Gen 1:1 Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
Gen 1:2 A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Gen 1:3 Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.
Gen 1:4 Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
Gen 1:5 A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.
Gen 1:6 Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett.
Gen 1:7 Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket.
Gen 1:8 Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap.
Gen 1:9 Isten ismét szólt: "Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt.
Gen 1:10 Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó.
Gen 1:11 Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett.
Gen 1:12 A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó.
Gen 1:13 Este lett és reggel: a harmadik nap.
Gen 1:14 Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától.
Gen 1:15 Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett.
Gen 1:16 Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is.
Gen 1:17 Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött,
Gen 1:18 s válasszák el a világosságot meg a sötétséget.
Gen 1:19 Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.
Gen 1:20 Isten szólt: "A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak". Úgy is történt.
Gen 1:21 Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.
Gen 1:22 Isten megáldotta őket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön."
Gen 1:23 Este lett és reggel: az ötödik nap.
Gen 1:24 Aztán szólt Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt.
Gen 1:25 Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
Gen 1:26 Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."
Gen 1:27 Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.
Gen 1:28 Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog."
Gen 1:29 Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.
Gen 1:30 A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt.
Gen 1:31 Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
Gen 2:1 Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt.
Gen 2:2 Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.
Gen 2:3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.
Gen 2:4 Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,
Gen 2:5 még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje.
Gen 2:6 Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét.
Gen 2:7 Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.
Gen 2:8 Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.
Gen 2:9 És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.
Gen 2:10 Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.
Gen 2:11 Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.
Gen 2:12 Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is.
Gen 2:13 A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét.
Gen 2:14 A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Gen 2:15 Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.
Gen 2:16 Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz.
Gen 2:17 De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz."
Gen 2:18 Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő."
Gen 2:19 Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.
Gen 2:20 Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.
Gen 2:21 Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.
Gen 2:22 Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.
Gen 2:23 Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett."
Gen 2:24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.
Gen 2:25 Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.
Gen 3:1 A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?"
Gen 3:2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
Gen 3:3 Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."
Gen 3:4 Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni.
Gen 3:5 Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."
Gen 3:6 Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle.
Gen 3:7 Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.
Gen 3:8 Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között.
Gen 3:9 De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?"
Gen 3:10 Ő így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem."
Gen 3:11 De ő így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"
Gen 3:12 Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem."
Gen 3:13 Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."
Gen 3:14 Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.
Gen 3:15 Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba."
Gen 3:16 Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad."
Gen 3:17 Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
Gen 3:18 Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.
Gen 3:19 Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."
Gen 3:20 Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.
Gen 3:21 Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.
Gen 3:22 Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!"
Gen 3:23 Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett.
Gen 3:24 Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Gen 4:1 Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: "Isten segítségével embert hoztam a világra."
Gen 4:2 Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves.
Gen 4:3 Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak.
Gen 4:4 Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,
Gen 4:5 Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét.
Gen 4:6 Az Úr szólt Kainhoz: "Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed?
Gen 4:7 De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell?
Gen 4:8 Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: "Menjünk a mezőre!" Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte.
Gen 4:9 Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: "Hol van a testvéred, Ábel?" Ő így válaszolt: "Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?"
Gen 4:10 Erre ő ezt mondta: "Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.
Gen 4:11 Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből testvéred vérét.
Gen 4:12 Ha műveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön."
Gen 4:13 Kain így szólt az Úrhoz: "Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni.
Gen 4:14 Lám, ma elűztél a föld színéről és el kell rejtőznöm előled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rámtalál, megölhet."
Gen 4:15 Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje.
Gen 4:16 Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le.
Gen 4:17 Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte.
Gen 4:18 Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech.
Gen 4:19 Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla.
Gen 4:20 Ada a világra hozta Jabalt; ő lett az ősatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal.
Gen 4:21 Testvérét Jubalnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak.
Gen 4:22 Cilla Tubalkainnak adott életet; ő az őse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt.
Gen 4:23 Lámech így szólt feleségeihez: "Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra:
Gen 4:24 Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer."
Gen 4:25 Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, "mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt."
Gen 4:26 Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.
Gen 5:1 Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta.
Gen 5:2 Férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket.
Gen 5:3 Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott.
Gen 5:4 Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek.
Gen 5:5 Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg.
Gen 5:6 Szet 105 éves korában nemzette Enost.
Gen 5:7 Szet Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek.
Gen 5:8 Szet egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg.
Gen 5:9 Enos 90 éves korában nemzette Kenant.
Gen 5:10 Enos Kenan születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 5:11 Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg.
Gen 5:12 Kenan 70 esztendős korában nemzette Mahalaleelt.
Gen 5:13 Kenan Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 5:14 Kenan egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg.
Gen 5:15 Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet.
Gen 5:16 Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 5:17 Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg.
Gen 5:18 Járed 162 éves korában nemzette Hénochot.
Gen 5:19 Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 5:20 Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg.
Gen 5:21 Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot.
Gen 5:22 Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 5:23 Hénoch egész életkora 365 évet tett ki.
Gen 5:24 Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.
Gen 5:25 Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet.
Gen 5:26 Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 5:27 Metuselach egész életkora 969 esztendő volt, akkor halt meg.
Gen 5:28 Lámech 182 éves volt, amikor fia született.
Gen 5:29 A Noé nevet adta neki, "mert - úgymond - ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával műveljük a földet, amit az Úr megátkozott."
Gen 5:30 Lámech Noé születése után még 595 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 5:31 Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg.
Gen 5:32 Noé 500 éves volt, akkor nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.
Gen 6:1 Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek,
Gen 6:2 az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.
Gen 6:3 Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."
Gen 6:4 Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.
Gen 6:5 Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul,
Gen 6:6 megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.
Gen 6:7 Ezt mondta az Úr: "Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket."
Gen 6:8 Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében.
Gen 6:9 Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe előtt járt.
Gen 6:10 Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet.
Gen 6:11 A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal.
Gen 6:12 Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.
Gen 6:13 Isten így szólt Noéhoz: "Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal.
Gen 6:14 Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal.
Gen 6:15 Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága.
Gen 6:16 Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet.
Gen 6:17 Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van.
Gen 6:18 Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei.
Gen 6:19 Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt.
Gen 6:20 A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak.
Gen 6:21 Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon."
Gen 6:22 Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki.
Gen 7:1 Az Úr így szólt Noéhoz: "Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben.
Gen 7:2 Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt.
Gen 7:3 (A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon.
Gen 7:4 Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam."
Gen 7:5 Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Gen 7:6 Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre.
Gen 7:7 Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei.
Gen 7:8 (A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő,
Gen 7:9 egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.)
Gen 7:10 Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre.
Gen 7:11 Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái.
Gen 7:12 Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre.
Gen 7:13 Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába,
Gen 7:14 s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas.
Gen 7:15 Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába.
Gen 7:16 Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót.
Gen 7:17 Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott.
Gen 7:18 Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott.
Gen 7:19 A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított.
Gen 7:20 Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé.
Gen 7:21 Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember.
Gen 7:22 Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult.
Gen 7:23 Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről.
Gen 7:24 Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.
Gen 8:1 Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.
Gen 8:2 A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből,
Gen 8:3 és a víz lassan elapadt, a földön.
Gen 8:4 Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén.
Gen 8:5 A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok.
Gen 8:6 Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált,
Gen 8:7 s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről.
Gen 8:8 Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről.
Gen 8:9 De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába.
Gen 8:10 Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot.
Gen 8:11 A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről.
Gen 8:12 Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá.
Gen 8:13 Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt.
Gen 8:14 A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.
Gen 8:15 Ekkor Isten szólt Noéhoz:
Gen 8:16 "Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei.
Gen 8:17 Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön."
Gen 8:18 Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel.
Gen 8:19 Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után.
Gen 8:20 Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron.
Gen 8:21 Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: "Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem.
Gen 8:22 Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka."
Gen 9:1 Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet.
Gen 9:2 A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket.
Gen 9:3 Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.
Gen 9:4 Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek.
Gen 9:5 A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét.
Gen 9:6 Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.
Gen 9:7 Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta."
Gen 9:8 Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak:
Gen 9:9 "Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal
Gen 9:10 és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával.
Gen 9:11 Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet."
Gen 9:12 Aztán így szólt Isten: "Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre:
Gen 9:13 szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között.
Gen 9:14 Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön,
Gen 9:15 akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson.
Gen 9:16 Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön."
Gen 9:17 Isten így szólt Noéhoz: "Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között".
Gen 9:18 Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja.
Gen 9:19 Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége.
Gen 9:20 Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni.
Gen 9:21 Amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában.
Gen 9:22 Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét és elmondta két testvérének.
Gen 9:23 Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.
Gen 9:24 Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele legkisebb fia,
Gen 9:25 így szólt: "Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között."
Gen 9:26 Azután ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája.
Gen 9:27 Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája."
Gen 9:28 Noé a vízözön után még 350 évig élt.
Gen 9:29 Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg.
Gen 10:1 Ezek Noé fiainak, Szemnek, Kámnak és Jáfetnek az utódai. Fiaik a vízözön után születtek.
Gen 10:2 Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madai, Javan, Tubal, Mesek és Tirasz.
Gen 10:3 Gómer fiai: Askenász, Rifát és Togorma.
Gen 10:4 Javan fiai Elisa és Tarsis, a kittimek és a dananimok.
Gen 10:5 Ezektől ágaztak ki a népek szigetei. Ezek Jáfet fiai országuk és nyelvük szerint, törzseik és népeik szerint.
Gen 10:6 Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán.
Gen 10:7 Kus fiai: Szeba, Havila, Szabata, Ráma és Szabteka. Ráma fiai: Szeba és Dedán.
Gen 10:8 Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön.
Gen 10:9 Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród.
Gen 10:10 Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra.
Gen 10:11 Erről a földről indult ki Asszur és megépítette Ninivét, Rechobot-Irt,
Gen 10:12 Kalachot és Rezent, Ninive és Kalach között. (Ez a nagy város.)
Gen 10:13 Micrajim fiai a luditák, anamiták, lehabiták, naftukiták,
Gen 10:14 patraziták, kaszlukiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok származnak.
Gen 10:15 Kánaán utódai: az elsőszülött, Szidon, azután Het,
Gen 10:16 továbbá a jebuziták, amoriták, girgasiták,
Gen 10:17 hivviták, arkiták és sziniták,
Gen 10:18 arvaditák, zemariták és a hamatiták. Később a kánaániták nemzetségei szétszóródtak.
Gen 10:19 A kánaániták határa Szidontól Gerar irányában Gázáig terjedt; Szodoma, Gomorra, Adma és Cebojim irányában pedig egészen Lesáig.
Gen 10:20 Ezek Kám fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint.
Gen 10:21 Szemnek, Éber fia ősatyjának, Jáfet idősebb testvérének is születtek fiai.
Gen 10:22 Szem fiai: Elám, Asszur, Arpachsád, Lud és Árám.
Gen 10:23 Árám fiai: Uc, Hul, Geter és Mas.
Gen 10:24 Arpachsád fia Selak, Selaké pedig Eber.
Gen 10:25 Ebernek két fia született. Az egyik neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet. A testvére neve Joktán.
Gen 10:26 Joktán fiai: Almodád, Selef, Hacarmavet és Jerách,
Gen 10:27 Hadorám, Usal és Dikla,
Gen 10:28 Obál, Abimael, Seba,
Gen 10:29 Ofir, Havila és Jobab. Mindezek Joktán fiai.
Gen 10:30 Lakóhelyük Mesától Szefárig, a keleti hegységig terjedt.
Gen 10:31 Ezek Szem fiai törzsük, nyelvük, országuk és nemzetségük szerint.
Gen 10:32 Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.
Gen 11:1 Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai.
Gen 11:2 Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek.
Gen 11:3 Így szóltak egymáshoz: "Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki." A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul.
Gen 11:4 Azután így szóltak: "Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!"
Gen 11:5 Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek.
Gen 11:6 Így szólt: "Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják.
Gen 11:7 Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!"
Gen 11:8 Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését.
Gen 11:9 Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.
Gen 11:10 Szem utódai ezek: Amikor Szem 100 éves volt, a vízözön utáni második évben nemzette Arpachsádot.
Gen 11:11 Arpachsád születése után még 500 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 11:12 Arpachsád 35 éves korában Selákot nemzette.
Gen 11:13 Selák születése után még 403 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 11:14 Selák 30 éves korában nemzette Hébert.
Gen 11:15 Héber születése után Selák még 403 évig élt, fiai és lányai születtek.
Gen 11:16 Héber 34 éves korában nemzette Peleget.
Gen 11:17 Peleg születése után Héber még 430 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 11:18 Peleg 30 éves korában nemzette Reut.
Gen 11:19 Reu születése után Peleg még 209 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 11:20 Reu 32 éves korában Szerugot nemzette.
Gen 11:21 Szerug születése után Reu még 207 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 11:22 Szerug 30 éves korában nemzette Nachort.
Gen 11:23 Nachor születése után Szerug még 200 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
Gen 11:24 Nachor 29 éves korában Terachot nemzette.
Gen 11:25 Terach születése után Nachor még 119 évig élt, fiai meg lányai születtek.
Gen 11:26 Terach 70 éves korában nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt.
Gen 11:27 Terach utódai ezek: Terach nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Hárán fia Lót volt.
Gen 11:28 Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Úrban.
Gen 11:29 Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt.
Gen 11:30 Sárai azonban meddő maradt, nem voltak gyermekei.
Gen 11:31 Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek.
Gen 11:32 Terach 205 éves korában halt meg Háránban.
Gen 12:1 Az Úr így szólt Ábrámhoz: "Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.
Gen 12:2 Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel.
Gen 12:3 Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."
Gen 12:4 Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult.
Gen 12:5 Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére.
Gen 12:6 Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak.
Gen 12:7 Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Ezt a földet utódaidnak adom." Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
Gen 12:8 Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét.
Gen 12:9 Majd tovább vonult a Negeb felé.
Gen 12:10 Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.
Gen 12:11 Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt feleségéhez, Sáraihoz: "Jól tudom, hogy szép asszony vagy.
Gen 12:12 Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak.
Gen 12:13 Ezért mondd, hogy a húgom vagy, hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak."
Gen 12:14 Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép.
Gen 12:15 A fáraó udvari főtisztviselői is látták és dicsérték a fáraó előtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték,
Gen 12:16 Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki.
Gen 12:17 Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai, Ábrám felesége miatt.
Gen 12:18 Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: "Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged?
Gen 12:19 Miért állítottad: a húgom -, úgy, hogy feleségül vettem? Most itt a feleséged, vedd és távozz!"
Gen 12:20 A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék őt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza.
Gen 13:1 Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is.
Gen 13:2 Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban.
Gen 13:3 A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között,
Gen 13:4 annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét.
Gen 13:5 Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai.
Gen 13:6 Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett.
Gen 13:7 Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.)
Gen 13:8 Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: "Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.
Gen 13:9 Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra."
Gen 13:10 Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött - mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig.
Gen 13:11 Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól.
Gen 13:12 Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott.
Gen 13:13 A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen.
Gen 13:14 Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: "Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra.
Gen 13:15 Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre.
Gen 13:16 Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is.
Gen 13:17 Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt."
Gen 13:18 Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.
Gen 14:1 Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében
Gen 14:2 ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával.
Gen 14:3 Ezek mind Sziddim völgyében gyűltek össze (ez a Sós-tenger).
Gen 14:4 Tizenkét évig Kedor-Laomernek voltak alattvalói, a tizenharmadik évben azonban elpártoltak tőle.
Gen 14:5 A tizennegyedik évben Kedor-Laomer és a vele szövetséges királyok eljöttek és megverték a refaitákat Asterót-Karnajimnál, a szuszitákat Hámnál, az emitákat Kirjatajim síkságán,
Gen 14:6 a horitákat a Szeir-hegyekben, egészen El Paránig, amely a sivatag szélén fekszik.
Gen 14:7 Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét.
Gen 14:8 Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük:
Gen 14:9 Kedor-Laomerrel, Elám királyával, Tidallal, Gojim királyával, Amráfellel, Sineár királyával és Arjochkal, Ellaszár királyával; négy király öt ellen.
Gen 14:10 Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak.
Gen 14:11 Amazok erre elvették Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden élelmét és elvonultak.
Gen 14:12 Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Ő ugyanis Szodomában lakott.
Gen 14:13 A menekülők egyike hírt hozott erről Ábrámnak, a hébernek. Ő ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak.
Gen 14:14 Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte őket egészen Dánig.
Gen 14:15 Ő és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözték őket, Damaszkusztól északra.
Gen 14:16 Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt.
Gen 14:17 Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levő királyok fölött aratott győzelemből visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye).
Gen 14:18 Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt.
Gen 14:19 Megáldotta és így szólt hozzá:
Gen 14:20 "Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Ő pedig tizedet adott neki mindenből.
Gen 14:21 Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: "Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak."
Gen 14:22 Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: "Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette.
Gen 14:23 Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot.
Gen 14:24 Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak ők vegyék ki részüket."
Gen 15:1 A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: "Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz."
Gen 15:2 Ábrám így szólt: "Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam."
Gen 15:3 És Ábrám így folytatta: "Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm."
Gen 15:4 Az Úr szava ezt mondta neki: "Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik."
Gen 15:5 Aztán kivezette, és ezt mondta neki: "Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket." Majd hozzáfűzte: "Ilyen lesz a nemzetséged."
Gen 15:6 Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra.
Gen 15:7 Ismét szólt hozzá: "Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Úrból, hogy ezt a földet adjam birtokul."
Gen 15:8 Ő így válaszolt: "Uram, Istenem, miből tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?"
Gen 15:9 Erre megparancsolta neki: "Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot!"
Gen 15:10 Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket és a két felet egymás mellé állította, a madarakat azonban nem vágta szét.
Gen 15:11 Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrám elűzte őket.
Gen 15:12 Amikor a nap lenyugodott, Ábrámot mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg.
Gen 15:13 Ő azonban így szólt Ábrámhoz: "Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket 400 esztendeig.
Gen 15:14 De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan.
Gen 15:15 Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el.
Gen 15:16 A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes."
Gen 15:17 Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség, füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok között.
Gen 15:18 Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: "Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig:
Gen 15:19 a kenitákat és kenizitákat, a kadmonitákat,
Gen 15:20 hetitákat, perizitákat és refaitákat,
Gen 15:21 az amoritákat, kánaániakat, girgasitákat és jebuzitákat."
Gen 16:1 Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója.
Gen 16:2 Sárai így szólt Ábrámhoz: "Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok." Ábrám megfogadta Sárai tanácsát.
Gen 16:3 Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak.
Gen 16:4 Ő együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnője kicsinek tűnt szemében.
Gen 16:5 Sárai ezt mondta Ábrámnak: "A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted."
Gen 16:6 Ábrám így felelt Sárainak: "Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz." Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tőle.
Gen 16:7 Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezető úton levő forrásnál.
Gen 16:8 Megszólította: "Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?"
Gen 16:9 "Úrnőm, Sárai elől menekülök" - válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: "Térj vissza újra úrnődhöz és hajolj meg hatalma előtt."
Gen 16:10 Az Úr angyala még ezt mondta: "Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják őket."
Gen 16:11 Aztán még így szólt: "Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben.
Gen 16:12 Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze őellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le."
Gen 16:13 Ekkor ő kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: "Te El Roi vagy!" - azután hozzáfűzte: "Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?"
Gen 16:14 Azért nevezték ezt a forrást Lachai-Roi forrásnak. Kádes és Báred között van.
Gen 16:15 Hágár fiút szült Ábrámnak és Ábrám Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki.
Gen 16:16 Ábrám 86 esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Ábrámnak.
Gen 17:1 Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes.
Gen 17:2 Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak."
Gen 17:3 Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki:
Gen 17:4 "Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel.
Gen 17:5 Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek.
Gen 17:6 Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled.
Gen 17:7 Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek.
Gen 17:8 Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek."
Gen 17:9 Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át.
Gen 17:10 Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között:
Gen 17:11 Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek.
Gen 17:12 A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektől vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé.
Gen 17:13 Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség.
Gen 17:14 Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek előbőrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népből taszítani. Az megszegte szövetségemet."
Gen 17:15 Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve.
Gen 17:16 Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle."
Gen 17:17 Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog?
Gen 17:18 Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: "Éljen csak Izmael színed előtt!"
Gen 17:19 De Isten ezt válaszolta: "Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek.
Gen 17:20 De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem.
Gen 17:21 De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül."
Gen 17:22 Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett.
Gen 17:23 Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte előbőrüket, ahogy Isten megparancsolta.
Gen 17:24 Ábrahám 99 éves volt, amikor előbőrét körülmetélték.
Gen 17:25 Izmael 13 esztendős volt, amikor előbőrét körülmetélték.
Gen 17:26 Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül.
Gen 17:27 Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektől vásárolt rabszolgákat is.
Gen 18:1 Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.
Gen 18:2 Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt
Gen 18:3 és így szólt: "Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.
Gen 18:4 Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt.
Gen 18:5 Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat." Azok így válaszoltak: "Tedd, amit mondtál."
Gen 18:6 Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: "Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt."
Gen 18:7 Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el.
Gen 18:8 Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette.
Gen 18:9 Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: "Hol van a feleséged, Sára?" Ezt válaszolta: "Itt a sátorban."
Gen 18:10 Az folytatta: "A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz." Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott.
Gen 18:11 Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai.
Gen 18:12 Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: "Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg."
Gen 18:13 Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: "Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok?
Gen 18:14 Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz."
Gen 18:15 Sára tagadta, és azt mondta: "Nem nevettem." De ő így válaszolt: "Igenis, nevettél."
Gen 18:16 A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket.
Gen 18:17 Akkor az Úr így szólt: "Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök?
Gen 18:18 Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe.
Gen 18:19 Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki."
Gen 18:20 Ezért az Úr így szólt: "Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos.
Gen 18:21 Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom."
Gen 18:22 A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt.
Gen 18:23 Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: "Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?
Gen 18:24 Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?
Gen 18:25 Távol legyen tőlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan."
Gen 18:26 Az Úr így válaszolt: "Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek."
Gen 18:27 Ábrahám folytatta és így szólt: "Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.
Gen 18:28 Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?" Így válaszolt: "Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne."
Gen 18:29 Erre ő folytatta beszédét: "De lehet, hogy csak negyven van." Ezt felelte: "Negyven miatt sem fogom megtenni."
Gen 18:30 Ő újra szólt: "Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek." Ezt válaszolta: "Ha harmincat találok, hát nem teszem meg."
Gen 18:31 Aztán újra szólt: "Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz." Így felelt: "Húsz miatt sem pusztítom el."
Gen 18:32 Ő folytatta: "Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak."
Gen 18:33 Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.
Gen 19:1 A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük,
Gen 19:2 és így szólt: "Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat." Azok így válaszoltak: "Nem, a szabadban akarunk éjszakázni."
Gen 19:3 De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek.
Gen 19:4 Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat.
Gen 19:5 Kihívták Lótot és így szóltak: "Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket."
Gen 19:6 Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött,
Gen 19:7 és így szólt: "Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot.
Gen 19:8 Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat."
Gen 19:9 Erre azok így kiabáltak: "El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük." Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót.
Gen 19:10 De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót.
Gen 19:11 Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.
Gen 19:12 Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: "Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből,
Gen 19:13 mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket."
Gen 19:14 Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: "Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik.
Gen 19:15 Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: "Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntető ítélet téged is érjen."
Gen 19:16 Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta őket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el őket.
Gen 19:17 Amikor kivezették őket, ezt mondták: "Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj."
Gen 19:18 Lót így szólt hozzájuk: "Nem, Uram,
Gen 19:19 hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom.
Gen 19:20 Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni - ugyanis elég kicsi -, hogy életben maradhassak."
Gen 19:21 Ő így válaszolt neki: "Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél.
Gen 19:22 Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz." Ezért nevezik a várost Coárnak.
Gen 19:23 A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba.
Gen 19:24 Akkor Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára.
Gen 19:25 Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét.
Gen 19:26 Felesége visszanézett és sóoszloppá változott.
Gen 19:27 Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt,
Gen 19:28 és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez.
Gen 19:29 Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette őt a pusztulásból, midőn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.
Gen 19:30 Lót később följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával.
Gen 19:31 Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: "Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás.
Gen 19:32 Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!"
Gen 19:33 Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idősebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt.
Gen 19:34 Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: "Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen."
Gen 19:35 Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt.
Gen 19:36 Így Lót mindkét lánya fogant apjától.
Gen 19:37 Az idősebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig.
Gen 19:38 A fiatalabb is fiút szült és Ammonnak nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig.
Gen 20:1 Ábrahám onnan a Negebre ment, Kádes és Sur között lakott, s mint jövevény, Gerárban tartózkodott.
Gen 20:2 Ábrahám azt mondta a feleségéről: a húgom. Akkor Abimelek, Gerár királya érte küldött és elvitette Sárát.
Gen 20:3 Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: "Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség."
Gen 20:4 De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: "Uram, te az ártatlant is megölöd?
Gen 20:5 Maga mondta nekem: a húgom, s ő is így nyilatkozott: a bátyám. Szívem egyszerűségében és tiszta kézzel cselekedtem."
Gen 20:6 Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: "Én is tudom, hogy szíved egyszerűségében tetted. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj.
Gen 20:7 Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel ő próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied."
Gen 20:8 Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek.
Gen 20:9 Abimelek hívatta Ábrahámot és így szólt hozzá: "Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy rám és országomra ilyen bűnt hoztál? Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie."
Gen 20:10 Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: "Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?"
Gen 20:11 Ábrahám válaszolt: "Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent, és megölnek a feleségem miatt.
Gen 20:12 Különben is ő valóban a húgom, az atyám leánya, de nem az anyám leánya, így lehetett a feleségem.
Gen 20:13 Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám."
Gen 20:14 Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett, s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta.
Gen 20:15 Abimelek még hozzáfűzte: "Nézd, földem nyitva áll előtted, lakjál ott, ahol neked tetszik."
Gen 20:16 Sárához pedig így szólt: "Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüst sékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájunk előtt."
Gen 20:17 Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy hogy azok (újra) gyermeket szültek.
Gen 20:18 Az Úr ugyanis Sára miatt, Ábrahám felesége miatt Abimelek házában bezárt minden méhet.
Gen 21:1 Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta.
Gen 21:2 Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt.
Gen 21:3 Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta.
Gen 21:4 Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta.
Gen 21:5 Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett.
Gen 21:6 Sára így szólt: "Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül."
Gen 21:7 Aztán folytatta: "Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút."
Gen 21:8 Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett.
Gen 21:9 Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik.
Gen 21:10 Ezért azt mondta Ábrahámnak: "Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal."
Gen 21:11 Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt,
Gen 21:12 de Isten így szólt Ábrahámhoz: "Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni.
Gen 21:13 De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod."
Gen 21:14 Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott.
Gen 21:15 Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá.
Gen 21:16 Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: "Nem tudom nézni a gyermek haldoklását." Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni.
Gen 21:17 Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: "Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van.
Gen 21:18 Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem."
Gen 21:19 Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek.
Gen 21:20 Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett.
Gen 21:21 Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
Gen 21:22 Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: "Isten veled van mindenben, amit teszel.
Gen 21:23 Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol."
Gen 21:24 Ábrahám így válaszolt: "Megesküszöm".
Gen 21:25 De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek.
Gen 21:26 Abimelek tiltakozott: "Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla".
Gen 21:27 Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással.
Gen 21:28 Ábrahám azonban hét bárányt külön állított a nyájból.
Gen 21:29 Abimelek megkérdezte Ábrahámot: "Mit jelent ez a hét bárány, amelyet külön állítottál?"
Gen 21:30 Ő így válaszolt: "Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam".
Gen 21:31 Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak.
Gen 21:32 Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére,
Gen 21:33 Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.
Gen 22:1 Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte.
Gen 22:2 Akkor ezt mondta neki: "Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked."
Gen 22:3 Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki.
Gen 22:4 A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet.
Gen 22:5 Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok."
Gen 22:6 Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett.
Gen 22:7 Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: "Atyám!" Az válaszolt: "Igen, fiam!"
Gen 22:8 Ez azt mondta: "Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett.
Gen 22:9 Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére.
Gen 22:10 Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát.
Gen 22:11 De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte.
Gen 22:12 Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem."
Gen 22:13 Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett.
Gen 22:14 Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik".
Gen 22:15 Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz,
Gen 22:16 és mondta: "Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak.
Gen 22:17 Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját.
Gen 22:18 Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra."
Gen 22:19 Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.
Gen 22:20 A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak:
Gen 22:21 Ucot, az elsőszülöttet és testvéreit: Buszt, Kemuelt, Aram atyját,
Gen 22:22 Keszedet, Hászót, Pildást, Jidláfot és Betuelt.
Gen 22:23 (Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének.
Gen 22:24 Reuma nevű mellékfelesége is szült, mégpedig Tebachot, Gachamot, Tachast és Maachát.
Gen 23:1 Sára életkora 127 esztendőt tett ki.
Gen 23:2 Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást.
Gen 23:3 Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hetitákhoz:
Gen 23:4 "Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem."
Gen 23:5 A hetiták így válaszoltak Ábrahámnak:
Gen 23:6 "Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat".
Gen 23:7 Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták előtt,
Gen 23:8 és így szólt hozzájuk: "Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál,
Gen 23:9 hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek."
Gen 23:10 Efron éppen a hetiták között ült. A hetita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hetita jelenlétében, aki eljött a város kapujához:
Gen 23:11 "Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!"
Gen 23:12 Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt,
Gen 23:13 és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: "Igen, ha te... De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat."
Gen 23:14 Efron ezt válaszolta Ábrahámnak:
Gen 23:15 "Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!"
Gen 23:16 Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja.
Gen 23:17 Így Efron telke, amely Machpelában Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal
Gen 23:18 az összes hetita jelenlétében, aki a város kapujához jött, átment Ábrahám birtokába.
Gen 23:19 Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén.
Gen 23:20 Így a telek a rajta levő barlanggal a hetitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.
Gen 24:1 Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot.
Gen 24:2 Akkor Ábrahám így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: "Tedd kezedet a csípőm alá!
Gen 24:3 Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom.
Gen 24:4 Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára!"
Gen 24:5 A szolga ezt válaszolta: "De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél?"
Gen 24:6 "Óvakodj attól - felelte Ábrahám -, hogy a fiamat oda visszavidd.
Gen 24:7 Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak.
Gen 24:8 Ha pedig a lány nem akar követni, akkor fel vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned."
Gen 24:9 Akkor a szolga kezét urának, Ábrahámnak csípője alá tette és megesküdött neki, ahogy megbeszélték.
Gen 24:10 Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult, és elment Aram Naharajimba, Nachor városába.
Gen 24:11 A tevéket letelepítette egy kútnál a városon kívül. Estefelé volt, az az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért.
Gen 24:12 Így szólt: "Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz!
Gen 24:13 Nézd, én a kútnál állok, és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni.
Gen 24:14 Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt.
Gen 24:15 Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Nachor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán.
Gen 24:16 A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és ismét feljött.
Gen 24:17 A szolga odasietett hozzá és megszólította: "Hadd igyam egy kis vizet korsódból".
Gen 24:18 "Igyál uram" - válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki.
Gen 24:19 Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: "Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat."
Gen 24:20 Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének.
Gen 24:21 A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem.
Gen 24:22 Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak.
Gen 24:23 Aztán megkérdezte: "Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?"
Gen 24:24 "Betuel lánya vagyok - felelte -, Milka fiáé, akit ő Nachornak szült."
Gen 24:25 Majd hozzáfűzte: "Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra."
Gen 24:26 Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr előtt,
Gen 24:27 és mondta: "Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett."
Gen 24:28 A lány pedig elszaladt és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt.
Gen 24:29 Rebekkának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kisietett a kútnál levő emberhez.
Gen 24:30 Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat, s hallotta nővérének, Rebekkának szavait: "Így beszélt hozzám az az ember...", elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál,
Gen 24:31 s ezt mondta neki: "Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat és tevéidnek is csináltam helyet."
Gen 24:32 Az ember tehát bement a házba, ő pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy ő, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat.
Gen 24:33 Mikor aztán eléje tették az ételt, így szólt: "Nem eszem addig, amíg elő nem adom megbízatásomat." "Beszélj hát!" - mondták neki.
Gen 24:34 Erre így folytatta: "Ábrahám szolgája vagyok.
Gen 24:35 Az Úr gazdagon megáldotta uramat, úgyhogy nagy jólétnek örvend. Adott neki juhokat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat.
Gen 24:36 Sára, uramnak a felesége fiút szült uramnak, mikor már idős volt, s ő minden vagyonát átadta neki.
Gen 24:37 Most az én uram megesketett: Nem vehetsz feleséget fiam számára a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
Gen 24:38 menj el inkább atyám házába, rokonságomhoz, és hozz feleséget fiamnak.
Gen 24:39 Amikor én így válaszoltam uramnak: De hátha nem jön velem a lány,
Gen 24:40 azt mondta: Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát és sikeressé teszi utadat. Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak.
Gen 24:41 Ha eljutsz rokonaimhoz és nem adják oda neked, fel vagy mentve az eskü alól. Csak ebben az esetben vagy felmentve esküd alól.
Gen 24:42 Mikor aztán a kúthoz értem, így szóltam: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj utamnak, amelyen járok, szerencsés kimenetelt!
Gen 24:43 Nézd, én a kútnál állok. A lány, aki kijön vizet meríteni és akinek azt mondom: Hadd igyam egy kis vizet a korsódból,
Gen 24:44 s aki majd azt feleli: Igyál, tevéidnek is merítek, az lesz az a nő, akit Isten az én uram fiának rendelt.
Gen 24:45 Még be sem fejeztem, amikor kijött Rebekka, korsóval a vállán. Lement a forráshoz és merített. Akkor megszólítottam: Engedd, hadd igyam.
Gen 24:46 Gyorsan levette korsóját, és azt mondta: Igyál, tevéidet is megitatom. Ittam, ő pedig a tevéimet is megitatta.
Gen 24:47 Aztán megkérdeztem őt így szólva: Kinek a lánya vagy? Ezt válaszolta: Betuel lánya vagyok, Nachor fiáé, akit Milka szült neki. Akkor az orrába karikát tettem, karjára pedig csatokat.
Gen 24:48 Utána meghajtottam magam, leborultam Isten előtt, dicsőítettem az Urat, uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett, hogy uram testvérének leányát elvigyem fiának.
Gen 24:49 Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra."
Gen 24:50 Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: "Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene.
Gen 24:51 Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: vedd és menj!
Gen 24:52 Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta." Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt.
Gen 24:53 Azután a szolga előhozta az ezüst és arany ékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott.
Gen 24:54 Utána ettek és ittak, ő és a férfiak, akik kísérték, s éjszakára ott maradtak. Másnap reggel fölkeltek és ő így szólt: "Bocsássatok el, uramhoz!"
Gen 24:55 A testvére és az anyja ezt felelték: "Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, azután elindulhat."
Gen 24:56 Ő azonban ezt válaszolta: "Ne tartóztassátok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássátok hát el, hadd menjek uramhoz!"
Gen 24:57 "Hívjuk a lányt - mondták ők -, és kérdezzük meg tőle magától."
Gen 24:58 Odahívták Rebekkát és megkérdezték: "Akarsz elmenni ezzel az emberrel?" "Akarok" - felelte.
Gen 24:59 Erre elbocsátották Rebekkát, dajkájával, Ábrahám szolgájával és embereivel.
Gen 24:60 Megáldották Rebekkát és mondták: "Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját."
Gen 24:61 Erre Rebekka útra kelt szolgálóival. Tevékre szálltak és követték az embert. A szolga átvette Rebekkát és elindult.
Gen 24:62 Izsák Lachai-Roi forrásának pusztájából jött, ugyanis a Negeben lakott.
Gen 24:63 Napszállta idején kiment Izsák, hogy a szabad mezőn járkáljon. Mikor körülnézett, tevéket látott közeledni.
Gen 24:64 Rebekka is fölemelte szemét és meglátta Izsákot. Sietve leszállt a tevéről, s
Gen 24:65 megkérdezte a szolgát: "Ki az a férfi ott, aki a mezőn felénk tart?" "Ő a mi urunk" - felelte. Erre vette a fátyolt és elfödte magát.
Gen 24:66 A szolga elbeszélt Izsáknak mindent, ami történt.
Gen 24:67 Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.
Gen 25:1 Ábrahám vett egy másik feleséget, név szerint Keturát.
Gen 25:2 Ez szülte neki Szimránt, Joksánt, Medánt, Midiánt, Isbakot és Suáchot.
Gen 25:3 Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai voltak: az asuriták, a letusiták és a leummiták.
Gen 25:4 Midián fiai voltak: Efa, Efer, Hanok, Abida és Eldaa. Mindezek Ketura fiai voltak.
Gen 25:5 Ábrahám egész vagyonát Izsáknak adta.
Gen 25:6 Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre.
Gen 25:7 Ábrahám életkora 175 esztendőt tett ki.
Gen 25:8 Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez.
Gen 25:9 Fiai, Izsák és Izmael a machpelai barlangban temették el, a hetita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre,
Gen 25:10 azon a telken, amelyet Ábrahám a hetitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét.
Gen 25:11 Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot. Izsák a Lachai-Roi forrásnál lakott.
Gen 25:12 Ezek az utódai Izmaelnek, Ábrahám fiának, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak.
Gen 25:13 Ezek Izmael fiainak nevei nevük és nemzetségük rendje szerint: Izmael elsőszülötte Nebajot, azután Kedár, Adbeel és Mibszám,
Gen 25:14 Misma, Duma és Massza,
Gen 25:15 Hadad, Tema, Jetur, Nafis és Kedma.
Gen 25:16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük szállásuk és táborhelyük szerint, tizenkét törzsfő törzseik szerint.
Gen 25:17 Izmael életkora 137 évet tett ki, akkor hunyt el. Meghalt és megtért nemzetségéhez.
Gen 25:18 Lakóhelye Havilától Surig terjedt, ami Egyiptomtól keletre Asszur irányában fekszik. Testvéreivel szemben telepedett le.
Gen 25:19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot.
Gen 25:20 Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddan-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette.
Gen 25:21 Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant.
Gen 25:22 Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: "Ha így áll a dolog, miért élek még?!" Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat;
Gen 25:23 az Úr ezt válaszolta: "Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak." -
Gen 25:24 Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében.
Gen 25:25 Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték.
Gen 25:26 Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák 60 éves volt, amikor megszülettek.
Gen 25:27 A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt.
Gen 25:28 Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette.
Gen 25:29 Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezőről.
Gen 25:30 Ézsau így szólt Jákobhoz: "Adj gyorsan ebből a vörösből, ebből a vörös (étel)ből itt, mert nagyon kimerült vagyok." Ezért elnevezték Edomnak.
Gen 25:31 "Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat" - válaszolta Jákob.
Gen 25:32 Ézsau így szólt: "Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?"
Gen 25:33 "Esküdj meg előbb!" - mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak.
Gen 25:34 Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.
Gen 26:1 Az országban éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely Ábrahám idejében dühöngött. Ekkor Izsák elment a filiszteus királyhoz, Abimelekhez Gerárba.
Gen 26:2 Itt megjelent neki az Úr és így szólt: "Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked.
Gen 26:3 Lakjál jövevényként abban az országban. Én veled leszek és megáldalak. Ezt a földet úgyis mind neked és utódaidnak adom, és megtartom eskümet, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküdtem.
Gen 26:4 Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaidnak adom ezt a földet mind, és ivadékodban nyer áldást a föld minden népe,
Gen 26:5 mert Ábrahám hallgatott szavamra és megtartotta parancsomat, rendelkezésemet és utasításomat."
Gen 26:6 Így Izsák Gerárban maradt.
Gen 26:7 Amikor a helység lakói felesége iránt érdeklődtek, így szólt: "A húgom." Félt ugyanis azt mondani: "A feleségem", különben a helység férfiai megölhetnék Rebekka miatt, mert ő szép.
Gen 26:8 Mikor már hosszabb időt eltöltött ott, a filiszteus király kinézett az ablakán és látta, hogy Izsák szeretgeti feleségét.
Gen 26:9 Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: "Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!" "Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom" - válaszolta Izsák.
Gen 26:10 Abimelek folytatta: "Miért tetted ezt? Népünkből valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bűnt hoztál volna ránk."
Gen 26:11 Azután Abimelek megparancsolta az egész népnek: "Aki ezzel a férfival vagy ezzel az asszonnyal erőszakoskodik, halállal bűnhődik."
Gen 26:12 Izsák vetett a földön, és abban az esztendőben százszorosan aratott, mivel Isten megáldotta.
Gen 26:13 Az ember gazdag lett, egyre gazdagabb, amíg nagy jóléthez nem jutott.
Gen 26:14 Voltak juhai, marhacsordái és számos szolgája. Ezért a filiszteusok irigykedtek rá.
Gen 26:15 A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak.
Gen 26:16 Abimelek pedig így szólt Izsákhoz: "Távozz tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra."
Gen 26:17 Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek.
Gen 26:18 Ugyanazokat a neveket adta nekik, mint amelyeket Ábrahám adott.
Gen 26:19 Izsák szolgái a völgyben is ástak, és folyóvízű forrást találtak ott.
Gen 26:20 Ezért a gerári pásztorok vitába szálltak Izsák pásztoraival. Azt mondták: "A mienk a víz!"
Gen 26:21 Ő a forrást Eszeknek nevezte, mivel azok vitáztak vele. Azután más kutat ástak. E körül a kút körül is vita támadt, azért Szitnának nevezte.
Gen 26:22 Majd tovább vonult és más kutat ásott. Ezen aztán már nem vitáztak. Ezért a Rechobot nevet adta neki, mivel úgymond: "Az Úr tág teret adott nekünk, hogy terjeszkedhessünk a vidéken."
Gen 26:23 Innét fölment Beersebába.
Gen 26:24 Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: "Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt."
Gen 26:25 Erre oltárt épített azon a helyen és segítségül hívta az Úr nevét. Ott verte fel a sátrát, Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.
Gen 26:26 Abimelek eljött hozzá Gerárból bizalmasával, Achuszattal és vezérével, Pichollal.
Gen 26:27 Izsák megkérdezte: "Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?"
Gen 26:28 Így feleltek: "Saját szemünkkel láttuk, hogy az Úr veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel megerősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni.
Gen 26:29 Ne tégy nekünk rosszat, ahogy mi sem bántottunk, hanem csak jót tettünk veled, és engedtük, hogy békében elvonulj. Te az Úr kedveltje vagy!"
Gen 26:30 Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak.
Gen 26:31 Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle.
Gen 26:32 Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: "Találtunk vizet!" - mondták.
Gen 26:33 Ő Sebuának nevezte el. Ezért nevezik a helyet Beersebának mind a mai napig.
Gen 26:34 Amikor Ézsau 40 éves volt, feleségül vette Jehuditot, a hetita Beeri lányát és Bászmát, a hetita Elon leányát.
Gen 26:35 Ezek szívfájdalom voltak Izsák és Rebekka számára.
Gen 27:1 Mikor Izsák megöregedett és szeme elhomályosult, úgyhogy nem látott, magához hívta idősebb fiát, Ézsaut, és így szólt: "Fiam!" "Itt vagyok" - felelte.
Gen 27:2 Akkor azt mondta: "Látod, hogy megöregedtem, halálom napját azonban nem tudom.
Gen 27:3 Vedd azért vadászszerszámodat, a tegezt és az íjat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.
Gen 27:4 Készítsd el ízletesen, ahogy szeretem. Hozd be nekem, majd megeszem, hogy a lelkem megáldjon, mielőtt meghalok."
Gen 27:5 Rebekka hallgatózott, amikor Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen atyja számára.
Gen 27:6 Rebekka akkor így szólt fiához, Jákobhoz. "Éppen most hallottam, hogy atyád mondta bátyádnak, Ézsaunak:
Gen 27:7 Szerezz vadat és készítsd el ízletesen, majd eszem belőle és megáldalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok.
Gen 27:8 Most tehát, fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked.
Gen 27:9 Menj ki gyorsan a nyájhoz és hozz onnan két szép kecskegidát! Én elkészítem atyádnak ízletesen, ahogy szereti.
Gen 27:10 Te beviszed atyádnak, hogy megegye és megáldjon, mielőtt meghal."
Gen 27:11 Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: "De bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig sima vagyok.
Gen 27:12 Hátha megtapogat atyám. Akkor olyan leszek a szemében, mint aki tréfát űz vele, s átka ér áldása helyett."
Gen 27:13 De anyja megnyugtatta: "Az átok, ami neked szól, érjen engem! Hallgass csak rám, menj és hozd ide nekem!"
Gen 27:14 Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti.
Gen 27:15 Rebekka ezután elővette idősebb fiának, Ézsaunak legjobb ruháját, ami nála volt a házban, s ráadta fiatalabb fiára, Jákobra.
Gen 27:16 A kecskegidák bőrével pedig befödte karját és sima nyakát.
Gen 27:17 Azután kezébe adta fiának, Jákobnak az ízletes ételt és a kenyeret, amit készített.
Gen 27:18 Ez így ment be atyjához és megszólította: "Atyám!" "Itt vagyok" - válaszolta. "Ki vagy te, fiam?"
Gen 27:19 Jákob ezt mondta atyjának: "Ézsau vagyok, elsőszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked."
Gen 27:20 Izsák megkérdezte fiát: "Hogyan találtál valamit ilyen gyorsan, fiam?" "Az Úr, a te Istened hozta utamba" - válaszolta.
Gen 27:21 Izsák így szólt Jákobhoz: "Lépj közelebb, hogy megtapogassalak fiam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem."
Gen 27:22 Jákob odalépett atyjához, Izsákhoz, az megtapogatta, és mondta: "A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja."
Gen 27:23 Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását.
Gen 27:24 Megkérdezte: "Valóban te vagy hát a fiam, Ézsau?""Az vagyok" - válaszolta.
Gen 27:25 "Tedd akkor elém - mondta -, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon." Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és ő ivott.
Gen 27:26 Majd atyja, Izsák így szólt hozzá: "Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!"
Gen 27:27 Odalépett hozzá és megcsókolta. Amikor megérezte ruhája illatát, e szavakkal áldotta meg: "Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. -
Gen 27:28 Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. -
Gen 27:29 Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. - Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged."
Gen 27:30 Amikor Izsák épp befejezte Jákob megáldását és Jákob kijött atyjától, bátyja, Ézsau hazaérkezett a vadászatból.
Gen 27:31 Ő is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: "Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked."
Gen 27:32 Atyja, Izsák így szólt: "Ki vagy te?" "Elsőszülötted, Ézsau vagyok" - felelte.
Gen 27:33 Erre Izsák szerfölött megijedt és azt kérdezte: "Ki volt akkor az, aki elejtett egy vadat és behozta nekem? Én jóhiszeműen ettem belőle, mielőtt jöttél volna és megáldottam. Áldott is marad."
Gen 27:34 Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: "Áldj meg engem is, atyám!"
Gen 27:35 Az így válaszolt: "Öcséd csellel jött és elvitte áldásodat."
Gen 27:36 Erre így szólt: "Joggal nevezték Jákobnak. Már kétszer becsapott. Elvette elsőszülöttségi jogomat és most az áldást is elvitte tőlem." Majd megkérdezte: "Számomra nem tartogattál áldást, atyám?"
Gen 27:37 Izsák e szavakkal felelt: "Nézd, úrrá tettem fölötted és minden testvérét szolgául adtam neki. Elláttam búzával és borral. Mit tehetek még érted, fiam?"
Gen 27:38 Ézsau így szólt apjához: "Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!" Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni.
Gen 27:39 Apja felelt Ézsaunak és így szólt: "Nézd, lakóhelyed messze lesz a termékeny földtől és messze az ég harmatától.
Gen 27:40 Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról.
Gen 27:41 "Ézsau ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: "Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot."
Gen 27:42 Rebekkával közölték idősebb fiának szavait. Ezért odaküldött és hívatta ifjabb fiát, Jákobot, és így szólt hozzá: "Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni.
Gen 27:43 Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba.
Gen 27:44 Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul.
Gen 27:45 Ha majd bátyád haragja enged irányodban és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon?"
Gen 27:46 Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz: "Meguntam életemet a hetita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hetita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?"
Gen 28:1 Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: "Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül.
Gen 28:2 Kelj útra, és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül!
Gen 28:3 A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy!
Gen 28:4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad."
Gen 28:5 Így bocsátotta el Izsák Jákobot, az meg elment Paddan-Aramba, Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez.
Gen 28:6 Ézsau megtudta, hogy Izsák megáldotta Jákobot és Paddan-Aramba küldte, hogy onnan hozzon feleséget, s hogy áldásával együtt utasítást adott neki: "Ne végy feleséget a kánaániták lányai közül",
Gen 28:7 és hogy Jákob hallgatott apjára és anyjára, s elment Paddan-Aramba.
Gen 28:8 Ézsau így megtudta, hogy a kánaániak leányai nem tetszenek apjának, Izsáknak.
Gen 28:9 Ezért elment Izmaelhez és feleségeihez, még feleségül vette Machalatot, Izmaelnek, Ábrahám fiának leányát, Nebajot testvérét.
Gen 28:10 Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment.
Gen 28:11 Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni.
Gen 28:12 Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta.
Gen 28:13 Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: "Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom.
Gen 28:14 Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe.
Gen 28:15 Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked."
Gen 28:16 Jákob fölébredt álmából és így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam."
Gen 28:17 Megborzadt, és azt mondta: "Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja."
Gen 28:18 Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá.
Gen 28:19 A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost.
Gen 28:20 Jákob fogadalmat tett: "Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra,
Gen 28:21 és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem.
Gen 28:22 Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked."
Gen 29:1 Ezután Jákob elindult és elérkezett kelet fiainak országába.
Gen 29:2 Körülnézett, és a pusztában meglátott egy kutat, amelynél éppen három juhnyáj tartózkodott. Ugyanis ebből a kútból itatták a nyájakat. A kút nyílását elzáró kő igen nagy volt.
Gen 29:3 A követ csak akkor hengerítették el a kút nyílásáról, ha minden nyáj együtt volt. Megitatták a juhokat, és a követ ismét visszatolták a helyére, a kút nyílása fölé.
Gen 29:4 Jákob megszólította őket: "Testvéreim, honnét valók vagytok?" "Háránból vagyunk" - válaszolták.
Gen 29:5 Tovább kérdezte: "Ismeritek-e Lábánt, Nachor fiát?" "Ismerjük" - felelték.
Gen 29:6 Azután ezt kérdezte: "Jól megy a sora?" Azok így feleltek: "Jól, éppen ott jön a lánya, Ráchel a juhokkal"
Gen 29:7 Erre ezt mondta: "Nézzétek, még hosszú a nap, még nincs itt az ideje, hogy az állatokat összetereljétek. Itassátok meg a juhokat és legeltessétek őket tovább."
Gen 29:8 Azok ezt válaszolták: "Addig nem tehetjük, amíg nincs együtt minden nyáj. Majd csak akkor hengerítjük el a követ a kút nyílásáról és itatjuk meg a juhokat."
Gen 29:9 Amíg velük beszélt, megérkezett Ráchel, apja juhaival, ő ugyanis pásztor volt.
Gen 29:10 Mikor Jákob meglátta Ráchelt, anyja testvérének, Lábánnak lányát és anyja testvérének, Lábánnak juhait, Jákob odalépett, elhengerítette a követ a kút nyílásáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.
Gen 29:11 Azután Jákob megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt.
Gen 29:12 Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának.
Gen 29:13 Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nővére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Ő pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt.
Gen 29:14 Lábán így szólt hozzá: "Igen, te az én csontom és húsom vagy." Ő pedig egy hónapig nála maradt.
Gen 29:15 Lábán így szólt Jákobhoz: "Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?"
Gen 29:16 Lábánnak két lánya volt: az idősebbet Leának, a fiatalabbat Ráchelnek hívták.
Gen 29:17 Lea szeme kifejezéstelen volt, Ráchel azonban alakra és arcra is szép.
Gen 29:18 Jákob szerette Ráchelt, azért így szólt: "Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráchelért."
Gen 29:19 Lábán ezt válaszolta: "Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinek, maradj hát nálam."
Gen 29:20 Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tűnt szemében, mint egy nap, annyira szerette.
Gen 29:21 Azután Jákob így szólt Lábánhoz: "Add ki feleségemet, hogy elvegyem, az időm letelt."
Gen 29:22 Lábán összehívta a helység minden emberét, és ünnepi lakomát rendezett.
Gen 29:23 Este azonban vette a lányát, Leát, és bevitte hozzá, s ő vele hált.
Gen 29:24 Lábán a rabszolganőjét, Szilpát adta Leának szolgálóul.
Gen 29:25 Reggel kiderült, hogy Lea volt. Jákob ezt mondta Lábánnak: "Miért szedtél rá?"
Gen 29:26 Lábán így felelt: "Vidékünkön nem szokás a fiatalabbat férjhez adni az idősebb előtt.
Gen 29:27 Töltsd ki vele végig a menyegzős hetet, s akkor majd a másikat is neked adom azért a szolgálatért, amit további hét esztendőn át teljesítesz."
Gen 29:28 Jákob így is tett. Kitöltötte vele a menyegzős hetet. Akkor feleségül adta neki a lányát, Ráchelt.
Gen 29:29 Lábán lányának, Ráchelnek a Bilha nevű rabszolganőjét adta szolgálóul.
Gen 29:30 Ezentúl Ráchellel is együtt élt. Őt jobban szerette, mint Leát. Így még további hét éven át szolgált neki.
Gen 29:31 Amikor az Úr látta, hogy Lea háttérbe szorul, megnyitotta méhét, Ráchel ellenben meddő maradt.
Gen 29:32 Lea fogant és fiút szült, akit Rubennek nevezett, "mivel - úgymond - az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem."
Gen 29:33 Azután ismét fogant, és fiút szült. Ezt mondta: "Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem." Simeonnak nevezte el.
Gen 29:34 Újra fogant, és fiút szült. Ezt mondta: "Most végre felém fordul a férjem, mivel három fiút szültem neki." Ezért Lévinek nevezte.
Gen 29:35 Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: "Most már dicsőíteni akarom az Urat!" Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült.
Gen 30:1 Mikor Ráchel látta, hogy nem szül gyermeket Jákobnak, féltékeny lett nővérére, és így szólt Jákobhoz: "Adj nekem gyermeket, különben meghalok!"
Gen 30:2 Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: "Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tőled a gyermekáldást?"
Gen 30:3 Az így válaszolt: "Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön, és én is gyermekhez jussak általa."
Gen 30:4 Így a szolgálóját feleségül adta neki, és Jákob együtt volt vele.
Gen 30:5 Bilha fogant, és fiút szült Jákobnak.
Gen 30:6 Ráchel így szólt: "Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem." Ezért Dánnak nevezte.
Gen 30:7 Bilha, Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákobnak.
Gen 30:8 Ráchel ekkor így szólt: "Isten harcát kellett megharcolnom nővéremmel, és győztem." Ezért Naftalinak nevezte el.
Gen 30:9 Mikor Lea látta, hogy nem szül több gyermeket, vette szolgálóját, Szilpát, és feleségül adta Jákobnak.
Gen 30:10 Szilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak.
Gen 30:11 Lea erre így szólt: "Szerencse föl!" - és Gádnak nevezte.
Gen 30:12 Majd Szilpa, Lea szolgálója másik fiút szült Jákobnak,
Gen 30:13 Lea erre ezt mondta: "Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!" Ezért Ásernek nevezte.
Gen 30:14 Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: "Adj nekem is a fiad mandragórájából."
Gen 30:15 "Nem elég neked - válaszolta -, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?" Ráchel így felelt: "No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled."
Gen 30:16 Amikor tehát Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment és azt mondta: "Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak." Így nála aludt.
Gen 30:17 Isten meghallgatta Leát, fogant, és ötödik fiút szült Jákobnak.
Gen 30:18 Lea így szólt: "Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek."
Gen 30:19 Ezért Isszachárnak nevezte. Lea ismét fogant, és hatodik fiút szült Jákobnak.
Gen 30:20 Erre azt mondta Lea: "Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki." Zebulunnak nevezte.
Gen 30:21 Azután egy leányt szült, s Dinának nevezte.
Gen 30:22 Isten megemlékezett Ráchelről. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét.
Gen 30:23 Fogant és fiút szült. Így szólt: "Isten elvette gyalázatomat."
Gen 30:24 Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: "Az Úr adjon még egy fiút hozzá."
Gen 30:25 Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: "Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem.
Gen 30:26 Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked."
Gen 30:27 Lábán így felelt: "Ha kegyelmet találtam szemedben... jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg."
Gen 30:28 Azután folytatta: "Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked."
Gen 30:29 Ő így felelt: "Magad tudod, hogyan szolgáltalak és hogy mi lett állatállományodból.
Gen 30:30 Mielőtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?"
Gen 30:31 "Mit adjak neked?" - kérdezte. Jákob így felelt: "Ne adj semmit, hanem fogadd el a következő indítványt, s akkor ismét legeltetem nyájadat.
Gen 30:32 Ma végigmegyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színű állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem.
Gen 30:33 A jövőben ebben mutatkozik meg becsületességem: Ha jössz és bérem után nézel, akkor ami a kecskék között nem csíkos és foltos és a bárányok között nem sötét színű, azt mind úgy kell tekinteni, mint amit tőlem loptak."
Gen 30:34 Lábán így felelt: "Jó, legyen ahogy mondtad."
Gen 30:35 Még azon a napon elkülönítette a csíkos és foltos kecskét, mindegyiket, amelyiken volt valami fehér, továbbá minden sötét szőrű bárányt és átadta fiainak.
Gen 30:36 Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette.
Gen 30:37 Jákob friss nyárfa-, mandula- és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége előtűnt.
Gen 30:38 Azután a csíkozott vesszőket egyenesen az állatok elé helyezte az ivóvályúkba és a víztartályokba, amelyekhez az állatok inni jártak. Ugyanis akkor párosodtak, amikor inni mentek.
Gen 30:39 Az állatok tehát a vesszők előtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek.
Gen 30:40 Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte őket Lábán nyájaihoz.
Gen 30:41 Valahányszor az erős állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszőket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszők előtt párosodjanak.
Gen 30:42 A gyenge állatok elé azonban nem tette oda őket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erősek Jákobnak.
Gen 30:43 Ezért az ember rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara volt.
Gen 31:1 De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: "Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett."
Gen 31:2 Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelőtt.
Gen 31:3 Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: "Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek."
Gen 31:4 Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta őket a mezőre, a nyájhoz.
Gen 31:5 Így szólt hozzájuk: "Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelőtt, jóllehet atyáim Istene velem volt.
Gen 31:6 Ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátoknak.
Gen 31:7 Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.
Gen 31:8 Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett.
Gen 31:9 Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta.
Gen 31:10 Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam előtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat űzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.
Gen 31:11 Isten angyala álmomban megszólított: "Jákob!" "Itt vagyok" - feleltem.
Gen 31:12 Ő folytatta: "Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat űzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett.
Gen 31:13 Az Isten vagyok Bételből, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére."
Gen 31:14 Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: "Van még részünk és örökségünk apánk házában?
Gen 31:15 Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte?
Gen 31:16 Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!"
Gen 31:17 Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette.
Gen 31:18 Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére.
Gen 31:19 Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit.
Gen 31:20 Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta előtte, hogy menekülni akar.
Gen 31:21 Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt.
Gen 31:22 Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött.
Gen 31:23 Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte.
Gen 31:24 De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!"
Gen 31:25 Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát.
Gen 31:26 Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: "Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted?
Gen 31:27 Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el.
Gen 31:28 Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél.
Gen 31:29 Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak.
Gen 31:30 Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?"
Gen 31:31 Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: "Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tőlem lányaidat.
Gen 31:32 Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tőled nálam van és vedd magadhoz."
Gen 31:33 Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el őket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába.
Gen 31:34 Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit.
Gen 31:35 Ő akkor így szólt apjához: "Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel előtted, mert asszonyi bajom van." Az kutatott, de nem találta a házi isteneket.
Gen 31:36 Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: "Mi az én vétkem, mi az én bűnöm, hogy oly hevesen üldözöl,
Gen 31:37 és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, ők döntsenek közöttünk.
Gen 31:38 Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg.
Gen 31:39 Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted.
Gen 31:40 Magam is így voltam: nappal a hőség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet.
Gen 31:41 Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet.
Gen 31:42 Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött."
Gen 31:43 Lábán feleletül így szólt: "A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket ők szültek?
Gen 31:44 Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te... Ez legyen a tanú köztem és közted.
Gen 31:45 Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkőül.
Gen 31:46 Jákob ezt mondta rokonainak: "Szedjetek követ!" Azok követ gyűjtöttek, kőrakást csináltak és a kőrakáson lakomát tartottak.
Gen 31:47 Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek.
Gen 31:48 Lábán így szólt: "Ez a kőrakás ma tanú köztem és közted." Ezért nevezte Gálednek
Gen 31:49 és Micpának, mivel ezt mondta: "Az Úr legyen az őr köztem és közted, ha elválunk egymástól.
Gen 31:50 Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted."
Gen 31:51 Lábán tovább beszélt Jákobhoz: "Itt van ez a kőrakás és ez az emlékkő, amelyet köztem és közted felállítottam.
Gen 31:52 Ez a kőrakás és az emlékkő legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kőrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kőrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni.
Gen 31:53 Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!" Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira.
Gen 31:54 Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.
Gen 32:1 Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta őket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére.
Gen 32:2 Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele.
Gen 32:3 Amint Jákob meglátta őket, így szólt: "Ez Isten tábora!" S elnevezte a helyet Machanajimnak.
Gen 32:4 Azután Jákob követeket küldött előre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére.
Gen 32:5 Ezt mondta nekik: "Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: "Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam.
Gen 32:6 Szereztem magamnak barmokat, szamarakat, juhokat, kecskéket, szolgákat és szolgálókat. Most üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemedben."
Gen 32:7 A szolgák ezzel a hírrel tértek vissza Jákobhoz: "Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, már siet eléd, 400 ember van vele."
Gen 32:8 Jákob nagyon megijedt és aggódott. Két táborra osztotta embereit, valamint a nyájat és a barmokat.
Gen 32:9 Így gondolkozott: "Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyőzi, a másik tábor megmenekül."
Gen 32:10 Azután Jákob így imádkozott: "Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked.
Gen 32:11 Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van.
Gen 32:12 Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz engem, s az anyát gyermekeivel.
Gen 32:13 Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni."
Gen 32:14 Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére:
Gen 32:15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost,
Gen 32:16 harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót.
Gen 32:17 Ezeket nyájanként külön-külön átadta szolgáinak, s azt mondta a szolgáknak: "Vonuljatok előttem és hagyjatok térközt az egyes nyájak között."
Gen 32:18 Az elsőnek megparancsolta: "Ha bátyám, Ézsau találkozik veled és megkérdezi: Kié vagy, hová mégy és kiéi előtted az állatok,
Gen 32:19 akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, ő maga utánunk jön."
Gen 32:20 Ugyanezt a parancsot adta a másodiknak, a harmadiknak, a negyediknek, aki a nyájak mögött ment:
Gen 32:21 "Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön." Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad.
Gen 32:22 Az ajándék tehát megelőzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát.
Gen 32:23 De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
Gen 32:24 Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta minden vagyonát.
Gen 32:25 Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele.
Gen 32:26 Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött.
Gen 32:27 Közben így szólt: "Engedj el, mert közeledik a virradat!" De ő így felelt: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz."
Gen 32:28 Az megkérdezte: "Hogy hívnak?" "Jákobnak" - felelte.
Gen 32:29 Az folytatta: "Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni."
Gen 32:30 Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: "Nyilvánítsd ki előttem nevedet!" Az így válaszolt: "Miért kérdezed a nevemet?" -, s megáldotta.
Gen 32:31 Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert - úgymond - "színről színre láttam Istent, és életben maradtam."
Gen 32:32 A nap fölkelt előtte, amikor Penuelt elhagyta. De sántított csípője miatt.
Gen 32:33 Ezért az izraeliták mind a mai napig nem eszik meg a csípőizom ínát, amely a csípőmedence fölött van, mivel ő az izom ínánál ért Jákob csípőjéhez.
Gen 33:1 Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között.
Gen 33:2 A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel.
Gen 33:3 Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez.
Gen 33:4 Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt.
Gen 33:5 Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: "Kik ezek veled?" "Ezek a gyermekeim - válaszolta -, akikkel Isten megajándékozta szolgádat."
Gen 33:6 Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak.
Gen 33:7 Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát.
Gen 33:8 Erre ő megkérdezte: "Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?" "Kegyelmet akartam találni uram színe előtt" - válaszolta.
Gen 33:9 Ézsau ezt mondta: "Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied."
Gen 33:10 De Jákob ellenkezett: "Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem.
Gen 33:11 Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom." Erre az ösztönzésre elfogadta.
Gen 33:12 Aztán így szólt: "Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek."
Gen 33:13 De ő ezt válaszolta neki: "Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerőltetjük őket, az egész nyáj tönkremegy.
Gen 33:14 Uram azért csak menjen szolgája előtt, én pedig lassan tovább vonulok az előttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe."
Gen 33:15 Ézsau azt felelte: "Akkor néhány embert azok közül, akik velem vannak, odaadok neked kísérőül." "Minek az?" - kérdezte. "Csak találjak kegyelmet uram szemében!"
Gen 33:16 Így Ézsau aznap visszatért útjáról Szeirbe,
Gen 33:17 Jákob pedig elindult Szukkot felé és házat épített magának, az állatok számára pedig aklot csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkotnak.
Gen 33:18 Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után szerencsésen elért Szichem városához, amely Kánaán földjén fekszik.
Gen 33:19 A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól.
Gen 33:20 Ott oltárt épített, és elnevezte El-nek, Izrael Istenének.
Gen 34:1 Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait.
Gen 34:2 Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta.
Gen 34:3 A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele.
Gen 34:4 Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: "Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen."
Gen 34:5 Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott.
Gen 34:6 Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele.
Gen 34:7 Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
Gen 34:8 Hámor így szólt hozzájuk: "Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz.
Gen 34:9 Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat,
Gen 34:10 s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta."
Gen 34:11 Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: "Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom.
Gen 34:12 Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám."
Gen 34:13 Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták.
Gen 34:14 "Nem engedhetjük meg magunknak - mondták -, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít.
Gen 34:15 Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek.
Gen 34:16 Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek.
Gen 34:17 De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk."
Gen 34:18 Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának.
Gen 34:19 A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye.
Gen 34:20 Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz:
Gen 34:21 "Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk.
Gen 34:22 De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve.
Gen 34:23 Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak."
Gen 34:24 Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát.
Gen 34:25 A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit;
Gen 34:26 Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak.
Gen 34:27 Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat.
Gen 34:28 Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt.
Gen 34:29 Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt.
Gen 34:30 Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: "Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt."
Gen 34:31 De ők így feleltek: "Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?"
Gen 35:1 Isten szólt Jákobhoz: "Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől."
Gen 35:2 Erre Jákob megparancsolta egész házának és mindazoknak, akik nála voltak: "Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek. Tisztálkodjatok meg, és váltsatok ruhát.
Gen 35:3 Útra kell kelnünk és Bételbe mennünk, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam."
Gen 35:4 Átadtak Jákobnak minden idegen istent, ami birtokukban volt, és a karikákat is, amelyeket a fülükben viseltek.
Gen 35:5 Jákob elásta őket a Szichem mellett álló tölgyfa alá, azután útra keltek. A környező városokat elfogta az Istentől való félelem, és nem üldözték Jákob fiait.
Gen 35:6 Így Jákob elérkezett a Kánaán földjén levő Luszba, azaz Bételbe, ő, és mindazok, akik vele voltak.
Gen 35:7 Ott oltárt épített, és a helyet elnevezte Bételnek, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elől menekült.
Gen 35:8 Itt Debora, Rebekka dajkája meghalt és Bétel mellett egy tölgyfa alá temették. Ezt attól fogva Gyásztölgynek nevezték.
Gen 35:9 Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta.
Gen 35:10 Isten így szólt hozzá: "A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved."
Gen 35:11 Így az Izrael nevet adta neki. Isten tovább beszélt hozzá: "Én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj.
Gen 35:12 Nép, sőt népek sokasága fog tőled származni, és királyok erednek véredből. A földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet."
Gen 35:13 Azután Isten eltávozott tőle.
Gen 35:14 Jákob emlékkövet állított fel a helyen, ahol vele beszélt, egy kőből való emléket, italáldozatot öntött rá és megkente olajjal.
Gen 35:15 Jákob Bételnek nevezte el a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Gen 35:16 Azután tovább vonultak Bételből. Csak kis távolságra voltak Efratától, amikor Ráchelt elővette a szülés fájdalma; nehéz szülése volt.
Gen 35:17 Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta neki: "Ne félj, most is fiad lett."
Gen 35:18 Mikor élete megszűnőben volt - meg kellett ugyanis halnia -, Benoninak nevezte őt. Az apja azonban a Benjamin nevet adta neki.
Gen 35:19 Ráchel meghalt, és az Efráta, azaz Betlehem felé vezető út mellett temették el.
Gen 35:20 Jákob emlékkövet állított a sírja fölé. Ez Ráchel sírja a mai napig.
Gen 35:21 Izrael tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen túl verte fel.
Gen 35:22 Míg Izrael ezen a vidéken táborozott, Ruben bement Bilhához, apja mellékfeleségéhez, és vele hált. Izrael tudomást szerzett róla. Jákobnak tizenkét fia volt.
Gen 35:23 Lea fiai: Ruben, Jákob elsőszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun.
Gen 35:24 Ráchel fiai: József és Benjamin.
Gen 35:25 Bilhának, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Naftali.
Gen 35:26 Szilpának, Lea szolgálójának fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Aramban születtek.
Gen 35:27 Jákob elérkezett apjához, Izsákhoz, Mamrébe, Karját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként laktak.
Gen 35:28 Izsák életkora 180 évet tett ki.
Gen 35:29 Izsák öreg korában, az életet megelégelve költözött el. Fiai, Ézsau és Jákob eltemették.
Gen 36:1 Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai:
Gen 36:2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hetita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horita Cibeon fiának lányát,
Gen 36:3 továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát.
Gen 36:4 Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt,
Gen 36:5 Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek.
Gen 36:6 Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, egész házanépét, minden legelőállatát, minden háziállatát és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, s elköltözött öccsétől Szeir földjére.
Gen 36:7 Vagyonuk ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy együtt maradjanak, és a vendéglátó ország sem bírta el őket sok vagyonuk miatt.
Gen 36:8 Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is.
Gen 36:9 Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai:
Gen 36:10 Ézsau fiainak utódai: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia. Reuel, Bászmátnak, Ézsau feleségének a fia.
Gen 36:11 Elifáz fiai: Temán, Omár, Cefo, Gatam és Kenász.
Gen 36:12 Timma Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt. Ő szülte Elifáznak Amaleket. Ezek Ádának, Ézsau feleségének utódai.
Gen 36:13 Reuel fiai ezek: Nachat, Szerach, Samma és Misza. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének utódai.
Gen 36:14 Ezek pedig Cibeon fia, Ána lányának, Oholibámának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jalamot és Korachot.
Gen 36:15 Ezek a törzsfők, Ézsau fiai: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai voltak: Temán törzsfő, Omár törzsfő, Cefo törzsfő, Kenász törzsfő,
Gen 36:16 Gatam törzsfő, Amalek törzsfő, akik Elifáztól származtak Edom földjén. Ezek Áda fiai.
Gen 36:17 Reuelnek, Ézsau fiának fiai a következők: Nachat törzsfő, Szerách törzsfő, Samma törzsfő és Misza törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Reueltől származtak, Edom földjén. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36:18 Oholibámának, Ézsau feleségének fiai a következők: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Korách törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Oholibámától, Ana leányától, Ézsau feleségétől származtak.
Gen 36:19 Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfők. Ez Edom.
Gen 36:20 Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ána,
Gen 36:21 Dison, Ecer és Disán. Ezek a horiták törzsfői, Szeir fiai Edom földjén.
Gen 36:22 Lotán fiai: Hori és Heman. Lotán nővére Timna.
Gen 36:23 Sobál fiai a következők: Alvan, Manachát, Ebál, Sefo és Omán.
Gen 36:24 Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette.
Gen 36:25 Ana gyermekei ezek: Dison és Oholibáma, Ana leánya.
Gen 36:26 Dison fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.
Gen 36:27 Ecer fiai ezek: Bilhán, Saaván és Akan.
Gen 36:28 Disán fiai: Uc és Aran.
Gen 36:29 A horiták törzsfői ezek: Lotán törzsfő, Sobál törzsfő, Cibeon törzsfő, Ána törzsfő,
Gen 36:30 Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő. Ezek a horiták törzsfői, törzsük szerint Szeir földjén.
Gen 36:31 Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt izraelita király uralkodott.
Gen 36:32 Edom királya volt Bela, Beor fia, városát pedig Dinhabának hívták.
Gen 36:33 Bela meghalt, és helyette Jobáb kormányzott, Serah fia Bocrából.
Gen 36:34 Amikor Jobáb király meghalt, helyette a temaniták földjéről való Husám kormányzott királyként.
Gen 36:35 Husám meghalt, és helyette Adad kormányzott, mint király, Badad fia, aki a midianitákat a Moáb-síkságon megverte. Városát Avitnak hívták.
Gen 36:36 Adad meghalt, és helyette a masrekai Szamla kormányzott mint király.
Gen 36:37 Szamla meghalt, és helyette a Rechobot-han-Nacharból való Saul kormányzott, királyként.
Gen 36:38 Saul meghalt, és helyette Baal-Hanan, Achbor fia kormányzott mint király.
Gen 36:39 Baal-Hanan, Achbor fia meghalt, helyette Hadad kormányzott mint király. Városát Painak hívták. Felesége Mehetábel volt, a Me-Szachab-i Matred lánya.
Gen 36:40 Ezek Ézsau törzsfői, nemzetségük, lakóhelyük és nevük szerint: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetet törzsfő,
Gen 36:41 Oholibáma törzsfő, Ela törzsfő, Pinon törzsfő,
Gen 36:42 Kenász törzsfő, Temán törzsfő, Mibcár törzsfő,
Gen 36:43 Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája.
Gen 37:1 Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.
Gen 37:2 Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak.
Gen 37:3 Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki.
Gen 37:4 Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani.
Gen 37:5 Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek.
Gen 37:6 Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok ide, milyen álmot láttam.
Gen 37:7 Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt."
Gen 37:8 Testvérei így válaszoltak: "No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?" Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték.
Gen 37:9 Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: "Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem."
Gen 37:10 Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: "Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?"
Gen 37:11 Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.
Gen 37:12 Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették,
Gen 37:13 Izrael ezt mondta Józsefnek: "Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk." "Készen vagyok" - felelte.
Gen 37:14 Akkor ezt mondta neki: "Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk." Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett.
Gen 37:15 Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: "Mit keresel?"
Gen 37:16 "Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?"
Gen 37:17 A férfi így válaszolt: "Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba." József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket.
Gen 37:18 Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg.
Gen 37:19 Így szóltak egymáshoz: "Nézzétek, ott jön az álomlátó.
Gen 37:20 Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból."
Gen 37:21 Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: "Ne vegyük el az életét."
Gen 37:22 Ruben még azt mondta nekik: "Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá." (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához.
Gen 37:23 Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt,
Gen 37:24 őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne.
Gen 37:25 Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék.
Gen 37:26 Júda így szólt testvéreihez: "Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk?
Gen 37:27 Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk." Testvérei hallgattak rá.
Gen 37:28 Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.
Gen 37:29 Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját,
Gen 37:30 visszament testvéreihez és így szólt: "A fiú már nincs ott, mitévő legyek?"
Gen 37:31 Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották.
Gen 37:32 Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: "Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?"
Gen 37:33 Amikor az meglátta, felkiáltott: "Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!"
Gen 37:34 Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát.
Gen 37:35 Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta őt az apja.
Gen 37:36 A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.
Gen 38:1 Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel.
Gen 38:2 Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt.
Gen 38:3 Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett.
Gen 38:4 Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte.
Gen 38:5 Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte.
Gen 38:6 Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett.
Gen 38:7 Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét.
Gen 38:8 Júda azt mondta Onannak: "Élj bátyád feleségével, teljesíts vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára."
Gen 38:9 Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának.
Gen 38:10 Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt.
Gen 38:11 Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: "Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő." Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába.
Gen 38:12 Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni.
Gen 38:13 Mikor Támárnak megvitték a hírt: "Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni",
Gen 38:14 letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül.
Gen 38:15 Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve.
Gen 38:16 Odament hozzá az út szélére és megszólította: "Gyere, veled akarok hálni." Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: "Mit adsz, ha velem hálhatsz?"
Gen 38:17 Küldök egy kecskebakot a nyájból" - felelte. Azt mondta: "Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd."
Gen 38:18 "Milyen zálogot adjak?" - kérdezte. Azt felelte: "A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz." Neki adta, hált vele, és az teherbe esett.
Gen 38:19 Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját.
Gen 38:20 Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott.
Gen 38:21 Megkérdezte a helység embereit: "Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?" Azok ezt válaszolták: "Itt nem volt parázna nő."
Gen 38:22 Erre visszatért Júdához és mondta: "Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő."
Gen 38:23 Júda így felelt: "Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg."
Gen 38:24 Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: "A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett." Júda ezt mondta: "Vigyétek ki, meg kell égetni."
Gen 38:25 De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: "Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik." És folytatta: "Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot."
Gen 38:26 Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: "Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?" De többé már nem élt vele.
Gen 38:27 Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében.
Gen 38:28 Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: "Ez jött ki elsőnek."
Gen 38:29 De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: "Mihez csinálsz magadnak nyílást?" - és Perecnek nevezték.
Gen 38:30 Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.
Gen 39:1 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték.
Gen 39:2 De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt.
Gen 39:3 Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog,
Gen 39:4 azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta.
Gen 39:5 Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt.
Gen 39:6 Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt.
Gen 39:7 A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: "Hálj velem!"
Gen 39:8 Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: "Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta.
Gen 39:9 Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?"
Gen 39:10 Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát.
Gen 39:11 Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon,
Gen 39:12 az megfogta a ruháját és így szólt: "Hálj velem!" De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott.
Gen 39:13 Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott,
Gen 39:14 összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: "Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam.
Gen 39:15 Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt."
Gen 39:16 És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött.
Gen 39:17 Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: "A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem.
Gen 39:18 De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt."
Gen 39:19 Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt.
Gen 39:20 Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben.
Gen 39:21 De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát.
Gen 39:22 A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni.
Gen 39:23 A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.
Gen 40:1 Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen.
Gen 40:2 A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre,
Gen 40:3 és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották.
Gen 40:4 A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak.
Gen 40:5 Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek.
Gen 40:6 József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve.
Gen 40:7 Megkérdezte a fáraó tisztségviselőit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: "Miért vágtok ma olyan bús arcot?"
Gen 40:8 "Álmot láttunk - felelték azok -, és nincs itt senki, aki megfejtené." József ezt mondta: "Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!"
Gen 40:9 A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: "Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt.
Gen 40:10 A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak.
Gen 40:11 A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam.
Gen 40:12 József azt felelte, hogy ez a jelentése: "A három vessző három napot jelent.
Gen 40:13 Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál.
Gen 40:14 Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból,
Gen 40:15 mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem."
Gen 40:16 A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: "Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel.
Gen 40:17 A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból."
Gen 40:18 József feleletül így szólt: "A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent.
Gen 40:19 Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad."
Gen 40:20 Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét.
Gen 40:21 A főpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak.
Gen 40:22 A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte.
Gen 40:23 A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.
Gen 41:1 Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna.
Gen 41:2 Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten.
Gen 41:3 Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára.
Gen 41:4 A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt.
Gen 41:5 Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér,
Gen 41:6 utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek.
Gen 41:7 Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott.
Gen 41:8 Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni.
Gen 41:9 Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: "Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre.
Gen 41:10 A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is.
Gen 41:11 Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra.
Gen 41:12 Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést.
Gen 41:13 Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották."
Gen 41:14 A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz.
Gen 41:15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: "Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni."
Gen 41:16 József így felelt a fáraónak: "Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt."
Gen 41:17 A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: "Álmomban a Nílus partján álltam.
Gen 41:18 A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten.
Gen 41:19 Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak.
Gen 41:20 A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket.
Gen 41:21 De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem.
Gen 41:22 Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt,
Gen 41:23 de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki.
Gen 41:24 A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni."
Gen 41:25 József így válaszolt a fáraónak: "A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar.
Gen 41:26 A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent.
Gen 41:27 Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent.
Gen 41:28 Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült.
Gen 41:29 Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik.
Gen 41:30 De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja.
Gen 41:31 Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségtől, mert az nagyon nyomasztó lesz.
Gen 41:32 Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja.
Gen 41:33 Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére.
Gen 41:34 Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt.
Gen 41:35 A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el.
Gen 41:36 A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt."
Gen 41:37 A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának.
Gen 41:38 A fáraó így szólt szolgáihoz: "Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?"
Gen 41:39 Azután a fáraó így szólt Józsefhez: "Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te.
Gen 41:40 Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni."
Gen 41:41 A fáraó még ezt mondta Józsefnek: "Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek."
Gen 41:42 Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába.
Gen 41:43 Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: "Vigyázat!" Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé.
Gen 41:44 A fáraó még így szólt Józsefhez: "Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén."
Gen 41:45 A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot.
Gen 41:46 József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét.
Gen 41:47 A föld hét éven át bőségesen termett.
Gen 41:48 Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését.
Gen 41:49 József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni.
Gen 41:50 Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki.
Gen 41:51 József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert - úgymond - "Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát."
Gen 41:52 A másodikat Efraimnak nevezte, mivel - úgymond - "Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén."
Gen 41:53 Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt,
Gen 41:54 megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér.
Gen 41:55 Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: "Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond."
Gen 41:56 Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén.
Gen 41:57 Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.
Gen 42:1 Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: "Mit késlekedtek még?
Gen 42:2 Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg."
Gen 42:3 József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni.
Gen 42:4 Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert - úgymond - valami szerencsétlenség érhetné.
Gen 42:5 Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség.
Gen 42:6 József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte.
Gen 42:7 József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: "Honnét jöttök?" "Kánaán földjéről - felelték -, hogy gabonát vásároljunk."
Gen 42:8 József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt.
Gen 42:9 József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: "Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit."
Gen 42:10 Azok így válaszoltak: "Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak.
Gen 42:11 Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek."
Gen 42:12 De ő ellenkezett: "Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek."
Gen 42:13 Azok ezt válaszolták: "Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él."
Gen 42:14 József ezt felelte: "Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket!
Gen 42:15 Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön.
Gen 42:16 Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot.
Gen 42:17 Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok." Azután három napig mindannyiukat őrizetben tartotta.
Gen 42:18 A harmadik napon így szólt hozzájuk: "Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélő ember vagyok.
Gen 42:19 Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhező családotoknak.
Gen 42:20 De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok." Azok úgy tettek.
Gen 42:21 Később így szóltak egymáshoz: "Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás."
Gen 42:22 Ruben így szólt hozzájuk: "Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért."
Gen 42:23 Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük.
Gen 42:24 Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette.
Gen 42:25 József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek.
Gen 42:26 Ők pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak.
Gen 42:27 Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül.
Gen 42:28 Így szólt testvéreihez: "A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban." Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: "Mit tett velünk Isten?"
Gen 42:29 Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt:
Gen 42:30 "Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot.
Gen 42:31 De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek.
Gen 42:32 Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idő szerint atyánknál van Kánaánban.
Gen 42:33 De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebből tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek.
Gen 42:34 De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebből fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban."
Gen 42:35 Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek ők is, atyjuk is.
Gen 42:36 Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: "Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek."
Gen 42:37 Ruben ezt válaszolta atyjának: "Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked."
Gen 42:38 De ő csak ezt hajtogatta: "A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond."
Gen 43:1 Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.
Gen 43:2 Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: "Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra."
Gen 43:3 Júda így válaszolt: "Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.
Gen 43:4 Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát.
Gen 43:5 Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek."
Gen 43:6 Erre Izrael így szólt: "Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?"
Gen 43:7 Ezt válaszolták: "Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket."
Gen 43:8 Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: "Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is.
Gen 43:9 Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget.
Gen 43:10 Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna."
Gen 43:11 Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: "Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát.
Gen 43:12 Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot.
Gen 43:13 Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez.
Gen 43:14 A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam."
Gen 43:15 A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak.
Gen 43:16 Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: "Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek."
Gen 43:17 Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat.
Gen 43:18 A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: "Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket."
Gen 43:19 Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították,
Gen 43:20 és ezt mondták: "Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni.
Gen 43:21 De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban.
Gen 43:22 Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba."
Gen 43:23 De az így felelt: "Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket." Azután kihozta Simeont hozzájuk,
Gen 43:24 majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal.
Gen 43:25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni.
Gen 43:26 Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte.
Gen 43:27 Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: "Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?"
Gen 43:28 Így válaszoltak: "Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van."
Gen 43:29 Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: "Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem." Azután ezt mondta: "Isten fordítsa feléd kegyét, fiam."
Gen 43:30 Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát.
Gen 43:31 Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: "Szolgáljátok fel az ételt!
Gen 43:32 Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak.
Gen 43:33 Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra.
Gen 43:34 Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.
Gen 44:1 József azután megparancsolta háza gondnokának: "Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba.
Gen 44:2 Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt." Az úgy tett, ahogy József parancsolta.
Gen 44:3 Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt.
Gen 44:4 Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: "Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat?
Gen 44:5 Hiszen uram ebből iszik és ebből szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!"
Gen 44:6 Amikor az utolérte őket, elmondta nekik.
Gen 44:7 Ők így feleltek: "Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek.
Gen 44:8 Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából?
Gen 44:9 Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak."
Gen 44:10 Az így felelt: "Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek."
Gen 44:11 Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét
Gen 44:12 és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat.
Gen 44:13 Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba.
Gen 44:14 Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre.
Gen 44:15 József megkérdezte tőlük: "Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?"
Gen 44:16 Júda így felelt: "Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az, akinél a poharat megtalálták."
Gen 44:17 Ő így felelt: "Távol legyen tőlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz."
Gen 44:18 Erre Júda hozzálépett és mondta: "Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval.
Gen 44:19 Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek?
Gen 44:20 Mi így feleltünk uramnak: Van egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk. Az ő bátyja meghalt, így csak ő maradt anyjától. Ezért ő az apja kedvence.
Gen 44:21 Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel.
Gen 44:22 Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna.
Gen 44:23 Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé.
Gen 44:24 Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait.
Gen 44:25 Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni,
Gen 44:26 mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk.
Gen 44:27 Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült.
Gen 44:28 Az egyik eltávozott tőlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam őt.
Gen 44:29 Ha még ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi ősz fejemet.
Gen 44:30 Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk,
Gen 44:31 meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét.
Gen 44:32 Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja előtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám előtt vétkemet,
Gen 44:33 azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel.
Gen 44:34 Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné."
Gen 45:1 Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: "Menjetek ki mindnyájan!" Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt.
Gen 45:2 Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is.
Gen 45:3 József így szólt testvéreihez: "József vagyok! Él-e még atyám?" De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek.
Gen 45:4 József így szólt hozzájuk: "Gyertek hát közelebb hozzám!" Mikor közelebb mentek, ezt mondta: "József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
Gen 45:5 De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket.
Gen 45:6 Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak.
Gen 45:7 De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön.
Gen 45:8 Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén.
Gen 45:9 Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett.
Gen 45:10 Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt.
Gen 45:11 Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied.
Gen 45:12 Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok.
Gen 45:13 Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!"
Gen 45:14 Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában.
Gen 45:15 Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele.
Gen 45:16 A hír eljutott a fáraó palotájába is: "eljöttek József testvérei". A fáraó és szolgái örültek neki.
Gen 45:17 A fáraó így szólt Józsefhez: "Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére.
Gen 45:18 Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én Egyiptom földjének legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni.
Gen 45:19 Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, ültessétek fel atyátokat és gyertek ide.
Gen 45:20 Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tiétek."
Gen 45:21 Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra.
Gen 45:22 Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát.
Gen 45:23 Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára.
Gen 45:24 Azután elbocsátotta testvéreit és azok elindultak, miután figyelmeztette őket: Ne civódjatok az úton!"
Gen 45:25 Elindultak tehát Egyiptomból és megérkeztek Kánaán földjére atyjukhoz.
Gen 45:26 Hírül hozták neki: "József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén." De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik.
Gen 45:27 Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba.
Gen 45:28 Izrael felkiáltott: "Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok."
Gen 46:1 Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének.
Gen 46:2 Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: "Jákob, Jákob!" Ő felelt: "Itt vagyok!"
Gen 46:3 Azt mondta: "Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek,
Gen 46:4 és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!"
Gen 46:5 Ezután Jákob elindult Beersebából. Izrael fiai föltették atyjukat, Jákobot, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvitesse őket.
Gen 46:6 Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége.
Gen 46:7 Magával vitte fiait és unokáit, lányait és leányunokáit és egész nemzetségét Egyiptomba.
Gen 46:8 Izrael fiainak, akik Egyiptomba mentek, ezek a nevei: Jákob és fiai: az elsőszülött Ruben.
Gen 46:9 Ruben fiai voltak: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi.
Gen 46:10 Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohád, Jachin, Cochár és Saul, a kánaánita nő fia.
Gen 46:11 Lévi fiai voltak: Gerson, Kehát és Merári.
Gen 46:12 Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul.
Gen 46:13 Isszachár fiai voltak: Tola, Puvva, Jasub és Simron.
Gen 46:14 Zebulon fiai voltak: Szered, Elon és Jachleel.
Gen 46:15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Aramban szült Jákobnak, s hozzá még leánya, Dina. Összesen harminchárom fiú és leány.
Gen 46:16 Gád fiai voltak: Cefon, Haggi, Suni, Ecbon, Eri, Arodi és Areli.
Gen 46:17 Áser fiai voltak: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, s a nővére, Szerach. Beria fiai voltak: Héber és Malkiel.
Gen 46:18 Ezek Szilpa fiai, akit Lábán lányának, Leának adott. Ő ezeket szülte Jákobnak. Összesen tizenhat személy.
Gen 46:19 Ráchelnek, Jákob feleségének fiai voltak: József és Benjamin.
Gen 46:20 Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki őket.
Gen 46:21 Benjamin fiai voltak: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naaman, Echi, Ros, Mupim, Huppim és Ard.
Gen 46:22 Ezek Ráchel fiai, akiket Jákobnak szült. Összesen tizennégy személy.
Gen 46:23 Dán fia Husim volt.
Gen 46:24 Naftali fiai voltak: Jachceel, Guni, Icer és Sillem.
Gen 46:25 Ezek a fiai Bilhának, akit Lábán leányának, Ráchelnek adott. Ezeket szülte Jákobnak. Összesen hét személy.
Gen 46:26 Jákob vérbeli leszármazottainak a száma, akik vele Egyiptomba átköltöztek, Jákob fiainak feleségei nélkül hatvanhat személyt tett ki.
Gen 46:27 Józsefnek két fia volt, akik Egyiptomban születtek. A Jákob házából való lelkek száma, akik Egyiptomba mentek, hetvenet tett ki.
Gen 46:28 (Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe,
Gen 46:29 József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott.
Gen 46:30 Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: "Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz."
Gen 46:31 József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: "Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám.
Gen 46:32 Az emberek juhpásztorok, állattenyésztéssel foglalkoznak, s magukkal hozzák juhaikat, barmaikat és minden vagyonukat.
Gen 46:33 Ha tehát a fáraó hívat benneteket és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok,
Gen 46:34 így válaszoljatok: Szolgáid állattenyésztéssel foglalkoznak gyermekkoruktól fogva mostanáig, mi és már atyáink is, hogy így Gósen földjén maradhassatok. Az egyiptomiak ugyanis irtóznak minden juhpásztortól."
Gen 47:1 József elment, és jelentette a fáraónak: "Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak."
Gen 47:2 Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak.
Gen 47:3 Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: "Mi a foglalkozástok?" - ezt felelték a fáraónak: "Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak."
Gen 47:4 Azután ezt mondták a fáraónak: "Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak."
Gen 47:5 A fáraó így válaszolt Józsefnek: Maradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé." Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: "Apád és testvéreid eljöttek hozzád.
Gen 47:6 Egyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!"
Gen 47:7 József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak.
Gen 47:8 Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: "Mennyi az éveid száma?"
Gen 47:9 Jákob így válaszolt a fáraónak: "Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit."
Gen 47:10 Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől.
Gen 47:11 József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramzesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta.
Gen 47:12 József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.
Gen 47:13 Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség.
Gen 47:14 József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt.
Gen 47:15 Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult
Gen 47:16 és így szóltak: "Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk?
Gen 47:17 József ezt válaszolta: "Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret." Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében.
Gen 47:18 Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: "Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk.
Gen 47:19 Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá."
Gen 47:20 József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett.
Gen 47:21 Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig.
Gen 47:22 Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk.
Gen 47:23 József ezt mondta a népnek: "Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet.
Gen 47:24 De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket."
Gen 47:25 Azok így válaszoltak: "Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt."
Gen 47:26 József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.
Gen 47:27 Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek.
Gen 47:28 Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki.
Gen 47:29 Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: "Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban.
Gen 47:30 Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban."
Gen 47:31 Ő így válaszolt: "Szavaid szerint fogok eljárni" "Esküdj meg!" - mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.
Gen 48:1 A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot.
Gen 48:2 Mikor Jákobnak jelentették: "Íme, a fiad, József jön hozzád" -, összeszedte erejét és felült ágyában.
Gen 48:3 Jákob ezt mondta Józsefnek: "A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén.
Gen 48:4 Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak.
Gen 48:5 Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon.
Gen 48:6 Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről.
Gen 48:7 Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett."
Gen 48:8 Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?"
Gen 48:9 József így válaszolt atyjának: "Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott." Erre azt mondta: "Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat."
Gen 48:10 Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte,
Gen 48:11 majd így szólt Izrael Józsefhez: "Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam."
Gen 48:12 Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult.
Gen 48:13 Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket.
Gen 48:14 Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idősebb.
Gen 48:15 Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet:
Gen 48:16 "Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön."
Gen 48:17 Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze.
Gen 48:18 Közben ezt mondta atyjának: "Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére."
Gen 48:19 De atyja vonakodott, és így szólt: "Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak."
Gen 48:20 Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte.
Gen 48:21 Azután Izrael így szólt Józsefhez: "Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére.
Gen 48:22 Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg."
Gen 49:1 Jákob azután hívta fiait és így szólt: "Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár.
Gen 49:2 Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat!
Gen 49:3 Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban.
Gen 49:4 De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet.
Gen 49:5 Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát.
Gen 49:6 Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg.
Gen 49:7 Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben.
Gen 49:8 Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted.
Gen 49:9 Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné?
Gen 49:10 Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki.
Gen 49:11 A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját.
Gen 49:12 Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.
Gen 49:13 Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja.
Gen 49:14 Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz.
Gen 49:15 Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált.
Gen 49:16 Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.
Gen 49:17 Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik.
Gen 49:18 A te üdvödet várom, uram!
Gen 49:19 Gád - rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket.
Gen 49:20 Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít.
Gen 49:21 Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak.
Gen 49:22 József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé.
Gen 49:23 Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták.
Gen 49:24 De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait,
Gen 49:25 atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével,
Gen 49:26 a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére.
Gen 49:27 Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat."
Gen 49:28 Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta.
Gen 49:29 Azután parancsot adott nekik és így szólt: "Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hetita Efron telkén levő barlangba temessetek,
Gen 49:30 Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek.
Gen 49:31 Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát.
Gen 49:32 A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hetitáktól.
Gen 49:33 Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.
Gen 50:1 József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta.
Gen 50:2 Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt,
Gen 50:3 s ezzel negyven nap telt el. Ennyi időt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak.
Gen 50:4 A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: "Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál.
Gen 50:5 Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: "Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem." Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek."
Gen 50:6 A fáraó ezt válaszolta: "Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett."
Gen 50:7 József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága,
Gen 50:8 továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén.
Gen 50:9 Szekerek és lovasok is kísérték őket, így a menet igen nagy volt.
Gen 50:10 Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának.
Gen 50:11 Mikor a föld lakói, a kánaániták a Góren-ha-Atad-i gyászünnepélyt látták, így szóltak: "Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van." Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik.
Gen 50:12 Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta.
Gen 50:13 Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek.
Gen 50:14 Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.
Gen 50:15 József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: "Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?"
Gen 50:16 Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: "Atyád halála előtt meghagyta nekünk,
Gen 50:17 hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét." József sírt az üzenet hallatára.
Gen 50:18 Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: "Nézd, szolgáid vagyunk."
Gen 50:19 De József így beszélt hozzájuk: "Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én?
Gen 50:20 Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet.
Gen 50:21 Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk.
Gen 50:22 József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett.
Gen 50:23 József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek.
Gen 50:24 József meghagyta testvéreinek: "Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért."
Gen 50:25 Azután megeskette Izrael fiait: "Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!"
Gen 50:26 József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.
Exo 1:1 Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba:
Exo 1:2 Ruben, Simeon, Lévi és Júda,
Exo 1:3 Isszachár, Zebulun és Benjamin,
Exo 1:4 Dán és Naftali, Gád és Áser.
Exo 1:5 Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott.
Exo 1:6 Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék.
Exo 1:7 De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot.
Exo 1:8 Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet.
Exo 1:9 Ezt mondta alattvalóinak: "Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra.
Exo 1:10 Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot."
Exo 1:11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt.
Exo 1:12 De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt.
Exo 1:13 Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait,
Exo 1:14 és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával.
Exo 1:15 Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták:
Exo 1:16 "Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben."
Exo 1:17 A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat.
Exo 1:18 Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket: "Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat? "
Exo 1:19 Ezt felelték a fáraónak: "A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek."
Exo 1:20 Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött.
Exo 1:21 Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki.
Exo 1:22 Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: "Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben."
Exo 2:1 Egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségéből.
Exo 2:2 Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta.
Exo 2:3 Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kis gyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához.
Exo 2:4 A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele.
Exo 2:5 Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki.
Exo 2:6 Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: "Egy héber gyerek."
Exo 2:7 A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: "Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?"
Exo 2:8 "Menj" - válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját.
Exo 2:9 A fáraó leánya azt mondta neki: "Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte." Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta.
Exo 2:10 Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, "mivel - úgymond - a vízből húztam ki".
Exo 2:11 Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte.
Exo 2:12 Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban.
Exo 2:13 Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. "Miért ütöd a barátodat?" - kérdezte a támadót.
Exo 2:14 Az így válaszolt: "Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?" Mózes megijedt és így szólt magában: "A dolog nyilvánvalóan kitudódott."
Exo 2:15 A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál.
Exo 2:16 Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait.
Exo 2:17 Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat.
Exo 2:18 Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: "Miért jöttetek ilyen korán?"
Exo 2:19 Így válaszoltak: "Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat."
Exo 2:20 "Hol van - kérdezte a lányait -, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk."
Exo 2:21 Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát.
Exo 2:22 Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel úgymond - "idegen földön jövevény voltam".
Exo 2:23 Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból.
Exo 2:24 Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről.
Exo 2:25 Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte...
Exo 3:1 Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.
Exo 3:2 Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.
Exo 3:3 Így szólt magában: "Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor."
Exo 3:4 Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: "Mózes, Mózes!" "Itt vagyok" - felelte.
Exo 3:5 Erre így szólt: "Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld."
Exo 3:6 Azután így folytatta: "Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene." Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.
Exo 3:7 Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését.
Exo 3:8 Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére.
Exo 3:9 Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket.
Exo 3:10 Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból."
Exo 3:11 Mózes így szólt Istenhez: "Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?"
Exo 3:12 Isten ezt válaszolta: "Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van... Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek."
Exo 3:13 Mózes ezt mondta Istennek: "Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? - mit feleljek erre?"
Exo 3:14 Isten ezt válaszolta: "Én vagyok, aki vagyok." Azután folytatta: "Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok."
Exo 3:15 Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: "Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre."
Exo 3:16 "Menj tehát, hívd össze Izrael véneit és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket.
Exo 3:17 Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba.
Exo 3:18 Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni.
Exo 3:19 De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti.
Exo 3:20 Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket."
Exo 3:21 "Megszerzem a nép számára az egyiptomiak jóindulatát. Ezért kivonulástokkor ne induljatok el üres kézzel.
Exo 3:22 Az asszony kérjen szomszédjától és lakótársnőjétől ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és ruhákat. Ezeket adjátok rá fiaitokra és leányaitokra. Így kifosztjátok az egyiptomiakat."
Exo 4:1 Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked."
Exo 4:2 Erre az Úr megkérdezte: "Mi van a kezedben?" "Bot" - felelte.
Exo 4:3 "Dobd a földre" - parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle.
Exo 4:4 Erre az Úr így szólt: "Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál." Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében...
Exo 4:5 "Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked."
Exo 4:6 Azután az Úr újra megparancsolta: "Dugd a kezed a kebledbe." Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó.
Exo 4:7 Erre azt mondta neki: "Dugd a kezed újra a kebledbe." Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része.
Exo 4:8 "Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak.
Exo 4:9 De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik."
Exo 4:10 Mózes ezután így szólt az Úrhoz: "De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú."
Exo 4:11 Az Úr ezt válaszolta: "Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
Exo 4:12 Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell."
Exo 4:13 Ő azonban ellene vetette: "Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz."
Exo 4:14 Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: "Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked.
Exo 4:15 Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek.
Exo 4:16 Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten.
Exo 4:17 Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat."
Exo 4:18 Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: "Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még." "Menj békével" - mondta Jetró.
Exo 4:19 Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: "Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek."
Exo 4:20 Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte.
Exo 4:21 Az Úr így szólt Mózeshez: "Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet.
Exo 4:22 Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam.
Exo 4:23 Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat."
Exo 4:24 Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni.
Exo 4:25 Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: "Valóban vérvőlegényem vagy."
Exo 4:26 Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény.
Exo 4:27 Az Úr így szólt Áronhoz: "Menj Mózes elé a pusztába!" Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta.
Exo 4:28 Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt.
Exo 4:29 Mózes és Áron ezután elmentek és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül.
Exo 4:30 Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket.
Exo 4:31 A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak és arcra borultak.
Exo 5:1 Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: "Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem."
Exo 5:2 A fáraó így felelt: "Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el."
Exo 5:3 Ők folytatták: "A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk."
Exo 5:4 Egyiptom királya így felelt: "Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!"
Exo 5:5 A fáraó még hozzáfűzte: "Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?"
Exo 5:6 A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak:
Exo 5:7 "Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát.
Exo 5:8 De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni.
Exo 5:9 Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra."
Exo 5:10 A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: "Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát.
Exo 5:11 Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb."
Exo 5:12 Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának.
Exo 5:13 A felügyelők azonban szorongatták őket: "Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát."
Exo 5:14 Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: "Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?"
Exo 5:15 Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: "Miért bánsz így szolgáiddal?
Exo 5:16 Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat."
Exo 5:17 Ő így válaszolt: "Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak.
Exo 5:18 Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek."
Exo 5:19 Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik.
Exo 5:20 Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket.
Exo 5:21 Ezekkel a szavakkal estek nekik: "Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket."
Exo 5:22 Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: "Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem?
Exo 5:23 Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet."
Exo 6:1 Az Úr így válaszolt Mózesnek: "Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani földjéről."
Exo 6:2 Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: "Én vagyok Jahve,
Exo 6:3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik.
Exo 6:4 De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik,
Exo 6:5 azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről.
Exo 6:6 Ezért közöld Izrael fiaival: Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem őket.
Exo 6:7 Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából.
Exo 6:8 Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr."
Exo 6:9 Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka.
Exo 6:10 Akkor az Úr így szólt Mózeshez:
Exo 6:11 "Menj és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából."
Exo 6:12 Mózes ezt válaszolta az Úrnak: "Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?"
Exo 6:13 De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Exo 6:14 Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei.
Exo 6:15 Simeon fiai ezek voltak: Jemuel, Jamin, Ohad, Jachin, Cochár és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.
Exo 6:16 Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gerson, Kehát, és Merári, Lévi 137 éves kort ért el.
Exo 6:17 Gerson fiai voltak: Libni és Simi, nemzetségeik szerint.
Exo 6:18 Kehát fiai voltak: Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Kehát 133 évet élt meg.
Exo 6:19 Merári fiai voltak: Machli és Musi. Ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint.
Exo 6:20 Amram Jokebedet, a nagynénjét vette feleségül. Ez Áront és Mózest szülte férjének. Amram 137 évet ért meg.
Exo 6:21 Jichar fiai Korach, Nefeg és Zichri voltak.
Exo 6:22 Uziel fiai pedig Misael, Elcafán és Zitri voltak.
Exo 6:23 Áron Elisebát, Amminadab lányát, Nachson nővérét vette feleségül, aki Nadabot, Abihut, Eleazárt és Itamárt szülte neki.
Exo 6:24 Korach fiai voltak: Asszir, Elkána, Abiaszáf. Ezek a korachiták családjai.
Exo 6:25 Eleazár, Áron fia Putiál egyik leányát vette feleségül, s az Pinchaszt szülte neki. Ezek a leviták családfői nemzetségeik szerint.
Exo 6:26 Ezek Áron és Mózes, akiknek az Úr megparancsolta: "Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom földjéről csoportjaik szerint."
Exo 6:27 Ők beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ezek Mózes és Áron.
Exo 6:28 Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt,
Exo 6:29 azt mondta neki: "Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked."
Exo 6:30 Mózes így válaszolt az Úrnak: "Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?"
Exo 7:1 Az Úr megnyugtatta Mózest: "Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád.
Exo 7:2 Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából.
Exo 7:3 Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén.
Exo 7:4 Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból.
Exo 7:5 Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből."
Exo 7:6 Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el.
Exo 7:7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak.
Exo 7:8 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz:
Exo 7:9 "Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik."
Exo 7:10 Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott.
Exo 7:11 Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal.
Exo 7:12 Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat.
Exo 7:13 A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.
Exo 7:14 Az Úr így szólt Mózeshez: "A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet.
Exo 7:15 Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,
Exo 7:16 s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám.
Exo 7:17 Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik.
Exo 7:18 A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét."
Exo 7:19 Az Úr így szólt Mózeshez: "Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa- vagy kőedényekben van."
Exo 7:20 Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott.
Exo 7:21 A folyó halai elpusztultak, s ettől a folyó annyira bűzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban.
Exo 7:22 De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta.
Exo 7:23 A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna.
Exo 7:24 Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét.
Exo 7:25 Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre.
Exo 7:26 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Exo 7:27 Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom.
Exo 7:28 Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknőibe.
Exo 7:29 Sőt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra."
Exo 8:1 Az Úr így folytatta Mózesnek: "Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák, és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot."
Exo 8:2 Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét.
Exo 8:3 De a varázslók ugyanezt tették tudományukkal, és békákat hoztak Egyiptom földjére.
Exo 8:4 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: "Kérjétek az Urat, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a népet, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak."
Exo 8:5 Mózes ezt felelte a fáraónak: "Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?"
Exo 8:6 "A holnapot" - felelte. Ő pedig így folytatta: "Történjék akaratod szerint: ebből majd megtudod, hogy senki sem hasonló Jahvéhoz, a mi Istenünkhöz.
Exo 8:7 A békák eltávoznak tőled házadból, szolgáidtól és népedtől, s csak a folyóban maradnak meg."
Exo 8:8 Mózes és Áron eljöttek a fáraótól, Mózes meg az Úrhoz fohászkodott a békák miatt, amellyel elárasztotta a fáraót.
Exo 8:9 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a békák elpusztultak a házakban, az udvarokon és a földeken.
Exo 8:10 Rakásra hordták őket, s az ország bűzlött tőlük.
Exo 8:11 De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr előre megmondta.
Exo 8:12 Akkor az Úr így szólt Mózeshez: "Mondd meg Áronnak: nyújtsd ki a botodat, üss rá a föld porára, s az szúnyoggá változik egész Egyiptomban."
Exo 8:13 Áron kinyújtotta kezét a bottal, és ráütött a föld porára. Erre szúnyogok lepték el az embereket és az állatokat. Egész Egyiptomban minden por szúnyoggá változott.
Exo 8:14 Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat.
Exo 8:15 A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta.
Exo 8:16 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Holnap reggel, amikor a fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Exo 8:17 Ha nem engeded kivonulni népemet, akkor bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, alattvalóidra és házaidra. Az egyiptomiak házai tele lesznek velük, sőt, még a föld is, amelyen állasz.
Exo 8:18 Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban.
Exo 8:19 Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel."
Exo 8:20 Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett a bögölyök miatt.
Exo 8:21 Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: "Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban."
Exo 8:22 Ám Mózes ellenkezett: "Ezt nem tehetjük. Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség. Ha mi olyan áldozatot mutatnánk be, amelytől az egyiptomiak borzadnak, nemde, megköveznének bennünket?
Exo 8:23 Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tőlünk."
Exo 8:24 A fáraó így válaszolt: "Elengedlek titeket, mutassátok be az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek értem is."
Exo 8:25 Mózes ezt mondta: "Mihelyt eltávozom tőled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktől. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak."
Exo 8:26 Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz.
Exo 8:27 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belőlük.
Exo 8:28 De a fáraó újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet.
Exo 9:1 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz és mondd meg neki: ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Exo 9:2 Ha nem engeded el, hanem továbbra is fogva tartod,
Exo 9:3 akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezőn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra.
Exo 9:4 De az Úr megkülönbözteti az izraeliták állatait az egyiptomiak állataitól. Az izraelitákéból egy sem vész el."
Exo 9:5 Az Úr az időt is meghatározta; ezt mondta: "Holnap hozza ezt az Úr az országra."
Exo 9:6 Másnap az Úr meg is tette. Az egyiptomiak minden állata elpusztult, de az izraeliták állatai közül egy sem hullott el.
Exo 9:7 A fáraó ellenőriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet.
Exo 9:8 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Vegyetek egy tele marék hamut a kemencéből, és Mózes a fáraó előtt szórja az ég felé.
Exo 9:9 Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad."
Exo 9:10 Ők tehát vették a hamut a kemencéből, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak.
Exo 9:11 A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak.
Exo 9:12 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.
Exo 9:13 Az Úr ezután így szólt Mózeshez: "Holnap reggel menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem,
Exo 9:14 mert különben mindenféle csapással sújtalak téged, szolgáidat és alattvalóidat, hogy megtudd, senki sincs hasonló hozzám az egész földön.
Exo 9:15 Már eddig is kinyújthattam volna a kezemet és megverhettelek volna pestissel, téged és népedet, úgyhogy eltűntél volna a föld színéről.
Exo 9:16 De életben hagytalak, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön.
Exo 9:17 Ha még tovább is visszatartod népemet és nem bocsátod szabadon,
Exo 9:18 akkor holnap ebben az időben hatalmas jégesőt hullatok, amilyen még nem volt Egyiptomban alapítása napjától mostanáig.
Exo 9:19 Helyezd hát biztonságba nyájaidat és amid csak van a mezőn. Ember és állat, ami a mezőn van, és nem viszik haza, a jégeső áldozata lesz."
Exo 9:20 A fáraó tisztviselői megijedtek az Úr fenyegetésétől, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat.
Exo 9:21 Azok ellenben, akik nem törődtek az Úr fenyegetésével, kint hagyták rabszolgáikat és állataikat a mezőn.
Exo 9:22 Az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberekre, az állatokra és mindenre, ami egész Egyiptomban a mezőn nő."
Exo 9:23 Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesőt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyű jégesőt bocsátott Egyiptom egész földjére.
Exo 9:24 Jégeső volt ez, állandó villámlással, olyan pusztító erejű jégeső, amilyet még nem láttak az egyiptomiak földjén, mióta emberek lakják.
Exo 9:25 A jégeső teljesen elpusztított mindent Egyiptom földjén, ami a mezőn volt: embert és állatot. Tönkreverte a vetést a mezőn és letördelte a fákat.
Exo 9:26 Csak Gósen tartományt, Izrael fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégeső.
Exo 9:27 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: "Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el.
Exo 9:28 Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesőt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább."
Exo 9:29 Mózes így válaszolt: "Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszűnik, a jégeső eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld.
Exo 9:30 De tudom, hogy még sem benned, sem szolgáidban nincs meg az Úrtól való félelem."
Exo 9:31 A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott.
Exo 9:32 De a búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert ezek később hajtanak.
Exo 9:33 Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégeső megszűnt, s az eső sem ömlött tovább a földre.
Exo 9:34 A fáraó látta, hogy az eső, a mennydörgés és a jégeső megszűnt, erre továbbra is megmaradt bűnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is.
Exo 9:35 A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által előre megmondta.
Exo 10:1 Ezért az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük.
Exo 10:2 Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr."
Exo 10:3 Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: "Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Exo 10:4 Ha nem engeded el népemet, akkor holnap sáskával árasztom el földedet.
Exo 10:5 Úgy ellepik majd a föld színét, hogy a földet nem láthatod, s felfalnak mindent, ami a jégeső után még megmaradt, s lerágnak minden fát, amely a mezőn áll.
Exo 10:6 Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig." Erre megfordult és otthagyta a fáraót.
Exo 10:7 A fáraó szolgái így szóltak: "Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?"
Exo 10:8 Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: "Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?"
Exo 10:9 Mózes így válaszolt: "Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra."
Exo 10:10 Erre ezt mondta: "Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat.
Exo 10:11 Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok." Legott elkergették őket a fáraó elől.
Exo 10:12 De az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezőn, mindent, amit a jégeső meghagyott."
Exo 10:13 Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat.
Exo 10:14 A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelőtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz.
Exo 10:15 Egészen elborították és elhomályosították a föld felszínét, s felfaltak minden növényt a mezőn és minden gyümölcsöt, amit a jégeső megkímélt. Egész Egyiptomban semmi zöld nem maradt a fákon és semmi növény a mezőn.
Exo 10:16 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: "Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek.
Exo 10:17 Bocsássátok meg még egyszer a bűnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást."
Exo 10:18 Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz.
Exo 10:19 Az Úr erős nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén.
Exo 10:20 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait.
Exo 10:21 Azután az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni."
Exo 10:22 Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra.
Exo 10:23 Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak területén azonban világos volt.
Exo 10:24 Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: "Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek."
Exo 10:25 Mózes ezt válaszolta: "Ha adsz állatokat a véres és égő áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek.
Exo 10:26 De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk."
Exo 10:27 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el őket.
Exo 10:28 A fáraó még ezt mondta: "Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti."
Exo 10:29 Mózes megjegyezte: "Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé."
Exo 11:1 Az Úr így szólt Mózeshez: "Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni.
Exo 11:2 Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranydolgokat."
Exo 11:3 Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt.
Exo 11:4 Mózes kijelentette: "Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon.
Exo 11:5 Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte.
Exo 11:6 Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz.
Exo 11:7 De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között.
Exo 11:8 Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk." Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól.
Exo 11:9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén."
Exo 11:10 Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.
Exo 12:1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban:
Exo 12:2 "Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja.
Exo 12:3 Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként.
Exo 12:4 De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik.
Exo 12:5 Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét.
Exo 12:6 Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le.
Exo 12:7 Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik.
Exo 12:8 A húsát - tűzön megsütve - még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el.
Exo 12:9 Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt.
Exo 12:10 Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el.
Exo 12:11 Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.
Exo 12:12 Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok, Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr.
Exo 12:13 A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem.
Exo 12:14 Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre."
Exo 12:15 "Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből.
Exo 12:16 Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van.
Exo 12:17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez.
Exo 12:18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret.
Exo 12:19 Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár idegen, akár közületek való.
Exo 12:20 Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek."
Exo 12:21 Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: "Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára és vágjátok le, mint húsvéti áldozatot.
Exo 12:22 Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján.
Exo 12:23 Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza.
Exo 12:24 Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre.
Exo 12:25 Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad.
Exo 12:26 Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez,
Exo 12:27 akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte." Erre a nép meghajolt és leborult.
Exo 12:28 Izrael fiai elmentek és engedelmeskedtek. Úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
Exo 12:29 Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére.
Exo 12:30 A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna.
Exo 12:31 A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront és rájuk parancsolt: "Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint.
Exo 12:32 Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek. De kérjetek áldást rám is."
Exo 12:33 Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: "még mindannyian meg találunk halni".
Exo 12:34 Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték.
Exo 12:35 Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst- meg aranydolgokat és ruhákat kértek.
Exo 12:36 Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket. Így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól.
Exo 12:37 Izrael fiai elindultak Ramszeszből Szukkot felé, a gyalogos férfiak - családjukat nem számítva - mintegy hatszázezren.
Exo 12:38 Tömérdek összeverődött népség is ment velük, valamint juh, szarvasmarha és sok állat.
Exo 12:39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek. Kovászt nem tettek bele, hiszen az egyiptomiak kiűzték őket, nem késlekedhettek és nem készíthettek eledelt az útra.
Exo 12:40 Az idő, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, 430 esztendőt tett ki.
Exo 12:41 Éppen azon a napon vonult ki Egyiptomból az Úr egész serege, amikor letelt a 430 esztendő.
Exo 12:42 Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át.
Exo 12:43 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: "A húsvéti bárányra ez a szabály vonatkozik: idegen nem ehet belőle.
Exo 12:44 De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha előbb körülmetéled.
Exo 12:45 Jövevény és napszámos nem ehet belőle.
Exo 12:46 Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne.
Exo 12:47 Izrael fiainak egész közössége így járjon el.
Exo 12:48 Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belőle.
Exo 12:49 Ez a törvény vonatkozik a hozzátok tartozóra és a köztetek lakó idegenre."
Exo 12:50 Izrael fiai mind engedelmeskedtek: úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek és Áronnak megparancsolta.
Exo 12:51 Ezen a napon vezette ki az Úr Izrael fiait, csoportjaik szerint Egyiptomból.
Exo 13:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Exo 13:2 "Szentelj nekem minden elsőszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja - akár ember, akár állat -, az mind az enyém."
Exo 13:3 Mózes így beszélt a néphez: "Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Az Úr erős kézzel hozott ki onnan benneteket. Ezért nem ehettek semmiféle kovászosat.
Exo 13:4 Ma, Abib hónapban jöttetek ki.
Exo 13:5 Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást.
Exo 13:6 Hét napig kovásztalant kell enned. A hetedik napon az Úr tiszteletére ünnepi összejövetelt kell tartanod.
Exo 13:7 Ezen a hét napon csak kovásztalant egyél, ne is találjanak nálad semmiféle kovászosat. Egész területeden ne lássanak nálad kovászos kenyeret.
Exo 13:8 Ezen a napon ilyen magyarázatot adj fiaidnak: ez annak emlékére van, amit az Úr értem tett, amikor kihozott Egyiptomból.
Exo 13:9 Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból,
Exo 13:10 ezért kell neked ezt az előírást évről évre meghatározott időben megtartanod.
Exo 13:11 Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak,
Exo 13:12 akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré.
Exo 13:13 Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod.
Exo 13:14 Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából.
Exo 13:15 Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet.
Exo 13:16 Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból."
Exo 13:17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette őket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kell kezdenie, és visszatér Egyiptomba.
Exo 13:18 Ezért a Sás-tenger menti pusztán vezető útra terelte őket. Izrael fiai jól fölfegyverkezve vonultak ki Egyiptomból.
Exo 13:19 Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: "Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal."
Exo 13:20 Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak le.
Exo 13:21 Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak.
Exo 13:22 Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.
Exo 14:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Exo 14:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és Pi-Hachirot előtt, Migdol és a tenger között verjenek tábort. Baal-Cefonnal szemben legyen a táborotok a tenger partján.
Exo 14:3 A fáraó azt fogja gondolni: Izrael fiai eltévedtek az országban, a puszta körülzárta őket.
Exo 14:4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözőbe veszi őket. Akkor megmutatom a dicsőségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr." Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak.
Exo 14:5 Amikor Egyiptom királyát értesítették, hogy a nép elmenekült, a fáraónak és hivatalnokainak magatartása megváltozott a nép iránt. Ezt mondták: "Mit tettünk? Elengedtük Izraelt, hogy ne szolgáljon nekünk."
Exo 14:6 A fáraó befogatott harci szekerébe és mozgósította seregét.
Exo 14:7 Vett hatszáz válogatott harci szekeret, az egyiptomiak többi harci szekerét, mindegyiket kiváló katonákkal.
Exo 14:8 Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, s az üldözőbe vette Izrael fiait, akik felemelt kézzel vonultak ki.
Exo 14:9 Az egyiptomiak utánuk mentek és elérték őket, amikor a tengerparton, Pi-Hachirotnál, Baal-Cefonnal szemben táboroztak: ott volt a fáraó minden lova, szekerei, lovai és serege.
Exo 14:10 Amikor a fáraó közeledett, Izrael fiai felnéztek és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Erre Izrael fiai nagyon megijedtek és hangosan kiáltottak az Úrhoz.
Exo 14:11 Mózesnek pedig ezt mondták: "Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból?
Exo 14:12 Nem mondtuk neked már Egyiptomban is, hagyj minket békében, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Valóban jobb lett volna az egyiptomiaknak szolgálni, mint itt a pusztában meghalni."
Exo 14:13 Mózes így válaszolt a népnek: "Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket.
Exo 14:14 Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok."
Exo 14:15 Az Úr így szólt Mózeshez: "Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak.
Exo 14:16 Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta.
Exo 14:17 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain.
Exo 14:18 Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain."
Exo 14:19 Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le,
Exo 14:20 s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.
Exo 14:21 Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált,
Exo 14:22 és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal.
Exo 14:23 Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe.
Exo 14:24 A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta.
Exo 14:25 Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: "Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen."
Exo 14:26 Az Úr pedig így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra."
Exo 14:27 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe.
Exo 14:28 A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük.
Exo 14:29 Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.
Exo 14:30 Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján.
Exo 14:31 Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában.
Exo 15:1 Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.
Exo 15:2 Az Úr az erősségem és menedékem, ő lett a szabadítóm. Ő az én Istenem, őt dicsőítem. Ő az atyáim Istene, őt magasztalom.
Exo 15:3 Az Úr nagy harcos, Jahve a neve.
Exo 15:4 A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben.
Exo 15:5 A hullámok elborították őket, úgy merültek a mélybe, mint a kő.
Exo 15:6 Uram, a jobbod kitűnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget.
Exo 15:7 Dicsőséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette őket, mint a pelyvát.
Exo 15:8 Orrod leheletétől a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek.
Exo 15:9 Az ellenség így szólt: üldözőbe veszem, utolérem őket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja őket.
Exo 15:10 De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította őket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban.
Exo 15:11 Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat művelsz.
Exo 15:12 Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte őket.
Exo 15:13 A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez.
Exo 15:14 A népek hallották és remegtek, Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg.
Exo 15:15 Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetőit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett.
Exo 15:16 Félelem és rettegés fogta el őket, karod erejétől megmerevedtek, mint a kő. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál.
Exo 15:17 Elhoztad őket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette.
Exo 15:18 Az Úr uralkodik örökkön örökké.
Exo 15:19 Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak,
Exo 15:20 akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve.
Exo 15:21 Mirjam így énekelt előttük: "Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette."
Exo 15:22 Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertől, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna.
Exo 15:23 Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserű volt. Ezért hívják a helyet Marának.
Exo 15:24 A nép zúgolódott Mózes ellen és megkérdezték: "Mit fogunk inni?"
Exo 15:25 Ő az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tőle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé.
Exo 15:26 Így szólt: "Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod."
Exo 15:27 Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.
Exo 16:1 Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el.
Exo 16:2 Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen.
Exo 16:3 Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen."
Exo 16:4 De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el.
Exo 16:5 Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek."
Exo 16:6 Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból,
Exo 16:7 holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?"
Exo 16:8 Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen."
Exo 16:9 Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat."
Exo 16:10 Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában.
Exo 16:11 Az Úr így szólt Mózeshez: "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását.
Exo 16:12 Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek."
Exo 16:13 Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül.
Exo 16:14 Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön.
Exo 16:15 Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.
Exo 16:16 Az Úr parancsa a következő: mindenki szedjen belőle szükségletének megfelelően, fejenként egy omert számítva, a családtagok száma szerint. Mindenki csak a sátrában lakó személyek számára hozzon belőle."
Exo 16:17 Izrael fiai így tettek és gyűjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet.
Exo 16:18 De amikor omerrel megmérték, aki sokat gyűjtött, annak nem volt fölöslege, aki keveset, annak nem volt hiánya. Mindenki szükségletének megfelelően gyűjtött.
Exo 16:19 Mózes még ezt mondta: "Senki ne tegyen el belőle másnap reggelre."
Exo 16:20 De nem hallgattak Mózesre, és egyesek mégis eltették másnapra. Ez azonban tele lett féreggel és bűzlött, ezért Mózes megharagudott rájuk.
Exo 16:21 Így aztán reggelenként gyűjtötték, mindenki szükséglete szerint. Hanem amikor a nap erősen kisütött, elolvadt.
Exo 16:22 A hatodik napon kétszer annyi ételt gyűjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették.
Exo 16:23 Ő így válaszolt: "Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most főzzétek, amit meg akartok főzni. A fölösleget tegyétek el holnapra."
Exo 16:24 El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bűzlött, és férgek sem voltak benne.
Exo 16:25 Mózes így szólt: "Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit.
Exo 16:26 Hat napon át gyűjtsetek, de a hetedik nap szombat; azon nincs semmi."
Exo 16:27 Amikor a népből egyesek a hetedik napon kimentek gyűjteni, nem találtak semmit.
Exo 16:28 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: "Meddig késlekedtek még és nem követitek parancsaimat meg utasításaimat?
Exo 16:29 Lássátok meg, hogy az Úr adta nektek a szombatot, ezért juttat nektek a hatodik napon két napra való eledelt. A hetedik nap maradjon mindenki otthon és senki se hagyja el lakását."
Exo 16:30 A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától.
Exo 16:31 Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak.
Exo 16:32 Mózes kihirdette: "Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belőle egy omert, és tegyétek el a jövendő nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból."
Exo 16:33 Mózes utasította Áront: "Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövő nemzedékek számára."
Exo 16:34 Áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon.
Exo 16:35 Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek.
Exo 16:36 Az omer egy efának a tized része.
Exo 17:1 Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára.
Exo 17:2 A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: "Adj nekünk ivóvizet." Mózes ezt válaszolta: "Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?"
Exo 17:3 A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: "Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból - kérdezték -, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?"
Exo 17:4 Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: "Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez."
Exo 17:5 Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj.
Exo 17:6 Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép." Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében.
Exo 17:7 A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?"
Exo 17:8 Közben az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival.
Exo 17:9 Mózes így szólt Józsuéhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére."
Exo 17:10 Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére.
Exo 17:11 Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez.
Exo 17:12 Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt.
Exo 17:13 Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket.
Exo 17:14 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól."
Exo 17:15 Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte,
Exo 17:16 mivel - úgymond - az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre.
Exo 18:1 Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból.
Exo 18:2 Jetró, Mózes apósa, vette Cipporát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött,
Exo 18:3 továbbá két fiát. Ezek közül az egyiket Gersomnak hívták, "mivel - úgymond - idegen földön jövevény voltam";
Exo 18:4 a másiknak a neve Eliezer volt, "mivel - úgymond - atyám Istene lett a segítségem. Ő mentett meg a fáraó kardjától."
Exo 18:5 Jetró, Mózes apósa, két fia és felesége, tehát Mózeshez jöttek a pusztába, amikor az Isten hegyénél táborozott.
Exo 18:6 Mózest értesítették: "Nézd, apósod jön hozzád feleségeddel és két fiával, akik szintén vele vannak."
Exo 18:7 Mózes apósa elé ment, meghajolt előtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felől érdeklődtek, majd beléptek a sátorba.
Exo 18:8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg őket az Úr.
Exo 18:9 Jetró örült mindannak a jónak, amit az Úr Izraellel éreztetett, amikor az egyiptomiak hatalmából kiszabadította őket.
Exo 18:10 Jetró ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, aki az egyiptomiak hatalmából és a fáraó hatalmából kiszabadított benneteket és a népet az egyiptomiak hatalmából kiváltotta.
Exo 18:11 Most már tudom, hogy Jahve nagyobb, mint az összes istenek...
Exo 18:12 Azután Jetró, Mózes apósa égőáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten előtt lakomát tartsanak.
Exo 18:13 Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltől estig ott álltak Mózes előtt.
Exo 18:14 Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: "Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted?"
Exo 18:15 Mózes így válaszolt apósának: "Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit.
Exo 18:16 Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését."
Exo 18:17 Mózes apósa erre megjegyezte: "Nincs rendjén, amit csinálsz:
Exo 18:18 Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele.
Exo 18:19 Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé.
Exo 18:20 Tanítsd meg őket a parancsokra és előírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell.
Exo 18:21 De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá.
Exo 18:22 Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el. Így könnyítesz magadon. Viseljék ők veled együtt a terhet.
Exo 18:23 Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza."
Exo 18:24 Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki.
Exo 18:25 Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjainak elöljáróivá tette,
Exo 18:26 hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el.
Exo 18:27 Mózes aztán elbocsátotta apósát, s az visszatért lakóhelyére.
Exo 19:1 Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába.
Exo 19:2 Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel.
Exo 19:3 Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: "Ezt közöld Jákob házával: és hirdesd Izrael fiainak.
Exo 19:4 Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz.
Exo 19:5 Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém.
Exo 19:6 Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak."
Exo 19:7 Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott.
Exo 19:8 Az egész nép egy szívvel válaszolt: "Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol." Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét.
Exo 19:9 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked." Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét.
Exo 19:10 Erre az Úr így szólt Mózeshez: "Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat,
Exo 19:11 és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre.
Exo 19:12 Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia:
Exo 19:13 egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták."
Exo 19:14 Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját.
Exo 19:15 Megparancsolta a népnek: "Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz."
Exo 19:16 Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett.
Exo 19:17 Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el.
Exo 19:18 Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült.
Exo 19:19 A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben.
Exo 19:20 Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment.
Exo 19:21 Az Úr így szólt Mózeshez: "Menj le és figyelmeztesd a népet: ne lépje át a határt, és ne akarja látni az Urat, mert sokan meghalnának közülük.
Exo 19:22 A papoknak is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, meg kell szentelődniük, nehogy az Úr haragra gerjedjen ellenük."
Exo 19:23 Mózes ezt felelte az Úrnak: "A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek."
Exo 19:24 Az Úr még ezt mondta: "Menj le és Áron kíséretében jöjj fel újra. A papok és a nép azonban ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, nehogy elpusztítsa őket".
Exo 19:25 Mózes tehát lement és közölte velük.
Exo 20:1 Az Úr ezeket jelentette ki:
Exo 20:2 "Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Exo 20:3 Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Exo 20:4 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.
Exo 20:5 Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.
Exo 20:6 De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.
Exo 20:7 Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi.
Exo 20:8 Gondolj a szombatra és szenteld meg.
Exo 20:9 Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat.
Exo 20:10 A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek.
Exo 20:11 Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.
Exo 20:12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Exo 20:13 Ne ölj.
Exo 20:14 Ne törj házasságot.
Exo 20:15 Ne lopj.
Exo 20:16 Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.
Exo 20:17 Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé."
Exo 20:18 Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt.
Exo 20:19 Így szóltak Mózeshez: "Te beszélj hozzánk és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk."
Exo 20:20 Mózes így felelt a népnek: "Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt."
Exo 20:21 A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt.
Exo 20:22 Az Úr így szólt Mózeshez: "Közöld Izrael fiaival: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem hozzátok.
Exo 20:23 Ezért ne csináljatok mellettem még ezüstisteneket, és ne készítsetek magatoknak aranyisteneket.
Exo 20:24 Földből építs nekem oltárt, azon mutasd be az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemről megemlékezzenek.
Exo 20:25 Ha kőből építesz oltárt, ne építsd faragott kövekből. Ha megdolgozod vésővel, közönségessé válik.
Exo 20:26 Az oltárhoz ne gyere fel lépcsőkön, nehogy meztelenséged látható legyen.
Exo 21:1 Terjeszd eléjük ezeket az utasításokat.
Exo 21:2 Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon neked. A hetedik évben el kell bocsátanod. Váltságdíj nélkül váljék szabaddá.
Exo 21:3 Ha egyedül jött, egyedül bocsásd el. Ha házas volt, menjen vele a felesége is.
Exo 21:4 De ha gazdája adott neki feleséget, és ez fiakat meg lányokat szült neki, akkor az asszony a gyermekekkel együtt a gazdáé marad, s neki egyedül kell elmennie.
Exo 21:5 De ha a rabszolga kijelenti: szeretem a gazdámat, feleségemet, gyermekeimet és nem akarok szabaddá válni,
Exo 21:6 akkor gazdája vigye őt Isten elé és állítsa az ajtóhoz, vagy az ajtófélfához. Gazdája fúrja át a fülét egy árral, s attól kezdve mindenkorra rabszolgája marad.
Exo 21:7 Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, az ne kapja úgy vissza a szabadságát, mint a (férfi) rabszolgák.
Exo 21:8 Ha nem tetszik gazdájának, aki a maga számára kiszemelte, akkor engedje, hogy kiváltsák. Ahhoz nincs joga, hogy idegen embernek eladja és így megcsalja.
Exo 21:9 Ha a fia számára szemelte ki, bánjék vele a lányok jogai szerint.
Exo 21:10 Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és a háztartási jogot.
Exo 21:11 Ha ezt a hármat megtagadja tőle, az eltávozhat és nincs kártalanításra kötelezve.
Exo 21:12 Aki a másikat úgy megüti, hogy belehal, azt halállal kell büntetni.
Exo 21:13 De ha nem leselkedett rá, hanem Isten adta a kezébe, akkor megjelölök neked egy helyet, ahová menekülhet.
Exo 21:14 De aki a másikat meggyilkolja, azt hurcold el az oltártól is, és lakoljon halállal.
Exo 21:15 Aki megüti apját vagy anyját, azt halálra kell ítélni.
Exo 21:16 Aki elrabol egy embert - akár eladja, akár hatalmában tartja -, azt halálra kell ítélni.
Exo 21:17 Aki apjával vagy anyjával méltatlanul bánik, azt halálra kell ítélni.
Exo 21:18 Ha férfiak civakodnak, s az egyik ököllel vagy kővel úgy megüti a másikat, hogy nem hal meg ugyan, de ágynak dől, akkor,
Exo 21:19 ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról.
Exo 21:20 Aki rabszolgáját vagy rabnőjét bottal úgy megveri, hogy az a keze alatt meghal, azt meg kell torolni.
Exo 21:21 De ha a szolga még egy vagy két napig életben marad, akkor a gazdát nem kell megbüntetni, mert az ő tulajdona volt.
Exo 21:22 Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel.
Exo 21:23 De ha az asszony belehal, akkor érvényes az elv: életet életért,
Exo 21:24 szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,
Exo 21:25 égetést égetésért, sebet sebért, horzsolást horzsolásért.
Exo 21:26 Ha valaki rabszolgájának vagy rabszolganőjének kiüti az egyik szemét, kárpótlásul a szeméért adja vissza szabadságát.
Exo 21:27 Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát veri ki, kárpótlásul a fogáért adja vissza a szabadságát.
Exo 21:28 Ha egy bika a szarvával felöklel egy férfit vagy egy nőt, és az illető meghal, az állatot meg kell kövezni, s a húsát nem szabad megenni. Az állat tulajdonosa azonban büntetlen marad.
Exo 21:29 De ha az állat már előbb is hamis volt, és gazdája a figyelmeztetés ellenére sem vigyázott rá, akkor az állatot, amely egy férfit vagy nőt megölt, meg kell kövezni, a gazdáját halállal kell büntetni.
Exo 21:30 Ha pénzváltságot rónak ki rá, annyit adjon életéért, amennyit megszabnak.
Exo 21:31 Ha az állat fiút vagy leányt öklel fel, ugyanazon szabály szerint kell eljárni.
Exo 21:32 Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüst sékelt, s az állatot meg kell kövezni.
Exo 21:33 Ha valaki nyitva hagyja a ciszternát, vagy ciszternát ás és nem födi be, s egy szarvasmarha vagy szamár beleesik,
Exo 21:34 a ciszterna tulajdonosa köteles kárpótlást fizetni. Az állat gazdáját pénzzel kell kártalanítani, az elpusztult állat azonban a másiké.
Exo 21:35 Ha valakinek a szarvasmarhája egy másiknak a marháját ökleli fel úgy, hogy az elpusztul, az életben maradt állatot adják el, s az árát osszák el maguk között. Az elpusztult állatot is osszák el maguk között.
Exo 21:36 De ha tudták, hogy az állat már előbb is hamis, és a tulajdonos nem vigyázott rá, akkor a marháért adjon másik marhát, az elpusztult állat pedig maradjon az övé.
Exo 21:37 Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy szarvasmarháért kárpótlásul öt marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot.
Exo 22:1 Ha a tolvajt tetten érik, amikor áttöri a falat, és úgy megütik, hogy belehal, a vérét nem kell megtorolni.
Exo 22:2 De ha már napkelte után történt, akkor a tolvaj vérét meg kell torolni. Annak viszont teljes kárpótlást kell fizetnie. Ha nincs miből megtennie, őt magát kell eladni és úgy kifizetni, amit ellopott.
Exo 22:3 Ha a lopott állatot még élve megtalálják nála, akár szarvasmarha, akár szamár vagy juh, a kétszeresét kell visszaadni.
Exo 22:4 Ha valaki lelegeltet egy szántóföldet vagy szőlőt, vagy marháját a másiknak a mezejére engedi, hogy az lelegelje, az fizesse meg becslés szerint a mező lelegelt részét. Ha az egész földet lelegeltette, akkor a föld vagy a szőlő legmagasabb hozamát térítse meg a károsítottnak.
Exo 22:5 Ha a tűz elterjed, eléri a bozótot, s elpusztítja a kéverakást, az álló termést vagy a szántóföldet, akkor annak, aki a tüzet rakta, kártérítést kell fizetnie.
Exo 22:6 Ha valaki pénzt vagy tárgyakat rábíz másra megőrzés végett, s azt ellopják az illető házából, akkor a tolvajnak, ha elfogják, kétszeres kártérítést kell fizetnie.
Exo 22:7 Ha a tolvajt nem találják, a ház tulajdonosa jelenjen meg Isten előtt, s ott jelentse ki, hogy nem vette el másnak a javait.
Exo 22:8 Minden olyan bűncselekménynél, amely szarvasmarhára, szamárra, juhra, ruhára vagy bármilyen más elveszett dologra vonatkozik, amelyről valaki azt állítja, hogy az övé, a vitát Isten elé kell hozni. Akit Isten bűnösnek nyilvánít, az fizessen kétszeres kártérítést a másiknak.
Exo 22:9 Ha valaki megőrzésre átad egy szamarat, szarvasmarhát, juhot vagy egyéb állatot, s az elpusztul, kárt szenved, vagy ellopják úgy, hogy senki sem látja,
Exo 22:10 akkor az Úr előtti eskü döntsön kettőjük között, hogy az illető nem vette el a másikét. A tulajdonos vigye el, ami megmaradt, a másiknak nem kell kártérítést fizetnie.
Exo 22:11 De ha az ellopott állatot megtalálják nála, fizessen kártérítést a tulajdonosnak.
Exo 22:12 Ha vadállat tépte szét és ezt bizonyítani tudja, akkor a kárt nem kell megtérítenie.
Exo 22:13 Ha azonban kölcsönkérte a másiktól, és eltörik valamelyik tagja vagy elpusztul, akkor, ha a tulajdonos nem volt jelen, teljes kártérítésre van kötelezve.
Exo 22:14 Ha a tulajdonos jelen volt, nem kell kártérítést fizetnie. Ha a tulajdonos kölcsönző, akkor kapja meg a kölcsönzési díjat.
Exo 22:15 Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el.
Exo 22:16 De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak.
Exo 22:17 Jósnőt ne hagyj életben.
Exo 22:18 Aki állattal közösül, lakoljon halállal.
Exo 22:19 Aki más isteneknek áldozatot mutat be, azon be kell tölteni az átkot.
Exo 22:20 Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.
Exo 22:21 Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok.
Exo 22:22 Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát,
Exo 22:23 és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek.
Exo 22:24 Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot.
Exo 22:25 Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki.
Exo 22:26 Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok.
Exo 22:27 Istent ne káromold, néped vezetőjét ne átkozd.
Exo 22:28 Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból. Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem.
Exo 22:29 Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem.
Exo 22:30 Legyetek szent emberek előttem. Ezért a ragadozók által széttépett állatot ne egyétek meg, hanem adjátok a kutyáknak.
Exo 23:1 Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza.
Exo 23:2 Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól.
Exo 23:3 A perben a szegényhez se légy részrehajló.
Exo 23:4 Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá.
Exo 23:5 Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld ki ellenségedet, hanem segíts neki felállítani.
Exo 23:6 Ne csavard el a szegény ember igazát.
Exo 23:7 Az igazságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant, és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha.
Exo 23:8 Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van.
Exo 23:9 Az idegent ne nyomd el. Tudjátok milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.
Exo 23:10 Hat éven át vesd be földedet és arasd le termését,
Exo 23:11 a hetedik évben azonban hagyd ugaron és ne nyúlj a terméshez, hogy néped szegényei éljenek belőle. Amit ezek otthagynak, legyen a föld vadjaié. Ugyanígy tégy szőlőddel és olajfáiddal.
Exo 23:12 Hat napon át végezd munkádat, a hetedik napon szünetelj, hogy ökröd és szamarad is pihenjen, s hogy szolgálód fia és az idegen is felüdüljön.
Exo 23:13 Tartsátok meg mindazt, amit parancsoltam nektek. Idegen istenek nevét ne hívjátok segítségül. Ne is lehessen azt a szádból hallani.
Exo 23:14 Az év folyamán háromszor tarts nekem ünnepet.
Exo 23:15 Üld meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, ahogy azt megparancsoltam Abib hónap meghatározott idejére, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.
Exo 23:16 Tarts továbbá ünnepet aratáskor annak a termésnek a zsengéjével, amelyet az általad bevetett szántóföld adott, és az év végén a szüret ünnepét, amikor a termést betakarítod a mezőről.
Exo 23:17 Évenként háromszor jelenjen meg minden férfi az Úrnak, az Istennek színe előtt.
Exo 23:18 Kovászos kenyérrel együtt ne ajánld fel nekem a feláldozott állat vérét, s az ünnepi áldozat hája ne maradjon meg másnapra.
Exo 23:19 Földed terméséből a zsenge legjavát vidd el Uradnak, Istenednek a házába. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében.
Exo 23:20 Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem.
Exo 23:21 Tiszteld őt, hallgass szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mivel az én nevem van benne.
Exo 23:22 De ha hallgatsz a szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak.
Exo 23:23 Akkor angyalom előtted fog járni, elvezet az amoritákhoz, a hetitákhoz, a perizitákhoz, a kánaániakhoz, a hivvitákhoz, a jebuzitákhoz, és én kiirtom őket.
Exo 23:24 Ne imádd isteneiket, ne hódolj előttük, és ne utánozd tetteiket. Inkább rombold le bálványaikat és törd össze emlékoszlopaikat.
Exo 23:25 Az Úrnak, a ti Isteneteknek adjátok meg a köteles tiszteletet. Akkor megáldom kenyeredet és vizedet, s távol tartom tőled a betegségeket.
Exo 23:26 Országodban nem lesz asszony, aki elvetél vagy meddő marad, s életed napjait teljessé teszem.
Exo 23:27 Előre félelmet keltek irántad és zűrzavart támasztok azokban a népekben, ahová mégy, s megfutamítom előtted ellenségeidet.
Exo 23:28 Darazsakat küldök előtted, hogy a hivvitákat, a kánaániakat és a hetitákat elűzzék előled.
Exo 23:29 De nem űzöm el őket egyetlen év alatt, mert akkor az ország pusztasággá válnék, s a vadállatok a te károdra elszaporodnának.
Exo 23:30 Csak lépésről lépésre űzöm el őket előled, ameddig eléggé elszaporodsz, hogy az országot birtokba vehesd.
Exo 23:31 Területedet kiterjesztem a Sás-tengertől a filiszteusok tengeréig, a sivatagtól a folyóig. A föld lakóit hatalmadba adom és te fogod elűzni őket.
Exo 23:32 Ne köss szövetséget sem velük, sem isteneikkel.
Exo 23:33 Nem maradhatnak földeden, nehogy ellenem bűnre kísértsenek. Ha isteneiknek szolgálnál, azzal saját vesztedet okoznád."
Exo 24:1 Így szólt Mózeshez: "Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok.
Exo 24:2 Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük."
Exo 24:3 Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: "Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett."
Exo 24:4 Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően.
Exo 24:5 Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul.
Exo 24:6 Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette.
Exo 24:7 Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: "Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk."
Exo 24:8 Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek."
Exo 24:9 Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek.
Exo 24:10 Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég.
Exo 24:11 De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.
Exo 24:12 Az Úr így szólt Mózeshez: "Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam."
Exo 24:13 Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére.
Exo 24:14 A véneknek ezt mondta: "Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk."
Exo 24:15 Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet,
Exo 24:16 és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez.
Exo 24:17 Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán.
Exo 24:18 Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.
Exo 25:1 Az Úr így szólt Mózeshez: "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek adományokat.
Exo 25:2 Mindenkitől fogadjátok el, aki önként adja.
Exo 25:3 Ilyen dolgokat fogadhattok el: aranyat, ezüstöt, rezet,
Exo 25:4 kék és vörös bíbort, karmazsint, lenvásznat, kecskeszőrt,
Exo 25:5 vörösre festett báránybőrt, finom bőrt, akácfát,
Exo 25:6 olajat a lámpákba, fűszereket a kenethez, finom illatszereket,
Exo 25:7 karneolkövet és más drágaköveket az efod és a melltáska díszítésére.
Exo 25:8 Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam.
Exo 25:9 Annak a hajléknak a mintájára, és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd el, amelyeket mutatok neked.
Exo 25:10 Készíts akácfából egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát.
Exo 25:11 Vond be tiszta arannyal - de kívülről és belülről is egyaránt vond be -, és csinálj rá körül aranypártázatot.
Exo 25:12 Önts négy aranykarikát és erősítsd a négy lábára: két karikát az egyik, és két karikát a másik oldalon.
Exo 25:13 Azután csinálj akácfa rudakat és borítsd be arannyal.
Exo 25:14 A rudakat dugd be a láda oldalain levő karikákba, hogy rajtuk vihessék a ládát.
Exo 25:15 A rudak maradjanak a láda karikáiban, nem szabad kihúzni belőlük.
Exo 25:16 Ebbe a ládába helyezd majd el a bizonyítékot, amelyet adni fogok neked.
Exo 25:17 Csináld meg továbbá az engesztelés tábláját tiszta aranyból. Két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége.
Exo 25:18 Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére.
Exo 25:19 Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat.
Exo 25:20 A kerubok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerubok arca tekintsen az engesztelés táblájára.
Exo 25:21 Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked.
Exo 25:22 Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok.
Exo 25:23 Csinálj továbbá akácfából egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt.
Exo 25:24 Vond be színarannyal, és tégy rá körös-körül aranyszegélyt.
Exo 25:25 Arra erősíts rá egy tenyérnyi széles keretet, s azt is díszítsd aranyszegéllyel.
Exo 25:26 Csinálj négy aranykarikát, és szereld rá az asztal négy sarkára, minden lábához egyet.
Exo 25:27 Az aranykarikák legyenek a szegély alatt, hogy rudakat lehessen beléjük dugni az asztal hordozására.
Exo 25:28 Készítsd el a rudakat is akácfából és vond be arannyal. Ezek szolgálnak az asztal hordozására.
Exo 25:29 Készítsd el továbbá a tálakat, a csészéket, a kancsókat, amellyekkel az italáldozatot bemutatják. Tiszta aranyból csináld ezeket is.
Exo 25:30 Az asztalon rakd ki elém mindig a felajánlott kenyereket.
Exo 25:31 Készíts színaranyból mécstartót. A mécstartó, a lába és a törzse legyen megmunkált arany. Kelyhei - a bimbó és a szirom - vele egy darabból legyenek.
Exo 25:32 Hat ág jöjjön ki oldalaiból, három az egyik oldalból, három a másik oldalból.
Exo 25:33 Mindegyik ágon legyen három mandulavirág alakú kehely, bimbóval és szirommal: mind a hat ágon, amely a mécstartóból kinyílik.
Exo 25:34 Magán a mécstartón legyen négy mandulavirág alakú kehely bimbóval és szirommal.
Exo 25:35 Egy-egy bimbó legyen két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön.
Exo 25:36 Bimbói és szirmai egy darabból legyenek, egy darab megmunkált tiszta aranyból.
Exo 25:37 Csinálj hozzá hét mécsest. A mécseseket úgy kell ráhelyezni, hogy az előtte levő teret megvilágítsák.
Exo 25:38 A hozzájuk tartozó koppantók és hamutálak is legyenek tiszta aranyból.
Exo 25:39 Egy talentum tiszta aranyat használj fel a mécstartóhoz és kellékeihez.
Exo 25:40 Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el, amelyet a hegyen mutattam neked.
Exo 26:1 A hajlékot tíz vég sodrott szálú lenvászonból, kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el. A végekbe kerubok legyenek beleszőve.
Exo 26:2 Egy vég vászon hossza 28 könyök, a szélessége négy könyök, s mindegyik végnek ugyanaz legyen a nagysága.
Exo 26:3 Öt vásznat fűzz össze egymással, s a másik ötöt is foglald egybe hasonló módon.
Exo 26:4 Az összefűzött vászon szélére csinálj hurkokat kék bíborból, s ugyanúgy a másik összeillesztett darab szélére is, hogy össze lehessen fűzni őket.
Exo 26:5 Ötven hurok legyen mindkét vászon szélén úgy alkalmazva, hogy a hurkok szembe kerüljenek egymással, és egyiket a másikhoz lehessen kapcsolni.
Exo 26:6 Azután csinálj ötven aranykampót és kapcsold össze velük a vászonlapokat, hogy így egy hajlékot alkossanak.
Exo 26:7 Csinálj még tizenegy kecskeszőr takarót a hajlék tetejének befödésére.
Exo 26:8 Harminckönyöknyi legyen egy-egy takaró hossza és négy a szélessége. Egyenlő nagyságú legyen valamennyi takaró.
Exo 26:9 Ötöt közülük fűzz egybe, s ugyanúgy a hat másik takarót is. A hatodik takarót hajtsd kétrét a sátor első oldalára.
Exo 26:10 Csinálj azután ötven hurkot az egyik takaró szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, s ötven hurkot a másik takaró szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, s ötven hurkot a másik takaró szélére, hogy az előbbivel össze lehessen kapcsolni.
Exo 26:11 Csinálj hozzá ötven bronzkapcsot, illeszd bele a hurkokba, és így fűzd össze a két takarót, hogy egy egészet alkosson.
Exo 26:12 Ami a fedél takarójából fennmarad, ennek a megmaradt takarónak a fele lógjon le a hajlék hátsó részén.
Exo 26:13 Abból pedig, ami a takarók hosszából maradt fenn, egykönyöknyi lógjon le az egyik oldalon, egy meg a másik oldalon, hogy így befedje őket.
Exo 26:14 Csinálj még egy felső takarót is a sátor tetejére vörösre festett báránybőrből, és föléje még egy takarót szattyánbőrből.
Exo 26:15 Készítsd el a hajlék felállítható vázát is akácfából.
Exo 26:16 Mindegyik deszka legyen tíz könyök hosszú és másfél könyök széles.
Exo 26:17 A deszka oldalain két-két ereszték legyen, hogy az egyik deszkát a másikkal össze lehessen illeszteni.
Exo 26:18 Így kell megcsinálni minden deszkát. Délnek, a hajlék déli oldalára húsz deszkát kell helyezni.
Exo 26:19 Ezek számára önts negyven ezüsttalpat úgy, hogy egy-egy deszka alá a két eresztéknek megfelelően két-két talp kerüljön.
Exo 26:20 A hajlék másik oldalán, az észak felé esőn, szintén húsz deszka legyen,
Exo 26:21 negyven ezüsttalppal, s egy-egy deszka alá két-két talp kerüljön.
Exo 26:22 A hajlék hátsó oldalára, a nyugati oldalra, készíts hat deszkát.
Exo 26:23 Azonkívül csinálj még két deszkát a hajlék hátsó oldalán levő sarkaira.
Exo 26:24 Ezeket kettőzd meg alulról fölfelé, egészen az első gyűrű magasságáig. Így készítsd el mind a kettőt. Ezek alkossák a két sarkot.
Exo 26:25 Összesen tehát nyolc deszka legyen, tizenhat ezüsttalppal, két-két talpat számítva egy-egy deszka alá.
Exo 26:26 Készíts még reteszrudakat akácfából a deszkák összetartására - ötöt a hajlék egyik oldalához,
Exo 26:27 ötöt a másik oldalához, s ugyanannyit hátulra, a hajlék nyugati oldalához.
Exo 26:28 A középső reteszrúd a deszkák közepén menjen át, az egyik végétől a másikig.
Exo 26:29 A deszkákat vond be arannyal. A reteszrudakat szorító karikákat is készítsd aranyból.
Exo 26:30 Úgy kell a hajlékot felállítani, ahogy a hegyen megmutattam neked.
Exo 26:31 Csinálj még egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott lenvászonból, és művészi munkával szőjj bele kerubokat.
Exo 26:32 Függeszd fel négy arannyal bevont akácoszlopra, amelynek kampói aranyból vannak, és négy ezüsttalpon állnak.
Exo 26:33 A függönyt akaszd fel a kampókra, és a függöny mögé helyezd el a bizonyság ládáját. A függöny szolgáljon válaszfalul a szentély és a legszentebb között.
Exo 26:34 A kiengesztelés tábláját helyezd a legszentebbe, a bizonyság ládájára.
Exo 26:35 Az asztalt azonban a függönyön kívülre állítsd, s a mécstartót az asztallal szembe, a hajlék déli oldalára, az asztalt pedig állítsd a hajlék északi oldalára.
Exo 26:36 Készíts a sátor bejáratára is egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból, bisszusból és finom lenvászonból, művészi szövéssel.
Exo 26:37 A függöny számára csinálj öt oszlopot akácfából, s vond be arannyal. Kampóik legyenek aranyból, és önts még öt bronztalpat, hogy azon álljanak.
Exo 27:1 Készíts egy oltárt akácfából, a hossza legyen öt könyök, a szélessége is öt könyök. Az oltár legyen négyszögletű és három könyök magas.
Exo 27:2 A négy sarkára csinálj szarvakat, amelyek belőle jönnek ki, s utána az egészet vond be rézzel.
Exo 27:3 Csinálj hozzá megfelelő edényeket a háj hamujának elviteléhez, továbbá a szükséges lapátokat, csészéket, villákat és serpenyőket. Ezeket az edényeket bronzból készítsd.
Exo 27:4 Csinálj még egy hálószerű rácsot bronzból, négy karikával a négy sarkán,
Exo 27:5 s erősítsd ezt a rácsot az oltár párkánya alá, úgy, hogy a rács az oltár félmagasságáig érjen.
Exo 27:6 Csinálj akácfából hordozórudakat az oltárhoz és vond be őket bronzzal.
Exo 27:7 A rudakat a karikákba kell dugni, hogy a rudak két oldalt legyenek, amikor viszik az oltárt.
Exo 27:8 (Az oltárt) deszkából készítsd, hogy belül üres legyen, a szerint a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked.
Exo 27:9 A hajlék előterét így rendezd el: a déli oldalra csinálj 100 könyöknyi hosszú függönyt sodrott szálú lenből (ez az egyik oldal).
Exo 27:10 Húsz oszlopát helyezd húsz bronztalapzatra; a kapcsok és a karikák legyenek ezüstből.
Exo 27:11 Az északi oldalon a függöny szintén 100 könyöknyi hosszú legyen, hozzá húsz oszlop, és húsz bronztalapzat, és ezüstkapcsok meg karikák.
Exo 27:12 Az udvar nyugatra néző szélességében a függöny 50 könyöknyi legyen, hozzá tíz oszlop, tíz bronztalapzattal.
Exo 27:13 Az udvar keletre néző szélessége szintén ötvenkönyöknyi legyen.
Exo 27:14 Az egyik oldalon tizenöt könyöknyi függöny, három oszlop és ugyanannyi talapzat.
Exo 27:15 A másik oldalán is 15 könyöknyi függöny, három oszlop és ugyanannyi talapzat.
Exo 27:16 Az udvar kapujára húsz könyöknyi függönyt készíts kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, művészi szövéssel, s hozzá négy oszlopot négy talapzattal.
Exo 27:17 Körös-körül minden oszlopon ezüstkarikák legyenek és ezüstkapcsok, talapzatuk pedig bronz legyen.
Exo 27:18 Az udvar hossza tehát száz könyök, a szélessége ötven könyök, a magassága öt könyök. Minden függöny legyen sodrott bisszusból, a talapzatok pedig bronzból.
Exo 27:19 A hajlék minden felszerelési tárgya, amelyet valamilyen szertartásra felhasználnak, továbbá minden cöveke és az előudvar cövekei is bronzból készüljenek.
Exo 27:20 Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak zúzott bogyóból készült tiszta olajat a mécsekbe, hogy a mécsek állandóan égjenek.
Exo 27:21 A bizonyság sátorában, a bizonyságot eltakaró függönyön kívül helyezze el őket Áron és fiai, hogy estétől reggelig égjenek az Úr előtt. Legyen ez Izrael fiai számára örök kötelezettség minden nemzedéken át.
Exo 28:1 Izrael fiai közül vedd magad mellé Áront és fiait, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Áron, valamint Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár, Áron fiai.
Exo 28:2 Áronnak, a bátyádnak csinálj szent ruhákat dicsőségül és ékességül.
Exo 28:3 Beszélj minden művészethez értő emberrel, akiket művészi képességgel áldottam meg. Ők készítsék el Áron ruháit, hogy fel lehessen kenni és hogy mint pap, nekem szolgálhasson.
Exo 28:4 A következő ruhákat készítsék el: a melltáskát, az efodot, a felső köntöst, a hímzett vászoninget, a fejkendőt és az övet.
Exo 28:5 Készítsenek tehát bátyád, Áron számára és a fiai számára szent ruhákat, hogy ő mint pap szolgáljon nekem. Használjanak hozzá aranyat, vörös és kék bíbort, karmazsint és bisszust.
Exo 28:6 Az efodot készítsék aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből, művészi hímzéssel.
Exo 28:7 Két összefűzött vállpántból álljon, s a két végén legyen összekötve.
Exo 28:8 A rögzítésre szolgáló kötés ugyanolyan szövet legyen, alkosson vele egy darabot, készüljön aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből.
Exo 28:9 Végy továbbá két karneolkövet, vésd bele Izrael fiainak nevét,
Exo 28:10 hat nevet az egyik kőbe, hat nevet a másik kőbe, születésük sorrendje szerint.
Exo 28:11 Kőmetsző munkával, a pecsétvésnök módszerével kell Izrael fiainak a nevét a két kőbe belevésni, és azokat aranyfoglalatba tenni.
Exo 28:12 Azután illeszd a két követ az efod vállpántjába, mint Izrael fiaira emlékeztető köveket. Áron viselje a vállán a nevüket emlékeztetőül az Úr előtt.
Exo 28:13 Csinálj továbbá egy arany rózsadíszt
Exo 28:14 és két láncocskát tiszta aranyból. Olyanok legyenek, mint a csavart zsineg, és ezeket a csavart alakú láncocskákat erősítsd a rózsadíszre.
Exo 28:15 Készítsd el a kinyilatkoztatás melltáskáját is művészi munkával. Olyan munka legyen, mint az efod: aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből.
Exo 28:16 Legyen négyszögletes és bélelt, arasznyi széles és hosszú.
Exo 28:17 Négy sorba rakj rá drágaköveket. Az első sorban legyen karneol, topáz, smaragd;
Exo 28:18 a második sorban rubin, zafír, jáspis;
Exo 28:19 a harmadik sorban jácint, achát, ametiszt;
Exo 28:20 a negyedik sorban krizolit, karneol és ónix. Mindegyik legyen aranyba foglalva.
Exo 28:21 Izrael fiai nevének megfelelően tizenkét kő legyen. A nevek sorrendje szerint mindegyikbe vésd bele művészien a tizenkét törzs egy-egy nevét.
Exo 28:22 A tiszta aranyból készült sodrott formájú láncocskákat erősítsd rá a melltáskára.
Exo 28:23 Erősíts még a melltáskára két aranykarikát, és a két karikát helyezd a melltáska két felső sarkára.
Exo 28:24 A két aranyláncocskát kösd bele a melltáska két sarkán levő karikákba.
Exo 28:25 A láncocskák másik két végét erősítsd a két rózsadíszre, s ezeket illeszd az efod vállpántjaira, előre.
Exo 28:26 Csinálj két másik aranykarikát is, és ezeket erősítsd a melltáska két alsó sarkára, a belső, az efod felé eső szélére.
Exo 28:27 Csinálj még két aranykarikát, és azokat erősítsd az efod két vállpántjára, előre, közvetlenül az érintkezésük helye mellé, az efod kötése fölé.
Exo 28:28 A melltáska karikáit vörös és kék bíborzsineggel kösd az efod karikáihoz úgy, hogy a melltáska az efod kötése fölött feküdjék és ne csússzon le az efodról.
Exo 28:29 Áron így hordozza a szíve fölött Izrael fiainak neveit, amelyek a kinyilatkoztatás melltáskáján vannak, valahányszor belép a szentélybe. Így az állandó emlékeztető lesz az Úr előtt.
Exo 28:30 A kinyilatkoztatás melltáskájába tedd bele az urimot és tummimot. Ezek feküdjenek Áron szívén, amikor az Úr elé lép, s így Áron hordozza mindig a szívén az Izrael fiainak adott kinyilatkoztatást.
Exo 28:31 Csináld meg az efodhoz tartozó felső köntöst is kék bíborból.
Exo 28:32 A közepén legyen nyílás a fej számára, a kivágás körül legyen hímzett szegély. A kivágás olyan legyen, mint a páncélingé, hogy be ne szakadjon.
Exo 28:33 Az alsó szegélyére körös-körül tégy gránátalmához hasonló díszeket, vörös és kék bíborból, karmazsinból, sodrott szálú lenből, és közéjük körös-körül aranycsengettyűket olyan formán,
Exo 28:34 hogy az aranycsengettyűk és a gránátalmák a szegélyen körben váltakozzanak.
Exo 28:35 Áron viselje ezt, és ebben lássa el a szolgálatot. Lehessen hallani a hangját is, ha bemegy a szentélybe az Úr elé, vagy ha kijön. Különben meg kellene halnia.
Exo 28:36 Csinálj továbbá egy lemezt tiszta aranyból, s vésd rá a pecsétmetsző írásával: "az Úr fölszenteltje".
Exo 28:37 Erősítsd két bíborzsinórra és illeszd a fejkendőre, a fejkendő elejére.
Exo 28:38 Áron viselje azt a homlokán, s így magára veszi mindazokat a tökéletlenségeket, amelyek hozzátapadnak mindenhez, amit Izrael fiai Istennek felajánlanak: minden áldozatukhoz. Áron viselje azt mindig a homlokán, hogy így lehívja rájuk Isten irgalmát.
Exo 28:39 A vászoninget finom lenből készítsd, a fejkendőt is finom lenből, s az öv legyen kihímezve.
Exo 28:40 Áron fiai számára készíts felső köntöst, övet és fejkendőt dicsőségül és ékességül.
Exo 28:41 Ezeket add rá bátyádra, Áronra és a fiaira. Kend fel őket, iktasd be és szenteld fel, hogy mint papok szolgáljanak nekem.
Exo 28:42 Készíts nekik vászonnadrágot is, hogy befödjék meztelenségüket a csípőtől a combig.
Exo 28:43 Áron és fiai viseljék ezeket, amikor bemennek a találkozás sátorába, vagy amikor az oltárhoz lépnek, hogy ellássák a szolgálatot a szentélyben. Így nem vonnak vétket magukra és nem lakolnak halállal. Örök törvény ez Áron és utódai számára.
Exo 29:1 A következő módon kell eljárnod, amikor Áront és fiait fölkened, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Végy egy fiatal bikát és két hibátlan kost,
Exo 29:2 kovásztalan kenyeret és kovásztalan, olajjal meghintett kalácsot, valamint kovásztalan, olajjal meghintett lepényt. Ezeket lisztlángból készítsd el.
Exo 29:3 Tedd őket kosárba és a kosarat hozd elém, éppúgy mint a bikát és a két kost.
Exo 29:4 Áront és két fiát vezesd a találkozás sátorának bejáratához és ott mossák le magukat.
Exo 29:5 Azután fogd a ruhákat, add rá Áronra a vászoninget, a felső köntöst, az efodot és a melltáskát, s vedd körül rajta az efod kötését,
Exo 29:6 tedd a fejére a fejkendőt, s a diadémot erősítsd rá a fejkendőre.
Exo 29:7 Azután végy olajat, öntsd a fejére és így kend föl.
Exo 29:8 Vezesd oda fiait, add rájuk a vászoninget,
Exo 29:9 kösd át az övvel, s tedd fejükre a fejkendőt. Örök rendelkezéssel pappá teszem őket.
Exo 29:10 Vitesd a bikát a bizonyság sátra elé, hogy Áron és fiai a bika fejére tegyék kezüket.
Exo 29:11 Azután vágd le a bikát az Úr előtt a bizonyság sátrának bejáratánál.
Exo 29:12 Végy a bika véréből, és ujjaddal kend az oltár szarvaira. A többi vért mind öntsd ki az oltár lábához.
Exo 29:13 Majd vedd az egész hájat, amely a beleket takarja, a májat és a két vesét a rajtuk levő hájjal, s égesd el az oltáron.
Exo 29:14 A bika húsát, bőrét és beleit a táboron kívül égesd el. Ez a bűnért való áldozat.
Exo 29:15 Azután hozd oda az egyik kost, Áron és fiai tegyék kezüket a kosra.
Exo 29:16 Vágd le a kost, vedd le a vérét és öntsd körös-körül az oltáron.
Exo 29:17 Vágd a kost darabokra, mosd meg a belső szerveit, a lábait, s tedd a többi részéhez meg a fejéhez.
Exo 29:18 Azután égesd el az egész kost az oltáron. Ez égőáldozat, a megbékélés illata az Úr számára, az ő tiszteletére elköltött eledel.
Exo 29:19 Ezután vedd a másik kost, s Áron meg fiai tegyék kezüket a fejére.
Exo 29:20 Vágd le a kost, végy a véréből, kend meg vele Áron jobb fülét és fiainak jobb fülét, kezük jobb hüvelykjét és jobb lábuk nagyujját. A többi vért öntsd körül az oltáron.
Exo 29:21 Majd végy az oltáron lévő vérből meg az olajból, és hintsd meg vele Áront és fiait, a ruháját, meg fiainak a ruháját, hogy ruhája meg fiainak a ruhája meg legyen szentelve.
Exo 29:22 Most vedd a kos háját: a farkát, a beleket borító hájat, a májat és a két vesét a rajtuk levő hájjal együtt és a jobb lapockát - mivel ez a beiktatásért feláldozott kos -,
Exo 29:23 továbbá egy kenyeret, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt a kosárból, amely a kovásztalan kenyerekkel az Úr előtt áll,
Exo 29:24 add mindezt Áronnak és fiainak a kezébe, hogy lengetéssel felajánlják az Úrnak.
Exo 29:25 Ezután vedd vissza a kezükből és égesd el az égőáldozat oltárán, a megbékélés illatául az Úrnak. Az Úr tiszteletére elköltött eledel az.
Exo 29:26 Vedd ezután a beiktatási áldozatra szánt kos szegyét és lengetéssel ajánld fel az Úrnak. Ez a te részed lesz.
Exo 29:27 A meglengetett szegyet és lapockát, amelyet a beiktatási áldozatra szánt kosból ajánlanak fel, szenteld Áronnak és fiainak.
Exo 29:28 Ezek Áronnak és fiainak járnak, mint Izrael fiaitól kapott örök járandóság. Ez ugyanis lengetéssel felajánlott áldozat, s azt Izrael fiainak közösségi áldozatából le kell adni, mint az Úrnak járó részt.
Exo 29:29 Áron szent ruháit a fiai öröklik, s őket azokban kell fölkenni és beiktatni.
Exo 29:30 Aki fiai közül helyette pap lesz, az hét napig viselje azokat, amikor belép a találkozás sátorába, hogy ellássa a szolgálatot a szentélyben.
Exo 29:31 Vedd a felszentelési kost és a húsát főzd meg szent helyen.
Exo 29:32 Áron és fiai fogyasszák el a kos húsát a kenyérrel együtt, amely a bizonyság sátorának bejáratánál a kosárban van.
Exo 29:33 Csak azok ehetnek belőle, akikért az engesztelést elvégezték, amikor beiktatták és fölkenték őket. Kívülálló nem ehet belőle, mert szent dolog.
Exo 29:34 Ha pedig a felszentelési áldozat húsából vagy a kenyérből valami másnap reggelre megmarad, a maradékot el kell égetni, abból már nem szabad enni, mert szent dolog.
Exo 29:35 Pontosan úgy kell eljárnod Áronnal és fiaival, ahogy parancsoltam neked. A felszentelés hét napig tartson.
Exo 29:36 Mindennap be kell mutatnod egy bikát, mint bűnért való áldozatot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt az engesztelő áldozat bemutatása által és szenteld meg felkenéssel.
Exo 29:37 Hét napon át végezd az oltáron az engesztelés szertartását és így szenteld meg. Így az oltár egészen szent lesz, s mindenki megszentelődik, aki az oltárt megérinti.
Exo 29:38 Az oltáron ezt kell majd feláldoznod: két egyesztendős bárányt mindennap, megszakítás nélkül.
Exo 29:39 Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat este felé:
Exo 29:40 hozzá egy tized lisztlángot, amely össze van keverve egy negyed hin zúzott bogyóból nyert olajjal, továbbá egy bárányhoz egy negyed hin bort italáldozatul.
Exo 29:41 A másik bárányt estefelé áldozd fel: az ételáldozat és italáldozat olyan legyen, mint reggel: ez a megbékélés illata, az Úr tiszteletére elköltött eledel.
Exo 29:42 Mint állandó égőáldozatot kell ezt nemzedékről nemzedékre bemutatni az Úrnak a bizonyság sátorának bejáratánál, ahol veled találkozom, hogy szóljak hozzád.
Exo 29:43 Izrael fiaival ezen a helyen találkozom, amelyet megszentel dicsőségem.
Exo 29:44 Megszentelem a találkozás sátorát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy mint papok szolgáljanak nekem.
Exo 29:45 Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek.
Exo 29:46 Nekik meg kell tudniuk, hogy én, Jahve, az ő Istenük vagyok, aki kivezette őket Egyiptomból, hogy közöttük lakjam: Én, Jahve, az ő Istenük.
Exo 30:1 Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén. Akácfából készítsd el.
Exo 30:2 Hossza egy könyök, szélessége is egy könyök, négyszögletes és két könyök magas legyen. Szarvai legyenek vele egy darabból.
Exo 30:3 Borítsd be az egészet arannyal: a lapját, körül az oldalait és a szarvait,
Exo 30:4 csinálj rá körös-körül pártázatot, s a pártázat alatt mindkét oldalára készíts két aranykarikát, és erősítsd rá a két oldalra. Ezekbe dugják be a hordozórudakat, hogy vinni lehessen.
Exo 30:5 A rudakat készítsd akácfából és vond be arannyal.
Exo 30:6 Állítsd a bizonyság ládája előtt levő függöny elé, szembe az engesztelés táblájával, amely a bizonyságot takarja, ahonnan majd szólok hozzád.
Exo 30:7 Áron égessen rajta jó illatú fűszereket. Reggelenként égesse el, amikor a mécseseket rendbe teszi,
Exo 30:8 s amikor Áron este meggyújtja a mécseseket, újra égesse el. Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:9 Idegen illatszert, égőáldozatot, ételáldozatot nem mutathattok be rajta, italáldozatot sem önthettek rá.
Exo 30:10 Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve."
Exo 30:11 Az Úr így szólt Mózeshez:
Exo 30:12 "Amikor majd az összeírásnál számba veszed Izrael fiait, mindenki adjon az Úrnak váltságdíjat életéért, hogy az összeírásnál ne érje csapás őket.
Exo 30:13 Mindenkinek, akire az összeírás vonatkozik, egy fél sékelt kell fizetnie, a szentély mértéke szerint, amely húsz gerát ér. Ez a fél sékel az Urat megillető fejadó.
Exo 30:14 Akire az összeírás vonatkozik, vagyis húsz évtől fölfelé, annak meg kell fizetnie a fejadót az Úrnak.
Exo 30:15 A gazdagnak nem kell többet, a szegénynek nem kell kevesebbet adnia, mint fél sékelt, amikor az Úrnak járó fejadót, mint az életért járó váltságdíjat fizetik.
Exo 30:16 Fogadd el a pénzt Izrael fiaitól és fordítsd a találkozás sátorának szolgálatára. Ez kieszközli, hogy az Úr megemlékezzék Izrael fiairól, és egyben váltságul szolgál életetekért."
Exo 30:17 Az Úr még ezt mondta Mózesnek:
Exo 30:18 "Készíts bronzból egy mosdómedencét talapzattal. Állítsd a találkozás sátra és az oltár közé, tölts bele vizet,
Exo 30:19 hogy Áron és fiai megmoshassák kezüket és lábukat.
Exo 30:20 Mielőtt belépnek a találkozás sátorába, le kell mosni magukat vízzel, nehogy meghaljanak. Hasonlóképpen akkor is, ha az oltárhoz lépnek, hogy a szolgálatot elvégezzék, vagyis az égőáldozatot elégessék az oltáron.
Exo 30:21 Meg kell mosniuk kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak. Örök előírás ez az ő számára, és utódai számára, nemzedékről nemzedékre."
Exo 30:22 Az Úr még ezt mondta Mózesnek:
Exo 30:23 "Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jószagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat,
Exo 30:24 500 sékel kassziát - a szentély súlymértéke szerint -, hozzá egy hin olívaolajat,
Exo 30:25 s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni.
Exo 30:26 Ezzel kell felszentelni a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját,
Exo 30:27 az asztalt minden felszerelésével, a mécstartót minden felszerelésével, az illatoltárt,
Exo 30:28 az égőáldozat oltárát minden felszerelésével és a medencét talapzatával együtt.
Exo 30:29 Így kell megszentelni őket, hogy szentek legyenek: aki megérinti, szentté válik.
Exo 30:30 Áront és fiait is ezzel kell felkenni és felszentelni, hogy mint papok szolgáljanak nekem.
Exo 30:31 Parancsold meg tehát Izrael fiainak: legyen ez számotokra szent kenetolaj nemzedékről nemzedékre.
Exo 30:32 Ember testére nem szabad ráönteni, és más hasonló összetételűt se készítsetek, mivel ez szent, és ti is tartsátok szentnek.
Exo 30:33 Aki ilyen keveréket csinál, mint ez, és vele egy világi embert fölken, azt ki kell irtani népéből."
Exo 30:34 Az Úr így beszélt tovább Mózeshez: "Vedd az illatszereket: a stiraxot, ónixot, galbanumot, a szagos füveket és tiszta tömjént - mind egyenlő arányban -,
Exo 30:35 és készíts belőle illatáldozatot, illatos keveréket, amilyet a kenetkészítők csinálnak. Vegyíts hozzá sót, de legyen tiszta, amely megfelel a szent célnak.
Exo 30:36 Egy részt törj belőle finom porrá, és tedd a találkozás sátorában a bizonyság elé, ahonnan szólok hozzád. Legyen az szent dolog előttetek.
Exo 30:37 Ez a fűszerkeverék legyen az Úrnak készített szent dolog és hasonló keveréket ne állítsatok elő.
Exo 30:38 Aki ugyanilyet csinál, hogy illatát élvezze, azt ki kell irtani népéből."
Exo 31:1 Az Úr ezt mondta még Mózesnek:
Exo 31:2 "Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből,
Exo 31:3 eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre,
Exo 31:4 hogy a munkát eltervezze és mindent kivitelezzen arannyal, ezüsttel és bronzzal;
Exo 31:5 hogy a köveket tudja faragni és formálni, a fát metszeni, egyszóval mindenféle munkát el tudjon végezni.
Exo 31:6 Segítőül adtam hozzá Oholiábot, Achizamach fiát, Dán törzséből, s megáldottam kellő hozzáértéssel, hogy mindent kivitelezzen, amit neked parancsoltam:
Exo 31:7 a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, és rajta az engesztelés tábláját, s a sátor minden más berendezését,
Exo 31:8 vagyis az asztalt felszerelésével, az arany mécstartót minden hozzávalójával, továbbá az illatáldozat oltárát,
Exo 31:9 valamint az égőáldozat oltárát minden kellékével, a medencét talapzatával,
Exo 31:10 a díszruhákat - azaz Áron főpap ruháit és fiainak a papi szolgálathoz ruháit -,
Exo 31:11 a kenetet és az illatszert a szentély számára. Mindent úgy kell megcsinálni, ahogy neked megparancsoltam."
Exo 31:12 Az Úr így szólt Mózeshez:
Exo 31:13 "Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket.
Exo 31:14 Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből.
Exo 31:15 Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni.
Exo 31:16 Így kell Izrael fiainak a szombatot megülniük. Tartsák meg azt nemzedékről nemzedékre: megszeghetetlen szövetségnek.
Exo 31:17 Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett."
Exo 31:18 Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak.
Exo 32:1 A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: "Készíts nekünk egy istent, amely előttünk jár. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból."
Exo 32:2 Áron így válaszolt: "Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről és hozzátok ide."
Exo 32:3 Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket és Áronhoz vitte.
Exo 32:4 Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: "Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."
Exo 32:5 Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kijelentette: "Holnap az Úr ünnepe lesz."
Exo 32:6 Másnap reggel korán fölkeltek, égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek és mulatoztak.
Exo 32:7 Az Úr így szólt Mózeshez: "Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból.
Exo 32:8 Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."
Exo 32:9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "Látom jól, hogy keménynyakú nép ez,
Exo 32:10 engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé."
Exo 32:11 Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: "Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból?
Exo 32:12 Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színéről? Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod.
Exo 32:13 Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre."
Exo 32:14 Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.
Exo 32:15 Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyről, kezében a tanúság két kőtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk.
Exo 32:16 Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba.
Exo 32:17 Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: "A táborban csatazaj van."
Exo 32:18 Ő így felelt: "Ez nem győzelmi ének, nem is a legyőzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom."
Exo 32:19 Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán.
Exo 32:20 Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait.
Exo 32:21 Azután Mózes megkérdezte Áront: "Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?"
Exo 32:22 Áron ezt válaszolta: "Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra.
Exo 32:23 Így követelőztek: készíts nekünk egy istent, hogy előttünk járjon, mivel az a Mózes, aki kihozott bennünket Egyiptomból - nem tudjuk mi lett vele.
Exo 32:24 Én erre megkérdeztem őket: kinek van közületek aranya? Ők idehozták nekem, én a tűzbe vetettem, s ez a borjú lett belőle."
Exo 32:25 Mikor Mózes látta a magáról megfeledkezett népet - mivel Áron engedte, hogy ellenségei közepette átadja magát a bálványimádásnak -,
Exo 32:26 Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: "Aki az Úrral tart, jöjjön hozzám!" A leviták mind odagyűltek hozzá.
Exo 32:27 Mózes ezt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is."
Exo 32:28 A leviták végrehajtották Mózes parancsát, és azon a napon közel háromezer férfi esett el a népből.
Exo 32:29 Ekkor Mózes így szólt: "Ma az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán, ezért ő ma megáld benneteket."
Exo 32:30 Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: "Nagy bűnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bűnötök bocsánatát."
Exo 32:31 Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: "Nézd, a nép nagy bűnt követett el és aranyból csinált magának istent.
Exo 32:32 Mégis bocsásd meg vétkét... ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál."
Exo 32:33 Az Úr így felelt Mózesnek: "Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem.
Exo 32:34 De most menj és vezesd oda a népet, ahová parancsoltam neked. Íme, angyalom előtted halad. De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bűnüket."
Exo 32:35 Az Úr azért verte meg a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron készített.
Exo 33:1 Az Úr így szólt Mózeshez: "Indulj el, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, és vonulj arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak így ígértem meg esküvel: utódaidnak adom.
Exo 33:2 Elküldöm előtted angyalomat és elűzöm előled a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat.
Exo 33:3 (Ő elvezet téged) egy tejjel-mézzel folyó országba. Magam nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és el talállak pusztítani az úton."
Exo 33:4 Mikor a nép hallotta a kemény szavakat, gyászt öltött és senki sem vette fel díszeit.
Exo 33:5 Az Úr így szólt Mózeshez: "Közöld Izrael fiaival: Keménynyakú nép vagytok. Hacsak egy pillanatig is kísérnélek benneteket, elpusztítanálak. Ezért rakd le díszeidet és meglátom, mit tehetek veletek."
Exo 33:6 Az izraeliták a Hóreb hegyétől kezdve letették díszeiket.
Exo 33:7 Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Ő számára a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól és elnevezte a találkozás sátorának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt.
Exo 33:8 Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba.
Exo 33:9 Mikor belépett a sátorba, a felhőoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, amíg az Úr Mózessel beszélt.
Exo 33:10 Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop megáll a sátor bejáratánál, mindenki előjött és leborult saját sátrának ajtajában.
Exo 33:11 Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort.
Exo 33:12 Mózes így beszélt az Úrhoz: "Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem előtt.
Exo 33:13 Ha tehát kegyelmet találtam előtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebből tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam előtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped."
Exo 33:14 Ő így válaszolt: "Én magam megyek veled és nyugalmat biztosítok számodra."
Exo 33:15 Mózes megjegyezte: "Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket.
Exo 33:16 Miről ismerhetnénk meg, hogy én és a nép kegyelmet találtunk színed előtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden népe előtt kitüntetésben részesülünk?"
Exo 33:17 Az Úr így válaszolt Mózesnek: "Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged."
Exo 33:18 Azután ezt kérte: "Hadd lássam meg dicsőségedet."
Exo 33:19 A válasz ez volt: "Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik."
Exo 33:20 Azután hozzáfűzte: "De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon."
Exo 33:21 Az Úr így szólt: "Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára.
Exo 33:22 Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted.
Exo 33:23 Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod."
Exo 34:1 Az Úr így szólt Mózeshez: "Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél.
Exo 34:2 Holnap reggel légy készen, hogy hajnalban feljöhess a Sínai-hegyre, és ott a hegy csúcsán elém járulj.
Exo 34:3 Senki sem jöhet veled és senki sem mutatkozhat a hegyen. A juhok és szarvasmarhák sem mehetnek legelni a hegyre."
Exo 34:4 Ő tehát kifaragott két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kőtáblát.
Exo 34:5 Az Úr leereszkedett a felhőben, ő pedig eléje járult. Segítségül hívta az Úr nevét.
Exo 34:6 Az Úr elvonult előtte és ezt mondta: "Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben.
Exo 34:7 Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig."
Exo 34:8 Mózes sietve a földig hajolt, leborult,
Exo 34:9 és így szólt: "Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk. Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül."
Exo 34:10 Ő így válaszolt: "Szövetséget kötök veled: egész néped előtt olyan csodákat viszek véghez, amilyenek az egész földön egyetlen nép között sem történtek, s az egész nép, amelynek körében élsz, meglátja az Úr művét. Mert csodálatos az, amit rajtad véghezviszek.
Exo 34:11 Figyelj arra, amit ma parancsolok neked: Nézd, elűzöm előled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat.
Exo 34:12 Óvakodj attól, hogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, amelyre bevonulsz. Csapda lesznek számodra, ha majd közöttük élsz.
Exo 34:13 Inkább rombold le oltáraikat, zúzd szét emlékköveiket és pusztítsd el szentélyeiket.
Exo 34:14 Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten,
Exo 34:15 ezért ne köss szövetséget az ország lakóival. Amikor isteneikkel fajtalankodnak, isteneiknek áldozatot mutatnak be, akkor esetleg meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt lakomáikon.
Exo 34:16 Te pedig esetleg lányaik közül vennél feleséget fiaid számára. Ha aztán leányaik isteneik előtt hódolnak, elcsábíthatják fiaitokat, hogy isteneiket imádják.
Exo 34:17 Ne csinálj magadnak öntött istenképmást.
Exo 34:18 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg. Hét napig kovásztalan kenyeret egyél Abib hónapban, ahogy megparancsoltam neked, mivel Abib hónapban vonultál ki Egyiptomból.
Exo 34:19 Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is.
Exo 34:20 A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel.
Exo 34:21 Hat napig dolgozzál, a hetediken tarts pihenőt. A vetés és az aratás idején is pihenned kell.
Exo 34:22 A hetek ünnepét is meg kell ülnöd az aratás zsengéinek idején, továbbá a szüreti ünnepet az év végén.
Exo 34:23 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt.
Exo 34:24 Én ugyanis elűzöm előled a népeket és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr előtt.
Exo 34:25 Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig.
Exo 34:26 Szántófölded termésének zsengéjéből a legszebbet vidd Uradnak, Istenednek a házába. Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében."
Exo 34:27 Az Úr még azt mondta Mózesnek: "Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel."
Exo 34:28 Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést.
Exo 34:29 Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről - a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött -, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt.
Exo 34:30 Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bőre ragyog, féltek a közelébe menni.
Exo 34:31 De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük.
Exo 34:32 Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott.
Exo 34:33 Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát.
Exo 34:34 Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki.
Exo 34:35 Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.
Exo 35:1 Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és így szólt hozzájuk: "Az Úr meghagyta, hogy ezt tegyük:
Exo 35:2 hat napon át dolgozhatunk, a hetedik nap azonban legyen szent, legyen ünnepnap, a teljes nyugalom napja, legyen az Úrnak szentelve. Aki ezen a napon dolgozik, halállal kell büntetni.
Exo 35:3 Szombaton nem gyújthattok tüzet lakástokban."
Exo 35:4 Mózes még így beszélt Izrael közösségéhez: "Az Úr ezt parancsolja:
Exo 35:5 Ajánljatok fel javaitokból az Úrnak. Akit ösztönöz a szíve, ilyen adományokat hozzon: aranyat, ezüstöt, bronzot,
Exo 35:6 vörös és kék bíbort, karmazsint, finom vásznat, kecskeszőrt,
Exo 35:7 vörösre festett báránybőrt, finomított bőrt, akácfát,
Exo 35:8 olajat a mécsesekbe, illatszert a kenethez és az illatáldozathoz,
Exo 35:9 karneol és más drágakövet az efodhoz és a melltáskához.
Exo 35:10 Azután jöjjenek a mesteremberek mind, és készítsék el mindazt, amit az Úr parancsolt:
Exo 35:11 a hajlékot a sátorral és tetőzetével, kapuival, deszkáival, tolórúdjaival, oszlopaival és talapzataival;
Exo 35:12 a ládát rúdjaival, a kiengesztelés tábláját, a belső függönyt,
Exo 35:13 az asztalt, hordozórúdjait és minden kellékét, valamint a kitett kenyereket,
Exo 35:14 a világító mécstartót minden felszerelésével és mécseseivel, a mécsesekbe való olajat;
Exo 35:15 az illatoltárt hordozórúdjaival, a kenetet és az illatszert, a hajlék bejáratának függönyét,
Exo 35:16 az égőáldozat oltárát a bronzráccsal, hordozórúdjait és minden felszerelését, a medencét és talapzatát,
Exo 35:17 az udvar függönyeit, az oszlopokat talapzatukkal együtt, az előudvar kapujának függönyét,
Exo 35:18 a hajlék cövekeit és az előudvar cövekeit a hozzájuk tartozó kötelekkel;
Exo 35:19 a díszruhákat a szentélyben való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron pap számára, és azokat a ruhákat, amelyeket fiai használnak a papi szolgálathoz."
Exo 35:20 Akkor Izrael fiainak egész közössége hazament Mózestől.
Exo 35:21 Azután visszajöttek mindazok, akiket a szívük erre indított, s áldozatos lélekkel hozták adományaikat az Úrnak a találkozás sátorának elkészítéséhez, a benne végbemenő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.
Exo 35:22 Jöttek a férfiak és nők, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak.
Exo 35:23 Akinek vörös vagy kék bíbora, karmazsinja, finom vászna, kecskeszőre, vörösre festett báránybőre volt, azt is elhozta.
Exo 35:24 Mások ezüst és bronz fogadalmi ajándékot hoztak az Úrnak, ismét mások, akiknek akácfájuk volt, azt hozták oda.
Exo 35:25 A hozzáértő asszonyok szőttek, és azt hozták el, amit szőttek: vörös és kék bíbort, karmazsint és finom lenvásznat.
Exo 35:26 Más asszonyok, akiket ügyességük arra képesített, kecskeszőrt fontak.
Exo 35:27 Az elöljárók karneolt és más drágaköveket hoztak az efod és a melltáska kirakásához,
Exo 35:28 továbbá fűszereket és olajat a mécsesekbe, a kenethez és az illatáldozathoz.
Exo 35:29 Minden férfi és nő, akit a szíve arra indított, hogy segítsen megvalósítani, amit az Úr Mózes által parancsolt, hozzájárult valamivel. Izrael fiai úgy adták ezt, mint önkéntes adományt az Úrnak.
Exo 35:30 Mózes így szólt Izrael fiaihoz: "Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből,
Exo 35:31 eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel,
Exo 35:32 hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot,
Exo 35:33 hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen.
Exo 35:34 Arra is adott neki képességet, hogy másokat is megtanítson ezekre, éppúgy a Dán törzséből való Oholiábnak is.
Exo 35:35 Eltöltötte őket érzékkel, amely képesíti őket, hogy elvégezzenek minden díszítő, szövő és hímző munkát kék és vörös bíborral, karmazsinnal, finom lenvászonnal, vagy amely szükséges az egyszerű takácsmunkához. Ők tehát mindenféle munkát el tudnak végezni és előre el tudnak tervezni.
Exo 36:1 Becaleelnek és Oholiábnak, továbbá a többi hozzáértő embernek - akiknek az Úr érzéket és ügyességet adott a szentélyhez szükséges minden munka elvégzésére -, nekik tehát az a feladatuk, hogy mindent úgy készítsenek el, ahogy az Úr parancsolta."
Exo 36:2 Mózes ezután hívta Becaleelt, Oholiábot és a többi hozzáértő embert, akiknek az Úr művészi tehetséget adott, s akiket a szívük arra indított, hogy hozzálássanak a munkához.
Exo 36:3 Átvették Mózestől a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Izrael fiai a szentély elkészítésének munkájához felajánlottak. Sőt, reggelenként még újabb önkéntes adományokat is hoztak.
Exo 36:4 Ezért a kézművesek, akik a szentély munkálatait végezték, egymás után Mózeshez mentek,
Exo 36:5 és így szóltak: "A nép sokkal többet hoz, mint ami szükséges annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet az Úr el akar végeztetni."
Exo 36:6 Erre Mózes kihirdette a táborban: "Sem férfi, sem asszony ne hozzon semmi többet a szentély készítéséhez." A nép tehát abbahagyta az adakozást.
Exo 36:7 Amit eddig adakoztak, az is több volt, mint amennyi a szentély elkészítéséhez kellett.
Exo 36:8 A művészi képességű emberek először a hajlékot készítették el tíz vászonlapból: kettős szövésű finom lenvásznat, kék és vörös bíbort és karmazsint használtak hozzá, kerub-alakokkal, ahogy a műszövő csinálja.
Exo 36:9 Minden vászonlap 28 könyök hosszú és négy könyök széles volt:
Exo 36:10 minden lap egyenlő nagyságú. Öt-öt vászonlapot tűzött össze egymással.
Exo 36:11 Azután az egész összeillesztett lap legszélső darabjának a szegélyére kék bíborból hurkokat erősített, ugyanígy a másik összeillesztett lap szegélyére is.
Exo 36:12 Ötven hurkot erősített az egyik lapra, és ötven hurkot a másik összetett lap szegélyére: mégpedig úgy, hogy a hurkok egymással szembe kerültek.
Exo 36:13 Készített hozzájuk ötven aranykapcsot, s a vászonlapokat összefűzte a kapcsokkal, s így kialakult az egységes hajlék.
Exo 36:14 Ezután kecskeszőr takaróból tetőt készített a hajlékra. Tizenegy szőnyeget használt fel hozzá.
Exo 36:15 Minden szőnyeg hossza harminc könyök, a szélessége négy könyök volt. Mind a tizenegy szőnyeg azonos méretű volt.
Exo 36:16 Ezekből öt szőnyeget összefűzött egymással, s a másik hatot szintén egymással.
Exo 36:17 Az összefűzött darab szélső szőnyegén ötven hurkot csinált, s a másik összetett darab szélső szőnyegén ugyanannyit.
Exo 36:18 Ezekhez ötven bronzkapcsot készített, hogy egybefűzze velük a sátor tetejét.
Exo 36:19 A sátor tetejére még egy felső takarót csinált vörösre festett báránybőrből, s arra még egyet finom bőrből.
Exo 36:20 Akácfából elkészítette azokat a deszkákat, amelyek a hajlék vázához kellettek.
Exo 36:21 Minden deszka tíz könyök hosszú és másfél könyök széles volt.
Exo 36:22 Minden deszkára két eresztéket csinált, hogy egymással össze lehessen illeszteni őket. Így készítette el a hajlék minden deszkáját.
Exo 36:23 A hajlék számára összesen készített: húsz deszkát a déli oldalra,
Exo 36:24 s a húsz deszka alá negyven ezüstlábat csinált, két-két lábat egy deszka alá az eresztékeknek megfelelően.
Exo 36:25 A másik, az északra néző oldalra szintén húsz deszkát,
Exo 36:26 a hozzátartozó negyven ezüstlábbal, két-két lábat egy deszkára.
Exo 36:27 A hajlék nyugatra néző oldalára hat deszkát készített.
Exo 36:28 Azonkívül két deszkát csinált a hajlék hátsó részén levő sarokhoz.
Exo 36:29 Ezeket alulról megkettőzte, fel, egészen az első gyűrű magasságáig. Így járt el mindkét saroknál.
Exo 36:30 Tehát nyolc deszka került oda, a hozzá tartozó 16 ezüstlábbal, kettő-kettő mindegyik deszka alá.
Exo 36:31 Azután reteszrudakat csinált akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkákhoz.
Exo 36:32 Másik ötöt a másik oldal deszkáinak összefogására, s rajtuk kívül másik öt reteszrudat a hajlék nyugat felé eső oldalára.
Exo 36:33 A középső reteszeket átvezette a deszkák közepén egyik végétől a másikig.
Exo 36:34 A deszkákat beborította arannyal. A reteszrudak befogadására szolgáló karikákat aranyból csinálta, s a reteszrudakat is bevonta arannyal.
Exo 36:35 A függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálta. Műszövéssel kerub-alakokat vitt bele.
Exo 36:36 Azután csinált hozzá akácfából négy oszlopot, s bevonta őket arannyal. A hozzájuk tartozó kapcsok is aranyból voltak. Négy ezüsttalpat öntött hozzájuk.
Exo 36:37 Azután még csinált egy függönyt vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból a sátor bejáratára. Ez is műszövéssel készült.
Exo 36:38 (Elkészítette) a hozzá szükséges öt oszlopot és a kapcsokat. Az oszlopfejeket és a gyűrűket arannyal vonta be, a talpakat pedig ezüstből öntötte.
Exo 37:1 Becaleel elkészítette a ládát is akácfából. Hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök és a magassága másfél könyök volt.
Exo 37:2 Kívül és belül bevonta tiszta arannyal és körös-körül aranypártázatot illesztett rá.
Exo 37:3 A négy lábához négy aranykarikát öntött, két karikát az egyik oldalon és két karikát a másik oldalon.
Exo 37:4 Csinált továbbá rudakat akácfából, s bevonta arannyal.
Exo 37:5 Ezeket a rudakat bedugta a láda oldalán levő karikába, hogy a ládát vinni lehessen.
Exo 37:6 Megcsinálta az engesztelés tábláját is tiszta aranyból: hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök.
Exo 37:7 Csinált hozzá két aranykerubot. Művészi munkával alakította ki őket az engesztelés táblájának két végén:
Exo 37:8 az egyiket az egyik végén, a másikat a másik végén, az engesztelés táblájával egy darabból. Így helyezte el a két kerubot a két végén.
Exo 37:9 A kerubok fölfelé kiterjesztették a szárnyukat, és szárnyukkal befödték az engesztelés tábláját. Arcuk egymás felé fordult, s tekintetük egyszersmind az engesztelés táblájára szegeződött.
Exo 37:10 Azután elkészítette akácfából a kitett kenyerek asztalát: két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége és másfél könyök a magassága.
Exo 37:11 Tiszta arannyal borította be, és körös-körül futó pártázatot vont rá.
Exo 37:12 Azután körül ráillesztett egy tenyérnyi széles párkányt, s arra is körül aranypártázatot.
Exo 37:13 Négy aranykarikát is öntött hozzá, és ráerősítette a négy oldalára, illetőleg négy lábának négy sarkára.
Exo 37:14 A gyűrűk közvetlenül a párkánynál voltak és a rudak befogadására szolgáltak, hogy az asztalt vinni lehessen.
Exo 37:15 A rudakat akácfából készítette és arannyal vonta be. Ezekkel vitték az asztalt.
Exo 37:16 Majd edényeket készített tiszta aranyból, s ezek az asztalra kerültek: a megfelelő tálak, csészék, korsók és poharak az italáldozat bemutatásához.
Exo 37:17 Utána a mécstartót csinálta meg tiszta aranyból. Művészi munkával dolgozta ki a tartót, a lábazatát és a törzsét. Kelyhei, bimbói és szirmai vele egy darabból készültek.
Exo 37:18 Mindkét oldalon hat kar nyúlt ki belőle. A mécstartó egyik oldalán három kar, és a mécstartó másik oldalán is három kar.
Exo 37:19 Mind a három karon mandulavirág alakú kehely volt, bimbóból és sziromból állt: ugyanígy mind a hat karon, amelyek a tartóból kiágaztak.
Exo 37:20 A tartó szárán négy mandulavirág alakú kehely volt, bimbóból és sziromból állt.
Exo 37:21 Így volt ez mind a hat kar alatt, amelyek belőle kiágaztak.
Exo 37:22 A bimbók és a karok vele egy darabból, tiszta aranyból készültek.
Exo 37:23 Azután megcsinálta a hét mécsest, s a hozzátartozó koppantót és serpenyőt tiszta aranyból.
Exo 37:24 Egy talentum tiszta aranyat használt fel rá és felszerelésére.
Exo 37:25 Ezután az illatoltárt készítette el akácfából: egy könyök hosszúra, egy könyök szélesre, négyszögletesre, két könyök magasra. Szarvai vele egy darabból voltak.
Exo 37:26 Arannyal borította be a lapját, körül az oldalát és a szarvait. Körös-körül arany pártázatot illesztett rá.
Exo 37:27 A pártázat alatt mindkét oldalára két karikát erősített, a két szembe levő oldalra, a hordozórudak számára, hogy azokon vinni lehessen.
Exo 37:28 A hordozórudakat akácfából csinálta és arannyal vonta be.
Exo 37:29 Elkészítette még hozzá a szent kenetet, és a tiszta, jószagú illatszert, ahogy az illatszer-kereskedők csinálják.
Exo 38:1 Utána az égőáldozat oltárát készítette el akácfából: hossza öt könyök, szélessége öt könyök, négyszögletes, magassága három könyök.
Exo 38:2 Négy sarkára állította a négy szarvát és a szarvak vele egy darabból voltak. Utána bevonta bronzzal.
Exo 38:3 Majd megcsinálta az oltárhoz tartozó összes felszerelést: a hamutálat, a lapátokat, a csészéket, a villákat és a füstölőket. Az eszközöket mind bronzból készítette.
Exo 38:4 Csinált még az oltárhoz egy hálószerű rácsot bronzból, a körülfutó párkányzat alá, alulról félmagasságig.
Exo 38:5 A bronzrács négy sarkára négy karikát öntött a hordozórudak számára.
Exo 38:6 Azután megcsinálta a hordozórudakat akácfából és bevonta bronzzal.
Exo 38:7 A rudakat az oltár oldalán bedugta a karikákba, hogy vinni lehessen. (Az oltárt) deszkából készítette és belül üres volt.
Exo 38:8 Elkészítette a bronzmedencét is és a hozzátartozó állványt bronzból, azoknak az asszonyoknak a tükreiből, akik a sátor bejáratánál teljesítettek szolgálatot.
Exo 38:9 Az udvart is elkészítette: a déli, a dél felé eső oldal függönye száz könyök hosszú, sodort szálú lenvászon volt,
Exo 38:10 hozzá húsz oszlop, húsz bronztalppal. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek.
Exo 38:11 Az északi oldalon is száz könyök, és hozzá húsz oszlop húsz bronztalppal. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek.
Exo 38:12 A nyugati oldalon a függöny ötven könyök hosszú volt, hozzá tíz oszlop és tíz bronztalp. Az oszlopok kampói és karikái ezüstből készültek.
Exo 38:13 Elöl a keleti oldalon ötvenkönyöknyi volt.
Exo 38:14 Ebből tizenöt könyöknyi három oszloppal és talppal az egyik oldalt foglalta el.
Exo 38:15 Az udvar kapujának másik oldalán szintén tizenöt könyöknyi függöny, s hozzá három oszlop a talpakkal.
Exo 38:16 Az udvar minden függönye körös-körül sodrott lenből készült.
Exo 38:17 Az oszlopok talpa bronzból, a kampóik ezüstből, a fejük szintén ezüsttel volt bevonva. Az udvar minden oszlopán ezüstkarikák voltak.
Exo 38:18 Az udvar kapujának függönye műszövéssel készült, kék és vörös bíborból, karmazsinból, és sodrott szálú lenvászonból. Hossza húsz könyök volt, a magassága - szélességének megfelelően - öt könyök, éppúgy mint az udvar függönyei.
Exo 38:19 A négy oszlop és a talpak bronzból készültek, kampóik ezüstből, fejük borítása és a karikák ezüstből voltak.
Exo 38:20 A hajlék és az udvar cövekei bronzból készültek.
Exo 38:21 A hajlékhoz, a bizonyság hajlékához felhasznált fémek értéke a következő. Ezeket Mózes parancsára a leviták dolgozták fel, Itamárnak, Áron fiának, a papnak vezetésével.
Exo 38:22 A Júda törzséből való Becaleel, Uri fia, Hur unokája, mindent elkészített, amit az Úr Mózes által parancsolt.
Exo 38:23 Vele volt Oholiáb, Achizamach fia, Dán törzséből, aki kiválóan értett a díszítéshez, továbbá a kék és vörös bíbornak, a karmazsinnak és a lennek a művészi szövéséhez.
Exo 38:24 Az arany, amit a szentély különféle munkájának elvégzésénél felhasználtak, mind fogadalmi ajándék volt, s huszonkilenc talentumot és hétszázharminc sékelt tett ki a szentély mértékegységében.
Exo 38:25 A közösség összeírásánál összegyűjtött ezüst száz talentumot és ezerhétszázhetvenöt sékelt tett ki a szentély mértékegységében.
Exo 38:26 A húsz éven felüliek számbavételénél egy beka, vagyis fél sékel jutott mindenkire a 603550 emberből.
Exo 38:27 A száz talentum ezüstből a szentély oszlopainak talpát és a függönyök oszlopainak talpát öntötték, mindegyik talpra egy talentumot szánva.
Exo 38:28 Az 1775 sékel ezüstből az oszlopokra csinált kampókat, beborította a fejüket és ellátta őket karikákkal.
Exo 38:29 A fogadalmi ajándék gyanánt felajánlott bronz hetven talentumot és 2400 sékelt tett ki.
Exo 38:30 Ebből készítette el a találkozás sátora bejáratának talapzatát, a bronzoltárt, bronzrácsával és az oltár minden felszerelésével együtt,
Exo 38:31 az előudvaron körös-körül levő oszlopok talpát, az előudvar bejáratának talpát, a hajlék minden cövekét és az előudvar minden cövekét körös-körül.
Exo 39:1 A szentélyben való szolgálathoz a díszes ruhákat kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálták. Elkészítették a ruhákat Áron számára, ahogy az Úr Mózes által megparancsolta.
Exo 39:2 Az efodot aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból csinálta.
Exo 39:3 Az aranylemezt vékonyra nyújtották, szálakra vágták, hogy műszövéssel be lehessen dolgozni a kék és vörös bíborba, a karmazsinba és a lenvászonba.
Exo 39:4 Két összeillesztett vállpántot csináltak, s a két végükön összevarrták őket.
Exo 39:5 A kötőszalag, amely a rögzítésre szolgált, vele egy darabból volt, s ugyancsak aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból készült, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 39:6 Kicsiszolták a karneolköveket és aranyfoglalatba tették. Ezekbe pecsétmetsző írással Izrael fiainak a nevei voltak bevésve.
Exo 39:7 Mint Izrael fiaira emlékeztető köveket rakta rá őket az efod vállpántjára, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 39:8 A melltáskát úgy készítette el, mint az efodot: műszövéssel, aranyból, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból.
Exo 39:9 A melltáskát négyszögletesre, kétrétűre csinálta, hosszúsága egy arasz, szélessége is egy arasz volt és kétrétű.
Exo 39:10 Négy sor drágakövet rakott rá: az első sorba karneolt, topázt és smaragdot
Exo 39:11 a második sorba rubint, zafírt és jáspist;
Exo 39:12 a harmadik sorba jácintot, achátot és ametisztet;
Exo 39:13 a negyedik sorba krizolitot, karneolt és ónixot. Aranyfoglalatba voltak betéve.
Exo 39:14 Izrael fiai tizenkét nevének megfelelően tizenkét darab volt. A pecsétmetsző írásával mindegyikbe bele volt vésve a tizenkét törzs egyike sorrend szerint.
Exo 39:15 Azután a melltáskára ráerősítette a színaranyból készült sodrott láncocskát.
Exo 39:16 Majd csinált két aranyhorgocskát meg két aranykarikát, és a két karikát megerősítették a melltáska két szélén.
Exo 39:17 A két aranyláncocskát a két karikára erősítették, amelyek a melltáska két szélén voltak.
Exo 39:18 A láncocska másik végét a két horgocskára erősítették, ezeket pedig az efod két vállpántjának elejére.
Exo 39:19 Még két másik aranykarikát is csináltak, s ezeket a melltáska két alsó végére erősítették, az efod felé néző szélére.
Exo 39:20 Azután még két aranykarikát készítettek, ezeket az efod két vállpántjára erősítették, elöl, lent a találkozásuknál, az efod kötése fölött.
Exo 39:21 A melltáska karikáit kék bíborzsineg segítségével hozzákötötték az efod karikáihoz, úgyhogy az efod kötése fölött feküdt, és a melltáska nem csúszhatott le az efodról, ahogy azt az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 39:22 Megcsinálták a felső köntöst az efodhoz kék bíborból, műszövéssel.
Exo 39:23 A köntös közepén levő nyílás olyan volt, mint a páncéling nyílása. A nyakkivágás körül szegélyt varrtak, hogy be ne szakadjon.
Exo 39:24 A köntös alsó szegélyére kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból gránátalmákat hímeztek.
Exo 39:25 Azután csináltak tiszta aranycsengettyűket, körös-körül a gránátalmák közé illesztették a köntös szegélyére,
Exo 39:26 úgy, hogy a köntös szegélyén körös-körül egy gránátalma és egy csengettyű váltakozott. Így kellett a szolgálathoz felöltöznie, ahogy az Úr Mózesnek előírta.
Exo 39:27 Ezután megcsinálták a köntösöket finom lenvászonból Áron és fiai számára,
Exo 39:28 továbbá a fejkendőt finom lenből, a papi sapkákat finom lenből, a nadrágot finom lenvászonból,
Exo 39:29 és az övet kék és vörös bíborból és karmazsinból; művészi hímzéssel, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 39:30 A homlokdíszt, a szent diadémot tiszta aranyból csinálták és pecsétírással belevésték: az Úr fölszenteltje.
Exo 39:31 Kék bíborzsineget erősítettek rá, s azzal kötötték a fejkendőre, ahogy az Úr parancsolta.
Exo 39:32 Így végeztek el minden munkát a találkozás sátoránál. Izrael fiai mindenben úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 39:33 Ezután elvitték Mózeshez a hajlékot, a sátrat minden felszerelésével, kampóival, deszkáival, reteszeivel, oszlopaival és talpaival,
Exo 39:34 továbbá a vörösre festett báránybőr takarót, a bőr felső takarót, a belső függönyt,
Exo 39:35 a bizonyság ládáját, hordozórúdjaival és az engesztelés táblájával,
Exo 39:36 az asztalt minden felszerelésével és a kitett kenyerekkel,
Exo 39:37 a tiszta aranyból készült mécstartót a mécsesekkel, amelyeket sorban felraktak, továbbá minden kellékét, a világításhoz való olajat,
Exo 39:38 valamint az aranyoltárt, a kenetet, a jószagú illatszert, a sátor bejáratának függönyét,
Exo 39:39 a bronzoltárt a ráccsal, hordozórúdjait és felszerelését, a medencét és állványát,
Exo 39:40 az udvar függönyeit és oszlopait a talpakkal, a cövekeket, a találkozás sátorának szolgálatához szükséges minden eszközt,
Exo 39:41 a díszes ruhákat a szentélyben való szolgálathoz, Áron papnak és fiainak a ruháit a papi szolgálathoz.
Exo 39:42 Ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek, Izrael fiai úgy végeztek el minden munkát.
Exo 39:43 Amikor Mózes megnézte az egész munkát, látta, hogy mindent úgy csináltak, ahogy az Úr megparancsolta. Mózes megáldotta őket.
Exo 40:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Exo 40:2 "Az első hónap első napján állítsd fel a találkozás sátorának hajlékát,
Exo 40:3 helyezd bele a bizonyság ládáját és akaszd a függönyt a láda elé.
Exo 40:4 Vidd be az asztalt, és helyezd rá a kitett kenyereket. Vidd be a mécstartót, és tedd rá a mécseseket.
Exo 40:5 Az arany illatoltárt állítsd a bizonyság ládája elé, és akaszd a függönyt a hajlék bejáratára.
Exo 40:6 Állítsd az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata elé,
Exo 40:7 a medencét pedig a találkozás sátra és az oltár közé, és önts bele vizet.
Exo 40:8 Jelöld ki körül az előudvart, és akaszd fel a függönyt az előudvar kapujára.
Exo 40:9 Azután vedd a kenetet és szenteld fel a hajlékot mindennel, ami benne van. Szenteld fel minden felszerelésével együtt, hogy szent legyen.
Exo 40:10 Kend fel az égőáldozat oltárát és minden felszerelését. Szenteld fel az oltárt, hogy nagyon szent legyen.
Exo 40:11 Kend fel és szenteld fel a medencét és az állványát.
Exo 40:12 Azután vezesd Áront és fiait a találkozás sátorának bejáratához, hogy mossák le magukat vízzel.
Exo 40:13 Add rá Áronra a szent ruhákat, kend fel és szenteld fel, hogy mint pap szolgáljon nekem.
Exo 40:14 Aztán hívd a fiait, add rájuk ruháikat
Exo 40:15 és kend fel őket, ahogy atyjukat felkented, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Ez a felkenés adja nekik a papi tisztséget minden időre, nemzedékről nemzedékre."
Exo 40:16 Mózes úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte.
Exo 40:17 A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot.
Exo 40:18 Mózes maga állította fel a hajlékot. Elhelyezte a talapzatokat, azokra állította a deszkákat, összeillesztette az eresztékeket és felállította az oszlopokat.
Exo 40:19 Azután a hajlékra ráterítette a vásznat, arra ráhelyezte a sátor felső takaróját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 40:20 Azután vette a bizonyságot, beletette a ládába, beledugta a ládába a rudakat, és a ládára ráhelyezte a kiengesztelődés tábláját.
Exo 40:21 Azután bevitte a ládát a hajlékba, felakasztotta a belső függönyt, hogy takarja el a bizonyság ládáját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 40:22 Az asztalt a találkozás sátorának északi oldalára állította a függönyön kívül,
Exo 40:23 s ráhelyezte a kitett kenyereket az Úr elé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 40:24 Bevitte a mécstartót a találkozás sátrába, a hajlék déli oldalába, az asztallal szembe,
Exo 40:25 s rátette a mécseket az Úr előtt, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 40:26 Betette az aranyoltárt a találkozás sátorába, a függöny elé,
Exo 40:27 s meggyújtotta rajta az illatáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 40:28 Végül a hajlék bejáratára akasztotta a függönyt.
Exo 40:29 Az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata előtt állította fel, s bemutatott rajta égő- és ételáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 40:30 A medencét a találkozás sátora és az oltár közé helyezte és vizet öntött bele mosakodásra.
Exo 40:31 Áron és fiai abban mosták meg kezüket és lábukat.
Exo 40:32 Valahányszor bementek a találkozás sátorába vagy az oltárhoz léptek, előbb megmosakodtak, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Exo 40:33 Elkészítette az előudvart a hajlék és az oltár körül és felfüggesztette a függönyt az előudvar bejáratára. Így fejezte be Mózes a munkát.
Exo 40:34 Akkor felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.
Exo 40:35 Mózes nem léphetett be a találkozás sátorába, mivel a felhő behatolt oda és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.
Exo 40:36 Amikor aztán a felhő a hajlékról felemelkedett, Izrael fiai tovább indultak vándorlásukon.
Exo 40:37 Ha nem emelkedett föl, akkor nem indultak el addig a napig, amíg fel nem emelkedett.
Exo 40:38 Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára egész vándorlásuk idején.
Lev 1:1 Az Úr hívta Mózest, és a megnyilatkozás sátorából ezt mondta neki:
Lev 1:2 "Szólj Izrael fiaihoz és add tudtukra: Ha valaki közületek áldozatot mutat be az Úrnak, áldozatul hozhattok szarvasmarhát vagy juhot-kecskét.
Lev 1:3 Aki szarvasmarhát mutat be égőáldozatul, hibátlan hímet ajánljon fel. A megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, hogy kedves legyen az Úrnak.
Lev 1:4 Tegye kezét az áldozati állat fejére, akkor az kedves lesz, s elvégezhetik vele az engesztelés szertartását.
Lev 1:5 Azután áldozza fel a bikát az Úr előtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora előtt áll.
Lev 1:6 Most az ember nyúzza meg az állatot, vágja darabokra,
Lev 1:7 Áron fiai, a papok meg hozzanak tüzet az oltárra, s tegyenek fát a tűzre.
Lev 1:8 Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára.
Lev 1:9 Az ember mossa meg vízben a belső részeket meg a lábakat, a pap pedig égesse el ezeket mind az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
Lev 1:10 Ha égőáldozatul a nyájból juhot vagy kecskét mutat be, hibátlan hímet áldozzon fel.
Lev 1:11 Az oltár északi oldalán áldozza fel az Úrnak. Áron fiai, a papok, öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra.
Lev 1:12 Azután az ember vágja darabokra, a pap pedig tegye ezeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára.
Lev 1:13 Az ember mossa meg a belső részeket és a lábakat, a pap pedig égesse el őket az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
Lev 1:14 Ha égőáldozatul madarat mutat be, gerlét vagy galambot hozzon.
Lev 1:15 A pap áldozza fel az oltáron, fogja meg a nyakát és vágja le a fejét, ezt égesse el az oltáron, a vérét pedig csurgassa az oltár oldalára.
Lev 1:16 Szedje ki a begyét és a szárnytollait, s dobja az oltár mellé, ahová a hamut szokták önteni.
Lev 1:17 Szelje ketté az állatot, egy szárnyat ide is, oda is, anélkül, hogy lemetszené. A pap égesse el az állatot az oltáron, a tűzre rakott fán. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
Lev 2:1 Ha valaki ételáldozatot mutat be az Úrnak, adománya álljon lisztlángból, amelyre olajat önt és tömjént tesz.
Lev 2:2 Hozza el Áron fiainak, a papoknak. Közülük az egyik tele marokkal vegyen a lisztlángból meg az olajból, s vegye hozzá az egész tömjént. A pap égesse el az oltáron emlékezetül, s az a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
Lev 2:3 Az áldozat maradéka Áronnak és fiainak jusson, mint az Úr ételének szent része.
Lev 2:4 Ha kemencében sült eledelt áldozol fel, az lisztlángból készült, olajjal kevert kovásztalan kalács, vagy olajjal megkent kovásztalan lepény legyen.
Lev 2:5 Ha áldozatod serpenyőben sült adomány, akkor olajjal kevert lisztlángból kovász nélkül készüljön.
Lev 2:6 Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ez az ételáldozat.
Lev 2:7 Ha rostélyon sült áldozatot ajánlasz fel, a lisztlángot olajjal készítsd el.
Lev 2:8 Olyan ételáldozatot hozz az Úrnak, amely így készült. Add át a papnak, ő pedig vigye az oltárra.
Lev 2:9 A pap vegye el az áldozatból az emlékeztető részt, égesse el az oltáron, hogy a megbékélés illatában elköltött étel legyen az Úr számára.
Lev 2:10 Az áldozat maradéka legyen Ároné és fiaié, mint az Úr eledelének szent része.
Lev 2:11 Bármilyen áldozatot mutattok be az Úrnak, egy se készüljön kovásszal, mivel soha nem égethettek el kovászt vagy mézet eledelül az Úrnak.
Lev 2:12 Ezeket csak mint zsengeáldozatot ajánlhatjátok fel az Úrnak, de megbékélés illatául ne kerüljenek az oltárra.
Lev 2:13 Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden ajándékoddal mutass be sót Uradnak, Istenednek.
Lev 2:14 Ha első termésből hozol áldozatot az Úrnak, akkor tűzön megpörkölt kalász vagy megőrölt búzából készült kenyér alakjában hozd el zsengeáldozatul.
Lev 2:15 Önts rá olajat, és tégy rá tömjént, mert ez ételáldozat.
Lev 2:16 A pap égesse el belőle az emlékeztető részt, a kenyérnek és az olajnak egy részével együtt (továbbá az egész tömjént), mint az Úr számára készített eledelt.
Lev 3:1 Aki közösségi áldozatot mutat be, és szarvasmarhát ajánl fel, az hibátlan hímet vagy nőstényt áldozzon fel az Úrnak.
Lev 3:2 Tegye kezét az állat fejére, és a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, s Áron fiai, a papok öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra.
Lev 3:3 Az áldozat egy részét ajánlja fel mint az Úrnak szánt eledelt: a hájat, amely a belek fölött van,
Lev 3:4 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad.
Lev 3:5 Áron fiai égessék el ezt a részt az oltáron, a tűzre rakott fán, égőáldozat gyanánt, s az a megbékélés illatában elköltött eledel lesz az Úr számára.
Lev 3:6 Ha valaki a nyájból áldoz fel közösségi áldozatul az Úrnak, hibátlan hímet vagy nőstényt ajánljon fel.
Lev 3:7 Ha bárányt mutat be, ajánlja fel az Úrnak.
Lev 3:8 Tegye kezét az állat fejére, s áldozza fel a megnyilatkozás sátora előtt. Áron fiai pedig hintsék rá a vérét körös-körül az oltárra.
Lev 3:9 Ebből a közösségi áldozatból ajánlja fel a hájat, mint az Úrnak szánt eledelt: a keresztcsontnál levágott egész farkat, a beleket borító hájat a belek felett lévő hájat,
Lev 3:10 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad.
Lev 3:11 A pap égesse el ezt az egész részt az oltáron, mint az Úrnak szánt áldozati eledelt.
Lev 3:12 Ha kecskét hoz áldozatul, ajánlja fel az Úrnak,
Lev 3:13 tegye kezét a fejére, és áldozza fel a megnyilatkozás sátora előtt, Áron fiai pedig öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra.
Lev 3:14 Azután ezeket ajánlja fel az Úrnak szánt égőáldozati eledelül: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat,
Lev 3:15 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad.
Lev 3:16 A pap égesse el ezeket a részeket az oltáron mint eledelt, mint a megbékélés illatában elköltött ételt az Úr számára. Az egész kövérje az Úré.
Lev 3:17 Ez örök törvény minden utódotok számára, bárhol tartózkodtok is: ne egyetek se hájat, se vért."
Lev 4:1 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:
Lev 4:2 "Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki nem szándékosan vét az Úr valamelyik parancsa ellen, és e tiltott tettek közül elköveti az egyiket, (akkor ez a teendő):
Lev 4:3 Ha a fölkent pap vétkezik, s ezzel a népet is bűnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bűnért egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bűnért.
Lev 4:4 Vezesse a bikát az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához, tegye kezét a fejére és áldozza fel az Úr előtt.
Lev 4:5 Azután a fölkent pap vegyen egy keveset a bika véréből, és vigye be a megnyilatkozás sátorába.
Lev 4:6 Mártsa ujját a vérbe, és hintse meg hétszer a szentély függönyét az Úr előtt.
Lev 4:7 Azután a pap kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölő illatáldozat oltárának a szarvaira, majd a bika egész vérét öntse az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van.
Lev 4:8 A bűnért feláldozott bikának a hájából vegye el a következőket: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat,
Lev 4:9 a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, a májra és a vesékre tapadó egész hájat -
Lev 4:10 mindezt úgy, mint a közösségi áldozat bemutatásakor -, és a pap égesse el ezeket a részeket az égőáldozat oltárán.
Lev 4:11 A bika bőrét, egész húsát és fejét, lábait, beleit, ürülékét,
Lev 4:12 az egész bikát vitesse a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Itt égesse el egy rakás fán. Azon a helyen kell a bikát elégetni, ahová a zsíros hamut szokták önteni.
Lev 4:13 Ha Izrael egész közössége nem szándékosan vét, és követ el olyat, amit tilt az Úr törvénye, de anélkül, hogy a közösség észrevette volna,
Lev 4:14 a közösség ajánljon fel bűnért való áldozatul egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát, mégpedig akkor, amikor kitudódik a vétek, amelyet elkövettek. Vezessék a megnyilatkozás sátora elé,
Lev 4:15 a közösség vénei az Úr előtt tegyék kezüket a bika fejére, és áldozzák fel az Úr előtt.
Lev 4:16 Azután a fölkent pap vigyen be egy keveset a bika véréből a megnyilatkozás sátorába.
Lev 4:17 Mártsa ujját a vérbe, és hétszer hintse meg a függönyt az Úr előtt.
Lev 4:18 Kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölgő illatáldozat oltárának szarvaira, majd öntse az egész vért az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van.
Lev 4:19 Szedjen ki minden hájat az állatból, és égesse el az oltáron.
Lev 4:20 Azt tegye a bikával, amit a bűn engesztelésére feláldozott bikával kell tenni. Tehát azt tegyék vele, és miután a pap a közösség tagjain elvégezte az engesztelés szertartását, vétkük bocsánatot nyer.
Lev 4:21 A bikát vitesse ki a táboron kívülre, és égesse el, ahogy az előbbi bikát elégették. Ez a közösség bűnéért bemutatott áldozat.
Lev 4:22 Abban az esetben, ha egy elöljáró vétkezik, és nem szándékosan olyan dolgot tesz, amit tilt az Úrnak, az ő Istenének parancsa, s így felelősséget von magára
Lev 4:23 (vagy utólag rájön bűnére), akkor hozzon egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak.
Lev 4:24 Tegye kezét a kecskebak fejére, és áldozza fel azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni az Úrnak. A bűnért való áldozat ez:
Lev 4:25 a pap vegyen az ujjára egy keveset az áldozat véréből, és kenje meg vele az égőáldozat oltárának szarvait. Azután öntse a vért az égőáldozat oltárának lábához,
Lev 4:26 és égesse el az egész hájat az oltáron úgy, mint a közösségi áldozat háját. A pap így végezze el az engesztelés szertartását az elöljárón, s szabadítsa meg bűnétől, akkor az bocsánatot nyer.
Lev 4:27 Ha a népből való ember vét tudatlanságból, s felelősséget von magára azzal, hogy az Úr parancsa által tiltott dolgot művel
Lev 4:28 (vagy ha eszébe juttatják az elkövetett vétket), hozzon egy kecskét, egy hibátlan nőstényt áldozatul, elkövetett vétkéért.
Lev 4:29 Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel ott, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni.
Lev 4:30 A pap vegyen az ujjára egy kevés vért, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse az egész vért az oltár lábához.
Lev 4:31 Válassza ki az egész hájat, mint ahogy a közösségi áldozat bemutatásakor kiválasztják a hájat, és a pap égesse el az oltáron az Úrnak a megbékélés illatául. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását, s akkor az bocsánatot nyer.
Lev 4:32 Ha bárányt hoz engesztelő áldozatul, hibátlan nőstényt hozzon.
Lev 4:33 Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel a bűnért azon a helyen, ahol az égőáldozatot mutatják be.
Lev 4:34 A pap vegyen az ujjára egy kevés vért ebből az áldozatból, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse a vért az oltár lábához.
Lev 4:35 Válassza ki az összes hájat, mint ahogy a közösségi áldozatra szánt bárányét kiválasztják, a pap pedig égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer.
Lev 5:1 Ha valaki ilyen esetekben vétkezik: Hallotta a kifejezett átkot és neki tanúskodnia kellett volna, mivel látta és tudta a dolgot, de semmit sem fed föl, ezért viseli bűne terhét.
Lev 5:2 Vagy valaki megérint egy tisztátalan dolgot, bármi legyen is az: tisztátalan állat, tisztátalan háziállat vagy tisztátalan kisebb állat hullája, tudtán kívül maga is tisztátalan és vétkes lesz.
Lev 5:3 Vagy bármilyen emberi szennyet érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz, ha nem is vette észre, de később rájön, akkor is felelősség terheli.
Lev 5:4 Vagy valaki kiejt a száján egy kedvező vagy kedvezőtlen esküt olyan dologban, amelyben meggondolatlanul esküdni szoktak, ha akkor nem is vette észre, de később rájön, viselje a felelősséget.
Lev 5:5 Ha tehát vétkes az ilyen esetek közül valamelyikben, vallja meg elkövetett bűnét,
Lev 5:6 hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bűnért egy nőstényt a nyájból (juhot vagy kecskét) engesztelő áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását, és az megszabadítja őt a bűntől.
Lev 5:7 Ha nem áll módjában juhot-kecskét venni, vigyen az Úrnak az elkövetett bűnért jóvátételi áldozatul két gerlét vagy két galambot. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul.
Lev 5:8 Adja át a papnak, ő pedig először azt áldozza fel, amelyet bűnért való áldozatra szántak. A pap fogja meg a nyakát és törje el a nyakszirtjét, de úgy, hogy a fejét ne szakítsa le.
Lev 5:9 Az áldozati állat vérével hintse meg az oltár oldalát, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár lábához. Ez a bűnért való áldozat.
Lev 5:10 A második madárból készítsen égőáldozatot az előírás szerint. Ezzel a pap elvégzi az ember fölött az elkövetett bűn kiengesztelésének szertartását, és az bocsánatot nyer.
Lev 5:11 Ha ellenben nincs módja két gerlét vagy két galambot szerezni, akkor hozzon egy tized mérték lisztlángot áldozatul a bűnért. Ne hintsen rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mivel ez bűnért való áldozat.
Lev 5:12 Adja át a papnak, az meg vegyen belőle egy tele marékkal emlékeztetőül, és égesse el az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. Ez a bűnért való áldozat.
Lev 5:13 Ilyen esetekben így végezze el az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer. A papnak ezekben az esetekben ugyanazok a jogai, mint az ételáldozat esetében."
Lev 5:14 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:
Lev 5:15 "Ha valaki csalást követ el, és meggondolatlanul vét azáltal, hogy túlteszi magát az Úr szent jogain, az vigyen az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból, amely a szentély sékel-mértékében két ezüstsékelt ér.
Lev 5:16 Ezt rója le, hogy így jóvátegye a szent dolgokon ejtett sérelmet, azonkívül egyötödével pótolja ki az értékét, és adja át a papnak. Az végezze el rajta az engesztelés szertartását az áldozati kossal, s akkor bocsánatot nyer.
Lev 5:17 Ha valaki vétkezik, és tudtán kívül olyat tesz, amit az Úr parancsa tilt, felelősséget von magára és hordozza vétke terhét.
Lev 5:18 Hozzon a papnak jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, amelynek megfelelő az értéke. A pap végezze el rajta az engesztelés szertartását azért, amit figyelmetlenségből elkövetett, s akkor bocsánatot nyer.
Lev 5:19 Ez jóvátételi áldozat. Az ember biztosan vétkes volt az Úr előtt."
Lev 5:20 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki:
Lev 5:21 "Ha valaki vétkezik és bűnt követ el az Úr ellen azáltal, hogy letagadja embertársa előtt a nála letétbe helyezett, a gondjára bízott vagy az eltulajdonított dolgot, vagy pedig becsapja embertársát;
Lev 5:22 továbbá ha elveszett tárgyat talál és letagadja, vagy ha hamisan esküszik bármilyen bűnnel kapcsolatban, amelyet ember elkövethet;
Lev 5:23 ha tehát vétkezik, és így felelősséget von magára, térítse meg, amit elvett vagy jogtalanul követelt: a rábízott letétet, az elveszett tárgyat, amit talált, és
Lev 5:24 minden olyan dolgot, amellyel kapcsolatban hamisan esküdött. Pótolja ki még az ötödével, és adja át az összeget a tulajdonosnak azon a napon, amelyen eszébe jutott bűnössége.
Lev 5:25 Azután ajánljon fel az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból; ezt becsüljék fel a papnak lefizetett érték szerint mint jóvátételi áldozatot.
Lev 5:26 Ő meg végezze el rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt, hogy bocsánatot nyerjen, bármilyen tettel vétkezett is."
Lev 6:1 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:
Lev 6:2 "Ilyen utasítást adj Áronnak és fiainak: Az égőáldozat szertartása a következő (az az égőáldozat, amely egész éjjel az oltár parazsán van reggelig, és amelyet az oltár tüze megemészt):
Lev 6:3 A pap öltse magára a vászonköntöst, és vászonnadrág födje a testét. Szedje le az oltár tüzétől megemésztett áldozat zsíros hamuját, és tegye az oltár mellé.
Lev 6:4 Azután vesse le ruháját, öltsön más ruhát, és vigye a zsíros hamut a táboron kívül egy tiszta helyre.
Lev 6:5 A tűz, amely az oltáron megemészti az áldozatot, ne aludjon ki. A pap táplálja fával minden reggel. Erre tegye rá az égőáldozatot, és itt égesse el a közösségi áldozat háját.
