gabonára és mustra és olajra, és juhok és marhák fajzására: és olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és többé már nem epednek. Jer 31:13 Akkor örvendez a hajadon körtáncban, és ifjak és vének egyetemben; és gyászukat örömre fordítom, és megvigasztalom őket, és megvidámítom őket bánatukból. Jer 31:14 És a papok lelkét kövérséggel öntözöm; és népem megelégszik javaimmal, mond az Úr. Jer 31:15 Így mondta az Úr: Hallga, Rámában hallatik siralom, keserű sírás! Rákhel siratja fiait, nem akar megvigasztalódni fiain, hogy nincsenek. Jer 31:16 [így mondta az Úr:] Tartsd vissza a hangodat a sírástól, és szemeidet a könnyhullatástól. Mert van bére munkádnak, mond az Úr, és visszatérnek az ellenség földjéről; Jer 31:17 és van remény jövőd felől, mond az Úr, és visszatérnek a fiak határaikba. Jer 31:18 Hallván hallottam Efraimot siránkozni: Megfenyítettél, és felvettem a fenyítéket [mint tanulatlan borjú:] téríts meg engem, hadd térjek meg, mert te vagy az én Istenem! Jer 31:19 Mert megtérésem után bánom, észre tértem után verem combomat; szégyenlem magamat, sőt pirulok, mert ifjúságom gyalázatát viselem. Jer 31:20 Drága fiam-e Efraim nekem, vagy gyönyörűségem gyermeke, hogy valahányszor ellene szólok, ismét reá kell gondolnom? Ezért megindulnak érte benső részeim, irgalmazván irgalmazok neki, mond az Úr: Jer 31:21 Állíts fel magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak oszlopokat! Vedd eszedbe az országutat, az utat, melyen mentél: térj vissza, Izráel hajadona, térj vissza ezekbe a te városaidba! Jer 31:22 Meddig akarsz még barangolni, ó te pártütő leány? Hiszen újat teremtett az Úr az országban, nő kerülgeti a férfit. Jer 31:23 Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Még mondják ezt a szót Júda országában és városaiban, mikor megfordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság tanyája, szentségének hegye! Jer 31:24 És benne lakik Júda, és minden városai egyetemben, szántóvetők és nyájjal járók. Jer 31:25 Mert megöntözöm a fáradt lelket; és minden epedő lelket megtöltök. Jer 31:26 Erre felébredtem és láttam; de álmom édes volt nekem. Jer 31:27 Íme napok jönnek, mond az Úr, és bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal. Jer 31:28 És lesz, hogy amint ébren voltam felettük, a kitépésnél, ledöntésnél, lerombolásnál és az elvesztésnél és az ártásnál; úgy ébren leszek felettük a felépítésnél, és az elültetésnél, mond az Úr. Jer 31:29 Azokban a napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásik bele. Jer 31:30 Hanem mindenki a maga bűnéért hal meg; amely ember az egrest megette, éppen annak a fogai vásnak bele. Jer 31:31 Íme napok jönnek, mond az Úr, és új szövetséget kötök Izráel házával [és Júda házával]. Jer 31:32 Nem olyan szövetséget, amilyet kötöttem atyáikkal, amely nap kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom országából; amikor ők felbontották az én szövetségemet, mikor férjükké lettem nekik, mond az Úr. Jer 31:33 Hanem ez az a szövetség, amelyet Izráel házával kötök azok után a napok után, mond az Úr. Tanításomat kebelükbe adom, és szívükre írom azokat; és Istenük gyanánt leszek nekik, és ők népem gyanánt lesznek nekem. Jer 31:34 És nem tanítja többé senki a felebarátját, és senki a testvérét, mondván: Ismerjétek meg az Urat! Mert mindnyájan ismernek engem kicsinytől nagyig, mond az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikre többé nem gondolok. Jer 31:35 Így mondta az Úr, ki a napot adta világosságul nappalra, a hold szabályait és a csillagokat világosságul éjszakára; aki megrendíti a tengert és zúgnak habjai,109 Seregek Ura a neve: Jer 31:36 mikor ezek a szabályok elmozdulnak előlem, mond az Úr, akkor szűnik meg Izráel magva is, hogy előttem nemzet legyen minden időben. Jer 31:37 Így mondta az Úr: Mikor megmérik az egeket fent, és kikutatják a föld fundamentumait lent, akkor vetem meg én is Izráel egész magvát mindazokért, amiket cselekedtek, mond az Úr. Jer 31:38 Íme, napok jönnek, mond az Úr, és az Úrnak építtetik fel a város a Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig. Jer 31:39 És továbbmegy a mérőzsinór, ki egyenest a Gáréb halmára; és Góának fordul. Jer 31:40 És az egész Hulla- és Faggyúhamuvölgy, és az egész mezőség a Kidron patakáig, keleten a Lókapu szegletéig, az Úr szentsége lesz; nem döntetik le és nem romboltatik le többé soha. Jer 32:1 Az a szó, mely Jeremiához lett az Úr részéről Cidkijjá júdai király tizedik évében; ez az év Nabukadneccár babilóniai királynak tizennyolcadik éve volt. Jer 32:2 És akkor a babilóniai király serege ostromolta Jeruzsálemet; Jeremia próféta pedig be volt zárva a tömlöc udvarában, mely a júdai király házában volt. Jer 32:3 Ugyanis Cidkijjá júdai király bezáratta őt, mondván: Miért prófétálsz te, mondván: így mondta az Úr: íme én ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, és beveszi azt; Jer 32:4 és Cidkijjá júdai király nem menekül meg a káldok kezéből; hanem bizony a babilóniai király kezébe adatik, és száj a szájjal beszél vele és szemtől szembe látja őt. Jer 32:5 És Babilóniába viszi Cidkijját, és ott lesz, míg meg nem látogatom őt. Ha hadakoztok a káldokkal, nem lesz szerencsétek. Jer 32:6 És azt mondta Jeremia: Az Úr szava lett hozzám, mondván: Jer 32:7 íme Hanameél, Sallum nagybátyád fia jön hozzád, mondván: Vedd meg magadnak mezőmet, mely Anatótban van, mert tied a megváltási jog, hogy megvedd. Jer 32:8 El is jött hozzám Hanameél, nagybátyám fia, az Úr szava szerint, a tömlöc udvarába, és azt mondta nekem: Veddsze meg mezőmet, mely Anatótban van, Benjámin földjén, mert tiéd az örökségi jog és téged illet a megváltás, vedd meg magadnak; így tudtam, hogy az Úr szava ez. Jer 32:9 És megvettem a mezőt, mely Anatótban van, Hanameéltől, nagybátyám fiától; és kimértem neki a pénzt, tizenhét sekel ezüstöt. Jer 32:10 És beírtam a levélbe és megpecsételtem és tanúkat állítottam, úgy mértem ki a pénzt mérlegen. Jer 32:11 És vettem a vétellevelet, mely meg volt pecsételve, a rendelkezéssel és a pontozatokkal, és amely meg volt magyarázva; Jer 32:12 és átadtam a vétellevelet Báruknak, Néria fiának, ki Maaszéja fia volt, Hanameél nagybátyám szemei előtt és a tanúk szemei előtt, kik a vétellevelet aláírták; az összes júdaiak szemei előtt, kik a tömlöc udvarában ültek. Jer 32:13 És megparancsoltam Báruknak az ő szemeik előtt, mondván: Jer 32:14 Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Vedd ezt a levelet, ezt a vétellevelet, és ezt a megpecsételt és ezt a megmagyarázott levelet, és tedd azt egy cserépedénybe, hogy sok ideig megálljon. Jer 32:15 Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Még vesznek házakat és mezőket és szőlőket ebben az országban. Jer 32:16 És imádkoztam az Úrhoz, miután átadtam a vétellevelet Báruknak, Néria fiának, mondván: Jer 32:17 Ó jaj, Uram Isten, íme te alkottad az eget és a földet a te nagy erőddel és kinyújtott karoddal; nem lehetetlen teelőtted semmi. Jer 32:18 Ki kegyelmet cselekszel ezer íziglen és megfizeted az atyák bűnét fiaik kebelébe őutánuk; te nagy, te hatalmas Isten, kinek Seregek Ura a neve. Jer 32:19 Tanácsra nagy, cselekvésre hatalmas; kinek szemei nyitva vannak az emberfiak minden útjai felett, hogy megfizess kinek-kinek a saját útjai és cselekedeteinek gyümölcsei szerint. Jer 32:20 Aki jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjétől a mai napig úgy Izráelben, mint az emberek között; és nevet: szereztél magadnak, mint a mai nap van. Jer 32:21 És kihoztad népedet, Izráelt. Egyiptom földjéről; jelekkel és csodákkal, és erős kézzel és kinyújtott karral, és nagy rettenettel. Jer 32:22 És nekik adtad ezt az országot, melyről megesküdtél atyáiknak, hogy nekik adod; egy tejjel és mézzel folyó országot. Jer 32:23 De mikor bejöttek és birtokba vették azt, nem hallgattak szavadra és Tanításodban nem jártak, semmit, amit parancsoltál nekik, hogy cselekedjenek, meg nem cselekedtek; és ezért hoztad rájuk mindezt a veszedelmet. Jer 32:24 Íme, az ostromtöltések elértek a városhoz, hogy bevegyék azt, és a város a káldok kezébe adatik, akik ostromolják azt, a kard és az éhség és a dögvész miatt; és amit szóltál, meglett, és íme látod. Jer 32:25 És te azt mondtad nekem, Uram Isten: Vedd meg magadnak a mezőt pénzen, és állíts tanúkat; pedig a város a káldok kezébe adatik. Jer 32:26 Erre lett az Úr szava Jeremiához, mondván: Jer 32:27 Íme, én vagyok az Úr, minden testnek Isten; lehetetlen-e előttem valami? Jer 32:28 Ezért így mondta az Úr:íme én ezt a várost a káldok kezébe adom és Nabukadneccár babilóniai király kezébe, és beveszi azt. Jer 32:29 És bejönnek a káldok, akik ostromolják ezt a várost és felgyújtják ezt a várost tűzzel és felégetik azt; és a házakat, amelyeknek tetején füstölögtettek a Baálnak, és italáldozatot öntöttek az idegen isteneknek, hogy engem bosszantsanak. Jer 32:30 Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságuktól fogva folyton azt cselekedték, ami rossz az én szemeimben; mert Izráel fiai csak bosszantottak engem kezeik csinálmányával, mond az Úr. Jer 32:31 Mert haragomra és búsulásomra volt nekem ez a város attól a naptól, melyen felépítették azt mind a mai napig, úgyhogy eltávolítom színem elől Jer 32:32 Izráel fiainak és Júda fiainak minden gonoszságáért, melyet cselekedtek az én bosszantásomra, ők, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik; és Júda emberei és Jeruzsálem lakosai. Jer 32:33 És háttal fordultak felém és nem arccal; és bár tanítottam őket későn-korán, nem fogadtak szót, hogy felvegyék a fenyítést. Jer 32:34 És az ő undokságaikat elhelyezték a házban, mely felett az én nevem neveztetett, tisztátlanná tévén azt. Jer 32:35 És felépítették a Baál bámáit, melyek a Ben-Hinnom völgyében vannak, hogy megégessék fiaikat és leányaikat Moloknak, amit nem parancsoltam nekik és eszembe sem jutott hogy megtegyék ezt az utálatosságot; hogy vétekbe vigyék Júdát. Jer 32:36 Most pedig ezért így mondta az Úr, Izráel Istene erről a városról, melyről ti azt mondjátok, a babilóniai király kezébe van adva kard által és éhség által és dögvész által: Jer 32:37 íme én összegyűjtöm őket mindazokból az országokból, ahova haragomban, hevemben és nagy felindulásomban elszórtam őket, és visszahozom őket erre a helyre, és biztonságos lakozást adok nekik. Jer 32:38 És lesznek nekem népem gyanánt; és én leszek nekik Istenük gyanánt. Jer 32:39 És adok nekik egy szívet és egy utat, hogy engem féljenek mindenkor, javukra önmaguknak, és őutánuk fiaiknak. Jer 32:40 És örök szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük, jót teszek velük; és félelmemet adom szívükbe, hogy ne távozzanak el tőlem. Jer 32:41 És örvendezem rajtuk jót cselekedvén velük; és beplántálom őket ebbe az országba igazán, teljes szívemből és teljes lelkemből. Jer 32:42 Mert így mondta az Úr: Amiképpen ráhoztam erre a népre mindazt a nagy veszedelmet, úgy hozom el rájuk mindazt a jót, amit felőlük beszélek. Jer 32:43 És lesz kelete a mezőnek ebben az országban, melyről ti azt mondjátok, pusztaság ez, ember nélkül és állat nélkül, kiszolgáltatva a káldok kezébe. Jer 32:44 Pénzen vesznek mezőket és levélbe írják és megpecsételik és tanúkat állítanak Benjámin földjén és Jeruzsálem környékén és Júda városaiban és a Hegyvidék városaiban és az Alföld városaiban és a Délvidék városaiban; mert megfordítom sorsukat, mond az Úr. Jer 33:1 És lett az Úr szava Jeremiához másodszor, mikor ő még fogva volt a tömlöc udvarában, mondván: Jer 33:2 Így mondta az Úr, aki megcselekszi; az Úr, aki kitervezi, hogy megvalósítsa, Úr az ő neve: Jer 33:3 Kiálts hozzám és felelek neked; és nagy dolgokat jelentek ki neked, és hozzáférhetetleneket, melyeket nem ismersz. Jer 33:4 Mert így mondta az Úr, Izráel Istene ennek a városnak házairól és Júda királyainak házairól, melyek lerontattak; az ostromtöltésekről és a kardról; Jer 33:5 azokról, akik a káldokkal háborúba bocsátkoztak, hogy megtöltsék őket emberek hulláival, akiket levágtam haragomban és hevemben, és akiknek minden gonoszságáért elrejtettem orcámat ez elől a város elől: Jer 33:6 Íme, én hozok fel rá hegedést és gyógyulást; és meggyógyítom őket és béke és hűség bőségét tárom fel előttük. Jer 33:7 És megfordítom Júda sorsát és Izráel sorsát; és felépítem őket, mint kezdetben. Jer 33:8 És megtisztítom őket minden bűnüktől, mellyel vétkeztek ellenem; és megbocsátom nekik minden bűnüket, mellyel vétkeztek ellenem, és melyet elkövettek ellenem. Jer 33:9 És lesz nekem nevemre, örömömre, dicséretemre és dicsőségemre a föld minden nemzetei előtt, akik hallják mindazt a jót, amit én cselekszem velük, és reszketnek és remegnek mindazért a jóért és mindazért a békéért, amit én szerzek neki. Jer 33:10 Így mondta az Úr: Még hallatik ezen a helyen, amelyről ti azt mondjátok, puszta az, ember nélküli és állat nélküli: Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, melyek elpusztultak, ember nélküliek és lakos nélküliek és állat nélküliek: Jer 33:11 öröm hangja és vigasság hangja, vőlegény hangja és menyasszony hangja, azoknak hangja, kik azt mondják: „Dicsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökké való a kegyelme, hálaáldozatot hozva az Úr házába: mert megfordítom az ország sorsát, mint kezdetben volt, mond az Úr. Jer 33:12 Így mondta a Seregek Ura: Még lesz ezen a helyen, mely ember nélkül való és állat nélkül való puszta, és minden városaiban: pásztorok tanyája, kik juhokat deleltetnek. Jer 33:13 A Hegyvidék városaiban, az Alföld városaiban és a Délvidék városaiban és Benjámin földén és Jeruzsálem környékén és Júda városaiban: még mennek át juhok a számadó kezén, mond az Úr. Jer 33:14 Íme, napok jönnek, mond az Úr, és megvalósítom azt a jó szót, amit szóltam Izráel házáról és Júda házáról. Jer 33:15 Azokban a napokban és abban az időben sarjasztok Dávidnak egy igaz csemetét; aki ítéletet és igazságot cselekszik az országban. Jer 33:16 Azokban a napokban Júda megtartatik és Jeruzsálem biztonságban lakozik; és ez az, aminek nevezni fogják: „Az Úr a mi igazságunk. Jer 33:17 Mert így mondta az Úr: Nem fogy ki Dávid utódja Izráel házának királyi székéről. Jer 33:18 És a papok és léviták utódai sem fogynak ki előlem, akik égő áldozatot áldoznak, ételáldozatot füstölögtetnek és vágó áldozatot készítenek minden időben. Jer 33:19 És lett az Úr szava Jeremiához, mondván: Jer 33:20 Így mondta az Úr: Ha felbontjátok szövetségemet a nappallal és szövetségemet az éjszakával, hogy ne legyen nappal és éjszaka a maga idejében: Jer 33:21 felbomlik Dávid szolgámmal való szövetségem is, úgyhogy nem lesz neki fia, aki az ő trónján uralkodik; és a lévitákkal, a papokkal, szolgálattevőimmel való is. Jer 33:22 Mint az ég serege meg nem számlálható és a tenger fövenye meg nem mérhető; úgy megsokasítom Dávid szolgám magvát, és a lévitákat, akik engem szolgálnak. Jer 33:23 És lett az Úr szava Jeremiához, mondván: Jer 33:24 Nem látod-e, mit beszél ez a nép, mondván: Azt a két nemzetséget, melyet választott az Úr, elvetette; és ezzel hogy gyalázzák népemet, hogy az már nem is nemzet előttük? Jer 33:25 Így mondta az Úr: Ha szövetségemet a nappallal és az éjszakával, az égnek és földnek törvényeit nem állapítottam meg: Jer 33:26 akkor Jákób magvát és Dávid szolgámat is elvetem, és nem veszek magvából uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákób magvának. Mert megfordítom sorsukat és irgalmazok nekik. Jer 34:1 A szó, mely Jeremiához lett az Úr részéről, mikor Nabukadneccár babilóniai király és egész serege és a föld minden királysága, mely az ő Úralma alatt volt, és minden népek Jeruzsálem ellen és minden városa ellen hadakoztak, mondván: Jer 34:2 Így mondta az Úr, Izráel Istene: Menj és mondd Cidkijjának, Júda királyának; és ezt mondd neki: így mondta az Úr: íme én e várost a babilóniai király kezébe adom, és felégeti tűzzel. Jer 34:3 Te sem menekülsz meg kezéből, mert megfogatván megfogatol és kezébe adatol; és szemeid látják a babilóniai király szemeit, és szája beszél a te száddal, és Babilóniába mégy. Jer 34:4 Csak halld meg az Úr szavát, Cidkijjá, Júda királya: így mondta az Úr felőled: Nem kard által halsz meg. Jer 34:5 Békével halsz meg, és mint atyáidnak, az előbbi királyoknak, kik előtted voltak, tüzet gyújtottak, úgy gyújtanak neked, és elsiratnak, „Jaj, Úram; mert én szóltam szót, mond az Úr. Jer 34:6 Elbeszélte pedig Jeremia próféta Cidkijjá júdai királynak mindezeket a beszédeket Jeruzsálemben. Jer 34:7 Mikor a babilóniai király serege hadakozott Jeruzsálem ellen és Júda többi megmaradt városa ellen; Lákis ellen és Azéka ellen, mert ezek maradtak Júda városaiból erődített városok. Jer 34:8 A szó, mely Jeremia prófétához lett az Úr részéről, miután Cidkijjá király szövetséget kötött az egész néppel, mely Jeruzsálemben volt, hogy szabadságot hirdetnek nekik. Jer 34:9 Hogy mindenki elbocsátja a maga rabszolgáját és mindenki a maga rabnőjét, a héber férfit és a héber nőt, szabadon; hogy nem szolgáltat velük, senki az ő zsidó testvérével. Jer 34:10 Szót is fogadtak a fejedelmek mind és az egész nép, akik belementek a szövetségbe, hogy ki-ki elbocsátja a maga rabszolgáját és ki-ki a maga rabnőjét szabadon, hogy többé nem szolgáltat velük; szót is fogadtak, és elbocsátották. Jer 34:11 De azután megfordultak, és visszavitték a rabszolgákat és a rabnőket, akiket szabadon bocsátottak, és rabszolgaságra és rabnőségre kényszerítették őket. Jer 34:12 És lett az Úr szava Jeremiához az Úr részéről, mondván: Jer 34:13 Így mondta az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal, amely nap kihoztam őket Egyiptom országából, a rabszolgaházból, mondván: Jer 34:14 Hét év végével bocsássátok el mindnyájan héber testvéreiteket; aki eladatik neked és hat évig szolgált téged, akkor bocsásd szabadon magadtól; de nem hallgattak rám atyáitok és nem nyújtották fülüket. Jer 34:15 És ti ma megtértetek és megcselekedtétek, ami helyes az én szemeimben, szabadságot hirdetvén ki-ki felebarátjának; és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amely felett az én nevem neveztetett. Jer 34:16 De megfordultatok és megszentségtelenítettétek nevemet, és visszavittétek ki-ki a maga rabszolgáját és ki-ki a maga rabnőjét, akiket elbocsátottatok szabadon, kedvükre; és kényszerítettétek őket, hogy rabszolgáitok és rabnőitek legyenek nektek. Jer 34:17 Ezért így mondta az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy szabadságot hirdessetek ki-ki testvérének és ki-ki felebarátjának; íme én szabadságot hirdetek nektek, mond az Úr, a kardra, a dögvészre és az éhségre, és borzalommá teszlek titeket a föld minden királyságai előtt. Jer 34:18 És teszem azokat az embereket, akik áthágták szövetségemet, akik nem tartották meg annak aszövetségnek szavait, amelyet előttem kötöttek: azzá a borjúvá, melyet kettévágtak, és átmentek darabjai között, Jer 34:19 Júda fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, a kamarásokat és a papokat és az egész föld-népét, akik átmentek a borjú darabjai között; Jer 34:20 és adom őket ellenségeik kezébe és azok kezébe, akik életükre törnek; és hullájuk az égi madarak és mezei állatok eledelévé lesz. Jer 34:21 Cidkijját is, Júda királyát, és fejedelmeit, ellenségeik kezébe adom, és azok kezébe, akik életükre törnek; és a babilóniai király seregének kezébe, mely most elvonult rólatok. Jer 34:22 Íme, én parancsolok, mond az Úr, és visszahozom őket ehhez a városhoz, és hadakoznak ellene, és beveszik azt, és felégetik azt tűzzel; és Júda városait lakatlan pusztasággá teszem. Jer 35:1 A szó, mely lett Jeremiához az Úr részéről Jósia fia Jójákim júdai király napjaiban, mondván: Jer 35:2 Eredj el a rékábiak házához, és szólj velük, és vidd be őket az Úr házába valamelyik terembe; és adj nekik bort inni. Jer 35:3 Vettem tehát Jaazanját, Habaccinja fiának, Jeremiának fiát és fivéreit és minden fiát, egyszóval a rékábiak egész házát, Jer 35:4 és bevittem őket az Úr házába a Hánán fiainak termébe, ki Jigdaljának, az istenemberének fia volt; amely a fejedelmek terme mellett volt, mely Maaszéja küszöbőrnek, Sallum fiának terme felett van. Jer 35:5 És a rékábi család fiai elé borral tele kelyheket és poharakat tettem; és azt mondtam nekik: Igyatok bort. Jer 35:6 De azt mondták: Nem iszunk bort; mert Rékáb fia, Jónádáb, a mi atyánk parancsban hagyta ránk, mondván: Soha ne igyatok bort se ti, se fiaitok. Jer 35:7 És házat ne építsetek és vetést ne vessetek, és szőlőt ne ültessetek, ne is legyen nektek; hanem sátorokban lakjatok egész életetekben, hogy sok ideig éljetek a föld színén, melyen jövevények vagytok. Jer 35:8 És hallgattunk Jónádáb atyánknak, Rékáb fiának szavára mindenben, amit nekünk parancsolt; úgyhogy bort nem iszunk teljes életünkben mi, feleségeink, fiaink és leányaink; Jer 35:9 sem házakat nem építünk lakásra, sem szőlőnk vagy mezőnk vagy vetésünk nem lehet nekünk, Jer 35:10 hanem sátorokban lakunk, és engedelmeskedünk, és egészen úgy cselekszünk, amint parancsolta nekünk Jónádáb atyánk. Jer 35:11 De mikor Nabukadneccár babilóniai király felvonult az országra, akkor azt mondtuk: Jertek, menjünk be Jeruzsálembe a káld sereg elől és a szír sereg elől; így telepedtünk le Jeruzsálemben. Jer 35:12 És lett az Úr szava Jeremiához, mondván: Jer 35:13 Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Eredj és mondd Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak: Nem vesztek-e fel fegyelmet, hogy hallgassatok szavaimra?, mond az Úr. Jer 35:14 Érvényben tartották Jónádábnak, Rékáb fiának szavait, aki azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort, és nem ittak mind e mai napig, mert hallgattak atyjuk parancsára; én pedig későn-korán szóltam nektek, és nem hallgattatok rám. Jer 35:15 Pedig elküldtem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat későn korán, mondván: No térjetek meg, ki-ki az ő gonosz útjáról, és jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és ne járjatok idegen istenek után, szolgálván azokat, akkor megmaradhattok a földön, melyet adtam nektek és atyáitoknak; de nem nyújtottátok füleiteket és nem hallgattatok rám. Jer 35:16 Mert megtartották Jónádábnak, a Rékáb fiának fiai atyjuk parancsát, melyet parancsolt nekik; ez a nép pedig nem hallgatott rám. Jer 35:17 Ezért így mondta az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: íme én ráhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakosára mindazt a veszedelmet, amit szóltam felőlük; amiért szóltam hozzájuk és nem hallgattak, és szólítottam őket és nem feleltek. Jer 35:18 A rékábiak házának pedig azt mondta Jeremia: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Mivelhogy hallgattatok Jónádáb atyátok parancsára; és megfogadtátok minden parancsolatát, és egészen úgy cselekedtetek, amint parancsolta nektek: Jer 35:19 ezért így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: nem fogy ki Jónádábnak, a Rékáb fiának utóda, aki előttem álljon minden időben. Jer 36:1 És lett Jójákimnak, Jósia fiának, Júda királyának negyedik évében; ez a szó lett Jeremiához az Úr részéről, mondván: Jer 36:2 Végy elő egy könyvtÚretet, és írd fel rá mindazokat a beszédeket, amelyeket én szóltam hozzád Izráel ellen és Júda ellen és a többi nemzetek ellen, amely naptól kezdve szólok hozzád, Jósia napjaitól fogva mind a mai napig. Jer 36:3 Talán meghallja Júda háza mindazt a veszedelmet, amit én nekik készíteni tervezek; hogy megtérjenek, ki-ki az ő gonosz útjáról, és megbocsássam bűnüket és vétküket. Jer 36:4 Jeremia pedig szólította Bárukot, a Néria fiát; és felírta Báruk Jeremia szájából az Úr minden beszédét, melyet szólott hozzá, egy könyvtÚretre. Jer 36:5 Aztán azt parancsolta Jeremia Báruknak, mondván: Én fogva vagyok, nem mehetek be az Úr házába. Jer 36:6 Menj be tehát te, és olvasd fel a tÚretből, melyet számból írtál le, az Úr beszédeit a nép füleibe az Úr házában böjti napon; és egész Júda füleibe is, akik bejönnek városaikból, olvasd fel azokat. Jer 36:7 Talán az Úr elé hull könyörgésük, és megtérnek, ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy a harag és a hév, melyet szólt az Úr ez ellen a nép ellen. Jer 36:8 És egészen úgy tett Báruk, Néria fia, mint Jeremia próféta parancsolta neki; felolvasván a könyvből az Úr beszédeit az Úr házában. Jer 36:9 Történt ugyanis Jójákimnak, Jósia fiának, Júda királyának ötödik évében, a kilencedik hónapban, böjtöt hirdetett az Úr előtt az egész nép Jeruzsálemben; és az egész nép, mely Júda városaiból jött be Jeruzsálembe. Jer 36:10 Akkor olvasta fel Báruk a könyvből Jeremia szavait az Úr házában; Gemarjának, Sáfán fiának, a kancellárnak termében a felső udvarban, az Úr háza új kapujának ajtajában, az egész nép fülébe. Jer 36:11 Mikor Mikája, a Sáfán fiának, Gemarjának fia meghallotta az Úr minden beszédét a könyvből; Jer 36:12 lement a király házába a kancellár termébe, ahol a fejedelmek éppen együtt ültek; Elisáma a kancellár, és Delájá, a Semájá fia, és Elnátán, Akbór fia, és Gemarja, Sáfán fia, és Cidkijjá, a Hananja fia, és a többi fejedelmek. Jer 36:13 És megjelentette nekik Mikája mindazokat a szavakat, melyeket hallott, mikor Báruk olvasott a könyvből a nép füleibe. Jer 36:14 Erre az összes fejedelmek elküldték Bárukhoz Jehudit, Netanja fiát, ki Selemja fia, ki Kúsi fia volt, mondván: A tÚretet, melyből a nép füleibe olvastál, vedd kezedbe, és jer. És kezébe vette Báruk, a Néria fia a tÚretet, és elment hozzájuk. Jer 36:15 És azt mondták neki: Ülj csak le, és olvasd fel a mi füleinkbe; és Báruk felolvasta az ő füleikbe. Jer 36:16 És lett, hogy mikor minden szót hallottak, egymásra ijedtek, és azt mondták Báruknak: Ezeket a szavakat mind meg kell jelentenünk a királynak. Jer 36:17 Bárukot pedig megkérdezték, mondván: Monddsza nekünk, hogyan írtad mindezeket a szavakat? Szájából? Jer 36:18 És azt mondta nekik Báruk: Szájából diktálta nekem mindezeket a szavakat; míg én írtam a könyvbe a tintával. Jer 36:19 Akkor azt mondták a fejedelmek Báruknak: Eredj, rejtőzzél el te és Jeremia; és senki ne tudja, hol vagytok! Jer 36:20 Azután bementek a királyhoz az udvarba, és a tÚretet letették Elisáma kancellár termében; és megjelentették a király füleibe az egész dolgot. Jer 36:21 És elküldte a király Jehudit, hogy hozza el a tÚretet, ki el is hozta Elisáma kancellár terméből. És felolvasta azt Jehudi a király füleibe és az összes fejedelmek füleibe, akik a király körül állottak. Jer 36:22 A király pedig a téli házban ült (a kilencedik hónapban); maga előtt az égő tűzserpenyővel. Jer 36:23 És történt, hogy mikor Jehudi három hasábot vagy négyet elolvasott, ő lehasította azt tollkéssel, és a tűzbe dobta, mely a tűzserpenyőn volt, míg az egész tÚret el nem fogyott a tűzön, mely a tűzserpenyőn volt. Jer 36:24 És nem féltek, és nem szaggatták meg ruháikat, sem a király, sem egyetlen szolgája sem, akik hallották mindezeket a beszédeket. Jer 36:25 Elnátán mégis, és Delájá meg Gemarja közbeléptek a királynál, hogy ne égesse el a tÚretet; de nem hallgatott rájuk. Jer 36:26 És parancsot adott a király Jerahmeél királyfinak és Szerájának, Azriél fiának meg Selemjának, Abdeél fiának, hogy hozzák el Bárukot, az íródeákot és Jeremiát a prófétát; de az Úr elrejtette őket. Jer 36:27 És lett az Úr szava Jeremiához, miután elégette a király a türetet és a szavakat, melyeket Báruk Jeremia szájából írt le, mondván: Jer 36:28 Végy magadnak megint egy másik tÚretet, és írd rá az előbbi szavakat mind, amelyek az előbbi tÚreten voltak, melyet elégetett Jójákim, Júda királya. Jer 36:29 Jójákimra, Júda királyára pedig mondd: így mondta az Úr: Te elégetted ezt a tÚretet, mondván: Miért írtad rá mondván, jövén eljön Babilónia királya, és elpusztítja ezt az országot, és kiirt belőle embert és állatot? Jer 36:30 Ezért így mondta az Úr Jójákimra, Júda királyára: Nem lesz neki, aki Dávid trónjára üljön: és hullája ki lesz dobva nappal a hévre és éjjel a dérre. Jer 36:31 És meglátogatom rajta és magván és szolgáin bűnüket; és elhozom rájuk és Jeruzsálem lakóira és Júda embereire mindazt a veszedelmet, amelyet szóltam felőlük, és nem hallgatták meg. Jer 36:32 Jeremia pedig vett egy másik tÚretet, és odaadta Báruknak, Néria fiának, az íródeáknak, ki ráírta Jeremia szájából annak a könyvnek minden szavát, melyet elégetett Jójákim, Júda királya; és még sok hasonló dolgot tettek hozzájuk. Jer 37:1 És Konja helyett, Jójákim fia helyett Cidkijjá, a Jósia fia uralkodott királyként; akit Nabukadneccár, Babilónia királya tett királlyá Júda országában. Jer 37:2 És nem hallgatott sem ő, sem szolgái, sem a föld népe az Úr szavaira, melyeket Jeremia próféta által szólott. Jer 37:3 És elküldte Cidkijjá király Júkált, Selemja fiát és Cefanja papot, Maaszéja fiát Jeremia prófétához, mondván: Imádkozzál értünk, kérlek, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz. Jer 37:4 (És Jeremia a nép közt járt-kelt; és nem tették őt a fogházba.) Jer 37:5 Tudniillik Faraó serege kivonult Egyiptomból; és mikor a káldok, akik Jeruzsálemet ostromolták, ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól. Jer 37:6 És lett az Úr szava Jeremia prófétához, mondván: Jer 37:7 Így mondta az Úr, Izráel Istene: így mondjátok Júda királyának, aki titeket hozzám küldött engem megkérdezni: íme a Faraó serege; mely kivonult a ti segítségetekre, visszatér országába, Egyiptomba. Jer 37:8 A káldok pedig visszajönnek és ostromolják ezt a várost; és beveszik azt, és felégetik tűzzel. Jer 37:9 Így mondta az Úr: Ne csaljátok magatokat, mondván: Elmenvén elmennek rólunk a káldok; mert nem mennek el. Jer 37:10 Mert ha az egész káld sereget megvertétek volna, mely veletek hadakozik, és maradtak volna belőlük néhányan átszúrva; mind felkelnének sátorukban, és felégetnék ezt a várost tűzzel. Jer 37:11 És történt, hogy mikor elvonult a káld sereg Jeruzsálem alól a Faraó serege miatt, Jer 37:12 kiment Jeremia Jeruzsálemből, hogy Benjámin földjére menjen; osztozni onnét a nép között. Jer 37:13 De mikor ő a Benjámin-kapuban volt, ott volt egy őrparancsnok, a neve Jirija, Hananja fiának, Selemjának fia; és az megfogta Jeremia prófétát mondván: Te a káldokhoz szököl! Jer 37:14 Jeremia ugyan mondta: Hazugság, nem szököm a káldokhoz; de nem hallgatott rá, hanem megfogta Jirija Jeremiát, és bevitte a fejedelmekhez. Jer 37:15 És megharagudtak a fejedelmek Jeremiára, és megverték őt; aztán betették őt a fogházba, Jer 37:16 Jónátán kancellár házába, mert azt tették fogházzá; mert Jeremia verem- és pinceházba jutott; és sok ideig lakott ott Jeremia. Jer 37:17 Egyszer küldött Cidkijjá király és elvitette őt, és megkérdezte őt a király a maga házában titkon, és mondta: Van-e szó az Úr részéről? Jeremia pedig azt mondta: Van. És azt mondta: A babilóniai király kezébe adatol. Jer 37:18 Aztán azt mondta Jeremia Cidkijjá királynak: Mit vétettem ellened és szolgáid ellen és ez ellen a nép ellen, hogy a fogházba tettetek engem? Jer 37:19 És hol vannak prófétáitok, akik prófétáltak nektek, mondván: Nem jön el a babilóniai király ellenetek és ez ellen az ország ellen? Jer 37:20 Most azért hallgass meg, kérlek, Uram király; hulljon elődbe könyörgésem, ne vitess engem vissza Jónátán kancellár házába, hogy meg ne haljak ott! Jer 37:21 És parancsot adott Cidkijjá király; és Jeremiát a tömlöc udvarában helyezték el; és egy kerek kenyeret adtak neki napjára a sütők utcájából, míg minden kenyér ki nem fogyott a városból. Jeremia tehát a tömlöc udvarában maradt. Jer 38:1 Mikor hallotta Sefatja, Mattán fia, és Gedalja, Pashúr fia, és Júkál, Selemja fia, és Pashúr, Malkija fia azokat a beszédeket, melyeket Jeremia beszél az egész népnek, mondván: Jer 38:2 Így mondta az Úr: Aki ebben a városban marad, meghal a kardtól, az éhségtől és a dögvésztől; aki pedig kimegy a káldokhoz, él, annak élete lesz zsákmány gyanánt és él; Jer 38:3 Így mondta az Úr: Bizony a babilóniai király seregének kezébe adatik ez a város, és beveszi azt: Jer 38:4 akkor azt mondták e fejedelmek a királynak: Ezt az embert meg kell ölni, mert ez lágyítja a hadakozó férfiak kezeit, akik megmaradtak ebben a városban, és az egész nép kezeit, ha ilyeneket beszél nekik; mert ez az ember nem üdvét keresi ennek a népnek, hanem vesztét. Jer 38:5 Mire azt mondta Cidkijjá király: íme ő a ti kezetekben van; hiszen a király semmit sem tehet mellettetek. Jer 38:6 És fogták Jeremiát és belevetették őt Malkija királyfi kútjába, mely a tömlöc udvarában volt, és köteleken bocsátották le Jeremiát; és a kútban nem volt víz, hanem sár, és Jeremia belemerült a sárba. Jer 38:7 Mikor meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, egy kamarás, aki a király házában volt, hogy Jeremiát a kútba tették; és a király a Benjámin-kapuban ült; Jer 38:8 kiment Ebed-Melek a király házából; és szólt a királynak, mondván: Jer 38:9 Uram király, rosszul tettek ezek a férfiak mindent, amit tettek Jeremia prófétával, akit a kútba vetettek; úgyhogy nyomban meghal az éhség miatt, mert a kenyér már elfogyott a városban. Jer 38:10 Erre a király parancsot adott a szerecsen Ebed-Meleknek, mondván: Végy magadhoz innét három embert és hozzátok fel Jeremia prófétát a kútból, mielőtt meghalna. Jer 38:11 És magához vette Ebed-Melek az embereket, és elment a király házába a raktár alá, és vett onnét tépett rongyokat és nyűtt rongyokat; és lebocsátotta azokat Jeremiához a kútba köteleken. Jer 38:12 És mondta Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiának: Nosza tedd a tépett és nyűtt rongyokat a hónod alá, a kötelek alá; és Jeremia úgy tett. Jer 38:13 És köteleken húzták Jeremiát, úgy hozták őt fel a kútból; és Jeremia a tömlöc udvarában maradt. Jer 38:14 És elküldött Cidkijjá király, és magához vitette Jeremia prófétát a harmadik bejárathoz, mely az Úr házában van; és azt mondta a király Jeremiának: Kérdezek én tőled valamit, ne titkolj előttem semmit. Jer 38:15 És azt mondta Jeremia Cidkijjának: Ha megmondom neked, nem megölvén megöletsz-e engem? Ha tanácsot adok, sem hallgatsz rám. Jer 38:16 És megesküdött Cidkijjá király Jeremiának titokban, mondván: Él az Úr, aki alkotta bennünk ezt a lelket, hogy nem öletlek meg téged, és nem adlak ezeknek a férfiaknak a kezébe, akik életedre törnek. Jer 38:17 Akkor azt mondta Jeremia Cidkijjának: így mondta az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimenvén kimégy a babilóniai király fejedelmeihez, akkor él a te lelked és ez a város nem égettetik fel tűzzel; és élsz te és házad. Jer 38:18 Ha pedig nem mégy ki a babilóniai király fejedelmeihez, akkor ez a város a káldok kezébe adatik, és felégetik azt tűzzel; és te nem menekülsz meg kezükből. Jer 38:19 Erre azt mondta Cidkijjá király Jeremiának: Én aggódom a zsidók miatt, akik átszöktek a káldokhoz, hogy majd a kezükbe adnak engem és csúfot űznek belőlem. Jer 38:20 Jeremia pedig azt mondta: Nem adnak; hallgass, kérlek, az Úr szavára abban, amit én szólok neked és jó lesz neked, és él a te lelked. Jer 38:21 Ha pedig vonakodol kimenni, ez a szó, melyet mutatott nekem az Úr: Jer 38:22 Íme az asszonyok, akik megmaradtak Júda királyának házában, mind kivitettek a babilóniai király fejedelmeihez, és ezt mondták: Félrevezettek, lebírtak téged bizalmas embereid; a te lábaid a sárba süllyedtek, ők visszavonultak. Jer 38:23 Igen, minden feleségedet és fiaidat kiviszik a káldokhoz, te sem menekülsz kezükből; hanem a babilóniai király keze által megfogatol, és ez a város felégettetik tűzzel. Jer 38:24 És azt mondta Cidkijjá Jeremiának: Senki ne tudjon ezekről a beszédekről, és nem halsz meg. Jer 38:25 És ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljönnek hozzád, és azt mondják neked: Monddsza meg nekünk, mit szóltál a királynak, ne titkold előlünk, és nem ölünk meg; és mit szólt neked a király?; Jer 38:26 akkor azt mondd nekik: Könyörgésemet hullattam a király elé, hogy vissza ne vigyenek engem Jónátán házába, hogy ott meghaljak. Jer 38:27 El is mentek a fejedelmek Jeremiához mind, és megkérdezték őt; ő pedig egészen ezek szerint a szavak szerint tett nekik jelentést, melyeket a király parancsolt neki; és elhallgattak vele, mert a szónak nem ment híre. Jer 38:28 És Jeremia a tömlöc udvarában maradt addig a napig, melyen bevették Jeruzsálemet; és [ott] volt, mikor bevették Jeruzsálemet. Jer 39:1 Cidkijjá júdai király kilencedik évében a tizedik hónapban érkezett Nabukadneccár babilóniai király és egész serege Jeruzsálemhez, és ostrom alá fogták azt. Jer 39:2 Cidkijjá tizenegyedik évében a negyedik hónapban, a hónap kilencedikén betöretett a város. Jer 39:3 És bevonultak a babilóniai király fejedelmei mind, és letelepedtek a középső kapuban: Nergál Szárecer, Szamgar-Nebu, Szárszekim főkamarás, Nergál Szárecer nagy-mágus, és a babilóniai király többi fejedelmei mind. Jer 39:4 És történt, hogy amint meglátta őket Cidkijjá, Júda királya és az egész hadinép, megfutamodtak és kimentek éjszaka a városból a királyi kert útján a két kőfal közt levő kapun; és kiment a síkság útjára. Jer 39:5 De üldözőbe vette őket a káld sereg, és utolérték Cidkijját a jerikói pusztákon, és fogták és felvitték őt Nabukadneccár babilóniai királyhoz Riblába Hamát országába; és ítéletet mondott felette. Jer 39:6 És levágatta Babilónia királya Cidkijjá fiait Riblában a szemei előtt; Júda nemeseit is mind levágatta Babilónia királya: Jer 39:7 aztán megvakíttatta Cidkijjá szemeit; és vasba verette őt, hogy elvigye Babilóniába. Jer 39:8 A király házát és a nép házát felégették a káldok tűzzel; és Jeruzsálem kőfalait lerombolták. Jer 39:9 A többi népet pedig, mely a városban megmaradt, és a szökevényeket, akik átszöktek őhozzá, és a többi megmaradt népet fogságra vitte Nabuzaradán testőrparancsnok Babilóniába. Jer 39:10 De a gyámoltalan népből, melynek nem volt semmije, hagyott meg Nabuzaradán testőrparancsnok Júda országában; és adott nekik szőlőket és szántóföldeket azon a napon. Jer 39:11 Jeremia felől pedig ezt a parancsot adta Nabukadneccár, Babilónia királya Nabuzaradán testőrparancsnok által, mondván: Jer 39:12 Vedd őt, és szemeidet tartsd rajta, és ne tégy neki semmi rosszat; hanem amint szól neked, úgy cselekedjél vele. Jer 39:13 És elküldött Nabuzaradán testőrparancsnok és Nebusazbán főkamarás és Nergál Szárecer nagy-mágus, és a babilóniai király többi nagyjai, Jer 39:14 elküldtek, és kivétették Jeremiát a tömlöc udvaráról és átadták őt Gedaljának, Ahikám fiának, ki Sáfán fia volt, hogy vigye őt haza; és a nép között maradt. Jer 39:15 És Jeremiához lett az Úr szava, mikor fogva volt a tömlöc udvarában, mondván: Jer 39:16 Eredj és mondd Ebed-Meleknek, a szerecsennek, mondván: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: íme én beteljesítem szavaimat ezen a városon vesztére és nem javára; előtted lesznek meg azon a napon. Jer 39:17 De téged megszabadítalak azon a napon, mond az Úr, és nem adatol azoknak az embereknek a kezébe, akiktől tartasz. Jer 39:18 Mert megmentvén megmentelek téged, és nem esel el kard által; és életed zsákmányul lesz neked, mert bíztál bennem, mond az Úr. Jer 40:1 A szó, mely lett Jeremiához az Úr részéről, miután elbocsátotta őt Nabuzaradán testőrparancsnok Rámából; mikor úgy kapta őt, hogy bilincsekbe volt verve Jeruzsálem és Júda többi foglyai közt, akik Babilóniában hurcoltattak. Jer 40:2 Akkor fogta a testőrparancsnok Jeremiát, és azt mondta neki: Az Úr, a te Istened szólta ezt a veszedelmet ez ellen a hely ellen. Jer 40:3 El is hozta, és úgy cselekedett az Úr, amiképpen szólott. Mert vétkeztetek az Úr ellen és nem hallgattatok szavára, azért esett rajtatok ez a dolog. Jer 40:4 És most íme feloldozlak a bilincsek alól, melyek kezeden vannak: ha jónak látod velem jönni Babilóniába, jöjj, és szemeimet rajtad tartom; ha pedig rossznak látod velem jönni Babilóniába, hagyd el. Íme, az egész föld előtted van, ahova jónak és helyesnek látod menni, menj, Jer 40:5 és (tudniillik ő még nem tért vissza) térj vissza Gedaljához, Ahikám fiához, ki Sáfán fia volt, akire a babilóniai király Júda városait bízta, és lakjál vele a nép között, vagy bárhova, ahova menni látod, menj. És adott neki a testőrparancsnok élelmet és ajándékot, és elbocsátotta őt. [30] Jer 40:6 Így jutott Jeremia Gedaljához, Ahikám fiához Micpába; és vele lakott az országban maradt nép között. Jer 40:7 Mikor a seregek vezérei, akik embereikkel a mezőn voltak, meghallották, hogy Babilónia királya Gedaljára, Ahikám fiára bízta az országot; és hogy reá bízott férfiakat és asszonyokat és kicsinyeket és az ország gyámoltalanait, akik nem hurcoltattak fogságra Babilóniába: Jer 40:8 mind eljöttek Gedaljához Micpába; úgymint Ismáél, Netanja fia, és Johánán meg Jónátán, Káreah fiai, és Szerája, Tanhumet fia, és a netófai Éfai fiai, és Jezanja, a Maakáti fia, emberekkel együtt. Jer 40:9 És megesküdött Gedalja, Ahikám fia, ki Sáfán fia volt, nekik és embereiknek, mondván: Ne féljetek a káldokat szolgálni; maradjatok az országban, szolgáljátok Babilónia királyát, és jó dolgotok lesz. Jer 40:10 Íme én Micpában lakom, hogy a káldoknak szolgálatára álljak, akik hozzánk jönnek; ti pedig gyűjtsetek be bort, gyümölcsöt és olajat, és tegyétek el edényeitekbe, és lakjatok városaitokban, melyeket elfoglaltatok. Jer 40:11 És a többi zsidó is, akik Móábban és Ammon fiai közt és Edomban, és akik a többi országokban voltak, meghallották, hogy hagyott Babilónia királya maradékot Júdának; és hogy Gedaljára, Ahikám fiára bízta őket, aki Sáfán fia volt. Jer 40:12 És visszatértek a zsidók mind minden helyről, ahova elszóródtak, és megjöttek Júda országába Gedaljához Micpába; és igen sok bort és gyümölcsöt és olajat gyűjtöttek be. Jer 40:13 Egyszer Johánán, Káreah fia és azoknak a seregeknek vezérei mind, melyek a mezőn voltak, eljöttek Gedaljához Micpába; Jer 40:14 és azt mondták neki: Tudod-e valójában, hogy Baalisz, Ammon fiainak királya, elküldte Ismáélt, Netanja fiát, hogy téged agyonüssön? De nem hitt nekik Gedalja, Ahikám fia. Jer 40:15 Akkor Johánán, Káreah fia azt mondta titokban Gedaljának Micpában, mondván: Hadd menjek el, és üssem le Ismáélt, Netanja fiát úgy, hogy senki meg ne tudja; miért üssön ő téged agyon, és széledjenek el a zsidók mind, akik köréd gyülekeztek, és vesszen el Júda maradéka? Jer 40:16 De azt mondta Gedalja, Ahikám fia Johánánnak, Káreah fiának: Ne cselekedd ezt a dolgot, mert valótlanságot beszélsz Ismáélről. Jer 41:1 És történt a hetedik hónapban, hogy eljött Ismáél, Netanja fia, ki Elisáma fia volt, királyi magból és a király nagyjai közül való, és vele tíz ember Gedaljához, Ahikám fiához Micpába; és ott ettek kenyeret együtt Micpában. Jer 41:2 És felkelt Ismáél, Netanja fia, és a tíz férfi, akik voltak, és levágták Gedalját, Ahikám fiát, ki Sáfán fia volt, karddal; és megölték őt, akire Babilónia királya az országot bízta. Jer 41:3 Az összes zsidókat is, akik vele, Gedaljával voltak Micpában, és a káldokat, akik ott találtattak, a hadi embereket, levágta Ismáél. Jer 41:4 És történt a Gedalja megölése után másnap, mikor senki nem tudta, hogy Jer 41:5 férfiak jöttek Sikemből, Sílóból és Samáriából, nyolcvan férfi, szakálluk lenyírva, ruháik megszaggatva, rajtuk vagdalások; és kezükben ételáldozat és tömjén, hogy az Úr házába vigyék. Jer 41:6 És kiment Ismáél, Netanja fia eléjük Micpából, menet közben folyton sírván; és történt, hogy mikor összetalálkozott velük, azt mondta nekik: Jertek be Gedaljához, Ahikám fiához. Jer 41:7 És történt, mikor beértek a város belsejébe, levágta őket Ismáél, Netanja fia, bele a kútba, ő és a férfiak, akik vele voltak. Jer 41:8 De tíz férfi akadt köztük, akik azt mondták Ismáélnek: Ne ölj meg minket, mert nekünk van kincsünk a mezőn, búza és árpa és olaj és méz; és elhagyta, és nem ölte meg őket testvéreik között. Jer 41:9 A kút pedig, amelybe Ismáél belehányta mindazoknak a férfiaknak holttesteit, akiket Gedalja neszével megölt, ugyanaz volt, melyet Aszá király készített Baesá izráeli király ellen; azt töltötte meg Ismáél, Netanja fia megöltekkel. Jer 41:10 És elhurcolta Ismáél a nép egész maradékát, mely Micpában volt, a király leányait és az egész népet, mely megmaradt Micpában, melyet Nabuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára bízott; elhurcolta őket Ismáél, Netanja fia, és elvonult, hogy átmenjen Ammon fiaihoz. Jer 41:11 De mikor meghallotta Johánán, Káreah fia, és a seregek vezérei mind, akik vele voltak, mindazt a gonoszságot, amit Ismáél, Netanja fia elkövetett; Jer 41:12 fogták minden emberüket, és kivonultak Ismáéllel, Netanja fiával hadakozni; és a nagy víznél érték el őt, mely Gibeonban van. Jer 41:13 És történt, hogy amint meglátta az egész nép, mely Ismáélnél volt, Johánánt, Káreah fiát és mind a seregek vezéreit, akik vele voltak; megörültek, Jer 41:14 és megfordult az egész nép, melyet elhurcolt Ismáél Micpából; és visszatértek, és elmentek Johánánhoz, Káreah fiához; Jer 41:15 Ismáél pedig, Netanja fia elmenekült nyolc emberrel Johánán elől; és elment Ammon fiaihoz. Jer 41:16 Aztán vette Johánán, Káreah fia, és a többi seregvezérek, akik vele voltak, a micpabeli nép egész maradványát, melyet visszahozott Ismáéltől, Netanja fiától, miután az levágta Gedalját, Ahikám fiát; a férfiakat, hadfiakat és asszonyokat és kicsinyeket és kamarásokat, akiket Gibeonból hozott vissza: Jer 41:17 és elmentek és letelepedtek Gérut-Kimhamban, mely Bét-Lehem mellett van; hogy elmenjenek és bejussanak Egyiptomba Jer 41:18 a káldok elől, mert féltek tőlük, mivelhogy levágta Ismáél, Netanja fia Gedalját, Ahikám fiát, akire Babilónia fia az országot bízta. Jer 42:1 És előállt minden seregvezér, és Johánán, Káreah fia, és Jezanja, Hósája fia, és az egész nép kicsinytől nagyig, Jer 42:2 és azt mondták Jeremia prófétának: Ó hulljon könyörgésünk elődbe, és imádkozzál értünk az Úrhoz, a te Istenedhez, ezért az egész maradékért; hiszen kevesen maradtunk a sokból, mint szemeid láthatják rajtunk: Jer 42:3 hogy jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen menjünk és a dolgot, amit cselekedjünk. Jer 42:4 És azt mondta nekik Jeremia próféta: Meghallgattam. íme én imádkozom az Úrhoz, a ti Istenetekhez a ti szavaitok szerint; és lesz, hogy minden szót, amit felel nektek az Úr, megjelentek nektek, egy szót sem tartok vissza tőletek. Jer 42:5 Ők pedig azt mondták Jeremiának: Legyen az Úr ellenünk igaz és hű tanú, hogy egészen aszerint a szó szerint fogunk cselekedni, amit az Úr, a te Istened küld nekünk. Jer 42:6 Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, akihez mi most téged küldünk, hogy jól legyen dolgunk, mert hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünk szavára. Jer 42:7 És történt tíz nap múlva, hogy az Úr szava lett Jeremiához; Jer 42:8 és hívatta Johánánt, Káreah fiát és a seregvezéreket mind, akik vele voltak, és az egész népet kicsinytől nagyig, Jer 42:9 és azt mondta nekik: így mondta az Úr, Izráel Istene, akihez engem küldtetek, hogy könyörgéseteket elébe hullassam: Jer 42:10 Ha megmaradván megmaradtok ebben az országban, akkor építelek titeket és nem rombollak, plántállak titeket és nem gyomlállak; mert megbántam a rosszat, amit cselekedtem veletek. Jer 42:11 Ne féljetek a babilóniai királytól, akitől úgy féltek, ne féljetek tőle, mond az Úr, mert veletek vagyok én, hogy megtartsalak és kiszabadítsalak titeket kezéből. Jer 42:12 És irgalmasságot adok irántatok, hogy irgalmaz nektek; és visszavisz benneteket földetekre. Jer 42:13 Ha pedig ti azt mondjátok: Nem akarunk ebben az országban lakni; nem hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, Jer 42:14 mondván: Nem, hanem bemegyünk Egyiptom országába, ahol nem látunk háborút és kÚrtszót nem hallunk, és a kenyérre nem éhezünk; és ott akarunk lakni: Jer 42:15 akkor most ezért halljátok meg az Úr szavát, Júda maradéka: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha ti mindenáron Egyiptomra fordítjátok orcátokat, hogy bemenjetek és bementek, hogy ott legyetek jövevények: Jer 42:16 akkor a kard, amelytől ti féltek, ott ér el benneteket Egyiptom országában; és az éhség, ami miatt ti aggódtok, oda megy utánatok Egyiptomba, és ott haltok meg. Jer 42:17 És mindazok az emberek, akik orcájukat Egyiptomra fordítják, hogy bemenjenek és jövevények legyenek ott, meg fognak halni kard által, éhség által és dögvész által; és nem lesz belőlük, aki megmarad és megmenekül a veszedelemből, melyet én hozok rájuk. Jer 42:18 Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Amiképpen kiöntetett haragom és hevem Jeruzsálem lakosaira, úgy ömlik ki hevem reátok, ha bementek Egyiptomba; és lesztek átokká és borzalommá és szidalommá és gyalázattá, és nem látjátok többé ezt a helyet. Jer 42:19 Az Úr szólt felőletek, Júda maradéka, ne menjetek be Egyiptomba! Tudván tudjátok meg, hogy én megintettelek titeket ma. Jer 42:20 Mert saját magatokat csaltátok meg. Hiszen ti ezzel küldtetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Imádkozzál értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz; és egészen aszerint, amint az Úr, a mi Istenünk mondja, úgy jelentsd meg nekünk, és megcselekesszük: Jer 42:21 mikor pedig ma megjelentettem nektek, hát nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, és semmire, amivel engem hozzátok küldött. Jer 42:22 Most tehát tudván tudjátok meg, hogy karddal, éhséggel és döghalállal haltok meg azon a helyen, ahova menni akartok, hogy ott legyetek jövevények. Jer 43:1 Történt pedig, hogy mikor Jeremia befejezte, hogy szólja az egész néphez az Úrnak, az ő Istenüknek mindazokat a szavait, amelyekkel hozzájuk küldte őt az Úr, az ő Istenük; mindezeket a szavakat: Jer 43:2 akkor azt mondta Azarjá, Hósája fia, és Johánán, Káreah fia, és a többi büszke férfiak, mondván Jeremiának: Valótlanságot beszélsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, mondván: Ne menjetek be Egyiptomba, hogy ott jövevények legyetek. Jer 43:3 Hanem Báruk, a Néria fia izgat téged ellenünk, hogy a káldok kezébe adjon bennünket, hogy megöljenek minket és fogságra hurcoljanak minket Babilóniába. Jer 43:4 És nem hallgatott Johánán, Káreah fia és a többi seregvezér sem az egész nép az Úr szavára, hogy maradjanak Júda országában. Jer 43:5 És fogta Johánán, a Káreah fia és a többi seregvezér Júda egész maradékát, akik visszatértek mindazok közül a nemzetek közül, ahova elszóródtak, hogy Júda országában tartózkodjanak: Jer 43:6 a férfiakat és asszonyokat és a kicsinyeket és a király leányait, és minden lelket, akit Nabuzaradán testőrparancsnok Gedaljával hagyott, Ahikám fiával, aki Sáfán fia volt; és Jeremia prófétát és Bárukot, Néria fiát: Jer 43:7 és bementek Egyiptom országába, mert nem hallgattak az Úr szavára. És eljutottak Tahpanheszig. Jer 43:8 És lett az Úr szava Jeremiához Tahpanheszben, mondván: Jer 43:9 Végy a kezedbe nagy köveket, és dugd azokat a habarcs közé a téglázatba, mely a Faraó házának ajtajában van Tahpanheszben, júdai emberek szemei előtt, Jer 43:10 és mondd nekik: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: íme én küldöm és veszem Nabukadneccárt, Babilónia királyát, az én szolgámat, és ezekre a kövekre helyezem trónját, melyeket eldugtam; és ezek felett vonja fel mennyezetét. Jer 43:11 És eljön, és megveri Egyiptom országát: akit halálra, halálra; akit fogságra, fogságra; és akit kardra, kardra. Jer 43:12 És tüzet gyújtok Egyiptom isteneinek házában, és ezeket felégeti, azokat fogságra viszi; és magára veszi Egyiptom országát, mint a pásztor magára veszi ruháját, és kivonul onnét békében. Jer 43:13 És összetöri Bét-Semes szent köveit, mely Egyiptom országában van; és Egyiptom isteneinek házait felégeti tűzzel. Jer 44:1 A szó, mely ott lett Jeremiához mindazok felől a zsidók felől, akik Egyiptom országában laktak; akik laktak Migdálban és Tahpanheszben és Nófban és Patrosz földén, mondván: Jer 44:2 Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Ti láttátok mindazt a veszedelmet, melyet Jeruzsálemre és Júda minden városára hoztam; mert azok íme romban vannak a mai nap és nincs bennük lakó Jer 44:3 gonoszságuk miatt, amit cselekedtek, hogy engem bosszantsanak, elmenvén idegen isteneknek füstölögtetni és szolgálni, akiket nem ismertek ők, sem ti, sem atyáitok. Jer 44:4 Bár elküldtem hozzájuk minden szolgámat, a prófétákat későn-korán mondván: No ne tegyétek ezt az utálatos dolgot, amit gyűlölök; Jer 44:5 de nem hallgatták meg és nem hajtották fülüket, hogy megtérjenek gonoszságukból, hogy ne füstölögtessenek idegen isteneknek. Jer 44:6 És kiömlött hevem és haragom, és égett Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin; és rommá lettek és pusztasággá, mint a mai nap van. Jer 44:7 Most azért így mondta az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Miért teszitek ezt a nagy gonoszságot önmagatok ellen, hogy kiirtsatok magatokból férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt Júdából, hogy maradékot se hagyjatok magatoknak? Jer 44:8 Bosszantván engem kezeitek csinálmányaival, füstölögtetvén idegen isteneknek Egyiptom országában, ahova ti tartózkodni jöttetek; hogy kiirtsalak benneteket, és legyetek szidalommá és gyalázattá a föld minden nemzetei között? Jer 44:9 Elfelejtettétek atyáitok gonoszságát és Júda királyainak gonoszságait és feleségeik gonoszságait és a ti gonoszságaitokat és feleségeitek gonoszságait, melyeket elkövettek Júda országában és Jeruzsálem utcáin? Jer 44:10 Nem törtek meg mind e mai napig; és nem féltek és nem jártak Tanításomban és törvényeimben, melyeket elétek adtam és atyáitok elé. Jer 44:11 Ezért így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: íme én ellenetek fordítom orcámat veszedelemre, és egész Júda kiirtására. Jer 44:12 Fogom tehát Júda maradékát, mely arra fordította orcáját, hogy bejöjjön Egyiptom országába és ott tartózkodjék; és az egész elenyészik Egyiptom országában. Elesnek kardtól, éhségtől elenyésznek kicsinytől nagyig, meghalnak kardtól, éhségtől; és átokká, borzalommá és szidalommá és gyalázattá lesznek. Jer 44:13 És meglátogatom az Egyiptom országában lakókat, mint meglátogattam Jeruzsálemet: karddal, éhséggel és dögvésszel. Jer 44:14 És nem lesz menekültje és maradványa Júda maradékának, mely bejött Egyiptom országába, hogy ott tartózkodjék, aztán visszatérjen Júda országába, ahova lelkük vágyakozik visszatérni és ott lakni; mert nem térnek vissza, csak szökevények. Jer 44:15 Feleltek erre Jeremiának mind a férfiak, akik tudták, hogy feleségeik idegen isteneknek füstölögtetnek, és mind az asszonyok, akik ott álltak, nagy gyülekezet; és az egész nép, mely Egyiptomban lakott, Patroszban, mondván: Jer 44:16 Abban a dologban, amit szóltál nekünk az Úr nevében, nem hallgatunk rád; Jer 44:17 mert megcselekedvén megcselekszünk minden szót, ami kijött szánkon: füstölögtetünk az ég királynőjének és öntünk neki italáldozatokat, amiképpen cselekedtünk mi és atyáink, királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor jóllaktunk kenyérrel és jó dolgunk volt, és rosszat nem láttunk; Jer 44:18 mióta pedig megszűntünk az ég királynőjének füstölögtetni és neki italáldozatokat önteni, mindenben szűkölködünk; és elenyészünk a kardtól és az éhségtől. Jer 44:19 És ha mi füstölögtetünk az ég királynőjének és italáldozatokat öntünk neki: talán férjeink nélkül készítünk neki kalácsokat, kiábrázolva őt, és öntünk neki italáldozatokat? Jer 44:20 Erre azt mondta Jeremia az egész népnek: a férfiaknak és az asszonyoknak és az egész népnek, mely ily szóval felelt neki. Mondván: Jer 44:21 Nem a füstölögtetést tudta-e be nekik az Úr, hogy füstölögtettetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, ti és atyáitok, királyaitok és fejedelmeitek és a föld népe? Mikor ez eszébe jutott neki, Jer 44:22 nem bírt az Úr tovább hordozni cselekedeteitek gonoszsága miatt, azok miatt az utálatosságok miatt, amiket cselekedtetetek: ezért lett országotok pusztává, borzalommá, szidalommá, lakos nélkül, mint ma van. Jer 44:23 Amiatt, hogy füstölögtettetek, és hogy vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az Úr szavára, és Tanításában és törvényeiben és bizonyságaiban nem jártatok: ezért ért benneteket ez a veszedelem, amint a mai nap van. Jer 44:24 Aztán azt mondta Jeremia az egész népnek és az összes asszonyoknak: Halljátok az Úr szavát, egész Júda, kik Egyiptom országában vagytok! Jer 44:25 Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene, mondván: Ti és feleségeitek, kik szátokkal szóltatok és kezeitekkel betöltöttétek, mondván: Megcselekedvén megcselekesszük fogadásainkat, melyeket fogadtunk, hogy füstölögtetünk az ég királynőjének és italáldozatokat öntünk neki: teljesítvén teljesítsétek fogadásaitokat, cselekedvén cselekedjétek meg fogadásaitokat! Jer 44:26 Ezért halljátok meg az Úr szavát, egész Júda, kik Egyiptom országában laktok; íme én megesküdtem az én nagy nevemre, hogy többé egy júdai ember sem lesz, kinek szájában az én nevem neveztetik, aki azt mondja: „Él az Úr, az én Uram, egész Egyiptom országában. Jer 44:27 Íme én ébren vagyok felettük vesztükre és nem javukra; és elenyészik minden júdai ember, aki Egyiptom országában van, kard által és éhség által, míg kifogynak. Jer 44:28 Akik pedig a kardtól megmenekednek, visszatérnek Egyiptom országából Júda országába, kevés számmal; így megtudva Júda egész maradéka, akik bejöttek Egyiptom országába, hogy ott tartózkodjanak, hogy kinek a szava áll meg, az enyém vagy az övék? Jer 44:29 Ez pedig nektek a jel, mond az Úr, arra, hogy én meglátogatlak benneteket ezen a helyen avégből, hogy megtudjátok, megállván megállnak szavaim ellenetek veszedelemre: Jer 44:30 így mondta az Úr: Íme én Hofra Faraót, Egyiptom királyát ellenségeinek kezébe adom, és azok kezébe, akik életére törnek, amiképpen Cidkijjá júdai királyt kezébe adtam Nabukadneccár babilóniai királynak, az ő ellenségének, aki életére tört. Jer 45:1 A szó, melyet Jeremia próféta mondott Báruknak, Néria fiának; mikor ezeket a beszédeket könyvre írta Jeremia szájából Jójákim júdai királynak, Jósia fiának negyedik évében, mondván: Jer 45:2 Így mondta az Úr, Izráel Istene felőled, Báruk. Jer 45:3 Azt mondtad: Ó jaj nekem, mert búval tetézte az Úr fájdalmamat; elfáradtam fohászkodásomban, és nyugalmat nem találtam. Jer 45:4 Így mondd neki: így mondta az Úr: íme, amit építettem, lerontom, és amit ültettem, kiszaggatom, azt az egész országot is: Jer 45:5 és te nagyokat kívánsz magadnak? Ne kívánj. Mert íme én veszedelmet hozok minden testre, mond az Úr, de neked zsákmányul adom életedet minden helyen, ahova mégy. Jer 46:1 Amely szava az Úrnak Jeremia prófétához lett a pogányok ellen. Jer 46:2 Egyiptomról. Nekó Faraó, egyiptomi király serege ellen, mely az Eufrátesz folyónál volt Karkemisben; melyet megvert Nabukadneccár babilóniai király Jójákim júdai királynak, Jósia fiának negyedik évében. Jer 46:3 Elő a pajzsot és a tárcsát, és álljatok ki a harcra! Jer 46:4 Nyergeljétek meg a lovakat, és üljetek fel, ti lovagok, és álljatok fel sisakokban. Köszörüljétek a dárdákat, öltsétek fel a páncélokat! Jer 46:5 Ó, miért láttam?! Ők megijedtek és hátra tértek, és hőseik megtörtek, és futva menekülnek, és meg nem fordulnak. Jer 46:6 Félelem van mindenfelől, mond az Úr; nem futhat el a gyors, és nem menekül meg a hős: északon az Eufrátesz folyó mellett elbotlanak és elesnek. Jer 46:7 Ki ez, ki mint a Nílus vonul fel; mint hullámzó vizű folyamok? Jer 46:8 Egyiptom ez, mely mint a Nílus vonul fel, mint a hullámzó vizű folyamok: és azt mondja: Felvonulok, elborítom a földet, elvesztek várost és benne lakókat. Jer 46:9 Vonuljatok fel, ti lovak, és vágtassatok, szekerek, és vonuljanak ki a hősök; Kús és Pút pajzsot ragadva, és lúdiak, íjat ragadva, felvonva. Jer 46:10 És az a nap az Úrnak, a Seregek Urának bosszúállás napja, hogy bosszút álljon ellenségein, és egyék a kard és jóllakjék, és megrészegedjék vérüktől: mert vágó áldozata van az úrnak, a Seregek Urának észak földjén az Eufrátesz folyónál. Jer 46:11 Menj fel Gileádba, és végy balzsamot, hajadon, Egyiptom lánya! Hiába szaporítod az orvosságot, tapasz nincs számodra. Jer 46:12 Hallották a nemzetek gyalázatodat, és kiáltásod betöltötte a földet; mert hős a hősben botlott el, elestek együtt mind a ketten. Jer 46:13 A szó, melyet szólt az Úr Jeremia prófétának; hogy Nabukadneccár babilóniai király eljön Egyiptom országát megverni. Jer 46:14 Jelentsétek Egyiptomban és hirdessétek Migdolban, és hirdessétek Nófban, és Tahpanheszben mondjátok: Állj fel és légy készen, mert kard eszik körülötted! Jer 46:15 Miért terült el erősed, miért nem áll? Mert az Úr ellökte őt; Jer 46:16 megsokasította az elbotlót, el is esett egyik a másikra. És azt mondták: Kelj fel, és térjünk vissza népünkhöz és születésünk földjére az eltipró kard elől. Jer 46:17 Ottan kiáltották: Faraó, Egyiptom királya romlást hozott a gyülekezetre. Jer 46:18 Élek én, mond a király, kinek Seregek Úra a neve, hogy mint a Tábor a hegyek közt, mint a Kármel a tengerben, úgy jön el. Jer 46:19 Fogsági felszerelést készíts magadnak, lakosság, Egyiptom lánya; mert Nóf pusztasággá lesz, és lerontatik, hogy nem lesz lakosa. Jer 46:20 Nagyon szép üsző Egyiptom; bögöly jön reá északról: Jer 46:21 zsoldosai is, akik közte olyanok, mint a hízott borjak, még azok is megfordulnak, egyben futnak, meg nem állnak: mert szerencsétlenségük napja jött rájuk, meglátogatásuk ideje. Jer 46:22 Hangja úgy megy, mint a kígyónak; mert sereggel jönnek, mert fejszékkel jönnek reá, mint a favágók; kivágják erdejét, mond az Úr, mert ki nem kutatható. Jer 46:23 Mert többen vannak a sáskánál, és nincs nekik számuk: Jer 46:24 megszégyenül Egyiptom leánya; észak népének kezébe adatik. Jer 46:25 Azt mondja a Seregek Ura Izráel Istene: íme én meglátogatom a Nó-beli Ámont, és Faraót és Egyiptomot, és isteneit és királyait. És Faraót és a benne bízókat; Jer 46:26 és adom őket azok kezébe, akik életükre törnek. [És Nabukadneccár babilóniai király kezébe, és szolgáinak kezébe; de azután aztán lakott lesz, mint az ősi napokban, mond az Úr.] Jer 46:27 Te azért ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel, mert íme én megtartalak messziről, és magodat fogságuk földjéről; és visszatér Jákób és megnyugszik, és biztonságban lesz, és nem lesz, ki háborítsa. Jer 46:28 Te ne félj, szolgám, Jákób, mond az Úr, mert én veled vagyok; mert véget vetek minden nemzetnek, ahova téged elszórtalak: de neked nem vetek véget, hanem megfenyítelek ítélet szerint, és egészen büntetlen nem hagylak. Jer 47:1 Amely szava az Úrnak Jeremia prófétához lett a filiszteusok ellen; mielőtt a Faraó megverte Gázát. Jer 47:2 Így mondta az Úr: íme vizek jönnek fel északról, és lesznek kiöntő patakká, és elönti a földet és teljességét, a várost és lakosságát; és kiált az ember, és jajgat az ország minden lakója. Jer 47:3 Ménei patáinak dübörgő hangjától, szekereinek zörgésétől, kerekei zajától: nem fordulnak atyák fiakhoz kezeik elernyedése miatt. Jer 47:4 Azon a napon, amely jön, elpusztítani egész Filiszteát, elvágni Tírusztól és Cidontól minden megmaradt segítőt: mert el akarja az Úr pusztítani a filiszteusokat, Jer 47:5 Kopaszság jön Gázára, elpusztult Askelon; anákok maradéka. Meddig vagdalod magadat? Jer 47:6 Jaj, te, Úrnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Rejtessél hüvelyedbe, nyugodjál meg és légy veszteg; Jer 47:7 ó, hogy nyugodnál meg! De az Úr parancsolt neki; Askelonhoz és a tengerparthoz, oda rendelte azt. Jer 48:1 Móábról így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztíttatott, megszégyenült, bevésetett Kirjátajim; Hesbon árnyékában menekülők állnak erőtlenül, megszégyenült a fellegvár és letört. Jer 48:2 Nincs már dicsősége Móábnak Hesbonban, veszedelmet gondoltak ellene; Gyertek, irtsuk ki, ne legyen nemzet; Madmén, te is némulj el, utánad kard jár. Jer 48:3 Hallga, kiáltás Horonajimból! pusztulás és nagy összeroppanás. Jer 48:4 Összetört Móáb, kiáltást hallatnak kicsinyei. Jer 48:5 Mert a Luhit hágóján siralom siralmat ér; mert Horonajim lejtőjén az ellenség összeroppanás kiáltását hallja. Jer 48:6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket; és legyenek, mint a hangafa a sivatagban. Jer 48:7 Mert mivelhogy bíztál csinálmányaidban és kincseidben, te is bevétetel; és kivonul Kámos a fogságba papjaival és fejedelmeivel egyetemben: Jer 48:8 és pusztító jön minden városra, és egy város sem menekül meg. És elvész a völgy és elpusztul a fennsík, mint az Úr mondotta. Jer 48:9 Adjatok szárnyat Móábnak, hogy repülve mehessen ki; városai pedig pusztasággá lesznek, hogy nem lesz lakó bennük. Jer 48:10 Átkozott, aki az Úr dolgát renyhén végzi; és átkozott, ki kardját kíméli a vértől. Jer 48:11 Kényelemben élt Móáb ifjúsága óta, és nyugodtan volt seprején, és nem öntötték edényből edénybe, és fogságba nem ment: azért állt meg benne zamatja, és nem változott meg illata. Jer 48:12 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és küldök rá döntőket, akik feldöntik; és edényeit kiÚrítik, és tömlőit széttörik. Jer 48:13 És megszégyenül Móáb Kámos miatt; mint megszégyenült Izráel háza Bétél miatt, bizodalmuk miatt. Jer 48:14 Hogy mondhatjátok: Hősök vagyunk mi; és vitéz férfiak a harcra? Jer 48:15 Elpusztul Móáb és városa felszállnak, válogatott ifjúsága pedig alászáll a mészárszékre, mond a király, kinek Seregek Ura a neve. Jer 48:16 Közel van Móáb szerencsétlensége, hogy jöjjön; és veszedelme siet nagyon. Jer 48:17 Szánjátok őt, egész környéke, és mind, kik nevét ismeritek; mondjátok, hogy eltörött az erős vessző, a dicsőség pálcája! Jer 48:18 Szállj le a dicsőségből, és ülj le a szomjúságba, lakosság, Dibon lánya; mert Móáb pusztítója feljött rád, lerontotta erődeidet. Jer 48:19 Az útra állj és kémlelj, Aroér lakosa; kérdezd meg, aki elfutott, és a menekülőknek mondd: Mi történt? Jer 48:20 Megszégyenült Móáb, mert letört, jajgassatok és kiáltsatok, jelentsétek Arnonban; bizony elpusztult Móáb, Jer 48:21 és ítélet jött a fennsík földjére. Holonra és Jahácra és Mefaatra, Jer 48:22 és Dibonra és Nebóra, és Bét-Diblátajimra Jer 48:23 és Kirjátajimra, és Bét-Gámulra és Bét-Meonra, Jer 48:24 és Kerijótra és Bocrára. És Móáb országának minden városára, a távoliakra és a közeliekre: Jer 48:25 Levágatott Móáb szarva, és karja összetörött; ez az Úr mondása. Jer 48:26 Részegítsétek meg őt, mert az Úr ellen nagyzolt; és csobbanjon Móáb okádásba, és legyen nevetségessé ő is. Jer 48:27 Vagy nem nevetség volt-e neked Izráel, vagy a tolvajok közt találtatott-e, hogy ahányszor szóltál róla, fejet csóváltál? Jer 48:28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a sziklában, Móáb lakosai; és legyetek olyanok, mint a galamb, mely a szakadék száján túl fészkel. Jer 48:29 Hallottuk Móáb kevélységét, a nagyon kevélyét; dölyfét, kevélységét és gőgjét, és szíve fennhéjázását. Jer 48:30 Én ismerem, mond az Úr, dühét, és nem úgy van; fecsegését, és nem úgy tesznek. Jer 48:31 Ezért Móábon jajgatok, egész Móábért kiáltok; Kir-Keresz népéért sóhajtok. Jer 48:32 Jaézer siratásánál jobban siratlak téged, ó Szibmá szőleje, melynek hajtásai átmentek a tengeren, Jaézer tengeréig értek. Nyári gyümölcsödre és szÚretedre pusztító esett; Jer 48:33 és betakaríttatott öröm és vígság a termőföldről és Móáb földjéről: a bort a sajtóból megszüntettem, nem nyomják hajrával, a hajrá nem hajrá. Jer 48:34 Hesbon kiáltása miatt Eleáléig, Jahácig eresztik ki hangukat; Cóártól Horonajimig, Eglat-Selisijáig, mert Nimrim vizei is pusztasággá lettek. Jer 48:35 És megszüntetem, mond az Úr, Móábból a bámára menőt, és isteneinek füstölögtetőt. Jer 48:36 Ezért szívem Móábért mint a síp zeng, ezért szívem Kír-Heresz népéért mint a síp zeng; ezért amit megtakarítottak, elveszett. Jer 48:37 Bizony minden fejen kopaszság, és minden szakáll lenyírva; minden kézen bevagdalások, és a derekakon zsákruha. Jer 48:38 Móáb minden házpadján és utcáin mindenütt gyász és siratás; mert összetörtem Móábot, mint az edényt, mely nem kedves, mond az Úr. Jer 48:39 Hogy letört - jajgatnak -, hogy hátat fordított! Móáb megszégyenült és Móáb nevetségessé lett, és rettenetté egész környezetének. Jer 48:40 Mert így mondta az Úr: íme lecsap, mint a sas; és kiterjeszti szárnyát Móábra. Jer 48:41 A városok bevétettek, a várak elfoglaltattak. És olyan lesz Móáb hőseinek szíve azon a napon, mint a vajúdó nő szíve; Jer 48:42 és elpusztul Móáb, hogy nem lesz nép, mert az Úr ellen nagyzolt. Jer 48:43 Félelem és verem és tőr lesz rajtad, Móáb lakossága, mond az Úr. Jer 48:44 Aki a félelem elől menekül, beleesik a verembe, és aki feljön a veremből, megfogatik a tőrben; mert elhozom reá, Móábra meglátogatásuk évét, mond az Úr. Jer 48:45 „Mert tűz jött ki Hesbonból és láng Szihon városából; és megette Móáb halántékát, és a viharfiak koponyáját. Jer 48:46 Jaj neked, Móáb, elveszett Kámór népe! Mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid rabságra. Jer 48:47 De megfordítom Móáb sorsát a napok végén, mond az Úr. Eddig van Móáb ítélete. Jer 49:1 Ammon fiairól így mondta az Úr: Fiai nincsenek-e Izráelnek, vagy örököse nincs neki; miért örökölte Milkom Gádot, és lakik népe városaiban? Jer 49:2 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és hallatok Ammon fiainak Rabbája ellen harci riadót; és lesz elpusztult kőrakássá, és leányvárosait felégetik tűzzel, és Izráel örökli örököseit, azt mondja az Úr. Jer 49:3 Jajgass, Hesbon, mert elpusztult Aj, kiáltsatok, Rabbá leányai, öltözzetek zsákba, gyászoljatok, és futkossatok az aklok közt: mert Milkom fogságra megy, papjaival és fejedelmeivel együtt. Jer 49:4 Mit dicsekszel a völgyekkel? Folyik a völgyed, pártütő leány; aki kincseiben bizakodik, Ki jöhet be én hozzám? Jer 49:5 íme én hozok reád félelmet, mond az Úr, a Seregek Ura, körülötted mindenfelől; és elszéledtek, ki merre lát, és nem lesz, ki összegyűjtse a bujdosót. Jer 49:6 Azután aztán megfordítom Ammon fiainak sorsát, mond az Úr. Jer 49:7 Edomról így mondta az Seregek Ura: Nincs-e már bölcsesség Témánban; elveszett a tanács az értelmesektől, megromlott bölcsességük? Jer 49:8 Fussatok, forduljatok meg, tegyétek mélyre a lakást, Dedán lakosai; mert Ézsau szerencsétlenségét elhoztam rá, itt az idő, hogy meglátogatom. Jer 49:9 Ha szÚretelők jönnek rád, nem hagynak böngéket; ha tolvajok éjjel, pusztítanak, amennyi nekik kell: Jer 49:10 mert én meghántom Ézsaut, feltárom rejtekeit; nem tud elrejtőzni. Elpusztul magja és testvérei és szomszédai, és nincs: Jer 49:11 hagyd el árváidat, én eltartom; és özvegyeid bízzanak bennem. Jer 49:12 [Mert így mondta az Úr: íme akiket nem illet, hogy megigya a pohárt, iván isszák, és te volnál az, aki büntetlen marad? Nem maradsz büntetlen, hanem iván iszol!] Jer 49:13 Mert magamra esküdtem, mond az Úr, hogy borzalommá, gyalázattá, rommá és szidalommá lesz Bocra és minden városa, örök pusztasággá fognak lenni. Jer 49:14 Hírt hallottam az Úr részéről, és követ küldetett a nemzetek közé: Gyűljetek össze és jertek ellene, és álljatok fel a háborúra! Jer 49:15 Mert íme kicsinnyé teszlek a nemzetek között, lenézetté az emberek között. Jer 49:16 Szörnyed megcsalt téged, szíved dölyfe, te, a szikla hasadékaiban lakó, halom magaslatát elfoglaló; ha olyan magasra rakod fészkedet, mint a sas, onnét hozlak le, mond az Úr. Jer 49:17 És iszonyattá lesz Edom, aki átmegy rajta, mind meghökken, és csúfolja minden csapásáért: Jer 49:18 mint Szodoma és Gomora elsüllyedése, és szomszédaié, mond az Úr; ahol nem lakik ember, és nem tartózkodik benne emberfia. Jer 49:19 Íme, mint oroszlán jön fel a Jordán rengetegéből az állandó tanyára. Mert egy pillanat alatt megfutamítom róla, és aki választott, azt állítom fölé: Mert ki olyan, mint én, és ki von engem kérdőre; és ki az a pásztor, aki megáll énelőttem? Jer 49:20 Ezért halljátok meg az Úr tanácsát, melyet hozott Edom felől, és gondolatait, melyeket kigondolt Témán lakosai felől: Bizony elragadják őket, a nyáj kicsinyeit, bizony meghökken rajtuk tanyájuk. Jer 49:21 Esésük hangjától megrendül a föld; kiáltás lesz, a Sástengeren hallatik hangja: Jer 49:22 Íme felszáll, mint a sas, és lecsap, és kiterjeszti szárnyait Bocrára: és olyan lesz Edom hőseinek szíve azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve. Jer 49:23 Damaszkuszról. Megszégyenült Hamát és Árpád, mert rossz hírt hallottak; elolvadtak a gond tengerében, mely nem tud megnyugodni. Jer 49:24 Elernyedt Damaszkusz, futásra fordult, és ijedtség fogta el; szorongás és fájdalmak fogták elő, mint a szülő asszonyt. Jer 49:25 Mennyire el nem hagyott a dicséretes város, az öröm városa! Jer 49:26 [Ezért ifjai az ő utcáin hullanak el; és a hadi emberek mind elnémulnak azon a napon, mond a Seregek Ura.] Jer 49:27 És tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, és megeszi Benhadad palotáit. Jer 49:28 Kédárról és Hácor királyságairól, melyeket megvert Nabukadneccár babilóniai király, így mondta az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédár ellen, és pusztítsátok Kelet fiait. Jer 49:29 Sátraikat és juhaikat elveszik, kárpitjaikat és minden edényüket, és tevéiket elviszik maguknak. És azt kiáltják nekik: Félelem mindenfelől, Jer 49:30 fussatok, menjetek el nagyon, tegyétek mélyre lakásotokat, Hácor lakosai, mond az Úr; mert tanácsot végzett ellenetek Nabukadneccár, babilóniai király, és gondolatot gondolt ellenetek. Jer 49:31 Keljetek fel, menjetek fel egy boldog nemzethez, mely biztonságban lakik, mond az Úr; nincsenek ajtaik, nincs reteszük: Jer 49:32 egyedül laknak, és tevéik zsákmánnyá lesznek, és nyájaik sokasága martalékká. És elszórom őket minden szélnek, a nyírthalántékúakat; és minden oldalról elhozom rájuk szerencsétlenségüket, mond az Úr. Jer 49:33 És lesz Hácor sakálok tanyájává, örök pusztasággá, hol senki nem lakik, és ember fia nem tartózkodik benne. Jer 49:34 Amely szava az Úrnak Jeremia prófétához lett Élám felől Cidkijjá júdai király uralkodásának kezdetén, mondván: Jer 49:35 Így mondta a Seregek Úra: íme én eltöröm Élám íját, erősségük zsengéjét: Jer 49:36 és hozok Élámra négy szelet az ég négy széléről; és elszórom őket mind e szélnek, hogy nem lesz nemzet, ahova nem jut elámi bujdosó. Jer 49:37 És megrettentem Élámot ellenségei előtt, és az életére törők előtt; és hozok rájuk veszedelmet, haragom hevét, mond az Úr. És utánuk küldöm a kardot, míg elemésztem őket; Jer 49:38 és leteszem ítélőszékemet Élámban és kivesztek onnét királyt és fejedelmeket, mond az Úr. Jer 49:39 De lesz a napok végén, megfordítom Élám sorsát, mond az Úr. Jer 50:1 A szó, melyet szólt az Úr Babilónia felől, a káldok országa felől, Jeremia próféta által. Jer 50:2 Jelentsétek a nemzetek közt [és hirdessétek] és emeljetek zászlót, és hirdessétek, ne rejtsétek, mondjátok: Bevették Babilont, szégyent vallott Bél, letört Merodák megszégyenültek szörnyei, letörtek bálványai. Jer 50:3 Mert felvonult ellene egy nemzet északról, az teszi országát pusztasággá, hogy nem lesz benne lakó, sem ember, sem állat, elmenekültek, elmentek. Jer 50:4 Azokban a napokban és abban az időben, mond az Úr, megjönnek Izráel fiai, ők és Júda fiai egyetemben; amint jönnek, folyton sírnak, és az Úrat, Istenüket keresik. Jer 50:5 Ciont kérdezik, arccal errefelé vannak; mikor megérkeznek, csatlakoznak az Úrhoz, örök szövetséggel, mely feledhetetlen. Jer 50:6 Elveszett juhnyáj volt az én népem, pásztoraik félrevezették őket; hegynek vitték, hegyről halomra jártak, delelőhelyüket elfelejtették. Jer 50:7 Aki előtalálta, mindenki ette őket, és ellenségeik azt mondták: Nem vétkeztünk; mert ők vétkeztek az Úr ellen, az igazság tanyája és atyáik reménysége ellen. Jer 50:8 Meneküljetek ki Babilonból, és a káldok országából jertek ki; és legyetek mint a bakok a nyáj előtt. Jer 50:9 Mert íme én támasztok és hozok fel Babilónia ellen egy gyülekezetet nagy nemzetekről észak földjéről. Amint felsorakoznak ellene, legott beveszik; nyíljuk olyan, mint a sikerrel járó hős, nem tér vissza Úresen. Jer 50:10 És így Káldea martalékká lesz, akik prédára vetik azt, mind jóllaknak, mond az Úr. Jer 50:11 Hát csak örüljetek, hát csak ujjongjatok, örökségem kifosztói; hát csak ugráljatok, mint a nyomtató üsző, nyerítsetek, mint a mének: Jer 50:12 megszégyenül anyátok nagyon, elpirul, aki szült benneteket. Ihol a nemzetek utolsója, az avar sivatag és pusztaság! Jer 50:13 Az Úr haragja miatt nem lakják; egészen pusztasággá lesz; aki átmegy Babilónián, mindenki meghökken, és csúfolódik minden csapásán. Jer 50:14 Sorakozzatok fel Babilon ellen körül mind, ti íjászok, lőjetek rá, ne kíméljétek a nyilat; mert az Úr ellen vétkezett. Jer 50:15 Ujjongjatok felette körül, kiadta kezét; leomlottak gyámpillérei, bedőltek kőfalai. Mert az Úr bosszúállása ez, álljatok bosszút rajta; amiképpen ő cselekedett, úgy cselekedjetek vele. Jer 50:16 Irtsátok ki a magvetőt Babilóniából, és aki sarlót fog aratás idején; az eltipró kard elől forduljon ki népéhez, és meneküljön ki-ki a maga országába. Jer 50:17 Szétszórt juh Izráel, oroszlánok szórták el; az első, aki ette, Asszíria királya, és az utolsó, aki csontjait lerágta, Nabukadneccár, Babilónia királya. Jer 50:18 Ezért így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: íme én meglátogatom Babilónia királyát és országát; mint meglátogattam Asszíria királyát. Jer 50:19 És visszaviszem Izráelt tanyájára, és legeli a Kármelt és a Básánt; és Efraim hegyén és a Gileádon jóllakik lelke. Jer 50:20 Azokban a napokban és abban az időben, mond az Úr, kerestetik Izráel bűne, és nem lesz, és Júda vétkei és nem találtatnak; mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok. Jer 50:21 Meratajim országa ellen vonulj fel, ellene és Pekód lakosai ellen; ölj és pusztíts az ő módjukon, mond az Úr, és egészen úgy tégy, mint parancsoltam neked. Jer 50:22 Hallga, háború van az országban, és nagy összeroppanás. Jer 50:23 Hogy kivágatott és összetörött az egész föld pörölye; milyen pusztasággá lett Babilónia a nemzetek között! Jer 50:24 Tőrt vetettem neked, meg is fogattál, Babilónia, de te nem tudtad; megkapattál és meg is fogattál, mert az Úrral kötöttél ki. Jer 50:25 Kinyitotta az Úr szertárát, és előhozta haragja fegyvereit; mert munkája van az Úrnak, a Seregek Úrának a káldok országában. Jer 50:26 Jöjjetek rá végül, nyissátok ki az ő magtárait, és öntsétek azt ki, mint a garmadát, és vessétek örökszentség alá; ne legyen belőle maradék. Jer 50:27 Öljétek le minden tulkát, menjetek levágásra; jaj nekik, mert eljött napjuk, meglátogatásuk ideje! Jer 50:28 Hallga! futók és menekültek Babilónia földéről; jelentvén Cionban az Úr bosszúállását, Istenünk bosszúállását templomáért. Jer 50:29 Hívjatok Babilonhoz sokakat, mindenkit, aki íjat von. Üssetek tábort ellene körül, ne legyen belőle menekült. Fizessetek meg neki cselekedete szerint, egészen úgy tegyetek neki, amint ő tett; mert az Úr ellen kevélykedett, Izráel szentje ellen. Jer 50:30 Ezért ifjaik utcáin hullanak el, és harcos férfiai mind elnémulnak azon a napon, mond az Úr. Jer 50:31 Íme én ellened vagyok, Büszkeség, mond az Úr, a Seregek Ura; mert elérkezett a te napod, meglátogatásod ideje. Jer 50:32 És megbotlik Büszkeség és elesik, és nem lesz, ki felemelje őt; és tüzet gyújtok városaiban, és megeszi egész környékét. Jer 50:33 Így mondta a Seregek Ura: El vannak nyomva Izráel fiai, és Júda fiai egyetemben; és rabtartóik mind erősen tartják őket, nem akarják elbocsátani. Jer 50:34 Megváltójuk erős, Seregek Ura a neve, kiperelvén kiperli perüket; hogy megnyugtassa a földet és nyugtalanítsa Babilon lakóit. Jer 50:35 Kard a káldokra, mond az Úr, és Babilon lakosaira, és fejedelmeire és bölcseire: Jer 50:36 kard a fecsegőkre, hogy megbolonduljanak; kard a hősökre, hogy megijedjenek; Jer 50:37 kard lovaira és szekereire, és az egész egyvelegre, mely benne van, hogy legyenek asszonyokká. Jer 50:38 Kard kincseire, hogy zsákmányoltassanak el; kard vizeire, hogy száradjanak ki: mert istenképek országa ez, és szörnyeikkel őrjöngenek. Jer 50:39 Ezért pusztai vadak lakják üvöltőkkel, és struccmadarak laknak benne; és nem lesz lakottá többé soha, és nem lakják nemzedékről nemzedékre. Jer 50:40 Mint ahogyan elsüllyesztette az Úr Szodomát és Gomorát és szomszédait, mond az Úr; senki sem fog ott lakni, és nem tartózkodik ott ember fia. Jer 50:41 Íme, nép jön északról és nagy nemzet,190 sok király támad a föld zugaiból. Jer 50:42 Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek és nem irgalmaznak. Hangjuk, mint a tenger, zúg, és lovakon nyargalnak; felsorakozva, mint egy ember a harcra, ellened, Babilon leánya. Jer 50:43 Hallotta hírüket Babilon királya, elernyedtek kezei; szűkölés fogta el őt, vajúdás, mint a szülő nőt. Jer 50:44 Íme mint oroszlán jön fel a Jordán rengetegéből az állandó tanyára. Mert egy pillanat alatt megfutamítom róla, és aki választott, azt állítom fölé. Mert ki olyan, mint én, és ki von engem kérdőre; és ki az a pásztor, aki megáll énelőttem? Jer 50:45 Ezért halljátok meg az Úr tanácsát, melyet Babilon felől hozott, és gondolatait, melyeket elgondolt a káldok országa felől: Bizony elragadják őket, a nyáj kicsinyeit, bizony meghökken rajtuk a tanya! Jer 50:46 A hangra: „Bevették Babilont, megrendül a föld, és kiáltás hallatik a nemzetek között. Jer 51:1 Így mondta az Úr: íme én felébresztem Babilon ellen és az ellenségeim szívében lakók ellen egy pusztítónak lelkét. Jer 51:2 És küldök Babilonra szórókat és megszórják azt, és kiÚresítik országát; mert lesznek ellene mindenfelől a veszedelem napján. Jer 51:3 Ne vonja fel az íjász íját, és ne büszkélkedjék páncéljában! És ne könyörüljetek ifjain, vessétek örök szentség alá egész seregét. Jer 51:4 És sebesültek hullanak a káldok országában; és átszúrtak az ő utcáin. Jer 51:5 Mert nem özvegy Izráel [és Júda], aki az ő Istene, a Seregek Ura nélkül van; mert az ő országuk tele bűnnel, Izráel Szentje nélkül van. Jer 51:6 Meneküljetek ki Babilonból, és mentse meg ki-ki életét, ne vesszetek el annak bűnében; mert bosszúállás ideje ez az Úrnak, ő megfizet neki érdem szerint. Jer 51:7 Aranypohár volt Babilon az Úr kezében, mely megrészegítette az egész földet; az ő borából ittak a nemzetek, azért bolondultak meg a nemzetek. Jer 51:8 Hirtelen leesett Babilon és összetört; jajgassatok felette, vegyetek balzsamot fájdalmára, talán meggyógyul. Jer 51:9 Gyógyítottuk Babilont, és nem gyógyult meg, hagyjátok őt, és menjünk, ki-ki a maga országába; mert az egekig ér az ő ítélete, és a fellegekig emelkedik. Jer 51:10 Kihozta az Úr a mi igazságunkat;jertek és beszéljük el Cionban az Úrnak, a mi Istenünknek cselekedetét. Jer 51:11 Élesítsétek a nyilakat, öltsétek fel a pajzsokat, felindította az Úr a méd királyok lelkét; mert Babilon ellen van gondolata, hogy azt elpusztítsa, mert az Úr bosszúállása ez, templomáért való bosszúállása. Jer 51:12 Babilon kőfalaira tűzzetek zászlót, erősítsétek az őrséget, állítsatok őröket, készítsétek el a leseket; mert el is gondolta az Úr, meg is cselekszi, amit Babilon lakosai felől szólott. Jer 51:13 Ó, nagy víz mellett lakó, kincsekben gazdag; eljött a véged, a sing, ahol levágatol! Jer 51:14 Megesküdt a Seregek Ura önmagára: Bizony megtöltelek emberrel, mint prücsökkel, kik eléneklik feletted a hajrát! Jer 51:15 Ő alkotta a földet erejével, készítette a világot bölcsességével; és feszítette ki az eget értelmével. Jer 51:16 Ha dörög, vízzúgás lesz az égben, és felhőket szállít fel a föld végéről; és villámlásokat csinál az esőhöz, és szelet hoz ki raktáraiból. Jer 51:17 Bolond minden ember tudomány nélkül, szégyent vall minden ötvös az istenképpel: mert csalás az öntvénye és nincs lélek bennük; Jer 51:18 hiábavalóságok azok, gúnyalkotások, meglátogatásuk idején elvesznek. Jer 51:19 Nem ilyen a Jákób része, mert a mindenség alkotója ő, és örökségének pálcája, Seregek Ura a neve. Jer 51:20 Pörölyöm vagy te nekem, hadiszerszámom; nemzeteket zúztam veled, királyságokat rontottam veled. Jer 51:21 És zúztam veled lovat és lovasát, és zúztam veled szekeret és szekeresét; Jer 51:22 és zúztam veled férfit és asszonyt, és zúztam veled vénet és ifjat. És zúztam veled legényt és leányt, Jer 51:23 és zúztam veled pásztort és nyáját, és zúztam veled szántót és fogatát; és zúztam veled pasákat és kormányzókat. Jer 51:24 De megfizetem Babilonnak és Káldea minden lakójának minden gonoszságukat, amit Cionban cselekedtek; szemeitek előtt, mond az Úr. Jer 51:25 Íme, én vagyok ellened, romlás hegye, mond az Úr, ki az egész földet megrontottad; és kinyújtom az én kezemet reád, és legörgetlek a sziklákról. És égés hegyévé teszlek téged; Jer 51:26 és nem vesznek belőled követ szegeletnek, és követ fundamentumnak, mert örök pusztaság leszel, mond az Úr. Jer 51:27 Emeljetek zászlót a földön, fújjátok meg a kÚrtöt a nemzetek között, szenteljetek ellene nemzeteket! Hívjatok ellene királyságokat, Ararátot, Minnit és Askenázt; állítsatok fölé sorsozókat, hozzatok fel ellene lovat, mint sörényes prücsköt. Jer 51:28 Szenteljetek ellene nemzeteket, Média királyait, pasáit és kormányzóit; és Úralmának egész földjét. Jer 51:29 És megreszket a föld és vonaglik, mert megvalósul Babilónián az Úr gondolata, hogy Babilónia földjét pusztasággá tegye lakos nélkül. Jer 51:30 Megszűntek Babilónia hősei hadakozni, ülnek váraikban. Kiszáradt hősiségük, asszonyokká lettek; hajlékaikat felgyújtották, reteszeiket letördelték. Jer 51:31 Futár futár előtt fut, és hírnök hírnök előtt, hogy jelentést tegyen a babiloni királynak. Mert bevétetett városa mindenfelől; Jer 51:32 és a réveket megszállták, és a tavakat felégették tűzzel; és a hadi emberek megrémültek. Jer 51:33 Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Babilon leánya mint a szérű, mikor tiporják; még egy kicsi, és eljön rá az aratás ideje. Jer 51:34 Megevett, szétroncsolt engem Nabukadneccár babiloni király, Úres edényként tett le, elnyelt engem, mint a sárkány, megtöltötte gyomrát csemegéimmel, ellökött engem. Jer 51:35 Elnyomásom és húsom Babilónián, mondja Cion lakosa; vérem Káldea lakosain, mondja Jeruzsálem. Jer 51:36 Ezért így mondta az Úr: Íme én kiperlem peredet és megállom bosszúdat; és kiszárítom a tengert és kiapasztom forrását. Jer 51:37 És lesz Babilon kőrakásokká, sakálok tanyájává; pusztasággá és csúfsággá, lakosság nélkül. Jer 51:38 Egyetemben ordítanak, mint az oroszlánok, kurrognak, mint az oroszlánkölykök: Jer 51:39 mikor hévben lesznek, elkészítem lakomájukat, és megrészegítem őket, hogy vigadjanak, és aludjanak örök álmot, és fel ne ébredjenek, mond az Úr. Jer 51:40 Leviszem őket, mint juhokat a levágásra; mint a kosokat a bakokkal. Jer 51:41 Hogy bevétetett Sesák, elfoglaltatott az egész föld dicsősége; mily iszonyattá lett Babilon a nemzetek között! Jer 51:42 Feljött Babilonra a tenger; habjai örömével elboríttatott. Jer 51:43 Városai iszonyattá lettek, szomjú földdé és pusztává; földdé, melyen egy ember sem lakik, és nem megy keresztül rajta emberfia. Jer 51:44 És meglátogatom Bélt Babilonban, és kihozom szájából, amit elnyelt, és nem özönlenek hozzá többé nemzetek; Babilonnak kőfala is leomlik. Jer 51:45 Jöjjetek ki belőle, népem, és mentse meg ki-ki életét az Úr haragjának hevétől. [6] Jer 51:46 És el ne lágyuljon a szívetek, és ne féljetek a hírre, mely a földön hallatszik; és jön egyik esztendőben a hír, aztán jön másik esztendőben a hír; és erőszak a földön, uralkodó uralkodó ellen. Jer 51:47 Ezért íme népek jönnek, és meglátogatom Babilon istenképeit, és egész országa megszégyenül; és sebesültjei mind benne hullanak el. Jer 51:48 És ujjong Babilonon ég és föld, és minden bennük lakó, hogy északról rájönnek a pusztítók, mond az Úr. Jer 51:49 Babilonnak is el kell esni, Izráel sebesültjeiért; Babilonért is elestek az egész föld sebesültjei. Jer 51:50 Kardtól menekültek menjetek, meg ne álljatok, emlékezzetek meg távolból az Úrról, és Jeruzsálem jusson eszetekbe. Jer 51:51 Megszégyenültünk, mert gyalázást hallottunk, elborította a szégyen orcáinkat; mert bejöttek az idegenek az Úr házának szentélyeibe. Jer 51:52 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és meglátogatom istenképeit; és egész országában nyög a sebesült. Jer 51:53 Ha az égbe hág fel Babilon, és ha megerősíti a magasban erősségét, tőlem mennek ki pusztítók reá, mond az Úr. Jer 51:54 Hallga, kiáltás Babilonból; és nagy összeroppanás a káldok országából! Jer 51:55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, és elveszti belőle a nagy hangot. És zúgnak habjaik, mint a nagy vizek és harsog hangjuk zúgása; Jer 51:56 Mert eljön reá, Babilonra, a pusztító, és elfogatnak hősei, eltörnek íjaik; mert megfizetés Istene az Úr, megfizetvén megfizet. Jer 51:57 És megrészegítem fejedelmeit és bölcseit, pasáit és kormányzóit és hőseit; és alusznak örök álmot és nem ébrednek fel, mond a király, kinek Seregek Ura a neve. Jer 51:58 Így mondta a Seregek Ura: Babilon széles kőfalai lerombolván leromboltatnak, és magas kapui felégettetnek tűzzel: úgyhogy a népek a hiábavalóság számára dolgoztak, és a nemzetek a tűz számára, azért fáradtak. Jer 51:59 A szó, melyet parancsolt Jeremia próféta Szerájának, Néria fiának, ki Jer 51:60 Maaszéja fia volt, mikor az Cidkijjá júdai királlyal Babilóniában járt uralkodásának negyedik évében; és Szerája szállásmester volt.Ugyanis leírta Jeremia mindazt a veszedelmet, ami Babilont érni fogja, egy könyvbe; mindezeket a szavakat, melyek meg vannak írva Babilon felől. Jer 51:61 És azt mondta Jeremia Szerájának: Amint megérkezel Babilonba, meglásd, hogy felolvasd mindezeket a szavakat. Jer 51:62 És mondd, Uram: Te szóltál ez ellen a hely ellen, hogy kiirtod ezt, hogy ne legyen benne lakos, sem ember sem állat; hanem örök pusztaság legyen. Jer 51:63 És mikor majd elvégezted e könyv felolvasását; köss reá egy követ, és hajítsd be az Eufráteszbe. Jer 51:64 És mondd: így süllyed el Babilon, és nem támad fel a veszedelemből, melyet én hozok rá. („Ezért fáradtak.) Jer 52:1 Huszonegy éves volt Cidkijjá, mikor királlyá lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyja neve Hamutál volt, Jirmejá leánya Libnából. Jer 52:2 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; egészen úgy, mint Jójákim cselekedett. Jer 52:3 Mert az Úr haragja folytán annyira jutott a dolog Jeruzsálemben és Júdában, hogy elvetette őket színe elől; és Cidkijjá fellázadt Babilónia királya ellen. Jer 52:4 És akkor, uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén megérkezett Nabukadneccár babilóniai király maga és egész serege Jeruzsálem ellen és tábort ütöttek körülötte, és őrtornyot építettek ellene köröskörül. Jer 52:5 És ostrom alatt volt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig. Jer 52:6 A negyedik hónapban, a hónap kilencedikén, mikor oly erős lett az éhség a városban, hogy a föld népének nem volt kenyere; Jer 52:7 betörték a várost, mire az egész hadinép megfutott, és kimentek a városból éjjel a két kőfal között levő kapu után, mely a király kertjén van, a város körül pedig káldok voltak kereken; és elmentek a síkság útjára. Jer 52:8 És a káld sereg űzőbe vette a királyt, és Jerikó síkságán utolérték Cidkijját; de egész serege szétszóródott mellőle. Jer 52:9 És megfogták a királyt, és felvitték őt a babilóniai királyhoz Riblába, Hamát földére; és ítéletet mondott felette. Jer 52:10 És levágatta a babilóniai király Cidkijjá fiait a szemei előtt; és Júda összes fejedelmeit is levágatta Riblában. Jer 52:11 Cidkijjá szemeit pedig megvakíttatta; és bilincsbe verték őt, és elvitte őt Babilónia királya Babilonba, és a tömlöcbe tette őt halála napjáig. Jer 52:12 Az ötödik hónapban pedig, a hónap tizedikén, ez volt Nabukadneccár babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik éve, Jeruzsálembe érkezett Nabuzaradán testőrparancsnok, a babilóniai király szolgája. Jer 52:13 És felégette az Úr házát és a királyi palotát, és Jeruzsálem minden házát; és minden nagy házat felégetett tűzzel. Jer 52:14 Jeruzsálem kőfalait pedig körül lerombolta az egész káld sereg, mely a testőrparancsnokkal volt. Jer 52:15 És [a nép gyámoltalanaiból, és] a nép maradványát, mely megmaradt a városban, és az elpártolókat, akik a babilóniai királyhoz pártoltak, és a mesteremberek maradványát; fogságra vitte Nabuzaradán testőrparancsnok. Jer 52:16 És az ország gyámoltalanaiból hagyott Nabuzaradán testőrparancsok: szőlőmunkásoknak és szántóvetőknek. Jer 52:17 És a rézoszlopokat, melyek az Úr házában voltak, és az állványokat meg a réztengert, melyek az Úr házában voltak, összetörték a káldok; és azok rezét mind elvitték Babilóniába. Jer 52:18 Elvitték az üstöket is, lapátokat is, késeket is, a hintőcsészéket is, a csészéket is, egyáltalán minden rézedényt, mellyel szolgálatot végeztek. Jer 52:19 A tálakat is és a serpenyőket és a hintőcsészéket és az üstöket és a gyertyatartókat és a csészéket és szilkéket, ami arany arany, és ami ezüst ezüst, elvitte a testőrparancsnok. Jer 52:20 A két oszlopnak, az egy tengernek és a tizenkét rézökörnek [amelyek az állványok alatt voltak], melyeket Salamon csináltatott az Úr házának; megmérhetetlen súlyú volt mindezeknek a műtárgyaknak a reze. Jer 52:21 Ami az oszlopokat illeti, tizennyolc sing volt az egyik oszlop magassága, és tizenkét sing zsinór érte körül, vastagsága pedig négyujjnyi, Úres; Jer 52:22 és rézpárta volt rajta, és az egyik párta magassága öt sing, és csipkézet és gránátalmák a pártán körül, mind rézből; ilyenek voltak a másik oszlopnál is a gránátalmák. Jer 52:23 És kilencvenhat gránátalma volt szél iránt; összesen száz gránátalma volt a csipkézeten körül. Jer 52:24 És elvitte a testőrparancsnok Szerája főpapot és Cefanja másodpapot, és a három küszöbőrt. Jer 52:25 És elvitt a városból egy kamarást, aki tiszttartó volt a harcosok felett, és hetet a király belső emberei közül, akik a városban találtattak, és a hadvezér íródeákját, aki a föld népét sorozta; és hatvan embert a föld népéből, akik bent találtattak a városban. Jer 52:26 És fogta őket Nabuzaradán testőrparancsnok; és elvitte őket a babilóniai király elé Riblába. Jer 52:27 A babilóniai király pedig levágatta őket és megölte őket Riblában, Hamát országában. Így ment fogságba Júda a maga földjéről. Jer 52:28 Ez az a nép, melyet fogságra vitt Nabukadneccár: a hetedik esztendőben háromezer és huszonhárom júdai; Jer 52:29 Nabukadneccár tizennyolcadik esztendejében Jeruzsálemből nyolcszázharminckét lélek; Jer 52:30 Nabukadneccár huszonharmadik esztendejében fogságra vitt Nabuzaradán testőrparancsnok hétszáznegyvenöt júdai lelket; összesen négyezer és hatszáz lélek. Jer 52:31 Történt pedig Jójákim júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödikén, hogy Evil-Merodák babilóniai király, trónra léptének évében, felemelte Jójákim júdai király fejét, és kihozta őt a börtönből. Jer 52:32 És jóságosan beszélt vele; székét pedig feljebb tette azoknak a királyoknak a székénél, akik vele voltak Babilóniában. Jer 52:33 És kicserélte rabruháit; és mindig őelőtte evett kenyeret, élete minden napján. Jer 52:34 Ami pedig élelmét illeti, állandó élelmet szolgáltattak ki neki a babilóniai király részéről minden nap az arra a napra valót, halála napjáig; élete minden napjában. Lam 1:1 Beh leült magában a nagynépű város, olyanná lett, mint egy özvegy! Nagy a nemzetek között, úrnő tartományokon: adófizető lett! Lam 1:2 Sírva sír éjszaka, könnyes az orcája, nincs, ki vigasztalja minden szeretői közül; barátai mind megcsalták, ellenségeivé lettek. Lam 1:3 Számkivetésbe ment Júda a nyomor és nagy szolgaság elől, a pogányok közt telepedett le, nem talált nyugvóhelyet; minden üldözője utoléri őt a nyomorúságok között. Lam 1:4 Cion útjai gyászolnak, mert nincsenek ünnepre jövők, kapui mind pusztán állnak, papjai sóhajtoznak; hajadonai búsulnak, ő pedig? - jaj neki! Lam 1:5 Ellenségei fővé lettek, gyűlölői boldogok, mert az Úr megbúsította őt vétkei sokasága miatt; kisdedei fogságra mennek ellenségei előtt. Lam 1:6 És eltávozott Cion leányától minden dicsősége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, melyek nem találnak legelőt, és mennek erőtlenül az üldöző előtt. Lam 1:7 Jeruzsálem nyomorúsága napjaira gondol, és hajléktalanjaira, mindazokra a drágaságokra, amik voltak az ősi napokban, mikor összeomlott népe ellenség kezétől, és nem volt, ki őt megsegítse. [Ellenségek látták, kacagtak megsemmisítésén.] Lam 1:8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, ezért lett utálattá; akik tisztelték, mind lenézték, mert látták meztelenségét. Ő pedig sóhajtoz, és hátrafordul. Lam 1:9 Tisztátlansága uszályán van, nem gondolta meg a végét. Csodálatosan alásüllyedt, nincs ki vigasztalja. Lásd meg, Uram, nyomoromat, mert az ellenség nagyzol. Lam 1:10 Kezét nyújtotta az ellenség minden drágaságaira; mert látta, pogányok mentek be az ő szentélyébe, kikre nézve azt parancsoltad, kikre nézve azt parancsoltad, ne menjenek be gyülekezetedbe. Lam 1:11 Egész népe sóhajtoz, kenyeret keresnek, drágaságaikat ételért adják, hogy megéledjenek: Lásd meg Uram, és tekintsd meg, mily lenézett lettem! Lam 1:12 Semmi nektek, minden úton járók? Tekintsétek meg és lássátok! Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amely rajtam esett; mellyel megszomorított engem az Úr haragja hevének napján? Lam 1:13 A magasságból tüzet küldött csontjaimra, és letiporta; hálót vetett ki lábaimnak, hátrafordított engem, pusztasággá tett engem, egész nap beteggé. Lam 1:14 Iga van felszerelve bűneimből, keze által fonódnak össze, fel vannak téve a nyakamra; letörte erőmet: olyanok kezébe adott engem az Úr, kik előtt nem tudok megállni. Lam 1:15 Mind elvetette az Úr az én erőseimet énbennem, ünnepet hirdetett ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóban tapossa meg az Úr a hajadont, Júda lányát. Lam 1:16 [Ezek miatt sír az én szemem, szemem víztől árad, mert eltávozott tőlem a vigasztaló, Lelkem üdítője: fiaim pusztulásra jutottak, mert erőt vett az ellenség. Lam 1:17 Kiterjeszti Cion a kezeit, nincs vigasztalója, kirendelte az Úr Jákóbnak ellenségeit körül; Jeruzsálem az ő szemeikben utálattá lett. Lam 1:18 Neki van igaza, az Úrnak, mert szája ellen lázadtam; de ó halljátok, minden népek, és lássátok fájdalmamat: hajadonaim és ifjaim elmentek a fogságba. Lam 1:19 Kiáltottam szeretőimnek, ők megcsaltak engem, papjaim és véneim a városban múltak ki: míg eledelt kerestek maguknak, hogy megéledjenek. Lam 1:20 Lásd, Uram, hogy szorongok, benső részeim felforrtak, szívem megfordult bensőmben, mert lázadva lázadó voltam: kint a kard rabolt gyermeket, bent maga a halál. Lam 1:21 Hallották, hogy én sóhajtok: „Nincs vigasztalóm!; ellenségeim mind hallották veszedelmemet, örültek, hogy te tetted; ha elhozod a napot, melyet hirdettél, ők lesznek úgy, mint én. Lam 1:22 Jusson elődbe minden gonoszságuk, és cselekedjél velük, amiképpen énvelem cselekedtél minden bűnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és a szívem beteg. Lam 2:1 Beh felhőbe vonta haragjával az Úr Cion lányát, Levetette égből földre Izráel dicsőségét; és nem gondolt lábai zsámolyával haragjának napján! Lam 2:2 Elnyelte az Úr, nem kímélte Jákób minden hajlékát, erődeit ledöntötte haragjában Júda leányának; földre terítette, megfertőztette a királyságot és fejedelmeit. Lam 2:3 Levágta a harag hevében Izráel minden szarvát, hátrafordította jobb kezét az ellenség előtt; és égett Jákóbban, mint a tűz, láng, mely mindenfelől eszik. Lam 2:4 Felvonta íját, mint egy ellenség, felállt jobbjával, mint egy támadó, és megölt mindent, mi a szemnek kedves; Cion leányának sátorára kiöntötte haragját, mint a tüzet. Lam 2:5 Olyanná lett az Úr, mint egy ellenség, elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáit, lerontotta erődeit; és megsokasította Júda leányában a sóhajtást és jajgatást. Lam 2:6 És letiporta sátorát, mint a kertet, elpusztította gyülekezetét; elfeledtetett az Úr Cionban ünnepet és szombatot, és megvetett haragja hevében királyt és papot. Lam 2:7 Elvetette az Úr oltárát, megvetette szentélyét, ellenség kezébe szolgáltatta palotái kőfalait; kieresztik hangjukat az Úr házában, mint ünnepi napon. Lam 2:8 Elgondolta az Úr, hogy lerontja Cion lányának kőfalát: kifeszítette a zsinórt, nem vonta vissza kezét a pusztítástól; és gyászol bástya és kőfal, együtt szomorkodnak. Lam 2:9 Kapui a földbe süllyedtek, elvesztette és letörte reteszeit; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, nincs Tanítás, prófétái sem találnak látást az Úrnál. Lam 2:10 A földre ültek, elnémultak Cion lányának vénei, port hánytak fel a fejükre, zsákot öveztek fel; a földre hajtották le fejüket Jeruzsálem hajadonai. Lam 2:11 Elsenyvednek szemeim a könnyektől, felforrnak belső részeim, a földre omlik a májam népem lányának romlásán; mikor kisded és csecsemő alél el a város utcáin. Lam 2:12 Anyjuknak azt mondják: Hol van kenyér és bor?; mikor elalélnak, mint egy sebesült, a város utcáin, mikor kilehelik lelküket anyjuk ölében. Lam 2:13 Mi példát, mi hasonlatot mondjak neked, Jeruzsálem leánya, mit vessek veled egybe, hogy megvigasztaljalak, Cion lányának hajadona? Mert nagy a te romlásod, mint a tenger, ki gyógyíthat meg téged? Lam 2:14 A te prófétáid láttak neked hazugságot és ízetlenséget, és nem fedték fel bűneidet, hogy megfordítsák sorsodat; hanem láttak neked ítélethirdetéseket, hazugságot és számkivetést. Lam 2:15 Összecsapják feletted kezüket az útra járók mind, csúfolnak és csóválják fejüket Jeruzsálem lányán: hát ez a város [melyről azt mondják] a tökéletes szépség, az egész föld öröme? Lam 2:16 Feltátották rád szájukat ellenségeid mind, csúfoltak, csikorgatták fogukat, azt mondták: Elnyeltük! Bizony ez a nap az, amit vártunk, megértük, megláttuk! Lam 2:17 [Megcselekedte az Úr, amit gondolt, elvégezte mondását, amit az ősi napokban elrendelt, rombolt és nem kímélt; és megvidámította rajtad gyűlölődet, és felemelte ellenségeid szavát. Lam 2:18 Kiáltott szívük az Úrhoz, Ő, Cion lányának kőfala! Ontsd a könnyed, mint a patak, nappal és éjjel, ne engedj pihenést magadnak, ne szűnjön meg szemed bogara. Lam 2:19 Kelj fel, kiálts fel éjszaka az őrváltások kezdetén, öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt; emeld fel hozzá kezeidet kisdedeid életéért! [Akik alélnak az éhségtől hozzá kezeidet minden utcaszegleten.] Lam 2:20 Lásd meg, Uram, és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Hát kell-e, hogy anyák megegyék gyümölcsüket, dédelgetett kisdedeiket, vagy hogy megölessék az Úr szentélyében pap és próféta? Lam 2:21 A földön feküdtek az utcákon ifjú és öreg, hajadonaim és ifjaim kard által estek el: öldököltél haragod napján, öltél kíméletlenül. Lam 2:22 Előszólítottad, mint egy ünnepnapra, félelmeimet mindenfelől; és nem volt az Úr haragjának napján megmenekült és szabadult: akiket dédelgettem és felneveltem, ellenség emésztette el őket. Lam 3:1 Én vagyok a nyomorúságlátott ember haragjának vesszeje miatt. Lam 3:2 Engem hajtott és vezetett sötétségben és nem világosságban. Lam 3:3 Csak reám fordítja ismételten a kezét egész nap. Lam 3:4 Megavulttá tette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat. Lam 3:5 Körülépített engem és bekerített méreggel és fáradsággal. Lam 3:6 Sötétségek közé telepített engem, mint az örökös holtakat. Lam 3:7 Körülfalazott, hogy ki nem mehetek, nehéz láncot tett rám. Lam 3:8 Ha kiáltok és könyörgök is, megakasztja imádságomat. Lam 3:9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényemet elgörbítette. Lam 3:10 Olyan volt ő nekem, mint medve a lesben, oroszlán a rejtekben. Lam 3:11 Utjaimat elforgatta, és összetört engem, pusztává tett engem. Lam 3:12 Felvonta íját és kiállított engem céltáblául a nyílnak. Lam 3:13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. Lam 3:14 Nevetség lettem egész népem előtt, és gúnydaluk egész nap. Lam 3:15 Jól tartott engem keserűségekkel, megrészegített engem Úrömmel. Lam 3:16 Kitörte fogaimat kavicsban, a hamuba gázolt engem. Lam 3:17 És elvetette lelkemet a békétől, elfelejtettem a jót. Lam 3:18 És azt mondtam: Elveszett erőm, és reményem az Úrtól. Lam 3:19 Emlékezzél meg nyomoromról és hontalanságomról, az Úrömről és méregről. Lam 3:20 Emlékezvén emlékezik és meghajol bennem a lelkem. Lam 3:21 Ezt veszem a szívemre, azért remélek. Lam 3:22 Az Úrnak nagy kegyelme, hogy nincs végünk, mert nem ért véget irgalmassága; Lam 3:23 megújul reggelenként, nagy az ő hűsége! Lam 3:24 Az én részem az Úr, azt mondja lelkem, azért benne bízom. Lam 3:25 Jó az Úr azoknak, akik várják őt, a léleknek, mely keresi őt. Lam 3:26 Jó várni és csendességben lenni mind az Úrnak szabadításáig. Lam 3:27 Jó a férfiúnak hogy igát hordozzon ifjúságában. Lam 3:28 Üljön magában és hallgasson, ha ráteszik. Lam 3:29 Tegye a porba száját, talán van reménység. Lam 3:30 Aki megüti, nyújtsa neki arcát, lakjék jól gyalázattal. Lam 3:31 Mert nem vet el örökre az Úr. Lam 3:32 Mert ha megszomorít, irgalmaz is kegyelmének nagysága szerint. Lam 3:33 Mert nem szívéből nyomorgatja és búsítja az emberfiakat. Lam 3:34 Hogy lábbal tiporják a föld minden foglyait; Lam 3:35 hogy elcsavarják az ember jogát a Magasságos színe előtt; Lam 3:36 hogy kiforgatják az embert perében: az Úr azt nem látja? Lam 3:37 Ki az, aki „mondta és meglett, az Úr nem parancsolta? Lam 3:38 Nem a Magasságos szájából jön ki a rossz és a jó? Lam 3:39 Mit panaszkodik élő ember, ki-ki a maga büntetéséért? Lam 3:40 Vizsgáljuk meg útjainkat és kutassuk ki, és térjünk meg az Úrhoz. Lam 3:41 Emeljük fel szívünket kézen Istenhez az égbe. Lam 3:42 Mi vétkeztünk és fellázadtunk; te nem bocsátottál meg. Lam 3:43 Haragba burkolóztál és üldöztél minket, öltél, nem kíméltél. Lam 3:44 Felhőbe burkolóztál be, hogy át ne menjen az imádság. Lam 3:45 Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között. Lam 3:46 Feltátotta reánk száját minden ellenségünk. Lam 3:47 Félelem és verem jutott nekünk, a pusztítás és a romlás. Lam 3:48 Vízpatakoktól árad szemem népem lányának romlásán. Lam 3:49 Szemem patakzik és nem szűnik szünös-szüntelen. Lam 3:50 Míg le nem tekint és meg nem lát az Úr az egekből. Lam 3:51 Szemem fájdalmat okoz lelkemnek városom minden leányáért. Lam 3:52 Vadászva vadásztak engem, mint a madarat, akik ellenségeim ok nélkül. Lam 3:53 Verembe vágták életemet, és követ hajítottak rám. Lam 3:54 Eláradtak a vizek fejemen, azt mondtam: Kivágattam. Lam 3:55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem legmélyéről. Lam 3:56 Hangomat hallottad, ne rejtsd el füledet könnyítésemre, kiáltásomra. Lam 3:57 Közeledtél, amely nap kiáltottam, azt mondtad: Ne félj! Lam 3:58 Kiperelted Uram, lelkem perét, megváltottad életemet. Lam 3:59 Láttad, Uram, elnyomatásomat, ítéld meg igazságomat. Lam 3:60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatukat. Lam 3:61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden ellenem való gondolatukat. Lam 3:62 Ellenfeleim ajkait és tervezgetésüket ellenem egész nap; Lam 3:63 leültüket, felkeltüket tekintsd meg; én vagyok az ő gúnydaluk. Lam 3:64 Fizess nekik, Uram, megtorlással kezeik munkája szerint. Lam 3:65 Adj nekik szívbeli vakságot, átkodul reájuk. Lam 3:66 Üldözd haraggal és pusztítsd ki őket az Úr ege alól. Lam 4:1 Beh meghomályosul az arany, megváltozik a finom színarany; kiöntetnek a szent kövek minden utcasarkon! Lam 4:2 Cion fiait, a drágákat, kik színarannyal érnek fel, beh cserépedénynek vették, fazekaskéz munkájának! Lam 4:3 A sakálok is adnak emlőt, szoptatják fiaikat; népem leánya oly kegyetlen volt, mint a struccok a sivatagban. Lam 4:4 Odatapadt a csecsemő nyelve ínyéhez a szomjúságtól; kisdedek kenyeret kértek, nem volt, aki törjön nekik. Lam 4:5 Kiknek csemege volt az étele, elpusztultak az utcákon; kik bíboron neveltettek, szemétdombokat öleltek. Lam 4:6 És így nagyobb lett népem lányának bűne Szodoma vétkénél; mert az elsüllyedt egy pillanat alatt, kezek sem illették. Lam 4:7 Tündöklőbbek voltak előkelői a hónál, fehérebbek a tejnél; pirosabbak magánál a kalárisnál, zafír a szabásuk. Lam 4:8 Feketébb lett arcuk a koromnál, nem ismerhetők meg az utcákon; bőrük a csontjukra ragadt, száraz lett, mint a fa. Lam 4:9 Jobb volt azoknak, akiket kard ölt meg, mint azoknak, kiket éhség öl meg; mert ezek úgy folynak el, átszúrva mezei termények híján. Lam 4:10 Irgalmas asszonyok kezei megfőzték gyermekeiket; ételükké lettek nekik népem lányának romlásában. Lam 4:11 Bevégezte az Úr indulatát, kiöntötte haragja hevét; és tüzet gyújtott Cionban, mely megette alapjait. Lam 4:12 (Nem hitték volna a föld királyai, sem a földkerekség összes lakosai; hogy bejusson támadó és ellenség Jeruzsálem kapuin!) Lam 4:13 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt; akik ontották kebelében az igazak vérét. Lam 4:14 Vakok vándoroltak az utcákon, megfertőztették magukat vérrel; amit el nem szenvedhetnek, azt érintették ruháikkal. Lam 4:15 Távozzatok a tisztátalantól, kiáltották nekik, távozzatok, távozzatok, ne érintsétek! Hogy repülnek! és vándorolnak, azt mondják, a pogányok közt többé nem tartózkodnak. Lam 4:16 Az Úr orcája oszlatta el őket, többé nem tekinti meg őket: a papok orcáját nem nézték, véneken nem könyörültek. Lam 4:17 Még epekednek szemeink segítségünkért, hiába; őrtornyunkon leselkedtünk egy nemzetre, mely nem tartott meg. Lam 4:18 Vadásztak lépteinkre, úgyhogy tereinken nem járhattunk; elközelgett végünk, beteltek napjaink, bizony eljött végünk! Lam 4:19 Üldözőink könnyebbek voltak az ég sasainál; a hegyeken üldöztek bennünket, a sivatagban lest hánytak nekünk. Lam 4:20 Orrunk lehelete, az Úrnak felkentje, megfogatott vermeikben; kiről azt gondoltuk, hogy majd árnyékában élünk a nemzetek között. Lam 4:21 Vigadj és örvendj, Edom lánya, te Uc földén lakó! Rád is rád kerül a pohár, megrészegszel és levetkezel. Lam 4:22 A te bűnödnek vége, Cion lánya, téged nem visz többé fogságra; a te bűnödet meglátogatja, Edom lánya, a te vétkeidet feltárja! Lam 5:1 Emlékezzél, Uram, mi esett rajtunk, tekintsd meg és lásd gyalázatunkat; Lam 5:2 örökségünk idegenekre szállt, házaink külföldiekre. Lam 5:3 Árvák lettünk, nincs atyánk, anyáink mint az özvegyek; Lam 5:4 vizünket pénzen isszuk, fánk áron jön a nyakunkon. Lam 5:5 Hajszoltatunk, elfáradunk, meg nem nyughatunk; Lam 5:6 Egyiptomnak adtunk kezet, Asszíriának, hogy kenyérrel jóllakjunk. Lam 5:7 Atyáink vétkeztek, ők nincsenek, mi hordozzuk bűneiket. Lam 5:8 Rabszolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki megszabadítson kezükből. Lam 5:9 Kenyerünket életünk árán hozzuk be a sivatag kardja elől; Lam 5:10 bőrünk mint a kemence kiégett az éhség tüze folytán. Lam 5:11 Asszonyokat gyaláztak meg Cionban, hajadonokat Júda városaiban; Lam 5:12 fejedelmek akaszttattak fel kezük által, vének orcája nem állt tiszteletben. Lam 5:13 Az ifjak a malmot viszik, a legények a fa alatt roskadnak; Lam 5:14 a vének elmaradtak a kapukból, az ifjak a húrpengetéstől. Lam 5:15 Megszűnt szívünknek öröme, gyászra fordult táncunk; Lam 5:16 leesett fejünk koronája, ó jaj nekünk, mert vétkeztünk! Lam 5:17 Ezért lett beteg a szívünk, ezekért sötétültek el szemeink; Lam 5:18 Cion hegyéért, hogy puszta, rókák járkálnak benne. Lam 5:19 Te, Uram, örökké megmaradsz, királyi széked nemzedékről nemzedékre; Lam 5:20 miért felejtesz el minket folyton, hagysz el bennünket ily hosszú időre? Lam 5:21 Téríts vissza magadhoz, Uram, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat, mint régen! Lam 5:22 Ha egészen meg nem vetettél bennünket, felettébb meg nem haragudtál ránk. Eze 1:1 Történt a harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, akkor én a foglyok közt voltam a Kebár folyó mellett. Megnyílt az ég, és isteni látásokat láttam. Eze 1:2 A hónap ötödikén volt Jójákin király fogságra vitelének ötödik éve. Eze 1:3 Éppen akkor lett az Úr szava kifejezetten Ezékiel paphoz, Búzi fiához Káldországban a Kebár folyó mellett, és legott rajta lett az Úr keze. Eze 1:4 És láttam, és íme forgószél jött északról, nagy felhővel és szakadatlan tűzzel; körülötte villogás, belőle pedig mintegy izzó érc csillogása a tűzből. Eze 1:5 És belőle négy élőlény körvonala, melyeknek ez volt a megjelenése: emberi körvonaluk volt, Eze 1:6 és mindeniknek négy arca és mindeniknek négy szárnya. Eze 1:7 És lábuk rendes láb; de lábuk talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráztak, mint a csiszolt réz; Eze 1:8 és ember-kezek voltak szárnyaik alatt. Négy oldaluk felé voltak arcaik is, szárnyaik is, mind a négyüknek. Eze 1:9 Kapcsolódtak egymással szárnyaikkal; nem fordultak meg jártukban, mindenik a maga arca irányában járt. Eze 1:10 És arcaik körvonala emberarc volt; és oroszlánarc mind a négyüknek jobb felől, és bikaarc mind a négyüknek bal felől; meg sas arc. Eze 1:11 Mind arcaik, mind szárnyaik felül el voltak választva; mindeniknél kettő kapcsolódott a másikhoz, kettő pedig a testüket takarta. Eze 1:12 És ki-ki arcainak irányában járt; ahova a szellem menni akart, mentek, nem fordultak meg jártukban. Eze 1:13 Az élőlényeknek körvonala pedig, kiknek megjelenése olyan volt, mint az égő tűz parazsa, mint a fáklyák megjelenése, az jött-ment az élő lények között; a tűznek pedig villogása volt, és a tűzből villám jött ki; Eze 1:14 így az élőlények hol kivillantak, hol visszatértek, mint a villám megjelenése. Eze 1:15 És láttam az élőlényeket; és íme egy kerék volt a földön az élőlények mellett arculatának négy volta szerint. Eze 1:16 A kerekek megjelenése és kivitele olyan volt, mint a krizolit csilláma, és egy körvonala volt mind a négynek; és megjelenésük és kivitelük olyan volt, mintha az egyik kerék benne lett volna a másik kerékben. Eze 1:17 Négy oldaluk irányában mentek jártukban; nem fordultak meg jártukban. Eze 1:18 És íveléseik magasak és félelmesek voltak; és talpaik tele voltak szemekkel körül mind a négynek. Eze 1:19 És ha az élőlények mentek, a kerekek mellettük mentek; és ha felemelkedtek az élőlények a földről, fel emelkedtek a kerekek: Eze 1:20 ahova a szellem menni akart, mentek; oda akart menni a szellem, tehát a kerekek felemelkedtek velük együtt, mert az élőlény szelleme volt a kerekekben. Eze 1:21 Ha mentek, mentek, ha megálltak, megálltak; ha felemelkedtek a földről, felemelkedtek a kerekek velük együtt, mert az élőlény szelleme volt a kerekekben. Eze 1:22 És az élőlény-fejeken mennyezet körvonala volt, olyan, mint a félelmetes kristály csillogása; ki volt feszítve fent a fejük felett. Eze 1:23 És a mennyezet alatt szárnyaik rendesen voltak egymás mellett; mindeniknek kettő takarta innét, és mindeniknek kettő takarta onnét a testét. Eze 1:24 És hallottam szárnyaik hangját, mint nagy vizek hangját, mint a Mindenható hangját; mikor mentek, zúgás hangja volt, mint egy tábor hangja: mikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. Eze 1:25 És egy hang jött a mennyezet fölül, mely a fejük felett volt. Mikor megálltak, leeresztették szárnyaikat, Eze 1:26 és a mennyezet felett, mely a fejük felett volt, megjelent, mint egy zafírkő, egy trón körvonala; és a trón körvonalán mintegy ember megjelenésének körvonala, azon felül. Eze 1:27 És úgy láttam, mint izzó érc csillogását, mint tűz megjelenését, melynek udvara van körös-körül, derekának megjelenésétől felfelé; derekának megjelenésén alól pedig úgy láttam, mint tüzet, melynek villogása van körös-körül. Eze 1:28 Mint a szivárvány megjelenése, mely a felhőben támad esős napon, olyan volt e villogás megjelenése körül. Ez volt az Úr dicsősége körvonalának megjelenése. Mikor megláttam, arcomra estem; és hangot hallottam, mely szólt: Eze 2:1 És azt mondta nekem: Emberfia, állj lábaidra, hadd szóljak veled! Eze 2:2 És amint szólt hozzám, szellem jött belém, és lábaimra állított engem; és hallottam, aki beszélgetett velem. Eze 2:3 És azt mondta nekem: Emberfia, én téged Izráel fiaihoz küldelek, ahhoz a pártos nemzethez, mely pártot ütött ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig. Eze 2:4 És ezekhez a kemény arcú és kemény szívű fiakhoz küldelek én téged; és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr! Eze 2:5 És ők vagy meghallgatják, vagy elhagyják, mert pártos ház ők; de tudják meg, hogy próféta volt közöttük. Eze 2:6 És te, emberfia, ne félj tőlük és szavaiktól ne félj; mert tövisek és tüskék ők veled, és te skorpiók közt lakol. Szavaiktól ne félj, és tőlük meg ne ijedj; mert pártos ház ők. Eze 2:7 És szóld az én szavaimat hozzájuk, ha hallgatják, ha elhagyják; mert pártosok ők. Eze 2:8 De te, emberfia, hallgasd meg, amit én szólok hozzád, ne légy pártos, mint a pártos ház; tátsd ki szádat, és edd meg, amit én adok neked. Eze 2:9 És láttam, íme egy kéz nyúlt felém; és egy könyvtÚret volt benne. Eze 2:10 És kiterítette azt előttem, és be volt írva belül és kívül; és siralmak voltak beleírva, és sóhaj és jaj. Eze 3:1 És azt mondta nekem, Emberfia, amit kapsz, edd meg; edd meg ezt a tÚretet, és eredj, szólj Izráel házához. Eze 3:2 És kinyitottam a számat; és megetette velem ezt a tÚretet. Eze 3:3 És azt mondta nekem: Emberfia, hasadat etesd meg és beleidet töltsd meg ezzel a tÚrettel, melyet én neked adok. És mikor megettem, olyan édes volt számban, mint a méz. Eze 3:4 És azt mondta nekem: Emberfia, eredj, menj el Izráel házához, és szólj nekik az én szavaimmal. Eze 3:5 Mert nem homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te: Izráel házához. Eze 3:6 Nem sok néphez, homályos ajkúakhoz és nehéz nyelvűekhez, kiknek nem érted beszédét; ha hozzájuk küldtelek volna, ők hallgatnának rád. Eze 3:7 De Izráel háza nem akar reád hallgatni, mert nem akar reám hallgatni; mert Izráel egész háza kemény homlokú és kemény szívű. Eze 3:8 Íme arcodat keménnyé teszem, olyanná, mint az ő arcuk; és homlokodat keménnyé, olyanná, mint az ő homlokuk. Eze 3:9 Mint a gyémánt, tűzkőnél keményebbé tettem homlokodat; ne félj tőlük és ne ijedj meg tőlük, mert pártos ház. Eze 3:10 És azt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amit neked szólok, fogadd szívedbe, és füleiddel halld meg. Eze 3:11 És eredj, menj el a foglyokhoz, néped fiaihoz, és szólj nekik és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr; ha hallgatják, ha elhagyják. Eze 3:12 Ekkor felemelt engem a szellem, és nagy zúgás hangját hallottam magam mögött: „Áldott az Úr dicsősége, az ő helyéről; Eze 3:13 és az élőlények szárnyainak hangját, amint egymáshoz értek, és a kerekek hangját velük együtt; és nagy zúgás hangját. Eze 3:14 És a szellem felemelt, és elvitt engem; és elmentem keserűen lelkem haragjában, és az Úr keze erős volt rajtam. Eze 3:15 És mikor megérkeztem Tel-Abíbba a foglyokhoz, akik a Kebár folyó mellett laktak, és oda, ahol ők laktak, ott ültem köztük hét napig elkábultan. Eze 3:16 Hét nap múlva aztán lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 3:17 Emberfia, őrállóul adtalak téged Izráel házának; tehát ha igét hallasz számból, intsd meg őket nevemben. Eze 3:18 Ha én azt mondom a hitetlennek: „Meghalván meg halsz, te pedig nem inted meg őt, és nem szólsz, hogy óvd a hitetlent az ő hitetlen útjából, hogy megtartsd életét; ő, a hitetlen, meghal bűnében, és vérét a te kezedből keresem elő. Eze 3:19 De ha te megintetted a hitetlent, és nem tér meg a hitetlenségéből és hitetlen útjáról; ő meghal bűnében, de te megmentetted lelkedet. Eze 3:20 És ha eltér az igaz ember igazságától és bűnt cselekszik, és gáncsot vetek eléje, ő meghal; ha nem intetted meg őt, a maga vétkében hal meg, és nem számíttatnak be neki igaz cselekedetei, melyeket cselekedett; de vérét a te kezedből keresem elő. Eze 3:21 Ha pedig te megintetted az igazat, hogy igaz ember ne vétkezzék, és ő nem vétkezik; élvén él, mert megfogadta az intést, és te is megmentetted életedet. Eze 3:22 És lett ott rajtam az Úr keze; és azt mondta nekem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled. Eze 3:23 És felkeltem, és kimentem a völgybe, és íme ott állt az Úr dicsősége, mint az a dicsőség, melyet a Kebár folyónál láttam; és orcáimra estem. Eze 3:24 És belém jött a szellem, és lábamra állított engem; és beszélt velem és azt mondta nekem: Menj be, zárkózzál be házadba. Eze 3:25 És reád, emberfia, íme köteleket vetnek és azokkal megkötöznek téged, és nem mehetsz ki közéjük; Eze 3:26 nyelvedet pedig ínyedhez ragasztom, és megnémulsz, és nem lehetsz nekik feddő emberük; mert ők pártos ház. Eze 3:27 De mikor szólok hozzád, megnyitom a szádat, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr! Aki hallja, hallja, és aki elhagyja, elhagyja; mert ők pártos ház. Eze 4:1 És te, emberfia, végy magadnak egy téglát és tedd azt magad elé; és véss rá egy várost, Jeruzsálemet. Eze 4:2 És vigyél ellene ostromot, és építs ellene őrtornyot és tölts ellene töltést; és állíts ellene táborokat és állíts fel ellene faltörő kosokat körül. Eze 4:3 És te végy magadnak egy vas tepsit és tedd azt vas fal gyanánt közéd és a város közé; és irányítsd rá tekintetedet és legyen ostrom alatt és ostromold azt. Jel ez Izráel házának. Eze 4:4 És te feküdj a bal oldaladra, és tedd Izráel házának bűnét arra; ahány napig azon fekszel, az ő bűnüket hordozod. Eze 4:5 És én megadom neked bűnük éveit napok számában, háromszázkilencven nap; addig hordozod Izráel házának bűnét. Eze 4:6 És mikor ezeket elvégezted, ismét feküdj le, a jobb oldaladra, és hordozd a Júda házának bűnét; negyven napig, egy-egy napot egy-egy évre adtam neked. Eze 4:7 És Jeruzsálem ostromára irányítsd tekintetedet és feltűrt karodat; így prófétálj ellene. Eze 4:8 És íme köteleket teszek rád, hogy meg ne fordulj egyik oldaladról a másik oldaladra, míg be nem végzed ostromod napjait. Eze 4:9 És te végy magadnak búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, és tedd egy edénybe, és ezekből készíts magadnak kenyeret; azoknak a napoknak száma szerint, melyeken oldaladon fekszel, háromszázkilencven nap egyed azt. Eze 4:10 És ételed, amit megeszel, mérve legyen, húsz sekel napjára; időről időre egyed azt. Eze 4:11 Vizet is mértékkel igyál, egy hatod hint; időről időre igyad azt. Eze 4:12 És árpalepénynek egyed azt; éspedig embertől származó trágyánál süsd meg azt szemeik előtt. Eze 4:13 [És azt mondta az Úr: Így fogják enni Izráel fiai kenyerüket tisztátalanul a pogányok között, ahova elszórom őket. Eze 4:14 Én pedig azt mondtam: Jaj, úr, Uram, íme az én lelkem nincs megfertőztetve; és dögöt vagy tépettet nem ettem ifjúságomtól fogva mind mostanig, és be nem ment az én számon undok hús. Eze 4:15 És azt mondta nekem: Lásd, marha-ganéjt adok neked embertrágya helyett; és annál készítsd el kenyeredet.] Eze 4:16 És azt mondta nekem: Emberfia, íme én eltöröm a kenyérnek botját Jeruzsálemben, és mértékkel és aggodalommal esznek kenyeret; és mértékkel és ijedelemmel isznak vizet; Eze 4:17 hogy nélkülözzék a kenyeret és vizet, és elijedjenek egymáson, és elsenyvedjenek bűnükben. Eze 5:1 És te, emberfia, végy magadnak éles kardot, borbélyborotvának vedd azt, és vidd át fejeden és szakálladon; és végy magadnak mérlegserpenyőket, és oszd el őket. Eze 5:2 Harmadrészét tűzbe vesd a városon belül, mikor betelnek az ostrom napjai; és vedd a harmadrészét, és vágd le karddal körülötte; a harmadrészét pedig szórd a szélnek, és kardot vonok utánuk. Eze 5:3 És onnét végy egy kevés számút; és kösd őket ruhád szárnyaiba. Eze 5:4 És belőlük még végy, és vesd bele őket a tűzbe, és égesd el őket a tűzben. Belőle tűz jön ki Izráel egész házára. Eze 5:5 Így mondta uram, az Úr: Ez Jeruzsálem, melyet a pogányok közé helyeztem; és körülötte országok vannak: Eze 5:6 és elcserélte ítéleteimet hitetlenségre inkább, mint a pogányok, és törvényeimet inkább, mint az országok, melyek körülötte vannak; mert ítéleteimet megvetették és törvényeimben nem jártak. Eze 5:7 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy inkább zajongtok, mint a pogányok, akik körülöttetek vannak, törvényeimben nem jártatok és ítéleteimet nem cselekedtétek, sem a pogányok ítéleteit, akik körülöttetek vannak, nem cselekedtétek: Eze 5:8 ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme ellened vagyok én is; és cselekszem benned ítéleteket a pogányok szemei előtt; Eze 5:9 és azt cselekszem veled, amit nem cselekedtem, és amihez hasonlót többé nem cselekszem, minden utálatosságaidért. Eze 5:10 Ezért atyák eszik meg fiaikat közötted, és fiak eszik meg atyáikat; és ítéleteket cselekszem rajtad, és elszórom egész maradékodat minden szélnek. Eze 5:11 Ezért élek én, mond uram, az Úr, hogy amiért szentélyemet tisztátalanná tetted mindenféle iszonyatosságoddal és utálatosságoddal; én is lehunyom és nem irgalmaz szemem, és én sem könyörülök. Eze 5:12 Harmadrészed dögvészben hal meg és éhségben senyved el rajtad belül, harmadrész pedig kard által esik el körülötted; és harmadrészt elszórok minden szélnek, és kardot rántok utánuk. Eze 5:13 Ezzel véget ér haragom, és megnyugtatom hevemet rajtuk, és megvigasztalódom; és megtudják, hogy én, az Úr szólottam féltékenységemben, mikor véghez viszem haragomat rajtuk. Eze 5:14 És rommá teszlek téged és gyalázattá a pogányok között, akik körülötted vannak; minden arra járó szemei előtt. Eze 5:15 És lesz gyalázat és szidalom, fenyíték és ijedelem a pogányoknak, akik körülötted vannak, mikor ítéleteket cselekszem, közötted haraggal és hévvel és heves feddésekkel. Én, az Úr szóltam. Eze 5:16 És rájuk bocsátom az éhség gonosz nyilait, melyek pusztítani fognak, melyeket a ti pusztításotokra küldök; és megnövelem rajtatok az éhséget, és eltöröm nálatok a kenyér botját. Eze 5:17 És bocsátok rátok éhséget és gonosz vadállatokat, melyek elrabolják gyermekeidet, és dögvész és vér megy keresztül rajtad; és kardot hozok rád. Én, az Úr szóltam. Eze 6:1 És lett az Úr szava hozzám, mondván: Eze 6:2 Emberfia, fordítsd arcodat Izráel hegyeire, és prófétálj ellenük. Eze 6:3 És mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az én az Úrnak szavát: Így mondta az én uram, az Úr a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Íme én, én hozok reátok kardot, és elvesztem bámáitokat. Eze 6:4 És elpusztíttatnak oltáraitok, és összetöretnek naposzlopaitok; és sebesültjeiteket bálványaitok elé hányom. Eze 6:5 És Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé teszem; és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül. Eze 6:6 Egész lakóhelyeteken a városok romokká lesznek, és a bámák elpusztulnak; hogy romokká legyenek és elpusztuljanak oltáraitok, és összetörjenek és megszűnjenek bálványaitok, és kivágassanak naposzlopaitok, és eltöröltessenek cselekedeteitek. Eze 6:7 Mikor hullik a sebesült köztetek, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 6:8 De hagyok meg, amennyiben lesznek közületek kardtól menekültek a pogányok között; amennyiben szétszóródtak az országokban. Eze 6:9 És a pogányok között, ahova fogva vitetnek, megemlékeznek rólam menekültjeitek, akik összezúztak engem parázna szívükkel, mely elpártolt tőlem, és bálványaikkal paráználkodó szemeikkel; és megundorodnak önmaguktól azok miatt a gonoszságok miatt; melyeket elkövettek mindenféle utálatosságaikkal. Eze 6:10 És megtudják, hogy én vagyok az Úr; nem hiába szóltam, hogy megcselekszem velük ezt a rosszat. Eze 6:11 Így mondta az én uram, az Úr: Csapj a tenyeredbe, és dobbants lábaddal, és mondd: Jaj Izráel házának minden gonosz utálatosságaiért; mert kardtól, éhségtől és dögvésztől hullanak el. Eze 6:12 Aki távol van, a dögvészben hal meg, és aki közel van, a kardtól esik el, a többi pedig, a megőrzött, éhségben hal meg; és bevégzem rajtuk hevemet. Eze 6:13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik bálványaik között lesznek oltáraik körül; minden emelkedett halmon, minden hegytetőn és minden zöldellő fa alatt és minden sűrű cserfa alatt, a helyeken, ahol kedves illatot gerjesztettek mindenféle bálványaiknak. Eze 6:14 És kinyújtom rájuk kezemet, és pusztasággá teszem az országot és kietlenné a sivatagtól Diblátig egész lakóhelyükön; és meg tudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 7:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 7:2 És te, emberfia, Így mondta az én uram, az Úr, Izráel földjének vége! Eljött a vég az országnak négy szárnyára. Eze 7:3 Most a vég rajtad van, és rád bocsátom haragomat; és megítéllek útjaid szerint, és rád rakom minden utálatosságodat. Eze 7:4 És nem szán meg szemem és nem könyörülök; hanem útjaidat rád rakom, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 7:5 Így mondta az én uram, az Úr: Veszedelem, egyetlen veszedelem, íme jön! Eze 7:6 Vég jön, a vég felébredt rád; íme jön! Eze 7:7 Eljött a végzet rád, ország lakossága; eljött az idő, közel a nap, rémület, és nem ujjongás a hegyeken. Eze 7:8 Most nemsokára kiöntöm indulatomat rád; és elvégzem rajtad haragomat, és megítéllek útjaid szerint. És reád rakom minden utálatosságaidat; Eze 7:9 és nem szán meg a szemem és nem könyörülök. Útjaid szerint rakok rád, és utálatosságaid benned lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki ver. Eze 7:10 Íme a nap, íme eljött; kijött a végzet, kivirágzott a vessző, kifakadt a kevélység. Eze 7:11 Az erőszak felkelt a hitetlenség vesszejének: és nincs belőlük, és nincs sokaságukból, [és nincs sokaságukból] és nincs értük jajszó. Eze 7:12 Eljött az idő, elérkezett a nap, aki vett, ne örüljön, aki eladott, ne búsuljon; mert harag van egész sokaságán. Eze 7:13 [Mert az eladó nem tér vissza ahhoz, amit eladott, még ha életben lesz is élete; mert a látomás az egész sokaság ellen van, nem tér vissza, és ember élete bűnében meg nem erősödik.] Eze 7:14 KÚrtölnek a kÚrttel, és előkészítenek mindent; de nincs, ki háborúba menjen, mert haragom van egész sokaságán. Eze 7:15 A kard kívül, és a dögvész és az éhség belül! Aki a mezőn van, kard által hal meg, és aki a városban van, éhség és dögvész eszi meg azt. Eze 7:16 És menekültjeik elmenekülnek és a hegyeken lesznek, mint völgyi galambok, mindnyájan nyögve; ki-ki bűne miatt. Eze 7:17 Minden kéz elernyed; és minden térd vízül megy. Eze 7:18 És zsákot öveznek fel, és reszketés borítja őket; és minden arcon szégyen, és mindnyájuk fején kopaszság. Eze 7:19 Ezüstjüket az utcákra hányják; és aranyuk fertőzötté lesz. Ezüstjük és aranyuk nem mentheti meg őket az Úr haragjának napján, magukat jól nem tarthatják, és belüket meg nem tölthetik; hanem bűnbe botlasztójuk lett, Eze 7:20 és díszes ékességét kevélységre tették fel; és utálatosságaiknak képeit és iszonyatosságaikat abból csinálták. Ezért tettem nekik fertőzötté, Eze 7:21 és adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és az ország hitetleneinek ragadományul, hogy fertőztessék meg azt. Eze 7:22 És elfordítom tőlük orcámat, és megfertőztetik kincsemet; és behatolnak bele a rablók, és megfertőztetik azt. Eze 7:23 Készítsd a láncot! Mert az ország tele van vérítélettel, és a város tele erőszakkal. Eze 7:24 És elhozom a leggonoszabb pogányokat, és elfoglalják házaikat; és megszüntetem az erősek kevélységét, és szentélyeik megfertőztetnek. Eze 7:25 Ijedség jön! És keresnek békét, és nincs. Eze 7:26 Romlás romlásra jön, és hír hírre támad; és látást kérnek a prófétától; de Tanítás elvész a paptól, és tanács a vénektől. Eze 7:27 A király gyászol, és a fejedelem irtózatba öltözik, és a föld népének kezei megdermednek; útjaik szerint cselekszem velük, és ítéleteikkel ítélem őket: és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 8:1 És történt a hatodik évben a hatodik hónap ötödikén, hogy amint én ültem házamban és Júda vénei előttem ültek, ottan reám esett az én uramnak, az Úrnak keze. Eze 8:2 És láttam és íme mintegy tűz körvonala jelent meg; dereka megjelenésén alul tűz volt; derekán felül pedig olyan, mint egy ragyogás megjelenése, mint az izzó érc csillogása. Eze 8:3 És kinyújtott egy kéz-formát, és megfogott engem fejem üstökénél fogva; és felemelt engem a szellem a föld és az ég közé, és elvitt engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu ajtajába, mely északra néz, ahol a féltékenység képének helye volt, mely féltékenységre ingerelt. Eze 8:4 És íme ott volt Izráel Istenének dicsősége; a látás szerint, melyet a völgyben láttam. Eze 8:5 És azt mondta nekem: Emberfia, emeld csak fel szemeidet észak felé. És felemeltem szemeimet észak felé, és íme a féltékenységnek ez a képe az oltár kapujától északra a bejáratban. Eze 8:6 És azt mondta nekem: Emberfia, látod-e te, amit csinálnak? A nagy utálatosságokat, melyeket Izráel háza cselekszik itt, hogy eltávozzam szentélyemtől? De még több nagy utálatosságot fogsz látni. Eze 8:7 És bevitt engem az udvar ajtajába; és láttam, és íme egy lyuk volt a falban. Eze 8:8 És azt mondta nekem: Emberfia, törd be csak a falat. És betörtem a falat, és íme egy ajtó. Eze 8:9 És mondta nekem: Menj be és lásd a gonosz utálatosságokat, melyeket itt cselekesznek. Eze 8:10 És bementem és láttam, és íme csúszómászóknak és undok barmoknak mindenféle ábrázolatai és Izráel házának mindenféle bálványai, felvésve a falra körös-körül. Eze 8:11 És hetven ember Izráel vénei közül, köztük középen Jaazanjá, Sáfán fia állt, állott előttük, kinek-kinek tömjénezője a kezében; és a tömjénfelhő illata felszállt. Eze 8:12 És azt mondta nekem: Láttad-e, emberfia, amit Izráel házának vénei cselekesznek a sötétben, ki-ki a maga képes szobájában? Mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr az országot. Eze 8:13 És azt mondta nekem: Még több nagy utálatosságot fogsz látni, amit cselekesznek. Eze 8:14 És elvitt engem az Úr házának északi kapubejáratához; és íme ott ültek a Tammuzt sirató asszonyok. Eze 8:15 És azt mondta nekem: Láttad-e, emberfia? Még több utálatosságot fogsz látni, ezeknél nagyobbakat. Eze 8:16 És bevitt engem az Úr házának belső udvarába, és íme az Úr templomtermének ajtajában, a tornác és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, háttal az Úr templomtermének és arccal keletnek, és leborultak kelet felé a napnak. Eze 8:17 És azt mondta nekem: Láttad-e, emberfia? Hát nem elég Júda házának azokat az utálatosságokat cselekedni, amiket itt cselekesznek; hanem betöltik az országot erőszakkal, és ismét meg ismét ingerelnek engem, és íme a szőlőgallyat az orrukhoz tartják? Eze 8:18 Én is azért indulattal cselekszem, nem irgalmaz szemem és nem könyörülök; és ha nagy hangon kiáltanak is hozzám, nem hallgatom meg őket. Eze 9:1 Aztán nagy hangon kiáltott fülem hallatára, mondván: Elközeledtek a város meglátogatásai; ki-ki rontó szerszámját a kezébe! Eze 9:2 És íme hat férfiú jött be a felső kapu útján, mely északra néz, és kinek-kinek zúzószerszám a kezében, és köztük egy férfi gyolcsba öltözve és írószerszám a derekán; és mikor bejöttek, megálltak a rézoltár mellett. Eze 9:3 Izráel Istenének dicsősége pedig felszállt a Kérubról, melyen volt, a ház küszöbére; és kiáltott annak a férfinak, aki gyolcsba volt öltözve, akinek az írószerszám volt a derekán, Eze 9:4 és azt mondta neki az Úr: Járd be a várost, Jeruzsálemet, és húzz keresztet azoknak a férfiaknak a homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokon az utálatosságokon, melyek benne történnek. Eze 9:5 Amazoknak pedig azt mondta fülem hallatára: Járjátok be a várost utána, és vágjátok; ne irgalmazzon szemetek és ne könyörüljetek! Eze 9:6 Vénet, ifjat és hajadont és kicsinyeket és asszonyokat öljetek gyilkolva; de senkit ne illessetek, akin rajta van a kereszt. És szentélyemen kezdjétek el. És elkezdték azokon a vén embereken, akik a ház előtt voltak. Eze 9:7 És azt mondta nekik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg az udvarokat sebesültekkel, menjetek ki! És kimentek és vágták a várost. Eze 9:8 És történt, míg ők vágták, én pedig maradtam, hogy arcra estem és kiáltottam és mondtam: Jaj Úr, én uram, te Izráel egész maradékát ki akarod irtani, mikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre? Eze 9:9 És azt mondta nekem: Izráel és Júda házának bűne igen-igen nagy, és tele van az ország vérrel, és a város tele van facsarással; mert azt mondják: Elhagyta az Úr az országot; és: Nem látja az Úr. Eze 9:10 Nekem sem irgalmaz tehát a szemem és nem könyörülök; útjukat fejükre rakom. Eze 9:11 És íme a gyolcsba öltözött férfiú, kinek az írószerszám volt a derekán, meghozta a választ, mondván: Úgy cselekedtem, amint nekem parancsoltad. Eze 10:1 És láttam; és íme a mennyezeten, mely a Kérubok feje fölött volt, volt egy zafírkő; úgy látszott felettük, mint egy trón körvonalának a megjelenése. Eze 10:2 És szólt a gyolcsba öltözött férfiúnak és azt mondta: Menj be a forgatag közé a Kérub alá, és töltsd meg két markodat égő parázzsal a Kérubok közül, és szórd a városra; és bement szemeim előtt. Eze 10:3 És a Kérubok a háztól jobbra álltak, mikor a férfiú bement; és a felhő megtöltötte a belső udvart. Eze 10:4 Mikor pedig az Úr dicsősége felemelkedett a Kérubról a ház küszöbére; a ház telt meg a felhővel, és az udvar az Úr dicsőségének ragyogásával lett tele. Eze 10:5 A Kérubok szárnyainak hangja pedig elhallatszott a külső udvarig; mint a Mindenható Isten hangja, mikor beszél. Eze 10:6 És történt, hogy amint megparancsolta a gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgatag közül, a Kérubok közül, és az bement, és megállt a kerék mellett: Eze 10:7 kinyújtotta a Kérub a kezét a Kérubok közül a tűzhöz, mely a Kérubok között volt, és vett és tett a gyolcsba öltözöttnek két markába; és az elvette és kijött. Eze 10:8 Ekkor tűnt fel a Kérubokon, hogy emberkéz-forma van szárnyaik alatt. Eze 10:9 És láttam, és íme négy kerék a Kérubok mellett, egyik kerék egyik Kérub mellett, és másik kerék másik Kérub mellett; és a kerekek megjelenése olyan volt, mint a krizolitkő ragyogása. Eze 10:10 De megjelenésre egy körvonala volt mind a négynek; mintha egyik kerék benne lett volna a másik kerékben. Eze 10:11 Ha mentek, négy oldaluk irányába mentek, nem fordultak meg jártukban; hanem arra a helyre, ahova a fő fordult, mentek utána, nem fordultak meg jártukban. Eze 10:12 És egész testük és hátuk és kezeik és szárnyaik, a kerekek is tele voltak szemekkel, körül mind a négyük kerekei. Eze 10:13 Ami a kerekeket illeti; azokat forgatagnak nevezték fülem hallatára. Eze 10:14 És négy arca volt egynek; az elsőnek arcai a kérubarcok, és a másodiknak arcai emberarcok és a harmadiké oroszlánarcok és a negyediké sasarcok. Eze 10:15 És ha felemelkedtek a Kérubok, azaz az az élőlény, melyet a Kebár folyónál láttam: Eze 10:16 akkor, ha a Kérubok mentek, a kerekek mellettük mentek; és ha a Kérubok meglebbentették szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem fordultak el mellőlük; Eze 10:17 ha megálltak, megálltak, ha felemelkedtek, felemelkedtek velük; mert az élőlény szelleme volt bennük. Eze 10:18 És mikor az Úr dicsősége kivonult a ház küszöbéről; a Kérubokra állt. Eze 10:19 És mikor meglebbentették a Kérubok szárnyaikat és felemelkedtek a földről szemeim előtt, kivonultukban a kerekek is velük együtt voltak. És mikor megállt az Úr háza keleti kapujának ajtajában, Izráel Istenének dicsősége rajtuk volt felül. Eze 10:20 Ez volt az az élőlény, melyet Izráel Istene alatt láttam a Kebár folyónál; és megtudtam, hogy Kérubok voltak. Eze 10:21 Négy-négy arca volt egynek, és négy szárnya egynek; és emberi kezek körvonala volt szárnyaik alatt. Eze 10:22 És ami arcaik körvonalát illeti, ugyanazok az arcok voltak, amilyeneknek a Kebár folyónál láttam megjelenésüket és magukat; ki-ki arcainak irányában járt. Eze 11:1 És felemelt engem a szellem, és bevitt engem az Úr házának keleti kapujába, mely keletre néz, és íme a kapu ajtajában huszonöt férfi volt; és köztük láttam Jaazanját, Azzur fiát és Pelatját, Benájá fiát, a nép fejedelmeit. Eze 11:2 És azt mondta nekem: Emberfia, ezek azok a férfiak, akik álnokságot gondolnak ki és gonosz tanácsot adnak ebben a városban; Eze 11:3 akik azt mondják: Ne egyhamar házakat építeni; az a fazék, mi pedig a hús! Eze 11:4 Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia! Eze 11:5 És rám esett az Úr szelleme, és azt mondta nekem: Mondd: Így mondta az Úr: Így mondtátok, Izráel háza; de lelketek gondolatait én tudom. Eze 11:6 Sok sebesültetek volt ebben a városban; és megtöltöttétek ennek utcáit sebesülttel: Eze 11:7 ezért így mondta az én uram, az Úr: Sebesültjeitek, akiket ebbe tettetek, ők voltak a hús és ez a fazék; titeket pedig kivisznek belőle. Eze 11:8 Kardtól féltek, és kardot hozok rátok, mond az én uram, az Úr. Eze 11:9 És kiviszlek benneteket belőle és idegenek kezébe adlak benneteket; és ítéleteket cselekszem köztetek. Eze 11:10 Kard által estek el, Izráel határán ítéllek el benneteket; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 11:11 Ez nem lesz számotokra fazékká, és ti nem lesztek benne hússá; Izráel határán ítéllek el titeket. Eze 11:12 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, kinek törvényeiben nem jártatok, és ítéleteit nem cselekedtétek; hanem a pogányok ítéletei szerint cselekedtetek, kik körülöttetek vannak. Eze 11:13 És történt, amint prófétáltam, hogy Pelatjá, Benájá fia meghalt. Erre arcomra estem, és nagy hangon kiáltottam és mondtam: Jaj uram, én Uram, véget akarsz vetni Izráel egész maradékának? Eze 11:14 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 11:15 Emberfia, testvéreid, rokonságod embereihez tartozó testvéreid és Izráel egész háza valamennyien akiknek azt mondják Jeruzsálem lakosai: Távozzatok az Úrtól, nekünk adatott ez az ország örökségül! Eze 11:16 Ezért mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy eltávolítottam őket a pogányok közé, és mivelhogy elszórtam őket az országokba, szentélyükké leszek nekik egy kis időre azokban az országokban, ahova jutottak. Eze 11:17 Ezért mondd: Így mondta az én uram, az Úr: És összegyűjtelek titeket a népek közül, és begyűjtelek titeket az országokból, melyekbe elszóródtatok; és nektek adom Izráel földjét. Eze 11:18 És bemennek oda, és eltávolítják belőle minden iszonyatosságait és minden utálatosságait. Eze 11:19 És adok nekik egy szívet, és új szellemet adok beléjük; és eltávolítom a kőszívet testükből, és adok nekik hússzívet; Eze 11:20 hogy törvényeimben járjanak és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék azokat; és legyenek nekem népem gyanánt, és én legyek nekik Istenük gyanánt. Eze 11:21 Akiknek szíve pedig iszonyatosságaik és utálatosságaik szíve szerint jár; azoknak útját fejükre rakom, mond az én uram, az Úr. Eze 11:22 Erre meglebbentették a Kérubok szárnyaikat, és a kerekek velük együtt voltak; Eze 11:23 és Izráel Istenének dicsősége rajtuk volt felül. És felszállt az Úr dicsősége a város belsejéből; és megállt a hegyen, mely a várostól keletre van. Eze 11:24 Engem pedig felemelt a szellem, és elvitt engem Káldeába a foglyokhoz látomásban Isten szellemével; és elszállt rólam a látomás, melyet láttam. Eze 11:25 És szóltam a foglyoknak; az Úrnak minden igéjét, melyet nekem megmutatott. Eze 12:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 12:2 Emberfia, te pártos ház közepette lakol, kiknek van szeme a látásra, de nem látnak, füle a hallásra, de nem hallanak, mert pártos ház. Eze 12:3 Te azért, emberfia, készíts magadnak fogsági felszerelést [és vándorolj ki] nappal szemeik előtt; és vándorolj ki helyedről más helyre szemük előtt, talán meglátják, mert pártos ház. Eze 12:4 És vidd ki felszerelésedet, mint fogsági felszerelést, nappal, szemeik előtt; te pedig menj ki este szemeik előtt, a fogságra menők kivonulása szerint. Eze 12:5 Szemeik előtt törd be a falat, és azon vidd ki. Eze 12:6 Szemeik előtt rakodj a válladra, sűrű sötétségben vidd ki, arcodat takard le, hogy ne lásd a földet; mert jósjellé tettelek téged Izráel házának. Eze 12:7 És úgy cselekedtem, amint nekem parancsolva volt, felszerelésemet kivittem mint fogsági felszerelést nappal, és este betörtem magamnak a falat kezemmel, sűrű sötétségben kivittem, vállamra rakodtam szemeik előtt. Eze 12:8 És lett hozzám az Úr szava reggel, mondván: Eze 12:9 Emberfia, nem mondta neked Izráel háza, a pártos ház: Mit cselekszel? Eze 12:10 Mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: A fejedelemre ez az ítélethirdetés Jeruzsálemben, és Izráel egész házára, kik közöttük vannak! Eze 12:11 Mondd: Én jósjel vagyok nektek: amiképpen cselekedtem, úgy történik velük, fogságra mennek száműzetésben. Eze 12:12 És a fejedelem, aki köztük van, vállára rakodik a sűrű sötétben, úgy megy ki, betörik a falat, hogy kivigyék rajta; arcát betakarja, hogy ő ne lássa szeme előtt a földet. Eze 12:13 De ráterítem hálómat, és megfogatik dobóhálómban; és elviszem őt Babilonba a káldok országába, és azt nem látja, és ott hal meg. Eze 12:14 És egész segítségét, mely körülötte van, és egész csapatát elszórom minden szélnek; és kardot rántok utánuk. Eze 12:15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor szétszórom őket a pogányok közé, és elszélesztem őket az országokba. Eze 12:16 Meghagyok pedig belőlük egy kisszámú embert a kardtól, éhségtől és döghaláltól; hogy elbeszéljék minden utálatosságaikat a pogányok között, ahova eljutnak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 12:17 És lett az Úr szava hozzám, mondván: Eze 12:18 Emberfia, kenyeredet remegéssel egyed; és vizedet reszketéssel és aggodalommal igyad. Eze 12:19 És mondd a föld népének: Így mondta az én uram, az Úr Jeruzsálem lakóiról Izráel földjéről: Kenyerüket aggodalommal eszik, és vizüket kábulással isszák, hogy kipusztuljon országa teljességéből mindazoknak erőszaka miatt, akik benne laknak. Eze 12:20 És a lakott városok rommá lesznek és az ország pusztává lesz; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 12:21 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 12:22 Emberfia, micsoda példabeszéd ez nálatok Izráel földén, mondván: A napok nyúlnak, a látomások meg mind elmúlnak? Eze 12:23 Ezért mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Megszüntetem ezt a példabeszédet, és nem mondják azt többé Izráelben; hanem szólj nekik: Közelgetnek a napok, és minden látomás szava. Eze 12:24 Mert nem lesz többé semmi hazug látomás és hízelgő jövendő-mondás Izráel házán belül. Eze 12:25 Mert én, Úr szólok, és amely szót szólok, meg is történik, nem húzódik tovább; mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólom a szót, és cselekszem is meg azt, mond az én uram, az Úr. Eze 12:26 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 12:27 Emberfia, íme Izráel háza azt mondja: A látomás, melyet ez lát, sok napra való; és távoli időkre prófétál ő. Eze 12:28 Ezért mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Nem húzódik el többé egy szavam sem; amely szót szólok, meg is történik, mond az én uram, az Úr. Eze 13:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 13:2 Emberfia, prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálnak; és mondd azoknak, akik a maguk szívéből prófétálnak: Halljátok meg az Úr szavát! Eze 13:3 Így mondta az én uram, az Úr: Jaj a bolond prófétáknak; kik saját szellemüket követik, és amit nem láttak! Eze 13:4 Mint a rókák a romokban, olyanokká lettek prófétáid, ó Izráel! Eze 13:5 Nem hágtatok a résekre, és nem húztatok falat Izráel háza körül, hogy megálljon a harcban az Úr napján. Eze 13:6 Hiábavalóságot látnak és hazug jövendölést, mikor azt mondják: „Mond az Úr, pedig az Úr nem küldte őket; és várják, hogy beteljesítse a szót. Eze 13:7 Hát nem hiábavaló látást láttatok és hazug jövendölést mondtatok-e, mikor azt mondtátok: „Mond az Úr, pedig én nem szóltam? Eze 13:8 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy hiábavalóságot szóltatok és hazugságot láttatok; ezért íme én ellenetek vagyok, mond az én uram, az Úr. Eze 13:9 És kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságot látnak, és akik hazugságot jövendölnek: népem gyülekezetében nem lesznek, és Izráel házának jegyzékébe be nem iratnak, és Izráel földjére be nem mennek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 13:10 Mivelhogy félrevezették népemet, mondván: „Béke!, holott nem volt béke; és ha az falat épített, ők mindjárt bevakolták azt ízetlenséggel: Eze 13:11 mondd az ízetlenséggel vakolóknak, mely lehullik: eláradó eső lesz, és ti, jégeső kövei, hulljatok, és viharok szele, hasíts! Eze 13:12 És íme, mikor a fal leomlik, nem mondják-e majd nektek: Hol van a vakolat, mellyel vakoltatok? Eze 13:13 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Hát hasítok viharok szelével indulatomban; és eláradó eső lesz haragomban, és jégeső kövei indulatomban megsemmisítésre. Eze 13:14 És ledöntöm a falat, melyet bevakoltatok ízetlenséggel, és a földig rontom azt úgy, hogy csupasszá lesz fundamentoma; és leomlik és megsemmisültök benne, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 13:15 És elvégzem indulatomat a falon és azokon, akik bevakolták azt ízetlenséggel; és azt mondom nektek: Nincs a fal, és nincsenek, akik vakolták azt, Eze 13:16 Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétáltak és békelátomást láttak neki, mikor nem volt béke, mond az én uram, az Úr. Eze 13:17 És te, emberfia, fordítsd arcodat néped lányaira, kik a saját szívükből prófétálnak; és prófétálj ellenük. Eze 13:18 És mondd: Így mondta az én uram az Úr: Jaj azoknak, akik kötéseket varrnak össze minden kézcsuklóra, és készítik a takarókat mindenféle termetű fejére, lelkeket vadászván; a lelkeket népemtől vadásszátok el, és lelkeket magatoknak tartotok életben. Eze 13:19 És megszentségtelenítettetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, megölvén lelkeket, kiknek nem kellene meghalni, és életben tartván lelkeket, kiknek nem kellene élni; azzal, hogy hazudtok népemnek, mely hallgat a hazugságra. Eze 13:20 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én kötéseitek ellen vagyok, melyekkel ti ott a lelkeket vadásszátok madarak gyanánt, és letépem azokat karjaitokról; és elbocsátom a lelkeket, kiket ti megfogtatok, lelkeket madarak gyanánt. Eze 13:21 És letépem takaróitokat és megszabadítom népemet kezetekből, és nem lesznek többé kezetekben vadászzsákmánnyá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 13:22 Mivelhogy fájdalmat okoztatok hazugsággal az igaz ember lelkének, akinek én nem akartam fájdalmat okozni; és megerősítettétek a hitetlen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy életben tarthassam őt. Eze 13:23 Ezért hiábavalóságot nem láttok és jövendőt nem jövendöltök többé; és kiszabadítom népemet kezetekből, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 14:1 Egyszer jöttek hozzám némelyek Izráel vénei közül; és leültek előttem. Eze 14:2 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 14:3 Emberfia, ezek az emberek bálványaikra gondolnak szívükben és bűnre csábítójukat tették maguk elé: vajon egyáltalán engedjem, hogy megkérdezzenek? Eze 14:4 Ezért szólj velük és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Bárki legyen Izráel házából, aki bálványaira gondol szívében és bűnre csábítóját teszi maga elé, és a prófétához jön, annak én, az Úr bálványainak sokasága szerint felelek abban, Eze 14:5 hogy szíven fogjam Izráel házát, azokat, akik elidegenedtek tőlem mindenféle bálványaikért. Eze 14:6 Ezért mondd Izráel házának: Így mondta az én uram, az Úr: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól; és minden utálatosságaitoktól fordítsátok el arcotokat. Eze 14:7 Mert bárki legyen Izráel házából és a jövevények közül, akik Izráelben tartózkodnak, aki elidegenedett tőlem és bálványaira gondol szívében és bűnre csábítóját teszi maga elé; és a prófétához jön, hogy nála tudakozódjék tőlem, annak én, az Úr, magam felelek. Eze 14:8 És fordítom arcomat az ellen az ember ellen és teszem őt iszonyattá, jellé és példabeszéddé, és kiirtom őt népem közül; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 14:9 És ha a próféta engedi magát rávenni és szól egy szót, én, az Úr vetetem rá azt a prófétát; és kinyújtom reá kezemet és kipusztítom őt Izráel népem közül. Eze 14:10 És viselni fogják bűnüket; amilyen a kérdező bűne, olyan lesz a próféta bűne. Eze 14:11 Hogy ne tévelyedjék el többé Izráel háza énmögülem, és meg ne fertőztessék többé magukat minden féle bűneikkel; hanem legyenek nekem népem gyanánt, és én legyek nekik Istenük gyanánt, mond az én uram, az Úr. Eze 14:12 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 14:13 Emberfia, ha egy ország vétkezik ellenem hűségszegést követvén el, és kinyújtom reá kezemet, és eltöröm neki a kenyér botját; és bocsátok rá éhséget, és kiirtok belőle embert és barmot: Eze 14:14 és ez a három férfiú benne van: Noé, Dániel és Jób; ők igazságukkal megmentik életüket, mond az én uram, az Úr. Eze 14:15 Ha gonosz vadállatokkal árasztom el az országot és néptelenné teszik azt; és olyan pusztasággá lesz, hogy nem lesz ki keresztülmenjen rajta a vadállatok miatt: Eze 14:16 ez a három férfiú benne, élek én, mond az én uram, az Úr, se fiakat, se leányokat meg nem menthet; egyedül ők menekülnek meg, és az ország pusztasággá lesz. Eze 14:17 Vagy ha kardot hozok arra az országra; és azt mondom: Kard, menj keresztül az országon!; és kiirtok belőle embert és barmot: Eze 14:18 és ez a három férfiú benne van, élek én, mond az én uram, az Úr, nem menthetnek meg fiakat és leányokat; hanem ők maguk megmenekülnek. Eze 14:19 Vagy dögvészt bocsátok arra az országra, és kiöntöm reá indulatomat vérben, kiirtván belőle embert és barmot: Eze 14:20 és Noé, Dániel és Jób benne van, élek én, mond az én uram, az Úr, hogy sem fiat sem leányt meg nem menthetnek; ők megmentik életüket igazságuk által. Eze 14:21 Mert így mondta az én uram, az Úr: Hát még ha az én négy veszedelmes ítéletemet, kardot és éhséget és fenevadat és dögvészt rábocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és barmot! Eze 14:22 De íme maradnak belőle menekültek, akik kihozatnak, fiak és lányok, íme ők kijönnek hozzátok, és meglátjátok útjukat és cselekedeteiket; és megvigasztalódtok a veszedelmen, amit Jeruzsálemre hoztam, egyáltalán mindenen, amit reá hoztam. Eze 14:23 Igen, megvigasztalnak titeket, mert meglátjátok útjukat és cselekedeteiket; és megtudjátok, hogy nem cselekedtem hiába semmit, amit cselekedtem vele, mond az én uram, az Úr. Eze 15:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 15:2 Emberfia, mivel több a szőlő fája a többi fánál; a venyige annál, mi az erdő fái közt van? Eze 15:3 Vajon vesznek-e belőle fát, hogy valamit csináljanak belőle; vagy vesznek-e belőle szeget, hogy egyet-mást akasszanak rá? Eze 15:4 Ím a tűzre tették, egye meg; két végét megette a tűz, a közepe pedig meg van pergelődve, alkalmas-e valami munkára? Eze 15:5 Íme amikor ép volt, nem csináltak belőle semmi munkát; hát még hogy a tűz megette és megpergelődött, készíthető-e még belőle valami munka? Eze 15:6 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mint a szőlő fáját az erdő fája közt, melyet a tűznek adtam eledelül; így adom oda Jeruzsálem lakóit. Eze 15:7 És ellenük fordítom arcomat; a tűzből jöttek ki, és a tűz eszi meg őket. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr; mikor ellenük fordítom arcomat. Eze 15:8 És pusztasággá teszem az országot; mivelhogy hűségszegést követtek el, mond az én uram, az Úr. Eze 16:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 16:2 Emberfia, add tudtára Jeruzsálemnek utálatosságait. Eze 16:3 És mondd: Így mondta az én uram, az Úr, Jeruzsálemnek: Eredeted és születésed a kanaániak országából való; atyád az emori volt, és anyád a hitti. Eze 16:4 Ami pedig születésedet illeti, amely nap megszülettél, köldöködet el nem vágták, vízzel meg nem mostak tisztaságból; és sóval be nem dörzsöltek, és pólyálni be nem pólyáltak. Eze 16:5 Szem meg nem szánt téged, hogy ezek közül egyet megtett volna veled, könyörülvén rajtad; hanem kidobtak a nyílt mezőre, mert megirtóztak életedtől, amely nap születtél. Eze 16:6 És mikor elmentem melletted, és láttalak véredben tipródni, véredben mondtam neked: Élj; véredben mondtam neked: Élj. Eze 16:7 Sok ezerré tettelek téged, mint a mező sarját, és megsokasodtál és megnőttél, és teljes ékességre jutottál; emlőid szilárdan álltak, szőröd kinőtt, és te meztelen és csupasz voltál. Eze 16:8 És mikor elmentem melletted, és láttalak, hogy íme korod a szerelem kora, kiterjesztettem reád szárnyaimat és betakartam meztelenségedet; és megesküdtem neked és frigyre léptem veled, mond az én uram, az Úr, és enyém lettél. Eze 16:9 És megmostalak vízzel és lemostam rólad véredet; és megkentelek olajjal. Eze 16:10 És hímzésbe öltöztettelek, delfinbőrrel saruztalak; és lenbe öveztelek, és selyembe takartalak. Eze 16:11 És ékszerrel ékesítettelek; és karpereceket tettem kezeidre és láncot a nyakadra. Eze 16:12 És orrperecet tettem orrodra és függőket füleidbe; és dicsőség koronáját a fejedre. Eze 16:13 Ékszered arany és ezüst volt, és öltözeted len és selyem és hímzés, ételed zsemlyeliszt és méz és olaj, és szép lettél nagyon-nagyon, és királyságra emelkedtél. Eze 16:14 És híred ment neked szépségedért; mert tökéletes volt az az én dicsőségem által, melyet reád tettem, mond az én uram, az Úr. Eze 16:15 És elbíztad magadat szépségedben és paráznává lettél a híreddel; és kiöntötted paráznaságodat minden arra járóra, legyen meg neki. Eze 16:16 És vettél ruháidból és paráználkodtál rajtuk; és csináltál magadnak tarka bámákat, amilyenek még nem voltak, és nem lesznek. Eze 16:17 És vetted az én aranyomból és ezüstömből való ékszereidet, melyeket én adtam neked, és férfiképeket csináltál magadnak; és paráználkodtál velük. Eze 16:18 És vetted hímes ruháidat, és betakartad őket; és olajomat és tömjénemet eléjük tetted. Eze 16:19 És kenyeremet, melyet adtam neked, a zsemlyelisztet és olajat és mézet, mellyel etettelek, eléjük tetted kedves illatul, és az lett; mond az én uram, az Úr. Eze 16:20 És vetted fiaidat és leányaidat, kiket nekem szültél, és megáldoztad őket nekik eledelül. Hát nem volt elég paráználkodásodból, Eze 16:21 hogy levágtad fiaimat; és nekik adtad, megégetvén őket? Eze 16:22 És minden utálatosságaid és paráználkodásaid mellett nem gondoltál ifjúságod napjaira, mikor meztelen és csupasz voltál, mikor véredben tipródtál. Eze 16:23 És mind e gonoszságod után történt - jaj, jaj neked, mond az én uram, az Úr -, Eze 16:24 hogy építettél magadnak dombot; és csináltál magadnak emelkedést minden utcán. Eze 16:25 Minden keresztútnál megépítetted emelkedésedet, és utálatossá tetted szépségedet, és szétterpesztetted lábaidat minden arra járónak; és sokasítottad paráználkodásodat. Eze 16:26 És paráználkodtál Egyiptom fiaival, nagytestű szomszédaiddal; és sokasítottad paráználkodásodat, hogy ingerelj engem. Eze 16:27 Ezért íme én kinyújtottam rád kezemet és levontam részedet; és kiszolgáltattalak téged gyűlölőidnek, a filiszteusok leányának kedvére, akik pirultak utad miatt, mely feslettség volt. Eze 16:28 És paráználkodtál Asszíria fiaival, mert kielégíthetetlen voltál; és paráználkodtál velük, és nem elégedtél meg. Eze 16:29 És kiterjesztetted paráználkodásodat a kalmárországra, Káldeára; de ezzel sem elégedtél meg. Eze 16:30 Mily epedő a szíved, mond az én uram, az Úr, hogy mindezeket megcselekedted, amit egy parázna uralkodónő szokott cselekedni; Eze 16:31 hogy építettél magadnak dombot minden keresztútnál és emelkedést csináltál magadnak minden utcán; de nem voltál olyan, mint a parázna, amennyiben megvetetted a bért; Eze 16:32 te házasságtörő asszony, aki férje helyett fogad idegeneket! Eze 16:33 A többi paráznának bért adnak; te pedig magad adsz ajándékot minden szeretődnek, és megvesztegeted őket, hogy menjenek be hozzád mindenfelől paráznaságaidért. Eze 16:34 Tehát van benned ellentét az asszonyokkal szemben paráznaságodban; hogy nem teutánad járnak, és te adsz bért, nem pedig neked adnak bért, tehát ellentét lettél. Eze 16:35 Ezért, te parázna, halld meg az Úr szavát: Eze 16:36 Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy kiöntetett salakod, és feltáratott meztelenséged paráználkodásodban szeretőid előtt; és minden utálatos bálványaidért és fiaid véréért, amit nekik adtál: Eze 16:37 ezért íme én összegyűjtöm szeretőidet mind, akiknek kedves voltál, és mind, akiket szerettél, mindazokkal együtt, akiket gyűlöltél; és mikor összegyűjtöm őket ellened mindenfelől, felfedem meztelenségedet előttük, és meglátják egész meztelenségedet. Eze 16:38 És megítéllek a házasságtörő és vérontó ítéleteivel; és rád hozom az indulat és féltékenység vérét. Eze 16:39 És kezükbe adlak téged és lerontják dombodat és ledöntik emelkedéseidet és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékszereidet; és meztelenül és csupaszon hagynak téged. Eze 16:40 És gyülekezetet hoznak fel ellened, és megköveznek téged kővel; és általvernek kardjukkal. Eze 16:41 És felégetik házaidat tűzzel, és ítéleteket hajtanak végre rajtad sok asszony szemei előtt; és megszüntetlek mint paráznanőt, és paráznabért sem adsz többé. Eze 16:42 Így nyugtatom el indulatomat rajtad; és féltékenységem eltávozik rólad, és megnyugszom, és nem bosszankodom többé. Eze 16:43 Mivelhogy nem gondoltál ifjúságod napjaira és mindezekkel haragítottál engem; én is íme fejedre rakom utadat, mond az én uram, az Úr, és nem cselekeszed a feslettséget minden utálatosságaid felett. Eze 16:44 Íme, aki példabeszédet mond, mind rólad veszi a példát, mondván: Lánya, mint az anyja. Eze 16:45 Anyád lánya vagy te, aki megutálta férjét és fiait; és nővéreid nővére vagy te, akik megutálták férjeiket és fiaikat; anyátok hitti volt, és atyátok emori. Eze 16:46 És a te nagyobbik nővéred, aki tőled balra lakik, Samária és leányai; nálad kisebb nővéred pedig, aki jobbra lakik, Szodoma és leányai. Eze 16:47 És nem az ő útjaikon jártál és nem utálatosságaik szerint cselekedtél; csak egy kicsi, és rosszabb voltál náluk minden útjaidban. Eze 16:48 Élek én – mond az én uram, az Úr -, hogy Szodoma nővéred nem cselekedett úgy, sem leányai, mint ahogyan te cselekedtél és leányaid. Eze 16:49 Íme ez volt Szodoma nővéred bűne: kevélység, kenyérrel jóllakottság és kényelmes nyugalom volt nála és leányainál, de a nyomorult és szegény kezét nem erősítette; Eze 16:50 hanem felfuvalkodott és utálatosságot cselekedett előttem; ezért eltávolítottam őket, amint láttam. Eze 16:51 És Samária félannyit sem vétkezett, mint a te vétkeid; úgyhogy te több utálatosságot követtél el, mint azok, és nővéreidet igazoltad minden utálatosságaiddal, melyeket cselekedtél. Eze 16:52 Te is hordozd gyalázatodat, ki nővéreid mellett tettél ítéletet; bűneiddel, melyekkel utálatosabb voltál náluk, igazabbak lettek nálad; te is szégyenülj meg, és hordozd gyalázatodat, amennyiben igazoltad nővéreidet. Eze 16:53 És megfordítom sorsukat, Szodoma sorsát és leányaiét és Samária sorsát és leányaiét; és a te saját sorsodat őköztük. Eze 16:54 Hogy viseld gyalázatodat és pirulj mindenért, amit cselekedtél, míg azoknak vigasztalására leszel. Eze 16:55 És Szodoma nővéred és leányai visszatérnek előbbi állapotukba, és Samária és leányai visszatérnek előbbi állapotukba; és te és leányaid visszatértek előbbi állapototokba. Eze 16:56 És nem kellett volna Szodoma nővérednek hírhedtséggé lenni szádban; kevélységed napján, Eze 16:57 mielőtt gonoszságod felfedeztetett; mint ebben az időben, mikor gyalázatuk vagy Szíria leányainak és egész környékének, a filiszteusok leányainak, akik lenéznek téged mindenfelől. Eze 16:58 A magad feslettségét és utálatosságát kellett volna neked hordoznod. Eze 16:59 Mert így mondta az én uram, az Úr: Ezért úgy cselekszem veled, mint te cselekedtél, mikor megvetetted az esküt, megszegvén a frigyet. Eze 16:60 De én megemlékszem a frigyről, melyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled; és örökkévaló frigyet állítok fel neked. Eze 16:61 És megemlékezel útjaidról, és elpirulsz, mikor megkapod nővéreidet, a nálad nagyobbakat a nálad kisebbekkel együtt; és neked adom őket lányok gyanánt, de nem a te frigyedből kifolyólag: Eze 16:62 én állítom fel veled frigyemet; és megtudod, hogy én vagyok az Úr. Eze 16:63 Hogy gondold meg, és szégyelld magadat, és ki ne nyisd többé a szádat szégyenletedben; mikor megbocsátok neked mindent, amit cselekedtél, mond az én uram, az Úr. Eze 17:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 17:2 Emberfia, adj fel találós mesét és mondj példázatot Izráel házának. Eze 17:3 És mondd: Így mondta az én uram, az Úr: A nagy sas, a nagy szárnyú, hosszú tollú, teljes tollazatú, a tarka színű, eljött a Libánonra, és levette a cédrus sudarát. Eze 17:4 Hajtásainak hegyét letépte; és elvitte azt Kalmárországba, egy kereskedővárosba tette le azt. Eze 17:5 És vett az ország magvából, és termékeny mezőbe tette azt, nagy víz mellé vitte, úgy ültette el, mint a fűzfát; Eze 17:6 hogy sarjadjon ki, és buja alacsony törzsű szőlőtővé legyen, melynek ágai őhozzá hajoljanak, és gyökerei őalatta legyenek. És szőlőtővé lett, és termett ágakat, és bocsátott hajtásokat. Eze 17:7 És volt egy másik nagy sas, nagy szárnyú, dús tollazatú; és íme ez a szőlőtő ahhoz hajlította gyökereit és ahhoz bocsátotta ágait, hogy itassa őt; az ágyásból, ahova ültetve volt, Eze 17:8 jó mezőbe, nagy víz mellé volt ültetve; hogy ágat hajtson, gyümölcsöt teremjen, pompás szőlőtő legyen. Eze 17:9 Mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Boldogul-e? Nem szaggatja-e ki gyökereit, és nem tépi-e le gyümölcsét, hogy elszáradjon, sarjának minden üde lombja elszáradjon? És nincs-e nagy hatalma és sok népe, hogy leemelje azt gyökereiről? Eze 17:10 Hát íme el van ültetve, boldogul-e? Nem szárad-e el teljesen, ha a keleti szél éri? Az ágyásban, melyben kicsirázott, elszárad. Eze 17:11 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 17:12 No mondd a pártos háznak: Nem értettétek meg, mi ez? Mondd: Íme eljött a babilóniai király Jeruzsálembe, és fogta annak királyát és fejedelmeit, és elhozta őket magához Babilóniába. Eze 17:13 És vett egy királyi magból valót és frigyet kötött vele; és eskü alá vette őt, az ország hatalmasait pedig elvitte; Eze 17:14 hogy a királyság alacsony legyen és fel ne emelkedjék; hogy megtartsa frigyét és megálljon. Eze 17:15 De ő fellázadt ellene, követeit Egyiptomba küldvén, hogy adjanak neki lovakat és sok népet; hát boldogulhat-e? Megmenekülhet-e, aki ilyeneket tesz? Frigyet szegett és megmeneküljön? Eze 17:16 Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy annak a királynak területén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megvetette és akinek frigyét megszegte, annál, Babilónián belül fog meghalni. Eze 17:17 És nagy sereggel és hatalmas gyülekezettel nem működik mellette Faraó a háborúban, mikor töltést töltenek, és őrtornyot építenek, sok lélek kiirtására. Eze 17:18 És megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet; pedig ugye kezét adta, mégis mindezeket megcselekedte, nem menekülhet meg. Eze 17:19 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, a fejére hozom. Eze 17:20 És ráterítem hálómat, és megfogatik dobóhálómban; és elviszem őt Babilóniába, és ott törvénykezem vele hűségszegéséért, melyet ellenem elkövetett. Eze 17:21 És minden szökevénye minden csapatában kard által esik el, a megmaradtak pedig elszélednek minden szélnek; és megtudjátok, hogy én, az Úr szólottam. Eze 17:22 Így mondta az én uram, az Úr: Én veszek azért a cédrus legmagasabb sudarából és elteszem; hajtásainak tetejéről egy gyengét szakítok, és elültetem magam egy magas és emelkedett hegyre: Eze 17:23 Izráel magaslatának hegyén ültetem azt el, és ágat hajt és gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá lesz; és mindenféle madár lakik alatta, mindenféle szárnyas lakik ágainak árnyékában. Eze 17:24 És megtudja a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem alacsonnyá a magas fát, magassá az alacsony fát, tettem szárazzá a zöldellő fát, virágoztattam ki a száraz fát; én, Úr, szólottam, és megcselekedtem. Eze 18:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 18:2 Mi az nálatok, hogy ti ezt a példabeszédet mondjátok Izráel földjére, mondván: Az atyák ették meg az egrest és a fiak foga vásik bele? Eze 18:3 Élek én, mond uram, az Úr, hogy nem kell többé ezt a példabeszédet mondanotok Izráelben. Eze 18:4 Íme minden lélek az enyém, mint az atya lelke, úgy a fiú lelke is az enyém: amely lélek vétkezik, annak meg kell halni. Eze 18:5 De ha valaki igaz akar lenni, és ítéletet és igazságot cselekszik, Eze 18:6 a hegyeken nem eszik és szemeit nem emeli Izráel házának bálványaihoz, és felebarátjának feleségét meg nem fertőzteti, és tisztulásban levő asszonyhoz nem közeledik; Eze 18:7 és senkit el nem nyom, az adósságért vett zálogot visszaadja, a másét erővel el nem veszi, kenyerét az éhezőnek adja, és a mezítelent ruhával takarja; Eze 18:8 uzsorára nem ad, kamatot nem vesz, álnokságtól elfordítja kezét; igaz ítéletet tesz ember és ember között; Eze 18:9 törvényeimben jár, és ítéleteimet megtartja hűséget cselekedvén: az igaz ember élvén éljen, mond az én uram, az Úr. Eze 18:10 És gyermeke lesz neki, egy erőszakos és vérontó fiú; aki ugyan megtesz testvérével vagy egyet ezek közül; Eze 18:11 de aki mindezeket nem teszi meg; sőt a hegyeken eszik és felebarátja feleségét megfertőzteti; Eze 18:12 a nyomorultat és szegényt elnyomja, a másét erővel elveszi, zálogot nem ad vissza; és a bálványokhoz emeli szemeit, utálatosságot cselekszik; Eze 18:13 uzsorára ad és kamatot vesz: és éljen? Ne éljen. Mindezeket az utálatosságokat megcselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen őrajta. Eze 18:14 És íme született neki egy fia, aki látta atyjának minden vétkét, amit cselekedett; és látta, és nem cselekszik olyanokat. Eze 18:15 A hegyeken nem eszik, szemeit nem emeli Izráel házának bálványaihoz; felebarátja feleségét meg nem fertőzteti; Eze 18:16 és senkit el nem nyom, zálogot nem vesz, és a másét erővel el nem veszi; kenyerét az éhezőnek adja, és a meztelent ruhával betakarja; Eze 18:17 álnokságtól elfordítja kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, ítéleteimet megcselekszi, törvényeimben jár; ő ne haljon meg atyja bűnéért, élvén éljen. Eze 18:18 Ami atyját illeti, mert elnyomást követett el, erővel elvette testvérétől, ami a másé, és ami nem jó, azt cselekedte népe között: íme ő meghal bűnéért. Eze 18:19 De azt mondjátok: Miért? Nem hordozza a fiú az atya bűnét? Hiszen a fiú ítéletet és igazságot cselekedett, minden törvényemet megtartotta, és megcselekedte azokat, élvén éljen. Eze 18:20 Amely lélek vétkezett, annak kell meghalni; a fiú ne hordozza az atya bűnét, és az atya ne hordozza a fiú bűnét, az igaznak igazsága önmagán, a hitetlennek is hitetlensége önmagán legyen. Eze 18:21 És ha a hitetlen megtér minden bűnéből, melyet cselekedett, és megtartja minden törvényemet, és ítéletet és igazságot cselekszik: élvén éljen, ne haljon meg. Eze 18:22 Semmi vétke, amit cselekedett, nem tudatik be neki; igazságában, melyet cselekedett, élni fog. Eze 18:23 Gyönyörködvén gyönyörködöm-e a hitetlen halálában, mond az én uram, az Úr; nem inkább abban-e, hogy meg térjen útjaiból és éljen? Eze 18:24 És ha az igaz ember eltér igazságától, és álnokságot cselekszik, egészen azok szerint az utálatosságok szerint cselekszik, melyeket a hitetlen cselekedett, hát éljen? Semmi igazsága, melyet cselekedett, nem tudatik be neki; hűségszegésében, melyet elkövetett, és vétkeiben, melyekkel vétkezett, meg kell halnia. Eze 18:25 De azt mondjátok: Nem igazságos az Úr útja. Halljátok csak, Izráel háza, az én utam nem igazságos-e? Talán a ti útjaitok nem igazságosak? Eze 18:26 Ha az igaz ember eltér igazságától és álnokságot cselekszik, és meghal azok miatt, álnokságában hal meg, melyet cselekedett. Eze 18:27 És ha hitetlen tér meg hitetlenségéből, amit cselekedett, és ítéletet és igazságot cselekszik, ő tartja lelkét életben. Eze 18:28 Mert meglátta, és megtért minden bűnéből, melyet cselekedett; élvén éljen, ne haljon meg. Eze 18:29 De azt mondja Izráel háza: Nem igazságos az Úr útja. Az én útjaim nem igazságosak-e, Izráel háza? Talán a ti utatok nem igazságos? Eze 18:30 Ezért mindeniteket útjaitok szerint ítélem meg, Izráel háza, mond az én uram, az Úr; térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy ne legyen bűn romlásotokra. Eze 18:31 Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet; mert miért halnátok meg, Izráel háza? Eze 18:32 Mert nem gyönyörködöm annak halálában, kinek meg kell halni, mond az én uram, az Úr; térjetek meg tehát, hogy éljetek. Eze 19:1 Te pedig kezdj gyászéneket Izráel fejedelmeire, Eze 19:2 és mondd: Micsoda nőstény oroszlán volt anyád az oroszlánok közt! A dali oroszlánok közt tanyázott, nevelte fiait. Eze 19:3 Mikor felnevelt egyet fiai közül, dali oroszlán lett; és megtanult prédát széttépni, embert evett. Eze 19:4 És meghallották róla a nemzetek, vermükben megfogatott; és elvitték őt horgokon Egyiptom országába. Eze 19:5 És látta, ha várakozik, elveszett reménye; tehát másikat fogott fiai közül, azt tette dali oroszlánná. Eze 19:6 És az járt-kelt az oroszlánok között, dali oroszlán lett; és megtanult prédát széttépni, embert evett. Eze 19:7 És megismerte annak palotáit, és városaikat elpusztította; és megijedt az ország és teljessége ordításának hangjától. Eze 19:8 És rátették a nemzetek körül a tartományokból; és ráterítették hálójukat, vermükben megfogatott. Eze 19:9 És ketrecbe tették őt horgokkal, és elvitték őt Babilónia királyához; bevitték őt erődökbe, hogy többé ne hallassék hangja Izráel hegyein. Eze 19:10 Anyád, mint a te vérbeli tőkéd, mely víz mellé volt ültetve; termékeny és dús ágazatú lett a sok víz folytán: Eze 19:11 és erős vesszei lettek neki uralkodó-pálcáknak; és kimagaslott a törzse, fel a felhők közé; és kilátszott magasságával sok hajtása közül. Eze 19:12 De kiszaggattatott haraggal, a földre vettetett, és a keleti szél leszárította gyümölcsét. Letörettek és elszáradtak, erős vesszejét tűz ette meg. Eze 19:13 És most a sivatagba van ültetve, aszú és szomjú országba: Eze 19:14 és tűz jött ki ágai vesszejéből, gyümölcsét megette, és nincs benne erős vessző, uralkodó pálca. Eze 20:1 És történt a hetedik évben az ötödik hónap tizedikén, jöttek némelyek Izráel vénei közül az Urat megkérdezni; és leültek, előttem. Eze 20:2 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 20:3 Emberfia, beszélj Izráel véneivel, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Ti engem megkérdezni jöttetek? Élek én, hogy nem engedem magamat nektek megkérdezni, mond az én uram, az Úr. Eze 20:4 Meg akarod-e ítélni őket, meg akarod-e ítélni, emberfia? Atyáik utálatosságait add tudtukra. Eze 20:5 És mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Amely napon kiválasztottam Izráelt, és felemeltem kezemet Jákób háza magvának, és megismertettem velük magamat Egyiptom országában; és felemeltem nekik kezemet, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek: Eze 20:6 azon a napon felemeltem nekik kezemet, hogy kihozom őket Egyiptom országából, abba az országba, melyet kinéztem nekik, mely tejjel és mézzel folyó, mely minden országok dísze; Eze 20:7 és azt mondtam nekik: Mindnyájan vessétek el szemeitek iszonyatosságait, és Egyiptom bálványaival meg ne fertőztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Eze 20:8 De pártot ütöttek ellenem és nem akartak rám hallgatni; senki szemének iszonyatosságát el nem vetette, és Egyiptom bálványait el nem hagyták: úgyhogy azt mondtam, hogy kiöntöm indulatomat rájuk, elvégezvén haragomat rajtuk Egyiptom országán belül. Eze 20:9 De nevemért cselekedtem, hogy meg ne fertőztessék a nemzetek szemei előtt, akik között ők voltak; akiknek szemei előtt megismertettem magamat velük, kihozván őket Egyiptom országából. Eze 20:10 Mikor kihoztam őket Egyiptom országából, a sivatagba vittem őket. Eze 20:11 És kiadtam nekik törvényeimet, és ítéleteimet megismertettem velük; melyeket az embernek cselekedni kell, hogy éljen általuk. Eze 20:12 Sőt szombataimat is kiadtam nekik, hogy legyenek jelül köztem és köztük; hogy megtudják, én vagyok az Úr, aki őket megszentelem. Eze 20:13 De pártot ütött ellenem Izráel háza a sivatagban, törvényeimben nem jártak, és ítéleteimet megvetették, melyeket cselekedni kell az embernek, hogy éljen általuk, és szombataimat megfertőztették nagyon; úgyhogy azt mondtam, kiöntöm rájuk indulatomat a sivatagban, elemésztvén őket. Eze 20:14 De nevemért cselekedtem; hogy meg ne fertőztessék a nemzetek szemei előtt, akiknek szemei előtt kihoztam őket. Eze 20:15 De mégis felemeltem én nekik kezemet a sivatagban; hogy nem viszem be őket az országba, melyet adtam, mely tejjel és mézzel folyó, mely minden országok dísze; Eze 20:16 mivelhogy ítéleteimet megvetették és törvényeimben nem jártak, és szombataimat megfertőztették; mert bálványaik után járt a szívük. Eze 20:17 Csakhogy megszánta a szemem őket, hogy el ne pusztítsam őket; és így nem vetettem nekik véget a sivatagban. Eze 20:18 És azt mondtam fiaiknak a sivatagban: Atyáitok törvényeiben ne járjatok, és ítéleteiket meg ne tartsátok; és bálványaikkal meg ne fertőztessétek magatokat. Eze 20:19 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, az én törvényeimben jártok; és az én ítéleteimet tartsátok meg, és cselekedjétek azokat. Eze 20:20 És szombataimat szenteljétek meg, hogy legyenek jelül köztem és köztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Eze 20:21 De pártot ütöttek ellenem a fiak, törvényeimben nem jártak, és ítéleteimet nem tartották meg, hogy megcselekedték volna azokat, melyeket az embernek cselekedni kell, hogy éljen általuk, szombataimat megfertőztették; úgyhogy azt mondtam, kiöntöm indulatomat rájuk, elvégezvén haragomat rajtuk a sivatagban. Eze 20:22 De visszafordítottam kezemet, és nevemért cselekedtem, hogy meg ne fertőztessék a nemzetek szemei előtt, akiknek szemei előtt kihoztam őket. Eze 20:23 Mégis felemeltem én nekik kezemet a sivatagban, hogy elszélesztem őket a nemzetek közé és elszórom őket az országokba; Eze 20:24 mivelhogy ítéleteimet nem cselekedték, és törvényeimet megvették, és szombataimat megfertőztették; és atyáik bálványai után voltak szemeik. Eze 20:25 Azért én is adtam nekik törvényeket, melyek nem jók, és ítéleteket, melyek által ne éljenek; Eze 20:26 és megfertőztettem őket áldozataikkal, mikor megégettek minden méhmegnyitót; hogy megdöbbentsem őket, hogy tudják meg, hogy én vagyok az Úr. Eze 20:27 Ezért szólj Izráel házának, emberfia, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Továbbá ezzel káromoltak engem atyáitok, hogy hűségszegést követtek el ellenem. Eze 20:28 Mikor bevittem őket abba az országba, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy nekik adom azt; láttak mindenféle emelkedett halmot és mindenféle sűrű lombú fát, és ott áldozták vágóáldozataikat, és ott adták le megbotránkoztató áldozati ajándékukat, és ott tették kedves illatukat, és ott öntötték italáldozataikat. Eze 20:29 És mondtam nekik: Mi az a magaslat, ahova ti bementek? Ezért nevezik a nevét bámának mind a mai napig. Eze 20:30 Ezért mondd Izráel házának: Így mondta az én uram, az Úr: Úgy e ti atyáitok útján megfertőztetitek magatokat, és az ő iszonyatosságaik nyom á n paráználkodtok? Eze 20:31 És mikor áldozati ajándékaitokat megviszitek, mikor fiaitokat átviszitek a tűzön, ti megfertőztetitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig: és én engedjem nektek magamat megkérdezni, Izráel háza? Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy nem engedem magamat nektek megkérdezni. Eze 20:32 Az meg, ami lelketekbe felötlik, semmiképpen sem lesz meg; amit ti mondotok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint az országok nemzetségei, szolgálván fát és követ. Eze 20:33 Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy erős kézzel és kinyújtott karral és kiöntött indulattal leszek király felettetek; Eze 20:34 és kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek titeket az országokból, melyekbe elszéledtetek; erős kézzel és kinyújtott karral és kiöntött indulattal; Eze 20:35 és elviszlek benneteket a népek sivatagába; és ott törvénykezem veletek szemtől szembe. Eze 20:36 Mint atyáitokkal törvénykeztem Egyiptom országának sivatagában, úgy törvénykezem veletek, mond az én uram, az Úr. Eze 20:37 És átviszlek benneteket a pálca alatt; és behozlak titeket a frigy kötelékébe. Eze 20:38 És kitisztítom közületek a pártosokat és az ellenem vétőket, tartózkodásuk országából kihozom őket, de Izráel földére nem mennek be; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 20:39 Ti tehát, Izráel háza, így mondta az én uram, az Úr, ki-ki a maga bálványát, menjetek, szolgáljátok; de ezután bizony hallgatni fogtok rám, és szent nevemet nem fertőztetitek meg többé áldozati ajándékaitokkal és bálványaitokkal. Eze 20:40 Mert szentségem hegyén, Izráel magaslatának hegyén, mond az én uram, az Úr, ott szolgál engem Izráel egész háza, az egész az országban; ott fogadom őket kedvesen, és ott keresem emelékáldozataitokat és ajándék-zsengéiteket minden szentségetekből. Eze 20:41 Kedves illatban kedvesen fogadlak titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek titeket az országokból, ahova elszéledtetek; és megszenteltetem bennetek a nemzetek szemei előtt. Eze 20:42 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izráel földére; az országba, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt. Eze 20:43 És megemlékeztek ott útjaitokról és minden cselekedeteitekről, melyekkel megfertőztettétek magatokat; és megutáljátok ti magatokat minden gonoszágaitokért, melyeket cselekedtetek. Eze 20:44 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor az én nevemért cselekszem veletek; nem a ti gonosz útjaitok szerint és romlott cselekedeteitek szerint, Izráel háza, mond az én uram, az Úr. Eze 20:45 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 20:46 Emberfia, fordítsd arcodat dél felé, és beszélj délnek; és prófétálj a mező erdeje ellen a Délvidéken. Eze 20:47 És mondd a Délvidék erdejének: Halld meg az Úr szavát: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én tüzet gyújtok benned, és megesz benned minden zöldellő fát és minden száraz fát, nem alszik el a lobogó láng, és megég nála minden arc déltől északig. Eze 20:48 És meglátja minden test, hogy én, az Úr gyújtottam azt; nem alszik el. Eze 20:49 És azt mondtam: Jaj, Úr, én uram, ezek azt mondják rólam: Nemde példabeszédmondó ez? Eze 21:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 21:2 Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és beszélj a szenthelyek felé; és prófétálj Izráel földje ellen. Eze 21:3 És mondd Izráel földjének: Így mondta az Úr: Íme én ellened vagyok, és kihúzom kardomat hüvelyéből; és kiirtok belőled igazat és hitetlent. Eze 21:4 Mivelhogy kiirtok belőled igazat és hitetlent, azért jön ki kardom hüvelyéből minden test ellen déltől északig. Eze 21:5 És megtudja minden test, hogy én, az Úr kihúztam kardomat hüvelyéből; nem tér vissza többé. Eze 21:6 Te azért, emberfia, nyögj, megroskadt derékkal és keserűséggel nyögj szemeik előtt. Eze 21:7 És lesz, ha mondják neked: Miért nyögsz te?; ezt mondd: A hírért, mert megjött, és elolvad minden szív, és elernyed minden kéz, és elhamvad minden lélek, és minden térd vízül megy; íme megjött és megtörténik, mond az én uram, az Úr. Eze 21:8 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 21:9 Emberfia, prófétálj, és mondd: Így mondta az Úr, mondd: Kard, kard, megélesítve, és ki is fényesítve! Eze 21:10 Hogy ölvést öldököljön, megélesítve; hogy villáma legyen neki, kifényesítve! Vagy örvendjünk fiam vesszejének, mely megvet minden fát; Eze 21:11 és odaadta kifényesíteni, hogy kézbe foghassák? Azt élesítették karddá, [és azt fényesítették ki] hogy odaadja az öldöklőnek. Eze 21:12 Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez lesz népemen, ez Izráel minden fejedelmén: e kardnak adatottak lettek népemmel együtt; ezért verd combodat! Eze 21:13 [Mert megpróbáltatott, de mi lesz, ha még megvető vessző sem lesz?; mond az én uram, az Úr.] Eze 21:14 És te, emberfia, prófétálj, és csapd össze tenyereidet; és ismétlődik a kard harmadszor, sebesültek kardja ez, a nagy sebesült kardja, mely körülveszi őket. Eze 21:15 Hogy szív elolvadjon, és sok legyen az elhulló, minden kapujukba odatettem a kard öldöklését; jaj, amely villámnak készült, öldöklésre van kifenve. Eze 21:16 Egyesülj egybe, jobbra át; szedd össze magadat, balra át: ahova éled irányítva van. Eze 21:17 És én is összecsapom tenyereimet, és megnyugtatom hevemet: én, az Úr, aki szólottam. Eze 21:18 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 21:19 És te, emberfia, jegyezz fel magadnak két utat, melyen a babilóniai király kardjának jönni kell, egy országból jöjjön ki mind a kettő; útmutatót is vágj, mindenik város útjának fejénél vágd. Eze 21:20 Jegyezd fel az utat, melyen a kardnak jönni kell Ammon fiainak Rabbájához; és Júdához a megerősített Jeruzsálembe. Eze 21:21 Mert a babiloni király a válaszúton megállt a két út fejénél, hogy jövendőt lásson; megrázta a nyilakat, megkérdezte a teráfimot, megnézte a májat. Eze 21:22 Jobb kezébe esett a sors: „Jeruzsálem, hogy faltörő kosokat állítson fel, hogy rivalgásra nyissa száját, hogy felemelje hangját riadóra; hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, töltést töltsön, őrtornyot építsen. Eze 21:23 De ez szerintük hiábavaló jövendölés lesz, az ő szemeikben nekik esküvések esküvései vannak; pedig ő „bűnre emlékeztető az ő megfogatásukra. Eze 21:24 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy emlékezetbe hoztátok bűnösségeteket, amennyiben nyilvánvalókká lettek gonoszságaitok, úgyhogy minden cselekedeteitekben megláttattak vétkeitek; mivelhogy emlékezetbe hozattatok, e kézzel megfogattok. Eze 21:25 És te, hitetlen sebesült, Izráel fejedelme, kinek napja elérkezett a végső bűn idejére, Eze 21:26 így mondta az én uram, az Úr: Félre a süveget és le a koronát; ez nem így van, az alacsony fel, a magas le! Eze 21:27 Rommá, rommá, rommá teszem ezt; ez sem lesz, míg eljön, akit megillet, és átadom ezt. Eze 21:28 És te emberfia, prófétálj és mondd: Így mondta az én uram, az Úr Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondd: Kard, kard, kihúzva, öldöklésre kifényesítve, hogy egyék villámával; Eze 21:29 míg neked hiábavalóságot látnak, míg neked hazugságot prófétálnak: [hogy téged a hitetlen sebesültek nyakára tesznek, kiknek napja elérkezett a végső bűn idejére;] Eze 21:30 visszatér hüvelyébe. Azon a helyen, ahol teremttettél, eredeted országában törvénykezem veled: Eze 21:31 és kiöntöm rád haragomat felindulásomnak tüzével fuvallok reád. És oly férfiak kezébe adlak téged, kik gyújtogatók, romlás kovácsai: Eze 21:32 a tűznek leszel eledelévé. Véred benne lesz a földben; nem fognak rólad megemlékezni. Mert én, az Úr szólottam. Eze 22:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 22:2 És te, emberfia, meg akarod-e ítélni, meg akarod-e ítélni a vérvárost? Akkor add tudtára minden utálatosságait. Eze 22:3 És mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Oh város, mely önmagában vért ontott, hogy jöjjön el ideje; és bálványokat csinált maga ellen, hogy megfertőztesse magát! Eze 22:4 A rajtad levő vér által, melyet kiontottál, bűnössé lettél, és bálványaid által, melyeket készítettél, fertőzötté lettél, és közel hoztad napjaidat és eljutottál éveidhez; ezért teszlek a pogányok csúfjává és a többi országok gúnyává. Eze 22:5 Melyek közel hozzád és távol tőled gúnyolódnak rajtad; te fertőzött nevű, huzavonában nagy! Eze 22:6 Íme Izráel fejedelmei, ki-ki ereje szerint, azon voltak benned, hogy vért ontsanak. Eze 22:7 Atyát és anyát kevésbe vesznek benned; a jövevénnyel szemben elnyomást gyakorolnak benned; árvát és özvegyet sanyargatnak benned. Eze 22:8 Szentségeimet megvetetted; és szombatjaimat megfertőztetted. Eze 22:9 Rágalmazó emberek voltak benned, hogy vért ontsanak; és a hegyeken ettek benned, feslettséget műveltek benned. Eze 22:10 Az atya szemérmét felfedték benned; elkülönítettségében levő tisztátalan nőt megnyomorítottak benned. Eze 22:11 És egyik felebarátjának feleségével követett el utálatosságot; a másik a menyét fertőztette meg fajtalansággal; ismét másik a húgát, atyja leányát nyomorította meg benned. Eze 22:12 Ajándékot fogadtak el benned vérontásért; uzsorát és kamatot szedtél, és megrövidítetted felebarátodat erőszakkal, és engem elfelejtettél, mond az én uram, az Úr. Eze 22:13 De íme én kezembe csapok megrövidítéseden, melyet elkövettél, és a vérontásokon, melyek történtek közötted: Eze 22:14 megáll-e majd a te szíved, erősek lesznek-e kezeid azokban a napokban, mikor én cselekszem teveled? Én, az Úr szóltam, és megcselekszem. Eze 22:15 És elszélesztelek téged a pogányok közé, és szétszórlak az országokba; és elemésztem tisztátalanságodat belőled. Eze 22:16 Mikor megfertőzött leszel magadban a pogányok között; megtudod, hogy én vagyok az Úr. Eze 22:17 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 22:18 Emberfia, Izráel háza salakká lett nekem; mindnyájan réz és ón és vas és ólom az olvasztókemencében, ezüstsalakká lettek. Eze 22:19 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, ezért íme én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem belsejében. Eze 22:20 Mint összegyűjtik az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot és ónt az olvasztó kemence belsejében, hogy tüzet fújtassanak rajta, hogy megolvasszák; úgy gyűjtelek össze haragomban és felindulásomban, és beteszlek, és megolvasztalak benneteket. Eze 22:21 És összegyűjtelek titeket, és indulatom tüzével fújtatok rátok; és megolvadtok benne. Eze 22:22 Mint az ezüst olvadása az olvasztókemence belsejében, úgy olvadtok meg benne; és megtudjátok, hogy én, az Úr, öntöttem ki indulatomat rátok. Eze 22:23 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 22:24 Emberfia, mondd neki: Te oly ország vagy, mely nem tisztíttatott meg; eső nem esett rá a harag napján. Eze 22:25 Melynek fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, mely prédát marcangol; lelket esznek, vagyont és drágaságot elvesznek, özvegyeit sokasítják benne. Eze 22:26 Papjai erőszakot tettek Tanításomon, és megszentségtelenítették, ami nekem szent, szent és közönséges között a különbséget nem tették meg, és a tisztátalan és tiszta között nem magyarázták meg; és szombatjaimtól elrejtették szemeiket: és szentségtelenné lettem közöttük. Eze 22:27 Főemberei olyanok benne, mint a prédát marcangoló farkasok; vért ontván, lelkeket veszítvén, hogy igazságtalan nyereséget szerezzenek. Eze 22:28 És prófétáik vakolnak nekik ízetlenséggel, látnak hiábavalóságot, és jövendölnek nekik hazugságot; mondván: Így mondta az én uram, az Úr; pedig az Úr nem szólt. Eze 22:29 A föld népe zsarolva zsarol és rabolva rabol; és a nyomorultat és szegényt sanyargatja, és a jövevényt jogtalanul elnyomja. Eze 22:30 És kerestem köztük egy férfit, aki falat emel, és odaáll a résre elébem az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de nem találtam. Eze 22:31 Tehát kiöntöttem rájuk haragomat, indulatom tüzével elemésztettem őket; útjukat tettem fejükre, mond az én uram, az Úr. Eze 23:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 23:2 Emberfia, volt két asszony, egy anya lányai. Eze 23:3 És paráználkodtak Egyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott nyomkodták emlőiket, és ott csipkedték szűzi bimbaikat. Eze 23:4 A neve pedig Oholá volt a nagyobbiknak, és Oholibá volt a nővére. És az enyéim lettek, és szültek fiakat és leányokat. És ami nevüket illeti, Samária Oholá, és Jeruzsálem Oholibá. Eze 23:5 És paráználkodott Oholá énmellettem, és felgerjedt szeretőihez, a szomszéd asszíriabeliekhez, Eze 23:6 kik kék bíborba vannak öltözve, pasák és kormányzók, kívánatos ifjak mindnyájan; lovagok, lovakon ülők. Eze 23:7 Ezekre árasztotta paráznaságait, Asszíria fiainak csupa válogatottjára; és mindenkivel, akihez felgerjedt, annak minden bálványával megfertőztette magát. Eze 23:8 Egyiptomi paráználkodásait sem hagyta el; mert vele háltak ifjúságában, és ők csipkedték szűzi bimbaikat, és kiöntötték reá paráznaságukat. Eze 23:9 Ezért adtam őt szeretőinek kezébe, Asszíria fiainak kezébe, kikhez felgerjedett. Eze 23:10 Azok felfedték meztelenségét, fiait és lányait elvették, őt magát pedig megölték karddal; hiszen híre volt az asszonyoknál, tehát ítéleteket cselekedtek rajta. Eze 23:11 És látta nővére, Oholibá, de szenvedélye gonoszabb lett az övénél; és paráználkodásai nővére paráználkodásainál. Eze 23:12 Asszíria fiaihoz gerjedt fel, a szomszéd pasákhoz és kormányzókhoz, kik tökéletes öltözetűek, lovagok, lovakon ülők; kívánatos ifjak mindnyájan. Eze 23:13 És láttam, hogy meg van fertőztetve; egy az útja mindkettőjüknek. Eze 23:14 Még tovább ment paráználkodásaiban; mikor látott férfiakat a falra vésve, káld képeket, cinóberrel kihúzva; Eze 23:15 derekuk övvel övezve, fejükön lelógó turbánok, megjelenésre szekérharcosok mindnyájan; Babilónia fiainak körvonala, kiknek Káldea a szülőföldje. Eze 23:16 És felgerjedt hozzájuk szeme látására; és követeket küldött hozzájuk Káldeába. Eze 23:17 És bementek hozzá Babilónia fiai a szerelem ágyára, és megfertőztették őt paráznaságukkal; és mikor tisztátalanná lett tőlük, elfordult tőlük a lelke. Eze 23:18 És mikor így felfedte paráznaságát, és felfedte meztelenségét; elfordult tőle lelkem, mint elfordult lelkem a nővérétől. Eze 23:19 De még sokasította paráznaságát, megemlékezvén ifjúsága napjairól, melyekben Egyiptom országában paráználkodott; Eze 23:20 és felgerjedt az ottani bujálkodókhoz; kiknek teste szamártest és ondója lóondó. Eze 23:21 És felkerested ifjúságod feslettségét, mikor egyiptombeliek csipkedték bimbaidat ifjúi emlőidért. Eze 23:22 Ezért, Oholibá, így mondta az én uram, az Úr, íme én ellened támasztom szeretőidet, akiktől elfordult a lelked; és rád hozom őket mindenfelől: Eze 23:23 Babilónia fiait és egész Káldeát, Pekodot és Sóát, és Kóát, Asszíria minden fiát velük; a kívánatos ifjakat, csupa pasákat és kormányzókat, szekérharcosokat és hivatalosokat, csupa lovon ülőket. Eze 23:24 És rád jönnek fegyverrel, szekérrel és kerékkel, és népek gyülekezetével; tárcsával és pajzzsal és sisakkal állnak fel ellened körül; és rájuk bízom az ítéletet, hogy ítéljenek meg téged az ő ítéletük szerint. Eze 23:25 És kiadom rajtuk féltékenységemet, és indulattal cselekesznek veled, orrodat és füleidet levágják, és maradékod kard által esik el; ők elviszik fiaidat és lányaidat, és maradékodat tűz eszi meg. Eze 23:26 És lehúzzák rólad ruháidat; és elveszik ékszereidet. Eze 23:27 És megszüntetem tőled feslettségedet és egyiptombeli paráznaságodat; és nem emeled szemeidet rájuk, és Egyiptomra nem gondolsz többé. Eze 23:28 Mert így mondta az én uram, az Úr: Íme én kiadlak téged azok kezébe, akiket gyűlölsz; azok kezébe, akiktől elfordult a lelked. Eze 23:29 És gyűlölettel cselekesznek veled, és elveszik minden keresményedet, és meztelenen és csupaszon hagynak téged; és felfedetik parázna meztelenséged. És feslettséged és paráznaságod Eze 23:30 cselekszi ezeket neked; mert pogányokkal paráználkodtál, mert megfertéztetted magadat bálványaiddal. Eze 23:31 Nővéred útján jártál; tehát az ő poharát adom kezedbe. Eze 23:32 Így mondta az én uram, az Úr: Nővéred poharát meg kell innod, a mélyet és öblöset; melybe, nevetségre és gúnyra, sok fog beleférni. Eze 23:33 Részegséggel és búval leszel tele; iszonyat és pusztulás pohara Samária nővéred pohara. Eze 23:34 És megiszod azt és kiszívod, és rágod cserepeit, és téped emlőidet; mert én szólottam, mond az én uram, az Úr. Eze 23:35 Ezért így mondta az én Uram, az Úr: Mivelhogy elfelejtettél engem, és a hátad mögé vetettél engem, te is hordozod feslettségedet és paráználkodásaidat. Eze 23:36 És azt mondta az Úr nekem: Emberfia, meg akarod-e ítélni Oholát és Oholibát? Akkor jelentsd ki nekik utálatosságaikat. Eze 23:37 Mert házasságtörést követtek el, és vér van kezeiken; és bálványaikkal házasságtörést követtek el, és fiaikat is, kiket nekem szültek, megégették nekik eledelül. Eze 23:38 Még ezt tették velem: megfertőztették szenthelyemet ugyanazon a napon, és szombataimat megszentségtelenítették. Eze 23:39 Mert mikor levágták fiaikat bálványaiknak, bementek szenthelyemre ugyanazon napon, megszentségtelenítvén azt; hát íme ilyet követtek el az én házamban: Eze 23:40 sőt távolról jött emberekért is küldtek; akikhez követ küldetett, és azonnal jöttek. Akiknek megmosódtál, kikendőzted szemeidet, és ékszert raktál fel; Eze 23:41 és pompás díványra ültél, mely előtt terített asztal volt; és az én tömjénemet és olajomat tetted arra. Eze 23:42 És boldog sokaság hangja volt benne, és az embertömegből való férfiakhoz iszákosokat hoztak be a sivatagból; és karpereceket tettek kezeikre, és dicsőség koronáját a fejükre. Eze 23:43 Erre azt mondtam: A vénülő asszonynál házasságtörést követnek el; most élvezik paráználkodásait, ő is. Eze 23:44 És bementek hozzá; mint parázna asszonyhoz mennek be, úgy mentek be Oholához és Oholibához, a feslett asszonyokhoz: Eze 23:45 De vannak igaz férfiak, azok fogják megítélni őket a házasságtörő nők ítéletével és a vérontó nők ítéletével; mert ők házasságtörő nők, és vér van kezeiken. Eze 23:46 Mert így mondta az én uram, az Úr: Hozzanak fel ellenük gyülekezetet, és tegyék őket borzalommá és zsákmánnyá. Eze 23:47 És kövezze meg őket kővel a gyülekezet, és vágják le őket kardjukkal; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tűzzel égessék fel. Eze 23:48 És megszüntetem a feslettséget az országban; hogy okuljon minden asszony, és ne cselekedjenek a ti feslettségetek szerint. Eze 23:49 És rátok rakják feslettségeteket, és bálványaitok vétkeit viselitek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. Eze 24:1 És lett hozzám az Úr szava a kilencedik évben, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén, mondván: Eze 24:2 Emberfia, írd fel magadnak e nap nevét, éppen ezét a napét; éppen ezen a napon támadt Babilónia királya Jeruzsálemre. Eze 24:3 És emelj a pártos házra példázatot, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Tedd fel a fazekat, tedd fel, és önts bele vizet is. Eze 24:4 És szedd össze bele a darabokat, minden jó darabot, combot és lapockát; legjava csontokkal töltsd meg. Eze 24:5 A juh legjavát vedd, és csontrakást is alá; forrald forralva, a csontok is főjenek meg benne. Eze 24:6 Ezért így mondja az én uram, az Úr: Jaj, vérváros, fazék, melyben rozsdája benne van, és rozsdája nem ment ki belőle; darabjait darabonként hozzák ki, nem esik reá sors. Eze 24:7 Mert vére benne van, kopasz sziklára tette; nem a földre ontotta azt, hogy eltakarta volna porral: Eze 24:8 hogy indulatomat ráhozzam, hogy bosszúmat megálljam, azért tettem vérét kopasz sziklára, hogy el ne takartassék. Eze 24:9 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Jaj a vérvárosnak; én is nagy farakást rakok! Eze 24:10 Halmozd a fát, gyújtsd meg a tüzet, készítsd el a húst; és fűszerezd meg fűszereivel, és a csontok lobogjanak! Eze 24:11 És állítsd azt parazsaira Úresen, hogy meghevüljön és megtüzesedjék reze, és olvadjon el benne tisztátalansága, emésztessék el rozsdája. Eze 24:12 Fáradsággal fárasztott, és nem ment ki belőle rozsdája; tűzbe rozsdáját! Eze 24:13 Tisztátalanságodban feslettség van; mivelhogy tisztítottalak, és nem lettél tiszta, tisztátalanságodból már nem tisztulsz ki, míg meg nem nyugtatom rajtad indulatomat. Eze 24:14 Én, az Úr szólottam, eljön és megcselekszem, nem engedem el, és nem kímélek, és nem könyörülök; útjaid szerint és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, mond az én uram, az Úr. Eze 24:15 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 24:16 Emberfia, íme én elveszem tőled szemeid kívánságát egy csapással; de ne gyászold és ne sirasd és ne jöjjön könnyed. Eze 24:17 Sóhajts némán, halotti gyászt ne rendezz, turbánodat kösd fel, és saruidat vedd lábaidra; és ne takard el szakálladat, és emberek kenyerét ne edd. Eze 24:18 És reggel szóltam a néphez, és estére meghalt a feleségem; és másnap úgy cselekedtem, amint parancsolva volt nekem. Eze 24:19 És azt mondta a nép nekem: Nem mondod meg nekünk, mi az, hogy te ezeket nekünk csinálod? Eze 24:20 És azt mondtam nekik: Az Úr szava lett hozzám, mondván: Eze 24:21 Mondd Izráel házának. Így mondta az én uram, az Úr: Íme én megfertőztetem szenthelyemet, büszke erősségeteket, szemeitek kívánságát és lelketek vágyát; és fiaitok és leányaitok, kiket ott hagytatok, kard által hullanak el. Eze 24:22 (És úgy cselekesztek, mint én cselekedtem, szakállatokat nem takarjátok el, és emberek kenyerét nem eszitek; Eze 24:23 és turbánotok fejeteken és saruitok lábaitokon lesznek, nem jajgattok és nem sírtok; és elsenyvedtek bűneitekben, és egymásra sóhajtoztok.) Eze 24:24 És Ezékiel jósjelül lesz nektek, amint ő cselekedett, egészen úgy cselekesztek, mikor ez bekövetkezik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. Eze 24:25 És te, emberfia, nemde amely nap elveszem tőlük erősségüket, dicsőségük örömét; szemeik kívánságát és lelkük vágyódását, fiaikat és leányaikat; Eze 24:26 aznap meg fog jönni a menekült hozzád, hogy füledbe mondja a hírt? Eze 24:27 Azon a napon megnyílik a szád a menekülttel, és beszélsz és nem leszel tovább néma; úgy leszel nekik jósjel gyanánt, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 25:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 25:2 Emberfia, fordítsd arcodat Ammon fiai felé; és prófétálj ellenük. Eze 25:3 És mondd Ammon fiainak: Halljátok meg uramnak, az Úrnak szavát; így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy ti azt mondtátok: „Haha az én szenthelyemre, mikor megfertőztetett, és Izráel földjére, mikor elpusztíttatott, és Júda házára, mikor fogságba mentek: Eze 25:4 ezért íme én odaadlak téged Kelet fiainak birtokába; és letelepítik beléd sátortáboraikat; és felállítják benned hajlékaikat. Ők eszik meg gyümölcsödet, és ők isszák meg tejedet; Eze 25:5 és Rabbát tevék tanyájává teszem, és Ammon fiait juhdelelővé. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 25:6 Mert így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy kezeddel tapsoltál, és lábaddal tomboltál; és teljes megvetéseddel örültél, lélekből Izráel földjének: Eze 25:7 ezért íme én kinyújtom rád kezemet, és odaadlak zsákmányul a nemzeteknek, és kiirtalak téged a népek közül, és kivesztelek az országok közül: elpusztítalak, és megtudod, hogy én vagyok az Úr. Eze 25:8 Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy azt mondta Móáb és Széir: Íme Júda háza olyan, mint a többi nemzetek: Eze 25:9 ezért íme én leszerelem Móáb hegyhátáról a városokat, valamennyi városát [az ország díszét, Bét Ha-Jesimótot, Baál Meónt és Kirjátajimot]. Eze 25:10 És Kelet fiainak, Ammon fiaival együtt, adom azt birtokába, hogy ne legyen neve a nemzetek között [Ammon fiainak]: Eze 25:11 és ítéleteket cselekszem Móábban; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 25:12 Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy Edom bosszúságos bosszút cselekedett Júda házán; és bűnösen bűnösökké tették magukat, úgy állták meg bosszújukat rajtuk; Eze 25:13 ezért így mondta az én uram, az Úr: És kinyújtom kezemet Edomra, és kiirtok belőle embert és barmot; és pusztává teszem azt, Témántól Dedánig kard által hullanak el. Eze 25:14 És odaadom bosszúállásomat Edomon népemnek, Izráelnek kezébe; és haragom és hevem szerint tesznek Edommal, és megismerik bosszúállásomat, mond az én uram, az Úr. Eze 25:15 Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy a filiszteusok bosszúból cselekedtek; és bosszúságos bosszút álltak megvetéssel, lélekből pusztítván ősi ellenségeskedéssel: Eze 25:16 ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én kinyújtottam kezemet a filiszteusokra, és kiirtom a kerétieket; és elvesztem a tengerparti maradékot. Eze 25:17 És bosszúállásokat cselekszem rajtuk nagy indulattal; és megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, mikor megállom rajtuk bosszúmat. Eze 26:1 És történt a tizenegyedik évben, a hónap elsején; lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 26:2 Emberfia, mivelhogy azt mondta Tírusz Jeruzsálemre: „Haha, összetörött a népek kapuja, hozzám fordult; én megtelek, ő elpusztult; Eze 26:3 ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok, Tírusz: És sok nemzetet hozok fel ellened, mint a tenger felhozza habjait: Eze 26:4 és lerontják Tírusz kőfalait, és ledöntik tornyait. És elseprem porát róla, és kopasz sziklává teszem azt: Eze 26:5 hálókivető hely legyen a tengerben, mert én szólottam, mond uram, az Úr. És lesz a nemzetek zsákmányává; Eze 26:6 és leányai, kik a mezőn vannak, karddal öletnek meg, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 26:7 Mert így mondta az én uram, az Úr: Íme én elhozom Tíruszra Nabukadneccárt, Babilónia királyát északról; a királyok királyát lóval és szekérrel, és lovasokkal és gyülekezettel és sok néppel. Eze 26:8 Lányaidat a mezőn karddal öli meg; és őrtornyot állít ellened, és töltést tölt fel ellened, és pajzsfödelet állít fel ellened: Eze 26:9 és homloktörőjét teszi kőfalaid ellen; és homloktörőjét teszi kőfalaid ellen; és ledönti tornyaidat kardjaival. És ledönti tornyaidat kardjaival. Eze 26:10 Lovainak sokaságától ellep téged a por; a lovas és kerék és szekér hangjától megreszketnek kőfalaid; mikor bevonul kapuidon, mint betört városba bevonulni szoktak. Eze 26:11 Lovai patáival megtiporja minden utcádat; népedet karddal öli meg: és erőd oszlopai a földre szállanak; Eze 26:12 prédára hányják gazdagságodat, és elzsákmányolják áruidat. És ledöntik kőfalaidat, és lerontják gyönyörűséges házaidat; és köveidet és fáidat és porodat beleteszik a víz közepébe. Eze 26:13 És megszüntetem énekeid zaját; és hárfáid hangja nem hallatik többé. Eze 26:14 És kopasz sziklává teszlek, hálókivető hely leszel, nem épülsz fel többé; mert én, az Úr, szólottam, mond az én uram, az Úr. Eze 26:15 Így mondta az én uram, az Úr, Tírusznak: Nemde zuhanásod hangjától, mikor sebesült nyög, ölvén öldökölnek benned, megrendülnek a szigetek? Eze 26:16 És leszáll királyi székéről a tenger minden fejedelme; és leteszik felöltőiket, és hímzett ruháikat levetik. Reszketésbe öltöznek, a földre ülnek; és megreszketnek pillanatonként, és szörnyűködnek rajtad. Eze 26:17 És gyászéneket kezdenek rád, és ezt mondják neked: Be elvesztél, te tengerektől megült, te híres város! Mely a tengerek által lett erős, maga és lakosai; melyek félelmetességüket átadták minden lakójának. Eze 26:18 Most rettegnek a szigetek leomlásod napján; és a szigetek, melyek a tengerben vannak, meg vannak ijedve végedtől. Eze 26:19 Mert így mondta az én uram, az Úr: Mikor puszta várossá teszlek téged, mint a városok, melyeket nem laknak; mikor felhozom rád a hullámárt, és elborítanak téged a nagy vizek; Eze 26:20 mikor leviszlek a verembe szállókkal a néhai néphez; és a föld legmélyén adok neked lakást az örök romokban [hogy téged ne lakjanak]; akkor dicsőséget adok az élők országára, Eze 26:21 téged ijedelemmé teszlek, és nem leszel; és ha keresnek téged, nem leszel található soha többé, mond az én uram, az Úr. Eze 27:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 27:2 Te pedig, emberfia, kezdj Tíruszra gyászéneket; Eze 27:3 és ezt mondd Tírusznak: Te, ki a tenger bejáratain ülsz, a népek kalmára sok sziget számára; így mondta az én uram, az Úr: Én tökéletes szépség vagyok. Eze 27:4 Határaid a tenger szívében vannak; építőid befejezték szépségedet. Eze 27:5 Szeniri ciprusokból építették neked mind a két fedélzetedet; cédrusfát a Libánonról vettek, hogy árbocot csináljanak reád. Eze 27:6 Básánbeli tölgyből csinálták evezőidet; padodat elefántcsonttal csinálták, a hitti szigetekről való puszpángfába. Eze 27:7 Lenvászonból, hímzéssel, Egyiptomból való volt a vitorlád, hogy jel gyanánt legyen neked. Kék és piros bíborból, Elisa szigetéről volt a te takarófedeled. Eze 27:8 Cidon és Arvad lakosai voltak evezőid neked; bölcseid magadnak voltak benned, Tírusz, ők voltak kormányosaid. Eze 27:9 Gebál vénei és bölcsei voltak benned repedéseid kijavítói; a tenger minden hajója és tengerészeik benned voltak áruid kicserélésére. Eze 27:10 Perzsia és Lídia és Líbia voltak seregedben hadi embereid; pajzsot és sisakot akasztottak fel benned, ezek adták díszedet. Eze 27:11 Arvad fiai és sereged kőfalaidon körül, és őrök voltak tornyaidon; pajzsaikat felakasztották kőfalaidon körül, ezek fejezték be szépségedet. Eze 27:12 Tarsis vásárlód volt sok minden vagyonból; ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak neked cserejavakul. Eze 27:13 Jáván, Tubal és Mesek, vásárosaid voltak ők; rabszolgát és rézedényeket adtak neked csereárukként. Eze 27:14 Togarmá házából lovakat és paripákat és öszvéreket adtak neked cserejavakként. Eze 27:15 Dedán fiai vásárosaid voltak, sok sziget kereskedelme volt kezedben; elefántcsont szarvakat és ébenfákat hoztak viszont csereáruként. Eze 27:16 Szíria vásárlód volt sok kézművedből; rubint, piros bíbort és hímzést és patyolatot és korallokat és gránátot adtak neked cserejavakként. Eze 27:17 Júda és Izráel országa, vásárosaid voltak ők; búzát Minnitből és Pannagból, és mézet és olajat és balzsamot adtak neked csereáruként. Eze 27:18 Damaszkusz vásárosod volt sok kézműben, sok minden vagyonban; Helbon borával és ragyogó gyapjával. Eze 27:19 Vedán és Jáván fonalat adtak csereáruként; kovácsoltvasat, kassziát és nádat: Eze 27:20 cserepiacodon Dedán vásárosod volt neked lovagló nyeregtakarókkal. Eze 27:21 Arábia és Kédár minden fejedelmeinek kereskedelme kezedben volt; juhokban és kosokban és bakokban, ezekben voltak árusaid. Eze 27:22 Sába és Raamá kereskedői vásárlóid voltak; mindenféle drága fűszereket; és mindenféle drága köveket és aranyat adtak neked cserejavakként. Eze 27:23 Hárán és Kanné és Éden, Sába kereskedői; Asszíria, Kilmad, árusaid voltak. Eze 27:24 Ők díszruhákban voltak a te árusaid, kékbíbor és hímzett köpenyekben. [És tarka ládákban, kötelekkel átkötve és megerősítve, ezekben voltak árusaid.] Eze 27:25 Tarsis-hajók hordták neked az árukat, és megteltél; és meggazdagodtál nagyon a tengerek szívében. Eze 27:26 Nagy vizekre vittek téged, akik veled eveztek; a keleti szél összetört téged a tengerek szívében. Eze 27:27 Vagyonod és cserejavaid, árud, hajósaid és kormányosaid; repedések kijavítói és áruid kicserélői, és minden hadi embered, aki benned van, és egész gyülekezeted, mely benned van, a tenger szívébe esik összeomlásod napján. Eze 27:28 Kormányosaid kiáltásának hangjára megreszketnek a legelők. Eze 27:29 És kiszállanak hajóikból mind, akik evezőt fognak [a tengerészek, a tenger minden kormányosa a szárazföldre áll]; Eze 27:30 és hallatják feletted hangjukat, és kiáltanak keservesen; és port hánynak a fejükre, porban fetrengenek. Eze 27:31 És kopaszságot csinálnak érted magukon, és zsákba öltöznek; és sírnak érted keserű lélekkel keserű elsiratást. Eze 27:32 És gyászéneket mond a n a k rád siralmukban, és így siránkoznak rajtad: Kicsoda olyan, mint Tírusz, mint a némaság a tenger közepette? Eze 27:33 Mikor kijártak cserejavaid a tengereken, sok népet jól tartottál; e vagyonodnak és áruidnak nagyságával meggazdagítottad a föld királyait: Eze 27:34 mikor letörtél a tengerekről a vizek mélységeibe; kereskedelmed és egész gyülekezeted összeomlott benned. Eze 27:35 A szigetek lakosai mind elszörnyednek rajtad; és királyaik borzadva borzadnak, rángatódzik arcuk. Eze 27:36 A kereskedők a népek között csúfolódnak rajtad; ijedelemmé lettél és soha örökkénem leszel. Eze 28:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 28:2 Emberfia, mondd Tírusz fejedelmének: Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy felfuvalkodott a szíved, és azt mondtad: Isten vagyok én, Isten székén ülök a tengerek szívében; pedig te ember vagy, és nem Isten, bár olyanná tetted szívedet, mint az Isten szíve; Eze 28:3 íme te bölcsebb vagy Dánielnél; semmi rejtett dolog nem homályos neked Eze 28:4 bölcsességeddel és értelmeddel szereztél gazdagságot; és szereztél aranyat és ezüstöt kincstáraidba: Eze 28:5 nagy bölcsességeddel kereskedésed által megsokasítottad gazdagságodat; és gazdagságodban felfuvalkodott a szíved. Eze 28:6 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy olyanná tetted szívedet, mint Isten szíve: Eze 28:7 ezért íme én hozok rád idegeneket, a legkegyetlenebb nemzetet; és kihúzzák karjukat bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényedet. Eze 28:8 A verembe visznek téged alá, és meghalsz az átdöföttek halálával a tengerek szívében. Eze 28:9 Mondván mondod-e majd: „Isten vagyok én, az előtt, aki megöl? Holott te ember vagy és nem Isten, annak kezében, aki átdöf. Eze 28:10 Körülmetéletlenek halálával halsz meg; idegenek keze által, mert én szólottam, mond az én uram, az Úr. Eze 28:11 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 28:12 Emberfia, mondj gyászéneket Tírusz királyára; és mondd neki: Így mondta az én uram, az Úr: Te, tökély pecsétje, bölcsességgel teljes, és tökéletes szépség! Eze 28:13 Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított el, karmeol, topáz és gyémánt, krizolit, ónix és jáspis, zafír, rubin és smaragd; és arany volt a munkája dobjaidnak és vájataidnak rajtad, teremtésed napján készültek. Eze 28:14 Te Kérub voltál az oltalmazó kenetével; és oda tettelek, Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek között jártál. Eze 28:15 Te jámbor voltál utaidban teremtésed napjától; míg álnokság nem találtatott benned, kereskedelmed megnövekedése által. Eze 28:16 Mikor megtelt bensőd erőszakkal és vétkeztél; fertőzöttnek nyilvánítottalak az Isten hegyéhez: és kipusztítottalak, oh oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Eze 28:17 Felfuvalkodott a szíved szépségedben, megrontottad bölcsességedet fényeden; a földre hajítottalak téged királyok elé, odaadtalak, hogy gyönyörködjenek benned. Eze 28:18 Bűneid sokságával és kereskedelmed álnokságával megfertőztetted szentélyeidet: ezért hoztam ki tüzet belőled, mely megevett téged, és hamuvá tettelek a földön mindenki szemében, aki lát. Eze 28:19 Minden ismerősöd elszörnyed rajtad a népek között; ijedelem lettél, és nem létezel soha többé. Eze 28:20 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 28:21 Emberfia, fordítsd arcodat Cidon felé; és prófétálj ellene, Eze 28:22 és mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok, Cidon, és megdicsőítem magamat benned; és megtudják, hogy én vagyok az Úr: mikor ítéleteket cselekszem benne, és megmutatom szentségemet benne; Eze 28:23 és bocsátok rá döghalált, és vért utcáira, és sebesült-hullást benne kard által. [Mely rá jön mindenfelől, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.] Eze 28:24 És nem lesz többé Izráel házának szúró tövise és fájó tüskéje egész környékükről, akik őket megvetik; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten. Eze 28:25 Így mondta az én uram, az Úr: Mikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, melyek közé szétszóródtak; és megmutatom rajtuk szentségemet a pogányok szemeibe, és földjükön fognak lakni, melyet Jákób szolgámnak adtam: Eze 28:26 akkor biztonságban fognak rajta lakni; és építenek házakat, és ültetnek szőlőket, mert biztonságban laknak: mikor ítéleteket cselekszem mindazokon, akik megvetik őket körül; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük. Eze 29:1 A tizedik évben, a tizedik hónap tizenkettedikén lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 29:2 Emberfia, fordítsd arcodat Faraó ellen, Egyiptom királya ellen; és prófétálj ellene és egész Egyiptom ellen. Eze 29:3 Szólj és mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok, Faraó, Egyiptom királya, te nagy sárkány, ki folyóid közepette fekszel; ki azt mondod : Nílusom az enyém, és én teremtettem magamnak: Eze 29:4 és horgokat vetek álladba, és hozzáragasztom folyóid halait pikkelyeidhez; és felvonlak téged folyóidból, és folyóid minden halát, mely pikkelyeidhez ragad; Eze 29:5 és kivetlek a sivatagba, téged és folyóid minden halát. A mező színére esel, nem gyűjtetel be és nem takaríttatol el; a mező vadainak, és az ég madarainak adlak eledelül. Eze 29:6 És megtudja Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy ők nádszálból való bot gyanánt voltak Izráel házának: Eze 29:7 ha megfognak, kezükbe roppansz, és felhasítod egész vállukat; ha pedig rád támaszkodnak, eltörsz, és megállítod egész derekukat. Eze 29:8 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én hozok reád kardot; Eze 29:9 és Egyiptom országa iszonyattá lesz és pusztává, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Amiért azt mondta: „A Nílus az enyém, és én teremtettem. Eze 29:10 Ezért íme én ellened vagyok és folyóid ellen; és teszem Egyiptom országát pusztán pusztasággá; iszonyattá Migdoltól Szienéig és Szerecsenország határáig, Eze 29:11 ne menjen azon át ember lába; és barom lába se menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig. Eze 29:12 És teszem Egyiptom országát pusztasággá az elpusztult országok között, és városai a romvárosok között lesznek pusztán, negyven esztendeig. És elszélesztem Egyiptomot a nemzetek közé, és elszórom őket az országokba. Eze 29:13 Mert így mondta az én uram, az Úr: Negyven év múlva összegyűjtöm Egyiptomot a népek közül, ahova szétszóródtak. Eze 29:14 És megfordítom Egyiptom sorsát, és visszaviszem őket Patrosz földjére, eredetük földjére; és lesznek ott alacsony királyság. Eze 29:15 A királyságoknál alacsonyabb lesz, és nem emelkedik többé a nemzetek fölé; és megkevesbítem őket, hogy ne uralkodjanak a nemzeteken. Eze 29:16 És nem lesz többé Izráel házának bizodalmául, bűnre emlékeztető, mikor hozzá fordulnak; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten. Eze 29:17 És történt a huszonhetedik évben, az első hónap elsején; lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 29:18 Emberfia, Nabukadneccár babilóniai király nagy munkát végeztetett seregével Tírusz ellen, minden fej megkopaszodott, és minden váll feltörött; de bére nem lett neki, sem seregének Tíruszból a munkáért, amit végzett rajta. Eze 29:19 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én odaadom Nabukadneccár babilóniai királynak Egyiptom országát; és elviszi gazdagságát, és elragadja ragadományát és elzsákmányolja zsákmányát, és lesz bére seregének. Eze 29:20 Megfizetésül, amiért megdolgozott, neki adom Egyiptom országát; mert nekem cselekedték, mond az én uram, az Úr. Eze 29:21 Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és neked megadom szád megnyitását közöttük; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 30:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 30:2 Emberfia, prófétálj és mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Jajgassatok: Jaj az a nap! Eze 30:3 Mert közel a nap, igen, közel van az Úr napja; borulat napja, pogányok ideje lesz, Eze 30:4 és bemegy a kard Egyiptomba. És reszketés lesz Szerecsenországban, mikor hullanak a sebesültek Egyiptomban; és elviszik gazdagságát, és leomlanak fundamentumai. Eze 30:5 Szerecsenország és Líbia és Lídia, és az egész egyveleg nép és Kúb, és a szövetség országának fiai; velük együtt kard által esnek el. Eze 30:6 Így mondta az Úr: És elesnek, akik Egyiptomot támogatják, és alászáll büszke ereje; Migdoltól Szienéig kard által esnek el benne, mond az én uram, az Úr. Eze 30:7 És elpusztulnak az elpusztult országok között; és városai a romvárosok között lesznek. Eze 30:8 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor tüzet vetek Egyiptomra. És összetörik minden segítője Eze 30:9 azon a napon: követek mennek ki előlem hajókon, felrettenteni Szerecsenországot biztonságából, és reszketés lesz rajtuk [mint Egyiptom napján], hogy íme jön. Eze 30:10 Így mondta az én uram, az Úr: És megszüntetem Egyiptom sokaságát Nabukadneccár babilóniai király keze által. Eze 30:11 Ő és vele népe, a legkegyetlenebb nemzet, hozatnak el az ország elpusztítására. És kihúzzák kardjukat Egyiptomra, és megtöltik az országot sebesülttel. Eze 30:12 És a folyókat szárazzá teszem, és az országot gonoszok kezére adom; és elpusztítom az országot és teljességét, idegenek keze által, én, az Úr szólottam. Eze 30:13 Így mondta az én uram, az Úr: És kivesztem a bálványképeket, és megszüntetem a bálványokat Nófból, és fejedelem Egyiptom országából nem lesz többé; és félelmet teszek Egyiptom országára, Eze 30:14 és elpusztítom Patroszt, és tüzet vetek Cóánra. És ítéleteket cselekszem Nóban; Eze 30:15 és kiöntöm haragomat Színre, Egyiptom erősségére. És kiirtom Nó sokaságát; Eze 30:16 és tüzet vetek Egyiptomra, vajúdva vajúdik Szín. És Nónak be kell töretnie, és Nóf naponként szorongattatik. Eze 30:17 Aven ifjai és Pi-Beszet kard által esnek el; és ezek fogságra mennek, Eze 30:18 és Tahpanheszben elsötétül a nap. Mikor összetörik ott Egyiptom járma, és megszűnik benne büszke ereje; őt magát felhő takarja be, és leányai fogságba mennek. Eze 30:19 És ítéleteket cselekszem Egyiptomban; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 30:20 És történt a tizenegyedik évben az első hónap hetedikén; lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 30:21 Emberfia, Faraónak, Egyiptom királyának karját eltörtem; és íme nem kötötték be orvosságot téve rá, pólyát véve bekötéséhez, hogy megerősödjék, hogy kardot foghasson. Eze 30:22 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme én Faraó ellen vagyok, Egyiptom királya ellen, és eltöröm karját, az erőset és a töröttet; és kiejtetem a kardot kezéből. Eze 30:23 És elszélesztem Egyiptomot a nemzetek között; és szétszórom az országokban. Eze 30:24 És megerősítem a babilóniai király karjait, és kezébe adom kardomat; és eltöröm a Faraó karjait, és nyög előtte a sebesült nyögésével. Eze 30:25 És megerősítem a babilóniai király karjait, a Faraó karjai pedig leesnek. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor kardomat a babilóniai király kezébe adom, és kinyújtja azt Egyiptom országa ellen. Eze 30:26 És elszélesztem Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszórom őket az országokban; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 31:1 És történt a tizenegyedik évben a harmadik hónap elsején; lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 31:2 Emberfia, mondd Faraónak, Egyiptom királyának és sokaságának: Kihez vagy hasonló nagyságodban? Eze 31:3 Asszíria cédrus volt a Libánonon; szép ágú és árnyas lombú és magas törzsű, és a felhők közt volt a sudara. Eze 31:4 Vizek növelték azt, hullámár emelte azt; folyóival körüljárta ültetvényét. És csatornáit elküldötte, a mező minden fájához; Eze 31:5 ezért lett magasabb növésű a mező minden fájánál, és sokasultak meg ágai. És hosszúkká lettek hajtásai a sok víztől, mikor kinyújtotta: Eze 31:6 és ágain fészkelt minden égi madár. És lombjai alatt fiadzott minden mezei vad; és árnyékában lakott minden nagy nemzet. Eze 31:7 És szép volt nagyságában, hosszú ágaival; mert gyökere nagy vizekhez nyúlt. Eze 31:8 Cédrusok nem értek fel vele Isten kertjében, ciprusok nem hasonlítottak ágaihoz, és jávorfák nem voltak olyan lombúak. Az Isten kertjében egy fa sem hasonlított hozzá szépségben; Eze 31:9 oly széppé tettem sok ágával. És irigyelte azt minden fa, mely volt az Isten kertjében. Eze 31:10 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy magas volt a törzse [és tette sudarát a felhők közé], és felfuvalkodott magasságában: Eze 31:11 tehát a legerősebb nemzet kezébe adtam őt, bánjon el vele hitetlenségéért, elűztem őt; Eze 31:12 és kiirtották őt az idegenek, a legkegyetlenebb nemzet; és a hegyekbe lökték őt, és minden völgybe estek ágai. És letörtek ágai a föld minden medrébe, és kiszálltak árnyékából a föld minden népei; és elhagyták őt, Eze 31:13 düledékén lakjék az ég minden madara, és lombján legyen a mezőnek minden vada: Eze 31:14 Hogy ki ne magasodjék törzsével egy víz melletti fa se, és ne tegyék sudarukat felhőik közé: és ne álljanak meg erőseik magasságukban, egy vízivó se; mert mind a halálnak adattak a föld legmélyére, az emberfiak közé, a verembe szállókhoz. Eze 31:15 Így mondta az én uram, az Úr: Amely nap leszállt az alvilágba, gyászt rendeztem, beborítottam érte a hullámárt, és megvontam a folyóit, és elálltak a nagy vizek; és borúba vontam érte a Libánont, és a mezőnek minden fája elsenyvedt érte. Eze 31:16 Zuhanásának hangjával megrettentettem a nemzeteket, mikor levittem őt az alvilágba a verembe szállókkal; és megvigasztalódtak a föld legmélyén Éden minden fái, a Libánon válogatottja és java, mind a vízivók: Eze 31:17 ők is vele szálltak az alvilágba a kard sebesültjeihez; és karja voltak, akik vele laktak a nemzetek között. Eze 31:18 Így kihez vagy hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Te is levitetel Éden fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek közt fekszel a kard sebesültjei közt: ez Faraó és egész sokasága, mond uram, az Úr. Eze 32:1 És történt a tizenkettedik évben a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején; lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 32:2 Emberfia, kezdj gyászéneket Faraóra, Egyiptom királyára, és mondd neki: Oroszlánhoz hasonlítasz a nemzetek közt; és olyan vagy, mint a sárkány a vizekben; mikor előtörsz folyamaiddal, és megzavarod a vizet lábaiddal, megtiprod az ő folyamaikat. Eze 32:3 Így mondta az én uram, az Úr: És kiterítem rád hálómat sok nép gyülekezetével; és felhoznak téged hálómban, Eze 32:4 és a földre löklek téged. A mező színére hajítalak téged, és rád telepítem az ég minden madarát, és jól tartom belőled a föld minden vadát; Eze 32:5 és kiteszem húsodat a hegyekre, és betöltöm a völgyeket dögrakásoddal; Eze 32:6 és megitatom az országot, melyben úszol, véredből a hegyekig, és a medrek megtelnek veled. Eze 32:7 És mikor kioltalak, elborítom az eget, és elsötétítem csillagait; a napot felhővel takarom el, és a hold nem adja ki világosságát. Eze 32:8 Minden világító testet az égben elsötétítek feletted; és sötétséget adok országodra, mond uram, az Úr. Eze 32:9 És megharagítom sok nép szívét, mikor összeroppanásodat beviszem a nemzetek közé; országokra, melyeket nem ismersz, és megdöbbentek rajtad sok népet. Eze 32:10 És királyaik borzadva borzadnak rajtad; mikor kardomat arcukra villogtatom; és reszketnek pillanatonként a maguk életéért, amely napon összeomlasz. Eze 32:11 Mert így mondta az én uram, az Úr: A babilóniai király kardja jön reád, Eze 32:12 hősök kardja által ejtem el sokaságodat: a nemzetek legkegyetlenebbjei mind; és elpusztítják Egyiptom kevélységét. És elpusztul egész sokasága; Eze 32:13 és kivesztem minden barmát a sok vizek mellől; és nem zavarja azokat többé emberláb, barompata sem zavarja őket; Eze 32:14 akkor lehiggasztom vizeiket. És folyamaikat olajként folyatom, mond az én uram, az Úr, Eze 32:15 mikor Egyiptom országát pusztasággá teszem, és kipusztul az ország teljességéből; mikor levágok minden benne lakót, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 32:16 Gyászének ez, tehát énekeljék ezt, a nemzetek leányai énekeljék ezt; Egyiptomra és egész sokaságára énekeljék ezt, mond az én uram, az Úr. Eze 32:17 És történt a tizenkettedik évben, a hónap tizenötödikén; lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 32:18 Emberfia, sirasd el Egyiptom sokaságát és kísérd le azt; azt és hatalmas nemzetek leányát a föld legmélyére a verembe szállókkal. Eze 32:19 „Kinél vagy kedvesebb? szállj alá, hogy fektessenek le a körülmetéletlenekkel! Eze 32:20 Kard sebesültjei közt kell elesniük; kardnak van kiadva, húzzátok őt, és egész sokaságát! Eze 32:21 Így szólnak majd róla a legerősebb hősök az alvilágból, segítőivel, akik leszállottak, lefeküdtek, a körülmetéletlenek, kard sebesültjei. Eze 32:22 Ott van Asszíria és egész gyülekezete, körülötte sírjai; mindnyájan sebesültek, kik kard által estek el. Eze 32:23 Akinek a verem legsarkában adattak sírok, és gyülekezete sírja körül van; mindnyájan sebesültek, kard által estek el, akik félelmet okoztak az élők földjén. Eze 32:24 Ott van Élám, és egész sokasága a sírja körül; mindnyájan sebesültek, akik kard által estek el, akik körülmetéletlenül szálltak alá a föld legmélyére, kik félelmet okoztak az élők földjén, és hordozták gyalázatukat a verembe szállókkal; Eze 32:25 sebesültek közt adtak neki ágyat egész sokaságával, körülötte sírjai. Mind körülmetéletlenek, kard sebesültjei; mert félelmük adatott az élők földjére [és hordozták gyalázatukat a verembe szállókkal], a sebesültek közé tétetett. Eze 32:26 Ott van Mesek, Tubal és egész sokasága, körülötte sírjai; mindnyájan körülmetéletlenek, kard sebesültjei, mert félelmet okoztak az élők földjén. Eze 32:27 És nem feküsznek a hősökkel, kik a körülmetéletlenek közül elestek; akik harci fegyvereikkel szálltak le az alvilágba, és kardjukat a fejük alá tették: hanem bűnösségük van a csontjaik felett, mert hősök félelme voltak az élők földjén. Eze 32:28 [Te is a körülmetéletlenek közt fogsz feküdni, és feküdni fogsz a kard sebesültjeivel.] Eze 32:29 Ott van Edom, királyai és minden fejedelme, kik erejükben tétettek a kard sebesültjeihez; ők a körülmetéletlenekkel feküsznek, és a verembe szállókkal. Eze 32:30 Ott vannak észak fejedelmei mind és minden cidoni; kik leszálltak a sebesültekkel, rettegett erejükben megszégyenülve, és lefeküdtek körülmetéletlenül a kard sebesültjeivel, és hordozták gyalázatukat a verembe szállókkal. Eze 32:31 Ha őket meglátja Faraó, megvigasztalódik egész sokaságán; kard sebesültje Faraó és egész serege, mond uram, az Úr. Eze 32:32 Mert félelmét adtam az élők földjére; tehát lefektették a körülmetéletlenek között a kard sebesültjeivel Faraót és egész sokaságát, mond az én uram, az Úr. Eze 33:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 33:2 Emberfia, szólj néped fiaihoz, és mondd nekik: Ha egy országra kardot viszek; és vesz az ország népe maga közül egy embert, és őrállóvá teszi azt maga felett; Eze 33:3 és az látja a kardot az országra jönni, és megfújja a kÚrtöt, és figyelmezteti a népet, Eze 33:4 és aki hall, hallja a kÚrt szavát, de nem veszi fel a figyelmeztetést, és eljön a kard, és elragadja őt; akkor annak vére a maga fején lesz. Eze 33:5 Hallotta a kÚrtszót, és nem vette fel az intést, legyen rajta a vére; mert ha felvette volna az intést, megmenthette volna életét. Eze 33:6 De ha az őrálló, mikor látja a kardot jönni, nem fújja meg a kÚrtöt és a nép nem kap figyelmeztetést és eljön a kard, és elragad belőle egy lelket; az a maga bűnéért ragadtatik el, de vérét az őrálló kezén keresem meg. Eze 33:7 Így téged, emberfia, őrállóvá tettelek Izráel háza felett; ha tehát igét hallasz számból, figyelmeztesd őket nevemben. Eze 33:8 Ha azt mondom a hitetlennek: Hitetlen, bizonnyal meg kell halnod, és te nem szólsz, hogy figyelmeztesd a hitetlent útjára; az a hitetlen a maga bűnéért hal meg, de vérét a te kezeden keresem meg. Eze 33:9 Ha pedig te figyelmeztetted a hitetlent útjára, hogy térjen meg róla, és nem tér meg útjáról; ő meghal bűnében, de te megmentetted életedet. Eze 33:10 És te, emberfia, mondd Izráel házának: Így mondjátok, mondván: Ha bűneink és vétkeink rajtunk vannak; és mi azokban elsenyvedünk, hát hogyan élünk? [23; 39] Eze 33:11 Mondd nekik: Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy nem a hitetlen halálában gyönyörködöm, hanem abban, ha a hitetlen megtér az ő útjáról, és él; térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról; hát miért halnátok meg, Izráel háza? Eze 33:12 De te, emberfia, mondd néped fiainak: Az igaz embert meg nem menti igazsága, amely nap elpártol, és a hitetlen el nem botlik hitetlenségében, amely nap megtér hitetlenségéből; tudniillik az igaz ember nem élhet abban, amely nap vétkezik. Eze 33:13 Ha azt mondom az igaz embernek, hogy élvén él, és ő bízik igazságában és álnokságot cselekszik; semmi igazsága nem fog neki beszámíttatni, és abban az álnokságban, melyet cselekedett, abban hal meg. Eze 33:14 Ha pedig azt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg; de az megtér vétkéből, és ítéletet és igazságot cselekszik; Eze 33:15 ha a hitetlen a zálogot visszaadja, a rablottat megtéríti, az élet törvényeiben jár, nem cselekedvén álnokságot: élvén él, meg nem hal. Eze 33:16 Semmi vétke, melyet elkövetett, nem számíttatik be neki; ítéletet és igazságot cselekedett, élvén éljen. Eze 33:17 És azt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úr útja; pedig az ő útjuk nem igazságos. Eze 33:18 Ha eltér az igaz az ő igazságától, és álnokságot cselekszik, abban hal meg; Eze 33:19 és ha megtér a hitetlen az ő hitetlenségéből, és ítéletet és igazságot cselekszik, ő azok által él. Eze 33:20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úr útja! Kit-kit a maga útjai szerint ítélek meg köztetek, Izráel háza. Eze 33:21 És történt fogságunk tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödikén, megérkezett hozzám a menekült Jeruzsálemből, mondván: Bevétetett a város. Eze 33:22 És az Úrnak keze lett rajtam azelőtt való este, mikor a menekült megérkezett, és megnyitotta a számat, míg megérkezett hozzám reggel; és megnyílt a szám és nem voltam többé néma. Eze 33:23 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 33:24 Emberfia, ezeknek a romoknak lakói Izráel földjén azt mondják, mondván: Egyedül volt Ábrahám, és örökölte az országot, de mi sokan vagyunk, nekünk adatott az ország birtokul. Eze 33:25 Ezért mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Ti megeszitek a vért, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és az országot akarjátok örökölni? Eze 33:26 Kardotokon álltok, utálatosságot cselekesztek, és mindenitek megfertőzteti felebarátjának feleségét; és az országot akarjátok örökölni? Eze 33:27 Így mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Élek én, hogy akik a romok közt vannak, kard által esnek el, és akik a mező színén, azokat a vadnak adom eledelül; és akik az erődökben és a barlangokban, azok dögvészben halnak meg . Eze 33:28 És pusztasággá és iszonyattá teszem az országot, és megszűnik büszke ereje; és elpusztulnak Izráel hegyei, úgy hogy nem lesz, ki átmenjen rajtuk. Eze 33:29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr; mikor az országot pusztasággá és iszonyattá teszem minden utálatosságukért, amit cselekedtek. Eze 33:30 És te, emberfia, néped fiai azok, akik beszélgetnek rólad a falak mellett a házak ajtaiban; és szól egyik a másiknak, ki-ki felebarátjának, mondván: Jertek csak és hallgassátok, micsoda ige jön ki az Úrtól! Eze 33:31 És úgy jönnek hozzád, mint egy népcsődület, és leülnek előtted, mint az én népem, és hallgatják szavaidat, de azokat nem cselekszik; mert szájukkal kedveskedéseket cselekesznek ők, szívük az ő igazságtalan nyereségük után jár. Eze 33:32 És íme te olyan vagy nekik, mint egy szerelmes dal, szép hangú, jól hárfázó; és hallgatják szavaidat, de nem cselekszik azokat. Eze 33:33 De mikor beteljesedik, íme beteljesedik, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük. Eze 34:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 34:2 Emberfia, prófétálj Izráel pásztorai ellen; prófétálj és mondd nekik, a pásztoroknak: Így mondta az én uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Nem a juhokat kell-e legeltetni a pásztoroknak? Eze 34:3 A kövérséget megeszitek, és a gyapjúval ruházkodtok, a hízottat levágjátok; a juhokat nem legeltetitek. Eze 34:4 A gyengélkedőket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, és a töröttet nem kötöztétek be, és az elűzöttet nem hoztátok vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg; és erővel letiportátok őket és erőszakkal. Eze 34:5 És szétszóródtak, mert nem volt pásztor; és eledelévé lettek minden mezei vadnak; és szétszóródtak, Eze 34:6 tévelyegtek juhaim minden hegyen és minden emelkedett halmon; és az egész föld színén szétszóródtak juhaim, senki sem kérdezte, senki sem kereste. Eze 34:7 Ezért pásztorok, halljátok meg az Úr szavát: Eze 34:8 Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy mivel az én nyájam zsákmánnyá lett, és juhaim eledelévé lettek minden mezei vadnak, mert nem volt pásztor, és nem kérdezték az én pásztoraim az én juhaimat; és a pásztorok magukat legeltették, és juhaimat nem legeltették; Eze 34:9 ezért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr szavát: Eze 34:10 Így mondta az én uram, az Úr: Íme én a pásztorok ellen vagyok, és megkeresem juhaimat kezükön, és megszüntetem juhpásztorságukat, és nem legeltetik többé a pásztorok magukat; és kiragadom juhaimat szájukból, és nem lesznek nekik eledelül. Eze 34:11 Mert így mondta az én uram, az Úr: Ihol vagyok én, majd megkérdezem juhaimat, és megkeresem őket. Eze 34:12 Mint pásztor keresi nyáját, amely nap szétszórt juhai között van, úgy fogom én keresni juhaimat; és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhő és borulat napján. Eze 34:13 És kihozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket az országokból, és beviszem őket a saját földjükre; és legeltetem őket Izráel hegyein, a medrekben és az ország minden lakóhelyén. Eze 34:14 Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magaslatának hegyein lesz tanyájuk; ott delelnek, jó tanyán és kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Eze 34:15 Én legeltetem juhaimat, és én deleltetem őket, mond az én uram, az Úr. Eze 34:16 Az elveszettet megkeresem, és az elűzöttet visszahozom, és a megtöröttet bekötözöm, és a beteget megerősítem; a kövéret és az erőset pedig elpusztítom, ítélettel legeltetem azt. Eze 34:17 Ami tehát titeket illet, én juhaim, így mondta az én uram, az Úr: Íme én igazságot teszek juh és juh között, kosok és bakok között. Eze 34:18 Hát nem elég nektek a legjobb legelőt legelni, hogy a többi legelőt lábaitokkal legázoljátok; és a víz tisztáját leinni, hogy a többit lábaitokkal megtiporjátok? Eze 34:19 Úgyhogy az én juhaimnak azt kell legelni, amit lábaitok legázoltak, és azt kell inni, amit lábaitok megtiportak? Eze 34:20 Ezért így mondta nekik az én uram, az Úr: Ihol vagyok én, és igazságot teszek a hízott juh és a sovány juh között. Eze 34:21 Mivelhogy oldallal és vállal taszítjátok és szarvaitokkal öklelitek a gyengélkedőket mind, míg szét nem szórjátok őket kifelé: Eze 34:22 tehát megszabadítom juhaimat, és nem lesznek többé zsákmányul; és igazat teszek juh és juh között: Eze 34:23 és állítok föléjük egy pásztort, hogy legeltesse őket, szolgámat, Dávidot; ő fogja őket legeltetni, és ő lesz nekik pásztorukká. Eze 34:24 És én, az Úr leszek nekik Istenük, szolgám, Dávid pedig fejedelem közöttük; én, az Úr szólottam. Eze 34:25 És kötök velük békeszövetséget, és megszüntetem a gonosz vadat az országban; és biztonságban lakhatnak a sivatagban, és alhatnak az erdőben. Eze 34:26 És áldássá teszem őket és halmom környékét; és meg hozom az esőt idejében, áldás esői lesznek. Eze 34:27 És a mező fája megadja gyümölcsét, és a föld megadja termését, és biztonságban lesznek földjükön; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármuk rúdjait, és megszabadítom őket azok kezéből, akik szolgákká teszik őket. Eze 34:28 És nem lesznek többé a pogányok zsákmánya, és a föld vadállata nem pusztítja őket; és biztonságban laknak, és nem lesz ki ijessze. Eze 34:29 És híres ültetvényt állítok fel nekik; és nem lesznek többé éhségtől elragadottak az országban, és nem hordozzák többé a pogányok gyalázkodását. Eze 34:30 És megtudják, hogy én, az ő Uruk Istenük velük vagyok; és ők, Izráel háza, az én népem, mond az én uram, az Úr. Eze 34:31 És ti, juhaim, legelőm nyája, ti emberek vagytok; én vagyok Istenetek, mond az én uram, az Úr. Eze 35:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 35:2 Emberfia, fordítsd arcodat Széir hegye ellen; és prófétálj ellene. Eze 35:3 És mondd neki: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok, Széir hegye; és kinyújtom rád kezemet, és pusztasággá és iszonyattá teszlek. Eze 35:4 Városaidat rommá teszem, és te pusztaság leszel; és megtudod, hogy én vagyok az Úr. Eze 35:5 Mivelhogy ősi ellenségeskedés van benned, és Izráel fiait a kard kezére szolgáltattad szerencsétlenségük idejében, a végső bűn idejében: Eze 35:6 ezért élek én, mond az én uram, az Úr, hogy vérnek készítelek elő téged, és vér fog üldözni téged; bizony vért gyűlöltél, tehát vér üldözzön téged. Eze 35:7 És teszem Széir hegyét iszonyattá és pusztasággá; és kiirtom belőle a jövőt és menőt. Eze 35:8 És megtöltöm hegyeit sebesültjeivel; halmaidon, völgyeidben és minden medreidben hullanak a kard sebesültjei. Eze 35:9 Örök pusztasággá teszlek téged, és városaidat ne lakják; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 35:10 Mivelhogy azt mondtad: Énnek a két nemzetnek és ennek a két országnak az enyémnek kell lenni, és mi elfoglaljuk azt; noha az Úr ott volt: Eze 35:11 ezért élek én, mond az én uram, az Úr, hogy a te haragod és irigységed szerint cselekszem, amellyel te cselekedtél irántuk való gyűlöletedből; és megismertetem magamat közöttük, mikor megítéllek téged, Eze 35:12 és megtudod, hogy én vagyok az Úr. Hallottam minden szidalmadat, melyet Izráel hegyei ellen mondtál, mondván: Elpusztultak, nekünk adattak eledelül. Eze 35:13 És nagyzoltatok ellenem szátokkal, és sokat beszéltetek ellenem; én hallottam. Eze 35:14 Így mondta az én uram, az Úr: Az egész föld örömére pusztasággá teszlek téged. Eze 35:15 Amint örültél Izráel háza örökségén, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled: pusztaság leszel, Széir hegye és egész Edom teljesen, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 36:1 És te, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek; és mondd: Izráel hegyei, halljátok az Úr szavát! Eze 36:2 Mivelhogy azt mondja az ellenség rátok: Haha! és: Az ősi magaslatok a mi birtokunkká lettek: Eze 36:3 ezért prófétálj és mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Éppen mivel pusztítanak és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek a pogányok maradékának öröksége, és a nyelvek ajkára és a nép megszólására jutottatok; Eze 36:4 ezért, Izráel hegyei, halljátok meg az én uramnak, az Úrnak szavát! Így mondta az én uram, az Úr a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek zsákmánnyá és nevetséggé lettek a pogányok maradékának, akik köröskörül vannak; Eze 36:5 ezért így mondta az én uram, az Úr: Bizony hogy féltékenységem tüzében szóltam a pogányok maradéka ellen és egész Edom ellen, akik az én országomat a maguk örökségének vették teljes szívbeli örömmel, megvetéssel, lélekből, hogy zsákmánynak hajtsák azt ki: Eze 36:6 ezért prófétálj Izráel földje felől; és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én féltékenységemben és indulatomban szóltam, mivelhogy a pogányok gyalázkodását hordoztátok: Eze 36:7 ezért így mondta az én uram, az Úr: Én felemeltem kezemet; bizony hogy a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők fogják gyalázatukat hordozni. Eze 36:8 Ti pedig, Izráel hegyei, az én népemnek, Izráelnek fogjátok ágaitokat nyújtani és gyümölcseiteket meghozni; mert közel vannak, hogy megjöjjenek. Eze 36:9 Mert íme én mellettetek vagyok; és hozzátok fordulok, és megművelnek, és bevetnek titeket. Eze 36:10 És megsokasítom rajtatok az embert, Izráel egész házát teljesen; s lakottakká lesznek a városok, és a romok felépülnek. Eze 36:11 És megsokasítok rajtatok embert és barmot, és szaporodnak és gyümölcsöznek; és lakottakká teszlek benneteket, mint hajdan voltatok, és jobban bánok veletek, mint kezdetben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 36:12 És járatok embert, az én népemet, Izráelt, és birtokba vesznek téged és örökségükké leszel nekik; és többé már nem fosztod meg őket gyermekeiktől. Eze 36:13 Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy azt mondják rólad, emberevő vagy és népednek gyermekeitől megfosztója lettél, Eze 36:14 ezért embert nem eszel többé, és népedet gyermekeitől nem fosztod meg többé; mond az én uram, az Úr. Eze 36:15 És nem hallatom veled többé a pogányok gyalázkodását, és a népek szidalmát nem hordozod többé; és népedet nem ejted meg többé, mond az én uram, az Úr. Eze 36:16 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 36:17 Emberfia, Izráel háza, mikor a saját földjén lakott, megfertőztette azt útjával és cselekedeteivel; mint az elkülönítésben levő nő tisztátalansága, olyan volt az ő útjuk előttem. Eze 36:18 Tehát kiöntöttem indulatomat rájuk a vérért, amit kiontottak az országban; és mert bálványaikkal megfertőztették azt. Eze 36:19 És elszélesztettem őket a pogányok közé, és szétszóródtak az országokban; útjuk és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket. Eze 36:20 És mikor bementek a pogányokhoz, ahova mentek, megfertőztették szent nevemet; amennyiben azt mond t á k róluk, hogy az Úr népe az, és az ő országából jöttek ki: Eze 36:21 és megsajnáltam szent nevemet, melyet megfertőztetett Izráel háza a pogányok között, ahova ment. Eze 36:22 Ezért mondd Izráel házának: Így mondta az én uram, az Úr: Nem tiérettetek cselekszem, Izráel háza; hanem az én szent nevemért, melyet megfertőztettetek a pogányok között, ahova mentetek. Eze 36:23 És megszentelem az én nagy nevemet, mely meg van fertőztetve a pogányok között, melyet ti fertőztettetek meg közöttük; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mond az én uram, az Úr, mikor megmutatom szentségemet rajtatok szemeik előtt. Eze 36:24 És kiveszlek titeket a pogányok közül, és összegyűjtelek benneteket minden országból; és beviszlek benneteket a saját földetekre. Eze 36:25 És hintek rátok tiszta vizet, és tisztákká lesztek; minden tisztátalanságoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak titeket. Eze 36:26 És adok nektek új szívet, és új szellemet adok belétek; és eltávolítom a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. Eze 36:27 És az én szellememet adom belétek; és azt cselekszem, hogy az én törvényeimben jártok, és ítéleteimet megtartjátok és megcselekszitek. Eze 36:28 És laktok abban az országban, melyet atyáitoknak adtam; és lesztek nekem népem gyanánt, és én leszek nektek Istenetek gyanánt. Eze 36:29 És megszabadítlak titeket minden tisztátalanságotoktól; és szólítom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok rátok éhséget. Eze 36:30 És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy ne vegyétek fel többé az éhség szégyenét a pogányok között. Eze 36:31 És megemlékeztek gonosz útjaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók; és megtudjátok önmagatokat bűneitek miatt és utálatosságaitok miatt. Eze 36:32 Nem értetek cselekszem én, mond az én uram, az Úr, legyen tudtotokra; szégyelljétek magatokat és piruljatok útjaitok miatt, Izráel háza. Eze 36:33 Így mondta az én uram, az Úr: Amely napon megtisztítalak titeket minden bűneitekből; lakottakká teszem a városokat, és felépülnek a romok. Eze 36:34 És az elpusztult ország műveltetni fog, annak helyébe, hogy pusztaság volt minden átmenő szemei e lőtt: Eze 36:35 úgyhogy azt mondják majd, hogy ez az ország, mely el volt pusztulva, olyanná lett, mint az Éden kertje; és a romba dőlt, elpusztult és lerombolt városok meg vannak erősítve és lakottak. Eze 36:36 És megtudják a pogányok, akik meg maradnak körülöttetek, hogy én, az Úr, építettem fel a leromboltakat, és ültettem be az elpusztítottat; én, az Úr szóltam és megcselekszem. Eze 36:37 Így mondta az én uram, az Úr: Még megengedem, hogy megkeressen engem Izráel háza, hogy ezt megtegyem nekik: szaporítsam meg őket, az embert, mint a nyájat. Eze 36:38 Mint a szentségek juhai, mint Jeruzsálem juhai ünnepei alkalmával, úgy lesznek tele az elpusztult városok embernyájjal; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 37:1 Lett rajtam az Úr keze, és kivitt engem lélekben az Úr, és letett engem a völgy közepette; és az tele volt csontokkal. Eze 37:2 És elvitt engem mellettük köröskörül; és íme sok volt nagyon a völgy felszínén, és íme igen meg voltak száradva. Eze 37:3 És azt mondta nekem: Emberfia, megelevenedhetnek-e ezek a csontok? És azt mondtam: Uram, én uram, te tudod! Eze 37:4 És azt mondta nekem: Prófétálj ezek felett a csontok felett; és mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr szavát! Eze 37:5 Így mondta az én uram, az Úr ezeknek a csontoknak: Íme én hozok belétek leheletet, és éltek. Eze 37:6 És adok reátok inakat, és teszek reátok húst, és beborítlak benneteket bőrrel, és adok belétek leheletet, és éltek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Eze 37:7 És prófétáltam, amint parancsolva volt nekem; és íme zaj támadt, amint prófétáltam, és íme rendülés, és közeledtek a csontok, csont a maga csontjához. Eze 37:8 És láttam, és íme inak voltak rajtuk, és hús nőtt, és bőr borult reájuk felül; de lehelet nem volt bennük. Eze 37:9 És azt mondta nekem: Prófétálj a leheletnek, a szellemnek; prófétálj, emberfia, és mondd a leheletnek: Így mondta az én uram, az Úr: A négy szél felől jövel, ó lehelet, és lehelj ezekbe a megölöttekbe, hogy éljenek! Eze 37:10 És mikor prófétáltam, mint parancsolta nekem, beléjük szállt a lehelet, és megelevenedtek, és lábára állt egy igen-igen nagy sereg. Eze 37:11 És azt mondta nekem: Emberfia, ezek a csontok az Izráel egész háza: íme azt mondják: Megszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, kivágattattunk. Eze 37:12 Ezért prófétálj és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én felnyitom sírjaitokat, és felhozlak titeket sírjaitokból, én népem; és beviszlek titeket Izráel földjére. Eze 37:13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr; mikor felnyitom sírjaitokat, és felhozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Eze 37:14 És belétek adom leheletemet, és éltek, és leteszlek titeket a saját földetekre; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki szóltam és megcselekszem, mond az Úr. Eze 37:15 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 37:16 És te, emberfia, végy magadnak egy fát, és írd rá: Júdáé és Izráelnek vele társult fiaié; és végy egy másik fát, és írd rá: Józsefé, Efraim fája és Izráelnek egész vele társult házáé: Eze 37:17 és tedd azokat össze, egyiket a másikkal egy fává; és legyenek egyek a kezedben. Eze 37:18 És mikor azt mondják neked néped fiai, mondván: Ugye megjelented nekünk, mik ezek részedről? Eze 37:19 Mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én veszem József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráelnek vele társult törzseit; és teszem őket azon a Júda fájához, és egy fává teszem őket, és eggyé lesznek a kezemben. Eze 37:20 És legyenek a fák, amelyekre írsz, a kezedben, szemeik előtt. Eze 37:21 És szólj nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én kiveszem Izráel fiait a pogányok közül, ahova mentek; és összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre. Eze 37:22 És egy nemzetté teszem őket az országban, Izráel hegyein, és egy király lesz a királyuk valamennyiüknek; és nem lesznek többé két nemzetté, és nem oszolnak már többé két királyságra. Eze 37:23 És nem fertőztetik meg többé magukat bálványaikkal és undokságaikkal és semmi bűnükkel; és megszabadítom őket minden lakhelyükről, melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nekem népem gyanánt, és én leszek nekik Istenük gyanánt. Eze 37:24 És az én szolgám, Dávid lesz felettük király, és egy pásztora lesz mindnyájuknak; és ítéleteimben járnak, és törvényeimet megtartják és megcselekszik azokat. Eze 37:25 És laknak az országban, melyet Jákób szolgámnak adtam, melyben atyáitok laktak; és benne laknak ők és fiaik és fiaiknak fiai örökké, és szolgám Dávid lesz fejedelmük örökké. Eze 37:26 És kötök velük békeszövetséget, mely örökkévaló szövetség lesz velük; és elhelyezem őket, és megsokasítom őket, és szenthelyemet közöttük helyezem el örökre. Eze 37:27 És felettük lesz hajlékom, és én Istenük gyanánt leszek nekik; ők pedig népem gyanánt lesznek nekem. Eze 37:28 És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki Izráelt szentté teszem; amennyiben szentélyem közöttük lesz örökre. Eze 38:1 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Eze 38:2 Emberfia, fordítsd arcodat a Mágóg országában Góg ellen, Rós, Mesek és Tubal fejedelme ellen; és prófétálj ellene. Eze 38:3 És mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok Góg, Rós, Mesek és Tubal fejedelme: Eze 38:4 és elcsavarlak, és horgokat teszek álladba; és kiviszlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mind tökéletes öltözetűek, nagy gyülekezet, tárcsával és pajzzsal, kardforgatók mindnyájan. Eze 38:5 Perzsia, Szerecsenország és Líbia velük; mindnyájan pajzzsal és sisakkal. Eze 38:6 Gómer és minden csapata, Togarmá háza észak legsarkában és minden csapatával; a sok nép veled. Eze 38:7 Állj szilárdan és készítsd elő magadat és egész gyülekezetedet, mely köréd gyülekezett; és légy nekik őrizetül: Eze 38:8 sok nap múlva meglátogattatol. Az esztendők végén bejössz az országba, mely visszahozatott a kardtól, összegyűjtetett sok népek közül, Izráel hegyeire, melyek folyton rommá lettek, de ők kihozattak a népek közül és biztonságban laknak mindnyájan. Eze 38:9 És felvonulsz, mint a vihar, úgy jössz be, olyan leszel, mint a felhő, elborítván az országot; te és minden csapatod és a sok nép veled. Eze 38:10 Így mondta az én uram, az Úr: És lesz azon a napon, eszedbe jut valami, és gonosz tervet gondolsz ki. Eze 38:11 És azt mondod: „Felmegyek a nyílt falvak országába, bemegyek azokhoz, akik nyugodtan vannak, biztonságban laknak; mindnyájan kőfal nélkül laknak, és reteszük és ajtaik nincsenek nekik; Eze 38:12 hogy ragadjak ragadományt, zsákmányoljak zsákmányt: hogy lakottá lett romok ellen fordítsd kezedet, és a pogányok közül összegyűjtött nép ellen, mely nyájat és vagyont szerzett, mely a föld köldökén lakik. Eze 38:13 Sába és Dedán és Tarsis kereskedői és minden fiatal oroszlánjai azt mondják neked: Ugye ragadományt ragadni jössz te, ugye zsákmányt zsákmányolni gyűjtötted össze gyülekezetedet; ezüstöt és aranyat elvinni, nyájat és vagyont elvenni, és nagy ragadományt elragadni? Eze 38:14 Ezért prófétálj, emberfia, és mondd Gógnak: Nemde azon a napon, mikor népem Izráel biztonságban lakik, megtudod? Eze 38:15 És eljössz helyedről, észak legsarkáról te és sok nép veled; lovon ülők mind, nagy gyülekezet és hatalmas sereg; Eze 38:16 és felvonulsz népem ellen, Izráel ellen, mint a felhő, elborítván az országot. Az utolsó napokban lesz ez, és azért hozlak el országom ellen, hogy megismerjenek engem a pogányok, mikor megmutatom rajtad szentségemet szemeik előtt, Góg. Eze 38:17 Így mondta az én uram, az Úr: Úgy e te vagy az, akiről szóltam a hajdani napokban szolgáim, Izráel prófétái által, akik azokban a napokban évekig prófétálták, hogy rájuk hozlak téged. Eze 38:18 És lesz azon a napon, amely nap eljön Góg Izráel földjére, mond az én uram, az Úr, hogy felszáll indulatom orromba. Eze 38:19 És féltékenységemben, felindulásom tüzében szóltam: Bizony, azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén. Eze 38:20 És megremegnek előttem a tenger halai és az ég madarai és a mező vadai és minden, ami a földön csúszik-mászik, és minden ember, aki a föld színén van; és bedőlnek a hegyek és leomlanak a meredekségek, és minden kőfal a földre omlik. Eze 38:21 És kardot szólítok ellene minden hegyemen, mond az én uram, az Úr; mindenkinek kardja a másik ellen lesz. Eze 38:22 És dögvésszel és vérrel törvénykezem vele; elmosó záport és kőesőt, tüzet és ként hullatok rá és csapatára, és a sok népre, mely vele lesz Eze 38:23 És felmagasztalom, és megszentelem és megismertetem magamat sok pogány szemei előtt; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 39:1 És te, emberfia, prófétálj Góg ellen, és mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én ellened vagyok Góg, Rós, Mesek és Tubal fejedelme. Eze 39:2 És elcsavarlak téged, és édesgetlek és felhozlak téged észak legsarkából; és behozlak téged Izráel hegyeire. Eze 39:3 És kiütöm íjadat bal kezedből; és nyilaidat jobb kezedből kiejtem. Eze 39:4 Izráel hegyein elesel te és egész csapatod és a sok nép, mely veled van; a ragadozó madárnak, mindenféle szárnyasnak és a mezei vadnak adlak eledelül. Eze 39:5 A mező színén esel el; mert én szólottam, mond az én uram, az Úr. Eze 39:6 És tüzet küldök Mágógra és a szigetek biztonságos lakóira; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Eze 39:7 És szent nevemet megismertetem népemnek, Izráelnek közepette, és nem engedem többé szent nevemet megfertőztetni; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, a Szent Izráelben. Eze 39:8 Íme jön és meglesz, mond az én uram, az Úr; ez az a nap, melyről szólottam. Eze 39:9 És kimennek Izráel városainak lakosai, és tüzelnek és fűtenek a fegyverekkel, a pajzzsal és tárcsával, az íjjal és nyilakkal, a kézbeli bottal és dárdával; és tüzet tesznek velük hét esztendeig. Eze 39:10 És nem hordanak fát a mezőről, és nem vágnak az erdőből, mert a fegyverekkel tesznek tüzet; és kifosztják kifosztóikat, és elzsákmányolják zsákmányolóikat, mond az én uram, az Úr. Eze 39:11 És lesz azon a napon Gógnak ottani helyet adok sírnak Izráelben, a Cserkész-völgyet a tengertől keletre; ugyanis az akasztotta meg a cserkészőket; és ott temetik el Gógot és egész sokaságát, és Hamon-Góg völgyének nevezik. Eze 39:12 És temeti őket Izráel háza, hogy megtisztítsa az országot, hét hónapig. Eze 39:13 Temeti pedig az egész földnépe, és dicsőségükre lesz nekik a napon, mikor megdicsőítem magamat, mond az én uram, az Úr. Eze 39:14 És állandó férfiakat különítenek el, akik az országban cserkésznek, hogy eltemessék a cserkészőkkel azokat, akik fennmaradtak a föld felszínén. Hogy megtisztítsák azt, hét hónap múlva átkutatják. Eze 39:15 És bejárják a cserkészők az országot, és ha ember csontot lát valamelyik, jelt épít mellé; míg eltemetik azt a temetők a Hamon-Góg völgyébe. Eze 39:16 Városnév is a Hamóna. Így tisztítják meg az országot. Eze 39:17 És te, emberfia, így mondta az én uram, az Úr, mondd a madárnak, minden szárnyasnak, és a mező minden vadának: Gyűljetek össze és jertek el, seregeljetek mindenfelől az én vágóáldozatomra, melyet én áldozok nektek nagy vágóáldozatul Izráel hegyein; és egyetek húst, és igyatok vért. Eze 39:18 Hősök húsát egyétek, és a Föld fejedelmeinek vérét igyátok; kosokét, bárányokét és bakokét, bikákét, básáni göbölyökét, mind. Eze 39:19 És egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért részegségig; az én vágóáldozataimból, melyeket nektek áldozok. Eze 39:20 És lakjatok jól asztalomnál lóval és szekérrel, hőssel és mindenféle hadi emberrel; mond az én uram, az Úr. Eze 39:21 És kiadom dicsőségemet a pogányokon; mert mind meglátják a pogányok ítéletemet, melyet cselekedtem, és kezemet, melyet rájuk tettem. Eze 39:22 És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük; attól a naptól fogva és tovább. Eze 39:23 És megtudják a pogányok, hogy bűnéért ment Izráel háza fogságra, mert hűségszegést követtek el ellenem és elrejtettem tőlük orcámat; ezért adtam őket ellenségeik kezére, és hullottak el kardtól mindnyájan. Eze 39:24 Tisztátalanságuk és bűneik szerint cselekedtem velük; és elrejtettem tőlük orcámat. Eze 39:25 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Most megfordítom Jákób sorsát, és irgalmazok Izráel egész házának; de féltékeny leszek szent nevemre; Eze 39:26 és viselni fogják szégyenüket és minden hűségszegésüket, melyet ellenem elkövettek; mikor biztonságban laknak földjükön és nem lesz, ki felrettentse őket; Eze 39:27 mikor visszahozom őket a népek közül és összegyűjtöm őket ellenségeik országaiból; és megmutatom rajtuk szentségemet a sok pogány szemei előtt. Eze 39:28 És abból tudják meg, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, hogy fogságra vittem őket a pogányokhoz, és összegyűjtöttem őket saját földjükre; és nem hagyok ott többet belőlük. Eze 39:29 És nem rejtem el többé tőlük orcámat; mert kiöntöttem szellememet Izráel házára, mond az én uram, az Úr. Eze 40:1 Fogságunk huszonötödik évében, az év kezdetén, a hónap tizedikén, tizennégy évvel azután, hogy a város bevétetett; éppen ezen a napon lett rajtam az Úr keze, és elvitt engem oda. Eze 40:2 Isteni látásokban elvitt engem Izráel országába; és letett engem egy igen magas hegyre, melyen dél felől egy városszerű építmény volt. Eze 40:3 És bevitt engem oda, és íme volt ott egy ember, megjelenése mint a réz megjelenése, és lenfonal a kezében meg mérőnád; és az a kapuban állt. Eze 40:4 És szólt hozzám az a férfiú: Emberfia, szemeiddel láss, és füleiddel hallj, és végy szívedre mindent, amit én most mutatok neked, mert hogy neked megmutassam, azért hozattál ide; jelentsd meg mindazt, amit látsz, Izráel házának. Eze 40:5 És íme a ház körül kívül kőfal volt körül; és a férfi kezében a mérőnád hat sing volt, meg egy tenyérnyi minden singhez, és megmérte az építmény szélességét, egy nád, és magasságát, egy nád. Eze 40:6 És bement a kapuba, mely kelet felé nézett, és felment a lépcsőn; és megmérte a kapu küszöbét, egy nád széles, és a másik küszöböt, egy nád széles. Eze 40:7 És egy szobának egy nád a hossza, és egy nád a széle, és a szobák köze öt sing, a belső kapucsarnok melletti kapuküszöb pedig egy nád. Eze 40:8 És megmérte a belső kapucsarnokot, egy nád. Eze 40:9 És megmérte a kapucsarnokot, nyolc sing, és pillérei két sing; a kapucsarnok pedig a ház felől volt. Eze 40:10 És szobája a kelet felől való kapunak három volt innen és három amonnan, egy mértéke volt mind a háromnak; egy mértéke volt a pilléreknek is innen és amonnan. Eze 40:11 És megmérte a kapunyílás szélességét, tíz sing; a kapu hossza tizenhárom sing. Eze 40:12 És szegély a szobák előtt egy sing volt innen, és egy sing szegély amonnan is; a szoba pedig hat sing innen, és hat sing amonnan. Eze 40:13 És megmérte a kaput a szoba tetejétől tetejéig, huszonöt sing szélesség; ajtó ajtóval volt szemben. Eze 40:14 És a pilléreket hatvan singre csinálta; és a pillér felől volt az udvar a kapunál köröskörül. Eze 40:15 És a kapu bejárati homlokzatától a kapucsarnok belső homlokzatáig: ötven sing. Eze 40:16 És rács-ablakok voltak a szobákon és pilléreiken befelé a kapun körös-körül; úgy a csarnokon is; és ablakok voltak körös-körül befelé, és a pilléren pálmák. Eze 40:17 És bevitt engem a külső udvarba, és íme termek voltak és pádimentum, az udvaron körös-körül csinálva; harminc terem a pádimentumon. Eze 40:18 És a pádimentum a kapuk szárnyánál, a kapuk hosszúságának megfelelően volt; az alsó pádimentum. Eze 40:19 És megmérte a szélességet, az alsó kapu arcvonalától a belső udvar külső arcvonaláig száz sing; keleten és északon. Eze 40:20 Annak a kapunak is, mely a külső udvaron észak felé néz, megmérte hosszúságát és szélességét. Eze 40:21 És szobái, három innen és három amonnan, és pillérei és csarnoka az első kapu méretei szerint voltak; ötven sing a hossza, és huszonöt sing a szélessége. Eze 40:22 És ablakai és csarnoka és pálmái annak a kapunak mérete szerint voltak, mely kelet felé néz; és mikor hét lépcsőn felmentek rá, előttük volt a csarnoka. Eze 40:23 És kapu volt a belső udvaron is az északi és a keleti kapuval szemben; és megmérte kaputól kapuig, száz sing. Eze 40:24 És elvitt engem dél felé, íme dél felé is volt egy kapu; és megmérte pilléreit és csarnokát ezen méretek szerint. Eze 40:25 És olyan ablakai voltak neki és csarnokának körös-körül, mint ezek az ablakok; ötven sing a hosszúsága, és huszonöt sing a szélessége. Eze 40:26 És hét lépcsője volt feljáratának és azokkal szemben volt csarnoka; és pálmák voltak rajta, egy innen és egy amonnan, a pillérein. Eze 40:27 És a belső udvarnak is volt kapuja dél felé; és megmérte, kaputól kapuig dél felé is száz sing volt. Eze 40:28 És bevitt engem a belső udvarra a déli kapun; és megmérte a déli kaput ezen méretek szerint. Eze 40:29 És szobái és pillérei és csarnoka ezen méretek szerint voltak, és ablakai voltak neki és csarnokának körös-körül; ötven sing a hosszúsága és huszonöt sing a szélessége. Eze 40:30 Így huszonöt sing hosszú és öt sing széles csarnokok voltak körös-körül. Eze 40:31 És csarnoka a külső udvar felé volt, és pálmák voltak pillérein; és feljárata nyolc lépcső volt. Eze 40:32 És bevitt engem a belső udvarba kelet felé; és megmérte a kaput ezen méretek szerint. Eze 40:33 És szobái és pillérei és csarnoka ezen méretek szerint voltak, és ablakai voltak neki és csarnokának körös-körül; ötven sing a hosszúsága, és huszonöt sing a szélessége. Eze 40:34 És csarnoka a külső udvar felé volt, és pálmák voltak pillérein innen és amonnan; és nyolc lépcső volt a feljárata. Eze 40:35 És bevitt engem az északi kapuba; és megmérte ezen méretek szerint. Eze 40:36 Szobái, pillérei és csarnoka, és ablakai voltak körös-körül; hosszúsága ötven sing és szélessége huszonöt sing. Eze 40:37 És pillérei a külső udvar felé voltak, és pálmák voltak pillérein innen és amonnan; és nyolc lépcső volt a feljárata. Eze 40:38 Terem is volt a kapuknál, melynek ajtónyílása a pillérek között volt; ott öblítették az égő áldozatot. Eze 40:39 És a kapucsarnokban két asztal volt innen, és két asztal amonnan; hogy azokon vágják le az égő áldozatot és a vétekáldozatot és a bűnáldozatot. Eze 40:40 És az egyik szárnyon kívül, a feljáraton, az északi kapu ajtajában két asztal volt; a kapu csarnokának másik szárnyánál is két asztal. Eze 40:41 Négy asztal innen, és négy asztal amonnan a kapuszárnyon; nyolc asztal, ezeken vágtak. Eze 40:42 És négy asztal az égő áldozatnak volt faragott kövekből, másfél sing hosszú, és másfél sing széles, és egy sing magas; ezekre szokták letenni a szerszámokat is, melyekkel az égő áldozatot vágták, és a vágóáldozatot. Eze 40:43 És az egy tenyérnyi horgas szegek a falba voltak erősítve körös-körül; az asztalokon volt pedig az áldozati hús. Eze 40:44 És a belső kapun kívül énekesek termei voltak a belső udvarban. Egynek, mely az északi kapuszárnyon volt, homlokzata dél felé volt, egy a keleti kapuszárnyon volt, homlokzattal észak felé. Eze 40:45 És szólt hozzám: Ez a terem, melynek homlokzata dél felé van, azoké a papoké, akik a házban végzik a tisztet: Eze 40:46 az a terem pedig, melynek homlokzata észak felé van, azoké a papoké, akik az oltári tisztet látják el; ezek a Cádók fiai, akik Lévi fiai közül az Úr elé járulhatnak, hogy neki szolgálatot teljesítsenek. Eze 40:47 És megmérte az udvart, hosszúsága száz sing, szélessége száz sing volt, négyszögre; és az oltár a ház előtt volt. Eze 40:48 És bevitt engem a ház csarnokába, és megmérte a csarnok pillérét, öt sing innen, és öt sing amonnan; a kapu vastagsága pedig három sing innen, és három sing amonnan. Eze 40:49 A csarnok hosszúsága húsz sing, és szélessége tizenegy sing, és tíz lépcsőn kellett hozzá felmenni; és oszlopok voltak a pillérek mellett, egy innen, és egy amonnan. Eze 41:1 És bevitt engem a templomterembe; és megmérte a pilléreket, hat sing vastag innen, és hat sing vastag amonnan, a sátor szélességében. Eze 41:2 És az ajtónyílás szélessége tíz sing, és az ajtó szárnyfala öt sing innen, és öt sing amonnan; és megmérte hosszúságát, negyven sing, és szélessége húsz sing. Eze 41:3 És bement belül, és megmérte az ajtópillért, két sing; és az ajtó hat sing, szélessége pedig az ajtónak hét sing. Eze 41:4 És megmérte hosszúságát, húsz sing, szélessége is húsz sing, a templomterem szélességében; és azt mondta nekem: Ez a szentek szentje. Eze 41:5 És megmérte a ház falát, hat sing; az oldalkamara-szélesség pedig körös-körül a házon négy sing mindenfelől. Eze 41:6 És ami az oldalkamarákat illeti, három kamara volt egymás felett, éspedig harmincszor, és a háznak abba a falába mentek bele, mely az oldalkamarák számára volt körös-körül, hogy abba legyenek befoglalva, és ne legyenek a ház falába befoglalva. Eze 41:7 És szélessége a feljebb-feljebb fordulásnál egyre nőtt az oldalkamaráknak, mert amint a ház fordulója egyre feljebb emelkedett a ház körül mindenfelől, aszerint volt a házon a szélesség fölfelé: és úgy a legalsóról felmehettek a legfelsőre a középsőn. Eze 41:8 És láttam, hogy a ház magassága körös-körül, melyre az oldalkamarák alapítva vannak, teljes egy nád, hat sing egy könyök. Eze 41:9 És annak a falnak a szélessége, mely az oldalkamara számára volt kívül, öt sing; és ami meghagyatott az oldalkamarák épületénél, mely a templomhoz tartozik. Eze 41:10 A termek között pedig húsz sing szélesség volt a ház körül mindenfelől. Eze 41:11 És az oldalkamra ajtaja a meghagyott helyen volt, egy ajtó észak felé, és egy ajtó dél felé; a meghagyott hely szélessége pedig öt sing volt körös-körül. Eze 41:12 És annak az épületnek, mely a zárthely szintjén a nyugati oldalon volt, szélessége hetven sing, és az épület fala öt sing vastag körös-körül, és hosszúsága kilencven sing. Eze 41:13 És megmérte a Házat, száz sing hosszú; és a zárthely és az épület és falai, száz sing hosszú. Eze 41:14 Szélessége is a Ház homlokzatának és a zárthelynek keletre száz sing. Eze 41:15 És megmérte a zárthely szintjén az épület hosszúságát, mely mögötte volt, és tornácait innen és amonnan, száz sing. És a belső templomteremben és az udvar csarnokaiban Eze 41:16 a küszöbökön és a rácsablakokon és a tornácokon, körül mind e hármukon, a megfelelő faburkolat volt körös-körül; a föld is az ablakokig, és az ablakok borítva voltak. Eze 41:17 Fent az ajtó felett, éspedig a belső és külső háznál, és az egész falon körös-körül belül és kívül burkolatok voltak, Eze 41:18 éspedig Kérubokból és pálmákból csinálva. Egy pálma két Kérub között, és a Kérubnak két arca volt: Eze 41:19 emberarc az innenső pálma felé, és oroszlánarc a túlsó pálma felé; így volt csinálva az egész házon körös-körül. Eze 41:20 A földtől az ajtón fölülig voltak a Kérubok és a pálmák csinálva; a templomterem falán is. Eze 41:21 A templomterem négyszögletes ajtófélfájú volt; és ami a szenthely homlokzatát illeti, egyiknek a megjelenése olyan volt, mint a másiknak a megjelenése. Eze 41:22 Az oltár fából volt, három sing maga s és két sing hosszú, és szegletei voltak, és hossza és falai fából voltak; és szólt nekem: Ez az asztal, mely az Úr előtt van. Eze 41:23 És két ajtószárnya volt a templomteremnek, a szenthelynek is. Eze 41:24 És két szárnya volt a szárnyaknak; két forgó szárnya, két szárny az egyik szárnyon és két szárny a másikon. Eze 41:25 És csinálva voltak rájuk, a templomterem ajtószárnyaira, Kérubok és pálmák, mint ahogyan a falakra voltak csinálva; és fapalló volt a csarnok előtt kívülről. Eze 41:26 És rácsablakok voltak innen és amonnan a csarnok oldalain; és a ház oldalkamaráin és a pallókon. Eze 42:1 És kivitt engem a külső udvarra az útra észak felé; és elvitt engem a teremhez, amely a zárthellyel szemben volt, és amely az északon levő épülettel szemben volt. Eze 42:2 Ahhoz, amelyiknek hosszúsága száz sing, északon van ajtaja, és szélessége ötven sing; Eze 42:3 a hússzal szemben, mely a belső udvaron van. A pádimentummal szemben pedig, amely a külső udvaron van, tornác volt tornác színén hármasban; Eze 42:4 és a termek előtt tíz sing széles járda befelé, egy sing út és ajtaik északnak. Eze 42:5 És a felső termek rövidebbek voltak; mert a tornácok ezektől többet vettek el az épületből, mint az alsóktól és középsőktől. Eze 42:6 Mert háromszorosak voltak, és nem voltak oszlopaik, mint az udvariaknál levő oszlopok; ezért több vétetett el a földből, mint az alsóktól és a középsőktől. Eze 42:7 És a kerítés, mely kívül volt a termek mellett a külső udvar felé a termek előtt; ötven sing hosszú volt: Eze 42:8 mert azoknak a termeknek hossza, amelyek a külső udvarban voltak, ötven sing volt, míg íme a templomteremmel szemben levőké száz sing; Eze 42:9 és ezeknek a termeknek alul volt a bejáratuk. Keletről jőve erre, a külső udvarból, Eze 42:10 az udvar kerítésének kelet felől való szélességében a zárt hellyel szemben és az épülettel szemben voltak a termek. Eze 42:11 És út volt előttük; olyanformák voltak, mint azok a termek, melyek észak felé voltak, hosszúságuk, mint szélességük; és minden kijáratuk és elrendezésük. Eze 42:12 És mint azoknak az ajtai, úgy voltak azoknak a termeknek ajtai is, melyek dél felé voltak; ajtó volt az útfőre, út a megfelelő kerítéssel szembe, kelet felé, mikor bejöttek. Eze 42:13 És azt mondta nekem: Az északi termek, a déli termek, melyek a zárthellyel szemben vannak, azok a szentség termei, ahol a papoknak, akik az Úrhoz közelednek, meg kell enni a szentségek szentségét; ott tegyék le a szentségek szentségeit és az ételáldozatot és a vétekáldozatot és a bűnáldozatot, mert e hely szent. Eze 42:14 Mikor bemennek a papok, hát ne menjenek ki a szenthelyről a külső udvarra, hanem ott tegyék le ruháikat, amelyekben szolgálatot teljesítettek, mert szentek azok; és öltözzenek más ruhákba, úgy közeledjenek a nép számára való helyhez. Eze 42:15 És mikor elvégezte a belső ház mérését, kivitt engem annak a kapunak az útján, melynek homlokzata kelet felé volt; és megmérte azt körös-körül. Eze 42:16 Megmérte a keleti szélen a mérőnáddal; ötszáz nád a mérőnáddal körül. Eze 42:17 Megmérte az északi szélen; ötszáz nád a mérőnáddal körül. Eze 42:18 A déli szélen megmérte; ötszáz nád a mérőnáddal. Eze 42:19 Átfordult a nyugati szélre; megmérte, ötszáz nád a mérőnáddal. Eze 42:20 Négy szélen megmérte azt, kőfala volt köröskörül, hossza ötszáz sing, és szélessége ötszáz sing; hogy választást tegyen a szent és közönséges közt. Eze 43:1 És elvitt engem a kapuba; abba a kapuba, mely kelet felé nézett: Eze 43:2 és íme Izráel Istenének dicsősége jött kelet felől; és hangja olyan volt, mint sok vizek hangja, és a föld világított dicsőségétől. Eze 43:3 És a megjelenés olyan volt, amilyen megjelenést láttam, amilyen az a megjelenés volt, amit akkor láttam, mikor jöttem a várost elpusztítani, és a látomások olyanok, mint az a megjelenés, amit a Kebár folyónál láttam; és arcomra hullottam. Eze 43:4 És az Úr dicsősége bement a Házba; annak a kapunak az útján, mely kelet felé nézett. Eze 43:5 És felemelt engem a szellem és bevitt engem a belső udvarba; és íme az Úr dicsősége betöltötte a házat. Eze 43:6 És hallottam, amint valaki beszélgetett hozzám a házból; az a férfiú pedig mellettem állott. Eze 43:7 És azt mondta nekem: Emberfia, ím királyi székem helye, és ím lábaim talpainak helye, ahol lakni fogok Izráel fiai közt örökre; meg ne fertőztesse azért többé Izráel háza az én szent nevemet, se ők, se királyaik paráznaságaikkal és királyaik hulláival, bámáikkal. Eze 43:8 Mikor küszöbüket küszöböm mellé tették, és ajtófélfájukat ajtófélfám mellé, és a fal volt közöttem és közöttük, akkor megfertőztették szent nevemet utálatosságaik által, melyeket cselekedtek, és elemésztettem őket haragomban: Eze 43:9 most el fogják távolítani paráznaságukat és királyaik hulláit tőlem; és közöttük lakom örökké. Eze 43:10 Te, emberfia, jelentsd ki Izráel házának a Házat, hogy piruljanak bűneik miatt; és mérjenek mintát. Eze 43:11 És ha elpirultak mindazért, amit cselekedtek, a ház formáját és mintáját és kimeneteleit és bemeneteleit és minden formáit és minden törvényét és minden formáit és minden tanítását ismertesd meg velük, és írd le szemeik előtt, hogy őrizzék meg egész formáját és minden törvényét, és cselekedjék meg azokat. Eze 43:12 Ez a ház tanítása: A hegy tetején az egész határ körös-körül szentségek szentsége. Íme ez a ház tanítása. Eze 43:13 És ezek az oltár méretei singekben; a sing egy sing meg egy tenyér. Egy foglalat, egy sing, és egy sing széles, és szegélye a szélén egy arasz: ez az oltár talapja. Eze 43:14 És a földön levő foglalattól az alsó rétegig két sing és egy sing széles; és a kisebbik rétegtől a nagyobbik rétegig négy sing és egy sing széles. Eze 43:15 Az istenhegy pedig négy sing; és az istentűzhelyén felül a négy szarv. Eze 43:16 És az istentűzhelye tizenkét hosszú tizenkét szélességgel; négyszögletű négy oldala szerint. Eze 43:17 És a réteg tizennégy hosszú tizennégy szélességgel mind a négy oldalán; és a szegély körülötte fél sing, és a foglalat körülötte egy sing, és lépcsői napkeletre néztek. Eze 43:18 És azt mondta nekem: Emberfia, így mondta az én uram, az Úr, ezek az oltár törvényei, amely napon elkészül, hogy égő áldozatot áldozzanak rajta, és vért hintsenek rá. Eze 43:19 Akkor adj a lévita papoknak, akik Cádók magvából valók, akik legközelebb vannak hozzám, mond az én uram, az Úr, hogy engem kiszolgáljanak, egy fiatal bikát vétekáldozatnak. Eze 43:20 És végy a véréből és tégy a négy szarvára és a réteg négy szegletére és a szegélyre körül; és tisztítsd meg, és tégy érte engesztelést. Eze 43:21 És vedd a vétekáldozati bikát; és égesd el azt a ház kijelölt helyén, a szenthelyen kívül. Eze 43:22 Másnap pedig vígy egy ép kecskebakot vétekáldozatul; és tisztítsák meg az oltárt, mint megtisztították a bikával. Eze 43:23 Mikor elvégezted a megtisztítást, végy áldozatul egy ép fiatal bikát és egy ép kost a nyájból. Eze 43:24 Ajánld fel őket az Úr előtt; és a papok hintsenek rájuk sót, és áldozzák meg őket égő áldozatul az Úrnak. Eze 43:25 Hét nap készíts egy-egy bakból vétekáldozatot naponként; és fiatal bikát és kost a nyájból, épeket készítsenek meg. Eze 43:26 Hét nap tegyenek engesztelést az oltárért és tisztítsák meg azt; így szenteljék fel azt. Eze 43:27 Ha bevégzik ezeket a napokat, akkor a nyolcadik napon és az után készítsék a papok az oltáron a ti égő áldozataitokat és megfizetési áldozataitokat, és kedvesen fogadlak titeket, mond az én uram, az Úr. Eze 44:1 És visszavitt engem a szenthely külső kapujának útjára, mely keletre néz; és az be volt zárva. Eze 44:2 És azt mondta nekem az Úr: Ez a kapu be lesz zárva; ki ne nyittassék, és senki be ne menjen rajta, mert az Úr, Izráel Istene ment be rajta; ezért zárva lesz. Eze 44:3 Ami a fejedelmet illeti, ő mint fejedelem üljön le benne, hogy kenyeret egyék az Úr előtt; a kapucsarnok felől menjen be, és arrafelé menjen ki. Eze 44:4 És bevitt engem az északi kapu felé a ház elé, és láttam, hogy íme az Úr dicsősége megtöltötte az Úr házát; és arcomra estem. Eze 44:5 És azt mondta nekem az Úr: Emberfia, vedd a szívedre és lásd szemeiddel és halld füleiddel mindazt, amit én most beszélek veled az Úr házának minden törvényéről és minden tanításáról, és tedd szívedet a ház bemenetelére a szenthely minden kimenetelével. Eze 44:6 És mondd a pártosnak, Izráel házának: Így mondta az én uram, az Úr: Elég volt már nektek minden utálatosságotok, Izráel háza, Eze 44:7 hogy idegen fiakat, körülmetéletlen szívűeket és körülmetéletlen testűeket hoztatok be, hogy legyenek szentélyemben, megszentségtelenítvén házamat; mikor kenyeremet, a kövérséget és vért felajánlottátok, akkor törték meg frigyemet minden utálatosságotok fölé. Eze 44:8 És nem tartottátok meg szentségeim szolgálatát; hanem tettetek magatok helyett, akik megtartsák szolgálatomat szentélyemben. Eze 44:9 Így mondta az én uram, az Úr: Senki idegen fia, körülmetéletlen szívű és körülmetéletlen testű be ne menjen szentélyembe mindazon idegen fiak közül, akik Izráel fiai között vannak. Eze 44:10 Hanem a léviták, akik eltávolodtak tőlem, mikor eltévelyedett Izráel, akik eltévelyedtek mögülem az ő bálványaikhoz: viseljék bűnüket, Eze 44:11 és legyenek szolgák szentélyemben, a ház kapuinak őrizetében és a ház kiszolgálásában; ők vágják le az égő áldozatot és a vágóáldozatot a népnek, és ők álljanak előttük, hogy kiszolgálják őket. Eze 44:12 Mivelhogy szolgálták őket bálványaik előtt, és Izráel házának bűnben megejtőivé lettek; ezért emeltem fel ellenük kezemet, mond az én uram, az Úr, és hordozzák bűnüket. Eze 44:13 És ne közelítsenek hozzám, hogy nekem papi szolgálatot tegyenek, és bármiféle szentségeimhez, a szentségek szentségeihez ne közelítsenek; hanem hordozzák gyalázatukat és utálatosságaikat, melyeket cselekedtek. Eze 44:14 És a ház szolgálatának elvégzőivé teszem őket; minden szolgálatában, és általában mindabban, amit benne tenni kell. Eze 44:15 A lévita papok pedig, Cádók fiai, akik megtartották szentélyem szolgálatát, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tőlem, ők járuljanak hozzám, hogy kiszolgáljanak engem; és álljanak előttem, hogy kövérséget és vért ajánljanak fel nekem, mond az én uram, az Úr; Eze 44:16 ők jöjjenek be szentélyembe, és ők járuljanak asztalomhoz, hogy engem kiszolgáljanak. És tartsák meg szolgálatomat: Eze 44:17 és mikor bejönnek a belső udvar kapuján, lenruhákba öltözzenek; és ne menjen rájuk gyapjú, mikor a belső udvar kapuiban tesznek szolgálatot és a házban. Eze 44:18 Len-turbán legyen a fejükön, és len-nadrág legyen a derekukon; ne övezkedjenek izzadásig. Eze 44:19 Mikor pedig kimennek a külső udvarba, a külső udvarba a néphez, vessék le ruháikat, melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szentség termeiben; és öltözzenek más ruhákba, hogy rá ne vigyék a szentséget a népre ruháikkal. Eze 44:20 És fejüket ne borotváltassák, és fÚrtöt ne növeljenek; nyírással nyírassák fejüket. Eze 44:21 És bort ne igyék egy pap se; mikor bemennek a belső udvarba. Eze 44:22 És özvegyet vagy elűzöttet ne vegyenek feleségül; hanem hajadonokat Izráel házának magvából. De azt az özvegyet, aki papi özvegy, elvehetik. Eze 44:23 És népemet igazítsák el szent és közönséges között; mi tisztátalan, és mi tiszta, tanítsák meg őket. Eze 44:24 És perben ők álljanak fel ítéletre; az én ítéleteim szerint tegyenek benne igazat. És tanításaimat és törvényeimet minden ünnepemen megtartsák; és szombataimat megszenteljék. Eze 44:25 És holt emberhez be ne menjen, hogy megfertőztesse magát; csak atyjáért és anyjáért és fiáért és lányáért és fivéréért és nővéréért, aki nem volt férjnél, fertőztetheti meg magát. Eze 44:26 És megtisztulása után hét napot számláljanak neki: Eze 44:27 és amely nap bemegy a szenthelyre a belső udvarba szolgálatot tenni a szenthelyen, mutassa be vétekáldozatát; mond az én uram, az Úr. Eze 44:28 És legyen nekik örökség gyanánt: én vagyok az ő örökségük. És birtokot ne adjatok nekik Izráelben; én vagyok az ő birtokuk. Eze 44:29 Az ételáldozatot és a vétekáldozatot és a bűnáldozatot ők egyék meg; és minden örökszentség Izráelben az övék legyen. Eze 44:30 És minden első termésetek zsengéje mindenből, és minden emelékáldozatotok mindenből, minden emelékáldozatotokból a papoké legyen; és tésztátok zsengéjét adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjék házatokon. Eze 44:31 Semmi dögöt vagy tépettet, akár madár, akár barom, ne egyenek meg a papok. Eze 45:1 És mikor kisorsoljátok az országot örökségül, adjatok emelékáldozatot az Úrnak, szentséget az országból, hosszúságra huszonötezer hosszúságot, és tízezer szélességet; szentség az egész határában körül. Eze 45:2 Legyen ebből a szentélyé ötszáz ötszázzal négyszögben mindenfelől; és ötven sing legelő körülötte. Eze 45:3 És ezzel a mértékkel mérj huszonötezer hosszúságot és tízezer szélességet; és abban legyen a szentély szentségek szentsége. Eze 45:4 Szentsége legyen az az országból a papoknak, akik a szentélyt kiszolgálják, akik közel mennek az Urat kiszolgálni; hogy legyen nekik házhelyekül és szentségül a szentélynek. Eze 45:5 És huszonötezer hosszúságot és tízezer szélességet; legyen a lévitáké, kik a Házat kiszolgálják, nekik birtokul húsz teremre. Eze 45:6 És a város birtokába adjatok ötezer szélességet és huszonötezer hosszúságot a szentély emelékáldozata mellett; Izráel egész házáé legyen. Eze 45:7 A fejedelemnek pedig a szentély emelékáldozatán és a város birtokán innen és túl a szentély emelékáldozatával szemben és a város birtokával szemben, a nyugati oldalon nyugatra és a keleti oldalon keletre; és hosszúsága az egyes osztályrészeknek megfelelőleg a nyugati határtól a keleti határig legyen. Eze 45:8 Az országért legyen az övé birtokul Izráelben; és többé ne sanyargassák az én fejedelmeim az én népemet, és az országot adják át Izráel házának törzseik szerint. Eze 45:9 Így mondta az én uram, az Úr: Elég volt már, Izráel fejedelmei, erőszakot és pusztítást távoztassatok el, és ítéletet és igazságot cselekedjetek; vegyétek le kiüldözéseiteket népemről, mond az én uram, az Úr. Eze 45:10 Igaz fontotok és igaz efátok és igaz bátotok legyen nektek. Eze 45:11 Az efa és a bát egymértékű legyen, a hómer tizedrésze férjen a bátba, és a hómer tizedrésze az efába, a hómerhez kell arányítani. Eze 45:12 És a sekel húsz géra; húsz sekel, huszonöt sekel, tizenöt sekel legyen a mína nálatok. Eze 45:13 Ez az emelékáldozat, melyet szedhettek: egyhatodrész efa egy hómer búzából, egyhatodrész efát vegyetek egy hómer árpából is. Eze 45:14 És az olaj porciója a bát, az olajból egytizedrész bát egy kórból, tíz bátból, egy hómerből; mert tíz bát egy hómer. Eze 45:15 És egy juh egy nyájból, minden kétszázból Izráel itatója mellől, ételáldozatnak és égő áldozatnak és visszafizetési áldozatoknak; engesztelési szertartást végezni értük, mond az én uram, az Úr. Eze 45:16 Az ország egész népe legyen emellett az emelékáldozat mellett, az Izráelben levő fejedelem számára. Eze 45:17 A fejedelemre hárulnak pedig az égő áldozatok és ételáldozatok és az italáldozatok az ünnepeken és az újholdakon és a szombatokon, általában Izráel házának minden ünnepén; neki kell rendeznie a vétekáldozatot és az ételáldozatot és az égő áldozatot és a visszafizetési áldozatokat, engesztelést végezvén Izráel házáért. Eze 45:18 Így mondta az én uram, az Úr: Az első hónap elsején végy egy ép fiatal bikát, és tisztítsd meg a szentélyt. Eze 45:19 És vegyen a pap a vétekáldozat véréből és tegyen a Ház ajtófélfájára és az oltár rétegének négy szegletére; és a belső udvar kapufélfájára. Eze 45:20 És így tégy a hónap hetedikén a megtévedő és tudatlan emberek miatt; és tisztítsd meg a Házat. Eze 45:21 Az első hónap tizennegyedik napján legyen a ti pászkátok; hétnapos ünnep, kovásztalan kenyeret kell enni. Eze 45:22 És készítsen a fejedelem azon a napon magáért és az ország egész népéért vétekáldozatot egy bikából. Eze 45:23 És az ünnep hét napján készítsen égő áldozatot az Úrnak hét bikából és hét kosból, épekből, naponként, hét napon át; és vétekáldozatot egy kecskebakból naponként. Eze 45:24 És ételáldozatul egy efát készítsen egy bikára és egy efát egy bikára; és egy hin olajat egy efára. Eze 45:25 A hetedik hónap tizenötödikén az ünnepen ugyanígy készítse el hét napon át úgy a vétekáldozatot, mint az égő áldozatot, és úgy az ételáldozatot, mint az olajat. Eze 46:1 Így mondta az én uram, az Úr: A belső udvar kapuja, mely keletre néz, legyen bezárva a hat munkanapon; szombat napján pedig nyittassék ki, és újhold napján nyittassék ki. Eze 46:2 És jöjjön be a fejedelem a kapucsarnok felől kívülről, és álljon meg a kapu félfájánál, és míg a papok elkészítik égő áldozatát és visszafizetési áldozatait, boruljon le a kapu küszöbén, aztán menjen ki; és a kapu ne zárassék be estig. Eze 46:3 És az ország népe boruljon le annak a kapunak ajtajában szombatonként és újholdanként az Úr előtt. Eze 46:4 Az égő áldozat pedig, melyet a fejedelemnek kell az Úr előtt felajánlani: szombat napon hat ép bárány és egy ép kos; Eze 46:5 és ételáldozat egy efa a koshoz és a bárányokhoz, amennyi ételáldozatot keze ad; és olaj egy hin egy efához. Eze 46:6 És újhold napján egy ép fiatal bika; és hat bárány és egy kos, épek legyenek; Eze 46:7 és egy efát a bikához és egy efát a koshoz készítsen ételáldozatul, a bárányokhoz pedig amint kezétől telik; és olajat egy hint egy efához. Eze 46:8 És mikor a fejedelem bejön, a kapucsarnok felé jöjjön be, és arrafelé menjen ki. Eze 46:9 Mikor pedig az ország népe jön be az Úr elé az ünnepeken, aki az északi kapu felől jött be leborulni, a déli kapu felé menjen ki, és aki a déli kapu felől jön be, az északi kapu felé menjen ki; ne térjen vissza a felé a kapu felé, amelyiken bejött, hanem egyenesen menjen ki. Eze 46:10 És a fejedelem legyen közöttük, bejövetelükkor, mikor bejön, és kimenetelükkor, mikor kimennek. Eze 46:11 Ünnepeken és egybegyülekezéseken legyen az ételáldozat egy efa egy bikára, és egy efa egy kosra, és a bárányokra, amennyit keze ad; és egy hin olaj egy efára. Eze 46:12 És ha a fejedelem önkéntes áldozatot készít, égő áldozatot vagy visszafizetési áldozatot önként az Úrnak, akkor nyissák ki neki azt a kaput, mely keletre néz, és végezze égő áldozatát és visszafizetési áldozatait, mint szombatnapon szokta; aztán menjen ki, és zárják be utána a kaput, mikor kimegy. Eze 46:13 És egyesztendős ép bárányból készíts naponként égő áldozatot az Úrnak; reggelről reggelre készítsd el azt. Eze 46:14 És ételáldozatot készíts hozzá reggelről reggelre, egyhatodrész efát és egyharmadrész hin olajat, megpermetezvén a zsemlyelisztet; állandó ételáldozatot az Úrnak örök törvény szerint. Eze 46:15 Így készítsék el a bárányt és az ételáldozatot és az olajat reggelről reggelre; állandó égő áldozatul. Eze 46:16 Így mondta az én uram, az Úr: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának, öröksége az annak, mely fiaié lesz; örökség szerinti birtokuk az. Eze 46:17 De ha ajándékot ad örökségéből valamely szolgájának, az az elengedés évéig legyen azé, akkor szálljon vissza a fejedelemre; csak ami öröksége neki, az legyen fiaié. Eze 46:18 És ne vegyen el a nép örökségéből, kiszorítván őket birtokukból; a saját birtokából adjon örökséget fiainak, hogy el ne szóródjék az én népem az ő birtokáról. Eze 46:19 És bevitt engem azon a bejáraton, mely a kapu szárnyánál volt, a szentség termeihez, a papokéihoz, melyek északra néztek; és íme ott egy hely volt a sarokban nyugatra. Eze 46:20 És azt mondta nekem: Ez a hely az, ahol a papok megfőzzék a bűnáldozatot és a vétekáldozatot; ahol megsüssék az ételáldozatot, hogy ki ne kelljen vinni a külső udvarra, hogy a szentséget át ne vigyék a népre. Eze 46:21 Aztán kivitt engem a külső udvarra, és átvitt engem az udvar négy szegletén, és íme az udvar mindenik szegletében egy-egy udvar volt. Eze 46:22 Az udvar négy szegletében negyven hosszú és harminc széles zárt udvarok voltak; egy mérete volt mind a négynek, szögletesek. Eze 46:23 És padka volt körül bennük, körül mind a négyben; és főzőkemencék voltak csinálva a padkák alatt körül. Eze 46:24 És azt mondta nekem: Ezek a főzőházak, ahol a Ház szolgái főzik a nép vágóáldozatát. Eze 47:1 És visszavitt engem a Ház ajtajába, és íme víz jött ki a Ház küszöbe alól keletre, mert a Ház keletre nézett; és a víz a Ház jobb szárnya alól folyt alá az oltártól délre. Eze 47:2 És kivitt engem az északi kapu felé, és körülvitt engem a külső úton a külső kapuhoz, mely kelet felé néz; és íme víz buzogott ki a jobb szárnyról. Eze 47:3 Mikor kiment keletre a férfiú, kinek mérőzsinór volt a kezében, mért ezer singet, és átvitt engem a vízen; a víz bokáig érő volt. Eze 47:4 Mikor megint mért ezer singet, és átvitt engem a vízen; a víz térdig érő volt. Mikor megint mért ezeret, és átvitt engem; derékig érő víz volt. Eze 47:5 Mikor megint mért ezeret; folyó volt, melyen nem tudtam átmenni; mert mély volt a víz, úszni való víz, folyó, melyen nem lehet átmenni. Eze 47:6 És azt mondta nekem: Láttad, emberfia? És visszavitt engem a folyóparton. Eze 47:7 Mikor visszafelé mentem, hát íme a folyó partján nagyon sok fa volt; innen és túl. Eze 47:8 És azt mondta nekem: Ez a víz kimegy a keleti kerületbe, lemegy a síkságra, és beleömlik a tengerbe; a tengerben, ahova ömlik, meggyógyulnak a vizek. Eze 47:9 És lesz, hogy minden élőlény, mely bárhol nyüzsög, ahova a folyó elhat, feléled, és igen nagy halbőség lesz; mert eljut oda ez a víz, és meggyógyulnak, és minden feléled, ahova eljut a folyó. Eze 47:10 És lesz, hogy halászok állnak mellette, Én-Geditől Én-Eglajimig hálókivető hely lesz; nem e szerint lesz benne a hal, mint a nagy tenger hala, igen sok. Eze 47:11 Mocsarai és tócsái nem gyógyulnak meg; a sónak hagyatnak. Eze 47:12 És a folyó mellett, a parton innen és túl mindenféle tápláló fa nő, lombja el nem hervad, gyümölcse el nem fogy, havonként frisset érlel, mert vize a szentélyből ered; és gyümölcse eledel lesz, lombja pedig orvosság. Eze 47:13 Így mondta az én uram, az Úr: Ez a határ, mellyel az országot birtokba vegyétek Izráel tizenkét törzse számára; Józsefnek két részt. Eze 47:14 Vegyétek pedig azt örökségül egyik úgy, mint a másik, mert felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt; tehát nektek jusson ez az ország örökségül. Eze 47:15 Ez pedig az ország határa: az északi oldalon a nagy tengertől Hetlon felé Cedádnak menve Eze 47:16 Hamát, Bérótá, Szibrajim, mely Damaszkusz határa közt és Hamát határa közt van; Hácér Ha-Tikon, mely Havrán határán van. Eze 47:17 Lesz tehát a határ a tengertől Hacar-Énán, Damaszkusz határa, és legészakabbra Hamát határa; és ez az északi oldal. Eze 47:18 És a keleti oldalon Havrán között és Damaszkusz között és Gileád között és Izráel országa között a Jordán, a határtól a keleti tengerig mérjétek; és ez a keleti oldal. Eze 47:19 És a déli oldal, délen Támártól a Meribat-Kádes vízéig, a patakig, a nagy tengerig; és ez a déli oldal, dél felé. Eze 47:20 És a nyugati oldal a nagy tenger e határtól fogva addig az irányig, ahol Hamátba bemennek; ez a nyugati oldal. Eze 47:21 És osszátok el ezt az országot magatok közt Izráel törzsei szerint. Eze 47:22 Legyen pedig, hogy mikor kisorsoljátok azt örökségül magatoknak és a jövevényeknek, akik köztetek tartózkodnak, akiknek gyermekeik születtek köztetek: olyanok legyenek nektek, mint törzsökösök Izráel fiai között, veletek együtt sorsoljanak az örökségben Izráel törzsei között. Eze 47:23 És legyen, hogy amely törzsben tartózkodik a jövevény; ott adjátok ki örökségét, mond az én uram, az Úr. Eze 48:1 Ezek pedig a törzsek nevei, észak legszélétől fogva, a hetloni út mellett, Hamátnak menve, Hacar-Énán, Damaszkusz határa, északon Hamát mellett; és legyen az övé keleti-nyugati oldal: Dán egy. Eze 48:2 És Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Aser egy. Eze 48:3 És Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Naftali egy. Eze 48:4 És Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Manassé egy. Eze 48:5 És Manassé határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Efraim egy. Eze 48:6 És Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Rúben egy. Eze 48:7 És Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Júda egy. Eze 48:8 És Júda határa mellett, a keleti oldaltól a nyugati oldalig; legyen az emelékáldozat, melyet felajánlotok, szélessége legyen huszonötezer, és hosszúsága annyi, mint egy-egy részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig, és közepén legyen a szentély. Eze 48:9 Annak az emelékáldozatnak, melyet az Úrnak ajánlotok fel, hosszúsága huszonötezer, és szélessége tízezer legyen. Eze 48:10 És ezeknek legyen szent emelékáldozata: a papoknak, északon huszonötezer hosszú, és nyugaton tízezer széles, keleten is tízezer széles, és délen huszonötezer hosszú; és a közepén legyen az Úr szentélye. Eze 48:11 A papoknak, akik fel vannak szentelve Cádók fiai közül, akik megtartották az én szolgálatomat, akik nem tévelyedtek el, mikor eltévelyedtek Izráel fiai, mint eltévelyedtek a léviták. Eze 48:12 És legyen nekik emelékáldozatuk az ország emelékáldozatából, szentségek szentsége, a léviták határa mellett. Eze 48:13 És a lévitáké a papok határának megfelelően, huszonötezer hosszú, és tízezer széles; minden hosszúság huszonötezer, és a szélesség tízezer. Eze 48:14 És el nem adhatnak abból, sem el nem cserélhetik, sem át nem ruházhatják az ország zsengéjét; mert szentség az Úrnak. Eze 48:15 És a szélességben fennmaradó ötezer a huszonöt ezer ment én közönséges, a város számára lakóhelynek és legelőnek való; és annak a közepén legyen a város. Eze 48:16 És ezek a méretei: északi oldal négyezer-ötszáz és déli oldal négyezer-ötszáz; keleti oldalon pedig négyezer-ötszáz és nyugati oldalon négyezer-ötszáz. Eze 48:17 És legyen legelője a városnak északon kétszázötven és délen kétszázötven; és keleten kétszázötven és nyugaton kétszázötven. Eze 48:18 És ami hosszúságban meg marad a szent emelékáldozatnak megfelelőleg, és lesz tízezer keletre, és tízezer nyugatra a szent emelékáldozatnak megfelelőleg; annak jövedelme kenyérre való a város szolgáinak. Eze 48:19 És ami a város szolgálatát illeti; szolgálhatják azt Izráel minden törzséből valók. Eze 48:20 Az egész emelékáldozat huszonötezerszer huszonötezer legyen; egy négyzetben ajánljátok fel a szent emelékáldozatot a város birtokával. Eze 48:21 Ami pedig fennmarad, a fejedelemé legyen innen és túl a szent emelékáldozaton és a város birtokán, az emelékáldozat huszonötezerjének széltében a keleti határig, nyugaton pedig a huszonötezernek széltében a nyugati határig a részeknek megfelelőleg a fejedelemé; és legyen szent emelékáldozat, és a Ház szentélye a közepén legyen. Eze 48:22 Tehát a léviták birtokán kívül és a város birtokán kívül, mely aközt van, ami a fejedelemé lesz; ami Júda határa között és Benjámin határa között van, a fejedelemé legyen. Eze 48:23 És a többi törzsek; a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Benjámin egy Eze 48:24 És Benjámin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Simeon egy. Eze 48:25 És Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Izsakhár egy. Eze 48:26 És Izsakhár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Zebulon egy. Eze 48:27 És Zebulon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Gád egy. Eze 48:28 És Gád határa mellett a déli oldalon, délre: legyen a határ Támártól a Meribat-Kádes vizeiig, a patakig, a nagy tengerre. Eze 48:29 Ez az ország, melyet ki kell sorsolnotok örökségül Izráel törzseinek; és ezek az ő osztályrészeik, mond az én uram, az Úr. Eze 48:30 És ezek a város kijáratai: Az északi oldalon négyezer-ötszáz a mérték; Eze 48:31 és a város kapui, Izráel törzseinek nevei szerint, három kapu északon: Rúben-kapu egy, Júda-kapu egy, Lévi-kapu egy. Eze 48:32 És a keleti oldalon négyezer-ötszáz, és három kapu: József-kapu egy, Benjámin-kapu egy, Dán-kapu egy. Eze 48:33 És a déli oldalon négyezer-ötszáz a mérték, és három kapu: Simeon-kapu egy. Izsakhár-kapu egy, Zebulon-kapu egy. Eze 48:34 A nyugati oldal négyezer-ötszáz, kapuja három: Gád-kapu egy, Aser-kapu egy, Naftali-kapu egy. Eze 48:35 Körül tizennyolcezer; és a város neve attól a naptól: „Az Úr ott van. Dan 1:1 Jójákim júdai király harmadik évében eljött Nabukadneccár babilóniai király Jeruzsálembe, és megostromolta azt. Dan 1:2 És kezébe adta neki az Úr Jójákim júdai királyt és az Isten házának edényeiből egy részt, és elvitte őket Sineár földére, isteneinek házába; és az edényeket bevitte isteneinek kincsesházába. Dan 1:3 És mondta a király Aspenáznak, főkamarásának, hogy vigyen Izráel fiai közül, úgy a királyi magból, mint a mágnásokból gyermekeket, Dan 1:4 akikben nincs semmi hiba, hanem jó megjelenésűek és ügyesek minden bölcsességben, tudományismerők és tudományhoz értők, és akikben van erő, hogy megálljanak a király palotájában; és hogy megtanítsák őket a káldok írására és nyelvére. Dan 1:5 És rendelt nekik a király minden napra valót a királyi ételből, a borból, amit ő ivott, és hogy neveljék őket három évig; és annak végeztével álljanak a király előtt. Dan 1:6 És ezek között volt Júda fiai közül: Dániel, Hananja, Misáél és Azarjá. Dan 1:7 És a főkamarás neveket adott nekik; Dánielnek adta: Baltazár, és Hananjának: Sadrák, és Misáélnek: Mésák, és Azarjának: Abédnegó. Dan 1:8 És Dániel föltette magában, hogy nem fertőzteti meg magát a királyi étellel és a borral, amit ő iszik; és kérte a főkamarástól, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie. Dan 1:9 És az Isten kegyelembe és irgalomba juttatta Dánielt a főkamarás előtt; Dan 1:10 de azt mondta a főkamarás Dánielnek: Félek én uramtól, a királytól, aki kirendelte nektek az ételt és italt, hogy majd hitványabbnak találja arcotokat azokénál a gyermekekénél, akik nektek kortársaitok, és bűnbe keveritek fejemet a király előtt. Dan 1:11 Akkor azt mondta Dániel a sáfárnak, akit a főkamarás Dániel, Hananja, Misáél és Azarjá fölé rendelt: Dan 1:12 Ugyan tégy kísérletet szolgáiddal tíz napig, és adjanak nekünk zöldségféléket enni és inni: Dan 1:13 és akkor jelenjék meg előtted a mi ábrázatunk és azoknak a gyermekeknek ábrázata, akik a király ételét eszik; és amint tetszik, úgy cselekedjél szolgáiddal. Dan 1:14 És hallgatott rájuk ebben a dologban; és kísérletet tett velük tíz napig. Dan 1:15 És tíz nap múlva szebbnek látszott az ő ábrázatuk és kövérebbnek a testük mindazokénál a gyermekekénél, akik a király ételét ették. Dan 1:16 És akkor a sáfár elvette ételüket és ivóborukat; és zöldségféléket adott nekik. Dan 1:17 És ennek a négy gyermeknek adott az Isten tudományt és ügyességet mindenféle írásban és bölcsességben; és Dániel értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz. Dan 1:18 És a napok végén, mikorra mondta a király, hogy bevigyék őket; bevitte őket a főkamarás Nabukadneccár elé. Dan 1:19 És mikor a király beszélt velük, és valamennyiük közt nem találtatott olyan, mint Dániel, Hananja, Misáél és Azarjá: a király elé állottak. Dan 1:20 És a bölcsesség, értelem minden dolgában, amit kérdezett tőlük a király, úgy találta, hogy tízszeresen felette vannak minden írástudónak és igézőnek, aki egész királyságában van. Dan 1:21 És így volt Dániel Círusz király első évéig. Dan 2:1 És Nabukadneccár királyságának második évében álmokat álmodott Nabukadneccár; és lelke belezavarodott, még álma rajta volt. Dan 2:2 És mondta a király, hogy szólítsák az írástudókat és az igézőket és a varázslókat és a káldokat, hogy jelentsék meg a királynak álmát; és eljöttek és a király elé állottak. Dan 2:3 És azt mondta nekik a király: Álmot álmodtam; és belezavarodott a lelkem az álom megértésébe. Dan 2:4 És azt mondták a káldok a királynak aramul: Király, örökké élj! Mondd meg az álmot szolgáidnak, és jelentését megmondjuk. Dan 2:5 Felelt a király és azt mondta a káldoknak: A szó részemről bizonyos: ha meg nem mondjátok nekem az álmot és jelentését, darabokra vagdaltattok, és házaitok szemétdombokká tétetnek. Dan 2:6 Ha pedig az álmot és jelentését megmondjátok, ajándékokat és jutalmat és nagy tisztességet kaptok tőlem: ezért az álmot és jelentését mondjátok meg nekem. Dan 2:7 Feleltek másodszor, és azt mondták: A király mondja el az álmot szolgáinak, és megmondjuk jelentését. Dan 2:8 Felelt a király, és azt mondta: Bizonyosan tudom, hogy időt akartok nyerni, mivelhogy látjátok, hogy bizonyos részemről a szó, Dan 2:9 hogy ha az álmot meg nem mondjátok nekem, ítélet van rátok, tehát összebeszéltetek, hogy hazug és romlott beszédet szóltok előttem, míg az idő változik; ezért az álmot mondjátok el nekem, és tudom, hogy jelentését megmondhatjátok. Dan 2:10 Feleltek a káldok a király előtt, és azt mondták: Nincs ember a földön, aki meg tudná mondani, amit a király kíván; aminthogy egy nagy és hatalmas király sem kívánt ilyen dolgot egy írástudótól és igézőtől és káldtól sem; Dan 2:11 mert a dolog, amit a király kíván, nehéz, és nincs más, aki azt meg tudná mondani a király előtt, mint az istenek, akiknek lakása nem a halandóval van. Dan 2:12 Mindemiatt a király felgerjedt és nagyon megharagudott; és azt mondta, hogy veszítsék el Babilónia minden bölcsét. Dan 2:13 És az ítélet kiment, és a bölcseket ölték; és keresték Dánielt és társait, hogy megölettessenek. Dan 2:14 Akkor Dániel megfontoltan és értelmesen felelt Arióknak, a király testőrparancsnokának, aki kiment Babilónia bölcseit megölni. Dan 2:15 Felelt és azt mondta Arióknak, a király meghatalmazottjának: Miért ily kíméletlen az ítélet a királytól? Akkor a dolgot tudatta Ariók Dániellel. Dan 2:16 És Dániel bement, és kérte a királytól, hogy idő tűzessék ki neki, mikor a jelentést megmondja a királynak. Dan 2:17 Akkor Dániel hazament; és Hananjával, Misáéllel és Azarjával, az ő társaival tudatta a dolgot, Dan 2:18 hogy irgalmat kérjenek az ég Istenétől e titok felől, hogy el ne veszítsék Dánielt és társait Babilónia többi bölcseivel együtt. Dan 2:19 Akkor Dánielnek éjjeli látásban kijelentetett a titok; akkor Dániel áldotta az ég Istenét. Dan 2:20 Felelt Dániel és azt mondta: Legyen áldott az Isten neve öröktől fogva mindörökké; mert övé a bölcsesség és az erő. Dan 2:21 És ő az, aki megváltoztatja az időket és a korokat, aki királyokat tesz le és királyokat állít fel; ad bölcsességet a bölcseknek, és tudományt az értelem ismerőinek. Dan 2:22 Ő jelenti ki, ami mély, és el van rejtve, tudja, mi van a sötétben, és a világosság vele lakik. Dan 2:23 Téged, atyáim Istene, dicsőítlek és magasztallak én, mert bölcsességet és erőt adtál nekem; és most tudtomra adtad, amit kértünk tőled, mert a király dolgát tudtunkra adtad. Dan 2:24 Mindennél fogva Dániel bement Ariókhoz, akit a király kirendelt Babilónia bölcseinek elvesztésére; ment és így mondta neki: Babilónia bölcseit ne veszítsd el, vígy be engem a király elé, és a jelentést a királynak megmondom. Dan 2:25 Akkor Ariók sietséggel bevitte Dánielt a király elé, és így mondta neki: Találtam férfiút a júdai foglyok fiai között, aki a jelentést a királynak tudtul adja. Dan 2:26 Felelt a király és azt mondta Dánielnek, kinek Baltazár volt a neve: Vajon képes vagy nekem tudtul adni az álmot, amit láttam, és annak jelentését? Dan 2:27 Felelt Dániel a király előtt, és mondta: A titkot, melyet a király kérdez, nem tudják bölcsek, igézők, írástudók, csillagnézők megmondani a királynak; Dan 2:28 de van Isten az égben, titokkijelentő, és ő adta tudtára Nabukadneccár királynak, ami a napok végén lesz; álmod és fejed látása ágyadon ez: Dan 2:29 neked, ó király, gondolataid támadtak ágyadon, mi lesz ezután; és a titkok kijelentője tudtodra adta, mi lesz. Dan 2:30 És nekem nem bölcsességből jelentetett ki ez a titok, mely bennem minden élő felett volna; hanem avégre, hogy jelentése a királynak tudtára adassék, és szíved gondolatait megismerd. Dan 2:31 Te, ó király, látást láttál, és íme egy hatalmas kép! Ez a kép nagy volt, és fénye rendkívüli; előtted állt, és tekintete rettenetes volt. Dan 2:32 Ez a kép: feje tiszta arany, melle és karjai ezüst; hasa és oldalai réz; Dan 2:33 lábszárai vas, lábai részint vas, részint agyag. Dan 2:34 Nézted, míg elszakadt egy kő, nem kéz által, és összetörte a képet vas- és agyaglábán; és összezúzta őket. Dan 2:35 Akkor összezúzódott egyszerre a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett, mint a nyári szérűről való polyva, és elvitte őket a szél, és nyomuk sem találtatott; a kő pedig, mely összetörte a képet, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet. Dan 2:36 Ez az álom, és jelentését megmondjuk a király előtt. Dan 2:37 Te, ó király, királyok királya; akinek az ég Istene a királyságot, a gazdagságot és a hatalmat és a tisztességet adta; Dan 2:38 és akinek mindenütt, ahol emberfiak laknak, a mező vadát és az ég madarát a kezedbe adta, és akit úrrá tett mindezek felett; te vagy az arany fej. Dan 2:39 És utánad más királyság támad, alacsonyabb nálad; és harmadik királyság, egy más, rézből való, mely az egész földön uralkodik. Dan 2:40 És a negyedik királyság erős lesz, mint a vas, mivelhogy a vas összezúz és tör mindent; és mint a vas, mely tör, mindazokat összezúzza és töri. Dan 2:41 És hogy a lábakat és ujjakat részint fazekas agyagnak, részint vasnak láttad, a királyság megoszlott lesz, és lesz benne a vas szilárdságából; mivelhogy a vasat keverve láttad a sáros agyaggal. Dan 2:42 És a lábak ujjai részint vas, részint cserép: részben erős lesz a királyság, és részben törékeny lesz. Dan 2:43 Hogy pedig a vasat keverve láttad a sáros agyaggal: össze lesznek keverve emberi mag által, de nem tapadnak egymáshoz; mint ahogy ím a vas nem keveredik az agyaggal. Dan 2:44 És azoknak a királyoknak napjaiban támaszt az ég Istene egy királyságot, mely soha el nem pusztul és királysága másra nem hagyatik; összezúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll örökké: Dan 2:45 mivelhogy láttad, hogy a hegyről egy kő szakadt el nem kéz által, és összezúzta a vasat, a rezet, az agyagot, az ezüstöt és az aranyat. Nagy Isten adta tudtul a királynak, ami ez után lesz; és bizonyos az álom, és megbízható a jelentése. Dan 2:46 Akkor a király, Nabukadneccár arcra esett Dániel előtt és leborult; és mondta, hogy ételáldozattal és jóillattétellel áldozzanak neki. Dan 2:47 Felelt a király Dánielnek, és azt mondta: Igazán, hogy a ti Istenetek az Istenek Istene és a királyok Ura, és titokkijelentő; mert ki tudtad jelenteni ezt a titkot. Dan 2:48 Akkor a király Dánielt naggyá tette és sok nagy ajándékot adott neki, és úrrá tette Babilónia egész tartománya felett; és főelöljáróvá Babilónia minden bölcse felett. Dan 2:49 És Dániel kértére a király Sadrákot, Mésákot és Abédnegót Babilónia tartományának szolgálatára rendelte ki; Dániel pedig a királyi udvarban volt. Dan 3:1 Nabukadneccár király csináltatott egy arany képet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dara völgyében, Babilónia tartományában. Dan 3:2 És Nabukadneccár király összegyűjttette a helytartókat, kormányzókat és pasákat, főbírákat, kincstartókat, tanácsosokat, főhivatalnokokat és a tartomány minden igazgatóját, hogy jöjjenek el a kép felavatására, melyet Nabukadneccár király állított. Dan 3:3 Akkor összegyűltek a helytartók, a kormányzók, a pasák, a főbírák, a kincstartók, a tanácsosok, a főhivatalnokok és a tartomány igazgatói mind a kép felavatására, melyet Nabukadneccár király állított; és felálltak a kép előtt, melyet Nabukadneccár állított. Dan 3:4 És a kikiáltó erősen kiáltott: Nektek mondtatik, népek, nemzetek és nyelvek! Dan 3:5 Mihelyt halljátok a kÚrtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle zenének hangját, essetek le és boruljatok le az arany kép előtt, melyet Nabukadneccár király állított. Dan 3:6 És aki nem esik le és nem borul le, abban a pillanatban belevettetik egy tűzzel égő kemencébe. Dan 3:7 Minélfogva mihelyt meghallották minden népek a kÚrtnek, a sípnak, citerának, hárfának, lantnak és mindenféle zenének hangját, leestek minden népek, nemzetek és nyelvek, leborulván az arany kép előtt, melyet Nabukadneccár király állított. Dan 3:8 Mindennél fogva ebben az időben káld férfiak állottak elő; és árulkodtak a zsidók ellen. Dan 3:9 Feleltek és azt mondták Nabukadneccár királynak: Király, örökké élj! Dan 3:10 Te, ó király, parancsolatot tettél, hogy minden ember, mihelyt hallja a kÚrtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle zenének hangját; essék le és boruljon le az arany kép előtt. Dan 3:11 És aki nem esik le és nem borul le, vettessék bele egy tűzzel égő kemencébe. Dan 3:12 Vannak zsidó férfiak, akiket Babilónia tartományának szolgálatára rendeltél ki, Sadrák, Mésák és Abédnegó: ezek a férfiak fel sem vesznek téged, ó király, isteneidet nem tisztelik, és az arany kép előtt, melyet felállítottál, nem borulnak le. Dan 3:13 Akkor Nabukadneccár haraggal és hévvel mondta, hogy hozzák elő Sadrákot, Mésákot és Abédnegót; akkor azokat a férfiakat előhozták a király elé. Dan 3:14 Felelt Nabukadneccár és azt mondta nekik: Valóban, Sadrák, Mésák és Abédnegó, az én istenemet nem tisztelitek, és az arany kép előtt, melyet felállítottam, nem borultok le? Dan 3:15 Most készek vagytok-e, hogy mihelyt halljátok a kÚrtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak és dudának és mindenféle zenének hangját, leessetek és leboruljatok a kép előtt, melyet csináltattam? És ha nem borultok le, abban a pillanatban belevettettek egy tűzzel égő kemencébe; és ki az az isten, aki megszabadít benneteket kezeimből? Dan 3:16 Feleltek Sadrák, Mésák és Abédnegó, és azt mondták a királynak: Nabukadneccár, nem szükséges, hogy mi neked erre egy szót feleljünk. Dan 3:17 Íme képes a mi Istenünk, akit mi tisztelünk, kiszabadítani minket a tűzzel égő kemencéből; a te kezedből is, király, kiszabadít. Dan 3:18 De ha nem, akkor is legyen tudtodra, ó király: hogy a te isteneidet nem tiszteljük, és az arany kép előtt, melyet felállítottál, le nem borulunk. Dan 3:19 Akkor Nabukadneccár eltelt haraggal, és arcvonásai elváltoztak Sadrák, Mésák, és Abédnegó miatt; felelt és mondta, hogy fűtsék be a kemencét hétszerte jobban, mint szokták befűteni. Dan 3:20 És néhány férfinak, serege legerősebb embereinek mondta, hogy kötözzék meg Sadrákot, Mésákot és Abédnegót, hogy a tűzzel égő kemencébe vessék. Dan 3:21 Akkor azok a férfiak megkötöztettek köpenyestül, nadrágostól, kalapostól, ruhástól; és belevettettek a tűzzel égő kemencébe. Dan 3:22 Mindannál fogva, hogy a király szava kíméletlen volt és a kemence felettébb be volt fűtve, azokat a férfiakat, akik felvitték Sadrákot, Mésákot és Abédnegót, megölte a tűz lángja; Dan 3:23 azok a férfiak pedig mind a hárman, Sadrák, Mésák és Abédnegó: beleestek a tűzzel égő kemencébe megkötözötten. Dan 3:24 Akkor Nabukadneccár király elszörnyedt és felkelt sietséggel; felelt és azt mondta tanácsosainak: Nemde három férfiút vetettünk bele a tűzbe megkötözötten? Dan 3:25 Feleltek és azt mondták a királynak: Bizonnyal, ó király! Felelt és azt mondta: íme én négy férfiút látok szabadon járni a tűzben, és sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek a tekintete hasonló az Isten fiáéhoz. Dan 3:26 Akkor odajárult Nabukadneccár a tűzzel égő kemence kapujához, felelt és azt mondta: Sadrák, Mésák és Abédnegó, a magasságos Istennek szolgái, jöjjetek ki és jertek ide! Akkor kijöttek Sadrák, Mésák és Abédnegó a tűzből. Dan 3:27 És összegyűlvén a helytartók, kormányzók és pasák és a király tanácsosai, látták azokat a férfiakat, hogy a tűznek nem volt hatalma testükön, és fejüknek egy haja szála meg nem perzselődött, és köpenyük el nem változott; a tűznek szaga sem érte őket. Dan 3:28 Felelt Nabukadneccár és azt mondta: Áldott Sadrák, Mésák és Abédnegó Istene, aki elküldötte az ő angyalát és kiszabadította szolgáit, akik őbenne bíztak, és a király szavát megváltoztatták, és testüket odaadták, hogy ne tiszteljenek és ne imádjanak senki más istent, csak az ő Istenüket. Dan 3:29 És én ezennel elrendelem, hogy minden nép, nemzet és nyelv, mely hibát mond Sadrák, Mésák és Abédnegó Istenére, darabokra vágassék, és háza szemétdombbá tétessék; mivelhogy nincs más isten, aki úgy meg tud szabadítani, mint ez. Dan 3:30 Akkor a király előrevitte Sadrákot, Mésákot és Abédnegót Babilónia tartományában. Dan 4:1 Nabukadneccár király minden népnek, nemzeteknek és nyelveknek, akik az egész földön laknak: békességtek bőséges legyen! Dan 4:2 A magasságos Isten jeleit és csodáit [melyeket velem tett,] tetszik nekem elbeszélni. Dan 4:3 Jelei ó, milyen nagyok, csodái mily hatalmasok; királysága örökkévaló királyság, és uralma nemzedékről nemzedékre! Dan 4:4 Én, Nabukadneccár békén voltam házamban, és viruló az én palotámban. Dan 4:5 Álmot láttam, és megijesztett engem; és gondolatokat ágyamon. És fejem látomásai aggasztottak engem; Dan 4:6 tehát parancsolatot adtam ki, hogy hozzák be elém Babilon minden bölcsét; hogy az álom jelentését tudtomra adják. Dan 4:7 Akkor bejöttek az írástudók, az igézők, a káldok és a csillagnézők. És az álmot én elmondtam előttük, de jelentését nekem nem adták tudtomra. Dan 4:8 És utoljára bejött elébem Dániel, kinek Baltazár a neve, mint az én istenem neve, és kiben szent istenek szelleme van; és az álmot elmondtam előtte: Dan 4:9 Baltazár, fő írástudó, mert én tudom, hogy szent istenek szelleme van benned, és semmi titok nem fog ki rajtad: álomlátásomat, amit láttam, és jelentését mondd meg. Dan 4:10 [Fejem látomásai voltak pedig ágyamon:] Láttam, hogy ím egy fa volt a földben, és magassága nagy. Dan 4:11 Nagy lett a fa és hatalmas, és magassága az égig ért, és ellátszott az egész föld végéig. Dan 4:12 Lombja szép és gyümölcse sok, táplálék volt rajta mindennek; alatta lelt árnyékot a mező vadja, és ágain laktak az ég madarai, és róla táplálkozott minden test. Dan 4:13 Láttam fejem látomásaiban ágyamon, hogy ím egy őr, éspedig szent, az égből leszállt; Dan 4:14 kiáltott erővel, és így mondta: Vágjátok ki a fát, és vagdaljátok le ágait, rázzátok le lombját, és szórjátok el gyümölcsét. Meneküljön a vad alóla, és a madár ágairól; Dan 4:15 de törzsgyökét a földben hagyjátok. Éspedig vas- és rézbilincsben a mező zöldjében; és az ég harmatával öntöztessék, és a vaddal legyen osztályrésze a föld füvében. Dan 4:16 Szívét változtassák el, hogy ne legyen emberi, és állatszív adassék neki; és hét idő menjen el felette. Dan 4:17 Az őrök határozatából van a végzés, és a szentek szava a dolog; avégre, hogy megtudják az élők, hogy hatalma van a Magasságosnak az ember királyságán, és annak adja azt, akinek akarja, és a legalacsonyabb embert állíthatja fel arra. Dan 4:18 Ezt az álmot láttam én, Nabukadneccár király; és te, Baltazár, mondd meg jelentését. Mindamellett, hogy királyságom egyetlen bölcse sem tudta a jelentést nekem tudtul adni; de te tudod, mert szent istenek szelleme van benned. Dan 4:19 Akkor Dániel, akinek a neve Baltazár, meghökkent egy pillanatra, és gondolatai aggasztották őt. Felelt a király és azt mondta: Baltazár, az álom és jelentése ne aggasszon téged. Felelt Baltazár, és azt mondta: Uram, az álom gyűlölőidé, és jelentése ellenségeidé legyen. Dan 4:20 A fa, [melyet láttál], mely nagy és erős lett; és magassága az égig ért, és ellátszott az egész földre; Dan 4:21 és lombja szép volt, és gyümölcse sok, és táplálék volt rajta mindennek; alatta tanyázott a mező vadja, és ágain laktak az ég madarai: Dan 4:22 te vagy, király, ki nagy és erős lettél; és nagyságod megnőtt és az égig ért, és hatalmad a föld végéig. Dan 4:23 És hogy látott a király egy őrt, éspedig szentet, ki leszállt az égből, és azt mondta: Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok ki, de törzsgyökét a földben hagyjátok; és bilincsben, amely vas és réz, a mező zöldfüvén legyen; és az ég harmatával öntöztessék, és a mező vadával legyen osztályrésze, míg hét idő elmegy felette; Dan 4:24 annak ez a jelentése, király: És a Magasságos végzése ez, mely eléri uram királyomat: Dan 4:25 és téged kilöknek az emberek közül, és a mező vadával lesz lakásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és az ég harmatával öntöznek téged, és hét idő megy el feletted, míg megtudod, hogy a Magasságos úr az ember királyságán, és akinek akarja, annak adja azt. Dan 4:26 És hogy azt mondták, hogy a fa törzsgyökét hagyják meg; királyságodat megállapítják neked, mihelyt megtudod, hogy az ég uralkodik. Dan 4:27 Ezért, ó király, tanácsom tessék neked; és vétkeidtől igazság által szabadulj, és bűneid a szegényeken való könyörület által. [hátha hosszú lesz nyugodalmad] Dan 4:28 [Mindez elérte Nabukadneccár királyt. Dan 4:29 Tizenkét hónap múlva éppen királyi palotája körül sétált, mely Babilonban volt:] Dan 4:30 Felelt a király és azt mondta: Nemde ez az a nagy Babilon, melyet én építettem királyi székhelynek gazdagságom erejével és dicsőségem díszére? Dan 4:31 Még a szó a király szájában volt, hang esett le az égből: Neked mondják, Nabukadneccár király, a királyság elment tőled. Dan 4:32 És emberek közül kilöknek téged, és a mező vadával lesz lakásod, [füvet adnak enned, mint az ökröknek,] és hét idő elmegy feletted; míg megtudod, hogy a Magasságos az úr az ember királyságán, és akinek akarja, annak adja azt. Dan 4:33 [Abban a pillanatban a szó betelt Nabukadneccáron, és az emberek közül kilöketett, és füvet evett, mint az ökrök; és az ég harmatával öntöztetett teste, míg haja megnőtt, mint a sasoké, és körmei, mint a madaraké.] Dan 4:34 Azon napok végén pedig én, Nabukadneccár szemeimet az égre emeltem, és értelmem visszatért hozzám, és áldottam a Magasságost. És az örökké élőt dicsértem és magasztaltam, mert hatalma örökkévaló hatalom, és királysága nemzedékről nemzedékre. Dan 4:35 És a föld minden lakosa olyan, mint aki nem számít; és akarata szerint cselekszik az ég seregében, és a föld lakosaival. [És nincs, aki kezére üssön, és azt mondja neki: Mit csináltál?] Dan 4:36 Abban az időben értelmem visszatért hozzám, és királyságom tisztességével méltóságom és fényem visszatért hozzám; és tanácsosaim és mágnásaim keresnek engem, és királyságomon megerősíttettem, és még több nagyság adatott nekem. Dan 4:37 Most én, Nabukadneccár dicsérem és magasztalom, és dicsőítem az ég királyát; mert minden tette igazság és útja ítélet, és akik kevélységben járnak, azokak meg tudja alázni. Dan 5:1 Bélsácár király nagy lakomát szerzett ezer mágnásának; és az ezer előtt bort ivott. Dan 5:2 Bélsácár azt mondta borkóstolás közben, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, melyeket atyja, Nabukadneccár vitetett ki a jeruzsálemi templomból, hogy azokból igyanak a király és mágnásai, feleségei és női. Dan 5:3 Akkor előhozták az arany edényeket, melyeket az Isten házának templomából vittek ki, mely Jeruzsálemben volt; és azokból ittak a király és mágnásai, feleségei és női. Dan 5:4 Ittak bort; és dicsérték az arany és ezüst, réz vas, fa és kő isteneket. Dan 5:5 Abban a pillanatban emberi kéz ujjai jöttek ki, és írtak a gyertyatartóval szemben a királyi ház falán a mészre; és a király meglátta a kézfejet, mely írt. Dan 5:6 Akkor a király tekintete elváltozott, és gondolatai aggasztották őt; és csípőcsontjai eloldódtak és térdei egymáshoz verődtek. Dan 5:7 Kiáltott a király erősen, hogy hozzák be az igézőket, a káldokat és a csillagnézőket. Felelt a király, és azt mondta Babilon bölcseinek, hogy bárki ezt az írást elolvassa, jelentését nekem megmondja, bíborba öltözik, és a nyakában lesz az aranylánc, és harmadik gyanánt uralkodik a királyságban. Dan 5:8 Akkor bement a király minden bölcse; de nem tudták az írást elolvasni, és jelentését a királynak tudtára adni. Dan 5:9 Akkor Bélsácár király igen megijedt, és tekintete elváltozott rajta; mágnásai pedig zavarba jöttek. Dan 5:10 Az anyakirályné a király és mágnásai szavára bement a lakomaházba. Felelt az anyakirályné és azt mondta: Király, örökké élj! Ne aggasszanak gondolataid, és tekinteted ne változzék el! Dan 5:11 Van egy férfiú királyságodban, akiben szent istenek szelleme van, és atyád napjaiban világosság és okosság és bölcsesség találtatott benne, mint az istenek bölcsessége; és atyád, Nabukadneccár király az írástudók, igézők, káldok, csillagnézők fejévé tette őt, a te atyád, ó király. Dan 5:12 Mindannál fogva, hogy rendkívüli szellem és tudomány és okosság, álommagyarázás, talányfejtés és csomók megoldása találtatott benne, Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el; most hívják Dánielt, és megmondja a jelentést. Dan 5:13 Akkor Dánielt bevitték a király elé. Felelt a király és azt mondta Dánielnek: Te vagy az a Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való vagy, akiket atyám, a király Júdából hozott? Dan 5:14 És akiről hallottam, hogy istenek szelleme van benned; és világosság és okosság és kiváló bölcsesség találtatott benned? Dan 5:15 És most behozattak elébem a bölcsek, az igézők, hogy ezt az írást olvassák el, és jelentését adják tudtomra; és nem tudták a dolog jelentését megmondani. Dan 5:16 De én hallottam rólad, hogy tudsz jelentéseket megfejteni és csomókat megoldani; most, ha az írást el tudod olvasni és jelentését tudtomra adni, bíborba öltözöl, és az aranylánc a nyakadban lesz, és harmadik gyanánt uralkodol a királyságban. Dan 5:17 Akkor felelt Dániel, és azt mondta a király előtt: Adományaid a tiéid legyenek, és ajándékaidat másnak add; de az írást elolvasom a királynak, jelentését tudtára adom neki. Dan 5:18 Neked, ó király, a magasságos Isten a királyságot és a nagyságot és a tisztességet és a méltóságot atyádnak, Nabukadneccárnak adta. Dan 5:19 És a nagyság miatt, melyet adott neki, minden népek, nemzetek és nyelvek reszkettek és féltek előtte; akit akart, megölt, akit akart, életben hagyott, és akit akart, felemelt, akit akart, megalázott. Dan 5:20 De amint szíve felfuvalkodott és lelke megkeményedett kevélységre, levettetett királyi székéből, és tisztességét elvették tőle. Dan 5:21 És az emberfiak közül kilöketett, és szívét olyanná tette, mint a vadállaté, és a vadszamarakkal volt lakása, füvet adtak neki enni, mint az ökröknek, és az ég harmatával öntöztetett teste; míg megtudta, hogy uralkodik a magasságos Isten az ember királyságán, és akit akar, azt állítja arra. Dan 5:22 És te, az ő fia, Bélsácár, nem aláztad meg szívedet, mindamellett, hogy mindezt tudtad: Dan 5:23 sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elébed hozták, és te és mágnásaid, feleségeid és nőid bort ittatok belőlük, és az ezüst és arany, réz, vas, fa és kő isteneket, melyek nem látnak és nem hallanak és nem tudnak, dicsérted; az Istent pedig, akinek a lelked a kezében van, és akié minden utad, nem magasztaltad. Dan 5:24 Erre küldetett őelőle ez a kézfej; és feljegyeztetett ez az írás. Dan 5:25 Ez pedig az írás, mely feljegyeztetett: Mené, mené, tekél ufarszín. Dan 5:26 Ez a szavak jelentése: Mené: megszámlálta az Isten királyságodat, és végét veti. Dan 5:27 Tekél: megmérettél a fonton, és híjával találtattál. Dan 5:28 Perész: eldaraboltatott királyságod, és a médeknek és perzsáknak adatott. Dan 5:29 Akkor mondta Bélsácár, és bíbor ruhát adtak Dánielre, és az aranyláncot a nyakába; és kiáltványt adtak ki róla, hogy harmadik úr lett a királyságban. Dan 5:30 Azon éjjel megöletett Bélsácár, a káldok királya; Dan 5:31 és Dáriusz, a méd vette át a királyságot mintegy hatvankét esztendős korában. Dan 6:1 Tetszett Dáriusznak, és százhúsz helytartót állított az ország fölé, kik az egész országban legyenek; Dan 6:2 ezek fölé pedig három minisztert, kiknek egyike Dániel volt; hogy azok a helytartók ezeknek adjanak számot, és a király károsodjék. Dan 6:3 Akkor ez a Dániel kitűnt a miniszterek és helytartók felett, mivelhogy kiváló szellem volt benne, úgyhogy a király azon gondolkodott, hogy őt állítja az egész királyság élére. Dan 6:4 Akkor a miniszterek és helytartók okot akartak találni Dánielben a királyság oldaláról; de semmi okot és rosszat nem tudtak találni, mivelhogy ő hű volt, és semmi hiba vagy rossz nem találtatott benne. Dan 6:5 Akkor azok a férfiak azt mondták: Nem találhatunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak Istenének törvényében nem találunk ellene. Dan 6:6 Akkor azok a miniszterek és helytartók rácsődültek a királyra; és így mondták neki: Dáriusz király, örökké élj! Dan 6:7 Tanácskoztak a királyság összes miniszterei, a kormányzók és a helytartók, a tanácsosok és a pasák, hogy állítson fel a király egy rendeletet és hozzon egy tilalmat; hogy mindenki, aki valamit kér bármely istentől vagy embertől harminc napig, hacsak nem tőled, király, vettessék az oroszlánok vermébe. Dan 6:8 Most, ó király, állítsd fel a tilalmat, és jegyezd az írást, hogy meg ne változtassák, a médek és perzsák törvénye szerint, mely el nem évül. Dan 6:9 Mindennél fogva Dáriusz király jegyezte az írást és a tilalmat. Dan 6:10 Dániel pedig amint megtudta, hogy jegyezve van az írás, bement házába, és ablakai nyitva voltak neki felházán Jeruzsálem felé; és ő napjában háromszor térdeire esett és imádkozott és hálát adott az ő Istene előtt, aminthogy cselekedett ennek előtte. Dan 6:11 Akkor azok a férfiak összecsődültek, és Dánielt kérve és könyörögve találták az ő Istene előtt. Dan 6:12 Akkor odajárultak, és azt mondták a király előtt a király tilalmáról: Nemde jegyeztél egy tilalmat, hogy minden ember, aki bármely istentől vagy embertől kér valamit harminc napig, hacsak nem tőled, ó király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felelt a király, és azt mondta: Bizonyos a dolog a médek és perzsák törvénye szerint, mely el nem évül. Dan 6:13 Akkor feleltek és azt mondták a király előtt: Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, fel sem vesz téged, ó király, sem a tilalmat, melyet jegyeztél; és háromszor napjában elkönyörgi könyörgését. Dan 6:14 Akkor a király, mikor a dolgot hallotta, igen restelkedett rajta, és Dánielre gondolt, hogy megszabadítsa őt; és a nap leszálltáig törekedett őt megmenteni. Dan 6:15 Akkor azok a férfiak rácsődültek a királyra; és azt mondták a királynak: Tudd meg, király, hogy a médeknek és perzsáknak törvénye, hogy semmi tilalom és rendelet, amit a király felállított, meg nem változtatható. Dan 6:16 Akkor mondta a király, és elhozták Dánielt, és belevetették az oroszlánok vermébe. Felelt a király, és azt mondta Dánielnek: A te Istened, akinek szakadatlan szolgálsz, ő szabadíthat meg téged. Dan 6:17 És hoztak egy követ és odatették a verem szájára; és lepecsételte a király az ő pecsétgyűrűjével és mágnásai pecsétgyűrűjével, hogy ne változzék a dolog Dánielre nézve. Dan 6:18 Akkor elment a király palotájába, és böjtölve hált és nőt nem vitetett be magához; és álma elkerülte őt. Dan 6:19 Akkor a király hajnalban felkelt virradatkor; és sietséggel az oroszlánok verméhez ment. Dan 6:20 És mikor közeledett a veremhez, fájdalmas hangon kiáltott Dánielnek; felelt a király, és azt mondta Dánielnek: Dániel, élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szakadatlan szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól? Dan 6:21 Akkor Dániel beszélt a királlyal: Király, örökké élj! Dan 6:22 Az én Istenem elküldötte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, és nem sértettek meg engem; mivelhogy őelőtte ártatlannak találtattam, és előtted sem követtem el, király, semmi bűnt. Dan 6:23 Akkor ez a királynak nagyon tetszett, és mondta, hogy Dánielt hozzák ki a veremből; és mikor kihozták Dánielt a veremből, semmi sérülés nem találtatott rajta, mert hitt az ő Istenében. Dan 6:24 És mondta a király, és elhozták azokat a férfiakat, akik Dánielre árulkodtak, és az oroszlánok vermébe vetették őket, fiaikat és feleségeiket; és nem értek a verem fenekére, már megragadták őket az oroszlánok, és minden csontjukat összetörték. Dan 6:25 Akkor Dáriusz király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, melyek az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen! Dan 6:26 Ezennel parancsolatot adok ki, hogy királyságom egész uralma alatt reszkessenek és féljenek Dániel Istene előtt; mert ő az élő Isten és örökké megáll, és királysága meg nem romol és uralma végtelen. Dan 6:27 O szabadít és ment meg, és cselekszik jeleket és csodákat égen és földön; ki megszabadította Dánielt az oroszlánok kezéből. Dan 6:28 És ennek a Dánielnek szerencséje volt Dáriusz királysága alatt, és a perzsa Círusz királysága alatt. Dan 7:1 Bélsácár babilóniai király első évében Dániel álmot látott és fejének látomásait az ő ágyán; akkor az álmot leírta, és a dolog velejét elmondta. Dan 7:2 Felelt Dániel és mondta: Láttam éjjeli látomásomban, hogy íme az ég négy szele kitört a nagy tengerre; Dan 7:3 és négy nagy állat jött fel a tengerből; mindegyik különbözött a másiktól. Dan 7:4 Az első olyan volt, mint egy oroszlán, és sas-szárnyai voltak neki: néztem, míg kitépettek szárnyai és felemeltetett a földről és lábaira állíttatott mint egy ember, és emberi szív adatott neki. Dan 7:5 És íme egy másik állat, a második, hasonlított a medvéhez, az első ellen állíttatott fel, és három oldalborda volt a szájában a fogai között; és így mondták neki: Kelj fel, egyél sok húst! Dan 7:6 Ezután láttam, és íme egy másik, olyan, mint a párduc, és négy madár-szárnya volt neki az oldalain; és négy feje volt az állatnak, és uralom adatott neki. Dan 7:7 Ezután láttam éjjeli látomásokban, és íme egy negyedik állat, rettenetes és iszonyú, és rendkívül erős, és nagy vasfogai voltak, falt és zúzott, és a maradékot összetaposta lábaival. És ez különbözött mindazoktól az állatoktól, melyek előtte voltak, és tíz szarva volt neki. Dan 7:8 Megfigyeltem a szarvakat, és íme egy másik szarv, egy kicsiny, jött fel közöttük, és három az előző szarvakból kitépetett előtte; és íme szemek voltak ezen a szarvon, mint az emberszemek, és nagyokat szóló száj. Dan 7:9 Néztem, míg trónok tétettek le, és egy régi idejű leült. Ruhája, mint a hó, fehér volt, és fején a haj, mint a tiszta gyapjú, trónja tűzlángokból volt, kerekei égő tűzből. Dan 7:10 Tűzfolyam terjedt és jött ki előle, ezerszer ezeren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezeren álltak előtte: a törvényszék leült, és könyvek nyittattak meg. Dan 7:11 [Néztem akkor a nagy szavak hangja miatt, melyeket a szarv szólott; néztem, míg megöletett az állat és elpusztíttatott a teste, és odaadatott a tűz égetésének. Dan 7:12 A többi állatoktól is elvétetett uralmuk; és élethosszúság időpontra és ideig adatott nekik.] Dan 7:13 Láttam éjjeli látomásokban, hogy íme az ég felhőivel jött valaki, mint egy emberfia; és a régi idejűhöz ért, és odavitték őt elébe. Dan 7:14 És neki adatott uralom és tisztesség és királyság, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál; az ő uralma örökkévaló uralom, mely el nem évül, és királyság, mely meg nem romol. Dan 7:15 Megütődött a lelkem nekem, Dánielnek ezen; és fejem látomásai megijesztettek engem. Dan 7:16 És odajárultam egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kértem tőle ezek felől; és ezt mondta nekem; és a dolgok jelentését tudatta velem: Dan 7:17 Ezek a nagy állatok, melyek négyen vannak; négy király, akik a földről támadnak. Dan 7:18 De átveszik a királyságot a Magasságos szentjei; és bírják a királyságot örökké, és örökkön örökké. Dan 7:19 Akkor bizonyosat akartam tudni a negyedik állat felől, mely mindnyájuktól különbözött; rendkívül rettenetes volt, vasfogai és érckarmai voltak, falt, zúzott, és a maradékot lábával tiporta; Dan 7:20 és a tíz szarv felől, mely a fején volt, és a másik felől, mely feljött, és amely előtt három leesett. Mert ennek a szarvnak szemei voltak, és nagyokat szóló szája, és nagyobbnak látszott, mint társai. Dan 7:21 (Láttam, és ez a szarv háborút folytatott a szentekkel, és legyőzte őket. Dan 7:22 Míg jött a régi idejű, és ez ítélet megadatott a Magasságok szentjeinek; és elérkezett az időpont, hogy a királyságot birtokukba vették a szentek.) Dan 7:23 így mondta: A negyedik állat: negyedik királyság lesz a földön, mely minden királyságtól különbözik; és megeszi az egész földet, és eltiporja és összezúzza azt. Dan 7:24 És a tíz szarv: ebből a királyságból tíz király támad; és egy másik támad utánuk, és az különbözik az előzőktől, és három királyt megaláz. Dan 7:25 És szavakat szól a Legfelsőbb ellen, és a Magasságos szentjeit felőrli; arra gondol, hogy megváltoztat időket és vallást. És kezébe adatnak ideig, időkig és félidőig. Dan 7:26 Akkor a törvényszék leül; és elveszik uralmát, elpusztítván és elveszítvén végleg. Dan 7:27 A királyság pedig és a hatalom és a királyságok nagysága az egész ég alatt a Magasságok szentjei népének adatik; annak királysága örökkévaló királyság, és minden uralom tiszteli és szolgálja azt. Dan 7:28 Itt a dolog vége; engem, Dánielt gondolataim nagyon megijesztettek, és tekintetem elváltozott rajtam, de a dolgot szívemben megőriztem. Dan 8:1 Bélsácár király királyságának harmadik évében látomás jelent meg nekem - én vagyok Dániel -, az után, ami korábban megjelent nekem. Dan 8:2 És mikor a látomást láttam, úgy volt, hogy én látásomban Súsán székvárosában voltam, mely Elám tartományában van; és úgy láttam a látomásban, mintha én az Ulai folyónál lettem volna. Dan 8:3 Mikor szemeimet felemeltem, láttam, hogy íme egy kos állt a folyó előtt, és két szarva volt neki; és a két szarv magas volt, de az egyik magasabb, mint a másik, és a magasabb nőtt később. Dan 8:4 Láttam a kost öklelni nyugatnak és északnak és délnek, és egy állat sem állhatott meg előtte, és nem volt, ki kezéből kiszabadíthatott volna, és kedve szerint cselekedett és nagyzolt. Dan 8:5 És egyszerre észrevettem, hogy íme a kecskebak megérkezett nyugat felől az egész föld színére, nem is érintette a földet; és a baknak tekintélyes szarva volt a szemei között. Dan 8:6 Mikor a kétszarvú koshoz érkezett, melyet láttam a folyó előtt állni, nekifutott ereje indulatában. Dan 8:7 És láttam, amint közel ért a kos mellé, hogy nekikeseredett, és levágta a kost, és letörte mind a két szarvát, úgyhogy nem volt erő a kosban előtte megállni; és a földre vetette, és megtiporta azt, és nem volt, ki a kost kimentse kezéből. Dan 8:8 És a kecskebak igen naggyá lett; de mikor erejében volt, letört a nagy szarv, és négy tekintély nőtt helyébe az ég négy szelén. Dan 8:9 És ezek közül az egyikből nőtt ki egy szarv kicsiségből; és felettébb nagyzolt délfelé és kelet felé és a „dicsőség felé; Dan 8:10 és nagyzolt az ég seregéig; és a földre vetett némelyeket a seregből és a csillagokból, és megtiporta őket; Dan 8:11 sőt a sereg fejedelméig nagyzolt, kitől elvétetett a mindennapi áldozat és elvettetett szentélyének helye; Dan 8:12 és a sereg ki volt szolgáltatva a mindennapi áldozattal együtt bűnre; és a földre vetette az igazságot, és amit tett, sikerült neki. Dan 8:13 És hallottam egy szentet beszélni. Azt mondta ugyanis egy szent az illetőnek, aki beszélt: Meddig lesz ez a látomás a mindennapi áldozatról, és az iszonytató bűn, hogy kiszolgáltatják mind a sereget, mind a szenthelyet a megtiprásnak? Dan 8:14 És az azt mondta nekem: Kétezer-háromszáz estéig reggelig; akkor igazához jut a szenthely. Dan 8:15 És történt, hogy mikor én, Dániel láttam e látomást, és törekedtem megérteni, íme előmbe állt egy férfiú megjelenése. Dan 8:16 És emberi szót hallottam az Ulai közén; és kiáltott és azt mondta: Gábriel, értesd meg ezzel a látomást! Dan 8:17 És oda jött, ahol álltam, és amint jött, megijedtem, és arcomra estem; és azt mondta nekem: Figyelj, emberfia, mert a végidőre van a látomás. Dan 8:18 És amint hozzám szólt, arccal a földre aléltam; de illetett engem, és a helyemre állított. Dan 8:19 És azt mondta: íme én tudtodra adom neked, mi történik a harag végén; mert kitűzött időre vég. Dan 8:20 A kosnak, melyet láttál, két szarva volt: Média és Perzsia királyai. Dan 8:21 És a kecskebak Görögország királya; és a nagy szarv, mely szemei között volt, az első király. Dan 8:22 Hogy pedig letörött és négy állt a helyébe: négy királyság áll elő abból a nemzetből, de nem annak erejével. Dan 8:23 És királyságuk végén, mikor a bűnösök a mértéket betöltik, áll elő egy kíméletlen és cselszövényekhez értő király. Dan 8:24 És ereje izmos lesz, bár nem a maga erejében, és csodálatosan pusztít és sikere lesz és cselekszik; és pusztít hatalmasokat és a szentek népét. Dan 8:25 És okossága által sikerül a csalárdság is kezében, és szívében felfuvalkodik, és nyugalomban pusztít el sokakat; és feláll a fejedelmek fejedelme ellen, és kéz nélkül töretik össze. Dan 8:26 És az estéről és a reggelről való látás, mely elmondatott, igazság; és te pecsételd le a látomást, mert sok napra lesz meg. Dan 8:27 És én, Dániel odavoltam és napokig beteg voltam; és mikor felkeltem és a király dolgát végeztem, akkor is csodálkoztam a látáson, melyet senki sem értett. Dan 9:1 Dáriusznak, Ahasvérus méd magból való fiának első évében, mikor királylyá tétetett a káldok királysága felett; Dan 9:2 királyságának első évében én, Dániel megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, melyekről az Úr szava lett Jeremia prófétához, hogy eltelnek Jeruzsálem romjain, hetven esztendő; Dan 9:3 és az Úr Istenhez fordítottam orcámat, megkeresvén imával és könyörgésekkel; böjttel és zsákban és hamuban. Dan 9:4 És imádkoztam az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tettem: Ó Uram, te nagy és félelmetes Isten, ki megtartod a szövetséget és a kegyelmet azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják; Dan 9:5 vétkeztünk és bűnt követtünk el és hitetlenek voltunk és engedetlenek voltunk; és eltértünk parancsolataidtól és ítéleteidtől! Dan 9:6 És nem hallgattunk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez és atyáinkhoz; és az ország egész népéhez. Dan 9:7 Tiéd, Uram, az igazság, a miénk pedig arcunk szégyene, mint ma; Júda embereié és Jeruzsálem lakosaié és egész Izráelé, a közelieké és távoliaké mindazokban az országokban, ahova elszórtad őket hűségszegésükért, melyet elkövettek ellened. Dan 9:8 Uram, miénk az orcapirulás, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztünk ellened. Dan 9:9 A mi Urunké Istenünké az irgalom és bocsánat, hogy engedetlenek voltunk iránta. Dan 9:10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő Tanításaiban, melyeket elénk adott szolgái, a próféták által. Dan 9:11 És egész Izráel áthágta tanításodat, és eltért, nem hallgatván szavadra; és kiömlött reánk az átok és az eskü, mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának Tanításában, mert vétkeztünk ellene. Dan 9:12 És megvalósította szavát, melyet szólt ellenünk és bíráink ellen, kik minket ítéltek; hozván reánk nagy veszedelmet, mert olyan nem történt az egész ég alatt, amilyen történt Jeruzsálemen, Dan 9:13 mint meg van írva Mózes Tanításában, mindezt a veszedelmet, mely reánk jött: és mégsem engeszteltük az Úrnak, a mi Istenünknek arcát, hogy bűneinkből megtértünk és igazságodra figyeltünk volna. Dan 9:14 És ébren volt az Úr a veszedelem felett, és elhozta ránk; mert igazságos volt az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekedett velünk, és mi nem hallgattunk a szavára. Dan 9:15 És most, Uram, mi Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptom országából erős kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma; vétkeztünk, hitetlenek voltunk! Dan 9:16 Uram, a te egész igazságod szerint hadd térjen vissza haragod és heved városodról, Jeruzsálemről, szent hegyedről; mert vétkeinkért és atyáink bűneiért Jeruzsálem és a te néped gyalázattá lett egész környezetünk előtt. Dan 9:17 És most hallgass, ó Istenünk, szolgád imádságára és könyörgéseire; és világosítsd meg orcádat szentélyeden, mely el van pusztítva az Úrért! Dan 9:18 Istenem, hajtsd ide füledet és hallgass meg, nyisd meg szemeidet és lásd meg pusztulásunkat, és a várost, mely felett a te neved neveztetett; mert mi nem a mi igazságainkért hullatjuk elődbe könyörgéseinket, hanem a te nagy irgalmasságaidért. Dan 9:19 Uram, hallgass meg, Uram, bocsáss meg, Uram figyelmezz és cselekedjél, ne késsél; önmagadért, Istenem, mert a te neved neveztetett városod felett és néped felett! Dan 9:20 És még én beszéltem és imádkoztam és vallást tettem vétkemről és népemnek, Izráelnek vétkéről; és hullattam könyörgésemet az Űr elé, az én Istenem elé Istenem szent hegyéért; Dan 9:21 és még én mondtam az imádságot, mikor az a férfiú, Gábriel, akit látomásban láttam az imént, röptében röpítve hozzám ért az esteli ételáldozat idején. Dan 9:22 És tanított és beszélt velem; és azt mondta: Dániel, most jöttem ki, hogy megokosítsalak értelemmel. Dan 9:23 Könyörgésed kezdetén kijött az ige, és én eljöttem, hogy jelentsem, mert te kedves vagy; tehát figyelj a szóra és értsd meg a látást. Dan 9:24 Egy hét a. Hetven hét szabatott népedre és szent városodra, az elpártolás befejezésére és a vétkek mértékének betöltésére, és a bűnösség kiengesztelésére, és az örök igazság elhozatalára; és látomás és próféta megpecsételésére, és a szentek szentjének felkenetésére. Dan 9:25 És tudd meg és értsd meg: mióta az ige kijött Jeruzsálem visszavitelére és felépítésére, a felkentig, a fejedelemig, hét hét; és hatvankét hét és ismét felépíttetik utca és árok, éspedig az idők nyomására. Dan 9:26 És a hatvankét hét után kivágatik a felkent, éspedig nincstelen; mind a várost, mind a szentélyt elpusztítja a fejedelem népe, aki jön, és vége lesz az özönben, és végig háború lesz, pusztításokra határozva. Dan 9:27 És erőt vesz a sokak vallásán egy hétig; és a hét felén megszünteti a vágóáldozatot és az ételáldozatot, éspedig az iszonytató utálatosságok szárnyán, és az elhatározott megsemmisülésig, mely kiöntetik az iszonytatóra. Dan 10:1 Círusz perzsa király harmadik évében ige jelentetett ki Dánielnek, kit Baltazár néven neveznek; és igazság az az ige és nagy baj, tehát figyelt Dániel az igére, és figyelemmel volt a látásra. Dan 10:2 Azokban a napokban én, Dániel gyászoltam három egész hétig. Dan 10:3 Kívánatos ételt nem ettem, és hús és bor nem jött a számba, és kenekedni sem kenekedtem, míg eltelt a három egész hét. Dan 10:4 És az első hónap huszonnegyedik napján, mikor én a nagy folyónak, a Hiddékelnek a partján voltam, Dan 10:5 felemeltem szemeimet, és íme egy férfiút láttam, gyolcsba volt öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve. Dan 10:6 Teste, mint a krizolit, arca, mint a villám megjelenése, és szemei, mint a tüzes fáklya, és karjai és lábai, mint csiszolt réz csilláma, és beszédének hangja, mint egy sokaság hangja. Dan 10:7 És én, Dániel egyedül láttam a jelenést, a férfiak pedig, akik velem voltak, nem látták a jelenést, hanem nagy reszketés esett rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek. Dan 10:8 De én visszamaradtam egyedül, és mikor láttam ezt a nagy jelentést, nem maradt bennem erő; és színem elváltozott rajtam rosszra, és nem rendelkeztem erőmmel. Dan 10:9 És hallottam beszéde hangját; és mikor hallottam beszéde hangját, hát én arcomon voltam aléltan, és arcom a földön. Dan 10:10 És íme hozzám ért egy kéz; és térdeimre és tenyereimre lendített engem. Dan 10:11 És azt mondta nekem: Dániel, kedves férfiú, figyelj a szavakra, melyeket szólok hozzád, és állj a helyedre, mert most hozzád küldettem; és míg ezt a beszédet szólta hozzám, felálltam remegve. Dan 10:12 És azt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, mikor figyelemre és önmegalázásra adtad szívedet Istened előtt, meghallgattattak szavaid; és én a te szavaidban jöttem. Dan 10:13 És a perzsa királyság fejedelme előmbe állt huszonegy napig, de akkor Mihály, az első fejedelmek egyike segítségemre jött; és én otthagytam őt a perzsa királyok mellett; Dan 10:14 és eljöttem, hogy értésedre adjam, mi éri népedet az utolsó napokban; mert még van látomás azokra a napokra. Dan 10:15 És míg ilyen szavakat szólt hozzám, a földre szegeztem arcomat, és megnémultam. Dan 10:16 És akkor, mintha emberi körvonala lett volna, érintette ajkaimat; mire megnyitottam számat és megszólaltam, és azt mondtam az előttem állónak: Uram, a jelenésre elfogtak a fájdalmak, és nem rendelkeztem erőmmel. Dan 10:17 Hogy is tudna ilyen szolga, uram, ilyen úrral beszélni? Hiszen énbennem mostantól fogva nem áll meg az erő, és lélegzet nem maradt bennem. Dan 10:18 Akkor ismét érintett engem, mintha egy ember körvonala lett volna, és megerősített engem. Dan 10:19 És azt mondta: Ne félj, kedves férfiú, békesség neked, légy erős és légy erős! És míg beszélt velem, megerősödtem, és azt mondtam: Szóljon az én uram, mert megerősítettél engem. Dan 10:20 És azt mondta: Ugye tudod, miért jöttem hozzád? És most visszatérek hadakozni a perzsa fejedelemmel; és mikor én kimegyek, íme a görög király meg bejön. Dan 10:21 Hanem megmondom neked, ami meg van írva az igazság írásában; és nincs senki, aki mellém állna ezek ellen, csak Mihály, a ti fejedelmetek. Dan 11:1 Én a méd Dáriusz első évében is erősítője és erőssége gyanánt állottam mellette. Dan 11:2 És most igazságot jelentek ki neked: íme még három király támad Perzsiában, és a negyedik nagyobb gazdagságot szerez mindnyájuknál, és mikor megerősödik gazdagságában, mindent felindít a görög királyság ellen. Dan 11:3 És támad egy hős király: és nagy hatalommal uralkodik, és kedve szerint cselekszik. Dan 11:4 És amint támad, letörik királysága, és elosztatik az ég négy széle felé; és nem maradékának és nem a szerint a hatalom szerint, mellyel ő uralkodott, mert kiszaggattatik az ő királysága, éspedig másoknak, ezeken kívül. Dan 11:5 És megerősödik a déli király, és fejedelmei közül egy; ez még erősebb lesz nála és uralkodik; nagy uralkodás lesz az ő uralkodása. Dan 11:6 És évek múlva összeköttetésbe lépnek egymással, a déli király leánya hozzámegy az északi királyhoz, hogy egyezséget csináljon. De a nő nem rendelkezett a karhatalom erejével, a férfi karhatalma sem állt helyt, és ki lett szolgáltatva a nő és kísérete és atyja, és aki elvette abban az időben. Dan 11:7 És gyökere hajtásából támad az ő helyébe, aki bevonul a sereggel, és bemegy az északi király erősségébe, és cselekszik ellenük és erőt vesz. Dan 11:8 Isteneiket is öntött képeikkel, drága ezüst és arany edényeikkel fogságba viszi Egyiptomba; és ő évekig eláll az északi királytól. Dan 11:9 Így az megy be a déli király királyságába; de visszatér a maga földjére. Dan 11:10 De fiai háborút indítanak és gyűjtenek nagy seregek sokaságát. Az bevonul, seper, árad és visszatér. Aztán háborút kezdenek az erődig. Dan 11:11 Ekkor nekikeseredik a déli király, és kivonul, és hadakozik vele, az északi királlyal, aki nagy sokaságot állít fel, de a sokaság az ő kezébe adatik. Dan 11:12 És mikor elvétetik a sokaság, felfuvalkodik a szíve; és elejt tízezreket, de nem lesz kemény. Dan 11:13 És az északi király visszatér, és az elsőnél nagyobb sokaságot állít; és idők, évek múlva bevonul rá nagy sereggel és sok poggyásszal. Dan 11:14 Azokban az időkben sokan állanak a déli király ellen; népedből is felkelnek az erőszak emberei, megvalósítván a látomást, de elesnek. Dan 11:15 És eljön az északi király és töltést tölt és beveszi az erődítések városát; és a dél karhatalmai nem állhatnak meg, sem válogatott népe, és nem lesz ereje megállani; Dan 11:16 úgyhogy aki eljön ellene, kedve szerint cselekszik, és nem lesz, aki megálljon előtte; és megáll a dicsőség országában, és megsemmisülés lesz a kezében. Dan 11:17 És azt tűzi maga elé, hogy egész országának hatalmába jut; és igazságokat cselekszik vele, és az asszonyok lányát neki adja, hogy megrontsa azt: de az nem valósul meg, és nem lesz meg neki. Dan 11:18 És e szigetekre fordítja arcát, és elfoglal sokat; de egy vezér megszűntette neki csúfolódását, nem: visszafizette neki csúfolódását. Dan 11:19 És fordítja arcát a maga országának erősségeire; és elbotlik és elesik és nem találtatik. Dan 11:20 És olyan áll a helyébe, aki adóbehajtót járat végig a dicső országon; és néhány nap alatt összetörik, és nem harag által, és nem háborúban. Dan 11:21 És áll a helyére egy utálatos, akire nem úgy adják a királyi díszt; hanem megérkezik bízvást, és ravaszságokkal ragadja el a királyságot. Dan 11:22 És elseprő karhatalmakkal sepertetnek el előle és összetöretnek; egy szövetségfejedelem is. Dan 11:23 A vele való összeköttetésbe lépéstől fogva csalárdságot cselekszik; és felvonul és kevés néppel erős lesz. Dan 11:24 Bízvást bemegy a legdúsabb tartományba is, és azt cselekszi, amit nem cselekedtek atyái, sem atyáinak atyái, zsákmányt és ragadományt és vagyont szór el nekik; és az erődítések ellen tervez terveket, de ideig. Dan 11:25 És felindítja erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, a déli király is felindul a háborúra nagy és igen erős sereggel; de nem állhat meg, mert cseleket szőnek ellene. Dan 11:26 És akik az ő ételét eszik, azok törik le őt, és seregét elseprik; és sok sebesült elhullik. Dan 11:27 És mind a két király szíve rosszat forral, és egy asztalnál hazugságot beszélnek; de nem sikerül, mert a vég csak a szabott időben lesz. Dan 11:28 És visszatér országába nagy vagyonnal, és szíve a szent vallás ellen van; véghez is viszi, úgy tér vissza a maga országába. Dan 11:29 A szabott időben ismét bevonul délre; de nem úgy lesz utóbb is, mint előbb. Dan 11:30 Ugyanis hitti hajók jönnek rá, és elkeseredik, és visszatér, és dühöng a szent vallás ellen; és véghezviszi, úgy tér vissza, és figyelmes lesz azok iránt, akik a szent vallást elhagyják. Dan 11:31 És karhatalom állt rendelkezésre tőle; és megfertőztették a szentélyt, az erődöt, és eltávolították a mindennapi áldozatot, és letették az iszonytató utálatosságot. Dan 11:32 És akik hitetlenek vallásukban, azokat hittagadókká teszi hízelkedésekkel; de az Istenét ismerő nép erős lesz, és cselekedni fog. Dan 11:33 És a nép okosabbjai sokakat felvilágosítanak; és elesnek kard által, láng által, fogság által, zsákmányolás által napokig. Dan 11:34 De elestük által megsegíttetnek egy kicsiny segítséggel; és sokan csatlakoznak hozzájuk hízelkedésből. Dan 11:35 Az okosak közül is esnek el, hogy tisztítás legyen köztük és rostálás és fehérítés a vég idejéig; mert van még a szabott időig. Dan 11:36 És kedve szerint cselekszik a király, és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az Istenek Istene ellen csoda nagyokat szól; és boldogul, míg elvégződik a harag, mert a végzet teljesül. Dan 11:37 És atyáinak isteneivel nem gondol, és az asszonyok gyönyörűségével vagy bármely istennel nem gondol; mert mindnek fölibe emeli magát. Dan 11:38 De ehelyett tiszteli az erődök istenét; és az istent, akit nem ismertek atyái, tiszteli arannyal és ezüsttel és drágakővel és drágaságokkal, Dan 11:39 és erődök erődítésévé teszi. Idegen istennel, aki elismeri, nagy tisztességet ad; azokat sokak felett úrrá teszi; és földet oszt bér gyanánt. Dan 11:40 És a vég idején öklelődzik vele a déli király, és mint a forgószél rohan rá az északi király szekerekkel és lovasokkal és sok hajóval; és behatol az országokba és seper és árad. [10] Dan 11:41 És bemegy a dicsőség országába, és sokan elesnek; de ezek megmenekülnek kezéből, Edom és Móáb és Ammon fiainak zsengéje. Dan 11:42 És az országokra nyújtja kezét; és Egyiptom országának nem lehet megmenekülni. Dan 11:43 És ura lesz Egyiptom arany- és ezüstkincsein és minden drágaságain; és líbiaiak és szerecsenországiak lesznek kíséretében. Dan 11:44 De keletről és északról jövő hírek megijesztik őt; és kivonul pusztítani és semmisíteni sokakat. Dan 11:45 És felvonja sátorpalotáját a tenger között és a dicsőség szent hegye között, ahol végéhez érkezik, és nem lesz, ki segítse. Dan 12:1 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll; és a szorongattatásnak olyan ideje lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet van, egész addig az ideig: és abban az időben megszabadul néped, mind, aki a könyvben beírva találtatik. Dan 12:2 És sokan azok közül, akik a föld porában alusznak, felébrednek; az egyik örök életre, a másik pedig gyalázatra és örök undorra. Dan 12:3 És az okosak világítanak, mint a menny világossága; és akik a sokakat a megigazulásra viszik, mint a csillagok, örökkön örökké. Dan 12:4 És te, Dániel, zárd be az igéket, és pecsételd le a könyvet a vég idejéig; kutatják majd sokan, és öregbül a tudomány. Dan 12:5 És láttam én, Dániel, és íme két másik állt meg; egyik innen a folyóparton, másik amonnan a folyóparton. Dan 12:6 És azt mondta a gyolcsba öltözött férfiúnak, aki a folyó vize felett volt: Mikor lesz vége e csodáknak? Dan 12:7 És hallottam azt a gyolcsba öltözött férfiút, aki a folyó vizei felett volt, hogy felemelte jobb kezét és balkezét az égre, és megesküdött az örökké élőre, hogy kitűzött idő, kitűzött idők és fél múlva, és amint elvégzi a szent nép kezének összetörését, elvégződnek mindezek. Dan 12:8 És én hallottam, de nem értettem; és azt mondtam: Uram, mi a vége ezeknek? Dan 12:9 És azt mondta: Menj el, Dániel, mert be vannak zárva és lepecsételve az igék a vég idejéig. Dan 12:10 Megrostáltatnak, és megfehéríttetnek és megtisztíttatnak sokan; de a hitetlenek hitetlenül cselekesznek: és nem érti meg egy hitetlen sem; de az okosak megértik. Dan 12:11 És attól az időtől fogva, mikor elvétetett a mindennapi áldozat, letétetvén az iszonytató utálatosság; ezerkétszázkilencven nap lesz. Dan 12:12 Boldog, aki várja és megéri: az ezerháromszázharmincöt napot! Dan 12:13 És te menj el a „vég-ig és pihenj; és feltámadsz örökségedre napok végén. Hos 1:1 Az Úr szava, mely Hóseához, Beéri fiához lett Uzzija, Jótám, Aház,Hizkija júdai királyok napjaiban; és Járobeám, Jóás fia, izráeli király napjaiban. Hos 1:2 Az Úr beszédének kezdete Hóseában, hogy az Úr mondta Hóseának: [Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket, mert paráználkodván paráználkodik az ország az Úr mögött.] Hos 1:3 és elment és elvette Gómert, Diblajim leányát, ki teherbe esett és szült neki fiút. Hos 1:4 És azt mondta neki az Úr: Nevezd a nevét Jizréelnek; mert még egy kevés, és meglátogatom a jezréeli vérontást Jéhu házán. És megszüntetem Izráel házának királyságát; Hos 1:5 és lesz azon a napon, hogy eltöröm Izráel íját Jizréel völgyében. Hos 1:6 Mikor megint teherbe esett és leányt szült, azt mondta neki: Nevezd a nevét Kegyvesztettnek; mert többé már nem kegyelmezek Izráel házának, hogy megbocsátván megbocsássak nekik. Hos 1:7 De Júda házának megkegyelmezek; és megtartom őket [az Úrral, az ő Istenükkel]; de nem íjjal, karddal és háborúval, lovakkal és lovasokkal tartom meg őket. Hos 1:8 Mikor Kegyvesztettet elválasztotta és teherbe esett és fiat szült, Hos 1:9 akkor azt mondta: Nevezd a nevét Nem-népemnek; mert ti nem vagytok népem, és én nem leszek a tiétek. Hos 1:10 [Mégis olyan lesz Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, mely meg nem mérhető és meg nem számlálható; és lesz annak helyébe, hogy az mondatik nekik: Ti Nem-népem vagytok; azt mondják majd nekik: Élő Isten fiai. Hos 1:11 És összegyűjtetnek Júda fiai és Izráel fiai egyetembe, és egy főt tesznek maguknak, és felvonulnak az országból; mert nagy lesz Jizréel napja. Hos 2:1 Mondjátok fivéreiteknek: Népem; és nőtestvéreteknek: Kegyelmet nyert!] Hos 2:2 Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem feleségem, és én nem vagyok férje; távolítsa el hát paráznaságát orcáiról, és házasságtörését emlői közül. Hos 2:3 Mert különben meztelenre vetkőztetem, és úgy állítom ki, mint születése napján; és olyanná teszem, mint a sivatagot, és kiaszott földdé változtatom, és megölöm szomjúsággal. Hos 2:4 Fiainak sem irgalmazok; mert paráznaság fiai azok: Hos 2:5 mert paráználkodott az anyjuk, gyalázatosan tett, aki szülte őket. Mert azt mondta: Megyek szeretőim után, akik adják kenyeremet és vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat. Hos 2:6 Ezért íme én elrekesztem utadat tövisekkel; és kerítést rakok eléje, és ösvényeimet nem találja. Hos 2:7 És hajhássza szeretőit, de nem éri utol őket; és keresi őket, de nem találja. Akkor azt mondja: Elmegyek, és visszatérek első férjemhez; mert jobb volt nekem akkor, mint most. Hos 2:8 És ő nem tudja, hogy én adtam neki a gabonát és a mustot és az olajat; ezüstöt is sokat adtam neki, és aranyat, miből a Baált csinálták. Hos 2:9 Ezért ismételten elveszem gabonámat idején és mustomat évadján; és elvonom gyapjúmat és lenemet, mely fedné meztelenségét. Hos 2:10 És most felfedem szemérmét szeretőinek szemei előtt; és senki ki nem menti őt kezeimből. Hos 2:11 És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját és szombatját; és minden ünnepnapját. Hos 2:12 És elpusztítom szőlejét és fügefáját, melyről azt mondta: Szerelembér ez nekem, melyet szeretőim adtak nekem: és erdővé teszem azokat, és eszi őket a mezei vad. Hos 2:13 És meglátogatom rajta a baálok napjait, amelyeken füstölögtetett nekik; és feltette függőjét és nyakékét, úgy ment szeretői után, engem meg elfelejtett, mond az Úr. Hos 2:14 Ezért íme én ráveszem őt, és elviszem a sivatagba; és szívére beszélek neki. Hos 2:15 És kiadom neki szőleit onnét, és Akor völgyét remény ajtajául. És énekel ottan, mint ifjúsága idején, és mint mikor feljött Egyiptom földéről. Hos 2:16 És lesz azon a napon, mond az Úr, így fogsz engem hívni: Férjem; és nem hívsz többé így: Baálom. Hos 2:17 [És eltávolítom a Baálok neveit szájáról; nevüket sem említik többé.] Hos 2:18 És szövetséget szerzek nekik azon a napon a mező vadával és az ég madarával; és a föld csúszómászójával; és íjat és kardot és háborút összetörök az országból, és biztonságban adok nekik lakást. Hos 2:19 És eljegyezlek téged magamnak örökre és eljegyezlek magamnak igazsággal és joggal, és kegyelemmel és irgalommal. Hos 2:20 És eljegyezlek téged magamnak hűséggel; és megismered az Urat. Hos 2:21 És lesz azon a napon [meghallgatom], mond az Úr, meghallgatom az egeket, és azok meghallgatják a földet. Hos 2:22 És a föld meghallgatja a gabonát, és a mustot és az olajat; és azok meghallgatják Jizréelt. Hos 2:23 És elplántálom őt magamnak az országban, és kegyelmezek Kegyvesztettnek; és azt mondom Nem-népemnek: Népem vagy te, és ő azt mondja: Istenem! Hos 3:1 És azt mondta nekem az Úr: Megint eredj, szeress egy nőt, társaszeretettet és házasságtörőt; mint szereti az Úr Izráel fiait, és ők más istenekhez fordulnak, és szeretik a szőlős kalácsot. Hos 3:2 Meg is vettem magamnak, tizenöt ezüstön; és egy hómer árpán, meg egy letek árpán. Hos 3:3 És azt mondtam neki: Sok napot ülsz nálam: nem paráználkodol, nem leszel senkié, az enyém sem. Hos 3:4 Mert sok napot ülnek Izráel fiai király nélkül és fejedelem nélkül; és vágó áldozat nélkül és maccéba nélkül, és efód nélkül és teráfok nélkül, Hos 3:5 azután megtérnek Izráel fiai. És keresik az Urat, az ő Istenüket, és Dávidot, az ő királyukat; és reszketnek az Úrért és javáért a napok végén. Hos 4:1 Halljátok az Úr szavát, Izráel fiai, mert pere van az Úrnak az ország lakosaival; mert nincsen hűség és nincs szeretet, és nincs az országban istenismeret. Hos 4:2 Esküdözés és hazudozás és gyilkolás, és lopás és házasságtörés eláradott, és vérontás vérontást ér. Hos 4:3 Ezért gyászol az ország és hervad minden benne lakó a mező vadával, és az ég madarával; még a tenger halai is elenyésznek. Hos 4:4 De senki ne pereljen és ne feddődjék senki; néped is olyan, mint a pappal perlők. Hos 4:5 És el fogsz bukni ma, és elbukik a próféta is veled az éjjel; és elpusztítom anyádat. Hos 4:6 Elpusztul népem a tudomány hiányában: mivel te a tudományt megvetetted, téged is megvetlek, hogy ne légy papom; mivel elfelejtetted Istened Tanítását, elfelejtem fiaidat én is. Hos 4:7 Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem: dicsőségüket gyalázatra cserélem. Hos 4:8 Népem vétekáldozatát eszik, és azok bűnére vágyik a lelkünk: Hos 4:9 és olyan lesz a nép, mint a pap. Meglátogatom azért útjait rajta, és cselekedeteit megfizetem neki. Hos 4:10 És enni fognak és nem laknak jól, és bujálkodnak és nem szaporodnak, mert elhagyták az Úr vigyázását. Hos 4:11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt. Hos 4:12 Népem fáját kérdezi, és vesszeje tesz neki kijelentést; mert paráznaság lelke tévelyítette el, és elparáználkodott Istenük alól. Hos 4:13 A hegyek tetein áldoznak, és a halmokon füstölögtetnek, tölgyfa és nyárfa és cserfa alatt, mert jó az árnyéka. Ezért paráználkodnak leányaitok, és házasságtörők menyeitek. Hos 4:14 Nem látogatom meg leányaitokon, hogy paráználkodnak, és menyeiteken, hogy házasságtörést űznek: mert ők a parázna nőkkel mennek félre, és a kéjpapnőkkel áldoznak; és a nép, melynek belátása nincs, elbukik. Hos 4:15 Ha te parázna vagy, Izráel, ne legyen bűnössé Júda; és ne jöjjenek el Gilgálba, és ne menjetek fel Bét-Avenbe és ne esküdjetek: Él az Úr! Hos 4:16 Ha, mint csökönyös tehén, oly csökönyös volt Izráel; most legeltesse őket az Úr mint bárányt, tág helyen? Hos 4:17 Bálványokhoz társult Efraim, Hos 4:18 hagyd el, elfajult tivornyájuk; nagyon paráznák, szeretők voltak, gyalázat volt a pajzsuk. Hos 4:19 Szél kötötte őt szárnyaiba; és megszégyenültek áldozataik miatt. Hos 5:1 Halljátok meg ezt, ti papok, és figyelmezzetek, Izráel háza; és ti, király háza, figyeljetek, mert rátok van az ítélet! Mert tőr lettetek Micpában és kifeszített háló a Táboron; Hos 5:2 és verem, mit bűnök tettek méllyé: éspedig fenyíték mindnyájuknak. Hos 5:3 Én ismerem Efraimot, és Izráel nincs elrejtve tőlem; mert most paráználkodtál, Efraim, meg van fertőztetve Izráel. Hos 5:4 Nem engedik a tetteik, hogy megtérjenek Istenükhöz; mert paráznaság szelleme van bennük, és az Urat nem ismerik. Hos 5:5 És Izráel kevélysége bizonyságot tesz szemébe; [és Izráel] és Efraim elbuknak bűnükben, elbukott Júda is velük. Hos 5:6 Juhukkal és marhájukkal mennek az Urat keresni, és nem találják; elvonta magát tőlük. Hos 5:7 Az Úr ellen hűségszegést követtek el, mert idegen fiakat nemzettek; most megeszi őket egy hónap örökségeikkel együtt. Hos 5:8 Fújjatok kÚrtöt Gibeában, trombitát Rámában; fújjatok riadót Bét-Avenben, ijesszétek fel Benjámint! Hos 5:9 Efraim iszonyattá lesz fenyítés napján; Izráel törzseire igazat tudattam. Hos 5:10 Júda fejedelmei olyanok lettek, mint határeltolók; rájuk öntöm, mint a vizet, indulatomat. Hos 5:11 El van nyomva Efraim, jogatörött; mert tetszett neki tan után menni. Hos 5:12 Én meg olyan vagyok Efraimnak, mint a moly; és mint a szú Júda házának. Hos 5:13 És látta Efraim az ő betegségét, és Júda az ő fekélyét; és elment Efraim Asszíriába, és küldött Járeb királyhoz. De ő nem tud meggyógyítani titeket, és nem tágít tőletek a fekély: Hos 5:14 mert én, mint az országban olyan vagyok Efraimnak, és mint az ifjú oroszlán Júda házának. Én, én tépem össze és elmegyek, elveszem, és nincs, ki megmentse: Hos 5:15 elmegyek, visszatérek helyemre, amíg bűnhődnek és keresik orcámat. Szükségükben majd keresnek engem: Hos 6:1 Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő tépett, és ő gyógyít meg minket, megvert, és bekötöz bennünket. Hos 6:2 Életre kelt bennünket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt bennünket; Hos 6:3 és élünk színe előtt, hogy megismerjük, törekedjünk megismerni az Urat. Mint hajnal, oly biztos kijövetele, és eljön, mint az eső hozzánk, mint országöntőző tavaszi eső. Hos 6:4 Mit csináljak veled, Efraim; mit csináljak veled, Júda? Hisz kegyességetek, mint reggeli felhő, és mint a korán elmenő harmat. Hos 6:5 Ezért vágtam a próféták által, öltem őket szám mondásaival; és ítéleted világosságra fog jönni. Hos 6:6 Mert kegyességet kívánok és nem vágóáldozatot; és istenismeretet inkább, mint égő áldozatokat: Hos 6:7 és ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott hitszegést követtek el ellenem. Hos 6:8 Gileád gonosztevők városa, mely vérrel van betaposva. Hos 6:9 És mint az emberre leső bandák, olyan a papok csapata, gyilkolnak a sikemi úton. Bizony gazságot cselekedtek; Hos 6:10 Izráel házában láttam borzadalmat. Ott van Efraim paráznasága, meg van fertőztetve Izráel. Hos 6:11 Már Júda, neked aratás áll, mikor megfordítom népem sorsát, Hos 7:1 mikor meggyógyítom Izráelt; de nyilván van Efraim bűne és Samária gonoszsága, mert hamisságot cselekedtek. És tolvaj bejön, kint banda fosztogat, Hos 7:2 és nem mondják szívüknek, minden gonoszságukról megemlékezem; most körülveszik őket cselekedeteik, színem előtt vannak. Hos 7:3 Gonoszságukkal örvendeztetnek királyt, és hazugságaikkal fejedelmeket. Hos 7:4 Mindnyájan házasságtörők; mint mikor a kemencét a sütő begyújtja, megszűnik a szítástól tésztadagasztástól megkeléséig. Hos 7:5 Királyunk napján betegekké tettek fejedelmeket a bor hevétől; ő csúfolóknak nyújtotta kezét. Hos 7:6 Mert elkészítették, mint a kemencét, szívüket lesben; egész éjszaka alszik sütőjük, reggel ég az, mint a tűzláng. Hos 7:7 Mindnyájan hevülnek, mint a kemence, és megeszik bíráikat; Minden királyuk elesett, nem volt köztük, ki hozzám kiáltson. Hos 7:8 Efraim a népek közt van, elkeverődik; meg nem fordított pogácsa lett Efraimból. Hos 7:9 Idegenek ették meg erejét, és ő nem veszi észre; ősz haj is hintődött rája, és ő nem veszi észre. Hos 7:10 És Izráel kevélysége tesz bizonyságot szemébe, és nem tértek meg az Úrhoz, az ő Istenükhöz; és nem keresték őt mindemellett sem, Hos 7:11 és olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb. Egyiptomot hívták, Asszíriába mentek... Hos 7:12 Amint mennek, kiterjesztem rájuk hálómat; mint az ég madarát, lehozom őket, megkötözöm őket, mint hallotta gyülekezetük. Hos 7:13 Jaj nekik, mert elkóboroltak tőlem, pusztulás rájuk, mert elszakadtak tőlem! És én megváltsam őket, holott ők hazugságokat beszéltek reám, Hos 7:14 és nem szívükből kiáltottak hozzám? Ha fekhelyeiken jajgatnak, gabonáért és mustért vagdalják magukat. Hos 7:15 Elpártolnak tőlem, pedig én tanítottam, erősítettem karjaikat; és ellenem gondolnak ki gonoszt, Hos 7:16 hátra térnek, nem fel. Olyanok lettek, mint a laza íj; kard által esnek el fejedelmei nyelvük haragja miatt (ez a gúny rájuk Egyiptom földén). Hos 8:1 KÚrtöt ínyedhez! Mint a sas, az Úr házára! Mert megszegték a frigyemet, és Tanításomtól elszakadtak. Hos 8:2 Nekem kiáltanak, Istenem; mi, Izráel, ismerünk téged! Hos 8:3 Megvetette Izráel a jót; ellenség üldözze! Hos 8:4 Ők királyt tettek, és nem éntőlem; fejedelmet, és nem tudtommal. Ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak maguknak hogy vágattassék ki! Hos 8:5 Meg van vetve borjúd, Samária; felgerjedt haragom rájuk, meddig nem bírnak még el tisztaságot? Hos 8:6 Mert Izráeltől van az is, mesterember csinálta azt; és nem Isten az, mert forgáccsá lesz Samária borjúja. Hos 8:7 (Mert szelet vetnek, és vihart aratnak. Vetés, hajtása nincs, nem lesz belőle liszt; talán lehet, elnyelik az idegenek.) Hos 8:8 Elnyeletett Izráel! Most olyanok lettek a népek közt, mint oly edény, melyben nincs gyönyörűség. Hos 8:9 Mert ők felmentek Asszíriába. Vadszamár van egyedül magában: Efraim szerelmet bérelt. Hos 8:10 De ha bérelnek is a pogányok között, most összegyűjtöm őket; és elkezdenek megkevesbedni a fejedelmek királyának terhétől. Hos 8:11 Mert bűnre szaporította Efraim az oltárokat; bűnére lettek neki az oltárok. Hos 8:12 írhatom neki Tanításom tízezerét: idegenszámba vétetik. Hos 8:13 Nekem adandó vágó áldozatokul áldoznak húst, és esznek; az Úrnak nincs kedve bennük. Most megemlékszik bűneikről, és vétkeiket meglátogatja: ők visszatérnek Egyiptomba. Hos 8:14 (így elfelejtette Izráel alkotóját, és templomokat épített; Júda pedig erődített városokat szaporított. Tüzet küldök azért városaira; eméssze meg kastélyait.) Hos 9:1 Ne örvendj, Izráel, ujjongásig, mint a népek; mert te Istenedtől elparáználkodol, kívánsz szerelembért minden gabonaszérűn. Hos 9:2 Szérű és sajtó nem fogja őket legeltetni; és a must cserben hagyja őt. Hos 9:3 Nem maradnak az Úr földjén; és visszatér Efraim Egyiptomba. És Asszíriában tisztátlant esznek; Hos 9:4 nem önthetnek az Úrnak boráldozatot, és nem lehetnek neki kedvesek. Vágóáldozataik gyászkenyérként lesznek nekik, aki eszik belőle, mind tisztátlanná lesz; mert kenyerük étvágyuk számára való lesz, nem mehet be az Úr házába. Hos 9:5 Mit csináltok majd a gyülekezet napján, és az Úr ünnepének napján? Mert íme elmentek a pusztulás elől. Hos 9:6 Egyiptom begyűjti őket, Memphisz eltemeti őket; ezüst drágaságaikat csalán veszi birtokba, tövis lesz sátoraikban. Hos 9:7 Eljöttek a meglátogatás napjai, eljöttek a megfizetés napjai, megtudja Izráel: bolond a próféta, őrült a szellem embere, mert sok a bűnöd, és nagy az ellenségeskedés. Hos 9:8 Őrálló Efraim Istenem mellett; próféta, madarásztőr van minden útján, ellenségeskedés Istene házában: Hos 9:9 mélyen megromlottak, mint Gibeá napjaiban. Megemlékezik bűneikről, vétkeiket meglátogatja. Hos 9:10 Mint szőlőszemeket a sivatagban találtam Izráelt, mint korai fügét zsenge fügefán láttam atyáitokat; ők elmentek Baál Peorba és a Szégyennek szentelték magukat, és iszonyatosságokká lettek, mint szerelmük. Hos 9:11 Efraimnak, mint a madár, elszáll dicsősége, nem lesz szülés, nem terhesség, nem lesz foganás sem. Hos 9:12 Ha felnevelik is fiaikat, elragadom őket, hogy nem lesz ember; bizony jaj is nekik, ha elhagyom őket! Hos 9:13 Efraim, miképpen Tírusznál láttam, kiesben van elplántálva; de Efraimnak ki kell hozni fiait az öldöklőhöz. Hos 9:14 Adj nekik, Uram, mit adj? Adj nekik vetélt méhet és száraz emlőket. Hos 9:15 Minden gonoszságuk Gilgálban van, bizony ott gyűlöltem meg őket. Cselekedeteik gonoszságáért házamból kiűzöm őket; többé nem szeretem őket, fejedelmeik mind pártütők. Hos 9:16 Megüttetett Efraim, gyökerük elszáradt, gyümölcsöt nem hoznak; ha szülnek is, hát megölöm méhüknek kincseit. Hos 9:17 Megveti őket Istenem, mert nem hallgattak rá; és bujdosók lesznek a nemzetek között. Hos 10:1 Dús szőlőtő Izráel, gyümölcsöt rak magára. Minél több volt gyümölcse, annál több oltárt csinált. Minél jobb volt országának, annál szebb maccébákat csináltak. Hos 10:2 Megoszlott a szívük, most bűnhődni fognak. Ő nyakát szegi oltáraiknak, elpusztítja maccébáikat; Hos 10:3 mert most azt mondják: Nincs királyunk nekünk. Mert az Urat nem féljük, és a király mit csinálhat velünk? Hos 10:4 Szavakat beszélnek, hamisan esküsznek, szövetséget kötnek. És virul a jog, mint a pipacs mezők barázdáin: Hos 10:5 Bét-Aven borjúiért fél Samária lakossága. Bizony gyászol érte népe (és papjai ezen vigadnak, ennek dicsőségén!), hogy fogságba megy tőle; Hos 10:6 az is Asszíriába vitetik, ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel tanácsa miatt: Hos 10:7 Elpusztul Samária, királya, mint a forgács a víz színén. Hos 10:8 És elpusztulnak Aven bámái, Izráel vétke, tövis és tüske jő fel oltáraik körül; és azt mondják a hegyeknek: Borítsatok el minket! és a halmoknak: Essetek reánk! Hos 10:9 Gibeá napjaitól fogva vétkeztél, Izráel. Ott megálltak, nem érte el őket Gibeában a gonoszság fiai elleni háború. Hos 10:10 Kedvem van, hogy megfenyítsem őket; és népek gyűjtettek ellenük, mikor befogom őket két bűnükbe. Hos 10:11 És Efraim kitanult üsző, szeret csépelni; de én áthágok nyaka szépségén, befogom Efraimot. Szántson Júda, boronáljon neki Jákób: Hos 10:12 vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint. Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje az Urat keresni, míg eljő, és esőz igazságot nektek. Hos 10:13 Hitetlenséget szántottatok, gonoszságot arattatok, hazugság-gyümölcsöt ettetek; mert bíztál a magad útjában, hőseid sokaságában. Hos 10:14 Zúdulás támad azért népeidre, és minden várad elpusztul. Mint elpusztította Salman Bét-Arbelt háború napján; anya fiakon zúzatott össze, Hos 10:15 így tett nektek Bétél. Rosszaságotok rosszasága miatt hajnalban elpusztíttatván elpusztult Izráel királya. Hos 11:1 Mikor gyermek volt Izráel, akkor megszerettem őt; és Egyiptomból kihívtam fiamnak. Hos 11:2 Minél jobban hívták őket, annál jobban elmentek tőlük; a baáloknak áldoznak. És a bálványoknak gerjesztenek jóillatot; Hos 11:3 pedig én tanítottam járni Efraimot. Karjaira vette őket; és nem tudták, hogy gyógyítottam őket. Hos 11:4 Emberi köteleken vonom őket, a szeretet kötelékein; és olyan voltam hozzájuk, mint akik jármot könnyítenek nyakukon, és hozzáhajoltam, enni adtam. Hos 11:5 Nem kellett visszatérnie Egyiptom földjére, hanem Asszíria, ő lett a királya. Mivel nem akartak megtérni, Hos 11:6 hát kard dühöngött városaiban; és elpusztította reteszeit, és emésztett tanácsaik miatt. Hos 11:7 És népem felakad elfordulásomon; és ha a Felséghez hívják, egy sem magasztalja. Hos 11:8 Hogyan adnálak oda, Efraim, szolgáltatnálak ki, Izráel; hogyan adnálak ki, mint Admát, tennélek olyanná, mint Ceboimot? Ellenem fordult a szívem, egyszerre felgyúlt a részvétem: Hos 11:9 nem viszem véghez haragom hevét, nem pusztítom el Efraimot ismét; mert Isten vagyok én és nem ember, közepetted szent, és nem jövök a városra. Hos 11:10 Mennek az Úr után, ki mint oroszlán harsog; mert ő harsogni fog: és fiak sietnek elő reszketve nyugatról, Hos 11:11 reszketve sietnek, mint a madár, Egyiptomból; és mint a galamb Asszíria földjéről, és letelepítem őket házaikba, mond az Úr. Hos 11:12 Körülvett engem hazugsággal Efraim, és csalással Izráel háza; Júda pedig még uralkodik Istennel, és hűséges a szentekkel. Hos 12:1 Efraim szelet legel és keleti szelet hajszol, egész nap hazugságot és pusztítást szaporít; Asszíriával is szövetséget kötnek, Egyiptomba is olajat visznek. Hos 12:2 Júdával is pere van az Úrnak; és hogy meglátogassa Jákóbon útjait, cselekedetei szerint fizet meg neki. Hos 12:3 Az anyaméhben megcsalta fivérét; és ereje teljében küzdött Istennel: Hos 12:4 és küzdött angyallal és legyőzte, sírt és könyörgött neki; Bétélben találta őt. És ott beszélt velünk; Hos 12:5 és az Úr, a Seregek Istene, az Úr az ő neve. Hos 12:6 Tehát neked Istenedhez meg kell térned; kegyességet és ítéletet megőrizned, és remélned Istenedben folyton. Hos 12:7 Kanaán, kezében hamis mérleg, zsarolni szeret. Hos 12:8 És Efraim azt mondja: Bizony meggazdagodtam, vagyonra tettem szert; minden keresetemben nem találnak bennem álnokságot, mely vétek volna. Hos 12:9 De én vagyok az Úr, a te Istened Egyiptom földjétől fogva: még sátorlakóvá teszlek téged, mint ünnepnapokon. Hos 12:10 És beszéltem a prófétákhoz; és én sok látomást adtam, és a próféták által hasonlatot: Hos 12:11 Vajon Gileád semmirevalósággá lett, sőt ők hiábavalósággá lettek; Gilgálban ökröket áldoztak? Olyanok is lettek oltáraik, mint kőhányások mezők barázdáin. Hos 12:12 És elmenekült Jákób Arám mezejére; és egy asszonyért szolgált Izráel, és egy asszonyért őrzött. Hos 12:13 És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Egyiptomból; és próféta által tartatott meg. Hos 12:14 Efraim keserves bosszúságot okozott; tehát vérét rá hárítja, és gyalázatát megfizeti neki Ura. Hos 13:1 Ha szólt Efraim, rettegés... Felemelkedett ő Izráelben; de vétkezett a Baállal, és meghalt. Hos 13:2 És most folytatják a vétkezést; és csinálnak maguknak öntött képeket. Ezüstjükből a maguk esze szerint bálványokat, egészen mesteremberek csinálmányát. [Ezekre mondják ők: Emberáldozók, akik borjúkat csókolnak.] Hos 13:3 Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő [és mint a korán elmenő harmat] ; mint a polyva, mely a szérűről sodródik el, és mint a füst az ablakból. Hos 13:4 Mert én, az Úr vagyok a te Istened [Egyiptom földjétől fogva], és Istent kívülem nem ismersz, és Megtartó nincs kívülem. Hos 13:5 Én legeltettelek a sivatagban, aszályok országában. Hos 13:6 Amint legelőjük lett, hát elteltek, elteltek és felfuvalkodott a szívük. Ezért elfelejtettek engem, Hos 13:7 olyan lettem tehát nekik, mint oroszlán, mint párduc, az úton leskelődöm. Hos 13:8 Rájuk rontok, mint kölykevesztett medve, és széthasítom szívük burkát; és megeszem őket ott, mint oroszlán. Mezei vad koncolja fel őket… Hos 13:9 Megrontottak téged, Izráel, bizony általam, segítséged által! Hos 13:10 Hol van hát királyod, hogy megtartson minden városodban? és bíráid, akikről azt mondtad: Adj nekem királyt és fejedelmeket! Hos 13:11 Adok neked királyt haragomban, és elveszem felindulásomban. Hos 13:12 Be van kötve Efraim bűne, el van téve vétke. Hos 13:13 Szülő nő fájdalmai jönnek rá; ő nem-bölcs fiú, mert idején nem áll a fiak résébe. Hos 13:14 Alvilág kezéből váltsam ki; halálból váltsam meg? Hol van dögvészed, oh halál; hol van pestised, alvilág? Bánat el van rejtve szemeim elől. Hos 13:15 Ha ő a testvérek között gyümölcsözik, keleti szél jön: az Úr szele a sivatagból feltámad, és megszégyenül forrása és kiszárad kútfeje; az elrabol kincset, minden drága edényt. Hos 13:16 Meglakol Samária, mert ellenszegült Istenének. Kard által esnek el, csecsemői szétzúzatnak, viselősei felhasíttatnak. Hos 14:1 Térj meg, Izráel [Urad Istenedhez], mert elbuktál bűnödben; Hos 14:2 vegyetek magatokkal szavakat, és térjetek meg az Úrhoz, mondjátok neki; Minden bűnt engedj el és fogadj el jót, mert fizetni akarunk tulkokkal, ajkainkkal. Hos 14:3 Asszíria nem tart meg minket, lóra nem ülünk, és nem mondjuk többé: „Istenünk! kezeink csinálmányának; mert benned talál kegyelmet az árva. Hos 14:4 Meggyógyítom elpártolásukat, szeretem őket önként; mert visszatért tőle haragom. Hos 14:5 Olyan leszek Izráelnek, mint a harmat; virágzik, mint a liliom. [És gyökeret ver, mint a Libánon, Hos 14:6 terjednek hajtásai; és oly dicsősége lesz, mint az olajfának, és olyan illata, mint a Libánonnak. Hos 14:7 Visszatérnek az árnyékában lakók, gabonát termelnek; és virágoznak, mint a szőlőtő, és olyan híre lesz, mint a Libánon borának.] Hos 14:8 Efraim: „Mi közöm van nekem tovább a bálványokhoz? Én meghallgattam és szemmel tartom őt, én olyan vagyok, mint a zöldellő ciprus, gyümölcsödet tőlem nyerted. Hos 14:9 Ki bölcs, hogy értse ezeket; értelmes, hogy belássa ezeket? Mert egyenesek az Úrnak útai; és az igazak járnak azokon, a bűnösök pedig elbuknak rajtuk. Joe 1:1 Az Úr szava, mely lett Jóelhez, Petuél fiához. Joe 1:2 Halljátok meg ezt, ti vének, és figyeljetek ország lakói mind! Történt-e ilyen napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban? Joe 1:3 Róla fiaitoknak beszéljetek, és fiaitok fiainak, és az ő fiaik a másik nemzedéknek: Joe 1:4 Amit a szöcske meghagyott, megette a sáska, és amit a sáska meghagyott, megette a prücsök, és amit a prücsök meghagyott, megette a tücsök. Joe 1:5 Ébredjetek fel, részegek, és sírjatok, és jajgassatok, borivók, mindnyájan a mustért, mert kivágatott szátokból. Joe 1:6 Mert nép szállt fel országomra, hatalmas és számtalan. Fogai oroszlánfogak, és nőoroszlán-zápfogai vannak: Joe 1:7 pusztasággá tette szőlőmet, és fügefámat szilánkká hántotta hántván, és elhányta, fehérek venyigéi. Joe 1:8 Jajongj, mint ifjúsága uráért zsákba öltözött hajadon; Joe 1:9 kivágatott étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úr szolgái. Joe 1:10 Mező elpusztult, gyászolt a talaj; mert a gabona elpusztult, must szégyent vallott, olaj elhervadt. Joe 1:11 Szántóvetők szégyent vallottak, szőlőművesek jajgatnak, búza és árpa miatt, mert elveszett a mező aratása. Joe 1:12 A szőlő szégyent vallott, és a füge elhervadt; gránátalma, pálma is, meg alma, a mező fái mind elszáradtak. Bizony szégyent vallott az öröm az emberfiak előtt. Joe 1:13 Öltsetek gyászt és gyászoljatok, papok, jajgassatok, oltár szolgái; jertek, háljatok a zsákruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott Istenetek házától étel- és italáldozat. Joe 1:14 Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyülekezést, gyűjtsetek véneket, az ország minden lakosát, az Úrnak, Isteneteknek házába; és kiáltsatok az Úrhoz. Joe 1:15 Jaj azon a napon! mert közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Mindenhatótól. Joe 1:16 Nemde szemeink előtt vágatott ki az étel; Istenünk házából öröm és vigasság? Joe 1:17 Elkorhadtak a vetőmagvak hantjaik alatt; magtárak elpusztultak, csűrök összedőltek, mert szégyent vallott a gabona. Joe 1:18 Mint nyög a barom, szédelegnek a marhanyájak; mert nincs nekik legelőjük, a juhnyájak is lakolnak. Joe 1:19 Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz ette meg a sivatag gyepűit, és láng égette le a mező minden fáját. Joe 1:20 A mező barmai is hozzád sóvárognak; mert kiszáradtak a vizek medrei, és tűz ette meg a sivatag gyepűit. Joe 2:1 Fújjatok kÚrtöt Cionban, és riadót szentségem hegyén, reszkessen a föld minden lakója; mert jön az Úr napja, mert közel van, Joe 2:2 sötétség és homály napja, felhő és borulat napja. Mint hajnal terül el a hegyeken egy nagy és hatalmas nép, amilyen nem volt öröktől fogva, és utána sem lesz többé évekig, nemzedékről nemzedékre. Joe 2:3 Előtte tűz emészt, utána láng lobog; mint az Éden kertje, olyan a föld előtte, és utána puszta sivatag, még maradék sem volt tőle. Joe 2:4 Orcája, mint lovak orcája; és mint paripák, úgy futnak. Joe 2:5 Mint szekérzörgés a hegyek tetein, ugrálnak, mint tűzláng-ropogás, mely tarlót eszik; mint hatalmas nép, harcra sorakozva. Joe 2:6 Előtte népek reszketnek; minden orca elhalványul. Joe 2:7 Mint hősök, úgy rohamoznak, mint a hadi emberek, úgy hágnak fel a kőfalra; ki-ki a maga útján megy, és nem csavarják el ösvényeiket. Joe 2:8 És egyik a másikat nem lökdösi, ki-ki a maga útján jár; és a lövedéken is átesnek, Nem szakítják félbe, Joe 2:9 a városba berohannak, a kőfalon rohamoznak, a házakra felszállanak; az ablakon keresztül, mint a tolvajok, bemennek. Joe 2:10 Előtte a föld megreszket, az egek remegnek; nap és hold elsötétülnek, és a csillagok bevonják fényüket. Joe 2:11 És az Úr megzendül serege előtt, mert igen nagy az ő tábora, mert hatalmas a szava végrehajtója; mert nagy az Úrnak napja és félelmes nagyon, és ki bírhatná ki azt? Joe 2:12 De most is azt mondja az Úr: Térjetek hozzám egész szívetekkel! És böjttel és sírással és gyásszal; Joe 2:13 és szaggassátok meg szíveteket (ne ruháitokat), úgy térjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez. Mert könyörületes és irgalmas ő, hosszútűrő és nagykegyelmű, és a rossznak megbánója; Joe 2:14 Ki tudja, ismét megbánhatja, és hagy maga után áldást, étel- és italáldozatot az Úrnak, Isteneteknek. Joe 2:15 Fújjatok kÚrtöt Cionban, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyülekezést. Joe 2:16 Gyűjtsetek népet, szenteljetek gyülekezetet, szedjétek össze a véneket. Gyűjtsetek kisdedeket, és csecsemőket, jöjjön ki a vőlegény ágyasházából, és a menyasszony nászszobájából. Joe 2:17 A tornác és oltár közt sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Szánd meg, Uram, népedet, és ne add örökségedet gyalázatra, hogy a pogányok kicsúfolják. Miért mondják a népek között: Hol van az ő Istenük? Joe 2:18 És felbuzdult az Úr szerelme országáért, és megsajnálta népét; Joe 2:19 és felelt az Úr és azt mondta népének: íme én elküldöm nektek a gabonát, és a mustot és az olajat, és jóllaktok vele; és nem adlak titeket többé gyalázatra a pogányok közt. Joe 2:20 És az északit eltávolítom rólatok, és ellököm száraz és puszta földre; [elejét a keleti tengerbe és végét a nyugati tengerbe] és felszáll bűze és felszáll büdössége, mert nagyot cselekedett. Joe 2:21 Ne félj, szántóföld, vigadj és örülj; mert az Úr nagyot cselekedett. Joe 2:22 Ne féljetek, mező barmai, mert kizöldültek a sivatag gyepűi; mert a fa meghozta gyümölcsét, füge és szőlő kitárták gazdagságukat. Joe 2:23 Ti is, Cion fiai, vigadjatok, és örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadta nektek az őszi esőt igazán, és hullatott nektek [őszi és] tavaszi esőt [az első hónapban]. Joe 2:24 És megtelnek a szérűk gabonával; és eláradnak a kádak musttal és olajjal. Joe 2:25 És visszafizetem nektek az esztendőket, melyeket megevett a sáska, a prücsök és a tücsök és a szöcske, az én nagy seregem, melyet rátok küldtem. Joe 2:26 És esztek bőven és jóllakásig, és dicséritek Uratok Istenetek nevét, ki csodálatosan cselekedett veletek; és nem szégyenül meg népem örökké. Joe 2:27 És megtudjátok, hogy Izráelnek közepette vagyok én, és én vagyok a ti Uratok Istenetek, és nincs több; és nem szégyenül meg népem örökké. Joe 2:28 És lesz ennek utána, kiöntöm szellememet minden testre, és prófétálnak fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látásokat látnak. Joe 2:29 Még a rabszolgákra és a rabnőkre is kiöntöm azokban a napokban szellememet. Joe 2:30 És adok jeleket az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. Joe 2:31 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré; mielőtt eljön az Úrnak napja, a nagy és félelmetes. Joe 2:32 És lesz, hogy aki az Úr nevét hívja, mind megmenekül; mert a Cion hegyén és Jeruzsálemben lesz a megmenekülés, amiképpen az Úr mondta; és a megmaradandók közt, kiket az Úr elhív. Joe 3:1 Mert íme azokban a napokban [és abban az időben], mikor megfordítom Júda [és Jeruzsálem] sorsát; Joe 3:2 hát összeszedem a pogányokat mind, és leviszem őket a Jósafát völgyébe; és ott ítélkezem velük népemért [és örökségemért, Izráelért] , melyet elszórtak a pogányok között. És országomat elosztották, Joe 3:3 és népemre sorsot vetettek; és egy fiút adtak egy parázna nőért, a leányt pedig a borért adták el, amit megittak. Joe 3:4 Mit is akartok ti velem, Tírusz és Cidon, és Filisztea egész kerülete? Vajon visszafizetni akartok-e nekem valamit, vagy ti akartok valamit elkövetni ellenem? Könnyen hamar visszatérítem tetteteket fejetekre: Joe 3:5 ti, akik ezüstömet és aranyomat elvettétek, és drága kincseimet bevittétek templomaitokba; Joe 3:6 és Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögök fiainak, hogy messzire vessétek őket határukról. Joe 3:7 íme én felkeltem őket arról a helyről, ahova eladtátok őket; és visszatérítem tetteteket a fejetekre. Joe 3:8 És eladom fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe, és eladják őket a sábaiaknak [egy távoli népnek; mert az Úr szólott]. Joe 3:9 Hirdessétek ezt a pogányok között, szenteljetek háborút; ébresszétek fel a hősöket, jöjjenek el, vonuljanak fel a hadfiak mind. Joe 3:10 Kovácsoljátok ekevasaitokat kardokká, és szÚretelőkéseiteket dárdákká; a gyenge mondja: Én hős vagyok! Joe 3:11 Siessetek és jertek, pogányok, mind köröskörül, és gyülekezzetek össze; oda vidd le, Uram, hőseidet! Joe 3:12 Ébredjenek, és vonuljanak fel a pogányok a Jósafát völgyébe; mert ott ülök le, hogy megítéljem a pogányokat mind köröskörül. Joe 3:13 Indítsatok sarlót, mert megérett az aratás; jertek, tiporjátok, mert tele a sajtó, eláradtak a kádak, mert nagy a gonoszságuk. Joe 3:14 Tömegek tömegeken a végzet völgyében; mert közel van az Úr napja a végzet völgyében. Joe 3:15 Nap és hold elsötétült, és a csillagok bevonták fényüket. Joe 3:16 És az Úr Cionból kiált, és Jeruzsálemből megharsan; és megremeg az ég és a föld. De az Úr menedéke az ő népének, és erőssége Izráel fiainak. Joe 3:17 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki Cionban lakom, az én szent hegyemen; és Jeruzsálem szentséggé lesz, és idegenek nem mennek többé rajta keresztül. Joe 3:18 És lesz azon a napon, a hegyek musttól csepegnek; és a halmok tejjel folynak, és Júda medrei mind vízzel folynak. És forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akác-völgyet. Joe 3:19 Egyiptom pusztasággá lesz, és Edom puszta sivataggá lesz; a Júda fiain való erőszak miatt, hogy ártatlan vért ontottak országukban. Joe 3:20 Júdát pedig örökké lakni fogják; és Jeruzsálemet nemzedékről nemzedékre. Joe 3:21 És megbosszulom vérüket, melyet nem bosszultam meg; és az Úr a Cionon lakik. Amo 1:1 Amósz szavai, aki a tekoabeli juhpásztorok közül való volt; amit látott Izráel felől Uzzijának, Júda királyának napjaiban, és Járobeámnak, Jóás fiának, Izráel királyának napjaiban, két esztendővel a földrengés előtt. Amo 1:2 És azt mondta: Az Úr nem vonja vissza az ítéletet Izraelről és a szomszéd népekről Az Úr Cionból megharsan, és Jeruzsálemből megzendül; és gyászolnak a pásztorok gyepűi, és elszárad a Kármel teteje. Amo 1:3 így mondta az Úr. Damaszkusz három bűne miatt, nem fordítom el négy miatt; mert megcsépelték Gileádot vasas cséplőhengerekkel. Amo 1:4 Tüzet küldök azért Hazáel házára; eméssze meg Benhadad kastélyait. Amo 1:5 És letöröm Damaszkusz kapureteszét, és kiirtom a lakost Bikat-Avenből; és Bét-Edenből a jogartartót, és Arám népe fogságba megy Kírbe. Azt mondja az Úr. Amo 1:6 így mondta az Úr. Gáza három bűne miatt, nem fordítom el négy miatt; mert teljes rabságot hurcoltak el, Azaz egész hogy Edom kezébe adják. helységeket rabszíjra fűztek, és Amo 1:7 Tüzet küldök azért Gáza kőfalára; elvittek. eméssze meg kastélyait. Amo 1:8 És kiirtom Asdódból a lakót, és Askelonból a jogartartót; és Ekronra fordítom kezemet, hogy vesszen el a filiszteusok maradéka. Azt mondja az én uram, az Úr. Amo 1:9 Így mondta az Úr. Tírusz három bűne miatt, nem fordítom el négy miatt; mert teljes rabságot adtak Edom kezébe, és nem emlékeztek meg a testvérfrigyről. Amo 1:10 Tüzet küldök azért Tírusz kőfalára; eméssze meg kastélyait. Amo 1:11 Így mondta az Úr. Edom három bűne miatt, nem fordítom el négy miatt; mert karddal űzte testvérét, és irgalmát megrontotta, és haragja mindig tépett, és dühe folyton ólálkodott. Amo 1:12 Tüzet küldök azért Témánra; eméssze meg Bocra kastélyait. Amo 1:13 Így mondta az Úr. Ammon három bűne miatt, nem fordítom el négy miatt; mert Gileád viselőseit felhasították, hogy határukat kiszélesítsék. Amo 1:14 Tüzet gyújtok azért Rabbá kőfalán, eméssze meg kastélyait; viadalban, háború napján, zivatarban, orkán napján. Amo 1:15 És elmegy királya a fogságba, ő és fejedelmei egyetemben. Azt mondja az Úr. Amo 2:1 Így mondta az Úr. Móáb három bűne miatt, nem fordítom el négy miatt; mert elégette csontjait Edom királyának mésszé. Amo 2:2 Tüzet küldök azért Móábra, eméssze meg Kerijót kastélyait. És meghal Móáb zajongásban, viadalban, kÚrtharsogásban; Amo 2:3 és kiirtom a bírót belőle, és minden fejedelmét megölöm vele. Azt mondja az Úr. Amo 2:4 Így mondta az Úr. Júda három bűne miatt, nem fordítom el négy miatt; mert az Úr Tanítását megvetették, és törvényeit meg nem őrizték, és eltévelyítették őket hazugságaik, amelyek után atyáik jártak. Amo 2:5 Tüzet küldök azért Júdára; eméssze meg Jeruzsálem kastélyait. Amo 2:6 így mondta az Úr. Izráel három bűne miatt, nem fordítom el négy miatt; mert eladták pénzért az igazat, és a szegényt egy pár saru miatt, Amo 2:7 akik lihegnek a földnek egy rögéért a gyámoltalanok fejére. És az alázatosok útját elhajlítják; és ki-ki atyjával jár a leányhoz, hogy szent nevemet megfertőztesse. Amo 2:8 És zálog-ruhákra dőlnek minden oltár mellett, és bírság-bort isznak isteneik házában; Amo 2:9 pedig én kipusztítottam az emorit előlük. Aki magas volt, mint a cédrusok, és erős, mint a tölgyek; de kipusztítottam, gyümölcsét fent és gyökereit alant. Amo 2:10 És én hoztalak fel titeket Egyiptom földéből; és vezettelek a sivatagban negyven esztendeig, hogy birtokba vegyétek az emori országát. Amo 2:11 És támasztottam fiaitok közül prófétákat, és ifjaitok közül nazírokat; vajon nem így van ez, Izráel fiai?; mond az Úr. Amo 2:12 És a nazírokat borral itattátok; és a prófétákra ráparancsoltatok, mondván: Ne prófétáljatok! Amo 2:13 íme én megnyomom alattatok; mint ahogy a szekér megnyom, mely tele van kévével. Amo 2:14 És elvész a menedék a gyorstól, erős erejét össze nem szedi; és hős meg nem menti életét. Amo 2:15 És az íjász meg nem állhat, és a gyors lábú nem menekülhet; és a lovon ülő meg nem menti életét. Amo 2:16 És a legerősebb szívű a hősök közt meztelenül menekül azon a napon. Az Úr mondása. Amo 3:1 Halljátok meg ezt a szót, melyet mondott az Úr ellenetek (Izráel fiai, az egész nemzetség ellen, melyet felhoztam Egyiptom országából, mondván): Amo 3:2 Csak titeket ismertelek a föld minden nemzetségéből; ezért rajtatok meglátogatom minden bűneiteket. Amo 3:3 Mennek-e ketten együtt, hanemha megegyeztek? Amo 3:4 Ordít-e oroszlán az erdőben, ha zsákmánya nincs neki? Kiereszti-e oroszlánkölyök a hangját barlangjából, hanemha fogott? Amo 3:5 Esik-e madár tőrön a földre, ha pecke nincs neki? Felemelkedik-e a tőr a talajról, ha éppen nem fogott? Amo 3:6 Vagy fújnak-e kÚrtbe a városban, és a nép meg nem ijed? Vagy történik-e baj a városban, ha nem az Úr cselekedte? Amo 3:7 Mert nem tesz (az én uram) az Úr semmit; hanemha feltárta titkát szolgáinak, (a prófétáknak). Amo 3:8 Oroszlán ordított, ki ne félne? (Az én uram,) az Úr szólott, ki ne prófétálna? Amo 3:9 Hirdessétek a kastélyokon Asdódban, és a kastélyokon Egyiptom országában; és mondjátok: Gyűljetek össze Samária hegyeire, és lássátok a sok tülekedést benne, és az elnyomatást közepette. Amo 3:10 Mert nem tudnak helyeset cselekedni, mond az Úr, kik erőszakot és rablást halmoznak fel kastélyaikban. Amo 3:11 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Ellenség lesz, éspedig körül az országon; és ledönti rólad erősségedet, és kizsákmányolják palotáidat, kastélyaidat. Amo 3:12 Így mondta az Úr: Amint megment a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat vagy egy fülcimpát: úgy menekülnek meg Izráel fiai, akik ülnek Samáriában kerevet sarkában és pamlag damaszán. Amo 3:13 Halljátok meg, és tanúskodjatok Jákób háza ellen; mond az én uram, az Úr, a Seregek Istene. Amo 3:14 Mert amely napon meglátogatom Izráel bűnét őrajta; hát meglátogatom Bétél oltárait, és kivágatnak az oltár szarvai és a földre esnek. Amo 3:15 És levágom a téli házat a nyári házra; és elvesznek az elefántcsont házak, és megszűnnek a nagy házak, mond az Úr. Amo 4:1 Halljátok meg ezt a beszédet, básáni tehenek, kik Samária hegyén vagytok, ti, gyámoltalanok elnyomói, a szegények elnyomói, akik azt mondják uraiknak: Hozzadsza, hadd igyunk! Amo 4:2 Megesküdt az én uram az Úr szentségére, hogy íme napok jönnek rátok; és benneteket felvesznek horgokkal, és utolsókat halászszigonyokkal; Amo 4:3 és réseken jöttök ki, amerre láttok, és eldobjátok a Harmont, mond az Úr. Amo 4:4 Jertek Bétélbe, és vétkezzetek, Gilgálba, még többet vétkezzetek; hozzátok reggelenként áldozataitokat, harmadnaponként tizedeiteket. Amo 4:5 Füstölögtessetek kovászosból hálaáldozatokat, és hirdessetek önkéntes áldozatokat hangosan; mert így szeretitek, Izráel fiai, mond az én uram, az Úr. Amo 4:6 Hát adtam nektek én is fogak tisztaságát minden várostokban, és kenyérszükséget minden helységetekben; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr. Amo 4:7 Hát én is megvontam tőletek az esőt, három hónappal az aratás előtt; és az egyik városra adtam esőt, a másik városra pedig nem adtam esőt. [Egyik tagon volt eső; az a tag pedig, amelyiken nem volt eső, elszáradt.] Amo 4:8 És két-három város támolygott el egy városba vizet inni, és nem elégedtek meg; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr. Amo 4:9 Megvertelek benneteket üszöggel és ragyával, és elpusztítottam kertjeiteket és szőleiteket, és fügefáitokat és olajfáitokat megette a sáska; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr. Amo 4:10 És küldtem rátok döghalált Egyiptom módjára, megöltem karddal ifjaitokat [lovaitok fogságra vitelével], táboraitok tüzét felszállattam orrotokba; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr. Amo 4:11 És felforgattalak benneteket, mint ahogyan Isten Szodomát és Gomorát felforgatta, és olyanná lettetek, mint a tűzből kivett üszög; és nem tértetek meg énhozzám, mond az Úr. Amo 4:12 Ezért így cselekszem veled, Izráel, mivelhogy ezt cselekszem veled; Amo 4:13 készülj Istened elé Izráel, mert íme hegyek alkotója és szél teremtője. És aki embernek megjelenti, mi a gondolata; aki hajnalt homállyá tesz. És járkál a föld magaslatain az Úr, a Seregek Istene a neve. Amo 5:1 Halljátok meg ezt a szót, melyet én emelek rátok siralmul, Izráel háza. Amo 5:2 Elesett, nem kel fel többé Izráel hajadona; földjén el van terülve, nincsen, aki felkeltse. Amo 5:3 Mert így mondta az én uram, az Úr: A város, mely ezerrel vonul ki, százzal marad meg; és amelyik százzal vonul ki, tízzel marad Izráel házának. Amo 5:4 Mert így mondta az Úr Izráel házának: Keressetek engem, és éltek. Amo 5:5 És ne keressétek Bétélt, és Gilgálba ne jöjjetek, és Beérsebába ne menjetek át; mert Gilgál számkivetésbe megy, és Bétél semmivé lesz. Amo 5:6 Keressétek az Urat, hogy éljetek; nehogy rátörjön, mint a tűz, József házára és megeméssze, és ne legyen, ki oltsa Bétélt: Amo 5:7 akik elforgatják Úrömmé a jogot, és az igazságot a földre teszik; Amo 5:8 [Aki csinálta a fiastyúkot és kaszáscsillagot, és aki a sötétséget reggelre fordítja, és a nappalt éjjellé sötétíti; aki szólítja a tenger vizeit, és kiönti azokat a föld színére, az Úr a neve. Amo 5:9 Aki pusztulást villant az erősre; és pusztulás jön az erődre.] Amo 5:10 a kapuban gyűlöli a feddődőt, és iszonyodnak az igazmondótól. Amo 5:11 Ezért, mert tiportok a gyámoltalanon, és gabonarovatalt vesztek tőle: faragottkő házakat építetek, és nem laktok bennük; gyönyörűséges szőlőket ültettek, és nem isszátok borukat. Amo 5:12 Mert tudom, sok a bűnötök, és tetemesek vétkeitek, igazat szorongatok, bűnváltság-vevők, és akik a szegényeket a kapuban félretolják: Amo 5:13 ezért aki okos, abban az időben hallgat, mert gonosz idő az. Amo 5:14 Keressétek a jót és ne a rosszat, hogy éljetek; és legyen így az Úr, a Seregek Istene veletek, mint mondjátok. Amo 5:15 Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót, és állítsátok helyre a kapuban a jogot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene József maradékainak. Amo 5:16 Ezért így mondta az Úr, A Seregek Istene, az én uram: Minden téren elsiratás, minden utcán azt mondják: Jaj, jaj! Amo 5:17 És minden szőlőben elsiratás; mert keresztül megyek rajtad, azt mondja az Úr. Amo 5:18 Jaj, akik kívánják az Úr napját; minek nektek az Úr napja? Sötétség az, és nem világosság. Amo 5:19 Mint mikor az oroszlán elől fut valaki, és rábukkan a medve; és bemegy a házba, és a falhoz támasztja kezét, és megcsípi a kígyó. Amo 5:20 Ugye sötétség az Úr napja, és nem világosság; és homályos, és nincs fénye neki? Amo 5:21 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket; és nem szagolhatom gyülekezéseiteket. Amo 5:22 Mert ha áldoztok is nekem égő áldozatokat: sem ételáldozataitokat nem fogadom kedvesen, sem hizlalt visszafizetési áldozatotokra nem tekintek. Amo 5:23 Távolítsd el tőlem énekeid zaját; és kobzaid zenéjét ne halljam! Amo 5:24 Hanem ítélet folyjon, mint a víz; és igazság, mint örök patak! Amo 5:25 Vajon vágó áldozatokat és ételáldozatokat hoztatok-e nekem a sivatagban negyven esztendeig, Izráel háza? Amo 5:26 Hát hordozzátok Szikkút királyotokat és Kijjún-képeteket; Asszíriai isisteneitek csillagát, melyet csináltatok magatoknak: Amo 5:27 és száműzlek benneteket Damaszkuszon túlra; azt mondja az Úr, kinek Seregek Istene a neve. Amo 6:1 Jaj, a gondtalanoknak a Cionon, és a bizakodóknak Samária hegyén; a legelső nemzet jeleseinek, és akikhez Izráel háza jön: Amo 6:2 Menjetek át Kálnéba és lássátok, után Izráel háza és menjetek onnét a nagy Rabbába; és menjetek alá a filiszteus Gátba: vajon jobbak-e ezeknél a királyságoknál, vagy nagyobb-e határuk a ti határotoknál? Amo 6:3 Kik ellökitek a rossz napot, és közel hozzátok az erőszak székét; Amo 6:4 kik elefántcsont kereveteken feküsznek, és pamlagaikon nyújtózkodnak; és bárányokat esznek a nyájból, és borjúkat az istállóból. Amo 6:5 Kik hadarásznak a koboz szava mellett; Dávidként hangszereket gondolnak ki maguknak: Amo 6:6 kik boráldozati csészékből isznak, és legeleje olajokkal kenekednek; és nem fájlalják József romlását. Amo 6:7 Ezért most fogságra mennek foglyok élén; és elül a nyújtózkodók kurjongása. Amo 6:8 Megesküdött az én uram, az Úr önmagára, mond az Úr, a Seregek Istene. Utálom én Jákób kevélységét, és kastélyait gyűlölöm; kiszolgáltatom azért a várost és teljességét. Amo 6:9 És lesz, ha tíz ember marad meg egy házban, mikor meghalnak, Amo 6:10 felveszi rokona és elégetője, hogy kivigye a csontokat a házból. És azt mondja annak, aki a ház zugában van: Van még veled? És az azt mondja: Nincs; és azt mondja: Csitt! Mert nem való az Úr nevét említeni. Amo 6:11 Mert íme az Úr parancsol, és verik a nagy házat törmelékké, és a kis házat szilánkokká. Amo 6:12 Futnak-e a kősziklán lovak, vagy felszántják-e marhával; hogy ti méreggé változtattátok a jogot, és az igazság gyümölcsét Úrömmé; Amo 6:13 kik örültök a semmi dolognak, kit azt mondjátok: Nemde a magunk erején szereztünk magunknak szarvakat? Amo 6:14 Mert íme én támasztok ellenetek, Izráel háza, mond az Úr, a Seregek Istene, egy nemzetet; és zaklatnak benneteket „Hamát bejárójától a Síkság patakáig. Amo 7:1 Ilyet mutatott nekem az én uram, az Úr, hogy íme sáskákat alakított a sarjúnövés kezdetén; [sarjú pedig íme a király kaszálása után van.] Amo 7:2 és úgy volt, hogy, ha elvégzi, megeszik az ország füvét. És azt mondtam: Uram, én uram, ó bocsáss meg, hogy állhat meg Jákób, hisz kicsiny ő? Amo 7:3 Megesett az Úr szíve ezen; Ne legyen meg, azt mondta az Úr. Amo 7:4 Ilyet mutatott nekem az én uram, az Úr, hogy íme a tüzet szólította perelni az én uram, az Úr; és megette a nagy hullámárt, és ette a szárazföldet. Amo 7:5 És azt mondtam: Uram, én uram, ó hagyd el, hogy állhat meg Jákób, hisz kicsiny ő? Amo 7:6 Megesett az Úr szíve ezen; ez se legyen meg, azt mondta az én uram, az Úr. Amo 7:7 Ilyet mutatott nekem, hogy íme az én uram áll egy függőleges kőfalon, és a kezében függőmérő. Amo 7:8 És azt mondta az Úr nekem: Mit látsz te, Ámósz? És azt mondtam: Függőmérőt. És azt mondta az Úr: íme én függőmérőt teszek népemnek, Izráelnek közepette; nem megyek el többé mellette. Amo 7:9 És elpusztulnak Izsák bámái, és Izráel szentélyei romba dőlnek; és kardra kelek Járobeám háza ellen. Amo 7:10 Ekkor küldött Amacjá, Bétél papja, Járobeámhoz, Izráel királyához, mondván: Összeesküvést szőtt ellened Ámósz Izráel házának közepette. Nem bírja az ország elhordozni mindenféle beszédeit; Amo 7:11 Mert így mondta Ámósz: Kard által hal meg Járobeám, és Izráelnek fogságra kell menni földjéről. Amo 7:12 Kire azt mondta Amacjá Ámósznak: Látó, eredj, fuss Júda országába; és ott egyél kenyeret és ott prófétálj. Amo 7:13 Bétélben pedig többé már ne prófétálj; mert királyi szentély az, és királyi székhely az. Amo 7:14 És felelt Ámósz, és azt mondta Amacjának: Nem próféta vagyok én, és nem prófétafi vagyok én; mert juhpásztor vagyok én és eperfüge-művelő. Amo 7:15 De elvett engem az Úr a juhnyáj mögül; és azt mondta nekem az Úr: Menj, prófétálj az én népemnek, Izráelnek. Amo 7:16 Most azért halld meg az Úr szavát; te azt mondod: Ne prófétálj Izráel ellen, és ne fecsegj Izsák háza ellen: Amo 7:17 ezért így mondta az Úr: Feleséged a városban paráználkodik, fiaid és leányaid kard által esnek el; és földed kiosztatik kötéllel, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izráelnek fogságra kell menni földjéről. Amo 8:1 Ilyet mutatott nekem az én uram, az Úr, hogy íme egy kas nyári gyümölcs. Amo 8:2 És azt mondta: Mit látsz te, Ámósz? És azt mondtam: Egy kas nyári gyümölcsöt. És azt mondta nekem az Úr: Eljött a vég népemre, Izráelre, nem megyek el többé mellette. Amo 8:3 És jajgatnak majd a templomi énekek azon a napon, mond az én uram, az Úr; sok lesz a hulla, minden helyre hányják. Csitt! Amo 8:4 Halljátok ezt, kik a szegényre lihegtek; és a föld alázatosainak kipusztítására! Amo 8:5 Mondván: Mikor múlik el újhold, hogy gabonát adjunk el, és a szombat, hogy gabonát áruljunk? Vékát kisebbíteni, sekelt nagyobbítani, és hamis mérleget csűrni-csavarni: Amo 8:6 hogy megvegyük pénzért a gyámoltalanokat, és a szegényt egy pár saruért; és eladjuk a gabonaocsút. Amo 8:7 Megesküdött az Úr Jákób büszkeségére: Soha nem felejtem semmi tetteteket! Amo 8:8 Ezen ne reszkessen-e meg a föld, és ne gyászoljon minden rajta lakó; és ne emelkedjék-e fel egészében, mint a Nílus, és ne kavarogjon és ne süllyedjen-e le, mint Egyiptom Nílusa? Amo 8:9 És lesz azon a napon, mond az én uram, az Úr, hogy leszállatom a napot délben, és elsötétítem a földet világosság napján. Amo 8:10 És ünnepeiteket gyásszá változtatom, és minden dalotokat siralommá, és minden derékra zsákot vétetek fel, és minden fejre kopaszságot; és olyanná teszem azt, mint az egyke gyászolását, és a végét, mint kereső napot. Amo 8:11 íme napok jönnek, mond az én uram, az Úr, és éhséget bocsátok a földre; nem kenyérre való éhséget, és nem vízre való szomjúságot, hanem az Úr szavainak hallgatására valót. Amo 8:12 És támolyognak tengertől tengerig, és kóborolnak északtól keletig; igémet keresni, de nem találják. Amo 8:13 Azon a napon elalélnak a szép szüzek és a legények a szomjúságtól: Amo 8:14 akik Samária bűnére esküsznek, és azt mondják: A te istenedre, Dán; és: Beérseba útjának életére!; és elesnek, és nem kelnek fel többé. Amo 9:1 Láttam az Urat, amint ott állott az oltár felett. És azt mondta: Üsd az oszlopfőt, hogy rengjenek a küszöbök! És törd darabokra mindnyájuk fején; és utolsójukat karddal ölöm meg. Nem fut el belőlük futamodó; nem szökik el belőlük szökevény. Amo 9:2 Ha az alvilágba törnek be, onnét veszi ki kezem őket; és ha az égbe mennek fel, onnét hozom le őket. Amo 9:3 És ha elbújnak a Kármel tetején, onnét keresem ki és veszem le őket; és ha elrejtőznek szemeim elől a tenger fenekén, onnét parancsolom a kígyónak, hogy marja őket. Amo 9:4 És ha fogságba mennek ellenségeik előtt, onnét parancsolom a kardnak, hogy ölje őket; és rájuk teszem szemeimet veszedelemre, és nem jóra. Amo 9:5 [És az Úr a Seregek Ura, aki ha a földhöz ér, az hullámzik, és gyászolnak minden rajta lakók; és felemelkedik egészében, mint a Nílus, és lesüllyed, mint Egyiptom folyója. Amo 9:6 Aki az égben építette felházát, és boltozatát a földre alapította. Aki szólítja a tenger vizeit és kiönti azokat a föld színére, az Úr a neve.] Amo 9:7 Nemde mint a szerecsenek fiai, olyanok vagytok nekem, Izráel fiai, mond az Úr; nemde Izráelt Egyiptom földjéről hoztam fel, és a filiszteusokat Kaftorból, és Arámot Kírből? Amo 9:8 Ímé az Úrnak, az én uramnak szemei a bűnös királyságon; és elpusztítom azt a föld színéről; csakhogy nem pusztítom el teljesen Jákób házát, mond az Úr. Amo 9:9 Mert íme én parancsolok, és szétrázom minden nemzet között Izráel házát; mint ahogy a rostában ráznak, és egy szem nem esik földre. Amo 9:10 A kard által mind meghalnak népem bűnösei; akik azt mondják: Nem közelít, és nem ér el minket a veszedelem: Amo 9:11 azon a napon fogom felállítani Dávid elesett sátorát. És befalazom réseit és romladékait felállítom, és felépítem azt, mint az ősidőkben; Amo 9:12 hogy bírják Edom maradékát és mindazokat a nemzeteket, amelyek felett nevem neveztetett; mond az Úr, aki ezt megcselekszi. Amo 9:13 íme napok jönnek, mond az Úr, és a szántó eléri az aratót, és a szőlőtaposó a magvetőt; és a hegyek mustot csepegnek, és a halmok mind megolvadnak. Amo 9:14 És megfordítom népem, Izráel, sorsát, és elpusztult városokat építenek fel és laknak; és szőlőket ültetnek, és isszák borukat, és kerteket csinálnak, és eszik gyümölcseiket; és elplántálom őket földjükön. Amo 9:15 És nem szaggattatnak ki többé földjükből, melyet adtam nekik, azt mondja az Úr, a te Istened. Oba 1:1 Obadja látomása. így mondta az én Uram, az Úr Edom felől: Egy hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetek közé: Keljetek fel és keljünk fel ellene a háborúra! Oba 1:2 íme kicsinnyé tettelek a nemzetek között, lenézett vagy te nagyon. Oba 1:3 [Szíved dölyfe megcsalt téged, te sziklahasadékokban lakó, magas lakhelyeden, aki azt mondod szívedben: Ki húz le engem a földre?] Oba 1:4 Ha magasra szállsz, mint a sas, és ha csillagok közé rakod fészkedet; onnan húzlak le, mond az Úr. Oba 1:5 Ha tolvajok jöttek volna rád, ha éjjeli rablók (hogy elpusztultál!) nem annyit loptak volna-e, amennyi nekik elég? Ha szÚretelők jöttek volna rád, nem hagytak volna böngéket? Oba 1:6 Ezsaut hogy kikutatták, kikeresték kincseit! Oba 1:7 A határig hajtottak téged szövetségeid mindnyájan, megcsaltak téged, legyőztek téged. Akik veled bizalmasok, kenyeredet tőrül teszik alád; nincs benne értelem! Oba 1:8 Nem azon a napon, mond az Úr, vesztem-e ki a bölcseket Edomból, és az értelmet Ezsau hegyéről? Oba 1:9 És elcsüggedtek hőseid, Témán, hogy minden ember kiirtassék Ezsau hegyéről öldöklés miatt. Oba 1:10 A testvéreden, Jákobon való erőszak miatt szégyen borít el téged, és örökre kiirtatol, Oba 1:11 amely napon szembeálltál. Amely napon idegenek harcolták el vagyonát, és külföldiek jöttek be kapuin, és Jeruzsálemre sorsot vetettek; te is olyan voltál, mint azok közül egy. Oba 1:12 Pedig nem kellett volna gyönyörködnöd testvéred napjában, szerencsétlensége napján; és nem örvendeznek Júda fiain veszedelmük napján. És nem nagyra tátani szádat szorongattatás napján; Oba 1:13 és nem bejönnöd népem kapujába szerencsétlenségük napján. Nem kellett volna gyönyörködnöd neked is az ő baján szerencsétlensége napján; és nem nyúlnod a vagyonához szerencsétlensége napján. Oba 1:14 És nem kellett volna a keresztútra állnod, hogy kiirtsd menekülőit; és nem kézbe adnod menekültjeit szorongattatás napján. Oba 1:15 Mert közel van az Úr napja minden nemzetek ellen: amint cselekedtél, úgy cselekesznek veled, amit elkövettél, visszatér fejedre. Oba 1:16 Mert mint ti ittatok szentségem hegyén, úgy isznak minden nemzetek mindig; és isznak és nyelnek, és olyanokká lesznek, mintha nem lettek volna. Cion szabadulása és hódításai Oba 1:17 Cion hegyén pedig szabadulás lesz, és szentséggé lesz; és elfoglalják a Jákób házából valók az ő birtokaikat. Oba 1:18 És Jákób háza tűzzé lesz és József háza lánggá, Ézsau háza pedig polyvává; és meggyújtják őket, és megeszik őket. És Ézsau házának nem lesz maradéka, mert az Úr szólott. Oba 1:19 És elfoglalják a Délvidéket, Ézsau hegyét, és az Alföldet, a filiszteusokat; és elfoglalják Efraim mezejét és Samária mezejét; és Benjámin a Gileádot. Oba 1:20 Izráel fiainak ez a fogoly serege pedig azt, ami a kanaániaké Cárefatig; és a jeruzsálemi foglyok, akik Szefáradban vannak, elfoglalják a Délvidék városait. Oba 1:21 És szabadítók mennek fel Cion hegyére ítélni Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság. Jon 1:1 És lett az Úr szava Jónához, Amittai fiához, mondván: Jon 1:2 Kelj fel, menj el Ninivébe, abba a városba; és prédikálj ellene; mert gonoszságuk felhatott előmbe. Jon 1:3 De Jóna felkelt, hogy Tarsisba szökjék az Úr elől. És lement Jáfóba és talált egy Tarsisba menő hajót; annak megadta bérét, és felszállt rá, hogy Jon 1:4 Tarsisba menjen velük az Úr elől. De az Úr nagy szelet dobott a tengerre és nagy vihar lett a tengeren, úgyhogy a hajó készült összetörni. Jon 1:5 Akkor a hajósok megijedtek és kiáltoztak, ki-ki a maga Istenéhez; és a tengerbe dobták a holmit, ami a hajón volt, hogy megkönnyebbítsék vele. Jóna pedig lement a hajó legbensejébe, és lefeküdt, és mélyen aludt. Jon 1:6 És oda ment hozzá a hajóskapitány, és azt mondta neki: Mi az, mély alvó? Kelj fel, kiálts Istenedhez; talán gondol velünk az Isten, és nem veszünk el. Jon 1:7 Azután azt mondták egymásnak: Nosza vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt van rajtunk ez a veszedelem. És mikor sorsot vetettek, a sors Jónára esett. Jon 1:8 Akkor azt mondták neki: Nosza mondd meg nekünk, aki miatt ez a veszedelem rajtunk van: mi a foglalkozásod, és honnét jössz, hol a hazád, és mely népből való vagy? Jon 1:9 És azt mondta nekik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét imádom én, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Jon 1:10 Erre megijedtek az emberek nagy félelemmel, és azt mondták neki: Mit csináltál? Ugyanis tudták az emberek, hogy az Úr elől szökik, mert megmondta nekik. Jon 1:11 És azt mondták neki: Mit csináljunk veled, hogy a tenger megnyugodjék tőlünk? Mert a tenger mindinkább viharzott. Jon 1:12 És azt mondta nekik: Fogjatok engem, és dobjatok a tengerbe, akkor megnyugszik a tenger tőletek; mert tudom én, hogy énmiattam van ez a nagy vihar rajtatok. Jon 1:13 Mikor aztán az emberek megpróbáltak visszaevezni a szárazföldre, de nem bírtak, mert a tenger egyre jobban viharzott ellenük: Jon 1:14 az Úrhoz kiáltottak, és azt mondták: Kérünk, ó Uram, el ne vesszünk ennek az embernek életéért, és ne tulajdoníts nekünk ártatlan vért, mert te, Uram, tetszésed szerint cselekedtél; Jon 1:15 és fogták Jónát, és beledobták a tengerbe. És elállt a tenger dühétől. Jon 1:16 Erre az emberek nagy félelemmel félték az Urat; és vágóáldozatot áldoztak az Úrnak, és fogadalmakat fogadtak. Jon 1:17 (2,1) És az Úr rendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónát; és Jóna a hal hasában volt három nap és három éjjel. Jon 2:1 (2) És imádkozott Jóna az Úrhoz, az ő Istenéhez a hal hasából. Jon 2:2 (3) És azt mondta: Kiáltottam szükségemben az Úrhoz, és felelt nekem; a pokol gyomrából kiáltottam, meghallottad szavam. Jon 2:3 (4) Mert örvénybe löktél engem, tengerek szívébe, és folyam vesz engem körül; hullámaid és habjaid mind keresztülmentek rajtam. Jon 2:4 (5) És én azt mondtam: Elűzettem szemeid elől; csak még egy pillantást vethetnék szent templomodra! Jon 2:5 (6) Vizek vettek körül lelkemig, hullámár kerített be; sás van fejemre kötve. Jon 2:6 (7) A hegyek alapjáig szálltam alá, a föld reteszei mögöttem vannak örökre; de te felhoztad lelkemet a veremből, Uram, én Istenem! Jon 2:7 (8) Mikor eltikkadt bennem a lelkem, az Úrról megemlékeztem; és eljutott hozzád imádságom szentséged templomába. Jon 2:8 (9) Akik hazug hiábavalóságokat tartanak meg, elhagyják maguktól a kegyelmet; Jon 2:9 (10) de én hálaszóval áldozok neked, amit fogadtam, megfizetem. Az Úrnál van a megtartás. Jon 2:10 (11) És mondta az Úr a halnak, és kihányta Jónát a szárazföldre. Jon 3:1 És lett az Úr szava Jónához másodszor, mondván: Jon 3:2 Kelj fel, menj el Ninivébe, abba a nagy városba; és prédikáld neki azt a prédikációt, amit én szólok neked. Jon 3:3 És felkelt Jóna és elment Ninivébe az Úr szava szerint; Ninivé pedig nagy városa volt az Istennek, háromnapi járás. Jon 3:4 És kezdett Jóna bemenni a városba egynapi járásra; és prédikált és azt mondta: Még negyven nap, és Ninivé elsüllyed. Jon 3:5 Ninivé emberei pedig hittek Istenben; és böjtöt hirdettek, és zsákba öltöztek kicsinytől fogva nagyig. Jon 3:6 És mikor Ninivé királyához ért a szó, felkelt trónjáról, és levetette magáról palástját; és zsákba öltözött és hamuba ült. Jon 3:7 És kikiálttatta és azt mondta: Ninivében a királynak és nagyjainak parancsából, úgymond, se ember, se állat, se marha, se juh ne ízleljen semmit, ne legeljenek, vizet se igyanak. Jon 3:8 És öltözzenek zsákba, ember és állat, és kiáltsanak Istenhez erővel; és térjen meg ki-ki az ő gonosz útjáról és abból az erőszakosságból, mely kezeiben van. Jon 3:9 Ki tudja, még megbánhatja az Isten; és visszatér haragja hevétől, és nem veszünk el. Jon 3:10 És mikor az Isten látta cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukból, megbánta az Isten a rosszat, amit mondott, hogy tenni fog velük, és nem tette meg. Jon 4:1 És ez rosszulesett Jónának, nagyon rosszul; és megharagudott. Jon 4:2 És imádkozott az Úrhoz, és azt mondta: Kérlek, ó Uram, nem ez volt-e az én szavam, míg földemen szolgáltam? Ezért akartam először Tarsisba szökni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, hosszútűrő és nagy kegyelmű, és a rossznak megbánója. Jon 4:3 Most azért, Uram, vedd el, kérlek, az én életemet tőlem, mert jobb meghalnom, mint élnem. Jon 4:4 Az Úr pedig azt mondta: Vajon méltán haragszol-e? Jon 4:5 Aztán kiment Jóna a városból, és a várostól keletre lakott; és csinált ott magának egy sátort, és az alatt lakott az árnyékban, míg meglátja, mi lesz a városban. Jon 4:6 Az Úr Isten pedig rendelt egy csodafát, mely felnőtt Jóna fölé, hogy árnyék legyen feje fölött, megszabadítván őt szomorúságától; és megörült Jóna a csodafának nagy örömmel. Jon 4:7 Aztán rendelt az Isten egy férget másnap hajnal feljöttekor; és megszúrta a csodafát, és elszáradt. Jon 4:8 Történt pedig, mikor a nap felkelt, és Isten rekkentő keleti szelet rendelt, és a nap rátűzött Jóna fejére, és elalélt; ekkor halálra kívánta lelkét, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem. Jon 4:9 És azt mondta az Isten Jónának: Vajon méltán haragszol-e a csodafáért? És azt mondta: Méltán haragszom halálig. Jon 4:10 Erre azt mondta az Úr: Te sajnálod azt a csodafát, mellyel nem fáradoztál, és melyet nem neveltél; mely egy éjjel lett, és más éjjel elveszett: Jon 4:11 és én ne sajnáljam Ninivét, azt a nagy várost, melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, aki nem tud jobb- és bal keze között különbséget tenni, és sok barom? Mic 1:1 Az Úr szava, mely lett a móreseti Míkához, Jótám, Áház, Hizkija júdai királyok napjaiban; amit látott Samária és Jeruzsálem felől. Mic 1:2 Halljátok meg, népek, mindnyájan, figyelj, föld és teljessége; és legyen [az én Uram] az Úr ellenetek tanúul, az én Uram, szent templomából. Mic 1:3 Mert íme az Úr kijön helyéből, és leszáll és lépdel a föld magaslatain; Mic 1:4 és elolvadnak a hegyek alatta, és a völgyek széthasadnak. [Mint a viasz a tűz előtt, mint a víz lejtőre öntve.] Mic 1:5 Jákób hűtlenségéért van mindez, és Júda házának vétkeiért. Ki Jákób hűtlensége? Nemde Samária? és ki Júda bámája? Nemde Jeruzsálem? Mic 1:6 Ezért Samáriát mezei kőrakássá, teszem szőlőültetvényekké; és lezúdítom a völgybe köveit, és fundamentumait feltakarom. Mic 1:7 És faragott képei mind összetöretnek, és szerelembérei mind elégettetnek tűzzel; és bálványait mind pusztává teszem, mert parázna szerelembéréből gyűjtötte [és parázna szerelembérévé lesznek]. Mic 1:8 Ezért gyászolok és jajgatok, járok mezítláb és meztelen; olyan elsiratást teszek, mint a sakálok, és olyan gyászt, mint a struccmadarak. Mic 1:9 Mert gyógyíthatatlan a csapása; mert eljön Júdáig, elér népem kapujáig, Jeruzsálemig. Mic 1:10 Gátban meg ne mondjátok, Akhóban ne sírjatok; Bét Le-Afrában porban henteregj. Mic 1:11 Menj át, Sáfir lakossága meztelenségen, szégyenen; nem jött ki Caanán lakossága gyászra, Bét Há-Écel elveszi tőletek lakását. Mic 1:12 Mert jóra várakozott Márót lakossága; mert rossz szállott alá az Úrtól Jeruzsálem kapujába. Mic 1:13 Fogd a kocsit az ügetőhöz, Lákis lakossága. Bűn zsengéje ő Cion leányának (mert benned találtattak Izráel vétkei). Mic 1:14 Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak; Akzib házai csalapatakok Izráel királyainak. Mic 1:15 Még az örököst elhozom neked, Marésá lakossága; Adullámig jut Izráel dicsősége. Mic 1:16 Kopaszítsd és nyírd meg magadat gyönyörűséged fiai miatt; széles kopaszságot csinálj, mint a keselyű, mert fogságba mennek tőled. Mic 2:1 Jaj, akik bűnt és gonosz tetteket gondolnak ki fekhelyeiken; a reggel világánál véghezviszik azt, mert van rá hatalmuk. Mic 2:2 És mezőket kívánnak meg és elrabolják, és házakat és elveszik; és elnyomják a gazdát és házát, a férfit és örökségét. Mic 2:3 Ezért így mondta az Úr: Íme én gondolok ki ez ellen a nemzetség ellen rosszat, melyből nem húzzátok ki nyakaitokat, és nem jártok fennen. Mert gonosz idő az. Mic 2:4 Azon a napon költenek reátok példabeszédet, és sírva sírnak: Megesett (azt mondják), elpusztíttatván elpusztíttattunk. Népem örökségét elcseréli, mind elviszi tőlem! elpártoltnak osztja ki mezeinket. Mic 2:5 Ezért nem lesz neked, aki kötelet vet örökségre az Úr gyülekezetében. Akik a prófétákat el akarják hallgattatni, a népet fosztogatják Mic 2:6 „Ne prédikáljatok - prédikálnak -, nem kell ezekről prédikálni! „Nem szűnnek a szidalmak? Mic 2:7 Ugye így mondják, Jákób háza? Vajon tÚrelmetlen az Úr; vagy ezek a cselekedetei? Nem jót tesznek-e szavaim az egyenesen járóval? Mic 2:8 De újabban népem ellenségnek áll fel ruhával szemben. Köpenyt húztok le biztonságban járókról, hadból megtértekről. Mic 2:9 Népem asszonyait elűzitek gyönyörűségük házából; csecsemőiről leveszitek díszemet örökre. Mic 2:10 Keljetek fel, és menjetek el, mert ez nem nyugalom; veszedelmes tisztátalanság miatt, és heves veszedelem miatt. Mic 2:11 Ha egy csalárd széltoló hazudnék, Prédikálok neked borért és részegítő italért; az lenne e nép prédikátora! Mic 2:12 Összegyűjtvén összegyűjtlek, Jákób, egészen, összeszedvén összeszedem Izráel maradékát; egybeteszem őt, mint Bocra juhait, mint a nyájat a legelője közepett, zsongani fognak az embertől. Mic 2:13 A réstörő felvonult előttük, kitörtek és keresztülmentek a kapun, és kijöttek rajta; és királyuk ment keresztül előttük, és az Úr van az élükön. Mic 3:1 És azt mondtam: No halljátok meg, Jákób fői és Izráel házának vezérei: Hát nem a ti dolgotok tudni az ítéletet? Mic 3:2 Jónak gyűlölői, rossznak szeretői; akik elrabolják róluk bőrüket és házukat csontjaikról; Mic 3:3 és akik megették népem húsát [és bőrüket lehúzták róluk] és csontjaikat összetörték, és elaprították, mint a fazékba [és mint a húst a bográcsba]: Mic 3:4 akkor kiáltanak majd az Úrhoz, de nem felel nekik. És eltakarja tőlük arcát abban az időben, amiképpen rosszak voltak cselekedeteik. Mic 3:5 Így mondta az Úr a próféták ellen, akik népemet félrevezetik; akik, míg fogaikkal harapnak, hát békét hirdetnek; de aki nem ad a szájukba, az ellen háborút szentelnek. Mic 3:6 Ezért éj reátok, látomástalan, és sötétség rátok, jóslattalan; és leszáll a nap a próféták felett, és elsötétül rajtuk a nappal. Mic 3:7 És megszégyenülnek a látnokok, és szégyent vallanak a jósok. És elfedik szakállukat mindnyájan, mert nem lesz Isten felelete: Mic 3:8 ellenben én telve vagyok erővel, az Úr lelkével és ítélettel és hatalommal; hogy kijelentsem Jákóbnak hűtlenségét és Izráelnek az ő vétkét. Mic 3:9 No halljátok ezt, Jákób házának fői, és Izráel házának vezérei; akik a jogtól borzadnak, és minden egyenest elgörbítenek. Mic 3:10 Akik Ciont vérontással építik, és Jeruzsálemet gazsággal. Mic 3:11 Melynek fői ajándékért ítélnek, és papjai árért adnak tórát. És prófétái pénzért jövendölnek; és az Úrra támaszkodnak, mondván: Nemde az Úr közöttünk van? Nem jön reánk veszedelem! Mic 3:12 Ezért timiattatok Cion mezőnek szántatik fel; és Jeruzsálem kőrakásokká lesz, és a templomhegy erdős dombbá. Mic 4:1 És lesz az utolsó napokban, hogy az Úr házának hegye szilárdan áll a hegyek tetején, és a halmoknál emelkedettebb lesz. És hozzá özönlenek a népek; Mic 4:2 és sok nemzet megy, és azt mondja: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, és Jákób Istenének házába. Hogy tanítson minket útjaira, és járjunk az ő ösvényein; mert Cionból jön ki tanítás, és az Úr szava Jeruzsálemből. Mic 4:3 És igazságot tesz sok nép között, és ítél hatalmas nemzetek közt [messzire]; és kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nem emel nemzet nemzetre kardot, és nem tanulnak többé háborút: Mic 4:4 mindenki ül lugasa alatt és fügefája alatt, és nem lesz, aki rettentse. [Mert a Seregek Urának szája szólott!] Mic 4:5 Mert járnak mindenféle népek az ő istenük nevében; mi is járjunk az Úr nevében, ki a mi Istenünk örökkön örökre. Mic 4:6 Azon a napon, mond az Úr, összegyűjtöm a sántát, és az elűzöttet összeszedem; és akit összetörtem. Mic 4:7 És teszem a sántát maradékká, és az elűzöttet erős néppé; és uralkodik felettük az Úr Cion hegyén, mostantól fogva mindörökké. Mic 4:8 És te, Migdal-Éder, Ófel, Cion leánya eljön hozzád; és megjön az első uralkodás, Jeruzsálem lányának királysága. Mic 4:9 Most miért ütsz viadalt; nincs benned király? Vagy tanácsadód veszett el, hogy vajúdás fogott el, mint a szülő nőt? Mic 4:10 Vajúdjál és kiálts, Cion leánya, mint a szülő asszony; mert most kimégy a városból, és a mezőben fogsz lakni. És elmégy Babilóniáig, ott szabadíttatol meg; ott vált meg téged az Úr ellenségeid kezéből. Mic 4:11 És most összegyűjtetik ellened sok nemzet, akik azt mondják: Legyen megszentségtelenítve, hogy örömmel szemléljék szemeink Ciont. Mic 4:12 De ők nem tudják az Úr gondolatait, és nem értik tanácsát; hogy úgy szedte őket össze, mint kévét a szérűre: Mic 4:13 Kelj fel, csépeld, Cion lánya, mert szarvadat vassá teszem, és patáidat érccé teszem: hogy összezúzz sok népeket; és tedd örökszentséggé zsákmányukat az Úrnak, és vagyonukat az egész föld Urának. Mic 5:1 Most seregelj össze, sereg lánya, vísáncot tettek ellenünk; bottal akarják állon ütni Izráel bíráját! Mic 5:2 És te, Efrata Bét-Leheme, bár legkisebb vagy Júda nemzetségei között, belőled származik nekem, aki uralkodó lesz Izráelben, és származása őskortól, örök időkből való. Mic 5:3 Ezért addig adja ki őket, míg szül, akinek szülni kell, és többi testvérei megtérnek Izráel fiaihoz, Mic 5:4 akkor feláll, és legeltet az Úr erejével. És az Úrnak, az ő Istenének neve felségében lakoznak is, mert most nagy lesz a föld határáig; Mic 5:5 és ez lesz a békesség. Asszíria ha bejön országunkba, és ha megtapodja palotáinkat; akkor állítunk ellene hét pásztort, és nyolc fejedelmi embert. Mic 5:6 És legeltetik Asszírországot karddal, és Nimród országát ajtaiban; és megment Asszíriától, ha bejön országukba, és ha megtapodja határunkat. Mic 5:7 És úgy lesz Jákób maradéka sok nép között, mint harmat az Úrtól, mint zápor a fűre; mely nem várakozik emberre, és nem vár ember fiára. Mic 5:8 És úgy lesz Jákób maradéka a nemzetek között, sok nép közt, mint oroszlán az erdő barmai közt, mint ifjú oroszlán a juhnyájakban. Aki, ha keresztülmegy, tipor és tép, és nincs, ki megmentsen. Mic 5:9 Fennen lesz kezed szorongatóidon, és minden ellenséged kivágatik. Mic 5:10 És lesz azon a napon, mond az Úr, hogy kiirtom lovaidat közüled, és elveszejtem szekereidet; Mic 5:11 és kiirtom országod városait, és lerontom minden erődítményeidet. Mic 5:12 És kiirtom a varázslásokat kezedből; és boszorkánymestereid nem lesznek. Mic 5:13 És kiirtom faragott képeidet és szent köveidet közüled; és nem borulsz le többé kezeid csinálmányának. Mic 5:14 És kitépem szentfáidat közüled és elpusztítom városaidat; Mic 5:15 és haraggal és hévvel cselekszem bosszúállást a pogányokon, akik nem engedelmeskedtek. Mic 6:1 No halljátok meg, amit az Úr mond. Kelj fel, perelj a hegyekkel együtt, és hallják meg a halmok hangodat! Mic 6:2 Halljátok meg, hegyek, az Úr perét, és figyeljetek, föld alapjai! Mert pere van az Úrnak népével, és vitázik Izráellel: Mic 6:3 Népem, mit cselekedtem veled, és mivel fárasztottalak? Felelj nekem. Mic 6:4 Mert felhoztalak Egyiptom földjéről, és a rabszolgaházból megváltottalak; és elküldöttem előtted Mózest, Áront és Mirjámot. Mic 6:5 Népem, ó jusson eszedbe, mit tanácsolt Bálák, Móáb királya, és mit felelt neki Beór fia, Bálám; Sittimtől Gilgálig, hogy megismerd az Úr igazságát. Mic 6:6 Mivel menjek az Úr elébe; hajoljak meg a magasság Istenének? Égőáldozatokkal menjek-e elébe, borjúkkal, egyévesekkel? Mic 6:7 Kedvét leli-e az Úr ezer kosban, tízezer olajpatakokban; adjam-e elsőszülöttemet bűnömért, méhem gyümölcsét lelkem vétkéért? Mic 6:8 Megmondatott nekem, ó ember, mi jó, és mit kíván az Úr tőled: csak a jogot tenni, kegyelmet szeretni, és alázatosan járni Isteneddel! Mic 6:9 Hallga! az Úr kiált a városnak, és jószerencsét lát neved;halljátok, néptörzs, mint rendeli még azt. Mic 6:10 Vannak-e hitetlen házban hitetlen kincsek, és átkozott, sovány efa? Mic 6:11 Tiszta lehetek-e hitetlenség mérlegével és hamis súlyok erszényével? Mic 6:12 Mert gazdagjai tele vannak erőszakkal, és lakosai hazugságot beszélnek, és nyelvük csalárdság szájukban. Mic 6:13 Én is azért elkezdtelek téged verni, pusztítván bűneidért: Mic 6:14 te eszel, de jól nem lakol, és éhséged benned lesz; és félreteszel, de meg nem mentesz, és amit megmentesz, a kardnak adom. Mic 6:15 Te vetsz, de nem te aratsz, te sajtolsz olajat, de nem te kenekedel olajjal, és mustot, de nem iszol bort. Mic 6:16 És azért kellett megtartani Omri törvényeit és Áháb házának mindenféle cselekedeteit, és azért jártatok az ő tanácsaikban: hogy pusztasággá tegyelek téged [és lakosait csúfsággá], és népem gyalázatát hordozzátok. Mic 7:1 Jaj nekem, mert úgy vagyok, mint mikor a gyümölcsöt leszedték, mint szÚreti böngészéskor: nincs fÚrt, enni való, korai füge, amit lelkem kíván. Mic 7:2 Kiveszett a kegyes a országból, és emberben becsületes nincsen. Mindnyájan vérre leskelődnek, egymást hálóval vadásszák. Mic 7:3 A rosszra ügyesek a kezek, a fejedelem kér és a bíró megfizethető; a hatalmas amint kimondja lelke vágyát, ők kihamiskodják azt. Mic 7:4 Legjavuk olyan, mint a gaz, legbecsületesebbjük tüskesövény; őrállóid napja (meglátogatásod) elérkezett, most lesz köztük a zűrzavar. Mic 7:5 Ne higgyetek barátban, ne bízzatok bizalmasban; az öledben fekvő nőtől őrizd szád nyílását. Mic 7:6 Mert fiú megvet atyát, lány anyjára támad, menye a napára: kinek-kinek ellenségei saját háznépei. Mic 7:7 De én az Úrra nézek, várakozom üdvöm Istenére; meghallgat engem Istenem. Mic 7:8 Ne örülj, ellenségem, rajtam, ha elestem, felkelek; ha sötétségben ülök, az Úr világosság nekem. Mic 7:9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; amíg kiperli peremet és meghozza ítéletemet, kivisz engem a világosságra, meglátom igazságát. Mic 7:10 És meglátja ellenségem, és elborítja a szégyen, ki azt mondja nekem: Hol van az Úr, a te Istened? Szemeim majd gyönyörködnek benne; most megtiportatik, mint az utcák sara: Mic 7:11 falaid megépítésének napján, amely napon messze lesz törvény. Mic 7:12 Azon a napon majd hozzád jönnek Asszíriából és Egyiptom városai; és Egyiptomtól fogva az Eufráteszig, és tengertől tengerig és hegytől hegyig. Mic 7:13 Ha az ország pusztasággá lesz az ő lakosai miatt; cselekedeteik gyümölcséül: Mic 7:14 legeltesd népedet vessződdel, örökséged juhait. Akik egyedül laknak az erdőben a Kármel közepén; legeljék Básánt és Gileádot, mint az ősi napokban; Mic 7:15 mint mikor kijöttél Egyiptom földjéről. Mutatok neki csodákat: Mic 7:16 és látják a pogányok és megszégyenülnek egész hatalmuk miatt; kezet tesznek szájukra, füleik megsüketülnek. Mic 7:17 Port nyalnak, mint a kígyó, mint a földön csúszók; remegve bújnak ki rejtekeikből az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, reszketnek és félnek tőled. Mic 7:18 Ki olyan Isten, mint te, bűnbocsátó és vétekelnéző öröksége maradékainak; aki nem tartja meg örökké haragját, mert kegyelemben telik kedve. Mic 7:19 Ismét irgalmaz nekünk, letiporja bűneinket; és a tenger mélyébe veted minden vétkeiket. Mic 7:20 Hűséget adsz Jákóbnak, kegyelmet Ábrahámnak; amire megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva. Nah 1:1 Ninivé ítélethirdetése. Az elkósi Náhum látomáskönyve. Nah 1:2 Az Úr féltékeny és bosszúálló Isten, bosszúálló az Úr és haragteljes; bosszúálló az Úr támadói iránt, és haragtartó ő ellenségei iránt. Nah 1:3 Az Úr hosszútűrő és nagyerejű, de büntetlen nem hagy. Az Úrnak szélvészben és viharban van útja, és lábainak pora a felhő. Nah 1:4 Megdorgálja a tengert és kiapasztja, és a folyamokat mind kiszárítja; elhervad Básán és Kármel, és a Libánon virága elhervad. Nah 1:5 Hegyek reszketnek előtte, és a halmok elolvadnak; és felkiált a föld őelőtte, és a földkerekség és minden rajta lakó. Nah 1:6 Haragja előtt ki állhat meg, és ki állja ki haragja hevét? Indulata kiömlik, mint a tűz, és a sziklák szétzúzódnak tőle. Nah 1:7 Jó az Úr erődnek a szükség napján, és ismeri, akik hozzá menekednek; Nah 1:8 de átcsapó árral vérpusztítást tesz annak helyén; és ellenségeit sötétségbe üldözi. Nah 1:9 Mit gondoltok az Úrról? Véget vet ő, nem támad kétszer veszedelem. Nah 1:10 Ha bokros tüskét is, és nedvesek, mint italuk; megemésztetnek, mint száraz tarló, teljesen. Nah 1:11 Belőled jött ki, aki rosszat gondolt az Úr ellen; haszontalanságot tanácsolt. Nah 1:12 Így mondta az Úr: Ha sértetlenek, és mégoly sokan vannak is, mégis levágatnak, és ő elmegy: ha megaláztalak, többé nem alázlak meg; Nah 1:13 és most letöröm jármát rólad, és köteleidet elszaggatom. És megparancsolta az Úr felőled, ne szórjanak el nevedből többé. Nah 1:14 Istened házából kiirtom a faragott képet, és az öntött képet a sírodba teszem. [Mert könnyű voltál.] Nah 1:15 Íme a hegyeken az örömmondó lábai, aki békét hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, fizesd meg fogadásaidat! [Mert többé már nem megy keresztül rajtad a semmirekellő, egészen kivágatott.] Nah 2:1 Pusztító vonult fel ellened, őrizd a sáncot; vigyázz az útra, erősítsd derekadat, szedd össze erődet igen! Nah 2:2 [Mert visszahozza az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét; mert fosztogatók fosztották ki őket, és venyigéiket elrontották.] Nah 2:3 Hőseinek pajzsa vörös, a hadfiak karmazsinban vannak; acéltüzű a szekér, amely nap felkészíti, és a dárdák rengenek. Nah 2:4 Az utcákon őrjöngenek a szekerek, futkosnak a tereken; megjelenésük olyan, mint a fáklya, úgy futnak, mint a villám. Nah 2:5 Emlegeti nagyjait, megbotlanak mentükben; sietnek kőfalára, és kész az ostromfedél. Nah 2:6 A folyók kapui megnyíltak; és a palota elolvadt. Nah 2:7 És Huccabot levetkőztetik, elviszik; és szolgálói nyögnek, mint a galambbúgás, verdesve mellüket. Nah 2:8 És Ninivé olyan, mint az állóvíz, mióta van; és ők futnak. Álljatok meg, álljatok! De nincs, ki megfordulna. Nah 2:9 Zsákmányoljatok ezüstöt, zsákmányoljatok aranyat; mert nincs vége a készletnek, tömegben van minden drága edény. Nah 2:10 Kifosztás, fosztogatás és pusztítás, és elolvadt szív és térdek ingása; és reszketés minden derékban, és mindnyájuk arca bevonta pírját. Nah 2:11 Hol van az oroszlánok tanyája, és a süldőoroszlánok legelője, ahova járt hím- és nőoroszlán, oroszlánkölyök, és nem volt, ki rettentse? Nah 2:12 Oroszlán, mely elégségig ragadozott fiainak, és fojtogatott nőstényeinek; és megtöltötte prédával barlangjait, és tanyáit ragadománnyal. Nah 2:13 Íme én ellened vagyok, mond a Seregek Ura, [és füstté égetem szekerét] és süldőoroszlánaidat kard eszi meg; és kiirtom a földről prédádat, és nem hallatik többé követeid szava. Nah 3:1 Jaj, vérváros; egészen hazugság, erőszakkal tele, nem szűnik a zsákmány! Nah 3:2 Hallga! ostor, és hallga! kerékzörgés; Nah 3:3 és vágtató ló és szökdelő szekér, felszálló lovas. És kard lángja és dárda villáma, és sok sebesült és hullatömeg; és nincs vége a holttesteknek, elbotlanak holttesteikben. Nah 3:4 Sok paráznasága miatt a paráznanőnek, a kedves szépnek, a bájolások mesterének; aki nemzeteket adott el paráznasága által, és nemzetségeket bűbájossága által. Nah 3:5 Íme én ellened vagyok, mond a Seregek Ura, és feltakarom uszályaidat orcáidra; és nemzeteknek mutatom meg meztelenségedet, és királyságoknak gyalázatodat. Nah 3:6 És hányok reád undokságokat, és meggyalázlak, és látványossággá teszlek: Nah 3:7 és lesz, hogy aki meglát, mind menekül tőled, és azt mondja: Feldúlatott Ninivé, ki sajnálja? Honnét keressek vigasztalókat neked? Nah 3:8 Jobb vagy-e te Nó-Ámonnál, mely a folyókban ült, vizek körülötte, amely tengervár volt, tengerből a fala? Nah 3:9 Kús volt az ereje és Egyiptom, vég nélkül, Pút és líbiaiak voltak segítségére: Nah 3:10 ő is a fogságra, elment a rabságra, csecsemői is szétzúzattak minden utcasarkon. És tisztes embereire sorsot vetettek, és nagyjai mind bilincsbe verettek: Nah 3:11 te is megrészegszel, el leszel borulva, te is menedéket keresel ellenség elől. Nah 3:12 Erődeid mind fügefák, korai fügékkel; ha megrázzák, leesnek az evő szájára. Nah 3:13 Íme néped asszonyok benned; ellenségeidnek kitárva, nyitva vannak országod kapui. Tűz ette meg reteszeidet; Nah 3:14 vizet meríts az ostromra magadnak, javítsd ki erődítményeidet. Menj a sárba, és tipord az agyagot, ragadj vályogvetőt! Nah 3:15 Ott esz meg téged a tűz, irt ki téged a kard; megesz téged, mint a prücsköt, légy bár oly tömeg, mint a prücsök, légy bár oly tömeg, mint a sáska. Nah 3:16 Kereskedőid többen voltak, mint az ég csillagai; prücsök, portyázik és elrepül. Nah 3:17 Adószedőid, mint a sáska, és írnokaid, mint a sáskaraj; amely a kerítéseken táborozik hideg nappal; ha a nap felsüt, eltűnik, és nem tudatik helye, hol van. Nah 3:18 Elhunytak pásztoraid, Asszíria királya, elaludtak hatalmasaid; elszóródott néped a hegyeken, és nincs, ki összeszedje. Nah 3:19 Nincs enyhülés a sebedre, gyógyíthatatlan a csapásod; mind, akik híredet hallják, összecsapják kezüket feletted, mert kin nem ment keresztül gonoszságod folyton? Hab 1:1 Az ítélethirdetés, melyet Habakuk próféta látott. Hab 1:2 Meddig kiáltok, Uram, és nem hallod; kiáltok hozzád: „Erőszak, és nem segítesz? Hab 1:3 Miért engeded, hogy bűnt lássak, és nézed el a nyomorúságot? És pusztítás és erőszak van előttem; és per lett, és civakodás támad? Hab 1:4 Ezért tehetetlen a Tanítás, az ítélet soha nem jön ki; mert hitetlen veszi körül az igazat, ezért az ítélet elcsavarva jön ki. Hab 1:5 Nézzetek szét a nemzetek között, és lássátok, és csodálkozván csodálkozzatok; mert oly dolgot művelek napjaitokban, melyet nem hinnétek, ha mondanák. Hab 1:6 Mert íme én felkeltem a káldokat, ezt a keserű és hirtelen nemzetet; amely elmegy széles e földre, amit a hogy hajlékokat foglaljon, melyek nem övéi. Hab 1:7 Rettenetes és félelmetes az; önmagától ered joga és felsége. Hab 1:8 És gyorsabbak a párducoknál lovai, és sebesebbek az esti farkasoknál, lovai pedig ugrálnak; és lovasai messziről jönnek és repülnek, mint a prédára siető sas. Hab 1:9 Valamennyi erőszakra jön, arcuk keletre sóvárog; és gyűjti a foglyot, mint a homokot, Hab 1:10 és a királyokkal gúnyolódik, és a fejedelmek kacagás neki. Ő minden erődítménynek kacag, és port halmoz fel, és beveszi azt; akkor elsuhan, mint a szél. Hab 1:11 Aztán tovább megy, és vétkezik, mint akinek ereje van Istene gyanánt. Hab 1:12 Nem te vagy-é, Uram, eleitől fogva, az én Istenem, Szentségem? Nem halunk meg, Uram, ítéletre rendelted őt, Kőszál, fenyítésre állítottad őt fel! Hab 1:13 Tisztább szemű vagy, semhogy gonoszra nézz, nyomorgatásra tekinteni nem bírsz, miért tekintesz hitetlenekre? Hallgatsz, mikor a hitetlen elnyeli a nála igazabbat; Hab 1:14 és olyanná teszed az embert, mint a tenger halai, mint a csúszómászó, melynek nincs uralkodója? Hab 1:15 Mindnyáját felhúzza horoggal, felvonja hálójával, és összegyűjti gyalomjával. Ezért örvendez és vigad, Hab 1:16 ezért áldoz hálójának, és tömjénez gyalomjának. Mert azok által zsíros az ő része, és kövér az ő étele. Hab 1:17 Hát ezért Úrítse-é hálóját; és folyton nemzeteket ölni ne sajnáljon? Hab 2:1 Őrhelyemre lépek, és felállok a bástyán, és lesem, hogy lássam, mint beszél velem; és mit feleljek védelmemre? Hab 2:2 És felelt nekem az Úr, és azt mondta: írd fel a látomást, és vésd a táblákra; hogy futva olvashassák azt. Hab 2:3 Mert a látomás még tart a kitűzött időig, de siet a véghez, és nem csal meg; ha késedelmeskedik, bízzál benne, mert jövén jön, nem késik el. Hab 2:4 Íme felfuvalkodott, nem egyenes a lélek benne; pedig az igaz ember hitből él. Hab 2:5 De mennyivel inkább megcsalja a bor a kevély embert, aki nem nyugszik. Aki kitárta, mint az alvilág, étvágyát, és olyan, mint a halál, hogy nem lakik jól; és magának takarított be minden népet, és magának gyűjtött össze minden nemzetet. Hab 2:6 Nemde ezek mind példabeszédet költenek rá, és gúnyverset, rá szóló talányokat? És mondják: Jaj, aki halmozza a nem övét! Meddig? És aki elterheli magát záloggal! Hab 2:7 Nemde hirtelen felkelnek hitelezőid, és felébrednek zaklatóid; és zsákmányul leszel nekik? Hab 2:8 [Mivel te kizsákmányoltál sok nemzetet, kizsákmányolnak téged a többi népek mind; embervér miatt és országon, városon és minden benne lakón való erőszak miatt.] Hab 2:9 Jaj, aki igazságtalan nyereséget szerez házának; hogy a magasba rakja fészkét, hogy megmeneküljön a gonosz kezéből! Hab 2:10 Szégyen házadra a tanács, amit hoztál, hogy kiirts sok népet, vétkezvén lelked ellen. Hab 2:11 [Mert kő a falból kiált; és gerenda a fából felel rá.] Hab 2:12 Jaj, aki vérrel épít várost; és gazságon alapít várat! Hab 2:13 Nemde a Seregek Urától van ez: Népek tűznek fáradoznak, és a nemzetek hiábavalóságnak vesződnek? Hab 2:14 [Mert betelik a föld az Úr dicsőségének ismeretével; mint a vizek a tengert elborítják.] Hab 2:15 Jaj, aki itatja barátját, kiöntvén hevedet; sőt megrészegíti, hogy nézze szemérmét! Hab 2:16 Jóllaktál gyalázattal inkább, mint dicsőséggel; igyál te is, és meztelenkedjél! Reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat dicsőségedre. Hab 2:17 Mert a Libánonon való erőszak borít el téged, és a barmok pusztítása, mely ijeszti őket embervér miatt és országon, városon és minden benne lakón való erőszak miatt. Hab 2:18 Mit használ a faragott kép, hogy kifaragta formálója; az öntött kép és hazugságra tanító, hogy bízott benne formája formálója, hogy néma bálványokat készítsen? Hab 2:19 Jaj, aki azt mondja a fának: Serkenj fel! Ébredj! - a néma kőnek! Ő tanítson? Íme ő benne van foglalva aranyba és ezüstbe, és semmi lélek nincs benne. Hab 2:20 Az Úr pedig szent templomában van; csitt őelőtte, egész föld! Hab 3:1 Habakuk próféta imája Sigjonótra. Hab 3:2 Uram, hallottam híredet, félem, Uram, cselekedetedet. Éveken belül valósítsd meg, éveken belül ismertesd meg; haragban irgalomról emlékezzél. Hab 3:3 Isten Témánból jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szelá. Elborította az egeket felsége, és dicséretével tele a föld. Hab 3:4 És fény támad, mint a világosság, oldalt sugarai vannak; és ott van erejével rejteke. Hab 3:5 Előtte döghalál jár, és forró láz támad nyomain. Hab 3:6 Megáll és országot rendít, lát és nemzeteket rebbent; és szétmállanak ős hegységek, lesüllyednek örök halmok, az ő örök járásai. Hab 3:7 Nyomor alatt láttam Kusan sátorait; reszketnek Midján földjének kárpitjai. Hab 3:8 A folyókra lobbant-e fel, Uram, haragod, vagy a tengerre felindulásod; hogy vágtatsz lovaidon, diadalszekereiden? Hab 3:9 Meztelenre vetkőződik íjad, a törzseknek tett esküparancs, szelá; a folyókat földdé hasítod. Hab 3:10 Megláttak téged, reszkettek a hegyek, vizek árja megy át; a hullámár szavát hallatja, magasra emelte kezeit. Hab 3:11 Nap és hold megállt lakhelyén, nyilaid világosságánál, amint jártak, dárdáid villámának fényénél. Hab 3:12 Felindulással tiporod a földet; haraggal csépled a nemzeteket. Hab 3:13 Kivonultál néped megtartására, a te felkented megtartására; szétzúztad a főt a hitetlen házáról, feltárva a fundamentumot nyakig. Szelá. Hab 3:14 Átfúrtad pálcáival vezérei fejét, kik rohantak engem szétszórni; ujjongásuk olyan volt, hogy megeszik a szegényt rejtekben. Hab 3:15 Megtiportad a tengert lovaiddal, a nagy vízrakásokat. Hab 3:16 Hallottam - és reszketett a bensőm, a hangra remegtek ajkaim, revesedés jött csontjaimba, és helyemben megreszkettem -, hogy nyugodjam a szorongatás napjáig, mikor feljön a népre, hogy támadjon minket. Hab 3:17 Mert a fügefa nem terem, és nincs gyümölcs a szőlőtőkén; megcsalt az olajfa termése, és a mezőség nem termett eledelt; kiveszett az akolból a juh, és nincs marha az istállóban: Hab 3:18 és mégis örvendezem az Úrban, vigadok üdvöm Istenében, az Úr, az én Uram erőm nekem; Hab 3:19 és olyanokká teszi lábaimat, mint a szarvasokéi, és magaslataimon lépdeltet engem. A karmesternek az én lantomra. Zep 1:1 Az Úr szava, mely Cefanjához, Kúsi fiához lett, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkija fia volt; Jósiának, Amon fiának, Júda királyának napjaiban. Zep 1:2 Betakarítván betakarítok mindent a föld színéről, mond az Úr; Zep 1:3 betakarítok embert és állatot, betakarítom az ég madarát és a tenger halát; és a botránkozásokat, és kiirtom az embert a föld színéről, mond az Úr. Zep 1:4 És kinyújtom kezemet Júdára, és Jeruzsálem minden lakójára: és kiirtom erről a helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal; Zep 1:5 és azokat, akik leborulnak a háztetőkön az ég seregeinek. És azokat, akik leborulnak, esküdvén az Úrra és esküdvén Milkomra. Zep 1:6 És akik elhúzódnak az Úr mögül; és akik nem keresik az Urat, és nem őt tudakolják. Zep 1:7 Csitt az én Uram, az Úr előtt: mert közel van az Úr napja! Mert vágóáldozatot készített az Úr, megszentelte hivatalosait. Zep 1:8 És lesz az Úr vágóáldozatának napján, meglátogatom a fejedelmeket, és a királyfiakat és mindazokat, akik idegen ruhába öltöznek. Zep 1:9 És meglátogatom mind, aki ugrál a küszöbön azon a napon; akik megtöltik uruk házát erőszakkal és csalással. Zep 1:10 És lesz azon a napon, mond az Úr: Hallga! Kiáltás a Halkaputól, és jajgatás az Újvárosból, és nagy roppanás a halmokról. Zep 1:11 Jajgassatok, Kölyü lakói; mert elpusztult az egész kalmárnép, kivágattak mind a pénzzel megterheltek. Zep 1:12 És lesz abban az időben, kikutatom Jeruzsálemet mécsekkel; és meglátogatom a férfiakat, akik megaludtak sepreiken, akik azt mondják szívükben: Nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat! Zep 1:13 És vagyonuk prédává lesz, és házaik pusztasággá. És építenek házakat, és nem lakják; és ültetnek szőlőket, és nem isszák borukat. Zep 1:14 Közel van az Úr nagy napja, közel és hamar nagyon! Az Úr napjának hangja keserű, kiált azon a hős. Zep 1:15 Düh napja az a nap, ínség és szorongás napja; pusztítás és pusztulás napja. Sötétség és homály napja, felhő és borulat napja; Zep 1:16 kÚrt és riadal napja az erődített városok felett, és a magas ormok felett. Zep 1:17 És megszorongatom az embert, hogy úgy járnak, mint a vakok, mert az Úr ellen vétkeztek; és kiöntetik vérük, mint a por, és húsuk, mint a szemét; Zep 1:18 sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr indulatának napján és féltékenysége tüzében megemésztetik az egész föld; mert véget, bizony hirtelent cselekszik a föld minden lakójával. Zep 2:1 Szedjétek össze magatokat, szedjétek, ti nem óhajtott nemzet; Zep 2:2 mielőtt a törvény szülne, polyvaként legázolna az a nap! Mielőtt el nem jön reátok az Úr haragjának heve; mielőtt el nem jön reátok az Úr haragjának napja. Zep 2:3 Keressétek az Urat, föld minden alázatosai, akik az Úr ítéletét cselekszik; keressetek igazságot, keressetek alázatosságot, talán elrejtettek az Úr haragjának napján. Zep 2:4 Mert Gáza elhagyatottá lesz, és Askelon pusztasággá; Asdód? - délben elűzik azt, és Ekron kiirttatik. Zep 2:5 Jaj a tengervidék lakóinak, a kerétiek nemzetének; az Úr szava rajtatok, Kanaán, filiszteusok országa! És elveszítelek, hogy nem lesz lakód; Zep 2:6 és lesz a tengervidék ligetekké, pásztorkutakká és juhcserényekké. Zep 2:7 És lesz Júda háza maradékának vidékévé, rajta legeltetnek; Askelon házaiban hevernek este; mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és megfordítja sorsukat. Zep 2:8 Hallottam Móáb gyalázkodását, és Ammon fiainak szidalmait; akik gyalázták népemet, és nagyzoltak határuk ellen. Zep 2:9 Ezért, élek én, mond az Úr, Cebaót, Izráel Istene, hogy Móáb olyanná lesz, mint Szodoma, és Ammon fiai, mit Gomora. Csalánbirtok és sógödör, és pusztaság örökre; népem maradéka felprédálja őket, nemzetem maradványa örökli őket. Zep 2:10 Ez az övék kevélységükért; mert gyalázkodtak és nagyzoltak a Seregek Urának népe ellen. Zep 2:11 Félelmetes az Úr felettük, mert elsorvasztotta a föld minden isteneit, és őelőtte borul le mindenki a maga helyéről, a nemzetek minden szigetei. Zep 2:12 Ti is, szerecsenországiak! - kardom sebesültjei ők. Zep 2:13 És kinyújtja kezét északra, és elveszti Asszíriát. És pusztasággá teszi Ninivét, szárazsággá, mint a sivatag, Zep 2:14 és nyájak heverésznek benne, mindenféle fajta vadak. Pelikán is, bölömbika is oszlopfőin hálnak, hallga, énekelnek az ablakban! Omladék van a küszöbön; bizony a cédrust lefejtették! Zep 2:15 Ez a nagyhangú város, a biztonságban ülő, aki azt mondta magában: Én, és nincs több! Milyen pusztasággá lett, vadja heverőhelyévé! Mindenki, aki elmegy mellette, felszisszen, és legyint kezével. Zep 3:1 Jaj a lázadó és fertőzött, az erőszakos városnak! Zep 3:2 Nem hallgatott szóra, nem vett fel fenyítést; az Úrban nem bízott, Istenéhez nem közeledett. Zep 3:3 Fejedelmei ordító oroszlánok benne; bírái esti farkasok, nem hagynak reggelre. Zep 3:4 Prófétái léhák, csalárdság emberei; papjai megtörik a szentséget, erőszakot tesznek a Tanításon. Zep 3:5 Az Úr igaz közepette, nem csinál álnokságot, reggelről reggelre kiadja ítéletét; világosságban nincs hiány, de az álnok nem ismer szégyent. Zep 3:6 Nemzeteket irtottam ki, elpusztultak ormaik; feldúltam utcáikat, nincs, aki járja; romba dőltek városaik, nincs senki, nincs lakos. Zep 3:7 Azt mondtam, bizonnyal félni fogsz engem, felveszed a fenyítést, és nem kell kivágatni hajlékának, egészen amint rendeltem róla; csakhogy korán elrontották minden cselekedeteiket. Zep 3:8 Ezért várjatok rám, mond az Úr, a napra, mikor prédára kelek; mert ítéletem, hogy nemzeteket gyűjtök össze, királyokat szedek össze, hogy kiöntsem rájuk indulatomat, haragom egész hevét. [Mert féltékenységem tüzében megemésztetik az egész föld.] Zep 3:9 Mert akkor a népek ajakát megváltoztatom tisztává, hogy mindnyájan az Úr nevét hívják, hogy őt szolgálják vállvetve. Zep 3:10 Szerecsenország folyóin túlról hozzák imádóim, szétszórtjaim lánya, ételáldozatomat. Zep 3:11 Azon a napon nem fogsz szégyenkezni semmi cselekedeted miatt, mellyel ellenem vétkeznél; mert akkor eltávolítom belőled kevély nagyhangúidat, és többé már nem kevélykedel szentségem hegyén. Zep 3:12 És szelíd és gyámoltalan népet hagyok benned, mely az Úr nevében keres menedéket. Zep 3:13 Izráel maradéka nem követ el álnokságot, és nem szól hazugságot, és nem találtatik szájukban csalás nyelve; mert ők legelnek és hevernek, és nem lesz rettegtető. Zep 3:14 Zengj, Cion lánya, harsogjatok, Izráel; örülj és ujjongj teljes szívvel Jeruzsálem lánya! Zep 3:15 Eltávolította az Úr ítéleteidet, elseperte ellenségedet. Izráel királya, az Úr közötted van, nem látsz többé rosszat. Zep 3:16 Azon a napon azt mondják majd Jeruzsálemnek: Ne félj! Cion, ne lanyhuljanak kezeid! Zep 3:17 Az Úr, a te Istened közötted van, hős, aki megtart; örül rajtad örvendezéssel, hallgat szerelmében, vigad rajtad riadallal! Zep 3:18 Gyülekezet nélkül búsulókat gyűjtöttem össze; közüled voltak, kire gyalázat van rá rakva. Zep 3:19 Íme én elbánok minden elnyomóddal abban az időben; és megtartom a sántát, és az elűzöttet összeszedem. És dicséretté és dicsőséggé teszem azokat, akiknek az egész földön van szégyenük. Zep 3:20 Abban az időben meghozlak benneteket, és az időben összeszedlek titeket. Mert dicsőséggé teszlek benneteket és dicséretté a föld minden népei között, mikor megfordítom sorsotokat szemeitek előtt, mond az Úr. Hag 1:1 Dáriusz király második évében, a hatodik hónapban, a hónap első napján lett az Úr szava Haggai próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda pasájához és Jósuához, Jócádák fiához, a főpaphoz, mondván: Hag 1:2 így mondta a Seregek Ura, mondván: Ez a nép azt mondja: Nem eljövetel ideje, az Úr házának felépülésére való idő van. Hag 1:3 Erre lett az Úr szava Haggai próféta által, mondván: Hag 1:4 Hát nektek ideje van a saját házaitokban lakni, melyek bélelve vannak, mikor ez a ház rom? Hag 1:5 Most azért így mondta a Seregek Ura: Figyeljétek meg utaitokat: Hag 1:6 sokat vetettetek, de keveset hordtatok be, esztek, de nincs jóllakás, isztok, de nincs mámor, felöltöztök, de annak nincs melege; és aki bérért dolgozik, lyukas erszénynek dolgozik. Hag 1:7 Így mondta a Seregek Ura: Figyeljétek meg utaitokat: Hag 1:8 menjetek fel a hegyre és hozzatok fát, és építsétek fel a házat; azt kedvesen fogadom, és megmutatom az én dicsőségemet, azt mondja az Úr. Hag 1:9 Sokat vártatok, és íme kevés lett; és mikor hazavittétek, elfújtam: miért, mond a Seregek Ura? Házamért, mely rom, mikor ti mind a saját házatokért futtok. Hag 1:10 Ezért zárta el tőletek az ég a harmatot, és zárta el a föld az ő termését; Hag 1:11 és hívtam szárazságot a földre és a hegyekre, és a gabonára és a mustra és az olajra, és arra, amit a talaj előhoz; és az emberre és az állatra, és a kezek minden munkájára. Hag 1:12 És Zerubbábel, Sealtiél fia, és Jósua, Jócádák fia, a főpap, és az egész maradék nép, hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, és Haggai próféta beszédeire, amiképpen küldte őt az Úr, az ő Istenük; és félt a nép az Úr előtt. Hag 1:13 Haggai pedig, az Úr követe, azt mondta a népnek az Úr követségében, mondván: Én veletek vagyok, mond az Úr. Hag 1:14 És felindította az Úr Zerubbábelnek, a Sealtiél fiának, Júda pasájának lelkét és Jósuának, a Jócádák fiának, a főpapnak lelkét és az egész maradék nép lelkét; és eljöttek, és munkát végeztek a Seregek Urának, az ő Istenüknek házán. Hag 1:15 A hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dáriusz király második évében. Hag 2:1 A hetedik hónap huszonegyedikén, lett az Úr szava Haggai próféta által, mondván: Hag 2:2 Monddsza Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda pasájának, és Jósuának, Jócádák fiának, a főpapnak, és a maradék népnek, mondván: Hag 2:3 Ki van még meg köztetek, aki látta ezt a házat első dicsőségében? És minek látjátok ti azt most? Nemde olyan a szemeitekben, mint a semmi? Hag 2:4 Most mégis légy szilárd, Zerubbábel, mond az Úr, és légy szilárd, Jósua főpap, Jócádák fia, és légy szilárd, ország egész népe, és cselekedjetek; mert én veletek vagyok, mond a Seregek Ura. Hag 2:5 Az igével, mellyel szövetséget kötöttem veletek, mikor kijöttetek Egyiptomból, lelkem is megáll köztetek; ne féljetek. Hag 2:6 Mert így mondta a Seregek Ura: Még egy kicsi, és én megrázom az eget és a földet, és a tengert és a szárazat. Hag 2:7 És megrázok minden nemzeteket, és eljön minden nemzetek gyönyörűsége; és megtöltöm ezt a házat dicsőséggel, azt mondja a Seregek Ura. Hag 2:8 Enyém az ezüst, és enyém az arany; mond a Seregek Ura. Hag 2:9 Nagyobb lesz ennek a háznak utolsó dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregek Ura; és ezen a helyen adok békességet, mond a Seregek Ura. Hag 2:10 A kilencedik hó huszonnegyedikén, Dáriusz második évében lett az Úr szava Haggai próféta által, mondván: Hag 2:11 Ugyan kérj a papoktól Tanítást, mondván: Hag 2:12 Ha valaki szent húst visz ruhája szárnyában, és kenyérhez, főzelékhez, borhoz, olajhoz és bármiféle ételhez ér szárnyával, szentté lesz-e az? És feleltek a papok, és azt mondták: Nem. Hag 2:13 És azt mondta Haggai: Ha egy hullafertőzéses ér ezek közül bármihez, megfertőződik-e? És feleltek a papok és azt mondták, hogy megfertőződik. Hag 2:14 Felelt erre Haggai, és azt mondta: így van ez a nép, és így van ez a nemzet énelőttem, mond az Úr, és így van kezeiknek minden csinálmánya; és amit ott áldoznak, fertőzött. Hag 2:15 De most figyeljétek csak meg ettől a naptól fogva, és tovább! Mielőtt követ kőre tettek az Úr házában, Hag 2:16 mielőtt ezek történtek, ha elment valaki a húszas garmadához, lett tíz; ment a kádhoz, hogy majd lefejt ötven vedret, és lett húsz. Hag 2:17 Megvertelek benneteket üszöggel és ragyával és jégesővel, kezeitek minden csinálmányát; és nem tértetek hozzám, mond az Úr. Hag 2:18 Figyeljétek csak meg ettől a naptól fogva és tovább! A kilencedik hónap huszonnegyedik napjától fogva, attól a naptól fogva, melyen az Úr templomának alapja letétetett, figyeljétek meg! Hag 2:19 Vajon a mag még a csűrben van, és a szőlő és a füge és a gránátalma és az olajfa még nem terem? Ettől a naptól fogva áldani fogok. Hag 2:20 És lett az Úr szava Haggaihoz a hónap huszonnegyedikén másodszor, mondván: Hag 2:21 Mondd Zerubbábelnek, Júda pasájának, mondván: Én megrázom az eget és a földet. Hag 2:22 És felforgatom a királyságok trónját, és elpusztítom a pogány királyságok erejét; és felforgatom a harci szekereket és a rajtuk ülőket, és leomlanak a lovak és lovasok, egyik a másik kardja által. Hag 2:23 Azon a napon, mond a Seregek Ura, veszlek téged, Zerubbábel, Sealtiél fia, én szolgám, mond az Úr, és felteszlek mint pecsétgyűrűt; mert téged választottalak, mond a Seregek Ura. Zec 1:1 A nyolcadik hónapban, Dáriusz második évében lett az Úr szava Zekarja prófétához, Iddó fiának Berekjának fiához, mondván: Zec 1:2 Megharagudván megharagudott az Úr atyáitokra. Zec 1:3 Tehát mondd nekik: így mondta a Seregek Ura: Térjetek hozzám, mond a Seregek Ura, én is hozzátok térek, mond a Seregek Ura. Zec 1:4 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akiknek a régebbi próféták prédikáltak, mondván: így mondta a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útaitokból és gonosz cselekedeteitekből; de nem hallgatták meg és nem figyeltek rám, mond az Úr. Zec 1:5 Atyáitok hol vannak; és a próféták örökké élnek? Zec 1:6 De az én beszédeim és törvényeim, amelyeket parancsoltam szolgáimnak a prófétáknak, ugye elérték atyáitokat? Úgyhogy megtértek, és azt mondták: Amint elgondolta a Seregek Ura, hogy útjaink és cselekedeteink szerint cselekszik velünk, úgy cselekedett velünk. Zec 1:7 Dáriusz második évében a tizenegyedik hónap, azaz Sebát hónap huszonnegyedik napján lett az Úr szava Zekarja prófétához, Iddó fiának Berekjáhúnak fiához, mondván: Zec 1:8 Láttam az éjjel egy férfit vörös lovon ülni, mely a mirtuszok között állt, melyek a mélységben voltak; és utána vörös, tarka és fehér lovak. Zec 1:9 És azt mondtam: Mik ezek, uram? És azt mondta nekem az angyal, aki velem beszélt: Én megmutatom neked, mik ezek. Zec 1:10 És felelt az a férfi, aki a mirtuszok között állt, és azt mondta: Ezek azok, akiket az Úr elküldött, hogy bejárják a földet. Zec 1:11 És feleltek az Úr angyalának, aki a mirtuszok között állt, és azt mondták: Bejártuk a földet, és íme az egész föld veszteg ül és nyugodt. Zec 1:12 És felelt az Úr angyala, és azt mondta: Seregek Ura, meddig nem könyörülsz te Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekre már hetven éve haragszol? Zec 1:13 És felelt az Úr annak az angyalnak aki velem beszélt, jó szavakat, vigasztaló szavakat. Zec 1:14 És azt mondta nekem az angyal, aki velem beszélt: Prédikálj, mondván: így mondta a Seregek Ura: Buzgok Jeruzsálemért és Cionért nagy buzgalommal; Zec 1:15 de haragszom nagy haraggal az elbizakodott pogányokra; mert én kevéssé haragudtam, és ők veszedelemre segítettek. Zec 1:16 Ezért így mondta az Úr: Visszatértem Jeruzsálemhez irgalommal, házam fel fog épülni benne, mond a Seregek Ura, és mérőzsinór fog kifeszíttetni Jeruzsálem felett. Zec 1:17 Továbbá prédikáld, mondván: így mondta a Seregek Ura: Még eláradnak városaim jóval; és megvigasztalja még az Úr Ciont, és kiválasztja még Jeruzsálemet. Zec 1:18 És felemeltem szemeimet és láttam; és íme négy szarv. Zec 1:19 És azt mondtam annak az angyalnak, aki velem beszélt: Mik ezek? És azt mondta nekem: Ezek azok a szarvak, melyek szétszórták Júdát és Jeruzsálemet. Zec 1:20 Aztán mutatott nekem az Úr négy kovácsot. Zec 1:21 És azt mondtam: Mit csinálni jöttek ezek? És azt mondta, mondván: Azok azok a szarvak, melyek szétszórták Júdát, hogy senki sem emelte fel fejét; ezek meg azért jöttek, hogy megrettentsék őket, hogy ledobják a pogányok szarvait, amelyek szarvat emeltek Júda országa ellen, hogy szétszórják azt. Zec 2:1 És felemeltem szemeimet és láttam, és íme egy férfiú, és kezében mérőkötél. Zec 2:2 És azt mondtam: Hová mégy te? És azt monda nekem: Jeruzsálemet megmérni, hogy lássuk, mennyi a széle, és mennyi a hossza. Zec 2:3 És íme, amint az az angyal, aki velem beszélt, kijött, egy másik angyal is jött ki vele szembe, Zec 2:4 és azt mondta neki: Fuss, beszélj azzal az ifjúval és mondd: Kerítetlen városnak marad Jeruzsálem a benne levő ember és állat sokasága miatt. Zec 2:5 És én leszek neki, mond az Úr, tűz és kőfalul körül; és dicsőségül leszek közepette. Zec 2:6 Jaj, jaj, fussatok ki észak földjéről, mond az Úr; mert az ég négy szele szerint elszélesztettelek benneteket, mond az Úr. Zec 2:7 Jaj, Cionba menekülj, Babilon leányának lakója! Zec 2:8 Mert így mondta a Seregek Ura, dicsőségért küldött engem a pogányokhoz, akik titeket felprédáltak; mert aki hozzátok nyúl, az ő szeme fényéhez nyúl. Zec 2:9 Mert íme én meglendítem kezemet felettük, és prédájává lesznek azoknak, akik nekik szolgálnak; és megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem. Zec 2:10 Ujjongj és örvendj, Cion lánya, mert íme én jövök, és közötted fogok lakni, mond az Úr. Zec 2:11 És sok nemzet csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és lesznek neki népévé; és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád. Zec 2:12 És örökségül bírja az Úr Júdát, mint osztályrészét a szent földön; és megint kiválasztja Jeruzsálemet. Zec 2:13 Csitt, minden test az Úr előtt, mert felserkent szent lakából! Zec 3:1 És megmutatta nekem Jósua főpapot, amint az Úr angyala előtt állt; és jobbja felől állt a Sátán, hogy vádolja őt. Zec 3:2 De azt mondta az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán, igen, az Úr dorgáljon meg téged, aki kiválasztotta Jeruzsálemet; nem tűzből kimentett üszög-e ez? Zec 3:3 Jósua pedig szennyes ruhákba volt öltözve; úgy állt az angyal előtt. Zec 3:4 És az felelt és azt mondta az előtte állóknak, mondván: Távolítsátok el a szennyes ruhákat róla; neki pedig azt mondta: íme, elvettem rólad bűnödet, és felöltöztetlek ünnepi ruhákba. Zec 3:5 És mondtam, hogy tegyenek tiszta turbánt a fejére; és feltették a tiszta turbánt a fejére, és ráadták a ruhákat, míg az Úr angyala állt. Zec 3:6 Akkor bizonyságot tett az Úr angyala Jósuának, mondván: Zec 3:7 így mondta a Seregek Ura: Ha az én utaimon jársz, és ha szolgálatomat megtartod, akkor te is ítéled házamat, és őrzöd udvaraimat; és bejárást adok neked azok között, akik itt állanak. Zec 3:8 Halld meg csak, Jósua főpap, te és társaid, mert előjelül lévő férfiak ők, hogy én íme elhozom szolgámat, a Csemetét. Zec 3:9 Mert íme a kő, melyet Jósua elé tettem, egy kövön hét szem; és vésem rá vésetét, mond a Seregek Ura, és eltávolítom annak az országnak a bűnét egy napon. Zec 3:10 Azon a napon, mond a Seregek Ura, meghívjátok majd barátaitokat, ki-ki a szőlőlugas alá és a fügefa alá. Zec 4:1 És ismét felserkentett engem az angyal, aki velem beszélt, mint akit álmából serkentenek fel. Zec 4:2 És azt mondta nekem: Mit látsz te? És azt mondtam: Látom, hogy ihol van egy merő arany gyertyatartó, és olajtartója a tetején, és hét mécs rajta, és hét-hét cső a mécseken, melyek a tetején vannak. Zec 4:3 És két olajfa van mellette; egyik jobbra az olajtartótól, és a másik balra. Zec 4:4 És feleltem, és azt mondtam az angyalnak, aki velem beszélt, mondván: Mik ezek, uram? Zec 4:5 És beszélt az angyal, aki beszélt velem; és azt mondta nekem: Hát nem tudod, mik ezek? És azt mondtam: Nem, Uram. Zec 4:6 És felelt, és azt mondta nekem, mondván: Ez az Úr szava Zerubbábelhez, mondván: Nem hatalommal és nem erővel, hanem az én szellememmel, azt mondja a Seregek Ura. Zec 4:7 Ki vagy te, nagy hegy? Zerubbábel előtt síksággá kell lenned; és ő kihozza a zárókövet „Üdv, üdv neki! kiáltások között. Zec 4:8 És lett hozzám az Úr szava, mondván: Zec 4:9 Zerubbábel kezei alapították ezt a házat, és az ő kezei fogják bevégezni; és megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Zec 4:10 Mert aki megvetette a kis dolgok napját, majd örvend, ha látja Zerubbábel kezében az ónkövet: ez a hét az Úr szeme, melyek bejárják az egész földet. Zec 4:11 De feleltem, és azt mondtam neki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartótól jobbra és balra? Zec 4:12 És feleltem másodszor, és azt mondtam neki: Mi az a két olajág, mely a két aranycsatorna mellett van, mely önti magáról az aranyat? Zec 4:13 És azt mondta nekem, mondván: Hát nem tudod, mik ezek? És azt mondtam: Nem, Uram. Zec 4:14 És azt mondta: Ez a két Felkent, akik az egész föld Ura előtt állanak. Zec 5:1 És ismét felemeltem szemeimet, és láttam; és íme egy repülő könyvtÚret. Zec 5:2 És azt mondta nekem. Mit látsz te? És azt mondtam: Én egy repülő könyvtÚretet látok, hossza húsz rőf, és szélessége tíz rőf. Zec 5:3 És azt mondta nekem: Ez az az átok, melynek ki kell vonulni az egész ország színére; mert mindaz, aki lop, innét a szerint tisztul ki, és mindaz, aki esküszik, innét e szerint tisztul ki. Zec 5:4 Kihoztam ezt, mond a Seregek Ura, hogy menjen be a tolvaj házába és annak a házába, aki nevemre hamisan esküszik; és telepedjék le annak házában, és eméssze azt el fástul és kövestül. Zec 5:5 És kijött az angyal, aki velem beszélt; és azt mondta nekem: Mi ez, ami most kijön? Zec 5:6 És azt mondtam: Mi ez? És azt mondta: Ez az az efa, ami kijön. És azt mondta: Ez megjelenik nekik az egész országban. Zec 5:7 És íme egy ólom karély felemelkedett; és íme egy asszony ült benne az efában. Zec 5:8 És azt mondta: Ez a hitetlenség, és belelökte őt az efába; az ólomkövet pedig annak szájára lökte. Zec 5:9 Mikor szemeimet felemeltem, láttam, hogy íme két asszony jött ki, és szél volt szárnyaikban, és olyan szárnyaik voltak nekik, mint a gólyaszárnyak; és felemelték az efát a föld és az ég közé. Zec 5:10 És azt mondtam az angyalnak, aki velem beszélt: Hova viszik azok azt az efát? Zec 5:11 És azt mondta nekem: Hogy házat építsenek neki a Sineár földén; mikor kész lesz, leteszik őt ott az ő helyén. Zec 6:1 Mikor ismét felemeltem szemeimet, láttam, hogy íme négy szekér jött ki a két hegy közül; és a hegyek rézhegyek voltak. Zec 6:2 Az első szekérben vörös lovak voltak, és második szekérben fekete lovak. Zec 6:3 És a harmadik szekérben fehér lovak; a negyedik szekérben pedig tarka lovak, erősek. Zec 6:4 És feleltem, és azt mondtam az angyalnak, aki velem beszélt: Mik ezek, uram? Zec 6:5 És felelt az angyal, és azt mondta nekem: Ezek az égnek négy szele, kik az egész föld Ura előtt való jelentkezésről jönnek ki. Zec 6:6 Amelyikben a fekete lovak vannak, észak földjére mennek ki, és a fehérek nyugatra mennek ki; és a tarkák délnek földjére mennek ki. Zec 6:7 Mikor az erősek kimentek, és menni akartak, hogy bejárják a földet, azt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! És bejárták a földet. Zec 6:8 Akkor odahívott engem, és beszélt velem, mondván: Nézd, akik észak földjére mentek ki, letették lelkemet észak földjén. Zec 6:9 És lett az Úr szava hozzám, mondván: Zec 6:10 Végy a fogságbeliektől, Heldaitól, Tobijától és Jedajától; aztán menj te ugyanazon a napon, és menj be Jósiának, Cefanja fiának házába, ahova Babilóniából érkeztek, Zec 6:11 és végy ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat; és tégy Jósuának, Jócádák fiának, a főpapnak fejére. Zec 6:12 És mondd neki, mondván: így mondta a Seregek Ura, mondván: íme a férfiúnak, kinek Csemete a neve, mert a saját helyéből sarjad ki, hogy megépítse az Úr templomát; Zec 6:13 és aki meg fogja építeni az Úr templomát, és aki viselni fogja a felséget, és ül és uralkodik királyi székén: annak királyi székén egy pap is lesz, és békesség tanácsa lesz kettőjük között. Zec 6:14 A koronák pedig legyenek Heldainak és Tobijának és Jedajának és Cefanja fia szívességének emlékezetére az Úr templomában. Zec 6:15 És mikor a távol valók eljönnek, és építenek az Úr templomában, megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. És meglesz, ha hallgatván hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára. Zec 7:1 És történt Dáriusz király negyedik évében, hogy lett az Úr szava Zekarjához a kilencedik hónapnak, Kiszlévnek negyedikén. Zec 7:2 Akkor küldte Bétél-Szárecert és Regemmeleket és embereit, hogy esedezzenek az Úr előtt. Zec 7:3 Mondván a papoknak, ki a Seregek Urának házánál vannak, és a prófétáknak, mondván: Sírjak-e az ötödik hónapban böjtöléssel, mint már annyi éve teszem? Zec 7:4 És lett a Seregek Urának szava hozzám, mondván: Zec 7:5 Mondd az ország egész népének és a papoknak, mondván: Ha böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban immár hetven esztendeje, vajon böjtölvén nekem böjtöltetek-e? Zec 7:6 És ha esztek, és ha isztok, vajon nem magatoknak esztek és isztok-e? Zec 7:7 Nemde ezek azok az igék, melyeket az Úr hirdetett az előbbi próféták által, mikor Jeruzsálem lakott és nyugodt volt, és városai körülötte; és a Délvidék és az Alföld lakott volt? Zec 7:8 És lett az Úr szava Zekarjához, mondván: Zec 7:9 így mondta a Seregek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és szeretetet és irgalmasságot cselekedjetek egymással. Zec 7:10 És özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt el ne nyomjatok; és egymás ellen rosszat ne gondoljatok szívetekben. Zec 7:11 De vonakodtak figyelmezni, és engedetlenül vállat vontak; és füleiket megnehezítették, hogy ne halljanak. Zec 7:12 És szívüket gyémánttá tették, hogy ne hallgassanak a Tanításra és az igékre, amelyeket a Seregek Ura az ő lelkével küldött az előbbi próféták által; és lett nagy harag a Seregek Urától. Zec 7:13 így történt, hogy amiképpen kiáltott, és nem hallották meg; azonképpen kiáltsanak és nem hallom meg, azt mondta a Seregek Ura; Zec 7:14 és elszórtam őket viharral minden nemzetekhez, akiket nem ismertek, és az ország pusztasággá lett utánuk, hogy nem volt aki keresztülmenjen és visszatérjen rajta; és pusztasággá tették a kívánatos országot. Zec 8:1 És lett a Seregek Urának szava, mondván: Zec 8:2 így mondta a Seregek Ura: Buzgok Cionért nagy buzgósággal; és nagy haraggal buzgok érte. Zec 8:3 Így mondta az Úr: Visszatérek Cionba és Jeruzsálem közepette fogok lakni; és Jeruzsálemet a hűség városának, és a Seregek Urának hegyét a szentség hegyének fogják hívni. Zec 8:4 így mondta a Seregek Ura: Még ülnek öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem terein; kinek-kinek botja a kezében nagy kora miatt. Zec 8:5 És a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszanak terein. Zec 8:6 így mondta a Seregek Ura: Ha ez csodálatos lesz e nép maradékának azokban a napokban; az én szemeimben is csodálatos lesz-e?; mond a Seregek Ura. Zec 8:7 így mondta a Seregek Ura: íme én megszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. Zec 8:8 És behozom őket, és lakoznak Jeruzsálem közepette; és lesznek nekem népem, és én leszek nekik Istenük, hűségben és igazságban. Zec 8:9 így mondta a Seregek Ura: Legyenek szilárdak a ti kezeitek, akik ezekben a napokban halljátok ezeket az igéket azoknak a prófétáknak szájából, akik most vannak, mikor a Seregek Urának háza megfundáltatott, a templom, hogy megépíttessék. Zec 8:10 Mert azoknak a napoknak előtte az embernek nem volt bére, és a baromnak nem volt bére; és a kimenőnek és a bejövőnek nem volt békessége az ellenségtől, és az embereket mind egymásra eresztettem. Zec 8:11 De most nem olyan vagyok e maradék néphez, mint az előbbi napokban, mond a Seregek Ura, Zec 8:12 hanem békesség vetése; a szőlőtő megadja gyümölcsét, és a föld megadja termését, és az ég megadja harmatát; és örökségül adom a maradék népnek mindezeket. Zec 8:13 És lesz, hogy amiképpen átok voltatok a nemzetek között, Júda háza és Izráel háza, úgy megszabadítalak titeket és áldássá lesztek; ne féljetek, legyenek szilárdak kezeitek. Zec 8:14 Mert így mondta a Seregek Ura: Amiképpen elhatároztam, hogy rosszat teszek veletek, mikor atyáitok megharagítottak engem, azt mondja a Seregek Ura, és nem bántam meg: Zec 8:15 azonképpen viszont elhatároztam ezekben a napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával; ne féljetek. Zec 8:16 Ezek azok a dolgok, melyeket cselekednetek kell: beszéljetek igazat egymással, és békeítéletet ítéljetek kapuitokban. Zec 8:17 És egymás ellen rosszat ne gondoljatok szívetekben, és a hamis esküt ne szeressétek; mert ezek azok, amiket én mind gyűlölök, mond az Úr. Zec 8:18 És lett a Seregek Urának szava hozzám, mondván: Zec 8:19 így mondta a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, és az ötödik böjtje, és a hetedik böjtje, és a tizedik böjtje Júda házának örömére és vigasságára és vidám ünnepnapjaivá lesz; és a hűséget és a békességet szeressétek. Zec 8:20 így mondta a Seregek Ura: Még jönnek népek és sok város lakosai, Zec 8:21 és mennek egyiknek a lakosai a másikhoz, mondván: Menten menjünk az Úr színe előtt esedezni és a Seregek Urát keresni; én is hadd menjek! Zec 8:22 És eljön sok nép és hatalmas nemzet a Seregek Urát keresni Jeruzsálembe, és esedezni az Úr színe előtt. Zec 8:23 így mondta a Seregek Ura: Azok a napok azok, mikor megragadja tíz ember, mindenféle nyelvű pogányok közül; megragadja egy zsidó ember ruhájának szélét, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy Isten veletek van. Zec 9:1 Az Úr szava Hadrák földjén van, és Damaszkusz a nyughelye; mert az Úré az ember forrása, és Izráel minden törzse; Zec 9:2 és Hamát is, mely határos vele, Tírusz és Cidon, mert bölcs nagyon. Zec 9:3 És Tírusz erődöt épített magának; és ezüstöt halmozott fel, mint a port, és aranyat, mint utcák sarát: Zec 9:4 íme az Úr elfoglalja azt, és a tengerbe veri védfalát; és magát a tűz emészti meg. Zec 9:5 Látja Askelon, és félni fog, és Gáza, és reszket nagyon, és Ekron, mert megszégyenült bizodalma; és kivész a király Gázából, és Askelonban nem laknak, Zec 9:6 és Asdódban fattyú lakik. És kiirtom a filiszteusok kevélységét; Zec 9:7 és eltávolítom a vért szájából, és utálatosságait fogai közül: és ő is a mi Istenünknek marad; és olyan lesz, mint egy júdabeli nemzetség, és Ekron olyan, mint a Jebuszi. Zec 9:8 És táborba szállok házamhoz őrségül az átmenő és visszatérő miatt; és nem megy keresztül rajtuk többé sarcoló, mert most a saját szemeimmel láttam. Zec 9:9 Ujjongj nagyon, Cion leánya, riongj, Jeruzsálem leánya; íme királyod eljön hozzád, igaz és diadalmas ő; alázatos, aki szamáron ül, csikón, szamárkanca vemhén. Zec 9:10 És kiirt harciszekeret Efraimból, és paripát Jeruzsálemből, és kiirtatik a hadi íj: és békét diktál a nemzeteknek, és uralma tengertől tengerig lesz, és a folyamtól a föld végéig. Zec 9:11 Neked, szövetségvéredért, foglyaidat el is bocsátottam a víztelen kútból; Zec 9:12 Térjetek vissza az erősséghez, reménység foglyai; ma is hirdetem, kétszeresen megfizetek neked! Zec 9:13 Mert felvontam magamnak Júdát mint íjat, feltettem rá Efraimot; és felébresztettem fiaidat, Cion, fiaid ellen, Görögország! És olyanná teszlek, mint a hősnek kardja; Zec 9:14 és az Úr meg fog jelenni felettük. És kivonul nyila, mint a villámlás, és az én uram, az Úr, a kÚrtbe fú, és jár a Dél viharaiban; Zec 9:15 a Seregek Ura oltalmazza őket, és megeszik és letiporják a parittyásokat, és isznak és zajongnak, mint a bortól. És megtelnek, mint a hintőcsésze, mint az oltár szegletei; Zec 9:16 és megszabadítja őket az Úr, az ő Istenük, azon a napon, mint népe nyáját: mert koronakövekül menekültek földjére; Zec 9:17 mert mily nagy jósága, és mily nagy szépsége: gabona ifjaikat és must hajadonokat sarjaszt. Zec 10:1 Kérjetek az Úrtól esőt tavaszi eső idején, az Úr csinál villámlásokat; és téli esőt ad nekik, kinek-kinek, füvet a mezőn. Zec 10:2 Mert a Teráfok hamisságot szóltak, és a jövendőmondók hazugságot láttak, és Úres álmokat beszéltek, hiábavalósággal vigasztaltak. Azért kellett futniuk, mint a juhoknak, és jutottak nyomorúságba, mert nem volt pásztoruk. Zec 10:3 A pásztorokra fellobbant haragom; és a bakokat meglátogatom. Mert meglátogatja a Seregek Ura nyáját, Júda házát; és olyanokká teszi őket, mint díszparipáját a harcban. Zec 10:4 Tőle szegelet, tőle szeg, tőle hadi íj; tőle jön ki minden hajtó együtt: Zec 10:5 és olyanok lesznek, mint a hősök, akik utcai sárként tipornak a harcban. És harcolnak, mert az Úr velük lesz; és megszégyenülnek a lovon ülők: Zec 10:6 mert megerősítem a Júda házát, és József házát megsegítem. És visszahozom őket, mert irgalmaztam nekik, és olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és én meghallgatom őket. Zec 10:7 És Efraim olyan lesz, mint a hős, és örül szívük, mint a bortól; és fiaik látják és örvendenek, vigad a szívük az Úrban. Zec 10:8 Süvöltök nekik, összegyűjtöm, mert megváltottam őket; és oly sokan lesznek, amily sokan voltak. Zec 10:9 És elszórom őket a népek közé, de a távolban megemlékeznek rólam; és felnevelik fiaikat, és visszatérnek. Zec 10:10 És visszahozom őket Egyiptom földjéről, és Asszíriából összegyűjtöm őket; és Gileád és Libánon földére beviszem őket, de nem lesz elég nekik. Zec 10:11 És a tengerben mennek keresztül az ínségen, és megverik a tengerben a hullámokat, és kiszárítják a folyam minden mélységeit. És összeomlik Asszíria kevélysége, és Egyiptom botja eltávozik: Zec 10:12 és megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében járnak, mond az Úr. Zec 11:1 Nyisd ki, Libánon, ajtaidat, hogy tűz emésszen cédrusaid között. Zec 11:2 Ciprus, jajgass, mert cédrus esett el, mert hatalmasok pusztíttattak el. Jajgassatok, Básán tölgyei, mert ledőlt a hozzáférhetetlen erdő. Zec 11:3 Hallga, a pásztorok jajgatása; mert elpusztíttatott dicsőségük! Hallga, oroszlánfiak ordítása; mert elpusztíttatott a Jordán kevélysége. Zec 11:4 így mondta az Úr, az én Istenem: Legeltesd a vágni való juhokat. Zec 11:5 Melyeket gazdáik büntetlen megölnek [és eladóik azt mondják: Áldott az Úr, hogy gazdagszom]; és pásztoraik nem sajnálják őket. Zec 11:6 Mert nem sajnálom már az ország lakosait, mond az Úr; hanem íme én kiszolgáltatom az embert, kit-kit felebarátja kezébe, és királya kezébe, és királya kezébe, kik összetörik az országot, és nem szabadítom ki kezükből. Zec 11:7 És legeltetem a vágni való juhokat tehát a nyáj legszegényebbjeit; és vettem magamnak két pálcát. Egyiket neveztem Kedvességnek, és a másikat neveztem Egyességnek; és így legeltettem a juhokat. Zec 11:8 És eltöröltem a három pásztort egy hónap alatt; és elfogyott a tÚrelmem irántuk. És az ő lelkük is megutált engem; Zec 11:9 és azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket! A halni való haljon és a veszni való vesszen; a többi pedig egye meg egymás húsát! Zec 11:10 És vettem pálcámat, a Kedvességet, és eltörtem azt; hogy felbontsam szövetségemet, melyet kötöttem minden néppel. Zec 11:11 És mikor az nap felbomlott, bizonyosan tudták a nyáj szegényei, akik vigyáztak rám, hogy az Úr szava volt az. Zec 11:12 És azt mondtam nekik: Ha úgy tetszik, adjátok meg béremet, ha nem, hagyjátok el; és kimértek béremül harminc ezüstöt. Zec 11:13 És azt mondta az Úr nekem: Vesd a fazekasnak a pompás árt, melyre becsültettem tőlük. És vettem a harminc ezüstöt, és odavetettem azt az Úr házában a fazekasnak. Zec 11:14 Aztán eltörtem másik pálcámat, az Egyességet; hogy felbontsam a testvériséget Júda között és Izráel között. Zec 11:15 És azt mondta az Úr nekem: Már végy magadnak bolond pásztornak való szerszámot. Zec 11:16 Mert íme én állítok egy pásztort az országba, ki az elveszőket nem veszi számba (a szétszórtat nem keresi meg); a letöröttet nem gyógyítja, az egészségeset nem táplálja; és a kövérnek húsát megeszi, és patáikat összetöri. Zec 11:17 Jaj a haszontalan pásztornak, ki elhagyja a juhokat! Kard a karjára és a jobb szemére; karja száradván száradjon el, és jobb szeme apadván apadjon ki! Zec 12:1 ítélethirdetés, az Úr szava Izráel felől; az Úr mondása, ki az eget kifeszítette és a földet alapította, és az ember szellemét alakítja bensejében: Zec 12:2 íme én Jeruzsálemet tántorgás csészéjévé teszem minden nép számára körül; sőt Júda ellen is az lesz a Jeruzsálem elleni ostromban. Zec 12:3 És lesz azon a napon, Jeruzsálemet teherpróba kövévé teszem minden nép számára, mindenki nagyon bevagdalja magát, aki megemeli; és összegyűlnek ellene a föld minden nemzetei. Zec 12:4 Azon a napon, mond az Úr, megverek minden lovat ijedséggel, és lovasát tébollyal; és Júda háza felett kinyitom szemeimet, és a népek minden lovát megverem vaksággal. Zec 12:5 És azt mondják Júda nemzetségei szívükben: Az én erősségem Jeruzsálem lakossága a Seregek Urában, az ő Istenükben. Zec 12:6 Azon a napon olyanokká teszem Júda nemzetségeit, mint a tüzes serpenyőt a fák között, és mint a tüzes fáklyát a kévében, és megemésztik jobbra és balra a népeket mind körül; Jeruzsálem pedig továbbra is helyén marad, Jeruzsálemben. Zec 12:7 Tehát az Úr Júda sátorait viszi diadalra először, hogy ne nagyzolhasson Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakosságának dicsősége Júda felett. Zec 12:8 Azon a napon az Úr oltalmazza Jeruzsálem lakosságát, és köztük a legelesettebb olyan lesz azon a napon, mint Dávid; Dávid háza pedig úgy lesz előttük, mint Isten, mint az Úr angyala. Zec 12:9 És lesz azon a napon; törekszem kipusztítani minden pogányokat, kik Jeruzsálem ellen jönnek; Zec 12:10 Dávid házára és Jeruzsálem lakosságára pedig kegyesség és könyörgés szellemét öntök; és úgy tekintenek rám, mint akit átszegeztek, és akit az egyszülött elsiratásával siratnak el, és akiért úgy keseregnek, mint az elsőszülöttért keseregnek. Zec 12:11 Azon a napon olyan lesz az elsiratás Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon elsiratása Megiddó völgyében. Zec 12:12 És az ország nemzetségenként külön-külön rendez elsiratást; a Dávid házának nemzetsége külön és feleségeik külön, Nátán házának nemzetsége külön és felségeik külön; Zec 12:13 Lévi házának nemzetsége külön és feleségeik külön, a Simei nemzetsége külön és feleségeik külön: Zec 12:14 a többi nemzetségek mind nemzetségenként külön és feleségeik külön. Zec 13:1 Azon a napon egy forrás nyílik Dávid házának és Jeruzsálem lakosságának; bűn és tisztátlanság ellen. Zec 13:2 És lesz azon a napon, mond a Seregek Ura, kiirtom a bálványok neveit az országból, és nem említtetnek többé; és a prófétákat és a tisztátalanság szellemét is eltávolítom az országból. Zec 13:3 És lesz, ha még valaki prófétálna, azt mondanák neki atyja és anyja, saját szülei: Nem szabad élned, mert hazugságot szóltál az Úr nevében; és keresztülszúrnák őt atyja és anyja, a saját szülei, ha prófétálna. Zec 13:4 És lesz azon a napon, minden próféta szégyellni fogja a maga látomását, ha a prófétálás rájön; és nem öltöznek szőrpalástba, hogy hazudjanak, Zec 13:5 hanem azt mondják: Nem vagyok én próféta; földművelő ember vagyok én, mert a föld az én keresetem ifjúságomtól fogva. Zec 13:6 És ha azt mondják neki: Mik ezek az ütések a kezeid között?, azt mondja: Amiket ütöttek rajtam barátaim házában. Zec 13:7 Kard, ébredj pásztorom ellen, és a nemzetembeli férfiú ellen, mond a Seregek Ura; verd meg a pásztort, hogy széledjenek el a juhok, és fordítsam kezemet a kicsinyek ellen. Zec 13:8 És lesz az egész országban, mond az Úr, két rész kiirtatik benne és meghal; de egyharmad rész megmarad benne. Zec 13:9 És ezt a harmadrészt beviszem a tűzbe, és megolvasztom őket, mint megolvasztják az ezüstöt, és megtisztítom őket, mint megtisztítják az aranyat; ő nevemen hív és én felelek neki; azt mondom: Népem ő, és ő azt mondja: Az Úr az én Istenem. Zec 14:1 ímé jön egy nap, az Úré; és felosztják prédádat benned. Zec 14:2 És mind összegyűjtöm a nemzeteket Jeruzsálembe a háborúra, és beveszik a várost, és kifosztják a házakat, és megszeplősítik az asszonyokat; és a városnak fele kimegy a fogságba, de a többi népet nem irtják ki a városból. Zec 14:3 És kivonul az Úr, és hadakozik azok ellen a nemzetek ellen, mint mikor az ütközet napján hadakozott. Zec 14:4 És megállnak lábai azon a napon az Olajfák hegyén, mely keletre van Jeruzsálem előtt, és elhasad az Olajfák hegye felében keletre és nyugatra egy igen nagy völggyé; és a hegynek fele északra mozdul el, fele meg délre. Zec 14:5 Akkor menekültök hegyeim völgyébe, mert a hegyek völgye Acalig ér, és úgy menekültök, mint a földrengés elől menekültetek Uzzija júdai király napjaiban; és eljön az Úr, az én Istenem. Minden szentek veled. Zec 14:6 És lesz azon a napon; nem lesz a világosságnak ragyogása és homálya; Zec 14:7 hanem egy nap lesz az, ismeretes az Úr előtt, nem nappal és nem éjszaka; és este idején is világosság lesz. Zec 14:8 És lesz azon a napon, élő vizek jönnek ki Jeruzsálemből, egyik felük a keleti tengerbe, másik felük pedig a nyugati tengerbe; nyáron és télen így lesz. Zec 14:9 És az Úr királyul lesz az egész földön; azon a napon lesz az Úr egy, és az ő neve egy. Zec 14:10 Olyanná változik az egész ország, mint a Síkság Gebától Rimmonig Jeruzsálemtől délre; az pedig emelkedett lesz, és helyén marad Benjámin kapujától a régebbi kapu helyéig, a Szegletkapuig, és a Hananeél tornyától a király sajtójáig. Zec 14:11 És úgy laknak benne, hogy kiátkozás nem lesz többé; és Jeruzsálem biztonságban lakik. Zec 14:12 Ez pedig lesz a csapás, mellyel megveri az Úr mindazokat a népeket, melyek hadba szálltak Jeruzsálem ellen: megrothasztja húsukat, míg lábukon állanak, és szemeik megrothadnak gödreikben, és nyelvük megrothad szájukban. Zec 14:13 És lesz azon a napon, hogy nagy zűrzavar lesz köztük az Úrtól, annyira, hogy megragadja egyik a másiknak kezét, és keze a másiknak a kezére emelkedik. Zec 14:14 És Júda is harcol Jeruzsálem ellen; és összegyűjtik minden nemzet vagyonát körül, aranyat és ezüstöt és ruhákat nagy tömegben. Zec 14:15 Ugyanilyen csapás lesz a lovon, öszvéren, a tevén és a szamáron és minden barmon, mely azokban a táborokban lesz, mint ez a csapás. Zec 14:16 És lesz, hogy mindazok, akik megmaradnak mindazokból a nemzetekből, amelyek Jeruzsálem ellen jöttek, felvonulnak évről évre, hogy leboruljanak a Seregek Ura előtt, mint király előtt, és ünnepeljék a sátorok ünnepét. Zec 14:17 És lesz, hogy amelyik nem vonul fel a föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Seregek Ura előtt, mint király előtt; arra nem lesz eső, Zec 14:18 és ha Egyiptom nemzetsége nem vonul fel és nem jön el, arra sem; meglesz a csapása, mellyel megveri az Úr azokat a nemzeteket, melyek nem vonulnak fel a sátorok ünnepét megünnepelni. Zec 14:19 Ez lesz Egyiptom bűnhődése; és mindazoknak a nemzeteknek bűnhődése, melyek nem vonulnak fel a sátorok ünnepét megünnepelni. Zec 14:20 Azon a napon a lócsengettyűkön ez lesz: Szentség az Úrnak; és a fazekak az Úr házában olyanok lesznek, mint a hintőcsészék az oltár előtt. Zec 14:21 És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék szentség lesz a Seregek Urának, úgyhogy bármely áldozó jön, és vesz belőlük, és főz benne; és nem lesz többé kalmár a Seregek Urának házában azon a napon. Mal 1:1 ítélethirdetés. Az Úr szava Izráelhez Malaki által: Mal 1:2 Szerettelek benneteket, azt mondta az Úr, és azt mondtátok: Miben szerettél minket? Nemde testvére Ézsau Jákóbnak, mond az Úr? És Jákóbot szerettem, Mal 1:3 és Ézsaut gyűlöltem; és hegyeit pusztasággá tettem, és örökségét sivatagi sakálokévá. Mal 1:4 Ha azt mondja Edom: Leromboltattunk, de újraépítjük a romokat; így mondta a Seregek Ura: Ők építenek, én meg lebontom. Mal 1:5 És hitetlenség határának hívják őket, és a népnek, melyre örökké haragszik az Úr; és szemeitek meg fogják látni, és ti magatok mondjátok: Nagy az Úr, Izráel határain túl! Mal 1:6 Fiú atyát tisztel, és szolga urát; hát, ha Atya vagyok, hol van tiszteletem, és ha Úr vagyok, hol van félelmem?; azt mondja a Seregek Ura. Nektek, ti papok, kik kevésbe veszitek nevemet, és azt mondjátok: Miben vettük kevésbe nevedet? Mal 1:7 Kik oltáromra megfertőztetett kenyeret hoztok, és azt mondjátok: Mivel fertőztettünk meg téged? Azzal, hogy azt gondoljátok, az Úr asztala kevésbe vehető; Mal 1:8 és ha vakot hoztok áldozni, nem baj, és ha sántát és beteget hoztok, nem baj. Vígy csak ilyet a pasádnak, kedvét leli-e benned; vagy kegyesen fogad-e?; azt mondja a Seregek Ura. Mal 1:9 És most esedezzetek Isten előtt, hogy könyörüljön rajtunk! Ti ezt csináltátok, kegyesen fogadhatja-e valamelyiketeket?; azt mondja a Seregek Ura. Mal 1:10 Bárcsak valaki közületek be is zárná az ajtókat, hogy ne gyújtanátok fel oltáromat hiába: Nincs kedvem bennetek, azt mondja a Seregek Ura, és áldozatot nem veszek szívesen kezetekből. Mal 1:11 Mert napkelettől napnyugatig nagy a nevem a nemzetek között; és minden helyen tömjént hoznak nevemnek, és tiszta áldozati ajándékot. Mert nagy a nevem a nemzetek között, azt mondja a Seregek Ura; Mal 1:12 ti pedig megfertőztetitek azt, mikor azt mondjátok: Az Úr asztala szennyes, és rajta a gyümölcs kevésbe vehető, az ő étele. Mal 1:13 És azt mondjátok: íme, mily fáradság! És ráfujtok, azt mondja a Seregek Ura; és hoztok raboltat, és a sántát és a beteget [az ételeáldozatot is így hozzátok], szívesen vehetem-e kezetekből?; azt mondja az Úr. Mal 1:14 És átkozott az álnok, akinek van hím a nyájában, és azt fogadja, és rokkantat áldoz az Úrnak! Mert nagy király vagyok én, azt mondja a Seregek Ura, és a nevem félelmetes a nemzetek között. Mal 2:1 És most rátok van ez a parancs, papok: Mal 2:2 Ha nem engedelmeskedtek, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok nevemnek, azt mondja a Seregek Ura, rátok küldöm az átkot, és megátkozom áldásaitokat; sőt meg is átkoztam azt, mert nem veszitek szívetekre. Mal 2:3 íme én megdorgálom érettetek a vetést, és ganéjt szórok orcáitokba, ünnepeitek ganéját, és arra visznek benneteket. Mal 2:4 És megtudjátok, hogy én küldöttem reátok ezt a parancsot; mivel szövetségem van Lévivel, azt mondja a Seregek Ura. Mal 2:5 Szövetségem vele az élet és a béke volt, mit félelmül adtam neki, és félt engem; és nevem előtt rettegett ő. Mal 2:6 Hűséges Tanítás volt a szájában; és álnokság nem találtatott ajkain. [Békességben és egyenességben járt velem, és sokakat megtérített a bűntől.] Mal 2:7 Mert a pap ajkai tudományt őriznek, és Tanítást keresnek szájából, mert a Seregek Urának követe ő. Mal 2:8 De ti eltértetek az útról, sokakat elbotlasztottatok a Tanításban; megrontottátok a Lévi szövetségét, azt mondja a Seregek Ura. Mal 2:9 Ezért én is lenézettekké tettelek titeket, és alacsonyakká az egész népnél; aszerint, amint nem őriztétek meg útjaimat, és személyválogatók voltatok a Tanításban. Mal 2:10 Nem egy atyánk van-e mindnyájunknak, nem egy Isten teremtett-é bennünket? Miért követünk el hitszegést egymás ellen, hogy atyáink szövetségét megszentségtelenítsük? Mal 2:11 [Hitszegő lett Júda, és szörnyűség történt Izráelben és Jeruzsálemben!] Mert megszentségtelenítette Júda az Úr szentségét, melyet szeret; és idegen isten leányát vett nőül. Mal 2:12 Irtsa ki az Úr annak, aki azt megteszi, a Jákób sátoraiból őrét és felelőjét; és a Seregek Urához áldozatvivőjét. Mal 2:13 Ezt is cselekszitek másodszor, elborítjátok könnyel az Úr oltárát; azon való sírással és sóhajtással, hogy már nem fordul az áldozathoz, és nem fogadja kedvesen kezetekből. Mal 2:14 És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tanúbizonyság közted és ifjúkori feleséged közt, aki ellen te hitszegést követtél el, pedig ő nemzetedbeli és hitfeled. Mal 2:15 És nem tette meg ezt egy, akinek pedig szellemi maradéka van? De mit keresett az az egy? Istentől való magot. Tehát vigyázzatok magatokra! És ifjúkori feleséged ellen ne kövess el hitszegést! Mal 2:16 Mert gyűlölöm a válást, azt mondja az Úr, Izráel Istene, és azt, aki erőszakkal borítja ruháját, azt mondja a Seregek Ura, tehát vigyázzatok magatokra, és ne kövessetek el hitszegést! Mal 2:17 Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben; és: Azokban gyönyörködik ő! Vagy: Hol az ítélet Istene? Mal 3:1 íme én elküldöm követemet, hogy utat tisztítson előttem; és hirtelen eljön templomába az Úr, akit ti kerestek. A szövetség követe pedig (akit ti kívántok) immár jön, azt mondja a Seregek Ura, Mal 3:2 és ki bírja ki eljövetelének napját, és ki áll meg, mikor megjelenik? Mert ő olyan, mint az ércolvasztó tüze, és mint a ruhamosók lúgja. Mal 3:3 És leül olvasztani és ezüstöt tisztítani, és megtisztítja Lévi fiait, és megderíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt; és az Úr áldozatvivőivé lesznek igazságban. Mal 3:4 És kedves lesz az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősi napokban, mint a régi esztendőkben: Mal 3:5 és elközelgek hozzátok az ítéletre. És siető tanú leszek a varázslók ellen, és a házasságtörők ellen; és a hamisan esküvők ellen, és akik megrövidítik a munkást bérében, özvegyet és árvát; és akik kiforgatják a jövevényt és nem félnek engem, azt mondja a Seregek Ura. Mal 3:6 Mert én, az Úr, nem ismételek; és ti Jákób fiai, nem enyésztek el. Mal 3:7 Atyáitok napjaitól fogva eltértetek törvényeimtől, és nem tartottátok meg; térjetek hozzám és hozzátok térek, azt mondja a Seregek Ura; és azt mondjátok: Miben térjünk meg? Mal 3:8 Szabad-e embernek Istent megrövidíteni, ahogy ti engem megrövidíttek? És azt mondjátok. Miben rövidítünk meg? A tizedben és az emelékáldozatban. Mal 3:9 Átokkal vagytok ti megátkozva, és engem megrövidíttek, ti, egész nemzet! Mal 3:10 Hozzátok be az egész tizedet a tárházba, hogy legyen élelem házamban; kísértsetek csak meg engem ezzel, azt mondja a Seregek Ura, nem nyitom-e meg nektek az ég csatornáit? És áldást öntök ki rátok elégségig; Mal 3:11 és elriasztom tőletek az evőt, hogy el ne pusztítsa a föld gyümölcsét, és nem rug el szőlőtök a mezőn, azt mondja a Seregek Ura. Mal 3:12 És boldognak mond titeket minden nemzet; mert ti lesztek a jótetszés országa, azt mondja a Seregek Ura. Mal 3:13 Merészek ellenem beszédeitek, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit beszélünk ellened? Mal 3:14 Azt mondjátok: Hiábavaló Istent tisztelni, és mi haszna, hogy megtartottuk szolgálatát, és hogy gyászban járunk a Seregek Ura előtt? Mal 3:15 Most azért mi boldogoknak mondjuk a kevélyeket; hiszen gyarapodnak a hitetlenséget cselekvők, sőt megkísértetik az Istent, és megmenekülnek. Mal 3:16 Akkor beszélgettek az istenfélők egymással, és az Úr figyelte, és meghallgatta, és emlékkönyv íratott előtteazokról, akik az Urat félik és nevét megbecsülik: Mal 3:17 és lesznek nekem, azt mondja a Seregek Ura, azon a napon, melyet én szerzek, tulajdonommá; és kímélem őket, mint atya kíméli fiát, aki őt szolgálja. Mal 3:18 És ismét meglátjátok a különbséget igaz és hitetlen között; az Isten tisztelője közt és a közt, aki őt nem tiszteli. Mal 4:1 Mert íme az a nap jön, égve, mint a kályha; és a kevélyek mind és a hitetlenség cselekvői mind polyvává lesznek és elégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregek Ura, úgyhogy nem hagy nekik gyökeret és ágat. Mal 4:2 És kel nektek, nevem félői, igazság napja, és gyógyulás a szárnyai alatt; és kijöttök, és ugráltok, mint az istállós borjak. Mal 4:3 És széttiporjátok a hitetleneket, mert porrá lesznek talpaitok alatt azon a napon, melyet én szerzek, azt mondja a Seregek Ura. Mal 4:4 Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak Tanításáról; melyet parancsoltam neki a Hóreben egész Izráelre nézve törvényekül és ítéletekül. Mal 4:5 íme én elküldöm nektek Illyés prófétát, mielőtt eljön az Úr napja, az a nagy és félelmetes; Mal 4:6 hogy fordítsa vissza az atyák szívét a fiakhoz, és a fiak szívét az atyákhoz; nehogy eljöjjek és megverjem a földet kiátkozással. Mat 1:1 Jézus Krisztus nemzetségtáblája, ki Dávidnak, Ábrahám fiának fia. Mat 1:2 Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia Jákób, Jákóbé Júda és testvérei, Mat 1:3 Júda fiai Pérec és Zára Támártól, Pérec fia Hecróm, Hecrómé Arám, Mat 1:4 Arámé Aminádáb, Aminádábé Nahsón, Nahsóné Szalmón, Mat 1:5 Szalmón fia Boáz Ráhábtól, Boázé Obed Rúthtól, Obedé Isai; Mat 1:6 Isai fia Dávid király. Dávid király fia pedig Salamon volt Urijánétól; Mat 1:7 és Salamoné Roboám, Roboámé Abija, Abijáé Ászá, Mat 1:8 Ászáé Jósafát, Jósafáté Jórám, Jórámé Uzzia, Mat 1:9 Uzziáé Jóatám, Jóatámé Áház, Áházé Ezekia, Mat 1:10 Ezekiáé Manassé, Manasséé Ámon, Ámoné Jósia, Mat 1:11 Jósiáé Jóákim, Jóákim fiai voltak pedig Jekonia és testvérei a babilóniai fogságra vitelkor. Mat 1:12 A babilóniai fogságra vitel után pedig Jekonia fia volt Salátiél, és Salátiélé Zerubábel, Mat 1:13 Zerubábelé Abiúd, Abiúdé Eliákim, Eliákimé Ázor, Mat 1:14 Ázoré Cádók, Cádóké Ákím, Ákímé Eliúd, Mat 1:15 Eliúdé Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Jákób, Mat 1:16 Jákóbé pedig József, annak a Máriának a férje, akitől Jézus született, kit Krisztusnak neveznek. Mat 1:17 A nemzetségek összege tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség; Dávidtól a babilóniai fogságra vitelig tizennégy nemzetség; és a babilóniai fogságra viteltől a Krisztusig tizennégy nemzetség. Mat 1:18 Születése pedig így történt Jézus Krisztusnak: nevezetesen az ő anyja, Mária, mikor Józseffel eljegyezték, mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy viselős a Szent Szellemtől, Mat 1:19 és férje, József igaz ember lévén, és nem akarván őt kipellengérezni, azt gondolta, hogy elbocsátja őt, titokban. Mat 1:20 De amint ezeket elgondolta magában, íme az Úr angyala megjelent neki álmában, mondván: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát; mert ami benne fogantatott, a Szent Szellemtől van. Mat 1:21 Szül pedig fiat, és nevezd a nevét Jézusnak; mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mat 1:22 Ez pedig mind azért lett, hogy beteljesedjék, amit az Úr megmondott a próféta által, mondván: Mat 1:23 Íme a szűz fogan és szül fiat, és annak nevét Emmánuelnek nevezik, ami megmagyarázva ez: Velünk az Isten. Mat 1:24 Mikor tehát József az álomból felébredt, úgy tett, mint az angyal parancsolta neki, és magához vette feleségét, Mat 1:25 és nem ismerte őt, míg meg nem szülte elsőszülött fiát, kinek nevét Jézusnak nevezte. Mat 2:1 Mikor pedig megszületett Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király napjaiban, íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, mondván: Mat 2:2 Hol van a zsidók született királya? Mert láttuk a csillagát napkeleten, és eljöttünk neki hódolni. Mat 2:3 Ezt hallva Heródes király, megrémült, és egész Jeruzsálem vele. Mat 2:4 És egybegyűjtvén a főpapokat és a nép írástudóit mind, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak születni. Mat 2:5 Azok pedig azt mondták neki: A júdeai Bethlehemben. Mert így van megírva a próféta által: Mat 2:6 És te, Bethlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda vezetői között: mert belőled származik a fejedelem, aki az én népemet, Izráelt, legeltetni fogja. Mat 2:7 Akkor Heródes titkon hívatván a bölcseket, pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Mat 2:8 És mikor elbocsátotta őket Bethlehembe, azt mondta: Elmenvén pontosan kutassátok fel a gyermeket; és mihelyt megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek neki hódolni. Mat 2:9 Azok pedig mikor a királyra hallgatva elmentek, íme a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük ment, míg meg nem érkezett és meg nem állt a hely felett, ahol a gyermek volt. Mat 2:10 És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. Mat 2:11 És bemenvén a házba, megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulván hódoltak neki; és kinyitván kincseiket, ajándékokat vittek neki, aranyat, tömjént és mirhát. [6] Mat 2:12 És megintetvén álom által, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba. Mat 2:13 Miután pedig azok visszatértek, íme az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és fuss Egyiptomba, és légy ott, míg mondom neked; mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy elveszítse őt. Mat 2:14 Ő pedig felkelvén vette a gyermeket és anyját azon éjjel, és eltávozott Egyiptomba. Mat 2:15 És ott volt Heródes haláláig; hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, mondván: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. Mat 2:16 Akkor Heródes, látván, hogy a bölcsek kijátszották, igen megharagudott; és elküldvén megöletett minden fiúgyermeket Bethlehemben és egész határában, a kétesztendősöktől fogva lefelé, az idő szerint, melyet pontosan kitudakolt a bölcsektől. Mat 2:17 Akkor teljesedett be, ami megmondatott Jeremia próféta által, mondván: Mat 2:18 Hang hallatik Rámában, sírás-rívás és nagy jajgatás; Rákhel siratja gyermekeit, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek. Mat 2:19 Mikor pedig Heródes meghalt, íme az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban, Mat 2:20 mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és eredj Izráel földjére; mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek. Mat 2:21 Ő pedig felkelvén, vette a gyermeket és anyját, és elment Izráel földjére. Mat 2:22 Hallván azonban, hogy Júdeában Arkhelausz a király atyja, Heródes helyében, félt odamenni; hanem, álmában megintetvén, a galileai részekbe húzódott. Mat 2:23 És megérkezvén, a Názáret nevű városban lakott; hogy beteljesedjék ami megmondatott a próféta által, hogy názáretinek fogják hívni. Mat 3:1 Azokban a napokban pedig megjelent Keresztelő János, prédikálván Júdea sivatagában, Mat 3:2 és mondván: Térjetek meg; mert elközelített a mennyek országa. Mat 3:3 Mert ez az, akiről Jesaja próféta szól: Kiáltó szó a sivatagban, az Úrnak útját készítsétek el; ösvényeit egyengessétek el. Mat 3:4 Magának Jánosnak pedig teveszőrből volt az öltözete és bőrből az öve a dereka körül; eledele pedig sáska volt és erdei méz. Mat 3:5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordán egész környéke, Mat 3:6 és megkeresztelkedtek általa a Jordánban, vallást tévén bűneikről. Mat 3:7 Látván pedig, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek az ő keresztségére, azt mondta nekik: Viperafajzatok, ki tanított meg benneteket futni a bekövetkezendő harag elől? Mat 3:8 Teremjetek tehát gyümölcsöket megtéréshez méltóan, Mat 3:9 és eszetekbe ne jusson azt mondani magatokban: Nekünk Ábrahám az atyánk; mert mondom nektek, hogy támaszthat az Isten gyermekeket ezekből a kövekből Ábrahámnak. Mat 3:10 De már a fejsze a fák gyökerére is van téve; minden fa tehát, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik. Mat 3:11 Én ugyan megkeresztellek titeket vízzel meg-térésre; de aki utánam jön, az nálam erősebb, kinek nem vagyok méltó saruit hordozni; az meg fog benneteket keresztelni Szent Szellemmel és tűzzel. Mat 3:12 Annak a szórólapát a kezében van, és megtisztítja szérűjét, és búzáját begyűjti a csűrbe, a polyvát pedig elégeti olthatatlan tűzben. Mat 3:13 Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék általa. Mat 3:14 De János tiltakozott ellene, mondván: Engem kell neked megkeresztelned, és te jössz énhozzám? Mat 3:15 Jézus azonban felelvén azt mondta neki: Engedj most; mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. Mat 3:16 És megkeresztelkedvén Jézus tüstént felszállt a vízből; és íme megnyilatkoztak neki az egek, és látta az Isten Szellemét lejönni, mint egy galambot, és magára szállani. Mat 3:17 És íme egy hang az égből azt mondta: Ez az én szerelmes Fiam, kiben kedvet leltem. Mat 4:1 Akkor Jézus a sivatagba vitetett a Szellemtől, hogy megkísértessék az ördögtől. Mat 4:2 És miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, utóbb megéhezett. Mat 4:3 És hozzá menvén a kísértő, azt mondta: Ha az Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyerekké. Mat 4:4 Ő pedig felelvén azt mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten szájából származik. Mat 4:5 Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, és a templom párkányára állította őt, Mat 4:6 és azt mondta neki: Ha az Isten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van írva, hogy angyalainak parancsol felőled, és kezeiken hordoznak téged, meg ne üsd a kőbe lábadat. Mat 4:7 Azt mondta neki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Mat 4:8 Ismét magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden királyságait és azok dicsőségét, Mat 4:9 és azt mondta neki: Ezeket mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem. Mat 4:10 Akkor azt mondta neki Jézus: El innen, sátán! Mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Mat 4:11 Akkor elhagyta őt az ördög; és íme angyalok jöttek és szolgáltak neki. Mat 4:12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János fogságba vettetett, visszavonult Galileába. Mat 4:13 És Názáretet odahagyván, a tengermelléki Kapernaumba ment lakni, Zebulon és Naftali határaiban, Mat 4:14 hogy beteljesedjék, ami megmondatott Jesaja próféta által: Mat 4:15 Zebulon földje és Naftali földje, a Tengerútján, a Jordánelvén, a pogányok Galileája, Mat 4:16 a nép, mely sötétségben ült, látott nagy világosságot; és akik a halál országában és árnyékában ültek, világosság támadt azoknak. Mat 4:17 Attól fogva kezdett Jézus prédikálni és mondani: Térjetek meg; mert elközelített a mennyek országa. Mat 4:18 Amint pedig Jézus a galileai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, az úgynevezett Pétert, és Andrást, a testvérét, hálót vetni a tengerbe, mert halászok voltak. Mat 4:19 És azt mondta nekik: Jertek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket. Mat 4:20 Azok pedig tüstént elhagyván a hálókat, követték őt. Mat 4:21 És amint onnét elébb ment, másik két testvért látott, Jakabot, a Zebedeusét, és testvérét, Jánost, atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat kötözgetni; és szólította őket. Mat 4:22 Azok pedig tüstént elhagyván a hajót és atyjukat, követték őt. Mat 4:23 És körüljárta az egész Galileát Jézus, tanítván az ő zsinagógáikban, és hirdetvén az örömhírt az országról, és gyógyítván minden betegséget és minden erőtlenséget a nép között. Mat 4:24 És elterjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték mindazokat, akik rosszul voltak, akik különböző betegségekben és kínokban sínylődtek, és az ördöngösöket és holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyította őket. Mat 4:25 És nagy sokaság követte őt Galileából, Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és Jordánelvéről. Mat 5:1 Látván pedig a sokaságot, felment a hegyre; és mikor ő leült, odamentek hozzá tanítványai: Mat 5:2 és száját megnyitván, tanította őket, mondván: Mat 5:3 Boldogok a szellemi szegények; mert azoké a mennyek országa. Mat 5:4 Boldogok, akik sírnak; mert azok megvigasztaltatnak. Mat 5:5 Boldogok a szelídek; mert azok öröklik a földet. Mat 5:6 Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot; mert azok megelégíttetnek. Mat 5:7 Boldogok az irgalmasok; mert azok irgalmasságot nyernek. Mat 5:8 Boldogok a tisztaszívűek; mert azok az Istent meglátják. Mat 5:9 Boldogok a békességszerzők; mert azok Isten fiainak hívatnak. Mat 5:10 Boldogok az igazságért üldözöttek; mert azoké a mennyek országa. Mat 5:11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak benneteket, és üldöznek, és mindenféle gonosz beszédet mondanak rátok hazugul énérettem. Mat 5:12 Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyekben; mert így üldözték a prófétákat, kik előttetek voltak. Mat 5:13 Ti vagytok a föld sója; és ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, csak, hogy kidobják és eltiporják az emberek. Mat 5:14 Ti vagytok a világ világossága; hegyen fekvő várost el nem rejtenek, Mat 5:15 sem égő gyertyát nem tesznek a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy mindenkinek világítson a házban. Mat 5:16 Úgy világoljon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy a ti jó cselekedeteiteket lássák, és a ti Atyátokat dicsőítsék, ki a mennyben van. Mat 5:17 Ne gondoljátok, hogy a törvényt vagy a prófétákat felbontani jöttem; nem felbontani jöttem, hanem betölteni. Mat 5:18 Mert bizony mondom nektek: Míg az ég és a föld elmúlik, egy jóta vagy egy pontocska el nem múlik a törvényből, míg minden meg nem lesz. Mat 5:19 Aki tehát e legkisebb parancsolatok közül csak egyet is felbont és úgy tanítja az embereket, az a legkisebbnek neveztetik a mennyek országában; aki pedig megcselekszi és tanítja, az nagynak neveztetik a mennyek országában. Mat 5:20 Mert bizony mondom nektek, hogy ha fölül nem múlja a ti igazságotok az írástudókét és farizeusokét, be nem mentek a mennyek országába. Mat 5:21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj; aki pedig öl, ítéletre méltó. Mat 5:22 Én pedig azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, ítéletre méltó; és aki azt mondja testvérének: Hitvány, főtörvényszékre méltó; aki pedig azt mondja: Bolond, a tüzes gyehennára méltó. Mat 5:23 Ha tehát ajándékodat felviszed az oltárra és ott jut eszedbe, hogy testvéredben van valami ellened, Mat 5:24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és eredj, előbb békülj ki testvéreddel, és akkor menj ajándékodat felajánlani. Mat 5:25 Légy jóakaratú ellenfeled iránt hamar, míg az úton vagy vele; nehogy az ellenfél a bíró kezébe adjon, és a bíró a poroszló kezébe adjon és börtönbe vessenek. Mat 5:26 Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg le nem fizeted az utolsó fillért. Mat 5:27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne kövess el házasságtörést. Mat 5:28 Én pedig azt mondom nektek, hogy mindenki, aki kívánságból tekint egy asszonyra, már házasságtörést követett el rajta szívében. Mat 5:29 Ha tehát a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen el, és ne az egész tested vettessék gyehennára. Mat 5:30 És ha a jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen el, és ne az egész tested vettessék gyehennára. Mat 5:31 Megmondatott továbbá, hogy aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Mat 5:32 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét,paráznaság okán kívül, annak teszi ki, hogy házasságtörést kövessenek el vele; és aki elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörést követ el. Mat 5:33 Szintén hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, de add meg az Úrnak esküidet. Mat 5:34 Én pedig azt mondom nektek, egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert Istennek királyi széke, Mat 5:35 se a földre, mert lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert a nagy királynak városa. Mat 5:36 Se a fejedre ne esküdjél, mert nem tudsz egy hajszálat fehérré vagy feketévé tenni. Mat 5:37 Hanem legyen a ti beszédetek: Igen, igen; Nem, nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van. Mat 5:38 Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Mat 5:39 Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellen a gonosznak; hanem aki arcul üt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. Mat 5:40 És aki veled törvénykezni akar, hogy elvegye kabátodat, hagyd neki a köpönyeget is. Mat 5:41 És aki téged egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre. Mat 5:42 Aki kér tőled, adj; és aki kölcsön akar venni tőled, el ne fordulj tőle. Mat 5:43 Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Mat 5:44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket (áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek), és imádkozzatok azokért, akik titeket bántanak és üldöznek benneteket, Mat 5:45 hogy fiai legyetek a ti mennybeli Atyátoknak, aki napját felhozza gonoszokra és jókra, és erőt ad igazakra és hamisakra. Mat 5:46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Nem megteszik-e az ilyet a vámszedők is? Mat 5:47 És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mi különöset tesztek? Nem így tesznek-e a pogányok is? Mat 5:48 Ti tehát tökéletesek legyetek, mint a ti mennybeli Atyátok tökéletes. Mat 6:1 Óvakodjatok alamizsnátokat az emberek előtt osztogatni, csak hogy azok lássák, mert akkor nincs jutalmatok mennybéli Atyátoknál. Mat 6:2 Mikor tehát alamizsnát osztasz, ne kÚrtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek; bizony mondom nektek, oda van jutalmuk. Mat 6:3 Mikor pedig te alamizsnát osztasz, ne tudja a balkezed, mit csinál a jobb, Mat 6:4 hogy a te alamizsnád titokban legyen; és Atyád, aki titkon néz, az fizesse meg neked nyilván. Mat 6:5 És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, hogy szeretnek a zsinagógákban és az utcaszegleteken állva imádkozni, hogy lássák őket az emberek; bizony mondom nektek, hogy oda van jutalmuk. Mat 6:6 Te pedig, mikor imádkozol, menj be kamarádba, és ajtódat bezárva imádkozzál titkon való Atyádhoz; és Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. Mat 6:7 Mikor pedig imádkoztok, ne mondjatok Úres szavakat, mint a pogányok; mert úgy vélik, hogy sok beszédük folytán hallgattatnak meg. Mat 6:8 Ne legyetek hát hozzájuk hasonlók; mert a ti Atyátok tudja, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek őt. Mat 6:9 Ti tehát így imádkozzatok:Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Mat 6:10 jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint mennyben, úgy a földön is. Mat 6:11 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Mat 6:12 És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik miellenünk vétkeztek. Mat 6:13 És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. Mat 6:14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Mat 6:15 Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Mat 6:16 Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek, mint a képmutatók, komor nézésűek; mert elsötétítik orcáikat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom nektek, oda van jutalmuk. Mat 6:17 Te pedig, mikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és arcodat mosd meg; Mat 6:18 hogy ne az emberek lássanak téged böjtölni, hanem a te titkon való Atyád; és Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. Mat 6:19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol moly és rozsda emészti meg, és hol a tolvajok kiássák és ellopják; Mat 6:20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, hol sem moly, sem rozsda meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem ássák ki és nem lopják el. Mat 6:21 Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. Mat 6:22 A test lámpása a szem; ha tehát a szemed tiszta, egész tested világos lesz. Mat 6:23 Ha pedig a szemed gonosz, egész tested sötét lesz. Ha most már a világosság sötétség benned, a sötétség mekkora? Mat 6:24 Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Mat 6:25 Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, mit egyetek és mit igyatok; se testetekért, mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, és a test az öltözetnél? Mat 6:26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, sem [nem] aratnak, sem csűrbe nem takarnak, és a ti mennyei Atyátok eltartja őket; nem sokkal többet értek-e ti azoknál? Mat 6:27 Ki tud pedig közületek aggodalmával életéhez egy singnyit hozzátenni? Mat 6:28 Az öltözetért is mit aggódtok? Nézzétek meg a mezők liliomait, hogyan nőnek; nem dolgoznak és nem fonnak: Mat 6:29 de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Mat 6:30 Ha pedig a mezőnek füvét, mely ma van és holnap kemencébe vettetik, az Isten így öltözteti, nem sokkal inkább-e titeket, oh kicsinyhitűek? Mat 6:31 Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit együnk, vagy mit igyunk, vagy mivel ruházkodjunk? Mat 6:32 Mert mindezeket a pogányok keresik; hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Mat 6:33 Hanem keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és ezek ahhoz mind megadatnak nektek. Mat 6:34 Ne aggódjatok tehát holnapra; mert a holnapnak meglesz a maga aggodalma. Elég a napnak a maga baja. Mat 7:1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mat 7:2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek vissza nektek. Mat 7:3 Mit nézed pedig a szálkát testvéred szemében, a magad szemében meg a gerendát nem veszed észre? Mat 7:4 Vagy hogyan mondod testvérednek: Hadd vessem ki a szálkát a szemedből; és a te szemedben ott a gerenda? Mat 7:5 Képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből, és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát testvéred szeméből. Mat 7:6 Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek; se ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé: nehogy széttapossák azokat lábaikkal, és megfordulván széttépjenek benneteket. Mat 7:7 Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek. Mat 7:8 Mert mindenki kap, aki kér; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Mat 7:9 Vagy ki volna közületek az az ember, akitől ha a fia kenyeret kér, talán követ adna neki? Mat 7:10 És ha halat kér, talán kígyót adna neki? Mat 7:11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a ti mennybeli Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle! Mat 7:12 Mindent tehát, amit akartok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, úgy cselekedjetek velük ti is; mert ez a törvény és a próféták. Mat 7:13 Menjetek be a szoros kapun. Mert tág a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be; Mat 7:14 mert szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Mat 7:15 De őrizkedjetek a hamis prófétáktól, kik juhok ruhájában jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. Mat 7:16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket; vajon szednek-e a tövisről szőlőt és a bojtorjánról fügét? Mat 7:17 Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Mat 7:18 Jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Mat 7:19 Minden fa, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Mat 7:20 Így hát gyümölcseikről megismeritek őket. Mat 7:21 Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram; hanem aki cselekszi az én mennybéli Atyám akaratát. Mat 7:22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e; és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket; és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? Mat 7:23 És akkor vallást teszek nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Mat 7:24 Mindenkit tehát, aki hallja ezeket az én beszédeimet és megcselekszi azokat, a bölcs emberhez hasonlítok, aki házát a kősziklára építette. Mat 7:25 És esett az eső, és jöttek az árvizek, és fújtak a szelek, és nekivágtak annak a háznak, és nem omlott össze; mert a kősziklára volt alapítva. Mat 7:26 És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi meg azokat, hasonlóvá lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát. Mat 7:27 És esett az eső, és jöttek az árvizek, és fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, és összeomlott; és nagy esése volt. Mat 7:28 És történt, hogy mikor elvégezte Jézus ezeket a beszédeket, megilletődött a sokaság a tanításán. Mat 7:29 Mert úgy tanította őket, mint akinek teljhatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Mat 8:1 Mikor pedig lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt. Mat 8:2 És íme egy bélpoklos odamenvén, leborult előtte, mondván: Uram, ha akarsz, megtisztíthatsz engem. Mat 8:3 És kezét kinyújtván illette őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg; és tüstént megtisztult annak poklossága. Mat 8:4 És azt mondta neki Jézus: Meglásd, senkinek ne mondd; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd meg az áldozatot, melyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. Mat 8:5 Amint pedig Jézus bement Kapernaumba, odament hozzá egy százados, kérvén őt, Mat 8:6 és mondván: Uram, az én szolgám otthon fekszik gutaütésben, rettentőn kínlódva. Mat 8:7 És azt mondta neki Jézus: Én elmegyek és meggyógyítom őt. Mat 8:8 De a százados felelvén azt mondta: Uram, nem vagyok méltó, hogy bejöjj fedelem alá; hanem csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám. Mat 8:9 Mert én is hatalom alatt levő ember vagyok, alattam is vannak katonák, és azt mondom ennek: Menj, és megy; és annak: Jöszte, és jön; és szolgámnak: Tedd ezt, és teszi. Mat 8:10 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta azoknak, akik követték: Bizony mondom nektek, Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet! Mat 8:11 De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz ülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában, Mat 8:12 az ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. Mat 8:13 A századosnak pedig azt mondta Jézus: Eredj el, és a te hited szerint legyen neked. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. Mat 8:14 És mikor Jézus bement Péter házába, látta annak napát hideglelésben feküdni; Mat 8:15 és illette a kezét, és elhagyta őt a hideglelés; és felkelt és kiszolgálta őket. Mat 8:16 Mikor pedig este lett, sok ördöngöst vittek hozzá; és kiűzte a szellemeket szóval, és a betegeket mind meggyógyította. Mat 8:17 Hogy beteljesedjék, ami megmondatott Jesaja próféta által, mondván: Ő vette el erőtlenségeinket, és hordozta betegségeinket. Mat 8:18 Nagy sokaságot látván pedig Jézus maga körül, parancsolta, hogy menjenek el a túlsó partra. Mat 8:19 És hozzá menvén egy írástudó, azt mondta neki: Mester, követlek téged, bárhová mégy. Mat 8:20 És azt mondta neki Jézus: A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak fészkük; de az Ember Fiának nincs hol fejét lehajtani. Mat 8:21 Egy másik pedig tanítványai közül azt mondta neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat. Mat 8:22 De Jézus azt mondta neki: Kövess engem; és hadd temessék el a holtak az ő halottaikat. Mat 8:23 Ezzel beszállt a hajóba, és tanítványai követték. Mat 8:24 És egyszerre nagy háborgás támadt a tengeren úgy, hogy a hajót elborították a habok, ő pedig aludt. Mat 8:25 És odamentek tanítványai, és felköltötték őt, mondván: Uram, ments meg minket, elveszünk! Mat 8:26 És azt mondta nekik: Mit féltek, kishitűek? Akkor felkelvén megdorgálta a szeleket és a tengert; és lett nagy csendesség. Mat 8:27 Az emberek pedig elcsodálkoztak mondván: Micsoda az, hogy a szelek is, a tenger is engednek neki? Mat 8:28 És amint megérkezett a túlsó partra, a gadaraiak vidékére, két ördöngös ment elébe a sírboltokból jőve; nagyon veszedelmesek, úgy, hogy senki azon az úton el nem mehetett. Mat 8:29 És íme felkiáltottak, mondván: Mi közünk hozzád, Jézus, Isten fia? Idő előtt gyötörni jöttél ide minket? Mat 8:30 Tőlük távol pedig egy nagy sertésnyáj legelészett. Mat 8:31 És az ördögök kérték őt, mondván: Ha kiűzöl minket, engedd meg, hogy a sertésnyájba menjünk. Mat 8:32 És azt mondta nekik: Menjetek. Azok pedig kimenvén elmentek a sertésnyájba; és íme az egész sertésnyáj lerohant a meredeken a tengerbe, és belevesztek a vízbe. Mat 8:33 A pásztorok pedig elfutottak, és elmenvén a városba, mindent hírül adtak, kivált az ördöngösök dolgát. Mat 8:34 És íme az egész város kiment Jézus elébe; és amint meglátták őt, kérték, hogy menjen el az ő határaikból. Mat 9:1 És beszállván a hajóba, átkelt, és elment az ő városába. Mat 9:2 És íme hoztak neki egy ágyban fekvő gutaütöttet; és látván Jézus az ő hitüket, azt mondta a gutaütöttnek: Bízzál, gyermekem; megbocsáttattak neked bűneid. Mat 9:3 És íme az írástudók közül némelyek azt mondták magukban: Ez káromkodik. Mat 9:4 És látván Jézus gondolataikat, azt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Mat 9:5 Mert mi könnyebb; azt mondani: Megbocsáttattak bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? Mat 9:6 Hogy pedig megtudjátok, hogy teljhatalma van az Ember Fiának a földön bűnöket bocsátani, akkor a gutaütöttnek mondta: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj haza. Mat 9:7 És felkelvén elment haza. Mat 9:8 Látván pedig a sokaság, elcsodálkozott, és dicsőítette az Istent, ki ilyen teljhatalmat adott az embereknek. Mat 9:9 És mikor Jézus onnét továbbment, látott egy embert a vámnál ülni, Máté nevezetűt; és azt mondta neki: Kövess engem! És felkelvén, követte őt. Mat 9:10 És történt, hogy asztalhoz ült házában; és íme sok vámszedő és bűnös jött és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt. Mat 9:11 Amit látván a farizeusok, azt mondták tanítványainak: Miért eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt a ti Mesteretek? Mat 9:12 Jézus pedig amint meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek kell orvos, hanem a betegeknek. Mat 9:13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mit tesz „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot; mert nem igazakat jöttem megtérésre hívni, hanem bűnösöket. Mat 9:14 Akkor odamentek hozzá a János tanítványai, és azt mondták: Miért hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? Mat 9:15 És azt mondta nekik Jézus: Vajon gyászolhatnak-e a lakodalmasok, míg velük van a vőlegény? De jönnek napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor majd böjtölnek. Mat 9:16 Senki sem vet pedig foltot új posztóból ó ruhára; mert toldása elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz. Mat 9:17 Sem új bort nem töltenek ó tömlőkbe; mert különben elszakadnak a tömlők, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és mindkettő megmarad. Mat 9:18 Amint ezeket mondta nekik, íme jött egy elöljáró és leborult előtte, mondván: Az én leányom az imént halt meg, de jer és tedd reá kezedet, és feléled. [22-43; 41-56] Mat 9:19 És felkelvén Jézus, követte őt tanítványaival együtt. Mat 9:20 És íme egy tizenkét éve vérfolyásos asszony oda menvén hátulról, érintette ruhája bojtját. Mat 9:21 Mert azt gondolta magában: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok. Mat 9:22 Jézus pedig megfordulván és meglátván őt, azt mondta: Bízzál, leányom; hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony attól az órától fogva. Mat 9:23 És amint Jézus az elöljáró házába ért, és látta a síposokat és a zajongó sokaságot, Mat 9:24 azt mondta nekik: Távozzatok, mert nem halt meg a leány, hanem alszik. És kinevették őt. Mat 9:25 De mikor a sokaságot eltávolították, bement, megfogta a kezét, és felkelt a leány. Mat 9:26 És kiment ez a hír arra az egész földre. Mat 9:27 És amikor onnét tovább ment Jézus, követte őt két vak, kiáltva és azt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia! Mat 9:28 Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és azt mondta nekik Jézus: Hiszitek, hogy ezt megtehetem? Azt mondták neki: Igen, Uram! Mat 9:29 Akkor illette szemeiket, mondván: Hitetek szerint legyen nektek. Mat 9:30 És megnyíltak a szemeik; Jézus pedig rájuk parancsolt: Meglássátok, senki meg ne tudja! Mat 9:31 Azok pedig kimenvén, elterjesztették a hírét azon az egész földön. Mat 9:32 Amint pedig azok kimentek, íme hoztak neki egy ördöngös néma embert. Mat 9:33 És kiűzetvén az ördög, megszólalt a néma; a sokaság pedig elcsodálkozott, mondván, hogy soha még ilyet nem láttak Izráelben. Mat 9:34 A farizeusok pedig azt mondták: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mat 9:35 És körüljárta Jézus a városokat és a falvakat mind, tanítván zsinagógáikban, és hirdetvén az örömhírt az országról, és gyógyítván minden betegséget és minden erőtlenséget a nép között. Mat 9:36 Látván pedig a sokaságot, megesett a szíve rajtuk, mert elernyedtek voltak és hányt-vetettek, mint a pásztor nélkül való juhok. Mat 9:37 Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratás sok, a munkás kevés; Mat 9:38 kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Mat 10:1 És előszólítván tizenkét tanítványát, teljhatalmat adott nekik a tisztátlan szellemeken, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget. Mat 10:2 A tizenkét apostolnak pedig ezek a nevei: az első Simon, az úgynevezett Péter, és András, a testvére, Jakab, a Zebedeus fia és János, a testvére, Mat 10:3 Filep és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, az Alfeus fia és Lebbeus, melléknevén Taddeus, Mat 10:4 Simon, a kanaáni és Júdás Iskariót, aki el is árulta őt. Mat 10:5 Ezt a tizenkettőt elküldte Jézus, és megparancsolta nekik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, samaritánus városba ne menjetek be, Mat 10:6 hanem menjetek inkább Izráel házának elveszett juhaihoz. Mat 10:7 Amint pedig mentek, prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyek országa. Mat 10:8 Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek; ingyen vettétek, ingyen adjátok. Mat 10:9 Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se pénzt övetekbe, Mat 10:10 se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se botot; mert méltó a munkás az ő táplálékára. Mat 10:11 Amely városba pedig vagy faluba bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó, és ott maradjatok, míg ki nem mentek. Mat 10:12 Mikor pedig a házba bementek, köszöntsétek azt. Mat 10:13 És ha a ház méltó, szálljon reá békességetek; ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. Mat 10:14 És ha valaki nem fogad el titeket és nem hallgatja beszédeiteket, menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a port lábaitokról. Mat 10:15 Bizony mondom nektek, könnyebb lesz Szodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak. Mat 10:16 Íme én elbocsátlak titeket, mint a juhokat a farkasok közé; legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Mat 10:17 Óvakodjatok pedig az emberektől, mert törvényszékek kezére adnak titeket, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Mat 10:18 Helytartók és királyok elé is vitettek pedig énérettem, bizonyságul nekik és a pogányoknak. Mat 10:19 Mikor pedig kézbe adnak benneteket, ne aggódjatok, hogyan vagy mit mondjatok; mert megadatik nektek abban az órában, mit mondjatok. Mat 10:20 Mert nem ti vagytok a szólók, hanem a ti Atyátok Szelleme az, aki szól bennetek. Mat 10:21 Kiszolgáltat pedig testvér testvért halálra, és atya gyermeket, és gyermekek támadnak szülőkre, és megölik őket. Mat 10:22 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki végig megáll, az megtartatik. Mat 10:23 Mikor pedig üldöznek benneteket egyik városban, fussatok a másikba: mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izráel városait, míglen eljön az Embernek Fia. Mat 10:24 Nem feljebb való a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Mat 10:25 Elég a tanítványnak, hogy úgy legyen, mint mestere, és a szolga, mint ura. Ha a házigazdát Belzebúlnak hívták, mennyivel inkább a háza népét! Mat 10:26 Ne féljetek tehát tőlük; mert semmi sincs elfedezve, ami fel ne fedeztetnék; és elrejtve, ami ki ne derülne. Mat 10:27 Amit a sötétben mondok nektek,mondjátok a világosságban; és amit fületekben hallotok, a háztetőkön prédikáljátok. Mat 10:28 És ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem féljetek inkább attól, aki a lelket is, a testet is elvesztheti a gyehennában. Mat 10:29 Nemde két verebet árulnak egy garason,és azok közül egy nem esik a földre a ti Atyátok nélkül; Mat 10:30 nektek pedig fejetek hajszálai is mind számon vannak. Mat 10:31 Ne féljetek tehát; ti sok verébnél többet értek. Mat 10:32 Mindenkiről tehát, aki vallást tesz énrólam az emberek előtt, vallást teszek én is az én mennybéli Atyám előtt. Mat 10:33 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennybéli Atyám előtt. Mat 10:34 Ne véljétek, hogy békét hinteni jöttem a földre; nem békét hinteni jöttem, hanem kardot. Mat 10:35 Mert azért jöttem, hogy elválasszak embert atyjától és leányt anyjától és menyet napától; Mat 10:36 és „az embernek ellenségei saját háznépei. Mat 10:37 Aki jobban szereti atyját vagy anyját, mint engem, nem méltó énhozzám; és aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, nem méltó énhozzám; Mat 10:38 és aki fel nem veszi keresztjét és nem követ engem, nem méltó énhozzám. Mat 10:39 Aki megtalálja életét, elveszti azt; és aki elveszti életét énérettem, megtalálja azt. Mat 10:40 Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mat 10:41 Aki prófétát fogad be próféta címen, próféta jutalmát veszi; és aki igaz embert fogad be igaz ember címen, igaz ember jutalmát veszi. Mat 10:42 És aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet, azon a címen, hogy az tanítvány, bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát. Mat 11:1 És lett, amint elvégezte Jézus tizenkét tanítványának való rendelkezését, továbbment onnét tanítani és prédikálni az ő városaikban. Mat 11:2 János pedig hallván a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldött kettőt tanítványai közül, Mat 11:3 és azt mondta neki: Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk? Mat 11:4 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Menjetek el, és adjátok hírül Jánosnak, amiket hallotok és láttok. Mat 11:5 Vakok látnak és sánták járnak, bélpoklosok megtisztulnak és süketek hallanak, halottak feltámadnak és szegényeknek öröm hirdettetik Mat 11:6 és boldog, aki énbennem meg nem botránkozik. Mat 11:7 Mikor pedig azok elmentek, kezdte Jézus a sokaságnak Jánosról mondani: Mit látni mentetek ki a pusztába; nádat, melyet a szél hajtogat? Mat 11:8 Hát mit látni mentetek ki; puha ruhákba öltözött embert? Íme, akik puha ruhákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Mat 11:9 Hát mit látni mentetek ki; prófétát? Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Mat 11:10 Mert ez az, akiről meg van írva: Íme én elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. Mat 11:11 Bizony mondom nektek, asszonytól születettek közül nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb őnála. Mat 11:12 A Keresztelő János napjaitól pedig mostanig a mennyek országán erőszakoskodnak, és az erőszakosok zsákmányolják azt. Mat 11:13 Mert a próféták és a törvény mind Jánosig jövendöltek; Mat 11:14 és, ha el akarjátok fogadni, ő Illyés, akinek el kellett jönni. Mat 11:15 Akinek van füle hallani, hallja. Mat 11:16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik kiáltanak társaiknak, Mat 11:17 és azt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok; jajgattunk nektek, és nem gyászoltatok. Mat 11:18 Mert eljött János, ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják, ördög van benne. Mat 11:19 Eljött az Embernek Fia, ki eszik és iszik, és azt mondják: Íme a dobzódó és borissza ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igaza van a bölcsességnek gyermekeivel szemben. Mat 11:20 Akkor elkezdte szemükre hányni azoknak a városoknak, melyekben legtöbb erői történtek, hogy nem tértek meg. Mat 11:21 Jaj neked Korazin, jaj neked Bethsaida; mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok az erők, melyek bennetek történtek, rég megtértek volna zsákban és hamuban! Mat 11:22 De mondom nektek, tűrhetőbb dolga lesz Tírusznak és Szidónnak az ítélet apján, mint nektek. Mat 11:23 És te Kapernaum, ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz alászállani; mert ha Szodomában történtek volna azok az erők, melyek tebenned történtek, máig megmaradt volna. Mat 11:24 De mondom nektek, hogy Szodoma földjének tűrhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint neked. Mat 11:25 Abban az időben felelvén Jézus, azt mondta: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és értelmesektől, és kijelentetted a kisdedeknek. Mat 11:26 Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted. Mat 11:27 Mindent az én kezembe adott át az én Atyám; és senki nem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni. Mat 11:28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, ti elfáradottak és megterheltek, és én megnyugosztlak titeket. Mat 11:29 Vegyétek az én igámat magatokra és tanuljatok éntőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű; és találtok nyugodalmat lelketeknek. Mat 11:30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Mat 12:1 Abban az időben Jézus vetések között ment át szombaton; tanítványai pedig megéheztek, és kezdtek kalászokat tépni és enni Mat 12:2 a farizeusok pedig meglátván, azt mondták neki: Íme, a te tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad tenni. Mat 12:3 Ő pedig azt mondta nekik: Nem olvastátok, mit tett Dávid, mikor megéhezett ő és a vele levők? Mat 12:4 Hogyan ment be az Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, melyeket nem volt szabad neki megenni, sem a vele levőknek, hanem csak a papoknak? Mat 12:5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban a szombatot megszeghetik, és hibátlanok? Mat 12:6 Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Mat 12:7 Ha pedig tudnátok, mit tesz: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna a hibátlanokat. Mat 12:8 Mert a szombatnak is Ura az Embernek Fia. Mat 12:9 És továbbmenvén onnét, elment az ő zsinagógájukba. Mat 12:10 És íme volt egy ember, akinek elszáradt volt a keze; és megkérdezték őt, mondván: Vajon szabad-e szombaton gyógyítani?; hogy bevádolják őt. Mat 12:11 Ő pedig azt mondta nekik: Ki az az ember közületek, akinek egy juha van, és ha az szombaton verembe esik, meg nem ragadja és ki nem húzza azt? Mat 12:12 Mennyivel többet ér pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombaton jót cselekedni. Mat 12:13 Akkor azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta, és ismét éppé lett, mint a másik. Mat 12:14 A farizeusok pedig kimenvén tanácsot tartottak ellene, hogyan veszítsék el őt. Mat 12:15 Jézus pedig amint észrevette, eltávozott onnét; és nagy sokaság követte őt, és azokat mind meggyógyította. Mat 12:16 És megfenyegette őket, hogy őt nyilvánosságra ne adják; Mat 12:17 hogy beteljesedjék, ami megmondatott Jesaja próféta által, mondván: Mat 12:18 Íme az én szolgám, akit választottam; szerelmesem, kiben kedvét lelte lelkem! Reá teszem az én Szellememet, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Mat 12:19 Nem verseng és nem kiált; és nem hallja senki az utcákon hangját. Mat 12:20 Egy megrepedt nádat nem tör el, és hamvadó mécsbelet nem olt el, mígnem diadalra viszi az ítéletet; Mat 12:21 és az ő nevében reménykednek a pogányok. Mat 12:22 Akkor egy vak és néma ördöngöst vittek hozzá; és meggyógyította azt úgy, hogy a vak és néma beszélt is, látott is. Mat 12:23 És elálmélkodott az egész sokaság, és azt mondták: Csak nem ez a Dávid Fia ? Mat 12:24 A farizeusok pedig, mikor meghallották, azt mondták: Ez csak Belzebúl által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mat 12:25 Tudván pedig Jézus az ő gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy ház sem állhat meg, mely magával meghasonlik. Mat 12:26 És ha a Sátán a sátánt kiűzi, meghasonlott magával: hogyan állhat meg tehát az ő országa? Mat 12:27 És ha én Belzebúl által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. Mat 12:28 Ha pedig én Isten Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor íme elérkezett hozzátok az Isten országa. Mat 12:29 Vagy hogyan mehet be valaki az erősnek házába, és zsákmányolhatja el holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset, és akkor zsákmányolja ki a házát? Mat 12:30 Aki nincs velem, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol. Mat 12:31 Azért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Mat 12:32 És ha valaki az Embernek Fia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik; de aki a Szent Szellem ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ezen, sem a jövendő világon. Mat 12:33 Vagy jóvá teszitek a fát, akkor gyümölcse is jó; vagy rosszá teszitek a fát, akkor gyümölcse is rossz; mert gyümölcséről ismertetik meg a fa. Mat 12:34 Viperafajzat, hogyan beszélhettek jót, mikor gonoszok vagytok? Mert amivel a szív tele van, arról beszél a száj. Mat 12:35 A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jókat; és a gonosz ember a gonosz kincsből gonoszokat hoz elő. Mat 12:36 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amit az emberek beszélnek, számot fognak adni az ítélet napján. Mat 12:37 Mert szavaidból igazulsz meg, és szavaidból kárhozol el. Mat 12:38 Akkor feleltek némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarunk tőled látni. Mat 12:39 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: A gonosz és hitehagyott nemzedék jelt kíván; és jel nem adatik neki, csak Jóna próféta jele. Mat 12:40 Mert mint Jóna három nap és három éjjel volt a cethal hasában; úgy lesz az Embernek Fia a föld szívében három nap és három éjjel. Mat 12:41 Ninivei férfiak állnak ítéletre ezzel a nemzedékkel, és kárhoztatják ezt; mert ők megtértek Jóna prédikációjára; és íme nagyobb van itt Jónánál. Mat 12:42 Dél királynője feltámad az ítéletre ezzel a nemzedékkel, és kárhoztatja ezt, mert ő eljött a föld végéről Salamon bölcsességét hallgatni; és íme nagyobb van itt Salamonnál. Mat 12:43 Mikor pedig a tisztátlan szellem kimegy az emberből, jár víztelen helyeken, nyugalmat keresve, és nem talál. Mat 12:44 Akkor azt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem; és odamenvén Úresen találja, kiseperve és felékesítve. Mat 12:45 Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott laknak; és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél: így lesz ennek a gonosz nemzedéknek is. Mat 12:46 Mialatt pedig még beszélt a sokaságnak, íme anyja és testvérei kívül megállottak, beszélni akarván vele; Mat 12:47 és azt mondta valaki neki: Íme anyád és testvéreid kívül megállottak, beszélni akarván veled. Mat 12:48 Ő pedig felelvén, azt mondta annak, aki szólt neki: Ki az én anyám; és kik az én testvéreim? Mat 12:49 És kinyújtván kezét tanítványaira, azt mondta: Íme az én anyám és az én testvéreim! Mat 12:50 Mert aki cselekszi az én mennybéli Atyám akaratát, az nekem fivérem és nővérem és anyám. Mat 13:1 Azon a napon pedig kimenvén Jézus a házból, leült a tenger mellett. Mat 13:2 És nagy sokaság gyülekezett hozzá, úgyhogy ő a hajóba szállva ült le, az egész sokaság pedig a parton állt. Mat 13:3 És sokat beszélt nekik példázatokban, mondván: Íme, a magvető kiment vetni. Mat 13:4 És amint vetett, némely az útfélre esett; és jöttek a madarak és felették azt. Mat 13:5 Más meg a kövesre esett, ahol nem volt sok földje; és tüstént kikelt, mert nem volt mélyen a földben: Mat 13:6 de mikor a nap felkelt, lesült, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Mat 13:7 Ismét más a tövisek közé esett, és felnövekedtek a tövisek és megfojtották azt. Mat 13:8 De némely a jó földbe esett, és hozott gyümölcsöt, egy százat, más hatvanat, más pedig harmincat. Mat 13:9 Akinek van füle hallani, hallja. Mat 13:10 És odamenvén hozzá a tanítványok, azt mondták neki: Miért példázatokban szólsz hozzájuk? Mat 13:11 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Mert nektek adatott a mennyek országának titkait ismerni, azoknak pedig nem adatott. Mat 13:12 Mert akinek van, annak adatik, és feleslege lesz; akinek pedig nincs, amije van is, elvétetik tőle. Mat 13:13 Azért példázatokban szólok hozzájuk, mert látván, nem látnak, és hallván, nem hallanak és nem értenek. Mat 13:14 És betelik rajtuk Jesaja próféciája, mely azt mondja: Hallván halljatok és ne értsetek; és látván lássatok és át ne lássatok. Mat 13:15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak és szemeiket lehunyták: nehogy lássanak szemeikkel és füleikkel halljanak, és szívükkel értsenek és megtérjenek és meggyógyítsam őket. Mat 13:16 Nektek pedig boldogok a szemeitek, mert látnak; és füleitek, mert hallanak. Mat 13:17 Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket láttok és nem látta; és hallani, amiket hallotok, és nem hallotta. Mat 13:18 Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát. Mat 13:19 Mikor bárki hallja az igét az országról és nem érti, és eljön a gonosz és elragadja, ami szívébe hintetett; ez az, aki az útfélen van bevetve. Mat 13:20 Aki pedig a kövesen van bevetve, ez az, aki az igét hallja, és azt tüstént örömmel veszi; Mat 13:21 de nincs benne gyökere, hanem ideiglenes; és ha háborúság vagy nyomorúság következik az igéért, tüstént megbotránkozik. Mat 13:22 Aki pedig a tövisek között van bevetve, ez az, aki az igét hallgatja, de a világ gondja és a gazdagság csalárdsága megfojtja az igét, és gyümölcstelen lesz. Mat 13:23 Aki pedig a jó földön van bevetve, ez az, aki az igét hallja és érti; aki tehát hoz is gyümölcsöt, és terem egy százat, más hatvanat, más pedig harmincat. Mat 13:24 Más példázatot tett eléjük, mondván: Hasonlít a mennyek országa az emberhez, aki földjébe jó magot vetett; Mat 13:25 de míg az emberek aludtak, eljött az ő ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, és elment. Mat 13:26 De amint hajtott a szár és gyümölcsöt hozott, akkor feltűnt a konkoly is. Mat 13:27 A gazdának pedig előállván szolgái, azt mondták neki: Uram, nem jó magot vetettél-e földedbe; honnét van hát benne konkoly? Mat 13:28 Az pedig azt mondta nekik: Valamely ellenség tette ezt. A szolgák meg azt mondták neki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén összeszedjük azt? Mat 13:29 De ő azt mondta: Nem; nehogy amint a konkolyt összeszeditek, azzal együtt a búzát is kitépjétek. Mat 13:30 Hagyjátok együtt nőni mind a kettőt az aratásig; és az aratás idején majd megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy elégettessék; a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe. Mat 13:31 Más példázatot adott eléjük, mondván: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvetette földjében. Mat 13:32 Mely ugyan kisebb minden magnál; de mikor megnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, úgy eljönnek az égi madarak és fészket raknak az ágain. Mat 13:33 Más példázatot mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, melyet egy asszony vett és belekevert három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt. Mat 13:34 Ezeket mind példázatokban mondta Jézus a sokaságnak; és példázat nélkül nem beszélt nekik. Mat 13:35 Hogy beteljesedjék, ami megmondatott a próféta által, mondván: Számat példázatokban akarom megnyitni; a világ fundálása óta elrejtett dolgokat kinyilatkoztatni. Mat 13:36 Akkor elbocsátván a sokaságot, bement a házba Jézus; és odamentek hozzá tanítványai, mondván: Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyának példázatát. Mat 13:37 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Aki a jó magot veti, az az Embernek Fia; Mat 13:38 a szántóföld pedig a világ. És a jó mag az ország fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Mat 13:39 És az ellenség, aki a konkolyt hintette, az ördög; az aratás pedig a világ vége, és az aratók angyalok. Mat 13:40 Miképpen tehát összeszedik a konkolyt és tűzön megégetik, úgy lesz ennek a világnak a végén. Mat 13:41 Az Embernek Fia elküldi az ő angyalait, és összeszedik az ő országából a botránkozásokat mind, és azokat, akik a gonoszságot cselekszik; Mat 13:42 és a tüzes kemencébe vetik őket; ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. Mat 13:43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuk országában. Akinek van füle hallani, hallja. Mat 13:44 Ismét hasonló a mennyek országa a mezőben elrejtett kincshez, melyet az ember talált és elrejtett; és örömében elmegy és mindenét eladja, amije van, és megveszi azt a mezőt. Mat 13:45 Ismét hasonló a mennyek országa a kereskedőemberhez, aki szép gyöngyöket keresett; Mat 13:46 aki, mikor egy nagy értékű gyöngyöt talált, elmenvén, mindenét eladta, amije volt, és megvette azt. Mat 13:47 Ismét hasonló a mennyek országa a gyalomhoz, melyet a tengerbe vetettek és minden fajtából fogott össze; Mat 13:48 melyet, mikor megtelt, kivontak a partra, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kidobták. Mat 13:49 Így lesz a világ végén: kijönnek az angyalok és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül, Mat 13:50 és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. Mat 13:51 Azt mondta nekik Jézus: Értettétek mindezeket? Azt mondták neki: Igen, Uram. Mat 13:52 Ő pedig azt mondta nekik: Ezért minden írástudó, aki tanítvánnyá lett a mennyek országában, hasonló a gazdaemberhez, aki készletéből újat és ót hoz elő. Mat 13:53 És történt, mikor elvégezte Jézus ezeket a példázatokat, hogy elment onnét. Mat 13:54 És elmenvén hazájába, azokat tanította az ő zsinagógájukban úgy, hogy megütődtek és azt mondták: Honnét van ebben ez a bölcsesség, és az erők? Mat 13:55 Nem ez-e az ács fia; nem Máriának hívják-e anyját, és testvéreit Jakabnak, Jósénak, Simonnak és Júdának? Mat 13:56 És az ő nővérei nem mind nálunk vannak-e? Honnét vannak hát ebben mindezek? Mat 13:57 És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: Próféta nincs tisztesség nélkül, csak a saját hazájában és a saját házában. Mat 13:58 És nem cselekedett ott sok erőt hitetlenségük miatt. Mat 14:1 Abban az időben hallotta Heródes negyedes fejedelem Jézusnak hírét. Mat 14:2 És azt mondta szolgáinak: Ez Keresztelő János; ő támadt fel halottaiból, és azért működnek benne ezek az erők. Mat 14:3 Heródes ugyanis megfogatván Jánost, megkötöztette őt és börtönbe tette, Heródiás miatt, testvérének, Filepnek felesége miatt. Mat 14:4 Mert azt mondta neki János: Nem szabad neked őt bírnod. Mat 14:5 És mikor meg akarta őt ölni, félt a sokaságtól, mert úgy tartották őt, mint prófétát. Mat 14:6 De mikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya táncolt a középen, és tetszett Heródesnek. Mat 14:7 Amiért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. Mat 14:8 Az pedig anyjától rávétetve azt mondta: Add nekem ide egy tálban a Keresztelő János fejét. Mat 14:9 Erre megszomorodott a király, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda, Mat 14:10 és elküldvén, fejét vétette Jánosnak a tömlöcben. Mat 14:11 És elhozták a fejét egy tálban, és a leánynak adták; és elvitte az ő anyjának. Mat 14:12 És eljővén tanítványai, elvitték a testet és eltemették azt; és elmenvén, hírül adták Jézusnak. Mat 14:13 És amint Jézus meghallotta, visszavonult onnét hajón külön egy puszta helyre; és meghallván a sokaság, követte őt gyalog a városokból. Mat 14:14 És amint kiszállt Jézus, nagy sokaságot látott; és megesett a szíve rajtuk, és betegeiket meggyógyította. Mat 14:15 Mikor pedig este lett, odamentek hozzá tanítványai, mondván: A hely puszta, és az idő már eljárt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falukba, és vegyenek maguknak eleséget. Mat 14:16 Jézus pedig azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük; adjatok ti nekik enni. Mat 14:17 Azok pedig azt mondták neki: Nekünk csak öt kenyerünk és két halunk van itt. Mat 14:18 Ő pedig azt mondta: Hozzátok ide nekem azokat. Mat 14:19 És parancsolván a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, és vévén az öt kenyeret és két halat, égre tekintve hálát adott; és megtörvén a tanítványoknak adta a kenyereket, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mat 14:20 És mindnyájan ettek és megelégedtek; és felszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Mat 14:21 Akik pedig ettek, mintegy ötezeren voltak férfiak, az asszonyok és gyermekek nélkül. Mat 14:22 É s tüstént kényszerítette Jézus tanítványait a hajóba szállni, hogy előtte menjenek a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. Mat 14:23 És miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre külön imádkozni; és mikor este lett, egyedül volt ott. Mat 14:24 A hajó pedig már a tenger közepén volt, a haboktól hányva-vetve, mert ellenkező volt a szél. Mat 14:25 A negyedik éjjeli őrváltáskor pedig elment hozzájuk Jézus, a tengeren járva. Mat 14:26 És látván őt a tanítványok a tengeren járni, megrémültek, mondván, hogy kísértet; és félelmükben kiáltottak. Mat 14:27 De tüstént megszólította őket Jézus, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Mat 14:28 Felelvén pedig neki Péter, azt mondta: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád menjek a vízen. Mat 14:29 Ő pedig azt mondta: Jer. És kiszállván a hajóból Péter, a vízen járt, hogy Jézushoz menjen. Mat 14:30 De látva a nagy szelet, megrémült; és süllyedni kezdvén felkiáltott, mondván: Uram, ments meg engem! Mat 14:31 Tüstént kinyújtván pedig kezét Jézus, megfogta őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? Mat 14:32 És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél. Mat 14:33 A hajóban levők pedig odamenvén leborultak előtte, mondván: Valóban Isten Fia vagy! Mat 14:34 És amint átkeltek, a Genezáret földjére mentek. Mat 14:35 És megismervén őt annak a helynek emberei, elküldtek arra az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget. Mat 14:36 És kérték őt, hogy csak ruhája szegélyét illethessék; és akik csak illették, meggyógyultak. Mat 15:1 Akkor Jeruzsálemből való írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz, mondván: Mat 15:2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének hagyományát; miért nem mossák meg kezeiket, mikor kenyeret esznek? Mat 15:3 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Ti meg mért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért? Mat 15:4 Mert az Isten megparancsolta, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon. Mat 15:5 Ti pedig azt mondjátok: Bárki mond[hat]ja atyjának vagy anyjának: Áldozati ajándék minden, amit tőlem segítségül vennél, és ne tisztelje atyját vagy anyját Mat 15:6 és érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért. Mat 15:7 Képmutatók, szépen prófétált Jesaja rólatok, mondván: Mat 15:8 Ez a nép szájával közeledik hozzám, és ajkaival tisztel engem; szívük pedig messze távol van tőlem. Mat 15:9 Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsokat tanítanak Tanok gyanánt. Mat 15:10 És előszólítván a sokaságot, azt mondta nekik: Halljátok és értsétek meg: Mat 15:11 Azaz: Nem az teszi közönségessé az embert, ami a száján bemegy; hanem ami kijön a száján, az teszi közönségessé az embert. Mat 15:12 Akkor hozzámenvén tanítványai, azt mondták neki: Tudod, hogy a farizeusok e szó hallatára megbotránkoztak? Mat 15:13 Ő pedig felelvén, azt mondta: Minden plánta, melyet az én mennyei Atyám nem ültetett, kinyűvetik. Mat 15:14 Hagyjátok őket; világtalan vakvezetők; pedig ha vak vezeti a világtalant, mindketten verembe esnek. Mat 15:15 Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot. Mat 15:16 Jézus pedig azt mondta: Még ti is értetlenek vagytok? Mat 15:17 Még nem értitek, hogy minden ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? Mat 15:18 Amik pedig a szájon kijönnek, a szívből származnak, és azok teszik közönségessé az embert. Mat 15:19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúságok, káromlások. Mat 15:20 Ezek azok, amik közönségessé teszik az embert; mosdatlan kézzel enni pedig nem teszi közönségessé az embert. Mat 15:21 És kimenvén onnét Jézus, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza. Mat 15:22 És íme egy kánaáni asszony jővén ki azokból a határokból, kiáltott neki, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak Fia; az én leányom az ördögtől gonoszul gyötretik. Mat 15:23 Ő pedig nem felelt neki semmit; és tanítványai hozzá menvén, kérték őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Mat 15:24 Ő pedig felelvén, azt mondta: Én csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem. Mat 15:25 De az odamenvén leborult előtte, mondván: Uram, segíts rajtam! Mat 15:26 Ő pedig felelvén, azt mondta: Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Mat 15:27 De az azt mondta: Igen, Uram; de az ebek is esznek a morzsákból, melyek uruk asztaláról hullanak. Mat 15:28 Akkor felelvén Jézus, azt mondta neki: Óh asszony, nagy a te hited; legyen neked, amint akarod. És meggyógyult a leánya attól az órától fogva. Mat 15:29 És eltávozván onnét Jézus, elment a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leült. Mat 15:30 És nagy sokaság ment oda hozzá, mellyel sánták, vakok, némák, csonkák és sok egyebek voltak, és letették azokat Jézus lábainál; és meggyógyította őket. Mat 15:31 Úgyhogy a sokaság csodálkozott, látva, hogy a némák szólnak, a csonkák épek, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét. Mat 15:32 Jézus pedig előszólítván tanítványait, azt mondta: Sajnálom a sokaságot, mert már három napja velem vannak, és nincs mit egyenek, és étlen nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton. Mat 15:33 És azt mondták neki tanítványai: Honnét volna a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jól tartsunk ekkora sokaságot? Mat 15:34 És azt mondta nekik Jézus: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét, és egy kis halunk. Mat 15:35 Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre. Mat 15:36 És vévén a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mat 15:37 És mindnyájan ettek és megelégedtek; és felszedték a maradék darabokat, hét teli kosárral. Mat 15:38 Akik pedig ettek, négyezeren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. Mat 15:39 És elbocsátván a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala határaiba. Mat 16:1 És odamenvén hozzá a farizeusok és szadduceusok, kísértésből kérék őt, hogy az égből mutasson nekik jelt. Mat 16:2 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Tiszta idő lesz, mert az ég vörös; Mat 16:3 és reggel: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók, az ég ábrázatát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? Mat 16:4 A gonosz és hitehagyott nemzedék jelt kíván, és jel nem adatik neki, csak Jóna próféta jele. És elhagyván őket, elment. Mat 16:5 És mikor tanítványai a túlsó partra mentek, elfelejtettek kenyereket vinni. Mat 16:6 Jézus pedig azt mondta nekik: Meglássátok, hogy óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától. Mat 16:7 Azok pedig tanakodtak maguk közt, mondván: Nem hoztunk kenyereket. Mat 16:8 Jézus pedig megtudván, azt mondta nekik: Mit tanakodtok magatokban, kishitűek, hogy kenyereket nem hoztatok? Mat 16:9 Mégsem értitek, és nem emlékeztek az ötezerek öt kenyerére, és hány kosárral szedtetek fel; Mat 16:10 sem a négyezerek hét kenyerére, és hány kosárral szedtetek fel? Mat 16:11 Hogy nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam nektek, hogy óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától? Mat 16:12 Akkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától, hanem azt, hogy a farizeusok és szadduceusok tanításától óvakodjanak. Mat 16:13 Mikor pedig Jézus Filep Cézáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait, mondván: Kinek mondanak az emberek engem, Embernek Fiát? Mat 16:14 Azok pedig azt mondták: Némelyek Keresztelő Jánosnak, némelyek meg Illyésnek, mások pedig Jeremiának vagy egynek a próféták közül. Mat 16:15 Azt mondta nekik: Hát ti kinek mondtok engem? Mat 16:16 Felelvén pedig Simon Péter, azt mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia. Mat 16:17 És felelvén Jézus, azt mondta neki: Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennybeli Atyám. Mat 16:18 De én is mondom neked, hogy te vagy Péter, és ezen a sziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Mat 16:19 És neked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben; és amit megoldozol a földön, meg lesz oldozva a mennyben. Mat 16:20 Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek ne mondják, hogy ő Jézus, a Krisztus. Mat 16:21 Attól fogva kezdte Jézus tanítványainak megmutatni, hogy neki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és főpapoktól és írástudóktól, és megölettetnie, és harmadnap feltámadnia. Mat 16:22 És magához vonván őt Péter, kezdte őt dorgálni, mondván: Isten ments, Uram; ne legyen ez tenéked! Mat 16:23 Ő pedig megfordulván, azt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán; botránkoztatsz engem; mert nem az Isten dolgaival gondolsz, hanem az emberekéivel. Mat 16:24 Akkor azt mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mat 16:25 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, megtalálja azt. Mat 16:26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkét pedig elveszti? Vagy mit adhat az ember lelkéért cserébe? Mat 16:27 Mert az Embernek Fia el fog jönni Atyja dicsőségében az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Mat 16:28 Bizony mondom nektek, vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják az Embernek Fiát eljönni az ő királyi méltóságában. Mat 17:1 És hat nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot, és Jánost, a testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre. Mat 17:2 És elváltozott előttük, és ragyogott az arca, mint a nap, ruhái pedig fehérek lettek, mint a fényesség. Mat 17:3 És egyszerre megjelent nekik Mózes és Illyés, vele beszélgetve. Mat 17:4 Felelvén pedig Péter, azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni; ha akarod, csináljunk itt három sátort, neked egyet, és Mózesnek egyet, és egyet Illyésnek. Mat 17:5 Még ő beszélt, mikor egyszerre egy fényes felhő árnyékolta be őket; és íme a felhőből egy hang azt mondta: Ez az én szerelmes Fiam, kiben kedvet leltem; reá hallgassatok. Mat 17:6 És amint a tanítványok hallották, arcra estek és igen megfélemlettek. Mat 17:7 Akkor hozzájuk menvén Jézus, illette őket és azt mondta: Keljetek fel és ne féljetek! Mat 17:8 Mikor pedig szemeiket felemelték, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Mat 17:9 És amint a hegyről alászállottak, megparancsolta nekik Jézus, mondván: Senkinek ne mondjátok el a látomást, míg az Embernek Fia halottaiból fel nem támad. Mat 17:10 És megkérdezték őt tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy Illyésnek kell eljönni előbb? Mat 17:11 Jézus pedig felelvén, azt mondta nekik: Igen, Illyés jön el először, és mindent helyreállít; Mat 17:12 de mondom nektek, hogy Illyés már eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt cselekedték vele, amit akartak: így fog az Embernek Fia is szenvedni tőlük. Mat 17:13 Akkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról mondta nekik. Mat 17:14 És mikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre esvén előtte, Mat 17:15 és mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és gonoszul szenved; mert sokszor a tűzbe esik, és sokszor a vízbe. Mat 17:16 És tanítványaidhoz vittem őt, és nem tudták meggyógyítani. Mat 17:17 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Óh hitetlen és elfajult nemzedék, vajon meddig leszek még veletek; vajon meddig tűrjelek titeket? Hozzátok őt nekem ide. Mat 17:18 És megfenyegette őt Jézus, és kiment belőle az ördög, és meggyógyult a gyermek attól az órától fogva. Mat 17:19 Akkor odamenvén a tanítványok Jézushoz külön, azt mondták: Mért nem tudtuk mi kiűzni azt? Mat 17:20 Jézus pedig azt mondta nekik: Hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom nektek, ha akkora hitetek van, mint a mustármag, azt mondjátok ennek a hegynek: menj innét oda, és elmegy, és semmi sem lehetetlen nektek. Mat 17:21 De ez a fajta nem megy ki, csak ima és böjt által. Mat 17:22 Mikor pedig Galileában tartózkodtak, azt mondta nekik Jézus: Az Embernek Fia az emberek kezébe fog adatni, Mat 17:23 és megölik őt, és harmadnapra feltámad. És nagyon elszomorodtak. Mat 17:24 És amint Kapernaumba értek, odamentek a kétdrakma-szedők Péterhez,és azt mondták: A ti Mesteretek nem fizeti a kétdrakmát? Mat 17:25 Azt mondta: De igen. És mikor bement a házba, megelőzte őt Jézus, mondván: Mint tetszik neked, Simon: a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót, a fiaiktól vagy az idegenektől? Mat 17:26 Azt mondta neki Péter: Az idegenektől; azt mondta neki Jézus: Tehát a fiak szabadok. Mat 17:27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vess horgot, és az első rámenő halat vond ki; és annak a száját kinyitván, találsz egy státert: azt kivévén add oda nekik énértem és teérted. Mat 18:1 Azon órában mentek a tanítványok Jézushoz, mondván: Ugyan ki a nagyobb a mennyek országában? Mat 18:2 És odaszólítván Jézus egy gyermeket, közéjük állította azt, Mat 18:3 és azt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Mat 18:4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyermek, az a nagyobb a mennyek országában. Mat 18:5 És aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. Mat 18:6 Aki pedig megbotránkoztat egyet ezek közül a bennem hívő kicsinyek közül, jobb lenne annak, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tenger mélységébe süllyesztenék. Mat 18:7 Jaj a világnak a botránkozások miatt, mert a botránkozásoknak el kell jönni, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás eljön! Mat 18:8 Ha pedig a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb neked az életre bemenned sántán vagy csonkán, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned. Mat 18:9 És ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint két szemmel a tüzes gyehennára vettetned. Mat 18:10 Meglássátok, hogy egyet e kicsinyek közül kevésbe ne vegyetek; mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennybeli Atyámnak arcát. Mat 18:11 Mert az Embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. Mat 18:12 Mit gondoltok: ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved belőlük; nem hagyja-e a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni az eltévelyedettet? Mat 18:13 És ha úgy történik, hogy megtalálja azt, bizony mondom nektek, hogy jobban örül azon, mint a kilencvenkilencen, mely nem volt eltévelyedve. Mat 18:14 Így nem akarata a ti mennybeli Atyátoknak, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. Mat 18:15 Ha pedig vétkezik ellened testvéred, eredj és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet; Mat 18:16 ha pedig nem hallgat, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két tanú vallomásán vagy háromén álljon meg minden dolog. Mat 18:17 Ha pedig azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Mat 18:18 Bizony mondom nektek: valamit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben; és valamit megoldtok a földön, meg lesz oldozva a mennyben. [19] Mat 18:19 Ismét mondom nektek, hogy ha közületek ketten megegyeznek a földön minden dologban, amit csak kérnek, meglesz nekik az én mennybeli Atyámtól. Mat 18:20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevembe, ott vagyok közöttük. Mat 18:21 Akkor odamenvén hozzá Péter, azt mondta: Uram, hányszor vétkezhetik ellenem testvérem, és bocsáthatok meg neki; akár hétszer? Mat 18:22 Azt mondta neki Jézus: Nem, mondom neked, akár hétszer, hanem akár hetvenhétszer. Mat 18:23 Ezért emberhez hasonlítható a mennyek országa, egy királyhoz, aki szolgáival számot akart vetni. Mat 18:24 És mikor elkezdte a számvetést, vittek hozzá egyet, aki adós volt tízezer tálentummal. Mat 18:25 Nem tudván pedig megfizetni, azt parancsolta ura, hogy adják el őt és feleségét és gyermekeit és mindenét, amije volt, és fizessék meg. Mat 18:26 Leesve most a szolga leborult előtte, mondván: Uram, légy tÚrelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Mat 18:27 Megesvén azért az úr szíve azon a szolgán, elbocsátotta őt, és az adósságot elengedte neki. Mat 18:28 Mikor pedig az a szolga kiment, talált egyet az ő szolgatársai közül, aki adós volt neki száz dénárral; és megfogván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nekem, amivel adós vagy! Mat 18:29 Leesve most az ő szolgatársa az ő lábaihoz, kérte őt, mondván: Légy tÚrelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Mat 18:30 De az nem akart, hanem elmenvén börtönbe vettette őt, míg meg nem fizeti az adósságot. Mat 18:31 Látván pedig szolgatársai a történteket, igen elszomorodtak; és elmenvén, elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Mat 18:32 Akkor odahívatván őt ura, azt mondta neki: Gonosz szolga, azt az egész adósságot elengedtem neked, amint kértél engem; Mat 18:33 nem kellett volna-e neked is könyörülnöd szolgatársadon, miképpen én is könyörültem rajtad? Mat 18:34 És megharagudván ura, a hóhérok kezére adta őt, míg meg nem fizeti neki az egész adósságot. Mat 18:35 Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívéből meg nem bocsátja ki-ki az ő testvérének vétkeit. Mat 19:1 És történt, hogy mikor elvégezte Jézus ezeket a beszédeket, elindult Galileából és Júdea határaiba ment a Jordán elvén, Mat 19:2 és nagy sokaság követte őt, és meggyógyította őket ott. Mat 19:3 És odamentek hozzá a farizeusok, kísértvén őt és azt mondván neki: Szabad-e az embernek bármi okból elbocsátani feleségét? Mat 19:4 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Nem olvastátok, hogy az Alkotó kezdettől fogva férfivá és nővé alkotta őket, Mat 19:5 és azt mondta: Ezért elhagyja ember atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és ők ketten lesznek egy testté. Mat 19:6 Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem egy test van; amit tehát Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. Mat 19:7 Azt mondták neki: Miért rendelkezett tehát Mózes válólevél adásáról és a nő elbocsátásáról? Mat 19:8 Azt mondta nekik: Mózes a ti keményszívűségetekért megengedte nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket; de kezdettől fogva nem így volt. Mat 19:9 Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, hacsak paráznaságért nem, és mást vesz el, házasságtörést követ el; és aki elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörést követ el. Mat 19:10 Azt mondták neki tanítványai: Ha így van az ember dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni. Mat 19:11 Ő pedig azt mondta nekik: Nem mindnyájan veszik be ezt a szót, csak akiknek megadatott. Mat 19:12 Mert vannak férfiatlanok, akik anyjuk méhétől fogva úgy születtek; és vannak férfiatlanok, kiket emberek férfiatlanítottak meg; és vannak férfiatlanok, kik önmagukat férfiatlanították meg a mennyek országáért. Aki beveheti, vegye be. Mat 19:13 Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy kezeit tegye rájuk és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálták őket. Mat 19:14 De Jézus azt mondta: Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok őket; mert az ilyeneké a mennyek országa. Mat 19:15 És rájuk tette kezeit, úgy ment el onnét. Mat 19:16 És egyszerre hozzámenvén valaki, azt mondta: Jó Mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Mat 19:17 Ő pedig azt mondta neki: Mit mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Mat 19:18 Azt mondta neki: Melyeket? Jézus pedig azt mondta: Ne ölj; ne légy házasságtörő; ne lopj; ne tégy hamis tanúbizonyságot; Mat 19:19 tiszteld atyádat és anyádat; és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Mat 19:20 Azt mondta neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Mat 19:21 Azt mondta neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és add a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben: és jer, kövess engem. Mat 19:22 Hallván pedig az ifjú ezt a szót, elment szomorúan; mert sok vagyona volt. Mat 19:23 Jézus pedig azt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyek országába. Mat 19:24 Ismét mondom pedig nektek: Könnyebb tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bemenni. Mat 19:25 Hallván pedig tanítványai, nagyon megdöbbentek, és azt mondták: Ki üdvözülhet tehát? Mat 19:26 Jézus pedig rájuk tekintvén, azt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Mat 19:27 Akkor felelvén Péter, azt mondta neki: Íme mi elhagytunk mindent, és követtünk téged: mink lesz hát nekünk? Mat 19:28 Jézus pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik engem követtetek, az újjászületéskor, mikor az Embernek Fia az ő dicsőségének királyi székén ül, ti is tizenkét királyi széken ültök, és ítélitek Izráel tizenkét törzsét. Mat 19:29 És mindenki, aki házakat, vagy fivéreket, vagy nővéreket, vagy atyát, vagy anyát, vagy feleséget, vagy gyermekeket, vagy szántóföldet elhagyott az én nevemért, százannyit kap, és örök életet örököl. Mat 19:30 De sokan lesznek elsőkből utolsókká, és utolsókból elsőkké. Mat 20:1 Mert hasonló a mennyek országa a gazdaemberhez, aki mihelyt virradt, kiment munkásokat fogadni szőlejébe. Mat 20:2 Megegyezvén pedig a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlejébe. Mat 20:3 És mikor három óra tájban kiment, másokat látott a piacon tétlenül állani, Mat 20:4 azoknak is mondta: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igaz, megadom nektek. Mat 20:5 Azok pedig elmentek. Ismét kimenvén pedig hat és kilenc óra tájban, ugyanígy cselekedett. Mat 20:6 Mikor pedig tizenegy óra tájban kiment, másokat talált tétlenül álldogálva, és azt mondta nekik: Mit álltok itt egész nap tétlenül? Mat 20:7 Azt mondták neki: Senki sem fogadott meg bennünket. Azt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igaz, megkapjátok. Mat 20:8 Mikor pedig este lett, azt mondta a szőlő ura intézőjének: Szólítsd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért, kezdve az utolsókon, az elsőkig. Mat 20:9 És jövén a tizenegy órásak, kaptak egy-egy dénárt. Mat 20:10 Jövén pedig az elsők, azt vélték, hogy többet kapnak; és kaptak azok is egy-egy dénárt, Mat 20:11 és amint felvették, zúgolódtak a gazda ellen, Mat 20:12 mondván: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és a hőséget. Mat 20:13 Ő pedig felelvén, azt mondta egynek közülük: Barátom, nem vagyok hozzád igazságtalan; nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Mat 20:14 Vedd, ami a tiéd, és eredj; de ennek az utolsónak annyit akarok adni, mint neked. Mat 20:15 Vagy nem szabad nekem az enyémmel azt tenni, amit akarok? Vagy te rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? Mat 20:16 Így lesznek az utolsók elsőkké, és az elsők utolsókká; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. Mat 20:17 És amikor Jézus felmenőben volt Jeruzsálembe, maga mellé vette a tizenkét tanítványt külön az úton, és azt mondta nekik: Mat 20:18 Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia a főpapok és írástudók kezébe adatik, és halálra ítélik őt, Mat 20:19 és a pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák és megfeszítsék; és harmadnapon feltámad. Mat 20:20 Akkor odament hozzá a Zebedeusfiak anyja fiaival, leborulván és kérvén tőle valamit. Mat 20:21 Ő pedig azt mondta neki: Mit akarsz? Azt mondta neki: Parancsold meg, hogy ez az én két fiam, egyik jobbodon, másik balodon üljön a te országodban. Mat 20:22 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, melyet én megiszom, és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkeresztelkedhettek-e? Azt mondták neki: Meg. Mat 20:23 És azt mondta nekik: Az én poharamat ugyan megisszátok, és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltettek, de a jobbomon és balomon való ülést nem az én dolgom megadni; hanem [azok kapják], akiknek el van készítve az én Atyámtól. Mat 20:24 És meghallván a tízek, méltatlankodtak a két testvérre. Mat 20:25 Jézus pedig előszólítván őket, azt mondta: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok leigázzák őket: Mat 20:26 de nem így lesz tiköztetek. Hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen nektek szolgálattevőtök; Mat 20:27 és aki első akar lenni közöttetek, legyen szolgátok. Mat 20:28 Mint az Embernek Fia nem magát kiszolgáltatni jött; hanem szolgálni, és életét váltságul adni sokakért. Mat 20:29 És mikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt. Mat 20:30 És íme két vak, ki az út mellett ült, hallván, hogy Jézus megy el arra, felkiáltott, mondván: Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia! Mat 20:31 A sokaság pedig dorgálta őket, hogy hallgassanak; de azok annál inkább kiáltottak, mondván: Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia! Mat 20:32 És megállván Jézus, szólította őket és azt mondta: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? Mat 20:33 Azt mondták neki: Uram, hogy megnyíljanak szemeink. Mat 20:34 Megesett pedig Jézus szíve és illette szemeiket; és tüstént megnyilatkoztak szemeik, és követték őt. Mat 21:1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba értek az Olajfák hegyéhez, akkor Jézus elküldött két tanítványt, Mat 21:2 mondván nekik: Menjetek el az előttetek levő faluba; és tüstént találtok egy megkötött szamarat, és egy csikót vele; eloldozván hozzátok el nekem. Mat 21:3 És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége; és tüstént elbocsátja azokat. Mat 21:4 Ez pedig az egész azért lett, hogy beteljesedjék, ami megmondatott a próféta által, aki azt mondja: Mat 21:5 Mondjátok meg Cijón leányának: Íme királyod jön hozzád; szelíden, szamár hátán ülve, és csikón, igavonó vemhén. Mat 21:6 Elmenvén pedig a tanítványok, és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta nekik, Mat 21:7 elhozták a szamarat és a csikót, és rájuk terítették köpönyegeiket, és ő azokra ült. Mat 21:8 A sokaság legnagyobb része pedig az útra terítette köpönyegét; némelyek meg ágakat szegdeltek a fákról, és elterítették az úton. Mat 21:9 A sokaság pedig, mely előtte ment és amely követte, kiáltott, mondván: Hozsánna a Dávid Fiának; áldott, aki jön az Úr nevében; hozsánna a magasságban! Mat 21:10 És mikor bement Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, mondván: Ki ez? Mat 21:11 A sokaság pedig azt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. Mat 21:12 És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, Mat 21:13 és azt mondta nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának hívatik; ti pedig tettétek azt latroknak barlangjává. Mat 21:14 És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyította őket. Mat 21:15 Látván pedig a főpapok és az írástudók a csodákat, melyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban kiáltottak és azt mondták: Hozsánna a Dávid Fiának;méltatlankodtak; Mat 21:16 és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig azt mondta nekik: Igen, sohasem olvastátok, hogy „Kisdedek és csecsemők szájából szereztél dicséretet? Mat 21:17 És elhagyván őket, kiment a városból Bethániába, és ott hált. Mat 21:18 Reggel pedig, amint visszatért a városba, megéhezett; Mat 21:19 és látván egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, csak leveleket; és azt mondta neki: Többé belőled gyümölcs ne legyen soha; és azonnal elszáradt a fügefa. Mat 21:20 És a tanítványok látván, elcsodálkoztak, mondván: Hogyan száradt el azonnal a fügefa? Mat 21:21 Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nem csak azt cselekszitek, ami a fügefán esett, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, meglesz. Mat 21:22 És mindazt, amit az imádságban kértek, ha hisztek, elveszitek. Mat 21:23 És mikor bement a templomba, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, amint tanított, és azt mondták: Micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; és ki adta neked ezt a teljhatalmat? Mat 21:24 Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót, amit ha megmondtok nekem, én is megmondom nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket: Mat 21:25 A János keresztsége honnét való volt; mennyből vagy emberektől? Azok pedig tanakodtak magukban, mondván: Ha azt mondjuk, mennyből; azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki? Mat 21:26 Ha pedig azt mondjuk: Emberektől; félünk a sokaságtól; mert mindnyájan prófétának tartják Jánost. Mat 21:27 És felelvén Jézusnak, azt mondták: Nem tudjuk. Azt mondta nekik ő is: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket. Mat 21:28 De ti mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. És odamenvén az elsőhöz, azt mondta: Fiam eredj, ma dolgozzál az én szőlőmben. Mat 21:29 Az pedig felelvén, azt mondta: Nem akarok; de később megbánván, elment. Mat 21:30 És odamenvén a másodikhoz, ugyanígy szólt. Az pedig felelvén, azt mondta: Én igen, uram; és nem ment el. Mat 21:31 A kettő közül melyik cselekedte az atya akaratát? Azt mondták neki: Az első. Azt mondta nekik Jézus: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és paráznák megelőznek titeket az Isten országában. Mat 21:32 Mert eljött hozzátok János az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a paráznák pedig hittek neki; és ti ezt látván, nem bántátok meg utóbb, hogy hittetek volna neki. Mat 21:33 Halljatok más példázatot. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett, és azt körülvette sövénnyel, és sajtót ásott benne, és tornyot épített, és kiadta azt szőlőműveseknek, és elment külföldre. Mat 21:34 És mikor a gyümölcsök ideje elközelített, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy vegyék át az ő gyümölcseit. Mat 21:35 És a szőlőművesek megfogván az ő szolgáit, kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek. Mat 21:36 Ismét más szolgákat küldött, többeket az előbbieknél; és azokkal ugyanúgy cselekedtek. Mat 21:37 Utoljára pedig elküldte hozzájuk a fiát, mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Mat 21:38 De a szőlőművesek, mikor a fiút meglátták, azt mondták maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és tartsuk meg örökségét. Mat 21:39 És megfogván őt, kivetették a szőlőből, és megölték. Mat 21:40 Mikor tehát megjön a szőlő ura, mit cselekszik azokkal a szőlőművesekkel? Mat 21:41 Azt mondták neki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket, és a szőlőt más szőlőműveseknek adja ki, akik megadják neki a gyümölcsöket a maguk idejében. Mat 21:42 Azt mondta nekik Jézus: Sohasem olvastátok az írásokban, Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeinkben? Mat 21:43 Ezért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly népnek adatik, mely megtermi annak gyümölcseit. Mat 21:44 És aki ráesik erre a kőre, összezúzódik; akire pedig ráesik, szétzúzza azt. Mat 21:45 És mikor meghallották a főpapok és farizeusok az ő példázatait, megértették, hogy róluk beszélt. Mat 21:46 De mikor meg akarák őt fogni, megfélemlettek a sokaságtól, mert prófétának tartották őt. Mat 22:1 És felelvén Jézus, ismét példázatokban szólt nekik, mondván: Mat 22:2 Emberhez hasonlít a mennyek országa, királyhoz, aki lakodalmat rendezett fiának, Mat 22:3 és elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat hívják a lakodalomba; és nem akartak eljönni. Mat 22:4 Ismét küldött más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva, és minden kész; jertek el a lakodalomba. Mat 22:5 De azok azzal nem törődve, elmentek, ki a maga szántóföldjére, ki az üzletébe, Mat 22:6 a többiek pedig megfogván szolgáit, bántalmazták és megölték. Mat 22:7 Meghallván pedig a király, megharagudott, és elküldvén hadait, elvesztette azokat a gyilkosokat, és városukat felégette. Mat 22:8 Akkor azt mondta szolgáinak: A lakodalom ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak méltók, Mat 22:9 menjetek el tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok a lakodalomra. Mat 22:10 És kimenvén azok a szolgák az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit találtak, gonoszokat és jókat; és megtelt a lakodalom vendégekkel. Mat 22:11 Mikor pedig a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, aki nem volt lakodalmi ruhába öltözve, Mat 22:12 és azt mondta neki: Barátom, hogy jöttél be ide, holott nincs lakodalmi ruhád? Az pedig elnémult. Mat 22:13 Akkor azt mondta a király a szolgáknak: Lábait és kezeit megkötözve vigyétek el őt, és vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. Mat 22:14 Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. Mat 22:15 Akkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt szóban. Mat 22:16 És elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, kik azt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és senkivel nem törődöl, mert emberek személyére nem tekintesz, Mat 22:17 mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? Mat 22:18 Ismervén pedig Jézus az ő gonoszságukat, azt mondta: Mit kísértetek engem, képmutatók? Mat 22:19 Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig vittek neki egy dénárt. Mat 22:20 És azt mondta nekik: Kié ez a kép, és a felírás? Mat 22:21 Azt mondták neki: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak; és ami az Istené, az Istennek. Mat 22:22 És amint meghallották, elcsudálkoztak, és elhagyván őt, elmentek. Mat 22:23 Ugyanazon a napon mentek hozzá szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt, Mat 22:24 mondván: Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki meghal, akinek nincsenek gyermekei, vegye el a fivére annak feleségét, és támasszon magot fivérének. Mat 22:25 Volt pedig nálunk hét fivér. És az első, miután megházasodott, meghalt; és nem lévén magzata, feleségét fivérére hagyta. Mat 22:26 Így a második is, a harmadik is, mind a hét. Mat 22:27 Valamennyiük után végül meghalt az asszony is: Mat 22:28 a feltámadáskor most már kinek lesz a felesége a hét közül? Mert mindeniké volt. Mat 22:29 Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Tévelyegtek, nem ismervén az írásokat, sem az Isten hatalmát. Mat 22:30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak, hanem úgy vannak, mint az Isten angyalai a mennyben. Mat 22:31 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, ami megmondatott nektek Istentől, mondván: Mat 22:32 Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene? Az Isten nem holtak Istene, hanem élőké. Mat 22:33 És amint a sokaság meghallotta, megdöbbentek az ő tanításán. Mat 22:34 A farizeusok pedig, mikor meghallották, hogy elnémította a szadduceusokat, összegyűltek ugyanoda; Mat 22:35 és megkérdezte közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván: Mat 22:36 Mester, melyik parancsolat legnagyobb a törvényben? Mat 22:37 Jézus pedig azt mondta neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Mat 22:38 Ez első és legnagyobb parancsolat. Mat 22:39 Második pedig, hozzá hasonló: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Mat 22:40 E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. Mat 22:41 Mikor pedig a farizeusok össze voltak gyűlve, megkérdezte őket Jézus, Mat 22:42 mondván: Mit gondoltok a Krisztus felől, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé. Mat 22:43 Azt mondta nekik: Hogyan nevezi tehát őt Dávid a Szellem által Úrnak, azt mondván: Mat 22:44 Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá? Mat 22:45 Ha tehát Dávid Úrnak nevezi őt, hogyan fia neki? Mat 22:46 És senki nem tudott neki felelni egy szót sem; sem megkérdezni nem merte őt attól a naptól fogva többé senki. Mat 23:1 Akkor Jézus szólt a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mat 23:2 mondván: A Mózes székébe ültek az írástudók és a farizeusok. Mat 23:3 Mindazt tehát, amit nektek mondanak, hogy megtartsátok, megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek; mert mondják, és nem cselekszik. Mat 23:4 Mert nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe és tesznek az emberek vállaira; hanem egy ujjukkal sem akarják azokat mozdítani. Mat 23:5 De minden cselekedetüket úgy teszik, hogy csak lássák emberek. Mert megszélesítik imaszíjaikat, és ruháik bojtjait megnagyobbítják; Mat 23:6 és a lakomákon szeretik a főhelyeket, és a gyülekezetekben az első üléseket Mat 23:7 és a piacokon a köszöntéseket, és hogy az emberek így szólítsák őket: Rabbi, rabbi. Mat 23:8 Ti pedig ne hívassátok magatokat rabbinak; mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Mat 23:9 Ne is hívjatok atyátoknak senkit a földön; mert egy a ti Atyátok, a mennybéli. Mat 23:10 Ne hívassátok magatokat mestereknek se; mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Mat 23:11 Hanem aki nagyobb közöttetek, legyen szolgálattevőtök. Mat 23:12 Aki pedig magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Mat 23:13 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt; mert ti nem mentek be, és akik be akarnak menni, azokat sem engeditek bemenni. Mat 23:14 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók, mert megeszitek az özvegyek házait, éspedig színből hosszan imádkozva; ezért súlyosabb ítéletet vesztek. Mat 23:15 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók, mert megkerülitek a tengert és a szárazt, hogy egy áttérőt szerezzetek; és mikor megvan, a gyehenna fiává teszitek azt, kétszerte inkább magatoknál. Mat 23:16 Jaj nektek, vak vezérek, mert azt mondjátok: Aki a templomra esküszik, az semmi; de aki a templom aranyára esküszik, kötelezve van. Mat 23:17 Bolondok és vakok; mert melyik nagyobb, az arany-e, vagy a templom, mely megszenteli az aranyat? Mat 23:18 És: Aki az oltárra esküszik, az semmi; de aki a rajta levő áldozatra esküszik, kötelezve van. Mat 23:19 Bolondok és vakok; mert melyik nagyobb, az áldozat-e, vagy az oltár, mely megszenteli az áldozatot? Mat 23:20 Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik reá és mindarra, ami rajta van; Mat 23:21 és aki a templomra esküszik, esküszik reá és a benne lakozóra; Mat 23:22 és aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyi székére, és arra, aki azon ül. Mat 23:23 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók, mert megadjátok a tizedet a mentából, a kaporból és a köményből, és elhagyjátok, ami a törvényben a fontosabb, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat nem elhagyni. Mat 23:24 Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek! Mat 23:25 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók, mert megtisztítjátok a pohár és tál külsejét, belül pedig tele vannak ragadománnyal és mértékletlenséggel. Mat 23:26 Vak farizeus, tisztítsd meg előbb, ami benne van a pohárban és a tálban, hogy külsejük is tiszta legyen. Mat 23:27 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók, mert hasonlók vagytok a kimeszelt sírokhoz, melyek kívülről ugyan szépeknek látszanak, de belül tele vannak holtaknak csontjaival és mindenféle tisztátlansággal. Mat 23:28 Így ti is, kívülről ugyan igazaknak látszotok az embereknek, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel. Mat 23:29 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók, mert építitek a próféták sírjait és ékesítitek az igazak síremlékeit, Mat 23:30 és azt mondjátok: Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében. Mat 23:31 Így hát bizonyságot tesztek magatokról, hogy azok fiai vagytok, akik megölték a prófétákat: Mat 23:32 töltsétek be ti is atyáitok mértékét! Mat 23:33 Kígyók, viperafajzat,hogy menekültök meg a gyehenna ítéletétől? Mat 23:34 Ezért íme én küldök hozzátok prófétákat és bölcseket és írástudókat; és azokból meg fogtok ölni, és megfeszíteni, és azokból megostorozni zsinagógáitokban, és üldözni városról városra: Mat 23:35 hogy szálljon reátok minden igaz vér, mely kiontatott a földön, az igaz Ábel vérétől fogva Zekarjának, a Barakja fiának véréig, kit megöltetek a templom és az oltár között. Mat 23:36 Bizony mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre. Mat 23:37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat akik hozzád küldettek; mennyiszer akartam összegyűjteni gyermekeidet mint a tyúk összegyűjti csirkéit szárnyai alá, és nem akartátok? Mat 23:38 Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok! Mat 23:39 Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól fogva, mígnem azt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében! Mat 24:1 És mikor kijött Jézus és elindult a templomtól, odamentek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Mat 24:2 Jézus pedig azt mondta nekik: Nem látjátok mindezeket? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mat 24:3 Amint pedig az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, mondván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jele a te megjelenésednek és a világ végének? Mat 24:4 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen titeket. Mat 24:5 Mert sokan jönnek az én nevemben, mondván: Én vagyok a Krisztus; és sokakat eltévelyítenek. Mat 24:6 Hallani fogtok pedig háborúkról és hadi hírekről; meglássátok, meg ne ijedjetek; mert mindnek meg kell lenni; de még nincs itt a vég. Mat 24:7 Mert nép népre támad és királyság királyságra; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások helyenként. Mat 24:8 Mindez pedig a jajok kezdete. Mat 24:9 Akkor nyomorúságra adnak benneteket, és megölnek benneteket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. Mat 24:10 És akkor sokan megbotránkoznak és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. Mat 24:11 És sok hamis próféta támad, és sokakat eltévelyítenek. Mat 24:12 És mivel a bűn elárad, a tömeg szeretete meghidegül. Mat 24:13 De aki végig megáll, megtartatik. Mat 24:14 És prédikáltatik a Királyságnak ez az evangéliuma az egész világon bizonyságul minden népnek. És akkor jön el a vég. Mat 24:15 Mikor tehát látjátok a pusztítás undokságát, mely megmondatott Dániel próféta által, szent helyen állani (az olvasó értse meg!), Mat 24:16 akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; Mat 24:17 aki a háztetőn van, ne szálljon le hogy valamit házából kivigyen; Mat 24:18 és aki a mezőn, ne forduljon vissza, hogy köpenyét elvigye. Mat 24:19 Jaj pedig a viselősöknek és a szoptatósoknak azokban a napokban! Mat 24:20 Imádkozzatok pedig, hogy ne télen legyen futásotok, se ne szombaton. Mat 24:21 Mert nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz. Mat 24:22 És ha meg nem rövidíttetnétek azok a napok, nem tartatnék meg egy test sem; de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok. Mat 24:23 Akkor ha valaki azt mondja nektek: Íme itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek! Mat 24:24 Mert támadnak álkrisztusok és álpróféták, és nagy jeleket és csodákat tesznek úgy, hogy eltévelyítik, ha lehet, a választottakat is. Mat 24:25 Íme eleve megmondtam nektek. Mat 24:26 Ha tehát azt mondják nektek: Íme a pusztában van, ne menjetek ki: Íme a rejtekházakban; ne higgyétek. Mat 24:27 Mert mint a villámlás napkeleten támad és napnyugatig látszik, úgy lesz az Ember Fiának megjelenése is. Mat 24:28 Mert ahol a hulla van, ott gyülekeznek a sasok. Mat 24:29 És tüstént azoknak a napoknak nyomorúsága után a nap elsötétedik, és a hold nem adja ki világosságát, és a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Mat 24:30 És akkor feltűnik az Ember Fiának jele az égen; és akkor elsiratja a föld minden nemzetsége, és meglátják az Embernek Fiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Mat 24:31 És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. Mat 24:32 A fügefától tanuljátok pedig a példázatot: mikor annak az ága már zsenge lesz, és hajtja a leveleket, tudjátok, hogy közel a nyár. Mat 24:33 Így ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok, hogy közel van, az ajtó előtt. Mat 24:34 Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek mind meg nem lesznek. Mat 24:35 Az ég és a föld elmúlik; de az én beszédeim el nem múlnak. Mat 24:36 De arról a napról és óráról senki nem tud, a menny angyalai sem, csak az én Atyám egyedül. Mat 24:37 Hanem mint a Noé napjai, úgy lesz az Ember Fiának megjelenése is. Mat 24:38 Mert mint az özönvíz előtti napokban voltak, hogy ettek és ittak, és házasodtak és férjhez mentek addig a napig, mikor bement Noé a bárkába, Mat 24:39 és nem vették észre, míg eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: úgy lesz az Ember Fiának megjelenése is. Mat 24:40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik ott hagyatik. Mat 24:41 Két asszony őröl a malomban; egyik felvétetik, másik ott hagyatik. Mat 24:42 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely órában jön meg Uratok. Mat 24:43 Azt pedig tudjátok meg, hogy ha a házigazda tudná, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren lenne és nem engedné megásni a házát. Mat 24:44 Azért ti is legyetek készen; mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Embernek Fia. Mat 24:45 Ki tehát a hű és okos szolga, kit az ő Ura háza népe fölé állított, hogy eledelt adjon neki idejében? Mat 24:46 Boldog az a szolga, akit Ura, mikor megjön, ilyen munkában talál! Mat 24:47 Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé állítja őt. Mat 24:48 Ha pedig az a gonosz szolga ezt gondolja magában: Halogatja az én Uram a jövetelt, Mat 24:49 és elkezdi verni szolgatársait, a részegesekkel pedig enni és inni, Mat 24:50 megjön annak a szolgának ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, Mat 24:51 és szétvágatja őt, és a képmutatók között adja ki részét: ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. Mat 25:1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpáikat véve, kimentek a vőlegény elé. Mat 25:2 Öten pedig okosak voltak köztük, és öten bolondok. Mat 25:3 Bolondok, amennyiben lámpáikat vitték, és olajat nem vittek magukkal. Mat 25:4 Az okosok pedig vittek olajat edényeikben lámpáikhoz. Mat 25:5 Amint azonban a vőlegény késett, elálmosodtak mindnyájan, és elaludtak. Mat 25:6 De éjfélkor kiáltás támad: Ihol jön a vőlegény, jertek elébe! Mat 25:7 Akkor felkeltek mindnyájan azok a szüzek, és felkészítették lámpáikat. Mat 25:8 És a bolondok azt mondták az okosoknak: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpáink kialusznak. Mat 25:9 De feleltek az okosak, mondván: Nehogy se nekünk, se nektek ne legyen elég; hát menjetek el inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. Mat 25:10 Amíg pedig ők elmentek vásárolni, megjött a vőlegény; és akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba, és bezáratott az ajtó. Mat 25:11 Utóbb aztán megjöttek a többi szüzek is, mondván: Uram, uram, nyisd meg nekünk! Mat 25:12 Ő pedig felelvén, azt mondta: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Mat 25:13 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, melyben az Embernek Fia eljön. Mat 25:14 Úgy nevezetesen, mint az az ember, aki külföldre menvén, előszólította szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Mat 25:15 És egyiknek adott öt tálentumot, másiknak kettőt, harmadiknak pedig egyet, mindeniknek a maga tehetsége szerint; és tüstént elutazott. Mat 25:16 Elindulván pedig, aki az öt tálentumot kapta, kereskedett azzal, és nyert más öt tálentumot; Mat 25:17 azonképpen az is, aki a kettőt; nyert az is más kettőt. Mat 25:18 Az pedig, aki az egyet kapta, elmenvén, gödröt ásott a földben, és elrejtette urának pénzét. Mat 25:19 Sok idő múlva pedig megjött azoknak a szolgáknak ura, és számot vetett velük. Mat 25:20 Akkor előjövén az, aki az öt tálentumot kapta, hozott más öt tálentumot, mondván: Uram, nekem öt tálentumot adtál át, íme más öt tálentumot nyertem rajta. Mat 25:21 Ura pedig azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolga, kevesen hű voltál, sokat fogok rád bízni; menj be Urad örömébe. Mat 25:22 Előjövén pedig az is, aki a két tálentumot kapta, azt mondta: Uram, két tálentumot adtál nekem át; íme más két tálentumot nyertem rajta. Mat 25:23 Azt mondta neki ura: Jól van, jó és hű szolga, kevesen hű voltál, sokat fogok rád bízni; menj be urad örömébe. Mat 25:24 Előjövén pedig az is, aki az egy tálentumot kapta, azt mondta: Uram, ismerlek téged, hogy kemény ember vagy, aki aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál; Mat 25:25 tehát féltemben elmenvén elrejtettem a te tálentumodat a földben; ihol, fogd, ami a tied. Mat 25:26 Felelvén pedig az ő ura, azt mondta neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? Mat 25:27 Tehát a pénzváltóknak kellett volna adnod az én pénzemet; és én megjővén, kamatostól vettem volna fel, ami az enyém. Mat 25:28 Vegyétek el tehát tőle a tálentumot, és adjátok annak, akinek a tíz tálentuma van. Mat 25:29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és feleslege lesz; akinek pedig nincs, amije van is, elvétetik tőle. Mat 25:30 A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre. Ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. Mat 25:31 Mikor pedig eljön az Embernek Fia az ő dicsőségében, és mind a szent angyalok vele, akkor leül az ő dicsőségének királyi székébe; Mat 25:32 és elébe gyűjtetnek minden népek, és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől; Mat 25:33 és a juhokat jobb keze felől állítja, a kecskéket pedig bal keze felől. Mat 25:34 Akkor azt mondja a király a jobbja felől levőknek: Jertek ide, én Atyámnak áldottai, vegyétek át örökségeteket, ezt a királyságot, mely nektek készült a világ megalapítása óta. Mat 25:35 Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; idegen voltam és befogadtatok; Mat 25:36 mezítelen és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogságban voltam és eljöttetek hozzám. Mat 25:37 Akkor felelnek neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttunk éhesnek és tápláltunk téged; vagy szomjúhozónak és adtunk neked innod? Mat 25:38 De mikor láttunk idegennek és fogadtunk be téged; vagy mezítelennek és ruháztunk fel téged? Mat 25:39 És mikor láttunk betegen vagy fogságban és mentünk el hozzád? Mat 25:40 És felelvén a király, azt mondja nekik: Bizony mondom nektek, amit cselekedtetek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, velem cselekedtétek. Mat 25:41 Akkor szól a balján levőknek is: Menjetek el tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak. Mat 25:42 Mert éheztem és nem adtatok ennem; szomjúhoztam és nem adtatok innom; Mat 25:43 idegen voltam és nem fogadtatok be; mezítelen és nem ruháztatok fel; beteg és fogságban, és nem látogattatok meg engem. Mat 25:44 Akkor felelnek neki azok is, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhesnek, vagy szomjasnak, vagy idegennek, vagy meztelennek, vagy betegnek, vagy fogságban, és nem szolgáltunk neked? Mat 25:45 Akkor felel nekik, mondván: Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek eggyel ezek közül a legkisebbek közül, velem sem cselekedtétek. Mat 25:46 És elmennek ezek az örök büntetésbe; az igazak pedig az örök életre. Mat 26:1 És történt, hogy mikor Jézus mindezeket a beszédeket elvégezte, azt mondta tanítványainak: Mat 26:2 Tudjátok, hogy két nap múlva itt lesz a húsvét, és az Embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék. Mat 26:3 Akkor gyűltek össze a főpapok és az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, kit Kajafásnak hívtak, Mat 26:4 és tanácskoztak, hogy Jézust csellel megfogják és megöljék. Mat 26:5 De, azt mondták, ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép közt. Mat 26:6 Mikor pedig Jézus Bethániában volt, a bélpoklos Simon házában, Mat 26:7 odament hozzá egy asszony, aki egy alabástromban drága kenetet vitt, és ráöntötte a fejére, amint ő az asztalnál ült. Mat 26:8 Látván pedig tanítványai, méltatlankodtak, mondván: Mire való ez a tékozlás? Mat 26:9 Hiszen ezt drágán el lehetett volna adni, és a szegényeknek adni. Mat 26:10 Jézus pedig, amint észrevette, azt mondta nekik: Mit alkalmatlankodtok ennek az asszonynak? Hiszen jó cselekedetet vitt véghez rajtam. Mat 26:11 Hiszen a szegényeket mindenkor megkapjátok magatoknál; de engem nem kaptok meg mindenkor. Mat 26:12 Mert hogy ő ezt a kenetet az én testemre öntötte, temetésemre cselekedte. Mat 26:13 Bizony mondom nektek, ahol ez az evangélium prédikáltatik az egész világon, amit ez cselekedett, arról is beszélni fognak az ő emlékezetére. Mat 26:14 Akkor elmenvén egy a tizenkettő közül, akit Iskariót Júdásnak hívtak, a főpapokhoz, Mat 26:15 azt mondta: Mit akartok nekem adni, hogy eláruljam őt? Azok pedig harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Mat 26:16 És attól fogva keresett alkalmat, hogy elárulja őt. Mat 26:17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig odamentek a tanítványok Jézushoz, mondván neki: Hol akarod, hogy elkészítsük a húsvéti bárányt, hogy megedd? Mat 26:18 Ö pedig azt mondta: Menjetek a városba ehhez és ehhez, és mondjátok neki, hogy a Mester azt mondja: Az én időm közel van; nálad tartom a húsvéti vacsorát tanítványaimmal. Mat 26:19 És a tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik; és előkészítették a húsvéti bárányt. Mat 26:20 Mikor pedig este lett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Mat 26:21 És amint ettek, azt mondta: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem. Mat 26:22 És igen elszomorodva kezdték neki egyenként mondani: Csak nem én vagyok az, Uram? Mat 26:23 Ö pedig felelvén, azt mondta: Aki velem mártja kezét a tálba, az árul el engem. Mat 26:24 Az Embernek Fia ugyan elmegy, mint meg van írva róla; de jaj annak az embernek, aki által az Embernek Fia elárultatik; jobb lett volna annak, ha nem született volna az az ember. Mat 26:25 Felelvén pedig Júdás, aki őt elárulta, azt mondta: Csak nem én vagyok az, Rabbi? Azt mondta neki: Te mondtad. Mat 26:26 És amint ettek, vévén Jézus a kenyeret, megáldván megtörte, és a tanítványoknak adta, és azt mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. Mat 26:27 És vévén a poharat és hálát adván, nekik adta, mondván: Igyatok ebből mindnyájan. Mat 26:28 Mert ez az én újszövetség-vérem, mely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Mat 26:29 Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőnek e terméséből addig a napig, mikor újon iszom azt veletek Atyám országában. Mat 26:30 És dicséretet énekelvén, kimentek az Olajfák hegyére. Mat 26:31 Akkor azt mondta nekik Jézus: Ti mind megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. Mat 26:32 De feltámadásom után előttetek megyek Galileába. Mat 26:33 Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom. Mat 26:34 Azt mondta neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. Mat 26:35 Azt mondta neki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen mondták a többi tanítványok is. Mat 26:36 Akkor Jézus egy Gethsémáné nevű helyre érkezett velük, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. Mat 26:37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeus két fiát, kezdett szomorkodni és csüggedni. Mat 26:38 Akkor azt mondta nekik: Igen szomorú az én lelkem halálig! Maradjatok itt és vigyázzatok velem. Mat 26:39 És egy kissé előremenve, arcra borult és imádkozott, mondván: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Mat 26:40 És odament a tanítványokhoz és alva találta őket, és azt mondta Péternek: Így nem bírtatok egy órát vigyázni velem? Mat 26:41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem ugyan kész, de a test erőtelen. Mat 26:42 Ismét elment másodszor, és imádkozott, mondván: Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy meg ne igyam azt, legyen meg a te akaratod. Mat 26:43 És mikor jött, ismét alva találta őket; mert szemeik meg voltak nehezedve. Mat 26:44 És otthagyva őket, ismét elment, és imádkozott harmadszor, ugyanazon szót mondván. Mat 26:45 Akkor tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok most már és nyugodjatok; íme elközelített az óra, és az Embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. Mat 26:46 Keljetek fel, menjünk! Íme elközelített, aki engem elárul. Mat 26:47 És mikor ő még beszélt, íme jött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. Mat 26:48 Árulója pedig azt a jelt adta nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az; azt fogjátok meg; Mat 26:49 és tüstént odamenvén Jézushoz, azt mondta: Üdvöz légy, Rabbi; és megcsókolta őt. Mat 26:50 Jézus pedig azt mondta neki: Barátom, amiért jöttél! Akkor hozzámenvén kezet vetettek Jézusra, és megfogták őt. Mat 26:51 És egyszerre egy azok közül, akik Jézussal voltak, kezét kinyújtván, kardját kirántotta, és a főpap szolgájára csapva, levágta neki a fülét. Mat 26:52 Akkor azt mondta neki Jézus: Tedd vissza kardodat helyére; mert mindenki, aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Mat 26:53 Vagy azt gondolod, hogy most nem kérhetném az én Atyámat, és nem állítana mellém többet tizenkét légió angyalnál? Mat 26:54 De akkor hogyan teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? Mat 26:55 Abban az órában mondta Jézus a sokaságnak: Mint egy tolvajra, jöttetek ki kardokkal és botokkal engem megfogni? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. Mat 26:56 Ez pedig mind azért lett, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyván őt, elfutottak. Mat 26:57 Akik pedig Jézust megfogták, elvitték Kajafás főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek. Mat 26:58 Péter pedig követte őt távolról a főpap udvaráig; és bemenvén, bent leült a szolgákkal, hogy lássa a végét. Mat 26:59 A főpapok pedig és a vének, és az egész tanács, kerestek hamis tanúbizonyságot Jézus ellen, hogy őt megöljék, Mat 26:60 és nem találtak, bár sok hamis tanú jött. De végre jött két hamis tanú, Mat 26:61 és azt mondta: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem. Mat 26:62 És a főpap felállva azt mondta neki: Nem felelsz semmit? Mit vallanak ezek ellened? Mat 26:63 Jézus pedig hallgatott. És felelvén a főpap, azt mondta neki: Megesketlek az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia? Mat 26:64 Azt mondta neki Jézus: Te mondtad. De mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Embernek Fiát a Hatalom jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin. Mat 26:65 Akkor a főpap megszaggatta ruháit, mondván: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme most hallottátok az ő istenkáromlását. Mat 26:66 Mit gondoltok? Azok pedig felelvén azt mondták: Méltó a halálra. Mat 26:67 Akkor arcába köptek neki, és öklözték őt; némelyek pedig vesszőzték, Mat 26:68 mondván: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki az, aki téged megütött? Mat 26:69 Péter pedig kint ült az udvaron, és odament hozzá egy szolgálóleány, mondván: Te is a galileai Jézussal voltál. Mat 26:70 Ö pedig tagadta mindnyájuk előtt, mondván: Nem tudom, mit mondasz. Mat 26:71 Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és azt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt. Mat 26:72 És ismét tagadta, esküvel: Nem ismerem azt az embert. Mat 26:73 Kisvártatva pedig az ott állók mentek és mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy; mert a beszéded is elárul. Mat 26:74 Akkor elkezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert! És tüstént megszólalt a kakas. Mat 26:75 És eszébe jutott Péternek Jézus mondása, mikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. És kimenvén, keservesen sírt. Mat 27:1 Mikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék Mat 27:2 és megkötözvén őt elvitték és kezébe adták Poncius Pilátusnak, a helytartónak. Mat 27:3 Akkor Júdás, aki őt elárulta, látván, hogy elítélték, megbánta, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, Mat 27:4 mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért! Azok pedig azt mondták: Mi közünk hozzá? Te lásd. Mat 27:5 Erre eldobván az ezüstöt a templomban, eltávozott; és elmenvén felakasztotta magát. Mat 27:6 A főpapok pedig fölvévén az ezüstöt, azt mondták: Nem szabad ezt a templomi kincshez tenni, mert vérdíj. Mat 27:7 De miután tanácsot tartottak, megvették rajta a fazekas mezejét temetőül az idegeneknek. Mat 27:8 Azért nevezték azt a mezőt Vérmezőnek, a mai napig. Mat 27:9 Akkor teljesedett be, ami megmondatott Jeremia próféta által, mondván: És vették a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai részéről; Mat 27:10 és adták azt a fazekas mezejére, amint az Úr rendelte nekem. Mat 27:11 Jézus pedig a helytartó előtt állott; és megkérdezte őt a helytartó, mondván: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig azt mondta neki: Te mondod. Mat 27:12 És míg a főpapok és a vének vádolták őt, semmit nem felelt. Mat 27:13 Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyit vallanak ellened? Mat 27:14 És nem felelt neki sem egy szavára sem, úgyhogy a helytartó igen csodálkozott. Mat 27:15 Ünnepenként pedig szokott a helytartó szabadon bocsátani egy foglyot a sokaságnak, akit kívántak. Mat 27:16 Volt pedig akkor egy híres foglyuk, Barabbás nevezetű. Mat 27:17 Amint tehát összegyűltek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak neveznek? Mat 27:18 Mert tudta, hogy irigységből árulták el őt. Mat 27:19 Amíg pedig ő az ítélőszéken ült, hozzáküldött a felesége, ezt üzenvén: Ne avasd magadat annak az igaz embernek a dolgába, mert én sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta. Mat 27:20 De a főpapok és a vének rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. Mat 27:21 Felelvén pedig a helytartó, azt mondta nekik: Melyiket akarjátok a kettő közül, hogy szabadon bocsássam nektek? Azok pedig azt mondták: Barabbást. Mat 27:22 Azt mondta nekik Pilátus: Mit csináljak tehát Jézussal, akit Krisztusnak neveznek? Azt mondták neki mindnyájan: Feszíttessék meg! Mat 27:23 De a helytartó azt mondta: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál inkább kiáltottak, mondván: Feszíttessék meg! Mat 27:24 Mikor aztán Pilátus látta, hogy semmire sem megy, hanem annál nagyobb lesz a zavargás, vizet hozatván, megmosta kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaznak vérétől; ti lássátok! Mat 27:25 És felelvén az egész nép, azt mondta: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! Mat 27:26 Akkor elbocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván kiadta, hogy feszíttessék meg. Mat 27:27 Akkor a helytartó katonái, magukkal vivén Jézust a helytartóságra, összegyűjtötték hozzá az egész csapatot. Mat 27:28 És miután levetkőztették, adtak rá egy veres palástot, Mat 27:29 és koronát tettek a fejére, melyet tövisből fontak, és egy nádat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, csúfolták, mondván: Üdvöz légy, zsidók királya! Mat 27:30 Aztán ráköpvén, vették a nádat és a fejéhez verték. Mat 27:31 És mikor megcsúfolták őt, levetették róla a palástot és ráadták a maga ruháit, és elvitték megfeszíteni. Mat 27:32 Kifelé menet pedig találtak egy cirénéi embert, név szerint Simont; azt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Mat 27:33 És mikor egy Golgotha nevű helyre értek, ami Koponyahegyet jelent, Mat 27:34 epével kevert bort adtak neki inni; és mikor megízlelte, nem akart inni. Mat 27:35 Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsvetéssel; hogy beteljesedjék, ami megmondatott a próféta által: Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek. Mat 27:36 Aztán leültek és ott őrizték őt. Mat 27:37 És bűnét feje fölé tették felírva: Ez Jézus, a zsidók királya. Mat 27:38 Akkor megfeszítettek vele két rablót, egyiket jobbról és a másikat balról. Mat 27:39 Akik pedig mellette elmentek, szidalmazták őt, fejüket csóválván Mat 27:40 és mondván: Te, ki a templomot lerontod és harmadnapra felépíted, tartsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről! Mat 27:41 Hasonlóképpen pedig a főpapok is csúfolván az írástudókkal és a vénekkel, azt mondták: Mat 27:42 Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani; ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. Mat 27:43 Bízott az Istenben; szabadítsa meg most őt, ha szereti őt: mert azt mondta: Isten fia vagyok! Mat 27:44 A rablók is pedig, akik vele feszíttettek meg, ugyanezzel ócsárolták őt. Mat 27:45 Hat órától fogva pedig sötétség jött az egész földre kilenc óráig. Mat 27:46 Kilenc óra tájban pedig felkiáltott Jézus nagy hangon, mondván: Éli, Éli, lamá sabaktani?; azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Mat 27:47 Némelyek pedig az ott állók közül, akik hallották, azt mondták: Illyést hívja ez. Mat 27:48 És tüstént elfutva egy közülük, szivacsot véve és ecettel megtöltve és nádra tűzve inni adott neki. Mat 27:49 A többiek pedig azt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illyés, hogy megszabadítsa őt. Mat 27:50 Jézus pedig ismét kiáltván nagy hangon, kibocsátotta szellemét. Mat 27:51 És íme a templom kárpitja kettéhasadt fölitől aljáig; és a föld megindult, és a sziklák megrepedtek; Mat 27:52 és a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek teste feltámadt; Mat 27:53 és az ő feltámadása után kijövén a sírokból, bementek a szent városba, és megjelentek sokaknak. Mat 27:54 A százados pedig, és akik vele őrizték Jézust, látván a földindulást és a történteket, igen megrémültek, mondván: Bizony, Isten Fia volt ez! Mat 27:55 Sok asszony volt pedig ott távolról nézve, kik Galileából kísérték Jézust, szolgálván neki; Mat 27:56 kik közt volt Mária Magdolna, és Mária, a Jakab és Jósé anyja, és Zebedeus fiainak anyja. Mat 27:57 Mikor pedig este lett, eljött egy gazdag ember Arimathiából, a neve József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak; Mat 27:58 ez elmenvén Pilátushoz, elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki a testet. Mat 27:59 És vévén József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba, Mat 27:60 és a saját új sírjába tette, melyet a sziklába vágatott; és egy nagy követ hengerítvén a sír ajtajához, elment. Mat 27:61 Ott volt pedig Mária Magdolna, és a másik Mária, a sírral szemben ülve. Mat 27:62 Másnap pedig, mely a péntek után van, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, Mat 27:63 mondván: Uram, emlékszünk, hogy az a hitető még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok. Mat 27:64 Parancsold meg tehát, hogy legyen biztonságban a sír harmadnapig; nehogy eljöjjenek tanítványai éjjel és ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott halottaiból; és az utolsó tévelygés rosszabb legyen az elsőnél! Mat 27:65 Pilátus pedig azt mondta nekik: Kaptok őrséget, tegyétek biztonságba, amint tudjátok. Mat 27:66 Azok pedig elmenvén, biztonságba tették a sírt, lepecsételvén a követ, az őrséggel együtt. Mat 28:1 Szombat végén pedig, mikor a hét első napjára virradt, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. Mat 28:2 És íme nagy földindulás lett; mert az Úr angyala mennyből alászállván, odament, elhengerítette a követ az ajtóról, és ráült. Mat 28:3 Tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Mat 28:4 A tőle való félelemtől pedig megreszkettek az őrök, és olyanok lettek, mint a holtak. Mat 28:5 Felelvén pedig az angyal, azt mondta az asszonyoknak: Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Mat 28:6 Nincs itt; mert feltámadt, mint megmondta. Jertek ide, lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr. Mat 28:7 És gyorsan elmenvén, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt halottaiból; és íme előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt. Íme megmondtam nektek. Mat 28:8 És gyorsan eljövén a sírtól nagy félelemmel és örömmel, elfutottak, hogy megmondják tanítványainak, Mat 28:9 és egyszerre Jézus ment eléjük, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig odamenvén hozzá, megragadták lábait és leborultak előtte. Mat 28:10 Akkor azt mondta nekik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába, és ott engem meglátnak. Mat 28:11 Amint ők elmentek, íme az őrizők közül némelyek bemenvén a városba, hírül adtak a főpapoknak mindent, ami történt. Mat 28:12 És összegyűlvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, elegendő pénzt adtak a katonáknak, Mat 28:13 mondván: Mondjátok ezt: Tanítványai eljövén az éjjel, ellopták őt, míg mi aludtunk. Mat 28:14 És ha ezt meghallja a helytartó, mi elhitetjük vele, és kivisszük, hogy ne kelljen aggódnotok. Mat 28:15 Azok pedig a pénzt elvévén, úgy tettek, amint kitanították őket. El is terjedt ez a beszéd a zsidóknál mind a mai napig. Mat 28:16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, a hegyre, ahová rendelte őket Jézus. Mat 28:17 És amint meglátták őt, leborultak előtte; de némelyek kételkedtek. Mat 28:18 És odamenvén Jézus hozzájuk, szólott nekik, mondván: Nekem adatott minden teljhatalom mennyen és földön. Mat 28:19 Elmenvén tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának és a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, Mat 28:20 tanítván őket, hogy megtartsanak mindent amit én parancsoltam nektek: és íme én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ámen. Mar 1:1 Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Mar 1:2 Mint meg van írva a prófétákban: „íme én elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti utadat előtted; Mar 1:3 „Kiáltó szó a sivatagban: Az Úrnak útját készítsétek el; ösvényeit egyengessétek el: Mar 1:4 úgy keresztelt János a sivatagban, és prédikálta a megtérés keresztségét bűnbocsánatra. Mar 1:5 És kiment hozzá az egész júdeai vidék, a jeruzsálemiek is; és mindnyájan megkeresztelkedtek általa a Jordán folyóban, vallást tévén bűneikről. Mar 1:6 János öltözete pedig teveszőr volt, és bőröv a dereka körül, és eledele sáska és erdei méz. Mar 1:7 És prédikált, mondván: Utánam jön az, aki nálam erősebb, kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolva megoldozzam saruja szíját. Mar 1:8 Én ugyan megkereszteltelek benneteket vízzel; de ő Szent Szellemmel fog megkeresztelni benneteket. Mar 1:9 Meg is történt azokban a napokban, eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Mar 1:10 És tüstént feljövén a vízből, látta az eget megnyílni, és a Szellemet mint egy galambot magára szállni. Mar 1:11 És hang jött az égből: Te vagy az én szerelmes Fiam, kiben kedvet leltem. Mar 1:12 És a Szellem tüstént kihajtotta őt a sivatagba. Mar 1:13 És ott volt a sivatagban negyven napig, kísértetvén a Sátán által, és együtt volt a vadállatokkal, és az angyalok szolgáltak neki. Mar 1:14 Miután pedig Jánost börtönbe vetették, elment Jézus Galileába, prédikálván az Isten evangéliumát, Mar 1:15 és azt mondván: Betelt az idő, és elközelített az Isten országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. Mar 1:16 Amint pedig a Galilea tengere mellett járt, látta, hogy Simon és Simon testvére, András hálót vetnek a tengerbe; mert halászok voltak. Mar 1:17 És azt mondta nekik Jézus: Jertek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket. Mar 1:18 És tüstént elhagyván hálóikat, követték őt. Mar 1:19 És kissé tovább menve Jakabot látta, Zebedeus fiát, és fivérét, Jánost, azokat is a hajóban, amint a hálókat igazgatták; Mar 1:20 és tüstént elhívta őket. És otthagyva atyjukat, Zebedeust a hajóban a munkásokkal, elmentek utána. Mar 1:21 Mikor bementek Kapernaumba, tüstént szombaton elment a zsinagógába, és tanított. Mar 1:22 És megilletődtek a tanításán; mert úgy tanította őket, mint akinek teljhatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Mar 1:23 És volt egy ember az ő zsinagógájukban tisztátlan szellemben, és felkiáltott, mondván: Mar 1:24 Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Jöttél minket elveszíteni? 'Tudjuk, ki vagy: az Istennek Szentje. Mar 1:25 És megdorgálta őt Jézus, mondván: Némulj el, ésmenj ki belőle! Mar 1:26 Erre megrázván azt a tisztátalan szellem, és nagy hangon kiáltván, kiment belőle. Mar 1:27 És elálmélkodtak mind úgy, hogy maguk között kérdezgették, mondván: Mi ez? Mi ez az új tanítás, hogy teljhatalommal a tisztátlan szellemeknek is parancsol, és szót fogadnak neki? Mar 1:28 És kiment a híre tüstént Galilea egész környékére. Mar 1:29 És tüstént a zsinagógából kijövet elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal. Mar 1:30 Simon napa pedig hideglelésben feküdt; és tüstént szóltak neki felőle. Mar 1:31 És odamenvén felkeltette őt kézen fogva; és tüstént elhagyta őt a hideglelés, és szolgált nekik. Mar 1:32 Mikor pedig este lett, amint leszállt a nap, hozzá vitték a rosszul levőket és az ördöngösöket mind; Mar 1:33 úgyhogy az egész város oda volt gyűlve az ajtó elé. Mar 1:34 És meggyógyított sok különféle betegségekben rosszul levőt, és sok ördögöt kiűzött; és nem engedte szólni az ördögöket, mert ismerték őt. Mar 1:35 És igen korán, még éjszaka, felkelvén kiment, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott. Mar 1:36 És utána sietett Simon és a vele levők; Mar 1:37 és megtalálván azt mondták neki: Mindenki téged keres. Mar 1:38 Ő pedig azt mondta nekik: Menjünk máshová, a szomszéd városokba, hogy ott is prédikáljak; mert azért jöttem ki. Mar 1:39 És prédikált az ő zsinagógáikban az egész Galileában, és űzte ki az ördögöket. Mar 1:40 És egy bélpoklos ment hozzá, kérvén őt és térdre esvén előtte, és azt mondván neki: Ha akarsz, megtisztíthatsz engem. Mar 1:41 Jézusnak pedig megesett a szíve, és kezét kinyújtva illette őt, és azt mondta neki: Akarom, tisztulj meg! Mar 1:42 És tüstént elment róla a bélpoklosság és megtisztult. Mar 1:43 És megfenyegetve tüstént elküldte őt, és azt mondta neki: Mar 1:44 Meglásd, senkinek semmit ne mondj; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel megtisztulásodért az áldozatokat, melyeket Mózes rendelt, bizonyságul nekik. Mar 1:45 Az pedig kimenvén, kezdett sokat prédikálni és elhíresztelni a dolgot, úgyhogy ő már nyilvánosan be sem mehetett valamely városba; hanem kívül volt sivatag helyeken, és oda mentek hozzá mindenünnen. Mar 2:1 Mikor ismét bement Kapernaumba napok múlva, és meghallották, hogy egy házban van, Mar 2:2 oly sokan gyűltek össze, hogy már az ajtó előtt sem fértek; és szólta nekik az igét. Mar 2:3 És jöttek hozzá, akik egy gutaütöttet hoztak, kitnégyen emeltek. Mar 2:4 És nem bírván őt megközelíteni a sokaságon át, lebontották a fedelet, ahol ő volt, és miután áttörtek, leeresztették az ágyat, melyen a gutaütött feküdt. Mar 2:5 Látván pedig Jézus hitüket, azt mondta a gutaütöttnek:Gyermekem, megbocsáttattak bűneid. Mar 2:6 Ültek pedig ott némely írástudók, és így okoskodtak szívükben: Mar 2:7 Mit beszél ez ilyen káromlásokat? Ki bocsáthat bűnöket, ha nem az egy Isten? Mar 2:8 És tüstént észrevévén Jézus az ő szellemében, hogy így okoskodnak magukban, azt mondta nekik: Mit okoskodtok ezeken szívetekben? Mar 2:9 Mi könnyebb? Azt mondani a gutaütöttnek: Megbocsáttattak neked bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és járj? Mar 2:10 Hogy pedig megtudjátok, hogy teljhatalma van az Ember Fiának a földön bűnöket bocsátani, azt mondta a gutaütöttnek: Mar 2:11 Neked mondom, kelj fel, vedd fel ágyadat és eredj haza! Mar 2:12 Az pedig tüstént felkelt és felvévén ágyát, kiment mindenek láttára; úgyhogy mind elálmélkodtak, és dicsőítették az Istent, azt mondván: Soha ilyet még nem láttunk! Mar 2:13 És ismét kiment a tenger mellé; és az egész sokaság odament hozzá, és tanította őket. Mar 2:14 És arra menve látta Lévit, Alfeus fiát, a vámnál ülni, és azt mondta neki: kövÉss engem; és felállván, követte őt. Mar 2:15 És történt, hogy amint asztalhoz ült annak házában, sok vámos és bűnös is asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival, mert sokan voltak, akik követték őt. Mar 2:16 Az írástudók pedig és a farizeusok, mikor látták, hogy a vámosokkal és a bűnösökkel eszik, azt mondták tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámosokkal és bűnösökkel eszik és iszik? Mar 2:17 És meghallván Jézus, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek kell orvos, hanem a betegeknek. Nem igazakat megtérésre hívni jöttem, hanem bűnösöket. Mar 2:18 Egyszer János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Akkor mentek hozzá, kik azt mondták neki: Miért hogy János tanítványai és a farizeusokéi böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? Mar 2:19 És azt mondta nekik Jézus: Böjtölhetnek-e a lakodalmasok, míg a vőlegény velük van? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. Mar 2:20 De jönnek napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény; és akkor böjtölnek majd azokban a napokban. Mar 2:21 És senki új posztóból való foltot nem varr ó ruhára; mert különben a toldás elszakít belőle, az új az óból, és nagyobb szakadás. Mar 2:22 És senki nem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben elszakítja a bor a tömlőket; a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni. Mar 2:23 És történt, hogy szombaton a vetések közt ment át, és tanítványai elkezdték út közben a kalászokat tépni. Mar 2:24 És a farizeusok azt mondták neki: Íme, miért teszik szombaton, amit nem szabad? Mar 2:25 Erre ő azt mondta nekik: Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor szükségben volt és megéhezett ő és a vele levők? Mar 2:26 Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpapsága alatt, és ette meg a kitett kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenni, és adott a vele levőknek is? Mar 2:27 És azt mondta nekik: A szombat lesz az emberért, és nem az ember a szombatért. Mar 2:28 Úgyhogy Ura az Embernek Fia a szombatnak is. Mar 3:1 És ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy ember, akinek elszáradt volt a keze. Mar 3:2 És figyelték őt, vajon szombaton meggyógyítja-e azt; hogy bevádolják őt. Mar 3:3 És azt mondta az elszáradt kezű embernek: Állj fel a középre! Mar 3:4 És azt mondta nekik: Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy ölni? Azok pedig hallgattak. Mar 3:5 És körülnézvén rajtuk haraggal,bánkódva szívük keménységén, azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta, és helyreállt a keze. Mar 3:6 És a farizeusok tüstént kimenvén,a Heródes-pártiakkal tanácsot tartottak ellene, hogyan veszítsék el őt. Mar 3:7 És Jézus visszavonult tanítványaival a tengerhez; és nagy tömeg követte őt Galileából, Mar 3:8 és Júdeából és Jeruzsálemből, és Idumeából és Jordán-elvéről; Tírusz és Szidón környékéről is nagy tömeg ment hozzá, hallván, mily nagy dolgokat tett. Mar 3:9 És mondta tanítványainak, hogy egy kis hajó legyen készen számára mindig, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt. Mar 3:10 Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy rárohant mindenki, hogy őt érintse, akin csapások voltak. Mar 3:11 És a tisztátalan szellemek, mikor őt meglátták, elébe Éstek és kiáltottak, mondván: Te vagy az Isten Fia! Mar 3:12 És nagyon megfenyegette őket, hogy nyilvánvalóvá ne tegyék őt. Mar 3:13 És felment a hegyre és magához szólította, akiket ő akart; és odamentek hozzá. Mar 3:14 És megtett tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket, hogy prédikáljanak, Mar 3:15 és teljhatalmuk legyen a betegségek gyógyítására és az ördögök kiűzésére; Mar 3:16 és Simonnak a Péter nevezetet adta; Mar 3:17 és Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét; és azoknak a Boanérgész nevezetet adta, ami annyi mint Mennydörgés fiai; Mar 3:18 és Andrást és Filepet és Bertalant és Mátét, és Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, és Taddeust és a kanaáni Simont, Mar 3:19 és Iskariót Júdást, aki el is árulta őt. Mar 3:20 És hazamentek; és ismét sokaság gyűlt össze úgy, hogy még nem is ehettek. Mar 3:21 És meghallván környezete, kijöttek őt megfogni; mert azt mondták, hogy magánkívül van. Mar 3:22 És az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: Belzebúl van benne; és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mar 3:23 És magához szólítván őket, példázatokban mondta nekik: Hogyan űzhet ki sátán sátánt? Mar 3:24 Akár ha egy ország önmagában meghasonlik, nem állhat meg az az ország; Mar 3:25 akár ha egy ház önmagában meghasonlik, nem állhat meg az a ház: Mar 3:26 ha tehát a sátán önmagára támadt és meghasonlott, nem állhat meg, hanem vége van. Mar 3:27 Nem zsákmányolhatja el senki az erősnek felszerelését, bemenvén annak házába, ha először meg nem kötözi az erőset, és akkor zsákmányolja ki a házát. Mar 3:28 Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, a káromlások is, bármily nagy káromlásokat szólnak; Mar 3:29 de aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az soha nem kap bocsánatot, hanem örök kárhozatra méltó. Mar 3:30 Mert azt mondták: Tisztátalan szellem van benne. Mar 3:31 És eljöttek fivérei és anyja, és kint megállván, küldtek hozzá és hívatták őt. Mar 3:32 És sokaság ült körülötte, és mondták neki: íme anyád és fivéreid és nővéreid kint keresnek téged. Mar 3:33 És felelt nekik, mondván: Ki az én anyám és az én testvéreim? Mar 3:34 És körülnézve a körülötte ülőkön, azt mondta: íme az én anyám és az én testvéreim! Mar 3:35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az nekem fivérem, nővérem és anyám. Mar 4:1 És ismét a tenger mellett kezdett tanítani; és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá; úgyhogy ő a hajóba szállva a tengeren ült le; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön volt. Mar 4:2 És sokra tanította őket példázatokban, és azt mondta nekik tanításában: Mar 4:3 Halljátok: íme a magvető kiment vetni. Mar 4:4 És történt vetés közben, némely az útfélre esett; és jöttek a madarak, és felették azt. Mar 4:5 Más meg a kövesre esett, ahol nem volt sok földje; és tüstént kikelt, mert nem volt mélyen a földben: Mar 4:6 de mikor a nap felkelt, lesült, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Mar 4:7 És más a tövisek közé esett; és felnövekedtek a tövisek, és megfojtották azt, és gyümölcsöt nem adott. Mar 4:8 De némely a jó földbe esett és adott gyümölcsöt, miután kikelt és megnőtt; és hozott egy harmincat és egy hatvanat és egy százat. Mar 4:9 És azt mondta nekik: Akinek van füle hallani, hallja. Mar 4:10 Mikor pedig egyedül maradt, megkérdezték tőle a körülötte levők a tizenkettővel a példázatot. Mar 4:11 És azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka; azoknak pedig, akik kívül vannak, példázatokban lesz minden. Mar 4:12 Hogy látván lássanak és át ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bocsánatot nyerjenek. Mar 4:13 És azt mondta nekik: Nem értitek ezt a példázatot; és hogy értitek meg a többi példázatokat? Mar 4:14 A magvető az igét hinti. Mar 4:15 Ezek pedig az út melléke: ahova hintetik az ige, és mikor hallják, tüstént eljön a sátán, és elragadja a szívükbe hintett igét. Mar 4:16 És ezek hasonlóképpen a köves helyen behintettek, akik, ha hallják az igét, tüstént örömmel befogadják azt, Mar 4:17 és nincs gyökerük önmagukban, hanem ideiglenesek; aztán ha nyomás vagy üldözés lesz az ige miatt, tüstént megbotránkoznak. Mar 4:18 És mások azok, akik a tövisek között hintettek be. Ezek azok, akik az igét hallják, Mar 4:19 de ennek a világnak gondjai és a gazdagság csalárdsága, és az egyebek körüli kívánságok, bemenvén megfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. Mar 4:20 És ezek azok, akik a jó földön hintettek be: akik hallják az igét és befogadják és gyümölcsöt hoznak, egy harmincat és egy hatvanat és egy százat. Mar 4:21 És azt mondta nekik: Talán azért jön a gyertya, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá; nem, hogy feltegyék a gyertyatartóba? Mar 4:22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derüljön; nem is másért rejtetett el, csak, hogy világosságra jöjjön. Mar 4:23 Ha valakinek van füle hallani, hallja. Mar 4:24 Meglássátok, mit hallotok: amely mértékkel mértek, azzal mérnek néktek, ráadást is adnak néktek. Mar 4:25 Mert akinek van, annak adatik; akinek pedig nincs, amije van is, elvétetik tőle. Mar 4:26 És azt mondta: Úgy van az Isten országa, mint, ha az ember elveti a magot a földbe, Mar 4:27 és elalszik és felébred éjjel és nappal, és a mag kikel és nő, ő nem tudja, hogyan: Mar 4:28 magától hoz a föld termést, először füvet, aztán kalászt, aztán teljes búzát a kalászban. Mar 4:29 Mikor pedig a gyümölcs engedi, tüstént ráküldi a sarlót, mert itt van az aratás. Mar 4:30 És azt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát; vagy mely példázattal példázzuk azt ki: Mar 4:31 mint a mustármaggal, mely mikor elvetik a földön, kisebb minden magnál, mely a földön van: Mar 4:32 mégis, mikor elvettetik, felnövekedik, és nagyobb lesz minden veteménynél, és nagy ágakat hajt úgy, hogy árnyékában az ég madarai fészket rakhatnak. Mar 4:33 És sok ilyen példázattal szólta nekik az igét, amint hallgatni tudták; Mar 4:34 példázat nélkül pedig nem beszélt nekik; hanem külön a tanítványoknak mindent megmagyarázott. Mar 4:35 És azt mondta nekik aznap, mikor este lett: Menjünk át a túlsó partra. Mar 4:36 És elbocsátván a sokaságot, magukkal vitték őt úgy, amint volt a hajóban; és más kis hajók is voltak vele. Mar 4:37 És nagy szélvihar támadt, a habok pedig becsapdostak a hajóba, úgyhogy az már megtelt. Mar 4:38 És ő a hajó hátulsó részén aludt a vánkoson. És felköltötték őt, és azt mondták neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? Mar 4:39 És felserkenvén, megdorgálta a szelet, és azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és nagy csendesség lett. Mar 4:40 És azt mondta nekik: Miért vagytok ily gyávák, hogy nincs hitetek? Mar 4:41 És megfélemlettek nagy félelemmel. És azt mondták egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy a szél is, a tenger is enged neki? Mar 5:1 Mikor megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak vidékére, Mar 5:2 amint ő kiszállt a hajóból, tüstént elébe ment a sírokból egy ember, akiben tisztátlan szellem volt. Mar 5:3 Ki a sírboltokban tartotta lakását; és láncokkal sem bírta senki megkötözni: Mar 5:4 mert sokszor meg volt kötve békókkal és láncokkal; de leszakadoztak róla a láncok, és a békók szétmorzsolódtak, és senki sem tudta őt megfékezni. Mar 5:5 És folyton, éjjel és nappal a hegyekben és a sírokban volt, ordítozva és magát kövekkel vagdosva. Mar 5:6 Mikor pedig Jézust messziről meglátta, odafutott és leborult előtte. Mar 5:7 És felkiáltva nagy hangon azt mondta: Mi közöm hozzád Jézus, magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem! Mar 5:8 (Azt mondta ugyanis neki: Eredj ki, te tisztátlan szellem, ebből az emberből!) Mar 5:9 És megkérdezte azt: Mi a neved? És azt felelte, mondván: Sereg az én nevem, mert sokan vagyunk. Mar 5:10 És igen kérte őt, hogy ne küldje őket a vidéken kívül. Mar 5:11 De volt ott a hegyen egy nagy legelésző sertésnyáj; Mar 5:12 És mindnyájan kérték őt az ördögök, mondván: Küldj minket a sertésekbe, hogy azokba menjünk. Mar 5:13 És tüstént megengedte nekik Jézus. És kijővén a tisztátlan szellemek, bementek a sertésekbe; és lerohant a nyáj a meredeken a tengerbe; voltak pedig mintegy kétezeren; és belefulladtak a tengerbe. Mar 5:14 Akik pedig a sertéseket legeltették, elfutottak, és hírt adtak a városba és a földekre. És kijöttek megnézni, mi az, ami történt; Mar 5:15 és mikor Jézushoz érkeztek, és látták, hogy az ördöngös ott ül, és fel van öltözve és józan az, akiben a sereg volt, megfélemlettek. Mar 5:16 Mikor aztán elbeszélték nekik, akik látták, mi történt az ördöngössel (és a sertésekről is): Mar 5:17 kezdték őt kérni, hogy menjen el határaikból. Mar 5:18 És amint beszállt a hajóba, a volt ördöngös arra kérte őt, hogy vele lehessen. Mar 5:19 De nem engedte őt, hanem azt mondta neki: Eredj haza a tieidhez, és azoknak hirdesd, mily nagy dolgokat tett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad. Mar 5:20 És elment és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, mily nagy dolgokat tett vele Jézus, és mindnyájan csodálkoztak. Mar 5:21 És amikor átment Jézus a hajón ismét a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá, és ő a tengernél volt. Mar 5:22 És egyszerre jött az egyik zsinagógafő, név szerint Jairus, és amint őt meglátta, lábaihoz borult neki. Mar 5:23 És nagyon kérte őt, mondván: Kisleányom halálán van; oh hogy jer, és tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen! Mar 5:24 És elment vele; és nagy sokaság követte őt, és összeszorították őt. Mar 5:25 És egy tizenkét éve vérfolyásban levő asszony; Mar 5:26 aki sokat szenvedett sok orvostól, és mindenét elköltötte, amije volt, és semmi hasznát nem vette, hanem inkább rosszabbra fordult; Mar 5:27 hallván Jézus felől, eljött a sokaságba hátulról, és érintette ruháját, Mar 5:28 mert azt gondolta: Ha csak ruháit érintem is, meggyógyulok. Mar 5:29 És tüstént kiszáradt vérének forrása; és észrevette testén, hogy kigyógyult csapásából. Mar 5:30 Jézus is tüstént észrevévén magán, hogy erő áradt ki belőle, megfordulva a sokaságban azt mondta: Ki érintette ruháimat? Mar 5:31 És azt mondták neki tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérded: Ki érintett engem? Mar 5:32 És körülnézett, hogy lássa, aki ezt tette. Mar 5:33 Az asszony pedig félve és reszketve, tudván, hogy mi történt vele, előjött és leborult előtte, és megmondta neki a teljes igazságot. Mar 5:34 Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békével, és légy egészséges csapásodtól. Mar 5:35 Még ő beszélt, mikor jöttek a zsinagógafőtől, mondván: Leányod meghalt, mit fárasztod tovább a Mestert? Mar 5:36 Jézus pedig tüstént, amint hallotta a mondott szót, azt mondta a zsinagógafőnek: Ne félj, csak higgy! Mar 5:37 És nem engedett senkit magával menni, csak Pétert és Jakabot, és Jánost, a Jakab testvérét. Mar 5:38 És mikor megérkezett a zsinagógafő házához és látta a nagy zűrzavart, a sírókat és jajgatókat, Mar 5:39 bemenvén azt mondta nekik: Mit zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem aluszik! Mar 5:40 És kinevették őt. Ő pedig kiküldvén mindenkit, maga mellé vette a gyermek atyját és anyját és a vele levőket, és bement, ahol a gyermek feküdt. Mar 5:41 És megfogván a gyermek kezét, azt mondta neki: Tálita kúm; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, neked mondom, kelj fel! Mar 5:42 És tüstént felkelt a leányka és járt, mert tizenkét evés volt; és elálmélkodtak nagy álmélkodással. Mar 5:43 Aztán nagyon megparancsolta, hogy senki meg ne tudja ezt; és azt mondta, hogy adjanak neki enni. Mar 6:1 És onnét kijött és elment hazájába; és tanítványai követték őt. Mar 6:2 És mikor szombat lett, kezdett a zsinagógában tanítani; és sokan, akik hallgatták, megütődtek, mondván: Honnét vannak ezek ebben? És mi ez a bölcsesség, mely ennek adatott, hogy ily nagy erők is lesznek kezei által? Mar 6:3 Nem ez-e az az ács, Mária fia, Jakabnak pedig és Jósénak és Júdásnak és Simonnak fivére; és nem itt vannak-e nővérei nálunk? És megbotránkoztak benne. Mar 6:4 És azt mondta nekik Jézus: Próféta nincs tisztesség nélkül, csak a saját hazájában, rokonai között és saját házában. Mar 6:5 És nem tudott ott semmiféle erőt cselekedni; csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk tévén kezeit. Mar 6:6 És csodálkozott hitetlenségükön; és körüljárta a falvakat kereken, tanítván. Mar 6:7 És magához szólította a tizenkettőt, és kezdte őket elküldeni kettőnként; és teljhatalmat adott nekik a tisztátlan szellemeken. Mar 6:8 És megparancsolta nekik, hogy útra semmit ne vigyenek, csak egy botot. Se útitáskát, se kenyeret, se az övükbe pénzt, Mar 6:9 hanem zsólyákat kötve fel; és ne öltsenek magukra két ruhát. Mar 6:10 És azt mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok, míg tovább nem mentek onnét. Mar 6:11 És akik nem fogadnak el és nem hallgatnak titeket, onnét menjetek ki, és rázzátok le a port, mely lábaitok alatt van, bizonyságul nekik. Bizony mondom nektek, könnyebb lesz Szodomának vagy Gomorának az ítélet napján, mint annak a városnak. Mar 6:12 És kimenvén, prédikálták, hogy térjenek meg; Mar 6:13 és sok ördögöt kiűztek, és sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. Mar 6:14 És meghallotta Heródes király, mert ismertté lett az ő neve, és azt mondták, hogy Keresztelő János feltámadt halottaiból, és azért működnek az erők benne. Mar 6:15 Mások azt mondták, hogy Illyés; mások pedig azt mondták, hogy próféta, mint egy a próféták közül. Mar 6:16 Heródes pedig, mikor hallotta, azt mondta: Amely Jánost én lefejeztettem, ez az, az támadt fel halottaiból. Mar 6:17 Mert ez a Heródes küldött el és fogatta meg Jánost, és kötöztette meg a börtönben Heródiás miatt, testvérének, Filepnek felesége miatt; (mert azt vette el. [Lk 9-7] Mar 6:18 Azt mondta ugyanis János Heródesnek: Nem szabad neked testvéred feleségét bírnod). [16] Mar 6:19 Heródiás pedig ólálkodott rá, és meg akarta őt ölni. (És nem tudta, Mar 6:20 mert Heródes félt Jánostól, tudva, hogy igaz és szent ember, és őrizte őt; és reá hallgatva sokat tett, és örömest hallgatta őt.) Mar 6:21 És mikor volt egy alkalmas nap, mikor Heródes születése napján lakomát rendezett főnemeseinek és Galilea főtisztjeinek és előkelőinek, Mar 6:22 és mikor az ő (a Heródiás) leánya bement és táncolt, és tetszett Heródesnek és a vendégeknek; azt mondta a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked! Mar 6:23 És megesküdött neki: Amit kérsz tőlem, megadom neked, országom feléig! Mar 6:24 Az pedig kimenvén, azt mondta anyjának: Mit kérjek? Az pedig azt mondta: A Keresztelő János fejét. Mar 6:25 És bemenvén tüstént sietséggel a királyhoz, megkérte: Akarom, hogy add nekem rögtön egy tálon a Keresztelő János fejét. Mar 6:26 És bár nagyon szomorú lett a király, az eskü miatt és az asztaltársaság miatt nem akarta őt cserbenhagyni. Mar 6:27 És tüstént elküldvén a király egy parancsőrt, elrendelte, hogy hozzák el a fejét. Mar 6:28 Az pedig elmenvén, lefejezte őt a börtönben, és elhozta a fejét egy tálon, és a leánynak adta azt; és a leány az ő anyjának adta azt. Mar 6:29 S mikor tanítványai meghallották, eljöttek és elvitték holttestét, és sírba tették azt. Mar 6:30 És összegyülekeztek az apostolok Jézushoz, és elbeszéltek neki mindent, amit tettek és amit tanítottak. Mar 6:31 És azt mondta nekik: Jertek el ti magatok külön egy puszta helyre; és pihenjetek egy keveset. (Mert sokan voltak a jövők és a menők, és még enni sem volt idejük.) Mar 6:32 És elmentek egy puszta helyre a hajóval külön. Mar 6:33 De látta őket elmenni a sokaság, és megismerték őt sokan, és gyalog minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket, és összejöttek hozzá. Mar 6:34 És amint kiszállt, nagy sokaságot látott Jézus, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok; és elkezdte őket tanítani sokra. Mar 6:35 És mikor már sok lett az óra, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták: Puszta ez a hely, és már sok az óra, Mar 6:36 bocsásd el őket, hogy elmenvén a környékbeli majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs nekik mit egyenek. Mar 6:37 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Adjatok ti nekik enni. És azt mondták neki: Elmenvén vegyünk kétszáz dénárért kenyeret és adjunk nekik enni? Mar 6:38 Ő pedig azt mondta nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg. És megtudván azt mondták: Öt, és két halunk. Mar 6:39 És elrendelte nekik, hogy ültessenek le mindenkit asztaltársaságokba a zöld pázsitra. Mar 6:40 Mikor letelepedtek csoportonként százával és ötvenével, Mar 6:41 vévén az öt kenyeret és a két halat, égre tekintve hálát adott; és megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel nekik. A két halat is elosztotta mindenkinek, Mar 6:42 és ettek mindnyájan, és jóllaktak. Mar 6:43 És felszedtek tizenkét tele kosár törmeléket, a halakból is. Mar 6:44 És akik a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren voltak férfiak. Mar 6:45 És tüstént kényszerítette tanítványait a hajóba szállni, és előre átmenni a túlsó partra Bethsaidába, míg ő elbocsátja a sokaságot. Mar 6:46 És miután elbúcsúzott tőlük, elment a hegyre imádkozni. Mar 6:47 És mire este lett, a hajó a tenger közepén volt, és ő egyedül a szárazföldön. Mar 6:48 Mikor látta őket az evezéssel kínlódni, mert a szél velük ellenkező volt, a negyedik éjjeli őrváltáskor hozzájuk ment a tengeren járva, és el akart mellettük menni. Mar 6:49 Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak, Mar 6:50 mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. És tüstént megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Mar 6:51 És felszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; és felette igen elálmélkodtak magukban, és csodálkoztak. Mar 6:52 Mert nem értettek a kenyerekből; mert meg volt keményedve a szívük. Mar 6:53 És miután átkeltek a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. Mar 6:54 És amint kiszálltak a hajóból, tüstént megismervén őt, Mar 6:55 körülfutva azt az egész környéket, kezdték a betegeket hordágyakon körülhordozni, ahol hallották, hogy ő van. Mar 6:56 És ahova csak bement falvakba vagy városokba vagy majorokba, a piacokon letették a betegeket, és kérték őt, hogy bár a ruhája szegélyét illethessék; és akik csak illették azt, meggyógyultak. Mar 7:1 És hozzá gyülekeztek a farizeusok és némely Jeruzsálemből jött írástudók, Mar 7:2 és látván némely tanítványát „közönséges, azaz mosdatlan kezekkel enni a kenyeret, feddődtek. Mar 7:3 Mert a farizeusok és a többi zsidók nem Észnek, ha ököllel meg nem mosták kezeiket, megtartván a vének hagyományát Mar 7:4 piac után, ha le nem mosakodnak, nem Észnek; és sok egyéb van, minek megtartását átvették, poharak, korsók, rézedények és ágyak lemosását. Mar 7:5 Azután megkérdezték őt a farizeusok és az írástudók: Miért nem járnak tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem mosdatlan kezekkel eszik a kenyeret? Mar 7:6 Ő pedig azt mondta nekik: Szépen prófétált Jesaja rólatok képmutatókról, mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, szívük pedig messze távol van tőlem. Mar 7:7 Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsokat tanítanak Tanok gyanánt. Mar 7:8 Mert elhagyván az Isten parancsolatát, emberek hagyományához ragaszkodtok, korsók és poharak lemosásához; és sok más ilyen hasonlót cselekesztek. Mar 7:9 És azt mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat tartsátok meg. Mar 7:10 Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon. Mar 7:11 Ti pedig azt mondjátok: Mondhatja az ember atyjának vagy anyjának: Korbán, azaz áldozati ajándék minden, amit tőlem segítségül vennél: Mar 7:12 és többet már nem engedtek neki tenni atyjáért vagy anyjáért, Mar 7:13 érvénytelenné tévén az Isten szavát a ti hagyományotokkal, melyet tanítottatok; és sok ilyen hasonlót tesztek. Mar 7:14 És magához szólítván az egész sokaságot, azt mondta nekik: Hallgassatok rám mind, és értsétek meg! Mar 7:15 Semmi sincs, ami az emberen kívülről menvén belé, közönségessé tehetné őt; hanem amik kijönnek belőle, azok amik közönségessé teszik az embert. Mar 7:16 Akinek van füle hallani, hallja. Mar 7:17 És mikor a sokaságból bement a házba, megkérdezték őt tanítványai a példázat felől. Mar 7:18 És azt mondta nekik: Ti is ily értelmetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, semmi nem teheti őt közönségessé? Mar 7:19 Mert nem a szívébe megy, hanem a hasába; és kimegy az árnyékszékbe, kitisztítva minden ételt. Mar 7:20 De azt mondta: Ami az emberből kijön, az teszi közönségessé az embert. Mar 7:21 Mert belülről, az emberek szívéből jönnek ki a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, Mar 7:22 lopások, telhetetlenségek, rosszaságok, csalárdság, kicsapongás, gonosz szem, káromkodás, kevélység, bolondság. Mar 7:23 Mindezek a gonosz dolgok belülről jönnek ki, és közönségessé teszik az embert. Mar 7:24 És onnét felkelvén, elment Tírusz és Szidón vidékeire; és bemenvén a házba, nem akarta, hogy valaki megtudja. Mar 7:25 És nem maradhatott titokban, mert hallván róla egy asszony, akinek a kisleányában tisztátlan szellem volt, odamenvén, leborult lábai elé. Mar 7:26 Az asszony pedig hellén volt, sziroföníciai nemzet, és azt kérte tőle, hogy az ördögöt űzze ki a leányából. Mar 7:27 Jézus pedig azt mondta neki: Hadd elégíttessenek meg először a gyermekek; mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Mar 7:28 Az pedig felelt és azt mondta neki: Igen, Uram, de az ebek is az asztal alatt Észnek a gyermekek morzsáiból. Mar 7:29 És azt mondta neki: Ezért a szóért eredj el; kiment az ördög a leányodból. Mar 7:30 És hazamenvén úgy találta, hogy az ördög kiment, és a leány az ágyon feküdt. Mar 7:31 És mikor ismét kiment Tírusz és Szidón vidékeiről, Galilea tengeréhez ment, a Tízváros határain keresztül. Mar 7:32 És vittek neki egy nehéz beszédű süketet, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Mar 7:33 És magával vivén azt a sokaságtól külön, füleibe bocsátotta ujjait, és köpvén, érintette nyelvét, Mar 7:34 és az égre tekintve fohászkodott, és azt mondta neki: Effatha, azaz: Nyílj meg! Mar 7:35 És tüstént megnyíltak annak fülei; és megoldatott nyelve kötele, és helyesen beszélt. Mar 7:36 És megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják; de mennél inkább parancsolta, annál inkább hirdették. Mar 7:37 És felette igen elálmélkodtak, mondván: Mindent helyesen cselekedett: süketeket is hallókká tesz, némákat is beszélőkké. Mar 8:1 Azokban a napokban, mikor ismét nagy sokaság volt, és nem volt nekik mit enni, magához szólította Jézus tanítványait, és azt mondta nekik: Mar 8:2 Sajnálom a sokaságot; mert már három napja velem vannak, és nincs mit egyenek, Mar 8:3 és ha elbocsátom őket étlen haza, kidőlnek az úton; mert közülük némelyek messziről jöttek. Mar 8:4 És feleltek neki tanítványai: Honnan tudná valaki ezeket itt kenyérrel jól tartani a pusztaságban? Mar 8:5 És megkérdezte őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét. Mar 8:6 Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre. És vévén a hét kenyeret, hálát adva megtörte és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel; és felszolgálták a sokaságnak. Mar 8:7 Volt egy kevés haluk is; és hálát adva mondta, hogy azt is szolgálják fel. Mar 8:8 Ettek pedig és megelégedtek; és hét kosár maradék darabot szedtek fel. Mar 8:9 Voltak pedig, akik ettek, mintegy négyezeren; és elbocsátotta őket. Mar 8:10 És tüstént a hajóba szállván tanítványaival, elment Dalmanuta vidékeire. Mar 8:11 És kijöttek a farizeusok, és vitázni kezdtek vele, jelt kérvén tőle az égből, kísértve őt. Mar 8:12 És felfohászkodván Szellemében, azt mondta: Mit keres ez a nemzedék jelt? Bizony mondom nektek: Nem adatik ennek a nemzedéknek jel! Mar 8:13 És otthagyván őket, ismét a hajóba szállva, elment a túlsó partra. Mar 8:14 És elfelejtettek kenyereket vinni, és kenyér, egyen kívül, nem volt velük a hajóban. Mar 8:15 És azt parancsolta nekik, mondván: Meglássátok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától. Mar 8:16 És tanakodtak egymás közt, azt mondván: Nincsenek velünk kenyerek! Mar 8:17 És észrevévén Jézus, azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy kenyerek nincsenek veletek? Még nem eszméltek és nem értitek; még meg van keményedve a szívetek? Mar 8:18 Szemeitek lévén nem láttok; és füleitek lévén nem hallotok; és nem emlékeztek? Mar 8:19 Mikor az öt kenyeret megtörtem az ötezerekre, hány tele kosár törmeléket szedtetek fel? Azt mondták neki: Tizenkettőt. Mar 8:20 Mikor pedig a hetet a négyezerekre, hány tele kosár törmeléket szedtetek fel? Azok pedig azt mondták: Hetet. Mar 8:21 És azt mondta nekik: Még nem értitek? Mar 8:22 És elment Bethsaidába; és egy vakot vittek hozzá, és kérték őt, hogy illesse azt. Mar 8:23 És megfogván a vak kezét, kivezette őt a falun kívül; és szemeibe köpvén, kezeit rátéve megkérdezte őt, lát-e valamit? Mar 8:24 És felpillantván, azt mondta: Látom az embereket, mert mint a fákat látom a járókelőket. Mar 8:25 Azután megint rátette kezeit a szemeire és felpillantatott vele; és helyreállt, és meglátott világosan mindenkit. Mar 8:26 És elküldte őt haza, mondván: Se a faluba be ne menj, se ne szólj senkinek a faluban. Mar 8:27 És kiment Jézus és tanítványai Filep Cézáreájának falvaiba; és az úton megkérdezte tanítványait, mondván nekik: Kinek mondanak engem az emberek? Mar 8:28 Azok pedig feleltek: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illyésnek; mások pedig egynek a próféták közül. Mar 8:29 Erre ő azt mondta nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Te vagy a Krisztus. Mar 8:30 És megfenyegette őket, hogy senkinek ne beszéljenek róla. Mar 8:31 És kezdte őket tanítani, hogy az Ember Fiának sokat kell szenvedni és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megölettetni és harmadnapra feltámadni. Mar 8:32 És nyíltan kimondta a szót. És magához vonván őt Péter, feddeni kezdte őt. Mar 8:33 Ő pedig megfordulva és tanítványaira nézve megfeddte Pétert, mondván: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten dolgaival gondolsz, hanem az emberekéivel. Mar 8:34 És magához szólítván a sokaságot tanítványaival együtt, azt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mar 8:35 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem és az evangéliumért, az megmenti azt. Mar 8:36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, és elveszíti lelkét? Mar 8:37 Vagy mit adhat az ember lelkéért cserébe? Mar 8:38 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet ebben a hitehagyott és bűnös nemzedékben, az Embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal. Mar 9:1 És azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy: Vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják az Isten országát eljönni hatalommal. Mar 9:2 És hat nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre külön magukat; és elváltozott előttük. Mar 9:3 És a ruhái ragyogókká lettek, igen fehérekké, mint a hó, amilyet kalló a földön nem tud fehéríteni. Mar 9:4 És megjelent nekik Illyés Mózessel, és beszélgettek Jézussal. Mar 9:5 És felelvén Péter, azt mondta Jézusnak: Rabbi, jó nekünk itt lenni; hát csináljunk három sátort, neked egyet és Mózesnek egyet meg Illyésnek egyet. Mar 9:6 Nem tudta ugyanis, mit szóljon, mert meg voltak ijedve. Mar 9:7 És felhő támadt, mely beárnyékolta őket; és hang jött a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, reá hallgassatok. Mar 9:8 És hirtelen körülnézvén, már senkit semláttak, csak egyedül Jézust magukkal. Mar 9:9 És amint a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak mikor az Embernek Fia halottaiból feltámadt. Mar 9:10 És a szót megragadták, egymás közt vitatkozván, mit tesz halottaiból feltámadni. Mar 9:11 És megkérdezték őt, mondván: Az írástudók azt mondják, hogy Illyésnek kell eljönni először? Mar 9:12 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Igen, Illyés eljövén először, mindent helyreállít; és mint van megírva az Embernek Fia felől? Hogy sokat szenvedjen, és semmibe vétessék. Mar 9:13 Hanem mondom nektek, hogy Illyés el is jött, és azt tették vele, amit akartak, mint meg van írva felőle. Mar 9:14 És a tanítványokhoz érve, nagy sokaságot látott körülöttük; és írástudókat, velük vitatkozva. Mar 9:15 És tüstént meglátván őt az egész sokaság, megdöbbent, és hozzá futván köszöntötte őt. Mar 9:16 És megkérdezte tőlük: Min vitatkoztok velük? Mar 9:17 És a sokaságból felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, kiben egy néma szellem van, Mar 9:18 és bárhol előfogja őt, szaggatja őt; és tajtékot túr és fogait csikorgatja és megmerevedik; és mondtam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, és nem tudták. Mar 9:19 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Oh hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek; meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt hozzám! Mar 9:20 És odavitték őt hozzá; és amint őt meglátta, a szellem tüstént megrángatta azt; és a földre esvén fetrengett tajtékot túrva. Mar 9:21 És megkérdezte atyját: Mennyi ideje, hogy ez történt vele? Az pedig azt mondta: Gyermeksége óta; Mar 9:22 és sokszor vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha tudsz valamit, segíts rajtunk, megszánván bennünket. Mar 9:23 Jézus pedig azt mondta neki: Igen, ha tudsz hinni; minden lehetséges a hívőnek. Mar 9:24 És tüstént felkiáltván a gyermek atyja, könnyek közt mondta: Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemnek! Mar 9:25 Látván pedig Jézus, hogy a sokaság összefut, megfenyegette a tisztátalan szellemet, mondván neki: Te néma és süket szellem, én parancsolom neked, menj ki belőle és többé bele ne menj. Mar 9:26 És felkiáltva és azt nagyon megrángatva, kiment, és az olyan lett, mint egy halott; úgyhogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Mar 9:27 Jézus pedig kézen fogva felkeltette őt, és felállt. Mar 9:28 És mikor hazament, tanítványai megkérdezték őt külön: Hogy nem tudtuk mi kiűzni azt? Mar 9:29 És azt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjtöléssel. Mar 9:30 És onnét kimenvén, átmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja. Mar 9:31 Mert tanította tanítványait, és azt mondta nekik, hogy az Embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt, és megöletvén harmadnapon feltámad. Mar 9:32 Azok pedig nem értették a szót, de féltek őt megkérdezni. Mar 9:33 És megérkezett Kapernaumba; és mikor otthon volt, megkérdezte őket: Min tanakodtatok az úton? Mar 9:34 Azok pedig hallgattak; mert egymás közt azon tanakodtak az úton, ki nagyobb. Mar 9:35 És leülvén, hívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Aki első akar lenni, legyen legutolsó és mindenki szolgája. Mar 9:36 És előfogván egy gyermeket, közéjük állította azt; és átölelve őt azt mondta nekik: Mar 9:37 Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött. Mar 9:38 Felelt pedig neki János mondván: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni, aki nem követ bennünket; és eltiltottuk őt, mivel nem követ bennünket. Mar 9:39 Jézus pedig azt mondta: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki az én nevemben erőt cselekszik, és egyhamar rosszat mondhatna rólam. Mar 9:40 Mert aki nincs ellenünk, velünk van. Mar 9:41 Mert aki egy pohár vizet ad innotok az én nevemben, hogy Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, el nem veszti jutalmát; Mar 9:42 és aki megbotránkoztat egyet a bennem hívő kicsinyek közül, annak jobb, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik. Mar 9:43 És ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kézzel a gyehennára menned, az olthatatlan tűzre, Mar 9:44 hol az ő férgük meg nem hal, és a tűz el nem alszik. Mar 9:45 És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán bemenned az életre, mint két lábbal a gyehennára vettetned, az olthatatlan tűzre, Mar 9:46 hol az ő meg nem hal, és a tűz el nem alszik. Mar 9:47 És ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a tüzes gyehennára vettetned, Mar 9:48 hol az ő férgük meg nem hal, és a tűz el nem alszik. Mar 9:49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg; és minden áldozat sóval sózatik meg. Mar 9:50 Jó a só; de ha a só sótalanná lesz, mivel sózzátok meg? Legyen bennetek só, és legyetek békésségben egymással. Mar 10:1 És onnét felkelvén, elment Júdea vidékeire a Jordánelvén keresztül; és ismét sokaság jött hozzá össze; és, mint szokott, ismét tanította őket. Mar 10:2 És odamenvén a farizeusok, megkérdezték őt, ha szabad-e férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Mar 10:3 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Mit rendelt nektek Mózes? Mar 10:4 Azok pedig azt mondták: Mózes megengedte válólevelet írni, és elbocsátani. Mar 10:5 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Keményszívűségetekhez képest írta nektek ezt a parancsolatot, Mar 10:6 de a teremtés kezdetétől férfivá és nővé alkotta őket az Isten. Mar 10:7 Ezért elhagyja ember atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, Mar 10:8 és ők ketten lesznek egy testté. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem egy test van, Mar 10:9 amit tehát Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. Mar 10:10 És otthon ismét tanítványai kérdezték meg őt ugyanerről. Mar 10:11 És azt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene; Mar 10:12 és ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságtörést követ el. Mar 10:13 És gyermekeket vittek hozzá, hogy illesse őket; a tanítványok pedig dorgálták a vivőket. Mar 10:14 Jézus pedig meglátván, méltatlankodott, és azt mondta nekik: Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok őket; mert az ilyeneké az Isten országa. Mar 10:15 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképp be nem megy abba. Mar 10:16 És magához ölelvén őket, kezeit rájuk téve megáldotta őket. Mar 10:17 És amint útnak indult, odafutott valaki, és térdet hajtva előtte, megkérdezte őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy örökéletet örököljek? Mar 10:18 Jézus pedig azt mondta neki: Mit mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Mar 10:19 A parancsolatokat tudod: Ne légy házasságtörő, ne ölj, ne lopj; ne tégy hamis tanúságot, ne csalj; tiszteld atyádat és anyádat. Mar 10:20 Az pedig felelvén, azt mondta neki: Mester, ezeket mind megtartottam ifjúságomtól fogva. Mar 10:21 Jézus pedig rátekintvén, megszerette őt, és azt mondta neki: Egy fogyatkozás van benned: eredj el, add el, amid van, és add a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben: és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Mar 10:22 Az pedig elkomorodva a szón, elment szomorúan, mert nagy vagyona volt. Mar 10:23 És körültekintvén Jézus, azt mondta tanítványainak: Mily nehezen mennek be a vagyonosok Isten országába! Mar 10:24 A tanítványok pedig megdöbbentek szavain; de Jézus ismét felelvén, azt mondta nekik: Gyermekek, mily nehéz a vagyonban bízóknak az Isten országába bemenni! Mar 10:25 Könnyebb tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bemenni. Mar 10:26 Azok pedig még inkább megütköztek, mondván maguk között: Ki üdvözülhet tehát? Mar 10:27 Rájuk tekintvén pedig Jézus, azt mondta: Embereknél lehetetlen, de nem Istennél; mert minden lehetséges az Istennél. Mar 10:28 És elkezdte Péter mondani neki: Íme mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. Mar 10:29 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Bizony mondom nektek, hogy nincs senki, aki elhagyott házat vagy fivéreket, vagy nővéreket, vagy atyát, vagy anyát, vagy feleséget, vagy gyermekeket, vagy szántóföldeket értem és az evangéliumért, Mar 10:30 hogy ne venne százszor annyit most, ebben a világban, házakat és fivéreket és nővéreket és anyákat és gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, és az eljövendő világban örök életet. Mar 10:31 De sokan lesznek elsőkből utolsókká; és utolsókból elsőkké. Mar 10:32 Útban voltak pedig Jeruzsálembe felmenőben; és Jézus ment előttük, és megdöbbentek és félve követték. És ismét maga mellé vévén a tizenkettőt, kezdte nekik mondani, amik vele történni fognak. Mar 10:33 Hogy íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia a főpapok és írástudók kezébe adatik, Mar 10:34 És halálra ítélik őt, és a pogányok kezébe adják. És megcsúfolják őt és megostorozzák őt és megköpdösik őt és megölik őt; és harmadnapra feltámad. Mar 10:35 És odamentek hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester, kívánjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk. Mar 10:36 Ő pedig azt mondta nekik: Mit kívántok, hogy megtegyek nektek? Mar 10:37 Azok pedig azt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön a te dicsőségedben. Mar 10:38 Jézus pedig azt mondta nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, melyet én megiszom; és a keresztséggel, mellyel énmegkereszteltetem, megkeresztelkedhettek-e? Mar 10:39 Azok pedig azt mondták neki: Meg; Jézus meg azt mondta nekik: A pohárt, melyet én megiszom, megisszátok; és a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltettek; Mar 10:40 de a jobbomon és balomon való ülést megadni nem az én dolgom; hanem akiknek el van készítve. Mar 10:41 És meghallván a tízek, kezdtek méltatlankodni Jakabra és Jánosra. Mar 10:42 Jézus pedig előszólítván őket, azt mondta nekik: Tudjátok, hogy a népek vélt fejei uralkodnak rajtuk, és nagyjaik leigázzák őket: Mar 10:43 de nem így lesz tiköztetek. Hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen nektek szolgálattevőtök; Mar 10:44 és aki első akar lenni közöttetek, legyen mindenkinek szolgája. Mar 10:45 Mert az Embernek Fia sem magát kiszolgáltatni jött; hanem szolgálni és életét váltságul adni sokakért. Mar 10:46 És megérkeztek Jerikóba. És mikor kivonult Jerikóból ő és tanítványai és meglehetős sokaság, Timeus fia, a vak Bartimeus, az út mellett ült koldulván. Mar 10:47 És mikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, kezdte kiáltani és mondani: Dávid fia, Jézus, könyörülj énrajtam! Mar 10:48 És sokan dorgálták őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiáltott: Dávid fia, könyörülj rajtam! Mar 10:49 És Jézus megállván, mondta, hogy hívják őt; és szólították a vakot, mondván neki: Bízzál, kelj fel; hívat téged! Mar 10:50 Az pedig eldobván köpönyegét, felugrott és Jézushoz ment. Mar 10:51 És felelvén azt mondta neki Jézus: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Rabbóni, hogy ismét lássak! Mar 10:52 Jézus pedig azt mondta neki: Eredj el, hited megtartott téged. És tüstént megjött a szeme világa, és követte Jézust az úton. Mar 11:1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bethfagéhoz és Bethániához az Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül; Mar 11:2 és azt mondta nekik: Menjetek el az előttetek levő faluba; és tüstént, amint bementek, találtok egy megkötött csikót, melyen még ember nem ült, eloldozván azt hozzátok el. Mar 11:3 És havalaki azt mondja nektek: Miért teszitek ezt? Mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége; és tüstént elbocsátja azt ide. Mar 11:4 Elmentek hát, és megtalálták a csikót az ajtóhoz kötve kívül az utcán, és eloldozták azt. Mar 11:5 És némelyek az ott állók közül azt mondták nekik: Mit csináltok, hogy eloldozzátok a csikót? Mar 11:6 Ők pedig úgy szóltak nekik, mint Jézus parancsolta; és elengedték őket. Mar 11:7 És elvitték a csikót Jézushoz; és felvetették rá köpönyegeiket, és felült rá. Mar 11:8 Sokan pedig köpönyegeiket kiterítették az útra; mások pedig gallyakat szegdeltek a fákról, és elterítették az útra. Mar 11:9 És akik elöl mentek, és akik követték, kiáltottak,mondván: Hozsánna, áldott, aki jön az Úr nevében! Mar 11:10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely jön az Úr nevében; hozsánna a magasságban! Mar 11:11 És bevonult Jézus Jeruzsálembe és a templomba; és körülnézvén mindent, miután már késő volt az idő, kiment Bethániába a tizenkettővel. Mar 11:12 És másnap, mikor kijöttek Bethániából, megéhezett. Mar 11:13 És látván egy fügefát messziről, melyen levelek voltak, odament, hátha talál rajta valamit; és mikor odaért hozzá, semmit sem talált, csak leveleket; mert nem volt a fügék évadja. Mar 11:14 És felelvén Jézus, azt mondta neki: Soha többé rólad gyümölcsöt senki ne egyék! És hallották a tanítványai. Mar 11:15 És mikor Jeruzsálembe értek, bemenvén Jézus a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, Mar 11:16 és nem engedte, hogy valaki valami edényt keresztülvigyen a templomon. Mar 11:17 És tanított, mondván nekik: Nem meg van-e írva: Az én házam imádság házának hívatik minden nép számára; ti pedig tettétek azt latrok barlangjává. Mar 11:18 Mikor ezt hallották az írástudók és a főpapok, tanakodtak, miképpen veszítsék el őt; mert féltek tőle, mivelhogy az egész sokaság megilletődött tanításán. Mar 11:19 És mikor este lett, kiment a városon kívül. Mar 11:20 És reggel arra menvén el, gyökerestől kiszáradva látták a fügefát. Mar 11:21 És visszaemlékezvén Péter, azt mondta neki: Rabbi, íme a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt. Mar 11:22 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Legyen hitetek Istenben. Mar 11:23 Mert bizony mondom nektek, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy meglesz, amit mond, annak meglesz, amit mond. Mar 11:24 Ezért mondom nektek: mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy elveszitek; és meglesz nektek. Mar 11:25 És mikor imádkozva álltok, megbocsássátok, ha valami van bennetek valaki ellen, hogy a ti mennybeli Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Mar 11:26 Ha pedig ti meg nem bocsátjátok, a ti mennybeli Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Mar 11:27 És ismét bementek Jeruzsálembe; és amint ő a templomban járkált, odamentek hozzá a főpapok és az írástudók és a vének, Mar 11:28 és azt mondták neki: Micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; és ki adta neked ezt a teljhatalmat, hogy ezeket cselekedd? Mar 11:29 Jézus pedig felelvén azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót, és feleljetek nekem, akkor megmondom nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket: Mar 11:30 A János keresztsége mennyből volt, vagy emberektől? Feleljetek nekem. Mar 11:31 És okoskodtak maguk között, mondván: Mit mondjunk? Ha azt mondjuk: Mennyből, azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki? Mar 11:32 Hát ha azt mondjuk: Emberektől? Féltek a néptől, mert mindnyájan úgy tartották Jánost, hogy valóban próféta volt. Mar 11:33 És felelvén, azt mondták Jézusnak: Nem tudjuk. Felelvén Jézus is azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket. Mar 12:1 És kezdett nekik példázatokban beszélni. Szőlőt ültetett egy ember és körülvette sövénnyel, és ásott sajtóvályút, és épített tornyot; és kiadta azt szőlőműveseknek, és külföldre ment. Mar 12:2 És a maga idején szolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy a szőlőművesektől szedjen be a szőlő gyümölcséből; Mar 12:3 azok pedig megfogván azt, megverték, és elküldték Úresen. Mar 12:4 És ismét másik szolgát küldött hozzájuk; és azt fejbe verték, és meggyalázták. Mar 12:5 És ismét másikat küldött, és azt megölték; és sok másokat, kiket megvertek, kiket megöltek. Mar 12:6 Mivel most már még egy volt neki, az ő szerelmes fia, elküldte azt is hozzájuk, utoljára, mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Mar 12:7 Azok a szőlőművesek pedig azt mondták egymás közt: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. Mar 12:8 És megfogván őt, megölték, és kivetették a szőlőből. Mar 12:9 Mit cselekszik most már a szőlő ura? Eljön és elveszti a szőlőműveseket, és másoknak adja a szőlőt. Mar 12:10 Nem is olvastátok ezt az igét: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé; Mar 12:11 az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeinkben? Mar 12:12 És szerették volna őt megfogni, de féltek a sokaságtól; mert megértették, hogy rájuk mondta a példázatot; tehát otthagyván őt, elmentek. Mar 12:13 És küldtek hozzá némelyeket a farizeusok és Heródes-pártiak közül, hogy fogják meg őt szóval. Mar 12:14 Azok pedig eljővén, azt mondták neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem törődöl senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazán az Isten útját tanítod: szabad a császárnak adót fizetni vagy nem; fizessünk, vagy ne fizessünk? Mar 12:15 Ő pedig, tudva képmutatásukat, azt mondta nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam! Mar 12:16 Azok pedig vittek. És azt mondta nekik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig azt mondták neki: A császáré. Mar 12:17 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. És elcsodálkoztak őrajta. Mar 12:18 És jöttek hozzá szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás; és megkérdezték őt, mondván: Mar 12:19 Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek a fivére meghal, és feleséget hagy hátra, gyermekeket meg nem hagy, vegye el a fivére annak feleségét, és támasszon magot fivérének. Mar 12:20 Volt most már hét fivér, és az első feleséget vett, és úgy halt meg, hogy nem hagyott magot. Mar 12:21 Akkor a második vette el azt, és meghalt, és az sem hagyott magot, Mar 12:22 és a harmadik hasonlóképpen; és elvette azt mind a hét, és nem hagytak magot. Valamennyi után végül meghalt az asszony is. Mar 12:23 A feltámadáskor most már, mikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége; mert mind a heten bírták őt feleségül? Mar 12:24 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Nem amiatt tévedtek-e, hogy nem ismeritek az Írásokat, sem az Istennek hatalmát? Mar 12:25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek; hanem úgy vannak, mint angyalok a mennyben. Mar 12:26 Ami pedig a halottakat illeti, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében a csipkebokornál hogyan mondja neki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene? Mar 12:27 Nem holtaké az Isten, hanem élők Istene; ti tehát nagyon tévedtek. Mar 12:28 És hozzámenvén egy az írástudók közül, aki hallotta őket veszekedni, látva, hogy azoknak jól megfelelt, megkérdezte őt: Melyik a legeslegelső parancsolat? Mar 12:29 Jézus pedig felelt neki: A legeslegelső parancsolat: Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk az Úr egyedül. Mar 12:30 És szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. Mar 12:31 És a második hasonló, ez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Nagyobb ezeknél más parancsolat nincs. Mar 12:32 És azt mondta neki az írástudó: Helyes, Mester, igazán mondtad; mert egy az Isten és nincs kívüle más, Mar 12:33 és szeretni őt teljes szívből és teljes elméből és teljes lélekből és teljes erőből; és szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat, több minden égő áldozatnál és az áldozatoknál. Mar 12:34 És Jézus látván, hogy okosan felelt, azt mondta neki: Nem messze vagy az Isten országától. És senki sem merte többé megkérdezni. Mar 12:35 És felelvén Jézus, azt mondta a templomban tanítván: Hogy mondják az írástudók, hogy Krisztus Dávidnak fia? Mar 12:36 Mert Dávid maga mondta a Szent Szellem által: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá. Mar 12:37 Maga Dávid tehát Urnak mondja őt, hát honnét fia neki? És a nagy sokaság örömest hallgatta őt. Mar 12:38 És azt mondta nekik tanításában: őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretik a hosszú ruhákban való járást, a köszöntéseket a piacokon, Mar 12:39 az első üléseket a gyülekezetekben, és a főhelyeket a lakomákon; Mar 12:40 akik megeszik az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet vesznek. Mar 12:41 És leülvén a persellyel átellenbe, nézte, hogyan tesz a sokaság pénzt a perselybe; és sok gazdag tett sokat. Mar 12:42 És jővén egy szegény özvegy is, tett két fillért, azaz egy krajcárt. Mar 12:43 Erre odahíván tanítványait, azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet tett, mint mindazok, akik tettek a perselybe. Mar 12:44 Mert mind az ő feleslegükből tettek; ez pedig az ő szűkölködéséből, amije csak volt, mind oda tette, egész élését. Mar 13:1 És mikor kijött a templomból, azt mondta neki egyik tanítványa: Mester, nézd, micsoda kövek, és micsoda épületek! Mar 13:2 És Jézus felelvén, azt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatnék. Mar 13:3 És amint az Olajfák hegyén a templommal szemben ült, megkérdezték őt külön Péter és Jakab és János és András: Mar 13:4 Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jel, mikor mindez teljesedni fog? Mar 13:5 Jézus pedig felelvén kezdte mondani nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen titeket. Mar 13:6 Mert sokan jönnek az én nevemben, mondván: Én vagyok; és sokakat eltévelyítenek. Mar 13:7 Mikor pedig háborúkról és hadi hírekről hallotok, meg ne ijedjetek, mert meg kell lenni; de még nem a vég. Mar 13:8 Mert nép népre támad és királyság királyságra; és lesznek földindulások helyenként, és lesznek éhínségek és zavargások. Mar 13:9 A jajok kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra. Mert törvényszékek kezébe adnak titeket, és zsinagógákban vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állíttattok értem, bizonyságul nekik: Mar 13:10 és minden népek között hirdettetni kell előbb az evangéliumnak. Mar 13:11 Mikor pedig visznek benneteket kézbe adni, ne aggódjatok előre, mit szóljatok, se ne készüljetek elő; hanem ami adatik nektek abban az órában, azt mondjátok; mert nem ti lesztek a szólók, hanem a Szent Szellem. Mar 13:12 Kiad pedig testvér testvért halálra, és atya gyermeket; és gyermekek támadnak szüleikre, és megölik őket: Mar 13:13 és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De aki végig kitart, az megtartatik. Mar 13:14 Mikor pedig látjátok a pusztítás undokságát, mely megmondatott Dániel próféta által, ott állani, ahol nem kell (az olvasó értse meg!), akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; Mar 13:15 aki pedig a háztetőn van, le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy elvigyen valamit házából; Mar 13:16 és aki a mezőn van, vissza ne forduljon köpönyegét elvinni. Mar 13:17 Jaj pedig a viselősöknek és a szoptatósoknak azokban a napokban! Mar 13:18 Imádkozzatok pedig, hogy ne télen legyen futásotok. Mar 13:19 Mert azok a napok nyomorúság lesznek, amilyen nem volt a teremtés kezdetétől, mit Isten teremtett, mind mostanig, és nem is lesz. Mar 13:20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, nem tartatnék meg egy test sem; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. Mar 13:21 És akkor, ha valaki azt mondja nektek, hogy íme itt a Krisztus, vagy íme amott, ne higgyétek. Mar 13:22 Mert támadnak álkrisztusok és álpróféták, és tesznek jeleket és csodákat, hogy eltévelyítsék, ha lehet, a választottakat is. Mar 13:23 De ti vigyázzatok, íme előre megmondtam nektek mindent. Mar 13:24 Hanem azokban a napokban, az után a nyomorúság után a nap elsötétedik, és a hold nem adja ki világosságát; Mar 13:25 és a csillagok lehullanak az égről, és az égbeli erők megrendülnek. Mar 13:26 És akkor meglátják az Embernek Fiát a felhőkben eljönni nagy hatalommal és dicsőséggel. Mar 13:27 És akkor elküldi angyalait, és összegyűjti választottait a négy szelek felől, föld végétől ég végéig. Mar 13:28 A fügefától tanuljátok pedig a példázatot: mikor annak az ága már zsenge lesz és hajtja a leveleket, tudjátok, hogy közel van a nyár. Mar 13:29 Így ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok, hogy közel van, az ajtó előtt. Mar 13:30 Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek mind meg nem lesznek. Mar 13:31 Az ég és a föld elmúlik; de az én beszédeim el nem múlnak. Mar 13:32 De arról a napról és arról az óráról senki nem tud, sem a mennybeli angyalok, sem a Fiú, csak az Atya. Mar 13:33 Meglássátok, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor van az az idő. Mar 13:34 Mint a külföldön járó ember, aki elhagyta házát, és szolgáinak adta a teljhatalmat, és kinek-kinek a maga dolgát, és az ajtónállónak megparancsolta, hogy vigyázzon. Mar 13:35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura, este vagy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel; Mar 13:36 nehogy váratlanul megjővén, aludva találjon benneteket. Mar 13:37 Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! Mar 14:1 Két nap múlva volt pedig a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe; és a főpapok és írástudók tanakodtak, hogyan öljék meg őt csellel megfogva; Mar 14:2 de, mondták, ne az ünnepen, nehogy népzavargás legyen. Mar 14:3 És mikor Bethániában volt, a bélpoklos Simon házában, amint asztalnál ült, jött egy asszony, akinél egy alabástromban valódi drága nárduskenet volt, és összetörve az alabástromot, a fejére öntötte. Mar 14:4 Némelyek pedig méltatlankodtak maguk közt, és azt mondták: Mire való volt a kenetnek ez az eltékozlása? Mar 14:5 Hiszen ezt háromszáz dénáron fölül el lehetett volna adni, és a szegényeknek adni; és zúgolódtak rá. Mar 14:6 Jézus pedig azt mondta: Hagyjátok el, mit alkalmatlankodtok neki? Jó cselekedetet vitt véghez rajtam. Mar 14:7 Hiszen a szegényeket mindenkor megkapjátok magatoknál, és mikor akartok, jót tehettek velük; de engem nem kaptok meg mindenkor. Mar 14:8 Ez amit bírt, megtette; előre megkente testemet a temetésre. Mar 14:9 Bizony mondom nektek: Ahol ez az evangélium prédikáltatik az egész világon, amit ez cselekedett, arról is beszélni fognak az ő emlékezetére. Mar 14:10 És Júdás Iskariót, a tizenkettő egyike, elment a főpapokhoz, hogy őt kezükbe adja nekik. Mar 14:11 Azok pedig örömmel hallották, és ígérték, hogy pénzt adnak neki; és kereste a jó alkalmat, hogyan árulja őt el. Mar 14:12 És a kovásztalan kenyerek első napján, mikor a húsvéti bárányt ölték, azt mondták neki tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén elkészítsük, hogy megedd, a húsvéti bárányt? Mar 14:13 És elküldte két tanítványát, és azt mondta nekik: Menjetek a városba, és szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek azt. Mar 14:14 És ahova bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester mondja: Hol van az én szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal megegyem? Mar 14:15 És az mutat nektek egy nagy felházat, felterítve, készen; ott készítsétek el nekünk. Mar 14:16 És elmentek tanítványai, és mikor bementek a városba, úgy találták, amint mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt. Mar 14:17 És mikor este lett, odament a tizenkettővel. Mar 14:18 És amint asztalnál ültek és ettek, azt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem, aki velem eszik. Mar 14:19 Azok pedig elkezdtek szomorkodni, és mondani neki egyenként: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? Mar 14:20 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem márt a tálba. Mar 14:21 Az Embernek Fia ugyan elmegy, mint meg van írva róla; de jaj annak az embernek, aki által az Embernek Fia elárultatik; jobb lett volna annak, ha nem született volna az az ember Mar 14:22 És amint ettek, vévén Jézus a kenyeret, megáldván megtörte, és nekik adta, és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem. Mar 14:23 És vévén a poharat, hálát adván nekik adta; és ittak belőle mindnyájan. Mar 14:24 És azt mondta nekik: Ez az én újszövetség-vérem, mely sokakért kiontatik. Mar 14:25 Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, mikor újon iszom azt az Isten országában. Mar 14:26 És dicséretet énekelvén, kimentek az Olajfák hegyére. Mar 14:27 És azt mondta nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. Mar 14:28 De feltámadásom után előttetek megyek Galileába. Mar 14:29 Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. Mar 14:30 És azt mondta neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem. Mar 14:31 De az még annál inkább beszélt: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. De így beszéltek a többiek is. Mar 14:32 És elmentek arra a helyre, melynek neve Gethsémáné; és azt mondta tanítványainak: Üljetek le itt, míg imádkozom. Mar 14:33 És maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost; és kezdett megdöbbenni és csüggedni. Mar 14:34 És azt mondta nekik: Igen szomorú az én lelkem halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. Mar 14:35 És kissé előre menve a földre esett és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle az az óra. Mar 14:36 És azt mondta: Abbá, oh Atyám, minden lehetséges neked, távoztasd el tőlem e pohárt; de ne [az legyen] amit én akarok, hanem amit te! Mar 14:37 És odament és aluva találta őket, és azt mondta Péternek:Simon, alszol? Nem tudtál egy órát vigyázni? Mar 14:38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem ugyan kész, de a test erőtelen. Mar 14:39 És ismét elmenvén, imádkozott, azon szóval szólván. Mar 14:40 És visszatérvén ismét aluva találta őket; mert szemeik meg voltak nehezedve; és nem tudták, mit feleljenek neki. Mar 14:41 És jött harmadszor, és azt mondta nekik: Aludjatok most már és nyugodjatok; elég, eljött az óra: íme az Embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. Mar 14:42 Keljetek fel, menjünk! Íme elközelített, aki engem elárul. Mar 14:43 És tüstént, mikor ő még beszélt, megjelent Júdás, aki egy volt a tizenkettő közül; és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és az írástudóktól és a vénektől. Mar 14:44 Árulója pedig azt a jelt adta nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az; azt fogjátok meg, és vezessétek el biztonságban. Mar 14:45 És amint jött, tüstént hozzá menve, azt mondta: Rabbi, rabbi!; és megcsókolta őt. Mar 14:46 Azok pedig rávetették kezeiket, és megfogták őt. Mar 14:47 Egy pedig az ott állók közül kardot rántva, megcsapta a főpap szolgáját, és levágta neki a fülét. Mar 14:48 És Jézus felelvén azt mondta nekik: Mint egy tolvajra jöttetek ki kardokkal és botokkal engem megfogni? Mar 14:49 Naponként nálatok voltam a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de, hogy beteljesedjenek az Írások [így tesztek] Mar 14:50 És elhagyván őt, mind elfutottak. Mar 14:51 És egy valamely ifjú követte őt, gyolcsot körítve testére; és azt megfogták az ifjak. Mar 14:52 Az pedig hátrahagyva a gyolcsot, elfutott tőlük meztelenül. Mar 14:53 És elvezették Jézust a főpaphoz; és összegyűltek nála mind a főpapok és a vének és az írástudók. Mar 14:54 És Péter távolról követte őt a főpap udvarának belsejéig; és együtt üldögélt a szolgákkal, és melegedett a tűznél. Mar 14:55 A főpapok pedig és az egész tanács kerestek Jézus ellen tanúbizonyságot,hogy őt megöljék; és nem találtak. Mar 14:56 Mert sokan tettek ellene hamis tanúbizonyságot, és a tanúbizonyságok nem voltak egyezők. Mar 14:57 És némelyek előállván, hamis tanúbizonyságot tettek ellene, mondván: Mar 14:58 Mi hallottuk, mikor azt mondta: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és harmadnapra más, nem kézzel csináltat építek. Mar 14:59 És így sem volt egyező a tanúbizonyságuk. Mar 14:60 És a főpap a középre állva, megkérdezte Jézust, mondván: Nem felelsz semmit, mit vallanak ezek ellened? Mar 14:61 Ő pedig hallgatott, és semmit nem felelt. Ismét megkérdezte őt a főpap, és azt mondta neki: Te vagy a Krisztus, az Áldandónak Fia? Mar 14:62 Jézus pedig azt mondta: Én vagyok. És látni fogjátok az Embernek Fiát a Hatalom jobbján ülni, és eljönni az ég felhőivel. Mar 14:63 A főpap pedig megszaggatva ruháit, azt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra? Mar 14:64 Hallottátok az istenkáromlást, mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan kimondták rá az ítéletet, hogy méltó halálra. Mar 14:65 És kezdték őt némelyek leköpdösni, és arcát eltakarni és öklözni őt, és mondani neki: Prófétálj! És a szolgák vesszőcsapásokkal sújtották őt. Mar 14:66 Amint pedig Péter lent volt az udvarban, jött a főpap egyik szolgálója, Mar 14:67 és látva Pétert fűtőzni, rá tekintve szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál! Mar 14:68 Ő pedig tagadta, mondván: Nem tudom, és nem értem, te mit mondasz. És kiment az előudvarba; és a kakas megszólalt. Mar 14:69 A szolgáló pedig meglátván őt, ismét kezdte mondani az ott állóknak: Ez azok közül való! Mar 14:70 Ő pedig ismét tagadta. És egy kisvártatva ismét az ott állók mondták Péternek: Bizony, közülük való vagy, mert galileai is vagy, és a beszéded hasonlít! Mar 14:71 Ő pedig kezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert, akit mondotok! Mar 14:72 És megszólalt a kakas másodszor. És Péternek eszébe jutott a szó, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem; és elkezdett sírni. Mar 15:1 És tüstént reggel tanácsvégzést készítvén a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvitték és kezébe adták Pilátusnak. Mar 15:2 És megkérdezte őt Pilátus: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig felelvén azt mondta neki: Te mondod. Mar 15:3 És a főpapok sok vádat emeltek ellene; Mar 15:4 Pilátus pedig ismét megkérdezte őt, mondván: Nem felelsz semmit? Lám, mennyit vallanak ellened! Mar 15:5 De Jézus többet semmit nem felelt, úgyhogy Pilátus csodálkozott. Mar 15:6 Ünnepenként pedig elbocsátott nekik egy foglyot, akit éppen kértek; Mar 15:7 (de az úgynevezett Barabbás a lázadókkal volt elfogva, kik a lázadásban gyilkosságot követtek el;) Mar 15:8 és a sokaság felkiáltva kérni kezdte, amit mindig tett nekik. Mar 15:9 Pilátus pedig felelt nekik, mondván: Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? Mar 15:10 Mert észrevette, hogy irigységből árulták el őt a főpapok. Mar 15:11 De a főpapok felizgatták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik. Mar 15:12 Pilátus pedig felelvén, ismét mondta nekik: Mit akartok hát, hogy csináljak azzal, akit zsidók királyának mondotok? Mar 15:13 Azok pedig ismét kiáltottak: Feszítsd meg őt! Mar 15:14 De Pilátus azt mondta nekik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltottak: Feszítsd meg őt! Mar 15:15 Mivel pedig Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, elbocsátotta nekik Barabbást; és kiszolgáltatta Jézust, megkorbácsolva, hogy feszíttessék meg. Mar 15:16 A katonák pedig bevitték őt az udvarba, azaz a helytartóságra; és összehívták az egész csapatot. Mar 15:17 És bíborba öltöztették őt, és koronát tettek neki,amit tövisből fontak. Mar 15:18 És elkezdték őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! Mar 15:19 és ütötték a fejét náddal, és leköpték őt, és meghajtván térdeiket, hódoltak neki. Mar 15:20 És mikor megcsúfolták őt, levették róla a bíbort, és ráadták a maga ruháit; és kivitték őt, hogy megfeszítsék őt. Mar 15:21 És kényszerítettek bizonyos cirénéi Simont, aki a mezőről jövet arra ment, Alexander és Rúfusz atyját, hogy vigye a keresztjét. Mar 15:22 És elvitték őt a Golgothára, egy helyre, mely megmagyarázva koponyahely. Mar 15:23 És adtak neki mirhás bort inni; de ő nem vette el. Mar 15:24 És miután megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetvén rájuk, ki mit vigyen el. Mar 15:25 Három óra volt pedig, mikor megfeszítették őt. Mar 15:26 És bűnének felirata így volt felírva: A zsidók királya. Mar 15:27 És vele együtt feszítettek meg két rablót, egyiket jobbról és a másikat balról. Mar 15:28 És beteljesedett az Írás, mely ezt mondja: És a bűnösök közé számláltatott. Mar 15:29 És akik mellette elmentek, szidalmazták őt, fejüket csóválván és mondván: Hah, ki a templomot lerontod és harmadnapra felépíted, Mar 15:30 tartsd meg magadat, és szállj le a keresztről! Mar 15:31 Hasonlóképpen pedig a főpapok is, csúfolódván egymás közt, az írástudókkal azt mondták: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani! Mar 15:32 A Krisztus, az Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! A vele megfeszítettek is ócsárolták őt. Mar 15:33 Mikor pedig hat óra lett, sötétség jött az egész földre kilenc óráig. Mar 15:34 És kilenc órakor felkiáltott Jézus nagy hangon, mondván:Elói, Elói, lammá sabaktani?; azaz megmagyarázva: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Mar 15:35 És némelyek az ott állók közül, akik hallották, azt mondták: Íme Illyést hívja. Mar 15:36 Egy pedig elfutva és egy szivacsot ecettel megtöltve és nádra tűzve inni adott neki, mondván: Hagyjátok, lássuk, eljön-e Illyés levenni őt? Mar 15:37 Jézus pedig nagy hangon sóhajtva kiszenvedett. Mar 15:38 És a templom kárpitja kettéhasadt fölitől aljáig. Mar 15:39 Látván pedig a százados, aki vele átellenben állt, hogy így kiáltva szenvedett ki, azt mondta: Bizony ez az ember Isten fia volt! Mar 15:40 Nézték pedig asszonyok is távolról, kik közt volt Mária Magdolna is, és Mária, a kis Jakab és Jósé anyja, és Salómé, Mar 15:41 akik, mikor Galileában volt is, követték őt és szolgáltak neki, és sokan mások, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. Mar 15:42 És mikor már este lett, mivel péntek volt, azaz szombat előtt való nap, Mar 15:43 eljött József, az arimathiai tisztes tanácsbeli, aki maga is várta az Isten országát; és bátorságot vévén bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Mar 15:44 Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna; és odahívatván a századost, megkérdezte, régen halt-e meg? Mar 15:45 És megtudván a századostól, Józsefnek ajándékozta a testet. Mar 15:46 És gyolcsot vásárolván és levéve őt, begöngyölte a gyolcsba, és egy sírba tette őt, mely sziklába volt vágva; és egy követ hengerített a sír ajtajához. Mar 15:47 Mária Magdolna pedig, és Mária, a Jósé anyja, látták, hova tétetett. Mar 16:1 És mikor a szombat eltelt, Mária Magdolna és Mária, a Jakab anyja és Salómé fűszerszámokat vettek, hogy elmenvén, megkenjék őt. Mar 16:2 És nagyon korán a sírhoz mentek a hét első napján, mikor felkelt a nap. Mar 16:3 Éppen azt mondták egymásnak: Ki hengeríti el nekünk a követ a sír ajtajáról? Mar 16:4 hát amint feltekintettek, látták, hogy a kő el van hengerítve. Mert igen nagy volt. Mar 16:5 És bemenvén a sírba, jobbról egy ifjút láttak ülni fehér palástba öltözve; és megdöbbentek. Mar 16:6 Az pedig azt mondta nekik: Ne döbbenjetek meg. A názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett: feltámadott; nincs itt; íme a hely, ahova tették őt. Mar 16:7 Hanem menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meg fogjátok őt látni, mint megmondta nektek! Mar 16:8 És kijövén, gyorsan elfutottak a sírtól; de reszketés és ámulat fogta el őket; és senkinek semmit nem mondtak, mert féltek. Mar 16:9 De amint feltámadt a hét első napján reggel, először Mária Magdalénának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Mar 16:10 Az elmenvén, hírül adta a vele voltaknak, kik most gyászoltak és sírtak. Mar 16:11 [És azok, mikor hallották, hogy él, és ő látta, nem hitték.] Mar 16:12 Ezek után pedig közülük kettőnek menet közben jelent meg más alakban, mikor a mezőre mentek. Mar 16:13 Azok is elmentek és hírül adták a többieknek. [Azoknak sem hittek.] Mar 16:14 Utóbb magának a tizenegynek jelent meg, amint asztalnál ültek; [és szemükre hányta hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy akik őt látták, miután feltámadt, azoknak nem hittek;] Mar 16:15 és azt mondta nekik: Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Mar 16:16 Aki hisz és megkeresztelkedik, megtartatik; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Mar 16:17 Jelek pedig a hívőket ezek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki; új nyelveken beszélnek; Mar 16:18 kígyókat vesznek fel; és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; betegekre teszik kezeiket, és meggyógyulnak. Mar 16:19 Az Úr tehát most már, miután beszélt velük, felvitetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült; Mar 16:20 azok pedig kimenvén, prédikáltak mindenütt; az Úr együttműködvén velük, és az igét erősítvén a kísérő jelek által. Luk 1:1 Mivelhogy már sokan megkíséreltek elbeszélést szerkeszteni a köztünk végbement dolgokról, Luk 1:2 amint nekünk azok tanították, akik kezdettől fogva szemtanúk voltak és az ige szolgái, Luk 1:3 jónak láttam én is, miután mindennek eleitől fogva pontosan végére jártam, neked sorjába leírni, nemes Theofilusz, Luk 1:4 hogy megismerd a bizonyosságot azok felől a dolgok felől, melyekre taníttattál. Luk 1:5 Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy pap, név szerint Zekarja, Abija osztályából, és felesége Áron leányai közül, és a neve Erzsébet. Luk 1:6 Mindketten pedig igazak voltak az Isten előtt, járván az Úrnak minden parancsolatában és rendelésében feddhetelenül. Luk 1:7 És nem volt nekik gyermekük, mivel hogy Erzsébet meddő volt, és mindketten előrehaladott korúak voltak. Luk 1:8 Történt pedig, hogy mikor osztálya sorában papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, Luk 1:9 a papi szolgálati szokás szerint sorsvetés útján rá jutott a szer, hogy bemenjen az Úr templomába tömjénezni. Luk 1:10 És a nép egész tömege imádkozott kívül a tömjénezés órájában. Luk 1:11 Megjelent pedig neki egy úrangyala, aki a füstölő oltár jobbján állt. Luk 1:12 Zavarba is jött Zekarja, mikor meglátta, és félelem esett rá. Luk 1:13 De azt mondta neki az angyal: Ne félj, Zekarja; mert kérésed meghallgattatott, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és nevezd annak nevét Jánosnak. Luk 1:14 És neked öröm lesz és vigasság, és sokan fognak örvendezni születésén. Luk 1:15 Mert nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és Szent Szellemmel lesz eltelve már anyja méhétől fogva. Luk 1:16 És Izráel fiai közül sokakat Uruk Istenükhöz térít, Luk 1:17 és ő fog eljönni Illyés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, és az engedetleneket az igazak gondolkozására, hogy készítsen az Úrnak egy elkészített népet. Luk 1:18 És azt mondta Zekarja az angyalnak: Miről tudom ezt meg? Mert én vén vagyok; feleségem is előrehaladott korú. Luk 1:19 És felelvén az angyal, azt mondta neki: Én vagyok Gábriel, ki az Isten előtt állok; és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és ezeket az örvendetes dolgokat jelentsem neked. Luk 1:20 És íme hallgatni fogsz és nem tudsz beszélni addig a napig, melyen ezek meg lesznek, amiért nem hittél az én szavaimnak, melyek beteljesednek a maguk idejére. Luk 1:21 És a nép várta Zekarját, és csodálkozott, hogy soká marad a templomban. Luk 1:22 Kijővén pedig nem tudott velük beszélni, és megértették, hogy látást látott a templomban; és ő intett nekik, és néma maradt. Luk 1:23 És történt, amint leteltek szolgálatának napjai, elment a maga házához. Luk 1:24 E napok után pedig fogant Erzsébet, a felesége, és elrejtette magát öt hónapig, mondván: Luk 1:25 Mivelhogy így cselekedett velem az Úr, azokban a napokban, melyekben arra tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt. Luk 1:26 A hatodik hónapban pedig Galileának Názáret nevű városába küldetett Gábriel angyal Istentől Luk 1:27 egy szűzhöz, aki egy József nevű férfiúval volt eljegyezve a Dávid házából; és a szűz neve Mária volt. Luk 1:28 És bemenvén hozzá az angyal, azt mondta: Üdvöz légy, malaszttal teljes; az Úr van veled, áldott vagy te az asszonyok között! Luk 1:29 Az pedig, amint meglátta, zavarba jött szaván, és gondolkodott, mi lehet ez a köszöntés. Luk 1:30 És azt mondta az angyal neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. Luk 1:31 És íme méhedben fogansz és szülsz fiat, és nevezd nevét Jézusnak. Luk 1:32 Ez nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívattatik; és neki adja az Úr Isten atyjának, Dávidnak királyi székét, Luk 1:33 és örökké uralkodik Jákób házán, és királyságának nem lesz vége. Luk 1:34 Szólt pedig Mária az angyalnak: Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek? Luk 1:35 És felelvén az angyal, azt mondta neki: A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged; ezért a származott szent is Isten Fiának hívattatik. Luk 1:36 És íme rokonod, Erzsébet, ő is fiút fogant öregségében; és ez a hatodik hónapja neki, akit meddőnek hívtak. Luk 1:37 Mert nem lehetetlen az Istennél semmi. Luk 1:38 Mária pedig azt mondta: Ímhol az Úrnak szolgálóleánya; legyen nekem a te beszéded szerint. És eltávozott tőle az angyal. Luk 1:39 Felkelvén pedig Mária azokban a napokban, sietve elutazott a hegyvidékre Júda városába, Luk 1:40 és bement Zekarja házába, és üdvözölte Erzsébetet. Luk 1:41 És lett, amint meghallotta Erzsébet Mária üdvözletét, repesett a magzat a méhében, és Erzsébet betelt Szent Szellemmel, Luk 1:42 és felkiáltott nagy hangon, és azt mondta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Luk 1:43 És honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja énhozzám jön? Luk 1:44 Mert íme, amint üdvözleted hangja füleimbe jutott, repesett a magzat a méhemben az örvendezéstől. Luk 1:45 És boldog vagy, ki hittél, mert beteljesednek, amiket mondott neked az Úr! Luk 1:46 És azt mondta Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, Luk 1:47 és örvendett szellemem Istenben, üdvözítőmben; Luk 1:48 hogy megtekintette szolgálójának alázatosságát. Mert ím mostantól boldognak mond engem minden nemzedék, Luk 1:49 hogy nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve. Luk 1:50 És az ő irgalma nemzedékről nemzedékre való, azokon, akik őt félik, erőt cselekedett karja által: Luk 1:51 szétszórta a szívük gondolatában felfuvalkodottakat; Luk 1:52 ledöntötte a hatalmasokat trónjaikról, és az alázatosokat felmagasztalta. Luk 1:53 Az éhezőket betöltötte javakkal; és a gazdagokat elbocsátotta Úresen; Luk 1:54 felvette Izráelnek, az ő szolgájának ügyét: hogy emlékezzék irgalmasságáról, Luk 1:55 amiképpen szólott atyáinknak, Ábrahámhoz és magvához örökké. Luk 1:56 Vele maradt pedig Mária mintegy három hónapig; aztán hazatért. Luk 1:57 Erzsébetnek pedig betelt ideje, hogy szüljön, és fiút szült. Luk 1:58 És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr felmagasztalta rajta irgalmasságát, és együtt örültek vele. Luk 1:59 És történt nyolcadnapon, eljöttek a gyermeket körül metélni; és atyja nevéről, Zekarjának nevezték őt. Luk 1:60 És felelvén anyja, azt mondta: Nem, hanem Jánosnak kell nevezni. Luk 1:61 És mondták neki: Senki sincs rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék. Luk 1:62 Intettek pedig atyjának, hogy minek akarja neveztetni. Luk 1:63 És egy táblácskát kérvén, ezt írta, mondván: János a neve; és mind elcsodálkoztak. Luk 1:64 De nyomban megnyílt a szája és a nyelve, és megszólalt, áldván az Istent. Luk 1:65 És félelem szállt mindazokra, akik körülöttük laktak; és Júdeának egész hegyvidékén beszélték mindezeket a dolgokat. Luk 1:66 És akik hallották, mind szívükre vették, mondván: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? És az Úr keze vele volt. Luk 1:67 És atyja, Zekarja beteljesedett Szent Szellemmel, és prófétált, mondván: Luk 1:68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta, és megváltást készített népének; Luk 1:69 és felemelte az üdvösség szarvát nekünk szolgájának, Dávidnak házában. Luk 1:70 Úgy, mint beszélt a szentek szája által, az ő öröktől való prófétái által: Luk 1:71 szabadítást a mi ellenségeinktől, és minden gyűlölőnk kezéből. Luk 1:72 Irgalmasságot cselekedvén a mi atyáinkkal, és megemlékezvén szent szövetségéről, Luk 1:73 az eskÚről, melyet Ábrahámnak esküdött, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk. Luk 1:74 Hogy ellenségeink kezétől való félelem nélkül, megszabadítva szolgáljunk neki, Luk 1:75 szentségben és tisztaságban őelőtte életünknek minden napjaiban. Luk 1:76 És te, kisgyermek, a Magasságos prófétájának hívattatol, mert előremégy az Úr előtt, elkészíteni útjait; Luk 1:77 az üdvösség megismerését adni az ő népének, mely bűneik bocsánatában lesz, Luk 1:78 a mi Istenünk kegyelmének irgalmassága által, mellyel meglátogatott minket a Naptámadat a magasságból, Luk 1:79 megjelenvén a sötétségben és halál árnyékában ülőknek, hogy lábainkat a békesség útjára igazgassa. Luk 1:80 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött szellemben; és a sivatagban volt addig a napig, melyen hivatásába lépett Izráelnél. Luk 2:1 És történt azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat jött ki, hogy az egész földkerekség összeírattassék. Luk 2:2 Ez az összeírás akkor volt először, mikor Szíriában Quirinius volt a helytartó. Luk 2:3 És mindenki elment összeiratkozni, ki-ki a maga városába. Luk 2:4 Felment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy Dávid házából és nemzetségéből való volt, Luk 2:5 hogy összeírassa magát eljegyzett feleségével, Máriával együtt, aki várandós volt. Luk 2:6 Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai. Luk 2:7 És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta őt és belefektette a jászolba; mert a lakásban nem volt nekik hely. Luk 2:8 És ugyanazon a vidéken voltak pásztorok, kik a mezőn háltak, és éjjeli őrségeket tartottak nyájuk mellett: Luk 2:9 és íme az Úr angyala hozzájuk lépett, és az Úr dicsősége körülragyogta őket; és megfélemlettek nagy félelemmel. Luk 2:10 És azt mondta nekik az angyal: Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek szól: Luk 2:11 hogy megszületett nektek ma a Megtartó, azaz Krisztus, az Úr, a Dávid városában. Luk 2:12 És ez nektek a jel: találtok egy kisdedet bepólyázva, a jászolban feküdni. Luk 2:13 És hirtelen egész mennyei sereg lett az angyal mellett, dicsérvén az Istent, és ezt mondván: Luk 2:14 Dicsőség a magasságban az Istennek; és földön békesség; emberek közt jóakarat! Luk 2:15 És lett, amint elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztoremberek meg azt mondták egymásnak: Menjünk át már Bethlehembe, és lássuk ezt a dolgot, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott. Luk 2:16 És odamentek sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a kisdedet a jászolban fekve. Luk 2:17 Miután pedig látták, pontos értesítést adtak a beszédről, mely nekik e gyermek felől mondatott. Luk 2:18 És akik hallották, mind elcsodálkoztak azokon, amiket nekik a pásztorok beszéltek. Luk 2:19 Mária pedig mind megtartotta ezeket a beszédeket, szívében forgatva. Luk 2:20 És a pásztorok az Istent dicsőítve és dicsérve tértek vissza mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogyan hozzájuk beszéltek. Luk 2:21 És mikor letelt a nyolc nap, hogy a gyermeket körülmetéljék, akkor a Jézus nevet adták neki, aminek az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott. Luk 2:22 És mikor leteltek anyja tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe bemutatni az Úrnak, Luk 2:23 mint meg van írva az Úr törvényében: Minden finemű elsőszülött szentnek neveztessék az Úrnak; Luk 2:24 és megadni az áldozatot aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat. Luk 2:25 És íme volt Jeruzsálemben egy ember, a neve Simeon, és ez az ember igaz és istenfélő volt, aki várta Izráel megvigasztaltatását, és a Szent Szellem volt rajta. Luk 2:26 És kijelentése volt neki a Szent Szellemtől, hogy nem lát halált, míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. Luk 2:27 És a Szent Szellem által elment a templomba, és mikor a szülők levitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, Luk 2:28 ő is ölébe vette azt, és áldotta az Istent, és azt mondta: Luk 2:29 Most bocsátod el szolgádat, Uram, beszéded szerint, békességben; Luk 2:30 mert szemeim látták üdvösségedet, Luk 2:31 melyet készítettél minden nép előtt; Luk 2:32 világosságul a pogányok megvilágítására, és dicsőségül a te népednek, Izráelnek. Luk 2:33 És atyja és anyja csodálkoztak azokon, melyek felőle mondattak. Luk 2:34 És megáldotta őket Simeon, és azt mondta anyjának, Máriának: Íme ez sokaknak elestére és feltámadására tétetett le Izráelben, és jelül, melynek ellene mondanak; Luk 2:35 de neked magadnak is átjárja lelkedet a kard; hogy sok szívből lepleztessenek le a gondolatok. Luk 2:36 És volt egy prófétaasszony, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből; ez nagyon előrehaladott korban, miután hajadonságától fogva hét évig volt férjnél; Luk 2:37 és ez özvegy volt, mintegy nyolcvannégy éves, aki nem távozott a templomból, böjtöléssel és könyörgéssel szolgálván éjjel és nappal. Luk 2:38 Ez is ugyanabban az órában odaállván, dicsérte az Urat, és beszélt felőle mindazoknak, akik a váltságot várták Jeruzsálemben. Luk 2:39 És miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. Luk 2:40 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött szellemben, telve bölcsességgel; és Isten kegyelme volt rajta. Luk 2:41 És feljártak szülei évenként Jeruzsálembe a húsvét ünnepén. Luk 2:42 És mikor tizenkét esztendős lett és ők ünnepi szokás szerint felmentek Jeruzsálembe, Luk 2:43 és eltöltötték a napokat; mikor ők visszatértek, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt; és szülei nem vették észre. Luk 2:44 De azt vélvén, hogy az úti társaságban van, elmentek egynapi úton, és keresték őt a rokonok és ismerősök között. Luk 2:45 És mikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe keresvén őt. Luk 2:46 És történt három nap múlva, megtalálták őt a templomban, amint a tanítómesterek között ült, és hallgatta őket, és kérdezte őket. Luk 2:47 Álmélkodtak pedig mindnyájan, akik őt hallották, értelmén és feleletein. Luk 2:48 És amint őt meglátták, megütődtek, és azt mondta neki anyja: Gyermek, miért tettél így velünk? Íme atyád és én fájdalommal kerestünk téged. Luk 2:49 És azt mondta nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem? Luk 2:50 És ők nem értették a szót, amit nekik mondott. Luk 2:51 És aláment velük és elment Názáretbe; és engedelmes volt nekik. És anyja mindezeket a szavakat szívében tartotta. Luk 2:52 És Jézus gyarapodott bölcsességben és korban, és Isten és emberek előtt való kedvességben. Luk 3:1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, és Galilea negyedes fejedelme Heródes, Filep pedig, az ő testvére Itúrea és Trakhonitisz tartományának negyedes fejedelme, és Lizániász Abiléné negyedes fejedelme, Luk 3:2 Annás és Kajafás főpapok alatt, lett Isten szava Jánoshoz, Zekarja fiához, a sivatagban; Luk 3:3 és elment a Jordán egész környékére, prédikálván a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Luk 3:4 Mint meg van írva Jesaja próféta beszédeinek könyvében, mondván: Kiáltó szó a sivatagban, Az Úrnak útját készítsétek el; ösvényeit egyengessétek el. Luk 3:5 Minden völgy betöltessék, és minden hegy és halom lesüllyesztessék; és legyenek a görbék egyenessé, és a göröngyösök sima utakká. Luk 3:6 És minden test meglátja az Isten szabadítását. Luk 3:7 Azt mondta tehát a sokaságnak, mely kiment, hogy általa megkeresztelkedjék: Viperafajzatok, ki tanított meg benneteket futni a bekövetkezendő harag elől? Luk 3:8 Teremjetek tehát gyümölcsöket, megtéréshez méltóan; és ne kezdjétek magatokban mondani: Nekünk Ábrahám az atyánk; mert mondom nektek, támaszthat az Isten gyermekeket ezekből a kövekből Ábrahámnak. Luk 3:9 De már a fejsze a fák gyökerére is van téve; minden fa tehát, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik. Luk 3:10 És megkérdezte őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát? Luk 3:11 Felelvén pedig, azt mondta nekik: Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek eledele van, hasonlóképpen cselekedjék. Luk 3:12 Jöttek pedig vámszedők is megkeresztelkedni, és azt mondták neki: Mester, mit cselekedjünk? Luk 3:13 Ő pedig azt mondta nekik: Semmivel többet ne követeljetek, mint ami előtökbe van szabva. Luk 3:14 De katonák is kérdezték tőle: És mi mit cselekedjünk? És azt mondta nekik: Senkit ne bántalmazzatok, és ne zsaroljatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal. Luk 3:15 Mivel pedig a nép várakozásban volt, és mindenki azon tanakodott magában János felől, vajon nem ő-e a Krisztus, Luk 3:16 mindenkinek felelt János, mikor azt mondta: Én ugyan megkeresztellek titeket vízzel; de eljön az, aki nálam erősebb, kinek nem vagyok méltó sarui szíját megoldozni; az meg fog benneteket keresztelni Szent Szellemmel és tűzzel. Luk 3:17 Annak a szórólapát a kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a búzát begyűjti csűrébe, a polyvát pedig elégeti olthatatlan tűzben. Luk 3:18 Sok egyébre is intve hirdette a népnek az evangéliumot. Luk 3:19 De Heródes negyedes fejedelem, akit ő megfeddett Heródiásért, testvérének, Filepnek feleségéért, és mindazért a rosszért, amit Heródes cselekedett, Luk 3:20 mindezeket még azzal is tetézte, hogy bezáratta Jánost a börtönbe. Luk 3:21 Történt pedig, mialatt az egész nép keresztelkedett, hogy mikor Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyilatkozott az ég, Luk 3:22 és leszállt reá a Szent Szellem testi alakban, mint egy galamb, és hang lett az égből, mondván: Te vagy az én szerelmes Fiam, benned leltem kedvet Luk 3:23 És maga Jézus mintegy harminc esztendős volt, mikor működni kezdett, lévén, mint vélték, József fia, Elié, Luk 3:24 Mattáté, Lévié, Melkié, Jannáé, Józsefé, Luk 3:25 Mattatjáé, Ámószé, Náhumé, Heszlié, Naggaié, Luk 3:26 Maháté, Mattatjáé, Sémeié, Józsefé, Júdáé, Luk 3:27 Jóhanáé, Résáé, Zerubábelé, Salátiélé, Nérié, Luk 3:28 Melkié, Addié, Kószámé, Elmodámé, Eré, Luk 3:29 Jóséé, Eliézeré, Jórimé, Mattáté, Lévié, Luk 3:30 Simeoné, Júdáé, Józsefé, Jónámé; Eliákimé, Luk 3:31 Meleáé , Maináné, Mattatáé, Nátáné, Dávidé, Luk 3:32 Isaié, Obedé, Boázé, Szalmóné, Nahsóné, Luk 3:33 Aminádábé, Arámé, Hecrómé, Pérecé, Júdáé, Luk 3:34 Jákóbé, Izsáké, Ábrahámé, Táréé, Náhoré, Luk 3:35 Szérugé, Réué, Pelegé, Eberé, Selahé, Kénáné, Luk 3:36 Arfakszádé, Sémé, Noéé, Lámeké, Luk 3:37 Matuséláé, Enóké, Járedé, Mahaláléelé, Kénáné, Luk 3:38 Enósé, Sété, Ádámé, Istené. Luk 4:1 Jézus pedig Szent Szellemmel telve visszatért a Jordántól; és a Szellem által a sivatagba vitetett, Luk 4:2 negyven napig kísértetvén az ördög által. És nem evett semmit azokban a napokban; és mikor bevégződtek, végül megéhezett. Luk 4:3 És azt mondta neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy legyen kenyérré. Luk 4:4 És felelt neki Jézus, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével. Luk 4:5 És felvivén őt az ördög egy magas hegyre, megmutatta neki a földkerekség minden királyságait egy szem pillantásban. Luk 4:6 És azt mondta neki az ördög: Neked adom ezeknek egész teljhatalmát és dicsőségét; mert nekem adatott, és akinek akarom, annak adom. Luk 4:7 Ha azért te imádsz engem, mindezek tieid lesznek. Luk 4:8 És felelvén neki Jézus, azt mondta: Hátra tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Luk 4:9 És elvitte őt Jeruzsálembe, és felállította a templom párkányára, és azt mondta neki: Ha az Isten Fia vagy, vesd le magadat innét; Luk 4:10 mert meg van írva, hogy angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged; Luk 4:11 és hogy kezeiken hordozzanak téged, meg ne üsd a kőbe lábadat. Luk 4:12 És felelvén, azt mondta neki Jézus: Megmondatott, ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Luk 4:13 És minden kísértést elvégzett az ördög, elállott tőle egy időre. Luk 4:14 És visszatért Jézus a Szellem erejében Galileába; és elment felőle a hír az egész környékre. Luk 4:15 És ő mindenkitől dicsőíttetve tanított zsinagógáikban. Luk 4:16 És elment Názáretbe, ahol felnevekedett; és szombati napon szokása szerint elment a zsinagógába, és felállt olvasni. Luk 4:17 És Jesaja próféta könyvét adták neki; és amint a könyvet kinyitotta, arra a helyre talált, ahol írva volt: Luk 4:18 Az Úr szelleme van énrajtam, mivel felkent engem: a szegényeknek evangéliumot hirdetni küldött engem, meggyógyítani az összetört szívűeket: Luk 4:19 kihirdetni a foglyoknak az elengedést, és a vakoknak szemük megnyílását. Elbocsátani a letörteket elengedéssel: kihirdetni az Úr kedves esztendejét. Luk 4:20 És behajtva a könyvet, visszaadván a szolgának, leült; és a zsinagógában mindenkinek a szemei reá voltak függesztve. Luk 4:21 És elkezdett hozzájuk beszélni: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra. Luk 4:22 És mindnyájan bizonyságot tettek mellette, és csodálkoztak a kedves igéken, melyek szájából származtak, és azt mondták: Nem a József fia ez? Luk 4:23 És azt mondta nekik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amely nagy dolgokat hallottunk, hogy lettek Kapernaumban, cselekedd meg itt is, a te hazádban. Luk 4:24 De azt mondta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves hazájában. Luk 4:25 De igazán mondom nektek, sok özvegy volt Illyés napjaiban Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig bezáratott úgy, hogy nagy éhség volt az egész országban; Luk 4:26 és azok közül senkihez sem küldetett Illyés, csak a szidóni Sareptába egy özvegyasszonyhoz. Luk 4:27 És sok bélpoklos volt Elisa próféta idejében Izráelben; és azok közül senki sem tisztíttatott meg, csak a szír Naamán. Luk 4:28 És mindnyájan beteltek haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották; Luk 4:29 és felkelvén, kiűzték őt a városból, és egész annak a hegynek a párkányáig vitték őt, melyen városuk épült, hogy letaszítsák őt; Luk 4:30 de ő keresztülmenvén közöttük, eltávozott. Luk 4:31 És lement Kapernaumba, Galilea városába; és azokat tanította szombatokon. Luk 4:32 És álmélkodtak tanításán, mert teljhatalommal való volt a szava. Luk 4:33 És a zsinagógában volt egy ember, akiben egy tisztátalan démon szelleme volt, és felkiáltott nagy hangon, Luk 4:34 mondván: Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Minket elveszíteni jöttél? Tudom, ki vagy: az Istennek Szentje. Luk 4:35 És megfenyegette őt Jézus, mondván: Némulj el, és menj ki belőle! És a középre vetvén azt az ördög, kiment belőle, semmi kárt nem téve benne. Luk 4:36 És döbbenet támadt mindeneken, és beszélgettek egymással, mondván: Mi ez a szó, hogy teljhatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és kimennek? Luk 4:37 És kiment felőle a hír a környék minden helyére. Luk 4:38 Felkelvén pedig, a zsinagógából Simon házába ment; Simon napát pedig nagy hideglelés fogta le; és megkérték őt érte. Luk 4:39 És elébe állván, megfenyegette a hideglelést, és elhagyta őt; nyomban fel is kelt, és szolgált nekik. Luk 4:40 Mikor pedig a nap leszállt, akiknek különféle betegségekben gyengélkedőik voltak, mindnyájan hozzá vitték azokat; ő pedig közülük minden egyesre rá tévén kezeit, meggyógyította őket. Luk 4:41 Mentek pedig ki ördögök is sokakból, kiáltva és mondva: Te vagy a Krisztus, az Isten Fia! És megfenyegetvén, nem engedte őket beszélni, hogy tudják, hogy ő a Krisztus. Luk 4:42 Mikor pedig nappal lett, kimenvén, elment egy sivatag helyre; és a sokaság kereste őt, és eljutottak hozzá, és tartóztatták őt, hogy ne menjen el tőlük. Luk 4:43 De ő azt mondta nekik: A többi városokban is hirdetnem kell az evangéliumot az Isten országáról; mert arra küldettem. Luk 4:44 És prédikált Galilea zsinagógáiban. Luk 5:1 Történt pedig, mikor a sokaság reátódult az Isten igéjét hallgatni, és ő a Genezáret tava mellett állt Luk 5:2 és látott két hajót állani a tavon; a halászok pedig kiszállván belőlük, a hálókat mosták, Luk 5:3 hogy beszállván az egyik hajóba, mely Simoné volt, kérte őt, hogy egy kissé evezzen el a földtől; és leülvén, a hajóból tanította a sokaságot. Luk 5:4 Mikor pedig megszűnt beszélni, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. Luk 5:5 És felelvén Simon, azt mondta neki: Mester, az egész éjszaka fáradoztunk és semmit sem fogtunk; de a te szavadra kivetem a hálót. Luk 5:6 És ezt cselekedvén, nagy tömeg halat rekesztettek be; a hálójuk is elrepedt. Luk 5:7 És intettek társaiknak a másik hajóba, hogy menjenek segíteni nekik; és mentek, és megtöltötték mind a két hajót süllyedésig. Luk 5:8 Simon Péter pedig, mikor meglátta, Jézus térdeihez borult, mondván: Eredj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Luk 5:9 Mert döbbenet fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, a halak fogása felett, melyeket fogtak; Luk 5:10 hasonlóképpen pedig Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, kik társak voltak Simonnal. És azt mondta Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. Luk 5:11 És kivonván a hajókat a földre, mindenüket elhagyva, követték őt. Luk 5:12 És történt, mikor ő a városok egyikében volt, hogy volt ott egy ember tele bélpoklossággal; és mikor Jézust meglátta, arcra borult és kérte őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Luk 5:13 És kinyújtván kezét, illette azt, mondván: Akarom, tisztulj meg! És tüstént eltávozott tőle a bélpoklosság. Luk 5:14 És ő megparancsolta neki, hogy senkinek ne mondja, hanem elmenvén, mondta, mutasd meg magadat a papnak, és vigyél áldozatot tisztulásodért, mint Mózes parancsolta, bizonyságul nekik. Luk 5:15 De annál inkább terjedt a beszéd felőle; és nagy sokaság gyűlt össze hallgatni, és általa meggyógyulni betegségeikből. Luk 5:16 De ő félrevonult a sivatagokban, és imádkozott. Luk 5:17 És történt egyik napon, hogy ő tanított; és ültek ott farizeusok és törvénytanítók, akik Galilea és Júdea minden faluiból és Jeruzsálemből jöttek; és erő volt az Úrtól, hogy gyógyítsa őket. Luk 5:18 És íme férfiak hoztak ágyon egy embert, aki gutaütött volt, és be akarták azt vinni és elébe tenni. Luk 5:19 És nem találván, merre vigyék be a sokaság miatt, felmentek a tetőre és a cserépen keresztül eresztették őt le ágyastól a középre Jézus elé. Luk 5:20 És látván az ő hitüket, ezt mondta neki: Ember, megbocsáttattak neked a te bűneid. Luk 5:21 És elkezdtek az írástudók és a farizeusok okoskodni, mondván: Ki ez, aki káromlásokat beszél? Ki bocsáthat bűnöket, ha nem egyedül az Isten? Luk 5:22 Észrevévén pedig Jézus az ő okoskodásukat, felelvén, azt mondta nekik: Mit okoskodtok a ti szívetekben? Luk 5:23 Mi könnyebb, azt mondani-e: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel, és járj? Luk 5:24 Hogy pedig megtudjátok, hogy teljhatalma van az Ember Fiának a földön bűnöket bocsátani, azt mondta a gutaütöttnek, neked mondom: Kelj fel, és felvévén ágyadat, eredj haza! Luk 5:25 És nyomban felállván előttük, felvette, amin feküdt, és elment haza, dicsőítvén az Istent. Luk 5:26 És álmélkodás fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, és elteltek félelemmel, mondván: Hihetetlen dolgokat láttunk ma! Luk 5:27 És ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámszedőt a vámnál ülni, és azt mondta neki: Kövess engem! Luk 5:28 És mindent otthagyván, felállt és követte őt. Luk 5:29 És Lévi nagy lakomát rendezett neki házánál; és vámszedőknek és egyebeknek nagy sokasága volt ott, akik velük asztalhoz ültek. Luk 5:30 És zörgölődtek a köztük levő írástudók és farizeusok az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok vámszedőkkel és bűnösökkel? Luk 5:31 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek kell orvos, hanem a betegeknek. Luk 5:32 Nem igazakat megtérésre hívni jöttem, hanem bűnösöket. Luk 5:33 Azok pedig azt mondták neki: Miért hogy a János tanítványai gyakran böjtölnek és könyörgéseket végeznek, hasonlóképpen a farizeusokéi is; a tiéid pedig esznek és isznak? Luk 5:34 pedig azt mondta nekik: Hát tudnátok a lakodalmasokat böjtöltetni, míg velük van a vőlegény? Luk 5:35 De jönnek napok, és mikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor majd böjtölnek azokban a napokban. Luk 5:36 Mondott pedig nekik példázatot is: Senki új ruhából nem vet foltot ó ruhára; mert különben az újat is elhasítja, az óhoz sem illik az újból való folt. Luk 5:37 És senki sem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor elszakítja a tömlőket, maga is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak. Luk 5:38 Hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. Luk 5:39 És senki, aki ót ivott, nem akar újat; mert azt mondja: Az ó jobb. Luk 6:1 Történt pedig, hogy második-első szombaton vetéseken ment keresztül; és tanítványai tépték a kalászokat, és kézzel kimorzsolva ették. Luk 6:2 Némelyek pedig a farizeusok közül azt mondták nekik: Mit csináltok, amit nem szabad tenni szombatokon? Luk 6:3 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Azt sem olvastátok, amit Dávid tett, mikor megéhezett ő és a vele levők? Luk 6:4 Hogyan ment be az Isten házába, és vette el és ette meg a kitett kenyereket, és adott a vele levőknek is, amelyeket nem szabad megenni, hanem csak a papoknak? Luk 6:5 És azt mondta nekik: Ura az Embernek Fia a szombatnak is. Luk 6:6 Történt pedig másik szombaton is, hogy bement a zsinagógába és tanított; és volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt volt. Luk 6:7 És figyelték őt az írástudók és farizeusok, vajon szombaton gyógyít-e, hogy vádat találjanak ellene. Luk 6:8 Ő pedig tudta gondolataikat, és azt mondta annak az embernek, akinek elszáradt volt a keze: Kelj föl, és állj a középre. Az pedig felkelvén, oda állt. Luk 6:9 Tehát azt mondta nekik Jézus: Kérdezem tőletek, mi szabad szombaton, jót tenni vagy rosszat tenni; életet menteni vagy elveszteni? Luk 6:10 És körülnézvén őket valamennyit, azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett. És ismét éppé lett a keze, mint a másik. Luk 6:11 Azok pedig elteltek esztelenséggel; és arról beszélgettek egymás közt, mit csináljanak Jézussal. Luk 6:12 És történt azokban a napokban, kiment a hegyre imádkozni; és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte. Luk 6:13 És mikor nappal lett, előszólította tanítványait, éspedig kiválasztva közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak is nevezett, Luk 6:14 Simont, akit el is nevezett Péternek, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant, Luk 6:15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, ki Zelótának neveztetik, Luk 6:16 Júdást, a Jakabét, és Iskariót Júdást, ki is árulóvá lett. Luk 6:17 És alámenvén velük, megállt egy sík helyen, és tanítványainak sokasága és a népnek nagy tömege egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik jöttek őt hallani és meggyógyulni betegségeikből, Luk 6:18 és akiket tisztátlan szellemek gyötörtek; és meggyógyultak. Luk 6:19 És az egész sokaság igyekezett hozzáérni; mert erő származott ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Luk 6:20 És ő felemelvén szemeit tanítványaira, azt mondta: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tietek az Isten országa. Luk 6:21 Boldogok vagytok, kik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok, kik most sírtok, mert nevetni fogtok. Luk 6:22 Boldogok lesztek, mikor gyűlölnek titeket az emberek, és mikor kirekesztenek titeket és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszt az Embernek Fiáért. Luk 6:23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert íme a ti jutalmatok bőséges a mennyben; mert éppen így cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. Luk 6:24 De jaj nektek, ti gazdagok; mert oda van vigasztalásotok. Luk 6:25 Jaj nektek, kik beteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok. Luk 6:26 Jaj nektek, mikor minden ember szépen beszél rólatok; mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik. Luk 6:27 Hanem azt mondom nektek, akik hallgattok, Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek. Luk 6:28 Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket sértegetnek. Luk 6:29 Aki téged arcul üt, tartsd oda neki a másikat is; és aki elveszi tőled köpönyegedet, köntösödet se tagadd meg tőle: Luk 6:30 de mindenkinek adj, aki kér tőled; és aki elveszi, ami a tiéd, ne kérd vissza. Luk 6:31 És ahogyan akarjátok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek azokkal. Luk 6:32 Ha szeretitek is azokat, akik titeket szeretnek, mi kedvességetek van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Luk 6:33 Ha jót tesztek is azokkal, akik veletek jót tesznek, mi kedvességetek van? hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. Luk 6:34 És ha kölcsönadtok azoknak, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi kedvességetek van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön bűnösöknek, hogy egyenlőt kapjanak vissza. Luk 6:35 Hanem szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit vissza nem remélve; és bőséges jutalmatok lesz, és a Magasságos fiai lesztek: mert ő jóságos a háládatlanokhoz és gonoszokhoz; Luk 6:36 legyetek tehát irgalmasok, mint Atyátok is irgalmas. Luk 6:37 És ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne ítéljetek el, és nem ítéltettek el; mentsetek fel, és felmenttettek. Luk 6:38 Adjatok és adatik nektek; jó mértéket, megnyomottat, megrázottat, kicsordulót adnak a ti öletekbe; mert amely mértékkel mértek, azzal mérnek vissza nektek. Luk 6:39 Mondott pedig nekik példázatot. Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Nem mindketten a verembe esnek-e? Luk 6:40 A tanítvány nincs felette mesterének; hanem mindenik, mikor készen van, akkor olyan, mint a mestere. Luk 6:41 Mit nézed hát a szálkát, mely testvéred szemében van, a gerendát pedig, mely a magad szemében van, nem veszed észre? Luk 6:42 Vagy hogy mondhatod testvérednek: Testvér, hadd vessem ki a szálkát, mely szemedben van? holott magad a te szemedben levő gerendát nem látod? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a magad szeméből, és akkor nézd, hogy kivesd a szálkát, mely testvéred szemében van. Luk 6:43 Mert nincs jó fa, mely rossz gyümölcsöt terem; sem rossz fa, mely jó gyümölcsöt terem; Luk 6:44 mert minden fa tulajdon gyümölcséről ismertetik meg. Mert tövisről nem szednek fügét; sem csipkebokorról nem szÚretelnek szőlőt. Luk 6:45 A jó ember szívének jó kincséből hozza elő a jót; a gonosz ember szívének gonosz kincséből hozza elő a gonoszt: mert amivel a szíve tele van, arról beszél a szája. Luk 6:46 Mit mondjátok pedig nekem: Uram, Uram, ha nem cselekszitek, amiket mondok? Luk 6:47 Mindenki, aki hozzám jön és hallgatja szavaimat és cselekszi azokat, megmondom nektek, kihez hasonló. Luk 6:48 Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és a kősziklán vetett fundamentumot; mikor aztán árvíz lett, beleütközött az ár abba a házba, és nem bírta azt megingatni, mert a kősziklán fundáltatott. Luk 6:49 Aki pedig hallgatja és nem cselekszik, ahhoz az emberhez hasonló, aki a földre épített házat fundamentum nélkül; melybe beleütközött az ár, és tüstént leomlott, és lett annak a háznak nagy romlása. Luk 7:1 Miután pedig minden beszédét elvégezte a nép hallatára, bement Kapernaumba. Luk 7:2 Egy századosnak szolgája pedig, aki neki igen kedves volt, oly beteg volt, hogy meg akart halni. Luk 7:3 Hallván pedig Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, kérvén őt, hogy menjen és mentse meg az ő szolgáját. Luk 7:4 Azok pedig megjelenvén Jézusnál, buzgón kérték őt, mondván: Méltó, hogy ezt megtedd neki Luk 7:5 mert szereti a mi nemzetünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk. Luk 7:6 Jézus pedig elindult velük; de még nem messze volt a háztól, mikor a százados hozzáküldte barátait, mondván neki: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy fedelem alá jöjj Luk 7:7 ezért nem tartottam magamat sem méltónak, hogy hozzád menjek; hanem mondd egy szóval, és meggyógyul az én szolgám. Luk 7:8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, alattam is vannak katonák, és azt mondom ennek: Menj, és megy; és annak: Jöszte, és jön; és szolgámnak: Tedd ezt, és teszi. Luk 7:9 Amint pedig ezeket hallotta Jézus, elcsodálkozott őrajta; és megfordulván, azt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet. Luk 7:10 És mikor a küldöttek visszatértek a házba, a beteg szolgát egészségben találták. Luk 7:11 És történt ezután, hogy egy Nain nevű városba ment; és vele ment sok tanítványa és nagy sokaság. Luk 7:12 Amint pedig a város kapujához közeledett, íme egy halottat hoztak ki; anyjának egyszülött fiát; és az özvegy volt; és a városból nagy sokaság volt vele. Luk 7:13 És amint az Úr őt meglátta, megesett a szíve rajta, és azt mondta neki: Ne sírj! Luk 7:14 És odamenvén illette a koporsót; a vivők pedig megálltak; és azt mondta: Ifjú, neked mondom, kelj fel. Luk 7:15 És felült a halott és kezdett beszélni; és átadta őt anyjának. Luk 7:16 Félelem fogott pedig el mindenkit, és dicsőítették az Istent, mondván: Nagy próféta támadt közöttünk; és: Megtekintette az Isten az ő népét. Luk 7:17 És elterjedt róla ez a hír egész Júdeában, és az egész környéken. Luk 7:18 És hírt adtak Jánosnak tanítványai mindezekről. És János előszólítván tanítványai közül kettőt, Luk 7:19 elküldte Jézushoz, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Luk 7:20 Megjelenvén pedig nála a férfiak, azt mondták: A Keresztelő János küldött minket hozzád, mondván, hogy te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Luk 7:21 Azon órában pedig sokakat gyógyított meg betegségekből és csapásokból és gonosz szellemekből, és sok vaknak ajándékozott látást. Luk 7:22 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, bélpoklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, szegényeknek öröm hirdettetik; Luk 7:23 és boldog, aki énbennem meg nem botránkozik. Luk 7:24 Mikor pedig elmentek János követei, elkezdett a sokasághoz Jánosról beszélni: Mit látni mentetek ki a sivatagba? Szél ingatta nádszálat? Luk 7:25 Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert? Íme, akik előkelő ruházatban és fényűzésben élnek, a királyi palotákban vannak. Luk 7:26 Hát mit látni mentetek ki; prófétát? Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Luk 7:27 Mert ez az, akiről meg van írva: Íme én elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. Luk 7:28 Mert mondom nektek, asszonytól születettek között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb őnála. Luk 7:29 És az egész nép, mely hallgatta, a vámszedők is, igazat adtak Istennek, mert megkeresztelkedtek János keresztségével; Luk 7:30 de a farizeusok és a törvénytudók az Isten tanácsát elvetették magukra nézve, mert nem keresztelkedtek meg általa. Luk 7:31 Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit; és kihez hasonlók? Luk 7:32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik kiáltanak egymásnak, és azt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok; jajgattunk nektek, és nem sírtatok. Luk 7:33 Mert eljött Keresztelő János, ki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik, és azt mondjátok: Ördög van benne. Luk 7:34 Eljött az Embernek Fia, ki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme a dobzódó és borissza ember, a vámszedők és bűnösök barátja. Luk 7:35 És igaza van a bölcsességnek minden gyermekével szemben. Luk 7:36 Kérte pedig őt egy a farizeusok közül, hogy egyék nála; és bemenvén a farizeus házába, asztalhoz ült. Luk 7:37 És íme egy bűnös nő, ki a városban volt, megtudván, hogy ő a farizeus házában asztalnál ül, kenetet hozott egy alabástromban, Luk 7:38 és megállván lábainál hátul sírva, elkezdte lábait könnyeivel öntözni, és fejének hajával megtörölte, és megcsókolta lábait, és megkente a kenettel. Luk 7:39 Mikor pedig a farizeus, aki őt meghívta, ezt meglátta, így szólt magában, mondván: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt illeti, hogy bűnös. Luk 7:40 És felelvén Jézus, azt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Az pedig szólt: Mester, mondjad. Luk 7:41 Két adósa volt egy hitelezőnek; az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel. Luk 7:42 Nem lévén pedig nekik miből megfizetni, mind a kettőnek elengedte. Közülük most már, mondd, melyik fogja őt jobban szeretni? Luk 7:43 Felelvén pedig Simon, azt mondta: Felteszem, hogy akinek a többet engedte el. Ő pedig azt mondta neki: Helyesen ítéltél. Luk 7:44 És az asszonyhoz fordulva, Simonnak mondta: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimnak nem adtál; ez pedig könnyeivel öntözte lábaimat, és fejének hajával törölte meg. Luk 7:45 Engem meg nem csókoltál; ez pedig, mióta bejöttem, nem szűnt meg lábaimat csókolni. Luk 7:46 Olajjal fejemet meg nem kented; ez pedig kenettel kente meg lábaimat. Luk 7:47 Ezért mondom neked: Megbocsáttattak az ő bűnei; a sok, mert nagyon szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevéssé szeret. Luk 7:48 Annak pedig azt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Luk 7:49 És kezdték az asztaltársak magukban mondani: Kicsoda ez, hogy bűnöket is bocsát? Luk 7:50 De azt mondta az asszonynak: A te hited megtartott téged, eredj el békességgel! Luk 8:1 És történt ezután, hogy ő városonként és falunként utazott, prédikálván és az Isten országának evangéliumát hirdetvén: és vele volt a tizenkettő, Luk 8:2 és néhány asszony, kik gonosz szellemektől és betegségektől gyógyultak meg, Mária, ki Magdolnának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, Luk 8:3 és Johanna, Kúzának, Heródes gondnokának felesége, és Zsuzsánna, és sokan mások, akik vagyonukból szolgáltak neki. Luk 8:4 Mikor pedig nagy sokaság jött össze és városonként mentek hozzá, azt mondta példázat által: Luk 8:5 A magvető kiment, hogy elvesse az ő magvát; és amint vetett, némely az útfélre esett, és eltaposták, és az égi madarak felették azt. Luk 8:6 Másik meg a kősziklára esett, és amint kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Luk 8:7 És másik a tövisek közé esett, és vele együtt növekedvén a tövisek, megfojtották azt. Luk 8:8 És másik a jó földbe esett, és kikelvén százszoros gyümölcsöt hozott. Mikor ezeket mondta, felkiáltott: Akinek van füle hallani, hallja. Luk 8:9 Megkérdezték pedig tőle tanítványai, mondván: Mit jelent ez a példázat? Luk 8:10 Ő pedig azt mondta: Nektek adatott az Isten országának titkait ismerni; a többieknek pedig példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. Luk 8:11 A példázat pedig ez: a mag az Isten igéje. Luk 8:12 Az útféliek pedig azokat jelentik, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét szívükből, nehogy hitre jussanak és üdvözüljenek. Luk 8:13 A kősziklán valók pedig azokat, akik mikor hallják, örömmel veszik az igét; és ezeknek gyökerük nincs, akik egy ideig hisznek, és a kísértés idején elpártolnak. Luk 8:14 Amelyik pedig a tövisek közé esett, az azokat jelenti, akik meghallgatják; és mikor elmennek, az élet gondjai és gazdagsága és gyönyörei megfojtják, és gyümölcsöt nem érlelnek. Luk 8:15 Amelyik pedig a jó földbe, azokat, akik meghallgatván tiszta és jó szívvel megtartják az igét, és gyümölcsöt teremnek kitartással. Luk 8:16 Senki pedig, aki gyertyát gyújt, nem fedi azt be valami edénnyel, vagy teszi az ágy alá; hanem felteszi a gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Luk 8:17 Mert nincs titok, ami ki ne derüljön; sem elrejtett dolog, ami ki ne tudódjék és világosságra ne jöjjön. Luk 8:18 Meglássátok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik; akinek pedig nincs, amije véleménye szerint van, az is elvétetik tőle. Luk 8:19 Megjelentek pedig nála anyja és fivérei, és nem találkozhattak vele a sokaság miatt. Luk 8:20 És tudtára adták neki, mondván: Anyád és fivéreid kint állnak, és látni szeretnének téged. Luk 8:21 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Az én anyám és az én fivéreim ezek, akik az Isten igéjét hallgatják, és megcselekszik azt. Luk 8:22 És történt az egyik napon, hajóra szállt ő és tanítványai; és azt mondta nekik: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak Luk 8:23 Amint pedig hajóztak, elaludt. És szélvihar csapott le a tóra, és megmerültek és veszélyben voltak. Luk 8:24 Odamenvén tehát felköltötték őt, mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megfenyegette a szelet és a víz hullámát; és megszűntek, és csendesség lett. Luk 8:25 Akkor azt mondta nekik: Hol van a ti hitetek? És félve elcsodálkoztak, azt mondván egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szeleknek parancsol, mind a víznek, és engednek neki? Luk 8:26 És elhajóztak a gadaraiak vidékére, mely Galileával átellenben van. Luk 8:27 Amint pedig ő kiment a földre, elébement egy ember a városból, akiben ördögök voltak, és sok időtől fogva nem vett magára ruhát és nem lakott házban, hanem a sírboltokban. Luk 8:28 Mikor pedig Jézust meglátta, felkiáltva elébe rogyott, és nagy hangon mondta: Mi közöm nekem hozzád, Jézus, magasságos Istennek Fia? Kérlek téged, ne gyötörj engem! Luk 8:29 Azt parancsolta ugyanis a tisztátlan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert sok ideje magával ragadta azt úgy, hogy láncokkal és békókkal megkötözve őrizték, és a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a sivatagokba hajtatott. Luk 8:30 Megkérdezte pedig azt Jézus, mondván: Mi a neved? Az pedig azt mondta: Sereg; mert sok ördög ment bele. Luk 8:31 És kérték őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a pokolba menjenek. Luk 8:32 Volt pedig ott egy nagy sertésnyáj a hegyen legelészve; és kérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedte nekik; Luk 8:33 kimenvén tehát az ördögök az emberből, bementek a sertésekbe; és lerohant a nyáj a meredeken a tóba, és belefulladt. Luk 8:34 Látván pedig a pásztorok, ami történt, elfutottak, és elmenvén hírt adtak a városba és a földekre. Luk 8:35 Kimentek tehát látni, mi történt; és mikor Jézushoz értek, leülve találták az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlettek. Luk 8:36 De el is beszélték nekik, akik látták, hogyan gyógyult meg az ördöngös; Luk 8:37 és kérte őt a gadaraiak környékének egész sokasága, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő pedig beszállván a hajóba, visszatért. Luk 8:38 Az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, kérte őt, hogy vele legyen; de Jézus elbocsátotta őt, mondván: Luk 8:39 Térj vissza házadba és beszéld el, mely nagy dolgokat tett veled az Isten. És lement, egész városszerte hirdetvén, mely nagy dolgokat tett vele Jézus. Luk 8:40 Történt pedig, hogy mikor Jézus visszatért, a sokaság fogadta őt; mert mindnyájan reá várakoztak. Luk 8:41 És íme jött egy ember, a neve Jairus, és ez zsinagógafő volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy menjen el az ő házába; Luk 8:42 mert volt neki egy egyszülött leánya, mintegy tizenkét éves, és az halálán volt. Mialatt pedig oda ment, a sokaság majd agyonszorította őt. Luk 8:43 És egy tizenkét év óta vérfolyásban lévő asszony, akit, bár orvosokra költötte minden vagyonát, senki sem tudott meggyógyítani, Luk 8:44 hátulról odamenvén, érintette ruhája bojtját; és nyomban elállt vérének folyása. Luk 8:45 És azt mondta Jézus: Ki az, aki hozzám ért? Miután pedig mindnyájan tagadták, azt mondta Péter, és akik vele voltak: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki hozzám ért? Luk 8:46 Jézus pedig azt mondta: Hozzám ért valaki; mert én észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. Luk 8:47 Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és elébe borulva megjelentette neki az egész nép előtt, mi okból érintette őt, és hogy nyomban meggyógyult. Luk 8:48 Ő pedig azt mondta neki: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel. Luk 8:49 Még ő beszélt, mikor jött valaki a zsinagógafőtől, mondván neki: Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert! Luk 8:50 Jézus pedig, amint meghallotta, felelt neki, mondván: Ne félj; csak higgy, és megtartatik. Luk 8:51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem engedett bemenni, csak Pétert és Jakabot és Jánost, és a gyermek atyját és anyját. Luk 8:52 Sírtak pedig mindnyájan és jajgattak felette; ő pedig azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik. Luk 8:53 És kinevették őt, tudván, hogy meghalt. Luk 8:54 Ő pedig kiküldvén mindenkit, és megfogván annak kezét, szólította, mondván: Gyermek, kelj fel! Luk 8:55 És visszatért annak szelleme, és nyomban felállt; és parancsolta, hogy adjanak neki enni. Luk 8:56 És elálmélkodtak annak szülei; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják, ami történt. Luk 9:1 Összehíván pedig tizenkét tanítványát, adott nekik erőt és hatalmat minden ördögök felett és betegségek gyógyítására Luk 9:2 és elküldötte őket az Isten országát hirdetni és a betegeket gyógyítani. Luk 9:3 És azt mondta nekik: Semmit az útra ne vigyetek; se botokat, se útitáskát, se kenyeret, se pénzt, se egynek két köntöse ne legyen. Luk 9:4 És amely házba beszálltatok, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. Luk 9:5 És akik be nem fogadnak titeket, menjetek ki abból a városból, és a port is rázzátok le lábaitokról, bizonyságul ellenük. Luk 9:6 Elmenvén tehát faluról falura jártak, hirdetvén az evangéliumot és gyógyítván mindenütt. Luk 9:7 És meghallotta Heródes negyedes fejedelem mindazokat, amik általa történtek; és zavarban volt, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel halottaiból; Luk 9:8 némelyek pedig, hogy Illyés jelent meg; mások pedig, hogy a régiek közül támadt fel egy próféta. Luk 9:9 És azt mondta Heródes: Jánost én lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről én ilyeneket hallok? És igyekezett őt látni. Luk 9:10 És mikor az apostolok visszatértek, elbeszéltek neki mindent, amit cselekedtek; és maga mellé vévén őket, visszavonult a Bethsaida nevű városnak egy sivatag helyére. Luk 9:11 De a sokaság megtudta és utánament; és fogadván őket szólt nekik az Isten országáról, és akiknek gyógyításra volt szüksége, azokat meggyógyította. Luk 9:12 De a nap hanyatlani kezdett, odament tehát hozzá a tizenkettő és azt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körül levő falvakba és majorokba beszálljanak és eledelt találjanak; mert itt sivatag helyen vagyunk. Luk 9:13 De azt mondta nekik: Adjatok ti nekik enni. Azok pedig azt mondták: Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hacsak el nem megyünk és mi nem veszünk eledelt ennek az egész népnek. Luk 9:14 Mert voltak mintegy ötezren férfiak; de azt mondta tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként. Luk 9:15 És úgy tettek, és leültették valamennyit. Luk 9:16 És vévén az öt kenyeret és a két halat, égre tekintve megáldotta azokat, és megtörte és tanítványainak adta, hogy szolgálják fel a sokaságnak. Luk 9:17 És ettek és megelégedtek mindnyájan; és felszedték, ami tőlük maradt, tizenkét kosár törmeléket. Luk 9:18 Történt egyszer, amint ő magános imádságban volt, vele voltak a tanítványok; és megkérdezte őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? Luk 9:19 Ők pedig felelvén, azt mondták: Keresztelő Jánosnak; némelyek meg Illyésnek; mások pedig, hogy valamelyik próféta támadt fel a régiek közül. Luk 9:20 Azt mondta erre nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, azt mondta: Az Isten Krisztusának. Luk 9:21 Ő pedig megfenyegetvén őket, megparancsolta, hogy ezt senkinek ne mondják, Luk 9:22 mondván: Az Ember Fiának sokat kell szenvedni és megvettetni a vénektől és főpapoktól és írástudóktól, és megölettetni és harmadnapon feltámadni. Luk 9:23 Szólott pedig mindenkihez: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét naponként, és kövessen engem. Luk 9:24 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, az megmenti azt. Luk 9:25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elpusztítja vagy elveszti? Luk 9:26 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt szégyellni fogja az Embernek Fia, mikor eljön az ő dicsőségében és az Atyáéban és a szent angyalokéban. Luk 9:27 Mondom pedig nektek valóban, vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják az Isten országát. Luk 9:28 Történt pedig ezek után a beszédek után mintegy nyolcadnapra, maga mellé vévén Pétert és Jánost és Jakabot, felment a hegyre imádkozni. Luk 9:29 És amint imádkozott, arcának tekintete mássá lett, és ruhája sugárzó fehérré. Luk 9:30 És íme két férfiú beszélgetett vele, akik Mózes és Illyés voltak; Luk 9:31 akik dicsőségben megjelenvén, az ő haláláról beszéltek, melyet Jeruzsálemben fog beteljesíteni. Luk 9:32 Pétert pedig és akik vele voltak, elnyomta az álom; de mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfiút, aki ott állt vele. Luk 9:33 És történt, amint azok elváltak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hát csináljunk három sátort, egyet neked, és Mózesnek egyet, és egyet Illyésnek; nem tudván, mit mond. Luk 9:34 Míg pedig ő ezeket mondta, felhő támadt és beárnyékolta őket; megfélemlettek pedig, amint azok bementek a felhőbe. Luk 9:35 És hang lett a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; reá hallgassatok. Luk 9:36 És mikor a hang elhangzott, Jézus egyedül volt ott. És ők hallgattak, és senkinek el nem mondtak azokban a napokban semmit azokból, amiket láttak. Luk 9:37 Történt pedig másnap, mikor ők a hegyről lejöttek, nagy sokaság ment elébe. Luk 9:38 És íme, egy ember a sokaságból felkiáltott, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nekem egyszülöttem. Luk 9:39 És íme egy szellem megfogja őt és hirtelen felkiált, és az rángatja őt úgy, hogy tajtékot túr, és alig hagyja abba marcangolását. Luk 9:40 És kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, és nem bírták. Luk 9:41 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Óh hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és tűrjelek titeket? Hozd ide a fiadat! Luk 9:42 De míg odament, letörte őt az ördög és megrángatta; Jézus azonban megfenyegette a tisztátlan szellemet, és meggyógyította a gyermeket, és visszaadta atyjának. Luk 9:43 Elálmélkodtak pedig mindnyájan Isten nagyságán. Mikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazokon, amiket Jézus cselekedett, azt mondta tanítványainak: Luk 9:44 Ti vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket; mert az Embernek Fia az emberek kezeibe fog adatni. Luk 9:45 De ők nem értették ezt a mondást, és el volt rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e felől a mondás felől. Luk 9:46 Feltámadt pedig bennük egy gondolat, az, hogy ki nagyobb közöttük. Luk 9:47 Jézus pedig látván szívük gondolatát, előfogván egy gyermeket, maga mellé állította azt, Luk 9:48 és azt mondta nekik: Aki ezt a gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki valamennyiőtök között a legkisebb, az nagy. Luk 9:49 Felelvén pedig János, azt mondta: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni; és eltiltottuk őt, mert nem követ velünk. Luk 9:50 És azt mondta neki Jézus: Ne tiltsátok el; mert aki nincs ellenünk, velünk van. Luk 9:51 Történt pedig, mikor beteltek a napok, hogy ő felvitessék, ő is eltökélte Jeruzsálembe menő szándékát. Luk 9:52 És követeket küldött maga előtt. És elmenvén, bementek egy samaritánus faluba, hogy szállást készítsenek neki. Luk 9:53 És nem fogadták be őt, mert szándéka Jeruzsálembe menő volt. Luk 9:54 Látván pedig tanítványai, Jakab és János, azt mondták: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? Luk 9:55 Mire odafordulván, megfenyegette őket; Luk 9:56 és elmentek más faluba. Luk 9:57 Történt pedig, hogy amint mentek, az úton azt mondta valaki neki: Követlek téged, bárhová mégy, Uram! Luk 9:58 És azt mondta neki Jézus: A rókáknak van barlanguk, és az ég madarainak fészkük; de az Ember Fiának nincs hol fejét lehajtani. Luk 9:59 Egy másiknak pedig azt mondta: Kövess engem! Az pedig azt mondta: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és temessem el atyámat. Luk 9:60 De azt mondta neki Jézus: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat; te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. Luk 9:61 Mondta pedig egy másik is: Követlek téged, Uram, de engedd meg nekem előbb, hogy vegyek búcsút azoktól, akik házamban vannak. Luk 9:62 De azt mondta neki Jézus: Senki, aki kezét az eke szarvára veti és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. Luk 10:1 Ezek után pedig rendelt az Úr még más hetvenet, és elküldte őket kettőnként maga előtt minden városba és helyre, ahova menendő volt. Luk 10:2 Azt mondta tehát nekik: Az aratás sok, a munkás kevés; kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Luk 10:3 Menjetek; íme én elbocsátlak titeket, mint a bárányokat a farkasok közé. Luk 10:4 Ne hordozzatok erszényt, se útitáskát, se sarut; és senkit az úton ne köszöntsetek. Luk 10:5 Amely házba pedig bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Luk 10:6 És ha van ott a békességnek fia, megnyugszik azon a ti békességetek; ha pedig nincs, visszatér reátok. Luk 10:7 Ugyanabban a házban maradjatok pedig, evén és iván amijük van; mert méltó a munkás az ő jutalmára; ne menjetek egyik házból másik házba. Luk 10:8 És amely városba bementek és befogadnak titeket, azt egyetek, amit előtökbe adnak; Luk 10:9 és gyógyítsátok meg a benne levő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Luk 10:10 Amely városba pedig bementek és be nem fogadnak titeket, menjetek ki annak utcájára, és mondjátok: Luk 10:11 Még a port is, mely lábainkra ragadt a ti városotokból, letöröljük nektek; de azt tudjátok meg, hogy Isten országa elközelített. Luk 10:12 Mondom pedig nektek, hogy Szodomának tűrhetőbb dolga lesz azon a napon, mint annak a városnak. Luk 10:13 Jaj neked, Korazin, jaj neked Bethsaida; mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok az erők, melyek bennetek történtek, rég megtértek volna zsákban és hamuban! Luk 10:14 De Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb dolga lesz az ítéletkor, mint nektek. Luk 10:15 És te, Kapernaum, ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz alászállani. Luk 10:16 Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött. Luk 10:17 Visszatért pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által. Luk 10:18 Ő pedig azt mondta nekik: Láttam a Sátánt, mint egy villámlást leesni az égből. Luk 10:19 Íme hatalmat adtam nektek kígyókon és skorpiókon tapodni, és az ellenségnek minden hatalmán; és semmit nem árthat nektek. Luk 10:20 De ne azon örüljetek, hogy a szellemek engednek nektek; örüljetek inkább azon, hogy neveitek be vannak írva a mennyben. Luk 10:21 Abban az órában felörvendett Jézus a Szent Szellemben, és azt mondta: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsektől és értelmesektől, és megjelentetted a kisdedeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted. Luk 10:22 Mindent az én kezembe adott az én Atyám; és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya, és kicsoda az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni. Luk 10:23 És külön a tanítványokhoz fordulva azt mondta: Boldogok a szemek, melyek látják, amiket láttok. Luk 10:24 Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amiket ti láttok, és nem látta; és hallani, amiket hallotok, és nem hallotta. Luk 10:25 És íme egy törvénytudó felállt, őt kísértvén és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy örökéletet vehessek? Luk 10:26 Ő pedig azt mondta neki: A törvényben mi van megírva; mint olvasod? Luk 10:27 Az pedig felelvén, azt mondta: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes erődből és teljes elmédből; és felebarátodat, mint magadat. Luk 10:28 Azt mondta pedig neki: Helyesen feleltél; ezt cselekedd, és élsz. Luk 10:29 De az igazolni akarván magát, azt mondta Jézusnak: És ki az én felebarátom? Luk 10:30 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, kik őt kifosztva és véresre verve elmentek, félholtan hagyván őt. Luk 10:31 Történetesen pedig egy pap ment alá azon az úton, és meglátván őt, elkerülte. Luk 10:32 Hasonlóképpen pedig egy lévita is ment el azon a helyen, és meglátván elkerülte. Luk 10:33 Egy samaritánus pedig útjában hozzá érkezett, és meglátván őt, megesett a szíve. Luk 10:34 És odamenvén, bekötözte sebeit, olajat és bort töltvén rájuk; aztán feltévén őt a saját barmára, fogadóba vitte és gondját viselte. Luk 10:35 És másnap, mikor elment, elővett két dénárt és a fogadósnak adta, és azt mondta neki: Viselj gondot reá; és ha valamit ezen fölül még ráköltesz, én, mikor visszatérek, megadom neked. Luk 10:36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Luk 10:37 Az pedig azt mondta: Az, aki irgalmasságot cselekedett vele. Azt mondta tehát neki Jézus: Eredj el, és te hasonlóképpen cselekedjél. Luk 10:38 Történt pedig, amint tovább mentek, hogy ő bement egy faluba; egy asszony fogadta pedig őt házába, név szerint Márta. Luk 10:39 És ennek volt egy nővére, Mária nevezetű, ki is leülvén Jézus lábaihoz, hallgatta az ő beszédét. Luk 10:40 Márta pedig le volt foglalva a sok szolgálattal; előállván tehát, azt mondta: Uram, nem gondolsz vele, hogy nővérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd tehát neki, hogy segítsen nekem. Luk 10:41 Felelvén pedig, azt mondta neki Jézus: Márta, Márta, szorgalmatos vagy és sokra igyekezel; Luk 10:42 de egy a szükséges dolog. Mária pedig a jó részt választotta, mely el nem vétetik tőle. Luk 11:1 És történt, hogy mikor ő egy helyen imádkozott, amint elvégezte, azt mondta neki egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, mint János is tanította az ő tanítványait. Luk 11:2 Azt mondta tehát nekik: Mikor imádkoztok, mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint mennyben, úgy a földön is. Luk 11:3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. Luk 11:4 És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki nekünk adósunk. És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. Luk 11:5 És azt mondta neki: Kinek van közületek olyan barátja, hogy ha elmenne hozzá éjfélkor és azt mondaná neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, Luk 11:6 mert egy barátom jött hozzám útról és nincs mivel megkínáljam, Luk 11:7 hát az belülről felelvén azt mondaná: Ne alkalmatlankodjál nekem; már az ajtó be van zárva, és gyermekeim velem az ágyban vannak; nem kelhetek fel és nem adhatok neked? Luk 11:8 Mondom nektek, ha nem ad is neki felkelvén azért, mert neki barátja, de szemtelenségéért mégis felkel és ad neki, amennyi kell. Luk 11:9 Én is mondom nektek: kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek. Luk 11:10 Mert mindenki kap, aki kér; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Luk 11:11 Volna-e közöttetek olyan atya, akitől ha a fia kenyeret kérne, talán követ adna neki; és ha halat, hal helyett talán kígyót adna neki; Luk 11:12 vagy ha tojást kérne, talán skorpiót adna neki? Luk 11:13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a mennybéli Atya Szent Szellemet azoknak, akik kérnek tőle? Luk 11:14 Egyszer egy ördögöt űzött ki, és az néma volt. Történt azonban, hogy mikor az ördög kiment, megszólalt a néma. És a sokaság elcsodálkozott; Luk 11:15 de némelyek azt mondták közülük: Belzebúl által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket; Luk 11:16 mások meg kísértésből jelt kívántak tőle az égből. Luk 11:17 Ő pedig, tudván gonosz gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, mely önmagával meghasonlik, elpusztul; és ház házra omlik. Luk 11:18 Tehát a sátán is, ha meghasonlott önmagával, hogy állhat meg az ő országa? Mert azt mondjátok, hogy én Belzebúl által űzöm ki az ördögöket. Luk 11:19 De ha én Belzebúl által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. Luk 11:20 Ha pedig az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor íme elérkezett hozzátok az Isten országa. Luk 11:21 Mikor az erős felfegyverezve őrzi udvarát, békességben van a vagyona. Luk 11:22 De mikor a nála erősebb eljövén legyőzi őt, elveszi teljes fegyverzetét, melyben bízott, és elosztja zsákmányát. Luk 11:23 Aki nincs velem, ellenem van; és aki nem gyűjt velem, fecsérel. Luk 11:24 Mikor a tisztátlan szellem kimegy az emberből, jár víztelen helyeken nyugalmat keresve; és nem találván, azt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. Luk 11:25 És odamenvén, kiseperve és felékesítve találja azt. Luk 11:26 Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott laknak; és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél. Luk 11:27 Történt pedig, mikor ezeket mondta, felemelvén szavát egy asszony a sokaságból, azt mondta neki: Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Luk 11:28 Ő pedig azt mondta: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Isten igéjét, és megtartják azt. Luk 11:29 Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezett, kezdte mondani: Ez a nemzedék gonosz; jelt kíván, és jel nem adatik neki, csak Jóna próféta jele. Luk 11:30 Mert mint Jóna jel volt a ninivebelieknek, úgy lesz az Embernek Fia is ennek a nemzedéknek. Luk 11:31 Dél királynője feltámad az ítéletre ennek a nemzedéknek férfiaival, és kárhoztatja őket; mert ő eljött a föld végéről Salamon bölcsességét hallgatni; és íme nagyobb van itt Salamonnál. Luk 11:32 Ninivei férfiak állnak ítéletre ezzel a nemzedékkel, és kárhoztatják azt; mert ők megtértek Jóna prédikációjára; és íme nagyobb van itt Jónánál. Luk 11:33 Senki pedig, aki gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Luk 11:34 A test lámpása a szem; ha tehát a szemed tiszta, egész tested is világos; ha pedig gonosz, a tested is sötét. Luk 11:35 Meglásd azért, hogy a világosság, mely benned van, sötétség ne legyen. Luk 11:36 Ha most már egész tested világos, nem lévén benne semmi homályos rész, világos lesz egészen, mint mikor a lámpa sugarával rád ragyog. Luk 11:37 Beszéd alatt pedig kérte őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála; tehát elment és asztalhoz ült. Luk 11:38 A farizeus pedig elcsodálkozott, mikor látta, hogy ebéd előtt előbb nem mosakodott meg. Luk 11:39 Jézus pedig azt mondta neki: Nos, ti, farizeusok, a pohár és tál külsejét megtisztítjátok; de a ti belsőtök telve van ragadománnyal és gonoszsággal. Luk 11:40 Bolondok, aki a külsőt alkotta, nem az alkotta-e a belsőt is? Luk 11:41 Különben, ami benne van, adjátok alamizsnául; és íme minden tiszta nektek. Luk 11:42 De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából és a rutából és minden zöldségből; de mellőzitek az ítéletet és az Isten szeretetét. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat nem elhagyni. Luk 11:43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az első ülést a gyülekezetekben és a köszöntéseket a piacokon. Luk 11:44 Jaj néktek írástudók és farizeusok, képmutatók, mert olyanok vagytok, mint az ismeretlen sírok, melyeken járnak az emberek és nem tudják. Luk 11:45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, azt mondta neki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is sértesz. Luk 11:46 Ő pedig azt mondta: Jaj nektek is, törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti egy ujjatokkal sem illetitek azokat a terheket. Luk 11:47 Jaj nektek, mert építitek a próféták sírjait, atyáitok pedig megölték őket. Luk 11:48 Tehát mellettük tanúskodtok és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat. Luk 11:49 Azért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azokból meg fognak ölni és kiüldözni; Luk 11:50 hogy megkerestessék minden próféta vére, mely a világ megalapításától fogva kiontatott, ezen a nemzedéken, Luk 11:51 Ábel vérétől Zekarja véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Igen, mondom nektek, megkerestetik ezen a nemzedéken. Luk 11:52 Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek a tudomány kulcsát; magatok nem mentetek be, akik pedig be akartak menni, azokat meggátoltátok. Luk 11:53 Mikor pedig onnét elment, kezdtek az írástudók és a farizeusok rettentően ólálkodni és őt sok dolog felől kikérdezgetni, Luk 11:54 leselkedvén reá és igyekezvén szájából valamit kikapni, hogy bevádolják őt. Luk 12:1 Miután eközben megszámlálhatatlan sokaság gyülekezett össze úgy, hogy egymást letaposták, tanítványaihoz kezdett beszélni először: Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, mely a képmutatás. Luk 12:2 Semmi sincs pedig elfedezve, ami fel ne fedeztetnék; és elrejtve, ami ki ne tudódnék. Luk 12:3 Ennélfogva amiket a sötétben mondtatok, a világosságban fognak hallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, a háztetőkön hirdettetik. Luk 12:4 De mondom nektek, barátaimnak, ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, és azután többet semmit sem tehetnek. Luk 12:5 Hanem megmondom nektek, kitől féljetek: féljetek attól, akinek miután megöl, van hatalma a gyehennára vetni; igen, mondom nektek, ettől féljetek. Luk 12:6 Nemde öt verebet árulnak egy garason? és egy azok közül nincs Istennél elfelejtve: Luk 12:7 nektek pedig fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek tehát, sok verébnél többet értek. Luk 12:8 Mondom pedig nektek, mindenkiről, aki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az Embernek Fia is vallást tesz az Isten angyalai előtt; Luk 12:9 aki pedig meg tagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt. Luk 12:10 És mindenkinek, aki az Embernek Fia ellen mond valamit, megbocsáttatik, de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem bocsáttatik meg. Luk 12:11 Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggódjatok, hogyan és mivel védelmezzétek magatokat, vagy mit mondjatok; Luk 12:12 mert a Szent Szellem megtanít titeket abban az órában, mit kell mondani. Luk 12:13 Azt mondta pedig neki valaki a sokaságból: Mester, mondd az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. Luk 12:14 Ő pedig azt mondta neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá? Luk 12:15 Hanem azt mondta nekik: Meglássátok, hogy őrizkedjetek minden telhetetlenségtől; mert ha valaki bővelkedik is, nem vagyonától függ az élete. Luk 12:16 Mondott pedig nekik egy példázatot, mondván: Egy gazdag embernek bőven termett a földje. Luk 12:17 És okoskodott magában, mondván: Mit csináljak, mert nincs hová takarjam termésemet. Luk 12:18 És azt mondta: Ezt fogom tenni: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden terményemet és javaimat, Luk 12:19 és azt mondom lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, gyönyörködjél! Luk 12:20 De azt mondta neki az Isten: Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet; amiket tehát készítettél, kiéi lesznek? Luk 12:21 Így van, aki kincset gyűjt magának, és Istenben nem gazdag. Luk 12:22 Azt mondta tehát tanítványainak: Ne aggódjatok életetekért, mit egyetek; se testetekért, mibe öltözzetek. Luk 12:23 Az élet több az eledelnél, és a test az öltözetnél. Luk 12:24 Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem [nem] aratnak; nincs nekik tárházuk, sem csűrük, és az Isten eltartja őket; mennyivel többet értek ti a madaraknál! Luk 12:25 Ki tud pedig közületek aggodalmával életéhez egy singnyit hozzátenni? Luk 12:26 Ha tehát a legkisebbet sem tehetitek, mit aggódtok a többiért? Luk 12:27 Tekintsétek meg a liliomokat, hogyan nőnek; nem dolgoznak és nem fonnak: de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Luk 12:28 Ha pedig a füvet a mezőn, mely ma van és holnap a kemencébe vettetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, oh kicsinyhitűek? Luk 12:29 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne legyetek fennelgők. Luk 12:30 Mert mindezeket a világi pogányok keresik; de a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Luk 12:31 Hanem keressétek az Isten országát, és ezek ahhoz mind megadatnak nektek. Luk 12:32 Ne félj, kis nyájacska; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Luk 12:33 Adjátok el, amitek van, és adjátok alamizsnául. Szerezzetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, elfogyhatatlan kincset a mennyben, hol tolvaj nem közelít, sem moly nem pusztít. Luk 12:34 Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. Luk 12:35 Derekaitok legyenek felövezve és szövétnekeitek meggyújtva, Luk 12:36 és ti hasonlók azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor jön el a lakodalomból, hogy mikor megjön és zörget, tüstént ajtót nyissanak neki. Luk 12:37 Boldogok azok a szolgák, akiket, mikor megjön az úr, vigyázva talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát és asztalhoz ülteti őket, és megy és szolgál nekik. Luk 12:38 És ha megjön a második őrváltáskor, vagy a harmadik őrváltáskor jön meg, és úgy találja, boldogok azok a szolgák. Luk 12:39 Azt pedig tudjátok, hogy ha tudná a házigazda, mely órában jön a tolvaj, vigyázna és nem engedné megásni házát. Luk 12:40 Ti is legyetek tehát készen; mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Embernek Fia. Luk 12:41 Mondta pedig neki Péter: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy a többieknek is? Luk 12:42 Azt mondta pedig az Úr: Hát ki a hű és okos sáfár, akit az Úr az ő háza népe fölé fog állítani, hogy adja ki idejében a kiszabott élelmet? Luk 12:43 Boldog az a szolga, akit ura, mikor megjön, ilyen munkában talál. Luk 12:44 Igazán mondom nektek, hogy egész vagyona fölé állítja azt. Luk 12:45 Ha pedig azt gondolja az a szolga magában: Halogatja az én uram a megjövetelt, és elkezdi verni a szolgákat és szolgáló leányokat, és enni és inni és részegeskedni; Luk 12:46 megjön annak a szolgának ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és szétvágatja őt, és a hitetlenek között adja ki részét. Luk 12:47 Az a szolga pedig, aki tudta ura akaratát és nem készítette el és nem cselekedett annak akarata szerint, sok verést kap; Luk 12:48 aki pedig nem tudta, de verésre méltókat cselekedett, kevesebb verést kap. Viszont mindenkitől, akinek sok adatott, sok kívántatik; és akire sokat bíztak, attól többet kérnek elő. Luk 12:49 Tüzet vetni jöttem a földre, és úgy szeretném, ha már égne! Luk 12:50 De egy keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mint szorongok, míg el nem végeztetik! Luk 12:51 Azt gondoljátok, hogy békét adni jelentem meg a földön? Nem, mondom nektek, hanem meghasonlást. Luk 12:52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban meghasonulva, három kettő ellen és kettő három ellen. Luk 12:53 Meghasonlik atya fiával, és fiú atyjával; anya leányával és leány anyjával; napa menyével és menye napával. Luk 12:54 De beszélt a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok, hogy zápor jön; és úgy lesz. Luk 12:55 És mikor déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség lesz, és lesz. Luk 12:56 Képmutatók, a föld és az ég ábrázatát meg tudjátok ítélni, hát ezt a kort hogy nem ítélitek meg? Luk 12:57 De miért nem ítélitek meg magatoktól is, mi az igaz? Luk 12:58 Mert mikor a fejedelem elé mégy ellenfeleddel, az úton igyekezzél békén megmenekedni tőle; nehogy a bíróhoz hurcoljon téged, és a bíró a poroszló kezébe adjon, és a poroszló a tömlöcbe vessen téged. Luk 12:59 Mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig. Luk 13:1 Voltak pedig jelen éppen abban az időben némelyek, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, kiknek vérét Pilátus áldozataikkal elegyítette. Luk 13:2 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileaiaknál, hogy ilyeneket szenvedtek. Luk 13:3 Nem, mondom nektek; hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. Luk 13:4 Vagy azok tizennyolcan, akikre rászakadt a torony Siloámnál, és megölte őket, azt gondoljátok, hogy ezek bűnösebbek voltak a többi embereknél, akik Jeruzsálemben laknak? Luk 13:5 Nem, mondom nektek; hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. Luk 13:6 Mondta pedig ezt a példázatot: Egy fügefa volt valakinek a szőlejébe ültetve; és elment gyümölcsöt keresni rajta, és nem talált. Luk 13:7 Azt mondta tehát a vincellérnek: Már három esztendeje járok ezen a fügefán gyümölcsöt keresni, és nem találok; vágd ki azt; miért tegye a földet is haszontalanná? Luk 13:8 Az pedig felelvén, azt mondta neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha hoz gyümölcsöt. Luk 13:9 Ha pedig nem, jövőre vágd ki azt. Luk 13:10 Tanított pedig az egyik zsinagógában szombaton. Luk 13:11 És volt ott egy asszony, kiben tizennyolc év óta a gyengeség szelleme volt, és meg volt görbedve, és nem tudott egészen felegyenesedni. Luk 13:12 Meglátván pedig őt Jézus, odahívta és azt mondta neki: Asszony, fel vagy oldozva gyengeséged alól! Luk 13:13 És rátette kezeit; és nyomban felegyenesedett, és dicsérte az Istent. Luk 13:14 Felelvén pedig a zsinagógafő, méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, azt mondta a sokaságnak: Hat nap van, melyen munkálkodni kell; azon jertek tehát magatokat gyógyíttatni, és ne a szombat napján. Luk 13:15 Az Úr most már neki felelt, és azt mondta: Képmutató, szombaton ugye mindenitek eloldja ökrét vagy szamarát a jászoltól, és elviszi itatni? Luk 13:16 Ezt pedig Ábrahám leánya létére, akit a Sátán már tizennyolc esztendeje megkötözött, nem kellett volna feloldani ebből a kötélből szombati napon? Luk 13:17 És mikor ezeket mondta, ellenfelei mind megszégyenültek, és az egész sokaság örült mindazokon a dicsőséges dolgokon, melyek általa lettek. Luk 13:18 Azt mondta pedig: Mihez hasonló az Isten országa; és mihez hasonlítsam azt? Luk 13:19 Mustármaghoz hasonló, melyet vévén az ember, elvetett kertjében; és elnőtt és nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak az ágain. Luk 13:20 És ismét mondta: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Luk 13:21 Hasonló a kovászhoz, melyet egy asszony vett és belekevert három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt. Luk 13:22 És szerte járt, városokon és falukon keresztül tanítván és tévén az utat Jeruzsálembe. Luk 13:23 Mondta pedig neki valaki: Uram, vajon kevesen vannak, akik üdvözülnek? Ő pedig azt mondta nekik: Luk 13:24 Küzdjetek, hogy bejussatok a szoros kapun; mert sokan, mondom nektek, igyekeznek majd bejutni, és nem tudnak, Luk 13:25 mihelyt a házigazda felkel és bezárja az ajtót. És kezdtek kívül állani és az ajtón zörgetni, mondván: Uram, uram, nyisd meg nekünk; és felelvén azt mondja nektek: Nem ismerlek titeket, honnét valók vagytok? Luk 13:26 Akkor kezditek mondani: Ettünk előtted és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál. Luk 13:27 És azt mondja: Mondom nektek, nem ismerlek titeket, honnét valók vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek! Luk 13:28 Ott lesz sírás és fogcsikorgatás, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kivetve belőle. Luk 13:29 És jönnek keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz ülnek az Isten országában. Luk 13:30 És íme vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek. Luk 13:31 Ugyanazon a napon mentek hozzá némely farizeusok, mondván neki: Eredj ki és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni. Luk 13:32 És azt mondta nekik: Menjetek és mondjátok meg annak a rókának, hogy íme ördögöket űzök és gyógyításokat végzek ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem. Luk 13:33 De ma és holnap és azután el kell mennem; mert nem lehetséges, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Luk 13:34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, mennyiszer akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk az ő csirkéit szárnyai alá, és nem akartátok? Luk 13:35 Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok. Bizony mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, mígnem elkövetkezik, mikor azt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében! Luk 14:1 És történt, mikor egy fő farizeus házához ment kenyeret enni, hogy azok leselkedtek rá. Luk 14:2 És íme egy vízkóros ember volt előtte Luk 14:3 és felelvén Jézus, azt mondta a törvénytudóknak és farizeusoknak, mondván: Vajon szabad-e szombaton gyógyítani? Luk 14:4 Azok pedig hallgattak. És ő fogván, meggyógyította azt, és elbocsátotta. Luk 14:5 És felelvén nekik, azt mondta: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre kútba esik, és tüstént ki nem húzza szombati napon? Luk 14:6 És ezekre nem tudtak neki felelni. Luk 14:7 Mondott pedig a hivatalosoknak egy példázatot, figyelvén, hogyan válogatják a főhelyeket, és azt mondta nekik: Luk 14:8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre; mert netalán van neki előkelőbb meghívottja, mint te; Luk 14:9 és eljövén az, aki téged és azt meghívta, azt mondja neked: Adj ennek helyet; és akkor szégyennel fogod az utolsó helyet elfoglalni. Luk 14:10 Hanem mikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljön az, aki meghívott, azt mondja neked: Barátom, jöjj ide feljebb!; akkor dicsőséged lesz asztaltársaid előtt. Luk 14:11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Luk 14:12 Mondta pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát rendezel, ne barátaidat hívd meg, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy ők is viszont meghívjanak téged, és meglegyen a visszafizetés számodra. Luk 14:13 Hanem mikor lakomát rendezel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat. Luk 14:14 És boldog leszel; mert, mivel nem viszonozhatják neked, az igazak feltámadásakor fizettetik vissza számodra. Luk 14:15 Hallván pedig valaki ezeket az asztaltársaságból, azt mondta neki: Boldog, aki eszik kenyeret az Isten országában. Luk 14:16 Ő pedig azt mondta neki: Egy ember nagy vacsorát rendezett, és sokakat meghívott. Luk 14:17 És a vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja a hivatalosoknak: Jertek, mert már minden kész. Luk 14:18 És elkezdték magukat mind egyhangúlag kimenteni. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem; kérlek, ments ki engem. Luk 14:19 És a másik azt mondta: Őt iga ökröt vettem, és elmegyek azokat megpróbálni, kérlek, ments ki engem. Luk 14:20 A másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és ezért nem mehetek. Luk 14:21 És hazamenvén az a szolga, jelentette ezeket urának. Akkor megharagudván a gazda, azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város utaira és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. Luk 14:22 És azt mondta a szolga: Uram, úgy lett, amint parancsoltad, és még van hely. Luk 14:23 És azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az országútakra és sövényekhez, és kényszeríts annyit bejönni, hogy megteljék a házam. Luk 14:24 Mert mondom nektek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem ízleli az én vacsorámat. Luk 14:25 Nagy sokaság ment pedig vele; és megfordulván, azt mondta nekik: Luk 14:26 Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Luk 14:27 És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Luk 14:28 Mert aki közületek tornyot akar építeni, nemde előbb leül és kiszámítja a költséget, vajon van-e mivel befejezze? Luk 14:29 Hogy netalán, ha az alapot megveti és bevégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja, Luk 14:30 mondván, hogy ez az ember építeni kezdett, és nem bírta bevégezni. Luk 14:31 Vagy amely király háborúba indul egy másik királlyal szembe, nemde előbb leül és tanácsot tart, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni az ellen, aki őreá húszezerrel jön? Luk 14:32 Mert ha nem, mikor az még távol van, követséget küld hozzá, és békét kér. Luk 14:33 Így tehát senki közületek, aki le nem mond mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom. Luk 14:34 Jó a só; de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Luk 14:35 Sem földre, sem trágyára nem alkalmas; kivetik azt. Akinek van füle hallani, hallja. Luk 15:1 Közel mentek pedig hozzá mindenféle vámszedők és bűnösök, hogy őt hallgassák; Luk 15:2 és zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad, és együtt eszik velük. Luk 15:3 Mondta tehát nekik ezt a példázatot, mondván: Luk 15:4 Ki az az ember köztetek, akinek ha száz juha van és egyet elveszt belőlük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a sivatagban, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja azt? Luk 15:5 És mikor megtalálja, vállaira veszi örömmel; Luk 15:6 és hazaérkezvén, összehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett. Luk 15:7 Mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, inkább, mint kilenvenkilenc igazon, akinek nem kell megtérés. Luk 15:8 Vagy ha valamely asszonynak tíz drahmája van és elveszít egy drahmát, nemde gyertyát gyújt és megsepri a házat, és keresi gondosan, míg megtalálja? Luk 15:9 És mikor megtalálja, összehívja asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elvesztettem. Luk 15:10 Ilyen öröm lesz, mondom nektek, Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön. Luk 15:11 Azt mondta pedig: Egy embernek volt két fia; Luk 15:12 és az ifjabbik azt mondta atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyonból a rám eső részt. És megosztotta köztük a vagyont. Luk 15:13 És nem sok nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedvén mindenét, messze országba költözött, és ott eltékozolta vagyonát dobzódó élettel. Luk 15:14 Miután pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt abban az országban, és ő kezdett szükséget látni. Luk 15:15 És elmenvén hozzászegődött annak az országnak egyik polgárához; és az elküldte őt földjére sertéseket legeltetni. Luk 15:16 És azokkal a becőkkel kívánta hasát megtölteni, melyeket a sertések ettek; és senki sem adott neki. Luk 15:17 Magába szállván tehát, azt mondta: Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen veszek! Luk 15:18 Felkelvén elmegyek az én atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; Luk 15:19 és már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem; tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy! Luk 15:20 És felkelvén elment atyjához. De még mikor ő távol volt, meglátta őt atyja, és megesett a szíve, és odafutva nyakába borult és összevissza csókolta őt. Luk 15:21 De a fiú azt mondta neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem. Luk 15:22 Az atya pedig azt mondta szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira; Luk 15:23 és hozzátok a hízlalt borjút, vágjátok le, és együnk és vigadjunk! Luk 15:24 Mert ez az én fiam halott volt és feltámadott; és elveszett volt és megtaláltatott. És elkezdtek vigadni. Luk 15:25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt; és amint hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és táncot. Luk 15:26 És szólítván az egyik szolgát, tudakolta, mi az. Luk 15:27 Az pedig azt mondta neki: Öcséd megjött; és atyád levágatta a hízlalt borjút, hogy egészségben nyerte őt vissza. Luk 15:28 Erre megharagudott, és nem akart bemenni; tehát atyja jött ki, és kérlelte őt. Luk 15:29 De ő felelvén, azt mondta atyjának: Íme, ennyi esztendeje szolgálok neked és soha parancsodat át nem hágtam, és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy barátaimmal vigadjak. Luk 15:30 Mikor pedig ez a fiad, aki paráznákkal ette meg vagyonodat, megjött, levágattad neki a hízlalt borjút. Luk 15:31 Ő pedig azt mondta neki: Gyermekem, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tied. Luk 15:32 De kellett vigadni és örvendezni, mert ez a te testvéred halott volt és feltámadott; és elveszett volt és megtaláltatott. Luk 16:1 Mondta pedig tanítványainak is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára; és azt bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Luk 16:2 És hívatván őt, azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárkodásodról, mert nem lehetsz tovább sáfár. Luk 16:3 A sáfár pedig azt mondta magában: Mit csináljak? mert uram elveszi tőlem a sáfárságot. Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Luk 16:4 Tudom, mit csinálok, hogy mikor a sáfárságból kiesem, befogadjanak engem házaikba. Luk 16:5 És magához hívatván urának minden egyes adósát, azt mondta az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:6 Az pedig azt mondta: Száz bát olajjal. És azt mondta neki: Fogd írásodat, és leülvén hamar írj ötvenet. Luk 16:7 Aztán egy másiknak azt mondta: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig azt mondta: Száz kór búzával. És azt mondta neki: Fogd írásodat, és írj nyolcvanat. Luk 16:8 És dicsérte az Úr a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai okosabbak, mint a világosság fiai a maguk nemében. Luk 16:9 Én is azt mondom nektek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Luk 16:10 Aki hű a legkisebben, a sokban is hű; és aki a legkisebben hamis, a sokban is hamis. Luk 16:11 Ha tehát a hamis mammonban hívek nem voltatok, az igazit ki fogja rátok bízni? Luk 16:12 És ha a máséban hívek nem voltatok, a tieteket ki adja oda nektek? Luk 16:13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Luk 16:14 Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik pénzszeretők voltak; és kicsúfolták őt. Luk 16:15 És azt mondta nekik: Ti igazaknak teszitek magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri szíveteket; mert ami emberek közt magasztos, utálat az Isten előtt. Luk 16:16 A törvény és a próféták Jánosig; attól fogva az Isten országa hirdettetik, és mindenki azon erőszakoskodik. Luk 16:17 De könnyebb az égnek és a földnek elmúlni, mint a törvényből egyetlen vonásnak elesni. Luk 16:18 Mindenki, aki elválik feleségétől és mást vesz el, házasságtörést követ el; és mindenki, aki férjétől elvált asszonyt vesz el, házasságtörést követ el. Luk 16:19 Volt pedig egy ember, gazdag volt és bíborba meg patyolatba öltözött, minden nap pompásan vigadozván. Luk 16:20 Egy szegény pedig, név szerint Lázár, oda volt vetve kapujához, fekélyekkel rakva, Luk 16:21 és a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal jóllakni kívánva; de inkább az ebek jöttek és nyalták az ő sebeit. Luk 16:22 Történt pedig, hogy meghalt a szegény, és elvitték őt az angyalok Ábrahám kebelébe; de meghalt a gazdag is, és eltemették, Luk 16:23 és mikor a pokolban felemelte szemeit, kínokban lévén, látta Ábrahámot messziről, és Lázárt az ő kebelében. Luk 16:24 És ő felkiáltott és azt mondta: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujja hegyét, és hűsítse meg nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Luk 16:25 De Ábrahám azt mondta: Gyermekem, jusson eszedbe, hogy te elvetted a téged illető jókat életedben, és Lázár hasonlóképpen a rosszakat; most tehát itt vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. Luk 16:26 És mindezek felett közénk és közétek egy nagy hasadék van ékelve, hogy akik át akarnak menni innét hozzátok, ne tudjanak, se az onnét valók hozzánk át ne jöjjenek. Luk 16:27 Azt mondta tehát: Akkor arra kérlek atyám, hogy küldd el őt atyám házához, Luk 16:28 mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is a gyötrelemnek a helyére ne jussanak. Luk 16:29 Azt mondta neki Ábrahám: Ott van nekik Mózes és a próféták; hallgassanak rájuk. Luk 16:30 Az pedig azt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám; hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek. Luk 16:31 De azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor sem hisznek, ha valaki a halottak közül feltámad. Luk 17:1 Azt mondta pedig a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy a botránkozások el ne jöjjenek; de jaj annak, aki által eljönnek. Luk 17:2 Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe hajítják, mint hogy egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. Luk 17:3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg neki. Luk 17:4 És ha naponként hétszer vétkezik ellened, és naponként hétszer tér hozzád, mondván: Bánom; megbocsáss neki. Luk 17:5 És azt mondták az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket. Luk 17:6 De azt mondta az Úr: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek az eperfügefának: Szakadj ki gyökerestől és plántáltassál a tengerbe; és engedne nektek. Luk 17:7 Ki az pedig közületek, aki ha szolgája szántani vagy legeltetni van, mikor megjön a mezőről, tüstént azt mondja neki: Jer, ülj asztalhoz? Luk 17:8 Sőt nem azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorát, és felövezvén magadat, szolgálj ki engem, míg eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Luk 17:9 Talán hálával tartozik annak a szolgának, hogy megtette, amit neki parancsolt? Nem gondolom. Luk 17:10 Így ti is, ha megtettetek mindent, ami parancsolva volt nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit tartoztunk megtenni, azt tettük. Luk 17:11 És történt Jeruzsálembe utaztában, hogy Samária és Galilea között ment el. Luk 17:12 És amint bement egy faluba, tíz bélpoklos férfi ment elébe, kik távol megállottak; Luk 17:13 és felemelték szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Luk 17:14 És miután látta, azt mondta nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak: és történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak. Luk 17:15 Egy pedig közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, nagy hangon dicsőítvén az Istent; Luk 17:16 és arcra borult lábainál, úgy adott neki hálát; és az samaritánus volt. Luk 17:17 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Nem tízen tisztultak-e meg; hát a kilence hol van? Luk 17:18 Nem akadt, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez az idegen nemzet? Luk 17:19 És azt mondta neki: Kelj fel és menj el; a te hited tartott meg téged. Luk 17:20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jön el az Isten országa, felelt nekik és azt mondta: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el; Luk 17:21 nem is mondják, hogy íme itt, vagy íme ott van; mert íme az Isten országa bennetek van. Luk 17:22 Mondta pedig a tanítványoknak: Jönnek napok, mikor kívántok egyet látni az Ember Fiának napjai közül, és nem láttok. Luk 17:23 És mondják majd nektek, hogy íme itt van, vagy íme amott van; ne menjetek oda és ne fussatok utána. Luk 17:24 Mert mint a villámlás, mely kivillanván ég aljától ég aljáig fénylik, úgy lesz az Embernek Fia is az ő napján. Luk 17:25 De előbb sokat kell neki szenvedni, és megvettetni e nemzedéktől. Luk 17:26 És mint Noé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is. Luk 17:27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, melyen bement Noé a bárkába; és jött az özönvíz, és mindeneket elveszített. Luk 17:28 Hasonlóképpen, mint Lót napjaiban is volt; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek: Luk 17:29 amely nap pedig kiment Lót Szodomából, tűz- és kéneső esett az égből, és elveszített mindeneket. Luk 17:30 Ezenképpen lesz, amely nap az Embernek Fia megjelenik. Luk 17:31 Azon a napon, aki a háztetőn lesz és holmija a házban, ne szálljon le azt elvinni; és aki a mezőn, szintén ne forduljon vissza. Luk 17:32 Emlékezzetek Lót feleségére! Luk 17:33 Mert aki életét megmenteni igyekszik, elveszti azt; és aki elveszti azt, életre kelti azt. Luk 17:34 Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. Luk 17:35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. Luk 17:36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. És felelvén, azt mondták neki: Hol, Uram? Luk 17:37 Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a test van, ott gyülekeznek a sasok. Luk 18:1 Mondott pedig nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni, Luk 18:2 mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült. Luk 18:3 Volt pedig egy özvegyasszony abban a városban, és az eljárt hozzá, mondván: Tégy igazat nekem ellenségemmel szemben. Luk 18:4 És nem akart egy ideig, de azután azt mondta magában: Ha Istent nem félek és embert nem becsülök is, Luk 18:5 mégis mivel nekem alkalmatlankodik ez az özvegyasszony, igazat teszek neki, nehogy végül idejöjjön és szemem közé csapjon. Luk 18:6 Azt mondta pedig az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! Luk 18:7 Hát az Isten nem tesz igazat az ő választottainak, akik nappal és éjjel hozzá kiáltanak, és hosszútűrő lesz velük szemben? Luk 18:8 Mondom nektek, igazat tesz nekik hamar. Hanem az Embernek Fia, mikor eljön, vajon megtalálja-e a hitet a földön? Luk 18:9 Mondta pedig, tudniillik némelyeknek, akik elhitték magukat, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot. Luk 18:10 Két ember ment fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. Luk 18:11 A farizeus megállván magában így imádkozott: Oh Isten, hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, ragadozók, hamisak, házasságtörők, vagy mint ez a vámszedő is. Luk 18:12 Böjtölök kétszer egy héten, megadom a tizedet mindenből, amit keresek. Luk 18:13 És a vámszedő távol megállván, még szemeit sem akarta égre emelni; hanem verte a mellét, mondván: Oh Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Luk 18:14 Mondom nektek, ez megigazulva ment alá házához, inkább mint amaz. Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; aki pedig megalázta magát, felmagasztaltatik. Luk 18:15 De odavitték hozzá a kisdedeket is, hogy illesse azokat; a tanítványok pedig meglátván dorgálták őket. Luk 18:16 De Jézus magához híván őket azt mondta: Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok őket; mert az ilyeneké az Isten országa. Luk 18:17 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképp be nem megy abba. Luk 18:18 És megkérdezte őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy örökéletet örököljek? Luk 18:19 Jézus pedig azt mondta neki: Mit mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Luk 18:20 A parancsolatokat tudod: Ne légy házasságtörő; ne ölj; ne lopj; ne tégy hamis tanúságot; tiszteld atyádat és anyádat. Luk 18:21 Az pedig azt mondta: Ezeket mind megtartottam ifjúságomtól fogva. Luk 18:22 Hallván pedig ezeket Jézus, azt mondta neki: Még egy hiány van benned: mindenedet, amid van, add el és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem. Luk 18:23 Az pedig ezeket hallván, igen szomorú lett; mert nagyon gazdag volt. Luk 18:24 Látván pedig Jézus, hogy nagyon szomorú lett, azt mondta: Mily nehezen mennek be az Isten országába a vagyonosok! Luk 18:25 Mert könnyebb tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bemenni. Luk 18:26 Azt mondták erre, akik hallották: És ki üdvözülhet? Luk 18:27 Ő pedig azt mondta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. Luk 18:28 Péter pedig azt mondta: Íme mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. Luk 18:29 Mire ő azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyott házat, vagy szülőket, vagy testvéreket, vagy feleséget, vagy gyermekeket az Isten országáért, Luk 18:30 hogy sokszorta többet ne kapna ebben az időben, az eljövendő világban pedig örök életet. Luk 18:31 Maga mellé vévén pedig a tizenkettőt, azt mondta nekik: Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Embernek Fia felől. Luk 18:32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik és meggyaláztatik és megköpdöstetik, Luk 18:33 és megostorozván megölik őt; és harmadnapon feltámad. Luk 18:34 És ők ezekből semmit nem értettek, és ez a beszéd el volt rejtve előttük, és nem fogták fel a mondottakat Luk 18:35 Történt pedig, hogy amint Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett koldulva; Luk 18:36 hallván pedig, hogy sokaság megy el mellette, tudakozódott, hogy mi az? Luk 18:37 Megmondták hát neki, hogy a názáreti Jézus megy el arra. Luk 18:38 És felkiáltott, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Luk 18:39 És akik elöl mentek, dorgálták őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiáltott: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Luk 18:40 Megállván pedig Jézus, parancsolta, hogy vigyék hozzá; mikor pedig közel ért, megkérdezte őt, Luk 18:41 mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig azt mondta: Uram, hogy lássak! Luk 18:42 És Jézus azt mondta neki: Láss; a te hited téged megtartott. Luk 18:43 És nyomban megjött a szeme világa és követte őt, dicsőítvén az Istent; és az egész nép, mely látta, dicsőséget adott Istennek. Luk 19:1 És bemenvén, Jerikón vonult keresztül. Luk 19:2 És íme volt ott egy férfi, kit nevéről Zakkajnak hívtak; és az volt a fővámszedő, és az gazdag volt. Luk 19:3 És igyekezett Jézust meglátni, melyik az; de a sokaságtól nem láthatta, mert kis termetű volt. Luk 19:4 És előrefutva felmászott egy eperfügefára, hogy meglássa őt; mert arra kellett neki elmenni. Luk 19:5 És amint arra a helyre ért, feltekintvén Jézus, azt mondta neki: Zakkaj, gyorsan szállj le, mert ma a te házadban kell nekem maradnom. Luk 19:6 És gyorsan leszállt, és örömmel fogadta őt. Luk 19:7 És akik látták, mindnyájan zúgolódtak, mondván, hogy bűnös emberhez ment szállásra. Luk 19:8 Felállván pedig Zakkaj, azt mondta az Úrnak: Íme vagyonom felét a szegényeknek adom, Uram; és ha valakitől valamit kizsaroltam, négyannyit adok helyébe. Luk 19:9 Azt mondta pedig neki Jézus: Ma üdvössége lett ennek a háznak, merthogy ő is Ábrahám fia. Luk 19:10 Mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Luk 19:11 Miután pedig azok ezeket hallották, folytatólag mondott egy példázatot, azért mert, mivel ő közel volt Jeruzsálemhez, azok azt gondolták, hogy nyomban fel fog ragyogni az Isten országa. Luk 19:12 Azt mondta tehát: Egy nemes ember elment messze földre, hogy királyságot vegyen magának, és visszatérjen. Luk 19:13 Hívatta tehát tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Forgassátok, míg megjövök. Luk 19:14 Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk. Luk 19:15 És történt, mikor megjött a királyság vétele után, hogy megparancsolta, hívják hozzá azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint forgatta. Luk 19:16 Megjelent tehát az első, mondván: Uram, a te minád tíz minát nyert. Luk 19:17 És azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mert kevésen hű voltál, legyen hatalmad tíz város felett. Luk 19:18 És jött a második, mondván: Uram, a te minád öt minát nyert. Luk 19:19 Azt mondta tehát annak is: Te is légy öt város felett. Luk 19:20 És másik jött, mondván: Uram, ímhol a te minád, melyet keszkenőben eltéve tartottam. Luk 19:21 Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy; elveszed, amit el nem tettél, és aratod, amit nem vetettél. Luk 19:22 Annak pedig azt mondta: Szádból ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én szigorú ember vagyok, ki elveszem, amit el nem tettem, és aratom, amit nem vetettem? Luk 19:23 És miért nem adtad pénzemet a pénzváltó asztalra? Akkor én megjővén kamatostól hajtottam volna be azt. Luk 19:24 És az ott állóknak mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz van. Luk 19:25 És mondták neki: Uram, tíz minája van. Luk 19:26 Mert mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, amije van, az is elvétetik tőle. Luk 19:27 Azokat az én ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy én király legyek felettük, hozzátok ide és vágjátok le előttem. Luk 19:28 És ezeket mondva megindult elöl, tovább menve Jeruzsálembe. Luk 19:29 És történt, mikor közeledett Bethfagéhoz és Bethániához, az úgynevezett Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül, Luk 19:30 mondván: Menjetek el az előttetek levő faluba; melybe amint bementek, találtok egy csikót megkötve, melyen soha még ember nem ült; azt eloldozván, hozzátok el. Luk 19:31 És ha valaki megkérdi tőletek, miért oldozzátok el, így feleljetek neki: Az Úrnak van rá szüksége. Luk 19:32 Elmenvén pedig a küldöttek, úgy találták, amint mondta nekik. Luk 19:33 És mikor a csikót eloldozták, azt mondták nekik annak gazdái: Miért oldozzátok el a csikót? Luk 19:34 Ők pedig azt mondták: Az Úrnak van rá szüksége. Luk 19:35 És elvitték azt Jézushoz; és felvetvén köpönyegeiket a csikóra, felültették Jézust. Luk 19:36 Amint pedig ment, köpönyegeiket az útra terítették. Luk 19:37 Mikor pedig ő már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, elkezdte a tanítványok egész sokasága örvendezve dicsérni az Istent nagy hangon mindazokért a csodákért, melyeket láttak; Luk 19:38 mondván: Áldott a király, aki jön az Úr nevében; békesség a mennyben, dicsőség a magasságban! Luk 19:39 És némely farizeus a sokaságból azt mondta neki: Mester, dorgáld meg tanítványaidat. Luk 19:40 És felelvén azt mondta nekik: Mondom nektek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. Luk 19:41 És amint közeledett, látván a várost, sírt felette, Luk 19:42 mondván: Vajha megismerted volna te is, bárcsak e mostani napodon is, amik neked békességedre valók! De most el vannak rejtve szemeid elől. Luk 19:43 Mert jönnek rád napok, mikor ellenségeid palánkot építenek körülötted és bekerítenek téged, és mindenfelől szorongatnak téged, Luk 19:44 és földre taposnak téged és gyermekeidet benned, és nem hagynak benned követ kövön; amiért nem ismerted meg meglátogatásod idejét. Luk 19:45 És bemenvén a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik abban adtak és vettek, Luk 19:46 mondván nekik: Meg van írva: Az én házam imádság háza; ti pedig tettétek azt „latrok barlangjává. Luk 19:47 És naponként tanított a templomban. A főpapok pedig és az írástudók, és a nép előkelői igyekeztek őt elveszíteni; Luk 19:48 de nem tudtak mit csinálni, mert az egész nép csüngött rajta, úgy hallgatta. Luk 20:1 És történt azoknak a napoknak egyikén, mikor ő a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, hogy előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, Luk 20:2 és azt mondták neki, szólván: Mondd meg nekünk, micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; vagy ki az, aki neked ezt a teljhatalmat adta? Luk 20:3 Felelvén pedig azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót; és mondjátok meg nekem, Luk 20:4 a János keresztsége mennyből volt, vagy emberektől? Luk 20:5 Azok pedig okoskodtak magukban, mondván, hogy: Ha azt mondjuk, mennyből, azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki? Luk 20:6 Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez bennünket; mert meg van győződve, hogy János próféta volt. Luk 20:7 És azt felelték, hogy ők nem tudják, honnét volt. Luk 20:8 Jézus is azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket. Luk 20:9 Kezdte pedig a népnek ezt a példázatot mondani: Egy ember szőlőt ültetett, és kiadta azt szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott. Luk 20:10 És a maga idejében szolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a szőlő terméséből; a szőlőművesek pedig megvervén azt, elküldték Úresen. Luk 20:11 Aztán megint küldött másik szolgát; azok pedig azt is megver vén és meggyalázván, elküldték Úresen. Luk 20:12 Aztán megint küldött harmadikat; de azok azt is megsebesítették és kidobták. Luk 20:13 A szőlőnek ura pedig azt mondta: Mit csináljak? Elküldöm az én szerelmes fiamat; talán azt, ha látják, megbecsülik. Luk 20:14 Mikor azonban a szőlőművesek azt meglátták, így okoskodtak egymás közt, mondván: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség. Luk 20:15 És kidobván őt a szőlőből, megölték: mit cselekszik most már velük a szőlőnek ura? Luk 20:16 Eljön és elveszti ezeket a szőlőműveseket, és másoknak adja a szőlőt. De ennek hallatára azt mondták: Távol legyen! Luk 20:17 Ő pedig rájuk tekintvén, azt mondta: Mit tesz tehát ez az Írás: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? Luk 20:18 Mindenki, aki ráesik arra a kőre, összezúzódik; akire pedig rá esik, szétzúzza azt. Luk 20:19 És a főpapok és az írástudók abban az órában igyekeztek rá kezet vetni, de féltek a néptől; mert megértették, hogy rájuk mondta ezt a példázatot. Luk 20:20 És leselkedve kémeket küldtek ki, akik igazaknak tettetvén magukat, fogják meg őt szavában, hogy a helytartó hatóságának és hatalmának kezébe adják őt. Luk 20:21 És megkérdezték őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem valóban az Isten útját tanítod: Luk 20:22 Szabad nekünk a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Luk 20:23 Észrevévén pedig ravaszságukat, azt mondta nekik: Mit kísértetek engem Luk 20:24 Mutassatok nekem egy dénárt; kinek a képe és felirata van rajta? Felelvén pedig azt mondták: A császáré. Luk 20:25 Ő pedig azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. Luk 20:26 És nem tudták őt szavában megfogni a nép előtt; és elcsodálkozván feleletén, elhallgattak. Luk 20:27 És odamenvén hozzá némelyek a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdezték őt, Luk 20:28 mondván: Mester, Mózes azt írta nekünk, ha valakinek fivére meghal, felesége lévén, és gyermektelenül hal meg, hogy a fivére vegye el annak feleségét, és támasszon magot fivérének. Luk 20:29 Hét fivér volt tehát. És az első feleséget vévén, meghalt gyermektelenül; Luk 20:30 azután a második, Luk 20:31 azután a harmadik vette el azt, és hasonlóképpen tehát mind a hét; és nem hagytak gyermekeket és meghaltak. Luk 20:32 Utoljára meghalt az asszony is. Luk 20:33 A feltámadáskor most már melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a heten bírták őt feleségül. Luk 20:34 És felelvén, azt mondta nekik Jézus: Ennek a világnak fiai házasodnak és férjhez mennek; Luk 20:35 de akik méltókká tétettek arra, hogy elnyerjék a másik világot és a halálból való feltámadást, azok sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek; Luk 20:36 mert többé meg sem halhatnak, mert angyalokhoz hasonlók és Isten fiai, lévén a feltámadás fiai. Luk 20:37 Hogy pedig feltámadnak a halottak, Mózes is mutatja a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja; Luk 20:38 Isten pedig nem holtaké, hanem élőké; mert mindenek élnek őneki. Luk 20:39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, azt mondták: Mester, jól mondtad. Luk 20:40 De többet nem mertek tőle semmit kérdezni. Luk 20:41 Azt mondta tehát nekik: Hogyan mondják Krisztust Dávid fiának? Luk 20:42 Maga Dávid is azt mondja a Zsoltárok könyvében: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, Luk 20:43 míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá. Luk 20:44 Dávid tehát Úrnak hívja őt, és hogyan fia neki? Luk 20:45 Az egész nép hallatára mondta pedig tanítványainak: Luk 20:46 Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú ruhákban járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és az első üléseket a gyülekezetekben, és a főhelyeket a lakomákon; Luk 20:47 akik megeszik az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet vesznek. Luk 21:1 Feltekintvén pedig látta a gazdagokat, hogyan tették ajándékaikat a perselybe. Luk 21:2 De látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért tett oda. Luk 21:3 És azt mondta: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet tett. Luk 21:4 Mert ezek mind az ő feleslegükből tettek az ajándékokhoz; ez pedig az ő szűkölködéséből, amije volt, mind oda tette, egész élését. Luk 21:5 És mikor némelyek szóvá tették, hogy a templom szép kövekkel és ajándékokkal ékeskedik, azt mondta: Luk 21:6 Ezekből, amiket láttok, jönnek napok, mikor nem marad kő kövön, mely le nem romboltatnék. Luk 21:7 Megkérdezték pedig tőle, mondván: Mester, hát mikor lesz ez; és mi lesz a jel, mikor ez lesz? Luk 21:8 Ő pedig azt mondta: Vigyázzatok, el ne tévelyítsenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, mondván: Én vagyok; és: Az idő elközelített; tehát ne induljatok utánuk. Luk 21:9 Mikor pedig hallotok háborúkról és zavargásokról, meg ne ijedjetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de még nem tüstént a vég. Luk 21:10 Akkor mondta nekik: Nép népre támad és királyság királyságra, Luk 21:11 és nagy földindulások lesznek helyenként és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. Luk 21:12 Mindezek előtt pedig kezet vetnek rátok és üldöznek, kiszolgáltatva a zsinagógáknak és börtönöknek, királyok és helytartók elé hurcolva az én nevemért. Luk 21:13 De ez arra megy ki, hogy ti bizonyságot tegyetek: Luk 21:14 tegyétek fel tehát szívetekben, hogy nem készültök elő védekezésetekre; Luk 21:15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem mondhat, sem nem állhat semmi ellenfeletek. Luk 21:16 De elárulnak benneteket szülők, testvérek, rokonok és barátok is, és ölnek meg közületek. Luk 21:17 És mindenki előtt gyűlölségesek lesztek az én nevemért. Luk 21:18 És egy hajszál nem vész el fejetekről. Luk 21:19 Kitartásotok által szerzitek meg életeteket. Luk 21:20 Mikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül, akkor tudjátok meg, hogy elközelgetett az ő pusztulása. Luk 21:21 Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; és akik bent Jeruzsálemben, menjenek ki; és akik a vidéken, ne menjenek be oda. Luk 21:22 Mert bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék minden, ami meg van írva. Luk 21:23 Jaj pedig a viselősöknek és szoptatósoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz a földön, és harag ezen a népen; Luk 21:24 és elhullanak kard élétől, és fogságba vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálemet megtapossák a pogányok, míg betelik a pogányok ideje. Luk 21:25 És lesznek jelek a napban és holdban és csillagokban, és a földön népek szorongása tanácstalanságban, a tenger és hab zúgása miatt; Luk 21:26 mikor az emberek elhalnak, a félelemtől és azoknak várásától, amik a föld kerekségére elkövetkezendők; mert az egek erői megrendülnek. Luk 21:27 És akkor meglátják az Embernek Fiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Luk 21:28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeiteket; mert közeledik megváltásotok. Luk 21:29 És mondott nekik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és a többi fákat. Luk 21:30 Mikor már hajtanak, mihelyt látjátok, magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Luk 21:31 Így ezeket is, mikor látjátok, hogy meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Luk 21:32 Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik ez a nemzedék, míg mind meg nem lesznek. Luk 21:33 Az ég és föld elmúlik; de az én beszédeim el nem múlnak. Luk 21:34 De vigyázzatok magatokra, hogy valaha el ne nehezedjék szívetek mámorban és részegségben és életgondokban, és váratlanul ne jöjjön rátok az a nap , Luk 21:35 mint egy tőr; mert mindenekre eljön, kik az egész föld színén laknak. Luk 21:36 Vigyázzatok tehát minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek mindezekből kimenekülni, amik történni fognak, és az Embernek Fia elé állíttatni. Luk 21:37 Nappal tehát a templomban tanított; éjszakánként pedig kimenvén, az úgynevezett Olajfák hegyén hált; Luk 21:38 és az egész nép kora reggel nála volt a templomban, hogy őt hallgassa. Luk 22:1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, az úgynevezett húsvét, Luk 22:2 és a főpapok és írástudók tanakodtak, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől. Luk 22:3 Belement pedig a sátán Júdásba, kit Iskariótnak hívtak és a tizenkettő számába tartozott; Luk 22:4 és elmenvén megbeszélte a főpapokkal és elöljárókkal, hogy hogyan adja őt nekik kezükbe. Luk 22:5 És megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki; Luk 22:6 és elfogadta, és kereste a jó alkalmat, hogy kezükbe adja őt nekik csődület nélkül. Luk 22:7 Eljött pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen a húsvéti bárányt meg kellett ölni. Luk 22:8 És elküldte Pétert és Jánost, mondván: Menjetek és készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük. Luk 22:9 Azok pedig azt mondták neki: Hol akarod, hogy elkészítsük? Luk 22:10 És ő azt mondta nekik: Íme, amint bementek a városba, összetalálkozik veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek azt abba a házba, amelyikbe bemegy; Luk 22:11 és mondjátok a házi gazdának: Azt mondja neked a Mester: Hol van a szállás, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal megegyem? Luk 22:12 És az mutat nektek egy nagy felházat felterítve; ott készítsétek el. Luk 22:13 Elmenvén pedig úgy találták, amint mondta nekik; és elkészítették a húsvéti bárányt. Luk 22:14 És mikor eljött az óra, asztalhoz ült, és a tizenkét apostol vele együtt. Luk 22:15 És azt mondta nekik: Vágyva vágytam ezt a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt szenvedek; Luk 22:16 mert mondom nektek, hogy többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában. Luk 22:17 És vévén a poharat hálát adván azt mondta: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok közt; Luk 22:18 mert mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtő terméséből, míg el nem jön az Isten országa. Luk 22:19 És vévén a kenyeret, hálát adván megtörte, és nekik adta, mondván: Ez az én testem, mely érettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Luk 22:20 Hasonlóképpen a poharat is a vacsora után, mondván: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik. Luk 22:21 De íme, annak keze, aki engem elárul, velem van az asztalon. Luk 22:22 És az Embernek Fia ugyan elmegy, mint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki által elárultatik. Luk 22:23 És ők elkezdték egymás között kérdezgetni, vajon ki lehet az őközülük, aki ezt meg fogja tenni. Luk 22:24 Versengés is támadt köztük arról, hogy ki tekintendő közöttük nagyobbnak. Luk 22:25 Ő pedig azt mondta nekik: A népek királyai uralkodnak felettük, és akik őket leigázzák, jóltevőknek hívatnak. Luk 22:26 De ti ne így! Hanem a legnagyobb olyan legyen köztetek, mint a legkisebb, és a vezető, mint a szolgáló. Luk 22:27 Mert ki nagyobb; az-e, aki asztalnál ül, vagy az, aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? De úgy vagyok közöttetek, mint aki szolgál. Luk 22:28 De ti vagytok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban; Luk 22:29 és én rendelek nektek, miképpen az én Atyám rendelt nekem, országot, Luk 22:30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráel tizenkét törzsét. Luk 22:31 De azt mondta az Úr: Simon, Simon, íme a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, Luk 22:32 de én imádkoztam érted, hogy hited el ne fogyjon; és te, ha egyszer megtérsz, erősítsd testvéreidet. Luk 22:33 Az pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok börtönbe is, halálba is menni! Luk 22:34 De ő azt mondta neki: Mondom neked, Péter, ma még nem szól kakas, már háromszor megtagadod, hogy ismersz engem. Luk 22:35 És azt mondta nekik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saruk nélkül, volt-e valamiben fogyatkozásotok? Ők pedig azt mondták: Semmiben. Luk 22:36 Tehát azt mondta nekik: Hanem most, akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen táskáját is; és akinek nincs kardja, adja el köpönyegét és vegyen. Luk 22:37 Mert mondom nektek, hogy még ennek az Írásnak be kell teljesedni rajtam, hogy: És a bűnösök közé számláltatott; mert amik felőlem valók, el is végeztetnek. Luk 22:38 De azok azt mondták: Uram, ihol van két kard; ő pedig azt mondta nekik: Az elég. Luk 22:39 És kimenvén, elment szokása szerint az Olajfák hegyére; követték pedig őt tanítványai is. Luk 22:40 És mikor helyt voltak, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Luk 22:41 Ő is elvált tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esvén imádkozott, Luk 22:42 mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem a pohárt; de azért ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg. Luk 22:43 Angyal jelent pedig meg neki mennyből, őt erősíteni. Luk 22:44 És haláltusában lévén, nagyon buzgón imádkozott; és olyan lett a verejtéke, mintha vércseppek hullottak volna a földre. Luk 22:45 És mikor felkelt az imádkozásból és tanítványaihoz ment, aludva találta őket a szomorúság miatt, Luk 22:46 és azt mondta nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Luk 22:47 Még ő beszélt, mikor ímhol a sokaság, és a tizenkettő egyike, a Júdás nevű ment előttük, és közeledett Jézushoz, hogy megcsókolja őt. Luk 22:48 Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Embernek Fiát? Luk 22:49 Látván pedig a körülötte levők, hogy mi lesz, azt mondták neki: Uram, üssünk-e karddal? Luk 22:50 És megütötte közülük valaki a főpap szolgáját, és levágta neki a jobb fülét. Luk 22:51 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Legyen elég eddig! És illetvén annak fülét, meggyógyította azt. Luk 22:52 Azt mondta pedig Jézus azoknak, akik rámentek, főpapoknak, templomi elöljáróknak és véneknek: Mint egy tolvajra jöttetek ki kardokkal és botokkal? Luk 22:53 Bár nappal mindig veletek voltam a templomban, nem nyújtottátok ki rám kezeteket; de ez a ti órátok, és a sötétség hatalma. Luk 22:54 Megfogván pedig őt elvezették, és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte. Luk 22:55 Mikor pedig azok tüzet raktak az udvar közepén és köré ültek, Péter leült közöttük. Luk 22:56 Látván pedig őt egy szolgálóleány a tűznél ülni, és jól megnézvén, azt mondta: Ez is ővele volt! Luk 22:57 Ő pedig megtagadta őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! Luk 22:58 Kissé később más látta őt és szólt: Te is azok közül való vagy! Péter pedig azt mondta: Ember, nem vagyok! Luk 22:59 És úgy egy óra múlva másvalaki erősítette, mondván: Bizony ez is vele volt; hiszen galileai is. Luk 22:60 Péter pedig azt mondta: Ember, nem tudom, mit mondasz! És nyomban, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas. Luk 22:61 És hátrafordulván az Úr, ránézett Péterre; és eszébe jutott Péternek az Úr szava, amint mondta neki: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. Luk 22:62 És kimenvén Péter, sírt keservesen. Luk 22:63 És azok az emberek, akik Jézust őrizték, csúfolták őt és verték, Luk 22:64 és eltakarván őt, megkérdezték, mondván: Prófétáld meg, ki az, aki megütött? Luk 22:65 És sok egyebet mondtak rá, szidalmazván őt. Luk 22:66 És mikor nappal lett, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és elvitték őt gyűlésükbe, Luk 22:67 mondván: Te vagy-e a Krisztus, mondd meg nekünk! De azt mondta nekik: Ha mondom nektek, nem hiszitek; Luk 22:68 ha pedig kérdezem, nem feleltek. Luk 22:69 De mostantól fogva az Embernek Fia az Isten hatalmának jobbján fog ülni. Luk 22:70 Azt mondták pedig mindnyájan: Tehát te vagy az Isten Fia? Ő pedig azt mondta nekik: Ti mondjátok, hogy én vagyok. Luk 22:71 Azok pedig azt mondták: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából. Luk 23:1 És felkelvén egész tömegükben, elvitték őt Pilátushoz. Luk 23:2 És kezdték őt vádolni, mondván: Erről megállapítottuk, hogy elcsavarja a népünket, és tiltja, hogy a császárnak adót fizessünk, önmagát mondván Krisztusnak, királynak. Luk 23:3 Pilátus tehát megkérdezte őt, mondván: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig felelvén neki, azt mondta: Te mondod. Luk 23:4 Pilátus pedig azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben. Luk 23:5 De azok erősítették, mondván: Felzendíti a népet, mert egész Júdea-szerte tanít, Galileától kezdve mindidáig. Luk 23:6 Pilátus pedig Galileát hallván, kérdezte, vajon ez az ember galileai? Luk 23:7 És mikor megtudta, hogy Heródes hatósága alól való, elküldte őt Heródeshez, ki szintén Jeruzsálemben volt ezekben a napokban. Luk 23:8 Heródes pedig nagyon örült, mikor Jézust látta, mert régóta szerette volna őt látni, mivel sokat hallott felőle; és remélte, hogy lát valami általa történő csodát. Luk 23:9 Tehát sok beszéddel kérdezte őt; de ő semmit nem felelt neki. Luk 23:10 De ott álltak a főpapok és az írástudók, és buzgón vádolták őt. Luk 23:11 Heródes tehát katonáival együtt semminek állította őt és csúfságból ragyogó ruhát adván rá, visszaküldte őt Pilátusnak. Luk 23:12 Barátok lettek pedig egymással Pilátus és Heródes azon a napon; mert azelőtt ellenségeskedésben voltak egymással. Luk 23:13 Pilátus pedig összehívatván a főpapokat, elöljárókat és a népet, Luk 23:14 azt mondta nekik: Idehoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet elcsavarja; és íme én előttetek kihallgatván, semmi bűnt nem találtam ebben az emberben azokból, amikkel őt vádoljátok; Luk 23:15 de még Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk; és íme semmi halálra méltó nem bizonyult rá. Luk 23:16 Megfenyítvén tehát őt, elbocsátom. Luk 23:17 Tudniillik el kellett nekik bocsátania ünnepenként egyet. Luk 23:18 De felkiáltottak egyetemben, mondván: Old meg ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást! Luk 23:19 Aki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. Luk 23:20 Ismét kiáltott tehát Pilátus, hogy Jézust akarja elbocsátani, Luk 23:21 de azok azt kiáltották rá, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! Luk 23:22 Ő pedig harmadszor mondta nekik: Hát mi gonoszt cselekedett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom. Luk 23:23 De azok nekifeküdtek nagy kiáltásokkal, kérvén, hogy ő feszíttessék meg; és győzött az ő kiáltásuk és a főpapoké; Luk 23:24 és Pilátus megítélte, hogy legyen meg, amit kérnek. Luk 23:25 Elbocsátotta tehát nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve, akit kértek; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Luk 23:26 És amint elvezették őt, előfogtak bizonyos cirénéi Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. Luk 23:27 Követte pedig őt a népnek és asszonyoknak nagy sokasága, kik jajgattak, és siratták őt. Luk 23:28 De Jézus hozzájuk fordulva azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énrajtam, hanem ti magatokon sírjatok és gyermekeiteken. Luk 23:29 Mert íme jönnek napok, mikor azt mondjátok: Boldogok a meddők, és a méhek, melyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Luk 23:30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Luk 23:31 Mert ha ezt művelik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal? Luk 23:32 Vittek pedig még két gonosztevőt is, vele együtt kivégezni. Luk 23:33 És mikor a Koponyának nevezett helyre értek, ott megfeszítették őt, és a gonosztevőket, egyiket jobbról, másikat pedig balról; Luk 23:34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Elosztván pedig ruháit, sorsot vetettek. Luk 23:35 És a nép megállt és nézte; de vele együtt csúfolták az elöljárók is, mondván: Másokat megtartott, tartsa meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa. Luk 23:36 De csúfolták őt a katonák is, odamenvén, és ecettel kínálván őt, Luk 23:37 és mondván: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat! Luk 23:38 Volt pedig egy felirat is felette, hellén, római és héber betűkkel írva: Ez a zsidók királya. Luk 23:39 Egyik pedig a felakasztott gonosztevők közül szidalmazta őt, mondván: Nem te vagy-e a Krisztus? Szabadítsd meg magadat és minket! Luk 23:40 De felelt a másik, és megdorgálta őt, mondván: Az Istentől sem félsz te, holott ugyanazon ítélet alatt vagy? Luk 23:41 És mi ugyan igazság szerint, mert amiket cselekedtünk, azoknak méltó büntetését vesszük; de ez semmi helytelent nem cselekedett. Luk 23:42 És azt mondta: Jézus, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz királyságodban! Luk 23:43 És azt mondta neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban. Luk 23:44 Mintegy hat óra volt pedig, mikor sötétség lett az egész földön kilenc óráig. Luk 23:45 És elsötétült a nap, és a templom kárpitja középen kettéhasadt. Luk 23:46 És nagy hangon kiáltván Jézus azt mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet! És ezeket mondván, kiszenvedett. Luk 23:47 Látván pedig a százados, ami történt, dicsőítette az Istent, mondván: Ez valóban igaz ember volt. Luk 23:48 És az egész sokaság, mely összejött erre a látványra, látván a történteket, mellét verve tért vissza. Luk 23:49 Ismerősei pedig mind távol állottak, az asszonyok is, akik együtt követték őt Galieából, és látták ezeket. Luk 23:50 És íme volt egy ember, név szerint József, aki tanácsbeli volt, jó és igaz férfiú Luk 23:51 (ez nem volt részes az ő tanácsukban és tettükben) Arimathiából, a zsidók városából való, aki várta az Isten országát. Luk 23:52 Ez elmenvén Pilátushoz, elkérte Jézus testét. Luk 23:53 És levévén azt, gyolcsba göngyölte, és egy kőbe vágott sírba tette, melyben még senki nem feküdt. Luk 23:54 És péntek nap volt és szombatra virradt. Luk 23:55 Az asszonyok pedig, akik együtt jöttek vele Galileából, elkísérvén, megnézték a sírt, és hogy mi módon helyeztetett el az ő teste; Luk 23:56 aztán visszatérvén készítettek fűszerszámokat és keneteket; Luk 24:1 A hét első napján kora reggel pedig a sírhoz mentek, vivén a fűszerszámokat, melyeket készítettek, és némelyek velük; Luk 24:2 de a követ a sírról elhengerítve találták; Luk 24:3 és mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Luk 24:4 És történt, hogy amint ők efelett tépelődtek, íme két férfiú állt melléjük ragyogó öltözetekben. Luk 24:5 Mikor pedig ők megrémülvén, a földre hajtották arcukat, azt mondták nekik: Mit keresitek az élőt a holtak között? Luk 24:6 Nincs itt, hanem feltámadott; emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, mikor még Galileában volt, Luk 24:7 mondván, hogy az Ember Fiának a bűnös emberek kezébe kell adatni, és megfeszíttetni és harmadnapon feltámadni. Luk 24:8 És megemlékeztek az ő szavairól; Luk 24:9 és visszatérvén a sírtól, mindezeket hírül adták a tizenegynek és mind a többieknek. Luk 24:10 Mária Magdolna és Johanna és Mária, a Jakab anyja és a többi velük levők voltak azok, kik ezeket mondták az apostoloknak. Luk 24:11 És előttük úgy tűntek fel ezek a szavak, mint Úres beszédek, és nem hittek nekik. Luk 24:12 De Péter felkelt és elfutott a sírhoz, és behajolván látta, hogy csak a lepedők feküsznek ott; és elment magában csodálkozva azon, ami történt. Luk 24:13 És íme közülük ketten ugyanazon a napon egy Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira levő faluba mentek, melynek neve Emmausz; Luk 24:14 és egymással mindezekről az eseményekről beszélgettek. Luk 24:15 És történt, hogy míg ők beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus is elközeledvén együtt ment velük; Luk 24:16 de az ő szemeik vissza voltak tartóztatva, hogy meg ne ismerjék őt. Luk 24:17 Mondta pedig nekik: Micsoda szavak ezek, melyeket egymással váltotok útközben szomorú ábrázattal? Luk 24:18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleopás, azt mondta neki: Egyedül te vagy, ki Jeruzsálemben tartózkodol és nem tudod, mik történtek abban ezekben a napokban? Luk 24:19 És azt mondta nekik: Mik? Azok pedig azt mondták neki: A názáreti Jézus dolgait, aki prófétaember volt, hatalmas tettben és szóban az Isten előtt és az egész nép előtt; Luk 24:20 és hogy a mi főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt halálítéletre, és megfeszítették őt. Luk 24:21 Mi pedig reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izráelt; de mindemellett ez már a harmadik napja, mióta ezek történtek. Luk 24:22 Hanem némely közülünk való asszonyok meg ámulatba ejtettek bennünket, kik korán reggel a sírnál voltak, Luk 24:23 és nem találván az ő testét, megjöttek, azt mondva, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondják, hogy ő él. Luk 24:24 És elmentek némelyek a velünk valók közül a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták; de őt nem látták. Luk 24:25 És ő azt mondta nekik: Oh balgatagok és rest szívűek mindazoknak hivésére, amiket a próféták szóltak: Luk 24:26 hát nem ezeket kellett-e szenvedni Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? Luk 24:27 És elkezdve Mózesen és a többi prófétán, megmagyarázta nekik az egész Írásban, amik reá vonatkoznak. Luk 24:28 Mikor közeledtek a faluhoz, ahova mentek, ő úgy tett, mintha tovább menne. Luk 24:29 De erőltették őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik, és a nap lehanyatlott; és bement, hogy velük maradjon. Luk 24:30 És történt, hogy amint velük asztalhoz ült, vévén a kenyeret, megáldotta, és megtörvén nekik adta. Luk 24:31 Azoknak pedig megnyíltak a szemei, és megismerték őt; és ő eltűnt előlük. Luk 24:32 És azt mondták egymásnak: Nem égett-e bennünk a szívünk, mikor szólt nekünk az úton, és amint magyarázta nekünk az Írásokat? Luk 24:33 És felkelvén abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe, és összegyűlve találták a tizenegyet és a velük valókat, amint beszélték, Luk 24:34 hogy feltámadott az Úr valóban, és megjelent Simonnak. Luk 24:35 Ők meg elbeszélték, hogy mik történtek az úton, és hogyan ismerték meg ők a kenyér megtöréséről. Luk 24:36 És amint ezeket beszélték, ő, Jézus, közöttük állott, és azt mondta nekik: Békesség nektek! Luk 24:37 De rémületükben és félelmükben azt gondolták, szellemet látnak. Luk 24:38 És azt mondta nekik: Miért vagytok így megzavarodva; és miért támadnak szívetekben ily gondolatok? Luk 24:39 Nézzétek meg kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok magam; tapogassatok meg és lássatok; mert szellemnek nincs húsa és csontja, mint ahogyan látjátok, hogy nekem van. Luk 24:40 És ezt mondván, megmutatta nekik kezeit és lábait. Luk 24:41 Mikor pedig örömükben még nem hittek és csodálkoztak, azt mondta nekik: Van-e itt valami ennetek való? Luk 24:42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat [és egy kis lépes mézet]; Luk 24:43 és elvette, és előttük evett. Luk 24:44 Azt mondta pedig nekik: Ezek az én szavaim, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindennek, ami meg van írva Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban énfelőlem. Luk 24:45 Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék az Írásokat. Luk 24:46 És azt mondta nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni Krisztusnak, és feltámadni halottaiból harmadnapon, Luk 24:47 és prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és bűnbocsánatnak minden népek között, Jeruzsélemen kezdve. Luk 24:48 Ti vagytok pedig ezeknek tanúbizonyságai. Luk 24:49 És íme én elküldöm az én Atyám ígéretét reátok; ti pedig maradjatok a városban, míg fel nem ruháztattok erővel a magasságból. Luk 24:50 Kivitte pedig őket Bethániáig; és felemelvén kezeit; megáldotta őket. Luk 24:51 És történt, hogy áldás közben elvált tőlük, és felvitetett a mennybe. Luk 24:52 És ők, miután leborultak előtte, visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel; Luk 24:53 és mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen. Joh 1:1 Kezdetben volt az ige, és az ige az Istennél volt, és Isten volt az ige. Joh 1:2 Ez volt kezdetben az Istennél. Joh 1:3 Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Joh 1:4 Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Joh 1:5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség azt nem fogadta be. Joh 1:6 Jött egy ember, Isten küldötte, neve annak János. Joh 1:7 Ez bizonyságtételre jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. Joh 1:8 Nem az volt a világosság, hanem hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Joh 1:9 Az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert, eljött a világra. Joh 1:10 A világban volt, és a világ általa lett, és a világ őt meg nem ismerte. Joh 1:11 A sajátjába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Joh 1:12 Valakik azonban befogadták őt, azoknak teljhatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében; Joh 1:13 kik nem vérből, sem testi akaratból, sem férfiúi akaratból, hanem Istenből születtek. Joh 1:14 És az Ige testté lett, és köztünk lakozott, és láttuk dicsőségét, mint Atya Egyszülöttének dicsőségét, ki teljes kegyelemmel és igazsággal. Joh 1:15 János bizonyságot tett róla és kiáltott, mondván: Ez volt az, akiről azt mondtam: Aki utánam jön, megelőzött engem; mert előbb volt, mint én. Joh 1:16 És teljességéből mi mindnyájan vettünk, éspedig kegyelmet kegyelemért: Joh 1:17 mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett. Joh 1:18 Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelében van, az jelentette ki. Joh 1:19 És ez a János bizonyságtétele, mikor a zsidók Jeruzsálemből papokat és lévitákat küldtek, hogy kérdezzék meg őt: Te ki vagy? Joh 1:20 És megvallotta és nem tagadta meg; és megvallotta: Nem én vagyok a Krisztus. Joh 1:21 És kérdezték tőle: Mi tehát? Illyés vagy te? És azt mondta: Nem vagyok. A próféta vagy te? És felelt: Nem. Joh 1:22 Azt mondták tehát neki: Ki vagy?; hogy feleletet adjunk azoknak, akik küldtek bennünket; mit mondasz magad felől? Joh 1:23 Azt mondta: Én vagyok a Kiáltó szó a sivatagban; az Úrnak útját egyengessétek el; mint Jesaja próféta mondta. Joh 1:24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak. Joh 1:25 És megkérdezték őt, és azt mondták neki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illyés, sem a próféta? Joh 1:26 Felelt nekik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de közöttetek áll, akit ti nem ismertek, Joh 1:27 az, aki utánam jön, akinek én nem vagyok méltó, hogy megoldozzam a saruja szíját. Joh 1:28 Ezek Bethániában történtek a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Joh 1:29 Másnap látta János, hogy Jézus őhozzá megy, és azt mondta: Íme az Isten báránya, ki elveszi a világ bűnét. Joh 1:30 Ez az akiről én azt mondtam, hogy utánam jön egy férfiú, aki engem megelőzött, mert előbb volt, mint én. Joh 1:31 És én nem ismertem őt, hanem hogy kijelentessék Izráelnek, azért jöttem én vízzel keresztelni. Joh 1:32 És bizonyságot tett János, mondván: Láttam, amint a Szellem mint egy galamb leszállt a mennyből, és rajta maradt. Joh 1:33 És én nem ismertem őt; hanem aki elküldött engem vízzel keresztelni, az mondta nekem: Akire látod, hogy a Szellem leszáll és rajta marad, az az, aki Szent Szellemmel keresztel. Joh 1:34 És én láttam és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia. Joh 1:35 Másnap ismét ott állt János, és tanítványai közül kettő, Joh 1:36 és rátekintvén Jézusra, amint járkált, azt mondta: Íme az Isten báránya! Joh 1:37 És a két tanítvány hallotta őt beszélni, és követte Jézust. Joh 1:38 Megfordulván pedig Jézus, és látván, hogy azok követik, azt mondta nekik: Joh 1:39 Mit kerestek? Azok pedig azt mondták neki: Rabbi (ami megmagyarázva azt teszi: Mester), hol lakol? Joh 1:40 Azt mondta nekik: Jertek és lássátok. Mentek és látták, hol lakik; és nála maradtak aznap; volt pedig mintegy tíz óra. Joh 1:41 András, a Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, aki ezt hallotta Jánostól és követte őt. Joh 1:42 Ez találkozott először a saját testvérével, Simonnal, és azt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: a Krisztus). Joh 1:43 És elvezette őt Jézushoz. Rátekintvén pedig Jézus, azt mondta: Te vagy Simon, a Jóna fia; téged Kéfának fognak hívni (ami megmagyarázva: Kőszikla). Joh 1:44 Másnap Jézus Galileába akart menni; és találkozott Fileppel, és azt mondta neki: Kövess engem. Joh 1:45 Filep pedig Bethsaidából, András és Péter városából való volt. Joh 1:46 Filep találkozott Nátánáellel, és azt mondta neki: Akiről írt Mózes a törvényben és a próféták, megtaláltuk, a názáreti Jézust, József fiát. Joh 1:47 És azt mondta neki Nátánáel: Názáretből jöhet valami jó? Azt mondta neki Filep: Jer és lásd. Joh 1:48 Látta Jézus, amint Nátánáel őhozzá megy, és azt mondta róla: Ímhol egy igazán izráelita, kiben nincs álnokság! Joh 1:49 Azt mondta neki Nátánáel: Honnét ismersz engem? Felelt Jézus és azt mondta neki: Mielőtt Filep hívott téged, láttalak, mikor a fügefa alatt voltál. Joh 1:50 Felelt Nátánáel és azt mondta neki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! Joh 1:51 Felelt Jézus és azt mondta neki: Mert azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobbat látsz. Joh 2:1 És harmadnap menyegző lett a galileai Kánában; és ott volt Jézus anyja. Joh 2:2 De hivatalos volt a menyegzőre Jézus is, és az ő tanítványai. Joh 2:3 És mikor elfogyott a bor, azt mondta Jézus anyja neki: Nincs boruk. Joh 2:4 Azt mondta neki Jézus. Mi közöm hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. Joh 2:5 Azt mondta anyja a szolgáknak: Valamit nektek mond, cselekedjétek. Joh 2:6 Volt pedig ott hat kőveder letéve a zsidó tisztulási szokásoknak megfelelően, melyekbe egyenként két vagy három metréta fért. Joh 2:7 Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtöltötték azokat színig. Joh 2:8 És azt mondta nekik: Most merítsetek és vigyetek a násznagynak. És vittek. Joh 2:9 Amint pedig a násznagy megízlelte a borrá lett vizet, és nem tudta, honnét van (de a szolgák tudták, akik a vizet merítették), hívatta a násznagy a vőlegényt, Joh 2:10 és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megborosodnak, akkor a hitványabbat; te a jó bort mostanig tartogattad. Joh 2:11 Ezt tette Jézus a jelek kezdetévé a galileai Kánában; és kijelentette dicsőségét, és hittek benne tanítványai. Joh 2:12 Ezután lement Kapernaumba, ő és anyja, valamint testvérei és tanítványai; és ott maradtak, nem sok napig, Joh 2:13 mert közel volt a zsidók húsvétja, és felment Jeruzsálembe Jézus. Joh 2:14 És a templomban találta az ökör-, juh- és galambárusokat, és a pénzváltókat letelepedve. Joh 2:15 És kötélből ostort csinálván, mind kihajtotta a templomból, juhostul és ökröstül; és a pénzváltók pénzét kiöntötte, és asztalait felforgatta; Joh 2:16 és a galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innét, ne tegyétek az én Atyámnak házát vásárcsarnokká. Joh 2:17 Tanítványainak pedig eszébe jutott, hogy meg van írva: Házad szerelme emészt engem. Joh 2:18 Feleltek erre a zsidók, és azt mondták neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed? Joh 2:19 Felelt Jézus és azt mondta nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt felállítom azt. Joh 2:20 Azt mondták erre a zsidók: Negyvenhat esztendeig építették ezt a templomot, és te három nap alatt felállítod azt? Joh 2:21 De ő testének templomáról szólt. Joh 2:22 Mikor tehát feltámadt halottaiból, megemlékeztek tanítványai, hogy ezt mondta azoknak; és hittek az Írásnak, és a szónak, amit Jézus mondott. Joh 2:23 Amint pedig Jeruzsálemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hittek az ő nevében, látván jeleit, melyeket tett. Joh 2:24 Maga Jézus pedig nem bízta magát rájuk, mert ő mindenkit ismert; Joh 2:25 és mert nem volt szüksége, hogy valaki tanúskodjék az ember felől, mert ő tudta, mi van az emberben. Joh 3:1 Volt pedig egy ember a farizeusok között, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Joh 3:2 Ez elment Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Rabbi, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítómesterül; mert senki sem tehet ilyen jeleket, amilyeneket te teszel, csak ha Isten van vele. Joh 3:3 Felelt Jézus és azt mondta neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újjá nem születik, nem láthatja az Isten országát. Joh 3:4 Azt mondta neki Nikodémus: Hogyan születhetik az ember vén létére? Talán bemehet anyja méhébe másodszor, és megszülethetik? Joh 3:5 Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Joh 3:6 Ami a testtől született, az test; és ami a Szellemtől született, az szellem. Joh 3:7 Ne csodáld, hogy azt mondtam neked, újjá kell születnetek. Joh 3:8 A szél, ahová akar, fú, és zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy; így van mindenki, aki a Szellemtől született. Joh 3:9 Felelt Nikodémus és azt mondta neki: Hogy lehet ez? Joh 3:10 Felelt Jézus és azt mondta neki: Te Izráel mestere vagy, és ezt nem érted? Joh 3:11 Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, azt bizonyítjuk; és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. Joh 3:12 Ha a földieket mondtam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha a mennyeieket mondom nektek? Joh 3:13 És senki sem ment fel a mennybe, csak aki a mennyből szállt alá, az Embernek Fia, ki a mennybe való. Joh 3:14 És mint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fel kell emeltetni az Ember Fiának, Joh 3:15 hogy mindenkinek, aki hisz őbenne, örök élete legyen. Joh 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Joh 3:17 Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Joh 3:18 Aki hiszen őbenne, el nem ítéltetik; aki pedig nem hisz, már el van ítélve, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Joh 3:19 Az pedig az ítélet, hogy a világosság eljött a világra, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert cselekedeteik gonoszak voltak. Joh 3:20 Mert mindenki, aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy cselekedetei fel ne fedessenek; Joh 3:21 aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy tettei nyilvánvalókká legyenek, hogy Istenben vannak téve. Joh 3:22 Ezek után elment Jézus és tanítványai Júdea földére; és ott időzött velük, és keresztelt. Joh 3:23 De János is keresztelt Énonban, Sálimhoz közel; mert ott sok víz volt, és odamentek és megkeresztelkedtek. Joh 3:24 Mert János még nem volt börtönbe vetve. Joh 3:25 Vita támadt most már János tanítványai részéről egy zsidóval a tisztulási szokás felett; Joh 3:26 és elmentek Jánoshoz, és azt mondták neki: Mester, aki nálad volt a Jordánon túl, aki mellett te bizonyságot tettél, íme az keresztel, és mindenki őhozzá megy. [28] Joh 3:27 Felelt János és azt mondta: Nem vehet az ember semmit, ha nem a mennyből adatott neki. Joh 3:28 Ti magatok tesztek bizonyságot mellette, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem hogy őelőtte küldettem. Joh 3:29 Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig aki áll, és mikor őt meghallja, örülve örvendez a vőlegény szaván. Ez az én örömem tehát betelt. Joh 3:30 Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. Joh 3:31 Aki felülről jött, mindeneknek fölötte van. Aki a földről való, az földi, és földieket beszél; aki a mennyből jött, mindeneknek fölötte van. Joh 3:32 És amit látott és hallott, arról tesz bizonyságot; és bizonyságtételét senki sem fogadja el. Joh 3:33 Aki elfogadta bizonyságtételét, megpecsételte, hogy az Isten igaz. Joh 3:34 Mert akit az Isten küldött, az az Isten beszédeit szólja; mert nem mértékkel adja az Isten a Szellemet. Joh 3:35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. Joh 3:36 Aki hisz a Fiúban, annak van örök élete; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. Joh 4:1 Amint mármost az Úr megtudta, hogy a farizeusok azt hallották, Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János Joh 4:2 (bár Jézus maga nem keresztelt, csak tanítványai); Joh 4:3 elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. Joh 4:4 Keresztül kellett mennie Samárián. Joh 4:5 Samáriának egy Sikár nevű városába érkezett tehát, közel ahhoz a telekhez, melyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Joh 4:6 Ott volt pedig a Jákób kútja; Jézus tehát elfáradva az utazástól, azon mód leült a kút mellé. Hat óra volt körülbelül. Joh 4:7 Jött egy asszony Samáriából vizet meríteni. Azt mondta neki Jézus: Adj innom. Joh 4:8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Joh 4:9 Azt mondta neki erre a samáriai asszony: Hogy kérsz te zsidó létedre tőlem inni, ki samáriai asszony vagyok? Zsidók ugyanis nem érintkeznek samáriaiakkal. Joh 4:10 Felelt Jézus és azt mondta neki: Ha tudnád, mi az Isten ajándéka, és ki az, aki azt mondta neked: Adj innom, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Joh 4:11 Azt mondta neki az asszony: Uram, nincs is mivel merítened, és a kút mély; honnét veszed hát az élő vizet? Joh 4:12 Talán te nagyobb vagy Jákób atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, és ebből ivott ő maga, és fiai, és jószágai? Joh 4:13 Felelt Jézus, és azt mondta neki: Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik; Joh 4:14 de aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amit én adok neki, buzgó víz forrásává lesz benne, örök életre. Joh 4:15 Azt mondta neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni. Joh 4:16 Azt mondta neki Jézus: Eredj, hívd a férjedet, és jöjj ide. Joh 4:17 Felelt az asszony, és azt mondta: Nincs férjem. Azt mondta neki Jézus: Jól mondtad, hogy nincs férjed, Joh 4:18 mert öt férjed volt; és aki most van, az nem férjed; ezt igazán mondtad. Joh 4:19 Azt mondta neki az asszony: Uram, látom, hogy próféta vagy te. Joh 4:20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell; Joh 4:21 azt mondta neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy jön idő, mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Joh 4:22 Ti nem tudjátok, mit imádtok; mi tudjuk, mit imádunk; mert az üdvösség a zsidók közül van. Joh 4:23 De jön idő, és az most van, mikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneknek akarja azokat, akik őt imádják. Joh 4:24 Szellem az Isten; és akik őt imádják, szellemben és igazságban kell imádniuk. Joh 4:25 Azt mondta neki az asszony: Tudom, hogy jön Messiás (az az Krisztus); mikor az eljön, mindent megmond nekünk. Joh 4:26 Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek. Joh 4:27 És éppen ekkor jöttek meg tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt; de senki sem mondta: Mit akarsz; vagy: Mit beszélsz vele? Joh 4:28 Az asszony erre otthagyta vedrét és elment a városba, és azt mondta az embereknek: Joh 4:29 Jertek, lássatok egy embert, aki nekem mindent megmondott, amit cselekedtem; talán ez a Krisztus? Joh 4:30 Erre jöttek ki a városból, és mentek hozzá. Joh 4:31 Eközben kérték őt a tanítványok, mondván: Rabbi, egyél! Joh 4:32 Ő pedig azt mondta nekik: Van nekem eledelem, hogy egyem, amit ti nem tudtok. Joh 4:33 Azt mondták erre a tanítványok egymásnak: Talán valaki hozott neki enni? Joh 4:34 Azt mondta nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött, és munkáját bevégezzem. Joh 4:35 Ugye ti azt mondjátok, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek, emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek meg a földeket, hogy már fehérek az aratásra. Joh 4:36 És aki arat, jutalmat vesz, és gyümölcsöt gyűjt az örök életre; hogy mind a vető, mindaz arató együtt örüljön. Joh 4:37 Mert ebben az a szó az igazi, hogy más a vető, más az arató. Joh 4:38 Én aratni küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti azok munkáiba léptetek. Joh 4:39 Abból a városból pedig sokan hittek benne a samaritánusok közül annak az asszonynak a beszédére, aki bizonyságot tett: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem. Joh 4:40 Amint tehát odaértek hozzá a samaritánusok, kérték őt, hogy maradjon náluk; és ott maradt két napig. Joh 4:41 És még többen hittek az ő beszédére, Joh 4:42 és az asszonynak azt mondták: Már nem a te beszédedre hiszünk; mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ez valóban a világ megváltója, a Krisztus. Joh 4:43 A két nap leteltével aztán eltávozott onnét, és Galileába ment. Joh 4:44 Igaz, hogy Jézus maga tett bizonyságot, hogy prófétának nincs tisztessége saját hazájában; Joh 4:45 mégis, mikor megérkezett Galileába, befogadták őt a galileaiak, mert mindent láttak, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; ugyanis ők is felmentek az ünnepre. Joh 4:46 Eszerint ismét a galileai Kánába ment Jézus, ahol a vizet borrá változtatta; és Kapernaumban volt egy királyi ember, akinek a fia beteg volt. Joh 4:47 Ez hallván, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá és kérte őt, hogy menjen le és gyógyítsa meg az ő fiát; mert már halálán volt. Joh 4:48 Erre azt mondta neki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Joh 4:49 Azt mondta neki a királyi ember: Uram, jer le, míg meg nem hal gyermekem! Joh 4:50 Azt mondta neki Jézus: Eredj el; fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. Joh 4:51 De már mikor lement, szolgái szembejöttek vele, és jelentették, mondván: A te fiad él. Joh 4:52 Erre megtudakozta tőlük az órát, melyben jobban lett; és azt mondták neki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. Joh 4:53 Tehát megtudta az atya, hogy abban az órában, melyben azt mondta neki Jézus, hogy Fiad él; és hitt ő és egész háza. Joh 4:54 Ezt megint második jelnek cselekedte Jézus, mikor megérkezett Júdeából Galileába. Joh 5:1 Ezek után volt egy zsidó ünnep, és Jézus felment Jeruzsálembe. Joh 5:2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, melyet héberül Bethesdának neveznek, s melynek öt tornáca van. Joh 5:3 Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víz megmozdulását. Joh 5:4 Egy angyal szállt le ugyanis időnként a tóba, és felzavarta a vizet; aki most már elsőnek lépett bele a víz felzavarása után, egészséges lett, akármilyen betegségben volt. Joh 5:5 Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc éve volt beteg. Joh 5:6 Ezt látván Jézus, amint ott feküdt, és megtudván, hogy már sok ideje, azt mondta neki: Akarsz egészséges lenni? Joh 5:7 Felelt neki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy mikor a víz felzavarodik, a tóba vigyen engem; mire pedig én odaérek, más megy le előttem. Joh 5:8 Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd ágyadat, és járj! Joh 5:9 És tüstént egészséges lett az ember, és vette ágyát és járt. Szombat volt pedig azon a napon. Joh 5:10 Azt mondták tehát a zsidók a meggyógyítottnak: Szombat van; nem szabad az ágyat vinned. Joh 5:11 Azt felelte nekik: Aki engem egészségessé tett, az mondta nekem: Vedd ágyadat és járj. Joh 5:12 Erre megkérdezték őt: Ki az az ember, aki neked azt mondta, vedd ágyadat és járj? Joh 5:13 A meggyógyított pedig nem tudta, ki volt; mert Jézus elsuhant, mivel sokaság volt azon a helyen. Joh 5:14 Ezek után a templomban találta őt Jézus, és azt mondta neki: Íme meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod. Joh 5:15 Elment az ember, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt egészségessé tette. Joh 5:16 És emiatt üldözték a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezt művelte szombati napon. Joh 5:17 Jézus pedig felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Joh 5:18 Emiatt most már még inkább meg akarták őt ölni a zsidók, hogy nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is saját atyjának mondta, egyenlővé tévén magát az Istennel. [33] Joh 5:19 Felelt erre Jézus és azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem cselekedhetik a Fiú magától semmit, csak ha lát az Atyától valamit cselekedni; mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlóképpen a Fiú is cselekszi. Joh 5:20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is fog neki mutatni, hogy ti csodálkozzatok. Joh 5:21 Mert miképpen az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít. Joh 5:22 Mert nem is az Atya ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta, Joh 5:23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki küldte őt. Joh 5:24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van; és ítéletre nem megy, hanem átment a halálból az életre. Joh 5:25 Bizony, bizony mondom nektek, hogy jön idő, és az most van, mikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élni fognak. Joh 5:26 Mert miképpen az Atyának önmagában van élete, úgy adta a Fiúnak is, hogy önmagában legyen élete. Joh 5:27 És teljhatalmat adott neki ítélettételre is, mert Ember Fia. Joh 5:28 Ne csodáljátok ezt, mert eljön az óra, melyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, Joh 5:29 és kijönnek, akik a jót tették, az élet feltámadására, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítélet feltámadására. Joh 5:30 Nem cselekedhetem én magamtól semmit; amint hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát cselekszem, hanem annak akaratát, aki engem küldött. Joh 5:31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. Joh 5:32 Más az, aki rólam bizonyságot tesz, és tudom, hogy igaz az a bizonyság, amit rólam tesz. Joh 5:33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazság mellett; Joh 5:34 de én nem embertől veszem a bizonyságot, ezeket csak azért mondom, hogy ti megtartassatok. Joh 5:35 Ő volt a szövétnek, mely égett és világított; ti pedig egy ideig szívesen örvendeztetek világosságában. Joh 5:36 De nekem megvan a bizonyságom, mely nagyobb Jánosénál; mert azok a cselekedetek, melyeket az Atya adott nekem, hogy elvégezzem, azok a cselekedetek, melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot énrólam, hogy az Atya küldött engem. Joh 5:37 És aki engem elküldött, az Atya maga tett rólam bizonyságot: sem szavát nem hallottátok soha, sem arcát nem láttátok. Joh 5:38 És igéje nálatok nem bennetek lakozó; mert akit ő küldött, annak ti nem hisztek. Joh 5:39 Kutatjátok az Írásokat, mert ti gyanítjátok, hogy azokban van örök életetek, és azok tényleg rólam tesznek bizonyságot: Joh 5:40 és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Joh 5:41 Dicsőséget emberektől nem veszek; Joh 5:42 hanem megismertelek titeket, hogy az istenszeretet nincs meg bennetek. Joh 5:43 Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok be engem; ha más jön a saját nevében, azt befogadjátok. Joh 5:44 Hogy hihetnétek ti, kik dicsőséget egymástól vesztek, és az egy Istentől való dicsőséget nem keresitek? Joh 5:45 Ne gondoljátok, hogy én vádolni foglak titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket, Mózes, akiben reménykedtek. Joh 5:46 Mert, ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem; mert énfelőlem írt ő. Joh 5:47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogy fogtok hinni az én beszédemnek? Joh 6:1 Ezek után elment Jézus a galileai, tibériási tengernek túlsó partjára. Joh 6:2 És nagy sokaság követte őt, mert látták jeleit, melyeket a betegeken cselekedett. Joh 6:3 De Jézus felment a hegyre, és ott ült le tanítványaival. Joh 6:4 Közel volt pedig a húsvét, a zsidók ünnepe. Joh 6:5 Mikor azért Jézus felemelte szemeit, és látta, hogy nagy sokaság megy hozzá, azt mondta Filepnek: Honnét veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? Joh 6:6 De ezt azért mondta, hogy őt próbára tegye; mert ő maga tudta, mit akart cselekedni. Joh 6:7 Felelt neki Filep: Kétszáz dénár áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon egy keveset. Joh 6:8 Azt mondta neki tanítványai közül egy, András, Simon Péter testvére: Joh 6:9 Van itt egy fiú, annak van öt árpakenyere és két hala; de mi az ennyinek? Joh 6:10 De Jézus azt mondta: Ültessétek le az embereket! Sok fű volt pedig azon a helyen. Leültek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezeren. Joh 6:11 Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adván, elosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akartak. Joh 6:12 Amint pedig jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. Joh 6:13 Összeszedték tehát, és megtöltöttek az öt árpakenyérből tizenkét kosarat darabokkal, melyek az étkezőktől megmaradtak. Joh 6:14 Erre az emberek, látván micsoda jelt cselekedett Jézus, azt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek a világra el kell jönni. Joh 6:15 Erre Jézus, észrevévén, hogy készülnek jönni és őt megragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. Joh 6:16 Amint pedig este lett, tanítványai lementek a tengerre, Joh 6:17 és beszállván a hajóba, mentek a tenger túlsó partjára Kapernaumba; és már beállt a sötétség, és Jézus nem ment vissza hozzájuk. Joh 6:18 A tenger meg, mivel nagy szél fújt, háborgott. Joh 6:19 Hát amint úgy huszonöt vagy harminc futamatnyira jutottak, látják Jézust a tengeren járni és közeledni a hajóhoz; és megfélemlettek. Joh 6:20 Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok; ne féljetek! Joh 6:21 Erre örömmel bevették őt a hajóba, és a hajó tüstént a partnál lett, ahova mentek. Joh 6:22 Másnap a sokaság, mely a tenger túlsó partján állt, miután látta, hogy más hajó nem volt ott, csak az az egy, amelybe az ő tanítványai beszálltak, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el; Joh 6:23 de más hajók meg jöttek Tibériásból ahhoz a helyhez közel, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálákat adott: Joh 6:24 mikor eszerint a sokaság látta, hogy Jézus nincs ott, sem tanítványai, beszálltak ők is a hajóba, és elmentek Kapernaumba, keresvén Jézust. Joh 6:25 És a tenger túlsó partján találván meg őt, azt mondták neki: Rabbi, mikor jutottál ide? Joh 6:26 Felelt nekik Jézus és azt mondta: Bizony, bizony mondom nektek, kerestek engem, nem mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. Joh 6:27 Ne a veszendő eledelért munkálkodjatok, hanem az örök életre, a maradandó eledelért, melyet az Embernek Fia ad nektek; mert őt pecsételte el az Atya, az Isten. [14] Joh 6:28 Erre azt mondták neki: Mit cselekedjünk, hogy az Isten dolgait műveljük? Joh 6:29 Felelt Jézus és azt mondta nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. Joh 6:30 Erre azt mondták neki: Mit cselekszel hát te jel gyanánt, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz? Joh 6:31 A mi atyáink a mannát ették a sivatagban, mint meg van írva: Kenyeret az égből adott nekik enni. Joh 6:32 Erre azt mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret; hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Joh 6:33 Mert az Istennek kenyere az, mely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak. Joh 6:34 Azt mondták erre neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret. Joh 6:35 Jézus pedig azt mondta nekik: Én vagyok az életnek kenyere; aki énhozzám jön, meg nem éhezik, és aki énbennem hisz, soha meg nem szomjúhozik. Joh 6:36 De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Joh 6:37 Minden eljön hozzám, amit az Atya nekem ad; és aki hozzám jön, semmiképpen nem vetem ki; Joh 6:38 mert nem azért szállottam le mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Joh 6:39 Ez pedig annak akarata, aki engem küldött, hogy semmit abból, amit nekem adott, el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Joh 6:40 Ez tehát annak akarata, aki engem küldött, hogy mindenkinek, aki a Fiút látja és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom azt az utolsó napon. Joh 6:41 Erre zúgolódtak ellene a zsidók, hogy azt mondta: Én vagyok az a kenyér, mely mennyből szállott alá; Joh 6:42 és azt mondták: Ugye ez Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját; hogy mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? Joh 6:43 Felelt erre Jézus, és azt mondta nekik: Ne zúgolódjatok egymás közt. Joh 6:44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem az Atya vonja azt, aki engem küldött; és én feltámasztom azt az utolsó napon. Joh 6:45 Meg van írva a prófétákban: És mindnyájan Isten tanítványai lesznek: mindenki tehát, aki hallott az Atyától és tanult, hozzám jön. Joh 6:46 Nem azt mondom, hogy az Atyát valaki látta: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát: Joh 6:47 bizony, bizony mondom nektek, aki énbennem hisz, annak van örök élete. Joh 6:48 Én vagyok az életnek kenyere. Joh 6:49 Atyáitok a mannát ették a sivatagban, és meghaltak; Joh 6:50 ez a kenyér, mely a mennyből száll alá, olyan, hogy aki eszik belőle, nem hal meg. Joh 6:51 Én vagyok az élő kenyér, mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké él. A kenyér pedig, melyet én adok, az én testem, melyet én odaadok a világ életéért. Joh 6:52 Tusakodtak erre a zsidók egymás közt, mondván: Hogyan adhatja ez nekünk a testét enni? Joh 6:53 Azt mondta erre nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Ember Fiának testét, és nem isszátok vérét, nincs élet bennetek. Joh 6:54 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örökélete van, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Joh 6:55 Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital. Joh 6:56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, énbennem marad, és én őbenne. Joh 6:57 Miképpen küldött engem aki él, az Atya, és én élek az Atyáért; úgy aki engem eszik, az is élni fog énérettem. Joh 6:58 Ilyen a kenyér, mely mennyből szállott alá; nem amilyent atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. Joh 6:59 Ezeket mondta a zsinagógában, mikor tanított Kapernaumban. Joh 6:60 Erre sokan, akik hallgatták tanítványai közül, azt mondták: Kemény ez a beszéd; ki hallgathatja? Joh 6:61 Tudván pedig Jézus magában, hogy zúgolódnak miatta tanítványai, azt mondta nekik: Ez titeket megbotránkoztat? Joh 6:62 Ha most már meglátjátok az Embernek Fiát felmenni oda, ahol először volt? Joh 6:63 A szellem az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, melyeket én szólok nektek, szellem és élet. Joh 6:64 De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert kezdettől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki őt el fogja árulni. Joh 6:65 És azt mondta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet énhozzám, ha nem adatik neki az én Atyámtól. Joh 6:66 Ettől fogva visszavonultak tanítványai közül, és többé nem jártak vele. Joh 6:67 Azt mondta erre Jézus a tizenkettőnek: Talán ti is el akartok menni? Joh 6:68 Felelt neki erre Simon Péter: Uram, kihez mennénk? Örök élet igéi vannak nálad; Joh 6:69 és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Joh 6:70 Felelt nekik Jézus: Nem én választottalak-e titeket tizenkettőtöket, és egy közületek ördög? Joh 6:71 Értette pedig Júdást, Iskariót Simon fiát; mert ez volt őt elárulandó, bár egy volt a tizenkettő közül. Joh 7:1 És ezek után Jézus Galileában járt-kelt; ugyanis nem akart Júdeában járni-kelni, mert a zsidók meg akarták őt ölni. Joh 7:2 De közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep; Joh 7:3 azt mondták tehát neki testvérei: Menj el innét, és eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák dolgaidat, melyeket cselekszel. Joh 7:4 Hiszen senki sem titokban cselekszik valamit, ha azt akarja, hogy ő nyilvánosságban éljen; ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak. Joh 7:5 Tudniillik még a testvérei sem hittek benne. Joh 7:6 Azt mondta erre nekik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig kész. Joh 7:7 Nem gyűlölhet titeket a világ; engem pedig gyűlöl, mert én teszek bizonyságot róla, hogy cselekedetei gonoszok. Joh 7:8 Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be. Joh 7:9 Ezeket mondván pedig nekik, Galileában maradt. Joh 7:10 De amint testvérei felmentek, akkor ő is felment az ünnepre, nem nyilvánosan; hanem úgy mint titkon. Joh 7:11 A zsidók erre keresték őt az ünnepen, és mondták: Hol van ő? Joh 7:12 És nagy zúgás-búgás volt felőle a sokaságban; némelyek azt mondták, hogy jó ember; mások meg azt mondták, nem, hanem ámítja a népet. Joh 7:13 Senki mindazáltal nyíltan nem beszélt róla, a zsidóktól való félelem miatt. Joh 7:14 Mikor pedig már az ünnep közepén voltak, felment Jézus a templomba és tanított. Joh 7:15 És csodálkoztak a zsidók, mondván: Hogy tud ez írásokat, holott nem tanult ember? Joh 7:16 Felelt nekik Jézus, és azt mondta: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. Joh 7:17 Ha valaki akarja az ő akaratát cselekedni, megismeri a tanításról, vajon Istentől van-e, vagy én magamtól beszélek. Joh 7:18 Aki magától beszél, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, az igaz, és abban nincsen hamisság. Joh 7:19 Nem Mózes adta nektek a törvényt? És senki közületek nem cselekszi a törvényt; miért akartok engem megölni? Joh 7:20 Felelt a sokaság, és azt mondta: Ördög van tebenned; ki akar téged megölni? Joh 7:21 Egy dolgot cselekedtem, és mind csodálkoztok rajta. Joh 7:22 Mózes adta nektek a körülmetélkedést (nem, hogy Mózestől van, hanem az atyáktól), és szombaton körülmetélitek az embert. Joh 7:23 Ha a körülmetélést felveheti az ember, hogy Mózes törvénye meg ne szegessék, reám haragusztok, hogy az egész embert egészségessé tettem szombaton? Joh 7:24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igaz ítélettel ítéljetek. Joh 7:25 Azt mondták erre némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez az, akit meg akarnak ölni? Joh 7:26 És íme nyíltan beszél, és semmit sem szólnak neki: talán bizony megismerték az elöljárók, hogy valóban ez a Krisztus? Joh 7:27 Csakhogy ezt tudják, honnét való; mikor pedig a Krisztus eljön, senki sem tudja, honnét való. Joh 7:28 Kiáltott erre Jézus a templomban tanítván, és azt mondta: Engem is ismertek, honnét való vagyok, azt is tudjátok; pedig én magamtól nem jöttem, hanem igazán van, aki engem küldött, akit ti nem ismertek; Joh 7:29 de én ismerem őt, mert őtőle vagyok, és ő küldött engem. Joh 7:30 Erre meg akarták őt fogni; és senki nem tette rá a kezét, mert még nem jött el az órája. Joh 7:31 A sokaság közül pedig sokan hittek benne, és azt mondták: A Krisztus, mikor eljön, vajon cselekszik-e több jelt, annál, mint amennyit ez cselekedett? Joh 7:32 A farizeusok hallották, hogy a sokaság ezeket suttogja róla; és a farizeusok és a főpapok szolgákat küldtek, hogy fogják meg őt. Joh 7:33 Azt mondta erre nekik Jézus: Még egy kevés ideig vagyok veletek, és elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Joh 7:34 Kerestek majd engem, és nem találtok; és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek. Joh 7:35 Azt mondták erre a zsidók maguk közt: Hová akar ez menni, hogy mi őt nem találjuk meg? Talán a hellének közt levő szórványokba akar menni, és a helléneket tanítani? Joh 7:36 Micsoda beszéd ez, melyet mondott: Kerestek majd engem, és nem találtok; és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek? Joh 7:37 Az ünnep utolsó, nagy napján pedig felállt Jézus és felkiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék! Joh 7:38 Aki énbennem hisz, mint az Írás mondja, élő víznek folyamai ömlenek annak bensejéből: Joh 7:39 Ezt pedig a Szellemről mondta, melyet veendők voltak azok, akik őbenne hittek; még ugyanis nem volt Szent Szellem, mert Jézus még nem dicsőíttetett meg. Joh 7:40 Sokan most már a sokaságból hallván ezt a beszédet, azt mondták: Valóban ez a próféta! Joh 7:41 Némelyek azt mondták: Ez a Krisztus; mások pedig azt mondták. Mert talán Galileából jön el a Krisztus? Joh 7:42 Nem azt mondja-e az Írás, hogy Dávid magvából és Bethlehemből, abból a helységből jön el a Krisztus, ahol Dávid volt? Joh 7:43 Szakadás lett erre a sokaságban őmiatta. Joh 7:44 Némelyek pedig közülük meg akarták őt fogni; de senki sem vetette rá kezeit. Joh 7:45 Elmentek most már a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és azok azt mondták nekik: Miért nem hoztátok el őt? Joh 7:46 Feleltek a szolgák: Soha még úgy ember nem beszélt, mint ez az ember. Joh 7:47 Feleltek erre nekik a farizeusok: Talán ti is megtévelyedtetek? Joh 7:48 Vajon az elöljárók közül hitt-e benne valaki, vagy a farizeusok közül? Joh 7:49 De ez a sokaság, mely nem ismeri a törvényt, átkozott! Joh 7:50 Azt mondta nekik Nikodémus, az, aki éjjel ment hozzá, egy lévén őközülük: Joh 7:51 Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, ha előbb ki nem hallgatja és meg nem tudja, mit tesz? Joh 7:52 Feleltek és azt mondták neki: Csak nem vagy te is Galileából való? Tudakozódjál és lásd meg, hogy próféta Galileából nem támadott. Joh 7:53 És elment ki-ki a maga házához. Joh 8:1 Jézus pedig elment az Olajfák hegyére; Joh 8:2 és korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép odament hozzá; és leülvén tanította őket. Joh 8:3 Az írástudók és a farizeusok pedig vittek hozzá egy házasságtörésen kapott asszonyt, kit a középre állítván, azt Joh 8:4 mondták neki: Mester, ezt az asszonyt tetten kapták, mikor házasságtörést követett el. Joh 8:5 A törvényben pedig Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyenek köveztessenek meg; te erre mit mondasz? Joh 8:6 Ezt pedig kísértésképpen mondták, hogy legyen nekik mivel vádolni őt. De Jézus lehajolván, ujjával írt a földre. Joh 8:7 Amint azonban kitartottak kérdésük mellett, felegyenesedett és azt mondta nekik: Aki bűntelen közöttetek, az vesse rá elsőnek a követ. Joh 8:8 És ismét lehajolván, ujjával írt a földre. Joh 8:9 Azok pedig, amint ezt hallották, kimentek egymás után, a véneken kezdve, és egyedül hagyták Jézust meg az asszonyt a középen állva. Joh 8:10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt mondta neki: Asszony, hol vannak azok a te vádolóid? Senki sem ítélt el téged? Joh 8:11 Az pedig azt mondta: Senki, Uram. Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el téged; eredj el, és többé ne vétkezzél. Joh 8:12 Erre ismét beszélt nekik Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár a sötétségben, hanem az övé lesz az élet világossága. Joh 8:13 Azt mondták neki erre a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. Joh 8:14 Felelt Jézus és azt mondta nekik: Ha én magamról teszek is bizonyságot, igaz a bizonyságtételem; mert tudom, honnét jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnét jövök és hová megyek. Joh 8:15 Ti a test szerint ítéltek; én nem ítélek senkit. Joh 8:16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert nem vagyok egyedül, hanem én és az én küldőm, az Atya. Joh 8:17 A ti törvényetekben is meg van írva pedig, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Joh 8:18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az én küldőm, az Atya. Joh 8:19 Azt mondták erre neki: Hol van a te atyád? Felelt Jézus: Sem engem nem ismertek, sem Atyámat; ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. Joh 8:20 Ezeket az igéket mondta Jézus a kincstartó helyen, mikor tanított a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az órája. Joh 8:21 Erre ismét azt mondta nekik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és meghaltok bűneitekben; ahova én megyek, ti nem jöhettek. Joh 8:22 Azt mondták erre a zsidók: Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti nem jöhettek? Joh 8:23 És azt mondta nekik: Ti alulról valók vagytok, én felülről való vagyok; ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való. Joh 8:24 Erre mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. Joh 8:25 Azt mondták erre neki: Te ki vagy? És azt mondta nekik Jézus: Kezdettől az, amit beszélek is nektek. Joh 8:26 Sok beszélni- és ítélnivalóm van felőletek; de az én küldőm igaz, és én amiket attól hallottam, azokat mondom a világnak. Joh 8:27 Nem értették meg, hogy az Atyát mondta nekik. Joh 8:28 Azt mondta tehát nekik Jézus: Mikor felemeltétek az Embernek Fiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok; és magamtól semmit nem cselekszem, hanem amint tanított engem az én Atyám, úgy beszélem ezeket. Joh 8:29 És aki engem küldött, velem van; nem hagyott engem egyedül az Atya, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek. Joh 8:30 Mikor ezeket beszélte, sokan hittek benne. Joh 8:31 Azt mondta erre Jézus a benne hívőkké lett zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én igémben, valóban tanítványaim vagytok; Joh 8:32 és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz benneteket. Joh 8:33 Feleltek neki: Ábrahám magva vagyunk, és senkinek szolgái nem voltunk soha; hogy mondod te, hogy: Szabadokká lesztek? Joh 8:34 Felelt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindenki, aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek. Joh 8:35 A szolga pedig nem marad a házban örökre; a fiú marad örökre. Joh 8:36 Ha tehát a Fiú szabadokká tesz benneteket, akkor lesztek valóban szabadok. Joh 8:37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagyok; de meg akartok engem ölni, mert az én igém nem fér hozzátok. Joh 8:38 Én, amit az én Atyámtól láttam, beszélem; és ti erre amit a ti atyátoktól hallottatok, cselekszitek. Joh 8:39 Feleltek és azt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Azt mondta nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit cselekednétek. Joh 8:40 Most pedig meg akartok engem ölni, oly embert, ki az igazságot beszéltem nektek, melyet az Istentől hallottam; Ábrahám ezt nem cselekedte. Joh 8:41 Ti a ti atyátok cselekedeteit cselekszitek. Azt mondták erre neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, az Isten. Joh 8:42 Azt mondta erre nekik Jézus: Ha az Isten volna atyátok, szeretnétek engem; mert én az Istentől származtam és jöttem; hiszen nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Joh 8:43 Miért nem ismeritek az én beszédemet; hogy nem tudjátok hallgatni az én szavamat? Joh 8:44 Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem áll az igazságban; mert nincsen őbenne igazság. Mikor a hazugságot szólja, a sajátjából szól; mert hazug ő, és atyja a hazugnak. Joh 8:45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nekem nem hisztek. Joh 8:46 Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot mondok, ti miért nem hisztek nekem? Joh 8:47 Aki az Istentől van, az Isten beszédeit hallgatja; azért nem hallgatjátok ti, mert nem az Istentől vagytok. Joh 8:48 Feleltek erre a zsidók, és azt mondták neki: Nem jól mondjuk-e mi, hogy te samaritánus vagy, és ördögöd van? Joh 8:49 Felelt Jézus: Nekem ördögöm nincs, hanem tisztelem az én Atyámat, és ti nem tiszteltek engem. Joh 8:50 De én nem keresem az én dicsőségemet; van, aki keresi és megítéli. Joh 8:51 Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki az én beszédemet megtartja, nem lát halált soha örökké. Joh 8:52 Azt mondták erre neki a zsidók: Most tudjuk már, hogy ördögöd van; Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízlel halált soha. Joh 8:53 Talán te nagyobb vagy a mi Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak; kivé teszed te magadat? Joh 8:54 Felelt Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki engem dicsőít, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek. Joh 8:55 És nem ismeritek őt, én pedig ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hasonló leszek hozzátok, hazug; de ismerem őt, és beszédét megtartom. Joh 8:56 Ábrahám atyátok ujjongott, hogy meglátja az én napomat; és látta és örvendezett. Joh 8:57 Azt mondták erre a zsidók neki: Ötven esztendős még nem vagy, és Ábrahámot láttad? Joh 8:58 Azt mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Joh 8:59 Köveket ragadtak erre, hogy reá hajigálják; de Jézus elrejtőzött és kiment a templomból. Joh 9:1 És amint továbbment, látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt. Joh 9:2 És megkérdezték őt tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e, vagy a szülei, hogy vakon született? Joh 9:3 Felelt Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem a szülei; hanem hogy az Isten dolgai megnyilvánuljanak benne. Joh 9:4 Nekem kell annak dolgait cselekednem, aki engem küldött, amíg nappal van; eljön az éjszaka, mikor senki sem cselekedhetik. Joh 9:5 Mikor a világban vagyok, a világ világossága vagyok. Joh 9:6 Ezeket mondván a földre köpött és sárt csinált a nyálból, és rákente a sárt a vak szemeire, Joh 9:7 és azt mondta neki: Eredj, mosakodjál meg a Siloám tavában (mely azt jelenti: Küldött). Erre elment és megmosakodott, és megjött látva. Joh 9:8 Erre a szomszédok és akik őt azelőtt látták, hogy vak volt, azt mondták: Nem ez az, aki ült és koldult? Joh 9:9 Némelyek azt mondták: Ez az; mások meg: Hasonló hozzá; ő azt mondta: Én vagyok. Joh 9:10 Erre azt mondták neki: Hogyan nyíltak meg a szemeid? Joh 9:11 Az felelt és azt mondta: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sárt csinált és megkente szemeimet, és azt mondta nekem: Eredj el a Siloám tavára és mosakodjál meg; miután pedig elmentem és megmosakodtam, megjött a szemem világa. Joh 9:12 Erre azt mondták neki: Hol van az? Azt mondta: Nem tudom. Joh 9:13 Elvitték őt, aki az előtt vak volt, a farizeusokhoz. Joh 9:14 Szombat volt tudniillik, mikor a sárt csinálta Jézus és megnyitotta neki a szemeit. Joh 9:15 Ismét megkérdezték tehát őt a farizeusok is, hogyan jött meg a szeme világa? Ő pedig azt mondta nekik: Sárt tett a szemeimre, és megmosakodtam, és látok. Joh 9:16 Azt mondták erre a farizeusok közül némelyek: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások azt mondták: Hogy tehet bűnös ember ilyen jeleket? És szakadás volt közöttük. Joh 9:17 Ismét mondták a vaknak: Te mit szólsz felőle, hogy megnyitotta szemeidet? Az pedig azt mondta: Hogy próféta. Joh 9:18 Most már nem hitték el róla a zsidók, hogy vak volt és megjött a szeme világa, mígnem elhívatták annak a szüleit, akinek megjött a szeme világa. Joh 9:19 És megkérdezték tőlük, mondván: Ez a ti fiatok, kiről ti azt mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lát tehát most? Joh 9:20 Feleltek nekik annak szülei és azt mondták: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született; Joh 9:21 de hogy most hogyan lát, azt nem tudjuk; ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk; megvan a kora, őt kérdezzétek, majd ő beszél magáért. Joh 9:22 Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól; ugyanis már megállapodtak a zsidók, hogy ha valaki őt Krisztusnak vallja, kirekesztessék a gyülekezetből. Joh 9:23 Ezért mondták a szülei: Megvan a kora, őt kérdezzétek. Joh 9:24 Erre másodszor hívatták az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Joh 9:25 Felelt az erre, és azt mondta: Hogy bűnös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok. Joh 9:26 De ismét mondták neki: Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg szemeidet? Joh 9:27 Felelt nekik: Mondtam már nektek, és nem hallgattátok meg; mit akarjátok ismét hallani? Talán ti is tanítványai akartok neki lenni? Joh 9:28 Erre összeszidták őt és azt mondták: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig Mózesnek vagyunk a tanítványai. Joh 9:29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten; ezt pedig nem tudjuk, honnét van. Joh 9:30 Felelt az ember és azt mondta nekik: Ebben valóban csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnét van, és az én szemeimet megnyitotta. Joh 9:31 Tudjuk pedig, hogy bűnösöket az Isten nem hallgat meg; hanem ha valaki istenfélő és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Joh 9:32 Öröktől fogva nem hallatott, hogy vakon születettnek szemeit valaki megnyitotta volna. Joh 9:33 Ha ez nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit. Joh 9:34 Feleltek és azt mondták neki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kivetették őt. Joh 9:35 Meghallotta Jézus, hogy kivetették őt; és megtalálván azt mondta neki: Hiszel te az Embernek Fiában? Joh 9:36 Felelt az, és azt mondta: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Joh 9:37 Jézus pedig azt mondta neki: Láttad is őt, és aki veled beszél, ő az. Joh 9:38 Az pedig azt mondta: Hiszek, Uram; és leborult előtte. Joh 9:39 És azt mondta Jézus: Ítéletre jöttem én erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek. Joh 9:40 És meghallották ezt a farizeusok közül azok, akik vele voltak, és azt mondták neki: Talán mi is vakok vagyunk? Joh 9:41 Azt mondta nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; de most azt mondjátok: Látunk; bűnötök tehát megmarad. Joh 10:1 Bizony, bizony mondom nektek, Joh 10:2 aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnét hág be, az tolvaj és rabló, de aki az ajtón megy be, az pásztora a juhoknak. Joh 10:3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és tulajdon juhait nevükön szólítja és kivezeti őket. Joh 10:4 És mikor tulajdon juhait kihajtotta, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik szavát. Joh 10:5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle; mert nem ismerik az idegenek szavát. Joh 10:6 Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus; de azok nem értették, mi volt az, amit mondott nekik. Joh 10:7 Ismét mondta tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja. Joh 10:8 Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók; de nem hallgattak rájuk a juhok. Joh 10:9 Én vagyok az ajtó; énáltalam ha valaki bemegy, megtartatik, és bemegy és kimegy, és legelőt talál. Joh 10:10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük legyen. Joh 10:11 Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor életét adja a juhokért. Joh 10:12 A béres pedig, és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni és ott hagyja a juhokat, és elfut; és a farkas elragadozza azokat és szétszórja a juhokat; Joh 10:13 a béres pedig, mondom, elfut, mert ő béres, és nem törődik a juhokkal. Joh 10:14 Én vagyok a jó pásztor, és ismerem az enyéimet, és ismernek engem az enyéim, Joh 10:15 mint ahogyan az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. Joh 10:16 Más juhaim is vannak nekem, melyek nem ezen akolból valók; azokat is nekem kell vezetnem, és az én szavamra fognak hallgatni; és lesz egy nyáj, egy pásztor. Joh 10:17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy újra felvegyem azt. Joh 10:18 Senki nem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem azt le magamtól. Teljhatalmam van letenni azt, és teljhatalmam van újra felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. Joh 10:19 Erre szakadás támadt ismét a zsidók között ezek miatt a beszédek miatt. Joh 10:20 Sokan ugyanis azt mondták közülük: Ördöge van és őrült; mit hallgattok rá? Joh 10:21 Mások azt mondták: E beszédek nem ördöngös beszédei; vajon az ördög megnyithatja a vakok szemeit? Joh 10:22 A templomszentelési ünnep folyt pedig Jeruzsálemben. Joh 10:23 És tél volt; és Jézus a templomban a Salamon tornácában járkált. Joh 10:24 Erre körülvették őt a zsidók, és azt mondták neki: Meddig feszíted még lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan. Joh 10:25 Felelt nekik Jézus: Mondtam nektek és nem hiszitek: a cselekedetek, melyeket én cselekszem Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. Joh 10:26 De ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Joh 10:27 Az én juhaim hallgatnak az én szavamra, és én ismerem őket; és követnek engem. Joh 10:28 És én örök életet adok nekik; és el nem vesznek soha, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Joh 10:29 Az én Atyám, aki nekem adta, nagyobb mindenkinél; és senki ki nem ragadhatja az én Atyám kezéből. Joh 10:30 Én és az Atya egy vagyunk. Joh 10:31 Erre ismét köveket emeltek a zsidók, hogy megkövezzék őt. Joh 10:32 Felelt nekik Jézus: Sok jó cselekedetet mutattam nektek Atyámtól; azok közül melyik cselekedetért köveztek meg engem? Joh 10:33 Feleltek neki a zsidók, mondván: Jó cselekedetért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, éspedig hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. Joh 10:34 Felelt nekik Jézus: Nincs megírva a ti törvényetekben: Én mondtam, Istenek vagytok? Joh 10:35 Ha azokat Isteneknek mondta, akikhez az Isten igéje lett, és az Írás fel nem bomolhatik; Joh 10:36 nekem, kit az Atya megszentelt és elküldött a világra, ti azt mondjátok: Káromkodol; mert azt mondtam, hogy az Isten Fia vagyok? Joh 10:37 Ha nem cselekszem Atyám cselekedeteit, ne higgyetek nekem; Joh 10:38 de ha cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek; hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy bennem az Atya van, és én őbenne. Joh 10:39 Erre ismét megakarták őt fogni; és kiment a kezükből. Joh 10:40 És elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt; és ott maradt. Joh 10:41 És sokan mentek hozzá, és azt mondták: János ugyan semmi jelt nem cselekedett; de minden igaz volt, amit János erről mondott. Joh 10:42 És sokan hittek ott őbenne. Joh 11:1 Beteg volt pedig egy bizonyos Lázár Bethániából, Máriának és nővérének, Mártának falujából. Joh 11:2 Mária pedig, akinek testvére, Lázár beteg volt, [az volt,] aki az Urat kenettel megkente, és hajával törölte meg lábait. Joh 11:3 Hozzá küldtek tehát a nővérek, mondván: Uram, íme akit szeretsz, beteg. Joh 11:4 Amint pedig Jézus hallotta, azt mondta: E betegség nem halálra, hanem az Isten dicsőségéért van, hogy dicsőíttessék általa az Isten Fia. Joh 11:5 Szerette pedig Jézus Mártát és nővérét, és Lázárt. Joh 11:6 Amint tehát meghallotta, hogy beteg, akkor azon a helyen maradt, ahol volt, két napig. Joh 11:7 Azután mondta aztán tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. Joh 11:8 Azt mondták neki a tanítványok: Rabbi, most akartak téged megkövezni a zsidók, és megint odamégy? Joh 11:9 Felelt Jézus: Nemde tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságát látja; Joh 11:10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert a világosság nincsen benne. Joh 11:11 Ezeket mondta, és azután úgy szólt nekik: Lázár, a mi barátunk elaludt; de elmegyek, hogy felébresszem őt. Joh 11:12 Azt mondták erre tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Joh 11:13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt vélték, hogy az álom alvásáról mondta. Joh 11:14 Akkor tehát nyíltan mondta nekik Jézus: Lázár meghalt. Joh 11:15 És örülök értetek, hogy hisztek, mert nem voltam ott; de menjünk hozzá. Joh 11:16 Azt mondta erre Tamás, aki Kettősnek mondatik, a tanítványtársaknak: Joh 11:17 Menjünk mi is, hadd haljunk meg vele! Mikor most már Jézus megérkezett, úgy találta, hogy már négy napja volt a sírban. Joh 11:18 Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; Joh 11:19 és a zsidók közül sokan mentek Mártáékhoz és Máriáékhoz, hogy vigasztalják őket testvérük felől. Joh 11:20 Márta azonban, mikor hallotta, hogy Jézus jön, elébe ment; Mária pedig otthon ült. Joh 11:21 Azt mondta tehát Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. Joh 11:22 De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Joh 11:23 Azt mondta neki Jézus: Feltámad a te testvéred. Joh 11:24 Azt mondta neki Márta: Tudom, hogy feltámad, a feltámadáskor az utolsó napon. Joh 11:25 Azt mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki énbennem hisz, ha meghal is,él; Joh 11:26 és senki, aki él, és hisz énbennem, meg nem hal soha örökké. Hiszed-e ezt? Joh 11:27 Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek a világra el kell jönni. Joh 11:28 És ezeket mondván, elment és hívatta nővérét, Máriát titkon mondván: A Mester itt van, és hívat téged. Joh 11:29 Az amint ezt hallotta, gyorsan felkelt és ment hozzá. Joh 11:30 Jézus pedig még nem ment be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahova Márta elébe ment. Joh 11:31 Amint most már a zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták őt, látták, hogy Mária gyorsan felkelt és kiment, utána mentek, azt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. Joh 11:32 Mária pedig, amint oda ért, ahol Jézus volt, meglátván őt, lábaihoz borult, azt mondván neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. Joh 11:33 Jézus erre, amint látta, hogy ő sír és a vele jött zsidók sírnak, felzúdult szellemben, és felháborította magát, Joh 11:34 és azt mondta: Hová tettétek őt? Azt mondták neki: Uram, jer és lásd! Joh 11:35 Jézus könnyezett. Joh 11:36 Azt mondták erre a zsidók: Íme, mennyire szerette őt! Joh 11:37 Némelyek pedig azt mondták közülük: Nem megtehette volna-e ez, aki a vak szemeit megnyitotta, azt is, hogy az meg ne haljon? Joh 11:38 Jézus erre, ismét felzúdulván magában, a sírhoz ment. Barlangsír volt pedig, és egy kő volt rátéve. Joh 11:39 Azt mondta Jézus: Vegyétek le a követ. Azt mondta neki a halott nővére, Márta: Uram, már szaga van; mert negyednapi. Joh 11:40 Azt mondta neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? Joh 11:41 Erre levették a követ. Jézus pedig felemelte szemeit, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Joh 11:42 Én tudtam is, hogy mindenkor meghallgatsz engem;de a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Joh 11:43 És ezeket mondván nagy hangon kiáltott: Lázár, jöjj ki! Joh 11:44 És kijött a halott pólyákba kötött lábakkal és kezekkel, és orcája keszkenővel körülkötve. Azt mondta nekik Jézus: Oldozzátok fel őt, és hagyjátok menni. Joh 11:45 Most már azok közül a zsidók közül, akik Máriához mentek és látták, amiket Jézus cselekedett, sokan hittek őbenne. Joh 11:46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, amiket Jézus cselekedett. Joh 11:47 Erre a főpapok és a farizeusok tanácsülést hívtak össze, és azt mondták: Mit tegyünk? Mert ez az ember sok jelt cselekszik. Joh 11:48 Ha így hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne; és eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, és a népet is. Joh 11:49 Egy pedig közülük, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nekik: a Ti nem tudtok semmit; Joh 11:50 és nem gondoljátok meg, hogy jobb nekünk, hogy egy ember meghaljon a népért, és ne vesszen el az egész nemzet. Joh 11:51 Ezt pedig magától nem mondta, hanem főpap lévén abban az esztendőben, próféciát mondott. Mert Jézusnak meg kellett halni a nemzetért; Joh 11:52 és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Istennek elszéledt gyermekeit is összegyűjtse egybe. Joh 11:53 Attól a naptól fogva most már tanácskoztak egymással, hogy őt megöljék. Joh 11:54 Jézus most már nem járt-kelt többé nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment onnét a sivataghoz közeli vidékre egy Efraim nevű városba, és ott időzött tanítványaival. Joh 11:55 Közel volt pedig a zsidók húsvétja; és sokan felmentek Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy beszenteltessék magukat. Joh 11:56 Keresték természetesen Jézust, és a templomban összeállva mondták: Mit gondoltok, talán nem jön fel az ünnepre? Joh 11:57 Parancsot adtak ki tudniillik a főpapok és a farizeusok, hogy ha valaki tudja, hol van, jelentse fel, hogy megfogják őt. Joh 12:1 Jézus pedig hat nappal húsvét előtt Bethániába ment, ahol az a meghalt Lázár volt, akit feltámasztott halottaiból. Joh 12:2 Természetesen vacsorát készítettek neki ott, és Márta szolgált fel; Lázár pedig egyike volt azoknak, akik vele asztalnál ültek. Joh 12:3 Mária pedig vévén egy font igazi, drága nárduskenetet, megkente Jézus lábait, és tulajdon hajával törülgette azokat; a ház pedig megtelt a kenet illatával. Joh 12:4 Azt mondta erre egyik tanítványa, Iskariót Simon fia, Júdás, aki őt elárulandó volt: Joh 12:5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és adták volna a szegényeknek? Joh 12:6 Ezt pedig nem azért mondta, mert a szegényekre volt gondja, hanem mert tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit beletettek, elsikkasztotta. Joh 12:7 Azt mondta erre Jézus: Hagyd őt; temetésem napjára tartotta ezt. Joh 12:8 Hiszen a szegényeket mindenkor megkapjátok magatoknál; de engem nem kaptok meg mindenkor. Joh 12:9 A zsidók közül most már nagy sokaság tudta meg, hogy ott van; és oda mentek, nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott halottaiból. Joh 12:10 Tanácskoztak pedig a főpapok, hogy Lázárt is megöljék; Joh 12:11 mert sokan őérte mentek a zsidók közül, és hittek Jézusban. Joh 12:12 Másnap a nagy sokaság, mely az ünnepre jött, hallván, hogy jön Jézus Jeruzsálembe, Joh 12:13 vette a pálmaágakat és kiment elébe, és kiáltotta: Hozsánna; áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel királya! Joh 12:14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felült reá, mint meg van írva: Joh 12:15 Ne félj, Cijón leánya; íme királyod jön, szamárcsikón ülve. Joh 12:16 Ezeket pedig nem értették tanítványai először; csak mikor megdicsőíttetett Jézus, akkor jutott eszükbe, hogy ezek voltak írva felőle, és ezeket tették vele. Joh 12:17 A sokaság, mely vele volt, mikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, természetesen bizonyságot tett. Joh 12:18 Elébe is azért ment a sokaság, mert hallotta, hogy ő ezt a jelt cselekedte. Joh 12:19 A farizeusok tehát azt mondták egymásnak: Látjátok, hogy nem értek semmit? Íme, a világ utána ment. Joh 12:20 Voltak pedig néhányan hellének azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen; Joh 12:21 ezek most már a galileai Bethsaidából való Filephez mentek, és kérték őt, mondván: Uram, szeretnők Jézust látni. Joh 12:22 Filep ment és mondta Andrásnak; András ment, meg Filep, és mondták Jézusnak. Joh 12:23 Jézus pedig felelt nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Embernek Fia: Joh 12:24 Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem a földbe esve meg nem hal, egyedül maga marad; ha pedig meghal, sok gyümölcsöt terem. Joh 12:25 Aki szereti életét, elveszti azt; és aki gyűlöli életét ezen a világon, örök életre tartja meg azt. Joh 12:26 Ha nekem szolgál valaki, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. És ha valaki nekem szolgál, megtiszteli azt az Atya. Joh 12:27 Most az én lelkem nyugtalan; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától! De ezért jöttem erre az órára. Joh 12:28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre szó jött az égből: Meg is dicsőítettem, ismét meg is dicsőítem. Joh 12:29 A sokaság erre, mely ott állt és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azt mondták, hogy angyal szólt neki. Joh 12:30 Felelt Jézus és azt mondta: Nem énértem lett e szó, hanem tiértetek. Joh 12:31 Most van ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme. Joh 12:32 És én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok. Joh 12:33 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. Joh 12:34 Felelt neki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus megmarad örökké; hogy mondod hát te, hogy az Ember Fiának fel kell emeltetnie; kicsoda ez az Embernek Fia? Joh 12:35 Erre azt mondta nekik Jézus: Még egy kevés ideig a világosság köztetek van. Járjatok, míg a világosság veletek van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket. És aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy. Joh 12:36 Míg a világosság veletek van, higgyetek a világosságban, hogy világosság fiai legyetek. Ezeket beszélte Jézus, és elmenvén elrejtőzött előlük. Joh 12:37 Noha pedig ő ennyi jelt cselekedett előttük, nem hittek benne, Joh 12:38 hogy beteljesedjék Jesaja próféta szava, melyet mondott: Uram, ki hitt a mi prédikálásunknak; és az Úrnak karja kinek jelent meg? Joh 12:39 Azért nem tudtak hinni, mert ismét Jesaja mondta: Joh 12:40 Megvakította szemeiket, és megkeményítette szívüket; hogy nehogy lássanak szemeikkel, és értsenek szívükkel és megtérjenek, és meggyógyítsam őket. Joh 12:41 Ezeket mondta Jesaja, mikor látta az ő dicsőségét és szólott felőle. Joh 12:42 Mindazáltal az elöljárók közül is sokan hittek benne; de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből. Joh 12:43 Mert jobban szerették az emberek dicsőségét, mint az Isten dicsőségét. Joh 12:44 Jézus pedig kiáltott és azt mondta: Aki bennem hisz, nem bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött. Joh 12:45 És aki engem lát, látja azt, aki engem küldött. Joh 12:46 Én világosságul jöttem a világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon. Joh 12:47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Joh 12:48 Aki elvet engem és nem fogadja el beszédeimet, van annak, aki elítélje őt; az Ige, melyet szóltam, az ítéli el azt az utolsó napon. Joh 12:49 Mert én magamtól nem beszéltem; hanem aki küldött engem, az Atya, az adott nekem parancsot, mit mondjak és mit beszéljek. Joh 12:50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket tehát én beszélek, amint az Atya mondta nekem, úgy beszélem. Joh 13:1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen ebből a világból az Atyához, mivel szerette a világban levő övéit, utoljára megtisztelte őket. Joh 13:2 És vacsora után, mikor az ördög már belesugallta Iskariót Simon fiának, Júdásnak szívébe, hogy őt elárulja, Joh 13:3 bár tudta Jézus, hogy mindent kezébe adott neki az Atya, és hogy az Istentől jött ki és az Istenhez megy, Joh 13:4 felkelt a vacsorától és letette felsőruháját, és egy kendőt vévén, körülkötötte magát. Joh 13:5 Aztán vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte mosni a tanítványok lábait, és megtörölni a kendővel, mellyel körül volt kötve. Joh 13:6 Mikor így Simon Péterhez érkezett, az azt mondta neki: Uram, te mosod meg az én lábaimat?! Joh 13:7 Felelt Jézus, és azt mondta neki: Mit cselekszem én, te nem tudod most, de megérted ezután. Joh 13:8 Azt mondta neki Péter: Az én lábaimat soha meg nem mosod. Felelt neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, nincs hozzám közöd. Joh 13:9 Azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is. Joh 13:10 Azt mondta neki Jézus: Aki megfÚrdött, annak csak a lábait szükséges megmosni, különben egészen tiszta; és ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Joh 13:11 Mert tudta, ki az, aki őt elárulja; azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták. Joh 13:12 Mikor pedig megmosta lábaikat és felvette felsőruháját, ismét leülvén, azt mondta nekik: Értitek, mit cselekedtem veletek? Joh 13:13 Ti engem Mesternek és Úrnak hívtok; és jól mondjátok, mert az vagyok. Joh 13:14 Ha tehát én megmostam a ti lábaitokat, az Úr és a Mester; nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Joh 13:15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek. Joh 13:16 Bizony, bizony mondom nektek, a szolga nem nagyobb uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki őt küldte. Joh 13:17 Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. Joh 13:18 Nem mindnyájatokról mondom; én tudom, kiket választottam: de hogy beteljesedjék az Írás: Aki velem eszi a kenyeret, felemelte sarkát ellenem. Joh 13:19 Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyetek, hogy én vagyok. Joh 13:20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki befogadja, ha valakit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Joh 13:21 Ezeket mondván Jézus, felháborodott szellemben, és bizonyságot tett és azt mondta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem. Joh 13:22 Erre a tanítványok egymásra néztek, bizonytalankodva, kiről mondja. Joh 13:23 Tanítványai közül pedig az egyik Jézus kebele felől ült, akit Jézus szeretett; Joh 13:24 ennek intett tehát Simon Péter, hogy tudja meg, ki az, akiről szólt. Joh 13:25 Az pedig Jézus mellére hajolva azt mondta neki: Uram, ki az? Joh 13:26 Felelt Jézus: Az, akinek én bemártván a falatot, odaadom. És bemártván a falatot, Iskariót Simon fiának, Júdásnak adta. Joh 13:27 És a falat után akkor belement a Sátán abba; Jézus pedig azt mondta neki: Amit cselekszel, cselekedd hamar! Joh 13:28 De ezt az asztaltársaságból senki sem értette, mire mondta neki. Joh 13:29 Mert némelyek azt gondolták, mivel az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy a szegényeknek hogy valamit adjon. Joh 13:30 Elvévén tehát a falatot, az tüstént kiment; éjszaka volt pedig. Joh 13:31 Mikor pedig kiment, azt mondta Jézus: Most dicsőíttetett meg az Embernek Fia, és az Isten megdicsőíttetett őbenne. Joh 13:32 Ha az Isten megdicsőíttetett őbenne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, és ezennel megdicsőíti őt. Joh 13:33 Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok. Kerestek majd engem, és, mint a zsidóknak mondtam, hogy ahova én megyek, ti nem jöhettek, most nektek is mondom: Joh 13:34 új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást. Joh 13:35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van bennetek egymáshoz. Joh 13:36 Azt mondta neki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felelt neki Jézus: Ahova megyek, nem követhetsz most engem; később követni fogsz. Joh 13:37 Azt mondta neki Péter: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted! Joh 13:38 Felelt neki Jézus: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. Joh 14:1 Ne nyugtalankodjék a szívetek; higgyetek az Istenben, és higgyetek énbennem. Joh 14:2 Az én Atyám házában sok szállás van; ha pedig nem volna, megmondanám nektek; mert megyek nektek helyet készíteni. Joh 14:3 És ha elmegyek és elkészítem nektek a helyet, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Joh 14:4 És ahova én megyek, tudjátok az utat. Joh 14:5 Azt mondta neki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy; hogy tudjuk az utat? Joh 14:6 Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem jöhet az Atyához, hanem csak énáltalam. Joh 14:7 Ha engem megismertetek volna, Atyámat is megismertétek volna; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Joh 14:8 Azt mondta neki Filep: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és elég nekünk. Joh 14:9 Azt mondta neki Jézus: Ennyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; hogy mondod hát te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Joh 14:10 Nem hiszed, hogy én az Atyában, és az Atya énbennem van? A beszédeket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom; az Atya pedig, aki bennem lakik, maga cselekszi a cselekedeteket: Joh 14:11 higgyetek nekem, hogy én az Atyában és az Atya én bennem van; ha másképp nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem. Joh 14:12 Bizony, bizony mondom nektek, aki énbennem hisz, amely cselekedeteket én cselekszem, az is cselekedni fogja, és azoknál nagyobbakat fog cselekedni; mert én az én Atyámhoz megyek, Joh 14:13 és bármit kértek az én nevemben, azt megcselekszem; hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Joh 14:14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem. Joh 14:15 Ha szerettek engem, parancsolataimat megtartsátok. Joh 14:16 És én kérem az Atyát, és más szószólót ad nektek, hogy veletek maradjon örökre, Joh 14:17 az igazság Szellemét, akit a világ nem vehet, mert nem látja őt, meg sem ismeri őt; de ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. Joh 14:18 Nem hagylak benneteket árván; eljövök hozzátok. Joh 14:19 Még egy kicsi, és a világ már nem lát engem, de ti láttok engem; mert én élek és ti élni fogtok. Joh 14:20 Azon a napon megtudjátok ti, hogy én Atyámban vagyok, és ti bennem, és én bennetek. Joh 14:21 Aki tudja az én parancsolataimat és megtartja azokat, az az, aki engem szeret; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám; én is szeretem azt, és kijelentem neki magamat. Joh 14:22 Azt mondta neki Júdás, nem az Iskariót: Uram, hogy esik, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? Joh 14:23 Felelt Jézus, és azt mondta neki: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja, és az én Atyám szeretni fogja azt, és őhozzá megyünk és nála készítünk lakást. Joh 14:24 Aki nem szeret engem, az én beszédeimet nem tartja meg; és az a beszéd, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött, az Atyáé. Joh 14:25 Ezeket beszéltem nektek veletek laktomban; Joh 14:26 a szószóló pedig a Szent Szellem, akit küldeni fog az Atya az én nevemben, az titeket megtanít mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Joh 14:27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, mint a világ adja; ne nyugtalankodjék a szívetek és ne féljen. Joh 14:28 Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához; mert az Atya nagyobb énnálam. Joh 14:29 És most megmondtam nektek, mielőtt meglenne; hogy mikor meglesz, higgyetek. Joh 14:30 Már nem sokat beszélek veletek, mert jön e világ fejedelme. És hozzám nincs köze, Joh 14:31 hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és mint az Atya parancsolta nekem, úgy cselekszem; keljetek fel, menjünk el innét! Joh 15:1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Joh 15:2 Amely szőlővessző bennem gyümölcsöt nem terem, azt mind eltávolítja; és amelyik gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Joh 15:3 Már ti tiszták vagytok az igéért, melyet szóltam nektek. Joh 15:4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Mint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkében marad; úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok. Joh 15:5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én benne, terem sok gyümölcsöt; mert rajtam kívül semmit nem cselekedhettek. Joh 15:6 Ha valaki nem marad bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad, és összeszedik őket és a tűzre vetik, és égnek. Joh 15:7 Ha bennem maradtok és beszédeim bennetek maradnak, amit csak akartok, kérjetek és meglesz nektek. Joh 15:8 Abban dicsőíttetik az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremtek; és az én tanítványaim lesztek. Joh 15:9 Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket; maradjatok meg szeretetemben. Joh 15:10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben; mint én megtartottam Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Joh 15:11 Ezeket beszéltem nektek, hogy az én örömem lakozzék bennetek és teljes örömetek legyen. Joh 15:12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket. Joh 15:13 Annál nagyobb szeretet senkiben sem lehet, hogy valaki életét adja barátaiért. Joh 15:14 Ti barátaim vagytok nekem, ha azokat megcselekszitek, amiket parancsolok nektek. Joh 15:15 Titeket már nem mondalak szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit művel ura; hanem barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek. Joh 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Joh 15:17 Ezeket parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. Joh 15:18 Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Joh 15:19 Ha a világból valók volnátok, a világ szeretne, mint sajátját; de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én kiválasztottalak benneteket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. Joh 15:20 Emlékezzetek szavamra, melyet mondtam nektek: a szolga nem nagyobb uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják. Joh 15:21 De mindezeket az én nevemért cselekszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött. Joh 15:22 Ha nem jöttem és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük; most pedig nincs mentségük bűnükre. Joh 15:23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Joh 15:24 Ha nem cselekedtem volna köztük a cselekedeteket, melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; most pedig, bár látták, mégis gyűlölnek, mind engem, mind Atyámat. Joh 15:25 Hanem [mindez azért van,] hogy beteljesedjék a mondás, mely meg van írva törvényükben, hogy gyűlöltek engem ok nélkül. Joh 15:26 De mikor eljön a Szószóló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Szelleme, ki az Atyától származik, az majd bizonyságot tesz énrólam. Joh 15:27 De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. Joh 16:1 Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Joh 16:2 A gyülekezetekből kirekesztenek benneteket; sőt jön idő, hogy mindenki, aki megöl titeket, azt gondolja, hogy szolgálatot teljesít az Istennek. Joh 16:3 És ezeket azért fogják cselekedni, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Joh 16:4 Azért beszéltem pedig ezeket nektek, hogy mikor eljön az óra, jussanak eszetekbe, hogy én megmondtam nektek; eleitől fogva pedig azért nem mondtam nektek ezeket, mert veletek voltam. Joh 16:5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki engem küldött, és senki sem kérdez meg közületek: Hová mégy? Joh 16:6 Hanem mivel ezeket beszéltem nektek, a szomorúság eltöltötte szíveteket. Joh 16:7 De én az igazságot mondom nektek, jobb nektek, hogy én elmenjek. Mert ha el nem megyek, a Szószóló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm hozzátok. Joh 16:8 És mikor az eljön, ráolvas a világra bűnt, igazságot és ítéletet. Joh 16:9 Bűnt, mert nem hisznek énbennem; Joh 16:10 igazságot, merthogy én az Atyához megyek, és már nem láttok engem; Joh 16:11 ítéletet, mert e világ fejedelme megítéltetett. Joh 16:12 Még sok mondanivalóm van nektek, de most el nem hordozhatjátok. Joh 16:13 De ha eljön az, az igazság Szelleme, elvezérel titeket a teljes igazságra; mert nem magától szól, hanem amiket hall, azokat szólja, és az eljövendőket hirdeti nektek. Joh 16:14 Az engem dicsőíteni fog, mert az enyémből veszi és hirdeti nektek. Joh 16:15 Minden, amije az Atyának van, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből veszi és hirdeti nektek. Joh 16:16 Még egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem. Joh 16:17 Azt mondták erre némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem; és: Mert én elmegyek az Atyához? Joh 16:18 Azt mondták tehát: Ez micsoda, amit mond, a „kicsi? Nem tudjuk, mit beszél. Joh 16:19 Észrevette pedig Jézus, hogy meg akarnák őt kérdezni, és azt mondta nekik: Arról tudakozódtok egymás közt, hogy azt mondtam: egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem? Joh 16:20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy sírni és jajgatni fogtok ti, a világ pedig örül; ti szomorkodni fogtok, de szomorúságotok örömre fordul. Joh 16:21 Az asszonynak, mikor szül, szomorúsága van, mert eljött az ő órája; de mikor megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a nyomorúságra örömében, hogy ember született a világra. Joh 16:22 Nektek is tehát most szomorúságtok van; de ismét meglátlak benneteket, és örülni fog szívetek, és örömeteket senki el nem veszi tőletek. Joh 16:23 És azon napon engem nem kérdeztek meg semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Joh 16:24 Mostanáig nem kértetek semmit az én nevemben; kérjetek és megkapjátok, hogy örömetek teljes legyen. Joh 16:25 Ezeket hasonlatokban mondtam nektek; de eljön az idő, mikor már nem hasonlatokban beszélek nektek, hanem nyíltan szólok hozzátok az én Atyámról. Joh 16:26 Azon a napon az én nevemben kértek; és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát érettetek: Joh 16:27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. Joh 16:28 Kijöttem az Atyától és eljöttem a világra; ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. Joh 16:29 Azt mondták neki tanítványai: Íme most nyíltan beszélsz, és semmi hasonlatot nem mondasz. Joh 16:30 Most tudjuk, hogy tudsz mindent, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél ki. Joh 16:31 Felelt nekik Jézus: Most hiszitek? Joh 16:32 Íme eljön az óra, és már eljött, hogy szétszóródjatok, ki-ki a sajátjába, és engem egyedül hagyjatok. És nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Joh 16:33 Ezeket beszéltem nektek, hogy én bennem békességetek legyen. A világban nyomorúságotok van; de bízzatok, én legyőztem a világot. Joh 17:1 Ezeket beszélte Jézus, és felemelte szemeit az égre, és azt mondta: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad megdicsőítsen téged; Joh 17:2 úgy amint teljhatalmat adtál neki minden testen, hogy valakiket neki adtál, adjon azoknak örök életet. Joh 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldöttél, Jézus Krisztust. Joh 17:4 Én megdicsőítettelek téged a földön: elvégeztem a munkát, melyet nekem adtál, hogy véghezvigyem. Joh 17:5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál, azzal a dicsőséggel, mely volt nekem, mielőtt a világ lett, tenálad. Joh 17:6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból; tieid voltak és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották. Joh 17:7 Most megtudták, hogy minden, amit adtál nekem, tőled van; Joh 17:8 mert az igéket, melyeket adtál nekem, nekik adtam; és ők elfogadták, és valóban megtudták, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Joh 17:9 Én őérettük könyörgök; nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid; Joh 17:10 és az enyémek mind a tieid, és a tieid az enyémek; és bennük dicsőíttetem meg. Joh 17:11 És nem vagyok többé a világon, és ezek a világon vannak, és én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy legyenek egyek, mint mi. Joh 17:12 Mikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a te nevedben; akiket nekem adtál, megőriztem, és senki azok közül el nem veszett, csak a veszedelem fia, hogy az Írás beteljesedjék. Joh 17:13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket beszélem a világon, hogy legyen velük az én örömem, megteljesedve bennük. Joh 17:14 Én nekik adtam a te igédet, és a világ meggyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint én nem vagyok a világból való. Joh 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Joh 17:16 Nem a világból valók, mint én nem a világból való vagyok. Joh 17:17 Szenteld meg őket az igazságban; a te igéd igazság. Joh 17:18 Mint engem elküldöttél a világra, én is elküldöm őket a világra, Joh 17:19 és felszentelem magamat érettük, hogy ők is legyenek megszenteltek igazságban. Joh 17:20 De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk folytán hisznek énbennem; Joh 17:21 hogy mindnyájan egyek legyenek; mint te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is mibennünk egyek legyenek; hogy elhiggye a világ, hogy te küldöttél engem. Joh 17:22 És én a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint mi egyek vagyunk; Joh 17:23 én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy megtudja a világ, hogy te küldöttél engem, és úgy szeretted őket, mint engem szerettél. Joh 17:24 Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek; hogy lássák az én dicsőségemet, melyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ megalapítása előtt. Joh 17:25 Igazságos Atya, és a világ téged nem ismert, de én ismertelek téged, és ezek megismerték, hogy te küldöttél engem; Joh 17:26 és a te nevedet megjelentettem nekik és megjelentem; hogy az a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én bennük legyek. Joh 18:1 Miután ezeket mondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron patakán túl, ahol volt egy kert, amelybe bementek, ő és tanítványai. Joh 18:2 Tudta pedig Júdás is, aki őt elárulta, azt a helyet; mert sokszor jött ott össze Jézus a tanítványaival. Joh 18:3 Júdás tehát vévén a csapatot, és a főpapoktól és farizeusoktól szolgákat, oda ment fáklyákkal, lámpákkal és fegyverekkel. Joh 18:4 Erre Jézus, aki mindent tudott, ami reá következik, kimenvén azt mondta nekik: Kit kerestek? Joh 18:5 Feleltek neki: A názáreti Jézust. Azt mondta nekik Jézus: Én vagyok. Közöttük állt pedig Júdás is, aki őt elárulta. Joh 18:6 Erre, amint azt mondta nekik, hogy „Én vagyok, hátraálltak és földre borultak. Joh 18:7 Erre ismét megkérdezte őket: Kit kerestek? Azok pedig azt mondták: A názáreti Jézust. Joh 18:8 Felelt Jézus: Mondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni. Joh 18:9 Hogy beteljesedjék a beszéd, melyet mondott: Akiket nekem adtál, nem vesztettem el közülük senkit. Joh 18:10 Erre Simon Péter, kinek volt kardja, kivonta azt, és megcsapta a főpap szolgáját, és levágta neki a jobb fülét. A neve pedig Málkusz volt. Joh 18:11 Azt mondta erre Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe kardodat! A poharat, melyet az Atya adott nekem, azt ne igyam ki? Joh 18:12 Erre a csapat és az ezredes és a zsidók szolgái megfogták Jézust és megkötözték őt, Joh 18:13 és először Annáshoz vitték; ugyanis ipa volt Kajafásnak,aki abban az esztendőben főpap volt. Joh 18:14 Kajafás pedig az volt, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember vesszen el a népért. Joh 18:15 Követte pedig Jézust Simon Péter és egy másik tanítvány. De az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és Jézussal együtt bement a főpap udvarába. Joh 18:16 Péter pedig kívül állt az ajtónál; mire kiment a másik tanítvány, aki a főpapnak ismerőse volt, és szólt az ajtóőrző leánynak, és bevezette Pétert. Joh 18:17 Azt mondta erre az ajtóőrző szolgáló Péternek: Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül való vagy? Az azt mondta: Nem vagyok. Joh 18:18 A cselédek és a szolgák pedig a tűznél álltak, melyet raktak, mert hideg volt, és fűtőztek; köztük állt pedig Péter is, és fűtőzött. Joh 18:19 A főpap pedig megkérdezte Jézust tanítványai felől és tanítása felől. Joh 18:20 Felelt neki Jézus: Én nyíltan szólottam a világnak: én mindenkor a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindenünnen összegyűlnek, és titkon nem beszéltem semmit. Joh 18:21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik; íme azok tudják, mit mondtam én. Joh 18:22 Mikor pedig ezeket mondta, egy szolga, aki ott állt, Jézust arcul ütötte, mondván: Így felelsz a főpapnak? Joh 18:23 Felelt neki Jézus: Ha rosszul beszéltem, tégy bizonyságot a rosszról; ha pedig jól, miért versz engem? Joh 18:24 Elküldte őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Joh 