Lev 6:6 A tűz égjen állandóan az oltáron és ne aludjon ki.
Lev 6:7 Az ételáldozatnak ez a szertartása: Áron fiai közül valaki vigye az oltárhoz, az Úr színe elé,
Lev 6:8 azután vegyen egy marékkal a lisztlángból (az olajból, és fogja a hozzá tett tömjént), s miután elégette az oltáron az emlékeztető részt, mint a megbékélés illatát az Úrnak,
Lev 6:9 Áron fiai költsék el a maradékot kovásztalan kenyér alakjában. Szent helyen egyék meg a megnyilatkozás sátorának udvarán.
Lev 6:10 Ne süssék meg kovásszal az én ételem részét, amelyet nekik adok. Ez nagyon szent rész, éppúgy, mint a bűnért való áldozat és a jóvátételi áldozat.
Lev 6:11 Áron fiai közül minden férfi ehet az Úr ételének ebből a részéből (ez örök törvény minden utódotok számára), és mindenki, aki megérinti, megszentelt lesz."
Lev 6:12 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki:
Lev 6:13 "Ez legyen az áldozati adomány, amelyet Áronnak és fiainak a fölkenésük napján be kell mutatniuk: egy tized efa lisztláng mint szabályos ételáldozat: az egyik fele reggel, a másik fele este.
Lev 6:14 Serpenyőben, olajjal kell elkészíteni, és összekeverve felajánlani; az ételáldozatot megsütve, feldarabolva kell feláldozni az Úrnak a megbékélés illatául.
Lev 6:15 A pap, aki fiai között kapja a fölkenést, tegye ugyanezt. Ez örök törvény. Ezt az áldozatot egészen el kell égetni az Úr számára.
Lev 6:16 A pap áldozata teljes áldozat legyen, abból nem szabad semmit megenni."
Lev 6:17 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:
Lev 6:18 "Mondd meg Áronnak és fiainak: A bűnért való áldozatnak ez a szertartása: Az áldozati állatot ott ajánlják fel az Úrnak, ahol az égőáldozatot bemutatják. Ez nagyon szent dolog.
Lev 6:19 A pap, aki bemutatja ezt az áldozatot, egye is meg. A megnyilatkozás sátorának udvarán, szent helyen kell elkölteni.
Lev 6:20 Mindenki, aki megérinti a húsát, vagy akinek a ruhájára csepeg a vére, azt szent helyen mossa le.
Lev 6:21 A cserépedényt, amelyben a húst megfőzték, össze kell törni, ha pedig bronzedényben főzték meg, azt ki kell súrolni és bő vízben kiöblíteni.
Lev 6:22 A papság minden férfi tagja ehet belőle; ez nagyon szent dolog.
Lev 6:23 De ne egyenek meg olyan áldozatot, amelyet bűnért ajánlottak fel, és amelynek a vérét bevitték a megnyilatkozás sátorába, a szentélybe, engesztelésül; ezeket tűzön kell elégetni.
Lev 7:1 A jóvátételi áldozat szertartása ilyen: Ez nagyon szent dolog.
Lev 7:2 Ott kell feláldozni az állatot, ahol az égőáldozatot bemutatják, és a pap öntse rá a vérét körös-körül az oltárra.
Lev 7:3 Azután ajánlja fel az egész hájat: a farkat, a beleket borító hájat,
Lev 7:4 a két vesét, a rájuk és a véknyakra tapadó hájjal együtt, továbbá minden hájat, amelyet leválaszt a májról és a vesékről.
Lev 7:5 A pap égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak készített eledelt. Ez jóvátételi áldozat:
Lev 7:6 a papság minden férfi tagja ehet belőle. Szent helyen egyék meg, mivel nagyon szent dolog.
Lev 7:7 Mind a bűnért való áldozat, mind a jóvátételi áldozat bemutatásakor ugyanaz a szabály: a papé legyen az adomány, amellyel az engesztelés szertartását végezte.
Lev 7:8 Az áldozatnak a bőre, amelyet valaki elhoz a papnak égőáldozatul, legyen a papé.
Lev 7:9 Minden kemencében sütött ételáldozat, minden serpenyőben vagy roston sütött adomány legyen a papé, aki felajánlja.
Lev 7:10 De minden olajjal dagasztott vagy száraz ételáldozat legyen Áron összes fiaié, különbség nélkül.
Lev 7:11 Az Úrnak felajánlott közösségi áldozatnak ez a szertartása:
Lev 7:12 Ha dicsőítő áldozattal kapcsolják egybe, tegyenek hozzá olajban dagasztott kovásztalan kalácsot, olajjal kevert, kalácsnak elkészített lisztlángot.
Lev 7:13 Ezt az adományt kovászos tésztából készült lepénnyel együtt ajánlják fel dicsőítésül mint közösségi áldozatot.
Lev 7:14 Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az Úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette.
Lev 7:15 Az áldozat húsát még aznap meg kell enni, amelyen feláldozták, és semmit sem szabad belőle másnapra hagyni.
Lev 7:16 Ha az áldozatot fogadalomból vagy önkéntes adomány címén ajánlják fel, egyék meg a feláldozás napján és a következő napon,
Lev 7:17 de ami az áldozat húsából harmadnapra megmarad, azt el kell égetni.
Lev 7:18 Ha még a harmadik napon is esznek a közösségi áldozat húsából, akkor aki azt felajánlotta, nem lesz kedves. Nem is számítják be neki; ez már romlott hús, és aki eszik belőle, viseli tettének terhét.
Lev 7:19 Azt a húst sem szabad megenni, amely valamilyen tisztátalan dologgal érintkezett, hanem el kell égetni. Az ehet a húsból, aki tiszta,
Lev 7:20 aki azonban tisztátalan, és mégis eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből.
Lev 7:21 Ha valaki tisztátalanságot érint, akár emberét, akár állatét, akár bármilyen tisztátalan dolgot, és utána eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből."
Lev 7:22 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 7:23 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ne egyétek meg a bika, a juh és a kecske zsírját.
Lev 7:24 Az elhullott vagy széttépett állat zsírját mindenre föl lehet használni, de ti ne egyétek meg.
Lev 7:25 Aki mégis megeszi annak az állatnak a zsírját, amelyet az Úrnak eledelül feláldoztak, azt ki kell irtani népéből.
Lev 7:26 Bárhol laktok is, ne egyetek a vérből, sem a szárnyasokéból, sem a marhákéból.
Lev 7:27 Aki a vért elfogyasztja, bárki is, ki kell irtani népéből."
Lev 7:28 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 7:29 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Aki közösségi áldozatot ajánl fel az Úrnak, az hozza el az áldozat egy részét.
Lev 7:30 Saját kezével hozza el az Úrnak szánt eledelt, azaz a szegyhez tapadó hájat. Hozza el a szegyet is, és lengetéssel ajánlja fel az Úr előtt.
Lev 7:31 A pap a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié.
Lev 7:32 A közösségi áldozatból való járandóság címén adjátok a papnak a jobb lapockát.
Lev 7:33 A jobb lapocka Áron fiai közül azé legyen, aki bemutatja a közösségi áldozat vérét és háját.
Lev 7:34 Izrael fiainak közösségi áldozatából visszatartom a szegyet és ezt a lapockát, s Áronnak, a főpapnak meg a fiainak adom. Ez mint örök törvény kötelezi Izrael fiait."
Lev 7:35 Ez volt Áronnak és fiainak a része az Úr számára készült áldozatból azon a napon, amelyen bemutatták az Úrnak mint az ő papjai.
Lev 7:36 Az Úr törvénye kötelezi Izrael fiait, hogy ezt megadják nekik fölkenésük napján. Örök törvény ez minden utódotok számára.
Lev 7:37 Ez tehát az égőáldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért való áldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a beiktatásnak és a közösségi áldozatnak a szertartása.
Lev 7:38 Ezt parancsolta az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen azon a napon, amelyen elrendelte a sínai pusztában, hogy Izrael fiai mutassák be áldozataikat az Úrnak.
Lev 8:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 8:2 "Vedd magadhoz Áront a fiaival együtt, továbbá a ruhákat, az olajat, a bűnért való áldozati bikát, a két kost és a kosár kovásztalan kenyeret.
Lev 8:3 Azután hívd össze az egész közösséget a megnyilatkozás sátorának bejáratához."
Lev 8:4 Mózes teljesítette az Úr parancsát; a közösség egybegyűlt a megnyilatkozás sátorának bejáratánál,
Lev 8:5 és Mózes így szólt hozzájuk: "Nézzétek, az Úr parancsára ezt kell tennünk."
Lev 8:6 Azután hívta Áront és fiait, és megmosta őket vízzel.
Lev 8:7 Ráadta az inget, átkötötte övvel, ráterítette a köntöst és ráadta az efodot, majd átvetette rajta az efod szalagját, és így megerősítette rajta,
Lev 8:8 azután ráerősítette a melltáskát, s beletette az urimot és a tummimot.
Lev 8:9 Fejét befödte turbánnal, s a turbán elejére tűzte az aranylemezt, a szent diadémot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Lev 8:10 Ezután Mózes vette az olajat, és megkenéssel fölszentelte a hajlékot s mindazt, ami benne volt.
Lev 8:11 Hétszer meghintette az oltárt, megkenéssel fölszentelte az oltárt és fölszerelését, a medencét és talapzatát.
Lev 8:12 Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte.
Lev 8:13 Majd Mózes odahívta Áron fiait, rájuk adta az inget, átkötötte az övvel, fejükre tette a turbánt, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Lev 8:14 Azután odahozatta a bűnért való áldozatra szánt bikát. Áron és fiai kezüket az állat fejére tették,
Lev 8:15 Mózes pedig feláldozta. Ujjával vett a vérből és rákente körös-körül az oltár szarvaira, hogy így megtisztítsa a bűntől. Ezután a vért az oltár lábához öntötte. Így szentelte föl az engesztelés szertartásának elvégzésével.
Lev 8:16 Majd fogta az egész hájat, amely a beleket takarta, a májhoz tartozó zsiradékot, a két vesét a hájjal együtt, s elégette az oltáron.
Lev 8:17 A bika bőrét, húsát és ürülékét a táboron kívül égette el, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Lev 8:18 Akkor előhozatta az égőáldozatra szánt kost. Áron fiai a kos fejére tették kezüket,
Lev 8:19 Mózes pedig feláldozta. A vérét ráöntötte körös-körül az oltárra. A
Lev 8:20 kost részekre vágta, s elégette a fejét, a részeket meg a hájat.
Lev 8:21 Vízben megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette az oltáron az egész kost. Ez a megbékélés illatának égőáldozata volt, az Úrnak szánt eledel, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Lev 8:22 Előhozatta a második kost, a felavató áldozatra szántkost. Áron és fiai a kos fejére tették kezüket,
Lev 8:23 Mózes pedig feláldozta. Vett a vérből és rákente Áron jobb fülének lebenyére, jobb kezének hüvelykjére és jobb lábának nagyujjára.
Lev 8:24 Majd odahívta Áron fiait, és kent a vérből jobb fülük lebenyére, jobb kezük hüvelykjére és jobb lábuk nagyujjára. A többi vért ráöntötte körös-körül az oltárra.
Lev 8:25 Vette a hájat is: a farkát, a belekhez tartozó egész hájat, a májon levő hájat, a két vesét a hájjal együtt és a jobb lapockát.
Lev 8:26 A kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt állt, kivett egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal elkészített kalácsot és egy lepényt, s ezeket hozzátette a hájhoz meg a jobb lapockához.
Lev 8:27 Az egészet Áronnak és fiainak kezébe adta, és elvégezte az Úrnak való bemutatás mozdulatát.
Lev 8:28 Újra visszavette kezükből, és elégette az oltáron égőáldozatul. Ez volt a beiktatásnak a megbékélés illatával bemutatott áldozata, az Úrnak szánt eledel.
Lev 8:29 Majd vette a szegyet, és elvégezte a bemutatást az Úrnak. Ez a rész a beiktatás áldozatából Mózesnek jutott, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta.
Lev 8:30 Ekkor Mózes vette az olajat, s az oltáron levő vért, s meghintette vele Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Így szentelte föl Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat.
Lev 8:31 Mózes ezt mondta Áronnak és fiainak: "Főzzétek meg a húst a megnyilatkozás sátora előtt. Egyétek meg ott azzal a kenyérrel együtt, amely a beiktatás áldozatához való kosárban van, ahogy erre utasítást is adtam: Áronnak és fiainak kell megenniük.
Lev 8:32 Ami megmarad a húsból és a kenyérből, azt égessétek el.
Lev 8:33 Hét napig ne távozzatok a megnyilatkozás sátorának bejáratától, amíg csak be nem fejeződik beiktatástok ideje, mivel beiktatásotoknak hét napig kell tartania.
Lev 8:34 Az Úr parancsolta, hogy így járjunk el, ahogy ma elvégeztük rajtatok az engesztelés szertartását.
Lev 8:35 Nektek pedig hét napon át, éjjel és nappal a megnyilatkozás sátorának bejáratánál kell maradnotok, hogy az Úr előírását megtartsátok, nehogy meghaljatok. Ezt a parancsot kaptam."
Lev 8:36 Áron és fiai úgy tettek, ahogy az Úr Mózes közvetítésével intézkedett.
Lev 9:1 A nyolcadik napon Mózes összehívta Áront meg fiait és Izrael véneit.
Lev 9:2 Áronnak ezt mondta: "Végy egy borjút bűnért való áldozatnak és egy kost égőáldozatnak. Mindkettő hibátlan legyen, és hozd az Úr színe elé.
Lev 9:3 Ezt mondd Izrael fiainak: Hozzatok egy bakot bűnért való áldozatnak, továbbá egy egyesztendős borjút és bárányt égőáldozatnak (mindkettő hibátlan legyen),
Lev 9:4 azután egy bikát és egy kost, közösségi áldozatul bemutatni az Úrnak, s végül egy olajjal készített ételáldozatot. Ma az Úr megjelenik nektek."
Lev 9:5 Mind odahozták a megnyilatkozás sátora elé, amit Mózes parancsolt, azután eljött az egész közösség és odaállt az Úr elé.
Lev 9:6 Mózes így szólt: "Az Úr parancsára ezt kell tennetek, hogy az Úr dicsősége megjelenjék nektek."
Lev 9:7 Mózes azután Áronhoz fordult: "Lépj az oltárhoz és mutasd be a bűnért való áldozatot meg az égőáldozatot, s így engesztelj magadért és házadért. Utána mutasd be a nép áldozatát és végezd el érte az engesztelés szertartását, ahogy az Úr megparancsolta."
Lev 9:8 Áron az oltárhoz lépett és bemutatta a borjút áldozatul saját bűneiért.
Lev 9:9 Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő belemártotta az ujját, és kent belőle az oltár szarvaira, a többi vért pedig az oltár lábához öntötte.
Lev 9:10 A bűnért való áldozat háját, a veséket, továbbá a májhoz tartozó hájat elégette az oltáron, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Lev 9:11 A húst és a bőrt a táboron kívül égette el.
Lev 9:12 Azután bemutatta az égőáldozatot. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig ráöntötte körös-körül az oltárra.
Lev 9:13 Átadták neki a darabokra vágott állatot is és a fejét, s ezeket is elégette az oltáron.
Lev 9:14 Megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette égőáldozatul.
Lev 9:15 Utána bemutatta a nép áldozatát: fogta a nép bűneiért való áldozatra szánt bakot, feláldozta, és a bűnért való áldozatot úgy végezte el, mint az előbbit.
Lev 9:16 Majd odavitte az égőáldozatot, és azt is az előírás szerint mutatta be.
Lev 9:17 Ezután az ételáldozatot mutatta be. Tele marékkal vett belőle, s elégette az oltáron, reggeli égőáldozatul.
Lev 9:18 Végül feláldozta a bikát és a kost, a népért való közösségi áldozatul. Áron fiai odanyújtották neki a vért, s ő ráöntötte körös-körül az oltárra.
Lev 9:19 A bika és a kos háját, a farkát, a beleket borító hájat, a veséket, a májhoz tartozó hájat
Lev 9:20 mind rárakta a szegyre és elégette az oltáron.
Lev 9:21 A szegyet és a jobb lapockát mint részesedést bemutatta az Úrnak, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek.
Lev 9:22 Áron kitárta kezét a nép felé és megáldotta. Miután bemutatta a bűnért való áldozatot, az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, lejött (az oltárról),
Lev 9:23 és bement Mózessel a megnyilatkozás sátorába. Azután mindketten kijöttek, és megáldották a népet. Erre az Úr dicsősége megjelent az egész népnek.
Lev 9:24 Láng csapott elő az Úrtól, s megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a hájat. Ennek láttára a nép örömrivalgásban tört ki, s mindnyájan arcra borultak.
Lev 10:1 Áron fiai, Nadab és Abihu vették füstölőjüket. Tüzet tettek bele és rá tömjént, s az Úr előtt szabálytalan tűzáldozatot mutattak be, amely nem volt előírva számukra.
Lev 10:2 Az Úr színe elől láng csapott ki, és megégette őket, meg is haltak az Úr előtt.
Lev 10:3 Ekkor Mózes így szólt Áronhoz: "Itt beteljesedett, amit az Úr mondott: azokon mutatom meg szentségemet, akik a közelemben vannak, s az egész nép előtt kinyilvánítom dicsőségemet." Áron némán hallgatta.
Lev 10:4 Mózes odahívta Misaelt és Elcafánt, Urielnek, Áron nagybátyjának fiait, és ezt mondta nekik: "Menjetek oda és vigyétek testvéreiteket a szent hely elől a táboron kívülre."
Lev 10:5 Azok odamentek, és kivitték őket tiszta köntösükben a táboron kívülre, ahogy Mózes meghagyta.
Lev 10:6 Mózes így szólt Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz meg Itamárhoz: "Ne bontsátok ki hajatokat és ne szaggassátok meg ruhátokat, nehogy meghaljatok, és Ő az egész közösségre megharagudjon. Majd testvéreitek, Izrael egész háza siratja az Úr tüzének áldozatait.
Lev 10:7 Ne távozzatok el a megnyilatkozás sátorának bejáratától attól való félelmetekben, hogy meghaltok. Ti föl vagytok kenve az Úr olajával." Engedelmeskedtek Mózes szavának.
Lev 10:8 Az Úr így szólt Áronhoz:
Lev 10:9 "Amikor a megnyilatkozás sátorához jöttök, ne igyatok sem bort, sem más erjesztett italt, akkor nem haltok meg. Ez örök rendelkezés minden utódotok számára.
Lev 10:10 Azért van, hogy megkülönböztessétek a szentet és a nem szentet, a tisztátalant és a tisztát,
Lev 10:11 s hogy megismertessétek Izrael fiaival azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket az Úr Mózes közvetítésével adott nektek."
Lev 10:12 Mózes ezt mondta Áronnak és életben maradt fiainak, Eleazárnak és Itamárnak: "Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az Úrnak szánt eledelből, s egyétek meg belőle a kovásztalanokat, az oltár oldalánál, mert nagyon szent dolgok.
Lev 10:13 A többit is szent helyen fogyasszátok el. Részesedéstek ez, a tied és fiaidé, az Úrnak szánt eledelből. Ezt a parancsot kaptam.
Lev 10:14 A felajánlott szegyet és az áldozatul adott lapockát is egyétek meg egy tiszta helyen; te és veled együtt fiaid meg lányaid, mert ez az a járandóság, amely megillet Izrael fiainak közösségi áldozatából, téged és fiaidat.
Lev 10:15 A lapockát és a szegyet az égőáldozatra szánt hájjal együtt kell idehozni, fel kell ajánlani az Úrnak, s utána legyen a tied és fiaidé. Örök törvény ez, az Úr rendelkezett így."
Lev 10:16 Amikor Mózes tudakozódott a bűnért való áldozatra szánt bak után, kisült, hogy elégették. Ezért megharagudott Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira.
Lev 10:17 "Miért nem ettétek meg ezt az áldozatot valamely szent helyen? Hiszen az szent dolog, amelyet nektek adtak, hogy elvegyétek a közösség bűnét, elvégezve rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt.
Lev 10:18 Mivel a vérét nem vitték be a szentélybe, azért meg kellett volna ennetek valamely szent helyen, ahogy meghagytam."
Lev 10:19 Áron ezt felelte Mózesnek: "Nézd, ma bemutatták a bűnért való áldozatot és az égőáldozatot, mégis ilyen dolog történt velem. Ha ma ettem volna a bűnért való áldozatból, tetszett volna az az Úrnak?"
Lev 10:20 Amikor Mózes ezt hallotta, elfogadta mentségül.
Lev 11:1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz:
Lev 11:2 "Mondjátok meg Izrael fiainak: Nézzétek, az összes szárazföldi állatok közül ezeket ehetitek.
Lev 11:3 Minden állatot, amelyeknek hasított körmű, villás patája van, és amely kérődzik, megehettek.
Lev 11:4 De vannak közöttük, amelyek kérődznek és hasított körmük van, mégsem ehetitek őket. A tevét tartsátok tisztátalannak, mert bár kérődzik, de nem hasított körmű.
Lev 11:5 Tartsátok tisztátalannak a szirti borzot, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű.
Lev 11:6 Tartsátok tisztátalannak a nyulat, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű.
Lev 11:7 Tartsátok tisztátalannak a sertést, mert bár hasított körme, villás patája van, de nem kérődzik.
Lev 11:8 Ne egyétek meg a húsát, ne érintsétek a hulláját, tartsátok tisztátalannak.
Lev 11:9 A vízben élő állatok közül ezeket ehetitek. Azokat, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, s vízben, tengerben vagy folyóban élnek, mind megehetitek.
Lev 11:10 De amelyeknek a tengerben és a folyóban nincs uszonyuk és pikkelyük, az ilyen állatokat és élőlényeket, amelyek ott élnek, tartsátok tisztátalannak.
Lev 11:11 Tekintsétek őket tisztátalannak, ne egyétek a húsukat és utáljátok a hullájukat.
Lev 11:12 Azt, ami vízben él, de nincs uszonya és pikkelye, mind tartsátok tisztátalannak.
Lev 11:13 A madarak közül ezeket tartsátok tisztátalannak; ne egyetek belőlük, mert tisztátalanok: a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas,
Lev 11:14 a fekete kánya és a vörös kánya különféle fajtái,
Lev 11:15 a varjak különféle fajtái,
Lev 11:16 a strucc, a kuvik, a sirály, a karvalyok különféle fajtái,
Lev 11:17 a fülesbagoly, a bagoly, a kormorán,
Lev 11:18 a vöcsök, az ibisz, a pelikán, a fehér keselyű,
Lev 11:19 a gólya, a különféle gémek, a búbos banka, a denevér.
Lev 11:20 Minden szárnyas rovart, amely négy lábon mászik, tartsatok tisztátalannak.
Lev 11:21 A négy lábon mászó szárnyas rovarok közül csak a következőket ehetitek meg: azokat, amelyeknek a lábszáruk fölött combjuk van, hogy szökdécselhessenek a földön.
Lev 11:22 Tehát ezeket ehetitek meg: a vándorsáska különféle fajtáit, a szolham-sáskát, a hargol-sáskát és a hangab-sáskát.
Lev 11:23 De minden más szárnyas rovart tartsatok tisztátalannak.
Lev 11:24 Ezektől váltok tisztátalanná: aki megérinti hullájukat, estig tisztátalannak számít.
Lev 11:25 Aki hullájukat cipeli, mossa ki a ruháját, s estig tisztátalannak számít.
Lev 11:26 Azokat az állatokat, amelyek nem hasított körműek és nem kérődznek, tartsátok tisztátalannak; aki megérinti őket, tisztátalanná válik.
Lev 11:27 Azokat a négylábú állatokat, amelyek egész talpukon járnak, tartsátok tisztátalannak; aki érinti hullájukat, estig tisztátalan marad.
Lev 11:28 Aki cipeli hullájukat, mossa ki a ruháját, és estig számítson tisztátalannak. Ezeket tekintsétek tisztátalannak.
Lev 11:29 A földön mászkáló állatok közül ezeket tartsátok tisztátalannak: a vakondot, az egeret, a különféle gyíkokat,
Lev 11:30 a gekkót, a fürge gyíkot, a zöld gyíkot, a szalamandrát és a kaméleont.
Lev 11:31 Az összes kis állatok közül tehát ezeket tartsátok tisztátalannak. Aki megérinti hullájukat, estig tisztátalannak számít.
Lev 11:32 Azok a tárgyak, amelyekre ilyen hulla ráesik, mind tisztátalanná válnak: minden faedény, ruha, bőr, zsák és minden edény. Vízbe kell tenni és estig tisztátalannak számít, azután megtisztul.
Lev 11:33 Minden cserépedényt, amelybe ilyen hulla beleesett, össze kell törni: a tartalma is tisztátalanná lesz.
Lev 11:34 Minden ehető étel, amely ilyen vízhez ér, tisztátalan lesz. Minden ital, amelyet inni szoktak, tisztátalanná válik, bármi is.
Lev 11:35 Minden, amire ilyen hulla ráesik, tisztátalannak számít. A kemencét és a tűzhelyet szét kell szedni, mivel tisztátalanná váltak és tisztátalanok maradnak számotokra,
Lev 11:36 de a forrás, a ciszterna és a nagy tó tiszta marad. Aki azonban megérint egy benne levő hullát, az tisztátalanná válik.
Lev 11:37 Ha a hulla a vetőmagra esik, az tiszta marad.
Lev 11:38 De ha a mag be van áztatva vízbe, és ilyen hulla beleesik, akkor tartsátok tisztátalannak.
Lev 11:39 Ha olyan állat hullott el, amely egyébként táplálékul szolgál, aki megérinti hulláját, estig tisztátalannak számít.
Lev 11:40 Aki eszik a húsából, mossa ki a ruháját, és estig számítson tisztátalannak. Aki elcipeli hulláját, mossa ki a ruháját és estig számítson tisztátalannak.
Lev 11:41 Minden kis állat, amely a földön mászkál, tisztátalan, tehát nem ehetitek meg.
Lev 11:42 Mindegyik, amelyik a hasán csúszik, mindegyik, amelyik négy lábon mászik, azaz röviden minden kis állat, amely a földön mászkál, tisztátalan, tehát nem ehettek belőle.
Lev 11:43 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná ezekkel a csúszómászó állatokkal, ne szennyezzétek be magatokat velük, és azok ne szennyezzenek be titeket.
Lev 11:44 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok. Ezért ne tegyétek magatokat tisztátalanná a földön mászkáló állatokkal.
Lev 11:45 Én, az Úr vezettelek ki benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek: legyetek szentek, mivel én is szent vagyok."
Lev 11:46 Ez az állatokra, a madarakra és az összes élőlényre vonatkozó törvény; azokra, amelyek a vízben nyüzsögnek és a szárazföldön mászkálnak.
Lev 11:47 Az a célja, hogy megkülönböztesse a tisztát a tisztátalantól, az ehető állatokat azoktól, amelyeket nem szabad megenni.
Lev 12:1 Az Úr azt mondta Mózesnek:
Lev 12:2 "Hirdesd ki Izrael fiainak. Ha az asszony szül, és a gyermeke fiú, akkor hét napig tisztátalannak számít, mint ahogy tisztátalan havi vérzése idején.
Lev 12:3 A nyolcadik napon metéljék körül a gyermek előbőrét.
Lev 12:4 De ő még harminchárom napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől. Ne érintsen semmit, ami szent, és ne közeledjen a szentélyhez, amíg le nem telt tisztulásának ideje.
Lev 12:5 Ha leánygyermeket szül, maradjon tisztátalan két hétig, éppúgy, mint havi vérzése idején, és még hatvanhat napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől.
Lev 12:6 Amikor letelt tisztulásának ideje - akár fiúról, akár leányról van szó -, vigyen a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához egy egyéves bárányt égőáldozatul és egy galambot vagy gerlét bűnért való áldozatul.
Lev 12:7 Ezt a pap áldozza fel az Úr előtt. Így végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul vérének folyásától. Ez az asszonyra vonatkozó előírás, aki fiút vagy leányt szül.
Lev 12:8 Ha nincs annyi pénze, hogy egy bárányt vegyen, akkor hozzon két gerlét vagy két galambot: egyet égőáldozatnak, egyet pedig bűnért való áldozatnak. A pap végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul."
Lev 13:1 Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak:
Lev 13:2 "Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés, vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áronhoz, a főpaphoz, vagy valamelyik fiához, a paphoz.
Lev 13:3 A pap vizsgálja meg a bőr betegségét. Ha a beteg részen a bőr elszíntelenedett, és a beteg bőr alatt üreg képződött, akkor lepra esete forog fenn. A vizsgálat után a pap nyilvánítsa az embert tisztátalannak.
Lev 13:4 De ha a bőrön fehér folt van, a bőr látható beesése és a szőr elszíntelenedése nélkül, akkor a pap tartsa megfigyelés alatt a beteget,
Lev 13:5 s a hetedik napon vizsgálja meg. Ha saját szemével meggyőződik, hogy a betegség nem múlt el, de a bőr alatt nem is terjedt tovább, akkor újabb hét napig tartsa megfigyelés alatt,
Lev 13:6 s a hetedik napon újra vizsgálja meg. Ha úgy látja, hogy a beteg rész elvesztette csillogását, és a bőr alatt nem terjedt tovább, a pap nyilvánítsa tisztának az illetőt: csak kiütésről van szó. Az mossa ki a ruháját és tisztává lesz.
Lev 13:7 De ha a betegség elburjánzik a bőr alatt azután, hogy a pap a beteget megvizsgálta és tisztának nyilvánította, akkor ismét jelentkezzék nála.
Lev 13:8 A pap újra vizsgálja meg, és ha megállapítja, hogy a betegség a bőr alatt elfajzott, akkor nyilvánítsa a pap tisztátalannak, mert leprája van.
Lev 13:9 Akin lepraszerű betegség jelentkezik, azt a paphoz kell vinni.
Lev 13:10 A pap vizsgálja meg, és ha a bőrön sápadt duzzadást talál, a bőr elszíntelenedésével és fekélyes tünettel,
Lev 13:11 akkor az idült lepra a bőrön. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ne tartsa megfigyelés alatt, mivel kétségtelenül tisztátalan.
Lev 13:12 De ha a lepra ellepi a bőrt, a betegség egészen befödi, s elterjed a fejétől a lábáig, ahová csak néz a pap;
Lev 13:13 a pap vizsgálja meg a beteget, és ha megállapítja, hogy a kiütés elborítja az egész testet, nyilvánítsa a beteget tisztának. Ha egészen fehérré vált, akkor tiszta.
Lev 13:14 De ha egy napon fekély jelenik meg rajta, tisztátalanná válik.
Lev 13:15 A pap nézze meg a fekélyt, és nyilvánítsa tisztátalannak: a fekély tisztátalan, mivel leprából keletkezett.
Lev 13:16 De ha a fekély elfehéredik, az ember keresse fel a papot,
Lev 13:17 s ha ez megállapítja, hogy a seb elfehéredett, nyilvánítsa a beteget tisztának: valóban tiszta.
Lev 13:18 Ha valakinek a bőrén kelevény jelentkezik, amely begyógyult,
Lev 13:19 de a kelés helyén fehéres duzzadás, vagy rózsaszínes fénylő folt marad, mutassa meg magát a papnak.
Lev 13:20 Ez vizsgálja meg, és ha megállapítja a bőr nyilvánvaló besüppedését, és a szőr elszíntelenedését, a pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ez a leprának olyan esete, amely a kelevényben terjed.
Lev 13:21 Ha a pap a vizsgálat során sem a bőr elszíntelenedését, sem a bőr besüppedését nem tapasztalja, hanem csak a halvány sebet, tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt,
Lev 13:22 s akkor nyilvánítsa tisztátalannak, ha a betegség valóban elterjedt a bőr alatt, mert a lepra esete áll fenn.
Lev 13:23 Ha a fénylő folt megmarad, de nem terjed tovább, ez akkor csak betokosodott kelevény: a pap nyilvánítsa tisztának (az embert).
Lev 13:24 Ha valakinek a bőrén gyulladás keletkezik, s ha a gyulladáson fekély jelenik meg, továbbá fénylő, rózsaszínes vagy fehéres folt,
Lev 13:25 a pap vizsgálja meg. Ha észreveszi a szőr elszíntelenedését és a foltnak nyilvánvaló behúzódását a bőrön, akkor a gyulladásban lepra terjed tovább. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak, mivel leprás.
Lev 13:26 De ha a pap a vizsgálatkor nem látja a folton a szőr kifakulását, sem a bőr besüppedését, hanem csak azt a halvány foltot, a pap tartsa (az embert) vesztegzár alatt hét napig.
Lev 13:27 A hetedik napon vizsgálja meg, s ha a betegség a bőr alatt tovaterjedt, nyilvánítsa tisztátalannak: leprája van.
Lev 13:28 Ha azonban a folt megmaradt, de a bőr alatt nem terjedt tovább, hanem elhalványult, akkor ez csak gyulladásból származó duzzadás. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztának, mivel az csak gyulladásos hely.
Lev 13:29 Ha egy férfinek vagy nőnek a fején vagy az állán kiütés jelentkezik,
Lev 13:30 a pap vizsgálja meg a kiütést, s ha megállapítja, hogy a bőr észrevehetően beesett, és a szőr elszíntelenedett vagy megritkult, nyilvánítsa a beteget tisztálannak. Ez ótvar, vagyis a fejnek, illetőleg az állnak a leprája.
Lev 13:31 Ha a vizsgálat során a pap megállapítja, hogy a bőr nem süppedt be, és a szőr nem fakult ki, akkor tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt.
Lev 13:32 A hetedik nap vizsgálja meg a betegséget, s ha látja, hogy a betegség nem terjed tovább, a haj nem fakult ki, a bőr nem süppedt be észrevehetően,
Lev 13:33 a beteg nyírassa le a haját - kivéve a varas helyet-, a pap meg tartsa vesztegzár alatt újabb hét napig.
Lev 13:34 A hetedik napon vizsgálja meg a betegséget, s ha úgy látja, hogy nem terjedt tovább a bőrön, s a bőr nem esett be, akkor nyilvánítsa a beteget tisztának. Az pedig mossa ki a ruháját, s tisztává válik.
Lev 13:35 De ha az ilyen tisztulás után a var mégis tovább terjed a bőrön,
Lev 13:36 a pap vizsgálja meg, s ha megállapítja a var terjedését a bőrön, akkor a beteg tisztátalan, s nem is kell kifakult szőrt keresni.
Lev 13:37 Ha ellenben a var megállapodik, s fekete szőr nő rajta, akkor a beteg meggyógyult és tiszta, a pap nyilvánítsa tisztának.
Lev 13:38 Ha egy férfi vagy nő bőrén fényes foltok támadnak, a pap vizsgálja meg.
Lev 13:39 Ha megállapítja, hogy a foltok fakó fehérek, akkor kiütésről van szó, amely a bőrön terjed, s a beteg tiszta.
Lev 13:40 Ha valakinek a fején kihull a haja, és kopasz lesz a koponyája, azért még tiszta.
Lev 13:41 Ha elöl, a homlokán veszti el a haját, akkor is tiszta.
Lev 13:42 De ha a koponyán vagy a homlokon fehéres rózsaszínű elváltozás jelenik meg, ez lepra, amely a koponyán vagy a homlokon terjed.
Lev 13:43 A pap vizsgálja meg, s ha a koponyán vagy a homlokon fehér es rózsaszínű duzzadást talál, amely hasonlít a bőrleprához,
Lev 13:44 akkor ez az ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van.
Lev 13:45 A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be és kiabáljon: "Tisztátalan, tisztátalan!"
Lev 13:46 Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönülve, tartózkodjék a táboron kívül.
Lev 13:47 Ha a lepra a ruhát támadja meg, akár gyapjú- vagy vászonruha,
Lev 13:48 akár szövet, gyapjútakaró, vászontakaró, bőrtakakaró vagy bármilyen bőrből készült darab,
Lev 13:49 csak akkor kell a papnak megmutatni mint leprás esetet, ha a ruhán, a bőrön, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült tárgyon zöldes vagy rózsaszínű folt jelenik meg.
Lev 13:50 A pap nézze meg a helyet, és tartsa a tárgyat hét napig megfigyelés alatt.
Lev 13:51 Ha a hetedik nap úgy látja, hogy a folt elterjedt a ruhán, a szöveten, a takarón, a bőrön vagy a bőrből készült bármilyen tárgyon, akkor az fertőző lepra, s a megtámadott tárgy tisztátalan.
Lev 13:52 Az ilyen ruhát, szövetet, gyapjútakarót vagy vászontakarót és bármilyen bőrből készült tárgyat el kell égetni, ha a betegséget fölfedezték rajta. Fertőző lepra, azért kell tűzben megsemmisíteni.
Lev 13:53 De ha a vizsgálatkor azt látja a pap, hogy az elváltozás nem terjed tovább a ruhán, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült egyéb tárgyon,
Lev 13:54 parancsolja meg, hogy mossák ki a megtámadott darabot, és újra tartsa megfigyelés alatt hét napig.
Lev 13:55 Miután kimosták, vizsgálja meg a foltot, s ha úgy látja, hogy nem változott meg, még ha nem is terjed tovább, a tárgy akkor is tisztátalan. El kell égetni tűzben, akár a színén, akár a fonákján van a folt.
Lev 13:56 De ha a pap a vizsgálat során úgy találja, hogy kimosáskor a folt elhalványult, akkor vágja ki a ruhából, a bőrből, a szövetből vagy a takaróból.
Lev 13:57 De ha a baj újra jelentkezik a ruhán, a szöveten, a takarón vagy bármiféle bőrtárgyon, akkor az fertőző betegség, ezért a megtámadott tárgyat el kell égetni.
Lev 13:58 Ha a ruháról, a szövetről, a takaróról és a bármiféle bőrtárgyról a folt a kimosáskor eltűnik, akkor újabb mosás után tiszta lesz."
Lev 13:59 Ez a szabály érvényes a gyapjú- vagy vászonruhával, a szövettel, takaróval vagy a különféle bőrtárgyakkal kapcsolatos leprára, amikor arról van szó, hogy tisztának vagy tisztátalannak kell-e nyilvánítani.
Lev 14:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 14:2 "A leprásra megtisztulása napján ezt a törvényt kell alkalmazni: Vezessék a paphoz,
Lev 14:3 a pap pedig menjen ki a táboron kívülre. Ha a vizsgálat során kiderül, hogy a leprás megszabadult betegségétől,
Lev 14:4 parancsolja meg, hogy hozzanak az illető megtisztulásáért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíborfestéket és izsópot.
Lev 14:5 Azután parancsolja meg, hogy áldozzák fel az egyik madarat, folyóvíz fölött egy cserépedényben.
Lev 14:6 Fogja az élő madarat, a cédrusfát, a bíborfestéket és az izsóppal együtt mártsa bele az egészet (beleértve az élő madarat is) a folyóvíz fölött feláldozott madár vérébe.
Lev 14:7 Hintse meg vele hétszer az embert, hogy megtisztuljon leprájától, s amikor már tisztának nyilvánította, az élő madarat engedje el a mezőn.
Lev 14:8 Most az, aki tisztulásra jött, mossa ki a ruháját, nyírja le a haját, fürödjön meg a vízben és tiszta lesz. Ekkor visszatérhet a táborba, de hét napig maradjon sátrán kívül.
Lev 14:9 A hetedik napon nyírja le egész szőrzetét: haját, szakállát, szemöldökét. Minden szőrzetét le kell nyírnia. Mossa ki a ruháját, fürödjön meg, s akkor tiszta lesz.
Lev 14:10 A nyolcadik napon vegyen két hibátlan bárányt és egy egyéves hibátlan jerkét, három tized olajjal kevert lisztlángot ételáldozatul és egy pint olajat.
Lev 14:11 A tisztulást végző pap állítsa a tisztulásra váró embert és ajándékát a megnyilatkozás sátorának bejáratához, az Úr elé.
Lev 14:12 Azután vegye az egyik bárányt, és áldozza fel jóvátételi áldozatul a pint olajjal együtt. Végezze el velük az Úrnak való bemutatás mozdulatát is.
Lev 14:13 A bárányt szent helyen áldozza fel, ahol a bűnért való áldozatra és az égőáldozatra szánt állatot szokták feláldozni. Ezt a jóvátételi áldozatot a pap kapja éppúgy, mint a bűnért való áldozatot, mert nagyon szent dolog.
Lev 14:14 A pap vegyen az áldozat véréből, és kenjen belőle a tisztulásra várónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára.
Lev 14:15 Fogja a pint olajat, öntsön belőle bal kezének tenyerébe,
Lev 14:16 majd jobb kezének egyik ujját mártsa bele a bal tenyerében levő olajba, s ujjával hintse ezt az olajat hétszer az Úr elé.
Lev 14:17 A bal keze tenyerében maradt olajból kenjen egy keveset a tisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára, a jóvátételi áldozat véréhez.
Lev 14:18 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a megtisztulni akarónak a fejére. Így végzi el rajta az Úrral való kiengesztelődés szertartását.
Lev 14:19 A pap mutassa be még a bűnért való áldozatot, s ezzel megszabadítja tisztátalanságától azt, aki meg akar tisztulni.
Lev 14:20 Azután mutassa be az égőáldozatot: hozassa az oltárra az égőáldozatot és az ételáldozatot. Ha a pap így elvégezte az ember fölött az engesztelés szertartását, az tisztává lesz.
Lev 14:21 De ha szegény, és hiányzanak az anyagi lehetőségei, akkor csak egy bárányt hozzon jóvátételi áldozatul, s azt mutassák be a felajánlás szertartása szerint, s úgy végezzék el az emberen az engesztelés szertartását. Csak egy tized olajjal kevert lisztlángot hozzon ételáldozatul, meg egy pint olajat,
Lev 14:22 s végül két gerlét vagy két galambot, ahogy módjában áll megszerezni - az egyiket ajánlják fel bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul.
Lev 14:23 Megtisztulása után a nyolcadik napon ezt hozza el a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához, az Úr elé.
Lev 14:24 A pap vegye el a jóvátételi áldozatra szánt bárányt és a pint olajat, s végezze el vele az Úrnak való bemutatás szertartását.
Lev 14:25 Miután pedig bemutatta a jóvátételi áldozatot, vegyen a véréből, és kenjen belőle a megtisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára.
Lev 14:26 Az olajat öntse a pap a bal tenyerébe,
Lev 14:27 és a bal tenyerén levő olajból az ujjával hétszer hintsen az Úr elé.
Lev 14:28 Azután kenjen belőle a megtisztulni akarónak a jobb fülére, jobb kezének hüvelykére és jobb lábának nagyujjára, oda, ahová a jóvátételi áldozat vérét kente.
Lev 14:29 A tenyerében maradt olajat pedig öntse a megtisztulni akarónak a fejére, s így végezze el rajta az Úrral való kiengesztelődés szertartását.
Lev 14:30 A két galamb vagy a két gerle közül az egyiket - ahogy módjában volt megszerezni őket -,
Lev 14:31 ajánlja fel bűnért való áldozatul, a másikat meg égőáldozatul, az ételáldozattal együtt, aszerint, ahogy módjában volt megszerezni. A pap így végezze el az Úr előtt való kiengesztelődés szertartását azon, aki meg akar tisztulni."
Lev 14:32 Ez az előírás az olyan leprás számára, aki a megtisztulás költségeit nem tudja viselni.
Lev 14:33 Az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak:
Lev 14:34 "Ha majd eljuttok Kánaán földjére, amelyet nektek adok, és leprával sújtok egy házat azon a földön, amely a tiétek,
Lev 14:35 a tulajdonos menjen el a paphoz és figyelmeztesse: leprafoltot láttam a házamban.
Lev 14:36 A pap üríttesse ki a házat, mielőtt elmenne megvizsgálni a bajt. Így semmi sem válik tisztátalanná abból, ami benne volt. Ezután a pap vizsgálja meg a házat,
Lev 14:37 és ha a vizsgálat után a ház falán zöldes vagy rózsaszínes likacsokat vesz észre, amelyek üregessé teszik a falat,
Lev 14:38 a pap menjen ki a házból az ajtón, és zárassa be hét napra.
Lev 14:39 A hetedik napon menjen vissza, és ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj elterjedt a ház falán,
Lev 14:40 távolíttassa el a megfertőzött köveket, s dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre.
Lev 14:41 A ház egész belső falát vakartassa le, s a levakart vakolatot szórják egy tisztátalan helyre, a városon kívül.
Lev 14:42 Vigyenek más köveket a régi helyre, s más vakolatot a fal bevakolására.
Lev 14:43 Ha a kő eltávolítása után a baj újra elterjedt a ház kijavított helyén és vakolatán,
Lev 14:44 a pap újra tekintse meg. Ha megállapítja, hogy a baj elterjedt, a házon fertőző lepra van, s így tisztátalanná vált.
Lev 14:45 Le kell bontani, s köveit, gerendáit, vakolatát a városon kívül egy tisztátalan helyre kell vinni.
Lev 14:46 Aki belép a házba, amíg az le van zárva, estig tisztátalanná válik.
Lev 14:47 Aki aludt benne, mossa ki a ruháját. Aki evett benne, mossa ki a ruháját.
Lev 14:48 De ha a pap a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj a vakolás után nem újult ki a házon, nyilvánítsa a házat tisztának, mivel a baj elmúlt.
Lev 14:49 A házért engesztelő áldozatul vegyen két madarat, cédrusfát, bíborfestéket és izsópot.
Lev 14:50 Áldozza fel az egyikmadarat egy cserépedényben, folyó víz fölött.
Lev 14:51 Azután vegye a cédrusfát, az izsópot, a bíborfestéket, s a még élő madarat, s mártsa bele a feláldozott madár vérébe és a folyó vízbe. Hintse meg vele hétszer a házat,
Lev 14:52 s miután elvégezte a házért való engesztelő áldozatot, a madár vérével, a folyó vízzel, az élő madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a bíborfestékkel,
Lev 14:53 az élő madarat engedje szabadon a városon kívül, a mezőn. Ha így elvégezte az engesztelést a házon, az tisztává lesz."
Lev 14:54 Ez tehát az előírás a leprát, az ótvart,
Lev 14:55 a ruha és a ház lepráját,
Lev 14:56 a daganatot, a sömört és a fénylő foltot illetően;
Lev 14:57 elirányításul szolgál a tisztaság és tisztátalanság eseteiben. Ez a leprára vonatkozó törvény.
Lev 15:1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz:
Lev 15:2 "Mondjátok meg Izrael fiainak: Ha egy férfi teste magfolyásban szenved, ez a magfolyás tisztátalan.
Lev 15:3 Aki ilyen folyásban szenved, annak tisztátalanságára ez vonatkozik: Akár kiengedi a teste ezt a folyást, akár visszatartja, mindig tisztátalan.
Lev 15:4 S a fekvőhely is, ahova az ilyen ember lefekszik, tisztátalannak számít, és minden bútor, amelyre leül, tisztátalanná válik.
Lev 15:5 Aki megérinti ágyát, az mossa ki ruháját és fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:6 Aki ráül arra a bútorra, amelyen az ilyen ember ült, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:7 Aki megérinti a magfolyásban szenvedő embert, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:8 Ha a beteg ráköp egy tiszta emberre, az mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:9 Minden olyan ülés, amelyen a beteg utazik, tisztátalan;
Lev 15:10 s mindenki tisztátalanná válik estig, aki megérint bármilyen tárgyat, amely a beteg alatt volt. Aki ilyen tárgyat cipel, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:11 Mindenki, aki megérinti a beteget, és nem öblíti le a kezét, az mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:12 A cserépedényt, amelyet a beteg érintett, össze kell törni, s minden faedényt ki kell öblíteni.
Lev 15:13 Ha a magfolyásban szenvedő ember meggyógyul, számoljon hét napot a tisztulására. Mossa ki a ruháját, fürödjön meg folyó vízben, s akkor tiszta lesz.
Lev 15:14 A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, járuljon az Úr elé a megnyilatkozás sátorának bejáratához és adja át őket a papnak.
Lev 15:15 Az pedig mutassa be az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. A pap így elvégzi rajta a kiengesztelődés szertartását az Úr előtt magfolyásáért.
Lev 15:16 Akinek magömlése van, az mossa meg az egész testét vízzel, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:17 Minden ruhát és minden bőrt, amelyet a magömlés ért, ki kell mosni vízben, és tisztátalan marad estig.
Lev 15:18 Ha az asszony a férfival hál, mindketten fürödjenek meg vízben, de estig tisztátalanok maradnak.
Lev 15:19 Amikor a nőnek vérzése van, és ez a havi vérzés, maradjon hét napig tisztátalanságban. Aki megérinti, az estig tisztátalan.
Lev 15:20 Minden fekvőhely, amelyre ilyen állapotban lefekszik, tisztátalanná válik, s minden bútor, amelyre leül, tisztátalannak számít.
Lev 15:21 Aki megérinti az ágyát, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:22 Aki bármilyen bútort megérint, amelyen ült, mossa ki a ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:23 Aki megérint olyan tárgyat, amely az ágyán van, vagy azon a bútoron, amelyre leült, estig tisztátalan marad.
Lev 15:24 Ha a férfi vele hál, osztozik tisztátalanságában, s ő is tisztátalan lesz hét napig, s az ágy is tisztátalanná válik, amelyen alszik.
Lev 15:25 Ha egy nőnek a szabályos időn kívül több napon át vérfolyása van, vagy a havi vérzése hosszabbá válik, akkor az ilyen vérfolyás tartama alatt éppúgy tisztátalan, mint havi vérzése idején.
Lev 15:26 Minden fekvőhely, amelyen vérfolyása idején alszik, olyan lesz, mint az, amelyiken havi vérzése idején fekszik. Minden bútor, amelyre leül, tisztátalanná válik éppúgy, mint havi vérzése idején.
Lev 15:27 Aki megérinti ezeket, mossa ki ruháját, fürödjön meg vízben, de estig tisztátalan marad.
Lev 15:28 Ha kigyógyul vérfolyásából, számoljon még hét napot, s akkor tiszta lesz.
Lev 15:29 A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, vigye el a papnak, a megnyilatkozás sátorának a bejáratához.
Lev 15:30 A pap az egyiket ajánlja fel bűnért való, a másikat égőáldozatul. A pap így végezze el rajta a kiengesztelődés szertartását az Úr előtt vérfolyása miatt, amely tisztátalanná tette.
Lev 15:31 Figyelmeztessétek tehát Izrael fiait tisztátalanságukra, nehogy meghaljanak miattuk, mivel beszennyezik köztetek lévő hajlékomat."
Lev 15:32 Ez az előírás vonatkozik arra, aki magfolyásban szenved, akit magömlés tesz tisztátalanná,
Lev 15:33 továbbá az asszonyra, akit havi vérzése tesz tisztátalanná, s általában minden férfire és nőre, akinek ilyen folyása van, és arra a férfira is, aki tisztátalan nővel hál.
Lev 16:1 Az Úr így szólt Mózeshez Áron két fiának halála után, akik szabálytalan áldozatot mutattak be az Úrnak.
Lev 16:2 Az Úr ezt közölte Mózessel: "Mondd meg testvérednek, Áronnak, hogy ne akármikor lépjen be a szentélybe a függöny mögé, a kiengesztelődés táblája elé, amely a szentség ládáján van, mert meghal, amikor megjelenek a felhőben a kiengesztelődés táblája fölött.
Lev 16:3 A szentélybe így kell belépnie: a bűnért való áldozatra szánt bikával és az égőáldozatra szánt kossal.
Lev 16:4 Öltse magára a megszentelt vászonköntöst, a testét födje vászonnadrág, kösse magára a lenből készült övet, s fejét takarja be a vászonkendővel. Ezeket a megszentelt ruhákat öltse magára, azután hogy vízzel lemosta magát.
Lev 16:5 Izrael fiainak közösségétől vegyen át két bakot bűnért való áldozatnak, és egy kost égőáldozatnak.
Lev 16:6 Miután feláldozta a bikát saját bűneiért, s elvégezte az engesztelés szertartását magáért és háza népéért,
Lev 16:7 Áron fogja a két bakot, és állítsa az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához.
Lev 16:8 Vessen sorsot a két bakra, az egyik sorsot az Úrnak szánva, a másikat Azazelnek.
Lev 16:9 Áron áldozza fel azt a bakot, amely a sorsoláskor az Úrnak jutott, és mutassa be bűnért való áldozatul.
Lev 16:10 Azt a bakot, amely a sorsoláskor Azazelnek jutott, állítsa elevenen az Úr elé, majd végezze el rajta az engesztelés szertartását, és tegye ki Azazelnek a pusztába.
Lev 16:11 Áron tehát ajánlja fel áldozatul a bikát a saját bűneiért, azután végezze el az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, s úgy áldozza fel a bikát.
Lev 16:12 Tegyen a füstölőbe parazsat, amelyet az Úr előtt álló oltárról vett, és vegyen illatos tömjént két tele marékkal. Az egészet vigye a függöny mögé,
Lev 16:13 és tegye a tömjént az Úr előtt a parázsra. Így a tömjén felhőjével beborítja a kiengesztelődés tábláját, amely a bizonyság ládáján van, s akkor nem hal meg.
Lev 16:14 Vegyen a bika véréből, és ujjával hintse meg a kiengesztelődés táblájának keleti oldalát. A kiengesztelődés tábláját hétszer hintse meg az ujjával.
Lev 16:15 Azután áldozza fel a nép bűnéért való áldozatra szánt bakot, és a vérét vigye a függöny mögé. Ezzel a vérrel is azt tegye, amit a bika vérével: hintse a kiengesztelődés táblájára és eléje.
Lev 16:16 Így elvégzi a szentélyen a kiengesztelődés szertartását Izrael fiainak tisztátalanságáért, engedetlenségéért és minden bűnéért. Így járjon el a megnyilatkozás sátorával, amely velük van tisztátalanságukban.
Lev 16:17 Senki se tartózkodjék a megnyilatkozás sátorában attól kezdve, hogy oda belépett az engesztelés szertartását elvégezni, egészen addig, amíg ki nem jön. Miután befejezte az engesztelést magáért, háza népéért és Izrael egész közösségéért,
Lev 16:18 jöjjön ki, lépjen az Úr előtt álló oltárhoz, és végezze el az oltáron az engesztelés szertartását. Vegyen a bika véréből és a bak véréből, kenjen belőle körös-körül az oltár szarvaira.
Lev 16:19 Ebből a vérből hétszer hintse meg ujjával az oltárt. Így tisztává és szentté teszi, megtisztítja és elkülöníti Izrael fiainak tisztátalanságától.
Lev 16:20 Amikor befejezi a szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését, hozassa oda a még élő bakot.
Lev 16:21 Áron tegye mindkét kezét a fejére, és olvassa rá Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét és minden bűnét. Miután így a bak fejére olvasta őket, vezettesse a pusztába egy emberrel, aki késznek mutatkozik rá,
Lev 16:22 s a bak elviszi minden bűnüket egy kietlen helyre. Azután, hogy Áron kiviteti a bakot a pusztába,
Lev 16:23 lépjen be a megnyilatkozás sátorába, vesse le vászonruháját, amelyet a szentélybe való belépéskor fölvett. Tegye le ott,
Lev 16:24 testét meg mossa le vízzel egy szent helyen, aztán öltse fel újra ruháját, és mutassa be a maga és a népe égőáldozatát. Végezze el az engesztelés szertartását magáért és a népért:
Lev 16:25 a bűnért való áldozat háját égesse el az oltáron.
Lev 16:26 Aki a bakot kivitte Azazelnek, tisztítsa meg a ruháját, és mossa meg a testét vízben, s csak azután térjen vissza a táborba.
Lev 16:27 A bikát és a bakot pedig, amelyet bűnért való áldozatul bemutattak, s amelynek a vérét bevitték a szentélybe, hogy elvégezzék az engesztelés szertartását, vigyék ki a táboron kívülre, és ott égessék el tűzön: a bőrét, a húsát és a beleit.
Lev 16:28 Aki elégeti, utána mossa ki a ruháját, mossa meg a testét vízzel, s csak így térjen vissza a táborba.
Lev 16:29 Ez örök törvény számotokra. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, sem a közületek valók, sem a köztetek élő idegenek.
Lev 16:30 Ezen a napon végezzék el rajtatok az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljatok. Tiszták lesztek az Úr előtt minden bűnötöktől.
Lev 16:31 Legyen ez szombati nyugalom számotokra, és böjtöljetek. Örök törvény ez.
Lev 16:32 Az engesztelés szertartását a pap végezze el, akit apja helyett fölkentek és beiktattak a szolgálatba. Öltse magára a vászonruhát, a megszentelt ruhát,
Lev 16:33 végezze el a fölszentelt szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését. Utána végezze el az engesztelés szertartását a papokon és a nép egész közösségén.
Lev 16:34 Örök törvény legyen ez számotokra. Egy évben egyszer kell elvégezni Izrael fiain az engesztelés szertartását minden bűnükért." Úgy is tettek, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta.
Lev 17:1 Az Úr ezt mondta Mózesnek:
Lev 17:2 "Szólj Áronhoz és fiaihoz, Izrael minden fiához és mondd meg nekik: Ez az Úr szava, ezt parancsolja nektek:
Lev 17:3 Ha egy Izrael népéből való ember a táboron belül vagy azon kívül levág egy birkát, egy bárányt vagy egy kecskét anélkül,
Lev 17:4 hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához és felajánlana belőle az Úr hajléka előtt, az ilyen ember felelős a kiontott vérért, s ki kell irtani a népből.
Lev 17:5 Izrael fiai tehát hozzák el a papnak az Úr számára a megnyilatkozás sátorának bejáratához áldozatukat, amelyet a mezőn akarnak bemutatni, és így csináljanak belőle közösségi áldozatot az Úrnak.
Lev 17:6 A pap öntse a vért az Úr oltárára, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áll, a hájat meg égesse el a megbékélés illatául az Úrnak.
Lev 17:7 Ne mutassanak be engedelmesség jeleként áldozatot azoknak a szellemeknek, amelyekkel beszennyezték magukat. Ez örök törvény számotokra és utódaitok számára.
Lev 17:8 Ezt is közöld velük: Ha Izrael házának bármelyik tagja vagy bármelyik köztetek lakó idegen égőáldozatot vagy más áldozatot mutat be anélkül,
Lev 17:9 hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és az Úrnak felajánlaná, az ilyen embert ki kell irtani nemzetségéből.
Lev 17:10 Ha Izrael házából bármelyik ember, vagy bármelyik köztetek élő idegen vért eszik, mindegy hogy milyen vért, ellene fordulok annak, aki vért evett és kiirtom a népből.
Lev 17:11 Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára.
Lev 17:12 Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért.
Lev 17:13 Ha valaki Izrael fiai, vagy a köztetek lakó idegenek közül vadászaton elejt egy olyan vadat vagy madarat, amelyet meg szabad enni, annak folyassa ki a vérét és takarja be földdel.
Lev 17:14 Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki kell irtani.
Lev 17:15 Ha akár közületek való, akár idegen elpusztult, vagy megsebzett állatból eszik, mossa ki a ruháját és fürödjön meg vízben. Estig tisztátalan marad, azután tiszta lesz.
Lev 17:16 De ha nem mossa ki a ruháját és nem mossa meg a testét, bűnének súlya ránehezedik."
Lev 18:1 Az Úr azt mondta Mózesnek:
Lev 18:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
Lev 18:3 Ne viselkedjetek úgy, ahogy Egyiptomban szokás, ahol laktatok, és ne viselkedjetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahova vezetlek benneteket. Ne kövessétek azok életmódját.
Lev 18:4 Az én parancsaim szerint járjatok el, és az én törvényeimet tartsátok meg, s azok szerint éljetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Lev 18:5 Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr.
Lev 18:6 Senki ne közeledjék rokonához, hogy feltárja meztelenségét. Én vagyok az Úr.
Lev 18:7 Ne fedd föl apád meztelenségét, sem anyád meztelenségét, hiszen anyád, azért ne fedd föl meztelenségét.
Lev 18:8 Ne fedd föl apád feleségének meztelenségét, mivel az magának apádnak a meztelensége.
Lev 18:9 Ne fedd föl nővéred meztelenségét, akár apádnak a lánya, akár anyádnak a lánya. Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét.
Lev 18:10 Ne fedd föl fiad lányának, sem lányod lányának a meztelenségét, mivel az ő meztelenségük a te meztelenséged.
Lev 18:11 Ne fedd föl apád felesége lányának meztelenségét, aki apádtól származik. A nővéred, azért hát ne fedd föl meztelenségét.
Lev 18:12 Ne fedd föl apád nővérének meztelenségét, mert hisz az az apád teste.
Lev 18:13 Ne fedd föl anyád nővérének meztelenségét, mert hisz az az anyád teste.
Lev 18:14 Ne fedd föl apád testvérének meztelenségét, és ne közelíts feleségéhez, hiszen a nagybátyád felesége.
Lev 18:15 Ne fedd föl menyed meztelenségét, hiszen a fiad felesége, azért hát ne fedd föl meztelenségét.
Lev 18:16 Ne fedd föl testvéred feleségének meztelenségét, hiszen az magának testvérednek a meztelensége.
Lev 18:17 Ne fedd föl egy asszonynak és a leányának a meztelenségét, s ne vedd el a fiának a leányát, sem a leányának a leányát, hogy fölfedd meztelenségét. Ők a te saját tested és az vérfertőzés lenne.
Lev 18:18 Ne fogadj be háremedbe egy asszonyt, ha nővére is ott van, mert civódás lesz belőle, s ne fedd föl meztelenségét nővére életében.
Lev 18:19 Ne közelíts asszonyhoz, hogy fölfedd meztelenségét, amikor vérzése tisztátalanná teszi.
Lev 18:20 Ne oszd meg ágyadat néped fiának feleségével, attól tisztátalanná válsz.
Lev 18:21 Gyermekeidet ne szolgáltasd ki, hogy Molochnak szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az Úr.
Lev 18:22 Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog.
Lev 18:23 Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog.
Lev 18:24 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek.
Lev 18:25 Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit.
Lev 18:26 Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból, sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek.
Lev 18:27 Ezek az utálatos dolgok tisztátalanná tették mind a lakó nemzeteket?
Lev 18:28 Ha ti is tisztátalanná teszitek, nemde titeket is kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek ott lakó nemzeteket?
Lev 18:29 Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az.
Lev 18:30 Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek."
Lev 19:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 19:2 "Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Lev 19:3 Mindenki tisztelje anyját és apját. Tartsátok meg szombatomat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Lev 19:4 Ne forduljatok a bálványok felé, és ne öntsetek magatoknak ércből isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Lev 19:5 Ha közösségi áldozatot mutattok be az Úrnak, úgy ajánljátok fel, hogy kedves legyen.
Lev 19:6 Az áldozat napján vagy másnap kell elfogyasztani, ami harmadnapra marad belőle, azt el kell égetni tűzön.
Lev 19:7 Ha harmadnap esztek belőle, az már romlott étel, s nem kedves többé.
Lev 19:8 Aki eszik belőle, az viselje bűne terhét, mivel megsértette az Úr szentségét. Az ilyet ki kell irtani népéből.
Lev 19:9 Amikor majd aratjátok földetek termését, ne vágjátok le a föld színéig. Ne szedd össze aratás után az ottmaradt kalászokat,
Lev 19:10 ne böngészd át szőlőtőkéidet, és ne szedegesd föl a fürtről lehullott szemeket. Hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a te Istened.
Lev 19:11 Senki közületek ne lopja meg, ne vezesse félre és ne csalja meg a népéből valót.
Lev 19:12 Ne esküdjetek hamisan a nevemre, mert azzal megszentségteleníted Istened nevét. Én vagyok az Úr.
Lev 19:13 Ne használd ki és ne zsákmányold ki embertársadat; a munkás bére ne maradjon nálad másnap reggelig.
Lev 19:14 Ne átkozd a némát, és ne tégy akadályt a vak útjába, hanem féld Istenedet. Én vagyok az Úr.
Lev 19:15 Ne légy igazságtalan az ítélkezésben. Ne kedvezz a gyengének, és ne engedd, hogy a hatalmas elszédítsen: igazság szerint ítélkezz embertársad fölött.
Lev 19:16 Ne rágalmazd tieidet, és ne törj embertársad vérére. Én vagyok az Úr.
Lev 19:17 Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt. Fedd meg embertársadat, s akkor nem osztozol bűnében.
Lev 19:18 Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Lev 19:19 Tartsd meg törvényeimet. Barmaid között ne pároztass két különböző fajtát, földedbe ne vess két különféle magot, ne hordj magadon kétféle színű ruhát.
Lev 19:20 Ha valaki együtt hál olyan asszonnyal, aki más embernek ki nem váltott és szabaddá nem tett rabszolganője, de egyszersmind mellékfelesége is, azt felelősségre kell vonni, de nem bűnhődik halállal, mivel az asszony nem volt szabad.
Lev 19:21 Az ilyen ember vigyen az Úrnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához jóvátételi áldozatot. Egy kos legyen az áldozat.
Lev 19:22 A pap az áldozatra szánt kossal végezze el az engesztelés szertartását az ember fölött az Úr előtt az elkövetett bűnért, s akkor az elkövetett bűn bocsánatot nyer.
Lev 19:23 Ha majd bejuttok földetekre és ott gyümölcsfát ültettek, a gyümölcseit úgy tekintsétek, mintha az előbőre volna. Három éven át legyen körülmetéletlen dolog számotokra, és ne egyetek belőle.
Lev 19:24 A negyedik évben minden gyümölcsét szenteljétek az Úrnak hálaadó ünneppel.
Lev 19:25 Az ötödik évben már megehetitek a gyümölcsét, és begyűjthetitek a termést magatoknak. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Lev 19:26 Ne egyetek semmiféle véreset, ne foglalkozzatok jóslással és varázslással.
Lev 19:27 Hajatokat ne nyírjátok kerekre, és szakállatok végét ne vágjátok le.
Lev 19:28 Halott miatt ne ejtsetek sebet testeteken, és ne vagdossátok be magatokat. Én vagyok az Úr.
Lev 19:29 A lányodat ne alacsonyítsd le azzal, hogy bárkinek odaadod, így országod nem lesz szennyezett és gyalázatos.
Lev 19:30 Tartsátok meg szombatomat, és tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Úr.
Lev 19:31 Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Lev 19:32 Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet az öregnek és féld Istenedet. Én vagyok az Úr.
Lev 19:33 Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok.
Lev 19:34 A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Lev 19:35 Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában.
Lev 19:36 Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád. Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről.
Lev 19:37 Tartsátok meg minden törvényemet, minden parancsomat, és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr."
Lev 20:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 20:2 Mondd meg Izrael fiainak: Aki Izrael fiai közül, vagy az Izraelben tartózkodó idegenek közül fiait Molochnak áldozza, az haljon meg. Az ország népe kövezze meg,
Lev 20:3 s én is ellene fordulok, és kiirtom népéből, mivel azzal, hogy fiát feláldozta Molochnak, beszennyezte szentélyemet és megszentségtelenítette nevemet.
Lev 20:4 Ha az ország népe olyan ember fölött, aki egyik fiát Molochnak áldozza, szemet huny, és nem adja halálra,
Lev 20:5 akkor magam fordulok az illető ellen és nemzetsége ellen. Kiirtom őket a népből, és azokat is mind, akik egyetértettek velük abban, hogy Molochnak hódoljanak.
Lev 20:6 Aki halottlátókhoz vagy jósokhoz megy, hogy velük együtt varázslást űzzön, az ilyen embernek ellene fordulok és kiirtom népéből.
Lev 20:7 Szentelődjetek meg tehát, és legyetek szentek, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Lev 20:8 Tartsátok meg törvényeimet és éljetek szerintük, hiszen én, az Úr teszlek szentté benneteket.
Lev 20:9 Tehát aki megátkozza apját vagy anyját, az haljon meg. Mivel apját, anyját átkozta, vére visszahull rá.
Lev 20:10 Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is.
Lev 20:11 Aki apjának feleségével hál, az az apja meztelenségét fedi föl, azért mindkettőjüknek meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.
Lev 20:12 Ha valaki együtt hál menyével, mindkettőnek meg kell halnia. Beszennyezték magukat, vérük visszahull rájuk.
Lev 20:13 Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.
Lev 20:14 Ha valaki feleségül vesz egy asszonyt és annak anyját, ez vérfetőzés: őt is, az asszonyokat is el kell égetni, hogy ne legyen köztetek vérfertőzés.
Lev 20:15 Ha valaki állattal hál együtt, meg kell halnia, és az állatot is meg kell ölni.
Lev 20:16 Ha egy asszony állathoz közeledik, hogy vele háljon, öljétek meg az asszonyt is, az állatot is. Meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.
Lev 20:17 Ha valaki feleségül veszi nővérét, apjának lányát, vagy anyjának lányát, s fölfedik egymás meztelenségét, az gyalázatos dolog. Ki kell őket irtani népük tagjainak színe előtt. Mivel feltárta nővérének meztelenségét, viselje bűnének büntetését.
Lev 20:18 Aki havi vérzése idején együtt hál egy asszonnyal, s fölfedi meztelenségét, az vérének forrását mezteleníti le, azért mindkettőjüket ki kell irtani a népből.
Lev 20:19 Ne fedd föl sem anyád nővérének, sem apád nővérének meztelenségét. Az ilyen a saját testének meztelenségét fedi föl, azért viseljék bűnük büntetését.
Lev 20:20 Ha valaki apai nagybátyja feleségével hál, és fölfedi meztelenségét, viseljék bűnük büntetését, és haljanak meg gyermek nélkül.
Lev 20:21 Ha valaki nőül veszi testvére feleségét, ez tisztátalanság, mivel testvérének meztelenségét fedi föl, ezért haljanak meg gyermek nélkül.
Lev 20:22 Tartsátok meg minden törvényemet, minden parancsomat és éljetek szerintük: akkor nem okád ki a föld benneteket, ahová vezetlek, hogy ott lakjatok.
Lev 20:23 Ne kövessétek azoknak a népeknek a szokásait, amelyeket elűztem előletek, mivel elkövették mindezeket a dolgokat és megutáltam őket.
Lev 20:24 Nektek azonban ezt mondtam: Birtokba veszitek földjüket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek választottalak ki benneteket ezek közül a népek közül.
Lev 20:25 Ezért különböztessétek meg a tiszta állatot a tisztátalantól, a tiszta madarat a tisztátalantól. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal az állatokkal, azokkal a madarakkal és semmivel, ami a földön mászkál: én különítettem el tőletek, mint tisztátalant.
Lev 20:26 Szenteljétek magatokat nekem, az Úrnak: én szent vagyok, és kiválasztottalak titeket az összes népek közül, hogy az enyéim legyetek.
Lev 20:27 Azt a férfit és asszonyt, aki közületek halottlátó vagy jós lesz, halálra kell adni, meg kell kövezni, vérük visszahull rájuk."
Lev 21:1 Az Úr azt mondta Mózesnek: "Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és közöld velük: Senki közületek ne tegye magát tisztátalanná övéinek holttestével,
Lev 21:2 hacsak nem a legközelebbi rokona: anyja, apja, fia, lánya, testvére.
Lev 21:3 Ezenkívül hajadon nővéréért is tisztátalanná válhat, ha az nála maradt mint rokon, és nem ment férjhez.
Lev 21:4 Mint férj, ne tegye magát tisztátalanná övéi által, megszentségtelenítené magát.
Lev 21:5 Fejükön ne nyírják meg a hajat, ne vágják le szakálluk végét, testükön ne ejtsenek bevágásokat.
Lev 21:6 Istennek vannak szentelve, ne szentségtelenítsék meg Istenük nevét: ők mutatják be az Úr eledelét, Istenük táplálékát, azért szentnek kell lenniük.
Lev 21:7 Ne vegyenek kicsapongó vagy meggyalázott asszonyt feleségül, sem pedig olyat, akit férje elűzött, mivel a pap Istennek van szentelve.
Lev 21:8 Tekintsd hát szentnek, mivel ő mutatja be az áldozatot Istenednek. Legyen számodra szent, mivel én is szent vagyok, és én szentellek meg benneteket.
Lev 21:9 Ha egy papnak a leánya kicsapongással meggyalázza magát, azzal apját szentségteleníti meg, ezért el kell égetni.
Lev 21:10 Az a pap, aki fölötte áll testvéreinek, akinek a fejét fölkenték olajjal, és akit a szent ruha felöltésével iktattak be, ne hordja kibontva a haját, és a ruháját se szaggassa meg.
Lev 21:11 Ne érjen hozzá senki holttestéhez, és ne tegye magát tisztátalanná sem apjáért, sem anyjáért.
Lev 21:12 A szentélyt ne hagyja el, nehogy megszentségtelenítse Istenének szentélyét, hiszen magán hordozza az olajjal való megszentelést, az Istentől való fölkenést. Én vagyok az Úr.
Lev 21:13 Feleségül érintetlen leányt vegyen.
Lev 21:14 Özvegyet, elvált, meggyalázott vagy kicsapongó asszonyt nem vehet feleségül, hanem népéből származó érintetlen leányt vegyen feleségül.
Lev 21:15 Ne szentségtelenítse meg levita származását, mivel én, az Úr szenteltem meg."
Lev 21:16 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 21:17 "Mondd meg Áronnak: Ha valaki utódaid közül bármelyik nemzedékben valamilyen betegségben szenved, ne közeledjék, hogy felajánlja Istennek az áldozati eledelt.
Lev 21:18 Senki se közeledjék oda, akinek testi hibája van, tehát sem vak, sem béna, sem alaktalan vagy nyomorék ember,
Lev 21:19 sem olyan, akinek a lába vagy a keze eltört,
Lev 21:20 sem púpos, sem görbe lábú, sem szembajos, sem kiütéses, sem kelevényes ember, sem pedig eunuch.
Lev 21:21 Áronnak egyetlen papi ivadéka sem ajánlhatja fel az Úr eledelét, ha betegségben szenved. Ha beteg, ne közeledjék, hogy felajánlja Isten áldozati eledelét.
Lev 21:22 Ehet Istennek az ételéből, a nagyon szent és a szent dolgokból,
Lev 21:23 de ne jöjjön a függöny közelébe és ne közeledjék az oltárhoz. Beteg, ezért nem teheti közönségessé szent dolgaimat, mivel én, az Úr szenteltem meg őket."
Lev 21:24 Mózes közölte mindezt Áronnal és fiaival és Izrael minden fiával.
Lev 22:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 22:2 "Mondd meg Áronnak és fiainak: Szentelődjenek meg Izrael fiainak szent áldozata által, és ne szentségtelenítsék meg szent nevemet; rám való tekintettel tartsák szentnek. Én vagyok az Úr.
Lev 22:3 Ezt mondd nekik: Ha valaki utódaitok közül bármelyik nemzedékben tisztátalan állapotban közeledik a szent áldozatokhoz, amelyet Izrael fiai az Úrnak felajánlanak, az az ember vesszen el színem elől. Én vagyok az Úr.
Lev 22:4 Ha valaki Áron nemzetségéből leprában vagy magfolyásban szenved, addig nem ehet a szent adományokból, amíg tiszta nem lesz. Ha pedig megérint olyan egyént, aki holttest érintése miatt tisztátalan, vagy ha magömlése volt,
Lev 22:5 vagy ha csúszómászó állatot érint, amely tisztátalanná teszi, vagy olyan embert, aki által bármilyen módon tisztátalanná válik,
Lev 22:6 aki tehát ilyen dolgokat érint, az estig tisztátalan marad, és nem ehet a szent adományokból, amíg vízzel meg nem mosta a testét.
Lev 22:7 Napszállta után ismét tiszta, és ehet a szent adományokból, mert hisz az ő ételei.
Lev 22:8 Elhullott vagy széttépett állatból nem ehet, nehogy tisztátalanná tegye magát általa. Én vagyok az Úr.
Lev 22:9 Tartsátok meg utasításaimat, és ne kövessetek el bűnt. A szent dolgok meggyalázásával kitennétek magatokat a halálnak. Én, az Úr szentelem meg őket.
Lev 22:10 A világiak közül senki sem ehet a szent dolgokból. A pap zsellére vagy napszámosa sem ehet megszentelt dolgot.
Lev 22:11 De ha a pap pénzen vásárol rabszolgát, az ehet belőle. Éppúgy ehetnek ételéből a házában született rabszolgák is.
Lev 22:12 Ha a papnak a lánya nem paphoz ment feleségül, nem ehet az áldozati adományokból.
Lev 22:13 De ha a pap lánya özvegy vagy elvált, és nincsenek gyermekei, akkor ha ismét visszatér apja házába, ehet apja ételéből éppúgy, mint fiatal korában. De kívülálló nem ehet belőle.
Lev 22:14 Ha valaki tévedésből megszentelt dolgot eszik, a szent dolgot toldja meg ötödével, és térítse meg a papnak.
Lev 22:15 Ne tegyétek közönségessé Izrael fiainak adományait, amelyeket az Úrnak felajánlanak.
Lev 22:16 Ha ennének belőlük, bűnnel terhelnék magukat, amely visszafizetésre kötelezi őket. Én, az Úr szenteltem meg adományaikat."
Lev 22:17 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 22:18 "Szólj Áronhoz, a fiaihoz és Izrael egész népéhez és mondd meg nekik: Ha Izrael fiai közül valaki, vagy pedig egy idegen, áldozatot mutat be, akár fogadalmi, akár olyan önkéntes adományt, amelyet az Úrnak be szoktak mutatni égőáldozatul,
Lev 22:19 annak hibátlan hím szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie, mert csak így lesz kedves.
Lev 22:20 Hibás állatot nem szabad feláldoznotok, mert az nem talál tetszésre.
Lev 22:21 Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot fogadalomból vagy önkéntes adományként közösségi áldozatul akar bemutatni, akkor annak hibátlannak kell lennie, hogy tetszésre találjon. Nem szabad, hogy hibája legyen.
Lev 22:22 Vakot, törött lábút, megsebzettet, fekélyest, rühöst, sömöröst nem áldozhattok fel az Úrnak, és nem égethetitek el az oltáron az Úrnak.
Lev 22:23 A túl hosszú vagy túl rövid lábú marhát önkéntes adományként feláldozhatod, de fogadalom teljesítésére nem alkalmas.
Lev 22:24 Szétzúzott, összenyomott, kiszakított vagy kivágott heréjű állatot sem áldozhattok fel az Úrnak. Földeteken ne is tegyétek ilyenné az állatot,
Lev 22:25 és idegenből se vásároljátok meg (az ilyet) azért, hogy mint Istennek járó adományt feláldozzátok. Csonkaságuk valóban hiba, azért nem tesznek benneteket kedvessé."
Lev 22:26 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 22:27 "Az újszülött borjú, bárány vagy kecske hét napig maradjon az anyjával. A nyolcadik naptól kezdve már alkalmas rá, hogy áldozatul bemutassák az Úrnak.
Lev 22:28 De sem szarvasmarhát, sem juhot ne áldozzatok fel a kicsinyével együtt egy napon.
Lev 22:29 Ha hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, úgy végezzétek, hogy kedves legyen:
Lev 22:30 még aznap meg kell enni, és semmit sem hagyhattok meg belőle másnap reggelre. Én vagyok az Úr.
Lev 22:31 Tartsátok meg parancsaimat és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr.
Lev 22:32 Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között, én az Úr, aki benneteket is megszentellek.
Lev 22:33 Én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: én vagyok az Úr."
Lev 23:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 23:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: (Az Úr ünnepei, amelyeket szent ünnepi összejövetellel kell megülnötök.) Ezek az én ünnepnapjaim:
Lev 23:3 Hat napig kell dolgozni, a hetedik nap legyen a teljes nyugalom napja, a szent összejövetel napja, akkor semmiféle munkát ne végezzetek. Bárhol laktok is, ez az Úr nyugalmának napja.
Lev 23:4 Ezek az Úr ünnepei, a szent összejövetelek, amelyekre meghatározott időben el kell hívnotok Izrael fiait.
Lev 23:5 Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja,
Lev 23:6 a hónap tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.
Lev 23:7 Az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Lev 23:8 Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A hetedik nap is a szent összejövetel napja, ne végezzetek semmiféle szolgai munkát."
Lev 23:9 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 23:10 "Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Amikor majd eljuttok arra a földre, amelyet adok nektek, s amikor elérkezik az aratás, akkor aratástok első kévéjét vigyétek a papnak.
Lev 23:11 Ő felajánlja az Úrnak a bemutatás szertartásával, hogy kedvessé tegyen titeket. A pap a szombat utáni napon mutassa be az áldozatot,
Lev 23:12 s a bemutatás napján ajánljatok fel az Úrnak égőáldozatul egy egyéves hibátlan bárányt,
Lev 23:13 s hozzá még ételáldozatul két tized efa olajjal elkevert lisztlángot, mint a megbékélés illatában elköltött ételt az Úr számára, italáldozatul pedig egy negyed hin bort.
Lev 23:14 Ne egyetek kenyeret, pörkölt gabonát vagy sült tésztát (belőle), mielőtt ezen a napon elhoznátok adományotokat Isteneteknek. Örök törvény ez utódaitok számára, bárhol laktok is.
Lev 23:15 A szombat utáni naptól, amelyen bemutattátok az áldozati kévéket, számoljatok hét teljes hetet.
Lev 23:16 Számoljatok ötven napot a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassátok be az Úrnak az új kenyér áldozatát.
Lev 23:17 Hozzatok a lakásotokból kenyeret az Úrnak szánt áldozathoz, két új kenyeret, amelyet két tized efa kovászos lisztlángból sütöttek.
Lev 23:18 A kenyéren kívül mutassatok be az Úrnak hét hibátlan egyéves bárányt, egy bikát és két kost égőáldozatul, a hozzátartozó étel- és italáldozattal együtt, mint a megbékélés illatában elköltött eledelt az Úrnak.
Lev 23:19 Mutassatok be egy bakot is bűnért való áldozatul, és két egyéves bárányt közösségi áldozatul.
Lev 23:20 A pap végezze el vele a felajánlás mozdulatát az Úr előtt éppúgy, mint a kenyér zsengéjével. A két bárány mint az Úrnak adott szent dolog jusson a papnak.
Lev 23:21 Ezen a napon gyűljetek össze, legyen ez szent összejövetel számotokra, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. Örök törvény ez utódaitok számára ott, ahol lakni fogtok.
Lev 23:22 Ha elérkezik az aratás országotokban, ne vágd le egészen a földig és ne szedd össze, ami aratáskor ott marad, hanem hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek."
Lev 23:23 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 23:24 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel.
Lev 23:25 Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, és mutassatok be áldozatot az Úrnak."
Lev 23:26 Az Úr ezt mondta Mózesnek:
Lev 23:27 "Ennek a hónapnak a tizedik napja az engesztelés napja. Tartsatok rajta szent összejövetelt. Böjtöljetek, és mutassatok be áldozatot az Úrnak.
Lev 23:28 Ezen a napon ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, mert ez az engesztelés napja, amelyen elvégzik fölöttetek az engesztelés szertartását az Úr, a ti Istenetek előtt.
Lev 23:29 Aki nem böjtöl ezen a napon, azt ki kell irtani övéi közül,
Lev 23:30 aki pedig dolgozik, azt én pusztítom ki népéből.
Lev 23:31 Ne végezzetek semmiféle munkát, ez örök törvény utódaitok számára, bárhol laktok is.
Lev 23:32 Szombati nyugalom legyen ez számotokra. Tartsátok meg a böjtöt, s a hónap kilencedik napjának estéjétől a következő estig tartózkodjatok a munkától."
Lev 23:33 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 23:34 "Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján lesz a hét napig tartó sátoros ünnep az Úr számára.
Lev 23:35 Az első nap a szent összejövetel napja, ne végezzetek szolgai munkát.
Lev 23:36 Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Az összejövetel napján ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Lev 23:37 Ezek az Úr ünnepei, amelyeken össze kell hívnotok Izrael fiait. A szent összejövetel alkalmával áldozatot kell bemutatni az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, közösségi áldozatot és italáldozatot, mindegyik napnak a saját szertartása szerint,
Lev 23:38 az Úrnak szombatján, az Úrnak hozott ajándékokon, a fogadalmi és önkéntes adományokon kívül.
Lev 23:39 A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom.
Lev 23:40 Az első napon vigyetek magatokkal szép gyümölcsöket, pálmaágakat, patak menti fűzfaágakat, és vigadjatok hét napig az Úr, a ti Istenetek színe előtt.
Lev 23:41 Így üljétek meg évenként az Úr ünnepét hét napon át. Örök törvény ez utódaitok számára. A hetedik hónapban tartsátok ezt az ünnepet.
Lev 23:42 Hét napig lakjatok sátorban. Izrael népének minden tagja lakjék sátor alatt;
Lev 23:43 így utódaitok megtudják, hogy sátorban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek."
Lev 23:44 Mózes leírta Izrael fiai számára az Úr ünnepeit.
Lev 24:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Lev 24:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hozzanak nekem tiszta olajat a mécsesekbe, hogy állandó lángot adjanak."
Lev 24:3 Áron ezt a lángot a megnyilatkozás sátorában, a bizonyság függönye elé helyezte. Ennek ott kell lennie állandóan az Úr előtt, estétől reggelig. Örök törvény ez utódaitok számára.
Lev 24:4 Áron a mécseseket a tiszta tartóra állította, az Úr elé minden időre.
Lev 24:5 "Végy lisztlángot, és süss belőle tizenkét kenyeret, mindegyik két tizednyi legyen.
Lev 24:6 Azután rakd őket két sorban - hatot-hatot téve egy sorba - az Úr előtt álló tiszta asztalra.
Lev 24:7 Mindegyik sorra tégy tiszta tömjént. Ez emlékezetül felajánlott eledel lesz, étel az Úrnak.
Lev 24:8 Mindig szombati napon kell kitenni az Úr elé. Izrael fiai vigyék oda az örök szövetség jeléül.
Lev 24:9 Azután Ároné és fiaié lesznek, de szent helyen egyék meg, mivel ez az Úr eledelének nagyon szent része az ő számukra. Örök törvény ez."
Lev 24:10 Egy izraelita asszonynak a fia, aki egyiptomi apától született, kijött házából és Izrael fiai közé keveredett, s a táborban összeszólalkozott egy izraelita férfival.
Lev 24:11 Az izraelita asszony fia káromolta és átkozta a Nevet, azért Mózes elé vezették. (Az anyát Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt.)
Lev 24:12 Őrizet alatt tartották, hogy majd az Úr utasítása szerint ítélkezzenek fölötte.
Lev 24:13 Az Úr ezt mondta Mózesnek:
Lev 24:14 "Vezesd ki a táboron kívülre azt, aki az átkot mondta. A fültanúk tegyék kezüket a fejére, és az egész közösség kövezze meg.
Lev 24:15 Azután ezt mondd Izrael fiainak: Mindenki, aki Istenét átkozza, viselje bűnének büntetését.
Lev 24:16 Aki az Úr nevét káromolja, haljon meg, kövezze meg az egész közösség. Akár idegen, akár közülük való, haljon meg, ha káromolta a Nevet.
Lev 24:17 Aki agyonüt egy embert, bárki is, haljon meg.
Lev 24:18 Aki agyonüt egy állatot, adjon másikat helyette: életet életért.
Lev 24:19 Aki megsebesít valakit a népéből valók közül, vele is bánjanak úgy, ahogy ő tett:
Lev 24:20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen az emberen okozott kár, olyat kell neki is elviselnie.
Lev 24:21 Aki állatot üt agyon, pótolja másikkal, aki embert üt agyon, az haljon meg.
Lev 24:22 Mindenki fölött ugyanúgy ítélkezzenek, akár közületek való, akár idegen, mivel én vagyok az Úr, a ti Istenetek."
Lev 24:23 Miután Mózes ezeket elmondta Izrael fiainak, kivitte a táboron kívülre azt, aki az átkot kiejtette és megkövezték. Így teljesítették, amit az Úr parancsolt Mózesnek.
Lev 25:1 Az Úr a Sínai-hegyen ezt mondta Mózesnek:
Lev 25:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha majd elérkeztek arra a földre, amelyet adok nektek, a föld tartson szombatot az Úrnak.
Lev 25:3 Hat éven át vesd be földedet, hat éven át metszd meg szőlődet és gyűjtsd be termését.
Lev 25:4 De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szőlődet,
Lev 25:5 ne arasd le a kalászt és ne kösd kévébe, ne szüreteld le szőlődet, amelyet nem metszettél meg. A nyugalom éve legyen ez a földnek.
Lev 25:6 De a föld szombatja is tápláljon téged, szolgádat, szolgálódat, béresedet, vendégedet és mindazokat, akik nálad tartózkodnak.
Lev 25:7 Hozama szolgáljon táplálékul szarvasmarhádnak és földed állatainak.
Lev 25:8 Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet.
Lev 25:9 A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban.
Lev 25:10 Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához.
Lev 25:11 Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek.
Lev 25:12 A jubileumot tartsátok szent dolognak: egyétek a földek termését.
Lev 25:13 Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát.
Lev 25:14 Ha eladsz vagy veszel népedből valótól, ne csapd be testvéredet.
Lev 25:15 A jubileumi esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj népedből valótól. Ő meg a termés éveinek száma szerint határozza meg az eladási árat.
Lev 25:16 Minél nagyobb a hátralevő évek száma, annál jobban emeld az árat, s minél kevesebb az év, annál jobban csökkentsd, hiszen bizonyos számú aratást adsz el neki.
Lev 25:17 Senki se csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok az Úr, a te Istened.
Lev 25:18 Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, tartsátok meg úgy, hogy teljesítitek, s akkor biztonságot élveztek az országában.
Lev 25:19 A föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok.
Lev 25:20 Ha ezt kérdezitek: mit eszünk ebben a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem aratjuk le termésünket?
Lev 25:21 Megadom áldásomat, úgyhogy a hatodik évben annyit takaríttok be, amennyi elég lesz három esztendőre.
Lev 25:22 Amikor a nyolcadik évben vetni fogtok, még a régi termést ehetitek egészen a kilencedik évig. Amíg az év meg nem hozza termését, addig a régit ehetitek.
Lev 25:23 A föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg csak jövevények és vendégek vagytok számomra.
Lev 25:24 A földbirtokkal kapcsolatos minden tulajdonjog mellett meg kell hagyni a visszaváltás jogát.
Lev 25:25 Ha testvéred szűkös helyzetbe jut, és el kell adnia birtokát, legközelebbi rokona gyakorolja a visszaváltás jogát arra nézve, amit testvére eladott.
Lev 25:26 Akinek nincs senkije, aki ezt a jogot gyakorolná, de ő maga megszerzi a kiváltás költségét,
Lev 25:27 számolja meg az elidegenítéstől eltelt éveket, adja vissza a vevőnek az eltelt időre járó összeget, és így szerezze vissza birtokát.
Lev 25:28 Ha nincs miből visszafizetnie, az eladott birtok legyen a vevőé a jubileumi esztendőig. A jubileumkor azonban visszaszáll eredeti tulajdonosára.
Lev 25:29 Ha valaki fallal körülkerített városban ad el lakóházat, a visszaváltás joga az eladástól számított év leteltéig marad meg. A visszaváltás joga egy évre van korlátozva.
Lev 25:30 De ha a visszaváltásra az év leteltéig nem kerül sor, akkor a város falain belül levő ház a vevő és utódai tulajdona lesz, minden jog kizárásával. Még a jubileumkor sem lehet visszaváltani.
Lev 25:31 De a fallal körül nem vett falvakban levő házakat úgy kell tekinteni, mint a mezőn levőket. Ezekre érvényes a visszaváltás joga, és a vevő a jubileumkor köteles kimenni belőle.
Lev 25:32 A leviták házaira, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkorra vonatkozik a visszaváltás joga.
Lev 25:33 Ha valamely levita nem váltja vissza a házát az ilyen városban, a jubileumkor visszaszáll rá, mivel a levita városok házai földbirtok számba mennek Izrael fiai között.
Lev 25:34 A városaikhoz tartozó legelőket nem adhatják el, az az ő örökös birtokuk.
Lev 25:35 Ha veled élő testvéred nyomorba jut és nincs biztosítva a megélhetése nálad, akkor segítsd úgy, mint az idegent és a vendéget, s maradjon veled.
Lev 25:36 Ne vondd meg tőle a munkát, ne végy tőle kamatot, hanem féld Istenedet, hogy testvéred eléldegélhessen melletted.
Lev 25:37 Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belőle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza.
Lev 25:38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
Lev 25:39 Ha testvéred akkor szegényedik el, amikor ki van neked szolgáltatva, és eladja magát neked, ne terheld a rabszolga munkájával.
Lev 25:40 Inkább úgy legyen nálad, mint a zsellér vagy a vendég, s dolgozzék neked a jubileumi évig.
Lev 25:41 Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez, és kapja vissza atyáinak birtokát.
Lev 25:42 Mert hiszen az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptomból, nem szabad hát őket rabszolga módjára eladni.
Lev 25:43 Nem bánhatsz vele kényed-kedved szerint, hanem féld Istenedet.
Lev 25:44 Szolgáitok és szolgálóitok azokból a népekből kerüljenek ki, amelyek körülvesznek benneteket, közülük szerezzetek szolgákat és szolgálókat.
Lev 25:45 Azonkívül szerezhettek azoknak az idegeneknek a gyermekei közül is, akik köztetek élnek, továbbá rokonaiktól, akik körötökben élnek, és akik megtelepedtek földeteken. Ők lehetnek a tulajdonotok,
Lev 25:46 és magatok után örökségül hagyhatjátok őket gyermekeitekre, hogy örök jogon az övéik legyenek. Ők lehetnek a rabszolgáitok, de testvéreitek fölött, Izrael fiai fölött nem rendelkezhettek kényetek-kedvetek szerint.
Lev 25:47 Ha az idegen vagy jövevény jóléthez jut nálatok, testvéred pedig ráfizet a vele való kapcsolatra, és kénytelen eladni magát az ilyen jövevénynek, a köztetek lakó idegennek vagy az ilyen jövevény család leszármazottainak,
Lev 25:48 akkor az eladás után megmarad számára a kiváltás joga, és valamelyik testvére kiválthatja.
Lev 25:49 Kiválthatja apai nagybátyja, nagybátyjának a fia vagy családjának bármelyik tagja, vagy ha megvan rá a lehetősége, saját magát is kiválthatja.
Lev 25:50 A megvásárlójával való egyezkedésben számba kell venni az eladástól a jubileumi évig terjedő éveket, a kiváltási árat az évek száma szerint kell megállapítani, s napjait úgy kell elszámolni, mint a béresét.
Lev 25:51 Ha még sok esztendő van hátra, ezek figyelembe vételével kell eladási árának egy részét leszámolni.
Lev 25:52 Ha csak kevés esztendő van hátra a jubileumi évig, akkor ezek száma szerint kell kiváltásának az árát megállapítani,
Lev 25:53 mintha évek szerint fizetett munkás volna. Ne bánjanak vele kényük-kedvük szerint a szemed előtt.
Lev 25:54 Ha ilyen módon nem váltották ki, a jubileumi évben szabaddá válik gyermekeivel együtt.
Lev 25:55 Mert Izrael fiai az én szolgáim; az én szolgáim, mivel én hoztam ki őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Lev 26:1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Lev 26:2 Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Úr.
Lev 26:3 Ha törvényeim szerint éltek, ha megtartjátok parancsaimat és teljesítitek őket,
Lev 26:4 akkor a kellő időben esőt adok nektek, ahogyan szükségetek van rá, a föld meghozza termését, s a mező fája a gyümölcsét.
Lev 26:5 Csépelni fogtok szüretig, és szüretelni fogtok vetésig. Jóllakásig eszitek kenyereteket, és biztonságban laktok földeteken.
Lev 26:6 Békét szerzek országotoknak, s alhattok, mert senki sem fenyeget. Kiirtom földetekről az ártalmas vadat, kard nem veszélyezteti országotokat.
Lev 26:7 Megfutamítjátok ellenségeiteket, s elhullanak kardotok előtt.
Lev 26:8 Öten közületek megfutamítanak százat, és százan megfutamítanak tízezret, s ellenségeitek elhullanak kardotok előtt.
Lev 26:9 Felétek fordulok, naggyá teszlek és megsokasítlak benneteket, s megtartom veletek kötött szövetségemet.
Lev 26:10 Azután, hogy éltek a régi aratásból, még mindig ki kell hordanotok majd a régi gabonát, hogy az újnak helyet készítsetek.
Lev 26:11 Lakóhelyet választok köztetek, és nem vetlek el benneteket.
Lev 26:12 Közöttetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek.
Lev 26:13 Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, hogy ne legyetek tovább szolgák. Széttörtem jármotok fáját, és fölemelhetitek fejeteket.
Lev 26:14 De ha nem hallgattok rám, és nem tartjátok meg parancsaimat,
Lev 26:15 ha elvetitek törvényeimet, figyelmen kívülhagyjátok utasításaimat, s megszegitek szövetségemet azáltal, hogy nem igazodtok előírásaimhoz,
Lev 26:16 akkor én is úgy bánok veletek. Meglátogatlak benneteket remegéssel, sorvadással és lázzal, amely elemészti a szemet és kioltja a leheletet. Hiába vetitek el a magot, az ellenségeiteket fogja táplálni.
Lev 26:17 Ellenetek fordulok, és elhullotok ellenségeitek előtt. Olyanok uralkodnak majd fölöttetek, akik gyűlölnek titeket, s akkor is menekülni fogtok, ha senki sem üldöz benneteket.
Lev 26:18 Ha még ennek ellenére sem hallgattok rám, hétszeresen torolom meg bűneiteket.
Lev 26:19 Megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget fölöttetek, mint a vas, és a földet, mint az érc:
Lev 26:20 erőlködéstek hiábavaló lesz, földetek nem ad termést, és a mező fája nem hoz gyümölcsöt.
Lev 26:21 Ha ellenem szegültök és nem hallgattok rám, akkor ezeket a csapásokat meghétszerezem rajtatok bűneitek miatt.
Lev 26:22 Vadállatokat szabadítok rátok, hogy ragadják el gyermekeiteket, pusztítsák el barmaitokat, és tizedeljenek meg benneteket annyira, hogy az utak elhagyatottá váljanak.
Lev 26:23 S ha még ez sem használ nektek, és még mindig ellenem szegültök,
Lev 26:24 én is fölkelek ellenetek és hétszeresen sújtalak benneteket bűneitekért.
Lev 26:25 Kardot hozok rátok, hogy megbosszulja a szövetséget. Akkor majd városaitokba menekültök, de pestist bocsátok rátok és ellenségeitek kezére kerültök.
Lev 26:26 Ha majd eltöröm kenyeretek botját, tíz asszony süthet kenyeret egy kemencében: kimérve adják majd nektek a kenyeret, s nem ehettek jóllakásig.
Lev 26:27 Ha még ennek ellenére sem hallgattok rám és ellenem szegültök,
Lev 26:28 én is ellenetek fordulok haragommal és hétszeresen megbüntetlek titeket bűneitek miatt.
Lev 26:29 Megeszitek fiaitok húsát, és megeszitek lányaitok húsát.
Lev 26:30 Lerombolom magaslati helyeiteket, elpusztítom illatáldozataitok oltárait, holttesteiteket bálványaitok törmelékeire halmozom, és eltaszítalak benneteket.
Lev 26:31 Városaitokat rommá teszem, elpusztítom szentélyeiteket, és nem szívom többé a megbékélés illatát.
Lev 26:32 Úgy elpusztítom országotokat, hogy ellenségeitek álmélkodni fognak rajta, amikor odamennek lakni.
Lev 26:33 Szétszórlak benneteket a nemzetek közé. Kardot rántok ellenetek, hogy országotokat pusztasággá tegyem és városaitokat romhalmazzá.
Lev 26:34 Akkor majd az ország megtartja szombatjait elhagyatottságának egész ideje alatt, mivel ti ellenségeitek földjén lesztek. A föld pihenni fog, és megtartja szombatjait.
Lev 26:35 Elhagyatottsága egész idején pihenni fog, amit nem tehetett meg a ti szombatjaitokon, amikor még ott laktatok.
Lev 26:36 Azoknak a szívét pedig, akik megmaradnak, eltöltöm félelemmel, amikor ellenségeik földjén lesznek, megrémülnek a száraz levél zörrenésére, s futni fognak, mint ahogy a kard elől menekül az ember, s elhullanak, bár senki sem kergeti őket.
Lev 26:37 Egymásba botlanak, mint a kard előtt, noha senki sem kergeti őket. Nem állhattok meg ellenségeitek előtt,
Lev 26:38 elvesztek a nemzetek között, és ellenségeitek földje emészt meg benneteket.
Lev 26:39 Akik megmaradnak közületek, azok ellenséges országban vesznek el bűneik miatt; atyáik bűne is beleszámít azokéba, akik elvesznek.
Lev 26:40 Akkor majd megvallják bűnüket és atyáik bűnét, amelyet ellenem elkövettek, s amellyel ellenem szegültek.
Lev 26:41 Ellenük fordulok, és ellenségeik földjére viszem őket. Akkor majd a körülmetéletlen szív megalázkodik, és vezekelnek bűneikért.
Lev 26:42 S megemlékezem Jákobbal kötött szövetségemről, Izsákkal kötött szövetségemről és Ábrahámmal kötött szövetségemről; megemlékezem az országról.
Lev 26:43 Az ugyanis, mivel elhagyták, megtartotta szombatjait, mivel eltávoztak belőle, üresen maradt. De nekik le kell vezekelniük bűneiket, amelyekkel megszegték parancsaimat és megvetették törvényeimet.
Lev 26:44 Mindazonáltal: ha ellenséges földön lesznek is, nem vetem el őket, nem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek, s hogy megszűnjék a velük kötött szövetségem, mivel én vagyok az Úr, az ő Istenük.
Lev 26:45 Javukra megemlékezem a szövetségről, amelyet az első nemzedékkel kötöttem, amelyet a nemzetek szeme láttára kihoztam Egyiptom földjéről, hogy én, az Úr legyek az Istenük."
Lev 26:46 Ezek a parancsok, előírások és törvények, amelyeket az Úr a Sínai-hegyen Mózes közvetítésével rendelt maga és Izrael fiai között.
Lev 27:1 Az Úr ezt mondta Mózesnek:
Lev 27:2 "Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki teljesíteni akarja fogadalmát, amelyet egy személy értékéig tett az Úrnak,
Lev 27:3 egy húsz és hatvan közötti férfit 50 ezüst sékelre kell értékelni, a szentély sékelje szerint.
Lev 27:4 A nő értéke 30 sékel.
Lev 27:5 Az öt és húsz év közötti fiút értékeljék 20 sékelre, a lányt 10 sékelre.
Lev 27:6 Az egy hónap és öt év közötti fiú értéke 5 ezüst sékel, a lányé 3 ezüst sékel.
Lev 27:7 Hatvan évtől fölfelé a férfit 15 sékelre kell értékelni, az asszonyt 10 sékelre.
Lev 27:8 Ha a fogadalmat tevő nem képes leróni az értéket, mutassa meg a személyt a papnak, s ő értékelje fel, de annak a lehetősége szerint, aki a fogadalmat tette.
Lev 27:9 Ha azokról az állatokról van szó, amelyeket föl lehet áldozni az Úrnak, minden állat szent dologgá válik, ha az Úrnak adják.
Lev 27:10 Nem lehet sem kicserélni, sem mással helyettesíteni, vagyis jót adni a rosszért vagy rosszat adni a jóért. Ha valamely állat helyett másikat adnak, mindkettő szent dologgá válik.
Lev 27:11 Ha tisztátalan állatról van szó, amelyet nem lehet az Úrnak felajánlani, bármilyen is, hozzák el a paphoz,
Lev 27:12 ő pedig becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz, azután tartsák magukat az ő véleményéhez.
Lev 27:13 De ha vissza akarják váltani, a becsült értéket egyötödével meg kell toldani.
Lev 27:14 Ha valaki házát szenteli az Úrnak, a pap becsülje föl, hogy sokat, vagy keveset ér-e. A pap véleményét el kell fogadni.
Lev 27:15 De ha az ember, aki a házát felajánlotta, vissza akarja váltani, toldja meg a becsült értékét egyötödével, s a ház az övé lesz.
Lev 27:16 Ha valaki a birtokából egy darab földet az Úrnak szentel, az értékelést a termés hozama szerint kell megejteni, 50 ezüst sékelt számítva egy köböl árpáért.
Lev 27:17 Ha a jubileumi évben szentelik a földet az Úrnak, akkor az előbbi módon kell fölbecsülni,
Lev 27:18 de ha a jubileumi év után ajánlja fel, a pap az értéket a jubileumi évig terjedő évek szerint számítsa ki, s a becsült értéket aszerint kell csökkenteni.
Lev 27:19 Ha vissza akarja váltani a földet, toldja meg a becsült értéket az ötödével, s a föld visszaszáll rá.
Lev 27:20 Ha nem váltja vissza, hanem eladja másnak, elveszti a visszaváltás jogát.
Lev 27:21 A jubileumi évben a vevő köteles lemondani róla, mivel olyan dolog lett, amelyet az Úrnak szenteltek, olyan, mint az átok-esküvel szentté tett szántóföld, s a papság tulajdonába megy át.
Lev 27:22 Ha olyan szántóföldet szentel az Úrnak, amelyet vásárolt, s nem őseitől örökölt,
Lev 27:23 akkor a pap a jubileumi esztendőig hátralevő évek szerint számítsa ki az árát, ő meg fizesse ki az összeget még aznap, mint az Úrnak fogadott szent dolgot.
Lev 27:24 A jubileumi évben a föld visszaszáll az eladó tulajdonába, azéba, akinek örökrésze volt az országban.
Lev 27:25 Minden becslést a szentély sékel-mértéke szerint kell megejteni, húsz gera ér egy sékelt.
Lev 27:26 Barmainak elsőszülöttét senki sem ajánlhatja fel fogadalmul, mivel az jog szerint úgyis az Úré: akár szarvasmarháról, akár juhról-kecskéről van szó, az az Úré.
Lev 27:27 De a tisztátalan állatot vissza lehet váltani, ha a becsértéket az ötödével megtoldja. Ha nem váltja vissza, el kell adni az állatot annyiért, amennyire értékelték.
Lev 27:28 Amit az ember átok-esküvel az Úrnak szentel, azt nem szabad eladni vagy visszaváltani, akár ember, akár állat vagy öröklött szántóföld. Minden átok-esküvel felajánlott dolog nagyon szent, és az Úré.
Lev 27:29 Ha valamely embert átok-esküvel ajánlottak fel, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia.
Lev 27:30 A föld minden tizede: mind a szántóföld terméséből, mind a fák gyümölcséből az Urat illeti; az Úrnak szentelt dolog.
Lev 27:31 Aki meg akarja váltani tizedének egy részét, toldja meg egy ötödével az értékét.
Lev 27:32 A szarvasmarha és a juh-kecske tizedelésében minden tizediket az Úrnak kell szentelni, ahogy átmegy a pásztor botja alatt.
Lev 27:33 Nem szabad kiválasztani a jót és a rosszat, s nem szabad cserélgetni. Ha megteszik, akkor az az állat is, és az is, amellyel kicserélték, szent dolog lesz, s nem lehet visszaváltani."
Lev 27:34 Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen Izrael fiaira vonatkozólag adott.
Num 1:1 Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második év második hónapjának első napján így szólt az Úr Mózeshez a megnyilatkozás sátorában a Sínai pusztán:
Num 1:2 "Vegyétek mind számba Izrael fiainak egész közösségét, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva az összes férfit, egyenként.
Num 1:3 Húsz évtől fölfelé, te és Áron vegyétek számba mind, aki alkalmas hadi szolgálatra Izraelben, csoportonként.
Num 1:4 Közben legyen mindig a segítségetekre valaki a törzsből, mégpedig a családoknak a feje."
Num 1:5 Ezek azoknak a férfiaknak a nevei, akiknek mellettetek kell állniuk:
Num 1:6 Ruben törzséből Elicur, Sedeur fia; Simeon törzséből Selumiel, Curisaddai fia;
Num 1:7 Júda törzséből Nachson, Amminadab fia;
Num 1:8 Isszachar törzséből Netaneel, Cuár fia;
Num 1:9 Zebulun törzséből Eliab, Helon fia;
Num 1:10 József fiai közül: Efraim törzséből Elisama, Ammihud fia; Manassze törzséből Gamliel, Pedacur fia;
Num 1:11 Benjamin törzséből Abidan, Gidoni fia;
Num 1:12 Dán törzséből Achiezer, Ammisaddai fia;
Num 1:13 Áser törzséből Pagiel, Ochran fia;
Num 1:14 Gád törzséből Eljazaf, Reuel fia;
Num 1:15 Naftali törzséből Achira, Enan fia.
Num 1:16 Ezek a közösségből kiválasztottak, atyáik törzsének vezérei, Izrael ezreinek a fejei.
Num 1:17 Így hát Mózes és Áron maguk mellé vették ezeket a férfiakat, akiket név szerint kijelöltek nekik,
Num 1:18 és a második hónap első napján összegyűjtötték az egész közösséget, hogy a családok jegyzékébe való fölvételüket a nemzetségek és családok rendjében megejtsék, név szerint felsorolva őket, húsz évtől fölfelé, egyenként,
Num 1:19 amint az Úr megparancsolta Mózesnek. Így vették számba őket a Sínai pusztában.
Num 1:20 Rubennek, Izrael elsőszülöttének a fiai, az ő leszármazottaik, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé az összes férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Num 1:21 és akiket Ruben törzséből vettek számba, 46500-at tettek ki.
Num 1:22 Simeon fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé valamennyi férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Num 1:23 és akiket Simeon törzséből vettek számba, 59300-at tettek ki.
Num 1:24 Gád fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Num 1:25 és akiket Gád törzséből vettek számba, 45650-et tettek ki.
Num 1:26 Júda fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Num 1:27 és akiket Júda törzséből vettek számba, 74600-at tettek ki.
Num 1:28 Isszachár fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Num 1:29 és akiket Isszachár törzséből vettek számba, 54400-at tettek ki.
Num 1:30 Zebulun fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Num 1:31 és akiket Zebulun törzséből vettek számba, 57400-at tettek ki.
Num 1:32 József fiai közül Efraim leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Num 1:33 és akiket Efraim törzséből vettek számba, 40500-at tettek ki.
Num 1:34 Manassze fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Num 1:35 és akiket Manassze törzséből vettek számba, 32200-at tettek ki.
Num 1:36 Benjamin fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Num 1:37 és akiket Benjamin törzséből vettek számba, 35400-at tettek ki.
Num 1:38 Dán fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Num 1:39 és akiket Dán törzséből vettek számba, 62700-at tettek ki.
Num 1:40 Áser fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Num 1:41 és akiket Áser törzséből vettek számba, 41500-at tettek ki.
Num 1:42 Naftali fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra,
Num 1:43 és akiket Naftali törzséből vettek számba, 53400-at tettek ki.
Num 1:44 Ezek voltak a számba vettek, akiket Mózes és Áron és Izrael vezérei - tizenkét férfi, mindegyik törzs és annak családjai számára mindig egy - számba vettek.
Num 1:45 Izraelnek számba vett fiai összesen, családjaik szerint, húsz évtől fölfelé, mindazok Izraelben, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
Num 1:46 tehát a számba vettek mindnyájan 603550-et tettek ki.
Num 1:47 De Lévi fiait nem számították közéjük családjaik szerint.
Num 1:48 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 1:49 "Lévi törzsét ne vedd számba, és számukat ne mérd fel Izrael fiainak sorában.
Num 1:50 Inkább a tanúság sátrát bízd a levitákra, összes fölszerelésével és minden tartozékával együtt. Ők vigyék a sátort és minden fölszerelését, ők lássák el a szolgálatát, s ezért táborozzanak a sátor körül.
Num 1:51 Ha föl kell szedni a sátort, Lévi fiai szedjék föl; ha pihenőt kell a sátorral tartani, Lévi fiai állítsák fel. Aki nem Lévi fia és hozzá közelít, halállal bűnhődjék.
Num 1:52 Míg Izrael fiai a maguk helyén - ki-ki a saját táborában és hadi jelvényeinél - táboroznak,
Num 1:53 Lévi fiai a tanúság sátra körül üssenek tábort, nehogy rászálljon a harag Izrael fiainak közösségére. Így Lévi fiai lássák el a tanúság sátra körül a szolgálatot."
Num 1:54 Izrael fiai így tettek, egészen úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Num 2:1 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Num 2:2 "Izrael fiai családjaik jelvényénél táborozzanak, ki-ki a maga hadi jelvényénél a megnyilatkozás sátora körül üssenek tábort, bizonyos távolságra.
Num 2:3 Előre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének,
Num 2:4 azaz a számba vett 74600-nak a vezére.
Num 2:5 Mellette Isszachár törzse üssön tábort: Netaneel, Cuár fia mint Isszachár fiainak és csapatának,
Num 2:6 vagyis a számba vett 54400-nak a vezére.
Num 2:7 Majd Zebulun törzse: Eliab, Helon fia mint Zebulun fiainak és seregének,
Num 2:8 azaz az 57400 számba vettnek a vezére.
Num 2:9 A Júda táborába besorozottak - összesen 186400-an - induljanak először, csapataik rendjében.
Num 2:10 Ruben táborának hadi jelvénye déli irányban helyezkedjék el, csapatai rendjében: Elicur, Sedeur fia mint Ruben fiainak és seregének,
Num 2:11 vagyis a számba vett 46500-nak a vezére.
Num 2:12 Mellette Simeon törzse táborozzék: Selumiel, Curisaddai fia mint Simeon fiainak és seregének,
Num 2:13 vagyis az 59300 számba vettnek a vezére.
Num 2:14 Majd Gád törzse: Eljazaf, Reuel fia mint Gád fiainak és csapatának,
Num 2:15 azaz a számba vett 45650-nek a vezére.
Num 2:16 A Ruben táborába besorozottak - összesen 151450-en - keljenek útra másodiknak, csapataik rendjében.
Num 2:17 Utánuk a megnyilatkozás sátora, a leviták tábora következzék, a többi tábor közepette; ahogyan táboroznak, úgy keljenek útra, ki-ki a maga helyén, hadi jelvényeik rendjében.
Num 2:18 Efraim táborának hadi jelvénye nyugat felé kapjon táborhelyet: Elisama, Ammihud fia, mint Efraim fiainak és csapatának,
Num 2:19 vagyis a 40500 számba vettnek a vezére.
Num 2:20 Mellette Manassze törzse: Gamliel, Pedacur fia mint Manasse fiainak és seregének,
Num 2:21 azaz a 32200 számba vettnek a vezére.
Num 2:22 Majd Benjamin törzse: Abidan, Gidoni fia mint Benjamin fiainak és csapatának,
Num 2:23 vagyis a számba vett 35400-nak a vezére.
Num 2:24 Az Efraim táborába besorozottak - összesen 108100-an - keljenek útra harmadikul, csapataik rendjében.
Num 2:25 Dán táborának hadi jelvénye északi irányban helyezkedjék el: Achiezer, Ammisaddai fia mint Dán fiainak és csapatának,
Num 2:26 azaz a számba vett 62700-nak a vezére.
Num 2:27 Mellette Áser törzse táborozzék: Pagiel, Ochran fia mint Áser törzsének és seregének,
Num 2:28 vagyis a 41500 számba vettnek a vezére.
Num 2:29 Majd Naftali törzse: Achira, Enan fia mint Naftali fiainak és csapatának,
Num 2:30 vagyis az 53400 számba vettnek a vezére.
Num 2:31 A Dán táborába besoroltak - összesen 157600-an - induljanak utoljára. (Ez a hadi jelvények szerinti helyükre vonatkozik.)"
Num 2:32 Ezek voltak Izraelnek családjaik szerint számba vett fiai, a táborba csapataik rendjében besoroltak valamennyien 603550-et tettek ki.
Num 2:33 De a levitákat nem vették számba Izrael fiainak sorában, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Num 2:34 Izrael fiai így tettek, egészen úgy táboroztak hadi jelvényeik rendjében, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és úgy keltek útra is, ki-ki nemzetsége szerint, a maga családjával.
Num 3:1 Ezek voltak tehát Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor az Úr szólt Mózeshez a Sínai-hegyen.
Num 3:2 S ezek Áron fiainak a nevei: Nadab, az elsőszülött, Abihu, Eleazár és Itamár.
Num 3:3 Ezek Áron fiainak, a fölkent papoknak a nevei, akik a papi tisztség betöltésére kaptak megbízatást.
Num 3:4 Nadab és Abihu azonban meghaltak az Úr színe előtt, amikor a Sínai pusztában méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úrnak. Fiaik nem voltak, ezért Eleazár és Itamár látták el a papi szolgálatot, atyjuk, Áron felügyeletével.
Num 3:5 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 3:6 "Léptesd elő Lévi törzsét, és rendeld Áron pap elé, hogy a szolgálatára legyenek.
Num 3:7 Ők lássák el az ő teendőit és az egész közösség teendőit a megnyilatkozás sátora körül, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál.
Num 3:8 Ők viseljenek gondot a megnyilatkozás sátorának minden fölszerelésére és Izrael fiainak minden kötelezettségére, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál.
Num 3:9 Add át Lévi fiait Áronnak és fiainak, mintegy "ajándékul", Izrael fiai adják őket neki tulajdonul.
Num 3:10 Áronnak és fiainak azonban hagyd meg, hogy töltsék be papi tisztüket; minden illetéktelen azonban, aki közéjük merészkedik, halállal bűnhődjék."
Num 3:11 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 3:12 "Nézd, magam választottam ki Lévi fiait Izrael fiai közül elsőszülötteik helyébe - azok helyébe, akik elsőként nyitották meg anyjuk méhét - Izrael fiai körében, hogy Lévi fiai az enyémek legyenek.
Num 3:13 Mert az enyém minden elsőszülött. Azon a napon, amelyen Egyiptom földjén minden elsőszülöttre lesújtottam, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izraelben, embert s állatot egyaránt. Az enyémek. Az Úr vagyok!"
Num 3:14 Akkor így szólt az Úr a Sínai pusztában Mózeshez:
Num 3:15 "Vedd számba Lévi fiait családjaik és nemzetségeik rendjében. Minden férfinemhez tartozót végy számba egy hónapostól fölfelé."
Num 3:16 Mózes tehát számba vette őket az Úr parancsára, ahogyan a parancs szólt.
Num 3:17 Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári.
Num 3:18 Gerson fiainak pedig Libni és Simi volt a nevük nemzetségük szerint.
Num 3:19 Kehát fiait nemzetségük szerint (így hívták): Amram, Jichar, Hebron és Uziel.
Num 3:20 Merári fiait pedig (így nevezték) nemzetségük szerint: Machli és Musi. Ezek Lévi leszármazottai családjaik szerint.
Num 3:21 Gersontól származnak a libniták és a simiták nemzetségei; ezek Gerson leszármazottai.
Num 3:22 A számba vettek, a férfi nemhez tartozók egy hónapostól fölfelé, azok, akiket számba vettek, szám szerint 7500-at tettek ki.
Num 3:23 A gersoniták nemzetségei a hajlék mögött, attól nyugatra táboroztak.
Num 3:24 A gersonitáknak Eljazaf, Lael fia volt a vezérük.
Num 3:25 A megnyilatkozás sátoránál a gersoniták oltalmára volt bízva a hajlék, a sátor, annak takarója, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitja,
Num 3:26 az előudvar függönye, valamint a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejáratának függönye és annak zsinórjai, az ezekkel járó teendőkkel együtt.
Num 3:27 Keháttól származnak az amramiták, a jichariták, a hebroniták és az uzieliták nemzetségei; ezek Kehát leszármazottai.
Num 3:28 A közülük számba vettek, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé 8300-at tettek ki. Az ő kötelességük volt a szentély szolgálata.
Num 3:29 A kehatiták nemzetségei a hajlék déli oldalánál táboroztak.
Num 3:30 A kehatiták nemzetségeinek Uziel fia, Elicafan volt a vezérük.
Num 3:31 Az ő gondjukra volt bízva a szövetség ládája, az asztal, a mécstartó, az oltárok, a szertartásokhoz szükséges szent edények és a kárpit a velük kapcsolatos teendőkkel egyetemben.
Num 3:32 A levita vezéreknek Áron pap fia, Eleazár volt a fejük; ő látta el a felügyeletet azok fölött, akiknek a szent szolgálat ellátása volt a feladatuk.
Num 3:33 Meráritól származnak a machliták és a musiták nemzetségei; ezek a meráriták nemzetségei.
Num 3:34 A közülük származottak, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé szám szerint 6200-at tettek ki.
Num 3:35 A meráriták nemzetségeinek Abichail fia, Curiel volt a vezérük. Ők a hajlék északi oldalánál táboroztak.
Num 3:36 A meráritákra volt bízva a hajlék deszkáinak, rúdjainak, oszlopainak, talapzatának, cövekeinek és köteleinek őrzése, a velük együttjáró teendőkkel egyetemben,
Num 3:37 továbbá az előudvar oszlopai körös-körül, azok talapzata, cövekei és kötelei.
Num 3:38 A hajlék előtt, keleti irányban azonban, a megnyilatkozás sátora előtt, napkelet felé Mózes és Áron táboroztak, mellettük meg fiaik, akiknek a szentély szolgálata volt a feladatuk, Izrael fiai kötelességeinek teljesítésére. Minden illetéktelennek, aki odamerészkedett, halállal kellett bűnhődnie.
Num 3:39 A számba vett leviták, akiket Mózes - az Úr parancsára - számba vett nemzetségeik rendjében, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé összesen 22000-et tettek ki.
Num 3:40 Ezt mondta az Úr Mózesnek: "Vedd számba Izrael fiainak összes férfinemhez tartozó elsőszülöttét egy hónapostól fölfelé, és foglald jegyzékbe a nevüket.
Num 3:41 Vedd számba nekem - az Úr vagyok - a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, és a leviták barmait Izrael fiai barmainak elsőszülöttei helyett."
Num 3:42 Mózes tehát számba vette Izrael fiai közül az összes elsőszülöttet, ahogy az Úr parancsolta neki.
Num 3:43 S a férfinemhez tartozó elsőszülöttek, név szerint felsorolva, egy hónapostól fölfelé, mind, akiket számba vettek, 22273-at tettek ki.
Num 3:44 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 3:45 "Vedd a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, s a leviták barmait barmaik helyett, legyenek a leviták az enyéim - az Úr vagyok.
Num 3:46 Izrael fiainak 273 elsőszülöttéért, aki a leviták (számán) túl van,
Num 3:47 kérj váltságdíjat, fejenként öt sékelt, mégpedig a szent mérték szerint kérd, húsz gera egy sékel.
Num 3:48 A pénzt add oda Áronnak és fiainak a szám fölöttiek váltságdíjaként."
Num 3:49 Mózes így váltságdíjat szedett azoktól, akik a leviták által kiváltottak számának fölötte voltak.
Num 3:50 Izrael fiai közül az elsőszülöttek pénze 1365 sékelt tett ki a szent mérték szerint.
Num 3:51 Mózes a váltságdíjat odaadta Áronnak és fiainak az Úr parancsára, ahogyan az Úr Mózesnek megparancsolta.
Num 4:1 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Num 4:2 "Lévi fiai közül vedd számba a kehátitákat nemzetségeik és családjaik rendjében,
Num 4:3 harminc évtől fölfelé az ötven évesekig, mind, akiknek szolgálatba kell állniuk, hogy a megnyilatkozás sátoránál teendőjüket ellássák.
Num 4:4 A következőből áll Kehát fiainak teendője a megnyilatkozás sátoránál: a szentély (lesz a gondjukra bízva).
Num 4:5 Amikor tábort kell bontani, Áron és fiai menjenek be, vegyék le az elrejtő függönyt, és burkolják be vele a tanúság ládáját.
Num 4:6 Azután borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, majd arra terítsenek egy egészen bíborlila terítőt, s igazítsák meg a tartórudakat.
Num 4:7 A kenyér kitevésére szolgáló asztalra is terítsenek egy bíborlila terítőt, azután tegyék rá a tálakat, serpenyőket, füstölőket, valamint az italáldozathoz szükséges kannákat, s az állandóan (kitett) kenyér is legyen rajta.
Num 4:8 Takarják be egy karmazsin kendővel, s borítsák le egy finom bőrtakaróval, azután illesszék bele a rúdjait.
Num 4:9 Akkor fogjanak egy bíborlila leplet, göngyöljék bele a mécstartót a mécsesekkel, a koppantókkal, a hamutartókkal, s az összes olajtartóval együtt, amivel föl van szerelve,
Num 4:10 aztán minden hozzá tartozó fölszereléssel együtt burkolják egy finom bőrből való takaróba és tegyék saroglyára.
Num 4:11 Majd terítsenek az aranyoltárra egy bíborlila terítőt, fedjék be egy finom bőrtakaróval, és illesszék bele rúdjait.
Num 4:12 Akkor fogják az összes istentiszteleti edényt, amelyet a szentélyben a szertartásokhoz használnak, tegyék bíborlila kendőbe, majd burkolják bele egy finom bőrből való takaróba, és tegyék saroglyára.
Num 4:13 Ezután tisztítsák meg az oltárt a hamutól, terítsenek rá egy bíborpiros terítőt,
Num 4:14 tegyék rá az összes edényt, amit a szertartáshoz használnak, a villákat, füstölőket, tálkákat, lapátokat és tálakat, vagyis az oltár egész fölszerelését, borítsanak rá egy finom bőrből való takarót, és illesszék bele rúdjait.
Num 4:15 Ha Áron és fiai elkészülnek a szentély és az összes szent eszköz betakarásával, de csakis akkor, abban a pillanatban, amikor a tábor útra kel, nehogy meg találják érinteni a szent dolgokat, s meg kelljen halniuk, menjenek Kehát fiai és vigyék. Ezt kell Kehát fiainak a megnyilatkozás sátorából vinniük.
Num 4:16 Áron pap fiának, Eleazárnak meg az a tiszte, hogy (gondoskodjék) a mécsesbe olajról, az illatos füstölőszerről, a rendszeres ételáldozatról, s a kenetről (egyáltalán), ellássa az egész hajléknak és mindannak a felügyeletét, ami benne a szentéllyel és a hozzá tartozó edényekkel kapcsolatos."
Num 4:17 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Num 4:18 "Ne engedjétek a kehátiták nemzetségeit Lévi fiai közül kiveszni.
Num 4:19 Tegyétek érdekükben a következőket, hogy életben maradjanak, s meg ne haljanak, amikor a szent tárgyakhoz közelítenek: Áron és fiai menjenek, és mindegyiküket állítsák oda a rá váró teendő, s a neki szánt vinnivaló mellé,
Num 4:20 nehogy maguk menjenek be, s akár csak egy pillanatra is lássák a szent dolgokat és meghaljanak."
Num 4:21 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 4:22 "Hasonlóképpen vedd számba Gerson fiait is családjaik és nemzetségeik rendjében.
Num 4:23 Harminc évtől ötven évig vedd számba mindazokat, akiknek menniük kell, hogy a megnyilatkozás sátoránál szolgálatot teljesítsenek és feladatot vállaljanak.
Num 4:24 A következőből áll Gerson nemzetségeinek teendője a munka terén és a továbbvonuláskor:
Num 4:25 Ők viszik a hajlék függönyeit, a megnyilatkozás sátorát, annak takaróját és a fölül lévő finom bőrtakarót, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitját,
Num 4:26 a hajlékot és az oltárt körülvevő előudvar függönyeit, az előudvar bejáratának kárpitját, a köteleket, s a hajlék használatához szükséges minden eszközt.
Num 4:27 Minden teendőt, ami ezzel kapcsolatban adódik, nekik kell ellátniuk. Áronnak és fiainak utasítására teljesítsék Gerson fiai minden feladatukat az egész szállítás, s minden egyéb munka terén; sorra mindent meg kell mutatnotok nekik, amit vinniük kell.
Num 4:28 Ez a teendője Gerson fiainak a megnyilatkozás sátora körül. Szolgálatukat Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével teljesítsék."
Num 4:29 "Merári fiait is vedd számba nemzetségeik és családjaik rendjében.
Num 4:30 Harminc évtől ötven évig vedd számba mind, akinek szolgálatba kell lépnie, hogy a megnyilatkozás sátora körül teendőt vállaljon.
Num 4:31 Ebben áll feladatuk a továbbvonulás során, beleértve minden egyéb munkájukat is a megnyilatkozás sátoránál: (nekik kell gondot viselniük) a hajlék deszkáira, rúdjaira, oszlopaira, talapzatára,
Num 4:32 körös-körül az előudvar oszlopaira, ezek talapzatára, cövekeire és köteleire, beleértve az összes szerszámot is, valamint minden velük kapcsolatos teendőt. Sorra mutassátok meg nekik azokat a fölszereléseket, amit vinniük kell.
Num 4:33 Ebben áll Merári nemzetségeinek a szolgálata a megnyilatkozás sátora körüli teendőik ellátása során; Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével kell teljesíteniük."
Num 4:34 Mózes és Áron, valamint a közösség vezérei akkor számba vették Kehát fiait, nemzetségeik és családjaik rendjében,
Num 4:35 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk.
Num 4:36 S a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 2750-et tettek ki.
Num 4:37 Ezek voltak a Kehát nemzetségeiből számba vettek, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára számba vettek.
Num 4:38 A Gerson fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,
Num 4:39 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk,
Num 4:40 a közülük nemzetségeik és családjaik szerint számba vettek 2630-at (tettek ki).
Num 4:41 Ezek voltak a Gerson nemzetségeiből kiválasztottak, azok, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett teljesíteniük, akiket Mózes és Áron az Úr parancsára számba vett.
Num 4:42 A Merári nemzetségeiből nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,
Num 4:43 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül szolgálatot kellett vállalniuk,
Num 4:44 a közülük nemzetségeik szerint számba vettek 3200-at tettek ki.
Num 4:45 Ezek voltak a Merári nemzetségeiből kiválasztottak, akiket Mózes és Áron az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára kiválasztottak.
Num 4:46 A számba vettek valamennyien, akiket Mózes és Áron, valamint Izrael vezérei Lévi fiai közül nemzetségeik és családjaik rendjében számba vettek,
Num 4:47 harminc évtől fölfelé ötven évig, mind, akiknek a megnyilatkozás sátora körül a teendők ellátását, s a továbbvitel lebonyolítását kellett vállalniuk,
Num 4:48 a közülük kiválasztottak 8580-at tettek ki.
Num 4:49 Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára mindegyiküket a megszabott teendő és vinnivaló mellé állították; beosztották őket, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Num 5:1 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 5:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy távolítsák el a táborból, aki leprában vagy folyásban szenved, vagy akit holttest fertőzött meg.
Num 5:3 Akár férfi, akár nő, távolítsák el, utasítsák ki a táborból, nehogy megfertőzzék táborukat, ahol közöttük lakom."
Num 5:4 Izrael fiai így tettek, s kiutasították őket a táborból, ahogy az Úr mondta Mózesnek, úgy tettek Izrael fiai.
Num 5:5 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 5:6 "Mondd meg Izrael fiainak: Ha egy férfi vagy nő elkövet bármi vétket, ahogy az emberek teszik, foltot ejtve az Úron, s ezzel az illető terhet vesz magára,
Num 5:7 meg kell vallania elkövetett vétkét, aztán amivel hűtlenül bánt, azt helyre kell állítania teljes értékében, sőt egy ötöddel még meg is kell toldania az értékét; ezt annak kell adnia, aki ellen vétkezett.
Num 5:8 Ha azonban (ez maga már nem él és) közeli rokona sincs, akinek a tartozást meg lehetne fizetni, akkor az Úrnak járó jóvátétel legyen a papé, kivéve az áldozatra szánt kost, amivel az (ti. a pap) megtisztítja (a bűnöst).
Num 5:9 Izrael fiainak minden szent adományából, amit a papnak visznek, minden maradék legyen az övé.
Num 5:10 A szent adományok dolgában (a rend): megilletik (ti. a papot), amit valaki a papnak ad, az legyen az övé."
Num 5:11 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 5:12 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely férfinak a felesége félrelép, és hűtlenné válik azáltal,
Num 5:13 hogy valaki más hál vele, a dolog azonban rejtve marad a férje előtt, mivel titokban szennyezte be magát, s tanúk sem lépnek fel ellene, mert hisz vigyázott, nehogy rajtakapják,
Num 5:14 s most hatalmába ejti a féltékenység szelleme és féltékennyé válik feleségére, aki csakugyan beszennyezte magát, vagy ha megszállja a féltékenység szelleme, s féltékennyé lesz feleségére, jóllehet az ártatlan,
Num 5:15 akkor az illető férfi vezesse feleségét a pap elé, s egyszersmind áldozati adományt is vigyen magával, egy tized efa árpalisztet. Ne öntsön rá olajat, tömjént se tegyen hozzá. Mert hisz a féltékenység miatt bemutatott ételáldozat emlékeztető ételáldozat, amelynek emlékezetbe kell idéznie a bűnt.
Num 5:16 A pap vezesse elő (az asszonyt), s állítsa az Úr elé.
Num 5:17 A pap merítsen élő vizet egy cserépedénybe, s a hajlék padozatának porából is vegyen egy keveset a pap, és tegye a vízbe.
Num 5:18 Most a pap állítsa az asszonyt az Úr elé, s bontsa meg az asszony fején a hajat, adja kezébe az emlékeztető ételáldozatot - a féltékenység miatti ételáldozatot -, közben a keserves sírás átokhozó vize maradjon a pap kezében.
Num 5:19 Most a pap vegye ki az esküt, így beszélve az asszonyhoz: Ha senki nem hált veled, s nem váltál férjedhez magadat beszennyezve hűtlenné, a keserű sírásnak ez az átokhozó vize nem lesz büntetésedre.
Num 5:20 Ha ellenben hűtlen voltál férjedhez, és beszennyezted magad azzal, hogy férjeden kívül valaki más is hált veled -,
Num 5:21 ekkor a pap eskesse meg az asszonyt átok terhe alatt, s közben így szóljon az asszonyhoz: Az Úr tegyen eskü és átok tárgyává néped körében, sorvassza el az Úr csípődet, méhed dagadjon meg, s
Num 5:22 ez az átokhozó víz hatoljon be beleidbe, hogy méhed megdagadjon és csípőd elsorvadjon. Az asszonynak közben ezt kell mondogatnia: Úgy legyen, az történjen!
Num 5:23 Ekkor a pap írja fel ezeket az átkokat egy lapra, és mossa bele a keserves sírás vizébe.
Num 5:24 Majd adja oda az asszonynak a keserves sírás átokhozó vizét, hogy igya meg, s az átokhozó víz - keserű fájdalmára - belehatoljon.
Num 5:25 Azután a pap vegye ki az asszony kezéből a féltékenység miatti ételáldozatot, majd lengesse meg az ételáldozatot az Úr előtt, és vigye az oltárra.
Num 5:26 Az étel- áldozatból a pap most vegyen el egy maroknyit - mintegy annak illatos részeként -, és égesse el az oltáron.
Num 5:27 Akkor adja oda a vizet az asszonynak, hogy igya meg. Mihelyt odaadja az asszonynak a vizet meginni, ha csakugyan beszennyezte magát és hűtlenné vált férjéhez, az átokhozó víz keserű fájdalmára belehatol, úgyhogy méhe megdagad és csípője elsorvad, és az asszony átkozottá válik népe körében.
Num 5:28 Ha azonban az asszony nem szennyezte be magát, tehát ártatlan, nem éri büntetés, sőt gyermekei lesznek.
Num 5:29 Ez a törvény féltékenység esetében: ha egy asszony vétkezik férje ellen és beszennyezi magát,
Num 5:30 vagy ha egy férfit hatalmába ejt a féltékenység szelleme, s féltékennyé válik feleségére, állítsa feleségét az Úr elé, és a pap alkalmazza rá ezt az egész törvényt.
Num 5:31 A férfi ment marad a bűntől, az asszonynak ellenben viselnie kell vétkét."
Num 6:1 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 6:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valaki, akár férfi, akár nő le akarja tenni a nazireusok külön fogadalmát, hogy egészen az Úrnak szentelje magát,
Num 6:3 tartózkodjék a bortól és a részegítő italtól, ne igyék borból és részegítő italból készült ecetet, s nem szabad semmiféle szőlő levét sem innia, sem pedig friss vagy aszalt szőlőt ennie.
Num 6:4 Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem.
Num 6:5 Fogadalma egész tartama alatt nem szabad borotvának érnie a fejét, amíg le nem jár az idő, ameddig az Úrnak szentelte magát - legyen szent, s növessze haját hosszúra.
Num 6:6 Azokon a napokon, amelyeknek idejére az Úrnak szentelte magát, nem szabad halotthoz odamennie.
Num 6:7 Még akkor sem szabad beszennyeznie magát, ha apja, anyja, bátyja vagy nővére hal meg, mert rajta a fején az Istennek tett fogadalom.
Num 6:8 Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve.
Num 6:9 Ha valaki hirtelenül hal meg mellette, beszennyezi fölszentelt fejét. Azon a napon, amikor újra tiszta lesz, meg kell nyírnia fejét; a hetedik nap kell megnyiratkoznia.
Num 6:10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlét vagy két galambfiat a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához.
Num 6:11 A pap áldozza fel az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul, hogy megtisztuljon attól a bűntől, amelybe a holttest miatt esett; ugyanazon a napon a fejét újra fölszenteltnek kell nyilvánítani.
Num 6:12 Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált."
Num 6:13 A nazireus számára ez a törvény: "Azon a napon, amelyen fogadalma ideje lejár, menjen a megnyilatkozás sátorának bejáratához,
Num 6:14 és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egy esztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául,
Num 6:15 azonkívül egy kosár finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan cipót és olajjal meghintett kovásztalan lepényt a hozzá tartozó étel- és italáldozattal.
Num 6:16 A pap vigye az Úr elé, és mutassa be engesztelő és égőáldozatul.
Num 6:17 A kost a közösség áldozatául mutassa be az Úrnak a kosár kovásztalannal együtt, majd étel- és italáldozatát is mutassa be a pap.
Num 6:18 Ekkor a nazireus a megnyilatkozás sátorának bejáratánál nyírja le fölszentelt haját, aztán fogja fölszentelt haját, s dobja a tűzbe, amely a közösség áldozata alatt ég.
Num 6:19 Ekkor a pap fogja a kos megfőtt lapockáját, s vegyen ki a kosárból egy kovásztalan cipót meg egy kovásztalan lepényt, és adja a nazireus kezébe, miután az már levágta a haját.
Num 6:20 Most a pap végezze el vele a bemutatás szertartását az Úr előtt. A szegyen és combon kívül ezek a papnak járnak, szent adományként. Ezután az Istennek szentelt ismét ihat bort."
Num 6:21 Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül az után, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia.
Num 6:22 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 6:23 "Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal:
Num 6:24 Áldjon meg az Úr és oltalmazzon!
Num 6:25 Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos!
Num 6:26 Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!
Num 6:27 Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket."
Num 7:1 Amikor Mózes elkészült a hajlékkal, és minden fölszerelésével együtt fölszentelte, s az oltárt és tartozékait is fölkente és fölszentelte,
Num 7:2 Izrael vezérei, a családok fejei, azaz a törzsek vezetői, s a számba vettek elöljárói ajándékokat hoztak.
Num 7:3 Hat fedett szekeret és tizenkét marhát hoztak áldozati ajándékul az Úrnak, minden két vezérre esett egy szekér és mindegyikükre egy marha. Odavitték a hajlék elé.
Num 7:4 Az Úr ekkor azt mondta Mózesnek:
Num 7:5 "Vedd el tőlük őket, legyenek a megnyilatkozás sátorának szolgálatára. Add át őket a leviták különféle csoportjainak, megszabott tisztségüknek megfelelően."
Num 7:6 Mózes tehát átvette a szekereket és a marhákat, és odaadta Lévi fiainak.
Num 7:7 Két szekeret és négy marhát odaadott Gerson fiainak a nekik kijelölt szolgálatnak megfelelően.
Num 7:8 Négy szekeret és nyolc marhát átadott Merári fiainak, annak a rájuk kirótt szolgálatnak megfelelően, (amelyet) Áron pap fiának, Itamárnak a felügyeletével be kellett tölteniük.
Num 7:9 Kehát fiainak ellenben nem adott semmit, mivel nekik a szent dolgok voltak gondjukra bízva, s ezeket a vállukon kellett vinniük.
Num 7:10 A vezérek az oltár fölszenteléséhez is elhozták az ajándékokat azon a napon, amelyen fölszentelték; a vezérek az oltár elé hozták áldozati adományaikat.
Num 7:11 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: "Mindennap egy vezér hozza el áldozati adományát az oltár felszenteléséhez."
Num 7:12 Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből.
Num 7:13 Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, meg egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:14 továbbá egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:15 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:16 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:17 végül a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Nachsonnak, Amminadab fiának az ajándéka.
Num 7:18 A második nap Cuár fia, Isszachár fiainak vezére, Netaneel hozta el (adományát).
Num 7:19 Elhozta adományát: egy 130 sékel súlyú ezüsttálat, egy 70 sékel súlyú ezüsttálkát a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:20 egy 10 sékel súlyú aranyszelencét füstölőszerekkel töltve,
Num 7:21 egy fiatal bikát, egy kost és egy esztendős bárányt égőáldozatnak,
Num 7:22 egy kecskebakot engesztelő áldozatul,
Num 7:23 s a közösség áldozatául két marhát, öt kost, öt bakot és öt egyesztendős bárányt. Ez volt Cuar fiának, Netaneelnek az adománya.
Num 7:24 A harmadik nap Zebulun fiainak vezére, Helon fia, Eliab.
Num 7:25 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal vegyített lisztlánggal tele, ételáldozat céljára,
Num 7:26 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:27 egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:28 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:29 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Helon fiának, Eliabnak az ajándéka.
Num 7:30 A negyedik nap Ruben fiainak a vezére, Sedeur fia, Elicur.
Num 7:31 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:32 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:33 egy fiatal bika, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:34 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:35 és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Sedeur fiának, Elicurnak az adománya.
Num 7:36 Az ötödik nap Simeon fiainak a vezére, Curisaddai fia, Selumiel.
Num 7:37 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:38 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:39 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:40 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:41 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Curisaddai fiának, Selumielnek az ajándéka.
Num 7:42 A hatodik nap Gád fiainak a vezére, Reuel fia, Eljazaf.
Num 7:43 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára,
Num 7:44 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:45 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:46 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:47 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Reuel fiának, Eljazafnak az adománya.
Num 7:48 A hetedik nap Efraim fiainak vezére, Ammihud fia, Elisama.
Num 7:49 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:50 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:51 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:52 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:53 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammihud fiának, Elisamának az ajándéka.
Num 7:54 A nyolcadik nap Manassze fiainak a vezére, Pedacur fia, Gamliel.
Num 7:55 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:56 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:57 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:58 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:59 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Pedacur fiának, Gamlielnek az adománya.
Num 7:60 A kilencedik nap Benjamin fiainak vezére, Gidoni fia, Abidan.
Num 7:61 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:62 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:63 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:64 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:65 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Gidoni fiának, Abidannak az ajándéka.
Num 7:66 A tizedik nap Dán fiainak a vezére, Ammisaddai fia, Achiezer.
Num 7:67 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:68 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:69 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:70 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:71 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammisaddai fiának, Achiezernek az adománya.
Num 7:72 A tizenegyedik nap Áser fiainak a vezére, Ochran fia, Pagiel.
Num 7:73 Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára,
Num 7:74 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:75 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:76 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:77 és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka.
Num 7:78 A tizenkettedik nap Naftali fiainak a vezére, Enan fia, Achira.
Num 7:79 Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Num 7:80 egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Num 7:81 egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Num 7:82 egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Num 7:83 s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Enan fiának, Achirának az adománya.
Num 7:84 Ezek voltak Izrael vezéreinek adományai az oltár felszentelésére azon a napon, amelyen fölszentelték: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüsttálka, tizenkét aranyszelence.
Num 7:85 Minden tál 130 sékelt nyomott ezüstben és minden tálka 70 sékelt. Az edények összesen 2400 sékel ezüstöt tettek ki a szent mérték szerint.
Num 7:86 Ami a füstölőszerekkel töltött aranyszelencéket illeti, mindegyikük 10 sékelt nyomott a szent mérték szerint, így a szelencék összesen 120 sékel aranyat tettek ki.
Num 7:87 Az égőáldozatnak szánt állatok összesen: tizenkét bika, továbbá tizenkét kos és tizenkét egyesztendős bárány a velük együttjáró ételáldozaton kívül, valamint tizenkét kecskebak engesztelő áldozatul.
Num 7:88 A közösség áldozatául hozott állatok száma huszonnégy marhát, hatvan kost, hatvan bakot és hatvan egyesztendős bárányt tett ki. Ezek voltak azok az áldozati adományok, amelyeket akkor hoztak az oltár fölszentelésére, amikor azt fölkenték.
Num 7:89 S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele.
Num 8:1 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 8:2 "Beszélj Áronnal és mondd meg neki: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a hét mécses a mécstartó előtti térre vesse fényét."
Num 8:3 S Áron így járt el: a mécstartó előtti tér felé fordítva helyezte el a mécseseket, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Num 8:4 A mécstartó így készült: aranyból kalapálták, még a lábát s rajta a virágokat is aranyból kalapálták; pontosan arra a mintára készítette el Mózes a mécstartót, amelyet az Úr mutatott neki.
Num 8:5 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 8:6 "Vezesd ki Lévi fiait Izrael fiainak köréből, és tisztítsd meg őket.
Num 8:7 Ezt tedd velük tisztulásukra: hintsd meg őket bűneiktől való megszabadulásukra szolgáló vízzel, aztán egész testüket borotválják meg, mossák ki a ruhájukat, tisztálkodjanak meg,
Num 8:8 s fogjanak egy fiatal bikát és vegyék a vele együttjáró ételáldozatot, az olajjal vegyített lisztlángot; te pedig végy egy fiatal bikát engesztelő áldozatul.
Num 8:9 Majd rendeld a levitákat a megnyilatkozás sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész közösségét.
Num 8:10 Ezután a leviták járuljanak az Úr elé, Izrael fiai meg tegyék kezüket a levitákra.
Num 8:11 S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára.
Num 8:12 A leviták tegyék kezüket a bikák fejére, te meg mutasd be az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul az Úrnak, hogy a leviták megszabaduljanak bűneiktől.
Num 8:13 Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással,
Num 8:14 és vond ki Lévi fiait Izrael fiai köréből, hogy a leviták az enyémek legyenek.
Num 8:15 Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket.
Num 8:16 Hiszen nekem adták őket egészen, Izrael fiai közül. A magam számára lefoglaltam őket Izrael elsőszülöttei helyett, akik elsőként nyitják meg anyjuk méhét.
Num 8:17 Mert Izrael fiai körében az enyém minden elsőszülött, ember és állat egyaránt. Azon a napon, amelyen lesújtottam Egyiptom elsőszülötteire, a magamévá avattam őket.
Num 8:18 Lefoglaltam magamnak Lévi fiait Izrael fiainak elsőszülöttei helyett,
Num 8:19 s Izrael fiai közül odaadtam a levitákat Áronnak és fiainak, hogy Izrael fiai nevében ellássák a megnyilatkozás sátorának szolgálatát, s Izrael fiai helyett engeszteljenek, nehogy csapás érje Izrael fiait, amikor Izrael fiai a szentélyhez közelítenek."
Num 8:20 Mózes és Áron, s Izrael fiainak egész közössége így tettek Lévi fiaival. Egészen úgy tettek velük Izrael fiai, ahogyan az Úr a leviták felől Mózesnek parancsot adott.
Num 8:21 Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak.
Num 8:22 Ezután a leviták Áronnak és fiainak a felügyeletével megkezdték a megnyilatkozás sátorának szolgálatát. Ahogyan az Úr Lévi fiai ügyében Mózesnek megparancsolta, úgy jártak el.
Num 8:23 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 8:24 "A következők legyenek érvényben a levitákra: huszonöt évtől fölfelé köteles szolgálatot teljesíteni, azaz a megnyilatkozás sátorának gondját viselni.
Num 8:25 Ötvenéves korában abbahagyhatja a megnyilatkozás sátorának gondozását, nem köteles tovább szolgálatot teljesíteni.
Num 8:26 Mindazonáltal segítségére lehet társainak a megnyilatkozás sátorában kötelezettségeik teljesítésében, de tulajdonképpeni szolgálatot nem kell többé ellátnia. Így járj el a levitákkal szolgálati kötelezettségeik tekintetében."
Num 9:1 Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendő első hónapjában:
Num 9:2 "Izrael fiai arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot.
Num 9:3 E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint."
Num 9:4 Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot.
Num 9:5 Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Num 9:6 Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz,
Num 9:7 és ezt mondták ezek az emberek: "Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?"
Num 9:8 Erre Mózes így válaszolt: "Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben."
Num 9:9 S az Úr így szólt Mózeshez:
Num 9:10 "Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot.
Num 9:11 A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek.
Num 9:12 De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg.
Num 9:13 Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be ádozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért.
Num 9:14 S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály előírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra."
Num 9:15 Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhő borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétől reggelig mintha tűz égett volna a hajlék fölött.
Num 9:16 Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte.
Num 9:17 Amikor a felhő fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhő leereszkedett.
Num 9:18 Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhő a hajlék fölött maradt, addig táboroztak.
Num 9:19 Ha hosszú ideig maradt is a felhő a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort.
Num 9:20 Előfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhő a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek.
Num 9:21 Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak.
Num 9:22 S ha a felhő két napig vagy egy hónapig, sőt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább.
Num 9:23 Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.
Num 10:1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 10:2 "Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak.
Num 10:3 Ha megfújják őket, az egész közösség gyűljön köréd a megnyilatkozás sátorának bejáratához.
Num 10:4 De ha csak az egyiket fújják meg, akkor csupán a vezérek, Izrael ezreinek a fejei gyűljenek köréd.
Num 10:5 Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra.
Num 10:6 A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie annak jeléül, hogy útra kell kelni.
Num 10:7 A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni.
Num 10:8 Áron fiai, a papok fújják a kürtöt, s ez a szokás maradjon meg egyszer s mindenkorra, az eljövendő nemzedékekre is kötelező szabálynak.
Num 10:9 S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy az Úr, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elől.
Num 10:10 Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égő- és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. Az Úr vagyok, a ti Istenetek."
Num 10:11 A második esztendő második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhő a tanúság hajléka felől.
Num 10:12 Izrael fiai tehát tábort bontottak és pihenőket tartva (odébb vonultak) a Sínai pusztáról. A felhő Paran pusztájában ereszkedett le.
Num 10:13 Először keltek útra az Úr parancsára, amelyet Mózes által adott.
Num 10:14 Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt.
Num 10:15 Az Isszachár fiai törzsének csapatát Cuár fia, Netaneel vezette.
Num 10:16 A Zebulun fiaiból álló törzs csapatának vezére Helon fia, Eliáb volt.
Num 10:17 Amikor lebontották a hajlékot, elindultak Gerson és Merári fiai, akiknek a hajlékot kellett vinniük.
Num 10:18 Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az ő csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt.
Num 10:19 A Simeon fiaiból álló törzs csapatát Curisaddai fia, Selumiel vezette.
Num 10:20 A Gád fiaiból álló törzs csapatának Reuel fia, Eljazaf volt a vezére.
Num 10:21 Azután Kehát fiai indultak, akiknek a szentélyt kellett vinniük; mire megérkeztek, akkorra a hajlékot már felállították.
Num 10:22 Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt.
Num 10:23 A Manassze fiaiból álló törzs csapatát Pedacur fia, Gamliel vezette.
Num 10:24 A Benjamin fiaiból álló törzs csapatának Gidoni fia, Abidan volt a vezére.
Num 10:25 Majd Dán fia táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt.
Num 10:26 Az Áser fiaiból álló törzs csapatát Ochran fia, Pagiel vezette.
Num 10:27 A Naftali fiaiból álló törzs csapatának Enan fia, Achira volt a vezére.
Num 10:28 Ez volt a sorrend, amely szerint Izrael fiai útra keltek, az egyik csoport a másik után; így keltek útra.
Num 10:29 Így szólt Mózes Hobábhoz, a Midián fiai közül való Reuel fiához, aki apósa volt Mózesnek: "Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek."
Num 10:30 Ő azonban ezt válaszolta: "Nem megyek, inkább visszatérek szülőföldemre, rokonaim körébe."
Num 10:31 De (Mózes) folytatta: "Ne hagyj cserben minket! Éppen mert olyan jól tudod, hol üthetünk tábort a pusztában, neked kell a szemünk világának lenned.
Num 10:32 Ha velünk jössz, részed lesz mindabban a jóban, amelyet az Úr nekünk juttat."
Num 10:33 Elindultak hát az Úr hegyétől és háromnapi járásnyira (mentek) az Úr szövetségének ládája haladt a háromnapi úton elöl, hogy táborhelyet mutasson nekik.
Num 10:34 S az Úr felhője lebegett fölöttük azon a napon, amelyen a táborból elindultak.
Num 10:35 Amikor a láda elindult, Mózes így szólt: "Kelj föl, Uram, hogy ellenségeid szétszóródjanak, s gyűlölőid fussanak színed elől!"
Num 10:36 S amikor megállt, ezt mondta: "Térj vissza, Uram, Izrael ezreinek sokaságához!"
Num 11:1 S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén.
Num 11:2 Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tűz kialudt.
Num 11:3 A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze.
Num 11:4 De akadt köztük gyülevész népség, amelynek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: "Ki ad nekünk húst enni?
Num 11:5 Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára.
Num 11:6 Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk."
Num 11:7 A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája.
Num 11:8 Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megőrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfőzték fazékban, s cipót sütöttek belőle; olyan ízű volt, mint az olajos kalács.
Num 11:9 Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott.
Num 11:10 Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot;
Num 11:11 így szólt hát Mózes az Úrhoz: "Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod?
Num 11:12 Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak.
Num 11:13 Honnan vegyek húst, hogy (enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni!
Num 11:14 Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.
Num 11:15 Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!"
Num 11:16 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: "Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.
Num 11:17 Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned.
Num 11:18 A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek.
Num 11:19 Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig,
Num 11:20 nem, hanem egy egész hónapig, míg már a szagát sem tudjátok elviselni és meg nem csömörlötök tőle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki közöttetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán miért is jöttünk el Egyiptomból?"
Num 11:21 Mózes így válaszolt: "Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetitek!
Num 11:22 Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerből az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?!"
Num 11:23 Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: "Talán nem elég erős az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam vagy sem!"
Num 11:24 Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket.
Num 11:25 Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászáll rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg.
Num 11:26 Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek.
Num 11:27 Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: "Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban."
Num 11:28 Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: "Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!"
Num 11:29 Mózes így válaszolt: "Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!"
Num 11:30 Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba.
Num 11:31 Egyszerre szél kerekedett, az Úr parancsára. Ez fürjeket sodort magával a tenger felől, s arra kényszerítette őket, hogy mintegy két könyöknyire leereszkedjenek a tábor fölé, körülbelül egynapi járásnyira minden irányban a tábor környékén.
Num 11:32 A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak.
Num 11:33 De még a foguk közt volt a hús, s még el se fogyott teljesen, már feltámadt az Úr haragja a nép ellen, és súlyos csapást mért rájuk az Úr.
Num 11:34 Annak a helynek a Kibrot-Hattava nevet adták, mert ott temették el a (húsra) áhítozó népet.
Num 11:35 Kibrot-Hattavából Hacerot felé vonult tovább a nép, s Hacerotban táborozott le.
Num 12:1 Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nőt vett el (feleségül).
Num 12:2 Ilyeneket mondogattak: "Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?" Az Úr hallotta.
Num 12:3 Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.
Num 12:4 Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: "Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!" Tehát odamentek mind a hárman.
Num 12:5 Az Úr akkor alászállt a felhőoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten előléptek.
Num 12:6 Az Úr így szólt: "Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá.
Num 12:7 De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Ő mindenütt otthonos házamban.
Num 12:8 Vele szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?"
Num 12:9 S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment,
Num 12:10 s a felhő eltűnt a sátor felől, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt.
Num 12:11 Akkor Áron így szólt Mózeshez: "Kérlek, uram, ne büntess azért a bűnért, amit esztelenségünkben elkövettünk.
Num 12:12 Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!"
Num 12:13 Mózes az Úrhoz kiáltott: "Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!"
Num 12:14 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: "Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni."
Num 12:15 Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták.
Num 12:16 Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.
Num 13:1 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 13:2 "Küldj előre embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjetek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik."
Num 13:3 Mózes tehát előreküldte az Úr parancsára ezeket a megbízható embereket Paran pusztájáról, akik Izrael fiainak fejei közül valók voltak.
Num 13:4 Így hívják őket: Ruben törzséből Sammua, Zakkur fia;
Num 13:5 Simeon törzséből Hori fia, Safat;
Num 13:6 Júda törzséből Jefunne fia, Kaleb;
Num 13:7 Isszachár törzséből Jigal, József fia;
Num 13:8 Efraim törzséből Hosea, Nun fia;
Num 13:9 Benjamin törzséből Rafusz fia, Palti;
Num 13:10 Zebulun törzséből Szodi fia, Gaddiel;
Num 13:11 József törzséből, Manassze nemzetségéből Szuszi fia, Gaddi;
Num 13:12 Dán törzséből Gemalli fia, Ammiel;
Num 13:13 Áser törzséből Michael fia, Szetur;
Num 13:14 Naftali törzséből Vofszi fia, Nachbi;
Num 13:15 Gád törzséből Machi fia, Geuel.
Num 13:16 Ez volt a nevük azoknak a férfiaknak, akiket Mózes előreküldött, hogy Kánaán földjéről híreket szerezzenek. Hoseát azonban, Nun fiát Józsuénak nevezte el.
Num 13:17 Amikor Mózes útra bocsátotta őket Kánaán földjének kikémlelésére, így szólt hozzájuk: "Menjetek végig az ország déli részén, aztán kapaszkodjatok fel a hegyre
Num 13:18 és nézzétek meg, milyen az ország és a nép, amely lakja, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok,
Num 13:19 milyen az ország, ahol él, jó-e vagy rossz, s milyenek a városok, amelyeket benépesít, nyitott tábor vagy erődítmény módjára épültek-e,
Num 13:20 végül hogy áll a dolog a földjével, kövér-e vagy sovány, nőnek-e rajta fák vagy sem. Szedjétek össze minden erőtöket, s hozzatok a föld gyümölcséből is néhányat magatokkal." Épp a szüret kezdetének volt az ideje.
Num 13:21 Elmentek hát, és kikémlelték az országot Cin pusztájától a Hamatba vivő út elején fekvő Rechobig.
Num 13:22 Áthaladtak a déli országrészen és elértek Hebronba, ahol Enak leszármazottai, Achiman, Sesai és Talmai éltek. [Hebron ugyanis hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Tanisz.]
Num 13:23 Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szőlőfürtöt a szőlővesszővel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is (szedtek).
Num 13:24 Azt a helyet Eskolnak nevezték arról a szőlőről, amelyet Izrael fiai leszedtek.
Num 13:25 Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak,
Num 13:26 és visszatértek Mózeshez, Áronhoz és Izrael egész közösségéhez. Paran pusztájába, Kádes irányába, és számot adtak híreikről az egész közösségnek, s közben megmutatták az ország gyümölcseit.
Num 13:27 Beszámoltak nekik e szavakkal: "Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből.
Num 13:28 Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, s a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok. Enak utódait is láttuk ott.
Num 13:29 A déli országrészt amalekiták lakják, a hetiták, a jebuziták és az amoriták inkább a hegyre húzódnak, a kánaániak pedig a tenger partját és a Jordán völgyét népesítik be."
Num 13:30 Kaleb buzdító beszédet intézett a Mózes köré gyűlt néphez: "Késedelem nélkül vonuljunk oda és szerezzük meg magunknak; egész jól úrrá lehetünk rajta!"
Num 13:31 Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: "Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk."
Num 13:32 Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek: "Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak.
Num 13:33 Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk."
Num 14:1 Erre az egész közösség fölemelte szavát, és kiabálásban tört ki, s a nép siránkozott azon az éjszakán.
Num 14:2 Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s az egész közösség ezt hajtogatta: "Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén vagy itt a pusztában!
Num 14:3 Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek! Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba?"
Num 14:4 És már így biztatták egymást: "Válasszunk magunknak vezért és térjünk vissza Egyiptomba!"
Num 14:5 Erre Mózes és Áron Izrael fiainak egész egybegyűlt közössége előtt arcra borultak.
Num 14:6 Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia s Kaleb, Jefunne fia, megszaggatták ruhájukat,
Num 14:7 és beszédet intéztek Izrael fiainak egész közösségéhez: "Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó.
Num 14:8 Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk.
Num 14:9 Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétől félnetek. Elnyerjük őket, oltalmazó árnyaik eltűnnek, ha velünk lesz az Úr. Ne féljetek hát tőlük!"
Num 14:10 Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál.
Num 14:11 Így szólt az Úr Mózeshez: "Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem?
Num 14:12 Pestissel sújtom, elpusztítom! Téged azonban néppé teszlek, nagyobb és erősebb (néppé)."
Num 14:13 Mózes azonban így beszélt az Úrhoz: "Az egyiptomiak hallottak felőle, hogy hatalmaddal kivezetted ezt a népet közülük,
Num 14:14 s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtől szemben megjelensz, s felhőd fölöttünk lebeg, s nappal a felhőoszlopban, éjjel meg a tűzoszlopban előttünk haladsz.
Num 14:15 Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felőled, azt fogják mondani:
Num 14:16 Az Úr nem volt képes rá, hogy elvezérelje ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta őket a pusztában.
Num 14:17 Bizonyuljon hát nagynak a hatalmad, Uram, ahogyan megígérted, amikor ezt mondtad:
Num 14:18 Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.
Num 14:19 Nagy irgalmadban bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét, ahogyan Egyiptomból idáig (mindig) megbocsátottál ennek a népnek."
Num 14:20 Erre így válaszolt az Úr: "Megbocsátok, ahogy kérted.
Num 14:21 De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget,
Num 14:22 azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra,
Num 14:23 nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak.
Num 14:24 Hanem szolgámat, Kalebet, mivel más lelkület töltötte el, s egészen mellettem állt, elvezérelem arra a földre, amelyen járt, s utódai birtokukba is veszik.
Num 14:25 [Az amalekiták és a kánaániak továbbra is a síkságon élnek.] Holnap térjetek vissza a pusztára és induljatok el a Sás-tenger felé vezető úton."
Num 14:26 Azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Num 14:27 "Meddig zúgolódik még ellenem ez a mihaszna közösség? Hallottam, amint Izrael fiai zúgolódtak ellenem.
Num 14:28 Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek - az Úr mondja! -, amint nyíltan kifejezésre juttattátok előttem, úgy fogok bánni veletek.
Num 14:29 Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől fölfelé, mivel zúgolódtatok ellenem.
Num 14:30 Sose juttok el arra a földre, amelyen azt akartam volna, hogy éljetek. Erre, íme, esküre emeltem a kezem! - kivéve Kalebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát.
Num 14:31 Hanem kisgyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, őket elvezérelem oda, s megismerik azt a földet, amelyet ti ócsároltatok.
Num 14:32 A ti testeteket ellenben elnyeli a puszta.
Num 14:33 Fiaitoknak meg negyven esztendeig pásztorkodniuk kell a pusztában, s bűnhődniük hűtlenségetekért, egészen addig, míg testetek teljesen el nem enyészik.
Num 14:34 Azoknak a napoknak a száma ugyanis, amelyek folyamán kifürkésztétek az országot, negyvenet tesz ki, minden napért egy évet számítva, negyven esztendeig kell bűneitekért vezekelnetek, hogy megtudjátok, mit jelent az, ha én elfordulok.
Num 14:35 Én, az Úr beszéltem. Ezt teszem ezzel az elvetemült közösséggel, amely összecsődült ellenem: Ebben a pusztában kell megérniük életük végét, és itt kell meghalniuk!"
Num 14:36 Azokat az embereket pedig, akiket Mózes elküldött, hogy az országot kikémleljék, s akik visszatérve az egész közösséget felizgatták azzal, hogy mindenféle rosszat mondtak az országról,
Num 14:37 s arra indították, hogy zúgolódjanak ellene, az Úr azon nyomban halállal sújtotta.
Num 14:38 Azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy az országot kifürkésszék, csak Nun fia, Józsue és Jefunne fia, Kaleb maradt életben.
Num 14:39 Amikor Mózes közölte Izrael minden fiával ezeket a szavakat, az egész nép nagyon elszomorodott.
Num 14:40 Másnap reggel fölkerekedtek, hogy felhúzódjanak a hegység fennsíkjára, ezen szavakkal: "Most már készen vagyunk rá, hogy odavonuljunk arra a helyre, amelyről az Úr beszélt, vétkeztünk."
Num 14:41 Mózes azonban ezt válaszolta: "Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Ilyesmi nem sikerül!
Num 14:42 Ne húzódjatok fel, mert az Úr nincs körötökben! Ellenségeitek elpusztítanak benneteket.
Num 14:43 Mert az amalekiták és a kánaániak szembeszállnak ott veletek, és kardélen hulltok el, mert elfordultatok az Úrtól, s ezért nincs veletek az Úr!"
Num 14:44 Vakmerőségükben mégis felhúzódtak a hegység magaslataira, de a szövetség ládája és Mózes nem tágítottak a táborból.
Num 14:45 Az amalekiták és a kánaániak, akik azon a hegységen éltek, leereszkedtek, megverték, és egészen Hormáig szétszórták őket.
Num 15:1 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 15:2 "Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,
Num 15:3 s égőáldozatot akartok bemutatni az Úrnak, vagy nagy vagy kis állatból véres áldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes adományként, vagy ünnepi áldozat gyanánt, hogy kellemes illatul szálljon fel az Úrhoz,
Num 15:4 az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egy tized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve.
Num 15:5 Az égő- vagy véres áldozathoz hozzátartozó italáldozat céljára minden bárányra egy negyed hin borról gondoskodjék.
Num 15:6 De koshoz ételáldozatnak két tized (efa) lisztlángot adjon; egy harmad hin olajjal meghintve,
Num 15:7 italáldozat céljára meg egy harmad hin bort; így hozol kellemes illatú áldozatot az Úrnak.
Num 15:8 Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő- vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére, vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak,
Num 15:9 akkor a fiatal állat mellé ételáldozatnak három tized (efa) lisztlángot hozzál; egy fél hin olajjal meghintve
Num 15:10 és egy fél hin bort italáldozatnak, ez lesz kellemes illatú égőáldozat az Úrnak.
Num 15:11 Ilyen módon kell eljárni minden marha, minden kos minden bárány és minden kecske esetében;
Num 15:12 a feláldozásra szánt (állatok) számának megfelelően járjatok el minden egyes esetben, bármennyi lesz is.
Num 15:13 Minden e népből való alkalmazkodjék ilyenképpen ezekhez az előírásokhoz, ha kellemes illatú égőáldozatot akar bemutatni az Úrnak.
Num 15:14 S ha idegen tartózkodik köztetek, vagy a nemzedékek során körötökben él valaki és kellemes illatú égőáldozatot hoz az Úrnak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is.
Num 15:15 Egy és ugyanaz a szabály vonatkozik rátok és a (köztetek) tartózkodó idegenre; a szabály eljövendő nemzedékeiteknek is szól, minden időre; az idegennek ugyanazok a kötelezettségei az Úrral szemben, mint nektek.
Num 15:16 Ugyanaz a törvény és ugyanazok a rendelkezések kötelezik a köztetek élő idegent is."
Num 15:17 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 15:18 "Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha eljuttok arra a földre, amelyre el akarlak vezetni benneteket,
Num 15:19 amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot.
Num 15:20 A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel.
Num 15:21 Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre.
Num 15:22 Ha tévedésből vétkeztek, s ezek közül a parancsok közül, amelyeket az Úr Mózessel közölt, valamelyiket nem tartjátok meg
Num 15:23 [ha valamit abból, amit az Úr Mózes által parancsolt attól a naptól kezdve, hogy az Úr parancsokat adott és azután nemzedékről nemzedékre],
Num 15:24 akkor feltéve, hogy a közösség tévedésből követett el valamit, mutasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak a hozzátartozó étel- és italáldozaton kívül - pontosan az előírás szerint -, továbbá egy kecskét engesztelő áldozatul;
Num 15:25 ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak.
Num 15:26 Izrael fiainak egész közössége bocsánatot nyer és a körükben élő idegen is; mert a tévedés az egész népé.
Num 15:27 Ha azonban egyetlen személy vétkezik tévedésből, akkor egy esztendős kecskét hozzon engesztelő áldozatul,
Num 15:28 hogy a pap az engesztelés szertartását elvégezve feloldozza azt a személyt, aki az Úr előtt tévedésből hibát követett el; így bocsánatot nyer.
Num 15:29 Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit.
Num 15:30 Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni.
Num 15:31 Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét."
Num 15:32 Amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, amint szombati napon rőzsét szedegetett.
Num 15:33 Akik a rőzseszedésen rajtakapták, Mózes és Áron, s az egész közösség elé vitték,
Num 15:34 és őrizet alá helyezték, mert nem volt határozat, mi történjék vele.
Num 15:35 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: "Halállal kell büntetni az embert, a táboron kívül az egész közösségnek meg kell köveznie!"
Num 15:36 Tehát az egész közösség kivezette a táboron kívülre és agyonkövezte, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Num 15:37 Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 15:38 "Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősítsenek bíborlila zsinórra.
Num 15:39 A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek.
Num 15:40 (Azért kellenek), hogy eszetekbe jusson: igazodjatok parancsaimhoz, s így legyetek szentek Istenetek előtt.
Num 15:41 Az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr, a ti Istenetek."
Num 16:1 Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia... Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai]
Num 16:2 fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek.
Num 16:3 Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: "Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!"
Num 16:4 Ezt hallva, Mózes arcra borult.
Num 16:5 Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: "Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé.
Num 16:6 Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai,
Num 16:7 reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!"
Num 16:8 S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: "Hallgassatok ide, Lévi fiai!
Num 16:9 Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok?
Num 16:10 Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek?
Num 16:11 Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?"
Num 16:12 Mózes hívatta Datánt és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: "Nem megyünk!
Num 16:13 Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk?
Num 16:14 Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!"
Num 16:15 Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: "Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem."
Num 16:16 Ezt mondta Mózes Korachnak: "Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron.
Num 16:17 Mindegyitek hozza a füstölőjét az Úr elé - kétszázötven füstölőt -, te is, Áron is, mindegyitek hozza a füstölőjét és tegyetek rá tömjént."
Num 16:18 Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is.
Num 16:19 Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget, velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt.
Num 16:20 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Num 16:21 "Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!"
Num 16:22 Erre arcra borultak és így szóltak: "Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?"
Num 16:23 Az Úr így válaszolt:
Num 16:24 "Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!"
Num 16:25 Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték.
Num 16:26 Így beszélt a közösséghez: "Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt."
Num 16:27 Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak.
Num 16:28 Mózes így szólt: "Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem:
Num 16:29 ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal, s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr.
Num 16:30 Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!"
Num 16:31 Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk;
Num 16:32 a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben.
Num 16:33 Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből.
Num 16:34 Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: "Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!"
Num 16:35 Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.
Num 17:1 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 17:2 "Mondd meg Eleazárnak, Áron pap fiának, szedje össze a füstölőket a tűzvész színhelyéről, ezt a nem megengedett tüzet pedig vigye el; mert meg vannak szentelve,
Num 17:3 bár olyanok füstölői voltak, akik főbenjáró bűnt követtek el. Kalapáljátok szét őket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották őket az Úr előtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetőül Izrael fiai számára."
Num 17:4 Eleazár pap tehát összeszedte a bronzfüstölőket, amelyeket az elégettek odahordtak, s szétkalapálták őket az oltár beborítására,
Num 17:5 figyelmeztetésül Izrael fiainak, nehogy valaki illetéktelen, aki nem Áron leszármazottai közé tartozik, odajáruljon az Úr elé tömjént égetni, s úgy járjon, mint Korach és társai, aszerint, ahogy az Úr Mózes által előre megmondta.
Num 17:6 Másnap Izrael fiainak egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen, mondván: "Az Úr egész népét kiirtjátok!"
Num 17:7 Amikor a közösség összesereglett Mózes és Áron ellen, ezek meg odafordultak a megnyilatkozás sátora felé, lám, már felhő borította, s megmutatkozott az Úr dicsősége.
Num 17:8 Mózes és Áron odajárultak a megnyilatkozás sátorához.
Num 17:9 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Num 17:10 "Váljatok külön ettől a közösségtől! Egy szempillantás alatt megsemmisítem őket!" Erre arcra borultak.
Num 17:11 S Mózes így szólt Áronhoz: "Fogd a füstölőt, s tegyél belé tüzet az oltárról, aztán szórj rá tömjént. Sietve vidd oda a közösséghez és oldozd fel őket. Mert már fölgerjedt az Úr haragja és a vész kezdetét vette."
Num 17:12 Áron fogta tehát (a füstölőt), ahogy Mózes meghagyta neki, és sietve a közösségbe vegyült, s csakugyan, a vész már megkezdte pusztítását a nép körében. Megfüstölte és feloldozta a népet.
Num 17:13 S amint ott állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott.
Num 17:14 Mindazonáltal azoknak a száma, akik a vészben addig elpusztultak, 14700-ra rúgott, azokat nem számítva, akik Korach miatt lelték halálukat.
Num 17:15 Áron ezután visszatért Mózeshez a megnyilatkozás sátorának bejáratához, s a vész megszűnt.
Num 17:16 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Num 17:17 "Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét.
Num 17:18 Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az ő törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot.
Num 17:19 Aztán tedd őket a megnyilatkozás sátorában a bizonyság elé, ahol meg szoktam nyilatkozni neked.
Num 17:20 Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának."
Num 17:21 Mózes szólt Izrael fiaihoz, s vezéreik mind átadták neki botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is.
Num 17:22 Mózes letette az Úr elé a botokat a tanúság sátorában.
Num 17:23 Mire Mózes másnap reggel belépett a tanúság sátorába, lám, Áron botja, Lévi törzsének a botja hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult, s mandulát érlelt.
Num 17:24 Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elől Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték, s mindegyikük (újra magához) vette a botját.
Num 17:25 Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: "Áron botját vidd vissza a tanúság elé, megőrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk."
Num 17:26 Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el.
Num 17:27 Izrael fiai így szóltak Mózeshez: "Lám, el kell pusztulnunk! Elveszünk! Mindnyájan elveszünk!
Num 17:28 Mindenkinek, aki az Úr hajlékához közelít, meg kell halnia! Hát mind egy szálig el kell pusztulnunk?"
Num 18:1 Az Úr azt mondta Áronnak: "Te, s veled együtt a fiaid és a családod - nektek kell magatokra vállalnotok a szentély szolgálatában elkövetett minden vétséget; neked és veled együtt a fiaidnak - nektek kell vállalnotok papi tisztségetekben minden vétséget.
Num 18:2 De testvéreidnek, Lévi törzsének, atyáid törzsének engedd meg, hogy veled együtt odajáruljanak, hogy hozzád csatlakozzanak, s szolgálatodra legyenek, amikor te, s veled együtt a fiaid a tanúság sátora előtt (tevékenykedtek).
Num 18:3 Ők lássák el melletted, s az egész sátor körül a szolgálatot, csak a szent eszközökhöz és az oltárhoz nem szabad közelíteniük, különben meghalnak ők is, ti is.
Num 18:4 Csatlakozzanak hozzád, s lássák el a megnyilatkozás sátorának a szolgálatát mindenben, ami a sátor gondozásához tartozik, de aki nem levita, annak nem szabad hozzátok csatlakoznia.
Num 18:5 Ti pedig az oltár és a szentély szolgálatát lássátok el, nehogy még egyszer rá szálljon a harag Izrael fiaira.
Num 18:6 Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai közül, értük ajándékképpen, s ők az Úr tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül.
Num 18:7 Te pedig, és veled együtt fiaid, ti a papi tisztséget töltsétek be mindenben az oltárnál és a függöny mögött, s teljesítsetek szolgálatot. Ajándékul adom nektek a papi tisztséget. Aki nem pap, s oda közelít, a halál fia!"
Num 18:8 Ekkor az Úr azt mondta Áronnak: "Nézd, magam adom neked, ami az engem illető áldozati adományokból megmarad; Izrael fiainak minden szent adományából megfelelő részt adok neked és fiaidnak minden időben.
Num 18:9 A következők lesznek a tieid a szent adományokból, hacsak (teljesen) el nem égetik őket: minden étel-, engesztelő és vezeklő áldozatul hozott adomány, amelyet visszaszármaztatnak nekem, legyen számodra és fiaid számára szent.
Num 18:10 A szent helyen fogyaszd el; minden férfi ehet belőle; legyen számodra szent.
Num 18:11 Még a következő is a te részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta.
Num 18:12 Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak; (szintén) neked adom.
Num 18:13 Legyen a tied mindenből az első termés, ami terem országukban, s amit Izrael fiai elhoznak az Úrnak; mindenki, aki tiszta családodban, ehet belőle.
Num 18:14 A tiéd minden, amit Izraelben felajánlanak átok alatt.
Num 18:15 A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét.
Num 18:16 A kiváltásra legkorábban egy hónapos korban kerüljön sor, 5 sékel áron, a szent mérték szerint, 20 ferát számolva egy sékelnek.
Num 18:17 Ugyanakkor a tehenek, juhok és kecskék elsőszülötteit ne engedd megváltani, ezek szentek; vérüket hintsd az oltárra, hájukat égesd el kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak.
Num 18:18 A húsuk ellenben legyen a tied; a szegy és a jobb comb is legyen a tied.
Num 18:19 Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden időre téged megillető osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr előtt, neked, s veled együtt utódaidnak."
Num 18:20 Aztán ezt mondta az Úr Áronnak: "Az ő földjükön ne legyen birtokod és semmi osztályrészed; én vagyok a te örökséged Izrael fiai között.
Num 18:21 De Lévi fiainak örökségül adok minden tizedet Izraelben szolgálatuk fejében, amit ellátnak, a megnyilatkozás sátora szolgálatának fejében.
Num 18:22 Izrael fiai ezután ne közelítsenek a megnyilatkozás sátorához, nehogy halált hozó bűnt vegyenek magukra.
Num 18:23 Lévi végezze a szolgálatot a megnyilatkozás sátora körül és a leviták hordozzák tévedéseik terhét. - Ez minden időben, nemzedékről nemzedékre érvényes szabály. De örökrészük nem lehet Izrael fiai körében.
Num 18:24 Mert a tizedet adom örökrészül Lévi fiainak, amit Izrael fiai az Úrnak ajándékul felajánlanak; ezért rendeltem el nekik: ne legyen örökrészük Izrael fiai körében."
Num 18:25 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Num 18:26 "Szólj Lévi fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, akkor adjatok belőle ajándékot az Úrnak, a tized tizedét.
Num 18:27 Ez az ajándék úgy számít be nektek, mint (Izrael más fiainak) a gabona a szérűről, és a bor a sajtóból.
Num 18:28 Így adjatok ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izrael fiaitól kaptok, amit felajánlotok belőle ajándékul az Úrnak, Áronnak adjátok oda, a papnak.
Num 18:29 Minden osztályrészetekül jutó adományból adjatok ajándékot az Úrnak, mégpedig a legjavából, belőle együttvéve lerovandó szent adományként.
Num 18:30 Azután ezt mondd nekik: Ha a legjavát (tizedként) felajánljátok, akkor (a többi) úgy számít be nektek, Lévi fiainak, mint a termés a szérűről meg a sajtóból,
Num 18:31 és bárhol elfogyaszthatjátok, ti és családotok, mert hiszen az a ti jutalmatok a megnyilatkozás sátora körüli szolgálatotokért.
Num 18:32 Azzal, hogy a legjavát (tizedként) felajánljátok, nem vesztek bűnt magatokra, nem szentségtelenítitek meg Izrael fiainak szent adományait, s nem kell miatta halált szenvednetek."
Num 19:1 Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Num 19:2 "Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmi fogyatékossága, s amely még nem volt igába fogva.
Num 19:3 Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessék ki a táboron kívülre, és vágják le a szeme láttára.
Num 19:4 Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a véréből, s hintsen hétszer egy keveset a véréből a megnyilatkozás sátora bejáratának irányába.
Num 19:5 Utána égessék el a tehenet a szeme láttára; a bőrét, a húsát és a vérét a belső részeivel együtt égessék el.
Num 19:6 Majd vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja bele a tűzbe, amelyben a tehén ég.
Num 19:7 Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad.
Num 19:8 Aki elégette, szintén mossa ki ruháját, mossa le testét vízzel, de estig ő is tisztátalan marad.
Num 19:9 Egy férfi, aki tiszta, gyűjtse össze a tehén hamvait, s a táboron kívül helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, s szolgáljon Izrael fiainak közössége számára tisztítóvíz készítésére, hiszen (a tehén) engesztelő áldozati adomány.
Num 19:10 Hanem aki a hamvakat összegyűjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés:
Num 19:11 Aki halottat, bármilyen emberi tetemet megérint, hét napig tisztátalan.
Num 19:12 Ezért tisztíttassa meg magát vele a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta.
Num 19:13 Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ilyen embert ki kell irtani Izrael fiai közül. Mert nem hintették meg tisztítóvízzel, tisztátalan marad; tisztátalansága továbbra is rajta marad.
Num 19:14 A következő is törvény: Ha meghal valaki egy sátorban, az, aki belép a sátorba, vagy benn tartózkodik a sátorban, hét napig tisztátalan;
Num 19:15 az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik.
Num 19:16 Ugyanígy az is, aki a nyílt mezőn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan.
Num 19:17 Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelő áldozat hamvaiból, s egy edényben öntsenek rá élő vizet.
Num 19:18 Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hitse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett.
Num 19:19 A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz.
Num 19:20 Aki azonban tisztátalanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségből, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel, s tisztátalan maradt.
Num 19:21 Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan.
Num 19:22 S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad."
Num 20:1 Az első hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették.
Num 20:2 A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverődtek Mózes és Áron ellen.
Num 20:3 Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: "Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe előtt!
Num 20:4 Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt?
Num 20:5 Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyű vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szőlő, se gránátalma, még ivóvíz sem?"
Num 20:6 Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége,
Num 20:7 s az Úr így szólt Mózeshez:
Num 20:8 "Fogd a botot, gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben."
Num 20:9 Mózes elvette a botot az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki.
Num 20:10 Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: "Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?"
Num 20:11 Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bőséges víz fakadt belőle, s ivott a közösség jószágával együtt.
Num 20:12 Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik."
Num 20:13 Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét.
Num 20:14 Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: "Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért.
Num 20:15 Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal.
Num 20:16 Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel.
Num 20:17 Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szőlőkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden."
Num 20:18 Edom azonban ezt válaszolta: "Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened."
Num 20:19 Izrael fiai újra üzentek: "Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedből, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek."
Num 20:20 Mégis így felelt: "Nem vonulhatsz át!" S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene.
Num 20:21 Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetővé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte.
Num 20:22 Izrael fiai - az egész közösség - Kádesből elindulva elérkezett Hór hegyéhez.
Num 20:23 Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Num 20:24 "Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak.
Num 20:25 Vedd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel Hór hegyére.
Num 20:26 Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal."
Num 20:27 Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére.
Num 20:28 Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyről,
Num 20:29 s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.
Num 21:1 Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felőli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette.
Num 21:2 Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: "Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is."
Num 21:3 Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának.
Num 21:4 Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba
Num 21:5 és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: "Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!"
Num 21:6 Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Num 21:7 Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: "Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!" Mózes tehát közbenjárt a népért.
Num 21:8 S az Úr így válaszolt Mózesnek: "Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!"
Num 21:9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.
Num 21:10 Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort.
Num 21:11 Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre eső pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett.
Num 21:12 Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort.
Num 21:13 Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le... Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között.
Num 21:14 Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: "...Váheb Szufában és Arnon patakja
Num 21:15 meg a vízmosás, amely Árnál kezdődik s Moáb határára támaszkodik."
Num 21:16 ...Innét Berbe mentek... Ez az a kút, amelyről ezt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!"
Num 21:17 Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: "Törj fel víz! Zengjetek dalt róla!
Num 21:18 Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!" ... Berből Mattanába,
Num 21:19 Mattanából Nachalielbe, Nachalielből Bamotba,
Num 21:20 Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra néző Piszgánál.
Num 21:21 Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel:
Num 21:22 "Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szőlőkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon."
Num 21:23 De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sőt, Szichon egybegyűjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt.
Num 21:24 Izrael azonban legyőzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé.
Num 21:25 Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben.
Num 21:26 Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Ő Moáb első királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig.
Num 21:27 Ezért éneklik gúnyosan a költők: "Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa!
Num 21:28 Igen, tűz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait!
Num 21:29 Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya.
Num 21:30 Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig."
Num 21:31 Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén,
Num 21:32 Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiűzték az ott lakó amoritákat.
Num 21:33 Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük.
Num 21:34 De az Úr azt mondta Mózesnek: "Ne félj tőle, mert kezedbe adom egész népével és országával együtt, hogy azt tedd vele, amit az amoriták királyával, Szichonnal tettél, aki Hesbonban székelt."
Num 21:35 Így legyőzték fiaival és egész népével együtt, úgyhogy senki sem volt, aki élve maradt, vagy megmenekült volna, országát pedig elfoglalták.
Num 22:1 Ezután Izrael fiai továbbvonultak, s Moáb mezején ütöttek tábort a Jordánon túl, Jerikó közelében.
Num 22:2 Cippor fiának, Balaknak mindent végig kellett néznie, amit Izrael az amoritákkal tett.
Num 22:3 S Moábot nagy félelem fogta el, hiszen a nép igen számos volt. Moáb rettegett Izrael fiaitól,
Num 22:4 ezért Moáb így szólt Midián véneihez: "Ez a sokadalom úgy letarolt körülöttünk mindent, ahogy a csorda lelegeli a füvet a réten." Akkortájt Cippor fia, Balak volt Moáb királya.
Num 22:5 Követeket küldött tehát Bileámhoz, Beor fiához, Ammav fiainak országába, a folyó mellé, Petorba, hogy segítségül hívja. Ezt üzente neki: "Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte, s most épp velem szemben telepedett le.
Num 22:6 Gyere és átkozd meg nekem, mert hatalmasabb nálam. Akkor talán megbirkózom vele és ki tudom űzni az országból. Tudom ugyanis, hogy akit megáldasz, az áldott, s akit megátkozol, az átkozott."
Num 22:7 Erre Moáb és Midián vénei elindultak, a jövendőmondás jutalmával a kezükben, és amikor megérkeztek Bileámhoz, átadták neki Balak üzenetét.
Num 22:8 Az így felelt nekik: "Töltsétek itt az éjszakát, hogy megadhassam a választ, aszerint, hogy mit mond az Úr". Moáb vezetői tehát Bileámnál maradtak.
Num 22:9 Isten azonban Bileámhoz fordult, s így szólt hozzá: "Kik ezek az emberek itt nálad?"
Num 22:10 Bileám azt felelte Istennek: "Cippor fia, Balak, a moábiták királya üzente:
Num 22:11 Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte. Gyere, s átkozd meg nekem! Akkor talán fel tudom venni vele a harcot és ki tudom űzni."
Num 22:12 Erre azt mondta Isten Bileámnak: "Nem szabad velük menned! Nem szabad megátkoznod a népet, mert áldott!"
Num 22:13 Bileám tehát reggel, amikor fölkelt, ezt mondta Balak vezéreinek: "Térjetek vissza országotokba! Mert az Úr nem engedi, hogy veletek menjek."
Num 22:14 A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: "Bileám nem volt hajlandó velünk jönni."
Num 22:15 Erre Balak újra küldött vezéreket, többet s tekintélyesebbeket, mint először.
Num 22:16 Amikor megérkeztek Bileámhoz, így szóltak: "Ezt üzeni Cippor fia, Balak: Ne vonakodj, hanem gyere hozzám!
Num 22:17 Gazdagon megjutalmazlak, s minden kívánságodat teljesítem, amivel elém állsz. Gyere hát, s átkozd meg nekem ezt a népet!"
Num 22:18 De Bileám ezt a választ adta Balak követeinek: "Ha annyi ezüstöt és aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, Istenemnek a parancsát sem kis, sem nagy dologban.
Num 22:19 De azért ti is töltsétek itt az éjszakát, hogy megtudakoljam, mit mond még nekem az Úr!"
Num 22:20 El is jött Isten éjszaka Bileámhoz, s ezt mondta neki: "Azért jöttek ezek az emberek, hogy magukkal hívjanak? Kelj hát fel, s menj el velük. De csak azt szabad tenned, amit majd mondok neked."
Num 22:21 Így reggel Bileám fölkelt, fölnyergelte szamarát és elment Moáb vezéreivel.
Num 22:22 Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt.
Num 22:23 Amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, amint kezében kivont kardot tartva ott állt az úton, letért a szamár az útról, s a mezőnek tartott. Bileám erre ütlegelni kezdte szamarát, hogy visszatérítse az útra.
Num 22:24 Az Úr angyala most a szőlők közt vezető szurdokban jelent meg, ahol mindkét oldalon fal volt.
Num 22:25 Amikor a szamár észrevette az Úr angyalát, a falhoz húzódott, s odaszorította Bileám lábát. Erre az ismét megverte.
Num 22:26 Az Úr angyala ezután újra helyet változtatott, s egy olyan szűk helyre állt, hogy se jobbra, se balra nem lehetett kitérni.
Num 22:27 Amint a szamár meglátta, összerogyott Bileám alatt. Bileám erre haragra gerjedt, és bottal verte a szamarat.
Num 22:28 Ekkor az Úr megnyitotta a szamár száját, s az így szólt Bileámhoz: "Mit vétettem neked, hogy háromszor is megvertél?"
Num 22:29 Bileám ezt felelte a szamárnak: "Mert csúfot űztél belőlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!"
Num 22:30 A szamár így válaszolt Bileámnak: "Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettől mind a mai napig lovagoltál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?" Azt mondta: "Nem."
Num 22:31 Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult.
Num 22:32 Az Úr angyala azonban így szólt hozzá: "Miért verted meg háromszor is a szamarat? Lásd, én álltam utadat, mert sietésed ellenemre van.
Num 22:33 A szamár észrevett, s már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, akkor bizony már megöltelek volna, de őt életben hagytam volna."
Num 22:34 Bileám azt felelte az Úr angyalának: "Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog."
Num 22:35 De az Úr angyala ezt mondta: "Menj el az emberekkel! De csak azt szabad mondanod, amit sugallok neked." Bileám erre folytatta útját Moáb vezéreivel.
Num 22:36 Amikor Balak meghallotta, hogy Bileám úton van felé, eléje ment Ar-Moábig, Arnon vidékére, a határszélre.
Num 22:37 S így szólt Balak Bileámhoz: "Nem sürgősen hívattalak-e? Miért nem jöttél hát? Nincs tán módomban, hogy megjutalmazzalak?"
Num 22:38 Bileám ezt válaszolta Balaknak: "Most eljöttem hozzád! De vajon csakugyan mondhatok-e valamit? Csupán azt fogom mondani, amit Isten a számba ad."
Num 22:39 Ezután Bileám elment Balakkal, s eljutottak Kirjat-Hucotba.
Num 22:40 Itt Balak tulkokat és juhokat áldozott fel, s (egy részüket) átengedte Bileámnak és az őt kísérő vezéreknek.
Num 22:41 Másnap Balak magával vitte Bileámot, s fölvezette Bamot-Baalra, ahonnan láthatta a tábornak a szélét.
Num 23:1 Bileám Balakhoz fordult: "Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost."
Num 23:2 Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost.
Num 23:3 Akkor Bileám így szólt Balakhoz: "Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom." S elment egy kopár helyre.
Num 23:4 Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: "A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost."
Num 23:5 Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: "Menj vissza Balakhoz és beszélj!"
Num 23:6 Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál.
Num 23:7 Erre elkezdte beszédét e szavakkal: "Balak elhozatott Aramból, Moáb királya Kelet hegyei közül. Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot! Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját!
Num 23:8 De hogy átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkoz? Hogyan esdhetném le a haragot, amikor az Úr nem haragszik?
Num 23:9 Látom őt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejéről: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé.
Num 23:10 Ki tudná számba venni Jákob porát? Ki tudná följegyezni Izraelnek csak a negyedét is? Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne a végem, mint az övék!"
Num 23:11 Balak Bileámhoz fordult: "Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!"
Num 23:12 De az ezt válaszolta: "Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?"
Num 23:13 Erre Balak így szólt hozzá: "Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod - igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod -, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért."
Num 23:14 S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.
Num 23:15 S akkor így szólt Balakhoz: "Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére."
Num 23:16 Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: "Menj vissza és beszélj!"
Num 23:17 Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: "Mit mondott az Úr?"
Num 23:18 Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: "Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám!
Num 23:19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?
Num 23:20 Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit.
Num 23:21 Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének.
Num 23:22 Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva.
Num 23:23 Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten.
Num 23:24 Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza."
Num 23:25 Erre azt mondta Balak Bileámnak: "Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!"
Num 23:26 Bileám azonban így válaszolt Balaknak: "Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?"
Num 23:27 Balak most ezt mondta Bileámnak: "Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj."
Num 23:28 És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett.
Num 23:29 Így szólt Bileám Balakhoz: "Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost."
Num 23:30 Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.
Num 24:1 Bileám ekkor belátta, hogy az Úr (ismét) Izrael megáldásában lelte tetszését. Így nem fürkészte a jósjeleket, hanem a puszta felé fordította arcát.
Num 24:2 Ahogy most Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte a törzsek szerint táborozó Izraelt, rászállt az Isten lelke,
Num 24:3 s ő szózatba kezdett, e szavakkal: "Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember.
Num 24:4 Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát - Istentől kap választ, a szeme megnyílik:
Num 24:5 Mily szépek, Jákob, a sátraid, és a hajlékaid, Izrael!
Num 24:6 Mint a szétterülő völgyek s a kertek a folyó mentén! Mint az Úr ültette tölgyek s a cédrusok végig a parton.
Num 24:7 Hős támad utódai körében, uralkodik majd számtalan népen. Hatalmasabb lesz királyánál, Agagnál, királysága dicsőségre emelkedik.
Num 24:8 Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan lesz neki, mint bivalynak a szarva. Üldözői tetemét eltiporja, megtöri csontjaikat.
Num 24:9 Mint az oroszlán, térdre ereszkedik, elnyújtózik, mint az oroszlán nősténye - ki meri zavarni? Legyen áldott, aki megáld, hanem aki átkoz, legyen átkozott!"
Num 24:10 Ekkor azonban Balak haragra gerjedt Bileám ellen. Kezét tördelve így szólt Balak Bileámhoz: "Azért hívattalak, hogy megátkozd ellenségeimet, te meg háromszor is megáldottad őket!
Num 24:11 Most aztán gyorsan kotródj haza! Az volt a szándékom, hogy gazdagon megjutalmazlak. De az Úr megfosztott jutalmadtól."
Num 24:12 Bileám így válaszolt Balaknak: "Nem megmondtam követeidnek is, akiket hozzám küldtél:
Num 24:13 Ha annyi ezüstöt meg aranyat ad is Balak, amennyi a házába befér, akkor sem hághatom át az Úr parancsát, hogy magamtól bármit tegyek is, akár jót, akár rosszat. Csak azt hirdethetem, amit az Úr mond.
Num 24:14 Nézd, most azon vagyok, hogy visszatérjek népemhez. Hadd áruljam el, mit tesz majd ez a nép a napok elmúltával a te népeddel."
Num 24:15 S beszélni kezdett és azt mondta: "Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember.
Num 24:16 Így beszél, aki felfogja Isten szavát, birtokolja a Magasságbeli tudását, látja a Mindenható arcát. Istentől kap választ, a szeme megnyílik:
Num 24:17 Látom, de nem most, látom, de nem közelről. Csillag tűnik fel Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből. Bezúzza Moáb halántékát, s Szet fiainak koponyáját.
Num 24:18 Edom idegen birtok lesz és Szeir meghódított ország. Izrael kiterjeszti hatalmát.
Num 24:19 Jákob uralkodik ellenségein, elpusztítja az Arból menekülőket."
Num 24:20 Amikor megpillantotta az amalekitákat, így folytatta szavait: "Amalek a népek elseje, de utódai kivesznek örökre."
Num 24:21 Azután meglátta a kenitákat, s rájuk ezt a mondást alkalmazta: "Szilárdan áll a házad Kain, sziklába épült a fészked,
Num 24:22 Mégis Beoré lesz a fészek - mennyi időd van még, mikor hurcol fogságba Asszur?"
Num 24:23 Akkor Ogra esett tekintete, s ezt mondta róla: "A tenger melléki népek összegyűltek északon,
Num 24:24 hajók közelednek Kittimből. Térdre kényszerítik Asszurt, térdre kényszerítik Ebert. Elpusztulnak ők is örökre."
Num 24:25 Ekkor Bileám útra kelt és visszatért hazájába, Balak is útjára indult.
Num 25:1 Amikor Izrael Sittimben táborozott, a nép kikezdett Moáb lányaival.
Num 25:2 Ezek meghívták a népet az isteneiknek bemutatott áldozatokra, s a nép részt vett az áldozati lakomákon és leborult isteneik előtt.
Num 25:3 Izrael a Peor-beli Baalnak szolgált. Erre feltámadt az Úr haragja Izrael ellen.
Num 25:4 S azt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd ide a nép vezetőit mind, s nyársaltasd fel őket fényes nappal az Úrnak, hogy lecsillapodjék az Úrnak Izrael ellen fölgerjedt iszonyú haragja!"
Num 25:5 Mózes tehát megparancsolta Izrael bíráinak: "Mindegyitek ölje meg emberei közül azokat, akik a Peor-beli Baalnak szolgáltak!"
Num 25:6 Épp akkor közeledett valaki Izrael fiai közül Mózes, valamint Izrael fiainak egész közössége felé, amely a megnyilatkozás sátora bejáratánál siránkozott. A szemük láttára rokonaihoz vezetett egy midianita nőt.
Num 25:7 Áron pap fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász meglátta, kivált a közösségből, lándzsát ragadott,
Num 25:8 behatolt Izrael fia nyomában a sátor elkülönített részébe, és mindkettőjüket átszúrta az ágyékukon, Izrael fiát is, meg az asszonyt is. Erre alábbhagyott a vész Izrael fiai körében.
Num 25:9 De azoknak a száma, akiket a csapás sújtott, huszonnégyezerre rúgott.
Num 25:10 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Num 25:11 "Áron pap fiának, Eleázárnak a fia, Pinchász elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert az én féltésemmel féltette őket, így féltésemben nem irtottam ki mind Izrael fiait.
Num 25:12 Mondd meg hát neki: Átengedem neki a béke szövetségét,
Num 25:13 legyen örökre az övé és utódaié a papi tisztség. Mert síkra szállt Istenéért, ő mutathatja be az engesztelő áldozatot Izrael fiaiért."
Num 25:14 Izraelnek akkor megölt fiát (akit a midiánita asszonnyal együtt öltek meg) Zimrinek hívták; Simeon törzséből a nemzetség vezérének, Saulnak volt a fia.
Num 25:15 A megölt midiánita nőnek Koszbi volt a neve; Midiánban az egyik nemzetség, az egyik család fejének, Curnak volt a lánya.
Num 25:16 Azután így szólt az Úr Mózeshez:
Num 25:17 "Támadjátok meg a midiánitákat és győzzétek le őket!
Num 25:18 Mert ők is megtámadtak benneteket azzal a csellel, amelyet Peor és az ő törzséből való midiánita fejedelmi lány, Koszbi esetében szőttek ellenetek, akit a Peor miatti csapás napján megöltek."
Num 26:1 A csapás után azt mondta az Úr Mózesnek és Eleazárnak, Áron pap fiának:
Num 26:2 "Vegyétek számba Izrael fiainak egész közösségét húsz évtől fölfelé, a családok rendjében, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra."
Num 26:3 Mózes és Eleazár tehát számba vették őket a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében,
Num 26:4 húsz évtől fölfelé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Ezek voltak Izrael fiai, akik kivonultak Egyiptomból:
Num 26:5 Ruben, Izrael elsőszülötte, Ruben fiai nemzetségeik szerint: Hénochtól a henochiták nemzetsége; Pallutól a palluiták nemzetsége,
Num 26:6 Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Karmitól a karmiták nemzetsége.
Num 26:7 Ezek Ruben utódainak nemzetségei. A közülük számba vettek száma 43 730-at tett ki.
Num 26:8 Pallu fiai: Eliab... Eliab fiai: Nemuel,
Num 26:9 Datan és Abiram. Datannak és Abiramnak tekintélyük volt a közösségben, ők voltak, akik összefogtak Mózes és Áron ellen Korachhal és társaival, amikor ezek az Úr ellen lázadoztak.
Num 26:10 Erre megnyílt a föld, és elnyelte őket Korachhal egyetemben, (Korach) társai pedig úgy pusztultak el, hogy a tűzvésznek kétszázötven ember esett áldozatul - így váltak intő jellé,
Num 26:11 Korach fiai azonban nem vesztek oda.
Num 26:12 Simeon fiai nemzetségeik szerint: Nemueltől a nemueliták nemzetsége, Jamintól a jaminiták nemzetsége, Jachintól a jachiniták nemzetsége,
Num 26:13 Zerachtól a zerachiták nemzetsége, Saultól a sauliták nemzetsége.
Num 26:14 Ezek Simeon utódainak nemzetségei, számba véve 22 200.
Num 26:15 Gád fiai nemzetségeik szerint: Cifjontól a cifjoniták nemzetsége, Haggitól a haggiták nemzetsége, Sumitól a sumiták nemzetsége,
Num 26:16 Oznitól az ozniták nemzetsége, Ertől az eriták nemzetsége,
Num 26:17 Arodtól az aroditák nemzetsége, Architől az architák nemzetsége.
Num 26:18 Ezek Gád fiainak nemzetségei, számba véve 40 500.
Num 26:19 Júda fiai: Er és Onan. Er és Onan már Kánaán földjén meghaltak.
Num 26:20 Júda utódai azonban nemzetségeik szerint: Selától a selaiták nemzetsége, Perectől a pereciták nemzetsége, Zerachtól a zerachiták nemzetsége.
Num 26:21 Perec leszármazottai ezek voltak: Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Hamultól a hamuliták nemzetsége.
Num 26:22 Ezek Júda nemzetségei, számba véve 76 500.
Num 26:23 Isszachár fiai nemzetségeik szerint: Tolától a tolaiták nemzetsége, Puvvától a puvvaiták nemzetsége,
Num 26:24 Jasubtól a jasubiták nemzetsége, Simrontól a simroniták nemzetsége.
Num 26:25 Ezek Isszachár nemzetségei, számba véve 64 300.
Num 26:26 Zebulun fiai nemzetségeik szerint: Szeredtől a szerediták nemzetsége, Elontól az eloniták nemzetsége, Jachleeltől a jachleeliták nemzetsége.
Num 26:27 Ezek Zebulun utódainak nemzetségei, számba véve 60 500.
Num 26:28 József fiai nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim.
Num 26:29 Manassze fiai: Machirtól a machiriták nemzetsége. Machir Gileádot nemzette, Gileádtól (származnak) a gileaditák.
Num 26:30 Ezek Gileád fiai: Jecertől a jeceriták nemzetsége, Helektől a helekiták nemzetsége,
Num 26:31 Azrieltől az azrieliták nemzetsége, Szichemtől a szichemiták nemzetsége,
Num 26:32 Semidától a semidaiták nemzetsége, Hefertől a heferiták nemzetsége;
Num 26:33 Celofchadnak azonban, Hefer fiának nem voltak fiai, csak lányai, a lányokat Machlának, Noának, Hoglának, Milkának és Tircának hívták.
Num 26:34 Ezek Manassze nemzetségei, a közülük számba vettek 52 700-at tettek ki.
Num 26:35 Ezek Efraim fiai nemzetségeik szerint: Sutelachtól a sutelachiták nemzetsége, Bechertől a becheriták nemzetsége, Tachantól a tachaniták nemzetsége.
Num 26:36 S ezek Sutelach fiai: Erantól az eraniták nemzetsége...
Num 26:37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei, számba véve 32 500. Ezek József fiai nemzetségeik szerint.
Num 26:38 Benjamin fiai nemzetségeik szerint: Belatól a belaiták nemzetsége, Asbeltől az asbeliták nemzetsége, Achiramtól az achiramiták nemzetsége,
Num 26:39 Sufamtól a sufamiták nemzetsége, Hufamtól a hufamiták nemzetsége.
Num 26:40 Belának Ard és Namán voltak a fiai; (Ardtól) az arditák nemzetsége, Namántól a namániták nemzetsége.
Num 26:41 Ezek Benjamin fiai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45600-at tett ki.
Num 26:42 Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Suchamtól a suchamiták nemzetsége... Ezek Dán utódai nemzetségeik szerint.
Num 26:43 A suchamiták nemzetségeiből összesen 64400-at vettek számba.
Num 26:44 Áser fiai nemzetségeik szerint: Jimnától a jimnaiták nemzetsége, Jisvitól a jisviták nemzetsége, Beriától a beriaiták nemzetsége.
Num 26:45 Beria fiaitól: Hebertől a heberiták nemzetsége, Malkieltől a malkieliták nemzetsége.
Num 26:46 Áser leányát Szerachnak hívták.
Num 26:47 Ezek Áser fiainak nemzetségei, számba véve 53400.
Num 26:48 Naftali fiai nemzetségeik szerint: Jachceeltől a jachceeliták nemzetsége, Gunitól a guniták nemzetsége,
Num 26:49 Jecertől a jeceriták nemzetsége, Sillemtől a sillemiták nemzetsége.
Num 26:50 Ezek Naftali utódai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45400-at tett ki.
Num 26:51 Ezek voltak Izraelnek számba vett fiai: 601 730.
Num 26:52 Akkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Num 26:53 "Ezek közt kell felosztani örökségképpen a földet, az összeírásnak megfelelően.
Num 26:54 Annak a (törzsnek), amelyik népes, nagyobb birtokot adj, amelyik kicsi, annak kisebb birtokot. Mindegyiknek a belőle számba vettek arányában határozd meg az örökségét.
Num 26:55 De a földet mindenképp sorsolással oszd szét, s atyáik törzsében számba vett neveik számának arányában vegyék birtokba.
Num 26:56 Sorsolással kell az örökséget a nagyobb és kisebb (törzsek) közt felosztani.
Num 26:57 Ezek a számba vett leviták nemzetségeik szerint: Gersontól a gersoniták nemzetsége, Keháttól a kehatiták nemzetsége, Meráritól a meráriták nemzetsége.
Num 26:58 Ezek Lévi nemzetségei: a libniták nemzetsége, a hebroniták nemzetsége, a machliták nemzetsége, a musiták nemzetsége, a korachiták nemzetsége. Kehát Amramot nemzette,
Num 26:59 Amram feleségét Jochebednek hívták. Lévi lánya volt, Egyiptomban született Lévinek. Ő szülte Amramnak Mózest és Áront s nővérüket, Mirjamot.
Num 26:60 Áronnak Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár született.
Num 26:61 Nadabnak és Abihunak azonban meg kellett halniuk, amikor méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úr előtt.
Num 26:62 A közülük számba vettek 23 000-et tettek ki, mind férfinemen levők, egy hónapostól fölfelé. De nem Izrael fiai sorában vették őket számba, mivel ők nem kaptak Izrael fiai közt örökséget.
Num 26:63 Ezek a Mózes és Eleazár pap által számba vettek, azok, akiket Izrael fiai a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében vettek számba.
Num 26:64 De egy sem volt köztük a Mózes és Áron pap által számba vettek közül, akiket Izrael fiai (annak idején) a Sínai pusztában vettek számba.
Num 26:65 Mert nekik az Úr tudtukra adta, hogy meg kell halniuk a pusztában. Így egy sem maradt életben közülük, csak Jefunne fia, Káleb, és Nun fia, Józsue.
Num 27:1 Akkor József fiának, Manasszénak a törzséből előléptek Celofchad lányai - lányait Machlának, Noának, Hognak, Milkának és Tircának hívták, (Celofchad) meg Hefernek volt a fia, az Gileádnak, az Machirnak, az meg Manasszénak -,
Num 27:2 odajárultak Mózes és Eleazár pap, valamint az egész közösség elé a megnyilatkozás sátorának bejáratánál és azt mondták:
Num 27:3 "Atyánk meghalt a pusztában. De nem tartozott ahhoz a népséghez, amelyik összeverődött az Úr ellen, azaz Korach népségéhez. A maga bűnéért halt meg. Fiai nem voltak.
Num 27:4 Most miért vesszen ki atyánk neve nemzetségéből? Azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget atyánk testvérei sorában!"
Num 27:5 Mózes az Úr elé terjesztette ügyüket.
Num 27:6 S az Úr azt mondta Mózesnek:
Num 27:7 "Celofchad lányai méltán hozták elő ügyüket. Minden fenntartás nélkül adj nekik örökrészt atyjuk testvérei sorában, ruházd rájuk az atyjukat megillető örökséget!
Num 27:8 Izrael fiainak pedig mondd meg: Ha valaki meghal, s nem marad utána fia, öröksége szálljon a lányaira.
Num 27:9 Ha lányai sincsenek, adjátok örökségét oda a testvéreinek.
Num 27:10 Ha testvérei sincsenek, akkor atyja testvéreinek adjátok örökségét.
Num 27:11 Ha atyjának se volnának testvérei, adjátok örökségét a legközelebbi vérrokonnak a törzsön belül, az vegye birtokba. Ez legyen Izrael fiai körében a jogrend, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta."
Num 27:12 Azt mondta az Úr Mózesnek: "Menj fel Abarim hegyére, s nézd meg azt a földet, amelyet Izrael fiainak adtam.
Num 27:13 S ha megnézted, neked is meg kell térned atyáidhoz, ahogy testvéred, Áron megtért.
Num 27:14 Mert Cin pusztájában, amikor a közösség lázongott, ellene szegültetek parancsomnak, s nem dicsőítettetek meg a szemük láttára vizet szentelve nekem." (Ezek Meriba vizei Kádes mellett Cin pusztájában.)
Num 27:15 Mózes erre így kérte az Urat:
Num 27:16 "Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé,
Num 27:17 aki bevonul az élükön, kivezeti és odavezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz."
Num 27:18 Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Vedd Nun fiát, Józsuét - ő olyan ember, akiben lélek van -, tedd rá kezedet,
Num 27:19 állítsd Eleazár pap és az egész közösség elé, s a szemük láttára ruházd rá a tisztséget.
Num 27:20 Engedj át neki egy részt tekintélyedből, hogy Izrael fiainak egész közössége engedelmeskedjék neki.
Num 27:21 Hanem neki Eleazár paphoz kell fordulnia, hogy az számára az Úr színe előtt tanácsot kérjen az urim szertartása által. Csak ennek elhangzása után szabad kivonulniuk, s ennek kimondása után szabad bevonulniuk, neki, s vele Izrael fiainak és az egész közösségnek."
Num 27:22 S Mózes úgy tett, amint az Úr parancsolta. Vette Józsuét, s Eleazár pap, valamint az egész közösség elé állította.
Num 27:23 Aztán rátette kezét, s azzal ráruházta tisztségét is, ahogy az Úr Mózes által elrendelte.
Num 28:1 Az Úr így szólt Mózeshez:
Num 28:2 "Adj parancsot Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Legyen gondotok rá, hogy kellemes illatú égőáldozatul meghatározott időben felajánljátok nekem az engem megillető áldozati ajándékokat, az égőáldozat céljára szolgáló ételeket.
Num 28:3 Hirdesd ki nekik! Ez az égőáldozat, amelyet be kell az Úrnak mutatnotok. Mindennap két egyéves hibátlan bárányt rendszeres égőáldozatul.
Num 28:4 Az egyik bárányt reggel kell feláldoznod, a másikat estefelé áldozd fel,
Num 28:5 s vele egy tized efa lisztlángot is, meghintve egy negyed hin színtiszta olajjal, ételáldozatképpen.
Num 28:6 Ez az állandó égőáldozat, ahogy már a Sínai-hegyen bemutatták az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul.
Num 28:7 Az ehhez hozzátartozó italáldozat egy negyed hin bárányonként; a boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak.
Num 28:8 A második bárányt estefelé áldozd fel. S vele ugyanazt az ételáldozatot mutasd be a hozzá tartozó italáldozattal, mint reggel - kellemes illatú égő- áldozatul az Úrnak.
Num 28:9 Szombati napon két egyéves hibátlan bárányt, két tized lisztlángot, olajjal meghintve mint ételáldozatot, s a hozzá tartozó italáldozatot -
Num 28:10 ez a szombati égőáldozat, amely minden szombaton esedékes az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Num 28:11 Hónapjaitok első napján két fiatal bikát, egy kost és hét hibátlan, egyesztendős bárányt kell égőáldozatul bemutatnotok az Úrnak,
Num 28:12 ezenkívül bikánként három tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, a koshoz meg két tized, olajjal vegyített lisztlángot ételáldozatul,
Num 28:13 s minden bárányhoz is egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul - kellemes illatú égőáldozatul, tűzáldozatul az Úrnak -,
Num 28:14 hozzá tartozó italáldozatul meg bikánként fél hin bort, a koshoz pedig egy harmad hint, és minden bárányhoz egy negyed hint (számítva). Ez az újhold idejére rendelt égőáldozat, amely egész éven át minden hónapban esedékes.
Num 28:15 Ezenkívül egy kecskebakot is fel kell áldozni engesztelő áldozatul az Úrnak, a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Num 28:16 Az első hónap tizennegyedik napja pászka az Úr tiszteletére.
Num 28:17 E hónapnak tizenötödik napja azonban ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni.
Num 28:18 Az első nap gyűljetek össze a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek.
Num 28:19 S égőáldozatul, tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost, és hét egyéves, hibátlan bárányt - csak hibátlant lehet -,
Num 28:20 valamint olajjal meghintett lisztlángot, hozzá tartozó ételáldozatul, három tizedet (számítva) mindegyik bikához, két tizedet a koshoz
Num 28:21 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz.
Num 28:22 Ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok.
Num 28:23 Mindezt a reggeli áldozaton kívül kell bemutatnotok, ami a szokásos égőáldozatból áll.
Num 28:24 Ezt az áldozatot mutassátok be mind a hét napon kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak; a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró italáldozaton kívül kell ezt bemutatnotok.
Num 28:25 A hetedik nap aztán ismét gyűljetek egybe a szentélynél, s akkor se végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Num 28:26 Ugyanígy az első termés napján, amikor is ételáldozatot mutattok be az új kenyérből az Úrnak, azaz a hetek ünnepén is gyűljetek egybe a szentélynél; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek.
Num 28:27 S kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - csak hibátlant szabad -,
Num 28:28 valamint ételáldozatul olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz
Num 28:29 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz.
Num 28:30 Ezenkívül engesztelő áldozatul egy kecskebakot, hogy megszabaduljatok bűneitektől.
Num 28:31 De egyszersmind a szokásos égőáldozatot is be kell mutatnotok a hozzá tartozó ételáldozattal együtt.
Num 29:1 A hetedik hónap első napján szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a harsonázás napja számotokra.
Num 29:2 Kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt,
Num 29:3 hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet a bikához, két tizedet a koshoz
Num 29:4 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz,
Num 29:5 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok bűneitektől -
Num 29:6 az újhold napi égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, valamint a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, végül az előírt italáldozaton kívül a rájuk vonatkozó rendelkezések szerint, kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak.
Num 29:7 Ugyanannak a hetedik hónapnak a tizedik napján gyűljetek egybe a szentélynél, böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Num 29:8 Mutassatok be az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - hibátlanok legyenek -,
Num 29:9 hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet (számítva) a bikához, két tizedet a koshoz
Num 29:10 és egy-egy tizedet a hét bárányhoz,
Num 29:11 továbbá egy kecskebakot engesztelésül, az engesztelő áldozaton és az állandó áldozaton, valamint a hozzá tartozó étel- és a megszabott italáldozaton kívül.
Num 29:12 A hetedik hónap tizenötödik napján ismét gyűljetek egybe a szentélynél. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, hanem hét napig üljetek ünnepet az Úr tiszteletére.
Num 29:13 És égőáldozatul, kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős bárányt - hibátlannak kell lenniük! -,
Num 29:14 ételáldozatul pedig velük együttjáró, olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két-két tizedet a két koshoz,
Num 29:15 s egy-egy tizedet a tizennégy bárányhoz,
Num 29:16 ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s az étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:17 A második nap: tizenkét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:18 a hozzá tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, a kosokra és a bárányokra az előírás szerint (esik) a számuktól függően,
Num 29:19 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a megszabott italáldozaton kívül.
Num 29:20 A harmadik napon: tizenegy fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:21 a hozzá tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Num 29:22 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, az állandó égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:23 A negyedik napon: tíz fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:24 a hozzájuk tartozó ételáldozattal egyetemben, s az előírt italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik),
Num 29:25 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:26 Az ötödik napon: kilenc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:27 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Num 29:28 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:29 A hatodik napon: nyolc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:30 a hozzájuk tartozó ételáldozattal, s az előírt italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik),
Num 29:31 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:32 A hetedik napon: hét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:33 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Num 29:34 továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, és a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:35 A nyolcadik napon tartsatok ünnepi összejövetelt ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Num 29:36 Égőáldozatul, az Úrnak kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be egy bikát, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Num 29:37 a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra a számuktól függően meg van határozva,
Num 29:38 valamint egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Num 29:39 Ezt kell ünnepeiteken áldozatul bemutatnotok az Úrnak fogadalmi vagy önként vállalt égő-, étel-, ital- és közösségi áldozatok bemutatásán kívül."
Num 30:1 És Mózes utasításokat adott Izrael fiainak, egészen úgy, ahogyan az Úr parancsolta.
Num 30:2 Így szólt Mózes Izrael törzseinek fejeihez: "Ezt parancsolta az Úr:
Num 30:3 Ha valaki fogadalmat tesz az Úrnak, vagy esküvel megtartóztatásra kötelezi magát, ne szegje meg a szavát; pontosan úgy tegyen, amint mondta.
Num 30:4 Ha egy nő tesz apja házában hajadonként élve fogadalmat, vagy kötelezi magát megtartóztatásra,
Num 30:5 s az apja fogadalmáról vagy arról a megtartóztatásról, amire kötelezte magát, tudomást szerez, és apja nem ellenzi, akkor minden fogadalma érvényes, s minden megtartóztatás, amire kötelezte magát, törvényes.
Num 30:6 Ha ellenben az apa azon a napon, amikor tudomást szerzett róla, tiltakozik ellene, minden fogadalma és megtartóztatása érvénytelen, amire csak kötelezte magát, s az Úr megbocsát neki, mivel az apja tiltakozott ellene.
Num 30:7 Ha férjhez megy, bár fogadalma vagy meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, még köti,
Num 30:8 s a férje erről tudomást szerez, azon a napon azonban, amelyen tudomást szerzett róla, nem szólt ellene, akkor fogadalmai érvényesek, megtartóztatásai pedig, amelyekre kötelezte magát, törvényesek.
Num 30:9 Ha ellenben a férje azon a napon, amikor tudomására jutott, tiltakozik ellene, fogadalma, s meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, érvénytelenné válik, s az Úr megbocsát neki.
Num 30:10 Az özvegy asszonynak és az eltaszítottnak a fogadalma, s egyáltalán: minden, amivel kötelezettséget vállalt magára, érvényben marad.
Num 30:11 Ha férje házában tesz fogadalmat vagy kötelezi magát esküvel megtartóztatásra,
Num 30:12 s férje tudomást szerezve róla, hallgat, azaz nem tiltakozik ellene, akkor minden fogadalma érvényes és minden megtartóztatása, amelyre kötelezte magát, jogos.
Num 30:13 Ha azonban férje azon a napon, amelyen tudomására jutott, tiltakozik ellene, minden, amit fogadalomként vagy megtartóztatásképpen vállalt magára, érvénytelen; a férje érvénytelenné tette, és az Úr megbocsát.
Num 30:14 Minden fogadalmat és minden esküvel vállalt kötelezettséget, amit a nő tett, a férj érvényesnek is, érvénytelennek is nyilváníthat.
Num 30:15 Ha azonban a férj egyik napról a másikra nem szól, ezzel fogadalmát és megtartóztatásait, amelyek kötelezik, érvényesnek nyilvánítja; mert azáltal, hogy azon a napon, amelyen tudomására jutott, nem szól, érvényesnek nyilvánítja.
Num 30:16 Ha később bontaná fel, mint ahogy tudomására jutott, magára veszi a belőle eredő vétket."
Num 30:17 Ezek azok a törvények, amelyeket az Úr Mózesnek megszabott a férj és felesége, valamint az apa s a házában hajadonként élő lánya között (a fogadalmakat illetően).
Num 31:1 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 31:2 "Állj bosszút a midiánitákon Izrael fiaiért! Aztán meg kell térned törzsed tagjaihoz."
Num 31:3 Mózes tehát így szólt a néphez: "Néhányan közületek fegyverkezzenek föl, hogy hadba szálljanak a midiániták ellen, s így az Úr bosszúja utolérje a midiánitákat.
Num 31:4 Izrael fiainak minden törzséből egy ezrednek kell hadba vonulnia."
Num 31:5 Így Izrael ezreiből tizenkétezer harcost állítottak ki, minden törzsből egy ezredet.
Num 31:6 S Mózes hadba küldte őket - minden törzsből ezret -, őket és Pinchászt, Eleazár fiát; ő vitte magával a szent edényeket és a harsonákat.
Num 31:7 Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek.
Num 31:8 A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is, Evit, Rekemet, Curt, Hurt és Rebát, Midián öt királyát, sőt még Bileámot, Beor fiát is kardélre hányták.
Num 31:9 Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat, s elvitték mindenüket zsákmányul;
Num 31:10 városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották.
Num 31:11 Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat,
Num 31:12 és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé.
Num 31:13 Mózes és Eleazár pap, valamint a törzsek fejei eléjük mentek a táboron kívülre.
Num 31:14 Mózes haragra gerjedt a sereg vezérei, és az ezredek és századok hadból hazatérő parancsnokai ellen.
Num 31:15 Mózes rájuk förmedt: "Csakugyan életben hagytatok minden asszonyt?
Num 31:16 Épp ők voltak azok, akik Bileám biztatására arra csábították Izrael fiait, hogy Peor kedvéért hűtlenül elhagyják az Urat, azért érte utol a vész az Úr közösségét.
Num 31:17 Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival.
Num 31:18 De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben.
Num 31:19 Most hét napig itt maradtok a táboron kívül! Mindnyájatoknak, akik embert öltetek vagy halotthoz értetek, meg kell a harmadik és a hetedik napon tisztulnotok.
Num 31:20 Ruhadarabjaitokat is tisztítsátok meg, s minden bőrből vagy kecskeszőrből készült holmitokat meg fából való tárgyatokat!"
Num 31:21 Eleazár pap pedig így beszélt a harcosokhoz, akik harcba vonultak: "Ez a törvény, amit az Úr Mózesnek szabott:
Num 31:22 Az összes aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot,
Num 31:23 tehát mindent, ami kibírja a tüzet, tűzbe kell tartanotok, hogy tiszta legyen, majd tisztítóvízzel is meg kell tisztítanotok. Minden egyebet azonban, ami nem állja a tüzet, öblítsétek le vízzel.
Num 31:24 Ha a hetedik nap kimossátok ruhátokat, tiszták lesztek, s bevonulhattok a táborba."
Num 31:25 Azt mondta az Úr Mózesnek:
Num 31:26 "Vedd számba te és Eleazár pap, valamint a közösség törzseinek a fejei, amit emberben és állatban zsákmányul ejtettek,
Num 31:27 azután fele-fele arányban oszd szét azok közt, akik hadba vonultak s harcoltak, és az egész közösség között.
Num 31:28 A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból-kecskéből egyaránt.
Num 31:29 A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak mint az Úrnak felajánlott adományt.
Num 31:30 Abból a részből azonban, amely Izrael fiainak jut, minden ötvenediket vedd el emberből, marhából, szamárból, juhból-kecskéből, azaz mindenféle állatból egyaránt, s az legyen a levitáké, akik az Úr hajlékának szolgálatát ellátják."
Num 31:31 Mózes és Eleazár pap úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Num 31:32 A zsákmány, ami maradt abból, amit a harcosok szereztek, 675000 juhot-kecskét,
Num 31:33 72000 marhát
Num 31:34 és 61000 szamarat tett ki;
Num 31:35 az emberek közül azoknak a lányoknak a száma, akik még nem voltak együtt férfival, összesen 32000 lelket tett ki.
Num 31:36 A fele rész azoknak jutott, akik hadba vonultak; szám szerint 337500 juh és kecske -
Num 31:37 az Urat megillető adomány 675-öt tett ki -,
Num 31:38 36000 marha - ebből az Urat megillető adomány 72 -,
Num 31:39 30500 szamár - belőle ajándék az Úrnak 61 -,
Num 31:40 és 16000 ember - közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek.
Num 31:41 És Mózes az Urat megillető adományt Eleazár papra bízta, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Num 31:42 Az Izrael fiaira eső rész, amelyet Mózes elkülönített a harcosok részétől,
Num 31:43 tehát a közösség része 337500 juhot-kecskét,
Num 31:44 36000 marhát,
Num 31:45 30500 szamarat
Num 31:46 és 16000 embert tett ki.
Num 31:47 Az Izrael fiainak jutó részből Mózes kiemelte minden ötvenediket, az emberek közül éppúgy, mint az állatok közül, s átadta - ahogy az Úr Mózesnek parancsolta - a levitáknak, akik ellátták az Úr hajlékának szolgálatát.
Num 31:48 Akkor a seregek vezérei, az ezredek és századok parancsnokai Mózes elé járultak.
Num 31:49 Így szóltak Mózeshez: "Szolgáid számba vették a hatalmuk alá tartozott harcosokat; közülük egyetlen ember sem hiányzik.
Num 31:50 Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat."
Num 31:51 Mózes és Eleazár pap átvették az aranyat és a művészien megmunkált tárgyakat.
Num 31:52 Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16750 sékelt tett ki.
Num 31:53 A közkatonák zsákmányoltak maguknak.
Num 31:54 Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira.
Num 32:1 Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra,
Num 32:2 Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak:
Num 32:3 "Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon,
Num 32:4 az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak."
Num 32:5 Majd folytatták: "Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!"
Num 32:6 Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: "Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni?
Num 32:7 Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki?
Num 32:8 Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni!
Num 32:9 Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik.
Num 32:10 De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: "
Num 32:11 Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen,
Num 32:12 kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak.
Num 32:13 Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult.
Num 32:14 S lám, most ti - a gonoszok ivadékai - atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen.
Num 32:15 Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek."
Num 32:16 Mózeshez fordultak és folytatták: "Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak
Num 32:17 De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől.
Num 32:18 Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét.
Num 32:19 Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen."
Num 32:20 Mózes ezt válaszolta nekik: "Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra,
Num 32:21 s mind átmentek - harcra készen - a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt,
Num 32:22 akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt.
Num 32:23 Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért!
Num 32:24 Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!"
Num 32:25 Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: "Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz.
Num 32:26 Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban,
Num 32:27 szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted."
Num 32:28 Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek.
Num 32:29 Ezt mondta nekik Mózes: "Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét.
Num 32:30 Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt."
Num 32:31 Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: "Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak!
Num 32:32 Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!"
Num 32:33 Erre Mózes nekik adta - Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének - az amoriták királyának Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét, s a környékbeli városokat is.
Num 32:34 Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert,
Num 32:35 Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát,
Num 32:36 Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek).
Num 32:37 Ruben fiai Hesbont, Elealet, Kirjatajimot,
Num 32:38 Nebót (más néven) Baal-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak.
Num 32:39 Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat.
Num 32:40 Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett.
Num 32:41 Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak.
Num 32:42 Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzátartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.
Num 33:1 Ezek azok a helyek, ahonnan Izrael fiai tovább indultak azután, hogy Mózes és Áron vezetésével Egyiptom földjéről csapatokba osztva kivonultak.
Num 33:2 Mózes ugyanis az Úr parancsára följegyezte azokat a helyeket, ahonnan mindig továbbvonultak, azokat a helységeket, ahonnan mindig útra keltek. Ezek hát azok a helyek, ahol mindig tábort bontottak, a helységek, ahonnan mindig továbbvonultak.
Num 33:3 Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással,
Num 33:4 míg az egyiptomiak elsőszülötteiket temették, akikre az Úr lesújtott közülük - az Úr ítéletet tartott isteneik fölött.
Num 33:5 Izrael fiai tehát Ramszeszből keltek útra, és Szukkotban ütöttek tábort.
Num 33:6 Szukkotból továbbindultak és Etamban táboroztak le, a puszta szélén.
Num 33:7 Etamból elindultak, Pi-Hachirot felé vették útjukat, szemben Baal-Cefonnal, és Migdol előtt vertek tábort.
Num 33:8 Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában.
Num 33:9 Marából elindulva Elimbe értek. Elimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa, itt ütöttek hát tábort.
Num 33:10 Aztán útra keltek és a Sás-tengernél telepedtek le.
Num 33:11 A Sás-tengertől továbbmentek és Szin pusztájában vertek tábort.
Num 33:12 Szin pusztájából elindulva Dofkában táboroztak le.
Num 33:13 Dofkából útra keltek, és Alusban táboroztak le.
Num 33:14 Alusból elindultak, és Refidimben állapodtak meg. Itt nem volt a népnek ivóvize.
Num 33:15 Refidimből elindultak és a Sínai pusztában ütöttek tábort.
Num 33:16 A Sínai pusztából továbbvonultak, és Kibrot-Hattavában táboroztak le.