18:25 Simon Péter pedig állt és fűtőzött. Azt mondták erre neki: Talán te is az ő tanítványai közül való vagy? Az megtagadta és azt mondta: Nem vagyok. Joh 18:26 Azt mondta a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét: Nem láttalak én téged a kertben ővele? Joh 18:27 Erre ismét megtagadta Péter, és a kakas tüstént megszólalt. Joh 18:28 Elvitték tehát Jézust Kajafástól a helytartóságra. Reggel volt pedig; és ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátlanokká ne tegyék magukat, hanem hogy megegyék a húsvéti bárányt. Joh 18:29 Kiment tehát Pilátus hozzájuk, és azt mondta: Micsoda vádat hoztok fel az ellen az ember ellen? Joh 18:30 Feleltek és azt mondták neki: Ha ez gonosztevő nem volna, nem adtuk volna őt kezedbe. Joh 18:31 Azt mondta erre nekik Pilátus: Vegyétek őt ti, és ítéljétek meg a ti törvényetek szerint. Azt mondták erre neki a zsidók: Nekünk nem szabad senkit megölnünk; Joh 18:32 hogy beteljesedjék Jézus szava, melyet mondott, mikor jelentette, micsoda halállal kell meghalnia. Joh 18:33 Erre bement Pilátus ismét a helytartóságra, és szólította Jézust és azt mondta neki: Te vagy a zsidók királya? Joh 18:34 Felelt neki Jézus: Magadtól mondod te ezt, vagy mások mondták neked rólam? Joh 18:35 Felelt Pilátus: Hát zsidó vagyok én? A saját nemzeted és a főpapok adtak téged kezembe; mit cselekedtél? Joh 18:36 Felelt Jézus: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim küzdenének, hogy ne adassam a zsidók kezébe; most azonban az én országom nem innét való. Joh 18:37 Azt mondta erre neki Pilátus: Tehát te mégis király vagy? Felelt Jézus: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Joh 18:38 Azt mondta neki Pilátus: Mi az igazság? És ezt mondván, ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: Én nem találok benne semmi bűnt. Joh 18:39 De szokás nálatok, hogy egyet elbocsássak nektek húsvétkor; akarjátok tehát, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? Joh 18:40 Felkiáltottak erre ismét mindnyájan, mondván: Ne ezt, hanem Barabbást! Az a Barabbás pedig rabló volt. Joh 19:1 Erre akkor fogta Pilátus Jézust, és megostoroztatta. Joh 19:2 És a katonák tövisből koronát fonván, fejére tették, és bíbor köpenyt adtak reá. Joh 19:3 És azt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya!; és arcul csapdosták őt. Joh 19:4 Erre ismét kiment Pilátus, és azt mondta nekik: Íme kihoztam őt nektek, hogy megtudjátok, hogy benne semmi bűnt nem találok. Joh 19:5 Erre kiment Jézus, a töviskoronát viselve, és a bíbor köpenyt. És azt mondta nekik: Ímhol az ember! Joh 19:6 Erre, mikor meglátták őt a főpapok és a szolgák, felkiáltottak, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Azt mondta nekik Pilátus: Vegyétek őt ti, és feszítsétek meg; mert én nem találok benne bűnt. Joh 19:7 Feleltek neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mert magát Isten Fiává tette. Joh 19:8 Mikor Pilátus ezt a beszédet hallotta, még inkább félt, Joh 19:9 és ismét bement a helytartóságra, és azt mondta Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem adott neki feleletet. Joh 19:10 Erre azt mondta neki Pilátus: Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy teljhatalmam van téged megfeszíteni, és teljhatalmam van téged elbocsátani? Joh 19:11 Felelt Jézus: Semmiféle teljhatalmad nem volna felettem, ha felülről nem adatott volna neked; ezért aki engem a kezedbe adott, annak nagyobb bűne van. Joh 19:12 Ennek folytán igyekezett őt Pilátus szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltottak, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy barátja a császárnak; mindenki, aki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak. Joh 19:13 Pilátus pedig, amint azt a beszédet hallotta, kihozatta Jézust, és felült a törvénytevő székbe, azon a helyen, melyet Kőpadolatnak, héberül pedig Gabbathának hívnak. Joh 19:14 Húsvét péntekje volt pedig, és mintegy hat óra. És azt mondta a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! Joh 19:15 Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Azt mondta nekik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Feleltek a főpapok: Nincs királyunk, csak császárunk! Joh 19:16 Erre aztán kezükbe adta őt nekik, hogy megfeszíttessék. Átvették tehát Jézust és elvitték; Joh 19:17 és keresztjét vive kiment az úgynevezett Koponya helyre, melyet héberül Golgothának hívnak; Joh 19:18 hol megfeszítették őt, és vele más kettőt, innen és amonnan, középen pedig Jézust. Joh 19:19 De feliratot is írt Pilátus, és a kereszt fölé tétette; írva volt pedig: A názáreti Jézus, a zsidók királya. Joh 19:20 Ezt a feliratot pedig sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust; és héberül, hellénül és latinul volt írva. Joh 19:21 Azt mondták erre Pilátusnak a zsidók főpapjai: Ne írd, hogy a zsidók királya; hanem hogy ő mondta: A zsidók királya vagyok. Joh 19:22 Felelt Pilátus: Amit megírtam, megírtam. Joh 19:23 A katonák most már, mikor megfeszítették Jézust, vették ruháit és négy részre osztották, mindegyik katonának egy részt, és a köntöst. A köntös pedig varrás nélkül való volt, fölülről végig egybeszőtt. Joh 19:24 Azt mondták tehát egymásnak: Ne hasogassuk ezt el, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen; hogy beteljesedjék az Írás, mely ezt mondja: Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák tehát ezeket megcselekedték. Joh 19:25 A Jézus keresztje mellett állottak pedig az ő anyja, és anyja nővére, Mária, a Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Joh 19:26 Jézus tehát, látván anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, ott állani, azt mondta anyjának: Asszony, ímhol a te fiad. Joh 19:27 Azután azt mondta a tanítványnak: Ímhol a te anyád. És attól az órától fogva magához fogadta őt a tanítvány. Joh 19:28 Ezután, tudván Jézus, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, azt mondta: Szomjúhozom. Joh 19:29 Volt pedig ott egy edény ecettel teli; azok tehát egy szivacsot megtöltvén ecettel és izsópszárra tévén, szájához nyújtották neki. Joh 19:30 Mikor pedig elvette az ecetet Jézus, azt mondta: Elvégeztetett; és lehajtván fejét, kibocsátotta szellemét. Joh 19:31 A zsidók pedig, hogy ne maradjanak a kereszten a testek szombaton, mivel péntek volt (mert az a szombat nagy nap volt), kérték Pilátust, hogy lábszáraikat törjék meg és vegyék le őket. Joh 19:32 Jöttek tehát a katonák, és az elsőnek megtörték lábszárait, a másikét is, akivel együtt feszíttetett meg; Joh 19:33 de mikor Jézushoz értek, amint látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg lábszárait; Joh 19:34 hanem az egyik katona lándzsával megdöfte oldalát, és tüstént vér és víz jött ki. Joh 19:35 És aki látta, az tett bizonyságot, és igazi az ő bizonyságtétele, és az tudja, hogy igazat mond, hogy ti higgyetek. Joh 19:36 Mert ezek azért lettek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontja meg ne töressék. Joh 19:37 És ismét más Írás azt mondja: Meglátják, akit átszegeztek. Joh 19:38 Ezek után pedig kérte Pilátust az arimathiai József (aki tanítványa volt Jézusnak, de titkon a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse Jézus testét; és megengedte Pilátus. Elment tehát és levette Jézus testét. Joh 19:39 De eljött Nikodémus is (az, aki először éjszaka ment Jézushoz), hozván egy mirha és áloé keveréket, mintegy száz fontot. Joh 19:40 Erre vették a Jézus testét, és lepedőkbe kötözték azt a fűszerszámokkal, mint szokásuk a zsidóknak temetni. Joh 19:41 Volt pedig azon a helyen, ahol megfeszíttetett, egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki nem helyeztetett. Joh 19:42 Tehát a zsidók péntekje miatt, mert az a sír közel volt, ott helyezték el Jézust. Joh 20:1 A hét első napján pedig reggel, mikor még sötét volt, Mária Magdolna elment a sírhoz; és látta, hogy a kő el van véve a sírról. Joh 20:2 Erre elfutott, és elment Simon Péterhez, és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették őt. Joh 20:3 Erre kiment Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz; Joh 20:4 futott pedig mind a kettő együtt. És a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és előbb a sírhoz érkezett; Joh 20:5 és behajolván látta a lepedőket letéve, be azonban nem ment. Joh 20:6 Erre megérkezett Simon Péter, aki utána jött, és bement a sírba, és látta a lepedőket letéve, Joh 20:7 és a keszkenőt, mely a fején volt, nem a lepedőkkel együtt letéve, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Joh 20:8 Akkor erre bement a másik tanítvány is, aki elsőnek érkezett a sírhoz, és látott és hitt. Joh 20:9 Mert nem értették még az Írást, hogy neki halottaiból fel kell támadni. Joh 20:10 Erre a tanítványok visszamentek ismét övéikhez; Joh 20:11 Mária pedig a sír mellé állt kívül, és sírt; amint azonban sírt, behajolt a sírba, Joh 20:12 és látott két angyalt fehérben, egyiket fejtől, másikat lábtól ülni ott, ahol Jézus teste feküdt volt. Joh 20:13 És azok azt mondták neki: Asszony, miért sírsz? Azt mondta nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. Joh 20:14 És ezeket mondván hátrafordult, és látta Jézust ott állni; és nem tudta, hogy Jézus. Joh 20:15 Azt mondta nekik Jézus: Asszony, mért sírsz; kit keresel? Az azt vélvén, hogy a kertész, azt mondta neki: Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hova tetted őt; és én elviszem őt. Joh 20:16 Azt mondta neki Jézus: Mária! Az megfordulva azt mondta neki: Rabbóni, azaz: Mester! Joh 20:17 Azt mondta neki Jézus: Ne illess engem, mert még nem mentem fel az én Atyámhoz; hanem menj el az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Joh 20:18 Elment Mária Magdolna, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és ezeket mondta neki. Joh 20:19 Mikor pedig este volt azon a napon, a hét első napján, és az ajtók be voltak zárva ott, ahol a tanítványok össze voltak gyűlve, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, és megállt a középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek! Joh 20:20 És azt mondván, megmutatta nekik kezeit és oldalát; örvendeztek erre a tanítványok, hogy látták az Urat. Joh 20:21 Erre azt mondta nekik Jézus ismét: Békesség nektek! Mint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Joh 20:22 És ezt mondván rájuk lehelt, és azt mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet! Joh 20:23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, azoknak megbocsáttatnak; akiknek megtartjátok, megtartatnak. Joh 20:24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, aki Kettősnek mondatik, nem volt velük, mikor Jézus eljött. Joh 20:25 Mondták tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. De ő azt mondta nekik: Ha nem látom kezein a szegek helyét, és nem bocsátom ujjamat a szegek helyébe, és nem bocsátom kezemet oldalába, nem hiszem. Joh 20:26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak tanítványai, Tamás is velük. Eljött Jézus, ajtó bezárolva, és megállt a középen, és azt mondta: Békesség nektek! Joh 20:27 Aztán azt mondta Tamásnak: Hozd ide ujjadat, és nézd meg kezeimet; és hozd kezedet és bocsásd oldalamba; és ne légy hitetlen, hanem hívő. Joh 20:28 És felelt Tamás és azt mondta neki: Én Uram és én Istenem! Joh 20:29 Azt mondta neki Jézus: Mert láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem láttak és hittek. Joh 20:30 Még sok más jelt is cselekedett ugyan Jézus tanítványai előtt, melyek nincsenek megírva ebben a könyvben; Joh 20:31 de ezek megírattak, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy hívén életetek legyen az ő nevében. Joh 21:1 Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak, a Tibériás tengerénél. Így jelentette pedig meg: Joh 21:2 Együtt voltak Simon Péter és Tamás, aki Kettősnek mondatik, és Nátánáel, ki a galileai Kánából való volt, és Zebedeus fiai, és más kettő az ő tanítványai közül. Joh 21:3 Azt mondta nekik Simon Péter: Elmegyek halászni. Azt mondták neki. Elmegyünk mi is veled. Elmentek és tüstént beszálltak a hajóba, és azon az éjszakán nem fogtak semmit. Joh 21:4 Mikor pedig már reggel lett, megállt Jézus a parton; azonban a tanítványok nem tudták, hogy Jézus. Joh 21:5 Jézus pedig azt mondta nekik: Gyermekeim, nincs-e valami ennivalótok? Felelték neki: Nincs. Joh 21:6 Ő pedig azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldala felől, és találtok. Erre kivetették, és kihúzni már nem bírták a halak sokasága miatt. Joh 21:7 Azt mondta erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, Péternek: Az Úr az! Erre Simon Péter, amint hallotta, hogy az Úr az, felső ruháját magára övezte (mert le volt vetkőzve), és belevetette magát a tengerbe. Joh 21:8 A többi tanítványok pedig a hajón mentek (mert nem messze voltak a földtől, csak mintegy kétszáz singnyire), és húzták a hálót a halakkal. Joh 21:9 Amint pedig a szárazra léptek, tűzrakást pillantottak meg, és halat rátéve, és kenyeret. Joh 21:10 Azt mondta nekik Jézus: Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok. Joh 21:11 Beszállt Simon Péter és kihúzta a hálót a szárazra, tele százötvenhárom nagy hallal; és noha annyi volt, nem szakadt el a háló. Joh 21:12 Azt mondta nekik Jézus: Jertek, reggelizzetek. De senki nem merte őt a tanítványok közül megkérdezni: Ki vagy te?, tudván, hogy az Úr. Joh 21:13 Erre Jézus odament, vette a kenyeret és nekik adta, és a halat hasonlóképpen. Joh 21:14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus tanítványainak, miután feltámadt halottaiból. Joh 21:15 Mikor pedig megreggeliztek, azt monda Simon Péternek Jézus: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Azt mondta neki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged. Azt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Joh 21:16 Azt mondta neki ismét, másodszor: Simon, Jóna fia, szeretsz engem? Azt mondta neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Azt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Joh 21:17 Azt mondta neki harmadszor: Simon, Jóna fia, szeretsz engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor mondta neki: „Szeretsz engem?, és azt mondta neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. Azt mondta neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! Joh 21:18 Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; mikor pedig megvénülsz, kiterjeszted kezeidet, és más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. Joh 21:19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelentse, micsoda halállal fogja megdicsőíteni az Istent. És ezt mondván, szólt neki: Kövess engem! Joh 21:20 Megfordulván pedig Péter, meglátta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki is a vacsorán mellére hajolt és azt mondta: Uram, ki az, aki téged elárul? Joh 21:21 Ezt látván Péter, azt mondta Jézusnak: Uram, hát ebből mi lesz? Joh 21:22 Azt mondta neki Jézus: Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, míg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem! Joh 21:23 Erre kiment ez a beszéd a testvérek közé, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg; hanem: Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, míg eljövök, mit tartozik rád? Joh 21:24 Ez az a tanítvány, aki ezekről bizonyságot tesz, és ezeket írta; és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. Joh 21:25 De van sok egyéb is, amit Jézus cselekedett, amit ha egyenként megírnánk, úgy vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, melyeket írnának. Ámen. Act 1:1 Az első könyvet készítettem, oh Theofilusz, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, Act 1:2 addig a napig, melyen felvitetett, miután hagyakozott az apostoloknak, akiket Szent Szellem által kiválasztott. Act 1:3 Kiknek meg is mutatta magát élve kínszenvedése után, sok bizonyító jellel, negyven napon át megjelenvén nekik, és szólván az Isten országára vonatkozó dolgokról. Act 1:4 És magához gyűjtvén megparancsolta nekik, hogy el ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, amit hallottatok tőlem. Act 1:5 Mert János ugyan vízzel keresztelt, de ti Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni nem sokkal ezek után a napok után. Act 1:6 Erre az összegyűltek megkérdezték őt, mondván: Uram, vajon ebben az időben állítod helyre az országot Izráelnek? Act 1:7 De azt mondta nekik: Nem a ti dolgotok időket és alkalmakat tudni, melyeket az Atya tulajdon teljhatalmába helyezett; Act 1:8 hanem vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljön reátok, és lesztek nekem tanúim Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld végéig. Act 1:9 És mikor ezeket mondta, láttukra felemeltetett, és egy felhő felvette őt szemeik elől. Act 1:10 És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elment, íme két férfiú állott mellettük fehér ruhában, Act 1:11 kik is azt mondták: Galileabeli férfiak, mit álltok itt a mennybe nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy fog eljönni, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe. Act 1:12 Akkor visszatértek Jeruzsálembe az úgynevezett Olajfák hegyéről, mely közel van Jeruzsálemhez, egy szombatnapi út. Act 1:13 És mikor odaértek, felmentek a felházba, ahol szállva voltak Péter, Jakab, János, András, Filep, Tamás, Bertalan, Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia. Act 1:14 Ezek mindnyájan állhatatosak voltak egy szívvel-lélekkel az imádkozásban és a könyörgésben az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával, és az ő fivéreivel együtt. Act 1:15 És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, azt mondta (volt pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság): Act 1:16 Atyámfiai, férfiak, be kellett teljesedni az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust. Act 1:17 Mert közibénk számláltatott, és ezt a szolgálatot nyerte osztályrészül. Act 1:18 Ez bizony mezőt szerzett a hamisság béréből, és hanyatt-homlok lezuhanva kettérepedt és minden béle kiomlott; Act 1:19 és tudomására jutott mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak, úgyhogy ezt a mezőt az ő tulajdon nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezik. Act 1:20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében:Legyen tanyája pusztaság, és ne legyen, aki abban lakjék; Az ő tisztét más vegye el. Act 1:21 Kell tehát, hogy amely férfiak velünk jártak minden időben, míg az Úr Jézus velünk járt-kelt, Act 1:22 kezdve a János keresztségétől addig a napig, melyen felvitetett tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonyságtevőjévé legyen velünk. Act 1:23 És előállítottak kettőt, Józsefet, az úgynevezett Barsabást, kinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást. Act 1:24 És imádkozván azt mondták: Te, Uram, ki mindenek szívét ismered, mutasd meg e kettő közül egyiket, akit kiválasztottál, Act 1:25 hogy elvegye osztályrészét ennek a szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedett Júdás, hogy az ő tulajdon helyére menjen. Act 1:26 És sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostolhoz számíttatott. Act 2:1 És mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan egy szívvel-lélekkel együtt voltak. Act 2:2 És hirtelen zúgás, rendülés támadt az égből, mint egy erővel rohanó széltől, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Act 2:3 És eloszló nyelvek jelentek meg nekik, mintha tűzből lettek volna, és minden egyesre szállt közülük. Act 2:4 És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek más nyelveken beszélni, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy kifejezzék magukat. Act 2:5 Tartózkodtak pedig Jeruzsálemben zsidók, minden nemzetből való istenfélő férfiak az ég alatt; Act 2:6 és mikor ez a zúgás támadt, összegyűlt a tömeg és megzavarodott; mert mindenik a saját nyelvén hallotta őket beszélni. Act 2:7 Elálmélkodtak pedig mindnyájan és csodálkoztak, mondván egymásnak: Íme nem mind galileaiak-e ezek, akik beszélnek? Act 2:8 Hogyan halljuk hát mi ki-ki a saját nyelvén, amelyben születtünk? Act 2:9 Párthusok, médek, elámiták, és akik laknak Mezopotámiában, Júdeában, Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Act 2:10 Frígiában, Pamfíliában, Egyiptomban, és a Ciréné melletti Líbia részeiben, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, Act 2:11 krétaiak és arabok hallják, hogy a mi nyelvünkön beszélik az Istennek nagyságos dolgait. Act 2:12 Álmélkodtak pedig mindnyájan és zavarban voltak, mondván egyik a másiknak: Mi akar ez lenni? Act 2:13 Mások pedig csúfolódva mondták: Édes borral vannak tele. Act 2:14 De felállt Péter a tizeneggyel, felemelte szavát, és megmondta nekik: Zsidó férfiak, és ti mind, kik Jeruzsálemben tartózkodtok, ez legyen nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe szavamat! Act 2:15 Mert nem részegek ezek, mint ti gondoljátok, hiszen a nappalnak harmadik órája van; Act 2:16 hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: Act 2:17 És lesz az utolsó napokban, azt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre; és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak. Act 2:18 Sőt szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én szellememből, és prófétálnak. Act 2:19 És teszek csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön itt alant, vért és tüzet és füstnek gőzölgését. Act 2:20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré; mielőtt eljön az Úrnak napja, a nagy és fényességes. Act 2:21 És lesz, hogy mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, megtartatik. Act 2:22 Izráelita férfiak, halljátok meg e szavakat. A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodák és jelek által, amelyeket általa cselekedett az Isten közöttetek, mint magatok is tudjátok, Act 2:23 ezt, az Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből kiadatva, a törvény nélkül valók kezei által felszegezvén kivégeztétek. Act 2:24 Kit az Isten feltámasztott, megoldván a halál fájdalmait, aminthogy lehetetlen is volt neki attól fogva tartatnia. Act 2:25 Mert Dávid azt mondja őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor; mert jobbomon van, hogy meg ne inogjak. Act 2:26 Ezért örvend szívem és vigad nyelvem; még testem is reménységben lakozik: Act 2:27 mert nem hagyod az én lelkemet a halál országában; és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Act 2:28 Megjelentetted nekem az élet utait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt. Act 2:29 Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván mondanom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy meg is halt, el is temették, sírja is nálunk van mind e mai napig. Act 2:30 Tehát mivel próféta volt és tudta, hogy az Isten neki esküvel esküdött, hogy az ő ágyékának gyümölcséből fogja támasztani a Krisztust test szerint, hogy az ő királyi székébe ültesse, Act 2:31 a jövőbe látva a Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy az ő lelke nem hagyatott a halál országában, és az ő teste nem látott rothadást. Act 2:32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk. Act 2:33 Isten jobbjára emeltetvén tehát, és a Szent Szellem ígéretét elnyervén az Atyától, kitöltötte azt, amit most ti láttok és hallotok. Act 2:34 Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hanem ő mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, Act 2:35 míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá. Act 2:36 Bizonnyal tudja meg tehát Izráel egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, ezt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. Act 2:37 Amint pedig ezt hallották, szíven találta őket, és azt mondták Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Act 2:38 Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg, és keresztelkedjék meg mindenitek a Jézus Krisztus neve alapján a bűnök bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. Act 2:39 Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, és mindeneknek, akik a távolban vannak, valakiket csak elhív az Úr, a mi Istenünk. Act 2:40 Több más szóval is kérte és intette őket, mondván: Szakasszátok el magatokat ettől az álnok nemzedéktől! Act 2:41 Erre akik örömest vették beszédét, megkeresztelkedtek: és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek. Act 2:42 Kitartók voltak pedig az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Act 2:43 Félelem támadt pedig minden lélekben, és sok csoda és jel történt az apostolok által. Act 2:44 De akik hittek, mind együtt voltak, és mindenük közös volt; Act 2:45 és birtokaikat és vagyonukat eladták, és szétosztották a többieknek, amint kinek-kinek szüksége volt. Act 2:46 És naponként kitartván a templomban egy szívvel-lélekkel, és házanként megtörvén a kenyeret, nagy örömmel és tiszta szívvel részesültek eledelben; Act 2:47 dicsérvén az Istent és kedvesek lévén az egész népnél. Az Úr pedig naponként tett hozzá a gyülekezethez üdvözülendőket. Act 3:1 Ugyanakkor mentek egyszer fel a templomba Péter és János a kilenc órai imádságra, Act 3:2 mikor egy anyja méhétől fogva sánta embert vittek; akit naponként letettek a templomnak úgynevezett Ékes kapujához, hogy alamizsnát kérjen azoktól, akik a templomba bemennek. Act 3:3 Aki látván Pétert és Jánost, hogy be akarnak menni a templomba, kérte, hogy adjanak neki alamizsnát. Act 3:4 Péter pedig szemeit ráfüggesztve Jánossal, azt mondta: Tekints reánk! Act 3:5 Az pedig hozzájuk fordult, várva, hogy kap tőlük valamit. Act 3:6 Péter pedig azt mondta, ezüstöm és aranyam nincs nekem; hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! Act 3:7 És megfogván őt jobbkezénél fogva felkeltette; és nyomban megerősödtek lábai és bokái. Act 3:8 És felugorva megállt és járt, és bement velük a templomba, járva és ugrálva és dicsérve az Istent. Act 3:9 [És látta őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent.] Act 3:10 És megismerték őt, hogy ez volt az, aki alamizsnáért ült a templom Ékes kapujában; és elteltek bámulattal és álmélkodással afelett, ami vele történt. Act 3:11 Miután pedig el nem hagyta Pétert és Jánost a meggyógyított sánta, az egésznép álmélkodva összefutott hozzájuk az úgynevezett Salamon tornácába. Act 3:12 Ezt látván pedig Péter, felelt a népnek: Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek úgy mireánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna, hogy ez járjon? Act 3:13 Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust; kit ti elárultatok, és megtagadtátok őt Pilátus előtt, mikor az úgy ítélt, hogy elbocsátja. Act 3:14 De ti a szentet és igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkos embert adjon nektek ajándékba, Act 3:15 az élet fejedelmét pedig megöltétek. Kit az Isten feltámasztott halottaiból, aminek mi vagyunk a bizonyságai. Act 3:16 És az ő nevében való hit alapján az ő vére erősítette meg ezt, akit láttok és ismertek; és a hit, mely általa van, adta ennek ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára. Act 3:17 És most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen elöljáróitok is; Act 3:18 az Isten pedig amiket eleve hirdetett minden próféták szája által, hogy az ő Krisztusa elszenved, így töltötte be. Act 3:19 Bánjátok meg tehát és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek, hogy eljöjjenek az üdülés idői az Úr színe elől, Act 3:20 és elküldje nektek az imént hirdetett Jézus Krisztust, Act 3:21 kit az égnek kell magába fogadnia azokig az időkig, mikor mindenek helyreállíttatnak, melyekről az Isten beszélt minden szent prófétáinak szája által eleitől fogva. Act 3:22 Mert Mózes azt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek testvéreitek közül, mint engem; arra hallgassatok mindenben, amit csak nektek beszélni fog. Act 3:23 Lesz pedig, hogy minden lélek, mely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. Act 3:24 De minden próféta is, Sámueltől és a következőktől fogva, valahány csak beszélt, megjövendölte ezeket a napokat is. Act 3:25 Ti vagytok a próféták fiai, és a szövetségé, melyet Isten a mi atyáinkkal kötött, azt mondván Ábrahámnak: És a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. Act 3:26 Nektek támasztván fel Isten mindenek előtt az ő szolgáját, Jézust, elküldte őt titeket megáldani, hogy térjetek meg ki-ki a maga bűneiből. Act 4:1 Mialatt pedig ők a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papok és a templom elöljárója és a szadduceusok, Act 4:2 neheztelvén, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik Jézusban a halálból való feltámadást. Act 4:3 És rájuk vetették kezeiket, és őrizetbe tették őket másnapig; mert este volt. Act 4:4 De sokan azok közül, akik a beszédet hallották, hittek; és a férfiak száma mintegy ötezer lett. Act 4:5 Történt pedig másnap, hogy összegyűltek az ő vezetőik, véneik és írástudóik Jeruzsálemben, Act 4:6 és Annás, a főpap, és Kajafás, János és Sándor, és akik csak a főpapi nemből valók voltak. Act 4:7 És középre állítván kikérdezték őket: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt? Act 4:8 Akkor Péter, megtelve Szent Szellemmel, azt mondta nekik: Népnek vezetői és Izráel vénei! Act 4:9 Ha mi ma egy beteg emberrel való jótéteményért vonatunk kérdőre, ki által gyógyult ez meg: Act 4:10 legyen tudtotokra mindnyájatoknak és Izráel egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit az Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez előttetek egészségesen. Act 4:11 Ez az a fő, akit ti építők megvetettetek, ki lett a szegeletnek fejévé. Act 4:12 És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által nekünk meg kell tartatnunk. Act 4:13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak bátorszavúságát és észrevették, hogy tanulatlan és közönséges emberek, csodálkoztak és rájuk ismertek, hogy Jézussal valók voltak. Act 4:14 Mikor aztán az embert meglátták velük állani, akit meggyógyítottak, semmit sem tudtak visszafelelni; Act 4:15 hanem megparancsolván nekik, hogy menjenek ki a gyülekezetből, tanácskoztak egymással, mondván: Act 4:16 Mit csináljunk ezekkel az emberekkel? Merthogy nyilvánvaló jel történt általuk, mindenki előtt világos, aki Jeruzsálemben lakik, és le nem tagadhatjuk. Act 4:17 De hogy tovább ne terjedjen a nép közt, fenyegetve fenyegessük meg őket, hogy többé ne beszéljenek ebben a névben egy embernek se. Act 4:18 És beszólítván őket, megparancsolták nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. Act 4:19 Péter pedig és János felelvén nekik, azt mondták: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatni inkább, mint Istenre, ítéljétek meg. Act 4:20 Mert lehetetlen nekünk, amiket láttunk és hallottunk, azokról nem beszélni. Act 4:21 Azok pedig még megfenyegetvén elbocsátották őket, semmi módot nem találván megbüntetésükre, a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt. Act 4:22 Mert több volt negyvenesztendősnél az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt. Act 4:23 Mikor pedig elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszéltek nekik mindent, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. Act 4:24 Azok pedig, amint meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és azt mondták: Urunk, Te vagy az Isten, aki alkottad a mennyet és a földet és a tengert és mindent, ami azokban van, Act 4:25 aki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondtad:Miért zúgolódnak a pogányok, és gondolnak hiábavalókat a népek? Act 4:26 Felállottak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyülekeztek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. Act 4:27 Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent szolgád ellen, Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népeivel, Act 4:28 hogy véghezvigyenek mindent, amit a te kezed és a te tanácsod eleve elhatározott, hogy meglegyen. Act 4:29 És most, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet, Act 4:30 te kinyújtván kezedet gyógyításra, és jelek és csodák történvén a te szent szolgád, Jézus neve által. Act 4:31 És miután könyörögtek, megrendült a hely, ahol össze voltak gyűlve, és beteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és szólták az Isten igéjét bátorsággal. Act 4:32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt. Act 4:33 És nagy erővel tették le a bizonyságot az apostolok az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt rajtuk, mindnyájukon. Act 4:34 Mert szűkölködő nem volt köztük senki; mert akiknek föld- vagy házbirtokuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták, Act 4:35 és letették az apostolok lábainál; és elosztották a többiek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. Act 4:36 Így József, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami megmagyarázva: Vigasztalás fia), lévita, származására nézve ciprusi Act 4:37 mivel neki szántóföldje volt, eladván, elhozta a pénzt és letette az apostolok lábainál. Act 5:1 Egy ember pedig, név szerint Ananiás, feleségével, Szafirával, eladott egy birtokot, Act 5:2 és félretett az árából, feleségének is tudtával, egy részét pedig elhozván, letette az apostolok lábainál. Act 5:3 Azt mondta pedig Péter: Ananiás, miért foglalta el a Sátán szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet és félretégy a mező árából? Act 5:4 Nemde megmaradva a tiéd maradt volna, és eladva a te hatalmadban volt; hogy jutott eszedbe ez a dolog? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek. Act 5:5 Amint pedig Ananiás e szavakat hallotta, összeesett és meghalt; és nagy félelem lett mindeneken, akik ezeket hallották. Act 5:6 Felkelvén pedig az ifjabbak, felvették őt, és kivivén eltemették. Act 5:7 Történt pedig mintegy háromórai időköz múlva, bement felesége is, nem tudva, mi történt. Act 5:8 Felelt pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok el a földet? Az pedig azt mondta: Igen, ennyiért. Act 5:9 Péter pedig azt mondta neki: Miért egyeztetek meg, hogy az Úr szellemét megkísértsétek? Íme, azok lábai, kik férjedet eltemették, az ajtó előtt vannak, és kivisznek téged. Act 5:10 Nyomban összeesett pedig lábainál, és meghalt; és mikor az ifjak bementek, halva találták őt, és kivivén eltemették férje mellé. Act 5:11 És nagy félelem lett az egész gyülekezeten, és mindazokon, akik ezeket hallották; Act 5:12 az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És egy szívvel-lélekkel mindnyájan a Salamon tornácában voltak; Act 5:13 a többiek közül pedig senki sem mert hozzájuk csatlakozni. Hanem a nép magasztalta őket; Act 5:14 hívők pedig annál inkább adták magukat az Úrhoz, férfiaknak és asszonyoknak sokasága. Act 5:15 Úgyhogy az utcákra hozták ki a betegeket, és letették ágyakra és saroglyákra, hogy, ha Péter jön, bár az árnyéka érje közülük valamelyiket. Act 5:16 Sőt a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötörteket, kik mind meggyógyultak. Act 5:17 De felkelvén a főpap és mind a vele valók, azaz a szadduceusok pártja, beteltek irigységgel, Act 5:18 és rávetették kezeiket az apostolokra, és a közönséges börtönbe tették őket. Act 5:19 De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a tömlöc ajtait, és kihozván őket, azt mondta: Act 5:20 Menjetek el, és felállván beszéljétek a templomban a népnek ennek az életnek minden beszédét. Act 5:21 Ezt hallván pedig bementek hajnaltájban a templomba és tanítottak. A főpap pedig megjelenvén a vele valókkal, összehívták a gyűlést és Izráel fiainak egész tanácsát, és elküldtek a tömlöcbe, hogy hozzák elő őket. Act 5:22 De a szolgák, mikor megjelentek, nem találták őket a tömlöcben; visszatérvén tehát, jelentették, mondván: Act 5:23 A tömlöcöt ugyan bezárva találtuk teljes biztonságban, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; de mikor benyitottunk, bent senkit sem találtunk. Act 5:24 Amint pedig meghallották ezeket a szavakat a templomi elöljáró és a főpapok, zavarba estek felettük, mi legyen ez? Act 5:25 De megjelenvén valaki, hírül adta nekik, mondván: íme azok az emberek, akiket tömlöcbe tettetek, a templomban állnak és tanítják a népet. Act 5:26 Akkor elmenvén az elöljáró a szolgákkal, elővezette őket, nem erővel, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. Act 5:27 Miután pedig elővezették őket, a tanács elé állították, és megkérdezte őket a főpap, mondván: Act 5:28 Nem megparancsoltuk-e nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet a ti tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét. Act 5:29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, azt mondták: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek. Act 5:30 Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek. Act 5:31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá jobbjára emelte, hogy adjon Izráelnek megtérést és bűnbocsánatot. Act 5:32 És mi vagyunk neki bizonyságai ezek felől, amiket mondunk; de a Szent Szellem is, kit az Isten adott azoknak, akik neki engedelmeskednek. Act 5:33 Azok pedig ezeket hallván, szívükbe vágott, és arról tanácskoztak, hogy megöljék őket. Act 5:34 Felállván azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytanító, parancsolta, hogy az apostolokat egy kicsit tegyék ki, Act 5:35 és azt mondta nekik: Izráelita férfiak, vigyázzatok magatokra ezekkel az emberekkel szemben, mit akartok tenni. Act 5:36 Mert ezek előtt a napok előtt felkelt Teudás azt mondván, hogy ő valaki, akihez csatlakozott mintegy négyszáz számú ember; ki megöletett, és akik hittek neki, mind eloszlottak és semmivé lettek. Act 5:37 Ezután felkelt a galileai Júdás az összeírás napjaiban, és sok népet csábított maga után; az is elveszett, és mindazok, akik hittek neki, szétszórattak. Act 5:38 És most azt mondom nektek, álljatok el ezektől az emberektől, és hagyjatok békét nekik; mert ha emberektől van e tanács vagy e dolog, összeomlik; Act 5:39 ha pedig az Istentől van, nem tudjátok azt megdönteni; nehogy talán Isten ellen harcolóknak is találtassatok. Act 5:40 És engedtek neki, és előszólítván az apostolokat, megveretvén, megparancsolták, hogy ne beszéljenek a Jézus nevében, és elbocsátották őket. Act 5:41 Erre ők örvendezve mentek el a tanács színe elől, hogy méltókká tétettek az ő nevéért gyalázatot szenvedni. Act 5:42 És nem szűntek meg minden nap a templomban és házanként tanítani, és az evangéliumot hirdetni Jézusról, aki a Krisztus. Act 6:1 Azokban a napokban pedig a tanítványok szaporodtával zúgolódás támadt a hellénisták között a héberek ellen, hogy a mindennapi kiszolgálásban az ő özvegyeiket elhanyagolják. Act 6:2 Összehívván tehát a tizenkettő a tanítványok sokaságát, azt mondta: Nem helyes, hogy mi elhagyván az Isten igéjét, asztaloknál szolgáljunk. Act 6:3 Válasszatok tehát, testvérek, magatok közül hét elismert, Szent Szellemmel és bölcsességgel teljes férfiút, akiket erre a foglalatosságra beállítsunk; Act 6:4 mi pedig foglalatosak maradunk a könyörgésben és az ige szolgálatában. Act 6:5 És tetszett a beszéd az egész sokaságnak; és kiválasztották Istvánt, ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú volt, és Filepet,Prokhoruszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és Nikolauszt, ki Antiókhiából való prozelita volt, Act 6:6 kiket az apostolok elé állítottak, és azok imádkozván rájuk tették kezeiket. Act 6:7 És az Isten igéje növekedett, és nagyon megsokasodott a tanítványok száma Jeruzsálemben, és a papoknak nagy sokasága engedett a hitnek. Act 6:8 István pedig, teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekedett a nép közt. Act 6:9 Előálltak azonban némelyek abból a zsinagógából, mely a szabadosokénak, cirénéiekének és alexandriaiakénak neveztetett, és a ciliciaiakéból és ázsiaiakéból, vitatkozván Istvánnal; Act 6:10 és nem tudtak ellenállni a bölcsességnek és Szellemnek, mellyel beszélt. Act 6:11 Akkor embereket bujtottak fel, akik azt mondták: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen. Act 6:12 És felzendítették a népet, a véneket és az írástudókat, és rátámadván megragadták őt és vitték a főtanácsba. Act 6:13 És állítottak hamis tanúkat, kik azt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen. Act 6:14 Mert hallottuk, mikor azt mondta: Ez a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet, és megváltoztatja a szokásokat, melyeket Mózes hagyott reánk. Act 6:15 És szemeiket reá függesztvén mindnyájan, kik a főtanácsban ültek, olyannak látták orcáját, mint egy angyalnak orcáját. Act 7:1 Azt mondta pedig a főpap: Úgy vannak-e tehát ezek? Act 7:2 Ő pedig szólt: Férfiak, testvérek és atyák, halljátok meg! A dicsőség Istene megjelent Ábrahám atyánknak, mikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban lakott, Act 7:3 és azt mondta neki: Eredj ki a te földedből és rokonságod közül, és jer arra a földre, melyet mutatok neked. Act 7:4 Akkor kimenvén a káldok földéből, letelepedett Háránban; és onnét atyja halála után áttelepítette őt erre a földre, amelyet ti most laktok; Act 7:5 és nem adott neki abban örökséget, egy lábnyomnyit sem; jóllehet azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul, és az ő magvának őutána, mikor még nem volt neki gyermeke. Act 7:6 De így beszélt az Isten: Az ő magva zsellér lesz idegen földön, és szolgálat alá vetik azt és nyomorgatják négyszáz esztendeig. Act 7:7 És azt a népet, melynek szolgálni fognak, én megítélem, azt mondta az Isten; és ezek után kijönnek és szolgálnak nekem ezen a helyen. Act 7:8 És adta neki a körülmetélkedés szövetségét; és így nemzette Izsákot, és körülmetélte azt nyolcadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkát. Act 7:9 És a pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba. És az Isten vele volt, Act 7:10 és megszabadította őt minden nyomorúságaiból, és adott neki kedvességet és bölcsességet a Fáraó előtt, Egyiptom királya előtt, és az kormányzóul állította őt Egyiptom fölé és az egész háza fölé. Act 7:11 Jött pedig éhínség az egész Egyiptomra és Kanaánra, és nagy nyomorúság, és nem találtak eledelt atyáink; Act 7:12 de meghallván Jákób, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat először. Act 7:13 És a második alkalommal megismertette magát József testvéreivel, és ismeretessé lett a Faraó előtt József nemzetsége. Act 7:14 József pedig elküldvén, magához hívatta atyját Jákóbot és egész rokonságát, hetvenöt lelket. Act 7:15 Lement tehát Jákób Egyiptomba, és meghalt ő és atyáink; Act 7:16 és átvitték őket Sikembe, és abba a sírba helyezték, melyet Ábrahám ezüstpénzen vásárolt Emmór fiaitól Sikemben. Act 7:17 Amint pedig közeledett az ígéret ideje, melyre Isten megesküdött Ábrahámnak, úgy növekedett a nép és szaporodott Egyiptomban, Act 7:18 mind addig, mígnem más király támadt, ki Józsefet nem ismerte. Act 7:19 Ez, hogy túljárjon fajtánk eszén, nyomorgatta atyáinkat, hogy tegyék ki gyermekeiket, hogy ne tartassanak életben. Act 7:20 Ebben az időben született Mózes, és kedves volt Istennek; kit három hónapig atyja házában tartottak. Act 7:21 Mikor pedig kitették őt, a Faraó leánya felvette és felnevelte őt a saját fia gyanánt. Act 7:22 És Mózes az egyiptomiak minden bölcsességében taníttatott; és hatalmas volt szóban és tettben. Act 7:23 Mikor pedig negyvenéves korát betöltötte, eszébe jutott, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait. Act 7:24 És látván, hogy egyiket bántalmazták, védelmére kelt, és bosszút állott a bántalmazottért, megölvén az egyiptomit. Act 7:25 De azt gondolta, hogy testvérei megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nekik szabadulást; azok pedig nem értették meg. Act 7:26 És másnap olyankor jelent meg náluk, mikor veszekedtek, és békességre intette őket, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti, miért bántjátok egymást? Act 7:27 De az, aki bántalmazta felebarátját, félrelökte őt, mondván: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá mirajtunk? Act 7:28 Talán meg akarsz engem ölni, mint megölted tegnap az egyiptomit? Act 7:29 Erre a szóra pedig Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földén, ahol két fia született. Act 7:30 És negyven esztendő elteltével a Szináj-hegy sivatagában angyal jelent meg neki csipkebokor tűzlángjában. Act 7:31 Mózes pedig, mikor látta, elcsodálkozott a látomáson; mikor pedig odament, hogy megnézze, az Úr szava lett hozzá: Act 7:32 Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene; és Mózes megrémülvén, nem merte megnézni. Act 7:33 Az Úr pedig azt mondta neki: Oldd le a sarut lábadról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld. Act 7:34 Látván láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és sóhajtásukat hallottam; és leszállottam, hogy megszabadítsam őket; és most jer, elküldelek téged Egyiptomba. Act 7:35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondván: „Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá?, ezt az Isten elöljárónak és szabadítónak küldötte el az angyal által, ki megjelent neki a csipkebokorban. Act 7:36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Egyiptom földén és a Veres-tengeren és a sivatagban negyven esztendeig. Act 7:37 Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek testvéreitek közül, mint engem: arra hallgassatok. Act 7:38 Ez az, aki a sivatagi gyülekezetben az angyallal volt, aki beszélt vele a Szináj-hegyen, és atyáinkkal; aki élő igéket vett, hogy nekünk adja. Act 7:39 Akinek nem akartak engedelmesek lenni atyáink, hanem félrelökték, és szívükben Egyiptomba fordultak, Act 7:40 mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről, ezzel nem tudjuk, mi történt. Act 7:41 És borjúképet csináltak azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványoknak, és örvendeztek kezeik csinálmányaiban. Act 7:42 Az Isten pedig elfordult, és odaadta őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, mint meg van írva a próféták könyvében: Vajon vágóáldozatokat és egyéb áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a sivatagban, Izráel háza? Act 7:43 Sőt hordoztátok a Molok sátorát, és a ti isteneteknek Kévánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy imádjátok őket; elviszlek ezért titeket Babilónián túlra. Act 7:44 A bizonyság sátora úgy volt atyáinknál a sivatagban, amint az parancsolta, aki azt mondta Mózesnek, hogy arra a mintára csinálja azt, amelyet látott. Act 7:45 Melyet atyáink be is hoztak Józsuéval, mikor birtokukba vették a pogányokat, akiket az Isten kiűzött atyáink elől; és átvettek Dávid napjaiig, Act 7:46 aki kegyelmet talált Isten előtt, és kérte, hogy sátort szerezhessen a Jákób Istenének. Act 7:47 Salamon pedig házat épített neki. Act 7:48 De a Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: Act 7:49 A menny nekem királyi székem, a föld pedig lábaim zsámolya: micsoda házat építhettek nekem, azt mondja az Úr; vagy melyik az én nyugodalmam helye? Act 7:50 Nem az én kezem csinálta-e mindezeket? Act 7:51 Ti keménynyakúak és körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindig a Szent Szellem ellen vagytok, mint atyáitok, ti azonképpen. Act 7:52 A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? És megölték azokat, akik az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; Act 7:53 ti, kik a törvényt angyalok intézkedésére vettétek, és nem tartottátok meg. Act 7:54 Ezeket hallván pedig, a szívükbe vágott, és fogaikat csikorgatták reá. Act 7:55 Teljes lévén pedig Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látta Isten dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbján, Act 7:56 és azt mondta: íme látom az egeket megnyílva, és az Embernek Fiát az Isten jobbján állva. Act 7:57 Azok pedig nagy hangon kiáltva befogták füleiket, és egy szívvel-lélekkel rárohantak; Act 7:58 és kivetvén a városból, megkövezték. És a tanúk felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábainál rakták le. Act 7:59 És megkövezték Istvánt, amint imádkozott és azt mondta: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Act 7:60 Aztán térdet hajtva nagy hangon kiáltott: Uram, ne tudd be nekik ezt a bűnt! És ezt mondván, elhunyt. Act 8:1 Saul pedig szintén helyeselte az ő megölését; és azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen; és mindnyájan szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire, az apostolokat kivéve. Act 8:2 Istvánt pedig eltakarították istenfélő férfiak, és nagy sírást tettek felette. Act 8:3 Saul pedig pusztította a gyülekezetet, a házakba egyenként bemenve, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe adta őket. Act 8:4 A szétszóródottak természetesen széjjel jártak hirdetvén az igét. Act 8:5 Filep pedig lement Samária városába és prédikálta nekik a Krisztust. Act 8:6 És a sokaság egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedett. Act 8:7 Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. Act 8:8 És lett nagy öröm abban a városban. Act 8:9 Volt pedig a városban egy ember, név szerint Simon, aki azelőtt bűvészkedett és bámulatba ejtette Samária népét, valami nagynak mondván magát; Act 8:10 kire mindnyájan figyelmeztek kicsinytől fogva nagyig, mondván: Ez az Istennek úgynevezett nagyereje. Act 8:11 Azért figyelmeztek pedig rá, mert sok dő óta bámulatba ejtette őket bűvészkedéseivel. Act 8:12 De mikor Filepnek hittek, ki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről hirdette nekik az örömhírt, megkeresztelkedtek mind férfiak, mind asszonyok, Act 8:13 Simon pedig maga is hívővé lett. És miután megkeresztelkedett, állandóan Fileppel volt; és mivel jeleket és nagy erőket látott történni, álmélkodott. Act 8:14 Mikor pedig meghallották a Jeruzsálemben lévő apostolok, hogy Samária bevette az Isten igéjét, elküldték azokhoz Pétert és Jánost; Act 8:15 kik lemenvén könyörögtek értük, hogy vegyenek Szent Szellemet; Act 8:16 (mert még senkire közülük nem szállt le, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében;) Act 8:17 akkor kezeiket rájuk tették, és vettek Szent Szellemet. Act 8:18 Látván pedig Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, pénzt kínált nekik, mondván: Act 8:19 Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem kezeimet, Szent Szellemet vegyen. Act 8:20 De Péter azt mondta neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándéka pénzért megvehető. Act 8:21 Nincs neked részed, sem jussod ebben az igében; mert szíved nem egyenes az Isten előtt. Act 8:22 Térj meg tehát ebből a gonoszságodból, és kérd az Istent, hátha megbocsáttatik neked szíved gondolata. Act 8:23 Mert látom, hogy keserűség epéjében és álnokság kötelékében leledzel. Act 8:24 Felelvén pedig Simon, azt mondta: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, rám ne jöjjön. Act 8:25 Ők erre, miután bizonyságot tettek és hirdették az Úr igéjét, visszafordultak Jeruzsálembe, és a samaritánusok sok falujában hirdették az evangéliumot. Act 8:26 Az Úr angyala pedig szólt Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá; járatlan az. Act 8:27 És felelvén elment; és ím ott volt egy szerecsen férfiú, Kandaké szerecsen királyné kamarás főtisztje, ki annak egész kincstára felett állt, aki Jeruzsálemben járt imádkozni, Act 8:28 és visszatérőben volt szekerében ülve, és Jesaja prófétát olvasta. Act 8:29 Azt mondta pedig a Szellem Filepnek: Eredj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez. Act 8:30 Amint pedig Filep odafutott, hallotta, hogy Jesaja prófétát olvassa, és azt mondta: Vajon érted is, amiket olvasol? Act 8:31 Az pedig azt mondta: Hát hogyan érthetném, ha valaki nem vezet engem? és kérte Filepet, hogy szálljon fel és üljön mellé. Act 8:32 Az írás szakasz pedig, melyet olvasott, ez volt: Mint juh vitetett mészárszékre; és mint a bárány az őt nyíró előtt néma, úgy nem nyitotta fel a száját. Act 8:33 A megaláztatásban ítélete felmagasztaltatott: nemzetségét ki számlálhatja el? mert élete felvétetik a földről. Act 8:34 Felelvén pedig a kamarás Filepnek, azt mondta: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról, vagy más valakiről? Act 8:35 Filep pedig megnyitván száját, és elkezdvén ezen az íráson, hirdette neki Jézust. Act 8:36 Amint pedig mentek az úton, valami vízhez érkeztek, és azt mondta a kamarás: íme víz; mi gátol engem, hogy megkeresztelkedjem? Act 8:37 [Filep pedig azt mondta: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Felelvén pedig azt mondta: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.] Act 8:38 És megállította a szekeret; és leszálltak mindketten a vízbe, Filep is, a kamarás is; és megkeresztelte őt. Act 8:39 Mikor pedig feljöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Filepet; és nem látta őt többé a kamarás, mert továbbment az ő útján örömmel. Act 8:40 Filep pedig Asdódban találtatott; és továbbmenvén hirdette az evangéliumot minden városnak, mígnem Cézáreába érkezett. Act 9:1 Saul pedig még mindig fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Act 9:2 leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha valakiket talál, akik ennek az útnak követői, férfiakat vagy asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. Act 9:3 De mikor odautazott, történt, hogy amint közeledett Damaszkuszhoz, hirtelen fény sugározta őt körül a mennyből; Act 9:4 és a földre esve hangot hallott, mely azt mondta neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Act 9:5 Azt mondta erre: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig azt mondta: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz; [nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Act 9:6 Remegve és ámulva mondta: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? és az Úr neki:] kelj fel és menj be a városba, és megmondják neked, mit kell cselekedned. Act 9:7 A férfiak pedig, kik vele együtt utaztak, némán állottak, hallván ugyan a szót, de senkit nem látván. Act 9:8 Saul pedig felkelt a földről; de mikor szemeit kinyitotta, senkit nem látott. Tehát kézen fogva vezették őt be Damaszkuszba. Act 9:9 És három napig volt úgy, hogy nem látott, és nem evett, sem ivott. Act 9:10 Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Ananiás, és azt mondta annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig azt mondta: ímhol vagyok, Uram! Act 9:11 Az Úr pedig neki: Felkelvén menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress fel a Júdás házában egy Saul nevű tárzuszit. Mert íme imádkozik, Act 9:12 és látomásban látta, amint egy Ananiás nevű ember bemegy hozzá és kezét reá teszi, hogy visszanyerje szeme világát. Act 9:13 Felelt pedig Ananiás: Uram, hallottam sokaktól e férfiú felől, mily sok gonoszt cselekedett a te szenteiddel Jeruzsálemben: Act 9:14 itt is teljhatalma van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik a te nevedet segítségül hívják. Act 9:15 De azt mondta neki az Úr: Eredj el, mert ez nekem választott edényem, hogy hordozza nevemet pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Act 9:16 Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki szenvedni az én nevemért Act 9:17 Elment tehát Ananiás, és bement a házba, és kezeit reá tévén azt mondta: Saul testvér, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak, és beteljesedjél Szent Szellemmel. Act 9:18 És tüstént mintha pikkelyek estek volna le szemeiről, nyomban megjött a szeme világa, és felkelvén megkeresztelkedett. Act 9:19 És táplálékot vévén magához, megerősödött. Néhány napig pedig a Damaszkuszban levő tanítványok közt volt Saul; Act 9:20 és tüstént prédikálta a zsinagógákban a Krisztust, hogy ez az Isten Fia. Act 9:21 Álmélkodtak pedig a hallgatók mindnyájan, és azt mondták: Nem ez az, aki Jeruzsálemben pusztította azokat, akik ezt a nevet segítségül hívták, ide is azért jött, hogy fogva vigye azokat a főpapokhoz? Act 9:22 Saul pedig még inkább erőt vett, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus. Act 9:23 Amint pedig sok nap eltelt, a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék őt; Act 9:24 de cselszövésük tudtára esett Saulnak. És őrizték a kapukat nappal és éjjel, hogy őt megöljék; Act 9:25 de a tanítványok fogván őt éjjel, leengedték a kőfalon át, leeresztvén egy kosárban. Act 9:26 Mikor pedig megjelent Saul Jeruzsálemben, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; és mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy tanítvány. Act 9:27 Barnabás azonban maga mellé vévén őt, elvezette az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, mint látta az Urat az úton, és hogy beszélt hozzá, és mily nyíltan szólt Damaszkuszban, a Jézus nevében. Act 9:28 És ki- és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben. Act 9:29 És nyíltan szólván az Úr Jézus nevében, beszélt és vetekedett a hellenistákkal; azok pedig igyekeztek őt megölni. Act 9:30 De megtudván a testvérek, levitték őt Cézáreába és elküldték őt Tárzuszba. Act 9:31 A gyülekezeteknek eszerint egész Júdeában, Galileában és Samáriában békességük volt, épülvén és járván az Úr félelmében; és a Szent Szellem vigasztalásában bővelkedtek. Act 9:32 Történt pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárta, lement a Liddában lakó szentekhez is. Act 9:33 Talált pedig ott egy Eneász nevű, nyolc esztendő óta ágyban fekvő embert, aki gutaütött volt. Act 9:34 És azt mondta nekik Péter: Eneász, meggyógyít téged a Jézus Krisztus; kelj fel és vesd meg ágyadat! És tüstént felkelt. Act 9:35 És látták őt mind, akik Liddában és Sáronban laktak, és megtértek az Úrhoz. Act 9:36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami megmagyarázva annyi, mint Zerge; ez gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott. Act 9:37 Történt pedig azokban a napokban, hogy ez megbetegedvén meghalt; és miután megmosták, kiterítették a felházban. Act 9:38 Mivel pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, két férfiút küldtek hozzá, kérvén, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. Act 9:39 Felkelvén tehát Péter, elment velük; kit amint megérkezett, felvezettek a felházba, és megjelentek előtte mind az özvegyasszonyok sírva és mutogatva a köntösöket és felső ruhákat, melyeket a Zerge csinált, míg köztük volt. Act 9:40 És mindenkit kiküldvén Péter, térdre esve imádkozott; és a holttesthez fordulva azt mondta: Tábita, kelj fel! Az pedig kinyitotta szemeit, és Pétert meglátván, felült. Act 9:41 Kezet nyújtván pedig neki, felállította őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, átadta őt élve. Act 9:42 Megtudták pedig egész Joppé-szerte, és sokan hittek az Úrban. Act 9:43 Így történt, hogy ő több napig maradt Joppéban, egy bizonyos Simon tímárnál. Act 10:1 Volt egy ember pedig Cézáreában, név szerint Kornéliusz, százados az úgynevezett itáliai csapatból, Act 10:2 kegyes és istenfélő egész házával, aki sok alamizsnát is osztogatott a népnek és szüntelen imádkozott Istennek, Act 10:3 látomásban világosan látta, mintegy nappali kilenc órakor, hogy az Isten angyala bement hozzá, és azt mondta neki: Kornéliusz! Act 10:4 Ő pedig szemeit ráfüggesztve és megrémülve mondta: Mi az, Uram? Erre azt mondta neki: Könyörgéseid és alamizsnáid felmentek az Isten elé emlékeztetőül. Act 10:5 Most tehát küldj férfiembereket Joppéba, és hozasd el Simont, akit Péternek hívnak. Act 10:6 Ez bizonyos Simon tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van; ez megmondja neked, mit kell cselekedned. Act 10:7 Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliusszal beszélt, előszólítván két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak, Act 10:8 és mindent megmagyarázván nekik, elküldte őket Joppéba. Act 10:9 Másnap pedig, mikor azok úton voltak és a városhoz közeledtek, felment Péter a felházba imádkozni, hat óra tájban. Act 10:10 De igen éhes lett, és szeretett volna enni; míg azonban elkészítették, őrá elragadtatás szállt. Act 10:11 És látta, hogy az ég megnyílt, és őhozzá valami készülék száll alá, mint egy nagy lepedő, négy sarkán felkötve és a földre eresztve; Act 10:12 melyben a föld mindenféle négylábúi, vadak és csúszómászók, és ég madarai voltak. Act 10:13 És szózat lett hozzá: Kelj fel, Péter, öld és edd! Act 10:14 De Péter azt mondta: Semmiképpen nem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátlant. Act 10:15 És ismét szózat lett hozzá másodszor: Amit az Isten tisztának nyilvánított, te ne nyilvánítsd közönségesnek. Act 10:16 Ez pedig háromszor történt, és ismét felvitetett a készülék az égbe. Act 10:17 Amint pedig Péter magában tűnődött, mi lehet ez a látás, melyet látott, íme azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megtudakozván Simon házát, megálltak a kapu előtt, Act 10:18 és bekiáltva megkérdezték: Vajon Simon, akit Péternek hívnak, itt van-e szállva? Act 10:19 Amíg pedig Péter elgondolkozott a látomás felett, azt mondta neki a Szellem: íme három férfiú keres téged; Act 10:20 nosza kelj fel, menj le, és minden kételkedés nélkül menj el velük; mert én küldöttem őket. Act 10:21 Lemenvén tehát Péter a férfiakhoz, kiket Kornéliusz küldött hozzá, azt mondta: íme én vagyok, akit kerestek; mi okért vagytok itt? Act 10:22 Azok pedig azt mondták: Kornéliusz százados, igaz és istenfélő férfiú, aki mellett a zsidók egész nemzete bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy vitessen téged házához, és igéket halljon tőled. Act 10:23 Erre behíván vendégekül fogadta őket; másnap pedig Péter elment velük, és vele mentek némelyek a joppébeli testvérek közül. Act 10:24 És másnap megérkeztek Cézáreába; Kornéliusz pedig várta őket, összehíván rokonait és legjobb barátait. Act 10:25 Amint pedig megtörtént, hogy Péter belépett, elébe ment Kornéliusz és lábaihoz borulva imádta. Act 10:26 Péter pedig felkeltette őt, mondván: Állj fel; én magam is ember vagyok; Act 10:27 és vele beszélgetve ment be, és sokakat talált összegyűlve. Act 10:28 Ti tudjátok, mennyire tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzá menni; és nekem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek. Act 10:29 Ezért ellentmondás nélkül el is jöttem hívásra: azt kérdezem most már, mi dologban hívattatok engem? Act 10:30 És Kornéliusz szólt: Négy nappal ezelőtt eddig az óráig böjtöltem, és kilenc órakor házamban imádkoztam; és íme egy férfiú állt meg előttem ragyogó ruhában, Act 10:31 és szólt: Kornéliusz, meghallgattatott imádságod, és alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt: Act 10:32 küldj tehát Joppéba, és hozasd el Simont, ki Péternek neveztetik. Ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett; aki mikor eljön, majd beszél veled. Act 10:33 Erre azonnal elküldtem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mi mindnyájan azért vagyunk jelen az Isten színe előtt, hogy mindazt meghallgassuk, amit az Isten neked parancsolt. Act 10:34 Péter pedig megnyitván száját, azt mondta: Valóban látom, hogy az Isten nem személyválogató; Act 10:35 hanem minden nemzetben kedves neki, aki őt féli és igazságot cselekszik. Act 10:36 Az ige, melyet Izráel fiainak küldött, békességet hirdetvén Jézus Krisztus által, az mindeneké. Act 10:37 Ti ismeritek a dolgot, ami egész Júdea-szerte történt, Galileától kezdve, a keresztség után, melyet János prédikált; Act 10:38 a Názáretbeli Jézust, hogy kente fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjel járt jót cselekedvén és meggyógyítván mindenkit, ki az ördög hatalma alatt volt, mert az Isten vele volt. Act 10:39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket a zsidók országában és Jeruzsálemben cselekedett; kit is megöltek, fára függesztvén. Act 10:40 Ezt az Isten feltámasztotta harmadnapra, és megadta, hogy látható legyen, Act 10:41 nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve kiválasztott tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és együtt ittunk vele, miután feltámadt halottaiból. Act 10:42 És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyságot tegyünk róla, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Act 10:43 Őróla tesznek a próféták bizonyságot mind, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki benne hisz. Act 10:44 Még mialatt Péter e szavakat szólta, leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik az igét hallgatták. Act 10:45 És elálmélkodtak a zsidóságból való hívők, mind, akik Péterrel mentek oda, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem ajándéka. Act 10:46 Mert hallották őket nyelveken szólani és az Istent magasztalni. Akkor felelt Péter: Act 10:47 Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, akik a Szent Szellemet vették, mint mi is? Act 10:48 És elrendelte, hogy kereszteljék meg őket az Úr nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon néhány napig. Act 11:1 Meghallották pedig az apostolok és a Júdea-szerte levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. Act 11:2 És mikor felment Péter Jeruzsálembe, megtámadták őt a zsidóságból valók, Act 11:3 mondván: Körülmetéletlen férfiakhoz mentél be, és együtt ettél velük. Act 11:4 Elkezdvén pedig Péter, eléjük tárta rendre, mondván: Act 11:5 Én Joppé városában imádkoztam és elragadtatásban látomást láttam,85 hogy valami készülék szállt le, mint egy nagy lepedő, melyet négy sarkánál fogva az égből eresztettek le és elért hozzám; Act 11:6 melyre mikor szemeimet ráfüggesztettem, észrevettem és láttam a föld négylábúit, és a vadállatokat és a csúszómászókat és az ég madarait. Act 11:7 De hangot is hallottam, mely azt mondta nekem: Kelj fel, Péter, öld és edd! Act 11:8 De azt mondtam: Semmiképpen nem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátlan nem ment be az én számba. Act 11:9 De szózat felelt nekem másodszor az égből: Amit az Isten tisztának nyilvánított, te ne nyilvánítsd közönségesnek. Act 11:10 Ez pedig háromszor történt, és ismét felvonatott az egész az égbe. Act 11:11 És íme nyomban három férfiú állt meg a ház előtt, melyben voltam, kik hozzám voltak küldve Cézáreából. Act 11:12 És azt mondta nekem a Szellem, hogy menjek el velük minden kételkedés nélkül; de eljött velem ez a hat testvér is, és bementünk annak az embernek házába. Act 11:13 És elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, amint megállt házában és azt mondta neki: Küldj Joppéba embereket és hozasd el Simont, ki Péternek neveztetik, Act 11:14 ki igéket fog szólni hozzád, melyek által megtartatol te és egész házad népe. Act 11:15 Amint pedig beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szent Szellem, mint mireánk is kezdetben. Act 11:16 Erre eszembe jutott az Úr szava, amint mondta: János ugyan vízzel keresztelt, de ti Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni. Act 11:17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik az Isten, mint nekünk is, mikor hívőkké lettünk az Úr Jézus Krisztusban, hát én ki voltam, hogy az Istent eltilthattam volna? Act 11:18 Mikor pedig ezeket hallották, megnyugodtak és így dicsőítették az Istent: Bizony tehát az Isten a pogányoknak is megadta a megtérést az életre. Act 11:19 Azok mármost, akik az Istvánért támadt üldözés folytán elszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem szólván az igét, csak zsidóknak. Act 11:20 Volt azonban köztük néhány ciprusi és cirénéi férfiú, akik elmenvén Antiókhiába, szóltak a hellénekhez, hirdetvén az Úr Jézus evangéliumát. Act 11:21 És az Úr keze velük volt; és nagyon számosan hittek és tértek meg az Úrhoz. Act 11:22 Elment pedig felőlük a hír a jeruzsálemi gyülekezet füleibe; és kiküldték Barnabást, hogy menjen el Antiókhiába. Act 11:23 Ki mikor megjelent és látta az Isten kegyelmét, örvendezett, és intett mindenkit, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. Act 11:24 Mert jámbor és Szent Szellemmel és hittel teljes férfiú volt. És nagy sokaság adta magát az Úrhoz. Act 11:25 De tovább ment Barnabás Tárzuszba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elvitte őt Antiókhiába. Act 11:26 Történt pedig, hogy ők egy teljes esztendeig voltak együtt a gyülekezetben és nagy sokaságot tanítottak; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. Act 11:27 Azokban a napokban mentek pedig le próféták Jeruzsálemből Antiókhiába. Act 11:28 Felkelvén pedig azok közül egy, név szerint Agabusz megjelentette a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; mely megis lett Klaudiusz császár idejében. Act 11:29 A tanítványok pedig, kinek milyen módja volt, elhatározták, hogy közülük mindenki küld segítséget a Júdeában lakó testvéreknek; Act 11:30 amit meg is cselekedtek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saul keze által Act 12:1 Abban az időben pedig kezet emelt Heródes király, hogy gonoszul cselekedjék némelyekkel a gyülekezetből valók közül. Act 12:2 Kivégeztette pedig Jakabot, János testvérét karddal. Act 12:3 És látván, hogy tetszik a zsidóknak, folytatta és elfogatta Pétert is (akkor voltak a kovásztalan kenyerek napjai). Act 12:4 Kit is megfogván tömlöcbe tett, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék, húsvét után szándékozván őt a népnek elővezettetni. Act 12:5 Péter eszerint őriztetett a tömlöcben; de folyton tartó imádság volt érte a gyülekezet részéről az Istenhez. Act 12:6 Mikor pedig Heródes elő akarta őt vezettetni, azon az éjszakán Péter két katona közt aludt, két lánccal megkötözve, és az ajtó előtt őrök őrizték a tömlöcöt. Act 12:7 És íme az Úr angyala megjelent és világosság fénylett a helyiségben; és megütvén Péter oldalát, felköltötte őt, mondván: Kelj fel hamar. És leestek a láncok kezeiről. Act 12:8 És azt mondta neki az angyal: Kötöződj fel és húzd fel saruidat. És úgy tett. Akkor azt mondta neki: Vedd fel felsőruhádat, és kövess engem! Act 12:9 És kimenvén, követte őt; és nem tudta, hogy valóság az, ami az angyal által történik, hanem azt gondolta, hogy látomást lát. Act 12:10 Átmenvén pedig az első őrségen és a másodikon, a vaskapuhoz jutottak, mely a városba visz, mely magától megnyílt nekik; és mikor kimentek, előrementek egy utcán, és tüstént eltávozott az angyal tőle. Act 12:11 És Péter magához térve azt mondta: Most tudom valóban, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiragadott engem Heródes kezéből és a zsidók népének minden várakozásából. Act 12:12 És feleszmélvén elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házához, hol sokan voltak összegyűlve és imádkoztak. Act 12:13 Mikor pedig Péter zörgetett a kapu ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló leány ment oda hallgatózni; Act 12:14 és megismervén Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott és hírül adta, hogy Péter a kapu előtt áll. Act 12:15 Azok pedig azt mondták neki: Elment az eszed. De ő erősítette, hogy úgy van. Erre azok azt mondták: Az ő angyala az. Act 12:16 Péter meg egyre zörgetett; mikor erre ajtót nyitottak, meglátták őt és elálmélkodtak. Act 12:17 És kezével intve nekik, hogy hallgassanak, elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. És azt mondta: Adjátok hírül ezeket Jakabnak91 és a testvéreknek. És eltávozván elment más helyre. Act 12:18 Mikor pedig nappal lett, nem csekély háborúság volt a katonák között, vajon mi történt Péterrel? Act 12:19 Heródes pedig, mikor előkérte őt és nem találta, vallatóra fogta az őröket, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket; és lemenvén Júdeából Cézáreába, ott időzött. Act 12:20 Heródes pedig haragudott a tírusziakra és szidóniakra; de azok közös elhatározással eljöttek hozzá, és megnyervén Blásztuszt, a király kamarását, békét kértek, mivel az ő tartományuk a királyéból szerezte be élelmét. Act 12:21 Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhába öltözve és a szószékbe ülve, nyilvános beszédet intézett hozzájuk. Act 12:22 A nép pedig odakiáltott: Isten szava, és nem emberé! Act 12:23 És nyomban megverte őt az Úr angyala, amiért nem adott dicsőséget az Istennek; és férgek ették meg és kimúlt. Act 12:24 Az Isten igéje pedig növekedett és terjedt. Act 12:25 Barnabás pedig és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután szolgálatukat betöltötték, magukkal vivén Jánost is, kinek mellékneve Márk volt. Act 13:1 Voltak pedig némelyek Antiókhiában, az ott levő gyülekezethez tartozó próféták és tanítók, mint Barnabás és Simeon, az úgynevezett Niger, és a cirénébeli Luciusz és Menahan, ki Heródes negyedes fejedelemmel nevekedett, és Saul. Act 13:2 Mikor pedig ezek szolgáltak az Urnak és böjtöltek, azt mondta a Szent Szellem: Válasszátok el nekem Barnabást és Sault arra a munkára, melyre én őket elhívtam. Act 13:3 Akkor böjtölve és imádkozva és kezeiket rájuk téve, elbúcsúztak. Act 13:4 Ők erre, kiküldetvén a Szent Szellem által, lementek Szeleuciába, és onnét elhajóztak Ciprusba. Act 13:5 És Szalamiszba jutván, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban; János is velük volt pedig mint szolgájuk. Act 13:6 Eljárván pedig a szigetet Páfoszig, találtak egy bűvészre, egy zsidó hamis prófétára, kinek Barjézus volt a neve, Act 13:7 ki Szergiusz Paulusz helytartóval, egy okos emberrel volt. Ez magához hívatván Barnabást és Sault, kívánta hallani az Isten igéjét. Act 13:8 De ellenük állt Elymás bűvész (mert így fordítható le a neve), igyekezvén elhajlítani a helytartót a hittől. Act 13:9 Saul pedig, ki Pál is, telve Szent Szellemmel és szemeit ráfüggesztve Act 13:10 azt mondta: Oh te minden álnoksággal és gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnsz-e meg az Urnak egyenes utait elfordítani? Act 13:11 És most, íme az Úr keze rajtad van, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És nyomban homály és sötétség szállt reá, és kerengve keresett vezetőket. Act 13:12 Akkor a helytartó, látva, ami történt, hitt, elálmélkodván az Úr tanításán. Act 13:13 Elhajózván pedig Páfoszból Pál és akik vele voltak, a pamfíliai Pergébe mentek. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. Act 13:14 Ők pedig Pergéből tovább menvén, a pizidiai Antiókhiába jutottak, és bemenvén szombat napon a zsinagógába, leültek. Act 13:15 A törvény és próféták felolvasása után pedig hozzájuk küldtek a zsinagógafők, mondván: Férfiak, testvérek, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok. Act 13:16 Felállván pedig Pál, és kezével intvén, szólt: Izráelita férfiak, és ti, kik az Istent félitek, halljátok! Act 13:17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat; és a népet felmagasztalta, mikor jövevény volt Egyiptom földjén, és kihozta őket onnét felemelt karral. Act 13:18 És közel negyvenesztendőnyi ideig tűrte erkölcseiket a sivatagban; Act 13:19 és eltörölvén hét nemzetet Kanaán földjén, sorsvetés által kiosztotta94 nekik azoknak földjét. Act 13:20 És ezek után mintegy négyszázötven esztendeig bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. Act 13:21 És attól fogva királyt kértek maguknak, és adta nekik az Isten Sault, a Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfiút negyven esztendeig. Act 13:22 És miután őt elvezette, Dávidot támasztotta nekik királyul, kiről bizonyságot téve ezt is mondotta: Találtam Dávidot, az Isai fiát szívem szerint való férfiúnak, ki minden akaratomat véghezviszi. Act 13:23 Ennek magvából támasztott az Isten ígérete szerint Izráelnek üdvözítőt, Jézust; Act 13:24 miután előbb János az ő eljövetele előtt bűnbánati keresztséget hirdetett Izráel egész népének. Act 13:25 Mikor pedig be akarta fejezni János az ő pályáját, azt mondta: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok, hanem íme utánam jön, akinek nem vagyok méltó lábairól a sarut leoldozni. Act 13:26 Férfiak, testvérek, Ábrahám nemzetének fiai, és akik köztetek az Istent félik, nektek küldetett az üdvösségnek ez a beszéde. Act 13:27 Mert akik Jeruzsálemben laknak és azok elöljárói, ezt nem ismervén, betöltötték a prófétáknak szombatonként felolvasott szavait egyrészt azzal, hogy elítélték; Act 13:28 másrészt hogy, bár semmi halálra való okot nem találtak, megkérték Pilátust, hogy végeztesse ki őt. Act 13:29 Mikor pedig mindent elvégeztek, ami felőle megíratott, levévén a fáról, sírba tették. Act 13:30 De az Isten feltámasztotta őt halottaiból, Act 13:31 és több napon át megjelent azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, akik neki bizonyságai a nép előtt. Act 13:32 És mi hirdetjük nektek az evangéliumot az atyáknak lett ígéretről, hogy azt az Isten beteljesítette az ő gyermekeiknek, nekünk, feltámasztván Jézust, Act 13:33 mint a második zsoltárban is meg van írva: Én fiam vagy te; én ma szültelek téged. Act 13:34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, hogy többé az enyészetbe vissza ne térjen, azt így mondta: Nektek adom a Dávidot illető hűséges kegyelmességeket. Act 13:35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Act 13:36 Mert Dávid, miután a saját nemzedékének szolgált, Isten akaratából elaludt és atyáihoz helyeztetett és rothadást látott; Act 13:37 de akit az Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. Act 13:38 Legyen tehát nektek tudtotokra, férfiak, testvérek, hogy őáltala hirdettetik nektek bűnbocsánat; Act 13:39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által meg nem igazulhattatok, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Act 13:40 Meglássátok tehát, rátok ne jöjjön, ami meg van mondva a prófétákban: Act 13:41 Lássátok meg, ti magvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én dolgot cselekszem a ti napjaitokban, dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek. Act 13:42 Mikor pedig kijöttek a zsidók zsinagógájából, kérték a pogányok, hogy a következő szombaton nekik beszéljék ezeket a beszédeket. Act 13:43 Mikor pedig a gyülekezet eloszlott, a zsidók közül és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást; akik beszélvén nekik biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. Act 13:44 A következő szombaton pedig majdnem az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására. Act 13:45 Látván pedig a zsidók a sokaságot, elteltek féltékenységgel, és ellene mondtak azoknak, amiket Pál mondott, feleselve és káromkodva. Act 13:46 Pál és Barnabás erre nyíltan kimondták: Nektek kellett először az Isten igéjét hirdetni; de mivel ellökitek azt magatoktól és méltatlanoknak ítélitek magatokat az örök életre, íme a pogányokhoz fordulunk. Act 13:47 Mert így parancsolta nekünk az Úr: Tettelek téged a pogányok világosságává; hogy légy üdvösségre a föld határáig. Act 13:48 A pogányok pedig ezeket hallván örvendeztek és dicsőítették az Úr igéjét, és akik az örök életre voltak rendelve, hittek. Act 13:49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. Act 13:50 De a zsidók felingerelték az istenfélő és előkelő asszonyokat és a város eleit, és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határaikból. Act 13:51 Azok pedig lábaik porát lerázván ellenük, elmentek Ikóniumba. Act 13:52 A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szent Szellemmel. Act 14:1 Ugyanígy történt pedig Ikóniumban, hogy ők bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy mind zsidóknak mind helléneknek nagy sokasága lett hívővé; Act 14:2 azok a zsidók pedig, akik nem hittek, felindították és megharagították a pogányok lelkét a testvérek ellen. Act 14:3 Sok időt töltöttek el erre, bátran prédikálván az Urban, aki bizonyságot tett kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által; Act 14:4 a város sokasága pedig megoszlott; és némelyek a zsidók mellett voltak, némelyek pedig az apostolok mellett. Act 14:5 Amint pedig a pogányok és zsidók az ő vezetőikkel együtt felzúdultak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, Act 14:6 észrevévén elfutottak Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe és környékére, Act 14:7 és ott hirdették az evangéliumot. Act 14:8 És Lisztrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki születésétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Act 14:9 Ez hallotta Pált beszélni; aki ráfüggesztvén szemeit, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyuljon, Act 14:10 azt mondta nagy hangon: Állj lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. Act 14:11 A sokaság pedig, mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiáltott, likaóniai nyelven mondván: Az istenek szálltak le hozzánk emberi ábrázatban. Act 14:12 És Barnabást Jupiternek nevezték, Pált meg Merkúriusznak, mert ő volt a szóvivő. Act 14:13 A városuk előtt lévő Jupiter papja pedig bikákat és koszorúkat hozva a kapukhoz, a sokasággal áldozni akart. Act 14:14 De mikor ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, megszaggatván köntösüket, a sokaság közé ugrottak, kiáltván és mondván: Act 14:15 Férfiak, mit csináltok? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, kik azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavalóktól térjetek az élő Istenhez, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van; Act 14:16 aki az elmúlt nemzedékek alatt a pogányokat mind a maguk útján engedte járni; Act 14:17 jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jót cselekedett, mennyből nektek esőt adott és termő időket, és betöltötte eledellel és örömmel szíveteket. Act 14:18 És ezeket mondván nagy nehezen lecsillapították a sokaságot, hogy nekik ne áldozzék. Act 14:19 De jöttek Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot rábeszélvén és Pált megkövezvén kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. Act 14:20 De a tanítványoktól körülvéve felállt és bement a városba; és másnap elment Barnabással Derbébe. Act 14:21 És miután annak a városnak hirdették az evangéliumot, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába, Act 14:22 erősítvén a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon keresztül kell nekünk az Isten országába bemennünk. Act 14:23 Választván pedig nekik gyülekezetenként véneket, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hívőkké lettek. Act 14:24 És Pizidián átmenvén, Pamfíliába mentek; Act 14:25 és miután Pergében hirdették az igét, lementek Attáliába; Act 14:26 és onnét elhajóztak Antiókhiába, ahonnét az Isten kegyelmébe ajánlották őket arra a munkára, melyet elvégeztek. Act 14:27 Megérkezvén pedig és összehíván a gyülekezetet, elmondták, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük, és hogy a pogányoknak ajtót nyitott a hitre. Act 14:28 Nem kevés időt töltöttek pedig ott a tanítványokkal. Act 15:1 És némelyek alájövén Júdeából, arra tanították a testvéreket, hogy ha körül nem metélkednek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhetnek. Act 15:2 Miután erre nem kevés háborúsága és vetekedése támadt Pálnak és Barnabásnak ellenük, elrendelték, hogy Pál és Barnabás és némely mások közülük menjenek fel az apostolokhoz és vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. Act 15:3 Ők ilyformán elkísértetvén a gyülekezettől, átmentek Fönícián és Samárián, elbeszélvén a pogányok megtérését; és nagy örömet szereztek az összes testvéreknek. Act 15:4 Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket; és elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük. Act 15:5 Erre előálltak némelyek, kik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, mondván, hogy körül kell őket metélni, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Act 15:6 Egybegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. Act 15:7 Miután pedig sok vitatkozás volt, felállván, Péter, azt mondta nekik: Férfiak, testvérek, ti tudjátok, hogy az Isten régebb idő óta kiválasztott közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium beszédét, és higgyenek. Act 15:8 És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, megadván 9 nekik a Szent Szellemet, mint nekünk is; Act 15:9 és semmi különbséget nem tett köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg szívüket. Act 15:10 Most tehát mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem atyáink, sem mi el nem hordozhattunk; Act 15:11 hanem az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, éppen úgy, mint azok is? Act 15:12 Elhallgatott erre az egész sokaság, és hallgatták Barnabást meg Pált, akik elbeszélték, mily nagy jeleket és csodákat tett az Isten a pogányok között őáltaluk. Act 15:13 Miután pedig ők elhallgattak, felelt Jakab: Férfiak, testvérek, hallgassatok rám! Act 15:14 Simon elbeszélte, miképpen gondoskodott az Isten először, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. Act 15:15 És ezzel összhangzanak a próféták szavai, mint meg van írva: Act 15:16 Ezek után visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát; és omladékait újból felépítem és felállítom azt; Act 15:17 hogy megkeressék a többi emberek az Urat, és minden pogányok, akik felett az én nevem neveztetett; azt mondja az Úr, aki mindezeket megcselekszi. Act 15:18 Tudja az Isten öröktől fogva minden cselekedeteit. Act 15:19 Ezért én úgy ítélem, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek az Istenhez; Act 15:20 hanem megírni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől. Act 15:21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként vannak hirdetői; mert a zsinagógákban minden szombaton olvassák. Act 15:22 Akkor tetszett az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egyben választott férfiakat küldeni maguk közül Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barszabás, és Silást, kik vezető férfiak voltak a testvérek között, Act 15:23 ezeket írván kezük által: Az apostolok, a vének és a testvérek az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában levő testvéreknek, kik a pogányok közül valók, üdvözlet! Act 15:24 Mivelhogy hallottuk, hogy némelyek miközülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, megzavarván lelkeiteket, azt mondva, hogy metélkedjetek körül és tartsátok meg a törvényt, akiknek nem rendeltük; Act 15:25 tetszett nekünk, egy értelemre jutván, választott férfiakat küldeni hozzátok, a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Act 15:26 oly emberekkel, kik életüket adták a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért: Act 15:27 elküldtük tehát Júdást és Silást, kik szóval is elmondják ugyanezeket. Act 15:28 Mert tetszett a Szent Szellemnek és nekünk, hogy semmi több terhet ne vessünk rátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Act 15:29 hogy bálványáldozatoktól, vértől, fúlva holt állattól és paráznaságtól tartózkodjatok. Melyektől ha megóvjátok magatokat, jól teszitek. Legyetek egészségben. Act 15:30 Azok tehát elbocsáttatván, elmentek Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadták a levelet; Act 15:31 mikor pedig felolvasták, örültek a vigasztalásnak. Act 15:32 Júdás és Silás pedig, maguk is próféták lévén, sok beszéddel buzdították a testvéreket és erősítették. Act 15:33 Miután pedig eltöltötték idejüket, elbocsátották őket a testvérek békességgel az apostolokhoz. Act 15:34 De Silásnak tetszett ottmaradni Act 15:35 Pál pedig és Barnabás Antiókhiában időztek; tanítván és hirdetvén sok másokkal is az Úr igéjét. Act 15:36 Néhány nap múlva pedig azt mondta Pál Barnabásnak: Nosza térjünk vissza és látogassuk meg testvéreinket minden városban,amelyben hirdettük az Úr igéjét, hogyan vannak. Act 15:37 Barnabás pedig tanácsolta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, az úgynevezett Márkot. Act 15:38 De Pál nem tartotta méltónak, hogy aki Pamfíliában elszakadt tőlük és nem ment velük a munkára, azt maguk mellé vegyék. Act 15:39 Erre olyan elkeseredés támadt, hogyelváltak egymástól, és Barnabás maga mellé vévén Márkot, elhajózott Ciprusba; Act 15:40 Pál pedig Silást választva ment el, Isten kegyelmébe ajánltatván a testvérektől. Act 15:41 És eljárta Szíriát és Ciliciát, erősítvén a gyülekezeteket. Act 16:1 Eljutott pedig Derbébe és Lisztrába. És íme volt ott egy tanítvány, név szerint Timótheus, egy hívő zsidó asszonynak, de hellén atyának a fia; Act 16:2 aki mellett a Lisztrában és Ikóniumban levő testvérek tettek bizonyságot. Act 16:3 Pál akarta, hogy ez vele menjen. És vévén körülmetélte őt, a zsidókért, kik azokon a helyeken voltak; mert mindnyájan ismerték atyját, hogy hellén volt. Act 16:4 Amint pedig átmentek a városokon, meghagyták nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben lévő apostolok és vének. Act 16:5 A gyülekezetek e szerint erősödtek a hitben és gyarapodtak számban naponként. Act 16:6 Átmentek pedig Frígián és Galácia tartományán, mivel a Szent Szellem eltiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék az igét. Act 16:7 Mikor pedig Míziához jutottak, megkíséreltek Bithiniába utazni; de nem engedte őket a Jézus Szelleme. Act 16:8 Elmenvén tehát Mízia mellett, lementek Tróászba. Act 16:9 És látomás jelent meg Pálnak éjszaka: egy macedóniai férfiú megállt, kérvén őt és mondván: Jer át Macedóniába, és légy segítségül nekünk. Act 16:10 Mihelyt pedig e látomást látta, tüstént igyekeztünk elmenni Macedóniába, bizonyosak lévén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. Act 16:11 Elhajózván tehát Tróászból, egyenesen Szamotráciába mentünk, és másnap Neápoliszba, Act 16:12 és onnét Filippibe, mely a macedóniai részen első gyarmatváros. Néhány napot töltöttünk pedig el ebben a városban, Act 16:13 mikor szombati napon kimentünk a városon kívül egy folyóvíz mellé, ahol gondoltuk, hogy imádkozás van; és leülvén, beszéltünk az összegyülekezett asszonyoknak. Act 16:14 És egy asszony, név szerint Lídia, Thiatíra városából való bíborárus, istenfélő, meghallgatta; kinek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mondott. Act 16:15 Amint pedig megkeresztelkedett háznépestől, kért és azt mondta: Ha hűnek ítéltetek engem az Úrhoz, jertek be és maradjatok az én házamban; és kényszerített minket. Act 16:16 Történt pedig, hogy mikor imádkozásra mentünk, egy szolgálóleányka jött előnkbe, kiben jövendőmondás szelleme volt, ki az ő urainak nagy nyereséget hajtott jövendőmondásával. Act 16:17 Ez követvén Pált és minket, kiáltott, mondván: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, kik nektek az üdvösség útját hirdetik. Act 16:18 Ezt pedig sok napon át művelte; megunván tehát Pál, hátrafordult és azt mondta a szellemnek: Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! Act 16:19 És kiment abban az órában.Látván pedig annak urai, hogy nyereségük reménysége oda van, megragadván Pált és Silást, a piacra vonszolták az elöljárók elé; Act 16:20 és a kapitányokhoz vezetvén őket, azt mondták: Ezek az emberek felzavarják a mi városunkat zsidó létükre, Act 16:21 és olyan szokásokat hirdetnek, melyeket nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk nekünk, kik rómaiak vagyunk. Act 16:22 És a sokaság szintén ellenük támadt; és a kapitányok letépetvén ruháikat, vesszőzést parancsoltak; Act 16:23 és miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe vetették, megparancsolván a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Act 16:24 Aki, ily parancsolatot vévén, a belső tömlöcbe vetette őket, és lábaikat a kalodába záratta. Act 16:25 Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, dicséretet énekeltek az Istennek; a foglyok meg hallgatták őket. Act 16:26 De hirtelen nagy földindulás lett úgy, hogy a tömlöc fundamentumai megrendültek; és nyomban kinyílt minden ajtó, és mindnyájuk bilincsei feloldódtak. Act 16:27 Felserkenvén pedig a tömlöctartó és látván, hogy a tömlöc ajtai nyitva vannak, kardot rántva meg akarta magát ölni, mert azt gondolta, hogy a foglyok elszöktek. Act 16:28 Pál azonban nagy fennszóval felkiáltott, mondván: Ne tégy magadban semmi kárt; mert mindnyájan itt vagyunk. Act 16:29 Erre az világot kérve, beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé; Act 16:30 és kihozván őket, azt mondta: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Act 16:31 Azok pedig azt mondták: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind házadnépe. Act 16:32 És hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik házában voltak. Act 16:33 És fogván őket azon éjszakai órában kimosta sebeikből, és nyomban megkeresztelkedett ő és az övéi mindnyájan. Act 16:34 És felvivén őket házába, asztalt terített, és örvendezett, hogy egész háznépestől Istenben hívővé lett. Act 16:35 Mikor pedig nappal lett, odaküldték a kapitányok a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket. Act 16:36 Megjelentette pedig a tömlöctartó ezeket a szavakat Pálnak: Ideküldtek a kapitányok, hogy bocsássalak el titeket; most tehát kimenvén, menjetek el békességgel. Act 16:37 De Pál azt mondta nekik: Minket megvertek nyilvánosan, ítélet nélkül, római polgár létünkre, tömlöcbe vetettek, és most alattomban küldenek el? Nem úgy; hanem jöjjenek ők maguk, és vezessenek ki bennünket. Act 16:38 Megjelentették pedig a kapitányoknak a poroszlók ezeket a beszédeket; és mikor meghallották, hogy rómaiak, megijedtek, Act 16:39 és oda menvén megkövették őket, és kivezetvén megkérték, hogy menjenek ki a városból. Act 16:40 Miután pedig a tömlöcből kijöttek, elmentek Lídiához; és látván a testvéreket, buzdították őket és eltávoztak. Act 17:1 Átutazván pedig Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába mentek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk. Act 17:2 Amint pedig neki szokása volt, Pál bement hozzájuk, és három szombaton át vetekedett velük az írásokból, Act 17:3 hogy Krisztusnak szenvednie kellett és feltámadnia halottaiból, és hogy: Ez a Krisztus Jézus, akit én hirdetek nektek. Act 17:4 És némelyek közülük meggyőzettek és csatlakoztak Pálhoz és Siláshoz, és az istenfélő hellének nagy sokasága, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. Act 17:5 De a hitetlen zsidók féltékenyekké lettek, és maguk mellé vévén a piacon hivalkodók közül némely gonosz embereket, és csődületet támasztván, felháborították a várost; és elállván Jázon házát, ki akarták őket hozni a nép elé. Act 17:6 Miután azonban őket nem találták, Jázont és némely testvéreket vonszolták a városi elöljárók elé, kiabálván: Akik a világot felforgatták, azok itt is megjelentek! Act 17:7 Kiket Jázon befogadott; és ezek mind a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mást mondván királynak, Jézust. Act 17:8 Felzavarták tehát a sokaságot és a városi elöljárókat, akik ezeket hallották; Act 17:9 és Jázontól és a többiektől biztosítékot véve bocsátották el őket. Act 17:10 A testvérek pedig tüstént az éj folyamán elküldték Pált és Silást Béreába; akik amint megérkeztek, a zsidók zsinagógájába mentek. Act 17:11 De ezek nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikabelieknél, ugyanis ezek az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozván az írásokat, vajon úgy vannak-e ezek. Act 17:12 Ilyformán sokan hívőkké lettek közülük, és az előkelő hellén asszonyok és férfiak közül nem kevesen. Act 17:13 Amint azonban megtudták a thesszalonikabeli zsidók, hogy Béreában is hirdette Pál az Isten igéjét, oda is elmentek, felháborítván a sokaságot. Act 17:14 De akkor tüstént kiküldték Pált a testvérek, hogy menjen a tengerig; Silás pedig és Timótheus ott maradtak; Act 17:15 akik pedig átvették Pált, elvitték őt Athénig; és parancsolatot vivén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarabb menjenek hozzá, visszatértek. Act 17:16 Mialatt pedig azokat várta Pál Athénban, háborgott benne szelleme, látván, hogy a város tele van bálványokkal. Act 17:17 Vitatkozott erre a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel; és a piacon minden nap azokkal, akiket előtalált. Act 17:18 Némelyek pedig az epikureus és a sztoikus filozófusok közül összeakadtak vele; és némelyek azt mondták: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik. Act 17:19 És megragadván őt, az Areopáguszra vitték, mondván: Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amit te beszélsz? Act 17:20 Mert valami idegenszerűt hozol a mi füleinkbe; meg akarjuk tehát tudni, mi akar az lenni? Act 17:21 Az athéniak pedig mind, és az ott lakó jövevények semmi egyébre úgy rá nem értek, mint arra, hogy valami újabbat mondjanak vagy halljanak. Act 17:22 Felállván tehát Pál az Areopágusz közepette, szólt: Athéni férfiak, mindenképpen nagyon istenfélőknek nézlek benneteket. Act 17:23 Amint ugyanis körüljártam és szemléltem a ti szent helyeiteket, találtam egy oltárt is, melyre ez van írva: Az ismeretlen istennek. Akit ilyformán ti nem ismervén tiszteltek, azt hirdetem én nektek. Act 17:24 Az Isten, aki alkotta a világot és mindent, ami abban van, ő lévén Ura mennynek és földnek, nem kézzel csinált templomban lakik, Act 17:25 nem is emberek kezeitől szolgáltatik, mintha szüksége volna valamire, mikor ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindeneket; Act 17:26 és azért telepítette egy vérből az egész emberi nemzetet az egész föld színére, meghatározván eleve elrendelt idejüket és lakásuk határait, Act 17:27 hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet nem messze van egyikünktől sem. Act 17:28 Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; mint a ti költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Act 17:29 Mivel eszerint az Isten nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi művészet és kigondolás faragásához az istenség hasonló volna. Act 17:30 Miután eszerint a tudatlanság ideit elnézte az Isten, most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek; Act 17:31 valamint megállapított egy napot, melyen meg fogja ítélni a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, akit arra rendelt, kezességet nyújtván mindenkinek az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból. Act 17:32 Mikor pedig a halottak feltámadását hallották, némelyek gúnyolódtak;mások pedig azt mondták: Még meghallgatunk majd téged efelől. Act 17:33 És így Pál kiment közülük. Act 17:34 Némely férfiak azonban csatlakoztak hozzá és hittek; köztük Dienes is, az Areopagita és egy Damarisz nevű asszony, és mások velük együtt. Act 18:1 Ezek után pedig Pál Athénből eltávozván, Korinthusba ment. Act 18:2 És találkozván egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, ki nem régen jött Itáliából, és feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából, elment hozzájuk. Act 18:3 És mivel azonféle míves volt, náluk maradt és dolgozott (mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók voltak), Act 18:4 szombatonként pedig vetekedett a zsinagógában, és meggyőzött zsidókat úgy, mint helléneket. Act 18:5 Amint pedig lejöttek Macedóniából Silás és Timótheus, Pált a Szellem foglalta le, bizonyságot tévén a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Act 18:6 De mikor azok ellenszegültek és káromkodtak, kirázta ruháit és azt mondta nekik: A ti véretek a ti fejeteken; én tiszta vagyok, mostantól fogva a pogányok közé megyek. Act 18:7 És eltávozván onnét egy Jusztusz nevű istenfélő ember házába ment, kinek háza határos volt a zsinagógával. Act 18:8 De Kriszpusz, a zsinagógafő, hitt az Úrban egész házanépével együtt; és a korinthusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek. Act 18:9 Azt mondta pedig az Úr egy éjszaka látás által Pálnak: Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass; Act 18:10 Mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban. Act 18:11 Maradt is egy esztendeig és hat hónapig, tanítván köztük az Isten igéjét. Act 18:12 Mikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy szívvel-lélekkel Pálra támadtak és a törvényszék elé vitték őt, Act 18:13 mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket. Act 18:14 Amint azonban Pál meg akarta nyitni száját, azt mondta Gallió a zsidóknak: Ha valóban volna valami jogsérelem vagy gonosz csíny, oh zsidók, igazság szerint fogadnálak benneteket; Act 18:15 de ha egy szó felett és nevek felett és a ti törvényetek felett van vita, magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni. Act 18:16 És elhajtotta őket a törvényszék elől. Act 18:17 A hellének pedig mind Szószthenész zsinagógafőnek estek, és ütötték a törvényszék előtt; és Gallió semmit nem törődött velük. Act 18:18 Pál pedig, miután még több napig maradt, a testvérektől elbúcsúzván, Szíriába hajózott, vele Priszcilla és Ákvila is, miután Kenkreában megnyíratta fejét, mert fogadalma volt. Act 18:19 Aztán eljutottak Efézusba, és azokat otthagyta; ő pedig bemenvén a zsinagógába, beszélt a zsidókkal. Act 18:20 De mikor azok kérték, hogy több ideig maradjon náluk, nem állt rá; Act 18:21 hanem elbúcsúzott tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell tartanom az előttünk álló ünnepet; de ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten akarja. Ezzel elhajózott Efézusból, Act 18:22 és Cézáreában kikötvén felment, és miután a gyülekezetet köszöntötte, lement Antiókhiába. Act 18:23 És miután bizonyos időt eltöltött, elment és eljárta rendre a galáciai tartományt és Frígiát erősítvén minden tanítványt. Act 18:24 Egy zsidó került pedig Efézusba, név szerint Apollós, alexandriai eredetű, ékesen szóló férfiú, aki hatalmas volt az írásokban. Act 18:25 Ez oktatva volt az Úr útjára, és szellemben buzgó lévén, szorgalmasan szólta és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak a János keresztségét ismerte. Act 18:26 És ez elkezdett nyilvánosan szólni a zsinagógában; meghallván pedig őt Ákvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és pontosabban feltárták előtte az Isten útját. Act 18:27 Mikor pedig át akart menni Akhájába, biztatták a testvérek, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt; és mikor odaért, sokat használt azoknak, akik hittek, a kegyelem által. Act 18:28 Mert erőteljesen lecáfolta a zsidókat nyilvánosan, kimutatva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus. Act 19:1 Történt pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál a felső tartományokat bejárván, Efézusba érkezett, és néhány tanítványra akadt. Act 19:2 És azt mondta nekik: Vajon vettetek Szent Szellemet, mikor hívőkké lettetek? Azok pedig azt mondták neki: Sőt nem is hallottuk, vajon van-e Szent Szellem. Act 19:3 És azt mondta nekik: Ilyformán mire keresztelkedtetek meg? Azok pedig azt mondták: A János keresztségére. Act 19:4 Azt mondta pedig Pál: János a bűnbánat keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy abban higgyenek, aki őutána jön, azaz a Krisztus Jézusban. Act 19:5 Ezt hallván pedig, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Act 19:6 És amint Pál rájuk tette kezeit, rájuk szállott a Szent Szellem, és nyelveken szóltak és prófétáltak. Act 19:7 Voltak pedig összesen mintegy tizenketten férfiak. Act 19:8 Mikor pedig bement a zsinagógába, nyíltan szólt, három hónapon át tárgyalván és bizonyítván az Isten országára tartozó dolgokat. Act 19:9 Mikor pedig némelyek megátalkodtak és nem engedtek, gonoszul szólván az Úrról a sokaság előtt, elválván tőlük elkülönítette a tanítványokat, naponként bizonyos Tirannusz iskolájában beszélvén. Act 19:10 Ez pedig két esztendeig tartott, úgy hogy mindazok, akik Ázsiában laktak, hallották az Úr Jézus igéjét, mind zsidók, mind hellének. Act 19:11 És nem közönséges erőket cselekedett az Isten Pál kezei által; Act 19:12 úgyhogy a betegekhez is vittek testéről keszkenőket vagy kötényeket; és eltávoztak tőlük a betegségek, és a gonosz szellemek kimentek belőlük. Act 19:13 Megkísérelték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül a Jézus Krisztus nevét hívni azokra, akikben a gonosz szellemek voltak, mondván: Kényszerítünk titeket Jézusra, akit Pál prédikál. Act 19:14 Voltak pedig bizonyos Szkéva zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt tették. Act 19:15 Felelvén pedig a gonosz szellem, azt mondta: Jézust ismerem, Pált is tudom; de ti kik vagytok? Act 19:16 És rájuk rohanván az ember, akiben a gonosz szellem volt, és legyőzvén őket, hatalmat vett rajtuk, annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladtak ki abból a házból. Act 19:17 Ez pedig tudtára lett mindenkinek, zsidóknak és helléneknek, akik Efézusban laktak, és félelem szállt mindnyájukra, és magasztaltatott az Úr Jézus neve. Act 19:18 És sokan azok közül, akik hívőkké lettek, eljöttek, megvallván és elbeszélvén cselekedeteiket. Act 19:19 Sokan pedig azok közül, akik az ördögi mesterséget űzték, összehordván könyveiket,140 elégették mindenek láttára; és összeszámlálták azoknak árát, és ötvenezer ezüstnek találták. Act 19:20 Így az Úr igéje erősen növekedett és hatalmat vett. Act 19:21 Amint pedig ezek elteltek, elvégezte Pál szellemben, hogy Macedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Miután ott voltam, Rómát is meg kell látnom. Act 19:22 Elküldvén pedig Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timótheust és Erásztuszt, ő maga egy ideig Azsiában maradt. Act 19:23 Támadt pedig abban az időben nem csekély háborúság az Úr miatt. Act 19:24 Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből Diána-templomokat csinált és a mesterembereknek nem csekély keresetet nyújtott; Act 19:25 ezeket összegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, azt mondta: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből van a mi jólétünk: Act 19:26 és látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efézusban, hanem szinte az egész Ázsiában ez a Pál sok népet eláltatván elfordított, azt mondván, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak. Act 19:27 De nemcsak az a veszedelem van, hogy a mi szakmánk rossz hírbe jut, hanem az is, hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő fensége, akit az egész Ázsia és a föld kereksége tisztel. Act 19:28 Amint pedig ezt hallották és tele lettek haraggal, kiáltottak, mondván: Nagy az efézusi Diána! Act 19:29 És betelt az egész város kavarodással; és egy szívvel-lélekkel a színházba rohantak, magukkal ragadván a macedóniai Gájuszt és Arisztárkhuszt, Pál útitársait. Act 19:30 De mikor Pál a nép közé akart menni, őt nem engedték a tanítványok. Act 19:31 De Ázsia elöljárói közül is némelyek, akik neki barátai voltak, küldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba. Act 19:32 Mármost ki egyet, ki mást kiáltozott; mert a gyülekezet össze volt kavarodva, és a legtöbben nem tudták, miért gyűltek össze. Act 19:33 A sokaságból pedig előrevitték Alexandert, miután a zsidók őt tolták előre; Alexander pedig kezével intve, védőbeszédet akart tartani a néphez. Act 19:34 De amint megismerték, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindenkiből, mintegy két óra hosszáig kiáltván: Nagy az efézusi Diána! Act 19:35 Lecsendesítvén azonban a jegyző a sokaságot, azt mondta: Efézusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki ne tudná, hogy az efézusiak városa a nagy istenasszonynak, Diánának és az égből esett képnek a templomőre? Act 19:36 Mármost mivel ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy ti lecsendesedjetek, és semmit elhamarkodva ne cselekedjetek. Act 19:37 Mert idehoztátok ezeket a férfiakat, kik sem nem templomrablók, sem a mi istenasszonyunkat nem káromolták. Act 19:38 Ha tehát Demeter és a vele levő mesterembereknek valakivel valami ügye van, törvénynapok tartatnak és helytartók vannak; pereljék be egymást. Act 19:39 Ha pedig egyéb tekintetben kívántok valamit, az a törvényes közgyűlésen intéztetik el. Act 19:40 Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, semmi ok nem lévén, mellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatta a gyülekezetet. Act 19:41 Összevont szöveg. Act 20:1 Miután pedig megszűnt a háborúság, előszólítván Pál a tanítványokat és elbúcsúzván tőlük, elindult, hogy Macedóniába utazzék. Act 20:2 Miután pedig azokat a részeket bejárta és őket sok beszéddel buzdította, Görögországba ment. Act 20:3 És három hónapot eltöltvén, miután a zsidók részéről les készült ellene, ha majd hajóra száll Szíriába, úgy végezte, hogy Macedónián át tér vissza. Act 20:4 Kísérte pedig őt Ázsiáig a béreai Szópatér; a thesszalonikaiak közül pedig Arisztárkhusz és Szekundusz, és a derbéi Gájusz és Timótheus; ázsiaiak pedig Tikhikusz és Trofimusz. Act 20:5 Ezek előremenvén, megvártak minket Tróászban. Act 20:6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után hajóztunk ki Filippiből, és hozzájuk érkeztünk Tróászba öt nap alatt, ahol hét napot töltöttünk. Act 20:7 A hét első napján pedig a tanítványok összegyűlvén a kenyér megtörésére, Pál beszélt nekik, mert másnap indulni akart; és elnyújtotta a beszédet éjfélig; Act 20:8 sok lámpa volt pedig a felházban, ahol össze voltak gyűlve. Act 20:9 Egy ifjú pedig, név szerint Euthikusz, aki az ablakban ült mély álomba merülve, mikor Pál tovább beszélt, elnyomatván az álom által, leesett a harmadik emeletről, és holtan vették fel. Act 20:10 Pál erre lemenvén ráborult és átölelve azt mondta: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van. Act 20:11 Aztán fölment, megtör te a kenyeret és evett, és sokáig beszélt, virradatig, úgy indult el. Act 20:12 A gyermeket pedig élve vitték fel, és módfelett megvigasztalódtak. Act 20:13 Mi pedig előremenvén a hajóra, Asszuszba hajóztunk, ott akarván Pált felvenni; mert így rendelkezett, ő gyalog akarván jönni. Act 20:14 Amint azonban Asszuszban összetalálkozott velünk, felvévén őt, Mitilénébe mentünk. Act 20:15 És onnét elevezvén, másnap eljutottunk Khiosz ellenébe; a következőn pedig átkeltünk Számoszba; és Trogilliumban146 megszállván, másnap mentünk Milétuszba. Act 20:16 Mert elvégezte Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen neki időt töltenie Ázsiában; mert sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd napján Jeruzsálemben legyen. Act 20:17 Milétuszból azonban Efézusba küldvén, magához hívatta a gyülekezet véneit. Act 20:18 Mikor pedig megjelentek nála, azt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába léptem, mint viseltem magamat köztetek az egész idő alatt, Act 20:19 szolgálván az Urnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatással és kísértések közt, melyek a zsidók leselkedései miatt estek rajtam; Act 20:20 mint nem vonogattam magamat mindazt, ami hasznos, nektek hirdetni és nektek tanítani nyilvánosan és házanként, Act 20:21 bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind helléneknek az Istenhez való megtérés a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit mellett. Act 20:22 És most íme én a Szellemtől megkötve Jeruzsálembe megyek, nem tudván, mi következik ott énreám, Act 20:23 kivéve hogy a Szent Szellem városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy énreám fogság és nyomorúság vár. Act 20:24 De semmivel nem gondolok, az életem sem drága nekem, hogy elvégezzem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet az Úr Jézustól vettem, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliuma mellett. Act 20:25 És most íme én tudom, hogy többé nem látjátok az én orcámat, senki közületek, akik között általmentem az Isten országát prédikálva. Act 20:26 Azért bizonyságot teszek nektek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok. Act 20:27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát. Act 20:28 Viseljetek tehát gondot magatokra, és az egész nyájra, melyben titeket a Szent Szellem vigyázókká tett, hogy legeltessétek az Úr gyülekezetét, melyet tulajdon vérével szerzett. Act 20:29 Mert én tudom azt, hogy elmenetelem után gonosz farkasok jönnek közétek, kik nem kímélik a nyájat, Act 20:30 sőt magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják. Act 20:31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén, hogy három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni egyenként mindenkit. Act 20:32 És most ajánllak titeket, testvérek, az Istennek és az ő kegyelme igéjének, ki felépíthet és örökséget adhat nektek minden szentek között. Act 20:33 Senkinek ezüstjét vagy aranyát vagy ruháját nem kívántam; Act 20:34 de magatok tudjátok, hogy amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, ezek a kezek szolgáltatták. Act 20:35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így munkálkodva kell az ilyenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondja: Boldogabb adni, mint kapni. Act 20:36 És ezeket mondván, térdre esve imádkozott mindazokkal egyben. Act 20:37 És mindnyájan nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába esvén, csókolgatták őt. Act 20:38 Leginkább azon szaván keseregtek, mellyel azt mondta, hogy többé nem látják az ő orcáját. Aztán elkísérték őt a hajóra. Act 21:1 Miután pedig mi elindultunk, őtőlük elszakadva, egyenesen mentünk Kószba, másnap pedig Roduszba, és onnét Patarába. Act 21:2 És találván egy Föníciába menő hajót, beszálltunk és elindultunk. Act 21:3 Lát távolba kapva pedig Ciprust és balkézre hagyva azt, Szíriába hajóztunk és Tíruszban kötöttünk ki; mert a hajónak ott kellett kirakni a terhet. Act 21:4 És miután megtaláltuk a tanítványokat, ott maradtunk hét napig. Ők azt mondták Pálnak a Szellem által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Act 21:5 De mikor eltöltöttük a napokat, elindulván elutaztunk, mindnyájan kikísérvén bennünket feleségestől és gyermekestől a városon kívül. És a tengerparton térdre esve imádkoztunk Act 21:6 és egymástól elbúcsúzván, beszálltunk a hajóba, azok pedig visszatértek övéikhez. Act 21:7 Mi pedig a hajózás bevégzéséül Tíruszból Ptolemaiszba mentünk, és köszöntvén a testvéreket, egy nap náluk maradtunk. Act 21:8 Másnap pedig elindulván Cézáreába mentünk; és bemenvén Filep evangélista házába, aki a hét közül való volt, nála maradtunk. Act 21:9 Ennek pedig volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. Act 21:10 Több napi időzésünk alatt pedig lejött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabusz; Act 21:11 és eljövén hozzánk, vette Pál öveit, megkötözte a maga kezeit és lábait, és szólt: Azt mondja a Szent Szellem: A férfiút, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és adják a pogányok kezeibe. Act 21:12 Mikor pedig ezeket hallottuk, kértük mind mi, mind a helybeliek, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Act 21:13 De felelt Pál: Mit csináltok, hogy sírtok és marcangoljátok szívemet? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért. Act 21:14 Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Az Úr akarata legyen meg! Act 21:15 E napok után pedig felkészülődvén, felmentünk Jeruzsálembe. Act 21:16 Jöttek pedig velünk a cézáreabeli tanítványok közül is, akik elvezettek bizonyos ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála legyünk szálláson. Act 21:17 Mikor pedig Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadtak minket a testvérek. Act 21:18 Másnap pedig bement Pál velünk együtt Jakabhoz, a vének is mind megjelentek. Act 21:19 És köszöntvén őket, elbeszélte rendre, amiket az Isten cselekedett a pogányok között az ő szolgálata által. Act 21:20 Azok pedig, amint hallották, dicsőítették az Urat; és azt mondták neki: Látod, testvér, mily sok ezer zsidó van, aki hívővé lett; és mind buzognak a törvény mellett. Act 21:21 Felőled pedig úgy értesültek, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, a Mózestől való elszakadásra tanítod, mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne kövessék szokásainkat. Act 21:22 Mi lesz most már? Lehetetlen, hogy sokaság ne gyűljön össze; mert meghallják, hogy megjöttél. Act 21:23 Ezt tedd azért, amit neked mondunk: van nekünk négy emberünk, akik fogadalmat vettek magukra; Act 21:24 ezeket magad mellé vévén, szenteltesd be magadat velük együtt, és viseld értük a költséget, hogy megnyírassák fejüket, így megtudja mindenki, hogy amikről felőled értesültek, azokból semmi sincs, hanem magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod. Act 21:25 A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy azok semmi affélét ne tartsanak meg, csak őrizkedjenek azoktól, amik a bálványoknak áldoztattak, és a vértől és a fúlva holt állattól és a paráznaságtól. Act 21:26 Akkor Pál maga mellé vévén a férfiakat, a következő napon velük együtt beszenteltetvén bement a templomba, bejelentvén, mikor telnek le a szentelés napjai, ameddig mindegyikőjükért bemutattatik az áldozat. Act 21:27 Amint pedig a hét nap letelőben volt, az Ázsiából való zsidók látván őt a templomban, felkavarták az egész sokaságot, és rávetették kezeiket, Act 21:28 kiáltván: Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen és a törvény ellen és a hely ellen tanít mindenkit mindenütt; és még helléneket is hozott be a templomba, és megfertőztette ezt a szent helyet. Act 21:29 (Mert látták volt előzőleg az efézusi Trofimuszt vele a városban, és őt gondolták, hogy a templomba bevitte Pál.) Act 21:30 És megmozdult az egész város és népcsődület támadt; és megragadván Pált, és kivonszolták őt a templomból; és tüstént bezárták az ajtókat. Act 21:31 Mikor pedig meg akarták őt ölni, jelentés ment fel a csapat ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem felkavarodott; Act 21:32 ki nyomban katonákat és századosokat vévén maga mellé, lefutott hozzájuk; azok pedig látván az ezredest és a katonákat, megszűntek Pált verni. Act 21:33 Akkor az ezredes odalépvén megragadta őt és megkötöztette két lánccal; és tudakozódott, hogy kicsoda és mit cselekedett. Act 21:34 De egyik egyet, másik mást kiáltott a sokaságban; tehát nem bírván megtudni a biztosat a zajongás miatt, parancsolta, hogy vigyék őt a várba. Act 21:35 Mikor pedig a lépcsőkhöz jutott, megtörtént, hogy a katonák vitték őt a sokaság erőszakoskodása miatt. Act 21:36 Mert követte a nép sokasága, ezt kiáltva: Öld meg őt! Act 21:37 És mikor éppen be akarták vinni a várba, azt mondta Pál az ezredesnek: Szabad-e neked valamit mondanom? Az pedig azt mondta: Tudsz hellénül? Act 21:38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki ezek előtt a napok előtt fellázította és kivitte a sivatagba azt a négyezer orgyilkos156 embert? Act 21:39 Pál pedig azt mondta: Én ugyan zsidó ember vagyok, Tárzusznak, Cilicia nem ismeretlen városának polgára; de kérlek téged, engedd meg nekem, hogy szóljak e népnek. Act 21:40 Miután pedig megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek; és mikor nagy csendesség lett, megszólalt héber nyelven, mondván: Act 22:1 Férfiak, testvérek és atyák, hallgassátok meg védőbeszédemet, melyet most hozzátok intézek. Act 22:2 Mikor pedig hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még nagyobb nyugalmat tanúsítottak. És szólt: Act 22:3 Én zsidó ember vagyok, aki születtem Tárzuszban, Ciliciában, felnőttem pedig ebben a városban Gamáliel lábainál, az atyai törvény szigorában neveltetvén, rajongtam az Istenért, mint ti mindnyájan a mai napon; Act 22:4 aki ezt az Urat üldöztem halálig, megkötözvén és tömlöcre vetvén férfiakat és asszonyokat. Act 22:5 Miképpen a főpap is bizonyságom nekem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén a testvérekhez, Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek. Act 22:6 De történt, hogy amint mentem és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban hirtelen az égből nagy világosság sugárzott körül engem. Act 22:7 És leestem a földre és szót hallottam, mely azt mondta nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Act 22:8 Én pedig feleltem: Ki vagy, Uram? És azt mondta nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz. Act 22:9 Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták és megrémültek; de annak szavát, aki velem beszélt, nem hallották. Act 22:10 Azt mondtam pedig: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig azt mondta nekem: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba; és ott szó lesz hozzád mindenről, amit tenned rendelve van. Act 22:11 Mivel pedig nem láttam annak a világosságnak dicsőségétől, a velem levők kézen fogva vezettek, úgy mentem Damaszkuszba. Act 22:12 Bizonyos Ananiás pedig, egy a törvény szerint istenfélő férfiú, ki mellett az egész zsidó lakosság bizonyságot tesz, Act 22:13 hozzám jővén és elébem állván, azt mondta nekem: Saul testvér, tekints fel; és én abban a pillanatban feltekintettem rá. Act 22:14 Ő pedig azt mondta: A mi Atyánk Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd az Igazat, és szót hallj az ő szájából; Act 22:15 mert tanúbizonyság leszel mellette minden embernél azok felől, melyeket láttál és hallottál. Act 22:16 És most mit késedelmezel? Felkelvén keresztelkedjél meg és mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét. Act 22:17 Történt pedig, hogy mikor visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem, Act 22:18 és láttam őt, amint azt mondta nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből; mert nem veszik be bizonyságtételedet énfelőlem. Act 22:19 És én azt mondtam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik tebenned hittek; Act 22:20 és mikor a te mártírodnak, Istvánnak vére kiontatott, én magam is ott álltam és helyeseltem az ő megöletését, és őriztem azok ruháit, akik őt kivégezték. Act 22:21 És azt mondta nekem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. Act 22:22 Eddig a szóig hallgatták ők, de ekkor felemelték szavukat, és ezt mondták: Töröld el a föld színéről az ilyet; mert nem illik neki élni! Act 22:23 Amint pedig azok kiabáltak és ruháikat feldobálták és port szórtak a levegőbe, Act 22:24 azt parancsolta az ezredes, hogy vigyék be őt a várba, mondván, hogy korbáccsal vallassák őt, hogy megtudja, mi okból kiabáltak úgy rá. Act 22:25 Amint azonban lekötözték őt a szíjjakkal, azt mondta az ott álló századosnak Pál: Vajon egy embert, aki római, és nincs elítélve, szabad nektek megkorbácsolni? Act 22:26 Amint pedig ezt hallotta a százados, odamenvén jelentést tett az ezredesnek, és ezt mondta: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római. Act 22:27 Hozzámenvén pedig az ezredes, azt mondta neki: Mondd meg nekem, vajon te római vagy? Ő pedig azt mondta: Az. Act 22:28 És felelt az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig szólt: Én meg benne születtem. Act 22:29 Erre tüstént elálltak tőle, akik őt vallatni akarták; de az ezredes is megijedt, mivel megértette, hogy római, és hogy megkötöztette őt. Act 22:30 Meg akarván pedig tudni a bizonyosat, hogy mivel vádolják őt a zsidók, másnap feloldotta őt bilincseiből, és megparancsolta, hogy összejöjjenek a főpapok és az egész főtanács; és levitetvén Pált, eléjük állította. Act 23:1 Pál pedig a főtanácsra függesztvén szemeit, azt mondta: Férfiak, testvérek, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. Act 23:2 Ananiás főpap pedig parancsolta a mellette állóknak, hogy verjék szájon. Act 23:3 Akkor Pál azt mondta neki: Megver téged az Isten, te kimeszelt fal; és te leültél, hogy engem megítélj a törvény szerint, és törvény ellenére parancsolod, hogy engem verjenek? Act 23:4 Az ott állók pedig azt mondták: Az Isten főpapját szidalmazod-e? Act 23:5 És szólt Pál: Nem tudtam, testvérek, hogy főpap; mert meg van írva: Néped fejedelmét ne szidalmazd. Act 23:6 Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük szadduceus, a másik meg farizeus, felkiáltott a főtanácsban: Férfiak, testvérek, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reményéért és feltámadásáért vagyok én törvény előtt. Act 23:7 Amint pedig ő ezt mondta, egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és megoszlott a sokaság. Act 23:8 Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem szellem; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják. Act 23:9 Nagy kiabálás támadt tehát; és felkelvén az írástudók a farizeusok részéről, vitatták, mondván: Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben; hátha szellem beszélt vele vagy angyal? Act 23:10 Miután pedig nagy lett az egyenetlenség, az ezredes attól tartva, hogy Pált szétszaggatják, parancsot adott, hogy a katonaság menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. Act 23:11 A következő éjszaka pedig elébe állt az Úr, és azt mondta: Bízzál, Pál; mert amiképpen bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell neked Rómában is bizonyságot tenned. Act 23:12 Mikor pedig nappal lett, összeállván némelyek a zsidók közül, megátkozták magukat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált. Act 23:13 Többen voltak pedig negyvennél, akik ezt az összeesküvést csinálták. Act 23:14 Kik elmenvén a főpapokhoz és a vénekhez, azt mondták: Átokkal átkoztuk meg magunkat, hogy semmit meg nem ízlelünk addig, míg meg nem öljük Pált. Act 23:15 Most tehát ti a főtanáccsal egyben jelentsétek az ezredesnek, hogy holnap hozza le őt tihozzátok, mintha az ő dolgának tüzetesebben végére akarnátok járni; mi pedig, mielőtt közel érne, készek vagyunk őt megölni. Act 23:16 Meghallván azonban Pál nővérének fia a lesvetést, megjelenvén bement a várba és jelentette Pálnak. Act 23:17 Pál pedig egyet a századosok közül magához hívatván, így szólt: Ezt az ifjat vidd az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van a számára. Act 23:18 Az erre maga mellé vévén őt, elvitte az ezredeshez, és szólt: A fogoly Pál magához hívatott engem és kért, hogy ezt az ifjat vezessem hozzád, mert valami mondanivalója van számodra. Act 23:19 Az ezredes pedig őt kézen fogva és külön félrevonulva tudakolta: Mi az, ami jelentenivalód van nekem? Act 23:20 Az pedig azt mondta: A zsidók megállapodtak, kérni fognak téged, hogy holnap a főtanács elé vidd le Pált, mintha valamit tüzetesebben meg akarnának tudni őfelőle. Act 23:21 Te azonban ne higgy nekik; mert közülük negyvennél több férfi leselkedik rá, akik megátkozták magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, míg őt meg nem ölik; és már készen vannak, várván a te ígéretedet. Act 23:22 Az ezredes erre elbocsátotta az ifjat, megparancsolván: Senkinek ki ne beszéld, hogy ezeket megjelentetted nekem. Act 23:23 És előszólítván kettőt a századosok közül azt mondta: Készítsetek fel kétszáz katonát, hogy Cézáreába menjenek, és hetven lovast és kétszáz parittyást éjjeli három órára. Act 23:24 És nyerges állatokat is állítani kellett, hogy felültetvén Pált, biztonságba vigyék Félix helytartóhoz. Act 23:25 Levelet is írt, melynek summája ez volt: Act 23:26 Klaudiusz Liziász a nemes Félix helytartónak, üdvöt! Act 23:27 Ezt a férfiút, akit a zsidók megfogtak, mikor immár szinte meg akarták ölni, odamenvén a katonasággal, kiszabadítottam, megtudván, hogy római. Act 23:28 Meg akarván pedig tudni az okot, amiért vádolják őt, levittem őt az ő főtanácsuk elé. Act 23:29 És úgy találtam, hogy az ő törvényük kérdései felől vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vád nincs ellene. Act 23:30 Mikor pedig nekem jelentették, hogy a zsidók lest akarnak vetni ez ellen a férfiú ellen, nyomban hozzád küldöttem, meghagyván a vádolóknak is, hogy a rá vonatkozókat neked mondják meg. Act 23:31 A katonák erre; amint nekik parancsolva volt, felvévén Pált, elvitték azon éjszaka Antipatriszba. Act 23:32 Másnap pedig a lovasokra hagyván, hogy vele menjenek, visszatértek a várba. Act 23:33 Azok pedig, mikor megérkeztek Cézáreába és a levelet átadták a helytartónak, Pált is elébe állították. Act 23:34 Mikor pedig elolvasta a helytartó, és megkérdezte, melyik tartományból való, és megértette, hogy Ciliciából, Act 23:35 azt mondta: Majd kihallgatlak, mikor vádolóid is eljönnek. És parancsot adott, hogy Heródes palotájában őrizzék őt. Act 24:1 Ötödnappal azután lement Ananiás főpap a vénekkel és egy prókátorral, Tertullusszal, akik feljelentést tettek a helytartónak Pál ellen. Act 24:2 Amint tehát őt felhívták, elkezdte vádolni Tertullusz, mondván: Act 24:3 Hogy nagy békességben van részünk általad, és helyes intézkedések történnek e nép javára a te gondoskodásod által, minden tekintetben és mindenütt, Act 24:4 elismerjük, nemes Félix, teljes háládatossággal. Hogy pedig tovább ne tartóztassalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint. Act 24:5 Mi nevezetesen úgy találtuk, hogy ez az ember pestis, aki hasonlást támaszt a föld kerekségén lévő minden zsidók között, és a nazarénusok felekezetének a fővezére, Act 24:6 ki a templomot is meg akarta fertőztetni, kit meg is fogtunk és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni; Act 24:7 de Liziász ezredes oda jött és nagy erővel elvitte őt kezeinkből, Act 24:8 azt parancsolván, hogy vádolói jöjjenek hozzád; kitől, ha megkérdezed, mindezeket te magad megértheted, melyekkel mi őt vádoljuk. Act 24:9 Belevágtak pedig a zsidók is, mondogatván, hogy ezek úgy vannak. Act 24:10 Felelt pedig Pál, mikor a helytartó intett neki, hogy szóljon: Tudván, hogy te sok esztendő óta bírája vagy e népnek, bátrabban védem ügyemet: Act 24:11 miután megtudhatod, hogy nincs tizenkét napjánál több, mióta felmentem Jeruzsálembe imádkozni; Act 24:12 és sem a templomban nem találtak engem valakivel vetekedve, vagy népzendülést csinálva, sem a zsinagógákban, sem a városban. Act 24:13 Nem is tudják neked bebizonyítani, amikkel most engem vádolnak. Act 24:14 De arról vallást teszek előtted, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami a törvény szerint való, és ami e prófétákban meg van írva; Act 24:15 reménységem lévén Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz halottak feltámadása, mind igazaknak, mind hamisaknak. Act 24:16 Ebben gyakorlom tehát magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten előtt és az emberek előtt mindenkor. Act 24:17 Több esztendő múlván jelentem pedig meg, alamizsnát hozván nemzetemnek, és áldozatokat. Act 24:18 Ezekben találtak engem beszentelve a templomban, nem sokasággal és nem zavargással, némely Ázsiából való zsidók, Act 24:19 akiknek meg kellett volna előtted jelenni és vádat emelni, ha volna nekik mit, ellenem. Act 24:20 Vagy ezek maguk mondják meg, vajon találtak-e bennem valami bűnt, mikor a főtanács előtt álltam; Act 24:21 ha csak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadásáért vagyok én a ti törvényetek előtt ma. Act 24:22 Mikor pedig ezeket hallotta Félix, visszaküldte őket, míg pontosabbat tud az Úr ügyében, és ezt mondta: Mikor Liziász ezredes lejön, dönteni fogok ügyetekben. Act 24:23 És megparancsolta a századosnak, hogy őrizzék Pált és könnyítsenek rajta, és senkit ne akadályozzanak az övéi közül, hogy neki szolgáljon, vagy elmenjen hozzá. Act 24:24 Néhány nap múlva pedig megjelenvén Félix feleségével, Druszillával, aki zsidó nő volt, hívatta Pált és hallgatta őt a Krisztusban való hit felől. Act 24:25 Mikor azonban ő igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről beszélt, megrémülve felelt Félix: Most eredj el; de ha alkalmam lesz, hívatlak téged. Act 24:26 Egyszersmind azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól; ezért gyakrabban is magához hívatta őt és beszélgetett vele. Act 24:27 Két esztendő elteltével azonban Félix utóda Porciusz Fesztusz lett; és Félix a zsidóknak kedveskedni akarván, Pált a fogságban hagyta. Act 25:1 Fesztusz most már, amint a helytartóságba lépett, három nap múlva felment Jeruzsálembe Cézáreából. Act 25:2 Feljelentést tettek pedig nála a főpap és a zsidók főemberei Pál ellen, és megkérték őt, Act 25:3 azt a kegyet kérvén tőle, hogy küldje őt Jeruzsálembe; mert lest készítettek, hogy megöljék őt az úton. Act 25:4 Fesztusz erre azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig rövidesen el fog utazni: Act 25:5 Akik ilyformán köztetek, úgymond, hatalmasok, velem lejővén, ha van valami abban a férfiúban, emeljenek vádat ellene. Act 25:6 Nem töltvén pedig köztük többet nyolc vagy tíz napnál, lement Cézáreába, és másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozta Pált. Act 25:7 Mikor pedig megjelent, körülállták őt a zsidók, akik Jeruzsálemből mentek le, sok és súlyos vádat hozván fel, melyeket nem tudtak bizonyítani, Act 25:8 mivel Pál így védte magát: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit nem vétettem. Act 25:9 Fesztusz pedig, a zsidóknak kedveskedni akarva, felelvén Pálnak, azt mondta: Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni meg ezekről énelőttem? Act 25:10 Pál pedig azt mondta: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nekem megítéltetnem. A zsidóknak semmit nem vétettem, miképpen te is jól tudod. Act 25:11 Mert ha nincs igazam és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; de ha semmi sincs azokból, amikkel ezek engem vádolnak, senki engem barátságból nekik kezükbe nem adhat. A császárra apellálok! Act 25:12 Akkor Fesztusz értekezvén a tanáccsal, felelt: A császárra apelláltál, a császár elé fogsz menni. Act 25:13 Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkeztek, hogy köszöntsék Fesztuszt. Act 25:14 Amint pedig több időt töltöttek ott, Fesztusz előadta a királynak Pál ügyét, mondván: Egy férfiút hagyott hátra Félix fogva, Act 25:15 ki ellen, mikor Jeruzsálemben voltam, feljelentést tettek a főpapok és a zsidók vénei, ítéletet kérve ellene. Act 25:16 Kiknek azt feleltem, hogy nem szokása a rómaiaknak valakit barátságból veszedelemre kiadni, mielőtt a vádlott szembe nem kapja azokat, akik vádolják, és helyet nem nyer a védelemre a vád tekintetében. Act 25:17 Amint erre ők itt összegyűltek, minden haladék nélkül másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozattam az embert. Act 25:18 Ki ellen előálltak a vádlók, de semmiféle bűnt nem hoztak elő, azok közül, melyeket én sejtettem; Act 25:19 hanem valami vitás kérdéseket vetettek ellene az ő saját vallásuk felől, és bizonyos meghalt Jézus felől, kiről Pál azt mondta, hogy él. Act 25:20 Mivel pedig én zavarban voltam az ezek felől való vizsgálatra nézve, azt mondtam, akar-e Jeruzsálembe menni és ott ítéltetni meg ezek felől? Act 25:21 Mivel azonban Pál apellált, hogy őriztessék őfelsége döntésére, megparancsoltam, hogy őrizzék őt, míg elküldöm a császárhoz. Act 25:22 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Szeretném magam is hallani azt az embert. Az pedig így szólt: Holnap hallani fogod őt. Act 25:23 Erre másnap, mikor eljött Agrippa és Bereniké nagy pompával, és bementek a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főfőpolgáraival együtt, Fesztusz parancsára előhozták Pált. Act 25:24 És szólt Fesztusz: Agrippa király, és ti mindnyájan, velünk együtt jelenlevő férfiak! Itt látjátok azt, aki felől a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell ennek tovább élni. Act 25:25 Én azonban, bár úgy találtam, hogy semmi halálra méltót nem cselekedett; de mivel ő maga is őfelségére appellált, elvégeztem, hogy elküldöm őt. Act 25:26 Ki felől valami bizonyosat írni az úrnak nem tudok; azért hoztam őt előtökbe, és kiváltképpen teelődbe, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével legyen mit írnom. Act 25:27 Mert esztelen dolognak látszik előttem, foglyot küldvén nem jelenteni az ellene való vádakat. Act 26:1 Agrippa pedig szólt Pálnak: Megengedtetik neked, hogy szólj magadért. Akkor Pál, kezét kinyújtván, megtartotta védőbeszédét. Act 26:2 Agrippa király, boldognak mondom magamat, hogy mindazok felől, amikkel a zsidók vádolnak, e mai napon teelőtted fogok védekezni, Act 26:3 mivel te a legjobban ismered a zsidóknak minden szokásait és vitakérdéseit; azért kérlek téged, hallgass meg engem tÚrelmesen. Act 26:4 Tehát az én ifjúságomtól fogva való életemet, mely kezdetétől fogva az én nemzetem között és Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan, Act 26:5 akik eleitől fogva ismernek engem, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Act 26:6 És most az Istentől atyáikhoz lett ígéret reménysége miatt állok törvény előtt, Act 26:7 melyre a mi tizenkét törzsünk buzgón, éjjel és nappal szolgálva remél eljutni. Ezért a reménységért vádolnak engem, Agrippa király, a zsidók. Act 26:8 Mi hihetetlent találtok ti abban, ha az Isten halottakat támaszt? Act 26:9 Én természetesen azt gondoltam magamban, hogy a názáreti Jézus neve ellen sokat kell cselekednem. Act 26:10 Amit meg is cselekedtem Jeruzsálemben, és a szentek közül én sokakat tömlöcbe zárattam, a főpapoktól teljhatalmat vévén, és mikor ki akarták őket végezni, oda szavaztam. Act 26:11 És minden zsinagógában gyakran büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, üldöztem még az idegen városokban is. Act 26:12 Ezekben utaztam Damaszkuszba is a főpapoktól való teljhatalommal és engedéllyel, Act 26:13 mikor délben az úton láttam, oh király, hogy mennyből a nap fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és a velem együtt utazókat. Act 26:14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hangot hallottam, mely hozzám szólt, és azt mondta héber nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Act 26:15 Én pedig azt mondtam: Ki vagy, uram? Ő pedig azt mondta: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. Act 26:16 De kelj fel és állj lábaidra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és bizonysággá válasszalak téged azokban, amiket láttál és azokban, amiket meg fogok neked jelenteni, Act 26:17 megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, akik közé most téged küldelek, Act 26:18 hogy nyisd meg az ő szemeiket, hogy megtérjenek, a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit által vegyenek bűnbocsánatot és örökséget a megszenteltek között. Act 26:19 Azért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látásnak, Act 26:20 hanem először a damaszkuszbelieknek és jeruzsálembelieknek, majd Júdea egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg és forduljanak vissza az Istenhez, megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén. Act 26:21 Ezekért engem a zsidók megfogván a templomban, meg akartak ölni. Act 26:22 A segítséget eszerint az Istentől nyertem, és úgy álltam meg mind e mai napig, úgy tévén bizonyságot kicsinynek és nagynak, hogy semmit nem mondtam azokon kívül, amiket mind a próféták megmondottak, hogy meg fognak történni, mind Mózes, akár, Act 26:23 hogy a Krisztusnak szenvedni kell, akár, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak. Act 26:24 Amint pedig ő ezeket mondta védelmére, Fesztusz nagy hangon szólt: Őrült vagy, Pál; a sok tudomány téged őrületbe dönt. Act 26:25 Ő pedig: Nem vagyok őrült, nemes Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Act 26:26 Mert tud ezekről a király, akihez bátorsággal is szólok; mert nem hiszem, hogy ezekből előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem zugolyában lett dolog ez. Act 26:27 Hiszel, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. Act 26:28 Erre Agrippa szólt Pálnak: Előbb-utóbb rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek. Act 26:29 Pál pedig azt mondta: Imádkoznám Istenhez előbb is, utóbb is, hogy ne csak te, hanem mindazok is, akik engem ma hallgatnak, olyanokká lennétek, amilyen én is vagyok, kivéve ezeket a bilincseket. Act 26:30 És miután ő ezeket mondta, felállt a király és a helytartó, és Bereniké, és akik velük együtt ültek. Act 26:31 És miután visszavonultak, beszéltek egymással, és ezt mondták: Semmi halálra vagy fogságra méltót nem cselekszik ez az ember. Act 26:32 Agrippa pedig szólt Fesztusznak: Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem apellált volna. Act 27:1 Miután pedig elvégezték, hogy mi Itáliába hajózunk, átadták Pált és némely más foglyokat egy századosnak, név szerint Júliusnak, a felség csapatából. Act 27:2 Beszállván tehát egy adramittiumi hajóba, mely az Ázsia mentén fekvő helyekre akart hajózni, elindultunk, velünk lévén Arisztárkhusz, a thesszalonikai macedón. Act 27:3 És másnap Szidónba érkeztünk; és Július emberséget tanúsítván Pál iránt, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és igénybe vegye gondoskodásukat. Act 27:4 És onnét elindulván, Ciprus alatt hajóztunk el; mivelhogy a szelek ellenkezők voltak. Act 27:5 És a ciliciai és pamfíliai tengeren áthajózván, a líciai Mírába jutottunk. Act 27:6 És ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót találván, minket abba szállított. Act 27:7 De miután sok napon át lassan hajóztunk és nagy nehezen Knídusz irányába jutottunk, mivel a szél nem engedett oda bennünket, elhajóztunk Kréta alá; Szalmónénál. Act 27:8 És nagy nehezen mellette hajózva, egy Szépkikötő nevű helyre érkeztünk, melyhez közel volt Lázea városa. Act 27:9 Sok idő eltelvén pedig és a hajózás már veszedelmes lévén, miután már a böjt is elmúlt, Pál intette őket, mondván: Act 27:10 Férfiak, úgy látom, hogy sérelemmel és nemcsak a tehernek és a hajónak, hanem a mi életünknek is nagy kárával lesz a hajózás. Act 27:11 De a százados inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint annak, amit Pál mondott. Act 27:12 Mivel pedig a kikötő telelésre alkalmatlan volt, a többség azt határozta, hogy elhajóznak onnan, hátha valami módon eljuthatnak Főnixbe telelni, mely Krétának délnyugat és északnyugat felé néző kikötője. Act 27:13 Mivel pedig déli szél lengedezett, azt vélvén, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindultak és egészen közel hajóztak Kréta mentében. Act 27:14 Nemsokára azonban forgószél csapott le onnét, az úgynevezett Északkeleti. Act 27:15 Mivel pedig a hajó elragadtatott és nem dacolhatott a széllel, engedtük magunkat vitetni. Act 27:16 Mikor pedig egy Klauda nevezetű kis sziget alá futottunk, nagy nehezen hatalmunkba tudtuk keríteni a mentőcsónakot; Act 27:17 melyet felvonván, védelmi intézkedést alkalmaztak, alól megövezvén a hajót; és félvén, hogy a homokzátonyra vetődnek, lebocsátották a készséget és Act 27:18 úgy vitettek.Mivel pedig erős volt a vihar rajtunk, másnap leterhelést csináltak; Act 27:19 és harmadnap saját kezűleg szórtuk ki a hajófelszerelést: Act 27:20 mivel azonban sem nap, sem csillagok több napon át nem látszottak, végül megmenekülésünknek minden reménye odalett. Act 27:21 Mikor étlenség is sok volt, akkor Pál felállt közöttük, és azt mondta: Engedni kellett volna, férfiak, nekem, hogy ne induljunk el Krétából és kerüljük el ezt a sérelmet és kárt. Act 27:22 És most arra intelek benneteket, hogy legyetek jókedvűek; mert élet egy sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Act 27:23 Mert ez éjjel elébem állott az Istennek angyala, akié vagyok, kinek szolgálok is, Act 27:24 mondván: Ne félj, Pál; neked a császár elé kell állanod; és íme ajándékba adta az Isten neked mindazokat, akik veled hajóznak. Act 27:25 Azért jókedvűek legyetek, férfiak; mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem meg van mondva. Act 27:26 Egy szigetre kell pedig vetődnünk. Act 27:27 Amint pedig a tizennegyedik éjszakája lett annak, hogy az Adrián178 hányattattunk, éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valami szárazföld közeledik hozzájuk. Act 27:28 És lebocsátván a fenékmérőt, húsz ölet találtak; és egy kissé tovább menvén és ismét lebocsátván, tizenöt ölet találtak. Act 27:29 És félvén, hogy sziklás helyekre vetődhetnek, a hajó hátulsó részéből négy horgonyt vetettek ki, és óhajtották, hogy reggel legyen. Act 27:30 Mikor pedig a hajósok a hajóról meg akarván szökni, és a mentőcsónakot leeresztették a tengerre, annak színe alatt, hogy a hajó orrából horgonyokat akarnának kifeszíteni, Act 27:31 azt mondta Pál a századosnak és a katonáknak: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem menekülhettek. Act 27:32 Akkor a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és ki hagyták azt esni. Act 27:33 Addig pedig, míg nappal lenne, Pál mindenkit intett, hogy vegyen táplálékot magához, mondván: Ma a tizennegyedik nap, melyet várakozva, étlen töltötök, semmit nem véve magatokhoz. Act 27:34 Azért intelek titeket, hogy vegyetek magatokhoz táplálékot; mert az a ti megtartástokra van; mert közületek senkinek egy hajszál sem esik le a fejéről. Act 27:35 Miután pedig ezeket mondotta és vette a kenyeret, hálákat adott az Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén elkezdett enni. Act 27:36 Miután pedig mindnyájan jókedvűek lettek, ők is vettek magukhoz táplálékot. Act 27:37 Voltunk pedig a hajón összesen kétszázhetvenhatan. Act 27:38 Mikor pedig megelégedtek eledellel, könnyítettek a hajón, kihányván a gabonát a tengerbe. Act 27:39 Mikor pedig nappal lett, a szárazföldet nem ismerték fel; de valami öblöt vettek észre, melynek martja volt, melyre szándékoztak, ha tehetik, kihajtani a hajót. Act 27:40 És a horgonyokat köröskörül elvagdalván a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrudak köteleit eloldozván és a nagy vitorlát felvonván a szélnek, a martnak tartottak; Act 27:41 de mivel egy mindkét felől elöntött helyre vetődtek, megfeneklett velük a hajó; és első része ugyan megtámasztva mozdíthatatlanul maradt, de a hátulsó része szétbomlott a habok erejétől. Act 27:42 Erre a katonák azt határozták, hogy a foglyokat megölik, nehogy valamelyik kiúszván elmeneküljön. Act 27:43 De a százados, meg akarván menteni Pált, eltiltotta őket ettől a határozattól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, ugorjanak és menjenek ki először a szárazföldre, Act 27:44 azután a többiek,kik deszkákon, kik a hajónak egyes darabjain. Es így történt, hogy mind kimenekültek a szárazföldre. Act 28:1 És miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Melitának neveztetik a sziget. Act 28:2 A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekedtek velünk; mert tüzet gyújtván odafogadtak mindnyájunkat a beállott zápor miatt és a hideg miatt. Act 28:3 Amint azonban Pál egy csomó rőzsét csavart össze és a tűzbe tette, egy vipera a melegtől kimászva, kezére tapadt. Act 28:4 Amint pedig a barbárok látták kezéről lecsüngeni az állatot, azt mondták egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagyott élni a Bosszúállás, noha a tengerből megmenekült. Act 28:5 De neki, miután a kígyót a tűzbe rázta, semmi baja sem lett. Act 28:6 Azok pedig azt várták, hogy majd megdagad, vagy hirtelen összerogyik holtan; de miután sokáig vártak és látták, hogy semmi baja nem lett neki, megváltoztatták véleményüket, és istennek mondták őt. Act 28:7 Annak a helynek a környékén pedig birtokai voltak a sziget első emberének, név szerint Publiusznak, aki minket befogadván, három napig szívesen látott vendégül. Act 28:8 Történt pedig, hogy Publiusz atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküdt; és ahhoz Pál bement és imádkozott, és kezeit rátévén, meggyógyította őt. Act 28:9 Miután ez ilyformán megtörtént, a többiek is, akiknek a szigeten betegségük volt, őhozzá jöttek, és meggyógyultak. Act 28:10 Kik nagy tisztességet is tettek nekünk, és mikor elindultunk, elláttak, amikre szükségünk volt. Act 28:11 Három hónap múlva pedig elindultunk egy alexandriai hajón, mely a szigeten telelt, melynek címere Kásztor és Pollux volt. Act 28:12 És Szirakuzába jutván, ott maradtunk három napig. Act 28:13 Honnét körülmenve Régiumba jutottunk, és mivel egy nap múlva déli szél támadt, másnap Puteoliba érkeztünk. Act 28:14 Hol testvéreket találván, kértek, hogy maradjunk náluk hét napig; és így jutottunk Rómába. Act 28:15 Onnét meg a testvérek, akik hallottak rólunk, kijöttek előnkbe Appius Fórumáig és Tresz Tabernéig; akiket amint Pál meglátott, hálát adván az Istennek, bátorságot vett. Act 28:16 Mikor pedig megérkeztünk Rómába, a százados átadta a foglyokat a testőrparancsnoknak; de Pálnak megengedték, hogy magára lakjék az őt őrző katonával. Act 28:17 Történt pedig, hogy három nap múlva összehívatta Pál a zsidók közt levő főembereket; mikor pedig egybegyűltek, azt mondta nekik: Férfiak, testvérek, bár én semmit nem cselekedtem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, foglyul adattam Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. Act 28:18 Azok engem kihallgatván, el akartak bocsátani, mert semmi halálra való ok nincs bennem. Act 28:19 De mikor a zsidók ellentmondtak, azért kénytelen voltam a császárra apellálni; nem azért, mintha az én népem ellen volna valami vádam. Act 28:20 Ebből az okból hívattalak tehát titeket, hogy lássalak és szóljak hozzátok; mert Izráel reménységéért van rajtam ez a lánc. Act 28:21 Azok pedig azt mondták neki: Mi sem levelet nem vettünk felőled Júdeából, sem senki nem jött a testvérek közül, és nem jelentett vagy beszélt felőled valami rosszat. Act 28:22 De tőled szeretnők hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezetről tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak. Act 28:23 Kitűzvén tehát neki egy napot, jöttek hozzá a szállására többen; kiknek bizonyságot tévén magyarázta az Isten országát, és igyekezett őket meggyőzni Jézus felől mind a Mózes törvényéből, mind a prófétákból, reggeltől estig. Act 28:24 És némelyeket meggyőztek azok, amiket mondott, mások pedig nem hittek. Act 28:25 Megegyezésre nem jutván tehát egymással, eloszlottak, miután Pál egy szót mondott: Jól beszélt a Szent Szellem Jesaja próféta által atyáinknak, mondván: Act 28:26 Menj ehhez a néphez és mondd: Hallván halljatok és ne értsetek, és látván lássatok és át ne lássatok. Act 28:27 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket lehunyták nehogy lássanak szemeikkel, és füleikkel halljanak, és szívükkel értsenek és megtérjenek, és meggyógyítsam őket. Act 28:28 Nektek most már legyen tudtotokra, hogy a pogányoknak küldetett az Isten üdvözítése, azok meg is hallgatják. Act 28:29 És mikor ezeket mondotta, elmentek a zsidók, maguk közt sokat vetekedvén. Act 28:30 Maradt pedig Pál két egész esztendeig a tulajdon bérelt szállásán, és fogadott mindenkit, aki hozzá ment, Act 28:31 prédikálván az Isten országát, és tanítván az Úr Jézus Krisztusról teljes szabadsággal akadálytalanul Rom 1:1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, hivatalos apostol, elválasztva az Isten evangéliumára, Rom 1:2 melyet eleve megígért prófétái által a szent írásokban Rom 1:3 Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint, Rom 1:4 aki Isten Fiának rendeltetett hatalomban a Szentség Szelleme szerint a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, Rom 1:5 aki által vettünk kegyelmet, és hitbeli engedelmesség végett való apostolságot minden pogányok között az ő nevéért, Rom 1:6 akik között vagytok ti is, Jézus Krisztus hivatalosai Rom 1:7 mindeneknek, kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Rom 1:8 Először is hálákat adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek híre van az egész világon. Rom 1:9 Mert tanúm az Isten, kinek lelkemből szolgálok az ő Fiának evangéliumában, mily szüntelen emlékezem felőletek, Rom 1:10 imáimban mindig kérvén, hogy valahogy már egyszer sikerüljön nekem Isten akaratából hozzátok mennem. Rom 1:11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közöljek veletek a ti megerősítésetekre Rom 1:12 azaz, hogy együttes buzdítást vegyünk köztetek az egymásban levő hit által, a tietek által és az enyém által. Rom 1:13 Nem akarom pedig, hogy ti ne tudjátok, atyámfiai, hogy sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok (és akadályozva voltam mostanig), hogy valami gyümölcsöm legyen köztetek is, mint a többi pogányok között is. Rom 1:14 Mind a helléneknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a bolondoknak köteles vagyok így, Rom 1:15 ami engem illet, kész vagyok nektek is, kik Rómában vagytok, az evangéliumot prédikálni. Rom 1:16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére, mind zsidónak, először, mind hellénnek. Rom 1:17 Mert az Isten igazsága abban jelentetik ki hitből hitbe, mint meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Rom 1:18 Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből az embereknek minden istentelenségén és igazságtalanságán, kik az igazságot igazságtalansággal fogva tartják. Rom 1:19 Mert az, ami Istenből megismerhető, nyilván van őbennük; Rom 1:20 mert Istenből megjelentette nekik. Amik ugyanis benne láthatatlanok, azok a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból észrevehetők lévén, megláthatók, úgymond az ő örökkévaló hatalma és istensége; úgyhogy ők védhetetlenek. Rom 1:21 Mivelhogy bár ismerték az Istent, nem adtak neki Istent illető dicsőséget vagy hálát, hanem az ő okoskodásukban hiábavalóságokra vetemedtek, és az ő értetlen szívük elsötétült. Rom 1:22 Azt mondván, hogy bölcsek, bolondokká lettek, Rom 1:23 és felcserélték a romolhatatlan Istennek dicsőségét romlandó ember képe másával, és madarakéval és négylábú állatokéval és csúszómászókéval. Rom 1:24 Ezért is adta őket az Isten szívük vágyaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; Rom 1:25 mint akik felcserélték az Isten igazságát a hazugsággal, és a teremtést imádták és szolgálták a teremtővel szemben, aki örökké áldott, ámen. Rom 1:26 E miatt adta őket az Isten becstelen szenvedélyekre; mert asszonyaik is felcserélték a természetes élést természetellenesre, Rom 1:27 hasonlóképp a férfiak is, elhagyván a nővel való természetes élést, az ő vágyakozásukban egymás iránt gerjedtek fel, férfiak férfiakon éktelenséget követvén el, és az ő tévelygésüknek bérét, amit kellett, önmagukban vévén el. Rom 1:28 És miképpen nem tartották méltónak, hogy az Istent ismeretükben tartsák, úgy adta őket az Isten méltatlan felfogásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek, Rom 1:29 mint akik tele vannak minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel, Rom 1:30 súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, kérkedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, Rom 1:31 értelmetlenek, frigyszegők, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Rom 1:32 Akik, bár tudják az Isten igazságát, hogy akik ilyeneket folytatnak, halálra méltók, nem csak teszik ezeket, hanem egyet is értenek azokkal, akik folytatják. Rom 2:1 Ezért nem vagy védhető, óh ember, bárki vagy, aki ítélsz; mert amiben a másikat ítéled, önmagadat elítéled; mert ugyanazokat folytatod, te, aki ítélsz. Rom 2:2 Tudjuk pedig, hogy az Isten ítélete van igazság szerint azokon, akik az ilyeneket folytatják. Rom 2:3 Arra számítasz hát, óh ember, aki elítéled azokat, akik az ilyeneket folytatják, és emellett ugyanezeket teszed, hogy te kikerülöd az Isten ítéletét? Rom 2:4 Vagy megveted az ő jóságának, várásának és tűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Isten jósága téged megtérésre visz? Rom 2:5 De a te keménységed és megtéretlen szíved szerint gyűjtesz önmagadnak haragot az Isten haragjának és igaz ítélete megjelenésének napjára, Rom 2:6 aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Rom 2:7 azoknak, akik jó cselekvésben való kitartással dicsőséget, becsületet és romolhatatlanságot keresnek, örök élettel: Rom 2:8 azoknak pedig, akik pártosok és nem engednek az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, búsulással és haraggal. Rom 2:9 Nyomorúság és szükség minden emberi lélekre, aki elköveti a rosszat, mind zsidóra, először, mind hellénre, Rom 2:10 de dicsőség, becsület és béke mindenkinek, aki a jót munkálja, mind zsidónak, először, mind hellénnek. Rom 2:11 Mert nincs személyválogatás az Istennél. Rom 2:12 Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül is vesznek el; és akik törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek el, Rom 2:13 (mert nem azok igazak az Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem akik a törvényt cselekszik, azok igazulnak meg; Rom 2:14 mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincs, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, akiknek nincs törvényük, önmaguknak törvényük: Rom 2:15 mint akik megmutatják, hogy a törvény teljesítése a szívükbe van írva, amiről egyetemben bizonyságot tesz az ő lelkiismeretük és az ő gondolataik, mikor kölcsönösen vádolják, vagy védik is egymást) Rom 2:16 azon a napon, melyen megítéli az Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által. Rom 2:17 Íme te zsidónak neveztetel, és a törvényben nyugoszol meg, és Istenben dicsekedel, Rom 2:18 és ismered akaratát, és megítéled, mik a fontosak, mert oktatást nyertél a törvényből, Rom 2:19 és meg vagy győződve, hogy te vakok vezére vagy, a sötétségben levők világossága, Rom 2:20 oktalanok nevelője, kiskorúak tanítója, mint akinek a törvényben birtokodban van az ismeret és igazság megtestesülése: Rom 2:21 aki tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki prédikálod, hogy ne lopj, lopsz? Rom 2:22 Aki azt mondod, hogy ne légy házasságtörő, házasságtörő vagy? Aki irtózol a bálványoktól, templomfosztogató vagy? Rom 2:23 Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény áthágásával gyalázod az Istent? Rom 2:24 Mert az Isten neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva. Rom 2:25 Mert a körülmetélkedés ugyan használ, ha a törvényt cselekszed; de ha törvényszegő vagy, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Rom 2:26 Ha tehát a körülmetéletlen a törvény igazságait megtartja, nem körülmetélkedésnek számíttatik-é az ő körülmetélkedetlensége? Rom 2:27 És megítél az a természeti körülmetéletlenség, amely a törvényt teljesíti, téged, aki betű és körülmetélkedés mellett is törvényszegő vagy. Rom 2:28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, és nem az a körülmetélkedés, mely külsőképpen a testen van; Rom 2:29 hanem a belsőképpen való zsidó az, és a szív körülmetélése az, lélekben, nem betűben; melynek dicsérete nem emberektől, hanem az Istentől van. Rom 3:1 Mi az előnye a zsidónak, vagy mi a haszna a körülmetélkedésnek? Rom 3:2 Mindenképpen sok: első természetesen az, hogy rájuk bízattak az Isten beszédei. Rom 3:3 Mert mi az, ha hitetlenek lettek némelyek? Hitetlenségük talán megsemmisíti az Isten hűségét? Rom 3:4 Távol legyen; hanem legyen az Isten igaz, minden ember pedig hazug, mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged. Rom 3:5 De ha a mi igazságtalanságunk Isten igazságát erősíti, mit mondunk? Nem igazságtalan az Isten, hogy ránk hozza a haragot? emberileg mondom. Rom 3:6 (Távol legyen; mert akkor hogyan lehetne az Isten a világnak ítélőbírája?) Rom 3:7 Ha tudniillik az Isten igazsága az én hazugságom által gyarapodott az ő dicsőségére, miért ítéltetem el még én is, mint bűnös? Rom 3:8 És miért nem mondjuk, hogy tegyük a rosszat, hogy jöjjön ki a jó? miképpen rágalmaznak bennünket, és miképpen állítják némelyek, hogy mi azt mondjuk; akiknek kárhozata igazságos. Rom 3:9 Hogy van tehát? Előnyben vagyunk? Semmiképpen sem; hiszen az imént emeltünk vádat mind zsidók, mind hellének ellen, hogy mindnyájan bűn alatt vannak Rom 3:10 mint meg van írva: Nincsen csak egy igaz is, Rom 3:11 nincs, aki értelmes, nincs, aki az Istent keresi. Rom 3:12 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincsen ki jót cselekednék, nincsen csak egy is. Rom 3:13 Nyílt sír a torkuk, a nyelvükkel csalnak; áspis méreg az ajkuk alatt. Rom 3:14 A szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Rom 3:15 Gyorsak a lábaik a vérontásra, Rom 3:16 romlás és nyomor van útjaikban; Rom 3:17 és a béke útját nem ismerik. Rom 3:18 Nincs istenfélelem a szemeik előtt. Rom 3:19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és méltó legyen az egész világ az Isten előtt a kárhozatra. Rom 3:20 Mivelhogy a törvény cselekedeteiből egy test sem igazul meg őelőtte; mert törvény által csak bűnismeret van. Rom 3:21 Most pedig a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága a törvény és a próféták bizonyságtételével, Rom 3:22 éspedig Istennek az az igazsága, mely a Jézus Krisztusban való hit által mindenkire nézve és mindenki számára van, aki hisz; mert nincs különbség. Rom 3:23 Mert mindnyájan vétkeztek és az Isten dicsőségétől elmaradtak; Rom 3:24 megigazulnak pedig ingyen az ő kegyelméből a Jézus Krisztusban lett váltság által. Rom 3:25 Kit az Isten kitett az ő vérében hit által való engesztelő áldozatul, hogy megmutassa az ő igazságosságát azoknak a bűnösöknek elnézése miatt, Rom 3:26 melyek azelőtt történtek az Isten hosszútűrése alatt; hogy úgy megmutassa az ő igazságosságát a mostani időben, hogy legyen ő igaz és igazzá tevője annak, aki Jézus hitéből való. Rom 3:27 Tehát hol a dicsekedés? Ki van zárva. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. Rom 3:28 Azt tartjuk tehát, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekedetei nélkül. Rom 3:29 Vagy a zsidóké csak az Isten, nem a pogányoké is? Rom 3:30 Igen, a pogányoké is, amennyiben egy az Isten, aki megigazít zsidót hitből, pogányt hit által. Rom 3:31 Tehát a törvényt érvénytelenné tesszük a hit által? Távol legyen! Hanem a törvényt erősítjük. Rom 4:1 Mit mondjunk tehát, hogy Ábrahám, a mi atyánk, mit ért el test szerint? Rom 4:2 Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Rom 4:3 Mert mit mond az Írás? Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és igazságul számíttatott be neki. Rom 4:4 Pedig annak, aki munkálkodik, a bér nem úgy számíttatik be kegyelemből hanem tartozásból; Rom 4:5 ellenben annak, aki nem munkálkodik, de hisz abban, aki megigazítja az istentelent, úgy számíttatik be a hite igazság gyanánt. Rom 4:6 Aminthogy Dávid is boldognak magasztalja azt az embert, akinek az Isten igazságot számít be cselekedetek nélkül: Rom 4:7 Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Rom 4:8 Boldog ember az, akinek bűnét nem számítja be az Úr. Rom 4:9 Ez a boldognak mondás most már a körülmetélkedésre szól, vagy a körülmetélkedetlenségre is? Mert azt mondjuk, hogy beszámíttatott Ábrahámnak a hit igazság gyanánt. Rom 4:10 Tehát hogyan számíttatott be: mikor körülmetéltségben, vagy mikor körülmetéletlenségben volt? Nem körülmetéltségben, hanem körülmetéletlenségben; Rom 4:11 és a körülmetélkedés jegyét a hitből való igazság pecsétjéül vette, ami körülmetéletlen korából való volt; hogy így ő legyen atyja mindazoknak, akik hisznek, bár körülmetélkedetlenségben vannak, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság Rom 4:12 és a körülmetélkedés atyja azoknak, akik nemcsak a körülmetélkedésből valók, hanem akik követik is a mi atyánk Ábrahám körülmetéletlenségében való hitének nyomdokait. Rom 4:13 Mert nem törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő magvának, hogy örököse lesz a világnak, hanem a hitből való megigazulás által. Rom 4:14 Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók, Úressé lett a hit, és hiábavalóvá az ígéret; Rom 4:15 mert a törvény haragot munkál; de ahol nincs törvény, törvényszegés sincs. Rom 4:16 Azért hitből, hogy kegyelemből, hogy így biztos legyen az ígéret az egész magnak, nem csak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki nekünk mindnyájunknak atyánk Rom 4:17 (mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged), az előtt, akinek hitt, az Isten előtt, aki megeleveníti a holtakat, és úgy hívja a nemlévőket mint meglévőket. Rom 4:18 Aki remény ellen remény felett hitte, hogy ő sok nép atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lesz a te magod; Rom 4:19 és hitében meg nem gyengülve, nem gondolt a maga immár elhalt testére, körülbelül százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Rom 4:20 az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem megerősödött a hitben dicsőséget adván az Istennek, Rom 4:21 és eltökélvén magában, hogy amit ő ígért, meg is teheti. Rom 4:22 Ezért is számíttatott be neki igazság gyanánt. Rom 4:23 Nem csak őérette íratott pedig meg, hogy beszámíttatott neki, Rom 4:24 hanem miértünk is, akiknek be fog számíttatni, mint akik hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust a mi Urunkat halottaiból, Rom 4:25 ki halálra adatott a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulásunkért. Rom 5:1 Miután tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, Rom 5:2 ki által a bemenetelt is vettük hit által ebbe a kegyelembe, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménye alatt. Rom 5:3 De nem csak, hanem dicsekszünk a nyomorúságokban is, tudván, hogy a nyomorúság békességes tűrést eredményez, Rom 5:4 a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, Rom 5:5 a reménység pedig meg nem szégyenít; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki adatott nekünk. Rom 5:6 Mert mivel mi gyengék voltunk, Krisztus értünk, az idő szerint még istentelenekért, meghalt. Rom 5:7 Mert igaz emberért is aligha halna meg valaki; tudniillik a jóért talán meg is merne valaki halni: Rom 5:8 az Isten pedig az ő hozzánk való szerelmét abban mutatja meg, hogy mikor mi még bűnösök voltunk, Krisztus miérettünk meghalt. Rom 5:9 Miután tehát most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Rom 5:10 Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk az Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. Rom 5:11 Nem csak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékülést vettük. Rom 5:12 Annakokáért miképpen egy ember által jött be e világra a bűn, és a bűn által a halál, és ekképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindnyájan vétkeztek: Rom 5:13 mert a törvényig is volt bűn a világon; de a bűn nem számíttatik be, ha nincsen törvény; Rom 5:14 mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetéhez hasonlóan lettek bűnösökké, aki az Eljövendőnek előképe. Rom 5:15 De nem úgy van a kegyelemajándék, mint a bűneset. Mert ha az egynek bűnesete folytán meghalt a sok, az Istennek kegyelme és ajándéka az egy ember Jézus Krisztus kegyelme folytán még sokkal bővebbé lett a sokra. Rom 5:16 És nem úgy van az ajándék, mint egy bűnbeesett által; mert az ítéletet ugyan egynek folytán van kárhozatra, a kegyelemajándék pedig sok bűneset folytán igazságra. Rom 5:17 Mert ha az egynek bűnesete által a halál uralkodott az által az egy által, sokkal inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bőségét elfogadják. Rom 5:18 Így tehát amint egy eset által ítélet jött minden emberre kárhozatra; úgy egy igazság által is ajándék jött minden emberre életnek megigazulására. Rom 5:19 Mert amint az egy ember engedetlensége által bűnössé tétetett a sok, úgy az egynek engedelmessége által is igazzá tétetik a sok. Rom 5:20 A törvény pedig mellesleg jött be, hogy a bűneset megnövekedjék. Ahol pedig megnövekedett a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik; Rom 5:21 hogy miképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által. Rom 6:1 Mit mondjunk tehát? megmaradjunk a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Rom 6:2 Távol legyen; akik meghaltunk a bűnnek, hogyan éljünk még abban? Rom 6:3 Avagy nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk a Jézus Krisztusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Rom 6:4 Eltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba; hogy mint feltámasztatott Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is életnek megújulásában járjunk. Rom 6:5 Mert ha az ő halálának hasonlatosságában vele összenőttek lettünk, akkor a feltámadásáéban is azok leszünk Rom 6:6 ezt tudva, hogy a mi óemberünk azért feszíttetett meg vele, hogy a bűnnek teste semmissé tétessék, hogy mi többé ne szolgáljunk a bűnnek. Rom 6:7 Mert aki meghalt, felmentetett a bűntől. Rom 6:8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk ővele Rom 6:9 tudván, hogy Krisztus miután feltámadt halottaiból, többé meg nem hal, halál őrajta többé nem uralkodik. Rom 6:10 Mert amit halt, a bűnnek halta meg egyszer s mindenkorra; amit pedig él, az Istennek éli. Rom 6:11 Így ti is úgy tartsátok magatokat, hogy holtak vagytok a bűnnek, de élők az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Rom 6:12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban; Rom 6:13 és ne bocsássátok a ti tagjaitokat igazságtalanság fegyvereiül a bűn rendelkezésére; hanem bocsássátok önmagatokat Istennek rendelkezésére úgy, mint holtakból lett élőket, és tagjaitokat igazság fegyvereiül az Istennek. Rom 6:14 Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik, mert nem törvény alatt vagytok, hanem kegyelem alatt. Rom 6:15 Hogy van tehát? Vétkezzünk, mivel nem törvény alatt vagyunk, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Rom 6:16 Nem tudjátok, hogy akinek szolgák gyanánt rendelkezésére bocsátjátok magatokat engedelmességre, annak a szolgái vagytok, akinek engedelmeskedtek, vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? Rom 6:17 De hála legyen az Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesekké lettetek a tanításnak az iránt a formája iránt, melyre adattatok; Rom 6:18 és miután szabadokká tétettetek a bűntől, szolgáivá lettetek az igazságnak. Rom 6:19 Emberi módon szólok a ti testetek erőtelensége miatt. Mert amint rendelkezésére bocsátottátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek szolgák gyanánt a törvénytelenségre, úgy bocsássátok most rendelkezésére a ti tagjaitokat szolgák gyanánt az igazságnak a megszentelődésre. Rom 6:20 Mert mikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. Rom 6:21 Micsoda gyümölcsét vettétek tehát akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál. Rom 6:22 Ellenben most, hogy megszabadultatok a bűntől és szolgáivá lettetek az Istennek, megvan a gyümölcsötök megszentelődésre, a vég pedig az örök élet. Rom 6:23 Mert a bűnnek a zsoldja halál; az Istennek kegyelemajándéka pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban. Rom 7:1 Vagy nem tudjátok, atyámfiai (mert törvényismerők előtt beszélek), hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Rom 7:2 Mert a férjes asszony férjéhez van kötve törvény által, míg az él; de ha meghal a férj, ment lesz a férfi törvényétől. Rom 7:3 Így tehát férje életében házasságtörőnek mondatik, ha más férfié lesz; ha azonban meghal a férje, ő szabad a törvénytől, úgyhogy nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Rom 7:4 Éppen így, atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki halottaiból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk az Istennek. Rom 7:5 Mert mikor a testben voltunk, a bűnöknek a törvény által való szenvedélyei működtek a mi tagjainkban, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt. Rom 7:6 De most mentekké lettünk a törvénytől, meghalván annak, amiben fogva voltunk, úgyhogy mi a Léleknek újságában szolgálunk, és nem a betűnek óságában. Rom 7:7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Távol legyen; hanem a bűnt csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondta volna: Ne kívánd. Rom 7:8 De a bűn támaszpontot kapván, a parancsolat által hozott létre bennem mindenféle kívánságot; mert törvény nélkül a bűn halott. Rom 7:9 Pedig én éltem törvény nélkül valaha; de mikor jött a parancsolat, a bűn feléledt, Rom 7:10 én pedig meghaltam; és ugyanaz a parancsolat, mely életre adatott, nálam halálosnak találtatott. Rom 7:11 Mert a bűn támaszpontot kapván, a parancsolat által megcsalt engem és megölt általa. Rom 7:12 Úgyhogy a törvény szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Rom 7:13 Tehát a jó lett nekem halálom? Távol legyen; hanem a bűn, hogy abban tessék meg bűn volta, hogy a jó által halált munkál számomra; hogy így szerfelett bűnös legyen a bűn a parancsolat által. Rom 7:14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki: de én testi vagyok, eladva a bűn alá. Rom 7:15 Mert amit véghez viszek, nem ismerem; mert nem azt csinálom, amit akarok; hanem amit gyűlölök, azt cselekszem. Rom 7:16 Ha pedig amit nem akarok, azt cselekszem, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Rom 7:17 Akkor pedig már nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakozó bűn. Rom 7:18 Mert tudom, hogy nem lakik énbennem (azaz az én testemben) jó; mert az akarás kezemre áll, de a jó véghezvitele nem sikerül nekem. Rom 7:19 Mert nem azt cselekszem, amit akarok, a jót; hanem amit nem akarok, a rosszat, azt csinálom. Rom 7:20 Ha pedig amit én nem akarok, azt cselekszem, már nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakozó bűn. Rom 7:21 Eszerint azt a törvényt találom magamban, mikor a jót akarom cselekedni, hogy nekem a rossz áll kezemre. Rom 7:22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, Rom 7:23 de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellene küzd az eszem törvényének, és rabul ad engem a bűn törvényének, mely az én tagjaimban van. Rom 7:24 Óh, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a halálnak e testéből? Rom 7:25 Hálákat adok az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Eszerint tehát én magam az eszemmel ugyan Isten törvényének szolgálok; de testemmel a bűn törvényének. Rom 8:1 Semmi kárhoztatás nincs tehát most már azokra nézve, akik Krisztus Jézusban vannak. Kik nem test szerint járnak, hanem lélek szerint. Rom 8:2 Mert az élet lelkének törvénye Krisztus Jézusban megszabadított engem a bűn és halál törvényétől. Rom 8:3 Mert amit a törvénynek lehetetlen volt, amiben gyenge volt a test miatt, az Isten a saját Fiát elküldvén a testének hasonlóságában és a bűnért, elkárhoztatta a bűnt a testben, Rom 8:4 hogy a törvény igazsága betöltessék bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint. Rom 8:5 Mert akik testi emberek, azoknak a test dolgain jár az eszük; akik pedig lelkiek, azoknak a lélek dolgain. Rom 8:6 Mert a test eszejárása halál; a lélek eszejárása pedig élet és béke. Rom 8:7 Ezért a test eszejárása ellenségeskedés Isten iránt; mert az Isten törvényének nem rendeli magát alá, mert nem is tudja; Rom 8:8 akik pedig testi emberek, Isten előtt kedvesek nem lehetnek. Rom 8:9 De ti nem vagytok testiek, hanem lelkiek, ha valóban Isten lelke lakik bennetek. Ha pedig valakiben nincs meg a Krisztus lelke, az nem az övé. Rom 8:10 De ha Krisztus bennetek van, a test ugyan halott a bűnnél fogva, de a lélek élet az igazságnál fogva. Rom 8:11 Ha pedig annak lelke lakik bennetek, aki Jézust halottaiból feltámasztotta, az, aki Krisztust halottaiból feltámasztotta, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő bennetek lakó lelke által. Rom 8:12 Eszerint tehát, atyámfiai, nem a testnek tartozunk, hogy test szerint éljünk; Rom 8:13 mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok; ha pedig lélekkel a test cselekedeteit megöldöklitek, élni fogtok. Rom 8:14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, mind azok Isten fiai. Rom 8:15 Mert nem vettetek szolgaság lelkét ismét félelemre, hanem vettétek a fiúváfogadás lelkét, aki által kiáltjuk: Abbá, oh Atyám. Rom 8:16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy gyermekei vagyunk Istennek. Rom 8:17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; Istennek örökösei, Krisztusnak pedig örököstársai; ha valóban vele szenvedünk, hogy vele meg is dicsőüljünk. Rom 8:18 Mert azt tartom, hogy nem méltók a jelen idő szenvedései ahhoz a dicsőséghez, mely rajtunk meg fog nyilvánulni. Rom 8:19 Mert a természet sóvárgása az Isten fiainak jelenését várja. Rom 8:20 Mert a hiábavalóságnak a természet úgy vettetett alá, nem önként, hanem azért, aki alávetette, Rom 8:21 oly reménység alatt, hogy maga a természet is meg fog szabadulni az enyészet rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Rom 8:22 Mert tudjuk, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mostanáig Rom 8:23 nem csak pedig, hanem akiknél a Lélek zsengéje megvan, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, fiúváfogadást várván, a mi testünknek megváltását. Rom 8:24 Mert e reménységre tartattunk meg. Látott remény pedig nem remény; mert amit lát valaki, miért reméli is? Rom 8:25 Ha pedig amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk. Rom 8:26 Hasonlóképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek; mert hogy mit kérjünk a szükség szerint, nem tudjuk, hanem maga a Lélek lép közbe értünk kimondhatatlan sóhajtásokkal, Rom 8:27 és az, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lélek gondolata, mert Isten szerint lép közbe szentekért. Rom 8:28 Tudjuk pedig, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra munkál közre, mint olyanoknak, akik az ő végzése szerint hivatalosak. Rom 8:29 Mert akiket eleveismert, eleve el is rendelte, hogy hasonlatosak legyenek az ő Fiának képéhez, hogy ő elsőszülött legyen sok testvér között. Rom 8:30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Rom 8:31 Mit mondjunk tehát ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Rom 8:32 Hiszen aki a saját Fiát nem kímélte, hanem értünk mindnyájunkért odaadta őt, hogyan ne adna meg nekünk ő vele mindent ajándékképpen? Rom 8:33 Ki fog vádat elemelni Isten választottai ellen? Isten az, aki megigazít. Rom 8:34 Kicsoda az, aki elkárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Istennek jobbján is van, ki közben is jár értünk. Rom 8:35 Ki szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, vagy szükség, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszély, vagy kard? Rom 8:36 (Mint meg van írva: Teéretted ölnek minket egész nap; olyanoknak tartanak, mint a vágójuhokat.) Rom 8:37 Sőt mindezekben fényes diadalt aratunk az által, aki minket szeret. Rom 8:38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem jövendők, Rom 8:39 sem magasság, sem mélység, sem semmi egyéb teremtmény el nem szakaszthat minket az Isten szerelmétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. Rom 9:1 Igazságot mondok, nem hazudom, a lelkiismeretem tévén mellettem bizonyságot Szentlélekben, Rom 9:2 hogy nagy bánatom van és szüntelen fájdalma a szívemnek. Rom 9:3 Mert kívánnám, hogy én magam legyek kiátkozva Krisztusból az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért; Rom 9:4 mint akik izraeliták, akiké a fiúváfogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, Rom 9:5 akikéi az atyák, és akik közül való a Krisztus test szerint, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. Rom 9:6 De ez nem azt teszi, hogy az Isten igéje meghiúsult. Mert nem mindnyájan, akik Izráelből valók, Rom 9:7 azok az Izráel, és nem mindnyájan gyermekek, mivel Ábrahám magva, hanem: Izsákban neveztetik neked mag. Rom 9:8 Azaz nem akik a testnek gyermekei, azok Isten gyermekei; hanem az ígéretnek gyermekei számíttatnak magnak. Rom 9:9 Mert az ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájt eljövök, és Sárának lesz fia. Rom 9:10 De nem csak, hanem itt van Rebeka is, aki egytől volt várandós, Izsáktól, a mi atyánktól. Rom 9:11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek választás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól Rom 9:12 megmondatott neki: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek; Rom 9:13 mint meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. Rom 9:14 Mit mondjunk tehát? Talán igazságtalanság van az Istennél? Távol legyen. Rom 9:15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Rom 9:16 E szerint tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Rom 9:17 Mert azt mondja az Írás a Faraónak: Éppen a végre támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet szerte az egész földön. Rom 9:18 Így tehát akin akar, könyörül; akit pedig akar, megkeményít. Rom 9:19 Erre így szólsz nekem: Akkor meg miért hibáztat? Az ő akaratának ki állott ellent? Rom 9:20 Sőt inkább, óh ember, mondja-e a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Rom 9:21 Vagy nincsen-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a sártömegből egyiket tisztességre való edénynek csinálja, a másikat pedig megvetésre valónak? Rom 9:22 Ha pedig az Isten, bár haragját meg akarja mutatni és hatalmát megismertetni, nagy hosszútűréssel hordozta a haragnak veszedelemre elkészült edényeit; Rom 9:23 ezt azért is tette, hogy dicsőségének gazdagságát megismertesse a könyörület edényein, akiket eleve dicsőségre készített rajtunk, Rom 9:24 akiket el is hívott nem csak a zsidók közül, hanem a pogányok közül is; Rom 9:25 mint Hóseásnál is mondja: Népemnek hívom a nem-népemet; és a nem-szeretettet szeretettnek. Rom 9:26 És lesz, hogy azon a helyen, ahol az mondatott nekik, nem népem vagytok ti, ott hívatnak élő Isten fiainak. Rom 9:27 Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg; Rom 9:28 mert igét teljesítő és igazságban megrövidítő az Úr; mivelhogy igéjét rövidre szabva viszi véghez a földön. Rom 9:29 És mint előbb mondta Ézsaiás: Ha a seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorához lettünk volna hasonlók. Rom 9:30 Mit mondunk tehát? Hogy pogányok, akik igazságra nem törekedtek, elérték az igazságot; de azt az igazságot, mely hitből való; Rom 9:31 Izráel pedig, mely az igazság törvényére törekedett, az igazság törvényére el nem jutott. Rom 9:32 Miért? Mert nem hitből kereste hanem mintha törvénycselekedetekből volna; mert beleütköztek az ütközés kövébe, Rom 9:33 mint meg van írva: Íme állítok Sionban ütközés kövét és botránkozás kőszikláját; és aki hisz benne, senki meg nem szégyenül. Rom 10:1 Atyámfiai, szívem jókívánsága és Istenhez való könyörgésem ugyan Izráelért van, hogy üdvözüljenek. Rom 10:2 Mert bizonyságot teszek mellettük, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem ismeret szerint. Rom 10:3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és a saját igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem rendelték magukat alá. Rom 10:4 Mert a törvénynek vége a Krisztus, mindenkinek igazságára, aki hisz. Rom 10:5 Mert Mózes így írja le a törvényből való igazságot: Amely ember cselekszi azokat, él azok által. Rom 10:6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Ki megy fel az égbe (azaz, hogy Krisztust lehozza)? Rom 10:7 Vagy: Ki megy le a mélységbe (azaz, hogy Krisztust halottaiból felhozza)? Rom 10:8 Hanem mit mond? Közel van hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben (azaz a hitről szóló beszéd, amit mi prédikálunk). Rom 10:9 Mert ha Úrnak vallod a te száddal Jézust, és hiszed a te szívedben, hogy az Isten őt feltámasztotta halottaiból, megtartatol. Rom 10:10 Mert szívvel hisznek igazságra, szájjal tesznek pedig vallást üdvösségre. Rom 10:11 Mert azt mondja az Írás: Aki hiszen őbenne, senki meg nem szégyenül. Rom 10:12 Mert nincs különbség zsidó és hellén között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Rom 10:13 Mert aki segítségül hívja az Úr nevét, mindenki megtartatik. Rom 10:14 Tehát hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? de hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? de hogyan halljanak prédikáló nélkül? Rom 10:15 de hogyan prédikáljanak, ha nem küldetnek? Mint meg van írva: Mily szépek a békességhirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek! Rom 10:16 De nem mindnyájan engedtek az evangéliumnak, mert Ézsaiás azt mondja: Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? Rom 10:17 Tehát a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Rom 10:18 Hanem azt mondom: Talán nem hallották? Sőt: Az egész földre kiment az ő hangjuk, és a föld kerekségének végére az ő beszédeik. Rom 10:19 De azt mondom: Talán Izráel nem értette? Először Mózes mondja: Én féltékenyekké teszlek titeket egy nem népre, értelmetlen népre haragítlak benneteket. Rom 10:20 Ézsaiás pedig ki meri mondani: Megtaláltak, akik nem kerestek engem, nyilvánvalóvá lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek. Rom 10:21 Izráelre vonatkozólag pedig azt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet egy engedetlen és ellentmondó nép felé. Rom 11:1 Tehát azt mondom: Talán elvetette az Isten az ő népét? Távol legyen! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből. Rom 11:2 Nem vetette el az Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illyés történetében, amint közbelép Istennél az Izráel ellen, mondván: Rom 11:3 Uram, a te prófétáidat megölték, a te oltáraidat lerombolták; és én maradtam meg egyedül, nekem is életemre törnek; Rom 11:4 de mit mond neki az isteni felelet? Hagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Rom 11:5 Így tehát a jelen időben is lett maradék, a kegyelemből való kiválasztás szerint. Rom 11:6 Ha pedig kegyelemből, akkor már nem cselekedetekből; mert akkor a kegyelem már nem volna kegyelem. De ha cselekedetekből, akkor már nincs kegyelem; mert akkor a cselekedet már nem volna cselekedet. Rom 11:7 Mint van tehát? Amire törekedett Izráel, azt nem érte el, de a kiválasztottak elérték; a többiek pedig megkeményedtek, Rom 11:8 mint meg van írva: Adott nekik az Isten kábultságnak lelkét, szemeket, hogy ne lássanak, és füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig. Rom 11:9 Dávid is azt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, csapdává és megtorlássá nekik; Rom 11:10 sötétüljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátukat mindenkor görbítsd meg. Rom 11:11 Azt mondom tehát: Talán azért botlottak meg, hogy elessenek? Távol legyen. Hanem az ő esetük által lett az üdvösség a pogányoké, hogy ez őket féltékenyekké tegye. Rom 11:12 Ha pedig az ő botlásuk világ gazdagsága, és az ő veszteségük pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességük? Rom 11:13 Mert nektek mondom pogányoknak; amennyiben ugyan én pogányok apostola vagyok, szolgálatomat azzal dicsőítem, Rom 11:14 ha valami módon féltékenyekké teszem véreimet, és megtartok közülük némelyeket. Rom 11:15 Mert ha az ő elvettetésük világ megbékülése, mi a felvételük, ha nem halálból lett élet? Rom 11:16 Pedig ha a zsenge szent, a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is. Rom 11:17 Ha pedig az ágak közül némelyek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre azok közé beoltattál, és részesévé lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, Rom 11:18 ne kérkedjél az ágakkal szemben! Ha pedig kérkedel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Rom 11:19 Erre azt mondod: Azért törettek ki ágak, hogy én beoltassam. Rom 11:20 Helyes: a hitetlenség által törettek ki, te pedig a hit által állasz, ne légy nagyra látó, hanem félj; Rom 11:21 mert ha az Isten a természet szerint való ágakat nem kímélte, nehogy valami módon téged se kíméljen. Rom 11:22 Tekintsd meg tehát az Istennek jóságát és szigorúságát; azok iránt, akik elestek, szigorúságát; teirántad pedig jóságát, ha megmaradsz jóságában, máskülönben te is kivágatol; Rom 11:23 és azok meg, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert van hatalma az Istennek, hogy ismét beoltsa őket. Rom 11:24 Mert ha te a természet szerint vad olajfából levágattál és természet ellenére szelíd olajfába oltattál, mennyire inkább be fognak oltatni ezek a természet szerint valók a saját olajfájukba! Rom 11:25 Mert nem akarom, atyámfiai, hogy ti ne tudjátok ezt a titkot (hogy ne legyetek bölcsek magatok előtt), hogy részleges megkeményedés lett Izráelen, addig, amíg a pogányok teljessége bejön; Rom 11:26 és így egész Izráel megtartatik, mint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól az istentelenségeket; Rom 11:27 és ez velük az én szövetségem, mikor elveszem az ő bűneiket. Rom 11:28 Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek ti értetek; de a kiválasztást tekintve kedvesek az atyákért. Rom 11:29 Mert megbánhatatlanok az Istennek kegyelemajándékai és az ő elhívása. Rom 11:30 Mert mint ti is egykor engedetlenek voltatok az Isten iránt, most pedig könyörületet nyertetek ezeknek az engedetlensége folytán; Rom 11:31 úgy ezek is most engedetlenek lettek, hogy a tiirántatok való könyörület folytán ők is könyörületet nyerjenek. Rom 11:32 Mert az Isten mindnyájukat engedetlenség alá rekesztette, hogy mindnyájukon könyörüljön. Rom 11:33 Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai! Rom 11:34 Mert ki ismerte meg az Úr elméjét; vagy ki volt neki tanácsosa? Rom 11:35 Vagy ki adott neki előbb, hogy visszafizettessék annak? Rom 11:36 Mert tőle, általa és reá nézve vannak mindenek; övé a dicsőség örökké! Ámen. Rom 12:1 Kérlek tehát titeket, atyámfiai, az Isten irgalmasságára, hogy állítsátok oda a ti testeiteket Istennek élő, szent és kedves áldozatul, ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. Rom 12:2 És ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz, hanem gondolkozástok megújulásával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten akarata, a jó, kedves és tökéletes. Rom 12:3 Mert annál a kegyelemnél fogva, mely nekem adatott, azt mondom mindenkinek, aki köztetek van, hogy ne gondoljon többet magáról, mint amennyit gondolni kell, hanem józanul gondolkodjék, kinek-kinek amint osztotta az Isten a hit mértékét. Rom 12:4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van, valamennyi tagnak pedig nem ugyanaz a foglalkozása; Rom 12:5 úgy mi, akik sokan vagyunk, egy test tagjai Rom 12:6 és pedig úgy, hogy a szerint a kegyelem szerint, mely nekünk adatott, különböző kegyelemajándékaink vannak. Akár prófécia az, a hit aránya szerint; Rom 12:7 akár szolgálat, a szolgálatban; akár aki tanító, a tanításban; Rom 12:8 akár aki intő, az intésben; aki adakozik, egyszerűségben; aki elöljáró, buzgósággal; aki könyörül, jó kedvvel. Rom 12:9 A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Rom 12:10 Az atyafiúi szeretetben egymás iránt gyengédek; a tisztességadásban egymást megelőzőek. Rom 12:11 A jó igyekezetben ne kelletlenek, lélekben buzgók, mint akik az Úrnak szolgáltok. Rom 12:12 A reménységben örvendezők, a nyomorúságban tűrők, a könyörgésben kitartók. Rom 12:13 A szentek szükségeiben részvevők, a vendégszeretetet gyakorlók. Rom 12:14 Áldjátok azokat, akik titeket üldöznek; áldjátok, és ne átkozzátok. Rom 12:15 Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Rom 12:16 Ugyanazzal a gondolkodással legyetek egymás iránt. Ne a fellengző dolgokon járjon az eszetek, hanem szálljatok le az alacsonyakhoz. Ne legyetek bölcsek magatok előtt. Rom 12:17 Senkinek gonosszal gonoszért ne fizessetek. Legyen gondotok arra, ami minden ember előtt jó. Rom 12:18 Ha lehet, amennyiben tőletek függ, minden emberrel békében legyetek. Rom 12:19 Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyt az isteni haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, azt mondja az Úr. Rom 12:20 Ha tehát éhezik a te ellenséged, adj neki enni, ha szomjúhozik, adj neki inni; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Rom 12:21 Ne győzettessél le a gonosztól, hanem te győzd le a jóval a gonoszt. Rom 13:1 Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincs hatalom, ha nem Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől vannak rendelve. Rom 13:2 Úgyhogy aki ellene szegül a hatalmasságnak, az Isten rendelésének áll ellene: pedig akik ellene állnak, ítéletet vesznek magokra. Rom 13:3 Mert a fejedelmek nem a jó cselekedetek rettegésére vannak, hanem a gonoszokéra. Akarsz-e pedig nem félni a hatalmasságtól? A jót cselekedd, és dicséreted lesz tőle; Rom 13:4 mert Isten szolgája a te javadra. De ha a gonoszt cselekszed, félj; mert nem hiába viseli a fegyvert; mert Isten szolgája, bosszúálló a harag végrehajtására azon, aki a gonoszt cselekszi. Rom 13:5 Ezért szükség engedelmeskedni, nem csak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Rom 13:6 Mert ezért fizettek adót is; mivelhogy Isten szolgálatának végzői, akik éppen ebben foglalkoznak állandóan. Rom 13:7 Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztelettel, a tiszteletet. Rom 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a másikat, betöltötte a törvényt. Rom 13:9 Mert ez: Ne légy házasságtörő, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, ne kívánd, és ha valami más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe, nevezetesen: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Rom 13:10 A szeretet a felebarátot nem illeti gonosszal; a törvény betöltése tehát a szeretet. Rom 13:11 És ezt [cselekedjétek], tudván az alkalmat, hogy ideje már nekünk az álomból felébrednünk; mert most közelebb hozzánk az üdvösség, mint mikor hívőkké lettünk. Rom 13:12 Az éjszaka elmúlt, a nappal pedig elközelgett; tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Rom 13:13 Mint nappal, tisztességesen járjunk, ne dorbézolásban és részegeskedésben, ne bujálkodásban és kicsapongásban, ne civódásban és féltékenykedésben; Rom 13:14 hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok kívánságokra. Rom 14:1 Aki pedig erőtelen a hitben, azt felvegyétek, de ne gondolatainak bírálgatására. Rom 14:2 Egyik azt hiszi, hogy mindent megehetik, aki pedig hitben erőtelen, zöldséget eszik. Rom 14:3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik; mert az Isten őt elfogadta. Rom 14:4 Te ki vagy, hogy más szolgáját elítéled? Az ő tulajdon Urának áll, vagy esik; de meg fog állani; mert hatalmas az Isten, hogy őt megállítsa. Rom 14:5 Az egyik egyik napot a másiknál többre becsüli, a másik pedig minden napot egyformának tart; mindegyik a saját értelmében teljesen bizonyos legyen. Rom 14:6 Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg, és aki nem tartja meg a napot, az Úrért nem tartja meg. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek; és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Rom 14:7 Mert miközülünk senki sem magának él, és senki sem magának hal. Rom 14:8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk. Rom 14:9 Mert avégre is halt meg és támadott fel és lett élővé Krisztus, hogy mind holtaknak, mind élőknek Ura legyen. Rom 14:10 Te pedig miért ítéled meg a te atyádfiát? Vagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mind oda fogunk állni Krisztus ítélőszéke elé. Rom 14:11 Mert meg van írva: Élek én, azt mondja az Úr, hogy nekem hajol meg minden térd, és minden nyelv vallást tesz az Istennek. Rom 14:12 Így tehát mindenikünk magáról fog számot adni az Istennek. Rom 14:13 Tehát többé ne ítélgessük egymást; hanem inkább azt határozzátok el, hogy senki se tegyen gáncsot atyjafia elé vagy botránykövet. Rom 14:14 Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában; csak annak, aki tisztátalannak tart valamit, annak tisztátalan. Rom 14:15 De ha étel miatt a te atyádfia megszomorodik, akkor már nem szeretet szerint jársz el. A te ételeddel ne veszítsd el azt, akiért Krisztus meghalt. Rom 14:16 Ne káromoltassék tehát a ti jótok. Rom 14:17 Mert az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság és béke és Szentlélekben való öröm. Rom 14:18 Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves az Istennek, és megbízható az emberek előtt. Rom 14:19 Eszerint tehát a békességre való dolgokat kövessük, és az egymás építésére valókat. Rom 14:20 Étel miatt ne rontsd le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi. Rom 14:21 Jobb húst nem enni és bort nem inni, és semmit sem tenni, amiben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen. Rom 14:22 Neked van hited? Tartsd magadban az Isten előtt; boldog, aki nem ítélgeti magát abban, amit helyesnek tart. Rom 14:23 Aki pedig kételkedik, ha eszik, el van kárhoztatva, mert nem hitből eszik; pedig minden bűn, ami nem hitből van. Rom 15:1 Tartozunk pedig mi, az erősek, a gyengék erőtelenségét hordozni és nem magunknak kedveskedni. Rom 15:2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék arra nézve, ami jó az építésre. Rom 15:3 Mert a Krisztus sem magának kedveskedett, hanem mint meg van írva: A téged szidalmazók szidalmai énreám estek. Rom 15:4 Mert amik előre megírattak, a mi tanításunkra írattak meg, hogy a békességes tűrés által és az Írások vigasztalása által meglegyen a reménységünk. Rom 15:5 A békességes tűrésnek és a vigasztalásnak Istene pedig adja nektek, hogy ugyanazon gondolaton legyetek egymás közt Krisztus Jézus szerint; Rom 15:6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Rom 15:7 Azért vegyétek fel egymást, mint a Krisztus is felvett minket Isten dicsőségére. Rom 15:8 Azt mondom pedig, hogy Jézus Krisztus az Isten igazságáért lett a körülmetélkedés szolgája, avégre, hogy megerősítse az atyáknak tett ígéreteket; Rom 15:9 a pogányok pedig könyörületéért dicsőítsék az Istent, mint meg van írva: Ezért dicsérlek téged a pogányok között, és a te nevednek énekelek. Rom 15:10 És ismét azt mondja: Örvendezzetek pogányok az ő népével egyben. Rom 15:11 És ismét: Dicsérjétek az Urat minden pogányok, és dicsőítsétek őt minden népek. Rom 15:12 És viszont Ézsaiás ezt mondja: Lesz a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon, őbenne reménykednek a pogányok. Rom 15:13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békével a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek erejében. Rom 15:14 Meg vagyok pedig győződve, atyámfiai, én magam is felőletek, hogy magatok is rakva vagytok jósággal, telve minden ismerettel, képesek egymást is inteni. Rom 15:15 De merészebben írtam nektek, atyámfiai (részben mintegy visszaemlékeztetvén benneteket), annál a kegyelemnél fogva, mely nekem az Istentől adatott avégre, Rom 15:16 hogy én a Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, az Isten evangéliumának szent szolgálatát végezvén, hogy a pogányok áldozatul vitele kedves legyen, Szentlélek által megszentelt. Rom 15:17 Van tehát, mivel dicsekedjem Krisztus Jézus által az Istenre tartozó dolgokban; Rom 15:18 mert nem merek semmiről beszélni, csak amit véghez vitt Krisztus énáltalam pogányok engedelmességére szóval és tettel, Rom 15:19 jelek és csodák erejével, Isten lelkének erejével. Úgyhogy én Jeruzsálemtől és környékétől Illíriáig teljesítettem a Krisztus evangéliumát. Rom 15:20 Úgy tartottam pedig becsületbeli dolognak, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve ismeretes volt, hogy ne más alapvetésére építsek; Rom 15:21 hanem amint meg van írva: Azok látják meg, akiknek nem adtak hírt ő felőle; és akik nem halották, azok értik meg. Rom 15:22 Ezért is akadályoztattam oly sokszor a hozzátok menetelben. Rom 15:23 Most azonban, mikor ezeken a vidékeken már nincs helyem, ellenben óhajtásom van sok év óta hozzátok menni, Rom 15:24 mihelyt Hispániába utazom, elmegyek hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban látlak benneteket, és ti kísértek el oda, ha előbb veletek részben betelem. Rom 15:25 Most pedig utazom Jeruzsálembe, a szentek szolgálatában. Rom 15:26 Mert jónak látta Macedónia és Akhája, hogy némi adakozást rendezzenek a jeruzsálemi szentek közt lévő szegények számára. Rom 15:27 Mert jónak látták, tartoznak is nekik. Mert ha az ő lelki javaikban részesültek a pogányok, a testiekben meg azok tartoznak szolgálni nekik. Rom 15:28 Mihelyt tehát ezt elvégeztem, és megpecsételem nekik ezt a gyümölcsöt, elmegyek rajtatok keresztül Hispániába. Rom 15:29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliumának teljes áldásával megyek. Rom 15:30 Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt imáitokban énértem az Istennél; Rom 15:31 hogy szabaduljak meg azoktól, kik Júdeában engedetlenek, és hogy az én Jeruzsálemnek való szolgálatom kedves legyen a szentek előtt; Rom 15:32 hogy örömmel mehessek hozzátok Isten akaratából, és veletek kipihenjem magamat. Rom 15:33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan tiveletek. Ámen. Rom 16:1 Ajánlom pedig nektek Fébét, a mi nővérünket, aki a kenkreabeli gyülekezetnek szolgája; Rom 16:2 hogy fogadjátok őt az Úrban a szentekhez illően, és legyetek neki segítségére, bármi dologban szüksége lenne rátok; mert ő is sokaknak volt segítője, nekem magamnak is. Rom 16:3 Üdvözöljétek Priszcillát és Ákvilát, nekem Krisztus Jézusban munkatársaimat Rom 16:4 (kik az én életemért a saját nyakukat tették le; kik iránt nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok gyülekezetei is mind); Rom 16:5 és a házukban levő gyülekezetet. Üdvözöljétek az én kedves Epenétuszomat, ki Akhája zsengéje Krisztusban. Rom 16:6 Üdvözöljétek Máriát, aki sokat fáradozott értünk. Rom 16:7 Üdvözöljétek Andronikuszt és Júniászt, az én rokonaimat és fogolytársaimat, kik híresek az apostolok között: kik nálam is előbb voltak Krisztusban. Rom 16:8 Üdvözöljétek Ampliátuszt, aki nekem kedves az Úrban. Rom 16:9 Üdvözöljétek Orbánt, nekünk Krisztusban munkatársunkat, és az én kedves Sztakhiszomat. Rom 16:10 Üdvözöljétek Apellészt, aki megbízható ember Krisztusban. Üdvözöljétek az Arisztobuluszék közül valókat. Rom 16:11 Üdvözöljétek Heródiont, az én rokonomat. Üdvözöljétek a Nárcisszuszék közül azokat, kik az Úrban vannak. Rom 16:12 Üdvözöljétek Trifénát és Trifózát, kik az Úrban fáradoznak. Üdvözöljétek a kedves Perziszt, aki sokat fáradozott az Úrban. Rom 16:13 Üdvözöljétek az Úrban kiválasztott Rúfuszt, és az ő anyját, ki az enyém is. Rom 16:14 Üdvözöljétek Azinkrituszt, Flegont, Hermászt, Patrobászt, Hermészt, és a velük való atyafiakat. Rom 16:15 Üdvözöljétek Filologuszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, és Olimpiászt, és a velük lévő szenteket mind. Rom 16:16 Üdvözöljétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a Krisztus gyülekezetei. Rom 16:17 Kérlek pedig titeket, atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik meghasonlásokat és botránkozásokat csinálnak az ellen a tanítás ellen, amelyet ti tanultatok; és térjetek ki előlük. Rom 16:18 Mert az ilyenek nem a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgálnak, hanem a maguk hasának; és az ékesen szólás és hízelkedő beszéd által megcsalják az álnokság nélkül valók szívét. Rom 16:19 Mert a ti engedelmességtek mindenkihez eljutott; örülök tehát rajtatok; de azt akarom, hogy ti bölcsek legyetek a jóra, együgyűek pedig a rosszra. Rom 16:20 A békességnek Istene pedig össze fogja morzsolni a sátánt lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek. Ámen. Rom 16:21 Üdvözölnek titeket Timótheus az én munkatársam, és Lúciusz, Jáson és Szózipatrusz az én rokonaim. Rom 16:22 Üdvözöllek titeket az Úrban én Terciusz, aki a levelet írtam. Rom 16:23 Üdvözöl titeket Gájusz, az én házigazdám, és az egész gyülekezeté. Üdvözöl titeket Erásztusz, a város pénztárnoka, és Kvártusz testvér. Rom 16:24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájan tiveletek. Ámen. Rom 16:25 Annak pedig, akinek van hatalma titeket megerősíteni az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló igehirdetés szerint, mely annak a titoknak kijelentésén alapszik, mely örök időktől fogva el volt hallgatva, Rom 16:26 most pedig nyilvánvalóvá lett, és a prófétai írások által az örök Isten rendelése szerint hitbeli engedelmesség végett, minden pogányokra nézve ismeretessé tétetett, Rom 16:27 az egyedül bölcs Istennek, neki legyen dicsőség a Jézus Krisztus által mind örökké. Ámen. 1Co 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész testvér 1Co 1:2 az Isten gyülekezetének, mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egyben, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják minden helyen, az övékén és a miénken; 1Co 1:3 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 1Co 1:4 Hálákat adok az én Istenemnek mindenkor tifelőletek az Isten kegyelméért, mely nektek adatott a Jézus Krisztusban, 1Co 1:5 hogy mindenben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és minden ismeretben 1Co 1:6 úgy, amint a Krisztus mellett való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 1Co 1:7 Úgyhogy ti semmi kegyelmi ajándéknak nem vagytok híjával, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, 1Co 1:8 aki meg is erősít titeket mindvégig úgy, hogy feddhetetlenek lesztek a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. 1Co 1:9 Hű az Isten, aki titeket elhívott az ő Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak közösségébe. 1Co 1:10 Kérlek azonban titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy ugyanazt mondjátok mindnyájan, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek egybekötözve ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 1Co 1:11 Mert megtudtam felőletek, atyámfiai, a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. 1Co 1:12 Azt értem pedig, hogy mindeniketek azt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. 1Co 1:13 Részekre van osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek meg? 1Co 1:14 Hálákat adok az Istennek, hogy én közületek egyet sem kereszteltem meg, csak Gájuszt; 1Co 1:15 hogy valaki azt ne mondja, hogy az én nevemre kereszteltem. 1Co 1:16 És megkereszteltem Sztefanász háznépét is; többet nem tudok, hogy valaki mást megkereszteltem volna. 1Co 1:17 Mert nem keresztelni küldött engem Krisztus, hanem evangéliumot hirdetni; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje üressé ne tétessék. 1Co 1:18 Mert a keresztről szóló ige azoknak ugyan, akik elvesznek, bolondság; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek hatalma. 1Co 1:19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem. 1Co 1:20 Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nem bolondsággá tette-e az Isten a világ bölcsességét? 1Co 1:21 Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. 1Co 1:22 Miután egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a hellének bölcsességet keresnek, 1Co 1:23 mi meg prédikálunk egy megfeszített Krisztust, aki a zsidóknak botránkozás, a helléneknek pedig bolondság. 1Co 1:24 De azoknak, akik el vannak híva, mind zsidóknak, helléneknek, Krisztust, aki Isten hatalma és Isten bölcsessége. 1Co 1:25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél; és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. 1Co 1:26 Mert tekintsétek a ti elhívásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan bölcsek test szerint; nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek 1Co 1:27 hanem ami a világon bolond, azt választotta ki magának az Isten, hogy a bölcseket megszégyenítse; és ami a világon erőtlen, azt választotta ki magának az Isten, hogy az erőseket megszégyenítse, 1Co 1:28 és ami a világon nemtelen és ami lenézett, azt választotta ki magának az Isten, és azt, ami semmi, hogy azt,ami valami, semmivé tegye, 1Co 1:29 hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem. 1Co 1:30 De ti tőle vagytok a Krisztus Jézusban, aki bölcsesség lett nekünk Istentől, és igazság, szentség és váltság; 1Co 1:31 hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. 1Co 2:1 És mikor én hozzátok mentem, atyámfiai, nem azért mentem, hogy kiváló ékesszólással és bölcsességgel hirdessem nektek a bizonyságtételt az Isten mellett. 1Co 2:2 Mert nem végeztem valami egyebet tudni köztetek, csak Jézus Krisztust, éspedig azt, aki megfeszíttetett. 1Co 2:3 És én erőtlenséggel és félelemmel és nagy rettegéssel voltam irántatok; 1Co 2:4 és az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsesség rábeszélő szavaiból állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában; 1Co 2:5 hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején alapuljon. 1Co 2:6 De a tökéletesek között bölcsesség az, amit beszélünk; de nem e világnak bölcsessége, se nem fejedelmeié, kik eltöröltetnek; 1Co 2:7 hanem beszéljük Istennek titkos, elrejtett bölcsességét, melyet eleve elrendelt az Isten öröktől fogva a mi dicsőségünkre; 1Co 2:8 melyet senki e világ fejedelmei közül nem ismert; mert ha megismerték volna, a dicsőségnek Urát meg nem feszítették volna; 1Co 2:9 hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek eszébe nem jutottak, amiket az Isten készített azoknak, akik őt szeretik. 1Co 2:10 De nekünk az Isten kijelentette az ő Lelke által; mert a Lélek mindent kikutat, az Istennek mélységeit is, 1Co 2:11 mert ki tudhatja emberek közül azt, hogy mi van az emberben, ha csak nem az embernek a maga lelke, mely őbenne van? Azonképpen azt is, ami az Istenben van, nem tudhatja senki, csak az Isten lelke. 1Co 2:12 És mi nem a világ lelkét vettük, hanem azt a lelket, mely az Istentől van, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. 1Co 2:13 Ezeket beszéljük is, nem oly szavakkal, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szentlélek tanít, lelkiekhez lelkieket kapcsolván. 1Co 2:14 De érzéki ember nem fogadja el azt, ami az Isten Lelkéé; mert bolondság neki, és nem tudja megérteni, mivelhogy lelki megítélés alá esik. 1Co 2:15 A lelki ember ellenben mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. 1Co 2:16 Mert ki ismerte meg az Úr értelmét, hogy őt oktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van. 1Co 3:1 És én, atyámfiai, nem beszélhettem nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint Krisztusban kisdedeknek. 1Co 3:2 Tejet adtam nektek inni, és nem ételt; mert még nem bírtátok meg. Sőt még most sem bírjátok meg, 1Co 3:3 mert még testiek vagytok. Mert mikor köztetek féltékenység és civódás és meghasonlások vannak, nem testiek vagytok-e, és nem ember szerint jártok-e? 1Co 3:4 Mikor ugyanis valaki azt mondja: Én Pálé vagyok; másik pedig: Én Apollósé: nem testiek vagytok-e? 1Co 3:5 Kicsoda tehát Pál, de kicsoda Apollós, ha nem szolgák (akik által hívőkké lettetek), éspedig kinek mint adta az Úr? 1Co 3:6 Én plántáltam, Apollós öntözött, hanem a növekedést az Isten adta. 1Co 3:7 Úgyhogy sem aki plántál nem valami, sem aki öntöz, hanem aki a növekedést adja, Isten: 1Co 3:8 a plántáló pedig és az öntöző egyforma; de mindenik a saját jutalmát veszi a saját fáradozása szerint. 1Co 3:9 Mert Istennek vagyunk munkatársai; Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 1Co 3:10 Az Istennek nekem adatott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, más pedig épít reá; 1Co 3:11 de ki-ki meglássa, mimódon épít reá; mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely le van téve, mely a Jézus Krisztus. 1Co 3:12 Vajon pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít-e erre a fundamentumra: 1Co 3:13 kinek-kinek munkája nyilvánvalóvá lesz; mert az a nap meg fogja mutatni; mert az tűzben jelenik meg; és kinek milyen a munkája, azt a tűz próbálja meg. 1Co 3:14 Ha valakinek a munkája, melyet rá épített, megmarad, jutalmát veszi; 1Co 3:15 ha valakinek a munkája megég, jutalmát veszti; de ő maga megtartatik, ám mintegy tűzön keresztül. 1Co 3:16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? 1Co 3:17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten; mert az Isten temploma, amely ti vagytok, szent. 1Co 3:18 Senki magát meg ne csalja: ha valaki azt hiszi, hogy ő bölcs tiköztetek ebben a világban, bolond legyen, hogy bölcs legyen. 1Co 3:19 Mert ennek a világnak a bölcsessége bolondság az Isten előtt; mert meg van írva: Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. 1Co 3:20 És ismét: Az Úr ismeri a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. 1Co 3:21 Úgyhogy senki se dicsekedjék emberekkel; mert minden a tiétek, 1Co 3:22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár jövendők; minden a tiétek; 1Co 3:23 ti pedig a Krisztuséi; és Krisztus az Istené. 1Co 4:1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 1Co 4:2 Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek találtassék. 1Co 4:3 De rám nézve az a legkevesebb, hogy ti ítéltek felettem, vagy egy emberi ítéletnap; sőt magam sem ítélem meg magamat. 1Co 4:4 Semmit sem tudok ugyanis magamra; de nem ebben nyertem megigazulást; hanem aki engem megítél, az Úr az. 1Co 4:5 Úgyhogy idő előtt semmit se ítéljetek, mígnem eljön az Úr, aki a sötétségnek titkait is világosságra hozza, a szívek tanácsát is megjelenti; és akkor meglesz a dicsérete mindenkinek az Istentől. 1Co 4:6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra tiérettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy afölött, ami meg van írva, ne bölcselkedjetek, hogy egyikőtök se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. 1Co 4:7 Mert ki ítél téged különbnek? Mid van pedig, amit nem úgy kaptál? Ha 8 pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem úgy kaptad volna? 1Co 4:8 Már jól vagytok lakva, már meggazdagodtatok, nálunk nélkül királyokká lettetek; és bárcsak királyokká lettetek volna, hogy veletek együtt mi is királyok lennénk. 1Co 4:9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókká tett, mint valami halálra ítélteket, mert látványossága lettünk a világnak, mind angyaloknak, 1Co 4:10 mind embereknek. Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti becsületben állók, mi pedig becstelenek. 1Co 4:11 Eddig az óráig éhezünk is, szomjazunk is, ruhátlankodunk is, arcul is veretünk, hajléktalanok is vagyunk, 1Co 4:12 fáradozunk is tulajdon kezeinkkel munkálkodván. Ha szidalmaznak, áldunk; ha üldöznek, tűrünk; 1Co 4:13 ha rágalmaznak, kérünk. Mint a világ szemete, olyanokká lettünk, mindeneknek söpredékévé mind mostanig. 1Co 4:14 Nem azért írom ezeket, hogy titeket megszégyenítselek, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. 1Co 4:15 Mert ha tízezer tanítómesteretek volna is a Krisztusban, atyátok nem sok van; mert Krisztus Jézusban az evangélium által én szültelek titeket. 1Co 4:16 Kérlek tehát benneteket, legyetek az én követőim. 1Co 4:17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nekem szeretett és hű fiam az Úrban, hogy nektek juttassa eszetekbe, mineműek az én útjaim a Krisztusban, amint mindenütt minden gyülekezetben tanítok. 1Co 4:18 De mintha én nem mennék el hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek; 1Co 4:19 pedig elmegyek hozzátok hamarosan, ha az Úr akarja, és megismerem azoknak a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. 1Co 4:20 Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. 1Co 4:21 Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel és szelídségnek lelkével? 1Co 5:1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, éspedig olyan paráznaság, amilyen még a pogányok között sem említtetik, hogy valaki az ő atyjának nejét elvegye. 1Co 5:2 És ti fel vagytok fuvalkodva és nem keseregtetek inkább, hogy kivettessék közületek az, aki ezt a dolgot cselekedte? 1Co 5:3 Mert én ugyan mint testben távol levő, de lélekben jelenlevő, már megítéltem, mint jelenlevő, azt, aki ezt így cselekedte: 1Co 5:4 a mi Urunk Jézus Krisztus nevében összegyűlvén ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, 1Co 5:5 átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézus napján. 1Co 5:6 Nem jó a ti dicsekedésetek. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? 1Co 5:7 Tisztítsátok el tehát a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, mint ahogy kovásztalanok vagytok, hiszen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megáldoztatott értünk. 1Co 5:8 Úgyhogy ünnepeljünk ne régi kovásszal, ne is rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával. 1Co 5:9 9 Azt írtam nektek abban a levélben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok; 1Co 5:10 de nem általában ennek a világnak a paráznáival vagy kapzsijaival vagy ragadozóival vagy bálványimádóival; mert hiszen akkor ki kellene a világból mennetek. 1Co 5:11 Így pedig én azt írtam néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki, holott atyafinak neveztetik, parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó; az ilyennel még együtt se egyetek. 1Co 5:12 Mert mit tartozik rám a kívül valókat megítélni? Avagy ti nem a belül levőket ítélitek-e meg? 1Co 5:13 A kívülvalókat pedig az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül. 1Co 6:1 Merészel valaki közületek, ha valami ügye van a másikkal, az igazságtalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? 1Co 6:2 Nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? És ha általatok ítéltetik meg a világ, méltatlanok vagytok a legkisebb ügyekben való ítélkezésre? 1Co 6:3 Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni? Nemhogy mindennapi dolgokat! 1Co 6:4 Tehát ha mindennapi dolgok felől van törvénykezésetek, akiket semmibe vesznek a gyülekezetben, azokat ültetitek le? 1Co 6:5 Megszégyenítésetekre mondom. Ennyire nincs köztetek egy bölcs ember sem, aki ítéletet tudna tenni atyjafiai között? 1Co 6:6 Hanem testvér testvérrel törvénykezik, mégpedig hitetlenek előtt? 1Co 6:7 Egyáltalán már az is fogyatkozás bennetek, hogy törvénykezéseitek vannak egymással. Miért nem tűritek inkább az igazságtalanságot? Miért nem szenvedtek inkább kárt? 1Co 6:8 Hanem ti tesztek igazságtalanságot és ti okoztok kárt, éspedig atyátokfiainak. 1Co 6:9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem elasszonyultak, sem férfiszeplősítők, 1Co 6:10 sem tolvajok, sem kapzsik, sem részegesek, sem szidalmazók, sem ragadozók Isten országát nem fogják örökölni. 1Co 6:11 És ilyenek voltatok némelyek; de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk lelke által. 1Co 6:12 Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de rajtam hatalmat semmi ne vegyen. 1Co 6:13 Az ételek a hasnak, és a has az ételeknek; az Isten pedig mind ezt, mind amazokat el fogja törölni. A test azonban nem a paráznaságnak, hanem az úrnak, és az Úr a testnek; 1Co 6:14 és az Isten az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által. 1Co 6:15 Nem tudjátok, hogy a ti testeitek Krisztus tagjai? Elszakítván tehát a Krisztus tagjait, egy parázna nő tagjaivá tegyem? Távol legyen. 1Co 6:16 Vagy nem tudjátok, hogy aki a paráznához ragaszkodik, egy test vele? 1Co 6:17 Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. 1Co 6:18 Aki pedig az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek ővele. 1Co 6:19 Fussatok a paráznaságtól! Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van; de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lévő Szentlélek temploma, melyet Istentől vettetek, és nem a magatokéi vagytok? 1Co 6:20 Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek tehát az Istent a ti testetekben és a ti lelketekben, melyek az Istenéi. 1Co 7:1 Amikről pedig írtatok nekem: Jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. 1Co 7:2 De a paráznaság miatt mindenkinek meglegyen a maga felesége, és mindenkinek meglegyen a tulajdon férje. 1Co 7:3 A feleségnek a férj a köteles jóakaratot adja meg; hasonlóképpen pedig a feleség is a férjnek. 1Co 7:4 A feleség nem ura a saját testének, hanem a férje; hasonlóképpen pedig a férj sem ura a saját testének, hanem a felesége. 1Co 7:5 Ne vonjátok el magatokat egymástól, hacsak nem közös megegyezéssel egy időre, hogy a böjtnek és imának szenteljétek magatokat; azután ismét menjetek össze, hogy meg ne kísértsen titeket a Sátán önmegtartóztatásotok hiánya folytán. 1Co 7:6 De ezt engedelemképpen mondom, nem parancsképpen. Mert én azt szeretném, hogy minden ember úgy legyen, mint én; 1Co 7:7 csakhogy kinek-kinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, egyiknek így, másiknak pedig úgy. 1Co 7:8 A nőtleneknek és özvegyasszonyoknak pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én. 1Co 7:9 De ha nem tartóztathatják meg magukat, lépjenek házasságra; mert jobb házasságra lépni, mint égni. 1Co 7:10 A házasoknak pedig parancsolom, nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék; 1Co 7:11 ha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy a férjével béküljön ki; és a férfi ne bocsássa el feleségét. 1Co 7:12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és az együtt akar vele lakni, ne bocsássa el azt. 1Co 7:13 És amely asszonynak hitetlen férje van, és az együtt akar vele lakni, el ne hagyja azt. 1Co 7:14 Mert meg van szentelve a hitetlen férj a feleségben, és meg van szentelve a hitetlen feleség a férjben; mert különben a ti gyermekeitek tisztátlanok volnának, így pedig szentek. 1Co 7:15 De ha a hitetlen fél elválik, váljék el. Nincs rabság alá vetve a keresztyén férfi vagy nő az ilyenekben; hanem békességben hívott el minket az Isten. 1Co 7:16 Mert mit tudod, te asszony, vajon férjedet meg fogod-e menteni? Vagy mit tudod, te férfi, vajon feleségedet meg fogod-e menteni? 1Co 7:17 Csak kinek mint adta az Isten, kit amint elhívott az Úr, úgy járjon; és minden gyülekezetben így rendelkezem. 1Co 7:18 Körülmetélkedve hívatott el valaki? ne tüntesse el azt. Körülmetéletlenségben hívatott el valaki? ne metélkedjék körül. 1Co 7:19 A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem Isten parancsolatainak megtartása. 1Co 7:20 Ki amely hivatásban elhivatott, abban maradjon. 1Co 7:21 Szolgai állapotban hívattál el? ne törődjél vele; hanem ha szabaddá lehetsz is, inkább élj azzal. 1Co 7:22 Mert az Úrban elhívott szolga szabadosa az Urnak; hasonlóképpen az elhívott szabados szolgája a Krisztusnak. 1Co 7:23 Áron vétettetek meg; ne legyetek emberek szolgái. 1Co 7:24 Ki miben elhivatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. 1Co 7:25 A hajadonokra nézve nincs parancsolatom az Urtól; de véleményt adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Urtól, hogy hitelre méltó legyek. 1Co 7:26 Azt tartom tehát, hogy ez az állapot jó a jelenvaló szükség miatt, mivelhogy mindenkinek jó így lenni. 1Co 7:27 Feleséghez vagy kötve? ne keress feloldást. Fel vagy oldva feleségedtől? ne keress feleséget. 1Co 7:28 De ha megházasodol is, nem vétkeztél; és ha a hajadon férjhez megy, nem vétkezett: de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben; én pedig megkímélnélek benneteket. 1Co 7:29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva végül; hogy akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna; 1Co 7:30 és akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vigadnak, mintha nem vigadnának; és akik vásárolnak, mintha nem vennék birtokukba; 1Co 7:31 és akik ezzel világgal élnek, mintha nem élnék ki: mert elmúlik e világnak ábrázata. 1Co 7:32 De azt akarnám, hogy gond nélkül legyetek. A nőtlen arról gondoskodik, ami az Uré, hogyan tessék az Úrnak; 1Co 7:33 a nős arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék az asszonynak. 1Co 7:34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, arról gondoskodik, ami az Uré, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki pedig férjhez ment, arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék a férjének. 1Co 7:35 Ezt pedig a ti magatok hasznára mondom; nem hogy hurkot vessek nektek, hanem hogy illendően és osztatlanul kitartsatok az Úr mellett. 1Co 7:36 De ha valaki azt tartja, hogy éktelen dolog az ő hajadon leányára, ha virágját múlja, és ennek így kell lenni, amit akar, tegye meg, nem vétkezik; menjenek férjhez. 1Co 7:37 Aki pedig szilárdan áll szívében és szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata felett, és azt végezte szívében, hogy megtartja az ő leányát hajadonnak, jól teszi. 1Co 7:38 Úgyhogy aki férjhez adja is, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, jobban teszi. 1Co 7:39 Az asszonyt törvény köti, míg a férje él; de ha a férje elhunyt, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csak az Úrban. 1Co 7:40 De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; hiszem pedig, hogy bennem is Isten lelke van. 1Co 8:1 A bálványáldozatokról pedig: tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 1Co 8:2 De ha valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismert meg úgy, amint ismerni kell; 1Co 8:3 hanem ha valaki szereti az Istent, az ismertetik őtőle. 1Co 8:4 Ami tehát a bálványáldozatok megevését illeti, tudjuk, hogy semmi a bálvány a világon, és hogy senki sem Isten más; csak egy. 1Co 8:5 Mert még ha vannak is úgynevezett Istenek, akár égen, akár földön (mint ahogy van sok isten és sok úr); 1Co 8:6 hanem nekünk egy Isten van, az Atya, akitől van minden, és mi őrá nézve; és egy Úr, a Jézus Krisztus, aki által van minden, mi is őáltala. 1Co 8:7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálványról való meggyőződésben mind mostanig úgy eszik, mint bálványáldozatot, és azoknak lelkiismerete, mivel erőtlen, megfertőződik. 1Co 8:8 Pedig étel nem állít bennünket az Istennek ítélőszéke elé; mert ha megesszük, azzal sem jutunk előnybe, és ha nem esszük meg, azzal sem jutunk hátrányba. 1Co 8:9 De meglássátok, hogy ez a ti szabadságotok valami módon botránkozására ne legyen az erőteleneknek. 1Co 8:10 Mert ha valaki lát téged, akiben megvan ez az ismeret, a bálványtemplomban ülni, neki, aki erőtelen, nem „megépül-e a lelkiismerete arra, hogy a bálványáldozatot megegye? 1Co 8:11 És elvész az erőtlen testvér a te ismereted miatt, akiért a Krisztus meghalt. 1Co 8:12 Mikor pedig így vétkeztek az atyafiak ellen, és sértitek az ő erőtlen lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. 1Co 8:13 Éppen ezért, ha valami étel botlásba viszi az én atyámfiát, nem eszem húst soha, hogy botlásba ne vigyem atyámfiát. 1Co 9:1 Nem vagyok apostol? Nem vagyok szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok ti az Úrban? 1Co 9:2 Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony nektek az vagyok; mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. 1Co 9:3 Ez az én védelmem azok ellen, akik engem vallatnak: 1Co 9:4 avagy nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? 1Co 9:5 Avagy nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket körülhordozzuk, mint a többi apostolok is, és az Urnak testvérei, és Kéfás? 1Co 9:6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-e jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? 1Co 9:7 Ki katonáskodik valaha a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? 1Co 9:8 Talán ember szerint mondom ezeket; vagy nem ezeket mondja-e a törvény is? 1Co 9:9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökör száját. Talán az ökrökre van az Istennek gondja; 1Co 9:10 vagy egyáltalán értünk mondja? Értünk íratott meg ugyanis, mert reménység alatt kell a szántónak szántani, és a nyomtatónak az ő reménységében részt venni reménység alatt. 1Co 9:11 Ha mi nektek a lelkieket vetettük, nagy dolog, ha mi tőletek a testieket aratni fogjuk? 1Co 9:12 Ha mások ebben a jogban részesek nálatok, neminkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal; hanem mindent eltűrtünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé. 1Co 9:13 Nem tudjátok, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek; és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik részüket? 1Co 9:14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot prédikálják, az evangéliumból éljenek. 1Co 9:15 Én pedig ezek közül eggyel sem éltem. Ezeket azonban nem azért írtam, hogy így legyen velem; mert jobb volna nekem inkább meghalnom, minthogy valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. 1Co 9:16 Mert ha az evangéliumot prédikálom, az nekem nem dicsekvés; mert kényszerűség van rajtam; jaj pedig nekem, ha nem prédikálom az evangéliumot! 1Co 9:17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok; ha pedig kénytelenségből, sáfárság van rám bízva. 1Co 9:18 Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy mikor prédikálom az evangéliumot, ingyen valóvá teszem a Krisztus evangéliumát, hogy ne használjam ki jogomat az evangéliumban. 1Co 9:19 Mert én, bár szabad vagyok mindenkivel szemben, mindenkinek szolgájává tettem magamat, hogy többeket megnyerjek. 1Co 9:20 És olyan lettem a zsidóknak, mint zsidó, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt levőknek, mint törvény alatt levő, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem; 1Co 9:21 a törvény nélkül valóknak, mint törvény nélkül való (noha nem vagyok Isten törvénye nélkül való, hanem Krisztus törvényében való), hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg; 1Co 9:22 olyan lettem az erőtleneknek, mint erőtlen, hogy az erőtleneket megnyerjem; mindenkinek minden lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 1Co 9:23 Ezt pedig az evangéliumért teszem, hogy részestárs legyek benne. 1Co 9:24 Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy kapja meg a pályadíjat? Úgy fussatok, hogy megkapjátok. 1Co 9:25 Mindenki pedig, aki versenyez, mindenben magatűrtető; azok ugyan azért, hogy veszendő koszorút kapjanak, mi pedig hogy rothadatlant. 1Co 9:26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy harcolok, mint aki nem levegőt vagdos; 1Co 9:27 hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy miután másoknak prédikáltam, magam valami módon méltatlanná ne legyek. 1Co 10:1 Nem akarom pedig, hogy ti ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan általmentek a tengeren, 1Co 10:2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben, 1Co 10:3 és mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, 1Co 10:4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták; ittak ugyanis egy lelki kősziklából, mely őket követte; ez a kőszikla pedig a Krisztus volt: 1Co 10:5 hanem legtöbbjükben nem lelt kedvet az Isten; mert elhullottak a pusztában. 1Co 10:6 Ezek pedig példákul történtek a mi számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, miképpen azok kívántak. 1Co 10:7 Bálványimádók se legyetek, mint azok közül némelyek, mint meg van írva: Leült a nép enni és inni, és felkelt játszani. 1Co 10:8 Se ne paráználkodjunk, mint azok közül némelyek paráználkodtak, és elestek egy nap huszonháromezeren. 1Co 10:9 Se a Krisztust ne kísértsük, mint őközülük némelyek kísértették, és elvesztek a kígyók miatt. 1Co 10:10 Se ne zúgolódjatok, mint őközülük zúgolódtak némelyek, és elvesztek a pusztító által. 1Co 10:11 Ezek pedig mind példaképpen estek azokon; megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez az idők vége elérkezett. 1Co 10:12 Úgyhogy aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. 1Co 10:13 Egyéb kísértés nem ért benneteket, hanem csak emberi; és hű az Isten, hogy nem hagy benneteket feljebb kísérteni annál, amint elbírjátok, sőt a kísértéssel együtt a menekvést is elkészíti, hogy elszenvedhessétek. 1Co 10:14 Éppen ezért, szeretteim, fussatok a bálványimádástól! 1Co 10:15 Mint okos emberekhez szólok; ítéljétek meg ti, amit mondok. 1Co 10:16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösség-e? A kenyér, melyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e? 1Co 10:17 Mivelhogy egy kenyér, egy test vagyunk mi sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. 1Co 10:18 Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt; akik az áldozatokból esznek, nincsenek-e közösségben az oltárral? 1Co 10:19 Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami? Vagy hogy a bálványáldozat valami? 1Co 10:20 Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák, és nem az Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel közösségben legyetek. 1Co 10:21 Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. 1Co 10:22 Avagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 1Co 10:23 Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de nem minden épít. 1Co 10:24 Senki se önmagára gondoljon, hanem ki-ki a másikra. 1Co 10:25 Mindent, amit a mészárszékban árulnak, megegyetek, anélkül, hogy a lelkiismeret okából kérdezősködnétek. 1Co 10:26 Mert az Uré a föld és annak teljessége. 1Co 10:27 Ha pedig valaki meghív benneteket a hitetlenek közül, és el akartok menni, mindent megegyetek, amit előtökbe adnak, anélkül, hogy a lelkiismeret okából kérdezősködnétek. 1Co 10:28 De ha valaki nektek azt mondja: Ez bálványáldozat; ne egyétek meg, amiatt, aki ezt mondta, és a lelkiismeret miatt; mert az Úré a föld és annak teljessége. 1Co 10:29 Nem a saját lelkiismeretet értem pedig, hanem a másikét. Mert minek ítéli az én szabadságomat más lelkiismerete? 1Co 10:30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért rágalmazzanak azért, amiért én hálákat adok? 1Co 10:31 Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent Isten dicsőségére műveljetek. 1Co 10:32 Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a helléneket, se az Isten gyülekezetét; 1Co 10:33 miképpen én is mindenkinek mindenben kedveskedem, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokakét, hogy megtartassanak. 1Co 11:1 Legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé. 1Co 11:2 Dicsérlek pedig titeket, atyámfiai, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és amiképpen átadtam nektek a hagyományokat, megtartjátok. 1Co 11:3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; Krisztusnak feje pedig az Isten. 1Co 11:4 Minden férfi, aki imádkozik vagy prófétál fedett fővel, megszégyeníti az ő fejét. 1Co 11:5 Minden asszony pedig, aki imádkozik vagy prófétál fedetlen fővel, megszégyeníti az ő fejét; mert egy és ugyanaz a megborotválttal. 1Co 11:6 Mert ha egy asszony be nem fedi fejét, nyiratkozzék is meg; ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiratkozni vagy megborotválkozni, fedje be a fejét. 1Co 11:7 Mert a férfiúnak ugyan nem kell befedni a fejét, lévén ő az Isten képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége, 1Co 11:8 (mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból; 1Co 11:9 mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért;) 1Co 11:10 ezért tartozik az asszony hatalmat viselni a fején az angyalok miatt. 1Co 11:11 Mindazáltal sem férfiú asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül [nincs] az Úrban; 1Co 11:12 mert miképpen az asszony a férfiúból, azonképpen a férfiú is az asszony által, mindnyájan pedig Istentől. 1Co 11:13 Magatokban ítéljétek meg: illik-e, hogy egy asszony fedetlen fővel imádkozzék Istenhez? 1Co 11:14 Vagy nem maga a természet is arra tanít-e benneteket, hogy ha egy férfi hosszú hajat hord, nincs neki tisztességére, 1Co 11:15 ha pedig egy asszony hord hosszú hajat, dicsőségére van neki? Mert neki a hosszú haj fátyol gyanánt adatott. 1Co 11:16 Ha pedig valakinek veszekedni tetszik, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten gyülekezeteinek. 1Co 11:17 De mikor ezt a rendelkezést adom, azt nem dicsérem, hogy nem hasznotokra, hanem károtokra gyülekeztek egybe. 1Co 11:18 Mert először is, mikor összegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; valami részben hiszem is. 1Co 11:19 Mert szakadásoknak is kell köztetek lenni, hogy világossá legyen, kik megbízhatók köztetek. 1Co 11:20 Tehát mikor ti összegyűltök egy helyre, nincs Úr vacsorájával való élés; 1Co 11:21 mert ki-ki a saját vacsoráját veszi elő az evésnél, és az egyik éhezik, a másik pedig részeg. 1Co 11:22 Mert talán nincsenek házaitok az evésre és ivásra? Vagy lenézitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket ebben? Nem dicsérlek. 1Co 11:23 Mert én az Úrtól vettem, amit nektek előtökbe is adtam, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, 1Co 11:24 és hálákat adván megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 1Co 11:25 Hasonlóképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár az új szövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre. 1Co 11:26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. 1Co 11:27 Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úrnak teste és vére ellen. 1Co 11:28 Próbálja meg azért minden ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból; 1Co 11:29 mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik önmagának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. 1Co 11:30 Ezért erőtlenek köztetek sokan, és betegek, és elhunynak sokan. 1Co 11:31 Mert ha mi magunk ítélnők meg magunkat, nem büntettetnénk; 1Co 11:32 mikor pedig büntettetünk, az Úrtól fenyíttetünk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk. 1Co 11:33 Azért, atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok. 1Co 11:34 Ha pedig valaki éhes, otthon egyék; hogy ne ítéletre gyűljetek egybe. A többit pedig, mihelyt oda megyek, elintézem. 1Co 12:1 A lelkiek felől pedig, atyámfiai, nem akarom, hogy ti tudatlanok legyetek. 1Co 12:2 Tudjátok, hogy pogányok voltatok, a néma bálványok mellett félrevezettetve, amint éppen vittek benneteket 1Co 12:3 azért tudtotokra adom nektek, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja Jézust átoknak; és senki nem tudja Úrnak mondani Jézust, csak a Szentlélek által. 1Co 12:4 A kegyelemajándékokban pedig különbségek vannak, de ugyanazon Lélek, 1Co 12:5 a szolgálatokban is különbségek vannak, de ugyanazon Úr, 1Co 12:6 és különbségek vannak az erőhatásokban, de ugyanaz az Isten, aki mindezeket mindenekben munkálja. 1Co 12:7 De mindenkinek közjóra adatik a Léleknek kijelentése. 1Co 12:8 Mert némelynek a Lélek által adatik bölcsességnek beszéde, némelynek pedig ismeret beszéde ugyanazon Lélek szerint, 1Co 12:9 némelynek hit ugyanazon Lélek által; némelynek pedig gyógyítás kegyelemajándékai ugyanazon Lélek által; 1Co 12:10 némelynek csodatételek erőhatásai, némelynek pedig prófétálás, némelynek pedig a lelkek megválasztása, némelynek a nyelveken szólás nemei, némelynek pedig a nyelveken szólás megmagyarázása: 1Co 12:11 de mindezeket egy és ugyanazon Lélek műveli, osztogatván külön mindenkinek, amint akarja. 1Co 12:12 Mert miképpen a test egy, és sok tagja van, az egy testnek minden tagja pedig, noha sok van, mégis egy test; így van a Krisztus is. 1Co 12:13 Hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár hellének; akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekké lettünk egy ital által. 1Co 12:14 Mert a test sem egy tag, hanem sok. 1Co 12:15 Ha azt mondja a láb: Mivel nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e? 1Co 12:16 És ha azt mondja a fül: Mivel nem szem vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e? 1Co 12:17 Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? 1Co 12:18 Így pedig az Isten úgy helyezte el a tagokat, egyenként mindeniket a testben, amint akarta. 1Co 12:19 Ha ellenben az egész egy tag volna, hol volna a test? 1Co 12:20 Így pedig sok tag van ugyan, de egy test. 1Co 12:21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fő a lábaknak: Nincs rátok szükségem. 1Co 12:22 Sőt sokkal inkább, amely tagjai a testnek gyengébbeknek látszanak, nagyon szükségesek; 1Co 12:23 és amiket testünk kevésbé tisztességes részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül; és illetlen részeink nagyobb illendőségben részesülnek; 1Co 12:24 illedelmes részeinknek pedig arra nincs szükségük. De az Isten úgy mértékelte össze a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, 1Co 12:25 hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem egyetértéssel gondoskodjanak egymásról a tagok. 1Co 12:26 És akár szenved egy tag, vele szenvednek a tagok mind; akár megdicsőül egy tag, vele örülnek a tagok mind. 1Co 12:27 Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai egyenként; 1Co 12:28 és egyeseket elhelyezett az Isten a gyülekezetben először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítóul, aztán csodatevő erőket, aztán gyógyítás kegyelem ajándékait, segítségeket, kormányokat, nyelveken szólás nemeit. 1Co 12:29 Talán mindnyájan apostolok? Talán mindnyájan próféták? Talán mindnyájan tanítók? Talán mindnyájan csodatevő erők? 1Co 12:30 Talán mindnyájuknak van gyógyításra való kegyelemajándéka? Talán mindnyájan szólnak nyelveken? Talán tudják magyarázni? 1Co 12:31 Igyekezzetek pedig a hasznosabb kegyelem ajándékokra; és még egy kiváltképpen való utat mutatok nektek. 1Co 13:1 Ha emberek és angyalok nyelvén beszélek, de szeretet nincs bennem, ollyá lettem, mint a zengő érc és pengő cimbalom. 1Co 13:2 És ha prófétaság van bennem, és tudok minden titkot és minden ismeretet, és ha megvan a teljes hitem, úgy, hogy hegyeket mozdítok el helyükből, de szeretet nincsen bennem, semmi vagyok. 1Co 13:3 És ha minden vagyonomat odaadom, hogy megegyék, és ha odaadom a testemet, hogy megégessenek, de szeretet nincs bennem, semmit az nem használ nekem. 1Co 13:4 A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik; a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, 1Co 13:5 nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, 1Co 13:6 nem örül az igazságtalanságon, hanem együtt örül az igazsággal, 1Co 13:7 mindent fedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 1Co 13:8 A szeretet soha el nem fogy. De akár próféciák, eltöröltetnek; akár nyelveken szólások, megszűnnek; akár ismeret, eltöröltetik. 1Co 13:9 Mert részlegesen ismerünk, és részlegesen prófétálunk; 1Co 13:10 de mikor eljön a teljes, akkor a részleges eltöröltetik. 1Co 13:11 Mikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek; mikor pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illendő dolgokat. 1Co 13:12 Mert most tükör által látunk rejtélyes képben, akkor pedig szemtől szembe; most részlegesen ismerek, akkor pedig úgy ismerek majd, mint én is megismertettem. 1Co 13:13 Most pedig megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. 1Co 14:1 Kövessétek a szeretetet; törekedjetek pedig a lelki ajándékokra, de leginkább, hogy prófétáljatok. 1Co 14:2 Mert aki nyelveken szól, nem embereknek beszél, hanem az Istennek; mert senki nem érti, hanem lélekben beszél titkokat, 1Co 14:3 aki pedig prófétál, embereknek beszél építést, intést és vigasztalást. 1Co 14:4 Aki nyelveken szól, magát építi; aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. 1Co 14:5 És én szeretném, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épülést vegyen. 1Co 14:6 De így, atyámfiai, ha hozzátok megyek és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha beszélek hozzátok vagy jelenésben, vagy ismeretben, vagy próféciában, vagy tanításban? 1Co 14:7 Éppen így az élettelen hangszerek, akár síp, akár citera, ha különbséget a hangok között nem tesznek, hogyan ismerjük meg, amit sípolnak vagy amit citeráznak? 1Co 14:8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tesz, kicsoda készül a harcra? 1Co 14:9 Azonképpen ti is, a nyelveken szólás alatt ha könnyen felismerhető szót nem ejtetek ki, hogyan értik meg, amit beszéltek? Mert a levegőbe fogtok beszélni. 1Co 14:10 Oly sokféle neme van, például a nyelveknek a világon, és azok közül egy sincs jelentés nélkül; 1Co 14:11 ha tehát nem tudom a nyelv jelentését, a beszélőre nézve idegen leszek, és a beszélő reám nézve idegen. 1Co 14:12 Így ti is, miután lelki ajándékokért buzogtok, igyekezzetek, hogy a gyülekezet építésében bővelkedjetek. 1Co 14:13 Éppen ezért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. 1Co 14:14 Mert ha nyelveken szólással imádkozom, a lelkem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen. 1Co 14:15 Hogy van tehát? Imádkozom Lélekben, de imádkozom értelemmel is; énekelek Lélekben, de énekelek értelemmel is. 1Co 14:16 Máskülönben, ha Lélekben adsz hálát, az ott levő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, miután nem tudja, mit mondasz? 1Co 14:17 Mert te ugyan szépen adsz hálákat, de a másik nem épül. 1Co 14:18 Hálákat adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább beszélek nyelveken; 1Co 14:19 de gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelmemmel, hogy másokat is tanítsak, mint tízezer szót nyelveken. 1Co 14:20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek. 1Co 14:21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr. 1Co 14:22 Úgyhogy a nyelveken szólás csodajelül van, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; 1Co 14:23 a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. Ha tehát összejön az egész gyülekezet egy helyre, és mindnyájan nyelveken szólnak, bemennek pedig avatatlanok vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrültek vagytok? 1Co 14:24 Ha pedig mindnyájan prófétálnak és bemegy valaki hitetlen vagy avatatlan, mindnyájan meggyőzik, mindnyájan megítélik, 1Co 14:25 és így a szíve titkai megvilágosodnak; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy az Isten valóban bennetek van. 1Co 14:26 Hogy van tehát, atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van egy zsoltára, van egy tanítása, van egy nyelveken szólása, van egy jelenése, van egy magyarázata; minden épülésre legyen. 1Co 14:27 Akár nyelveken szól valaki, egy alkalommal kettő vagy legtöbb három, éspedig egymás után; és egy magyarázza meg. 1Co 14:28 Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának beszéljen és az Istennek. 1Co 14:29 Próféták szintén ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg. 1Co 14:30 De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson el. 1Co 14:31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan vigasztalást vegyenek. 1Co 14:32 És a prófétalelkek alávetik magukat a prófétáknak. 1Co 14:33 Mert az Isten nem a rendetlenség Istene, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden gyülekezetében, 1Co 14:34 a ti asszonyaitok a gyülekezetekben hallgassanak; mert nincs nekik megengedve, hogy beszéljenek, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja. 1Co 14:35 Ha pedig valamit tanulni akarnak, otthon a tulajdon férjüket kérdezzék meg; mert éktelen dolog asszonyoknak gyülekezetben beszélni. 1Co 14:36 Vagy titőletek indult ki az Isten igéje? vagy csak tihozzátok jutott el? 1Co 14:37 Ha valaki azt hiszi, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje meg, amiket nektek írok, hogy az Úr parancsolatai; 1Co 14:38 ha pedig valaki nem ismeri meg, ne ismerje meg. 1Co 14:39 Úgyhogy, atyámfiai, igyekezzetek a prófétálásra, és a nyelveken szólást ne tiltsátok. 1Co 14:40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek. 1Co 15:1 De ismertetem veletek, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben álltok is, 1Co 15:2 mely által, ha megtartjátok, amilyen beszéddel nektek hirdettem, üdvözültök is, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 1Co 15:3 Mert azt adtam át nektek elsősorban, amit én is úgy vettem át, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint. 1Co 15:4 És hogy eltemettetett, és hogy harmadnapon feltámadott az Írások szerint. 1Co 15:5 És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. 1Co 15:6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mindmáig élnek, némelyek azonban el is hunytak. 1Co 15:7 Azután megjelent Jakabnak, aztán valamennyi apostolnak. 1Co 15:8 Legutoljára pedig mindenek között, mintegy idétlennek, megjelent nekem is. 1Co 15:9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki születettnek; nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem az Isten anyaszentegyházát. 1Co 15:10 De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, hanem többet munkálódtam, mint azok mindnyájan; de nem én, hanem az Isten kegyelme, mely velem van. 1Co 15:11 Tehát akár én, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek hívőkké. 1Co 15:12 Ha pedig úgy prédikáljuk, hogy Krisztus feltámadt halottaiból, mimódon mondják némelyek köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? 1Co 15:13 De ha nincs halottak feltámadása, Krisztus sem támadott fel; 1Co 15:14 ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor Úres a mi prédikálásunk, de Úres a hitetek is. 1Co 15:15 Sőt az Isten hamis tanúinak is találtatunk, mivelhogy bizonyságot tettünk az Isten felől, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nincs halott-feltámadás. 1Co 15:16 Mert ha nincs halott-feltámadás, Krisztus sem támadt fel; 1Co 15:17 ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok; 1Co 15:18 akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 1Co 15:19 Ha Krisztusban vetett reményünk csak erre az életre szól, akkor szánandóbbak vagyunk minden embernél 1Co 15:20 Most azonban Krisztus feltámadt halottaiból, zsengéje lett az elhunytaknak. 1Co 15:21 Mert miután ember által van a halál, ember által is van a halottak feltámadása. 1Co 15:22 Mert miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. 1Co 15:23 De ki-ki a saját szakaszában; zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi az ő visszajövetelekor; 1Co 15:24 azután a vég, mikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 1Co 15:25 Mert addig kell neki királynak lennie, míg minden ellenségét lábai alá teszi az Isten. 1Co 15:26 Utolsó ellenség, mely eltöröltetik, a halál. 1Co 15:27 Mert mindent lábai alá vetett neki. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alávettetett, világos, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. 1Co 15:28 Mikor pedig minden alá lesz neki vetve, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy legyen az Isten minden mindenekben. 1Co 15:29 Különben mit cselekesznek azok, akik megkeresztelkednek a halottakért, ha egyáltalán nincs halottak feltámadása? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? 1Co 15:30 Mi is miért tesszük ki magunkat veszélynek minden órában? 1Co 15:31 Naponként meghalok, amily igaz, hogy ti az én dicsekvésem vagytok a mi Urunk Jézus Krisztusban. 1Co 15:32 Ha emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha nincs halottak feltámadása? Együnk és igyunk, mert holnap meghalunk. 1Co 15:33 Ne tévelyegjetek. A jó erkölcsöket megrontják a gonosz társaságok. 1Co 15:34 Józanodjatok ki igazán, és ne vétkezzetek; mert némelyekben nincs meg az istenismeret; megszégyenítésetekre mondom. 1Co 15:35 De, mondhatná valaki, mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? 1Co 15:36 Balgatag, te amit vetsz, nem kel életre, ha meg nem hal; 1Co 15:37 és amit elvetsz, nem azt a testet veted el, ami majd létrejön, hanem puszta magot, például búzáét, vagy valami egyébét: 1Co 15:38 de az Isten ad annak olyan testet, amilyet elhatározott, tudniillik mindenféle magnak a tulajdon testét. 1Co 15:39 Nem minden test azon egy test; hanem más az emberek teste, más pedig a barmok teste, más a halaké és más a madaraké. 1Co 15:40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más pedig a földieké. 1Co 15:41 Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége; mert csillag csillagtól különbözik dicsőségben. 1Co 15:42 Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámaszttatik romolhatatlanságban; 1Co 15:43 elvettetik gyalázatosságban, feltámaszttatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámaszttatik erőben: 1Co 15:44 elvettetik érzéki test, feltámaszttatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test. 1Co 15:45 Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élőlénnyé, az utolsó Ádám megelevenítő lélekké. 1Co 15:46 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. 1Co 15:47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. 1Co 15:48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is; és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is: 1Co 15:49 és miképpen viseltük a földiek ábrázatát, viselni fogjuk a mennyeinek ábrázatát is. 1Co 15:50 Azt pedig mondom, atyámfiai, hogy hús és vér Isten országát nem örökölheti, sem romlandóság a romolhatatlanságot nem örökli. 1Co 15:51 Íme titkot mondok nektek: mindnyájan ugyan nem hunyunk el; de mindnyájan elváltozunk, 1Co 15:52 hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert a trombita szólni fog, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 1Co 15:53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltözzön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltözzön magára. 1Co 15:54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor meglesz az ige, mely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra! 1Co 15:55 Hol van, halál, a te fullánkod; hol van, oh sír, a te diadalmad? 1Co 15:56 A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. 1Co 15:57 De hála az Istennek, aki adja nekünk a diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által. 1Co 15:58 Úgyhogy, szeretett atyámfiai, legyetek állhatatosak, mozdíthatatlanok, bővelkedvén az Urért való munkában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. 1Co 16:1 Ami pedig a szentek számára való gyűjtést illeti, amiképpen Galácia gyülekezeteinek rendeltem, azonképpen cselekedjetek ti is. 1Co 16:2 A hét első napján mindeniketek tegye félre magánál, összegyűjtvén amit sikerül; hogy ne akkor legyenek a gyűjtések, mikor odamegyek. 1Co 16:3 Mikor pedig megérkezem, akiket javalltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat, 1Co 16:4 ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt fognak jönni. 1Co 16:5 Akkor megyek pedig hozzátok, mikor Macedóniát bejártam. Mert Macedónián keresztül megyek 1Co 16:6 nálatok pedig esetleg ott maradok, vagy át is telelek, hogy ti kísérjetek el, ahova csak megyek. 1Co 16:7 Mert nem akarlak benneteket most átutazás közben látni; hanem remélem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. 1Co 16:8 De itt maradok Efézusban pünkösdig, 1Co 16:9 mert nagy és hatásos ajtó nyílt nekem, ellenség is sok van. 1Co 16:10 Ha pedig megérkezik Timótheus, meglássátok, hogy félelem nélkül legyen nálatok; mert az Úr dolgában munkálkodik, amint én is. 1Co 16:11 Senki tehát őt meg ne vesse; hanem kísérjétek őt el békességgel, hogy hozzám jöjjön; mert várom őt az atyafiakkal együtt. 1Co 16:12 Ami pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal; de semmiképpen nem volt kedve, hogy most elmenjen; de majd elmegy, mikor jó alkalma lesz. 1Co 16:13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek. 1Co 16:14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe. 1Co 16:15 Kérlek pedig titeket, atyámfiai: tudjátok, hogy Sztefanász háza Akhájának zsengéje, és ők a szenteknek való szolgálatra rendelték magukat; 1Co 16:16 hogy ti is alárendeljétek magatokat az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad. 1Co 16:17 Örülök pedig Sztefanász, Fortunátus és Akháikusz megjelenésének, mert a ti hiányotokat ezek pótolják; 1Co 16:18 mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket. Megbecsüljétek tehát az ilyeneket. 1Co 16:19 Üdvözölnek titeket Ázsia gyülekezetei; sokszor üdvözöl titeket az Úrban Ákvila és Priszcilla, a házuknál lévő gyülekezettel együtt; 1Co 16:20 üdvözölnek titeket az atyafiak mind. Üdvözöljétek egymást szent csókkal. 1Co 16:21 Üdvözlet a saját kezemmel, Pál. 1Co 16:22 Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maranatha! 1Co 16:23 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek. 1Co 16:24 Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban. Ámen. 2Co 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, és Timótheus testvér, az Isten gyülekezetének, mely Korinthusban van, minden szentekkel egyben, akik egész Akhájában vannak, 2Co 1:2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 2Co 1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalásnak Istene, 2Co 1:4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhattuk a mindenféle nyomorúságban levőket azzal a vigasztalással, mellyel magunkat vigasztal meg az Isten, 2Co 1:5 mert amint bőségesek a Krisztus szenvedései rajtunk, úgy Krisztus által bőséges a mi vigasztalásunk is. 2Co 1:6 De akár nyomorgattatunk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, mely ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselésére ad erőt, melyeket mi is szenvedünk; akár vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van: és így a mi reményünk erős tifelőletek, 2Co 1:7 tudván, hogy miképpen társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is. 2Co 1:8 Mert nem akarjuk, hogy ti ne tudjatok, atyámfiai, a mi nyomorúságunk felől, mely Ázsiában esett rajtunk, hogy mi felette igen megterheltettünk erőnk felett, úgyhogy életünk felől is kétségbeestünk, 2Co 1:9 de magunk magunkban meghoztuk a halál alól felmentő ítéletet azzal, hogy ne magunkban legyünk bizakodók, hanem a halottakat feltámasztó Istenben; 2Co 1:10 aki kiszabadított és kiszabadít minket ily nagy halálból. Őbenne vetettük reménységünket, hogy ezután is kiszabadít, 2Co 1:11 együtt munkálkodván értünk ti is könyörgésetekkel, hogy így a sok emberért nekünk adatott kegyelem sokak által háláltassék meg mihelyettünk. 2Co 1:12 Mert a mi dicsekedésünk ez: lelkiismeretünk bizonyságtétele, hogy isteni őszinteségben és tisztaságban, nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmében forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig tiköztetek. 2Co 1:13 Mert nem egyebet írunk nektek, mint amit olvastok és megértetek, remélem pedig, hogy mindvégig is meg fogtok érteni; 2Co 1:14 mint ahogy meg is értettetek bennünket részben, hogy a ti dicsekedésetek vagyunk, miképpen ti is nekünk, az Úr Jézusnak napján. 2Co 1:15 És ebben bízva szándékoztam előbb menni hozzátok, (hogy ez második szolgálatom lenne nálatok;) 2Co 1:16 és rajtatok keresztül menni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, és tőletek kísértetni Júdeába. 2Co 1:17 Mikor tehát ezt szándékoztam, talán bizony könnyelmű voltam; vagy amit szándékozom, azt test szerint szándékozom, hogy nálam az igen igen a nem nem is legyen? 2Co 1:18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem; 2Co 1:19 mert az Isten Fia Jézus Krisztus, aki köztetek általunk prédikáltatott, általam és Szilvánusz meg Timótheus által, nem lett igen és nem, hanem egy igen lett meg őbenne: 2Co 1:20 mert Istennek valamennyi ígérete őbenne az igen, és őbenne az ámen, az Istennek dicsőségére miáltalunk. 2Co 1:21 Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és felkent minket, az Isten az; 2Co 1:22 aki el is pecsételt minket, és adta a Lélek zálogát a mi szíveinkbe. 2Co 1:23 Én pedig az Istent hívom tanúnak lelkemre, hogy irántatok való kíméletből nem mentem többé Korinthusba; 2Co 1:24 nem azért, mert uralkodunk a ti hiteteken, hanem azért, mert együtt munkálkodunk a ti örömeteken, mert a hitben megállottatok: 2Co 2:1 de azt végeztem magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok. 2Co 2:2 Mert ha én megszomorítlak titeket, akkor ki az, aki engem megvidámít, ha az nem, akit én megszomorítottam? 2Co 2:3 És éppen azért írtam nektek, hogy mikor odamegyek, ne legyen szomorúságom azok részéről, akiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindnyájatok felől, hogy az én örömem mindnyájatoké. 2Co 2:4 Mert sok szorongás és szívbeli aggodalom között, nagy könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomoríttassatok, hanem hogy ezt a szeretetet megismerjétek, mellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. 2Co 2:5 Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne terheljem, titeket mindnyájatokat. 2Co 2:6 Elég az ilyennek ez a bünetés, mely a többség részéről érte, 2Co 2:7 úgyhogy viszont ti inkább bocsássatok meg és vigasztaljátok, hogy a felettébb való bánat valami módon meg ne eméssze az ilyent. 2Co 2:8 Azért kérlek titeket, erősítsétek meg iránta szerelmeteket. 2Co 2:9 Mert evégre írtam is, hogy megismerjem próbatételeteket, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 2Co 2:10 Akinek pedig valamit megbocsátotok, én is; hiszen én, ha valamit megbocsátottam, akinek megbocsátottam, tiérettetek tettem a Krisztus képében, hogy meg ne csaljon minket a Sátán; 2Co 2:11 mert nem ismeretlenek előttünk az ő gondolatai. 2Co 2:12 Mikor pedig Tróászba mentem a Krisztus evangéliumának prédikálására, jóllehet ajtó nyittatott nekem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy Tituszt, az én atyámfiát nem találtam; 2Co 2:13 hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába. 2Co 2:14 De hála az Istennek, aki mindig diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát nyilvánvalóvá teszi általunk minden helyen. 2Co 2:15 Mert Krisztus jóillata vagyunk az Istennek az üdvözülendők között és az elveszendők között; 2Co 2:16 ezek között ugyan halál illata halálra, azok között pedig élet illata életre; és ezekre kicsoda alkalmatos? 2Co 2:17 Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik kereskednek az Isten igéjével, hanem mint tiszta szívből, hanem mint Istenből lehet, úgy beszélünk az Isten előtt Krisztusban. 2Co 3:1 Ismét ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, hozzátok szóló, vagy tőletek írt ajánlólevelekre? 2Co 3:2 A mi levelünk ti vagytok, mely be van írva a mi szívünkbe, melyet ismer és olvas minden ember, 2Co 3:3 mint akikről nyilvánvaló, hogy Krisztus levele vagytok, melyet mi szolgáltattunk ki, nem tintával írva, hanem az élő Istennek Lelkével, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. 2Co 3:4 Ilyen nagy bizodalmunk van pedig a Krisztus által az Istenhez: 2Co 3:5 nem hogy alkalmasok volnánk önmagunktól úgy tekinteni valamit, mint önmagunktól valót, hanem a mi alkalmas voltunk az Istentől van, 2Co 3:6 aki alkalmasokká is tett bennünket, hogy új szövetségnek legyünk szolgái, nem betűnek, hanem Léleknek: mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 2Co 3:7 Ha pedig a halálnak betűkben való szolgálata, mely kövekbe volt vésve, annyira dicsőséges volt, hogy Izráel fiai nem nézhettek a Mózes orcájára az ő orcájának dicsősége miatt, mely elmúlandó volt, 2Co 3:8 hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata? 2Co 3:9 Mert ha az elítélés szolgálata dicsőség, sokkal inkább bővelkedik dicsőségben a megigazítás szolgálata. 2Co 3:10 Hiszen az, ami dicsőségesnek mondatott, ebben a részben nem is mondható dicsőségesnek ehhez a szerfelett nagy dicsőséghez képest. 2Co 3:11 Mert ha az elmúlandó dicsőséggel jár, sokkal inkább dicsőségben van az, ami megmarad. 2Co 3:12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk; 2Co 3:13 és nem mint Mózes, aki leplet tett orcájára, hogy ne szemléljék Izráel fiai annak el múlását, ami eltöröltetik. 2Co 3:14 Hanem megtompult az ő gondolkozásuk. Mert mind a mai napig ugyanaz a lepel az Ószövetség felolvasásánál felfedetlenül marad, mert csak Krisztusban töröltetik el. 2Co 3:15 De mindmáig, mikor Mózest olvassák, lepel van a szívükre téve. 2Co 3:16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, elvétetik a lepel. 2Co 3:17 Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úr Lelke van, ott szabadság van. 2Co 3:18 Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözvén az Úr dicsőségét, ugyanarra a képre átalakulunk dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. 2Co 4:1 Annakokáért, mivelhogy ebben a szolgálatban vagyunk, a nyert irgalomhoz képest nem csüggedünk el, 2Co 4:2 hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. 2Co 4:3 Ha pedig homályos is a mi evangéliumunk, azok között homályos, akik elvesznek, 2Co 4:4 akik között e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkozását, hogy ne fényljék nekik a Krisztus dicsőséges evangéliumának világossága, aki az Isten képe. 2Co 4:5 Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem Krisztus Jézust, mint Urat; magunkat pedig mint a ti szolgáitokat Jézusért. 2Co 4:6 Mert az Isten, aki azt mondotta, hogy a sötétségből világosság fényljék, ő fénylett a mi szívünkben, hogy világosságot adjon az Isten dicsőségének megismerésére a Jézus Krisztus arcán. 2Co 4:7 E kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erő nagysága Istené legyen, és nem magunktól való, 2Co 4:8 mikor mindenben nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk, 2Co 4:9 üldöztetünk, de el nem hagyatunk; letiportatunk, de el nem veszünk; 2Co 4:10 mindenkor körülhordozzuk testünkben az Úr Jézus megöletését, hogy a Jézus élete is nyilvánvalóvá tétessék a mi testünkben. 2Co 4:11 Mert mi, az élők, mindig halálra adatunk Jézusért, hogy a Jézus élete is nyilvánvalóvá tétessék a mi halandó testünkben. 2Co 4:12 Úgyhogy a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek. 2Co 4:13 De mivel a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, amint meg van:4 Hittem, azért beszéltem; mi is hiszünk, azért beszélünk is; 2Co 4:14 tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is feltámaszt Jézus által, és veletek együtt előállít. 2Co 4:15 Mert ez mind értetek van, hogy a kegyelem megsokasodván a sokakon által a hálaadást gazdaggá tegye az Isten dicsőségére. 2Co 4:16 Ezért nem csüggedünk el; hanem ha a mi külső emberünk tönkremegy is, de a belső napról napra újul. 2Co 4:17 Mert a mi pillanatnyi, könnyű nyomorúságunk minden mértéket meghaladó örök súlyú dicsőséget szerez nekünk, 2Co 4:18 mivel hogy mi nem azokra nézünk, amelyek láthatók, hanem azokra, amelyek láthatatlanok; mert a láthatók ideig valók, de a nem láthatók örökkévalók. 2Co 5:1 Mert tudjuk, hogy ha a mi földi sátorházunk felbomlik, van egy Istentől való épületünk, egy nem kézzel csinált házunk, örökkévaló a mennyben. 2Co 5:2 Hiszen ennek alapján fohászkodunk, mennybeli lakásunkba kívánván felöltözni, 2Co 5:3 amennyiben ha azt felöltjük, nem találtatunk mezteleneknek. 2Co 5:4 Hiszen akik a sátorban vagyunk, fohászkodunk a teher alatt; amennyiben nem akarunk levetkőzni, hanem arra felöltözni, hogy a halandóság elnyelessék az élettől. 2Co 5:5 Aki pedig minket éppen erre elkészített, az Isten az, aki adta is nekünk a Lélek zálogát. 2Co 5:6 Miután tehát mindenkor bizodalmunk van és tudjuk, hogy amíg a testben itthon vagyunk, addig az Úrtól távol idegenben vagyunk 2Co 5:7 (mert itt hit által járunk, nem szemmel való látás által); 2Co 5:8 de miután, mondom, bizodalmunk van, inkább szeretnénk kiköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz. 2Co 5:9 Ezért becsületbeli dolognak is tartjuk, hogy akár itthon, akár idegenben, neki kedvesek legyünk. 2Co 5:10 Most nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye jutalmát annak, amit a testben cselekedett, ahhoz képest, amit cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. 2Co 5:11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket bizalomra indítunk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; de remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk. 2Co 5:12 Mert nem magunkat ajánlgatjuk nektek ismét, hanem alkalmat akarunk nektek adni a velünk való dicsekedésre, hogy legyen nektek mit felelni azokkal szemben, akik színből és nem szívből dicsekesznek. 2Co 5:13 Mert akár eszünkön kívül vagyunk, Istennek; akár eszünknél vagyunk, nektek. 2Co 5:14 Mert a Krisztus szerelme szorongat minket, 2Co 5:15 mint akik úgy ítélünk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy az élők többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott. 2Co 5:16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint; ha pedig Krisztust ismertük is test szerint, de most már nem ismerjük. 2Co 5:17 Úgyhogy ha valaki Krisztusban van, új teremtés; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. 2Co 5:18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Jézus Krisztus által, és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 2Co 5:19 Merthogy Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és aki nekünk adta a megbékéltetés igéjét. 2Co 5:20 Tehát Krisztusért beszélünk, mint követek, mintha Isten intene általunk; Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. 2Co 5:21 Mert azt, aki bűnt nem ismert, érettünk bűnné tette, hogy mi Isten igazságává legyünk őbenne. 2Co 6:1 Miután azért vele munkálkodunk, intünk is, hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét, 2Co 6:2 mert azt mondja: Kellemes időben meghallgattalak téged, és az üdvösség napján megsegítettelek téged. Íme, most van a kellemetes idő, íme, most van az üdvösség napja. 2Co 6:3 Semmiben semmi botránkozást nem okozva, hogy ne szidalmaztassék a szolgálat, 2Co 6:4 hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 2Co 6:5 vereségben, tömlöcben, zendülésben, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, 2Co 6:6 tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben, 2Co 6:7 igazság igéjében, Istennek erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverei által, 2Co 6:8 dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítók, pedig igazak; 2Co 6:9 mint ismeretlenek, pedig ismeretesek; mint haldoklók, pedig íme élünk; mint megostorozottak, mégsem megöltek; 2Co 6:10 mint bánkódók, pedig mindig örvendezők; mint szegények, pedig sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs, pedig mindenük megvan. 2Co 6:11 A mi szánk megnyílt hozzátok, korinthusiak, a mi szívünk kiszélesedett; 2Co 6:12 bennünk nem szűk a hely számotokra, de szűk a hely a ti szívetekben; 2Co 6:13 hasonló viszonzásul pedig, mint gyermekeimnek szólok, szélesedjetek ki ti is. 2Co 6:14 Ne szerkesztessetek hitetlenekkel felemás igába; mert mi közössége van az igazságnak a hamissággal? de mi köze a világosságnak a sötétséghez? 2Co 6:15 Mi egyezése van pedig Krisztusnak Béliállal? vagy mi része hívőnek hitetlennel? 2Co 6:16 És mi megegyezése van az Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, mint az Isten mondotta: Bennük lakom és bennük járok; és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem. 2Co 6:17 Azért menjetek ki közülük és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátlant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 2Co 6:18 és leszek nektek Atyátok, és ti lesztek nekem fiaim és leányaim, azt mondja a mindenható Úr. 2Co 7:1 Ezek az ígéreteink lévén tehát, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől, teljesítvén szentségünket Isten félelmében. 2Co 7:2 Vegyetek be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. 2Co 7:3 Nem kárhoztatásul mondom; hiszen az imént mondtam, hogy úgy szíveinkben vagytok, hogy veletek halunk, veletek élünk. 2Co 7:4 Nagy bizodalmam van hozzátok, nagy dicsekedésem bennetek; tele vagyok vigasztalással, telides-tele örömmel minden nyomorúságunk mellett is. 2Co 7:5 Mert mikor Macedóniába érkeztünk is, akkor sem volt semmi nyugodalma testünknek, hanem mindenben szorongattatásunk; kívül harcok, belül félelmek. 2Co 7:6 De aki megvigasztalja az alázatosokat, megvigasztalt bennünket az Isten Titusz megjelenése által, 2Co 7:7 de nemcsak megjelenése által, hanem az által a vigasztalás által is, amellyel ti őt megvigasztaltátok, hírül hozván nekünk a ti kívánkozásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való buzgóságotokat, úgyhogy én még jobban megörültem. 2Co 7:8 Mert ha megszomorítottalak is titeket a levéllel, nem bánom; ha bántam is (mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított benneteket), 2Co 7:9 most örülök, nem azon, hogy megszomorodtatok, hanem azon, hogy megtérésre szomorodtatok meg; mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 2Co 7:10 Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést munkál üdvösségre; a világ szomorúsága pedig halált munkál. 2Co 7:11 Mert íme éppen ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok mily nagy felbuzdulást munkált bennetek, sőt mentegetőzést, sőt felháborodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt megtorlást. Mindenben bebizonyítottátok, hogy ti tiszták vagytok e dologban. 2Co 7:12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértőért, sem nem a sértettért; hanem azért, hogy a mi értetek való felbuzdulásunk megnyilvánuljon hozzátok az Isten előtt. 2Co 7:13 Ezért vigasztalást vettünk a ti vigasztalásotokból; de még sokkal inkább örültünk a Titusz örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megvidámítottátok. 2Co 7:14 Mert ha valamivel őelőtte tifelőletek dicsekedtem, nem maradtam szégyenben; hanem mint ahogy minden, amit nektek beszéltem, valóság volt, úgy a Titusz előtt való dicsekedésünk is igazsággá lett; 2Co 7:15 és az ő szerelme annál is inkább felgerjed hozzátok, mikor visszaemlékezik mindnyájatoknak engedelmességére, hogyan fogadtátok őt félelemmel és rettegéssel. 2Co 7:16 Örülök tehát, hogy mindenben bízhatom bennetek. 2Co 8:1 Tudtotokra adjuk pedig nektek, atyámfiai, az Istennek kegyelmét, mely Macedónia gyülekezeteinek adatott, 2Co 8:2 hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között az ő örömük bősége és mélységes szegénységük jószívűségük gazdagságában áradt ki. 2Co 8:3 Mert erejük szerint, bizonyság vagyok, sőt erejük felett, önként, 2Co 8:4 nagy könyörgéssel kértek minket, hogy szívességüket és a szentek iránti szolgálatban való részvételüket fogadjuk el. 2Co 8:5 És nem úgy, mint reméltük, hanem önmagukat adták, először az Úrnak, aztán Isten akarata által nekünk. 2Co 8:6 Úgyhogy megkértük Tituszt, hogy amint előbb megkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a szeretetmunkát is. 2Co 8:7 De mint mindenben bővelkedtek, hitben, beszédben, ismeretben, minden buzgalomban és hozzánk való szeretetetekben, meglássátok, hogy e szeretetmunkában is bővelkedjetek. 2Co 8:8 Nem parancsképpen mondom, hanem a mások buzgalma által a ti szeretetek valódiságát is próbára téve 2Co 8:9 (mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok); 2Co 8:10 és véleményt adok ebben a dologban; tudniillik ez illik hozzátok, mint akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is előbb elkezdtétek még tavaly; 2Co 8:11 most hát a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarat készsége, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van. 2Co 8:12 Mert ha a készség megvan, aszerint kedves, amije éppen van, nem aszerint, amije nincs. 2Co 8:13 Mert nemhogy másoknak könnyebbség, nektek pedig nyomorúság; hanem egyenlő mértékkel, a mostani időben a ti bőségetek azok szükségére, 2Co 8:14 hogy máskor meg azok bősége a ti szükségetekre legyen, segítségül; hogy egyenlőség legyen, 2Co 8:15 mint meg van írva: Aki sokat szedett, nem volt feleslege; és aki keveset, nem volt fogyatkozása. 2Co 8:16 Hála pedig az Istennek, aki ugyanazt a buzgalmat adta irántatok Titusz szívébe; 2Co 8:17 mert a felszólítást ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment el hozzátok. 2Co 8:18 Vele küldtük pedig azt az atyafit, akinek dicsérete van az evangéliumban szerte minden gyülekezetben. 2Co 8:19 Sőt, a gyülekezetek meg is választották őt, hogy legyen útitársunk ezzel a szeretetadománnyal, melyet mi szolgálunk magának az Urnak dicsőségére, és a ti készségetek megbizonyítására; 2Co 8:20 hogy így elkerüljük azt, hogy valaki megrágalmazzon bennünket ebben a bőségben, melyet szolgálunk. 2Co 8:21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. 2Co 8:22 És elküldtük velük azt az atyánkfiát, akinek buzgalmát sok dologban sokszor kipróbáltuk, de most sokkal buzgóbb, a belétek vetett nagy bizalomnál fogva. 2Co 8:23 Akár Tituszról van szó, ő az én társam és rátok nézve munkatársam; akár atyánkfiairól, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége: 2Co 8:24 tehát a ti szereteteteknek és felőletek való dicsekedésünknek bizonyságát mutassátok meg irántuk a gyülekezetek előtt is. 2Co 9:1 Mert a szentek iránt való szolgálatról felesleges nektek írnom. 2Co 9:2 Mert ismerem a ti készségeteket, mellyel dicsekszem felőletek a macedóniabeliek előtt, hogy Akhája kész a tavaly óta; és a ti buzgóságotok többeket felindított. 2Co 9:3 Az atyafiakat pedig azért küldtem, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavalóvá ne legyen; hogy, amint mondtam, készen legyetek, 2Co 9:4 nehogy valamiképpen, ha jönnek velem macedóniabeliek, és készületleneknek találnak benneteket, megszégyenüljünk mi, hogy ne mondjuk ti, a dicsekedésnek ebben a bizodalmában. 2Co 9:5 Szükségesnek tartottuk tehát kérni az atyafiakat, hogy menjenek el előre hozzátok, és készítsék el előre ezt a ti előre megígért áldásotokat, hogy készen legyen, úgy, mint áldás, és ne mint kierőszakolás. 2Co 9:6 Ezt mondom pedig: aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. 2Co 9:7 Ki-ki amint elgondolta szívében; ne kedvetlenül vagy kényszerűségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. 2Co 9:8 Hatalmas pedig az Isten minden kegyelmet kiárasztani rátok, hogy mindenben mindenkor teljes elégségetek lévén, bőven legyen nektek minden jó cselekedetre, 2Co 9:9 mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága megmarad mindörökké. 2Co 9:10 Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret eleségül, adni fog és megsokasítja a ti vetéseteket, és megnöveli a ti igazságotok gyümölcsét; 2Co 9:11 úgyhogy mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, mely általunk hálaadást munkál az Istennek. 2Co 9:12 Mert ennek az áldozathozatalnak szolgálata nemcsak betölti a szentek szükségeit, hanem meg is haladja sokak hálaadása által az Isten előtt; 2Co 9:13 akikre nézve ez a szolgálat lesz a próba, melynek alapján dicsőítik az Istent azért az engedelmességért, mellyel ti a Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jólelkűségért, mellyel nekik és mindeneknek adakoztok; 2Co 9:14 és akik értetek való könyörgéssel vágyakoznak utánatok Isten kegyelméért, mely oly bőven árad rátok. 2Co 9:15 Hála pedig az Istennek az ő kibeszélhetetlen ajándékáért. 2Co 10:1 Magam pedig, Pál, intelek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, én, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, de távollétemben bátor vagyok veletek szemben: 2Co 10:2 de kérem, hogy jelenlétemben ne legyek bátor annál a bizalomnál fogva, mellyel azt tartom, hogy merész lehetek némelyekkel szemben, akik olyanoknak tartanak bennünket, mint akik test szerint járnak. 2Co 10:3 Mert bár testben járunk, nem test szerint hadakozunk 2Co 10:4 (mert a mi hadakozó fegyvereink nem testiek, hanem hatalmasok az Istennel erősségek lerontására), 2Co 10:5 okoskodásokat rontván le és minden magasságot, mely az Isten ismerete ellen emelkedik, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak, 2Co 10:6 és készen lévén megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt betelik a ti engedelmességetek. 2Co 10:7 Nézzétek meg azt, ami előttetek van: ha valaki meg van győződve magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont gondolja meg magától azt, hogy amiképpen ő a Krisztusé, azonképpen mi is Krisztuséi vagyunk. 2Co 10:8 Mert ha kissé jobban dicsekedném is a mi hatalmunkkal, melyet adott nekünk az Úr a ti építésetekre és nem rontásotokra, nem fogok megszégyenülni, 2Co 10:9 úgyhogy nem fogok úgy feltűnni, mintha ijesztgetnélek titeket leveleim által. 2Co 10:10 Mert levelei ugyan, így mondják, súlyosak és erősek; de testi megjelenése erőtlen, és a szava semmi. 2Co 10:11 Ezt gondolja meg az ilyen, hogy amilyenek vagyunk szóval levelek által távollétünkben, olyanok leszünk jelenlétünkben is tettel. 2Co 10:12 Mert nem merjük magunkat egybevenni vagy egybevetni némelyekkel, akik önmagukat ajánlják, de nem veszik észre, hogy ők magukhoz mérik magukat és magukkal vetik egybe magukat. 2Co 10:13 Mi pedig nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a mintának a mértéke szerint, melyet adott nekünk az Isten mértékül, abban, hogy eljutottunk hozzátok is. 2Co 10:14 Mert nem úgy terjesztjük túl magunkat, mint akik nem jutottunk el hozzátok; mert hozzátok is elérkeztünk a Krisztus evangéliumával: 2Co 10:15 nem úgy, mint akik idegen munkával dicsekszünk mértéktelenül, de úgy, mint akiknek van reményünk, hogy miután hitetek megnövekedik, köztetek azért magasztaltatunk felettébb a mi zsinórmértékünk szerint, 2Co 10:16 hogy rajtatok túl visszük az evangéliumot, nem hogy idegen zsinórmérték szerint a késszel dicsekszünk. 2Co 10:17 Aki pedig dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. 2Co 10:18 Mert nem az megbízható, aki magát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. 2Co 11:1 Vajha elszenvednétek tőlem egy kis balgatagságot; de szenvedjetek is el engem. 2Co 11:2 Mert féltékeny vagyok rátok Isten féltékenységével; mert eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint tiszta szüzet állítsalak Krisztus elé. 2Co 11:3 De félek, hogy mint a kígyó elcsalta Évát az ő álnokságával, úgy valami módon megromolnak a ti gondolataitok, és elhatoltatok a Krisztushoz való őszinteségtől. 2Co 11:4 Mert ha valaki jönne és más Jézust prédikálna, akit mi nem prédikáltunk, vagy más lelket vennétek, melyet nem vettetek, vagy más evangéliumot, melyet nem vettetek be, szépen eltűrnétek. 2Co 11:5 Azt tartom ugyanis, hogy semmiben sem maradtam hátra azok mögött a felette nagy apostolok mögött. 2Co 11:6 De ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem; hanem mindenben nyilvánvalókká lettünk előttetek mindenek között. 2Co 11:7 Vagy bűnt követtem el, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? 2Co 11:8 Más gyülekezeteket kifosztottam, fizetést vévén tőlük, hogy nektek szolgáljak; és mikor nálatok voltam, ha szükséget láttam is, nem voltam terhére senkinek 2Co 11:9 mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és vigyáztam, hogy semmiben se legyek terhetekre, vigyázni is fogok. 2Co 11:10 Krisztus igazságára mondom, mely bennem van, hogy ezt a dicsekedést nem fojtják belém Akhája tartományaiban. 2Co 11:11 Miért? Mert nem szeretlek benneteket? Az Isten tudja: 2Co 11:12 de amit teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat azok elől, akik arra szeretnének alkalmat, hogy amiben dicsekszenek, abban olyanoknak találtassanak, mint mi. 2Co 11:13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik úgy változtatják el magukat Krisztus apostolaivá. 2Co 11:14 És nem csoda; mert a Sátán is elváltoztatja magát világosság angyalává. 2Co 11:15 Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái meg olyanokká változtatják magukat, mint az igazság szolgái; kiknek vége az ő cselekedeteik szerint lesz. 2Co 11:16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek. Különben pedig, mint esztelent is fogadjatok el engem, hogy egy kicsit én is dicsekedjem. 2Co 11:17 Amit beszélek, nem az Úr szerint beszélem, hanem mintegy esztelenségben, a dicsekvésnek ebben a bizodalmában. 2Co 11:18 Mivel sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekedni fogok. 2Co 11:19 Mert örömest eltűritek az eszteleneket, okos létetekre: 2Co 11:20 mert eltűritek, ha valaki titeket szolgákká tesz, ha valaki megesz, ha valaki megfog, ha valaki fölétek emeli magát, ha valaki arcul ver benneteket. 2Co 11:21 Szégyenemre mondom, mint hogyha mi arra gyengék lettünk volna;pedig ha valaki valamiben bátor (esztelenségből mondom), én is bátor vagyok. 2Co 11:22 Héberek ők? én is; izráeliták? én is; Ábrahám magva? én is; 2Co 11:23 Krisztus szolgái? (ész nélkül beszélek) én még inkább: fáradalmakban bővebben, verésekben felettébb, tömlöcökben bővebben, halálokban gyakorta. 2Co 11:24 Zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján, 2Co 11:25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot töltöttem a nyílt tengeren; 2Co 11:26 utakban gyakorta; veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók közt; veszedelemben népem részéről, veszedelemben pogányok részéről, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között; 2Co 11:27 fáradságban és nyomorúságban, virrasztásban gyakorta, éhségben és szomjúságban, böjtölésben gyakorta, hidegben és meztelenségben: 2Co 11:28 ehhez járul, ami ezeken kívül van, az én mindennapi zaklatásom, minden gyülekezet gondja. 2Co 11:29 Kicsoda gyenge, hogy én gyenge ne volnék? Kit visznek botlásba, hogy én ne égnék? 2Co 11:30 Ha dicsekedni kell, az én gyöngeségeimmel dicsekszem. 2Co 11:31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldandó, tudja, hogy nem hazudom. 2Co 11:32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, meg akarván engem fogni; 2Co 11:33 és egy ablakon át kosárban eresztettek le a kőfalon, úgy menekültem meg kezei közül. 2Co 12:1 Dicsekednem már nem illik; mert a látomásokra és az Úr jelenéseire térek. 2Co 12:2 Tudok egy embert Krisztusban, aki ezelőtt tizennégy esztendővel (hogy testben-e, nem tudom; vagy testen kívül-e, nem tudom: az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. 2Co 12:3 És tudom, hogy ugyanez az ember (akár testben, akár testen kívül, nem tudom; az Isten tudja;) 2Co 12:4 elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan szavakat, melyeket nem szabad embernek kimondani. 2Co 12:5 Az ilyen valakivel dicsekszem, önmagammal pedig nem dicsekszem, ha csak gyengeségeimmel nem. 2Co 12:6 Ha ugyanis dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen; mert igazságot mondanék: de elhagyom, hogy valaki többet ne tartson rólam, mint amennyit lát rajtam vagy hall tőlem. 2Co 12:7 És hogy a jelenések nagyságában el ne bízzam magamat, tövis adatott nekem a testembe, a Sátán angyala, hogy engem öklözzön, hogy felettébb el ne bizakodjam. 2Co 12:8 Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el tőlem, 2Co 12:9 és azt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm gyengeségben jut teljességre. Legörömesebb tehát inkább gyengeségeimmel dicsekszem, hogy szálljon reám a Krisztus ereje. 2Co 12:10 Ezért gyönyörködöm gyengeségekben, bántalmazásokban, szükségekben, üldözésekben, szorongattatásokban Krisztusért; mert mikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős. 2Co 12:11 Bolond voltam, hogy dicsekedtem; ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem maradtam hátra a felette nagy apostolok mögött, ha semmi vagyok is. 2Co 12:12 Az apostolság jeleit teljes kitartással vittem véghez köztetek jelekben, csodákban és erőkben. 2Co 12:13 Mert mi az, amiben hátrányt szenvedtetek a többi gyülekezetek mögött; hacsak az nem, hogy én magam nem voltam nektek terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! 2Co 12:14 Íme kész vagyok harmadszor hozzátok menni; és nem leszek terhetekre; mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Mert nem a gyermekek tartoznak a szülőknek kincseket gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek; 2Co 12:15 én pedig a legörömestebb költök és kiköltekezem a ti lelkeitekért; ha ti, bár én felettébb szeretlek benneteket, kevésbé szerettek is engem. 2Co 12:16 De legyen: én nem voltam terhetekre, hanem mint ravasz ember, csellel fogtalak meg benneteket. 2Co 12:17 Talán akiket hozzátok küldöttem, azok közül fosztottalak ki benneteket valamelyik által? 2Co 12:18 Megkértem Tituszt, és vele elküldtem azt az atyafit; talán valamiben kifosztott benneteket Titusz? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk-e? Nem ugyanazon a nyomokon-e? 2Co 12:19 Viszont azt hiszitek-e, hogy előttetek mentegetjük magunkat? Az Isten előtt Krisztusban beszélünk; de ezt mind, szeretteim, a ti épülésetekért. 2Co 12:20 Mert félek, hogy ha odamegyek, valahogyan nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek, ti meg engem olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek; hogy ismét versengések, féltékenykedések, haragok, viszálykodások, rágalmazások, fondorlások, felfuvalkodások, zavarok lesznek köztetek, 2Co 12:21 hogy mikor ismét odamegyek, megaláz engem az én Istenem közöttetek, és sokakat meg fogok siratni, akik azelőtt vétkeztek, és nem tértek meg a tisztátalanságból, paráznaságból és bujálkodásból, melyet elkövettek. 2Co 13:1 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok: két tanúnak vagy háromnak vallomására állapíttassék meg minden dolog. 2Co 13:2 Előre megmondtam és előre megmondom, mint mikor másodszor ott voltam, és most, míg távol vagyok, megírom azoknak, akik azelőtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét oda megyek, nem leszek kíméletes, 2Co 13:3 miután bizonyítékát kívánjátok annak, hogy Krisztus beszél bennem, aki hozzátok nem erőtlen, hanem erős tibennetek. 2Co 13:4 Mert ha megfeszíttetett is erőtlenségből, de él Isten hatalmából; és mi is, ha erőtlenek vagyunk is őbenne, de élni fogunk ővele Isten hatalmából nálatok. 2Co 13:5 Magatokat kísértsétek meg, vajon a hitben vagytok-e, magatokat próbáljátok meg. Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?; különben megbízhatatlanok vagytok. 2Co 13:6 Remélem pedig, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk megbízhatatlanok. 2Co 13:7 De imádkozom az Istenhez, hogy ti ne cselekedjetek semmi gonoszt, nem azért, hogy mi megbízhatóknak tűnjünk fel, hanem azért, hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig legyünk mintegy megbízhatatlanok. 2Co 13:8 Mert nem tehetünk semmit az igazság ellen, hanem [csak] az igazságért. 2Co 13:9 Mert tőlem (szerk. örülünk, ha mi gyengék vagyunk, ti pedig erősek vagytok; de ezért is imádkozunk, a ti rendbejöveteletekért. 2Co 13:10 Azért írom távollétemben ezeket, hogy jelenlétemben ne kelljen keménységgel élnem aszerint a hatalom szerint, melyet adott nekem az Úr építésre, de nem rontásra. 2Co 13:11 Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, szedjétek magatokat rendbe, vigasztalódjatok, legyetek egy értelemben, legyetek békességben; és a szeretetnek és békességnek Istene lesz veletek. 2Co 13:12 Üdvözöljétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan. 2Co 13:13 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szerelme, és a Szentléleknek közössége legyen mindnyájan tiveletek. Ámen. Gal 1:1 Pál, apostol (nem emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, aki őt feltámasztotta halottaiból), Gal 1:2 és a velem levő atyafiak mindnyájan, Galácia gyülekezeteinek: Gal 1:3 kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól, Gal 1:4 ki önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenvaló gonosz világból, a mi Istenünk és Atyánknak akarata szerint, Gal 1:5 akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen. Gal 1:6 Csodálkozom, hogy ily hamar elhajoltok attól, aki titeket a Krisztus kegyelme által elhívott más evangéliumra, Gal 1:7 ami nincsen másik, hanem vannak némelyek, akik titeket zavarnak és el akarják csavarni a Krisztus evangéliumát. Gal 1:8 De ha mi, vagy egy mennybeli angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit hirdettünk nektek, átok legyen. Gal 1:9 Mint előbb mondtam, most ismét mondom: Ha valaki nektek evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet vettetek, átok legyen. Gal 1:10 Mert most embereket igyekszem-e megnyerni, vagy az Istent? Vagy embereknek igyekezzem tetszeni? Mert ha még embereknek tetszeném, Krisztus szolgája nem volnék. Gal 1:11 De tudtotokra adom nektek, atyámfiai, hogy az az evangélium, amelyet én prédikáltam, nem ember szerint való; Gal 1:12 mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanultam, hanem Jézus Krisztus kijelentése által. Gal 1:13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy felette igen üldöztem az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt; Gal 1:14 és felülmúltam a zsidóságban sok nemzetembeli kortársamat, felettébb buzgó lévén atyai hagyományaim iránt. Gal 1:15 De mikor tetszett az Istennek, aki engem születésemtől fogva kiválasztott és elhívott az ő kegyelméből, Gal 1:16 kijelenteni az ő Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között; azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, Gal 1:17 sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkuszba. Gal 1:18 Azután három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe Pétert meglátogatni, és nála maradtam tizenöt napig; Gal 1:19 mást pedig az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Gal 1:20 Amiket pedig nektek írok, íme Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. Gal 1:21 Azután elmentem Szíriának és Ciliciának tartományaiba. Gal 1:22 De Júdeának Krisztusban való gyülekezetei előtt személyesen ismeretlen voltam; Gal 1:23 hanem csak hallották, hogy: Aki minket egykor üldözött, most hirdeti azt a hitet, melyet egykor pusztított. Gal 1:24 És dicsőítették bennem az Istent. Gal 2:1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vivén Tituszt is. Gal 2:2 Felmentem pedig kijelentés következtében, és eléjük adtam az evangéliumot, melyet a pogányok közt prédikálok, külön pedig a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak vagy futottam volna. Gal 2:3 De még Titusz sem kényszeríttetett körülmetélkedésre, hellén létére, aki velem volt, Gal 2:4 a becsúszott hamis atyafiak miatt sem, akik alattomban bejöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel Krisztus Jézusban bírunk, hogy minket szolgákká tegyenek, Gal 2:5 kiknek egy pillanatra sem engedtünk magunk megadásával, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok. Gal 2:6 Azok pedig, akiket valaminek tartanak (bármilyenek voltak egykor, nekem mindegy; az ember személyét az Isten nem nézi); hát ezek a tekintélyesek nekem semmit sem szabtak elém, Gal 2:7 sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy reám bízatott a pogányság evangéliuma, mint Péterre a zsidóságé Gal 2:8 (mert aki erős volt Péterben a zsidóság apostolságára, erős volt bennem is a pogányok között), Gal 2:9 és felismerték a kegyelmet, mely nekem adatott, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tartanak, bajtársi jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a zsidóság között; Gal 2:10 csak a szegényekről hogy megemlékezzünk, amit éppen igyekeztem is megcselekedni. Gal 2:11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam neki, mivelhogy méltó volt a feddésre. Gal 2:12 Mert mielőtt jöttek volna Jakabtól némelyek, a pogányokkal együtt szokott enni; mikor pedig megjöttek, visszavonult és elkülönítette magát, félvén a zsidóságból valóktól. Gal 2:13 És együtt képmutatóskodtak vele a többi zsidók is, úgyhogy Barnabást is magával sodorta képmutatásuk. Gal 2:14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, azt mondtam Péternek mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miért kényszeríted a pogányokat zsidó módra élni? Gal 2:15 Mi, természet szerint való zsidók és nem pogányok közül való bűnösök, Gal 2:16 tudva, hogy nem igazul meg az ember a törvény cselekedeteiből, csak a Jézus Krisztusban való hit által, mi is elfogadtuk a Krisztus Jézusban való hitet, hogy Krisztus hitéből igazuljunk meg és ne a törvény cselekedeteiből; mivelhogy a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Gal 2:17 De ha mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, magunk is bűnösöknek találtatunk, tehát a Krisztus a bűn szolgája? Távol legyen! Gal 2:18 Ha ugyanis amiket leromboltam, azokat ismét felépítem, bűnösnek önmagamat állítom oda. Gal 2:19 Mert én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek. Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus; amit pedig most élek testben, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem. Gal 2:21 Nem vetem el az Isten kegyelmét; ha tudniillik törvény által van megigazulás, akkor Krisztus ok nélkül halt meg. Gal 3:1 Oh esztelen galaták, ki igézett meg titeket, hogy ne engedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha köztetek feszítették volna meg? Gal 3:2 Csak azt akarom tőletek megtudni, hogy a törvény cselekedeteiből vettétek a Lelket, vagy a hit hallásából? Gal 3:3 Ily esztelenek vagytok, hogy lélekkel kezdvén, most testtel végzitek? Gal 3:4 Ily nagy dolgokat éltetek meg hiába? Ha ugyan hiába. Gal 3:5 Tehát aki a Lelket szolgáltatja nektek és erőket munkál bennetek, a törvény cselekedeteiből [teszi]-e, vagy a hit hallásából? Gal 3:6 Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságul. Gal 3:7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok az Ábrahám fiai. Gal 3:8 Előre látván pedig az írás, hogy hit által igazítja meg a pogányokat az Isten, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: Meg fog áldatni benned minden nemzet. Gal 3:9 Úgyhogy akik hitből valók, azok áldatnak meg a hívő Ábrahámmal. Gal 3:10 Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, mert meg van írva: Átkozott mindenki, aki meg nem marad mindazokban, melyek megírattak a törvénynek könyvében, hogy cselekedje azokat. Gal 3:11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. Gal 3:12 A törvény pedig nem hitből van, hanem: Amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által. Gal 3:13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk (mert meg van írva: Átkozott mindenki, aki fán függ); Gal 3:14 hogy a pogányokra az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban jöjjön el, hogy a Lélek ígéretét a hit által vegyük. Gal 3:15 Atyámfiai, ember szerint szólok: még embernek megerősített testamentumát sem veti el senki, sem hozzá nem tesz. Gal 3:16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő magvának; nem [azt] mondja: És magvaidnak, mint sokakra, hanem mint egyre: és a te magodnak, aki a Krisztus. Gal 3:17 Azt mondom pedig, hogy a testamentumot, melyet Isten eleve megerősített Krisztusra vonatkozóan, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi erőtlenné, hogy eltörölje az ígéretet. Gal 3:18 Mert ha törvényből van az örökség, akkor már nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta az Isten. Gal 3:19 Mi tehát a törvény? Az áthágások kedvéért tétetett hozzá az ígérethez, amíg eljön a Mag, kire nézve az ígéret tétetett, angyalok útján elrendelve közvetítő által; Gal 3:20 de a közvetítő nem egy mellett van, az Isten pedig egy. Gal 3:21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, mely képes megeleveníteni, valóban törvényből volna a megigazulás; Gal 3:22 de az írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Gal 3:23 Mielőtt pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, elzárva arra a hitre, mely még azután volt kijelentendő; Gal 3:24 úgyhogy a törvény nekünk Krisztusra vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. Gal 3:25 De miután eljött a hit, nem vagyunk többé a vezető mester alatt. Gal 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által; Gal 3:27 mert mindnyájan, akik Krisztusba megkeresztelkedtetek, felöltöztétek Krisztust. Gal 3:28 Itt nincs zsidó, sem hellén; nincs szolga; sem szabad; nincs férfi és nő; mert ti mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. Gal 3:29 Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerinti örökösök. Gal 4:1 Mondom pedig: ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura, Gal 4:2 hanem gyámok és gondnokok alatt van az atyáktól kiszabott ideig. Gal 4:3 Azonképpen mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alatt voltunk szolgálat alatt, Gal 4:4 mikor pedig eljött az idő teljessége, kibocsátotta az Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, Gal 4:5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy a fiúvá tételt elnyerjük. Gal 4:6 Mint hogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, oh Atya! Gal 4:7 Úgyhogy nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Isten örököse is Krisztus által. Gal 4:8 Ám akkor, amíg Istent nem ismertétek, szolgái voltatok ugyan azoknak, akik nem természet szerint való Istenek, Gal 4:9 de most, mikor megismertétek Istent, és ami több, megismert titeket Isten, hogyan tértek vissza ismét a gyenge és szegény elemekhez, melyeknek ismét újból szolgái akartok lenni? Gal 4:10 Napokat tartotok meg, hónapokat, időket és esztendőket. Gal 4:11 Féltelek benneteket, hogy talán hiába fáradoztam értetek. Gal 4:12 Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan lettem, mint ti, atyámfiai, kérlek titeket. Semmivel sem bántottatok meg engem. Gal 4:13 Sőt tudjátok, hogy testem erőtlensége miatt hirdettem nektek az evangéliumot először, Gal 4:14 és az én megpróbáltatásomat, mely az én testemben volt, nem vetettétek meg, sem meg nem utáltátok, hanem mint Isten angyalát, úgy fogadtatok engem, mint Krisztus Jézust. Gal 4:15 Mi volt tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek nektek, hogy ha lehetséges, a ti szemeiteket kivájva nekem adtátok volna. Gal 4:16 Tehát ellenségetek lettem, mert igazat mondtam nektek? Gal 4:17 Nem jó szándékkal buzognak értetek, hanem el akarnak zárni benneteket tőlem, hogy értük buzogjatok. Gal 4:18 De jó, ha jóban buzog valaki értetek mindenkor, és nem csak akkor, mikor jelen vagyok köztetek! Gal 4:19 Gyermekeim, akikkel ismét vajúdom, amíg kialakul Krisztus bennetek; Gal 4:20 de szeretnék jelen lenni köztetek most, és változtatni hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek! Gal 4:21 Mondjátok meg nekem, kik a törvény alatt akartok lenni, a törvényt nem halljátok? Gal 4:22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálóleánytól, és a másik a szabadostól. Gal 4:23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Gal 4:24 Melyek képletesen vannak mondva; ezek az asszonyok ugyanis a két szövetség; egyik a Szinai hegyről való, mely szolgaságra szül, ez Hágár. Gal 4:25 A Hágár ugyanis a Szinai hegy Arábiában, egy nyomon jár pedig a mostani Jeruzsálemmel, és szolgaságban van gyermekeivel együtt. Gal 4:26 A felső Jeruzsálem pedig szabad, mely nekünk mindnyájunknak anyánk. Gal 4:27 Mert meg van írva: Örvendezz, meddő, aki nem szülsz; tombolj és kiálts, aki nem vajúdol; mert sok a magános nő gyermeke, több, mint akinek férje van. Gal 4:28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint ígéret gyermekei vagyunk. Gal 4:29 De miképpen akkor a test szerint született üldözte a lélek szerintit, úgy most is. Gal 4:30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert nem lesz örökös a szolgáló fia a szabad nő fiával. Gal 4:31 Így hát, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló gyermekei, hanem a szabad nőéi. Gal 5:1 A szabadságban tehát, mellyel Krisztus minket megszabadított, álljatok meg, és ne fogassátok magatokat ismét szolgaság igájába. Gal 5:2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus nektek semmit sem használ. Gal 5:3 Ismét bizonyságot teszek pedig minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Gal 5:4 Elszakadtatok a Krisztustól, ha a törvény által igazultok meg, a kegyelemből kiestetek: Gal 5:5 mert mi Lélek által hitből várjuk az igazság reménységét. Gal 5:6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. Gal 5:7 Szépen futottatok; ki tartóztatott fel benneteket, hogy ne engedjetek az igazságnak? Gal 5:8 Ez a rábeszélés nem attól van, aki titeket elhívott. Gal 5:9 Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti. Gal 5:10 Én bízom bennetek az Úrban, hogy semmiben nem lesztek más értelemben; de aki zavar benneteket, hordozni fogja az ítéletet, bárki legyen. Gal 5:11 Én pedig, atyámfiai, ha még körülmetélkedést prédikálok, miért üldöznek tovább? Hiszen akkor eltöröltetett a kereszt botránya. Gal 5:12 Bárcsak el is metélkednének, akik titeket izgatnak. Gal 5:13 Mert ti szabadságra hívattatok, atyámfiai, csakhogy a szabadságot ne tegyetek alkalommá a testnek, hanem a szeretet által szolgáljatok egymásnak. Gal 5:14 Mert az egész törvény egy parancsolatban töltetik be, ebben: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Gal 5:15 Ha pedig egymást marjátok és eszitek, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek. Gal 5:16 Mondom pedig: Lélek szerint járjatok, és a test kívánságát véghez ne vigyétek. Gal 5:17 Mert a test olyat kíván, ami a lélek ellenére van, a lélek pedig, ami a test ellenére; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Gal 5:18 De ha Lélek által vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. Gal 5:19 Nyilvánvalók pedig a test cselekedetei, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás, Gal 5:20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, viszályok, féltékenykedések, indulatoskodások, civódások, egyenetlenségek, szakadások, Gal 5:21 irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások, és az ezekhez hasonlók; amelyekről előre megmondom nektek, miképpen előre is mondtam, hogy akik az ilyeneket cselekszik, Isten országának örökösei nem lesznek. Gal 5:22 A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás; Gal 5:23 az ilyenek ellen nincs törvény. Gal 5:24 Akik pedig a Krisztuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Gal 5:25 Ha Lélek által élünk, Lélek szerint is járjunk. Gal 5:26 Ne legyünk hiú dicsőséget kívánók, egymást kihívók, egymásra irigykedők. Gal 6:1 Atyámfiai, ha rajta kapatik is egy ember valami botláson, ti, akik lelkiek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelídségnek lelkével; vigyázván magadra, hogy te is meg ne kísértessél. Gal 6:2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Gal 6:3 Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. Gal 6:4 Minden ember pedig az ő maga cselekedeteit vizsgálja meg, és akkor csak önmagában lesz neki a dicsekedni valója, és nem a másikban, Gal 6:5 mert mindenik a saját terhét fogja hordozni. Gal 6:6 Aki pedig az igére taníttatik, részesítse minden javaiban azt, aki őt tanítja. Gal 6:7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg: mert amit az ember vet, azt aratja is. Gal 6:8 Mert aki az ő testébe vet, a testből arat romlást; aki pedig a lélekbe vet, a lélekből arat örök életet. Gal 6:9 A jócselekvésben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem ernyedünk. Gal 6:10 Azért tehát, míg időnk van, cselekedjük a jót mindenkivel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel. Gal 6:11 Lássátok, milyen nagy betűkkel írtam nektek az én kezemmel! Gal 6:12 Akik testi dolgokban keresnek tetszést, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre, csak hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. Gal 6:13 Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek. Gal 6:14 Tőlem pedig távol legyen, hogy dicsekedjem, ha nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében; ki által nekem a világ megfeszíttetett, s én is a világnak. Gal 6:15 Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtés. Gal 6:16 És akik e szabály szerint járnak, békesség azokra és könyörület, és az Isten Izráelére. Gal 6:17 Ezután senki nekem terhemre ne legyen; mert én az Úr Jézus bélyegeit hordozom az én testemben. Gal 6:18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel, atyámfiai! Ámen. Eph 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efézusban lévő szenteknek és Krisztus Jézusban hívőknek: Eph 1:2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Eph 1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki a mennyben minden lelki áldással megáldott minket Krisztusban, Eph 1:4 midőn a világ megalapítása előtt kiválasztott bennünket őbenne, hogy legyünk szentek és feddhetetlenek őelőtte; szeretetben Eph 1:5 eleve elrendelvén, hogy mi az ő számára fiakká fogadtassunk a Jézus Krisztus által az ő akaratának jótetszése szerint, Eph 1:6 az ő kegyelme dicsőségének dicséretére, amellyel megajándékozott minket a Szeretettben. Eph 1:7 Akiben megvan a váltságunk az ő vére által, bűneinknek bocsánata, az ő kegyelmének gazdagsága szerint, Eph 1:8 melyet bőven árasztott reánk minden bölcsességben és értelemben, Eph 1:9 megismertetvén velünk az ő akaratának titkát az ő jótetszése szerint, melyet eleve elrendelt magában Eph 1:10 az idők teljességében való berendezkedésre nézve: hogy újra összefoglal mindent a Krisztusban, mind a mennyben valókat, mind a földön valókat. Eph 1:11 Őbenne, akiben el is vettük az örökséget, miután eleve elrendeltettünk annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsa szerint munkál, Eph 1:12 hogy mi legyünk az ő dicsőségének dicséretére, akik előre a Krisztusba tettük reménységünket. Eph 1:13 Akiben ti is, miután hallottátok az igazság beszédét, üdvösségetek evangéliumát, akiben miután hittetek is, elpecsételtettetek az ígéretnek szent Lelke által, Eph 1:14 aki a mi örökségünknek foglalója tulajdonául való kiváltásunkra, az ő dicsőségének dicséretére. Eph 1:15 Ezért én is, miután hallottam a ti hiteteket, mely van az Úr Jézusban, és minden szentek iránt való szerelmeteket, Eph 1:16 nem szűnök meg hálákat adni érettetek, megemlékezvén rólatok az én könyörgéseimben, Eph 1:17 hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja, adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek lelkét az ő ismeretében; Eph 1:18 és világosodjanak meg a ti értelmetek szemei, hogy megtudjátok, mi az ő elhívásának reménysége, és mi az ő öröksége dicsőségének gazdagsága a szentekben, Eph 1:19 és mi az ő hatalmának felettébb való nagysága rajtunk, akik hiszünk az ő hatalmas erejének hathatósága szerint, Eph 1:20 melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta őt halottaiból és az ő jobbjára ültette a mennyekben, Eph 1:21 felül minden fejedelemségen, hatalmasságon, erőn és uraságon, és minden néven, mely neveztetik nemcsak ezen a világon, hanem a jövendőben is: Eph 1:22 és mindent az ő lábai alá vetett; és őt adta főül mindenek felett az egyháznak, Eph 1:23 mint amely az ő teste, teljessége annak, aki mindeneket betölt mindenekkel. Eph 2:1 Titeket is együtt megelevenített, mikor meg voltatok halva vétkeitekben és bűneitekben, Eph 2:2 melyekben egykor jártatok e világ folyása szerint, a levegőben levő hatalomnak, az engedetlenség fiaiban most működő léleknek fejedelme szerint, Eph 2:3 akik között mi is mindnyájan forgolódtunk egykor a mi testünknek kívánságaiban, mikor testünknek és gondolatainknak akaratát cselekedtük, és természetnél fogva haragnak gyermekei voltunk, mint a többiek, Eph 2:4 de az Isten, gazdag lévén könyörületben, az ő nagy szeretetéért, mellyel minket szeretett, Eph 2:5 bár holtak voltunk is a bűnökben, együtt megelevenített a Krisztusban (kegyelemből tartattatok meg!), Eph 2:6 és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennybe Krisztus Jézusban, Eph 2:7 hogy megmutassa a jövendő időkben az ő kegyelmének felettébb való gazdagságát hozzánk való jóságában a Krisztus Jézusban. Eph 2:8 Mert a kegyelemből tartattatok meg a hit által (és ez nem tőletek van, Istennek az ajándéka), Eph 2:9 nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedjék. Eph 2:10 Mert az ő alkotásai vagyunk, Krisztus Jézusban azokra a jócselekedetekre teremtve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Eph 2:11 Ezért emlékezzetek meg, hogy ti, az egykor testben pogányok, akiket körülmetéletlenségnek mondott a testi, kézzel csinált úgynevezett körülmetélkedés, Eph 2:12 hogy abban az időben Krisztus nélkül voltatok, kizárva Izráel polgárjogából, és idegenek az ígéret szövetségeitől, reménység nélkül és Isten nélkül a világban. Eph 2:13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, kik egykor távolvalók voltatok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Eph 2:14 Mert ő a mi békességünk, ki a két felet eggyé tette, és az elkerítő választófalat lebontotta, Eph 2:15 az ellenségeskedést az ő testében, a parancsolatok tételes törvényeit eltörölvén; hogy a kettőt önmagában egy új emberré teremtse, békességet szerezvén, Eph 2:16 és kiengesztelje a két felet egy testben az Istennel a kereszt által, megölvén azon az ellenségeskedést; Eph 2:17 és eljövén békét hirdetett nektek, a távolvalóknak és a közelvalóknak, Eph 2:18 mivelhogy őáltala van bejárásunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Eph 2:19 Eszerint tehát többé nem vagytok idegenek és zsellérek, hanem a szenteknek polgártársai és az Istennek házanépe, Eph 2:20 kik felépíttettetek az apostolok és próféták fundamentumán, szegeletkő lévén maga Jézus Krisztus, Eph 2:21 kiben az egész épület egybeszerkesztvén szent templommá növekedik az Úrban; Eph 2:22 akiben ti is együtt épültök az Isten lakhelyévé Lélekben. Eph 3:1 Ennekokáért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya tiértetek, pogányokért, Eph 3:2 ha tudniillik hallottátok azt az Isten kegyelméből való sáfárságot, mely nekem adatott tireátok nézve, Eph 3:3 hogy egy jelenés útján, mely ismertette velem a titkot (amint előbb röviden megírtam, Eph 3:4 amiből, ha elolvassátok, megtudhatjátok, mi az én értelmem a Krisztus titkában), Eph 3:5 mely más nemzedékekben nem ismertetett meg az emberek fiaival úgy, mint most kijelentetett az ő szent apostolainak és prófétáinak Lélek által, Eph 3:6 hogy a pogányok társörökösök, tagtársak és az ő ígéreteinek részestársai a Krisztusban az által az evangélium által, Eph 3:7 melynek én lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, mely nekem az ő hatalmának munkálkodása szerint adatott. Eph 3:8 Nekem, a minden szentek között legkisebbnek adatott ez a kegyelemajándék, hogy a pogányok közt hirdessem a Krisztusnak kinyomozhatatlan gazdagságát, Eph 3:9 és felvilágosítsak mindenkit, mi a közlése ennek a titoknak, mely öröktől fogva el volt rejtve az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által, Eph 3:10 hogy most tétessék ismeretessé a mennybéli fejedelemségek és hatalmasságok előtt az egyház által az Istennek igen sokoldalú bölcsessége, Eph 3:11 a szerint az örök elhatározás szerint, amit a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban hajtott végre, Eph 3:12 akiben megvan a bátorságunk és bizalommal való Isten elé járulásunk a benne való hit által. Eph 3:13 Ezért kérlek, ne csüggedjetek el az én értetek való nyomorúságaim miatt, ami nektek dicsőségetekre van. Eph 3:14 Ennekokáért meghajtom az én térdemet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, Eph 3:15 kiről mennyen és földön minden nemzetség neveztetik, Eph 3:16 hogy adja meg nektek az ő dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben, Eph 3:17 hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben; Eph 3:18 szeretetben meggyökerezvén és megfundáltatván, hogy teljesen fel bírjátok fogni minden szentekkel együtt, mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága, Eph 3:19 és megismerjétek a Krisztusnak az ismeretet meghaladó szerelmét, hogy legyetek teljesekké az Istennek egész teljességéig. Eph 3:20 Annak pedig, aki az ő bennünk munkálkodó hatalma szerint mindennél többet tehet, sokkal többet annál, mint amit mi kérünk vagy gondolunk, Eph 3:21 annak dicsőség az anyaszentegyházban Krisztus Jézus által nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen. Eph 4:1 Kérlek tehát titeket, én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltón járjatok ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívattatok Eph 4:2 minden alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretettel, Eph 4:3 igyekezvén megőrizni a Lélek egységét a szeretet kötelékében. Eph 4:4 Egy test és egy Lélek, mint ahogy elhivatásotoknak egy reménysége alatt hívattatok is el, Eph 4:5 egy Úr, egy hit, egy keresztség, Eph 4:6 egy Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek felett és mindenek által és mindnyájatokban ott van. Eph 4:7 De közülünk minden egyesnek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott a kegyelem. Eph 4:8 Ezért mondja az Írás, hogy felmenvén a magasba, foglyokat ejtett fogságba, és ajándékokat adott az embereknek. Eph 4:9 Az pedig, hogy felment, mit tesz, hanem azt, hogy le is jött előbb a föld alsóbb részeire. Eph 4:10 Aki lejött, ugyanaz, mint aki fel is ment minden egek fölé, hogy beteljesítsen mindent. Eph 4:11 És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul Eph 4:12 a szentek tökéletesítésére, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére; Eph 4:13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, teljes férfiasságra, a krisztusi teljesség életkorának mértékére; Eph 4:14 hogy ne legyünk többé gyermekek, akiket a tanításnak minden szele habként hány-vet és űz-hajt az emberek fortélyával, a tévelygés praktikájához való ravaszságával; Eph 4:15 hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fő, a Krisztusban, Eph 4:16 akiből az egész test, a támogatásnak minden kapcsa által egybeillesztve és egyesítve, minden egyes tagnak a maga mértékével való munkálkodásához képest a testnek növekedését végzi a maga építésére, szeretetben. Eph 4:17 Azt mondom tehát, és bizonnyal mondom az Úrban, hogy ti többé ne úgy járjatok, mint a többi pogányok járnak az ő elméjük hiábavalóságában, Eph 4:18 el lévén sötétedve gondolkodásukban, elidegenedve az Isten életétől a tudatlanság miatt, mely szívük megkeményedése miatt van bennük; Eph 4:19 mint akik elfásulva a kicsapongásnak adták magukat, minden tisztátalanság űzésére, kapzsiságból. Eph 4:20 De ti nem így tanultátok a Krisztust, Eph 4:21 ha valóban őt hallottátok és őbenne úgy taníttattatok, mint igazság a Jézusban; Eph 4:22 hogy vetkezzétek le, ami előbbeni magatok viseletét illeti, az óembert, mely meg van romolva a csalárd kívánságok folytán; Eph 4:23 és újuljatok meg elmétek lelkében, Eph 4:24 és öltözzétek fel az új embert, mely Isten szerint van teremtve igazságban és valóságos szentségben. Eph 4:25 Ezért levetvén a hazugságot, beszéljetek igazságot, ki-ki az ő felebarátjával; mert egymásnak tagjai vagyunk. Eph 4:26 Haragudjatok bár, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen haragotokon, Eph 4:27 és az ördögnek helyet ne adjatok. Eph 4:28 A lopó többé ne lopjon, hanem inkább fáradozzék, kezeivel munkálván a jót, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Eph 4:29 Semmi ocsmány szó a ti szátokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a hiány építésére, hogy kegyelmet közöljön a hallgatókkal. Eph 4:30 És ne szomorítsátok meg az Istennek Szentlelkét, amellyel elpecsételtettetek a váltság napjára. Eph 4:31 Minden keserűség, düh, harag, kiáltás és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Eph 4:32 hanem legyetek egymáshoz szívesek, jószívűek, megbocsátván egy másnak, miképpen az Isten is Krisztusban megbocsátott nektek. Eph 5:1 Legyetek tehát Istennek utánzói, mint szeretett gyermekek, Eph 5:2 és járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és odaadta önmagát értünk ajándékul és áldozatul az Istennek kedves illat illatozására. Eph 5:3 Paráznaság pedig, és semmi tisztátlanság vagy kapzsiság még ne is neveztessék köztetek, mint szentekhez illik, Eph 5:4 se gyalázatosság, se bolond beszéd vagy trágárság, amik nem illenek, hanem inkább hálaadás. Eph 5:5 Mert ezt tudjátok, hogy semmi paráznának vagy tisztátalannak vagy kapzsinak, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában: Eph 5:6 senki titeket meg ne csaljon Úres szavakkal; mert ezek miatt jön az Istennek haragja az engedetlenség fiaira. Eph 5:7 Tehát ne legyetek nekik cinkosaik. Eph 5:8 Mert voltatok egykor sötétség, de most világosság az Úrban: mint világosság gyermekei, úgy járjatok Eph 5:9 (mert a Lélek gyümölcse minden jóságban, igazságosságban és igazságban van), Eph 5:10 megítélvén, mi kedves az Úrnak. Eph 5:11 És ne legyetek részesek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteiben, sőt inkább meg is feddjétek azokat; Eph 5:12 mert amiket azok titokban elkövetnek, kimondani is gyalázat. Eph 5:13 De mindez, ha megfeddetik, a világosság által nyilvánvalóvá lesz; mert minden, ami nyilvánvalóvá tétetik, világosság. Eph 5:14 Ezért mondja: Ébredj fel te, ki alszol, és támadj fel halottaidból, és felragyog neked a Krisztus. Eph 5:15 Meglássátok tehát, mimódon járjatok szigorúan, ne mint nembölcsek, hanem mint bölcsek, Eph 5:16 megvásárolván az alkalmat, mivelhogy a napok gonoszok. Eph 5:17 Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Eph 5:18 És ne részegedjetek meg bortól, amiben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Lélekkel Eph 5:19 úgy, hogy egymással zsoltárokban, himnuszokban és lelki dicséretekben beszéljetek, énekelvén és zsolozsmázván a ti szívetekben az Úrnak, Eph 5:20 hálát adván mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának. Eph 5:21 Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében. Eph 5:22 Ti asszonyok, a saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak; Eph 5:23 mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus feje az anyaszentegyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. Eph 5:24 De mint az anyaszentegyház alá van rendelve a Krisztusnak, úgy a feleségek is férjeiknek mindenben. Eph 5:25 Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az anyaszentegyházat, és önmagát adta oda érte, Eph 5:26 hogy megszentelje azt, miután megtisztította a víznek fÚrdőjével az ige által, Eph 5:27 hogy maga elé állítsa azt dicsőségesen, az anyaszentegyházat úgy, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy valami ilyen, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Eph 5:28 Úgy tartoznak a férjek a maguk feleségét szeretni, mint a maguk testét. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti; Eph 5:29 mert soha senki nem gyűlölte a maga testét, hanem táplálja és dédelgeti azt, mint az Úr is az anyaszentegyházat, Eph 5:30 mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő húsából és az ő csontjaiból valók. Eph 5:31 Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Eph 5:32 Ez a titok nagy; de én Krisztusra és az anyaszentegyházra mondom. Eph 5:33 Csakhogy ti is egyenként ki-ki a maga feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig félje a férjét. Eph 6:1 Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban; mert ez az igazság. Eph 6:2 Tiszteld atyádat és anyádat; mely első parancsolat ígérettel: Eph 6:3 hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön. Eph 6:4 És ti atyák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr fegyelmében és intésében. Eph 6:5 Ti szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szívetek egyszerűségében, mint a Krisztusnak, Eph 6:6 ne szemnek való szolgálat szerint, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint a Krisztus szolgái, kik az Isten akaratát teljesítik lélekből, Eph 6:7 jóakarattal, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek; Eph 6:8 tudván, hogy mindenki, bármi jót cselekszik, annak jutalmát veszi az Úrtól, akár szolga, akár szabad. Eph 6:9 És ti urak, ugyanazt cselekedjétek ővelük, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy nektek magatoknak is mennyben van az uratok, és személyválogatás nincsen annál. Eph 6:10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Eph 6:11 Öltözzétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög praktikái ellen. Eph 6:12 Mert a mi tusakodásunk nem vér és hús ellen van, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a jelen világ sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek az égben vannak. Eph 6:13 Ezért vegyétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent elkövetvén megállhassatok. Eph 6:14 Álljatok fel tehát, derekatokat felövezvén igazsággal, és felöltözvén az igazságosság mellvértjébe, Eph 6:15 és felsaruzván lábaitokat a béke evangéliumára való készséggel; Eph 6:16 mindezekhez felvévén a hitnek pajzsát, amivel elolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilait. Eph 6:17 Az üdvösség sisakját is vegyétek, és a Lélek kardját, mely az Isten beszéde. Eph 6:18 Minden könyörgés és kérés által könyörögvén minden időben Lélekben, és éppen evégre virrasztván minden kitartással és kéréssel minden szentekért, Eph 6:19 énértem is, hogy adassék nekem szó, mikor megnyitom a számat, hogy bátran ismertessem az evangélium titkát; Eph 6:20 amiért láncban járok követségbe, hogy abban bátran beszéljek, amint nekem beszélnem kell. Eph 6:21 Hogy pedig ti is megtudjátok az én dolgaimat, mit csinálok, mindent megismertet veletek Tikhikusz, a szeretett testvér és hű szolga az Úrban; Eph 6:22 kit éppen avégre küldtem hozzátok, hogy megtudjátok a mi dolgainkat, és megvigasztalja a ti szíveteket. Eph 6:23 Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. Eph 6:24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romolhatatlanságban. Ámen. Phi 1:1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: Phi 1:2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Phi 1:3 Hálákat adok az én Istenemnek minden tirólatok való emlékezésemben, Phi 1:4 mindenkor minden könyörgésemben mindeniketekért örömmel könyörögvén, Phi 1:5 amiért az evangélium munkájában részt vesztek első naptól fogva mostanig, Phi 1:6 éppen ezért meg lévén győződve, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi a Jézus Krisztus napjáig. Phi 1:7 Amiképpen méltó is, hogy én ilyen értelemben legyek mindeniketek felől, mert elmémben tartalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangélium védelmezésében és erősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a szeretetszolgálatban. Phi 1:8 Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Jézus Krisztus szerelmében. Phi 1:9 És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban bővelkedjék megismerésben és minden megérzésben Phi 1:10 annak megítélésére, hogy mik a fontosak, hogy legyetek tiszták és gáncs nélkül valók a Krisztus napjára, Phi 1:11 tele az igazságosság gyümölcseivel, melyek Jézus Krisztus által vannak, az Isten dicsőségére és dicséretére. Phi 1:12 Tudtotokra akarom pedig nektek adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább az evangélium előmenetelére ütöttek ki; Phi 1:13 úgyhogy ismeretessé lett az egész testőrségen és egyebütt mindenütt, hogy én Krisztusért vagyok fogoly, Phi 1:14 és a legtöbb atyafi az Úrban bizalmat merítvén az én fogságomból, jobban meri az igét félelem nélkül hirdetni. Phi 1:15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből is; de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. Phi 1:16 Némelyek ugyan versengésből prédikálják a Krisztust, nem tisztán, mert azt vélik, hogy fogságomhoz még nyomorúságot is okoznak; Phi 1:17 némelyek pedig szeretetből, tudván, hogy az evangélium védelmezésére vagyok itt. Phi 1:18 Hogyan hát? csakhogy minden módon, akár színből, akár igazán, Krisztus prédikáltatik; és ezen örülök, de örülni is fogok. Phi 1:19 Mert tudom, hogy ez nekem üdvösségemre válik a ti imádságotok által és a Jézus Krisztus Lelkének segedelme által, Phi 1:20 annak az én várakozásomnak és reménységemnek megfelelőleg, hogy semmiben meg nem fogok szégyenülni, hanem teljes bátorsággal, mint mindenkor, most is Krisztus fog magasztaltatni az én testemben, akár életem, akár halálom által. Phi 1:21 Mert nekem az élet Krisztus; és a halál nyereség. Phi 1:22 Vajon pedig abban van-e munkám gyümölcse, hogy testben élek; és mit válasszak, nem tudom. Phi 1:23 Mert ez a kettő szorongat: kívánkozom elköltözni, és Krisztussal lenni; mert az mindennél jobb; Phi 1:24 de e testben megmaradnom szükségesebb tiértetek. Phi 1:25 És ebben a meggyőződésben tudom, hogy megmaradok, és mindnyájatokkal együtt maradok a ti gyarapodásotokra és hiteteknek örömére, Phi 1:26 hogy bőséges okotok legyen velem dicsekedni Krisztus Jézusban azért, hogy ismét megjelenek nálatok. Phi 1:27 Csak a Krisztus evangéliumához méltón viseljétek magatokat, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam felőletek, hogy egy szellemben állotok, egy lélekkel, együtt küzdvén az evangélium hitéért, Phi 1:28 és semmiben sem ijedvén meg az ellenségektől; ami azoknak veszedelmet jelent, nektek pedig üdvösséget, éspedig Istentől. Phi 1:29 Mert nektek adatott az a Krisztusért való kegyelem, hogy ne csak higgyetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérette; Phi 1:30 ugyanaz a küzdelmetek lévén, amilyent láttatok énnálam, és most hallotok énfelőlem. Phi 2:1 Ha tehát valami az intés Krisztusban, ha valami a szeretet buzdítása, ha valami a Lélek közössége, ha valami az irgalom és könyörület, Phi 2:2 töltsétek be az én örömemet azzal, hogy egy értelemmel legyetek, egy szeretet legyen bennetek, együtt érezve egyet akarjatok, Phi 2:3 semmit ne versengésből vagy hiú dicsekvésből, hanem alázatosan egymást önmagatoknál feljebb valónak tartván. Phi 2:4 Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Phi 2:5 Az az indulat legyen ugyanis bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Phi 2:6 aki mikor Isten alakjában volt, Istennel való egyenlőségét nem tartotta zsákmánynak, Phi 2:7 hanem kifosztotta önmagát, úgyhogy szolgai formát vévén, emberek hasonlóságába jutott, Phi 2:8 és mikor külső megjelenésre embernek találtatott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a kereszthalálig. Phi 2:9 Ezért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki oly nevet, mely minden névnek felette van; Phi 2:10 hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, Phi 2:11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten dicsőségére. Phi 2:12 Úgyhogy, szeretteim, miképpen mindenkor engedelmeskedtetek, ne csak úgy, mint az én jelenlétemben, hanem most, az én távollétemben sokkal inkább, félelemmel és rettegéssel munkáljátok a ti üdvösségeteket. Phi 2:13 Mert az Isten az, aki cselekszi bennetek mind az akarást, mind a munkálást jótetszéséért. Phi 2:14 Mindent zúgolódás és tétovázás nélkül cselekedjetek, Phi 2:15 hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei e fonák és elfordult nemzedék között, akik közt úgy fényletek, mint a csillagok a világban, Phi 2:16 az élet beszédéhez ragaszkodván az én dicsekedésemre a Krisztus napján, hogy nem hiába futottam és nem hiába fáradoztam. Phi 2:17 De ha kiontatik is vérem mint italáldozat a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindnyájatokkal. Phi 2:18 De éppen úgy örüljetek ti is, és velem együtt örüljetek. Phi 2:19 Remélem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid időn belül elküldöm hozzátok, hogy én is jó kedvvel legyek, ha megismerem állapototokat. Phi 2:20 Mert senkim sincs vele egyenlő lelkületű, akinek oly igazán gondja volna a ti dolgaitokra; Phi 2:21 mert mindnyájan a maguk hasznát keresik, nem azokat, amelyek a Krisztus Jézuséi; Phi 2:22 az ő megbízhatóságát pedig ismeritek, mert mint atyjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumra nézve. Phi 2:23 Ezt tehát remélem, hogy elküldöm, amint meglátom dolgaim állását, tüstént; Phi 2:24 de bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. Phi 2:25 Szükségesnek tartottam pedig, hogy Epafrodituszt, az én atyámfiát, munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig küldötteteket, aki szolgáltatta, amire szükségem volt, hozzátok küldjem; Phi 2:26 mivelhogy kívánkozott hozzátok mindnyájatokhoz, és gyötrődött, mert meghallottátok, hogy ő beteg volt. Phi 2:27 Mert bizony beteg volt, közel halálra; de az Isten könyörült rajta, de nem csak rajta, hanem rajtam is, hogy egyik bánatomra másik bánatom ne legyen. Phi 2:28 Nagyon sietve küldtem tehát őt, hogy viszontlátásán örüljetek, énnekem meg kisebb legyen a bánatom. Phi 2:29 Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes örömmel, és az ilyeneket megbecsüljétek; Phi 2:30 mert a Krisztus dolgáért jutott közel halálra, nem gondolván életével, hogy kipótolja a nekem tett szolgálatnál azt, hogy ti hiányoztatok. Phi 3:1 Végezetül, atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írnom nektek nekem nem aggodalmas, nektek pedig biztos. Phi 3:2 Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől, Phi 3:3 mert mi vagyunk a körülmetélkedés, kik lélekben szolgálunk az Istennek, és Krisztus Jézusban dicsekedünk és nem testben bizakodunk. Phi 3:4 Jóllehet nekem van mihez bízzam test szerint is. Ha bárki más úgy véli, hogy ő bizakodhatik testben, én inkább: Phi 3:5 körülmetélve nyolcadnapon, Izráel nemzetéből, Benjámin törzséből, héberekből való héber, törvény tekintetében farizeus, Phi 3:6 buzgóság tekintetében az egyház üldözője, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. Phi 3:7 De ami nekem nyereség volt, azt Krisztusért mind kárnak tartottam, Phi 3:8 sőt igenis mindent kárnak is tartok az én Uram Jézus Krisztus ismeretének nagy voltáért, kiért mindezeket kárba veszni hagytam, és szemétnek tartom, hogy Krisztust megnyerjem, Phi 3:9 és őbenne találtassam úgy, hogy nekem nem törvényből való saját igazságom van, hanem a Krisztusban való hit által Istentől való igazságom a hit alapján; Phi 3:10 hogy megismerjem őt, és az ő feltámadásának erejét, és az ő szenvedéseiben való részesülésemet, felvévén az ő halálának alakját, Phi 3:11 ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására; Phi 3:12 nem hogy már elértem volna, vagy már tökéletes volnék; de igyekszem, hátha el is érem, mivelhogy a Jézus Krisztus engem meg is ragadott. Phi 3:13 Atyámfiai, én nem állítom magamról, hogy elértem; Phi 3:14 de egyet állítok: azokat, amik hátam mögött vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amik előttem vannak, nekifeszülve, a kitűzött cél irányában igyekszem az Isten felső hívásának pályadíjára Krisztus Jézusban. Phi 3:15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, mind ilyen értelemben legyünk; és ha valamiben más értelemben vagytok, az Isten majd azt is megjelenti nektek. Phi 3:16 Csak amire eljutottunk, abban egy szabály szerint járjunk, egy értelemben legyünk. Phi 3:17 Kövessétek mind egyetemben az én példámat, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi nektek példa vagyunk. Phi 3:18 Mert sokan járnak úgy, akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, mint a Krisztus keresztjének ellenségei. Phi 3:19 Kiknek végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és dicsőségük gyalázatukban van, akik csak a földi dolgokra gondolnak. Phi 3:20 Mi ugyanis mennyei polgárok vagyunk, honnét megtartót is várunk, az Úr Jézus Krisztust, Phi 3:21 aki elváltoztatja a mi alázatos testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez, a szerint az erő szerint, mellyel mindeneket önmaga alá vethet. Phi 4:1 Annakokáért, kedves atyámfiai, kik után úgy vágyódom, én örömem és koronám, ekképpen álljatok az Úrban, szeretteim. Phi 4:2 Evódiát kérem, Szintikhét is kérem, hogy egy értelemmel legyenek az Úrban. Phi 4:3 És kérlek téged is, igaz társam, segíts nekik, mint akik az evangélium ügyében együtt küzdöttek velem, Kelemennel is és a többi munkatársaimmal, akiknek neveik ott vannak az élet könyvében. Phi 4:4 Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek. Phi 4:5 A ti szelídségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel. Phi 4:6 Semmi felől ne aggodalmaskodjatok, hanem mindenben az imádság és a könyörgés által hálaadással ismertessétek a ti kéréseiteket az Isten előtt, Phi 4:7 és az Istennek békessége, mely minden értelemnek felette van, meg fogja őrizni a ti szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Phi 4:8 Végezetre atyámfiai, ami csak igaz, ami csak tisztességes, ami csak igazságos, ami csak tiszta, ami csak szeretetre méltó, ami csak jóhírű, ha van valami erény, és ha van valami dicséret, azt gondoljátok meg. Phi 4:9 Amiket tanultatok is, át is vettetek, hallottatok is, láttatok is énbennem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene lesz veletek. Phi 4:10 Nagyon örültem pedig az Úrban, hogy már valahára megújultatok a felőlem való gondoskodásban; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok. Phi 4:11 Nem azért mondom, hogy szükségben vagyok; mert én megtanultam megelégedettnek lenni azokban, amikben vagyok. Phi 4:12 Tudok pedig nyomorogni, tudok bővelkedni is; mindenben és mindenikbe be vagyok avatva, jóllakásba is, éhezésbe is, bővelkedésbe is, szűkölködésbe is: Phi 4:13 mindent elbírok abban, aki engem megerősít, a Krisztusban. Phi 4:14 Mindazáltal jól tettétek, hogy az én nyomorúságomban részt vettetek. Phi 4:15 Tudjátok pedig ti is, filippibeliek, hogy az evangélium kezdetén, mikor kimentem Macedóniából, egy gyülekezet sem lépett velem közösségbe adás és vétel tekintetében, csak egyedül ti; Phi 4:16 mert Thesszalonikába is - egyszer is, kétszer is - küldtetek nekem az akkori szükségletemre. Phi 4:17 Nem hogy kívánnám az ajándékot, hanem kívánom a gyümölcsöt, mely bőséges a ti javatokra. Phi 4:18 Megvan pedig mindenem és bővelkedem; beteltem, miután Epafroditusztól megkaptam a tőletek valókat, mint jóillat illatozását, kedves áldozatot, Istennek tetszőt. Phi 4:19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket, az ő gazdagsága szerint, dicsőségesen Krisztus Jézusban. Phi 4:20 A mi Istenünknek és Atyánknak pedig dicsőség mindörökkön örökké. Ámen. Phi 4:21 Üdvözöljetek minden szentet Krisztus Jézusban. Üdvözölnek titeket a velem levő atyafiak. Phi 4:22 Üdvözölnek titeket minden szentek, mindenek felett pedig a császár udvarából valók. Phi 4:23 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal. Ámen. Col 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timotheus testvér Col 1:2 a kolossébeli szent és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úrjézus Krisztustól. Col 1:3 Hálákat adunk az Istennek, és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, mikor értetek imádkozunk Col 1:4 (mivelhogy hallottuk a ti Krisztus Jézusban való hiteteket, és minden szentekhez való szerelmeteket), Col 1:5 a mennyekben nektek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazságnak, az evangéliumnak beszédében, Col 1:6 mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, mint tinálatok is aznaptól fogva, melyen hallottátok, és megismertétek az Isten kegyelmét valóságban, Col 1:7 amint tanultátok is Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki hű szolgája értetek a Krisztusnak, Col 1:8 aki tudatta is velünk a ti Lélekben való szerelmeteket. Col 1:9 Ezért mi is, amely naptól fogva hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy töltessetek be az ő akaratának megismerésével, minden lelki bölcsességgel és értelemmel, Col 1:10 hogy az Úrhoz méltón járjatok teljes tetszésére; minden jó cselekedetben gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében; Col 1:11 minden erővel felruháztatván az ő dicsőségének ereje szerint minden kitartásra és hosszútűrésre; örömmel Col 1:12 adván hálát az Atyának, aki alkalmasokká tett minket a szentek örökségének osztályrészére a világosságban. Col 1:13 Aki kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett az ő szerelmes Fiának országába. Col 1:14 Akiben megvan a váltságunk az ő vére által, bűneink bocsánata. Col 1:15 Aki a láthatatlan Istennek képe, elsőszülöttje az egész teremtés előtt; Col 1:16 mert őbenne teremtetett minden, ami a mennyben van és ami a földön van, a láthatók és a láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: mind őáltala és őreá nézve vannak teremtve; Col 1:17 és ő van mindenek előtt, és minden őbenne áll fenn. Col 1:18 És ő a testnek, az anyaszentegyháznak feje; aki kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenben övé legyen az elsőség. Col 1:19 Mert tetszett az egész teljességnek őbenne venni lakást, Col 1:20 és őáltala békíteni ki mindent magával (békét teremtvén az ő keresztjének vére által), őáltala, akár a földieket, akár az égieket, Col 1:21 titeket is, akik egykor idegenek és ellenséges gondolkodásúak voltatok a gonosz cselekedetekben. Most pedig kibékített Col 1:22 az ő hústestében a halál által, hogy szentül, mocsoktalanul és feddhetetlenül állítson benneteket maga elé. Col 1:23 Ha ugyan megmaradtok a hitben megalapozottan és szilárdul, és el nem mozdultok annak az evangéliumnak a reménységétől, melyet hallottatok, mely az egész teremtésben hirdettetett az ég alatt, amelynek lettem én, Pál, szolgájává. Col 1:24 Most örülök értetek való szenvedéseimen, és viszont betöltöm a Krisztus nyomorúságainak híját az én testemben az ő testéért, ami az anyaszentegyház; Col 1:25 amelynek én szolgája lettem a szerint az Istentől való sáfárság szerint, mely reátok nézve nekem adatott, hogy elvégezzem az Isten beszédét, Col 1:26 azt a titkot, mely el volt rejtve örök idők és nemzedékek óta, de most kijelentetett az ő szenteinek; Col 1:27 akikkel meg akarta az Isten ismertetni, mi a gazdagsága e titok dicsőségének a pogányok között: aki a Krisztus tiközöttetek, a dicsőség reménysége. Col 1:28 Kit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állítsunk elő a Krisztusban. Col 1:29 Amiért fáradozom is, küzdvén az ő munkálkodása szerint, ami bennem hatalommal munkálkodik. Col 2:1 Mert akarom, hogy tudjátok, mekkora tusakodásom van nekem értetek és a laodiceabeliekért és mindazokért, akik nem látták az én orcámat testben. Col 2:2 Hogy megvigasztaltassanak az ő szíveik, míg ők egyesülnek szeretetben, és az értelem teljességének minden gazdagságában, és az Isten és Atya, és a Krisztus titkának megismerésében, Col 2:3 amelyben vannak a bölcsességnek és értelemnek minden kincsei elrejtve. Col 2:4 Ezt pedig azért mondom, hogy senki titeket meg ne csaljon hitető beszéddel. Col 2:5 Mert ha testben távol vagyok is, de lélekben veletek vagyok, örömmel nézvén a ti rendeteket és a Krisztusba vetett hitetek erősségét. Col 2:6 Amint tehát vettétek az Úr Krisztus Jézust, úgy járjatok őbenne, Col 2:7 meggyökerezvén és felépülvén benne, és megerősödvén a hitben, bővelkedvén abban hálaadással. Col 2:8 Vigyázzatok, hogy ne legyen valaki, aki titeket martalékul ejtsen a bölcsészet és Úres csalás által, mely emberi hagyomány szerint, a világ elemei szerint, és nem Krisztus szerint való; Col 2:9 mert őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, Col 2:10 és őbenne teljesek vagytok, aki a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Col 2:11 Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, a hús bűnös testének levetkezése által a Krisztus körülmetélésével, Col 2:12 mikor eltemettettetek vele együtt a keresztségben; a melyben vele együtt fel is támadtatok az Isten munkálkodásába vetett hit által, aki feltámasztotta őt halottaiból. Col 2:13 És titeket, akik halottak voltatok bűneitekben és testetek körülmetéletlenségében, vele együtt megelevenített, megbocsátván nektek minden bűneiteket. Col 2:14 Eltörölvén az ellenünk szóló adóslevelet, tételeivel, amely ellenünkre volt, azt magát is elvette az útból, hozzászegezvén a kereszthez. Col 2:15 Levetvén magáról a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan kipellengérezte, diadalt ülvén felettük őáltala. Col 2:16 Senki tehát titeket el ne ítéljen ételben vagy italban, vagy ünnep, újhold vagy szombat tekintetében; Col 2:17 amelyek a jövendő dolgok árnyékai, de a valóság a Krisztusé. Col 2:18 Senki tőletek a diadalmi pálmát el ne vitassa, aki alázatosságban tetszeleg és az angyalok imádásában, olyanokon lovagol, amiket nem látott, ok nélkül felfuvalkodik az ő testének eszétől, Col 2:19 és nem ragaszkodik a főhöz, akiből az egész test, a kapcsok és kötelékek által támogattatván és egyesíttetvén, az Istentől való növekedéssel növekedik. Col 2:20 Ha tehát meghaltatok a Krisztussal a világ elemeinek, miért hoztok magatokra tételeket, mintha a világban élnétek Col 2:21 (Meg ne fogd, és meg ne kóstold, ne is illesd, Col 2:22 amik mind elfogyasztásra valók a használat számára) az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Col 2:23 Amelyek, bár ugyan bölcsesség hírével bírnak bizonyos önválasztotta istentisztelet, alázatoskodás és testsanyargatás folytán, minden érték nélkül, a test hízlalására vannak. Col 3:1 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, az odafent valókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén: Col 3:2 az odafent valókkal törődjetek, ne a földiekkel. Col 3:3 Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal az Istenben. Col 3:4 Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor ti is megjelentek vele dicsőségben. Col 3:5 Öljétek meg tehát a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátlanságot, szenvedélyt, gonosz kívánságot, és a kapzsiságot, ami bálványimádás, Col 3:6 amelyekért jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira, Col 3:7 amelyekben ti is jártatok egykor, mikor bennük éltetek: Col 3:8 de most tegyétek le ti is mindezt, haragot, dühöt, gonoszságot, káromkodást, gyalázatos beszédet a szátokból. Col 3:9 Ne hazudjatok egymásnak, miután levetkőztétek az óembert az ő cselekedeteivel együtt, Col 3:10 és felöltöztétek az újat, aki arra újíttatott meg, hogy annak képe szerint ismerjen mindenkit, aki őt teremtette; Col 3:11 ahol nincs hellén és zsidó, körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, barbár, szittya, szolga, szabad; hanem minden és mindenekben a Krisztus. Col 3:12 Öltözzetek fel tehát, mint Isten választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, szívességet, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést Col 3:13 (elszenvedvén egymást és megbocsátván egymásnak, ha valakinek valakire panasza volna; mint az Úr is megbocsátott nektek, úgy ti is); Col 3:14 mindezek fölé pedig a szeretetet, ami a tökéletesség kévekötője. Col 3:15 És az Istennek békessége uralkodjék a ti szíveitekben, amelyre hívattatok is egy testben; és háládatosak legyetek. Col 3:16 A Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon minden bölcsességgel; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, himnuszokkal, lelki dicséretekkel, hálaadással énekelvén szívetekben az Úrnak. Col 3:17 És mindent, amit csak cselekesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében, hálát adván az Istennek és Atyának őáltala. Col 3:18 Ti asszonyok, a saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint illik az Úrban. Col 3:19 Ti férfiak, szeressétek feleségeiteket, és ne legyetek keserűek hozzájuk. Col 3:20 Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak. Col 3:21 Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hogy el ne csüggedjenek. Col 3:22 Ti szolgák, engedelmeskedjetek mindenben test szerinti uraitoknak, ne szemnek való szolgálattal, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem szívetek egyszerűségében, félvén az Istent. Col 3:23 És mindent, amit csak csináltok, lélekből csináljatok, mint az Úrnak, és nem embereknek; Col 3:24 tudván, hogy az Úrtól elveszitek a mennyei örökség jutalmát; mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. Col 3:25 Aki pedig árt, azt kapja vissza, amit ártott; és nincs személyválogatás. Col 4:1 Ti urak, ami igazságos és ami méltányos, a szolgáknak megadjátok, tudván, hogy nektek is van Uratok a mennyben. Col 4:2 Az imádkozásban kitartsatok, éberek lévén abban hálaadással. Col 4:3 Imádkozván egyszersmind értünk is, hogy az Isten nyisson nekünk ajtót az igének, hogy beszéljük a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok, Col 4:4 hogy világossá tegyem azt úgy, amint nekem beszélnem kell. Col 4:5 Bölcsességgel járjatok a kívülvalók irányában, az alkalmat megvásárolván. Col 4:6 Beszédetek mindig kedves, sóval fűszerezett legyen, hogy tudjátok, miképpen kell minden egyes embernek megfelelnetek. Col 4:7 Énfelőlem mindent megismertet veletek Tikhikusz, a szeretett testvér és hű szolga és szolgatárs az Úrban, Col 4:8 kit éppen avégre küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat és megvigasztalja a ti szíveiteket, Col 4:9 Onézimuszszal, a hű és szeretett testvérrel együtt, aki közületek való; minden itteni dolgot megismertetnek veletek. Col 4:10 Üdvözöl titeket Arisztárkhusz, az én fogolytársam, és Márk, a Barnabás unokatestvére (aki felől parancsolatokat vettetek: ha hozzátok megy, fogadjátok őt szívesen), Col 4:11 és Jézus, az úgynevezett Jusztusz, kik a zsidók közül valók; ezek egyedüli munkatársaim az Isten országában, akik nekem vigasztalásomra lettek. Col 4:12 Üdvözöl titeket Epafrász, ki közületek való, Krisztus szolgája, ki mindenkor tusakodik értetek imáiban, hogy álljatok meg tökéletesen és beteljesedve az Istennek minden akaratával. Col 4:13 Mert bizonyságot teszek róla, hogy nagyon buzog értetek és a laodiceabeliekért és a jerápolisbeliekért. Col 4:14 Üdvözöl titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász. Col 4:15 Üdvözöljétek a laodiceabeli testvéreket, és Nimfászt és az ő házánál levő gyülekezetet. Col 4:16 És mikor nálatok felolvastatott e levél, intézkedjetek, hogy a laodiceabeli gyülekezetben is felolvastassék, és a Laodiceából valót, hogy ti is felolvassátok. Col 4:17 És mondjátok meg Arkhippusznak: Meglásd, hogy amely szolgálatot az Úrban vettél, azt betöltsd! Col 4:18 Üdvözlet a saját kezemmel, Pál. Emlékezzetek meg az én fogságomról. A kegyelem veletek! Ámen. 1Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timótheus a thesszalonikabeliek gyülekezetének, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 1Th 1:2 Hálákat adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, megemlékezvén rólatok a mi imádságainkban, 1Th 1:3 szüntelenül emlegetvén a ti hitetek munkáját, szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztust visszaváró reménységetek kitartását a mi Istenünk és Atyánk előtt. 1Th 1:4 Tudván azt, Istentől szeretett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva, 1Th 1:5 mert a mi evangéliumunk nálatok nem történt csak szóban, hanem erőben, Szentlélekben és nagy bizonyosságban is, miképpen tudjátok, milyenek voltunk tiköztetek tiértetek, 1Th 1:6 és ti a mi példánk követőivé lettetek és az Úréi, befogadván az igét sok nyomorúság közt Szentlélek örömével, 1Th 1:7 úgyhogy példaképekké lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában. 1Th 1:8 Mert tőletek kizendült az Úrnak beszéde nemcsak Macedóniában és Akhájában, hanem minden helyre is kiment a ti Istenben vetett hiteteknek híre, úgyhogy nem szükség nekünk beszélnünk valamit, 1Th 1:9 mert ők maguk hirdetik rólunk, milyen volt a mi hozzátok való bemenetelünk, és hogyan tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 1Th 1:10 és várjátok az ő Fiát a mennyekből, kit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megszabadít minket a jövendő haragtól. 1Th 2:1 Mert ti magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi tihozzátok való bemenetelünk nem volt hiábavaló, 1Th 2:2 hanem, noha előbb szenvedtünk és bántalmaztattunk is, mint tudjátok, Filippiben, bátorságot vettünk magunknak a mi Istenünkben, hogy köztetek hirdessük az Isten evangéliumát sok tusakodással. 1Th 2:3 Mert a mi vigasztalásunk nem tévedésből, sem nem tisztátlanságból fakad, sem nem csalárdságon alapszik, 1Th 2:4 hanem amint méltatott minket az Isten, hogy az evangéliummal megbízzon, úgy beszélünk, nem úgy, hogy embereknek tessünk, hanem Istennek, aki megvizsgálja a mi szíveinket. 1Th 2:5 Mert soha hízelgés beszédével nem éltünk, mint tudjátok, sem kapzsiság Úrügyével; Isten a tanú: 1Th 2:6 sem nem kerestünk dicsőséget emberektől, sem tőletek, sem másoktól, noha méltóságban lehettünk volna, mint Krisztus apostolai, 1Th 2:7 de nyájasak voltunk közöttetek, mint ahogyan egy dajka dédelgeti gyermekeit. 1Th 2:8 Ily gyöngéden szeretvén titeket, kedvünk lett volna veletek közölni nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a magunk életét is, mert kedvesekké lettetek nekünk. 1Th 2:9 Mert emlékeztek, atyámfiai, a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra; mert éjjel és nappal dolgoztunk, hogy valakinek közületek terhére ne legyünk, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 1Th 2:10 Ti vagytok a tanúk és az Isten, mily szentül, igazán és feddhetetlenül viseltük magunkat hozzátok, kik hisztek. 1Th 2:11 Valamint tudjátok, hogy mint atya gyermekeit, közületek minden egyest úgy intettünk és buzdítottunk, 1Th 2:12 és kérve kértünk, hogy járjatok úgy, amint méltó az Istenhez, aki titeket az ő országába és dicsőségébe hív. 1Th 2:13 Ezért mi is hálákat adunk az Istennek szüntelen, hogy miután befogadtátok az Istennek tőlünk hallott beszédét, nem emberek beszédének vettétek, hanem annak, ami valósággal, Isten beszédének, mely munkálkodik is bennetek, akik hisztek. 1Th 2:14 Mert ti, atyámfiai, utánzóivá lettetek Isten azon gyülekezeteinek, melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ti is ugyanazokat szenvedtétek a saját honfitársaitoktól, mint azok is a zsidóktól, 1Th 2:15 kik az Úr Jézust és a saját prófétáikat is megölték, minket is üldöznek. És akik Istennek nem kedvesek, minden embereknek pedig ellenségei, 1Th 2:16 mert akadályoznak minket abban, hogy a pogányoknak beszéljünk, hogy üdvözüljenek, hogy így betöltsék bűneik mértékét mindenkor. Utol is érte őket a harag véglegesen. 1Th 2:17 Mi pedig, atyámfiai, amint árván maradtunk tőletek egy kis időre, arcban, nem szívben, annál buzgóbban igyekeztünk a ti orcátokat látni nagy kívánsággal. 1Th 2:18 Azért akartunk hozzátok menni, én, Pál ugyan egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a sátán. 1Th 2:19 Mert ki a mi reménységünk vagy örömünk vagy dicsekedésünk koronája? Nem [lesztek]-e ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 1Th 2:20 Mert ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. 1Th 3:1 Ezért láttuk jónak, mikor tovább már nem állhattuk meg, hogy magunk visszamaradjunk Athénban, 1Th 3:2 Timótheust pedig, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját, a mi munkatársunkat a Krisztus evangéliumában elküldtük, hogy erősítsen és vigasztaljon titeket a ti hitetek felől, 1Th 3:3 hogy senki meg ne inogjon ezekben a nyomorúságokban; mert ti magatok tudjátok, hogy mi evégre vagyunk itt. 1Th 3:4 Mert mikor nálatok voltunk is, előre megmondtuk nektek, hogy nyomorgatni fognak bennünket, amint meg is történt, tudjátok is. 1Th 3:5 Ezért küldtem tehát én, mikor már tovább nem állhattam meg, hogy értesüljek a ti hitetekről, hogy valamiképpen nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi munkánk. 1Th 3:6 De most, hogy Timótheus megérkezett hozzánk tőletek, és örömmel adta nekünk hírül a ti hiteteket és szereteteteket, és hogy jó emlékezéssel vagytok rólunk mindenkor, kívánván minket látni, mint mi is titeket, 1Th 3:7 ezért vigasztalást vettünk, atyámfiai, tibennetek, minden nyomorúságunkban és szükségünkben a ti hitetek által, 1Th 3:8 mert most élünk, ha ti az Úrban álltok. 1Th 3:9 Mert micsoda hálaadással tudnánk az Istennek megfizetni értetek, mindazért az örömért, amellyel örülünk miattatok a mi Istenünk előtt, 1Th 3:10 éjjel és nappal igen nagy buzgósággal kérve, hogy láthassuk a ti orcátokat és helyrehozzuk hitetek hiányait? 1Th 3:11 Maga pedig a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse el a mi utunkat tihozzátok; 1Th 3:12 titeket pedig az Úr gyarapítson és tegyen bővelkedőkké a szeretetben egymáshoz és mindenkihez, amilyenek mi is vagyunk tihozzátok, 1Th 3:13 hogy erősítse meg a ti szíveiteket, hogy legyenek szentségben feddhetetlenek a mi Istenünk és Atyánk előtt, mikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden ő szentjeivel egyetemben. 1Th 4:1 Végezetre tehát, atyámfiai, kérünk titeket és intünk az Úr Jézusban, hogy amiképpen vettétek tőlünk, hogyan kell járnotok és Istennek tetszenetek, úgy mind jobban gyarapodjatok, 1Th 4:2 mert tudjátok, mely parancsolatokat adtunk nektek a Krisztus Jézus által. 1Th 4:3 Mert az az Isten akarata, a ti megszentelésetek: hogy tartsátok távol magatokat a paráznaságtól, 1Th 4:4 tudja közületek mindenki a maga edényét megszerezni szentségben és tisztességben, 1Th 4:5 ne kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent, 1Th 4:6 hogy túlkapást senki ne kövessen el, és meg ne károsítsa az üzletben felebarátját; mert bosszúálló az Úr mindezekért, miképpen előbb is megmondtuk nektek, és bizonyságot tettünk. 1Th 4:7 Mert nem tisztátlanságra hívott minket az Isten, hanem szentségre. 1Th 4:8 Úgyhogy tehát aki ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, ki adta is nekünk az ő Szentlelkét. 1Th 4:9 Az atyafiúi szeretetről pedig nem szükség, hogy írjak nektek; mert ti magatok megtanultátok Istentől, hogy egymást szeressétek; 1Th 4:10 mert gyakoroljátok is azt mindazok iránt a testvérek iránt, kik egész Macedóniában vannak. De intünk benneteket, atyámfiai, hogy még inkább gyarapodjatok, 1Th 4:11 és becsületbeli dolognak tartsátok, hogy nyugodtak legyetek, a magatok dolgát végezzétek, és munkálkodjatok a tulajdon kezeitekkel. 1Th 4:12 Úgy, amint nektek parancsoltuk, hogy a kívülvalók előtt tiszteletre méltóan viseljétek magatokat, és senkire ne szoruljatok. 1Th 4:13 Nem akarom pedig, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint egyebek, akiknek reménységük nincsen. 1Th 4:14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is azokat, akik elaludtak, a Jézus által elő fogja vezetni ővele együtt. 1Th 4:15 Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, élők, akik megmaradunk az Úr eljövetelére, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. 1Th 4:16 Mert maga az Úr parancsszóval, arkangyal kiáltásával és Isten harsonájával leszáll az égből, és a Krisztusban meghaltak feltámadnak először; 1Th 4:17 azután mi, élők, akik megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. 1Th 4:18 Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel. 1Th 5:1 Az időkről és időpontokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak nektek, 1Th 5:2 mert ti magatok igen jól tudjátok, hogy az Úr napja, mint a tolvaj éjjel, úgy jön el. 1Th 5:3 Mert mikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor nagy hirtelen veszedelem jön reájuk, mint a szülési fájdalom a viselős asszonyra, és meg nem menekednek. 1Th 5:4 De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. 1Th 5:5 Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk éjszakáé, sem sötétségé. 1Th 5:6 Tehát ne aludjunk, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. 1Th 5:7 Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegek, 1Th 5:8 de mi nappal fiai lévén, józanok legyünk, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvértjébe, és sisak gyanánt az üdvösség reménységébe, 1Th 5:9 mert nem rendelt minket az Isten haragra, hanem üdvösségszerzésre a mi Urunk Jézus Krisztus által, 1Th 5:10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele együtt éljünk. 1Th 5:11 Ezért intsétek egymást, és építsétek egyik a másikat, amint cselekszitek is. 1Th 5:12 Kérlek pedig titeket, atyámfiai, hogy ismerjétek el azokat, akik köztetek fáradoznak és nektek elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket, 1Th 5:13 és tartsátok őket felette nagy szeretetben az ő munkájukért. Legyetek békességben magatok közt. 1Th 5:14 Kérünk pedig titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a kislelkűeket, gyámolítsátok a gyengéket, legyetek tÚrelmesek mindenkihez. 1Th 5:15 Vigyázzatok, hogy valaki rosszért rosszal ne fizessen valakinek; hanem mindenkor a jót kövessétek úgy egymáshoz, mint mindenkihez. 1Th 5:16 Mindenkor örüljetek. 1Th 5:17 Szüntelen imádkozzatok. 1Th 5:18 Mindenben hálát adjatok; mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok. 1Th 5:19 A Lelket el ne oltsátok. 1Th 5:20 A prófétaságot meg ne vessétek. 1Th 5:21 Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok. 1Th 5:22 A gonosznak minden fajtájától tartsátok távol magatokat. 1Th 5:23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen; és tökéletesen őriztessék meg szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 1Th 5:24 Hű az, aki elhívott titeket, ő meg is cselekszi. 1Th 5:25 Atyámfiai, imádkozzatok értünk. 1Th 5:26 Üdvözöljétek az összes atyafiakat szent csókkal. 1Th 5:27 Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy e levél felolvastassék az összes szent atyafiaknak. 1Th 5:28 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen. 2Th 1:1 Pál és Szilvánusz és Timótheus a thesszalonikabeliek gyülekezetének, Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban, 2Th 1:2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 2Th 1:3 Hálaadással tartozunk az Istennek mindenkor tiérettetek, atyámfiai, amiképpen méltó, mivelhogy felette növekedett a ti hitetek, és bővelkedik mindeniketeknek egymáshoz való szeretete 2Th 1:4 annyira, hogy mi magunk dicsekedünk veletek az Isten gyülekezeteiben a ti kitartásotokért és hitetekért minden üldöztetéseitek és nyomorúságaitok között, melyeket szenvedtek 2Th 1:5 bizonyságául az Isten igazságos ítéletének, hogy méltókká tétessetek az Isten országára, melyért szenvedtek is. 2Th 1:6 Mert igazságos dolog az Isten előtt, hogy visszafizessen: azoknak, akik titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, 2Th 1:7 nektek pedig, akiket nyomorgatnak, nyugalommal velünk együtt, mikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival 2Th 1:8 tűznek lángjában, hogy bosszút álljon azokon, akik Istent nem ismernek, és azokon, akik nem engednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. 2Th 1:9 Akik büntetésül örök veszedelemmel lakolnak az Úr orcájától és az ő erejének dicsőségétől, 2Th 1:10 mikor eljön, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mert hitték a mi bizonyságunkat, amit nálatok tettünk azon a napon). 2Th 1:11 Ami végre imádkozunk is értetek mindenkor, hogy méltóztasson titeket az elhívásra a mi Istenünk, és tegyen teljessé minden jóságban való gyönyörködést és hitmunkát hatalommal, 2Th 1:12 hogy megdicsőíttessék a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve tibennetek, és ti őbenne, ami Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme szerint. 2Th 2:1 Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi hozzá gyülekezésünkre nézve, 2Th 2:2 hogy egyhamar ki ne ingasson józanságotokból, se meg ne ijesszen se lélek, se beszéd, se levél (mintha mi írtuk volna), mintha már itt volna az Úrnak napja. 2Th 2:3 Senki titeket meg ne csaljon semmi módon; mert előbb a szakadás jön el, és megjelenik a bűn embere, a veszedelem fia, 2Th 2:4 aki magát ellene veti és fölibe emeli mindannak, ami Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be az Isten templomába Isten gyanánt, mutogatván magát, hogy ő Isten. 2Th 2:5 Nem emlékeztek, hogy még mikor nálatok voltam, megmondtam ezeket nektek? 2Th 2:6 És tudjátok, mi az, ami most visszatartja avégre, hogy megjelenjék a maga idejében. 2Th 2:7 Mert már működik a törvénytelenség titka; csak míg eltétetik az útból az, aki most visszatartja: 2Th 2:8 és akkor megjelenik a törvénytelen (akit az Úr megemészt szájának leheletével, és megsemmisít eljövetelének jelenetével), 2Th 2:9 akinek eljövetele a sátán munkálkodása szerint történik mindenféle hazug erőkkel, jelekkel és csodákkal, 2Th 2:10 és az álnokságnak mindenféle csalásával azok között, akik azért vesznek el, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy megtartsa őket. 2Th 2:11 És azért küldi rájuk az Isten tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; 2Th 2:12 hogy mind elkárhozzanak azok, akik nem hittek az igazságban, hanem gyönyörködtek a hamisságban. 2Th 2:13 Mi pedig tartozunk hálákat adni az Istennek mindenkor tiérettetek, atyámfiai, kik az Úrnak szeretettjei vagytok, hogy kiválasztott benneteket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre a Lélek megszentelésében és az igazság hitében, 2Th 2:14 amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. 2Th 2:15 Ennélfogva tehát, atyámfiai, álljatok meg, és tartsátok meg azokat a hagyományokat, amelyekre taníttattatok akár beszédünkkel, akár levelünkkel. 2Th 2:16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és a mi Istenünk és Atyánk, aki szeret minket és örök vigasztalást és jó reménységet adott kegyelemből, 2Th 2:17 vigasztalja meg szíveiteket, és erősítsen meg titeket minden jó beszédben és cselekedetben. 2Th 3:1 Végezetre imádkozzatok, atyámfiai, értünk, hogy az Úr beszéde folyjon és dicsőíttessék, mint ti nálatok, 2Th 3:2 és hogy szabaduljunk meg a helytelen és gonosz emberektől; mert nem mindenkié a hit. 2Th 3:3 De hű az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 2Th 3:4 És bízunk az Úrban reátok nézve, hogy amiket parancsolunk nektek, meg is teszitek, meg is fogjátok tenni. 2Th 3:5 Az Úr pedig igazgassa a ti szíveiteket az Isten szerelmére és a Krisztus tÚrelmére. 2Th 3:6 Parancsoljuk pedig nektek, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy húzódjatok vissza minden olyan atyafitól, aki rendetlenül jár és nem aszerint a hagyomány szerint, amit tőlünk vett. 2Th 3:7 Mert magatok tudjátok, hogyan kell a mi példánkat követnetek; mert nem viseltük magunkat rendetlenül köztetek. 2Th 3:8 Sem senkinek kenyerét ingyen nem ettük, hanem munkával és fáradsággal, éjjel és nappal dolgozva, hogy közületek senkinek terhére ne legyünk. 2Th 3:9 Nem hogy nekünk az nem volna szabad, hanem hogy magunkat például adjuk nektek, hogy utánozzatok minket. 2Th 3:10 Mert mikor nálatok voltunk is, azt parancsoltuk nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 2Th 3:11 Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül járnak köztetek, semmit nem dolgozva, hanem nyughatatlankodva. 2Th 3:12 Az ilyeneknek pedig parancsoljuk és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztus által, hogy nyugodtan dolgozzanak és a maguk kenyerét egyék. 2Th 3:13 Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jócselekvésben. 2Th 3:14 Ha pedig valaki nem enged a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön. 2Th 3:15 De ne úgy tartsátok, mint ellenséget, hanem úgy intsétek, mint testvért. 2Th 3:16 Maga pedig a békességnek Ura adja meg nektek a békét örökké minden módon. Az Úr legyen mindnyájatokkal. 2Th 3:17 Üdvözlet a saját kezemmel, Pál. Ami minden levelemnek jele; így írok. 2Th 3:18 Ami Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal! Ámen. 1Ti 1:1 Pál, Istennek, a mi üdvözítőnknek és az Úr Jézus Krisztusnak, a mi reménységünknek rendelése szerint Jézus Krisztus apostola, 1Ti 1:2 Timótheusnak, az én igazi fiamnak a hitben: kegyelem, irgalmasság, béke Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Krisztus Jézustól. 1Ti 1:3 Amiképpen kértelek téged, hogy maradj Efézusban, mikor Macedóniába mentem, úgy kérlek most, hogy megparancsold némelyeknek, hogy ne tanítsanak másképp, 1Ti 1:4 és ne foglalkozzanak mesékkel és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal, melyek kérdéseket támasztanak inkább, mint Istenben való épülést, mely hit által van, 1Ti 1:5 pedig a parancsolat vége a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet. 1Ti 1:6 Melyektől némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre hajoltak, 1Ti 1:7 törvénytanítók akarván lenni, holott nem értik, sem amiket mondanak, sem amikről erős bizonyságot tesznek. 1Ti 1:8 Pedig tudjuk, hogy jó a törvény, ha valaki azt megfelelőleg alkalmazza, 1Ti 1:9 annak tudatában, hogy igaz emberre törvény nem rendeltetett, hanem törvénytelenekre, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, szentségtelenekre, közönségesekre, atyagyilkosokra, anyagyilkosokra, emberölőkre, 1Ti 1:10 paráznákra, férfiakkal fertelmeskedőkre; emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, és ami egyéb az egészséges tanítással ellenkezik 1Ti 1:11 a boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint, amellyel én vagyok megbízva. 1Ti 1:12 És hálás vagyok annak, aki engem erőssé tett, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy engem hűnek tartott és ebbe a szolgálatba tett, 1Ti 1:13 bár előbb istenkáromló, üldöző és bántalmazó voltam. De könyörületet nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben, 1Ti 1:14 és a mi Urunknak kegyelme még bőségesebb lett a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 1Ti 1:15 Igaz beszéd ez, és teljesen elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus bűnösöket üdvözíteni jött a világra, kik között első vagyok én: 1Ti 1:16 de azért nyertem könyörületet, hogy rajtam mutassa meg Jézus Krisztus először az ő teljes hosszútűrését, hogy így példaképben ábrázolja ki, milyen emberek fognak a benne való hit által örök életre jutni. 1Ti 1:17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség mindörökkön örökké! Ámen. 1Ti 1:18 Ezt a parancsolatot intézem hozzád, fiam, Timótheus, a rólad szóló korábbi jövendölésekhez képest, hogy harcold meg azok alapján a jó harcot, 1Ti 1:19 megtartván a hitet és jó lelkiismeretet. Melyet némelyek elvetvén, a hit tekintetében hajótörést szenvedtek; 1Ti 1:20 kik közül való Himenéusz és Alexander, kiket átadtam a sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak. 1Ti 2:1 Intelek tehát mindenekelőtt, hogy tartassanak kérések, imádságok, fohászok, hálaadások minden emberért, 1Ti 2:2 királyokért és minden feljebbvalóért, hogy csendes és nyugodt életet folytassunk teljes kegyességben és tisztességben. 1Ti 2:3 Mert ez jó és kedves a mi megtartó Istenünk előtt, 1Ti 2:4 ki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. 1Ti 2:5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 1Ti 2:6 aki adta önmagát váltságdíjul mindenekért bizonyságul a saját korának, 1Ti 2:7 amire tétettem én hírnökké és apostollá (igazságot mondok a Krisztusban, nem hazudom), pogányok tanítójává hitben és igazságban. 1Ti 2:8 Akarom tehát, hogy a férfiak imádkozzanak minden helyen, tiszta kezeket emelvén fel harag és kételkedés nélkül. 1Ti 2:9 Hasonlóképpen, hogy az asszonyok is tisztességes öltözetben szemérmetességgel és józansággal ékesítsék magukat, nem hajfonadékokkal vagy arannyal vagy gyöngyökkel vagy drága öltözékkel, 1Ti 2:10 hanem ami istenfélelmet valló asszonyokhoz illik, jó cselekedetekkel. 1Ti 2:11 Az asszony csendben tanuljon teljes alázatosságban; 1Ti 2:12 de hogy tanítson, azt asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. 