Num 33:17 Kibrot-Hattavában tábort bontottak, és Hacerotban állapodtak meg.
Num 33:18 Hacerotból elindultak, és Ritmában vertek tábort.
Num 33:19 Ritmából útra keltek, és Rimmon-Perecben telepedtek le.
Num 33:20 Rimmon-Perecben tábort bontottak, és Libnában állapodtak meg.
Num 33:21 Libnából elindultak, és Risszában táboroztak le.
Num 33:22 Risszából útra keltek, és Kehelatában állapodtak meg.
Num 33:23 Kehelatából útnak indultak, majd Sefer hegyénél táboroztak.
Num 33:24 Sefer hegyétől továbbmentek, és Haradában ütöttek tábort.
Num 33:25 Haradából elindultak, majd Makhelotban sátoroztak.
Num 33:26 Makhelotból továbbmentek, és Tachatban vertek tábort.
Num 33:27 Tachatból útra keltek, és Terachban táboroztak le.
Num 33:28 Terachból útnak indutak, és Mitkában állapodtak meg.
Num 33:29 Mitkából továbbindultak, és Hasmonában táboroztak le.
Num 33:30 Hasmonából útnak indultak, és Moszerotban sátoroztak.
Num 33:31 Moszerotból elindultak, és Bene-Jaakánban telepedtek le.
Num 33:32 Bene-Jaakánból útra keltek, és Hor-Gidgadban táboroztak le.
Num 33:33 Hor-Gidgadban tábort bontottak, és Jotbatában telepedtek le.
Num 33:34 Jotbatából továbbindultak, és Abronában állapodtak meg.
Num 33:35 Abronából útnak indultak, és Ecjon-Geberben ütöttek tábort.
Num 33:36 Ecjon-Geberből továbbvonultak, és Cin pusztájában, Kádesben sátoroztak.
Num 33:37 Kádesből útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort.
Num 33:38 Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján.
Num 33:39 Áron százhuszonhárom éves volt, amikor Hor hegyén meghalt.
Num 33:40 A kánaáni azonban, Arad királya, aki Kánaán országának déli részén székelt, tudomást szerzett Izrael fiainak előnyomulásáról.
Num 33:41 Hor hegyétől továbbindultak, és Calmonában ütöttek tábort.
Num 33:42 Calmonából útra keltek, és Punonban táboroztak le.
Num 33:43 Punonból útnak indultak, majd Obotban sátoroztak.
Num 33:44 Obotból elindultak, és Ije-Habarimban, Moáb határánál állapodtak meg.
Num 33:45 Ijimből továbbindultak, és Dibon-Gadban vertek tábort.
Num 33:46 Dibon-Gadból továbbmentek, és Almon Diblatajimban telepedtek le.
Num 33:47 Almon Diblatajimból útra keltek, és az Abarim-hegységnél táboroztak le, a Nebóval szemben.
Num 33:48 Az Abarim-hegységtől továbbvonultak, és Moáb pusztájában ütöttek tábort, a Jordán mentén, Jerikó közelében.
Num 33:49 A Jordán mentén Bet-Jesimottól Abel-Sittimig táboroztak Moáb pusztájában.
Num 33:50 Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek:
Num 33:51 "Szólj Izrael fiaihoz, s mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon és Kánaán földjére értek,
Num 33:52 a föld lakóit mind űzzétek ki magatok elől. Minden bálványukat semmisítsétek meg, és öntött szobraikat is törjétek össze, sőt magaslati helyeiket is romboljátok le.
Num 33:53 Aztán vegyétek birtokba a földet, és lakjatok rajta. Mert nektek adom az országot, legyen a birtokotok.
Num 33:54 A földet sorsolással osszátok fel örökrészül a törzsek rendjében. Annak (a törzsnek), amelyik népesebb, nagyobb örökséget juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kisebbet. Az legyen az övé, ami a sorsvetéskor jut neki. Atyáitok törzsei szerint osszátok fel örökségképpen.
Num 33:55 Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd,
Num 33:56 s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni."
Num 34:1 Így szólt az Úr Mózeshez:
Num 34:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Ha Kánaán földjére értek, az lesz az a föld, amely örökségül jut nektek. Kánaán földje, egész kiterjedésében.
Num 34:3 Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétől kelet felé húzódjék déli határotok,
Num 34:4 aztán forduljon délre, kerülje meg a Skorpió-magaslatot, szelje át Cin pusztáját és délen érje el Kádes-Barneát. Aztán Hacar-Addar felé tartson, majd érintse Acmont.
Num 34:5 Acmontól a határ Egyiptom patakjáig húzódjék, majd a tengernél érjen véget.
Num 34:6 Nyugati határul a Nagy-tenger szolgáljon. Az legyen nyugati határotok.
Num 34:7 És az északi határ: A Nagy-tengertől húzzatok határvonalat Hor hegyéig,
Num 34:8 Hor hegyétől pedig húzzatok határvonalat Hamat bejáratáig, s a határ érje el Ceradát.
Num 34:9 Aztán folytatódjék a határ Szifron felé és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok.
Num 34:10 Keleti határul a Hacar-Enantól Sefámig húzódó vonalat tekintsétek.
Num 34:11 Sefámtól a határ folytatódjék Ribla felé, Ajintól keletre. Aztán húzódjék a határ tovább, míg lefelé lejtve keleten el nem éri Kinneret tavát.
Num 34:12 Végül kövesse a határ a Jordán vonalát és a Sós-tengernél érjen véget. Ezek legyenek országotok határai körös-körül."
Num 34:13 Mózes akkor ezeket a rendelkezéseket adta Izrael fiainak: "Ez az a föld, amelyet sorsot vetve örökségül fel kell osztanotok, s amelyet az Úr parancsára kilenc és fél törzsnek kell adni.
Num 34:14 Mert a Ruben fiainak törzséhez és a Gád fiainak törzséhez tartozó családok, valamint Manassze fél törzse már megkapták örökrészüket.
Num 34:15 A két és fél törzs a Jordánon innen kapott örökrészt, Jerikó közelében, keleten, napkelet felé."
Num 34:16 Aztán ezt mondta az Úr Mózesnek:
Num 34:17 "Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia.
Num 34:18 Ezenkívül vonjatok be a föld felosztásához minden törzsből egy vezető embert.
Num 34:19 Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát;
Num 34:20 Simeon törzséből Samuelt, Ammihud fiát;
Num 34:21 Benjamin törzséből Elidadot, Kiszlon fiát;
Num 34:22 Dán fiainak törzséből Bukki vezért, Jogli fiát;
Num 34:23 József fiai közül: Manassze fiainak törzséből a vezért, Hannielt, Efod fiát;
Num 34:24 Efraim fiainak törzséből Kemuel vezért, Siftan fiát;
Num 34:25 Zebulun fiainak törzséből Elicafan vezért, Parnach fiát;
Num 34:26 Isszachár fiainak törzséből a vezért, Paltielt, Azzan fiát;
Num 34:27 Áser fiainak törzséből Achihud vezért, Selomi fiát;
Num 34:28 Naftali fiainak törzséből mint vezért Pedahelt, Ammihud fiát."
Num 34:29 Ezek azok, akiknek az Úr megparancsolta, hogy Kánaán földjén osszák ki Izrael fiainak örökrészüket.
Num 35:1 Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek:
Num 35:2 "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak engedjen át városokat lakóhelyül. A városok körül adjatok legelőket is Lévi fiainak.
Num 35:3 A városok legyenek az ő lakóhelyük, a legelők meg jószáguk, nyájaik, s egyáltalán állataik tartására szolgáljanak.
Num 35:4 Azok a városokhoz tartozó legelők, amelyeket Lévi fiainak kell adnotok, a város falain kívül ezer könyöknyire legyenek körös-körül.
Num 35:5 A városon kívül a keleti oldalon 2000 könyöknyit mérjetek, ugyanígy a déli oldalon is 2000 könyöknyit, a nyugati oldalon is 2000 könyöknyit és az északi oldalon is 2000 könyöknyit, úgy, hogy maga a város közepén maradjon. Ez legyen az ő legelőjük a városok körül.
Num 35:6 A városok közé, amelyeket a levitáknak kell adnotok, (vegyétek be) a hat menedékvárost, hogy oda menekülhessen, aki valakit agyonütött, s csatoljatok hozzájuk még negyvenkét más várost.
Num 35:7 Azoknak a városoknak a száma tehát, amelyeket át kell engednetek Lévi fiainak, összesen negyvennyolcat tesz ki, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt.
Num 35:8 Ezeket a városokat Izrael fiainak teljes örökségéből engeditek át, mégpedig úgy, hogy a nagyobb törzsektől többet, a kisebb törzsektől kevesebbet engedtek át; mindegyik (törzs) a neki tulajdonul jutott örökrész arányában engedjen át néhányat városai közül Lévi fiainak."
Num 35:9 Az Úr azt mondta Mózesnek: "
Num 35:10 Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha a Jordánon átkelve Kánaán földjére értek,
Num 35:11 jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert.
Num 35:12 Ezek a városok szolgáljanak menedékül a vérbosszút álló elől, hogy a gyilkost meg ne öljék, mielőtt a közösség elé kerülne ítéletre.
Num 35:13 A városok, amelyeket át kell adnotok - hat városnak kell nektek menedékül szolgálnia:
Num 35:14 hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen.
Num 35:15 Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert.
Num 35:16 Ha vastárggyal sújt rá, úgyhogy belehal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni.
Num 35:17 Ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas kővel úgy dobja meg, hogy meghal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni.
Num 35:18 És ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas fatárggyal úgy üti meg, hogy belehal, akkor gyilkos. A gyilkosnak halállal kell bűnhődnie.
Num 35:19 A vérbosszút álló ölje meg a gyilkost; ahol eléri, ölje meg.
Num 35:20 Ha gyűlöletből elgáncsolja vagy szándékosan megdobja, úgyhogy meghal,
Num 35:21 vagy pedig ellenségeskedésből úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri.
Num 35:22 Ha azonban csak véletlenül löki meg, ellenséges szándék nélkül, vagy pedig nem szándékosan utána dob valamilyen tárgyat vagy egy követ, amellyel megölhetné,
Num 35:23 s eltalálja anélkül, hogy látná, úgyhogy az meghal, noha semmiféle ellenségesség nem vezette és semmi rosszat nem akart neki tenni,
Num 35:24 akkor a közösség ítéljen az embert ölő, és a vérbosszút álló között a fenti törvények értelmében.
Num 35:25 A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétől. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a főpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl.
Num 35:26 Ha azonban az, aki embert ölt, elhagyja menedékvárosa határát, ahová menekült,
Num 35:27 és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bűnt,
Num 35:28 mert a főpap haláláig menedékvárosában kell maradnia, s csak a főpap halála után térhet vissza az, aki embert ölt, arra a vidékre, ahol a birtoka van.
Num 35:29 Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről nemzedékre, minden lakóhelyeteken.
Num 35:30 Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek.
Num 35:31 A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni.
Num 35:32 Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielőtt a főpap meghal.
Num 35:33 Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét.
Num 35:34 Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!"
Num 36:1 Gileád fiai nemzetségének családfői - (Gileád) Machirnak, a József nemzetségéből származó Manassze fiának volt a fia - előálltak, s Mózes és a vezérek, valamint Izrael törzseinek a fejei elé terjesztették kívánságaikat.
Num 36:2 Így beszéltek: "Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy - sorsot vetve - oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak.
Num 36:3 Ha ezek most férjhez mennek, Izrael fiai egy másik törzsének valamelyik tagjához, akkor örökrészük kiszakad atyáink örökrészéből, és annak a törzsnek válik örökrészévé, amelyhez kerülnek; a sorsvetéssel nekünk jutott örökrész ezáltal megcsorbul.
Num 36:4 Aztán, amikor eljön Izrael fiainak a jubileumi éve, örökrészüket végérvényesen annak a törzsnek az örökrészéhez csatolják, amelyhez (a házasság révén) tartoznak, atyáink törzsének örökrészéből meg kiszakítják az ő örökrészüket."
Num 36:5 Mózes a következőket rendelte Izrael fiainak az Úr parancsára: "Méltán hozta elő ügyét József fiainak törzse.
Num 36:6 Ezt rendelte az Úr Celofchad lányainak dolgában: férjhez mehetnek, akihez akarnak, csak atyáik törzse egyik nemzetségének legyen a tagja,
Num 36:7 nehogy Izrael fiainak örökrésze átkerüljön az egyik törzstől a másikhoz. Mert Izrael fiainak meg kell őrizniük atyáik törzsének örökrészét.
Num 36:8 Minden lánynak, aki Izrael fiainak valamelyik törzsében örökrészhez jut, olyanhoz kell férjhez mennie, aki atyái törzsének valamelyik nemzetségéből való, hogy Izrael fiai megtarthassák örökrészüket.
Num 36:9 Az örökrésznek nem szabad egyik törzsről a másikra szállnia, mert Izrael fiai mindegyik törzsének meg kell maradnia öröksége birtokában."
Num 36:10 Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy tettek Celofchad lányai -
Num 36:11 Machla, Tirca, Hogla, Milka és Noa. Celofchad lányai nagybátyjaik fiaihoz mentek férjhez.
Num 36:12 Tehát József fia Manassze fiainak nemzetségeiből való férfiakhoz mentek férjhez, így örökrészük annak a törzsnek a birtokában maradt, amelyhez atyjuk nemzetsége tartozott.
Num 36:13 Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott.
Deu 1:1 Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Párán, Tofel, Lábán, Hacerot és Di-Zahab között -
Deu 1:2 ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétől a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig.
Deu 1:3 A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki.
Deu 1:4 Miután legyőzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye,
Deu 1:5 Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következő törvények kihirdetéséhez. Így szólt:
Deu 1:6 Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: "Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél.
Deu 1:7 Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.
Deu 1:8 Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik, s utánuk utódaiknak adja."
Deu 1:9 Abban az időben ezt mondtam nektek: "Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket.
Deu 1:10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag.
Deu 1:11 Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte!
Deu 1:12 Hogy győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket?
Deu 1:13 Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket."
Deu 1:14 Akkor azt feleltétek nekem: "Amit mondasz, az jó."
Deu 1:15 Erre odahívattam a törzsek vezetőit - bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak -, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben.
Deu 1:16 Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: "Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére, vagy egy idegen között.
Deu 1:17 Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam."
Deu 1:18 Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.
Deu 1:19 Aztán elindultunk Hórebtől, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva.
Deu 1:20 S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: "Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
Deu 1:21 Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!"
Deu 1:22 Erre mindannyian elém járultatok, mondván: "Küldjünk előre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk."
Deu 1:23 A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsből egyet.
Deu 1:24 Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték.
Deu 1:25 Szedtek a föld termékeiből és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: "A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó."
Deu 1:26 De ti nem akartatok oda menni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának,
Deu 1:27 lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: "Az Úr gyűlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák.
Deu 1:28 Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!"
Deu 1:29 Erre így szóltam hozzátok: "Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük!
Deu 1:30 Az Úr, a ti Istenetek majd előttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára.
Deu 1:31 Később a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek.
Deu 1:32 Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben,
Deu 1:33 aki előttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tűzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhőben."
Deu 1:34 Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát:
Deu 1:35 "Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem!
Deu 1:36 Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz."
Deu 1:37 Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: "Te sem jutsz el oda.
Deu 1:38 Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak ő jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania.
Deu 1:39 S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni.
Deu 1:40 Ti azonban forduljatok meg, s induljatok vissza a pusztába, a Sás-tenger irányában!"
Deu 1:41 Erre azt válaszoltátok nekem: "Vétkeztünk az Úr ellen! Most mégis odavonulunk és harcba szállunk, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta." És felöltöttétek fegyvereiteket és semmiségnek tartottátok a hegyekbe fölvonulni.
Deu 1:42 Az Úr azonban így szólt hozzám: "Mondd meg nekik: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba, mert nem vagyok közöttetek! Ha mégis (megteszitek), ellenségeitek legyőznek benneteket."
Deu 1:43 S én ezt mondtam nektek, de nem hallgattatok rám, hanem ellene szegültetek az Úr parancsának és vakmerően felvonultatok a hegyek közé.
Deu 1:44 Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtől egészen Hormáig üldöztek benneteket.
Deu 1:45 Akkor visszafordultatok és panaszkodtatok az Úr színe előtt. Az Úr azonban nem hallotta meg panaszotokat és nem vetett ügyet rátok.
Deu 1:46 Sokáig Kádesben kellett maradnotok, pontosan annyi ideig, amennyi ideig ott maradtatok.
Deu 2:1 Akkor hát visszafordultunk és elindultunk a puszta felé, a Szuf-tenger irányában, ahogy az Úr parancsolta nekünk, és sok napi járással megkerültük a Szeir-hegységet.
Deu 2:2 Aztán így szólt hozzám az Úr.
Deu 2:3 "Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet! Forduljatok észak felé!
Deu 2:4 És parancsold meg a népnek a következőt: Vonuljatok át rokonaitoknak, Ézsau fiainak földjén, akik Szeirben laknak. Félelem tölti el őket miattatok. De ügyeljetek,
Deu 2:5 nehogy háborúságba keveredjetek velük, mert nem adok nektek a földjükből még egy talpalatnyit sem, mert a Szeir-hegységet Ézsaunak adtam birtokul.
Deu 2:6 Élelmet pénzért vegyetek tőlük, hogy legyen mit ennetek. Ugyanígy a vizet is pénzért vegyétek, hogy legyen mit innotok.
Deu 2:7 Az Úr, a te Istened megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztaságon. Negyven éve már, hogy az Úr, a te Istened veled van és nem szenvedtél hiányt semmiben."
Deu 2:8 Aztán tovább vonultunk, elhagyva rokonainkat, Ézsau fiait, akik Szeirben laknak, az Arabába vivő út mentén, (amely) Elat és Ecjon-Geber felől vezet, tehát egy kanyarral Moáb pusztája felé vettünk irányt.
Deu 2:9 Akkor így szólt hozzám az Úr: "Moábot ne támadd meg és ne bocsátkozz velük harcba, mert nem adok neked földjéből egy talpalatnyit sem, mivel Árt Lót fiainak adtam birtokul.
Deu 2:10 (Régen az emiták laktak ott, egy nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták.
Deu 2:11 A refaiták közé sorolják őket, mint az enakitákat. A moábiták azonban emitáknak hívják őket.
Deu 2:12 Valamikor a horiták is Szeirben laktak, míg Ézsau fiai el nem űzték, maguk előtt meg nem semmisítették őket, és a helyükbe nem telepedtek, ahogy Izrael tett azzal a földdel, amelyet az Úr neki adott birtokul.)
Deu 2:13 Induljatok, és keljetek át a Zered-patakon!" Tehát átkeltünk a Zered-patakon.
Deu 2:14 Míg Kádes-Barneától a Zered-patakig értünk, eltelt 38 esztendő. Ezalatt a fegyverforgatók egész nemzedéke kihalt a táborból, ahogy az Úr esküvel ígérte nekik,
Deu 2:15 s az Úr keze rájuk nehezedett, míg az utolsó is el nem tűnt a táborból.
Deu 2:16 Amikor a népből a fegyverforgatók az utolsó szálig kihaltak,
Deu 2:17 az Úr így szólt hozzám:
Deu 2:18 "Menj át a határon Moáb földjére, Ar (vidékére),
Deu 2:19 s Ammon fiainak a közelébe jutsz. Ne támadd meg őket és ne bocsátkozz velük harcba. Mert Ammon fiainak följéből semmit sem adok neked birtokul, mivel Lót fiainak adtam azt.
Deu 2:20 (Az is a refaiták földjének számít. Egykor refaiták telepedtek oda, Ammon fiai zamzummitáknak nevezték őket.
Deu 2:21 Nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. De az Úr elpusztította őket Ammon fiai előtt, hogy övék legyen a földjük és a helyükre telepedjenek,
Deu 2:22 mint ahogy Ézsau fiai előtt is, akik Szeirben laktak, kiirtotta a horitákat, hogy elfoglalják a földjüket és a helyükön lakjanak mind a mai napig.
Deu 2:23 S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, őket a kaftoriták irt ották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.)
Deu 2:24 Rajta, induljatok, s keljetek át az Arnon folyón. Nézd, kezedbe adom az amorita Szichont, Hesbon királyát, országával egyetemben. Kezdd meg a hódítást, s vedd fel vele a harcot!
Deu 2:25 Mától kezdve félelemmel és rettegéssel töltök el minden népet az egész földön mihelyt híredet hallják, már reszkessenek és rettegjenek tőled."
Deu 2:26 Akkor Kedemot pusztájából követeket küldtem Szichonhoz, Hesbon királyához.
Deu 2:27 "Át szeretnék vonulni országodon, de mindenképp az úton maradok, nem térek le se jobbra, se balra.
Deu 2:28 Élelmet pénzért veszek, hogy legyen mit enni, s vizet is pénzért kérek, hogy legyen mit inni. Csak átvonulni engedj,
Deu 2:29 ahogy Ézsau fiai is megengedték, akik Szeirben laknak, meg a moábiták, akik Árban élnek, hogy átkelhessek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk."
Deu 2:30 Szichon azonban, Hesbon királya megtagadta az átvonulást, mert az Úr, a te Istened konokká tette és megkeményítette a szívét, hogy hatalmadba adja, ahogy történt.
Deu 2:31 Így szólt hozzám az Úr: "Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szichont és országát. Fogj hozzá országa meghódításához!"
Deu 2:32 Amikor tehát Szichon egész hadinépével kivonult Jahachoz, hogy harcba szálljon velünk,
Deu 2:33 az Úr, a mi Istenünk kiszolgáltatta nekünk, úgyhogy őt is, fiait is, és egész hadinépét legyőztük.
Deu 2:34 Aztán meghódítottuk mind a városait, s minden városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön, gyerekeken egyaránt, nem hagytunk életben egyetlen egyet sem.
Deu 2:35 Csak a jószágot meg a városokban összeharácsolt javakat tartottuk meg zsákmányul.
Deu 2:36 Az Arnon völgye szélén fekvő Aroertól s a folyó völgyében elterülő várostól egészen Gileádig nem maradt hely meghódítatlanul; mindent kezünkre adott az Úr, a mi Istenünk.
Deu 2:37 Csak az ammoniták földjére nem léptél, meg a Jabbok folyó mentére, a hegyek közt meghúzódó városokba, egészen úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.
Deu 3:1 Aztán útnak indultunk Básán irányában. Akkor Básán királya, Og kivonult Edreihez, hogy fölvegye velünk a harcot, egész hadinépével.
Deu 3:2 Az Úr azonban így szólt hozzám: "Ne félj tőle, mert hatalmadba adom, országával és egész hadinépével egyetemben. Bánj vele úgy, ahogy Szichonnal, az amoriták királyával bántál, aki Hesbonban székelt."
Deu 3:3 Akkor az Úr, a mi Istenünk hatalmunkba adta Básán királyát, Ogot és egész hadinépét legyőztük, nem menekült meg senki.
Deu 3:4 Aztán elfoglaltuk összes városát, nem maradt hely, amelyet el ne foglaltunk volna: 60 város és Argob egész környéke alkotta Básánból Og birodalmát,
Deu 3:5 mind magas falakkal, kapukkal és zárakkal megerősítve, nem tekintve a periziták számtalan városát.
Deu 3:6 Betöltöttük rajtuk az átkot, mint Szichonon, Hesbon királyán; az egész városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön és gyerekeken egyaránt.
Deu 3:7 A jószágot ellenben, meg a városokból összeharácsolt javakat zsákmányul magunkkal vittük.
Deu 3:8 Így foglaltuk el akkoriban a Jordánon túl az amoriták két királyának országát az Arnon pataktól egészen a Hermon-hegységig.
Deu 3:9 (A szidóniak a Hermont Szirjonnak hívják, az amoriták pedig Szenirnek),
Deu 3:10 a fennsík minden városát, egész Gileádot és Básánt egészen Szalcháig és Edreiig, azaz az Og básáni országrészéhez tartozó városokig.
Deu 3:11 (Csak Og, Básán királya maradt meg a refaitákból. Ágya, vaságya még áll Rabba-Ammonban, kilenc könyök a hossza, négy könyök a szélessége, a szokásos könyökkel mérve.)
Deu 3:12 Ezt a földet foglaltuk el akkoriban. Az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől kezdve Ruben és Gád fiainak adtam, Gileád hegyének a felével, és annak városaival együtt.
Deu 3:13 Gileád másik felét, valamint egész Básánt, Og birodalmát, s Argob egész vidékét Manassze törzse felének adtam. (Básánnak ezt az egész részét a refaiták földjének hívják.
Deu 3:14 Jair, Manassze fia Argob egész vidékét elfoglalta egészen a gesuriták és a maachatiták földjéig, és a saját nevéről "Jair sátorfalvainak" nevezte el [s így is hívják] mind a mai napig).
Deu 3:15 Machirnak Gileádot adtam,
Deu 3:16 Ruben fiainak és Gád fiainak pedig Gileádtól az Arnon-patakig - a völgy közepe a határ! -, és a Jabbok folyóig az amoriták határáig (elterülő rész),
Deu 3:17 továbbá Arabát adom, a határ a Jordán folyó lesz Kinnerettől az Araba tengeréig (a Sós-tengerig) a Piszga-hegység lábánál, keleten.
Deu 3:18 Akkoriban parancsot adtam nektek: "Az Úr, a ti Istenetek nektek adja ezt a földet, hogy birtokba vegyétek. De akik alkalmasak vagytok fegyverforgatásra, mindnyájan fölfegyverkezve haladjatok testvéreiteknek, Izrael fiainak az élén!
Deu 3:19 Csak asszonyaitok és gyermekeitek, valamint jószágotok (tudom, hogy nagy állatállományotok van) maradjanak a városokban, amelyeket adtam nektek,
Deu 3:20 mindaddig, míg testvéreiteknek békét nem ad az Úr, és el nem foglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Akkor hazatérhettek, mindegyitek a maga birtokára, amit adtam neki."
Deu 3:21 Aztán Józsuénak meghagytam a következőket: "Szemeddel láttad, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog bánni az Úr minden király országával odaát is, ahova majd vonulsz.
Deu 3:22 Ne félj hát tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek maga száll síkra értetek!"
Deu 3:23 Aztán az Úrhoz fordultam irgalomért könyörögve:
Deu 3:24 "Uram, én Uram, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! Hol van olyan isten égen és földön, aki olyan tetteket vitt végbe, és olyan hatalmasnak bizonyult, mint te?
Deu 3:25 Hadd keljek át, és hadd lássam meg azt a szép földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és Libanont!"
Deu 3:26 De miattatok megneheztelt rám az Úr, nem hallgatott meg, hanem azt felelte: "Elég legyen! Erről ne beszélj nekem többet!
Deu 3:27 Menj föl a Piszga csúcsára és tekints nyugatra és északra, délre és keletre, hogy lásd a saját szemeddel.
Deu 3:28 De a Jordánon nem kelsz át! Adj parancsot Józsuénak, bátorítsd; és önts bele erőt. Mert ő fog a nép élén bevonulni, és ő osztja majd fel a földet, amelyet majd látsz."
Deu 3:29 Így a völgyben maradtunk, Bet-Peorral szemben.
Deu 4:1 És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek.
Deu 4:2 Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
Deu 4:3 Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből.
Deu 4:4 Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok.
Deu 4:5 Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.
Deu 4:6 Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: "Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!"
Deu 4:7 Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?
Deu 4:8 És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
Deu 4:9 Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is
Deu 4:10 azt a napot, amikor a Hóreben az Úr, a te Istened előtt álltál az Úr hozzám intézett parancsára: "Gyűjtsd elém a népet! Hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem mindaddig, amíg a földön él, és gyermekeit is tanítsa meg rá!"
Deu 4:11 Odajöttetek tehát, és a hegy lábához álltatok. A hegy lángba borult, a láng felcsapott egészen az égig, az ég pedig elsötétedett a komor, dörgő fellegektől.
Deu 4:12 S az Úr szólt hozzátok a lángok közül, hallottátok dübörgő szavát. Alakot nem láttatok, csak hangot (hallottatok).
Deu 4:13 Kihirdette nektek szövetségét, és megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz parancsolatot - két kőtáblára írta őket.
Deu 4:14 Nekem pedig meghagyta az Úr, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a parancsokra és törvényekre, amelyekhez igazodnotok kell majd azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.
Deu 4:15 Nos, nagyon vigyázzatok - az életetek függ tőle! Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok.
Deu 4:16 Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak,
Deu 4:17 férfi vagy nő alakjában, valamelyik szárazföldi állatnak az alakjában, az égen röpködő egyik vagy másik madárnak az alakjában,
Deu 4:18 valamelyik földön kúszó csúszómászónak az alakjában, vagy a föld alatt, a vízben élő halak közül valamelyiknek az alakjában,
Deu 4:19 S ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az egész égi sereget, ne essél kísértésbe, ne borulj le, s ne imádd azt, amit az Úr, a te Istened minden népnek adott az ég alatt.
Deu 4:20 Benneteket vett és kivezetett Egyiptomból, a vaskohóból, hogy az ő saját népe legyetek, amint ma is az vagytok.
Deu 4:21 Az Úr megneheztelt miattatok rám, és megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon és nem jutok el arra a szép földre, amelyet az Úr, a te Istened birtokul ad neked.
Deu 4:22 Mivel itt, ezen a földön halok meg, nem kelek át a Jordánon, ti ellenben átkelhettek és birtokba vehetitek azt a szép földet.
Deu 4:23 Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről, amelyet veletek kötött, s ne csináljatok magatoknak istenszobrot valamilyen alakban, hiszen az Úr, a te Istened megtiltotta.
Deu 4:24 Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten.
Deu 4:25 Eljön az idő, amikor majd gyermekeitek lesznek és gyermekeiteknek is gyermekei, s már rég otthonosak lesztek az országban. Ha akkor arra vetemednétek, hogy valaminek az alakjában istenszobrot csináljatok magatoknak, amit az Úr, a te Istened megtiltott, s így olyat tesztek, ami visszatetsző az Úrnak, a te Istenednek a szemében és haragra ingerlitek.
Deu 4:26 A mai napon tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: csakhamar eltűntök arról a földről, ahova a Jordánon átkelve elértek, s amelyet birtokba vesztek; nem maradtok ott sokáig, teljesen kiirtanak onnan benneteket.
Deu 4:27 Az Úr szétszór titeket a népek közé, és csak kevesen maradnak meg a népek között, ahová az Úr visz benneteket.
Deu 4:28 Ott emberi kéz faragta fa- vagy kőbálványoknak fogtok szolgálni, amelyek se nem látnak, se nem hallanak, nem is esznek, nem is éreznek.
Deu 4:29 Ott majd újra keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána.
Deu 4:30 Szorongatásodban, amikor beteljesednek e szavak, az utolsó napon, akkor majd megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez és hallgatsz szavára.
Deu 4:31 Mert az Úr, a te Istened könyörületes Isten, nem hagy el és nem pusztít el, nem feledkezik meg a szövetségről, amelyet atyáiddal esküvel kötött.
Deu 4:32 Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre - vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!
Deu 4:33 Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e?
Deu 4:34 Vagy jött-e valaha is (máskor) Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára?
Deu 4:35 Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül.
Deu 4:36 Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait.
Deu 4:37 Mert szerette atyáidat és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett - saját maga! - Egyiptomból,
Deu 4:38 és elűzött nálad nagyobb és erősebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett).
Deu 4:39 Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más!
Deu 4:40 Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad!
Deu 4:41 Akkor Mózes a Jordánon túl, napkelet felé kijelölt három várost,
Deu 4:42 hogy aki embert öl, embertársát akaratlanul, s hosszabb ideig tartó ellenségeskedés nélkül megöli, oda menekülhessen - ha e városok valamelyikébe menekült, életben kellett maradnia -,
Deu 4:43 mégpedig Becert a fennsíkon elterülő pusztán Ruben fiai számára, Ramotot Gileádban Gád fiainak és Golánt Básánban Manassze fiainak.
Deu 4:44 Ez az a törvény, amelyet Mózes Izrael fiai elé tárt.
Deu 4:45 Ezek azok a rendelkezések, utasítások és parancsok, amelyeket Mózes Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásukkor
Deu 4:46 a Jordánon túl, a völgyben, Bet-Peorral szemben Szichonnak, az amoriták királyának országában kihirdetett, aki Hesbonban székelt, és akit Mózes és Izrael fiai Egyiptomból kivonulva legyőztek,
Deu 4:47 s akinek országát, mint Básán királyának, Ognak az országát is, elfoglalták - a Jordánon túl, napkelet felé uralmon levő mindkét amorita király (országát),
Deu 4:48 az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől Szirjon hegyéig [ez Hermon],
Deu 4:49 ezenkívül a Jordán keleti oldalán az egész síkságot egészen a Piszga-hegy lábánál a puszta tengeréig.
Deu 5:1 Mózes összehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk: Halld, Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra.
Deu 5:2 Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk.
Deu 5:3 Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk.
Deu 5:4 Szemtől szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül -
Deu 5:5 magam az Úr és közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a tűztől és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt:
Deu 5:6 "Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából.
Deu 5:7 Ne legyenek más isteneid!
Deu 5:8 Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van!
Deu 5:9 Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is.
Deu 5:10 De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig.
Deu 5:11 Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét.
Deu 5:12 Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked!
Deu 5:13 Hat napig dolgozz és végezd a munkád.
Deu 5:14 A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad.
Deu 5:15 Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését.
Deu 5:16 Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!
Deu 5:17 Ne ölj!
Deu 5:18 Ne törj házasságot!
Deu 5:19 Ne lopj!
Deu 5:20 Ne tégy hamis tanúságot embertársaid ellen!
Deu 5:21 Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán (ne kívánj el) semmit sem, ami embertársadé!"
Deu 5:22 E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé (felcsapó) lángok közül, zengő hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet; aztán fölírta két kőtáblára és átadta nekem.
Deu 5:23 Amikor a sötétben hallottátok a hangot, a hegy pedig lángokban állt, odajöttetek hozzám - a törzsek fejei és a vének mindnyájan -, s így szóltatok:
Deu 5:24 "Lám, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk hangját a lángok közül. Ma átéltük, hogy Isten beszélhet az emberrel, s ez mégis életben marad.
Deu 5:25 Mégis, miért haljunk meg? Ez a hatalmas tűz elemészt minket! Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
Deu 5:26 Mert hol van olyan emberi lény, aki mint mi, hallhatta az élő Isten hangját a lángok közül, s mégis életben maradhatott?
Deu 5:27 Menj oda és hallgass meg mindent, amit az Úr, a mi Istenünk mond, aztán majd elmondod nekünk, amit az Úr, a mi Istenünk mond neked. Meghallgatjuk és megtesszük!"
Deu 5:28 Az Úr meghallotta hangos beszédeteket, amelyet velem folytattatok, és így szólt hozzám az Úr: "Hallottam a hangos beszédet, amelyet ezek az emberek veled folytattak; mindenben igazuk van, amit mondtak.
Deu 5:29 Bárcsak mindig ilyen maradna a szívük, hogy félnének, megtartanák parancsaimat és jól menne mindig a soruk nekik is, gyermekeiknek is!
Deu 5:30 Nos, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba!
Deu 5:31 Te azonban gyere ide hozzám, hadd közöljem veled parancsaimat, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyekre meg kell őket tanítanod, hogy hozzájuk szabják tetteiket azon a földön, amelyet adok nekik!"
Deu 5:32 Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle.
Deu 5:33 Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.
Deu 6:1 Ezek azok a parancsok, rendelkezések és törvények, amelyekre az Úr parancsára meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.
Deu 6:2 Féld ezért Uradat, Istenedet egész életedben és tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok - te és fiad meg unokáid is -, hogy sokáig élj.
Deu 6:3 Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked!
Deu 6:4 Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!
Deu 6:5 Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!
Deu 6:6 Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben,
Deu 6:7 és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz.
Deu 6:8 Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon.
Deu 6:9 Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára!
Deu 6:10 Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél,
Deu 6:11 házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem te ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván
Deu 6:12 vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Deu 6:13 Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld és az ő nevére esküdj!
Deu 6:14 Ne szegődjetek a körülöttetek (élő) népek idegen isteneihez,
Deu 6:15 mert az Úr, körödben élő Istened féltékeny Isten. Ha fellobban az Úr, a te Istened haragja ellened, elpusztít a föld színéről.
Deu 6:16 Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, ahogy Masszában kísértettétek.
Deu 6:17 Lelkiismeretesen tartsátok meg az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket szabott nektek,
Deu 6:18 azt tegyétek, ami kedves és jó az Úr szemében, hogy jól menjen a sorod, s bevonulva birtokodba vedd azt a szép földet, amelyet az Úr atyáinknak esküvel ígért,
Deu 6:19 s kiűzd magad elől minden ellenségedet, ahogy az Úr előre megmondta.
Deu 6:20 Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek,
Deu 6:21 akkor így válaszolj fiadnak: "A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból.
Deu 6:22 Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomban, a fáraón és egész házanépén,
Deu 6:23 bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen, s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel ígért.
Deu 6:24 S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van.
Deu 6:25 Igazságunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy parancsolta nekünk."
Deu 7:1 Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat - hét nálad népesebb és nagyobb népet -,
Deu 7:2 ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk.
Deu 7:3 Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül.
Deu 7:4 Mert fiad elidegenedik tőlem, s más isteneket fog imádni. Akkor fölgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket.
Deu 7:5 Inkább így bánjatok velük: oltáraikat romboljátok össze, kőoszlopaikat döntsétek ki, szent fáikat vágjátok ki, bálványaikat pedig égessétek el.
Deu 7:6 Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népe közül a maga népének.
Deu 7:7 Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között,
Deu 7:8 hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezette ki erős kézzel és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből.
Deu 7:9 Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik és megtartják parancsait,
Deu 7:10 azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti.
Deu 7:11 Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket.
Deu 7:12 Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, és teljesítitek és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire esküdött atyáidnak.
Deu 7:13 Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja.
Deu 7:14 Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még jószág sem.
Deu 7:15 Az Úr minden betegséget távol tart tőled, s nem sújt azokkal a szörnyű egyiptomi csapásokkal, amelyeket ismersz, hanem gyűlölőidet sújtja velük.
Deu 7:16 Minden népet, amelyet az Úr, a te Istened kiszolgáltat neked, pusztíts el, ne kíméld őket együttérzőn, s ne imádd isteneiket, mert ez csapda volna számodra!
Deu 7:17 Ha mégis azt gondolnád, ezek a népek népesebbek nálam, hogy űzhetném hát ki őket,
Deu 7:18 ne félj tőlük! Jusson eszedbe, mit tett az Úr a fáraóval és az egyiptomiakkal.
Deu 7:19 Emlékezz a nagy csapásokra, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel az Úr, a te Istened kivezetett. Ugyanígy fog bánni az Úr, a te Istened minden néppel, amelyiktől félsz!
Deu 7:20 Sőt, darazsakat küld rájuk az Úr, a te Istened, míg mind el nem pusztulnak, akik megmaradtak, vagy elrejtőztek előletek.
Deu 7:21 Ne félj tőlük! Mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten.
Deu 7:22 Az Úr, a te Istened ezeket a népeket lassanként mind kiűzi előtted. Nem irthatod ki őket egyszerre, mert túlságosan elszaporodnának a mezőn a vadállatok.
Deu 7:23 Az Úr, a te Istened kiszolgáltatja őket neked, veszteség veszteségre éri őket, míg ki nem pusztulnak.
Deu 7:24 Királyaikat hatalmadba adja, s te eltörlöd nevüket a földről. Senki sem áll meg előtted, míg ki nem pusztítod őket.
Deu 7:25 Bálványaikat égesd el tűzbe vetve, ne kívánd meg, s ne tartsd meg az aranyat vagy ezüstöt, ami borítja őket, nehogy bajba juss, hiszen az ilyesmi utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.
Deu 7:26 Utálatnak tárgyát ne vidd házadba, különben hozzá hasonlóan átok alá kerülsz magad is. Nagy megvetéssel és utálattal bánj vele, mert átkozott.
Deu 8:1 Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért.
Deu 8:2 Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem.
Deu 8:3 Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön.
Deu 8:4 Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha és nem dagadt meg a lábad.
Deu 8:5 Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli.
Deu 8:6 Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain és féld!
Deu 8:7 Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben;
Deu 8:8 olyan országba, ahol van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák s van méz;
Deu 8:9 olyan országba, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt, s nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan országba, ahol a kő vasat tartalmaz, s a hegyekből rezet bányászhatsz.
Deu 8:10 Ha azonban eszel és jóllaksz, dicsőítsd az Urat, a te Istenedet a szép országért, amelyet adott neked.
Deu 8:11 Vigyázz, ne feledkezz meg az Úrról, a te Istenedről, nem tartván meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ma szabott neked.
Deu 8:12 Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz,
Deu 8:13 jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyűlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik,
Deu 8:14 szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából;
Deu 8:15 átvezetett a mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán meg a víztelen sivatagon, aki a kősziklából vizet fakasztott neked,
Deu 8:16 a pusztában pedig mannával táplált, amelyet atyáid sem ismertek, hogy így megalázzon és próbára tegyen, végül azonban jóra fordíthassa sorod.
Deu 8:17 Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet.
Deu 8:18 Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van.
Deu 8:19 Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytől egyig elpusztultok.
Deu 8:20 Ahogyan elpusztította előttetek az Úr a népeket, ti is elpusztultok, mivel nem engedelmeskedtetek az Úr, a ti Istenetek szavának.
Deu 9:1 Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érő falakkal megerősített nagy városokat,
Deu 9:2 az enakiták nagy és magas termetű népét, amelyet ismersz, s amelyről magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni?
Deu 9:3 Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át előtted, mint emésztő tűz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti őket, úgyhogy gyorsan kiűzheted és elpusztíthatod őket, ahogy az Úr megmondta neked.
Deu 9:4 Amikor az Úr, a te Istened elűzi őket, ne mondd magadban: az Úr hűségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért űzi ki előtted az Úr.
Deu 9:5 Nem hűségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért űzi ki előtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett.
Deu 9:6 Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy.
Deu 9:7 Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen.
Deu 9:8 A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket.
Deu 9:9 Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam.
Deu 9:10 Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.
Deu 9:11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit.
Deu 9:12 Aztán így szólt hozzám az Úr: "Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!"
Deu 9:13 Aztán így folytatta az Úr: "Látom, nyakas ez a nép!
Deu 9:14 Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek."
Deu 9:15 Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett.
Deu 9:16 Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra.
Deu 9:17 Ezzel a két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem.
Deu 9:18 Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat.
Deu 9:19 Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket.
Deu 9:20 De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is.
Deu 9:21 Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam.
Deu 9:22 Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat.
Deu 9:23 S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: "vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek", akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára.
Deu 9:24 Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen.
Deu 9:25 Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva
Deu 9:26 könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: "Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erős kézzel kivezettél Egyiptomból!
Deu 9:27 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét!
Deu 9:28 Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket!
Deu 9:29 Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal."
Deu 10:1 Akkor így szólt hozzám az Úr: "Faragj két kőtáblát, olyanokat, mint amilyenek az előzők voltak és gyere föl a hegyre! Egy faládát is készíts!
Deu 10:2 A kőtáblákra fölírom a parancsokat, amelyek az előzőkön álltak, amelyeket összetörtél; majd tedd be őket a ládába!"
Deu 10:3 Csináltam hát egy ládát akácfából, aztán kifaragtam két kőtáblát, olyanokat, mint az előzők voltak, majd a két táblával a kezemben fölmentem a hegyre.
Deu 10:4 Akkor az Úr ugyanolyan írással, mint előzőleg, fölírta a táblákra azt a tíz parancsot, amelyet a lángokból közölt veletek azok a napon, amikor egybegyűltetek a hegyen. Aztán átadta őket.
Deu 10:5 Amikor újra lejöttem a hegyről, betettem a táblákat a ládába, amelyet készítettem, s ott maradtak, ahogyan az Úr parancsolta nekem.
Deu 10:6 Izrael fiai Beerot-Bene-Jaakant elhagyva továbbvonultak Mozerátba. Ott meghalt Áron, ott is temették el. Fia, Eleazár vette át helyette a papi tisztséget.
Deu 10:7 Innen Gudgodába mentek, Gudgodából Jotbatába, erre a vízben gazdag vidékre.
Deu 10:8 Akkoriban választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy vigyék a szövetség ládáját, az Úr színe előtt álljanak és szolgáljanak neki és nevében áldást osszanak, [ahogy ezt] mindmáig [teszik].
Deu 10:9 Ezért nincs része és öröksége Lévinek, mint testvéreinek. Az Úr az öröksége, ahogy az Úr, a te Istened megmondta neki.
Deu 10:10 Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged.
Deu 10:11 Aztán így szólt hozzám az Úr: "Menj, s állj a nép élére, hogy bevonuljon, s birtokba vegye azt a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom!"
Deu 10:12 S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj,
Deu 10:13 úgy, hogy - a magad javára - megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked.
Deu 10:14 Nézd, az Úré, a te Istenedé az ég és az egek ege, a föld, s minden, ami rajta van.
Deu 10:15 Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is (láthatjátok).
Deu 10:16 Ezért metéljétek körül szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak!
Deu 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni,
Deu 10:18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki.
Deu 10:19 Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok.
Deu 10:20 Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá és az ő nevére esküdj!
Deu 10:21 Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál.
Deu 10:22 Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomban átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.
Deu 11:1 Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja, a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit.
Deu 11:2 Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg és nem élték át - okulásul - az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját.
Deu 11:3 Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt.
Deu 11:4 Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijával történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait és megsemmisítette őket mind a mai napig.
Deu 11:5 Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek.
Deu 11:6 Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datánnal és Abirammal történt: megnyílt és elnyelte őket a föld egész Izrael közepette; családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt.
Deu 11:7 Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt.
Deu 11:8 Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek,
Deu 11:9 és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban.
Deu 11:10 Az a föld, ahova elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kivonultatok, amelyet azután, hogy bevetetted, lábbal kellett öntöznöd, mint valami veteményeskertet.
Deu 11:11 Az az ország, ahova most bevonultok, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes ország, az ég esője öntözi.
Deu 11:12 Olyan ország, amelynek az Úr, a te Istened viseli gondját, amelyen az év elejétől az év végéig folyvást rajta az Úr, a te Istened szeme.
Deu 11:13 Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma adok nektek, s szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki,
Deu 11:14 földeteknek a kellő időben megadom az esőt, a korai esőt éppen úgy, mint a késői esőt, úgyhogy betakaríthatod majd gabonádat, borodat és olajodat.
Deu 11:15 Adok majd füvet is legelődön jószágod számára és magad is jóllakhatsz majd.
Deu 11:16 De vigyázzatok, el ne tévelyedjen szívetek, s tévútra ne térjetek; más isteneknek ne szolgáljatok és ne boruljatok le előttük!
Deu 11:17 Különben fölgerjed ellenetek az Úr haragja, bezárja az eget, nem esik több eső, a föld nem hozza meg termését, s csakhamar kivesztek abból a szép országból, amelyet az Úr ad nektek.
Deu 11:18 Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon!
Deu 11:19 Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz.
Deu 11:20 Írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra,
Deu 11:21 hogy olyan sokáig élj te is, gyermekeid is azon a földön, amelyekre az Úr atyáidnak megesküdött, hogy nekik adja, ameddig csak ráborul a földre az ég.
Deu 11:22 Ha hűségesen megtartjátok ezeket a törvényeket, amelyeket szabtam nektek, szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, az ő útjain jártok és ragaszkodtok hozzá,
Deu 11:23 akkor az Úr ezeket a népeket mind kiűzi előttetek, s nálatok nagyobb és hatalmasabb népeknek a birtokába léptek.
Deu 11:24 Minden talpalatnyi föld, amelyre lábatok lép, a tiétek lesz: a pusztától Libanonig; a folyótól, az Eufrátesz folyótól a nyugati tengerig terjed majd országotok.
Deu 11:25 Senki sem lesz képes ellenállni nektek. Félelemmel és rettegéssel tölti el az Úr előttetek azt az egész földet, hogy amint megígérte, bevonulhassatok oda.
Deu 11:26 Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek:
Deu 11:27 áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek,
Deu 11:28 s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.
Deu 11:29 Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet most indultok birtokba venni, az áldást Gerizim hegyén helyezd el, az átkot Ebal hegyén.
Deu 11:30 Mint tudjátok, ezek a Jordánon túl vannak, a nyugat felé vivő út mögött, a kánaániak országában, akik a Gilgallal szemközt a síkságon laknak, a Móre tölgyese közelében.
Deu 11:31 Mert átkeltek a Jordánon, hogy birtokába jussatok annak a földnek, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. És ha birtokba veszitek s letelepedtek rajta,
Deu 11:32 vigyázzatok, mind tartsátok meg azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma elétek tárok.
Deu 12:1 Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene adott neked, mindaddig, míg éltek a földön.
Deu 12:2 Azokat a helyeket, ahol a népek, amelyeket nemsokára kiűztök, isteneiket imádták, mind romboljátok le a földig, a magas hegyeken, a dombokon és a zöldellő fák tövében.
Deu 12:3 Zúzzátok össze oltáraikat, törjétek szét kőoszlopaikat, égessétek el szent fáikat, semmisítsétek meg bálványaikat, irtsátok ki a nevüket is erről a helyről.
Deu 12:4 De az Úrral, a ti Istenetekkel ne tegyetek így!
Deu 12:5 Csak azokat a helyeket keressétek föl, amelyeket az Úr, a ti Istenetek majd minden törzsetek körében kiválaszt, hogy oda kerüljön neve, ott legyen lakóhelye. Oda menjetek!
Deu 12:6 Oda vigyétek égőáldozataitokat és véres áldozataitokat, tizedeiteket és ajándékaitokat, fogadalmi és önkéntes adományaitokat, marháitokat és juhaitok első ellését.
Deu 12:7 Ott tartsátok meg családotokkal az Úr, a ti Istenetek színe előtt áldozati lakomáitokat, s ott örüljetek kezetek munkája gyümölcsének, ha megáld az Úr, a te Istened.
Deu 12:8 Semmiképp ne tegyetek majd úgy, ahogy itt szokás, ahol mindenki azt teszi, ami tetszik neki,
Deu 12:9 mert még nem jutottatok be a nyugalom helyére, örökségetekbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 12:10 De ha átkeltek a Jordánon és letelepedtek azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és ha körülöttetek minden ellenségtől nyugalmat ad nektek, úgyhogy biztonságban élhettek,
Deu 12:11 akkor az Úr, a ti Istenetek választ majd lakóhelyet nevének. Oda vigyetek majd mindent, amit parancsolok: égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, adományaitokat, s minden válogatott fogadalmi ajándékokat,
Deu 12:12 amellyel dicsőítitek az Urat. S örüljetek az Úr, a ti Istenetek színe előtt, ti és fiaitok és leányaitok, szolgáitok és szolgálóitok, a levitával együtt, aki körötökben él, mivel nem kapott részt veletek az örökségből.
Deu 12:13 Vigyázz, ne mutasd be égőáldozatodat akármelyik helyen, amelyet meglátsz.
Deu 12:14 Csak azon a helyen, amelyet az Úr valamelyik törzsed körében kijelöl majd, ott mutasd be égőáldozatodat, s ott tedd meg, amit parancsolok neked.
Deu 12:15 De bármelyik helyiségben vághatsz és fogyaszthatsz húst, ahol csak kedved tartja, ha az Úr, a te Istened áldásából hozzájutsz; akár tisztátalan valaki, akár tiszta, ehet belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból.
Deu 12:16 Csupán a vérét nem szabad elfogyasztanotok, azt öntsd a földre, mint a vizet.
Deu 12:17 Ne fogyaszd el városaidban gabonád, borod és olajod tizedét, sem marhád vagy juhod első ellését, sem semmiféle fogadalmi vagy önkéntes áldozati adományodat, sem pedig kezed felajánlotta ajándékodat;
Deu 12:18 csak az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszthatod el, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, te, fiad, leányod, szolgád és szolgálód, valamint a levita, aki városodban lakik. Az Úr, a te Istened színe előtt örülj kezed munkája gyümölcsének.
Deu 12:19 Vigyázz, ne hagyd a levitát cserben, amíg csak földeden élsz.
Deu 12:20 Ha az Úr, a te Istened, amint megígérte, kiterjeszti határaidat, s húst kívánva azt mondod: húst szeretnék enni, ehetsz húst, ahogy kedved tartja.
Deu 12:21 Ha akkor az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve hajlékául kiválaszt, nagyon messze esik tőled, vághatsz marháidból vagy juhaidból, amelyeket az Úr adott neked úgy, ahogy előírtam neked, s kedvedre ehetsz belőle a magad városában.
Deu 12:22 Éppen úgy ehetsz belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból: a tisztátalan is, a tiszta is egyaránt ehet belőle.
Deu 12:23 Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod.
Deu 12:24 Ne fogyaszd el, öntsd a földre, mint a vizet.
Deu 12:25 Ne fogyaszd el, hogy jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami helyes az Úr szemében.
Deu 12:26 Szent adományaidat és fogadalmi áldozataidat azonban fogd, és vidd el arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt,
Deu 12:27 s mutasd be égőáldozatul a húst és a vért az Úr, a te Istened oltárán; véres áldozatkor a vért öntsd az Úr, a te Istened oltárára; a húst pedig edd meg.
Deu 12:28 Vigyázz, s ügyelj ezekre a parancsokra, amelyeket adok, hogy mindig jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami jó és helyes az Úr, a te Istened színe előtt.
Deu 12:29 Amikor az Úr, a te Istened majd elpusztítja előtted a népeket, amelyeknek a földjére nemsokára bevonulsz, hogy kiűzd őket onnan, amikor már kiűzted őket, s letelepedsz földjükön,
Deu 12:30 akkor vigyázz, nehogy tőrbe essél, mikor már elpusztultak előtted, nehogy a nyomukba lépj! Ne érdeklődj isteneik iránt ilyesmiket kérdezve: "Hogyan részesítették ezek a népek tiszteletben isteneiket? Szeretném utánozni őket!"
Deu 12:31 Azt az Úr, a te Istened (tiszteletére) nem szabad tenned. Mert azt tették isteneik kedvéért, ami az Úr, a te Istened szemében utálat tárgya és gyűlöletes, hisz még fiaikat és lányaikat is elégették isteneiknek.
Deu 13:1 Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit.
Deu 13:2 Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted,
Deu 13:3 és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket - olyanokat, akiket nem ismersz -, s imádjuk őket!,
Deu 13:4 ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket.
Deu 13:5 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, parancsait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt imádjátok és őhozzá ragaszkodjatok!
Deu 13:6 Az ilyen prófétának vagy álomlátónak pedig meg kell halnia, mert lázadást hirdet az Úr, a te Istened ellen, aki kihozott Egyiptom földjéről és kiszabadított a szolgaság házából, s le akar téríteni arról az útról, amelyen az Úrnak, a te Istenednek a parancsára járnod kell. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
Deu 13:7 Ha testvéred - apádnak fia vagy anyádnak fia -, fiad vagy lányod, szívből szeretett feleséged vagy legbensőbb barátod titokban el akar csábítani, mondván: menjünk, szolgáljunk más isteneknek - olyanoknak, akiket sem te nem ismersz, sem atyáid nem ismertek,
Deu 13:8 azoknak a népeknek az isteneik közül valók, akik körülöttetek élnek, a közelben, vagy a messze távolban a föld egyik szélétől a másikig;
Deu 13:9 ne engedj neki, s ne hallgass rá, s ne is szánd meg, ne kíméld és ne takargasd vétkét,
Deu 13:10 hanem mindenképpen meg kell ölnöd. Először te emelj rá kezet, aztán az egész nép.
Deu 13:11 Kövezd agyon, mert azon volt, hogy eltérítsen az Úrtól, a te Istenedtől, aki kivezérelt Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Deu 13:12 Tudja meg a dolgot egész Izrael, hadd rettegjenek, s többé ne vigyenek végbe hasonló gonoszságot körödben.
Deu 13:13 Ha valamelyik városod felől, amelyet az Úr, a te Istened lakóhelyül ad neked, azt hallod,
Deu 13:14 hogy körödből származó semmirekellő emberek odamentek, s félrevezették városuk lakóit, így beszélvén: Rajta! Szolgáljunk más isteneknek - olyanoknak, akiket ti nem ismertek -,
Deu 13:15 akkor vizsgáld ki az ügyet, járj utána, tarts alapos kihallgatást. Ha beigazolódik, hogy ez a szörnyűség csakugyan megtörtént körödben,
Deu 13:16 akkor a város lakóit hányd kardélre. Töltsd be rajta s mindenen, ami az övé az átkot,
Deu 13:17 aztán mindent, amit zsákmányolsz, hordj össze a piacon, s a várost mindazzal együtt, amit zsákmányoltál benne, égesd el, áldozatul az Úrnak, a te Istenednek. Maradjon örökre romhalmaz, nem szabad újjáépíteni!
Deu 13:18 Az átok verte javakból ne maradjon semmi a kezed közt, hogy az Úr rettentő haragja elcsituljon, könyörülettel legyen irántad és irgalmában - amint atyáidnak esküvel ígérte - megsokasítson,
Deu 13:19 mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod mind a parancsait, amelyeket ma adok neked; ügyelsz, s azt teszed, ami helyes az Úr, a te Istened színe előtt.
Deu 14:1 Az Úr, a ti Istenetek fiai vagytok. Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyíratkozzatok kopaszra halott miatt.
Deu 14:2 Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy.
Deu 14:3 Ne egyetek semmiféle utálatosat.
Deu 14:4 Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh és kecske,
Deu 14:5 szarvas, gazella és dámvad; vadkecske, antilop, nyársas antilop és kőszáli zerge.
Deu 14:6 Általában minden olyan állatot, amelyik hasított patájú - patája egészen be van hasítva -, s a kérődzők közé tartozik, megehettek.
Deu 14:7 Mindazáltal a kérődzők és hasított patájúak közül a következőket nem ehetitek: teve, nyúl és szirti borz, mert kérődzők ugyan, de nincs egészen behasított patájuk, ezért tartsátok tisztátalannak őket.
Deu 14:8 Továbbá a sertést is, mert bár hasított patájú, de nem kérődző, tartsátok tisztátalannak. Se a húsából ne egyetek, se a tetemét ne érintsétek.
Deu 14:9 A vízben élő állatok közül bármelyiket megehetitek, ha uszonya van és pikkelyes.
Deu 14:10 Amelyiknek nincs uszonya, s nem pikkelyes, azt nem szabad megennetek; ezeket tartsátok tisztátalannak.
Deu 14:11 A tiszta madarakat mind ehetitek.
Deu 14:12 De ezeket nem fogyaszthatjátok: dögkeselyű, barátkeselyű, szakállas keselyű;
Deu 14:13 sas és különféle kányák;
Deu 14:14 hollófélék,
Deu 14:15 strucc, kuvik és sirály; különféle karvalyfajták;
Deu 14:16 bagoly, fülesbagoly,
Deu 14:17 íbisz, gödény, fehér keselyű,
Deu 14:18 kárókatona; gólya, gémfélék, búbos banka; denevér
Deu 14:19 és bármi szárnyas rovar. Tartsátok tisztátalannak, ne egyetek belőle.
Deu 14:20 De a tiszta madárfélét mind fogyaszthatjátok.
Deu 14:21 Elhullott állatot ne egyetek. De a városodban lakó idegennek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el egy teljesen idegennek. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében.
Deu 14:22 Termésedből, mindabból, ami földeden terem, minden évben gondosan vedd ki a tizedet,
Deu 14:23 és az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt neve hajlékául, tarts ünnepi lakomát gabonád, borod és juhod első elléséből, hogy megtanuld az Urat, a te Istenedet minden időben félni.
Deu 14:24 Ha azonban túl hosszú az út, s nem tudod elvinni, mert az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve számára kiválaszt, túl messze van neked, és mert az Úr, a te Istened megáldott téged,
Deu 14:25 tedd pénzzé, s fogd a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt,
Deu 14:26 aztán végy a pénzen mindent, amit akarsz, marhát és juhot, bort és részegítő italt, mindent, amit csak kívánsz, és tarts ott az Úr, a te Istened színe előtt lakomát, örülj egész családoddal.
Deu 14:27 Közben ne feledkezz meg a levitáról, aki városodban lakik, mert hisz ő nem részesült veled az örökségben.
Deu 14:28 Minden harmadik évben különítsd el az azévi termésből a tizedet és tedd a kapud elé.
Deu 14:29 Aztán menjen a levita, aki nem kapott veled részt és örökséget, a városban lakó idegen, árva és özvegy, s egyen jóllakásig, hogy az Úr, a te Istened megáldjon kezed munkájában, s mindenben, amibe csak belefogsz.
Deu 15:1 Minden hetedik évben adj haladékot.
Deu 15:2 A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot.
Deu 15:3 Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el.
Deu 15:4 Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen,
Deu 15:5 ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok.
Deu 15:6 Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.
Deu 15:7 Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt,
Deu 15:8 inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében.
Deu 15:9 Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád.
Deu 15:10 Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában.
Deu 15:11 Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.
Deu 15:12 Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon.
Deu 15:13 S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel.
Deu 15:14 Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott.
Deu 15:15 Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked.
Deu 15:16 Ha mégis azt mondaná: "Nem akarok elmenni tőled", mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad,
Deu 15:17 fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz - így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy.
Deu 15:18 Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.
Deu 15:19 Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg.
Deu 15:20 Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt.
Deu 15:21 Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod.
Deu 15:22 Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan.
Deu 15:23 Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.
Deu 16:1 Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr éjszaka, Egyiptom földjéről.
Deu 16:2 Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául.
Deu 16:3 De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben.
Deu 16:4 Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol.
Deu 16:5 A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 16:6 Arra a helyre kell (menned), amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában,
Deu 16:7 s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz.
Deu 16:8 Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.
Deu 16:9 Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában.
Deu 16:10 Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott.
Deu 16:11 Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául.
Deu 16:12 Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására.
Deu 16:13 A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését.
Deu 16:14 Örülj ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy.
Deu 16:15 Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben, s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog.
Deu 16:16 Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt;
Deu 16:17 mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.
Deu 16:18 Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek.
Deu 16:19 A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükből.
Deu 16:20 Egyes-egyedül az igazságra törekedj, hogy életben maradj, s birtokold a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 16:21 Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát,
Deu 16:22 s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt.
Deu 17:1 Az Úrnak, a te Istenednek ne áldozz fel olyan marhát vagy juhot, amelyiknek valamilyen hibája vagy valamiféle baja van. Mert az, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.
Deu 17:2 Ha akad valaki körödben valamelyik városban azok közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, akár férfi, akár nő, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van,
Deu 17:3 és megszegi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni; előttük, a nap, a hold és az ég seregei előtt leborulni, bár megtiltottam;
Deu 17:4 ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben,
Deu 17:5 akkor azt a férfit vagy nőt, aki azt a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kövezzék agyon.
Deu 17:6 A halálra ítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni, egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni.
Deu 17:7 Először a tanúk emeljék föl megkövezésre a kezüket, aztán az egész nép. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
Deu 17:8 Ha vérontás, viszály, testi sértés körébe vágó különféle esetekben, vagy városod valamilyen peres ügyében túlságosan nehéz az igazságszolgáltatás, fogd magad, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt,
Deu 17:9 és fordulj ott a Lévi törzséből való papokhoz, s ahhoz a bíróhoz, aki éppen soros azon a napon. Ők majd kikérdeznek és tudtodra adják ítéletüket.
Deu 17:10 Tartsd magad ahhoz az ítélethez, amelyet arról a helyről adnak tudtodra, amelyet az Úr kiválaszt, s ügyelj, hogy pontosan azt tedd mindenben, amire intenek.
Deu 17:11 Tartsd magad tanácsukhoz, amit adnak, s ítéletükhöz, amit hoznak, és határozatuktól, amelyet tudtodra adnak, ne térj el se jobbra, se balra.
Deu 17:12 Ha valaki mégis olyan önhitt volna, hogy a papra, aki ott az Úrnak, a te Istenednek a szolgálatában áll, vagy a bíróra nem hallgatna, az ilyen embernek meg kell hallnia: Távolítsd el a gonoszságot Izraelből,
Deu 17:13 de tudja meg az egész nép a dolgot, hadd rettegjen, s attól fogva ne legyen többé önhitt.
Deu 17:14 Ha majd bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, birtokba veszed, letelepedsz rajta, s azt mondod: Királyt akarok magam fölé, mint a többi nép körülöttem,
Deu 17:15 akkor csak olyan valakit tehetsz meg magad fölött királynak, akit az Úr kiválaszt. Csak a népedből való testvéreid közül tehetsz meg valakit királyodnak; idegent, aki nem testvéred, nem tehetsz meg királyodnak.
Deu 17:16 Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományát gyarapítani. Megmondta az Úr:
Deu 17:17 "Sohase térjetek vissza ezen az úton!" Ne tartson sok feleséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel.
Deu 17:18 Mikor trónra lép, készíttessen magának másolatot egy könyvbe erről a törvényről, amelyet a Lévi fiai közül való papok fognak őrizni.
Deu 17:19 Legyen mindig kéznél, s egész életében olvasgassa, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s ügyeljen az egész törvénynek és minden parancsnak a megtartására.
Deu 17:20 Így nem emelkedik szíve gőgösen népéből való testvérei fölé, s nem tér el ettől a törvénytől sem jobbra, sem balra, és sokáig megtarthatja ő is, fiai is uralmát Izraelben.
Deu 18:1 A Lévi fiai közül való papok, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból, s a nekik járó adományokból éljenek.
Deu 18:2 Az egész törzsnek ne legyen örökrésze testvéreik közt. Az Úr az ő örökségük, amint megígérte.
Deu 18:3 Mégpedig ez jár a papoknak a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, marhát vagy juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot;
Deu 18:4 add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját.
Deu 18:5 Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre.
Deu 18:6 Ha egy levita valamelyik városodból - bárhol egész Izraelben - elmegy, amint megteheti, arra a helyre, amelyet az Úr, az ő Istene kiválaszt,
Deu 18:7 s ott éppen úgy ellátja az Úr, az ő Istene nevének szolgálatát, mint azok a levita testvérei, akik ott az Úr színe előtt állnak,
Deu 18:8 kapjon ugyanolyan részt az eledelből, mint azok, tekintet nélkül arra, hogy mi jutott osztályrészül atyai jogon az eladott vagyonból.
Deu 18:9 Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat.
Deu 18:10 Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát;
Deu 18:11 aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz.
Deu 18:12 Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled.
Deu 18:13 Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez.
Deu 18:14 Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg.
Deu 18:15 Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok.
Deu 18:16 Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: "Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!"
Deu 18:17 Erre így szólt hozzám az Úr:
Deu 18:18 "Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki."
Deu 18:19 Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.
Deu 18:20 Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia.
Deu 18:21 Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott?
Deu 18:22 (Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.
Deu 19:1 Ha az Úr, a te Istened elpusztítja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked szándékozik adni az Úr, a te Istened, és örökükbe lépsz, megtelepszel városaikban és házaikban;
Deu 19:2 országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost.
Deu 19:3 Mérd ki az (oda vezető) utat, s aszerint oszd fel országodnak területét, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, három részre, hogy mindenkinek, aki embert öl, módjában legyen oda menekülni.
Deu 19:4 Arra nézve, aki embert öl, s oda menekül, ez a törvény: Aki embertársát akaratlanul vagy anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti
Deu 19:5 (mondjuk kimegy valaki embertársával az erdőre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélről, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon,
Deu 19:6 s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje, mivel hosszú az út - különben agyonüti, bár az annak előtte nem gyűlölte, így nem érdemel halált.
Deu 19:7 Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost.
Deu 19:8 S ha az Úr, a te Istened kitágítja határaidat, amint megesküdött rá atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyet atyáidnak ígért,
Deu 19:9 föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat,
Deu 19:10 nehogy ártatlan vér omoljon földeden, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, s vérontásnak bűne nehezedjék rád.
Deu 19:11 Ha ellenben valaki gyűlöli embertársát, meglesi és nekiesik, aztán úgy megüti, hogy belehal, mégis e városok valamelyikébe menekül,
Deu 19:12 akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg.
Deu 19:13 Ne ismerj irgalmat iránta - ki kell az ártatlan vér ontását küszöbölni Izraelben, hogy jól menjen sorod.
Deu 19:14 Embertársad mezsgyekövét, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul.
Deu 19:15 Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni.
Deu 19:16 Ha valaki ellen hamis tanú lép fel és zendüléssel vádolja,
Deu 19:17 mindkét viszálykodó fél álljon az Úr elé, a papok elé és az épp szolgálatot teljesítő bírák elé,
Deu 19:18 aztán a bírák tartsanak alapos vizsgálatot. Ha kiderül a tanúról, hogy hamis tanú, testvérét alaptalanul vádolta,
Deu 19:19 azt tegyétek vele, amit ő akart embertársával tenni. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
Deu 19:20 A többiek is szerezzenek róla tudomást, hadd fogja el őket a félelem és ne merészkedjenek ilyet tenni körödben.
Deu 19:21 Ne szánd meg! Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!
Deu 20:1 Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről.
Deu 20:2 Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz.
Deu 20:3 Mondja: "Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek!
Deu 20:4 Mert az Úr, a ti Istenetek kivonul veletek küzdeni ellenségeitek ellen, és győzelemre segít benneteket."
Deu 20:5 Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: "Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel.
Deu 20:6 Ki telepített szőlőt, s még nem szedte első termését? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az első fürtöket.
Deu 20:7 Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elő s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!"
Deu 20:8 Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: "Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye."
Deu 20:9 Amikor az írnokok elmondják mondanivalójukat a harcosoknak, a csapatok vezérei álljanak a harcosok élére.
Deu 20:10 Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét.
Deu 20:11 Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád.
Deu 20:12 Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz,
Deu 20:13 és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre.
Deu 20:14 Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad.
Deu 20:15 Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak.
Deu 20:16 E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben.
Deu 20:17 Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta,
Deu 20:18 nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.
Deu 20:19 Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod?
Deu 20:20 Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekről tudod, hogy nem teremnek ehető gyümölcsöt, azért, hogy ostromműveket készíts belőlük az ellen a város ellen, amellyel harcba állsz, hogy be tudd venni.
Deu 21:1 Ha azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, agyonütött embert találnak a határban, és nem tudja senki, ki ütötte agyon,
Deu 21:2 menjenek ki a vének és az írnokok, és mérjék meg a távolságot az áldozat és a környékbeli városok között.
Deu 21:3 Amikor megállapítják, melyik város fekszik a legközelebb, az illető város vénei válasszanak ki egy üszőt, amelyiket még nem dolgoztattak és nem fogtak igába.
Deu 21:4 Aztán az illető város vénei vezessék az üszőt egy soha ki nem száradó patak partjára, ahol még nem szántottak és nem vetettek. Ott a patak fölött vágják el az üsző nyakát.
Deu 21:5 Akkor menjenek oda a papok, Lévi fiai - az Úr, a te Istened őket választotta ki arra, hogy szolgálatát ellássák, és az Úr nevében áldást osszanak, s hogy minden vitás kérdésben és minden sérelmes ügyben ítélkezzenek.
Deu 21:6 Majd a meggyilkolt emberhez legközelebb fekvő város vénei mossák meg kezüket a patakban, az üsző fölött, amelynek elvágták a nyakát,
Deu 21:7 s nyilatkoztassák ki: "Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, szemünk nem látott semmit.
Deu 21:8 Légy irgalmas népedhez, Izraelhez, amelyet te, az Úr megszabadítottál, s ne engedd, hogy ártatlanul ontott vér bűne nehezedjék népedre, Izraelre."
Deu 21:9 Így jóváteszed a körödben ártatlanul kiontott vért, mert megteszed, ami helyénvaló az Úr szemében.
Deu 21:10 Ha hadba szállsz ellenséged ellen, s az Úr, a te Istened hatalmadba adja (ellenségedet) és foglyokat ejtesz,
Deu 21:11 aztán a foglyok közt szép nőre lelsz, akit megszeretsz, feleségül veheted
Deu 21:12 és házadba viheted. De vágjad le a haját meg a körmeit,
Deu 21:13 tegye le ruháját, amelyben fogságba esett, s maradjon házadban, aztán egy hónapig gyászolja apját és anyját. Utána közeledhetsz hozzá és feleségeddé teheted.
Deu 21:14 Ha azonban már nem tetszik neked, szabadon kell engedned. Nem adhatod el pénzért, nem hasznosíthatod, mert a tied volt.
Deu 21:15 Ha valakinek két felesége van, az egyiket szereti, a másikat nem, s az is, akit szeret, meg az is, akit nem kedvel, fiút szül neki, és az elsőszülött attól származik, akit nem kedvel,
Deu 21:16 amikor eljön az ideje, hogy felossza az örökséget fiai közt, ez az ember nem teheti meg szeretett asszonya fiát elsőszülöttének a nem kedvelt asszonytól való igazi elsőszülött rovására;
Deu 21:17 a nem kedvelt asszony fiát kell elismernie elsőszülöttéül, mindenből, amije csak van, két részt juttatva neki. Mert férfierejének ez a fiú az első gyümölcse, őt illeti az elsőszülöttségi jog.
Deu 21:18 Ha valakinek rossz útra tévedt, önfejű fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, s még akkor se hajlik szavukra, amikor megbüntetik,
Deu 21:19 apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához.
Deu 21:20 Jelentsék a város véneinek: "Ez a mi fiunk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat a szavunkra, iszik és tékozol."
Deu 21:21 Erre a város férfiai kövezzék agyon. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! S tudja meg a dolgot egész Izrael, és féljen.
Deu 21:22 Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s úgy végzik ki, hogy felakasztják egy fára,
Deu 21:23 éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentől átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná.
Deu 22:1 Ha látod, hogy testvéred ökre vagy juha elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvéredhez.
Deu 22:2 Ha testvéred nem lakik a közelben vagy nem ismered, vezesd a magad házába, s maradjon nálad, míg testvéred nem megy keresni. Akkor add neki vissza.
Deu 22:3 Így tégy szamarával, ruhájával és minden elveszett holmival, amit testvéred elhagy s te megtalálsz; ne tagadd meg segítségedet.
Deu 22:4 Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre összecsuklik az úton, ne maradj tétlen, hanem segíts fölemelni.
Deu 22:5 A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.
Deu 22:6 Ha útközben meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyamadarat a fiókákkal együtt.
Deu 22:7 Ha a fiókákat ki is szeded, az anyamadarat hagyd elrepülni, hogy jól menjen a sorod és sokáig élj.
Deu 22:8 Amikor új házat építesz, a tetőre csinálj kerítést, különben vérnek bűne száll házadra, ha valaki leesik róla.
Deu 22:9 Szőlődbe ne ültess kétfélét, különben az egész a szentélyt illeti, az elvetett mag is, a szőlő termése is.
Deu 22:10 Amikor szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral.
Deu 22:11 Ne ölts magadra gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát.
Deu 22:12 Köntösödnek, amellyel befeded magad, csinálj a négy csücskére bojtokat.
Deu 22:13 Ha valaki feleségül vesz egy nőt, együtt él vele, de aztán megunja,
Deu 22:14 hibákat fog rá és rossz hírbe hozza, mondván: "Elvettem ezt az asszonyt, de mikor magamhoz vettem, nem találtam érintetlennek",
Deu 22:15 a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek.
Deu 22:16 A fiatalasszony apja adja elő a város véneinek: "Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez.
Deu 22:17 De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei." Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt.
Deu 22:18 Aztán a város vénei ragadják meg a házasembert és fenyítsék meg.
Deu 22:19 Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüst sékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelből való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el.
Deu 22:20 Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének,
Deu 22:21 vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget űzve gyalázatos dolgot művelt Izraelben. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
Deu 22:22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!
Deu 22:23 Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele,
Deu 22:24 vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből.
Deu 22:25 Ha ellenben a határban találkozik a férfi az eljegyzett lánnyal, s erőszakkal teszi magáévá, úgy hál vele együtt, akkor csak a férfi haljon meg, aki együtt hált vele.
Deu 22:26 A lánnyal ne csinálj semmit, a lányt nem terheli halállal büntetendő bűn. Ez az eset ahhoz hasonló, amikor valaki megtámadja embertársát és agyonüti.
Deu 22:27 Mivel a határban találkoztak, az eljegyzett lány hiába is kiáltozott volna, nem volt senki, aki segítségére lehetett volna.
Deu 22:28 Ha valaki még el nem jegyzett érintetlen lánnyal találkozik, aztán leteperi és együtt hál vele, úgyhogy tetten érik,
Deu 22:29 akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüst sékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tőle.
Deu 23:1 Senki ne vegye el apja feleségét, ne emelje föl apja köntösének csücskét.
Deu 23:2 Az a férfi, akinek herezacskóját összezúzták vagy hímvesszőjét levágták, ne lépjen be az Úr közösségébe. Fattyúnak sem szabad belépnie;
Deu 23:3 még a tőle származó tizedik nemzedék sem léphet be az Úr közösségébe.
Deu 23:4 Sem ammonita, sem moábita nem léphet be az Úr közösségébe, még a tizedik nemzedékük sem léphet be az Úr közösségébe sohasem,
Deu 23:5 mivel Egyiptomból való kivonulásotok idején útközben nem mentek elétek kenyérrel és vízzel, s mert fölbérelte Beor fiát, Bileámot a mezopotámiai Petorból, hogy mondjon rád átkot.
Deu 23:6 De az Úr, a te Istened nem hallgatta meg Bileámot, és az átkot áldássá változtatta. Mert az Úr, a te Istened szeret téged.
Deu 23:7 Ne kívánj nekik, amíg csak élsz, jó sorsot és szerencsét.
Deu 23:8 Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként.
Deu 23:9 Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe.
Deu 23:10 Amikor ellenséged ellen hadba vonulsz, tartózkodj minden illetlenségtől.
Deu 23:11 Ha akad közted valaki, aki éjszakai magömlés folytán beszennyeződött, hagyja el a tábort, s ne térjen vissza.
Deu 23:12 Estefelé mosakodjék meg, aztán alkonyatkor visszatérhet a táborba.
Deu 23:13 A táboron kívül legyen egy hely, ahova kimehetsz dolgodra.
Deu 23:14 Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet.
Deu 23:15 Mert az Úr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen, s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tőled.
Deu 23:16 Ha egy rabszolga urától hozzád menekül, ne szolgáltasd ki urának.
Deu 23:17 Maradjon körödben, azon a helyen, amelyet valamelyik városodban kiválaszt magának, ahol jól érzi magát. Nem szabad sanyargatnod.
Deu 23:18 Izrael lányai közt ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él.
Deu 23:19 Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő utálatnak tárgya.
Deu 23:20 Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni.
Deu 23:21 Az idegentől kérhetsz kamatot, de testvéredtől ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd.
Deu 23:22 Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj teljesíteni. Mert az Úr, a te Istened szigorúan beköveteli, s bűn nehezedik rád.
Deu 23:23 Ha nem teszel fogadalmat, nem terhel bűn.
Deu 23:24 De ha egyszer ajkadra jött, tartsd meg és teljesítsd fogadalmadat, amelyet szabadon tettél az Úrnak, a te Istenednek, tulajdon száddal.
Deu 23:25 Ha embertársad szőlőjében jársz, annyi szőlőt ehetsz, amennyit akarsz, egészen a jóllakásig. De kosaradba ne szedj belőle.
Deu 23:26 Ha embertársad szántóföldjén jársz, kezeddel szedhetsz kalászt, de sarlót ne lendíts embertársad szántóföldjén.
Deu 24:1 Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából.
Deu 24:2 El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez.
Deu 24:3 A másik ember azonban szintén elfordul tőle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.)
Deu 24:4 Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned.
Deu 24:5 Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet sem róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett.
Deu 24:6 Ne vedd el zálogba a kézi malmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mint ha magát az életet vennéd el zálog gyanánt.
Deu 24:7 Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!
Deu 24:8 Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok.
Deu 24:9 Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjammal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok.
Deu 24:10 Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle.
Deu 24:11 Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot.
Deu 24:12 Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával.
Deu 24:13 Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le és áldjon téged. Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt!
Deu 24:14 Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza.
Deu 24:15 Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád.
Deu 24:16 Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal.
Deu 24:17 Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba.
Deu 24:18 Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.
Deu 24:19 Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját.
Deu 24:20 Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek.
Deu 24:21 Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek.
Deu 24:22 Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.
Deu 25:1 Amikor vita támad két ember között és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát, s a vétkes vétkességét,
Deu 25:2 a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket.
Deu 25:3 Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben.
Deu 25:4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!
Deu 25:5 Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve.
Deu 25:6 Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben.
Deu 25:7 Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: "Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét."
Deu 25:8 A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: "Nem akarom feleségül venni",
Deu 25:9 a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: "Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni."
Deu 25:10 Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: "A mezítlábas házanépe."
Deu 25:11 Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezéből, aki üti, s közben kinyújtja a kezét,
Deu 25:12 és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét.
Deu 25:13 Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb.
Deu 25:14 Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet.
Deu 25:15 Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 25:16 Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal.
Deu 25:17 Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál.
Deu 25:18 Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tőled a hátul sántikálókat.
Deu 25:19 Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtől körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el!
Deu 26:1 Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod és letelepedsz rajta, mindenből, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz,
Deu 26:2 vedd az első termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt.
Deu 26:3 Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: "Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!"
Deu 26:4 A pap erre vegye ki a kezedből a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé.
Deu 26:5 Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: "Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált.
Deu 26:6 Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak és kemény szolgaságba vetettek minket,
Deu 26:7 akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat.
Deu 26:8 Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében.
Deu 26:9 Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot.
Deu 26:10 Itt hozom annak a földnek első termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál." Ezzel hagyd ott (a kosarat) az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt,
Deu 26:11 és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt, mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked.
Deu 26:12 Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből kiveszed a teljes tizedrészt és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek,
Deu 26:13 mondd az Úr, a te Istened színe előtt: "Elhoztam házamból, ami szent, s íme, fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem.
Deu 26:14 Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad.
Deu 26:15 Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amelyet nekünk adtál, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot."
Deu 26:16 Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát őket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyéből.
Deu 26:17 Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útján jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára.
Deu 26:18 Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az ő tulajdon népe leszel - amint mondta neked -, s szem előtt tartod a parancsait.
Deu 26:19 Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.
Deu 27:1 Mózes tehát Izrael véneivel egyetemben megparancsolta a népnek: "Tartsátok meg pontosan az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek.
Deu 27:2 S mihelyt a Jordánon túl arra a földre értek, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts nagy köveket, meszeld őket fehérre,
Deu 27:3 s mihelyt átvonulsz, ennek a törvénynek minden szavát írd rájuk, hogy amint az Úr, atyáid Istene megígérte, elérkezzél abba az országba, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel-mézzel folyó országba.
Deu 27:4 Mihelyt tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel ezeket a köveket, amelyekre vonatkozóan ma parancsot adok nektek, Ebal hegyére, s meszeljétek fehérre.
Deu 27:5 Építs ott egy oltárt is az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vasszerszám nem munkált meg;
Deu 27:6 faragatlan kövekből építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek. Azon ajánld fel az Úrnak, a te Istenednek az égőáldozatot,
Deu 27:7 s mutasd be a közösség áldozatát, s tarts ott áldozati lakomát is, örülj az Úr, a te Istened színe előtt.
Deu 27:8 A kövekre pedig érthetően és gondosan írd föl ennek a törvénynek minden szavát."
Deu 27:9 Akkor Mózes és a Lévi fiai közül való papok a következőképpen szóltak egész Izraelhez: "Szó nélkül hallgasd, Izrael! A mai nap az Úr, a te Istened tulajdon népe lettél!
Deu 27:10 Ezért ügyelj az Úr, a te Istened szavára, s kövesd parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked!"
Deu 27:11 Aztán ugyanazon a napon Mózes még ezt rendelte:
Deu 27:12 "Mihelyt átkeltek a Jordánon, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József és Benjamin sorakozzál fel Gerizim hegyén a népet megáldani;
Deu 27:13 a többiek pedig, Ruben, Gád, Áser, Zebulun, Dán és Naftali Ebal hegyén, átkot mondani.
Deu 27:14 Akkor a leviták kezdjék el és hangos szóval szóljanak Izrael minden fiához:
Deu 27:15 Átkozott, aki bálványt farag vagy önt - utálat tárgya az Úr szemében, mesterkéz műve -, s titokban fölállítja! Az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:16 Átkozott, aki apját és anyját nem tiszteli! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:17 Átkozott, aki szomszédja határkövét odébb tolja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:18 Átkozott, aki tévútra vezeti a vakot az úton! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:19 Átkozott, aki az idegen, az árva és az özvegy jogát megcsorbítja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mivel fölemeli apja takaróját! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:21 Átkozott, aki bármi állattal hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:22 Átkozott, aki nővérével, apja vagy anyja lányával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:23 Átkozott, aki anyósával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:24 Átkozott, aki embertársát titokban leüti! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:25 Átkozott, akit meg lehet vesztegetni, hogy ártatlannak vérét ontsa! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 27:26 Átkozott, aki nem teljesítvén nem tartja érvényben e törvény szavait! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
Deu 28:1 Ha hűségesen hallgatsz az Úr, a te Istened szavára és lelkiismeretesen szem előtt tartod minden parancsát, amelyet ma adok neked, az Úr, a te Istened a föld népei fölé emel;
Deu 28:2 mind rád szállnak és teljesednek a következő áldások, ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára.
Deu 28:3 Áldott leszel a városban és áldott a határban.
Deu 28:4 Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata.
Deu 28:5 Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd.
Deu 28:6 Áldott leszel, ha jössz és áldott leszel, ha mész.
Deu 28:7 Az Úr legyőzi ellenségeidet előtted, akik fölkelnek ellened. Egy úton fölvonulnak ellened, s hét úton menekülnek előled.
Deu 28:8 Az Úr parancsol az áldásnak, (hogy legyen) veled műveidben, s kezed minden munkájában, és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 28:9 Az Úr, amint megesküdött rá, szent népévé tesz, ha szem előtt tartod az Úr, a te Istened parancsait és az ő útjain jársz.
Deu 28:10 A föld népei mind látják majd, hogy te az Úr nevét viseled és félni fognak tőled.
Deu 28:11 Az Úr pedig bőséget ad minden jóban, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében, azon a földön, amelyet az Úr esküvel ígért atyáidnak.
Deu 28:12 Az Úr feltárja előtted bőséges kincstárát, az eget, s a megfelelő időben esőt ad földednek, s úgy megáldja kezed minden munkáját, hogy sok népnek adhatsz kölcsönt, magadnak azonban nem kell kölcsönt kérned.
Deu 28:13 Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz,
Deu 28:14 s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva.
Deu 28:15 Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára lelkiismeretesen szem előtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adok neked, akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok:
Deu 28:16 Átkozott leszel a városban és átkozott a határban.
Deu 28:17 Átkozott lesz puttonyod és dagasztóteknőd.
Deu 28:18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és juhaid szaporulata.
Deu 28:19 Ákozott leszel, ha jössz és átkozott leszel ha mész.
Deu 28:20 Az Úr átkot, romlást és balszerencsét küld rád kezed minden munkájában, bármibe fogsz, míg hamarosan el nem pusztulsz, s meg nem semmisülsz gonosz tetteid miatt, amelyekkel elfordultál tőlem.
Deu 28:21 Az Úr pestist küld rád, míg teljesen ki nem irt arról a földről, amelyre most bevonulsz,
Deu 28:22 lázzal, forrósággal és gyulladással, aszállyal, gabonarozsdával és üszökkel sújt, addig pusztítanak, míg ki nem pusztulsz.
Deu 28:23 Az ég ércből lesz fejed fölött, s a föld a lábad alatt vasból.
Deu 28:24 Az Úr homokzáporrá és porözönné változtatja országodban az esőt, addig fog hullani rád az égből, míg meg nem semmisülsz.
Deu 28:25 Az Úr megver ellenségeid előtt: egy úton felvonulsz ellenük és hét úton menekülsz előlük, úgyhogy elrettentő példa leszel a föld minden országának.
Deu 28:26 Holttested az ég madarainak és a föld vadjainak prédájává lesz, nem fogja őket senki elkergetni.
Deu 28:27 Az Úr megver egyiptomi fekéllyel, daganattal, varral és rühvel, s nem gyógyulsz ki belőle.
Deu 28:28 Az Úr őrülettel, vaksággal és elmezavarral sújt,
Deu 28:29 és világos nappal is úgy tapogatózol majd, mint ahogy a vak tapogatózik a sötétben, s nem találsz kiutat. Elnyomnak és kizsákmányolnak, s nem kel védelmedre senki.
Deu 28:30 Eljegyzel magadnak egy lányt és más veszi feleségül. Házat építesz, de nem éred meg, hogy lakjál is benne. Szőlőt telepítesz, de nem szüretelsz benne.
Deu 28:31 Ökrödet a szemed láttára levágják, s nem kapsz belőle enni. Szamaradat az orrod előtt elrabolják, s nem kerül vissza hozzád soha. Juhaid ellenségeid kezére kerülnek, s nem siet segítségedre senki.
Deu 28:32 Fiaidat és lányaidat idegen népnek szolgáltatják ki, szemed látja majd, és elsorvad az utánuk való folytonos epekedésben, de karodban nem lesz erő.
Deu 28:33 Földed termését és sanyarú munkád gyümölcsét általad nem ismert nép élvezi, folytonosan elnyomnak és sanyargatnak,
Deu 28:34 eszedet veszi, amit majd látnia kell szemednek.
Deu 28:35 Az Úr megveri térdedet és lábad szárát szörnyű daganattal, a lábad ujjától a fejed tetejéig, s nem tudsz belőle kigyógyulni.
Deu 28:36 Olyan néphez vezet majd az Úr téged és királyodat, akit majd magad fölé emelsz, amelyet sem te, sem atyáid nem ismertek, s ott más isteneknek szolgálsz, fából és kőből valóknak.
Deu 28:37 S minden nép körében, ahova csak taszít az Úr, botránkozás, gúnydal és szóbeszéd tárgya leszel.
Deu 28:38 Sok magot szórsz a földbe, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska.
Deu 28:39 Szőlőt telepítesz, gondozod, de borod nem lesz sem meginni, sem elraktározni való, mert a féreg elpusztítja.
Deu 28:40 Földeden mindenfelé lesznek olajfáid, de nem kened meg magad olajjal, mert az olajbogyók lehullanak.
Deu 28:41 Nemzel fiakat és lányokat, de nem maradnak a tieid, mert fogságba hurcolják őket.
Deu 28:42 Fáid és földed termése mind a férgek martaléka lesz.
Deu 28:43 A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz.
Deu 28:44 Kölcsönözhet neked, de te nem neki. Ő lesz a fej, te a farok.
Deu 28:45 Ezek az átkok mind utolérnek és teljesednek rajtad, míg csak ki nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, hogy tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket szabott neked.
Deu 28:46 Egyszer s mindenkorra rajtad s utódaidon maradnak, jelnek és csodának.
Deu 28:47 Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek örömmel és jószívvel a bőségben,
Deu 28:48 szolgálsz majd éhségben és szomjúságban, mezítelenül s nagy nyomorúságban az ellenségnek, amelyet rád szabadít az Úr; vasigát rak nyakadra, míg ki nem pusztít.
Deu 28:49 Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád; olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét,
Deu 28:50 egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt.
Deu 28:51 Fölfalja jószágod ivadékát és földed termését, míg el nem pusztulsz. Nem hagy meg neked semmit gabonádból, borodból és olajodból, teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg meg nem semmisülsz.
Deu 28:52 Ostrom alá vesz minden városodban, míg magas és erős falaid, amelyekben bízol, az egész országban le nem omlanak, megostromol minden városodban az egész országban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Deu 28:53 Megeszed magzatodat, fiaidnak és lányaidnak a húsát, akiket az Úr, a te Istened ad neked a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened.
Deu 28:54 (Még) a legelpuhultabb és legelkényeztetettebb is irigy szemmel néz testvérére, szeretett feleségére és megmaradt gyermekeikre, akiket még meghagyott;
Deu 28:55 távol van tőle, hogy valamelyiküknek is adjon gyermekei húsából, amellyel táplálkozik, mivel semmi egyebet nem tudott tárolni a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban.
Deu 28:56 A legelkapatottabb és legmódosabb asszony is, aki elpuhultságában és kényességében sohase kísérelte meg, hogy a földre tegye a lábát, irigységgel tekint szeretett férjére, fiaira és lányaira,
Deu 28:57 (irigyli tőlük) a méhlepényt, amely elhagyja a méhét, és gyermekét, akit a világra hozott, a nagy ínségben titokban eszi meg ezt is, azt is a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban.
Deu 28:58 Ha nem ügyelsz rá, hogy ennek a törvénynek, amely ebben a könyvben írva áll, minden szavát megtartsd, félvén ezt a dicsőséges és félelmetes nevet: az Urat, Istenedet,
Deu 28:59 akkor az Úr egészen rendkívüli csapásokkal, nagy és hosszan tartó csapásokkal, súlyos és hosszas betegségekkel sújt téged és utódaidat.
Deu 28:60 Rád hozza mind az egyiptomi csapásokat, amelyektől rettegtél, hogy rád ne ragadjanak.
Deu 28:61 S mindenféle más csapást, betegséget bocsát rád az Úr, amelyek nincsenek ebben a törvénykönyvben megírva, míg ki nem pusztulsz.
Deu 28:62 Csak kevesen maradtok meg, ti, akik számban megközelítettétek az égen a csillagokat, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára.
Deu 28:63 Azelőtt az Úrnak abban telt öröme, hogy jót tegyen veletek és megsokasítson benneteket, most azonban abban leli örömét, hogy elpusztítson és megsemmisítsen. Kiirtanak arról a földről, amelyre érkezel, hogy birtokba vedd.
Deu 28:64 Az Úr ugyanis szétszór a népek közé a világ egyik végétől a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek, fából és kőből valóknak.
Deu 28:65 De nem élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad; az Úr ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erőtlen lelket ad neked.
Deu 28:66 Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban.
Deu 28:67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! S este azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert aggodalom tölti el szíved, s látod, amit saját szemeddel látnod kell.
Deu 28:68 Az Úr végül visszavisz hajón Egyiptomba, abba a sorsba, amelyről azt mondtam: Nem éled meg újra soha! Ott kénytelenek lesztek magatokat rabszolgának és rabszolganőnek kínálni ellenségeiteknek, de nem akad, aki megvenne benneteket."
Deu 28:69 Ezek annak a szövetségnek a törvényei, amelyet Mózesnek Moáb földjén kellett kötnie az Úr parancsára Izrael fiaival - azon a szövetségen kívül, amelyet Hóreb hegyén kötött velük.
Deu 29:1 Mózes egybehívta egész Izraelt, s így szólt hozzájuk: "Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén:
Deu 29:2 a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat.
Deu 29:3 De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értő szívet, látó szemet és halló fület.
Deu 29:4 Aztán 40 évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru.
Deu 29:5 Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr, a ti Istenetek vagyok.
Deu 29:6 S amikor erre a vidékre értetek, Szichon, Hesbon királya és Og, Básán királya felvonult ellenünk, hogy megtámadjon, de legyőztük,
Deu 29:7 meghódítottuk országát, s Ruben és Gád fiainak, meg Manassze törzse felének adtuk örökségül.
Deu 29:8 Ügyeljetek hát e szövetség szavaira, kövessétek őket, hogy amibe csak belefogtok, szerencsésen végbevigyétek.
Deu 29:9 Ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek színe előtt álltok: törzseitek fejei, a bírák, a vének és az elöljárók, Izrael minden férfia,
Deu 29:10 gyermekeitek és asszonyaitok, s a hozzátok csatlakozott idegenek, akik táborodban élnek - a favágóktól a vízhordókig -,
Deu 29:11 hogy megkössétek az Úrral, a ti Istenetekkel, az átokkal megerősített szövetséget, amelyet ma köt veled az Úr, a te Istened,
Deu 29:12 hogy ma az ő saját népévé tegyen, s ő a te Istened legyen, amint esküvel ígérte neked és atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
Deu 29:13 De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget s kötöm hozzá ezeket az átkokat,
Deu 29:14 hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen.
Deu 29:15 Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok.
Deu 29:16 Közben láttátok fából és kőből, aranyból és ezüstből való undok bálványaikat, amelyek körükben el vannak terjedve.
Deu 29:17 Ne akadjon hát köztetek egyetlen férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs sem, amelyiknek a szíve elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, és így elmegy azoknak a népeknek az isteneit imádni. Ne akadjon köztetek gyökér, amelyen méreg vagy üröm sarjad.
Deu 29:18 Senki ne ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, hogy a bőséges víz eloltja a szomjat.
Deu 29:19 Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben följegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földről.
Deu 29:20 Az Úr kipusztítja Izrael törzsei közül, a szövetségnek e törvénykönyvben megírt átkai szerint.
Deu 29:21 S az eljövendő nemzedék, fiaitok, akik utánatok születnek, és az idegen, aki messze földről érkezik, látva a csapásokat és betegségeket, amelyekkel az Úr elárasztja azt az országot, így fognak szólni:
Deu 29:22 Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nő rajta még fű sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt.
Deu 29:23 Igen, a népek mind így beszélnek majd: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag?
Deu 29:24 Akkor majd ezt felelik nekik: Mert nem törődtek az Úrnak, atyáik Istenének szövetségével, amelyet akkor kötött velük, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről,
Deu 29:25 s elmentek más isteneknek szolgálni s őket imádni, olyanokat, akiket nem ismertek, s akik semmit sem parancsoltak nekik -
Deu 29:26 ezért lobbant fel az Úr haragja ez ellen az ország ellen, annyira, hogy az e könyvben följegyzett összes átkot rázúdította,
Deu 29:27 s ezért tépte ki fellángolt haragjában, indulatában és méltatlankodásában földjükből, s vetette más országba őket, ahogy az mind a mai napig van.
Deu 29:28 Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvények minden szavát megtartsuk.
Deu 30:1 Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz,
Deu 30:2 s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked,
Deu 30:3 az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened.
Deu 30:4 S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened.
Deu 30:5 Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá s számosabbá tesz, mint atyáidat.
Deu 30:6 Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd és élj.
Deu 30:7 Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged.
Deu 30:8 Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked.
Deu 30:9 S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban,
Deu 30:10 ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának , és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
Deu 30:11 Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra.
Deu 30:12 Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket.
Deu 30:13 De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?
Deu 30:14 Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.
Deu 30:15 Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot.
Deu 30:16 Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd.
Deu 30:17 Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom:
Deu 30:18 Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni.
Deu 30:19 Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok,
Deu 30:20 szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja."
Deu 31:1 Mózes elment, és e szavakat intézte egész Izraelhez,
Deu 31:2 ezt mondta nekik: "Immár 120 esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni.
Deu 31:3 Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta.
Deu 31:4 S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyaival, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt.
Deu 31:5 Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek.
Deu 31:6 Legyetek bátrak, és erősek! Ne féljetek s ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni."
Deu 31:7 Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: "Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen.
Deu 31:8 Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!"
Deu 31:9 Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással:
Deu 31:10 "Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen,
Deu 31:11 amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt.
Deu 31:12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nőket és a gyerekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására.
Deu 31:13 Különösen gyermekeiteknek kell, akik nem ismerik, hallaniuk s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most a Jordánon túl bevonultok, hogy birtokba vegyétek."
Deu 31:14 Aztán így szólt az Úr Mózeshez: "Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!" Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába.
Deu 31:15 Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt.
Deu 31:16 Akkor így szólt az Úr Mózeshez: "Íme, most megtérsz atyáidhoz. Ez a nép ellenben elindul, s hűtlenül összeadja magát annak az országnak idegen isteneivel, ahova most bevonul. Elhagy és megszegi a szövetséget, amelyet kötöttem vele.
Deu 31:17 De azon a napon újra fölgerjed ellene haragom, elhagyom és elrejtem előle arcom, úgyhogy megérnek a pusztulásra, és sok baj és szorongatás éri őket. Akkor majd kérdezik: Nem amiatt ért-e engem ez a sok nyomorúság, mert Istenem nincs velem?
Deu 31:18 Abban az időben könyörtelenül rejtve tartom az arcomat, a miatt a gonoszság miatt, amelyet elkövet, amikor majd más istenekhez szegődik.
Deu 31:19 Ezért írd le most magadnak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait! Add ajkukra, hogy ez az ének bizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen.
Deu 31:20 Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik és más istenekhez szegődik, nekik szolgál, tőlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi,
Deu 31:21 aztán ha sok baj és szorongatás éri, akkor ez az ének - utódai ajkáról nem szabad kihalnia! - bizonyságul szolgál majd, hogy én már most, mielőtt elvezettem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem (atyáinak), tudtam, mit fog tenni a maga kedvét keresve."
Deu 31:22 Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait.
Deu 31:23 Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: "Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!"
Deu 31:24 Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezt a törvényt szó szerint leírja egy könyvbe,
Deu 31:25 Mózes megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték:
Deu 31:26 "Vegyétek ezt a könyvet - a törvény van benne -, s tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened.
Deu 31:27 Ismerem ugyanis engedetlenségedet és nyakasságodat. Lám, már most, amikor még köztetek élek, lázadoztok az Úr ellen. Mennyivel inkább fogtok majd halálom után!"
Deu 31:28 "Gyűjtsétek elém törzseitek véneit és elöljáróitokat, hadd hirdessem nekik hangosan ezeket a szavakat, s hadd hívjam tanúul ellenük az eget és a földet.
Deu 31:29 Mert tudom, hogy halálom után egészen megvetendő módon fogtok viselkedni és letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek; azt teszitek, ami az Úr tetszése ellenére van, kezetek műveivel haragra ingerlitek, ezért a napok végén utolér benneteket a nyomorúság.
Deu 31:30 Ekkor Mózes hangosan kihirdette Izrael egész közösségének a következő ének szavait, egészen végig.
Deu 32:1 Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára!
Deu 32:2 Esőként permetezzen tanításom, Harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fűre, A záporeső a lankadt gyepre.
Deu 32:3 Mert az Úr nevét hirdetem, Dicsőítsétek Istenünket.
Deu 32:4 Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, Mert igazság minden útja, Igaz és egyenes.
Deu 32:5 Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék!
Deu 32:6 Ezzel fizettek az Úrnak, Te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, Létet adott neked és életben tart!
Deu 32:7 Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik!
Deu 32:8 Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott.
Deu 32:9 Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül.
Deu 32:10 A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát.
Deu 32:11 Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza.
Deu 32:12 Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele.
Deu 32:13 Fölvezette az ország magaslataira, A földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kőből.
Deu 32:14 Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szőlő vére, a mámorító ital.
Deu 32:15 Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette.
Deu 32:16 Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték.
Deu 32:17 Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték őket.
Deu 32:18 Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted.
Deu 32:19 Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában Kimondta, hogy elveti őket.
Deu 32:20 Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hűség.
Deu 32:21 Nem létező istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket.
Deu 32:22 Haragomban lángra lobban a tűz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját.
Deu 32:23 Elhalmozom őket bajjal, Kilövöm rájuk minden nyilam.
Deu 32:24 Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt.
Deu 32:25 Kívül kard ragadja el a fiakat, Belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, Csecsemőt és ősz öreget.
Deu 32:26 Azt mondanám: "Megsemmisítem őket, Kitörlöm emlékezetüket az emberek közül,"
Deu 32:27 Ha nem félnék az ellenség gőgjétől: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: "A mi hatalmas karunk, Nem az Úr tette ezt mind!"
Deu 32:28 Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás.
Deu 32:29 Ha bölcsek volnának, felfognák, Fontolóra vennék sorsukat.
Deu 32:30 Hogy üldözhetne ezret egy, Mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, Az Úr kiszolgáltatta őket!
Deu 32:31 Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk.
Deu 32:32 Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, Szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, Keserű bogyók.
Deu 32:33 Boruk sárkánytajték, Viperának gyilkos mérge.
Deu 32:34 Nincs-e nálam, mint drágakő, Pecsét alatt kincstáramban?
Deu 32:35 Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri őket.
Deu 32:36 (Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, Megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, Nincs többé sem szolga, sem szabad.
Deu 32:37 Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak?
Deu 32:38 Akik ették áldozataik kövérjét, S itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek!
Deu 32:39 Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!)
Deu 32:40 Igen, az égre emelem kezem S mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz!
Deu 32:41 Ha kiélezem villámló kardom, Érvényt szerzek a jognak, Bosszút állok ellenségeimen, S megfizetek gyűlölőimnek.
Deu 32:42 Nyilamat vérrel itatom részegre, Kardom hússal lakatom jól - Az elesettek és a sebesültek vérével, Az ellenséges vezérek fejével.
Deu 32:43 Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, Népének földjét megtisztítja a bűntől.
Deu 32:44 Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia.
Deu 32:45 Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Izrael elé tárja,
Deu 32:46 ezt mondta nekik: "Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák.
Deu 32:47 Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a Jordánon átkelve elérkeztek, hogy birtokba vegyétek."
Deu 32:48 Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:
Deu 32:49 "Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul.
Deu 32:50 Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz - megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hor hegyén,
Deu 32:51 mivel Kádesban, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt.
Deu 32:52 Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be a földre, amelyet Izrael fiainak adok."
Deu 33:1 Ez az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait.
Deu 33:2 Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, Kedvükért délről a hegyekig hatolt.
Deu 33:3 Igen, szeretted az ősöket, A szentek mind a kezedben vannak, Elerőtlenedve lábadhoz borultak, Azt akarták, hogy te vezesd őket.
Deu 33:4 (Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett,
Deu 33:5 Király támadt Jesurunban, Amikor egybegyűltek a vezérek, Összejöttek Izrael törzsei.
Deu 33:6 Ruben maradjon életben s ne haljon meg, Éljen kisszámú harcosa!
Deu 33:7 Júdáról ezt mondta: "Halld meg, Uram, Júda szavát, S vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, Légy segítsége azok ellen, akik szorongatják."
Deu 33:8 Léviről így beszélt: "Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad.
Deu 33:9 Azt mondta apjáról, anyjáról: Nem láttam őket. Nem tudott többé testvéreiről, S gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, Megtartották szövetségedet.
Deu 33:10 Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, Oltárodra teszik az égőáldozatot.
Deu 33:11 Áldd meg, Uram, jólétét, Keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek S gyűlölőinek - ne keljenek fel többé ellene."
Deu 33:12 Benjaminról ezt mondta: "Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban Minden időben! A magasságbeli legyen oltalmazója, Lakjék az ő hegyei között!"
Deu 33:13 Józsefről így beszélt: "Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, És lent a tenger árja, A legjava annak, amit a nap érlel,
Deu 33:14 A legjava annak, amit a hold sarjaszt,
Deu 33:15 A legjava az ősi hegyeknek, A legjava a letűnt idők halmainak,
Deu 33:16 A legjava a földnek és termésének, S annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, Szálljon József fejére, A testvérei közül kiválasztott fejének tetejére!
Deu 33:17 Mint az elsőszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erős, mint a bivalyé. Győzze le vele a népeket, Mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel S így Manassze ezreivel is."
Deu 33:18 Zebulunról ezt mondta: "Örülj, Zebulun, utadnak S te Isszachár, sátradnak!
Deu 33:19 A hegyen hívják össze a népeket, Ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját S felszürcsölik a homok rejtett kincseit."
Deu 33:20 Gád felől így beszélt: "Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nősténye elnyúlt, Szétmarcangolta a kart is, a fejet is.
Deu 33:21 Aztán kiszemelte magának az első részt, A vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága S az ő törvényei együtt vonulnak Izraellel."
Deu 33:22 Dánról ezt mondta: "Dán fiatal oroszlán, Mely Básánból iramodik ide."
Deu 33:23 Naftali felől így beszélt: "Naftalinak bőven jusson a szeretetből, Töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél."
Deu 33:24 Áserről ezt mondta: "A többi fiú közt Áser legyen áldott, A kedvelt testvérei körében, Lába fürödjék olajban!
Deu 33:25 Zárad legyen vasból és ércből, Egész életedben élj biztonságban.
Deu 33:26 Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, Meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, Meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen.
Deu 33:27 Fent az ősidők Istene, Lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, Így szól: Pusztulj!
Deu 33:28 Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének Az ég megadja harmatát.
Deu 33:29 Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te győzedelmes nép? Az Úr a védőpajzsod, A küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol."
Deu 34:1 Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig,
Deu 34:2 egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig,
Deu 34:3 a déli országrészt és a (Jordán)-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának síkságát, egészen Coárig.
Deu 34:4 Így szólt hozzá az Úr: "Ez az a föld amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, de oda nem jutsz el!"
Deu 34:5 Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint.
Deu 34:6 (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig.
Deu 34:7 Mózes 120 esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt.
Deu 34:8 Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.
Deu 34:9 Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét és Izrael fiai engedelmeskedtek neki - úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.
Deu 34:10 Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott.
Deu 34:11 Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón és szolgáin és az egész országon.
Deu 34:12 Nagy hatalomról tett tanúságot s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.
Jos 1:1 Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta:
Jos 1:2 "Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok.
Jos 1:3 Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogy Mózesnek mondtam.
Jos 1:4 A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok.
Jos 1:5 Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki.
Jos 1:6 Légy erős és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom.
Jos 1:7 Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj.
Jos 1:8 Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked,
Jos 1:9 hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész."
Jos 1:10 Akkor Józsue ezt a parancsot adta a nép írnokainak:
Jos 1:11 "Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul."
Jos 1:12 Ruben és Gád fiaihoz, továbbá Manassze törzse feléhez pedig így szólt Józsue:
Jos 1:13 "Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet.
Jos 1:14 Asszonyaitok, gyermekeitek és jószágotok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes a Jordánon túl adott nektek. Ti ellenben, fegyverforgatásra képes férfiak, mindnyájan vonuljatok tovább testvéreitek élén, és legyetek segítségükre,
Jos 1:15 míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s ők is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az ő Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé."
Jos 1:16 Így válaszoltak Józsuénak: "Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket.
Jos 1:17 Egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, ahogy Mózessel vele volt!
Jos 1:18 Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak, bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy erős és kitartó!"
Jos 2:1 Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: "Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!" Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek.
Jos 2:2 Jerikó királyának nyomban jelentették: "Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni."
Jos 2:3 Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék."
Jos 2:4 De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: "Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók.
Jos 2:5 Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!"
Jos 2:6 Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket.
Jos 2:7 A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.
Jos 2:8 Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre.
Jos 2:9 Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület.
Jos 2:10 Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot.
Jos 2:11 Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön.
Jos 2:12 Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet;
Jos 2:13 hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól."
Jos 2:14 A hírszerzők azt válaszolták: "Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád."
Jos 2:15 Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott.
Jos 2:16 S így szólt hozzájuk: "Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra."
Jos 2:17 Az emberek azt felelték neki: "Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani:
Jos 2:18 Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat.
Jos 2:19 Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk.
Jos 2:20 De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk."
Jos 2:21 Erre így válaszolt: "Úgy legyen, ahogy mondtátok." Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.
Jos 2:22 Elmentek és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, míg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket.
Jos 2:23 Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt.
Jos 2:24 Így szóltak Józsuéhoz: "Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója."
Jos 3:1 Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát.
Jos 3:2 Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort
Jos 3:3 és megparancsolták a népnek: "Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el és kövessétek őket,
Jos 3:4 hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: Ne menjetek hozzá közel!"
Jos 3:5 Józsue így szólt a néphez: "Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben."
Jos 3:6 A papoknak pedig ezt mondta Józsue: "Emeljétek föl a szövetség ládáját és haladjatok vele a nép élén!" Ezek fölemelték a szövetség ládáját és a nép előtt haladtak.
Jos 3:7 Az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam.
Jos 3:8 De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg."
Jos 3:9 Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: "Gyertek és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!"
Jos 3:10 Aztán így folytatta Józsue: "Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat:
Jos 3:11 az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon.
Jos 3:12 Válasszatok ki Izrael törzséből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet.
Jos 3:13 Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik."
Jos 3:14 Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték.
Jos 3:15 Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte - a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén -,
Jos 3:16 a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben.
Jos 3:17 A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.
Jos 4:1 Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz:
Jos 4:2 "Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsből egyet,
Jos 4:3 s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre."
Jos 4:4 Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet,
Jos 4:5 s így szólt hozzájuk: "Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája előtt a Jordán közepéig, s mindegyitek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint,
Jos 4:6 hogy majd emlékkő legyen belőlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek:
Jos 4:7 Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak."
Jos 4:8 Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették.
Jos 4:9 Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket.
Jos 4:10 A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt.
Jos 4:11 Amikor az egész nép átkelt, az Úr ládája tovább vonult a papokkal, a nép élén.
Jos 4:12 Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele fölfegyverkezve Izrael fiainak élén haladtak, ahogy Mózes mondta nekik.
Jos 4:13 Szám szerint mintegy 40 000 fölfegyverzett harcos kelt át az Úr előtt harcra készen Jerikó síkságára.
Jos 4:14 Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében.
Jos 4:15 Az Úr így szólt Józsuéhoz:
Jos 4:16 "Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból."
Jos 4:17 S Józsue megparancsolta a papoknak: "Gyertek föl a Jordánból!"
Jos 4:18 A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.
Jos 4:19 Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál.
Jos 4:20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel.
Jos 4:21 Azután így szólt Izrael fiaihoz: "Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek,
Jos 4:22 ezt a magyarázatot adjátok gyermekeiteknek: Itt szárazon kelt át Izrael a Jordánon,
Jos 4:23 mert az Úr, a ti Istenetek kiszárasztotta előttetek a Jordán vizét, míg át nem keltetek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek a Sás-tengerrel tette: kiszárasztotta előttünk, míg át nem keltünk,
Jos 4:24 hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze, s magatok is minden időben féljétek az Urat, a ti Isteneteket."
Jos 5:1 Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai előtt, míg át nem keltek, elhagyta őket a bátorságuk, s Izrael fiai előtt elállt a lélegzetük.
Jos 5:2 Abban az időben így szólt az Úr Józsuéhoz: "Csinálj magadnak kőből kést, s újra metéld körül Izrael fiait!"
Jos 5:3 Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján.
Jos 5:4 Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte őket: Azok a férfi nemen levők, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán.
Jos 5:5 Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül.
Jos 5:6 Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot.
Jos 5:7 Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni őket.
Jos 5:8 Amikor az egész népet körülmetélték, a táborban maradtak pihenni, míg föl nem épültek.
Jos 5:9 S az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát." S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig.
Jos 5:10 Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán.
Jos 5:11 Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon.
Jos 5:12 Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.
Jos 5:13 Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tőle: "Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?"
Jos 5:14 Azt felelte: "Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem..." Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: "Mit parancsol az én Uram szolgájának?"
Jos 5:15 Az Úr seregének vezére azt válaszolta: "Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent." Józsue megtette.
Jos 6:1 Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki.
Jos 6:2 Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok,
Jos 6:3 a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át.
Jos 6:4 Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat].
Jos 6:5 Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van."
Jos 6:6 Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: ["Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt"].
Jos 6:7 A néphez így szólt: "Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt."
Jos 6:8 [Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt,
Jos 6:9 [akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat.
Jos 6:10 A népnek ezt a parancsot adta Józsue: "Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!"
Jos 6:11 Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték.
Jos 6:12 Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját.
Jos 6:13 Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette.
Jos 6:14 Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.
Jos 6:15 A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.]
Jos 6:16 A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: "Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost.
Jos 6:17 A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk.
Jos 6:18 Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá.
Jos 6:19 Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!"
Jos 6:20 A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették.
Jos 6:21 Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.
Jos 6:22 Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: "Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki."
Jos 6:23 A fiatalemberek, a hírszerzők bementek, s előhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették őket egy biztos helyre Izrael táborán kívül.
Jos 6:24 Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézből és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták.
Jos 6:25 Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni.
Jos 6:26 Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére!
Jos 6:27 Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.
Jos 7:1 Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen.
Jos 7:2 Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtől nyugatra fekvő Aiba, s azt mondta nekik: "Menjetek, és kémleljétek ki az országot!" Az emberek elmentek Ait kikémlelni.
Jos 7:3 Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: "Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak."
Jos 7:4 Mintegy háromezernyien mentek oda a népből, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól.
Jos 7:5 Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtőnél le is győzték őket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát.
Jos 7:6 Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre.
Jos 7:7 Józsue szólt: "Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl!
Jos 7:8 Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei előtt?
Jos 7:9 A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?"
Jos 7:10 Az Úr így válaszolt Józsuénak: "Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva?
Jos 7:11 Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették.
Jos 7:12 Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik előtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökből, ami átkozott.
Jos 7:13 Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökből, ami átkozott.
Jos 7:14 Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után.
Jos 7:15 S akinél az átok alá eső holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben."
Jos 7:16 Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors.
Jos 7:17 Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr).
Jos 7:18 Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből.
Jos 7:19 Józsue így szólt Áchánhoz: "Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!"
Jos 7:20 Áchán azt válaszolta Józsuénak: "Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem.
Jos 7:21 Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul."
Jos 7:22 Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta.
Jos 7:23 Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé.
Jos 7:24 Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte.
Jos 7:25 Józsue megkérdezte: "Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!" És egész Izrael megkövezte.
Jos 7:26 Nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.
Jos 8:1 Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét.
Jos 8:2 Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról."
Jos 8:3 Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket,
Jos 8:4 miután kiadta nekik a parancsot: "Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken!
Jos 8:5 Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint első alkalommal, megfutamodunk előttük.
Jos 8:6 Akkor üldözőbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk őket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek előlünk, mint első alkalommal!
Jos 8:7 Akkor induljatok el leshelyetekről, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja.
Jos 8:8 Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek".
Jos 8:9 Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel.
Jos 8:10 Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen.
Jos 8:11 Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előre nyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy.
Jos 8:12 Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította őket.
Jos 8:13 A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.
Jos 8:14 Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, ő és egész hadinépe Araba lejtőjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak.
Jos 8:15 Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában.
Jos 8:16 Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól.
Jos 8:17 Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözőbe Izraelt. S olyannyira üldözték őket, hogy a várost otthagyták védtelenül.
Jos 8:18 Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom." Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt.
Jos 8:19 Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükről. Neki iramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.
Jos 8:20 Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhő száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülő nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték.
Jos 8:21 Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat.
Jos 8:22 A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelődtek: egyikük egyfelől, másikuk másfelől.
Jos 8:23 Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték.
Jos 8:24 Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta.
Jos 8:25 Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, 12000-re rúgott - Ainak összes lakója.
Jos 8:26 Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot.
Jos 8:27 Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak.
Jos 8:28 Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig.
Jos 8:29 Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.
Jos 8:30 Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt,
Jos 8:31 ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt. Ezen égőáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.
Jos 8:32 Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt.
Jos 8:33 Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzséből való papok előtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét először megáldani.
Jos 8:34 Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint.
Jos 8:35 Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.
Jos 9:1 Amikor ezt meghallották azok a királyok, akik a Jordánon túli hegyvidéken voltak, a síkságon és a Nagy-tenger egész partvidékén, egészen Libanonig, a hetita, az amorita, a kánaáni, a perizita, a hivvita és a jebuzita,
Jos 9:2 szövetkeztek egymással, hogy közös erővel harcoljanak mind Józsue és Izrael ellen.
Jos 9:3 Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival,
Jos 9:4 azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlőkkel.
Jos 9:5 A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott.
Jos 9:6 Elmentek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, s így szóltak hozzá és Izrael férfiaihoz: "Messze földről érkeztünk, köss velünk szövetséget!"
Jos 9:7 Izrael férfiai így válaszoltak ezeknek a hivvitáknak: "Ki tudja, nem köztünk éltek-e? Hogyan köthetnénk hát szövetséget?"
Jos 9:8 Erre azt felelték Józsuénak: "Szolgáid vagyunk." Józsue megkérdezte tőlük: "Kik vagytok, honnan jöttök?"
Jos 9:9 Így feleltek: "Messze földről jöttek szolgáid, az Úr, a te Istened neve miatt. Hallottunk róla s mindarról, amit Egyiptomban tett,
Jos 9:10 s amit az amoriták két királyával, Szichonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával művelt, aki Astarotban székelt.
Jos 9:11 Véneink és országunk lakói azért így szóltak hozzánk: Vigyetek magatokkal élelmet az útra, menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk. Kössetek velünk szövetséget!
Jos 9:12 Itt a kenyerünk - még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott.
Jos 9:13 Ezek a borostömlők is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük őket, s most szakadozottak.
Jos 9:14 Itt a végtelen hosszú úton elnyűtt sarunk és ruhánk." Az elöljárók vettek élelmükből anélkül, hogy az Úrtól tanácsot kértek volna.
Jos 9:15 Józsue békét ígért nekik és szövetséget kötött velük, hogy megkíméli életüket, s a közösség elöljárói megesküdtek rá nekik.
Jos 9:16 Történt, hogy a szövetség megkötése után három nappal hírét vették, hogy közelbe való nép, Izrael körében él.
Jos 9:17 Izrael fiai tábort bontottak, s a városaikba mentek. Ezek Gibeon, Kefira, Beerot és Kirjat-Jearim voltak.
Jos 9:18 De nem igázták le őket Izrael fiai, mivel a közösség elöljárói esküt tettek az Úrra, Izrael Istenére. De az egész közösség zúgolódott az elöljárók ellen emiatt.
Jos 9:19 Az elöljárók az egész nép előtt kijelentették: "Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet.
Jos 9:20 Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk őket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik."
Jos 9:21 Aztán hozzáfűzték az elöljárók: "Éljenek, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói." A közösség úgy tett, amint az elöljárók mondták.
Jos 9:22 Józsue magához hívatta őket és így szólt hozzájuk: "Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek?
Jos 9:23 Ezért mostantól fogva legyetek átkozottak, éljetek mindig szolgaságban mint favágók és vízhordók az én Istenem házában."
Jos 9:24 Azt felelték Józsuénak: "Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja előletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt.
Jos 9:25 Lám, ezért tettünk így! S most kezedben vagyunk. Bánj velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod."
Jos 9:26 Így bánt velük: kimentette őket Izrael fiainak kezéből, nem ölték meg őket.
Jos 9:27 Azon a napon a közösség szolgálatába állította őket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte őket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt.
Jos 10:1 Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot - úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt -, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közé vegyültek,
Jos 10:2 nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok.
Jos 10:3 Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hebron királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel:
Jos 10:4 "Gyertek és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival."
Jos 10:5 Az öt amorita király egyesült és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik ostrom alá vették Gibeont és megtámadták.
Jos 10:6 Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: "Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki a hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk."
Jos 10:7 Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze.
Jos 10:8 Az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked."
Jos 10:9 Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból.
Jos 10:10 Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt, Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket.
Jos 10:11 Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől. Az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől.
Jos 10:12 Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat -, Izrael szeme láttára fölkiáltott: "Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!"
Jos 10:13 S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát.
Jos 10:14 Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért.
Jos 10:15 Józsue, és vele együtt egész Izrael visszatért a táborba, Gilgalba.
Jos 10:16 Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették:
Jos 10:17 "Megtaláltuk az öt királyt elrejtőzve, Makkeda barlangjában."
Jos 10:18 Józsue azt válaszolta: "Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához és állítsatok oda embereket őrnek.
Jos 10:19 Ti azonban ne legyetek tétlen, vegyétek üldözőbe ellenségeiteket, vágjátok el az útjukat, ne engedjétek, hogy visszatérjenek városaikba, mert az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adta őket."
Jos 10:20 Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették őket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerősített városokba.
Jos 10:21 Az egész nép épségben visszatért Makkedába, Józsuéhoz a táborba. Senki nem merte Izrael fiaira még a nyelvét sem kiölteni.
Jos 10:22 Józsue akkor így szólt: "Tegyétek szabaddá a barlang bejáratát, és vezessétek elém azt az öt királyt!"
Jos 10:23 Megtették, kihozták eléje az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lachis királyát és Eglon királyát.
Jos 10:24 Amikor a királyokat eléje vezették, Józsue összehívta Izrael férfiait, és így szólt a harcosok vezéreihez, akik elkísérték: "Menjetek, és hágjatok ezeknek a királyoknak a nyakára!"
Jos 10:25 Odamentek és a nyakukra hágtak. Józsue pedig így folytatta: "Ne féljetek és ne aggódjatok, legyetek bátrak és erősek, mert így fog bánni az Úr minden ellenségetekkel, akivel csak meg kell küzdenetek."
Jos 10:26 Azután Józsue agyonütötte őket és felakasztatta öt fára - ott maradtak felakasztva egészen estig.
Jos 10:27 Naplementekor Józsue parancsára levették a fáról és bedobták őket a barlangba, ahová elrejtőztek. A barlang szájához nagy köveket hengerítettek, ott vannak mind a mai napig.
Jos 10:28 Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt.
Jos 10:29 Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta -,
Jos 10:30 az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élőt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt.
Jos 10:31 Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta -
Jos 10:32 az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élőt, éppen úgy, ahogy Libnában tette.
Jos 10:33 Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki.
Jos 10:34 Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta:
Jos 10:35 még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élőt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette.
Jos 10:36 Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta.
Jos 10:37 Bevették, és királyával, valamint a hozzátartozó helységekkel meg az ott élőkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élőkön az átkot.
Jos 10:38 Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta.
Jos 10:39 Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt.
Jos 10:40 Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki,
Jos 10:41 Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig.
Jos 10:42 Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért.
Jos 10:43 Aztán Józsue visszatért egész Izraellel Gilgalba, a táborba.
Jos 11:1 Amikor Hacor királya, Jabin ezt meghallotta, hírt adott róla Jobabnak, Merom királyának, Szimoon királyának, Achsaf királyának,
Jos 11:2 s azoknak a királyoknak, akik északon a hegyvidéket és a Kinnerottól délre húzódó völgyet, a fennsíkot, a síkságot és nyugaton a Dor környéki lejtőket lakták:
Jos 11:3 a kánaáni keleten és nyugaton, az amorita, hivvita, perizita és jebuzita a hegyvidéken, a hetita Hermon alatt, Micpa földjén.
Jos 11:4 Elindultak, s velük összes csapatuk - megszámlálhatatlan sereg, akár a tenger fövénye, rengeteg lóval és harci szekérrel.
Jos 11:5 Ezek a királyok mind egyesültek, levonultak és Merom vizeinél tábort ütöttek egymás mellett, hogy harcba szálljanak Izraellel.
Jos 11:6 Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj itt ezektől az emberektől, mert holnap ilyen idő tájt legyőzve látja Izrael mindnyájukat. Lovaiknak vágd el a lábuk inát, harci szekereiket pedig égesd el!"
Jos 11:7 Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta őket.
Jos 11:8 Az Úr Izrael kezére adta őket. Legyőzte, és nyugaton egészen Nagy-Szidonig és Miszrefotig, keleten pedig a Micpa völgyéig üldözte őket. Teljesen megsemmisítette őket, úgyhogy nem maradt közülük egy sem életben.
Jos 11:9 Józsue úgy tett velük, ahogy az Úr mondta neki: lovaiknak elvágta a lábuk inát, harci szekereiket pedig elégette.
Jos 11:10 Abban az időben Józsue megfordult, és elfoglalta Hacort; királyába kardot döfött. Egykor Hacor volt ezeknek a királyságoknak a fő székhelye.
Jos 11:11 Minden élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg, magát Hacort pedig felgyújtották.
Jos 11:12 Józsue mind hatalmába ejtette ezeknek a királyoknak a városát, királyukkal egyetemben, kardélre hányta őket és betöltötte rajtuk az átkot, amint Mózes, az Isten szolgája parancsolta.
Jos 11:13 De mégse égetett föl Izrael minden várost, amely az omladékhalmon épült, csak Hacort, azt gyújtotta fel Józsue.
Jos 11:14 E városokból a zsákmányt is, a jószágot is mind magukkal vitték Izrael fiai. Az embereket pedig kardélre hányták az utolsó szálig, egyetlen lelket sem hagytak élve.
Jos 11:15 Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt.
Jos 11:16 Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait.
Jos 11:17 A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baal-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette és megölte.
Jos 11:18 Hosszú ideig hadakozott Józsue ezekkel a királyokkal.
Jos 11:19 Egyetlen város sem kötött békét Izrael fiaival, csak a hivviták, akik Gibeonban laktak; az összes többit harcban foglalták el.
Jos 11:20 Mert az Úr akaratára megkeményítették a szívüket és harcba szálltak Izraellel, hogy így könyörtelenül betöltsék rajtuk az átkot és megsemmisüljenek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.
Jos 11:21 Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot.
Jos 11:22 Izrael fiainak a földjén nem maradt egyetlen anakita sem élve, sem Gázában, Gátban és Asdodban.
Jos 11:23 Józsue elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy az Úr Mózesnek mondta, és Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogyan törzsekre oszlik. Az országban végre elcsitult a harc.
Jos 12:1 Ezek azok a királyai az országnak, akiket Izrael fiai legyőztek, s akiknek földjét megszerezték, a Jordánon túl, kelet felé, az Arnon-pataktól egészen a Hermon-hegységig, az egész Arabát is beleértve:
Jos 12:2 Szichon, az amoriták királya, aki Hesbonban székelt és az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől [a völgy közepét is beleszámítva] Gileád felén át egészen a Jabbok-patakig, az ammoniták határáig uralkodott,
Jos 12:3 keleten pedig az Arabán át egyfelelől Kinnerot tengeréig és Araba tengeréig vagy a Sós-tengerig, Bet-ha-Jesimot irányában, ahonnan az ember délen eléri a Piszga lejtőinek a lábát.
Jos 12:4 Mellette Og, Básán királya, a legutolsó refaiták egyike uralkodott - Astarotban és Edreiben székelve -
Jos 12:5 a Hermon-hegységen, Szalkán és egész Básánon, egészen a gesuriták és maachatiták határáig, továbbá Gileád felén, Szichonnak, Hesbon királyának a határáig.
Jos 12:6 Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai legyőzték, és (országát) Mózes, az Úr szolgája Ruben és Gád fiainak, valamint Manassze törzse felének adta birtokul.
Jos 12:7 Ezek azok a királyai az országnak, akiket Józsue és Izrael fiai legyőztek a Jordánon innen, nyugat felé, a Libanon völgyében fekvő Baal-Gádtól egészen a Pele hegyéig, amely Szeirrel szemben emelkedik, és akiknek földjét Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogy törzsekre oszlik,
Jos 12:8 a hegyvidéken és a síkságon, Arabában és a lejtőkön, a pusztában és a Negebben - a hetiták, amoriták, kánaániak, periziták, hivviták és jebuziták (földjén):
Jos 12:9 Jerikó királya - egy; a Bétel melletti Ai királya - egy;
Jos 12:10 Jeruzsálem királya - egy; Hebron királya - egy;
Jos 12:11 Jarmut királya - egy; Lachis királya - egy;
Jos 12:12 Eglon királya - egy; Gézer királya - egy;
Jos 12:13 Debir királya - egy; Geder királya - egy;
Jos 12:14 Horma királya - egy; Arad királya - egy;
Jos 12:15 Libna királya - egy; Adullam királya - egy;
Jos 12:16 Makkeda királya - egy; Bétel királya - egy;
Jos 12:17 Tappuach királya - egy; Hefer királya - egy;
Jos 12:18 Afek királya - egy; Száron királya - egy;
Jos 12:19 Madosz királya - egy; Hacor királya - egy;
Jos 12:20 Szimoon királya - egy; Achsaf királya - egy;
Jos 12:21 Tanach királya - egy; Megiddó királya - egy;
Jos 12:22 Kedes királya - egy; Jokneam királya Kármelban - egy;
Jos 12:23 Dor királya a Dor magaslatain - egy; Gojim királya Galileában - egy;
Jos 12:24 Tirca királya - egy. Összesen 31 király.
Jos 13:1 Józsue megöregedett, s igen előrehaladt a korban. Az Úr ezért így szólt hozzá: "Öreg vagy és éltes, pedig még sok föld vár meghódításra. Ezek vannak még hátra:
Jos 13:2 A filiszteusok minden határa és a gesuriták egész földje,
Jos 13:3 a Sichortól, amely Egyiptomtól keletre folyik, egészen Ekron határáig, északon - ez a kánaániaké. [A filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, aszkaloni, gáti és ekroni; az avviták
Jos 13:4 délen élnek.] A kánaániak egész földje Gázától kezdve, és a szidoniak, egészen Afekáig és az amoriták határáig,
Jos 13:5 azután a gibliták földje, az egész Libanonnal együtt, keleten, a Hermon-hegység lábánál elterülő Baal-Gádtól egészen Hamat bejáratáig.
Jos 13:6 Elűzöm Izrael fiai elől a hegyvidék minden lakóját, a Libanontól egészen Miszrefotig, nyugaton, az összes szidónit. Te csak oszd fel a földet sorsvetéssel Izrael fiai között, amint parancsoltam neked.
Jos 13:7 Itt az ideje, hogy ezt a földet feloszd a kilenc törzs, valamint Manassze fél törzse között: a Jordántól a Nagy-tengerig add nekik, nyugaton a Nagy-tenger legyen a határuk."
Jos 13:8 Manassze törzsének másik fele már megkapta örökségét Ruben és Gád fiaival - Mózes adta ki nekik a Jordánon túl, kelet felé Mózes, az Úr szolgája akkoriban nekik adta részül:
Jos 13:9 Aroer földjét, amely az Arnon völgye szélén fekszik és a várost a völgy közepén; az egész fennsíkot Medbától Dibonig;
Jos 13:10 Szichonnak, az amoriták királyának minden városát, aki Hesbonban székelt, egészen az ammoniták határáig;
Jos 13:11 továbbá Gileádot és a gesuriták meg a maachiták földjét az egész Hermon-hegységgel, végül egész Básánt Szalkáig;
Jos 13:12 Básánban Ognak egész birodalmát, aki Astarotban és Edreiben uralkodott és az utolsó refaita volt. Ezt a két királyt Mózes győzte le és űzte el.
Jos 13:13 A gesuritákat és maachitákat azonban nem űzték el Izrael fiai, ma is Gesurban és Maachában élnek, Izrael körében.
Jos 13:14 Csak Lévi törzse nem kapott örökséget: az Úr, Izrael Istene volt az örökrésze, amint megmondta neki.
Jos 13:15 Mózes Ruben fiai törzsének nemzetségeik szerint adott örökrészt.
Jos 13:16 Az övék lett a föld az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől, s a völgy közepén elterülő várostól, az egész fennsík Medbáig,
Jos 13:17 Hesbon a fennsíkon elterülő összes várossal: Dibon, Bamot-Baal, Bet-Baal-Meon,
Jos 13:18 Jachac, Kedemot, Mefaat,
Jos 13:19 Kirjataijim, Szibma és a Gór-hegységnél Ceret-has-Sachar;
Jos 13:20 aztán Bet-Peor, a Piszga lejtője, Bet-ha-Jesimot,
Jos 13:21 a fennsík összes városa, továbbá Szichonnak, az amoriták királyának egész országa, aki Hesbonban székelt; őt éppúgy legyőzte Mózes, mint Midián fejedelmeit, Evit, Rekemet, Curt, Hurt, Rebát, Szichon hűbéreseit, akik az országban éltek.
Jos 13:22 Beor fiát, Bileámot, a jövendőmondót is kardélre hányták Izrael fiai más áldozatokkal egyetemben.
Jos 13:23 Így Ruben fiainak földje egészen a Jordánig terjedt. Ez lett Ruben fiainak az öröksége a nemzetségek szerint: a városok és a hozzájuk tartozó helységek.
Jos 13:24 Mózes Gád törzsének, Gád fiainak nemzetségeik szerint osztott örökrészt.
Jos 13:25 Az ő földjük lett: Jazer, Gileád összes városa, az ammoniták földjének fele egészen a Rabbával szemközt fekvő Aroerig,
Jos 13:26 továbbá Hesbontól egészen Ramatham-Micpéig és Betonomig, azután Machanajimtól Lo-Debar vidékéig,
Jos 13:27 végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján,
Jos 13:28 kelet felé. Ez lett Gád fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: a városok a hozzájuk tartozó helységekkel.
Jos 13:29 Mózes Manassze törzse felének nemzetségeik szerint adott örökrészt.
Jos 13:30 Az ő földjük lett: Machanajimtól kezdve egész Básán, Ognak, Básán királyának egész országa, a básáni Jair összes sátortábora, 60 város.
Jos 13:31 Gileád fele, valamint Astarot és Edrei, Og székhelyei Básánban Manassze fia, Machir fiainak jutott örökrészül, Machir fiai felének, nemzetségeik szerint.
Jos 13:32 Ezt osztotta ki Mózes Moáb pusztáján a Jordánon túl, keletre, Jerikóval szemben.
Jos 13:33 Lévi törzsének nem adott örökrészt: az Úr, Izrael Istene lett az örökrésze, amint megmondta neki.
Jos 14:1 Ezt kapták örökrészül Izrael fiai Kánaán földjén, ezt osztotta ki nekik Eleazár pap és Józsue, Nun fia, s Izrael törzseinek a fejei.
Jos 14:2 Sorsvetéssel osztották ki, ahogy az Úr a kilenc és fél törzsnek Mózes által parancsolta.
Jos 14:3 Két és fél törzsnek Mózes a Jordánon túl osztott örökrészt, Lévi fiainak azonban nem adott köztük örökséget.
Jos 14:4 József fiai két törzset alkottak: Manassze és Efraim. Lévi fiainak nem adtak részt a földből, csupán várost lakóhelyül, s körülötte legelőt nyájaik és jószáguk számára.
Jos 14:5 Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy jártak el Izrael fiai a föld felosztásakor.
Jos 14:6 Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Káleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: "Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában.
Jos 14:7 Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája előre küldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint.
Jos 14:8 A testvérek, akik velem együtt feljöttek, kedvét szegték a népnek, én azonban teljesítettem az Úr, az én Istenem akaratát."
Jos 14:9 Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: "Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát."
Jos 14:10 Az Úr, amint látod, életben hagyott engem, amint ezt megígérte. 45 esztendő telt el azóta, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek (akkoriban vonult át Izrael a pusztán), így most 85 esztendős vagyok.
Jos 14:11 Még most is olyan erős vagyok, mint akkor voltam, amikor Mózes azt a megbízatást adta; még most is megvan bennem a régi erő; harcolni, jönni és menni.
Jos 14:12 Add hát ide nekem azt a hegyvidéket, amelyet azon a napon megígért nekem az Úr. Akkoriban hallottad, hogy anakiták lakják, és nagy, megerősített városok vannak rajta. Ha az Úr velem lesz, elűzöm őket, amint megmondta az Úr."
Jos 14:13 Józsue megáldotta Kálebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül.
Jos 14:14 Így Hebron mind a mai napig a kenizita Jefunne fiának, Kálebnek örökrésze maradt, mert teljesítette az Úrnak, Izrael Istenének akaratát.
Jos 14:15 Hebronnak azelőtt Kirjat-Arba volt a neve; Arba volt az anakiták közt a legnagyobb ember. És az országban elcsitult a harc.
Jos 15:1 Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra.
Jos 15:2 Déli határa a Sós-tenger szélénél, a tenger dél felé ívelő öblénél kezdődött,
Jos 15:3 majd dél felé folytatódott az Akrabbim magaslatáig, keresztülszelte Cint, majd Kádes-Barneától délre húzódott; Hecront elhagyva továbbment Addar felé, ott Karka felé fordult,
Jos 15:4 átment Acmonon és Egyiptom patakjába torkollott, hogy a tengerben érjen véget. Ez legyen déli határotok.
Jos 15:5 Keleten a Holt-tenger felé, majd a Jordán torkolatáig. Az északi határ a Jordán torkolatánál levő tengeröbölnél kezdődött.
Jos 15:6 Aztán fölkanyarodott a határ Bet-Hogla felé, majd Bet-ha-Arabától északra folytatódott és Ruben fiának, Bohannak a kövéig húzódott.
Jos 15:7 Most a határ felkanyarodott Debirnek, az Achor völgyétől kiindulva, és északon a kőkör felé fordult, Addumin lejtőjével szemben, amely a pataktól délre fekszik. Innen a határ En-Semes vizei felé húzódott és En-Rogelben ért véget.
Jos 15:8 Aztán folytatódott Ben-Hinnom völgye felé, a jebuziták hegygerincétől délre, azaz Jeruzsálem felé, majd felkapaszkodott a hegy csúcsára, amely Hinnom völgyét lezárja nyugat felől, és Refaim síkságának az északi határánál fekszik.
Jos 15:9 A hegycsúcsról a határ Neftoach vízforrásához kanyarodott, majd Efron hegyéig húzódott, hogy onnan Baala irányában, vagyis Kirjat-Jearim felé íveljen.
Jos 15:10 Baalától a határ nyugatra fordult, a Szeir-hegység felé, végigfutott a Jearim-hegység északi lejtőjén - ez másként Keszalon -, onnan lefelé fordult Bet-Semes, majd Timna irányában
Jos 15:11 elérte az Ekron északi oldalát, Sikkaronnak kanyarodott, felhúzódott Baala hegyére, aztán Jabneel felé tartva elérte a tengert.
Jos 15:12 A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül.
Jos 15:13 Jefunne fia, Káleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront.
Jos 15:14 Káleb kiűzte onnan Anak három fiát: Sesait, Achimant és Talmait, Anak utódait.
Jos 15:15 Aztán Debir lakói ellen vonult, amelyet azelőtt Kirjat-Szefernek hívtak.
Jos 15:16 Káleb azt mondta: "Aki Kirjat-Szefert elfoglalja, annak adom leányomat, Achszát feleségül.
Jos 15:17 Otniel foglalta el, Káleb fiának, Kenáznak a fia, hozzá adta hát Káleb a lányát, Achszát feleségül."
Jos 15:18 Amikor férjéhez vezették, rábeszélte, hogy kérjen apjától szántóföldet. Ő aztán leszállt a szamaráról a földre, s Káleb megkérdezte: "Mit akarsz?"
Jos 15:19 "Tégy nekem egy szívességet! Tégy meg a kedvemért valamit! Ha Negeb pusztájába küldtél, akkor adj vízforrásokat!" S neki adta mind a felső vízforrásokat, mind az alsó vízforrásokat.
Jos 15:20 Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Jos 15:21 Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur,
Jos 15:22 Kina, Dimon, Adada,
Jos 15:23 Kedes, Hacar, Jitnan,
Jos 15:24 Szif, Telem, Bealot,
Jos 15:25 Hacor-Hadatta, Kerijot-Hecron (ez Hacor),
Jos 15:26 Aman, Sema, Molada,
Jos 15:27 Hacar-Gadda, Hesmon, Bet-Pelet,
Jos 15:28 Hacar-Sual, Bersabé, Bizjotja,
Jos 15:29 Baala, Ijim, Ecem,
Jos 15:30 Eltolad, Keszil, Horma,
Jos 15:31 Ciklag, Madmanna, Szanszanna,
Jos 15:32 Lebaot, Silhim, En-Rimmon. Összesen 29 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:33 A síkságon Estaol, Corea, Asna,
Jos 15:34 Zanuach, En-Gannim, Tappuach, Enam,
Jos 15:35 Jarmut, Adullam, Szoko, Azeka,
Jos 15:36 Saarajim, Aditajim, Hag-Gedera, Gederotajim: 15 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:37 Cenan, Hadasa, Migdal-Gad,
Jos 15:38 Dilean, Ham-Micpe, Jokteel,
Jos 15:39 Lachis, Boszkat, Eglon,
Jos 15:40 Kabbon, Lachmasz, Kitlis,
Jos 15:41 Gederot, Bet-Dagon, Naama, Makkeda: 16 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:42 Libna, Eter, Asan,
Jos 15:43 Iftach, Asna, Necib,
Jos 15:44 Keila, Achzib, Maresa: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:45 Ekron a városaival, s a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:46 Ekrontól a tengerig minden, ami Asdod mellett található, a helységeivel együtt.
Jos 15:47 Asdod a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel, Gáza a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel egészen Egyiptom patakjáig és a határig, a Nagy-tengerig.
Jos 15:48 A hegyvidéken: Samir, Jattir, Szoko,
Jos 15:49 Danna, Kirjat-Szanna, vagyis Debir,
Jos 15:50 Anab, Estemoa, Anim,
Jos 15:51 Gósen, Holon, Gilo: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:52 Arab, Duma, Esean,
Jos 15:53 Janum, Bet-Tappuach, Afeka,
Jos 15:54 Humta, Kirjat-Arba - ez Hebron -, Cior: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:55 Maon, Kármel, Szif, Jutta,
Jos 15:56 Jiszreel, Jokdeam, Zanuach,
Jos 15:57 Hak-Kajim, Gibea, Timna: 10 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:58 Halchul, Bet-Cur, Gedor,
Jos 15:59 Maarat, Bet-Anot, Eltekon: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Tekoa, Efrata, azaz Betlehem, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:60 Kirjat-Baal, vagyis Kirjat-Jearim és Ha-Rabba: 2 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:61 A pusztában: Bet-ha-Araba, Middin, Szechacha,
Jos 15:62 Nibsan, a sóváros és Engedi: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Jos 15:63 Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig.
Jos 16:1 József fiainak határa a Jordánnál kezdődött, Jerikóval szemközt, keleten, és Jerikótól a kopár hegyen át Bétel-Luz felé húzódott;
Jos 16:2 Bétel-Luztól az arkiták határát átszelve Atarotig folytatódott;
Jos 16:3 aztán nyugatra fordult a jafletiták határa felé, az alsó Bet-Horon határáig, majd Gézerig, végül pedig a tengerbe torkollott.
Jos 16:4 Ez lett József fiainak, Manasszénak és Efraimnak az örökrésze.
Jos 16:5 Ami Efraim fiainak területét illeti, nemzetségeik szerint: örökrészük határa keleten Atrot-Arach volt, egészen a felső Bet-Horonig,
Jos 16:6 és a tengerbe torkollott...; északon Michmetat; aztán a határ kelet felé fordult Taanat-Silo irányában, majd tovább folytatódott keleti irányban Janoachig;
Jos 16:7 Janoachtól lekanyarodott Atarot és Naara felé, érintette Jerikót és a Jordánnál végződött.
Jos 16:8 Tappuachtól a határ nyugat felé folytatódott, a Kána-patakig, majd a tengernél ért véget. Ez Efraim törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint,
Jos 16:9 továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak örökrészében fenntartottak Efraim fiainak, ezek a városok és a hozzájuk tartozó helységek.
Jos 16:10 A Gézerben lakó kánaánit nem tudták elűzni, ott maradt Efraimban hűbéresnek, mind a mai napig.
Jos 17:1 A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg.
Jos 17:2 Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei.
Jos 17:3 Celofchadnak, Hefer fiának, aki Manassze fia; Machir fiának, Gileádnak volt a fia, nem voltak fiai, csak lányai, név szerint Machla, Noa, Hogla, Milka és Tirca.
Jos 17:4 Eleazár pap és Józsue, Nun fia és az elöljárók elé járultak és így szóltak: "Mózes megparancsolta, hogy testvéreink közt nekünk is adjatok örökrészt." Tehát az Úr parancsa szerint nekik is adtak örökrészt atyjuk testvérei közt.
Jos 17:5 Így Manasszéra 10 rész esett, azonkívül Gileád és Básán a Jordánon túl.
Jos 17:6 Mert Manasszénak a lányai is kaptak örökrészt a fiai között. Gileád földjét Manassze többi fia kapta.
Jos 17:7 Manassze határa Áser mellett Michmetat felé húzódott. Szichemmel szemközt onnan jobbra a Tappuach forrásánál fekvő Jasib felé;
Jos 17:8 Tappuach vidéke Manasszéé volt, de Manassze határán maga Tappuach Efraim fiaié;
Jos 17:9 a határ most a Kána patakhoz kanyarodott [a pataktól délre terültek el Efraim fiainak a városai, továbbá azok, amelyeket Efraim Manassze városai közt birtokolt, Manassze földje pedig a pataktól északra terült el], végül a tengernél ért véget.
Jos 17:10 Efraim délen volt, Manassze pedig északon, s a tenger volt a határ. Északon érintkeztek Áserral, délen pedig Isszachárral.
Jos 17:11 Manasszéé lett - Isszachárral és Áserral közösen - Bet-Sean és a hozzá tartozó helységek, Jibleam és a hozzá tartozó helységek, Tanach és Megiddó lakói és a hozzá tartozó helységek, és egy harmadrész Nefetből.
Jos 17:12 Mivel Manassze fiai nem tudták ezeket a városokat elfoglalni, a kánaániaknak sikerült továbbra is ezen a földön maradniuk.
Jos 17:13 Amikor azonban Izrael fiai megerősödtek, robotra kényszerítették a kánaániakat, de nem űzték ki őket.
Jos 17:14 József házanépe Józsuéhoz fordult és így szólt: "Miért juttattál nekem csupán egyetlen részt örökségül, egyetlen sorsvetéssel, mikor olyan népes törzs vagyok, annyira megáldott az Úr?"
Jos 17:15 Józsue azt válaszolta: "Mivel népes törzs vagy, húzódj fel az erdős vidékre és irtsd ki magadnak az erdőt a periziták és a refaiták földjén, ha Efraim hegye túl szűk neked."
Jos 17:16 József fiai így feleltek: "A hegy nem elég nekünk, azonkívül a síkságon lakó kánaániaknak vasszekereik vannak, s így a Bet-Seanban és a hozzá tartozó helységekben, valamint a Jiszreel síkságán élőknek is."
Jos 17:17 Józsue erre azt mondta József házanépének, Efraimnak és Manasszénak: "Népes nép vagy, s erőd nagy, nem lesz csupán egy örökrészed;
Jos 17:18 hegységet is kapsz részül, igaz, erdők borítják, de majd kiirtod s tieid lesznek határai, ha vasszekereik is vannak és erősek, mégis ki tudod majd űzni a kánaánitákat."
Jos 18:1 Izrael egész közössége összegyűlt Silóban; ott állították fel a megnyilatkozás sátorát. Az egész földet meghódították, az övék volt.
Jos 18:2 De volt még Izrael fiainak hét törzse, amelyik még nem kapott örökrészt.
Jos 18:3 Ezért Józsue így szólt hozzájuk: "Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott?
Jos 18:4 Jelöljetek ki minden törzsből három embert, s én elküldöm őket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám.
Jos 18:5 Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon.
Jos 18:6 Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe előtt sorsot vethessek rá nektek.
Jos 18:7 Mert Lévi fiai nem kapnak részt közöttetek; az Úr papsága lesz az örökségük. Gád, Ruben és Manassze fél törzse pedig - ők már megkapták örökrészüket a Jordánon túl, keleten, Mózes, az Úr szolgája adta ki nekik."
Jos 18:8 Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: "Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe előtt."
Jos 18:9 Az emberek elindultak, bejárták az országot s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba.
Jos 18:10 Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe előtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint.
Jos 18:11 A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el.
Jos 18:12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, Jerikótól észak felé húzódott, aztán a hegyen át nyugat felé folytatódott, és Bet-Aven pusztájában ért véget.
Jos 18:13 Onnan Luznak tartott, majd Luz lejtőjén dél felé, azaz Bételnek lekanyarodott Atrot-Arach felé ahhoz a hegyhez, amely az alsó Bet-Horontól délre fekszik.
Jos 18:14 A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal.
Jos 18:15 A következő volt a déli oldal: Kirjat-Jearim szélétől a határ Gazon felé húzódott, továbbhaladt Neftoach vízforrásáig,
Jos 18:16 aztán annak a hegynek a lábáig folytatódott, amely északon a Ben-Hinnom völggyel szemben Refaim síkságán fekszik, majd lekanyarodott a Hinnom völgyébe, a jebuziták hegygerincétől délre, és elérte En-Rogelt.
Jos 18:17 Onnan északnak fordult, és En-Semes felé tartott, és továbbhaladt azokig a kőkörökig, amelyek Adummin lejtőjével szemközt találhatók, végül Ruben fia, Bohán kövéig
Jos 18:18 átszelte Bet-ha-Araba északi gerincét és lekanyarodott Arabához,
Jos 18:19 és elérte északon a Bet-Hogla gerincét. A határ végpontja a Sós-tenger öble volt, északon, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.
Jos 18:20 A keleti határt a Jordán alkotta. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, határokkal körülvéve, nemzetségeik szerint.
Jos 18:21 Ezek voltak Benjamin törzsének városai nemzetségeik szerint: Jerikó, Bet-Hogla, Emek-Kecic,
Jos 18:22 Bet-ha-Araba, Cemarajim, Bétel,
Jos 18:23 Avvim, Para, Ofra,
Jos 18:24 Kefar-ha-Ammoni, Ofni, Gaba: 12 város, helységeikkel együtt,
Jos 18:25 Gibeon, Ráma, Beerot,
Jos 18:26 Micpa, Kefira, Moca,
Jos 18:27 Rekem, Jirpeel, Tareala,
Jos 18:28 Cela-ha-Elef, Jeruzsálem, Gibea és Kirjat: 14 város helységeikkel együtt. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Jos 19:1 A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az ő örökrészük Júda fiai örökrészében terült el.
Jos 19:2 Ezeket kapták örökségül: Beerseba, Seba, Molada,
Jos 19:3 Hacar-Sual, Bala, Ecem,
Jos 19:4 Eltolad, Betul, Horma,
Jos 19:5 Ciklag, Bet-ham-Markabot, Hacar-Szusza,
Jos 19:6 Bet-Lebaot és Saruchen:13 város helységeikkel együtt.
Jos 19:7 En-Rimmon, Eter és Asan: 4 város helységeikkel együtt.
Jos 19:8 Ehhez hozzátartozott az összes helység e városok környékén egészen Baalat-Beerig, a negebi Ramatig. Ez lett Simeon fiai törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint.
Jos 19:9 Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részéből vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középső részén kapták meg örökrészüket.
Jos 19:10 A harmadik sorsvetés Zebulun fiaira esett, nemzetségeik szerint. Az ő örökrészük területe Szadudig terjedt.
Jos 19:11 Határuk fölment nyugaton Maraaláig, érintette Dabbesetet, aztán a Jokneámmal szemközti patakot.
Jos 19:12 A másik oldalon a határ Szadudtól kelet felé húzódott, ahol a nap fölkel, egészen Kiszlot-Tabor határáig, aztán Daberatnak fordult, s fölment Jafiáig.
Jos 19:13 Onnan továbbra is keletnek tartott, ahol a nap fölkel, Gat-Hefer és Itta-Kacin felé, majd Rimmon irányában folytatódott és lekanyarodott Neának.
Jos 19:14 Aztán északra fordult a határ, Hannaton felé, és Jiftach-El völgyében ért véget.
Jos 19:15 Azonkívül Kattat, Nachalal, Szimoon, Jireala és Betlehem: 12 város a helységeikkel együtt.
Jos 19:16 Ez lett Zebulun fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok, helységeikkel együtt.
Jos 19:17 A negyedik sorsvetés Isszachárra esett, nemzetségeik szerint.
Jos 19:18 Az ő földjük Jizreelig terjedt és Keszullotot és Sunemet,
Jos 19:19 továbbá Hafarajimot, Siont, Anacharatot,
Jos 19:20 Daberatot, Kisjont, Ebecet,
Jos 19:21 Remetet, En-Gannimot és En-Haddát, valamint Bet-Paccecet is felölelte.
Jos 19:22 A határ érintette a Tabort, továbbá Sachacimát és Bet-Semest, és a Jordánnál végződött: 16 város helységeikkel együtt.
Jos 19:23 Ez lett Isszachár fiainak öröksége nemzetségeik szerint: a városok helységeikkel együtt.
Jos 19:24 Az ötödik sorsvetés Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint.
Jos 19:25 Az ő területük Helkatot, Halit, Betent, Achsafot,
Jos 19:26 Alammelechet, Ameadot és Misealt ölelte fel, aztán érintette a Kármelt és a Libna folyó medrét nyugaton.
Jos 19:27 A másik oldalon kelet felé eljutott Bet-Dagonig és érintette Zebulunt, a Juftachel völgyét északon, továbbá Bet-ha-Emeket és Neielt és Kabul táján ért véget. Északon hozzátartozott
Jos 19:28 Abdon, Rechob, Hammon és Kána egészen Nagy-Szidonig.
Jos 19:29 A határ Rámának fordult, majd a megerősített város, Tirusz, aztán Hoza felé és a tengernél ért véget. Machaleb, Achszib,
Jos 19:30 Akko, Afek, Rechob: 22 város, helységeikkel együtt.
Jos 19:31 Ez lett Áser fiai törzsének örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok helységeikkel együtt.
Jos 19:32 A hatodik sorsvetés Naftali fiaira esett, nemzetségeik szerint.
Jos 19:33 Az ő határuk Heleftől és Caanannimban a tölgyfától Adami-han-Nekeben és Jabneelen át Lakkumig húzódott, és a Jordánnál végződött.
Jos 19:34 A határ nyugaton Aznot-Tabornak tartott, s onnan tovább Hukoknak, és délen Zebulunnal érintkezett, nyugaton Áserrel, keleten pedig a Jordánnal.
Jos 19:35 A megerősített városok voltak: Ciddim, Cer, Hammat, Rakkat, Kinneret,
Jos 19:36 Adama, Rama, Hacor,
Jos 19:37 Kedes, Edrei, En-Hacor,
Jos 19:38 Jireon, Migdal-El, Horem, Bet-Anat, Bet-Semes: 19 város helységeikkel együtt.
Jos 19:39 Ez lett Naftali fiainak örökrésze nemzetségeik szerint a városok helységeikkel együtt.
Jos 19:40 Dán fiainak törzsére esett a hetedik sorsvetés, nemzetségeik szerint.
Jos 19:41 Az ő örökrészük ezeket ölelte fel: Corea, Estaol, Ir-Semes,
Jos 19:42 Saalbim, Ajalon, Szilata,
Jos 19:43 Elon, Timna, Ekron,
Jos 19:44 Elteke, Gibbeton, Baalat,
Jos 19:45 Azor, Bene-Berak, Gat-Rimmon
Jos 19:46 és a tenger felé Jerakon, a Joppéval szemközti vidékkel együtt.
Jos 19:47 De Dán fiainak földje veszendőbe ment, ezért Dán fiai felvonultak, hogy megtámadják Lesemet; elfoglalták és kardélre hányták. Birtokba vették a várost, letelepedtek benne, és elnevezték Lesem-Dánnak, törzsük őséről, Dánról.
Jos 19:48 Ez lett Dán fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok a helységeikkel együtt.
Jos 19:49 Ezzel a föld kisorsolása és felosztása befejeződött. Izrael fiai Józsuénak, Nun fiának maguk között adtak örökrészt;
Jos 19:50 az Úr parancsára neki adták azt a várost, amelyet kért magának: Timnat-Szerachot Efraim hegyén. Fölépítette a várost és letelepedett benne.
Jos 19:51 Ezek azok az örökrészek, amelyeket Eleazár pap, Nun fia, Józsue, valamint a törzsek fejei sorsvetéssel kiosztottak Izrael fiai között Silóban, az Úr színe előtt, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. Ezzel a föld felosztása befejeződött.
Jos 20:1 Így szólt az Úr Józsuéhoz:
Jos 20:2 "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes keze által beszéltem nektek,
Jos 20:3 hogy aki embert öl, tévedésből [akaratlanul] emberölés bűnébe esik, oda menekülhessen, s hogy a vérbosszút álló elől menedékül szolgáljanak.
Jos 20:4 [Ezek valamelyikébe meneküljön hát, aki embert öl, álljon a kapu elé, és ügyét adja elő a véneknek. Ezek fogadják be a városukba, s jelöljenek ki neki lakóhelyet, hogy köztük lakjon.
Jos 20:5 Ha a vérbosszút álló keresi, ne adják kezére, mert akaratlanul ölte meg embertársát, anélkül, hogy gyűlölte volna.
Jos 20:6 Aki embert öl, maradjon e városban], míg a közösség ítélőszéke elé nem kerül [annak a főpapnak a haláláig, aki abban az időben éppen betölti a papi tisztet. Csak akkor térhet vissza, aki embert ölt, városába és házába, abba a városba, ahonnan elmenekült]."
Jos 20:7 Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront.
Jos 20:8 A Jordán másik oldalán, kelet felé, a Jerikóval szemközti pusztán, a fennsíkon Bécert jelölték ki Ruben törzse részéről, Manassze törzse részéről pedig Golánt Básánban.
Jos 20:9 Ezek voltak az Izrael fiainak és a köztük élő idegennek kijelölt városok, hogy bárki oda menekülhessen, aki tévedésből embert öl, s megmeneküljön a vérbosszút álló kezétől, míg a közösség elé nem áll.
Jos 21:1 Akkor a levita nemzetségek fejei járultak Eleázár pap, Nun fia, Józsue és Izrael törzsei nemzetségeinek fejei elé akkor,
Jos 21:2 amikor Silóban, Kánaán földjén voltak, s így szóltak hozzájuk: "Az Úr Mózes keze által megparancsolta, hogy mi is kapjunk városokat lakóhelyül és legelőt jószágunk számára."
Jos 21:3 Izrael fiai tehát nekik adták örökrészükből a következő városokat a legelőjükkel együtt, ahogy az Úr parancsolta.
Jos 21:4 A sorsvetés Kehát fiainak nemzetségeire esett, így Júda, Simeon és Benjamin törzséből 13 várost a levitáknak adtak, Áron pap fiainak;
Jos 21:5 Kehát többi fiai nemzetségeiknek megfelelően 10 várost kaptak, Efraim, Dán törzséből és Manassze fiai törzsének feléből.
Jos 21:6 Gerson fiainak nemzetségeik szerint 13 várost adtak, Isszachár, Áser, Naftali törzséből, valamint Manassze törzse feléből, Básánban.
Jos 21:7 Merári fiainak pedig 12 várost juttattak, nemzetségeiknek megfelelően Ruben, Gád és Zebulun törzséből.
Jos 21:8 Izrael fiai Lévi fiainak adták ezeket a városokat, legelőikkel együtt, sorsvetésel, ahogy az Úr Mózes keze által parancsolta.
Jos 21:9 Júda és Simeon törzséből a következő nevű városokat adták;
Jos 21:10 ez volt Áron azon fiainak a része, akik Lévi fia, Kehát fiainak a nemzetségeihez tartoztak: rájuk esett az első sorsvetés.
Jos 21:11 Nekik adták Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront Júda hegyén, a körülötte elterülő legelővel együtt.
Jos 21:12 De a város szántóföldjét Kálebnak, Jefunne fiának adták birtokul.
Jos 21:13 Áron pap fiainak adták azok menedékvárosát, akik embert öltek, Hebront és legelőjét, továbbá Libnát és legelőjét,
Jos 21:14 Jattirt, Esteomát,
Jos 21:15 Holont, Debirt,
Jos 21:16 Asant, Juttát, Bet-Semest, mindegyiket a legelőjével együtt: 9 várost ebből a két törzsből.
Jos 21:17 Benjamin törzséből Gibeont, Gebát és legelőjét,
Jos 21:18 Anatotot, Almont és legelőjét: 4 várost.
Jos 21:19 Áron fiai, a papok városainak száma összesen: 13 város és legelőjük.
Jos 21:20 Kehát fiai nemzetségeinek, Lévi azon fiainak, akik Kehát fiai közül még hátra voltak, a sorsvetés az Efraim törzséből való városokat juttatta.
Jos 21:21 Nekik adták a menedékvárost, Szichemet a legelőjével együtt Efraim hegyén, aztán Gézert,
Jos 21:22 Kibcajimot, Bet-Horont, mindegyiket a legelőjével: 4 várost.
Jos 21:23 Dán törzséből Eltekét, Gibbetont,
Jos 21:24 Ajalont, Gat-Rimmont, a legelőjével: 4 várost.
Jos 21:25 Manassze törzse feléből Tanachot és Jibleamot a legelőjével együtt: 2 várost.
Jos 21:26 Összesen 10 várost, a legelőjével együtt azoknak a nemzetségeknek, amelyek Kehát fiai közül még hátra voltak.
Jos 21:27 Lévi fiainak nemzetségeiből Gerson fiainak adták Manassze törzse feléből a menedékvárost, Golánt Básánban, továbbá Astarotot a legelőjével: 2 várost,
Jos 21:28 Isszachár törzséből Kisjont, Daberatot,
Jos 21:29 Jarmutot, En-Gannimot a legelőjével: 4 várost.
Jos 21:30 Áser törzséből Misealt, Abdont,
Jos 21:31 Helkatot, Rechobot, mindegyiket a legelőjével: 4 várost.
Jos 21:32 Naftali törzséből a galileai menedékvárost, Kedest, Hammot-Dort, Kartánt, mindegyiket a legelőjével: 3 várost.
Jos 21:33 Gerson fiai városainak száma nemzetségeik szerint: 13 város és legelőjük.
Jos 21:34 Merári fiai nemzetségeinek, Lévi fiai maradékának jutott Zebulun törzséből: Jokneam, Karta,
Jos 21:35 Rimmon, Nachalal és mindegyiknek a legelője: 4 város
Jos 21:36 a Jordánon túl Ruben törzséből Becer, a menedékváros, a fennsíkon a pusztában, Jacha,
Jos 21:37 Kedemot, Mefaat, mindegyik a legelőjével: 4 város.
Jos 21:38 Gád törzséből Ramot-Gileád, a menedékváros, Machanajim,
Jos 21:39 Hesbon, Jazer és mindegyiknek a legelője: 4 város.
Jos 21:40 Azoknak a városoknak a száma, amelyek a sorsvetéskor Merári fiainak jutottak nemzetségeik szerint, a levita nemzetségek maradékának; összesen 12 várost tett ki.
Jos 21:41 Lévi fiai városainak száma Izrael fiainak tulajdonában összesen 48 várost tett ki, a legelőjükkel együtt.
Jos 21:42 Ezek a városok mindig magát a várost, s a körülötte elterülő legelőt ölelték fel. Így volt ez mindegyik város esetében.
Jos 21:43 Az Úr így Izrael fiainak adta az egész országot, amelyre megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja. Birtokukba vették és letelepedtek rajta.
Jos 21:44 Az Úr nyugalmat adott nekik minden határukon - egészen úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak - és minden ellenségüktől senki sem tudott nekik ellenállni, az Úr mind kezükre adta őket.
Jos 21:45 Azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izrael házának tett, nem hiúsult meg semmi, mind beteljesedett.
Jos 22:1 Akkoriban Józsue összehívta Ruben és Gád fiait, és Manassze törzse felét,
Jos 22:2 és így szólt hozzájuk: "Mindent megtartottatok, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mindig hallgattatok a szavamra, amikor csak parancsoltam valamit.
Jos 22:3 Bármily sokáig tartott a hadakozás, egészen a mai napig, nem hagytátok cserben testvéreiteket, s az Úr, a ti Istenetek parancsát hűségesen teljesítettétek.
Jos 22:4 Az Úr, a ti Istenetek végre nyugalmat adott testvéreiteknek, amint megígérte nekik. Térjetek hát vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek birtokul, a Jordánon túl.
Jos 22:5 Csak nagyon vigyázzatok, hogy azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket Mózes, az Úr szolgája adott nektek, megtartsátok: szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok az ő útjain, tartsátok meg a parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki szívetek, lelketek mélyéből."
Jos 22:6 Józsue megáldotta és útra bocsátotta őket, ők pedig visszatértek sátraikba.
Jos 22:7 Manassze törzse egyik felének Básánban adott Józsue földet, a másik felének pedig testvéreik között a Jordán nyugati partján. Amikor visszaengedte őket sátraikba, megáldotta őket és így szólt hozzájuk:
Jos 22:8 "Nagy vagyonnal, sok jószággal, rengeteg ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal, ruhával tértek vissza sátraitokba. Osszátok meg testvéreitekkel, amit ellenségeitektől zsákmányoltatok."
Jos 22:9 Akkor tehát visszatértek Ruben és Gád fiai Manassze törzse felével egyetemben. Silóban, Kánaán földjén elváltak Izrael fiaitól, hogy visszatérjenek Gileád földjére, ahol az Úrnak Mózes keze által adott parancsa szerint letelepedtek.
Jos 22:10 Amikor a Jordán kőköreihez értek, amelyek még Kánaán földjén vannak, Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele, oltárt épített a Jordán partján, hatalmas oltárt.
Jos 22:11 Ez Izrael fiainak fülébe jutott. Így szóltak: "Lám, Ruben és Gád fiai meg Manassze törzsének a fele oltárt épített Kánaán földjével szemközt, Jordán kőköreinél, Izrael fiainak a partján."
Jos 22:12 E hír hallatára összegyűlt Izrael fiainak a közössége Silóban, hogy hadba vonuljon ellenük.
Jos 22:13 Izrael fiai elküldték Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére Pinchász papot, Eleázár fiát, s vele 10 elöljárót,
Jos 22:14 Izrael mindegyik törzséből az egyik nemzetség fejét mint elöljárót; mindegyikük a családjának feje volt Izrael nemzetségei közül.
Jos 22:15 Elmentek Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére, és így szóltak hozzájuk:
Jos 22:16 "Nos, ezt üzeni nektek az Úr egész közössége: Mit jelentsen ez a hűtlenség, amelyet Izrael Istene ellen elkövettetek? Miért pártoltatok ma el az Úrtól oltárt építve magatoknak? Ez nem más, mint lázadás az Úr ellen!
Jos 22:17 Hát nem volt elég a Peorban elkövetett bűn, amelyből még ma sem tisztulhattunk meg, hiába volt a sok csapás, ami rázúdult az Úr közösségére?
Jos 22:18 Mivel ma vonakodtok követni az Urat, sőt ma addig jutottatok, hogy fellázadtok ellene, holnap Izrael egész közössége ellen fellángol haragja.
Jos 22:19 Talán tisztátalan a saját földetek? Akkor gyertek át az Úr tulajdon földjére, ahol az Úr lakóhelye áll, s éljetek köztünk! De ne lázadjatok fel az Úr ellen és ne keverjetek bele minket is lázadástokba, abba, hogy oltárt építtek az Úr, a mi Istenünk oltárával szemben.
Jos 22:20 Amikor Achán, Zerachnak a fia titokban vett az átok alá eső holmiból, nemde Izrael egész közösségére rászállt a harag, jóllehet ő csak egyetlen egy volt? Nem kellett-e meghalnia vétkéért?"
Jos 22:21 Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele felszólaltak és ezt válaszolták Izrael nemzetségei fejeinek:
Jos 22:22 "Az Istenek Istene, az Úr, az Istenek Istene, az Úr tudja, de tudja meg Izrael is: Ha lázadás részünkről vagy hűtlenség az Úr ellen, akkor ma ne mentsen meg minket;
Jos 22:23 ha azért építettünk oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól s égőáldozatot, ételáldozatot s közösségi áldozatot mutassunk be rajta, az Úr kérje számon rajtunk.
Jos 22:24 Valóban, gondunkban s a következő okból tettük: Egy nap megkérdezhetik fiaitok a miénket: Mi közötök az Úrhoz, Izrael Istenéhez?
Jos 22:25 Hát nem közénk és közétek, Ruben fiai és Gád fiai közé húzta-e határul a Jordánt az Úr? Nincs részetek az Úrban! Így fiaitok lennének az oka annak, hogy fiaink nem félik többé az Urat.
Jos 22:26 Ezért mondtuk magunkban: Fölépítjük ezt az oltárt, amely nem szolgál majd égőáldozat, sem más áldozat bemutatására,
Jos 22:27 csak bizonyságul köztünk és köztetek és utánunk utódaink között, hogy az Urat szolgáljuk előtte bemutatott égőáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és színe előtt bemutatott közösségi áldozatainkkal. Akkor nem mondhatják fiaitok egy nap a mieinknek: Nincs részetek az Úrban!
Jos 22:28 Ha valaki valaha ilyet mond nekünk vagy a jövőben utódainknak, azt válaszoljuk: Nézzétek az Úr oltárának a mását, amelyet atyáink építettek, nem égőáldozat vagy más áldozat bemutatására, hanem bizonyságul közöttünk és közöttetek.
Jos 22:29 Távol legyen tőlünk a gondolat, hogy fellázadjunk az Úr ellen, s hogy ma felhagyjunk szolgálatával, s égőáldozat, ételáldozat vagy véres áldozat bemutatására oltárt építsünk, oltárt az Úr, a mi Istenünk ellen, hajlékával szemben".
Jos 22:30 Amikor Pinchász pap, a közösség elöljárói és Izrael nemzetségeinek fejei, akik elkísérték, hallották Ruben fiainak, Gád fiainak és Manassze fiainak e szavait, helyeselték azokat.
Jos 22:31 S Pinchász pap, Eleázár fia így szólt Ruben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassze fiaihoz: "Most már tudjuk, hogy közöttünk az Úr, s nem követtetek el hűtlenséget ellene, így Izrael fiait megkíméltétek az Úr haragjától."
Jos 22:32 Pinchász pap, Eleázár fia, és az elöljárók elváltak Ruben és Gád fiaitól, visszatértek Gileád földjéről Kánaán földjére Izrael fiaihoz és választ vittek nekik.
Jos 22:33 A válasz tetszett Izrael fiainak, dicsőítették Istent, s nem beszéltek többé arról, hogy hadba vonulnak ellenük és fölégetik azt a földet, amelyet Ruben fiai és Gád fiai laktak.
Jos 22:34 Ruben fiai és Gád fiai elnevezték az oltárt... Azt mondták: "Legyen annak bizonysága köztünk, hogy az Úr az Isten."
Jos 23:1 Jóval azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izraelnek minden ellenségétől, amely körülvette - Józsue is megöregedett és előre haladt a korban -,
Jos 23:2 Józsue összehívta egész Izraelt, véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit, és így szólt hozzájuk: "Öreg vagyok és éltes.
Jos 23:3 Ti tanúi voltatok mindannak, amit az Úr, a ti Istenetek a szemetek láttára tett ezekkel a népekkel. Az Úr, a ti Istenetek harcolt értetek.
Jos 23:4 Nézzétek, törzseiteknek örökségül kisorsoltam azokat a népeket, amelyeknek a meghódítása még hátra van, s azokat is, amelyeket kiirtottam a Jordántól egészen a Nagy-tengerig, nyugaton.
Jos 23:5 Az Úr, a ti Istenetek maga űzi majd el őket előletek, s ti birtokba veszitek a földet, amint az Úr, a ti Istenetek megígérte nektek.
Jos 23:6 Legyetek nagyon erősek, s tartsatok meg és teljesítsetek mindent, ami Mózes törvénykönyvében írva van, ne térjetek el tőle sem jobbra, sem balra,
Jos 23:7 s ne keveredjetek össze azokkal a népekkel, amelyek még megmaradtak körötökben. Ne ejtsétek ki isteneik nevét, ne szólítsátok meg őket eskütételkor, ne szolgáljatok nekik, s ne boruljatok le előttük.
Jos 23:8 Ragaszkodjatok inkább a ti Uratokhoz, Istenetekhez, amint a mai napig tettétek.
Jos 23:9 Ezért az Úr is elűzött előletek nagy és erős népeket, senki sem volt képes eddig a napig nektek ellenállni.
Jos 23:10 Közületek egy ezret üldözött, mivel az Úr, a ti Istenetek maga harcolt értetek, amint megígérte.
Jos 23:11 Tehát nagyon ügyeljetek arra - az életetek függ tőle! -, hogy az Urat, a ti Isteneteket szeressétek!
Jos 23:12 Ha azonban elpártoltok, s azoknak a népeknek a maradékához csatlakoztok, amelyek köztetek maradtak, velük összeházasodtok és kölcsönös kapcsolatot tartotok fenn velük,
Jos 23:13 akkor tudjátok meg, hogy az Úr, a ti Istenetek nem űzi el többé előletek azokat a népeket. Inkább háló és csapda lesznek számotokra, tüske az oldalatokban és por a szemetekben, míg el nem tűntök erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.
Jos 23:14 Nézzétek, én ma minden ember útjára lépek. Ismerjétek el szívetek, lelketek mélyéből, hogy azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr, a ti Istenetek tett nektek, egy sem hiúsult meg, minden beteljesedett értetek. Nem hiúsult meg egyetlen egy sem.
Jos 23:15 De amint az Úr, a ti Istenetek ígéretei beteljesedtek, ugyanúgy valóra váltja az Úr fenyegetéseit is egészen addig, hogy elűz benneteket arról a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.
Jos 23:16 Igen, ha megszegitek a szövetséget, amelyet az Úr, a ti Istenetek kíván tőletek, ha elmentek más isteneknek szolgálni, ha leborultok előttük, akkor fellángol ellenetek az Úr haragja, és hamarosan eltűntök arról a jó földről, amelyet adott nektek."
Jos 24:1 Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt.
Jos 24:2 S Józsue szólt az egész néphez. "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak.
Jos 24:3 Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal.
Jos 24:4 Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba.
Jos 24:5 Akkor elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot a csodákkal, amelyeket körében tettem. S kivezettelek benneteket.
Jos 24:6 Kivezettem atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat, szekerekkel és lovasokkal, egészen a Sás-tengerig.
Jos 24:7 Ott az Úrhoz kiáltottak, és ő sűrű felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte őket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok.
Jos 24:8 De elvezettelek onnan benneteket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl éltek. Hadba vonultak ellenetek, de a kezetekre adtam őket, földjüket is elfoglaltátok, mert megsemmisítettem őket előttetek.
Jos 24:9 Akkor elindult Balak, Cippor fia, Moáb királya, hogy harcba szálljon Izrael ellen. Elhívatta Bileámot, Beor fiát, hogy átkot mondjon rátok.
Jos 24:10 De nem hallgattam Bileámra, sőt meg kellett áldania benneteket, és kimentettelek a kezéből.
Jos 24:11 Ezután átkeltetek a Jordánon és Jerikóhoz értetek. De Jerikó urai harcba szálltak veletek, az amorita, perizita, kánaáni, hetita, girgasita, hivvita és jebuzita, de én őket adtam a ti kezetekbe.
Jos 24:12 Darazsakat küldtem, s azok az amoriták mindkét királyát elűzték előletek - nem kardodnak köszönheted, nem is íjadnak.
Jos 24:13 Nektek adtam a földet, amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, s amelyek máig is eledeletekül szolgálnak.
Jos 24:14 Most hát féljétek az Urat és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak és szolgáljatok az Úrnak!
Jos 24:15 Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!"
Jos 24:16 A nép így felelt: "Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk!
Jos 24:17 Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk, s az összes nép között, amelyen áthaladtunk.
Jos 24:18 Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk!"
Jos 24:19 Józsue erre azt mondta: "Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket.
Jos 24:20 Ha elhagyjátok az Urat, hogy az idegenek isteneinek szolgáljatok, ő is rosszul fog bánni veletek, elpusztít benneteket, jóllehet azelőtt jó volt hozzátok."
Jos 24:21 A nép így válaszolt Józsuénak: "Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!"
Jos 24:22 Józsue akkor így szólt a néphez: "Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni." Azt felelték: "Mi vagyunk a tanúk!"
Jos 24:23 "Akkor távolítsátok el a köztetek élő idegenek isteneit, és ragaszkodjék szívetek az Úrhoz, Izrael Istenéhez!"
Jos 24:24 A nép azt válaszolta: "Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!"
Jos 24:25 Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben.
Jos 24:26 Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt.
Jos 24:27 Majd így szólt Józsue az egész néphez: "Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok."
Jos 24:28 Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe.
Jos 24:29 Ezek után az események után meghalt Józsue, Nun fia, az Úr szolgája, 110 éves korában.
Jos 24:30 Saját örökrésze földjén temették el, Timnat-Szerachban, amely Efraim hegyén fekszik, Gaas hegyétől északra.
Jos 24:31 Izrael szolgálta az Urat, amíg csak élt Józsue, s éltek azok a vének, akik túlélték Józsuét és tudtak mindarról, amit az Úr Izraelért tett.
Jos 24:32 József csontjait, amelyeket Izrael fiai magukkal hoztak Egyiptomból, Szichemben temették el, azon a telken, amelyet Jákob Szichem apjának, Hámornak a fiaitól vett 100 ezüstön, s amely József fiainak örökrésze lett.
Jos 24:33 Eleazár is meghalt, Áron fia. Gibeában temették el, fiának, Pinchásznak a városában, amelyet Efraim hegyén adtak neki.
Jdg 1:1 Józsue halála után Izrael fiai megkérdezték az Urat: "Ki vonuljon fel közülünk elsőnek a kánaániak ellen, hogy támadást indítson ellenük?"
Jdg 1:2 Az Úr azt felelte: "Júda vonuljon fel elsőnek, mert kezébe adom a földet."
Jdg 1:3 Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: "Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre." Simeon el is ment vele.
Jdg 1:4 Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyőztek.
Jdg 1:5 Bezeknél megütköztek Adonicedekkel, és megverték a kánaániakat és a perizitákat.
Jdg 1:6 Adonicedek futásnak eredt, de üldözőbe vették, elfogták és levágták keze és lába hüvelykujját.
Jdg 1:7 "Hetven királynak vágattam le keze és lába hüvelykét - mondta ekkor Adonicedek. - Ezek asztalom alatt szedegették a morzsákat. Ahogy én tettem, úgy fizet nekem vissza Isten is." Jeruzsálembe vitték, és ott meghalt.
Jdg 1:8 [Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották.]
Jdg 1:9 Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal.
Jdg 1:10 Majd felvonult Júda a Hebronban lakó kánaániak ellen - Hebront azelőtt Kirját-Arbának hívták -, s legyőzte Sesájt, Achimánt és Talmájt.
Jdg 1:11 Innen Debir lakói ellen vonult - Debirnek egykor Kirját-Széfer volt a neve.
Jdg 1:12 Akkor Káleb így szólt: "Aki legyőzi és beveszi Kirját-Széfert, annak feleségül adom a lányomat, Achszát."
Jdg 1:13 Kenáz fia, Káleb öccse, Otniel foglalta el, s ő hozzá is adta feleségül a lányát, Achszát.
Jdg 1:14 Amint megérkezett férjéhez, az arra ösztönözte, hogy kérjen atyjától szántóföldet. Amikor leszállt szamaráról, Káleb megkérdezte: "Mit akarsz?"
Jdg 1:15 "Tégy meg nekem valamit! - felelte. - Ha elküldtél Negeb pusztájába, adj vízforrást is." Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrást is.
Jdg 1:16 Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negeben, Árád lejtőjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében.
Jdg 1:17 Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal. Legyőzték a Cefátban lakó kánaániakat, és betöltötték rajtuk az átkot. Ezért elnevezték Hormának.
Jdg 1:18 Júda nem tudta elfoglalni Gázát és környékét, sem Aszkalont és környékét, sem Ekront és környékét. Nem sikerült elűznie a síkság lakóit, mert vasszekereik voltak.
Jdg 1:19 De Júdával volt az Úr, amikor hatalmába kerítette a hegyvidéket.
Jdg 1:20 Amint Mózes meghagyta, Hebront Kálebnek adták, és ő kiirtotta onnét Enák három fiát.
Jdg 1:21 A Jeruzsálemben lakó jebuzitákat azonban nem űzték el Benjamin fiai. Így a jebuziták mind a mai napig Jeruzsálemben laknak, Benjamin fiai körében.
Jdg 1:22 József háza is felvonult Bétel ellen, és az Úr velük volt.
Jdg 1:23 József háza kikémleltette Bételt. A várost egykor Luznak hívták.
Jdg 1:24 A hírszerzők megláttak egy embert, aki kifelé tartott a városból. Így szóltak hozzá: "Mutasd meg nekünk, hogyan juthatunk be a városba, s akkor megkönyörülünk rajtad."
Jdg 1:25 Az megmutatta, hol lehet a városba behatolni. A város lakóit kardélre hányták, ezt az embert azonban rokonságával együtt elbocsátották.
Jdg 1:26 Az ember elment a hetiták földjére, ott várost épített, s elnevezte Luznak. A mai napig is ez a neve.
Jdg 1:27 Manassze nem hódította meg Bet-Seant és a hozzá tartozó falvakat, sem pedig Taanákot és a hozzá tartozó hegységeket. Nem űzte el Dórnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem Jibleámnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem pedig Megiddónak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit; így a kánaániak megmaradtak ezen a vidéken.
Jdg 1:28 Amikor azonban Izrael megerősödött, leigázta, de azért nem űzte el a kánaániakat.
Jdg 1:29 Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, így a kánaániak továbbra is ott laktak vele Gézerben.
Jdg 1:30 Zebulun nem űzte ki sem Kitron lakóit, sem Náhalol lakóit, s így a kánaániak ott maradtak Zebulun körében, de adófizetőik lettek.
Jdg 1:31 Áser szintén nem űzte el sem Akkó lakóit, sem Szidon, Mahalib, Ákzib, Helba, Áfek és Rehob lakóit.
Jdg 1:32 Áser fiai tehát a kánaániak között maradtak, akik az országban éltek, mert nem tudták őket elűzni.
Jdg 1:33 Naftali nem űzte el Bet-Semes és Bet-Ánát lakóit, és a vidéken lakó kánaániak között telepedett le, de Bet-Semes és Bet-Ánát lakóit adófizetésre kötelezte.
Jdg 1:34 Dán fiait az amoriták a hegyvidékre szorították, nem engedték, hogy a síkságra lehúzódjanak.
Jdg 1:35 Az amoriták ragaszkodtak Har-Hereszhez, Ájjalonhoz és Saalbimhoz, de amikor József házának keze erősebb lett, adófizetésre kötelezte őket.
Jdg 1:36 Az edomiták területe Akrabbim hegyétől a Skorpiók sziklájáig és attól fölfelé terül el.
Jdg 2:1 Az Úr angyala fölment Gilgalból Bételbe, és így szólt: "Kihoztalak titeket Egyiptomból, és elvezettelek erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak. Ezt mondtam: Nem szegem meg szövetségemet soha.
Jdg 2:2 De ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a népével, hanem pusztítsátok el oltáraikat. Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Miért tettétek ezt?
Jdg 2:3 Aztán azt is mondtam: Nem űzöm el ezeket a népeket előletek. Szorongassanak benneteket, isteneik meg legyenek csapda a számotokra."
Jdg 2:4 Amikor az Úr angyala elmondta Izrael fiainak ezeket a szavakat, a nép hangos sírásra fakadt.
Jdg 2:5 Ennek a helynek a Bokim nevet adták, és áldozatot mutattak be ott az Úrnak.
Jdg 2:6 Józsue akkor elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet.
Jdg 2:7 Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált.
Jdg 2:8 Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg.
Jdg 2:9 Azon a földön temették el, amely osztályrészül jutott neki. Timnat-Hereszben Efraim hegyén a Gaas-hegytől északra.
Jdg 2:10 És amikor ez a nemzedék megtért atyáihoz, egy más nemzedék nőtt fel utána, amely nem ismerte az Urat, sem azt, amit Izraelért tett.
Jdg 2:11 Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baaloknak szolgáltak.
Jdg 2:12 Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit. Ezeket imádták, az Urat pedig haragra ingerelték.
Jdg 2:13 Elhagyták az Urat, s Baalnak és Asztarténak szolgáltak.
Jdg 2:14 Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek - nem voltak képesek ellenállni nekik.
Jdg 2:15 Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak.
Jdg 2:16 Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből.
Jdg 2:17 De bíráikra sem hallgattak. Idegen istenekkel adták össze magukat, leborultak előttük: Nagyon hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsaira: nem úgy jártak el, mint azok.
Jdg 2:18 Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt.
Jdg 2:19 Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével.
Jdg 2:20 Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen. Így szólt: "Mivel ez a nép megszegte a szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem és nem hallgatott szavamra,
Jdg 2:21 nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt,"
Jdg 2:22 hogy próbára tegye általuk Izraelt: vajon az Úr útjain járnak-e, mint atyáik jártak, vagy sem.
Jdg 2:23 Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat és nem adta őket Józsue kezébe.
Jdg 3:1 Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat,
Jdg 3:2 [mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat]:
Jdg 3:3 a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hetitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig.
Jdg 3:4 Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott, Mózes keze által.
Jdg 3:5 Izrael fiai a kánaániak, hetiták, amoriták, periziták, hivviták és jebuziták között laktak,
Jdg 3:6 feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak az isteneiknek.
Jdg 3:7 Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s a Baaloknak és az Aseráknak szolgáltak.
Jdg 3:8 Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta őket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak.
Jdg 3:9 Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, aki megmentette őket: Otnielt, Kenáz fiát, Káleb öccsét.
Jdg 3:10 Rászállott az Úr lelke, s ő bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött.
Jdg 3:11 Így negyven évig nyugalom volt az országban. Kenáz fia, Otniel halála után
Jdg 3:12 Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.
Jdg 3:13 Eglon szövetkezett Ammon és Amalek fiaival, felvonult Izrael ellen, legyőzte és hatalmába kerítette a Pálmák városát.
Jdg 3:14 Izrael fiai tizennyolc esztendeig szolgáltak Eglonnak, Moáb királyának.
Jdg 3:15 Akkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, a Benjamin fiai közül való Gera fiát, aki balkezes volt. Izrael fiai adót küldtek vele Moáb királyának, Eglonnak.
Jdg 3:16 Ehud csinált magának egy arasznyi hosszú kétélű kardot és jobb csípőjére csatolta, a ruhája alá.
Jdg 3:17 Így vitte az adót Eglonnak, Moáb királyának. Eglon nagyon kövér ember volt.
Jdg 3:18 Amikor az adót átadta, Ehud visszaindult azokkal az emberekkel, akik odavitték,
Jdg 3:19 de a bálványok mellől, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: "Titkos üzenetem van számodra, király." "Csend legyen!" - válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt.
Jdg 3:20 Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: "Isten üzenetét hozom neked, király." Erre az fölkelt székéről.
Jdg 3:21 Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípőjén viselt, és beledöfte a király hasába.
Jdg 3:22 A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot,
Jdg 3:23 aztán kimászott az ablakon, s az oszlopcsarnokon át távozott. A fenti szoba ajtóit bezárta maga mögött, s ráhúzta a reteszt.
Jdg 3:24 Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: "Bizonyára betakarta lábát a hűsülőszoba sarkában."
Jdg 3:25 Csak vártak és nem tudták, mit gondoljanak, mert nem nyitotta ki a fenti szoba ajtait. Erre fogták a kulcsot és kinyitották, s ott találták urukat a földön fekve, holtan.
Jdg 3:26 Várakozásukat kihasználva Ehud elmenekült. Elhaladt a bálványok mellett és Szeirába jutott.
Jdg 3:27 Mihelyt Izrael földjére ért, megfújta a harsonát Efraim hegyén, és Izrael fiai levonultak vele a hegyről. Ő pedig az élükön.
Jdg 3:28 Ezt mondta nekik: "Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!" Erre mellé szegődtek, és megszállták Moáb előtt a Jordán átkelőhelyeit, nem engedtek senkit átkelni.
Jdg 3:29 Legyőzték Moáb népét, mintegy tízezer erős és vitéz embert, nem menekült el egy sem.
Jdg 3:30 Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban.
Jdg 3:31 Utána Ánát fia, Samgar következett. Egy ösztökével hatszáz embert megölt a filiszteusok közül, és ő is megszabadította Izraelt.
Jdg 4:1 Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.
Jdg 4:2 Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott.
Jdg 4:3 Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.
Jdg 4:4 Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben.
Jdg 4:5 Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel.
Jdg 4:6 Elküldött és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: "Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül.
Jdg 4:7 Felvonultatom ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom."
Jdg 4:8 Bárák így válaszolt neki: "Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet."
Jdg 4:9 "Veled megyek - válaszolta neki -, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát." Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe.
Jdg 4:10 Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment.
Jdg 4:11 A kenita Héber elvált Kain törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannaim tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől.
Jdg 4:12 Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére.
Jdg 4:13 Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison-patakhoz.
Jdg 4:14 Erre Debora így szólt Bárákhoz: "Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!" Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte.
Jdg 4:15 Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről és gyalog menekült.
Jdg 4:16 Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget. Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem.
Jdg 4:17 Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt.
Jdg 4:18 Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: "Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!" Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel.
Jdg 4:19 Így szólt hozzá Sziszera: "Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok." Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta.
Jdg 4:20 "Állj ki a sátor ajtajához - mondta neki -, s ha valaki jön és megkérdezi tőled: "Van itt valaki? - feleld azt, hogy nincs."
Jdg 4:21 Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt. Így halt meg.
Jdg 4:22 Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: "Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel". Bement, s Sziszera ott feküdt holtan - a cövek kiállt a halántékából.
Jdg 4:23 Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt.
Jdg 4:24 Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.
Jdg 5:1 Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek:
Jdg 5:2 Izraelben a harcosok kibontották hajukat, a nép nagylelkűen viselkedett. Áldjátok az Urat!
Jdg 5:3 Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Az Úr dicsőségére énekelek. Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét.
Jdg 5:4 Amikor kivonultál, Uram, Szeirből, és átvonultál Edom mezein, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhők vizet ontottak.
Jdg 5:5 A hegyek megremegtek az Úr előtt, az Úr, Izrael Istene előtt.
Jdg 5:6 Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek.
Jdg 5:7 A falvak kihaltak Izraelben. S kihaltak is maradtak, míg te, Debora nem jöttél, föl nem keltél, Izraelnek anyja.
Jdg 5:8 Isten harcosai elnémultak, öt városnak sem volt egyetlen pajzsa, sem lándzsája negyvenezernek Izraelben.
Jdg 5:9 Szívem Izrael vezéreiért dobog, s azokért, akik oly készségesek a népben. Áldjátok az Urat!
Jdg 5:10 Ti, akik fehér szamárra szálltok és szőnyegre ültök, s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek,
Jdg 5:11 csatlakozzatok az itatóvályuknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.]
Jdg 5:12 Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket! Bátorság, rajta, Bárák! Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoam fia!
Jdg 5:13 Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hőshöz.
Jdg 5:14 Efraim vezérei a völgyben vannak. Testvéred, Benjamin a tieid között. Makirból levonultak a vezérek, és Zebulunból is, akik a parancsnoki pálcát tartják.
Jdg 5:15 Isszachár vezérei Deborával tartanak, Naftali meg Bárákkal, nyomában halad a völgyben. Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.
Jdg 5:16 Miért maradtál ott az akolban, furulyát hallgatni nyájad körében? [Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.]
Jdg 5:17 Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötőiben.
Jdg 5:18 Zebulun olyan nép, amely szembenéz a halállal, s Naftali is a dombvidéken.
Jdg 5:19 Királyok jöttek és csatasorba álltak, Kánaán királyai harcba szálltak Megiddó vizei mellett Tanachnál, de ezüstöt zsákmányul nem szereztek.
Jdg 5:20 Az ég magasából harcoltak a csillagok, s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen.
Jdg 5:21 A Kison-patak elsodorta őket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erőre!
Jdg 5:22 A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik.
Jdg 5:23 Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hősök közé.
Jdg 5:24 Legyen áldott az asszonyok közül Jáel, [a kenita Héber felesége], az asszonyok közül, akik a sátrakban laknak, legyen áldott.
Jdg 5:25 Vizet kért, s ő tejet adott neki, drága kancsóból tejszínnel kínálta.
Jdg 5:26 Kezével megragadta a cöveket, és jobbjával a kalapácsot. Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét, átfúrta, szétverte halántékát.
Jdg 5:27 Lába elé zuhant, oda roskadt, ott terült el, lába elé rogyott, oda omlott. Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki.
Jdg 5:28 Kihajolt az ablakon és nézelődött Sziszera anyja a rács mögül. "Hol késik szekere, miért nem jön? Miért érkezik késve fogata?"
Jdg 5:29 Legokosabb udvarhölgye így felelt, e szavakkal válaszolt neki:
Jdg 5:30 "Bizonyára összegyűjtik és elosztják a zsákmányt: egy leányt, két leányt minden katonának, egy tarka ruhát, két tarka ruhát Sziszerának, egy kendőt, két kendőt az én nyakamra!"
Jdg 5:31 Így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel. Az ország nyugton élt negyven esztendeig.
Jdg 6:1 Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta őket, hét esztendőre.
Jdg 6:2 Midián keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek közé, barlangokba és erődökbe húzódtak.
Jdg 6:3 Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak, Izrael ellen vonultak fel.
Jdg 6:4 Az ő földjén ütöttek tábort, és elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat.
Jdg 6:5 Amikor megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a vidéket és letarolták.
Jdg 6:6 Így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt és Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak.
Jdg 6:7 Amikor Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek Midián miatt,
Jdg 6:8 akkor az Úr prófétát küldött Izrael fiaihoz. Így szólt hozzájuk: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek ide benneteket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a szolgaság házából.
Jdg 6:9 Kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiak kezéből, akik szorongattak titeket. Elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket.
Jdg 6:10 Így szóltam hozzátok: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne imádjátok az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. Ti azonban nem hallgattatok szavamra."
Jdg 6:11 Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a szérűn, hogy megmentse Midiántól.
Jdg 6:12 Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: "Az Úr veled, hős vitéz!"
Jdg 6:13 "Engedj meg, Uram! - válaszolta Gedeon. - Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: Hát nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból? S most elhagyott minket az Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak..."
Jdg 6:14 Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: "Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezéből. Vagy nem én küldtelek?"
Jdg 6:15 Gedeon így válaszolt: "Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában."
Jdg 6:16 Az Úr így válaszolt neki: "Az Úr veled lesz és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy ember volna."
Jdg 6:17 "Ha tetszésre találtam szemedben - mondta Gedeon -, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem.
Jdg 6:18 Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd." "Itt maradok, amíg vissza nem térsz" - felelte az Úr.
Jdg 6:19 Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá.
Jdg 6:20 Amint közeledett, az Úr angyala így szólt hozzá: "Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd erre a sziklára, és öntsd ide a levest is." Gedeon így is tett.
Jdg 6:21 Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme elől.
Jdg 6:22 Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: "Jaj nekem, Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szemben az Úr angyalát?"
Jdg 6:23 Az Úr így válaszolt neki: "Béke veled! Ne félj, nem halsz meg."
Jdg 6:24 Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Úr béke. Ez az oltár ma is ott van az abiezrita Ofrában.
Jdg 6:25 Történt, hogy az Úr angyala így szólt hozzá ezen az éjszakán: "Vedd atyád hizlalt bikaborját, rombold le Baal oltárát, amely atyád tulajdona, és vágd ki a szent berket is körülötte.
Jdg 6:26 Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égőáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál."
Jdg 6:27 Gedeon maga mellé vett szolgái közül tízet, és úgy tett, amint az Úr mondta neki. Mivel azonban nagyon félt családjától és a város lakóitól, nem merte nappal véghezvinni, hanem éjszaka tette meg.
Jdg 6:28 Másnap reggel a városbeliek fölkeltek, s lám, Baal oltára lerombolva, a mellette levő szent berek kivágva, a kövér borjú pedig égőáldozatul feláldozva az új oltáron.
Jdg 6:29 Így szóltak egymáshoz: "Ki tette ezt?" Keresték és tudakozódtak utána, és azt mondták: "Joás fia, Gedeon volt, ő tette."
Jdg 6:30 A város lakói ekkor így szóltak Joáshoz: "Add ki fiadat, meg kell halnia, mert szétrombolta Baál oltárát, a mellette lévő szent berket meg kivágta."
Jdg 6:31 Joás így válaszolt azoknak, akik ott voltak: "Ti akartok harcolni Baal érdekében? Ti akartok segítségére sietni? [Aki harcol érte, az haljon meg reggelig.] Ha isten, védje meg saját magát, hiszen Gedeon lerombolta oltárát."
Jdg 6:32 Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaalnak. Azt mondták: Harcoljon ellene Baal, mivelhogy lerombolta oltárát.
Jdg 6:33 Midián, Amalek és kelet fiai mind összegyűltek. Átkeltek a Jordánon, és Jiszreel síkságán ütöttek tábort.
Jdg 6:34 Az Úr lelke rászállt Gedeonra, így megfújta a harsonát, és Abiezer mögéje sereglett.
Jdg 6:35 Hírvivőt küldött egész Manasszéba, s azok is mögéje gyűltek. Elküldte a hírvivőket Áserba, Zebulunba és Naftaliba, s ezek szintén csatlakoztak hozzá.
Jdg 6:36 Gedeon így szólt Istenhez: "Ha valóban az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad,
Jdg 6:37 nézd, gyapjút terítek ki a szérűre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebből megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad."
Jdg 6:38 Így is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy csésze.
Jdg 6:39 Gedeon újra szólt Istenhez: "Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg, hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen harmatos körös-körül a föld."
Jdg 6:40 S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.
Jdg 7:1 Jerubbaal tehát, vagyis Gedeon, kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tőle északra táborozott a Móre domb lábánál, a völgyben.
Jdg 7:2 Ekkor az Úr így szólt Gedeonhoz: "Néped túl sok ahhoz, hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg.
Jdg 7:3 Hirdesd ki hát a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza." Így Gedeon próbára tette őket. Erre húszezer ember visszatért a népből, tízezer pedig ott maradt belőle.
Jdg 7:4 Az Úr így szólt Gedeonhoz: "Még mindig sok ez a nép. Vezesd őket a víz mellé és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy s akiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy."
Jdg 7:5 Gedeon tehát a víz partjára vezette a népet, és az Úr így szólt hozzá: "Akik nyelvükkel nyalják a vizet, ahogy a kutya lefetyeli, állítsd az egyik oldalra, azokat meg, akik térdükre esve isznak, a másik oldalra."
Jdg 7:6 Azoknak a száma, akik nyelvükkel nyalták a vizet, háromszázat tett ki. A nép többi része térdre esve ivott.
Jdg 7:7 Akkor így szólt az Úr Gedeonhoz: "Ezzel a háromszáz emberrel szabadítalak meg benneteket és adom kezedbe Midiánt, akik úgy nyalták a vizet. A többiek menjenek mind haza."
Jdg 7:8 Gedeon kivette a nép kezéből a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben.
Jdg 7:9 Ezen az éjszakán az Úr azt mondta neki: "Kelj föl, menj le a táborba, mert a kezedbe adom.
Jdg 7:10 Ha azonban félsz harcba bocsátkozni, menj le előbb szolgáddal, Purával a táborba.
Jdg 7:11 Figyeld meg, mit beszélnek; erőt merítesz belőle, és levonulsz a tábor ellen." Lement hát szolgájával, Purával a tábor őrségéig.
Jdg 7:12 Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny.
Jdg 7:13 Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: "Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta."
Jdg 7:14 Barátja így válaszolt neki: "Ez csak Gedeonnak, az Izrael fiai közül való Joás fiának kardja lehet. Isten kezébe adta Midiánt és az egész tábort."
Jdg 7:15 Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult, majd visszatért Izrael táborába és így szólt: "Keljetek föl, mert az Úr kezetekbe adta Midián táborát!"
Jdg 7:16 Ezután háromszáz emberét három csoportba osztotta. Kezükbe harsonát és üres korsót, s a korsóba fáklyát adott.
Jdg 7:17 "Figyeljetek rám - mondta nekik -, s azt tegyétek, amit én. Behatolok a tábor szélére, s amit teszek, ti is azt tegyétek.
Jdg 7:18 Amikor megfújom a harsonát, s azok is mind, akik velem lesznek, akkor fújjátok meg ti is a tábor körül és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!"
Jdg 7:19 Gedeon, és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli őrváltás kezdetén, amikor az őröket váltották. Megfújták a harsonát és összetörték a korsót, amely a kezükben volt.
Jdg 7:20 A három csoport is megfújta a harsonákat és összetörte a korsókat. Bal kezükben a fáklyát tartották, jobb kezükben pedig a harsonát, amelyet fújtak. Közben ezt kiáltották: "Az Úrért és Gedeonért."
Jdg 7:21 S mindegyikük megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor felriadt, kiáltozni kezdett, és a midianiták futásnak eredtek.
Jdg 7:22 Míg a háromszáz ember fújta a harsonát, az Úr az egyik ember kardját a másik ellen fordította az egész táborban. Egészen Bet-Hassittáig menekültek. Cartan felé, a Tabattal szemközt levő Abel-Mechola patak partjáig.
Jdg 7:23 Izrael fiai erre összegyűltek - Naftali, Áser és egész Manassze -, és üldözték Midiánt.
Jdg 7:24 Gedeon hírvivőket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: "Gyertek le Midián elé, és szálljátok meg a gázlókat előttük egészen Bet-Baráig, és a Jordánt is." Efraim egész népe összesereglett, megszállták a gázlókat Bet-Baráig és a Jordánt is.
Jdg 7:25 Elfogták Midián két fejedelmét, Orebet és Zebet. Orebet az Oreb-sziklán, Zebet pedig a Zeb-sajtónál ölték meg. Üldözték Midiánt és elvitték Oreb és Zeb fejét Gedeonnak a Jordánon túlra.
Jdg 8:1 Akkor Efraim emberei így szóltak Gedeonhoz: "Mi volt a szándékod azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor Midián ellen vonultál?" És keményen beszéltek vele.
Jdg 8:2 Ő így válaszolt nekik: "Mit tettem én hozzátok képest? Nem több-e, amit Efraim böngészett, mint amit Abiezer szüretelt?
Jdg 8:3 Az Úr kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zebet. Össze lehet-e hasonlítani az én tettemet azzal, amit ti vittetek végbe?" E szavakra lecsillapult haragjuk.
Jdg 8:4 Gedeon eljutott a Jordánhoz és átkelt rajta. De maga is, a vele tartó háromszáz ember is elcsigázott volt és éhes.
Jdg 8:5 Így szólt tehát a szukkoti emberekhez: "Kérlek benneteket, adjatok kenyeret ezeknek az embereknek, akik velem tartanak, mert kimerültek, és én Zebachot és Szalmunnát üldözöm, Midián királyait."
Jdg 8:6 Szukkot elöljárói ezt válaszolták: "Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk seregednek?"
Jdg 8:7 Gedeon azt mondta: "Majd ha az Úr kezembe adja Zebachot és Szalmunnát, megcsépelem testeteket a puszta töviseivel és bogáncsaival."
Jdg 8:8 Innen fölment Penuelbe, és ugyanazt kérte tőlük is. Ugyanazt válaszolták neki, mint a szukkoti emberek.
Jdg 8:9 Erre a penueli embereknek is azt mondta: "Majd ha győztesen visszatérek, lerombolom ezt a tornyot."
Jdg 8:10 Zebach és Szalmunna a Karkornál voltak seregükkel, mintegy tizenötezer emberrel, aki még megmaradt a keletiek egész seregéből. Az elesettek száma százhúszezer harcosra rúgott.
Jdg 8:11 Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát.
Jdg 8:12 Zebach és Szalmunna elmenekült. Ő azonban űzőbe vette őket, és elfogta Midián mindkét királyát, Zebachot és Szalmunnát. A sereget pedig teljesen szétverték.
Jdg 8:13 A csata után Joás fia, Gedeon, a Haresz hegyén át tért vissza.
Jdg 8:14 Elfogott egy legényt a szukkoti emberek közül. Kivallatta, és ez leírta Szukkot elöljáróinak és véneinek nevét, hetvenhét embert.
Jdg 8:15 Erre Gedeon elment a szukkoti emberekhez, és így szólt: "Itt van Zebach és Szalmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem és azt mondtátok: Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk elcsigázott seregednek?"
Jdg 8:16 Megragadta a város véneit, aztán fogta a puszta töviseit és bogáncsait, és szétmarcangolta velük a szukkotiakat.
Jdg 8:17 Lerombolta Penuel megerősített tornyát is, a város lakóit pedig lemészárolta.
Jdg 8:18 Aztán így szólt Zebachhoz és Szalmunnához: "Milyenek voltak azok az emberek, akiket a Táboron megöltetek?"
Jdg 8:19 "Hozzád hasonlítottak - válaszolták neki. - Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai." "Az én testvéreim voltak, anyám fiai - mondta nekik Gedeon. - Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket."
Jdg 8:20 Akkor így szólt legidősebb fiához, Jeterhez: "Rajta, öld meg őket!" A fiú azonban nem vonta ki kardját, mert félt, hiszen még gyermek volt.
Jdg 8:21 Zebach és Szalmunna így szóltak: "Nos, ronts nekünk magad, hisz amilyen az ember, olyan az ereje." Erre Gedeon fölkelt és megölte Zebachot és Szalmunnát, és elvette a holdacskákat, amelyek a tevék nyakán lógtak.
Jdg 8:22 Izrael férfiai azt mondták ekkor Gedeonnak: "Uralkodjál fölöttünk te, fiaid és unokáid, mert kiszabadítottál minket Midián kezéből."
Jdg 8:23 De Gedeon így válaszolt nekik: "Nem uralkodom rajtatok és fiaim sem, hiszen az Úr az uralkodótok."
Jdg 8:24 Majd azt mondta nekik: "Volna egy kérésem hozzátok: mindegyiktek adjon nekem egy gyűrűt a zsákmányból." A legyőzötteknek ugyanis aranygyűrűik voltak, mivel izmaeliták voltak.
Jdg 8:25 Így szóltak: "Szívesen adunk." Kiterítette tehát köntösét, és ki-ki odadobta zsákmányából a gyűrűt.
Jdg 8:26 Az elkért aranygyűrűk súlya 1700 sékel aranyra rúgott, nem számítva a holdacskákat, a fülönfüggőket és a bíborruhákat, amelyeket Midián királyai viseltek, s nem számítva a nyakláncokat sem, amelyek tevéik nyakán lógtak.
Jdg 8:27 Gedeon efodot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája.
Jdg 8:28 Így Midián megalázkodott Izrael fiai előtt, nem emelte föl többé fejét. Az országban negyven esztendeig nyugalom volt, mindaddig, amíg Gedeon élt.
Jdg 8:29 Jerubbaal, Joás fia tehát hazatért és házában maradt.
Jdg 8:30 Gedeonnak hetven olyan fia volt, aki tőle származott, mert több felesége volt.
Jdg 8:31 Szichemi mellékfelesége szintén szült neki egy fiút, s Abimeleknek nevezte el.
Jdg 8:32 Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában.
Jdg 8:33 Gedeon halála után Izrael fiai újra összeadták magukat Baallal és istenüknek fogadták Baal-Beritet.
Jdg 8:34 Izrael fiai nem emlékeztek többé az Úrra, Istenükre, aki kiszabadította őket ellenségeik kezéből.
Jdg 8:35 Jerubbaal-Gedeon háza iránt sem tanúsítottak hálát azért a sok jóért, amit Izraellel tett.
Jdg 9:1 Jerubbaal fia, Abimelek elment Szichembe anyja testvéreihez, és ezeket a szavakat intézte hozzájuk, valamint anyja házának egész nemzetségéhez:
Jdg 9:2 "Kérlek benneteket, értessétek meg Szichem előkelőivel: Mi jobb nektek? Hetven ember - Jerubbaal minden fia -, vagy csak egy uralkodjék rajtatok? Gondoljatok arra is, hogy én csontotok és húsotok vagyok."
Jdg 9:3 Anyja testvérei beszéltek Szichem előkelőivel ezekről a dolgokról. Ezeknek Abimelek felé hajolt a szívük, mert azt mondták: "A testvérünk."
Jdg 9:4 Adtak neki 70 sékel ezüstöt Baal-Berit templomából, s Abimelek semmirekellő és csavargó embereket fogadott fel rajta, akik aztán csatlakoztak hozzá.
Jdg 9:5 Utána Ofrába ment atyja házába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. Csak Jotam, Jerubbaal legkisebb fia menekült meg, mert elrejtőzött.
Jdg 9:6 Szichem előkelői azután és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll.
Jdg 9:7 Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára és harsány hangon így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg Szichem előkelői, akkor Isten is meghallgat benneteket!
Jdg 9:8 Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl - legyen aki uralkodik rajtuk. Így szóltak az olajfához: légy a királyunk!
Jdg 9:9 De az olajfa azt felelte: Elhagyhatnám-e olajomat, amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek?
Jdg 9:10 Akkor a fák így szóltak a fügefához: Gyere, és légy a királyunk!
Jdg 9:11 De a fügefa így válaszolt nekik: Elhagyhatnám-e édes csemegémet és pompás gyümölcsömet, hogy a többi fa között járjak-keljek?
Jdg 9:12 A fák erre a szőlőtőnek mondták: Gyere és uralkodjál rajtunk!
Jdg 9:13 A szőlőtő így felelt nekik: Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek?
Jdg 9:14 Most a fák mind a tövisbokorhoz fordultak: Gyere, és légy a királyunk!
Jdg 9:15 A tüskebokor így válaszolt a fáknak: Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, gyertek, és pihenjetek meg árnyékomban. Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból, és megemészti a Libanon cédrusait.
Jdg 9:16 Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el, amikor királlyá tettétek Abimeleket, s ha jól bántatok Jerubbaallal és házával, s ha érdemei és tettei szerint viselkedtetek...
Jdg 9:17 Atyám ugyanis harcolt értetek, veszélynek tette ki életét, kiszabadított benneteket Midián kezéből,
Jdg 9:18 ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem előkelői fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek.
Jdg 9:19 Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el ma Jerubbaallal és házával, akkor teljék örömötök Abimelekben, és neki is tibennetek.
Jdg 9:20 De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abimelekből, és eméssze meg Szichem előkelőit és Bet-Millót, s csapjon ki tűz Szichem előkelőiből és Bet-Millóból és eméssze meg Abimeleket."
Jdg 9:21 Ezután Jotam elmenekült és biztonságos helyen, Beerben telepedett le, távol testvérétől, Abimelektől.
Jdg 9:22 Abimelek három évig uralkodott Izraelen.
Jdg 9:23 Isten azonban elküldte a viszály lelkét Abimelek és Szichem előkelői közé, és Szichem előkelői föllázadtak Abimelek ellen.
Jdg 9:24 Ez azért volt, hogy a Jerubbaal hetven fia ellen elkövetett erőszak visszaszálljon rá, és vérük testvérükre, Abimelekre szálljon, aki megölte őket, meg Szichem előkelőire, akik segítettek neki testvérei meggyilkolásában.
Jdg 9:25 Szichem előkelői lesbe állítottak ellene egy csapatot a hegy tetején, és kifosztották azokat, akik elhaladtak mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abimeleknek.
Jdg 9:26 Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe érkezett, s Szichem előkelői benne reménykedtek.
Jdg 9:27 Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőt, kipréselték a fürtöket, örömünnepet tartottak, és betértek istenük templomába. Ott ettek, ittak és gyalázták Abimeleket.
Jdg 9:28 Obed fia, Gaal így kiáltott fel: "Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaal fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki?
Jdg 9:29 Bárcsak adná valaki kezembe ezt a népet, mert akkor kiűzném Abimeleket, és azt mondanám neki: Erősítsd meg seregedet és szállj harcba!"
Jdg 9:30 A város parancsnoka, Zebul meghallotta Obed fiának, Gaalnak szavait és haragra gerjedt.
Jdg 9:31 Hírvivőket küldött Abimelekhez Arumába ezzel az üzenettel: "Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe jött, és ellened lázítja a várost.
Jdg 9:32 Ezért készülj föl éjszaka, te és a veled tartó emberek, és állj lesbe a mezőn.
Jdg 9:33 Aztán majd reggel, napkeltekor törj ki, és támadd meg a várost. Amikor Gaal és serege kivonul ellened, tedd vele azt, amit tudsz."
Jdg 9:34 Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtőztek Szichemmel szemben.
Jdg 9:35 Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levő emberek kitörtek a leshelyről.
Jdg 9:36 Amikor Gaal meglátta az embereket, így szólt Zebulhoz: "Nézd, sereg ereszkedik le a hegyek csúcsáról." "Csak a hegyek árnyéka az - válaszolta neki -, azt látod embereknek."
Jdg 9:37 Gaal azonban újra megszólalt: "Emberek ereszkednek le a Föld köldökéről és egy csapat érkezik a Jósok tölgyfája felől."
Jdg 9:38 Erre Zebul azt mondta neki: "Hol van most a szád? Nem te mondtad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Hát nem ezek azok az emberek, akiket gyaláztál? Most hát vonulj ki és harcolj Abimelek ellen!"
Jdg 9:39 Gaal ki is vonult Szichem előkelőinek élén, és harcra kelt Abimelekkel.
Jdg 9:40 Abimelek azonban föléje kerekedett. Gaal futásnak eredt, s emberei közül sokan elestek, amíg a kapuhoz értek.
Jdg 9:41 Abimelek azután visszatért Arumába, Zebul pedig kiűzte Gaalt és testvéreit, és nem engedte meg, hogy Szichemben maradjanak.
Jdg 9:42 Másnap a nép kiment a mezőre. Abimelek megtudta.
Jdg 9:43 Erre fogta seregét, három csoportra osztotta és a mezőn lesbe állította. Amint észrevette, hogy a nép elhagyta a várost, ellenük fordult és megtámadta őket.
Jdg 9:44 Abimelek, és a vele lévő csapat fölfejlődött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezőn voltak, és lemészárolták őket.
Jdg 9:45 Abimelek egész nap ostromolta a várost, s el is foglalta. Lakóit lemészárolta, a várost magát lerombolta és beszórta sóval.
Jdg 9:46 Erre a hírre Migdol-Szichem előkelői összegyűltek El-Berit templomának termében.
Jdg 9:47 Abimeleknek tudtul adták, hogy Migdol-Szichem előkelői mind egybegyűltek oda.
Jdg 9:48 Erre Abimelek embereivel együtt fölment a Szalmon hegyére. Kezébe vette fejszéjét, levágott egy faágat, fölemelte és vállára tette, aztán így szólt az emberekhez, akik követték: "Látjátok, hogy én mit teszek. Gyorsan tegyétek ti is azt, amit én."
Jdg 9:49 Minden ember levágott egy ágat, majd követték Abimeleket és lerakták az ágakat a terem fölé, és tüzet gyújtottak azokra, akik ott voltak. Migdol-Szichem valamennyi lakója elpusztult, mintegy ezer férfi és nő.
Jdg 9:50 Ezután Abimelek Tebec ellen vonult, megostromolta és elfoglalta.
Jdg 9:51 Volt a város közepén egy megerősített bástya. Ide menekült a város minden lakója, férfiak és nők egyaránt. Miután bezárták maguk mögött a kaput, fölmentek a torony tetejére.
Jdg 9:52 Abimelek egészen a toronyig vonult, és megostromolta. Amikor a torony kapujához közlekedett, hogy fölgyújtsa,
Jdg 9:53 egy asszony Abimelek fejére hajított egy felső malomkövet, és összezúzta a koponyáját.
Jdg 9:54 Erre azon nyomban hívatta fegyverhordozóját, és így szólt hozzá: "Vond ki a kardodat és ölj meg, nehogy azt mondhassák rólam az emberek, hogy asszony ölt meg." Fegyverhordozója átszúrta és meghalt.
Jdg 9:55 Amikor Izrael fiai látták, hogy Abimelek meghalt, ki-ki visszatért a házába.
Jdg 9:56 Isten így fizette vissza Abimeleknek a rosszat, amit atyjával tett, amikor megölte hetven testvérét.
Jdg 9:57 Így fordította vissza Isten Szichem embereinek fejére minden gonoszságukat. Jotámnak, Jerubbaal fiának átka beteljesedett rajtuk.
Jdg 10:1 Abimelek után Dodo fiának, Puának a fia, Tola kelt Izrael védelmére. Isszachár (törzséből) való volt, és Efraim hegyén, Samirban lakott.
Jdg 10:2 Huszonhárom évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt, és Samirban temették el.
Jdg 10:3 Utána a gileádi Jair lépett föl, és huszonkét évig bíráskodott Izrael fölött.
Jdg 10:4 Harminc fia volt, akik harminc fiatal szamáron jártak, és akiknek harminc városuk volt. Ezeket ma is Jair városainak nevezik Gileád földjén.
Jdg 10:5 Azután Jair meghalt és Kámonban temették el.
Jdg 10:6 Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Baaloknak, Asztartéknak, valamint Arám, Szidon és Moáb isteneinek, az ammoniták és filiszteusok isteneinek szolgáltak. Elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki.
Jdg 10:7 Az Úr haragja ezért föllángolt Izrael ellen, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak kezébe adta őket.
Jdg 10:8 Ezek sanyargatták és elnyomták Izrael fiait ettől az évtől kezdve tizennyolc esztendőn át, Izrael minden fiát, aki az amoriták földjén, Gileádban lakott.
Jdg 10:9 Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végső nyomorúságra jutott.
Jdg 10:10 Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak, ilyen módon: "Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk az Urat a mi Istenünket és Baaloknak szolgáltunk."
Jdg 10:11 Az Úr ezt mondta Izrael fiainak: "Amikor az egyiptomiak, az amoriták, az ammoniták és a filiszteusok,
Jdg 10:12 a szidoniak, Amalek és Midián nyomtak el titeket, és hozzám kiáltottatok, nemde kiszabadítottalak benneteket a kezükből?
Jdg 10:13 Mégis elhagytatok, és más isteneknek szolgáltatok. Ezért nem mentelek meg többé benneteket.
Jdg 10:14 Menjetek és könyörögjetek azokhoz az istenekhez, akiket választottatok magatoknak. Azok mentsenek meg benneteket szorongatástok idején."
Jdg 10:15 Izrael fiai így feleltek az Úrnak: "Vétkeztünk. Bánj velünk úgy, amint neked jónak látszik, csak ma szabadíts meg minket."
Jdg 10:16 Eltávolították körükből az idegen isteneket és az Úrnak szolgáltak. Az Úr lelke megindult Izrael nyomorúságán.
Jdg 10:17 Ammon fiai összegyűltek és Gileádnál táboroztak. Izrael fiai is összesereglettek és Micpában ütöttek tábort.
Jdg 10:18 A nép és Gileád vezérei így szóltak egymáshoz: "Ki lesz, aki vezeti a harcot Ammon fiai ellen? Az lesz Gileád lakóinak a vezére."
Jdg 11:1 A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy szajhának volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot.
Jdg 11:2 Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnőttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: "Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy.
Jdg 11:3 Jiftach elmenekült testvérei elől, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyűjtött maga köré és portyázott velük.
Jdg 11:4 Abban az időben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel.
Jdg 11:5 Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén,
Jdg 11:6 és így szóltak hozzá: "Gyere és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen."
Jdg 11:7 Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: "Ti gyűlöltetek és elűztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?"
Jdg 11:8 Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: "Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje."
Jdg 11:9 Jiftach így felelt Gileád véneinek: "Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja őket, vezéretek leszek."
Jdg 11:10 "Az Úr legyen a tanú közöttünk - válaszolták Gileád vénei. - Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz."
Jdg 11:11 Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr előtt.
Jdg 11:12 Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: "Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?"
Jdg 11:13 Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: "Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel."
Jdg 11:14 Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel:
Jdg 11:15 "Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét.
Jdg 11:16 Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért.
Jdg 11:17 Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de ő is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt.
Jdg 11:18 Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjéről keletre eső vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa.
Jdg 11:19 Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre.
Jdg 11:20 Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyűjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt.
Jdg 11:21 Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael győzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta.
Jdg 11:22 Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig.
Jdg 11:23 Tehát az Úr, Izrael Istene űzte el az amoritákat népe, Izrael elől. S most visszaköveteled?
Jdg 11:24 Amit Kemosz, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett.
Jdg 11:25 Különb akarsz lenni, mint Bálák, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett ő vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút?
Jdg 11:26 Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jázerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor?
Jdg 11:27 Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!"
Jdg 11:28 Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett.
Jdg 11:29 Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s ő bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került.
Jdg 11:30 Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: "Ha kezembe adod Ammon fiait,
Jdg 11:31 akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul."
Jdg 11:32 Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta őket.
Jdg 11:33 Megverte őket Aroertől egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai előtt.
Jdg 11:34 Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt.
Jdg 11:35 Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: "Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe előtt és nem vonhatom vissza."
Jdg 11:36 "Atyám - felelte neki -, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain."
Jdg 11:37 Azután ezt mondta atyjának: "De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet."
Jdg 11:38 "Menj!" - felelte neki és elbocsátotta két hónapra. Erre elment és barátnőivel a hegyekben siratta szüzességét.
Jdg 11:39 Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás,
Jdg 11:40 hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.
Jdg 12:1 Efraim lakói összegyűltek, átkeltek Szafonnál a Jordánon, és így szóltak Jiftachhoz: "Amikor Ammon fiai ellen hadba vonultál, miért nem hívtál minket is, hogy veled menjünk? Elégetünk házaddal együtt!"
Jdg 12:2 Jiftach így válaszolt nekik: "Nagy vitám volt - népemnek és nekem -, és Ammon fiai szorongattak. Hívtalak benneteket, hogy segítsetek, de nem szabadítottatok ki a kezükből.
Jdg 12:3 Amikor láttam, hogy senki se jön segítségemre, kockára tettem életemet, s kivonultam Ammon fiai ellen, és az Úr kezembe adta őket. Miért vonultatok fel ma ellenem?"
Jdg 12:4 Jiftach összegyűjtötte Gileádból az összes férfit és harcba bocsátkozott Efraimmal. A gileádiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: "Ti gileádiak csak efraimi szökevények vagytok Efraim és Manassze között."
Jdg 12:5 Ekkor Gileád megszállta a Jordán gázlóit Efraimmal szemben, és amikor Efraim szökevényei közül valaki azt mondta: "Szeretnék átmenni", akkor a gileádi emberek megkérdezték tőle: "Efraim fiai közül való vagy?" Ha azt válaszolta, hogy nem,
Jdg 12:6 akkor ezt mondták neki: "Mondd akkor: sibbolet!" Erre azt mondta: "szibbolet", mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból.
Jdg 12:7 Jiftach hat évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt a gileádi Jiftach, és városában, Gileádban temették el.
Jdg 12:8 Utána a betlehemi Ibszán lett Izrael bírája.
Jdg 12:9 Harminc fia és harminc lánya volt. Lányait idegenbe adta feleségül, fiainak meg harminc lányt szerzett. Hét évig volt Izrael bírája,
Jdg 12:10 aztán meghalt Ibszán, és Betlehemben temették el.
Jdg 12:11 Utána a Zebulunból való Elon lett bíró Izraelben, és tíz évig kormányozta Izraelt.
Jdg 12:12 Azután meghalt a Zebulunból való Elon, és Zebulun városában, Elonban temették el.
Jdg 12:13 Utána a piratoni Hillel fia, Abdon lett bíró Izraelben.
Jdg 12:14 Negyven fia és harminc unokája volt, s ezek hetven szamáron jártak. Nyolc évig kormányozta Izraelt.
Jdg 12:15 Azután meghalt Abdon, a piratoni Hillel fia, és Piratonban temették el, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.
Jdg 13:1 Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket.
Jdg 13:2 Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke.
Jdg 13:3 Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: "Magtalan vagy és nincs fiad.
Jdg 13:4 Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél,
Jdg 13:5 mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből."
Jdg 13:6 Az asszony elment, és elmondta férjének: "Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tőle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét.
Jdg 13:7 Ellenben így szólt hozzám: Fogansz és fiút szülsz. Ezért mostantól ne igyál se bort, se szeszes italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől kezdve halála napjáig."
Jdg 13:8 Mánoah akkor az Úrhoz könyörgött: "Kérlek, Uram, hadd jöjjön el még egyszer az az ember, akit küldtél, s tanítson meg minket rá, mit kell tennünk a születendő gyermekkel."
Jdg 13:9 Az Úr meghallgatta Mánoahot, és az Úr angyala újra eljött az asszonyhoz, akkor, amikor épp a mezőn volt, és férje, Mánoah nem volt vele.
Jdg 13:10 Az asszony gyorsan elszaladt és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: "Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam."
Jdg 13:11 Mánoah fölkelt, követte feleségét, odament az emberhez és így szólt hozzá: "Te vagy az az ember, aki ezzel az asszonnyal beszéltél?" "Én vagyok" - válaszolta.
Jdg 13:12 Mánoah erre azt mondta: "Ha szavad valóra válik, mi legyen a tennivalónk a gyermek körül?"
Jdg 13:13 Az Úr angyala így válaszolt Mánoahnak: "Az asszony tartózkodjék mindattól, amit mondtam neki.
Jdg 13:14 Ne fogyasszon semmi olyat, ami a szőlőtőkéről való, ne igyék bort, se részegítő italt, ne egyék semmi tisztátalant, s tartsa meg mindazt, amit meghagytam neki."
Jdg 13:15 Mánoah akkor így szólt az Úr angyalához: "Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét." Mánoah ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala.
Jdg 13:16 Az Úr angyala azt felelte Mánoahnak: "Ha tartóztatsz is, nem eszem ételedből; ha ellenben égőáldozatot akarsz készíteni, mutasd be az Úrnak."
Jdg 13:17 Mánoah akkor megkérdezte az Úr angyalától: "Mi a neved? Ha ugyanis beteljesedik a szavad, szeretnénk megtisztelni."
Jdg 13:18 Az Úr angyala azt felelte: "Miért kérdezősködöl nevem felől, mikor azt titok fedi?"
Jdg 13:19 Erre Mánoah vette a kecskét az ételáldozattal együtt, és bemutatta a sziklán égőáldozatul az Úrnak, aki titokzatos dolgokat művel.
Jdg 13:20 Amikor a láng az ég felé csapott az oltárról, az Úr angyala fölemelkedett ebben a lángban. Mánoah és felesége látták és arcra borultak a földön.
Jdg 13:21 Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt.
Jdg 13:22 "Egész biztosan meg kell halnunk - mondta Mánoah feleségének -, mert Istent láttuk."
Jdg 13:23 Felesége így válaszolt neki: "Ha az Úrnak az volna a szándéka, hogy megöljön minket, akkor nem fogadott volna el kezünkből égő- és ételáldozatot, és nem adta volna most nekünk ezeket az utasításokat."
Jdg 13:24 Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnőtt, az Úr megáldotta
Jdg 13:25 és az Úr lelke irányítani kezdte Mahane-Dán táborában, Szorea és Estaol között.
Jdg 14:1 Sámson lement Timnába, és ott meglátott a filiszteusok lányai közt egy nőt.
Jdg 14:2 Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: "Láttam Timnában a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül."
Jdg 14:3 Apja és anyja így szólt hozzá: "Nincsen nő törzsed tagjai közt és egész népedben, hogy elmész, és a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?" De Sámson így válaszolt apjának: "Azt szerezd meg, mert az tetszett meg nekem."
Jdg 14:4 Apja és anyja ugyanis nem tudta, hogy ezt az Úr sugallta, s hogy csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Ebben az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen.
Jdg 14:5 Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán.
Jdg 14:6 Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. Apjának meg anyjának azonban nem mondta el, mit tett.
Jdg 14:7 Lement, s beszélt a lánnyal - tetszett neki.
Jdg 14:8 Egy idő múlva aztán visszatért, hogy feleségül vegye a lányt. Kitérőt tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját. S lám, az oroszlán csontvázában méhraj volt és lépesméz.
Jdg 14:9 Felmarkolta, s menet közben eszegette. Amikor hazaért apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek belőle, de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán csontvázából szedte ki.
Jdg 14:10 Ezután lement asszonyához. Ott hét napig tartó lakomát rendeztek Sámsonnak, mert ez volt a szokásuk a legényeknek.
Jdg 14:11 Mivel azonban tartottak tőle, harminc kísérőt adtak mellé, hogy a közelében legyenek.
Jdg 14:12 Sámson így szólt hozzájuk: "Találós kérdést szeretnék nektek föladni. Ha meg tudjátok fejteni a lakoma hét napja alatt, akkor harminc inget és harminc váltóruhát adok nektek.
Jdg 14:13 Ha ellenben nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc váltóruhát." Azt válaszolták neki: "Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk."
Jdg 14:14 Így szólt hozzájuk: "Eledel jött ki az evőből, s édesség került ki az erősből." De három napig nem tudták megfejteni a találós kérdést.
Jdg 14:15 Ezért a negyedik napon így szóltak Sámson feleségéhez: "Vedd rá férjedet, hogy árulja el neked a találós kérdés értelmét, mert ha nem, akkor megégetünk atyád házával egyetemben. Hát azért hívtatok ide, hogy kifosszatok minket?"
Jdg 14:16 Sámsonnak a felesége a nyakába borulva siránkozott. Így beszélt: "Gyűlölsz, nem szeretsz. Találós kérdést adtál föl népem fiainak és nem magyaráztad meg nekem." "Atyámnak és anyámnak sem fejtettem meg, s neked elmondjam?!" - felelte neki.
Jdg 14:17 Erre hét napon át siránkozott a nyakába borulva, ameddig csak tartott a lakoma. A hetedik napon végül elárulta neki a megfejtést, mert folyton zaklatta, ő pedig elmondta népe fiainak.
Jdg 14:18 A hetedik napon, mielőtt betért volna hálószobájába, a városbeliek így szóltak Sámsonhoz: "Méznél vajon mi édesebb, oroszlánnál mi erősebb?" Így válaszolt nekik: "Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna, nem fejtettétek volna meg talányomat."
Jdg 14:19 Akkor leszállt rá az Úr lelke, lement Askalonba, ott megölt harminc embert, elvette amijük volt, és a váltóruhákat odaadta azoknak, akik megfejtették a találós kérdést. Aztán haragra gerjedve visszatért atyja házába.
Jdg 14:20 Sámson feleségét hozzáadták egyik barátjához, aki vőfélyül szolgált neki.
Jdg 15:1 Bizonyos idő elteltével, a gabona aratása idején Sámson elment, hogy meglátogassa feleségét. Vitt neki egy kecskegidát és kijelentette: "Be szeretnék menni feleségemhez a hálószobába." Apósa azonban megtiltotta neki.
Jdg 15:2 "Azt hittem - válaszolta -, hogy meggyűlölted, azért hozzáadtam egy cimborádhoz. De hát a húga nem szebb nála? Legyen helyette ő a feleséged."
Jdg 15:3 Sámson így felelt neki: "Ezúttal nem érhet vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nekik."
Jdg 15:4 Ezzel Sámson elment, fogott háromszáz rókát, s szerzett egy csomó csóvát. Az állatokat farkuknál összekötötte egymással, és minden két farok közé tett egy csóvát.
Jdg 15:5 Aztán meggyújtotta a csóvákat, és nekieresztette a rókákat a filiszteusok vetéseinek. Így meggyújtotta a kévéket meg a lábon álló vetéseket, aztán a szőlőket és olajfákat is.
Jdg 15:6 A filiszteusok kérdezgették: "Ki tette ezt?" Ezt a választ kapták: "Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle feleségét és a barátjának adta." Erre a filiszteusok elmentek, s elégették az asszonyt és családját.
Jdg 15:7 Sámson így szólt: "Mivelhogy így tettetek, nem nyugszom, míg bosszút nem állok rajtatok."
Jdg 15:8 Megverte őket tetőtől talpig, nagy csapást mért rájuk. Ezután lement és Etám sziklabarlangjában telepedett le.
Jdg 15:9 A filiszteusok felvonultak, s Júda földjén ütöttek tábort. Egészen Lehiig nyomultak előre.
Jdg 15:10 A júdeaiak így szóltak hozzájuk: "Avégett jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont és elbánjunk vele azért, amit velünk tett."
Jdg 15:11 Erre Júdából lement háromezer ember Etám sziklabarlangjához, és így szóltak Sámsonhoz: "Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit tettél?" Így válaszolt nekik: "Amit ők tettek velem, azt tettem én is velük."
Jdg 15:12 "Azért jöttünk - mondták neki -, hogy megkötözzünk és a filiszteusok kezébe adjunk." Sámson így szólt hozzájuk: "Esküdjetek meg nekem, hogy nem öltök meg."
Jdg 15:13 "Nem! - válaszolták neki. - Mi csak megkötözünk és a kezükbe adunk. Arról azonban, hogy megöljünk, szó sem lehet." Meg is kötözték két új kötéllel, és fölhúzták a szikláról.
Jdg 15:14 Amikor Lehibe érkeztek, a filiszteusok diadalordítással elé rohantak. Ám az Úr lelke Sámsonra szállt, s a karján levő kötelek - mint tűztől perzselt fonalak - lemállottak kezéről.
Jdg 15:15 Talált ott egy friss szamárállkapcsot, kinyújtotta kezét, megragadta és agyonvert vele ezer embert.
Jdg 15:16 Sámson ekkor így szólt: "Egy hitvány állkapoccsal jól elpáholtam őket, egy szamár állkapcsával agyonvertem ezer embert."
Jdg 15:17 Amikor befejezte beszédét, elhajította az állkapcsot, és elnevezte azt a helyet Rámát-Lehinek.
Jdg 15:18 Mivel nagyon megszomjazott, így könyörgött az Úrhoz: "Nagy győzelmet arattál szolgád keze által, s most pusztuljak el a szomjúságtól és essem a körülmetéletlenek kezébe?"
Jdg 15:19 Akkor Isten megrepesztette Lehi barlangját, s víz fakadt belőle. Sámson ivott, életereje visszatért és új erőre kapott. Ezért nevezték el ezt a forrást Ain-Hakkorénak. A mai napig is megvan Lehiben.
Jdg 15:20 Sámson húsz évig volt bírája Izraelnek a filiszteusok idejében.
Jdg 16:1 Innen Sámson Gázába ment, ott meglátott egy szajhát és bement hozzá.
Jdg 16:2 A gázai embereknek tudtul adták: "Itt van Sámson!" Őrséget állítottak tehát és figyelték a város kapujánál. Egész éjszaka nyugodtan maradtak és ezt mondták: "Napkeltéig várunk, aztán megöljük."
Jdg 16:3 Sámson éjfélig aludt, éjfélkor fölkelt, fogta a város kapujának szárnyait, a két ajtófélfát a pántokkal együtt kirántotta, vállára vette és elvitte a Hebronra néző hegy tetejére és ott letette.
Jdg 16:4 Ezután beleszeretett a Szórak völgyében egy nőbe, akinek Delila volt a neve.
Jdg 16:5 A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá és azt mondták neki: "Szedd rá és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüst sékelt."
Jdg 16:6 Delila így szólt Sámsonhoz: "Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?"
Jdg 16:7 Sámson így felelt neki: "Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, amelyet még nem szárítottak ki, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember".
Jdg 16:8 A filiszteusok fejedelmei vittek Delilának hét friss húrkötelet, amit még nem szárítottak ki, és ő megkötözte velük.
Jdg 16:9 Az embereket lesbe állította a szobájában, aztán odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" De ő eltépte a köteleket, ahogyan a kócfonál elszakad, amikor a tűz megperzseli. Így erejének titka rejtve maradt.
Jdg 16:10 Ám Delila így szólt Sámsonhoz: "Rászedtél és hazudtál nekem. Most azonban mondd meg nekem, mivel lehetne megkötözni."
Jdg 16:11 Így válaszolt neki: "Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még nem használtak semmire, elveszítem erőmet és olyan leszek, mint a többi ember."
Jdg 16:12 Akkor Delila új köteleket vett, megkötözte velük és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Az emberek lesben álltak a szobájában. Ám ő úgy széttépte a köteleket, amelyek a karjait fogva tartották, mint a cérnaszálat.
Jdg 16:13 Delila ekkor így szólt Sámsonhoz: "Eddig mindig rászedtél és hazudtál nekem. Most már mondd meg, mivel lehetne megkötözni." Így felelt neki: "Ha összefonod fejemen a hét hajfürtöt és odaerősíted a takácsok szálfeszítőjével, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember."
Jdg 16:14 Delila elaltatta, azután összefonta Sámson fején a hét hajfürtöt, odaerősítette a takácsok szálfeszítőjével és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából, s kirántotta a szálfeszítőt és a fonatot. Így erejének titka rejtve maradt.
Jdg 16:15 Delila így szólt hozzá: "Hogy mondhatsz olyat, hogy szeretsz, amikor szíved nincs velem? Már háromszor rászedtél és nem mondtad meg nekem, hogy miben rejlik nagy erőd."
Jdg 16:16 Mivel egész nap gyötörte szavaival és zaklatta, halálra fáradt.
Jdg 16:17 Feltárta hát előtte egész szívét és így szólt: "Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember."
Jdg 16:18 Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit és ezt mondta nekik: "Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét." A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is.
Jdg 16:19 Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta.
Jdg 16:20 Delila odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából s azt mondta: "Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat." Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle.
Jdg 16:21 A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába. Kettős lánccal megkötözték és a fogságban malmot hajtattak vele.
Jdg 16:22 Közben fején újra nőni kezdett a haj azután, hogy lenyírták.
Jdg 16:23 A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: "Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!"
Jdg 16:24 Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére és ezt mondta: "Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt."
Jdg 16:25 Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: "Hívjátok elő Sámsont, hadd mulattasson minket!" Elővezették Sámsont a börtönből, és ő játszott előttük. Utána odaállították az oszlopok közé.
Jdg 16:26 Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki a kezénél fogva vezette: "Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam."
Jdg 16:27 A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetőn volt vagy háromezer ember, férfi és nő, akik nézték Sámson játékát.
Jdg 16:28 Sámson akkor az Úrhoz könyörgött és így szólt: "Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erőt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért."
Jdg 16:29 Sámson átkarolta a két középen álló oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével,
Jdg 16:30 s így szólt: "Haljak meg a filiszteusokkal együtt!" Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.
Jdg 16:31 Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.
Jdg 17:1 Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak.
Jdg 17:2 Így szólt anyjához: "Az az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez - saját fülem hallatára - azt is hozzáfűzted:
Jdg 17:3 Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az nézd, itt van a kezemben, én vettem el. S most visszaadom neked." Anyja így szólt: "Az Úr áldja meg az én fiamat!" Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1100 ezüst pénzt.
Jdg 17:4 Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstművesnek. Az csinált belőle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került.
Jdg 17:5 Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává.
Jdg 17:6 Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett.
Jdg 17:7 Volt egy fiatal ember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott.
Jdg 17:8 Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához.
Jdg 17:9 Micha így szólt hozzá: "Honnan jössz?" Így válaszolt neki: "Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok."
Jdg 17:10 Micha azt mondta neki: "Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást", és rá is beszélte a levitát.
Jdg 17:11 A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül.
Jdg 17:12 Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt.
Jdg 17:13 "Most már tudom - mondta Micha -, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van."
Jdg 18:1 Abban az időben nem volt király Izraelben. Abban az időben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között.
Jdg 18:2 Dán fiai elküldtek nemzetségükből öt bátor embert Szoreából és Estaolból, hogy nézzék meg és kémleljék ki a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre a vidéket. Ezek eljutottak Efraim hegyére, egészen Micha házáig, és ott töltötték az éjszakát.
Jdg 18:3 Mivel Micha háza mellett voltak, megismerték a fiatal levita hangját. Odamentek és így szóltak hozzá: "Ki hozott ide téged? Mit csinálsz és mid van itt?"
Jdg 18:4 Így válaszolt nekik: "Ezt és ezt tette velem Micha, szolgálatába fogadott és a papja lettem."
Jdg 18:5 Kérdezd meg Istent - mondták neki -, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk."
Jdg 18:6 A pap így válaszolt nekik: "Menjetek békével! Utatokat, amire vállalkoztatok, az Úr tekintete kíséri."
Jdg 18:7 Az öt ember útra kelt és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidoniak módjára, nyugodt és magabiztos, hogy semmijük sem hiányzik abból, amit a föld terem, távol vannak a szidoniaktól, és az arámokkal sincs semmi dolguk.
Jdg 18:8 Visszatértek hát testvéreikhez Szoreába és Estaolba. Testvéreik megkérdezték tőlük: "Mi hírt hoztok?"
Jdg 18:9 Így válaszoltak: "Elmentünk és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidontól és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk, és hódítsuk meg a vidéket!
Jdg 18:10 Ha elmentek oda, védtelen népet találtok. Igaz, hogy a föld eléggé kiterjedt, de Isten olyan földet ad kezetekbe, amelyen semmi sem hiányzik abból, ami csak van a földön."
Jdg 18:11 Elindult tehát Dán nemzetségéből, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember.
Jdg 18:12 Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet - nyugatra van Kirjat-Jearimtól.
Jdg 18:13 Innen tovább mentek Efraim hegyére és Micha házához értek.
Jdg 18:14 Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: "Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!"
Jdg 18:15 Letértek tehát útjukról, és abba az irányba mentek. Megtalálták a fiatal levitát Micha házában és üdvözölték.
Jdg 18:16 A Dán fiai közül való hatszáz fölfegyverzett férfi megállt a küszöbnél,
Jdg 18:17 az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] - közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel.
Jdg 18:18 Amikor ezek beléptek Micha házába, s fogták a faragott szobrot, az efodot, a terafimot meg az öntött szobrot, a pap így szólt: "Mit csináltok?"
Jdg 18:19 "Hallgass - válaszolták neki -, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?"
Jdg 18:20 Ez tetszett a papnak, fogta tehát az efodot, a terafimot, valamint a faragott szobrot és elindult a sereggel.
Jdg 18:21 Ezzel útra keltek és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat.
Jdg 18:22 Már messze jártak Micha házától, amikor azok az emberek, akik Micha háza szomszédságában laktak, fellármázták egymást és Dán fiai után eredtek.
Jdg 18:23 Amikor ezek utánuk kiabáltak Dán fiainak, azok hátrafordultak és így szóltak Michához: "Mi bajod, hogy így kiabálsz?"
Jdg 18:24 Így felelt nekik: "Elvittétek istenemet, akit csináltam magamnak és a papot. Elvonultok és nekem mi marad? Hogyan kérdezhetitek hát tőlem: mi bajom?"
Jdg 18:25 Dán fiai így feleltek neki: "Ne halljuk többé a szavad! Vigyázz, hogy ezek a felindult emberek rád ne vessék magukat és el ne vessz házad népével együtt."
Jdg 18:26 Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erősebbek nála, visszafordult és hazament.
Jdg 18:27 Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították.
Jdg 18:28 Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidontól és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rehob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne,
Jdg 18:29 és elnevezték Dánnak, mégpedig atyjuk nevéről, aki Izraeltől született. Kezdetben azonban Lais volt a város neve.
Jdg 18:30 Dán fiai felállították maguknak a faragott szobrot. Mózes fiának, Gersonnak a fia, Jonatán, majd utána az ő fiai voltak a papok Dán törzsében egészen addig a napig, amíg a népet fogságba nem vitték.
Jdg 18:31 Felállították számukra a faragott szobrot, amelyet Micha csinált, és ez sokáig ott maradt, egészen addig, amíg az Isten háza Silóban volt.
Jdg 19:1 Abban az időben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betleheméből hozott magának egy mellékfeleséget.
Jdg 19:2 Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig.
Jdg 19:3 Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje.
Jdg 19:4 Apósa - a fiatalasszony apja - tartóztatta, és ő ott is maradt három napig. Ettek, ittak és ott töltötték az éjszakát.
Jdg 19:5 A negyedik napon kora reggel fölkeltek, és a levita indulni készült. A fiatalasszony apja azonban így szólt vejéhez: "Egyél egy falat kenyeret, gyűjts erőt és úgy indulj el."
Jdg 19:6 Letelepedtek s hozzáfogtak enni és inni mindketten. Aztán a fiatalasszony apja így szólt a férjhez: "Egyezz bele, töltsd itt az éjszakát és örüljön szíved."
Jdg 19:7 Amikor az ember fölkelt, hogy útra keljen, apósa nagyon tartóztatta. Ott maradt hát és ott töltötte az éjszakát.
Jdg 19:8 Az ötödik napon kora reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja így szólt hozzá: "Gyűjts előbb erőt!" Így hosszasan elidőztek, s egészen napnyugtáig eszegettek egymással.
Jdg 19:9 Ekkor a férj fölkelt, hogy mellékfeleségével és szolgájával útra keljen. Ám apósa, a fiatalasszony apja így szólt hozzá: "Nézd, a nap már estére hajol. Töltsd hát itt az éjszakát és örüljön a szíved. Holnap reggel aztán elindulhattok és visszatérhetsz sátradba."
Jdg 19:10 A férj azonban nem egyezett bele, hogy ott töltsék az éjszakát. Fölkelt, elindult és eljutott Jebuz - vagyis Jeruzsálem - elé. Vele volt két málházott szamara, mellékfelesége és szolgája.
Jdg 19:11 Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: "Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát."
Jdg 19:12 Ura azonban így válaszolt neki: "Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig.
Jdg 19:13 Menjünk - mondta szolgájának -, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában."
Jdg 19:14 Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott.
Jdg 19:15 Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára.
Jdg 19:16 Egyszer csak jött egy öregember. A mezőről igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységéről való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak.
Jdg 19:17 Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: "Honnan jössz és hová mész?"
Jdg 19:18 Így válaszolt neki: "Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában.
Jdg 19:19 Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk."
Jdg 19:20 "Légy üdvöz! - mondta neki az öregember. - Hadd gondoskodjam mindenről, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!"
Jdg 19:21 Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, ők maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak.
Jdg 19:22 Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek - Béliál fiai - körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: "Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg."
Jdg 19:23 Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: "Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot.
Jdg 19:24 Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot."
Jdg 19:25 Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték.
Jdg 19:26 Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott.
Jdg 19:27 Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve.
Jdg 19:28 "Kelj föl - mondta neki -, és induljunk!" De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért.
Jdg 19:29 Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába.
Jdg 19:30 Utasította követeit: "Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjéről a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek." Aki csak látta, így szólt: "Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból."
Jdg 20:1 Egy emberként kivonult Izrael minden fia, összegyűlt az egész közösség Dántól Beersebáig és Gileád földje az Úrnál Micpában.
Jdg 20:2 Az egész népnek ott voltak a vezetői - Izraelnek minden törzse - az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer kardforgató férfi.
Jdg 20:3 Benjamin fiai tudták, hogy Izrael fiai felvonultak Micpába. Izrael fiai megkérdezték: "Beszéljétek el, hogyan történt ez a gonoszság."
Jdg 20:4 A levita, a megölt asszony férje így válaszolt: "A Benjaminhoz tartozó Gibeába mentem a mellékfeleségemmel, hogy ott töltsem az éjszakát.
Jdg 20:5 Gibea lakói fölkeltek ellenem, és az éjszaka folyamán körülvették a házat, ahol voltam. Meg akartak ölni, mellékfeleségemen pedig erőszakot követtek el annyira, hogy belehalt.
Jdg 20:6 Erre fogtam mellékfeleségemet, darabokra vágtam, és elküldtem Izrael földjének minden vidékére, mert gonoszság történt Izraelben.
Jdg 20:7 Lám, most itt vagytok mindnyájan, Izrael fiai. Tanácskozzátok meg a dolgot és hozzatok határozatot."
Jdg 20:8 Az egész nép fölkelt, és egy emberként így szólt: "Senki se megy vissza közülünk sátrába, és senki se tér vissza házába.
Jdg 20:9 Nézzétek, ezt tesszük Gibeával: Sorsot vetünk rá.
Jdg 20:10 Izrael minden törzséből kiválasztunk tíz embert százra, százat ezerre, ezret tízezerre. Ezek élelmet visznek a seregnek, azoknak, akik elmennek és megbüntetik Benjamin Gibeáját azért az aljasságért, amit elkövetett Izraelben."
Jdg 20:11 Egybe is gyűltek egy emberként - egész Izrael -, a város ellen.
Jdg 20:12 Izrael törzsei követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: "Milyen gonoszság történt nálatok?
Jdg 20:13 Most hát adjátok ki azokat az elvetemült embereket, akik Gibeában vannak, hadd öljük meg őket, s így eltávolítsuk, ami gonosz, Izraelből." Benjamin fiai azonban nem akartak hallgatni testvéreiknek, Izrael fiainak szavára.
Jdg 20:14 Benjamin fiai városaikat elhagyva összegyűltek Gibeában, hogy harcoljanak Izrael fiai ellen.
Jdg 20:15 Benjamin fiai, akik összejöttek a városokból ezen a napon: huszonötezer kardforgató férfit tettek ki, nem számítva Gibea lakóit, s akiket számba vettek.
Jdg 20:16 Ebben a seregben volt hétszáz mindkét kezét jól használó válogatott férfi. Ezek a parittyakővel a hajszálat is hibátlanul eltalálták.
Jdg 20:17 Izrael embereit is összeszámlálták, Benjamin fiait nem számítva négyszázezer kardforgatásra alkalmas férfi volt, mind harcedzett.
Jdg 20:18 Fölkeltek és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. "Ki vonuljon fel közülünk elsőnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?" - kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: "Júda menjen fel elsőnek."
Jdg 20:19 Reggel Izrael fiai útra keltek, és Gibeával szemközt ütöttek tábort.
Jdg 20:20 Izrael fiai elindultak, hogy harcot indítsanak Benjamin ellen, s csatasorba álltak Gibeával szemben.
Jdg 20:21 Benjamin fiai azonban kitörtek Gibeából, s földre terítettek ezen a napon Izraelből huszonkétezer embert.
Jdg 20:22 Izrael fiai elmentek és egész estig sírtak az Úr előtt, azután megkérdezték az Urat. Így szóltak: "Fölvegyem újra a harcot testvéreim, Benjamin fiai ellen?" Az Úr azt válaszolta: "Vonuljatok föl ellene!"
Jdg 20:23 Izrael fiainak serege újra nekibátorodott, s csatasorba állt ugyanazon a helyen, mint az első napon.
Jdg 20:24 Aztán a második napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen.
Jdg 20:25 De Benjamin ezen a második napon is kirontott Gibeából, és földre terített Izrael fiaiból tizennyolcezer kardforgató harcost.
Jdg 20:26 Akkor Izrael fiai és az egész nép fölkerekedett, és elmentek Bételbe. Sírtak az Úr előtt ülve, böjtöltek azon a napon egészen estig és égő- meg közösségi áldozatot mutattak be az Úrnak.
Jdg 20:27 Aztán Izrael fiai megkérdezték az Urat. Ebben az időben ugyanis ott volt Isten szövetségének a ládája,
Jdg 20:28 és Áron fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász teljesített előtte szolgálatot. Így beszéltek: "Újra harcba bocsátkozzam testvéreimmel, Benjamin fiaival, vagy tegyek le róla?" Az Úr így válaszolt: "Vonuljatok fel, mert holnap kezetekbe adom."
Jdg 20:29 Akkor Izrael csapatokat állított lesbe Gibea körül.
Jdg 20:30 Aztán a harmadik napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen, és csatasorba álltak Gibeával szemben, mint már kétszer is.
Jdg 20:31 Benjamin fiai kivonultak ellenük, és jó messze mentek a várostól. Mint más alkalmakkor, kezdték a népükből való embereket kaszabolni azokon az utakon, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeonba vezet, s leterítettek a nyílt mezőn mintegy harminc embert Izraelből.
Jdg 20:32 Benjamin fiai így vélekedtek: "Most is legyőzzük őket, mint azelőtt." Izrael fiai azonban így válaszoltak: "Fussunk és csaljuk őket távol a várostól, ki az utakra.
Jdg 20:33 Izrael fiai mind hagyják el helyüket, és Baal-Támárnál álljanak csatasorba, Izrael lesbe állított csapatai pedig húzódjanak helyükről Gibeától nyugatra."
Jdg 20:34 Tízezer, egész Izraelből válogatott ember vonult Gibea elé. A harc nagyon heves volt, s Benjamin fiai nem tudták, hogy pusztulás vár rájuk.
Jdg 20:35 Az Úr megverte Benjamint Izrael előtt, s ezen a napon Izrael fiai megöltek Benjaminból huszonötezer-száz kardforgató harcost.
Jdg 20:36 Benjamin fiai látták, hogy vereséget szenvedtek... Izrael emberei teret engedtek Benjaminnak, mert számítottak a Gibea körül elhelyezett lescsapatokra.
Jdg 20:37 A lesben álló csapatok előrenyomultak, fölfejlődtek Gibea ellen, és kardélre hányták az egész várost.
Jdg 20:38 Izrael emberei a lesben álló csapatokkal abban a jelben egyeztek meg, hogy ezek füstoszlopot bocsátanak fel a városból.
Jdg 20:39 Amikor Izrael emberei harc közben hirtelen megfordultak, Benjamin megkezdte az öldöklést. Izrael embereiből mintegy harmincan elestek. "Egész biztosan legyőzzük őket - gondolták magukban -, mint az első ütközetben."
Jdg 20:40 Ekkor kezdett a jel - a füstoszlop - fölemelkedni a városból. Amint Benjamin hátrafordult, látta, hogy az egész városból lángok törnek az ég felé.
Jdg 20:41 Izrael fiai ekkor hirtelenül megfordultak, Benjamin fiai pedig megrémültek, mert látták, hogy pusztulás vár rájuk.
Jdg 20:42 Futásnak eredtek Izrael fiai elől, és a puszta felé menekültek. A harcolók azonban utánuk nyomultak, s azokat, akik a városból közeledtek, derékba támadva lemészárolták.
Jdg 20:43 Bekerítették Benjamint, megállás nélkül üldözték s letiporták őket egészen Gebáig, kelet felé.
Jdg 20:44 Benjaminból ekkor tizennyolcezer vitéz harcos esett el.
Jdg 20:45 A többiek hátat fordítottak, és a puszta felé menekültek, a Rimmon szikla felé, de összeszedtek közülük az utakon ötezer embert. Azután üldözték Benjamint egészen Gebáig, és megöltek közülük kétezer embert.
Jdg 20:46 A megöltek száma, akik Benjamin fiai közül ezen a napon elestek, huszonötezer embert tett ki, csupa kardforgató vitéz harcost.
Jdg 20:47 Hatszáz ember hátrafordult és a pusztába menekült, a Rimmon sziklához. Ezek négy hónapig a Rimmon sziklánál maradtak.
Jdg 20:48 Izrael fiai Benjamin fiai ellen fordultak, kardélre hányták a városok férfi lakosságát, az állatokat és mindent, amit találtak. Azután fölgyújtottak minden várost, amely Benjaminban található volt.
Jdg 21:1 Izrael férfiai megesküdtek Micpában: "Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz."
Jdg 21:2 Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr előtt estig, jajveszékelt és zokogva sírt.
Jdg 21:3 "Ó Urunk, Izrael Istene - mondták -, miért történt ez Izraelben, hogy kivész ma egy törzs Izraelből?"
Jdg 21:4 Másnap kora reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, s égő- és közösségi áldozatot mutatott be.
Jdg 21:5 Majd megkérdezték Izrael fiai: "Izrael törzsei közül melyik nem jött el a gyülekezetbe, az Úrhoz?" Ugyanis ünnepélyesen megesküdtek rá, hogy "aki nem jön el az Úrhoz Micpába, annak meg kell halnia."
Jdg 21:6 Izrael fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjamint és így szóltak: "Ma egy törzs kivész Izraelből.
Jdg 21:7 Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akik megmaradtak? Megesküdtünk az Úrnak, hogy közülünk nem adja senki a lányát feleségül nekik."
Jdg 21:8 Megkérdezték tehát: "Izrael összes törzsei közül melyik nem vonult fel Micpába, az Úrhoz?" Úgy találták a táborban, hogy a gileádi Jábesből nem ment el senki sem a gyülekezetbe.
Jdg 21:9 Megszámolták a népet, és senki sem volt ott a gileádi Jábes lakói közül.
Jdg 21:10 Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: "Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is.
Jdg 21:11 Így járjatok el: minden férfin és azokon az asszonyokon, akik már voltak együtt férfival, töltsétek be az átkot, de az érintetlen lányokat hagyjátok életben."
Jdg 21:12 A gileádi Jábes lakói között négyszáz érintetlen lányt találtak, közülük egyet sem érintett férfi. Ezeket elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.
Jdg 21:13 Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik.
Jdg 21:14 Benjamin fiai erre visszatértek, és a gileádi Jábes leányai közül, akiket életben hagytak, feleséget adtak nekik, de mindegyiknek nem adhattak.
Jdg 21:15 A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein.
Jdg 21:16 A közösség vénei ezért így szóltak: "Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akiknek nem jutott? Benjamin asszonyai ugyanis elpusztultak."
Jdg 21:17 Aztán hozzáfűzték: "Az örökrésznek érintetlenül Benjaminénak kell maradnia, s nem veszhet ki egy törzs Izraelből.
Jdg 21:18 Hisz mi nem adhatunk nekik feleséget lányaink közül." Izrael fiai ugyanis megesküdtek: "Átkozott legyen, aki feleséget ad Benjaminnak."
Jdg 21:19 Így szóltak: "Van az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendőben Silóban szokás megülni [amely Bételtől északra, a Bételből Szichembe vezető úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik]."
Jdg 21:20 Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiainak: "Menjetek és rejtőzzetek el a szőlőkben.
Jdg 21:21 Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elő a szőlőkből, ragadjon meg ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére.
Jdg 21:22 Ha atyjuk vagy testvéreik idejönnek és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magatok adtátok volna őket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna."
Jdg 21:23 Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat és letelepedtek bennük.
Jdg 21:24 Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe.
Jdg 21:25 Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.
Rut 1:1 A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehemből elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni.
Rut 1:2 Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek.
Rut 1:3 Noéminak a férje, Elimelech meghalt, így magára maradt két fiával.
Rut 1:4 Azok moábita nőt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott.
Rut 1:5 Akkor mindketten meghaltak, Machlon is, Kiljon is,
Rut 1:6 Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb földjéről, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret.
Rut 1:7 Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére.
Rut 1:8 Noémi azt mondta a két menyének: "Menjetek, és mindegyitek térjen vissza anyja házába! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtétek a megholtakkal és velem.
Rut 1:9 Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj házában békés otthont találjatok." Ezzel megcsókolta őket. De ők hangosan zokogtak,
Rut 1:10 és azt felelték: "Nem, hanem visszatérünk veled együtt népedhez!"
Rut 1:11 "Menjetek haza, lányaim - biztatta őket Noémi -, miért is jönnétek velem? Hát vannak még fiak méhemben, akikhez férjhez mehetnétek?
Rut 1:12 Menjetek haza, lányaim, induljatok! Öreg vagyok már ahhoz, hogy újra férjhez menjek. De ha azt mondanám, hogy még remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és fiaim születnének,
Rut 1:13 akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem őket? Nem, lányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze."
Rut 1:14 Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott.
Rut 1:15 Erre Noémi azt mondta neki: "Nézd, sógornőd visszatért népéhez és istenéhez. Térj hát vissza te is, kövesd!"
Rut 1:16 De Rut kérlelte: "Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem.
Rut 1:17 Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól."
Rut 1:18 Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést.
Rut 1:19 Elmentek hát mind a ketten Betlehembe. Amikor megérkeztek, az egész város felbolydult. Az asszonyok kiabáltak: "Noémi az?"
Rut 1:20 De ő azt felelte nekik: "Ne hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserűséggel töltött el.
Rut 1:21 Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza az Úr. Miért neveznétek továbbra is Noéminak, mikor ellenem szólt az Úr, és szerencsétlenné tett a Mindenható?"
Rut 1:22 Így tért vissza Noémi és vele a menye, Rut, a moábita nő, aki vele jött Moáb földjéről. Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek.
Rut 2:1 Noéminak volt egy rokona a férje részéről. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségből, mint Elimelech. Boásznak hívták.
Rut 2:2 A moábita nő, Rut, így szólt Noémihez: "Szívesen kimennék a mezőre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné." "Menj, leányom!" - felelte neki.
Rut 2:3 El is ment, és szedte a kalászt az aratók után a szántóföldön. Úgy esett, hogy épp Boászé volt az a darab föld, Elimelech nemzetségéből.
Rut 2:4 Boász akkor jött ki Betlehemből. Megszólította az aratókat: "Az Úr legyen veletek!" "Áldjon meg az Úr!" - felelték.
Rut 2:5 Ezután Boász megkérdezte szolgájától, akit az aratók fölé rendelt. "Kié ez a fiatalasszony?"
Rut 2:6 Az aratók fölé rendelt szolga így válaszolt: "Ez a fiatalasszony az a moábita nő, aki Moáb földjéről jött ide Noémival.
Rut 2:7 Megkérdezte: Szabad tallóznom és az aratók után kalászt szedegetnem? Így hát jött és reggeltől mostanáig talpon volt."
Rut 2:8 Boász így szólt Ruthoz: "Hallgass ide, leányom! Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegődj szolgáimhoz.
Rut 2:9 Tartsd szemmel a földet, amelyet learatnak és haladj a nyomukban. Megparancsoltam szolgáimnak, hogy ne háborgassanak. S ha megszomjazol, menj oda a korsóhoz és igyál abból, amit a szolgáim telemertek."
Rut 2:10 Rut arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: "Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben és - bár idegen vagyok -, ennyire szíves vagy hozzám?"
Rut 2:11 "Elbeszélték nekem - válaszolta Boász -, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelőtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelőtt.
Rut 2:12 Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni ide jöttél."
Rut 2:13 "Szeretném, ha tetszésre találhatnék szemedben, uram! Megvigasztaltál és jó szóval fordultál szolgálódhoz, jóllehet még annyi sem vagyok neked, mint valamelyik szolgálód" - felelte.
Rut 2:14 Evés idején Boász odaszólt neki: "Gyere ide, egyél ebből a kenyérből és mártsd be falatodat a borecetbe!" Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belőle.
Rut 2:15 Amikor felállt, hogy tovább tallózzék, Boász meghagyta szolgáinak: "Hagyjátok, hadd tallózzék a kévék között is, ne bántsátok!
Rut 2:16 Inkább húzgáljatok ki a kévétekből és hullassatok el néhány kalászt, hogy fölszedhesse s ne szóljatok rá!"
Rut 2:17 Rut egészen estig tallózott a szántóföldön, és amikor kicsépelte, amit összeszedett, volt vagy egy mérőnyi árpa.
Rut 2:18 Fogta, és visszament a városba, és megmutatta anyósának, amit összeszedett. S azt is megmutatta, ami megmaradt neki, amikor már eleget evett és odaadta neki.
Rut 2:19 Anyósa megkérdezte: "Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!" Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. "Azt az embert - mondta -, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják."
Rut 2:20 Noémi azt mondta menyének: "Áldja meg az Úr, aki nem tagadta meg irgalmát sem az élőktől, sem a holtaktól!" Majd így folytatta: "Az a férfi a rokonunk, gyámolítóink közé tartozik."
Rut 2:21 Rut erre elmondta anyósának: "Azt mondta nekem: tarts szolgáimmal, amíg csak le nem aratnak!"
Rut 2:22 Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: "Jól van, lányom, szegődj csak szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak."
Rut 2:23 Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt.
Rut 3:1 Anyósa, Noémi megkérdezte tőle: "Leányom, ne keressek neked egy nyugalmas otthont, ahol jól megy majd a sorod?
Rut 3:2 Vagy nem rokonunk-e Boász, akinek a szolgáihoz szegődtél? Nos, ma este csépeli az árpát a szérűjén.
Rut 3:3 Mosdj hát meg, végy illatszert, öltözz fel és menj le a szérűre, de ne ismerjen föl előbb, csak ha befejezte az evést és ivást.
Rut 3:4 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol alszik. Aztán menj, emeld fel a lábánál a takarót és feküdj oda. S ő majd megmondja, mit tegyél."
Rut 3:5 "Mindent megteszek, amit mondasz" - felelte Rut.
Rut 3:6 Lement hát a szérűhöz és megtett mindent, amit anyósa meghagyott neki.
Rut 3:7 Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt.
Rut 3:8 Éjféltájban a férfi fázni kezdett. Amikor körülnézett, észrevette, hogy egy asszony fekszik a lábánál.
Rut 3:9 "Ki vagy?" - rivallt rá. "A szolgálód vagyok, Rut - felelte. - Terítsd köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a gyámolítónk!"
Rut 3:10 Erre azt mondta: "Áldjon meg az Úr, lányom! Gyermeki szeretetednek ez az utolsó megnyilvánulása még többet ér, mint az első, hiszen nem fiatal férfiak után futottál, szegény vagy gazdag után.
Rut 3:11 Ne félj hát, leányom! Megteszek érted mindent, amire csak kértél, hisz Betlehem kapujánál mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy.
Rut 3:12 Hanem igaz ugyan, hogy gyámolítód vagyok, de van egy másik gyámolítód is, aki közelebbi rokonod, mint én.
Rut 3:13 Most éjszaka maradj itt, aztán, ha reggel kivált, hát jól van, váltson. De ha nem vált, akkor - amint igaz, hogy az Úr él - majd én kiváltalak."
Rut 3:14 Így hát ott maradt a lábánál fekve egészen reggelig. Boász fölkelt, mielőtt az egyik ember még fölismerhette a másikat. Mert így gondolkodott magában: "Nem kell megtudnia senkinek, hogy ez az asszony lejött a szérűre."
Rut 3:15 Aztán azt mondta: "Add ide a kendőt, amelyet magadra vetettél és tartsd ide!" Odatartotta, s beletett neki hat mérő árpát és feladta a vállára. Így tért vissza a városba.
Rut 3:16 Amikor Rut visszaért anyósához, az megkérdezte tőle: "Hogy áll a dolog, leányom?" Rut elbeszélt mindent, amit a férfi tett érte.
Rut 3:17 Aztán így folytatta: "Ezt a hat mérő árpát adta nekem, mondván: Nem térhetsz vissza anyósodhoz üres kézzel."
Rut 3:18 "Légy nyugodt, lányom - felelte Noémi -, addig is, míg megtudod, hogyan végződik a dolog. Az a férfi biztosan nem nyugszik addig, míg ügyedet még ma jóra nem fordítja."
Rut 4:1 Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akiről beszélt, épp arra ment. Megszólította: "Gyere ide és ülj le!" A férfi odament és leült.
Rut 4:2 Boász odahívott tíz férfit a város vénei közül, és így szólt: "Üljetek le!" Leültek.
Rut 4:3 Aztán így szólt a gyámolítóhoz: "Noémi, aki hazatért Moáb földjéről, el akarja adni a földet, amely Elimeleché volt, a testvéremé.
Rut 4:4 Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem." A férfi azt válaszolta: "Igen, megváltom!"
Rut 4:5 Boász tehát folytatta: "Attól a naptól, hogy Noémi kezéből megszerzed a földet, a moábita nő, Rut is a tied lesz, az elhunyt felesége, hogy így örökrészén fennmaradjon az elhunytnak a neve."
Rut 4:6 A gyámolító azt válaszolta: "Akkor nem válthatom meg, különben csorbát ejtek a saját örökrészemen. Élj te a jogommal, hisz én nem élhetek."
Rut 4:7 Izraelben régebben az volt a szokás, hogy megváltás vagy csere alkalmával az egyik levetette saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt Izraelben a bizonyítás módja a tanúk előtt.
Rut 4:8 Akinek jogában volt a megváltás, azt mondta Boásznak: "Szerezd meg te magadnak", s ezzel levetette saruját.
Rut 4:9 Ezután Boász kijelentette a véneknek és az egész népnek: "Tanúim vagytok, hogy ami csak Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezéből.
Rut 4:10 Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!"
Rut 4:11 A kapunál levő egész nép ráfelelte: "Tanúi vagyunk". A vének pedig így szóltak: "Az Úr tegye hasonlóvá az asszonyt, aki házadba került, Ráchelhez és Leához, akik megalapozták Izrael házát. Légy erős Efratában, és szerezz magadnak nevet Betlehemben!
Rut 4:12 Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár szült Júdának!"
Rut 4:13 Boász tehát elvette Rutot, s az a felesége lett. Amikor bement hozzá, az Úr megadta neki, hogy fiút foganjon és szüljön.
Rut 4:14 Erre az asszonyok így szóltak Noémihez: "Legyen áldott az Úr, aki nem tagadta meg az elhunyttól a gyámolítót, hogy így neve fennmaradjon Izraelben.
Rut 4:15 Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged, s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna."
Rut 4:16 Akkor Noémi fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkálta.
Rut 4:17 A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. "Noéminak fia született" - mondták -, és elnevezték Obednek. Ő lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak.
Rut 4:18 Ez Perec családfája: Perec nemzette Hecront,
Rut 4:19 Hecron nemzette Rámot, Rám nemzette Amminadabot,
Rut 4:20 Amminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Szalmont.
Rut 4:21 Szalmon nemzette Boászt, Boász nemzette Obedet,
Rut 4:22 Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.
1Sa 1:1 Volt egy Ramatajimba való ember, egy cufita, Efraim hegyéről. Elkanának hívták, s Jerochám fia volt, Elihu fiáé, (aki) az efratita Cuf fiának, Tochunak volt a fia.
1Sa 1:2 Két felesége volt, az egyiket Hannának hívták, a másikat Peninnának. Peninnának voltak gyermekei, Hannának azonban nem volt gyermeke.
1Sa 1:3 Ez az ember minden esztendőben fölment, hogy Silóban imádja a Seregek Urát, és áldozatot mutasson be neki. [Éli két fia, Hofni és Pinchász voltak ott az Úr papjai.]
1Sa 1:4 Az egyik nap Elkana áldozatot mutatott be. Az volt a szokása, hogy a feleségének, Peninnának, valamint a fiainak és lányainak több darabot ad,
1Sa 1:5 Hannának azonban, bár jobban szerette, csak egy darabot adott, mert az Úr meddővé tette.
1Sa 1:6 Vetélytársa is folyvást sértegette, el akarta keseríteni amiatt, hogy az Úr meddővé tette a méhét.
1Sa 1:7 Így ment ez évről évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit.
1Sa 1:8 Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: "Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?"
1Sa 1:9 Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál.
1Sa 1:10 (Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt.
1Sa 1:11 Fogadalmat tett, és így szólt: "Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét."
1Sa 1:12 Így imádkozott az Úr előtt. Éli közben figyelte a száját.
1Sa 1:13 Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte,
1Sa 1:14 ezért így szólt hozzá Éli: "Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!"
1Sa 1:15 De Hanna ezt válaszolta: "Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.
1Sa 1:16 Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig."
1Sa 1:17 Éli így felelt rá: "Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél."
1Sa 1:18 Erre azt mondta: "Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben." Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt.
1Sa 1:19 Másnap korán fölkeltek és leborultak az Úr előtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla.
1Sa 1:20 Hanna fogant, és amikor elérkezett az ideje, fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, "mert - amint mondta - az Úrtól könyörögtem ki."
1Sa 1:21 Amikor Elkana egész családjával újra fölment, hogy az Úrnak az évi áldozatot bemutassa és teljesítse fogadalmát,
1Sa 1:22 Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: "Először elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe előtt és maradjon ott örökre."
1Sa 1:23 Férje, Elkana ezt felelte neki: "Tégy úgy, amint jónak látod. Maradj itthon, amíg el nem választod. Csak teljesítse az Úr szavadat!" Így az asszony otthon maradt, s szoptatta a fiát, míg el nem választotta.
1Sa 1:24 Mihelyt elválasztotta, fölvitte magával, egy hároméves marhával, egy efa liszttel és egy tömlő borral egyetemben, és Silóban belépett az Úr templomába; a fiú meg nagyon kicsi volt.
1Sa 1:25 Amikor a marhát feláldozták, a fiú anyja odament Élihez. Megszólította:
1Sa 1:26 "Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élsz, uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz.
1Sa 1:27 Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam.
1Sa 1:28 Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak." És ott leborultak az Úr előtt.
1Sa 2:1 Akkor Hanna így imádkozott: "Szívem ujjong az Úrban, erővel tölt el Istenem. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, mert örülhetek segítségednek.
1Sa 2:2 Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk.
1Sa 2:3 Ne szaporítsátok, gőgösök a szót, hivalkodás ne hagyja el szátok. Mert mindentudó Isten az Úr, latra vet minden tettet.
1Sa 2:4 A hatalmasok íját széttöri, a botladozókat erővel övezi.
1Sa 2:5 Elszegődnek kenyérért a jóllakottak, az éhezők meg nem dolgoznak tovább. Hét gyermeket szül a meddő, a sokgyermekes anya meg elhervad.
1Sa 2:6 Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan.
1Sa 2:7 Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és fölemel.
1Sa 2:8 Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennyből a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, ő helyezte rájuk a világot.
1Sa 2:9 A hűségeseknek oltalmazza lépteiket, a gonoszok meg elpusztulnak a sötétségben, [mert az ember nem győzhet a maga erejéből].
1Sa 2:10 Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét."
1Sa 2:11 Aztán hazatért Rámába, a fiú meg ott maradt, hogy Éli pap felügyeletével szolgálja az Urat.
1Sa 2:12 De Éli fiai semmirekellő emberek voltak, sem az Úrral nem törődtek,
1Sa 2:13 sem azzal, hogy a néptől mi jár a papnak. Ha valaki áldozatot mutatott be, amikor a hús még főtt, odament a pap szolgája, kezében háromágú villát tartva,
1Sa 2:14 belenyúlt az üstbe vagy a fazékba, a tálba vagy a lábasba, és ami a villára akadt, azt a pap mind elvette magának. Így tettek Izrael minden fiával, aki csak Silóba ment.
1Sa 2:15 Sőt, még mielőtt a hájat elégették volna, már ment a pap szolgája, és azt mondta annak, aki az áldozatot bemutatta: "Add ide a húst, hadd süssem meg a papnak. Nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset."
1Sa 2:16 S ha ez az ember azt felelte: "Előbb el kell égetni a hájat, aztán elveheted, amit csak akarsz", akkor azt válaszolta: "Nem, add ide most rögtön, különben elveszem erőszakkal."
1Sa 2:17 Így nagyon súlyosan vétkeztek a fiatalok az Úr színe előtt, mert az Úr áldozatát semmibe vették.
1Sa 2:18 A gyermek Sámuel vászon efoddal övezve szolgálta az Urat.
1Sa 2:19 Ehhez az anyja mindig csinált egy kis köntöst, és esztendőről esztendőre elvitte neki, amikor a férjével fölment az áldozatot bemutatni.
1Sa 2:20 Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: "Ajándékozzon neked az Úr ettől az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak." Aztán visszatértek otthonukba.
1Sa 2:21 Az Úr meglátogatta Hannát, fogant, és még három fiút és két lányt szült. A kis Sámuel meg az Úr színe előtt nőtt fel.
1Sa 2:22 Éli nagyon megöregedett. Amikor hallott felőle, mit műveltek fiai egész Izraellel,
1Sa 2:23 ezt mondta nekik: "Miért tesztek olyat, amit hallanom kell az egész néptől?
1Sa 2:24 Nem, fiaim, az Úr népében elterjedt hírek, amelyeket hallok, nem jók...
1Sa 2:25 Ha az ember a másik ember ellen vét, akkor Isten ítél köztük. De ha az ember Isten ellen vét, ki lehetne a bírája?" De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr elhatározta, hogy elpusztítja őket.
1Sa 2:26 A kis Sámuel azonban gyarapodott bölcsességben, korban és kegyelemben az Úr és az emberek előtt.
1Sa 2:27 Isten egy embere fölkereste Élit, és így szólt hozzá: "Ezt mondta az Úr: Hát nem megnyilatkoztam atyád házának, amikor még szolgák voltak a fáraó házában?
1Sa 2:28 És Izrael minden törzse közül kiválasztottam őket a papi szolgálatra, hogy fölmenjenek oltáromra, tömjént égessenek és viseljék színem előtt az efodot. És atyád házára bíztam Izrael fiainak minden égőáldozatát is.
1Sa 2:29 Miért tapostátok lábbal az általam rendelt véres és ételáldozatot? Miért tartod többre a fiaidat, mint engem, hogy eltulajdonítjátok minden áldozatból, amelyet népem, Izrael bemutat színem előtt, a legjobb részeket?
1Sa 2:30 Ezért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bár azt mondtam, hogy házad és atyád háza járjon mindig a színem előtt, és most mégis - az Úr mondja - távol legyen tőlem. Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri.
1Sa 2:31 Eljön az idő, amikor levágom karodat és atyád házának karját - ne legyen többé éltes korú házadban.
1Sa 2:32 Akkor majd mint valami irigy ellenség, úgy nézed mindazt a jót, amit Izraelnek teszek, a te házadban azonban nem lesz soha többé éltes korú.
1Sa 2:33 S hogy a tieid közül meghagyok valakit oltáromnál, azt csak azért teszem, hogy a szeme elsorvadjon és a lelke elepedjen. De házad egész népe elhullik az emberek kardja élén.
1Sa 2:34 Ezek szolgálnak majd jelül arra, ami két fiaddal, Hofnival és Pinchásszal történik. Mind a ketten meghalnak, ugyanazon a napon.
1Sa 2:35 Hűséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el. Házat építek neki, tartósat, s mindig fölkentem színe előtt fog majd járni.
1Sa 2:36 Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul előtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tőle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem."
1Sa 3:1 A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát; jelenést sem lehetett gyakran látni.
1Sa 3:2 Az egyik nap mégis történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. A szeme már kezdett gyengülni, nem sokat látott.
1Sa 3:3 Isten lámpája még nem aludt ki. Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája állt.
1Sa 3:4 Az Úr megszólította: "Sámuel, Sámuel!" "Itt vagyok" - felelte.
1Sa 3:5 Azután odafutott Élihez, és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Az ezt válaszolta: "Nem hívtalak, feküdj le és aludj." Elment és lefeküdt aludni.
1Sa 3:6 Az Úr azonban újra szólította: "Sámuel!" És Sámuel fölkelt, odament Élihez és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Ez azt felelte: "Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!"
1Sa 3:7 Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzék neki.
1Sa 3:8 Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: "Itt vagyok, hívtál." Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút.
1Sa 3:9 Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén.
1Sa 3:10 Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint előző alkalommal: "Sámuel, Sámuel!" És Sámuel így válaszolt: "Beszélj, szolgád figyel!"
1Sa 3:11 Akkor az Úr azt mondta Sámuelnek: "Nézd, olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mindkét füle csengeni fog tőle.
1Sa 3:12 Azon a napon valóra váltom Élin mind, amit házára kimondtam, elejétől végig.
1Sa 3:13 Neked kell hírül adnod neki, hogy minden időre kimondtam házára az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem tiltotta meg nekik.
1Sa 3:14 Azért megesküdtem Éli házának: Éli házának bűnéért sem véres áldozat, sem ételáldozat nem engesztel ki soha."
1Sa 3:15 Sámuel egész reggelig fekve maradt. Akkor kinyitotta az Úr házának kapuját. De Sámuel félt Éli előtt mutatkozni.
1Sa 3:16 Éli azonban odahívta magához Sámuelt. Így szólította: "Sámuel, fiam!" "Itt vagyok" - felelte neki.
1Sa 3:17 Erre megkérdezte tőle: "Mit mondott neked? Ne titkolj el előlem semmit. Isten ezt meg azt tegye veled, ha valamit eltitkolsz előlem abból, amit mondott neked."
1Sa 3:18 Sámuel tehát elmondott mindent, és nem hallgatott el semmit. Erre Éli azt mondta: "Ő az Úr! Tegye, ami tetszik neki!"
1Sa 3:19 Sámuel felnőtt és vele volt az Úr, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon.
1Sa 3:20 Dántól Beersebáig egész Izrael megtudta, hogy Sámuelt az Úr prófétájává választotta.
1Sa 3:21 Az Úr továbbra is Silóban jelent meg, mert megnyilatkozott Sámuelnek.
1Sa 4:1 Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe előtt. Abban az időben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort.
1Sa 4:2 A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezőn a csatában.
1Sa 4:3 Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: "Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyőzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezéből."
1Sa 4:4 A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát.
1Sa 4:5 Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld.
1Sa 4:6 A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: "Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett,
1Sa 4:7 fa filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: "Istenük eljött hozzájuk a táborba." És így beszéltek: "Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő!
1Sa 4:8 Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
1Sa 4:9 Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!"
1Sa 4:10 A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett.
1Sa 4:11 Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.
1Sa 4:12 Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérről, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején.
1Sa 4:13 Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki.
1Sa 4:14 A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: "Mit jelent ez a nagy zajongás?" Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt.
1Sa 4:15 Éli kilencvennyolc esztendős volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit.
1Sa 4:16 Az ember jelentette Élinek: "A táborból jövök, ma menekültem el a csatából." Az megkérdezte: "Mi történt fiam?"
1Sa 4:17 A hírhozó ezt válaszolta: "Izrael megfutamodott a filiszteusok elől. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették."
1Sa 4:18 Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt.
1Sa 4:19 Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások.
1Sa 4:20 Mivel haldoklott, a körülötte levő asszonyok így beszéltek hozzá: "Ne aggódj, fiút szültél!" De nem felelt, nem vetett rá ügyet.
1Sa 4:21 A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy "odavan Izrael becsülete", az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt.
1Sa 4:22 Így beszélt: "Kiveszett Izraelből a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját."
1Sa 5:1 A filiszteusok tehát zsákmányul ejtették az Isten ládáját, és Eben-ha-Ezerből Asdódba vitték.
1Sa 5:2 Ráadásul fogták a filiszteusok az Isten ládáját, aztán Dágon templomába vitték, és Dágon mellett állították fel.
1Sa 5:3 Amikor azonban Asdód lakói másnap fölkeltek és Dágon templomába mentek, lám, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája előtt. Fölemelték Dágont, és visszatették a helyére.
1Sa 5:4 Ám amikor a következő nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája előtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön, csak a törzse maradt meg Dágonnak.
1Sa 5:5 Ezért Dágon papjai és akik Dágon templomát látogatják, mind a mai napig nem lépnek Asdódban Dágonnak a küszöbére.
1Sa 5:6 Az Úr keze súlyosan ránehezedett Asdód lakóira. Rémületbe estek, mert daganattal sújtotta őket, Asdódot és környékét.
1Sa 5:7 Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: "Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett."
1Sa 5:8 Ezért mind összehívták a filiszteusok vezéreit, és megkérdezték tőlük: "Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?" Így határoztak: "Gátba kell vinni Izrael Istenének ládáját." Oda vitték hát Izrael Istenének ládáját.
1Sa 5:9 Amikor azonban elvitték oda, az Úr keze ránehezedett a városra, és nagyon nagy rémületet keltett. Lesújtott a városbeli férfiakra, apraja-nagyjára, úgyhogy daganatok keletkeztek rajtuk.
1Sa 5:10 Ekkor Ekronba küldték a ládát. Amikor Isten ládája Ekronba ért, Ekron lakói felkiáltottak: "Azért hozták ide Izrael Istenének ládáját, hogy egész népemmel együtt elpusztítsanak!"
1Sa 5:11 Aztán mind összehívták a filiszteusok vezéreit és így szóltak hozzájuk: "Vigyétek vissza Izrael Istenének ládáját a helyére, és ne pusztítsatok el engem s népemet." Mert nagy halálfélelem uralkodott az egész városban, annyira rájuk nehezedett az Úr keze.
1Sa 5:12 Azokon az embereken ugyanis, akik nem haltak meg, daganatok keletkeztek, és a város jajkiáltása az égig hatolt.
1Sa 6:1 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.
1Sa 6:2 Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendőmondókat és megkérdezték: "Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére."
1Sa 6:3 Ezek azt felelték: "Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem fizessetek jóvátételt. Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét."
1Sa 6:4 Erre megkérdezték: "Mi legyen a jóvátétel, amit fizetnünk kell?" Ezt felelték: "A filiszteusok vezérei számának megfelelően öt aranydaganat és öt aranypatkány, mert ugyanaz a csapás sújtott mindenkit, benneteket és vezéreiteket egyaránt.
1Sa 6:5 Csináltassatok hát képmást daganataitokról és képmást patkányaitokról, amelyek az országot pusztítják, és így fejezzétek ki hódolatotokat Izrael Istene iránt. Lehetséges, hogy nem marad tovább rajtatok, isteneteken és országotokon a keze.
1Sa 6:6 Miért keményítitek meg szíveteket, amint az egyiptomiak s a fáraó megkeményítették a szívüket? Nemde, amikor kegyetlenül bánt velük, akkor elengedték őket, úgyhogy elvonulhattak?
1Sa 6:7 Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba.
1Sa 6:8 Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az aranyholmit is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ládikában, s hagyjátok, menjenek.
1Sa 6:9 Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivő útra, akkor ő volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az ő keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk."
1Sa 6:10 Az emberek így tettek. Vettek két frissen ellett tehenet, befogták őket a szekérbe, a borjaikat meg ott tartották az istállóban.
1Sa 6:11 Aztán az Úr ládáját föltették a szekérre, a ládikával egyetemben, amelyben az aranypatkányok és daganataik képmásai voltak.
1Sa 6:12 A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivő útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bőgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték őket.
1Sa 6:13 Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek.
1Sa 6:14 Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kő. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égőáldozatul.
1Sa 6:15 A leviták leemelték az Úr ládáját a mellette levő ládikával együtt, amelyben az aranyholmik voltak, és a kőre állították. Bet-Semes lakói meg égőáldozatot és véres áldozatot mutattak be azon a napon az Úrnak.
1Sa 6:16 Amikor a filiszteusok öt vezére ezt látta, még aznap visszatért Ekronba.
1Sa 6:17 Ezek voltak az aranydaganatok, amelyeket a filiszteusok jóvátételül adtak az Úrnak: egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért.
1Sa 6:18 Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerősített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kő, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén.
1Sa 6:19 Ám Jechonja fiai nem örültek együtt Bet-Semes lakóival, amikor az Úr ládáját meglátták. Ezért az Úr lesújtott közülük hetven emberre. A nép bánkódott, hogy az Úr olyan keményen megbüntette őket.
1Sa 6:20 Bet-Semes lakói föltették a kérdést: "Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe előtt álljon? Kihez menjen tovább tőlünk?"
1Sa 6:21 Hírvivőket küldtek hát Kirjat-Jearim lakóihoz és megüzenték: "A filiszteusok visszahozták az Úr ládáját. Gyertek és vigyétek el!"
1Sa 7:1 Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé.
1Sa 7:2 Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idő telt el: húsz esztendő, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott.
1Sa 7:3 Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: "Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből."
1Sa 7:4 Izrael fiai tehát eltávolították a Baalokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak.
1Sa 7:5 Akkor Sámuel elrendelte: "Egész Izrael gyűljön egybe Micpában, s majd imádkozom értetek az Úrhoz!"
1Sa 7:6 Amikor összegyűltek Micpában, vizet merítettek és az Úr elé öntötték. S böjtöltek is azon a napon. Azt mondták: "Vétkeztünk az Úr ellen." Sámuel meg ítélkezett Izrael fiai fölött Micpában.
1Sa 7:7 Mihelyt a filiszteusok hírét vették, hogy Izrael fiai egybegyűltek Micpában, a filiszteusok vezérei kivonultak Izrael ellen. Amikor Izrael fiai ezt megtudták, félelem fogta el őket a filiszteusoktól.
1Sa 7:8 Ezért Izrael fiai kérték Sámuelt: "Ne hagyd abba, könyörögj értünk az Úrhoz, Istenünkhöz, hogy szabadítson ki minket a filiszteusok kezéből!"
1Sa 7:9 Sámuel fogott egy szopós bárányt, és mindenestül bemutatta az Úrnak égőáldozatul. És Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta.
1Sa 7:10 Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól.
1Sa 7:11 Izrael férfiai kivonultak Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, és egészen Bet-Kárig visszaverték őket.
1Sa 7:12 Akkor Sámuel fogott egy követ, Micpa és Ha-Sen között felállította, és elnevezte Eben-Ha-Ezernek. Közben azt mondta: "Eddig segített bennünket az Úr!"
1Sa 7:13 Így a filiszteusoknak megaláztatásban volt részük, és többé nem hatoltak be Izrael fiainak földjére. Amíg Sámuel élt, addig az Úr keze ránehezedett a filiszteusokra.
1Sa 7:14 Azok a városok is, amelyeket a filiszteusok elvettek, újra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól egészen Gátig. Ezenkívül a földjét is kiszabadította a filiszteusok kezéből. Izrael és az amoriták közt is béke volt.
1Sa 7:15 Sámuel egész életében bíráskodott Izrael fölött.
1Sa 7:16 Minden évben végigjárta Bételt, Gilgalt és Micpát, és ezeken a helyeken igazságot szolgáltatott Izraelnek.
1Sa 7:17 Aztán visszatért Rámába, mivel ott volt a háza, és ott ült törvényt Izrael fölött. S oltárt is épített az Úrnak.
1Sa 8:1 Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá.
1Sa 8:2 Az idősebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt.
1Sa 8:3 De fiai nem az ő útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt.
1Sa 8:4 Ezért Izrael vénei összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába,
1Sa 8:5 és azt mondták neki: "Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van."
1Sa 8:6 Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: "Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket." Ezért az Úrhoz fordult.
1Sa 8:7 De az Úr azt mondta Sámuelnek: "Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük.
1Sa 8:8 Amint velem bántak attól az időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak.
1Sa 8:9 Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük."
1Sa 8:10 Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tőle, mind, amit az Úr mondott:
1Sa 8:11 "Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket - a szekerei előtt kell majd futniuk;
1Sa 8:12 megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire.
1Sa 8:13 Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni.
1Sa 8:14 Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek.
1Sa 8:15 Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül.
1Sa 8:16 Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket.
1Sa 8:17 Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek.
1Sa 8:18 S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon."
1Sa 8:19 De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: "Nem, király uralkodjék fölöttünk.
1Sa 8:20 Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön és vezesse harcainkat."
1Sa 8:21 Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult.
1Sa 8:22 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!" Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: "Térjen vissza mindenki a maga városába."
1Sa 9:1 Akkoriban élt Benjamin fiai közt egy Kis nevű ember; Abiel fia volt, Ceror fiáé, (aki) Bechoratnak volt a fia, egy Benjamin törzséből való, jómódú embernek, Afiachnak a fiáé.
1Sa 9:2 Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél.
1Sa 9:3 Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: "Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!"
1Sa 9:4 Végigpásztázták Efraim egész hegyvidékét és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták őket. Aztán átfésülték Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk.
1Sa 9:5 Amikor Cuf vidékére értek, Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: "Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem mi miattunk kezd el aggódni."
1Sa 9:6 De az így felelt: "Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk."
1Sa 9:7 Saul erre azt mondta szolgájának: "Ha netán elmennénk, ugyan mit vinnénk annak az embernek. A kenyér kifogyott tarisznyánkból, ajándék nincs nálunk, hogy felajánlhatnánk Isten emberének. Mit adhatnánk hát neki?"
1Sa 9:8 Ám a szolga megfelelt Saulnak, e szavakkal: "Nézd, még van egy negyed sékel ezüstöm. Ezt adom oda Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást."
1Sa 9:10 "Helyes a beszéded - válaszolta Saul. - Gyere hát, menjünk!" Így elmentek abba a városba, ahol Isten embere élt.
1Sa 9:11 Amikor a városhoz vivő emelkedőn felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni. Megkérdezték tőlük: "Otthon van a látóember?" -
1Sa 9:9 Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: "Gyertek, menjünk a látóemberhez!" Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. -
1Sa 9:12 "Igen - felelték nekik -, erre van, előttetek. Épp most érkezett meg a városba, mert ma nagy áldozati lakomát tart a nép a magaslaton.
1Sa 9:13 Ha betértek a városba, még itt éritek, mielőtt fölmenne a magaslatra az áldozati lakomára. Mert a nép addig nem kezd el enni, amíg ő ott nincs. Ő áldja meg ugyanis az áldozatot, s csak azután esznek a meghívottak. Menjetek hát, mert most még épp találkozhattok vele."
1Sa 9:14 Fölmentek hát a városba. De épp amikor beléptek a kapun, szembejött velük Sámuel -, a magaslati hely felé tartott.
1Sa 9:15 Az Úr egy nappal azelőtt, hogy Saul megérkezett, ezt a kinyilatkoztatást adta Sámuelnak:
1Sa 9:16 "Holnap ebben az időben küldök neked Benjamin hegyvidékéről egy embert. Azt kend föl népem, Izrael fejedelmévé. Ő fogja majd népemet a filiszteusok kezéből kiszabadítani. Láttam ugyanis népem nyomorúságát, jajszavuk felhatolt hozzám."
1Sa 9:17 Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: "Ez az az ember, akiről beszéltem neked. Ő uralkodjék népem fölött."
1Sa 9:18 Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez és megszólította: "Mondd, hol van a látóember háza?"
1Sa 9:19 Sámuel így felelt Saulnak: "Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de előbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja.
1Sa 9:20 Ami a nőstény szamarakat illeti, amelyek három nappal ezelőtt elkóboroltak, miattuk ne aggódj, előkerültek. Egyébként kié lesz Izrael egész gazdagsága? Hát nem a tiéd és atyád házáé?"
1Sa 9:21 Saul ezt válaszolta: "Hát nem Benjamin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzséből? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjamin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?"
1Sa 9:22 Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette őket, és megtisztelő helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak.
1Sa 9:23 Aztán így szólt Sámuel a szakácshoz: "Hozd ide azt a darabot, amelyre azt mondtam neked, hogy tedd félre."
1Sa 9:24 Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartőt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: "Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..." Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel.
1Sa 9:25 Amikor a magaslatról visszatértek a városba, szállást csináltak Saulnak a tetőn.
1Sa 9:26 És nyugalomra tért. Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre: "Kelj föl, hogy elkísérhesselek!" Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, ő és Sámuel.
1Sa 9:27 Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: "Mondd a szolgádnak, hogy menjen előre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát."
1Sa 10:1 Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé:
1Sa 10:2 Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál... találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstényszamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért?
1Sa 10:3 Ha onnét tovább mész és a Táboron a tölgyeshez érsz, ott három emberrel találkozol, akik Isten városa, Bétel felé tartanak majd. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret és a harmadik egy tömlő bort.
1Sa 10:4 Üdvözölnek és odanyújtanak neked két kenyeret - fogadd el a kezükből.
1Sa 10:5 Aztán Isten Gibeájába érsz [ott lakik a filiszteusok helytartója]. Amikor belépsz a kapun, egy sereg prófétával találkozol, akik a magaslatról jönnek lefelé. Előttük zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek...
1Sa 10:6 Akkor az Úr lelke rád száll, úgyhogy te is prófétai révületbe esel és más emberré változol.
1Sa 10:7 Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erőt érzel magadban. Mert veled van az Isten.
1Sa 10:8 Menj hát le előre Gilgalba, s majd én is lemegyek hozzád az égőáldozatot és a közösség áldozatát bemutatni. Hét napig kell rám várnod, míg elmegyek hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned."
1Sa 10:9 Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon.
1Sa 10:10 Amikor onnét Gibeába értek, lám, egy sereg próféta jött velük szembe, s leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy ő is prófétai révületbe esett.
1Sa 10:11 Amikor azok, akik korábban ismerték, látták, hogy a prófétákkal együtt ő is jövendöl, az emberek így szóltak egymáshoz: "Mi történt Kis fiával? Saul is a próféták közt van?"
1Sa 10:12 Az egyikük megjegyezte: "És ki az apja?" Ezért keletkezett ez a szólásmondás: "Saul is a próféták közt van?"
1Sa 10:13 Amikor a prófétai révület megszűnt, hazament.
1Sa 10:14 A nagybátyja megkérdezte tőle és szolgájától: "Hol jártatok?" "A nőstény szamarakat kerestük - felelte -, de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez."
1Sa 10:15 Sault nagybátyja megkérte: "Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel."
1Sa 10:16 Saul ezt válaszolta nagybátyjának: "Tudtunkra adta, hogy a nőstény szamarak előkerültek." Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit.
1Sa 10:17 Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába,
1Sa 10:18 és így szólt Izrael fiaihoz: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kivezettem Izraelt Egyiptomból és kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiaknak és minden királynak a hatalmából, aki csak szorongatott titeket.
1Sa 10:19 Mégis, ma elvetettétek Isteneteket, aki kiszabadított benneteket minden veszedelemből és szorongattatásból, és kijelentettétek: Nem, adj nekünk királyt! Rajta hát, járuljatok az Úr elé törzseitek és nemzetségeitek rendjében."
1Sa 10:20 Ekkor Sámuel minden törzset előléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett.
1Sa 10:21 Most a nemzetségek szerint léptette elő Benjamin törzsét, és a sorsvetés Matri nemzetségére esett. Amikor Matri nemzetségének tagjait léptette elő, egymás után, a sorsvetés Kis fiára, Saulra esett. Keresték, de nem találták sehol.
1Sa 10:22 Megkérdezték újra az Urat: "Eljött ide az az ember?" Az Úr azt felelte: "Igen, a málhák közt rejtőzik."
1Sa 10:23 Odasiettek és előhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél.
1Sa 10:24 Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: "Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek." A nép ujjongott és felkiáltott: "Éljen a király!"
1Sa 10:25 Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába.
1Sa 10:26 Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellé szegődtek. Néhány semmirekellő azonban így beszélt: "Ugyan mit segíthet ez rajtunk?" S lenézték és nem vittek neki ajándékot.
1Sa 11:1 Körülbelül egy hónap elteltével az ammonita Nachas felvonult, és ostrom alá fogta a gileádi Jábest. Jábes lakói ezt üzenték Nachasnak: "Köss velünk békét, s alattvalóid leszünk."
1Sa 11:2 De az ammonita Nachas így válaszolt nekik: "Csak azzal a föltétellel kötök veletek békét, hogy mindegyiteknek kiszúrom a jobb szemét, s ezzel egész Izraelre gyalázatot hozok."
1Sa 11:3 Jábes vénei erre ezt üzenték: "Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivőket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat."
1Sa 11:4 A hírvivők elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki.
1Sa 11:5 Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezőről, s megkérdezte: "Mi történt a néppel, hogy sír?" Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét.
1Sa 11:6 Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt.
1Sa 11:7 Fogott egy pár ökröt, darabokra vágta és szétküldte hírvivőivel Izrael miden vidékére, ezzel az üzenettel: "Aki nem vonul ki Saul vezérletével, az ugyanígy jár!" A népet eltöltötte az Úr félelme, s egy emberként kivonultak.
1Sa 11:8 Bezekben számba vette őket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki.
1Sa 11:9 Erre így szólt a hírhozókhoz, akik fölkeresték: "Mondjátok meg a gileádi Jábes lakóinak: Holnap, mire a nap melegen süt, segítséget kaptok." Amikor a hírvivők hazatértek és Jábes lakóinak beszámoltak, ezek örültek.
1Sa 11:10 Aztán megüzenték Nachasnak: "Holnap kivonulunk, aztán azt tehettek velünk, amit akartok!"
1Sa 11:11 Másnap reggel Saul három csapatba osztotta a népet. Hajnal hasadtakor behatoltak a táborba, s mire kivilágosodott, megverték az ammonitákat. A maradék szétszéledt, nem maradt kettő sem együtt.
1Sa 11:12 Akkor a nép így szólt Sámuelhez: "Kik voltak, akik megkérdezték: Saul uralkodjék fölöttünk? Add ki nekünk ezeket az embereket, hadd verjük őket agyon!"
1Sa 11:13 Saul azonban azt mondta: "Ezen a napon nem szabad senkit sem megölni, mert az Úr győzelemre segítette Izraelt."
1Sa 11:14 Sámuel meg így szólt: "Gyerünk, menjünk Gilgalba, és alapítsuk meg ott a királyságot!"
1Sa 11:15 Így hát az egész nép Gilgalba vonult, s ott Gilgalban, az Úr színe előtt megtették Sault királynak. S a közösség áldozatát is bemutatták ott, az Úr előtt, és Saul is, Izrael férfiai is nagy áldomást csaptak.
1Sa 12:1 Aztán Sámuel szózatot intézett egész Izraelhez: "Nézzétek, mindent megtettem, amire kértetek, s királyt rendeltem fölétek.
1Sa 12:2 Ezentúl ez a király jár majd előttetek. Ami engem illet, én már megöregedtem és megőszültem, s fiaim vannak közöttetek. Ifjúságomtól mind a mai napig mindent a szemetek láttára tettem.
1Sa 12:3 Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitől vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erőszakhoz? Kitől fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!"
1Sa 12:4 "Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erőszakot, s nem vettél el senkitől semmit" - felelték neki.
1Sa 12:5 Erre azt mondta nekik: "Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben." "Igen, ő a tanú" - válaszolták.
1Sa 12:6 Ezután Sámuel így beszélt a néphez: "Igen, az Úr a tanú, aki Mózest és Áront rendelte, s aki kivezette atyáitokat Egyiptomból.
1Sa 12:7 Álljatok hát elő, hadd pereljek veletek az Úr színe előtt, s hadd tárjam elétek azokat a nagy tetteket mind, amelyeket az Úr értetek és atyáitokért végbevitt.
1Sa 12:8 Amikor Jákob Egyiptomba ment, az egyiptomiak sanyargatták őket. Akkor atyáitok az Úrhoz folyamodtak, s az Úr Mózest és Áront küldte, akik aztán kivezették atyáitokat Egyiptomból, s ezen a vidéken telepítették le őket.
1Sa 12:9 Amikor azonban megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, az Úr Hacor vezérének, Sziszerának kezére adta őket, meg a filiszteusok kezére és Moáb királya kezére.
1Sa 12:10 Akkor az Úrhoz folyamodtak: Vétkeztünk - mondták -, mert elhagytuk az Urat és Baaloknak meg Asztartéknek szolgáltunk. De most szabadíts ki bennünket ellenségeink kezéből, s neked szolgálunk.
1Sa 12:11 Akkor az Úr Jerubbaalt és Barakot, Jiftachot és Sámuelt küldte, és kiszabadított benneteket körülöttetek élő ellenségeitek kezéből, úgyhogy biztonságban élhettek.
1Sa 12:12 Amikor aztán láttátok, hogy az ammoniták királya, Nachas kivonult ellenetek, akkor így szóltatok hozzám: Nem, király uralkodjék fölöttünk! - noha az Úr, a ti Istenetek a király.
1Sa 12:13 Nos, itt a királyotok, akit választottatok magatoknak. Az Úr királyt rendelt fölétek.
1Sa 12:14 Ha félitek az Urat, neki szolgáltok, hallgattok a szavára, s nem lázadoztok parancsai ellen, ha ti is, királyotok is, aki uralkodik fölöttetek, az Urat, a ti Isteneteket követitek, akkor minden rendben lesz.
1Sa 12:15 De ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, lázadoztok parancsai ellen, akkor az Úr keze rátok s királyotokra nehezedik.
1Sa 12:16 Álljatok elő még egyszer, és lássátok meg azokat a nagy jeleket, amelyeket az Úr a szemetek láttára mutat.
1Sa 12:17 Nemde, épp a búza aratásának ideje van? Nos, most az Úrhoz folyamodom, küldjön zivatart és esőt. Aztán majd meglátjátok és felfogjátok, mit vétettetek az Úr ellen, amikor királyt kívántatok magatoknak."
1Sa 12:18 Sámuel az Úrhoz folyamodott, s az Úr zivatart és esőt küldött azon a napon, úgyhogy az egész népet nagy félelem fogta el az Úrtól és Sámueltől.
1Sa 12:19 Így szóltak Sámuelhez: "Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, Istenedhez, nehogy mind meghaljunk, amiért bűneinket még azzal a gonoszsággal is megtetéztük, hogy királyt kívántunk magunknak."
1Sa 12:20 De Sámuel ezt válaszolta a népnek: "Ne féljetek! Ezt a vétséget már elkövettétek. De mostantól ne forduljatok el az Úrtól, hanem szolgáljátok egész szívetekkel.
1Sa 12:21 És ne pártoljatok semmire se való bálványokhoz, amelyek nem segítenek, s nem tudnak benneteket megmenteni, éppen mert semmik.
1Sa 12:22 Mert fönséges nevéért az Úr nem taszítja el népét, hisz úgy tetszett az Úrnak, hogy a tulajdon népévé tegyen benneteket.
1Sa 12:23 Távol legyen tőlem, hogy vétkezzem az Úr ellen: megszűnjem értetek imádkozni, s nektek a helyes és igaz utat mutatni.
1Sa 12:24 Csak féljétek az Urat, szolgáljatok neki őszintén, szívből, hiszen látjátok, milyen nagy tetteket vitt végbe körötökben.
1Sa 12:25 Ha azonban vétkeztek, akkor elvesztek, királyotokkal egyetemben.
1Sa 13:1 Saul... éves volt, amikor Izrael királya lett, és... évig uralkodott Izrael fölött.
1Sa 13:2 Saul kiválasztott magának háromezer embert Izraelből. Kétezren Saullal voltak Michmászban és Bétel hegyvidékén, ezren meg Jonatánnal Gebában, Benjamin (földjén). A nép többi részét hazaküldte, mindenkit a maga sátorába.
1Sa 13:3 Történt, hogy Jonatán leütötte a filiszteusok helytartóját, aki Gibeában székelt, s a filiszteusok hírét vették, hogy a héberek fellázadtak. Saul mindenütt megfúvatta a harsonákat az országban,
1Sa 13:4 így egész Izrael megtudta az újságot: "Saul leütötte a filiszteusok helytartóját, s Izrael magára vonta a filiszteusok haragját." A nép Gilgalban Saul köré gyűlt.
1Sa 13:5 De a filiszteusok is egybegyűltek, hogy harcba szálljanak Izraellel: háromezer harci szekér, hatezer ló és annyi gyalogos, mint a tenger partján a föveny. Kivonultak, és Michmász közelében ütöttek tábort, Bet-Aventől keletre.
1Sa 13:6 Amikor Izrael fiai látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, s a népet nagyon szorongatják, a nép barlangokba, üregekbe, sziklahasadékokba s a föld alá, ciszternákba rejtőzött.
1Sa 13:7 Sőt a Jordán gázlóin át Gád és Gileád földjére menekültek. Saul még mindig Gilgalban volt, s az egész nép aggódott érte.
1Sa 13:8 Hét napig várt, addig az időpontig, amelyet Sámuel meghatározott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgalba, s népe magára hagyta Sault, szétszéledt.
1Sa 13:9 Erre azt mondta: "Hozzatok ide égőáldozatot és közösségi áldozatot.
1Sa 13:10 Amikor épp készen lett az égőáldozat bemutatásával, lám, Sámuel megérkezett. Saul eléje ment, hogy üdvözölje.
1Sa 13:11 Sámuel azonban így szólt: "Mit tettél?" "Mivel láttam - felelte Saul -, hogy a nép cserbenhagyott és szétszéledt, te a megbeszélt időre nem érkeztél meg, a filiszteusok azonban összegyűltek Michmászban,
1Sa 13:12 gondoltam: a filiszteusok kivonulnak ellenem Gilgalba, mielőtt még az Urat kiengesztelném. Azért bátorságot vettem, s bemutattam az égőáldozatot.
1Sa 13:13 Erre Sámuel ezt mondta Saulnak: "Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök időkre.
1Sa 13:14 De így még a te uralmadat sem tartja fenn. Az Úr keresett egy szíve szerinti embert, s ezt rendelte az Úr népe fölé fejedelemnek, mivel nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked."
1Sa 13:15 Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette - mintegy hatszáz férfi.
1Sa 13:16 Saul és Jonatán, a fia, valamint a vele levő csapata Benjamin (földjén) Gebában állomásoztak, a filiszteusok meg Michmászban táboroztak.
1Sa 13:17 A filiszteusok táborából kivonult egy csapat - három részre osztva - fosztogatni. Az egyik csoport Saul vidékére tört be, Ofra irányában,
1Sa 13:18 a másik Bet-Horon felé tartott, a harmadik meg a felé a domb felé vette az irányt, amely a Hiénák völgye fölött emelkedik s a puszta felé néz.
1Sa 13:19 Akkoriban Izrael egész földjén nem volt kovács, mert a filiszteusok azt mondták: "Meg kell akadályozni, hogy a héberek kardot meg lándzsát csináljanak maguknak."
1Sa 13:20 Ezért egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett fordulnia, ha az ekevasat vagy a baltát, a fejszét, vagy az ösztökét meg akarták éleztetni.
1Sa 13:21 Kétharmad sékelbe került az ekevas és a balta, és egyharmad sékelbe a fejsze élesítése meg az ösztöke kiegyenesítése.
1Sa 13:22 Ezért a michmászi csata napján sem kard, sem lándzsa nem volt senkinek a kezében Saul és Jonatán egész seregében, csak Saulnak és fiának, Jonatánnak volt ilyen.
1Sa 13:23 A filiszteusok egy előőrse Michmász szorosáig előrehatolt.
1Sa 14:1 Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: "Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előörséig, amely a szorosban állomásozik." Atyjának azonban nem jelentette a dolgot.
1Sa 14:2 Saul Geba szélén egy gránátalmafa alatt ült, a szérű mellett. Azoknak az embereknek a száma, akik vele voltak, mintegy hatszázra rúgott.
1Sa 14:3 Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment.
1Sa 14:4 A szorosnak, amelyen Jonatánnak át kellett kelnie, hogy a filiszteusok előőrséig eljusson, az egyik végénél is volt egy sziklacsúcs s a másik végénél is volt egy sziklacsúcs; az egyiket Bocecnak hívták, a másikat Szennének.
1Sa 14:5 Az egyik szikla az északi oldalon állt, Michmásszal átellenben, a másik a déli oldalon, Gebával szemben.
1Sa 14:6 Jonatán így szólt fegyverhordozójához: "Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr győzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen."
1Sa 14:7 Fegyverhordozója ezt felelte: "Tégy úgy, amint a kedved tartja; ami engem illet, az én szívem olyan, mint a te szíved."
1Sa 14:8 Jonatán így folytatta: "Menjünk hát oda azokhoz az emberekhez, és mutatkozzunk előttük.
1Sa 14:9 Ha aztán odaszólnak: Várjatok míg odamegyünk, akkor megállunk a helyünkön és nem megyünk át hozzájuk.
1Sa 14:10 Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja őket. Ez lesz nekünk a jel."
1Sa 14:11 Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok előőrsei előtt, a filiszteusok azt mondták: "Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekből, ahová elrejtőztek."
1Sa 14:12 Aztán odaszóltak az előőrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: "Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra." Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: "Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket!"
1Sa 14:13 Jonatán négykézláb felkapaszkodott, s utána a fegyverhordozója is. A filiszteusok elestek Jonatán előtt, s fegyverhordozója utána végzett velük.
1Sa 14:14 Ez volt az első vérfürdő, amelyet Jonatán és fegyverhordozója rendezett, mintegy húsz ember...
1Sa 14:15 Erre nagy félelem kerítette hatalmába a tábort a nyílt mezőn; az előőrsöt is, a portyázó csapatot is rettegés fogta el. Még a föld is megindult, úgyhogy nagyon megijedtek az Istentől.
1Sa 14:16 Amikor Saul őrszemei, akik Benjamin (földjén), Gebában tartózkodtak, körülnéztek, azt látták, hogy a tábor ide-oda mozog.
1Sa 14:17 Akkor Saul megparancsolta az embereknek, akik körülötte voltak: "Tartsatok számbavételt, s nézzétek meg, ki tűnt el közülünk." Megejtették a számbavételt, s lám, Jonatán és fegyverhordozója hiányzott.
1Sa 14:18 Ekkor Saul azt mondta Achijának: "Hozd ide az efodot!" Abban az időben ugyanis ő viselte az efodot Izrael fiai előtt.
1Sa 14:19 Míg Saul beszélt a pappal, a filiszteusok táborában egyre nagyobb lett a lárma. Ezért Saul így szólt a paphoz: "Húzd vissza a kezed!"
1Sa 14:20 Aztán Saul és vele levő csapata kivonultak, s amikor a csata színhelyére értek, lám, egymásnak szegezték a kardjukat, s óriási zűrzavar uralkodott.
1Sa 14:21 De azok a héberek, akik már régóta a filiszteusokkal tartottak és velük együtt kivonultak harcolni, azok elpártoltak, és Izrael azon fiaihoz csatlakoztak, akik Saullal és Jonatánnal tartottak.
1Sa 14:22 Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtőzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük.
1Sa 14:23 Így segítette az Úr azon a napon győzelemre Izraelt. Egész Bet-Horonon túlig csatáztak.
1Sa 14:24 Saul azon a napon nagy megtartóztatást rendelt el, s ezt az átkot mondta a népre: "Átkozott mindenki, aki este előtt ételt vesz magához, mindaddig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen." Ezért az egész nép nem vett magához ételt.
1Sa 14:25 Volt ott a föld felszínén egy mézzel tele lép.
1Sa 14:26 Az emberek odamentek a léphez, s bár kicsordult belőle a méz, senki sem emelte a szájához, mert féltek az átoktól.
1Sa 14:27 Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott.
1Sa 14:28 Az egyik ember azonban megszólalt és így beszélt: "Atyád átkot mondott a népre e szavakkal: Mindenki legyen átkozott, aki ma valamit magához vesz."
1Sa 14:29 "Atyám romlásba dönti az országot - válaszolta Jonatán. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, mivel egy kis mézet ettem.
1Sa 14:30 Hátha még bőségesen ehettek volna az emberek a zsákmányból, amit ellenségeiktől szereztek! Hát nem sokkal nagyobb volna akkor a filiszteusok veresége?"
1Sa 14:31 Így azon a napon Michmásztól Ajalonig megverték a filiszteusokat.
1Sa 14:32 Az emberek nagyon kimerültek voltak. Ezért az emberek nekiestek a zsákmánynak, fogták a kecskét-juhot, a marhát és a borjút, s levágták a puszta földön. Sőt, az emberek a vért is elfogyasztották.
1Sa 14:33 Jelentették hát Saulnak: "A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst." Erre azt mondta a hírhozóknak: "Gurítsatok ide egy nagy követ!"
1Sa 14:34 Aztán megparancsolta Saul: "Vegyüljetek az emberek közé, és mondjátok meg nekik: Mindenki hozza ide elém a marháját és a juhát, s itt vágja le. Aztán megehetitek, de ne vétkezzetek az Úr ellen, hogy a vérrel együtt eszitek a húst." Az emberek ezért - ami épp kinek-kinek a kezében volt -, azt még azon éjszaka odavitték és ott vágták le.
1Sa 14:35 Saul akkor oltárt emelt az Úrnak. Ez volt az első oltár, amit Saul az Úrnak emelt.
1Sa 14:36 Saul azt mondta: "Menjünk, s az éjszaka folyamán vegyük üldözőbe a filiszteusokat, szerezzünk tőlük zsákmányt, míg meg nem virrad; ne hagyjunk egyetlen embert sem élve." "Tégy úgy - válaszolták neki -, amint jónak látod." De a pap így szólt: "Először járuljunk az Úr elé!"
1Sa 14:37 Saul tehát megkérdezte az Urat: "Üldözőbe vegyem a filiszteusokat? Izrael kezére adod őket?" Ám ezen a napon nem adott feleletet.
1Sa 14:38 Erre Saul megparancsolta: "Ide, elém mind, akik a nép főemberei vagytok! Járjatok utána és derítsétek ki, ki követett el ma bűnt.
1Sa 14:39 Mert amint igaz, hogy az Úr él, még ha a fiam, Jonatán bizonyul is vétkesnek, meg kell halnia." De senki sem adott neki feleletet az egész népből.
1Sa 14:40 Erre így szólt egész Izraelhez: "Álljatok az egyik oldalra, én és fiam, Jonatán meg a másik oldalra." A nép ezt válaszolta Saulnak: "Tégy úgy, amint jónak látod."
1Sa 14:41 Akkor Saul imádkozott: "Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bűn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot." A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bűntelennek bizonyult.
1Sa 14:42 Saul erre folytatta: "Döntsön a sorsvetés köztem és fiam, Jonatán közt!" S Jonatánra esett (a sorsvetés).
1Sa 14:43 Most Saul így szólt Jonatánhoz: "Valld meg, mit tettél!" Jonatán megvallotta, s azt mondta: "Csak épp megkóstoltam a mézet a botom hegyével, amely a kezemben volt. Itt vagyok, halálra készen!"
1Sa 14:44 Saul így válaszolt: "Isten ezt meg azt tegye velem, igen, Jonatán, meg kell halnod!"
1Sa 14:45 De a sereg így szólt Saulhoz: "Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a győzelmet!" Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia.
1Sa 14:46 Saul meg lemondott a filiszteusok üldözéséről, és a filiszteusok hazatértek...
1Sa 14:47 Amikor Saul megszilárdította Izrael fölötti uralmát, körös-körül minden ellenségével harcba szállt, Moábbal, az ammonitákkal, Edommal, Coba királyával és a filiszteusokkal. Amerre csak járt, mindenütt győzött.
1Sa 14:48 Hősies tetteket vitt végbe, megverte az amalekitákat és kiszabadította Izraelt azok kezéből, akik fosztogatták.
1Sa 14:49 Saulnak Jonatán, Isjo és Malkisua volt a fia. Az idősebbik lányát Merabnak hívták, a fiatalabbat Michalnak.
1Sa 14:50 Saul feleségének Achinoam volt a neve, s Achimaac lánya volt. Seregének vezérét Abnernek hívták és Saul nagybátyjának, Nernek volt a fia.
1Sa 14:51 Saul apja, Kis, és Abner apja, Ner, Abiel fiai voltak.
1Sa 14:52 A filiszteusok elleni háború mindaddig tombolt, ameddig csak Saul élt. Amikor Saul meglátott egy bátor, harcra termett férfit, mindig szolgálatába fogadta.
1Sa 15:1 Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára!
1Sa 15:2 Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból.
1Sa 15:3 Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!"
1Sa 15:4 Saul tehát odaparancsolta a népet, és Telamban számba vette az embereket: kétszázezer gyalogos [és tízezer júdeai].
1Sa 15:5 Aztán Saul kivonult Amalek székhelye ellen, s lesbe állított egy csapatot az árokban.
1Sa 15:6 A kenitáknak azt mondta Saul: "Rajta! Húzódjatok vissza, s vonuljatok ki Amalek földjéről, nehogy velük együtt benneteket is kiirtsalak. Mert ti, amikor kivonultunk Egyiptomból, megértők voltatok Izrael fiai iránt." A keniták tehát odébb vonultak Amalek földjéről.
1Sa 15:7 Saul megverte Amaleket Havilától egészen Surig, amely Egyiptomtól keletre fekszik.
1Sa 15:8 Amalek királyát, Agagot élve fogta el, a népet azonban kardélre hányta, s így betöltötte rajta az átkot.
1Sa 15:9 Ám Agagot megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék-juhok és a marhák javát is, a legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte be rajtuk az átkot. Csak azon töltötték be az átkot, ami a jószágból selejtes volt, s nem sokat ért.
1Sa 15:10 Ezért az Úr szózatot intézett Sámuelhez. Azt mondta:
1Sa 15:11 "Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tőlem és nem teljesítette parancsaimat." Ez nagyon fájt Sámuelnek, úgyhogy egész éjszaka könyörgött az Úrhoz.
1Sa 15:12 Másnap Sámuel kora reggel fölkelt, hogy fölkeresse Sault. De közölték Sámuellel: "Saul fölment a Kármelre, győzelmi emléket állított ott, aztán visszatért, s lement Gilgalba."
1Sa 15:13 Amikor Sámuel odaért Saulhoz, Saul így szólt hozzá: "Áldjon meg az Úr! Teljesítettem az Úr parancsát."
1Sa 15:14 Sámuel azt mondta: "Miféle bégetés az, ami a fülembe hatol és miféle marhabőgés az, amit hallok?"
1Sa 15:15 "Az amalekitáktól hozták el - válaszolta Saul -, mert a nép megkímélte a kecskék-juhok és a marhák javát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek. A többin betöltöttük az átkot."
1Sa 15:16 De Sámuel így szólt: "Hagyd abba! Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mit mondott nekem az éjszaka az Úr." "Beszélj!" - mondta neki.
1Sa 15:17 Erre Sámuel így beszélt: "Nemde Izrael törzseinek feje lettél, pedig a magad szemében is kicsinek látszottál? Téged kent föl az Úr Izrael királyává.
1Sa 15:18 S most az Úr meghagyta neked, hogy vonulj ki, és megparancsolta: Menj és töltsd be az átkot azon a semmirekellőn, Amaleken, és harcolj ellene, míg meg nem semmisíted.
1Sa 15:19 Miért nem engedelmeskedtél az Úrnak? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért tettél olyat, ami az Úr szemében visszatetsző?"
1Sa 15:20 "Engedelmeskedtem az Úrnak - válaszolta Saul Sámuelnek -, hiszen hadat vezettem, ahova az Úr küldött. Igaz, Agagot, az amalekiták királyát magammal hoztam, de az amalekitákon betöltöttem az átkot.
1Sa 15:21 De hát a nép vett a zsákmányból magának kecskét-juhot meg marhát, a legjavából, bár be kellett volna rajta tölteni az átkot, hogy Gilgalban feláldozza az Úrnak, a te Istenednek."
1Sa 15:22 Sámuel azonban ezt felelte neki: "Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban és a véres áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál.
1Sa 15:23 Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavát semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izrael királya légy."
1Sa 15:24 Saul erre azt mondta Sámuelnek: "Vétkeztem, mert áthágtam az Úr parancsát, és amiket meghagytál nekem. Féltem a néptől, és engedtem neki.
1Sa 15:25 De most bocsáss meg és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat."
1Sa 15:26 Sámuel azonban így felelt: "Nem térek veled vissza. Mivel semmibe vetted az Úr szavát, az Úr elvetett: nem leszel tovább Izrael királya."
1Sa 15:27 Amikor Sámuel megfordult s indulni akart, Saul megragadta köntösén a bojtot, úgyhogy leszakadt.
1Sa 15:28 Sámuel erre azt mondta: "Az Úr ma elragadta tőled Izrael királyságát és másnak adja, aki jobb nálad."
1Sa 15:29 [S Izrael dicsősége nem hazudik és nem érez megbánást. Mert nem is ember, hogy volna mit megbánnia.]
1Sa 15:30 Erre Saul így szólt: "Vétkeztem. De azért tisztelj meg népem vénei és Izrael előtt, és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat."
1Sa 15:31 Sámuel megfordult és követte Sault. És Saul imádta az Urat.
1Sa 15:32 Ezután Sámuel megparancsolta: "Vezessétek elém Agagot, Amalek királyát!" Agag ellenkezve állt eléje, s azt mondta: "Bizony, a halál keserű!"
1Sa 15:33 Sámuel azonban így felelt neki: "Amint kardod megfosztotta gyermekeiktől az asszonyokat, anyádat is megfosztom az asszonyok közül gyermekétől!" Ezzel Sámuel lefejezte Agagot az Úr színe előtt, Gilgalban.
1Sa 15:34 Aztán Sámuel elment Rámába, Saul meg hazament Gibeájába.
1Sa 15:35 Sámuel halála napjáig nem látta viszont Sault. De Sámuel szánta Sault, amiért az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette.
1Sa 16:1 Az Úr így szólt Sámuelhez: "Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt."
1Sa 16:2 "Hogy mehetnék - felelte Sámuel -, hiszen ha Saul hírét veszi, megöl." Az Úr azonban ezt mondta: "Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak.
1Sa 16:3 Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek."
1Sa 16:4 Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: "Jót jelent jöveteled, látóember?"
1Sa 16:5 "Igen, jót - válaszolta -, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, s gyertek el az áldozatra." Aztán megtisztította Izájt és fiait, és meghívta őket az áldozatra.
1Sa 16:6 Amikor megérkeztek, s meglátta Eliábot, azt gondolta: "Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt."
1Sa 16:7 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet."
1Sa 16:8 Akkor Izáj odaszólította Abinadabot, és Sámuel elé állította. De ő azt mondta: "Nem őt választotta ki az Úr."
1Sa 16:9 Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt mondta: "Nem őt választotta ki az Úr."
1Sa 16:10 Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: "Ezeket nem választotta ki az Úr."
1Sa 16:11 Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: "Mind itt vannak a fiaid?" "A legkisebb nincs itt - válaszolta -, a nyájat őrzi." Sámuel erre meghagyta Izájnak: "Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az áldozati lakomához, amíg itt nincs."
1Sa 16:12 Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: "Rajta, kend föl, mert ő az!"
1Sa 16:13 Erre fogta az olajosszarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke, Sámuel meg útra kelt és elment Rámába.
1Sa 16:14 Az Úr lelke elhagyta Sault, s egy gonosz lélek zaklatta, az Úr küldte.
1Sa 16:15 Szolgái így szóltak Saulhoz: "Minden bizonnyal Istennek egy gonosz lelke zaklat.
1Sa 16:16 Parancsolja hát meg urunk, s szolgái keresnek neki valakit, aki tud hárfázni. Aztán, ha rád tör Istennek a gonosz lelke, megpendíti a húrokat és jobban leszel."
1Sa 16:17 "Keressetek hát nekem egy embert - válaszolta Saul -, aki tud hárfázni, s hozzátok ide."
1Sa 16:18 Az egyik szolga vette át a szót, s azt mondta: "Nézzétek, én ismerem Betlehemben Izájnak az egyik fiát, aki tud hárfázni és bátor, harcra termett férfi, jól tud beszélni, szép termetű, és vele van az Úr."
1Sa 16:19 Erre Saul követeket küldött Izájhoz ezzel az üzenettel: "Küldd el hozzám fiadat, Dávidot, [aki a nyájat őrzi]."
1Sa 16:20 Erre Izáj fogott öt kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegidát, és elküldte Dáviddal Saulnak.
1Sa 16:21 Dávid megérkezett Saulhoz és a szolgálatába szegődött. Saul megkedvelte, úgyhogy Dávid a fegyverhordozója lett.
1Sa 16:22 Így Saul azt üzente Izájnak: "Hadd maradjon Dávid szolgálatomban, mert megnyerte tetszésemet."
1Sa 16:23 S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt.
1Sa 17:1 A filiszteusok hadba szólították csapataikat, és Júdában, Szocho közelében gyülekeztek, majd Szocho és Aszeka között, Efes-Dammim mellett ütötték fel a táborukat.
1Sa 17:2 Saul és Izrael fiai is egybegyűltek, a Terebint-völgyben vertek tábort, és csatasorba álltak a filiszteusok ellen.
1Sa 17:3 A filiszteusok az egyik hegyen, Izrael fiai a másik hegyen helyezkedtek el, úgy, hogy a völgy köztük terült el.
1Sa 17:4 A filiszteusok soraiból előlépett egy harcos. Góljátnak hívták, és Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága,
1Sa 17:5 a fejét bronzsisak fedte, és pikkelyes páncélt viselt; a páncél 5000 sékel bronzot nyomott.
1Sa 17:6 A lábán bronz lábszárvédő volt, a két válla közt meg bronz hajítódárda.
1Sa 17:7 Lándzsája nyele olyan volt, mint egy zubolyfa, a lándzsája hegye meg 600 sékel vasat nyomott. Előtte haladt a fegyverhordozója.
1Sa 17:8 Kiállt Izrael fiainak sorai elé és odakiáltott nekik: "Miért vonultok ki és álltok csatasorba? Hát nem filiszteus vagyok, ti meg nem Saul szolgái vagytok? Válasszatok ki magatok közül egy embert, s az jöjjön le hozzám.
1Sa 17:9 Ha megmérkőzik velem és legyőz, a szolgáitok leszünk. Ha azonban én kerekedem felül és megölöm, ti lesztek a mi szolgáink és szolgáltok nekünk."
1Sa 17:10 Aztán a filiszteus hozzátette: "Ma kihívtam párviadalra Izrael sorait. Állítsatok ki nekem egy embert, hadd küzdjünk meg egymással!"
1Sa 17:11 Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus e szavait, aggodalom kerítette őket hatalmába és nagyon féltek.
1Sa 17:12 Dávid egy Júdába, Betlehembe való, Izáj nevű efratitának volt a fia, akinek nyolc fia volt. Saul idejében ez az ember már öreg volt, sok év nyomta a vállát.
1Sa 17:13 Izáj három legidősebb fia hadba vonult Saullal. A három fiát, aki hadba vonult, így hívták: a legidősebbet Eliábnak, a másodikat Abinadabnak és a harmadikat Sammának.
1Sa 17:14 Dávid volt a legfiatalabb. A három legidősebb kivonult Saullal.
1Sa 17:15 [Dávid meg kilépett Saul szolgálatából és elment haza, hogy őrizze az apja nyáját Betlehemben.
1Sa 17:16 A filiszteus reggel-este megjelent és kiállt, negyven napon át.]
1Sa 17:17 Izáj egyszer így szólt fiához, Dávidhoz: "Vidd el bátyáidnak ezt az efa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, siess, menj el a bátyáidhoz a táborba.
1Sa 17:18 Ezt a tíz darab sajtot meg vidd el a parancsnoknak. Érdeklődj nála bátyáid hogyléte felől és hozd el a zsoldjukat.
1Sa 17:19 Saul és Izrael fiai a Terebint-völgyben hadakoznak a filiszteusokkal."
1Sa 17:20 Dávid kora reggel fölkelt és a pásztorra bízta a nyájat. Aztán útra kelt és elment, amint Izáj meghagyta neki. Amikor a táborba ért, a sereg épp kivonulóban volt, hogy csatasorba álljon és nagy csatakiáltást hallatott.
1Sa 17:21 Izrael és a filiszteusok harcra készen állottak: csatasor csatasorral szemben.
1Sa 17:22 Dávid a málhásokra bízta a holmiját, odafutott a csatasorba és megérdeklődte bátyjaitól, hogy vannak.
1Sa 17:23 Míg beszélt velük, a harcos, [a Gátból való Gólját nevű filiszteus] előlépett a filiszteusok soraiból és ugyanúgy beszélt. Dávid is hallotta.
1Sa 17:24 Izrael fiai, amikor meglátták, mind menekültek előle és nagyon féltek.
1Sa 17:25 Izrael fiai közül az egyik így szólt: "Láttátok azt az embert, aki ott előlépett? Azért jött, hogy Izraelt kihívja párviadalra. Aki legyőzi, azt a király elhalmozza gazdagsággal, hozzáadja a lányát, atyja házát meg fölmenti az adó alól Izraelben."
1Sa 17:26 Erre Dávid megkérdezte a közelében álló emberektől: "Mi lesz a jutalma annak, aki legyőzi ezt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy ki merészeli hívni az élő Isten csatasorait párviadalra?"
1Sa 17:27 Az emberek úgy válaszoltak, mint előbb: "Ez lesz a jutalma annak az embernek, aki legyőzi."
1Sa 17:28 Amikor legidősebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy miről beszél az emberekkel, Eliáb mérges lett Dávidra és azt mondta: "Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot a pusztán? Ismerem önteltségedet és szíved gonoszságát. Csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát."
1Sa 17:29 De hát mit tettem? - válaszolta Dávid. Ezt csak meg lehet kérdezni!"
1Sa 17:30 Aztán egy másik emberhez fordult ugyanazzal a kérdéssel. Azt felelték ismét az emberek, amit az előbb.
1Sa 17:31 Akik hallották, mit mondott Dávid, jelentették Saulnak, és ő magához hívatta.
1Sa 17:32 Dávid ezt mondta Saulnak: "Ne veszítse el uram miatta a bátorságát! Szolgád elmegy és megmérkőzik azzal a filiszteussal."
1Sa 17:33 Saul azonban így válaszolt: "Nem mehetsz el és nem mérkőzhetsz meg ezzel a filiszteussal, hiszen te még gyerek vagy, az meg harcra termett ifjúságától fogva."
1Sa 17:34 Dávid ezt felelte: "Szolgád atyja juhait őrzi, s ha jött egy oroszlán vagy medve és elragadott egy juhot a nyájból,
1Sa 17:35 szolgád utána eredt, leütötte és kiragadta a torkából. Ha aztán megtámadott, megragadtam a sörényénél fogva és agyonvertem.
1Sa 17:36 Szolgád megölte az oroszlánt és a medvét, és ennek a körülmetéletlen filiszteusnak is ez lesz a sorsa, mivel kihívta párviadalra az élő Isten csatasorait."
1Sa 17:37 Aztán így folytatta Dávid: "Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétől is megment." Erre Saul ezt mondta Dávidnak: "Menj hát és legyen veled az Úr!"
1Sa 17:38 Saul felöltette Dáviddal a maga harci öltözékét, bronzsisakot tett a fejére és páncélt adott rá,
1Sa 17:39 aztán felcsatolta az öltözékére a saját kardját, de Dávid hiába akart, nem tudott benne járni, mert még sose próbálta. Így szólt hát Saulhoz: "Nem tudok benne járni, mert még sose próbáltam." Erre levették róla.
1Sa 17:40 Aztán fogta a botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és betette a tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe vette parittyáját és elindult a filiszteus felé.
1Sa 17:41 A filiszteus is egyre közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója előtte.
1Sa 17:42 Amikor azonban fölnézett és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még fiatal volt, szép külsejű vörös ifjú.
1Sa 17:43 A filiszteus megszólította Dávidot: "Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?" És a filiszteus átkozta Dávidot, isteneit emlegetve.
1Sa 17:44 Aztán így szólt a filiszteus Dávidhoz: "Csak gyere, hadd adjam húsodat az égi madaraknak meg a mezei vadaknak!"
1Sa 17:45 Dávid ezt felelte a filiszteusnak: "Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyőzlek és fejedet veszem.
1Sa 17:46 Testedet és a filiszteusok seregének testét még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg az egész világ, hogy van Isten Izraelben.
1Sa 17:47 És tudja meg ez az egész sereg, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy győzelmet adjon. Mert az Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad benneteket."
1Sa 17:48 Amikor a filiszteus elindult és Dávid felé közeledett, Dávid hirtelen kilépett a sorból és a filiszteus felé futott.
1Sa 17:49 Közben belenyúlt a táskájába, kivett egy követ, elhajította a parittyájából és homlokon találta a filiszteust. A kő behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a földre bukott.
1Sa 17:50 Így Dávid legyőzte parittyával és kővel a filiszteust, eltalálta és megölte, jóllehet nem volt Dávidnak kard a kezében.
1Sa 17:51 Dávid akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyéből és megölte: levágta a fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott, megfutamodtak.
1Sa 17:52 Izrael és Júda férfiai azonban a nyomukba eredtek, és csatakiáltást hallatva egészen Gátig és Ekron kapuiig üldözték őket, úgyhogy a filiszteusok holttestei Saarajimtól egészen Gátig és Ekronig ellepték az utat.
1Sa 17:53 Aztán Izrael fiai visszatértek a filiszteusok üldözéséből és kifosztották táborukat.
1Sa 17:54 A filiszteus fejét Dávid magával vitte Jeruzsálembe, a fegyvereit azonban otthagyta a sátorában.
1Sa 17:55 Amikor Saul látta, hogy Dávid mint száll szembe a filiszteussal, megkérdezte serege vezérétől, Abnertől: "Kinek a fia ez a fiú, Abner?" "Amint igaz, hogy élsz, király - válaszolta Abner -, nem tudom."
1Sa 17:56 A király megparancsolta: "Érdeklődj, kinek a fia ez a fiatalember!"
1Sa 17:57 Amikor tehát a filiszteus legyőzése után Dávid visszatért, Abner fogta, és a király felé vezette. A filiszteus feje ott volt a kezében.
1Sa 17:58 Így szólt hozzá Saul: "Kinek a fia vagy, fiatalember?" "Szolgádnak, Izájnak a fia, Betlehemből" - válaszolta Dávid.
1Sa 18:1 Amikor a Saullal való beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát.
1Sa 18:2 Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az apjához.
1Sa 18:3 Jonatán szövetséget kötött Dáviddal, mivel úgy szerette, mint saját magát.
1Sa 18:4 Jonatán levette a köntösét, ami rajta volt, és Dávidnak adta. Ugyanígy a harci fölszerelését is, még a kardját, íját és övét is.
1Sa 18:5 Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig győzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sőt Saul tisztjei is.
1Sa 18:6 A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve.
1Sa 18:7 És a táncoló asszonyok így énekeltek: "Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit."
1Sa 18:8 Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: "Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!"
1Sa 18:9 Ezért ettől a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot.
1Sa 18:10 Másnap történt, hogy amikor betért a házába pihenni, Istennek egy gonosz lelke rátört Saulra. Dávid pengette a hárfát, mint máskor, Saulnak azonban lándzsa volt a kezében.
1Sa 18:11 Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: "Odaszegezem Dávidot a falhoz." De Dávid kétszer is kitért előle.
1Sa 18:12 Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult.
1Sa 18:13 Saul ezért eltávolította a környezetéből. Megtette egy ezer emberből álló csapat parancsnokává, ő vonult ki a nép élén.
1Sa 18:14 Dávidnak minden vállalkozása sikerrel járt, mert vele volt az Úr.
1Sa 18:15 Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tőle.
1Sa 18:16 De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig ő haladt élükön.
1Sa 18:17 Saul így szólt Dávidhoz: "Nézd, itt a legidősebb lányom, Merab. Hozzád adom feleségül. Csak légy továbbra is bátor ember, és vezesd az Úr harcait." Saul ugyanis azt mondta magában: "Nem vetek rá kezet, vessenek inkább a filiszteusok."
1Sa 18:18 Dávid ezt felelte Saulnak: "Ki vagyok és mi a fajtám, atyám nemzetsége Izraelben, hogy a király veje lehetne belőlem?"
1Sa 18:19 Amikor elérkezett az ideje, hogy Saul lányát, Merabot Dávidnak adják, a Mecholából való Adrielhez adták hozzá feleségül.
1Sa 18:20 Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot.
1Sa 18:21 Azt mondta ugyanis Saul: "Neki adom, de csapda lesz számára, s a filiszteusok kezet vetnek rá." [Saul tehát másodszor is szólt Dávidnak: "Most a vőm lehetsz."]
1Sa 18:22 Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: "Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király megkedvelt és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje."
1Sa 18:23 Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: "Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom."
1Sa 18:24 A szolgái jelentették Saulnak: "Ezt meg azt mondta Dávid."
1Sa 18:25 Saul azt felelte: "Mondjátok meg Dávidnak: A király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az előbőrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein." Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül.
1Sa 18:26 Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a határidő,
1Sa 18:27 Dávid elment portyázni az embereivel, és megölt kétszáz filiszteust. Előbőrüket elvitte Dávid, és egytől egyig leszámolta a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul hozzáadta a lányát, Michalt feleségül.
1Sa 18:28 Saul most már világosan látta, hogy az Úr Dáviddal van, és egész Izrael szereti.
1Sa 18:29 Ezért Saul még jobban félt Dávidtól és Saul örök ellenségévé lett Dávidnak.
1Sa 18:30 A filiszteusok vezérei azonban hadba vonultak, de akárhányszor csak harcba szálltak, Dávid mindig nagyobb győzelmet aratott, mint Saul összes többi tisztje, és nagy hírnévre tett szert.
1Sa 19:1 Saul elmondta a fiának, Jonatánnak és a tisztjeinek, hogy meg szándékozik ölni Dávidot. Saul fia, Jonatán azonban nagyon szerette Dávidot.
1Sa 19:2 Ezért tudtára adta Dávidnak a dolgot: "Atyámnak, Saulnak az a szándéka, hogy megöl. Ezért holnap kora reggel vonulj vissza és rejtőzz el.
1Sa 19:3 Majd kimegyek, atyám mellé szegődöm a táborban, ahol leszel, és beszélek atyámmal érdekedben. Aztán, ha megtudom, hogy áll a dolog, elmondom neked."
1Sa 19:4 Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: "Ne kövessen el a király bűnt szolgája, Dávid ellen, hiszen ő sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei.
1Sa 19:5 Kockáztatta életét és legyőzte a filiszteust. Így nagy győzelmet szerzett az Úr egész Izraelnek. Magad is láttad és örültél neki. Miért szennyezed hát be magad ártatlan vérrel, és ölöd meg Dávidot minden ok nélkül?"
1Sa 19:6 Saul meghallgatta Jonatánt és megesküdött: "Amint igaz, hogy az Úr él, nem ölöm meg!"
1Sa 19:7 Erre Jonatán hívta Dávidot és elmondta neki a dolgot. Aztán odavezette Saulhoz és Dávid továbbra is szolgálta, mint azelőtt.
1Sa 19:8 Amikor a háborúskodás folytatódott, Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen, s olyan nagy vereséget mért rájuk, hogy megfutamodtak előle.
1Sa 19:9 De Sault hatalmába kerítette az Úrnak egy rossz szelleme; amikor a házában ült, lándzsát tartva a kezében, Dávid meg pengette a hárfát,
1Sa 19:10 Saul megkísérelte, hogy Dávidot lándzsájával a falhoz szegezze, de Dávid kitért Saul támadása elől, úgyhogy a lándzsa a falba fúródott. Erre Dávid elmenekült és mentette az életét. Még akkor éjszaka
1Sa 19:11 Saul elküldte embereit Dávid házába, hogy őrizzék, mert reggel meg akarta ölni. De Michal, a felesége figyelmeztette Dávidot: "Ha nem kerülsz még az éjjel biztonságba, reggel megölnek."
1Sa 19:12 Aztán Michal leengedte Dávidot az ablakon, s ő fogta magát és mentette az életét.
1Sa 19:13 Michal most fogta a terafimot és az ágyra tette. A fejéhez kecskeszőrből készült hálót tett, aztán betakarta egy takaróval.
1Sa 19:14 Amikor Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot, azt mondta nekik: "Beteg".
1Sa 19:15 Saul azonban újra elküldte embereit, hogy keressék meg Dávidot. Megparancsolta nekik: "Hozzátok ide nekem ágyastul, hadd öljem meg!"
1Sa 19:16 Amint az emberek beléptek, lám, a terafim volt az ágyban, s feje körül a kecskeszőrből készült háló.
1Sa 19:17 Saul ezért így szólt Michalhoz: "Miért csaptál be, s miért hagytad, hogy ellenségem elszökjön és megmeneküljön?" "Azt mondta nekem - felelte Michal -, engedj, különben megöllek!"
1Sa 19:18 Dávid tehát elszökött és megmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondott neki mindent, amit Saul tett vele. Aztán ő is, Sámuel is ott éltek a próféták házában Rámában.
1Sa 19:19 Saulnak jelentették: "Dávid a próféták házában van, Rámában."
1Sa 19:20 Erre Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot. De amikor ezek meglátták prófétai révületükben a próféták seregét, Sámuellel az élükön, az Isten lelke Saul embereire is rászállt, úgyhogy prófétai révületbe estek.
1Sa 19:21 Saulnak jelentették a dolgot, erre más embereket küldött, de ezek is prófétai révületbe estek. Erre Saul harmadszor is követeket küldött, de azok is révületbe estek.
1Sa 19:22 Ekkor maga ment el Rámába. Amikor a Szekuban levő kiszáradt ciszternához ért, megkérdezte: "Hol van Sámuel és Dávid?" Ezt válaszolták neki: "A próféták házában, Rámában."
1Sa 19:23 S míg innen eljutott Rámába a próféták házáig, leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy prófétai révületben volt, míg oda nem ért Rámába a próféták házához.
1Sa 19:24 Még a ruháját is levette, és Sámuel előtt is prófétai révületbe esett -, egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkőzve. Azért mondják: "Saul is a próféták közé tartozik?"
1Sa 20:1 Dávid elmenekült Rámából, a próféták házából, s miután hazatért, így szólt Jonatánhoz: "Mit tettem? Mit követtem el s mit vétettem atyád ellen, hogy az életemre tör?"
1Sa 20:2 "Ne gondolj ilyesmire - válaszolta -, nem fogsz meghalni! Nézd, atyám nem fog addig bele semmibe, se jelentős, se jelentéktelen dologba, míg nekem el nem mondja. Miért titkolná hát el éppen ezt? Az lehetetlenség!"
1Sa 20:3 Dávid azonban megesküdött rá: "Atyád jól tudja, hogy kedvelsz, azért így gondolkodik magában: Ezt nem kell Jonatánnak megtudnia, nehogy sajnálkozzék miatta. De amint igaz, hogy az Úr él és te élsz, csak egy lépés választ el a haláltól."
1Sa 20:4 Jonatán ezt felelte Dávidnak: "Megteszem, amire kérsz."
1Sa 20:5 Erre Dávid azt mondta: "Nézd, holnap újhold ünnepe lesz, s asztalhoz kellene ülnöm a királlyal. De hagyd, hadd menjek el, s hadd rejtőzzem el estig kinn a határban.
1Sa 20:6 Ha aztán atyád észreveszi, hogy nem vagyok ott, mondd azt neki, hogy Dávid engedélyt kért tőlem, hogy szülővárosába, Betlehembe mehessen, mert ott tartja meg az egész család az évi áldozati lakomát.
1Sa 20:7 Ha erre azt feleli: rendben van, akkor nem fenyegeti szolgádat semmi veszély. De ha haragra lobban, akkor tudd meg, hogy elhatározta vesztemet.
1Sa 20:8 Akkor tégy meg szolgádnak egy szívességet, hisz barátságot kötöttél vele az Úr nevében. Ha vétettem, ölj meg magad, miért szolgáltatnál ki atyádnak?"
1Sa 20:9 "Ne is gondolj rá! - válaszolta Jonatán. - Ha megtudom, hogy a vesztedre tör, miért ne adnám tudtodra?"
1Sa 20:10 Erre Dávid megkérdezte Jonatántól: "De ki mondja meg nekem, ha atyád kemény választ ad?"
1Sa 20:11 Jonatán így szólt Dávidhoz: "Gyere, menjünk ki mind a ketten a határba." Ki is mentek mind a ketten a határba.
1Sa 20:12 Aztán ezt mondta Jonatán Dávidnak: "Az Úr, Izrael Istene a tanú, hogy holnap ebben az időben kifaggatom atyámat. Ha aztán rendben lesz Dávid ügye s nem küldök senkit, hogy tudtodra adja,
1Sa 20:13 ezt meg azt tegye Jonatánnal az Úr. Ha meg atyám úgy látja jónak, hogy vesztedre törjön, azt is tudatom veled, hadd mehess el. S elmehetsz épségben, egészségben, és veled lesz az Úr, ahogy atyámmal is vele volt.
1Sa 20:14 Ha aztán még életben leszek, tanúsítsd jótettemet az Úr előtt. Ha pedig meghalok,
1Sa 20:15 ne tagadd meg soha házamtól kegyedet. Még ha az Úr egyenként kiirtaná is Dávid ellenségeit a földről,
1Sa 20:16 Jonatán neve akkor se vesszen ki Saul házával egyetemben, különben az Úr számon kéri Dávidtól."
1Sa 20:17 Aztán még egyszer megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szíve mélyéből szerette.
1Sa 20:18 Majd így szólt Jonatán Dávidhoz: "Holnap újhold ünnepe lesz, s észreveszik, hogy eltűntél, mert üresen marad a helyed.
1Sa 20:19 Holnapután meg még inkább észreveszik, hogy eltűntél. Akkor légy ott azon a helyen, ahol a baj napján elrejtőztél, amellett a kőrakás mellett.
1Sa 20:20 A harmadik nap majd kilövöm nyilamat arrafelé, mintha célba lőnék.
1Sa 20:21 Aztán odaküldöm szolgámat és azt mondom neki: "Menj, keresd meg a nyilam!" Ha így szólok szolgámhoz: "A nyíl innen van tőled, vedd föl!" - akkor gyere elő, mert rendben lesz az ügyed, s nem fenyeget veszély, olyan igaz, mint hogy az Úr él.
1Sa 20:22 Ha azonban azt kiáltom oda a legénynek: "A nyíl jóval rajtad túl van" - akkor menj, mert az Úr elküld.
1Sa 20:23 Ezekre a szavakra, amelyeket te meg én egymással váltottunk, az Úr a tanú köztünk örökre."
1Sa 20:24 Ezután Dávid elrejtőzött a határban. Amikor elérkezett az újhold ünnepe, a király asztalhoz ült, hogy egyen.
1Sa 20:25 A szokásos helyét foglalta el, a fal melletti helyet. Jonatán szemközt ült vele, Abner Saul mellett ült, Dávid helye meg üresen maradt.
1Sa 20:26 Ezen a napon Saul nem szólt semmit. Azt gondolta: "Valami történt vele, s nem tiszta."
1Sa 20:27 Hanem amikor másnap, az újhold napja utáni napon is üres maradt Dávid helye, így szólt Saul fiához, Jonatánhoz: "Miért nem jött Izáj fia sem tegnap, sem ma enni?"
1Sa 20:28 Jonatán ezt felelte: "Dávid hirtelen engedélyt kért tőlem, hogy elmehessen Betlehembe.
1Sa 20:29 Azt mondta: Engedj, hadd menjek el, mert családi áldozat lesz ott a városban, és meghívtak a testvéreim. Ha elnyertem tetszésedet, engedd meg, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jelent meg a király asztalánál!"
1Sa 20:30 Saul haragra lobbant Jonatán ellen, és azt mondta neki: "Te elvetemült fiú! Azt hiszed, nem tudom, mennyire ragaszkodol - szégyenedre és anyád méhének szégyenére - Izáj fiához?
1Sa 20:31 Ameddig Izáj fia a földön él, addig sem te, sem királyságod nincs biztonságban. Küldj hát érte és hozasd nekem ide, mert halál fia!"
1Sa 20:32 Jonatán válaszolt apjának, s e szavakat intézte hozzá: "De hát miért kell meghalnia? Mit tett?"
1Sa 20:33 Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot.
1Sa 20:34 Azért izzó haraggal fölkelt az asztaltól, és újhold másnapján nem evett semmit. Nagyon sajnálta Dávidot, amiért apja ellene tört.
1Sa 20:35 Reggel Jonatán kiment a határba, amint megegyeztek benne Dáviddal. Egy szolga kísérte.
1Sa 20:36 Azt mondta szolgájának: "Fuss és keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök." Míg a szolga futott, kilőtte fölötte a nyilát.
1Sa 20:37 Amikor a szolga odaért, ahol a nyíl volt, amelyet Jonatán kilőtt, Jonatán odakiáltotta neki: "Nem rajtad túl van a nyíl?"
1Sa 20:38 Aztán Jonatán még egyszer odaszólt a szolgának: "Gyorsan, siess, ne ácsorogj!" Jonatán szolgája fölvette a nyilat és odavitte urának.
1Sa 20:39 A szolga nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról.
1Sa 20:40 Ezután Jonatán odaadta fegyverét a szolgájának, és azt mondta neki: "Menj, és vidd vissza a városba!"
1Sa 20:41 Amikor a szolga elment, Dávid előjött a kőrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak.
1Sa 20:42 Majd ezt mondta Jonatán Dávidnak: "Menj békével! Amire esküt tettünk az Úr nevére, arra az Úr a tanú közted és köztem, utódaid és utódaim közt, örökre."
1Sa 21:1 Aztán Dávid fölállt és elment, Jonatán meg visszatért a városba.
1Sa 21:2 Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment elé, és megkérdezte: "Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?"
1Sa 21:3 Dávid így válaszolt Achimelech papnak: "A király parancsot adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol találkozunk.
1Sa 21:4 Hanem ha van kéznél öt kenyered, add ide, vagy azt, amid van."
1Sa 21:5 A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: "Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?"
1Sa 21:6 Dávid ezt a feleletet adta a papnak: "Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben."
1Sa 21:7 Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették.
1Sa 21:8 Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere - az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt és Saul fullajtárainak volt a feje.
1Sa 21:9 Dávid megkérdezte Achimelechtől: "Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan sürgős volt, amivel a király megbízott."
1Sa 21:10 "A filiszteus Góljátnak a kardja - felelte a pap -, akit a Terebint-völgyben legyőztél, még itt van. Be van kötve egy kendőbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd el magadnak, más nincs ott." "Olyan nincs is több - mondta Dávid -, add hát ide nekem!"
1Sa 21:11 Dávid útra kelt, elmenekült azon a napon Saul elől, és Gát királyához, Achishoz ment.
1Sa 21:12 Szolgái így szóltak Achishoz: "De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az ő dicsőségét zengték körtáncot járva: Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit."
1Sa 21:13 Dávid elgondolkodott ezeken a szavakon, és félelem fogta el Achistól, Gát királyától.
1Sa 21:14 Ezért eszelősnek színlelte magát előttük, és úgy viselkedett a kezük közt, mint egy őrjöngő. Dobolt a kapuszárnyakon, s hagyta, hogy a nyála szakállába folyjon.
1Sa 21:15 Erre Achis azt mondta szolgáinak: "Nem látjátok, hogy ez az ember eszelős? Miért hozzátok hát elém?
1Sa 21:16 Tán híjával vagyok az eszelősöknek, hogy ide hozzátok nekem, csak hogy terhemre legyen a bolondságaival? Vagy be akar tán térni a házamba?"
1Sa 22:1 Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek és csatlakoztak hozzá.
1Sa 22:2 S azok is mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele.
1Sa 22:3 Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: "Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek."
1Sa 22:4 S otthagyta őket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt.
1Sa 22:5 Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: "Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére." Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment.
1Sa 22:6 Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegődtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -,
1Sa 22:7 akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: "Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szőlőket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává,
1Sa 22:8 hogy mind összeesküsztök ellenem? Senki se adta tudtomra, hogy a fiam szövetkezett Izáj fiával. Senki sem volt részvéttel irántam, hogy elárulta volna: a fiam felbujtotta ellenem szolgámat, ahogy ma áll a dolog."
1Sa 22:9 Akkor megszólalt az edomita Doeg, aki ott állt Saul tisztjei mellett, és azt mondta: "Láttam, amint Izáj fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez.
1Sa 22:10 Az megkérdezte felőle az Urat és ellátta élelemmel, s a filiszteus Gólját kardját is odaadta neki."
1Sa 22:11 Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király előtt.
1Sa 22:12 Saul így szólt: "Hallgass ide, Achitub fia!" "Itt vagyok, uram!" - felelte.
1Sa 22:13 És Saul folytatta. "Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felőle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett."
1Sa 22:14 Achimelech így válaszolt a királynak: "Szolgáid közül ki fogható Dávidhoz? Hűséges, a király veje, testőrséged feje, akit mindenki tisztel házadban.
1Sa 22:15 Hát csak most kezdtem el felőle kérdezni az Urat? Igazán nem! Ne fogjon rá a király szolgájára és atyám egész házára semmit! Hiszen szolgád mit sem tudott mindebből."
1Sa 22:16 De a király kijelentette: "Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!"
1Sa 22:17 Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: "Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára." De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni.
1Sa 22:18 Erre a király megparancsolta Doegnak: "Lépj elő, és öld meg a papokat!" És az edomita Doeg előlépett, és felkoncolta a papokat! Nyolcvanöt vászon efodot viselő férfit megöletett azon a napon.
1Sa 22:19 A papok városát, Nobot is kardélre hányta, férfiakat és nőket, gyerekeket és csecsemőket, barmokat, szamarakat és juhokat egyaránt.
1Sa 22:20 Csak Achitub fiának, Achimelechnek egyik fia menekült meg; Ebjatárnak hívták és Dávidhoz menekült.
1Sa 22:21 Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait.
1Sa 22:22 Dávid azt mondta neki: "Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelős atyádfiai életéért.
1Sa 22:23 Maradj itt nálam és ne félj! Mert aki az életedre tör, az nekem is az életemre tör. Itt védelmem alatt állsz."
1Sa 23:1 Jelentették Dávidnak: "A filiszteusok ostrom alá fogták Keilát és fosztogatják a szérűket."
1Sa 23:2 Dávid megkérdezte az Urat: "Kivonuljak ellenük és megverjem a filiszteusokat?" Az Úr ezt válaszolta Dávidnak: "Vonulj ki, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd fel Keilát!"
1Sa 23:3 De emberei így szóltak Dávidhoz: "Nézd, már itt Júdában is folyvást rettegünk. Hát még ha kivonulunk Keila alá a filiszteusok csapatai ellen!"
1Sa 23:4 Dávid újra megkérdezte az Urat, s az Úr ezt a választ adta neki: "Indulj, és menj le Keilába, mert a kezedbe adom a filiszteusokat!"
1Sa 23:5 Dávid tehát Keilába vonult embereivel és harcba bocsátkozott a filiszteusokkal. Zsákmányul ejtette jószágukat, és súlyos vereséget mért rájuk. Így Dávid fölszabadította Keila lakóit.
1Sa 23:6 Amikor ugyanis Achimelech fia, Ebjatár Dávidhoz menekült, magával vitte az efodot, és szintén lement Keilába.
1Sa 23:7 Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: "Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment."
1Sa 23:8 Ezért Saul az egész népet hadba szólította, hogy vonuljon Keila alá, s vegye ostrom alá Dávidot és embereit.
1Sa 23:9 Amikor Dávid megtudta, hogy Saul gonoszságot forral ellene, azt mondta Ebjatár papnak: "Hozd ide az efodot!"
1Sa 23:10 Aztán imádkozott Dávid: "Uram, Izraelnek Istene! Szolgád azt hallotta, hogy Saul Keilába szándékozik jönni, hogy miattam lerombolja a várost.
1Sa 23:11 Csakugyan kivonul Saul, amint hallotta szolgád? Uram, Izraelnek Istene, add tudtára szolgádnak!" Az Úr ezt felelte: "Kivonul."
1Sa 23:12 Dávid megkérdezte: "Kiszolgáltatnak engem és embereimet Saulnak Keila lakói?" Az Úr így válaszolt: "Kiszolgáltatnak."
1Sa 23:13 Akkor Dávid elindult embereivel - mintegy hatszázan voltak -, elhagyta Keilát, és erre-arra portyáztak. Amikor Saulnak jelentették, hogy Dávid kivonult Keilából, felhagyott a hadjárattal.
1Sa 23:14 Dávid a pusztában, barlangokban tanyázott; Szif pusztáinak hegyei közt élt. Saul folyvást a nyomában volt, de az Úr nem adta kezére.
1Sa 23:15 Dávidot félelem fogta el, mert Saul kivonult és az életére tört. Dávid Horsában volt, Szif pusztájában.
1Sa 23:16 Jonatán, Saul fia elindult, elment Horsába és bátorságot öntött bele, Isten nevében.
1Sa 23:17 Azt mondta neki: "Ne félj, nem ér utol atyám keze. Te leszel Izrael királya, s én csak a második (személy) leszek. Atyám is tudja ezt jól."
1Sa 23:18 Aztán mind a ketten szövetséget kötöttek az Úr előtt. Dávid ott maradt Horsában, Jonatán meg elment haza.
1Sa 23:19 Szif lakói azonban elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: "Dávid nálunk rejtőzködik, Horsa közelében, Hachilla dombján, a pusztától délre.
1Sa 23:20 Azért hát, király, mihelyt le akarsz vonulni, vonulj le. Aztán a mi dolgunk lesz, hogy a királynak a kezére adjuk."
1Sa 23:21 Saul így válaszolt: "Áldjon meg érte benneteket az Úr, hogy részvéttel vagytok irántam.
1Sa 23:22 Menjetek és tudakozódjatok tovább, aztán tartsátok szemmel azt a környéket, amerre jár. Azt mondják, hogy nagyon ravasz.
1Sa 23:23 Kutassatok ki gondosan minden zugot, ahol rejtőzik és térjetek vissza biztos hírekkel. Aztán elmegyek, és akárhol lesz is az országban, rátalálok Júda összes nemzetsége közt is."
1Sa 23:24 Elindultak hát, és Saul előtt haladva Szifbe mentek. De Dávid akkor Maon pusztájában tartózkodott embereivel, a pusztától délre elterülő síkságon.
1Sa 23:25 Saul kivonult embereivel, hogy felkutassa. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, felhúzódott arra a sziklára, amely Maon pusztájában található. Saul megtudta, és utána ment Dávidnak Maon pusztájára.
1Sa 23:26 Saul a hegy egyik oldalán vonult embereivel, Dávid meg a másik oldalán az embereivel. Dávid félelemmel futott, hogy elmenekülhessen Saul elől. Amikor Saul és emberei már azon fáradoztak, hogy átérjenek Dávidnak és embereinek az oldalára, s elfogják őket,
1Sa 23:27 futár érkezett Saulhoz ezzel az üzenettel: "Gyere gyorsan, mert a filiszteusok betörtek az országba."
1Sa 23:28 Erre Saul abbahagyta Dávid üldözését és a filiszteusok ellen fordult. Azért hívják azt a helyet az Elválás sziklájának.
1Sa 24:1 Dávid innen fölfelé húzódott, és Engedi rejtekhelyein húzta meg magát.
1Sa 24:2 Amikor Saul visszatért a filiszteusok elűzése után, jelentették neki: "Dávid most Engedi pusztájában van."
1Sa 24:3 Erre Saul maga mellé vett háromezer, egész Izraelből válogatott férfit és kivonult, hogy a sziklás erdő keleti oldalán felkutassa Dávidot és embereit.
1Sa 24:4 Odaért az út menti karámhoz. Volt ott egy barlang. Saul bement, hogy betakarja a lábát. Dávid és emberei a barlang mélyén tanyáztak.
1Sa 24:5 Dávid emberei így szóltak hozzá: "Lám, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz." Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntöséről egy bojtot.
1Sa 24:6 Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntöséről a bojtot.
1Sa 24:7 Azt mondta embereinek: "Az Úr őrizzen attól, hogy valamit tegyek uram ellen és kezet vessek rá, hiszen az Úr fölkentje."
1Sa 24:8 És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján.
1Sa 24:9 Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utána szólt: "Uram királyom!" Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát.
1Sa 24:10 Aztán így szólt Dávid Saulhoz: "Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt állítják, hogy a vesztedre török?
1Sa 24:11 Nézd, e napon a saját szemeddel láthatod, hogy az Úr a barlangban kezembe adott. Én azonban vonakodtalak megölni, megkíméltelek és azt mondtam: Nem emelem kezemet uramra, hiszen az Úr fölkentje.
1Sa 24:12 S most, atyám, nézz ide, igen nézz ide, a kezemben van köntösöd bojtja. Abból, hogy levágtam köntösödről a bojtot s nem öltelek meg, világosan láthatod, hogy sem gonoszságot, sem árulást nem forgatok a fejemben. Nem vétettem ellened semmit, s mégis az életemre törsz.
1Sa 24:13 Az Úr legyen a bíró közted és köztem, az Úr álljon értem bosszút rajtad, de kezem ne nyúljon hozzád!
1Sa 24:14 [Ahogy az ősi mondás mondja: A gonosztól gonoszság származik, de kezem ne nyúljon hozzád.]
1Sa 24:15 Ki ellen vonult ide Izrael királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát? Egy bolhát?
1Sa 24:16 Nos, az Úr legyen a bíró, és ítéljen köztem és közted! Vizsgálja ki és védelmezze ügyemet, szolgáltasson nekem igazságot és szabadítson ki kezedből!"
1Sa 24:17 Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: "A te hangod az, fiam, Dávid?" S elkezdett sírni.
1Sa 24:18 Aztán ezt mondta Dávidnak: "Te jobb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én meg rosszat tettem veled.
1Sa 24:19 S ma megtetézted azt a jót, amit tettél velem, mert az Úr kezedbe adott, mégsem öltél meg.
1Sa 24:20 Ha valaki találkozik ellenségével, hagyja tán, hadd menjen békén az útján? Fizesse vissza neked az Úr azt a jót, amit ma tettél velem!
1Sa 24:21 Nézd, tudom jól, hogy uralomra jutsz és kezedben megszilárdul a királyság Izraelben.
1Sa 24:22 Ezért most esküdj meg nekem az Úr nevére, hogy halálom után nem irtod ki utódaimat és nem törlöd ki nevemet atyám házából."
1Sa 24:23 Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei meg visszatértek a rejtekhelyükre.
1Sa 25:1 Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyűlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el. Dávid elindult és lehúzódott Maon pusztájára.
1Sa 25:2 Maonban élt egy ember, aki Kármelben gazdálkodott. Az ember nagyon gazdag volt, volt háromezer juha és ezer kecskéje. Épp Kármelben volt, a juhait nyírni.
1Sa 25:3 Nabalnak hívták, a feleségét meg Abigailnak. Az asszony csupa okosság volt és szemre is szép, a férfi azonban faragatlan volt és rosszindulatú, Káleb fiai közül származott.
1Sa 25:4 Dávid meghallotta a pusztában, hogy Nabal nyírja a nyájat.
1Sa 25:5 Elküldte hát hozzá tíz legényét. Azt mondta nekik: "Menjetek föl Kármelbe, keressétek föl Nabalt és adjátok át üdvözletemet.
1Sa 25:6 Mondjátok testvéremnek: Üdv neked, üdv házadnak, s üdv minden hozzátartozódnak!
1Sa 25:7 Nézd, hallottam, hogy nyírás van nálad. Pásztoraid itt jártak nálunk, s nem bántottuk őket. Nem veszett el soha semmi abból, ami Kármelben volt.
1Sa 25:8 Kérdezd meg embereidet, s bizonyítják neked. Azért részesítsd szíves fogadtatásban a legényeket, s mivel ünnep közeledik, adj szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak amid éppen van."
1Sa 25:9 Amikor Dávid legényei odaértek, átadták Nabalnak Dávid üzenetét, aztán vártak.
1Sa 25:10 Nabal azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: "Kicsoda Dávid és kicsoda Izáj fia? Napjainkban épp elég szolga van, aki elszökik urától.
1Sa 25:11 Fogjam a kenyeremet és a boromat, és a marhát, amelyet a nyíráshoz levágtam, aztán adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, honnét valók?"
1Sa 25:12 Erre Dávid legényei megfordultak, visszatértek, és megérkezve minden szót elmondtak Dávidnak.
1Sa 25:13 Akkor Dávid megparancsolta embereinek: "Mindenki kösse fel a kardját!" És mindenki felkötötte a kardját. S amikor Dávid is felkötötte a kardját, Dávid vezetésével kivonultak, mintegy négyszáz ember. Kétszázan ott maradtak a málhájuk mellett.
1Sa 25:14 Közben az egyik szolga elmondta Nabal feleségének, Abigailnak: "Dávid elküldte embereit a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, de ő rájuk támadt,
1Sa 25:15 s jóllehet ezek az emberek jók voltak hozzánk. Nem háborgattak minket és nem veszett el soha semmi, amikor felhúzódtunk a közelükbe, és kinn tanyáztunk a határban.
1Sa 25:16 Inkább mint valami fal, úgy vettek körül bennünket, éjjel-nappal, amikor a közelükben őriztük a nyájat.
1Sa 25:17 Vedd hát fontolóra a dolgot és gondold meg, mit teszel, mert máris elhatározták urunknak és egész házának vesztét, de hát ő sokkal gonoszabb, mintsem beszélni lehessen vele."
1Sa 25:18 Erre Abigail gyorsan fogott kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített bárányt, öt mérő pörkölt gabonát, száz mazsolás kalácsot és kétszáz fügés kalácsot, aztán szamarakra rakta.
1Sa 25:19 Meghagyta szolgáinak: "Menjetek előttem, én meg majd követlek benneteket." De férjének, Nabalnak, nem szólt semmit.
1Sa 25:20 Amikor a hegy egyik nyúlványa mögött épp lefelé tartott a szamara hátán, Dávid és emberei is lefelé tartottak, vele szemben, úgyhogy találkoztak.
1Sa 25:21 Dávid éppen azt gondolta magában: "Kár volt ennek az embernek mindenét védeni a pusztában, amije csak van. Egész vagyonából nem vesztett el semmit, és most rosszal viszonozza a jót.
1Sa 25:22 Ezt meg azt tegye Dáviddal Isten, ha virradatig egyetlen férfit is meghagyok az övéiből."
1Sa 25:23 Amikor Abigail meglátta Dávidot, gyorsan leszállt a szamárról, egészen a földig hajolt, s arcra borult Dávid előtt.
1Sa 25:24 Aztán letérdelt elé, és így beszélt: "Engem terheljen a vétek, uram! Engedd, hadd beszéljen előtted szolgálód, s hallgasd meg szolgálódat!
1Sa 25:25 Ne törődjék uram azzal a gonosz emberrel, Naballal, mert méltán viseli nevét. Úgy hívják, hogy "Durva", és csakugyan csupa durvaság. Én, a te szolgálód nem láttam embereidet, akiket küldtél.
1Sa 25:26 S amint igaz, hogy az Úr él, s te magad élsz, az Úr megoltalmazott attól, uram, hogy vérnek vétkét vedd magadra, és saját kezeddel szolgáltass magadnak igazságot. Ellenségeid váljanak Nabalhoz hasonlóvá, s mind, akik gonoszságot forralnak ellened, uram.
1Sa 25:27 És most, fordítsd, uram, ezt az ajándékot, amelyet szolgálód hozott, embereid hasznára, akik veled tartanak.
1Sa 25:28 Bocsásd meg szolgálódnak a vétkét! Az Úr hosszú életű házat alapít uramnak, hiszen uram, az Úr harcait harcolja, és semmi gonoszság nem tapad hozzád egész életedben.
1Sa 25:29 Ha valaki mégis fölkel, üldözőbe vesz és az életedre tör, uram lelkét kössék bele az élet tarsolyába az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid lelkét meg forgassa meg (az Úr) a parittyában.
1Sa 25:30 Ha aztán az Úr mind megadja uramnak azt a jót, amit ígért neki és Izrael királyává teszi,
1Sa 25:31 akkor ne okozzon botrányt és lelkiismeretfurdalást, hogy ok nélkül ártatlan vért ontottál uram, és saját kezeddel szolgáltattál magadnak igazságot. S ha majd az Úr jót tesz urammal, akkor emlékezzél meg szolgálódról."
1Sa 25:32 Dávid ezt válaszolta Abigailnak: "Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, hogy ma utamba küldött.
1Sa 25:33 S legyen áldott okosságod, s légy áldott te magad is, mivel ma megóvtál attól, hogy vérnek vétkét vegyem magamra, és saját kezemmel szolgáltassak magamnak igazságot.
1Sa 25:34 De amint igaz, hogy az Úr, Izrael Istene él, aki megoltalmazott tőle, hogy szomorúságot okozzak neked: ha nem siettél volna elém, hajnalra nem maradt volna élve Nabal (nemzetségéből) egyetlen férfi sem."
1Sa 25:35 Aztán Dávid elfogadta, amit vitt neki, és így szólt hozzá: "Most térj vissza békével házadba. Nézd, meghallgattalak és megkegyelmeztem neked."
1Sa 25:36 Amikor Abigail hazatért Nabalhoz, az épp lakomát tartott, akkorát, mint egy király. Nabal jókedvű volt és teljesen részeg. Ezért hajnalig nem beszélt el neki semmit.
1Sa 25:37 Reggel azonban, amikor Nabal kijózanodott, elmondta neki a felesége, mi történt. Erre a szíve megdermedt testében és olyan lett, mintha megkövült volna.
1Sa 25:38 Tíz nappal később az Úr lesújtott Nabalra, úgyhogy meghalt.
1Sa 25:39 Amikor Dávid megtudta, hogy Nabal meghalt, így szólt: "Áldom az Urat, aki bosszút állt Nabalon, amiért lekicsinyelt. Szolgáját megóvta az igazságtalanságtól, de Nabal gonoszságát hagyta, hadd szálljon vissza a fejére." Ezután Dávid elküldött és megkérte Abigailt, hogy legyen a felesége.
1Sa 25:40 Dávid emberei elmentek, és Kármelben találták Abigailt. Így szóltak hozzá: "Dávid küldött bennünket, vigyünk el neki feleségül."
1Sa 25:41 Erre fölállt, egész a földig hajolt, és azt mondta: "Szolgálód készen van rá, hogy mint egy rabszolganő, megmossa uram szolgáinak a lábát."
1Sa 25:42 Aztán Abigail gyorsan fölegyenesedett és felszállt a szamarára. Öt szolgálólány kísérte. Így követte Dávid embereit, s a felesége lett.
1Sa 25:43 Dávid azonban a jiszreeli Achinoamot is elvette. Így mind a ketten a feleségei lettek.
1Sa 25:44 Saul meg a Gallimból való Lajis fiának, Paltinak adta oda a lányát, Michalt, Dávidnak a feleségét feleségül.
1Sa 26:1 Szif lakói elmentek Gibeába, és így szóltak Saulhoz: "Nem Dávid rejtőzik Hachila dombján, a puszta szélén?"
1Sa 26:2 Erre Saul elindult háromezer férfival, Izrael legjavával, és Szif pusztájába vonult, hogy felkutassa Dávidot Szif pusztájában.
1Sa 26:3 Saul Hachila dombja közelében táborozott, amely a puszta szélén, az út mentén emelkedik. Dávid a pusztában tartózkodott. Amikor neszét vette, hogy Saul a pusztába jött, az ő felkutatására,
1Sa 26:4 hírszerzőket küldött Dávid, és megbizonyosodott róla, hogy Saul csakugyan odaérkezett.
1Sa 26:5 Erre Dávid elindult, és elment arra a helyre, ahol Saul táborozott. Dávid megnézte a helyet, ahol Saul és seregének a vezére, Ner fia, Abner aludt; Saul a táborban aludt, és a csapat körülötte tanyázott.
1Sa 26:6 Akkor Dávid a hetita Achimelechhez, valamint Abisájhoz, Ceruja fiához és Joáb testvéréhez fordult, és így szólt: "Ki jön le velem Saul táborába?" "Én lemegyek" - válaszolta Abisáj.
1Sa 26:7 Így Dávid és Abisáj éjszaka megközelítették a csapatot. Sault alva találták a táborban - a lándzsája a fejénél a földbe szúrva. Abner és a csapat körülötte aludt.
1Sa 26:8 Erre Abisáj azt mondta Dávidnak: "Ma az Isten kezedbe adta ellenségedet. A saját lándzsájával odaszögezem a földhöz, egyetlen döféssel, másodikra már nem lesz szükség."
1Sa 26:9 Dávid azonban így felelt Abisájnak: "Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!"
1Sa 26:10 Aztán így folytatta Dávid: "Amint igaz, hogy az Úr él: vagy az Úr öli meg, vagy elérkezik halála napja, vagy pedig csatába száll és ott pusztul.
1Sa 26:11 Az Úr óvjon attól, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére! Fogd a lándzsát, amely a király fejénél van, meg a vizeskorsót és menjünk!"
1Sa 26:12 Ezzel Dávid fogta Saul feje mellől a lándzsát meg a vizeskorsót, és elosontak anélkül, hogy valaki látta vagy észrevette, vagy pedig fölébredt volna. Mindnyájan aludtak, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk.
1Sa 26:13 Amikor Dávid a szemközti oldalra ért, valamivel távolabb kiállt a hegycsúcsra, úgyhogy egy széles sáv volt köztük.
1Sa 26:14 S Dávid odakiáltotta a seregnek és Ner fiának, Abnernek: "Nem felelsz, Abner?" "Ki vagy, aki szólítasz?" - kérdezte Abner.
1Sa 26:15 Dávid így válaszolt: "Hát férfi vagy? Ki fogható hozzád Izraelben? Miért nem ügyeltél uradra, a királyra? Valaki odament a seregből, hogy megölje uradat, a királyt.
1Sa 26:16 Nem volt szép, amit tettél. Amint igaz, hogy az Úr él: halált érdemeltek, amiért nem vigyáztatok uratokra, az Úr fölkentjére. Nézd csak meg, hol van a király lándzsája, és hol a vizeskorsó, amely a fejénél állt."
1Sa 26:17 Saul megismerte Dávid hangját, és odaszólt: "Nem a te hangod az, fiam, Dávid?" "De igen, uram, és királyom!" - válaszolta Dávid.
1Sa 26:18 Aztán így folytatta: "Miért üldözi uram szolgáját? Mit vétettem? Milyen igazságtalanság tapad a kezemhez?
1Sa 26:19 Vessen ügyet uram és királyom a szavaimra! Ha az Úr bújtott fel ellenem, akkor szálljon felé áldozat illata. Ha azonban emberek voltak, legyenek átkozottak az Úr színe előtt. Mert elűznek, hogy ne legyen örökrészem az Úr földjén, hiszen azt mondják: Menj innét, szolgálj más isteneknek!
1Sa 26:20 De nem, vérem nem omlik az Úrtól távol a földre. Még akkor sem, ha Izrael királya kivonult, hogy hajszolja életemet, amint a hegyek közt a foglyot szokás üldözni."
1Sa 26:21 Erre Saul azt mondta: "Vétkeztem. Igazságtalan voltam. Térj vissza, fiam, Dávid! Többé nem teszek neked rosszat, mivel ma kedves volt szemedben az életem. Igen, esztelen voltam és nagyot tévedtem."
1Sa 26:22 Dávid így felelt: "Lám, itt a király lándzsája. Jöjjön át valamelyik szolgád, és vigye el.
1Sa 26:23 Az Úr mindenkinek megfizet igazságosságában és hűségében. Az Úr ma kezembe adott, de nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.
1Sa 26:24 Amilyen kedves volt az életed a szememben, legyen az én életem is olyan kedves az Úr szemében. Szabadítson ki minden szorongatottságból!"
1Sa 26:25 Saul erre azt mondta Dávidnak: "Légy áldott, fiam, Dávid! Minden bizonnyal szerencsés leszel és eléred célodat." Dávid ment az útján, Saul meg hazatért.
1Sa 27:1 Dávid azt mondta magában: "Egy napon mégis utol fog érni Saul keze. Nincs más hátra, mint hogy a filiszteusok földjére meneküljek. Akkor Saul lemond róla, hogy Izrael egész földjén folyvást engem hajszoljon. Így kicsúszom a kezéből."
1Sa 27:2 Dávid tehát elindult, és hatszáz emberével elment Achishoz, Maoch fiához, Gát királyához.
1Sa 27:3 S Dávid ottmaradt Achisnál, Gátban, ő és emberei, mindegyik a maga családjával, s Dávid is a két feleségével, a jiszreeli Achinoammal és Abigaillal, a kármeli Nabal feleségével.
1Sa 27:4 Amikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátba menekült, felhagyott vele, hogy tovább üldözze.
1Sa 27:5 Dávid azt mondta Achisnak: "Ha tetszésre találtam szemedben, jelölj ki nekem egy helyet valamelyik városodban, ahol letelepedhetem. Miért éljen szolgád melletted a királyi városban?"
1Sa 27:6 Achis még aznap kijelölte neki Ciklagot. Ezért tartozik Ciklag mind a mai napig Júda királyaihoz.
1Sa 27:7 Az az idő, amit Dávid a filiszteusok földjén töltött, összesen egy évet és négy hónapot tett ki.
1Sa 27:8 Dávid kivonult embereivel, és rajtaütött a gesuritákon, a gisritákon és az amalekitákon. Ezek a törzsek lakták a Telamtól Surig és az egyiptomiak földjéig terjedő részt.
1Sa 27:9 Dávid elpusztította az országot, nem hagyott életben sem férfit, sem nőt, elhurcolta a kecskét-juhot, a marhát, a szamarat, a tevét és a ruhafélét, aztán visszatért és mindent elvitt Achisnak.
1Sa 27:10 Amikor Achis megkérdezte: "Ma hova mentek portyázni?" Dávid így válaszolt: "A Negebre, Júdába" vagy: "A jerachmeeliták Negebjére".
1Sa 27:11 Dávid nem hagyta, hogy akár a férfiak, akár a nők élve kerüljenek Gátba, mert azt gondolta magában: "Elterjeszthetik rólunk a hírt: Lám, ezt tette Dávid". Így tett Dávid egész idő alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott.
1Sa 27:12 Achis megbízott Dávidban. Azt mondta magában: "Saját népe körében, Izraelben rossz hírbe keveredett, így mindvégig a szolgám marad."
1Sa 28:1 Azokban a napokban történt, hogy a filiszteusok fegyverbe szólították seregüket, hogy hadjáratot indítsanak Izrael ellen. Achis így szólt Dávidhoz: "Tudd meg, hadba kell szállnod velem együtt, neked is, embereidnek is."
1Sa 28:2 Dávid ezt válaszolta Achisnak: "Rendben van. Majd meglátod, mit visz végbe szolgád." Erre Achis azt mondta Dávidnak: "Jól van, megteszlek testőrömmé egyszer s mindenkorra."
1Sa 28:3 Sámuel meghalt, és egész Izrael elsiratta. Városában, Rámában temették el. A halottidézőket és a jövendőmondókat meg kiűzte Saul az országból.
1Sa 28:4 Mikor a filiszteusok egybegyűltek, elindultak és Sunnem közelében ütöttek tábort. Saul összehívta egész Izraelt, és a Gilboa környékén táboroztak.
1Sa 28:5 A filiszteusok táborának láttán félelem fogta el Sault, csak úgy remegett a szíve.
1Sa 28:6 Ezért Saul megkérdezte az Urat, de az Úr nem adott neki feleletet sem álmában, sem jelekkel, sem pedig a próféták által.
1Sa 28:7 Ezért Saul megparancsolta szolgáinak: "Kerítsetek nekem egy asszonyt, aki ért a halottidézéshez! Elmegyek és kérdést intézek hozzá." Szolgái azt felelték: "En-Dorban van egy halottlátó asszony."
1Sa 28:8 Erre Saul álarcot öltött, más ruhába öltözött, és két emberével elment hozzá. Éjszaka értek oda az asszonyhoz. Így szólt hozzá: "Mondd meg nekem a jövendőt, halottat idézve, de azt idézd meg, akit megnevezek."
1Sa 28:9 Az asszony ezt válaszolta neki: "Magad is tudod, mit tett Saul: mind kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért állítasz hát csapdát nekem? Azért, hogy elvedd az életemet?"
1Sa 28:10 Erre Saul megesküdött neki az Úrra. Azt mondta: "Amint igaz, hogy az Úr él: ezzel nem vonsz magadra bűnt."
1Sa 28:11 Így hát az asszony megkérdezte: "Kit idézzek meg neked?" "Sámuelt idézd meg" - felelte.
1Sa 28:12 És az asszony látta Sámuelt és hangosan felkiáltott. Aztán így szólt az asszony Saulhoz: "Miért vezettél félre? Hiszen Saul vagy!"
1Sa 28:13 A király azt válaszolta neki: "Ne félj! Mit látsz?" "Egy szellemet látok, amint fölfelé száll a földről" - mondta az asszony.
1Sa 28:14 Saul megkérdezte: "Milyennek látod?" Az asszony így felelt: "Egy öregember száll fölfelé, köntösébe burkolózva." Ebből Saul megtudta, hogy Sámuel. A földig hajolt és leborult előtte.
1Sa 28:15 Sámuel így szólt Saulhoz: "Miért zavarsz nyugalmamban, s miért idéztél meg?" "Nagy szorultságban vagyok - válaszolta Saul -, mert a filiszteusok hadat indítottak ellenem, és az Úr elfordult tőlem: nem ad nekem feleletet sem a próféták által, sem álmomban. Ezért idéztelek meg. Mondd meg nekem, mit tegyek."
1Sa 28:16 "Miért kérdezel - felelte Sámuel -, amikor az Úr elfordult tőled és ellenséged lett?
1Sa 28:17 Azt tette veled az Úr, amit általam előre megmondott neked. Az Úr kiragadja kezedből a királyságot és rokonodnak, Dávidnak adja,
1Sa 28:18 mert nem hallgattál az Úr szavára, és izzó haragját nem töltötted ki Amaleken - ezért tette ma veled ezt az Úr.
1Sa 28:19 Az Úr veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezére adja. Holnap fiaiddal egyetemben velem leszel, s az Úr Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja."
1Sa 28:20 Saul erre egész hosszában elterült a földön, mert Sámuel szavai miatt nagy félelem kerítette hatalmába. Semmi erő nem volt benne, hiszen egész nap és egész éjjel nem evett semmit.
1Sa 28:21 Amikor az asszony odalépett Saulhoz, és látta, hogy teljesen elerőtlenedett, így szólt hozzá: "Nézd, szolgálód csak parancsodnak engedett. Kockára tettem életemet és teljesítettem kívánságodat, amellyel hozzám fordultál.
1Sa 28:22 Most hát hallgass szolgálód szavára. Hadd adjak neked egy darab kenyeret. Edd meg, hogy erőre kapj és elmehess utadra."
1Sa 28:23 De visszautasította: "Nem eszem" - felelte. Hanem amikor szolgái az asszonnyal együtt unszolták, engedett szavuknak: fölállt a földről és leült.
1Sa 28:24 Az asszonynak volt egy hizlalt borja a háznál. Gyorsan levágta, aztán fogta a lisztet, bedagasztotta, és kovász nélkül lepényt sütött belőle.
1Sa 28:25 Aztán Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, fölálltak és még azon éjszaka visszatértek.
1Sa 29:1 A filiszteusok összes csapatukat Afeknál gyűjtötték egybe, Izrael fiai meg Jiszreel közelében táboroztak.
1Sa 29:2 Amikor a filiszteusok vezérei felvonultak századaikkal és ezredeikkel, és végül Dávid is elvonult embereivel Achis előtt,
1Sa 29:3 a filiszteusok vezérei így szóltak: "Mit akarnak itt ezek a héberek?" Achis ezt válaszolta a filiszteusok vezéreinek: "De hisz ez Dávid, Saulnak, Izrael királyának a szolgája. Egy vagy két éve nálam van, s nem találtam benne semmi kivetnivalót attól a naptól fogva, hogy hozzám szegődött mind a mai napig."
1Sa 29:4 De a filiszteusok vezérei fölháborodtak miatta, és azt mondták: "Küldd haza ezt az embert. Menjen vissza arra helyre, amelyet kijelöltél neki. Ne szálljon velünk együtt harcba, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Mert mi egyébbel szerezhetné vissza ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével?
1Sa 29:5 Hiszen ez az a Dávid, akiről ezt énekelték körtáncot járva: Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit!"
1Sa 29:6 Erre Achis hívatta Dávidot, és azt mondta neki: "Amint igaz, hogy az Úr él: megbízható vagy, s kedvemre volna, hogy a táborban mindenüvé elkísérj, mert nem találtam benned semmi álnokságot attól a naptól, amikor hozzám szegődtél, mind a mai napig. De a vezérek szemében nem vagy megbízható.
1Sa 29:7 Azért fordulj vissza, és menj békében, nehogy olyat tégy, ami a filiszteusok vezéreinek nem tetszik."
1Sa 29:8 Dávid így válaszolt Achisnak: "De hát mit tettem, vagy mit vethetsz a szemére szolgádnak attól a naptól, amelyen a szolgálatodba léptem, egészen mostanáig, hogy nem vonulhatok ki veled, s nem harcolhatok uram királyomnak az ellenségei ellen?"
1Sa 29:9 Achis azt felelte: "Magad is tudod, hogy kedves vagy nekem, akár Istennek egy angyala, de hát a filiszteusok vezérei azt mondták: Nem szállhat velünk együtt harcba.
1Sa 29:10 Így hát holnap reggel indulj el, te és urad szolgái, akik veled jöttek, és menjetek arra a helyre, amelyet kijelöltem nektek. Ne táplálj haragot szívedben, mert kedvellek. Jó korán, mihelyt kivilágosodik, induljatok és menjetek."
1Sa 29:11 Így Dávid kora reggel elindult embereivel, és visszatért a filiszteusok országába, a filiszteusok meg Jiszréel felé vonultak.
1Sa 30:1 Amikor Dávid harmadnap Ciklagba ért az embereivel, az amalekiták betörtek a Negebre és Ciklagba. Kifosztották Ciklagot és lángba borították.
1Sa 30:2 Az asszonyokat és mindenkit, aki csak ott volt, apraját-nagyját foglyul ejtették. Nem öltek meg senkit, de magukkal vitték a foglyokat, aztán folytatták útjukat.
1Sa 30:3 Amikorra Dávid a városba ért embereivel, már égett, az asszonyokat, fiaikat és lányaikat meg elhurcolták fogságba.
1Sa 30:4 Erre Dávid és emberei hangos sírásban törtek ki, s addig sírtak, míg bele nem fáradtak.
1Sa 30:5 Dávid két feleségét, a jiszreeli Achinoamot és Abigailt, a kármeli Nabal feleségét is elhurcolták.
1Sa 30:6 Dávid nagy szorultságban volt, mert az emberek arról beszéltek, hogy megkövezik. Emberei ugyanis mind nagyon el voltak keseredve a fiaik és a lányaik miatt. De Dávid bátorságot merített az Úrból, Istenéből.
1Sa 30:7 Azt mondta Ebjatár papnak, Achimelech fiának: "Hozd ide nekem az efodot!" Ebjatár odavitte Dávidnak az efodot.
1Sa 30:8 Akkor Dávid megkérdezte az Úrtól: "Üldözőbe vegyem ezt a rablóbandát? Utolérem őket?" Ezt a választ kapta: "Vedd őket üldözőbe! Utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat."
1Sa 30:9 Erre Dávid elindult a hatszáz emberrel, aki vele tartott. Amikor a Bezor-patakhoz értek,
1Sa 30:10 Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést, kétszázan meg, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a patakon, ott maradtak.
1Sa 30:11 A határban találkoztak egy egyiptomival, és Dávid elé vezették. Adtak neki kenyeret enni és vizet inni.
1Sa 30:12 Amikor egy darab fügés kalácsot meg néhány szem mazsolát is adtak neki és megette, ettől magához tért. Három nap és három éjjel sem nem evett, sem ivott semmit.
1Sa 30:13 Dávid most megkérdezte: "Kié vagy és honnét való?" "Egy fiatal egyiptomi vagyok - felelte -, egy amalekitának a rabszolgája. Az uram otthagyott, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.
1Sa 30:14 Portyán voltunk a kereták Negebjén, Júda és Káleg Negebjén, s lángba borítottuk Ciklagot."
1Sa 30:15 Dávid megkérdezte: "Elvezetnél ehhez a rablóbandához?" "Ha megesküszöl - válaszolta -, hogy nem ölsz meg, sem uramnak ki nem szolgáltatsz, elvezetlek ahhoz a bandához."
1Sa 30:16 Mire odavezette őket, akkorra már szétszéledtek az egész vidéken, és örömünnepet ültek a gazdag zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről magukkal hoztak.
1Sa 30:17 De Dávid virradattól napnyugtáig kaszabolta őket, és így betöltötte rajtuk az átkot. Azon a négyszáz legényen kívül, aki tevére szállt és úgy menekült, nem maradt élve egyetlen egy sem.
1Sa 30:18 Így Dávid visszaszerzett mindent, amit az amalekiták elraboltak. A két feleségét is visszaszerezte Dávid.
1Sa 30:19 Nem hiányzott semmi sem a legkisebb dologtól a legnagyobbig, a zsákmánytól a fiaikig és lányaikig mindabból, amit elraboltak tőlük. Mindent visszaszerzett Dávid.
1Sa 30:20 Fogták a nyájakat meg a csordákat és előtte terelve őket így szóltak: "Lám, Dávid zsákmánya!"
1Sa 30:21 Dávid visszatért a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy kövessék, s kiket otthagyott a Bezor-pataknál. Ezek Dávid elé mentek és a csapat elé, amely kísérte, és Dávid meg a csapat felé közeledve megkérdezték, hogy vannak.
1Sa 30:22 De a semmirekellő és rosszindulatú emberek azok közül, akik elmentek Dáviddal, szót emeltek, és azt mondták: "Mivel nem tartottak velünk, ne adjunk nekik semmit a zsákmányból, amelyet szereztünk. Csak a feleségét meg a gyerekeit kapja vissza mindenki. Vegyék őket, aztán menjenek."
1Sa 30:23 Dávid azonban így szólt: "Ne tegyetek így, amikor az Úr megsegített minket: védelmezett és a hatalmunkba adta azt a rablóbandát, amely ellenünk támadt.
1Sa 30:24 Mit gondoltok ebben a dologban? Hiszen aki harcba száll, annak akkora a része, mint aki a málha mellett marad. Így hát egyforma részt kell kapniuk!"
1Sa 30:25 Ettől a naptól ezt törvénnyé és szokássá tette Izraelben mind a mai napig.
1Sa 30:26 Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: "Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitől szerzett zsákmányból."
1Sa 30:27 (Az öregeknek) Betulba, a Negebre, Rámába és Jattirba;
1Sa 30:28 Aroerbe, Szifmotba és Estemoába;
1Sa 30:29 Kármelbe, a jerachmeeliták városaiba és a keniták városaiba;
1Sa 30:30 Hormába, Bor-Asanba és Eterbe;
1Sa 30:31 Hebronba és minden helységbe, ahol Dávid megfordult az embereivel.
1Sa 31:1 Amikor a filiszteusok megtámadták Izrael fiait, Izrael fiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és Gilboa hegyén mindenfelé elesettek hevertek.
1Sa 31:2 A filiszteusok közel férkőztek Saulhoz és fiaihoz, és megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait.
1Sa 31:3 Saul körül is tombolt a harc. Az íjászok célba vették és súlyosan megsebesítették.
1Sa 31:4 Ekkor meghagyta fegyverhordozójának: "Vond ki kardodat és szúrj le, különben jönnek ezek a körülmetéletlenek és elbánnak velem. Ám fegyverhordozója vonakodott. Erre Saul kihúzta kardját és beledőlt.
1Sa 31:5 Amikor fegyverhordozója látta, hogy Saul halott, ő is kardjába dőlt és meghalt mellette.
1Sa 31:6 Így ugyanazon a napon halt meg Saul, három fia és fegyverhordozója.
1Sa 31:7 Amikor Izrael fiai, akik a völgy másik oldalán voltak, látták, hogy megfutamodtak, s hogy Saul és fiai odavesztek, elhagyták városaikat és menekültek. Erre a filiszteusok mentek és betelepedtek oda.
1Sa 31:8 Amikor másnap a filiszteusok odamentek, hogy kifosszák az elesetteket, ott találták Sault és három fiát Gilboa hegyén elterülve.
1Sa 31:9 Levágták Saulnak a fejét, leszedték róla a fegyverzetét és körbe küldték a filiszteusok földjén, hogy így tudtukra adják bálványaiknak és a népnek az örömhírt.
1Sa 31:10 Fegyverzetét Asztarte templomában helyezték el, testét azonban kitűzték Bet-San falára.
1Sa 31:11 Amikor a gileádi Jábes lakói hírét vették, mit tettek a filiszteusok Saullal,
1Sa 31:12 fogta magát az összes fegyverforgatásra alkalmas férfi, egész éjszaka gyalogolt és elhozta Bet-San faláról Saulnak a holttestét, valamint a fiai holttestét, aztán Jábesbe vitték és ott elégették.
1Sa 31:13 Aztán fogták csontjaikat és eltemették a tamariszkusz alá Jábesben, és hét napon át böjtöltek.
2Sa 1:1 Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt.
2Sa 1:2 A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult előtte.
2Sa 1:3 Dávid megkérdezte: "Honnét jössz?" "Izrael táborából menekültem" - felelte.
2Sa 1:4 "Mi történt? - kérdezte Dávid. - Beszéld el nekem!" "A nép elmenekült a csatából - válaszolta -, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!"
2Sa 1:5 Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: "Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?"
2Sa 1:6 A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: "Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt - nyomában a kocsik és lovasok.
2Sa 1:7 Amikor megfordult és észrevett, megszólított:
2Sa 1:8 "Ki vagy?" "Egy amalekita" - válaszoltam.
2Sa 1:9 Erre megparancsolta: "Gyere ide és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet."
2Sa 1:10 Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak."
2Sa 1:11 Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind.
2Sa 1:12 Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén.
2Sa 1:13 Dávid ezután megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: "Hova való vagy?" "Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia" - válaszolta.
2Sa 1:14 Erre Dávid azt mondta: "Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?"
2Sa 1:15 Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: "Gyere ide és szúrd le!" Az leszúrta, úgyhogy meghalt.
2Sa 1:16 Dávid így szólt hozzá: "Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést."
2Sa 1:17 Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra -
2Sa 1:18 följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik:
2Sa 1:19 Izrael, dicsőséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hősök?
2Sa 1:20 Ne adjatok hírt róla Gátban, ne híreszteljétek Aszkolon utcáin. A filiszteusok lányai ne örüljenek, a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak.
2Sa 1:21 Gilboa hegyei, se harmat, se eső ne öntözzön benneteket, hitszegő földeteket, ahol szégyen érte a hős pajzsát: nem olajjal kenték fel Saul vértjét,
2Sa 1:22 hanem az elesettnek a vérével, a bajnoknak a velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül.
2Sa 1:23 Saul és Jonatán - hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erősebbek az oroszlánnál.
2Sa 1:24 Izrael lányai, sirassátok hát Sault, aki bíborba és patyolatba öltöztetett benneteket, s arany ékszert tűzött ruhátokra.
2Sa 1:25 Hogy estek el a hősök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán,
2Sa 1:26 szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél.
2Sa 1:27 Hogy estek el a hősök, harci fegyvereik hogy törtek szét?
2Sa 2:1 Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: "Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?" Az Úr ezt a feleletet adta neki: "Föl!" Aztán azt kérdezte Dávid: "Hová menjek?" A válasz így hangzott: "Hebronba."
2Sa 2:2 Így hát Dávid odament, s vele a két asszony is, a jiszreeli Achinoam, valamint Abigail, a kármeli Nabal felesége.
2Sa 2:3 Azokat az embereket is odavonultatta Dávid, akik vele tartottak, mindegyiküket a családjával együtt; Hebron falvaiban telepedtek le.
2Sa 2:4 Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává. Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault.
2Sa 2:5 Erre Dávid követeket küldött a gileádi Jábes lakóihoz ezzel az üzenettel: "Áldjon meg benneteket az Úr, hogy könyörülettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek.
2Sa 2:6 Legyen hozzátok könyörületes és jóságos az Úr! S magam is jót teszek veletek, amiért így viselkedtetek.
2Sa 2:7 De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává."
2Sa 2:8 Abner azonban, Nernek a fia, Saul seregének a vezére fogta Isbaalt, Saul fiát, és elvitte Machanajimba,
2Sa 2:9 és megtette Gileád, valamint az aseriták, Jiszreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává.
2Sa 2:10 Saul fia, Isbaal negyvenesztendős volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz.
2Sa 2:11 Az az idő, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki.
2Sa 2:12 Ner fia, Abner azonban kivonult Saul fiának, Isbaalnak az embereivel Machanajimból Gibeon tájára.
2Sa 2:13 Ám Ceruja fia, Joáb is hadba szállt Dávid embereivel. Gibeon tavánál találkoztak. Egyikük a tavon innen, a másikuk azon túl ütött tábort.
2Sa 2:14 Akkor Abner így szólt Joábhoz: "Álljanak ki a fiatalok, és vívjanak meg előttünk egymással!" "Jó, álljanak!" - válaszolta Joáb.
2Sa 2:15 Ki is álltak, és számba vették őket: tizenkettő Benjamin fiai közül, Isbaalnak, Saul fiának a részéről, és tizenkettő Dávid emberei közül.
2Sa 2:16 Mindegyik megragadta ellenfele fejét és egymás oldalába döfték a kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Ezért azt a helyet elnevezték az Oldal mezejének. Gibeon mellett van.
2Sa 2:17 Ezután igen heves harc tört ki azon a napon, s Dávid csapatai megverték Abnernak és Izraelnek a csapatait.
2Sa 2:18 Ceruja három fia is ott volt: Joáb, Abisáj és Azahel. Azahel olyan fürge volt, mint egy vad gazella;
2Sa 2:19 Azahel tehát nyomába eredt Abnernak, és üldözése közben nem tágított se jobbra, se balra.
2Sa 2:20 Abner ezért hátrafordult, és megkérdezte: "Te vagy az, Azahel?" "Igen, én!" - felelte.
2Sa 2:21 Erre Abner azt mondta neki: "Térj jobbra vagy balra, ragadd meg az egyik fiatalt és annak vedd el a fegyverét!" De Azahel nem tágított.
2Sa 2:22 Abner újra felszólította Azahelt: "Hagyd abba, mert földre terítlek, aztán hogy nézek testvérednek, Joábnak a szemébe?"
2Sa 2:23 De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik oda mentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak.
2Sa 2:24 Joáb és Abisáj azonban tovább üldözték Abnert. Mire a nap lement, Amma dombjához értek, amely a völgy keleti részén van, a Gebába vezető út mentén.
2Sa 2:25 Benjamin fiai most Abner köré gyűltek, csapatot alkottak, és megszállták Amma dombjának a tetejét.
2Sa 2:26 Abner odaszólt Joábnak: "Hát örökké kaszaboljon a kard? Nem tudod, hogy a végén megkeserülöd? Mikor parancsolod meg már embereidnek, hogy hagyják abba testvéreik üldözését?"
2Sa 2:27 Joáb így válaszolt: "Amint igaz, hogy az Úr él: ha nem szóltál volna, az emberek csak holnap reggel hagyták volna abba testvéreik üldözését!"
2Sa 2:28 Aztán Joáb megfúvatta a kürtöket. Erre az egész nép nyomban megállt, nem üldözte tovább Izraelt és nem folytatta a harcot.
2Sa 2:29 Abner és emberei egész éjszaka folytatták útjukat az Arabán keresztül, majd átkeltek a Jordánon, és egész délelőtt meneteltek, míg végül Machanajimba nem értek.
2Sa 2:30 Amikor Joáb abbahagyta Abner üldözését és összegyűjtötte az egész hadinépet, Dávid emberei közül tizenkilencen hiányoztak és Azahel.
2Sa 2:31 Ugyanakkor Dávid emberei, Benjamin fiai, Abner emberei közül háromszázhatvan embert megöltek.
2Sa 2:32 Azahelt elvitték, és atyja sírboltjában temették el, Betlehemben. Aztán Joáb és emberei egész éjszaka meneteltek: hajnal lett, mire Hebronba értek.
2Sa 3:1 Saul háza és Dávid háza között még sokáig folytatódott a háborúskodás. Dávid egyre hatalmasabb lett, Saul háza pedig mindig gyengébb.
2Sa 3:2 Hebronban fiai születtek Dávidnak. Elsőszülötte Amnon volt, a jiszreeli Achinoamtól;
2Sa 3:3 második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétől, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia;
2Sa 3:4 a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia;
2Sa 3:5 a hatodik Jitream, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.
2Sa 3:6 Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abner szilárdan kitartott Saul háza mellett.
2Sa 3:7 Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: "Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?"
2Sa 3:8 Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: "Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt?
2Sa 3:9 Ezt meg azt tegye Isten Abnerral - igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni.
2Sa 3:10 Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig."
2Sa 3:11 Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tőle.
2Sa 3:12 Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: "...Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék."
2Sa 3:13 Dávid így válaszolt: "Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szeme elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj."
2Sa 3:14 Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: "Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus előbőre árán szereztem magamnak."
2Sa 3:15 Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétől, Paltieltől, Lajis fiától.
2Sa 3:16 A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: "Menj vissza!" S ő visszament.
2Sa 3:17 Most Abner Izrael véneivel egyezkedett. Azt mondta nekik: "Régi vágyatok, hogy Dávid legyen a királyotok.
2Sa 3:18 Most hát vigyétek keresztül! Az Úr is azt mondta Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom ki népemet, Izraelt a filiszteusok és minden ellenségük hatalmából."
2Sa 3:19 Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai előtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza.
2Sa 3:20 Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak.
2Sa 3:21 Abner azonban így szólt Dávidhoz: "Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved." Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében.
2Sa 3:22 Épp akkor tértek vissza Dávid és Joáb emberei egy portyáról, gazdag zsákmánnyal. De Abner már nem volt ott Dávidnál, hiszen (Dávid) elbocsátotta, s ő el is ment békében.
2Sa 3:23 Amikor most Joáb és az egész csapat, amely vele volt, hazaért, tudtára adták Joábnak: "Ner fia, Abner eljött a királyhoz, és ő elengedte, úgyhogy elmehetett békében."
2Sa 3:24 Erre Joáb elment a királyhoz és szemére vetette: "Mit tettél? Itt járt nálad Abner. Miért hagytad, hogy békében elmehessen?
2Sa 3:25 Hát nem látod, hogy Ner fia, Abner csak azért jött, hogy becsapjon, megfigyelje, hol, merre jársz és kifürkéssze, mit szándékozol tenni?"
2Sa 3:26 Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna.
2Sa 3:27 Amikor Abner visszaérkezett Hebronba, Joáb félrevonta a kapu mögé, mintha csak zavartalanul akarna vele beszélni. Ott halálos döfést adott a hasába testvére, Azahel véréért.
2Sa 3:28 Amikor Dávid tudomást szerzett róla, azt mondta: "Én és királyságom, minden időkre ártatlanok vagyunk az Úr előtt Ner fiának, Abnernak a vére ontásában.
2Sa 3:29 Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere."
2Sa 3:30 [Mert Joáb és testvére, Abisáj gyilkolták meg Abnert, amiért testvérüket, Azahelt a gibeoni csatában megölte.]
2Sa 3:31 Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: "Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!" Dávid király maga kísérte a koporsót.
2Sa 3:32 S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép.
2Sa 3:33 Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: "Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek.
2Sa 3:34 Kezed nem volt megkötözve, sem lábad bilincsbe verve. Úgy pusztultál el, ahogy a gonosztevő szokott veszni!"
2Sa 3:35 Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: "Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielőtt lemegy a nap."
2Sa 3:36 Ezt az egész nép hallotta és helyeselte.
2Sa 3:37 S azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy Ner fiának, Abnernak a meggyilkolásában a királynak semmi része nem volt.
2Sa 3:38 A király akkor így szólt szolgáihoz: "Hát nem tudjátok, hogy ma Izraelben egy fejedelem, egy ember halt meg?
2Sa 3:39 Ami engem illet, bár fölkent király vagyok, ma gyengének bizonyulok; ezek az emberek, Ceruja fiai túl erősek nekem. Az Úr torolja meg a gonoszon a gonoszságát!"
2Sa 4:1 Amikor Saul fia meghallotta, hogy Abnert Hebronban megölték, keze lehanyatlott, és egész Izrael megrémült.
2Sa 4:2 Saul fiának volt két vezére a portyázó csapatok élén. Az egyiket Baanának hívták, a másikat Rechabnak. A Beerotba való Rimmon fiai voltak, így Benjamin fiai közé tartoztak. Mert hiszen Beerot is Benjamin tulajdonának számít.
2Sa 4:3 Mégis, Beerot lakói Gitajimba menekültek, s ott élnek idegenként mind a mai napig.
2Sa 4:4 Jonatánnak, Saul fiának volt egy mindkét lábára béna fia. Ötesztendős volt, amikor Saul és Jonatán halálhíre Jiszreelbe ért. A dajkája fogta és elmenekült vele, de a menekülés sietségében a gyerek elesett és megbénult. Mifibosetnek hívták.
2Sa 4:5 A Beerotba való Rimmon fiai, Rechab és Baana elindultak és a déli hőség idején Isbaal házába mentek, amikor az éppen déli pihenőt tartott.
2Sa 4:6 A kaput őrző lány búzát szemelgetett és elbóbiskolt, így épp aludt. Rechab és testvére, Baana beosontak.
2Sa 4:7 Amikor beléptek a házba, Isbaal hálóköntösben az ágyán feküdt és aludt. Agyonütötték és fejét vették. Aztán fogták a fejét, és egész éjszaka mentek vele az Arabán át vivő úton.
2Sa 4:8 Isbaal fejét elvitték Hebronba Dávidnak, s így szóltak a királyhoz: "Nézd, ez Isbaalnak a feje, életedre törő ellenségednek, Saulnak a fiáé. Így ma az Úr bosszút állt uramért és királyomért Saulon és nemzetségén."
2Sa 4:9 Dávid így válaszolt Rechabnak és testvérének, Baanának, a Beerotba való Rimmon fiainak: "Amint igaz, hogy az Úr él, aki életemet minden veszedelemből kimentette:
2Sa 4:10 aki nekem azt a hírt hozta, hogy Saul halott, abban a hiszemben, hogy örömhírt hoz nekem, azt én elfogattam és megölettem Ciklagban, ezzel jutalmaztam az örömhírért.
2Sa 4:11 Most hát, amikor elvetemült emberek egy derék embert a saját házában és ágyán meggyilkoltak, ne kérjem tőletek számon a vérét és ne irtsalak ki benneteket a földről?"
2Sa 4:12 Ezzel Dávid parancsot adott a legényeinek és azok le is szúrták őket. Aztán levágták a kezüket és lábukat, s Hebron tavánál kiakasztották. Isbaal fejét pedig fogták és eltemették Abner sírboltjában, Hebronban.
2Sa 5:1 Izraelnek összes törzse elment Dávidhoz Hebronba, és azt mondták: "Nézd, csontod és húsod vagyunk.
2Sa 5:2 Már tegnap és tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme."
2Sa 5:3 Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr előtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává.
2Sa 5:4 Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként.
2Sa 5:5 Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött.
2Sa 5:6 Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: "Nem jutsz be oda, elűznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.]
2Sa 5:7 Dávid azonban bevette Sion várát - ez lett Dávid városa.
2Sa 5:8 Azon a napon Dávid azt mondta: "Mindenki, aki legyőz egy jebuzitát és a csatornán át felhatol,...". Ami a vakokat és bénákat illeti, Dávid gyűlöli őket lelkében. [Innen származik a mondás: Vak és béna nem mehet be a templomba.]
2Sa 5:9 Dávid akkor a várban telepedett le, és elnevezte Dávid városának. Dávid falat is épített, körös-körül, Millótól kezdve befelé.
2Sa 5:10 Dávidnak egyre nőtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene.
2Sa 5:11 Hiram, Tirusz királya megbízottakat küldött Dávidhoz, cédrusfával, ácsokkal és kőfaragókkal, hogy építsenek Dávidnak egy palotát.
2Sa 5:12 Így Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmát, és népe, Izrael kedvéért felmagasztalta királyságát.
2Sa 5:13 Dávid Hebronból megérkezve további mellékfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemben, és fiai s lányai születtek.
2Sa 5:14 Ez volt a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon,
2Sa 5:15 Jibchar, Elisua, Nefeg, Jafia,
2Sa 5:16 Elisana, Eljada és Elifelet.
2Sa 5:17 Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott.
2Sa 5:18 A filiszteusok előnyomultak, és felsorakoztak Refaim síkságán.
2Sa 5:19 Akkor Dávid megkérdezte az Urat: "Harcba szálljak a filiszteusok ellen? A kezembe adod őket?" Az Úr így válaszolt neki: "Szállj harcba, mert a kezedbe adom a filiszteusokat."
2Sa 5:20 Erre Dávid Baal-Peracimba vonult, és meg is verte őket. Akkor Dávid azt mondta: "Az Úr áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton." Ezért nevezik azt a helyet Baal-Peracimnak.
2Sa 5:21 Otthagyták a bálványaikat, s Dávid és emberei elvitték őket.
2Sa 5:22 A filiszteusok egy más alkalommal is kivonultak, és felsorakoztak Refaim síkságán.
2Sa 5:23 Dávid megkérdezte az Urat, s ő ezt felelte: "Ne szállj velük szembe, hanem kerülj mögéjük és a bozótból támadj rájuk.
2Sa 5:24 Mihelyt a fák tetején lépések zaját hallod, akkor igyekezz, mert az Úr előtted vonul, s vereséget mér a filiszteusok seregére."
2Sa 5:25 Dávid úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki, s legyőzte a filiszteusokat Gibeontól egészen Gézerig.
2Sa 6:1 Dávid összegyűjtötte Izraelből a legjavát, harmincezer férfit,
2Sa 6:2 aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol.
2Sa 6:3 Isten ládáját egy új szekérre tették azután, hogy elhozták Abinadab házából, amely a dombon állt; s Abinadab fiai, Uza és Achjo vezették a szekeret.
2Sa 6:4 Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig előtte ment.
2Sa 6:5 Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében.
2Sa 6:6 Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették.
2Sa 6:7 Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett.
2Sa 6:8 Dávid nagyon megütődött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
2Sa 6:9 Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe előtt, s azt mondta magában: "Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?"
2Sa 6:10 Ezért Dávid nem akarta, hogy hozzá, Dávid városába vigyék az Úr ládáját, hanem a Gátból való Obed-Edom házába vitette.
2Sa 6:11 Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész házanépével egyetemben.
2Sa 6:12 Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: "Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért", akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját.
2Sa 6:13 Amikor azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést tettek, feláldozott egy marhát és egy hizlalt bárányt.
2Sa 6:14 S táncolt is Dávid - teljes erejéből - az Úr előtt, közben egy vászon efod övezte.
2Sa 6:15 Így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját.
2Sa 6:16 Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr előtt, szívében megvetette.
2Sa 6:17 Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égőáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr előtt,
2Sa 6:18 s amikor készen lett az égőáldozatnak és a közösség áldozatának a bemutatásával, megáldotta a népet az Úr nevében.
2Sa 6:19 Aztán az egész népnek, Izrael fiai egész seregének, a férfiaknak éppúgy, mint a nőknek kiosztatott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot. Ezután az egész nép hazament.
2Sa 6:20 Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal, Dávid elé lépett, s azt mondta: "Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkőzött, ahogy csak a csőcselékből szokott valaki levetkőzni!"
2Sa 6:21 Dávid így válaszolt Michalnak: "Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok.
2Sa 6:22 Sőt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. Mert a szolgálók körében, akiket említettél, azok körében tiszteletet váltok ki."
2Sa 6:23 Michalnak, Saul lányának egész halála napjáig nem lett gyermeke.
2Sa 7:1 Amikor már a házában lakott a király, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétől,
2Sa 7:2 a király így szólt Nátán prófétához: "Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik."
2Sa 7:3 Erre Nátán azt mondta a királynak: "Vigyél véghez mindent, ami szándékodban van, mert veled van az Úr."
2Sa 7:4 Még akkor éjszaka történt, hogy az Úr szózatot intézett Nátánhoz:
2Sa 7:5 "Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyemül?
2Sa 7:6 Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban - az volt a hajlékom.
2Sa 7:7 Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építtek nekem cédrusfából házat?
2Sa 7:8 Ezenkívül mondd még meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Elhoztalak a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy.
2Sa 7:9 Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem előtted. Nagy nevet szerzek neked, olyat, mint a föld nagyjaié.
2Sa 7:10 S meghatározok népemnek, Izraelnek egy helyet, és oda telepítem. Ezen a helyen fog majd lakni, és nem hányódik többé ide-oda. A gonoszok nem szorongatják, mint eddig,
2Sa 7:11 attól az időtől kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Megszabadítom minden ellenségétől. Az Úr naggyá tesz, s házat épít neked az Úr.
2Sa 7:12 Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát.
2Sa 7:13 [Az házat épít nevemnek, én meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját.]
2Sa 7:14 Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz. Ha eltévelyedik, az emberek módjára bottal fegyelmezem, s olyan csapásokkal, amelyek az emberek fiait érik.
2Sa 7:15 De irgalmamat nem vonom meg tőle, amint elődödtől megvontam.
2Sa 7:16 Nem, házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad."
2Sa 7:17 Nátán ezeket a szavakat és ezt az egész kinyilatkoztatást mind elmondta Dávidnak.
2Sa 7:18 Erre Dávid bement, leborult az Úr előtt, és így szólt: "Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél?
2Sa 7:19 S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli időkre... ó Uram, Istenem.
2Sa 7:20 Mit szólhat Dávid, amikor magad szemelted ki szolgádat, ó Uram, Istenem.
2Sa 7:21 Szolgádért, jóakaratod szerint cselekedted és nyilatkoztattad ki ezeket a nagy dolgokat szolgádnak.
2Sa 7:22 Ezért ó Uram, Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk.
2Sa 7:23 S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket űzzön el népe elől?
2Sa 7:24 Így örökre népeddé tetted népedet, Izraelt, s magad lettél, Uram, az Istene.
2Sa 7:25 Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden időkre, és tégy úgy, amint mondtad.
2Sa 7:26 Akkor örökké dicsőítik majd a nevedet, és így beszélnek: Izraelnek a Seregek Ura az Istene. Akkor fennmarad szolgádnak, Dávidnak a háza is színed előtt.
2Sa 7:27 Mert magad nyilatkoztattad ki, Seregek Ura, Izraelnek Istene, szolgádnak: Házat építek neked. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy ezzel az imával forduljon hozzád.
2Sa 7:28 Igen, ó Uram, Istenem, te Isten vagy, és a te szavad igazság. Magad tetted szolgádnak ezeket az ígéreteket.
2Sa 7:29 Azért legyen tetszésedre és áldd meg szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Mert te szóltál, Uram, Istenem, és áldásodra szolgád háza örökké áldott lesz."
2Sa 8:1 Ezután történt, hogy Dávid megverte és leigázta a filiszteusokat. Dávid kiszabadította... a filiszteusok kezéből.
2Sa 8:2 Aztán legyőzte a moábitákat, majd - miután parancsára a földre feküdtek előtte -, mérőzsinórral kimérte őket. Két mérőzsinórnyit mért a megölésükre és egy teljes mérőzsinórnyit az életben hagyásukra. Így a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki.
2Sa 8:3 Ezután Dávid Hadad-Ezert verte meg, Rechob fiát, Coba királyát, mert hadba szállt, hogy helyreállítsa uralmát a folyamnál.
2Sa 8:4 Dávid elvett tőle ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost. Ezenkívül Dávid az összes harci szekérbe való lovat is agyonütötte, csak százat hagyott meg belőlük.
2Sa 8:5 Amikor pedig Coba királyának, Hadad-Ezernek segítségére siettek Damaszkuszból az arámok, Dávid az arámok közül is megölt huszonkétezer embert.
2Sa 8:6 Aztán helytartókat rendelt Dávid a damaszkuszi arámok fölé. Az arámok Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. Ahova csak ment, az Úr mindenütt győzelmet adott Dávidnak.
2Sa 8:7 S Dávid azokat az aranypajzsokat is zsákmányul ejtette, amelyeket Hadad-Ezer szolgái viseltek, és Jeruzsálembe vitte őket.
2Sa 8:8 Tebachból és Berotaiból, Hadad-Ezer városaiból szintén rengeteg bronzot elvitt Dávid király.
2Sa 8:9 Amikor Hamat királya, Tou hírét vette, hogy Dávid király Hadad-Ezer egész seregét legyőzte,
2Sa 8:10 Tou elküldte a fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje és szerencsét kívánjon neki, amiért harcba szállt Hadad-Ezerrel és legyőzte. Hadad-Ezer ugyanis Tou ellensége volt. Hadorám ezüst-, arany- és bronzedényeket vitt magával.
2Sa 8:11 Ezeket Dávid király az Úrnak szentelte azzal az arannyal-ezüsttel egyetemben, amelyet abból, amit a leigázott népektől,
2Sa 8:12 Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől követelt, valamint a Hadad-Ezertől, Rechob fiától, Coba királyától szerzett zsákmányból felajánlott.
2Sa 8:13 Dávid hírnevet szerzett magának. Amikor hazatért, a Só-völgyben legyőzte Edomot, tizennyolcezer férfit.
2Sa 8:14 Aztán helytartókat rendelt oda, úgyhogy egész Edom Dávid alattvalója lett. Bárhova ment Dávid, az Úr mindenütt győzelmet adott neki.
2Sa 8:15 Dávid egész Izrael fölött uralkodott, Dávid törvényt ült és igazságot szolgáltatott egész népének.
2Sa 8:16 Ceruja fia, Jehosafát udvarnagy volt;
2Sa 8:17 Cádok és Ebjatár, Achitub fiának, Achimelechnek a fiai papok voltak; Susa írnok volt.
2Sa 8:18 Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka. Dávid fiai papok voltak.
2Sa 9:1 Dávid megkérdezte: "Van-e még valaki, aki életben maradt Saul házából? Mert akkor Jonatánra való tekintettel jót teszek vele."
2Sa 9:2 Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tőle: "Ciba vagy?" "Igen, szolgálatodra!" - felelte.
2Sa 9:3 A király tovább kérdezte: "Nem maradt meg valaki Saul házából, akivel jót tehetnék, az Isten nevében?" Ciba így válaszolt a királynak: "Még van Jonatánnak egy fia, mindkét lábára béna."
2Sa 9:4 "Hol van?" - kérdezte a király. S Ciba megmondta: "Ammiel fiának, Machirnak a házában, Lo-Debarban."
2Sa 9:5 Erre a király elküldött érte, és elhozatta Lo-Debarból, Ammiel fiának, Machirnak a házából.
2Sa 9:6 Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult előtte. Dávid megszólította: "Mifiboset!" "Itt vagyok, szolgálatodra" - felelte.
2Sa 9:7 Ekkor Dávid azt mondta neki: "Ne félj! Mert atyádra, Jonatánra való tekintettel jót teszek veled, s ősödnek, Saulnak egész földjét visszaadom neked. S mindig asztalomnál eszel majd."
2Sa 9:8 Erre az leborult és így szólt: "Mi a te szolgád, hogy irgalommal vagy egy olyan döglött kutyához, mint amilyen én vagyok?"
2Sa 9:9 A király ezután behívatta Cibát, Saul szolgáját, és azt mondta neki: "Mindent, ami Saulé és házanépéé volt, adj át urad fiának.
2Sa 9:10 Fiaiddal és szolgáiddal műveld meg a földet, s takarítsd be a termést, hogy urad házanépének legyen kenyere, amit egyen. Maga Mifiboset azonban, urad fia, mindig az én asztalomnál fog enni." Cibának tizenöt fia és húsz szolgája volt.
2Sa 9:11 Erre Ciba azt felelte a királynak: "Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának." Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia.
2Sa 9:12 Mifibosetnek volt egy kisfia, Michának hívták. Azok, akik Ciba házában laktak, mind Mifiboset szolgálatára voltak.
2Sa 9:13 Maga Mifiboset Jerzsálemben lakott, hisz a király asztalánál evett. De mindkét lábára bicegett.
2Sa 10:1 Ezután történt, hogy az ammoniták királya meghalt, és fia, Hanun lépett helyette a trónra.
2Sa 10:2 Dávid ezt mondta magában: "Barátsággal leszek Nachas fia, Hanun iránt, amint az apja is barátsággal volt irántam." Ezért Dávid elküldött, és apja miatt szolgái révén részvétét nyilvánította. Amikor Dávid szolgái az ammoniták országába értek,
2Sa 10:3 az ammoniták vezérei így szóltak urukhoz, Hanunhoz: "Gondolod, hogy Dávid apádat akarja megtisztelni, amikor elküldte embereit részvétet nyilvánítani? Vajon nem azért küldte inkább Dávid a szolgáit, hogy kikémleljék a várost, szemügyre vegyék benne az őrséget, s aztán lerombolják?"
2Sa 10:4 Erre Hanun elfogatta Dávid szolgáit, az egyik oldalon leborotváltatta a szakállukat és levágatta róluk félig, vagyis egészen az ülepükig a ruhájukat, aztán elküldte őket.
2Sa 10:5 Amikor Dávidnak hírül vitték a dolgot, eléjük küldött, mert nagy gyalázat érte ezeket a férfiakat, s azt üzente nekik a király: "Maradjatok Jerikóban, míg ki nem nő újra a szakállatok, s csak aztán térjetek vissza!"
2Sa 10:6 Amikor az ammoniták észrevették, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, az ammoniták elküldtek és megszerezték zsoldosnak a Bet-Rechob-i arámokat, valamint a Cobába való arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maacha királyát, ezer embert és Tob fejedelmét, tizenkétezer embert.
2Sa 10:7 Mihelyt Dávid tudomást szerzett róla, elküldte Joábot minden harcosával és bajnokával.
2Sa 10:8 Erre az ammoniták kivonultak, és a város kapui előtt csatasorba álltak. A Cobába és Rechobba való arámok Tobtól és Maachától külön, a nyílt mezőn sorakoztak fel.
2Sa 10:9 Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is csatasorba állnak vele szemben, kiválogatta Izrael legjavát, és felsorakoztatta őket az arámokkal szemben,
2Sa 10:10 a csapatai maradékát pedig testvére, Abisáj kezére bízta, hogy állítsa őket csatasorba az ammoniták ellen.
2Sa 10:11 Azt mondta: "Ha az arámok erősebbek nálam, te jössz majd segítségemre, ha azonban az ammoniták erősebbek, mint te, én sietek a segítségedre.
2Sa 10:12 Csak bátorság! Bizonyuljunk erősnek népünkért és Istenünk városaiért. Aztán tegye az Úr, ami tetszik neki!"
2Sa 10:13 S amikor Joáb előre nyomult harcosaival, hogy megküzdjön az arámokkal, azok megfutamodtak előle.
2Sa 10:14 Mihelyt az ammoniták észrevették, hogy az arámok menekülnek, ők is megfutamodtak Abisáj elől, s visszahúzódtak a városba. Akkor Joáb visszafordult az ammoniták elleni csatából és hazatért Jeruzsálembe.
2Sa 10:15 Amikor az arámok látták, hogy Izrael fiai megverték őket, újra összevonták csapataikat.
2Sa 10:16 Hadad-Ezer pedig hírvivőket küldött, és a folyón túl is mozgósította az arámokat. Ezek Helamba mentek, és Hadad-Ezer seregének a vezére, Sobach volt a parancsnokuk.
2Sa 10:17 Amikor ezt Dávidnak hírül vitték, egész Izraelt hadba szólította, átkelt a Jordánon, és kivonult Helam ellen. Az arámok felsorakoztak Dáviddal szemben, és megütköztek vele.
2Sa 10:18 De az arámok kénytelenek voltak Izrael fiai előtt meghátrálni. Dávid hétszáz harci szekeret és negyvenezer embert megsemmisített az arámok közül. A parancsnokuk, Sobach is megsebesült, úgyhogy meg is halt ott helyben.
2Sa 10:19 A királyok, Hadad-Ezer szövetségesei mind látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól, azért békét kötöttek Izrael fiaival és alattvalók lettek. Az arámok ezután óvakodtak tőle, hogy az ammonitáknak segítséget nyújtsanak.
2Sa 11:1 Egy évre rá, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak szállni, Dávid elküldte Joábot és vele a testőrségét, és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt.
2Sa 11:2 Az egyik nap este felé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt.
2Sa 11:3 Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: "Batseba az, Eliam lánya, a hetita Urijának a felesége."
2Sa 11:4 Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament.
2Sa 11:5 Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött és megüzente Dávidnak: "Állapotos vagyok."
2Sa 11:6 Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: "Küldd nekem haza a hetita Uriját!" S Joáb elküldte Uriját Dávidhoz.
2Sa 11:7 Amikor Urija elment Dávidhoz, Dávid érdeklődött, hogy áll a dolog Joábbal, a csapatokkal és a hadakozással.
2Sa 11:8 Aztán azt mondta Dávid Urijának: "Menj haza házadba és mosd meg a lábad." Erre Urija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról.
2Sa 11:9 De Urija a királyi palota kapuja előtt, ura szolgái közt tért nyugovóra, nem ment le házába.
2Sa 11:10 Amikor Dávidnak jelentették: "Urija nem ment le a házába", Dávid megkérdezte Urijától: "Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?"
2Sa 11:11 Urija így válaszolt Dávidnak: "A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb, és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!"
2Sa 11:12 Erre Dávid azt mondta Urijának: "Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak." Urija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap
2Sa 11:13 Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála és lerészegítette. De Urija este kiment és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába.
2Sa 11:14 Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el.
2Sa 11:15 A levélben ezeket írta: "Állítsátok Uriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje."
2Sa 11:16 Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol - amint tudta - bátor harcosok álltak.
2Sa 11:17 Amikor aztán a városbeliek kitörtek és Joábbal megütköztek, a népből, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hetita Urija is halálát lelte.
2Sa 11:18 Joáb a csata egész lefolyásáról tudósította Dávidot.
2Sa 11:19 Meghagyta a hírvivőnek: "Beszéld el a királynak a csata minden részletét!
2Sa 11:20 Ha aztán fellobban a király haragja és megkérdezi: Miért nyomultatok olyan közel a városhoz támadáskor? Hát nem tudtátok, hogy a falakról lőni szokás?
2Sa 11:21 Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott le rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok a falak közelébe? Akkor mondd azt: Szolgád, a hetita Urija is elesett."
2Sa 11:22 A hírvivő elment, s megérkezve mindent elmondott Dávidnak, amit Joáb rábízott. Dávid tombolt Joáb elleni haragjában, és így szólt a hírhozóhoz: "Miért nyomultatok olyan közel a falakhoz? Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok olyan közel a falakhoz?"
2Sa 11:23 A hírhozó ezt válaszolta Dávidnak: "Azok az emberek erős támadást indítottak, így amikor kitörtek ellenünk a nyílt mezőre, kénytelenek voltunk őket visszaszorítani egészen a város kapujáig.
2Sa 11:24 Akkor a védők elkezdtek a falakról lőni szolgáidra, s néhányan elestek a király szolgái közül; szolgád, a hetita Urija is meghalt."
2Sa 11:25 Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: "Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!"
2Sa 11:26 Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét.
2Sa 11:27 Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába. Így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak.
2Sa 12:1 Akkor az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: "Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény.
2Sa 12:2 A gazdagnak rengeteg juha-kecskéje és barma volt.
2Sa 12:3 A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyeréből és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna.
2Sa 12:4 Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének."
2Sa 12:5 Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: "Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia.
2Sa 12:6 A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel."
2Sa 12:7 Erre Nátán így szólt Dávidhoz: "Magad vagy ez az ember! Ezt mondta hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává és kiszabadítottalak Saul kezéből.
2Sa 12:8 Neked adtam urad házát és a kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal.
2Sa 12:9 Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hetita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az ammoniták kardja által!
2Sa 12:10 Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és elvetted a hetita Urijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen.
2Sa 12:11 Ezt mondta az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat és odaadom őket más valakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon.
2Sa 12:12 Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!"
2Sa 12:13 Erre Dávid így szólt Nátánhoz: "Vétkeztem az Úr ellen!" Nátán ezt válaszolta Dávidnak: "Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg.
2Sa 12:14 De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal."
2Sa 12:15 Ezzel Nátán elment haza. Az Úr megverte a gyermeket, akit Urija felesége szült Dávidnak, úgyhogy súlyosan megbetegedett.
2Sa 12:16 Dávid az Úrhoz fordult a fiú miatt; szigorú böjtöt tartott, s amikor hazament, éjszaka a puszta földön aludt, zsákkal takarózva.
2Sa 12:17 Udvarából a főemberek eléje járultak és igyekeztek rábeszélni, hogy keljen föl a földről, de nem akart, s nem is evett velük.
2Sa 12:18 A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: "Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!"
2Sa 12:19 De Dávid észrevette, hogy udvari emberei suttogtak egymás közt. Ebből megértette, hogy a gyerek meghalt. Ezért Dávid megkérdezte udvari embereitől: "Meghalt a gyerek?" "Meg!" - felelték.
2Sa 12:20 Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, bekente magát olajjal és más ruhát öltött. Aztán elment az Úr házába és leborult. Ezután ételt tettek elé és evett.
2Sa 12:21 Erre udvari emberei így szóltak hozzá: "Mit csinálsz? Amikor még élt a gyerek, böjtöltél és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt, fölkelsz és ételt veszel magadhoz."
2Sa 12:22 Ezt válaszolta: "Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek.
2Sa 12:23 De most, hogy meghalt, minek böjtöljek tovább? Hát visszahozhatom? Én utána megyek, de ő nem tér hozzám vissza."
2Sa 12:24 Dávid Batsebát is vigasztalta. Elment hozzá és együtt hált vele. (Batseba) fogant és fiút szült. A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne,
2Sa 12:25 s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el.
2Sa 12:26 Joáb megtámadta az ammoniták (földjén) Rabbát, és el is foglalta a vízivárost.
2Sa 12:27 Ekkor Joáb hírvivőket küldött Dávidhoz, és azt üzente: "Megtámadtam Rabbát és elfoglaltam a vízivárost.
2Sa 12:28 Gyűjtsd hát össze a nép maradékát, vedd ostrom alá a várost és foglald el, nehogy én vegyem be, aztán az én nevemet adjam neki."
2Sa 12:29 Erre Dávid hadba szólította az egész sereget, kivonult Rabba ellen, megostromolta és elfoglalta.
2Sa 12:30 Levette Milkom fejéről a koronát; egy talentum aranyat nyomott és egy szép drágakő volt belefoglalva; ez most Dávid fejére került. Rengeteg zsákmányt is szerzett a városban.
2Sa 12:31 A népességet meg elhurcolta, hogy a fűrészek, a vascsákányok, a vasbalták mellé rendelje s a téglaégető kemencékben dolgoztassa őket. Ugyanígy bánt az ammoniták minden városával. Aztán visszatért Dávid az egész sereggel Jeruzsálembe.
2Sa 13:1 Ezután a következők történtek: Dávid fiának, Absalomnak volt egy szép húga, Támárnak hívták. Dávidnak a fia, Amnon beleszeretett.
2Sa 13:2 S Amnon annyira epekedett húgáért, Támárért, hogy egészen belebetegedett. Érintetlen lány volt ugyanis, így Amnon lehetetlennek találta, hogy hozzá közeledjék.
2Sa 13:3 De Amnonnak volt egy barája. Jonadabnak hívták, s Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Ez a Jonadab nagyon ravasz ember volt.
2Sa 13:4 Azt mondta neki: "Hogy van az, király fia, hogy minden reggel olyan bágyadt vagy? Nem mondanád el?" Amnon így válaszolt: "Szerelmes vagyok Támárba, testvéremnek, Absalomnak a húgába."
2Sa 13:5 Erre Jonadab azt mondta: Feküdj le az ágyba, és tettesd magad betegnek. Ha aztán eljön apád meglátogatni, hát mondd neki: Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s ő adjon nekem enni. Ha itt készíti el az ételt a szemem láttára, akkor elfogadom a kezéből".
2Sa 13:6 Amnon tehát lefeküdt az ágyba és betegnek tetette magát. Amikor a király elment meglátogatni, Amnon így szólt a királyhoz: "Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s hadd csináljon a szemem láttára néhány lepényt. Az ő kezéből megenném."
2Sa 13:7 Erre Dávid üzent Támárnak a palotába: "Menj el bátyád, Amnon házába, és készíts neki valami ételt."
2Sa 13:8 Támár tehát elment bátyja, Amnon házába. Az ágyban feküdt. Fogta a tésztát, kidagasztotta, s a szeme láttára lepényt csinált belőle, aztán megsütötte a lepényt.
2Sa 13:9 Akkor fogta a serpenyőt és kiborította előtte. De ő nem akart enni, hanem azt mondta: "Menjetek ki innét, mindnyájan!" Erre mindannyian elmentek.
2Sa 13:10 Most azt mondta Amnon Támárnak: "Hozd be nekem az ételt a belső szobába, hogy a kezedből ehessek." Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belső szobába.
2Sa 13:11 De amikor odanyújtotta neki, az elkapta és azt mondta neki: "Gyere, húgom, feküdj mellém!"
2Sa 13:12 Azt felelte neki: "Hagyd ezt, bátyám, ne becsteleníts meg! Ilyesmit nem szokás Izraelben tenni. Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot!
2Sa 13:13 Hova mehetnék szégyenemmel? S te magad is egyike vagy Izrael főembereinek. Beszélj inkább a királlyal, biztosan nem tagad meg tőled."
2Sa 13:14 De nem hallgatott szavára, erőszakot követett el rajta, meggyalázta, együtt hált vele.
2Sa 13:15 Utóbb Amnont nagy utálat töltötte el tőle, úgyhogy az utálat, amely eltöltötte tőle, nagyobb volt, mint szerelme, amelyet előzőleg érzett iránta. Ezért azt mondta neki Amnon: "Fogd magad és menj innét!"
2Sa 13:16 De ő így felelt neki: "Nem, bátyám! Ha most elkergetsz, még nagyobb igazságtalanságot követsz el ellenem, mint amilyet már elkövettél." Csakhogy nem hallgatott rá,
2Sa 13:17 beszólította a legényt, aki a szolgálatára volt, és megparancsolta neki: "Lökd ki nekem ezt az utcára, és reteszeld be mögötte az ajtót!"
2Sa 13:18 [Hosszú ujjú tunikát viselt, ilyet hordtak ugyanis a királylányok, amíg szüzek voltak.] Erre a legény kituszkolta az utcára és bereteszelte az ajtót.
2Sa 13:19 Támár hamut szórt a fejére és megszaggatta hosszú ujjú tunikáját, amelyet viselt, és ahogy ment, jajgatott.
2Sa 13:20 Bátyja, Absalom így szólt hozzá: "Bátyád, Amnon volt együtt veled? Akkor hallgass, húgom, hiszen a bátyád. Ne vedd szívedre a dolgot!" Így Támár magányosan élt bátyja, Absalom házában.
2Sa 13:21 Amikor Dávid király meghallotta a dolgot, haragra lobbant. De nem vette el fiának, Amnonnak a kedvét, mert szerette, hiszen elsőszülött volt.
2Sa 13:22 Absalom azonban egyetlen szót sem váltott Amnonnal, sem rosszban, sem jóban. Absalom ugyanis gyűlölte Amnont, amiért meggyalázta húgát, Támárt.
2Sa 13:23 Két esztendővel később történt, hogy Absalom birkanyírást tartott Efraim közelében Baal-Hacorban, s meghívta a király valamennyi fiát.
2Sa 13:24 Elment a királyhoz, és így szólt hozzá: "Szolgád birkanyírást tart. Kísérje el a király udvari embereivel szolgáját!"
2Sa 13:25 De a király azt mondta Absalomnak: "Nem, fiam! Nem megyünk el mindnyájan, mert hisz terhedre lennénk." Absalom tovább unszolta, de (Dávid) mégsem akart menni, hanem áldásával útra bocsátotta.
2Sa 13:26 Erre Absalom azt mondta: "Ha nem, hát akkor hadd jöjjön velünk legalább testvérem, Amnon." A király megkérdezte: "Miért menjen veled?"
2Sa 13:27 Mégis, mivel Absalom erőltette, hát elengedte vele Amnont és a király fiait, mind. Absalom királyi lakomát csapott,
2Sa 13:28 s megparancsolta szolgáinak: "Ügyeljetek! Ha Amnon már jó hangulatban lesz a bortól, azt fogom nektek mondani: Ragadjátok meg Amnont! Akkor öljétek meg! Ne féljetek, hisz magam adok rá nektek parancsot. Szedjétek össze bátorságotokat és legyetek derék emberek!"
2Sa 13:29 Absalom szolgái úgy tettek Amnonnal, amint Absalom parancsolta. Erre a király fiai felugrottak, ki-ki öszvérére kapott és menekült.
2Sa 13:30 Még úton voltak, amikor a hír már Dávid fülébe jutott: "Absalom mind megölte a király fiait, nem hagyott közülük élve egyetlen egyet sem!"
2Sa 13:31 Erre a király felállt, megszaggatta ruháját és a földre vetette magát. Udvari emberei is mind úgy álltak ott, megszaggatott ruhában.
2Sa 13:32 De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: "Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral.
2Sa 13:33 Ne vegye hát, uram királyom szívére a dolgot, és ne gondolja, hogy mind meghaltak a királyfiak. Nem, hanem csak Amnon halott."
2Sa 13:34 Maga Absalom elmenekült. Amikor az őrségen levő szolga kinézett, a Bachurim felőli úton egy csapat embert látott, amint lefelé ereszkedett a lejtőn. Az őr jelentette a dolgot a királynak, ezekkel a szavakkal: "Embereket láttam, amint lefelé ereszkedtek a lejtőn, a Bachurim felőli úton."
2Sa 13:35 Erre Jonadab így szólt a királyhoz: "Lám, megjöttek a királyfiak. Úgy történt minden, amint mondtam."
2Sa 13:36 Alighogy befejezte szavait, megérkeztek a királyfiak és elkezdtek hangosan sírni. A király és udvari emberei szintén nagy jajgatásba fogtak.
2Sa 13:37 Maga Absalom azonban elmenekült és Ammihud fiához, Gesur királyához, Talmaihoz ment. A király egész idő alatt gyászolta fiát.
2Sa 13:38 Miután Absalom elmenekült és Gesurba jutott, három esztendeig maradt ott.
2Sa 13:39 A király belenyugodott Amnon halálába, s így nem neheztelt tovább Absalomra.
2Sa 14:1 Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt.
2Sa 14:2 Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat.
2Sa 14:3 Aztán menj be a királyhoz, és így meg így beszélj vele." S Joáb szájába adta az asszonynak a szót.
2Sa 14:4 A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt előtte és így beszélt: "Segíts rajtam, ó király!"
2Sa 14:5 A király megkérdezte: "Mi bajod van?" "Nagy gyászban vagyok - felelte. - Meghalt az uram.
2Sa 14:6 S volt szolgálódnak két fia. Egymásnak estek, s mivel nem volt ott senki, aki szétválasztotta volna őket, az egyikük akkorát ütött testvérére, hogy megölte.
2Sa 14:7 Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálódra és azt mondta: Add ki, aki agyonütötte testvérét, hadd vegyük el az életét testvére életéért, akit megölt, s hadd irtsuk ki még az örököst is. Így ki akarták oltani azt a parazsat is, ami még megmaradt nekem, hogy férjemnek se neve, se utódai ne maradjanak a földön."
2Sa 14:8 Erre a király azt mondta az asszonynak: "Menj haza, majd intézkedem ügyedben!"
2Sa 14:9 Ám a Tekoába való asszony így válaszolt a királynak: "A bűn rám és családomra száll, uram és királyom, a király és trónja azonban ártatlan marad!"
2Sa 14:10 A király azt mondta rá: "Ha valaki ezzel fenyeget, azt hozd elém, s nem zaklat tovább."
2Sa 14:11 (Az asszony) azonban tovább beszélt: "Mondja hát ki a király az Úrnak, Istenének a nevét, hogy a vérbosszút álló ne törjön vesztére és ne pusztítsa el fiamat." Erre így szólt hozzá: "Amint igaz, hogy az Úr él: a fiadnak egy haja szála sem esik le a földre."
2Sa 14:12 Ám az asszony folytatta: "Mondhatna szolgálód valamit uramnak, királyomnak?" "Beszélj!" - felelte.
2Sa 14:13 Erre az asszony azt mondta: "Hát akkor miért forgatott olyan gondolatokat magában a király az Isten népe ellen, hogy nem engedi hazatérni azt, akit száműzött mert hisz azzal, hogy ilyen ítéletet hozott, saját magát bűnösnek mondta ki.
2Sa 14:14 Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyűjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tőle száműzve, akit száműzött.
2Sa 14:15 Azért jöttem s mondtam el ezeket uramnak, királyomnak, mert az emberek megijesztettek. Azt mondta magában szolgálód: Beszélek én egyszer a királlyal. Hátha megteszi a király, amit szolgálója mond neki.
2Sa 14:16 Mert a királynak gondja lesz rá, hogy megmentse szolgálóját annak az embernek a kezétől, aki azon van, hogy a fiammal egyetemben kizárjon az Isten örökségéből.
2Sa 14:17 Azt gondolta szogálód: Uram, királyom szava majd megnyugtat. Hiszen uram, királyom olyan, mint az Isten angyala, tudja, mi jó s mi rossz. Az Úr, a te Istened legyen veled!"
2Sa 14:18 Most a király vette át a szót, s azt mondta az asszonynak: "Ne tagadj el semmit abból, amit most kérdezek tőled!" "Csak kérdezzen uram, királyom!" - felelte az asszony.
2Sa 14:19 Erre a király megkérdezte: "Nem Joáb keze van benne ebben a dologban?" Az asszony azt mondta rá: "Amint igaz, uram, királyom, hogy élsz; lehetetlen attól akár jobbra, akár balra eltérni, amit uram s királyom mond! Igen, szolgád, Joáb adta nekem ezt a megbízatást, ő adta ezeket a szavakat szolgálód szájába.
2Sa 14:20 Azért tett így szolgád, Joáb, hogy más színt adjon a dolognak. De hát uram bölcs, akár az Isten angyala, úgyhogy mindent tud, ami csak történik a födön."
2Sa 14:21 A király így szólt Joábhoz: "Jól van, megteszem. Menj és hozd vissza a fiatalembert, Absalomot."
2Sa 14:22 Erre Joáb földig hajolt, leborult a király előtt és magasztalta. Azt mondta: "Ma már látja szolgád, hogy tetszésre leltem szemedben, uram és királyom, mert a király teljesítette szolgája kérését."
2Sa 14:23 Ezután Joáb felállt, elment Gesurba és visszahozta Absalomot Jeruzsálembe.
2Sa 14:24 A király azonban kijelentette: "Menjen a maga házába, s nekem ne kerüljön a szeme elé." Így hát Absalom behúzódott a házába, s nem járulhatott a király színe elé.
2Sa 14:25 Egész Izraelben nem volt még egy ember olyan, mint Absalom, akit a szépsége miatt úgy dicsértek volna. A talpától egész a feje búbjáig nem találtak benne semmi hibát.
2Sa 14:26 Amikor lenyíratta fejéről a haját - minden esztendő végén lenyíratta, mert nehéz volt neki, azért hát le kellett nyíratnia -, a haja 200 sékelt nyomott a királyi mérték szerint.
2Sa 14:27 Absalomnak három fia született és egy lánya; ezt Támárnak hívták, és nagyon csinos asszony volt.
2Sa 14:28 Két évet töltött Absalom Jeruzsálemben anélkül, hogy a király színe elé kerülhetett volna.
2Sa 14:29 Akkor Absalom elhívatta Joábot, hogy elküldje a királyhoz. De az vonakodott tőle, hogy elmenjen. Másodszor is elküldött érte, de nem akart hozzá elmeni.
2Sa 14:30 Ezért így szólt szolgájához: "Ismeritek Joáb szántóját az enyém mellett. Árpa van rajta. Menjetek és gyújtsátok fel!" Absalom szolgái felgyújtották a földet.
2Sa 14:31 Erre Joáb fogta magát és elment Absalom házába, s megkérdezte tőle: "Miért gyújtották fel szolgáid a földemet?"
2Sa 14:32 Absalom így válaszolt Joábnak: "Nézd, elküldtem érted és kértelek: Gyere el, mert el szeretnélek küldeni a királyhoz, hogy kérdezd meg tőle: Voltaképpen miért tértem vissza Gesurból? Jobb volna nekem, ha ott volnék! Mert most már a király színe elé szeretnék kerülni. Ha bűn terhel, hát akkor öljön meg."
2Sa 14:33 Joáb tehát elment a királyhoz, és átadta az üzenetet. Erre az hívatta Absalomot. El is ment a királyhoz, az földig hajolt és leborult a király előtt. A király azonban megölelte Absalomot.
2Sa 15:1 Ezután történt, hogy Absalom szerzett magának harci szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak.
2Sa 15:2 Aztán Absalom reggelente korán fölkelt, és kiállt a kapu felé vivő út mentére. S amikor valaki, akinek peres ügye volt, a király ítélőszéke elé igyekezett, magához szólította és megkérdezte: "Honnan, melyik városból jössz?" Ha így válaszolt: "Izraelnek ebből és ebből a törzséből való szolgád",
2Sa 15:3 akkor azt mondta neki Absalom: "Nézd, a dolgod ugyan rendjén való és igazságos, de a királynál nem hallgat meg senki."
2Sa 15:4 Majd így folytatta Absalom: "Ha engem tennének meg az ország bírájává, akkor bárki elém kerülhetne, akinek csak van valami peres ügye. És igazságot szolgáltatnék neki."
2Sa 15:5 Ha aztán valaki odament és leborult előtte, kezét nyújtotta neki, magához vonta és megölelte.
2Sa 15:6 Így tett Izraelnek minden fiával, aki a király ítélőszéke elé igyekezett. Így Absalom csalárdul megnyerte Izrael népének szívét.
2Sa 15:7 Négy esztendő elteltével történt, hogy Absalom így szólt a királyhoz: "El szeretnék menni Hebronba, hogy fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem, teljesítsem.
2Sa 15:8 Ezt a fogadalmat tette ugyanis szolgád, amikor az arámok földjén, Gesurban voltam: Ha az Úr visszavezérel Jeruzsálembe, akkor az Úr tiszteletére istentiszteletet tartok Hebronban."
2Sa 15:9 A király azt mondta neki: "Menj békével!" Útra kelt hát és elment Hebronba.
2Sa 15:10 Ám Absalom titokban követeket küldött Izrael törzseihez ezzel az üzenettel: "Ha meghalljátok a harsonák szavát, kiáltsátok ki: Absalom lett Hebron királya!"
2Sa 15:11 Absalommal kétszáz férfi elhagyta Jeruzsálemet. Meghívta őket, így gyanútlanul elmentek vele, és mit sem tudtak az egész dologról.
2Sa 15:12 A gilonita Achitofelt, Dávid tanácsadóját is odahívatta Absalom a városából, Gilóból, és együtt mutatták be az áldozatot. Az összeesküvés tehát nagy volt, s egyre többen gyűltek Absalom köré.
2Sa 15:13 Hírhozó érkezett Dávidhoz, és jelentette neki: "Izrael népének szíve Absalomhoz fordult."
2Sa 15:14 Erre Dávid így szólt tisztjeihez, akik vele voltak Jeruzsálemben: "Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét, igyekezzetek, nehogy siessen és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk és kardélre hányja a várost."
2Sa 15:15 A király tisztjei így válaszoltak a királynak: "Amint urunk és királyunk jónak látja, a szolgálatodra vagyunk."
2Sa 15:16 A király tehát elment, gyalogosan, egész házanépével együtt. Mindazonáltal a király ott hagyott tízet az ágyasai közül, hogy őrizzék a palotát.
2Sa 15:17 Gyalog ment el a király, egész népével egyetemben. Az utolsó háznál megálltak.
2Sa 15:18 A tisztjei a közelében tartózkodtak; a kereták és a peleták, valamint a Gátba való Ittai emberei, hatszáz férfi, akik Gátból vele jöttek, a király előtt vonultak.
2Sa 15:19 De a király így szólt a Gátból való Ittaihoz: "Miért tartasz velünk? Fordulj vissza és maradj itt a királynál; idegen vagy, ráadásul elűztek hazádból.
2Sa 15:20 Tegnap jöttél ide, s ma hagyjam, hogy velünk együtt bolyongásra add magad? Hiszen csak úgy vaktában megyek. Térj vissza és vidd magaddal földijeidet is. Legyen hozzád irgalmas és hűséges az Úr!"
2Sa 15:21 Ittai azonban így válaszolt a királynak: "Amint igaz, hogy az Úr él, s amint igaz, hogy uram és királyom él: ahol uram és királyom lesz, ott lesz - akár él, akár hal - a szolgád is!"
2Sa 15:22 Erre Dávid azt mondta Ittainak: "Jól van hát, akkor gyere!" A Gátból való Ittai tovább ment embereivel és az összes málhával együtt, amely vele volt.
2Sa 15:23 Mindenki zokogott. A király megállt a Kidron-patak völgyében, s az egész nép elvonult előtte, a puszta irányába.
2Sa 15:24 Ott volt Cádok is az összes levitával együtt; ők vitték az Isten ládáját. Míg a nép ki nem vonult a városból, addig az Isten ládáját letették Ebjatár közelében.
2Sa 15:25 Akkor a király azt mondta Cádoknak: "Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha tetszésre találok az Úr szemében, visszavezérel és viszontláthatom hajlékát.
2Sa 15:26 Ha azonban azt mondja: Nem vagy tetszésemre, hát akkor jó, itt vagyok, tegyen velem, amint jónak látja."
2Sa 15:27 Aztán azt mondta a király Cádok papnak: "Nézzétek, te és Ebjatár térjetek vissza nyugodtan a városba, ugyanígy a fiaitok is veletek együtt, a te fiad, Achimaac és Abjatár fia, Jonatán.
2Sa 15:28 Magam a pusztában a gázlónál várok addig, amíg hírt adtok nekem."
2Sa 15:29 Így hát Cádok és Ebjatár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe és ott maradtak.
2Sa 15:30 Akkor Dávid elindult fölfelé az Olajfák-hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé.
2Sa 15:31 Amikor Dávidnak jelentették: "Achitofel is ott van Absalom mellett az összeesküvők közt", Dávid így szólt: "Uram, hiúsítsd meg Achitofel tanácsait!"
2Sa 15:32 Amikor Dávid fölért a hegytetőre, ahol az Istent szokták imádni, lám, ott jött vele szemben megszaggatott ruhában az arkita Husai, Dávid bizalmasa, a fején hamu.
2Sa 15:33 Dávid így szólt hozzá: "Csak terhemre vagy, ha velem jössz.
2Sa 15:34 Ha azonban visszatérsz a városba és azt mondod Absalomnak: A szolgád vagyok, uram és királyom; hosszú ideig szolgáltam atyádat, s mostantól téged szolgállak, akkor kijátszhatod érdekemben Achitofel tanácsait.
2Sa 15:35 Cádok és Ebjatár papok is ott lesznek melletted. Mindent, ami csak füledbe jut a királyi palotából, jelentsd Cádok és Ebjatár papnak.
2Sa 15:36 Mindkettőjüknek ott van a fiuk, Cádoknak Achimaac, Ebjatárnak meg Jonatán. Üzenjetek meg velük mindent nekem, amit csak hallotok majd."
2Sa 15:37 Így Dávid bizalmasa, Husai visszatért a városba, éppen akkor, amikor Absalom bevonult Jeruzsálembe.
2Sa 16:1 Alighogy túljutott Dávid a hegytetőn, ott jött vele szemben Ciba, Mifiboset szolgája, két fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyeret, száz mazsolás kalácsot, száz fügés kalácsot és egy tömlő bort hoztak.
2Sa 16:2 A király megkérdezte Cibától: "Mit akarsz ezzel?" Ciba ezt válaszolta: "A szamarak a király családja számára, hogy felüljenek rájuk, a kenyér és a gyümölcs eledelül a legényeknek, a bor meg azoknak inni, akik ellankadnak a pusztában."
2Sa 16:3 A király tovább kérdezősködött: "De hát hol van urad fia?" Ciba így felelt a királynak: "Ott maradt Jeruzsálemben. Azt mondta ugyanis: Ma visszaadja nekem Izrael háza atyám királyságát."
2Sa 16:4 Erre a király azt mondta Cibának: "Minden, ami a Mifiboseté, legyen a tied!" Ciba így felelt: "Leborulok előtted. Légy továbbra is kegyes hozzám, uram és királyom!"
2Sa 16:5 Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségből, amelyből Saul családja is származott. Siminek hívták és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött,
2Sa 16:6 sőt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testőrök jobbról és balról közrefogták a királyt.
2Sa 16:7 Így hangzottak Simi átkai: "Ki innét, ki, te vérengző, elvetemült ember!
2Sa 16:8 Most rád hárította az Úr Saul egész házának vérét, akitől elvetted a királyságot, és fiadnak, Absalomnak kezére juttatta. Látod, most aztán bajba jutottál, amiért olyan vérengző vagy."
2Sa 16:9 Ceruja fia, Abisáj megkérdezte a királytól: "Mit átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat? Engedd meg, hogy odamenjek és fejét vegyem!"
2Sa 16:10 De a király így válaszolt: "Mit akartok tőlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék. Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?"
2Sa 16:11 Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: "Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki.
2Sa 16:12 Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban és jót ad a helyett az átok helyett, amely ma ér."
2Sa 16:13 Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel dobálta és fölkavarta előtte a port.
2Sa 16:14 A király és az egész nép, amely vele tartott, kimerülten érkezett..., de ott végre lélegzethez jutott.
2Sa 16:15 Közben Absalom Izrael férfiaival Jeruzsálembe érkezett. Achitofel is vele volt.
2Sa 16:16 Amikor Dávid barátja, az archita Husai Absalomhoz ért, felkiáltott: "Éljen a király! Éljen a király!"
2Sa 16:17 Absalom megkérdezte tőle: "Ez a barátod iránti szeretet? Miért nem mentél el a barátoddal?"
2Sa 16:18 Husai így válaszolt Absalomnak: "Nem! Akit az Úr, ez a nép itt és Izrael fiai választottak, azzal kívánok tartani és élni.
2Sa 16:19 S másodszor: Kinek szolgáljak, ha nem a fiának? Amint atyádat szolgáltam, neked is szolgálatodra leszek."
2Sa 16:20 Absalom Achitofelhez, fordult: "Adj tanácsot, mit tegyünk?"
2Sa 16:21 Achitofel azt mondta Absalomnak: "Menj be atyád ágyasaihoz, akiket itt hagyott, hogy őrizzék a palotát. Ha aztán egész Izrael meghallja, hogy gyűlöletessé tetted magad atyád előtt, azok, akik hozzád csatlakoztak, mind bátorságot merítenek."
2Sa 16:22 Így hát fölvertek Absalomnak a tetőn egy sátort, és Absalom egész Izrael szeme láttára bement atyja ágyasaihoz.
2Sa 16:23 Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentől kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak.
2Sa 17:1 Achitofel azt mondta Absalomnak: "Ki szeretnék magamnak választani tizenkétezer embert, aztán útra kelnék, hogy még az éjszaka nyomába eredjek Dávidnak.
2Sa 17:2 Rajtaütök, amikor fáradt, s a keze erőtlen, és rémületbe ejtem. Erre az egész nép, amely vele tart, elmenekül. Akkor a királyra támadok,
2Sa 17:3 és visszahozom neked az egész népet, mintha egy menyasszony térne vissza a vőlegényéhez, hiszen te csak egy embernek akarod az életét, így a nép megmenekülhet."