1Ti 2:13 Mert Ádám teremtetett először, azután Éva. 1Ti 2:14 És Ádám nem csalatott meg; de az asszony megcsalatott és bűnbe esett. 1Ti 2:15 Megtartatik mindazáltal a gyermekszülés által, ha megmaradnak a hitben, szeretetben és szentségben józansággal. 1Ti 3:1 Igaz beszéd ez: Ha valaki püspökségre vágyik, jó munkát kíván. 1Ti 3:2 A püspöknek tehát feddhetetlennek kell lenni, egynejű férfiúnak, mértékletesnek, józannak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, jó tanítónak, 1Ti 3:3 nem bor mellett ülőnek, nem verekedőnek, nem rút nyereségvágyónak, hanem méltányosnak, nem harcra késznek, nem pénzsóvárnak. 1Ti 3:4 Olyannak, aki a saját házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja minden méltósággal 1Ti 3:5 (ha pedig valaki a saját házának nem tud elöljárója lenni, hogyan viseli gondját Isten anyaszentegyházának?), 1Ti 3:6 nem újonnan megtért, nehogy felfuvalkodjék és a rágalmazó megítélése alá essék. 1Ti 3:7 De jó bizonyságának is kell lenni a kívülvalóktól, nehogy szidalomba essék és a rágalmazó hálójába. 1Ti 3:8 Hasonlóképpen a diakónusok legyenek tisztességesek, nem kétnyelvűek, nem sok borba merültek, nem rút nyereségvágyók, 1Ti 3:9 mint akiknél megvan a hitnek titka tiszta lelkiismeretben. 1Ti 3:10 De ezek is előbb megvizsgáltassanak, kétszínűek azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek. 1Ti 3:11 Azonképpen feleségeik is tisztességesek, nem rágalmazók, mértékletesek, mindenben hívek [legyenek]. 1Ti 3:12 A diakónusok legyenek egynejű férfiak, akik gyermekeiket és saját házaikat jól igazgatják. 1Ti 3:13 Mert akik jól szolgálnak, szép lépcsőt szereznek maguknak, és nagy bátorságot a Krisztus Jézusban való hitben. 1Ti 3:14 Ezeket írom neked, remélvén, hogy hamar hozzád megyek; 1Ti 3:15 de ha késném, hogy tudd, mint kell az Isten házában forgolódni, mint amely az élő Istennek anyaszentegyháza, az igazságnak oszlopa és erőssége. 1Ti 3:16 És minden versengés nélkül nagy a kegyesség titka: Isten megjelent testben, igazoltatott lélekben, látták az angyalok, prédikálták a népeknek, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. 1Ti 4:1 A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időkben elszakadnak némelyek a hittől, és ámító lelkekre és ördögi tanításokra figyelnek, 1Ti 4:2 hazug emberek képmutatása folytán, akik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. 1Ti 4:3 Akik tiltják a házasságot, tartóztatnak bizonyos ételektől, amelyeket az Isten arra teremtett, hogy hálaadással megegyék a hívek, és akik megismerték az igazságot. 1Ti 4:4 Mert minden jó, amit Isten teremtett, és semmi sem megvetni való, ha hálaadással veszik, 1Ti 4:5 mert megszenteli az Isten igéje és a fohász. 1Ti 4:6 Ezeket ha az atyafiaknak eléjük adod, Jézus Krisztusnak jó szolgája leszel, annak a hitnek és jó tanításnak beszédeivel táplálkozván, melyet követtél. 1Ti 4:7 A közönséges és vénasszonyos meséket pedig utasítsd vissza; ellenben gyakorold magadat kegyességre. 1Ti 4:8 Mert a testi gyakorlatozás kevés dologra hasznos; de a kegyesség mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövő élet ígérete. 1Ti 4:9 Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; 1Ti 4:10 mert evégre fáradozunk is, és tűrünk szidalmakat, mert reménységünket az élő Istenbe vetettük, aki megtartója minden embernek, kiváltképpen a hívőknek. 1Ti 4:11 Parancsold ezeket és tanítsd. 1Ti 4:12 Senki a te fiatalságodat le ne nézze, sőt példa légy a hívek előtt beszédben, forgolódásban, szeretetben, lélekben, hitben, tisztaságban. 1Ti 4:13 Amíg odamegyek, foglalkozzál a Szentírás felolvasásával, az intéssel, a tanítással. 1Ti 4:14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelemajándékot, mely prófécia által a presbitérium kezeinek reád tevésével adatott neked. 1Ti 4:15 Ezekre legyen gondod, ezekben légy; hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. 1Ti 4:16 Vigyázz magadra és a tanításra; maradj meg azokban; mert ha azt műveled, mind magadat megtartod, mind hallgatóidat. 1Ti 5:1 Idősebb embert ne dorgálj meg, hanem intsd, mint atyádat; az ifjabbakat, mint testvéreidet. 1Ti 5:2 Az idősebb asszonyokat, mint anyáidat; ifjabbakat, mint nőtestvéreidet, teljes tisztaságban. 1Ti 5:3 Az özvegyasszonyokat tiszteld, akik valóban özvegyek. 1Ti 5:4 De ha valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy legelőször a saját családjuk iránt viseltessenek kegyelettel, és adják vissza a kölcsönt a szüleiknek; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. 1Ti 5:5 A valóban özvegy és egyedül maradt nő pedig Istenbe vetette reménységét és kitart könyörgéseiben és imádságaiban éjjel és nappal, 1Ti 5:6 ellenben a dobzodó élve meghalt. 1Ti 5:7 Ezeket is parancsold meg nekik, hogy feddhetetlenek legyenek. 1Ti 5:8 Ha pedig valaki az övéiről, és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél. 1Ti 5:9 Özvegyasszonyul az jegyeztessék be, aki nem kisebb hatvan esztendősnél, egy férjnek volt felesége, 1Ti 5:10 jó cselekedetekről bizonysága van, ha gyermekeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha szentek lábait mosta, ha nyomorultakon segített, és minden jó cselekedetnek követője volt. 1Ti 5:11 Fiatalabb özvegyeket pedig utasítsd vissza, mert ha ifjú erejük Krisztus ellenére feléled, férjhez akarnak menni, 1Ti 5:12 ítéletet vonván magukra, mivelhogy első hitüket megtagadták. 1Ti 5:13 Egyszersmind pedig megtanulják a semmittevést a házról házra járással; de nemcsak a semmittevést, hanem a fecsegést is és a kíváncsiskodást, és olyanokat beszélnek, amiket nem kell. 1Ti 5:14 Akarom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek férjhez, anyák legyenek, háztartást vezessenek, és semmiféle alkalmat ne adjanak az ellenségnek a rágalmazásra; 1Ti 5:15 mert már némelyek elhajlottak a sátánhoz. 1Ti 5:16 Ha valamely hívő férfinek vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet, hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek. 1Ti 5:17 Azok a presbiterek, akik elöljárói tisztüket jól végzik, kettős tiszteletre méltóztassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fáradoznak. 1Ti 5:18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd fel a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára. 1Ti 5:19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú alapján. 1Ti 5:20 Akik közülük bűnt követnek el, azokat valamennyiük előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. 1Ti 5:21 Kényszerítlek az Isten előtt és az Úr Jézus Krisztus előtt és a választott angyalok előtt, hogy ezeket tartsd meg előítélet nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból. 1Ti 5:22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd, és ezúton idegen bűnökben részessé ne légy; tenmagadat tisztán tartsd meg. 1Ti 5:23 Ne igyál tovább csak vizet, hanem élj egy kis borral is gyomrod miatt és gyakori gyengélkedéseid miatt. 1Ti 5:24 Némely emberek bűnei egészen nyilvánosak, úgyhogy ítéletre indítanak; némelyeknek pedig csak utólag jönnek nyilvánosságra. 1Ti 5:25 Éppen úgy a jó cselekedetek is egészen nyilvánosak; és amelyek másképp vannak, sem titkolhatók el. 1Ti 6:1 Akik iga alatt vannak, mint szolgák, a saját uraikat teljes tiszteletre méltóknak tartsák, hogy az Isten neve és a tanítás ne káromoltassék. 1Ti 6:2 Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék kevesebbre, mert testvérek; hanem annál jobban szolgálják, mert hívők és szeretettek, akik a jótevésben buzgólkodnak. Ezekre taníts és ints. 1Ti 6:3 Ha valaki másként tanít, és nem csatlakozik a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeihez és a kegyességnek megfelelő tanításhoz, 1Ti 6:4 az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből irigység, viszálykodás támad, káromlások, gonosz gyanúsítások, 1Ti 6:5 megromlott elméjű emberek hiábavaló torzsalkodásai, akik az igazságtól meg vannak fosztva, mert azt hiszik, hogy a kegyesség keresetforrás. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. 1Ti 6:6 De valóban nagy keresetforrás a kegyesség, megelégedéssel. 1Ti 6:7 Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit, 1Ti 6:8 de ha van eledelünk és ruházatunk, az nekünk elég. 1Ti 6:9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, azok kísértésbe esnek, meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba, melyek az embereket romlásba és veszedelembe merítik. 1Ti 6:10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, melyre sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat átszegezték sok fájdalommal. 1Ti 6:11 Te pedig, óh Istennek embere, ezeket eltávoztasd, hanem törekedjél igazságosságra, kegyességre, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre; 1Ti 6:12 harcold meg a hitnek szép harcát; vedd el az örök életet, melyre hívattattál, és letetted a szép vallástételt sok tanú előtt. 1Ti 6:13 Parancsolom neked az Isten előtt, aki mindent éltet, és Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt bizonyságot tett arról a szép vallástételről, 1Ti 6:14 hogy tartsd meg e parancsolatot szeplőtlenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, 1Ti 6:15 amit a maga idejében megmutat az a boldog és egyedül hatalmas, a királyok királya és az uraknak ura, 1Ti 6:16 akinek egyedül van halhatatlansága, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit emberek közül senki nem látott, nem is láthat; akinek tisztesség és örökkévaló hatalom. Ámen. 1Ti 6:17 Azoknak, akik gazdagok a jelen világban, parancsold meg, hogy ne legyenek kevélyek, és ne bízzanak a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki gazdagon megad nekünk mindent a mi élvezetünkre; 1Ti 6:18 hogy jót tegyenek, jó cselekedetekben legyenek gazdagok, adakozók legyenek, részvevők, 1Ti 6:19 kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövendőkre, hogy elvegyék az örök életet. 1Ti 6:20 Óh Timótheus, őrizd meg, ami reád van bízva, elfordulván a közönséges Úres beszédektől, és annak a hamisan úgynevezett ismeretnek az ellenvetéseitől, 1Ti 6:21 amit maguknak vallván némelyek, a hittől eltévelyedtek. A kegyelem veled. Ámen. 2Ti 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratából arról az életről szóló ígéretre nézve, mely van a Krisztus Jézusban, 2Ti 1:2 Timótheusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól. 2Ti 1:3 Hálás vagyok az Istennek, akinek szolgálok atyáimtól fogva tiszta lelkiismerettel, amint szüntelen emlékezem reád az én könyörgéseimben éjjel és nappal. 2Ti 1:4 Mert emlékezem könnyeidre, és kívánlak téged látni, hogy beteljek örömmel, 2Ti 1:5 emlékeztetést kapván a benned képmutatás nélkül levő hitre, amely először a te nagyanyádban, Lóiszban, és a te anyádban, Eunikában lakott, de meg vagyok győződve, hogy benned is. 2Ti 1:6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd újból lángra az Isten kegyelemajándékát, mely van benned az én kezeimnek reád tétele által, 2Ti 1:7 mert nem gyávaság lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőét, szeretetét és önfegyelmezését. 2Ti 1:8 Ne szégyelld tehát a mi Urunkról való bizonyságtevést, se engem, aki őérte vagyok fogoly; hanem tűrd velünk az evangéliumért való szenvedéseket Isten hatalma által, 2Ti 1:9 aki megtartott minket és elhívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem a saját végzése és kegyelme szerint, mely adatott nekünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte, 2Ti 1:10 kijelentetett pedig most, a mi Megtartó Jézus Krisztusunknak megjelenése által. Aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által, 2Ti 1:11 amire nézve tétettem én hírnökké és apostollá és pogányok tanítójává. 2Ti 1:12 Amelyekből szenvedem ezeket is; de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy van hatalma az én letétemet megőrizni arra a napra. 2Ti 1:13 Az egészséges beszédek példáját megtartsd, melyeket tőlem hallottál a Jézus Krisztusban való hitben és szeretetben. 2Ti 1:14 A szép letétet őrizd meg a Szentlélek által, ki bennünk lakozik. 2Ti 1:15 Azt tudom, hogy tőlem az ázsiabeliek mind elfordultak, kik közül való Figellusz és Hermogenész. 2Ti 1:16 Az Úr legyen irgalmas az Onésziforusz háznépéhez; mert sokszor megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette, 2Ti 1:17 hanem, mikor Rómában volt, szorgalmasan keresett engem, meg is talált. 2Ti 1:18 Adja az Úr, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál azon a napon. És hogy mily nagy szolgálatokat tett Efézusban, te tudod legjobban. 2Ti 2:1 Te tehát, fiam, légy erős a Krisztus Jézusban való kegyelemben, 2Ti 2:2 és amiket tőlem hallottál sok bizonyság között, azokat bízd hű emberekre, akik alkalmasak lesznek másokat is tanítani. 2Ti 2:3 Te tehát tűrd a szenvedéseket, mint a Jézus Krisztus jó katonája. 2Ti 2:4 Egy katona sem elegyedik kenyérkereseti foglalkozásokba, hogy annak tessék, aki őt szolgálatába fogadta. 2Ti 2:5 De ha küzd is valaki a versenyben, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. 2Ti 2:6 A földművesnek, aki fáradozik, kell először a gyümölcsökben részesednie. 2Ti 2:7 Értsd meg, amiket mondok; mert ad neked az Úr értelmet mindenben. 2Ti 2:8 Emlékezzél: Jézus Krisztus, a Dávid magvából való feltámadott halottaiból; ez az én evangéliumom, 2Ti 2:9 melyért tűröm a szenvedéseket a bilincsekig, mint egy gonosztevő; de az Isten beszéde nincs bilincsbe verve. 2Ti 2:10 Ezért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék azt az üdvösséget, mely Krisztus Jézusban van örök dicsőséggel. 2Ti 2:11 Igaz beszéd ez: mert ha ővele haltunk meg, élni is fogunk vele; 2Ti 2:12 ha kitartunk, vele fogunk uralkodni is; ha megtagadjuk, ő is megtagad minket; 2Ti 2:13 ha hitetlenekké leszünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja. 2Ti 2:14 Ezekre emlékeztesd őket, kényszerítvén az Úr színe előtt, hogy szóharcot ne folytassanak, ami semmire sem jó, csak a hallgatók felforgatására. 2Ti 2:15 Buzgón igyekezzél, hogy megbízható emberként állítsd magadat az Isten rendelkezésére, mint oly munkást, aki nem szégyenül meg, mert igazán hasogatja az igazság beszédét. 2Ti 2:16 A közönséges Úres fecsegéseket pedig kerüld, mert mind előbb haladnak az istentelenségben, 2Ti 2:17 és az ő beszédük úgy terjed, mint a rákfekély. Kik közül való Himenéusz és Filétusz, 2Ti 2:18 akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és lerombolják némelyek hitét. 2Ti 2:19 Mindazáltal az Istennek erős fundamentuma megáll, melynek pecséte ez: tudja az Úr, kik az övéi, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja. [5; 13] 2Ti 2:20 Egy nagy házban pedig nem csak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, és némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. 2Ti 2:21 Ha tehát valaki ezekből tisztán tartja magát, tisztességre való edény lesz, megszentelt, hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre kész. 2Ti 2:22 Az ifjú kívánságokat pedig eltávoztasd; hanem kövesd az igazságosságot, hitet, szeretetet, békességet azokkal egyetemben, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. 2Ti 2:23 A bolond és tudatlan kérdezősködéseket utasítsd vissza, tudván, hogy harcokat szülnek; 2Ti 2:24 az Úr szolgájának pedig nem kell harcolni, hanem nyájasnak lenni mindenkihez, jó tanítónak, tÚrelmesnek, 2Ti 2:25 és szelídséggel nevelni az ellenállókat; hátha ad nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére, 2Ti 2:26 és kijózanodnak az ördög tőréből, aki elfogta őket az ő akaratára. 2Ti 3:1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. 2Ti 3:2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzszeretők, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleiknek engedetlenek, hálátlanok, tisztátlanok, 2Ti 3:3 szeretetlenek, engesztelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, akik a jót nem szeretik, 2Ti 3:4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, gyönyörkedvelők inkább, mint istenszeretők, 2Ti 3:5 akiknél megvan a kegyesség külső formája, de annak erejét megtagadják. És ezeket eltávoztasd, 2Ti 3:6 mert ezek közül valók azok, akik a házakba beférkőznek, és rabul ejtik azokat a bűnökkel terhelt asszonykákat, 2Ti 3:7 akiket különféle vágyak űznek, akik mindenkor tanulnak, de soha az igazság ismeretére eljutni nem tudnak. 2Ti 3:8 Miképpen pedig Jánnész és Jámbrész Mózesnek ellene álltak, úgy állnak ezek is ellene az igazságnak; megromlott elméjű emberek, hit dolgában megbízhatatlanok. 2Ti 3:9 De nem fognak többre haladni; mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint amazoké is az lett. 2Ti 3:10 Te pedig az én tanításomat követted, életmódomat, akaratomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, tÚrelmemet, 2Ti 3:11 üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amilyenek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában estek rajtam, amilyen üldöztetéseket szenvedtem; és mindenikből megszabadított engem az Úr. 2Ti 3:12 De mindenkit is, aki kegyesen akar élni Krisztus Jézusban, üldözni fognak. 2Ti 3:13 A gonosz emberek és szemfényvesztők pedig haladni fognak a rosszabbra, csalva és csalatva. 2Ti 3:14 De te maradj meg azokban, amiket tanultál, és amikről meggyőződtél, mert tudod, hogy kitől tanultad, 2Ti 3:15 és mert gyermekségedtől fogva ismered a szentírásokat, melyek téged bölccsé tudnak tenni az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. 2Ti 3:16 Minden írás, melyet Isten ihletett, hasznos is a tanításra, feddésre, megjobbításra, igazságban való nevelésre; 2Ti 3:17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészülve. 2Ti 4:1 Kényszerítlek tehát én az Isten előtt és az Úr Jézus Krisztus előtt, aki eljövendő ítélni eleveneket és holtakat, az ő visszajövetelére és az ő országára: 2Ti 4:2 prédikáld az igét, rajta légy alkalommal, alkalom nélkül, feddj, dorgálj, ints, teljes tÚrelemmel és tanítással. 2Ti 4:3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, 2Ti 4:4 és az igazságtól elfordítják fülüket, de a mesékhez odafordulnak. 2Ti 4:5 De te légy józan mindenben, tűrd a szenvedéseket, evangélista munkát végezz, a te szolgálatodat teljesen betöltsd. 2Ti 4:6 Mert az én vérem immár kiontatik mint italáldozat, és az én elköltözésem ideje elérkezett. 2Ti 4:7 Ama nemes harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, 2Ti 4:8 végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megad nekem az Úr ama napon, az igaz bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak, akik szeretik az ő visszajövetelét. 2Ti 4:9 Igyekezzél hozzám jönni hamar. 2Ti 4:10 Mert Démász engem elhagyott, mert a jelenvaló világot szereti, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz Galáciába, Titusz Dalmáciába; 2Ti 4:11 egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé és hozd magaddal; mert nekem hasznos a szolgálatra. 2Ti 4:12 Tikhikuszt pedig elküldtem Efézusba. 2Ti 4:13 Köpönyegemet, melyet Tróászban hagytam Kárpusznál, hozd el, mikor jössz, és a könyveket, kiváltképpen a hártyákat. 2Ti 4:14 A rézműves Alexander sok rosszat tanúsított irántam; fizessen meg neki az Úr az ő cselekedetei szerint. 2Ti 4:15 Akit te is kísérj szemmel; mert igen ellene állott a mi beszédeinknek. 2Ti 4:16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, hanem mindnyájan elhagytak engem; ne számíttassék be nekik; 2Ti 4:17 de az Úr mellettem állott, és megerősített engem, hogy általam a prédikáció teljességre jusson, hogy hallja meg minden nép; és megszabadultam az oroszlánnak szájából. 2Ti 4:18 És megszabadít engem az Úr a gonosznak minden tettétől, és megtart az ő mennyei országára; dicsőség őneki mindörökkön örökké. Ámen. 2Ti 4:19 Üdvözöld Priszkát és Ákvilát, és az Onésziforusz házanépét. 2Ti 4:20 Erásztusz Korinthusban maradt, Trofimuszt pedig Milétuszban hagytam betegen. 2Ti 4:21 Igyekezzél eljönni a tél előtt. Üdvözöl téged Eubúlusz, Pudensz, Línusz, Klaudia, és az atyafiak mind. 2Ti 4:22 Az Úr Jézus Krisztus a te lelkeddel! Kegyelem veletek! Ámen. Tit 1:1 Pál, Istennek szolgája, Jézus Krisztusnak pedig Isten választottainak hitéért és kegyesség szerint való igazság megismeréséért rendelt apostola, Tit 1:2 az örök élet reménységének alapján, melyet megígért az igaz Isten örök időknek előtte, Tit 1:3 megjelentette pedig az ő beszédét rendelt idejében az igehirdetésben, mely reám bízatott a mi megtartó Istenünk parancsolata szerint: Titusznak, a közös hitben igaz fiamnak. Tit 1:4 Kegyelem, irgalmasság és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól. Tit 1:5 Azért hagytalak téged Krétában, hogy a hátralevő dolgokat hozd rendbe, és állíts városonként presbitereket úgy, amint én meghagytam neked: Tit 1:6 ha valaki feddhetetlen, egy feleségű férfi és hívő, nem kicsapongással vádolt vagy engedetlen gyermekei vannak. Tit 1:7 Mert a püspöknek feddhetetlennek kell lenni, mint Isten sáfárának; nem akaratosnak, nem haragosnak, nem részegesnek, nem verekedőnek, nem rút nyereség kívánójának, Tit 1:8 hanem vendégszeretőnek, jóra hajlandónak, józannak, igazságosnak, tisztának, önmegtartóztatónak, Tit 1:9 a tanításra való igaz igéhez ragaszkodónak, hogy az egészséges tudomány által képes legyen mind inteni, mind az ellenkezőket meggyőzni. Tit 1:10 Mert vannak sokan engedetlen fecsegők is, ámítók is, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók, Tit 1:11 akiknek száját be kell dugni; mint akik egész családokat forgatnak fel, olyanokat tanítván rút nyereség okáért, amilyeneket nem kellene. Tit 1:12 Azt mondta valaki közülük, az ő tulajdon prófétájuk: A krétabeliek mindig hazudnak, gonosz vadak, rest hasak. Tit 1:13 Ez a tanúvallomás igaz; annakokáért fedd őket szigorúan, hogy a hitben épek legyenek, Tit 1:14 és ne figyeljenek zsidó mesékre és az igazságtól elfordult emberek parancsolataira. Tit 1:15 Minden tiszta a tisztáknak; a megfertőztetetteknek és hitetleneknek pedig semmi sem tiszta, hanem azoknak meg van fertőztetve mind elméjük, mind lelkiismeretük. Tit 1:16 Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel megtagadják, mivel utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre megbízhatatlanok. Tit 2:1 Te pedig azokat beszéld, melyek az egészséges tanításhoz illenek, Tit 2:2 hogy az öregemberek mértékletesek legyenek, tisztességesek, józanok, a hitben, a szeretetben, a tÚrelemben épek. Tit 2:3 Az öregasszonyok hasonlóképpen szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem rágalmazók, nem sok bor rabjai, jóra tanítók, Tit 2:4 hogy eszükre adják a fiatalasszonyoknak, hogy férjszeretők legyenek, gyermekszeretők, Tit 2:5 józanok, tiszták, otthonülők, jók, saját férjeiknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék. Tit 2:6 Az ifjakat hasonlóképpen intsd, hogy legyenek józanok, Tit 2:7 mindenben magadat adván példaképül a jó cselekedetekre; a tanításban épséget, tisztességet mutass, Tit 2:8 egészséges, feddhetetlen beszédet, hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi rosszat nem tudván rólatok mondani. Tit 2:9 A szolgákat intsd, hogy saját uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvükre legyenek, ne feleseljenek, Tit 2:10 ne lopjanak, hanem teljes jó hűséget tanúsítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tanítását ékesítsék mindenben. Tit 2:11 Mert megjelent az Isten kegyelme, mely minden emberre üdvösséges, Tit 2:12 mert arra nevel minket, hogy megtagadván az istentelenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazán és kegyesen éljünk e jelenvaló világban, Tit 2:13 várván a boldog reménységet, és a nagy Isten és a mi megtartó Jézus Krisztusunk dicsőségének megjelenését, Tit 2:14 aki önmagát adta érettünk, hogy megváltson minket minden bűnösségből, és tisztítson magának egy kiválasztott népet, jó cselekedetekért buzgót. Tit 2:15 Ezeket beszéld, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen. Tit 3:1 Emlékeztesd őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak rendeljék magukat alá, engedelmeskedjenek, minden jó cselekedetre készek legyenek, Tit 3:2 senkit ne szidalmazzanak, ne legyenek harcra készek, hanem méltóságosak, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt. Tit 3:3 Mert egykor mi is esztelenek voltunk, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöletre méltók, egymást gyűlölők. Tit 3:4 De mikor a mi megtartó Istenünknek jósága és emberszeretete megjelent, Tit 3:5 megtartott minket, nem igazságban való cselekedetekből, melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából, az újjászületés fÚrdője és a Szentlélek megújítása által, Tit 3:6 akit kitöltött ránk gazdagon a mi megtartó Jézus Krisztusunk által, Tit 3:7 hogy az ő kegyelméből megigazulván, reménybeli örökösei legyünk az örök életnek. Tit 3:8 Igaz beszéd ez; és ezekről akarom, hogy erős bizonyságot tégy, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elöljárni azok, akik hívőkké lettek Istenben; mert azok a jók és hasznosak az embereknek. Tit 3:9 Ellenben a bolond vitatkozásokat, nemzetségtáblázatokat, civódásokat és törvényharcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Tit 3:10 Az olyan embert, aki szakadást szít, első vagy második intés után utasítsd vissza, Tit 3:11 tudván, hogy fonák ember az ilyen, és úgy vétkezik, hogy maga ítéli el magát. Tit 3:12 Mikor hozzád küldöm Artemászt vagy Tikhikuszt, siess hozzám jönni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott telelek. Tit 3:13 Zénászt, a törvénytudót, és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben fogyatkozásuk ne legyen. Tit 3:14 De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl a sÚrgős szükségekre, hogy ne legyenek gyümölcstelenek. Tit 3:15 Üdvözölnek téged a velem valók mind. Üdvözöld azokat, akik minket szeretnek hitben. A kegyelem mindnyájatokkal. Ámen. Phm 1:1 Pál, Krisztus Jézus foglya és Timótheus testvér a szeretett Filémonnak, a mi munkatársunknak, Phm 1:2 és a kedves Appiának és Arkhippusznak, a mi bajtársunknak és a te házadban való gyülekezetnek, Phm 1:3 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Phm 1:4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, mikor megemlékezem rólad imáimban, Phm 1:5 hallván a te szeretetedet és hitedet, mellyel vagy az Úr Jézus iránt és minden szentekhez, Phm 1:6 és kérem, hogy a te hitednek közössége munkás legyen mindannak a jónak a megismerésében, ami bennetek van a Krisztusra nézve. Phm 1:7 Mert nagy örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, mivel a szentek szíve megvidámíttatott általad, atyámfia. Phm 1:8 Ezért, bár Krisztusban nagy bátorságom van neked megparancsolni, ami illik, Phm 1:9 a szeretetért inkább kérlek: ilyen lévén, mint Pál, az öreg, most pedig a Jézus Krisztusnak foglya is, Phm 1:10 kérlek téged az én fiamért, kit az én fogságomban szültem, Onézimuszért, Phm 1:11 ki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked és nekem nagyon hasznos. Phm 1:12 Kit visszaküldtem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz. Phm 1:13 Kit én meg akartam volna magamnál tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért való fogságban; Phm 1:14 de a te elhatározásod nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy ne legyen a te jóságod mintegy kényszerítésből való, hanem szabad akarat szerint. Phm 1:15 Mert talán azért távozott el egy időre, hogy mint örökkévalót kapd őt vissza; Phm 1:16 nem úgy immár, mint szolgát, hanem nagyobbat szolgánál, mint szeretett testvért, kiváltképpen nekem, de mennyivel inkább neked, mind testben, mind az Úrban? Phm 1:17 Ha tehát engem társadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engem. Phm 1:18 Ha pedig valamivel megkárosított téged vagy tartozik, azt nekem számítsd be; Phm 1:19 én, Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem; hogy azt ne mondjam neked, hogy ezen felül magaddal is nekem tartozol. Phm 1:20 Igen, atyámfia, én szeretnék neked örülni az Úrban; vidámítsd meg szívemet az Úrban. Phm 1:21 Bízva engedelmességedben írtam neked, tudván, hogy amit mondok, annál többet is teszel. Phm 1:22 Egyszersmind pedig készíts is nekem szállást; mert remélem, hogy imáitok által nektek fogok ajándékoztatni. Phm 1:23 Üdvözölnek téged Epafrász, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban, Phm 1:24 Márk, Arisztárkhusz, Démász, Lukács, az én munkatársaim. Phm 1:25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel. Ámen. Heb 1:1 Minekutána az Isten sok rendben és sokképpen beszélt hajdan az atyáknak a próféták által, ezekben az utolsó napokban beszélt hozzánk a Fiúban, Heb 1:2 kit mindennek örökösévé tett, ki által a világot is teremtette. Heb 1:3 Ki mivel az ő dicsőségének visszatükröződése és az ő lényegének kimetszett bélyege, ki a mindenséget is hatalmának szavával hordozza, mikor önmaga által tisztulást szerzett a mi bűneinkért, a Felségnek jobbjára ült a magasságban, Heb 1:4 és annyival méltóságosabb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Heb 1:5 Mert kinek mondta valaha az angyalok közül: Én fiam vagy te, én ma szültelek téged? és ismét: Én leszek neki Atyja, és ő lesz nekem fiam? Heb 1:6 Mikor pedig majd másodszor bevezeti az elsőszülöttet a világba, arról ezt mondja: És imádják őt Istennek minden angyalai. Heb 1:7 Az angyalokról pedig ezt mondja: Ki az ő angyalait szelekké teszi, és az ő szolgáit tűznek lángjává. Heb 1:8 Ellenben a Fiúról: A te királyi széked, oh Isten, mindörökkön örökké áll; igazságnak pálcája a te királyságod pálcája. Heb 1:9 Igazságosságot szerettél és hamisságot gyűlöltél; azért kent fel téged az Isten, a te Istened örömnek olajával társaid felett. Heb 1:10 És: Te fundáltad, Uram, kezdetben a földet, és a te kezeidnek művei az egek. Heb 1:11 Azok elvesznek, de te megmaradsz; és mind megavulnak, mint a ruha; Heb 1:12 és mint egy köpönyeget összegöngyölted őket és elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. Heb 1:13 Melyik angyalnak mondta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen teszem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul? Heb 1:14 Avagy nem szolgáló lelkek-e mindnyájan, akik szolgálatra küldetnek ki azokért, akik az üdvösségnek örökösei lesznek? Heb 2:1 Ezért felette igen figyelnünk kell nekünk a mondottakra, nehogy talán elsuhanjunk mellettük. Heb 2:2 Mert ha az angyalok által közölt beszéd érvényes lett, úgy, hogy minden áthágás és engedetlenség jog szerint elvette büntetését, Heb 2:3 mimódon menekülünk meg mi, ha ily nagy üdvösséget figyelmen kívül hagyunk? Melyet, miután azzal vette kezdetét, hogy az Úr hirdette, azok, akik hallgatták, számunkra megerősítették, Heb 2:4 úgy, hogy az Isten bizonyságot tett mellettük jelekkel és csodákkal, és különféle erőkkel, és a Szentléleknek az ő akarata szerint való közléseivel. Heb 2:5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, melyről beszélünk; Heb 2:6 hanem bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Mi az ember, hogy megemlékezel róla; vagy az embernek fia, hogy meglátogatod? Heb 2:7 Kisebbé tetted őt egy kis időre az angyaloknál; dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt, és kezed művein úrrá tetted őt; Heb 2:8 mindent lábai alá vetettél neki. Azzal ugyanis, hogy mindent alávetett, semmit sem hagyott neki alávetetlenül; de most még nem látjuk, hogy neki minden alá van vetve. Heb 2:9 Hanem azt, aki egy kis időre kisebbé tétetett az angyaloknál, Jézust, látjuk a halál szenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel megkoronázva, hogy Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Heb 2:10 Mert úgy illett, hogy az, aki által van minden, és akiért van minden, mikor sok fiat visz dicsőségbe, az ő üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé. Heb 2:11 Mert a megszentelő is, a megszentelendők is mindnyájan egyből valók; mely okból nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, Heb 2:12 ekképpen: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dicséretet zengek neked. Heb 2:13 És ismét: Én az én bizodalmamat őbenne vetem, és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, kiket adott nekem az Isten. Heb 2:14 Miután tehát a gyermekek test és vér részesei, ő is hasonló módon részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinél a halál ereje van, azaz az ördögöt, Heb 2:15 és megszabadítsa azokat, akik a halálfélelem miatt egész életükön át szolgaság alá voltak vetve. Heb 2:16 Mert bizonyára nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám magvát karolja fel. Heb 2:17 Ezért kellett minden tekintetben testvéreihez hasonlóvá lennie, hogy könyörülő legyen és az Istent illető dolgokban hű főpap a nép bűneinek kiengesztelésére. Heb 2:18 Mert amennyiben maga szenvedett, megkísértetvén, tud a kísértésben levőkön segíteni. Heb 3:1 Amiért is, szent atyafiak, mennyei elhívás részesei, figyelmezzetek arra a küldöttre és főpapra, akit mi vallunk, Krisztus Jézusra; Heb 3:2 ki hű ahhoz, aki őt rendelte, mint Mózes is az ő egész házában. Heb 3:3 Mert ez nagyobb dicsőségre tétetett méltóvá Mózesnél, amennyiben nagyobb tisztessége van a háznál annak, aki készítette azt. Heb 3:4 Mert minden házat készít valaki; de aki mindent elkészít, az Isten az. Heb 3:5 És Mózes az ő egész házában volt hű, mint szolga, a prédikálandó dolgok bizonyságára; Heb 3:6 ellenben Krisztus a maga háza felett. Kinek háza mi vagyunk, ha ugyan a bizodalmat és a reménységgel való dicsekedést mindvégig erősen megtartjuk. Heb 3:7 Azért (mint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, Heb 3:8 meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor a kísértés napján a pusztába, Heb 3:9 hol megkísértettek engem a ti atyáitok, megpróbáltak engem, noha látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig. Heb 3:10 Ezért megharagudtam arra a nemzedékre, és azt mondtam: Mindig tévelyegnek szívükben. De ők nem ismerték meg az én útaimat, Heb 3:11 úgyhogy megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba); Heb 3:12 meglássátok, atyámfiai, hogy valamiképp ne legyen köztetek valakiben hitetlenségnek gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől; Heb 3:13 hanem intsétek egymást minden nap, míg a ma tart, hogy meg ne keményíttessék valaki közületek a bűn csalárdsága által. Heb 3:14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk, Heb 3:15 míg ezt mondják: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveiteket, mint az elkeseredéskor. Heb 3:16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik kijöttek Egyiptomból Mózes által? Heb 3:17 Kikre haragudott pedig negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vétkeztek, kiknek testei elhullottak a pusztában? Heb 3:18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Heb 3:19 És látjuk, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt. Heb 4:1 Nagyon óvakodjunk tehát attól, hogy bár hátravan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek azt higgye, hogy ő kimaradt. Heb 4:2 Hiszen mi is vettük az örömhírt, mint azok; de azoknak nem használt a hallott ige, mert nem nőtt össze hit által a hallgatókkal. Heb 4:3 Hanem mi, akik hívőkké lettünk, bemegyünk a nyugodalomba, úgy, amint mondotta: Megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba; noha munkái a világ megalapításakor megtörténtek. Heb 4:4 Mert így szólt valahol a hetedik napról: És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkájától; Heb 4:5 itt meg viszont: nem mennek be az én nyugodalmamba. Heb 4:6 Mivel tehát hátravan, hogy valakik bemenjenek abba, és akikhez először szólt az örömhír, azok nem mentek be engedetlenségből, Heb 4:7 ismét határoz egy napot, „mát, mint Dávidban mondja, annyi idő múlva; mint az imént mondatott: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveiteket. Heb 4:8 Bizonyára, ha Józsué nyugodalomba helyezte volna őket, nem szólt volna ezek után más napról: Heb 4:9 eszerint hátravan egy szombati ünnep az Isten népének. Heb 4:10 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az is megnyugodott az ő cselekedeteitől, mint Isten a magáéitól. Heb 4:11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki az engedetlenségnek ugyanabba a példájába ne essék. Heb 4:12 Mert az Isten igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a lélek és szellem, ízek és velők megosztásáig, és megítéli a szív gondolatait és indulatait; Heb 4:13 és nincs oly teremtmény, mely nyilvánvaló ne volna őelőtte; sőt minden meztelen és leplezetlen annak szemei előtt, akivel nekünk dolgunk van. Heb 4:14 Mivelhogy tehát nagy főpapunk van, ki az egeket általhatotta, Jézus, az Istennek fia, tartsuk meg e vallástételt. Heb 4:15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna velünk érezni gyengeségeinkben, hanem olyan, aki mindenben megkísértetett hasonlatosképpen, a bűnt kivéve. Heb 4:16 Járuljunk tehát bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül. Heb 5:1 Mert minden főpap, aki emberek közül vétetvén emberekért állíttatik be az Isten előtt való dolgokra, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, Heb 5:2 elnézéssel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mivel ő maga is gyarlóságokkal van körülvéve; Heb 5:3 ezért köteles is, mint a népért, úgy önmagáért is bűnért való áldozatot bemutatni. Heb 5:4 És nem veszi önmagától bárki ezt a tisztességet, hanem akit az Isten elhív, miképpen Áront is. Heb 5:5 Így Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpappá lett, hanem az, aki azt mondta neki: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged. Heb 5:6 Mint másutt is mondja: Te örökkévaló pap vagy Melkisédek rendje szerint. Heb 5:7 Aki az ő testének napjaiban, mikor nagy kiáltással és könyörgéssel való könyörgéseket és imádkozásokat vitt az elé, akinek van hatalma megszabadítani a halálból, és istenfélelménél fogva meghallgattatott, Heb 5:8 jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet. Heb 5:9 És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik neki engedelmeskednek; Heb 5:10 és Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak neveztetett. Heb 5:11 Kiről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, mivelhogy restekké lettetek a hallásban. Heb 5:12 Hiszen bár az időkhöz képest tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy valaki az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson benneteket; és olyanokká lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény ételre. Heb 5:13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazság beszédében, mert kisded. Heb 5:14 A teljeskorúaknak pedig a szilárd étel való, akiknek érzékei a szokás által be vannak gyakorolva a jó és rossz megkülönböztetésére. Heb 6:1 Ezért elhagyván a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk a tökéletességre; és ne vessünk újból alapot a holt cselekedetekből való megtéréssel, és az Istenben való hittel, Heb 6:2 keresztségekről szóló tanítással, kézrátétellel, halottak feltámadásával és az örök ítélettel. Heb 6:3 Ezt meg is tesszük, ha az Isten megengedi. Heb 6:4 Mert lehetetlen, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részesei lettek a Szentléleknek, Heb 6:5 és megízlelték Istennek jó beszédét és a jövendő világ erőit, Heb 6:6 és elesnek, ismét megújuljanak megtérésre, újból megfeszítvén önmaguknak az Isten Fiát, és kipellengérezvén. Heb 6:7 Mert a föld, mely a gyakorta rászállott esőt beissza, és azoknak alkalmas növényt terem, akikért műveltetik is, áldást vesz az Istentől; Heb 6:8 de amelyik tövist és bojtorjánt terem, az megbízhatatlan és átokhoz van közel, melynek vége megégetés. Heb 6:9 Felőletek azonban, szeretteim, jobb és az üdvösséghez közel való dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így beszélünk is. Heb 6:10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtse a ti cselekedeteteket, és annak a szeretetnek fáradozását, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Heb 6:11 Kívánjuk pedig, hogy közületek minden egyes ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménységnek teljes bizonyossága iránt mindvégig; Heb 6:12 hogy ne legyetek restek, hanem utánzói azoknak, akik hit és hosszútűrés által öröklik az ígéreteket. Heb 6:13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy senkire nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött, Heb 6:14 mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítlak téged. Heb 6:15 Így várt ő aztán tÚrelmesen és nyerte meg az ígéretet. Heb 6:16 Mert az emberek a nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellentmondáson túl való megerősítésre szolgál az eskü. Heb 6:17 Minélfogva az Isten bővebben meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő tanácsának változhatatlanságát, esküvel lépett közbe, Heb 6:18 hogy két megváltozhatatlan tény által, melyekben lehetetlen dolog, hogy az Isten hazudjék, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik abban találtunk menedéket, hogy ragaszkodjunk az előttünk levő reménységhez. Heb 6:19 Mely a mi lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya, mely beljebb hatol a kárpitnál, Heb 6:20 ahova útnyitóul bement érettünk Jézus, ki Melkisédek rendje szerint örökkévaló főpappá lett. Heb 7:1 Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a magasságos Istennek papja, ki Ábrahámnak eleibe ment, mikor a királyok leverésétől visszatérőben volt, és megáldotta őt. Heb 7:2 Kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből, aki ha megmagyarázzuk, először igazság királya, de aztán Sálem királya is, azaz békesség királya, Heb 7:3 atya nélkül, anya nélkül, családfa nélkül, sem napjainak kezdete, sem életének vége nem lévén, hanem hasonló lévén az Isten Fiához, pap marad mindörökké. Heb 7:4 Nézzétek pedig meg, mekkora ember ez, akinek tizedet is adott Ábrahám a zsákmányból, a pátriárka! Heb 7:5 És azoknak ugyan, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatuk van, hogy tizedet vegyenek a néptől a törvény szerint, azaz a saját testvéreiktől, noha Ábrahám ágyékából származtak; Heb 7:6 de Ábrahámtól az vett tizedet, aki nem tőlük származtatta le magát, és azt áldotta meg, akiéi az ígéretek voltak. Heb 7:7 Pedig minden ellentmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. Heb 7:8 És itt halandó emberek szednek tizedet; ott pedig az, akinek bizonysága van, hogy él. Heb 7:9 És Ábrahámon keresztül úgyszólván a tizedszedő Lévi is megfizette a tizedet; Heb 7:10 mert atyjának ágyékában volt, mikor annak eleibe ment Melkisédek. Heb 7:11 Ha mármost a lévitai papság által tökéletesség lett volna (mert a nép ez alatt vettetett törvény alá), mi szükség lett volna még egy másféle papot felállítani „Melkisédek rendje szerint”, és nem „Áron rendje szerint” nevezni? Heb 7:12 Mert a papság megváltozásával szükségképpen törvényváltozás is jár. Heb 7:13 Mert akiről ezek mondatnak, más törzshöz tartozott, amelyből senki sem szolgált az oltárnak. Heb 7:14 Mert nyilvánvaló, hogy Júdából támadt a mi Urunk, mely törzsre vonatkozólag semmit sem beszélt Mózes a papságról. Heb 7:15 És még sokkal inkább világos, ha Melkisédek hasonlatossága szerint egy másféle pap állíttatik fel, Heb 7:16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett, hanem halhatatlan életnek erejéből. Heb 7:17 Mert így tesz bizonyságot: Te örökkévaló pap vagy Melkisédek rendje szerint. Heb 7:18 Mert egy régebbi parancsolat ugyan megfosztatik érvényétől gyengesége és használhatatlansága miatt Heb 7:19 (a törvény valóban semmi tökéleteset nem csinált), de bevezettetik egy jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez. Heb 7:20 És amennyiben nem eskü nélkül lett pap (mert azok eskü nélkül lettek papokká, Heb 7:21 az pedig esküvel, az által, aki azt mondta neki: Megesküdt az Úr, és nem bánja meg. Te vagy örökkévaló pap Melkisédek rendje szerint); Heb 7:22 annyival inkább egy jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus. Heb 7:23 És azok többen lettek papokká, mivelhogy a halál megakadályozta, hogy hivatalukban megmaradjanak; Heb 7:24 ennek pedig, mivelhogy örökké megmarad, másra át nem menő papsága van. Heb 7:25 Ennélfogva teljességgel meg is tudja tartani azokat, akik őáltala járulnak az Istenhez, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon érettük. Heb 7:26 Mert ilyen főpap illett hozzánk, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, és az egeknél magasabban levő; Heb 7:27 kinek nincs szüksége naponként, mint a főpapoknak, hogy először a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a nép bűneiért; mert azt egyszer s mindenkorra elvégezte, mikor önmagát áldozatul vitte. Heb 7:28 Mert a törvény embereket állít be főpapokul, akiknek gyarlóságuk van; az eskü szava pedig, mely a törvény után lett, a Fiút, aki örökre tökéletes. Heb 8:1 A fődolog pedig a mondottakban az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennybeli Felség királyi székének jobbjára ült, Heb 8:2 mint a szentélynek szolgája és az igazi szentsátoré, melyet az Úr szegezett fel és nem ember. Heb 8:3 Mert minden főpap ajándékok és áldozatok vitelére rendeltetik; minélfogva szükséges, hogy ennek is legyen mit áldozatul vinni. Heb 8:4 Természetesen ha földön volna, még pap sem volna, meglévén a papok, akik bemutatják a törvény szerint az áldozatokat, Heb 8:5 úgymint kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, miképpen az isteni szó mondta Mózesnek, mikor a sátort el akarta készíteni: Meglásd, hogy mindent a szerint a minta szerint csinálj, mely mutattatott neked a hegyen; Heb 8:6 de most annyival kiválóbb papi szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek a közvetítője is, mely jobb ígéretek alapján köttetett. Heb 8:7 Mert ha az az első kifogástalan lett volna, másodiknak nem kerestetett volna hely. Heb 8:8 Mert dorgálván őket, azt mondja: Íme napok jönnek, azt mondja az Úr, és kötök az Izráel házával és Júda házával új szövetséget; Heb 8:9 nem olyan szövetséget, amilyent kötöttem az ő atyáikkal azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földéről; most ők nem maradtak meg az én szövetségemben, és én nem gondoltam velük, azt mondja az Úr; Heb 8:10 mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával ezek után a napok után, mondja az Úr, hogy adom az én törvényeimet az ő elméjükbe, és az ő szíveikbe beírom azokat; és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem. Heb 8:11 És nem tanítja ki-ki az ő felebarátját és ki-ki az ő testvérét, ezt mondva: Ismerd meg az Urat; mert mindenki ismerni fog engem köztük, kicsinytől nagyig; Heb 8:12 mert kegyelmes leszek az ő álnokságaiknak, és az ő bűneikről és az ő vétkeikről meg nem emlékezem többé. Heb 8:13 Mikor újat mondott, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhed, közel van ahhoz, hogy semmivé legyen. Heb 9:1 Megvolt természetesen az első sátornak is istentiszteleti rendtartása és a földi szenthelye. Heb 9:2 Mert egy sátort rendeztek be, az elsőt, melyben volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek; ez neveztetik szenthelynek. Heb 9:3 A második kárpiton belül pedig egy sátort, mely szentek szentjének neveztetik, Heb 9:4 ehhez tartozik egy arany füstölő oltár, és a szövetség ládája, mindenfelől arannyal borítva, benne egy aranykorsó a mannával és az Áron kivirágzott vesszeje, és a szövetség táblái, Heb 9:5 felette pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva az engesztelő táblát; melyekről most nem beszélhetünk részletesen. Heb 9:6 Miután pedig ezek így berendeztettek, az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok, kik az istentiszteleteket végzik; Heb 9:7 de a másodikba csak a főpap egyszer egy évben, nem vér nélkül, melyet áldozatul visz önmagáért és a nép bűneiért; Heb 9:8 azt jelenti ezzel a Szentlélek, hogy még nem lett nyilvánossá a szentély útja, míg az első sátor még fennáll, Heb 9:9 amely példázat a jelen időre, amelyben olyan ajándékokat és áldozatokat visznek, amelyek lelkiismeretében nem tehetik tökéletessé az áldozót, Heb 9:10 mert ételek, italok, különböző mosódások és testi rendszabályok mellett csak a helyes elrendezés idejéig vannak elrendelve. Heb 9:11 Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja megjelenvén, a nagyobb és tökéletesebb sátoron át, mely kézzel van csinálva, azaz nem ebből a teremtésből való, Heb 9:12 és nem bakok és borjúk vére által, hanem a saját vére által bement egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Heb 9:13 Mert ha bikák és bakok vére és a tehén hamva a tisztátlanokra hintve megszentel a testnek tisztaságára, Heb 9:14 mennyivel inkább a Krisztus vére, ki örökkévaló Lélek által önmagát vitte szeplőtelen áldozatul az Istennek, megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek! Heb 9:15 És ezért új testamentum közbenjárója, hogy miután halála az első testamentum alatt elkövetett bűnök váltságára megtörtént, az elhívottak elvegyék az örökkévaló örökségnek ígéretét. Heb 9:16 Mert ahol testamentum van, be kell következni a testamentumtevő halálának; Heb 9:17 mert a testamentum holtak után jogerős, különben pedig, ha él a testamentumtevő, éppen nem érvényes. Heb 9:18 Innét van, hogy az első sem szenteltetett fel vér nélkül. Heb 9:19 Mert miután Mózes a törvény minden parancsolatát kihirdette a népnek, vévén a borjúk és bakok vérét, vízzel, skarlát gyapjúval és izsóppal, mind magát a könyvet, mind az egész népet meghintette, Heb 9:20 és ezt mondta: Ez annak a testamentumnak vére, melyet az Isten számotokra rendelt. [6-8] Heb 9:21 De a sátort és az istentiszteleti eszközöket is mind hasonlóképpen meghintette a vérrel. Heb 9:22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincs bocsánat. Heb 9:23 A mennybeliek ábrázolatainak tehát ezekkel kell megtisztíttatniuk; de maguknak a mennybelieknek ezeknél jobb áldozatokkal. Heb 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe ment be a Krisztus, a valódinak képmásába, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjék az Isten színe előtt érettünk. Heb 9:25 Nem is azért ment be, hogy sokszor feláldozza magát, mint a főpap minden esztendőben bemegy a szentek szentjébe idegen vérrel; Heb 9:26 mert akkor sokszor kellett volna neki szenvedni a világ teremtése óta; így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozata által eltörölje a bűnt. Heb 9:27 És miképpen el van végezve az emberekre, hogy egyszer haljanak meg, azután pedig ítélet; Heb 9:28 úgy a Krisztus egyszer áldoztatott meg sokak bűnének hordozására, és másodszor e bűn nélkül jelenik meg azoknak üdvösségére, akik őt várják. Heb 10:1 Mert a törvény, mivel benne a jövendő jóknak árnyéka van, nem maga a dolgoknak képe, esztendőnként ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket folytonosan visznek, soha sem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat. Heb 10:2 Mert különben megszűntek volna áldozatot vinni, mivelhogy semmi bűn nem nyomta volna többé azok lelkét, akik áldoztak, ha egyszer megtisztultak volna. Heb 10:3 De ezekben bűnökre való emlékezés van esztendőről esztendőre; Heb 10:4 mert lehetetlen, hogy a bikák és kosok vére elvegye a bűnöket. Heb 10:5 Azért mondja a világba való bejövetelekor: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem, Heb 10:6 egészen égőáldozatokat és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Heb 10:7 Akkor azt mondtam: Ímhol jövök én (a könyvtekercsben meg van írva rólam), hogy cselekedjem, óh Isten, a te akaratodat. Heb 10:8 Miután fentebb azt mondta: Áldozatot és ajándékot, és egészen égőáldozatokat és bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket pedig a törvény szerint visznek, Heb 10:9 akkor mondja ezt: Ímhol jövök én, hogy cselekedjem, oh Isten, a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy felállítsa a másodikat. Heb 10:10 Amely akarat alapján vagyunk megszentelve a Jézus Krisztus testének megáldozása által egyszer s mindenkorra. Heb 10:11 És minden pap feláll naponként szolgálni és ugyanazokat az áldozatokat viszi sokszor, amelyek soha a bűnöket el nem vehetik; Heb 10:12 ez pedig egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre az Isten jobbjára ült, Heb 10:13 végezetül várván, míg az ő ellenségei lábai alá vettetnek zsámolyul. Heb 10:14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette azokat, akik megszenteltetnek. Heb 10:15 Bizonyságot tesz pedig nekünk a Szentlélek is; mert miután előbb így szól: Heb 10:16 Ez az a szövetség, melyet kötök velük ezek után a napok után, azután azt mondja az Úr: Az én törvényeimet adom az ő szívükbe és beírom azokat az ő elméjükbe, Heb 10:17 és az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Heb 10:18 Ahol pedig bűnbocsánat van, nincs többé bűnért való áldozat. Heb 10:19 Miután tehát, atyámfiai, van nekünk szabadságunk a Jézus vére által a szentélybe való bemenetelre, Heb 10:20 melyet új és élő út gyanánt szentelt nekünk a kárpiton, azaz az ő testén keresztül, Heb 10:21 és van nagy papunk az Isten háza felett, Heb 10:22 járuljunk oda igaz szívvel a hitnek teljes bizonyosságában, mint akiknek szíve meg van tisztítva a gonosz lelkiismerettől, Heb 10:23 és teste meg van mosva tiszta vízzel. Tartsuk meg a reménység vallását rendületlenül, mert hű az, aki az ígéretet tette; Heb 10:24 és figyelmezzünk egymásra, hogy indítást kapjunk szeretetre és jó cselekedetekre, Heb 10:25 nem hagyván el a magunk gyülekezetét, mint némelyeknek szokása, hanem bátorítván, annyival is inkább, mert látjátok, hogy az a nap közeledik. Heb 10:26 Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság ismeretének elfogadása után, nincs többé hátra bűnért való áldozat, Heb 10:27 hanem valami rettenetes ítéletvárás, és a tűznek heve, mely meg fogja emészteni az ellenszegülőket. Heb 10:28 Ha valaki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúvallomás alapján irgalom nélkül meghal: Heb 10:29 mennyivel keményebb büntetésre, gondoljátok meg, tartatik méltónak az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, amely által megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelemnek Lelkét meggyalázza? Heb 10:30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek; és ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Heb 10:31 Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. Heb 10:32 Emlékezzetek pedig vissza a korábbi napokra, amelyekben, miután világosságot nyertetek, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki, Heb 10:33 egyfelől úgy, hogy gyalázásokkal és nyomorgatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak benneteket; másfelől pedig úgy, hogy részestársak lettetek azokkal, akik így jártak; Heb 10:34 hiszen az én fogságommal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel vettétek, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van mennyekben. Heb 10:35 Ne vessétek el tehát bizodalmatokat, mint amelynek nagy jutalma van. Heb 10:36 Mert kitartásra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Heb 10:37 Mert még egy nagyon-nagyon kicsi, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Heb 10:38 Az igaz ember pedig hitből él, és: Ha elcsügged, nem gyönyörködik benne az én lelkem. Heb 10:39 De mi nem vagyunk a csüggedés mellett, mely veszedelemre visz, hanem a hit mellett, mely életet szerez. Heb 11:1 A hit pedig olyanokban való bizonyosság, amiket remélünk, olyan dolgokról való meggyőződés, melyeket nem látunk. Heb 11:2 Mert ebben bizonyságok szólnak az elődök mellett. Heb 11:3 Hit által értjük meg, hogy Isten beszéde által készült el a világ, úgy, hogy láthatatlanokból lettek azok, amiket látunk. Heb 11:4 Hit által áldozott Ábel becsesebb áldozattal az Istennek, mint Kain, miáltal azt a bizonyságot vette, hogy ő igaz ember, mivel az Isten az ő áldozata mellett tett bizonyságot; és azáltal beszél még, mikor meghal. Heb 11:5 Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált, és nem találtatott, mert az Isten felvitte őt; mert felvitele előtt bizonyságot nyert, hogy kedves volt az Isten előtt. Heb 11:6 Pedig hit nélkül lehetetlen dolog kedvesnek lenni; mert aki Istenhez járul, annak hinni kell, hogy van Isten, és hogy megfizet azoknak, akik őt keresik. Heb 11:7 Hit által készített Noé, amint isteni intést vett azok felől, amik még nem voltak láthatók, istenfélelemmel egy bárkát házanépének megtartására; ami által elítélte a világot, és a hitből való igazságnak örökösévé lett. Heb 11:8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak, hogy menjen ki arra a helyre, melyet örökségül volt veendő; és kiment, nem tudva, hova megy. Heb 11:9 Hit által települt át az ígéret földére mint idegenbe, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek társörököseivel; Heb 11:10 mert várta azt a várost, amelyiknek fundamentumai vannak, melynek mestere és építője az Isten. Heb 11:11 Hit által maga Sára is erőt nyert magzat foganására, és idejéthaladott életkorban szült, mivelhogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Heb 11:12 Ezért egytől is születtek, éspedig aki halottszámba ment, oly sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján levő föveny, mely megszámlálhatatlan. Heb 11:13 Hitben haltak meg ezek mind, mégpedig úgy, hogy nem vették el az ígéreteket, hanem távolról nézték azokat, és hitték és üdvözölték, és bevallották, hogy idegenek és jövevények a földön. Heb 11:14 Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. Heb 11:15 És ha arra gondoltak volna, amelyikből kijöttek, lett volna idejük visszatérni; Heb 11:16 de így jobbat kívánnak, azaz mennyeit; ezért nem szégyenli őket az Isten, hogy az ő Istenüknek hívassék; mert készített nekik várost. Heb 11:17 Hit által vitte Ábrahám áldozatul Izsákot, mikor próbára tétetett, és az egyszülöttet meg akarta áldozni az, aki az ígéreteket vette, Heb 11:18 akinek az mondatott: Izsákban hívatik neked mag; Heb 11:19 azt tartván, hogy halottaiból is feltámaszthatja az Isten, minélfogva példázatban úgy is nyerte őt vissza. Heb 11:20 Hit által áldotta meg Izsákot, Jákóbot és Ézsaut jövendő tekintetében. Heb 11:21 Hit által áldotta meg Jákóbot, mikor halálán volt, Józsefnek mindenik fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott. Heb 11:22 Hit által emlékezett meg József, mikor halálához közel volt, Izráel fiainak kivonulásáról, és rendelkezett az ő tetemei felől. Heb 11:23 Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig a szülei, mivel látták, hogy szép a gyermek; és nem féltek a király parancsától. Heb 11:24 Hit által tiltakozott Mózes, mikor felnőtt, hogy a faraóleány fiának mondják, Heb 11:25 inkább választván az Isten népével együtt való nyomorgattatást, mint a bűnnek ideig való élvezetét; Heb 11:26 nagyobb gazdagságnak tartván az egyiptombeli kincseknél a Krisztusért való gyalázatot; mert a visszafizetésre tekintett. Heb 11:27 Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert oly erős szívvel volt, mintha látná azt, aki láthatatlan. Heb 11:28 Hit által rendezte a húsvét ünnepet és a vérrel való meghintést, hogy az öldöklő angyal az ő elsőszülötteiket ne illesse. Heb 11:29 Hit által mentek át a Veres-tengeren, mintegy szárazon; amit mikor az egyiptomiak megkíséreltek, elnyelettek. Heb 11:30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, melyeket két napig jártak körül. Heb 11:31 Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt a parázna Ráháb, mivelhogy a kémeket békésen befogadta. Heb 11:32 És mit mondjak még? Mert nem volna elég az idő, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról és Jeftéről, Dávidról és Sámuelről, és a prófétákról; Heb 11:33 kik hit által országokat győztek le, igazságot tettek, ígéreteket nyertek meg, oroszlánok száját dugták be, Heb 11:34 tűz erejét oltották el, kard élétől menekedtek meg, erőtlenségből megerősödtek, háborúban erősekké lettek, idegenek táborait megszalasztották; Heb 11:35 asszonyok feltámadás által halottaikat nyerték vissza. Mások kínpadra vonattak, nem fogadván el a kiszabadítást, hogy jobb feltámadást nyerjenek; Heb 11:36 mások viszont megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, azonfelül még bilincseket és tömlöcöt; Heb 11:37 megköveztettek, szétfűrészeltettek, kínpróbát szenvedtek, karddal levágatván meghaltak; juhok, kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgatva, kínoztatva, Heb 11:38 akikre nem volt méltó a világ, pusztákban, hegyeken, barlangokban és földhasadékokban bolyongtak. Heb 11:39 És ezek mind, bár a hit mellettük tanúskodott, nem kapták meg az ígéretet, Heb 11:40 mivelhogy az Isten reánk nézve valami jobbról gondoskodott, hogy ne nálunk nélkül jussanak tökéletességre. Heb 12:1 Ennélfogva tehát mi is, miután a tanúknak ily nagy fellege vesz körül bennünket, vessünk le mindent, ami terhel, és a bűnt, ami körülvesz, és kitartással fussuk ki az előnkbe tűzött versenyt, Heb 12:2 nézvén a hitnek fejedelmére és elvégezőjére, Jézusra, ki az előtte való öröm helyébe keresztet szenvedett, gyalázattal nem törődve, és az Isten királyi székének jobbjára ült. Heb 12:3 Gondoljatok tudniillik arra, aki ekkora ellenmondást tűrt el a bűnösöktől maga ellen, hogy lelketekben elernyedve ki ne fáradjatok. Heb 12:4 Mert még vérig nem állottatok ellent a bűn ellen való küzdelmetekben; Heb 12:5 és elfelejtkeztetek az intésről, mely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fenyítését, se el ne ernyedj, mikor ő dorgál; Heb 12:6 mert akit szeret az Úr, megfenyíti, megostoroz pedig minden fiút, akit elfogad. Heb 12:7 Mikor fenyítést szenvedtek, az Isten úgy bánik veletek, mint atya; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az atyja? Heb 12:8 Ha pedig fenyítés nélkül vagytok, melyben mindenki részesül, akkor korcsok vagytok és nem fiak. Heb 12:9 Aztán, a mi testi atyáinkat fenyítőinknek tartottuk és tiszteltük; nem sokkal inkább alárendeljük-e magunkat a lelkek atyjának és éljünk? Heb 12:10 Mert azok rövid ideig, az ő tetszésükre fenyítettek; ez pedig hasznunkra, hogy részesei legyünk az ő szentségének. Heb 12:11 Minden fenyítés pedig a jelenre nézve ugyan nem örvendetesnek látszik, hanem szomorúságosnak; de később békességes gyümölcsöt terem azoknak, akik általa gyakorolták magukat, az igazságosságot. Heb 12:12 Azért a leeresztett kezeket és ellankadt térdeket egyenesítsétek ki; Heb 12:13 és: Egyenes nyomokat csináljatok lábaitoknak, hogy a sánta el ne térjen, hanem inkább meggyógyuljon. Heb 12:14 Kövessétek a békességet mindenkivel, és a szentséget, mely nélkül senki sem látja meg az Urat; Heb 12:15 vigyázván, hogy valaki az Isten kegyelmétől el ne maradjon; nehogy a keserűségnek valamely gyökere felnővén megzavarjon, és általa sokan megfertőztessenek; Heb 12:16 nehogy valaki parázna legyen, vagy közönséges, mint Ézsau, aki egy ételen eladta elsőszülöttségét; Heb 12:17 mert tudjátok, hogy ő azután is, mikor az áldást örökölni akarta, megvettetett; mert nem talált helyet a megtérésnek, jóllehet könnyhullatással kereste azt. Heb 12:18 Mert nem járultatok kézzelfogható hegyhez, és égő tűzhöz, sűrű felhőkhöz, sötétséghez és szélvészhez, Heb 12:19 trombitaharsogáshoz és oly szavak hangjához, melyet akik hallottak, kérték, hogy tovább ne legyen szó hozzájuk Heb 12:20 (nem bírták ki ugyanis ezt a parancsot: Ha oktalan állat érinti is a hegyet, megköveztessék, vagy nyíllal lövessék le; Heb 12:21 és oly rettenetes volt a jelenet, hogy Mózes azt mondta: Megijedtem és reszketek); Heb 12:22 hanem járultatok a Sion hegyéhez és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok sok ezreihez, Heb 12:23 a mennyben beírt elsőszülöttek ünnepi gyülekezetéhez és egyházához és a bíróhoz, ki mindeneknek Istene, és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, Heb 12:24 és az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely jobbakat beszél, mint Ábelé. Heb 12:25 Meglássátok, vissza ne utasítsátok azt, aki beszél. Mert ha azok meg nem menekedtek, akik azt utasították vissza, aki a földön hirdetett kijelentést, sokkal kevésbé mi, akik azt utasítjuk vissza, aki a mennyből; Heb 12:26 kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig azt ígéri, mondván: Egyszer még megrázom nem csak a földet, hanem az eget is. Heb 12:27 Ez az „egyszer még” pedig azt jelenti, hogy amik megrendülnek, el fognak változni, mert csinált dolgok, hogy azok maradjanak meg, amik meg nem rendülnek. Heb 12:28 Ezért, mivel rendületlen országot vettünk, legyünk hálásak, ez által szolgáljunk az Istennek neki tetsző módon kegyességgel és istenfélelemmel; Heb 12:29 hiszen a mi Istenünk megemésztő tűz. Heb 13:1 Az atyafiúi szeretet megmaradjon. Heb 13:2 A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek; mert azáltal némelyek tudtukon kívül angyalokat fogadtak szállásokra. Heb 13:3 A foglyokról úgy emlékezzetek meg, mint fogolytársak; azokról, akiket gyötörnek, úgy, mint akik magatok is testben vagytok. Heb 13:4 Tisztelt legyen mindenki előtt a házasság, és a házaságy szeplőtelen; a paráznákat és házasságtörőket pedig megítéli az Úr. Heb 13:5 A pénz szerelmétől ment legyen jellemetek; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta: Nem eresztelek el, sem el nem hagylak téged. Heb 13:6 Úgyhogy bátran mondjuk: Az Úr nekem segítőm, és nem félek; mit tehet nekem ember? Heb 13:7 Emlékezzetek vezetőitekre, akik hirdették nektek az Isten beszédét; kiknek megfigyelvén életük kimenetelét, utánozzátok hitüket. Heb 13:8 Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Heb 13:9 Különféle és idegen tanítók által ne engedjétek magatokat ide-oda vonni; mert jó, hogy a szív kegyelemmel erősíttetik meg, nem ételekkel, melyek nem használtak azoknak, akik azokkal foglalkoztak. Heb 13:10 Van oltárunk, melyről nem szabad enni azoknak, akik a sátornak szolgálnak; Heb 13:11 mert amely állatoknak vérét a bűnökért beviszi a főpap a szentélybe, azoknak testét elégetik a táboron kívül. Heb 13:12 Ezért Jézus is, hogy megszentelje a tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. Heb 13:13 Tehát menjünk ki hozzá a táboron kívül, és hordozzuk az ő gyalázatát. Heb 13:14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Heb 13:15 Őáltala vigyünk tehát dicséretnek áldozatát szüntelen az Istennek, azaz az ő nevéről vallást tévő ajkainknak gyümölcsét. Heb 13:16 A jótékonyságról pedig és adakozásról el ne felejtkezzetek; mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Heb 13:17 Engedelmeskedjetek vezetőiteknek és hallgassatok rájuk; mert ők őrködnek lelkeitek felett mint számadók: hogy örömmel tegyék ezt és ne sóhajtozva; mert az nektek nem használ. Heb 13:18 Imádkozzatok érettünk; mert meg vagyunk győződve, hogy jó lelkiismeretünk van, mert mindenben jól akarunk forgolódni. Heb 13:19 Annál inkább kérlek pedig, hogy ezt tegyétek, hogy hamarabb visszaadassam nektek. Heb 13:20 A békességnek Istene pedig, aki halottaiból kihozta a juhoknak az örök szövetség vére által való nagy pásztorát, a mi Urunk Jézust, Heb 13:21 készítsen el benneteket minden jó cselekedetben az ő akaratának megtételére, azt cselekedvén bennetek, ami őelőtte kedves, Jézus Krisztus által: kinek dicsőség mindörökkön örökké! Ámen. Heb 13:22 Kérlek pedig titeket, atyámfiai, szívleljétek el ezt az intő beszédet; hiszen röviden írtam nektek. Heb 13:23 Legyen tudtotokra, hogy Timótheus atyánkfia megszabadult, kivel, ha hamarosan eljön, meglátogatlak titeket. Heb 13:24 Üdvözöljétek vezetőiteket mind, és a szenteket mind. Üdvözölnek titeket az Olaszországból valók. Heb 13:25 A kegyelem legyen mindnyájatokkal! Ámen. Jam 1:1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, a szórványban élő tizenkét törzsnek, üdvözletemet. Jam 1:2 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Jam 1:3 tudván, hogy hitetek megpróbáltatása kitartást hoz létre. Jam 1:4 A kitartásnak pedig tökéletes munkája legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, semmiben sem fogyatékosak. Jam 1:5 Ha pedig valaki közületek bölcsességnek van híjával, kérjen Istentől, aki mindenkinek ad, egyszerűen, szemrehányás nélkül; és adatik neki. Jam 1:6 De kérje hittel, semmit nem kételkedvén; mert aki kételkedik, hasonlít a tenger habjához, melyet a szél hajt és ide s tova hány. Jam 1:7 Mert ne vélje az az ember, hogy kap valamit az Úrtól. Jam 1:8 Kétlelkű, állhatatlan ember minden útjában. Jam 1:9 Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; Jam 1:10 a gazdag pedig az ő alacsonyságával, mert elmúlik, mint a fű virága. Jam 1:11 Mert felkel a nap az ő hőségével, és kiszárítja a füvet, és annak virága lehull, és ábrázatának szépsége elvész; így hervad el a gazdag ember is az ő útjaiban. Jam 1:12 Boldog ember az, aki kísértést áll ki; mert ha megbízható lesz, elveszi az élet koronáját, melyet az Úr ígér azoknak, akik őt szeretik. Jam 1:13 Senki, mikor kísértetik, ne mondja: Az Istentől kísértetem; mert az Isten gonoszságokkal meg nem kísérthető, ő pedig nem kísért senkit. Jam 1:14 Hanem mindenki úgy kísértetik meg, hogy a saját kívánsága vonja és édesgeti; Jam 1:15 aztán mikor a kívánság fogan, szül bűnt; a bűn pedig mikor véghez megy, szül halált. Jam 1:16 Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai! Jam 1:17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék fölülről való, mely a világosságok Atyjától száll alá, kinél nincs változás vagy váltakozás árnyéka. Jam 1:18 Akarata szerint szült minket igazság beszéde által, hogy néminemű zsengéje legyünk az ő teremtményeinek. Jam 1:19 Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra; Jam 1:20 mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Jam 1:21 Levetvén azért minden szennyet és a sok gonoszságot, szelídséggel vegyétek be a bennszülött igét, mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Jam 1:22 De legyetek cselekvői az igének, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Jam 1:23 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem cselekvője, az hasonlít az olyan emberhez, aki az ő természetes ábrázatát megtekinti egy tükörben; Jam 1:24 mert megtekintette magát és továbbment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. Jam 1:25 De aki beletekint egy tökéletes törvénybe, a szabadságéba, és megmarad mellette, az, mivel nem lett feledékeny hallgató, hanem tényleges cselekvő, az boldog lesz az ő cselekedetében. Jam 1:26 Ha valaki vallásosnak látszik köztetek és nem zabolázza meg a nyelvét, hanem megcsalja a maga szívét, annak hiábavaló a vallásossága. Jam 1:27 Tiszta és szeplőtelen vallásosság az Isten és Atya előtt ez: árvákat és özvegyeket látogatni, mikor nyomorúságban vannak; magát szeplőtlenül megtartani a világtól. Jam 2:1 Atyámfiai, ne tartsátok személyválogatásban a mi Urunk Jézus Krisztusnak a dicsőség Urának hitét. Jam 2:2 Mert ha bemegy a ti gyülekezetetekbe egy aranygyűrűs férfi fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény ember is szennyes ruhában, Jam 2:3 és ti arra néztek, akin a fényes ruha van, és azt mondjátok neki: Te ülj le ide szépen; a szegénynek meg azt mondjátok: Te állj ott vagy ülj ide a zsámolyom mögé; Jam 2:4 akkor nem kételkedtetek magatokban, hogy gonosz meggondolású ítélőbírák voltatok? Jam 2:5 Halljátok meg, szeretett atyámfiai: nem az Isten választotta ki ennek a világnak szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik? Jam 2:6 Ti pedig meggyaláztátok a szegényt! Nem a gazdagok hatalmaskodnak rajtatok, és nem ők hurcolnak titeket törvény elé? Jam 2:7 Nem azok káromolják azt a szép nevet, melyről ti neveztettek? Jam 2:8 Ha mindazáltal a királyi törvényt teljesítitek, az írás szerint: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, jól teszitek; Jam 2:9 de ha személyt válogattok, bűnt követtek el, elmarasztaltatván a törvény által, mint annak megrontói. Jam 2:10 Mert aki az egész törvényt megtartja, de egyben megbotlik, valamennyiben vétkes lett. Jam 2:11 Mert aki azt mondta: Ne légy házasságtörő; azt is mondta: Ne ölj. Ha tehát házasságtörő nem leszel, de ölsz, a törvénynek áthágójává lettél. Jam 2:12 Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik a szabadság törvénye által fogtok megítéltetni. Jam 2:13 Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekedett irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélettel szemben. Jam 2:14 Mi haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Vajon megtarthatja azt a hit? Jam 2:15 Ha pedig férfi- vagy nőtestvérek ruha nélkül vannak, és hiányzik nekik a mindennapi eledelük, Jam 2:16 és azt mondja nekik közületek valaki: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól, de amik a testnek szükségesek, azokat nem adjátok meg nekik, mi haszna? Jam 2:17 Így a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt ő magában. Jam 2:18 De mondhatja valaki: Neked hited van, és nekem cselekedeteim vannak; mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én megmutatom neked az én cselekedeteimből az én hitemet. Jam 2:19 Te hiszed, hogy az Isten egy; jól teszed; az ördögök is hiszik, és rettegnek. Jam 2:20 De akarod-e tudni, oh hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meghalt? Jam 2:21 Ábrahám, a mi atyánk nem cselekedetekből igazult meg, mikor Izsákot, az ő fiát felvitte az oltárra? Jam 2:22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit? Jam 2:23 Így teljesedett be az írás, mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságul, és: Isten barátjának neveztetett. Jam 2:24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből? Jam 2:25 Hasonlóképpen pedig a parázna Ráháb is nem cselekedetekből igazult meg, mikor a követeket házába fogadta és más úton bocsátotta el? Jam 2:26 Mert mint a test lélek nélkül halott, úgy a hit is cselekedetek nélkül halott. Jam 3:1 Ne sokan legyetek tanítók, atyámfiai, tudván, hogy mi súlyosabb ítéletet veszünk. Jam 3:2 Mert sok dologban megesünk mindnyájan. Ha valaki szóban meg nem esik, az tökéletes férfi, aki képes az egész testét is zabolán tartani. Jam 3:3 Íme a lovaknak a zabolát a szájukba vetjük, hogy engedelmeskedjenek nekünk, és így az egész testüket vezetjük. Jam 3:4 Íme a hajókat is, noha oly nagyok és kemény szelektől hajtatnak, egy igen kicsi kormányrúd oda vezeti, ahova a kormányosnak kedve tartja. Jam 3:5 Így a nyelv is kicsiny tag, és nagy dolgokkal hányja magát. Íme egy kicsiny tűz mekkora erdőt felgyújt! Jam 3:6 A nyelv is tűz, az álnokság világa. Így van a nyelv a mi tagjaink közé állítva, mely megszeplősíti az egész testet, és meggyújtja a lét kerekét, és meggyullad a gyehennától. Jam 3:7 Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúcsómászóké és tengeri állatoké megszelídíthető, meg is szelídíttetett az emberi természet által; Jam 3:8 de a nyelvet emberek közül senki meg nem szelídítheti; fékezhetetlen gonosz az, telve halálos méreggel. Jam 3:9 Azzal áldjuk az Istent és Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, kik az Isten hasonlatosságára vannak teremtve; Jam 3:10 azon egy szájból származik áldás és átok. Nem így kell ennek lenni, atyámfiai! Jam 3:11 Vajon a forrás azon egy nyílásból ontja-e az édeset és a keserűt? Jam 3:12 Talán teremhet, atyámfiai, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? Így nem adhat semmiféle forrás sós és édes vizet. Jam 3:13 Kicsoda bölcs és értelmes köztetek? Mutassa meg szép életmódjából az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségében. Jam 3:14 Ha pedig keserű irigység és civódás van a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjátok le az igazságot. Jam 3:15 Ez nem az a bölcsesség, mely felülről származott, hanem földi, érzéki, ördögi. Jam 3:16 Mert ahol irigység és civódás van, ott háborúság van és mindenféle hitvány dolog. Jam 3:17 A felülről való bölcsesség pedig először tiszta, azután békés, méltányos, engedelmes, könyörületességgel és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Jam 3:18 Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik a békeszerzők által. Jam 4:1 Honnét vannak háborúk és harcok köztetek? Nem innét a ti élvezetvágyaitokból-e, melyek a ti tagjaitokban hadakoznak? Jam 4:2 Kívántok, és nincs; öltök és irigykedtek, és nem érhetitek el; harcoltok és hadakoztok, de nincs, mivelhogy nem kértek; Jam 4:3 kértek és nem kaptok, mert rosszul kértek, hogy élvezetvágyaitokra költsétek. Jam 4:4 Házasságtörő férfiak és nők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás Istennel való ellenségeskedés? Aki tehát barátja akar lenni a világnak, az ellenségévé teszi magát az Istennek. Jam 4:5 Vagy azt hiszitek, hiába mondja az írás: Féltékenyen kívánja a lelket, melynek bennünk adott lakást? Jam 4:6 De nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja, hogy az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Jam 4:7 Engedjetek tehát az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek; Jam 4:8 közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket, ti kétlelkűek. Jam 4:9 Érezzétek nyomorúságotokat, gyászoljatok és sírjatok; nevetésetek forduljon gyászra, és örömetek szomorúságra. Jam 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket. Jam 4:11 Ne szóljátok meg egymást, atyámfiai: aki megszól egy atyafit, és megítéli atyjafiát, a törvényt szólja meg, és a törvényt ítéli meg, ha pedig a törvényt megítéled, nem megtartója vagy a törvénynek, hanem bírája. Jam 4:12 Egy a törvényadó, az, aki megtarthat és elveszíthet; te ki vagy, hogy mást ítélsz? Jam 4:13 Nosza immár ti, kik ezt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ebbe s ebbe a városba, és ott töltünk egy esztendőt, és üzleteket csinálunk és nyerünk; Jam 4:14 holott nem tudjátok, mi lesz holnap; mert mi a ti életetek? Mert pára, mely egy kis ideig látszik, azután pedig eltűnik. Jam 4:15 Ahelyett ezt kellett volna mondanotok: Ha az Úr akarja, és élünk, akkor ezt vagy azt fogjuk tenni. Jam 4:16 De így dicsekesztek nyegleségetekben; minden ilyen dicsekedés gonosz. Jam 4:17 Aki tehát tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak. Jam 5:1 Nosza immár ti gazdagok, sírjatok jajgatva a rátok jövő nyomorúságokon; Jam 5:2 gazdagságotok elrothadt, ruháitokat megette a moly; Jam 5:3 aranyotokat és ezüstötöket megfogta a rozsda, és azoknak rozsdája bizonyság lesz ellenetek, és emészti húsotokat, mint a tűz; kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Jam 5:4 Íme a munkások bére, akik a ti mezeiteket lekaszálták, amit ti visszatartottatok, kiált; és az aratók kiáltásai a seregek Urának füleibe eljutottak. Jam 5:5 Dobzódtatok e földön és bujálkodtatok; legeltettétek szíveiteket, mint egy áldozatnak napján. Jam 5:6 Elítéltétek, megöltétek az igazat; nem állt ellent nektek. Jam 5:7 Legyetek tehát béketűrők, atyámfiai, az Úr eljöveteléig. Íme a szántóvető ember várja a földnek drága gyümölcsét, de tÚrelemmel vár rá, míg megkapja az őszi és tavaszi esőt. Jam 5:8 Legyetek béketűréssel ti is, erősítsétek meg szíveiteket, mert az Úr eljövetele közel van. Jam 5:9 Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek; íme a bíró az ajtó előtt áll. Jam 5:10 Például vegyétek a szenvedések tűrésében, atyámfiai, és a béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében beszéltek. Jam 5:11 Íme boldogoknak mondjuk a tűrőket; Jóbnak tűrését hallottátok, végét is, amit az Úr adott; látjátok, hogy nagyon könyörületes az Úr és irgalmas. Jam 5:12 Mindenekelőtt pedig, atyámfiai, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se semmi egyéb esküvéssel; hanem legyen a ti igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek. Jam 5:13 Szenved valaki köztetek? Imádkozzék. Jó kedve van valakinek? Zsoltárokat énekeljen. Jam 5:14 Beteg valaki köztetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úr nevében; Jam 5:15 és a hit imája megtartja a beteget, és talpra állítja őt az Úr; és ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Jam 5:16 Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy ereje van egy igaz ember buzgó könyörgésének. Jam 5:17 Illyés ember volt, hozzánk hasonló természetű, és imádkozva imádkozott, hogy ne legyen eső, és nem lett eső a földön három esztendeig és hat hónapig: Jam 5:18 akkor ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld csírába hajtotta gyümölcsét. Jam 5:19 Atyámfiai, ha valaki közületek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Jam 5:20 tudja meg, hogy aki megtérít egy bűnöst az ő tévelygő útjáról, megtartja annak lelkét a haláltól, és bűnöknek sokaságát fedezi el. 1Pe 1:1 Péter, Jézus Krisztus apostola azoknak a pontuszi, galáciai, kappadóciai, ázsiai és bithiniai szórványban élő jövevényeknek, 1Pe 1:2 akik ki vannak választva az Atya Istennek eleve elhatározása szerint a Lélek megszentelésében engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen. 1Pe 1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztussal halottaiból való feltámadása által, 1Pe 1:4 egy romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, mely mennyekben őriztetik számunkra, 1Pe 1:5 kik Isten hatalmával hit által őriztetünk arra az üdvösségre, mely készen van, hogy az utolsó időben megjelenjék. 1Pe 1:6 Mikor majd örvendeztek, bár most, ha úgy kell lenni, egy kis szomorúságot szenvedtek is különféle megpróbáltatások által, 1Pe 1:7 hogy a ti hitetek próbája, mely sokkal becsesebb a veszendő, de a tűz-próbát mégis kiálló aranyénál, dicséretetekre, tisztességetekre és dicsőségetekre találtassék nektek Jézus Krisztus megjelenésekor. 1Pe 1:8 Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most sem látjátok, de hisztek benne, örvendeztek kibeszélhetetlen és dicsőséges örömmel, 1Pe 1:9 mert elértétek hitetek végcélját, lelketek üdvösségét. 1Pe 1:10 Mely üdvösség felől kérdezősködtek és tudakozódtak a próféták, akik a rátok vonatkozó kegyelem felől prófétáltak, 1Pe 1:11 tudakozván, melyik vagy milyen időpontra jelentette ki Krisztusnak bennük levő Lelke, mikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az azok után való dicsőségekről. 1Pe 1:12 Akiknek kijelentetett, hogy nem önmaguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amiket most nektek prédikáltak, akik nektek az evangéliumot hirdették a mennyből kibocsátott Szentlélek által, amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni. 1Pe 1:13 Ezért felövezvén a ti elmétek derekait, józanon, teljesen abba a kegyelembe vessétek reménységeteket, mely nektek Jézus Krisztus kijelentésében adatik. 1Pe 1:14 Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti tudatlanságotokban való régi kívánságaitokhoz, 1Pe 1:15 hanem miképpen hogy szent az, aki titeket elhívott, ti is szentek legyetek minden forgolódásotokban. 1Pe 1:16 Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. 1Pe 1:17 És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel forgolódjatok zsellérségetek idejében. 1Pe 1:18 Tudván, hogy nem romlandó dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg az atyáitoktól rátok szállt hiábavaló életfolytatástól, 1Pe 1:19 hanem Krisztusnak, mint egy hibátlan és szeplőtelen báránynak drága vérén. 1Pe 1:20 Aki ugyan a világ megalapítása előtt el volt rendelve, de az utolsó időkben jelent meg tiértetek, 1Pe 1:21 kik őáltala lettetek Istenben hívőkké, aki őt halottaiból feltámasztotta és dicsőséget adott neki úgy, hogy a ti hitetek Istenben vetett reménység is legyen. 1Pe 1:22 Lelkeiteket megtisztítván az igazság iránt való engedelmességben Lélek által képmutatás nélkül való testvérszeretetre, tiszta szívből egymást igen szeressétek; 1Pe 1:23 mint akik újonnan születtetek, nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból, az élő és örökké megmaradandó Istennek igéje által. 1Pe 1:24 Mert minden test olyan, mint a fű, és minden emberi dicsőség, mint a fű virága. Megszárad a fű, és lehull virága; 1Pe 1:25 de az Úrnak beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, mely nektek prédikáltatott. 1Pe 2:1 Levetvén tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatásokat, irigységeket és mindenféle rágalmazásokat, 1Pe 2:2 mint most született csecsemők, az ige hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy általa növekedjetek, 1Pe 2:3 ha ugyan megízleltétek, milyen jó az Úr. 1Pe 2:4 Akihez ha járultok mint élő kőhöz (ki az emberektől ugyan megvettetett, de Istennél kiválasztott, drága), 1Pe 2:5 ti is mint élő kövek felépíttettek, lelki házzá, szent papsággá, lelki áldozatokat vinni, melyek kedvesek az Istennek Jézus Krisztus által. 1Pe 2:6 Ezért is van benne az Írásban: Íme Sionban egy kiválasztott, drága szegeletkövet teszek le; és aki abban hisz, meg nem szégyenül. 1Pe 2:7 Nektek tehát, kik hisztek, drágaság ez; de a hitetleneknek: A kő, melyet megvetettek az építők, az lett a szegeletnek fejévé, és: Megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; 1Pe 2:8 azoknak, akik hitetlenek lévén megütköznek az igében, amire rendeltettek is. 1Pe 2:9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság; szent nép vagytok, tulajdon nemzet, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott; 1Pe 2:10 kik egykor nemnép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; kik kegyelmet nem nyertek voltatok, most pedig kegyelmet nyertek vagytok. 1Pe 2:11 Szeretteim, kérlek mint zselléreket és jövevényeket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, melyek hadakoznak a lélek ellen; 1Pe 2:12 életeteket a pogányok közt szépen folytatva, hogy amiben rágalmaznak benneteket mint gonosztevőket, mikor megnézik, a jó cselekedetek folytán dicsérjék az Istent a meglátogatásnak napján. 1Pe 2:13 Engedelmesek legyetek tehát minden emberi intézménynek az Úrért; akár királynak, mint felettvalónak; 1Pe 2:14 akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevőknek megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig megdicsérésére. 1Pe 2:15 Mert így van az Isten akarata, hogy jócselekvéssel némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát; 1Pe 2:16 mint szabadok, és nem mint olyanok, akiknél a szabadság a gonoszság takarója, hanem mint Istennek szolgái. 1Pe 2:17 Mindenkit tiszteljetek; az atyafiakat szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek. 1Pe 2:18 Ti szolgák, a ti uraitoknak engedelmesek legyetek teljes félelemmel, nemcsak a jóknak és méltányosoknak, hanem a keményeknek is. 1Pe 2:19 Mert ez a kedves, ha valaki Istenre gondolva hordoz szomorúságokat, igazságtalanul szenvedve. 1Pe 2:20 Mert micsoda dicsőség az, ha elszenveditek, mikor bűnötökért öklöznek? Hanem mikor jó cselekedetért szenvedtek és azt tűritek, ez kedves Istennél. 1Pe 2:21 Mert erre vagytok hivatva, mert Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 1Pe 2:22 aki bűnt nem cselekedett, és álnokság az ő szájában nem találtatott; 1Pe 2:23 aki, mikor szidalmazták, viszont nem szidalmazott, mikor szenvedett, nem fenyegetett, hanem hagyta az igazán ítélőre; 1Pe 2:24 aki a mi bűneinket maga vitte fel az ő testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk; akinek a sebeivel gyógyultatok meg. 1Pe 2:25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok; de most megtértetek a ti lelketek pásztorához és őrizőjéhez. 1Pe 3:1 Hasonlóképpen, ti asszonyok, engedelmesek legyetek a saját férjeiteknek, hogy ha némelyek nem engednek is az igének, feleségük életfolytatása által ige nélkül megnyeressenek, 1Pe 3:2 látván a ti istenfélelemben tiszta életfolytatásotokat. 1Pe 3:3 Kiknek ékességetek ne legyen külső, hajfonogatás, aranyak felrakása vagy öltözékek felvevése; 1Pe 3:4 hanem a szívnek rejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlan ékességében, ami az Isten előtt drága. 1Pe 3:5 Mert így ékesítették egykor magukat a szent asszonyok, akik reménységüket az Istenbe vetették, engedelmeskedvén a saját férjeiknek; 1Pe 3:6 mint Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának híván őt. Kinek ti gyermekeivé lettetek, ha jót cselekesztek és semmiféle ijesztéstől nem féltek. 1Pe 3:7 Ti férfiak, hasonlóképpen, belátással lakjatok együtt, mint gyengébbnek, az asszonyi edénynek tiszteletet adván, mint akik társörökösök is vagytok a kegyelmi életben, hogy ne hiúsuljanak meg imádságaitok. 1Pe 3:8 Végezetre pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, irgalmasok, barátságosak; 1Pe 3:9 nem fizetvén rosszal rosszért, vagy szidalommal szidalomért; hanem ellenkezőleg, áldást mondván, tudva, hogy arra vagytok hivatva, hogy áldást örököljetek. 1Pe 3:10 Mert aki akarja az életet szeretni, és jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne beszéljenek álnokságot. 1Pe 3:11 Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt. 1Pe 3:12 Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és fülei az ő kérésükön; az Úr orcája pedig azokon, akik gonoszt cselekesznek. 1Pe 3:13 És kicsoda az, aki nektek árthat, ha a jónak utánzói lesztek? 1Pe 3:14 De ha igazságért szenvedtek is, boldogok vagytok: tőlük való félelemtől pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; 1Pe 3:15 hanem az Úr Istent szenteljétek meg a ti szíveitekben; és legyetek készek mindig megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménység felől, szelídséggel és félelemmel; 1Pe 3:16 és legyen jó lelkiismeretetek, hogy amiben rágalmaznak benneteket, mint gonosztevőket, szégyenüljenek meg azok, akik szidalmazzák a ti Krisztusban való jó életfolytatásotokat. 1Pe 3:17 Mert jobb jó cselekedetért szenvedni, ha az Isten akarata úgy akarja, mint gonosz cselekedetért. 1Pe 3:18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az igaz a nem igazakért, hogy minket az Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén Lélek szerint, 1Pe 3:19 amelyben elmenvén a börtönben levő lelkeknek is prédikált, 1Pe 3:20 akik engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer megvárta az Isten hosszútűrése a Noé napjaiban, míg a bárka elkészült, melyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által. 1Pe 3:21 Aminek képmásául minket is most a keresztség tart meg (nem a test szenny-letétele, hanem jó lelkiismeretért való folyamodás Istenhez) a Jézus Krisztus feltámadása által, 1Pe 3:22 ki az Istennek jobbján van, miután mennybe ment és alája vettettek angyalok, hatalmasságok és erők. 1Pe 4:1 Mivel tehát Krisztus értünk szenvedett testben, ti is ugyanezen gondolattal fegyverkezzetek fel; mert aki szenvedett testben, megszűnt a bűntől; 1Pe 4:2 hogy többé ne emberek kívánságai, hanem Isten akarata szerint élje le a testben hátra levő időt. 1Pe 4:3 Mert elég nekünk, hogy életünk lefolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván kicsapongásokban, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. 1Pe 4:4 Amiért káromkodva csodálkoznak, hogy ti nem rohantok velük a kicsapongásnak ugyanabba az árjába; 1Pe 4:5 akik számot adnak majd annak, aki készen van ítélni eleveneket és holtakat. 1Pe 4:6 Mert avégre hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltettek ugyan emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben. 1Pe 4:7 Mindennek vége pedig közel van. Legyetek tehát mértékletesek és józanok az imádságokra; 1Pe 4:8 mindenekelőtt pedig az egymáshoz való szeretet buzgó legyen bennetek, mert a szeretet bűnök sokaságát fedezi el; 1Pe 4:9 vendégszeretők legyetek egymáshoz, zúgolódás nélkül. 1Pe 4:10 Ki milyen kegyelemajándékot vett, azzal szolgáljatok egymásnak, mint Isten különféle kegyelemajándékának jó sáfárai. 1Pe 4:11 Ha valaki beszél, mint Isten szavait; ha valaki szolgálatot tesz, mint azzal az erővel, melyet Isten szolgáltat: hogy mindenben az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké. Ámen. 1Pe 4:12 Szeretteim, ne csodálkozzatok azon a tűzön, mely megpróbáltatásul lett rajtatok, mintha valami idegen dolog történnék veletek; 1Pe 4:13 hanem amennyi részt vesztek a Krisztus szenvedéseiben, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendhessetek. 1Pe 4:14 Ha szidalmaznak benneteket Krisztus nevéért, boldogok vagytok; mert a dicsőségnek és az Istennek lelke nyugszik rajtatok; azoknál ugyan káromoltatik, de nálatok dicsőíttetik. 1Pe 4:15 Senki tudniillik közületek úgy ne szenvedjen, mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgában praktikáló; 1Pe 4:16 ha pedig mint keresztyén, ne szégyellje, hanem dicsőítse az Istent ebben a részben. 1Pe 4:17 Mert ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán; ha pedig először rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknál, akik nem engednek az Isten evangéliumának? 1Pe 4:18 És ha az igaz csak alig tarttatik meg, az istentelen és bűnös hova lesz? 1Pe 4:19 Úgyhogy akik szenvednek is Isten akaratából, neki, mint hű teremtőnek ajánlják lelküket jót cselekedvén. 1Pe 5:1 A presbitereket, kik köztetek vannak, kérem én, a presbitertárs és a Krisztus szenvedéseinek tanúja, ki a megjelenendő dicsőségnek is részese vagyok: 1Pe 5:2 legeltessétek Istennek köztetek levő nyáját, gondját viselvén nem kényszerítésből, hanem örömest; nem is rút nyereségvágyból, hanem kész indulattal; 1Pe 5:3 nem is úgy, hogy uralkodjatok gyülekezeteiteken, hanem úgy, hogy példaképei legyetek a nyájnak; 1Pe 5:4 így mikor megjelenik a főpásztor, elveszitek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját. 1Pe 5:5 Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmesek legyetek, az alázatossággal övezvén fel magatokat; mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. 1Pe 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy titeket alkalmas időben felmagasztaljon; 1Pe 5:7 minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok. 1Pe 5:8 Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán széjjeljár, keresvén, kit nyeljen el; 1Pe 5:9 kinek álljatok ellene, erősek lévén a hitben, tudván, hogy a ti atyátokfiain, kik a világon vannak, ugyanezek a szenvedések mennek végbe. 1Pe 5:10 A minden kegyelemnek Istene pedig, aki minket az ő örökkévaló dicsőségére elhívott Krisztus Jézusban, rövid szenvedésetek után ő maga tegyen benneteket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká, állhatatosokká; 1Pe 5:11 övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké! Ámen. 1Pe 5:12 Szilvánusz által, ki nektek, én úgy tartom, hű atyátokfia, röviden írtam, intvén és biztosítván titeket, hogy ez az Istennek igazi kegyelme, amelyben állotok. 1Pe 5:13 Üdvözöl titeket a Babilonban levő, veletek együtt kiválasztott gyülekezet és Márk, az én fiam. 1Pe 5:14 Üdvözöljétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, kik Krisztus Jézusban vagytok. Ámen. 2Pe 1:1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartó Jézus Krisztusunknak igazságában; 2Pe 1:2 kegyelem és békesség bővelkedjék rajtatok az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak megismerése által. 2Pe 1:3 Mivel az ő isteni ereje minket mindennel megajándékozott, ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket dicsősége és hatalmas dolgai által elhívott; 2Pe 1:4 amelyek által igen nagy és drága ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy ezek által isteni természet részeseivé legyetek, kimenekedvén a romlásból, mely a kívánság által van e világon: 2Pe 1:5 éppen ezért tehát teljes igyekezetet fordítván reá, ragasszátok hitetekhez az erényt, az erényhez pedig az ismeretet, 2Pe 1:6 az ismerethez pedig az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatáshoz pedig a kitartást, a kitartáshoz pedig a kegyességet, 2Pe 1:7 a kegyességhez pedig a testvérszeretetet, a testvérszeretethez pedig a szeretetet. 2Pe 1:8 Mert ezek, ha megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket restekké, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. 2Pe 1:9 Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, aki elfelejtkezett az ő régi bűneitől való megtisztulásáról. 2Pe 1:10 Ezért, atyámfiai, annál inkább igyekezzetek a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, soha meg nem ütköztök. 2Pe 1:11 Mert így adatik nektek bőségesen a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak örök országába való bemenetel. 2Pe 1:12 Ezért gondom lesz rá, hogy titeket mindig emlékeztesselek ezekre, noha már tudjátok és a jelenvaló igazságban meg vagytok erősödve. 2Pe 1:13 De igaz dolognak tartom, hogy ameddig ebben a sátorban vagyok, intés által ébresztgesselek titeket; 2Pe 1:14 tudván, hogy hamar meglesz az én sátorom letétele, mint ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nekem. 2Pe 1:15 De azon igyekszem, hogy nektek mindenkor módotokban legyen az én elköltözésem után is ezekről megemlékezni. 2Pe 1:16 Mert nem kiokoskodott mesékből következtetve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem szemtanúi voltunk az ő nagyságának. 2Pe 1:17 Mert mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget vette, hogy hozzá a felséges dicsőségtől ilyen szózat jött: Ez az én szerelmes Fiam, kiben én kedvet leltem, 2Pe 1:18 hát ezt a szózatot mi hallottuk, mikor az égből jött, mert vele együtt voltunk a szent hegyen. 2Pe 1:19 így még erősebb előttünk a prófétai szó, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg a nappal megvilágosodik, és a hajnalcsillag feltámad a ti szíveitekben; 2Pe 1:20 először azt tudván, hogy az Írásnak egy próféciája sem oldható meg a magunk magyarázatával. 2Pe 1:21 Mert soha ember akaratából nem hozatott prófécia, hanem a Szentlélek által vitetve beszéltek az Isten szent emberei. 2Pe 2:1 Voltak pedig hamis próféták is a nép között, mint ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes tévtanokat fognak becsempészni, és mivel az Urat is megtagadják, aki őket megvásárolta, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak. 2Pe 2:2 És sokan fogják követni azoknak romlottságait, akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. 2Pe 2:3 Kik kapzsiságukban költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek számára az ítélet régóta nem tétlen, és az ő romlásuk nem szunnyad. 2Pe 2:4 Mert ha az Isten a bűnbe esett angyaloknak nem kedvezett, hanem a mélységbe lökve a pokol bilincseinek adta át őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; 2Pe 2:5 és a régi világnak nem kedvezett, csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, mikor özönvizet hozott az istentelenek világára; 2Pe 2:6 és Szodoma és Gomora városait elhamvasztván elsüllyedésre ítélte, példává tévén jövőre az istenteleneknek; 2Pe 2:7 és az igaz embert, Lótot, akit a gonosz emberek életfolytatásának bujasága elfárasztott, megszabadította 2Pe 2:8 (mert ez az igaz ember, mivel köztük lakott, látva és hallva gonosz cselekedeteiket, napról napra gyötörte az ő igaz lelkét), 2Pe 2:9 tudja az Úr a kegyeseket a megpróbáltatásból kiszabadítani, a gonoszokat pedig az ítélet napjára a büntetésre fenntartani. 2Pe 2:10 Kiváltképpen pedig azokat, akik tisztátalan kívánsággal test után járnak, és uraságot el nem ismernek; vakmerők, önfejűek, nem rettegnek méltóságokat szidalmazni; 2Pe 2:11 holott angyalok, bár erőre és hatalomra nagyobbak, nem hoznak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. 2Pe 2:12 De ezek, mint oktalan állatok, melyek természettől arra vannak, hogy megfogják és megöljék őket, amiket nem ismernek, azokat káromolván, saját romlottságukban vesznek el, 2Pe 2:13 elvévén gonoszságuk jutalmát. Kik gyönyörűségnek tartják a nappal való dobzódást; mint piszkok és szeplők kéjelegve az ő csalárdságaikban, mikor veletek vendégeskednek. 2Pe 2:14 Kiknek szemei tele vannak házasságtöréssel, és bűnnel telhetetlenek, magukhoz édesgetik a meg nem erősödött lelkeket, szívük kapzsiságban gyakorlott, átok gyermekei. 2Pe 2:15 Akik az egyenes utat elhagyván, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, a Boszór fiának útját, aki a bűn jutalmát 2Pe 2:16 szerette, de a saját bűnének büntetését vette: egy néma igás állat, emberi hangon megszólalva, megakadályozta a próféta esztelenségét. 2Pe 2:17 Ezek víztelen források, szélvésztől hányatott felhők, kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. 2Pe 2:18 Mert hiábavaló nagy szavakat hangoztatva, magukhoz édesgetik testi kívánságokkal, kicsapongásokkal azokat, akik valóban elmenekültek a tévelygésben élőktől, 2Pe 2:19 szabadságot ígérvén nekik, mikor ők maguk a romlottság szolgái; mert akitől valaki legyőzetett, annak rabszolgájává lett. 2Pe 2:20 Mert ha azok, akik a világ fertelmeiből az Úrnak és megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által kimenekedtek, de azokba ismét belekeveredve legyőzetnek, akkor nekik utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél. 2Pe 2:21 Mert jobb lett volna azoknak, ha meg nem ismerték volna az igazság útját, minthogy annak megismerése után forduljanak el a nekik átadott szent parancsolattól. 2Pe 2:22 De ezeken az igaz példabeszéd esett meg: az eb visszatér a saját okádására, és: A megmosódott disznó a sár fertőjébe. 2Pe 3:1 Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok, hogy felkeltsem bennetek emlékeztetés által a tiszta gondolkodást, 2Pe 3:2 hogy megemlékezzetek azokról a beszédekről, melyeket a szent próféták előre mondtak, és a mi parancsolatunkról, kik az Úrnak és Megtartónak apostolai vagyunk, 2Pe 3:3 tudva elsősorban azt, hogy az utolsó időkben csúfolódók támadnak, kik a saját kívánságaik szerint járnak, 2Pe 3:4 és ezt mondják: Hol van az ő visszajövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden azonmód marad a világ kezdetétől fogva. 2Pe 3:5 Készakarva nem tudják ugyanis ezt, hogy egek voltak régóta, és föld, mely vízből és víz által állott össze az Isten szavára, 2Pe 3:6 amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván, elveszett. 2Pe 3:7 A mostani egek pedig és a föld ugyanazon ige által tűz számára vannak eltéve, és ítéletnek és az istentelen emberek elvesztésének napjára tartatnak fenn. 2Pe 3:8 De ezt az egyet ne hagyjátok figyelmen kívül, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. 2Pe 3:9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, mint némelyek késlekedésnek tartják; hanem hosszútűrő irántunk, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. 2Pe 3:10 De eljön az Úrnak napja, mint a tolvaj éjszaka, amelyen az egek nagy csikorgással elmúlnak, az elemek a hőségtől felbomlanak, és a föld és a rajta levő dolgok megégnek. 2Pe 3:11 Miután tehát mindezek felbomlanak, milyeneknek kell nektek lennetek szent életfolytatásban és kegyességben, 2Pe 3:12 akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amiért az egek megégve felbomlanak és az elemek a hőségtől megolvadnak? 2Pe 3:13 De új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazság lakozik. 2Pe 3:14 Ezért, szeretteim, mivel ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy szeplőtleneknek és feddhetetleneknek találtassatok őtőle békességben, 2Pe 3:15 és a mi Urunk hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; miképpen a mi szeretett atyánkfia, Pál is írta nektek a neki adatott bölcsesség szerint, 2Pe 3:16 mint minden levelében is, mikor bennük ezekről beszél. Melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, melyeket a tudatlanok és meg nem erősödöttek elcsavarnak, mint a többi írásokat is, a saját vesztükre. 2Pe 3:17 Ti tehát, szeretteim, ezt előre tudva, őrizkedjetek, hogy a gonoszok tévelygése magával ne ragadjon és ki ne essetek a saját erősségetekből. 2Pe 3:18 Hanem nevekedjetek a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk kegyelmében és ismeretében. Övé a dicsőség mind most, mind az örökkévalóság napján. Ámen. 1Jo 1:1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel tapintottunk, az élet igéjéről 1Jo 1:2 (és az élet megjelent, és láttuk és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek, az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk); 1Jo 1:3 amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen mivelünk; és a mi közösségünk pedig az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal van. 1Jo 1:4 És ezeket írjuk nektek, hogy a ti örömetek teljes legyen. 1Jo 1:5 És ez az üzenet, melyet hallottunk őtőle és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság és semmiféle sötétség nincsen benne. 1Jo 1:6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, hazudunk és nem cselekesszük az igazságot; 1Jo 1:7 de ha a világosságban járunk, mint ő a világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 1Jo 1:8 Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és az igazság nincsen bennünk; 1Jo 1:9 ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy a bűnöket megbocsássa nekünk, és megtisztítson minket minden jogtalanságtól. 1Jo 1:10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mibennünk. 1Jo 2:1 Gyermekeim, ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek; és ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus; 1Jo 2:2 és ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világéiért is. 1Jo 2:3 És arról tudjuk, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. 1Jo 2:4 Aki azt mondja: Ismerem őt, és amellett parancsolatait nem tartja meg, az hazug, és abban nincs meg az igazság; 1Jo 2:5 aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk, hogy őbenne vagyunk. 1Jo 2:6 Aki azt mondja, hogy őbenne marad, köteles is úgy járni, mint ő járt. 1Jo 2:7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok nektek, hanem régi parancsolatot, melyet kezdettől fogva megkaptatok; e régi parancsolat az az ige, melyet kezdettől fogva hallottatok. 1Jo 2:8 Viszont új parancsolatot írok nektek, ami igaz őbenne és tibennetek; mert a sötétség múlik, és az igazi világosság már fénylik. 1Jo 2:9 Aki azt mondja, hogy ő a világosságban van, és amellett gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van. 1Jo 2:10 Aki szereti az ő atyjafiát, az a világosságban marad, és nincs benne semmi, ami botlásba visz. 1Jo 2:11 Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit. 1Jo 2:12 Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak nektek a ti bűneitek az ő nevéért! 1Jo 2:13 Írok nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írok nektek, gyermekek, mert megismertétek az Atyát. 1Jo 2:14 Írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje bennetek marad, és legyőztétek a gonoszt. 1Jo 2:15 Ne szeressétek a világot, se azokat, melyek a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, nincsen abban az Atyának szeretete; 1Jo 2:16 mert minden, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága, és a vagyon kérkedése, nem az Atyától való, hanem a világból van. 1Jo 2:17 És a világ elmúlik, az ő kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökre. 1Jo 2:18 Gyermekeim, az utolsó óra itt van; és miképpen hallottátok, hogy az antikrisztus eljön, úgy most lettek is sokan antikrisztusok; ahonnét tudjuk, hogy az utolsó óra itt van. 1Jo 2:19 Miközülünk mentek ki, de nem voltak közénk valók; mert ha közénk valók lettek volna, megmaradtak volna velünk; de hogy világossá legyen rajtuk, hogy nem mindenki közénk való. 1Jo 2:20 És ti kenetet vettetek a Szenttől, és tudtok mindent. 1Jo 2:21 Nem azért írtam nektek, hogy az igazságot nem tudnátok, hanem azért, hogy tudjátok azt, és azt is, hogy egy hazugság sincs az igazságtól. 1Jo 2:22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 1Jo 2:23 Senki, aki tagadja a Fiút, nem bírja az Atyát sem; aki vallja a Fiút, az Atyát is bírja. 1Jo 2:24 Ti tehát amit hallottatok kezdettől fogva, bennetek maradjon. Ha bennetek marad, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is a Fiúban és az Atyában maradtok. 1Jo 2:25 És ez az az ígéret, melyet ő ígért nekünk, az örök élet. 1Jo 2:26 Ezeket írtam nektek azokról, akik titeket ámítanak. 1Jo 2:27 És ami titeket illet, az a kenet, melyet őtőle vettetek, bennetek marad, és nincs rá szükségetek, hogy valaki tanítson benneteket; hanem amint ugyanaz a kenet tanít titeket mindenre, az igaz is és nem hazugság; és mint tanított titeket, maradjatok őbenne. 1Jo 2:28 És most, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte visszajövetelekor. 1Jo 2:29 Ha tudjátok, hogy igazságos, megértitek, hogy mindenki, aki cselekszi az igazságot, őtőle született. 1Jo 3:1 Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek hívassunk! Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 1Jo 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, mik leszünk; de tudjuk, hogy mikor nyilvánvalóvá lesz, hasonlók leszünk őhozzá, mert meglátjuk őt úgy, amint van. 1Jo 3:3 És mindenki, aki ezzel a reménységgel van őhozzá, megtisztítja magát, miképpen ő is tiszta. 1Jo 3:4 Mindenki, aki a bűnt cselekszi, a törvénytelenséget is cselekszi; és a bűn a törvénytelenség. 1Jo 3:5 És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne bűn nincsen. 1Jo 3:6 Senki, aki őbenne marad, nem vétkezik; senki, aki vétkezik, nem látta őt és nem ismerte őt. 1Jo 3:7 Gyermekeim, senki el ne tévelyítsen titeket; aki cselekszi az igazságot, az igaz, miképpen ő igaz. 1Jo 3:8 Aki cselekszi a bűnt, az az ördögtől van; mert kezdettől fogva az ördög vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 1Jo 3:9 Senki, aki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert az ő magva benne marad; és nem vétkezhetik, mert Istenből született. 1Jo 3:10 Erről ismertetnek meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: senki, aki nem cselekszik igazságot, nincs az Istentől, sem aki nem szereti az ő atyjafiát. 1Jo 3:11 Mert ez az üzenet, melyet hallottatok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást. 1Jo 3:12 Nem úgy, mint Kain, ki a gonosztól volt, és megölte testvérét: és miért ölte meg azt? Mert az ő cselekedetei gonoszok voltak, az atyjafiáéi pedig igazak. 1Jo 3:13 Ne csodáljátok, atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ. 1Jo 3:14 Mi tudjuk, hogy átvitettünk a halálból az életre, mert szeretjük atyánkfiait; aki nem szereti atyjafiát, a halálban marad. 1Jo 3:15 Mindenki, aki gyűlöli az ő atyjafiát, gyilkos; és tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs önmagában maradandó örök élete. 1Jo 3:16 Ebben ismertük meg a szeretetet, hogy ő miérettünk az ő életét adta; mi is tartozunk atyánkfiaiért a mi életünket adni. 1Jo 3:17 Akinek pedig van vagyona e világban, és látja az ő atyjafiát szűkölködni, és bezárja előtte a szívét, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? 1Jo 3:18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. 1Jo 3:19 És ezáltal ismerjük meg, hogy az igazságból valók vagyunk, és nyugtatjuk meg őelőtte a mi szíveinket; 1Jo 3:20 hogy ha elítél minket a szívünk, nagyobb az Isten a mi szívünknél, és ismer mindent. 1Jo 3:21 Szeretteim, ha szívünk nem ítél el minket, bizodalmunk van az Istenhez, 1Jo 3:22 és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mivelhogy az ő parancsolatait megtartjuk, és amik őelőtte kedvesek, azokat cselekesszük. 1Jo 3:23 És ez az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. 1Jo 3:24 És aki megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban. És erről ismerjük meg, hogy bennünk marad, a Lélekről, melyet nekünk adott. 1Jo 4:1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. 1Jo 4:2 Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: minden lélek, mely vallja, hogy Jézus a testben eljött Krisztus, az Istentől van. 1Jo 4:3 És amely lélek nem vallja, hogy Jézus a testben eljött Krisztus, egy sem Istentől van; és ez az antikrisztus lelke, melyről hallottátok, hogy eljön, és most a világon van már. 1Jo 4:4 Ti az Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki tibennetek van, mint az, aki a világban van. 1Jo 4:5 Azok a világból valók; azért a világból beszélnek, és a világ őket hallgatja. 1Jo 4:6 Mi az Istentől valók vagyunk; aki ismeri az Istent, hallgat minket; aki nem az Istentől való, nem hallgat minket: erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét. 1Jo 4:7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet az Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől született, és ismeri az Istent: 1Jo 4:8 aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. 1Jo 4:9 Ebben lett nyilvánvalóvá az Istennek hozzánk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát elküldötte az Isten a világra, hogy éljünk őáltala. 1Jo 4:10 Ebben van a szeretet, nem hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldötte az ő Fiát engesztelésül a mi bűneinkért. 1Jo 4:11 Szeretteim, ha az Isten minket így szeretett, nekünk is szeretnünk kell egymást. 1Jo 4:12 Istent soha senki nem látta; ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete mibennünk beteljesedett. 1Jo 4:13 Arról ismerjük meg, hogy őbenne maradunk, és ő mibennünk, hogy az ő Lelkéből adott nekünk. 1Jo 4:14 És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül. 1Jo 4:15 Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten abban marad, és az az Istenben. 1Jo 4:16 És mi megismertük és elhittük az Istennek hozzánk való szerelmét. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az az Istenben marad, és az Isten abban. 1Jo 4:17 Abban lett a szeretet nálunk teljessé, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amiképpen ő van, mi is úgy vagyunk ezen a világon. 1Jo 4:18 Félelem nincs a szeretetben, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem büntetéstől tart; aki tehát fél, nem tökéletes a szeretetben. 1Jo 4:19 Mi szeretjük őt, mert ő szeretett minket először. 1Jo 4:20 Ha valaki azt mondja: Én szeretem az Istent; és az ő atyjafiát gyűlöli, az hazug; mert aki nem szereti az ő atyjafiát, akit látott, mimódon szeretheti az Istent, akit nem látott? 1Jo 4:21 És ezt a parancsolatot vettük tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse az ő atyjafiát is. 1Jo 5:1 Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született; és mindenki, aki a szülőt szereti, szereti azt is, aki tőle született. 1Jo 5:2 Erről ismerjük meg, hogy az Isten gyermekeit szeretjük, ha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. 1Jo 5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy az ő parancsolatait megtartsuk; és az ő parancsolatai nem nehezek. 1Jo 5:4 Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot; és az a diadalerő, mely legyőzte a világot, a mi hitünk. 1Jo 5:5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 1Jo 5:6 Ez az, aki eljött víz és vér által, Jézus Krisztus; nem csak a víz által, hanem a víz által és a vér által; és a Lélek az, aki bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság. 1Jo 5:7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek; és ez a három egy. 1Jo 5:8 És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egyezik. 1Jo 5:9 Ha az emberek bizonyságtételét elfogadjuk, az Isten bizonyságtétele nagyobb; mert az az Isten bizonyságtétele, hogy bizonyságot tett az ő Fia mellett. 1Jo 5:10 Aki hisz az Isten Fiában, önmagában bírja a bizonyságtételt; aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt, mert nem hitt abban a bizonyságtételben, mellyel Isten bizonyságot tett az ő Fia mellett. 1Jo 5:11 És a bizonyságtétel az, hogy örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az ő Fiában van. 1Jo 5:12 Aki bírja a Fiút, bírja az életet; aki nem bírja az Isten Fiát, az életet nem bírja. 1Jo 5:13 Ezeket írtam nektek, kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében. 1Jo 5:14 És ez a bizodalom, mellyel őiránta vagyunk, hogy ha valamit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. 1Jo 5:15 És ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk, akkor tudjuk, hogy megnyertük kéréseinket, amelyeket kértünk tőle. 1Jo 5:16 Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik nem halálra való bűnnel, könyörögjön, és ad annak életet, azoknak, akik nem halálra vétkeznek. Van halálra való bűn; nem azért mondom, hogy könyörögjön. 1Jo 5:17 Minden jogtalanság bűn; és van olyan bűn, mely nem halálra való. 1Jo 5:18 Tudjuk, hogy senki, aki az Istentől született, nem vétkezik; hanem aki az Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz őhozzá nem ér. 1Jo 5:19 Tudjuk, hogy mi az Istentől valók vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. 1Jo 5:20 De tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és adott nekünk értelmet, hogy megismerjük az igazat; és az igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ez az igaz Isten, és az örök élet. 1Jo 5:21 Gyermekeim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól! Ámen. 2Jo 1:1 A presbiter a kiválasztott Úrnőnek és az ő gyermekeinek, akiket én igazán szeretek, és nemcsak én, hanem mindazok is, akik megismerték az igazságot, 2Jo 1:2 az igazságért, mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké: 2Jo 1:3 legyen veletek kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától, valóságban és szeretetben. 2Jo 1:4 Igen örvendtem, hogy találtam gyermekeid közül olyanokat, akik igazságban járnak, mint ahogy parancsolatot vettünk az Atyától. 2Jo 1:5 És most kérlek téged, Úrnőm, nem mintha új parancsolatot írnék neked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást. 2Jo 1:6 És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, úgy járjatok abban. 2Jo 1:7 Mert sok ámító jött a világra, akik nem vallják Jézust testben eljött Krisztusnak; ez az ámító és az antikrisztus. 2Jo 1:8 Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsük el, amit munkálkodtunk, hanem teljes jutalmat vegyünk. 2Jo 1:9 Senkinek, aki áthágja a Krisztus tanítását és nem marad meg benne, nincs Istene; aki megmarad a Krisztus tanításában, az bírja mind az Atyát, mind a Fiút. 2Jo 1:10 Ha valaki hozzátok megy, és ezt a tanítást nem viszi, azt ne fogadjátok házatokba, és ne köszönjetek neki; 2Jo 1:11 mert aki köszön neki, részessé lesz annak gonosz cselekedeteiben. 2Jo 1:12 Sok írnivalóm volna nektek, de nem akartam papirosra és tintával; hanem remélem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélek, hogy a mi örömünk teljes legyen. 2Jo 1:13 Üdvözölnek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen. 3Jo 1:1 A presbiter a szeretett Gájusznak, akit én valóban szeretek. 3Jo 1:2 Kedvesem, minden tekintetben azt kívánom, hogy jól legyen dolgod és jó egészségben légy, amiképpen a te lelkednek jól van dolga. 3Jo 1:3 Mert igen örültem, mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, mint ahogy te igazságban jársz. 3Jo 1:4 Ennél nagyobb örömem nincs, mint mikor hallom, hogy az én gyermekeim igazságban járnak. 3Jo 1:5 Kedvesem, híven cselekszel mindent, amit az atyafiakkal teszel, kivált az idegenekkel, 3Jo 1:6 akik bizonyságot tettek a gyülekezet előtt a te szeretetedről; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjukra. 3Jo 1:7 Mert az ő nevéért mentek ki, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól: 3Jo 1:8 mi tehát tartozunk befogadni az ilyeneket, hogy munkatársaik legyünk az igazságban. 3Jo 1:9 Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefész, aki őközöttük elsőséget kíván, nem fogad el minket. 3Jo 1:10 Ezért, ha odamegyek, majd felemlítem az ő dolgait, melyeket cselekszik, gonosz beszédekkel csacsogván ellenünk; és ezzel sem érve be, sem maga nem fogadja be az atyafiakat, sem azokat nem engedi, akik be akarnák fogadni, és a gyülekezetből kiveti őket: 3Jo 1:11 kedvesem, ne utánozd a rosszat, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, az nem látta az Istent. 3Jo 1:12 Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 3Jo 1:13 Sok írnivalóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni neked; 3Jo 1:14 de remélem, hogy csakhamar meglátlak téged, és szemtől szembe beszélhetünk. (15) Béke veled! Üdvözölnek téged barátaid. Üdvözöld barátainkat név szerint. Jud 1:1 Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig testvére, az Atya Istenben megszentelt és Jézus Krisztusban megőrzött hivatalosoknak: Jud 1:2 irgalmasság, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. Jud 1:3 Kedveseim, mikor teljes igyekezettel a közös üdvösség felől akartam írni, kénytelen lettem ezt az intést írni hozzátok, hogy harcoljatok azért a hitért, mely egyszer s mindenkorra átadatott a szenteknek. Jud 1:4 Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen fel vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, kik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, és az egyedüli uralkodót, Istent és a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják. Jud 1:5 Emlékeztetni akarlak pedig titeket, akik tudjátok egyszer azt, hogy az Úr, mikor népét Egyiptom földéről kiszabadította, másodszor, azokat, akik nem hittek, elvesztette. Jud 1:6 És az angyalokat, akik nem őrizték meg az ő fejedelemségüket, hanem elhagyták saját lakhelyüket, a nagy nap ítéletére örökkévaló kötelekben sötétség alatt megtartotta. Jud 1:7 Mert Szodoma és Gomora, és a körülöttük levő városok, melyek azokhoz hasonló módon paráználkodtak, és idegen test után jártak, intő példa gyanánt vannak előttünk, örök tűz büntetését vévén el. Jud 1:8 Hasonlóképpen ezek az álmodozók is valóban testet fertőztetnek, uraságot semmibe vesznek, méltóságokat pedig káromolnak. Jud 1:9 Pedig Mihály arkangyal, mikor Mózes teste fölött az ördöggel tusakodva vitatkozott, nem mert káromló ítéletet mondani, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged az Úr! Jud 1:10 De ezek mindent káromolnak, amit nem ismernek; amiket pedig természet szerint, mint az oktalan állatok, értenek, azokban rothadnak meg. Jud 1:11 Jaj nekik; mert Kain útján jártak, bérért Bálám tévelygésébe estek, és Kóré lázadásában vesztek el. Jud 1:12 Ezek piszkok a ti szeretetvendégségeiteken, amint félelem nélkül veletek vendégeskednek, magukat hizlalván; víztelen fellegek, szelektől hányatva; őszi hervadásban levő, gyümölcstelen, kétszer meghalt, gyökerestől kiszaggatott fák. Jud 1:13 Vad tengerhullámok, melyek a saját szégyenüket tajtékozták ki; bolygó csillagok, kiknek a sötétség homálya van fönntartva örökre. Jud 1:14 Prófétált pedig ezekről is Enók, ki Ádámtól fogva hetedik volt, mondván: íme eljön az Úr az ő sok ezer szentjével, Jud 1:15 hogy ítéletet tartson mindenki felett, és megbüntessen mindenkit, aki közöttük istentelen, minden istentelen cselekedetéért, melyet elkövetett és minden kemény szóért, amit istentelen bűnösök szóltak őellene. Jud 1:16 Ezek zúgolódók, panaszolkodók, kívánságaik szerint járók; és az ő szájuk nagy szavakat beszél, míg szembebámulnak haszon kedvéért. Jud 1:17 De ti, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak; Jud 1:18 mert megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak. Jud 1:19 Ezek azok, akik külön szakasztják magukat, érzékiek, akikben nincs Lélek. Jud 1:20 Ti pedig, szeretteim, a ti szentséges hitetekben építvén magatokat, Szentlélekben imádkozván, Jud 1:21 tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örök életre. Jud 1:22 És némelyeken könyörüljetek megkülönböztetve; Jud 1:23 némelyeket pedig rettentéssel mentsetek meg a tűzből ragadva ki, gyűlölve még a testük által beszennyezett ruhát is. Jud 1:24 Annak pedig, aki titeket botlástól megőrizhet és az ő dicsőségének színe elé állíthat feddhetetlenül, nagy örömmel, Jud 1:25 az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké. Ámen. Rev 1:1 Jézus Krisztus kijelentése, melyet adott neki az Isten, hogy mutassa meg az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenni hamar, és ő az ő angyala által, akit elküldött, megjelentett az ő szolgájának, Jánosnak, Rev 1:2 aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és a Jézus Krisztus bizonyságtételéről, és mindenről, amit látott. Rev 1:3 Boldog, aki felolvassa és akik hallgatják e prófécia beszédeit, és akik megfigyelik azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van. Rev 1:4 János a hét gyülekezetnek, mely Ázsiában van: kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő; és a hét lélektől, melyek az ő királyi széke előtt vannak; Rev 1:5 és Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, aki elsőszülött a halottak közül, és aki a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett és megmosott minket a mi bűneinktől az ő vére által, Rev 1:6 és tett minket királyokká és papokká az Istennek és az ő Atyjának, annak adassék a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké. Ámen. Rev 1:7 Íme eljön felhőkkel, és meglátja őt minden szem, azok is, akik őt átszegezték, és sír felette a földnek minden nemzetsége. Igen. Ámen! Rev 1:8 Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van, aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható. Rev 1:9 Én, János, ki nektek atyátokfia is vagyok, és részestársatok a nyomorúságban, az Isten országában és a Jézus Krisztus tűrő várásában, a Patmosz nevezetű szigetre jutottam az Isten igéjéért és a Jézus Krisztus mellett való bizonyságtételért. Rev 1:10 Elragadtattam lélekben az Úrnak napján; és hátam mögött nagy hangot hallottam, mint egy kÚrtszót, Rev 1:11 mondván: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és az Utolsó; és: Amit látsz, írd könyvbe, és küldd el az ázsiabeli gyülekezetnek Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatírába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába. Rev 1:12 És megfordultam, hogy lássam a hangot, mely velem beszélt; és amint megfordultam, láttam hét arany gyertyatartót, Rev 1:13 és a hét gyertyatartó között az embernek Fiához hasonló valakit, aki bokáig érő ruhába volt öltözve, és mellén aranyövvel felövezve; Rev 1:14 a feje pedig és a haja fehér, mint a hó, fehér gyapjú; és a szemei, mint a tűzláng; Rev 1:15 és a lábai hasonlók az aranyérchez, mintha olvasztókemencében égnének; és a hangja, mint sok víznek zúgása. Rev 1:16 És az ő jobb kezében hét csillagot tartott; és szájából egy kétélű éles kard jött ki; és az ő orcája, mint a nap fénylik az ő erejében. Rev 1:17 És mikor megláttam őt, leestem a lábaihoz, mint egy holt; akkor jobb kezét reám tette és azt mondta nekem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, Rev 1:18 és az élő; pedig halott voltam, és íme élő vagyok örökkön örökké; ámen; és nálam vannak az alvilágnak és a halálnak kulcsai. Rev 1:19 Írd meg, amiket láttál, és amik vannak, és amik történni fognak ezek után: Rev 1:20 a hét csillag titkát, melyeket láttál jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala; és a hét gyertyatartó, amelyeket láttál, hét gyülekezet. Rev 2:1 Az efézusi gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár. Rev 2:2 Tudom a te dolgaidat és a te fáradozásodat, és a te állhatatosságodat, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugoknak találtad őket, Rev 2:3 és tűrtél és van kitartásod, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. Rev 2:4 De az a kifogásom van ellened, hogy első szeretetedet elhagytad. Rev 2:5 Emlékezzél meg tehát, honnét estél ki, és térj meg, és azokat cselekedd, amiket először cselekedtél; mert különben eljövök hozzád hamar, és kimozdítom a te gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. Rev 2:6 De ez megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, melyeket én is gyűlölök. Rev 2:7 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek: Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, mely az Isten paradicsomának közepette van. Rev 2:8 A szmirnabeli gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt mondja az Első és az Utolsó, aki halott volt és feltámadott: Rev 2:9 Tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak szidalmát, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Rev 2:10 Semmit ne félj azoktól a szenvedésektől, melyek reád jönnek. íme az ördög közületek börtönbe fog vetni néhányat, hogy megpróbáltassatok; és tíz napig való nyomorúságotok lesz. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Rev 2:11 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek: Aki győz, nem árt annak a második halál. Rev 2:12 A pergamonbeli gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akinek kezében a kétélű éles kard van: Rev 2:13 Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, ahol a Sátán királyi széke van, és ragaszkodol az én nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet azokban a napokban sem, mikor Antipász, az én hű mártírom megöletett nálatok, ahol a Sátán lakik. Rev 2:14 De van ellened egy kevés kifogásom, hogy vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki tanította Bálákot, hogy vessen botránykövet Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból és paráználkodjanak. Rev 2:15 Így vannak nálad is, akik a nikolaiták tanítását tartják; melyet gyűlölök. Rev 2:16 Térj meg; mert különben ellened megyek hamar, és hadakozom azok ellen számnak kardjával. Rev 2:17 Akinek füle van, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek: Aki győz, annak enni adok az elrejtett mannából, és adok neki egy fehér kövecskét, és a kövecskén egy új nevet felírva, melyet senki sem tud, csak az, aki veszi. Rev 2:18 A thiatírabeli gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt mondja az Isten Fia, kinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és lábai hasonlók az aranyérchez: Rev 2:19 Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, hitedet, kitartásodat és cselekedeteidet, az utolsókat is, melyek nagyobbak az elsőknél. Rev 2:20 De van ellened egy kevés kifogásom, hogy megengeded Jézabel asszonynak, aki magát prófétaasszonynak mondja, hogy tanítson és eltévelyítse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból. Rev 2:21 És adtam neki időt, hogy térjen meg az ő paráznaságából, és nem tért meg. Rev 2:22 Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele házasságtörést űznek, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. Rev 2:23 És az ő gyermekeit megölöm halállal; és megtudja minden gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és megfizetek mindeniketeknek a ti cselekedeteitek szerint. Rev 2:24 Nektek pedig azt mondom, és a többi thiatírabelieknek, akik nem tartják ezt a tanítást, és akik nem ismerik a sátán mélységeit, mint mondják: Nem vetek reátok más terhet: Rev 2:25 csak ami nálatok van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. Rev 2:26 És aki győz és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, adok annak hatalmat a pogányokon; Rev 2:27 és legelteti őket vasvesszővel, mint a cserépedényt ahogy összetörik, mint én is vettem az én Atyámtól; Rev 2:28 és adom annak a hajnali csillagot. Rev 2:29 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Rev 3:1 A szárdiszbeli gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akinél van az Istennek hét lelke és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Rev 3:2 Légy ébren és erősítsd meg a többieket, akik halandófélben vannak; mert nem találtam a te dolgaidat Isten előtt tökéleteseknek. Rev 3:3 Emlékezzél meg tehát, miképpen vetted és hallottad, és tartsd meg, és térj meg. Ha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint egy tolvaj, és meg nem tudod, mely órában megyek hozzád. Rev 3:4 Van egy kevés neved Szárdiszban is, kik nem fertőztették meg ruháikat; és fehérben fognak velem járni, mert méltók rá. Rev 3:5 Aki győz, az fehér ruhákba öltöztetik; és ki nem törlöm annak nevét az életnek könyvéből, és vallást teszek az ő neve mellett az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Rev 3:6 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Rev 3:7 A filadelfiabeli gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt mondja a szent, az igaz, akinél van a Dávid kulcsa, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: Rev 3:8 Tudom a te dolgaidat. Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, és azt senki be nem zárhatja; mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Rev 3:9 Íme adom azokat, akik a sátán zsinagógájából valók, azokéból, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; íme azt művelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Rev 3:10 Mivelhogy megtartottad az én kitartásra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás órájában, mely el fog jönni az egész világra, hogy megpróbálja azokat, kik a földön laknak. Rev 3:11 Íme eljövök hamar, tartsd meg azt, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Rev 3:12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és többé onnét ki nem jön, és felírom rá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Rev 3:13 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Rev 3:14 A laodiceabeli gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Rev 3:15 Tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév! Rev 3:16 Így, hogy lágymeleg vagy, és sem hideg, sem forró, ki foglak téged hányni az én számból. Rev 3:17 Mert azt mondod, hogy gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te nyomorult, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen vagy. Rev 3:18 Tanácsolom neked, hogy végy éntőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdag légy; és fehér ruhákat, hogy felöltözködjél és ne láttassék meztelenséged rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Rev 3:19 Én akiket szeretek, megdorgálom és megfenyítem; légy buzgó tehát, és térj meg. Rev 3:20 Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja szavamat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem. Rev 3:21 Aki győz, azt velem ültetem az én királyi székembe, mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székébe. Rev 3:22 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Rev 4:1 Ezek után láttam, hogy íme egy nyitott ajtó volt az égen, és az az első hang, melyet mint egy kÚrtszót hallottam magammal beszélni, így szólt: Jöjj fel ide, és megmutatom neked, amiknek meg kell történni ezek után. Rev 4:2 És azonnal elragadtattam lélekben; és íme egy királyi szék állt a mennyben, és a királyi széken ült valaki; Rev 4:3 és aki ült, rá nézve hasonló volt a jáspis és szárdiusz kőhöz; és a királyi széke körül szivárvány volt, ránézve a smaragdhoz hasonló. Rev 4:4 És a királyi szék körül huszonnégy királyi szék; és a királyi székeken láttam ülni a huszonnégy vént, fehér ruhákba öltözötten, és fejükön aranykoronák voltak. Rev 4:5 És a királyi székből villámlások, mennydörgések és hangok jöttek ki; és hét tűzlámpás égett a királyi szék előtt, melyek az Istennek hét lelke; Rev 4:6 és a királyi szék előtt üvegtenger, olyan, mint a kristály. És a királyi szék közepén és körül a királyi széken négy élőlény, szemekkel tele elöl és hátul. Rev 4:7 Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második élőlény borjúhoz hasonlított, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik élőlény egy repülő sashoz hasonlított. Rev 4:8 És a négy élőlénynek, mindeniknek külön hat-hat szárnya volt körül, és belül tele voltak szemekkel; és megszűnés nélkül, nappal és éjjel ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljövendő. Rev 4:9 És mikor az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát adnak a királyi széken ülőnek, az örökkön örökké élőnek, Rev 4:10 leborul a huszonnégy vén a királyi széken ülő előtt, és imádja az örökkön örökké élőt, és leteszi koronáját a királyi szék előtt, mondván: Rev 4:11 Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget, tiszteletet és erőt, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által vannak és teremtettek. Rev 5:1 És láttam a királyi székben ülőnek jobb kezében egy könyvecskét, mely belül és kívül be volt írva, és hét pecséttel lepecsételve. Rev 5:2 És láttam egy erős angyalt, aki nagy hangon kiáltott: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? Rev 5:3 És senki sem volt képes sem a mennyen, sem a földön, sem a föld alatt, hogy felnyissa a könyvet, sem hogy beletekintsen. Rev 5:4 És én nagyon sírtam, hogy senki sem találtatott méltónak, hogy felnyissa és elolvassa a könyvet, sem hogy beletekintsen. Rev 5:5 Akkor egy a vének közül azt mondta nekem: Ne sírj; íme győzött a Júda törzséből való oroszlán, a Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. Rev 5:6 Akkor láttam, hogy íme a királyi szék és a négy élőlény között, valamint a vének között egy bárány áll, mint egy megöletett, hét szarva és hét szeme van, ami az Istennek hét lelke, mely el van küldve az egész földre. Rev 5:7 És jött és elvette a könyvet a királyi székben ülőnek jobbkezéből. Rev 5:8 És mikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a bárány előtt, mindegyiknél volt egy hárfa, és egy aranycsésze tele tömjénnel, ami a szentek imája; Rev 5:9 és énekeltek új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet, és felbontsd annak pecséteit; mert megölettél és megváltottál minket az Istennek, a te véred által, minden törzsből, nyelvből, nemzetből és népből, Rev 5:10 és tettél minket a mi Istenünknek királyaivá és papjaivá; és uralkodni fogunk a földön. Rev 5:11 És láttam és hallottam sok angyal hangját a királyi szék, az élőlények és a vének körül; és tízezerszer való tízezer és ezerszer ezer volt a számuk, Rev 5:12 kik nagy felszóval ezt mondták: Méltó a megöletett bárány, hogy vegyen hatalmat, gazdagságot, bölcsességet, erőt, tiszteletet, dicsőséget és áldást. Rev 5:13 És minden teremtmény, ami van az égen és a földön, a föld alatt és a tengeren, és minden ami ezekben van, hallottam, hogy ezt mondta: A királyi székben ülőnek és a báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és erő örökkön örökké. Rev 5:14 És a négy élőlény azt mondta: Ámen; és a huszonnégy vén leborult, és imádta az örökkön örökké élőt. Rev 6:1 És láttam, mikor a bárány a pecsétek közül az elsőt felbontotta, és hallottam, mikor a négy élőlény közül az egyik azt mondta mennydörgő hangon: Jöjj és lásd. Rev 6:2 És láttam, és íme egy fehér ló, és a rajta ülő kezében íj volt; és megkoszorúzták, aztán kivonult győzelemről győzelemre. Rev 6:3 És mikor felbontotta a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény mondta: Jöjj és lásd. Rev 6:4 És kijött egy másik ló, vörös; és a rajta ülőnek hatalom adatott, hogy elvegye a békét a földről, és hogy egymást öljék; és adatott neki egy nagy kard. Rev 6:5 És mikor felbontotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény mondta: Jöjj és lásd. És láttam, és íme egy fekete ló, és a rajta ülő egy mérleget tartott a kezében. Rev 6:6 És hallottam egy hangot a négy élőlény között, mely ezt mondta: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár; de az olajat és a bort ne bántsd. Rev 6:7 És mikor felbontotta a negyedik pecsétet, a negyedik élőlény szavát hallottam, amint mondta: Jöjj és lásd. Rev 6:8 És láttam, és íme egy fakó ló, és aki rajta ült, annak a neve halál. És hátul a pokol kísérte; és adatott nekik hatalom, hogy öljenek a földnek negyedrészén karddal, éhséggel, halállal és a földnek vadállatai által. Rev 6:9 És mikor felbontotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Isten igéjéért és azért a bizonyságtételért, amit kaptak, Rev 6:10 és kiáltottak nagy hangon, mondván: Meddig még, oh Urunk, te szent és igaz, nem tartasz ítéletet és nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? Rev 6:11 Akkor adattak azoknak egyenként fehér ruhák, és megmondatott nekik, hogy legyenek nyugodtan még egy kevés ideig, amíg betelik a száma mind szolgatársaiknak, mind testvéreiknek, akik meg fognak öletni, mint ők. Rev 6:12 És láttam, mikor felbontotta a hatodik pecsétet: és íme nagy földindulás támadt, és a nap olyan fekete lett, mint egy szőrzsák, és a hold olyan lett, mint a vér, Rev 6:13 és az ég csillagai a földre hullottak, mint a fügefa hányja éretlen gyümölcsét, mikor nagy szél rázza; Rev 6:14 és az ég elhúzódott, mint egy összegöngyölt papírtekercs, és minden hegy és sziget kimozdult helyéből. Rev 6:15 És a föld királyai, és a nagyok, a gazdagok, a hadvezérek, a hatalmasok, és a szolgák mind, és a szabadosok mind elrejtőztek a barlangokba és a hegyek szikláiba, Rev 6:16 és azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: Essetek reánk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a bárány haragja elől; Rev 6:17 mert eljött az ő haragjának nagy napja, és ki állhat meg? Rev 7:1 Ezek után láttam négy angyalt állani a földnek négy szegletén, kik a föld négy szelét tartották, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se semmi élőfára. Rev 7:2 Aztán más angyalt láttam feljönni napkeletről, kinek kezében volt az élő Isten pecséte; és nagy felszóval kiáltott annak a négy angyalnak, akikre az volt bízva, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, Rev 7:3 mondván: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünknek szolgáit a homlokukon. Rev 7:4 És hallottam a megpecsételtek számát; száznegyvennégyezer Izráel fiainak minden törzséből: Rev 7:5 Júda törzséből tizenkétezer megpecsételt; Rúben törzséből tizenkétezer megpecsételt; Gád törzséből tizenkétezer megpecsételt; Rev 7:6 Áser törzséből tizenkétezer megpecsételt; Naftali törzséből tizenkétezer megpecsételt; Manassé törzséből tizenkétezer megpecsételt; Rev 7:7 Simeon törzséből tizenkétezer megpecsételt; Lévi törzséből tizenkétezer megpecsételt; Izsakhár törzséből tizenkétezer megpecsételt; Rev 7:8 Zebulon törzséből tizenkétezer megpecsételt; József törzséből tizenkétezer megpecsételt; Benjámin törzséből tizenkétezer megpecsételt. Rev 7:9 Ezek után láttam, hogy íme egy nagy sokaság, melyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, állott a királyi szék előtt és a bárány előtt, fehér ruhákba öltözve, és kezeikben pálmaágak; Rev 7:10 és így kiáltottak nagy felszóval: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a bárányé. Rev 7:11 És az angyalok mind körben álltak a királyi szék, a vének és a négy élőlény körül, és arcra borultak a királyi szék előtt, és így imádták az Istent, Rev 7:12 mondván: Ámen! Áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek mindörökkön örökké. Ámen. Rev 7:13 Akkor megszólított egy a vének közül, és azt mondta nekem: Ezek a fehér ruhákba öltözöttek kik és honnét jöttek? Rev 7:14 És azt mondtam neki: Uram, te tudod. És azt mondta nekem: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a bárány vérében. Rev 7:15 Ezért vannak az Isten királyi széke előtt, és szolgálnak neki nappal és éjjel az ő templomában. És a királyi székben ülő sátort von felettük: Rev 7:16 nem éheznek többé, és nem szomjúhoznak többé, sem a nap nem tűzi meg őket, sem semmi hőség; Rev 7:17 mert a bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket, és élő vizek forrására vezeti őket; és eltöröl az Isten minden könnyet az ő szemeikről. Rev 8:1 És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, hallgatás lett a mennyben mintegy félóráig. Rev 8:2 És láttam azt a hét angyalt, akik az Isten előtt állanak, és adatott nekik hét kürt. Rev 8:3 Akkor más angyal jött, és megállt az oltár előtt, egy arany tömjénezőt tartva kezében; és sok füstölőszert adtak neki, hogy tegye oda a minden szentek imáihoz az arany oltárra, mely a királyi szék előtt volt. Rev 8:4 És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imáival az angyal kezéből az Isten elé. Rev 8:5 Akkor fogta az angyal a tömjénezőt, és megtöltötte azt az oltár tüzével, és ledobta a földre. És támadtak szózatok, mennydörgések, villámlások és földindulás. Rev 8:6 És a hét angyal, akinél a hét kürt volt, felkészült a kürtölésre. Rev 8:7 És az első angyal kürtölt, és lett jégeső és tűz vérrel keverve, és a földre vettetett; és a fáknak harmadrésze elégett, és minden zöldellő fű megégett. Rev 8:8 És a második angyal kürtölt, és egy tűzzel égő nagy hegy vettetett a tengerbe; és a tengernek egyharmad része vérré lett. Rev 8:9 És meghalt a tengerben levő teremtményeknek egyharmada, amelyekben élet volt, és a hajóknak egyharmada elpusztult. Rev 8:10 És a harmadik angyal kürtölt, és leesett az égből egy nagy csillag, mely úgy égett, mint egy fáklya, és ráesett a folyók harmadrészére és a vizek forrásaira. Rev 8:11 A csillag neve pedig üröm; és a vizek harmadrésze ürömmé változott, és sok ember meghalt a víztől, mivel az megkeseredett. Rev 8:12 És a negyedik angyal kürtölt, és megveretett a nap harmadrésze, a hold harmadrésze és a csillagok harmadrésze, úgyhogy harmadrészük elhomályosult, és a nappal nem fénylett harmadrészében, és az éjszaka hasonlóképpen. Rev 8:13 És láttam és hallottam, hogy az ég közepén egy angyal repült és azt mondta nagy hangon: Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a három angyalnak hátralevő kürtszava miatt, akik ezután kürtölnek! Rev 9:1 És az ötödik angyal kürtölt, és láttam egy csillagot, mely az égből leesett a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa, Rev 9:2 és kinyitotta a mélység kútját; és füst szállt fel a kútból, mint egy nagy kályha füstje, és elhomályosult a nap és a levegő a kút füstjétől. Rev 9:3 És a füstből sáskák jöttek ki a földre, és azoknak olyan hatalom adatott, amilyen hatalmuk a földi skorpióknak van; Rev 9:4 és megmondatott nekik, hogy ne bántsák a föld füvét, se semmi zöldet, se semmi fát, csupán azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs meg az Isten pecsétje. Rev 9:5 És feladatuk volt nekik, hogy ne öljék meg őket, hanem hogy kínozzák öt hónapig; és kínzásuk olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert. Rev 9:6 És azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnak meghalni, de a halál elmenekül tőlük. Rev 9:7 A sáskák alakja pedig hasonló volt a hadra felkészített lovakhoz, és a fejükön mintha korona lett volna, aranyhoz hasonló, arcuk pedig olyan volt, mint egy emberarc; Rev 9:8 hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja; fogaik pedig, mint az oroszlánoké; Rev 9:9 mellvértjeik is voltak, olyanok, mint a vasvértek; és szárnyaiknak zúgása olyan volt, mint a szekerek zúgása, Rev 9:10 mikor sok ló száguld a viadalra. Volt farkuk is, olyan, mint a skorpióknak, és fullánk volt a farkukban; és az a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. Rev 9:11 És királyul a mélység angyala volt felettük; neve annak héberül Abaddón, és hellénül Apollión a neve (azaz Vesztő). Rev 9:12 Az első jaj elmúlt; íme jön még két jaj ezek után. Rev 9:13 És a hatodik angyal kürtölt, és hallottam egy hangot az Isten előtt levő aranyoltár négy szarváról, Rev 9:14 mely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a kürt volt: Oldozd el azt a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál meg vannak kötözve. Rev 9:15 És eloldoztatott a négy angyal, akik készen voltak tartva az órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az embereknek egyharmad részét. Rev 9:16 És a lovas seregek száma kétszázmillió volt; mert hallottam a számukat. Rev 9:17 És így láttam a lovakat a látomásban, és a rajtuk ülőknek tűzszínű, jácintszínű és kénszínű mellvértjük volt; és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje, és szájukból tűz, füst és kén jött ki. Rev 9:18 Ettől a háromtól öletett meg az embereknek egyharmad része, a tűztől, a füsttől és a kénkőtől, mely kijött az ő szájukból. Rev 9:19 Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik olyanok, mint a kígyók, hogy fejeik vannak, és azokkal ártanak. Rev 9:20 És a többi ember, akik nem ölettek meg ezek által a csapások által, mégsem tértek meg az ő kezeiknek csinálmányaitól, hogy ne imádják az ördögöket, és az arany, ezüst, érc, kő és fa bálványokat, melyek sem látni nem tudnak, sem hallani, sem járni; Rev 9:21 és nem tértek meg gyilkosságaikból, sem varázslásaikból, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból. Rev 10:1 Aztán más, erős angyalt láttam az égből leszállani, felhőbe öltözve, a fején szivárvány, és az arca olyan, mint a nap, és a lábai, mint a tűzoszlopok; Rev 10:2 és a kezében egy nyitott könyvecskét tartott. És a jobb lábát a tengerbe tette, a balt pedig a földre, Rev 10:3 és kiáltott nagy hangon, mint mikor az oroszlán ordít. És mikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. Rev 10:4 És mikor megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján, le akartam írni; de egy hangot hallottam az égből, mely azt mondta nekem: Pecsételd le, amit a hét mennydörgés beszélt, és ne írd le. Rev 10:5 Akkor az angyal, akit láttam, hogy a tengeren és a földön állt, felemelte kezét az égre, Rev 10:6 és megesküdött az örökkön örökké élőre, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lesz, Rev 10:7 hanem a hetedik angyal hangjának napjaiban, mikor kürtölni fog, el is végeztetik az Istennek titka, mint ahogyan örvendetes hírül adta az ő szolgáinak, a prófétáknak. Rev 10:8 És az a hang, melyet hallottam az égből, ismét beszélt velem, és azt mondta: Eredj, vedd el a nyitott könyvecskét, mely annak az angyalnak a kezében van, ki a tengeren és a földön áll. Rev 10:9 És odamentem az angyalhoz, és azt mondtam neki: Add nekem a könyvecskét. És azt mondta nekem: Vedd, és edd meg; és megkeseríti a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz. Rev 10:10 És elvettem a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem; és a számban olyan édes volt, mint a méz; de mikor megettem, megkeseredett a gyomrom. Rev 10:11 És azt mondta nekem: Ismét prófétálnod kell sok nép, nemzet, nyelv és király felől. Rev 11:1 És adtak nekem egy vesszőhöz hasonló nádszálat; és az angyal mellém állt, és azt mondta: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, és az oltárt, és azokat, akik abban imádkoznak; Rev 11:2 de a pitvart, mely a templomon kívül van, hagyd ki, és azt ne mérd meg, mert a pogányoknak adatott; és a szent várost tiporni fogják negyvenkét hónapig. Rev 11:3 És feladatává teszem az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak ezerkétszázhatvan napig, zsákruhába öltözve. Rev 11:4 Ez az a két olajfa és két gyertyatartó, melyek a föld Istene előtt állottak. Rev 11:5 És ha valaki bántani akarja őket, tűz jön ki az ő szájukból; és megemészti ellenségeiket; és ha valaki őket bántani akarja, így kell annak megöletni. Rev 11:6 Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuk idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, amennyiszer csak akarják. Rev 11:7 És mikor elvégzik az ő bizonyságtételüket, a mélységből feljövő vadállat háborút folytat velük, és legyőzi őket, és megöli őket. Rev 11:8 És az ő holttesteik annak a nagy városnak utcáján lesznek, mely lélekben mondva Szodomának és Egyiptomnak hívatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett. Rev 11:9 És látják a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül valók az ő holttesteiket három és fél napig, és az ő holttesteiket nem engedik sírba tenni. Rev 11:10 És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtuk; és ajándékokat küldenek egymásnak, mivel ez a két próféta gyötörte a földnek lakosait. Rev 11:11 De a három és fél nap után életnek lelke ment beléjük az Istentől, és lábaikra álltak, és nagy félelem szállt azokra, akik őket nézték. Rev 11:12 És hallottak egy nagy hangot az égből, mely azt mondta nekik: Jöjjetek fel ide. És felmentek az égbe a felhőben, és nézték őket az ő ellenségeik. Rev 11:13 És abban az órában nagy földindulás lett, és a városnak tizedrésze leomlott, és halálát lelte a földindulásban hétezer ember; és a többiek megrémültek, és dicsőséget adtak a menny Istenének. Rev 11:14 A második jaj elmúlt; íme a harmadik jaj hamar eljön. Rev 11:15 És a hetedik angyal kürtölt, és nagy hangok támadtak az égben, melyek ezt mondták: E világnak királyságai a mi Urunkéi lettek és az ő Krisztusáéi, és ő lesz a király mindörökkön örökké. Rev 11:16 És a huszonnégy vén, aki az Isten előtt ül királyi székein, arcra borult és így imádta az Istent, Rev 11:17 mondván: Hálákat adunk neked, Uram, mindenható Isten, aki voltál, aki vagy, és aki eljövendő vagy, hogy a te nagy hatalmadat kezedbe vetted, és királyságodat megkezdetted. Rev 11:18 Mikor a pogányok megharagudtak, eljött a te haragod is, és annak az ideje, hogy megítéltessenek a halottak, és megadd a jutalmat a te szolgáidnak a prófétáknak, és a szenteknek és azoknak, akik a te nevedet félik, a kicsinyeknek és a nagyoknak, és megrontsd a föld megrontóit. Rev 11:19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és látható lett az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lettek villámlások, szózatok, mennydörgések, földindulások, és nagy jégeső. Rev 12:1 És nagy jel tűnt fel az égen, egy asszony a napba öltözve, lábai alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból korona; Rev 12:2 és várandós volt, kiáltozott vajúdásában és szülési kínjaiban. Rev 12:3 Más jel is tűnt fel az égen, és íme egy nagy tűzvörös sárkány, kinek hét feje volt és tíz szarva; és a fejein hét korona; Rev 12:4 a farka pedig leseperte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre dobta azokat. És megállt a sárkány az előtt az asszony előtt, aki szülni akart, hogy mikor szül, megegye a gyermekét. Rev 12:5 És szült egy fiúgyermeket, aki minden nemzetet legeltetni fog vasvesszővel; és elragadtatott az ő gyermeke az Istenhez és az ő királyi székéhez. Rev 12:6 Az asszony pedig elfutott a pusztába, ahol van neki Istentől elkészített helye, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Rev 12:7 És háború lett az égben: Mihály és az ő angyalai hadakozni kezdtek a sárkány ellen; a sárkány is hadakozott, és az ő angyalai, Rev 12:8 de nem győztek, és nem volt többé helyük az égben. Rev 12:9 Így aztán levettetett a nagy sárkány, a régi kígyó, ki ördögnek és Sátánnak neveztetik, aki ámítja az egész földkerekséget, levettetett a földre, angyalai is levettettek vele együtt. Rev 12:10 És hallottam egy nagy hangot, mely azt mondta az égben: Most lett meg a mi Istenünknek szabadítása, ereje és királysága, és az ő Krisztusának hatalma; mert levettetett a mi atyánkfiainak vádolója, aki vádolta őket a mi Istenünk előtt nappal és éjjel: Rev 12:11 bár azok legyőzték őt a bárány véréért, bizonyságtételük szaváért, és mert nem szerették életüket halálig. Rev 12:12 Ezért örvendezzetek, egek, és akik bennük laktok: jaj nektek, a föld és a tenger lakosainak, mert leszállt az ördög hozzátok, és nagy a haragja, mert tudja, hogy kevés ideje van. Rev 12:13 És mikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki a fiút szülte. Rev 12:14 De az asszonynak két nagy sasszárny adatott, hogy repüljön a pusztába az ő helyére, hogy ott táplálják ideig, időkig és az időnek feléig, a kígyó elől elrejtve. Rev 12:15 A kígyó pedig vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyamot, hogy elragadja őt a folyammal; Rev 12:16 de segítségére lett a föld az asszonynak, és megnyitotta a föld az ő száját, és elitta a folyamot, melyet a sárkány kilövellt az ő szájából. Rev 12:17 És megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy háborút folytasson a többiekkel, kik az ő magvából valók, akik megtartják az Isten parancsolatait, és megvan náluk a Jézus Krisztusról való bizonyságtétel. (18) És odaállt a tenger fövényére. Rev 13:1 És láttam a tengerből egy vadállatot feljönni, melynek hét feje és tíz szarva volt; és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein káromlásnak neve. Rev 13:2 És a vadállat, melyet láttam, párduchoz volt hasonló, de a lábai olyanok voltak, mint a medvéé, a szája pedig, mint az oroszlán szája. És neki adta a sárkány az ő erejét és az ő királyi székét, és nagy hatalmat. Rev 13:3 És láttam, hogy az ő fejei közül egy mintegy halálosan megsebesült; de az ő halálos sebe meggyógyult, és az egész föld elcsodálkozott és ment a vadállat után. Rev 13:4 És imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a vadállatnak, és imádták a vadállatot: Ki hasonló e vadállathoz? Ki képes vele hadakozni? Rev 13:5 És adatott neki száj, mely nagyokat és káromlásokat beszélt; és adatott neki hatalom háborút csinálni negyvenkét hónapig. Rev 13:6 És megnyitotta az ő száját az Isten ellen való káromlásra, hogy káromolja az ő nevét, és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Rev 13:7 És adatott neki, hogy háborút csináljon a szentekkel, és legyőzze őket; és hatalom adatott neki minden törzs, nyelv és nemzet felett. Rev 13:8 És imádni fogják őt a földön lakók mind, akiknek neve nincs beírva a megöletett bárány életkönyvébe a világ megalapításától fogva. Rev 13:9 Ha valakinek van füle, hallja. Rev 13:10 Ha valaki fogságra visz, fogságra megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell megöletnie. Itt van a szentek kitartása és hite. Rev 13:11 És más vadállatot láttam feljönni a földből, és két szarva volt neki, bárányhoz hasonló, de úgy beszélt, mint a sárkány; Rev 13:12 és az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolja annak színe előtt; és azt műveli, hogy a föld és a rajta lakók imádják az első vadállatot, amelyiknek meggyógyult a halálos sebe. Rev 13:13 Nagy jeleket is tesz, annyira, hogy tüzet is hoz le az égből a földre az emberek láttára. Rev 13:14 És a földön lakókat azok által a jelek által, melyek azért adattak neki, hogy cselekedje a vadállat előtt, eltévelyíti, azt mondván a földön lakóknak, hogy csináljanak egy képet a vadállatnak, akinek a kardsebe van és megelevenedett. Rev 13:15 És adatott neki, hogy lelket adjon a vadállat képébe, úgy, hogy beszéljen is a vadállat képe, és intézkedjék, hogy mindazok, akik nem imádják a vadállat képét, megölettessenek. Rev 13:16 És intézkedik, hogy mindenki, a kicsinyek és a nagyok, a gazdagok és a szegények, a szabadok és a szolgák bélyeget tegyenek a jobb kezükre vagy a homlokukra, Rev 13:17 és hogy senki se ne vásárolhasson, se el ne adhasson, csak az, akin rajta van a vadállat bélyege, vagy a neve, vagy nevének a száma. Rev 13:18 Itt a bölcsesség. Akinek van értelme hozzá, olvassa meg a vadállat számát; mert ember-szám és annak száma 666. Rev 14:1 És láttam, hogy íme egy bárány állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek az ő Atyjának neve a homlokukra volt írva. Rev 14:2 És hangot hallottam az égből, mint sok víznek zúgását, és mint nagy mennydörgésnek hangját; és hallottam hárfaénekesek hangját, akik hárfáztak az ő hárfáikon. Rev 14:3 És énekelnek új éneket a királyi szék előtt, a négy élőlény előtt és a vének előtt; és senki meg nem tanulhatta azt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, aki áron vétetett meg a földről. Rev 14:4 Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat, mert szüzek. Ezek azok, akik kö¬vetik a bárányt, bárhova megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül zsengéül az Istennek és a báránynak; Rev 14:5 és az ő szájukban nem találtatott álnokság; mert feddhetetlenek az Istennek királyi széke előtt. Rev 14:6 És láttam más angyalt az ég közepén repülni, kinél örökkévaló evangélium volt, hogy hirdesse a földön lakóknak, éspedig minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, Rev 14:7 nagy hangon ezt mondva: Féljétek az Istent, adjatok neki dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrását! Rev 14:8 És más angyal követte, és ezt mondta: Elesett, elesett, Babilon, a nagy város, mert az ő paráznaságának haragborával itatott minden népet. Rev 14:9 És harmadik angyal követte őket, és ezt mondta nagy hangon: Ha valaki a vadállatot és annak képét imádja, és bélyegét felveszi homlokára vagy kezére, Rev 14:10 az is iszik az Isten haragjának borából, mely keveretlenül ki van töltve az ő haragjának poharába, és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a bárány előtt. Rev 14:11 És az ő kínzásuk füstje felszáll örökkön örökké; és nincs nyugtuk nappal, sem éjjel azoknak, kik a vadállatot és annak képét imádják, és ha valaki felveszi az ő nevének bélyegét. Rev 14:12 Itt van a szentek kitartása; itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és Jézus hitét! Rev 14:13 És hallottam egy hangot az égből, mely ezt mondta nekem: írd: Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Igen, mondja a Lélek, hogy megnyugodjanak az ő fáradalmaiktól; cselekedeteik pedig követik őket. Rev 14:14 És láttam, hogy íme egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az ember Fiához hasonló, akinek a fején aranykorona volt, és a kezében éles sarló. Rev 14:15 Akkor más angyal jött ki a templomból, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: Indítsd sarlódat és arass, mert elérkezett a te órád, hogy arass, mert megszáradt a föld aratnivalója. Rev 14:16 Erre a felhőn ülő rávetette a földre sarlóját, és learattatott a föld. Rev 14:17 Akkor más angyal jött ki a mennybeli templomból, és annál is egy éles sarló volt. Rev 14:18 Más angyal is jött ki az oltártól, akinek a tűzön volt hatalma, és odaszólt nagy kiáltással annak, akinél az éles sarló volt, és ezt mondta: Indítsd a te éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőtőkéinek gerezdjeit, mert megértek annak fürtjei. Rev 14:19 És rávetette az angyal az ő sarlóját a földre, és megszÚretelte a föld szőlejét. És belehányta az Isten haragjának nagy borsajtójába; Rev 14:20 aztán megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamatnyira. Rev 15:1 És más, nagy és csodálatos jelt láttam a mennyben, hét angyalt, akinél hét csapás volt, az utolsók, mert ezekben végeztetik be az Isten haragja. Rev 15:2 És láttam mintegy üvegtengert tűzzel elegyítve, és azokat, akik diadalt vettek a vadállaton, az ő képén és bélyegén, az ő nevének számán, az üvegtenger mellett állani; kezükben Isten hárfáit tartva. Rev 15:3 És énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a báránynak énekét, mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, Uram, a Mindenható Isten; igazságosak és igazak a te útaid, oh szentek királya! Rev 15:4 Ki ne félne téged, Uram, és ne dicsőítené a te nevedet? Mert egyedül vagy szent. Mert minden nemzet eljön, és leborul teelőtted; mert a te igaz ítéleteid nyilvánvalókká lettek. Rev 15:5 Ezek után láttam, hogy íme megnyílt a bizonyságtétel sátorának temploma a mennyben; Rev 15:6 és kijött a templomból az a hét angyal, akinél a hét csapás volt, tiszta fehér gyolcsba öltözve, és mellüknél arany övvel felövezve. Rev 15:7 Ez egy a négy élőlény közül adott a hét angyalnak hét arany csészét, telve az örökkön örökké élő Istennek haragjával. Rev 15:8 És megtelt a templom füsttel az Isten dicsőségétől és erejétől; és senki nem mehetett be a templomba, míg a hét angyal hét csapása el nem végződött. Rev 16:1 És hallottam nagy hangot a templomból, mely azt mondta a hét angyalnak: Menjetek és töltsétek ki az Isten haragjának hét csészéjét a földre. Rev 16:2 És elment az első, és kitöltötte az ő csészéjét a földre, és rossz és gonosz fekély támadt azokon az embereken, akiken rajtuk volt a vadállat bélyege, és akik imádták annak képét. Rev 16:3 És a második angyal kitöltötte az ő csészéjét a tengerbe; és olyanná lett, mint a halott vére, és minden élő állat meghalt a tengerben. Rev 16:4 És a harmadik angyal kitöltötte az ő csészéjét a folyamokba és a vizek forrásaiba; és lett vér. Rev 16:5 És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: Igazságos vagy, Uram, aki vagy és aki voltál, te szent, hogy így ítéltél: Rev 16:6 mert szenteknek és prófétáknak vérét ontották, hát vért adtál nekik inni; mert méltók reá. Rev 16:7 És hallottam mást, aki az oltárról ezt mondta: Igen, Uram, oh mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid. Rev 16:8 És a negyedik angyal kitöltötte az ő csészéjét a napra: és adatott annak, hogy eltikkassza az embereket tűzzel. Rev 16:9 És eltikkadtak az emberek a nagy hőségtől, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek felett a csapások felett; és nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. Rev 16:10 És az ötödik angyal kitöltötte az ő csészéjét a vadállat királyi székére; és elsötétült az ő országa; és a nyelvüket rágták a fájdalomtól, Rev 16:11 és káromolták a menny Istenét fájdalmaik miatt és fekélyeik miatt, és nem tértek meg az ő cselekedeteikből. Rev 16:12 És a hatodik angyal kitöltötte az ő csészéjét a nagy folyamra, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy elkészíttessék a napkelet felől jövő királyok útja. Rev 16:13 És láttam a sárkány szájából és a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijönni, a békákhoz hasonlókat; Rev 16:14 ezek tudniillik csodatevő ördögi lelkek, akik kimennek a föld és az egész világ királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadaljára. Rev 16:15 Íme eljövök, mint a tolvaj; boldog, aki vigyáz, és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne láttassanak az ő szemérmei. Rev 16:16 Egybegyűjtötték azért őket arra a helyre, melyet héberül Armageddónnak hívnak. Rev 16:17 És a hetedik angyal kitöltötte az ő csészéjét a levegőbe; és nagy hang jött ki a mennyei templomból, a királyi széktől, mely ezt mondta: Meglett! Rev 16:18 És lettek hangok, mennydörgések, villámlások, és lett olyan nagy földindulás, amilyen nem volt, amióta az emberek a földön vannak, ekkora földindulás, ilyen nagy. Rev 16:19 És ama nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilonról megemlékezett az Isten, hogy neki adja az ő haragja heves borának poharát. Rev 16:20 És minden sziget eltűnt, és hegyek nem találtattak. Rev 16:21 És nagy jégeső, mintegy tálentumnyi, hullott az égből az emberekre; és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt, mert annak csapása igen nagy volt. Rev 17:1 És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét csésze volt, és beszélt velem, és ezt mondta nekem: Jövel, megmutatom neked a nagy parázna ítéletét, aki a sok víz felett ül; Rev 17:2 akivel paráználkodtak a föld királyai, és megrészegedtek az ő paráznaságának borától a föld lakosai. Rev 17:3 És elvitt engem lélekben egy pusztába; és láttam egy asszonyt ülni egy vörös vadállaton, mely tele volt káromló nevekkel, és hét feje és tíz szarva volt. Rev 17:4 És az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, felékesítve arannyal, drágakővel és gyöngyökkel, és egy aranypoharat tartott a kezében, tele az ő paráznaságának utálatosságaival és tisztátlanságával; Rev 17:5 és a homlokára egy név volt írva, egy titok: A nagy Babilon, a föld paráznáinak és utálatosságainak anyja. Rev 17:6 És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és elcsodálkoztam, amint őt megláttam, nagy csodálkozással. Rev 17:7 És azt mondta nekem az angyal: Miért csodálkoztál el? Én neked elmondom az asszony titkát, és a vadállatét, amely őt hordozza, melynek a hét feje és a tíz szarva van. Rev 17:8 A vadállat, melyet láttál, volt, és nincs, de fel fog jönni a mélyből, aztán megy el a pusztulásba. És csodálkozni fognak a földön lakók (akik nevei nincsenek beírva az élet könyvébe a világ megalapítása óta), mikor látják, hogy a vadállat volt, és nincs, noha van. Rev 17:9 Itt az értelem, melyben bölcsesség van: a hét fej hét hegy (amelyeken az asszony ül) Rev 17:10 és hét király: az öte elesett és az egyik megvan, a másik még nem jött el; és mikor eljön, kevés ideig kell neki maradni. Rev 17:11 És a vadállat, mely volt és nincs, ő nyolcadik is, a hét közül való is, pusztulásba is megy. Rev 17:12 És a tíz szarv, melyet láttál, tíz király, akik királyságot még nem kaptak, de hatalmat kapnak mint királyok egy órára a vadállattal. Rev 17:13 Ezek egy véleményen vannak, és erejüket és hatalmukat átadják a vadállatnak. Rev 17:14 Ezek a báránnyal hadakozni fognak, és a bárány legyőzi őket, mert uruknak ura és királyoknak királya, és akik vele vannak, azok elhívottak, választottak és hívők. Rev 17:15 És azt mondta nekem: A vizek, amelyeket láttál, melyeken a parázna ül, népek és tömegek, nemzetek és nyelvek. Rev 17:16 És a tíz szarv, amelyeket láttál a vadállaton, azok gyűlölni fogják a paráznát, és pusztává és meztelenné teszik azt, és húsát megeszik, magát elégetik tűzzel. Rev 17:17 Mert az Isten adta nekik a szívükbe, hogy az ő véleményét cselekedjék, és egy véleményen legyenek, és adják az ő királyságukat a vadállatnak, míg be nem végeztetnek az Isten beszédei. Rev 17:18 És az asszony, akit láttál, az a nagy város, melynek királysága van a föld királyai felett. Rev 18:1 És ezek után láttam más angyalt leszállni az égből, akinél nagy hatalom volt; és a föld fénylett az ő dicsőségétől, Rev 18:2 és kiáltott teljes erejéből, nagy hangon mondván: Elesett, elesett a nagy Babilon, és lett ördögök lakhelyévé, és minden tisztátlan lélek börtönévé, és minden tisztátlan és gyűlöletes madár börtönévé. Rev 18:3 Mert az ő paráznaságának harag-borából ivott minden nemzet, és a föld királyai vele paráználkodtak, és a föld kereskedői az ő fényűzésének hatalmából gazdagodtak meg. Rev 18:4 És hallottam más hangot a mennyből, mely azt mondta: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és hogy ne kapjatok az ő csapásaiból; Rev 18:5 mert bűnei az égig értek, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Rev 18:6 Fizessetek úgy neki, mint ő fizetett nektek, és kétszerrel kettőztessetek neki az ő cselekedeti szerint; a pohárba, melybe öntött, öntsetek neki kétannyit. Rev 18:7 Amennyire dicsőítette magát és fényűző volt, annyi kínt és gyászt adjatok neki. Mert azt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királyné, és özvegy nem vagyok, és gyászt nem látok; Rev 18:8 ezért egy nap jönnek el az ő csapásai, halál, gyász és éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr Isten, aki ítéletet tart felette. Rev 18:9 És sírnak és jajgatnak felette a föld királyai, akik vele paráználkodtak és folytattak fényűzést, mikor látják az ő égésének füstjét, Rev 18:10 az ő kínjától való félelem miatt távol állva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon; te erős város, hogy egy órában jött el a te ítéleted! Rev 18:11 A föld kereskedői is sírnak és jajgatnak felette, mert az ő áruikat senki sem veszi meg többé, Rev 18:12 az arany, ezüst, drágakő, gyöngy, gyolcs, bíbor, selyem és skarlát árut, és mindenféle tujafát, és mindenféle elefántcsont edényt, a legdrágább fából, rézből, vasból és márványból való edényt, Rev 18:13 és fahéjat, füstölőszereket, mirhát, tömjént, bort, olajat, zsemlyelisztet és búzát, igás barmokat és juhokat, lovakat és szekereket, rabszolgákat és emberi lelkeket. Rev 18:14 És a gyümölcs, amit a te lelked kívánt, elment tőled, és minden, ami dús és pompás, elment tőled, és többé azokat meg nem találod. Rev 18:15 Akik ezekkel kereskednek, kik meggazdagodtak őtőle, távolról meg fognak állani az ő kínjától való félelem miatt, sírva és jajgatva, Rev 18:16 és azt mondva: Jaj, jaj a nagy város, mely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, és arannyal, drágakővel és gyöngyökkel volt ékesítve: hogy egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság! Rev 18:17 És minden kormányos, és a hajókon járó egész közösség, és hajósok, és mind, akik a tengeren foglalkoznak, távol megálltak, Rev 18:18 és így kiáltottak, mikor látták az ő égésének füstjét: Melyik hasonló ehhez a nagy városhoz? Rev 18:19 És port hánytak a fejükre és így kiáltottak sírva és jajgatva: Jaj, jaj, a nagy város, melyben meggazdagodtak mind, akiknek hajóik voltak a tengeren annak drágaságából; hogy egy óra alatt elpusztíttatott! Rev 18:20 Örvendezz felette, ég, és ti szent apostolok és próféták, mert az Isten a tiértetek való ítéletet végrehajtotta rajta! Rev 18:21 És felemelt egy erős angyal egy követ, olyan nagyot, mint egy malomkő, és belevetette a tengerbe, mondván: Ily zuhanással vettetik le Babilon, a nagy város, és nem találtatik többé. Rev 18:22 És hárfadalosok, zenészek, fuvolások és kürtösök hangja többé tebenned nem hallatik, és semmiféle mesterségnek semmiféle mestere nem találtatik többé benned, és malom zúgása nem hallatik benned többé, Rev 18:23 és mécs világa nem fénylik benned többé, és vőlegénynek és menyasszonynak hangja nem hallatik benned többé; mert a te kereskedőid voltak a föld fejedelmei, mert a te varázslásod által tévelyedett el minden nemzet. Rev 18:24 És benne prófétáknak és szenteknek, és mindeneknek vére találtatott, akik megölettek a földön. Rev 19:1 Ezek után nagy hangot hallottam a mennyben, mint egy nagy sokaságét, mondván: Aleluja; az üdvösség, a dicsőség, a tisztelet és a hatalom az Úré, a mi Istenünké; Rev 19:2 mert igazak és igazságosak az ő ítéletei; mert elítélte a nagy paráznát, aki megrontotta a földet az ő paráznaságával, és számonkérte az ő szolgáinak vérét annak kezéből. Rev 19:3 És másodszor így szóltak: Aleluja, és annak füstje felszáll mindörökkön örökké. Rev 19:4 És leborult a huszonnégy vén és négy élőlény, és imádta az Istent, aki a királyi székben ült, mondván: Ámen! Aleluja! Rev 19:5 És egy hang jött ki a királyi székből, mondván: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan, ti ő szolgái, és akik félitek őt, kicsinyek és nagyok! Rev 19:6 Erre hallottam mint nagy sokaság hangját, mint sok vizeknek hangját, mint erős mennydörgéseknek hangját, amint azt mondták: Aleluja! mert kezébe vette a királyságot az Úr, a mindenható Isten! Rev 19:7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk neki dicsőséget; mert eljött a bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. Rev 19:8 És adatott neki, hogy tiszta fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek megigazulása. Rev 19:9 És azt mondta nekem: írd: Boldogok, akik a bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. Aztán azt mondta nekem: Ezek a szavak valóban az Istenéi. Rev 19:10 Erre leborultam az ő lábai elé, hogy imádjam őt; de azt mondta nekem: Vigyázz, ne! A te szolgatársad vagyok és a te atyádfiaié, akiknél Jézus bizonyságtétele van: az Istent imádd. A Jézus bizonyságtétele ugyanis a prófécia lelke. Rev 19:11 És láttam az eget megnyílni, és íme egy fehér ló, és aki rajta ült, annak a neve Hű és Igaz, és igazságban ítél és harcol. Rev 19:12 Szemei pedig olyanok, mint tűzláng, és a fején sok korona; és egy nevet viselt felírva, melyet senki sem ismert, csak ő. Rev 19:13 És vérrel meghintett ruhába volt öltözve; és a neve így neveztetik: Az Isten Igéje. Rev 19:14 És a mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Rev 19:15 És a szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje le a pogányokat: és ő legelteti azokat vasvesszővel; és ő tiporja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. Rev 19:16 És a ruháján, éspedig a tomporán, ezt a nevet viseli felírva: Királyoknak Királya és Uraknak Ura. Rev 19:17 És láttam egy angyalt állani a napban; és így kiáltott nagy hangon minden madárnak, mely az ég közepén repült: Jertek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára, Rev 19:18 hogy egyétek királyok húsát, hadvezérek húsát, erősek húsát, lovaknak és rajtuk ülőknek húsát, és mindenféléknek húsát, szabadokét és szolgákét, kicsinyekét és nagyokét. Rev 19:19 És láttam a vadállatot és a föld királyait és az ő seregeiket, amint egybegyűltek, hogy hadakozzanak a lovon ülővel és az ő seregével. Rev 19:20 Akkor megfogatott a vadállat, és ezzel együtt a hamis próféta, aki azokat a csodákat tette előtte, amelyekkel elcsalta azokat, akik a vadállat bélyegét felvették, és akik annak képét imádták: az a kettő elevenen belevettetett a kénkővel égő tüzes tóba. Rev 19:21 A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardja által, mely az ő szájából jött ki; és a madarak mind jóllaktak a húsukkal. Rev 20:1 Akkor láttam egy angyalt leszállani a mennyből, akinél volt a mélység kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. Rev 20:2 És megfogta a sárkányt, a régi kígyót, ki ördög és Sátán, és megkötötte azt ezer esztendőre, Rev 20:3 és belevetette a mélységbe, és lezárta azt, és lepecsételte felette, hogy ne ámítsa többé a nemzeteket míg le nem telik az ezer esztendő; és az után el kell neki oldoztatnia egy kevés időre. Rev 20:4 És láttam királyi székeket, és akik azokra ültek, ítélettel bízattak meg. És láttam azoknak lelkeit, akik lefejeztettek a Jézus mellett való bizonyságtételért és az Isten igéjéért, és akik nem imádták a vadállatot, sem annak képét, és nem vették fel bélyegét homlokukra és kezükre: és ezek feltámadtak és királyokká lettek Krisztussal az ezer esztendőre. Rev 20:5 A többiek pedig a halottak közül nem támadtak fel, míg le nem telik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Rev 20:6 Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban! Ezek felett a második halálnak nincs hatalma, hanem papjai lesznek az Istennek és a Krisztusnak, és királyok lesznek vele ezer esztendeig. Rev 20:7 És mikor letelik az ezer esztendő, eloldatik a Sátán az ő fogságából, Rev 20:8 és kimegy, hogy elcsalja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Mágógót, hogy egybegyűjtse őket háborúra, kiknek a száma mint a tenger fövénye. Rev 20:9 És felvonultak a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost. Akkor tűz szállt alá az Istentől a mennyből, és megemésztette őket; Rev 20:10 az ördög pedig, aki elcsalta őket, a tűznek és kénkőnek tavába vettetett, ahol a vadállat és a hamis próféta van; és kínoztatni fognak nappal és éjjel mindörökkön örökké. Rev 20:11 És láttam egy nagy fehér királyi széket, és azt, aki benne ült, kinek színe elől menekült a föld és az ég, és hely nem találtatott nekik. Rev 20:12 És láttam a halottakat, kicsinyeket és nagyokat, állani az Isten előtt, és könyvek nyittattak meg; aztán más könyv nyittatott meg, azaz az élet könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. Rev 20:13 És kiadta a tenger a benne levő halottakat, a halál és az alvilág is kiadta a benne levő halottakat; és megítéltetett mindenik az ő cselekedetei szerint. Rev 20:14 Akkor a halál és az alvilág a tűznek tavába vettetett; ez a második halál. Rev 20:15 És ha valaki nem találtatott az élet könyvébe beírva, a tűznek tavába vettetett. Rev 21:1 Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger többé nem volt. Rev 21:2 És én, János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, alászállni az Istentől a mennyből, felkészítve, mint egy vőlegénye számára felékesített menyasszonyt. Rev 21:3 És nagy hangot hallottam, mely ezt mondta a mennyből: íme az Isten sátora az embereknél! És velük fog lakni; és ők az ő népe lesznek, ő pedig, az Isten, velük lesz, mint az ő Istenük. Rev 21:4 És eltöröl az Isten minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé; mert az elsők elmúltak. Rev 21:5 És ezt mondta az, aki a királyi székben ült: íme újjá teszek mindent. És ezt mondta nekem: írd; mert ezek a beszédek igazak és hűek. Rev 21:6 Aztán azt mondta nekem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Én a szomjúhozónak adok az élet vizének forrásából ingyen. Rev 21:7 Aki győz, mindent örökölni fog, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. Rev 21:8 De a gyáváknak, hitetleneknek, bemocskoltaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és mindenféle hazugoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. Rev 21:9 És odajött hozzám egy a közül a hét angyal közül, akiknek a hét utolsó csapással tele hét csésze volt, és így szólt hozzám: Jövel, megmutatom neked a menyasszonyt, a bárány feleségét. Rev 21:10 És elvitt engem lélekben egy nagy magas hegyre, és megmutatta nekem a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, mely a mennyből szállt alá az Istentől, Rev 21:11 úgy, hogy rajta volt az Isten dicsősége. És világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz, olyan volt, mint a kristályos jáspiskő. Rev 21:12 És nagy és magas kerítése volt, rajta tizenkét kapu, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek Izráel fiai tizenkét törzsének nevei. Rev 21:13 Napkelet felől három kapu, északról három kapu, délről három kapu, napnyugatról három kapu. Rev 21:14 És a város kerítésének tizenkét alapköve volt, és azokon a bárány tizenkét apostolnak neve. Rev 21:15 Aki pedig velem beszélt, annál egy arany mérővessző volt, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kerítését. Rev 21:16 És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a mérő vesszővel: tizenkétezer futamat; a hossza, szélessége és magassága egyenlő. Rev 21:17 És megmérte annak kerítését: száznegyvennégy sing, ember mértékével, ami angyalé is. Rev 21:18 És kerítésének rakása jáspis volt; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. Rev 21:19 És a város kerítésének alapjai mindenféle drágakővel voltak ékesítve: az első alap jáspis volt, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, Rev 21:20 az ötödik szárdonix, a hatodik szárdiusz, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. Rev 21:21 És a tizenkét kapu tizenkét gyöngy; egyenként minden egyes kapu egy gyöngyből volt. És a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg. Rev 21:22 És templomot nem láttam benne; mert a mindenható Úr Isten az ő temploma, és a bárány. Rev 21:23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágította azt, és annak szövétneke a bárány. Rev 21:24 És a megtartott nemzetek ennek világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tiszteletüket abba viszik. Rev 21:25 És annak kapui nappal be nem záratnak; éjszaka ugyanis nem lesz ottan. Rev 21:26 És a nemzetek dicsőségét és tiszteletét abba viszik. Rev 21:27 És be nem megy abba semmi közönséges, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, csak akik be vannak írva a bárány élet könyvébe. Rev 22:1 Aztán megmutatta nekem az élet vizének tiszta folyását, mely úgy ragyogott, mint a kristály, és az Istennek meg a báránynak királyi székéből jött ki. Rev 22:2 Annak utcája és a folyam között középen innen és onnan életnek fája, mely tizenkétszer hozott gyümölcsöt, minden egyes hónapban megadván gyümölcsét; a fa levelei pedig a pogányok gyógyítására valók. Rev 22:3 És semmi megátkozott nem lesz többé; és az Istennek meg a báránynak királyi széke benne lesz, és az ő szolgái szolgálnak neki; Rev 22:4 és látják az ő orcáját, és az ő neve a homlokukon lesz. Rev 22:5 És ott éjszaka nem lesz, és nem lesz szükség szövétnek és nap világosságára, mert az Úr Isten fogja őket megvilágosítani; így élnek mint királyok örökkön örökké. Rev 22:6 És azt mondta nekem: Ezek a beszédek hűek és igazak; és az Úr, a szent próféták Istene küldte el az ő angyalát, hogy mutassa meg az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenni hamar. Rev 22:7 Íme hamar eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. Rev 22:8 Én vagyok pedig János, aki ezeket láttam, leborultam annak az angyalnak lábai előtt, hogy imádjam, aki ezeket nekem megmutatta. Rev 22:9 Az pedig azt mondta nekem: Vigyázz, ne! mert a te szolgatársad vagyok, és a te atyádfiaié, a prófétáké, és azoké, akik megtartják e könyvnek beszédeit: az Istent imádd. Rev 22:10 És azt mondta nekem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit; mert az idő közel van. Rev 22:11 Aki árt, ártson ezután is, aki fertelmes, legyen ezután is fertelmes; és aki igaz, legyen igaz ezután is, aki szent, szenteltessék meg ezután is. Rev 22:12 És íme hamar eljövök, és az én jutalmam velem, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. Rev 22:13 Én vagyok az Alfa és az Omega, Kezdet és Vég, az első és az utolsó. Rev 22:14 Boldogok, akik cselekszik az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és a kapukon menjenek be a városba. Rev 22:15 De kinn maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és teszi a hazugságot. Rev 22:16 Én, Jézus küldöttem el az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és ága, a fényes égi hajnali csillag. Rev 22:17 És a Lélek és a menyasszony azt mondja: Jövel! És aki hallja, mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az életnek vizét ingyen. Rev 22:18 Mert bizonyságot teszek mindenkinek, aki e könyv próféciájának beszédeit hallja: ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat teszi az Isten arra; Rev 22:19 és ha valaki elvesz e próféciás könyv beszédeiből, annak részét elveszi az Isten az élet könyvéből, a szent városból és azokból, amik ebben a könyvben megírattak. Rev 22:20 Azt mondja, aki ezek mellett bizonyságot tesz: Igen, eljövök hamar. Ámen, bizony jövel, Uram Jézus. Rev 22:21 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal. Ámen.