2Sa 17:4 A tanács tetszett Absalomnak és Izrael véneinek.
2Sa 17:5 Absalom mégis megparancsolta: "Hívjátok ide az archita Husait, hadd halljuk, mit mond."
2Sa 17:6 Amikor Husai elment Absalomhoz, Absalom így szólt hozzá: "Ezt és ezt a tanácsot adta Achitofel. Kövessük-e a tanácsát? Ha nem, hát akkor mondd meg!"
2Sa 17:7 Erre Husai azt mondta Absalomnak: "Az a tanács, amelyet Achitofel ezúttal adott, nem jó."
2Sa 17:8 Aztán így folytatta Husai: "Magad is tudod, hogy atyád és emberei bátor vitézek, olyanok, mint a medve a mezőn, amelytől elragadják a kölykeit. Azonkívül atyád hadviselt ember, nem fogja hagyni, hogy az emberei éjszaka pihenőt tartsanak.
2Sa 17:9 Egészen biztos, hogy valamelyik szurdokban vagy egyebütt rejtőzik. Ha csak néhányan esnek is el a népből mindjárt az elején, és híre megy, mindjárt azt fogják mondani: Azok az emberek, akik Absalommal tartottak, vereséget szenvedtek.
2Sa 17:10 Aztán az lesz a vége, hogy még a legbátrabbnak is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, inába száll a bátorsága; mert hisz egész Izrael tudja, hogy atyád hős, és bátor emberek veszik körül.
2Sa 17:11 Magam inkább ezt tanácsolnám: Gyűljön köréd egész Izrael Gáttól egészen Beersebáig, annyian, mint a tenger fövénye; s te magad is szállj harcba velük együtt.
2Sa 17:12 Akkor támadjuk meg, ahol épp van, s úgy elárasztjuk, mint a harmat a földkerekséget. Nem marad belőle és emberei közül, akik vele tartanak, egyetlen egy sem élve.
2Sa 17:13 Ha netalán behúzódik valamelyik városba, akkor egész Izrael kötelet vet erre a városra és levonszoljuk a patakba, míg végül egyetlen kődarab sem marad ott belőle."
2Sa 17:14 Absalom és Izrael vénei felkiáltottak: "Az archita Husai tanácsa jobb, mint Achitofel tanácsa!" Az Úr ugyanis úgy intézte, hogy Achitofelnek a kedvezőbb tanácsát elvessék, mert az Úr romlást akart hozni Absalomra.
2Sa 17:15 Ezután Husai tudatta Cádok és Ebjatár pappal: "Ilyen és ilyen tanácsot adott Achitofel Absalomnak és Izrael véneinek, én azonban ezt meg ezt tanácsoltam.
2Sa 17:16 Most hát rögtön küldjetek el valakit Dávidhoz. Mondja meg neki: Ne maradj éjszakára a puszta gázlóinál, hanem kelj át sürgősen a túlsó partra, nehogy elvesszen a király a vele tartó egész csapattal együtt."
2Sa 17:17 Jonatán és Achimaac Rogel forrásánál tartózkodtak. Mindig egy szolgáló ment oda hírt vinni nekik, ők aztán elmentek Dávid királyhoz és jelentették neki, de maguk nem mutatkozhattak és nem térhettek vissza a városba.
2Sa 17:18 Egy fiatalember mégis észrevette őket, és jelentette Absalomnak. Erre gyorsan elmentek onnét és betértek Bachurimban egy embernek a házába. Ennek volt az udvarán egy ciszterna, oda ereszkedtek le.
2Sa 17:19 Az asszony fogta a tetejét, és rátette a ciszterna nyílására, aztán zabot öntött rá, úgyhogy nem lehetett észrevenni.
2Sa 17:20 Amikor Absalom emberei betértek az asszonyhoz a házba és megkérdezték: "Hol van Achimaac és Jonatán?", az asszony azt felelte nekik: "Innét tovább mentek a víz felé." Keresték őket, de aztán, hogy nem találták, visszatértek Jeruzsálembe.
2Sa 17:21 Mihelyt elmentek, Achimaac és Jonatán kimásztak a ciszternából, és sietve megvitték a hírt Dávid királynak. Azt mondták Dávid királynak: "Induljatok és gyorsan keljetek át a vízen. Mert Achitofel ezt meg ezt a tanácsot adta benneteket illetően."
2Sa 17:22 Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon.
2Sa 17:23 Amikor Achitofel látta, hogy a tanácsát nem követik, fölnyergelte a szamarát, felült rá és hazament, a maga városába. Ellátta háza népét utasításokkal, aztán felakasztotta magát. Így halt meg. Atyja sírboltjában temették el.
2Sa 17:24 Dávid már Machanajimba ért, amikor Absalom, s vele Izrael fiai átkeltek a Jordánon.
2Sa 17:25 Absalom Amazát tette meg Joáb helyett a sereg parancsnokává. Amaza egy Jitra nevű izmaelitának volt a fia, akinek kapcsolata volt Abigaillal, Izaj lányával, Cerujának, Joáb anyjának nővérével.
2Sa 17:26 Izrael és Absalom Gileád földjén ütöttek tábort.
2Sa 17:27 Amikor Dávid Machanajimba ért, az ammoniták (földjéről), Rabbából való Nachasnak a fia, Sobi, a Lo-Debar-i Ammielnek a fia, Machir és a Rogelimba való gileádi Barzilláj
2Sa 17:28 fekvőhelyeket, takarókat, fazekakat, cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, babot, lencsét,
2Sa 17:29 mézet, tejszínt, juhsajtot s túrót vittek Dávidnak, hogy legyen neki és a vele tartó népnek mit enni. Mert azt mondták magukban: "A pusztában megéheztek, elfáradtak és megszomjaztak ezek az emberek."
2Sa 18:1 Dávid számba vette csapatát, és a százas, ezres csoportok élére parancsnokokat állított.
2Sa 18:2 Aztán három részre osztotta a csapatot: egy harmadukat Joábnak, egy harmadukat Joáb testvérének, Ceruja fiának, Abisájnak és egy harmadukat a Gátból való Ittainak rendelte alá. Aztán azt mondta a király az embereinek: "Magam is kivonulok veletek."
2Sa 18:3 De az emberek azt mondták: "Nem szabad kivonulnod. Ha ugyanis menekülnünk kell, ránk nem vetnek ügyet. S ha a fele elesik közülünk, azzal sem fog senki törődni. De te tízezerrel fölérsz közülünk. Egyébként is jobb, ha itt maradsz tartaléknak, készen arra, hogy segítségünkre siess a városból."
2Sa 18:4 "Úgy teszek, amint jónak látjátok" - felelte a király. Míg az egész sereg ki nem vonult, százas és ezres csoportonként, a király ott állt a kapunál.
2Sa 18:5 A király parancsba adta Joábnak, Abisájnak és Ittainak: "Bánjatok kímélettel a fiúval, Absalommal!" Mind hallották az emberek, amikor a király ezt a parancsot adta a vezéreknek Absalomot illetően.
2Sa 18:6 Így vonult harcba a sereg Izrael ellen. Efraim erdeiben ütköztek meg.
2Sa 18:7 Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember.
2Sa 18:8 A harc az egész vidékre kiterjedt. S az erdő még több áldozatot szedett a seregből, mint a kard azon a napon.
2Sa 18:9 Absalom véletlenül útjába került Dávid embereinek. Absalom ugyanis egy öszvéren ült, és az öszvér egy nagy tölgyfa koronája alá tévedt. Absalom feje beleakadt a tölgyfába, s ott maradt ég és föld között himbálózva, az öszvér meg, amely alatta volt, tovább ment.
2Sa 18:10 Egy ember meglátta és jelentette Joábnak: "Láttam Absalomot - mondta -, egy tölgyfán lógott."
2Sa 18:11 Joáb így felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: "Hogyan, hát ha láttad, akkor miért nem ölted meg ott helyben és fektetted a földre? Aztán az én dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet."
2Sa 18:12 De az ember ezt válaszolta Joábnak: "Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: "Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!"
2Sa 18:13 Ha meg alattomban elbántam volna vele, akkor téged állított volna félre, hiszen a király előtt nem marad semmi titokban."
2Sa 18:14 Joáb azt mondta rá: "Eh mit! Miért is töltöm tovább az időt veled?" Ezzel kezébe fogott három lándzsát, és Absalom mellébe döfte őket. Mivel azonban még élve lógott a tölgyfán,
2Sa 18:15 odalépett tíz ember, Joáb fegyverhordozói, és agyonütötték.
2Sa 18:16 Ekkor Joáb megfúvatta a kürtöket, és az emberek abbahagyták Izrael üldözését, hiszen Joáb megállást parancsolt a seregnek.
2Sa 18:17 Aztán fogták Absalomot, s az erdőben egy gödörbe dobták, és egy óriási kőhalmot raktak fölé. Közben egész Izrael menekült, ki-ki a maga sátorába.
2Sa 18:18 Absalom még életében szerzett magának egy emlékkövet, és felállította a Királyok völgyében. Azt mondta ugyanis: "Nincs fiam, aki fenntartaná emlékezetemet." Így az emlékkövet nevezte el a nevéről. Mind a mai napig Absalom kövének hívják.
2Sa 18:19 Cádok fia, Achimaac azt mondta: "Szaladok, és megviszem a királynak az örömhírt, hogy az Úr igazságot szolgáltatott neki és megmentette ellenségeitől."
2Sa 18:20 De Joáb azt felelte neki: "Ma nem viszel örömhírt, majd máskor; ma nem viszel jó újságot, hiszen a király fia halott."
2Sa 18:21 Aztán Joáb megbízta a kusitát: "Menj és jelentsd a királynak, amit láttál!" A kusita leborult Joáb előtt és elfutott.
2Sa 18:22 Cádok fia, Achimaac azonban újra azt mondta: "Történjék bármi, a kusita után futok!" Joáb megkérdezte: "De hát minek futnál? Neked nem jár érte jutalom." De ő csak hajtotta: "Történjék bármi, utána futok."
2Sa 18:23 Erre Joáb ráhagyta: "Fuss hát!" Achimaac a síkságon át vivő úton futott, és megelőzte a kusitát.
2Sa 18:24 Dávid a két kapu között ült. Az őrszem fölment a kapu tetejére. Amikor fölemelte tekintetét, azt látta, hogy egy ember fut felé.
2Sa 18:25 Az őrszem közölte a hírt a királlyal. A király azt mondta: "Ha egyedül van, jó hírt hoz a szája." Amikor azonban az - tovább futva - közelebb ért,
2Sa 18:26 az őrszem egy másik embert is látott, amint utána futott. Az őrszem tehát leszólt a kapuba: "Még egy embert látok, egyedül fut." A király azt mondta: "Az is jó hírt hoz."
2Sa 18:27 Az őrszem újra jelentette: "Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádok fia, Achimaac fut." A király visszaszólt: "Az derék ember, biztosan jó hírrel jön."
2Sa 18:28 Achimaac megérkezett és odakiáltotta a királynak: "Üdv!" Aztán arcra borult a földön a király előtt, és így szólt: "Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki cserbenhagyta azokat az embereket, akik uram királyomra kezet emeltek!"
2Sa 18:29 A király megkérdezte: "Jól van a fiú, Absalom?" "Csak egy nagy zűrzavart láttam - válaszolta Achimaac -, amikor a király szolgája, Joáb elküldte szolgádat. Nem tudom, mi történt."
2Sa 18:30 A király megparancsolta: "Állj félre és maradj ott!" S ő félreállt, és ott maradt.
2Sa 18:31 Most megérkezett a kusita is, és jelentette: "Örömhírt hall, uram és királyom! Az Úr ma igazságot szolgáltatott neked azokkal szemben, akik fellázadtak ellened."
2Sa 18:32 A király azonban megkérdezte a kusitától: "Jól van a fiú, Absalom?" "Bárcsak az történne uram és királyom ellenségeivel és azokkal is mind, akik a vesztedre törnek, ami a fiatalemberrel!" - válaszolta a kusita.
2Sa 19:1 Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így siránkozott: "Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!"
2Sa 19:2 Jelentették Joábnak: "A király sír és jajgat Absalom miatt."
2Sa 19:3 Így azon a napon gyászra fordult a győzelem az egész sereg számára, mert a sereg megtudta azon a napon, hogy a király bánkódik a fia miatt,
2Sa 19:4 s ezen a napon a sereg lopva tért vissza a városba, ahogyan az a sereg lopakodik, amelyik szégyenkezik, mivel megfutamodott a csatából.
2Sa 19:5 A király befödte arcát, és hangosan siránkozott: "Fiam, Absalom! Absalom, fiam, fiam!"
2Sa 19:6 Joáb bement a királyhoz a házba, és azt mondta: "Ma szégyenbe borítottad embereid arcát, akik ma megmentették az életedet, fiaid és lányaid életét, feleségeid életét és ágyasaid életét.
2Sa 19:7 Mert szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik gyűlölnek, azokkal szemben meg, akik szeretnek téged, gyűlöletet. Ma megmutattad, hogy sem a sereg vezére, sem az emberek nem jelentenek neked semmit. Igen, most már tudom: Azt találnád helyénvalónak, ha Absalom életben maradt volna, mi meg ma mind elestünk volna.
2Sa 19:8 Kelj föl, menj ki és intézz barátságos szavakat az emberekhez. Mert esküszöm az Úrra: ha nem mész ki, az éjszaka egyetlen ember sem marad melletted. De ez nagyobb baj lesz neked, mint bármi baj, ami ifjúságodtól mostanig ért."
2Sa 19:9 A király tehát fölállt és a kapu alá ült. Erre kihirdették az egész seregnek: "Nézzétek, a király ott ül a kapuban!" S az egész nép a király elé járult. Izrael fiai elmenekültek, ki-ki a maga sátorába.
2Sa 19:10 Izrael minden törzse, az egész nép vitázott. Így beszéltek: "A király kiszabadított bennünket ellenségeink kezéből, méghozzá a filiszteusok kezéből szabadított ki minket. De Absalom elől kénytelen volt elmenekülni az országból.
2Sa 19:11 Ám Absalom, akit fölkentünk királyunkká, elesett a csatában. Nos hát, meddig haboztok még visszahozni a királyt?"
2Sa 19:12 A királynak fülébe jutott, hogy egész Izraelben így beszélnek. Így hát a király üzenetet küldött Cádok és Ebjatár papnak: "Beszéljetek Júda véneivel, ilyen módon: Miért akartok az utolsók lenni a király visszahozásában?
2Sa 19:13 Hisz a testvéreim vagytok, a vérem és a húsom vagytok. Miért akartok az utolsók lenni a király visszahozásában?"
2Sa 19:14 Amazának pedig ezt mondjátok: "Hát nem a vérem és húsom vagy? Ezt meg azt tegye velem Isten, ha nem teszlek meg Joáb helyett a sereg vezérévé, egész életedre."
2Sa 19:15 Júda férfiai mind összefogtak, egy szívvel, és ezt üzenték a királynak: "Térj vissza, te és szolgáid!"
2Sa 19:16 A király tehát elindult hazafelé, és a Jordánhoz ért. A júdeaiak egészen Gilgalig eléje mentek, hogy segítségére legyenek a királynak az átkelésben.
2Sa 19:17 A Benjamin fiai közül való Simi, a Bachurimba való Gerának a fia szintén eléje ment a júdeaiakkal Dávid királynak.
2Sa 19:18 Ezer ember volt vele Benjamin fiai közül. Saul házának felügyelője, Ciba előre ment a Jordánhoz, még mielőtt a király odaért volna, a tizenöt fiával és húsz szolgájával,
2Sa 19:19 s minden előkészületet megtettek ahhoz, hogy a király családja átkeljen és jól érezze magát. Gera fia, Simi a király lába elé borult, amikor épp át akart kelni a Jordánon,
2Sa 19:20 s így szólt a királyhoz: "Ne tartson uram gonosznak, ne gondoljon arra a gonoszságra, amelyet szolgád elkövetett azon a napon, amelyen uram és királyom elhagyta Jeruzsálemet. Ne vegye szívére a király a dolgot.
2Sa 19:21 Szolgád jól tudja, hogy vétett ellened, s ma elsőként jött ide József házából uram, királyom elé!"
2Sa 19:22 Ceruja fia, Abisáj megszólalt, és azt kérdezte: "Ne haljon meg Simi, amiért átkozta az Úr fölkentjét?"
2Sa 19:23 Dávid azonban azt mondta: "Mit tegyek veletek, Ceruja fia, amiért ma megkísértetek? Hát hogy halhatna meg ma valaki Izraelben? Vagy nem lettem ma ismét Izrael királya?"
2Sa 19:24 Aztán a király odaszólt Siminek: "Nem halsz meg!" S a király megesküdött rá neki.
2Sa 19:25 Mifiboset, Saul fia szintén eléje ment a királynak. Attól a naptól, hogy a király elmenekült egészen addig, míg épségben vissza nem tért, nem mosta meg a lábát meg a kezét, nem gondozta a szakállát, és a ruháját sem mosta ki.
2Sa 19:26 Amikor most Jeruzsálemből a király elé ment, a király megkérdezte tőle: "Miért nem jöttél velem, Mifiboset?"
2Sa 19:27 Így válaszolt: "Uram és királyom! A szolgám becsapott. Szolgád ugyanis megbízta: Nyergeld föl nekem a szamarat, hadd üljek fel rá és menjek el a királlyal. Szolgád ugyanis béna.
2Sa 19:28 De ő megrágalmazta szolgádat uram és királyom előtt. Ám uram és királyom olyan, mint az Isten angyala. Tégy hát úgy, amint jónak látod.
2Sa 19:29 Atyám egész háza nem várhatott egyebet a halálnál uramtól és királyomtól. Te mégis azok közé soroltad szolgádat, akik asztalodnál ehetnek. Mi egyébhez van még jogom, mint hogy újra a királyhoz folyamodjam."
2Sa 19:30 A király ezt felelte neki: "Mit szaporítod a szót? Elrendelem, hogy te és Ciba osztozzatok a földön."
2Sa 19:31 Erre Mifiboset azt mondta a királynak: "Akár az egész is az övé lehet, ha uram és királyom épségben hazatér."
2Sa 19:32 A gileádi Barzilláj lejött Rogelimből és elkísérte a királyt, hogy átvezesse a Jordánon.
2Sa 19:33 Barzilláj nagyon idős ember volt, nyolcvanesztendős. Ellátta a királyt élelemmel, amíg Machanajimban tartózkodott, mivel jómódú ember volt.
2Sa 19:34 Ezért most így szólt hozzá a király: "Gyere velem, s otthon, Jeruzsálemben gondoskodom rólad öregségedre."
2Sa 19:35 De Barzilláj ezt válaszolta a királynak: "Hány évem van még hátra, hogy a királlyal menjek Jeruzsálembe?
2Sa 19:36 Most nyolcvanesztendős vagyok. Meg tudom még különböztetni: mi a jó és mi a rossz? Ízlik még szolgádnak, amit eszik vagy iszik? Aztán tudom én még hallgatni az énekeseket és énekesnőket? Miért legyen szolgád uramnak és királyomnak a terhére?
2Sa 19:37 Csak épp átkíséri szolgád a királyt a Jordánon - miért ajánl hát fel a király nekem ilyen jutalmat?
2Sa 19:38 Engedd meg szolgádnak, hadd térjen vissza, hogy városomban, atyám és anyám sírja közelében halhassak meg. Hanem szolgád, Kimhan szívesen elmenne urammal és királyommal, neki megteheted, amit jónak látsz."
2Sa 19:39 Erre a király azt mondta: "Velem jön Kimhan, s megteszem neki, amit te jónak látsz. S ha valaha lesz valami kívánságod, mindig megteszem neked."
2Sa 19:40 Az egész nép átkelt a Jordánon, a király is átkelt, aztán megölelte és megáldotta Barzillájt, s az visszatért otthonába.
2Sa 19:41 A király Gilgal felé folytatta az útját. Kimhan kísérte, s vele tartott Júda egész népe, valamint Izrael népének a fele is.
2Sa 19:42 Ám Izrael fiai egyszer csak a király elé járultak és megkérdezték a királytól: "Miért csábítottak el testvéreink, Júda férfiai? A királyt és egész háza népét, valamint Dávid embereit is mind rávették, hogy keljen át a Jordánon."
2Sa 19:43 Júda férfiai így válaszoltak Izrael férfiainak: "De hisz a mi vérünkből való a király! Miért vagytok hát úgy felháborodva? Tán a király költségére ettünk, vagy elvettük magunknak a részeteket?"
2Sa 19:44 Izrael fiai így válaszoltak a júdeaiaknak: "Tíz rész az enyém a királyból. Azonkívül én vagyok az elsőszülött. Miért nézel hát le? Nem én mondtam először, hogy hozzuk vissza a királyt?" De a júdeaiak válasza még keményebb volt, mint Izrael fiaié.
2Sa 20:1 Volt ott egy semmirekellő ember, Sebának hívták, s a Benjamin fiai közé tartozó Bichrinek volt a fia. Ez megfújta a harsonát és kihirdette: "Nincs közünk Dávidhoz, semmi közünk Izáj fiához! Ki-ki vissza a sátorba, Izrael!"
2Sa 20:2 Erre Izrael fiai mind elfordultak Dávidtól, és Sebát követték, Bichri fiát. A júdeaiak azonban a Jordántól egészen Jeruzsálemig kísérték a királyt.
2Sa 20:3 Amikor Dávid Jeruzsálemben a királyi palotába ért, Dávid fogta tíz ágyasát, akiket a palota őrizetére ott hagyott, és egy külön házba vitette őket. Gondoskodott róluk, de többé nem közeledett hozzájuk. Így éltek haláluk napjáig bezárva, egész életükön át özvegyen.
2Sa 20:4 Akkor a király megparancsolta Amazának: "Hívd össze nekem a júdeaiakat; adok három napot, akkorra légy itt!"
2Sa 20:5 Amaza elment, hogy összehívja a júdeaiakat. De tovább maradt a Dávid által megszabott időnél.
2Sa 20:6 Erre Dávid így szólt Abisájhoz: "Bichri fia, Seba még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absalom. Vedd hát magad mellé urad embereit és vedd üldözőbe, nehogy elérje valamelyik megerősített várost és megmeneküljön előlünk."
2Sa 20:7 Így kivonultak Abisáj vezérletével Joáb, a kereták és a peleták, meg az összes bajnok. Kivonultak Jeruzsálemből, hogy üldözőbe vegyék Bichri fiát, Sebát.
2Sa 20:8 Amikor Gibeon határában a nagy kőnél megálltak, szembe jött velük Amaza. Joáb azt a köntösét viselte, amelyet hadakozáshoz szokott; erre föl volt csatolva a kardja, a derekán összefűzve a hüvelyével, de kicsúszott belőle és leesett.
2Sa 20:9 Joáb megkérdezte Amazától: "Jól vagy, testvérem?" Közben Joáb a jobb kezével megfogta Amazát a szakállánál fogva, mintha meg akarná ölelni.
2Sa 20:10 Amaza azonban nem vetett ügyet Joáb kezében a kardra. Így ez beledöfte, úgyhogy a belső része kifordult a földre. Meghalt, a második szúrásra már nem volt szükség. Ezután Joáb és testvére, Abisáj folytatták Bichri fiának, Sebának az üldözését.
2Sa 20:11 Joáb egyik embere Amaza mellett maradt és kihirdette: "Aki Joábot kedveli, s aki Dáviddal tart, az kövesse Joábot!"
2Sa 20:12 Amaza ott feküdt vérében az út közepén. Amikor azonban az ember észrevette, hogy mindenki megáll, letolta az útról a mezőre Amazát, és rávetett egy köntöst, mert aki csak a közelébe ért, az mind látni akarta és megállt.
2Sa 20:13 Amikor azonban eltávolította az útról, az emberek mind követték Joábot, s üldözték Bichri fiát, Sebát.
2Sa 20:14 Ez sorra járta Izraelnek minden törzsét egészen Abel Bet-Maacháig, és a Bichri nemzetségből valókat is mind... Összegyűltek és követték.
2Sa 20:15 De amazok Abel Bet-Maachában körülzárták, és töltést is emeltek a várossal szemben, amely a külső falig ért. Aztán az egész sereg, amely Joábbal volt, nekiállt árkokat ásni, hogy a fal leomoljon.
2Sa 20:16 De egy okos asszony, aki az előfalon tartózkodott, lekiáltott a városból: "Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Joábnak: Gyere ide, beszédem volna veled!"
2Sa 20:17 Oda is ment hozzá és az asszony megkérdezte: "Joáb vagy?" "Igen" - felelte. Erre azt mondta neki: "Hallgassd meg szolgálód szavait!" "Hallgatom" - válaszolta.
2Sa 20:18 Erre így folytatta: "Valamikor azt mondták: Kérdezzétek meg Abelben és Dánban, vajon véget ért-e,
2Sa 20:19 amit Izrael hűséges fiai elhatároztak. Te mégis azon vagy, hogy Izrael egyik ősi városát lerombold. Miért pusztítod el az Úr örökrészét?"
2Sa 20:20 Joáb ezt válaszolta: "Távol, távol legyen tőlem! Nem akarok semmit sem elpusztítani, sem megsemmisíteni.
2Sa 20:21 Nem így áll a dolog! Hanem egy Efraim hegyére való, Seba nevű ember, Bichrinek a fia fölemelte a kezét a király, Dávid ellen. Szolgáltassátok ki, őt egyedül, akkor elvonulok a város alól." Az asszony ezt felelte Joábnak: "A falon át kidobjuk neked a fejét!"
2Sa 20:22 Ezzel az asszony visszatért a városba és addig beszélt az egész néppel, ahogy az okossága sugallta neki, míg le nem vágták Bichri fiának, Sebának a fejét, és oda nem dobták Joábnak. Erre az megfuvatta a kürtöket, aztán elvonultak a város alól, ki-ki a sátorába. Joáb meg visszament Jeruzsálembe, a királyhoz.
2Sa 20:23 Joáb állt az egész sereg élén. Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka.
2Sa 20:24 Adoram felügyelt a munkára, Achilud fia, Jehosafát volt az udvarnagy,
2Sa 20:25 Susa volt az írnok. Cádok és Ebjatár voltak a papok,
2Sa 20:26 de rajtuk kívül még a jairita Ira is Dávid papja volt.
2Sa 21:1 Dávid idejében három egymás utáni esztendőn át éhínség uralkodott. Dávid megkérdezte az Urat, s az Úr ezt mondta: "Vérnek bűne nehezedik Saulra és házára, mert megölte a gibeonitákat."
2Sa 21:2 Erre a király hívatta a gibeonitákat és megkérdezte őket. A gibeoniták nem tartoztak Izrael fiai közé, hanem az ammoniták maradékai voltak. Izrael fiai esküvel megerősített szövetségre léptek velük, de Saul - Izrael fiai és a júdeaiak iránti buzgalmában - mégis a vesztükre tört.
2Sa 21:3 Dávid tehát megkérdezte a gibeonitáktól: "Mit tegyek javatokra, mivel engeszteljelek ki benneteket, hogy áldjátok az Úr örökségét?"
2Sa 21:4 A gibeoniták így válaszoltak neki: "Nem ezüst vagy arany miatt van bajunk Saullal és házával, s azon sem vagyunk, hogy egyetlen embert is megöljünk Izraelben." Erre Dávid ezt mondta: "Mit akartok hát, mit tegyek meg nektek?"
2Sa 21:5 Ezt felelték a királynak: "Annak az embernek, aki bennünket kipusztított, és aki teljes megsemmisítésünkre tört, úgyhogy sehol sem maradhattunk meg Izrael egész földjén,
2Sa 21:6 annak az utódai közül szolgáltass ki nekünk hét férfit, hogy Gibeonban az Úr előtt felnyársalhassuk őket az Úr hegyén." A király azt felelte: "Kiszolgáltatom őket nektek."
2Sa 21:7 Saul fiának, Jonatánnak a fiát, Mifibosetet azonban megkímélte a király az Úrnak tett esküje miatt, ami összekapcsolta őket. Dávidot és Saul fiát, Jonatánt.
2Sa 21:8 Ám Aja lányának, Ricpának a két fiát, akiket Saulnak szült, Armonit és Meribbaalt, valamint Saul lányának, Merábnak az öt fiát, akiket a Mecholába való Barzilláj fiának, Adrielnek szült,
2Sa 21:9 fogta és kiszolgáltatta a gibeonitáknak, akik aztán karóba húzták őket az Úr előtt a hegyen. Így haltak meg mind a heten. Az aratás első napjaiban, az árpa aratásának megkezdésekor ölték meg őket.
2Sa 21:10 Aja lánya, Ricpa gyászruhát vett, és azt terítette fekvőhelyül a sziklára az árpa aratásának megkezdésétől egészen addig, míg az égből eső nem esett rájuk; így akadályozta meg, hogy nappal az égi madarak, éjjel meg a vadállatok rájuk szabaduljanak.
2Sa 21:11 Amikor Dávidnak jelentették, mit tett Aja lánya, Saul mellékfelesége, Ricpa,
2Sa 21:12 Dávid elment és számon kérte a gileádi Jábes lakóin Saulnak a csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait, akik titokban elvitték Bet-San síkságáról, ahol a filiszteusok kiakasztották őket, amikor a filiszteusok Gilboánál legyőzték Sault.
2Sa 21:13 Dávid elvitte onnan Saul csontjait és fiának, Jonatánnak a csontjait, s a kivégzettek csontjai mellé tették őket,
2Sa 21:14 majd Benjamin földjén, Celában eltemették, Saulnak és fiának, Jonatánnak a csontjait, valamint a kivégzettek csontjait, Saul apjának, Kisnek a sírboltjában. Amikor eleget tettek Dávid rendelkezéseinek, az Isten megkönyörült az országon.
2Sa 21:15 A filiszteusok ismét hadat indítottak Izrael ellen. Dávid tehát kivonult embereivel. Gobnál ütöttek tábort és megütköztek a filiszteusokkal. Mikor Dávid elfáradt,
2Sa 21:16 fölkelt Dodo, Joás fia, Rafának egyik leszármazottja - a lándzsája súlya 300 sékel bronzot tett ki és új kard övezte. Már éppen le akart sújtani Dávidra,
2Sa 21:17 de Ceruja fia, Abisáj a segítségére sietett, lesújtott a filiszteusra és megölte. Akkor emberei megeskették Dávidot ezekkel a szavakkal: "Többé nem szabad neked is harcba szállnod velünk, nehogy kioltsd Izrael fáklyáját."
2Sa 21:18 Később Gobnál ismét harcra került sor a filiszteusokkal. A husatita Szibbechaj megölte Szafot, aki Rafa utódai közül való volt.
2Sa 21:19 Aztán újra harcoltak Gobnál a filiszteusokkal. Ekkor a betlehemi Jair fia, Elchanan megölte a Gátból való Góliátot, akinek a lándzsája olyan volt, mint egy zubolyfa.
2Sa 21:20 Újabb csatát vívtak Gátnál. Volt ott egy óriás ember, akinek hat ujja volt a kezén is, és hat ujja a lábán is, összesen huszonnégy. Szintén Rafa leszármazottja volt.
2Sa 21:21 Ám amikor kihívta párviadalra Izraelt, Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonatán legyőzte.
2Sa 21:22 Ezek mind a négyen a Gátból való Rafa leszármazottai voltak, de elestek Dávidnak és embereinek a kezétől.
2Sa 22:1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz;
2Sa 22:2 így szólt: Sziklám és mentsváram az Úr, szabadítóm nekem az Isten,
2Sa 22:3 elrejtőzöm benne. Kősziklám, pajzsom, üdvösséget szerző szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erőszaktól!
2Sa 22:4 Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó, és megszabadultam ellenségeimtől.
2Sa 22:5 Elözönlöttek a halál hullámai, rám törtek Béliál vizei.
2Sa 22:6 Körülöttem az alvilág kötelékei, előttem a halál bilincsei.
2Sa 22:7 Szorongatottságomban az Úrhoz könyörögtem, Istenemhez kiáltottam segítségért. Meghallotta templomában hangomat, kiáltásom fülébe hatolt.
2Sa 22:8 Megremegett és megrendült a föld, az ég alapjai meginogtak. [Reszkettek, mert oly bősz volt haragja.]
2Sa 22:9 Orrából füst csapott ki, szájából pusztító tűz. [Izzó parázs tört belőle elő.]
2Sa 22:10 Lehajtotta az eget és lejött rajta, fekete felhő volt a lába alatt.
2Sa 22:11 Egy kerubon ült, s azon repült, a szelek szárnyán lebegett.
2Sa 22:12 A sötétségből kerítést csinált, sátort a sötét vízből, a fekete felhőből.
2Sa 22:13 Előtte láng csapott fel, izzó parázs záporozott.
2Sa 22:14 Az Úr megdörgette az egeket, hallatta szavát a Mindenható.
2Sa 22:15 Kilőtte nyilait és szétszórta, villámot szórt és elkergette őket.
2Sa 22:16 Láthatóvá vált a tenger feneke, a föld mélységei feltárultak, az Úr dörgedelmére, az orrából előtörő lehelet szelére.
2Sa 22:17 Lejött a magasból, megragadott, és kimentett a mély habokból.
2Sa 22:18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, túlerőben levő ellenfeleimtől.
2Sa 22:19 Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt.
2Sa 22:20 Kiszabadított és kivezetett a szabadba, megmentett, mert szeretett.
2Sa 22:21 Az Úr megfizetett igaz voltomért, kezem tisztaságáért megjutalmazott.
2Sa 22:22 Mert mindig az Úr útjain jártam, nem tévelyedtem el Istenemtől.
2Sa 22:23 Parancsai mindig szemem előtt lebegnek, nem vetettem el törvényeit.
2Sa 22:24 Bűntelenül jártam színe előtt, óvakodtam a bűntől.
2Sa 22:25 S az Úr megfizetett igaz voltomért, szeme látta tisztaságomat.
2Sa 22:26 A hűségeshez hűséges vagy és az igazhoz igaz.
2Sa 22:27 Az egyenessel egyenesen bánsz, de az álnokkal álnok módon.
2Sa 22:28 A megalázott népet megsegíted, a gőgösök lesütik szemüket.
2Sa 22:29 Uram, te vagy az én fáklyám, Istenem, derítsd fel sötétségemet.
2Sa 22:30 Veled nekirontok a gátaknak, Istenemmel átugrom a falakat.
2Sa 22:31 Igen, az Istennek egyenes az útja, igaz az Úrnak szava. Pajzsul szolgál azoknak, akik hozzá menekülnek.
2Sa 22:32 Ki hát az Isten, ha nem az Úr? Van más kőszirt Istenünkön kívül?
2Sa 22:33 Az Isten erővel övez és egyenessé teszi utamat.
2Sa 22:34 Fürge lábat adott, mint a szarvasünőnek, és a hegycsúcson is szilárdan tart.
2Sa 22:35 Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni.
2Sa 22:36 Pajzsodat nyújtottad oltalmul s fegyverzeted védelmezett.
2Sa 22:37 A lábamnak tágasságot adtál, és térdeim nem inogtak.
2Sa 22:38 Ha üldözőbe vettem, utolértem ellenségeimet, s nem tértem vissza, csak ha eltiportam őket.
2Sa 22:39 Lesújtottam rájuk, úgyhogy nem kelt föl egy se, mind a lábam elé hulltak.
2Sa 22:40 A harchoz felöveztél erővel, hatalmam alá vetetted támadóimat.
2Sa 22:41 Megfutamítottad ellenségeimet, megsemmisíthettem gyűlölőimet.
2Sa 22:42 Könyörögtek, ám nem segített rajtuk, az Úrhoz, de nem felelt nekik.
2Sa 22:43 Eltiportam őket, akár a téren a port, úgy tapostam őket, mint az utca szennyét.
2Sa 22:44 Kiszabadítottál a népek viszályából; és a népek fejévé tettél. Akiket nem is ismertem, azok alattvalóim lettek.
2Sa 22:45 Engedelmeskedtek puszta szavamnak, hódolnak nekem az idegenek fiai.
2Sa 22:46 Az idegenek fiainak oda a bátorságuk, csak remegve mernek előjönni váraikból.
2Sa 22:47 Éljen az Úr! Legyen áldott az én sziklaváram! Magasztaljátok szabadító Istenemet!
2Sa 22:48 Istent, aki segített bosszút állni, s alávetette nekem a népeket.
2Sa 22:49 Megmentett ellenfeleimtől, támadóim fölé emelt és kiragadott az erőszak emberének hatalmából.
2Sa 22:50 Ezért magasztallak, Uram, a pogányok előtt, dicsőítő éneket zengek nevednek:
2Sa 22:51 Újra meg újra szabadulást adott királyának, és irgalmas volt ahhoz, akit fölkent magának, Dávidhoz és utódaihoz, örökre.
2Sa 23:1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Izáj fiának, Dávidnak a szavai, annak a férfinak a szavai, akit felmagasztaltak, Jákob Istene fölkentjéé, Izrael dalainak szerzőjéé;
2Sa 23:2 Az Úr lelke szól általam, az ő szava van nyelvemen.
2Sa 23:3 Beszélt Jákobnak Istene, Izrael sziklája mondta nekem. Aki igazságosan kormányozza a népeket és Istent félve uralkodik,
2Sa 23:4 az olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhőtlen reggelen], és eső után sarjadzásra készteti a földön a füvet.
2Sa 23:5 Igen, házam szilárdan áll az Úr előtt, hisz örök szövetséget kötött velem - minden tekintetben rendben és biztonságban van. Vagy nem ő sarjasztotta ki üdvösségemet és jólétemet?
2Sa 23:6 Ám Belilál népe mindig olyan, mint a tüskebokor a pusztán, kézzel nem fogja meg az ember.
2Sa 23:7 Csak vassal és lándzsával nyúl hozzá az ember és a tűzre veti.
2Sa 23:8 Ez a nevük azoknak a hősöknek, akik Dáviddal tartottak: Isbaal, a hachmonita, a három közül az első. Egyszerre nyolcszáz áldozat fölött lendítette meg a lándzsáját.
2Sa 23:9 Utána Dodo fia, Eleazár következett a három közül, az achochita. Ő volt Dávid mellett Pasz-Dammimban, amikor a filiszteusok ott összegyűltek, hogy megütközzenek, Izrael fiai visszahúzódtak előlük,
2Sa 23:10 ő azonban kitartott, és addig kaszabolta a filiszteusokat, míg a keze görcsöt nem kapott a kard markolatán. Így nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Akkor a sereg is visszatért, Eleazárral az élén, de csak azért, hogy zsákmányoljon.
2Sa 23:11 Utána a hararita Samma következett, Elának a fia. Egyszer a filiszteusok Lechi közelében gyűltek össze. Volt ott egy darab föld, tele lencsével. Amikor az emberek megfutamodtak a filiszteusok elől,
2Sa 23:12 kiállt a szántóföld közepére, védelmezte, s megverte a filiszteusokat. Így az Úr nagy győzelmet szerzett.
2Sa 23:13 Egyszer az aratás megkezdésekor a harmincból hárman elindultak és elmentek Dávidhoz Adullam várába. Egy csapat filiszteus táborozott Refaim völgyében.
2Sa 23:14 Akkortájt Dávid a várban tartózkodott, a filiszteusok előörsei meg Betlehemben voltak.
2Sa 23:15 Dávid kifejezte kívánságát: "Ki hoz nekem vizet inni a Betlehem kapuja melletti forrásból?"
2Sa 23:16 Erre ők hárman keresztülhatoltak a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő forrásból, aztán fogták és elvitték neki. De nem itta meg, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak.
2Sa 23:17 Közben azt mondta: "Őrizzen meg tőle az Úr, hogy olyat tegyek. Hiszen ez azoknak az embereknek a vére, akik életüket kockáztatva elmentek oda." Ezért nem akarta meginni. Ilyen tettet vitt végbe a három hős.
2Sa 23:18 Joáb testvére, Ceruja fia, Abisáj volt a harminc embernek a feje. Háromszáz áldozat fölött lendítette meg a lándzsáját,
2Sa 23:19 és híresebb volt, mint a harminc ember, akiknek a parancsnokuk volt, de hárommal nem ért föl.
2Sa 23:20 A Kabceelből való Jehojada fia, Benaja bátor, tettrekész ember volt. Mindkét moábita bajnokot legyőzte. Egyszer egy ciszternába is lemászott, és egy téli napon leütött benne egy oroszlánt.
2Sa 23:21 Ugyanígy megölt egy egyiptomit is, egy óriási embert. Jóllehet az egyiptominak lándzsa volt a kezében, bottal támadt rá, kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát és a saját lándzsájával döfte le.
2Sa 23:22 Ilyen tetteket vitt végbe Benaja, Jahojada fia, és hírnévre tett szert a harminc hős körében.
2Sa 23:23 Sőt, híresebb volt, mint a harminc, de a hárommal nem ért föl. Dávid testőrsége élére állította.
2Sa 23:24 A harminc közé tartozott még Joáb testvére, Azahel. Aztán a betlehemi Dodo fia, Elchanan,
2Sa 23:25 valamint Samma Harodból és Elika, szintén Harodból,
2Sa 23:26 Helec Bet-Peletből és Ikkes fia, Ira Tekoából;
2Sa 23:27 Abiezer Anatotból és Szibbechai Husából;
2Sa 23:28 Calmon Achochból és Mahrai Netofából;
2Sa 23:29 Heled, Baana fia, Netofából s Ribai fia, Ittai Benjamin földjéről, Gibeából;
2Sa 23:30 Benaja Pireatonból és Hiddai Gaas patakjai környékéről;
2Sa 23:31 Abibaal Bet-Arabából és Azmavet Bachurimból;
2Sa 23:32 Eljachba Saalbonból és Jasen Gimzóból;
2Sa 23:33 Samma fia, Jehonatan Hararból és Sarar fia, Achiam szintén Hararból;
2Sa 23:34 Achaszbai fia, Elifelet Bet-Maachából és Achitofel fia, Eliam Gilóból;
2Sa 23:35 Hecrai Kármelből és Paarai Arabból;
2Sa 23:36 Natan fia, Jigeal Cobából és Bani Gádból;
2Sa 23:37 az ammonita Celek és Joáb fegyverhordozója, Ceruja fia, Nacharai Beerotból,
2Sa 23:38 Ira Jattirból és Gareb szintén Jattirból;
2Sa 23:39 végül a hetita Urija. Összesen harmincheten.
2Sa 24:1 Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: "Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!"
2Sa 24:2 A király ezért megparancsolta Joábnak és a sereg vezéreinek: "Járjátok sorra Izrael törzseit Dántól egészen Beersebáig, és vegyétek számba a népet, hogy megtudjam mennyi a nép!"
2Sa 24:3 Joáb azonban azt mondta a királynak: "Az Úr, a te Istened, bármilyen népes is a nép, tegye százszor népesebbé, és uram, királyom ezt lássa még a saját szemével! De miért kíván uram és királyom ilyesmit?"
2Sa 24:4 Ám a király parancsa sürgette Joábot, valamint a sereg vezéreit. Így hát Joáb, valamint a sereg vezérei távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét.
2Sa 24:5 Átkeltek a Jordánon és Aroernél kezdték, annál a városnál, amely a patak völgyében középen terül el, aztán a gaditákhoz mentek, majd Jazerbe.
2Sa 24:6 Utána Gileádba és a hetiták földjére, Kádesba érkeztek. Innét Dánba mentek, majd Dántól Szidon felé vették az irányt.
2Sa 24:7 Ezután Tirusz erődjébe mentek, valamint a hivviták és kánaániak városaiba. Innen Júda déli részébe mentek, Beersebába.
2Sa 24:8 Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe.
2Sa 24:9 Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit.
2Sa 24:10 Miután számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: "Nagy bűnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bűnt, mert ostobaságot csináltam."
2Sa 24:11 Amikor Dávid reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot intézte Dávid látóemberéhez, Gád prófétához:
2Sa 24:12 "Menj és add tudtára Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Hármat mondok, aztán amit választasz, azt teszem veled!"
2Sa 24:13 Gád elment Dávidhoz és tudtára adta. Így szólt: "Jöjjön-e három évig tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három hónapon át menekülj ellenséged elől, ő meg üldözzön? Vagy legyen három napig pestis országodban? Gondolkozz rajta, s mondd meg, milyen választ vigyek annak, aki küldött!"
2Sa 24:14 Erre Dávid azt felelte Gádnak: "Nagy szorultságban vagyok... Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétől nem szeretnék elveszni."
2Sa 24:15 Így hát Dávid a pestist választotta. Épp a búza aratásának volt az ideje. Akkor az Úr pestist küldött Izraelre, reggeltől a megszabott időre. A csapás lesújtott a népre, és hetvenezren meghaltak a népből Dántól egészen Beersebáig.
2Sa 24:16 Amikor azonban az angyal Jeruzsálem felé is kinyújtotta kezét, hogy elpusztítsa, az Úr megbánta ezt a csapást, és megparancsolta az angyalnak, aki lesújtott a népre: "Most aztán elég! Húzd vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Arauna szérűjénél volt.
2Sa 24:17 Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, így könyörgött az Úrhoz: "Én vétkeztem, én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj, mit vétettek? Ezért hát forduljon kezed ellenem és házam ellen!"
2Sa 24:18 Azon a napon Gád elment Dávidhoz, és azt mondta neki: "Menj föl, és a jebuzita Arauna szérűjénél építs oltárt az Úrnak."
2Sa 24:19 Dávid Gád szavára fölment, amint az Úr parancsolta neki.
2Sa 24:20 Amikor Arauna odanézett, azt látta, hogy a király közeleg szolgáival. Arauna éppen a búza cséplésével volt ugyanis elfoglalva. Erre Arauna előlépett, s egészen a földig hajolt a király előtt.
2Sa 24:21 És így szólt Arauna: "Miért jön uram és királyom szolgájához?" "Azért, hogy megvegye tőled a szérűdet - válaszolta Dávid. Oltárt akarok építeni az Úrnak, amiért elmúlt a népről a csapás."
2Sa 24:22 Arauna azt felelte a királynak: "Vegye csak uram és királyom, és mutassa be áldozatul, amit jónak lát. Nézd, ott vannak a marhák, égőáldozatul, és a csépák meg az ökrök szerszáma tűzrevalónak.
2Sa 24:23 Uram és királyom szolgája mindent a királynak ajándékoz." Aztán így folytatta Arauna a király felé fordulva: "Legyen hozzád irgalmas az Úr, a te Istened!"
2Sa 24:24 A király erre azt mondta Araunának: "Nem, hanem pénzen veszem meg tőled. Csak nem mutatom be az Úrnak, Istenemnek égőáldozatul, ami nekem semmibe se kerül?" Így hát megvette a szérűt és a marhákat 50 ezüst sékelért.
2Sa 24:25 Aztán Dávid oltárt emelt az Úrnak, és égőáldozatot, valamint közösségi áldozatot mutatott be rajta. Erre az Úr irgalommal fordult az ország felé, és elmúlt Izraelről a csapás.
1Ki 1:1 Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni.
1Ki 1:2 Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik.
1Ki 1:3 Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz.
1Ki 1:4 A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele.
1Ki 1:5 Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak.
1Ki 1:6 Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte.
1Ki 1:7 Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak.
1Ki 1:8 Ugyanakkor Cádok pap, Jojada fia, Benaja és Nátán próféta, valamint Simi és társai, Dávid vitézei nem tartottak Adonijával.
1Ki 1:9 Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt;
1Ki 1:10 Nátán prófétát azonban és Benaját, valamint Dávid vitézeit és testvérét, Salamont nem hívta meg.
1Ki 1:11 Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: "Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla.
1Ki 1:12 Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét.
1Ki 1:13 Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király?
1Ki 1:14 Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek és megerősítem szavaidat."
1Ki 1:15 Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját.
1Ki 1:16 Amikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt, a király megkérdezte: "Mit kívánsz?"
1Ki 1:17 Így felelt neki: "Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni.
1Ki 1:18 Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla.
1Ki 1:19 Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg.
1Ki 1:20 Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül.
1Ki 1:21 Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bűnösnek nyilvánítanak."
1Ki 1:22 Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta.
1Ki 1:23 Jelentették a királynak: "Nátán próféta van itt." Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt.
1Ki 1:24 S így beszélt Nátán: "Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra.
1Ki 1:25 Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király!
1Ki 1:26 Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Benaját és szolgádat, Salamont nem hívta meg.
1Ki 1:27 Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára."
1Ki 1:28 Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: "Hívjátok ide Batsebát!" Az bement a királyhoz és a király elé járult.
1Ki 1:29 A király megesküdött: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított,
1Ki 1:30 még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra."
1Ki 1:31 Batseba földig hajolt, leborult a király előtt és felkiáltott: "Örökké éljen az én királyom, Dávid!"
1Ki 1:32 Azután Dávid király megparancsolta: "Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját." Azok megjelentek a király előtt,
1Ki 1:33 s a király ezt mondta nekik: "Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre és vezessétek le Gichonba.
1Ki 1:34 Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
1Ki 1:35 Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen."
1Ki 1:36 Erre Jojada fia, Benaja így válaszolt a királynak: "Úgy legyen! Az Úr erősítse meg uram és királyom szavait!
1Ki 1:37 Ahogy az Úr vele volt urammal és királyommal, legyen Salamonnal is, tegye trónját még dicsőségesebbé, mint amilyen uram és királyom trónja volt."
1Ki 1:38 Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja, valamint a kereták és a peleták tehát elvonultak, Salamont felültették a király öszvérére és elvezették Gichonba.
1Ki 1:39 Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: "Éljen Salamon király!"
1Ki 1:40 Aztán a nyomában haladva az egész nép felvonult, az emberek furulyáztak, és annyira ujjongtak, hogy csaknem megrepedt a föld kiáltozásuktól.
1Ki 1:41 Adonija és vendégei meghallották - éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: "Miért ez a nyugtalanság az egész városban?"
1Ki 1:42 Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: "Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol."
1Ki 1:43 Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: "Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak.
1Ki 1:44 A király mellé adta Cádok papot, Nátán prófétát, Jojada fiát, Benaját meg a keretákat és a peletákat; ezek felültették a király öszvérére,
1Ki 1:45 aztán Cádok pap és Nátán próféta fölkente királynak Gichonban, s örömujjongás közepette felvonultak - az egész város izgalomba jött tőle. Ez volt az a lárma, amit hallottatok.
1Ki 1:46 Salamon már el is foglalta a királyi széket,
1Ki 1:47 a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsőségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvőhelyén.
1Ki 1:48 S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségemből való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom."
1Ki 1:49 Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján.
1Ki 1:50 Adonija pedig annyira rettegett Salamontól, hogy elment, és megragadta az oltár szarvát.
1Ki 1:51 Nyomban jelentették Salamonnak: "Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába."
1Ki 1:52 Salamon azt felelte: "Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bűnösnek találják, meg kell halnia."
1Ki 1:53 Ezzel Salamon elküldött és elvitette az oltártól. El is ment és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: "Menj haza!"
1Ki 2:1 Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta:
1Ki 2:2 "Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor és bizonyulj férfinak!
1Ki 2:3 Tartsd szemed előtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz,
1Ki 2:4 s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor - azt mondta - sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
1Ki 2:5 Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte őket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípőmön az övet és lábamon a sarut.
1Ki 2:6 Bánj vele bölcs belátásod szerint, de ne hagyd, hogy ősz hajjal, békében szálljon le az alvilágba.
1Ki 2:7 A gileádi Barzilláj fiai iránt ellenben légy jóindulattal, tartozzanak azok közé, akik asztalodnál esznek. Mert ők is elém jöttek, amikor menekültem testvéred, Absalom elől.
1Ki 2:8 A környezetedben van a Benjamin fiai közül való Simi is, Gerának a fia Bachurimból. Azon a napon, amikor Machanajimba mentem, szörnyű átokkal illetett, de mert a Jordánnál elém jött, megesküdtem neki az Úrra: Nem öllek meg karddal.
1Ki 2:9 Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy ősz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba."
1Ki 2:10 Aztán Dávid megtért atyáihoz; Dávid városában temették el.
1Ki 2:11 Az az idő, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendőt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig.
1Ki 2:12 Salamon elfoglalta atyja trónját és megerősítette királyságát.
1Ki 2:13 Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult előtte. Az megkérdezte tőle: "Jót jelent jöveteled?"
1Ki 2:14 "Igen, jót!" - felelte, aztán így folytatta: "Beszédem volna veled." "Beszélj hát!" - mondta neki.
1Ki 2:15 S ő így szólt: "Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság - egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezemből, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta.
1Ki 2:16 Csak egyetlen kérésem volna most hozzád, kérlek, ne utasíts el." Az így válaszolt: "Beszélj!"
1Ki 2:17 S ő folytatta: "Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot."
1Ki 2:18 Batseba azt felelte: "Jól van, magam beszélek érdekedben a királlyal."
1Ki 2:19 Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján.
1Ki 2:20 Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elő a kérést, anyám, nem utasítalak el."
1Ki 2:21 Erre így folytatta: "Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához."
1Ki 2:22 Salamon király így válaszolt anyjának: "Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!"
1Ki 2:23 Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: "Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki!
1Ki 2:24 Igen, amint igaz, hogy él az Úr, aki igazolt, s engedte, hogy atyám, Dávid trónjára lépjek, s aki királyi családot alapított, amint megígérte neki: még ma meghal Adonija."
1Ki 2:25 Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta - így halt meg.
1Ki 2:26 Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: "Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám előtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie."
1Ki 2:27 Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Eli házát megfenyegette.
1Ki 2:28 Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz - Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Absalom oldalára -, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát.
1Ki 2:29 Jelentették hát Salamon királynak: "Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál." Salamon erre azt üzente Joábnak: "Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?" "Féltem tőled, és az Úrhoz menekültem" - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: "Menj és szúrd le!"
1Ki 2:30 Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: "Ezt parancsolja a király: Gyere ki!" De az így válaszolt: "Nem, inkább itt halok meg!" Benaja tehát jelentette a királynak: "Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta."
1Ki 2:31 A király erre megparancsolta: "Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott.
1Ki 2:32 Az Úr fordítsa az ő fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta őket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét.
1Ki 2:33 Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden időre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!"
1Ki 2:34 Jojada fia, Benaja tehát elment, leszúrta és megölte.
1Ki 2:35 A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére.
1Ki 2:36 Aztán elküldött a király, elhívatta Simit és így szólt hozzá: "Építs magadnak házat Jeruzsálemben, lakj ott, de ne menj el onnan, ahova kedved tartja.
1Ki 2:37 Azon a napon, amelyen elmész, s átléped a Kidron-patakot, tudd meg, a halál fia vagy, s a véred a saját fejedre száll."
1Ki 2:38 Simi ezt felelte a királynak: "Rendben van, amint uram és királyom parancsolta, úgy tesz majd szolgád." Simi tehát sokáig élt Jeruzsálemben.
1Ki 2:39 Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: "Szolgáid Gátban vannak",
1Ki 2:40 Simi fogta magát, fölnyergelte szamarát, és elment Achishoz Gátba, megkeresni a szolgáit; elment s hazavitte őket Gátból.
1Ki 2:41 Salamonnak tudtára adták, hogy Simi elment Jeruzsálemből Gátba, de aztán vissza is tért.
1Ki 2:42 Salamon erre hívatta Simit és így szólt hozzá: "Hát nem megeskettelek az Úrra, és nem megmondtam neked világosan: azon a napon, amelyen elindulsz és ide vagy oda mégy, tudd meg, hogy biztosan meghalsz?
1Ki 2:43 Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit adtam neked?"
1Ki 2:44 Aztán azt mondta a király Siminek: "Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre.
1Ki 2:45 Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe előtt, örökké!"
1Ki 2:46 Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s ő meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében.
1Ki 3:1 Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat.
1Ki 3:2 A nép még a magaslatokon mutatta be az áldozatot, mert egészen addig nem építettek házat az Úr nevének.
1Ki 3:3 Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal ő is a magaslatokon áldozott és tömjénezett.
1Ki 3:4 A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron.
1Ki 3:5 Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: "Kérj, mit adjak neked!"
1Ki 3:6 Salamon azt felelte: "Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül.
1Ki 3:7 Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni.
1Ki 3:8 Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma.
1Ki 3:9 Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?"
1Ki 3:10 Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá.
1Ki 3:11 Ezért így szólt hozzá az Úr: "Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt tartsd az igazságot,
1Ki 3:12 lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.
1Ki 3:13 Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot és a dicsőséget, hogy nem lesz a királyok közt hozzád hasonló.
1Ki 3:14 S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked."
1Ki 3:15 Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égőáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak.
1Ki 3:16 Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta:
1Ki 3:17 "Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban.
1Ki 3:18 Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban, csak mi ketten voltunk a házban.
1Ki 3:19 Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta.
1Ki 3:20 Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette.
1Ki 3:21 Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem."
1Ki 3:22 A másik asszony azonban ellene vetette: "Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élő." Így vitatkoztak a király előtt.
1Ki 3:23 Erre a király azt mondta: "Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő."
1Ki 3:24 Aztán megparancsolta a király: "Hozzatok ide egy kardot!" Odavittek hát a királynak egy kardot.
1Ki 3:25 S a király így szólt: "Vágjátok ketté az élő gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!"
1Ki 3:26 Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt - mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet -, azt mondta a királynak: "Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!" A másik ellenben így kiabált: "Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!"
1Ki 3:27 Most a király vette át a szót, s azt mondta: "Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg! Mert az az anyja."
1Ki 3:28 Egész Izrael hallott a király ítéletéről, és nagy tiszteletre ébredt a király iránt, mert látták: isteni bölcsesség tölti el, hogy igazságot szolgáltasson.
1Ki 4:1 Salamon király uralkodott egész Izrael fölött.
1Ki 4:2 S ezek voltak legfőbb tisztségviselői: Cádok fia, Azarja volt a pap;
1Ki 4:3 Sisa fiai, Elichaf és Achija voltak a titkárok; Achilud fia, Jehosafát volt a kancellár.
1Ki 4:4 [Jehojada fia, Benajahu volt a sereg vezére; Cádok és Ebjatár voltak a papok.]
1Ki 4:5 Nátán fia, Azarja volt a kormányzók feje; Nátán fia, Zabud volt a király barátja,
1Ki 4:6 a testvére meg az udvarmester; Joáb fia, Eliab volt a sereg vezére Abda fia, Adorám volt a robotfelügyelő.
1Ki 4:7 Salamonnak tizenkét kormányzója is volt, egész Izrael fölé rendelve, és nekik kellett gondoskodniuk a királyról és udvaráról; évente mindegyikük egy hónapig gondoskodott róla.
1Ki 4:8 A nevük: Hur fia Efraim hegyvidékén;
1Ki 4:9 Deker fia Makában és Saalbimban, Bet-Semesben, Elonban és Bet-Hananban;
1Ki 4:10 Hezed fia Arubbotban; hozzá tartozott Szochó és Hefer egész vidéke;
1Ki 4:11 Abinadab fia Dor egész dombvidékén; Salamon lánya, Tafaat volt a felesége;
1Ki 4:12 Achilud fia, Baana Taanachban és Megiddóban egészen Jokneámig, aztán egész Bet-Seánban Jiszreeltől lefelé, végül Bet-Seántól a Cartan közelében fekvő Abel-Mecholáig;
1Ki 4:13 Geber fia a gileádi Ramotban; hozzá tartoztak Jairnak, Manassze fiának, a duarjai Gileádban; neki volt alárendelve Argob kerülete Básánban, hatvan nagy város, falakkal és bronzzárakkal;
1Ki 4:14 Iddo fia, Achinabad Machanajimban;
1Ki 4:15 Achimaac Naftaliban; ő is Salamonnak egyik lányát vette feleségül, Baszmatot;
1Ki 4:16 Husai fia, Baana Áserben és a lejtőkön;
1Ki 4:17 Paruach fia, Jehosafát Isszachárban;
1Ki 4:18 Ela fia, Simi Benjaminban;
1Ki 4:19 Uri fia, Geber Gád földjén, Szichomnak, az amoriták királyának és Ognak, Básán királyának a földjén. Ezenkívül még egy helytartó is volt az országban.
1Ki 4:20 Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövénye ettek-ittak, vigadtak.
1Ki 5:1 Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt.
1Ki 5:2 Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki,
1Ki 5:3 továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat.
1Ki 5:4 Ő uralkodott az egész földön a Tifszach folyón túl egészen Gázáig, a folyón túl minden király fölött körös-körül mindenkivel békében élt.
1Ki 5:5 Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt.
1Ki 5:6 Salamonnak volt végül négyezer állása a lóistállókban a szekerei számára és tizenkétezer lova.
1Ki 5:7 Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék.
1Ki 5:8 Az árpát meg a szalmát is mindig oda vitték a kocsi- meg a hátaslovaknak, ahol éppen volt, ki-ki, amint ráesett a sor.
1Ki 5:9 Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény.
1Ki 5:10 Salamon bölcsessége így felülmúlta Kelet országainak minden bölcsességét, sőt, még Egyiptom bölcsességét is.
1Ki 5:11 Bölcsebb volt minden embernél, még az eszrachita Etánnál s Machol fiainál, Hemannál, Kalkolnál és Dardánál is.
1Ki 5:12 Nevének híre eljutott körös-körül minden néphez. Háromezer mondást mondott, énekeinek száma pedig ezerötre rúg.
1Ki 5:13 Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növő izsópig; tudott beszélni a négylábúakról és a madarakról, a férgekről és a halakról.
1Ki 5:14 Minden népből jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királya adózott neki, aki csak hallott bölcsessége felől.
1Ki 5:15 Hirám, a tíruszi király is elküldte szolgáit Salamonhoz; hallotta ugyanis, hogy atyja helyébe fölkenték királlyá, s Hirám egész életében jó barátja volt Dávidnak.
1Ki 5:16 Salamon erre üzenetet küldött Hirámnak:
1Ki 5:17 "Magad is tudod, hogy atyámnak nem volt módja templomot építenie az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyekkel mindenfelől szorongatták, míg az Úr lába alá nem vetette ellenségeit.
1Ki 5:18 Most azonban körös-körül békét teremtett az Úr, az én Istenem, nincs többé, aki ellenszegülne, s nincs balszerencse.
1Ki 5:19 Így arra gondolok, hogy házat építek az Úr, az én Istenem nevének, az Úrnak atyámhoz, Dávidhoz intézett szava szerint: A fiad, akit majd helyedbe a trónra emelek, építsen hajlékot a nevemnek.
1Ki 5:20 Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidoniak."
1Ki 5:21 Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült és felkiáltott: "Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!"
1Ki 5:22 Aztán ezt a választ adta Salamonnak: "Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és ciprusokat illetően.
1Ki 5:23 Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem őket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted őket. De bizonyára te is teljesíted majd kívánságaimat: szállítasz élelmet udvarom számára."
1Ki 5:24 Hirám tehát annyi cédrus- és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart.
1Ki 5:25 Ennek ellenében Salamon 20000 bat olajbogyóból sajtolt olajat. Ennyit szállított Salamon Hirámnak minden évben.
1Ki 5:26 Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megígérte. S egyetértés uralkodott Hirám és Salamon között, úgyhogy szövetséget is kötöttek egymással.
1Ki 5:27 Akkor Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből; a munkások száma harmincezer embert tett ki.
1Ki 5:28 Aztán elküldte őket Libanonba, fölváltva minden hónapban tízezret úgy, hogy egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig otthon. Adonirám felügyelt a munkára.
1Ki 5:29 Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében,
1Ki 5:30 nem számítva Salamon munkafelügyelőit, akik a munkát irányították, mármint a háromezer-háromszázat, akik a munkát végző emberekre felügyeltek.
1Ki 5:31 A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot a háznak.
1Ki 5:32 Salamon építői és Hirám építői a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésről, s előkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez.
1Ki 6:1 480 évvel azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptomból, Salamonnak Izrael fölötti uralkodása 4. esztendejében történt, a második hónapban, azaz Ziv hónapjában - akkor épített templomot az Úrnak.
1Ki 6:2 A templom, amelyet Salamon király az Úrnak épített, 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 25 könyök magas volt.
1Ki 6:3 A szentély előtti csarnoknak a hossza 20 könyököt tett ki, annyit, mint a templom szélessége, a szélessége pedig 10 könyököt, a templom hosszanti irányában.
1Ki 6:4 A templomra ablakot is tétetett, kerettel és ráccsal.
1Ki 6:5 A templom falához szárnyat csatolt, a szentély és a szentek szentje köré, aztán melléképületeket emelt körös-körül.
1Ki 6:6 Az alsó szint 5 könyök széles volt, a középső 6 könyök széles, a harmadik 7 könyök széles; a templom külsejét ugyanis lépcsőzetesen képezte ki, hogy a (gerendáknak) ne kelljen a templom falaiba mélyedést vágni.
1Ki 6:7 [A templom építésekor olyan köveket használtak, amelyeket a kőbányában egészen készre faragtak; kalapács és véső nem hallatszott a templom építésekor, sem semmiféle vasszerszám.]
1Ki 6:8 A (környező épületrész) alsó szintjének bejárata a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsőn lehetett a középső szintre és a középsőről a harmadik szintre feljutni.
1Ki 6:9 Így építette a templomot és be is fejezte. Aztán cédrusfával fedte be a templomot.
1Ki 6:10 A szárnyat az egész templomhoz 5 könyök magasra építette (minden szintet annyira), és cédrusgerendákkal csatolta a házhoz.
1Ki 6:11 Az Úr akkor szózatot intézett Salamonhoz:
1Ki 6:12 "A házra nézve, amelyet építesz... Ha törvényeim szerint élsz, teljesíted kívánságaimat és szem előtt tartod parancsaimat, hozzájuk igazodván, akkor valóra váltom általad ígéretemet, amit atyádnak, Dávidnak tettem:
1Ki 6:13 Izrael fiai közt fogok lakni, és nem hagyom el népemet, Izraelt."
1Ki 6:14 Így építette Salamon a templomot és be is fejezte.
1Ki 6:15 Belül a falakat cédrusfa burkolattal látta el, a templom aljától egészen a tető gerendáiig beburkolta őket belül fával, a templom padlóját meg ciprusdeszkákból rakta ki.
1Ki 6:16 A templom hátsó oldalát is beburkolta cédrusfával 20 könyöknyire a földtől a gerendáig, aztán elválasztotta a templomot a hátulsó résztől, a szentek szentjétől.
1Ki 6:17 Maga a templom, vagyis a hátulsó rész előtti fő térség 40 könyököt tett ki.
1Ki 6:18 Belül tehát cédrusfából volt a templom, faragott gyümölcs- és virágfüzérekkel ékesítve. Csupa cédrusfa volt az egész. Követ sehol sem lehetett látni.
1Ki 6:19 A templomon belül a hátulsó részt úgy rendezte be, hogy oda vihesse az Úr szövetségének ládáját.
1Ki 6:20 A hátulsó rész 20 könyök hosszú, 20 könyök széles és 20 könyök magas volt, s bevonta vert arannyal. Aztán oltárt emelt
1Ki 6:21 a hátulsó rész elé cédrusfából és azt is bevonta arannyal.
1Ki 6:22 Az egész templomot bevonta arannyal, az egész épületet, mindenestül.
1Ki 6:23 Azután a hátulsó részbe csináltatott olajfából két kerubot. 10 könyök magasak voltak.
1Ki 6:24 A kerub egyik szárnya 5 könyöknyi volt, és 5 könyöknyi volt a kerub másik szárnya is, így szárnyai egyik végétől a másikig 10 könyöknyit tettek ki.
1Ki 6:25 10 könyöknyi volt a másik kerub is. Mindkét kerub egyforma nagy volt és egyforma alakú is.
1Ki 6:26 Az egyik kerub magassága 10 könyök volt és ugyanannyi a másik kerubé is.
1Ki 6:27 A kerubokat a templom legbelső részébe állította; úgy terjesztették ki szárnyaikat, hogy az egyik (kerub) egyik szárnya az egyik falhoz ért, a másik kerub másik szárnya meg a másik falhoz. A térség közepén is összeértek szárnyaik.
1Ki 6:28 S a kerubokat is bearanyozta.
1Ki 6:29 Aztán a templom falait körbe kidíszítette faragott kerubokkal, pálmákkal és virágfüzérekkel, kívül és belül egyaránt.
1Ki 6:30 Még a templom padlóját is beborította arannyal, kívül is, belül is.
1Ki 6:31 A hátsó rész kapujának félfáját olajfából készíttette, ötszögűre faragott ászokfából,
1Ki 6:32 az ajtószárnyakat is olajfából. Kerub-, pálma- és virágfüzérmintákat vésetett rá és arannyal vonatta be, mégpedig a kerubokat és a pálmákat aranyoztatta be.
1Ki 6:33 A szentély bejáratát szintén olajfa ajtófélfákkal látta el, ezek formája azonban négyszögletes volt.
1Ki 6:34 A két ajtószárnynak is két forgatható lapja volt, és a másik ajtószárnynak is két forgatható lapja.
1Ki 6:35 Kerubokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtatott rájuk, aztán bevonatta őket arannyal, pontosan a faragásnak megfelelően.
1Ki 6:36 Majd a fallal övezett belső előudvart építette meg három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából.
1Ki 6:37 A 4. esztendőben, Ziv hónapjában rakták le az Úr templomának alapjait.
1Ki 6:38 A 11. esztendőben, Bul hónapban - ez a nyolcadik hónap - elkészült a templom minden része, s minden, ami csak hozzá tartozott. Hét évig építették.
1Ki 7:1 Saját palotáját Salamon tizenhárom évig építette, míg egészen be nem fejezte palotáját.
1Ki 7:2 A Libanoni erdei palotát 100 könyök hosszúra, 50 könyök szélesre, 30 könyök magasra, s négy cédrusfa oszlopsorra építette, az oszlopokra pedig cédrusfa oszlopfőket helyezett.
1Ki 7:3 Az oszlopokon nyugvó övgerendák fölött cédrusfával fedték be (a palotát).
1Ki 7:4 A gerendázatot három helyen támasztották alá összesen negyvenöt oszloppal, minden sorban tizenöttel; háromszor sorakoztak szemközt egymással.
1Ki 7:5 Az ajtók és ablakok mind négyszögletesre készültek, fakerettel, s a nyílások szembe néztek egymással, háromszor.
1Ki 7:6 Aztán oszlopcsarnokot is emelt, 50 könyök hosszút, 30 könyök szélest... előtte előcsarnokkal.
1Ki 7:7 Végül fölépítette a tróntermet, ahol igazságot szolgáltatott, tehát az ítélkezés színhelyét. Cédrusfa burkolattal borította a padlótól egészen a gerendákig.
1Ki 7:8 A saját palotája, ahol lakott, a másik udvarban, a csarnoktól befelé, hasonló módon épült. Ugyanígy épített egy palotát, a csarnokhoz hasonló módon, a fáraó lányának is, akit elvett Salamon.
1Ki 7:9 Ezeket mind méretre kifaragott, kívül és belül befűrészelt, pompás kövekből építette, az alaptól egészen a fa tetőszerkezetéig.
1Ki 7:10 Alapul súlyos kövek szolgáltak, hatalmas kövek, 10 könyöknyi tömbök és 8 könyöknyi tömbök.
1Ki 7:11 Rájuk méretre faragott, súlyos kövek kerültek, majd cédrusgerendák.
1Ki 7:12 A nagy előudvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, éppen úgy, mind az Úr templomának belső előudvarát és a palota előudvarát.
1Ki 7:13 Salamon király elküldött és elhozatta a tíruszi Hirámot,
1Ki 7:14 aki egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia. Az apja tíruszi ember volt, bronzműves. Megvolt benne a készség, hozzáértés és ügyesség bármiféle bronzműves munkához. Eljött hát Salamon királyhoz, és mindenféle munkát elvégzett neki.
1Ki 7:15 Két bronzoszlopot öntött: az egyik oszlop 18 könyök magas volt, s egy 12 könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanilyen volt a másik oszlop is.
1Ki 7:16 Két oszlopfőt is csinált bronzból öntve, az oszlopok tetejére. Az egyik oszlopfő magassága 5 könyököt tett ki, s ugyanígy 5 könyököt tett ki a másik oszlopfő magassága is.
1Ki 7:17 Fent az oszlopok fölé az oszlopfőkre csinált két hálót, láncszerűen összefűzött zsinórokból kötve, egy hálót az egyik oszlopfőre, és egy hálót a másik oszlopfőre.
1Ki 7:18 Aztán gránátalmafákat is csinált, mégpedig mindegyik háló köré két sort, összesen négyszázat;
1Ki 7:20 a háló fölött az oszloppárnára tették fel őket; kétszáz gránátalmát az egyik oszlopfő köré is.
1Ki 7:19 Fent az oszlopokon az oszlopfőknek lótusz formájuk volt.
1Ki 7:21 Az oszlopokat a templom előcsarnokánál állította fel. Az egyik oszlopot jobbra állította, és Jachinnak nevezte el. A másik oszlopot balra állította, és Boásznak nevezte el.
1Ki 7:22 Fent az oszlopokon volt egy lótuszvirág. Így készültek el az oszlopok.
1Ki 7:23 Aztán öntött egy medencét is, 10 könyököt tett ki az egyik peremétől a másikig, kerek volt, a magassága 5 könyök, és egy 30 könyöknyi zsinór érte körül.
1Ki 7:24 A perem alatt tök formájú díszítés övezte; a két sor tök alakú díszítés 30 könyök hosszúságban futott körül a medencén, és azzal együtt öntve készült.
1Ki 7:25 (A medence maga) tizenkét ökrön állt, három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre. Rajtuk nyugodott a medence - a hátsó részük befelé állt.
1Ki 7:26 Egytenyérnyi volt a vastagsága, a pereme meg a serleg pereméhez hasonlított, olyan volt, mint a lótuszvirág. 2000 bat fért bele.
1Ki 7:27 Üstlábakat is csinált, bronzból - szám szerint tízet. Mindegyik üstláb 4 könyök hosszú, 4 könyök széles, és 3 könyök magas volt.
1Ki 7:28 Az üstlábak így készültek: volt egy keretük, és a keretnek oldala.
1Ki 7:29 A keret oldalát oroszlánok, ökrök és kerubok díszítették. A keret fölött volt egy párkány, az oroszlánok és ökrök alatt meg egy szegély... mintára.
1Ki 7:30 Mindegyik üstlábnak volt négy bronzkereke és egy tengelye, szintén bronzból. A négy sarkán, az üst alatt négy támasz volt; a támaszokat... öntötték.
1Ki 7:31 A tartó a párkányon belül helyezkedett el, kerek volt, mint valami henger, fölfelé egykönyöknyire nyúlt fel, s összesen másfél könyöknyit tett ki. A tartókon is metszetek voltak. A párkányok nem kerek alakúak voltak, hanem négyszögletesek.
1Ki 7:32 A négy kereket a perem alatt helyezték el. A kerekek tengelyeit az üstlábhoz erősítették. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt.
1Ki 7:33 A kerekek úgy készültek, mint a kocsikerekek, tengelyüket, abroncsukat, küllőjüket, kerékagyukat mind öntötték.
1Ki 7:34 Az üstlábak négy sarkán a négy támaszt egyszerre öntötték az üstlábbal.
1Ki 7:35 Fönt, az üstláb fölött volt egy tartó, fél könyök magasan, körbe hajlítva. Az üstlábon fönt még egy másik tartó is volt csapokkal, amelyek az üstöt tartották; a csapok és a peremek egy egészet alkottak vele.
1Ki 7:36 Az oldalára kerubokat, oroszlánokat és pálmákat véstek... s körbe füzéreket.
1Ki 7:37 Ilyen módon tíz üstlábat csináltak, mindet ugyanúgy öntve, s ugyanolyan méretre.
1Ki 7:38 Erre tíz bronzüstöt tettek. Mindegyik üst 40 bat űrtartalmú volt, s mindegyik üst mérete 4 könyöknyit tett ki. A tíz üstláb mindegyikéhez tartozott egy üst.
1Ki 7:39 Az üstlábak közül ötöt a templom déli oldalára állított, ötöt pedig az északi oldalra. A (bronz) medencét a templom déli oldalán állította fel, mégpedig délkelet felé.
1Ki 7:40 Ezenkívül Hirám még hamutartályokat, lapátokat és hintőket is csinált. Így Hirám minden munkát elvégzett, amire Salamon királytól az Úr temploma számára megbízást kapott.
1Ki 7:41 (Megcsinálta) a két oszlopot, az oszlopokon fönt a két gömb alakú oszlopfőt, a két hálót; beborítani velük az oszlopokon nyugvó oszlopfők párnáit,
1Ki 7:42 a négyszáz gránátalmát a két hálóra - két sor gránátalmát mindegyik hálóra;
1Ki 7:43 aztán a tíz üstlábat, és a tíz üstöt az üstlábakra;
1Ki 7:44 majd a medencét és a tizenkét ökröt a medence alá;
1Ki 7:45 végül a serpenyőket, lapátokat és hintőket. Ezek a fölszerelések, amelyeket Hirám Salamon királynak az Úr temploma számára készített, mind fényezett bronzból valók voltak.
1Ki 7:46 A Jordán vidékén öntötte őket (a király), agyagmintákban, Szukkot és Cartan között.
1Ki 7:47 Töméntelen mennyisége miatt a bronz súlyát nem állapították meg.
1Ki 7:48 Salamon mindent felállított az Úr templomában, amit csak készített: az aranyoltárt, az aranyasztalt, amire a kenyeret tették, a színarany mécstartókat,
1Ki 7:49 ötöt a jobb, ötöt a bal oldalra a hátulsó része elé, aztán hozzá az aranyvirágokat, mécseket és koppantókat,
1Ki 7:50 továbbá a színarany üstöket, késeket, hintőket, tálakat és serpenyőket; a belső tér, vagyis a szentek szentje és a fő térség arany ajtósarkait.
1Ki 7:51 Amikor minden munka befejeződött, amit Salamon király az Úr temploma számára végeztetett, Salamon atyjának, Dávidnak fogadalmi ajándékait is oda vitette. Az ezüstöt és az aranyat, valamint a fölszerelési tárgyakat az Úr templomának kincstárában helyezte el.
1Ki 8:1 Akkor Salamon összegyűjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy az Úr szövetségének ládáját fölvigyék Dávid városából, Sionból.
1Ki 8:2 Tehát Izrael férfiai mind összegyűltek Salamon királynál Etanim hónapjában - ez a hetedik hónap -, az ünnepen.
1Ki 8:3 S a papok fölvitték a ládát
1Ki 8:4 és a megnyilatkozás sátorát, mindazzal a szent fölszereléssel együtt, ami a sátorban volt.
1Ki 8:5 Salamon király pedig és vele egész Izrael annyi juhot és marhát áldozott a láda előtt, hogy sem megszámolni, sem fölbecsülni nem tudták.
1Ki 8:6 S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá.
1Ki 8:7 A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a hely fölött, ahol a láda állt. Így a kerubok föntről egészen befödték a ládát és hordozórúdjait.
1Ki 8:8 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy bár a szentélyben a hátulsó rész előtt állva látni lehetett a rudak végét, de kint már nem látszottak.
1Ki 8:9 A ládában nem volt semmi, csak a két kőtábla, amelyet Mózes a Hóreben beletett, annak a szövetségnek a táblái, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött Egyiptomból való kivonulásukkor. Ott maradt mind a mai napig.
1Ki 8:10 Amikor a papok kiléptek a szentélyből, történt, hogy a felhő betöltötte az Úr templomát,
1Ki 8:11 annyira, hogy a papok a felhőtől nem tudtak bemenni ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
1Ki 8:12 Akkortájt mondta Salamon: az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni.
1Ki 8:13 Ezért építettem hát házat neked hajlékul, lakóhelyül, ahol örök időkre lakhatsz.
1Ki 8:14 Aztán a király a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész közösségét. Közben Izrael egész közössége állt.
1Ki 8:15 Majd így szólt: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, akinek keze valóra váltotta, amit ajka atyámnak, Dávidnak ígért, amikor ezt mondta:
1Ki 8:16 Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött.
1Ki 8:17 Atyámnak, Dávidnak szándékában volt, hogy házat épít az Úr, Izrael Istene nevének.
1Ki 8:18 De az Úr így szólt atyámhoz, Dávidhoz: Jól tetted, hogy arra gondoltál, hogy házat építs a nevemnek.
1Ki 8:19 Mégis, ne te építsd meg a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, ő építse meg a házat nevemnek.
1Ki 8:20 Az Úr valóra váltotta ígéretét, amit tett. Atyám örökébe léptem, elfoglaltam Izrael trónját, amint az Úr megígérte, és fölépítettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének.
1Ki 8:21 Aztán a láda számára is készítettem benne helyet, ott van elhelyezve a szövetség, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kivezette őket Egyiptomból."
1Ki 8:22 Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét,
1Ki 8:23 és így szólt: "Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyéből színed előtt járnak.
1Ki 8:24 Szolgádnak, atyámnak, Dávidnak is valóra váltottad, amit ígértél neki: Igen, a szád megígérte és a kezed valóra váltotta, amint ezt ma láthatjuk.
1Ki 8:25 De Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg azt is szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit akkor ígértél, amikor ezt mondtad: Sohasem leszel híjával olyan utódnak, aki színem előtt majd a trónon ül, föltéve, hogy utódaid ügyelnek útjukra s színem előtt járnak, ahogyan te a színem előtt jártál.
1Ki 8:26 Váltsd hát valóra ígéretedet, Izrael Istene, amelyet szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak tettél!
1Ki 8:27 Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem.
1Ki 8:28 De hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok!
1Ki 8:29 Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond."
1Ki 8:30 "Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg.
1Ki 8:31 Ha valaki vétkezik embertársa ellen, s ez kimondja rá az átokesküt, s el is jön és leteszi az esküt az oltárod előtt ebben a templomban,
1Ki 8:32 akkor hallgasd meg az égben, és segíts, szolgáltass igazságot szolgáidnak, a bűnöst ítéltd el: tette szálljon vissza a fejére, az ártatlant meg igazold: bánj vele ártatlansága szerint.
1Ki 8:33 Ha népedet, Izraelt legyőzi az ellenség, mert vétkezett ellened, de aztán megtér és megvallja nevedet, ha imádkozik és könyörög színed előtt ebben a templomban,
1Ki 8:34 hallgasd meg az égben, és bocsáss meg népednek, Izraelnek, és vezesd vissza arra a földre, amelyet atyáinak adtál.
1Ki 8:35 Ha bezárul az ég és nem esik az eső, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mivel megaláztad őket,
1Ki 8:36 hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bűneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esőt a földre, amelyet örökségül adtál népednek.
1Ki 8:37 Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri,
1Ki 8:38 minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgyhogy kitárja kezét a templom felé;
1Ki 8:39 hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.
1Ki 8:40 Így félnek majd mindig, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál."
1Ki 8:41 "De hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, az idegent is, aki nem tartozik népedhez, de nevedért messze földről ide jön -
1Ki 8:42 hallanak majd dicső nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról -, ha szintén eljön, és e felé a templom felé fordulva imádkozik;
1Ki 8:43 tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád könyörög, hogy a földnek minden népe fölismerje nevedet, és féljen úgy, mint Izrael, s tudja meg, hogy ez a templom, amelyet építettem, a nevednek van szentelve.
1Ki 8:44 Ha néped ellenségei ellen hadba vonul, azon az úton, amelyen küldöd, s ha az Úrhoz imádkozik a felé a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, s a felé a templom felé, amelyet nevednek emeltem,
1Ki 8:45 hallgasd meg imáját és könyörgését az égben, és szolgáltass neki igazságot.
1Ki 8:46 S ha vétkezik ellened - hisz nincs ember, aki ne vétkeznék -, s újra haragra gerjedsz ellene, ellensége hatalmába adod és szorongatói fogolyként idegen földre hurcolják, akár messze, akár közel,
1Ki 8:47 ha akkor magukba szállnak azon a földön, ahová fogságba hurcolták őket, megtérnek és szorongatóik földjén hozzád könyörögnek és megvallják: Vétkeztünk, eltévelyedtünk, istentelen útra tértünk,
1Ki 8:48 ha tehát szívük, lelkük mélyéből hozzád térnek ellenségeik földjén, akik elhurcolták őket, és ha imádkoznak hozzád a felé a föld felé fordulva, amelyet atyáinknak adtál, s a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a templom felé fordulva, amelyet nevednek emeltem,
1Ki 8:49 akkor hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz,
1Ki 8:50 és bocsásd meg népednek, amivel vétkezett ellened, s minden bűnét, amelyet ellened elkövetett, engedd, hogy szorongatóiknál szánalomra találjanak, és bánjanak velük könyörületesen.
1Ki 8:51 Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból."
1Ki 8:52 "Tartsd nyitva szemed szolgád könyörgésére és népednek, Izraelnek könyörgésére, s hallgasd meg őket mindenben, amiért csak hozzád kiáltanak.
1Ki 8:53 Hisz kiválasztottad magadnak a föld népei közül, amint megígérted szolgádnak, Mózesnek szája által, amikor kivezetted atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!"
1Ki 8:54 Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyről az Úr oltára előtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt.
1Ki 8:55 Aztán előre lépett, és megáldotta Izrael egész közösségét.
1Ki 8:56 "Áldott legyen az Úr - mondta emelt hangon -, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, amint megígérte! A nagyszerű ígéretekből, amelyeket szolgája, Mózes által tett, nem hiúsult meg egyetlen szó sem.
1Ki 8:57 Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el és nem taszít el minket,
1Ki 8:58 maga felé hajlítja szívünket, hogy az ő útjain járjunk, és szem előtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott.
1Ki 8:59 Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá,
1Ki 8:60 és így a föld népei megtudják, hogy az Úr az Isten, senki más.
1Ki 8:61 A ti szívetek meg legyen maradéktalanul az Úré, a mi Istenünké, éljetek törvényei szerint és tartsátok meg a parancsait, mint a mai napon."
1Ki 8:62 Aztán a király, és vele egész Izrael véres áldozatot mutatott be az Úr színe előtt.
1Ki 8:63 A közösség áldozataként Salamon huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Ezzel szentelték föl az Úr templomát, a király és Izrael fiai mindannyian.
1Ki 8:64 Azon a napon a király az előudvar középső részét is fölszentelte, amelyik az Úr temploma előtt van; ott égőáldozatot és ételáldozatot mutatott be, aztán a közösség áldozatából a hájat (áldozta fel). Az Úr színe előtt álló bronzoltár ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy az égőáldozat, az ételáldozat és a közösség áldozatából a háj elférjen rajta.
1Ki 8:65 Így ünnepelt abban az időben Salamon és vele egész Izrael - hatalmas ünnepi lakomát rendeztek a Hamat felé vivő úttól egészen Egyiptom patakjáig az Úr, a mi Istenünk színe előtt hét napon át.
1Ki 8:66 A nyolcadik napon azonban elbocsátotta a népet. Búcsút vettek hát a királytól, s visszatértek hazájukba, vidáman, örülve annak a sok jónak amelyet szolgájának, Dávidnak és egész népének, Izraelnek tett az Úr.
1Ki 9:1 Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését, és megvalósította minden más tervét is, amit csak akart s amihez csak kedve volt,
1Ki 9:2 történt, hogy az Úr másodszor is megjelent Salamonnak, ahogy Gibeonban megjelent.
1Ki 9:3 Így szólt hozzá az Úr: "Meghallgattam imádat és könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Fölszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig.
1Ki 9:4 Ha színem előtt jársz, amint atyád, Dávid (színem előtt járt), tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, mindent megteszel, amit kívánok tőled, teljesíted parancsaimat és törvényeimet,
1Ki 9:5 akkor megerősítem királyi trónodat Izrael fölött örökre, amint atyádnak, Dávidnak ígértem, amikor azt mondtam: Sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
1Ki 9:6 Ha azonban elfordultok tőlem, ti és gyermekeitek, és nem tartjátok meg parancsaimat és törvényeimet, amelyeket rendeltem nektek, hanem elmentek más isteneknek szolgálni és őket imádni,
1Ki 9:7 akkor eltörlöm Izraelt arról a földről, amelyet adtam neki, s elpusztítom színem elől a templomot is, amelyet nevemnek szenteltem. Izrael szólásmondás és gúny tárgya lesz a népek körében.
1Ki 9:8 És ez a fölséges templom - aki csak elmegy mellette, megdöbben és felszisszen ha megkérdezik, miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal,
1Ki 9:9 akkor azt mondják majd: azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki kivezette atyáikat Egyiptom földjéről, mert idegen istenekhez pártoltak, azokat imádták, nekik szolgáltak, azért hozta rájuk az Úr ezt a sok bajt."
1Ki 9:10 A húsz esztendő elteltével - ezalatt készült el Salamon a két épületnek, az Úr templomának és a királyi palotának a fölépítésével -,
1Ki 9:11 mivel Tírusz királya, Hirám annyi cédrus- és ciprusfával meg arannyal látta el, amennyit csak akart, Salamon király húsz várost Hirámnak adott Galilea vidékén.
1Ki 9:12 Hirám eljött Tíruszból megtekinteni a városokat, amelyeket Salamon átengedett neki. De nem tetszettek neki.
1Ki 9:13 Azt mondta: "Miféle városok ezek, amelyeket átengedsz nekem, testvér?" Azért hívják Kabulnak azt a vidéket mind a mai napig.
1Ki 9:14 Mindazáltal Hirám küldött a királynak 120 arany talentumot.
1Ki 9:15 Így állt a dolog a robottal, amelyet Salamon kirótt, hogy fölépíthesse az Úr templomát és a saját palotáját, aztán Millót és Jeruzsálem falait, továbbá Hacort, Megiddót és Gezert. -
1Ki 9:16 A fáraó ugyanis, Egyiptom királya kivonult, meghódította és fölégette Gezert, a városban lakó kánaániakat pedig lemészárolta, de aztán lányának, Salamon feleségének adta a várost hozományul,
1Ki 9:17 így Salamon újra fölépítette -, végül az alsó Bet-Horont,
1Ki 9:18 Baalatot, Tamart az ország pusztaságán,
1Ki 9:19 valamint az összes helyőrségi várost, amely Salamoné volt, a szekérvárosokat és a lovasvárosokat meg amit Salamonnak kedve tartott építeni Jeruzsálemben, Libanonban és egész birodalmában.
1Ki 9:20 Az amoriták, hetiták, periziták, hivviták és jebuziták közül a nem Izrael fiaihoz tartozó megmaradt egész lakosságot,
1Ki 9:21 s akik még leszármazottaik közül az országban éltek, mivel Izrael fiai nem tudták rajtuk betölteni az átkot, ezeket Salamon robotra kötelezte mind a mai napig.
1Ki 9:22 Izrael fiai közül Salamon senkit se hajtott szolgaságba, ők harcosok és tisztségviselők, tisztek és felügyelők voltak, a szekerek és a lovasok parancsnokai,
1Ki 9:23 végül főfelügyelők, akik Salamon munkálatai élén álltak, összesen ötszázötvenen, ők ügyeltek azokra az emberekre, akik a munkát végezték.
1Ki 9:24 Mihelyt a fáraó lánya Dávid városából palotájába vonult, amelyet építettek neki, (Salamon) máris Milló építéséhez fogott.
1Ki 9:25 Salamon évente háromszor égő- és közösségi áldozatot mutatott be az oltáron, amelyet az Úrnak emelt... A templom sérüléseit is kijavította.
1Ki 9:26 Hajóhadat is épített Salamon király Ecjon-Geberben, amely a Sás-tenger mentén, Elat közelében fekszik, Edom földjén.
1Ki 9:27 Hirám is elküldte a hajókra Salamon embereivel a maga embereit, ezek tengerészek voltak, ismerték a tengert.
1Ki 9:28 Ofirba hajóztak, aranyat hoztak onnan, 420 talentumot, és átadták Salamon királynak.
1Ki 10:1 Amikor Sába királynője... értesült Salamon hírnevéről, eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye.
1Ki 10:2 Nagy kísérettel, fűszerekkel és rengeteg arannyal és drágakővel megrakott tevékkel érkezett Jeruzsálembe, és mihelyt Salamon király elé került, elmondott mindent, ami a szívén volt.
1Ki 10:3 Salamon azonban minden kérdésére megadta a feleletet, nem volt semmi, ami a király előtt titok maradt, s nem tudta volna megfejteni neki.
1Ki 10:4 Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet épített,
1Ki 10:5 asztalán az ételeket, azt, ahogyan tisztségviselői ott ültek, szolgái pedig fölszolgáltak, aztán öltözéküket és a pohárnokokat, az égőáldozatot, amit (Salamon) a templomban bemutatott az Úrnak, elámult,
1Ki 10:6 és így szólt a királyhoz: "Csakugyan igaz, amit országomban felőled és bölcsességed felől hallottam.
1Ki 10:7 Nem hittem a hírnek, míg el nem jöttem és a saját szememmel nem láttam; valóban, még a felét sem mondták el nekem, bölcsességed és gazdagságod fölülmúlja a hírt, ami eljutott hozzám.
1Ki 10:8 Boldogok asszonyaid és boldogok szolgáid itt, mert mindig színed előtt állnak és hallgatják bölcsességedet.
1Ki 10:9 Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki tetszését lelte benned és Izrael trónjára ültetett! Mivel az Úr minden időben szereti Izraelt, királlyá tett, hogy az igazságot és az igazságosságot szolgáld."
1Ki 10:10 Aztán a királynak ajándékozott 120 aranytalentumot, s rengeteg fűszert és drágakövet. Soha többé nem került be (az országba) annyi fűszer, mint amennyit Sába királynője ajándékozott Salamon királynak.
1Ki 10:11 De Hirám hajói is, amelyek az aranyat szállították Ofirból, rengeteg almuggimfát és drágakövet hoztak.
1Ki 10:12 Az almuggimfából a király fölszerelési tárgyakat csináltatott az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá citerákat és hárfákat a dalnokoknak. Soha többé nem került be (az országba), s nem volt látható annyi almuggimfa mind a mai napig.
1Ki 10:13 De Salamon király is odaajándékozott Sába királynőjének mindent, ami csak megtetszett neki s amit csak kívánt, azonkívül is, amit királyi nagylelkűségből ajándékozott neki. Aztán Sába királynője útnak indult és visszatért földjére, szolgáival együtt.
1Ki 10:14 Annak az aranynak a súlya, amely Salamonnak egyetlen esztendőben befolyt, 666 aranytalentumra rúgott,
1Ki 10:15 nem számítva, amit a karavánoktól, a kereskedők hasznából, az idegen királyoktól és az ország helytartóitól kapott.
1Ki 10:16 Salamon király háromszáz nagy pajzsot is veretett aranyból; mindegyik pajzsra 600 aranysékelt fordított.
1Ki 10:17 Aztán háromszáz kis pajzsot is csináltatott vert aranyból; 3 minát használt fel mindegyik kis pajzshoz. A király a libanoni erdei palotába vitette őket.
1Ki 10:18 Majd csináltatott egy hatalmas trónt elefántcsontból és bevonatta színarannyal.
1Ki 10:19 A trónnak hat lépcsője volt. Hátul, a trón fölött meg bikafejek voltak. A szék mindkét oldalára karfát tettek, a karfák mellett pedig két oroszlán állt.
1Ki 10:20 A hat lépcsőn kétoldalt tizenkét oroszlán helyezkedett el. Ilyet még egyetlen királynak sem csináltak soha.
1Ki 10:21 A királynak minden ivóedénye aranyból készült és a Libanoni erdei palota minden fölszerelése is színaranyból. Nem volt semmi ezüstből, annak Salamon idején nem volt semmi becse.
1Ki 10:22 Mert a királynak Hirám hajóin kívül tarsisi hajói is voltak a tengeren. A tarsisi hajók minden harmadik esztendőben visszatértek és hozták az aranyat, ezüstöt, elefántcsontot meg a majmokat és a pávákat.
1Ki 10:23 Így Salamon király gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld minden királyát,
1Ki 10:24 és az egész világ arra vágyott, hogy lássa Salamont, hallgassa bölcsességét, amit Isten oltott szívébe.
1Ki 10:25 S mindenki hozta ajándékát: ezüst- és aranyedényeket, öltözékeket, fegyvereket, fűszereket, lovakat és öszvéreket, évről évre.
1Ki 10:26 Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett; 1420 harci szekere volt és 12000 lovasa. A szekérvárosokba telepítette őket és a király közelébe, Jeruzsálembe.
1Ki 10:27 A király elérte, hogy annyi volt az ezüst Jeruzsálemben, mint a kavics. Aztán azt is elérte, hogy cédrusfából is annyi volt, mint a vadfügefa, amely a síkságon nő.
1Ki 10:28 A lovakat Kilikiából szállították Salamonnak; a király kereskedői hozták őket Kilikiából pénzért.
1Ki 10:29 Egy szekeret 600 ezüstsékelért szállítottak Egyiptomból, egy ló pedig 150-be került. Ugyanígy az ő közvetítésükkel szállították a hetiták királyainak és az arámok királyainak is.
1Ki 11:1 Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hetita asszonyokat,
1Ki 11:2 tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: "Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok."
1Ki 11:3 Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa.
1Ki 11:4 Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve.
1Ki 11:5 Így Salamon a szidoniak istennőjéhez, Astartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez.
1Ki 11:6 Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid.
1Ki 11:7 Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének.
1Ki 11:8 S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek.
1Ki 11:9 Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki,
1Ki 11:10 és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki.
1Ki 11:11 Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: "Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom.
1Ki 11:12 De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki.
1Ki 11:13 S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam."
1Ki 11:14 Az Úr ellenséget támasztott Salamonnak az edomita Hadadban, aki az edomi királyi családból származott.
1Ki 11:15 Akkoriban ugyanis, amikor Dávid legyőzte az edomitákat, s a sereg vezére, Joáb fölment, hogy eltemesse a halottakat, s Edomban minden férfit lemészároljon -
1Ki 11:16 hat hónapig maradt ott Joáb egész Izraellel, addig, amíg minden férfit ki nem irtott Edomban -,
1Ki 11:17 akkor történt, hogy Hadad, s vele azok a hű edomiták, akik atyja alattvalói közé tartoztak, elmenekültek, és eljutottak Egyiptomba. Hadad akkor még egészen fiatal fiú volt.
1Ki 11:18 Elindultak Midiánból és Paránba értek. Paránból embereket vittek magukkal, és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat és ellátta őket élelemmel. Sőt, földet is ajándékozott nekik.
1Ki 11:19 Hadad annyira kedves lett a fáraó előtt, hogy az feleségül adta hozzá felesége húgát, a legfőbb úrnőnek, Tachpenesznek a húgát.
1Ki 11:20 Tachpenesz húga szült neki egy fiút, ez volt Genubat. Tachpenesz a fáraó palotájában neveltette; így Genubat a palotában maradt a fáraó gyermekei között.
1Ki 11:21 Amikor azonban Hadad Egyiptomban hírét vette, hogy Dávid megtért atyáihoz, a sereg vezére, Joáb meg halott, Hadad megkérte a fáraót: "Engedj el, hadd térjek vissza hazámba!"
1Ki 11:22 A fáraó azt válaszolta: "Van valamiben is hiányod, hogy fölébredt benned a vágy, hogy visszatérj hazádba?" Azt mondta: "Nem, de mégis mindenképpen engedj visszatérnem." Hadad bajt hozott: ellenséges volt Izraellel szemben, és királyként uralkodott Edom fölött.
1Ki 11:23 S még egy más ellenséget is támasztott neki Isten, Eljada fiát, Rezont, aki urától, Hadad-Ezertől menekült el, Coba királyától.
1Ki 11:24 Embereket gyűjtött maga köré, s egy csapat vezére lett, amikor Dávid vérfürdőt rendezett köztük. Damaszkuszba ment, megvetette ott a lábát, és Damaszkusz királyaként uralkodott.
1Ki 11:25 S Izrael ellensége volt, amíg csak Salamon élt.
1Ki 11:26 Egy Ceredából való efratitának, Nebatnak a fia, Jerobeám - anyját Ceruának hívták, s özvegy asszony volt, őmaga meg Salamon szolgálatában állt - szintén fellázadt a király ellen.
1Ki 11:27 A következőképpen történt, hogy fellázadt a király ellen. Salamon Millóban építkezett, kijavította a rést atyjának, Dávidnak városán.
1Ki 11:28 Ez a Jerobeám derék ember volt, s amikor Salamon észrevette, hogy ez a fiatalember milyen ügyes a munkában, megtette József háza robotfelügyelőjének.
1Ki 11:29 Akkoriban történt, hogy Jerobeám egyszer elhagyta Jeruzsálemet és útközben találkozott a Silóba való Achija prófétával. Új köntös volt rajta, és csak ketten voltak a határban.
1Ki 11:30 Achija fogta az új köntöst, ami rajta volt, tizenkét darabra tépte,
1Ki 11:31 és azt mondta Jerobeámnak: "Legyen tíz rész a tied, mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: Kiragadom az országot Salamon kezéből, s tíz törzset neked adok.
1Ki 11:32 Csak egy törzs marad az övé, szolgámra, Dávidra való tekintettel és Jeruzsálem miatt, a miatt a város miatt, amelyet kiválasztottam Izrael törzsei közül.
1Ki 11:33 Azért (teszem ezt), mert elhagyott, és Asztartét, a szidoniak istennőjét, Kamost, Moáb istenét és Milkomot, az ammoniták istenét imádta, nem az én útjaimon járt, nem azt tette, ami kedves a szememben, nem tartotta szem előtt parancsaimat és törvényeimet, mint atyja, Dávid.
1Ki 11:34 Nem ragadom ki kezéből az egész királyságot - meghagyom fejedelemnek, amíg csak él, szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam, és aki szem előtt tartotta parancsaimat és törvényeimet.
1Ki 11:35 Majd a fia kezéből ragadom ki a királyságot, és neked adom, mármint a tíz törzset.
1Ki 11:36 Az ő fiának csupán egyetlen törzset hagyok, hogy szolgámnak, Dávidnak mindig maradjon égő mécsese színem előtt Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam.
1Ki 11:37 Téged pedig hagylak, hogy uralkodjál mindenen, amire csak vágyik a szíved, és király légy Izrael fölött.
1Ki 11:38 Így lesz: ha ügyelsz mindenre, amit csak parancsolok neked, az én útjaimon jársz, s azt teszed, ami kedves a szememben, s megtartod parancsaimat és törvényeimet, mint szolgám, Dávid tette, akkor veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint Dávidnak építettem, és rád bízom Izraelt.
1Ki 11:39 Dávid utódait megalázom, de nem örökre."
1Ki 11:40 Salamon azon volt, hogy megölje Jerobeámot. Jerobeám azonban útnak indult, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, Egyiptom királyához. Ott maradt Egyiptomban egészen Salamon haláláig.
1Ki 11:41 Salamon történetének többi részét, tetteit és bölcsességét mind följegyezték Salamon történetének könyvében.
1Ki 11:42 Az az idő, amíg Salamon Jeruzsálemben királya volt egész Izraelnek, negyven esztendőt tett ki.
1Ki 11:43 Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király.
1Ki 12:1 Mihelyt ezt Nebat fia, Jerobeám meghallotta - még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült -, Jerobeám visszatért Egyiptomból.
1Ki 12:2 Rechabeám elment Szichembe. Szichemben ugyanis egész Izrael összegyülekezett, hogy királlyá tegye.
1Ki 12:3 Így szóltak hozzá:
1Ki 12:4 "Atyád kemény igát rakott ránk. Enyhíts az atyád szabta nehéz szolgálaton és a kemény igán, amit ránk rakott, s akkor alattvalóid leszünk."
1Ki 12:5 Azt felelte nekik: "Három napra oszoljatok szét, aztán gyertek vissza hozzám!" A nép tehát szétoszlott.
1Ki 12:6 Most Rechabeám király tanácsot tartott a vénekkel, akik atyja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt. Megkérdezte: "Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?"
1Ki 12:7 Azt válaszolták: "Ha ma szolgálsz ennek a népnek, kedvükre teszel, és barátságos szavakat intézel hozzájuk, mindig a szolgálatodban maradnak."
1Ki 12:8 De ő nem ügyelt a tanácsra, amit a vének adtak neki, hanem a fiatalokra hallgatott, akik vele nőttek fel és a pártján álltak.
1Ki 12:9 Így szólt hozzájuk: "Milyen feleletet adjunk ezeknek az embereknek, akik ma azt mondták nekem: Könnyíts az igán, amit atyád ránk rakott?"
1Ki 12:10 A fiatalok, akik vele nőttek fel, ezt a választ adták neki: "Így kell beszélni a néppel, amely azt mondta neked: Atyád megnehezítette jármunkat, azért te könnyíts rajta, így kell beszélni velük: A kisujjam vastagabb atyám derekánál.
1Ki 12:11 Igaz, hogy atyám nehéz igát rakott rátok. De én még jobban megnehezítem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg majd skorpiókkal fenyítelek benneteket."
1Ki 12:12 Amikor a nép harmadnap visszatért Rechabeámhoz, amint meghagyta nekik ezekkel a szavakkal: "Harmadnap gyertek vissza hozzám",
1Ki 12:13 a király kemény választ adott a népnek, s figyelmen kívül hagyta a tanácsot, amelyet a vének adtak neki.
1Ki 12:14 A fiatalok tanácsa szerint beszélt velük. Azt mondta: "Atyám megnehezítette igátokat, de én még súlyosabbá teszem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg skorpiókkal foglak fenyíteni benneteket."
1Ki 12:15 A király nem vetett ügyet a népre. De az Úr vezette így, hogy valóra váltsa ígéretét, amelyet az Úr a silói Achija által Jerobeámnak, Nebat fiának tett.
1Ki 12:16 Amikor tehát egész Izrael látta, hogy a király nem hallgat rá, a nép ezt a feleletet adta a királynak: "Mi részünk van Dávidban? Nincs örökrészünk Izáj fiában! Fel, Izrael, vissza sátraidba! Aztán törődj a házaddal, Dávid!". S Izrael visszavonult sátraiba.
1Ki 12:17 Rechabeám Izraelnek csak azon fiai fölött uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
1Ki 12:18 Amikor Rechabeám király Adorámot, a robotfelügyelőt utánuk küldte, egész Izrael agyonkövezte. Rechabeám erre gyorsan kocsijába ült és Jeruzsálembe menekült.
1Ki 12:19 Így szakadt el Izrael Dávid házától, mindmáig.
1Ki 12:20 Amikor egész Izrael meghallotta, hogy Jerobeám hazatért, üzentek érte, s elhívatták az összejövetelre, aztán megtették királynak egész Izrael fölé. Dávid házát nem követte többé senki, csak Júda törzse.
1Ki 12:21 Amikor azonban Rechabeám Jeruzsálembe ért, megparancsolta Júda egész házának és Benjamin törzsének, száznyolcvanezer válogatott harcosnak, hogy keljen föl Izrael háza ellen, és szerezze vissza a királyságot Rechabeámnak, Salamon fiának.
1Ki 12:22 Ám az Úr így szólt Semajához, az Isten emberéhez:
1Ki 12:23 "Beszélj Rechabeámmal, Salamon fiával, Júda királyával, valamint Júda és Benjamin egész házával és a maradék néppel.
1Ki 12:24 Mondd meg nekik: Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok ki harcba szállni testvéreitekkel, Izrael fiaival. Mindegyitek térjen vissza otthonába, mert én intéztem így." Hallgattak az Úr parancsára és hazatértek, amint az Úr meghagyta nekik.
1Ki 12:25 Jerobeám azonban megerősítette Szichemet Efraim hegyén, és ott székelt; aztán kivonult és Penuelt is megerősítette.
1Ki 12:26 Jerobeám így okoskodott szívében: A királyság most biztosan visszaszáll Dávid házára.
1Ki 12:27 Mert ha ez a nép felvonul, hogy Jeruzsálemben az Úr templomában véres áldozatot mutasson be, ennek a népnek a szíve újra visszafordul Rechabeámhoz, Júda királyához, urához, engem pedig megölnek.
1Ki 12:28 A király meghányta-vetette a dolgot, aztán csináltatott két aranyborjút, és így szólt a néphez: "Elég legyen a Jeruzsálembe való zarándoklásból! Nézd, Izrael, itt az istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről!"
1Ki 12:29 Aztán az egyiket felállította Bételben,
1Ki 12:30 és a nép körmenetben vonult a másik elé egészen Dánig.
1Ki 12:31 A magaslatokon szentélyeket épített, majd papokat választott a nép közül, olyanokat, akik nem Lévi fiai közül valók voltak.
1Ki 12:32 Egy ünnepnapot is bevezetett, a nyolcadik hónapban, mégpedig a tizenötödik napon, a júdabeli ünnepnek megfelelően. Maga ment fel az oltárhoz. Így tett Bételben, hogy a bikáknak, amelyeket csináltatott, áldozatot mutasson be. Aztán a magaslatok papjait, akiket ő rendelt, Bételbe telepítette.
1Ki 12:33 Fölment az oltárhoz, amelyet épített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, amelyet maga gondolt ki; s ünnepet rendezett Izrael fiainak, és fölment az oltárhoz áldozatot bemutatni.
1Ki 13:1 Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be.
1Ki 13:2 S az Úr parancsára e szavakat kiáltotta oda az oltár felé: "Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Lám, fiú születik Dávid házának, Jozija lesz a neve; feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozatot mutattak be rajtad, embercsontokat fog rajtad égetni."
1Ki 13:3 Aztán jelet is adott e szavakkal: "Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik."
1Ki 13:4 Amikor a király meghallotta a vészjósló szavakat, amelyeket az Isten embere a bételi oltárra mondott, kinyújtott keze megmerevedett, nem tudta visszahúzni.
1Ki 13:5 Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából.
1Ki 13:6 Erre a király az Isten emberéhez fordult: "Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem." Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelőtt.
1Ki 13:7 Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: "Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked."
1Ki 13:8 De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: "Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen.
1Ki 13:9 Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél."
1Ki 13:10 Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett.
1Ki 13:11 Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett.
1Ki 13:12 Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: "Melyik úton ment el?" Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult.
1Ki 13:13 Erre megparancsolta fiainak: "Nyergeljétek föl nekem a szamarat!" Fölnyergelték a szamarat, és ő felült rá.
1Ki 13:14 Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebinfa alatt ült. Megszólította: "Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?" "Igen" - felelte.
1Ki 13:15 Erre hívta: "Gyere velem haza, és egyél valamit!"
1Ki 13:16 De az azt válaszolta: "Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen.
1Ki 13:17 Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél."
1Ki 13:18 Az így felelt erre: "Magam is próféta vagyok, és egy angyal az Úr parancsára ezt mondta nekem: Hozd vissza magaddal házadba, hogy ételt és italt vegyen magához." De hazudott neki.
1Ki 13:19 S ő visszatért vele, ételt vett magához házában és italt is ivott.
1Ki 13:20 Míg az asztalnál ültek, történt, hogy az Úr szólt a prófétához, aki visszahozta.
1Ki 13:21 Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: "Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked,
1Ki 13:22 ellenkezőleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyről megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába."
1Ki 13:23 Amikor befejezte az evést és ivást, a próféta fölnyergelte neki a szamarat, s ő elment.
1Ki 13:24 Útközben azonban megtámadta egy oroszlán és megölte. Holtteste ott feküdt az úton. A szamár megállt mellette, s az oroszlán szintén megállt a holttest mellett.
1Ki 13:25 Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet, és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott.
1Ki 13:26 Amikor a próféta, aki félútról visszahozta, ezt meghallotta, azt mondta: "Biztosan az Isten embere, aki szembeszállt az Úr parancsával. Azért szolgáltatta ki az Úr az oroszlánnak; széttépte és megölte, az Úr hozzá intézett szava szerint."
1Ki 13:27 Aztán megparancsolta fiainak: "Nyergeljétek föl nékem a szamarat!"
1Ki 13:28 Amikor fölnyergelték, elment, és meg is találta a holttestet az úton - a szamár és az oroszlán ott álltak mellette. Az oroszlán sem a holttestet nem falta fel, sem a szamarat nem marcangolta szét.
1Ki 13:29 A próféta fölemelte az Isten emberének holttestét, föltette a szamárra és visszavitte. Így az öreg próféta a városba ment, hogy elsirassa és eltemesse.
1Ki 13:30 A saját sírjába tette a holttestet, s így siratták: "Jaj, testvérbátyám!"
1Ki 13:31 Miután eltemette, azt mondta fiainak: "Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az ő csontjai mellett nyugodjanak csontjaim.
1Ki 13:32 Mert azok a vészjósló szavak, amelyeket az Úr parancsára a bételi oltárra, meg Szamaria városaiban a magaslati szentélyekre mondott, biztosan be fognak teljesedni."
1Ki 13:33 De Jerobeámot még ezek az események sem térítették vissza gonosz útjáról; újabb embereket tett meg a népből a magaslatok papjaivá. Akinek csak kedve volt hozzá, annak teli rakta a markát, és máris a magaslatok papja lett.
1Ki 13:34 De ez Jerobeám házára bűnt, romlást hozott, emiatt elpusztult a föld színéről.
1Ki 14:1 Ez idő tájt megbetegedett Jerobeám fia, Abija.
1Ki 14:2 Jerobeám ezért így szólt feleségéhez: "Nosza, öltözz álruhába, ne vegyék észre, hogy Jerobeám felesége vagy, és menj el Silóba. Ott lakik Achija próféta, aki megjövendölte, hogy király leszek e nép fölött.
1Ki 14:3 Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet, és keresd föl. Majd ő megmondja, mi lesz a fiúval."
1Ki 14:4 Jerobeám felesége így tett. Elindult, elment Silóba és betért Achija házába. Achija már nem látott, mert szeme elgyöngült az öregségtől.
1Ki 14:5 Az Úr azonban így szólt Achijához: "Nézd, ott jön Jerobeám felesége, hogy fia felől tudakozódjék nálad, mivel beteg. Így és így beszélj hozzá!" Amikor belépett, másnak mondta magát.
1Ki 14:6 De alighogy meghallotta a neszt, amikor belépett az ajtón, Achija így szólt hozzá: "Gyere csak, Jerobeám felesége! De miért mondod magad másnak? Kemény üzenetet kell átadnom neked.
1Ki 14:7 Menj, és mondd meg Jerobeámnak: Ezt üzeni az Úr: Kiválasztottalak a népből, s megtettelek népem fejedelmévé.
1Ki 14:8 Elvettem Dávid házától a királyságot és neked adtam. De te nem lettél olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat és egész szívvel követett: csak azt tette, ami kedves a szememben.
1Ki 14:9 Te nagyobb gonoszságot vittél végbe, mint bárki előtted, fogtad magad és más isteneket csináltál, öntött bálványokat, csak azért, hogy ingerelj, nekem pedig hátat fordítottál.
1Ki 14:10 Nézd, ezért most szerencsétlenséget hozok Jerobeám házára, kiirtom Jerobeám (házából) mind, aki férfi, akár kicsi, akár nagy egész Izraelben. Elsöpröm Jerobeám házát, ahogyan a szemetet kisöpri az ember, az utolsóig.
1Ki 14:11 Aki Jerobeám házából a városban hal meg, felfalják a kutyák, s az, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka. Igen, az Úr mondja ezt.
1Ki 14:12 Indulj hát és menj haza! Mihelyt a lábad eléri a várost, a fiú meghal.
1Ki 14:13 Egész Izrael meg fogja siratni és el is temetik. Jerobeám (házából) ő lesz az egyetlen, akit sírba tesznek, mert Jerobeám (házából) csak benne talál az Úr, Izrael Istene tetszésére valót.
1Ki 14:14 Aztán az Úr olyan királyt tesz Izrael fölé, aki kiirtja a Jerobeámokat.
1Ki 14:15 Az Úr megtöri Izraelt, ahogy a nád meghajol a vízben. Kitépi Izraelt ebből a szép földből, amelyet atyáinak adott. Szétszórja őket a folyón túl, mert szent fákat csináltak maguknak - ingerelték velük az Urat.
1Ki 14:16 Kiszolgáltatja Izraelt Jerobeám bűne miatt, amelyet elkövetett, s amelybe Izraelt is belevitte."
1Ki 14:17 Akkor Jerobeám felesége útnak indult és Tircába ment. Éppen amikor átlépte a ház küszöbét, meghalt a fiú.
1Ki 14:18 Eltemették és egész Izrael elsiratta, ahogyan az Úr szolgája, Achija próféta által előre megmondta.
1Ki 14:19 Jerobeám történetének többi részét, azt, hogy milyen háborút viselt, hogyan uralkodott, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
1Ki 14:20 Az az idő, amíg Jerobeám király volt, huszonkét esztendőt tett ki. Aztán megtért atyáihoz, és fia, Nadab lett helyette a király.
1Ki 14:21 Rechabeám, Salamon fia, Júdának volt a királya. Negyvenegy éves volt Rechabeám, amikor király lett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr Izrael összes törzse közül kiválasztott nevének hajlékául. Anyját Naamának hívták és ammonita nő volt.
1Ki 14:22 Olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és ezzel még jobban fölkeltette haragját, mint bárki atyái közül, elkövetett bűneivel.
1Ki 14:23 Mert ők is emeltek magaslati szentélyeket, kőoszlopokat és szent fákat minden kiemelkedő dombra meg minden zöldellő fa alá.
1Ki 14:24 Sőt még kéjelgést űző férfiak is voltak az országban. Igen, minden gyalázatos tettét utánozták a pogányoknak, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
1Ki 14:25 Rechabeám királyságának 5. évében történt, hogy Sisák, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen.
1Ki 14:26 Elvitte a kincseket az Úr templomából, s ugyanígy a királyi palota kincseit is elvitte, s egyáltalán, mindent elvitt. Az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon veretett.
1Ki 14:27 Rechabeám király bronzpajzsokat csináltatott a helyükbe, és a testőrök kapitányaira bízta őket, akik a királyi palota kapuit őrizték.
1Ki 14:28 Amikor a király az Úr templomába ment, a testőrök utána vitték, aztán vissza is hozták a testőrök őrhelyére.
1Ki 14:29 Rechabeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
1Ki 14:30 Rechabeám és Jerobeám állandóan hadakoztak egymással.
1Ki 14:31 Aztán Rechabeám megtért atyáihoz. Dávid városában temették el. Helyette fia, Abijam lett a király.
1Ki 15:1 Nebat fiának, Jerobeám királynak 18. esztendejében Abijam lett a király.
1Ki 15:2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Maachának hívták és Absalomnak volt az egyik lánya.
1Ki 15:3 Ő is utánozta apja bűneit, amelyeket az előtte elkövetett, szíve nem volt maradéktalanul az Úré, mint őséé, Dávidé.
1Ki 15:4 De Dávidra való tekintettel az Úr, az ő Istene meghagyott egy mécsest Jeruzsálemben: fiakat támasztott utána és nem pusztította el Jeruzsálemet,
1Ki 15:5 mivel Dávid azt tette, ami kedves az Úr szemében: egész életében nem tért el attól, amit parancsolt neki.
1Ki 15:6 Abijam történetének többi részét, amit csak végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Abijam állandóan hadakozott Jerobeámmal.
1Ki 15:8 Aztán megtért atyáihoz Abijam. Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király.
1Ki 15:9 Izrael királyának, Jerobeámnak 20. esztendejében Aza lett Júda királya;
1Ki 15:10 negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Nagyanyját Maachának hívták, Absalom lánya volt.
1Ki 15:11 Aza azt tette, ami helyénvaló az Úr szemében, mint őse, Dávid.
1Ki 15:12 Kipusztította a kéjelgőket az országból, s minden bálványt ledöntött, amit atyái emeltettek.
1Ki 15:13 Még nagyanyjától, Maachától is megvonta a legfőbb úrnői méltóságot, mivel bálványt emelt Aserának. Aza ledöntötte a bálványt és a Kidron völgyében elégette.
1Ki 15:14 Hanem a magaslati helyeket nem szüntették meg. Mégis, Aza szíve maradéktalanul az Úré volt, egész életében.
1Ki 15:15 Az Úr templomába vitette atyja s a maga fogadalmi ajándékait - ezüstöt, aranyat, edényeket.
1Ki 15:16 Aza és Izrael királya, Bása háborúztak egymással, amíg csak éltek.
1Ki 15:17 Izrael királya, Bása hadba vonult Júda ellen, majd megerősítette Rámát, hogy Júda királyának, Azának elvágja a ki- és bemenetelt.
1Ki 15:18 Erre fogta az összes ezüstöt és aranyat, ami még volt az Úr templomának kincseskamrájában s ugyanígy a királyi palota kincseit is, és odaadta szolgáinak. Aztán elküldte Aza király őket Benhadadhoz, Tabrimonnak a fiához, aki maga Arám királyának, Hezjonnak volt a fia és Damaszkuszban uralkodott, és ezt üzente neki:
1Ki 15:19 "Legyen köztem és közted szövetség, (amint) atyám és atyád között! Itt küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Nos hát, bontsd fel szövetségedet Básával, Izrael királyával, hogy elvonuljon!"
1Ki 15:20 Benhadad hallgatott Aza királyra: serege vezéreit Izrael városai ellen küldte és meghódította Ijont, Dánt, Abel Bet-Maachát és egész Kinnerotot, valamint Naftali egész földjét.
1Ki 15:21 Amikor Bása ennek hírét vette, felhagyott Ráma megerősítésével és visszavonult Tircába.
1Ki 15:22 Aza király odaparancsolta egész Júdát, kivétel nélkül. Mind elhordták a köveket és a fát, amivel Bása megerősítette Rámát, aztán Aza király megerősítette vele Gebát Benjaminban és Micpát.
1Ki 15:23 Aza történetének többi részét, győzelmeit és amiket csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Öreg korában betegeskedett a lábával.
1Ki 15:24 Aztán megtért atyáihoz Aza; atyái mellé temették, ősének, Dávidnak városában. Fia, Jehosafát lett helyette a király.
1Ki 15:25 Jerobeám fia, Nadab Azának, Júda királyának 2. évében lett király Izrael fölött; két évig uralkodott Izraelben.
1Ki 15:26 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében és atyja nyomdokaiba lépett a bűn útján, ahova az Izraelt vezette.
1Ki 15:27 Isszachár házából Bása, Achijának a fia összeesküvést szőtt ellene. Le is győzte Bása Gibbetonnál, amely a filiszteusoké volt, míg Nadab és egész Izrael Gibbetont tartotta megszállva.
1Ki 15:28 Bása így megölte Azának, Júda királyának 3. esztendejében, s helyette ő lett a király.
1Ki 15:29 Amikor királlyá lett, Jerobeám egész házát kiirtotta, nem hagyott Jerobeám (házából) senkit élve, mind kipusztította az Úr szavai szerint,
1Ki 15:30 amelyeket szolgája, a silói Achija által hallatott Jerobeám bűnei miatt, amelyeket elkövetett, s amelyekbe Izraelt is belevitte, haragra ingerelve az Urat, Izrael Istenét.
1Ki 15:31 Nadab történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Izrael királyainak könyvében.
1Ki 15:32 1Ki 15:33 Azának, Júda királyának 3. esztendejében Achija fia, Bása lett Izrael királya Tircában huszonnégy esztendőre.
1Ki 15:34 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mert Jerobeám nyomába lépett, a bűn útjára, ahová az Izraelt is vezette.
1Ki 16:1 Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte Bása ellen Hanani fiához, Jehuhoz:
1Ki 16:2 "Fölemeltelek a porból és népem, Izrael fejedelmévé tettelek. Te mégis Jerobeám útjára léptél, bűnbe vitted népemet, Izraelt, úgyhogy vétkeivel haragra ingerelt,
1Ki 16:3 ezért elsöpröm Bását egész házával egyetemben, s úgy bánok házaddal, amint Jerobeámnak, Nebat fiának házával.
1Ki 16:4 Aki Bása (házából) a városban hal meg, azt felfalják a kutyák, az pedig, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka."
1Ki 16:5 Bása történetének többi részét, tetteit és győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
1Ki 16:6 Bása megtért atyáihoz. Tircában temették el, s fia, Ela lett helyette a király.
1Ki 16:7 Nem pusztán amiatt hallatta szavát Bása ellen az Úr, Hanani fia, Jehu próféta által, mivel azt tette, ami nem tetsző az Úr szemében: keze alkotásával haragra ingerelte, s így Jerobeám háza példáját követte, hanem azért is, mert kiirtotta annak házát.
1Ki 16:8 Ela, Bása fia, Azának, Júda királyának 26. esztendejében lett Izrael királya, Tircában, két évre.
1Ki 16:9 De szolgája, Zimri, a harci szekerek felének parancsnoka összeesküvést szőtt ellene. Míg Ela Tircában a palota udvarmesterének, Arcának a házában dáridózott,
1Ki 16:10 Zimri behatolt és agyonütötte Azának, Júda királyának 27. esztendejében, majd ő lett helyette a király.
1Ki 16:11 Mihelyt király lett és elfoglalta a trónt, Bása egész házát kiirtotta: egyet sem hagyott élve, aki férfi, de még rokonai és barátai közül sem.
1Ki 16:12 Így Zimri Bása egész házát kipusztította, az Úr szava szerint, amit Jehu próféta által hallatott,
1Ki 16:13 Bása bűnei miatt és fiának, Elának vétkeiért, amelyeket maga követett el s amelyekbe Izraelt is belevitte, amikor mihaszna bálványokkal haragra ingerelték az Urat, Izrael Istenét.
1Ki 16:14 Ela történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
1Ki 16:15 Júda királyának, Azának 27. esztendejében Zimri lett a király Tircában, de csak hét napra. A nép éppen hadba vonult Gibbeton ellen, amely a filiszteusoké volt.
1Ki 16:16 Mihelyt a nép a csatatéren hírét vette: "Zimri összeesküvést szőtt és leütötte a királyt", egész Izrael még aznap Omrit, a sereg parancsnokát tette meg Izrael királyának.
1Ki 16:17 Omri, és vele egész Izrael elvonult Gibbeton alól és körülzárta Tircát.
1Ki 16:18 Amikor Zimri látta, hogy a várost bevették, a királyi palota erődjébe húzódott és fölgyújtotta magára a királyi palotát.
1Ki 16:19 Így pusztult el bűnei miatt, azért, mert azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, s Jerobeám nyomába lépett, a bűnnek útjára, és Izraelt is bűnbe vitte.
1Ki 16:20 Zimri történetének többi részét és az összeesküvést, amelyet szőtt, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
1Ki 16:21 Akkoriban Izrael népe két pártra szakadt. A nép egyik fele Ginát fia, Tibni oldalára állt, őt akarta királlyá tenni.
1Ki 16:22 A másik fele ellenben Omri oldalára. Az Omri pártján álló nép győzött a Ginát fia, Tibni pártján álló nép fölött. Tibni meghalt, és Omri lett a király.
1Ki 16:23 Júda királyának, Azának 31. esztendejében Omri lett a király Izraelben, tizenkét évre. Hat esztendeig uralkodott Tircában.
1Ki 16:24 Aztán két ezüst talentumon megvett Szemertől egy dombot. Megerősítette a dombot, majd a várost, amelyet épített, Szemernek, a domb tulajdonosának nevéről elnevezte Szamariának.
1Ki 16:25 Omri azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rosszabb volt, mint elődei.
1Ki 16:26 Egészen Nebat fia, Jerobeám nyomába lépett, a bűn útjára, ahova az Izraelt vezette, amikor is mihaszna bálványaikkal ingerelték az Urat, Izrael Istenét.
1Ki 16:27 Omri történetének többi részét, amit végbevitt és elért, s győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
1Ki 16:28 Aztán megtért atyáihoz Omri. Szamariában temették el. Fia, Acháb lett a király.
1Ki 16:29 Omri fia, Acháb, Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött, Szamariában.
1Ki 16:30 S Acháb, Omri fia azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, még sokkal inkább, mint elődei.
1Ki 16:31 Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidoniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baalnak szolgálni, őt imádni.
1Ki 16:32 Baal templomában, amelyet Szamariában épített, oltárt emelt Baalnak.
1Ki 16:33 Visszaállította a szent fákat, sőt hogy ingerelje az Urat, Izrael Istenét, még több gonoszságot művelt, mint Izrael összes többi királya, aki előtte volt.
1Ki 16:34 Az ő idejében a bételi Hiel fölépítette újra Jerikót. Elsőszülötte, Abirám árán vetette meg alapjait, s legkisebb fia, Segub árán csinált rá kapukat, az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott.
1Ki 17:1 A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: "Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra."
1Ki 17:2 Azt mondta neki az Úr:
1Ki 17:3 "Menj el innen, vedd utadat kelet felé és rejtőzz el a Kerit-pataknál, amely a Jordántól keletre folyik.
1Ki 17:4 Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad."
1Ki 17:5 Tehát elment, és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment, és a Kerit-pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik.
1Ki 17:6 S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott.
1Ki 17:7 Egy bizonyos idő elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban.
1Ki 17:8 Akkor az Úr így szólt hozzá:
1Ki 17:9 "Kelj útra, és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad."
1Ki 17:10 Erre útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony - rőzsét szedegetett. Megszólította és azt mondta neki: "Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!"
1Ki 17:11 Amikor elment hozni, utána szólt: "Hozz egy harapás kenyeret is!"
1Ki 17:12 Azt felelte: "Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk."
1Ki 17:13 Illés azonban így válaszolt neki. "Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts.
1Ki 17:14 Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre."
1Ki 17:15 Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is.
1Ki 17:16 A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.
1Ki 17:17 Ezek után az események után történt, hogy az asszony fia, akié a ház volt, megbetegedett. Betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy nem maradt benne élet.
1Ki 17:18 Akkor így szólt Illéshez (az asszony): "Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékezetembe idézd vétkeimet és megöld a fiamat?"
1Ki 17:19 Ő azt felelte neki: "Add ide a fiadat!" Elvette öléből és fölvitte a fenti szobába, ahol lakott és lefektette ágyára.
1Ki 17:20 Aztán az Úrhoz fordult: "Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?"
1Ki 17:21 Majd háromszor a fiúra borult és segítségül hívta az Urat: "Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!"
1Ki 17:22 S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt.
1Ki 17:23 Akkor Illés fogta a fiút, levitte a fenti szobából a házba, átadta anyjának és azt mondta: "Nézd, él a fiad!"
1Ki 17:24 Az asszony erre így szólt Illéshez: "Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon."
1Ki 18:1 Hosszú idő elteltével, a harmadik esztendőben történt, hogy az Úr szólt Illéshez: "Menj, s jelenj meg Acháb színe előtt, mert esőt hullatok a földre."
1Ki 18:2 Illés tehát elment és megjelent Acháb színe előtt. Az éhínség egyre nyomasztóbbá vált Szamariában.
1Ki 18:3 Acháb ezért hívatta udvarmesterét, Obadjahut. Obadjahu buzgó követője volt az Úrnak.
1Ki 18:4 Amikor Izebel azon fáradozott, hogy kiirtsa az Úr prófétáit, Obadjahu oltalmába vett száz prófétát, elrejtette őket, ötvenével egy-egy barlangban, és étellel, itallal is ellátta őket.
1Ki 18:5 Acháb így szólt Obadjahuhoz: "Gyere, keressünk fel minden forrást és patakot az országban, hátha találunk füvet és megmenthetjük a lovakat és öszvéreket; nem hagyhatunk az állatok közül egyet sem elpusztulni."
1Ki 18:6 Felosztották hát egymás közt az országot s bejárták, Acháb ment az egyik úton, Obadjahu a másikon.
1Ki 18:7 Amint Obadjahu rótta az utat, egyszer csak szembetalálkozott Illéssel. Mihelyt fölismerte, arcra borult előtte és megszólította: "Te vagy az, uram, Illés?"
1Ki 18:8 Azt felelte neki: "Én vagyok. Menj, s jelentsd Achábnak: itt van Illés."
1Ki 18:9 De ő így válaszolt: "Mit vétettem, hogy Acháb kezére akarod adni szolgádat, hogy megöljön?
1Ki 18:10 Amint igaz, hogy az Úr, a te Istened él: nincs nép és nincs ország, ahova uram el ne küldött volna a keresésedre. S amikor azt felelték neki: nincs itt, megeskette a népet meg az országot, hogy csakugyan nem találtak.
1Ki 18:11 S most azt mondod: Menj, jelentsd uradnak, hogy itt van Illés.
1Ki 18:12 Ha most elmegyek, téged meg az Úr lelke elvisz valami ismeretlen helyre, közben én oda megyek Achábhoz jelentést tenni, s téged nem találnak, hát akkor megöl. Azonkívül szolgád az Úr követője ifjúkora óta.
1Ki 18:13 Vagy nem mondták el uramnak, mit tettem, amikor Izebel meg akarta ölni az Úr prófétáit? Mint rejtettem el százat az Úr prófétái közül, ötvenével egy-egy barlangban, meg hogy étellel és itallal is elláttam őket?
1Ki 18:14 Mégis azt mondod: Menj, és jelentsd uradnak, hogy itt van Illés. Hát akkor megöl!"
1Ki 18:15 Illés azt felelte: "Amint igaz, hogy él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok: még ma megjelenek a színe előtt."
1Ki 18:16 Obadjahu tehát elment Achábhoz és jelentette a dolgot. Acháb erre elindult Illés felé.
1Ki 18:17 Amikor Acháb megpillantotta Illést, azt kérdezte: "Te vagy az, Izrael megrontója?"
1Ki 18:18 De ő így felelt: "Nem én sodortam pusztulásba Izraelt, hanem te és atyádnak háza, amikor elhagytátok az Urat és amikor Baalhoz szegődtél.
1Ki 18:19 Most azonban küldj el, s hívd nekem össze egész Izraelt Kármel hegyén, aztán Baal négyszázötven prófétáját is, akik Izebel asztaláról esznek!"
1Ki 18:20 Acháb tehát sorra üzent Izrael fiainak és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén.
1Ki 18:21 Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: "Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!" A nép nem válaszolt egyetlen szót sem.
1Ki 18:22 Akkor Illés így szólt a néphez: "Az Úr prófétái közül egyedül én maradtam meg, Baalnak azonban négyszázötven prófétája van.
1Ki 18:23 Adjatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, aztán vágják darabokra és tegyék a máglyára, de tüzet ne gyújtsanak. Én majd előkészítem a másik bikát, de tüzet én sem gyújtok.
1Ki 18:24 Akkor hívják segítségül a ti istenetek nevét, én meg majd segítségül hívom az Úr nevét! Az az Isten, aki tűzzel válaszol, az legyen az Isten!" Az egész nép azt felelte rá: "Rendben van!"
1Ki 18:25 Illés tehát így szólt Baal prófétáihoz: "Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát! Ti vagytok többségben. Aztán hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet nem szabad gyújtanotok!"
1Ki 18:26 Fogták hát az egyik bikát, előkészítették, és reggeltől délig szólítgatták Baal nevét, ezekkel a szavakkal: "Baal, hallgass meg!" De semmi hang sem hallatszott, nem adott senki feleletet. Közben ott ugrabugráltak oltáruk körül, amit csináltak.
1Ki 18:27 Délben Illés így csúfolta őket: "Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni."
1Ki 18:28 Erre egyre emeltebb hangon szólították, és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük.
1Ki 18:29 Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának az ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak.
1Ki 18:30 Akkor Illés így szólt a néphez: "Lépjetek elém!" Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította az Úr oltárát, amelyet leromboltak.
1Ki 18:31 Mégpedig úgy, hogy fogott tizenkét szikladarabot Jákob tizenkét fia törzsének megfelelően, akinek az Úr azt mondta: "Izrael legyen a neved!";
1Ki 18:32 és oltárt épített a szikladarabokból az Úr nevének. Az oltárt körülvette árokkal, akkorával, amekkora két mérő gabonának elegendő.
1Ki 18:33 Aztán máglyát rakott, feldarabolta a bikát, rátette a máglyára és azt mondta:
1Ki 18:34 "Töltsetek meg négy korsót vízzel és öntsétek rá az égőáldozatra meg a máglyára." Megtették. Erre így szólt: "Ismételjétek meg!" Megismételték. Akkor azt mondta: "Harmadszor is tegyétek meg!" Harmadszor is megtették,
1Ki 18:35 úgyhogy víz folyt az oltár körül. Az árkokat is megtöltötte vízzel.
1Ki 18:36 Amikor aztán elérkezett az esti ételáldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta előlépett és felkiáltott: "Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok, s ezeket mind a te szavadra teszem!
1Ki 18:37 Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét."
1Ki 18:38 Erre tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot és a máglyát, még az árokban levő vizet is elnyelte.
1Ki 18:39 Ennek láttára az egész nép arcra borult, és így szólt: "Az Úr az Isten, az Úr az Isten!"
1Ki 18:40 Illés erre meghagyta nekik: "Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!" Megragadták, s Illés levitte őket a Kison-patakhoz, s ott megölette őket.
1Ki 18:41 Akkor így szólt Illés Achábhoz: "Menj fel, egyél és igyál! Figyelj csak, már hallatszik az eső nesze!"
1Ki 18:42 Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát.
1Ki 18:43 Aztán így szólt szolgájához: "Menj fel, és nézz a tenger felé!" Fölment, körülnézett, aztán jelentette: "Nincs ott semmi." Erre azt mondta: "Menj vissza, hétszer egymás után!"
1Ki 18:44 A hetedik alkalommal jelentette: "Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere." Így felelt neki: "Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső!"
1Ki 18:45 Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektől, és hatalmas záporeső esett. Acháb szekérre ült és Jiszreelbe sietett. Az Úr keze azonban Illés fölött volt.
1Ki 18:46 Felövezte derekát és Acháb előtt haladt egészen a Jiszreelbe vivő útig.
1Ki 19:1 Acháb mind elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat.
1Ki 19:2 Erre Izebel hírvivőt küldött Illéshez: Ezt üzente neki: "Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez!"
1Ki 19:3 Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját,
1Ki 19:4 maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: "Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál."
1Ki 19:5 Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: "Kelj föl és egyél!"
1Ki 19:6 Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt.
1Ki 19:7 Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: "Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út."
1Ki 19:8 Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
1Ki 19:9 Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: "Mit csinálsz itt, Illés?"
1Ki 19:10 Azt válaszolta: "Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek."
1Ki 19:11 Az Úr erre azt mondta: "Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!" S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben.
1Ki 19:12 A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte.
1Ki 19:13 Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: "Mit csinálsz itt, Illés?"
1Ki 19:14 Azt felelte: "Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek."
1Ki 19:15 Az Úr azonban azt mondta neki: "Menj, fordulj vissza és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává,
1Ki 19:16 Jehut pedig, Nimsi fiát, Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát fiát, Abel-Melochából kend fel magad helyett prófétává.
1Ki 19:17 Aztán ez történik: Aki Hazael kardjától megmenekül, azt megöli Jehu. És aki Jehu kardjától megmenekül, azt megöli Elizeus.
1Ki 19:18 De hétezret életben hagyok Izraelben: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem illette csókkal."
1Ki 19:19 Amikor onnét elment, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét.
1Ki 19:20 Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt és így szólt: "Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek." Azt mondta neki: "Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?"
1Ki 19:21 Azzal (Elizeus) elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva megsütötte az ökröket és odaadta az embereknek, egyék meg őket. Aztán elindult, Illés nyomába szegődött és a szolgája lett.
1Ki 20:1 Arám királya, Benhadad összegyűjtötte egész seregét - harminckét király volt vele szövetségben, lóval, harci szekérrel fölszerelve -, felvonult, körülzárta Szamariát, és ostrom alá fogta.
1Ki 20:2 Aztán követeket küldött Achábhoz, Izrael királyához,
1Ki 20:3 hogy jelentsék neki: "Ezt üzeni Benhadad: Ezüstöd, aranyad az enyém; asszonyaidat és gyermekeidet megtarthatod."
1Ki 20:4 Izrael királya ezt a választ adta: "Amint mondod, uram és királyom, a tied vagyok, s mindenem, amim csak van."
1Ki 20:5 De a követek visszatértek és jelentették: "Ezt üzeni Benhadad: Add ide ezüstöd, aranyod, asszonyaid és gyermekeid.
1Ki 20:6 Igen, holnap ez idő tájt elküldöm embereimet, kutassák át a palotádat és szolgáid házát, s ami megtetszik nekik, fogják és hozzák el."
1Ki 20:7 Erre Izrael királya összehívta az ország véneit és így szólt: "Most aztán világosan láthatjátok, hogy gonosz szándék vezeti, mert hisz elküldött asszonyaimért és gyermekeimért is, jóllehet nem tagadtam meg tőle ezüstömet és aranyomat."
1Ki 20:8 A vének is, a nép is mind azt felelte neki: "Ezt nem engedheted, ebbe nem egyezhetsz bele."
1Ki 20:9 Ezt a választ adta hát Benhadad követeinek: "Jelentsétek uramnak, a királynak: amit először kívántál szolgádtól, azt mind megteszem, de ennek a követelésnek nem tehetek eleget." A követek elmentek és jelentették.
1Ki 20:10 Benhadad erre ezt az üzenetet küldte: "Az istenek ezt tegyék velem, s ráadásul még azt is, ha Szamaria romjaiból a nyomomban haladó egész hadinépnek jut egy marékra való."
1Ki 20:11 Izrael királya azonban így felelt neki: "Azt mondja a közmondás: Aki felölti övét, ne büszkélkedjék, mintha már letenné."
1Ki 20:12 Amikor (Benhadad) ezt meghallotta - épp dőzsölt a királyokkal a lombsátrakban -, kiadta embereinek a parancsot: "Az állásaitokba!" És felsorakoztak, hogy rohamot indítsanak a város ellen.
1Ki 20:13 Egyszer csak próféta járult Izrael királya, Acháb elé, és azt mondta: "Ezt mondja az Úr: Látod ezt a hatalmas sereget? Nos, még ma kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok."
1Ki 20:14 Acháb megkérdezte: "Ki által?" Azt felelte: "Azt mondja az Úr: a helytartók legényei által!" (Acháb tovább) kérdezte: "Ki kezdje meg a harcot?" Azt mondta: "Te."
1Ki 20:15 (Acháb) tehát számba vette a helytartók legényeit - kétszázharmincketten voltak. Aztán számba vette az egész hadinépet, Izrael fiait mind, hétezer férfit.
1Ki 20:16 Déltájban kivonultak. Benhadad a részegségig leitta magát a lombsátrakban, ő és a harminckét király, a szövetségesei.
1Ki 20:17 Először tehát a helytartók legényei vonultak ki. Benhadadnak jelentették hírszerzői: "Szamariából emberek vonulnak ki."
1Ki 20:18 Azt mondta: "Ha békés szándékkal vonulnak ki, fogjátok el élve őket; s ha harcba szállni vonulnak ki, (akkor is) élve fogjátok el őket!"
1Ki 20:19 De amikor kivonultak, mármint a helytartók legényei és a nyomukban haladó sereg,
1Ki 20:20 egyik is, másik is legyőzte a maga ellenségét: Arám menekült, Izrael fiai meg üldözőbe vették őket. Benhadad, Arám királya azonban elmenekült egy hátaslovon.
1Ki 20:21 Végül Izrael királya is kivonult, zsákmányul ejtette a lovakat és szekereket, és súlyos csapást mért Arámra.
1Ki 20:22 A próféta Izrael királya elé lépett és azt mondta neki: "Menj, fegyverkezz föl és fontold meg jól, mi a teendőd, mert egy esztendő elteltével Arám királya (újra) felvonul ellened."
1Ki 20:23 Arám királyához pedig így szóltak szolgái: "Istenük hegynek Istene, azért győztek le bennünket. Ha sík területen harcolunk, mi győzzük le őket.
1Ki 20:24 Tedd hát a következőt: Távolítsd el a királyokat székhelyükről és tégy helytartókat a helyükre.
1Ki 20:25 Magad pedig gyűjts egy ugyanolyan erős sereget, mint amilyen elveszett sereged volt, meg ugyanolyan lovakat és ugyanolyan harci szekereket is, mint amilyenek a régiek voltak. Aztán majd sík területen szállunk velük harcba és legyőzzük őket." Hallgatott a tanácsukra, s úgy is tett.
1Ki 20:26 Mihelyt eltelt az esztendő, Benhadad számba vette Arámot és Afek ellen vonult, hogy harcba szálljon Izraellel.
1Ki 20:27 Izrael fiait is számba vették és ők is felvonultak. Izrael fiai velük szemben ütöttek tábort, mint két kis kecskenyáj, míg az arámok az egész földet ellepték.
1Ki 20:28 Akkor előlépett Isten egy embere és azt mondta Izrael királyának: "Ezt mondja az Úr: Mivel Arám azt állítja, hogy az Úr hegynek Istene, nem síkságnak Istene, azért ezt az egész töméntelen sereget a kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok."
1Ki 20:29 Hét napig táboroztak egymással szemben. A hetedik nap megkezdődött a csata, és Izrael fiai legyőzték Arámot, százezer gyalogost egyetlen nap alatt.
1Ki 20:30 Amikor az életben maradtak Afek városába menekültek, a város falai ráomlottak az életben maradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba futott, és egyik helységből a másikba menekült.
1Ki 20:31 Szolgái ezért így szóltak hozzá: "Nézd, úgy hallottuk, hogy Izrael házának királyai könyörületes királyok. Ezért kössünk zsákot a derekunkra, és kötelet a fejünkre, aztán menjünk el Izrael királyához. Talán meghagyja életedet."
1Ki 20:32 Tehát zsákot kötöttek a derekukra és kötelet a fejükre, aztán Izrael királya elé járultak és azt mondták: "Szolgád, Benhadad üzeni: Hagyj életben!" Azt felelte: "Hát él még? Hiszen testvérem!"
1Ki 20:33 Az emberek ezt jó jelnek vették és nyomban folytatták, így beszélvén: "Csakugyan, Benhadad testvéred?" Így válaszolt: "Menjetek, hozzátok ide!" Amikor Benhadad megérkezett, fölvette kocsijába.
1Ki 20:34 (Benhadad) erre azt mondta neki: "Visszaadom neked a városokat, amelyeket apám elvett apádtól. Boltokat is nyithatsz Damaszkuszban, ahogy apám nyitott Szamariában. Engem azonban e szerint az egyezmény szerint engedj szabadon." Így egyezséget kötött vele és szabadon engedte.
1Ki 20:35 Az egyik prófétatanítvány az Úr parancsára így szólt társához: "Verj meg!" Az nem akarta megverni.
1Ki 20:36 Erre azt mondta neki: "Mivel nem hallgattál az Úr szavára, lám, széttép az oroszlán, mihelyt elmégy innét." És mihelyt elment, megtámadta egy oroszlán és megölte.
1Ki 20:37 Most egy másikhoz fordult és így szólt: "Verj meg!" Az véresre verte.
1Ki 20:38 Erre a próféta elment és útját állta a királynak, de előbb kötést tett a szemére, hogy ne lehessen fölismerni.
1Ki 20:39 Amikor arra ment a király, megszólította a királyt és azt mondta: "Szolgád kivonult harcolni. Egyszer csak odalépett hozzám egy férfi és odahozott nekem egy embert, mondván: Őrizd ezt az embert! Ha meghal, életeddel felelsz életéért, vagy fizetsz egy ezüst talentumot.
1Ki 20:40 De míg szolgád ide-oda ment tenni-venni, egyszeriben eltűnt." Izrael királya ezt mondta neki: "Magad mondtad ki ítéletedet."
1Ki 20:41 Erre gyorsan letépte szeméről a kötést, és Izrael királya fölismerte benne az egyik prófétát.
1Ki 20:42 Az ezt mondta neki: "Azt mondja az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, aki átkom alá esett, életeddel felelsz életéért és népeddel népéért."
1Ki 20:43 Izrael királya felindulva, haraggal tért haza, s érkezett meg Szamariába.
1Ki 21:1 Ezek után az események után történt: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett.
1Ki 21:2 Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: "Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben."
1Ki 21:3 Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: "Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!"
1Ki 21:4 Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: "Nem engedem át neked atyáim örökségét!" Leheveredett, befordult, és nem evett semmit.
1Ki 21:5 Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: "Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?"
1Ki 21:6 "Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal - felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szőlőskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!"
1Ki 21:7 Felesége, Izebel erre azt mondta neki: "Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét."
1Ki 21:8 Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek.
1Ki 21:9 Ezt írta a levelekben: "Hirdessetek böjtöt és Nabotot ültessétek az asztalfőre, az emberek közé.
1Ki 21:10 Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!"
1Ki 21:11 S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt.
1Ki 21:12 Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé.
1Ki 21:13 Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: "Nabot káromolta Istent és a királyt." Erre kivezették a város elé és agyonkövezték.
1Ki 21:14 Majd jelentették Izebelnek: "Nabotot megköveztük, halott."
1Ki 21:15 Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: "Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott."
1Ki 21:16 Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe és birtokba vette.
1Ki 21:17 Az Úr hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek:
1Ki 21:18 "Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye.
1Ki 21:19 És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!"
1Ki 21:20 Acháb azt mondta: "Hát rám találtál, ellenségem?" "Rád találtam" - felelte. "Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében.
1Ki 21:21 Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb (házából) mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben.
1Ki 21:22 Úgy bánok házaddal, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házával bántam; vagy Achija fiának, Básának a házával, haragomban, amit fölkeltettél bennem, s mert bűnbe vitted Izraelt.
1Ki 21:23 [Izebelre pedig ezt mondja az Úr: A kutyák falják fel Izebelt Jiszreel mezején.]
1Ki 21:24 Aki Acháb (házából) a városban hal meg, felfalják a kutyák, s aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka."
1Ki 21:25 Valóban, nem volt ember, aki arra vetemedett volna, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében, csak Acháb, mivel felesége, Izebel tévútra vitte.
1Ki 21:26 Egészen gyalázatos dolgot művelt, amikor a bálványokhoz szegődött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elűzött Izrael elől.
1Ki 21:27 Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. Aludni is vezeklőruhában tért és kedvetlenül járt-kelt.
1Ki 21:28 Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez:
1Ki 21:29 "Látod, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivel megalázkodott előttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással."
1Ki 22:1 Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között.
1Ki 22:2 A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához.
1Ki 22:3 Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: "Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezéből."
1Ki 22:4 Majd Jehosafáthoz fordult: "Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?" Jehosafát azt felelte Izrael királyának: "Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid."
1Ki 22:5 Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: "Kérj előbb útmutatást az Úrtól!"
1Ki 22:6 Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: "Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?" Ezt a választ adták: "Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!"
1Ki 22:7 Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?"
1Ki 22:8 "Van itt egy - válaszolta Izrael királya Jehosafátnak -, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részéről nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimba fia, Michajehu." Jehosafát azonban megjegyezte: "Ne beszéljen így a király!"
1Ki 22:9 Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét és azt mondta neki: "Hozd ide gyorsan Jimba fiát, Michajehut!"
1Ki 22:10 Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamaria kapuja előtt a szabadban, s próféták előttük, mind prófétai elragadtatásban.
1Ki 22:11 Kenaana fia, Cidkija vasszarvakat csinált magának és felkiáltott. "Ezt mondja az Úr: Ilyenekkel győzöd le Arámot a teljes pusztulásig!"
1Ki 22:12 S a többi próféta is hasonlóképpen jövendölt: "Vonulj hadba a gileádi Ramot ellen, győzöl, az Úr a király kezébe adja!"
1Ki 22:13 A küldönc, aki elment Michajehuért, azt mondta neki: "Lásd, a próféták szavai egybehangzóan kedvezők a király számára. Ezért a te szavad is legyen egy az ő szavukkal: Jövendölj jót!"
1Ki 22:14 Michajehu azonban azt felelte: "Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem."
1Ki 22:15 Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?" Azt válaszolta: "Vonulj! Győzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!"
1Ki 22:16 A király azonban megkérdezte: "Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?"
1Ki 22:17 Erre megszólalt: "Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!"
1Ki 22:18 Izrael királya Jehosafáthoz fordult: "Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?"
1Ki 22:19 De az folytatta: "Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján.
1Ki 22:20 S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta,
1Ki 22:21 míg végül az Úr elé állt a lélek és így szólt: Én veszem rá. S az Úr megkérdezte: Milyen úton-módon? Hogyan?
1Ki 22:22 Elmegyek - felelte -, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg!
1Ki 22:23 S lám, az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr a vesztedet határozta el."
1Ki 22:24 Erre Kenaana fia, Cidkija odalépett, arcul ütötte Michajehut és így szólt: "Hogyan? Elhagyott volna az Úr lelke, hogy tehozzád szóljon?"
1Ki 22:25 Michajehu azt felelte: "Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységből helységbe futsz, hogy elrejtőzz."
1Ki 22:26 Izrael királya erre megparancsolta: "Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához,
1Ki 22:27 aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!"
1Ki 22:28 Michajehu azonban így szólt: "Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam."
1Ki 22:29 Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen.
1Ki 22:30 Izrael királya azonban így szólt Jehosafáthoz: "Álruhába öltözöm, (úgy) indulok harcba, de te tartsd meg a magad öltözékét." Izrael királya tehát álruhát öltött és harcba szállt.
1Ki 22:31 Arám királya megparancsolta harci szekerei parancsnokainak: "Ne támadjatok senkire, se kicsire, se nagyra, csak Izrael királyára!"
1Ki 22:32 Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jehosafátot, azt gondolták: ez senki más, mint Izrael királya, azért rátámadtak. Jehosafát kiáltozott.
1Ki 22:33 Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak.
1Ki 22:34 De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: "Fordulj meg és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!"
1Ki 22:35 A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebéből a vér a kocsi aljára folyt.
1Ki 22:36 Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: "Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére!
1Ki 22:37 A király halott!" Szamariába mentek és Szamariában temették el a királyt.
1Ki 22:38 Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne, az Úr szava szerint.
1Ki 22:39 Acháb történetének többi részét, amit csak végbevitt, az elefántcsont palotát, amelyet épített, s a városokat, amelyeket megerősített, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
1Ki 22:40 Acháb megtért atyáihoz, és fia, Achaszja lett helyette a király.
1Ki 22:41 Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában.
1Ki 22:42 Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt.
1Ki 22:43 Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében.
1Ki 22:44 De a magaslati helyeket nem rombolták le. A nép továbbra is áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken.
1Ki 22:45 Jehosafát békében élt Izrael királyával.
1Ki 22:46 Jehosafát történetének többi részét, kivívott győzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében.
1Ki 22:47 A kéjelgők maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejéből még megmaradtak.
1Ki 22:48 Edomban nem volt király,
1Ki 22:49 és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ezjon-Geberben hajótörést szenvedett.
1Ki 22:50 Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: "Embereim elmennek a te embereiddel." De Jehosafát nem akarta.
1Ki 22:51 Megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.
1Ki 22:52 Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamariában; két évig uralkodott Izraelben.
1Ki 22:53 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bűnbe vitte Izraelt.
1Ki 22:54 Baalnak szolgált, őt imádta; így ingerelte az Urat, amint apja tette.
2Ki 1:1 Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől.
2Ki 1:2 Achaszja pedig Szamariában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: "Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?"
2Ki 1:3 Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: "Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni?
2Ki 1:4 Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." Ezzel Illés továbbment.
2Ki 1:5 Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: "Miért jöttetek vissza?"
2Ki 1:6 Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod."
2Ki 1:7 Megkérdezte tőlük: "Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?"
2Ki 1:8 "Szőrruha volt rajta, a derekán pedig bőröv" - felelték. Erre megjegyezte: "Illés volt, a tisbei."
2Ki 1:9 Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: "Isten embere, a király parancsolja, gyere le!"
2Ki 1:10 Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: "Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből és pusztítson el ötven (embereddel) együtt." Erre tűz csapott le az égből és elpusztította az ötvennel együtt.
2Ki 1:11 A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!"
2Ki 1:12 Illés azonban így válaszolt: "Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt." Erre Isten tüze lecsapott az égből és elpusztította az ötvennel együtt.
2Ki 1:13 Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés előtt és így szólt: "Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben.
2Ki 1:14 Mert tűz szállt alá az égből, és elpusztította az első két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!"
2Ki 1:15 Az Úr angyala azt mondja Illésnek: "Menj le vele, ne félj tőle." Erre fölállt, bement vele a királyhoz,
2Ki 1:16 s azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baal-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz."
2Ki 1:17 Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia.
2Ki 1:18 Achaszja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 2:1 Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból.
2Ki 2:2 Illés így szólt Elizeushoz: "Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld." Elizeus azonban ezt felelte: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Bételbe.
2Ki 2:3 A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz és megkérdezték: "Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött?" "Tudom én is, csak hallgassatok" - felelte.
2Ki 2:4 Illés meg így szólt hozzá: "Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr." De az ezt mondta neki: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Jerikóba.
2Ki 2:5 A Jerikóban élő prófétatanítványok Elizeushoz fordultak és azt mondták neki: "Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?" "Tudom én is, csak hallgassatok!" - válaszolta.
2Ki 2:6 Illés pedig így szólt hozzá: "Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld." De ő azt mondta: "Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: nem hagylak el." Így mind a ketten elmentek.
2Ki 2:7 A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg.
2Ki 2:8 Illés fogta a köntösét, összegöngyölte és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta.
2Ki 2:9 Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: "Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!" Elizeus így felelt: "Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedből!"
2Ki 2:10 Azt mondta neki: "Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg."
2Ki 2:11 S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.
2Ki 2:12 Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: "Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!" S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette.
2Ki 2:13 Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján.
2Ki 2:14 Aztán fogta Illés köntösét, ráütött (vele) a vízre és azt mondta: "Hol az Úr, Illés Istene?" Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment.
2Ki 2:15 Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: "Illés lelke leszállt Elizeusra!" S eléje mentek, a földre borultak előtte,
2Ki 2:16 és így szóltak hozzá: "Nézd, van itt szolgáid között ötven férfi, csupa erős ember. Ők majd elmennek és megkeresik uradat. Hátha az Úr lelke ragadta el, és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vitte." "Ne küldjétek el (őket)!" - felelte.
2Ki 2:17 De addig-addig unszolták, míg azt mondta: "Küldjétek hát el (őket)!" Elküldtek tehát ötven férfit. Ezek három napig keresték, de nem találták.
2Ki 2:18 Amikor visszatértek hozzá - épp Jerikóban volt -, azt mondta nekik: "Nem megmondtam, hogy ne menjetek utána?"
2Ki 2:19 A város lakói így szóltak Elizeushoz: "Nézd, jó ugyan a városban lakni, mint magad is látod, urunk, de hát a víz rossz, s emiatt koraszülöttek vannak a vidéken."
2Ki 2:20 "Hozzatok ide nekem egy új csöbröt és tegyetek bele sót" - felelte. Vittek neki.
2Ki 2:21 Akkor kiment a forráshoz, beleszórta a sót, és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Egészségessé teszem ezt a vizet, ezentúl ne fakadjon belőle sem halál, sem koraszülés!"
2Ki 2:22 S a víz azóta egészséges mind a mai napig, Elizeus szava szerint.
2Ki 2:23 Onnan fölment Bételbe. Amint fölfelé haladt az úton, fiúk jöttek a városból. Kicsúfolták, így kiabáltak: "Gyere fel, kopasz! Gyere fel, kopasz!"
2Ki 2:24 De ő megfordult, rájuk nézett és az Úr nevében megátkozta őket. Erre kijött az erdőből két nősténymedve és negyvenkettőt széttépett a fiúk közül.
2Ki 2:25 Ő maga pedig elment onnét Kármel hegyére, majd visszatért Szamariába.
2Ki 3:1 Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamariában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott.
2Ki 3:2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint apja vagy mint anyja. Ő ugyanis lerombolta Baal oszlopait, amelyeket apja emelt.
2Ki 3:3 De Jerobeámnak, Nebat fiának bűneiben, amelyekbe az Izraelt is belevitte, kitartott, és nem szakított velük.
2Ki 3:4 Moáb királyának, Mesának nyájai voltak, és százezer juhot szolgáltatott be adó fejében Izrael királyának, meg százezer kosról való gyapjat.
2Ki 3:5 Mihelyt azonban Acháb meghalt, Moáb királya elfordult Izrael királyától.
2Ki 3:6 Jorám király ezért egy napon kivonult Szamariából és számba vette egész Izraelt.
2Ki 3:7 Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: "Moáb királya elpártolt tőlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?" Az azt válaszolta: "Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te, népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid."
2Ki 3:8 S még azt is megkérdezte: "Melyik úton vonuljunk fel ellene?" "Az Edom pusztáján vivő úton" - felelte.
2Ki 3:9 Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülőutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomába haladó jószágnak sem.
2Ki 3:10 Akkor Izrael királya felkiáltott: "Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja őket!"
2Ki 3:11 Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?" Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: "Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére."
2Ki 3:12 Jehosafát erre azt mondta: "Általa hallatja szavát az Úr." Izrael királya, valamint Jehosafát és Edom királya elmentek tehát hozzá.
2Ki 3:13 Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: "Mi dolgom veled? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!" De Izrael királya azt felelte: "Nem úgy! Azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Moáb kezére adja őket?"
2Ki 3:14 Elizeus így szólt: "Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak.
2Ki 3:15 De így kerítsetek nekem egy hárfást!" S történt, hogy amint a hárfás megpendítette a húrokat, az Úr keze megérintette,
2Ki 3:16 és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Ássatok e patak völgyében árkot árok mellé.
2Ki 3:17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok majd szelet, s nem láttok esőt sem, mégis ennek a pataknak a völgye megtelik vízzel, úgyhogy ihattok, és csapataitok meg teherhordó állataitok is.
2Ki 3:18 De ez még nem elég az Úrnak; még Moábot is kezetekre adja,
2Ki 3:19 foglaljátok el összes megerősített városát, vágjátok ki gyümölcsfáit, tömjétek be vízforrásait, jó szántóföldeire meg hányjatok követ."
2Ki 3:20 S valóban, másnap abban az időben, amikor az ételáldozatot szokás bemutatni, lám, víz közelgett Edom felől, és az egész vidéket elárasztotta a víz.
2Ki 3:21 Amikor egész Moáb megtudta, hogy a királyok kivonultak, hogy harcba szálljanak velük, mind kiparancsolták, akik csak fegyverforgatásra alkalmasak voltak, s megszállták a határokat.
2Ki 3:22 Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a víz fölött, odaát a vizet olyan pirosnak látták a moábiták, mint a vér.
2Ki 3:23 Ezért így szóltak: "Vér! Biztos, egymást támadták meg a királyok, és egyikük legyőzte a másikukat. Most aztán rajta, Moáb, zsákmányolni!"
2Ki 3:24 Mihelyt azonban Izrael táborához értek, Izrael elindult és rátámadt a moábitákra, úgyhogy azok megfutamodtak előlük. Utánuk eredtek és teljesen megsemmisítették Moábot.
2Ki 3:25 A városokat lerombolták, a jó szántóföldekre ki-ki követ szórt, úgyhogy teljesen ellepte. Minden vízforrást betömtek és minden gyümölcsfát kivágtak. Végül már csak Kir-Hareszet volt hátra. A parittyások körülvették és elkezdték ostromolni.
2Ki 3:26 Amikor Moáb királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának.
2Ki 3:27 De nem volt rá képes. Erre fogta elsőszülöttét, akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta égőáldozatul. De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult, s visszatért földjére.
2Ki 4:1 A prófétatanítványok asszonyai közül az egyik hangosan megszólította Elizeust, ezekkel a szavakkal: "Férjem, a te szolgád, meghalt. Tudod jól, hogy szolgád az Úr tisztelője volt, s most jön a hitelező, hogy elvigye a két fiamat rabszolgának."
2Ki 4:2 Elizeus azt válaszolta: "Mit tegyek veled? Add ide, amid van házadban!" Az így felelt: "Nincs semmi egyebe szolgálódnak házában, csak egy korsója, s benne olaj."
2Ki 4:3 Erre azt mondta neki: "Menj, kérj kölcsön minden szomszédodtól edényeket, mégpedig üres edényeket, de ne keveset!
2Ki 4:4 Aztán menj, zárd magadra és fiaidra az ajtót, és tölts (az olajból) mindegyik edénybe. Amelyik megtelik, azt állítsd félre."
2Ki 4:5 Elment hát, magára és fiaira zárta az ajtót, aztán ezek adogatták neki (az edényeket), ő pedig töltögette őket.
2Ki 4:6 Amikor az edények megteltek, azt mondta az egyik fiának: "Nyújts ide még egy korsót!" De az azt felelte: "Nincs több edény." Ezzel az olaj megszűnt folyni.
2Ki 4:7 Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: "Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz."
2Ki 4:8 Elizeus egy nap elindult és átment Sunembe. Ott lakott egy előkelő asszony, aki meghívta asztalához, s így ahányszor csak átment, mindig betért hozzá enni.
2Ki 4:9 Az (asszony) így szólt férjének: "Nézd, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig betér hozzánk.
2Ki 4:10 Rendezzünk hát be neki a tetőn egy kis szobát, tegyünk bele ágyat, asztalt, széket meg mécsest, s ahányszor csak betér hozzánk, fölmehet majd ebbe a fönti szobába és lefekhet."
2Ki 4:11 Történt, hogy egy nap megérkezett, betért a fönti szobába és lefeküdt.
2Ki 4:12 Aztán így szólt szolgájához, Gechaszihoz: "Hívd ide sunemi asszonyunkat!" Odahívta, s az oda is állt (Gechaszi) elé.
2Ki 4:13 Erre meghagyta: "Mondd meg neki: Te annyi gondot vállaltál miattunk. Mit tehetnénk érted? Lehetne talán egy szót szólni érdekedben a királynál vagy a sereg vezérénél?" Azt felelte: "Nemzetségem körében élek."
2Ki 4:14 Tovább kérdezte hát: "Mégis, mit lehetne tenni érted?" Gechaszi így válaszolt: "Ó, nincs neki fia és a férje öreg."
2Ki 4:15 Erre megparancsolta: "Hívd ide!" Odahívta, az be is lépett az ajtón.
2Ki 4:16 Akkor így szólt hozzá: "Egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz." Azt felelte: "Nem uram, ne ámítsd szolgálódat!"
2Ki 4:17 De az asszony áldott állapotba került, és az Elizeus által megnevezett időben fiút szült.
2Ki 4:18 Amikor a fiú már nagy volt, történt, hogy egy nap kiment apjához az aratók közé.
2Ki 4:19 Így panaszkodott apjának: "A fejem, a fejem!" Az meghagyta az egyik szolgának: "Vidd vissza anyjához!"
2Ki 4:20 Fogta hát és anyjához vitte. Délig ölében feküdt, aztán meghalt.
2Ki 4:21 Erre fölment, Isten embere ágyára fektette, rázárta az ajtót és kiment.
2Ki 4:22 Aztán hívatta férjét és kérte: "Küldj ide nekem egy szolgát és egy nőstényszamarat! Elmegyek Isten emberéhez, s hamarosan vissza is térek."
2Ki 4:23 Az megkérdezte tőle: "Miért akarsz éppen ma elmenni hozzá, amikor se szombat nincs, se újhold napja?" "Engedj csak!" - felelte.
2Ki 4:24 Ezzel fölnyergelte a szamarat és megparancsolta a szolgának: "Hajts gyorsan, s ne hagyj fel az ügetéssel, míg nem szólok neked!"
2Ki 4:25 Így elment, s megérkezett Isten emberéhez a Kármel hegyére. Amikor Isten embere a távolból megpillantotta, így szólt szolgájához, Gechaszihoz: "De hisz ez a mi sunemi asszonyunk!
2Ki 4:26 Rajta, fuss eléje és kérdezd meg tőle: Jól vagy? Jól van a férjed? Jól van a fiú?"
2Ki 4:27 "Igen" - felelte. De mihelyt odaért Isten emberéhez a hegyre, átkarolta lábát. Gechaszi odalépett, hogy ellökje onnan. Az Isten embere azonban azt mondta: "Hagyd csak! Szomorú a lelke, s az Úr elrejtette előlem, nem tárta fel előttem."
2Ki 4:28 Akkor (az asszony) így szólt: "Hát kértem én fiút uramtól? Nem azt mondtam inkább: Ne ébressz bennem csalóka reményeket?"
2Ki 4:29 Erre így szólt Gechaszihoz: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe botomat, és menj el! Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha valaki köszönt, ne viszonozd. Aztán tedd botomat a fiú arcára."
2Ki 4:30 A fiú anyja azonban így szólt: "Úgy igaz, ahogy az Úr él és úgy igaz, amint te élsz: nem tágítok!" Erre elindult és követte.
2Ki 4:31 Gechaszi azonban előrement és a fiú arcára tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az életnek. Visszafordult hát, eléje ment és jelentette: "Nem ébredt fel a fiú!"
2Ki 4:32 Amikor Elizeus belépett a házba, a fiú ott feküdt holtan az ágyán.
2Ki 4:33 Bement, magára zárta az ajtót és az Úrhoz könyörgött.
2Ki 4:34 Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett.
2Ki 4:35 Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét.
2Ki 4:36 Erre szólt Gechaszinak. Azt mondta neki: "Hívd ide sunemi asszonyunkat!" Az szólt neki, és (az asszony) be is ment hozzá.
2Ki 4:37 Akkor azt mondta neki: "Vedd a fiadat!" Az eléje lépett, a lábához borult, s földig hajolt előtte. Aztán vette a fiát és kiment.
2Ki 4:38 Elizeus visszatért Gilgalba. Éppen éhínség uralkodott az országban. Amikor a prófétatanítványok egyszer ott ültek előtte, szólt szolgájának: "Tégy fel egy nagy fazekat és főzz valami ételt a prófétatanítványoknak!"
2Ki 4:39 Egyikük erre kiment a mezőre valami zöldségfélét szedni. Talált is egy vadindát és teleszedte róla vadtökkel a köntösét. Amikor hazatért, darabokra vágta és beletette a fazékba, bár nem ismerték.
2Ki 4:40 Hanem amikor kimerték az embereknek az ételt, hogy egyenek, s csakugyan ettek is az ételből, felkiáltottak: "Halál rejlik a fazékban, Isten embere!" S nem tudtak többet enni belőle.
2Ki 4:41 Erre megparancsolta: "Hozzatok lisztet!" Beletette a fazékba és így szólt: "Szedjetek az embereknek, hadd egyenek!" S nem volt többé semmi ártalmas a fazékban.
2Ki 4:42 Baal-Salisából jött egy ember és új kenyeret hozott az Isten emberének, húsz árpakenyeret meg darát a zsákjában. Erre megparancsolta: "Adjatok enni az embereknek!"
2Ki 4:43 Szolgája ellene vetette: "Hogy adjak ennyit száz ember elé?" De ő azt felelte: "Adj csak az embereknek enni!"
2Ki 4:44 Mert ezt mondja az Úr: "Esztek és még marad is." Erre eléjük tette, ettek, s még maradt is, ahogy az Úr mondta.
2Ki 5:1 Naamán, Arám királya seregének a vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak. De ez az ember leprás volt.
2Ki 5:2 Az arámiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Naamán felesége szolgálatába került.
2Ki 5:3 S így szólt asszonyához: "Ha uram a prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná leprájától."
2Ki 5:4 (Naamán) erre elment urához és előadta: "Így és így beszélt az Izrael földjéről való lány."
2Ki 5:5 Arám királya azt válaszolta: "Menj el, s adok neked egy levelet Izrael királya számára!" El is ment, s vitt magával 10 ezüst talentumot, 6000 (sékel) aranyat és 10 ünnepi köntöst.
2Ki 5:6 Aztán átadta Izrael királyának a levelet, amely így szólt: "Ezzel a levéllel egyszersmind szolgámat, Naamánt is elküldöm hozzád, szabadítsd meg leprájától!"
2Ki 5:7 Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját és felkiáltott: "Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? Miért küldte hát ide ezt az embert, hogy szabadítsam meg leprájától? Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém köthessen"
2Ki 5:8 Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá, s ezt üzente neki: "Miért szaggattad meg ruhádat? Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta, Izraelben."
2Ki 5:9 Naamán tehát elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt.
2Ki 5:10 Elizeus kiküldte hozzá egyik emberét, ezzel az üzenettel: "Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!"
2Ki 5:11 Naamán megharagudott és azt mondta: "Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít a leprától.
2Ki 5:12 Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?" Azzal megfordult, és haragosan elment onnan.
2Ki 5:13 Szolgái azonban eléje léptek és a lelkére beszéltek: "Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), hogy csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel."
2Ki 5:14 Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste.
2Ki 5:15 Aztán visszatért Elizeushoz, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: "Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!"
2Ki 5:16 De az így felelt: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek a szolgálatában állok: nem fogadok el semmit." Hiába unszolta, hogy fogadja el, nem volt rá hajlandó.
2Ki 5:17 Naamán ezért így szólt: "Ha nem, akkor adjatok szolgádnak egy szekér földet, amennyit egy pár öszvér elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.
2Ki 5:18 Csak legyen az Úr elnéző szolgád iránt: ha uram Rimmon templomába megy, hogy ott imádkozzék, az én karomra támaszkodik, s én is leborulok Rimmon templomában, amikor ő leborul. E tekintetben legyen az Úr elnéző szolgád iránt!"
2Ki 5:19 (Elizeus) azt felelte neki: "Menj békével!" S Naamán elindult útjára, hazafelé.
2Ki 5:20 Elizeus szolgája, Gechaszi így gondolkodott magában: Lám, ez az én uram annyira kímélte az arámi Naamánt, hogy még csak azt sem fogadta el kezéből, amit magával hozott. Úgy igaz, ahogy az Úr él: utána szaladok - biztosan kapok tőle valamit.
2Ki 5:21 Gechaszi ezzel utána eredt Naamánnak. Amikor Naamán észrevette, hogy valaki utána szalad, kihajolt a kocsiból és megkérdezte tőle: "Rendben van (minden)?"
2Ki 5:22 Azt felelte: "Igen! Uram küldött utánad, azt üzeni: Nézd, éppen most érkezett hozzám két fiatalember Efraim hegyéről, prófétatanítványok. Adj nekik, kérlek, egy ezüst talentumot!"
2Ki 5:23 "Ha akarsz, végy akár kettőt!" - felelte Naamán és biztatta. Erre belekötött két talentumot két zsákba és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte.
2Ki 5:24 Amikor az Ofelre értek, kivette a kezükből és elrejtette a házban, az embereket pedig visszaküldte; azok vissza is mentek.
2Ki 5:25 Amikor aztán bement és ura elé lépett, Elizeus megkérdezte tőle: "Honnan, Gechaszi?" - "Nem járt szolgád se itt, se ott" - felelte.
2Ki 5:26 De az így szólt hozzá: "Nem voltam-e ott lélekben, amikor valaki kihajolt hozzád kocsijából? Nos, kaptál pénzt, vehetsz rajta kertet, olajligetet és szőlőt, juhokat és barmokat, szolgákat és szolgálókat.
2Ki 5:27 De ellep Naamán leprája téged is, utódaidat is, örökre." Gechaszi elment és fehér lett a leprától, mint a hó.
2Ki 6:1 A prófétatanítványok így szóltak Elizeushoz: "Nézd, túl kicsi nekünk ez a hely, ahol előtted ülünk.
2Ki 6:2 Elmegyünk hát a Jordánhoz, és mindegyikünk hoz onnan egy-egy szálfát, aztán építünk ott a közelben egy házat magunknak." "Jól van, menjetek!" - felelte.
2Ki 6:3 Egyikük azonban így szólt hozzá: "Légy olyan jó, tarts te is szolgáiddal!" Azt válaszolta: "Veletek megyek."
2Ki 6:4 S el is ment velük. Odaértek a Jordánhoz és döntötték a fát.
2Ki 6:5 Történt, hogy amikor egyikük vágta a fát, a fejsze beleesett a vízbe. Siránkozva mondta: "Jaj, uram! Ráadásul kölcsön kértem."
2Ki 6:6 Isten embere megkérdezte: "Hova esett?" Megmutatta neki a helyet. Erre kifaragott egy darab fát, utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
2Ki 6:7 Akkor azt mondta: "Hozd ki magadnak!" Kinyújtotta hát a kezét és kivette.
2Ki 6:8 Amikor Arám királya hadat indított Izrael ellen, megbeszélte embereivel: "Nyomuljatok előre az ellen a hely ellen."
2Ki 6:9 Elizeus azonban elküldött Izrael királyához és azt üzente: "Légy résen ezen a helyen, mert az arámok ott jönnek lefelé."
2Ki 6:10 Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer.
2Ki 6:11 Arám királyának emiatt nyugtalanná vált a szíve, hívatta szolgáit, s így szólt hozzájuk: "Meg tudjátok nekem mondani, ki árult el minket Izrael királyának?"
2Ki 6:12 Egyik szolgája így felelt: "Nem így történt, uram és királyom, hanem Elizeus, a próféta közölte Izrael királyával szavaidat, amelyeket hálószobádban ejtettél ki."
2Ki 6:13 Erre megparancsolta: "Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és ide hozatom." Jelentették neki: "Dotánban van."
2Ki 6:14 Lovakat, szekereket és egy erős csapatot küldött ezért oda. Éjszaka mentek és körülvették a várost.
2Ki 6:15 Amikor Elizeus másnap kora reggel fölkelt és kiment, ott táborozott egy lovakkal, szekerekkel fölszerelt sereg a város körül. Szolgája így szólt hozzá: "Jaj, uram, most mit csináljunk?"
2Ki 6:16 De ő azt válaszolta: "Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többek, mint azok, akik velük vannak."
2Ki 6:17 Aztán Elizeus így imádkozott: "Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!" És az Úr megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy nyomban észre is vette: Elizeus körül a hegy tele volt tüzes lovakkal és szekerekkel.
2Ki 6:18 Amikor kivonultak ellene, Elizeus az Úrhoz imádkozott: "Verd meg ezt a népet vaksággal!" S megverte őket vaksággal, Elizeus kérése szerint.
2Ki 6:19 Erre így szólt hozzájuk Elizeus: "Nem ez az út az, s nem ez az a város! Gyertek utánam, elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek." S elvezette őket Szamariába.
2Ki 6:20 Amikor Szamariába értek, Elizeus így szólt: "Uram, nyisd meg ennek a népnek a szemét, hogy lásson!" S az Úr megnyitotta a szemüket, úgyhogy egyszeriben észrevették, hogy Szamariában vannak.
2Ki 6:21 Amikor Izrael királya megpillantotta őket, megkérdezte Elizeustól: "Halomra öljem őket, atyám?"
2Ki 6:22 De ő azt felelte: "Nem! Nem szabad lekaszabolnod őket. Vagy lemészárolod azokat, akiket kardoddal vagy íjaddal foglyul ejtesz? Tégy eléjük ételt és italt, hogy egyenek és igyanak, aztán térjenek vissza urukhoz!"
2Ki 6:23 Nagy lakomát rendezett nekik, s miután ettek és ittak, elengedte őket. Visszatértek urukhoz. De attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael földjére Arám portyásai.
2Ki 6:24 Aztán történt, hogy Arám királya, Benhadad egész seregét összevonta, és kivonult, hogy ostrom alá fogja Szamariát.
2Ki 6:25 Szamariában nagy éhínség támadt. Igen, olyan sokáig ostromolták, hogy végül 80 (sékel) ezüstbe került egy szamárfej, egy negyed kab vadhagyma meg 5 (sékel) ezüstbe.
2Ki 6:26 Amikor egy alkalommal Izrael királya körbejárta a várfalakat, egy asszony odakiáltott neki: "Segíts, uram és királyom!"
2Ki 6:27 "Az Úr ne segítsen! - felelte. - Hát honnan vegyek neked segítséget, talán a szérűről vagy a sajtóból?"
2Ki 6:28 Aztán így folytatta a király: "Hát mi hiányzik neked?" Azt válaszolta: "Itt ez az asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, megesszük ma. Aztán holnap megesszük az én fiamat.
2Ki 6:29 Így hát megfőztük a fiamat és megettük. Másnap szóltam neki: Add ide a fiadat, együk meg! De ő elrejtette a fiát."
2Ki 6:30 Amikor a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta ruháját. S mivel a falon állt, a nép látta, hogy alul, a puszta testén vezeklőruhát viselt.
2Ki 6:31 S felkiáltott: "Ezt meg ezt tegye velem Isten, ha Safát fiának, Elizeusnak ma helyén marad még a feje!"
2Ki 6:32 Elizeus házában ült, s a vének is itt ültek nála. A király előreküldött egy embert. Mielőtt azonban a hírhozó odaért volna, Elizeus így szólt a vénekhez: "Tudjátok-e, hogy ez a gyilkos megparancsolta, hogy a fejemet vegyék? Ügyeljetek, s ha a hírhozó ideér, csukjátok be az ajtót, és rekesszétek ki az ajtóval. Nemde már hallatszik ura lépteinek zaja mögötte?"
2Ki 6:33 Még beszélt hozzájuk, amikor lám, már oda is ért a király, és azt mondta: "Lásd, mekkora bajt hozott ránk az Úr! Hát hogy bizakodjunk tovább az Úrban?"
2Ki 7:1 Elizeus így válaszolt:"Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr: Holnap ebben az időben Szamaria kapujánál egy szea lisztlángnak egy sékel lesz az ára, s két szea árpának szintén egy sékel."
2Ki 7:2 A fegyverhordozó, akinek a karjára a király támaszkodott, azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhetne meg?" Elizeus azt felelte rá: "Meglátod saját szemeddel, de nem eszel belőle semmit!"
2Ki 7:3 Négy leprás ember tanyázott kint a kapu előtt. Így szóltak egymáshoz: "Miért maradjunk itt addig, míg meg nem halunk?
2Ki 7:4 Ha azt határozzuk, hogy bemegyünk a városba, ahol éhínség dühöng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menjünk hát át Arám táborába. Ha életben hagynak, tovább élünk, ha megölnek, hát meghalunk."
2Ki 7:5 Alkonyatkor elindultak, hogy átérjenek Arám táborába. Hanem amikor az arám tábor széléhez értek, lám, nem volt ott senki.
2Ki 7:6 Az Úr ugyanis szekerek zaját, lovak dobogását és egy hatalmas sereg dübörgését hallatta az arám táborban, úgyhogy így szóltak egymáshoz: "Izrael királya biztos fölbérelte a hetiták királyait meg Egyiptom királyait, hogy rajtaütésszerűen támadjanak meg bennünket."
2Ki 7:7 Ezért alkonyatkor szedték magukat, és futásnak eredtek. Otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, egyáltalán az egész tábort, úgy, ahogy volt, és menekültek, csak hogy mentsék az életüket.
2Ki 7:8 Amikor tehát ezek a leprások a tábor széléhez értek, bementek az egyik sátorba, ettek, ittak, elvitték onnan az ezüstöt, aranyat meg a ruhát, majd elmentek elásni. Aztán újra visszatértek, bementek egy másik sátorba, azt is kifosztották és elmentek elásni.
2Ki 7:9 Akkor azonban így szóltak egymáshoz: "Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bűnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!"
2Ki 7:10 El is mentek, megszólították a város őreit és hírül adták nekik: "Elmentünk az arám táborba, de nem láttunk és nem hallottunk embert. A lovak ott állnak megkötve, és a szamarak is megkötve. Sátraik szintén úgy vannak, ahogy voltak."
2Ki 7:11 Erre a kapuk őrei felkiáltottak és jelentették a királyi palotában.
2Ki 7:12 A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: "Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtőzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk őket és behatolunk a városba."
2Ki 7:13 Az egyik szolga ezt válaszolta: "Válasszunk ki a megmaradt lovak közül, amelyek itt vannak még, ötöt, hisz úgy is az a sors vár rájuk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, aztán küldjük el őket, járjanak utána a dolognak."
2Ki 7:14 Fogtak tehát két szekeret lovastul, aztán a király az arámok után küldte őket ezzel a paranccsal: "Menjetek és nézzétek meg!"
2Ki 7:15 Lemerészkedtek egészen a Jordánig. S lám, az egész út tele volt ruhákkal és fegyverekkel, amit az arámok menekülés közben elhajigáltak. A hírszerzők visszafordultak és jelentették a királynak.
2Ki 7:16 Erre a nép kivonult és kifosztotta az arám tábort. És egy szea lisztláng egy sékelbe került és két szea árpa szintén egy sékelbe, amint az Úr mondta.
2Ki 7:17 A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy őrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá.
2Ki 7:18 Beteljesedett, amit Elizeus a királynak mondott: "Két szea árpa holnap ebben az időben egy sékelbe fog kerülni és egy szea lisztláng szintén egy sékelbe Szamaria kapujánál."
2Ki 7:19 Akkor a fegyverhordozó azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhet meg?" Ez így válaszolt: "Meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle semmit!"
2Ki 7:20 Így is történt, mert a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt.]
2Ki 8:1 Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: "Készülj, és menj el innét, te és családod, és élj idegenként, akárhol, mert az Úr éhínséget küld - már közeleg is az országra, hét esztendőre."
2Ki 8:2 Az asszony tehát nekikészült, s megtette, amit az Isten embere tanácsolt neki. Elment családostul, és hét évig a filiszteusok földjén élt.
2Ki 8:3 A hét év eltelte után az asszony hazatért a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy háza és földje ügyében hozzá folyamodjék.
2Ki 8:4 A király épp Gechaszival beszélt, az Isten embere szolgájával, és azt mondta: "Beszéld el nekem azokat a nagy tetteket mind, amelyeket Elizeus végbevitt!"
2Ki 8:5 S amikor az épp azon fáradozott, hogy elbeszélje a királynak, mint keltette életre a halottat, megjelent az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy háza és földje ügyében a királyhoz folyamodjék. Gechaszi így szólt: "Uram és királyom, ez az az asszony, akinek a fiát Elizeus életre keltette."
2Ki 8:6 A király tehát megkérdezte az asszonytól, s ő el is beszélte neki. Erre a király mellé rendelte egyik kincstárosát s meghagyta neki: "Adj neki vissza mindent, ami az övé volt, s földjének minden termését is attól a naptól, hogy elhagyta az országot egészen a mai napig."
2Ki 8:7 Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Arám királya, Benhadad éppen beteg volt. Ezért jelentették neki: "Eljött ide az Isten embere."
2Ki 8:8 A király tehát így szólt Hazaelhez: "Vigyél magaddal ajándékot, és menj eléje Isten emberének, s kérdezd meg általa az Urat: fölépülök-e ebből a betegségből."
2Ki 8:9 Hazael eléje ment, s vitt magával ajándékot Damaszkusz drágaságaiból negyven tevére való rakományt. Amikor odaért, eléje lépett és így szólt: "Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád. Ezt kérdezteti: Fölépülök-e ebből a betegségből?"
2Ki 8:10 Elizeus azt válaszolta: "Menj és jelentsd neki: Fölépülsz. De az Úr megmutatta nekem, hogy meghal."
2Ki 8:11 Közben maga elé meredt, s egészen meg volt indulva; az Isten embere könnyezett.
2Ki 8:12 Hazael megkérdezte: "Miért könnyezik az én uram?" Így felelt: "Mert tudom, hogy majd gonoszul bánsz Izrael fiaival. Megerősített városait felgyújtod, ifjait kardélre hányod, a csecsemőket és a várandós anyákat kettévágod."
2Ki 8:13 Hazael azonban azt felelte: "Mi a te szolgád, kutya, hogy ilyen szörnyűséget vihetne végbe?" "Az Úr látomásban megmutatott nekem téged Arám királyaként" - válaszolta Elizeus.
2Ki 8:14 Erre otthagyta Elizeust. Amikor urához visszatért, az megkérdezte: "Mit mondott Elizeus?" "Azt mondta, hogy meggyógyulsz" - felelte.
2Ki 8:15 Másnap azonban történt, hogy fogta a takarót, vízbe mártotta és az arcára borította. Benhadad meghalt, és Hazael lett helyette a király.
2Ki 8:16 Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 5. esztendejében Jehosafát fia, Jorám lett Júda királya.
2Ki 8:17 Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ki 8:18 Izrael királyainak útjain járt, ahogy Acháb háza tette. Acháb házából való volt ugyanis a felesége, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében.
2Ki 8:19 De az Úr nem akarta Júdát kiirtani szolgája, Dávid kedvéért, hiszen megígérte neki, hogy mindig lesz mécsese a színe előtt.
2Ki 8:20 Az ő idejében Edom elszakadt Júdától, és királyt ültetett maga fölé.
2Ki 8:21 Erre Jorám összes harci szekerével Cair ellen vonult... Éjszaka indult és áttört az edomiták gyűrűjén. De azok körülzárták, s vele együtt a harci szekerek parancsnokait is; a nép a sátrakba menekült.
2Ki 8:22 Így Edom elszakadt Júdától, mind a mai napig. Libna is elszakadt, ugyanabban az időben.
2Ki 8:23 Jorám történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 8:24 Akkor Jorám megtért atyáihoz, s atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Achaszja lett helyette a király.
2Ki 8:25 Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 12. esztendejében Jorám fia, Achaszja lett Júda királya.
2Ki 8:26 Achaszja huszonkét éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Atalja volt a neve, s Izrael királyának, Omrinak volt az unokája.
2Ki 8:27 Acháb házának útján járt, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rokonságban volt Acháb házával.
2Ki 8:28 Jorámmal, Acháb fiával hadba vonult Arám királya, Hazael ellen; a gileádi Ramotba. De az arámok megsebesítették Jorámot.
2Ki 8:29 Akkor Jorám király hazatért, hogy Jiszreelben gyógyíttassa sebeit, amelyeket az arámok ejtettek rajta Ramotnál, amikor hadakozott Arám királya, Hazael ellen. Achaszja pedig, Jorám fia, Júda királya elment Acháb fiát, Jorámot meglátogatni Jiszreelbe, mivel beteg volt.
2Ki 9:1 Elizeus magához szólította az egyik prófétatanítványt, és azt mondta neki: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el a gileádi Ramotba.
2Ki 9:2 Ha megérkezel, keresd meg ott Jehut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj oda hozzá, hívd ki barátai köréből, és vezesd be a legbelső szobába.
2Ki 9:3 Aztán fogd az olajos korsót, öntsd a fejére és mondd: Ezt mondja az Úr: Fölkenlek Izrael királyává! Aztán nyisd ki az ajtót és késedelem nélkül menekülj!"
2Ki 9:4 A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba.
2Ki 9:5 Amikor odaért, a sereg vezérei együtt ültek. Így szólt: "Valami mondanivalóm volna, parancsnok!" Jehu megkérdezte: "Melyikünknek?" "Neked, parancsnok" - felelte.
2Ki 9:6 Erre az fölállt és bement vele a házba. Ekkor a fejére öntötte az olajat, és azt mondta: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Fölkenlek az Úr népe, Izrael királyává.
2Ki 9:7 Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen
2Ki 9:8 és Acháb egész házában. Acháb (házából) mind kiirtom, aki csak férfi, a szabadot is, a rabszolgát is Izraelben.
2Ki 9:9 Olyanná teszem Acháb házát, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házát, s mint Achija fiának, Básának a házát.
2Ki 9:10 Izebelt meg felfalják a kutyák Jiszreel határában, s ne temesse el senki!" Ezzel kinyitotta az ajtót és elmenekült.
2Ki 9:11 Amikor Jehu kiment ura szolgáihoz, megkérdezték tőle: "Rendben van (minden)? Minek jött ide ez a bolond hozzád?" "Hisz ismeritek az embert - felelte -, meg a fecsegését is."
2Ki 9:12 De csak kérlelték: "Ki vele! Mondd meg nekünk is!" Erre elbeszélte: "Ezt és ezt mondta nekem. Mégpedig: Ezt mondja az Úr: Fölkentelek Izrael királyává."
2Ki 9:13 Erre gyorsan vették a köntösüket és a lábhoz tették a puszta lépcsőre. Aztán megfújták a harsonákat és kikiáltották: "Jehu a király!"
2Ki 9:14 Így Jehu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jorám ellen. Jorám Ramotot védte Gileádban egész Izraellel együtt Arám királya, Hazael ellen.
2Ki 9:15 De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: "Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen."
2Ki 9:16 Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni.
2Ki 9:17 Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: "Csapatot látok!" Jorám megparancsolta: "Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?"
2Ki 9:18 A lovas eléjük lovagolt és így szólt: "A király kérdezteti: Rendben van (minden)?" Jehu azonban azt felelte: "Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!" Az őr jelentette: "A hírvivő odaért, de nem tér vissza."
2Ki 9:19 Erre egy másik lovast küldött. Amikor odaért, így szólt: "A király kérdezteti: Rendben van (minden)?" Jehu azonban azt válaszolta: "Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!"
2Ki 9:20 Az őr jelentette: "Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!"
2Ki 9:21 Erre Jorám megparancsolta: "Fogjatok be!" Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele.
2Ki 9:22 Amikor Jorám megpillantotta Jehut, megkérdezte: "Rendben van (minden), Jehu?" Így felelt: "Miféle kérdés ez, amíg anyádnak, Izebelnek a kicsapongásai és varázslásai tovább folynak?"
2Ki 9:23 Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: "Árulás, Achaszja!"
2Ki 9:24 Jehu azonban kifeszítette íját és két lapockája közt eltalálta Jorámot. A nyíl átfúródott a szívén és összeesett a kocsijában.
2Ki 9:25 Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: "Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr:
2Ki 9:26 Bizony, tegnap láttam Nabot vérét és fiai vérét - ezt mondja az Úr, s megfizetek neked érte ezen a mezőn -, ezt mondja az Úr. Fogjátok hát és dobjátok a szántóföldre, az Úr szava szerint!"
2Ki 9:27 Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: "Őt is!" S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt,
2Ki 9:28 Szolgái átvitték Jeruzsálembe és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában.
2Ki 9:29 Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya.
2Ki 9:30 Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon.
2Ki 9:31 Amikor Jehu a kapuhoz ért, odakiáltott neki: "Jól megy a sora ura gyilkosának, Zimrinek?"
2Ki 9:32 Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: "Ki tart velem, ki?" S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik:
2Ki 9:33 "Dobjátok le!" Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták.
2Ki 9:34 Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: "Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!"
2Ki 9:35 Amikor odamentek, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábát meg a kezét találták ott.
2Ki 9:36 Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: "Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét,
2Ki 9:37 és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!"
2Ki 10:1 Achábnak hetven fia volt Szamariában. Ezért Jehu írt egy levelet és elküldte Szamariába, a város parancsnokának, a vénekhez és Acháb fiai nevelőinek. Így hangzott:
2Ki 10:2 "Nos, ha kézhez veszitek ezt a levelet, ti, akiknek a kezetekben vannak uratok fiai, a szekerek, a lovak, a megerősített városok és fegyverek,
2Ki 10:3 válasszátok ki uratok fiai közül, aki a legjobb és legderekabb, ültessétek atyja trónjára és harcoljatok uratok házáért!"
2Ki 10:4 Erre nagy félelem kerítette őket hatalmába. Így beszéltek: "Nézzétek, a két király nem volt képes neki ellenállni, hát akkor mi hogy állhatnánk neki ellen?"
2Ki 10:5 És az udvarmester, a városparancsnok, a vének és a nevelők elküldtek Jehuhoz és ezt üzenték: "A szolgáid vagyunk. Megteszünk mindent, amit parancsolsz. Nem teszünk meg királynak senkit. Tedd, amit jónak látsz!"
2Ki 10:6 Erre egy második levelet is írt nekik. Így hangzott: "Ha velem tartotok és hallgattok a szavamra, vegyétek fejüket a férfiaknak, uratok fiainak, s holnap ebben az időben hozzátok nekem ide, Jiszreelbe!" A király fiai - hetvenen - a város előkelőinél voltak, akik nevelték őket.
2Ki 10:7 Amikor megkapták a levelet, megragadták a király fiait, levágták mind a hetvenet, a fejüket kosarakba rakták és elküldték Jiszreelbe.
2Ki 10:8 Amikor a hírvivő odaért és jelentette: "Elhozták a király fiainak a fejét", megparancsolta: "Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!"
2Ki 10:9 Másnap kiment, odaállt és így beszélt a néphez: "Ti ártatlanok vagytok. Nézzétek, összeesküvést szőttem uram ellen és megöltem. De ki gyilkolta meg ezeket itt mind?
2Ki 10:10 Tudjátok hát meg, semmi nem hiúsult meg az Úr szavaiból, amelyeket Acháb házára mondott. Az Úr végbevitte, amit szolgája, Illés által előre megmondott."
2Ki 10:11 Azután Jehu mind kiirtotta, akik csak Acháb házából valók voltak Jiszreelben, mind a nagyjaikat, rokonaikat és papjaikat; nem hagyott meg közülük egyetlen egyet sem.
2Ki 10:12 Akkor elindult, és elment Szamariába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel.
2Ki 10:13 Megkérdezte tőlük: "Kik vagytok?" "Achaszja testvérei vagyunk! - felelték -, s a király fiait meg a királyné fiait megyünk meglátogatni."
2Ki 10:14 Erre megparancsolta: "Fogjátok el őket élve!" S élve fogták el őket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta őket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve.
2Ki 10:15 Amikor onnét továbbment, találkozott Rechab fiával, Jonadábbal - épp szembe jött vele. Köszöntötte és megkérdezte tőle: "A te szíved is olyan őszinte az enyémhez, mint az én szívem a tiédhez?" Jonadáb azt felelte: "Igen!" "Ha igen, akkor nyújtsd ide a kezed!" Jonadáb kezet nyújtott neki,
2Ki 10:16 s Jehu fölvette a kocsijába, aztán azt mondta neki: "Gyere velem, s majd gyönyörködhetsz az Úr iránti buzgalmamban."
2Ki 10:17 Amikor Szamariába értek, mind lemészároltatta, aki Szamariában Acháb (házából) még hátra volt, míg teljesen ki nem irtotta őket, az Úr Illéshez intézett szava szerint.
2Ki 10:18 Akkor Jehu összegyűjtötte az egész népet és így szólt: "Acháb kevéssé imádta Baalt, Jehu majd jobban imádja.
2Ki 10:19 Rajta, hívjátok ide Baal összes prófétáját és a papjait is mind! Egy se hiányozzék! Mert nagy áldozati ünnepet rendezek Baalnak. Nem marad életben senki, aki hiányzik." Jehu álnok módon járt el, csak hogy kipusztítsa Baal híveit.
2Ki 10:20 Jehu megparancsolta: "Rendezzetek ünnepi összejövetelt Baal tiszteletére!" Ki is hirdették.
2Ki 10:21 Akkor Jehu hírvivőket küldött szerte egész Izraelba. Baal hívei mind elmentek, nem akadt egy sem, aki meg ne jelent volna. Bementek Baal templomába, úgyhogy Baal temploma zsúfolásig megtelt az egyik végétől a másikig.
2Ki 10:22 Erre megparancsolta a ruhafélék őrének: "Adjatok palástot Baal minden hívére!" S kiosztották nekik a palástokat.
2Ki 10:23 Aztán Jehu bement Jonadabbal, Rechab fiával Baal templomába, és így szólt Baal híveihez: "Nézzetek jól körül, ne akadjon köztetek az Úrnak egyetlen tisztelője sem, hanem csak Baal hívei legyenek jelen."
2Ki 10:24 Ezzel odalépett, hogy a véres és az égőáldozatot bemutassa. Jehu kívülre odarendelt nyolcvan férfit és megparancsolta: "Aki azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe adok, egyetlen egyet is elenged menekülni, életével fizet életéért."
2Ki 10:25 Amikor az égőáldozat bemutatásával elkészült, Jehu megparancsolta a testőröknek meg a fegyverhordozóknak: "Menjetek, kaszaboljátok le őket, ne menekülhessen el senki!" Erre a testőrök és fegyverhordozók bementek, és éles kardjukkal mind lekaszabolták őket, Baal templomának egészen a szentélyéig előrehatoltak.
2Ki 10:26 Kihordták Baal templomából az oszlopokat és elégették őket.
2Ki 10:27 Lerombolták Baal oltárát, és Baal templomát is lerombolták, és szennyvízgyűjtő csatornát csináltak belőle - mindmáig ott van.
2Ki 10:28 Így Jehu kiirtotta Baalt Izraelből,
2Ki 10:29 hanem Nebat fiának Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte, tudniillik a bételi aranyborjakkal meg Dánnal nem hagyott fel.
2Ki 10:30 De azért az Úr így szólt Jehuhoz: "Mivel lelkesen végbevitted, ami helyénvaló a szememben, és egészen az én kívánságom szerint bántál Acháb házával, utódaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak."
2Ki 10:31 Mégis, Jehu nem ügyelt rá, hogy egész szívvel az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint éljen. Nem hagyott fel azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jerobeám belevitte Izraelt.
2Ki 10:32 Abban az időben kezdte el az Úr Izraelt kisebbé tenni. Hazael legyőzte Izrael egész területét,
2Ki 10:33 mely a Jordántól keletre van, Gileád egész területét, Gád, Ruben és Manassze földjét, az Arnon folyónál fekvő Aroertől Giledáig, valamint Básánig.
2Ki 10:34 Jehu történetének többi részét, amiket végbevitt, s a győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 10:35 Akkor Jehu megtért atyáihoz; Szamariában temették el. Fia, Joachasz lett helyette a király.
2Ki 10:36 Az az idő, amíg Jehu Izrael fölött uralkodott, Szamariában huszonkét esztendőt tett ki.
2Ki 11:1 Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta.
2Ki 11:2 Csakhogy Jorám király lánya, Achaszja húga, Jehoseba fogta bátyja fiát, Joást, és titokban kimentette a király halálra szánt fiai közül, bevitte dajkájával együtt ágyasházába. Így elrejtette Atalja elől, nehogy megölje.
2Ki 11:3 Ott maradt nála az Úr templomában elrejtve hat esztendeig, amíg csak Atalja kormányozta az országot.
2Ki 11:4 A hetedik esztendőben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testőrök parancsnokait, és maga elé rendelte őket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette őket. Azután megmutatta a király fiát,
2Ki 11:5 majd ezt az utasítást adta nekik: "Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az őrséget,
2Ki 11:6 aztán a másik két szakaszotok is, mind, akik szombaton az Úr templomába mennek őrséget tartani,
2Ki 11:8 ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkőzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!"
2Ki 11:9 A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton őrségre mentek, azokat is, akik szombaton őrségből jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek.
2Ki 11:10 A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak.
2Ki 11:11 Azután a testőrök felsorakoztak - a kezükben fegyver! - a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot.
2Ki 11:12 Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: "Éljen a király!"
2Ki 11:13 Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába.
2Ki 11:14 Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király előtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: "Árulás, árulás!"
2Ki 11:15 Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: "Vezessétek ki az előudvarból! Aki követi, kard által vesszen!" A pap ugyanis azt mondta: "Az Úr templomában nem szabad megölni."
2Ki 11:16 Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg.
2Ki 11:17 Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is.
2Ki 11:18 Aztán az ország egész népe Baal templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baal papját, Matant pedig az oltár előtt megölték. A pap ekkor őrséget állított az Úr templomához,
2Ki 11:19 a századosokat, a kariakat, a testőröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket.
2Ki 11:20 Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában.
2Ki 12:1 Joás hétesztendős volt, amikor király lett.
2Ki 12:2 Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt.
2Ki 12:3 Joás azt tette, ami kedves az Úr szemében, egész életében, mert Jehojada pap látta el tanácsokkal.
2Ki 12:4 De a magaslati helyeket nem rombolta le, a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
2Ki 12:5 Joás megparancsolta a papoknak: "Minden pénzt, amit fogadalmi ajándékul az Úr templomába visznek, minden adóként kivetett pénzt s minden pénzt, amit valaki saját jószántából az Úr templomába visz,
2Ki 12:6 a papok vegyék magukhoz, ki-ki a maga ismerőseitől, s javíttassák ki rajta a templomot, ahol csak megsérül."
2Ki 12:7 De Joás király 23. esztendejéig a papok még semmi javítást nem végeztettek el a templomon.
2Ki 12:8 Ezért Joás király hívatta Jehojada papot és a (többi) papot és megkérdezte: "Miért nem javíttatjátok ki a templomon a hibákat? Mostantól nem fogadhattok el semmiféle pénzt ismerőseitektől, hanem be kell szolgáltatnotok a templom javítására."
2Ki 12:9 A papok egyetértettek azzal, hogy nem fogadhatnak el pénzt a néptől, de a templomot sem javíttatták ki.
2Ki 12:10 Jehojada pap ezért fogott egy ládát, a tetejére fúrt egy lyukat, és az Úr templomának bejáratától jobbra felállította a határkő mellett. Ebbe kellett a küszöböt őrző papoknak minden pénzt beletenniük, amit az Úr templomába vittek.
2Ki 12:11 Mihelyt észrevették, hogy sok pénz van a ládában, ment a király írnoka, aztán az összes pénzt, ami csak volt az Úr templomában, összeöntötték és megszámolták.
2Ki 12:12 Aztán megszámolva átadták a pénzt az Úr temploma felügyeletét ellátó gondnokok kezébe, és ezek arra fordították, hogy az Úr templomán dolgozó ácsokat és építőket,
2Ki 12:13 kőműveseket és kőfaragókat megfizessék, hogy az Úr templomának kijavításához fát és faragott köveket szerezzenek be, s egyáltalán az Úr temploma javítása során fölmerült mindenféle költséget fedezzenek belőle.
2Ki 12:14 Nem csináltattak az Úr templomába vitt pénzből ezüsttálakat, -késeket, -hintőket, -kürtöket, sem semmiféle arany vagy ezüst fölszerelési tárgyat az Úr temploma számára.
2Ki 12:15 Ehelyett a munkásoknak adták, hogy javítsák ki érte az Úr templomát.
2Ki 12:16 De azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy a munkásoknak adják, nem számoltatták el, csak a bizalomra és a hitre építettek.
2Ki 12:17 Ugyanakkor a véres áldozatért és az engesztelő áldozatért járó pénzt nem szolgáltatták be az Úr temploma számára, azt a papok kapták.
2Ki 12:18 Akkoriban Arám királya, Hazael felvonult, megtámadta Gátot és el is foglalta. Amikor Hazael ezután azt tervezte, hogy Jeruzsálem ellen vonul,
2Ki 12:19 Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól.
2Ki 12:20 Joás történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 12:21 Szolgái fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene és leütötték Joást Bet-Millóban...
2Ki 12:22 Szolgája Jozachar, Simat fia, és Jozabad, Somer fia ütötte le, és atyái mellé temették el, Dávid városában. A fia, Amacja lett helyette a király.
2Ki 13:1 Achaszja fiának, Joásnak, Júda királyának 23. esztendejében Jehunak a fia, Joachász lett király Izraelben, Szamariában, tizenhét esztendőre.
2Ki 13:2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, Nebat fiának, Jerobeámnak bűneit utánozta, amelyekkel az Izraelt is bűnbe vitte, s nem hagyott fel velük.
2Ki 13:3 Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, és Arám királya, Hazael, valamint Hazael fia, Benhadad kezére adta (uralma) egész idejére.
2Ki 13:4 Erre Joachász megkísérelte kiengesztelni az Urat. S az Úr meghallgatta, mert látta Izrael szorongatottságát, hisz Arám királya erősen szorongatta.
2Ki 13:5 Az Úr szabadítót küldött Izraelnek, aki kiszabadította Arám kezéből. Így Izrael fiai újra sátraikban lakhattak, mint azelőtt.
2Ki 13:6 De Jerobeám bűneitől, amelyekbe az belevitte Izraelt, nem tágítottak, továbbra is megmaradtak bennük. Sőt, még a bálványok is változatlanul ott álltak Szamariában.
2Ki 13:7 Az Úr ugyanis nem hagyott meg Joachásznak több embert, mint ötven lovast, tíz harci szekeret és tízezer gyalogost. Arám királya megsemmisítette őket és egyenlővé tette a széttiport porral.
2Ki 13:8 Joachász történetének többi részét, amiket végbevitt, tetteit és győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 13:9 Akkor Joachász megtért atyáihoz. Szamariában temették el és fia, Joás lett helyette a király.
2Ki 13:10 Júda királyának, Joásnak 37. esztendejében Joachász fia, Joás lett Izrael királya Szamariában tizenhat esztendőre.
2Ki 13:11 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte; megmaradt bennük.
2Ki 13:12 Joás történetének többi részét, amiket végbevitt, győzelmeit és Júda királyával, Amacjával viselt háborúját, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 13:13 Akkor Joás megtért atyáihoz. Jerobeám foglalta el a trónját, Joást pedig Izrael királyai mellé temették el Szamariában.
2Ki 13:14 Elizeust utolérte az a betegség, amelybe bele kellett halnia. Izrael királya, Joás elment hozzá és sírt, föléje hajolva. Azt mondta: "Atyám, atyám! Izrael kocsija és fogata!"
2Ki 13:15 Elizeus így szólt hozzá: "Hozz íjat és nyilat!" S ő vitt neki íjat és nyilat.
2Ki 13:16 Erre azt mondta a királynak: "Tedd kezedet az íjra!" Az rátette kezét, Elizeus meg a maga kezét a király kezére tette.
2Ki 13:17 Aztán így szólt: "Nyisd ki az ablakot kelet felé!" Kinyitotta. Most Elizeus azt mondta: "Lőjj!" És ő lőtt. Erre elkiáltotta magát: "Az Úr győzelmes nyila, győzelmi nyíl Arám ellen! Afeknél megvered Arámot, teljesen megsemmisíted!"
2Ki 13:18 Azután így szólt: "Fogd a nyilat!" Kezébe vette. Majd azt mondta a királynak: "Üss vele a földre!"
2Ki 13:19 Háromszor ráütött, aztán abbahagyta. Isten embere ezért megharagudott és így szólt: "Ötször vagy hatszor kellett volna ráütnöd, akkor a megsemmisülésig legyőzted volna Arámot, de így csak háromszor vered meg!"
2Ki 13:20 Ezzel Elizeus meghalt és eltemették. De aztán minden esztendőben moábita portyázók törtek rá az országra.
2Ki 13:21 Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.
2Ki 13:22 Arám királya, Hazael szorongatta Izraelt, amíg csak Joachász élt.
2Ki 13:23 Az Úr azonban jóságos volt hozzá, megkönyörült rajta, s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére való tekintettel felé fordult. Nem pusztította el és nem taszította el színe elől.
2Ki 13:24 Amikor Arám királya, Hazael meghalt, és fia, Benhadad lett helyette a király,
2Ki 13:25 Joachász fia, Joás újra visszavette Hazael fiától, Benhadadtól azokat a városokat, amelyeket az atyjától, Joachásztól a háborúban elfoglalt. Háromszor győzött fölötte Joás, s így visszaszerezte Izrael városait.
2Ki 14:1 Joachász fiának, Izrael királyának, Joásnak 2. esztendejében Joás fia, Amacja lett Júda királya.
2Ki 14:2 Huszonöt éves volt, amikor király lett és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehoaddannak hívták és Jeruzsálemből való volt.
2Ki 14:3 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Dávid. Egészen úgy élt, mint atyja, Joás.
2Ki 14:4 Csak a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
2Ki 14:5 Mihelyt megszilárdult kezében a királyi hatalom, megölte szolgáit, akik atyját meggyilkolták,
2Ki 14:6 de a gyilkosok fiait nem ölte meg, ahogy Mózes törvénykönyvében írva van, ott, ahol az Úr a következő parancsot adta: "Az apákat nem szabad megölni fiaik miatt, hanem mindenki csak a maga vétkéért haljon meg."
2Ki 14:7 Megverte Edomot a Só-völgyben, tízezer embert, ostrom alá vette és elfoglalta Szelát, és Jokteelnek nevezte el; (így hívják) mindmáig.
2Ki 14:8 Akkoriban Amacja követet küldött Jehu fia fiának, Joachásznak a fiához, Joáshoz, Izrael királyához és azt üzente: "Gyere, mérkőzzünk meg egymással a csatatéren!"
2Ki 14:9 Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: "A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta.
2Ki 14:10 Edomot legyőzted és most elbizakodott a szíved. Örülj dicsőségednek és maradj veszteg! Miért hívod ki magad ellen a balsorsot, hogy elessél, te és veled együtt Júda is?"
2Ki 14:11 Amacja azonban nem hallgatott rá. Ezért Izrael királya, Joás felvonult, és megmérkőztek a csatatéren, ő és Amacja, Júda királya, a Júdához tartozó Bet-Semesnél.
2Ki 14:12 És Izrael legyőzte Júdát, úgyhogy mindenki menekült hazája irányába.
2Ki 14:13 Amacját azonban, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Izrael királya, Joás, élve fogta el, Bet-Semesnél. Jeruzsálembe vitte. Rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig 400 könyöknyi hosszúságban,
2Ki 14:14 s elhurcolt minden aranyat, ezüstöt, edényfélét, ami csak volt az Úr temploma és a királyi palota kincseskamrájában, s ugyanígy túszokat is vitt, aztán visszatért Szamariába.
2Ki 14:15 Joás történetének többi részét, amit végbevitt, győzelmeit, s hogy mint viselt háborút Júda királya, Amacja ellen, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 14:16 Akkor Joás megtért atyáihoz, Szamariában temették el, Izrael királyai mellé. Fia, Jerobeám lett helyette a király.
2Ki 14:17 Júda királya, Joás fia, Amacja azonban még Izrael királyának Joachász fiának, Joásnak a halála után is élt tizenöt esztendeig.
2Ki 14:18 Amacja történetének többi részét följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 14:19 Jeruzsálemben összeesküvést szőttek ellene, de elmenekült Lachisba. Akkor utána küldtek Lachisba, s ott gyilkolták meg.
2Ki 14:20 Lóra tették, és atyái mellé temették el Jeruzsálemben, Dávid városában.
2Ki 14:21 Ezután Júda egész népe a tizenhat esztendős Uziját tette meg atyja helyett királynak.
2Ki 14:22 Ő volt az, aki Elatot kiépítette és újra Júdához csatolta, miután a király megtért atyáihoz.
2Ki 14:23 Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamariában, negyvenegy esztendőre.
2Ki 14:24 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt belevitte.
2Ki 14:25 Ő volt az, aki helyreállította Izrael határait az Ematba vivő úttól egészen a puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének szava szerint, amelyet szolgája, Amittai fia, Jónás, a gát-heferi próféta által hallatott.
2Ki 14:26 Az Úr ugyanis látta Izrael mérhetetlen nagy nyomorúságát, hogy szabad és rabszolga egyaránt odavész, s nincs, aki megmentse Izraelt.
2Ki 14:27 De az Úr nem határozta el azt, hogy kiirtja Izrael nevét az ég alól, így mégis segített Joás fia, Jerobeám által.
2Ki 14:28 Jerobeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, győzelmeit, hogyan háborúskodott, s hogyan... - ezeket mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 14:29 Akkor Jerobeám megtért atyáihoz. Szamariában temették el, Izrael királyai mellé, és fia, Zacharja lett helyette a király.
2Ki 15:1 Izrael királyának, Jerobeámnak 27. esztendejében Amacja fia, Uzija lett Júda királya.
2Ki 15:2 Tizenhat éves volt, amikor király lett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ki 15:3 Anyját Jecholjának hívták és jeruzsálemi volt. Azt tette, ami kedves volt az Úr szemében, egészen úgy, mint atyja tette.
2Ki 15:4 De a magaslati helyeket nem rombolták le, s még mindig áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon.
2Ki 15:5 De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig. Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában és szolgáltatott igazságot a népnek.
2Ki 15:6 Uzija történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 15:7 Akkor Uzija megtért atyáihoz és Dávid városában temették el. Fia, Jotam lett a király helyette.
2Ki 15:8 Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamariában, hat hónapra.
2Ki 15:9 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mint atyái tették. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
2Ki 15:10 Jabes fia, Sallum összeesküvést szőtt ellene, Jibleámnál leütötte, s ő lett helyette a király.
2Ki 15:11 Zacharja történetének többi részét följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 15:12 Ő volt, akit az Úr megjövendölt Jehunak, amikor azt mondta: "Fiaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak." Így teljesedett be.
2Ki 15:13 Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamariában.
2Ki 15:14 Akkor Gadi fia, Menachem, felvonult ellene Tircából, behatolt Szamariába, megölte Jabes fiát, Sallumot, és ő lett helyette a király.
2Ki 15:15 Sallum történetének többi részét, az összeesküvést, amelyet szőtt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 15:16 Akkoriban Menachem elpusztította Tappuachot mindazzal együtt, ami benne volt és egész környéket is Tircától kezdve, mert nem nyitották meg neki a kapukat. Megsemmisítette, s az összes várandós anyát felhasíttatta.
2Ki 15:17 Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Mena- chem lett Izrael királya Szamariában, tíz esztendőre.
2Ki 15:18 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. Az ő idejében
2Ki 15:19 hatolt az országba Asszíria királya, Pul. Menachem 100 ezüst talentumot adott Pulnak, hogy segítsen neki megszilárdítani kezében a királyi hatalmat.
2Ki 15:20 Ezt a pénzt Menachem kivetette adóul Izraelre, minden tehetős emberre 50 sékelt, csak hogy Asszíria királyának adhassa. Erre Asszíria királya elvonult, nem maradt tovább az országban.
2Ki 15:21 Menachem történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 15:22 Akkor Menachem megtért atyáihoz, és fia, Pekachja lett helyette a király.
2Ki 15:23 Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamariában, két esztendőre.
2Ki 15:24 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
2Ki 15:25 Akkor fegyverhordozója, Remaljának a fia, Pekach összeesküvést szőtt ellene, és Szamariában, a királyi palota bástyájában megölte... Ötven gileádi férfi segített neki. Így megölte, és helyette ő lett a király.
2Ki 15:26 Pekachja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 15:27 Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamariában, húsz esztendőre.
2Ki 15:28 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
2Ki 15:29 Izrael királyának, Pekachnak idejében Asszíria királya, Tiglatpilezer felvonult és elfoglalta Ijont, Abel-Bet-Maachát, Janoachot, Kedest, Hacort, Gileádot és Gali- leát, Naftali egész földjét, és elhurcolta őket fogolyként Asszíriába.
2Ki 15:30 Ela fia, Hósea pedig összeesküvést szőtt Remalja fia, Pekach ellen, megölte, s ő lett helyette a király.
2Ki 15:31 Pekach történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2Ki 15:32 Izrael királyának, Remalja fiának, Pekachnak 2. esztendejében Uzija fia, Jotam lett Júda királya.
2Ki 15:33 Huszonöt éves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jerusának hívták, és Cádoknak volt a lánya.
2Ki 15:34 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy tett, mint atyja, Uzija tett.
2Ki 15:35 De a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. Ő építette a felső kaput az Úr templomához.
2Ki 15:36 Jotam történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 15:37 Attól az időtől az Úr rászabadította Arám királyát, Recint, valamint Remalja fiát, Pekachot Júdára.
2Ki 15:38 Jotam azonban megtért atyáihoz, s atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.
2Ki 16:1 Remalja fiának, Pekachnak tizenhetedik esztendejében Jotam fia, Acház lett Júda királya.
2Ki 16:2 Acház húszéves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyénvaló az Úrnak, Istenének a szemében, mint atyja, Dávid tette,
2Ki 16:3 hanem Izrael királyainak útján járt. Sőt, tűzbe küldte a fiát azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
2Ki 16:4 Áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken, a dombokon és minden zöldellő fa alatt.
2Ki 16:5 Abban az időben Arám királya, Recin és Izrael királya, Remaljának a fia, Pekach Jeruzsálem ellen vonult, hogy megtámadja. Ostrom alá fogták, de nem voltak elég erősek a harchoz.
2Ki 16:6 [Akkoriban Edom királya újra hozzácsatolta Elatot Edomhoz, és kiűzte a júdeaiakat Elatból. Edomiak érkeztek Elatba, s letelepedvén ott élnek mind a mai napig.]
2Ki 16:7 Ekkor Acház követeket küldött Asszíria királyához, Tiglatpilezerhez. Ezt üzente neki: "Szolgád és fiad vagyok. Vonulj fel, és szabadíts ki Arám királya kezéből és Izrael királya kezéből, akik ellenem támadtak!"
2Ki 16:8 Ugyanakkor fogta Acház az Úr templomában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékba Asszíria királyának.
2Ki 16:9 Asszíria királya a kedve szerint járt el. Így Asszíria királya Damaszkusz ellen vonult, elfoglalta, lakóit fogolyként Kirbe hurcolta, Recint pedig megölte.
2Ki 16:10 Acház elment Damaszkuszba, hogy találkozzék Asszíria királyával, Tiglatpilezerrel. Amikor meglátta Damaszkuszban az oltárt, Acház király megküldte Urija papnak az oltár méreteit és mintáját az alaprajzával együtt.
2Ki 16:11 Urija pap tehát épített egy oltárt; pontosan Acház király Damaszkuszból küldött utasításai szerint építette föl, mielőtt még Acház király hazatért volna Damaszkuszból.
2Ki 16:12 Amikor a király visszaérkezett Damaszkuszból, szemügyre vette az oltárt. Aztán a király az oltárhoz lépett és fölment rá.
2Ki 16:13 Elégette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, s az oltárra hintette a közösség áldozatának vérét.
2Ki 16:14 Az Úr előtt álló oltárt pedig elmozdította a templom elől a helyéről, hogy ne álljon ott az új oltár és az Úr temploma között, és észak felé, oldalt az új oltár mellett állíttatta fel.
2Ki 16:15 Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: "A nagy oltáron égesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égő- és ételáldozatát, végül az egész nép égőáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égőáldozat és a véresáldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom."
2Ki 16:16 Urija pontosan a király parancsa szerint járt el.
2Ki 16:17 Akkor Acház király szétszedette az üstlábakat s párkányait, az üstöket pedig kiemelte belőlük. A bronzmedencét is leszedette az ökrökről, amelyek alatta álltak, és kőtalapzatra állította.
2Ki 16:18 Ugyanígy a trónt is eltávolította, amelyet a templom elé építettek, meg a külső királyi bejáratot is, Asszíria királya kedvéért.
2Ki 16:19 Acház történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 16:20 Akkor Acház megtért atyáihoz, és atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Hiszkija lett helyette a király.
2Ki 17:1 A jeruzsálemi Acház 12. évében Ela fia, Hósea lett Szamariában Izrael királya, kilenc esztendőre.
2Ki 17:2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Izraelnek azok a királyai, akik előtte voltak.
2Ki 17:3 Asszíria királya, Szalmanasszár hadat vezetett ellene, Hósea azonban behódolt és adózott neki.
2Ki 17:4 De Asszíria királya fölfedezte Hósea egy pártütését. Követet küldött ugyanis Egyiptom királyához, Szóhoz, s nem küldte meg tovább minden esztendőben az adót Asszíria királyának. Ezért Asszíria királya elfogatta és börtönbe vetette.
2Ki 17:5 Azután Asszíria királya az egész ország ellen hadba szállt, Szamaria alá vonult, és három évig ostromolta.
2Ki 17:6 Hósea 9. esztendejében Asszíria királya bevette Szamariát és fogságba hurcolta Izraelt Asszíriába; Halachban, Gozan egyik folyója, a Habor mellé, valamint Média városaiba telepítette őket.
2Ki 17:7 Ez azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek az Úr, az ő Istenük ellen, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, a fáraónak, Egyiptom királyának a hatalmából, és idegen isteneket imádtak.
2Ki 17:8 Azoknak a népeknek a szokásaihoz igazodtak, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
2Ki 17:9 Izrael fiai és a királyok, akiket maguknak választottak, gonosz dolgokat eszeltek ki az Úr, az ő Istenük ellen, s az őrtoronyból a megerősített városokig mindenütt magaslati helyeket építettek,
2Ki 17:10 s minden kiemelkedő dombra, meg minden zöldellő fa alá kőoszlopokat és szent fákat állítottak.
2Ki 17:11 Aztán tömjéneztek ott, mint azok a népek, amelyeket elűzött előlük az Úr, s gonosz tetteikkel ingerelték az Urat.
2Ki 17:12 A bálványoknak szolgáltak, pedig megmondta az Úr: "Ilyesmit ne tegyetek!"
2Ki 17:13 Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: "Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek."
2Ki 17:14 De nem hallgattak rá, hanem még nyakasabbnak bizonyultak, mint atyáik voltak, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben.
2Ki 17:15 Elvetették törvényeit és a szövetséget, amelyet atyáikkal kötött, és parancsait is, amelyeket szívükbe vésett. Mihaszna dolgok után futottak, s így maguk is semmirekellővé váltak. A körülöttük élő népekhez igazodtak, pedig az Úr megtiltotta nekik, hogy ők is azt tegyék, amit azok.
2Ki 17:16 Elhanyagolták az Úrnak, az ő Istenüknek minden törvényét, bálványokat öntöttek maguknak, két borjút, aztán szent fákat állítottak fel és imádták az ég egész seregét, sőt Baalnak is szolgáltak.
2Ki 17:17 Fiaikat és lányaikat tűzbe küldték, jövendőmondásra, varázslásra vetemedtek, s arra adták ma- gukat, hogy azt tegyék, ami gonosznak számít az Úr szemében - így ingerelték.
2Ki 17:18 Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül.
2Ki 17:19 De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak.
2Ki 17:20 Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta őket, míg végül el nem taszította őket színe elől.
2Ki 17:21 Akkor Izrael elszakadt Dávidtól, és Nebat fiát, Jerobeámot tette meg királynak. Jerobeám aztán eltérítette Izraelt az Úrtól és súlyos bűnbe vitte.
2Ki 17:22 Izrael fiai a Jerobeám elkövette bűnben éltek, nem hagytak fel vele,
2Ki 17:23 amíg az Úr el nem taszította őket színe elől, amint szolgái, a próféták által előre megmondta, s amíg Izraelt földjéről Asszíriába nem vitte - mind a mai napig.
2Ki 17:24 Asszíria királya embereket hívott oda Babilóniából, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból, és letelepítette őket Szamaria városaiba; ezek birtokba vették Szamariát és megtelepedtek városaiban.
2Ki 17:25 De már letelepedésükkor sem félték az Urat. Ezért az Úr oroszlánokat szabadított rájuk, ott üvöltöttek köztük.
2Ki 17:26 Jelentették hát Asszíria királyának: "A népek, amelyeket ide hoztál és Szamaria városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik őket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét."
2Ki 17:27 Erre Asszíria királya megparancsolta: "Az onnan elhurcolt papok közül engedjetek egyet vissza, menjen, telepedjék ott le, és tanítsa meg őket az ország Istenének kijáró tiszteletre."
2Ki 17:28 Így hát azok közül a papok közül, akiket Szamariából elhurcoltak, az egyik visszatért, letelepedett Bételben, s tanította őket, hogyan kell az Urat imádniuk.
2Ki 17:29 Csakhogy ezek a népségek mind bálványt csináltak maguknak, és felállították azokon a magaslatokon berendezett szentélyekben, amelyeket a szamariaiak emeltek, mindegyik nép a maga városában, ahol lakott.
2Ki 17:30 A babiloniaiak Szukkot-Benotról készítettek képmást, a kutiak Nergalt, a hamatiak Asimát,
2Ki 17:31 az avviták Nibchaszt és Tartakot csináltak maguknak, a Szefarvajimból valók pedig elégették gyermekeiket Adrameleknek és Anameleknek, Szefarvajim isteneinek a tiszteletére, tűzben.
2Ki 17:32 Imádták az Urat, de ugyanakkor papokat választottak maguk közül a magaslatokra, hogy a magaslati szentélyekben ellássák a szolgálatot.
2Ki 17:33 Így imádták az Urat, de egyszersmind a maguk isteneinek is szolgáltak, azoknak a népeknek a szokásaihoz híven, amelyek közül oda kerültek.
2Ki 17:34 Mind a mai napig korábbi szokásaik szerint élnek. Nem félik az Urat, nem igazodnak törvényeihez és parancsaihoz, ahhoz a törvényhez és parancshoz, amelyet Jákob fiainak adott, akinek az Izrael nevet adta.
2Ki 17:35 Sőt, szövetséget is kötött velük az Úr, és meghagyta nekik: "Ne tiszteljetek idegen isteneket, ne imádjátok őket, ne szolgáljatok nekik és ne mutassatok be nekik áldozatot.
2Ki 17:36 Csak az Urat imádjátok, s neki mutassatok be áldozatot, aki hatalmas erejével és kinyújtott karjával kivezetett benneteket Egyiptom földjéről; őt imádjátok, neki mutassatok be áldozatot.
2Ki 17:37 Tartsátok szem előtt a rendelkezéseit és utasításait, a törvényt és a parancsokat, amelyeket fölírt nektek, s szabjátok hozzájuk tetteiteket minden időben; ne imádjatok idegen isteneket!
2Ki 17:38 Ne feledkezzetek meg veletek kötött szövetségemről, s ne imádjatok idegen isteneket!
2Ki 17:39 Csak az Urat imádjátok, a ti Isteneket! Ő kiszabadít benneteket minden ellenségetek kezéből!"
2Ki 17:40 De ők nem hallgattak rá, és korábbi szokásaikhoz híven éltek.
2Ki 17:41 Ezek a népségek imádták ugyan az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak, s ugyanígy gyermekeik és gyermekeik gyermekei is. Mint atyáik tettek, úgy tesznek ők is mind a mai napig.
2Ki 18:1 Izrael királyának, Ela fiának Hóseának 3. esztendejében történt, hogy Acház fia, Hiszkija lett Júda királya.
2Ki 18:2 Huszonöt éves volt, amikor király lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijának hívták és Zacharjának volt a lánya.
2Ki 18:3 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy, mint őse, Dávid tette.
2Ki 18:4 Ő volt az, aki a magaslati helyeket lerombolta, a kőoszlopokat összetörte, a szent fákat kidöntötte, és a Mózes által készített rézkígyót darabokra törte. Mert Izrael fiai egészen addig tömjéneztek előtte; Nechustánnak nevezték.
2Ki 18:5 Az Úrba, Izrael Istenébe vetette bizalmát, s utána nem volt többé Júda királyai közt hozzá hasonló, de még előtte sem.
2Ki 18:6 Ragaszkodott az Úrhoz, hűségesen követte, és szem előtt tartotta parancsait, amelyeket az Úr Mózesnek adott.
2Ki 18:7 S az Úr vele volt, minden vállalkozása sikerrel járt. Elszakadt Asszíria királyaitól, nem maradt tovább alattvalójuk.
2Ki 18:8 A filiszteusokat visszaverte, egészen Gázáig, földjüket pedig megszerezte az őrtoronytól egészen a megerősített városokig.
2Ki 18:9 Hiszkija király 4. esztendejében, azaz Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 7. évében történt, hogy Asszíria királya, Szalmanasszár felvonult Szamaria ellen és ostrom alá fogta.
2Ki 18:10 Három év elteltével be is vette. Hiszkija 6. esztendejében, vagyis Izrael királyának, Hóseának 9. évében Szamariát elfoglalták.
2Ki 18:11 S Asszíria királya Izraelt Asszíriába hurcolta fogságba, s Halachban, valamint Gozán folyója, a Habor mellé és Média városaiba telepítette őket,
2Ki 18:12 mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes az Úr szolgája parancsolt. Nem vették tekintetbe, nem ahhoz igazodtak.
2Ki 18:13 Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda megerősített városai ellen és elfoglalta őket.
2Ki 18:14 Akkor Júda királya, Hiszkija elküldött Asszíria királyához Lachisba és azt üzente: "Helytelen volt, amit tettem. Ha elvonulsz, megadom, amit kirósz rám." Erre Asszíria királya kivetett Hiszkijára, Júda királyára 300 ezüst talentumot és 30 arany talentumot.
2Ki 18:15 Hiszkija kénytelen volt odaadni az összes ezüstöt, ami csak volt az Úr templomában és a királyi palota kincseskamrájában.
2Ki 18:16 Akkoriban Hiszkija összetörette az Úr templomának ajtófélfáit és ajtószárnyait is, amelyeket... Júda királya (arany) lemezekkel borított be, és beszolgáltatta Asszíria királyának.
2Ki 18:17 Asszíria királya Lachisból Jeruzsálembe küldte főpohárnokát Hiszkija király ellen, számottevő csapat élén. Az fel is vonult, és Jeruzsálembe érve letáborozott a ványolók földje felé vivő út mentén, a felső tó közelében a vízvezeték mellett.
2Ki 18:18 Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester, Hilkijának a fia, Eljakim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá. A főpohárnok így szólt hozzájuk:
2Ki 18:19 "Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel?
2Ki 18:20 Azt hiszed, hogy az üres szó elég ok és erő a hadakozáshoz? Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem?
2Ki 18:21 Talán ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bízol, amely mindenkinek a kezébe belemegy és átszúrja, aki csak rátámaszkodik. Így van ez a fáraóval, Egyiptom királyával, s azokkal mind, akik benne bíznak.
2Ki 18:22 Ha ellenben azt felelitek: Az Úrban, a mi Istenünkben bizakodunk, (azt kérdezem): nem ő az, akinek a magaslati helyeit és oltárait Hiszkija lerombolta, megparancsolván Júdának és Jeruzsálemnek: itt imádkozzatok, Jeruzsálemben, ez előtt az oltár előtt?
2Ki 18:23 Nos, hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával! Adok neked kétezer lovat, ha találsz lovasokat, akiket felültess rájuk.
2Ki 18:24 Hogy vehetnéd hát fel akkor a harcot uramnak akár egyetlen, legkisebb szolgájával is? Hagyatkozz csak Egyiptomra a lovak és a harci szekerek dolgában!
2Ki 18:25 S talán az Úr akarata ellenére vonultam ez ellen a város ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!"
2Ki 18:26 Eljakim, Sebna és Joách így válaszoltak a főpohárnoknak: "Beszélj arámul szolgáiddal, hiszen megértjük, és ne szólj hozzánk Júda nyelvén a falon figyelő nép füle hallatára!"
2Ki 18:27 De a főpohárnok azt felelte: "Hát azért küldött ide uram, hogy ezeket a szavakat uradhoz és hozzád intézzem, s nem inkább az emberekhez, akik a falakon ülnek, arra kárhoztatva, hogy veletek egyetemben saját ürüléküket egyék és saját vizeletüket igyák?"
2Ki 18:28 Ezzel a főpohárnok előlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következőket: "Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét!
2Ki 18:29 Ezt mondja a király: Ne engedjétek, hogy Hiszkija félrevezessen titeket, hisz nem képes kiszabadítani benneteket a kezemből!
2Ki 18:30 Ne hagyjátok, hogy Hiszkija az Úrral vigasztaljon titeket, azt állítva: az Úr majd megment minket és biztos, hogy nem adja ezt a várost Asszíria királyának kezére.
2Ki 18:31 Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget és gyertek ki! Akkor majd mindenki a maga szőlőtőkéjéről és a saját fügefájáról eszik és a saját ciszternája vizét issza,
2Ki 18:32 míg majd elmegyek és elviszlek benneteket egy olyan országba, amelyik olyan, mint a tietek; olyan országba, ahol bőségben van a gabona és a bor; olyan országba, ahol rengeteg az olajfa és a méz. Életben maradtok, nem kell elpusztulnotok. Ne hallgassatok Hiszkijára, félrevezet benneteket, amikor azt mondja: az Úr megment minket!
2Ki 18:33 A népek istenei közül ki tudta tán egyetlenegy is szabadítani földjét Asszíria királya kezéből?
2Ki 18:34 Hol vannak Hamat és Arpad istenei? Hol Szefarvajim istenei, Hena és Ivva? Hol Szamaria földjének istenei? Kiszabadították Szamariát a kezemből?
2Ki 18:35 Az országok istenei közül melyik volt képes megmenteni országát a kezemtől? Hát akkor az Úr most hogy szabadíthatná ki Jeruzsálemet a kezemből?"
2Ki 18:36 De ők hallgattak, nem szóltak egyetlen szót sem, mert a király elrendelte és megparancsolta: "Ne adjatok neki választ!"
2Ki 18:37 Hilkija fia, Eljakim, az udvarmester, Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia megszaggatták ruhájukat, visszatértek Hiszkijához és hírül vitték neki a főpohárnok szavait.
2Ki 19:1 Amikor Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött magára és elment az Úr templomába.
2Ki 19:2 Eljakim udvarmestert pedig és Sebna írnokot meg a papság véneit elküldte - vezeklőruhába öltözve - Ámosz fiához, Izajás prófétához.
2Ki 19:3 Így szóltak hozzá: "Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a rettegés, a megpróbáltatás és a gyalázat napja. Mert elérkezik a gyermek születésének ideje, de nincs erő a világra hozatalához.
2Ki 19:4 Talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, Asszíria királya ideküldött káromolni az élő Istent, és megbünteti beszédéért, amelyet hallott az Úr, a te Istened. Imádkozz hát a maradékért, amelyik még itt van!"
2Ki 19:5 Hiszkija szolgái tehát elmentek Izajáshoz.
2Ki 19:6 És Izajás azt válaszolta nekik: "Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak.
2Ki 19:7 Nézd, olyan lelket adok neki, hogy amikor majd valami szóbeszédet hall, visszatér földjére, hazájában aztán elveszítem, kard élén."
2Ki 19:8 Amikor a főpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libnánál találta, épp azt ostromolta. Csakugyan, (a főpohárnok) hallotta hírét, hogy elvonult Lachis alól,
2Ki 19:9 mert azt hallotta Etiópia királyáról, Tirhakáról: "Nézd, kivonult, hogy megmérkőzzék veled." Akkor újra követet küldött Hiszkijához ezzel a megbízatással:
2Ki 19:10 "Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére.
2Ki 19:11 Nézd, hallottad, mit tettek Asszíria királyai az országokkal, hogy betöltötték rajtuk az átkot. Hát te megmenekülnél?
2Ki 19:12 Vajon a népek istenei, akiket atyáim kiirtottak, megmentették Gozant, Harant, Recefet és Tell Bazarban Eden lakóit?
2Ki 19:13 Hol van Hamat királya, Arpad királya, Szefarvajim, Hena és Avva királya?"
2Ki 19:14 Hiszkija király átvette a küldöttek kezéből a levelet és elolvasta. Aztán fölment az Úr templomába, s az Úr elé terjesztette.
2Ki 19:15 Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr előtt: "Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet.
2Ki 19:16 Figyelj, Uram, és hallgass meg! Halld meg Szancherib szavait, amiket üzent, s hogy gyalázta az élő Istent.
2Ki 19:17 Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai leigázták a népeket,
2Ki 19:18 isteneiket pedig tűzbe vetették. De nem is voltak istenek, csupán emberi kéz alkotásai, fa és kő, azokat megsemmisíthették.
2Ki 19:19 De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezéből, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!"
2Ki 19:20 Akkor Ámosz fia, Izajás elküldött Hiszkijához és azt üzente: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Meghallgattalak, amikor Asszíria királya, Szancherib miatt hozzám imádkoztál.
2Ki 19:21 Ezt mondja felőle az Úr: "Megvet, kigúnyol, Sion szűz leánya, fejét csóválja hátad mögött, Jeruzsálem leánya.
2Ki 19:22 Kit káromoltál, kit gyaláztál? Ki ellen hangoskodtál, s emelted föl gőgös tekinteted? Izrael Szentje ellen!
2Ki 19:23 Követeid által gúnyt űztél az Úrból. Így gondolkodtál: harci szekereimmel felhágtam a hegyek csúcsára, Libanon ormára. Égbe nyúló cédrusait kidöntöttem, legszebb ciprusait kivágtam. Eljutottam a legtávolibb pihenőhelyig, az erdő sűrűjéig.
2Ki 19:24 Mélyre ástam, és idegen vizeket ittam frissülésül. Egyiptom folyói mind kiszáradtak a lábam s talpam alatt.
2Ki 19:25 Nem hallottál róla? Réges-rég előkészítettem, ősidők óta elterveztem, most aztán valóra váltom. A te dolgod volt romhalmazzá tenni mind a megerősített városokat.
2Ki 19:26 Lakóik remegtek tehetetlenül, s kipusztultak teljesen, mint a mező füve, a zsenge gyep, a háztetők zöldje meg a rét a keleti szélben.
2Ki 19:27 Ott vagyok amikor fölkelsz s amikor nyugovóra térsz. Ismerem mentedet s jöttödet.
2Ki 19:28 Mivel ellenem háborogtál, s fülembe jutott lázadásod, orrodba teszem a gyűrűm és szádba a zablámat. Visszavezetlek az úton, amelyen idejöttél.
2Ki 19:29 Ez lesz neked a jel: Ebben az évben azt eszik, amit vetettek, a jövő esztendőben, ami parlagon hever. A harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt és élvezzétek termését!
2Ki 19:30 Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt!
2Ki 19:31 Mert Jeruzsálemből kivonul a maradék, akik megmenekülnek, azokból egy csapat Sion hegyéről. A Seregek Urának féltése végbeviszi ezt!
2Ki 19:32 Ezért az Úr ezt mondja az asszírok királyára: Ebbe a városba nem vonul be, egyetlen nyilát sem lövi bele. Nem rohamozza meg pajzzsal, sem töltést nem emel ellene.
2Ki 19:33 Visszatér az úton, amelyen jött, nem hatol be a városba - az Úr mondja.
2Ki 19:34 Megvédem ezt a várost, megoltalmazom, magam miatt, s szolgámnak, Dávidnak kedvéért!"
2Ki 19:35 Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr angyala kivonult, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Amikor reggel fölkeltek, lám, csupa élettelen testet találtak.
2Ki 19:36 Erre Asszíria királya, Szancherib szedte magát és elvonult. Visszatért Ninivébe és ott maradt.
2Ki 19:37 Történt azonban, hogy amikor egy alkalommal istenének, Niszrochnak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szarecer kardot döftek bele, majd Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon lett helyette a király.
2Ki 20:1 Azokban a napokban Hiszkija halálos beteg lett. Elment hozzá Ámosz fia, Izajás, és így szólt hozzá: "Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben."
2Ki 20:2 Erre arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz:
2Ki 20:3 "Ó, Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen, mennyire osztatlan szívvel jártam színed előtt, azt tettem, ami kedves a szemedben!" S keservesen sírt Hiszkija.
2Ki 20:4 Izajás még nem hagyta el a középső udvart, amikor történt, hogy az Úr e szavakat intézte hozzá:
2Ki 20:5 "Térj vissza és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz.
2Ki 20:6 S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel. És kiszabadítalak Asszíria királyának hatalmából ezzel a várossal együtt; megvédem ezt a várost, magam miatt és szolgámnak, Dávidnak kedvéért."
2Ki 20:7 Akkor Izajás meghagyta: "Hozzatok nekem fügét!" Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult.
2Ki 20:8 Hiszkija azonban megkérdezte Izajástól: "Mi lesz a jel arra, hogy az Úr meggyógyít és harmadnap fölmehetek az Úr templomába?"
2Ki 20:9 "Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért - kérdezte Izajás -, hogy az árnyék 10 fokkal előremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?"
2Ki 20:10 "Túl könnyű volna - felelte Hiszkija - az árnyéknak 10 fokkal előremennie; nem, menjen inkább 10 fokkal hátrafelé az árnyék."
2Ki 20:11 Erre Izajás próféta az Úrhoz könyörgött, s ő Acház lépcsőjén 10 fokkal visszahúzta az árnyékot.
2Ki 20:12 Abban az időben Bábel királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegsége és fölépülése felől.
2Ki 20:13 Hiszkija örült, és megmutatta nekik kincseskamráját, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerfélét, a finom olajat, egész fegyvertárát, s mindent, ami csak volt a kincsesházban. Nem volt a palotájában és a székhelyén semmi, amit meg ne mutatott volna.
2Ki 20:14 Izajás próféta elment a királyhoz és megkérdezte: "Mi hírt hoztak ezek az emberek és honnan jöttek?" "Egy távoli országból érkeztek, Bábelből" - felelte Hiszkija.
2Ki 20:15 Izajás folytatta a kérdezősködést: "Mit láttak palotádban?" "Mindent láttak - válaszolta Hiszkija -, ami csak van palotámban. Nincs semmi kincseskamráimban, amit meg ne mutattam volna nekik."
2Ki 20:16 Erre Izajás így szólt Hiszkijához: "Halld az Úr szavát!
2Ki 20:17 Eljön a nap, amikor mindent, ami csak van házadban, amit atyáid gyűjtöttek a mai napig, Bábelbe hurcolnak, nem marad belőle semmi! Így hangzott az Úr szava.
2Ki 20:18 S utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek néhányat, és Babilonban a király palotájában fognak szolgálni tisztséget viselve."
2Ki 20:19 Hiszkija azt felelte Izajásnak: "Az Úr szava, amelyet tudtomra adtál, jó!" Arra gondolt ugyanis: "Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!"
2Ki 20:20 Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 20:21 Akkor Hiszkija megtért atyáihoz, és fia, Manassze lett helyette a király.
2Ki 21:1 Manassze tizenkét esztendős volt, amikor király lett és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefci-Bahnak hívták.
2Ki 21:2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében: azoknak a népeknek iszonyatos tetteit követte, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
2Ki 21:3 Újra fölépítette a magaslati helyeket, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt Baalnak, oszlopokat emelt, mint Izrael királya, Acháb; imádta az ég egész seregét és szolgált nekik.
2Ki 21:4 Még az Úr templomába is épített oltárokat, pedig az Úr megmondta: "Jeruzsálemben szerzek hajlékot nevemnek."
2Ki 21:5 Az Úr temploma két előudvarában oltárt emelt az ég seregének.
2Ki 21:6 A fiát tűzbe küldte, jóslásra és bűbájosságra adta magát, halottidézőket és jövendőmondókat tartott, általában sok olyant művelt, ami gonosznak számít az Úr szemében, s így ingerelte.
2Ki 21:7 Sőt, még bálványt is csináltatott az oszlopra és az Úr templomában állította fel, pedig az Úr megmondta Dávidnak és Salamonnak: "Ebben a templomban szerzek hajlékot nevemnek, örökre, és Jeruzsálemben, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztottam.
2Ki 21:8 Nem engedem, hogy Izrael lába elhagyja a földet, amelyet atyáidnak adtam, ha hűségesen aszerint élnek, amint meghagytam nekik, a törvény szerint, amelyet szolgám, Mózes szabott nekik."
2Ki 21:9 De nem hallgattak rá, és Manassze annyira tévútra vezette őket, hogy nagyobb gonoszságokat műveltek, mint azok a népek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől.
2Ki 21:10 Ezért az Úr így szólt szolgái, a próféták által:
2Ki 21:11 "Mivel Júda királya, Manassze ezeket a szörnyűségeket művelte: nagyobb gonoszságokat követett el, mint előtte az amoriták, és ráadásul bálványaival még Júdát is bűnbe vitte,
2Ki 21:12 azért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bizony, szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, úgyhogy akik hallanak felőle, zúgni fog tőle mindkét fülük.
2Ki 21:13 Olyan mérőzsinórt vetek Jeruzsálemre, mint Szamariára, és olyan mérőónt, mint Acháb házára. Kitörlöm Jeruzsálemet, ahogy a tálat szokták kitörölni, aztán, amikor kitörülték, lefordítják.
2Ki 21:14 Eltaszítom örökségem maradékát, ellenségei kezére adom, hadd legyenek ellenségeik zsákmánya és prédája,
2Ki 21:15 mivel azt tették, ami gonosznak számít a szememben, és ingereltek attól a naptól kezdve, hogy atyáik kivonultak Egyiptomból, mind a mai napig."
2Ki 21:16 Manassze ártatlan vért is ontott, annyit, hogy teljesen elöntötte Jeruzsálemet egészen fönti határáig, nem tekintve azt a bűnét, hogy Júdát tévútra vezette, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében.
2Ki 21:17 Manassze történetének többi részét, amit végbevitt, s elkövetett bűneit mind megírták Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 21:18 Akkor Manassze megtért atyáihoz, és palotája kertjében, mégpedig Uza kertjében temették el. Fia, Ámon lett helyette a király.
2Ki 21:19 Ámon huszonkét esztendős volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Mesullemetnek hívták, s a Jotbába való Harucnak volt a lánya.
2Ki 21:20 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, akárcsak apja, Manassze.
2Ki 21:21 Egészen azon az úton járt, amelyen apja járt, ő is azoknak a bálványoknak szolgált, akiknek apja szolgált, és imádta őket.
2Ki 21:22 Elhagyta az Urat, atyái Istenét, s nem az Úr útjain járt.
2Ki 21:23 Ámon szolgái összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták a királyt a palotájában.
2Ki 21:24 A föld népe azonban mind megölte azokat, akik Ámon király ellen összeesküdtek. S az ország népe fiát, Joziját tette meg helyette királynak.
2Ki 21:25 Ámon történetének többi részét, amit végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 21:26 Atyja sírjában temették el, Uza kertjében. Fia, Jozija lett helyette a király.
2Ki 22:1 Jozija nyolcesztendős volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jedidának hívták, és a Bockatból való Adajának volt a lánya.
2Ki 22:2 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen ősének, Dávidnak útján járt, nem tért le róla se jobbra, se balra.
2Ki 22:3 Jozija király 18. esztendejében a király elküldte Safán írnokot, Acaljahu fiát, Mesulam unokáját a templomba, ezzel a megbízatással:
2Ki 22:4 "Menj fel a főpaphoz, Hilkijához, hogy öntse együvé azt a pénzt, amelyet az Úr templomába vittek, s azt, amelyet a küszöb őrei a néptől beszedtek.
2Ki 22:5 Át kell adni azoknak a mestereknek, akik az Úr templomában a felügyeletet ellátják, hogy adják oda az Úr templomában dolgozó munkásoknak, akik a templom kijavításán fáradoznak,
2Ki 22:6 az asztalosoknak, az építőknek és a kőműveseknek, s vegyenek rajta fát és faragott követ a templom javításához.
2Ki 22:7 De nem kell őket elszámoltatni a nekik átadott pénzről, mert hűségesen és becsületesen kezelik."
2Ki 22:8 Akkor Hilkija főpap közölte Safán írnokkal: "Megtaláltam a törvénykönyvet, az Úr templomában." És Hilkija átadta a könyvet Safán írnoknak, és az elolvasta.
2Ki 22:9 Aztán Safán írnok visszatért a királyhoz és közölte vele a hírt ezekkel a szavakkal: "Szolgáid összeöntették, ami pénz volt a templomban, és átadták a mestereknek, akiket felügyelőnek az Úr templomába rendeltek."
2Ki 22:10 Aztán ezt is jelentette Safán írnok a királynak: "Egy könyvet adott át nekem Hilkija", és Safán felolvasta a királynak.
2Ki 22:11 Amikor a király meghallotta a törvénykönyv szavait, megszaggatta a ruháját.
2Ki 22:12 Aztán ezt a parancsot adta a király Hilkijának, Safán fiának, Achikámnak, Michaja fiának, Achbornak, Safán írnoknak és Azajának, a király szolgájának:
2Ki 22:13 "Menjetek, kérdezzétek meg nekem és a népnek az Urat ennek a könyvnek a szavai felől, amelyet találtak. Mert nagy az Úrnak ellenünk fellobbant haragja, mivel atyáink nem hallgattak e törvény szavaira, nem ahhoz igazodtak, ami benne elő van írva."
2Ki 22:14 Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék őre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele.
2Ki 22:15 Ő azt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket:
2Ki 22:16 Ezt mondja az Úr: Nézd, romlást hozok erre a helyre és lakóira, azt mind (valóra váltom), ami abban a könyvben írva van, amelyet Júda királya olvasott,
2Ki 22:17 mert elhagytak, és más isteneknek égettek tömjént, engem pedig kezük művével ingereltek. Ezért fellobbant haragom e hely ellen, és nem lohadt le.
2Ki 22:18 Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál...
2Ki 22:19 Mert a szíved meglágyult és meghajoltál az Úr előtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki erre a helyre és lakóira, azt ugyanis, hogy pusztulás és átok a sorsuk, s megszaggattad ruhádat és könnyeztél színem előtt, én is meghallgattalak - mondja az Úr.
2Ki 22:20 Ezért ha atyáid közé szólítalak, békében szállsz sírodba, és szemed nem fogja látni azt a pusztulást, amit erre a helyre hozok." Közölték a királlyal a hírt.
2Ki 23:1 Erre a király magához hívatta Júda és Jeruzsálem véneit.
2Ki 23:2 Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát.
2Ki 23:3 Aztán a király az oszlop elé állt, és az Úr színe előtt megkötötte a szövetséget, hogy az Urat követik, szívük, lelkük mélyéből megtartják parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, s valóra váltják annak a szövetségnek a törvényeit, amelyek abban a könyvben írva vannak. S az egész nép magáévá tette a szövetséget.
2Ki 23:4 Akkor a király megparancsolta Hilkijának és a második papnak, valamint a küszöb őreinek, hogy hordják ki az Úr templomából az összes fölszerelést, amelyet Baalnak, Aserának és az ég egész seregének csináltak, aztán elégette őket a Kidron mentén a mezőkön, a hamuját pedig Bételbe vitette.
2Ki 23:5 Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baalnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek.
2Ki 23:6 Kivitette Aserát is az Úr templomából Jeruzsálemen kívülre, a Kidron völgyébe és elégette a Kidron völgyében, porrá zúzta, és porát a köznép sírhelyeire szórta.
2Ki 23:7 Az Úr temploma közeléből eltávolította a kéjelgők lakhelyét, ahol az asszonyok Aserának a fátyolt szokták szőni.
2Ki 23:8 Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja előtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra.
2Ki 23:9 A magaslatok papjai nem mehettek föl Jeruzsálemben az Úr oltárára, csak kovásztalan kenyeret ettek, testvéreik közt.
2Ki 23:10 Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe.
2Ki 23:11 Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselő szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tűzbe vetette és elégette.
2Ki 23:12 Az emeleti oltárokat, amelyeket Júda királyai emeltek, továbbá azokat az oltárokat, amelyeket Manassze az Úr temploma előudvaraiban építtetett, lerombolta a király, összezúzta és kihordatta, aztán törmeléküket a Kidron völgyébe szórta.
2Ki 23:13 A Jeruzsálemtől keletre, az Olajfák-hegyétől délre álló magaslati helyeket, amelyeket Salamon, Izrael királya a szidóniak szörnyének, Aserának tiszteletére és Kamosnak, a moabiták szörnyének tiszteletére és Milkomnak, az ammoniták szörnyének tiszteletére emelt, a király tisztátalanná tette.
2Ki 23:14 A kőoszlopokat összetörette, a szent fákat kidöntötte, helyükre pedig emberi csontokat hordatott.
2Ki 23:15 A bételi oltárt, a magaslati helyet, amelyet Nebat fia, Jerobeám épített, aki Izraelt bűnbe vitte - ezt az oltárt és magaslati helyet is lerombolta, a köveket darabokra törte, porrá zúzta, a szent fát pedig elégette.
2Ki 23:16 Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette őket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta,
2Ki 23:17 megkérdezte: "Miféle sír az, amelyet ott látok?" A város lakói így feleltek: "Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind előre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél."
2Ki 23:18 Erre megparancsolta: "Hagyjátok békében! Senki ne háborgassa csontjait!" Így hát érintetlenül hagyták csontjait, s a Szamariából való próféta csontjait is.
2Ki 23:19 Jozija azokat a magaslati szentélyeket is eltávolította Szamaria városaiból, amelyeket Izrael királyai emeltek, hogy az Urat ingereljék, ugyanúgy elbánt velük, mint Bételben az oltárral.
2Ki 23:20 A magaslati szentélyek papjait, akik ott voltak, mind feláldozta az oltárokon, és emberi csontokat égetett rajtuk. Aztán visszatért Jeruzsálembe.
2Ki 23:21 A király megparancsolta az egész népnek: "Üljetek húsvétot az Úrnak, a ti Isteneteknek tiszteletére, amint meg van írva a szövetség könyvében!"
2Ki 23:22 Mert már nem ünnepelték így a húsvétot a bírák korától, akik Izrael fiai fölött ítélkeztek, s Izrael királyai, valamint Júda királyai idejében sem.
2Ki 23:23 Először Jozija király 18. esztendejében ülték így meg a húsvétot Jeruzsálemben az Úr tiszteletére.
2Ki 23:24 A halottidézőket és a jósokat, a házi isteneket és a bálványokat, általában minden szörnyűséget, ami csak volt Júda földjén és Jeruzsálemben, sorra eltávolította Jozija, s így teljesítette annak a törvénynek a szavait, amelyeket Hilkija pap az Úr templomában talált.
2Ki 23:25 Nem volt előtte király hozzá hasonló, aki szíve, lelke mélyéből, minden erejével megtért volna az Úrhoz, Mózes törvénye szerint. S azóta sem született hozzá hasonló.
2Ki 23:26 De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta.
2Ki 23:27 Az Úr ugyanis elhatározta: "Júdát is eltaszítom színem elől, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyről azt mondtam: ott lesz a nevem."
2Ki 23:28 Jozija történetének többi részét, amit végbevitt, mind megírták Júda királyai történetének a könyvében.
2Ki 23:29 Az ő idejében Nechó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen vonult az Eufrátesz folyóhoz. Jozija király szembeszállt vele, de az Megiddónál megölte, mihelyt összecsaptak.
2Ki 23:30 Szolgái szekérre tették és Megiddóból holtan Jeruzsálembe vitték, s ott a saját sírjába temették. Az ország népe fogta Jozija fiát, Joachászt, fölkente és megtette atyja helyett királynak.
2Ki 23:31 Joachász huszonhárom esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt.
2Ki 23:32 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.
2Ki 23:33 Nechó fáraó azonban Hamat földjén, Riblában foglyul ejtette, és 100 ezüst talentumot és 10 arany talentumot rótt büntetésül az országra.
2Ki 23:34 Aztán Nechó fáraó Jozija fiát, Eljakimot tette meg apja helyett királynak, és nevét Jojakimra változtatta. Joachászt pedig magával vitte Egyiptomba, ott is halt meg.
2Ki 23:35 Jojakim megadta a fáraónak az ezüstöt és az aranyat. De kénytelen volt megadóztatni az országot, hogy megadhassa a pénzt, amit a fáraó követelt. A föld egész népe vitte az ezüstöt és az aranyat, ahogyan vagyona szerint mindenkire kivetette, hogy megadhassa Nechó fáraónak.
2Ki 23:36 Jojakim huszonöt esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebidának hívták, s a Rumába való Pedajának volt a lánya.
2Ki 23:37 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.
2Ki 24:1 Abban az időben Bábel királya Nebukadnezár felvonult, és Jojakim három évre alattvalója lett, de aztán újra elszakadt tőle.
2Ki 24:2 Erre az ellene küldte a kaldeusok portyásait, aztán az arámok portyásait, a moabiták portyásait és az ammoniták portyásait. Júda ellen küldte őket, hogy pusztítsák el, az Úr szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által hallatott.
2Ki 24:3 Pusztán az Úr haragja miatt támadtak Júdára, azért, mert eltaszította őket színe elől Manassze bűnei miatt, mindazért, amit az véghezvitt.
2Ki 24:4 Az ártatlan vér miatt, amit kiontott, hogy Jeruzsálemet elöntötte az ártatlanok vére; ezt nem bocsátotta meg az Úr.
2Ki 24:5 Jojakim történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
2Ki 24:6 Akkor Jojakim megtért atyáihoz, és fia, Jojachin lett helyette a király.
2Ki 24:7 De Egyiptom királya nem vonult ki többet országából. Mert Babilon királya mindent meghódított, ami Egyiptom királya alá tartozott, Egyiptom patakjától egészen az Eufrátesz folyóig.
2Ki 24:8 Jojachin tizennyolc esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Nechustának hívták, s a jeruzsálemi Elnatannak volt a lánya.
2Ki 24:9 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint apja tette.
2Ki 24:10 Abban az időben Babilon királyának, Nebukadnezárnak a szolgái felvonultak Jeruzsálem ellen, és a város ostrom alá került.
2Ki 24:11 Aztán Nebukadnezár, Babilon királya, maga is hadba vonult a város ellen, amelyet közben szolgái ostrom alatt tartottak.
2Ki 24:12 Akkor Júda királya, Jojachin kiment Bábel királyához, ő, anyja, szolgái, parancsnokai és tisztségviselői. S Babilon királya foglyul ejtette őket, uralma 8. esztendejében.
2Ki 24:13 Elhurcolta az Úr templomából az összes kincset, ugyanígy a királyi palota kincseit is; az összes aranyedényt összetörte, amit Salamon, Izrael királya az Úr temploma számára csináltatott, úgy, ahogy az Úr előre megmondta.
2Ki 24:14 Egész Jeruzsálemet fogságba hurcolta, az összes parancsnokot és fegyverforgatásra alkalmas férfit, tízezer foglyot, ezenkívül az összes kovácsot és lakatost, nem maradt ott senki, csak a föld egyszerű népe.
2Ki 24:15 Jojachint is magával vitte - fogolyként - Bábelbe, s ugyanígy fogságba hurcolta Jeruzsálemből Bábelbe a király anyját, a király asszonyait és tisztségviselőit, valamint az ország előkelőit is;
2Ki 24:16 ezenkívül az összes tekintélyes embert elvitte fogolynak Babilon királya Bábelbe, szám szerint hétezret, meg a kovácsokat és a lakatosokat, szám szerint ezret, s az összes magabíró, fegyverforgatásra alkalmas férfit is.
2Ki 24:17 Aztán Bábel királya Jojachin nagybátyját, Mattanját tette meg helyette királynak, s a nevét Cidkijára változtatta.
2Ki 24:18 Cidkija huszonegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt.
2Ki 24:19 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint Jojakim tette.
2Ki 24:20 Annyira fölgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen, hogy végül eltaszította színe elől.
2Ki 25:1 Uralmának 9. esztendejében a hónap tizedik napján történt, hogy Bábel királya, Nebukadnezár Jeruzsálem alá vonult, ő maga és egész serege körülzárta és töltést hányt köré.
2Ki 25:2 S a város ostrom alatt állt egészen Cidkija király 11. évéig.
2Ki 25:3 A negyedik hónapban azonban, a hónap kilencedik napján, akkora volt az ínség a városban, hogy nem volt többé kenyere a föld népének.
2Ki 25:4 Akkor rést ütöttek a város falán, s a király éjszaka kilopódzott összes harcosával a két fal között a király kertje közelében levő kapun, jóllehet a kaldeusok ott táboroztak a város körül. Araba felé vették az irányt.
2Ki 25:5 De a kaldeusok csapatai a király nyomába eredtek, és Jerikó pusztáján utol is érték; csapatai elhagyták és szétszéledtek.
2Ki 25:6 Megragadták a királyt és Babilon királya elé vitték. Az ítélet tartott fölötte.
2Ki 25:7 Fiait Cidkija szeme láttára lemészároltatta, magát Cidkiját pedig megvakíttatta, majd láncra verve Babilonba hurcolta.
2Ki 25:8 Babilon királyának, Nebukadnezárnak 19. esztendejében, az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján Bábel királyának szolgája, a testőrség parancsnoka, Nebuzaradan bevonult Jeruzsálembe.
2Ki 25:9 Fölgyújtotta az Úr templomát, valamint a királyi palotát és az összes házat Jeruzsálemben.
2Ki 25:10 A kaldeusok csapatai, amelyek a testőrség parancsnokának a hatalma alatt álltak, lerombolták Jeruzsálem körül a falakat.
2Ki 25:11 A lakosok maradékát, akik még életben maradtak a városban, aztán a szökevényeket, akik átszöktek Bábel királyához, valamint a mesteremberek maradékát elhurcolta Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka.
2Ki 25:12 Hanem a föld népéből hagyott ott a testőrség parancsnoka szőlőművesnek és földművesnek.
2Ki 25:13 Az Úr templomának bronzoszlopait, az üstlábakat és a bronzmedencét összetörték a kaldeusok az Úr templomában, s a bronzot elvitték Bábelbe.
2Ki 25:14 Az üstöket, lapátokat, késeket, tálakat, s az összes bronzeszközt, amivel a szolgálatot ellátták, szintúgy elvitték.
2Ki 25:15 A színaranyból vagy színezüstből való füstölőket és hintőket is elvitte a testőrség parancsnoka.
2Ki 25:16 A két oszlop, a medence és az üstlábak, amelyeket Salamon az Úr temploma számára csináltatott - ezeknek a súlyát nem lehet megbecsülni;
2Ki 25:17 18 könyök magas volt az egyik oszlop, s bronz oszlopfő volt rajta; az oszlopfő magassága 5 könyöknyit tett ki. Aztán háló és gránátalmák övezték az oszlopfőt, mind csupa bronz. Ugyanígy a másik oszlopon is...
2Ki 25:18 A testőrség parancsnoka elvitte fogságba Szeraja főpapot, továbbá a második papot, Cefanját és a küszöb három őrét.
2Ki 25:19 A városból egy tisztségviselőt ejtett foglyul, aki a harcosok élén állt, aztán öt embert a király közvetlen környezetéből, akiket megtaláltak a városban; továbbá elfogta a sereg parancsnokának írnokát, aki számba vette a föld népét, és azt a hatvan férfit a föld népéből, akit a városban találtak.
2Ki 25:20 Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka fogta és Bábel királya elé vitte őket, Riblába.
2Ki 25:21 Bábel királya aztán kivégeztette őket Riblában, Hamat földjén. Így Júdát messze elhurcolták hazájából.
2Ki 25:22 Ami azokat az embereket illeti, akik Júdában maradtak, mivel Bábel királya, Nebukadnezár otthagyta őket, föléjük Achikám fia, Safán unokája, Gedalja került.
2Ki 25:23 Amikor a csapatok vezérei és emberei meghallották, hogy Bábel királya Gedalját föléjük rendelte, elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig: Netanja fia, Izmael, Kareach fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja Netofából és Maachati fia, Jaasanja, embereikkel együtt.
2Ki 25:24 Gedalja esküvel ígérte nekik és embereiknek: "Nem kell félnetek a kaldeusoktól, maradjatok földeteken, s legyetek Babilon királyának alattvalói. Aztán jól megy majd sorotok!"
2Ki 25:25 De a hetedik hónapban megérkezett a királyi családból Elisama unokája, Netanja fia, Izmael tíz férfival, és megölték Gedalját, valamint a Micpában levő zsidókat és kaldeusokat.
2Ki 25:26 Erre az egész nép, apraja-nagyja elindult a csapatok vezetőivel együtt, s levonult Egyiptomba, mert féltek a kaldeusoktól.
2Ki 25:27 Júda királya, Joachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Joachinnak, és kiengedte a börtönből.
2Ki 25:28 Barátságosan beszélt vele, s előbbre ültette, mint azokat a királyokat, akik ott voltak nála Bábelban.
2Ki 25:29 Letehette rabruháját és vele étkezhetett, amíg csak élt.
2Ki 25:30 Gondoskodtak megélhetéséről állandóan, napról napra, amíg csak élt.
1Ch 1:1 Ádám, Szet, Enos,
1Ch 1:2 Kenán, Mahalaleel, Járed,
1Ch 1:3 Hénok, Metuselach, Lámech,
1Ch 1:4 Noé, Szem, Kám, Jáfet.
1Ch 1:5 Jáfet fiai: Gomer, Magog, a médek, Jáván, Tubál, Mesech és Tirász.
1Ch 1:6 Gomer fiai: Askenász, Rifát és Togorma.
1Ch 1:7 Jáván fiai: Elisa, Tarsis, a kittimek és a dananimok.
1Ch 1:8 Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán.
1Ch 1:9 Kus fiai: Szeba, Havila, Szabta, Ráma és Szabtecha. Ráma fiai: Seba és Dedán.
1Ch 1:10 Kus nemzette Nimródot, ő gyakorolt elsőnek hatalmat a földön.
1Ch 1:11 Micrajim leszármazottai a luditák, az anamiták, a lehabiták, a naftuchiták,
1Ch 1:12 a patruziták, a kaszluchiták és a kaftoriták, akiktől a filiszteusok eredtek.
1Ch 1:13 Kánaán nemzette Szidont, az elsőszülöttet és Hetet,
1Ch 1:14 továbbá a jebuzitát, az amoritát, a gargazitát,
1Ch 1:15 a hivvitát, az arkitát és a szinitát,
1Ch 1:16 az arvaditát, a cemaritát és a hamitát.
1Ch 1:17 Szem fiai: Elám, Asszur, Arpachsád, Lud és Arám. Arám fiai: Uc, Hul, Geter és Mesech.
1Ch 1:18 Arpachsád nemzette Selachot, Selach nemzette Ébert.
1Ch 1:19 Ébernek két fia született: az egyiknek a neve Peleg, mivel az ő idejében osztották fel a földet; a testvére neve Joktán.
1Ch 1:20 Joktán nemzette Almoládot, Selefet, Hacarmavetet és Jerachot,
1Ch 1:21 Hadorámot, Uzult, és Diklát,
1Ch 1:22 Ebált, Abimaelt, Sebát,
1Ch 1:23 Ofirt, Havilát és Jobábot. Ezek mind Joktán fiai.
1Ch 1:24 Arpachsád, Selach,
1Ch 1:25 Éber, Peleg, Reu,
1Ch 1:26 Szerug, Nachor, Terach,
1Ch 1:27 Ábrám, vagyis Ábrahám.
1Ch 1:28 Ábrahám fiai: Izsák és Izmael.
1Ch 1:29 Nemzetségük a következő: Izmael elsőszülötte Nebajot, továbbá Kedár, Adbeel, Mibszam,
1Ch 1:30 Misma, Duma, Massza, Hadad, Tema,
1Ch 1:31 Jetur, Nafis és Kedma. Ezek Izmael fiai.
1Ch 1:32 Keturának, Ábrahám mellékfeleségének fiai: ő szülte Szimránt, Joksánt, Medánt, Midiánt, Jisbakot és Suachot. Joksán fiai: Seba és Dedán.
1Ch 1:33 Midián fiai: Efa, Efer, Hanoch, Abida és Eldaa. Ezek mind Ketura fiai.
1Ch 1:34 Ábrahám Izsákot nemzette. Izsák fiai: Ézsau és Izrael.
1Ch 1:35 Ézsau fiai: Elifász, Reuel, Jeus, Jalam és Korach.
1Ch 1:36 Elifász fiai: Temán, Omár, Cefi, Gatam, Kenász, Timna és Amalek.
1Ch 1:37 Reuel fiai: Nachat, Szerách, Samma és Miza.
1Ch 1:38 Szeir fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ana, Dison, Ecer és Disán.
1Ch 1:39 Lotán fiai: Hori és Homám és Lotán nővére, Timna.
1Ch 1:40 Sobál fiai: Alján, Manachát, Ebal, Sefi és Onam. Cibeon fia: Aja és Ana.
1Ch 1:41 Ana fia: Dison. Dison fiai: Hamrán, Esbán, Jitrán és Kerán.
1Ch 1:42 Ecer fiai: Bilhán, Szaaván, Jaakán. Dison fiai: Uc és Arán.
1Ch 1:43 Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt Izrael fiainak királyuk lett volna: Bela, Beor fia; városát Dinhabának hívták.
1Ch 1:44 Bela halála után Jobáb, a bocrai Szerach fia uralkodott helyette mint király.
1Ch 1:45 Amikor Jobáb meghalt, helyette a temaniták földjéről származó Husám uralkodott királyként.
1Ch 1:46 Husám halála után Adad uralkodott helyette mint király, annak a Badadnak a fia, aki a midiánitákat Moáb mezején megverte. Városát Avitnak hívták.
1Ch 1:47 Adad halála után a maszrekai Szamla uralkodott helyette királyként.
1Ch 1:48 Szamla halála után a Rechobot-han-Nacharból származó Saul uralkodott helyette mint király.
1Ch 1:49 Saul halála után Baal-Hanan, Achbor fia uralkodott helyette királyként.
1Ch 1:50 Baal-Hanan halála után Hadad uralkodott helyette mint király. Városát Painak hívták. Feleségének neve Mehetabeel, aki a Me-Szahabból való Matred lánya volt.
1Ch 1:51 Hadad halála után törzsfőnökök léptek fel Edomban: Timna törzsfője, Alja törzsfője, Jetet törzsfője,
1Ch 1:52 Oholibama törzsfője, Ela törzsfője, Pinon törzsfője,
1Ch 1:53 Kenász törzsfője, Temán törzsfője, Mibcár törzsfője,
1Ch 1:54 Magdiel törzsfője, Irám törzsfője. Ezek voltak Edom törzsfőnökei.
1Ch 2:1 Izraelnek ezek a fiai: Ruben, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, Zebulun,
1Ch 2:2 Dán, József, Benjamin, Naftali, Gád és Áser.
1Ch 2:3 Júda fiai: Er, Onan és Sela, ez a három a kánaáni Bat-Suától született. Er, az elsőszülött nem volt kedves az Úr szemében, ezért meghalt.
1Ch 2:4 A menye, Támár szülte neki Perect és Szerachot. Júdának összesen öt fia volt.
1Ch 2:5 Perec fiai: Hecron és Hamul.
1Ch 2:6 Szerach fiai: Zimri, Etán, Hemmán, Kalkol és Darda; összesen öt.
1Ch 2:7 Karmi fiai: Achár, aki bajba hozta Izraelt, mivel átok alá vetett dolgot tulajdonított el.
1Ch 2:8 Etán fia: Azarja.
1Ch 2:9 Hecron fiai, akik tőle születtek: Jerachmeel, Rám és Kelubáj.
1Ch 2:10 Rámtól származott Aminadab, Aminadabtól származott Nachson, Júda fiainak a feje.
1Ch 2:11 Nachsontól származott Szalma, Szalmától származott Boász,
1Ch 2:12 Boásztól származott Obed, Obedtől származott Izáj;
1Ch 2:13 Izájtól származtak: az elsőszülött Eliáb volt, a második Abinadab, a harmadik Sima,
1Ch 2:14 a negyedik Netáneel, az ötödik Raddaj,
1Ch 2:15 a hatodik Ocem, a hetedik Dávid.
1Ch 2:16 Nővéreik: Ceruja és Abigail. Ceruja fiai: Abisáj, Joáb és Azael, hárman.
1Ch 2:17 Abigail Amazát szülte. Amaza apja az izmaelita Jeter volt.
1Ch 2:18 Kálebtől, Hecron fiától származott Azuba, Isa és Jeriot. A fiaik: Jeser, Sobab és Ardon.
1Ch 2:19 Amikor Azuba meghalt, Káleb feleségül vette Efratát, s az Hurt szülte neki.
1Ch 2:20 Hur fia Uri volt, Uri fia Becaleel.
1Ch 2:21 Ezután Hecron egybekelt Machirnak, Gileád apjának a leányával. Hatvanéves volt, amikor feleségül vette. Az Szegubot szülte neki.
1Ch 2:22 Szegub Jairt nemzette, akinek huszonhárom városa volt Gileád földjén.
1Ch 2:23 Azután megszerezte Gesurt és Aramot, Jair sátorfalvait, Kenatot és leányvárosait, összesen hatvan települést. Mindezek Machirnak, Gileád apjának fiaié voltak.
1Ch 2:24 Hecron halála után Káleb bement Efratához, apjának, Hecronnak a feleségéhez. Ez Aschurt, Tekoa apját szülte neki.
1Ch 2:25 Jerachmeelnek, Hecron elsőszülöttének fiai: Rám, az elsőszülött, továbbá Buna, Oren, Ocem, Achija.
1Ch 2:26 Jerachmeelnek volt még egy Atara nevű felesége is. Ő volt Onam anyja.
1Ch 2:27 Rámnak, Jerachmeel elsőszülöttének a fiai: Maac, Jamin és Eker.
1Ch 2:28 Onam fiai Sammáj és Jada voltak, Sammáj fiai pedig Nadab és Abisur.
1Ch 2:29 Abisur feleségének a neve Abichail volt. Ő szülte neki Achbánt és Molidot.
1Ch 2:30 Nadab fiai: Szeled és Efraim. Szeled utód nélkül halt meg.
1Ch 2:31 Efraim fia: Jisi. Jisi fia: Sesán. Sesán fia: Achláj.
1Ch 2:32 Jedánnak, Sammáj testvérének a fiai: Jeter és Jonatán. Jeter utód nélkül halt meg.
1Ch 2:33 Jonatán fiai: Pelet és Zaza. Ezek voltak Jerachmeel fiai.
1Ch 2:34 Sesánnak nem voltak fiai, csak lányai. Sesánnak volt egy Jarcha nevű egyiptomi rabszolgája.
1Ch 2:35 Sesán a lányát Jarchához, a rabszolgájához adta feleségül, s az Attájt szülte neki.
1Ch 2:36 Attáj fia volt Nátán, Nátán fia Zabad,
1Ch 2:37 Zabad fia Eflál, Eflál fia Obed,
1Ch 2:38 Obed fia Jehu, Jehu fia Azarja,
1Ch 2:39 Azarja fia Helec, Helec fia Eleáza,
1Ch 2:40 Eleáza fia Sziszmáj, Sziszmáj fia Sallum,
1Ch 2:41 Sallum fia Jekamja, Jekamja fia Elisáma.
1Ch 2:42 Kálebnek, Jerachmeel testvérének fiai: Mesa, az elsőszülött. Ő volt Zif apja. Fia Maresa volt, Hebron apja.
1Ch 2:43 Hebron fiai: Korach, Tapuach, Rekem és Sema.
1Ch 2:44 Sema nemzette Rachámot, Jorkeám apját. Rekem nemzette Sammájt.
1Ch 2:45 Sammáj fia Maon volt, Maon pedig Betcur apja volt.
1Ch 2:46 Efa, Káleb mellékfelesége szülte Háránt, Mocát és Gázeszt. Hárán Gázeszt nemzette.
1Ch 2:47 Jachdaj fiai: Regem, Jotám, Gesám, Pelet, Efa és Saaf.
1Ch 2:48 Káleb mellékfelesége, Maacha szülte Sebert és Tirchánát.
1Ch 2:49 Ő szülte Saafot, Madmanna apját, Sevát, Machbena apját és Gibea apját. Káleb leánya Achsa volt.
1Ch 2:50 Ezek Káleb fiai. Hurnak, Efrata elsőszülöttének fiai: Sobál, Kirját-Jearim apja;
1Ch 2:51 Szalma, Betlehem apja és Háref, Bet-Gáder apja.
1Ch 2:52 Sobálnak, Kirját-Jearim apjának ezek voltak a fiai: Haroe, a manacatiták fele
1Ch 2:53 és a Kirját-Jearim-beliek, a jitriták, a putiták, a sumatiták és a misraititák nemzetsége. Tőlük származnak a coreatiták és az estaoliták.
1Ch 2:54 Szalma fiai: Betlehem, a netopatiták, Atrot, Bet-Joáb, a manachatiták fele, a coreatiták.
1Ch 2:55 A szofriták nemzetsége, akik Jábecben laknak, a tireatiták, a simeatiták és a szuchatiták. Ezek a keniták, akik Hamatból jöttek, tőlük származik Recháb házanépe.
1Ch 3:1 Dávid fiai, akik Hebronban születtek: Amnon, az elsőszülött, aki a jiszreeli Achinoamtól született. A második Dániel, a kármeli Abigailtól,
1Ch 3:2 a harmadik Absalom, Maachának, Talmaj gesuri király leányának a fia, a negyedik Adonija, Haggit fia,
1Ch 3:3 az ötödik az Abitáltól született Sefatja, a hatodik az Egla nevű feleségétől származó Jitreám.
1Ch 3:4 Hebronban hatan születtek. Ott hét évig és hat hónapig uralkodott királyként. Harminchárom évig uralkodott - mint király - Jeruzsálemben.
1Ch 3:5 Jeruzsálemben ezek születtek: Simea, Sobáb, Nátán és Salamon, ez a négy Bat-Suától, Amiel leányától.
1Ch 3:6 Azonkívül Jibdár, Elisama, Elifelet,
1Ch 3:7 Nogach, Nefeg, Jafia,
1Ch 3:8 Elisama, Eljada és Elifelet, kilencen.
1Ch 3:9 Ezek Dávid fiai, a mellékfeleségek fiain kívül, a nővérük Támár.
1Ch 3:10 Salamon fia Rechabeám, ennek fia Abija, ennek fia Aza, ennek fia Jehosafát,
1Ch 3:11 ennek fia Jorám, ennek fia Achaszja, ennek fia Joás,
1Ch 3:12 ennek fia Amacja, ennek fia Azarja, ennek fia Jotam,
1Ch 3:13 ennek fia Acház, ennek fia Hiszkija, ennek fia Manassze,
1Ch 3:14 ennek fia Amon, ennek fia Jozija.
1Ch 3:15 Jozija fiai: az elsőszülött Jochanan, a második Jojachim, a harmadik Cidkija, a negyedik Sallum.
1Ch 3:16 Jojakim fiai: a fia Jechonja és ennek a fia Cidkija.
1Ch 3:17 A fogoly Jechonja fia: Sealtiel. Az ő fiai:
1Ch 3:18 Malkiram, Pedaja, Seneacár, Jekámja, Hosama és Nedabja.
1Ch 3:19 Pedaja fiai: Zerubbabel és Simi. Zerubbabel fiai: Mesullam és Hananja, továbbá nővérük, Selomit.
1Ch 3:20 Messullam fiai: Hasuba, Ohel, Berechja, Haszadja, Jusab-Hezed, öten.
1Ch 3:21 Hananja fiai: Pelatja és Jesaja, ennek a fia Rafeja, ennek a fia Arnan, ennek a fia Obadja, ennek a fia Szechanja.
1Ch 3:22 Szechanja fiai: Semaja, Hattus, Jigeál, Bariach, Nearja és Safat, hatan.
1Ch 3:23 Nearja fiai: Eljoenáj, Hiszkija és Aszrikám, hárman.
1Ch 3:24 Eljoenáj fiai: Hodajvahu, Eljasib, Pelaja, Akkub, Jochanan, Delaja, Anani, heten.
1Ch 4:1 Júda fiai: Perec, Hecron, Karmi, Hur és Sobál.
1Ch 4:2 Reaja, Sobál fia Jachatot nemzette. Jachat fiai: Achumaj és Lahad. Ezek a coreatiták nemzetségei.
1Ch 4:3 Ezek: Abi-Etam, Jiszreel, Jisma és Jidbas, nővérük neve Haclelponi.
1Ch 4:4 Penuel Gedor apja volt, Ezer pedig Husa apja. Ezek Hurnak, Efrata elsőszülöttének, Betlehem apjának a fiai.
1Ch 4:5 Asechurnak, Tekoa apjának két felesége volt: Helea és Naara.
1Ch 4:6 Naara szülte neki Asuzámot, Hefert, a timnitákat és az achastitákat. Ezek Naara fiai.
1Ch 4:7 Helea fiai: Ceret, Cohár és Etnana.
1Ch 4:8 Koc nemzette Anubot és Haccobebát, továbbá Acharchelnek, Harum fiának nemzetségeit.
1Ch 4:9 Jabec történetesen tekintélyesebb lett, mint testvérei. Anyja a Jabec nevet adta neki, mert úgymond: "fájdalommal szültem."
1Ch 4:10 Jabec így fohászkodott Izrael Istenéhez: "Áldj meg engem, és növeld területemet, legyen velem a kezed, és tartsd távol tőlem a csapást, hogy baj nélkül éljek". Isten megadta neki, amiért imádkozott.
1Ch 4:11 Káleb, Sucha testvére, Mechirt nemzette. Ez Eston apja.
1Ch 4:12 Eston nemzette Bet-Rafát, Pazeachot és Techinnát, Ir-Nachas apját és a kenizita Ezelen testvérét. Ezek a reachabiak.
1Ch 4:13 Kena fiai: Otniel és Szerája, Otniel fiai: Hatat és Meonotáj.
1Ch 4:14 Meonotáj nemzette Ofrát, Szeraja nemzette Joábot, Ge-Harasim apját. Ők kovácsok voltak.
1Ch 4:15 Jefunne fiának, Kálebnak a fiai: Ir, Ela és Naam. Ela fia: Kenász.
1Ch 4:16 Jehalleel fiai: Zif, Zifa, Tirja és Azareel.
1Ch 4:17 Ezra fiai: Jeter, Mered, Efer és Jakon. Ezután a felesége szülte Mirjamot, Sammájt és Jisbát, Estemoa apját.
1Ch 4:18 Júdeai felesége szülte Jeredet, Gedor apját, Hébert, Szocho apját és Jekutielt, Szanoach apját. Ezek Bitjának, a fáraó lányának fiai, akit Mered feleségül vett.
1Ch 4:19 Hodia feleségének a fiai, aki Nachamnak, a garmita Keila és a maachatita Estemoa apjának volt a nővére.
1Ch 4:20 Simon fiai Amnon, Rinna, Ben-Hanan és Tilon. Jisi fiai: Zsochet és Ben-Zsochet.
1Ch 4:21 Júda fiának, Selának a fiai: Er, Recha apja és Lada, Maresa apja, valamint a betasbeai bisszuskészítők házának nemzetségei,
1Ch 4:22 Jokim, a koszebai emberek, továbbá Joás és Szaraf, akik Moábban nősültek, és visszatértek Betlehembe. (Ezek a történetek nagyon régiek.)
1Ch 4:23 Ezek a fazekasok, Natejim és Gedera lakói. Ott laktak a királynál, az ő műhelyébe szegődtek el.
1Ch 4:24 Simeon fiai: Nemuel, Jamin, Jarib, Zerach és Saul.
1Ch 4:25 Ennek a fia Sallum, ennek a fia Mibszám, ennek a fia Misma.
1Ch 4:26 Misma fiai: a fia Hammuel, ennek a fia Zakkur, ennek a fia Simi.
1Ch 4:27 Siminek tizenhat fia és hat lánya volt. Testvéreinek azonban nem volt sok gyermekük. Egész nemzetségük nem szaporodott úgy, mint Júda fiai.
1Ch 4:28 Ők Beersebában, Moladában, Hacar-Sualban,
1Ch 4:29 Bilhában, Ecenben, Toladban,
1Ch 4:30 Betuelben, Hormában, Ciklagban,
1Ch 4:31 Bet-Markabotban, Hacar-Szuszinban, Bet-Biriben, Saarimban laktak. Ezek voltak a városaik Dávid trónra lépéséig.
1Ch 4:32 Falvaik: Etam, Aim, Rimmon, Tochen és Asan, öt helység,
1Ch 4:33 és a városaik környékén levő minden falu egészen Baalátig. Ott laktak és tömörültek össze.
1Ch 4:34 Mesobab, Jamlech, Josa, Amacjának a fia,
1Ch 4:35 Joel, Jehu, Josibiának, Aziel fiának, Szerajának a fia,
1Ch 4:36 Eljoenáj, Jaakoba, Jesokhaja, Azia, Abdiel, Jezimiel, Benaja,
1Ch 4:37 Ziza, Ben-Simi, Ben-Allon, Ben-Jedaja, Ben-Simri, Ben-Semaja.
1Ch 4:38 Ezek név szerint nemzetségeik főemberei. Családjaik nagyon kiterjedtek voltak.
1Ch 4:39 Ezért elvonultak a gerari hágóhoz, a völgy keleti részéig, hogy legelőt keressenek barmaiknak.
1Ch 4:40 Találtak is kövér, jó legelőt. A föld mindkét irányban tágas, nyugodt és békés volt. Azelőtt kámiták laktak rajta.
1Ch 4:41 A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára.
1Ch 4:42 Simeon fiai közül némelyek a Szeir-hegységbe vonultak. Összesen ötszáz férfi. Pelatja, Neárja, Refaja és Uziel, Jisi fiai voltak a vezetőik.
1Ch 4:43 Megverték az elűzött amalekiták maradékát, s ott laknak mind a mai napig.
1Ch 5:1 Rubennek, Izrael elsőszülöttének a fiai. Ő volt igazában az elsőszülött, de mivel beszennyezte apja ágyát, elsőszülöttségi jogát Józsefnek, Izrael fiának fiai kapták. Ruben nemzetsége tehát elvesztette elsőszülöttségi jogát,
1Ch 5:2 s Júda lett a legerősebb testvérei között. Az uralkodó belőle került ki, míg az elsőszülöttségi jog Józsefé maradt.
1Ch 5:3 Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi.
1Ch 5:4 Joel fiai: az ő fia Semaja, ennek a fia Gog, ennek a fia Simi,
1Ch 5:5 ennek a fia Micha, ennek a fia Reaja, ennek a fia Baal,
1Ch 5:6 ennek a fia Beera, akit Asszíria királya, Tiglatpilezer fogságba hurcolt. Ez főember volt, Ruben fiai között.
1Ch 5:7 Testvérei nemzetségeik szerint, ahogy származásuknak megfelelően a nemzetségek jegyzékében szerepelnek: Az első Jejel, azután Zekarjahu,
1Ch 5:8 Bela, Azának a fiai, aki Joel fiának, Semának volt a fia. Ő maga Aroerben lakott a Nébóig és Baal-Meonig.
1Ch 5:9 Lakóhelye kelet felé az Eufrátesz folyóig terjedő pusztaság széléig nyúlt. Gileádban számos csordája volt.
1Ch 5:10 Saul idejében megverték a hagritákat, akik el is pusztultak a kezük alatt. Ekkor beköltöztek sátraikba Gileád egész keleti felén.
1Ch 5:11 Gád fiai, akik velük szemben, Básán földjén laktak, egészen Szalkháig:
1Ch 5:12 az első Joel, a második Safam, továbbá Janaj és Safat Básánban.
1Ch 5:13 Testvéreik családjuk szerint: Michael, Mesullam, Seba, Joráj, Jachán, Szia és Éber, heten.
1Ch 5:14 Ezek voltak Abichail fiai: Ben-Huri, Ben-Jaroach, Ben-Gileád, Ben-Michael, Ben-Jesisáj, Ben-Jachdo, Ben-Busz.
1Ch 5:15 Achi, Guni fiának, Abdielnek a fia volt a család feje.
1Ch 5:16 Gileádban laktak, Básánban és leányvárosaiban, valamint a Szirjon összes legelőjén, a szélső határokig.
1Ch 5:17 Jotánnak, Júda királyának idejében mind összetömörültek.
1Ch 5:18 Ruben és Gád fiai, továbbá Manassze fél törzse bátor katonák voltak, pajzsot és kardot viseltek, íjat feszítettek és jártasak voltak a hadakozásban; 44 760 hadviselésre alkalmas emberük
1Ch 5:19 háborút folytatott a hagritákkal, Jeturral, Nafissal és Nodaddal.
1Ch 5:20 Segítséget is találtak velük szemben, s így a hagritákat szövetségeseikkel együtt leigázták. Harc közben Istenhez fohászkodtak, s ő meghallgatta őket, mivel bíztak benne.
1Ch 5:21 Elvitték minden nyájukat: 50000 tevét, 250000 juhot, 2000 szamarat és 100000 embert.
1Ch 5:22 Azonkívül sokan elestek, mivel Isten irányította a harcot. Ezután a helyükre telepedtek, egészen a fogságig.
1Ch 5:23 Manassze fél törzsének fiai Básán és Baal-Hermon, a Szanir- és a Hermon-hegy között fekvő területen laktak. Sokan voltak.
1Ch 5:24 A családfőik: Efer, Jisi, Eliel, Aszriel, Jirmeja, Hodavja és Jaachdiel, bátor férfiak, tekintélyes emberek, a családok fejei.
1Ch 5:25 De hűtlenül elhagyták atyáik Istenét, s a föld népének isteneihez szegődtek, amelyeket Isten a szemük láttára megsemmisített.
1Ch 5:26 Ezért Izrael Istene feltüzelte Asszíria királyának, Pulnak és Asszíria királyának, Tiglatpilezernek a lelkét. Ez elhurcolta Rubent, Gádot és Manassze törzsének felét, s elvitte őket Halachba, Hábor mellé a Gozán folyóhoz. Még ma is ott vannak.
1Ch 5:27 Lévi fiai: Gersom, Kehát és Merári.
1Ch 5:28 Kehát fiai: Amram, Jichár, Hebron és Uziel.
1Ch 5:29 Amram fiai: Áron, Mózes és Mirjam. Áron fiai: Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár.
1Ch 5:30 Eleazár nemzette Pinchászt, Pinchász nemzette Abisuhát,
1Ch 5:31 Abisuha nemzette Bukkit, Bukki nemzette Uzit,
1Ch 5:32 Uzi nemzette Zerachját, Zerachja nemzette Merajotot,
1Ch 5:33 Merajot nemzette Amarját, Amarja nemzette Ahitubot,
1Ch 5:34 Ahitub nemzette Cádokot, Cádok nemzette Ahimaact,
1Ch 5:35 Ahimaac nemzette Azarját, Azarja nemzette Jochanánt,
1Ch 5:36 Jochanán nemzette Azariát, ez volt a papja a háznak, amelyet Salamon Jeruzsálemben épített.
1Ch 5:37 Azarja nemzette Amarját, Amarja nemzette Ahitubot,
1Ch 5:38 Ahitub nemzette Cádokot, Cádok nemzette Sallumot,
1Ch 5:39 Sallum nemzette Hilkiját, Hilkija nemzette Azarját,
1Ch 5:40 Azarja nemzette Szeraját, Szeraja nemzette Jehocadakot.
1Ch 5:41 Jehocadaknak el kellett mennie, amikor az Úr Nebukadnezárral fogságba hurcoltatta Júdát és Jeruzsálemet.
1Ch 6:1 Lévi fiai: Gersom, Kehát és Merári.
1Ch 6:2 Ezek Gersom fiainak nevei: Libni és Simi.
1Ch 6:3 Kehát fiai: Amram, Hichár, Hebron és Uziel.
1Ch 6:4 Merári fiai: Machli és Musi. Ezek Lévi leszármazottai apjuk szerint.
1Ch 6:5 Gersomtól: a fia Libni, ennek a fia Jachát, ennek a fia Zimma,
1Ch 6:6 ennek a fia Joach, ennek a fia Iddo, ennek a fia Zerach, ennek a fia Jeatraj.
1Ch 6:7 Kehát fiai: a fia Aminadab, ennek a fia Korach, ennek a fia Asszir,
1Ch 6:8 ennek a fia Elkána, ennek a fia Ebjasaf, ennek a fia Asszir,
1Ch 6:9 ennek a fia Tachát, ennek a fia Uriel, ennek a fia Uzija, ennek a fia Saul.
1Ch 6:10 Elkánának a fiai: Amazáj és Achimot;
1Ch 6:11 ennek a fia Elkána, ennek a fia Cafáj, ennek a fia Nachát,
1Ch 6:12 ennek a fia Eljáb, ennek a fia Jerochám, ennek a fia Elkána.
1Ch 6:13 Elkánának a fiai: Sámuel, az elsőszülött és Abija, a második.
1Ch 6:14 Merári fiai: Machli, ennek a fia Libni, ennek a fia Simi, ennek a fia Uza,
1Ch 6:15 ennek a fia Simea, ennek a fia Haggia, ennek a fia Azaja.
1Ch 6:16 Ezek azok, akiket Dávid az Úr házában az ének ápolására rendelt azután, hogy a láda nyugalmat talált.
1Ch 6:17 Énekléssel szolgáltak a megnyilatkozás sátorának hajléka előtt, amíg Salamon föl nem építette Jeruzsálemben az Úr házát. Az előírásoknak megfelelően látták el a szolgálatot.
1Ch 6:18 Ezek voltak a szolgálattevők és fiaik: Kehát fiainak a fiai közül: Hemán, az énekes, aki Joelnek volt a fia, az Sámuel fia,
1Ch 6:19 az Elkána fia, az Jerochán fia, az Eliel fia, az Toach fia,
1Ch 6:20 az Cuf fia, az Elkána fia, az Machát fia, az Amazáj fia,
1Ch 6:21 az Elkána fia, az Joel fia, az Azarja fia, az Cefanja fia,
1Ch 6:22 az Tachát fia, az Asszir fia, az Ebjaszaf fia, az Korach fia,
1Ch 6:23 az Jichár fia, az Kehát fia, az Lévi fia, Izrael fiáé.
1Ch 6:24 A testvére, Aszaf állt a jobbján: Aszaf Berechjahunak a fia, aki Simeának volt a fia,
1Ch 6:25 az meg Michael fia, az Baazeja fia, az Malkia fia,
1Ch 6:26 az Etni fia, az Zearch fia, az Adja fia,
1Ch 6:27 az Etán fia, az Zimma fia, az Simi fia,
1Ch 6:28 az Jachát fia, az Gersomnak, Lévi fiának a fia.
1Ch 6:29 Testvéreik, Merárinak a fiai álltak bal felől: Etán, aki Kisinak volt a fia, az Abdi fia, az Malluch fia,
1Ch 6:30 az Hasabja fia, az Amacja fia, az Hilkija fia,
1Ch 6:31 az Amci fia, az Bani fia, az Semer fia,
1Ch 6:32 az Machli fia, az Musi fia, az Merárinak, Lévi fiának a fia.
1Ch 6:33 Testvéreiknek, a levitáknak az volt a feladatuk, hogy Isten lakóháza körül minden szolgálatot ellássanak.
1Ch 6:34 Áron és fiai pedig bemutatták az áldozatot az égőáldozat oltárán és az illatáldozat oltárán. (Az ő feladatuk volt) a szentély szolgálata és az engesztelés Izraelért, ahogyan Mózes, az Isten szolgája elrendelte.
1Ch 6:35 Ezek Áron fiai: a fia Eleazár, ennek a fia Pinchász, ennek a fia Abisua,
1Ch 6:36 ennek a fia Bukki, ennek a fia Uzi, ennek a fia Zerachja,
1Ch 6:37 ennek a fia Merajot, ennek a fia Amarja, ennek a fia Achitub,
1Ch 6:38 ennek a fia Cádok, ennek a fia Achimaac.
1Ch 6:39 Ezek voltak a lakóhelyeik településeik határai szerint: Áron fiainak, akik Kehát nemzetségéhez tartoztak, (mivel a sorsvetés nekik juttatta)
1Ch 6:40 nekik adták Júda földjén Hebront a körülötte elterülő legelőkkel együtt,
1Ch 6:41 de szántóföldet és a hozzá tartozó tanyákat Kálebnek, Jefunne fiainak adták.
1Ch 6:42 Ezenkívül Áron fiai kapták Hebront, a menedékvárost, továbbá Libnát a legelőivel együtt, valamint Jattirt és Estemoát legelőivel,
1Ch 6:43 Hilászt legelőivel, Debirt legelőivel,
1Ch 6:44 Asant legelőivel, Bet-Semest legelőivel.
1Ch 6:45 Benjamin törzséből Gebát legelőivel, Alemet legelőivel, Anatótot a legelőivel. Városaik száma összesen tizenhármat tett ki.
1Ch 6:46 Kehát fiainak, akik még megmaradtak a törzs nemzetségeiből, Manassze törzséből sorsvetéssel tíz várost (juttattak).
1Ch 6:47 Gersom fiainak - nemzetségeikhez mérten - tizenhárom várost adtak Isszachár törzséből, Áser törzséből, Naftali törzséből.
1Ch 6:48 Merári fiainak nemzetségeik szerint tizenkét várost (juttatott) a sorsvetés, Ruben törzséből, Gád törzséből és Zebulun törzséből.
1Ch 6:49 Izrael fiai átadták a levitáknak a városokat legelőikkel együtt.
1Ch 6:50 Átadták nekik sorsvetéssel Júda fiainak törzséből, Simeon fiainak törzséből és Benjamin fiainak törzséből ezeket a városokat, név szerint megnevezve.
1Ch 6:51 Kehát fiai nemzetségeinek - az ő területük városai Efraim törzséből valók voltak -,
1Ch 6:52 nekik adták a menedékvárosokat, Szichemet a legelőivel Efraim hegyén, Gézert a legelőivel,
1Ch 6:53 Jokmeámot a legelőivel, Bet-Horont a legelőivel,
1Ch 6:54 Ajalont a legelőivel, Gat-Rimmont legelőivel.
1Ch 6:55 Manassze fél törzséből Anert a legelőivel, Bileámot a legelőivel, azoknak a nemzetségeknek, amelyek Kehát fiai közül még megmaradtak.
1Ch 6:56 Gersom fiainak (adták) Manassze fél törzse nemzetségeiből Golánt Básánban a legelőivel, és Astarotot a legelőivel.
1Ch 6:57 Isszachár törzséből Kedest a legelőivel, Daberátot a legelőivel,
1Ch 6:58 Ramotot a legelőivel, és Anemet a legelőivel.
1Ch 6:59 Áser törzséből Masalt a legelőivel, Abdont a legelőivel,
1Ch 6:60 Hukokot a legelőivel, Rechobot a legelőivel.
1Ch 6:61 Naftali törzséből Kedest Galileában a legelőivel, Hammont a legelőivel, és Kirjataimot a legelőivel.
1Ch 6:62 Merári többi fia (kapta) Zebulun törzséből Rimmont legelőivel. Tábort legelőivel,
1Ch 6:63 a Jordánon túl Jerikó közelében a Jordántól keletre Ruben törzséből Becert a pusztában a legelőivel, Jachcát a legelőivel,
1Ch 6:64 Kedemotot a legelőivel és Meffaatot a legelőivel.
1Ch 6:65 Gád törzséből Ramotot Gileádban a legelőivel, Machanaimot a legelőivel,
1Ch 6:66 Hesbont a legelőivel és Jázert a legelőivel.
1Ch 7:1 Isszachár fiai: Tola, Pua, Jasub és Simron, négyen.
1Ch 7:2 Tola fiai: Uzi, Refaja, Jeriel, Jechmáj, Jibezám és Semuel, Tola nemzetségének fejei, vitéz férfiak, nemzetségük szerint. Számuk Dávid korában 22 600 volt.
1Ch 7:3 Uzi fia: Jiszrachja. Jiszrachja fiai: Michael, Obadja, Joel és Jiszchija, összesen öt családfő.
1Ch 7:4 Hozzájuk (tartozott) még 36 000 vitéz férfi, nemzetségeik és családjaik szerint. Ugyanis sok feleségük és gyermekük volt.
1Ch 7:5 Isszachár nemzetségeiből való testvéreik mind bátor harcosok voltak. Mind a 87 000 egy csoportba tartozott.
1Ch 7:6 Benjamin fiai: Bela, Becher, Jediael, hárman.
1Ch 7:7 Bela fiai: Ecbon, Uzi, Uziel, Jerimot és Iri, öten családfők, vitéz férfiak, összesen 22 034.
1Ch 7:8 Becher fiai: Zemira, Joás, Eliezer, Eljoenáj, Omri, Jeremot, Abija, Anatot és Alemet. Ezek mind Becher fiai;
1Ch 7:9 családfők, vitéz férfiak, nemzetségeik szerint tömörülve, 22
1Ch 7:10 Jediael fia: Bilhán. Bilhán fiai: Jeus, Benjamin, Ehud, Kenaána, Zetán, Tarsis, Ahisachár.
1Ch 7:11 Ezek mind Jediael fiai; családfők, vitéz férfiak, 17 200-an vonultak harcba a sereggel.
1Ch 7:12 Suppim és Huppim. Ir fiai: Husim, ennek a fia Acher.
1Ch 7:13 Naftali fiai: Jachaciel, Guni, Jecer, Sallum. Ezek Bilha fiai.
1Ch 7:14 Manassze fiai: Aszriel, akit Arám mellékfelesége szült. Ő szülte Machirt, Gileád apját.
1Ch 7:15 Machir feleséget vett Huppimnak és Suppimnak. Nővérének a neve Maacha volt. A másodiknak a neve Celofechád. Celofechádnak csak lánya született.
1Ch 7:16 Maacha, Machir felesége fiút szült, és Peresnek nevezte. Testvérét Seresnek hívták, a fiai meg Ulám és Rekem voltak.
1Ch 7:17 Ulám fia: Bedán. Ezek Gileádnak a fiai, aki Machirnak, Manassze fiának volt a fia.
1Ch 7:18 A nővére, Melchat szülte Ishodot, Abiezert és Machlát.
1Ch 7:19 Semida fiai: Achján, Sekem, Likhi és Aniam.
1Ch 7:20 Efraim fiai: Sutelach, ennek a fia Bered, ennek a fia Tachat, ennek a fia Eleada, ennek a fia Tachat,
1Ch 7:21 ennek a fia Zabad, ennek a fia Sutelach, továbbá Ezer és Eleád. Gát lakói megölték őket, mert lementek, hogy elrabolják állataikat.
1Ch 7:22 Apjuk, Efraim sokáig gyászolta őket. Testvérei eljöttek, hogy vigasztalják.
1Ch 7:23 Azután újra együtt volt feleségével, az fogant és fiút szült, s Beriának nevezte el, mivel - úgymond - "a házamban baj van".
1Ch 7:24 A lánya Seera volt. Ő építette Bet-Horont, a felső és alsó várost, valamint Uzen-Seerát.
1Ch 7:25 A fia volt Refach, ennek a fia Sutelach, ennek a fia Tachán,
1Ch 7:26 ennek a fia Ládán, ennek a fia Ammihud, ennek a fia Elisama,
1Ch 7:27 ennek a fia Nun, ennek a fia Józsue.
1Ch 7:28 Birtokuk és lakóhelyük keletre Bétel és leányvárosai, egészen Naaránig, nyugatra meg Gezer és leányvárosai, sőt még Aja és leányvárosai is.
1Ch 7:29 Manassze fiainak hatalmában voltak: Bet-Seán és leányvárosai, Tanach és leányvárosai, Megiddo és leányvárosai, Dor és leányvárosai. Ezekben laktak Józsefnek, Izrael fiának a fiai.
1Ch 7:30 Áser fiai: Jimna, Jisva, Jisvi, Beria, és Zerach volt a nővérük.
1Ch 7:31 Beria fiai: Héber és Malkiel. Ez volt Birzait apja.
1Ch 7:32 Héber nemzette Jáfletet, Semert, Hotamot és ennek nővérét, Suát.
1Ch 7:33 Jáflet fiai: Pazach, Bimhal és Asvat. Ezek Jáflet fiai.
1Ch 7:34 Testvérének, Semernek a fiai: Rohga, Hubba és Aram.
1Ch 7:35 Testvérének, Helemnek a fiai: Cofach, Jimna, Seles és Amal.
1Ch 7:36 Cofach fiai: Szuach, Harnefer, Sual, Beri, Jimra,
1Ch 7:37 Bezer, Hod, Samma, Silsa, Jitrán és Beera.
1Ch 7:38 Jitrán fiai: Jefunne, Piszpa és Ara.
1Ch 7:39 Ulla fiai: Arach, Haniel és Ricja.
1Ch 7:40 Ezek mind Áser fiai, családfők, válogatott bátor férfiak, főnökök és főemberek. Számba vették őket és egyesültek a hadjáratra, a háborúra. Számuk 26000 férfit tett ki.
1Ch 8:1 Benjamin nemzette Belát, az elsőszülöttet, Asobelt, a másodikat, Asirámot, a harmadikat,
1Ch 8:2 Nochát, a negyediket és Rafát, az ötödiket.
1Ch 8:3 Bela fiai voltak: Addár, Gera, Ehud apja,
1Ch 8:4 Abisua, Naamán, Achoah,
1Ch 8:5 Gera, Sefufam és Huram.
1Ch 8:6 Ezek Ehud fiai. Ők voltak Geba lakóinak családfői. Elhurcolták őket fogolyként Manachatba:
1Ch 8:7 Naamán, Achija és Gera. Ez hurcolta őket fogságba. Ő nemzette Uzát és Achichudot.
1Ch 8:8 Moáb vidékén nemzette Saacharajimot, miután elbocsátotta két feleségét, Husimot és Baarát.
1Ch 8:9 Új feleségétől született neki Jobab, Zibja, Mesa, Malkom,
1Ch 8:10 Jeuc, Szachaja, Mirma. Ezek voltak a fiai, a családfők.
1Ch 8:11 Husimtól születtek a fiai, Abitud és Elpaal.
1Ch 8:12 Elpaal fiai: Eber, Miseam és Semed. Ez építette Onót és Ludot a hozzá tartozó helységekkel együtt.
1Ch 8:13 Beria és Serma, ők Ajalon lakóinak a családfői. Ők űzték el Gát lakóit.
1Ch 8:14 A testvére: Sesak. Jeremot,
1Ch 8:15 Zebadja, Arad, Eder,
1Ch 8:16 Michael, Jispa és Jocha: Beria fiai.
1Ch 8:17 Zebadja, Mesullam, Hiski, Háber,
1Ch 8:18 Jismeráj, Jiszkia és Jobáb: Elpaal fiai.
1Ch 8:19 Jachim, Zichri, Zabdi,
1Ch 8:20 Eljoenáj, Ciletáj, Eliel,
1Ch 8:21 Adaja, Beraja és Simrat: Simi fiai.
1Ch 8:22 Jispán, Éber, Eliel,
1Ch 8:23 Abdon, Zichri, Hanan,
1Ch 8:24 Hananja, Elám, Antotia,
1Ch 8:25 Jifdeja és Penuel: Sesak fiai.
1Ch 8:26 Samseráj, Secharja, Alalia,
1Ch 8:27 Jaresja, Elija és Zichri: Jerochám fiai.
1Ch 8:28 Ezek voltak nemzetségük családfői, főemberek, Jeruzsálemben laktak.
1Ch 8:29 Gibeonban lakott Abi-Gibeon. Feleségének Maacha volt a neve.
1Ch 8:30 Elsőszülött fia Abdon, azután Cur, Kis, Baal, Ner, Nadab,
1Ch 8:31 Gedor, Achio és Zacher.
1Ch 8:32 Miklot nemzette Simeát. Ők is testvéreiknél laktak Jeruzsálemben, testvéreikkel szemben.
1Ch 8:33 Ner nemzette Kist, Kis nemzette Sault, Saul nemzette Jonatánt, Malki-Suát, Abinadabot és Esbaalt.
1Ch 8:34 Jonatán fia: Mifiboset. Mifiboset nemzette Michát.
1Ch 8:35 Micha fiai: Piton, Melech, Tarea és Achaz.
1Ch 8:36 Achaz nemzette Jehoaddát, Jehoadda nemzette Alemetet, Asmaretet és Zimrit. Zimri nemzette Mocát,
1Ch 8:37 Moca nemzette Bineát. Az ő fia Rafa, ennek a fia Eláza, ennek a fia Acel,
1Ch 8:38 Acelnak hat fia volt. A nevük: Aszrikám, az elsőszülött, továbbá Jismael, Searja, Obadja és Hanan. Ezek mind Acer fiai.
1Ch 8:39 Testvérének, Eseknek a fiai: az elsőszülött Ulam, a második Jeus, a harmadik Elifelet.
1Ch 8:40 Ulam fiai harcos férfiak voltak, jól kezelték az íjat, sok gyermekük és unokájuk volt: összesen százötven. Ezek mind Benjamin fiaihoz tartoztak.
1Ch 9:1 Egész Izrael be volt osztva csoportokra, és bejegyezték őket Izrael és Júda királyainak évkönyveibe. De hűtlenségük miatt fogságba hurcolták őket Babilonba.
1Ch 9:2 Akik azelőtt városaikban és birtokukon laktak, azok az izraeliták voltak, a papok, a leviták és a templomszolgák.
1Ch 9:3 Jeruzsálem lakói Júda fiai, Benjamin fiai, Efraim és Manassze fiai közül kerültek ki.
1Ch 9:4 (Júda fiai közül): Utaj, Ammihud fia, ez Omri fia, ez Imri fia, ez meg Bani fia. Perecnek, Júda fiának fiai
1Ch 9:5 a sziloniták közül: Azaja, az elsőszülött és a fiai.
1Ch 9:6 Zerách fiai közül: Jeuel és testvérei, hatszázkilencvenen.
1Ch 9:7 Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullam fia, ez Hodavja fia, ez meg Hasszenua fia
1Ch 9:8 Jibneja, Jerochán fia, Ela, Uzinak, Michri fiának a fia Mesullam, Szefatjának, Jibnija fiának, Reuelnek a fia
1Ch 9:9 és testvérei, nemzetségeik szerint, kilencszázötvenhatan. Ezek a férfiak mind családfők voltak.
1Ch 9:10 A papok közül: Jejada, Jehojarib, Jachin
1Ch 9:11 és Azarja, aki Hilkia fia volt, ez Mesullam fia, ez Cádok fia, ez Merajot fia, ez meg Achitubnak, az Isten háza főnökének a fia;
1Ch 9:12 továbbá Adja, Jerochám fia, aki Malkia fiának, Paschurnak volt a fia Maazáj, aki Adiel fia volt, ez Jachszerach fia, ez Mesullam fia, ez Mesillemit fia, ez meg Immer fia,
1Ch 9:13 valamint testvéreik, a családok fejei, ezerhatszázhetvenen, bátor férfiak a templom szolgálatában.
1Ch 9:14 A leviták közül Semaja, aki Hasub fia volt, ez Aszrikám fia, ez meg Hasabja fia, Merári fiai közül.
1Ch 9:15 Bakbakár, Heres, Galal, Mattanja, aki Micha fia volt, ez Zichri fia, ez Aszaf fia;
1Ch 9:16 Obadja, aki Semaja fia volt, ez Galal fia, ez meg Jedutun fia. Berechja, Elkána fiának, Azának a fia, aki a netofatiták tanyáin lakott.
1Ch 9:17 A kapuőrök: Sallum, Akub, Talmon, Achiman és testvérei. Sallum volt a főnök,
1Ch 9:18 és mostanáig is ő áll a keleti királyi kapunál. Ők Lévi fiai táborának is a kapuőrei.
1Ch 9:19 Sallum, Korachnak a fia, a Korach fiának, Eljaszafnak volt a fia és a testvérei, akik egy családba tartoztak. Ezeket a korachitákat rendelték a szent szolgálatra, a sátor küszöbének őrzésére, s atyáik őrizték az Úr táborának bejáratát.
1Ch 9:20 Pinchász, Eleazár fia volt a főnökük (az Úr legyen vele!);
1Ch 9:21 Zacharja, Meselemia fia őrizte a megnyilatkozás sátorának bejáratát.
1Ch 9:22 Akik mint kapuőrök a bejáratnál teljesítettek szolgálatot, összesen kétszáztizenketten voltak. Együtt laktak falvaikban. Dávid és Sámuel, a látóember a hűségükért rendelte őket erre a szerepre.
1Ch 9:23 Ők és fiaik az Úr házának, a sátorhajléknak a bejáratánál álltak mint őrök.
1Ch 9:24 A kapuőröket a négy égtáj irányában állították fel, keletnek, nyugatnak, északnak és délnek.
1Ch 9:25 Testvéreik a falvaikban készen álltak rá, hogy időről időre egy hétre hozzájuk csatlakozzanak.
1Ch 9:26 Mert csak ők, a kapuőrök négy főnöke laktak ott állandóan. Nekik, a levitáknak kellett vigyázniuk Isten házának helyiségeire és készleteire.
1Ch 9:27 Az éjszakát Isten házának a közelében töltötték, mivel nekik kellett őrséget adniuk és reggelenként az ajtót kinyitniuk.
1Ch 9:28 Közülük kerültek ki azok is, akik az istentisztelethez szükséges eszközöket kezelték. (Előírt) szám szerint kellett ki- vagy behozniuk őket.
1Ch 9:29 Másik feladatuk az volt, hogy a templom összes kellékeit, a szentély minden készletét őrizzék: a lisztet, a bort, az olajat, a tömjént és az illatszereket.
1Ch 9:30 De a kenetet a papoknak kellett a fűszerekből elkészíteniük.
1Ch 9:31 A leviták közül Mattitjának, a korachita Sallum elsőszülöttének kellett a serpenyőben készítendő süteményekről gondoskodnia.
1Ch 9:32 Testvéreik, a kechatiták közül néhánynak az volt a feladata, hogy a kenyereket minden szombaton sorba rakva kitegyék.
1Ch 9:33 Ezek voltak az énekesek, a levita családfők. A templom tartozékaiban voltak elhelyezve, mivel hivataluk éjjel-nappal tartott.
1Ch 9:34 Ezek a leviták családfői, nemzetségeik szerint, Jeruzsálemben laktak.
1Ch 9:35 Gibeonban lakott Abi-Gibeon és Jejel, akinek a felesége Maacha volt.
1Ch 9:36 Elsőszülötte, Abdon, azután Cur, Kis, Baal, Ner, Nadab,
1Ch 9:37 Gedor, Achjo, Zecharja és Miklot.
1Ch 9:38 Miklot Simeámot nemzette. Ők is testvéreiknél laktak Jeruzsálemben, testvéreikkel szemben.
1Ch 9:39 Ner nemzette Kist, Kis nemzette Sault, Saul nemzette Jonatánt, Malki-Suát, Abinadabot és Esbaalt.
1Ch 9:40 Jonatán fia: Mifiboset. Mifiboset nemzette Michát.
1Ch 9:41 Micha fia Piton, Melech, Tarea.
1Ch 9:42 Acház nemzette Járát, Jára nemzette Alemetet, Aszmavetet és Zimrit. Zimri nemzette Mocát,
1Ch 9:43 Moca nemzette Bineát. Ennek a fia Refaja, ennek a fia Eleazár, ennek a fia Acel.
1Ch 9:44 Acelnek hat fia volt. A nevük: Aszrikám, az elsőszülött, továbbá Ismael, Searja, Obadja és Haman. Ezek Acel fiai.
1Ch 10:1 A filiszteusok harcban álltak Izraellel. Az izraelita férfiak megfutamodtak a filiszteusok elől és halálra sebezve hullottak el Gilboa hegyein.
1Ch 10:2 A filiszteusok a nyomában voltak Saulnak és fiainak, s a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait.
1Ch 10:3 Azután a harc heve Saul ellen fordult. Az íjászok meglepték, és sebet kapott az íjászoktól.
1Ch 10:4 Akkor Saul így szólt a fegyverhordozójához: "Vond ki kardodat és döfj le, nehogy a körülmetéletlenek ideérjenek és csúfot űzzenek belőlem." A fegyverhordozója azonban vonakodott, mivel nagyon félt. Akkor Saul fogta a kardot és beledőlt.
1Ch 10:5 Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is kardjába dőlt és meghalt vele együtt.
1Ch 10:6 Így halt meg Saul, a három fia és egész háza.
1Ch 10:7 Amikor a völgyben lakó izraelita férfiak látták, hogy menekülnek, s hogy Saul és fiai meghaltak, mind elhagyták városaikat, s ők is elfutottak. A filiszteusok meg mentek és megtelepedtek bennük.
1Ch 10:8 Másnap reggel a filiszteusok eljöttek, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és fiait, akik Gilboa hegyén estek el.
1Ch 10:9 Levetkőztették, levágták a fejét, elvették a fegyverét, és körülhordozták a filiszteusok földjén, hogy hirdessék az örömhírt bálványaiknak és a népnek.
1Ch 10:10 Fegyvereit istenük templomában helyezték el, koponyáját pedig kiszögezték Dágon templomára.
1Ch 10:11 Mikor aztán Gileád lakói meghallották, amit a filiszteusok Saullal tettek,
1Ch 10:12 mind eljöttek a fegyverforgató férfiak, fogták Saul testét meg fiainak testét, és elvitték Jábesbe. Csontjaikat eltemették a tamariszk alatt Jábes mellett, és hétnapos böjtöt tartottak.
1Ch 10:13 Így halt meg Saul hűtlensége miatt, amelyet az Úr ellen elkövetett, az Úr szava miatt, amelyet nem vett figyelembe, és amiatt is, hogy halottlátó asszonyt kérdezett meg, s tőle kért tanácsot.
1Ch 10:14 Nem az Úrhoz fordult, azért (az Úr) elvette életét, és a királyságot átadta Dávidnak, Izáj fiának.
1Ch 11:1 Egész Izrael összegyűlt Hebronban Dávidnál, és így beszéltek: "Nézd, a te csontod és húsod vagyunk.
1Ch 11:2 Már tegnap és tegnapelőtt, Saul uralkodása idején is te vezetted harcba Izraelt és te hoztad haza. Azonkívül az Úr, a te Istened azt mondta neked: te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel népemnek, Izraelnek a vezére."
1Ch 11:3 Akkor Izrael vénei mind elmentek Hebronba a királyhoz, s Dávid Hebronban az Úr előtt szövetséget kötött velük. Ők meg fölkenték Izrael királyává Dávidot, az Úr szava szerint, amelyet Sámuelhez intézett.
1Ch 11:4 Ezután Dávid és egész Izrael Jeruzsálem (vagyis Jebuz) alá vonult. Azt a földet akkor még a jebuziták lakták.
1Ch 11:5 Jebuz lakói így beszéltek Dávidhoz: "Ide ugyan nem fogsz bejutni." Dávid azonban elfoglalta Sion várát, s ez Dávid városa.
1Ch 11:6 Dávid akkor kijelentette: "Aki elsőnek üt le egy jebuzitát, az főember és vezér lesz." Joáb, Ceruja fia kapaszkodott fel elsőnek, és ő lett a vezér.
1Ch 11:7 Dávid a várban vett lakást, ezért nevezték el Dávid városának.
1Ch 11:8 Körös-körül újjáépítette a várost, Millót és a körülötte fekvő részt, Joáb pedig a város többi részét állította helyre.
1Ch 11:9 Dávid hatalma egyre gyarapodott, és a Seregek Ura vele volt.
1Ch 11:10 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik vele együtt váltak naggyá uralma alatt, s akik őt az Úr szava szerint egész Izraellel együtt Izrael királyává tették.
1Ch 11:11 Ezek Dávid legkiválóbb vitézeinek a nevei: Jasobeám, Hachmoni fia, a háromnak a feje, aki lándzsáját egyszerre háromszáz legyőzött felett lengette meg.
1Ch 11:12 Utána következett Eleazár, az achochita Dodo fia, egy a három hős közül.
1Ch 11:13 Ott volt Dáviddal Pasz-Dammimban, ahol a filiszteusok összegyűltek, hogy megtámadják őket. Egy darab árpaföld terült ott el. Amikor a nép megfutamodott a filiszteusok elől,
1Ch 11:14 ők a földdarab közepébe álltak, feltartóztatták őket, és megverték a filiszteusokat. Így szereztek nagy győzelmet az Úrnak.
1Ch 11:15 Hárman a harminc közül lementek az Adullám barlangja mellett levő sziklához, miközben a filiszteusok csapata Refaim völgyében táborozott.
1Ch 11:16 Dávid a búvóhelyen tartózkodott, a filiszteusoknak pedig őrségük volt Betlehemben.
1Ch 11:17 Dávid kifejezte kívánságát: "Ki hoz nekem ivóvizet a kútból, amely Betlehem kapujánál van?"
1Ch 11:18 Ők hárman áttörtek a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő kútból, és elvitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak,
1Ch 11:19 és így szólt: "Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Talán megigyam a vízzel együtt ezeknek a férfiaknak a vérét is? Hiszen életüket veszélyeztetve hozták ide." Ezért nem akarta meginni. Ezt művelte a három.
1Ch 11:20 Abisáj, Joáb testvére volt a háromnak a feje. Ő háromszáz legyőzött fölött lengette meg dárdáját, és nagy nevet szerzett magának a három között.
1Ch 11:21 Híresebb volt, mint a harminc, úgyhogy a vezérük lett, de a hárommal nem ért fel.
1Ch 11:22 Benaja, Jehojada fia egy Kabceelből származó bátor, tettrekész férfi megölte a két moábi hőst. Ő ment le egyszer hóesés idején egy ciszternába, és megölt egy oroszlánt.
1Ch 11:23 Leütött egy ötkönyöknyi termetű egyiptomit is, akinek olyan dárda volt a kezében, mint egy zubolyfa. Odament hozzá egy bottal, kicsavarta az egyiptomi kezéből a dárdát, és saját dárdájával ölte meg.
1Ch 11:24 Ezt tette Benaja, Jehojada fia. A három között nevet szerzett magának.
1Ch 11:25 Híresebbé vált, mint a harminc, de a hárommal nem ért fel. Dávid a testőrsége élére állította.
1Ch 11:26 Bátor harcosok voltak: Azahel, Joáb testvére; Elchanan, a betlehemi Dodo fia;
1Ch 11:27 a harorita Sammot, a pelonita Helec;
1Ch 11:28 Ira, a tekoai Ikkes fia; az anatoti Abiezer,
1Ch 11:29 a husai Szibbekáj, az achochi Iláj,
1Ch 11:30 a netofai Maheráj; Heled, a netofai Baana fia;
1Ch 11:31 Itáj, a gibeai Ribáj fia; Benjamin fiai közül a pireatoni Beneja,
1Ch 11:32 a Gaas völgyéből való Huráj, a Bet-ha-Araba-i Abiel,
1Ch 11:33 a bachurimi Aszmavet, a saalboni Eljachba,
1Ch 11:34 a gizoni Bene-Hasem Jonatán, a harari Ságe fia;
1Ch 11:35 Achiám, a harari Zachar fia; Elifelet, Úr fia;
1Ch 11:36 a macherai Hefer, a peloni Achija,
1Ch 11:37 a karmeli Hecro; Naharaj, Esbaj fia;
1Ch 11:38 Joel, Nátán testvére; Mibchár, Hagri fia;
1Ch 11:39 az ammonita Celek, a beeroti Nachraj, Joábnak, Ceruja fiának fegyverhordozója;
1Ch 11:40 a jitrita Ira, a jitrita Gereb,
1Ch 11:41 a hetita Urija; Zabad, Achláj fia;
1Ch 11:42 Adina, Siza fia, a rubenita, a rubeniták főembere és a harmincnak a vezére;
1Ch 11:43 Hanan, Maacha fia és a meteni Josafát,
1Ch 11:44 az asteroti Uzija; Sama és Jauel, az aroeri Hotám fiai;
1Ch 11:45 Jediael, Simri fia és testvére, a ticita Jocha,
1Ch 11:46 a machavita Eliel; Jeribáj és Josavja, Elnaam fiai; a moábi Jitma,
1Ch 11:47 Eliel, Obed és a cobai Jaaziel.
1Ch 12:1 Ezek az emberek jöttek Dávidhoz, Ciklagba, amikor még menekülnie kellett Saulnak, Kis fiának színe elől. Ezek vitéz emberek, és a harc erősségei voltak.
1Ch 12:2 Az íjat jobb és bal kézzel kezelték, s tudtak az íjról követ és nyilat (lőni). Benjamin (törzséből), Saul testvérei közül:
1Ch 12:3 a fejük, Achiezer és Joás, a gibeai Hasemaa fiai; Jeziel és Pelet, Aszmavet fia Beracha és Jehu Anatotból;
1Ch 12:4 a gibeoni Jismaja, egy hős a harminc közül, és a harmincnak egyik vezére,
1Ch 12:5 Jirmeja, Jachaziel, Jochanan és Jozabad Gederotból;
1Ch 12:6 Eleuzáj, Jerimot, Bealja, Semarjahu és Sefatjahu Harifból;
1Ch 12:7 Elkana, Jisijahu, Azareel, Joezer és Jasobeám, a korachiták;
1Ch 12:8 Joela és Cebadja, a gedori Jerocham fiai.
1Ch 12:9 A gáditák közül pajzzsal és dárdával fölszerelt bátor férfiak, harcra kész katonák vonultak ki, hogy Dávidhoz csatlakozzanak rejtekhelyén, a pusztában. Tekintetük olyan volt, mint az oroszlán tekintete, és fürgeségük hasonlított a hegyi gazelláéhoz:
1Ch 12:10 Ezer volt a vezér, a második Obadja, a harmadik Eliab,
1Ch 12:11 a negyedik Masamanna, az ötödik Jirmeja,
1Ch 12:12 a hatodik Attaj, a hetedik Eliel,
1Ch 12:13 a nyolcadik Jochanan, a kilencedik Elzabad,
1Ch 12:14 a tizedik Jirmejahu, a tizenegyedik Machbannáj.
1Ch 12:15 Ezek Gád fiai közül valók voltak, mindnyájan a sereg tisztjei, a legkisebb száz ember fölött, a legnagyobb ezer ember fölött.
1Ch 12:16 Ők lépték át a Jordánt az első hónapban, amikor mindenütt elöntötte partjait, s megfutamították a folyó mentén lakókat keleten és nyugaton.
1Ch 12:17 Néhány benjaminita és júdeai is fölkereste Dávidot a rejtekhelyén.
1Ch 12:18 Dávid eléjük ment, szóba állt velük, és ezt mondta: "Ha békés szándékkal jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, akkor szívesen szövetkezem veletek. De ha azért jöttök, hogy eláruljatok ellenségeimnek, jóllehet semmi gazság nem tapad a kezemhez, akkor atyáink Istene lássa és torolja meg."
1Ch 12:19 Erre a lélek eltöltötte Amazájt, a harmincnak a vezérét: "Rajta, Dávid, béke veled, Izáj fia, béke azzal, aki segít neked, mivel Istened a segítséged." Erre Dávid befogadta őket, és helyet biztosított nekik a sereg tisztjei között.
1Ch 12:20 Manasszéből is átpártoltak néhányan Dávidhoz, amikor a filiszteusok oldalán harcba indult Saul ellen, de nem segítették őket. A filiszteusok főemberei ugyanis tanácskozás után ezekkel a szavakkal bocsátották el őket: A mi fejünk árán tér majd vissza urához, Saulhoz.
1Ch 12:21 Amikor aztán elment Ciklagba, Manasszéből átálltak hozzá: Adnach, Jozabád, Jediael, Michael, Jozabad, Elihu és Cilletáj, akik Manassze ezres csoportjainak voltak a vezetői.
1Ch 12:22 Dávidot és csapatát segítették. Mindnyájan harcedzett férfiak voltak, és tisztek lettek a hadseregben.
1Ch 12:23 Dávid napról napra kapott erősítést, és így tábora hatalmas táborrá duzzadt.
1Ch 12:24 Ez a számbavétele azoknak a katonáknak, akik készen álltak a harcra és Dávidhoz csatlakoztak Hebronban, hogy az Úr parancsa szerint ráruházzák Saul királyságát.
1Ch 12:25 Júda fiai közül 6800 harcra kész férfi, akik pajzsot és dárdát viseltek.
1Ch 12:26 Simeon fiai közül 7100 bátor, harcedzett ember.
1Ch 12:27 Lévi fiai közül 4600,
1Ch 12:28 hozzá még Jehojada, Áron házának feje, 3700-zal,
1Ch 12:29 valamint Cádok, egy fiatal vitéz férfi, családjának 22 vezető tagjával.
1Ch 12:30 Benjamin fiai, Saul testvérei közül 3000-en. Eddig a legtöbben hűségesek voltak közülük Saul házához.
1Ch 12:31 Efraim fiai közül 20800 bátor férfi, családjainak neves tagjai.
1Ch 12:32 Manassze fél törzséből 18000, akiket név szerint küldtek, hogy Dávidot királlyá tegyék.
1Ch 12:33 Isszachár fiai közül olyanok, akik tisztában voltak azzal, hogy Izraelnek mit kell tennie és hogyan kell végrehajtania: vezetői kétszázan voltak, azonkívül testvéreik, az ő vezetésük alatt.
1Ch 12:34 Zebulunból 50000 hadi szolgálatra alkalmas ember, akik mindenféle fegyverrel el voltak látva, és egész szívükkel készen álltak a szolgálatra.
1Ch 12:35 Naftaliból 1000 vezető ember, és velük együtt 37 ezer pajzzsal és dárdával fölszerelt férfi.
1Ch 12:36 Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi.
1Ch 12:37 Áserből 40 000 harcra kész és fölszerelt férfi.
1Ch 12:38 A Jordánon túli lakosokból a rubeniták közül, a gáditák közül és Manassze fél törzséből 120000 ember teljes hadi fölszereléssel.
1Ch 12:39 Ezek az emberek mind egy lélekkel felsorakoztak, és Hebronba vonultak, hogy Dávidot királlyá tegyék. De Izrael többi része is egyetértett abban, hogy Dávidot emeljék trónra.
1Ch 12:40 Három napot töltöttek ott, Dáviddal együtt ettek és ittak. Testvéreik mindent előkészítettek számukra.
1Ch 12:41 A környékbeliek - sőt egészen Isszachárig, Zebulunig és Naftaliig - élelmet hoztak szamaraikon, tevéiken, öszvéreiken és barmaikon: lisztet, fügét, mazsolás kalácsot, bort, olajat, szarvasmarhát, juhot-kecskét tömegével, mivel öröm töltötte el Izraelt.
1Ch 13:1 Dávid tanácsot tartott az ezres és százas csoportok vezetőivel és a vezérekkel.
1Ch 13:2 Ezt mondta Dávid Izrael egész közösségének: "Ha jónak látjátok, és ha az Úr, a mi Istenünk úgy határoz, elküldünk testvéreinkhez, akik Izrael földjén élnek, valamint a papokhoz és a levitákhoz a városaikba és a hozzájuk tartozó telepekre, hogy gyűljenek ide egybe.
1Ch 13:3 Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá."
1Ch 13:4 Az egész közösség beleegyezett, mert a javaslat tetszett az egész népnek.
1Ch 13:5 Erre Dávid egybegyűjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját.
1Ch 13:6 Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol.
1Ch 13:7 Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret.
1Ch 13:8 Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten előtt citera és hárfa, dob, csengő és cintányér hangjára énekelve.
1Ch 13:9 Amikor azonban Kidón szérűjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették.
1Ch 13:10 Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten előtt.
1Ch 13:11 Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
1Ch 13:12 Dávidot ezen a napon elfogta az Istentől való félelem, és így szólt: "Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?"
1Ch 13:13 Dávid nem vitette tovább a ládát Dávid városába, hanem a Gádból való Obed-Edon házába küldte.
1Ch 13:14 A láda Obed-Edomnál maradt, az ő házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.
1Ch 14:1 Tírusz királya, Hiram embereket küldött Dávidhoz cédrusfával, továbbá kőműveseket és ácsokat, hogy építsenek neki házat.
1Ch 14:2 Ebből Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmában, és királyságát felmagasztalta népe, Izrael miatt.
1Ch 14:3 Dávid Jeruzsálemben további asszonyokat vett feleségül, és fiakat meg lányokat nemzett.
1Ch 14:4 Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon,
1Ch 14:5 Jibchar, Elisua, Elpelet,
1Ch 14:6 Nogach, Nefeg, Jafija,
1Ch 14:7 Elisama, Baeljada és Elifelet.
1Ch 14:8 Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávidot fölkenték egész Izrael királyává, a filiszteusok mind felvonultak, hogy hatalmukba kerítsék. Dávid tudomást szerzett róla és kivonult eléjük.
1Ch 14:9 A filiszteusok megérkeztek, és Refaim síkságán táboroztak le.
1Ch 14:10 Dávid megkérdezte az Istent, ilyenképpen: "Hadba szálljak a filiszteusok ellen? Kezembe adod őket?" Az Úr azt felelte: "Vonulj ki, kezedbe adom őket."
1Ch 14:11 Erre Baal-Peracimba vonultak, és itt Dávid legyőzte őket. Dávid így szólt: "Az Isten általam áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton." Ezért hívják ezt a helyet Baal-Peracimnak.
1Ch 14:12 Itt cserbenhagyták őket bálványaik, s Dávid megparancsolta, hogy vessék a tűzbe őket.
1Ch 14:13 A filiszteusok még egyszer összegyűltek a síkságon,
1Ch 14:14 és Dávid újra megkérdezte az Istent. Az Isten azt felelte: "Ne támadd meg őket, hanem kerülj mögéjük bizonyos távolságra, kerítsd be őket, és ronts nekik a bozót felől.
1Ch 14:15 Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten előtted vonul, hogy legyőzze a filiszteusok táborát."
1Ch 14:16 Dávid Isten parancsa szerint járt el, és legyőzte a filiszteusok táborát Gibeontól Gezerig.
1Ch 14:17 Így Dávid híre az egész vidéken elterjedt, és az Úr félelmessé tette minden nép előtt.
1Ch 15:1 Ő meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat.
1Ch 15:2 Aztán így rendelkezett: "Senki sem hozhatja el Isten ládáját, csak a leviták, mert őket választotta ki az Úr, hogy vigyék az Isten ládáját, és ellássák körülötte a szolgálatot, minden időkre."
1Ch 15:3 Akkor Dávid összehívta Jeruzsálemben egész Izraelt, hogy az Úr ládáját vigyék a helyére, amelyet készített neki.
1Ch 15:4 Dávid Áron fiait és a levitákat is odarendelte:
1Ch 15:5 Kehát fia közül a vezetőt, Urielt, továbbá testvéreit, 120-at.
1Ch 15:6 Merári fiai közül a vezetőt, Azaját és testvéreit, 220-at.
1Ch 15:7 Gerson fiai közül a vezetőt, Joelt és testvéreit, 130-at.
1Ch 15:8 Elicafán fiai közül a vezetőt, Semaját és testvéreit, 200-at.
1Ch 15:9 Hebron fiai közül a vezetőt, Elielt és testvéreit, 80-at.
1Ch 15:10 Uziel fiai közül a vezetőt, Aminadabot és testvéreit, 112-t.
1Ch 15:11 Dávid odahívatta Cádok és Ebjatár papot, valamint a levitákat, Urielt, Azaját, Joelt, Semaját, Elielt és Aminadabot.
1Ch 15:12 Így szólt hozzájuk: "Ti vagytok a leviták családfői. Szentelődjetek meg és szenteljétek meg testvéreiteket, és hozzátok ide az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját, arra a helyre, amelyet készítettem.
1Ch 15:13 Első ízben nem voltatok jelen, azért az Úr, a mi Istenünk romlást küldött ránk, mivel nem az előírásnak megfelelően fordultunk hozzá."
1Ch 15:14 Erre a papok és leviták megszentelődtek, hogy felhozzák az Úrnak, Izrael Istenének ládáját.
1Ch 15:15 A leviták a vállukon hozták a ládát rudakon, ahogy Mózes az Úr parancsára elrendelte.
1Ch 15:16 Dávid megparancsolta a leviták vezetőinek, hogy állítsák sorba testvéreiket, az énekeseket - hangszerekkel, hárfákkal, citerákkal és cintányérokkal fölszerelve -, és hallassanak örömrivalgást.
1Ch 15:17 A leviták odaállították Hemánt, Joel fiát, testvérei közül Aszafot, Berechjahu fiát, s testvéreik, Merári fiai közül Etánt, Kusajahu fiát;
1Ch 15:18 melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, ObedEdomot, Jejelt, a kapuőröket.
1Ch 15:19 Az énekeseknek, Hemannak, Aszafnak és Etánnak a cintányért kellett verniük.
1Ch 15:20 Zecharja, Jaaziel, Semiramot, Jechiel, Unni, Eliab, Maazejahu és Benaja csomózott hárfán játszottak kíséretül,
1Ch 15:21 Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán.
1Ch 15:22 Kenanjahu volt a leviták vezetője az átvitelkor. Jártas volt Isten tanításában és hirdette.
1Ch 15:23 Berechja és Elkána voltak az őrök a láda előtt.
1Ch 15:24 A papok, Sebanjahu, Josafát, Natániel, Amazaj, Zecharjahu, Benajahu és Eliezer fújták a harsonákat az Isten ládája előtt. Obed-Edom és Jehija voltak az őrök a láda mögött.
1Ch 15:25 Dávidot, Izrael véneit, és az ezres csoportok vezetőit, akik eljöttek, hogy az Úr ládáját Obed-Edom házából elhozzák, nagy öröm töltötte el.
1Ch 15:26 Mivel Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, föláldoztak hét bikát és hét kost.
1Ch 15:27 Dávid bisszuspalástot viselt, s táncot lejtett; ugyanígy tettek a leviták is, akik a ládát vitték, valamint az énekesek és Kenanja, aki az átvitelt irányította. Dávid vászonefodot viselt.
1Ch 15:28 Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében.
1Ch 15:29 Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében.
1Ch 16:1 Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek.
1Ch 16:2 Amikor Dávid befejezte az égő- és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében.
1Ch 16:3 Azután minden izraelitának - férfinak és nőnek - kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.
1Ch 16:4 Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevőket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsőítsék:
1Ch 16:5 Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg.
1Ch 16:6 A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája előtt.
1Ch 16:7 Azon a napon Dávid elsőnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsőítő éneket adta át Aszafnak és testvéreinek:
1Ch 16:8 Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között.
1Ch 16:9 Énekeljetek, zenéljetek előtte, beszéljetek csodatetteiről.
1Ch 16:10 Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely őt keresi.
1Ch 16:11 Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek szüntelen az arcát.
1Ch 16:12 Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra.
1Ch 16:13 Izrael nemzetsége az ő szolgája, Jákob fiai az ő választottai.
1Ch 16:14 Ő, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön.
1Ch 16:15 Emlékezzetek mindig szövetségére, és szavára, amellyel a nemzedékek ezreihez szólt;
1Ch 16:16 Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére.
1Ch 16:17 Ezt Jákob számára törvénnyé tette, Izrael számára örök szövetséggé.
1Ch 16:18 Így szólt ugyanis: neked adom Kánaán földjét örökrészedül,
1Ch 16:19 ahol még megszámlálhattak titeket, mint gyér számú idegent az országban.
1Ch 16:20 Azután néptől néphez vonultak, egyik országból a másikba.
1Ch 16:21 De nem engedte senkinek, hogy szolgaságba vesse őket, királyokat büntetett meg miattuk:
1Ch 16:22 "Ne bántsátok fölkentemet, prófétáimat ne zaklassátok."
1Ch 16:23 Az egész föld dicsőítse az Urat, naponta hirdessétek üdvösségét.
1Ch 16:24 Beszéljetek fönségéről a népeknek, és csodatetteiről minden nemzetnek.
1Ch 16:25 Mert nagy az Úr, dicséretre méltó, és félelmetesebb, mint az összes istenek.
1Ch 16:26 A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta.
1Ch 16:27 Előtte fényesség és fönség, szentélyében hatalom és öröm.
1Ch 16:28 Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak, adjátok meg az Úrnak a dicséretet és a hódolatot.
1Ch 16:29 Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének, hozzatok és mutassatok be neki áldozatot, imádjátok az Urat szentélyének udvarán.
1Ch 16:30 Remegjen előtte az egész föld, ő tette szilárddá a mindenséget.
1Ch 16:31 Örüljön az ég és ujjongjon a föld, hirdessék a népeknek: Király az Úr!
1Ch 16:32 A nagy tenger, és ami benne van, örüljön a föld és minden termése.
1Ch 16:33 Az erdő minden fája hangosan ujjongjon az Úr színe előtt, mivel jön, ítélkezni a föld felett.
1Ch 16:34 Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad.
1Ch 16:35 Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel.
1Ch 16:36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja!
1Ch 16:37 Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája előtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda előtt a napi szertartásnak megfelelően,
1Ch 16:38 ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuőrök.
1Ch 16:39 Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra,
1Ch 16:40 hogy az égőáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott.
1Ch 16:41 Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsőítsék az Urat, mivel a szeretete örök.
1Ch 16:42 Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuőrség.
1Ch 16:43 Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.
1Ch 17:1 Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: "Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van."
1Ch 17:2 Nátán így felelt Dávidnak: "Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van."
1Ch 17:3 De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt:
1Ch 17:4 "Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul.
1Ch 17:5 Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam.
1Ch 17:6 Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat?
1Ch 17:7 Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy.
1Ch 17:8 Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön.
1Ch 17:9 Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt,
1Ch 17:10 abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked,
1Ch 17:11 s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát.
1Ch 17:12 Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját.
1Ch 17:13 Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől.
1Ch 17:14 Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre."
1Ch 17:15 Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.
1Ch 17:16 Ekkor Dávid bement, leült, az Úr elé, és így szólt: "Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél?
1Ch 17:17 De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt.
1Ch 17:18 Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat,
1Ch 17:19 Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat.
1Ch 17:20 Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk.
1Ch 17:21 Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el?
1Ch 17:22 Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram az Istene lettél.
1Ch 17:23 Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad.
1Ch 17:24 Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted.
1Ch 17:25 Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád.
1Ch 17:26 Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet.
1Ch 17:27 Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre."
1Ch 18:1 Ezek után történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat és leigázta őket. Gátot és leányvárosait elfoglalta a filiszteusoktól.
1Ch 18:2 Moábot is legyőzte: a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek.
1Ch 18:3 Dávid legyőzte még Hadadezert, a Hamat felé eső Coba királyát, amikor az elindult, hogy hatalmát az Eufrátesz folyóig kiterjessze.
1Ch 18:4 Dávid zsákmánya ezer harci szekér, hétezer szekérharcos és húszezer gyalogos volt. Az összes szekeres lónak elvágta az inát, csak száz fogatot hagyott meg belőlük.
1Ch 18:5 Akkor a damaszkuszi arámok siettek Hadadezer cobai király segítségére. Dávid megölt az arámokból huszonkétezer embert.
1Ch 18:6 Azután őrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és az arámok Dávid szolgái lettek, s adót fizettek. Ahová csak ment Dávid, az Úr győzelemre segítette.
1Ch 18:7 Dávid elvette azokat az aranypajzsokat, amelyeket Hadadezer testőrsége viselt, és Jeruzsálembe vitette.
1Ch 18:8 Tibchátból és Kunból, Hadadezer városaiból sok bronzot zsákmányolt. Salamon ezekből készítette a bronzmedencét, az oszlopokat és a bronzeszközöket.
1Ch 18:9 Amikor Tou, Hamat királya megtudta, hogy Dávid Hadadezer cobai király egész seregét megverte,
1Ch 18:10 elküldte fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje, és szerencsét kívánjon neki abból az alkalomból, hogy megütközött Hadadezerrel és megverte. Hadadezer ugyanis harcban állott Touval. Mindenféle arany-, ezüst- és bronzeszközöket küldött neki.
1Ch 18:11 Dávid király ezeket is az Úrnak ajánlotta fel azzal az ezüsttel és arannyal, amelyet a népektől zsákmányolt: Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől.
1Ch 18:12 Abisáj, Ceruja fia, a Só-völgyében megverte az edomitákat, tizennyolcezer embert.
1Ch 18:13 Helytartókat állított Edomba, és egész Edom Dávid alattvalója lett. Így segítette az Úr Dávidot, ahová csak ment.
1Ch 18:14 Dávid királyként uralkodott egész Izrael felett, s jogot és igazságot szolgáltatott népének.
1Ch 18:15 Joáb, Ceruja fia volt a hadsereg vezére, Jehosafat, Achilud fia az udvarnok,
1Ch 18:16 Cádok, Achitub fia és Achimelek, Ebjatár fia voltak a papok; Savsa volt az udvari írnok,
1Ch 18:17 Benejahu, Jehodaja fia volt a kereták és a peleták vezére. Dávid fiai pedig elsők voltak azok közül, akik a király körül szolgálatot teljesítettek.
1Ch 19:1 Ezután történt, hogy Nachas, az ammoniták királya meghalt. Helyette a fia lett a király.
1Ch 19:2 Dávid így szólt: "Barátságot akarok mutatni Nachas fia, Hanun iránt, mivel apja is szívélyes volt irántam." Követeket küldött tehát Dávid hozzá, hogy vigasztalják atyja miatt. Dávid szolgái el is mentek az ammoniták földjére Hanunhoz, hogy vigasztalják.
1Ch 19:3 De az ammoniták főemberei így beszéltek Hanunhoz: "Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?"
1Ch 19:4 Ezért Hanun elfogatta Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájukat pedig félig, az ágyékukig levágatta, s úgy küldte el őket.
1Ch 19:5 Dávidnak azonban megvitték a hírt, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Erre eléjük küldött, mivel embereit megszégyenítették, s a király ezt üzente nekik: "Maradjatok Jerikóban, amíg kinő a szakállatok, s akkor gyertek vissza."
1Ch 19:6 Amikor az ammoniták rájöttek, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, Hanun és az ammoniták ezer ezüsttalentumot küldtek, hogy Aram Naharaimból, Aram Maachából és Cobából szekereket és lovasokat szerződtessenek.
1Ch 19:7 Fel is fogadtak harminckétezer harci szekeret, és Maacha királyát népével együtt. Kivonultak, és Metba előtt tábort vertek. Az ammoniták is összegyűltek városaikból és hadba vonultak.
1Ch 19:8 Amikor Dávid ezt meghallotta, elküldte Joábot az egész sereggel és a tisztekkel.
1Ch 19:9 Az ammoniták kivonultak, és a város előtt csatarendbe álltak. Az odaérkező királyok külön a mezőn helyezkedtek el.
1Ch 19:10 Joáb látta, hogy előtte és mögötte csatarend alakul ki, azért kiválasztotta egész Izraelből a legbátrabb embereket, és felállította őket az arámokkal szemben.
1Ch 19:11 A nép többi részét testvérének, Abisájnak a vezetésére bízta, s azok, az ammonitákkal szemben sorakoztak fel.
1Ch 19:12 S azt mondta: "Ha az arámok felülkerekednek, gyere segítségemre. Ha pedig az ammoniták az erősebbek, én segítek neked.
1Ch 19:13 Légy bátor, álljunk helyt férfiasan népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr azt tegye, ami jónak látszik szemében."
1Ch 19:14 Joáb azután embereivel megtámadta az arámok vonalát, s ezek megfutamodtak előle.
1Ch 19:15 Az ammoniták látták, hogy az arámok elfutottak, ezért ők is menekülni kezdtek Abisáj, Joáb testvére elől, és visszahúzódtak a városba. Joáb hazatért Jeruzsálembe.
1Ch 19:16 Amikor az arámok látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, követeket küldtek, és elhozták a folyón túl lakó arámokat. Sofach, Hadadezer vezére állt az élükön.
1Ch 19:17 Dávidnak megvitték a hírt, ő azonnal összegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, eléjük nyomult, és csatarendbe állt velük szemben. Dávid megindította a harcot az arámok ellen, és azok küzdöttek ellene.
1Ch 19:18 Az arámok megfutamodtak Izrael elől, s Dávid megsemmisítette az arámok hétezer harci szekerét és negyvenezer gyalogosát. A vezért, Sofachot is megölte.
1Ch 19:19 Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, békét kötöttek Dáviddal és meghódoltak előtte. Az arámok ezután nem segítették többé az ammonitákat.
1Ch 20:1 A következő évben, amikor a királyok hadat szoktak indítani, Joáb kivonult a sereggel, és elpusztította az ammoniták területét. Azután elment, és ostrom alá vette Rabbát. Dávid Jeruzsálemben maradt. Joáb elfoglalta Rabbát és elpusztította.
1Ch 20:2 Dávid levette Milkom fejéről a koronát. Úgy találta, hogy egy talentum aranyat nyom, és értékes kő van benne. Dávid a saját fejére tette. A városból nagyon gazdag zsákmányt hozott el.
1Ch 20:3 A benne levő népet is elhurcolta, és fűrészhez, vascsákányhoz és fejszéhez állította őket. Így járt el Dávid az ammoniták minden városával. Azután Dávid az egész néppel visszatért Jeruzsálembe.
1Ch 20:4 Közben folytatódott a harc a filiszteusokkal Gezerben. A husatita Szibbekáj megölte Szippájt, Refaim egyik leszármazottját. A filiszteusokat leverték.
1Ch 20:5 Más háború is volt a filiszteusokkal. Itt Elchanan, Jair fia megölte Lachmit, a gáti Golját testvérét. Dárdája nyele akkora volt, mint egy zubolyfa.
1Ch 20:6 További harc folyt Gátnál. Ott volt egy igen magas ember, akinek a kezén is hat, a lábán is hat, tehát összesen huszonnégy ujja volt. Rafától származott ő is,
1Ch 20:7 és gúnyolta Izraelt. Jonatán, Simeának, Dávid testvérének a fia azonban megölte.
1Ch 20:8 Ezek az emberek a gáti Rafától származtak, s elestek Dávidnak és embereinek a kezétől.
1Ch 21:1 A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.
1Ch 21:2 Dávid így szólt Joábhoz és a nép főembereihez: "Menjetek és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát."
1Ch 21:3 De Joáb ellene vetette: "Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?"
1Ch 21:4 De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe.
1Ch 21:5 Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt.
1Ch 21:6 Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.
1Ch 21:7 Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt.
1Ch 21:8 Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: "Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el."
1Ch 21:9 Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez:
1Ch 21:10 "Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg."
1Ch 21:11 Gád elment Dávidhoz, s így szólt: "Ezt üzeni az Úr: Válassz,
1Ch 21:12 hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött."
1Ch 21:13 Dávid így felelt Gádnak: "Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni."
1Ch 21:14 Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből.
1Ch 21:15 Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: "Elég, vond vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérűje mellett állt.
1Ch 21:16 Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklő ruhába öltözött vének arcra borultak,
1Ch 21:17 Dávid pedig így beszélt Istenhez: "Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek ők, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd."
1Ch 21:18 Az Úr angyala azt mondta Gádnak: "Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérűjénél emeljen oltárt az Úrnak."
1Ch 21:19 Gád utasítására, aki az Úr nevében beszélt, Dávid fölment.
1Ch 21:20 Ornan megfordult, s amikor meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornan ugyanis éppen a búza cséplésével volt elfoglalva,
1Ch 21:21 amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérűt, és arccal a földre borult Dávid előtt.
1Ch 21:22 Dávid így szólt Ornanhoz: "Engedd át nekem a szérűd telkét, hogy oltárt emeljek rajta az Úrnak. Teljes értékben kifizetem, hogy elforduljon a népről a csapás."
1Ch 21:23 Ornan így válaszolt Dávidnak: "Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égőáldozatnak, a cséplőszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok."
1Ch 21:24 Dávid így válaszolt Ornannak: "Nem úgy, hanem megveszem teljes árban. Nem akarok olyat adni az Úrnak, ami a tied, s olyan áldozatot bemutatni, ami nekem semmibe se kerül."
1Ch 21:25 Ezután Dávid leszámolta Ornannak a telekért a hatszáz arany sékelt.
1Ch 21:26 Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égő- és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s ő válaszolt: tűz szállt le az égből az égőáldozat oltárára.
1Ch 21:27 Ezután az Úr parancsot adott az angyalnak, s az visszadugta kardját a hüvelyébe.
1Ch 21:28 Attól az időtől fogva, hogy Dávid látta, az Úr a jebuzita szérűjén felel neki, ott mutatott be áldozatot.
1Ch 21:29 Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égőáldozat oltára abban az időben Gibeon magaslatán állt.
1Ch 21:30 Dávid nem tudott oda elmenni, hogy az Úr elé járuljon, annyira félt az Úr angyalának kardjától.
1Ch 22:1 Ekkor mondta Dávid: "Ez az Úrnak, az Istennek a háza és ez Izrael számára az égőáldozat oltára."
1Ch 22:2 Dávid parancsot adott, hogy hívják össze az idegeneket, akik Izrael földjén éltek. Megtette őket kőfaragónak, hogy szegletköveket faragjanak az Isten házának építéséhez.
1Ch 22:3 Dávid nagy mennyiségű vasról is gondoskodott szegnek és sarokvasnak a kapuszárnyakhoz, valamint annyi bronzról, hogy nem lehetett megmérni,
1Ch 22:4 s végül tömérdek cédrusfáról, mert a szidoniak és a tírusziak nagyon sok cédrusfát hoztak Dávidnak.
1Ch 22:5 Dávid így gondolkozott: A fiam, Salamon, fiatal és gyenge, a háznak azonban, amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen minden nép előtt. Ezért előkészületeket kell tennem. Dávid halála előtt valóban megtette az előkészületeket,
1Ch 22:6 azután hívatta a fiát, Salamont és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének.
1Ch 22:7 Dávid ezt mondta Salamonnak, "Fiam, nekem magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem nevének,
1Ch 22:8 de az Úr szózatot intézett hozzám: Sok vért ontottál és nagy háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál színem előtt a földre.
1Ch 22:9 Nézd, született egy fiad, ő a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül, minden ellenségétől. Salamon lesz a neve. Az ő napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek,
1Ch 22:10 ő építsen házat a nevemnek. A fiam lesz, én meg atyja leszek. Örökre megerősítem Izrael fölötti uralmának trónját.
1Ch 22:11 Nos hát, fiam, legyen veled az Úr, sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, ahogy előre megmondta rólad.
1Ch 22:12 Az Úr adjon neked bölcsességet és okosságot, és nyilvánítsa ki neked Izraelre vonatkozó akaratát. Te pedig tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek a törvényét.
1Ch 22:13 Szerencsés leszel, ha igyekszel megtartani a törvényt és a parancsokat, amelyeket az Úr Izrael számára Mózesnek adott. Légy erős és bátor! Ne félj és ne rettegj!
1Ch 22:14 Nézd, saját szegénységemből félre tudtam tenni az Úr háza számára 100 000 aranytalentumot, egymillió ezüsttalentumot, s annyi vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni. Fát és követ is szereztem, de még te is tehetsz hozzájuk.
1Ch 22:15 Mesteremberek is nagy számban állnak rendelkezésedre: kőművesek, ácsok és mindenféle művészetben jártas számtalan ember,
1Ch 22:16 akik meg tudják munkálni az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat. Rajta hát, láss hozzá és legyen veled az Úr."
1Ch 22:17 Dávid megparancsolta Izrael minden tisztviselőjének, hogy segítse Salamont:
1Ch 22:18 "Az Isten, az Úr, nemde veletek volt és nyugalmat adott nektek körös-körül. Az ország népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az ő népe előtt.
1Ch 22:19 Most tehát egész szívvel és lélekkel keressétek az Urat, a ti Isteneteket. Rajta, építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak, hogy a szövetség ládáját és az Isten szent dolgait bevigyétek abba a házba, amelyet az Úr nevének építtek."
1Ch 23:1 Amikor Dávid megöregedett és elege volt az életből, a fiát, Salamont, Izrael királyává tette.
1Ch 23:2 Egybegyűjtötte Izrael tisztségviselőit, a papokat és a levitákat.
1Ch 23:3 A levitákat harminc évtől fölfelé számba vették. Személyenként megszámolva 38000-et tettek ki.
1Ch 23:4 Ezek közül az Úr házánál végzendő munkálatok vezetésére 24000-et szemeltek ki, 6000-en hivatalnokok és bírák lettek,
1Ch 23:5 4000-en kapuőrök és 4000-en az Urat dicsőítették olyan hangszerekkel, amelyeket Dávid készíttetett.
1Ch 23:6 Dávid Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári után osztályokba sorolta őket.
1Ch 23:7 A gersonitákhoz tartoztak: Ladan és Simi.
1Ch 23:8 Ladan fiai: Jechiel, a fő, Szetam és Joel, hárman.
1Ch 23:9 Simi fiai: Selomit, Haziel, Haan, hárman. Ezek Ladan családjának fejei.
1Ch 23:10 Simi fiai: Jachat, Ziza, Jeus és Beria. Ezek Simi fiai, négyen.
1Ch 23:11 Jachat lett a fő, Ziza a második, Jeusnak és Beriának nem volt sok gyermekük, így ők egy családot, egy hivatali osztályt alkottak.
1Ch 23:12 Kehát fiai: Amram, Jicchar, Hebron és Uziel, négyen.
1Ch 23:13 Amram fiai: Áron és Mózes. Áront kiválasztották, hogy a szent dolgokat megszentelje. Neki és fiainak kellett mindenkor bemutatniuk az illatáldozatot az Úrnak, őt szolgálni és nevét áldani.
1Ch 23:14 Mózes az Isten embere volt, és fiait Lévi törzséhez számították.
1Ch 23:15 Mózes fiai: Gerson, és Eliezer.
1Ch 23:16 Gerson fia: Sebuel, a fő.
1Ch 23:17 Eliezer fia: Rechabja, a fő. Eliezernek nem volt több fia, Rechabjának ellenben sok fia volt.
1Ch 23:18 Jicchar fia: Selomit, a fő.
1Ch 23:19 Hebron fiai: Jerijahu volt az első, Amarja a második, Jachaziel a harmadik, Jekameam a negyedik.
1Ch 23:20 Uziel fiai: Micha, az első és Jiszchija, a második.
1Ch 23:21 Merári fiai: Machli és Musi. Machli fiai: Eleazár és Kis.
1Ch 23:22 Eleazár fiú nélkül halt meg, csak lányai voltak. Ezek testvéreikhez, Kisnek a fiaihoz mentek férjhez.
1Ch 23:23 Musi fiai: Machli, Eder és Jeremot, hárman.
1Ch 23:24 Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfők és azok, akiket név szerint számba vettek, akik húsz évtől fölfelé az Úr templomában szolgálatot teljesítettek.
1Ch 23:25 Dávid így szólt: "Az Úr, Izrael Istene nyugalmat adott népének, és minden időkre lakást vett Jeruzsálemben.
1Ch 23:26 A levitáknak nem kell többé hordozniuk a hajlékot és a hozzá tartozó fölszerelést."
1Ch 23:27 Dávid utolsó rendelkezése szerint Lévi fiait húsz évtől fölfelé kellett számba venni.
1Ch 23:28 Áron fiainak segítségére rendelte őket, hogy gondoskodjanak az Úr házáról, az udvarokról és helyiségekről, az egész szentély tisztán tartásáról nekik kellett szolgálatot teljesíteniük Isten templomában.
1Ch 23:29 Az ő feladatuk volt, hogy gondoskodjanak a kitett kenyerekről, továbbá az ételáldozathoz, a kovásztalan kenyerekhez, a serpenyőben készített és kevert lepényekhez szükséges lisztről, végül az összes űr- és hosszmértékről.
1Ch 23:30 Minden reggel oda kellett állniuk, hogy áldják és dicsőítsék az Urat, s ugyanezt tették este is,
1Ch 23:31 továbbá szombaton, újholdkor és ünnepnapon az égőáldozat bemutatásakor, a törvényben előírt számuk szerint. Ez az állandó hivataluk az Úr előtt.
1Ch 23:32 Ők látták el a szolgálatot a megnyilatkozás sátora és a szentély körül, s ők segítették testvéreiket, Áron fiait az Úr házában való szolgálatukban.
1Ch 24:1 Áron fiainak is megvolt a beosztásuk. Áron fiai: Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár.
1Ch 24:2 Nadab és Abihu atyjuk szeme láttára haltak meg, nekik nem voltak fiaik. Ezért Eleazár és Itamár látták el a papi szolgálatot.
1Ch 24:3 Dávid Eleazár fiai közül Cádokkal és Itamár fiai közül Achimelekkel együtt hivataluknak megfelelően osztotta be őket szolgálatukba.
1Ch 24:4 Eleazár fiai között több volt a családfő, mint Itamár fiai között, ezért Eleazár fiainak családfőiből tizenhat osztályt csináltak, Itamár fiainak családfőiből pedig nyolcat.
1Ch 24:5 De ezeket is, azokat is sorshúzás útján osztották be, hiszen fölszentelt tisztségviselőkről, Istennek a hivatalnokairól volt szó mind Eleazár, mind Itamár fiai esetében.
1Ch 24:6 Az egyik levita, Semaja, Netánael fia, az írnok írta össze őket a királynak, a főembereknek, Cádoknak, Achimeleknek, Ebjatár fiának, továbbá a papok és leviták családfőinek jelenlétében. Felváltva húztak sorsot Eleazár fiainak minden családjára.
1Ch 24:7 Az első sorsvetés Jehojaribra esett, a második Jedajára,
1Ch 24:8 a harmadik Harimra, a negyedik Szeorimra,
1Ch 24:9 az ötödik Malkijára, a hatodik Mijaminra,
1Ch 24:10 a hetedik Hakkocra, a nyolcadik Abijára,
1Ch 24:11 a kilencedik Jesuára, a tizedik Sechanjára,
1Ch 24:12 a tizenegyedik Eliasibra, a tizenkettedik Jakimra,
1Ch 24:13 a tizenharmadik Huppára, a tizennegyedik Isbaalra,
1Ch 24:14 a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immerre,
1Ch 24:15 a tizenhetedik Hezirre, a tizennyolcadik Happiceszre,
1Ch 24:16 a tizenkilencedik Petachjára, a huszadik Jecheszkelre,
1Ch 24:17 a huszonegyedik Jakinra, a huszonkettedik Gamulra,
1Ch 24:18 a huszonharmadik Delajahura, a huszonnegyedik Maaszjahura.
1Ch 24:19 Ezek a hivatali osztályaik a szolgálat szerint, ahogy kötelesek belépni az Úr házába az atyjuktól, Árontól kapott utasításnak megfelelően, amelyet neki Izrael Istene, az Úr adott.
1Ch 24:20 Lévi többi fiai közül: Amram fiai közül Subael, Subael fiai közül Jechdajahu:
1Ch 24:21 Rechabjahutól, Rechabjahu fiai közül Iszchija, az első;
1Ch 24:22 a jicchariták közül Selomot, Selomot fiai közül Jachat;
1Ch 24:23 Hebron fiai közül Jerija, az első, Amarjahu a második, Jachaziel, a harmadik, Jekameám, a negyedik.
1Ch 24:24 Uriel fia: Micha. Micha fiai közül: Samir,
1Ch 24:25 Micha testvére, Jiszchija. Jiszchija fiai közül Zecharjahu.
1Ch 24:26 Merári fiai: Machli és Musi. Fiának, Jaazijahunak a fiai:
1Ch 24:27 Merári fiának, Jaazijahunak a fiai: Sochám, Zachur és Ibri.
1Ch 24:28 Machlitól: Eleazár, akinek nem voltak fiai.
1Ch 24:29 Kistől Kis fia: Jerachmeel.
1Ch 24:30 Musi fiai: Machli, Eder és Jerimot. Ezek a leviták fiai családjaik szerint.
1Ch 24:31 Ők is, miként testvéreik, Áron fiai, Dávid királynak, Cádoknak és Achimeleknek, a papok és leviták családfőinek a jelenlétében vetettek sorsot: a jelentősebb családok is, egyszerűbb testvéreik is.
1Ch 25:1 Dávid és a sereg vezérei kijelölték Aszafnak, Jemánnak és Jedutunnak a fiait, a prófétákat, hogy citerán, hárfán és cimbalmon kísérjék az éneket. Az erre a szolgálatra rendelt férfiakat is összeírták.
1Ch 25:2 Aszaf fiai közül: Zakkur, József, Netanja és Azareela. Aszaf fiai az atyjuktól függtek, aki a király útmutatása szerint lelkesen kísérte az énekeket.
1Ch 25:3 Jedutun részéről: Jedutun fiai: Gedaljahu, Ceri, Jesajahu, Simi, Hasabjahu és Mattitjahu, hatan, atyjuknak, Jedutunnak a vezetésével, aki citerán játszott hála- és dicsőítő éneket az Úrnak.
1Ch 25:4 Heman részéről: Heman fiai: Bukkijahu, Mattanjahu, Uziel, Sebuel, Jerimot, Hananja, Hanani, Eliata, Giddalti, Romanti, Ezer, Josbekasa, Mallotti, Hotir, Machaziot.
1Ch 25:5 Ezek mind Hemannak, a király látóemberének a fiai. Isten parancsa szerint a harsonákat fújták. Isten Hemannak tizennégy fiút és három leányt adott.
1Ch 25:6 Ezeknek mind atyjuk volt a vezetőjük, amikor az Úr házának szolgálatában, a király útmutatása szerint cimbalommal, hárfával és citerával kísérték az éneket. Aszafot, Jedutunt és Hemant,
1Ch 25:7 akik jártasak voltak az Úr előtti éneklésben, testvéreikkel együtt írták össze. Számuk 288-at tett ki.
1Ch 25:8 Ők is sorsvetés útján léptek szolgálatba, mind a fiatal, mind az öreg, a mester a tanítvánnyal.
1Ch 25:9 Az első sors az aszafita Józsefre esett, a második Gedaljahura, őrá magára, a testvéreire és a fiaira, tizenkettőjükre.
1Ch 25:10 A harmadik Zakkurra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:11 A negyedik Jicrire, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:12 Az ötödik Netanjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:13 A hatodik Bukkijahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:14 A hetedik Jezareelára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:15 A nyolcadik Jesajahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:16 A kilencedik Mattanjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:17 A tizedik Simire, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:18 A tizenegyedik Asareelre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:19 A tizenkettedik Hasabjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:20 A tizenharmadik Subaelre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:21 A tizennegyedik Mattitjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:22 A tizenötödik Jeremotra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:23 A tizenhatodik Hananjahura, a fiaira, és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:24 A tizenhetedik Josbekasára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:25 A tizennyolcadik Hananira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:26 A tizenkilencedik Mallottira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:27 A huszadik Eljatára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:28 A huszonegyedik Hotirra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:29 A huszonkettedik Giddaltira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:30 A huszonharmadik Machaziotra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 25:31 A huszonnegyedik Romanti-Ezerre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettőjükre.
1Ch 26:1 A kapuőrök osztályához tartoztak: A korachiták közül: Meselemjahu, Korach fia, Eljaszaf fiai közül.
1Ch 26:2 Meselemjahu fiai voltak: Zecharjahu, az elsőszülött, Jediael, a második, Zebadjahu, a harmadik, Jatniel a negyedik,
1Ch 26:3 Elám, az ötödik, Jehochanan, a hatodik, Eljoenáj, a hetedik.
1Ch 26:4 Obed-Edomnak is voltak fiai: Semaja volt az elsőszülött, Jehozabad a második, Joach a harmadik, Zachar a negyedik, Netaneel az ötödik,
1Ch 26:5 Ammiel a hatodik, Isszachár a hetedik, Peulletái a nyolcadik. Az Isten megáldotta.
1Ch 26:6 Fiának, Semajának is születtek fiai, akik családjuk élén állottak és vitéz férfiak voltak.
1Ch 26:7 Semaja fiai: Otni, Rafael, Obed, Elzabad és testvérei, a vitéz Elihu és Szemachjahu.
1Ch 26:8 Ezek mind Obed-Edom fiai voltak. Neki, fiainak és testvéreinek magas megbízatásuk volt a szolgálatban, Obed-Edom hozzátartozói hatvanketten.
1Ch 26:9 Meselemjahunak is voltak fiai és testvérei, összesen tizennyolc harcedzett férfi.
1Ch 26:10 A merárita Hoza fiai: Simri a fő, nem ő volt az elsőszülött, de apja őt tette elsővé;
1Ch 26:11 Hilkija a második, Tebaljahu a harmadik, Zecharjahu a negyedik. Hoza fiai és testvérei, összesen tizenhárman.
1Ch 26:12 Ezek voltak a kapuőrök osztályai. A csoportok fejei éppúgy részt vettek az Úr templomának szolgálatában, mint testvéreik.
1Ch 26:13 A fiatalok és az öregek egyformán, családjaik szerint húztak sorsot az egyes kapukra.
1Ch 26:14 A keleti oldal sorshúzás útján Selemjahunak jutott. A fia, Zecharjahu okos tanácsokkal szolgált. Sorshúzás útján neki az északi oldal jutott.
1Ch 26:15 Obed-Edom kapta a déli oldalt, a fiai pedig a készletek helyiségeit.
1Ch 26:16 Suppimnak és Hozának a nyugati oldal jutott, "a kivágott fáról" elnevezett kapuval a felső úton. A szolgálatnak megvoltak a megfelelő előírásai.
1Ch 26:17 Kelet felé naponta hatan álltak, észak felé naponta négyen, dél felé naponta négyen és a készletek helyiségei előtt ketten-ketten,
1Ch 26:18 a Parbáron, nyugat felé négyen az utcán és ketten a Parbáron.
1Ch 26:19 Ez a szolgálati beosztása a Korach és Merári fiai közül való kapuőröknek.
1Ch 26:20 Testvéreik, a leviták az Isten házának a kincseire és a fogadalmi ajándékokra ügyeltek:
1Ch 26:21 Ládán fiainak, a Ládántól származó Gerson fiainak, a gersonita Ládán családjainak a családfői: Jehiel.
1Ch 26:22 Jehiel fiai, Szetam és a testvére, Joel ügyeltek az Isten házának kincseire.
1Ch 26:23 Az amramiták, jicchariták, hebroniták és uzieliták közül:
1Ch 26:24 Sebuel, Mózes fiának, Gersonnak a fia volt a kincsek főfelügyelője.
1Ch 26:25 Testvérétől, Eliezertől Rechabjahu, az ő fia Jesajahu, ennek a fia, Joram, ennek a fia, Zichri, ennek a fia, Selomit.
1Ch 26:26 Ez a Selomit és testvérei őrizték a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Dávid király és a családfők felajánlottak mint az ezres, százas és más csoportok elöljárói.
1Ch 26:27 A hadjáratokból, illetőleg a hadizsákmányból ajánlották fel, hogy Isten házát gazdagítsák.
1Ch 26:28 Mindent, amit Sámuel, a látóember, Saul, Kis fia, Ábner, Ner fia és Joáb, Ceruja fia felajánlott, és általában minden adomány Selomitnak és testvéreinek őrizetére volt bízva.
1Ch 26:29 A jicchariták közül Kenánjahut és fiait külső szolgálatra rendelték Izraelben mint írnokokat és bírákat.
1Ch 26:30 A hebroniták közül Hasabjahut és testvéreit - ezerhétszáz vitéz férfit - arra rendeltek, hogy a Jordántól nyugatra az Úr minden ügyében és a király szolgálatában Izraelre felügyeljenek.
1Ch 26:31 A hebronitákhoz tartozott: Jerija, a fő. Dávid uralkodásának 40. évében megszámlálták a hebronita családok rokonságát, és a gileádi Jázerben vitéz férfiakat találtak közöttük.
1Ch 26:32 Dávid király kinevezett kétezerhétszáz bátor férfit - Jerija testvérei közül valókat és családfőket - a rubeniták, a gáditák és Manassze fél törzse fölé felügyelőnek a vallás és a király dolgaiban.
1Ch 27:1 Izrael fiai számuk szerint: A családfők, az ezres és százas csoportok fejei és az írnokok, akik a népet szolgálták: a király minden ügyében ezek az osztályok voltak illetékesek. Hónapról hónapra az egész év folyamán mindig egy intézkedett közülük. Minden osztályba 24000 ember tartozott.
1Ch 27:2 Az első hónapban az első osztály élén Jasobeám állott, Szabdiel fia. Osztályához 24000 ember tartozott.
1Ch 27:3 Perec fiai közül való volt, és a sereg összes tisztjeinek ő volt a feje az első hónapban.
1Ch 27:4 A második hónap osztályának elöljárója az achochita Dodáj volt. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:5 A harmadik osztály elöljárója a harmadik hónapban Benajahu volt, az első papnak, Jehojadának a fia. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:6 Ez a Benajahu a harminc vitéz egyike volt, s vezetője lett a harmincnak és saját osztályának. A fiát Ammizabadnak hívták.
1Ch 27:7 A negyedik, a negyedik hónapban illetékes Azahel volt, Joáb testvére. Őt követte fia, Zebadja. Osztályához 24000 ember tartozott.
1Ch 27:8 Az ötödik, az ötödik hónapra illetékes vezető az ezrachita Samehut volt. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:9 A hatodik, a hatodik hónapra illetékes Ira volt, a tekoai Ikkes fia. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:10 A hetedik, a hetedik hónapra illetékes, az Efraim fiai közül való pelonita Helec volt. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:11 A nyolcadik, a nyolcadik hónapra illetékes, a husatita Szibbekáj volt, a zarechiták közül. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:12 A kilencedik, a kilencedik hónapra illetékes, a benjaminiták közül való anatóti Abiezer volt. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:13 A tizedik, a tizedik hónapra illetékes, a zarechiták közül való netofai Maheráj volt. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:14 A tizenegyedik, a tizenegyedik hónapra illetékes, az Efraim fiai közül való pireatonita Benaja volt. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:15 A tizenkettedik, a tizenkettedik hónapra illetékes, az Otnielből származó netofai Heldáj volt. Osztályába 24000 ember tartozott.
1Ch 27:16 Izrael törzseinek főnökei: Eliezer, Zikri fia parancsolt a rubenitáknak; Sefatjahu, Maacha fia a simeonitáknak;
1Ch 27:17 Hasabja, Kenuel fia a levitáknak; Cádok az áronitáknak;
1Ch 27:18 Elihu, Dávid testvére a júdeaiaknak;
1Ch 27:19 Jismajahu, Obedjahu fia a zebulunitáknak; Jerimot, Azriel fia a naftalitáknak;
1Ch 27:20 Joel, Pedajahu fia Manassze fél törzsének;
1Ch 27:21 Jidd, Zecharjahu fia Manassze gileádi fél törzsének; Jahaziel, Ábner fia a benjaminitáknak;
1Ch 27:22 Azareel, Jeroham fia a dánitáknak. Ezek voltak Izrael törzseinek a főnökei.
1Ch 27:23 Dávid nem számláltatta össze a húsz éven felülieket, mivel az Úr azt mondta, hogy megsokasítja Izrael fiait, mint az ég csillagait.
1Ch 27:24 Joáb, Ceruja fia megkezdte az összeírást, de nem fejezte be, mivel a harag kitört Izrael ellen. Így a szám nem került bele Dávid király évkönyveibe.
1Ch 27:25 A királyi kincstár felügyelője Azmavet, Abdiel fia volt. A földeken, a városokban, a falvakban és a tornyokban levő készleteké pedig Jehonatan, Uzijahu fia.
1Ch 27:26 A föld megművelésére szerződtetett munkásoké Ezri, Kelub fia.
1Ch 27:27 A szőlők felügyelője a rámai Simi, a borkészleteké a sefámi Zabdi,
1Ch 27:28 a síkságon levő olaj- és fügefáké Joás,
1Ch 27:29 a Száron legelőin levő nyájaké a szároni Sitráj, a Safat völgyében levő nyájaké Safat, Adláj fia,
1Ch 27:30 a tevéké az izmaelita Obil, a nőstény szamaraké a meránoti Jechdejahu,
1Ch 27:31 a juh- és kecskenyájaké a hagrita Jaziz. Ezek mind Dávid birtokainak az intézői voltak.
1Ch 27:32 Jehonatan, Dávid nagybátyja megfontolt és írástudó ember, tanácsadó volt. Jechiellel, Hachmoni fiával a király fiait nevelte.
1Ch 27:33 Achitofel a király tanácsadója volt, az archita Husáj pedig a király barátja.
1Ch 27:34 Achitofelt Jehojada, Benajahu fia és Ebjatár követték. Joáb a király seregének fővezére volt.
1Ch 28:1 Dávid összegyűjtötte Jeruzsálemben Izrael minden főemberét, a törzsek fejeit, az osztályok vezetőit, akik a király szolgálatában álltak, az ezres csoportok fejeit, a százas csoportok fejeit, a király és fiai minden birtokának és nyájának az intézőit, az eunuchokat, a tiszteket és minden vitéz harcost.
1Ch 28:2 Dávid felállt, és ezt mondta: "Hallgassatok meg, testvéreim és népem. Én magam akartam állandó hajlékot építeni az Úr szövetsége ládájának, Istenünk zsámolyának. Az építkezést már előkészítettem,
1Ch 28:3 de Isten így szólt hozzám: Nem te fogsz házat építeni nevemnek, mivel a harcok embere vagy és vért ontottál.
1Ch 28:4 Ám az Úr, Izrael Istene kiválasztott atyám házából, hogy minden időkre Izrael királya legyek, mert Júdát szemelte ki fejedelemnek és Júda házában az én atyám házát. Atyám fiai közül bennem találta kedvét, s így engem tett meg egész Izrael királyává.
1Ch 28:5 Összes fiaim közül - az Úr ugyanis sok fiút adott nekem - a fiamat, Salamont választotta ki az Úr, hogy az Úr királyságának trónján üljön Izrael fölött.
1Ch 28:6 Azt mondta nekem: Fiadnak, Salamonnak kell a házamat és udvarait fölépítenie. Kiválasztottam, hogy fiam legyen, én meg atyja leszek.
1Ch 28:7 Királyságát mindenkorra megerősítem, ha odaadóan megtartja parancsaimat és törvényeimet, úgy, mint a mai napon.
1Ch 28:8 Most tehát egész Izrael előtt, amely lát minket, Isten gyülekezete előtt, Istenünk előtt, aki hall minket, keressétek és tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek a parancsait, hogy birtokolhassátok ezt a szép országot, s azt örökségként mindörökre átadhassátok fiaitoknak.
1Ch 28:9 Te pedig fiam, Salamon, ismerd el atyád Istenét, szolgáld osztatlan szívvel és odaadó lélekkel. Az Úr ugyanis megvizsgál minden szívet, és ismeri minden lélek gondolatait. Ha keresed, megmutatja magát neked. Ha elfordulsz tőle, elvet örökre.
1Ch 28:10 Nos tehát, az Úr kiválasztott, hogy hajlékot, szentélyt építs neki. Légy állhatatos és készítsd el."
1Ch 28:11 Ezután Dávid átadta fiának, Salamonnak az előcsarnokoknak, az épületeknek, a kincstárnak, a felső termeknek, a belső termeknek és az engesztelőteremnek a tervét:
1Ch 28:12 az összes tervet, amelyet lelkében kigondolt, az Úr háza udvarára, a körülötte levő helyiségekre, az Isten házának kincseire, a fogadalmi adományokra,
1Ch 28:13 a papok és leviták lakására, az Úr házában levő szolgálatra és az Úr házának istentiszteleti eszközeire vonatkozóan.
1Ch 28:14 Az aranytárgyakhoz adott aranyat az illető istentiszteleti eszköz súlyának megfelelően; az ezüsteszközökhöz ezüstöt, mindegyik tárgy súlyának megfelelően.
1Ch 28:15 Az arany mécstartó és -mécses méretének megfelelően - aranyat. Hasonlóképpen átadta az ezüst mécstartók és -mécseseik számára a megfelelő súlyú ezüstöt, mindegyik mécstartónak a rendeltetése szerint.
1Ch 28:16 Odaadta az aranyat a kitett kenyerek asztalához is, mindegyik asztalnak megfelelően, továbbá az ezüstöt az ezüstasztalok számára.
1Ch 28:17 Az aranycsészék számára az egyes csészék, villák, tömjénezők és füles kancsók súlyának megfelelően.
1Ch 28:18 Az illatáldozat oltárához tiszta aranyat, a súlyának megfelelően, továbbá a szekérnek, az aranykeruboknak a mintáját, amelyek kiterjesztett szárnyukkal betakarták az Úr szövetségének ládáját.
1Ch 28:19 Ezeket mind elmagyarázta neki egy, az Úrtól származó írás alapján, hogy megértse az építés munkáit.
1Ch 28:20 Azután Dávid így szólt a fiához, Salamonhoz: "Légy erős és határozott! Láss hozzá a munkához! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az Isten, az én Istenem veled van. Nem hagy el és nem fordul el tőled, amíg az Úr házának szolgálatában be nem fejezed a munkát.
1Ch 28:21 Ott vannak a papok és a leviták osztályai az Isten házának minden munkájára. Minden hozzáértő, aki önként vállalkozik, engedelmeskedjék neked minden dologban. A főemberek és az egész nép várja parancsodat."
1Ch 29:1 Dávid ezután így beszélt az összes egybegyűltekhez: "A fiam, Salamon, az egyetlen, akit az Úr kiválasztott, még fiatal és gyenge. A vállalkozás azonban nagy, mert ez a palota nem embereknek készül, hanem az Úrnak.
1Ch 29:2 Én minden erőmet latba vetve szereztem az Úr háza számára aranyat az arany-, ezüstöt az ezüst-, bronzot a bronz-, vasat a vas-, fát a fa- (részekhez), ónix köveket, betétköveket, színes és tarka köveket, mindenféle drágakövet és alabástromot nagy mennyiségben.
1Ch 29:3 De most, ami arany és ezüst még a birtokomban van, azt az Istenem háza iránt való szeretetből hozzáteszem ahhoz, amit előkészítettem a szent templom számára:
1Ch 29:4 3000 talentum ofiri aranyat, 7000 talentum tiszta ezüstöt az épület falainak beborítására,
1Ch 29:5 arany- és ezüstedényekre és mindenféle művészi munkára. Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?"
1Ch 29:6 Ekkor a családfők, Izrael törzseinek főnökei, az ezres és százas csoportok fejei és a királyi munkák vezetői önként kötelezték magukat,
1Ch 29:7 hogy az Úr házának építésére összeadnak 5000 talentum aranyat, 10000 dareikoszt, 10000 talentum ezüstöt, 18000 talentum bronzot, 100000 talentum vasat.
1Ch 29:8 Akinek drágakövei voltak, az Úr házának kincstárába adta, a gersomita Jachiel kezébe.
1Ch 29:9 Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel őszinte szívvel adták az Úrnak. Dávid király is nagy örömet érzett.
1Ch 29:10 Dávid akkor az egész gyülekezet színe előtt dicsőítette Istent. Dávid így imádkozott: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, a mi Atyánk öröktől örökre!
1Ch 29:11 Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett.
1Ch 29:12 Gazdagság és dicsőség jár előtted, mindennek te vagy az Ura, mivel a kezedben van az erő és a hatalom. A te kezed mindent naggyá és erőssé tehet.
1Ch 29:13 Most tehát Istenünk, dicsőítünk téged, s magasztaljuk fönséges neved.
1Ch 29:14 Hiszen mi vagyok én, és mi az én népem, hogy megfelelő adományt adhatnánk neked? Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked.
1Ch 29:15 Hiszen csak idegenek és jövevények vagyunk előtted, mint amilyenek atyáink is voltak. Napjaink elfogynak a földön, mint az árnyék, és nincs miben reménykednünk.
1Ch 29:16 Urunk, Istenünk, amit felhalmoztunk, hogy nevednek házat építsünk, mind a te kezedből származik, és a te tulajdonod.
1Ch 29:17 Tudom, Istenem, hogy megvizsgálod a szívet, és hogy az egyeneslelkűség tetszik neked. Azért mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked. Most pedig örömmel tekintek népedre, amely itt összegyűlt, hogy neked szentelje adományait,
1Ch 29:18 Urunk és Istenünk, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, s a mi Atyánk. Őrizd meg örökre bennük ezt a lelkületet, és a szívüket irányítsd magad felé.
1Ch 29:19 A fiamnak, Salamonnak meg adj osztatlan szívet, hogy megtartsa parancsodat, törvényeidet és utasításaidat, s hogy életté váltsa őket, s megépítse azt a palotát, amelyet előkészítettem."
1Ch 29:20 Azután Dávid így szólt az egész gyülekezethez: "Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket!" Erre az egész közösség magasztalta az Urat, atyáik Istenét. Arcra borultak és hódoltak az Úr előtt és a király előtt.
1Ch 29:21 Izrael fiai véresáldozatokat hoztak az Úrnak, és másnap égőáldozatot mutattak be: ezer szarvasmarhát, ezer kost, ezer bárányt, megfelelő italáldozatot és egyéb áldozatot Izraelért.
1Ch 29:22 Ezen a napon nagy vígsággal ettek és ittak az Úr előtt, és Salamont, Dávid fiát második királlyá tették. Az Úr nevében fölkenték uralkodónak, Cádokot meg főpapnak.
1Ch 29:23 Salamon - mint király - elfoglalta az Úr trónját, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék. Tetszésre talált, és egész Izrael engedelmeskedett neki.
1Ch 29:24 Minden elöljáró, minden katona és Dávid király minden fia alávetette magát neki.
1Ch 29:25 Az Úr naggyá tette Salamont egész Izrael előtt, s olyan királyi pompát adott neki, amilyen előtte Izrael egyetlen királyának sem volt.
1Ch 29:26 Dávid, Izáj fia egész Izrael királya volt.
1Ch 29:27 Izrael fölötti uralma negyven évig tartott. Hebronban hét évig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig volt király.
1Ch 29:28 Megbékélt öregségben halt meg, elégedetten életével, gazdagságával és hírnevével. Utána a fia, Salamon uralkodott mint király.
1Ch 29:29 Dávid király története egyébként kezdettől végig meg van írva Sámuelnek, a látóembernek a könyvében:
1Ch 29:30 egész uralkodása, hőstettei, mindaz az áldás és csapás, amely érte Izraelt és a föld minden országát.
2Ch 1:1 Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az ő Istene, és mind nagyobbá tette.
2Ch 1:2 Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden főemberét, a családok fejeit.
2Ch 1:3 Salamon és a vele levő sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában.
2Ch 1:4 Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki.
2Ch 1:5 Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt azÚr hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság.
2Ch 1:6 Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta.
2Ch 1:7 A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: "Kérhetsz bármit, megadom neked."
2Ch 1:8 Salamon így felelt az Istennek: "Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak.
2Ch 1:9 Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora,
2Ch 1:10 adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?"
2Ch 1:11 Az Isten így válaszolt Salamonnak: "Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek,
2Ch 1:12 megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz."
2Ch 1:13 Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást.
2Ch 1:14 Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el.
2Ch 1:15 A király olyan közönségessé tette az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig, mint a fügefát, amely nagy tömegben fordul elő a síkságon.
2Ch 1:16 Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedők pénzért vették őket Koából.
2Ch 1:17 Egyiptomból hatszáz ezüstért hoztak egy szekeret, egy lovat pedig százötvenért. Hasonlóképpen folyt a kereskedés a hetiták összes királyával, az Arám királyaival is.
2Ch 1:18 Salamon elhatározta, hogy templomot épít az Úr nevének és palotát királyi udvara számára.
2Ch 2:1 Ezért kirendelt hetvenezer embert teherhordónak, nyolcvanezer embert pedig a hegyekbe kőfejtőnek, föléjük meg háromezerhatszáz felügyelőt.
2Ch 2:2 Azután követséget küldött Hirámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: "(Tégy velem is úgy), mint atyámmal Dáviddal, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy lakóházat építhessen magának!
2Ch 2:3 Én ugyanis templomot akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének. Arra akarom szentelni, hogy illatáldozatot mutassanak be előtte, és állandóan áldozati kenyereket tegyenek ki eléje. Reggel és este, továbbá szombatonként és újhold alkalmával, valamint az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein égőáldozatot mutassanak be Izraelnek örök törvénye szerint.
2Ch 2:4 A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk a legnagyobb az összes istenek között.
2Ch 2:5 De kinek van annyi ereje, hogy hozzá méltó házat építsen? Hiszen a menny és az egek egei sem képesek őt befogadni! Hogyan tudnék én házat építeni neki, hacsak azért nem, hogy tömjént gyújtsak előtte?
2Ch 2:6 Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett.
2Ch 2:7 Azonkívül küldjél nekem cédrus-, ciprus- és fenyőfát a Libanonról. Tudom ugyanis, hogy szolgáid ügyesen vágják a Libanon fáit. Aztán ott lesznek az én szolgáim is a te szolgáid mellett,
2Ch 2:8 hogy sok fát szállítsanak nekem, mert a templom, amelyet építeni akarok, nagy és pompás lesz.
2Ch 2:9 Egyébként a favágó munkásoknak, a szolgáidnak élelmezésére adok búzát, mégpedig húszezer kort, valamint húszezer kor árpát, húszezer bát bort és húszezer bát olajat."
2Ch 2:10 Erre Hirám, Tírusz királya levelet küldött Salamonnak, és így válaszolt: "Az Úr szereti a népét, azért tett meg királyukká."
2Ch 2:11 Majd így folytatta: "Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet alkotta! Ő adott Dávidnak bölcs, tudós, okos és értelmes fiút, hogy az Úrnak templomot építsen, királyi udvara számára pedig palotát.
2Ch 2:12 Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abi-t.
2Ch 2:13 Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasmunkákban, a kő- és fa- faragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt.
2Ch 2:14 Küldje el hát az én uram szolgáinak a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért.
2Ch 2:15 Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonról, amennyire csak szükséged van, aztán eltutajozzuk Jaffába. Onnan Jeruzsálembe fölszállítani a te dolgod lesz."
2Ch 2:16 Ekkor Salamon összeszámláltatta az Izrael földjén lakó összes idegen férfit, az után a népszámlálás után, amelyet atyja, Dávid tartott, és százötvenháromezer-hatszázat talált.
2Ch 2:17 Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezerhatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére.
2Ch 3:1 Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt.
2Ch 3:2 Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést.
2Ch 3:3 Salamon az Isten háza építésekor ekkora alapokat vetett: a hossza hatvan, a szélessége pedig húszkönyöknyi volt az ősi mértékegység szerint.
2Ch 3:4 A templomépület előtt levő előcsarnok szélessége tízkönyöknyit tett ki, hossza - a templom szélességének megfelelően - húsz-, magassága pedig húszkönyöknyi volt. Belülről tiszta arannyal vonatta be.
2Ch 3:5 A nagyobbik termet ciprusfával födette be, és tiszta arannyal borította, majd pálmákkal és láncocskákkal díszíttette.
2Ch 3:6 Ékességül értékes kövekkel díszíttette a templomot. Az arany parvájimi arany volt.
2Ch 3:7 Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat, a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta be, a falakra meg kerubokat vésetett.
2Ch 3:8 Elkészíttette a szentek szentjének helyiségét is. A hossza - az épület szélességének megfelelően - húszkönyöknyi volt, s a szélessége is húszkönyöknyi. Hatszáz talentumnyi tiszta arannyal boríttatta be.
2Ch 3:9 A szegek súlya ötven aranysékel volt. Az emeleti helyiségeket is arannyal borította be.
2Ch 3:10 A szentek szentjébe két kerubot is öntetett, és ezeket is bevonatta arannyal.
2Ch 3:11 A kerubok szárnyainak teljes hossza húszkönyöknyi volt: az elsőnek az egyik szárnya öt könyök volt, és az épület faláig ért, a másik, szintén ötkönyöknyi, szárnya meg a második kerub szárnyát érintette.
2Ch 3:12 A második kerubnak az egyik szárnya hasonlóképpen öt könyök volt, és az épület faláig ért; a másik szárnya - szintén öt könyök hosszúságban - az első kerub szárnyáig ért.
2Ch 3:13 Tehát a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire voltak kiterjesztetve. Ők maguk egyenesen álltak a lábukon, és a szentély felé néztek.
2Ch 3:14 Elkészíttette az elválasztóleplet is, kék színű, bíbor, karmazsin és bisszus fonalakból, aztán kerubokat hímeztetett rá.
2Ch 3:15 Az épület elé két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt könyök volt, az oszlopfő pedig a tetejükön ötkönyöknyi.
2Ch 3:16 Láncocskákat is készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az oszlopfőkre helyeztette őket, aztán száz gránátalmát, és a láncocskákra aggatta őket.
2Ch 3:17 Az oszlopokat a templom elé állíttatta fel: az egyiket jobbról, a másikat pedig balról. A jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalon levőt pedig Boásznak nevezte el.
2Ch 4:1 Bronzoltárt is készíttetett: hossza húsz, szélessége szintén húsz, magassága pedig húszkönyöknyi volt.
2Ch 4:2 Elkészíttette az öntött medencét is. Az egyik szélétől a másikig tízkönyöknyi volt, körös-körül gömbölyű; a magassága pedig ötkönyöknyi. Harminckönyöknyi zsinórral lehetett körültekerni.
2Ch 4:3 Alatta körös-körül szarvasmarhához hasonló alakok voltak. A medence kerületét kettős sorban könyökönként tíz cifrázat övezte. A marhákat az öntés alkalmával egybeöntötték vele.
2Ch 4:4 Tizenkét marhán állt. Közülük három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett. A medencét felülről helyezték rájuk, és egész hátsó részük befelé volt.
2Ch 4:5 Vastagsága egytenyérnyi volt. Pereme olyan volt, mint a kehely pereme vagy a liliom virága. A befogadóképessége háromezer bát volt.
2Ch 4:6 Tíz üstöt is készíttetett tisztulás céljára. Ötöt jobbra, ötöt pedig balra helyeztetett el. Bennük kellett megmosni az égőáldozathoz szükséges dolgokat is. A medence ugyanis a papok mosakodására szolgált.
2Ch 4:7 Aztán tíz arany mécstartót is készíttetett az előírt forma szerint. A templomban helyeztette el őket: ötöt jobbról és ötöt bal felől.
2Ch 4:8 Majd tíz asztalt készíttetett, és elhelyezte őket a templomban: ötöt jobbról és ötöt bal felől. Továbbá száz aranycsészét is csináltatott.
2Ch 4:9 Elkészíttette a papok udvarát meg a nagy udvart is, valamint az udvar kapuit. A kapuszárnyakat rézzel vonatta be.
2Ch 4:10 Majd elhelyeztette a medencét a jobb oldalon, délkeleti irányban.
2Ch 4:11 Hurám aztán elkészítette a fazekakat, villákat és csészéket. Ezzel befejezte minden művét, amellyel Salamon király az Isten háza számára megbízta:
2Ch 4:12 vagyis a két oszlopot, az oszlopfőket koronázó két gömböt, a két hálószerű díszítést, hogy befödjék az oszlopfőkön levő gömböket,
2Ch 4:13 a négyszáz gránátalmát a két hálóra: két sor gránátalmát mindegyik hálóra, hogy befödjék az oszlopfőkön levő két gömböt,
2Ch 4:14 a tíz üstlábat és a tíz üstöt az üstlábakra,
2Ch 4:15 meg a medencét a talapzatul szolgáló tizenkét szarvasmarhával,
2Ch 4:16 végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király művésze készítette az Úr temploma számára.
2Ch 4:17 A Jordán vidékén, Szukkót és Ceredáta között öntette őket a király agyagból készített öntőformákban.
2Ch 4:18 Mindezekből az eszközökből annyit készíttetett Salamon király, hogy a réz súlyát nem is vették számba.
2Ch 4:19 Salamon tehát elkészíttette Isten házának teljes fölszerelését: az aranyoltárt, az asztalokat a kitett kenyerek elhelyezésére,
2Ch 4:20 a színaranyból való mécstartókat és mécseseket, hogy előírás szerint égjenek a szentek szentje előtt,
2Ch 4:21 a virágdíszeket, a mécseket és az arany hamuszedőket (ezek mind tiszta aranyból készültek),
2Ch 4:22 a mécstisztító szerszámokat, a hintőket, a csészéket és a parázsfogókat, tiszta aranyból, valamint a belső helyiségnek, a szentek szentjének ajtószárnyait és a nagyobb helyiségnek az ajtószárnyait, aranyból.
2Ch 5:1 Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában.
2Ch 5:2 Azután Salamon összegyűjtötte Izrael elöljáróit, a törzsek fejeit, Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségének ládáját Dávid városából, vagyis a Sionról.
2Ch 5:3 Össze is jöttek Izrael összes férfiai a királyhoz a hetedik hónapban az ünnepre.
2Ch 5:4 Amikor megjöttek Izrael összes elöljárói, a leviták fölemelték a ládát.
2Ch 5:5 Azután a papok és a leviták fölvitték a ládát, a megnyilatkozás sátorát, a sátorban levő szent fölszerelésekkel együtt.
2Ch 5:6 Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyűlt a láda előtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett őket.
2Ch 5:7 Azután a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom belső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá.
2Ch 5:8 A kerubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették ki szárnyukat, és így felülről elfödték a ládát és a rúdjait.
2Ch 5:9 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részéről, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülről már nem. Ott is van mind a mai napig.
2Ch 5:10 A ládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele Hórebnél, ahol az Úr az Egyiptomból való kivonulásuk alkalmával szövetséget kötött Izrael fiaival.
2Ch 5:11 Amikor a papok kijöttek a szentélyből, a szentélyt, az Úr házát felhő töltötte be. Minden jelenlevő pap megszentelődött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez.
2Ch 5:12 Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát.
2Ch 5:13 Tehát egyszerre zengett a trombita- és az énekszó, úgyhogy csak egyetlen hang hallatszott, amint dicsőítették és magasztalták az Urat. Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsőítették az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!"
2Ch 5:14 A felhő miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
2Ch 6:1 Ekkor Salamon így szólt: "Az Úr azt ígérte, hogy felhőben fog lakni.
2Ch 6:2 Megépítettem neked a lakóházat, hogy lakóhelyed legyen mindörökké."
2Ch 6:3 Aztán a király megfordult, köszöntötte Izrael egész gyülekezetét - mert ott állt Izrael egész gyülekezete -,
2Ch 6:4 és így szólt: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis:
2Ch 6:5 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, sem várost nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem, hogy ott templom épüljön nevemnek, sem férfit nem választottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen.
2Ch 6:6 De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népem fölött álljon.
2Ch 6:7 Atyám egykor elhatározta, hogy templomot épít az Úr, Izrael Istene nevének.
2Ch 6:8 Az Úr azonban azt mondta neki: Amikor elhatároztad, hogy templomot építesz nevemnek, helyes volt a szándékod.
2Ch 6:9 De nem te fogod a templomot fölépíteni, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, az fogja a templomot nevemnek fölépíteni.
2Ch 6:10 Az Úr teljesítette is ígéretét, amelyet tett. Én léptem atyám, Dávid helyébe, én ültem Izrael trónján, amint az Úr megígérte, és én építettem fel a templomot az Úr, Izrael Istene nevének.
2Ch 6:11 Sőt, elhelyeztem benne a ládát is. Benne van a szövetség, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött."
2Ch 6:12 Azután odaállt az Úr oltára elé, szemben Izrael gyülekezetével, és kiterjesztette a kezét.
2Ch 6:13 Salamon ugyanis egy kör alakú bronzemelvényt készíttetett, és az udvar közepére állíttatta. Öt könyök volt a hossza, öt könyök a szélessége, és három könyök a magassága. Erre állt fel, majd Izrael gyülekezetével szemben letérdelt, és kezét az ég felé tárva
2Ch 6:14 így imádkozott: "Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod szövetségedet és kegyes maradsz szolgáidhoz, akik teljes szívükből színed előtt járnak.
2Ch 6:15 Amint szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak is teljesítetted azt, amit ígértél. Mint a mai napon is, kezeddel teljesítetted, amit száddal mondtál.
2Ch 6:16 Uram, Izrael Istene, teljesítsd tehát ígéretedet, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél, amikor azt mondtad: Ha fiaid vigyáznak útjaikra, és megtartják szövetségemet, ahogyan te megtartottad, akkor utódod sose fog hiányozni színem elől, Izrael királyi székéről.
2Ch 6:17 Uram, Izrael Istene, valósuljon meg tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.
2Ch 6:18 De hát valóban lehetséges az, hogy az Isten az emberek között lakjék? Ha a menny és az egek egei nem képesek befogadni, akkor még kevésbé ez a templom, amelyet építettem.
2Ch 6:19 Tekints szolgád imádságára és esdeklésére, Uram, Istenem, hallgasd meg a könyörgést és az imádságot, amelyet szolgád hozzád intéz.
2Ch 6:20 Nappal és éjjel legyen a szemed nyitva e ház fölött, a hely fölött, amelyről kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el. Hallgasd meg az imát, mellyel szolgád e hely felé fordul!
2Ch 6:21 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését, amelyet ezen a helyen könyörögve intéz hozzád! Hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, hallgass meg, és légy irgalmas!
2Ch 6:22 Ha valaki vétkezik embertársa ellen, és kész megesküdni vele szemben: amikor esküt tesz templomod oltára előtt,
2Ch 6:23 hallgasd meg az égből, és tégy igazságot szolgáid között. Torold meg a gonosz tettét, hulljon vissza a fejére, s szolgáltass igazságot az igaznak, fizess meg neki igaz volta szerint.
2Ch 6:24 Ha néped, Izrael, vétkei miatt vereséget szenved ellenségétől, de aztán megtér, megvallja nevedet, könyörög és esdekel színed előtt e templomban,
2Ch 6:25 hallgasd meg az égből, bocsásd meg vétkét népednek, Izraelnek, és vezesd vissza őket e földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
2Ch 6:26 Ha bezárul az ég, és elmarad az eső, mert vétkeznek ellened, de aztán könyörögnek hozzád ezen a helyen, megvallják nevedet, és megtérnek bűneikből, mivel megbüntetted őket;
2Ch 6:27 hallgasd meg az égből, bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izraelnek bűneit, tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földednek, amelyet örökségül adtál népednek.
2Ch 6:28 Ha éhínség, pestis, aszály, gabonaragya, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenségei ostromolják valamelyik város kapuját, ha bármilyen csapás vagy nyomorúság sújtja,
2Ch 6:29 de aztán felismerik a csapást és a nyomorúságot, és kitárják kezüket ebben a templomban, minden imádságot és minden esdeklést, akár egyes emberek, akár Izrael egész népe intézi hozzád,
2Ch 6:30 hallgasd meg az égből, lakóhelyedről, és légy irgalmas! Fizess meg kinek-kinek tettei szerint, ahogy szívét ismered, mert egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.
2Ch 6:31 Akkor majd félnek tőled, és mindig a te utaidon járnak, akik csak azon a földön élnek, amelyet atyáiknak adtál.
2Ch 6:32 Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, hanem messze földről jön a te nagy neved, erős kezed és kinyújtott karod miatt, ha eljön és imádkozik ebben a templomban:
2Ch 6:33 hallgasd meg az égből, lakóhelyedről. Tedd meg mind, amiért hozzád kiált az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy tiszteljen téged, mint néped, Izrael; s tudja meg, hogy tőled kapta nevét e templom, amelyet építettem.
2Ch 6:34 Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton, amelyen te küldöd őket, és ha imádkozik hozzád e választott város és e templom felé fordulva, amelyet nevednek építettem,
2Ch 6:35 hallgasd meg az égből imádságukat és esdeklésüket és szolgáltass nekik igazságot.
2Ch 6:36 Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod őket, azok pedig fogságba hurcolják őket, távoli vagy közeli földre.
2Ch 6:37 De ha szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba hurcolják őket, bűnbánatot tartanak, könyörögnek hozzád fogságuk helyén és megvallják: "Vétkeztünk, istentelenséget és gonoszságot műveltünk",
2Ch 6:38 ha egész szívükből és egész lelkükből hozzád térnek fogságuk földjén, amelyre majd elhurcolják őket; s ha imádkoznak hazájuk felé fordulva, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál, és e templom irányába, amelyet nevednek építettem, akkor
2Ch 6:39 hallgasd meg az égből, lakóhelyedről könyörgésüket és esdeklésüket. Szolgáltass nekik igazságot, és bocsáss meg népednek, még ha vétkezett is ellened.
2Ch 6:40 Kérlek, ó Istenem, szemed legyen nyitva és füled figyeljen oda az imádságra, amelyet e helyen mondanak!
2Ch 6:41 Most pedig Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája! Papjaid, Uram, Isten, öltsék magukra üdvösségedet, és szentjeid örüljenek jótéteményeidnek!
2Ch 6:42 Uram, Isten, ne fordulj el fölkented arcától, hanem emlékezzél meg szolgád, Dávid iránt tanúsított irgalmadról."
2Ch 7:1 Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
2Ch 7:2 A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
2Ch 7:3 Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tűz és az Úr dicsősége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!"
2Ch 7:4 Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak.
2Ch 7:5 Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát.
2Ch 7:6 Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsőítő énekeit adták elő, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is.
2Ch 7:7 Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égőáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égőáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.
2Ch 7:8 Ebben az időben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig.
2Ch 7:9 A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep.
2Ch 7:10 Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével.
2Ch 7:11 Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani.
2Ch 7:12 Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: "Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen.
2Ch 7:13 Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre,
2Ch 7:14 de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát.
2Ch 7:15 Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.
2Ch 7:16 Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.
2Ch 7:17 Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet,
2Ch 7:18 akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.
2Ch 7:19 Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok,
2Ch 7:20 akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára.
2Ch 7:21 Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal?
2Ch 7:22 Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt."
2Ch 8:1 Húsz esztendő elmúltával, miközben Salamon fölépítette az Úr templomát meg a maga palotáját,
2Ch 8:2 kiépítette azokat a városokat is, amelyeket Hirám visszaadott neki. Izrael fiai közül vitt oda lakosokat.
2Ch 8:3 Majd Salamon Hamát-Coba ellen vonult és elfoglalta.
2Ch 8:4 Aztán kiépítette a pusztában Tadmort és az összes raktárvárost, amelyet Hamátban épített.
2Ch 8:5 A felső és az alsó Bet-Horont falakkal, kapukkal és zárakkal megerősített várossá építette ki.
2Ch 8:6 Úgyszintén Baalátot és mindazokat a raktárvárosokat, amelyek Salamonhoz tartoztak, a szekerészek összes városát és a lovasság városait: végül mindazt, amit Salamon Jeruzsálemben, Libanonban és uralmának egész területén jónak látott fölépíteni.
2Ch 8:7 A hetiták, amoriták, periziták, hivviták, jebuziták maradványait, akik nem tartoztak Izraelhez,
2Ch 8:8 hanem azok fiai voltak, amik megmaradtak az országban, és akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotra kötelezte mind a mai napig.
2Ch 8:9 Izrael fiai közül azonban senkit sem rendelt Salamon robotmunkára, hanem harcosok, főtisztek, válogatott vitézek, meg a harci szekerek és a lovasok felügyelői voltak.
2Ch 8:10 Salamon király robotosainak ezek a felügyelői, akik a köznépnek parancsoltak, kétszázötvenen voltak.
2Ch 8:11 Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: "Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!"
2Ch 8:12 Ezentúl Salamon az Úr tiszteletére az égőáldozatokat az Úr oltárán mutatta be, amelyet az előcsarnok előtt építtetett.
2Ch 8:13 Mózes parancsa szerint áldoztak rajta a különféle napokra szóló előírásnak megfelelően: a szombatokon, az újholdakon és az ünnepeken, három alkalommal egy esztendőben: vagyis a kovásztalanok, a hetek és a sátrak ünnepén.
2Ch 8:14 Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere.
2Ch 8:15 Attól, amit a király a papoknak és a levitáknak parancsolt, nem is tértek el semmiben, még a kincstár őrzése ügyében sem.
2Ch 8:16 Az egész költség készen állott Salamonnak attól a naptól kezdve, hogy megvetette az Úr házának alapjait, egészen addig a napig, amelyen befejezte.
2Ch 8:17 Ezután Salamon elment Ecjon-Geberbe és Elátba, a tenger partjára Edom földjén.
2Ch 8:18 Hirám ekkor szolgái által hajókat és tapasztalt tengerészeket küldött neki. Ezek Salamon szolgáival együtt elmentek Ofirba. Négyszázötven talentum aranyat hoztak onnan, és elvitték Salamon királynak.
2Ch 9:1 Amikor Sába királynője meghallotta Salamon hírnevét, találós kérdésekkel próbára akarta tenni. Eljött tehát hozzá Jeruzsálembe hatalmas kísérettel, tevékkel, amelyek fűszereket, töméntelen aranyat és azonkívül drágakövet hoztak. Meglátogatta Salamont, és megtárgyalt vele mindent, ami csak érdekelte.
2Ch 9:2 Salamon meg is felelt minden kérdésére. Nem volt olyan dolog, amiben Salamon tájékozatlan lett volna, és amire ne tudott volna választ adni.
2Ch 9:3 Sába királynője megcsodálta Salamon bölcsességét, a palotát, amelyet épített,
2Ch 9:4 az asztalára felszolgált ételeket, szolgáinak lakásait, tisztviselőinek elhelyezését és ruházatát, valamint a pohárnokokat és ruhájukat, végül azokat az égőáldozatokat, amelyeket az Úr templomában bemutatni szokott, és a lélegzete is elállt.
2Ch 9:5 Meg is mondta a királynak: "Igaz az a beszéd, amelyet otthon mondásaidról és bölcsességedről hallottam.
2Ch 9:6 Nem akartam hinni a híreknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem győződtem róla, hogy - lám - még a felét se jelentették nekem nagy bölcsességedről. Felülmúltad a hírt, amelyet hallottam.
2Ch 9:7 Boldogok alattvalóid, és boldogok szolgáid, akik állandóan előtted állnak és hallgathatják bölcsességedet.
2Ch 9:8 Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki kedvét találta benned, és trónjára ültetett, hogy uralkodjál, az Úr, a te Istened szándéka szerint. Az Isten szereti ugyanis Izraelt, és meg akarja tartani mindörökké, azért tett meg királyává, hogy jogot és igazságot szolgáltass."
2Ch 9:9 Azután százhúsz talentum aranyat, tömérdek fűszert, sőt még drágakövet is ajándékozott a királynak. Nem volt olyan fűszer, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak.
2Ch 9:10 De Hirám szolgái is hoztak Salamon szolgáival aranyat Ofirból, azonkívül illatos fákat és drágakövet.
2Ch 9:11 A király az illatos fákból lépcsőket készíttetett az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá lantokat és hárfákat a zenészek számára. Azelőtt sohasem láttak ilyeneket Júda földjén.
2Ch 9:12 De Salamon király is adott ajándékot Sába királynőjének, amit csak megkívánt vagy kért, azon az értéken felül, amit ő hozott a királynak. Azután szolgáival együtt visszatért hazájába.
2Ch 9:13 Salamonnak egyévi jövedelme aranysúlyban hatszázhatvanhat talentum arany volt,
2Ch 9:14 a kereskedőktől és a kalmároktól származó jövedelmein kívül. Sőt, Arábia összes királyai és a tartományok helytartói is szoktak aranyat és ezüstöt hozni Salamonnak.
2Ch 9:15 Salamon király kétszáz nagy pajzsot is készíttetett vert aranyból, hatszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra;
2Ch 9:16 továbbá háromszáz kisebb pajzsot is vert aranyból, háromszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra. A király a libanoni erdei palotában helyezte el őket.
2Ch 9:17 A király készíttetett egy nagy trónszéket is elefántcsontból, és bevonatta színarannyal.
2Ch 9:18 A trónnak hat lépcsője és aranyzsámolya volt, hozzá rögzítve. Az ülőhely felett mindkét oldalon karja volt, a karok mellett pedig két oroszlán állt.
2Ch 9:19 Tizenkét oroszlán meg ott állt a hat lépcsőnél kétfelől. Nem készült ilyen egy királyságban se.
2Ch 9:20 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, sőt, a libanoni erdei palotában is színaranyból volt minden fölszerelés. Az ezüstöt ugyanis Salamon király napjaiban semmire se becsülték,
2Ch 9:21 mert a király Tarsisba járó hajói háromévenként el szoktak menni Hirám szolgáival. A tarsisi hajók aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak.
2Ch 9:22 Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld összes királyait.
2Ch 9:23 A föld minden királya látni kívánta Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott.
2Ch 9:24 Mindegyik hozott neki ajándékot is: arany- és ezüsttárgyakat, ruhákat, fegyvert, fűszereket, lovakat és öszvéreket évről évre.
2Ch 9:25 Salamonnak négyezer ló számára volt hely az istállóiban, továbbá harci szekerei meg tizenkétezer lovasa. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el.
2Ch 9:26 Ő uralkodott az összes királyok felett a folyamtól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.
2Ch 9:27 Ő tette Jeruzsálemben az ezüstöt olyanná, mint a kő, a cédrusfát pedig olyanná, mint a fügefa, amely tömegével fordul elő a síkságon.
2Ch 9:28 Lovakat Egyiptomból és még sok országból hoztak neki.
2Ch 9:29 Salamon egyéb dolgait - mind az elsőket, mind az utolsókat - nemde megírták Nátán próféta krónikáiban, a silói Achija prófétai könyvében, meg Iddó látóembernek Jerobeám, Nebát fia ellen írt látomásaiban.
2Ch 9:30 Salamon negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett.
2Ch 9:31 Azután Salamon megtért atyáihoz, és eltemették atyjának, Dávidnak városában. A fia, Rechabeám lett helyette a király.
2Ch 10:1 Rechabeám elment Szichembe, mert Szichemben gyűlt össze egész Izrael, hogy királlyá tegye.
2Ch 10:2 Amikor ezt az Egyiptomban tartózkodó Jerobeám, Nebát fia meghallotta - oda menekült ugyanis Salamon király elől -, visszatért Egyiptomból.
2Ch 10:3 Érte küldtek, és hazahívták. El is jött Jerobeám, és vele egész Izrael. Így szóltak Rechabeámhoz:
2Ch 10:4 "Atyád nehéz igát rakott ránk. Ha megkönnyebbíted a kemény robotot és a nehéz igát, amelyet atyád ránk rakott, szolgálni fogunk neked."
2Ch 10:5 Azt felelte nekik: "Három nap múlva térjetek vissza hozzám!" Erre a nép eltávozott.
2Ch 10:6 Rechabeám király pedig tanácsot tartott az öregekkel, akik atyja, Salamon életében előtte álltak, és megkérdezte őket: "Mit tanácsoltok: Milyen feleletet adjak ennek a népnek?"
2Ch 10:7 Azt felelték neki: "Ha ma kedvében jársz a népnek, megnyered tetszésüket, és ha szíves szavakkal fordulsz hozzájuk, akkor szolgáid lesznek minden időben."
2Ch 10:8 Ám ő figyelmen kívül hagyta az öregek tanácsát, akik figyelmeztették. - Azoktól az ifjaktól kért tanácsot, akik vele nevelkedtek, és az udvarához tartoztak.
2Ch 10:9 Tőlük is azt kérdezte: "Mit tanácsoltok: Milyen választ adjak ennek a népnek, amely azt követelte tőlem: Könnyíts az igán, amelyet atyád rakott ránk?"
2Ch 10:10 S az ifjak, akik vele nevelkedtek, azt mondták neki: "Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: Atyád súlyos igát rakott ránk, de te könnyíts rajta! Így válaszolj nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb, mint az atyám dereka.
2Ch 10:11 Ha atyám nehéz igával terhelt benneteket, hát én még nehezebb igával tetézem. Atyám ostorral vert benneteket, én pedig skorpióval foglak verni."
2Ch 10:12 A harmadik napon elment Jerobeám és az egész nép Rechabeámhoz, ahogyan a király meghagyta nekik: "Térjetek vissza három nap múlva!"
2Ch 10:13 A király kemény feleletet adott nekik, és nem törődött az öregek tanácsával.
2Ch 10:14 Az ifjak biztatására így beszélt hozzájuk: "Atyám súlyos igát rakott rátok, de én megtetézem. Atyám ostorral vert benneteket, én pedig skorpióval foglak verni."
2Ch 10:15 A király tehát nem hallgatott a népre. Az volt ugyanis az Isten rendelése, hogy az Úr megvalósítsa azt az ígéretét, amelyet a silói Achija által Jerobeámnak, Nabát fiának tett.
2Ch 10:16 Mivel a király nem hallgatott rájuk, Izrael egész népe így válaszolt a királynak: "Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izáj fiában. Térj vissza sátraidba, Izrael, te meg, Dávid, nézz a magad háza után!" Azzal az egész Izrael visszatért sátraiba.
2Ch 10:17 Így Rechabeám Izraelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
2Ch 10:18 Rechabeám király elküldötte ugyan Hadorám robotfelügyelőt, de Izrael fiai agyonkövezték. Ekkor Rechabeám király gyorsan szekérre szállt, és Jeruzsálembe menekült.
2Ch 10:19 Így pártolt el Izrael Dávid családjától mind a jelen napig.
2Ch 11:1 Amikor Rechabeám Jeruzsálembe érkezett, összehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy háborút kezdjenek Izrael ellen, és visszaszerezzék a királyságot Rechabeámnak.
2Ch 11:2 De az Úr szózatot intézett Semajához, Isten emberéhez:
2Ch 11:3 "Szólj Rechabeámhoz, Salamon fiához és egész Izraelhez, mely Júdában és Benjaminban lakik!
2Ch 11:4 Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog!" Hallgattak is az Úr szavára, és abbahagyták a Jerobeám ellen indított hadjáratot.
2Ch 11:5 Rechabeám Jeruzsálemben lakott. Júdában fallal megerősített városokat épített.
2Ch 11:6 Kiépítette Betlehem, Etám, Tekoa,
2Ch 11:7 Bet-Cur, Szokot, Adullám,
2Ch 11:8 Gát, Maresa, Cif,
2Ch 11:9 Adoraim, Lakis, Azéka,
2Ch 11:10 Corea, Ajalon és Hebron júdai és benjamini helységeket erős városokká.
2Ch 11:11 Miután így biztosította az erődítményeket, parancsnokokat rendelt föléjük, továbbá étel, olaj és bor számára raktárakat rendezett be.
2Ch 11:12 Minden városban volt fegyverraktár a pajzsok és a dárdák számára, s ezeket nagy gonddal megerősítette. Csak Júda és Benjamin volt az övé.
2Ch 11:13 Ám a papok és a leviták, akik szerte egész Izraelben voltak, eddigi lakóhelyükről hozzá pártoltak.
2Ch 11:14 A leviták ugyanis elhagyták legelőiket és birtokaikat, és átköltöztek Júdába vagy Jeruzsálembe, mert Jerobeám és utódai megfosztották őket attól, hogy az Úr papjai lehessenek.
2Ch 11:15 Ő ugyanis más papokat rendelt a magaslatokra, a bálványokhoz és az általa készített borjakhoz.
2Ch 11:16 Utánuk Izrael többi törzséből is, akik elhatározták szívükben, hogy az Urat, Izrael Istenét keresik, Jeruzsálembe jártak, hogy áldozzanak az Úrnak, atyáik Istenének.
2Ch 11:17 Ezzel is megszilárdították Júda királyságát, és megerősítették Rechabeámot, Salamon fiát három esztendeig. Mert csak három évig járt Dávid és Salamon útjain.
2Ch 11:18 Rechabeám Máchalátot, Dávid fiának, Jerimotnak a lányát meg Abihailt, Eliábnak, Izáj fiának a lányát vette feleségül.
2Ch 11:19 Ez fiúkat szült neki: Jeust, Semarját és Zahámot.
2Ch 11:20 Azután elvette Maachát is, Absalom leányát, s ez Abiját, Attait, Zizát és Selomitot szülte neki.
2Ch 11:21 Rechabeám Maachát, Absalom lányát minden feleségénél és mellékfeleségénél jobban szerette. Tizennyolc feleséget tartott ugyanis, meg hatvan mellékfeleséget. Huszonnyolc fiút és hatvan leányt nemzett.
2Ch 11:22 Rechabeám Abiját, Maacha fiát állította első helyre, fejedelmül testvérei közül, mert őt szánta királynak.
2Ch 11:23 Előrelátó volt, és fiait szétosztotta Júda és Benjamin egész területére, az összes megerősített városba. Bőségesen gondoskodott megélhetésükről és sok asszonyt szerzett nekik.
2Ch 12:1 Amikor Rechabeám uralma megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele egész Izrael.
2Ch 12:2 Mivel elpártoltak az Úrtól, Rechabeám király ötödik esztendejében felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen
2Ch 12:3 ezerkétszáz harci szekérrel és hatvanezer lovassal. Tömérdek népség jött vele Egyiptomból: líbiaiak, szukiak és kusiak.
2Ch 12:4 Elfoglalta a Júdában levő megerősített városokat, és egészen Jeruzsálemig eljutott.
2Ch 12:5 Ekkor Semaja próféta fölkereste Rechabeámot és Júda fejedelmeit, akik Sisáktól való félelmükben Jeruzsálemben jöttek össze. Azt mondta nekik: "Ezt üzeni az Úr: Elhagytatok, azért hát én is Sisák kezére adlak benneteket."
2Ch 12:6 Izrael fejedelmei a királlyal együtt megalázkodtak és elismerték: "Igazságos az Úr!"
2Ch 12:7 Amikor az Úr látta, hogy megalázkodtak, szózatot intézett Semajához: "Mivel megalázkodtak, nem pusztítom el őket, hanem adok nekik egy kis lehetőséget a menekülésre. Nem zúdítom rá Sisák által haragomat Jeruzsálemre.
2Ch 12:8 Mindazonáltal a szolgái lesznek, hadd tudják meg, mi a különbség az én szolgálatom, meg a világ hatalmasainak szolgálata között."
2Ch 12:9 Sisák, Egyiptom királya fel is vonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Isten házának és a királyi palotának a kincseit. Mindent elvitt, még az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon készíttetett.
2Ch 12:10 Helyettük Rechabeám király bronzpajzsokat készíttetett, és rábízta a királyi palota kapuját őrző testőrök tisztjeinek kezére.
2Ch 12:11 Valahányszor a király az Úr templomába ment, ezeket vitték a kíséretében haladó testőrök. Azután ismét visszavitték a fegyverraktárba.
2Ch 12:12 Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tőlük az Úr haragja, és nem pusztított el mindent teljesen, mert Júdában is csak akadt valami jó.
2Ch 12:13 Rechabeám király ezután újra erőre kapott Jeruzsálemben, és tovább uralkodott. Negyvenegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztott az Úr, hogy az viselje a nevét. Anyja ammonita volt és Naamának hívták.
2Ch 12:14 Gonosz tetteket vitt végbe, mert szíve nem volt állhatatos az Úr szolgálatában.
2Ch 12:15 Rechabaám dolgai az elsőktől az utolsókig gondosan meg vannak írva Semaja próféta és Iddó látóember krónikáiban. Rechabeám és Jerobeám között állandó volt az ellenségeskedés.
2Ch 12:16 Végül Rechabeám is megtért atyáihoz, és eltemették Dávid városában. Fia, Abija lett helyette a király.
2Ch 13:1 Abija Jerobeám király 18. esztendejében lett Júda királya.
2Ch 13:2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a gibeai Uriel leánya volt és Michajának hívták. A háború Abija és Jerobeám között is tovább folyt.
2Ch 13:3 A támadást Abija kezdte négyszázezer válogatott harcossal. Jerobeám pedig nyolcszázezer válogatott vitéz harcost állított csatarendbe vele szemben.
2Ch 13:4 Ekkor Abija felállt Cemarájim hegyére, amely Efraim hegységében van, és így kezdett beszélni: "Figyeljetek ide, Jerobeám és egész Izrael!
2Ch 13:5 Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök időre szóló sószövetség alapján.
2Ch 13:6 Jerobeám, Nebát fia, Dávid fiának, Salamonnak a szolgája mégis fölkelt és fellázadt ura ellen.
2Ch 13:7 Erre köré gyűltek a mihaszna emberek, a semmirekellő alakok, és fölébe kerekedtek Rechabeámnak, Salamon fiának. Rechabeám tapasztalatlan és félénk szívű ember volt, azért nem tudott nekik ellenállni.
2Ch 13:8 Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellen tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiainak kezére bízott? Azért, mert nagy tömeggel jöttetek, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jerobeám készített nektek istenekül?
2Ch 13:9 Hát nem ti űztétek el az Úr papjait, Áron fiait meg a levitákat? S nem ti szereztetek magatoknak papokat úgy, mint a világ többi népei? Minden jöttment, aki megragadott egy bikaborjút és hét kost, mindjárt papjává lett azoknak, akik nem is istenek.
2Ch 13:10 Ami minket illet, nekünk az Úr az Istenünk, mi nem hagytuk el. Papjaink, akik az Úr előtt szolgálatot teljesítenek, Áron fiai, meg a leviták is a maguk szolgálatában.
2Ch 13:11 Minden reggel és minden este bemutatják az Úrnak az égőáldozatokat, az illatáldozatokat és a tiszta asztalra kitett kenyerek rendjét. Nálunk van az arany mécstartó a mécseseivel együtt, amelyeket minden este meggyújtanak. Mi ugyanis megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek törvényeit, ti azonban elhagytátok őt.
2Ch 13:12 Nézzétek, nekünk Isten áll az élünkön, meg az ő papjai, és a riadó trombiták, amelyek ellenetek harsognak. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem hoz rátok szerencsét!"
2Ch 13:13 Közben Jerobeám cselt vetve mögéjük osont. Így Júda előtt is ott álltak, s mögöttük is ott voltak a cselvetők.
2Ch 13:14 Amint Júda megfordult és rádöbbent, hogy elöl is, hátul is ellenség, felkiáltottak az Úrhoz. A papok megfújták a trombitákat,
2Ch 13:15 Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára.
2Ch 13:16 Ekkor Izrael fiai megfutamodtak Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket.
2Ch 13:17 Abija és népe akkora vereséget mért rájuk, hogy Izraelből ötszázezer válogatott férfi esett el sebeiben.
2Ch 13:18 Így maradtak alul abban az időben Izrael fiai, ellenben Júda fiai erősebbnek bizonyultak, mert az Úrban, atyáik Istenében bíztak.
2Ch 13:19 Abija azután üldözőbe vette Jerobeámot, és néhány várost elfoglalt tőle: Bételt a leányvárosaival együtt, Jesanát a leányvárosaival együtt és Efront, szintén a leányvárosaival együtt.
2Ch 13:20 Nem is tudott többé Jerobeám Abija napjaiban erőre kapni, sőt az Úr úgy megverte, hogy belehalt.
2Ch 13:21 Abija ellenben megerősödött. Tizennégy asszonyt vett feleségül, és huszonkét fiút meg tizenhat leányt nemzett.
2Ch 13:22 Abija egyéb dolgai, tettei és szavai meg vannak írva Iddó próféta feljegyzéseiben.
2Ch 13:23 Mikor aztán Abija megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király. Az ő napjaiban tíz évig békét élvezett az ország.
2Ch 14:1 Aza azt tette, ami jó és helyes az Úr, az ő Istene szemében.
2Ch 14:2 Eltávolította az idegen oltárokat és a magaslatokat, összetörette az emlékoszlopokat és a bálványokat.
2Ch 14:3 Júdának meghagyta, hogy az Urat, atyáinak Istenét kövesse, tartsa meg a törvényt és a parancsolatokat.
2Ch 14:4 Júda minden városából eltávolította a magaslatokat és a Nap-bálványokat. Alatta békében élt az ország.
2Ch 14:5 Majd megerősített városokat épített Júdában. Békében élt ugyanis az ország, és nem volt háború ezekben az években, mert az Úr békességet adott.
2Ch 14:6 Azt mondta Júdának: "Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül fallal, erősítsük meg bástyákkal, kapukkal és zárakkal! Még miénk az ország! Mi ugyanis az Urat, a mi Istenünket kerestük, és ő békét adott minden felől." Ezért tudtak építkezni és sikerük is volt.
2Ch 14:7 Aztán Júdából háromszázezer főnyi serege volt, amely pajzzsal és dárdával volt fölszerelve, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzzsal is ellátott íjásza volt. Ezek mindnyájan vitéz emberek voltak.
2Ch 14:8 Ám a kusita Zerach kivonult ellenük ezerszer ezer főnyi seregével és háromszáz harci szekérrel. El is jutott egészen Maresáig.
2Ch 14:9 Erre Aza elébe vonult és a Maresa melletti Szefata-völgyben csatarendbe álltak.
2Ch 14:10 Majd Aza segítségül hívta az Urat, az ő Istenét, és így fohászkodott: "Uram, kívüled nincs senki, aki meg tudná segíteni a sokasággal szemben az erőtlent. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mivel benned bíztunk és a te nevedben vonultunk ki e sokaság ellen. Urunk, te vagy a mi Istenünk, ne engedd, hogy szembeszegüljön veled az ember!"
2Ch 14:11 Ekkor az Úr megverte a kusitákat Aza és Júda előtt, és a kusiták megfutamodtak.
2Ch 14:12 Aza és a vele levő nép egészen Geráig üldözte őket. Olyan sokan estek el a kusiták közül, hogy senki se maradt életben közülük, mert szétszóródtak az Úrnak és seregének színe előtt. Ezek pedig nagy zsákmányra tettek szert,
2Ch 14:13 és megverték az összes várost Gerár környékén, az Úr akkora félelmet bocsátott rájuk. Aztán kifosztották az összes várost. Sok zsákmány volt ugyanis bennük.
2Ch 14:14 Még a juhaklokat is feldúlták, rengeteg juhot, és tevét zsákmányoltak. Azután visszatértek Jeruzsálembe.
2Ch 15:1 Ekkor Azarjára, Obed fiára leszállt az Úr lelke.
2Ch 15:2 Kiment Aza elé, és azt mondta neki: "Hallgass meg, Aza, egész Júda és Benjamin! Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket.
2Ch 15:3 Sok-sok nap jön Izraelre, amikor igaz Isten nélkül, oktató pap nélkül és törvény nélkül lesznek.
2Ch 15:4 De ha nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez, és keresik, akkor meg fogják találni.
2Ch 15:5 De azokban az időkben nem lesz békesség a ki- s bejáróknak, sőt nagy félelem száll a világ összes lakóira.
2Ch 15:6 Ugyanis nemzet nemzet ellen fog harcolni, és város város ellen, mert az Isten mindenféle nyomorúsággal fogja sanyargatni őket.
2Ch 15:7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjon kezetek, mert meglesz munkátok jutalma."
2Ch 15:8 Amikor Aza meghallotta ezeket a szavakat, vagyis Obed fiának, Azarja prófétának jövendölését, felbuzdult, és eltávolította a bálványokat Júda és Benjamin egész földjéről, sőt még azokból a városokból is, amelyeket Efraim hegységében elfoglalt. Azután megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt.
2Ch 15:9 Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint, valamint a köztük lakó, Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket. Sokan menekültek ugyanis hozzá, mert látták, hogy vele van az Úr, az ő Istene.
2Ch 15:10 Aza uralkodásának 15. esztendejében, a harmadik hónapban jöttek össze Jeruzsálembe.
2Ch 15:11 Azon a napon hétszáz szarvasmarhát és hétezer juhot mutattak be az Úrnak véresáldozatul abból a zsákmányból, amelyet magukkal hoztak.
2Ch 15:12 Azután szövetségre léptek, hogy az Urat, atyáik Istenét fogják követni szívük és lelkük mélyéből.
2Ch 15:13 Halállal bűnhődik mindenki, aki nem követi az Urat, Izrael Istenét, akár kicsi, akár nagy, férfi vagy nő.
2Ch 15:14 Esküt is tettek az Úrnak emelt hangon, ujjongás, trombitaszó és harsonazengés közepette.
2Ch 15:15 Egész Júda örült az eskütételnek, mert egész szívükből esküdtek. Teljes jóakarattal keresték, azért meg is találták, az Úr pedig békét adott nekik minden tájon.
2Ch 15:16 Sőt, Aza király Maachát, az édesanyját is megfosztotta a királynéi méltóságtól, mert Aserának szobrot készíttetett. Aza összetörette a bálványt és szétzúzva elégette a Kidron völgyében.
2Ch 15:17 A magaslatokat ugyan nem távolította el, de azért szíve tökéletes volt egész életében.
2Ch 15:18 Amit atyja, meg maga is az Úrnak szentelt: az aranyat, ezüstöt és az edényeket, bevitette az Isten házába.
2Ch 15:19 Aza uralkodásának 35. esztendejéig nem volt háború.
2Ch 16:1 Aza uralkodásának 36. esztendejében Bása, Izrael királya felvonult Júda ellen. Kiépítette Rámát, hogy Aza, Júda királya számára lehetetlenné tegye a szabad mozgást.
2Ch 16:2 Ekkor Aza kihozatta az Úr templomából és a királyi palotának a kincstárából az ezüstöt és az aranyat. Aztán követséget küldött a Damaszkuszban lakó Ben-Hadadhoz, Arám királyához, ezzel az üzenettel:
2Ch 16:3 "Szövetség van köztem és közted, atyám és atyád között. Nos, azért küldtem neked aranyat és ezüstöt, hogy bontsd fel a szövetséget Básával, Izrael királyával, hogy eltávozzon tőlem."
2Ch 16:4 Ben-Hadad hallgatott Aza királyra, és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen. Azok megverték Ijont, Dánt, Abelmajimot és Naftali minden raktárvárosát.
2Ch 16:5 Amint ezt Bása meghallotta, abbahagyta Rámában az építkezést és beszüntette a munkáját.
2Ch 16:6 Aza király pedig felszólította egész Júdát, és elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építkezésre szánt. Belőle építtette ki Gebát és Micpát.
2Ch 16:7 Abban az időben Hanáni látóember fölkereste Azát, Júda királyát, és azt mondta neki: "Mivel Arám királyára támaszkodtál és nem bíztál az Úrban, a te Istenedben, azért menekült meg Arám királyának serege a kezedből.
2Ch 16:8 Pedig ugye, a kusiták és a líbiaiak nagyobb erővel, sokkal több szekérrel és lovassal voltak? Az Úr mégis kezedbe adta őket, mert bíztál benne.
2Ch 16:9 Az Úr szeme ugyanis átvizsgálja az egész földet, és ő erősnek bizonyul azok előtt, akik egész szívvel benne bíznak. Azért oktalanul jártál el, emiatt mostantól fogva háborúk törnek ki ellened."
2Ch 16:10 Ezért Aza megharagudott a látóemberre, és fogságba vetette, mert annyira felbosszantotta a dolog. Abban az időben Aza a népből is többet megbüntetett.
2Ch 16:11 Aza dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
2Ch 16:12 Uralkodásának 39. esztendejében Aza igen súlyosan megbetegedett a lábára. De betegségében nem az Urat kereste, hanem inkább az orvosokban bízott.
2Ch 16:13 Uralkodásának 41. esztendejében Aza megtért atyáihoz és meghalt.
2Ch 16:14 Sírjában temették el, amelyet Dávid városában ásatott magának. Ráfektették a ravatalra, amely tele volt fűszerekkel és kenőcsök módjára készített illatszerekkel. Aztán óriási nagy tüzet gyújtottak felette.
2Ch 17:1 Helyette fia, Jehosafát lett a király. Arra törekedett, hogy erősebb legyen, mint Izrael.
2Ch 17:2 Ezért csapatokat helyezett el Júda minden megerősített városában. Helyőrségeket rendelt Júda országába és Efraimnak atyja, Aza által elfoglalt városaiba.
2Ch 17:3 Az Úr Jehosafáttal volt, mert atyjának fiatalkori útjain járt. Nem a Baalokat követte,
2Ch 17:4 hanem atyja Istenét. Az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izrael gonosztetteit követte.
2Ch 17:5 Ezért az Úr megerősítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jehosafátnak, és így nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott.
2Ch 17:6 Szíve úgy felbátorodott az Úr útjain, hogy még a magaslatokat és a bálványokat is eltávolította Júdából.
2Ch 17:7 Uralkodásának harmadik esztendejében elküldte főemberei közül Benhajilt, Obadját, Zekarját, Netanélt és Mikáját, hogy tanítsák a népet Júda városaiban.
2Ch 17:8 Velük voltak a leviták közül Semakja, Netanja, Zebadja, Azahel, Semirámot, Jehonátán, Adonija és Tobija leviták, valamint Elisama és Jehorám papok.
2Ch 17:9 Amikor Júdában tanítottak, velük volt az Úr Törvényének Könyve. Bejárták Júda minden városát és tanították a népet.
2Ch 17:10 A Júda körül levő föld királyságai nem mertek hadakozni Jehosafát ellen az Úrtól való félelmükben.
2Ch 17:11 A filiszteusok ajándékot és hűbéradót hoztak Jehosafátnak, az arabok pedig a nyájaikból hoztak: hétezerhétszáz kost és ugyanannyi kecskét.
2Ch 17:12 Így Jehosafát egyre hatalmasabb lett, Júdában várakat és raktárvárosokat épített,
2Ch 17:13 úgyhogy nagy készletei voltak Júda városaiban. Harcos férfiai és erős vitézei voltak Jeruzsálemben.
2Ch 17:14 Ezeknek jegyzéke nemzetségük szerint a következő: Júdából Adnak vezér háromszázezer vitézzel,
2Ch 17:15 valamint Jehohanan vezér kétszáznyolcvanezerrel,
2Ch 17:16 továbbá Amazja, Zekri fia, aki önként az Úrnak szentelte magát, kétszázezer vitézzel.
2Ch 17:17 Benjaminból a vitéz harcos Eljada, vele kétszázezer ember pajzzsal és íjjal fölszerelve,
2Ch 17:18 továbbá Jehozabad száznyolvanezer harcra kész emberrel.
2Ch 17:19 Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a király a megerősített városokba rendelt Júda egész területén.
2Ch 18:1 Jehosafátnak igen nagy volt a vagyona és dicsősége.
2Ch 18:2 De sógorságra lépett Achábbal. Néhány év múlva le is ment Achábhoz Someronba. Acháb igen sok bárányt és szarvasmarhát vágatott le neki és a kíséretében levő népnek. Aztán rábeszélte, hogy vonuljon fel Ramot-Gileád ellen.
2Ch 18:3 Azt mondta ugyanis Acháb, Izrael királya Jehosafátnak, Júda királyának: "Kivonulsz-e velem Ramot-Gileád ellen?" Azt felelte neki: "Ahogy te, úgy én is; ahogy a te néped, úgy az én népem is. Veled leszünk a csatában."
2Ch 18:4 De Jehosafát arra is figyelmeztette Izrael királyát: "Érdeklődjék azonnal: Mit szól hozzá az Úr?"
2Ch 18:5 Ekkor Izrael királya összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte tőlük: "Elmenjek-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjak fel vele?" Azt felelték neki:
2Ch 18:6 "Menj, mert az Isten a király kezébe adja!" Jehosafát azonban közbevetette: "Nem volna itt inkább az Úrnak valamelyik prófétája, akit megkérdezhetnénk?"
2Ch 18:7 Izrael királya azt felelte Jehosafátnak: "Van még egy ember, általa megkérdezhetnénk az Urat: Mikajehu, Jimla fia. De gyűlölöm, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem csak rosszat." Jehosafát azt válaszolta: "Ne beszélj így, király!"
2Ch 18:8 Ekkor Izrael királya magához hívott egy udvari szolgát és megparancsolta neki: "Hívd gyorsan Mikajehut, Jimla fiát!"
2Ch 18:9 Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak előttük.
2Ch 18:10 Cidkija, Kenaana fia, vasszarvakat csinált magának és azt hirdette: "Ezzel fogod leteríteni Arámot, míg teljesen meg nem semmisül."
2Ch 18:11 Hasonlóképpen jövendölt a többi próféta is. Azzal biztatták: "Vonulj csak Ramot-Gileád ellen! Szerencséd lesz, mert az Úr a király kezébe adja."
2Ch 18:12 A követ, aki elment Mikajehut elhívni, figyelmeztette: "A próféták szavai egyhangúlag kedvezők a király számára. Kérlek, a te beszéded is legyen olyan, mintha közülük való lenne! Mondj te is jót!"
2Ch 18:13 Mikajehu, azt felelte: "Amint igaz, hogy él az Úr, azt fogom mondani, amit az én Istenem mond majd nekem."
2Ch 18:14 Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Mika, lemenjünk-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjunk fel vele?" Ezt felelte: "Menjetek csak! Sikeretek lesz, és a kezetekbe kerülnek."
2Ch 18:15 A király figyelmeztette: "Hányszor kényszerítselek eskü alatt, hogy ne mondj nekem mást, csak az igazat az Úr nevében?"
2Ch 18:16 Erre azt mondta: "Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyeken, mint a pásztor nélküli juhok. Az Úr pedig azt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk! Térjen vissza ki-ki békességben a házába!"
2Ch 18:17 Erre Izrael királya azt mondta Jehosafátnak: "Nem megmondtam neked előre, hogy nem jövendöl ez nekem jót, hanem csak rosszat?"
2Ch 18:18 Erre ő így kezdett beszélni: "Halljátok az Úr szavát: Láttam az Urat, trónusán ült, jobbról és balról mellette állt a mennyei sereg.
2Ch 18:19 Ekkor megkérdezte az Úr: Ki tudná rászedni Achábot, Izrael királyát, hogy felvonuljon és elessék Ramot-Gileádnál? Az egyik így beszélt, a másik meg amúgy.
2Ch 18:20 Ekkor előlépett egy lélek, az Úr elé állt, és így szólt: Én rászedem. Az Úr megkérdezte: Hogyan?
2Ch 18:21 Így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában. Az Úr ráhagyta: Szedd rá, sikerülni fog neked. Menj, és tégy úgy.
2Ch 18:22 Lásd tehát, az Úr hazug lelket adott e prófétáid szájába. Az Úr rosszat rendelt neked."
2Ch 18:23 Erre Cidkija, Kenaana fia oda lépett és arcul ütötte Mikajehut. Aztán megkérdezte: "Melyik úton távozott tőlem az Úr, hogy hozzád szóljon?"
2Ch 18:24 Mikajehu azt felelte: "Magad fogod megtapasztalni, azon a napon, amelyen a legeldugottabb kamrában szeretnél elbújni, hogy elrejtőzzél."
2Ch 18:25 Ekkor Izrael királya megparancsolta: "Fogjátok Mikajehut és vigyétek Ámonhoz, a város parancsnokához és Joáshoz, a király fiához!
2Ch 18:26 Mondjátok meg nekik: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe! Kevés kenyeret adjatok neki táplálékul, meg kevés vizet, míg épségben visszatérek."
2Ch 18:27 Erre Mikajehu megjegyezte: "Ha épségben térsz vissza, akkor nem szólt általam az Úr! Halljátok meg mind, ti nemzetek!"
2Ch 18:28 Tehát Izrael királya és Jehosafát, Júda királya felvonultak Ramot-Gileád ellen.
2Ch 18:29 Izrael királya azt tanácsolta Jehosafátnak: "Szeretném felismerhetetlenné tenni magamat, és úgy menni a csatába, te azonban csak öltsd fel a magad ruháját!" Izrael királya tehát álruhába öltözött, és úgy indult a csatába.
2Ch 18:30 De Arám királya éppen azt a parancsot adta a harci szekerek vezetőinek: "Ne harcoljatok senki ellen, akár kicsi, akár nagy, hanem csak Izrael királya ellen!"
2Ch 18:31 Így történt, hogy amikor a harci szekerek vezetői megpillantották Jehosafátot, azt gondolták: "Ez Izrael királya!" Amikor körös-körül rátámadtak, Jehosafát felkiáltott. S az Úr meg is segítette, és eltérítette őket tőle.
2Ch 18:32 Amikor ugyanis látták a harci szekerek vezetői, hogy nem ő Izrael királya, visszafordultak mellőle.
2Ch 18:33 Ám valaki kifeszítette íját, s akaratlanul mégis eltalálta Izrael királyát a páncélja és annak hevederei között. Erre megparancsolta szekere vezetőjének: "Fordulj meg, és vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!"
2Ch 18:34 Mivel a csata akkor még hevesebb lett, Izrael királya ott maradt állva a kocsiján az arámokkal egészen estig. Naplementekor azonban meghalt.
2Ch 19:1 Jehosafát, Júda királya, épségben visszatért Jeruzsálembe a palotájába.
2Ch 19:2 Jehu látóember, Hanáni fia elébe ment és figyelmeztette Jehosafát királyt: "Hát te gonosztevőt segítesz és azokkal barátkozol, akik az Urat gyűlölik? Ezért magadra vontad az Úr haragját!
2Ch 19:3 De jócselekedeteket is talál benned, mivel eltávolítottad a bálványokat és szíved az Úr követésére hajlik."
2Ch 19:4 Jehosafát Jeruzsálemben tartózkodott, de aztán újra kiment a nép közé Beersebától egészen Efraim hegyéig, és visszavezette őket az Úrhoz, atyáik Istenéhez.
2Ch 19:5 Vidéken is, városról városra bírákat rendelt Júda minden megerősített városába.
2Ch 19:6 A bírákat figyelmeztette: "Vigyázzatok, mit cselekesztek! Bíráskodástokkal ugyanis nemcsak az embereket, hanem az Urat is szolgáljátok. Azért veletek lesz bírói működéstekben.
2Ch 19:7 Az Úr félelme legyen tehát veletek! Gondosan végezzétek kötelességteket, mert az Úrnál, a mi Istenünknél szó sem lehet igazságtalanságról, személyválogatásról vagy megvesztegetésről."
2Ch 19:8 Majd levitákból, papokból és Izrael családfőiből Jeruzsálemben is szervezett Jehosafát bíróságot, hogy igazságot szolgáltassanak az Úr ügyeiben és Jeruzsálem lakóinak pereiben.
2Ch 19:9 Ezt parancsolta nekik: "A következőképpen járjatok el az Úr félelmében, állhatatosan és tökéletes szívvel:
2Ch 19:10 Városaitokban lakó testvéreiteknek bármilyen ügye kerül elétek: akár vérnek bűne, akár valamely vitás kérdés a törvényt, a parancsokat, a szertartásokat vagy a jogot illetően, figyelmeztessétek őket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne legyen gyűlölség köztetek és testvéreitek között! Ha így jártok el, nem fogtok vétkezni.
2Ch 19:11 Amarjahu főpap lesz a fölöttesetek vallási ügyekben, Zebadjahu pedig, Jizmael fia, Júda házának feje, a király elé tartozó összes ügyekben. Mint tisztviselők a leviták fognak rendelkezéstekre állni. Járjatok el bátran, és az Úr a jók mellett lesz."
2Ch 20:1 Ezek után történt, hogy Moáb és Ammon fiai egy csapatnyi meunitával együtt hadba vonultak Jehosafát ellen.
2Ch 20:2 Mentek és jelentették neki: "Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis En-Gediben vannak."
2Ch 20:3 Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett.
2Ch 20:4 Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sőt Júda valamennyi városából egybegyűltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz.
2Ch 20:5 Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar előtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé.
2Ch 20:6 Így imádkozott: "Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erő és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni.
2Ch 20:7 Istenünk, te űzted ki e föld lakóit néped, Izrael elől, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre.
2Ch 20:8 Ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek azzal a szándékkal:
2Ch 20:9 Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom előtt és a te színed előtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, s akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket.
2Ch 20:10 Nézd, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyének fiai, akiken keresztül nem engedted átvonulni Izrael fiait, amikor kijöttek Egyiptom földjéről, azért hát elkerülték, és nem pusztították ki őket,
2Ch 20:11 nézd, most úgy fizetnek vissza nekünk, hogy ide jöttek és ki akarnak űzni bennünket örökségünkből, amelyet nekünk adtál.
2Ch 20:12 Istenünk, hát nem sújtsz le rájuk? Hiszen bennünk sincs elég erő ekkora tömeggel szemben, amely ránk támad. Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád."
2Ch 20:13 Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt.
2Ch 20:14 Ekkor a sokaság közepette az Úr lelke leszállt egy Aszaf fiai közül való levitára, Jahazielre, Zekarjahu fiára, Benája, Jeuel és Mattanja utódára.
2Ch 20:15 Így kezdett beszélni: "Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek.
2Ch 20:16 Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevű domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben.
2Ch 20:17 Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!"
2Ch 20:18 Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte.
2Ch 20:19 Aztán Kehát fiai és a Korach fiai közül való leviták felálltak, hogy emelt hangon, harsogva magasztalják az Urat, Izrael Istenét.
2Ch 20:20 Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás előtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: "Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok."
2Ch 20:21 Miután ezt a tanácsot adta a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy kivonuláskor a hadba keltek élén szent díszben magasztalják őt e szavakkal: "Dicsérjétek az Urat, mert irgalma örökkévaló!"
2Ch 20:22 Mihelyt felhangzott a dicsőítő és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen. Így ezek vereséget szenvedtek.
2Ch 20:23 Aztán Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyének fiai ellen, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Miután végeztek Szeir lakóival, az egyik férfi a másikat segítette a pusztításban.
2Ch 20:24 Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: Lám, azok holtan hevertek a földön. Senki sem menekült meg.
2Ch 20:25 Ekkor jött elő Jehosafát és népe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Találtak is állatot nagy mennyiségben, aztán fölszerelést, ruhákat és drágaságokat. Annyit zsákmányoltak, hogy alig bírták elvinni. Három napig tartott, míg összeszedték a zsákmányt, mert olyan sok volt.
2Ch 20:26 A negyedik napon aztán összegyűltek a Beraka-völgyben. Mivel ott adtak hálát az Úrnak, azért nevezik mind a mai napig azt a helyet Beraka völgyének.
2Ch 20:27 Ezután Júda és Jeruzsálem férfiai Jehosafáttal az élükön mind megfordultak, hogy örömujjongás közt visszatérjenek Jeruzsálembe. Az Úr ugyanis megszerezte az ellenségeik fölötti diadal örömét.
2Ch 20:28 Hárfa-, lant- és trombitazengés közepette vonultak be Jeruzsálembe az Úr templomába.
2Ch 20:29 A környék valamennyi királysága félni kezdett Istentől, amikor meghallották, hogyan harcolt az Úr Izrael ellenségei ellen.
2Ch 20:30 Így Jehosafát országa nyugalmat élvezett, mert Istene nyugalmat biztosított neki minden oldalról.
2Ch 20:31 Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendős volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve.
2Ch 20:32 Atyjának, Azának útján járt, és nem tért le róla. Azt tette, ami kedves az Úr szemében.
2Ch 20:33 Ám a magaslatokat nem távolították el, mert a nép szíve még nem ragaszkodott állhatatosan atyái Istenéhez.
2Ch 20:34 Jehosafát egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Jehunak, Hanani fiának a beszédei között, amelyek be vannak iktatva Izrael királyainak könyvébe.
2Ch 20:35 Ezután Jehosafát szövetségre lépett Achazjával, Izrael királyával, s az gonoszságba vitte.
2Ch 20:36 Arra szövetkezett vele, hogy Tarsisba járó hajókat készítsenek. Ecjon-Geberben el is készítették a hajókat.
2Ch 20:37 De Eliezer, a maresai Dodajahu fia így jövendölt Jehosafát ellen: "Mivel szövetségre léptél Achazjával, az Úr szétzúzza művedet." Hajói össze is törtek, és így nem mehettek el Tarsisba.
2Ch 21:1 Amikor aztán Jehosafát megtért atyáihoz, Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.
2Ch 21:2 A testvérei, vagyis Jehosafát fiai Azarja, Jechiel, Zekarjahu, Azarjahu, Michael és Sefatjahu voltak. Mindezek Jehosafátnak, Júda királyának voltak a fiai.
2Ch 21:3 Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött.
2Ch 21:4 Miután Jorám elfoglalta atyja királyságát és megerősödött benne, karddal megölette testvéreit, sőt Izrael fejedelmei közül is néhányat.
2Ch 21:5 Harminckét esztendős volt Jorám, amikor trónra lépett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 21:6 Izrael királyainak útjain járt, ahogyan Acháb háza tette. Acháb leánya volt ugyanis a felesége. Azt tette, ami gonosznak számított az Úr szemében.
2Ch 21:7 Az Úr mégsem akarta elpusztítani Dávid családját a miatt a szövetség miatt, amelyet Dáviddal kötött, és mivel megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak minden időben.
2Ch 21:8 Az ő napjaiban Edom fellázadt Júda uralma ellen, és királyt tettek maguk fölé.
2Ch 21:9 Jorám ekkor vezéreivel együtt kivonult, vele egész lovassága is. Éjszaka idején fölkelt, megverte a körülötte táborozó Edomot és lovasságának vezéreit.
2Ch 21:10 Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az időben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét,
2Ch 21:11 sőt magaslatokat emelt Júda városaiban. Így kicsapongásba vitte Jeruzsálem lakóit és elpártolásba Júdát.
2Ch 21:12 Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: "Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain,
2Ch 21:13 hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sőt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért,
2Ch 21:14 nézd, az Úr súlyos csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és minden vagyonodra.
2Ch 21:15 Te magad meg súlyos betegségbe, bélbajba esel, úgyhogy a betegség következtében két éven belül kijönnek belőled a beleid."
2Ch 21:16 Az Úr föl is ingerelte Jorám ellen a filiszteusok és a kusitákkal szomszédos arabok lelkét,
2Ch 21:17 fel is vonultak Júda ellen, és elfoglalták. Egész vagyonát, amelyet királyi palotájában találtak, magukkal hurcolták, úgyszintén a gyermekeit és a feleségeit... Nem is maradt neki más fia, mint Achaszja, a legkisebbik fiú.
2Ch 21:18 Mindezek után az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg.
2Ch 21:19 Így tartott ez évről évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyű kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak.
2Ch 21:20 Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Amikor meghalt, senki sem sajnálta. Dávid városában temették el, de nem a királyi sírboltban.
2Ch 22:1 Jeruzsálem lakói Achaszját, a legkisebb fiút tették meg királlyá helyette, mert az idősebbeket megölte egy rablócsapat, amely az arabok közt bejutott a táborba. Így lett király Achaszja, Jorámnak, Júda királyának fia.
2Ch 22:2 Huszonkét esztendős volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve.
2Ch 22:3 Ő is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe.
2Ch 22:4 Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében, éppen úgy, mint Acháb családja, mert vesztére atyja halála után azok voltak a tanácsadói.
2Ch 22:5 Az ő tanácsukat követte, azért ment el Jorámmal, Izrael királyával harcolni Hazael, Arám királya ellen Ramot-Gileádba. Az arámok azonban megsebesítették Jorámot,
2Ch 22:6 mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedő Jorámot, Acháb fiát.
2Ch 22:7 Achaszja pusztulása az Istentől való volt, s az is, hogy elmenjen Jorámhoz. Megérkezése után ugyanis kivonult Jorámmal Jehu, Nimsi fia ellen, akit az Úr azért kent föl, hogy kiirtsa Acháb családját.
2Ch 22:8 Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte.
2Ch 22:9 Achaszját is kerestette. El is fogták, bár elrejtőzött Someronban. Aztán Jehu elé vitték és megölték. De azért eltemették, mert azt mondták: Jehosafát fia volt és az teljes szívéből kereste az Urat. Ezután nem volt senki se Achaszja családjából, akinek ereje lett volna az uralkodáshoz.
2Ch 22:10 Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát.
2Ch 22:11 Jehosaba, a király leánya fogta Joást, Achaszja fiát, és ellopta a halálra szánt királyfiak közül. Aztán dajkájával együtt elhelyezte az ágyasházban. Így Jehosaba, Jorám király leánya, Jehojada főpap felesége - minthogy Achaszja nővére volt - elrejtette Atalja elől, úgyhogy nem tudta megöletni.
2Ch 22:12 Hat évig volt nála az Isten házában elrejtőzve, addig míg Atalja királynő uralkodott az országban.
2Ch 23:1 A hetedik esztendőben Jehojada elég erősnek érezte magát. Maga mellé vette a százas csoportok vezetőit: Azarjahut, Jerochám fiát, Jismaelt, Jehochanán fiát, Azarjahut, Obed fiát, Maazejahut, Adajahu fiát, meg Elisafátot, Zikri fiát, és szövetséget kötött velük.
2Ch 23:2 Ezek aztán bejárták Júdát, összegyűjtötték a levitákat és Izrael családfőit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe.
2Ch 23:3 A templomban az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal. Azután Jehojada főpap így szólt hozzájuk: "Nézzétek, a király fiának kell uralkodnia, amint az Úr Dávid fiaira vonatkozólag kijelentette.
2Ch 23:4 Ez lesz a teendőtök: Harmad részetek, amely szombaton szolgálatba lép, papok és leviták, mint kapuőrség szolgáljon,
2Ch 23:5 harmad részetek a királyi palotánál, harmad részetek meg az Alapkapunál álljon, a többi nép pedig a templom udvarain.
2Ch 23:6 A templomba senki se lépjen be, csak a papok és a szolgálattevő leviták! Ők beléphetnek, hisz fel vannak szentelve. A többi nép tartsa magát az Úr előírásaihoz!
2Ch 23:7 Azután a leviták vegyék körül a királyt, mindegyiknek fegyver legyen a kezében! Ha más valaki lépne be, meg kell halnia, ők azonban legyenek a király mellett, bárhova megy."
2Ch 23:8 A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada főpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada főpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat.
2Ch 23:9 Azután Jehojada főpap kiosztotta a századok vezetőinek Dávid király kardjait, kis és nagy pajzsait, amelyek a templomban voltak.
2Ch 23:10 Majd felállította az egész népet a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a templom jobb oldalától kezdve egészen a templom bal oldaláig, az oltár és a templomépület mellett.
2Ch 23:11 Aztán kihozták a király fiát, fejére tették a koronát, kezébe adták a törvényt, és így királlyá tették. Majd Jehojada és fiai fölkenték és azt kiáltották: "Éljen a király!"
2Ch 23:12 Amikor Atalja meghallotta a nép kiáltozását, amely összefutott és ujjongott a király mellett, bement a templomba a néphez.
2Ch 23:13 Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a főemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: "Árulás, árulás!"
2Ch 23:14 Ekkor Jehojada főpap kiküldte a századok vezéreit, a sereg parancsnokait, és így szólt hozzájuk: "Vigyétek ki a templom bekerített részéből, s aki kíséri, az ölje meg a kardjával!" Ugyanis azt is megmondta a főpap: "Ne öljétek meg az Úr templomában!"
2Ch 23:15 Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték.
2Ch 23:16 Ezután Jehojada szövetséget kötött az Úr meg az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek.
2Ch 23:17 Majd bement az egész nép Baal templomába és lerombolta. Oltárait és bálványait összetörte, Nátánt pedig, Baal papját, megölték az oltár előtt.
2Ch 23:18 Majd Jehojada az Úr temploma fölötti felügyeletet a papok és a leviták kezébe adta, akiket Dávid osztályokba sorolt az Úr templomának szolgálatára, hogy Mózes törvényének előírása szerint bemutassák az Úrnak az égőáldozatokat örömujjongás és ének kíséretében, ahogy Dávid elrendelte.
2Ch 23:19 Az Úr templomának kapuiba kapuőröket állított, hogy ne mehessen be senki, aki bármilyen ok miatt tisztátalan.
2Ch 23:20 Azután maga mellé vette a századok parancsnokait, az előkelőket, a nép főembereit és az egész népet. A királyt levitték az Úr templomából, a felső kapun át bementek a királyi palotába, és a királyt a királyi trónra ültették.
2Ch 23:21 A föld egész népe örvendezett, viszont a város nyugodt maradt, bár Atalját karddal kivégezték.
2Ch 24:1 Hétesztendős volt, amikor király lett Joás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja beersebai volt, Cibja volt a neve.
2Ch 24:2 Jehojada főpap egész életében azt tette Joás, ami helyes az Úr szemében.
2Ch 24:3 Jehojada két feleséget szerzett neki, és ő fiúkat és lányokat nemzett.
2Ch 24:4 Egy idő múlva elhatározta Joás, hogy megújítja az Úr templomát.
2Ch 24:5 Egybegyűjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: "Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltől gyűjtsetek pénzt, hogy évről évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!" Ám a leviták nem siettek vele.
2Ch 24:6 Erre a király magához hívatta Jehojada főpapot és kérdőre vonta: "Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálemből beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára.
2Ch 24:7 Ugyanis a gonosz Atalja és fiai tönkretették az Isten templomát, sőt még az Úr templomának szentelt adományokat is a Baalokra költötték."
2Ch 24:8 A király parancsára ládát készítettek, és elhelyezték kívül az Úr templomának kapuja elé.
2Ch 24:9 Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában.
2Ch 24:10 Az összes főemberek és az egész nép örömmel tettek neki eleget. Elhozták az adományt és bedobták a ládába, úgyhogy az egészen megtelt.
2Ch 24:11 Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelőségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyző és a főpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak.
2Ch 24:12 Ezt a király és Jehojada átadták a munkálatok vezetőinek, akik az Úr templomának felújítását irányították. Azok kőfaragókat és egyéb mesterembereket fogadtak, hogy megújítsák az Úr templomát, azonkívül vas- és bronzműveseket, hogy kijavítsák az Úr templomát.
2Ch 24:13 A munkások hozzá is láttak a dologhoz, és kezük nyomán előrehaladt a javítás munkája. Így tervszerűen helyreállították és megerősítették az Isten házát.
2Ch 24:14 Miután minden elkészült, a maradék pénzt a király és Jehojada elé vitték. Azok templomi szereket készíttettek belőle: a szolgálathoz és az égőáldozathoz fölszereléseket, csészéket, arany- és ezüsttárgyakat. Az Úr templomában Jehojada egész életében állandóan bemutatták az égőáldozatokat.
2Ch 24:15 Ámde Jehojada megöregedett, betelt a napokkal és meghalt. Százharminc éves volt, amikor meghalt.
2Ch 24:16 Dávid városában a királyok mellé temették el, mert jót tett Izraelben Isten és az ő temploma javára.
2Ch 24:17 Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettől kezdve rájuk hallgatott.
2Ch 24:18 Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bűneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet.
2Ch 24:19 Prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítsék őket az Úrhoz. De ők nem hallgattak rájuk, hiába figyelmeztették őket.
2Ch 24:20 Ekkor az Isten lelke leszállt Zekarjára, Jehojada főpap fiára. Erre ő odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: "Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket."
2Ch 24:21 Erre összefogtak ellene, és a király parancsára megkövezték a templom udvarán.
2Ch 24:22 Joás király már nem akart emlékezni arra a jótéteményre, amelyet atyja, Jehojada tett vele, és megölette a fiát. A haldokló utolsó szavai ezek voltak: "Látja az Úr, és bosszút fog állni."
2Ch 24:23 Az esztendő elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes főembereit, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba.
2Ch 24:24 Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés.
2Ch 24:25 Mivel a visszavonuló csapatok súlyos betegen hagyták hátra, saját szolgái esküdtek össze ellene Jehojada főpap fiának vére miatt és megölték őt ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírboltjában.
2Ch 24:26 Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene: Zabad, az ammonita asszonynak, Simeátnak fia és Jehozabad, a moábi nőnek, Simritnek fia.
2Ch 24:27 Fiai, az általa kirótt adóteher nagysága, és a templomnak kijavítása - lám meg vannak írva a Királyok könyvének följegyzéseiben. Fia, Amacja lett helyette a király.
2Ch 25:1 Amacja huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki jeruzsálemi volt, Jehoaddán volt a neve.
2Ch 25:2 Azt tette, ami helyes az Úr szemében, de nem egész szívvel.
2Ch 25:3 Mihelyt megerősödött kezében a királyi hatalom, megölette azokat a szolgáit, akik megölték királyi atyját.
2Ch 25:4 De fiaikat nem ölette meg Mózes törvénykönyvének előírása szerint, ahol ezt parancsolta az Úr: "Nem szabad halállal büntetni az atyákat fiaik miatt, sem a fiúkat atyáik miatt, mert mindenkinek csak a saját bűnéért kell halállal lakolnia."
2Ch 25:5 Amacja összegyűjtötte Júdát, és felállította őket a nemzetségek rendjében, az ezres és a százas csoportok vezetői szerint, egész Júdát és Benjamint. Aztán megszámlálta őket húszévestől kezdve fölfelé. Úgy találta, hogy háromszázezren vannak a kiválasztottak, akik dárdát és pajzsot ragadva hadba vonulhatnak.
2Ch 25:6 Ezeken kívül Izraelből is fogadott százezer vitézt száz talentum ezüstön.
2Ch 25:7 Ekkor Isten egyik embere elment hozzá, és figyelmeztette: "Király, ne vonuljon ki veled Izrael serege, mert az Úr nincs Izraellel vagy Efraim fiával.
2Ch 25:8 Ha veled mennek, bármilyen ügyes és bátor vagy is a csatában, Isten mégis leterít az ellenség előtt. Istenben van annyi erő, hogy segítsen vagy földre sújtson."
2Ch 25:9 Erre Amacja megkérdezte az Isten emberétől: "De mi lesz azzal a száz talentummal, amelyet az izraeli segédcsapatnak adtam?" Az Isten embere azt felelte neki: "Van annyi az Úrnak, hogy ennél többet is tud adni neked."
2Ch 25:10 Erre Amacja elkülönítette az Efraimból jött segédcsapatot, hogy menjenek haza. Erre azok nagy haragra lobbantak Júda ellen, és izzó haraggal tértek haza.
2Ch 25:11 Amacja pedig bátran vezette népét. Megérkezett a Só-völgybe és megverte Szeir fiait, tízezer embert.
2Ch 25:12 Tízezret pedig élve fogtak el Júda fiai. Ezeket egy sziklacsúcsra vitték, és a sziklacsúcsról letaszították őket, úgyhogy halálra zúzták magukat.
2Ch 25:13 Közben annak a segédcsapatnak a tagjai, amelyet Amacja visszaküldött, hogy ne menjenek vele a csatába, megrohanták Júda városait Somerontól egészen Bet-Horonig. Háromezer embert megöltek, és sok zsákmányt hurcoltak magukkal.
2Ch 25:14 Történt, hogy amint Amacja az edomiak leverése után visszatért, magával hozta Szeir fiainak istenségeit. Istenek gyanánt felállította őket, leborult előttük, és tömjént gyújtott nekik.
2Ch 25:15 Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját, és az kérdőre vonta: "Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtől?"
2Ch 25:16 Még beszélt, amikor ez közbevágott: "Talán a királyi tanács tagjává tettünk téged? Hagyd abba! Miért akarod, hogy megöljenek?" A próféta elhallgatott, de megjegyezte: "Most már tudom, hogy az Isten elhatározta, hogy elpusztít, mivel így viselkedtél, és nem hallgattál a tanácsomra."
2Ch 25:17 Amacja, Júda királya tanácsot tartott, majd követséget küldött Joáshoz, Jehu fiának, Jehoachásznak a fiához, Izrael királyához ezzel az üzenettel: "Nosza, nézzünk egymással farkasszemet!"
2Ch 25:18 Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte őket vissza Amacjához, Júda királyához: "A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdő vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot.
2Ch 25:19 Azt gondolod: Lám, megvertem Edomot. Emiatt a szíved felfuvalkodott, hogy még nagyobb dicsőségre áhítozzál. Maradj nyugton a házadban! Miért hívod ki magad ellen a sorsot, hogy baj érjen és veled együtt Júdát is?"
2Ch 25:20 De Amacja nem hallgatott rá. Az Isten akarata volt, hogy a hatalmába adja őket, mivel Edom isteneit szolgálták.
2Ch 25:21 Erre Joás, Izrael királya is felvonult és Bet-Semesnél, amely még Júdához tartozik, szembeszálltak egymással: ő és Amacja.
2Ch 25:22 Júda vereséget szenvedett Izraeltől, mire mindenki a sátrába menekült.
2Ch 25:23 De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta.
2Ch 25:24 Aztán az összes aranyat és ezüstöt, valamennyi edényt, amit a templomban Obed-Edomnál találtak, a királyi palota kincseit és a túszokat magával vitte és visszatért Someronba.
2Ch 25:25 Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt.
2Ch 25:26 Amacja egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
2Ch 25:27 Attól az időtől kezdve, hogy Amacja elpártolt az Úrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben. Erre Lakisba menekült, de utána mentek Lakisba, és ott megölték.
2Ch 25:28 Aztán lovakon visszavitték, és eltemették ősei mellé, Dávid városában.
2Ch 26:1 Ezután Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uziját és királlyá tették atyja, Amacja helyébe.
2Ch 26:2 Ő építette ki Elátot. Ő szerezte vissza Júdának, miután a király megtért atyáihoz.
2Ch 26:3 Tizenhat éves volt Uzija, amikor trónra lépett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja jeruzsálemi volt, s Jekolja volt a neve.
2Ch 26:4 Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan atyja, Amacja tette.
2Ch 26:5 Istent szolgálta Zecharjahu idejében, aki őt istenfélelemre tanította. Amikor az Urat szolgálta, az Isten sikert is adott neki.
2Ch 26:6 Hadat indított a filiszteusok ellen és lerombolta Gát, Jabne és Asdod falait. Majd városokat épített Asdod mellett és a filiszteusok közelében,
2Ch 26:7 Isten megsegítette a filiszteusokkal, a Gur-Baalban lakó arabokkal és a meunikkal szemben.
2Ch 26:8 Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált.
2Ch 26:9 Uzija Jeruzsálemben bástyákat épített: a Szegletkapu, a Völgy-kapu és a Sarok-kapu felett, majd megerősítette őket.
2Ch 26:10 Bástyákat épített a pusztában is, és sok ciszternát ásatott, mert sok nyája volt a síkságon és a mezőségen. Földművelői és szőlőművesei is voltak a hegyekben és a Kármelen. Nagy kedvelője volt ugyanis a földművelésnek.
2Ch 26:11 Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyző, Maaszejahu felügyelő készítette a király egyik főemberének, Hananjának a vezetésével.
2Ch 26:12 A harcedzett családfők teljes száma kétezer-hatszáz volt.
2Ch 26:13 A vezetésük alatt álló sereg háromszázhétezer-ötszáz emberből állt. Nagy erővel tudtak csatázni, hogy megsegítsék a királyt az ellenséggel szemben.
2Ch 26:14 Uzija ezt az egész sereget fölszerelte pajzsokkal, dárdákkal, sisakokkal, vértekkel, íjakkal és parittyakövekkel.
2Ch 26:15 Jeruzsálemben művészettel kitervelt hadgépeket készíttetett. Tornyokra és szegletbástyákra helyezték, hogy nyilakat és nagy köveket hajítsanak velük. El is terjedt messzire a híre, mert csodálatos segítséget kapott, míg erős nem lett.
2Ch 26:16 Amikor megerősödött, a szíve felfuvalkodott, úgyhogy gonoszságot művelt. Vétkezett az Úr, az ő Istene ellen: bement a szentélybe, hogy az illatáldozat oltárán áldozatot mutasson be.
2Ch 26:17 Azarja főpap azonnal utána ment, és vele az Úr papjai, nyolcvan erős ember.
2Ch 26:18 Uzija király elé álltak és figyelmeztették: "Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélyből, mert vétkeztél! Ezért az Úristentől nem jár neked megbecsülés."
2Ch 26:19 Erre Uzija haragra lobbant. Kezében ott volt a füstölő, hogy tömjént gyújtson. Miközben a templomban, az illatoltár mellett haragosan feleselt a papokkal, homlokán kiütött a lepra a papok szeme láttára.
2Ch 26:20 Ahogy Azarja főpap és a többi pap ráemelte tekintetét, íme, leprás volt a homlokán. Ekkor sietve kiűzték. De maga is igyekezett kifelé, mert az Úr csapással sújtotta.
2Ch 26:21 Uzija király leprás maradt egészen halála napjáig. Mint leprás, külön házban lakott. A templomból is kitiltották. Ezalatt fia, Jotam állt a királyi család élén, és ő szolgáltatott igazságot a föld népének.
2Ch 26:22 Uzija többi dolgait - az elsőktől az utolsókig - megírta Izajás próféta, Ámosz fia.
2Ch 26:23 Amikor Uzija megtért atyáihoz, ősei közelében, a királysírok mezején temették el, mivel azt mondták róla, hogy leprás volt. Fia, Jotam lett helyette a király.
2Ch 27:1 Jotam huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Cádok lánya volt, Jerusa volt a neve.
2Ch 27:2 Mindenben azt tette, ami helyes az Úr szemében, ahogy atyja, Uzija is tette, csak az Úr templomába nem ment be. A nép azonban még mindig gonosz volt.
2Ch 27:3 Ő építtette a templom felső kapuját, de az Ofel-falon is sokat építtetett.
2Ch 27:4 Júda hegységében városokat épített, az erdőkben pedig kastélyokat és tornyokat.
2Ch 27:5 Hadat viselt Ammon fiainak királya ellen és le is győzte. Ammon fiai abban az esztendőben 100 talentum ezüstöt, 10000 kor búzát és 10000 kor árpát hoztak neki. Ugyanennyit ajándékoztak neki Ammon fiai a második és a harmadik esztendőben is.
2Ch 27:6 Így erősödött meg Jotam, mert állandóan az Úrnak, az ő Istenének színe előtt járt.
2Ch 27:7 Jotam többi dolgai, háborúi és tettei mind meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.
2Ch 27:8 Huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 27:9 Amikor Jotam megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.
2Ch 28:1 Acház húszéves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami az Úr szemében helyes, miként atyja, Dávid.
2Ch 28:2 Inkább Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat is öntetett a Baaloknak.
2Ch 28:3 Hinnom fiának völgyében tömjént gyújtott, sőt saját fiait is megégette a tűzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
2Ch 28:4 Áldozatot mutatott be, és tömjént gyújtott a magaslatokon, halmokon és minden lombos fa alatt.
2Ch 28:5 Ezért az Úr, az ő Istene, Arám királyának hatalmába adta. Megverték, sok foglyot ejtettek és Damaszkuszba vitték őket. Hatalmába került Izrael királyának is, és az nagy vereséget mért rá.
2Ch 28:6 Pekach, Remalja fia ugyanis egy napon százhúszezer vitéz harcost öletett meg Júdában, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét.
2Ch 28:7 Zikri pedig, egy efraimi vitéz, megölte Maaszeját, a király fiát, Azrikámot, a palota elöljáróját és Elkánát, aki a második volt a király után.
2Ch 28:8 Izrael fiai testvéreik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt ejtettek fogságba. Hatalmas zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt Someronba vitték.
2Ch 28:9 Volt ott akkor az Úrnak egy Obed nevű prófétája. Elébe sietett a Someron felé vonuló seregnek, és azt mondta nekik: "Nézzétek, az Úr, atyáitok Istene, megharagudott Júdára, azért kezetekbe adta őket. Ti azonban dühötökben olyan vérengzést vittetek végbe, hogy az az eget veri.
2Ch 28:10 Most pedig Júda és Jeruzsálem fiait is rabszolgáitokká és rabszolganőitekké akarjátok tenni. Hát csak bűnt tudtok elkövetni az Úr, a ti Istenetek ellen?
2Ch 28:11 Hallgassatok rám most! Küldjétek vissza azokat a foglyokat, akiket testvéreitek közül hurcoltatok el! Különben utolér benneteket az Úr haragja."
2Ch 28:12 Ekkor néhány férfi az efraimiak főemberei közül: Azarja, Jehochánán fia, Berekja, Mesillemot fia, Jehiszkija, Sallum fia és Amasza, Cadláj fia a csatából visszatérők elé álltak.
2Ch 28:13 Figyelmeztették őket: "Ne hozzátok ide a foglyokat, mert az Úr bűnül rója fel nekünk! Hát csakugyan szaporítani akarjátok bűneinket és vétkeinket? Nagy lenne ugyanis a bűnünk és izzó harag fenyegetné Izraelt."
2Ch 28:14 Erre a harcosok otthagyták a foglyokat és a zsákmányt a főemberek és az egybegyűltek előtt.
2Ch 28:15 Ekkor a név szerint megjelölt férfiak felálltak, és gondjukba vették a foglyokat. Mindazokat, akik közülük mezítelenek voltak, felöltöztették a zsákmányból. Ruhát, sarut adtak nekik, étellel, itallal kínálták, sőt olajjal is megkenték őket. Azok számára, akik elerőtlenedtek, gondoskodtak szamárról, és visszavezették őket testvéreikhez Jerikóba, a pálmák városába. Azután visszatértek Someronba.
2Ch 28:16 Abban az időben Acház király követséget küldött Asszíria királyához, hogy a segítségét kérje.
2Ch 28:17 Még az edomiak is eljöttek, megverték Júdát és foglyokat ejtettek.
2Ch 28:18 A filiszteusok pedig megtámadták a síkság városait és Júda délvidékét. Elfoglalták Bet-Semest, Ajalont, Gederotot, Szokot a leányvárosaival, Timnát a leányvárosaival és Gimzót, szintén a leányvárosaival együtt, és letelepedtek bennük.
2Ch 28:19 Az Úr ugyanis meg akarta alázni Júdát Acház, Júda királya miatt, mivel olyan gátlástalanul viselkedett és teljesen hűtlen lett az Úrhoz.
2Ch 28:20 Eljött ugyan Tiglatpilezer, Asszíria királya, de az is csak a nyakára jött, és nem segített rajta.
2Ch 28:21 Bár Acház kifosztotta a templomot, a királyi meg a főúri palotákat, hogy ajándékot adhasson Asszíria királyának, az mégse tudott rajta segíteni.
2Ch 28:22 Még a szorongatás idején is fokozta hűtlenségét az Úr irányában ő, Acház király.
2Ch 28:23 Áldozatot mutatott be Damaszkusz isteneinek, akik legyőzték. Azt gondolta: "Ezek Arám királyainak istenei, akik megsegítik őket. Ha én is áldozom nekik, engem is megsegítenek." Pedig éppen ők voltak az okai, hogy ő és egész Izrael bajba került.
2Ch 28:24 Acház összeszedette a templom fölszerelési tárgyait és összetörette őket. Az Úr templomának kapuit bezáratta, ellenben Jeruzsálem minden sarkán oltárokat emeltetett magának.
2Ch 28:25 Júda valamennyi városában magaslatokat emeltetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk az idegen isteneknek. Így ingerelte haragra az Urat, atyái Istenét.
2Ch 28:26 Egyéb dolgai és tettei - az elsőktől az utolsókig - mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
2Ch 28:27 Amikor Acház megtért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem akarták Júda királyainak sírjai mellé vinni. Fia, Hiszkija lett helyette a király.
2Ch 29:1 Hiszkija huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Abija volt a neve és Zecharja leánya volt.
2Ch 29:2 Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid tette.
2Ch 29:3 Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta a templom kapuit, és helyreállította őket.
2Ch 29:4 Egybehívta a papokat meg a levitákat, és összegyűjtötte őket a keleti térségen.
2Ch 29:5 Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok most megszentelődést, és szenteljétek fel az Úrnak, atyáitok Istenének templomát! Távolítsatok el minden tisztátalanságot a szentélyből!
2Ch 29:6 Atyáitok vétkeztek, és azt tették, ami gonosznak számított az Úr, a mi Istenünk szemében. Elhagyták, elfordították arcukat az Úr hajlékától, és hátat fordítottak neki.
2Ch 29:7 Sőt, bezárták az előcsarnok kapuit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot, és nem mutattak be égőáldozatokat Izrael Istenének szentélyében.
2Ch 29:8 Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel láthatjátok.
2Ch 29:9 Nos, ezért hullottak el kard élén atyáink, jutottak fogságba fiaink, lányaink és asszonyaink.
2Ch 29:10 Most tehát elhatároztam, hogy szövetséget kötök az Úrral, atyáink Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragját.
2Ch 29:11 Fiaim, ne legyetek hanyagok! Titeket választott ki ugyanis az Úr, hogy előtte álljatok, őt szolgáljátok, elvégezzétek a szolgálatot és illatáldozatot mutassatok be előtte."
2Ch 29:12 Erre fölkeltek a leviták: Mahat, Amaszáj fia, valamint Joel és Azarja, a kehátiták fiai közül; Merári fiai közül: Kis, Abdi fia és Azarja, Jehallelel fia; a gersoniták közül: Joách, Zimna fia és Éden, Joách fia;
2Ch 29:13 Eliszafán fiai közül: Simri és Jeuel; Aszaf fiai közül: Zecharja és Mattanja;
2Ch 29:14 Heman fiai közül: Jechiel és Simi, Jedutun fiai közül: Semaja és Uziel.
2Ch 29:15 Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelődést tartottak, aztán a király meghagyására az Úr szavai szerint bementek, hogy megtisztítsák a templomot.
2Ch 29:16 Majd a papok is bevonultak a templom belsejébe, hogy megtisztítsák. Minden tisztátalanságot, amit az Úr szentélyében találtak, kihordtak a templom udvarára. A leviták pedig fölszedték és a Kedron-völgybe szállították.
2Ch 29:17 Az első hónap elsején kezdték el a tisztogatást, s a hónap nyolcadik napján értek az Úr előcsarnokához. Nyolc napon keresztül tisztították a templomot. Így az első hónap tizenhatodik napján készen is lettek.
2Ch 29:18 Ekkor Hiszkija király elé járultak és jelentették: "Megtisztítottuk a templomot, az égőáldozatok oltárát és minden fölszerelését, továbbá a kitett kenyerek asztalát teljes fölszerelésével együtt,
2Ch 29:19 végül az összes fölszerelési tárgyat, amelyet Acház király uralkodása alatt hűtlensége által megszentségtelenített, helyére tettük és megtisztítottuk. Íme ott vannak az Úr oltára előtt."
2Ch 29:20 Reggel aztán Hiszkija király fölkelt, összehívta a város főembereit és fölment a templomba.
2Ch 29:21 Felvittek hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán.
2Ch 29:22 Miután levágták a bikákat, a papok vették a vért, és ráöntötték az oltárra. Aztán levágták a kosokat, és a vért az oltárra öntötték. Majd a bárányokat vágták le, és vérüket az oltárra öntötték.
2Ch 29:23 Végül odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és azok rájuk tették kezüket,
2Ch 29:24 majd a papok levágták őket, és vérüket bűnért való áldozatért az oltárra öntötték, engesztelésül egész Izraelért. Azt parancsolta ugyanis a király, hogy egész Izraelért legyen az égő- és a bűnért való áldozat.
2Ch 29:25 A levitákat is kirendelte a templomba cintányérokkal, hárfákkal és lantokkal Dávid királynak, Gád látóembernek és Nátán prófétának intézkedése szerint. Így parancsolta ugyanis az Úr prófétái által.
2Ch 29:26 Ott is álltak a leviták Dávid hangszereivel, meg a papok is a trombitákkal.
2Ch 29:27 Aztán Hiszkija kiadta a parancsot, hogy mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. Amikor megkezdődött az áldozat bemutatása, elkezdtek az Úrnak dicsérő éneket zengeni, trombitálni, és Dávidnak, Izrael királyának hangszerein játszani.
2Ch 29:28 Erre az egész gyülekezet leborult, az ének fölcsendült, a trombiták mind harsogtak, amíg az égőáldozat be nem fejeződött.
2Ch 29:29 Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak.
2Ch 29:30 Hiszkija király a főemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsőítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsőítő éneket, s utána meghajoltak és leborultak.
2Ch 29:31 Majd Hiszkija így kezdett beszélni: "Immár felavattátok kezeteket az Úrnak. Most hát gyertek, és mutassátok be a véres és dicsőítő áldozatokat az Úr házában!" Erre az egész sokaság véres, dicsőítő és égőáldozatokat hozott ajándékul az előírás szerint.
2Ch 29:32 A sokaság által bemutatott áldozatok száma ez volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány. Ezt mindig égőáldozatul az Úrnak szentelték.
2Ch 29:33 A fölszentelési ajándék hatszáz marha és háromezer juh volt.
2Ch 29:34 Csakhogy a papok oly kevesen voltak, hogy nem győzték az égetendő áldozatok bőrét lehúzni. Azért testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a munka, és meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis készségesebb szívűek voltak, hogy megszentelődjenek, mint a papok.
2Ch 29:35 Ráadásul tömérdek volt az égőáldozat a közösségi áldozatok hájával és az égőáldozathoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állt helyre a templom istentiszteleti rendje.
2Ch 29:36 Hiszkija az egész néppel együtt örült annak, amit Isten a népnek készített. Ugyanis a dolog gyorsan ment végbe.
2Ch 30:1 Hiszkija követséget küldött egész Izraelhez és Júdához. Azonkívül levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének.
2Ch 30:2 A király a fejedelmekkel és az egész gyülekezettel tanácsot tartott Jeruzsálemben abban az ügyben, hogy a pászkát a második hónapban kellene megtartani.
2Ch 30:3 A maga idejében ugyanis nem tudták megtartani, mert sem elegendő pap nem tartott megszentelődést, sem a nép nem jött össze Jeruzsálembe.
2Ch 30:4 A terv tetszett a királynak és az egész sokaságnak.
2Ch 30:5 Határozatot hoztak tehát, hogy közhírré teszik egész Izraelben Beersebától Dánig: Jöjjenek el, s tartsanak pászkát Jeruzsálemben az Úrnak, Izrael Istenének. Sokan ugyanis nem az előírásnak megfelelően tartották meg.
2Ch 30:6 A futárok el is indultak a királytól és főembereitől küldött levelekkel egész Izraelbe és Júdába. A király parancsára kihirdették: "Izrael fiai! Térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez! Akkor ő is visszafordul a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyának hatalmából.
2Ch 30:7 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől. Ezért pusztulni hagyta őket, ahogy magatok is láthatjátok.
2Ch 30:8 Ne keményítsétek meg hát nyakatokat, mint atyáitok! Béküljetek ki az Úrral és gyertek el a szent hegyére, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul tőletek izzó haragja.
2Ch 30:9 Mert ha visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és gyermekeitek irgalomra találnak rabszolgatartóik előtt, hogy visszatérhessenek erre a földre. Az Úr ugyanis, a ti Istenetek, kegyes és irgalmas. Nem fogja arcát elfordítani tőletek, ha visszatértek hozzá."
2Ch 30:10 A futárok bejárták Efraim és Manassze földjét városról városra, egészen Zebulunig. Ám azok kinevették és kigúnyolták őket.
2Ch 30:11 De azért Áserből, Manasszéből és Zebulunból megalázkodtak és eljöttek Jeruzsálembe.
2Ch 30:12 Ám Júdában Isten keze egyforma érzületet adott nekik, hogy a király és a főemberek parancsára eleget tegyenek az Úr törvényének.
2Ch 30:13 A második hónapban igen sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megüljék a kovásztalanok ünnepét, igen nagy tömeg.
2Ch 30:14 Az első dolguk az volt, hogy eltávolították a Jeruzsálemben levő oltárokat, de még az illatáldozat céljára használt összes oltárokat is eltávolították, és a Kidron-völgybe hajították.
2Ch 30:15 Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelődtek. Azután bevitték az égőáldozatokat a templomba.
2Ch 30:16 Isten emberének, Mózesnek a törvénye szerint, szokásuknak megfelelően felálltak a helyükre, majd a papok széthintették a leviták kezéből átvett vért.
2Ch 30:17 Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelődtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az Úrnak.
2Ch 30:18 A nép jó része ugyanis, főleg az Efraimból, Manasszéből, Isszachárból és Zebulunból valók, nem tisztultak meg, hogy ehessenek a pászka-bárányból. Ez nem felelt meg az előírásnak. Azért Hiszkija értük külön imádkozott ilyenképpen: "Jóságos Urunk bocsásson meg
2Ch 30:19 mindazoknak, akiknek a szívük készen van rá, hogy keressék az Istent, az Urat, atyáik Istenét, ha nincsenek is a szent tisztaságban."
2Ch 30:20 Az Úr meghallgatta Hiszkiját és megbocsátott a népnek.
2Ch 30:21 Így tartották meg Izrael fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy öröm közepette. A leviták és a papok napról napra teljes erővel zengték az Úr dicséretét.
2Ch 30:22 Hiszkija buzdító szavakat intézett az összes levitákhoz, akik jó megértést tanúsítottak az Úr ügye iránt. Így tartották az ünnepet hét napon át. Közben közösségi áldozatokat vágtak és dicséreteket zengtek az Úrnak, atyáik Istenének.
2Ch 30:23 Aztán elhatározta a sokaság, hogy még hét napon át folytatja az ünneplést, és ezt nagy örömmel meg is tartották.
2Ch 30:24 Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelődtek meg.
2Ch 30:25 Együtt örült Júdának egész gyülekezete, a papok és a leviták, az Izraelből jöttek egész sokasága, végül a jövevények, akik Izraelből valók voltak, de megtelepedtek Júdában.
2Ch 30:26 Oly nagy örömünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem volt Jeruzsálemben.
2Ch 30:27 Végül a Lévi törzséből való papok felálltak és áldást mondtak a népre. Szavuk meghallgatásra is talált, és az imádság felhatolt az ő szentséges lakóhelyére az égbe.
2Ch 31:1 Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.
2Ch 31:2 Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelően; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égő- és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála- és dicsőítő éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is.
2Ch 31:3 A király feladata lett, hogy a maga vagyonából gondoskodjék az égőáldozatokról: a reggeli és az esti égőáldozatokról, azonkívül szombatonként, újholdanként és az ünnepeken szokásos égőáldozatokról, ahogyan az Úr törvénye előírja.
2Ch 31:4 Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez.
2Ch 31:5 Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből.
2Ch 31:6 Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták.
2Ch 31:7 A harmadik hónapban kezdték rakni a halmokat, és a hetedik hónapban fejezték be.
2Ch 31:8 Amikor Hiszkija és a fejedelmek odamentek és látták a halmokat, áldották az Istent és Izrael népét.
2Ch 31:9 Hiszkija megkérdezte a papokat és a levitákat a halmok felől.
2Ch 31:10 Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: "Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt."
2Ch 31:11 Erre Hiszkija megparancsolta, hogy a templomban készítsenek kamrákat. Amikor elkészültek,
2Ch 31:12 hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére.
2Ch 31:13 Azután Jechiel, Azarja, Nahat, Azáel, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Mahat, Benája voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója.
2Ch 31:14 Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása.
2Ch 31:15 A papi városokban neki voltak alárendelve Éden, Benjamin, Jesua, Semaja, Amarja és Sekanja, hogy testvéreiknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt hűségesen kiszolgáltassák a járandóságokat.
2Ch 31:16 Kivéve a jegyzékbe vett harmincéves és ennél idősebb férfiakat, s azokat, akik eljöttek az Úr templomába mindennapi szolgálatukat ellátni, köteleségük és beosztásuk szerint.
2Ch 31:17 A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint.
2Ch 31:18 A jegyzékbevétel vonatkozott a kisgyermekekre is, valamint asszonyaikra, fiaikra, leányaikra és az egész sokaságra. A szent dolgokat ugyanis hűségesen és szentül kellett kezelni.
2Ch 31:19 Áron fiainak, a papoknak név szerint meghatározott megbízottaik voltak városaik legelőbirtokain minden egyes városban. Ezek minden papi származású férfinak és minden jegyzékbe fölvett levitának kiadták a részüket.
2Ch 31:20 Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt.
2Ch 31:21 Minden munkájában, amelyet a templomi istentisztelet, a törvény és a rendeletek érdekében kezdeményezett, Istenének tetszését kereste, és teljes odaadást tanúsított, ezért is volt sikere.
2Ch 32:1 E hűséget bizonyító tettek után jött Szancherib, Asszíria királya. Miután betört Júdába, ostrom alá fogta a megerősített városokat, és parancsokat adott elfoglalásukra.
2Ch 32:2 Hiszkija látta, hogy Szancherib megérkezett, és figyelme Jeruzsálem elfoglalására irányul.
2Ch 32:3 Azért tanácsot tartott főembereivel és vitézeivel, hogy a városon kívül levő vízforrásokat el kellene rejteni. Hozzá is járultak.
2Ch 32:4 Erre tömérdek népet összegyűjtöttek, és elrejtették az összes forrást, meg a patakot is, amely a táj közepén folyt. Így gondolkodtak: "Ne találjanak Asszíria királyai bőséges vizet, ha ide jönnek!" -
2Ch 32:5 Majd serényen hozzálátott, és újjáépítette a szétomlott falakat, bástyákat emelt, kívül meg egy másik falat. Dávid városában megerősítette a Millót. Azután hajítófegyvereket készíttetett nagy mennyiségben, meg pajzsokat.
2Ch 32:6 A nép élére vezéreket állított. Magához hívta őket a város kapujánál levő térségre, és buzdító beszédet intézett hozzájuk:
2Ch 32:7 "Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő.
2Ch 32:8 Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban." A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira.
2Ch 32:9 Ezek után Szancherib, Asszíria királya, aki alattvalóival együtt Lachisnál állt, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hiszkijához, Júda királyához és egész Júdához, amely Jeruzsálemben tartózkodott. Ez volt az üzenet:
2Ch 32:10 "Asszíria királya, Szancherib üzeni nektek: Miben bíztok, hogy az ostromlott Jeruzsálemben akartok maradni?
2Ch 32:11 Hát rá tudott benneteket szedni Hiszkija, hogy éhen és szomjan veszítsen? Azt állítja ugyan: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít bennünket Asszíria királyának hatalmától.
2Ch 32:12 De nem ő az a Hiszkija, aki eltávolította a magaslatait és az oltárait? Nem ő az, aki azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak egy oltár előtt boruljatok le, és csak azon gyújtsatok tömjént.
2Ch 32:13 Azt sem tudjátok, hogy én és atyáim mit tettünk a világ valamennyi népével? Hát a világ népeinek istenei meg tudták szabadítani országaikat a kezemtől?
2Ch 32:14 Atyáim népeket irtottak ki. Összes isteneik között melyik volt az, aki ki tudta szabadítani népét a kezemből? Hát éppen a ti Istenetek tudna megmenteni benneteket a kezemtől? -
2Ch 32:15 Ne engedjétek, hogy Hiszkija becsapjon és rászedjen benneteket ebben a dologban! Ne higgyetek neki! Mert ha egy nép és egy ország istene se tudta megszabadítani népét a kezemtől, akkor a ti Istenetek se fog kiszabadítani benneteket a hatalmamból!"
2Ch 32:16 Szolgái még sok mást is beszéltek az Úristen és szolgája, Hiszkija ellen.
2Ch 32:17 Sőt levelet is írt, és abban is gúnyolta az Urat, Izrael Istenét, és ilyen szavakkal támadta: "Amint a világ népeinek istenei nem tudták népüket megmenteni a hatalmamtól, úgy Hiszkija Istene sem fog kiszabadítani benneteket a kezemből!"
2Ch 32:18 Hangosan, zsidó nyelven kiáltoztak Jeruzsálem népéhez, amely a falakon állt. Meg akarta őket ijeszteni és félemlíteni, hogy elfoglalhassa a várost.
2Ch 32:19 Úgy beszéltek Jeruzsálem Istene ellen, ahogyan a föld népeinek istenei ellen szoktak, melyek csak emberi kezek alkotásai.
2Ch 32:20 Emiatt Hiszkija király és Izajás próféta, Ámosz fia, könyörgésükkel az eget ostromolták.
2Ch 32:21 Erre az Úr egy angyalt küldött és elpusztított Asszíria királyának táborában minden harcost, vezért és főembert, úgyhogy szégyenszemre vissza kellett térnie országába. Akkor betért istenének templomába, ott a saját fiai ölték meg, karddal.
2Ch 32:22 Így mentette meg az Úr Hiszkiját és Jeruzsálem lakóit Asszíria királyának, Szancheribnek hatalmától, sőt összes ellenségeinek kezétől. Így nyugalmuk lett mindenfelől.
2Ch 32:23 Ekkor sokan ajándékokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak, és drágaságokat Hiszkijának, Júda királyának. Ettől kezdve nagy híre lett az összes nemzetek között.
2Ch 32:24 Ebben az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Amikor az Úrhoz könyörgött, az meg is hallgatta, sőt csodajelt is adott neki.
2Ch 32:25 Hiszkija azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert szíve felfuvalkodott. Ezért az Úr haragra gyúlt ellene, Júda és Jeruzsálem ellen.
2Ch 32:26 Mivel azonban Hiszkija Jeruzsálem lakóival együtt megalázkodott szívének felfuvalkodottsága miatt, azért nem érte őket utol Hiszkija idejében az Úr haragja.
2Ch 32:27 Hiszkijának igen nagy gazdagsága és híre volt. Sok kincset gyűjtött magának: ezüstöt, aranyat, drágakövet, fűszereket, pajzsokat és mindenféle értékes tárgyat.
2Ch 32:28 Gabona-, must- és olajjövedelme elhelyezésére raktárakat, a különféle állatok számára istállókat, juhaklokat,
2Ch 32:29 magának meg városokat építtetett. Igen sok juhnyája és marhacsordája volt, mert az Isten igen nagy gazdagságot adott neki.
2Ch 32:30 Hiszkija volt az, aki elrejtette Gichon vizeinek felső lefolyását, és levezettette Dávid városának nyugati oldalára. Hiszkijának minden dolga sikerült.
2Ch 32:31 De amikor Bábel fejedelmei követeket küldtek hozzá, hogy érdeklődjön a csodajel után, amely az országban történt, elhagyta őt az Isten. Próbára akarta tenni, hogy megismerje mindazt, ami a szívében volt.
2Ch 32:32 Hiszkija egyéb dolgai és jámborsága meg vannak írva Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében.
2Ch 32:33 Amikor Hiszkija megtért atyáihoz, a Dávid fiainak sírjához vezető emelkedőnél temették el. Halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát. Fia, Manassze lett helyette a király.
2Ch 33:1 Manassze tizenkét éves korában lépett a trónra, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 33:2 Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, azoknak a népeknek borzalmas szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
2Ch 33:3 Ismét fölépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt a Baaloknak, és bálványokat készíttetett. Az ég minden seregét imádta és szolgálta.
2Ch 33:4 Sőt, az Úr templomában is építtetett oltárokat, pedig megmondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké.
2Ch 33:5 Az ég egész seregének tiszteletére építtette ezeket az oltárokat a templom mindkét udvarán.
2Ch 33:6 Hinnom fiának völgyében saját fiait is tűzbe küldte. Varázslással, jövendőmondással, ráolvasással is foglalkozott, sőt halottidézést és jóslást is űzött. Sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr szemében, hogy bosszantsa.
2Ch 33:7 Faragott szobrot is készíttetett, és elhelyeztette az Isten templomában, amelyről azt mondta az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: "Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet Izrael összes törzsei közül kiválasztottam, szerzek lakóhelyet nevemnek mindörökre.
2Ch 33:8 Soha többé nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam. De csak akkor, ha gondosan megtartja, amit Mózes által megparancsoltam nekik: az egész törvényt, a szertartásokat és a rendeleteket."
2Ch 33:9 Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot műveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől.
2Ch 33:10 Az Úr figyelmeztette Manasszét és népét, de nem törődtek vele.
2Ch 33:11 Azért rájuk hozta Asszíria királyának hadvezéreit. Manasszét kampóval elfogták, megláncolva és bilincsbe verve Bábelbe hurcolták.
2Ch 33:12 Szorongattatásában az Úrnak, Istenének kegyelméért esedezett, mélységesen megalázkodott atyáinak Istene előtt.
2Ch 33:13 Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten.
2Ch 33:14 Ezek után egy külső falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerősített városába.
2Ch 33:15 Eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat a templomból, az oltárokat pedig, amelyeket a templomhegyen és Jeruzsálemben építtetett, mind kihajíttatta a városból.
2Ch 33:16 Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon.
2Ch 33:17 Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az ő Istenének.
2Ch 33:18 Manassze egyéb dolgai, könyörgése az ő Istenéhez, meg a látóemberek szavai, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szóltak hozzá, nos, ezek megvannak Izrael királyainak történetében.
2Ch 33:19 Könyörgése és meghallgattatása, minden bűne és hűtlensége, meg azok a helyek, ahol megtérése előtt magaslatokat épített, bálványokat és szobrokat állított, meg vannak írva Hozáj könyvében.
2Ch 33:20 Mikor Manassze megtért atyáihoz, a házában temették el. Fia, Ámon lett helyette a király.
2Ch 33:21 Ámon huszonkét éves korában lépett a trónra, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 33:22 Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, ahogy atyja, Manassze is tette. Mindazoknak a bálványoknak, amelyeket Manassze készíttetett, Ámon is áldozott, és nekik szolgált.
2Ch 33:23 Ő nem alázkodott meg az Úr előtt, ahogyan atyja, Manassze megalázta magát. Sőt, Ámon sokkal nagyobb bűnöket követett el.
2Ch 33:24 Végül is a szolgái összeesküdtek ellene, és megölték a saját házában.
2Ch 33:25 Erre a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen. Fiát, Joziját is a föld népe tette királlyá helyette.
2Ch 34:1 Jozija nyolcéves korában lépett a trónra, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 34:2 Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra.
2Ch 34:3 Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektől.
2Ch 34:4 A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak.
2Ch 34:5 A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.
2Ch 34:6 Sőt Manassze, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftaliig, még a vidékükön is körös-körül,
2Ch 34:7 lerombolta az oltárokat. Széttörette a bálványokat és a szobrokat, kivágott minden Nap-oszlopot Izrael egész földjén. Csak ezután tért vissza Jeruzsálembe.
2Ch 34:8 Uralkodásának 18. esztendejében, miután megtisztította az országot és a templomot, elküldte Safánt, Acalja fiát, Masszeját, a város parancsnokát, Joáchot, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javíttassák ki az Úrnak, az ő Istenének templomát.
2Ch 34:9 Elmentek Hilkija főpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyűjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól.
2Ch 34:10 Azután átadták a munkavezetőknek, akik az Úr templománál felügyelők voltak. Azok pedig kiadták a templomban dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki és erősítsék meg az épületet.
2Ch 34:11 Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetőzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak.
2Ch 34:12 Az emberek becsületesen végezték feladatukat. Munkavezetőül leviták voltak föléjük rendelve: Jahat és Obadja, Merári fiai közül, továbbá Zekarja és Mesullám a kehátiták fiai közül. A leviták mind értettek a zeneszerszámokhoz.
2Ch 34:13 Ők irányították a teherhordókat és ők felügyeltek a különböző feladatokat végző munkásokra. A leviták közül kerültek ki az írnokok, az ügyintézők és az ajtónállók.
2Ch 34:14 Amikor a templomba befolyt pénzt kihozták, Hilkija főpap megtalálta az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott.
2Ch 34:15 Közölte is Sáfán írnokkal: "A templomban ráakadtam a törvénykönyvre." Azzal Hilkija át is adta Sáfánnak a könyvet.
2Ch 34:16 Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: "Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni.
2Ch 34:17 A templomban található pénzt kiöntötték és átadták a felügyelőknek és a munkásoknak."
2Ch 34:18 Ezután jelentette Sáfán írnok a királynak a következőket: "Egy könyvet adott nekem Hilkija főpap." Sáfán fel is olvasott belőle a király előtt.
2Ch 34:19 Amikor a király hallotta a törvény szavait, megszaggatta ruháját.
2Ch 34:20 Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Sáfán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Sáfán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának:
2Ch 34:21 "Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most előkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben."
2Ch 34:22 Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelő Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelően beszéltek vele.
2Ch 34:23 Ezt felelte nekik: "Azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:
2Ch 34:24 Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya előtt felolvasott könyvben.
2Ch 34:25 Elhagytak ugyanis, és idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, hogy kezük minden művével ingereljenek. Ezért rázúdul haragom tüze erre a helyre, és nem fog kialudni.
2Ch 34:26 Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetőleg, amelyeket hallottál:
2Ch 34:27 Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe előtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál előttem, megszaggattad ruhádat és sírtál előttem: Én is meghallgatlak téged - mondja az Úr.
2Ch 34:28 Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok." Ezt a feleletet vitték a királynak.
2Ch 34:29 Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját.
2Ch 34:30 Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát.
2Ch 34:31 Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe előtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükből és egész lelkükből megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
2Ch 34:32 A király erre buzdította a Jeruzsálemben és Benjaminban tartózkodó egész népet. S Jeruzsálem lakói valóban Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint éltek.
2Ch 34:33 Ezután Jozija Izrael fiainak egész országából eltávolította az összes undokságot. Azokat, akik Izraelben tartózkodtak, mind rávette, hogy az Urat, az ő Istenüket szolgálják. Az ő napjaiban nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.
2Ch 35:1 Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt.
2Ch 35:2 A papokat kirendelte teendőik elvégzésére, és buzdította őket a templomi szolgálat ellátására.
2Ch 35:3 A levitákat pedig, akik egész Izraelt szokták tanítani, és akiket az Úrnak szenteltek, felszólította: "A szent ládát helyezzétek el a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. Többé nem kell a vállatokon hordoznotok. Most már szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket és az ő népét, Izraelt.
2Ch 35:4 Készüljetek nemzetségeitek szerint osztályaitoknak megfelelően, ahogyan Dávid, Izrael királya előírta, és az ő fia, Salamon meghagyta.
2Ch 35:5 Álljatok fel a szent helyen testvéreiteknek, a nép fiainak nemzetségi beosztása szerint, a leviták családjuk szerint kapnak részt.
2Ch 35:6 Vágjátok le a húsvéti bárányt, tartsatok megszentelődést, álljatok rendelkezésére testvéreiteknek, hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket Mózes által közölt."
2Ch 35:7 Jozija a nép fiainak, mindazoknak, akik csak ott tartózkodtak, az egész húsvéti áldozat céljára szám szerint harmincezret ajánlott fel a nyájból, bárányokat és fiatal kecskéket, azonkívül háromezer szarvasmarhát. Ezek a király vagyonából valók voltak.
2Ch 35:8 Vezérei is szívesen adtak ajándékot a népnek, a papoknak és a levitáknak. Hilkija, Zekarja és Jechiel, a templom elöljárói kétezerhatszáz juhot és kecskét adtak a papoknak húsvéti áldozat céljára, azonkívül háromszáz szarvasmarhát.
2Ch 35:9 Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jeiel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát.
2Ch 35:10 Miután a szolgálat rendjét meghatározták, a papok a maguk helyére álltak, a leviták meg a beosztásuknak megfelelő helyre, amint a király megparancsolta.
2Ch 35:11 Aztán levágták a pászka-áldozatokat, a papok a vérükből egy részt széthintettek, a leviták pedig lehúzták az állatok bőrét.
2Ch 35:12 Miután elkészítették az égőáldozatokat, átadták őket a nép családjaiból alakult csoportoknak, hogy felajánlják az Úrnak, ahogy meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy tettek a szarvasmarhákkal is.
2Ch 35:13 Aztán az előírás szerint tűzön megsütötték a pászkát. A szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, lábasokban és tálakban, majd gyorsan odaadták az egész népnek.
2Ch 35:14 Ezután készítettek maguknak és a papoknak. A papok ugyanis, Áron fiai, egészen besötétedésig el voltak foglalva az égőáldozatok és a hájrészek bemutatásával, azért készítették el a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak.
2Ch 35:15 Az énekesek, Aszaf fiai, a maguk helyén álltak, Dávidnak, Aszafnak, Hemannak és Jedutunnak, a király prófétáinak előírása szerint, az ajtónállók pedig a kapukat őrizték. Nem kellett szolgálatukat elhagyniuk, mert testvéreik, a leviták nekik is készítettek.
2Ch 35:16 Úgy rendezték ezen a napon az Úr egész szolgálatát, hogy a pászkát megünnepeljék, és az égőáldozatokat bemutassák az Úr oltárán, ahogyan Jozija király megparancsolta.
2Ch 35:17 Izrael fiai, akik jelen voltak, így tartották meg akkor a pászkát és a kovásztalanok ünnepét hét napon át.
2Ch 35:18 Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyen Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival.
2Ch 35:19 Jozija uralkodásának 18. esztendejében ünnepelték ezt a pászkát.
2Ch 35:20 Mindezek után, amikor Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nechó, Egyiptom királya, hogy csatába szálljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jozija szembeszállt vele,
2Ch 35:21 bár az követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: "Milyen ellentét volna köztem és közted, Izrael királya? Nem ellened vonulok ki a mai napon, hanem más ház ellen hadakozom. S az Isten parancsolta, hogy siessek, azért vonulj vissza az Isten elől - mert ő velem van! -, nehogy elveszítsen."
2Ch 35:22 De Jozija nem fordult vissza előle, mert elég erősnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán.
2Ch 35:23 Ott a dárdavetők eltalálták Jozija királyt. Ekkor a király megparancsolta szolgáinak: "Vigyetek ki innét, mert súlyosan megsebesültem!"
2Ch 35:24 Szolgái levették a harci szekérről, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját.
2Ch 35:25 Jeremiás gyászéneket szerzett Jozijáról. Mind a mai napig ezt használják az összes énekesek és énekesnők, amikor Jozijáról zengik gyászdalaikat. Ez törvénnyé lett Izraelben, lám, meg vannak írva a gyászénekek között.
2Ch 35:26 Jozija egyéb dolgai, az Úr törvénye szerint tett jótéteményei,
2Ch 35:27 a vele történt események - az elsőktől az utolsókig - meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.
2Ch 36:1 Ekkor a föld népe fogta Joacházt, Jozija fiát, és atyja helyébe megtette Jeruzsálem királyává.
2Ch 36:2 Huszonhárom éves volt Joacház, amikor trónra lépett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 36:3 Egyiptom királya ugyanis elmozdította a királyságból, Jeruzsálemből, az országra pedig száz talentum ezüst és száz talentum arany sarcot vetett ki.
2Ch 36:4 Aztán testvérét, Eljakimot tette meg Egyiptom királya Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Jojakimra változtatta. Aztán testvérét, Joacházt magával hurcolta Nechó, és Egyiptomba vitte.
2Ch 36:5 Jojakim huszonöt éves volt, amikor a trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében.
2Ch 36:6 Nebukadnezár, Bábel királya felvonult ellene, bilincsbe verette, és Bábelbe hurcolta.
2Ch 36:7 A templomi fölszerelésekből is sokat elvitt Nebukadnezár Bábelbe, és a maga palotájában, Bábelben helyezte el.
2Ch 36:8 Jojakim egyéb tettei és iszonyatos dolgai, amelyeket elkövetett és amelyek megvoltak benne, ezek, lám, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. Fia, Jojachin lett helyette a király.
2Ch 36:9 Jojachin nyolcéves volt, amikor trónra lépett, aztán három hónapig és tíz napig volt király Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében.
2Ch 36:10 Esztendő fordultával Nebukadnezár sereget küldött, és elvitette Bábelbe a templom értékes fölszerelésével együtt. Júda és Jeruzsálem királyává pedig testvérét, Cidkiját tette.
2Ch 36:11 Cidkija huszonegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Ch 36:12 Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében, és nem alázkodott meg Jeremiás próféta előtt sem, aki az Úr nevében szólt hozzá.
2Ch 36:13 Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig az az Isten nevére eskette meg. Megkeményítette a nyakát, megmakacsolta a szívét, és nem tért meg az Úrhoz, Izrael Istenéhez.
2Ch 36:14 Nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr templomát, amelyet pedig ő tett szentté Jeruzsálemben.
2Ch 36:15 Az Úr, atyáik Istene követei által még jókor és ismételten küldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét.
2Ch 36:16 De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult.
2Ch 36:17 Felvonultatta ellenük a kaldeusok királyát, szentélyük falai között karddal megölette ifjaikat. Nem volt kímélet sem ifjúnak, sem hajadonnak, de még az öregnek vagy az aggastyánnak sem, hanem kezébe adta valamennyiüket.
2Ch 36:18 A templom teljes fölszerelését, mind a nagyját, mind az apraját, a templom kincseit, meg a király és a főemberek kincseit mind Bábelbe vitette.
2Ch 36:19 A templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, összes palotáit és minden drágaságát elhamvasztották és teljesen elpusztították.
2Ch 36:20 Aki megmenekült a kardtól, Bábelbe került fogságba. Szolgái lettek a királynak és utódainak, míg uralomra nem jutott a perzsa királyság.
2Ch 36:21 Így teljesedett be az Úrnak Jeremiás próféta által mondott szava: Míg az ország le nem tölti szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt kénytelen lesz szombatot tartani, míg le nem telik a hetven esztendő.
2Ch 36:22 Az Úr teljesíteni akarta Jeremiás próféta által mondott szavát. Azért Cirusznak, a perzsák királyának első esztendejében fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét. A következő felhívást intézte egész birodalmához, mégpedig írásban is:
2Ch 36:23 "Így szól Cirusz, Perzsia királya: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki a Júdában fekvő Jeruzsálemben. Aki közületek az ő népéhez tartozik, azzal legyen vele az ő Istene és térjen haza!"
Ezr 1:1 Cirusznak, a perzsák királyának első évében - hogy az Úrnak Jeremiás által hallatott szava beteljesedjék -, az Úr fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét, így kihirdette - írásban is - egész birodalmában:
Ezr 1:2 "Ezt mondja Cirusz, a perzsák királya: az Úr, az ég Istene a föld minden országát nekem adta. Meghagyta nekem, hogy építsek neki házat a júdeai Jeruzsálemben.
Ezr 1:3 Aki közületek népéhez tartozik, azzal legyen vele az Istene! Menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdeában van, s építse fel az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ez az Isten Jeruzsálemben lakik.
Ezr 1:4 Azoknak, akik még megmaradtak, minden helységben, ahol idegenként élnek, e helységnek lakói legyenek a segítségükre ezüsttel, arannyal, természetbeli adománnyal és jószággal, a Jeruzsálemben lakó Isten háza javára felajánlott önkéntes adományokon kívül."
Ezr 1:5 Júda és Benjamin családjainak vezetői, a papok és a leviták, vagyis azok, akiknek lelkét Isten arra ösztönözte, elindultak, hogy fölépítsék a Jeruzsálemben lakó Úrnak a házát.
Ezr 1:6 Szomszédaik minden segítséget megadtak nekik: ezüstöt, aranyat, természetbeli adományt, jószágot és rengeteg értékes holmit, ezenkívül mindenféle önkéntes adományt.
Ezr 1:7 Cirusz király kiadatta az Isten házának edényeit, amelyeket Nebukadnezár elhurcolt Jeruzsálemből és istenének házában helyezett el, ajándékképpen.
Ezr 1:8 Cirusz, a perzsák királya kincstárosa, Mitrida kezére bízta őket, és az szám szerint átadta Sesbaccárnak, Júda fejedelmének.
Ezr 1:9 A számuk: harminc aranycsésze, ezer ezüstcsésze, huszonkilenc kés,
Ezr 1:10 harminc aranypohár, négyszáztíz kisebb értékű ezüstpohár, ezer egyéb edény.
Ezr 1:11 Az arany- és ezüstedények száma összesen ötezernégyszázat tett ki. Amikor Sesbaccár a fogságban levőkkel Babilonból visszatért Jeruzsálembe, magával vitte őket.
Ezr 2:1 Ezek voltak azok a tartományba való emberek, akik visszatértek a száműzetésből és a fogságból; Babilon királya, Nebukadnezár Babilonba hurcolta őket, s akik visszatértek Jeruzsálembe és Júdeába, mindenki a maga városába.
Ezr 2:2 Zerubbábellal jött Jesua, Nehemiás, Szereja, Reelaja, Nahmani, Mordekáj, Bilsan, Micpa, Bigvai, Rehum, Baana. Az Izrael népéhez tartozó férfiak száma:
Ezr 2:3 Paros fiai: kétezer-egyszázhetvenkettő;
Ezr 2:4 Sefatja fiai: háromszázhetvenkettő;
Ezr 2:5 Arah fiai: hétszázhetvenöt;
Ezr 2:6 Pahat-Moab fiai, vagyis Jesua és Joab leszármazottai: kétezer-nyolcszáztizenkettő;
Ezr 2:7 Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;
Ezr 2:8 Zattu fiai: kilencszáznegyvenöt;
Ezr 2:9 Zakkai fiai: hétszázhatvan;
Ezr 2:10 Bani fiai: hatszáznegyvenkettő;
Ezr 2:11 Bebai fiai: hatszázhuszonhárom;
Ezr 2:12 Azgad fiai: ezerkétszázhuszonkettő;
Ezr 2:13 Adonikam fiai: hatszázhatvanhat;
Ezr 2:14 Bigvai fiai: kétezerötvenhat;
Ezr 2:15 Adin fiai: négyszázötvennégy;
Ezr 2:16 Ater, vagyis Jehizkija fiai: kilencvennyolc;
Ezr 2:17 Beszai fiai: háromszázhuszonhárom;
Ezr 2:18 Jora fiai: száztizenkettő;
Ezr 2:19 Hasum fiai: kétszázhuszonhárom;
Ezr 2:20 Gibbar fiai: kilencvenöt;
Ezr 2:21 a betlehemi férfiak: százhuszonhárom;
Ezr 2:22 a Netofába való férfiak: ötvenhat;
Ezr 2:23 az anatoti férfiak: százhuszonnyolc;
Ezr 2:24 a Bet-Azmavetba való férfiak: negyvenkettő;
Ezr 2:25 a Kirjat-Jearimba, Kefirába és Beerotba való férfiak: hétszáznegyvenhárom;
Ezr 2:26 a rámai és gebai férfiak: hatszázhuszonegy;
Ezr 2:27 a Mikmászba való férfiak: százhuszonkettő;
Ezr 2:28 a Bételbe és az Aiba való férfiak: kétszázhuszonhárom;
Ezr 2:29 Nebó fiai: ötvenkettő;
Ezr 2:30 Magbis fiai: százötvenhat;
Ezr 2:31 a másik Elam fiai: ezerkétszázötvennégy;
Ezr 2:32 Harim fiai: háromszázhúsz;
Ezr 2:33 a Lodba, Hadidba és Onoba való férfiak: hétszázhuszonöt;
Ezr 2:34 a jerikóiak: háromszáznegyvenöt;
Ezr 2:35 Szenaa fiai: háromezer-hatszázharminc.
Ezr 2:36 A papok: Jedaja fiai Józsue házából: kilencszázhetvenhárom;
Ezr 2:37 Immer fiai: ezerötvenkettő;
Ezr 2:38 Paschur fiai: ezerkétszáznegyvenhét;
Ezr 2:39 Harim fiai: ezertizenhét.
Ezr 2:40 A leviták: Józsue fiai, azaz Kadmielé, Binnuié és Hodavjáé: hetvennégy.
Ezr 2:41 Az énekesek: Aszaf fiai: százhuszonnyolc.
Ezr 2:42 A kapuőrök: Sallum fiai, Ater fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sobai fiai együtt: százharminckilenc.
Ezr 2:43 A templomszolgák: Sziha fiai, Haszufa fiai, Tabbaot fiai,
Ezr 2:44 Kerosz fiai, Sziaha fiai, Padon fiai,
Ezr 2:45 Lebana fiai, Hagaba fiai, Akkub fiai,
Ezr 2:46 Hagab fiai, Samlai fiai,
Ezr 2:47 Giddel fiai, Gahar fiai, Reaja fiai,
Ezr 2:48 Reszin fiai, Nekoda fiai, Gazzam fiai,
Ezr 2:49 Uzza fiai, Paszeah fiai, Beszai fiai,
Ezr 2:50 Aszna fiai, a Meuniták fiai, a Nefisziták fiai,
Ezr 2:51 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,
Ezr 2:52 Baszluf fiai, Mehida fiai, Harsa fiai,
Ezr 2:53 Barkosz fiai, Sziszra fiai, Temah fiai,
Ezr 2:54 Nesziah fiai, Hatifa fiai.
Ezr 2:55 Salamon szolgáinak fiai: Szotai fiai, Hasz-Szoferet fiai, Peruda fiai,
Ezr 2:56 Jaala fiai, Darkon fiai, Giddel fiai,
Ezr 2:57 Sefatja fiai, Hattil fiai, Pokeret-Hasz-Szebaim fiai, Ami fiai.
Ezr 2:58 A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai együttesen: háromszázkilencvenkettő.
Ezr 2:59 A következők Tel-Melahból, Tel-Harsaból, Kerubból, Addanból és Immerből vonultak ki, de nem tudták kimutatni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből származik:
Ezr 2:60 Delaja fiai, Tobiah fiai, Nekoda fiai: hatszázötvenkettő.
Ezr 2:61 A papok közül: Hobajja fiai, Hakhosz fiai, Barzilláj fiai - ez a gileádi Barzilláj leányai közül vett magának feleséget és tőle kapta a nevét.
Ezr 2:62 Ezek keresték nemzetségük iratait, de nem találták, ezért kizárták őket a papi szolgálatból mint tisztátalanokat,
Ezr 2:63 és a kormányzó megtiltotta nekik, hogy a szent dolgokból egyenek, amíg az urimhoz és tummimhoz újra föl nem lép egy pap.
Ezr 2:64 Az egész közösség negyvenkétezer-háromszázhatvan személyt tett ki,
Ezr 2:65 nem számítva a szolgákat és szolgálókat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak. Volt köztük kétszáz énekes és énekesnő.
Ezr 2:66 A lovak száma hétszázharminchat volt, az öszvéreké kétszáznegyvenöt,
Ezr 2:67 a tevéké négyszázharmincöt, szamaraik száma pedig hatezer-hétszázhúszat tett ki.
Ezr 2:68 Amikor megérkeztek az Úr házához Jeruzsálembe, a családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy újra fölépüljön, a maga helyén.
Ezr 2:69 Tehetségükhöz mérten 61000 drahma aranyat, 5000 mina ezüstöt és száz papi ruhát ajánlottak föl az istentisztelet céljára.
Ezr 2:70 A papok, a leviták és a nép egy része Jeruzsálemben telepedett le, a kapuk őrei, az énekesek, a templomszolgák és egész Izrael a városaikban.
Ezr 3:1 Amikor elérkezett a hetedik hónap, s Izrael fiai már városaikban laktak, az egész nép egy emberként összegyűlt Jeruzsálemben.
Ezr 3:2 Joszadak fia, Jesua és testvérei, a papok, valamint Sealtiel fia, Zerubbábel és testvérei hozzáfogtak és fölépítették Izrael Istenének oltárát, hogy égőáldozatot mutassanak ott be, amint meg van írva Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
Ezr 3:3 Az oltárt a régi helyén építették föl, és bár elfogta őket a föld népeitől a félelem, ott mutatták be az Úrnak az égőáldozatot, az égőáldozatot reggel és este.
Ezr 3:4 Megülték a sátoros ünnepet úgy, amint elő van írva, s mindennap bemutatták a minden napra előírt égőáldozatot.
Ezr 3:5 Az állandó égőáldozaton kívül mutattak be áldozatot az újhold napjain, az Úrnak szentelt minden ünnepen, s akkor is, ha valaki önkéntes áldozatot akart bemutatni az Úrnak.
Ezr 3:6 A hetedik hónap első napjától kezdve mutattak be az Úrnak égőáldozatot, bár az Úr templomának alapkövét még nem rakták le.
Ezr 3:7 A kőfaragóknak és a mesterembereknek pénzt adtak, a szidóniaknak és a tírusziaknak pedig élelmet, italt és olajat, hogy Libanonból szállítsanak cédrusfát a tengeren egészen Jaffáig, amint Cirusz, a perzsák királya megengedte nekik.
Ezr 3:8 Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe, az Isten házához, a második esztendő második hónapjában Sealtiel fia, Zerubbábel és Joszadak fia, Jesua, testvéreik maradékával, a papokkal és a levitákkal, valamint a fogságból Jeruzsálembe visszatért néppel megkezdték a munkát. A húszéves és az annál idősebb levitákra bízták az Úr háza építésének felügyeletét.
Ezr 3:9 Jesua fiai és testvérei, Kadmiel, Binnui és Hodavja, valamint Hénadád fiai és a fiaikkal és testvéreikkel a levitákkal, egy emberként álltak neki, hogy az Isten házánál a munkálatokat irányítsák.
Ezr 3:10 Amikor az építők lerakták az Úr templomának alapját, előálltak - papi öltözetükben, trombitával - a papok, Aszaf fiai, a leviták meg cintányérokkal, hogy Dávidnak, Izrael királyának rendelése szerint dicsőítsék az Urat.
Ezr 3:11 Dicsőítő és hálaénekeket zengtek az Úrnak, "mert jó, és szeretete örökké tart Izrael iránt." Az egész nép örömujjongásban tört ki, és magasztalták az Urat, mivel lerakták az Úr templomának alapját.
Ezr 3:12 Sok idős pap, levita és családfő, aki még saját szemével látta az első házat, hangosan zokogott, mások pedig örömujjongásban törtek ki.
Ezr 3:13 Nem lehetett megkülönböztetni az örömkiáltásokat a nép zokogásától. Oly nagy volt ugyanis a nép zajongása, hogy messze földre elhallatszott.
Ezr 4:1 Amikor Júda és Benjamin ellenségei megtudták, hogy a fogságból hazatértek, s templomot építenek az Úrnak, Izrael Istenének,
Ezr 4:2 fölkeresték Zerubbábelt, Jesuát és a családfőket, és így szóltak hozzájuk: "Hadd építsük mi is veletek, hiszen ugyanúgy keressük Isteneteket, mint ti, s neki mutatunk be áldozatot Asszarhaddon, Asszur királya korától kezdve, aki idehozott minket."
Ezr 4:3 Zerubbábel, Jesua és a többi izraelita családfő így válaszolt: "Nem illik, hogy veletek építsünk házat Istenünknek. Egyedül építünk majd az Úrnak, Izrael Istenének, amint meghagyta nekünk Cirusz, a perzsák királya."
Ezr 4:4 Ezért a föld népe arra törekedett, hogy elkedvetlenítse Júda népét, és elvegye bátorságukat az építkezéstől.
Ezr 4:5 Tanácsosokat béreltek föl ellenük, és tervüket Cirusznak, a perzsák királyának egész idejében hátráltatták, egészen Dáriusnak, a perzsák királyának uralkodásáig.
Ezr 4:6 Xerxész uralkodása idején, uralmának kezdetén panaszlevelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen.
Ezr 4:7 Artaxerxész idejében Bislam, Mitridatesz, Tabeél és társai írtak Artaxerxésznek, Perzsia királyának. Az iratot arám írással és arám nyelven írták.
Ezr 4:8 Rehum kormányzó és Simsai írnok a következő levelet írta Artaxerxésznek Jeruzsálem ellen:
Ezr 4:9 Rehum kormányzó, Simsai írnok és társaik, a perzsa bírák, tanácsosok és tisztviselők, Uruk, Babilon és Szuza lakói, az elamiták
Ezr 4:10 és más népek, akiket a nagy Asszurbanipál hozott és telepített ide Szamaria városaiba és más helyekre a folyamon túlra.
Ezr 4:11 Ez a másolata annak a levélnek, amelyet küldtek neki: "Artaxerxész királynak szolgáid, a folyamon túli emberek:
Ezr 4:12 Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik tőled ide jöttek hozzánk, Jeruzsálembe érkeztek, s azon vannak, hogy a gonosz és lázadó várost fölépítsék, falait rendbehozzák, az alapjait már le is rakták.
Ezr 4:13 Tudja meg hát a király, hogy ha ez a város fölépül s a bányák elkészülnek, sem adót, sem vámot, sem járulékot nem fizetnek többé, s ez kárára lesz a királynak.
Ezr 4:14 Mivel a királyi udvar sóját esszük, nem tartjuk tisztességes dolognak, hogy elnézzük a király kárát; tudtára adjuk hát a királynak.
Ezr 4:15 Csak utána kell nézni atyáid évkönyveiben, s megtudod, meglátod ezekből az évkönyvekből, hogy ez a város lázadó város, kárt okozott királyoknak és tartományoknak, s már ősidőktől fogva lázadások fészke volt. Ezért is rombolták le ezt a várost.
Ezr 4:16 Tudtul adjuk hát a királynak: ha fölépül ez a város és elkészülnek bástyái, a folyamon túl megszűnik uralmad."
Ezr 4:17 A király ezt a választ küldte: "Üdvözlet Rehum kormányzónak, Simsai írnoknak és társainak, akik Szamariában és másutt a folyamon túl laknak.
Ezr 4:18 A levelet, amelyet küldtetek, gondosan felolvastattam magamnak.
Ezr 4:19 Rendeletemre utánanéztek, és azt találták, hogy ez a város ősidőktől fogva lázadozik a királyok ellen, pártütéseket, lázadásokat szítottak benne.
Ezr 4:20 Jeruzsálemben erőskezű királyok uralkodtak, hatalmukban tartották a folyamon túli területet, s vámot, adót és járulékot szedtek.
Ezr 4:21 Ezért tehát rendeld el, hogy akadályozzák meg ezeknek az embereknek a tervét: ennek a városnak nem szabad fölépülnie addig, amíg el nem rendelem.
Ezr 4:22 Vigyázzatok, s ne legyetek hanyagok e feladatok teljesítésében, hogy a baj el ne hatalmasodjék a királyok kárára."
Ezr 4:23 Amint tehát felolvasták Artaxerxész király levelének másolatát Rehum kormányzó, Simsai írnok és társai előtt, azok Jeruzsálembe siettek a zsidókhoz, és fegyveres erővel akadályozták meg munkájukat.
Ezr 4:24 Félbeszakadtak tehát az Isten háza munkálatai Jeruzsálemben, s úgy is maradtak Dáriusnak, a perzsák királyának uralkodása második esztendejéig.
Ezr 5:1 Akkor a próféták, Aggeus és Iddo fia, Zakariás prófétálni kezdtek a júdeai és jeruzsálemi zsidóknak, Izrael Istenének a nevében, aki fölöttük volt.
Ezr 5:2 Erre Sealtiel fia, Zerubbábel és Joszadak fia, Jesua munkához láttak, és újra elkezdték építeni az Isten házát Jeruzsálemben. Az Isten prófétái mellettük álltak és biztatták őket.
Ezr 5:3 Ebben az időben a folyamon túli terület kormányzója Tattenai, valamint Setar-Boznai és társaik fölkeresték őket, és így szóltak hozzájuk: "Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és ezeket a falakat újra felhúzzátok?
Ezr 5:4 Mi a nevük azoknak az embereknek, akik ezt az építkezést vezetik?"
Ezr 5:5 Istenük szeme azonban a zsidók vénein volt, és nem akadályozták meg őket, amíg tudtul nem adták (a dolgot) Dáriusnak, és írás nem érkezett az ügyben.
Ezr 5:6 Annak a levélnek a másolata, amelyet a folyamon túli kormányzó, Tattenai, Setar-Boznai és társaik, a folyamon túli tanácsosok Dárius királynak küldtek;
Ezr 5:7 jelentést küldtek neki, s ez volt a szövege: "Dárius királynak minden jót!
Ezr 5:8 Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júdea tartományába a nagy Isten templomához. Faragott kövekből épült, s fával borították a falait. A munka gondosan folyt és előrehaladt a kezük alatt.
Ezr 5:9 Megkérdeztük véneiket, így szóltunk hozzájuk: Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és hogy a falakat újra felhúzzátok?
Ezr 5:10 Érdeklődtünk tőlük nevük felől is, hogy tájékoztathassunk, s feljegyeztük azoknak az embereknek a nevét, akik az élükön álltak.
Ezr 5:11 Ezt válaszolták nekünk: Mi az ég és föld Istenének szolgái vagyunk. Azt a házat építjük föl újra, amely sok évvel ezelőtt már állott, s amelyet Izrael nagy királya épített és fejezett be.
Ezr 5:12 Mivel azonban atyáink haragra ingerelték az ég Istenét, Babilon királyának, a káld Nebukadnezárnak kezére adta őket. Ő lerombolta ezt a templomot, a népet pedig fogságba hurcolta Babilonba.
Ezr 5:13 Ám Cirusznak, Babilon királyának első évében Cirusz király parancsot adott Isten e házának fölépítésére.
Ezr 5:14 Az Isten házának arany- és ezüstedényeit, amelyeket Nebukadnezár kihordatott a jeruzsálemi templomból és Babilon templomába vitetett, Cirusz király kihozatta Babilon templomából és átadta egy Sesbaccár nevű embernek, akit kormányzónak nevezett ki.
Ezr 5:15 Így szólt hozzá: Vedd ezeket az edényeket, menj, és vidd el őket a jeruzsálemi templomba! Az Isten házát meg újra föl kell építeni régi helyén.
Ezr 5:16 Erre ez a Sesbaccár eljött, és lerakta az Isten házának alapját Jeruzsálemben. Az attól kezdve épül, csak még nem fejezték be.
Ezr 5:17 Éppen ezért, ha a király jónak látja, kutassanak Bábelben a király kincseskamrájában, vajon valóban adott-e engedélyt Cirusz király, hogy Isten háza Jeruzsálemben fölépüljön. Azután a király tudassa velünk döntését ebben az ügyben."
Ezr 6:1 Ekkor Dárius király megparancsolta, hogy kutassanak Babilonban a kincseskamrában, ahol a levelek voltak elhelyezve.
Ezr 6:2 Találtak is Ekbatanában, Média tartományának várában egy tekercset, amelyen a következő följegyzés volt: "Emlékirat.
Ezr 6:3 Cirusz király első évében rendeletet bocsátott ki Cirusz király az Isten házáról, amely Jeruzsálemben van: Ezt a házat föl kell építeni, hogy legyen hely, ahol áldozatot mutatnak be. Le kell rakni az alapjait. A magassága hatvan könyök és a szélessége is hatvan könyök legyen.
Ezr 6:4 Három rétege kőtömbökből legyen, egy pedig fából. A kiadásokat a királyi udvar fedezi.
Ezr 6:5 Ezenkívül vissza kell adni az Isten házának arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból és Babilonba hurcolt. Vissza kell vinni a jeruzsálemi templomba, a helyükre, és el kell helyezni őket az Isten házában.
Ezr 6:6 Éppen ezért Tattenai, a folyamon túli helytartó, Setar-Boznai és társaik, a folyamon túli elöljárók, tartsátok magatokat távol tőlük.
Ezr 6:7 Hagyjátok, dolgozzanak az Isten házán Júda helytartója és a zsidók vénei, ők építsék föl az Isten házát az eredeti helyén!
Ezr 6:8 Ugyanakkor megszabom, mit kell fizetnetek a zsidók véneinek azért, hogy fölépítik az Istennek ezt a házát: a királyi kincstárból, vagyis a folyamon túli adókból térítsék meg ezeknek az embereknek kiadásaikat, pontosan, megszakítás nélkül.
Ezr 6:9 Amire pedig az ég Istenének áldozatához szükségük van: fiatal bikákra, kosokra és bárányokra, gabonára, sóra, borra és olajra, azt késedelem nélkül ki kell adni napról napra a jeruzsálemi papok utasításának megfelelően,
Ezr 6:10 hogy az ég Istenének kellemes illatú áldozatot mutassanak be, és imádkozzanak a király és fiai életéért.
Ezr 6:11 Elrendelem továbbá: aki áthágja ezt a rendeletet, annak a házából tépjenek ki egy gerendát, s kössék fel a szégyenfára, a házát meg tegyék ezért a gonoszságért romhalmazzá.
Ezr 6:12 Isten, aki nevének ott lakóhelyet szerzett, pusztítson el minden királyt és népet, ha kinyújtja kezét azért, hogy ezen változtasson és lerombolja az Isten házát Jeruzsálemben. Én, Dárius adtam ki ezt a parancsot. Pontosan végre kell hajtani!"
Ezr 6:13 A folyamon túli helytartó, Tattenai, valamint Setar-Boznai és társaik gondosan végrehajtották, amit Dárius király elrendelt.
Ezr 6:14 A zsidók vénei pedig folytatták az építkezést, eredményesen, Aggeus prófétának és Iddo fiának, Zakariásnak a sugallatára. S be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsa szerint, továbbá Cirusz, Dárius és Artaxerxész perzsa királyok parancsa szerint.
Ezr 6:15 Adár hónap harmadik napjára készült el ez a ház Dárius király uralkodásának 6. évében.
Ezr 6:16 Izrael fiai, a papok, a leviták és a többiek, akik hazatértek a fogságból, örömmel ünnepelték meg Isten házának fölszentelését.
Ezr 6:17 Az Isten házának e fölszentelésekor száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt mutattak be, egész Izraelért engesztelő áldozatul, meg tizenkét kecskebakot, Izrael törzsei számának megfelelően.
Ezr 6:18 Azután Jeruzsálemben az Isten házának szolgálatára rendelték a papokat, osztályaik szerint, és a levitákat, csoportjaik szerint, amint Mózes könyvében elő volt írva.
Ezr 6:19 Az első hónap tizennegyedik napján a száműzetés fiai megülték a húsvétot.
Ezr 6:20 Amikor a papok és leviták már mind megtisztultak, s mindnyájan tiszták voltak, leölték a húsvéti bárányt mindazoknak, akik hazatértek a fogságból, testvéreiknek, a papoknak és saját maguknak.
Ezr 6:21 Ették a húsvéti bárányt Izraelnek fogságból hazatért fiai, s mindnyájan, akik szakítottak az ország népeinek tisztátalanságával, s hozzájuk csatlakoztak, hogy az Urat, Izrael Istenét keressék.
Ezr 6:22 Örömmel ülték meg hét napon át a kovásztalan kenyér ünnepét, mert az Úr örömmel töltötte el őket, feléjük hajlította Asszur királyának szívét, hogy megerősítse kezüket az Isten - Izrael Istene - házának építésére.
Ezr 7:1 Ezek után az események után Artaxerxésznek, a perzsák királyának uralkodása alatt Ezdrás, Szerajának fia (aki), Azarja fia volt, az Hilkijja fia,
Ezr 7:2 az Sallum fia, az Cádok fia, az Ahitub fia,
Ezr 7:3 az Amarja fia, az Azarja fia, az Merajot fia,
Ezr 7:4 az Zerahja fia, az Uzzi fia, az Bukki fia,
Ezr 7:5 az Abisua fia, az Pinchasz fia, az Eleazár fia, az pedig Áron főpap fia -
Ezr 7:6 ez az Ezdrás feljött Babilonból. Írástudó ember volt, s járatos Mózes törvényében, amelyet az Úr, Izrael Istene adott. Mivel az Úrnak, Istenének keze volt vele, a király minden kívánságát teljesítette.
Ezr 7:7 Artaxerxész király 7. évében Izrael fiai közül sokan - papok, leviták, énekesek, kapuőrök s templomszolgák - fölmentek Jeruzsálembe.
Ezr 7:8 Az ötödik hónapban érkezett Jeruzsálembe, a király 7. évében.
Ezr 7:9 Az első hónap első napján kezdte meg Babilonból a költözést, és az ötödik hónap első napján már meg is érkezett Jeruzsálembe, mert fölötte volt Istenének jóságos keze.
Ezr 7:10 Ezdrás ugyanis arra szentelte magát, hogy tanulmányozza és kövesse az Úr törvényét, és Izraelben törvényt és jogot tanítson.
Ezr 7:11 Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Artaxerxész király Ezdrás papnak és írástudónak adott, aki járatos volt az Úr parancsaiban és Izraelnek adott törvényeiben:
Ezr 7:12 "Artaxerxész, a királyok királya Ezdrás papnak, aki az ég Istene törvényének titkára, békességet!
Ezr 7:13 Nos, így rendelkezem: Bárki, aki birodalmamban Izrael népéhez vagy papjai és levitái közé tartozik, s önként Jeruzsálembe akar menni, veled mehet.
Ezr 7:14 Téged ugyanis a király és hét tanácsosa küld, hogy mérd hozzá Júdeát és Jeruzsálemet Istened törvényéhez, amely a kezedben van,
Ezr 7:15 és hogy vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajánlottak fel Izrael Istenének, aki Jeruzsálemben lakik,
Ezr 7:16 valamint azt az aranyat és ezüstöt is, amelyet Babilon tartományaiban kaptál, a nép és a papok önkéntes adományaival együtt, amelyeket Istenük jeruzsálemi háza javára ajánlottak fel.
Ezr 7:17 Ezen a pénzen vásárolj bikákat, kosokat, bárányokat, s hozzá étel- és italáldozatot, és mutasd be őket Istenetek házának oltárán Jeruzsálemben.
Ezr 7:18 Ami ezüst és arany megmarad, azt használjátok fel úgy, ahogy magad és testvéreid jónak látjátok, Istenetek akaratának megfelelően.
Ezr 7:19 Az edényeket meg, amelyeket átadtak neked Istened házának szolgálatára, tedd Istened elé Jeruzsálemben.
Ezr 7:20 Amire még szükség lesz Istened házában - neked kell róla gondoskodnod -, azt megkapod a királyi kincstárból.
Ezr 7:21 Magam, Artaxerxész király, megparancsolom a folyamon túli összes kincstárosnak: Amit csak kér tőletek Ezdrás pap, az ég Istene törvényének titkára, azt mind adjátok meg:
Ezr 7:22 100 talentum ezüst, 100 kor búza, 100 bat bor, 100 bat olaj erejéig, sót pedig korlátlanul.
Ezr 7:23 Amit az ég Istenének házáért parancsol, azt mind pontosan meg kell tenni az ég Istenének, nehogy a harag rászálljon a királynak és fiainak országára.
Ezr 7:24 Egyszersmind tudatjuk veletek, hogy tilos adót, járulékot és vámot szedni a papoktól, levitáktól, énekesektől, kapuőröktől, templomszolgáktól, röviden, az Isten e házának szolgáitól.
Ezr 7:25 Te pedig, Ezdrás, Istened bölcsessége szerint, amely a kezedben van, rendelj bírákat és elöljárókat. Ezek szolgáltassanak igazságot a folyamon túli egész népnek, mindazoknak, akik ismerik Istened törvényét. Akik pedig nem ismerik, azokat tanítsátok meg rá.
Ezr 7:26 Aki nem tartja meg pontosan Istened törvényét - a királynak is az a törvénye -, azt szigorúan el kell ítélni - halálra, száműzetésre, pénzbírságra vagy börtönre.
Ezr 7:27 Áldott legyen az Úr, atyáink Istene, ő sugallta ezt a király szívébe, hogy megdicsőítse az Úr házát Jeruzsálemben.
Ezr 7:28 Ő keltette föl irántam a király, tanácsosai és minden hatalmas királyi tisztviselő jóindulatát. Én meg bátorságot merítettem, mert fölöttem volt az Úr, az én Istenem keze, s összegyűjtöttem Izrael vezetőit, hogy térjenek velem haza.
Ezr 8:1 Ezek azok a családfők - a családfájukkal együtt -, akik hazatértek velem Babilonból Artaxerxész király uralkodása idején:
Ezr 8:2 Pinchasz fiai közül Gersom; Itamár fiai közül Dániel; Dávid fiai közül
Ezr 8:3 Sekanja fia Hattus; Pareos fiai közül Zakariás és vele számba véve százötven férfi;
Ezr 8:4 Pahat-Moáb fiai közül Zerahja fia, Eljoenáj és vele kétszáz férfi;
Ezr 8:5 Zattu fiai közül Jahariel fia, Sekanja és vele háromszáz férfi;
Ezr 8:6 Adin fiai közül Jonatan fia, Ebed és vele ötven férfi;
Ezr 8:7 Elem fiai közül Atalia fia, Izajás és vele hetven férfi;
Ezr 8:8 Sefatja fiai közül Michael fia, Zebadja és vele nyolcvan férfi;
Ezr 8:9 Joáb fiai közül Jehiel fia, Obadja és vele kétszáztizennyolc férfi;
Ezr 8:10 Bani fia közül Josifja fia, Selomit és vele százhatvan férfi;
Ezr 8:11 Bebai fiai közül Bebai fia, Zakariás és vele huszonnyolc férfi;
Ezr 8:12 Azgad fiai közül Hakkatan fia, Johanan és vele száztíz férfi;
Ezr 8:13 Adonikam fiai közül: a fiatalabbak, a nevük: Elifelet, Jeiel és Semaja és velük hatvan férfi;
Ezr 8:14 Bigvai fiai közül Utai és Zabud és velük hetven férfi.
Ezr 8:15 Összegyűjtöttem őket a folyó mellett, amely Ahava felé folyik, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de nem találtam Lévi fiai közül egyetlen egyet sem.
Ezr 8:16 Akkor elküldtem Eliezert, Arielt, Semaját, Elnatant, Jaribot, Natant, Zakariást és Mesullamot, ezeket a józanul gondolkodó férfiakat.
Ezr 8:17 Elküldtem őket Iddóhoz, Kaszifja helység fejéhez, szájukba adva azokat a szavakat, amelyeket Iddóhoz és testvéreihez kellett intézniük, akik Kaszifja helységben laktak, hogy küldjenek nekünk szolgákat Isten háza számára.
Ezr 8:18 S mikor fölöttünk volt Istenünk jóságos keze, egy okos férfit küldtek nekünk Mahli fiai közül, aki Lévinek, Izrael fiának fia volt - Serebját, fiaival és testvéreivel együtt tizennyolc embert,
Ezr 8:19 továbbá Hasabját és vele testvérét, Jesaját, Merári fiai közül, a fiaikkal együtt húsz embert.
Ezr 8:20 A templomszolgák közül pedig, akiket Dávid és a vezérek rendeltek a leviták szolgálatára: kétszázhúsz templomszolgát - mind név szerint följegyezték őket.
Ezr 8:21 Aztán ott, az Ahava-folyó mellett böjtöt hirdettem, hogy megalázkodjunk Istenünk előtt, és szerencsés utat esdjünk ki magunknak, gyermekeinknek és minden jószágunknak.
Ezr 8:22 Szégyelltem ugyanis a királytól fegyveres segítséget és lovasokat kérni, hogy oltalmazzanak minket az úton az ellenség ellen. Azt mondtam a királynak: "Istenünk keze vezérli azokat, akik őt keresik, és megáldja őket. Azokat azonban, akik elfordulnak tőle, hatalma és haragja sújtja."
Ezr 8:23 Így hát böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz, és ő meghallgatott minket.
Ezr 8:24 Azután a főpapok közül kiválasztottam tizenkettőt, Serebját, Hasabját és még tízet a testvéreik közül.
Ezr 8:25 Lemértem nekik az ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, a főemberei, valamint Izrael ott található fiai az Isten háza számára ajándékul felajánlottak.
Ezr 8:26 A kezükbe mértem 650 talentum ezüstöt, 102 ezüsttalentum értékű edényt, 100 talentum aranyat,
Ezr 8:27 húsz aranyserleget, 1000 dareikosz értékben és két szép csillogó rézből való edényt, amely olyan értékes volt, mint az arany.
Ezr 8:28 Így szóltam hozzájuk: "Ti az Úr szentjei vagytok, s szentek ezek az edények is ez az ezüst és az arany önkéntes adomány az Úrnak, atyáitok Istenének.
Ezr 8:29 Vigyázzatok és őrizzétek meg, amíg a papok és a leviták vezetői és Izrael családjának fejei előtt le nem méritek Jeruzsálemben az Úr házának helyiségeiben."
Ezr 8:30 A papok és leviták átvették a lemért ezüstöt, aranyat és edényeket, hogy elvigyék Jeruzsálembe, Istenünk házába.
Ezr 8:31 Az első hónap tizenkettedik napján indultunk el az Ahava folyótól, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünknek fölöttünk volt a keze, s megóvott minket az ellenségtől és az útonállóktól az úton.
Ezr 8:32 Így megérkeztünk Jeruzsálembe, és három napig ott maradtunk.
Ezr 8:33 A negyedik napon lemértük Istenünk házában az ezüstöt, aranyat és az edényeket, és Urija fia, Meremot pap kezére bíztuk. Vele volt Pinchasz fia, Eleazár, s voltak mellettük leviták is: Jesua fia, Jozabad és Binnui fia, Noadja.
Ezr 8:34 Számra és súlyra föl is jegyezték.
Ezr 8:35 Ebben az időben a száműzöttek, akik visszatértek a fogságból, égőáldozatot mutattak be Izrael Istenének: tizenkét bikát egész Izraelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét kecskebakot - mindezt égőáldozatul az Úrnak.
Ezr 8:36 Aztán átnyújtották a király rendeletét a folyamon túli királyi helytartóknak és kormányzóknak, s ezek pártfogásba vették a népet és az Isten házát.
Ezr 9:1 Amikor ezekkel elkészültek, elém járultak a főemberek, és így szóltak: "Izrael népe, a papok és a leviták nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitől, a kánaániaktól, hetitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, moabitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól.
Ezr 9:2 Ehelyett lányaik közül vettek maguknak és fiaiknak feleséget, s így a szent faj összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetők és elöljárók voltak az elsők."
Ezr 9:3 Amikor ezt megtudtam, megszaggattam ruhámat és köntösömet, téptem fejemen a hajat meg a szakállamat, és csak ültem magamba roskadva.
Ezr 9:4 Mind körém gyűltek, akik a fogságból hazatértek hűtlensége miatt remegtek Izrael Istenének szavától. Egészen az esti áldozat idejéig ott ültem, magamba roskadva.
Ezr 9:5 Az esti áldozatkor legyőztem lesújtottságomat, megszaggatott ruhában és köntösben térdre borultam, s kitártam kezemet az Úr, az én Istenem felé,
Ezr 9:6 és így szóltam: "Istenem, a szégyentől és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bűneink egészen az égig érnek.
Ezr 9:7 Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Bűneink miatt kerültünk mi, királyaink és papjaink a népek királyainak kezére, kardélre, fogságba, s lett sorsunk a kifosztás és megvetés, s így áll a dolog velünk ma is.
Ezr 9:8 Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, s menedéket adott nekünk szent helyén. Megengedte Istenünk, hogy fölcsillanjon a szemünk, és egy kissé föllélegezzünk szolgaságunkban.
Ezr 9:9 Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védőfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben.
Ezr 9:10 Mit mondhatunk hát, Istenünk? Megszegtük parancsaidat,
Ezr 9:11 amelyeket szolgáid, a próféták által szabtál nekünk, ezekkel a szavakkal: az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a föld népeinek tisztátalansága miatt, azok miatt, amelyekkel beszennyezték az egyik végétől a másikig.
Ezr 9:12 Ezért ne adjátok lányaitokat az ő fiaiknak feleségül, s az ő lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak. Ne törődjetek sem a békéjükkel, sem a jólétükkel, hogy erősek lehessetek, a föld legjava termését ehessétek és örökségül hagyhassátok (a földet) fiaitokra, mindörökre.
Ezr 9:13 Azok után, amik gonoszságaink és nagy bűneink miatt történtek velünk, ó Istenünk, kíméletből kevesebbet mértél ránk, mint amennyit bűneink miatt érdemeltünk, lám meghagytál nekünk egy maradékot -
Ezr 9:14 megszeghetnénk-e még parancsaidat és szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem?
Ezr 9:15 Urunk, Izrael Istene, te igaz vagy, hogy még ma is van belőlünk egy maradék. Nézd, itt vagyunk előtted a vétkeinkkel, miattuk nem állhatunk meg színed előtt."
Ezr 10:1 Míg Ezdrás - könnyek közt és az Isten háza előtt leborulva - imádkozott és bűnvallomást tett, Izraelből hatalmas tömeg gyűlt köréje, férfiak, asszonyok és gyermekek, s a nép hangosan zokogott.
Ezr 10:2 Akkor Elam fiai közül Jehiel fia, Sekanja kezdett el beszélni. Így szólt Ezdráshoz: "Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz idegen asszonyokat vettünk feleségül a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára.
Ezr 10:3 Tegyünk fogadalmat Istenünknek, hogy elbocsátjuk az idegen asszonyokat, és azokat a gyermekeket is, akiket szültek, az én uramnak és azoknak a tanácsára, akik ügyelnek a törvény megtartására. A törvény szerint kell eljárni.
Ezr 10:4 Rajta hát! Mert neked kell vállalnod a feladatot, de támogatunk. Légy bátor és tedd meg!"
Ezr 10:5 Ezdrás fölkelt, megeskette a papok és a leviták vezetőit és egész Izraelt, hogy úgy tesznek, amint (Sekanja) mondja nekik. Meg is esküdtek.
Ezr 10:6 Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt.
Ezr 10:7 Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe.
Ezr 10:8 Aki - a vezetők és vének határozata szerint - három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, őt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségéből.
Ezr 10:9 Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt.
Ezr 10:10 Ekkor fölállt Ezdrás pap, és így szólt hozzájuk: "Hűtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit.
Ezr 10:11 Most hát dicsőítsétek meg az Urat, atyáitok Istenét, teljesítsétek akaratát és különüljetek el a föld népétől és az idegen asszonyoktól."
Ezr 10:12 Erre az egész gyülekezet hangosan azt felelte: "Kötelességünk azt tenni, amit mondtál!
Ezr 10:13 Mivel azonban sok a nép, és itt az esőzés ideje, nem maradhatunk kint. Egyébként is nem egy vagy két napra való teendőről van szó, hiszen sokan vétkeztünk ebben a dologban.
Ezr 10:14 Vezetőink képviseljék az egész közösséget, s azok, akik városainkban idegen asszonyokat vettek feleségül, mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról Istenünk haragját, amit ez a bűn vont ránk.
Ezr 10:15 Csak Azael fia, Jonatan és Tikva fia, Jahzeja ellenezték a dolgot. Ugyanakkor Mesullám és Sabtai levita támogatta őket.
Ezr 10:16 A fogságból hazatértek tehát a határozathoz tartották magukat. Ezdrás pap nemzetségeik szerint családfőket választott magának segítségül, mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján kezdték meg az ülést, hogy az ügyet kivizsgálják,
Ezr 10:17 s az első hónap első napjáig minden férfi dolgával végeztek, aki idegen asszonyt vett feleségül.
Ezr 10:18 A következők voltak a papok között, akik idegen asszonyokat vettek feleségül: Jesuának, Joszadak fiának fiai és testvérei közül Maaszeja, Eliezer, Jarib és Gedalja.
Ezr 10:19 Ezek esküvel ígérték meg, hogy elbocsátják asszonyukat, és vétkükért bemutattak egy kost engesztelő áldozatul.
Ezr 10:20 Immer fiai közül Hanani és Zebadja.
Ezr 10:21 Harim fiai közül Maaszeja, Illés, Semaja, Jehiel és Uzija.
Ezr 10:22 Passur fiai közül Eljoenai, Maaszeja, Jismael, Netaneél, Jozabad és Eleaza.
Ezr 10:23 A leviták között: Jozabad, Simi, Kelaja - ugyanaz, mint Kelita -, Petahja, Júda és Eliezer.
Ezr 10:24 Az énekesek közül: Eljasib. A kapuőrök közül: Sallum, Telem és Uri.
Ezr 10:25 Izrael fiai közül: Paros fiai közül: Ramja, Jizzia, Malkija, Mijjamin, Eleazár, Malkia és Benaja.
Ezr 10:26 Elám fiai közül: Mattanja, Zakariás, Jehiel, Abdi, Jeromet és Illés.
Ezr 10:27 Zattu fiai közül: Eljoenai, Eljasib, Mattanja, Jeromet, Zabad és Aziza.
Ezr 10:28 Bebai fiai közül Johanan, Hananja, Zabbai, Atlai.
Ezr 10:29 Bigvai fiai közül: Messullam, Malluk, Jedaja, Jasub, Jisal és Jeremot.
Ezr 10:30 Pahat-Moáb fiai közül: Adna, Kelal, Benaja, Maaszeja, Mattanja, Beszalel, Binnui és Manasszé.
Ezr 10:31 Harim fiai közül Eliezer, Jisia, Malhia, Semaja, Simeon,
Ezr 10:32 Benjamin, Malluk, Semarja.
Ezr 10:33 Hasum fiai közül: Mattenai, Mattata, Zabad, Elifelet, Jeremai, Manasszé, Simi.
Ezr 10:34 Bani fiai közül: Maadai, Amran, Joel,
Ezr 10:35 Benaja, Bedia, Kelaja,
Ezr 10:36 Vania, Meremot, El-jasib,
Ezr 10:37 Mattanja, Mattenai, Jasszai;
Ezr 10:38 Binnui fiai közül Simi,
Ezr 10:39 Selemja, Natan és Adaja.
Ezr 10:40 Zakkai fiai közül Sasai, Sarai,
Ezr 10:41 Azareel, Selemja, Semarja,
Ezr 10:42 Sallum, Amarja, József;
Ezr 10:43 Nebo fiai közül: Jeiel, Matitja, Zabad, Zebina, Jaddai, Joél, Benaja.
Ezr 10:44 Ezek mind idegen asszonyt vettek feleségül. Elküldték az asszonyokat is, a gyermekeket is.
Neh 1:1 Nehemiásnak, Hakalja fiának szavai. Amikor Artaxerxész király huszadik évének Kiszleu hónapjában Szuza várában voltam,
Neh 1:2 fölkeresett egyik testvérem, Hanani, Júdeába való emberekkel. Érdeklődtem tőlük a zsidók felől, a fogságtól megmenekült maradék és Jeruzsálem felől.
Neh 1:3 Így válaszoltak nekem: "Akik a fogságot elkerülték s ott maradtak abban a tartományban, azok nagy nyomorúságban és megalázottságban élnek. Jeruzsálem bástyája romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg."
Neh 1:4 Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe előtt.
Neh 1:5 Így szóltam: "Ó, Uram, égnek Istene, nagy és félelmetes Isten, te megtartod a szövetséget, és irgalmas vagy azokhoz, akik szeretnek és megtartják parancsaidat.
Neh 1:6 Figyeljen füled és legyen nyitva a szemed, s hallgasd meg szolgád imáját, amelyet szolgáidért, Izrael fiaiért most éjjel és nappal hozzád intézek. Megvallom Izrael fiainak vétkeit, amelyeket elkövettünk ellened. Én is, atyám háza is vétkeztünk.
Neh 1:7 Súlyosan vétettünk ellened, nem tartottuk meg parancsaidat, törvényeidet és rendelkezéseidet, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.
Neh 1:8 Emlékezz szavadra, amelyet Mózes szolgádnak jelentettél ki, amikor azt mondtad: Ha hűtlenné váltok, szétszórlak benneteket a népek közé.
Neh 1:9 Ha azonban visszatértek hozzám, megtartjátok parancsaimat és teljesítitek őket, még ha az ég széléig szét lesztek szórva, onnan is összegyűjtlek benneteket, és visszahozlak arra a helyre, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam.
Neh 1:10 A te szolgáidat és népedet nagy hatalmaddal és erős karoddal megmentetted.
Neh 1:11 Ó, Uram, halld meg szolgád könyörgését, s szolgáidnak a kérését, akik szívesen félik nevedet. Hadd legyen ma szerencséje szolgádnak, engedd, hogy kegyelmet találjon ez előtt az ember előtt!"
Neh 2:1 Artaxerxész király huszadik évének Niszán hónapjában egyszer éppen borról kellett gondoskodnom. Fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Azelőtt sohasem voltam szomorú.
Neh 2:2 De a király akkor megkérdezte: "Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj." Nagyon megijedtem,
Neh 2:3 és így szóltam a királyhoz: "Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg."
Neh 2:4 A király erre így szólt hozzám: "Mi a kívánságod?" Segítségül hívtam az ég Istenét,
Neh 2:5 és így válaszoltam a királynak: "Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem."
Neh 2:6 A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: "Mennyi időre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?" Meghatároztam egy időpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek.
Neh 2:7 Akkor így szóltam a királyhoz: "Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig,
Neh 2:8 továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdők felügyelőjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erőd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok." A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze.
Neh 2:9 Megérkeztem a folyamon túli helytartókhoz, és átadtam nekik a király írását. A király fegyveres és lovas tiszteket rendelt mellém kíséretül.
Neh 2:10 Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás erről értesült, nem tetszett nekik, hogy olyan ember érkezett, aki Izrael fiainak javán akar fáradozni.
Neh 2:11 Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam.
Neh 2:12 Akkor éjnek idején fölkeltem. Néhány ember elkísért, de nem mondtam meg senkinek, hogy Isten Jeruzsálem ügyében tettekre indított. Más állat nem volt velem, csak amelyen ültem.
Neh 2:13 Éjnek idején kimentem a Sárkány-forrással szemben a Völgy-kapun a Szemét-kapuig és szemügyre vettem Jeruzsálem lerombolt falát és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg.
Neh 2:14 Aztán továbbmentem a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték felé. Innen az állat már nem tudott továbbmenni.
Neh 2:15 Így éjnek idején fölmentem végig a Völgyön, és megvizsgáltam a falat, aztán visszatértem a Völgy-kapuhoz, s hazatértem.
Neh 2:16 A vezetők nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni. Egészen addig senkivel nem közöltem a zsidók közül: sem a papokkal, sem az előkelőkkel, sem az elöljárókkal, sem pedig a többiekkel.
Neh 2:17 De akkor így szóltam hozzájuk: "Látjátok, milyen nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak bennünket miatta!"
Neh 2:18 Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is. Így válaszoltak: "Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!" S nekiláttak ennek a derék munkának.
Neh 2:19 Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás, meg az arab Gesem megtudta, gúnyolódott rajtunk és megvetett minket. "Mit műveltek ott?" - kérdezték. "Tán föl akartok lázadni a király ellen?"
Neh 2:20 De így válaszoltam nekik: "Az ég Istene sikerre viszi ügyünket. S mi az ő szolgái nekilátunk és építünk. Nektek meg nincs Jeruzsálemben sem részetek, sem jogotok, sem emléketek."
Neh 3:1 Eljasib, a főpap, és testvérei, a papok nekiláttak és fölépítették a Juh-kaput. Megerősítették gerendákkal, aztán elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és folytatták az építést egészen a Hananeel toronyig.
Neh 3:2 Mellettük a jerikóiak építettek, aztán Imri fia, Zakkur épített,
Neh 3:3 Hasszenaa fiai a Hal-kaput építették, megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait.
Neh 3:4 Mellettük Hakkosz fiának, Urijának a fia, Meremot végezte a javítást, őmellette pedig Mesezabel fiának, Berekjának a fia, Mesullam végezte a javítást, oldalán pedig Cádok, Baana fia.
Neh 3:5 Mellettük a tekoai emberek végezték a javítást. Előkelőik azonban nem hajtották nyakukat uraik szolgálatába.
Neh 3:6 Az Új városnegyed kapuját Paszeah fia, Jojada és Beszodia fia, Mesullam javította. Megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait.
Neh 3:7 Mellettük a gibeoni Melatja és a Meronotba való Jadon végezte a javítást, továbbá a Gibeonba és Micpába való emberek, akik a folyamon túli kormányzó ítélőszéke alá tartoztak.
Neh 3:8 Mellettük Uziel aranyműves végezte a javítást, Harhaja fia, őmellette pedig Hananja az illatszerkészítők testületéből. Megerősítették Jeruzsálemet egészen a Széles-falig.
Neh 3:9 Mellettük Hur fia, Refaja végezte a javítást, a jeruzsálemi kerület felének az elöljárója.
Neh 3:10 Mellette Harumaf fia, Jedaja végezte a javítást, a saját házával szemben. Mellette Hasabneja fia, Hattus végezte a javítást,
Neh 3:11 Harim fia, Malkija és Pahat-Moab fia, Hassub egy másik falrészt javított, egészen a Kemence-toronyig.
Neh 3:12 Mellette Hallohes fia, Sallum végezte a javítást lányaival, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója.
Neh 3:13 A Völgy-kapunál Hanun végezte a javítást és Zanoah lakói. Fölépítették és elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és felraktak 1000 könyöknyi falat egészen a Szemét-kapuig.
Neh 3:14 A Szemét-kaput Rekab fia, Malkijja javította, a Bet-kah-Kerem kerület elöljárója, ő maga és fiai. Elhelyezte a kapu szárnyait, zárait és sarkait.
Neh 3:15 A Forrás-kaput Kol-Hozé fia, Sallum javította, a Micpa kerület elöljárója. Fölépítette, befedte s elhelyezte a kapu szárnyait, a zárakat és a sarkakat. Ezenkívül a vízvezeték víztárolójának falát is fölépítette a királyi kertnél, egészen a lépcsőig, amely Dávid városából ereszkedik alá.
Neh 3:16 Aztán Azbuk fia, Nehemiás, a Bet-Cur kerület felének elöljárója végezte a javítást egészen addig a részig, amely Dávid sírjával szemben van, valamint a mesterségesen készített víztárolóig és a Vitézek házáig.
Neh 3:17 Utána a leviták végezték a javítást: Bani fia, Rehum. Mellette Hasabja, a Keila kerület felének elöljárója végezte a javítást, a saját kerülete nevében.
Neh 3:18 Majd testvérei végezték a javítást: Henadad fia, Binnui, a Keila kerület felének elöljárója.
Neh 3:19 Mellette Micpa elöljárója, Jesua fia, Ezer végzett javítást egy másik szakaszon a Szegletnél, a Fegyverraktár feljárójával szemben.
Neh 3:20 Utána Zabbai fia, Báruk javított egy másik szakaszt, a Szeglettől egészen Eljasib főpap házának kapujáig.
Neh 3:21 Őutána Hakkosz fiának, Urijának a fia, Meremot végzett javítást egy másik szakaszon; Eljasib házának bejáratától Eljasib házának végéig.
Neh 3:22 Őutána a környéken lakó papok dolgoztak az építkezésen.
Neh 3:23 Utánuk Benjamin és Hassub végeztek javítást saját házukkal átellenben. Utánuk Anania fiának, Maaszejának a fia, Azarja végzett javítást a saját háza mellett.
Neh 3:24 Utána Henadad fia, Binnui végzett javítást egy másik szakaszon, Azarja házától egészen a Szegletig.
Neh 3:25 Őutána Uzai fia, Palal végzett javítást a torony szegletével szemben, amely a börtön udvarán a felső királyi palota fölé nyúlik. Utána Paros fia, Pedaja végzett javítást,
Neh 3:26 kelet felé a Víz-kapuig, a kiemelkedő toronnyal átellenben.
Neh 3:27 Őutána a tekoai emberek javítottak egy másik szakaszt a kiemelkedő nagy toronnyal szemben az Ofel faláig.
Neh 3:28 A Ló-kaputól kezdve a papok végezték a javítást, mindenki a saját háza előtt.
Neh 3:29 Őutánuk Immer fia, Cádok végzett javítást a saját házával szemben. Utána Sekanja fia, Semaja, a Keleti kapu őre végzett javítást.
Neh 3:30 Őutána Selemja fia, Hananja, és Szalaf hatodik fia, Hanun javított egy másik szakaszt. Őutána Berekja fia, Mesullam végzett javítást a saját házával szemben.
Neh 3:31 Őutána Malkija, az aranyművesek testületének tagja végzett javítást az Őrkapuval szemben a templomszolgák és a kereskedők házáig, egészen a sarkon levő erkélyig.
Neh 3:32 A sarkon levő erkély és a Juh-kapu között az aranyművesek és a kereskedők végezték a javítást.
Neh 3:33 Amikor Szanaballat megtudta, hogy fölépítjük a falat, haragra gyulladt és nagyon ingerült lett. Gúnyolódott a zsidókon,
Neh 3:34 és ilyeneket mondott testvérei és Szamaria hadserege előtt: "Mit akarnak ezek a nyomorult zsidók?... Be is akarják tán egyszer fejezni? Életre tudják kelteni a köveket a romhalmazból, amikor a tűz martaléka lettek?"
Neh 3:35 Az ammonita Tóbiás is csatlakozott hozzájuk, s így szólt: "Csak hadd építsenek! Hiszen ha egy róka nekirugaszkodik, át tudja ugrani kőfalukat."
Neh 3:36 Istenünk, halld meg, hogy csúfolnak minket! Gúnyolódásuk hulljon vissza fejükre. Legyen részük megvetésben fogságnak a földjén.
Neh 3:37 Ne takard el gonoszságukat, és bűnük ne nyerjen színed előtt megbocsátást, mert megvetették az építkezőket.
Neh 3:38 Tovább építettük a falat, és a munka félig elkészült. A nép ugyanis szívvel-lélekkel dolgozott.
Neh 4:1 Amikor Szanaballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és Asdod lakói megtudták, hogy Jeruzsálem falának helyreállítása előrehaladt, hiszen a rések eltűntek, haragra gyulladtak.
Neh 4:2 Mindannyian összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen, megtámadják és zavart keltenek.
Neh 4:3 Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal őröket állítottunk ellenük.
Neh 4:4 Júda azonban így beszélt: "A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!"
Neh 4:5 Ellenségeink így vélekedtek: "Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk őket és véget vetünk a munkának."
Neh 4:6 De történt, hogy a közelükben lakó zsidók tízszer is figyelmeztettek minket: "Ellenünk vonulnak minden helységből, ahol csak laknak!"
Neh 4:7 Felsorakoztak ezért a mélyen fekvő részeken, a fal mögötti nyílt téren felállítottam a népet a nemzetségek rendjében kardostul, lándzsástul és íjastul.
Neh 4:8 Láttam, hogy félnek, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: "Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért."
Neh 4:9 Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk (a dologról), és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához.
Neh 4:10 Ettől a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött,
Neh 4:11 amely a falat építette. A teherhordók szintén föl voltak fegyverezve: egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították.
Neh 4:12 Az építők közül is, amíg dolgozott, mindegyik derekára csatolta kardját, az meg, aki a kürtöt fújta, mellettem állt.
Neh 4:13 Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: "Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol:
Neh 4:14 gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk."
Neh 4:15 Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig.
Neh 4:16 Akkortájt még ezt is mondtam a népnek: "Mindenki maradjon éjszakára szolgájával Jeruzsálemben: töltsük az éjszakát őrködéssel, a nappalt pedig munkával!"
Neh 4:17 Én magam, testvéreim, embereim meg a kíséretemben levő őrök még a ruhánkat sem vetettük le. Mindenki kéznél tartotta fegyverét.
Neh 5:1 A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen.
Neh 5:2 Némelyek ezt mondták: "Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat, hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk."
Neh 5:3 Mások így szóltak: "Mezeinket, szőleinket, házainkat kell elzálogosítani, hogy gabonához jussunk az éhínség idején."
Neh 5:4 Voltak, akik így beszéltek: "Kölcsönt kell vennünk földjeinkre és szőleinkre, hogy megfizethessük a királynak az adót.
Neh 5:5 Pedig mi is ugyanolyan húsból valók vagyunk, mint testvéreink, s gyermekeink is olyanok, mint az ő gyermekeik. El kell adnunk fiainkat és lányainkat rabszolgának. Lányaink közül némelyeket már eladtunk! Nem tehetünk ellene semmit, hiszen földjeink és szőleink már másoké lettek."
Neh 5:6 Amikor panaszukat és ezeket a szavakat meghallottam, nagyon megharagudtam.
Neh 5:7 Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az előkelőket és az elöljárókat. Így szóltam hozzájuk: "Milyen terhet raktok testvéretekre!" Majd népes gyűlést hívtam össze ellenük,
Neh 5:8 és így szóltam hozzájuk: "Mi tehetségünkhöz képest kiváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig most eladjátok testvéreiteket, hogy majd váltsuk ki őket." Erre hallgattak, és nem tudtak mit válaszolni.
Neh 5:9 Aztán folytattam: "Amit tesztek, az nem helyes. Nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy elkerüljétek az ellenséges népek gyalázkodásait?
Neh 5:10 Magam is, testvéreim és embereim is adtunk nekik pénzt és gabonát, s most elengedjük nekik ezt a tartozást.
Neh 5:11 Adjátok nekik késedelem nélkül vissza a földjüket, szőlőjüket, olajfájukat és házukat. Engedjétek el nekik, amivel pénzben, gabonában, borban és olajban tartoznak nektek, amit kölcsönadtatok nekik."
Neh 5:12 Így válaszoltak: "Visszaadjuk, nem követelünk tőlük többé semmit, s úgy teszünk, ahogy mondtad." Erre megeskettem őket - miután odahívtam a papokat -, hogy ígéretük szerint járnak el.
Neh 5:13 Majd kiráztam köntösömet és ezt mondtam: "Isten így rázzon ki házából, vagyonából minden embert, aki nem tartja meg ezt az ígéretet. Ilyen kirázott és üres legyen!" Az egész gyülekezet ráfelelte: "Úgy legyen!" -, és dicsőítette az Urat. A nép pedig a határozat értelmében járt el.
Neh 5:14 Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évig - tizenkét éven át -, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét.
Neh 5:15 A régi kormányzók ugyanis, akik előttem voltak, súlyos terheket raktak a népre. Minden napra 40 sékel ezüstöt szedtek tőlük kenyérre való járandóság címén, és szolgáik is szorongatták a népet. Én nem tettem így, istenfélelemből.
Neh 5:16 A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet. S embereim is mind megfogták a dolog végét.
Neh 5:17 A vezetők és az elöljárók asztalomnál étkeztek, mintegy százötven férfi, nem számítva azokat, akik a környező népek közül csatlakoztak hozzánk.
Neh 5:18 Naponta elkészítettek a költségemre egy ökröt, hat hízott kost s szárnyasokat. Ezenkívül minden tizedik napon hoztak rengeteg tömlő bort. Mindezek ellenére sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre.
Neh 5:19 Emlékezzél meg, Istenem, a javamra arról, amit ezért a népért tettem.
Neh 6:1 Amikor Szanaballat, Tóbiás, az arab Gesem és a többi ellenségünk megtudta, hogy fölépítettem a falat, s többé már nincs rajta rés - csak a kapuszárnyakat nem szereltem akkor még föl -,
Neh 6:2 Szanaballat és Gesem ezt az üzenetet küldték: "Gyere el, találkozzunk Hak-Kefirimben, az Ono völgyében." Az volt a szándékuk, hogy elbánjanak velem.
Neh 6:3 Követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: "Nagy munkában vagyok, nem tudok elmenni. Abbamaradna a munka, ha itt hagynám, s elmennék hozzátok."
Neh 6:4 Négyszer intézték hozzám ugyanezt a meghívást, és én mindig ugyanazt a választ adtam nekik.
Neh 6:5 Akkor Szanaballat ötödször is elküldte hozzám szolgáját, nyílt levél volt a kezében.
Neh 6:6 Ezt írta benne: "A népek között az a hír terjedt el - Gasmu is megerősíti -, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni. Azért építetted föl a falat, mert te akarsz a királyuk lenni.
Neh 6:7 Prófétákat rendeltél, hogy Jeruzsálemben hirdessék rólad: Júdának királya van. Ez a hír eljut a király füléhez, ezért gyere, tanácskozzunk egymással!"
Neh 6:8 Én azonban ezt a választ küldtem neki: "Semmi sem történt meg abból, amit állítasz, csak te találtad ki."
Neh 6:9 Meg akartak félemlíteni minket, és azt gondolták: "Kezük abbahagyja a munkát és nem fejezik majd be." De ellenkezőleg, erőt gyűjtöttem kezembe.
Neh 6:10 Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: "Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!"
Neh 6:11 De én azt válaszoltam: "Elmenekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan mehetne be a templomba a magamfajta ember, hogy megmentse életét? Nem megyek be."
Neh 6:12 Világosan láttam ugyanis, hogy nem Isten küldte, hanem csak azért mondta rám ezt a prófétai szózatot, mert Tóbiás megvesztegette,
Neh 6:13 hogy félelmemben így tegyek és vétkezzem. Ürügyül szolgált volna nekik rosszindulatú megszólásra, arra, hogy gyalázhassanak.
Neh 6:14 Emlékezzél, Istenem, Tóbiásra, tettei szerint és Noadja prófétaasszonyra is, és a többi prófétára, aki el akart rettenteni!
Neh 6:15 Ötvenkét nap alatt, Elul hónap huszonötödik napján elkészült a fal.
Neh 6:16 Amikor ellenségeink ezt mind megtudták, és a körülöttük levő nemzetek látták, nagy csoda volt a szemükben. Tudatára ébredtek, hogy Istenünk vitte véghez ezt a művet.
Neh 6:17 Ebben az időben Júda több előkelő embere számos levelet küldött Tóbiáshoz, és Tóbiástól is érkeztek (levelek) őhozzájuk.
Neh 6:18 Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül.
Neh 6:19 Még magasztalták is előttem jó tulajdonságait, és hírül vitték neki szavaimat. Tóbiás leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen.
Neh 7:1 Amikor elkészült a fal, és föltettem a kapuszárnyakat, őröket (valamint énekeseket és levitákat) állítottam a kapukhoz.
Neh 7:2 Jeruzsálem kormányzását testvéremre, Hananira bíztam és a vár parancsnokára, Hananjára, mert ő a többinél is hűségesebb és istenfélőbb ember volt.
Neh 7:3 Így szóltam hozzájuk: "Jeruzsálem kapui ne legyenek nyitva addig, amíg a nap melegen nem tűz, és amikor még magasan van, be kell zárni és a kapuszárnyakat be kell reteszelni. Őröket kell állítani Jeruzsálem lakói közül, némelyeket őrhelyükre, másokat házuk elé."
Neh 7:4 A város tágas volt és nagy kiterjedésű, de lakossága gyér volt, és nem építettek benne házakat.
Neh 7:5 Azt a gondolatot sugallta Istenem, hogy hívjam össze a főembereket, az elöljárókat és a népet, és vegyem őket számba. Kezembe került azoknak a jegyzéke, akik először tértek vissza. Ebben ezt találtam megírva:
Neh 7:6 A tartományba való emberek, akik visszatértek a fogságból és a száműzetésből, ahova Babilon királya, Nebukadnezár hurcolta őket, hazatértek Jeruzsálembe és Júdeába, ki-ki a maga városába.
Neh 7:7 Zerubbábellal, Jesuával, Nehemiással, Azarjával, Raamjával, Nahmanival, Mordekaival, Bilsannal, Miszperettel, Bigvaival, Nehummal, Baanával érkeztek. A férfiak száma Izrael népéből:
Neh 7:8 Paros fiai: kétezer-százhetvenkettő;
Neh 7:9 Sefatja fiai: háromszázhetvenkettő;
Neh 7:10 Arat fiai: hatszázötvenkettő;
Neh 7:11 Pahat-Moáb fiai, azaz Jesua és Joáb fiai: kétezer-nyolcszáztizennyolc;
Neh 7:12 Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;
Neh 7:13 Zattu fiai: nyolcszáznegyvenöt;
Neh 7:14 Zakkai fiai: hétszázhatvan;
Neh 7:15 Binnui fiai: hatszáznegyvennyolc;
Neh 7:16 Bebai fiai: hatszázhuszonnyolc;
Neh 7:17 Azgad fiai: kétezer-háromszázhuszonkettő;
Neh 7:18 Adonikam fiai: hatszázhatvanhét;
Neh 7:19 Bigvai fiai: kétezerhatvanhét;
Neh 7:20 Adin fiai: hatszázötvenöt;
Neh 7:21 Ater, vagyis Hiszkija fiai: kilencvennyolc;
Neh 7:22 Hasum fiai: háromszázhuszonnyolc;
Neh 7:23 Beszai fiai: háromszázhuszonnégy;
Neh 7:24 Harif fiai: száztizenkettő;
Neh 7:25 a gibeoniak: kilencvenöt;
Neh 7:26 Betlehem és Netofa lakói: száznyolcvannyolc;
Neh 7:27 Anatot lakói: százhuszonnyolc;
Neh 7:28 Bet-Azmavet lakói: negyvenkettő;
Neh 7:29 Kirjat-Jearim, Kefira és Beerot lakói: hétszáznegyvenhárom;
Neh 7:30 Rama és Geba lakói: hatszázhuszonegy;
Neh 7:31 Mikmasz lakói: százhuszonkettő;
Neh 7:32 Bétel és Ai lakói: százhuszonhárom;
Neh 7:33 Nebo fiai: ötvenkettő;
Neh 7:34 a másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;
Neh 7:35 Harim fiai: háromszázhúsz;
Neh 7:36 Jerikó lakói: háromszáznegyvenöt;
Neh 7:37 Lod, Hadid és Ono lakói: hétszázhuszonegy;
Neh 7:38 Szenaa fiai: háromezer-kilencszázharminc.
Neh 7:39 A papok: Jedeja fiai, vagyis Jesua háza: kilencszázhetvenhárom;
Neh 7:40 Immer fiai: ezerötvenkettő;
Neh 7:41 Paschur fiai: ezerkétszáznegyvenhét;
Neh 7:42 Harim fiai: ezertizenhét.
Neh 7:43 A leviták: Jesua fiai, vagyis Kadmiel, Binnui, Hodja: hetvennégy.
Neh 7:44 Az énekesek: Aszaf fiai: száznegyvennyolc.
Neh 7:45 A kapuőrök: Sallum fiai, Ater fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sobai fiai: százharmincnyolc.
Neh 7:46 A templomszolgák: Sziha fiai: Haszufa fiai, Tabbaot fiai,
Neh 7:47 Kerosz fiai, Szia fiai, Padon fiai,
Neh 7:48 Lebana fiai, Hagaba fiai, Salmai fiai,
Neh 7:49 Hanan fiai, Giddel fiai, Gahar fiai,
Neh 7:50 Reaja fiai, Reszin fiai, Nekoda fiai,
Neh 7:51 Gazzam fiai, Uzza fiai, Paszéah fiai,
Neh 7:52 Beszai fiai, a Meuniták fiai, a Nefisziták fiai,
Neh 7:53 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,
Neh 7:54 Baszlut fiai, Mehira fiai, Harsa fiai,
Neh 7:55 Barkosz fiai, Sziszra fiai, Temah fiai,
Neh 7:56 Nesziah fiai, Hatifa fiai.
Neh 7:57 Salamon szolgáinak fiai: Szotai fiai, Szoferet fiai, Perida fiai,
Neh 7:58 Jaala fiai, Darkon fiai, Giddel fiai,
Neh 7:59 Sefatja fiai, Hattil fiai, Pokeret-Hasz-Szebajim fiai, Amon fiai.
Neh 7:60 A templomszolgák és Salamon szolgái összesen: háromszázkilencvenkettő.
Neh 7:61 A következők Tel-Melahból, Tel-Harsaból, Kerubból, Addonból és Immerből vonultak ki, s nem tudták igazolni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből származott:
Neh 7:62 Delaja fiai, Tóbiás fiai, Nekoda fiai: hatszáznegyvenkettő.
Neh 7:63 A papok közül Hobajja fiai, Hakkosz fiai, Barzilláj fiai - ez a gileádi Barzilláj lányai közül vett magának feleséget és tőle kapta nevét.
Neh 7:64 Ezek az emberek keresték nemzetségük iratait, de nem találták, ezért kizárták őket, mint tisztátalanokat a papi szolgálatból.
Neh 7:65 A kormányzó megtiltotta nekik, hogy a szent eledelekből egyenek, amíg nem támad pap az urimhoz és a tummimhoz.
Neh 7:66 Az egész gyülekezet negyvenkétezer-háromszázhatvan személyből állott,
Neh 7:67 nem számítva szolgáikat, szolgálóikat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak. Volt velük kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő.
Neh 7:68 A lovak száma hétszázharminchatot tett ki, az öszvéreké kétszáznegyvenötöt, a tevéké négyszázharmincötöt, szamaraik száma pedig hatezer-hétszázhúsz volt.
Neh 7:69 A családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az építéshez. A kormányzó 1000 drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi ruhát adott a kincshez.
Neh 7:70 A családfők 20 000 drachma aranyat és 2200 mina ezüstöt adtak a munkálatokra szánt kincsekhez.
Neh 7:71 Amit a többi nép adományozott, az 20 000 drachma aranyat, 2000 mina ezüstöt és hatvanhét papi ruhát tett ki.
Neh 7:72 A papok, a leviták és a nép egy része Jeruzsálemben telepedett le, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és Izrael többi fiai pedig városaikban. Közeledett a hetedik hónap.
Neh 8:1 Akkor egy emberként összegyűlt az egész nép a Víz-kapu előtti térségen. Felszólították Ezdrás papot, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek.
Neh 8:2 Akkor Ezdrás a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé tárta a törvénykönyvet, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt.
Neh 8:3 A Víz-kapu előtti térségen reggeltől délig olvasott belőle a férfiaknak, a nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a törvény könyvére.
Neh 8:4 Ezdrás írástudó felállt az erre a célra készült faállványra. Jobbja felől Mattitja, Sema, Anaja, Urija, Hilkija és Maaszeja állt, balján Pedaja, Misael, Malkija, Hasum, Hasbaddana, Zakariás és Mesullam.
Neh 8:5 Ezdrás kinyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára - magasabban állt ugyanis, mint a nép -, s amikor kinyitotta, az egész nép felállt.
Neh 8:6 Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép kitárt kézzel ráfelelte: ámen, ámen, ámen, majd mélyen meghajoltak, s földre borulva imádták az Urat.
Neh 8:7 [Jesua, Bani, Serebja, Jamin, Akkub, Sabtai, Hodija, Maaszeja, Kelita, Azarja, Jozabad, Hanan, Pelaja, akik leviták voltak, kifejtették a törvényt a népnek. Közben a nép a helyén állt.]
Neh 8:8 Ezdrás felolvasott az Isten törvénykönyvéből, lefordította és megmagyarázta az értelmét, úgyhogy meg is értették, amit felolvasott.
Neh 8:9 Akkor [Nehemiás, a kormányzó], Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: "Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!" Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt.
Neh 8:10 Így szólt továbbá hozzájuk: "Menjetek és egyetek zsíros ételeket és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek."
Neh 8:11 A leviták meg csitították az egész népet ezekkel a szavakkal: "Csendesedjetek el, mert ez a nap szent. Ne szomorkodjatok!"
Neh 8:12 Erre az egész nép elment, hogy egyék, igyék, megossza az ételt és a nagy örömnek szentelje magát, mert megértették a tanítást, amelyet hirdettek nekik.
Neh 8:13 Másnap az egész népből a családfők, a papok és a leviták Ezdrás írástudó köré gyűltek, hogy fejtse ki nekik a törvény szavait.
Neh 8:14 Azt találták a törvényben megírva, amit az Úr Mózes által parancsolt, hogy Izrael fiai a hetedik hónap ünnepén lakjanak lombsátorban.
Neh 8:15 Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: "Menjetek ki a hegyekbe, szedjetek olajfaágakat, fenyő-, mirtusz- meg pálmaágakat és más leveles ágakat, s csináljatok belőlük sátrat, amint meg van írva."
Neh 8:16 A nép kivonult, ágakat szedett és sátrat csinált, ki-ki a háza tetején, az udvarában, az Isten házának előcsarnokában, a Víz-kapu előtti téren és az Efraim-kapu előtti téren.
Neh 8:17 Az egész közösség - mindenki, aki csak hazatért a fogságból - csinált sátrat, és a sátorban lakott. Izrael fiai nem tettek így Nun fiának, Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig. Igen nagy volt az örömük.
Neh 8:18 Ezdrás mindennap felolvasott az Isten törvénykönyvéből, az első naptól az utolsóig. Hét napon át ülték az ünnepet. A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetelt tartottak az előírás szerint.
Neh 9:1 Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek.
Neh 9:2 Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bűneiket és atyáik tévelygéseit.
Neh 9:3 [Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedrészében bűnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.]
Neh 9:4 [Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az ő Istenüket.
Neh 9:5 Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabnia, Serebja, Hodijja, Sebanja és Petahja: "Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!"] Áldott legyen dicsőséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek!
Neh 9:6 Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.
Neh 9:7 Uram, te vagy az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted a káldeai Urból, és az Ábrahám nevet adtad neki.
Neh 9:8 Hűségesnek találtad szívét és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a jebuziták és a girgasiták földjét, neki és utódainak. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.
Neh 9:9 Láttad atyáink nyomorát Egyiptomban, s meghallottad kiáltásukat a Sás-tengernél.
Neh 9:10 Jeleket és csodákat műveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan.
Neh 9:11 Megnyitottad a tengert előttük: száraz lábbal keltek át a tengeren. A mélységbe taszítottad üldözőiket, mint valami követ, a vad vizekbe.
Neh 9:12 Felhőoszloppal vezetted őket nappal, és lángoszloppal éjszaka. Megvilágítottad előttük az utat, amelyen menniük kellett.
Neh 9:13 Alászálltál a Sínai-hegyre, s beszéltél velük az égből. Igazságos rendelkezéseket, biztos törvényeket, nagyszerű parancsokat és előírásokat adtál nekik.
Neh 9:14 Megismertetted velük szent szombatodat, utasításokat, parancsokat és törvényt adtál nekik, Mózes szolgád által.
Neh 9:15 Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására, vizet fakasztottál a sziklából szomjuk oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik adod.
Neh 9:16 Atyáink azonban gőgjükben szembeszegültek, megkeményítették nyakukat, nem engedelmeskedtek parancsaidnak.
Neh 9:17 Vonakodtak engedelmeskedni, megfeledkeztek csodáidról, amelyeket értük tettél. Megkeményítették nyakukat, s fejükbe vették, hogy visszatérnek szolgaságukba, Egyiptomba. De te megbocsátó Isten vagy, irgalmas és könyörületes, hosszan tűrő és végtelenül jó: nem hagytad el őket.
Neh 9:18 Amikor öntött borjút csináltak maguknak, és azt mondogatták: "Ez az istened, aki kihozott Egyiptomból", [s így nagy istenkáromlást követtek el],
Neh 9:19 te nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában: a felhőoszlop nem tűnt el előlük, továbbra is vezette őket nappal az úton; s a tűzoszlop sem éjjel, hanem megvilágította előttük az utat, amelyen menniük kellett.
Neh 9:20 Megadtad nekik jó lelkedet, hogy okossá tegye őket. Nem tagadtad meg szájuktól mannádat, és szomjúságukban vizet juttattál nekik.
Neh 9:21 Negyven évig gondot viseltél rájuk a pusztában, nem szenvedtek hiányt semmiben, ruhájuk nem vásott el, lábuk nem törött fel.
Neh 9:22 Királyságokat és népeket juttattál nekik, és nekik adtad őket tartományul. Elfoglalták Hesbon királyának, Szichonnak földjét, Básán királyának, Ognak földjét.
Neh 9:23 Megsokasítottad fiaikat, mint égen a csillagokat, és bevezetted őket a földre, amelyről azt mondtad atyáiknak, hogy menjenek és vegyék birtokukba.
Neh 9:24 Fiaik bevonultak és elfoglalták az országot. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, kezükbe adtad őket, királyaikat s az ország népeit, hogy bánjanak velük tetszésük szerint.
Neh 9:25 Megerősített városokat és termékeny földet szereztek, mindenféle jóval teli házakat örököltek, megásott ciszternákat, szőlőket és olajfákat, s rengeteg gyümölcstermő fát. Ettek, jóllaktak, meghíztak, dúskálkodtak nagy jóságodból.
Neh 9:26 De engedetlenek lettek, föllázadtak ellened, semmibe vették törvényeidet, prófétáidat meg, akik intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték, [így nagy istenkáromlást követtek el].
Neh 9:27 Ezért elnyomóik kezébe adtad őket, akik aztán megsanyargatták őket. Szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, s te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmadban újra meg újra szabadítót küldtél nekik, akik kiszabadították őket elnyomóik kezéből.
Neh 9:28 Amikor nyugalmuk volt, újra gonoszságra vetemedtek. Ellenségeik hatalmába adtad őket, akik zsarnokoskodtak fölöttük. Újra hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből: irgalmadban számtalanszor megszabadítottad őket.
Neh 9:29 Intetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez, de kevélyen ellenszegültek. Nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek életet adnak az embernek, ha megtartja őket. Lázadoztak ellened, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.
Neh 9:30 Türelmes voltál velük számos éven át. Figyelmeztetted őket lelked által és prófétáid szavával. De nem hallgattak rád, azért az országok népeinek kezébe adtak őket.
Neh 9:31 Nagy irgalmasságodban azonban nem pusztítottad, nem hagytad el őket. Mert könyörületes és jóságos Isten vagy.
Neh 9:32 Most, ó Istenünk, te nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat, ne vedd semmibe a sok megpróbáltatást, ami ért bennünket, királyainkat és vezéreinket, papjainkat és prófétáinkat, egész népedet, az asszír királyok idejétől mind a mai napig.
Neh 9:33 Ami történt velünk, mindenben igazságos voltál. Mert megmutattad hűségedet, mi mégis gonoszságra vetemedtünk.
Neh 9:34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem ügyeltek parancsaidra és utasításaidra, amelyeket adtál nekik.
Neh 9:35 Volt királyságuk, elhalmoztad őket jótéteményeiddel, adtál nekik kiterjedt és termékeny földet, mégsem szolgáltak neked, nem fordultak el gonosz tetteiktől.
Neh 9:36 Nézd, ma szolgák vagyunk! Szolgák vagyunk azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy élvezzék gyümölcseit és javait.
Neh 9:37 Terményei a királyok hasznára vannak, akiket bűneink miatt rendeltél fölénk, s kedvük szerint bánnak testünkkel és állatainkkal, mi meg nagy nyomorúságban vagyunk.
Neh 10:1 Ezek miatt szilárd szövetséget kötünk, és írásba is foglaljuk. A pecsétes íráson rajta vannak vezetőink, levitáink és papjaink...
Neh 10:2 A pecsétes íráson ott szerepelnek Hakalja fia, Nehemiás és Cidkija,
Neh 10:3 Szeraja, Azarja, Jeremiás,
Neh 10:4 Paschur, Amarja, Malkija,
Neh 10:5 Hattus, Sebanja, Malluk,
Neh 10:6 Harim, Meremot, Obadja,
Neh 10:7 Dániel, Ginneton, Baruk,
Neh 10:8 Mesullam, Abija, Mijamin,
Neh 10:9 Maszja, Bilgai, Semaja - ezek a papok.
Neh 10:10 Aztán a leviták: Azanja fia, Jesua, Henedad fiai közül Binnui, Kadmiel,
Neh 10:11 továbbá testvérei: Sekanja, Hodavja, Kelita, Pelaja, Hanan,
Neh 10:12 Mika, Rehob, Hasabja,
Neh 10:13 Zakkur, Serebja, Sebanja,
Neh 10:14 Hodija, Bani, Kenani.
Neh 10:15 A nép vezetői: Paros, Pahat-Moab, Elem, Zattu, Bani,
Neh 10:16 Bunni, Azgad, Bebai,
Neh 10:17 Adonija, Bigvai, Adin,
Neh 10:18 Ater, Hiszkija, Azzur,
Neh 10:19 Hodija, Hasum, Beszai,
Neh 10:20 Harif, Anatot, Nobai,
Neh 10:21 Magpias, Mesullam, Hezir,
Neh 10:22 Meshezabel, Cádok, Jaddua,
Neh 10:23 Pelatja, Hanan, Anaja,
Neh 10:24 Hosea, Hananja, Hassub,
Neh 10:25 Hallohes, Pilha, Sobek,
Neh 10:26 Rehum, Hasabna, Masszeja,
Neh 10:27 Ahija, Hanan, Anan,
Neh 10:28 Malluk, Harim, Baana.
Neh 10:29 ...de ugyanúgy a nép többi része is, a papok és a leviták, a kapuőrök, énekesek, templomszolgák, vagyis mind, akik az ország népeitől elkülönültek, s az Isten törvényéhez ragaszkodtak, valamint ezeknek a feleségük, a fiaik és a lányaik, mind, akik érett korúak voltak,
Neh 10:30 csatlakoztak testvéreikhez és elöljáróikhoz, s átokkal és esküvel kötelezték magukat, hogy az Isten törvénye szerint élnek, amelyet Mózes, az Isten szolgája által adott, s megtartják az Úrnak, a mi Istenünknek minden parancsát, utasítását és törvényét.
Neh 10:31 Különösen: többé nem adják lányainkat a föld népének, s lányaikat se vesszük többé fiainknak feleségül.
Neh 10:32 Ha az ország népei árut vagy bármilyen élelmet hoznak szombati napon árulni, sem szombaton, se más szent napon nem vesszük meg tőlük. A hetedik évben lemondunk a föld terméséről és semmiféle adósságot nem hajtunk be.
Neh 10:33 Törvénnyel kötelezzük magunkat, hogy évente egyharmad sékelt adunk Istenünk temploma javára:
Neh 10:34 a kitett kenyerekre, az állandó ételáldozatokra, az állandó égőáldozatokra, a szombati áldozatokra, az újhold napjára és az ünnepekre előírt áldozatokra, a közösségi áldozatokra, az engesztelő áldozatokra, hogy kiengesztelődést szerezzenek Izraelnek - vagyis Istenünk házának különféle szükségleteire.
Neh 10:36 Elhozzuk az Úr házába minden évben földünk első termését, s minden fa első gyümölcsét.
Neh 10:37 Ugyanígy elsőszülött fiainkat, s állataink elsőszülötteit is, amint meg van írva a törvényben, elhozzuk barmaink és nyájaink elsőszülötteit az Isten házába a papoknak, akik Istenünk házában ellátják a szolgálatot.
Neh 10:38 Ezenkívül őrleményeinknek, fáink gyümölcsének, az új bornak és az olajnak a legjavát is elhozzuk a papoknak, Istenünk házának kamráiba, földjeink tizedét pedig a levitáknak. A levitáknak maguknak kell összeszedniük a tizedet minden városban, ahol földet művelnek.
Neh 10:39 Egy pap, Áron egy fia kísérje a levitákat, amikor a tizedet szedik. A leviták szolgáltassák be tizedük tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba.
Neh 10:40 Ezekbe a kamrákba kell Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabona, az újbor és az olaj járandóságot vinni. Ott vannak a szentély edényei, a szolgálatot teljesítő papok, a kapuőrök és az énekesek is.
Neh 10:35 Sorsot vetünk - a papok, a leviták és a nép - az áldozati fának a szállítása dolgában, s a családok rendjében meghatározott időben minden évben Istenünk házához szállítjuk, hogy elégjen az Úr, a mi Istenünk oltárán a törvény előírása szerint. Többé nem hanyagoljuk el Istenünk házát.
Neh 11:1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része meg sorsot vetett, hogy tízből egy ember Jeruzsálembe, a szent városba jöjjön lakni, a többi kilenc pedig maradjon a városokban.
Neh 11:2 A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le.
Neh 11:3 Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai.
Neh 11:4 Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalalel fia Perec fiai közül;
Neh 11:5 Maaszeja, Báruknak a fia, (aki) Kolhozé fia volt, az Hazaja fia, az Adaja fia, az Jojarib fia, az Zakariás fia, az pedig Sela fia.
Neh 11:6 Perecnek Jeruzsálemben letelepedett fiai összesen négyszázhatvannyolc hadba vonulásra alkalmas férfit tettek ki.
Neh 11:7 Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullamnak a fia, (aki) Joed fia volt, az Pedaja fia, az pedig Izajás fia;
Neh 11:8 testvéreikkel kilencszázhuszonnyolc hadviselésre alkalmas férfit tettek ki.
Neh 11:9 Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója.
Neh 11:10 A papok közül Jojakim fia, Jedaja,
Neh 11:11 (aki) Szeraja fia volt, az Hilkija fia, az Mesullam fia, az Cádok fia, az Isten házának elöljárója;
Neh 11:12 a testvéreikkel, akik a templom szolgálatát látták el, nyolcszázhuszonketten; Adaja, Jeroham fia, (aki) Pelalja fia volt, az Amszi fia, az Zakariás fia, az Passur fia, az pedig Malkija fia;
Neh 11:13 a testvéreikkel, a családok fejeivel kétszáznegyvenketten; Amaszai, Azareelnek a fia, (aki) Ahzai fia volt, az Mesillemot fia, az meg Immer fia;
Neh 11:14 a testvéreikkel százhuszonnyolc hadba vonulásra alkalmas férfi. Zabdiel, Haggadolnak a fia volt az elöljárójuk.
Neh 11:15 A leviták közül: Semaja, Hassubnak a fia, (aki) Azzikam fia volt, az Hasabja fia, az meg Bunni fia;
Neh 11:16 a leviták elöljárói közül Sabtai és Jozabad a templom külső ügyeit intézték.
Neh 11:17 Mattanja, Mikának a fia, (aki) Zabdi fia volt, az meg Aszaf fia - ő vezette imádság közben a dicsőítő énekeket, továbbá Babukja, a testvérek közül a második; Obadja, Sammuának a fia, (aki) Galal fia volt, az meg Jedutun fia.
Neh 11:18 A szent városban élő leviták száma összesen: kétszáznyolcvannégy.
Neh 11:19 A kapuőrök: Akkub, Talmon és testvéreik, akik a kapuknál őrséget álltak: százhetvenkettő.
Neh 11:21 A templomszolgák az Ófelen laktak. Sziha és Gispa volt a templomszolgák elöljárója.
Neh 11:22 A levitáknak Jeruzsálemben Uzzi volt a felügyelőjük, Baninak a fia, (aki) Hasabja fia volt, az Mattanja fia, az meg Mika fia Aszaf fiai közül, akik énekesek voltak az Isten házának szolgálatában.
Neh 11:23 Ebben a dologban királyi rendelet intézkedett, az határozta meg az énekesek napi szolgálatát.
Neh 11:24 Mesezabeel fia, Petahja volt a király megbízottja a nép minden ügyében, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közé tartozott.
Neh 11:20 Izraelből a többiek, a papok és leviták Júda többi városaiban telepedtek le, ki-ki a maga birtokán,
Neh 11:25 a határaikban szétszórt tanyákon. Júda fiai közül némelyek Kirjat-ha-Arbában és a hozzá tartozó helységekben telepedtek le, Dibonban és a hozzá tartozó helységekben, Jekhabszeelben és a hozzá tartozó helységekben,
Neh 11:26 Jesuában, Moladában, Bet-Peletben,
Neh 11:27 Haszar-Sualban, Beersebában és a hozzá tartozó helységekben,
Neh 11:28 Ciklágban, Mechonában, és a hozzá tartozó helységekben,
Neh 11:29 Ain-Rimmonban, Szoreában, Jarnutban,
Neh 11:30 Zanoachban, Adullamban és falvaiban, Lachisban és vidékén, Azekában és a hozzá tartozó helységekben. Tehát Beersebától a Hinnom völgyéig telepedtek le.
Neh 11:31 Benjamin fiai Gebában, Mikmaszban, Ajjában és Bételben, valamint az ezekhez tartozó helységekben,
Neh 11:32 Anatótban, Nobban, Ananjában,
Neh 11:33 Hacorban, Rámában, Gittajimban,
Neh 11:34 Hadidban, Szehoimban, Neballatban,
Neh 11:35 Lodban és Onoban, valamint a Kézművesek völgyében laktak.
Neh 11:36 Levita csoportok Júdában is, Benjaminban is voltak.
Neh 12:1 Ezek a papok és leviták tértek vissza Sealtiel fiával, Zerubbábellal és Jesuával: Szeraja, Jeremiás, Ezdrás,
Neh 12:2 Amarja, Malluk, Hattus,
Neh 12:3 Sekanja, Harim, Meremot,
Neh 12:4 Iddo, Ginneton, Abija,
Neh 12:5 Mijamin, Maadja, Bilga,
Neh 12:6 Semaja, továbbá Jojarib, Jedaja,
Neh 12:7 Szallai, Amok, Hilkija, Jedaja.
Neh 12:8 A leviták: Jesua, Binnui, Kadmiel, Serebja, Júda, Mattanja - ez utóbbi vezette testvéreivel a dicsőítő énekeket,
Neh 12:9 ugyanakkor Bakbukja, Unni és testvérei velük szemben álltak, osztályuknak megfelelően. Ezek voltak a papok és testvéreik fejei Jesua idejében.
Neh 12:10 Jesua Jojakimot nemzette, Jojakim Eljasibot nemzette, Eljasib Jojadát nemzette,
Neh 12:11 Jojada Johanant nemzette és Johanan Jaddut nemzette.
Neh 12:12 Jojakim idejében ezek voltak a papi családok fejei: Szeraja családjáé Meraja, Jeremiás családjáé Hananja,
Neh 12:13 Ezdrás családjáé Mesullam, Amarja családjáé Jehohanan,
Neh 12:14 Malluk családjáé Jonatán, Sekanja családjáé József,
Neh 12:15 Harim családjáé Adna, Meremot családjáé Helkai,
Neh 12:16 Iddo családjáé Zakariás, Ginneton családjáé Mesullam,
Neh 12:17 Abija családjáé Zikri, Mijjamin családjáé..., Maadja családjáé Piltai,
Neh 12:18 Bilga családjáé Samnua, Semaja családjáé Jenatan,
Neh 12:19 Jojarib családjáé Mattenai, Jedaja családjáé Uzzi,
Neh 12:20 Szallu családjáé Kallai, Amok családjáé Éber,
Neh 12:21 Hilkija családjáé Hasabja, Jedaja családjáé Netaneel.
Neh 12:22 Eljasib, Jojada, Johanan és Jaddua korától a papi családok fejei föl vannak jegyezve a Krónikák könyvében egészen a perzsa Dárius uralkodásáig.
Neh 12:23 Lévi fiai. A családfők föl vannak jegyezve a Krónikák könyvében egészen Johanannak, Eljasib fiának idejéig.
Neh 12:24 A leviták vezetői: Hasabja, Serebja, Jesua, Binnui, Kadmiel és testvéreik, akik velük szemben álltak, amikor a dicsérő és magasztaló énekeket énekelték és a hálaadást végezték Dávidnak, az Isten emberének rendelkezése szerint, egymással váltakozva.
Neh 12:25 Mattanja, Bakbukja és Obadja. Mesullam, Talmon és Akkub voltak a kapuőrök, akik a kapuknál levő kamrákban őrködtek.
Neh 12:26 Ezek Jesua fiának, Jojakimnak az idejében és Nehemiás kormányzó, valamint Ezdrás pap és írástudó idejében éltek.
Neh 12:27 Jeruzsálem falának fölszentelésére minden helységből összehívták a levitákat, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, mert a fölszentelést ujjongás s dicsőítő énekek közepette, cintányér, hárfa és citera kíséretében akarták megülni.
Neh 12:28 Összegyűltek az énekesek - Lévi fiai - Jeruzsálem környékéről, a netofatiak falvaiból,
Neh 12:29 Bet-Gilgalból, Geba és Azmavet vidékéről. Az énekesek ugyanis tanyákat építettek maguknak Jeruzsálem körül.
Neh 12:30 A papok és leviták előbb maguk tisztálkodtak meg, majd megtisztították a népet, a kapukat és a falat is.
Neh 12:31 Meghagytam Júda elöljáróinak, hogy menjenek föl a falakra, és két nagy menetet szerveztem. Az első jobb felé haladt a falon, a Szemét-kapu irányában.
Neh 12:32 Mögöttük ment Hosaja és Júda elöljáróinak egyik fele,
Neh 12:33 továbbá Azarja, Ezdrás, Mesullam,
Neh 12:34 Júda, Mijamin, Semaja és Jeremiás,
Neh 12:35 akiket a papok közül választottunk ki, és elláttunk trombitával, azután Zakariás, Jonatánnak a fia, (aki) Semaja fia volt, az Mattanja fia, az Mikeás fia, az Zakkur fia, az meg Aszaf fia
Neh 12:36 és testvérei: Semaja, Azareel, Milalai, Gilalai, Maai, Netaneel, Júda, Hanani, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel fölszerelve. Ezdrás, az írástudó haladt az élen.
Neh 12:37 A Forrás-kapunál fölmentek Dávid városának a lépcsőin, a fal gerincén és Dávid házának feljáróján egészen a Víz-kapuig, kelet felé.
Neh 12:38 A másik menet bal felé haladt, s a nép vezetőinek felével kísértem a fal gerincén a Kemence-torony fölött a Tér faláig,
Neh 12:39 majd az Efraim-kapu, a Hal-kapu, Hananeel tornya fölött a Juh-kapuig. Az Őr-kapunál álltak meg.
Neh 12:40 Azután a két kar felsorakozott az Isten házában. Én is melléjük álltam az elöljárók felével,
Neh 12:41 továbbá a papok: Eljakim, Maaszeja, Minjamin, Mikeás, Eljoenai, Zakariás, Hananja, trombitáikkal,
Neh 12:42 továbbá Maaszeje, Semaja, Eleazár, Uzzi, Jehohonan, Malkija, Elam és Ezer. Az énekeseket Jizrahja vezette.
Neh 12:43 Ezen a napon nagy véresáldozatot mutattak be, és a nép ujjongott örömében, mert Isten nagy örömet szerzett nekik. Az asszonyok és a gyerekek is örültek, messze elhallatszott Jeruzsálem ujjongása.
Neh 12:44 Ebben az időben embereket állítottak a felajánlott adományok és a tizedek tárolására szolgáló kamrákhoz, hogy oda gyűjtsék össze a papok és leviták részét, amely a falvak földjéről a törvény szerint megillette őket. Júda ugyanis örömét lelte a szolgálatot ellátó papokban és levitákban,
Neh 12:45 mivel pontosan végezték az istentiszteletet és a tisztulás szertartásait, s ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is, amint Dávid és fia, Salamon rendelte.
Neh 12:46 Mert Dávid és Aszaf korától, nagyon régtől fogva voltak énekesek, akik dicsőítő és hálaénekeket zengtek Istennek.
Neh 12:47 Zerubbábel és Nehemiás idejében egész Izrael megadta az énekeseknek és a kapuőröknek járandóságukat, napról napra. Megadták a szent járandóságot a levitáknak is, a leviták pedig Áron fiainak.
Neh 13:1 Abban az időben Mózes könyvéből olvastak fel a népnek. Ebben ezt találták megírva: Az ammonita és moábita sohasem léphet be az Isten közösségébe,
Neh 13:2 mert nem fogadta Izrael fiait kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellene Bileámot, hogy átkozza meg őket, Istenünk azonban áldásra változtatta az átkot.
Neh 13:3 Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelből minden idegent.
Neh 13:4 Azelőtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kamrák felügyelője. Rokonságban volt Tóbiással,
Neh 13:5 ezért berendezett neki egy tágas helyiséget, amelyben azelőtt az áldozati adományokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, vagyis a leviták, énekesek és kapuőrök járandóságát meg a papok részét tartották.
Neh 13:6 Ebben az időben távol voltam Jeruzsálemtől, Artaxerxész, Babilon királyának 32. évében ugyanis visszamentem a királyhoz. Bizonyos idő elteltével engedélyt kértem a királytól az eltávozásra,
Neh 13:7 és visszatértem Jeruzsálembe. Akkor láttam, mi gonoszságot művelt Eljasib Tóbiás javára: az Isten házának előcsarnokában berendezett neki egy kamrát.
Neh 13:8 Ez nagy visszatetszést váltott ki belőlem, s a kamrából az utcára szórtam Tóbiás házának holmiját
Neh 13:9 és elrendeltem, hogy tisztítsák meg a kamrákat. Aztán visszahordattam oda az Isten házának edényeit, az áldozati adományokat és a tömjént.
Neh 13:10 Azt is megtudtam, hogy a leviták járandóságát nem adták meg, azok meg, a leviták és az énekesek, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük, a birtokukra szöktek.
Neh 13:11 Megdorgáltam erre az elöljárókat és így szóltam: "Miért hanyagoltátok el az Isten házát?" Majd újra összegyűjtöttem és visszarendeltem őket a helyükre.
Neh 13:12 Akkor egész Júda elhozta a gabona-, bor- és olajtizedet az előcsarnok kamráiba.
Neh 13:13 A kamrákhoz állítottam Salamja papot, Cádok írástudót, Pedaja levitát és melléjük adtam Zakku fiát, Mattanja unokáját, Hanant, mert megbízhatónak tartották őket. Az ő feladatuk volt, hogy a szétosztást megejtsék testvéreik közt.
Neh 13:14 Emlékezzél meg rólam, Istenem, ne feledd el jótetteimet, amelyeket Istenem házáért és annak szolgálatáért tettem.
Neh 13:15 Ezekben a napokban láttam Júdában olyan embereket, akik szombaton odamentek a sajtóhoz, mások gabonakévéket hordtak, szamaraikra rakták őket, borral, szőlővel, fügével és más rakománnyal egyetemben, és szombaton Jeruzsálembe szállították. Figyelmeztettem őket, hogy ne árusítsanak élelmiszert.
Neh 13:16 Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak.
Neh 13:17 Megdorgáltam Júda elöljáróit és így szóltam hozzájuk: "Milyen gyalázatos dolgot műveltek megszegve a szombatot?
Neh 13:18 Nem így tettek atyáitok is, és nem ezért zúdította ránk és erre a városra Istenünk ezt a sok bajt? S még fokozzátok az Izraelre zúduló haragot, amikor megszegitek a szombatot!"
Neh 13:19 Amint aztán Jeruzsálem kapuinál szombat előtt este beállt a szürkület, megparancsoltam, hogy a kapukat zárják be, és elrendeltem, hogy csak szombat elmúltával nyissák ki őket. Embereim közül néhányat a kapukhoz állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be szombaton.
Neh 13:20 Ezért a kereskedők és a különféle holmik árusítói egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát.
Neh 13:21 Emiatt megdorgáltam őket, és így szóltam hozzájuk: "Miért töltitek az éjszakát a fal mellett? Ha még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok." Attól kezdve többet nem jöttek szombaton.
Neh 13:22 Megparancsoltam a levitáknak, hogy tisztuljanak meg, jöjjenek s őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam Istenem, és légy hozzám irgalmas nagy irgalmasságodban.
Neh 13:23 Azt is láttam azokban a napokban, hogy a zsidók asdódi, ammonita és moábita nőket vettek feleségül.
Neh 13:24 Gyermekeik fele az asdódi nyelvet beszélte, s már nem értették a zsidó nyelvet, hanem csak ennek vagy annak a népnek a nyelvét.
Neh 13:25 Megdorgáltam és megátkoztam őket, némelyeket meg is vertem közülük, megtéptem hajukat, s megeskettem őket az Istenre: "Lányaitokat ne adjátok fiaiknak, és ne vegyetek feleséget lányaik közül sem fiaitoknak, sem magatoknak.
Neh 13:26 Nem így vétkezett Irzael királya, Salamon is? Annyi nép között egyetlen király sem volt hozzá hasonló. Istene szerette, és Isten tette meg egész Izrael királyává. S az idegen asszonyok még őt is bűnre csábították.
Neh 13:27 S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: hűtlenek vagytok Istenünkhöz, idegen nőket vesztek feleségül?"
Neh 13:28 Eljasib főpap fiának, Jojadának egyik fia a horonita Szaballatnak lett a veje. Ezért elűztem magamtól.
Neh 13:29 Jusson eszedbe, Istenem, hogy az ilyenek beszennyezik a papságot s a papokkal és levitákkal kötött szövetséget!
Neh 13:30 Így megtisztítottam őket minden idegentől. Visszaállítottam a szolgálati rendet a papok és leviták számára, mindenkinek a beosztása szerint.
Neh 13:31 Rendelkeztem az áldozati fa meghatározott időben való szállításáról és az első termésekről. Emlékezzél meg rólam, Istenem, a javamra!
Tob 1:1 Ez a könyv Tobit története, Tóbiel fiáé, aki Ananielnek volt a fia, az meg Babael fiáé, Aduelé, Aziel nemzetségéből, Naftali törzséből.
Tob 1:2 Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében Tibéből fogságba hurcolták. Ez Galileának felső részén, Kádes-Naftalitól délre fekszik, Hacor fölött nyugatra és Sefattól északra.
Tob 1:3 Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s a jót tettem. Bőven osztottam alamizsnát testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe.
Tob 1:4 Amikor még hazámban, Izrael országában éltem - akkor még fiatal voltam -, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtől, noha Izrael összes törzse közül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Isten lakóhelye minden törzs számára épült, örök időkre.
Tob 1:5 Testvéreim és Naftali háza a borjúnak áldoztak, amelyet Izrael királya, Jerobeám állított Dánban, Galilea hegyein.
Tob 1:6 Gyakran elzarándokoltam - egymagam - az ünnepekre Jeruzsálembe, amint egész Izraelnek előírja egy örök időkre szóló törvény, az első terméssel és az állatok elsőszülötteivel, a jószág tizedével és a birka első gyapjával.
Tob 1:7 Odaadtam Áron fiainak, a papoknak, hogy tegyék az áldozati oltárra. A bor és a gabona, az olaj, a gránátalma és az egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam át, akik Jeruzsálemben teljesítettek szolgálatot. A második tizedet hat egymás utáni éven át eladtam, aztán elmentem és felhasználtam Jeruzsálemben.
Tob 1:8 A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek. Minden harmadik esztendőben megajándékoztam őket vele, s megettük Mózes törvényének előírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanis meghalt, és árván maradtam.
Tob 1:9 Amikor elértem a férfikort, apám nemzetségéből vettem feleséget, Annának hívták. Született tőle egy fiam, Tóbiásnak neveztem el.
Tob 1:10 Amikor engem is elhurcoltak Asszíriába, Ninivébe kerültem. Testvéreim és a nemzetségemből valók mind ettek a pogányok ételéből,
Tob 1:11 én azonban óvakodtam tőle, hogy egyem a pogányok ételéből.
Tob 1:12 Mivel szívvel-lélekkel ragaszkodtam Istenemhez,
Tob 1:13 a Magasságbeli Szalmanasszár kegyeibe juttatott, úgyhogy én lettem a bevásárlója.
Tob 1:14 Médiába mentem, s a haláláig vásároltam neki, és a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri testvérénél tíz talentum ezüstöt helyeztem letétbe.
Tob 1:15 Amikor Szalmanasszár meghalt, fia, Szancherib lett helyette a király. A Médiába vezető utak nem voltak többé biztonságosak,
Tob 1:16 így nem utazhattam oda. Szalmanasszár idejében bőséges alamizsnát osztottam testvéreimnek.
Tob 1:17 Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a rongyosaknak adtam. Ha láttam, hogy meghalt valaki a nemzetségemből és odadobták Ninive fala tövébe, eltemettem.
Tob 1:18 Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerűen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem őket. Amikor aztán a király kereste őket, nem találta.
Tob 1:19 Akkor egy ninivei ember elment, és tudtára adta a királynak, hogy én vagyok az, aki titokban eltemetem őket. Mihelyt neszét vettem, hogy a királynak tudomása van tetteimről és meg akar öletni, félelmemben elmenekültem.
Tob 1:20 Erre minden vagyonomat elkobozták, mindent lefoglaltak az államkincstár számára, és feleségemen, Annán meg fiamon, Tóbiáson kívül nem maradt semmim.
Tob 1:21 De negyven nap sem telt bele, és két fia megölte Szancheribet, aztán az Ararát-hegységbe menekültek. Helyette Asszarhaddon lett a király. Achikárt, Anael nevű testvérem fiát tette meg főkincstárosnak és kormányzónak.
Tob 1:22 Achikár szólt az érdekemben, így aztán visszatérhettem Ninivébe. Achikár volt ugyanis a főpohárnok és a pecsétőr, a kancellár és az államkincstár vezetője. Asszarhaddon meghagyta hivatalaiban. A rokonságomból származott, az unokaöcsém volt.
Tob 2:1 Asszarhaddon uralkodása idején visszatértem házamba, és visszakaptam feleségemet, Annát, meg fiamat, Tóbiást. Pünkösdkor [a hetek ünnepén] jó ebéd volt. Leültem enni.
Tob 2:2 Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözőre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételből. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!"
Tob 2:3 Tóbiás el is ment, hogy testvéreink közt egy szegényt keressen, de visszajött, s így szólt: "Apám!" "Na mi van, fiam?" - feleltem neki. "Apám - folytatta -, valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, még most is ott fekszik."
Tob 2:4 Nem kellett az étel, fölkeltem, elhoztam az embert a térről és bevittem egy házba, hogy ha majd lenyugszik a nap, eltemessem.
Tob 2:5 Aztán hazamentem, megmosakodtam, és szomorúan ettem a kenyeremet.
Tob 2:6 Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételről mondott: "Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké." Sírva fakadtam.
Tob 2:7 Napnyugta után aztán elmentem, sírt ástam és eltemettem.
Tob 2:8 A szomszédok kicsúfoltak és azt mondták: "Na, ez már megint nem fél? [Nem szabad elfelejteni, hogy ilyenek miatt díjat tűztek ki a fejemre.] A múltkor el kellett menekülnie, és lám, most már megint temeti a halottakat!"
Tob 2:9 Éjszaka megfürödtem, kimentem az udvarra és lefeküdtem a fal tövébe. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet.
Tob 2:10 Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe. Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenőcsöt használtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nem láttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amíg Elümaiszba nem ment.
Tob 2:11 Akkor a feleségem kétkezi munkába fogott: gyapjút font, vásznat szőtt,
Tob 2:12 megrendelésre dolgozott és pénzt kapott érte. Egyszer március hetedikén elkészült az egyik darabbal és átadta a megrendelőknek. Ezek mind kifizették, amivel tartoztak, aztán ráadásul még egy kecskegidával is megajándékozták.
Tob 2:13 Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tőle: "Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni."
Tob 2:14 Azt felelte: "Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül." De nem hittem el neki, és ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtől.] De ő sem maradt adós a felelettel: "Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni és meglátszik, mennyit értek!"
Tob 3:1 Erre nagyot sóhajtottam és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam:
Tob 3:2 "Igazságos vagy Uram! Tetteid igazságosak, s minden utad irgalom és hűség. Te vagy a világ bírája.
Tob 3:3 Jussak hát eszedbe, Uram, tekints rám! Ne büntess bűneimért, sem tévelygéseimért, sem pedig atyám vétkeiért! Mert vétkeztünk színed előtt,
Tob 3:4 megszegtük parancsaidat. Ezért aztán megengedted, hogy kifosszanak bennünket, fogságba hurcoljanak és megöljenek; hogy szóbeszéd és gúny tárgya meg intő példa legyünk a népek számára, amelyek közé szétszórtál bennünket.
Tob 3:5 Ítéleteid igazságosak, vétkeim és atyáim bűnei miatt végrehajthattad őket rajtam. Hiszen nem vettük figyelembe parancsaidat, és nem jártunk igaz úton színed előtt.
Tob 3:6 Bánj velem úgy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, és elszáll a lelkem, meghalok és porrá leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem élnem, hiszen rágalmat és gyalázkodást kell hallanom és nagyon nagy a bánatom. Uram, várom, hogy elhatározásod megszabadít ettől a megpróbáltatástól. Hadd menjek már az örök hazába! Ne fordítsd el, Uram, arcodat tőlem! Mert jobb meghalni, mint élni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belefáradtam már a gyalázkodás hallgatásába."
Tob 3:7 Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfolta apjának egyik szolgálója.
Tob 3:8 Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket megölte, mielőtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta neki a cselédlány: "Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd.
Tob 3:9 S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, ne lássunk tőled soha az életben se fiút, se lányt!"
Tob 3:10 Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserűségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom."
Tob 3:11 Aztán az ablaknál állva kitárta kezét, és így fohászkodott: "Légy áldott, irgalomnak Istene! Legyen áldott a neved örökre! Dicsőítsen minden alkotásod örökkön-örökké!
Tob 3:12 Uram, most fölemeltem tekintetemet és rád szegeztem a szememet.
Tob 3:13 Szólíts el erről a földről, hogy ne kelljen több gyalázkodást hallanom!
Tob 3:14 Tudod, Uram, hogy tiszta maradtam, nem érintett egyetlen férfi sem.
Tob 3:15 Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén. Egyetlen lánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közeli rokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy a felesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsem akarod elvenni az életemet, tekints rám és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem."
Tob 3:16 Mindkettőjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettőjüket: Tobit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát, Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg a rossz szellemtől, Azmodeustól. Mert minden más kérővel szemben Tóbiást illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára is elindult a fenti szobából.
Tob 4:1 Egyszer eszébe jutott Tobitnak a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott, a médiai Rágesben.
Tob 4:2 Azt mondta magában: "Halálomat kívántam. Miért nem hívom hát fiamat, Tóbiást, és beszélek vele erről a pénzről, mielőtt még meghalnék?"
Tob 4:3 Magához hívatta hát a fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: "Ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsd meg.
Tob 4:4 Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba.
Tob 4:5 Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd és ne járj az igazságtalanság útjain.
Tob 4:6 Mert ha az igaz úton jársz, minden vállakozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik az igazságot szolgálják.
Tob 4:7 Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled.
Tob 4:8 Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról.
Tob 4:9 Így szép kincset gyűjtesz magadnak az ínséges napokra.
Tob 4:10 Az alamizsna ugyanis megment a haláltól és attól, hogy a sötétségre kerülj.
Tob 4:11 A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozati adományt.
Tob 4:12 Óvakodj, fiam, mindenfajta kicsapongástól. Feleséget őseid nemzetségéből végy magadnak. Ne végy el idegen asszonyt, aki nem tartozik atyád törzséhez, mert mi a próféták nemzetsége vagyunk. Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob az ősatyánk. Emlékezz csak arra, fiam, hogy ők mind a rokonságunkból vettek feleséget, és áldottak voltak gyermekeikben. Utódaiké lesz - örökségképpen - az ország.
Tob 4:13 Szeresd hát, fiam, a testvéreidet, és ne vesd meg őket, néped fiait és leányait, hanem közülük végy feleséget. Mert hiszen a gőg romlást okoz és sok nyugtalanságot. A tétlenség pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség szüli az éhséget.
Tob 4:14 Éjszakára ne maradjon nálad egyetlen munkásnak a bére sem, hanem fizesd ki rögtön. Ha Istennek szolgálsz, megtérül. Vigyázz magadra, fiam, minden tettedben, és tudd mindig, mit csinálsz.
Tob 4:15 Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy részeg légy tőle, ne kísérjen életutadon az iszákosság.
Tob 4:16 Oszd meg kenyeredet az éhezőkkel és ruhádat a rongyoskodókkal. Fölöslegesedből adj alamizsnát, és szemed ne legyen irigy, amikor alamizsnát adsz.
Tob 4:17 Tedd a kenyeredet és öntsd a borodat az igazak sírjára, és ne add a bűnösöknek.
Tob 4:18 A bölcs emberektől kérj tanácsot, és ne vess meg semmi hasznos tanácsot.
Tob 4:19 Minden időben magasztald Istent, az Urat, és tőle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedből!
Tob 4:20 Aztán, fiam, azt is elmondom neked, hogy tíz talentum ezüstöt letétbe helyeztem a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri fiánál.
Tob 4:21 Ne félj, fiam, hogy szegények lettünk. Ha istenfélő leszel, és távol tartod magadat a bűntől, és azt teszed, ami kedves az Úr, a te Istened szemében, akkor gazdag leszel."
Tob 5:1 Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: "Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz.
Tob 5:2 De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor ő sem ismer engem, s én sem ismerem őt. Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utat sem tudom, amelyen Médiába kellene mennem."
Tob 5:3 Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: "Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztán én kettévágtam, hogy mind a kettőnknek jusson belőle egy rész. Az egyik fele nálam van, a másik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam, keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz, aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltől."
Tob 5:4 Tóbiás elment, hogy egy jó vezetőt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaellel találkozott, az angyallal: ott állt előtte [de ő nem tudta, hogy az Isten angyala].
Tob 5:5 Megszólította: "Hová való vagy, barátom?" Az angyal így felelt: "Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek." Tóbiás azt mondta neki: "Tudod-e az utat Médiába?" "De mennyire! - felelte. - Többször is voltam ott, emlékszem minden útjára.
Tob 5:6 Sokszor jártam Médiában és egyik testvérünknél, Gábaelnél kaptam szállást, a médiai Rágesban. Ekbatanától Ráges kétnapi járóföldre van, Ráges a hegyek között, Ekbatana a síkságon fekszik."
Tob 5:7 Erre Tóbiás azt mondta neki: "Rögtön jövök, barátom, csak szólok apámnak: szeretném, ha velem jönnél, megfizetem béredet."
Tob 5:8 Az így válaszolt: "Rendben van, megvárlak. De ne maradj sokáig!"
Tob 5:9 Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Az apja azt mondta: "Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felől. Meg kell nézni, fiam, hogy megbízható-e."
Tob 5:10 Tóbiás kiment, és szólt neki: "Barátom, apám szeretne megismerni." Az angyal belépett a házba. Először Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: "Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élőhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom őket." Az angyal azt mondta neki: "Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!" Tobit így szólt hozzá: "Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetője? Megfizetek érte, testvér." Így felelt neki: "Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt."
Tob 5:11 Tobit így szólt: "Testvér, melyik családból és törzsből származol? Elárulnád nekem, testvér?" "Miért érdekel a családfám?"
Tob 5:12 "Szeretném tudni, kinek a fia vagy, és mi a neved?"
Tob 5:13 "Azarja vagyok - felelte -, a nagy Ananiásnak a fia, a testvéreid közül."
Tob 5:14 Erre azt mondta neki: "Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a törzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy itt vagy."
Tob 5:15 Majd így folytatta: "Felfogadlak, s adok minden napra egy drachmát, ezenkívül élelmet úgy, mint a fiamnak. Kelj hát útra fiammal,
Tob 5:16 és megjutalmazlak még azon felül is, amiben megegyeztünk." Az angyal így felelt: "Vele megyek. Ne félj semmit. Oda is, vissza is szerencsés lesz az utunk, mert az út biztonságos."
Tob 5:17 Tobit így szólt hozzá: "Légy áldott, testvér!" Aztán a fiához fordult: "Készülj fel az útra, fiam! Kelj útra testvéreddel. Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az ő angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!" Tóbiás kiment, hogy előkészüljön az útra. Megölelte apját és anyját. Tobit azt mondta neki: "Szerencsés utat!"
Tob 5:18 De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: "Miért küldted el a fiamat? Hát nem ő volt a bot kezünkben, amikor jött és ment előttünk?
Tob 5:19 Azt hiszem, nem a pénz a legfontosabb, a fiunkhoz képest meg mit számít?
Tob 5:20 Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Isten adta!"
Tob 5:21 Tobit azt felelte: "Ne aggódj! Fiunk szerencsésen odaér, aztán szerencsésen vissza is tér. Ha hazatér, majd magad is látod, hogy nagyon jól van így.
Tob 5:22 Ne aggodalmaskodj és ne emészd magad, nővérem, miattuk! Hiszen jó angyal utazik vele, így hát szerencsés lesz az útja és egészségben haza is tér majd."
Tob 6:1 Erre abbahagyta a sírást.
Tob 6:2 A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk. Kettesben mendegéltek, és mire az első este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak.
Tob 6:3 A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetődött egy nagy hal a vízből és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott,
Tob 6:4 de az angyal biztatta: "Fogd meg a halat, ne engedd el!" A fiú elkapta a halat, és a partra húzta.
Tob 6:5 Ekkor így szólt hozzá az angyal: "Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak."
Tob 6:6 A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek.
Tob 6:7 Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: "Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?"
Tob 6:8 Így felelt neki: "Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad.
Tob 6:9 Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul."
Tob 6:10 Médiában jártak, és már Ekbatana felé közeledtek,
Tob 6:11 amikor Ráfael azt mondta a fiatalembernek: "Tóbiás testvér!" "Tessék!" - felelte. Az angyal folytatta: "Ma rokonodnál, Ráguelnél éjszakázunk. S van neki egy Sára nevű lánya.
Tob 6:12 Sárán kívül se fia, se lánya. Te vagy a legközelebbi rokona, így hát elsősorban téged illet (a lány), s apja vagyonára is igényt tarthatsz. A lány nyíltszívű, bátor és bájos teremtés, és az apja nagyon szereti.
Tob 6:13 Jogodban van elvenni. Hallgass rám, testvér! Beszélek majd a lányról apjával, hogy ma estétől fogva mint menyasszonyodat őrizze neked. Ha aztán Rágesból visszatérünk, megtartjuk a lakodalmat. Biztosan tudom, hogy Ráguelnek nincs joga megtagadni tőled a lányát, sem másnak adni. Mózes törvénye értelmében halált érdemelne, ha így tenne, hiszen tudja, hogy a rokoni kapcsolat mindenki más előtt téged jogosít fel arra, hogy a lányát feleségül vedd. Hallgass hát rám, testvér! Ma este beszélgetünk a lányról, és megkérjük a kezét. Aztán, ha visszatérünk Rágesból, hazavisszük magunkkal."
Tob 6:14 Tóbiás erre így felelt Ráfaelnek: "Azarja testvér, azt beszélik, hogy már hétszer is férjhez adták, de a férje mindig meghalt a nászszobában. Akkor este halt meg mindegyik, amikor belépett a szobába, és úgy hallom az emberektől, hogy démon ölte meg őket.
Tob 6:15 Ezért félek egy kicsit. Őt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak és nem szeretnék meghalni. Nem akarom, hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetné őket."
Tob 6:16 De az angyal így felelt: "Nem emlékszel, mire intett apád? Meghagyta, hogy apád nemzetségéből végy feleséget. Hallgass hát rám, testvér, s vedd feleségül! A démon miatt ne aggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt.
Tob 6:17 Ha belépsz a nászszobába, fogd a hal máját és szívét, és tégy belőle a füstölőben levő parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember a lánynál.
Tob 6:18 Aztán mielőtt egyesülnétek, előbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktől fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tőle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!" Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nővére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tőle.
Tob 7:1 Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: "Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!" Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Először ők köszöntek neki, az meg fogadta: "Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!" Ezzel betessékelte őket házába,
Tob 7:2 aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: "Mennyire hasonlít ez a legény testvéremre, Tobitra."
Tob 7:3 Edna megkérdezte tőlük, hová valók. Így válaszoltak: "A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk."
Tob 7:4 "Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?" "Igen."
Tob 7:5 "Hogy van?" "Él és egészséges." S Tóbiás azt is hozzátette: "Ő az apám."
Tob 7:6 Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt.
Tob 7:7 Aztán így szólt hozzá: "Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívű ember megvakult." A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott,
Tob 7:8 s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt.
Tob 7:9 Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette őket. Megmosakodtak, megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnak: "Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nővéremet, Sárát feleségül."
Tob 7:10 Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: "Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtad áll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona.
Tob 7:11 De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket." Tóbiás kijelentette: "Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod." Ráguel így felelt: "Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét."
Tob 7:12 Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségül Tóbiásnak: "Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és vidd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!"
Tob 7:13 Aztán a feleségéhez fordult és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerződést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint.
Tob 7:14 Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak.
Tob 7:15 Ráguel odaszólt a feleségének: "Tedd rendbe nővérem, azt a másik szobát és oda vezesd be őket."
Tob 7:16 Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta és odavezette a lányát.
Tob 7:17 Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: "Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!" Aztán kiment.
Tob 8:1 Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlőből a nászszobába vezették a fiatalembert.
Tob 8:2 Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elővette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölőben levő parázsra tette.
Tob 8:3 A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegőben, meg sem állt Egyiptomig. Ráfael üldözőbe vette, megkötözte és odaláncolta.
Tob 8:4 Közben a szülők kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: "Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét."
Tob 8:5 Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: "Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké.
Tob 8:6 Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat.
Tob 8:7 Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg."
Tob 8:8 Közösen rámondták: "Úgy legyen, úgy legyen!"
Tob 8:9 Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni.
Tob 8:10 Azt gondolta ugyanis magában: "Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk."
Tob 8:11 Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét
Tob 8:12 és így szólt hozzá: "Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielőtt valaki megtudná a dolgot."
Tob 8:13 Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mély álomba merülve találta mindkettőjüket.
Tob 8:14 Erre kijött és halkan ezt mondta: "Nem halt meg, minden rendben van."
Tob 8:15 Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: "Áldott légy, Uram, minden tiszta ének zengje dicséretedet örökkön-örökké!
Tob 8:16 Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitől rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.
Tob 8:17 Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk, Uram, irgalmas és oltalmazd őket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!"
Tob 8:18 Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal előtt temessék be a sírt.
Tob 8:19 Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdődött a készülődés.
Tob 8:20 Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: "Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradj itt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után.
Tob 8:21 Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nővérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!"
Tob 9:1 Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult:
Tob 9:2 "Azarja testvér - mondta neki -, végy magadhoz négy szolgát és két tevét, és indulj el Rágesba!
Tob 9:3 Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tőle a pénzt. Azonkívül hívd meg, hogy jöjjön el a lakodalmamra.
Tob 9:4 Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fog aggódni.
Tob 9:5 Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az ő esküje is kötelez." Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták őket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra.
Tob 9:6 Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását."
Tob 10:1 Közben Tobit mindennap azt számolgatta, hány nap kell is az oda- és visszaérkezéshez. Mind elmúlt, és a fia még mindig nem ért haza.
Tob 10:2 Azt gondolta magában: "Odalent talán elutasították őket. Vagy talán meghalt Gábael, és most nincs senki, aki odaadja a pénzt."
Tob 10:3 Kezdett aggódni.
Tob 10:4 Anna, a felesége azt mondta: "Meghalt ez a gyerek. Nincs ez már életben." Elkezdte siratni a fiát és kesergett. Azt mondta:
Tob 10:5 "Jaj-jaj, fiam, miért is engedtelek el, szemem fénye!"
Tob 10:6 Tobit rászólt: "Nyugodj meg, nővérem, ne aggodalmaskodjál, jól megy a sora. Valami közbejöhetett nekik ott lent. Útitársa megbízható, testvéreink közül való. Ne búsulj, nővérem, bármelyik pillanatban betoppanhat."
Tob 10:7 De ő csak erősködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, ő is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon."
Tob 10:8 Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: "Maradj nálam, fiam. Küldök majd valakit apádhoz, Tobithoz, hogy hírt vigyen rólad."
Tob 10:9 De Tóbiás nem tágított: "Ne, inkább engem engedj el apámhoz."
Tob 10:10 Ekkor Ráguel fölkelt, átadta neki a feleségét, Sárát, és vagyonának a felét: szolgákat, szolgálókat, ökröket és juhokat, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és házi fölszerelési tárgyakat.
Tob 10:11 Aztán békében útra bocsátotta őket. Búcsúzóul ezt mondta Tóbiásnak: "Jó egészséget kívánok, fiam, és szerencsés utat. Az ég Ura legyen kedves hozzád és feleségedhez, Sárához. Remélem, hogy meglátom gyermekeiteket, mielőtt meghalok."
Tob 10:12 Lányának, Sárának meg ezt mondta: "Menj csak szépen az apósodhoz! Ők most már éppen úgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével, lányom. Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!" Aztán megcsókolta, és útjukra bocsátotta őket. Edna azt mondta Tóbiásnak: "Fiam és kedves testvérem, az Úr segítsen vissza, és adjon nekem olyan hosszú életet, hogy megláthassam gyermekeiteket, a tieidet meg Sára lányomét. Az Úr színe előtt átadom neked a lányomat, hogy vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben! Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, és Sára a nővéred. Bárcsak mindannyian boldogok lehetnénk egész életünkben." Megölelte, és örömmel elbocsátotta őket.
Tob 10:13 Tóbiás elégedetten távozott Rágueltől. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Ő is áldással búcsúzott Rágueltől és feleségétől, Ednától: "Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!"
Tob 11:1 Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvő Kaszerin közelébe nem értek.
Tob 11:2 Akkor azt mondta Ráfael: "Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat.
Tob 11:3 Menjünk előre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön."
Tob 11:4 El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk.
Tob 11:5 Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia.
Tob 11:6 Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: "Nézd csak, jön a fiad meg az a férfi, aki elment vele."
Tob 11:7 Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt még odaért volna apjához:
Tob 11:8 "Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípi és fehér hártyát választ le a szeméről. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot."
Tob 11:9 Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: "Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok." És sírt.
Tob 11:10 Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá
Tob 11:11 [kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: "Bízzál atyám!" Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat,
Tob 11:12 majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából.
Tob 11:13 Ekkor apja a nyakába borult.
Tob 11:14 Sírva mondta: "Látlak, fiam, szemem fénye!" Majd így folytatta: "Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké.
Tob 11:15 Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsőítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, ő is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához.
Tob 11:16 Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. A niniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezető nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelőtt.
Tob 11:17 Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében.
Tob 12:1 Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: "Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérődnek megadd a bérét, sőt toldd is meg a kialkudott bért."
Tob 12:2 Az megkérdezte: "Apám, mennyit adjak a szolgálatáért?
Tob 12:3 Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?"
Tob 12:4 Tobit így szólt: "Valóban őt illeti a fele annak, amit hoztál."
Tob 12:5 Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: "Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!"
Tob 12:6 Akkor Ráfael félrehívta kettőjüket, és így szólt hozzájuk: "Dicsőítsétek Istent minden élőlény előtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsőítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki előtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szűnjetek meg köszönetet mondani neki.
Tob 12:7 A király titkait meg kell őrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz.
Tob 12:8 Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni.
Tob 12:9 Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.
Tob 12:10 De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.
Tob 12:11 Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem előttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani.
Tob 12:12 Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat.
Tob 12:13 Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet.
Tob 12:14 Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát.
Tob 12:15 Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen."
Tob 12:16 Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek.
Tob 12:17 (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké.
Tob 12:18 Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet.
Tob 12:19 Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.
Tob 12:20 Dicsőítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött. Írjatok le mindent, ami történt!" Ezzel fölemelkedett.
Tob 12:21 Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsőítő énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.
Tob 13:1 Erre Tobit így szólt:
Tob 13:2 "Áldott legyen az élő Isten, mert uralma örökké tart. Mert büntet és kegyelmez, letaszít az alvilág mélységeibe, s felhoz a pusztulás helyéről - senki sem szabadulhat a kezéből.
Tob 13:3 Dicsőítsétek, Izrael fiai, a pogány népek előtt! Mert ha szétszórt is benneteket közéjük,
Tob 13:4 ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok minden élőlény előtt. Mert ő a mi Urunk, ő a mi Istenünk, ő a mi Atyánk, Isten örökkön-örökké.
Tob 13:5 Megbüntet benneteket vétkeitekért, de meg is könyörül rajtatok és összegyűjt titeket a népek közül, amelyek közé szétszórt benneteket.
Tob 13:6 Ha szívetek, lelketek mélyéből hozzá tértek, s igaz életet éltek színe előtt, felétek fordul, és nem födi el előletek arcát. Fontoljátok meg, mit tett veletek, s fennhangon magasztaljátok. Mondjatok köszönetet az igazságos Úrnak, magasztaljátok az örökkévalóság Királyát! Számkivetésem földjén én is dicsőítem, hirdetem hatalmát és nagyságát a bűnös népnek. Térjetek meg, bűnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe előtt. Ki tudja, talán hozzátok is irgalmas lesz és megkönyörül rajtatok.
Tob 13:7 Magasztalom Istenemet és lelkem örül az ég Királyában.
Tob 13:8 Hirdesse nagyságát minden ajak, és dicsőítsék Jeruzsálemben.
Tob 13:9 Jeruzsálem, te szent város! Isten kezed műve miatt büntet, de újra megkönyörül az igaz fiakon.
Tob 13:10 Dicsőítsd az Urat, amint illik, és adj hálát az örökkévalóság Királyának. Akkor örömmel fölépíti benned megint templomát, boldoggá teszi mind a foglyokat, s szeretni fogja a szenvedőket, minden nemzedéken át, örökké.
Tob 13:11 Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messziről, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékről nemzedékre.
Tob 13:12 Átok rá, aki gúnyol, átok rá, aki elpusztít, lerombolja faladat, ledönti bástyáidat, fölégeti házaidat.
Tob 13:13 Örökké áldott, aki fölépít. Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert összegyűjtik őket, és akkor dicsőítik az örökkévaló Urat.
Tob 13:14 Boldogok, akik szeretnek, boldogok, akik örülhetnek majd békédnek! Boldogok, akik siránkoztak pusztulásodon, mert örömük lesz benned és mind megérik jövendő boldogságodat.
Tob 13:15 Áldjad, lelkem, az Urat, a nagy Királyt!
Tob 13:16 Hiszen Jeruzsálem újra fölépül, és az ő háza is minden időkre. Boldog volnék, ha nemzetségemből valaki megérné, megláthatná dicsőségedet és magasztalhatná az ég Királyát. Zafírból és smaragdból épülnek majd Jeruzsálem kapui, drágakőből a falaid. Aranyból lesznek Jeruzsálem bástyái és színaranyból a falaid.
Tob 13:17 Rubinnal és ofírkővel lesznek kirakva Jeruzsálem utcái, Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt harsogja: Alleluja! Áldott legyen Izrael Istene! Örökre dicsőítsék benned a szent nevet!"
Tob 14:1 Így fejezte be Tobit dicsőítő énekét. Tobit száztizenkét éves korában békében meghalt, és Ninivében temették el, illő tisztességgel.
Tob 14:2 Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szűnt meg dicsőíteni az Istent és magasztalni nagyságát.
Tob 14:3 Amikor érezte, hogy közel a halála, odahívta a fiát, Tóbiást és így tanította: "Fiam, vedd gyermekeidet,
Tob 14:4 és költözz velük Médiába, mert hiszek az Isten szavának, annak, amit Náhum Ninivéről mondott. Minden beteljesedik és megvalósul, amit Izrael prófétái Asszíriáról és Ninivéről jövendöltek, akiket Isten küldött, nem hiúsul meg egyetlen szavuk sem. Minden megtörténik majd a maga idejében. Akkor majd nagyobb biztonságban lesz az ember Médiában, mint Asszíriában és Babilóniában. Mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mond, az mind bekövetkezik és megtörténik, és abból, amit jövendöl, nem hiúsul meg egyetlen szó sem. Testvéreinket, akik Izrael földjén élnek, számba veszik és elhurcolják messze szép hazájuktól. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztasággá lesz, az Isten háza is elhagyatott lesz és üszkös (egy ideig).
Tob 14:5 Akkor Isten megint megkönyörül rajtuk, és visszavezeti őket Izrael földjére. Újra fölépítik házát, ha nem is lesz olyan szép, mint a régi volt, addig, míg el nem jön annak is az ideje. Akkor aztán mindnyájan hazatérnek a fogságból, s teljes pompájában újjáépítik Jeruzsálemet, és újra fölépítik benne az Isten házát, amint Izrael prófétái előre megmondták.
Tob 14:6 A föld minden népe Istenhez tér majd és igazságban féli az Istent. Mind elhagyják hamis isteneiket, akik tévedésbe vitték őket, és igazságban dicsőítik majd az örökkévaló Istent.
Tob 14:7 Izrael minden fia, aki addig megmarad, tiszta szívvel gondol Istenre. Eljönnek és Jeruzsálemben gyűlnek össze, és attól kezdve biztonságban lakják majd Ábrahám földjét, és az a tulajdonuk lesz. Azok, akik igazságban szeretik Istent, mind örülnek majd, azok pedig, akik bűnt és igazságtalanságot követnek el, eltűnnek a föld színéről.
Tob 14:8 Nos, fiaim, lelketekre kötöm: szolgáljatok igazságban Istennek, és azt tegyétek, ami kedves előtte. Kötelezzétek gyermekeiteket is arra, hogy ők is az igazságot szolgálják és alamizsnálkodjanak, el ne feledkezzenek Istenről, magasztalják nevét minden időben, igazságban és minden erejükből.
Tob 14:9 Hagyd hát el, fiam, Ninivét, ne maradj itt.
Tob 14:10 Amelyik napon mellém temeted anyádat, akármilyen nap lesz is az, még aznap kelj útra, és ne maradj tovább ebben az országban, mert azt látom, hogy hűtlenség és istentelenség uralkodik benne. Látod, fiam, mit tett Nádáb a nevelőapjával, Achikárral: Hát nem élve a föld alá akarta juttatni? De Isten megfizetett az elvetemült gonoszságáért, áldozata szeme láttára, mert Achikár megmenekült, ő pedig az örök sötétségre került büntetésül, amiért Achikár életére tört. Jótetteiért Achikár kikerülte a halálos csapdát, amit Nádáb állított neki, Nádáb azonban beleesett a saját csapdájába és el is pusztult.
Tob 14:11 Hát látjátok, gyermekeim, hova vezet az alamizsna és hova az istentelenség - a halálba. De most már nagyon fogytán van bennem az élet." Lefektették az ágyára, meghalt, és tisztességgel eltemették.
Tob 14:12 Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja mellé temette el. Aztán feleségével és gyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott Ráguelnél, az apósánál.
Tob 14:13 Öregségükben gondoskodott apósáról és anyósáról, aztán el is temette őket, Ekbatanában, Médiában. Tóbiás örökölte Ráguel vagyonát is meg apjáét, Tobitét is.
Tob 14:14 Száztizenhét évet élt tisztességben, becsületben.
Tob 14:15 Még halála előtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieket Küvaxarész, Média királya, és hurcolja el őket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála előtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen.
Jdt 1:1 Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban. Abban az időben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott,
Jdt 1:2 s három könyök széles és hat könyök hosszú, faragott kőkockákból falat épített Ekbatana köré. A fal magassága 70 könyök volt, a szélessége 50 könyök.
Jdt 1:3 Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek,
Jdt 1:4 szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetővé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon.
Jdt 1:5 Ezekben a napokban Nebukadnezár király megütközött Arfaxád királlyal a nagy síkságon, amely Ragau területén van.
Jdt 1:6 Az ő oldalán állt csatasorba az összes hegyvidéki nép, azok, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hüdaszp mellett laktak, továbbá akik Arioknak, Elám királyának síkságán éltek. Így Keleud fiainak számos népe összesereglett, hogy részt vegyen az ütközetben.
Jdt 1:7 Asszíria királya, Nebukadnezár követet küldött Perzsia minden lakójához, a keleti vidék, Kilikia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon,
Jdt 1:8 valamint a tengerpart minden lakójához, Kármel, Gileád, Felső-Galilea, a nagy Ezdrelon síkság népeihez,
Jdt 1:9 Szamaria és a hozzá tartozó városok lakóihoz és azokhoz, akik a Jordánon túl éltek egészen Jeruzsálemig. Batanéig, Kheluszig, Kádesig és Egyiptom folyójáig,
Jdt 1:10 továbbá Tafneszig, Ramesszeszig és Gósen egész földjéig, Taniszig és Memfiszig, végül Egyiptom minden lakójához, egészen Etiópia határáig.
Jdt 1:11 Ezeknek a területeknek a lakói azonban megvetették az asszírok királyának, Nebukadnezárnak szavait, s nem csatlakoztak hozzá, hogy részt vegyenek a hadjáratban. Nem féltek tőle, mert látták, hogy magára maradt. Követeit tehát üres kézzel küldték vissza, s anélkül, hogy megtiszteltetésben lett volna részük.
Jdt 1:12 Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig.
Jdt 1:13 A 17. évben seregével megindította Arfaxád ellen a harcot, és legyőzte a csatában. Arfaxád egész seregét, egész lovasságát és összes szekereit megfutamította,
Jdt 1:14 városait leigázta és egész Ekbatanáig előnyomult. Elfoglalta a bástyákat, feldúlta az utcákat és gyalázat tárgyává tett mindent, ami eddig ékessége volt.
Jdt 1:15 Arfaxádot - Ragau hegyvidékén - elfogta, dárdájával átszúrta és teljesen megsemmisítette.
Jdt 1:16 Ezután visszatért csapataival és a hozzá szegődött egész nagy sokasággal, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan seregével, s gondtalanul átadták magukat a mulatozásnak - ő és serege - százhúsz napon át.
Jdt 2:1 A 18. évben az első hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta.
Jdt 2:2 Összehívta tisztségviselőit és főembereit, titkos tanácsot tartott velük, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást.
Jdt 2:3 Elhatározták tehát, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi a király parancsát.
Jdt 2:4 A tanácskozás befejeztével Nebukadnezár, az asszírok királya, hívatta Holoferneszt, seregének fővezérét, aki a második helyet foglalta el mellette, és így szólt hozzá:
Jdt 2:5 "Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Indulj el, végy magadhoz embereket, akik biztosak erejükben, mintegy százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast,
Jdt 2:6 s vonulj fel minden nyugati ország ellen, mert ezek az emberek nem engedelmeskedtek parancsomnak.
Jdt 2:7 Parancsold meg nekik, hogy tartsák készen a földet és a vizet, mert haragomban kivonulok ellenük; a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be, s átengedem nekik, hadd fosztogassák.
Jdt 2:8 Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, s a patakok és a folyók csordultig megtelnek holttesteikkel.
Jdt 2:9 Elhurcolom őket fogságba, egészen a föld határáig.
Jdt 2:10 Indulj hát el, foglald el nekem egész földjüket! Ha megadják magukat, őrizd őket addig a napig, amikor majd elnyerik büntetésüket.
Jdt 2:11 Az engedetleneknek pedig ne kegyelmezzen szemed, hagyd, hadd irtsák és fosztogassák őket azon az egész területen, amely rád van bízva
Jdt 2:12 Amint igaz, hogy élek és nagy a királyságom hatalma: szóltam, s karommal véghez is viszek mindent.
Jdt 2:13 Ne szegj meg semmit urad parancsából, hanem aszerint járj el, amint parancsoltam, minden késlekedés nélkül!"
Jdt 2:14 Holofernesz eltávozott urának színe elől, s összehívta Asszur seregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét,
Jdt 2:15 majd ura rendelkezése szerint kiváló harcosokat választott, százhúszezer embert és tizenkétezer lovas íjászt.
Jdt 2:16 Aztán felállította őket abban a rendben, ahogy a sereget szokás felállítani.
Jdt 2:17 Teherhordónak számos tevét, szamarat és öszvért vett, az élelmezéshez meg bárányt, szarvasmarhát és kecskét, annyit, hogy nem lehetett megszámlálni.
Jdt 2:18 Minden ember bőséges ellátást kapott, ezenkívül sok aranyat és ezüstöt is a királyi palotából.
Jdt 2:19 Ezután egész seregével elindult Nebukadnezár király előtt, hogy szekereivel, lovasaival, válogatott gyalogságával ellepje az egész nyugati vidéket.
Jdt 2:20 Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni őket.
Jdt 2:21 Elhagyták Ninivét és három napon át meneteltek Bektilet síksága felé. Bektilettől elindultak, és annak a hegységnek a közelében ütöttek tábort, amely Felső-Kilikiától balra terül el.
Jdt 2:22 Innen egész seregével - gyalogságával, lovasaival és szekereivel - behatolt a hegyvidékre. Megverte Pudot és Ludot, megsarcolta Rasszisz fiait,
Jdt 2:23 továbbá Izrael fiait, akik Keleontól délre a puszta szélén laktak.
Jdt 2:24 Átkelt az Eufráteszen, bejárta Mezopotámiát, s az Abrona folyó mentén fenekestül felforgatott minden megerősített várost egészen a tengerig.
Jdt 2:25 Majd hatalmába kerítette Kilikia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki. Odaért Jáfet déli vidékére, amely Arábia mellett fekszik.
Jdt 2:26 Bekerítette Midián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és elhajtotta nyájaikat,
Jdt 2:27 majd levonult Damaszkusz síkságára, a gabona aratása idején, s egész mezejüket fölégette, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt.
Jdt 2:28 Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék minden lakóját. Rémület lett úrrá Szidon és Tírusz, Szur és Okina, Jamnia, valamint Asdód és Aszkalon lakóin.
Jdt 3:1 Ezért követeket küldtek, hogy kérjenek békét. Ezek így szóltak hozzá:
Jdt 3:2 "Szolgái vagyunk Nebukadnezárnak, a nagy királynak, és leborulunk előtted. Tégy velünk, amint tetszik.
Jdt 3:3 Majorjaink, egész földünk, vetéseink, nyájaink és gulyáink, bekerített karámaink mind szolgálatodra vannak. Használd őket, amint jónak látod.
Jdt 3:4 Városaink és lakóik szolgálatodra állnak. Gyere és bánj velük tetszésed szerint!"
Jdt 3:5 Az emberek Holofernesz elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet.
Jdt 3:6 Ezután seregével levonult a partvidékre. A megerősített városokban helyőrséget hagyott, aztán válogatott férfiakat szedett össze, segédcsapatnak.
Jdt 3:7 A városok és az egész partvidék lakói koszorúkkal és dobszóra táncot lejtve fogadták.
Jdt 3:8 Ő azonban lerombolta szentélyeiket és kivágta szent ligeteiket. Azt a parancsot kapta ugyanis, hogy a föld minden istenét semmisítse meg, s minden nemzet csak Nebukadnezárnak szolgáljon: minden nyelv és faj úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez.
Jdt 3:9 Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca előtt terül el.
Jdt 3:10 Geba és Szkütopolisz között ütött tábort, és egy egész hónapig ott maradt, hogy seregének élelmet szerezzen.
Jdt 4:1 Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket,
Jdt 4:2 igen nagy rémület vett erőt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért.
Jdt 4:3 Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyűlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt.
Jdt 4:4 Hírvivőket küldtek tehát egész Szamariába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe.
Jdt 4:5 A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerősítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le.
Jdt 4:6 Joakim, a főpap, aki abban az időben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülő síkság előtt fekszik,
Jdt 4:7 hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne.
Jdt 4:8 Izrael fiai aszerint jártak el, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben székelő tanácsa elrendelte.
Jdt 4:9 Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak.
Jdt 4:10 Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sőt, a napszámosok és a rabszolgák is szőrzsákkal övezték csípőjüket.
Jdt 4:11 Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély előtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr előtt.
Jdt 4:12 Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok.
Jdt 4:13 Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt.
Jdt 4:14 Joakim, a főpap és azok, akik vele az Úr színe előtt álltak - a papok és az Úr szolgái -, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait.
Jdt 4:15 Turbánjukon hamu volt. Minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.
Jdt 5:1 Hírül vitték Holofernesznek, az asszír hadsereg főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, megerősítették a hegyek magaslatait és a síkságon akadályokat helyeztek el.
Jdt 5:2 Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes főemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját.
Jdt 5:3 Így szólt hozzájuk: "Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erős a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét?
Jdt 5:4 A nyugati vidék lakói közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?"
Jdt 5:5 Achior, Ammon fiainak vezére azt mondta neki: "Uram, hallgasd meg a beszédet szolgád szájából! Az igazságot mondom el neked erről a népről, amely a közeledben ezt a hegyvidéket lakja. Szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeusok ivadéka.
Jdt 5:6 Azelőtt Mezopotámiában laktak,
Jdt 5:7 mert nem akarták követni Káldea földjén lakó atyáik isteneit.
Jdt 5:8 Letértek hát őseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elűzték őket isteneik színe elől. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek.
Jdt 5:9 Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek.
Jdt 5:10 Később éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni.
Jdt 5:11 Egyiptom királya ellenük fordult, és téglamunkára szorította őket.
Jdt 5:12 Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elűzték őket.
Jdt 5:13 Isten kiszárította előttük a Vörös-tengert,
Jdt 5:14 s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. A puszta minden lakóját elűzték,
Jdt 5:15 s letelepedtek az amoriták földjén. Olyan erősek voltak, hogy kiirtották Hesbon minden lakóját. Majd átkeltek a Jordánon és elfoglalták az egész hegyvidéket.
Jdt 5:16 Kiűzték maguk előtt a kánaánit, a perizitát, a jebuzitát, a szichemieket, valamint az összes girgasitát, és régóta ott élnek.
Jdt 5:17 Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jól ment a soruk, mert olyan Istenük van, aki gyűlöli a gonoszságot.
Jdt 5:18 Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek.
Jdt 5:19 Most azonban, hogy újra Istenükhöz tértek, visszajöttek szétszórtságukból, azokról a helyekről, ahová elszéledtek, újra birtokba vették Jeruzsálemet, ahol templomuk található, és benépesítették a hegyvidéket, amely pusztasággá vált.
Jdt 5:20 Most tehát, uram és parancsolóm, ha ez a nép eltévelyedett és vétkezett Istene ellen, akkor látni fogjuk, hogy az romlásukat okozza. Akkor felvonulhatunk és megtámadhatjuk őket.
Jdt 5:21 Ha azonban nincs gonoszság népükben, akkor óvakodjék, uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk."
Jdt 5:22 Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz főemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik.
Jdt 5:23 "Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre.
Jdt 5:24 Vonuljunk csak fel! Seregednek csak egy harapás lesz, parancsolónk, Holofernesz!"
Jdt 6:1 Amikor a tanácskozásra egybegyűlt nép lármája elült, Asszur hadseregének főparancsnoka, Holofernesz így szólt Achiorhoz az idegenek egész serege és az ammoniták előtt:
Jdt 6:2 "Ugyan ki vagy, Achior, te és Ammon zsoldosai, hogy prófétaként lépsz föl köztünk - mint ma is -, és azt tanácsolod, hogy ne indítsunk harcot Izrael nemzetsége ellen, mert Istenük oltalmazza őket? Ki isten Nebukadnezáron kívül? Elküldi seregét és elpusztítja őket a föld színéről, nem menti meg őket Istenük,
Jdt 6:3 úgyhogy mi, az ő szolgái, eltiporjuk őket, mint egyetlen embert, s nem tudnak ellenállni lovaink erejének.
Jdt 6:4 Elsöpörjük őket mindenestül. Hegyeik megrészegednek vérüktől, síkságaik megtelnek halottjaikkal. Lábuk ina nem lesz képes vinni őket előttünk, végképp elpusztulnak - mondja Nebukadnezár király, az egész föld ura. Mert ő szólt, és szavai nem maradhatnak üres szavak.
Jdt 6:5 Te pedig, Achior, Ammon zsoldosa, aki kiejtetted ezeket a szavakat egy esztelen pillanatodban, a mai naptól kezdve nem látod többé színemet addig, amíg bosszút nem állok ezen a fajtán, amely Egyiptomból vonult ki.
Jdt 6:6 Akkor katonáim kardja és szolgáim lándzsája átjárja testedet. A sebesültjeik sorában esel el, amikor majd Izrael ellen fordulok.
Jdt 6:7 Szolgáim most elvisznek a hegyvidékre, és otthagynak a hegyszoros egyik városa közelében.
Jdt 6:8 Úgy pusztulsz el, hogy részesedsz romlásukban.
Jdt 6:9 Ha csakugyan él szívedben a remény, hogy úgysem tiprom el őket, ne essék be arcod. Szóltam és szavaim nem maradnak beteljesületlen!"
Jdt 6:10 Holofernesz megparancsolta a sátrában szolgálatot teljesítő embereknek, hogy ragadják meg Achiort, és vigyék Betiluához, és adják Izrael fiainak kezére.
Jdt 6:11 Szolgái erre megragadták, és kivitték a táborból a síkságra. Onnan a hegyvidék felé vettek irányt és eljutottak a Betiluával szemközti forrásokhoz.
Jdt 6:12 Amikor a város lakói meglátták őket, fegyvert ragadtak, és a városból kivonultak a hegygerincre. A parittyások köveket hajigáltak, hogy megakadályozzák előhaladásukat.
Jdt 6:13 Erre meglapultak a hegyoldalon, Achiort megkötözték, és ott hagyták a hegy lábánál, maguk meg visszatértek urukhoz.
Jdt 6:14 Izrael fiai lejöttek városukból, megálltak mellette, feloldották köteleit, Betiluába vitték, s a város vezetői elé állították.
Jdt 6:15 Akkoriban a Simeon törzséből való Mikeásnak a fia, Uzija, valamint Gotoniel fia, Chabrisz és Melchiel fia, Charmisz voltak az elöljárók.
Jdt 6:16 Összehívták a város véneit. A gyülekezetbe a fiatalok és az asszonyok is elmentek. Achiort középre állították a nép közé, és Uzija megkérdezte tőle, hogy mi történt.
Jdt 6:17 Achior beszélni kezdett, és elmondta nekik Holofernesz haditanácsának határozatát, továbbá azt, hogy ő mit mondott az asszír vezérek előtt, s Holofernesz milyen kérkedve beszélt Izrael háza ellen.
Jdt 6:18 A nép leborult, és imádta Istent. Így könyörögtek:
Jdt 6:19 "Urunk, égnek Istene, nézd, milyen mérhetetlenül gőgösek, és könyörülj nemzetünkön megalázottságában! Fordítsd arcodat ezen a napon azok felé, akik neked vannak szentelve."
Jdt 6:20 Aztán megvigasztalták Achiort és elhalmozták dicsérettel.
Jdt 6:21 A gyűlés végeztével Uzija befogadta házába, és lakomát rendezett a véneknek. Egész éjszaka könyörögtek Izrael Istenének segítségéért.
Jdt 7:1 A következő napon Holofernesz parancsot adott egész seregének és összes segédcsapatának, hogy vonuljanak föl Betilua ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és vegyék fel a harcot Izrael fiaival.
Jdt 7:2 Ezen a napon harcosai mind fölszedték a sátort. Seregének ereje százhúszezer gyalogosra és tizenkétezer lovasra rúgott, nem számítva a málháscsapatot. Azoknak az embereknek a száma, akik gyalog követték, szintén igen nagy volt.
Jdt 7:3 Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlődtek - szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levő Küamonig.
Jdt 7:4 Amikor Izrael fiai meglátták seregüket, megrémültek, és így szóltak egymáshoz: "Ezek most letarolják az egész föld színét. A legmagasabb hegyek, a hegyszorosok, a dombok sem lesznek képesek terhüket elviselni."
Jdt 7:5 Mindenki fogta a fegyverét, tüzet gyújtottak a bástyákon, és egész éjszaka virrasztottak.
Jdt 7:6 A második napon Holofernesz felvonultatta egész lovasságát Izrael fiainak szeme láttára, akik Betiluában voltak.
Jdt 7:7 Kikémlelte a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, s elfoglalta őket. Őrséget rendelt oda, aztán visszatért seregéhez.
Jdt 7:8 Akkor Ézsau fiainak vezérei, a moábiták népének fejei és a partvidék elöljárói mind elé járultak, és így szóltak hozzá:
Jdt 7:9 "Hallgasson meg bennünket, urunk, és akkor nem kap egyetlen sebet sem serege.
Jdt 7:10 Mert Izrael fiainak ez a népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem sokkal inkább arra számít, hogy a hegyek, ahol lakik, magasak. A hegycsúcsaikra való feljutás valóban nem könnyű.
Jdt 7:11 Ezért, uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el egyetlen ember sem embereid közül.
Jdt 7:12 Maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de szolgáid foglalják el a forrást, amely a hegy lábánál fakad.
Jdt 7:13 Mert ez látja el vízzel Betilua lakóit. A szomjúság majd rákényszeríti őket, hogy feladják a várost. Közben mi és embereink felmegyünk a legközelebbi hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy így ne mehessen ki egyetlen ember sem a városból.
Jdt 7:14 Az éhség elpusztítja őket, asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben, és mielőtt még átjárná őket a kard, már az utcákon hevernek házuk előtt.
Jdt 7:15 Így keményen megfizethetsz nekik lázadásukért és azért, hogy nem jöttek ki eléd békésen."
Jdt 7:16 Ajánlatuk tetszett Holofernesznek és minden szolgájának.
Jdt 7:17 Elhatározta hát, hogy tanácsuk szerint jár el. Így elindult a moábiták egy csoportja, s velük ötezer asszír. Letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait.
Jdt 7:18 Ézsau és Ammon fiai vonultak ki mellettük, letáboroztak a Dotainnal szemközti hegyvidéken. Embereik egy részét elküldték délre és keletre, Egrebel ellen, amely Chusz közelében, a Machmur pataknál van. Az asszír sereg többi része a síkságra vonult, és elárasztotta az egész vidéket. Rengeteg sátoruk és málhájuk volt, úgyhogy hatalmas területet elleptek.
Jdt 7:19 Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak. Elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülvették őket, és nem volt mód közülük kiszabadulni.
Jdt 7:20 Harmincnégy napon át körülzárva tartotta őket az asszír sereg, a gyalogosok, a szekerek és a lovasok. Betilua lakóinak kifogyott a vizük,
Jdt 7:21 a ciszternák kiürültek. S már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik az ivóvizet.
Jdt 7:22 Gyermekeik elcsüggedtek, asszonyaik és ifjaik elepedtek a szomjúságtól, összeestek a város utcáin és a kapuk kijáratánál, s már nem volt bennük semmi erő.
Jdt 7:23 Az egész nép összegyűlt - ifjak, asszonyok és gyerekek - Uzija és a város vezetői körül. Hangosan kiabáltak, és azt mondták a vének jelenlétében:
Jdt 7:24 Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem ajánlottatok békét az asszíroknak.
Jdt 7:25 Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket előttük, és teljesen elpusztulunk.
Jdt 7:26 Legalább most hívjátok őket ide! Adjátok át az egész várost Holofernesz embereinek és egész seregének prédául.
Jdt 7:27 Mert jobb lesz, ha zsákmánya leszünk. Igaz, rabszolgák leszünk, de életben maradunk, és nem kell saját szemünkkel látnunk kicsinyeink halálát, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását.
Jdt 7:28 Megesketünk titeket az égre és a földre, valamint Istenünkre, atyáink Urára, aki bűneink és atyáink törvényszegése miatt büntet bennünket, hogy még a mai napon így jártok el!"
Jdt 7:29 Aztán az egész gyülekezet nagy jajgatásba kezdett. Hangosan kiáltoztak Istenhez, az Úrhoz.
Jdt 7:30 Uzija így szólt hozzájuk: "Bátorság, testvérek, tartsunk ki még öt napig. Ez alatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen.
Jdt 7:31 Ha ezek a napok elmúlnak és nem érkezik segítség, szavaitok szerint fogok eljárni."
Jdt 7:32 Majd szétoszlatta a népet, mindenkit a maga szállására. A férfiak városuk falaira és bástyáira mentek, az asszonyokat és a gyerekeket pedig hazaküldték. A várost csüggedés kerítette hatalmába.
Jdt 8:1 Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia.
Jdt 8:2 Férje, Manassze, aki ugyanabból a törzsből és családból való volt, az árpa aratása idején meghalt.
Jdt 8:3 Felügyelt az aratókra a mezőn, és napszúrás érte. Ágynak esett és meghalt, városában, Betiluában. A Dotain és Balamon között elterülő mezőn temették el, atyái mellé.
Jdt 8:4 Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.
Jdt 8:5 Háza tetején szobát rendezett be magának. Csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára.
Jdt 8:6 Özvegysége óta minden nap böjtölt, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, valamint Izrael házának örömünnepeit.
Jdt 8:7 Nagyon szép volt, s egész lénye vonzó. Férje, Manassze, aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálókat, jószágot és szántóföldet hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.
Jdt 8:8 Senki nem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélő volt.
Jdt 8:9 Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.
Jdt 8:10 Elküldte szolgálóját, aki minden jószágra ügyelt, hogy hívja el Chabriszt és Charmiszt, a város elöljáróit.
Jdt 8:11 Amikor elmentek hozzá, azt mondta nekik: "Hallgassatok meg, Betilua lakóinak elöljárói! Nem volt igazatok ma, amikor azt mondtátok a népnek és esküvel is megerősítettétek, hogy a várost átadjátok ellenségeinknek, ha az Úr a megszabott időben nem segít.
Jdt 8:12 Kik vagytok, hogy így kísértitek a mai nap az Urat, és az emberek fiai közül fölé helyezitek magatokat?
Jdt 8:13 Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? Így nem ismeritek meg nagyságát soha!
Jdt 8:14 Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni, sem eszének járását kibogozni. Hogyan tudnátok akkor ezek alkotóját, az Istent kifürkészni, gondolataiba behatolni és terveit megérteni? Nem testvéreim! Óvakodjatok tőle, hogy az Urat, Istenünket haragra ingereljétek.
Jdt 8:15 Mert ha nem akar is minket ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van ereje hozzá, hogy azokban a napokban, amikor neki tetszik, megoltalmazzon, vagy ellenségeink szeme láttára elpusztítson minket.
Jdt 8:16 Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát.
Jdt 8:17 Ezért amíg arra várunk, hogy szabadulást ad, hívjuk segítségül. Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk.
Jdt 8:18 Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt időkben megtörtént.
Jdt 8:19 Atyáink ezért kerültek kardélre, azért fosztották ki őket, s azért estek el nyomorultul ellenségeik előtt.
Jdt 8:20 Mi azonban nem ismerünk más istent rajta kívül. Így remélhetjük, hogy nem tekint ránk megvetéssel és nem fordul el fajtánktól.
Jdt 8:21 Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért.
Jdt 8:22 Testvéreink legyilkolása, az ország fogságba hurcolása, örökségünk elnéptelenedése a mi fejünkre száll vissza a népek között, amelyeknek a rabszolgái leszünk. Botrány és gúny tárgya leszünk legyőzőink szemében.
Jdt 8:23 Szolgaságunk ugyanis nem vezet jóra, hanem szégyenletes büntetéssé teszi az Úr, a mi Istenünk.
Jdt 8:24 Most tehát, testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ az életük, ránk támaszkodik a szentély, a templom és az oltár!
Jdt 8:25 Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat.
Jdt 8:26 Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait őrizte.
Jdt 8:27 Mert amint őket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek."
Jdt 8:28 Uzija így válaszolt neki: "Amit mondtál, azt jó lélekkel mondtad, és senki sem tud ellene vetni semmit.
Jdt 8:29 Nem ma vált először bölcsességed nyilvánvalóvá! Gyermekkorod óta ismerte az egész nép okosságodat és szívednek jó szándékát.
Jdt 8:30 De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg.
Jdt 8:31 Mivel azonban istenfélő asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el."
Jdt 8:32 Judit így válaszolt neki: "Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékről nemzedékre száll népünk fiai körében.
Jdt 8:33 Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeiteknek, az Úr meglátogatja kezem által Izraelt.
Jdt 8:34 Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom."
Jdt 8:35 Uzija és az elöljárók azt mondták neki: "Menj békével, s vezessen Isten, az Úr járjon előtted ellenségeink megbüntetésére."
Jdt 8:36 Azok elhagyták a felső szobát, s visszatértek szállásukra.
Jdt 9:1 Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklőruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt:
Jdt 9:2 "Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szűznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették.
Jdt 9:3 Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és az urakat szolgáikkal együtt.
Jdt 9:4 Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet!
Jdt 9:5 A te műved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövőben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövőt, s azt történt, amit te akartál.
Jdt 9:6 Terveid előállnak és így szólnak: Nos, itt vagyunk! Mert minden utadat előkészítetted, és előre látod ítéletedet.
Jdt 9:7 Nézd, az asszíroknak erős a seregük, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk erejére. Számítanak lándzsára és pajzsra, íjra és parittyára, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háborúk sorsát.
Jdt 9:8 Úr a neved. Hatalmaddal törd meg erejüket, s haragodban morzsold szét, ami erősségük. Azt tervezik, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, beszennyezik a sátrat, dicsőséges nevednek pihenőhelyét, és vasukkal felfordítják oltárodnak szarvát.
Jdt 9:9 Nézd, milyen kevélyek, s küldd haragodat a fejükre! Adj kezembe - nekem, az özvegynek - erőt ahhoz, amit tenni szándékozom.
Jdt 9:10 Ajkam fortélyával verd meg a szolgát urával és az urat szolgájával! Törd össze gőgjét egy asszony keze által!
Jdt 9:11 Mert a te erőd nem a sokaságban van, hatalmad nem az erőszakosakban. Te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza, az elhagyottak menedéke, az elkeseredettek szabadítója.
Jdt 9:12 Igen, atyámnak Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek Teremtője és Királya mindennek, amit csak teremtettél, hallgasd meg imámat!
Jdt 9:13 Adj nekem csalfa nyelvet, hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szőttek szövetséged ellen, szent házad ellen, Sion hegye és a fiaid háza ellen.
Jdt 9:14 Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy te vagy az Úr, minden hatalom és erő Istene, és rajtad kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét."
Jdt 10:1 Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte,
Jdt 10:2 fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lejött házába, ahol a szombatokat és az ünnepeket szokta tölteni.
Jdt 10:3 Itt levetette a vezeklőruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, majd egész testét lemosta vízzel és bekente drága kenettel. Elrendezte fején a haját, befödte turbánnal, aztán az öröm ruhájába öltözött, amelyet férje, Manassze életében viselt.
Jdt 10:4 Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta.
Jdt 10:5 Adott szolgálójának egy tömlő bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztből készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki.
Jdt 10:6 Kimentek Betilua kapujához, és ott találták Uziját és a város véneit, Chabriszt és Charmiszt.
Jdt 10:7 Amikor meglátták Juditot - arca egészen megváltozott s ruháját is jól választotta meg -, nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá:
Jdt 10:8 "Atyáink Istene fogadjon irgalmába! Valósítsa meg szándékodat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására!"
Jdt 10:9 Judit leborult az Isten előtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: "Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghez vigyem, amit mondtatok nekem." Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte.
Jdt 10:10 Meg is tették. S Judit szolgálójával együtt kiment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé.
Jdt 10:11 Amint egyenesen mentek előre a völgyben, asszír előörsökkel találkoztak.
Jdt 10:12 Ezek elfogták és megkérdezték tőle: "Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?" Így válaszolt: "A héberek egyik leánya vagyok, s elmenekültem, mert fölfaljátok őket.
Jdt 10:13 Holoferneszhez, seregetek vezéréhez megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára. Megmutatom neki azt az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül akár egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene."
Jdt 10:14 Amikor az emberek meghallották szavait, arcára néztek, s nagyon szépnek találták. Így szóltak hozzá:
Jdt 10:15 "Életedet mentetted meg, hogy megelőzted őket, s lejöttél urunkhoz. Menj egyenesen a sátrába. Közülünk néhányan elkísérnek és átadnak neki a kezébe.
Jdt 10:16 Ha színe előtt állsz majd, ne remegj, hanem ismételd el neki is, amit nekünk mondtál. Jól fog bánni veled!"
Jdt 10:17 Kiválasztottak maguk közül száz embert kíséretül mellé és szolgálója mellé. Ezek Holofernesz sátrába vezették.
Jdt 10:18 Jövetelének híre elterjedt a sátrakban és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra előtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették.
Jdt 10:19 Álmélkodtak szépségén és megcsodálták miatta Izrael fiait. Azt mondták egymásnak: "Ki vetné meg ezt a népet, amikor ilyen asszonyai vannak? Már csak ezért sem volna jó akár egyetlen embert is meghagyni közülük. Mert akik életben maradnak, képesek elcsábítani a földet."
Jdt 10:20 Akkor kijött Holofernesz őrsége és minden szolgája, és bevezették Juditot a sátorba.
Jdt 10:21 Holofernesz épp ágyán pihent, arannyal, smaragddal és drágakövekkel ékesített bíborfüggöny mögött.
Jdt 10:22 Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának előterébe. Ezüstlámpákat tartottak előtte.
Jdt 10:23 Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult előtte a földre, de a szolgák fölemelték.
Jdt 11:1 Holofernesz így szólt hozzá: "Bátorság, asszony, ne remegj szívedben! Én ugyanis sohasem tettem rosszat senkinek sem, ha készen volt rá, hogy szolgáljon Nebukadnezárnak, az egész föld királyának.
Jdt 11:2 Ha néped, amely a hegyvidéket lakja, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsát ellene. Ők akarták így!
Jdt 11:3 Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk... De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz.
Jdt 11:4 Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!"
Jdt 11:5 Judit így válaszolt neki: "Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed előtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak.
Jdt 11:6 Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával.
Jdt 11:7 Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élőt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mező vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek.
Jdt 11:8 Hallottunk bölcsességedről és szellemed leleményességéről. Az egész földön tudják, hogy az egész királyságban te vagy az egyetlen sokra képes ember. Gazdag vagy tapasztalatokban, a hadvezetésben meg bámulatos.
Jdt 11:9 Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál.
Jdt 11:10 Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen.
Jdt 11:11 De most - nehogy elűzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, őket pedig utolérje a halál -, hatalmába kerítette őket a bűn. Ám amikor csak bűnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját.
Jdt 11:12 Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg.
Jdt 11:13 Elhatározták, hogy megeszik a gabona első termését, a bor- és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem.
Jdt 11:14 Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a főtanácstól.
Jdt 11:15 De amikor az engedélyről értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre.
Jdt 11:16 Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi.
Jdt 11:17 Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket.
Jdt 11:18 Akkor visszatérek és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked.
Jdt 11:19 Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam."
Jdt 11:20 Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak:
Jdt 11:21 "A föld egyik szélétől a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni."
Jdt 11:22 Holofernesz pedig azt mondta neki: "Isten jót tett, amikor a nép elől ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár.
Jdt 11:23 Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet."
Jdt 12:1 Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat őrizték, s rendelkezett, hogy az ő ételéből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni.
Jdt 12:2 Judit azonban így szólt: "Nem eszem belőle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam."
Jdt 12:3 Holofernesz így válaszolt: "Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki."
Jdt 12:4 Amint igaz, uram, hogy élsz - mondta neki Judit -, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett."
Jdt 12:5 Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali őrváltáskor azonban fölkelt.
Jdt 12:6 Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: "Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni."
Jdt 12:7 Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt.
Jdt 12:8 Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére.
Jdt 12:9 Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták.
Jdt 12:10 A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselőit nem.
Jdt 12:11 Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: "Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk és egyék-igyék velünk.
Jdt 12:12 Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet."
Jdt 12:13 Bagoasz eltávozott Holofernesztől, bement Judithoz és így szólt: "Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak."
Jdt 12:14 Judit így válaszolt neki: "Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig."
Jdt 12:15 Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya előre ment és Holofernesszel szemben szőnyeget terített a földre - ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét.
Jdt 12:16 Judit belépett és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa.
Jdt 12:17 Így szólt hát hozzá: "Igyál velünk és légy vidám!"
Jdt 12:18 Judit azt válaszolta: "Iszom is, uram, hiszen születésemtől fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma."
Jdt 12:19 Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében.
Jdt 12:20 Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.
Jdt 13:1 Amikor már későre járt az idő, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülről bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott.
Jdt 13:2 Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán.
Jdt 13:3 Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint mindennap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta.
Jdt 13:4 Mindnyájan eltávoztak Holofernesztől, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: "Uram, minden erőnek Istene, tekints ebben az órában kezem művére s magasztald fel Jeruzsálemet!
Jdt 13:5 Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, művem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk."
Jdt 13:6 Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt:
Jdt 13:7 "Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!"
Jdt 13:8 Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét.
Jdt 13:9 Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét.
Jdt 13:10 Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtőjét és eljutottak kapuihoz.
Jdt 13:11 Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: "Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette."
Jdt 13:12 Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit.
Jdt 13:13 A legkisebbtől a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték őket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták őket.
Jdt 13:14 Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: "Dicsőítsétek Istent, dicsőítsétek! Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!"
Jdt 13:15 Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: "Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
Jdt 13:16 Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bűnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg."
Jdt 13:17 Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: "Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!"
Jdt 13:18 Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének!
Jdt 13:19 A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról.
Jdt 13:20 Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen! Úgy legyen!"
Jdt 14:1 Ezután Judit így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára!
Jdt 14:2 Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok előőrséhez, de ne vonuljatok le.
Jdt 14:3 Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott.
Jdt 14:4 Rémület vesz rajtuk erőt és megfutamodnak előlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és győzzétek le őket menekülés közben.
Jdt 14:5 Mielőtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk."
Jdt 14:6 Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyűlt népből az egyik ember kezében, arcra borult és elájult.
Jdt 14:7 Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: "Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet!
Jdt 14:8 Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél." Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük.
Jdt 14:9 Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost.
Jdt 14:10 Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott.
Jdt 14:11 Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtőjén - csoportokban - megindultak lefelé.
Jdt 14:12 Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek.
Jdt 14:13 Így jutottak el Holofernesz sátorához és szóltak emberének: "Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket."
Jdt 14:14 Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit előtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik.
Jdt 14:15 Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva.
Jdt 14:16 Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját.
Jdt 14:17 Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott.
Jdt 14:18 Erre a nép közé futott és azt kiabálta: "Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!"
Jdt 14:19 Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól.
Jdt 15:1 Akik még sátraikban voltak és megtudták a történteket, elvesztették a fejüket.
Jdt 15:2 Félelem és rettegés fogta el őket, s nem mertek tovább ketten együtt maradni, hanem szétszéledtek. Ki-ki elmenekült a hegyvidék és a síkság ösvényein.
Jdt 15:3 Akik Betilua körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Izrael fiai - minden fegyverforgató ember - utánuk eredtek.
Jdt 15:4 Uzija hírvivőket küldött Betomesztaimba, Bebaiba, Kobaiba, Kolába és Izrael egész hegyvidékére, hogy tudassa velük, mi történt, és hívja az egész népet: essen neki az ellenségnek és semmisítse meg.
Jdt 15:5 Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték őket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták őket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek.
Jdt 15:6 A többiek pedig, akik Betiluában maradtak, az asszírok táborára vetették magukat, kifosztották és nagyon meggazdagodtak.
Jdt 15:7 Ami megmaradt, azt a harcból visszatérve Izrael fiai szerezték meg. A hegyvidék és a síkság falvainak és helységeinek lakói is gazdag zsákmányra tettek szert, mert rengeteg volt belőle.
Jdt 15:8 Joakim főpap és Izrael fiai véneinek Jeruzsálemben székelő tanácsa eljöttek, hogy lássák az Úr nagy jóságát, amellyel elhalmozta Izraelt, továbbá, hogy találkozzanak Judittal és köszöntsék.
Jdt 15:9 Amikor beléptek hozzá, mindnyájan áldották, ezekkel a szavakkal: "Te vagy Jeruzsálem büszkesége, te vagy Izrael nagy öröme, te vagy népünk nagy dicsősége!
Jdt 15:10 Ezt mind a saját kezeddel vitted végbe, jót tettél Izraellel, s az Istennek kedve tellett benne. Áldjon meg a Mindenható Úr, örök időkön át!" S az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen!"
Jdt 15:11 A nép harminc nap alatt fosztotta ki a tábort. Holofernesz sátrát, az összes ezüstholmiját, ágyát, mosdómedencéjét és minden bútorát Juditnak adták. Ő fogta, öszvérére rakta, aztán befogott szekerébe és azt is megrakta.
Jdt 15:12 Izrael asszonyai mind összejöttek, hogy láthassák Juditot, s körtáncot jártak, úgy ünnepelték. Judit lombos ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta. Majd Judit is, kísérői is koszorút tettek a fejükre olajfaágakból,
Jdt 15:13 aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsőítő éneket zengve.
Jdt 15:14 Akkor Judit egész Izraeltől körülfogva ebbe a dicsőítő énekbe kezdett, és az egész nép együtt zengte vele ezt a dicsőítő éneket:
Jdt 16:1 "Dicsőítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét!
Jdt 16:2 Mert hadakat eltipró Isten az Úr, táborát népe között ütötte fel, s kiszabadított ellenségeim kezéből.
Jdt 16:3 Az északi hegyvidékről leereszkedett Asszur, tízezernyi sereggel jött. Annyian voltak, hogy eltorlaszolták a folyókat, lovasaik elárasztották a dombokat.
Jdt 16:4 Arról beszélt, hogy fölégeti földemet, kardélre hányja az ifjakat, a földhöz veri csecsemőimet, zsákmányul ejti gyermekeimet, elrabolja lányaimat.
Jdt 16:5 De az Úr, a Mindenható egy asszony keze által elpusztította.
Jdt 16:6 Hősük nem fiatalok kezétől esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hősök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével.
Jdt 16:7 Letette özvegyi ruháját, segített Izrael porba sújtott fiain. Bekente arcát illatszerrel.
Jdt 16:8 Hajára turbánt kötött, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.
Jdt 16:9 Saruja elbűvölte tekintetét, szépsége foglyul ejtette lelkét... S kard szelte át nyakát.
Jdt 16:10 A perzsák megremegtek merészségétől, a médek megzavarodtak bátorságától.
Jdt 16:11 Alig kiáltottak föl az elesettek, már megrémültek, elesettjeim kiáltozni kezdtek, s nyomban megrettentek, alig emelték föl hangjukat, máris menekültek.
Jdt 16:12 Lánykák fiai ölték meg őket, szökevények fiai szúrták át őket, Istenem csataterén lelték halálukat.
Jdt 16:13 Új éneket énekelek Istenemnek! Uram, nagy vagy és dicsőséges, erős, csodálatos és győzhetetlen!
Jdt 16:14 Minden teremtményed szolgáljon neked! Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létre jöttek - szavadnak nem állhat ellen senki.
Jdt 16:15 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik félnek, azokhoz irgalmas vagy.
Jdt 16:16 Semmiség minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul bemutatunk neked, de aki az Urat féli, az örökké nagy.
Jdt 16:17 Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak."
Jdt 16:18 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, mindnyájan imádták az Urat. Miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat.
Jdt 16:19 Judit az Úrnak szentelte Holofernesz minden holmiját, amit a nép neki adott, s a kárpitot is, amelyet maga hozott el ágyáról.
Jdt 16:20 A nép pedig három hónapig vigadt a templom előtt, és Judit is ott maradt velük.
Jdt 16:21 Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betiluába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban.
Jdt 16:22 Sokan kérték feleségül, de ő egyetlen férfit sem ismert meg életének napjaiban azután, hogy férje, Manassze meghalt és megtért népéhez.
Jdt 16:23 Hírneve egyre nőtt, amint korban előrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította, majd meghalt Betiluában, s abba a sírboltba temették, amelyben férje, Manassze volt.
Jdt 16:24 Izrael háza hét napig gyászolta. Halála előtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.
Jdt 16:25 Izrael fiait nem nyugtalanította többé senki Judit idejében, sem halála után hosszú ideig.
Est 1:1 Achasvéros idejében történt - ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott -, [1] Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszan hónap első napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzséből származott, [2] Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. [3] Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. [4] Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. [5] Egyszer csak előkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettő készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. [6] Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. [7] A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. [8] Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtől, várta pusztulását és hívta az Istent. [9] Könyörgésükre egy kis forrás bővízű, nagy folyóvá dagadt. [10] Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. [12] Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította - késő éjszakáig -, hogy behatoljon értelmébe. [13] Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota őrei voltak. [14] Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. [15] A király kérdőre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette őket. [16] A király följegyeztette a történeteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. [17] Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. [18] Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak.
Est 1:2 abban az időben, amikor Szuza várában királyi trónján ült,
Est 1:3 uralkodásának 3. évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek.
Est 1:4 Így akarta királyságának gazdagságát és fényét eléjük tárni, és a saját nagyságát csillogtatni, hosszabb ideig, száznyolcvan napon át.
Est 1:5 Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében.
Est 1:6 Fehér gyolcsvásznak, lilába játszó bíborszövetek függtek bíbor és bisszus köteleken, ezüstgyűrűkkel rögzítve a fehér márványoszlopokon. A porfir, fehér márvány, gyöngyház és fekete márvány padozaton arany- és ezüstheverők álltak.
Est 1:7 A királyi bort aranykelyhekben szolgálták fel - mind másféle volt -, a király bőkezűségéből nagy bőségben.
Est 1:8 A király rendelete értelmében senkit sem kényszerítettek ivásra. A király ugyanis meghagyta minden udvarmesterének, hogy mindenki azt fogyassza, ami jólesik neki.
Est 1:9 Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában.
Est 1:10 A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizzetának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak,
Est 1:11 hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét, koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt.
Est 1:12 Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett és fellobbant a haragja.
Est 1:13 A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak.
Est 1:14 A királyhoz a médek és a perzsák hét fejedelme: Karsena, Setar, Admata, Tarsis, Meresz, Marszena és Memukán állt a legközelebb. Ezek látták a király arcát, és az első helyeket foglalták el a birodalomban.
Est 1:15 "Mi történjék - kérdezte - törvény szerint Vasti királynéval, amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?"
Est 1:16 Memukán - a király és a fejedelmek hallatára - így válaszolt: "Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és minden nép ellen is, akik, s amelyek Achasvéros összes tartományában csak vannak.
Est 1:17 Mert a királyné tette tudomására jut az asszonyoknak, s arra bátorítja fel őket, hogy megvessék férjüket, hiszen azt mondják: Achasvéros király megparancsolta Vasti királynénak, hogy menjen be hozzá, de ő nem ment be.
Est 1:18 A méd és a perzsa fejedelmek feleségei még ma megtudják a királyné válaszát, s elismétlik a király minden fejedelmének. Ebből sok bosszúság és harag származik.
Est 1:19 Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá.
Est 1:20 Így amikor a király rendeletét az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony - a legnagyobbtól a legkisebbig - megadja férjének a tiszteletet."
Est 1:21 Tetszett a tanács a királynak és a fejedelmeknek, és a király Memukán tanácsa szerint járt el.
Est 1:22 Leveleket küldött a birodalom minden tartományába, minden tartománynak a maga írásával, és minden népnek a maga nyelvén, hogy a maga házában a férfi az úr.
Est 2:1 Ezek után az események után, amikor már lelohadt a haragja, Achasvéros király Vastira gondolt, arra, amit tett és a rendeletre, amit miatta hoztak.
Est 2:2 A király körül szolgálatot teljesítő udvari emberek ezért így szóltak hozzá: "Hadd keressünk a királynak szép szűz leányokat.
Est 2:3 Rendeljen a király birodalmának minden tartományába tisztviselőket, ezek gyűjtsenek össze minden szép szűzleányt Szuza várába, az asszonyok házába, a királyi eunuchnak, Hegének a keze alá, aki az asszonyokra felügyel. Ő majd gondoskodik mindenről, ami ékesítésükhöz kell,
Est 2:4 s az a leány, aki megtetszik a királynak, legyen Vasti helyett a királyné." Tetszett a királynak a beszéd, és így is tettek.
Est 2:5 Szuza várában élt egy zsidó férfi. Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzséből.
Est 2:6 Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár, azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el.
Est 2:7 Gyámapja volt Hadasszának - más néven Eszternek -, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta.
Est 2:8 Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok őrére.
Est 2:9 Megtetszett neki a lány és kedvébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálólányt és mellé adta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet.
Est 2:10 Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását.
Est 2:11 Mardokeus mindennap ott járt-kelt az asszonyok házának udvara előtt, hogy hírt halljon Eszterről: jól van-e, s mi történik vele.
Est 2:12 Minden lánynak sorban be kellett mennie Achasvéros királyhoz akkor, amikor eltelt a tizenkét hónap, ami alatt az asszonyokra vonatkozó szabályok szerint elő kellett készülniük: hat hónapig mirhaolajat, másik hat hónapig meg balzsamot és más asszonyi kenetet használtak szépségük ápolására.
Est 2:13 Amikor a királyhoz ment, minden lány kérhetett, amit akart, megadták neki: azzal léphetett be az asszonyok házából a királyi palotába.
Est 2:14 Este lépett be és másnap reggel tért vissza az asszonyoknak egy másik házába, amely Saasgaz eunuchra, a mellékfeleségek felügyelőjére volt bízva. Többé nem léphetett be a királyhoz, csak ha a király kívánta és név szerint hívta.
Est 2:15 Amikor elérkezett az ideje és rákerült a sor, hogy Eszter, Abichajilnak, Mardokeus nagybátyjának a lánya, akit Mardokeus lányává fogadott, bemenjen a királyhoz, nem kért semmi mást, csak amit Hege, a király eunuchja ajánlott neki.
Est 2:16 És lám, Eszter megnyerte mindenkinek a tetszését, aki csak látta. Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében.
Est 2:17 A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését, és rokonszenvét jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére, és Vasti helyébe királynévá választotta.
Est 2:18 Utána a király nagy lakomát rendezett - ez Eszter lakomája volt. Összes fejedelmének és szolgájának pihenőnapot engedélyezett minden tartományban, és királyi bőkezűséggel osztogatott ajándékokat.
Est 2:19 Amikor, mint a lányok, az asszonyok második házába került,
Est 2:20 Eszter nem fedte föl származását, sem népét, aszerint, amint Mardokeus meghagyta neki. Eszter ugyanúgy követte Mardokeus utasításait, mint abban az időben, amikor még a gyámja volt.
Est 2:21 Mardokeus azokban a napokban a királyi kapunál ült, s értesült róla, hogy két királyi eunuch, Bigtan és Teres, a palota őrei haragjukban összeesküdtek, hogy kezet emelnek a királyra.
Est 2:22 Amikor Mardokeus megtudta a dolgot, jelentette Eszter királynénak. Eszter meg Mardokeus nevében beszélt a királlyal.
Est 2:23 Kivizsgálták az ügyet, és igaznak találták a dolgot. A két eunuch bitófára került, aztán a dolgot bejegyezték - a király jelenlétében - az események könyvébe.
Est 3:1 Ezek után az események után Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt.
Est 3:2 A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak és leborultak előtte, mert így parancsolta a király. Mardokeus azonban nem hajtott térdet és nem borult le.
Est 3:3 "Miért hágod át a királyi parancsot?" - kérdezték tőle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak.
Est 3:4 De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.
Est 3:5 Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, fellángolt benne a harag.
Est 3:6 Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.
Est 3:7 Achasvéros király 12. évében, az első - azaz Niszán - hónapban "purt", vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik - azaz Adar - hónapra esett.
Est 3:8 Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: "Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket.
Est 3:9 Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára."
Est 3:10 A király lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének adta.
Est 3:11 Azt mondta a király Ámánnak: "Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!"
Est 3:12 Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének - minden tartománynak a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le.
Est 3:13 Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik - azaz Adar - hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul. [1] Így szólt a levél: "Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és a nekik alárendelt vezetőknek. [2] Bár sok nép fölött uralkodom és az egész földkerekséget meghódítottam, nem akarok erőszakhoz folyamodni, hanem mindig szelíden és jóságosan uralkodva akarom biztosítani alattvalóim zavartalan életét, birodalmam nyugalmát, biztonságát és a minden ember által óhajtott békét a legszélső határokig. [3] Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, akkor Ámán, aki bölcsességével kitűnik köztük, s aki rendíthetetlen odaadásról és megingathatatlan hűségről tett bizonyságot és [4] a második helyet foglalja el a birodalomban, tudtomra adta, hogy a föld minden törzse között szétszórtan él egy izgága nép, amely törvényeivel minden néppel ellentétben áll, állandóan megveti a király rendeleteit, s így akadályozza, hogy mindenki megelégedésére kormányozzuk a birodalmat. [5] Megtudtuk, hogy ez a nép - a népek közül egymaga - minden emberrel szemben ellenséges magatartást tanúsít, törvényeinktől idegen életmódot követ, és szándékainkkal szembeszegülve alávaló tetteket visz végbe, és veszélyezteti a birodalom nyugalmát. [6] Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket levelében Ámán - ügyeink intézője, s számunkra atyánk után az első - felsorol, azokat asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben mind hányjátok kardélre, irgalmat és kíméletet nem ismerve a jelen esztendő tizenkettedik - azaz Adar - hónapjában, a tizenharmadik napon. [7] Ezek a régen is, most is gonosz emberek jussanak erőszakos úton az alvilágba, ugyanazon az egy napon, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága."
Est 3:14 A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő.
Est 3:15 A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartottak, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.
Est 4:1 Mardokeus is megtudta mind, ami történt. Akkor Mardokeus megszaggatta ruháját, hamuval és szőrzsákkal födte be magát, aztán bejárta az egész várost, és keservesen jajgatott.
Est 4:2 A királyi kapuval szemben megállt, mert szőrzsákba öltözve nem léphette át senki a király kapuját.
Est 4:3 Minden egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye.
Est 4:4 Eszterhez bementek szolgálólányai és eunuchjai, és elbeszélték neki a dolgot. A királyné mélyen megrendült, s ruhát küldött Mardokeusnak, hogy öltse magára, a szőrzsákot meg vesse le.
Est 4:5 De nem fogadta el. Akkor Eszter hívatta a király által szolgálatára rendelt eunuchok közül az egyiket, Hatakot, s elküldte Mardokeushoz, kérdezze meg tőle, mi történt és miért viselkedik így.
Est 4:6 Hatak elment és fölkereste Mardokeust, aki egész nap ott volt a királyi kapu előtti téren.
Est 4:7 Mardokeus elbeszélt neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók kiirtása fejében.
Est 4:8 Aztán átadott neki egy másolatot is a kiirtásukról szóló, s Szuzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg Eszternek, és tájékoztassa felőle. Egyúttal meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe irgalomért és könyörögjön népéért. [1] Ezt üzente neki: "Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második ember a királyságban, ellenünk beszélt és halálunkat kérte a királytól. [2] Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királlyal, hogy szabadítson meg minket a haláltól."
Est 4:9 Hatak visszatért és átadta Eszternek Mardokeus üzenetét.
Est 4:10 Eszter azt felelte Hataknak, meghagyva neki, hogy mondja meg Mardokeusnak:
Est 4:11 "A király szolgái és a tartományok lakói mind tudják, hogy aki - férfi vagy nő - hívatlanul bemegy a királyhoz a belső udvarba, az a könyörtelen törvény szerint halállal lakol, ha csak a király feléje nem nyújtja aranyjogarát, mert akkor életben marad. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király."
Est 4:12 Amikor Mardokeus Eszter szavait meghallotta, ezt az üzenetet küldte neki:
Est 4:13 "Ne gondold, hogy a király palotájában te majd megmenekülsz, egyedül a zsidók közül.
Est 4:14 Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen ilyen időre jutottál-e királyi méltósághoz?"
Est 4:15 Erre Eszter azt üzente Mardokeusnak:
Est 4:16 "Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok."
Est 4:17 Mardokeus elment és aszerint járt el, amint Eszter meghagyta neki. [1] Mardokeus - felidézve az Úrnak minden tettét - így könyörgött az Úrhoz: [2] "Uram, Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni, ha meg akarod Izraelt menteni. [3] Te alkottad az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található. Te vagy a mindenség Ura, és nincs senki, aki ellenállhatna neked, Uram. [4] Te mindenről tudsz, tudod azt is, Uram, hogy nem gőgből, kevélységből vagy dicsőségvágyból tettem, hogy nem borultam le a fennhéjázó Ámán előtt. Izrael szabadulásáért szívesen megcsókoltam volna még a lába nyomát is. [5] Azért tettem, hogy ne helyezzem ember dicsőségét Isten dicsősége fölé. Nem borulok le, Uram, senki más előtt, csak teelőtted, s ezt nem kevélységből teszem. [6] Most pedig, Uram, Istenem, Királyom, Ábrahám Istene, könyörülj népeden! Ránk vetették ugyanis szemüket, hogy elveszítsenek bennünket. Azon vannak, hogy örökségedet, amely kezdettől fogva a tiéd, elpusztítsák. [7] Ne fordulj el tulajdonodtól, amelyet kiszabadítottál Egyiptom földjéről! [8] Hallgasd meg imámat, légy irgalmas örökségedhez, fordítsd gyászunkat örömre, hogy életben maradhassunk és dicsőítsük a nevedet, Uram! Ne engedd, hogy elnémuljon azoknak ajka, akik téged dicsőítenek!" [9] Egész Izrael könyörgött minden erejéből, mert a halál már a szemük előtt lebegett. [10] Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával. Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött, ezekkel a szavakkal: [11] "Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. [12] Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. [13] De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram! [14] Nem elég nekik keserű szolgaságunk - kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, [15] és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké. [16] Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! [17] Emlékezzél, Uram és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te isteneknek királya és minden hatalomnak Ura. [18] Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek. Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. [19] Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. [20] Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, s borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától. [21] Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem is viselem nyugalmam napjaiban. [22] Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. [23] Szolgálód nem találta örömét másban, attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram. [24] Ábrahám Istene! Ó Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!"
Est 5:1 A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtől, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtől, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. [1] Szépségében elpirult, arca derűs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. [2] Amikor minden ajtón áthaladt, a király előtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. [3] Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. [4] Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: [5] "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!"
Est 5:2 Fölemelte aranyjogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: "Beszélj!" Eszter így válaszolt: [1] "Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtől való félelmemben szívem megzavarodott. Csodálatos vagy, uram, s arcod csupa kedvesség." [2] Amint így beszélt, összeesett. A király megijedt, és minden szolgája bátorította a királynét.
Est 5:3 Akkor így szólt hozzá a király: "Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod."
Est 5:4 Eszter így válaszolt: "Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem."
Est 5:5 A király így szólt: "Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát." A király és Ámán elmentek a lakomára, amelyet Eszter rendezett.
Est 5:6 Lakoma közben a király így szólt Eszterhez: "Mondd, mi a kérésed? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod."
Est 5:7 Eszter így válaszolt neki: "Mi a kérésem és kívánságom?
Est 5:8 Ha valóban tetszésre találtam a király szemében, s úgy tetszik a királynak, hogy meghallgassa kérésemet és teljesítse kívánságomat, akkor jöjjön el a király Ámánnal együtt holnap is arra a lakomára, amelyet rendezek, aztán majd holnap megmondom a királynak kérésemet."
Est 5:9 Ezen a napon Ámán megelégedetten és jókedvűen távozott. Amikor azonban a királyi kapunál meglátta Mardokeust, aki nem állt fel előtte és meg sem mozdult a helyén, haragra gyulladt.
Est 5:10 Ámán azonban uralkodott magán és hazament.
Est 5:11 Majd összehívta barátait és feleségét, Zerest. Aztán hosszasan beszélt nekik káprázatos gazdagságáról, gyermekeinek nagy számáról, s mindarról, amivel a király kitüntette: összes fejedelme és szolgája fölé helyezte.
Est 5:12 "De ez még nem minden - folytatta Ámán. Eszter királyné csak engem hívott meg a királlyal lakomára, amelyet készített, s holnapra is meghívott a királlyal.
Est 5:13 Mindez azonban nem elégít ki, amíg látom, hogy a zsidó Mardokeus a királyi kapunál ül."
Est 5:14 Felesége, Zeres és többi barátai így szóltak hozzá: "Állíttass egy 50 könyök magas bitófát, s holnap reggel kérd meg a királyt, hogy akasztassa fel rá Mardokeust. Akkor vidáman mehetsz a királlyal a lakomára." Tetszett a terv Ámánnak és elkészíttette az akasztófát.
Est 6:1 A király álmatlanul töltötte az éjszakát, s megparancsolta, hogy hozzák elő az események könyveit és ezekből olvassanak fel neki.
Est 6:2 Megtalálták azt a feljegyzést, hogy Mardokeus följelentette a két királyi eunuchot, Bigtant és Terest, a királyi kapu őreit, akik kezet akartak emelni Achasvéros királyra.
Est 6:3 A király megkérdezte: "Milyen megtiszteltetés és méltóság jutott ezért Mardokeusnak?" - "Egyáltalán semmit sem kapott" - válaszolták a király szolgái, akik mellette teljesítettek szolgálatot.
Est 6:4 A király akkor így szólt: "Ki van az udvarban?" Épp Ámán lépett be a királyi palota belső udvarába, hogy megkérje a királyt, akassza fel Mardokeust arra a bitófára, amelyet számára készíttetett.
Est 6:5 A király szolgái tehát így válaszoltak: "Ámán tartózkodik az udvarban." A király azt mondta: "Jöjjön be!"
Est 6:6 Amikor Ámán belépett, a király így szólt hozzá: "Mit kell tenni azzal az emberrel, akit a király meg akar tisztelni?" Ámán azt gondolta magában: "A király bizonyára engem akar kitüntetni."
Est 6:7 Ezért Ámán így válaszolt a királynak: "Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni,
Est 6:8 hozzanak királyi ruhát, amilyet a király hord, lovat, amilyenen a király ül, s királyi koronát is a fejére.
Est 6:9 A ruhát és a lovat adják át a király fejedelmei közül a legfőbbnek. Ez öltöztesse föl ebbe a ruhába azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, s vezesse végig a lovat a városon, a téren áthaladva és kiáltsa ki előtte: Nézzétek, ez történik azzal az emberrel, akit a király kitüntet."
Est 6:10 A király így szólt Ámánhoz: "Vedd gyorsan a ruhát meg a lovat, s ahogy mondtad, tégy úgy a zsidó Mardokeussal, aki a királyi kapu előtt ül. A mondottakból ne mulassz el semmit."
Est 6:11 Ámán tehát fogta a ruhát meg a lovat, felöltöztette Mardokeust, lóra ültette, s a város terére lovagoltatta, és kikiáltotta előtte: "Nézzétek, ez történik azzal az emberrel, akit a király kitüntet."
Est 6:12 Mardokeus azután visszatért a királyi kapuhoz. Ámán meg szomorúan és beburkolt fejjel a házába ment.
Est 6:13 Ámán elbeszélte feleségének, Zeresnek és barátainak, mi történt vele. Barátai és felesége, Zeres így válaszoltak neki: "Ha Mardokeus, akivel szemben kezdel háttérbe szorulni, a zsidók nemzetéből való, nem tudsz ellenállni neki, hanem egész biztosan elbuksz vele szemben."
Est 6:14 Még beszéltek vele, amikor megérkeztek a királyi eunuchok, hogy sietve elhívják a lakomára, amelyet Eszter rendezett.
Est 7:1 A király és Ámán együtt voltak a lakomán Eszterrel.
Est 7:2 A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: "Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod."
Est 7:3 Eszter királyné így válaszolt: "Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom.
Est 7:4 Mert eladtak minket - engemet és népemet -, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó arra, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz."
Est 7:5 Achasvéros király vette át a szót és így szólt Eszter királynőhöz: "Ki az és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?" Eszter így felelt:
Est 7:6 "Az üldöző és ellenség ez az elvetemült Ámán." A király és a királyné előtt Ámán megdermedt a rémülettől.
Est 7:7 A király haragjában fölkelt és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.
Est 7:8 Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: "A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?" Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.
Est 7:9 Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: "Lám, Ámán házában áll egy 50 könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta." A király elrendelte: "Akasszátok fel rá!"
Est 7:10 Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, s erre lelohadt a király haragja.
Est 8:1 Azon a napon Achasvéros király Eszter királynénak ajándékozta Ámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mardokeusnak meg bejárása lett a királyhoz, mert Eszter elmondta, hogy ki neki Mardokeus.
Est 8:2 A király visszavette gyűrűjét Ámántól és Mardokeusnak adta, Eszter pedig Ámán háza élére állította Mardokeust.
Est 8:3 Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt.
Est 8:4 A király kinyújtotta aranyjogarát, s Eszter fölemelkedett, a király elé állt és így szólt:
Est 8:5 "Ha jónak látja a király, s ha valóban kegyet találtam előtte és kérésemet jogosnak látja a király, s én kedves vagyok a szemében, bocsásson ki írást, s vonassa vissza az agagita Hamdata fiának, Ámánnak a leveleit, amelyekben elrendelte, hogy pusztítsák ki a zsidókat a király minden tartományában.
Est 8:6 Hogyan tudnám elviselni a bajt, ami népemet fenyegeti, s hogyan lehetnék tanúja fajtám kiirtásának?"
Est 8:7 Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: "Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, őt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét.
Est 8:8 Írjatok a zsidók érdekében, amint jónak látjátok a király nevében, s pecsételjétek le a királyi pecséttel! Mert a király nevében írt és királyi pecséttel ellátott rendeletet nem lehet visszavonni."
Est 8:9 Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik - azaz Sziván - hónap huszonharmadik napján, és Mardokeus parancsának megfelelően írtak a zsidóknak, a szatrapáknak, az Indiától Egyiptomig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és fejedelmének - minden tartománynak a maga írásával, s minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön.
Est 8:10 Achasvéros király nevében írták és ellátták a királyi pecséttel, aztán futárokkal szétküldték az írásokat a királyi ménes lovain.
Est 8:11 A király megengedte a zsidóknak, hogy a városokban összegyűljenek és megvédjék életüket: pusztítsák el, öljék meg és semmisítsék meg - gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt - mind, aki a népből és a tartományból fegyveresen rájuk támad, a javaikat meg foglalják le zsákmányul.
Est 8:12 És mindezt ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap - azaz Ádár hónap - tizenharmadik napján tegyék Achasvéros király minden tartományában. [1] A levél így hangzott: [2] "Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány szatrapáinak, a tartományok kormányzóinak és minden becsületes alattvalójának üdvözletét! [3] Sokan, akik jótevőjük végtelen jóságából nagy kitüntetésekben részesülnek, kevéllyekké válnak. Nemcsak alattvalóinknak akarnak ártani, hanem mivel nem tudják, mitévők legyenek szerencséjükben, saját jótevőjük ellen kezdenek áskálódni. [4] Nem elégszenek meg azzal, hogy kiöljék a hálát az emberek szívéből, hanem a tapasztalatlan emberek hízelgéseitől felfuvalkodva úgy gondolják, hogy elkerülhetik a mindent látó Isten ítéletét, aki gyűlöli a gonoszokat. - [5] Gyakran megtörténik sok hatalommal felruházott emberrel, hogy barátaik, akik az ügyek vezetésével vannak megbízva, arra izgatják őket, hogy ártatlan vért ontsanak, és így jóvátehetetlen bajt hozzanak - a gonoszság hazug cselvetéseivel - az őszintén jóindulatú uralkodókra. [6] Ezt nemcsak a régi eseményekből láthatjuk, amelyeket ránk hagyományoztak, hanem akkor is, ha megfigyeljük, ami a szemünk előtt történik. Mennyi jogtalanság történt már azok gonoszsága folytán, akik méltatlanul kormányoztak! [7] Ezért a jövőben is gondunk lesz rá, hogy megszilárdítsuk mindenki számára a birodalom nyugalmát és békéjét. [8] Hasznos változtatásokat hajtunk végre, és az elénk hozott ügyeket mindig a lehető legnagyobb jóindulattal ítéljük meg. [9] Nagyon jól tudjátok, hogy Hamdata fiát, Ámánt - bár macedóniai volt, így teljesen idegen a perzsa vértől, és igen távol állt szelídségünktől - vendégként befogadtuk, s baráti érzelmekkel voltunk iránta, [10] ahogy minden nép iránt szoktunk viseltetni. Addig elmentünk, hogy atyánknak neveztük, s mindenki leborult előtte, mert méltósága közvetlen a királyi trón után következett. [11] De méltatlan volt magas méltóságára, mert arra vetemedett, hogy hatalmunkat és életünket veszélyeztesse, [11] megmentőnket és mindenkori jótevőnket, Mardokeust és feddhetetlen uralkodótársunkat, Esztert pedig ügyes és alattomos rágalmaival egész népével együtt pusztulásra ítélje. [12] Így remélte, hogy elszigetel minket, és a perzsák birodalmát a macedónok kezére juttathatja. [13] Mi azonban úgy találtuk, hogy e háromszoros gonosztevő által halálra szánt zsidók nem gonosztevők, hanem igazságos törvények szerint élnek. [14] A Magasságbelinek, a nagy élő Istennek a fiai, akinek mi és őseink ennek az országnak a fennmaradását és virágzását köszönhetjük. [15] Éppen ezért jól tennétek, ha nem a Hamdata fia, Ámán által küldött levél szerint járnátok el, mert ennek szerzője háza népével együtt akasztófán függ Szuza kapui előtt. A mindenek Ura, Isten, gyors és méltó büntetéssel fizetett meg neki. [16] Ennek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik - azaz Ádár - hónap tizenharmadik napján megtámadják őket és a vesztükre törnek. [17] Ez a nap ugyanis a pusztulás napja lett volna, de a mindenek Ura, Isten, az öröm napjává változtatta a választott nép számára. [18] Ti is ünnepeljétek meg ezt a jeles napot ünnepnapjaitok között lakomával, s legyen - most és a jövőben - számotokra és a jóakaratú perzsák számára megmenekülésetek emléke, ellenségeitek számára meg pusztulásuk emléke. [19] Minden város és minden vidék, amely nem követi ezeket az előírásokat, könyörtelenül a tűz és a vas martaléka lesz, s nemcsak az emberek számára válik mindörökre lakhatatlanná, hanem gyűlöletes lesz a vadak és a madarak előtt is."
Est 8:13 Ennek a rendeletnek a szövegét törvényként hirdették ki minden tartományban, s közzétették minden népnek, hogy a zsidók készen állnak azon a napon rá, hogy bosszút álljanak ellenségeiken.
Est 8:14 A futárok nagy sietséggel és igyekezettel indultak útnak a király parancsára, királyi paripákon. A rendeletet Szuza várában is kihirdették.
Est 8:15 Mardokeus lilába játszó bíbor és gyolcs királyi ruhában jött ki a királytól, nagy aranykoronát és bisszusból és vörös bíborból készült palástot viselt. Egész Szuza városa visszhangzott az örömtől.
Est 8:16 A zsidók számára a fény, öröm, ujjongás és diadal napja volt ez.
Est 8:17 Minden tartományban és városban, ahova a király parancsa eljutott, öröm, ujjongás, lakoma és ünnep volt a zsidók körében. Az ország népei közül sokan zsidóvá lettek. Félelem fogott el ugyanis mindenkit a zsidók miatt.
Est 9:1 A tizenkettedik hónapban - ez Ádár hónapja -, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, s épp az ellenkezője történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket.
Est 9:2 Achasvéros király minden tartományában összegyűltek a zsidók városaikban, és kezet vetettek azokra, akik gonoszat forraltak ellenük. Senki sem volt képes ellenállni, mert a tőlük való félelem hatalmába kerített minden népet.
Est 9:3 A tartományok fejedelmei, a szatrapák, a királyi tisztviselők támogatták a zsidókat, Mardokeustól való félelmükben.
Est 9:4 Mardokeus ugyanis nagy ember volt a királyi udvarban, s hírneve terjedt minden tartományban, mert ez az ember, Mardokeus, egyre nagyobb hatalomra tett szert.
Est 9:5 A zsidók tehát kardélre hányták minden ellenségüket, lemészárolták és megsemmisítették őket, s úgy bántak ellenségeikkel, amint akartak.
Est 9:6 Szuza várában ötszáz férfit legyilkoltak és elpusztítottak a zsidók.
Est 9:7 Parsandatát, Dalfont, Aszpatát,
Est 9:8 Poratát, Adalját, Aridatát,
Est 9:9 Parmastát, Ariszájt, Aridájt és Jezatát, Ámánnak, Hamdata fiának,
Est 9:10 a zsidók üldözőjének tíz fiát is megölték, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Est 9:11 A Szuza várában megölt áldozatok számát még azon a napon megtudta a király is.
Est 9:12 Így szólt akkor a király Eszter királynéhoz: "A zsidók magában Szuza várában ötszáz embert a halálba küldtek, köztük Ámán tíz fiát is. Hát akkor mit művelhettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megteszem neked. Mi a kívánságod? Teljesítem."
Est 9:13 Eszter így szólt: "Ha a király jónak látja, engedje meg a Szuzában élő zsidóknak, hogy holnap is megtehessék, amit ma megtehettek, Ámán tíz fiát meg köttesse akasztófára."
Est 9:14 A király megparancsolta, hogy így történjék. Az engedélyt kihirdették Szuzában, Ámán fiait pedig felakasztották.
Est 9:15 A Szuzában lakó zsidók összegyűltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Est 9:16 A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyűlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Est 9:17 Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm- és ünnepnapként ülték meg.
Est 9:18 A Szuzában élő zsidók a tizenharmadik és a tizennegyedik napon is összegyűltek és a tizenötödik napon pihentek, ezt tették vidám ünnepnappá.
Est 9:19 A vidéken és a meg nem erősített városokban lakó zsidók ezért ünneplik Adar hónap tizennegyedik napját ünnepnapként vidámság és lakomák közepette, s küldözgetnek egymásnak kóstolót, míg a városokban lakók számára Adar tizenötödik napja az öröm napja, amelyen vigadnak és kóstolót küldenek egymásnak.
Est 9:20 Mardokeus írásba foglalta ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött Achasvéros király minden tartományába az ott lakó zsidókhoz, a közelbe és a távolba egyaránt.
Est 9:21 Meghagyta nekik, hogy ünnepeljék meg minden évben Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napját,
Est 9:22 mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek.
Est 9:23 A zsidók elfogadták hagyományként, amit már azelőtt is megültek, s aminek ügyében Mardokeus írt nekik:
Est 9:24 "Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözője vesztükre tört a zsidóknak, s "purt", azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra.
Est 9:25 Amikor azonban azzal a kéréssel ment a királyhoz, hogy Mardokeust felakaszthassa, gonosz terve, amelyet a zsidók ellen agyalt ki, őellene fordult: akasztófára került fiaival együtt.
Est 9:26 Ezért nevezik ezeket a napokat "purim"-nak a "pur" szó alapján." Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak,
Est 9:27 a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évről évre megünneplik - ez megváltoztathatatlan törvényük lesz.
Est 9:28 Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szűnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében.
Est 9:29 Eszter királyné, Abichajil lánya egész tekintéllyel írt, hogy érvényt szerezzen ennek a második purim-levélnek.
Est 9:30 Leveleket küldött Achasvéros király százhuszonhét tartományába az ott élő zsidóknak, a béke és a hűség szavaival,
Est 9:31 hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott időben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte őket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást.
Est 9:32 Eszter parancsa megerősítette a purim-előírásokat, és könyvbe írták őket.
Est 10:1 Achasvéros király adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.
Est 10:2 Minden nagy tette és vitézsége, valamint annak leírása, hogyan magasztalta fel, s tüntette ki Mardokeust - ez mind meg van írva a méd és a perzsa királyok könyvében.
Est 10:3 Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók előtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." [1] Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. [2] Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: [3] sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bősége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. [4] A két sárkány én vagyok meg Ámán. [5] A nemzetek azok, akik összegyűltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. [6] Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektől a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem művelt soha. [7] Valójában ő rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. [8] S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az ő terve szerint a meghatározott órában, időben és napon. [9] Isten akkor megemlékezett népéről, s igazságot szolgáltatott örökségének. [11] Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe előtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." [12] Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségből való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia.
1Ma 1:1 Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettiimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott, királyként.
1Ma 1:2 Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba.
1Ma 1:3 Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el.
1Ma 1:4 Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek.
1Ma 1:5 De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia.
1Ma 1:6 Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát.
1Ma 1:7 Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt.
1Ma 1:8 Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén.
1Ma 1:9 Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.
1Ma 1:10 Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifánész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra.
1Ma 1:11 Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: "Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket."
1Ma 1:12 Ez a javaslat tetszésre talált.
1Ma 1:13 A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.
1Ma 1:14 Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket,
1Ma 1:15 és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.
1Ma 1:16 Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék.
1Ma 1:17 Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult.
1Ma 1:18 Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek.
1Ma 1:19 Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét.
1Ma 1:20 Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult.
1Ma 1:21 Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt,
1Ma 1:22 továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket.
1Ma 1:23 Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált.
1Ma 1:24 Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott.
1Ma 1:25 Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára.
1Ma 1:26 Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett.
1Ma 1:27 Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony.
1Ma 1:28 Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött.
1Ma 1:29 Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe.
1Ma 1:30 Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt.
1Ma 1:31 A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat.
1Ma 1:32 Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták.
1Ma 1:33 Megerősítették Dávid városát, magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal.
1Ma 1:34 Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat.
1Ma 1:35 Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek.
1Ma 1:36 A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre.
1Ma 1:37 A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet.
1Ma 1:38 Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk.
1Ma 1:39 Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett.
1Ma 1:40 Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott.
1Ma 1:41 Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet,
1Ma 1:42 és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának.
1Ma 1:43 Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot.
1Ma 1:44 A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz,
1Ma 1:45 a templomban hagyjanak fel az égő-, a véres- és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket,
1Ma 1:46 és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat.
1Ma 1:47 Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat,
1Ma 1:48 hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal.
1Ma 1:49 Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.
1Ma 1:50 Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia.
1Ma 1:51 Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta - városról városra -, hogy mutassanak be áldozatot.
1Ma 1:52 A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban,
1Ma 1:53 és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék.
1Ma 1:54 A 145. esztendő Kiszleu hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek.
1Ma 1:55 A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak.
1Ma 1:56 A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették.
1Ma 1:57 Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték.
1Ma 1:58 Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban.
1Ma 1:59 A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt.
1Ma 1:60 Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint,
1Ma 1:61 gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték.
1Ma 1:62 De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek.
1Ma 1:63 Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált.
1Ma 1:64 Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.
1Ma 2:1 Azokban a napokba lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeruzsálemben, de Modinban élt.
1Ma 2:2 Öt fia volt: János, melléknevén Gaddi,
1Ma 2:3 Simon, melléknevén Tasszi,
1Ma 2:4 Júdás, melléknevén Makkabeus,
1Ma 2:5 Eleazár, melléknevén Auaran és Jonatán, melléknevén Affusz.
1Ma 2:6 Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat,
1Ma 2:7 azt mondta: "Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van?
1Ma 2:8 Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul.
1Ma 2:9 Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el.
1Ma 2:10 Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt?
1Ma 2:11 Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett.
1Ma 2:12 Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették.
1Ma 2:13 Miért is élünk még?"
1Ma 2:14 Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak.
1Ma 2:15 A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek.
1Ma 2:16 Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak.
1Ma 2:17 Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: "Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak.
1Ma 2:18 Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben."
1Ma 2:19 Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: "Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak,
1Ma 2:20 én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni.
1Ma 2:21 Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk!
1Ma 2:22 Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra."
1Ma 2:23 Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron.
1Ma 2:24 Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál.
1Ma 2:25 A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt.
1Ma 2:26 A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchász tette, Szalu fia, Zimri ellenében.
1Ma 2:27 Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: "Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!"
1Ma 2:28 A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.
1Ma 2:29 Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába,
1Ma 2:30 gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett.
1Ma 2:31 A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott.
1Ma 2:32 Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket.
1Ma 2:33 Odaszóltak nekik: "Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok."
1Ma 2:34 De azt felelték: "Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg."
1Ma 2:35 Erre nyomban megindították ellenük a támadást.
1Ma 2:36 De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el.
1Ma 2:37 Azt mondták: "Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket."
1Ma 2:38 Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember.
1Ma 2:39 Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket.
1Ma 2:40 De aztán így szóltak egymáshoz: "Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről."
1Ma 2:41 S még aznap a következő határozatot hozták: "Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban."
1Ma 2:42 Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport - izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek.
1Ma 2:43 Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek.
1Ma 2:44 Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek.
1Ma 2:45 Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat.
1Ma 2:46 Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak.
1Ma 2:47 Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt.
1Ma 2:48 Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.
1Ma 2:49 Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: "Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt.
1Ma 2:50 Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!
1Ma 2:51 Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad.
1Ma 2:52 Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására?
1Ma 2:53 József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak.
1Ma 2:54 Ősatyánk, Pinchász buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta.
1Ma 2:55 Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett.
1Ma 2:56 Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban.
1Ma 2:57 Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket.
1Ma 2:58 A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték.
1Ma 2:59 Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból.
1Ma 2:60 Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából.
1Ma 2:61 Tudjátok meg ebből - nemzedékről nemzedékre -, hogy aki benne remél, nem csalatkozik.
1Ma 2:62 Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka.
1Ma 2:63 Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak.
1Ma 2:64 Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre.
1Ma 2:65 Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok!
1Ma 2:66 Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot.
1Ma 2:67 Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért.
1Ma 2:68 Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz."
1Ma 2:69 Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz.
1Ma 2:70 A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.
1Ma 3:1 Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett.
1Ma 3:2 Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért.
1Ma 3:3 Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort.
1Ma 3:4 Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz.
1Ma 3:5 Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit.
1Ma 3:6 A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt.
1Ma 3:7 Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete.
1Ma 3:8 Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről.
1Ma 3:9 Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.
1Ma 3:10 Apolloniusz pogány népeket és hatalmas szamariai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel.
1Ma 3:11 Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek.
1Ma 3:12 A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apolloniusz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt.
1Ma 3:13 Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele,
1Ma 3:14 így szólt: "Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom."
1Ma 3:15 Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni.
1Ma 3:16 Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé.
1Ma 3:17 Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: "Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk."
1Ma 3:18 "Kevesen is körülzárhatnak sokakat - felelte Júdás -, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást.
1Ma 3:19 A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön.
1Ma 3:20 Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket.
1Ma 3:21 De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért.
1Ma 3:22 (Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!"
1Ma 3:23 Alighogy befejezte, hirtelenül nekikrontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt.
1Ma 3:24 Bet-Horon lejtőjétől egészen a síkságig üldözték őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek.
1Ma 3:25 Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket.
1Ma 3:26 Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek.
1Ma 3:27 Amikor Antiochusz ezeket a híreket meghallotta, nagy haragra gerjedt. Összegyűjtötte országa minden haderejét, az egész hatalmas sereget.
1Ma 3:28 Felnyitotta kincseskamráit, egész évre szóló zsoldot fizetett a csapatoknak, és megparancsolta nekik, hogy legyenek készek mindenre.
1Ma 3:29 Akkor azonban észrevette, hogy kincseskamrájából kifogyott a pénz. A zavargások és a szorongattatás miatt, amelyet az ősi törvények megszüntetésével hozott az országra, kevés adó folyt be az országból.
1Ma 3:30 Így félt, hogy mint már egyszer vagy másszor előfordult, nem lesz elég a pénz a költekezésre és az ajándékokra, amelyeket eddig bőkezűen osztogatott, bőkezűbben, mint az addigi királyok.
1Ma 3:31 Nagy zavarban volt. Elhatározta hát, hogy Perzsiába megy, behajtja az adót a tartományokban, és sok pénzt összeszed.
1Ma 3:32 Az ország ügyeit Liziászra bízta, egy királyi családból való előkelő emberre, az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig.
1Ma 3:33 Azzal is megbízta, hogy hazatértéig nevelje a fiát, Antiochuszt.
1Ma 3:34 Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit:
1Ma 3:35 vezessen ellenük hadat és törje meg végérvényesen Izrael hatalmát, semmisítse meg Jeruzsálem megmaradt lakóit, még emléküket is irtsa ki azon a helyen.
1Ma 3:36 Egész területükre telepítsen idegeneket, sorsolás útján ossza fel földjüket.
1Ma 3:37 Hadereje másik felét maga mellé rendelte, és 147-ben elindult fővárosából, Antiochiából átkelt az Eufráteszen és átvonult a fennsíkon.
1Ma 3:38 Liziász a király hívei közül kiválasztotta Dorimenesz fiát, Ptolemeuszt, Nikanort és Gorgiászt, csupa bátor embert.
1Ma 3:39 Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el.
1Ma 3:40 Ezek egész seregükkel elindultak és benyomultak. Emmausz közelében a síkságon ütötték fel táborukat.
1Ma 3:41 Amikor a vidék kereskedő emberei meghallották hírüket, rengeteg aranyat, ezüstöt és lábszíjat vettek magukhoz, s elmentek a táborba, hogy Izrael fiait megvegyék rabszolgának. Idumeából és a filiszteusok földjéről csapatok csatlakoztak hozzájuk.
1Ma 3:42 Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani.
1Ma 3:43 Így szóltak hát egymáshoz: "Akadályozzuk meg népünk megsemmisítését, és harcoljunk népünkért és a szentélyért."
1Ma 3:44 Egybegyűltek, hogy előkészüljenek a harcra, imádkozzanak és kiesdekeljék az irgalmat és a könyörületet.
1Ma 3:45 Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltűnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa.
1Ma 3:46 Összegyűltek hát, és a Jeruzsálemmel szemközti Micpába mentek. Mert Micpa valamikor imádkozóhelye volt Izraelnek.
1Ma 3:47 Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat.
1Ma 3:48 Kigöngyölítették a törvénykönyvet ugyanazzal a szándékkal, amivel a pogányok a bálványaikat szokták kérdezni.
1Ma 3:49 Odahordták a papi palástokat, az első termést és a tizedet. Azokat a nazirokat is odahívták, akiknek letelt a fogadalmi idejük.
1Ma 3:50 Aztán hangosan szólítgatták az eget: "Mit tegyünk? Hová vigyük?
1Ma 3:51 Hiszen szentélyedet eltiporták és megszentségtelenítették, papjaid megalázottak és szomorúak.
1Ma 3:52 Lám a pogányok újra gyülekeznek ellenünk, hogy kiirtsanak bennünket. Te tudod, mit forralnak ellenünk.
1Ma 3:53 Hogy volnánk képesek szembeszállni velük, ha te nem segítesz?!"
1Ma 3:54 Aztán megfújták a trombitákat és hangosan felkiáltottak.
1Ma 3:55 Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére.
1Ma 3:56 Azoknak ellenben, akik házat építettek, feleséget vettek vagy szőlőt telepítettek, vagy akik féltek, a törvény rendelkezése értelmében meghagyta, hogy menjenek haza.
1Ma 3:57 Aztán fölkerekedett a sereg, és Emmausztól délre tábort ütött.
1Ma 3:58 Júdás így szólt: "Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt.
1Ma 3:59 De inkább elesünk a harcban, semmint tétlenül nézzük népünk és szentélyünk vesztét.
1Ma 3:60 De legyen úgy, ahogy az ég akarja!"
1Ma 4:1 Gorgiász maga mellé vett ötezer gyalogost és ezer válogatott lovast.
1Ma 4:2 A sereg éjszaka kelt útra, hogy rajtaüssön a zsidók táborán és észrevétlenül megsemmisítse őket. A várban szolgáló emberek voltak a vezetőik.
1Ma 4:3 Júdás hallott felőle, s maga indult el katonáival, hogy a király seregét leverje Emmausznál addig,
1Ma 4:4 amíg a csapatok szerte vannak, a táboron kívül.
1Ma 4:5 Gorgiász éjszaka ért oda a zsidók táborába, de nem talált ott senkit. Erre a hegyekben kereste őket. Azt gondolta: "Máris menekülnek előlünk!"
1Ma 4:6 Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna.
1Ma 4:7 Ugyanakkor látták, hogy a pogányok tábora körül van véve sáncokkal és lovasokkal - csupa harcedzett katona.
1Ma 4:8 Akkor Júdás így szólt embereihez: "Ne féljetek sokaságuktól és ne rettegjetek támadásuktól.
1Ma 4:9 Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös-tengernél, amikor a fáraó seregével üldözte őket.
1Ma 4:10 Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön rajtunk, emlékezzék atyáink szövetségére, és pusztítsa el ma ezt a sereget a szemünk láttára.
1Ma 4:11 Akkor majd minden pogány nép megtudja, hogy van, aki megszabadítja és megmenti Izraelt!"
1Ma 4:12 Amikor az idegenek fölemelték tekintetüket és látták, amint a zsidók kivonulnak ellenük,
1Ma 4:13 elhagyták a tábort, hogy fölvegyék a harcot. Júdás katonái megfújták a kürtöket és összecsaptak velük.
1Ma 4:14 A pogányokat megverték, úgyhogy a síkságra menekültek.
1Ma 4:15 A hátramaradottakat mind kardélre hányták. Egészen Gézerig üldözték őket, Idumea, Asdod és Jamnia síkságára. Mintegy háromezer ember esett el itt.
1Ma 4:16 Amikor Júdás seregével visszatért az üldözésből,
1Ma 4:17 így szólt a néphez: "Ne kapjatok a zsákmányon! Mert még egy másik csata áll előttünk.
1Ma 4:18 Gorgiász itt van seregével a közelünkben a hegyek közt. Álljatok szemben az ellenséggel, és vívjatok meg vele. Aztán majd nyugodtan zsákmányolhattok."
1Ma 4:19 Alighogy befejezte Júdás a szavait, már látszott az egyik csapat, amint közeledett a hegyek közül.
1Ma 4:20 Ez észrevette, hogy (a táborban maradottakat) legyőzték, a tábort pedig felgyújtották. Mert a füst, amelyet láttak, jelezte, mi történt.
1Ma 4:21 Ennek láttán nagyon megijedtek. S amikor megpillantották Júdás seregét a síkságon, harcra készen,
1Ma 4:22 a filiszteusok földjére menekültek.
1Ma 4:23 Júdás erre a táborbeli zsákmány felé vette az irányt. Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborszövetet és értéktárgyat összeszedtek.
1Ma 4:24 Hazatérve himnuszokat és háladalokat zengtek az égnek: "Mert jó, irgalma örökkévaló".
1Ma 4:25 Így azon a napon nagy szabadulást látott Izrael.
1Ma 4:26 Azok az idegenek, akik megmenekültek, mind Liziászhoz mentek, és jelentették neki az esetet.
1Ma 4:27 Amikor meghallotta, megrendült és elcsüggedt. Mert nem szándéka szerint mentek a dolgok Izraellel, és a király parancsa sem teljesült.
1Ma 4:28 A következő esztendőben szerzett hát hatvanezer válogatott harcost és ötezer lovast, hogy teljesen kiirtsa őket.
1Ma 4:29 Benyomultak Idumeába és Bet-Curnál letáboroztak. Júdás tízezer férfival szállt szembe velük.
1Ma 4:30 Amikor a hatalmas haderőt megpillantotta, imádkozott, ezekkel a szavakkal: "Áldott vagy, Izrael szabadítója! Megtörted az óriás erejét szolgád, Dávid által, a filiszteusok seregét pedig Saul fiának és fegyverhordozójának, Jonatánnak a kezére adtad.
1Ma 4:31 Add ezt a sereget népednek, Izraelnek a hatalmába. Hadd vesszenek el haderejük és lovasságuk ellenére.
1Ma 4:32 Töltsd el őket félelemmel! Vedd el büszke bátorságukat! Rettegjenek a vereségtől.
1Ma 4:33 S hulljanak el azok kardja élén, akik szeretnek téged, hogy aztán mindannyian énekkel dicsőítsenek, akik elismerik a nevedet."
1Ma 4:34 Aztán egymásnak rontottak. Liziász seregéből mintegy ötezer ember elesett - közelharcban estek el.
1Ma 4:35 Amikor Liziász látta serege pusztulását és Júda seregének harcra készségét, s azt hogy mennyire el vannak szánva; vagy tisztességben élni, vagy meghalni, visszatért Antiochiába. Újabb zsoldosokat szerzett, hogy még erősebb sereggel térjen vissza Júdeába.
1Ma 4:36 Júdás és testvérei így beszéltek: "Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!"
1Ma 4:37 Az egész sereg összegyűlt és felvonult Sion hegyére.
1Ma 4:38 Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a fölégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket.
1Ma 4:39 Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre.
1Ma 4:40 Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez.
1Ma 4:41 Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt.
1Ma 4:42 Aztán feddhetetlen és törvényt megtartó papokat választott.
1Ma 4:43 Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték.
1Ma 4:44 Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele.
1Ma 4:45 Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt.
1Ma 4:46 A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket.
1Ma 4:47 Aztán a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek.
1Ma 4:48 A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat.
1Ma 4:49 Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba.
1Ma 4:50 Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét.
1Ma 4:51 Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak.
1Ma 4:52 A 148. esztendőben a kilencedik hónap - azaz a Kiszleu hónap - huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak,
1Ma 4:53 és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint.
1Ma 4:54 Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében.
1Ma 4:55 Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket.
1Ma 4:56 Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot.
1Ma 4:57 A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal.
1Ma 4:58 Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot.
1Ma 4:59 Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszleu hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át.
1Ma 4:60 Abban az időben Sion hegyét magas fallal és erős bástyákkal vették körül, nehogy visszatérjenek a pogányok és lerombolják, mint korábban tették.
1Ma 4:61 Aztán Júdás őrséget helyezett oda, hogy védelmezze Sion hegyét. Bet-Curt is megerősítette, mint valami várat, hogy a népnek Idumeával szemközt legyen egy erődje.
1Ma 5:1 Amikor körülöttük a pogányok meghallották, hogy az égőáldozatok oltárát újra fölépítették, a szentélyt pedig helyreállították, mint azelőtt volt, nagy haragra gerjedtek.
1Ma 5:2 Elhatározták, hogy Jákobnak minden köztük élő fiát kiirtják. Nyomban el is kezdték a nép körében a mészárlást és a pusztítást.
1Ma 5:3 Akkor Júdás háborút indított Ézsau Idumeában élő fia ellen, mégpedig Akrabattene körül, mivel körös-körül szorongatták Izraelt. Nagy csapást mért rájuk, megalázta és kifosztotta őket.
1Ma 5:4 Baján fiainak gonoszságára is visszaemlékezett, akik tőr és csapda voltak a népnek, mert leselkedtek rá az utakon.
1Ma 5:5 Bástyáikba zárkóztak előle. Ám ő ostrom alá fogta őket, betöltötte rajtuk az átkot, fölégette bástyáikat az őrséggel együtt.
1Ma 5:6 Aztán Ammon fiai ellen fordult. Erős hadsereggel és nagy sokasággal találta magát szemközt, Timóteus volt a vezér.
1Ma 5:7 Számos ütközetet vívtak. Végül fölébük kerekedett, és teljesen megsemmisítette őket.
1Ma 5:8 Jázert és leányvárosait is térdre kényszerítette, aztán visszatért Júdeába.
1Ma 5:9 A gileádi pogányok is fölkeltek Izrael fiai ellen, noha az ő területükön éltek, hogy kiirtsák őket. Datema erődjébe menekültek előlük,
1Ma 5:10 s levelet küldtek Júdásnak és testvéreinek, ezzel a hírrel: "Környékünkön a pogányok szövetkeztek, hogy megsemmisítsenek bennünket.
1Ma 5:11 Készen állnak az erőd megtámadására, ahova menekültünk; Timóteus a seregük parancsnoka.
1Ma 5:12 Ezért gyere, és szabadíts ki bennünket a hatalmából! Mert a mieink közül már sokan elestek.
1Ma 5:13 Azokat a testvéreinket, akik a tubiaiak közt éltek, már mind megölték. Asszonyaikat, gyermekeiket és vagyonukat elhurcolták. Mintegy ezer embert lemészároltak."
1Ma 5:14 Még olvasták ezt a levelet, amikor már újabb követek érkeztek, Galileából, megszaggatott ruhában; a következő hírt hozták:
1Ma 5:15 "Összefogtak ellenünk Ptolemaisz, Tirusz és Szidon népei és az egész pogány Galilea, hogy megsemmisítsenek bennünket."
1Ma 5:16 Amikor Júdás és a nép meghallották ezeket a híreket, nagy népgyűlést hívtak össze, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek a szorongatott helyzetben levő és megtámadott testvéreikért.
1Ma 5:17 Júdás azt mondta testvérének, Simonnak: "Válassz magad mellé embereket és menj, szabadítsd ki galileai testvéreidet. Én és testvérem, Jonatán, Gileádba megyünk."
1Ma 5:18 Zakariás fiát, Józsefet, valamint a nép egyik vezetőjét, Azariást a sereg maradékával Júdeában hagyta biztosítékul
1Ma 5:19 ezzel a paranccsal: "Kormányozzátok ezt a népet! De míg haza nem térünk, háborút ne indítsatok a pogányok ellen!"
1Ma 5:20 Simon háromezer férfit vezetett Galileába, Júdás meg nyolcezer férfit Gileádba.
1Ma 5:21 Akkor Simon Galileába vonult, és sok támadást intézett a pogányok ellen. Megsemmisítette a pogány népeket.
1Ma 5:22 Egészen a ptolemaiszi kapukig üldözte őket. A népek közül mintegy háromezer férfi elesett.
1Ma 5:23 Akkor fogta a galileai és az arbattabeli zsidókat asszonyaikkal és gyermekeikkel, valamint minden vagyonukkal együtt, és nagy diadallal Júdeába vitte őket.
1Ma 5:24 Júdás, a Makkabeus és testvére, Jonatán átkelt a Jordánon, és három napig meneteltek a pusztában.
1Ma 5:25 Találkoztak a nabateusokkal. Ezek barátsággal viseltettek irántuk, és mindent tudtukra adtak, ami Galileában a testvéreikkel történt:
1Ma 5:26 közülük sokan be vannak zárva Bozorában, Bozorban, Alemában, Kaszfóban, Makedban és Karnaimban, ezekben a nagy és megerősített városokban,
1Ma 5:27 de Gileád többi városaiban is körül vannak zárva; elhatározták, hogy reggel megtámadják az erődöket és egyazon napon mindannyiukat megsemmisítik.
1Ma 5:28 Akkor Júdás gyorsan visszafordult a pusztán át Bozora felé. Meghódította a várost, kardélre hányta a lakosság férfi tagjait, kifosztotta és lángba borította.
1Ma 5:29 Éjszaka tovább indult, és az erőd alá vonult.
1Ma 5:30 Amikor megvirradt és kinyitották a szemüket, lám, egy megszámlálhatatlanul nagy sereg állt ott, létrákat és ostromgépeket cipeltek, hogy megrohamozzák az erődöt. Nyomban megindították ellenük a harcot.
1Ma 5:31 Akkor Júdás észrevette, hogy a harc már megkezdődött. A városból a trombiták hangja és a csatakiáltás az égig hatolt.
1Ma 5:32 Erre felszólította katonáit: "Ma harcoljatok testvéreinkért!"
1Ma 5:33 Három csapattal hátba támadta őket. Megfújták a trombitákat, és nagy csatakiáltást hallattak.
1Ma 5:34 Amikor Timóteus megtudta, hogy Makkabeus az, megfutamodtak előle. Így nagy csapást mért rájuk. Ezen a napon mintegy nyolcezer férfi elesett közülük.
1Ma 5:35 Akkor Alema felé vette az irányt, megostromolta és bevette. Az összes férfi lakost megölte, kifosztotta és lángba borította a várost.
1Ma 5:36 Innen továbbindulva meghódította Kaszfot, Makedet, Bozort és Gileád többi városát.
1Ma 5:37 Ezek után az események után Timóteus új sereget gyűjtött, és a patakon túl, Rafonnal szemben tábort ütött.
1Ma 5:38 Júdás embereket küldött előre, hogy kémleljék ki a tábort. Ezt a hírt hozták neki: "A környék összes pogány népe köréje gyülekezett, hatalmas sereg.
1Ma 5:39 Még arabokat is befogadott, segédcsapatnak. A patakon túl táboroznak, és készen állnak rá, hogy ellened harcba szálljanak." Erre Júdás szembe ment velük.
1Ma 5:40 Amikor Júdás csapataival a patakhoz közeledett, Timóteus így szólt embereihez: "Ha ő kel át először, nem leszünk képesek ellenállni neki, túlerőben lesz velünk szemben.
1Ma 5:41 Ha azonban fél, és a patakon túl üt tábort, akkor mi kelünk át és legyőzzük."
1Ma 5:42 Amikor Júdás a patakhoz ért, őröket állított a patakhoz és megparancsolta nekik: "Ne engedjetek egyetlen embert se sátort verni, szálljon mindenki harcba!"
1Ma 5:43 Elsőként maga kelt át, és az egész nép követte. Az összes pogány népet legyőzte, eldobálták fegyverüket, és Karnain templomába menekültek.
1Ma 5:44 Először a várost foglalták el, aztán a templomot gyújtották fel azokkal egyetemben, akik benne voltak. Így elpusztították Karnaint - nem tudott többé Júdásnak ellenállni.
1Ma 5:45 Júdás most egész Izraelt egybegyűjtötte, mind aki csak Gileádban élt, apraját-nagyját, az asszonyokat is, a gyerekeket is, minden holmijukkal, egy hatalmas seregre való népet, hogy Júda földjére vonuljanak.
1Ma 5:46 Efronba értek, ebbe a szoros közelében fekvő, megerősített nagy városba. Nem lehetett letérni előtte se jobbra, se balra, csak rajta lehetett keresztül vonulni.
1Ma 5:47 A város lakói azonban bezárták előttük a kapukat és eltorlaszolták kővel.
1Ma 5:48 Júdás követet küldött, jóindulatúan azt üzente: "Kénytelenek vagyunk területeteken átvonulni, hogy eljuthassunk földünkre. Senki sem fog ártani nektek. Csak gyalogosan átvonulunk." De ők vonakodtak kaput nyitni.
1Ma 5:49 Erre Júdás parancsot adott, hogy az egész seregnek hirdessék ki: ki-ki maradjon ott, ahol van.
1Ma 5:50 A katonák letáboroztak. Aztán egész nap és egész éjjel harcoltak a város ellen, s hatalmukba kerítették.
1Ma 5:51 A város lakói közül a férfiakat mind kardélre hányta, (magát a várost) kifosztotta és a legyőzötteken vonult végig a városon.
1Ma 5:52 Átkeltek a Jordánon, és a Betsánnal szemközt elterülő nagy síkságra értek.
1Ma 5:53 Júdás összegyűjtötte a hátul vonulókat és bátorította a népet az egész úton, míg Júda földjére nem értek.
1Ma 5:54 Ujjongó örömmel fölvonultak Sion hegyére, és égőáldozatot mutattak be, mert nem halt meg közülük senki, szerencsésen hazaértek.
1Ma 5:55 Azokban a napokban, amikor Júdás és Jonatán Gileádban voltak, testvérük, Simon pedig Ptolemaisz előtt állt Galileában,
1Ma 5:56 Zakariás fia, József, valamint a sereg vezére, Azariás hallottak hőstetteikről és harcaikról.
1Ma 5:57 Így szóltak: "Szerezzünk mi is nevet magunknak! Vonuljunk ki, és harcoljunk a körülöttünk élő pogányok ellen!"
1Ma 5:58 Parancsot adtak seregük tisztjeinek, és Jamnia alá vonultak.
1Ma 5:59 Gorgiász eléjük ment a városban állomásozó katonákkal, hogy fölvegye velük a harcot.
1Ma 5:60 József és Azariás csatát vesztettek, egészen Júdea határáig üldözték őket. Izrael népéből azon a napon mintegy kétezer férfi elesett.
1Ma 5:61 A nép súlyos vereséget szenvedett, mivel nem engedelmeskedtek Júdás és testvérei parancsának, hanem hőstettekről ábrándoztak.
1Ma 5:62 Aztán nem is azoknak a férfiaknak a nemzedékéből valók voltak, akiknek a keze szabadulást szerzett Izraelnek.
1Ma 5:63 Júdás, a hős, és testvérei nagy hírre tettek szert Izrael egész népe, valamint a pogányok körében és mindenütt, ahol csak emlegették a nevüket.
1Ma 5:64 Körülvették őket és szerencsét kívántak nekik.
1Ma 5:65 Júdás és testvérei kivonultak és hadat indítottak Ézsau fiai ellen, a déli országrészért. Meghódította Hebront és leányvárosait, lerombolta erődjeit, és körbe fölgyújtotta bástyáit.
1Ma 5:66 Tábort bontott, s a filiszteusok földjére vonult, és áthaladt Marizán.
1Ma 5:67 Azon a napon több olyan pap elesett, aki hőstetteket akart végbevinni, és meggondolatlanul harcba bocsátkozott.
1Ma 5:68 Júdás most Asdod felé vette az irányt, a filiszteusok földjén lerombolta az oltárokat, bálványaikat meg tűzbe vetette. Kifosztotta a városokat, aztán visszatért Júda földjére.
1Ma 6:1 Akkortájt Antiochusz Epifánész végigvonult a fennsíkon. Meghallotta, hogy Perzsiában van egy Elimaisz nevű város, amelyik híres gazdagságáról, aranyáról és ezüstjéről.
1Ma 6:2 Különösen a templom nagyon gazdag: ott vannak azok az aranyvértek és -páncélok és fegyverek, amelyeket Fülöpnek a fia, Sándor macedóniai király otthagyott, amikor a görögök első királyaként uralkodott.
1Ma 6:3 Elment tehát és megkísérelte a város kifosztását, de nem sikerült neki, mert a város lakói tudtak tervéről,
1Ma 6:4 és fölvették vele a harcot. Menekült, és nagy szomorúságában elindult, hogy visszatérjen Babilonba.
1Ma 6:5 Akkor valaki utána ment Perzsiába azzal a hírrel, hogy a Júdába bevonult csapatokat leverték.
1Ma 6:6 Liziász hatalmas sereg élén kivonult, de a zsidók legyőzték, mivel - fegyvereik, tartalékaik, valamint a legyőzött csapatoktól összeszedett rengeteg zsákmány révén - igen megerősödtek.
1Ma 6:7 Utálatuk tárgyát is lerombolták, amelyet (Liziász) Jeruzsálemben az áldozati oltárra épített. A szentélyt - ahogy azelőtt volt - magas falakkal vették körül, ugyanígy Bet-Cur városát is.
1Ma 6:8 Amikor a király ezeket a híreket meghallotta, megrémült, és nagyon megrendült. Fekvőhelyére roskadt és bánatába belebetegedett, hogy nem sikerült neki, amit el akart érni.
1Ma 6:9 Napokig ott maradt, mert nagy kedvetlenség lett úrrá rajta. Azt hitte, hogy meg kell halnia.
1Ma 6:10 Magához hívatta hát bizalmas embereit, és így szólt hozzájuk: "Szememet elkerüli az álom, szívemet meg nagy bánat nyomja.
1Ma 6:11 Azt gondoltam magamban: Mekkora bajba jutottam, milyen nagy szomorúságba estem, hogy ennyire nyomaszt. Uralkodásom idején tiszteltek és szerettek.
1Ma 6:12 Most azonban eszembe jut a sok gonoszság, amit Jeruzsálemben véghezvittem. Elhurcoltam onnan az összes arany- és ezüstedényt, aztán embereket küldtem oda, hogy Júda lakóit minden ok nélkül irtsák ki.
1Ma 6:13 Ráébredtem, hogy ezért ért utol ez a szerencsétlenség. Lám, idegen földön belepusztulok nagy bánatomba."
1Ma 6:14 Akkor odahívatta egyik bizalmasát, Fülöpöt, és egész birodalma fölé rendelte.
1Ma 6:15 Átadta neki diadémját, palástját és pecsétgyűrűjét, hogy fiát, Antiochuszt tanítsa, neveljen belőle uralkodót.
1Ma 6:16 Antiochusz király a 149. esztendőben meghalt.
1Ma 6:17 Amikor Liziász hírét vette, hogy Antiochusz meghalt, fiát, Antiochuszt tette meg helyette királynak, akit ifjúkorában ő nevelt. Az Eupator nevet adta neki.
1Ma 6:18 A vár őrsége háborgatta a szentély körül a zsidókat, s azon volt, hogy ártson nekik, a pogányoknak pedig a kedvükre tegyen.
1Ma 6:19 Júdás ezért tervbe vette, hogy megsemmisíti őket. Összegyűjtötte tehát az egész népet, hogy vegyék ostrom alá.
1Ma 6:20 Össze is gyűltek és 150-ben körülzárták őket. Állásokat és ostromgépeket állítottak fel ellenük. Néhányuknak mégis sikerült átjutniuk az ostromgyűrűn.
1Ma 6:21 Különféle Izraelből való istentelenek csatlakoztak hozzájuk.
1Ma 6:22 Elmentek a királyhoz, és így szóltak hozzá: "Meddig késlekedsz még, hogy igazságot szolgáltass és testvéreinkért bosszút állj?
1Ma 6:23 Készségesen szolgáltuk atyádat, teljesítettük akaratát, engedelmeskedtünk parancsainak.
1Ma 6:24 Emiatt népünk fiai ellenségessé váltak irányunkban. Akiket csak kézre kerítettek közülünk, azokat mind megölték, amink pedig volt, azt elrabolták.
1Ma 6:25 De nem csupán ránk emeltek kezet, hanem egész határvidékedre is.
1Ma 6:26 Lám, már Jeruzsálem várát ostromolják, be akarják venni. A templomot és Bet-Curt megerősítették.
1Ma 6:27 Ha gyorsan meg nem előzöd őket, még ennél is nagyobb dolgokat visznek végbe, és nem leszel képes többé feltartóztatni őket."
1Ma 6:28 E hírek hallatára a király haragra gerjedt, hívatta bizalmas embereit,
1Ma 6:29 valamint a sereg és a lovasság vezéreit. Más országokból és a tenger szigeteiről is csatlakoztak hozzá különféle zsoldos csapatok.
1Ma 6:30 Hadereje százezer gyalogosra, húszezer lovasra és harminckét harci elefántra rúgott.
1Ma 6:31 Végigvonultak Idumeán, és Bet-Cur előtt ütöttek tábort. Sokáig ostromolták, ostromgépeket is alkalmaztak. De azok kivonultak és felgyújtották őket - férfiasan harcoltak.
1Ma 6:32 Júdás elvonult a vár alól, és Bet-Zacharja közelében ütött tábort, szemben a király seregével.
1Ma 6:33 A király is jókor elindult, és sietve Bet-Zacharjába vezette a sereget. Csatasorba álltak és megfújták a trombitákat.
1Ma 6:34 Az elefántok orra elé szőlőlevet meg szederlét tettek - ezzel igyekeztek őket harcra ingerelni.
1Ma 6:35 Aztán szétosztották az állatokat a csapatok között. Minden elefánt mellé ezer páncélingbe öltözött embert rendeltek, akik a fejükön bronzsisakot viseltek. Azonkívül még ötszáz válogatott lovast is beosztottak minden állat mellé.
1Ma 6:36 Ezek már régóta hozzá voltak szokva az állathoz, követték, ahová csak ment, nem szakadtak el tőle.
1Ma 6:37 Erős, fedett fatorony volt mindegyik elefánton, szíjjal odaerősítve, bennük három katona - ezek innét harcoltak - meg a hajtó.
1Ma 6:38 A többi lovas a sereg két szárnyán állt fel, jobbról és balról, hogy nyugtalanítsák az ellenséget és fedezzék a saját harcmozdulataikat.
1Ma 6:39 Amikor a nap visszaverődött az arany- és bronzvérteken, még a hegyek is tündököltek; úgy világítottak, mint a fáklyák.
1Ma 6:40 A királyi sereg egyik része a dombon helyezkedett el, a másik a lapályon. Biztosan és rendezetten nyomultak előre.
1Ma 6:41 Mindenki remegett, aki csak hallotta a sokaság zaját, a sereg robaját meg a fegyvercsörgést. Hatalmas, erős sereg volt.
1Ma 6:42 Júdás közeledett a seregével, hogy fölvegye a harcot. A király seregéből hatszáz harcos elesett.
1Ma 6:43 Ekkor Eleazár, az auarani észrevette, hogy az egyik állat a királyi bíbor színt viseli, és az összes többi állatot felülmúlja. Így azt gyanította, hogy a király ül rajta.
1Ma 6:44 Feláldozta hát magát, hogy megmentse népét, magának pedig örök hírnevet szerezzen.
1Ma 6:45 Bátran odarontott, be a csatasorokba. Jobbra is, balra is vagdalkozott, úgyhogy mindkét oldalon visszahőköltek.
1Ma 6:46 Akkor bebújt az elefánt alá, alulról beledöfött és megölte, (az elefánt) földre rogyott, így ő is ott lelte halálát.
1Ma 6:47 Mindazáltal látva a birodalom erőit és a csapatok harci készségét, visszavonultak előlük.
1Ma 6:48 A király csapatai most Jeruzsálembe vonultak fel ellenük. A király Júdeával és Sion hegyével szemközt ütött tábort.
1Ma 6:49 A Bet-Curban lakó emberekkel békét kötött. Azok megadták magukat, mivel már nem volt semmi élelmük, hogy kiállhatták volna az ostromot - épp szombati nyugalom uralkodott az országban.
1Ma 6:50 Tehát a király hatalmába kerítette Bet-Curt, majd őrséget helyezett bele, hogy őrizze.
1Ma 6:51 Aztán hosszú időn át a szentélyt ostromolta. Lőtornyokat, faltörő kosokat, tűzcsóvákat, kővető és nyíllövő szerkezeteket és röpítőgépeket állított fel,
1Ma 6:52 de azok is alkalmaztak gépeket támadóikkal szemben, és sokáig védekeztek.
1Ma 6:53 Csakhogy az élelem kifogyott a kamrákból, mivel éppen a hetedik esztendő volt. A maradék tartalékot már azok fölélték, akik a pogányok elől Jeruzsálembe menekültek.
1Ma 6:54 Csak kevés ember maradt a szentélyben, mert az éhség úrrá lett rajtuk, és szétszéledtek, ki-ki a maga hazájába.
1Ma 6:55 Akkor Liziász hírét vette, hogy Fülöp, akit Antiochusz király még életében kijelölt, hogy fiát uralkodásra tanítsa,
1Ma 6:56 hazatért Perzsiából és Médeából; vele vannak azok a csapatok is, amelyek még a királlyal vonultak hadba, s azon fáradozik, hogy átvegye a hatalmat.
1Ma 6:57 Ezért sürgette a mielőbbi útrakelést. "Napról napra fogy az erőnk és az élelmünk - mondta a királynak, a sereg vezéreinek és a katonáknak. - Igaz, a helyet, ahol táborozunk, még szilárdan tartjuk. De ránk nehezedik a birodalom gondja.
1Ma 6:58 Nyújtsunk hát kezet ezeknek az embereknek, és kössünk velük, meg az egész néppel is békét.
1Ma 6:59 Engedjük meg nekik, hogy szokásaik szerint éljenek, úgy, mint azelőtt. Mert amiatt gyúltak haragra és művelték mindezt, hogy szokásaikat betiltottuk."
1Ma 6:60 A terv tetszett a királynak és a sereg vezéreinek. Így hát követeket küldött hozzájuk békét kötni. El is fogadták.
1Ma 6:61 A király és a sereg vezérei esküvel ígértek biztonságot.
1Ma 6:62 Erre kijöttek a várból, a király pedig felvonult Sion hegyére. Mikor azonban látta ott az erődöt, megszegte az esküt, amelyet tett: parancsot adott, hogy rombolják le körös-körül a falakat.
1Ma 6:63 Aztán sietve elvonult és visszatért Antiochiába. Ott találta Fülöpöt, a város uraként. Megtámadta, és erővel megszerezte a várost.
1Ma 7:1 A 151. esztendőben Szeleukusz fia, Demetriusz Rómából menekülve kevés emberrel egy tengerparti városban szállt partra, s ott királyként uralkodott.
1Ma 7:2 Amikor aztán bevonult ősei királyi palotájába, a csapatok elfogták Antiochuszt és Liziászt, hogy elé vigyék.
1Ma 7:3 Jelentették neki a dolgot, de ő azt mondta: "Színüket se lássam!"
1Ma 7:4 Erre a katonák megölték őket, Demetriusz pedig birodalma trónjára lépett.
1Ma 7:5 Akkor Alkimusz vezetésével, aki főpap szeretett volna lenni, hitüktől elpártolt, istentelen emberek járultak elé Izraelből.
1Ma 7:6 Panaszt emeltek a nép ellen a király előtt. "Júdás és testvérei minden hívedet megölték - mondták -, és bennünket is elűztek hazánkból.
1Ma 7:7 Küldj ezért oda egy férfit, akiben megbízol! Menjen és győződjék meg minden bajról, amit nekünk és a király országának okozott, és büntesse meg (a tetteseket) és azokat is mind, akik támogatták őket."
1Ma 7:8 A király kiválasztotta a királyi ház barátai közül Bakchideszt, aki a folyón túl uralkodott, nagy tekintélynek örvendett a birodalomban, és hűséges embere volt a királynak.
1Ma 7:9 Elküldte az istentelen Alkimusszal, akinek megadta a főpapságot. Megparancsolta, álljon bosszút Izrael fiain.
1Ma 7:10 Útra keltek, és nagy haderővel Júda földjére értek. Követeket küldött Júdáshoz és testvéreihez, álnok módon békét ajánlva.
1Ma 7:11 De nem hittek szavuknak, mert látták, hogy nagy haderővel érkeztek.
1Ma 7:12 Alkimusznál és Bakchidesznél összegyűltek az írástudók, hogy meghányják-vessék a helyzetet.
1Ma 7:13 Izrael fiai közül az asszideusok voltak az elsők, akik a békekötés mellett emeltek szót.
1Ma 7:14 Azt mondták: "Egy Áron törzséből való pap is érkezett a sereggel, az nem fog ellenünk igazságtalanságot elkövetni."
1Ma 7:15 Az biztosította a békét és megesküdött neki: "Semmi bajt nem hozunk rátok és barátaitokra!"
1Ma 7:16 Bíztak benne. De ő hatvan férfit elfogatott közülük és egyetlen nap mind kivégeztette őket, amint az Írás mondja:
1Ma 7:17 "Szentjeid testét szétszórták, vérüket kiontották Jeruzsálem körül, és nem volt senki, aki eltemette volna őket!"
1Ma 7:18 Félelem és rettegés fogta el miattuk az egész népet. Így beszéltek: "Nincs bennük sem hűség, sem igazságosság, lám, megszegték az egyezséget és az esküt, amit tettek."
1Ma 7:19 Bakchidesz visszavonult Jeruzsálemből, és Betzet mellett ütött tábort. Azok közül a férfiak közül, akik elpártoltak tőle, sokat elfogatott, kivégeztetett, és a ciszternába dobatta, és a népből is néhányat.
1Ma 7:20 Az országot Alkimuszra bízta, és védelmére mellette hagyott seregéből egy csapatot. Maga Bakchidesz pedig visszatért a királyhoz.
1Ma 7:21 Alkimusz küzdött a főpapi méltóságért.
1Ma 7:22 Mind köré gyűltek saját népük szorongatói. Hatalmukba kerítették Júda földjét, és nagy bajt hoztak Izraelre.
1Ma 7:23 Amikor Júdás látta a bajt, amelyet Alkimusz és hívei hoztak Izrael fiaira - nagyobbat még, mint a pogány népek -,
1Ma 7:24 bejárta Júdea minden részét, körbe, és bosszút állt a hitehagyottakon. Így megakadályozták, hogy végigjárják az országot.
1Ma 7:25 Amikor Alkimusz látta, hogy Júdás és pártja megerősödött, s nem képes nekik ellenállni, visszatért a királyhoz, és még gonoszabb dolgokkal vádolta őket.
1Ma 7:26 A király most Nikanort küldte el, egyik leghíresebb vezérét, Izrael ellenségét és gyűlölőjét azzal a megbízatással, hogy irtsa ki a népet.
1Ma 7:27 Nikanor hatalmas sereggel érkezett Jeruzsálembe, és álnok módon ezt a békeüzenetet küldte Júdásnak és testvéreinek:
1Ma 7:28 "Ne legyen közted és köztem háború! Csak csekély kísérettel érkezem, hogy békésen tárgyaljak veletek."
1Ma 7:29 Elment Júdáshoz és békésen üdvözölték egymást, de az ellenséges emberek közben készen álltak rá, hogy Júdást elhurcolják.
1Ma 7:30 Júdás azonban világosan látta, hogy cselből ment el hozzá. Ezért gondosan kerülte, nem akarta többé látni.
1Ma 7:31 Nikanor észrevette, hogy tervét fölfedezték. Ezért Kafarszalamába vonult, hogy fölvegye Júdással a harcot.
1Ma 7:32 Nikanor emberei közül mintegy ötszáz férfi elesett, a többiek Dávid városába menekültek.
1Ma 7:33 Ezután Nikanor felvonult Sion hegyére. A szentély néhány papja és a nép vénei közül is néhányan elé mentek, hogy békésen üdvözöljék, megmutassák neki az égőáldozatot, amelyet a királyért mutattak be.
1Ma 7:34 Ő azonban kinevette és kigúnyolta, sőt bemocskolta őket és gőgösen beszélt velük.
1Ma 7:35 Haraggal eltelve megesküdött nekik: "Ha nem adjátok Júdást és seregét azonnal a kezemre, felgyújtom ezt a házat, ha szerencsésen visszatérek." Ádáz haraggal eltelve ment el.
1Ma 7:36 A papok bementek, és az oltár és a templom elé álltak. Sírtak és így szóltak:
1Ma 7:37 "Te választottad ki ezt a házat, hogy nevednek szenteljük, és az imádság és könyörgés háza legyen népednek.
1Ma 7:38 Állj bosszút ezen az emberen és seregén: hulljanak el a kardnak élétől! Jusson eszedbe káromlásuk, és ne adj nekik nyugalmat!"
1Ma 7:39 Nikanor kivonult Jeruzsálemből és Bet-Horon mellett vert tábort. Itt még egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá.
1Ma 7:40 Júdás háromezer férfival Adaza mellett táborozott, és így szólt:
1Ma 7:41 "Amikor hajdan az asszír király követei káromoltak, megjelent angyalod, és 185 000 férfire lesújtott közülük.
1Ma 7:42 Így tipord el ma is előttünk ezt a sereget. Hadd tudják meg a többiek is, hogy gyalázkodva beszélt szentélyedről. Ítélkezz fölötte gonoszsága szerint!"
1Ma 7:43 Adar hónap 13-án a seregek összecsaptak. Nikanor serege vereséget szenvedett, maga pedig elsőként esett el a harcban.
1Ma 7:44 Amikor a sereg észrevette, hogy Nikanor elesett, eldobálták fegyverüket és menekültek.
1Ma 7:45 Adazától egynapi járásnyira üldözték őket, egészen Gézer vidékéig. Mögöttük fújták a kürtöket.
1Ma 7:46 Erre Júdea falvaiból mind előjöttek az emberek, és oldalba támadták őket. Ellenük fordultak ugyan, de mind kardélre hányták őket. Nem maradt közülük élve egy sem.
1Ma 7:47 Összeszedték a zsákmányt meg a szerzett holmit, aztán levágták Nikanor fejét és jobbját, amelyet oly gőgösen kinyújtott; magukkal vitték, és Jeruzsálem mellett kitűzték.
1Ma 7:48 A nép nagyon örült. Úgy ünnepelték ezt a napot, mint valami nagy örömünnepet.
1Ma 7:49 Elhatározták, hogy Adar hónap 13-án minden évben megülik ezt a napot!
1Ma 7:50 Most egy kis ideig nyugalom uralkodott Júda földjén.
1Ma 8:1 Júdás hallott a rómaiak híréről, hogy milyen erősek, s mennyire felkarolják azokat, akik jóindulattal vannak irántuk; hogy bárkivel barátságot kötnek, aki hozzájuk csatlakozik. Egyszóval, hogy nagyon hatalmasak.
1Ma 8:2 Beszéltek neki háborúikról, a gallok közt végbevitt hőstetteikről, arról, hogyan vetették uralmuk alá és tették adófizetőikké őket.
1Ma 8:3 Hírül vitték, mit vittek véghez Hispániában, mint tulajdonították ott el az ezüst- és aranybányákat;
1Ma 8:4 hogyan vetették hatalmuk alá - okosságukkal és kitartásukkal - az egész országot [noha nagyon messzire esett tőlük]; hogy győzték le a föld határairól ellenük felvonult királyokat, mint okoztak nekik óriási vereséget, ugyanakkor a többiek mind adóztak nekik évről évre;
1Ma 8:5 hogyan győzték le és hódoltatták meg Fülöpöt és Perzeuszt, a kiteusok királyát és azokat, akik fellázadtak ellenük;
1Ma 8:6 milyen vereséget szenvedett tőlük Ázsia királya, Nagy Antiochusz, aki százhúsz elefánttal, lovassággal és hatalmas sereggel vonult ellenük hadba:
1Ma 8:7 élve elfogták, és arra kényszerítették, hogy ő is, utódai is nagy sarcot fizessenek; túszokat szedtek,
1Ma 8:8 és lemondatták az országról, mármint Indiáról, Médiáról, Lidiáról és néhány legszebb országrészről - ezeket elvették tőle és Eumenesz királynak adták;
1Ma 8:9 mint terveztek Görögország lakói hadjáratot megsemmisítésükre.
1Ma 8:10 Amikor azonban tervükről tudomást szereztek, hadvezért küldtek ellenük, legyőzték őket, úgyhogy sokan elestek és odavesztek közülük, az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, kifosztották őket, országukat pedig elfoglalták, erődeiket lerombolták - mind a mai napig uralkodnak rajtuk;
1Ma 8:11 mint semmisítették meg és igázták le a velük szembeszegülő többi királyságot és szigetet. Ugyanakkor barátaikkal és szövetségeseikkel tartják a barátságot.
1Ma 8:12 Így kiterjesztették hatalmukat közel s távolban mind a királyságokra. Aki csak hallja nevüket, retteg tőlük.
1Ma 8:13 Akit azonban uralomra akartak juttatni, az király is lett. Akitől pedig elfordultak, azt letették. Így nagy hatalomra tettek szert.
1Ma 8:14 Mindazonáltal közülük senki nem teszi fel a diadémot és ölti fel a bíbort csak azért, hogy hivalkodjék.
1Ma 8:15 Tanácsot hoztak létre, és annak háromszázhúsz tagja mindennap minden szempontjából megvitatja a nép dolgát, hogy jól kormányozza.
1Ma 8:16 Minden esztendőben egyetlen egy férfira bízzák a vezetésüket és az ország fölötti uralmat. Ennek az egy férfinak mind engedelmeskednek. Irigység és féltékenység nincs közöttük.
1Ma 8:17 Júdás tehát kiválasztotta János fiát és Akkosz unokáját, Eupolemoszt, valamint Eleazár fiát, Jázont, és elküldte őket Rómába, hogy kössenek velük barátságot és szövetséget, hadd szerezzenek róla tudomást:
1Ma 8:18 mily súlyosan nehezedik rá Izraelre a görög hatalom, és szabadítsák meg őket jármuktól.
1Ma 8:19 Elmentek hát Rómába - nagyon hosszú volt az út -, a szenátus elé járultak, és így szóltak:
1Ma 8:20 "Júdás, a Makkabeus, a testvérei és a zsidók népe küldött bennünket hozzátok, hogy kössetek velünk fegyverbarátságot és békeszövetséget, és vegyetek fel szövetségeseitek és barátaitok sorába."
1Ma 8:21 A beszédük tetszésre talált.
1Ma 8:22 A levél másolata, amelyet bronztáblára írtak és a békeszövetség és fegyverbarátság bizonyságául Jeruzsálembe küldtek, így hangzik:
1Ma 8:23 "Üdv a rómaiaknak és a zsidók népének szárazon és vízen, örökké! Kard és ellenség maradjon távol tőlünk!
1Ma 8:24 Ha háború fenyegeti Rómát vagy bármelyik szövetségesét a hatalma alá tartozó egész birodalomban,
1Ma 8:25 a zsidók népe szívvel-lélekkel együtt harcol vele, amennyire a körülmények kívánják.
1Ma 8:26 Az ellenségnek gabonát, fegyvert, pénzt, hajót sem nem ad, sem nem szállít. Így tartotta jónak Róma, s ők ezeket a föltételeket ellenszolgáltatás nélkül megtartják.
1Ma 8:27 Ugyanakkor a rómaiak készek együttharcolni - amennyire a körülmények kívánják -, ha háború fenyegeti a zsidók népét.
1Ma 8:28 Az ellenségnek gabonát, fegyvert, pénzt és hajót nem szállítanak. Így tartotta helyesnek Róma. A szövetséget minden álnokság nélkül megtartják.
1Ma 8:29 E föltételekkel kötik meg a rómaiak a szövetséget a zsidókkal.
1Ma 8:30 Ha azonban később akár az egyik, akár a másik hozzá kíván valamit fűzni vagy ki akar törölni, tetszése szerint megteheti. Amit hozzáfűznek vagy amit kihúznak, az érvényes lesz."
1Ma 8:31 Ami azt a gyalázatot illeti, amelyet Demetriusz király követett el ellenük, arról a következőképpen írtunk: "Miért raktál oly súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra?
1Ma 8:32 Ha újabb panaszt emelnek ellened, igazságot szolgáltatunk nekik és hadba vonulunk ellened szárazon és vízen."
1Ma 9:1 Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával.
1Ma 9:2 Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek.
1Ma 9:3 A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort.
1Ma 9:4 Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak.
1Ma 9:5 Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát.
1Ma 9:6 Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük.
1Ma 9:7 Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket.
1Ma 9:8 Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: "Rajta, rontsunk rájuk, ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket."
1Ma 9:9 Le akarták róla beszélni: "Nem vagyunk rá képesek - mondták. - Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk."
1Ma 9:10 Júdás azonban így felelt: "Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék."
1Ma 9:11 Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok - a bátrabb előharcosokkal egyetemben - a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott.
1Ma 9:12 A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket.
1Ma 9:13 A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem.
1Ma 9:14 Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá,
1Ma 9:15 s legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtőjéig üldözték őket.
1Ma 9:16 Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek.
1Ma 9:17 Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek.
1Ma 9:18 Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.
1Ma 9:19 Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették.
1Ma 9:20 Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászolták és mondogatták:
1Ma 9:21 "Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította."
1Ma 9:22 Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük.
1Ma 9:23 Júdás halála után egész Izraelben előkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevők.
1Ma 9:24 Azokban a napokban nagy éhínség támadt, mert az ország is eltévelyedett velük.
1Ma 9:25 Bakchidesz istentelen embereket választott ki, és megtette őket az ország vezetőinek.
1Ma 9:26 Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követőit, Bakchidesz elé hurcolták őket, aki aztán megbüntette és megfenyítette őket.
1Ma 9:27 Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az időtől, hogy az utolsó próféta megjelent körükben.
1Ma 9:28 Akkor Júdás követői összegyűltek, és így szóltak Jonatánhoz:
1Ma 9:29 "Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna.
1Ma 9:30 Ezért megválasztunk helyette fejedelmünknek és vezérünknek, hogy vezess bennünket a harcban."
1Ma 9:31 Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett.
1Ma 9:32 Amikor ezt Bakchidesz meghallotta, az életére tört.
1Ma 9:33 De Jonatán, valamint testvére, Simon és követői tudomást szereztek róla, és Tekoa pusztájába menekültek. Aszfar közelében ütöttek tábort, a ciszternánál.
1Ma 9:34 [Egy szombaton Bakchidesz értesült róla, s maga vonult át seregével a Jordánon.]
1Ma 9:35 (Jonatán) elküldte testvérét a málhás csapat élén, és arra kérte barátait, a nabateusokat, engedjék meg, hogy rengeteg holmijukat náluk hagyhassák.
1Ma 9:36 De Medabából kivonultak Amrai fiai, elfogták Jánost, mindennel együtt, ami vele volt és elhurcolták.
1Ma 9:37 Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát.
1Ma 9:38 Erre emlékezetükbe idézték testvérüknek, Jánosnak a vérét, kivonultak és elrejtőztek a hegyek közt egy szakadékban.
1Ma 9:39 Amikor fölemelték tekintetüket és odanéztek, lám egy nagy, lármás menet - a vőlegény meg barátai és rokonai közeledtek dob- és zeneszóval, fegyveresen.
1Ma 9:40 Rejtekhelyükről rájuk törtek és legyőzték őket. Sokan súlyosan megsebesültek és elestek. A maradék a hegyekbe menekült. Mindent zsákmányul ejtettek.
1Ma 9:41 Így a lakodalom gyászra változott, a muzsikaszó meg siratóénekre.
1Ma 9:42 Miután megbosszulták testvérük vérét, visszatértek a Jordán mocsaras partjára.
1Ma 9:43 Amikor Bakchidesz ezt meghallotta, egy szombaton nagy haderővel a Jordán partvidékére vonult.
1Ma 9:44 Jonatán így szólt embereihez: "Rajta! Vívjunk meg az életünkért! Mert ma másképp áll a dolog, mint tegnap vagy tegnapelőtt.
1Ma 9:45 Lám, elölről is, hátulról is ütközet fenyeget. Jobbról és balról a Jordán vize, mocsár és vadon - nincs mód kitérni.
1Ma 9:46 Könyörögjetek hát az éghez, hogy szabadítson ki benneteket ellenségeink hatalmából!"
1Ma 9:47 Fellángolt a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy elérje Bakchideszt, de az kitért előle és visszahúzódott.
1Ma 9:48 Akkor Jonatán a vízbe vetette magát az övéivel, és átúsztak a túlsó partra. Azok nem keltek át utánuk a Jordánon.
1Ma 9:49 Bakchidesz oldalán azon a napon mintegy ezer férfi elesett.
1Ma 9:50 (Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe, és megerősítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta őket magas falakkal, kapukkal, és zárakkal,
1Ma 9:51 majd őrséget helyezett el bennük, hogy hadakozzék Izraellel.
1Ma 9:52 Bet-Cur városát is megerősítette, továbbá Gézert, a várral egyetemben. Csapatokat telepített oda és élelmet tartalékolt.
1Ma 9:53 Az ország vezető embereinek fiait elfogatta, és Jeruzsálem várába vitette őket, túsznak.
1Ma 9:54 A 153. esztendő második hónapjában Alkimusz elrendelte, hogy rombolják le a belső templomudvar falait. Megsemmisítette a próféták műveit, hozzáfogott a romboláshoz.
1Ma 9:55 De szélhűdés érte, így abbamaradt a munkája. Szája elnémult, megbénult, nem tudott többé beszélni, sem intézkedni házatája ügyeiben.
1Ma 9:56 Alkimusz nagy kínok közt halt meg.
1Ma 9:57 Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén.
1Ma 9:58 A hitehagyottak tanácsot tartottak. "Lám - mondták -, Jonatán és emberei gondtalanul és nyugodtan élnek. Menjünk, hívjuk segítségül Bakchideszt, hogy egy éjszaka fogja el őket mind."
1Ma 9:59 Elmentek hát hozzá, és tanácskoztak vele.
1Ma 9:60 Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük.
1Ma 9:61 Így azok fogtak el mintegy ötven férfit az ország lakói, a gonoszságok szerzői közül, és megölték őket.
1Ma 9:62 Ezután Jonatán és Simon visszavonultak embereikkel Betbassziba, a pusztába. A lerombolt városrészeket újra fölépítették és megerősítették.
1Ma 9:63 Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította.
1Ma 9:64 Aztán kivonult és ostromolta, és ostromgépeket is alkalmazott.
1Ma 9:65 Jonatán hátrahagyta testvérét, Simont a városban, maga pedig kevés emberrel bejárta az országot.
1Ma 9:66 Legyőzte Odomerát és testvérét, valamint Farizin fiait, a saját táborukban. Amint győzni kezdtek, egyre gyarapodott seregük.
1Ma 9:67 Simon és csapatai kitörtek a városból, és felgyújtották az ostromgépeket.
1Ma 9:68 Majd harcot indítottak Bakchidesz ellen, és legyőzték. Nagy gondot okoztak neki, egész haditervét meghiúsították.
1Ma 9:69 Erre haragra lobbant a hitehagyottak ellen, akik azt tanácsolták neki, hogy vonuljon be az országba. Sokat kivégeztetett közülük, aztán elhatározta, hogy visszatér hazájába.
1Ma 9:70 Amikor Jonatán ennek hírét vette, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét, és kérje tőle a foglyok hazabocsátását.
1Ma 9:71 (Bakchidesz) elfogadta az ajánlatot, és a javaslata szerint járt el. Megesküdött, hogy egész életében többé nem hoz rájuk bajt,
1Ma 9:72 és hazaengedte a foglyokat is, akiket korábban magával hurcolt Izrael földjéről. Aztán megfordult, és visszatért hazájába. Soha többé nem lépett erre a területre.
1Ma 9:73 Így elcsendesedtek Izraelben a fegyverek. Jonatán Michmaszban telepedett le. Hozzáfogott az igazságszolgáltatáshoz és elűzte Izraelből az istenteleneket.
1Ma 10:1 A 160. esztendőben Antiochusz Epifánész fia, Alexander felvonult, és elfoglalta Ptolemaiszt. Bebocsátást nyert és királyként uralkodott.
1Ma 10:2 Amikor Demetriusz király meghallotta, nagy hadsereget vont össze és hadba vonult ellene.
1Ma 10:3 Levelet küldött Jonatánnak, biztosítva neki a békét és a tiszteletet.
1Ma 10:4 Mert így gondolkodott: "Gyorsan szövetségre kell vele lépnünk, mielőtt még Alexanderral szövetkezne ellenünk.
1Ma 10:5 Mert arra a sok gonoszságra fog gondolni, amit ellene, testvérei és népe ellen végbevittünk."
1Ma 10:6 Így hát felhatalmazta, hogy csapatokat toborozzon, fegyvereket szerezzen és szövetségre lépjen vele. Sőt még azt is megparancsolta, hogy a várban őrzött túszokat adják ki neki.
1Ma 10:7 Jonatán Jeruzsálembe ment, és hangosan felolvasta a levelet az egész népnek és a várőrségnek.
1Ma 10:8 Igen megijedtek, amikor meghallották, hogy a király engedélyt adott neki, hogy csapatokat toborozzon.
1Ma 10:9 A várőrség kiadta neki a túszokat, ő pedig visszaadta őket szüleiknek.
1Ma 10:10 Akkor Jonatán Jeruzsálemben telepedett le, és hozzáfogott a város fölépítéséhez és helyreállításához.
1Ma 10:11 Utasításokat adott a munkásoknak, hogy a falakat és Sion hegyét körös-körül erősítsék meg nagy kövekkel. Ez meg is történt.
1Ma 10:12 Az idegenek, akik a Bakchidesz építette várban voltak, elmenekültek.
1Ma 10:13 Otthagyták otthonukat és visszatértek hazájukba.
1Ma 10:14 Csak Bet-Curban maradtak néhányan azok közül, akik elhagyták a törvényt és a parancsokat. Mert menedékül szolgált nekik.
1Ma 10:15 Alexander király hallott azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriusz Jonatánnak tett. A harcokról és hőstettekről is értesült, amelyeket testvéreivel végbevitt, aztán elviselt szenvedéseikről is.
1Ma 10:16 Így szólt hát: "Vajon találunk-e még egy ilyen embert? Meg kell nyernünk barátunknak és szövetségesünknek!"
1Ma 10:17 Írt hát neki egy levelet és elküldte. Szó szerint így szólt:
1Ma 10:18 "Alexander király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak!
1Ma 10:19 Hallottunk felőled, hogy milyen bátor férfi vagy, méltó arra, hogy barátunk légy.
1Ma 10:20 Ezért ma elrendeljük, hogy néped főpapjává légy. Hívjanak a király barátjának. [Bíborpalástot is küldött neki, meg aranykoronát.] Tarts velünk, és őrizd meg irántunk barátságodat!"
1Ma 10:21 A 160. esztendő hetedik hónapjában, a sátoros ünnepen Jonatán felöltötte a szent palástot, aztán csapatokat gyűjtött és rengeteg fegyvert szerzett.
1Ma 10:22 Amikor Demetriusz értesült ezekről az eseményekről, magába roskadt,
1Ma 10:23 és így szólt: "Miért hagytuk, hogy Alexander megelőzzön bennünket és megszerezze támaszképpen a zsidók barátságát?
1Ma 10:24 Magam is írok nekik egy biztató levelet, ígérve méltóságot és gazdagságot, hogy mellém szegődjenek és segítséget nyújtsanak."
1Ma 10:25 Írt is nekik egy levelet. Így szólt:
1Ma 10:26 "Demetriusz király üdvözletét küldi a zsidók népének. Örömmel hallottuk, hogy a velünk kötött szövetséget megtartottátok, hűek maradtatok barátságunkhoz, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez.
1Ma 10:27 Továbbra is legyetek rajta, hogy barátsággal viseltessetek irányunkban. Majd megjutalmazunk benneteket mindenért, amit értünk tesztek,
1Ma 10:28 elhalmozunk kiváltságokkal és adományokkal.
1Ma 10:29 Mostantól szabadnak nyilvánítalak benneteket, és elengedem az összes zsidónak az adót. A sóadót is, a koronaadót is.
1Ma 10:30 Mától kezdve lemondok a gabona harmadáról és a gyümölcs feléről, amely megillet; nem követelem mától fogva soha többé Júda földjétől és Szamaria és Galilea három hozzá tartozó kerületétől.
1Ma 10:31 Jeruzsálem egész területével egyetemben legyen szent, minden tizedtől és szolgáltatástól mentes.
1Ma 10:32 A jeruzsálemi várról is lemondok, és átengedem a főpapnak, telepítsen oda őrizetére tetszése szerinti embereket.
1Ma 10:33 Váltságdíj nélkül szabadon bocsátok minden zsidót, akit elhurcoltak Júda földjéről birodalmam valamelyik részébe. Mentesek lesznek minden adótól, s ugyanúgy állataik is.
1Ma 10:34 Az ünnepek, a szombatok, az újhold napjai a törvény előírta ünnepnapok, valamint a három ünnep előtti és utáni nap legyenek birodalmamban minden zsidó számára az adómentesség és az engedmény napjai.
1Ma 10:35 Senkinek sem lesz majd hatalmában, hogy valamiért bárkit is perbe fogjon vagy háborgasson közülük.
1Ma 10:36 A zsidók közül mintegy harmincezer férfit besoroznak a király seregébe. Ezek zsoldot kapnak, amint az a király minden katonájának jár.
1Ma 10:37 Egy részüket a király nagy erődeibe osztják majd be, a többiek bizalmi beosztást kapnak a birodalomban. A tisztek és a parancsnokok az ő soraikból fognak kikerülni, s a saját törvényeik szerint élhetnek, amint azt a király Júda földjének is elrendelte.
1Ma 10:38 Az a három kerület, amely Szamariából Júdához tartozik, tartozzék egészen hozzá, annyira, hogy csak egy hatalom alatt álljon, és ne engedelmeskedjék másnak, mint a főpapnak.
1Ma 10:39 Ptolemaiszt és környékét a jeruzsálemi templomnak adományozom, a szentély költségeinek fedezésére.
1Ma 10:40 Személy szerint felajánlok évi 15 000 ezüst sékelt a meghatározott helyekről befutó királyi jövedelemből.
1Ma 10:41 A tisztviselők minden fölösleget, amit még nem szolgáltattak be, mint az előző években, mostantól adjanak oda a templom szükségleteire.
1Ma 10:42 Az 5000 ezüst sékelt, amit a templom jövedelméből évente be kellene szolgáltatni, elengedem, legyen a szolgálatot ellátó papoké.
1Ma 10:43 Mindenki, aki Jeruzsálemben vagy bárhol az egész birodalomban a templomba menekül, mert vétett a király ellen vagy egyébként, mentességet kap mindenével együtt az egész birodalomban.
1Ma 10:44 A templom fölépítésének és újjáalakításának költségeit a királyi kincstárból kell fedezni.
1Ma 10:45 Ugyanígy a királyi kincstárt terhelik a Jeruzsálem falai újraépítésének és megerősítésének költségei is, valamint egész Júdeában a falak helyreállításának költségei."
1Ma 10:46 Amikor Jonatán és a nép értesültek ezekről az ígéretekről, nem hittek nekik és nem fogadták el őket. Mert eszükbe jutott az a nagy nyomorúság, amit Demetriusz Izraelre hozott és amivel annyira sanyargatta őket.
1Ma 10:47 Alexanderrel tartottak, aki szemük láttára ajándékokat hozott magával, és együtt harcoltak vele egész idő alatt.
1Ma 10:48 Alexander király nagy sereget gyűjtött és Demetriusszal szemközt táborozott.
1Ma 10:49 A két uralkodó harcba szállt egymással. Demetriusz serege menekült, Alexander üldözőbe vette és legyőzte.
1Ma 10:50 Makacsul harcolt egészen napnyugtáig. Demetriusz is elesett azon a napon.
1Ma 10:51 Akkor Alexander követet küldött Egyiptom királyához, Ptolemeuszhoz ezzel a levéllel:
1Ma 10:52 "Visszatértem országomba, elfoglaltam őseim trónját és átvettem az uralmat. Legyőztem Demetriuszt, és birtokba vettem országunkat.
1Ma 10:53 Megütköztem vele. Seregével egyetemben megsemmisítettük és elfoglaltuk királyi székhelyét.
1Ma 10:54 Kössünk hát barátságot! Add hozzám feleségül a lányodat, hogy így rokonságba kerüljek veled. Elhalmozlak téged is, őt is hozzád méltó ajándékokkal."
1Ma 10:55 Ptolemeusz király így válaszolt: "Boldog az a nap, amelyen visszatértél őseidnek honába és elfoglaltad trónjukat!
1Ma 10:56 Megadom, amit leveledben kértél. De gyere elém Ptolemaiszba, hadd ismerkedjünk meg egymással. Aztán rokonságba lépek veled, amint kérted."
1Ma 10:57 Ptolemeusz és lánya, Kleopátra elhagyták Egyiptomot, és a 162. esztendőben Ptolemaiszba mentek.
1Ma 10:58 Alexander király eléjük ment. Az átadta neki lányát, Kleopátrát. Ptolemaiszban nagy pompával tartották az esküvőt, ahogy azt a királyok szokták.
1Ma 10:59 Akkor Alexander király írt Jonatánnak, hogy menjen el hozzá.
1Ma 10:60 Nagy pompával vonult Ptolemaiszba, és ott találkozott a két királlyal. Megajándékozta őket és bizalmas embereiket ezüsttel, arannyal és egyéb ajándékokkal. Így elnyerte tetszésüket.
1Ma 10:61 Erre az istentelen emberek Izraelből és a hitehagyottak összeesküdtek, hogy vádat emelnek ellene. De a király ügyet sem vetett rájuk.
1Ma 10:62 Ellenkezőleg, parancsot adott, hogy vetkőztessék le Jonatánt és öltöztessék bíborba. Meg is tették.
1Ma 10:63 Akkor a király maga mellé ültette és azt mondta fő tisztségviselőinek: "Kísérjétek be a városba, és hirdessétek ki: senki ne merjen ellene semmiféle ügyben vádat emelni, és senki ne háborgassa."
1Ma 10:64 Amikor vádlói megtudták, hogy milyen megtiszteltetésben volt része, s hogy bíborba öltöztették, elmenekültek.
1Ma 10:65 A király magas kitüntetéseket adományozott neki és bizalmas emberei sorába iktatta. Megtette vezérnek és helytartónak.
1Ma 10:66 Jonatán békében és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.
1Ma 10:67 A 165. esztedőben Demetriusznak a fia, Demetriusz Kréta szigetéről visszatért ősei földjére.
1Ma 10:68 Ez a hír aggodalommal töltötte el Alexandert, így visszament Antiochiába.
1Ma 10:69 Demetriusz Apolloniuszt tette meg Cöle-Szíria helytartójának. Ez nagy sereget gyűjtött és Jamniánál táborozott. A következő üzenetet küldte Jonatánnak, a főpapnak:
1Ma 10:70 "Te vagy az egyetlen, aki ellenünk lázadsz. Miattad gúny és nevetség tárgya lettem. Miért nyúlsz fegyverhez ellenünk a hegyek közt?
1Ma 10:71 Ha bízol csapataidban, gyere le a síkságra, és mérjük össze erőinket! Mellettem vannak a városok haderői.
1Ma 10:72 Érdeklődj, és majd megtudod, ki vagyok és milyenek a segítségemre levő csapatok. Azt fogják neked mondani: Nem tudtok nekik ellenállni, hiszen atyáidat is legyőzték, kétszer is, a saját földjükön.
1Ma 10:73 Most meg ekkora lovassággal és ily töméntelen sereggel szemben hogy állhatnátok helyt a síkságon, ahol nincs sehol egy kő, sehol egy kavics és semmiféle rejtekhely sem."
1Ma 10:74 Amikor Jonatán meghallotta Apolloniusz üzenetét, mélyen megrendült. Aztán kiválasztott tízezer férfit és elhagyták Jeruzsálemet. Testvére, Simon csatlakozott hozzá, hogy segítségére legyen.
1Ma 10:75 Joppe előtt ütött tábort. A város lakói bezárták előtte a kapukat, mivel Apolloniusz helyőrsége volt Joppéban. Onnan indítottak támadást.
1Ma 10:76 A város lakói megijedtek és megnyitották a kapukat. Így Jonatán elfoglalta Joppét.
1Ma 10:77 Amikor Apolloniusz ennek hírét vette, kivonult háromezer lovassal és töméntelen gyalogossal. Asdod felé vette az irányt, mintha arra akarna elvonulni. Bízva azonban rengeteg lovasában, azon mód a síkságra nyomult.
1Ma 10:78 Jonatán Asdódig követte, és a két sereg összecsapott.
1Ma 10:79 Apolloniusz ezer lovast hátrahagyott egy rejtekhelyen.
1Ma 10:80 Jonatán azonban észrevette háta mögött a tartaléksereget - körülvették seregét és reggeltől estig nyilazták népét.
1Ma 10:81 Népe helytállt, amint Jonatán parancsolta, de azoknak lovai kimerültek.
1Ma 10:82 Most megérkezett Simon a csapataival, és megtámadta a gyalogságot, mivel a lovasság már kifáradt. Legyőzték őket, úgyhogy menekültek.
1Ma 10:83 A lovasság szétszéledt a síkságon, majd Asdodba menekültek, és bálványuknak, Dagonnak templomában kerestek menedéket.
1Ma 10:84 Jonatán azonban felgyújtotta Asdodot és a körötte fekvő helységeket, és kifosztotta őket. Dagon templomát is felgyújtotta az oda menekült lovasokkal együtt.
1Ma 10:85 A kard élén elhullottak és a felgyújtottak száma mintegy nyolcezer férfira rúgott.
1Ma 10:86 Innen elvonulva Jonatán Aszkalonnal szemben ütött tábort. A város lakói kivonultak elé, nagy pompával.
1Ma 10:87 Erre Jonatán és emberei gazdag zsákmánnyal megrakodva visszatértek Jeruzsálembe.
1Ma 10:88 Amikor Alexander király hírét vette ezeknek az eseményeknek, még nagyobb tiszteletben részesítette Jonatánt.
1Ma 10:89 Küldött neki egy aranycsatot, amilyet a király rokonainak szoktak ajándékozni. Aztán neki adományozta Akkaront, egész környékével együtt.
1Ma 11:1 Egyiptom királya hatalmas sereget összegyűjtött, oly töméntelent, mint a tenger partján a fövény, és ráadásul rengeteg hajót is. Csellel meg akarta szerezni Alexander birodalmát, hogy aztán a maga birodalmához csatolja.
1Ma 11:2 Ezért békét ígérve érkezett Szíriába. A városok megnyitották előtte kapuikat és eléje mentek. Mert Alexander király elrendelte, hogy fogadják, hiszen az apósa volt.
1Ma 11:3 Mihelyt bevonult a városokba, Ptolemeusz helyőrséget rendelt seregéből minden városba.
1Ma 11:4 Amikor Asdodba ért, megmutatták neki Dagon kiégetett templomát, Asdodnak és a környékbeli helységeknek romjait, valamint a szerteheverő holttesteket és azoknak az elszenesedett maradványait, akiket Jonatán elégetett a harcok során, mivel halomba rakták őket a király útja mentén.
1Ma 11:5 Elbeszélték a királynak, amit Jonatán véghezvitt, hogy így rossz színben tüntessék fel. A király azonban hallgatott.
1Ma 11:6 Jonatán - nagy pompával - látogatást tett Joppéban a királynál. Üdvözölték egymást, és egész éjjel ott maradtak.
1Ma 11:7 Aztán Jonatán elkísérte a királyt egészen az Eleuterusz folyóig, majd visszatért Jeruzsálembe.
1Ma 11:8 Ptolemeusz hatalmába kerítette a partvidék minden városát, egészen a tenger mellett fekvő Szeleukiáig. Gonosz terveket szőtt Alexander ellen.
1Ma 11:9 Követeket küldött Demetriusz királyhoz ezzel az üzenettel: "Nos, kössünk szövetséget egymással! Neked adom lányomat, aki most Alexander felesége, aztán uralkodhatsz atyád egész birodalmán.
1Ma 11:10 Mert megbántam, hogy hozzáadtam a lányomat, mivel az életemre tör."
1Ma 11:11 Így gyalázta, csak azért, mert vágyott a birodalmára.
1Ma 11:12 Elvitte a lányát és hozzáadta Demetriuszhoz. Így törésre vitte a dolgot Alexanderrel, ellenségességük nyilvánvalóvá vált.
1Ma 11:13 Ptolemeusz bevonult Antiochiába és föltette Ázsia diadémját. Így két diadémot viselt a fején, az egyiptomit és az ázsiait.
1Ma 11:14 Alexander király akkortájt Kilikiában tartózkodott, mivel annak a vidéknek a lakói lázadoztak.
1Ma 11:15 Amikor Alexander értesült a dologról, hadat indított ellene. Ptolemeusz is kivonult, nagy sereggel szembeszállt vele és legyőzte.
1Ma 11:16 Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemeusz király lett a győztes.
1Ma 11:17 Az arab Zabdiel fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemeusznak.
1Ma 11:18 Három napra rá Ptolemeusz is meghalt. Az erődökbe telepített helyőrséget a lakosság megölte.
1Ma 11:19 Így a 167. esztendőben Demetriusz jutott uralomra.
1Ma 11:20 Abban az időben Jonatán egybegyűjtötte Júdea lakóit Jeruzsálem várának elfoglalására. Rengeteg ostromgépet állítottak fel.
1Ma 11:21 Erre néhány hitehagyott férfi, aki gyűlölte saját népét, fölkereste a királyt és jelentette neki, hogy Jonatán ostrom alá vette a várat.
1Ma 11:22 Ennek hallatára az haragra lobbant, Ptolemaiszba ment és írt Jonatánnak, hogy szüntesse be az ostromot, és azonnal menjen Ptolemaiszba, tárgyalást kezdeni.
1Ma 11:23 Amikor Jonatán ezt meghallotta, parancsot adott a vár ostromának folytatására. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei és a papok közül, és vállalta a kockázatot.
1Ma 11:24 Vitt magával ezüstöt, aranyat, palástokat és mindenféle más ajándékot is. Elment a királyhoz Ptolemaiszba, és elnyerte a kegyét.
1Ma 11:25 Igaz, a népből néhány hitehagyott vádaskodott ellene,
1Ma 11:26 de a király úgy bánt vele, mint elődei. Bizalmasai szeme láttára megtiszteltetésben részesítette.
1Ma 11:27 Megerősítette főpapi méltóságában és minden eddigi tisztségében, aztán bizalmas emberei közé sorolta.
1Ma 11:28 Jonatán adómentességet kért Júdea és Szamaria három kerülete számára.
1Ma 11:29 Ennek ellenében ígért 300 talentumot. A király beleegyezett, és mind e föltételekről ezt a levelet adta Jonatánnak.
1Ma 11:30 "Demetriusz király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak és a zsidók népének.
1Ma 11:31 Megküldjük ennek a levélnek a másolatát, amelyet rokonunknak, Laszthenésznek írtunk ügyetekben, hogy tudomást szerezzetek róla.
1Ma 11:32 Demetriusz király üdvözletét küldi atyjának, Laszthenésznek.
1Ma 11:33 Elhatároztuk, hogy a zsidó népnek, amely barátunknak és hű szövetségesünknek bizonyult, irántunk tanúsított hűségéért hálából kedvezményeket nyújtunk.
1Ma 11:34 Átengedjük nekik Júdeának, valamint a három kerületnek, Aferemának, Liddának és Ramatainnak a területét. Szamariának ezek a részei legyenek Júdeáé mindazzal egyetemben, ami hozzájuk tartozik, azok javára, akik Jeruzsálemben áldozatot mutatnak be, a királynak járó beszolgáltatás fejében, ahelyett, amit a király a földek és a fák terméséből eddig évről évre beszedett.
1Ma 11:35 Ami tizedben és vámban megilleti, arról mától kezdve mind lemondunk, ugyanígy a sóadóról és a koronaadóról is - minderről lemondunk a javatokra.
1Ma 11:36 S ezekből nem vonunk vissza semmit sem ma, sem máskor.
1Ma 11:37 Készítsetek erről egy másolatot, s adjátok át Jonatánnak. Aztán tegyétek ki a szent hegyen egy jól látható helyen."
1Ma 11:38 Amikor Demetriusz király látta, hogy birodalmában nyugalom van, és többé senki nem szegül neki ellen az idegen zsoldosok kivételével, akiket a pogányok lakta szigeteken toborzott, hazabocsátotta csapatait. Ez elégedetlenséget váltott ki a csapatokból, amelyek már apja idejében is szolgáltak.
1Ma 11:39 Alexandernek egy régi híve, Trifon észrevette, mennyire zúgolódnak a csapatok Demetriusz ellen. Ezért elment az arab Jamlekuhoz, aki Alexander fiát, Antiochuszt nevelte.
1Ma 11:40 Unszolta, bízza kezére, hogy majd apja helyett átvehesse az uralmat. Egyszersmind tájékoztatta mindenről, amit Demetriusz elrendelt, s az elégedetlenségről is, ami úrrá lett a csapatain. Sokáig nála maradt.
1Ma 11:41 Akkoriban Jonatán követeket küldött a királyhoz, hogy vonja vissza a jeruzsálemi várból, valamint a többi erődből is a helyőrséget, mert nyugtalanítják Izraelt.
1Ma 11:42 Demetriusz ezt a választ adta Jonatánnak: "Nemcsak ezt teszem meg neked és népednek, hanem ezenfelül még tisztségekkel is elhalmozlak téged is, népedet is, mihelyt megfelelő alkalmat találok rá.
1Ma 11:43 De most jól tennéd, ha embereket küldenél nekem, hogy segítségemre legyenek a harcban, mivel egész haderőm elpártolt tőlem."
1Ma 11:44 Jonatán tehát küldött neki háromezer derék katonát Antiochiába. Amikor megérkeztek a királyhoz, az örült jövetelüknek.
1Ma 11:45 Akkoriban a város lakói összegyűltek a város központjában, mintegy százhúszezer férfi, és meg akarták ölni a királyt.
1Ma 11:46 A király a palotájába menekült. A város lakói megszállták az utcákat, és támadást indítottak.
1Ma 11:47 Demetriusz a zsidókhoz folyamodott segítségért. Mind egy szálig köré sereglettek. Szétszéledtek az egész városban, és azon a napon mintegy százezer férfit megöltek.
1Ma 11:48 Aztán felgyújtották a várost, gazdag zsákmányra tettek szert és megmentették a királyt.
1Ma 11:49 Amikor a város polgárai látták, hogy a zsidók teljesen a város fölé kerekedtek, elvesztették bátorságukat és a királyhoz folyamodtak.
1Ma 11:50 "Nyújtsd nekünk jobbodat, hogy a zsidók felhagyjanak az ellenünk és a város ellen vívott harccal."
1Ma 11:51 Eldobálták a fegyvert és békét kötöttek. A zsidók pedig hírnévre tettek szert a király és a birodalom minden lakója előtt. Nevet szereztek maguknak a birodalomban, aztán gazdag zsákmánnyal megrakottan visszatértek Jeruzsálembe.
1Ma 11:52 Amikor újra elfoglalta birodalma trónját és ismét béke honolt a birodalomban,
1Ma 11:53 Demetriusz minden ígéretét megszegte. Ellenségessé vált Jonatánnal szemben, nem hálálta meg szolgálatait, ellenkezőleg, nagyon is szorongatta.
1Ma 11:54 Akkor történt, hogy Trifon visszatért a gyermek Antiochusszal, megtette királynak, diadémot tett a fejére.
1Ma 11:55 Mind köré gyűltek azok a csapatok, amelyeket Demetriusz elbocsátott. Harcoltak ellene, úgyhogy kénytelen volt menekülni és le is győzték.
1Ma 11:56 Trifon hatalmába kerítette az elefántokat és elfoglalta Antiochiát.
1Ma 11:57 Akkor az ifjú Antiochusz a következő levelet írta Jonatánnak: "Megerősítelek a főpapi tisztségben és átengedem neked a négy kerületet. Tartozz a király bizalmasai közé!"
1Ma 11:58 Egyszersmind aranytálakat és asztali edényeket is küldött neki, aztán felhatalmazta rá, hogy aranyserlegből igyék, bíborba öltözzék és aranycsatot viseljen.
1Ma 11:59 Testvérét, Simont megtette hadvezérnek Tirusz lépcsőjétől egészen Egyiptom határáig.
1Ma 11:60 Jonatán kivonult, és bejárta a folyón túli vidéket és a városokat. Az egész szíriai sereg csatlakozott hozzá, segítségre készen. Amikor Aszkalonba érkezett, a város lakói tisztelettel fogadták.
1Ma 11:61 Onnét Gázába vonult. Mivel Gáza lakói bezárták előtte a kapukat, ostrom alá fogta, a környező helységeket pedig felgyújtotta és kifosztotta.
1Ma 11:62 Erre Gáza lakói könyörögtek Jonatánnak, s ő békét is kötött velük, de a tekintélyes emberek fiait elvitte és Jeruzsálembe küldte őket. Aztán végigvonult a vidéken, egészen Damaszkuszig.
1Ma 11:63 Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz hadvezérei hatalmas sereggel Galileában táboroznak, Kedes mellett, azzal a céllal, hogy megfosszák a hatalmától.
1Ma 11:64 Ezért hadba vonult ellenük, testvérét, Simont pedig az országban hagyta.
1Ma 11:65 Simon Bet-Curral szemben ütött tábort, sokáig ostromolta, és körül is zárta.
1Ma 11:66 Erre békét kértek tőle. Kezet nyújtott nekik, de elűzte őket onnan, elfoglalta a várost és őrséget rendelt oda.
1Ma 11:67 Jonatán Gennezar tavánál ütött tábort a seregével. Kora reggel elindultak Hacor síksága felé.
1Ma 11:68 Egyszer csak pogány sereg közeledett velük szemben a síkságon. Előzőleg elrejtettek Jonatán ellen egy csapatot a hegyek közt. S míg a sereg egyenesen a zsidóknak rontott,
1Ma 11:69 a csapat kitört a rejtekhelyről, s belevetette magát a küzdelembe.
1Ma 11:70 Jonatán emberei mind menekültek, csak a csapatok vezérei, Absalom fia, Mattatiás és Halfi fia, Júdás tartottak ki vele.
1Ma 11:71 Erre Jonatán megszaggatta ruháját, hamut szórt a fejére és imádkozott.
1Ma 11:72 Aztán fölvette velük a harcot. Legyőzte őket, úgyhogy menekültek.
1Ma 11:73 Amikor azok az emberek, akik mellőle elmenekültek, ezt észrevették, visszatértek hozzá, és egészen Kedesig üldözték az ellenséget, ahol a tábora volt s ahol maguk is táboroztak.
1Ma 11:74 Azon a napon mintegy háromezer férfi elesett a pogányok közül. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.
1Ma 12:1 Amikor Jonatán alkalmasnak találta az időt, embereket keresett, elküldte őket Rómába, hogy a barátsági szerződést megerősítse és megújítsa velük.
1Ma 12:2 Spártába és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket.
1Ma 12:3 Elmentek Rómába, megjelentek a szenátusban és előadták: "Jonatán főpap és a zsidók népe küldött bennünket, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsuk."
1Ma 12:4 Erre ellátták őket a helységek elöljáróihoz intézett levelekkel, hogy biztonságban visszatérhessenek Júda földjére.
1Ma 12:5 Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán a spártaiaknak írt:
1Ma 12:6 "Jonatán főpap, a nép tanácsa, a papok és a zsidók népe üdvözletét küldi testvéreinek, a spártaiaknak.
1Ma 12:7 Már ezelőtt is kapott Oniász főpap leveleket királyotoktól, Areiosztól, hiszen testvéreink vagytok.
1Ma 12:8 Oniász tisztelettel fogadta a követeket, és átvette a levelet, amelyben szövetségről és barátságról volt szó.
1Ma 12:9 Nincs ugyan rá szükségünk, hiszen vannak szent könyveink, amelyekből vigasztalást meríthetünk,
1Ma 12:10 mégis elküldjük követeinket, újítsák meg veletek a barátságot és a testvériséget, nehogy elidegenedjünk tőletek. Mert azóta, hogy írtatok nekünk, már nagy idő telt el.
1Ma 12:11 De azóta is mindig megemlékezünk rólatok ünnepeinken és más arra való napokon, amikor áldozatot mutatunk be, és imádkozunk, ahogy helyénvaló és illő is megemlékezni a testvérekről.
1Ma 12:12 Örülünk hírneveteknek.
1Ma 12:13 Bennünket sok szorongattatás és háborúság vett körül, mert a királyok körülöttünk megtámadtak minket.
1Ma 12:14 De nem akartunk sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak a terhetekre lenni ezekkel a háborúskodásokkal.
1Ma 12:15 Mert mellettünk volt az ég segítsége, így megmenekültünk ellenségeinktől, nekik pedig megaláztatásban volt részük.
1Ma 12:16 Kiválasztottuk Antiochusz fiát, Numenioszt meg Jázon fiát, Antipatert és elküldtük a rómaiakhoz, újítsák meg velük a korábbi barátságot és szövetséget.
1Ma 12:17 De meghagytuk nekik, hogy hozzátok is menjenek el, benneteket is üdvözöljenek és nektek is vigyenek levelet testvériségünk felújítása végett.
1Ma 12:18 Jól tennétek, ha válaszolnátok rá."
1Ma 12:19 Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Oniásznak küldtek:
1Ma 12:20 "A spártaiak királya, Areiosz üdvözletét küldi Oniász főpapnak.
1Ma 12:21 Egy írásban nyomára bukkantak annak, hogy a spártaiak és a zsidók testvérek, Ábrahám nemzetségéből származnak.
1Ma 12:22 Minthogy ezt tudjuk, jól tennétek, ha értesítenétek hogylétetekről.
1Ma 12:23 Mi pedig azt válaszoljuk nektek: Jószágotok s amitek van, a mienk is, a mi vagyonunk meg a tiétek is. Utasítást adtunk, hogy ezeket adják tudtotokra."
1Ma 12:24 Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz vezérei visszatértek egy még nagyobb sereggel, mint azelőtt, hogy hadat indítsanak ellene.
1Ma 12:25 Erre elindult Jeruzsálemből, és kivonult eléjük Hamat vidékére, mert nem akarta, hogy módjuk legyen rátörni országára.
1Ma 12:26 Hírszerzőket küldött táborukba. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjszaka támadást terveznek.
1Ma 12:27 Amikor tehát a nap lenyugodott, Jonatán parancsot adott embereinek, hogy maradjanak ébren, és egész éjjel legyenek fölfegyverkezve, harcra készen. A tábor köré őröket állított.
1Ma 12:28 Amikor az ellenség megtudta, hogy Jonatán és emberei készen állnak a harcra, megijedtek és elvesztették bátorságukat. Tábortüzet gyújtottak és elvonultak.
1Ma 12:29 De Jonatán és emberei egész reggelig nem vették észre, hiszen égtek a tábortüzek.
1Ma 12:30 Akkor azonban üldözőbe vette őket Jonatán, de már nem tudta őket utolérni, mert már átkeltek az Eleutherusz folyón.
1Ma 12:31 Erre Jonatán a zabadiaiaknak nevezett arabok ellen fordult. Legyőzte és kifosztotta őket.
1Ma 12:32 Aztán elindult és Damaszkuszba ment, átvonult az egész országon.
1Ma 12:33 Simon is kivonult, Aszkalon és a közelében fekvő erődök ellen intézett támadást. Utána Joppe felé vette útját és el is foglalta.
1Ma 12:34 Hallotta ugyanis, hogy ki akarták szolgáltatni az erődöt Demetriusz embereinek. Őrséget helyezett oda, hogy védelmezzék.
1Ma 12:35 Hazatérve Jonatán összehívta a nép véneit, és megtanácskozta velük a júdeai erődök ügyét,
1Ma 12:36 azt, hogy magasabbra húzzák Jeruzsálem falait, és hatalmas falat emelnek a vár és a város közé, hogy a várat elkülönítsék a várostól, hadd legyen elszigetelve, hogy az ottaniak sem venni, sem eladni ne tudjanak.
1Ma 12:37 Összefogtak a város felépítésére. Amikor a keleti részen a pataknál egy darabon ledőlt a fal, kijavították, és elnevezték Karenatának.
1Ma 12:38 Simon Adidát építette fel a síkságon, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.
1Ma 12:39 Trifon azt tervezte, hogy Ázsia fölött megszerzi az uralmat, diadémot tesz a fejére és kezet emel Antiochusz királyra.
1Ma 12:40 Félt azonban, hogy Jonatán ezt nem fogja tűrni, hanem harcba száll vele. Ezért ürügyet keresett rá, hogy elfogja és megölje. Ezért elindult és elment Betsanba.
1Ma 12:41 Jonatán negyvenezer válogatott harcosból álló sereggel vonult fel ellene; ő is Betsanba ment.
1Ma 12:42 Amikor Trifon látta, milyen nagy sereggel érkezett, óvakodott kezet emelni rá.
1Ma 12:43 Tisztelettel fogadta, bemutatta barátainak, elhalmozta ajándékokkal, majd meghagyta barátainak és katonáinak, hogy úgy engedelmeskedjenek neki, mint saját magának.
1Ma 12:44 Aztán így szólt Jonatánhoz: "Miért fárasztottad ide egész népedet, mikor nincs köztünk háború?
1Ma 12:45 Küldd őket haza, de előbb válassz ki magadnak néhány embert kíséretül. Aztán gyere el velem Ptolemaiszba. Átengedem neked a többi erőddel és helyőrséggel, valamint az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és visszamegyek. Mert ezért jöttem ide."
1Ma 12:46 Jonatán hitt neki, úgy tett, amint javasolta, elbocsátotta csapatait, s azok vissza is tértek Júdeába.
1Ma 12:47 Csak 3000 férfit tartott vissza, de közülük kétezret Galileában hagyott, így mindössze ezer férfi kísérte.
1Ma 12:48 Mihelyt Jonatán bevonult Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a kapukat, elfogták, kísérőit pedig kardélre hányták.
1Ma 12:49 Aztán Trifon csapatokat és lovasokat küldött Galileába és a nagy síkságra azzal, hogy semmisítsék meg Jonatán csapatait.
1Ma 12:50 De amikor ezek meghallották, hogy (Jonatánt) embereivel együtt foglyul ejtették és megölték, kölcsönösen bátorították egymást, csatasorba álltak, készen a harcra.
1Ma 12:51 Amikor üldözőik látták, hogy kockáztatják az életüket, visszafordultak.
1Ma 12:52 Így valamennyien visszatértek Júda földjére. Elsiratták Jonatánt és embereit, és nagyon féltek. Egész Izrael nagy gyászt tartott.
1Ma 12:53 Körülöttük a pogány népek mind azon voltak, hogy kiirtsák őket. Azt mondták: "Nincs többé vezérük és segítőjük. Rajta, támadjuk meg őket, és még emlékezetüket is irtsuk ki az emberek közül."
1Ma 13:1 Simon hírét vette, hogy Trifon hatalmas sereget gyűjtött, és be akar nyomulni Júda földjére, és el akarja pusztítani.
1Ma 13:2 De látta, hogy a nép retteg és fél, ezért elment Jeruzsálembe, összegyűjtötte a népet
1Ma 13:3 és bátorítva őket így beszélt hozzájuk: "Magatok is tudjátok, mit tettek testvéreim és atyám háza a törvényért és a szentélyért, mennyi harcot és szorongattatást vállaltak.
1Ma 13:4 Minden testvérem meghalt Izraelért, csak én maradtam élve.
1Ma 13:5 Így távol legyen tőlem, hogy a szükség idején kíméljem életemet. Én sem vagyok jobb testvéreimnél.
1Ma 13:6 Ellenkezőleg, bosszút állok népemért, a szentélyért, asszonyainkért és gyermekeinkért. Mert a pogány népek mind összefogtak, hogy gyűlöletükben kiirtsanak bennünket."
1Ma 13:7 E szavak hallatára újra fölébredt a nép bátorsága.
1Ma 13:8 Hangosan fölkiáltottak: "Te vagy a vezérünk Júdás és testvéred, Jonatán helyett!
1Ma 13:9 Vezess bennünket harcra, megteszünk mindent, amit parancsolsz!"
1Ma 13:10 Erre összegyűjtötte a fegyverforgatásra alkalmas férfiakat, sürgősen fölépítette Jeruzsálem falait, és körös-körül megerősítette.
1Ma 13:11 Absalom fiát, Jonatánt nagy sereggel Joppéba küldte. Az elűzte onnan az ott lakókat, és megvetette benne a lábát.
1Ma 13:12 Trifon elindult egy nagy sereggel Ptolemaiszból, hogy betörjön Júda földjére. Jonatán is vele volt, fogolyként.
1Ma 13:13 Simon a síkság szélén, Adidánál ütötte fel táborát.
1Ma 13:14 Amikor Trifon meghallotta, hogy Simon testvére, Jonatán helyére lépett, és készen áll, hogy harcba szálljon vele, követet küldött hozzá ezzel az üzenettel:
1Ma 13:15 "Amiatt a pénz miatt fogtuk el testvéredet, Jonatánt, amivel a királyi kincstárnak tartozik, a tisztsége fejében.
1Ma 13:16 Küldj 100 ezüst talentumot és fiai közül kettőt túsznak, nehogy szabadon bocsátása után ellenünk forduljon. Akkor szabadon engedjük."
1Ma 13:17 Simon észrevette ugyan, hogy csel lappang szavai mögött, mégis elküldött a pénzért és a fiúkért, nehogy magára vonja a nép gyűlöletét.
1Ma 13:18 Akkor azt mondanák: "Nem küldtem el neki a pénzt és a fiúkat, azért pusztult el." Tehát elküldte a fiúkat és a 100 talentumot.
1Ma 13:19 De (Trifon) megszegte szavát és Jonatánt nem engedte szabadon.
1Ma 13:20 Ellenkezőleg, Trifon elindult, hogy behatoljon Júda földjére és elpusztítsa. De kerülőutat tettek Adora felé. Simon minden helységben szembeszállt vele csapataival, ahová csak bevonult.
1Ma 13:21 A vár őrsége követeket küldött Trifonhoz, hogy sürgessék: siessen oda a pusztán át és küldjön nekik élelmet.
1Ma 13:22 Erre Trifon egész lovasságát útnak akarta indítani. De azon az éjszakán sok hó esett, így nem tudott segítségükre sietni. Ezért elindult, tábort bontott, és Gileád felé vette az irányt.
1Ma 13:23 Baszkama közelében megölette Jonatánt. Ott is temették el.
1Ma 13:24 Aztán Trifon megfordult, és visszatért hazájába.
1Ma 13:25 Simon elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak a csontjait. Modinban, atyái városában temette el.
1Ma 13:26 Egész Izrael nagy gyásszal siratta és sok napig gyászolta.
1Ma 13:27 Simon atyja és testvérei sírján síremléket emelt, olyan magasat, hogy messziről látszott; elölről is, hátulról is csiszolt kövekből készült.
1Ma 13:28 Aztán hét piramist emelt, egyet - a többivel szemközt - az apjának, aztán az anyjának és a négy testvérének.
1Ma 13:29 Végül támfalat csatolt hozzájuk, körülvette őket magas oszlopokkal. Az oszlopokra örök emlékezetül fegyverdíszeket és a fegyverek mellé hajókat vésetett, hogy mind láthassák a tengeren járók.
1Ma 13:30 Ezt a síremléket emelte Modinban, máig is áll.
1Ma 13:31 Trifon álnokul bánt a fiatal királlyal. Antiochusszal, és megölte.
1Ma 13:32 Átvette helyette a hatalmat, föltette Ázsia diadémját, és nagy bajt hozott az országra.
1Ma 13:33 Simon azonban fölépítette az erődöket Júdeában, ellátta őket magas bástyákkal, erős falakkal, kapukkal és zárakkal, aztán élelmet vitetett az erődökbe.
1Ma 13:34 Majd férfiakat választott Simon, és elküldte őket Demetriusz királyhoz, hogy adjon haladékot az országnak. Mert Trifon egész működése rablásból állt.
1Ma 13:35 Demetriusz király kedvező üzenetet küldött, ezt a levelet írta válaszul:
1Ma 13:36 "Demetriusz király üdvözletét küldi Simon főpapnak, a királyok barátjának, valamint a véneknek és a zsidók népének.
1Ma 13:37 Megkaptuk az aranykoszorút és a pálmaágat, amit küldtetek, és készen vagyunk rá, hogy teljes békét kössünk veletek. Majd írunk a tisztviselőknek, hogy adjanak nektek haladékot.
1Ma 13:38 Minden, amit kilátásba helyeztünk nektek, érvényben marad. Az erődöket is megtarthatjátok, amelyeket építettetek.
1Ma 13:39 Megbocsátjuk mind a mai napig minden tévedésteket és vétketeket. A koronaadót, amivel tartoztok, és azokat a szolgáltatásokat, amelyek Jeruzsálemet még terhelik, mind elengedjük.
1Ma 13:40 Ha pedig akadnának néhányan, akik közületek be akarnak állni a testőrségbe, azokat be kell sorozni. Legyen közöttünk békesség!"
1Ma 13:41 A 170. esztendőben lekerült Izraelről a pogányok igája.
1Ma 13:42 A nép ezt kezdte írni az iratokban és a szerződésekben: "Simonnak, a nagy főpapnak, a zsidók vezérének és fejedelmének első esztendejében."
1Ma 13:43 Azokban a napokban Simon Gezer előtt ütötte fel a táborát és körülzárta csapataival. Ostromtornyot épített, és a városhoz vitette. Az egyik bástyán rést ütött, és elfoglalta.
1Ma 13:44 Az ostromtorony őrsége behatolt a városba. Ott nagy nyugtalanság támadt.
1Ma 13:45 A város lakói az asszonyokkal és a gyerekekkel együtt felvonultak a falakra. Megszaggatták ruhájukat, hangosan jajgattak, és könyörögtek Simonnak, nyújtson nekik békejobbot.
1Ma 13:46 "Ne bánj velünk gonosz tetteink, hanem irgalmasságod szerint!"
1Ma 13:47 Simon kiengesztelődött, és nem folytatta tovább a harcot. De kiutasította őket a városból, és megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak. Aztán hálaadó és dicsőítő énekek kíséretében megtartotta bevonulását.
1Ma 13:48 Eltávolított mindent, ami tisztátalan volt, és olyan férfiakat telepített oda, akik megtartották a törvényt. Még jobban megerősítette az erődöt, és magának is berendezett ott egy házat.
1Ma 13:49 A jeruzsálemi vár őrségének megtiltotta, hogy ide-oda járjanak az országban, adjanak és vegyenek. Ezért nagy hiányt szenvedtek, és sokan éhen haltak közülük.
1Ma 13:50 Akkor Simonhoz fordultak, nyújtson nekik békejobbot. Megadta nekik, de elkergette onnan őket, és megtisztította a várat minden tisztátalanságtól.
1Ma 13:51 A 171. esztendő második hónapjának huszonharmadik napján megtartották bevonulásukat, ujjongással pálmaágakat lengetve, citera, cintányér, hárfa, hálaadó és dicsőítő énekek kíséretében. Mert gonosz ellenség pusztult ki Izraelből.
1Ma 13:52 Elrendelte, hogy ezt a napot minden esztendőben örömünnepként ünnepljék. Aztán megerősítette a templomdombon a vár melletti erődöt, s ott lakott övéivel együtt.
1Ma 13:53 Amikor Simon látta, hogy a fia, János érett férfi lett, megtette az egész haderő parancsnokává. (János) Gezerben telepedett le.
1Ma 14:1 A 172. esztendőben Demetriusz király összegyűjtötte csapatait és Médiába vonult, hogy segítséget szerezzen magának a Trifon elleni harchoz.
1Ma 14:2 Amikor Perzsia és Média királya, Arszakesz meghallotta, hogy Demetriusz betört a területére, üzent egyik vezérének, hogy fogják el élve.
1Ma 14:3 Ez kivonult, legyőzte Demetriusz seregét, őt magát pedig elfogta és Arszakesz elé vitte, aki aztán fogságba vetette.
1Ma 14:4 Nyugalom volt az országban, amíg csak élt Simon. Népe javára törekedett, ujjongtak hatalmán és nevén minden időben.
1Ma 14:5 Dicsőségét megtetézve megszerezte Joppét kikötőnek, utat nyitott a tenger szigeteihez.
1Ma 14:6 Kiterjesztette népe határait, birtokba vette az országot.
1Ma 14:7 Rengeteg foglyot hazavezetett, elfoglalta Gezert, Bet-Curt és a várat, kiszórta belőle az utálat tárgyát. Nem tudott neki senki ellenállni.
1Ma 14:8 Békében művelhették földjüket, a föld meghozta termését, és a fa is a mezőn a gyümölcsöt.
1Ma 14:9 Az öregek az utcán üldögéltek, mind a jólétről beszéltek. A fiatalok hírrel-névvel ékes hadiöltözéket viseltek.
1Ma 14:10 A városokat ellátta élelemmel, erős erődökké építette ki. Nevét dicsérve emlegették egészen a föld határáig.
1Ma 14:11 Békét szerzett az országnak, Izrael örömtől ujjongott.
1Ma 14:12 Mindenki szőlője és fügefája árnyékában ült, nem volt, aki rettegést keltett.
1Ma 14:13 Ellenség nem háborgatta őket az országban, királyokat győztek le abban az időben.
1Ma 14:14 Gyámola volt népe elesettjeinek, és kiirtotta a gonoszokat és a hitszegőket.
1Ma 14:15 Megtartotta a törvényt. Új fényt szerzett a templomnak és gyarapította fölszerelését.
1Ma 14:16 Amikor Rómában és Spártában megtudták, hogy Jonatán meghalt, nagy szomorúság támadt.
1Ma 14:17 De aztán hírét vették, hogy testvére, Simon lett helyette a főpap, ő uralkodik az országon és a városokon.
1Ma 14:18 Így írtak neki - érctáblákon -, hogy megújítsák vele a barátságot és a szövetséget, amelyet testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek.
1Ma 14:19 Felolvasták az egybegyűlt nép előtt Jeruzsálemben.
1Ma 14:20 Ez annak a levélnek a másolata, amelyet a spártaiak küldtek: "A spártaiak elöljárói és az egész város üdvözletüket küldik Simon főpapnak, a véneknek, a papoknak és a zsidók népének.
1Ma 14:21 A követek, akiket küldtetek, beszámoltak dicsőségetekről és hírnevetekről. Örültünk a hírnek.
1Ma 14:22 Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következőképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot.
1Ma 14:23 A nép úgy határozott, hogy ezeket az embereket tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, jelentésük másolatát meg besorolja az állam iratai közé, emlékeztetőnek a spártai nép számára. Simon főpapnak is készítünk róla egy másolatot."
1Ma 14:24 Simon ezután Rómába küldte el Numeniuszt, egy 1000 mina értékű aranypajzzsal, hogy újítsa meg velük a szövetséget.
1Ma 14:25 Amikor a nép ezekről az eseményekről értesült, ezt mondta: "Hogyan köszönjük ezt meg Simonnak és fiainak?
1Ma 14:26 Mert ő is, testvérei is, atyjának egész háza bátor embereknek bizonyultak. Visszaverték Izrael ellenségeit és biztosították neki a szabadságot. Érctáblákra vésték és a Sion hegyén helyezték el, oszlopokon.
1Ma 14:27 A felirat másolata így hangzik: "A 172. esztendő Elul hónapjának tizennyolcadik napján Simon főpap harmadik évében
1Ma 14:28 Azaramelben a papoknak és a népnek, az elöljáróknak, valamint az ország véneinek nagy gyülekezetében tudtunkra adták a következőket:
1Ma 14:29 Azokban a harcokban, amelyek országunkban dúltak, Joarib fiainak egy utóda, Mattatiásnak a fia, Simon, valamint testvérei kockáztatták életüket, és ellenálltak az ellenségnek, hogy megoltalmazzák szentélyüket és törvényüket. Ezzel nagy hírnevet szereztek népüknek.
1Ma 14:30 Jonatán összefogta a népet és a főpapja volt mindaddig, míg meg nem tért népéhez.
1Ma 14:31 Ekkor ellenségei be akartak hatolni az országba, hogy pusztává tegyék földjét, és rátegyék a kezüket a szentélyre.
1Ma 14:32 De föllépett Simon és harcolt a népért. Javainak jó részét felajánlotta, hogy legyen miből népe csapatait fölfegyverezni és fizetni.
1Ma 14:33 Megerősítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelőtt az ellenségnek szolgált erődül, és zsidó katonákat helyezett oda őrségnek.
1Ma 14:34 Joppe kikötővárost is megerősítette, továbbá Asdod határában Gezert, ahova azelőtt az ellenség fészkelte be magát, és zsidókat telepített oda, ellátva őket mindennel, amire csak szükségük volt.
1Ma 14:35 Amikor a nép látta Simon hűségét és a hírnevet, amelyet népének szerzett, megtették vezérnek és főpapnak, ezekre az érdemekre való tekintettel, továbbá igazságosságáért és népe iránt tanúsított hűségéért, végül, mert mindent megtett azért, hogy népét fölemelje.
1Ma 14:36 Az ő idejében, az ő segítségével sikerült kiirtani a pogányokat az országból és ugyanígy azokat az embereket is, akik Dávid városában, Jeruzsálemben állomásoztak, várat építettek maguknak, innen támadásokat indítottak, megszentségtelenítették a szentély környékét és súlyosan sértették a szentségét.
1Ma 14:37 Zsidókat telepítettek oda, és megerősítette az ország és a város védelmére. Jeruzsálem falait is magasabbra emelte.
1Ma 14:38 Így Demetriusz király megerősítette a főpapi tisztségben,
1Ma 14:39 barátai közé sorolta és nagy kitüntetésekben részesítette.
1Ma 14:40 Mert hallotta, hogy a rómaiak barátaiknak és testvéreiknek tekintik a zsidókat és Simon követeit tisztelettel fogadták.
1Ma 14:41 Ezért elhatározták a zsidók és a papok, hogy Simon legyen a fejedelmük és a főpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlő próféta.
1Ma 14:42 Ő legyen a vezérük is, viselje gondját a szentélynek, rendeljen tisztviselőket az ország, a sereg és az erődök ügyeinek intézésére,
1Ma 14:43 s gondoskodjék az istentiszteletről. Parancsának mindenki köteles engedelmeskedni. Az országban minden iratot, oklevelet az ő nevében kell kiállítani. Viselhet bíbort és aranyat.
1Ma 14:44 Senkinek sem szabad a népből vagy a papok közül ezekből valamit is érvénytelennek nyilvánítani vagy parancsainak ellene szegülni, tudta nélkül az országban gyűlést tartani, bíbort ölteni vagy díszül aranycsatot viselni.
1Ma 14:45 Aki ezek ellen vét, vagy valamit nem tart meg, büntetést érdemel."
1Ma 14:46 Az egész nép hozzájárult ahhoz, hogy Simon ezek szerint járjon el.
1Ma 14:47 Simon elfogadta és beleegyezett hogy átvegye a főpapi tisztséget, és hogy a zsidók és a papok fejedelme legyen, s mindnyájuk élén álljon.
1Ma 14:48 Elhatározták, hogy ezt az iratot érctáblára vésik és a templom falán helyezik el, egy jól látható helyen.
1Ma 14:49 Ugyanakkor a kincstárban is elhelyeznek egy másolatot, hogy Simonnak és fiainak kéznél legyen.
1Ma 15:1 Demetriusz király fia, Antiochusz levelet küldött a tenger szigeteiről a zsidók papjának és fejedelmének, Simonnak és az egész népnek.
1Ma 15:2 Így szólt: "Antiochusz király üdvözletét küldi Simon főpapnak és fejedelemnek, meg a zsidók népének.
1Ma 15:3 Némely gonosztevők hatalmukba kerítették őseink birodalmát, de én elhatároztam, hogy magamhoz ragadom a hatalmat és helyreállítom, ahogy régen volt. Ezért csapatokat gyűjtöttem és hajókat szereztem.
1Ma 15:4 Azt tervezem, hogy partra szállok és megbüntetem azokat, akik pusztává tették országunkat és sok várost leromboltak birodalmamban.
1Ma 15:5 Nos, megígérem, hogy az adókat elengedem, mégpedig mindazokat, amelyeket az előző királyok is elengedtek, és megadom azokat a kiváltságokat is, amelyekben részesítettek.
1Ma 15:6 Megengedem, hogy törvényes pénzt veress országodnak.
1Ma 15:7 Jeruzsálem és a szentély legyen szabad. Tartsd meg fegyvereidet, amelyeket szereztél és erődeidet is, amelyeket építettél, és amelyek a kezeden vannak.
1Ma 15:8 Elengedem minden tartozásodat, amivel a királyi kincstárnak tartozol és minden adódat is, ami a jövőben járna tőled a koronának, mostantól egyszer s mindenkorra.
1Ma 15:9 Mihelyt helyreállítjuk uralmunkat, téged is, népedet is, a szentélyt is nagy megtiszteltetésben részesítjük, úgyhogy dicsőségtek az egész földön ismeretessé válik."
1Ma 15:10 A 174. esztendőben Antiochusz bevonult ősei földjére. A csapatok mind mellé álltak, csak kevés maradt hű Trifonhoz.
1Ma 15:11 Antiochusz üldözőbe vette, és Trifon a tenger melletti Dorába menekült,
1Ma 15:12 mert ráébredt, hogy utolérte a baj, csapatai is elhagyták.
1Ma 15:13 Antiochusz százhúszezer gyalogossal és nyolcezer lovassal ostrom alá vette Dorát.
1Ma 15:14 Minden oldalról körülzárta a várost. A hajók a tenger felől támadtak. Így a szárazföld és a tenger felől is szorongatta a várost, nem mehetett senki se be, se ki.
1Ma 15:15 Numeniusz és kísérői visszatértek Rómából, hozták a királyoknak és országoknak szóló leveleket. Ez volt bennük:
1Ma 15:16 "A római konzul, Luciusz üdvözletét küldi Ptolemeusz királyának.
1Ma 15:17 Fölkerestek a zsidók követei mint barátok és szövetségesek, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsák velünk. Simon főpap és a zsidók népe küldte őket,
1Ma 15:18 s hoztak egy 1000 minát érő aranypajzsot.
1Ma 15:19 Elhatároztuk tehát, hogy írunk a királyoknak és az országoknak, ne ártsanak nekik, ne vezessenek hadat ellenük, országuk és városaik ellen, sem ellenségeikkel ne kössenek szövetséget.
1Ma 15:20 Azt is elhatároztuk, hogy elfogadjuk a pajzsot.
1Ma 15:21 Ha tehát valamely gonosztevő országukból hozzátok menekül, adjátok ki Simon főpapnak, hogy a törvényük szerint megbüntethesse."
1Ma 15:22 Ugyanígy írt Demetriusz királynak, Attalusznak, Ariarathesznek és Arzakesznek
1Ma 15:23 meg minden országnak, Szampszaménak, a spártaiaknak, Delosznak, Mindosznak, Szikionnak, Kriának, Szamosznak, Pamfiliának, Likiiának, Halikarnasznak, Rodosznak, Fazelisznek, Kosznak, Szidének, Aradosznak, Gortinának, Knidosznak, Ciprusnak és Kirénének.
1Ma 15:24 Simon főpapnak is készítettek egy másolatot.
1Ma 15:25 Antiochusz király Dorában a város szélén táborozott, s újabbnál újabb csapatokat rendelt oda, ostromgépeket épített és körülzárta Trifont, úgyhogy nem tudott senki se bemenni, se kijönni.
1Ma 15:26 Simon küldött neki segítségül kétezer válogatott katonát, ezüstöt, aranyat és hadi fölszerelést.
1Ma 15:27 De nem akarta elfogadni, hanem megtagadott mindent, amiben korábban megállapodtak, és ellenségessé vált irányában.
1Ma 15:28 Aztán elküldte egyik barátját, Athenobiuszt hozzá, hogy tárgyaljon vele. Ezt üzente: "Elfoglaltátok Joppét, Gezert, és Jeruzsálem várát, jóllehet ezek a városok az én birodalmamhoz tartoznak.
1Ma 15:29 Környéküket pusztává tettétek, nagy romlást hoztatok az országra, sok helységet megszállva tartotok birodalmamban.
1Ma 15:30 Adjátok tehát vissza ezeket a városokat, amelyeket elfoglaltatok, s ugyanígy azoknak a helységeknek az adóját is, amelyeket Júda határain túl eltulajdonítottatok.
1Ma 15:31 Egyébként 500 ezüst talentum jár értük és további 500 ezüst talentum az általatok okozott károkért és a városok adója fejében, de ha nem teszitek, háborút indítunk ellenetek."
1Ma 15:32 Athenobiusz, a király barátja Jeruzsálembe érkezett. De amikor látta Simon hatalmát, az arany- és ezüstedényekkel megrakott asztalt és a pompát, ami övezte, elámult. Aztán előadta a király követeléseit.
1Ma 15:33 Simon így válaszolt: "Nem vettünk el sem idegen földet, sem idegen javakat, csupán atyáink örökségét szereztük vissza, amelyet ellenségeink egy időben igazságtalanul megszálltak.
1Ma 15:34 Megragadtuk az alkalmat, és most ragaszkodunk atyáink örökségéhez.
1Ma 15:35 Ami pedig a Joppéra és Gezerre vonatkozó követeléseidet illeti (e városok), sok bajt okoztak népünknek és pusztították határainkat. De azért felajánlunk értük 100 talentumot."
1Ma 15:36 A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt.
1Ma 15:37 Közben Trifon hajóra szállt és Orthoziába menekült.
1Ma 15:38 Ezért a király megtette Kendebeuszt a partvidék fővezérévé. Gyalogos csapatokat és lovasokat adott neki,
1Ma 15:39 aztán megparancsolta, szálljon hadba Júda ellen. Utasította, hogy építse újjá Kedront, erősítse meg a kapukat, a népet szorongassa. A király maga Trifont vette üldözőbe.
1Ma 15:40 Kendebeusz Jamniába érkezett és Júdeára ismételten rajtaütve kezdte a népet nyugtalanítani, az embereket elhurcolni és mészárolni.
1Ma 15:41 Aztán újjáépítve Kedront, lovasságot és gyalogos csapatokat helyezett oda, hogy ki-kitörve tartsák szemmel Júda útjait, amint a király parancsolta.
1Ma 16:1 Akkor Gezerből visszatért János és jelentette atyjának, mit tett Kendebeusz.
1Ma 16:2 Simon magához hívatta két legidősebb fiát, Júdást és Jánost és így szólt hozzájuk: "Magam is, testvéreim is, atyám egész háza kora ifjúságunktól mind a mai napig harcoltunk Izrael ellenségei ellen. Küzdelmeink oly eredményesek voltak, hogy Izrael ismételten szabad lett.
1Ma 16:3 De már megöregedtem. Ti ellenben - az ég jóvoltából - olyan korban vagytok, amikor az ember tud cselekedni. Lépjetek hát az én és a testvéreim helyébe! Vonuljatok ki és harcoljatok népünkért. Segítsen benneteket az ég!"
1Ma 16:4 Aztán kiválasztott az országból húszezer gyalogost és lovast. Kivonultak Kendebeusz ellen és Modinban töltötték az éjszakát.
1Ma 16:5 Kora reggel útnak indultak és a síkságra vonultak. És lám, hatalmas sereg állt velük szemben, gyalogos csapatok és lovasok. Egy patak volt közöttük.
1Ma 16:6 János velük szemközt táborozott embereivel. Mivel látta, hogy a nép fél átkelni a patakon, maga kelt át elsőnek. Ezt látva, a katonák is utána mentek.
1Ma 16:7 Ezután kettéosztotta seregét, és a lovasságot a gyalogosok közé állította, mert az ellenség lovassága nagyon erős volt.
1Ma 16:8 Megfújták a kürtöket és legyőzték Kendebeuszt és seregét. Sokan megsebesültek és elestek közülük. A többiek az erődbe menekültek.
1Ma 16:9 János testvére, Júdás is megsebesült. János azonban üldözőbe vette őket, egészen addig, amíg az általa megerősített Kedronba nem ért.
1Ma 16:10 A többiek az Asdod vidékén lévő bástyákba menekültek. Felgyújtotta a várost. Mintegy kétezer férfi elesett közülük. Ő maga épségben visszatért Júdeába.
1Ma 16:11 Akkoriban Abubusz fia, Ptolemeusz volt Jerikó síkságának a parancsnoka. Sok ezüstje, aranya volt,
1Ma 16:12 hiszen a főpapnak volt a veje.
1Ma 16:13 Szíve eltelt gőggel, és azt tervezte, hogy az ország urává lesz. Simon és fiai ellen cselhez folyamodott, így akarta eltenni őket láb alól.
1Ma 16:14 Simonnak ugyanis szokása volt, hogy bejárja az ország városait, és ellenőrizze, hogyan intézik ügyeiket. Így a 177. esztendő tizenegyedik hónapjában, azaz Sebat hónapjában fiaival, Mattatiással és Júdással Jerikóba érkezett.
1Ma 16:15 A Dok nevű kis erődben, amelyet ő épített. Abubusz fia fogadást rendezett nekik. Alkalmat teremtett az ivásra. Közben azonban embereket rejtett el ott.
1Ma 16:16 Amikor Simon és fiai ittasak lettek, Ptolemeusz és emberei fölkeltek, fegyverhez nyúltak, behatoltak Simonhoz az ebédlőterembe, és megölték két fiával és kísérete néhány tagjával egyetemben.
1Ma 16:17 Így szégyenletes hűtlenséget követett el, rosszal viszonozta a jót.
1Ma 16:18 Ptolemeusz levélben értesítette a dologról a királyt, és követséget küldött hozzá, hogy küldjön neki csapatokat segítségül és engedje át neki a városokat és a tartományt.
1Ma 16:19 Más embereket Gezerbe küldött azzal, hogy öljék meg Jánost, a parancsnokoknak meg azt írta, keressék fel, s aranyat, ezüstöt és más ajándékokat ad nekik.
1Ma 16:20 Ismét más embereket pedig azért küldött, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomdombot.
1Ma 16:21 De valaki előresietett és jelentette Gezerben Jánosnak, hogy atyját és testvéreit megölték: "Már útnak indította embereit, hogy téged is öljenek meg."
1Ma 16:22 Erre a hírre nagyon megrémült. Elfogatta az embereket, akik azért mentek, hogy megöljék, és kivégeztette őket. Mert tudta, hogy a vesztére törnek.
1Ma 16:23 János történetének többi részét, háborúit és véghezvitt hőstetteit, a falak újjáépítését és egyéb tetteit
1Ma 16:24 mind följegyezték főpapsága könyvébe, attól az időtől fogva, hogy atyja helyett ő lett a főpap.
2Ma 1:1 Üdvözlet testvéreinknek, az Egyiptomban élő zsidóknak! Testvéreitek, a Jeruzsálemben és Júdeában élő zsidók minden jót kívánnak.
2Ma 1:2 Halmozzon el benneteket az Isten jótéteményeivel, és emlékezzék meg hűséges szolgáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről.
2Ma 1:3 Adjon mindnyájatoknak Őt félő, akaratát bizalommal, készségesen teljesítő szívet.
2Ma 1:4 Tegye lelketeket fogékonnyá törvénye és parancsai iránt, és adjon nektek békességet.
2Ma 1:5 Hallgassa meg kéréseiteket, bocsásson meg nektek, és ne hagyjon el benneteket a szorongattatás idején.
2Ma 1:6 Így imádkozunk most itt értetek.
2Ma 1:7 Demetriusz király uralma idején, a 169. esztendőben meg így írtunk mi, zsidók, nektek: "A ránk szakadt szorongattatásnak ezekben az éveiben, amikor Jázon és követői elpártoltak a szent földtől és a királytól,
2Ma 1:8 felgyújtották a templom nagy kapuját és ártatlan vért ontottak, az Úrhoz könyörögtünk és meghallgatásra találtunk. Akkor égő- és ételáldozatot mutattunk be, meggyújtottuk a mécseseket és kitettük a kenyeret."
2Ma 1:9 S most azért írunk, hogy Kiszleu hónapjában ti is üljétek meg a sátoros ünnepeket. A 188. esztendőben járunk.
2Ma 1:10 Jeruzsálem és Júdea lakói, a nagytanács és Júdás üdvözletüket küldik és jó egészséget kívánnak Ptolemeusz király nevelőjének, a fölkent papok nemzetségéből való Arisztobulosznak, valamint az egyiptomi zsidóknak.
2Ma 1:11 Nagy veszedelmekből mentett ki az Isten, ezért szívből köszönjük neki, hogy harcolt értünk a király ellen.
2Ma 1:12 Mert ő űzte ki azokat, akik a szent városban harcoltak.
2Ma 1:13 Amikor ugyanis a vezérük legyőzhetetlennek látszó seregével Perzsiába ment, Nanea templomában agyonütötték őket, Nanea papjai ugyanis cselhez folyamodtak.
2Ma 1:14 Antiochusz odament azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát vele, hogy így a kincseket jegyajándékul elvihesse.
2Ma 1:15 Nanea templomának papjai ki is hordták (a kincseket). De amikor kevesedmagával a templom területére ment, mihelyt belépett, bezárták a templomot.
2Ma 1:16 Majd kinyitottak egy titkos ajtót a tetőn, és köveket dobálva agyonütötték a fejedelmet embereivel együtt. Darabokra vágták, és levágott fejét odavetették a kint várakozóknak.
2Ma 1:17 Istenünk legyen áldott mindenben, mivel kiszolgáltatta az istenteleneket!
2Ma 1:18 Amikor Kiszleu hónap huszonötödik napján meg akartuk ünnepelni a templom megtisztítását, illőnek tartottuk, hogy ti is üljétek meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét annak emlékére, hogy Nehemiás fölépítette a templomot és az égőáldozatok oltárát, és áldozatot mutatott be.
2Ma 1:19 Mert amikor atyáinkat elhurcolták Perzsiába, a jámbor papok vittek magukkal tüzet az égőáldozatok oltáráról, és elrejtették egy kiszáradt kúthoz hasonló üregben. Itt őrizték, úgyhogy a helyről nem is szerzett senki tudomást.
2Ma 1:20 Évek múltán úgy tetszett az Úrnak, hogy a perzsa király hazaengedje Nehemiást. Ekkor elküldte azoknak a papoknak az utódait a tűzért, akik elrejtették. Amikor ezek jelentették, hogy nem találtak tüzet, csak iszapos vizet, megparancsolta, hogy merítsenek belőle és vigyék oda neki.
2Ma 1:21 Mindent előkészítettek az áldozathoz. Most Nehemiás megparancsolta a papoknak, hogy a fára és ami rajta volt, arra öntsék rá a vizet.
2Ma 1:22 Amikor ezt megtették s egy kis idő elteltével kisütött a nap, amelyet eddig felhő takart, hatalmas láng lobbant fel, úgyhogy mindnyájan elámultak rajta.
2Ma 1:23 Míg az áldozat égett, a papok imádkoztak. A papok kezdték Jonatánnal az élükön, a többiek pedig - Nehemiással - folytatták.
2Ma 1:24 Így hangzott az ima: "Urunk, Urunk és Istenünk, mindenek Teremtője, Félelmetes és Hatalmas, Igazságos és Könyörületes,
2Ma 1:25 Egyetlen Király és Jótevő, az Élet javainak Egyedüli Osztogatója, Egyetlen Igaz, Mindenek fölötti Úr, Örökkévaló, Te minden veszedelemből kimented Izraelt, kiválasztottad atyáinkat és megszentelted őket!
2Ma 1:26 Fogadd el az áldozatot a népért, Izraelért. Oltalmazd és szenteld meg örökségedet.
2Ma 1:27 Szétszórtságunkból vezess bennünket újra együvé. Szabadíts meg minket a pogány népek szolgaságától! Tekints irgalmasan a megalázottakra és a megvetettekre. Akkor megtudják a pogányok is, hogy a mi Istenünk vagy.
2Ma 1:28 Büntesd meg azokat, akik minket gyötörnek és gőgösen gyaláznak.
2Ma 1:29 Verjen gyökeret néped szent helyeden, amint Mózes mondta."
2Ma 1:30 Aztán dicsőítő énekeket énekeltek a papok.
2Ma 1:31 Amikor az áldozat egészen elégett, Nehemiás megparancsolta, hogy a maradék vizet is öntsék rá a nagy kőre.
2Ma 1:32 Amikor ezt megtették, láng csapott fel, de az oltárról átcsapó láng elnyelte.
2Ma 1:33 Amikor az esetről tudomást szereztek, jelentették a perzsa királynak, hogy azon a helyen, ahol az elhurcolt papok elrejtették a magukkal hozott tüzet, víz tört fel - ezzel szentelték fel Nehemiás emberei az áldozati ajándékokat.
2Ma 1:34 Miután kivizsgáltatta az ügyet, a helyet bekerítette és szentté nyilvánította.
2Ma 1:35 Azokat pedig, akik elnyerték kegyeit, gazdagon megajándékozta.
2Ma 1:36 Nehemiás emberei neftarnak nevezték, ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták.
2Ma 2:1 Az írásokban azt is megtalálni, hogy Jeremiás próféta megparancsolta az elhurcoltaknak, hogy vigyenek a tűzből, amint erről szó volt.
2Ma 2:2 Azt is lelkükre kötötte a próféta az elhurcoltaknak, amikor átadta nekik a törvényt, hogy ne feledkezzenek meg az Úr parancsairól, s ne tévelyedjen el szívük a pompás arany- és ezüstbálványok láttán.
2Ma 2:3 Más hasonló szavakkal is intette őket, hogy ne hagyják a törvényt lelkükből kiveszni.
2Ma 2:4 Az is benne van az Írásban, hogy a próféta isteni sugallatra elrendelte, hogy a sátort és a szövetség ládáját vigyék utána. Aztán fölment arra a hegyre, amelyre Mózes ment az Istentől örökségül kapott földet megnézni.
2Ma 2:5 Megérkezvén Jeremiás talált egy barlangszerű lakóhelyet, oda vitte a sátort, a szövetség ládáját és az illatáldozat oltárát. Aztán eltorlaszolta a bejáratot.
2Ma 2:6 Kísérői közül néhányan visszatértek, hogy megjelöljék az utat, de nem találták.
2Ma 2:7 Amikor Jeremiás ezt megtudta, e szavakkal korholta őket: "A helynek ismeretlennek kell maradnia mindaddig, míg Isten újra egybe nem gyűjti népét, és meg nem könyörül rajta.
2Ma 2:8 Akkor az Úr majd kinyilvánítja ezt a helyet. Megjelenik az Úr dicsősége és a felhő, mint Mózes idejében, és akkor, amikor Salamon imádkozott, hogy a templom fölszentelése magasztos legyen."
2Ma 2:9 De azt is megírták, hogy a templom befejezésekor és fölszentelésekor milyen áldozatot mutatott be a bölcs;
2Ma 2:10 hogyan könyörgött Mózes az Úrhoz, mire aztán tűz hullott alá az égből és elemésztette az áldozatot; ugyanígy imádkozott Salamon is, és tűz hullott alá, és megemésztette az égőáldozatot.
2Ma 2:11 Mózes az mondta: "Mivel az engesztelő áldozatot nem fogyasztották el, a tűz emésztette meg."
2Ma 2:12 Így Salamon is nyolc napig tartó ünnepet tartott.
2Ma 2:13 Az írásokban, a Nehemiás emlékezetére írt följegyzésekben ugyanez olvasható. Aztán még az, hogy könyvtárat létesített, ahova összegyűjtötte a királyok és a próféták könyveit, Dávid írásait és a királyok adományleveleit.
2Ma 2:14 Ugyanígy Júdás is összegyűjtötte a háborúkban elkallódott könyveket. A kezünkben vannak.
2Ma 2:15 Ha valamire szükségetek van, küldjetek embereket, és vitessétek el magatoknak.
2Ma 2:16 Azért írunk nektek, mert meg akarjuk ünnepelni a templomszentelést. Szép volna, ha ezeket a napokat ti is megülnétek.
2Ma 2:17 Isten megszabadította népét, és odaajándékozta nekik örökségül az országot, a királyságot, a papságot és a szentélyt,
2Ma 2:18 amint a törvényben megígérte. Bízunk Istenben, hogy hamarosan megkönyörül rajtunk, és minden égtáj felől újra összegyűjt bennünket a szent helyen. Már eddig is nagy veszedelemből mentett ki és megtisztította a szent helyet.
2Ma 2:19 Júdásnak, a Makkabeusnak, és testvéreinek a történetét, a fönséges templom megtisztítását és az oltár fölszentelését,
2Ma 2:20 továbbá az Antiochusz Epifánész és fia, Eupátor elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára,
2Ma 2:21 akik a zsidóságért oly dicső hőstetteket vittek végbe, hogy bár kevesen voltak, az egész országot visszafoglalták, a barbár hordákat kiűzték
2Ma 2:22 és visszaszerezték az egész földkerekségen híres templomot, a várost fölszabadították, a már-már érvényüket vesztett törvényeknek meg érvényt szereztek, mert az Úr irgalmas volt jóságában -
2Ma 2:23 ezeket Kirenei Jázon mind megírta, öt könyvében. Mi megkíséreljük egy könyvben röviden összefoglalni.
2Ma 2:24 Mert a töméntelen számra gondoltunk, és azokra a nehézségekre, amelyek a tudnivalók bőségéből azok számára adódnak, akik bele akarnak mélyedni a részletekbe.
2Ma 2:25 Ezért arra törekedtünk, hogy az olvasni vágyónak kellemes olvasmányt, a tanulni akarónak pedig emlékeztetőt nyújtsunk, röviden szólva, minden olvasónak hasznára legyünk.
2Ma 2:26 Számunkra, akik vállaltuk a rövidítés munkáját, természetesen nem volt könnyű, ellenkezőleg, izzadságba és virrasztásba került,
2Ma 2:27 ahogy vendégséget rendezni és a vendégeket kielégíteni sem könnyű. De sokak javára való tekintettel szívesen vállaljuk a fáradságot.
2Ma 2:28 A részletek alapos tanulmányozását átengedjük a történetíróknak. Magunk arra törekszünk, hogy egyszerű összefoglalást adjunk.
2Ma 2:29 Ahogy új épület emelésekor is az építőre hárul az egész épület gondja, a díszítőnek és a festőnek pedig a díszítés a dolga, úgy tetszik, velünk is hasonlóképpen áll a helyzet.
2Ma 2:30 A történet első megírójának a feladata a kutatás, a források alapos tanulmányozása és a részletek feltárása.
2Ma 2:31 A könyv átdolgozójának megengedhető, hogy a kívánt módon lerövidítve szóljon, és a részletekbe menő elbeszélésről lemondjon.
2Ma 2:32 Kezdjük hát az elbeszélést, hiszen máris soká időztünk az előszónál. Balgaság volna az előszót nyújtani, a történetet magát meg rövidre fogni.
2Ma 3:1 A szent város teljes békében élt, a törvényt - Oniász főpap buzgóságának és minden kihágás elleni gyűlöletének hála - egészen hűségesen szem előtt tartották.
2Ma 3:2 Történt, hogy még a királyok is tiszteletben részesítették e helyet, és drága ajándékokkal emelték a templom dicsőségét.
2Ma 3:3 Így Ázsia királya, Szeleukosz is saját jövedelméből fedezte az áldozatbemutatással járó összes kiadást.
2Ma 3:4 Akkor azonban egy templomi elöljáró, egy bizonyos Bilga törzséből való Simon vitába keveredett a főpappal a város vásári rendje ügyében.
2Ma 3:5 Amikor nem tudott Oniásznak fölébe kerekedni, elment a tarzuszi Apollóniuszhoz, aki akkor Cöle-Szíria és Fönícia helytartója volt.
2Ma 3:6 Hírül vitte neki azt a mérhetetlen gazdagságot, amivel Jeruzsálemben a kincseskamra telve volt. Azt, hogy a pénz megszámlálhatatlan, nem kell mind az áldozat költségeinek fedezésére, s megvan rá a lehetőség, hogy a király kezére kerüljön.
2Ma 3:7 Apollóniusz erre elment a királyhoz és jelentést tett neki a tudomására jutott pénzről. Ez megbízta kancellárját, Heliodort, hogy kerítse meg a szóban forgó kincset.
2Ma 3:8 Heliodor nyomban elindult azzal az ürüggyel, hogy Cöle-Szíria és Fönícia városait megy meglátogatni, a valóságban azonban azért, hogy a királytól kapott megbízatásnak eleget tegyen.
2Ma 3:9 Amikor Jeruzsálembe érkezett, a főpap és a város barátságosan fogadta. Ő megemlítette a bejelentést, és elmondta, milyen szándékkal érkezett. Megérdeklődte azonban, hogy a dolog megfelel-e a valóságnak.
2Ma 3:10 A főpap felvilágosította, hogy az özvegyek és árvák letétbe helyezett pénzéről van szó.
2Ma 3:11 Aztán egy része egy nagyon tekintélyes emberé, egy bizonyos Hirkánuszé, Tóbiás fiáé. A dolog egyáltalán nem úgy áll, ahogyan az a semmirekellő Simon álnokul állította. Az összes ezüst négyszáz talentumot tesz ki, az arany pedig kétszázat.
2Ma 3:12 S egyébként is nem szabad azokat az embereket megkárosítani, akik a hely szentségébe és az egész világon híres templom fönséges és sérthetetlen voltába helyezték bizalmukat.
2Ma 3:13 Heliodor azonban kijelentette, hogy a pénzt a kapott királyi parancs értelmében minden körülmények közt be kell szolgáltatni a királyi pénztárba.
2Ma 3:14 Egy előre meghatározott napon elment, hogy a helyzetet fölmérje és kiadja rendelkezéseit. Erre nem csekély rémület támadt a városban.
2Ma 3:15 A papok papi öltözetükben leborultak az égőáldozatok oltára elé, és az Éghez folyamodtak, aki a letétbe helyezett javakra vonatkozó törvényt adta, hogy hiánytalanul mentse meg azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték.
2Ma 3:16 Aki látta a főpapot, annak összeszorult a szíve. Mert vonásai és arcának megváltozott színe elárulták nagy lelki kínjait.
2Ma 3:17 Félelem kerítette hatalmába ugyanis ezt a férfiút, egész testében remegett, úgyhogy akik csak látták, azok mind leolvasták róla égő fájdalmait.
2Ma 3:18 A házakból is csapatostul tódultak az emberek közösségben imádkozni, mivel a szent helyet meggyalázás fenyegette.
2Ma 3:19 Az asszonyok keblük alá erősített vezeklőruhában seregestül kifutottak az utcára. Az egyébként elzártan élő lányok részint a kapukhoz, részint a falakra futottak, mások pedig az ablakokon kukucskáltak.
2Ma 3:20 Mindnyájan az égre emelték kezüket és imádkoztak.
2Ma 3:21 Szívettépő volt, amint az összeverődött tarka tömeg térdelt, a főpap meg mélységes aggodalommal várta az elkövetkezendőket.
2Ma 3:22 A mindenható Istenhez könyörögtek, őrizze meg hiánytalanul és teljes biztonságban azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték.
2Ma 3:23 De Heliodor volt olyan merész, hogy keresztülvigye terveit.
2Ma 3:24 Már ott állt testőreivel a kincstár előtt. Ám a lelkeknek és minden hatalomnak az Ura megmutatta erejét, úgyhogy akik merészeltek behatolni, az Isten hatalmától érintve mind elájultak és összeestek rémületükben.
2Ma 3:25 Megjelent ugyanis nekik egy paripa, rajta félelmetes lovas és díszes szerszám. Heliodornak rontott, és mellső lábaival lesújtott rá.
2Ma 3:26 Maga a lovas aranypáncélt viselt. Aztán két nagyon erős, ragyogóan szép ifjú is megjelent, pompás öltözékben. Két oldalról mellé léptek, szüntelenül korbácsolták, sok ütést mértek rá.
2Ma 3:27 Heliodor hirtelen lezuhant a földre és nagy sötétség vette körül. Fogták, hordágyra fektették,
2Ma 3:28 s aki előbb még nagyszámú kísérettel és az egész testőrséggel behatolt a kincstárba, azt magatehetetlenül kivitték. Egészen nyilvánvaló módon föl kellett ismerni a dologban Isten hatalmát.
2Ma 3:29 Így feküdt ott isteni erőtől sújtva, megfosztva a beszéd képességétől és a megmenekülés minden reményétől,
2Ma 3:30 ők pedig dicsőítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsőítette lakóhelyét. A templomot, amelyben előbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be.
2Ma 3:31 Heliodor néhány barátja sietve arra kérte Oniászt, járjon közbe a Magasságbelinél, adjon életet az utolsókat lélegzőnek.
2Ma 3:32 A főpap nagy gondban volt, hogy a király arra fog gyanakodni, hogy a zsidók ártottak Heliodornak. Ezért áldozatot mutatott be a férfi életben maradásáért.
2Ma 3:33 Amikor a főpap bemutatta az engesztelő áldozatot, újra megjelentek ugyanazok az ifjak Heliodornak, ugyanabban az öltözékben. Odaléptek hozzá és így szóltak: "Légy nagyon hálás Oniász főpapnak. Mert az ő kedvéért adja vissza az Úr életedet.
2Ma 3:34 Ami téged illet, az ég fenyített meg, hirdesd hát mindeneknek az Isten hatalmát." E szavakkal eltűntek.
2Ma 3:35 Heliodor áldozatot mutatott be az Úrnak, és nagy fogadalmat tett neki, amiért megőrizte életét. Nagyon barátságos volt Oniászhoz, és visszatért a királyhoz, seregével együtt.
2Ma 3:36 Minden adandó alkalommal tanúságot tett a mindenható Isten tetteiről, amelyeket a saját szemével látott.
2Ma 3:37 Amikor a király megkérdezte, ki volna alkalmas arra, hogy Jeruzsálembe küldje újabb követségben, azt felelte:
2Ma 3:38 "Ha valaki ellenséged vagy ellenlábasod, azt küldd oda. Megkorbácsolva látod viszont, ha egyáltalán kikerül élve onnét. Mert azon a helyen isteni hatalom működik.
2Ma 3:39 Az annak a helynek az őre és oltalmazója, akinek az ég a lakóhelye. Akik gonosz szándékkal mennek oda, azokat megveri és megsemmisíti."
2Ma 3:40 Így zajlottak le a Heliodorral és a templom kincsének megoltalmazásával összefüggő események.
2Ma 4:1 Az említett Simon, aki árulója lett a kincsnek és a hazának, bevádolta Oniászt, hogy ő ártott Heliodornak és ő okozta neki a bajt.
2Ma 4:2 Arra vetemedett, hogy a város jótevőjét, népe fiainak védelmezőjét és a törvény buzgó követőjét a közrend ellenségének nevezze.
2Ma 4:3 Az ellenségesség olyan méretet öltött, hogy Simonnak egy híve merényletet követett el.
2Ma 4:4 Oniász fölismerte a viszály okozta veszélyt és azt a kedvezményt, amelyben Meneszteusz fia és Cöle-Szíria, valamint Fönícia helytartója, Apollóniusz Simont gonoszsága fejében részesítette.
2Ma 4:5 Ezért elment a királyhoz, nem azért, hogy népéből való testvére ellen vádaskodjék, hanem mert különös gondja volt a nép javára.
2Ma 4:6 Látta ugyanis, hogy csak királyi segítséggel érheti utol az ellenséget, másként Simon nem hagyja abba esztelen üzelmeit.
2Ma 4:7 Szeleukosz halálakor az Epifánész melléknevet viselő Antiochusz vette át az uralmat. Akkoriban Oniász testvére, Jázon, törvénytelen eszközökkel szerezte meg magának a főpapi tisztséget.
2Ma 4:8 Egy tárgyalás során biztosított a királynak 360 ezüst talentumot, és az egyéb jövedelmekből is további 80 talentumot.
2Ma 4:9 Ezenkívül még azt is megígérte, hogy fizet 150-et, ha engedélyt kap arra, hogy saját erejéből küzdőteret és testgyakorló iskolát létesítsen, továbbá ha Jeruzsálem lakói antiochiai polgárjogot kaphatnak.
2Ma 4:10 A király megadta az engedélyt. Mihelyt átvette a hatalmat, Jázon nyomban bevezette testvéreit a görög életmódba.
2Ma 4:11 Megszüntette a királyi előjogokat, amelyeket a zsidók Eupolemosz apja, János által szereztek. (Ez az Eupolemosz vezette [később] a követséget, hogy a rómaiakkal barátságot és szövetséget kössenek.) Így megszüntette a törvényes rendet, és új, törvényellenes szokásokat vezetett be.
2Ma 4:12 Szándékosan épp a vár alatt létesített gyakorlóiskolát, és az előkelő ifjakat arra ösztönözte, hogy görög kalapot viseljenek.
2Ma 4:13 Így Jázonnak, ennek a főpapnak nem tekinthető istentelen embernek a mérhetetlen elvetemültsége folytán felvirágzott a hellenizmus, és gyökeret vertek az idegen szokások.
2Ma 4:14 A papokat nem érdekelte többé az oltár szolgálata, kevésbe vették a templomot és elhanyagolták az áldozatot. Inkább a gyakorlótérre siettek, hogy ott részt vegyenek a törvényellenes játékokban, amikor csak elhangzott a felszólítás a diszkoszvetésre.
2Ma 4:15 A hazájuk nyújtotta megtiszteltetés nem jelentett nekik semmit, de a görög kitüntetéseket igen sokra tartották.
2Ma 4:16 Ezért nagy szorongattatás szakadt rájuk. Épp akiknek az életmódját utánozni akarták és akikhez mindenben hasonlóvá akartak válni, azok váltak ellenségeikké és támadóikká.
2Ma 4:17 Mert nem kis dolog az isteni törvény ellen véteni, mutatja ezt az ezutáni idő.
2Ma 4:18 Amikor Tiruszban a király jelenlétében az ötévenként szokásos játékokat megrendezték,
2Ma 4:19 a nyughatatlan Jázon antiochiai polgárjogot nyert követeket küldött, nézőnek. Ezek magukkal vittek 300 drachmát, egy Herkulesnek bemutatandó áldozatra. Akik a pénzt vitték, azt kérték, hogy ne használják fel áldozatra, az nem volna illő, hanem fordítsák valami más célra.
2Ma 4:20 Küldője ugyan Herkulesnek bemutatandó áldozatra szánta a pénzt, de azokra való tekintettel, akik vitték, a hajók fölszerelésére fordították.
2Ma 4:21 Filometor király trónra lépése alkalmával Meneszteusz fiát, Apollóniuszt Egyiptomba küldték. Így Antiochusz megtudta, hogy ez utóbbi nem ért egyet politikájával. Ezért saját biztonságára gondolt, Joppéba ment, onnét pedig Jeruzsálembe érkezett.
2Ma 4:22 Jázon és a város ünnepélyes fogadtatásban részesítette, úgyhogy fáklyafénynél, üdvrivalgás közepette vonult be. Aztán seregével Föníciába ment.
2Ma 4:23 Három évvel ezután Jázon elküldte az említett Simon testvérét, Menelauszt a királyhoz azzal a megbízással, hogy vigye el a pénzt, és a sürgős ügyekben kérjen intézkedést.
2Ma 4:24 Ez elnyerte a király tetszését - úgy mutatta magát, mint befolyásos embert. Így megszerezte magának a főpapi tisztséget, 300 ezüst talentummal többet ígérve, mint Jázon.
2Ma 4:25 Miután megkapta a király jóváhagyásáról szóló levelet, hazatért. Nem volt benne semmi, ami méltóvá tette volna a főpapságra, csak egy kegyetlen zsarnoknak az indulata és egy vadállatnak a bőszültsége.
2Ma 4:26 Így Jázont, aki csellel háttérbe szorította a saját testvérét, most ugyanolyan csalárd módon kitúrta egy másik, és az ammoniták földjére űzte.
2Ma 4:27 Menelausz megszerezte a méltóságot, de az ígért pénzből nem küldött meg semmit a királynak,
2Ma 4:28 noha a vár parancsnoka, Szosztratosz követelte, hiszen az ő feladata volt az adóbehajtás. Ezért mindkettőjüket a király elé idézték.
2Ma 4:29 Menelausz akkor testvérét, Lizimachuszt tette meg helyettesének a főpapi tisztségben, Szosztratosz pedig a ciprusiak parancsnokát, Krateszt hagyta hátra helyettesül.
2Ma 4:30 Ez intézkedések után Tarzusz és Maltusz lakói közt lázadás ütött ki, mivel a király ágyasának, Antiochisznak ajándékozták őket.
2Ma 4:31 A király sietve útra kelt, hogy elnyomja a fölkelést. Helyetteséül egyik előkelő emberét, Andronikoszt hagyta hátra.
2Ma 4:32 Menelausz azt gondolta, ez jó alkalom. Ezért eltulajdonított néhányat a templom aranytárgyai közül és Andronikosznak ajándékozta, több mást pedig sikerült Tiruszban és a környező városokban eladnia.
2Ma 4:33 Amikor Oniász biztos tudomást szerzett róla, keményen megrótta biztos menedékhelyéről, az Antióchia melletti Dafnéból, ahová visszavonult.
2Ma 4:34 Ezért Menelausz egy négyszemközti beszélgetés során rávette Andronikoszt, hogy ölje meg Oniászt. Ez el is ment Oniászhoz, és álnok módon igyekezett rábeszélni, sőt esküvel biztonságot ígérve jobbját nyújtotta neki. Bár az gyanakodott, mégis rábeszélte, hogy hagyja el menedékhelyét. Erre az igazságossággal mitsem törődve azon nyomban megölte.
2Ma 4:35 Ezen nemcsak a zsidók, hanem még a többi népek közül is sokan fölháborodtak. Megütköztek a férfi igazságtalan meggyilkolásán.
2Ma 4:36 Amikor a király Kilikia helységeiből visszatért, a városbeli zsidók panaszt emeltek nála. De a görögök is kifejezeték nemtetszésüket Oniász jogtalan meggyilkolása miatt.
2Ma 4:37 Antiochusz mélyen megrendült és részvétre gerjedt. Könnyezett az elhunyt erényeire és igazságosságára emlékezve.
2Ma 4:38 Aztán haragra gerjedt, azon nyomban levétette Andronikoszról a bíborpalástot, letépette róla a ruhát, majd a városon végig arra a helyre vezettette, ahol megölte Oniászt. Ott megölette a gyilkost. Így kirótta rá az Úr a megérdemelt büntetést.
2Ma 4:39 A városban Lizimachusz - Menelausz tudtával - a templom sok kincsét elrabolta. Ennek a híre messze terjedt, s amikor már sok aranytárgy eltűnt, a nép föllázadt Lizimachusz ellen.
2Ma 4:40 A lázadás és a nép elkeseredettsége láttán Lizimachusz fölfegyverzett mintegy háromezer férfit és megtorlásba fogott. Egy bizonyos Auranusz volt a vezér, aki bár előrehaladott korban volt, mitsem engedett elvetemültségéből.
2Ma 4:41 Ám amikor Lizimachusz támadó szándékát észrevették, némelyek köveket ragadtak, mások dorongokat, ismét mások meg fölmarkolták az ott talált hamut, és mind Lizimachusz embereire szórták.
2Ma 4:42 Így sokat megsebesítettek közülük, másokat pedig földhöz vertek vagy megfutamodásra késztettek. A templomrablót magát megölték a kincstár közelében.
2Ma 4:43 Ezek miatt az események miatt vizsgálatot tartottak Menelausz ügyében.
2Ma 4:44 Amikor a király Tiruszba érkezett, a nagytanács küldötteként három férfi vádat emelt ellene.
2Ma 4:45 Már-már úgy látszott, hogy Menelausz elveszett, de akkor fölajánlott Dorimenesz fiának, Ptolemeusznak egy nagy összeget azzal, hogy nyerje meg vele a királyt.
2Ma 4:46 Ptolemeusz félrehívta a királyt egy csarnokba, mintha csak felfrissülésre volna szüksége, és rábírta szándéka megváltoztatására.
2Ma 4:47 Így fölmentette Menelauszt, minden bajnak szerzőjét. Ugyanakkor azokat a szerencsétleneket, akiket még a szkita bírák is ártatlannak minősítettek és fölmentettek volna, ha ügyüket eléjük viszik, halálra ítélte.
2Ma 4:48 Így ezeknek az embereknek, akik a városért, a népért és a szent edényekért síkra szálltak, azon nyomban el kellett szenvedniük az igazságtalan ítéletet.
2Ma 4:49 Ezen még a tirusziak is fölháborodtak, és díszes temetést rendeztek nekik.
2Ma 4:50 Ami Menelauszt illeti, a hatalmasok kapzsisága folytán megmaradt hivatalában. Egyre elvetemültebbé vált, és ádáz üldözője lett honfitársainak.
2Ma 5:1 Ebben az időben készítette elő Antiochusz Egyiptom elleni második hadjáratát.
2Ma 5:2 Történt, hogy negyven napon át levegőben száguldó, aranyba öltözött lovasokat és századonként felsorakozott, felfegyverzett sereget láttak az egész városban.
2Ma 5:3 A lovasok csatasorban álltak, s mindkét irányban támadtak és védekeztek. Lendültek a pajzsok, lándzsából egész erdő volt, a nyilak repültek, az aranypáncélok csillogtak, s volt mindenféle vért.
2Ma 5:4 Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó előjelnek bizonyuljon.
2Ma 5:5 De egy hamis hír is elterjedt Antiochusz haláláról. Erre Jázon összeszedett nem kevesebb, mint ezer férfit, és hirtelen rajtaütött a városon. A katonákat visszaszorították a falakra, s végül elfoglalták a várost. Menelausz a várba menekült.
2Ma 5:6 Jázon azonban kíméletlen mészárlást vitt végbe honfitársai körében; nem gondolt arra, hogy a saját törzse tagjain aratott győzelem a legnagyobb szerencsétlenség. Inkább úgy tűnt, mintha ellenségtől szedne zsákmányt, nem pedig a saját népe fiaitól.
2Ma 5:7 De a hatalmat nem kerítette kézre, támadása szégyenletes véget ért - kénytelen volt újra az ammoniták földjére menekülni.
2Ma 5:8 Végül is utolérte végzete: az arabok fejedelme, Aretász foglyul ejtette, majd városról városra menekült. Mindenki üldözte és megvetette a törvény megszegőjét, a haza és a honfitársak halálra keresett hóhérát. Végül Egyiptomba kergették.
2Ma 5:9 Aki oly sokakat üldözött el a hazából, maga is idegenben pusztult el. A spártaiakhoz menekült ugyanis, hogy ott a közös származás folytán menedékre találjon.
2Ma 5:10 Aki oly sokakat szétszóratott temetetlenül, azt nem siratták el, annak nem adták meg a végtisztességet és nem kapott helyet atyái sírjában.
2Ma 5:11 Amikor a király hírét vette az eseményeknek, Júdea elpártolására gondolt. Ezért szívében bősz haragra gerjedve elindult Egyiptomból, és fegyveres erőivel elfoglalta a várost.
2Ma 5:12 Megparancsolta katonáinak, hogy kíméletlenül mészároljanak le mindenkit, aki csak útjukba kerül, és azokat is kaszabolják le, akik a házakba menekültek.
2Ma 5:13 Így legyilkolták a fiatalokat és az öregeket, kaszabolták a férfiakat és a nőket meg a gyermekeket, mészárolták a fiatal lányokat és a csecsemőket.
2Ma 5:14 Három nap alatt nyolcvanezren elpusztultak, közülük negyvenezret a mészárlás során öltek meg, és nem kevesebbet, mint amennyien ezek a meggyilkoltak voltak, eladtak rabszolgának.
2Ma 5:15 De ezzel még nem érte be; arra vetemedett, hogy behatoljon az egész föld legszentebb templomába. Menelausz volt a vezetője, aki a törvény és a haza árulója lett.
2Ma 5:16 Tisztátalan kézzel elvitte a szent edényeket, és szentségtelen kézzel összeszedte az adományokat, amelyeket más királyok a hely fényének és dicsőségének emelésére ajánlottak fel.
2Ma 5:17 Gőgjében Antiochusz nem vette észre, hogy az Úr a város és lakói elkövette bűnök miatt haragudott egy kis ideig, ezért szolgáltatta ki a várost.
2Ma 5:18 Ha nem terhelte volna őket annyi bűn, őt is mindjárt a behatolásakor elrettentették volna vakmerő tervétől az ostorcsapások, mint ahogy Heliodort, akit Szeleukosz király a kincseskamra szemügyre vételére küldött.
2Ma 5:19 De Isten nem a népet választotta a helyért, hanem a helyet a népért.
2Ma 5:20 Ezért a helynek is része volt a népet érő megpróbáltatásokban, de később ugyanígy jó sorában is osztozott vele. Azokat a helyeket, amelyeket a Mindenható haragja kiszolgáltatott, a hatalmas Úr kiengesztelődése után teljes fényükben újra helyreállították.
2Ma 5:21 Antiochusz elrabolt a templomból 1800 talentumot, aztán sietve Antiochiába vonult. Kevélységében azt vélte, hogy a földet hajózhatóvá, a tengert meg járhatóvá teheti - merő gőgből.
2Ma 5:22 A nép elnyomására felügyelőt hagyott hátra Jeruzsálemben, mégpedig Fülöpöt, aki származására nézve frígiai volt, életmódját tekintve pedig még nagyobb barbár, mint ura,
2Ma 5:23 Garizim (hegyén) meg Andronikuszt, aztán rajtuk kívül Menelauszt, aki még rosszabbul bánt honfitársaival, mint a többiek, egészen elszánt ellensége volt a zsidó polgároknak.
2Ma 5:24 Végül elküldte a miziaiak parancsnokát, Apolloniuszt egy huszonkétezer férfiből álló csapattal, és megparancsolta neki, hogy a felnőtteket mind mészárolja le, az asszonyokat és a fiatalokat pedig adja el.
2Ma 5:25 Jeruzsálembe érkezve békét színlelt. A szombat szent napjáig nyugton maradt. Amikor azonban látta, hogy a zsidók ünnepelnek, megparancsolta embereinek, fogjanak fegyvert.
2Ma 5:26 Mindenkit lemészároltatott, aki kiment nézelődni. Aztán fegyveres kézzel berontott a városba, és rengeteg embert megölt.
2Ma 5:27 Júdás, a Makkabeus kilenc társával szövetkezett és visszavonult a pusztába. Embereivel a hegyekben élt, akár a vadállatok. Egész idő alatt csak növényekkel táplálkoztak, nehogy tisztátalanná váljanak.
2Ma 6:1 Nem sokkal ezután a király küldött egy öreg athénit, azzal, hogy kényszerítse a zsidókat, pártoljanak el atyáik törvényétől, és ne éljenek többé Isten törvényéhez igazodó polgárként.
2Ma 6:2 Aztán gyalázza meg a jeruzsálemi templomot, és szentelje az olimpiai Zeusznak, a Garizim (hegyén) levőt meg a vendégszerető Zeusznak, ahogyan azt a hely lakói követelték.
2Ma 6:3 A gonoszság elhatalmasodása még a népnek is nehezére esett és ellenére volt.
2Ma 6:4 Mert a pogányok kicsapongásokra és duhajkodásra használták a szentélyt. Szajhák társaságában keresték élvezetüket, a szent előudvarokban pedig asszonyokkal álltak össze, és más oda nem illő dolgokat is vittek oda.
2Ma 6:5 Az égőáldozatok oltárát kihívó módon törvény tiltotta dolgokkal rakták tele.
2Ma 6:6 Nem ünnepelték többé a szombatot, sem az atyáik által rájuk hagyományozott többi ünnepet sem tartották meg. Egyáltalán nem vallhatták magukat többé zsidónak.
2Ma 6:7 A havi áldozat bemutatásakor, a király születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erőszakkal odahurcolták őket az áldozati lakomára, s arra kényszerítették őket, hogy koszorús fejjel részt vegyenek a bacchanáliákon.
2Ma 6:8 Ptolemaisz lakóinak indítványára minden görög városnak kiadtak egy parancsot, hogy ugyanígy bánjanak a zsidókkal, és rendezzenek áldozati lakomákat.
2Ma 6:9 Akik nem tudták rászánni magukat a görög szokások átvételére, azokat kivégezték. Látnivaló volt, mekkora nyomorúság támadt.
2Ma 6:10 Két asszonyt bíróság elé állítottak, mert körülmetéltették gyermekeiket. A kisgyermekeket keblükre akasztották, nyilvánosan végigvitték a városon, aztán letaszították őket a falakról.
2Ma 6:11 Másokat, akik a közeli barlangokban összegyűltek megülni a szombatot, Filippusznak jelentették fel. Mivel a szent napok iránti tiszteletből nem akartak védekezni, mindannyiukat elégették.
2Ma 6:12 Így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el, hanem gondolják meg: ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak.
2Ma 6:13 Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés.
2Ma 6:14 Ha más népek esetében az Úr türelmesen vár is a büntetéssel, egészen addig, míg be nem telik bűneik mértéke, velünk nem így bánik,
2Ma 6:15 nehogy végül bosszút kelljen rajtunk állnia, amikor bűneink már az egeket verik.
2Ma 6:16 Így tőlünk soha nem vonja meg irgalmát. A csapásokkal veri ugyan népét, de el nem hagyja.
2Ma 6:17 Ezt szívleljétek meg, azért mondtuk. E rövid kitérő után folytatjuk az elbeszélést.
2Ma 6:18 Az egyik legelőkelőbb írástudót, Eleazárt, ezt az előrehaladott korú, tiszteletre méltó külsejű férfit arra kényszerítették, hogy nyissa ki a száját és egyék sertéshúst.
2Ma 6:19 De ő inkább a dicső halált választotta, semmint a szégyenletes életet.
2Ma 6:20 Önként lépett a kínpadra, de előbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet.
2Ma 6:21 Akik a törvényellenes áldozati lakomán felügyeltek, félrevonták a férfit, mivel régóta ismerték, és megpróbálták rábeszélni: hozasson magának olyan húst, amit megehet, amit maga készített el magának. Aztán tegyen úgy, mintha a király által elrendelt áldozati húsból enne.
2Ma 6:22 Ha így tesz, elkerüli a halált, és a régi barátságra való tekintettel elnézők lesznek irányában.
2Ma 6:23 De ő korához, hajlott korának megfelelő tekintélyéhez, munkában megőszült hajához és lelki nagyságához, továbbá ifjúkora óta folytatott példás életéhez méltó módon, de még sokkal inkább az Istentől szabott szent törvényekhez ragaszkodva nemes elhatározást tett: azt válaszolta azon nyomban, hogy inkább küldjék az alvilágba.
2Ma 6:24 "Korunkhoz - mondta - nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendős Eleazár pogány lett.
2Ma 6:25 Képmutatásom, és rövid, mulandó életemhez való ragaszkodásom félrevezetné őket, koromra meg szégyent és gyalázatot hozna.
2Ma 6:26 S ha most kikerülném is az emberek büntetését, nem tudnék sem élve, sem halva megszabadulni a Mindenható kezétől.
2Ma 6:27 Ezért most férfihoz illően kockára teszem életemet, és méltó leszek koromhoz.
2Ma 6:28 Ugyanakkor szép példát mutatok az ifjúságnak arra, hogyan kell a tiszteletet érdemlő, szent törvényekért bátran és hősiesen szép halált halni."
2Ma 6:29 Ezekkel a szavakkal mindjárt föllépett a kínpadra. Azokban, akik félrehívták, az iránta kevéssel azelőtt tanúsított jóindulat gyűlöletbe csapott át. Azt hitték, ezek az előbbi szavak az esztelenség megnyilvánulásai.
2Ma 6:30 Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tőle való félelemből."
2Ma 6:31 Így halt meg, és halálával a nagylelkűség példáját és az igazi erény emlékét hagyta hátra, nemcsak az ifjúságnak, hanem a nép többségének is.
2Ma 7:1 Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket.
2Ma 7:2 Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk."
2Ma 7:3 Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyőket és az üstöket tegyék a tűzre.
2Ma 7:4 Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejéről a bőrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük.
2Ma 7:5 Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tűzre, és süssék meg a serpenyőben. Míg a serpenyőből egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hősiesen haljanak meg. Így beszéltek:
2Ma 7:6 "Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül."
2Ma 7:7 Amikor az első ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejéről a bőrt, aztán megkérdezték tőle: "Hajlandó vagy enni, még mielőtt ízenként szétszednénk a tested?"
2Ma 7:8 De ő atyái nyelvén azt felelte: "Nem!" Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat.
2Ma 7:9 Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg."
2Ma 7:10 Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta.
2Ma 7:11 Hősiesen mondta: "Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle."
2Ma 7:12 Még a király környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette.
2Ma 7:13 Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is.
2Ma 7:14 Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre."
2Ma 7:15 Azon nyomban elővezették az ötödiket, és megkínozták.
2Ma 7:16 De az rászegezte tekintetét a (királyra), és azt mondta: "Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ne hidd, hogy Isten elhagyta népünket.
2Ma 7:17 Várj csak, majd megtapasztalod hatalmas erejét, mert megbüntet téged is, utódaidat is."
2Ma 7:18 Utána a hatodikat vezették elő. Amikor közeledett a halála, azt mondta: "Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedtünk, hisz vétkeztünk a mi Istenünk ellen. Amiatt ér minket ennyi szörnyűség.
2Ma 7:19 De ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj."
2Ma 7:20 Csodálnivaló, és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erős lélekkel viselte, bízva az Úrban.
2Ma 7:21 Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik:
2Ma 7:22 "Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze elemeiteket csodálatos módon,
2Ma 7:23 hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet."
2Ma 7:24 Antiochusz azt hitte, hogy megveti, és arra gyanakodott, hogy szidalmazza. Ezért a még életben levő legfiatalabbat nemcsak szavakkal igyekezett rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényeitől, gazdaggá és boldoggá teszi; barátjává fogadja, felruházza magas tisztségekkel.
2Ma 7:25 De az ifjú semmiképp nem vetett rá ügyet. Erre a király odahívatta az anyát és rábeszélte, tanácsaival mentse meg fiát.
2Ma 7:26 Csak hosszú rábeszélésre vállalkozott rá, hogy meggyőzi fiát.
2Ma 7:27 De odahajolt hozzá, kigúnyolta a zsarnokot, és atyái nyelvén így beszélt: "Gyermekem, légy könyörülettel irántam! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három esztendeig dajkáltalak és egész mostanáig neveltelek (és tápláltalak).
2Ma 7:28 Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy Isten semmiből teremtette és az emberi nem is ugyanígy keletkezett.
2Ma 7:29 Ne félj ettől a hóhértól, légy méltó bátyáidhoz!Vállald a halált, hogy a könyörület napján majd bátyáiddal együtt visszakapjalak."
2Ma 7:30 Alighogy befejezte szavait, az ifjú megkérdezte: "Mire vártok? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak.
2Ma 7:31 De te, aki annyi szörnyűséget kiagyaltál a zsidók ellen, te nem menekülsz meg Isten kezétől.
2Ma 7:32 Mi bűneink miatt szenvedünk.
2Ma 7:33 Ám ha haragszik is ránk egy kis ideig fenyítésül és büntetésképpen az élő Isten, egyszer újra megkönyörül majd szolgáin.
2Ma 7:34 De te, istentelen, te ne bízd el magad gőgödben, s ne táplálj hiú reményeket, amikor kezet emelsz az ég szolgáira,
2Ma 7:35 mert nem kerülöd el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét.
2Ma 7:36 Amikor testvéreink elviselték a rövid ideig tartó szenvedést, a mulandó élet ellenében elnyerték Isten szövetségének ígéretét. Te azonban megkapod Isten ítéletekor gőgöd méltó büntetését.
2Ma 7:37 Mint bátyáim, én is odaadom testemet és életemet atyáink törvényeiért, és az Istenhez folyamodom, könyörüljön meg hamarosan népünkön, neked meg kínok és gyötrelmek árán adja tudtodra, hogy csak ő az Isten.
2Ma 7:38 A Mindenható haragja pedig, amely méltán gerjedt föl egész népünk ellen, érjen véget rajtam és bátyáimon."
2Ma 7:39 A király eszeveszett haragra gerjedt. Még kegyetlenebbül bánt vele, mint a többiekkel, mert a gúnyos szavak mélyen sértették.
2Ma 7:40 Tehát ez is meghalt ártatlanul, minden reményét az Úrba vetve.
2Ma 7:41 A fiúk után utolsóként az anyjuk is meghalt.
2Ma 7:42 De ezzel legyen elég az áldozati lakomából és a kegyetlen kínzásokból.
2Ma 8:1 Közben Júdás, a Makkabeus és emberei mellékutakon belopóztak a helységekbe, összehívták a rokonokat, egybegyűjtötték a hűséges zsidókat. Így mintegy nyolcezer férfit szedtek össze.
2Ma 8:2 Aztán az Úrhoz könyörögtek, tekintsen le mindenfelől szorongatott népére, és könyörüljön a templomon is, amelyet az istentelen emberek meggyaláztak.
2Ma 8:3 Legyen részvéttel a város iránt, amelyet leromboltak és nemsokára egyenlővé tesznek a földdel. Hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát.
2Ma 8:4 Emlékezzék az ártatlan gyermekek igazságtalan meggyilkolására, nevének káromlására.
2Ma 8:5 Mihelyt a Makkabeus sereget gyűjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott.
2Ma 8:6 Váratlanul megtámadta a városokat és a falvakat, és fölgyújtotta őket. Kedvező fekvésű helyekre vonult, és súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek.
2Ma 8:7 Többnyire az éjszakát választotta ilyen rajtaütésekre. Így mindenfelé elterjedt bátorságának híre.
2Ma 8:8 Amikor Fülöp látta, hogy ez a hős rövid idő alatt eredményeket ér el, és vállalkozásait egyre több szerencse kíséri, írt Cöle-Szíria és Fönícia helytartójának, Ptolemeusznak, hogy támogassa a király ügyét.
2Ma 8:9 Ez nyomban elküldte egyik legfőbb bizalmasát, Patroklosz fiát, Nikanort, egy nem kevesebb mint húszezer, különféle országból toborzott férfiból álló seregnek az élén azzal a megbízatással, hogy irtsa ki Júdea egész népét. A tapasztalt harcost, Gorgiászt adta mellé hadvezérnek.
2Ma 8:10 Nikanor azt tervezte, hogy azt a 2000 talentum adót, amellyel a király a rómaiaknak tartozott, úgy teremti majd elő, hogy eladja a zsidó foglyokat.
2Ma 8:11 Haladéktalanul üzent a tengerparti városoknak, és felszólította őket, vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencvenet ígért nekik egy talentumért. Nem sejtette a büntetést, amelyet a Mindenható nemsokára kiró rá.
2Ma 8:12 Júdás hírét vette Nikanor felvonulásának. Amikor a sereg közeledtét közölte az övéivel,
2Ma 8:13 azok, akik nem voltak elég szilárdak, továbbá, akik nem bíztak Isten igazságosságában, szétszéledtek.
2Ma 8:14 A többiek azonban eladták, amijük még volt, és az Úrhoz folyamodtak, szabadítsa meg őket, hisz az istentelen Nikanor máris eladta őket, mielőtt még az ütközetre sor került volna.
2Ma 8:15 Ha értük nem is teszi meg, tegye meg az atyáikkal kötött szövetségre és arra a fönséges és magasztos névre való tekintettel, amelyet viselnek.
2Ma 8:16 A Makkabeus maga köré gyűjtötte embereit - összesen hatezren voltak -, és bátorította őket, ne féljenek ellenségeiktől, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják őket. Harcoljanak bátran,
2Ma 8:17 és mindig tartsák szem előtt a szent hely ellen elkövetett gyalázatot és erőszakot, a meggyalázott város leigázását, valamint a hagyományok felforgatását.
2Ma 8:18 Azt mondta: "Azok fegyvereikben és esztelen vállalkozásaikban bizakodnak, mi azonban a Mindenható Istenben, aki ellenségeinket, sőt az egész világot is egyetlen szempillantás alatt elpusztíthatja."
2Ma 8:19 Emlékeztette őket arra, hogyan segített őseik idejében, s mint veszett oda a Szancherib száznyolcvanötezer embere,
2Ma 8:20 továbbá a galaták ellen Babiloniában vívott csatára, ahol mindössze nyolcezer zsidó szállt harcba és négyezer macedóniai. Jóllehet a macedóniaiakat erősen szorongatták, a nyolcezer (zsidó) az ég segítségével százhúszezer férfit megsemmisített, és gazdag zsákmányra tett szert.
2Ma 8:21 Így bátorságot öntött beléjük, úgyhogy készen voltak rá, hogy a törvényekért és a hazáért meghaljanak. (Aztán négy csapatra osztotta seregét.)
2Ma 8:22 A csapatok élére testvéreit, Simont, Jánost és Jonatánt állította; ezerötszáz férfit rendelt mindegyikük alá.
2Ma 8:23 Ezdriást megbízta, olvassa fel a szent könyvet. Aztán kiadta a jelszót: "Isten segítségével!" Maga az első csapatot vezette, és Nikanorra támadt.
2Ma 8:24 Mivel a Mindenható mellettük volt a küzdelemben, több mint kilencezret lekaszaboltak az ellenségből, és Nikanor seregének nagyobb részét megsebesítették, megcsonkították és menekülésre kényszerítették.
2Ma 8:25 Azoknak, akik el akarták őket adni, zsákmányul ejtették a pénzüket. Egy darabig üldözték őket, aztán visszafordultak, mert kevés volt az idő.
2Ma 8:26 Ugyanis épp szombat előtti nap volt, így az üldözést nem folytathatták.
2Ma 8:27 Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot. Hangosan dicsőítették és magasztalták az Urat, aki egészen addig a napig velük volt, és így jelét adta irántuk való irgalmának.
2Ma 8:28 A szombat elmúltával részt adtak a sebesülteknek, az özvegyeknek és az árváknak a zsákmányból. A maradékot pedig szétosztották maguk és gyermekeik között.
2Ma 8:29 Amikor ezt elvégezték, közösen imádkoztak, és arra kérték az irgalmas Urat, engesztelődjék ki teljesen szolgáival.
2Ma 8:30 Megvívtak Timóteus és Bakchidesz embereivel is. Több mint húszezret megöltek közülük, és erős várakat kerítettek hatalmukba. A gazdag zsákmányt egyenlő arányban osztották szét maguk, továbbá az áldozatok, valamint az özvegyek, az árvák és az öregek között.
2Ma 8:31 A fegyvereiket gondosan összeszedték és megfelelő helyen elraktározták, a többi zsákmányt meg magukkal vitték Jeruzsálembe.
2Ma 8:32 Timóteus környezetéből az őrség vezetőjét is megölték, ezt az elvetemült embert, aki annyi bajt hozott a zsidókra.
2Ma 8:33 Otthon meg a győzelmi ünnepen elégették azokat az embereket, akik a szent kapukat felgyújtották, majd Kalliszthenésszel egy kis házba menekültek. Így elnyerték istentelenségük méltó bérét.
2Ma 8:34 A fő-fő gonosztevőt, Nikanort, aki ezer kereskedőt összecsődített, hogy vegyék meg a zsidókat, azok az emberek, akiket oly kevésbe vett,
2Ma 8:35 az Úr segítségével megalázták. Kénytelen volt levetni pompás öltözékét, és mint valami szökött rabszolga, egyedül menekült - végig az országon - Antiochiába, serege pusztulásán mélyen megrendülve.
2Ma 8:36 Arra vállalkozott, hogy a Jeruzsálemben ejtendő foglyok árából kifizeti az adót a rómaiaknak, s most kénytelen volt bevallani, hogy a zsidóknak a harcban volt egy védelmezőjük, s hogy a zsidók azért voltak sebezhetetlenek, mert annak törvényeit megtartották.
2Ma 9:1 Abban az időben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekről visszavonulni.
2Ma 9:2 Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is győzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni.
2Ma 9:3 Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségéről.
2Ma 9:4 Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielőbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gőgjében azt mondta: "Jeruzsálemet a zsidók temetőjévé teszem, mihelyt odaérek."
2Ma 9:5 De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyű belső kínokat.
2Ma 9:6 Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak.
2Ma 9:7 Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gőgjével. Ellenkezőleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott.
2Ma 9:8 Aki mérhetetlen gőgjében előbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön és óvatosan kellett vinni - az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként.
2Ma 9:9 Sőt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyű kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott.
2Ma 9:10 A mellett az ember mellett, aki nem sokkal előbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt.
2Ma 9:11 Teljesen megtörve végre alábbhagyott gőgje, és belátta, hogy Isten büntetéséből fájdalmai percről percre fokozódnak.
2Ma 9:12 Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: "Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerű halandó ne gondolja magát vele egyenlőnek."
2Ma 9:13 De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta.
2Ma 9:14 A szent városnak, ahová azzal indult, hogy egyenlővé teszi a földdel és temetőt csinál belőle, szabadságot ígért.
2Ma 9:15 A zsidókat egy sorba akarta venni az athéniekkel, pedig nemrég még az eltemetésre sem tartotta őket érdemesnek, és gyermekeikkel oda akarta őket vetni a ragadozó madaraknak vagy a vadállatoknak prédául.
2Ma 9:16 Megfogadta továbbá, hogy a szent templomot, amelyet nemrég még ki akart fosztani, ékessé teszi, a szent edényeket - sokszorosan - pótolja, a kiadásokat meg a saját jövedelméből fedezi.
2Ma 9:17 Ezenkívül maga is zsidóvá lesz, aztán végigvonul az egész világon, és hirdeti az Isten hatalmát.
2Ma 9:18 De a fájdalmak nem hagytak alább semmiképpen, utolérte Isten ítélete. Minthogy nem bízott gyógyulásában, kérő levelet írt a zsidóknak. Így hangzott:
2Ma 9:19 "A zsidóknak, a kiváló állampolgároknak üdvözletét küldi Antiochusz, a király és a hadvezér, és jó egészséget és jólétet kíván nekik.
2Ma 9:20 Ha jól megy a sorotok nektek is, gyermekeiteknek is, és minden a kedvetek szerint történik, nagyon nagy hálát adok érte.
2Ma 9:21 Betegen fekszem. De szívesen emlékezem irántam tanúsított tiszteletetekre és jóakaratotokra. Amikor Perzsiából visszatértem, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségét látom, hogy gondot fordítsak a közbiztonságra.
2Ma 9:22 Egyébként nem csüggedek, hanem bízom benne, hogy fölépülök betegségemből.
2Ma 9:23 Mégis, arra gondolok, hogy atyám is akkor gondoskodott utódról, amikor hadjáratot vezetett a hegyvidékre.
2Ma 9:24 Ha aztán valami váratlan dolog történik, vagy kedvezőtlen hír érkezik, tudni fogják az ország lakói, kire ruházzák rá a hatalmat, és megszabadulnak a zavargástól.
2Ma 9:25 Azonkívül arra is gondolok, hogy a körülöttünk élő és birodalmunkkal szomszédos uralkodók mennyire lesik a kedvező alkalmat és a fejleményeket. Ezért megtettem fiamat, Antiochuszt királynak, akit a hegyvidékre vezetett hadjárataim során közületek már igen soknak nem is egyszer a gondjaira bíztam és a figyelmébe ajánlottam. A mellékelt levelet neki írtam.
2Ma 9:26 Most hát kérve kérlek benneteket, emlékezzetek jótéteményeimre, amelyekben általában és egyébként részetek volt és viseltessetek mindnyájan jóindulattal irántam, és fiam iránt őrizzétek meg barátságtokat.
2Ma 9:27 Mert meg vagyok róla győződve, hogy követni fog a jóakarat és az emberségesség útján, és jó viszonyban lesz veletek."
2Ma 9:28 Így az embergyilkos és istenkáromló iszonyú kínok közepette, idegenben, a hegyvidéken halt meg olyan nyomorultul, ahogyan ő bánt másokkal.
2Ma 9:29 A holttestét kegyence, Fülöp vette magához. Antiochusz fiától való félelmében azonban Egyiptomba menekült Ptolemeusz Filometorhoz.
2Ma 10:1 A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.
2Ma 10:2 Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is.
2Ma 10:3 Megtisztították a templomot, és az égőáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kőből és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is.
2Ma 10:4 Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse őket, ne szolgáltassa ki őket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak.
2Ma 10:5 Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján.
2Ma 10:6 Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok.
2Ma 10:7 Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsőítő éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét.
2Ma 10:8 Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezővé tették ezeknek a napoknak évről évre való megünneplését.
2Ma 10:9 Így halt meg hát Antiochusz, melléknevén Epifánész.
2Ma 10:10 Most azokról az eseményekről adunk számot, amelyek az istentelen fiának, Antiochusz Eupatornak az idejében mentek végbe, de a háború okozta szenvedéseknél nem időzünk soká.
2Ma 10:11 Amikor átvette a hatalmat, egy bizonyos Liziászt, aki azelőtt Cöle-Szíria és Fönícia parancsnoka volt, megtett helytartójának.
2Ma 10:12 Ptolemeusz Makron volt az első, aki igazságosan bánt a zsidókkal, hisz addig úgyis annyi igazságtalanság történt velük. Megkísérelte békés úton rendezni ügyeiket.
2Ma 10:13 Ezért a király hívei bevádolták Eupatornál. Mindenféle árulónak tekintették, mivel elhagyta Ciprus szigetét, amelyet Filometor bízott rá, és átpártolt Antiochusz Epifánészhez. Mivel magas tisztségét nem tudta tisztességgel betölteni, méreggel véget vetett életének.
2Ma 10:14 Ekkor Gorgiász lett azon a vidéken a parancsnok. Idegen zsoldosokat szerzett és minden alkalmat megragadott, hogy háborút viseljen a zsidók ellen.
2Ma 10:15 Ugyanakkor Idumea lakói - kedvező fekvésű erődöknek a birtokában - kifosztották a zsidókat. Befogadták a Jeruzsálemből elmenekülteket, és azon voltak, hogy folytassák a háborúskodást.
2Ma 10:16 A Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erődöket.
2Ma 10:17 Egyetlen merész rohammal elfoglalták a helységeket. Akik a falakon harcoltak, azokat mind visszaverték, és megöltek mindenkit, aki csak a kezükbe került. Nem kevesebb, mint húszezer férfit kaszaboltak le.
2Ma 10:18 Mintegy kilencezer férfi két nagyon erős bástyába menekült, amely el volt látva mindennel, ami csak kell az ostromhoz.
2Ma 10:19 A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendő számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgős szükség volt.
2Ma 10:20 Simon katonái pénzéhségből belementek, hogy a bástyában levő emberek pénzzel megvesztegethessék őket. Elfogadtak 7000 drachmát, és hagyták, hogy egy részük elmeneküljön.
2Ma 10:21 Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetőit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták - az ő rovásukra - ellenségeiket.
2Ma 10:22 Azokat, akik árulóvá lettek, kivégeztette. Aztán azon nyomban elfoglalta mindkét bástyát.
2Ma 10:23 Minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt. A két bástyában több mint húszezer embert megölt.
2Ma 10:24 Timóteus, akit a zsidók korábban már megvertek, idegenekből hatalmas sereget gyűjtött, és Ázsiából tekintélyes számú lovasságot szedett össze. Azt tervezte, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát.
2Ma 10:25 Közeledtekor Makkabeus hívei Istenhez imádkoztak, hamut szórtak a fejükre, csípőjükre meg vezeklőruhát öltöttek.
2Ma 10:26 Leborultak az oltár előtt és könyörögtek, legyen hozzájuk irgalmas, és legyen ellenségüknek ellensége és ellenfelüknek ellenfele, ahogyan a törvény hirdeti.
2Ma 10:27 Az ima befejeztével fegyvert ragadtak és kivonultak, meglehetősen messze a várostól. Az ellenség közelében megálltak.
2Ma 10:28 Amikor felvirradt a hajnal, mindkét oldalon megindították a támadást. Egyikük - a bátorságon kívül - Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a győzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban.
2Ma 10:29 Már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség előtt megjelent az égből öt pompás lovas, aranyzablájú lovon, és a zsidók élére állt.
2Ma 10:30 Ketten közrevették a Makkabeust, védték fegyverükkel, oltalmazták a sebek ellen. Az ellenségre nyilakat és villámokat szórtak, úgyhogy megvakultak, elteltek rémülettel és csatát vesztettek.
2Ma 10:31 Húszezer-ötszáz katonát, s hatszáz lovast megöltek.
2Ma 10:32 Maga Timóteus egy Gezer nevű erődbe menekült. Ez alaposan megerősített hely volt, s Chereász parancsnoksága alá tartozott.
2Ma 10:33 A Makkabeus és emberei négy napig ostromolták az erődöt, bizakodó hangulatban.
2Ma 10:34 Ezzel szemben az ostromlottak az erőd erősségében bíztak, határtalanul átkozódtak és istentelenül káromkodtak.
2Ma 10:35 Az ötödik nap felvirradtakor a Makkabaus katonái közül húsz fiatalember a káromlásokon haragra gerjedve bátran a falaknak rontott, és ádáz haragjukban mindenkit lekaszaboltak, aki csak eléjük került.
2Ma 10:36 Mások a háta mögé kerülve támadták meg az erődöt. Felgyújtották a bástyákat, máglyát raktak, és elevenen elégették az istenkáromlókat. Ismét mások betörték a kapukat, beengedték a maradék sereget, s így elfoglalták a várost.
2Ma 10:37 Timóteust, aki egy ciszternába rejtőzött, megölték, ugyanígy testvérét, Chereászt és Apollofánészt is.
2Ma 10:38 Amikor ezeket végbevitték, dicsőítő és hálaénekekekkel magasztalták az Urat, aki ilyen nagyot tett Izraellel, megadta nekik a győzelmet.
2Ma 11:1 Liziász kancellár, a király gyámja és rokona nagyon elkeseredett ezeken az eseményeken,
2Ma 11:2 és nem sokkal azután összegyűjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja,
2Ma 11:3 a templomot pedig a többi pogány templomhoz hasonlóan megadóztatja, s a főpapi tisztséget évről évre áruba bocsátja.
2Ma 11:4 Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával, hanem csak gyalogosai tízezreiben, lovasai ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott.
2Ma 11:5 Behatolt Júdeába, megközelítette az egyik erős erődöt, a Jeruzsálemtől mintegy öt mérföld távolságra levő Bet-Curt, és erősen szorongatta.
2Ma 11:6 Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erődöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát.
2Ma 11:7 Aztán elsőként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban.
2Ma 11:8 Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas.
2Ma 11:9 Aranyfegyvert forgatott, és az élükre állt. Erre mindannyian dicsőítették Istent irgalmasságáért, és annyira felbátorodtak, hogy készen voltak nemcsak az embereket, hanem még a legvadabb állatokat is megtámadni, sőt a vasfalakat is áttörni.
2Ma 11:10 Csatarendben haladtak előre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr.
2Ma 11:11 Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették.
2Ma 11:12 A legtöbbjüknek csak a puszta életüket sikerült megmenteniük, mert már megsebesültek. Maga Liziász is csak szégyenletes futással tudta életét megmenteni.
2Ma 11:13 De Liziász nem volt oktalan ember, így amikor elgondolkodott a vereségén, belátta, hogy a zsidók legyőzhetetlenek, mert velük harcol a hatalmas Isten.
2Ma 11:14 Ezért követeket küldött hozzájuk, és méltányos föltételekkel békét ajánlott. Megígérte, hogy a királyt is ráveszi, kössön velük barátságot.
2Ma 11:15 A Makkabeus a közjó érdekében mindenben elfogadta Liziász ajánlatát. S a király megadott mindent, amit a Makkabeus a zsidók számára írásban követelt.
2Ma 11:16 A levél, amelyet Liziász a zsidókhoz intézett, így hangzott: "Liziász üdvözletét küldi a zsidók népének.
2Ma 11:17 Követeitek, János és Absalom, átnyújtották alábbi kérelmeteket, és arra kértek, hagyjam jóvá a bennük foglaltakat.
2Ma 11:18 Amit a király elé kellett terjeszteni, azt elé terjesztettem, s ő hozzájárult, amihez lehetett.
2Ma 11:19 Ha továbbra is megfelelő magatartást tanúsíttok a közügyekben, rajta leszek, hogy előmozdítsam jóléteteket.
2Ma 11:20 Ami a részleteket illeti, meghagytam a ti és az én követeimnek, hogy tanácskozzanak veletek.
2Ma 11:21 Jó egészséget! A 148. esztendőben Dioszkorosz hónapjának 24-én."
2Ma 11:22 A király levele így hangzott: "Antiochusz király üdvözletét küldi testvérének, Liziásznak!
2Ma 11:23 Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát.
2Ma 11:24 Hallottuk, hogy a zsidók nem helyeslik a görög életmódra való áttérést, amit atyánk elrendelt, hanem inkább a saját életmódjukat kedvelik, ezért azt kérik, hogy megtarthassák saját törvényeiket.
2Ma 11:25 Nos, az az óhajunk, hogy ez a nép is zavartalanul éljen. Ezért elrendeljük, hogy kapják vissza szentélyüket, és életüket atyáik szokásai szerint élhessék.
2Ma 11:26 Légy hát rajta, hogy követeket küldj hozzájuk. Ezek nyújtsanak nekik békejobbot, hogy lássák, mi a szándékunk, s így öröm töltse el őket és kedvvel lássanak újra neki dolgaiknak."
2Ma 11:27 Az a levél, amelyet a király a néphez intézett, így hangzott: "Antiochusz király üdvözletét küldi a nagytanácsnak és a többi zsidónak.
2Ma 11:28 Ha jól megy sorotok, akkor az megfelel kívánságunknak. Mi is jól vagyunk.
2Ma 11:29 Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat.
2Ma 11:30 Azoknak, akik Xantikosz hónap 30-ig hazatérnek, békét biztosítunk,
2Ma 11:31 és megengedjük, hogy a zsidók a saját étkezési szabályaik és törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt. Senkit sem szabad közülük életmódja miatt semmi módon zaklatni.
2Ma 11:32 Egyszersmind elküldöm Menelauszt, hogy nyugtasson meg benneteket.
2Ma 11:33 Éljetek békében! A 148. esztendőben Xantikosz hónap 15-én."
2Ma 11:34 A rómaiak is küldtek egy levelet, ez volt a tartalma: "Quintusz Memmiusz és Titusz Maniliusz és Maniusz Szergiusz római legátusok üdvözletüket küldik a zsidók népének.
2Ma 11:35 Amit Liziász, a király rokona megadott nektek, azt mi is megadjuk.
2Ma 11:36 Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket nézete szerint a király elé kell terjeszteni, fontoljátok meg, aztán küldjetek el valakit, hogy ügyeiteket kedvetek szerint képviselhessük. Mi ugyanis tovább utazunk Antiochiába.
2Ma 11:37 Siessetek hát, küldjétek embereiteket, hadd tudjuk meg, mint vélekedtek.
2Ma 11:38 Jó egészséget kívánunk! A 148. esztendő, Xantikosz hónap 15-én."
2Ma 12:1 Ez egyezségek megkötése után Liziász elment a királyhoz. A zsidók pedig újra a földet művelték.
2Ma 12:2 Ám azoknak a vidékeknek a parancsnokai, Timoteusz és Genneusz fia, Apollóniusz, továbbá Hieronimusz és Demofon, valamint a ciprusi Nikanor nem hagyták, hogy békében és nyugodtan éljenek.
2Ma 12:3 Ugyanakkor Joppe lakói gyalázatos tettet követtek el: meghívták a körükben élő zsidókat, szálljanak fel az előre odakészített hajókra asszonyostul, gyerekestül, mintha semmiféle ellenséges szándék nem vezetné őket,
2Ma 12:4 hanem a város közös határozata szerint járnának el. Ezek elfogadták (a meghívást), mivel békére törekedtek és semmiféle rosszat nem gyanítottak. De amikor már jól kint voltak a tengeren, a mélybe süllyesztették őket, nem kevesebb mint kétszáz embert.
2Ma 12:5 Júdás hírét vette a testvérein elkövetett gaztettnek, és közölte a dolgot híveivel is.
2Ma 12:6 Aztán segítségül hívta Istent, az igazságos bírót, és kivonult testvérei gyilkosai ellen. Éjszaka fölgyújtotta a kikötőt, elégette a hajókat és megölte, akik oda menekültek.
2Ma 12:7 Aztán mivel maga a hely le volt zárva, elvonult azzal a szándékkal, hogy majd visszatér, és Joppe egész lakosságát kiirtja.
2Ma 12:8 De aztán meghallotta, hogy Jamnia lakói hasonló terveket forralnak az ottani zsidók ellen,
2Ma 12:9 azért egy éjszaka a jamniaiakra támadt, fölgyújtotta a kikötőt a hajókkal egyetemben. A tűz egész Jeruzsálemig ellátszott, 240 stádiumnyira.
2Ma 12:10 Onnan kilenc stádiumnyira tovább vonultak, Timóteus ellen. Történt, hogy arabok támadtak rájuk, nem kevesebb, mint ötezer férfi és ötezer lovas.
2Ma 12:11 Elszánt küzdelemre került sor, és Isten segítségével Júdás emberei győztek. A legyőzött nomádok békét kértek Júdástól, és megígérték, hogy jószágot szállítanak nekik és megadnak minden segítséget.
2Ma 12:12 Júdás azt gondolta, hogy valóban hasznára lehetnek, azért beleegyezett a békekötésbe. Kezet nyújtottak és visszatértek sátraikba.
2Ma 12:13 Júdás egy erős várost is megtámadott, amely körül volt véve fallal. Különféle pogány népek lakták és Kaszpinak hívták.
2Ma 12:14 A lakói bíztak a falak erősségében meg a felhalmozott élelemben. Júdással és embereivel szemben arcátlanul viselkedtek, gyalázták őket, és ráadásul káromló, illetlen beszédeket folytattak.
2Ma 12:15 Erre Júdás és emberei a világ nagy urához folyamodtak, aki Józsue idejében faltörő kosok és ostromgépek nélkül is lerombolta Jerikó falait.
2Ma 12:16 Aztán mint az oroszlánok, a falaknak estek. Isten akaratából elfoglalták a várost, és sokakat lekaszaboltak, úgyhogy a szomszédos két stádium hosszú tó olyan volt, mintha vérrel lett volna tele.
2Ma 12:17 Onnan 750 stádiumnyira tovább vonultak és Charakába értek, az úgynevezett tubiáni zsidókhoz.
2Ma 12:18 Timóteust már nem találták ott azon a vidéken, mert elintézetlen ügyei másfelé vonták. De egy meghatározott helyen hátrahagyott egy nagyon erős őrséget.
2Ma 12:19 Ezért a Makkabeus vezérei, Dozitheusz és Szoszipatrosz kivonultak, és megölték azokat az embereket, akiket Timóteus hátrahagyott a várban, több mint tízezer férfit.
2Ma 12:20 A Makkabeus több csoportra osztotta seregét, és meghatározta, kik álljanak a csoportok élére. Aztán megtámadta Timóteust, bár százhúszezer gyalogosa és kétezer-ötszáz lovasa volt.
2Ma 12:21 Amikor Timóteus Júdás közeledtének hírét vette, az asszonyokat és a gyerekeket egy Karnion nevű helységbe küldte, a málhával egyetemben. Ez nehezen bevehető és - a sok keskeny szoros miatt - alig megközelíthető hely volt.
2Ma 12:22 Amikor Júdás első csapatai odaértek, annak hatalma láttán, aki mindent lát, félelem és rettegés lett úrrá az ellenségen. Sietve menekültek. Az egyik ide futott, a másik oda, így nemegyszer a saját embereik ejtettek rajtuk sebet vagy döfték beléjük a kardjukat.
2Ma 12:23 Júdás kegyetlenül üldözőbe vette őket, kaszabolta a gonoszokat, mintegy harmincezer férfit megölt.
2Ma 12:24 Maga Timóteus is Dozitheusz és Szoszipatrosz csapatainak kezére került. Nagy színlelve azt kérte, engedjék szabadon, mert hatalmában vannak némelyeknek a szülei, másoknak a testvérei, mert ha nem, hát akkor bajuk esik.
2Ma 12:25 Mivel ismételten ünnepélyesen megígérte, hogy sértetlenül kiadja őket, elengedték, hogy így megmentsék testvéreiket.
2Ma 12:26 Ezután Júdás Karnion és Atergatejon temploma ellen vonult fel, és megvert huszonötezer embert.
2Ma 12:27 Ezeknek az ellenségeknek a legyőzése után Efron megerősített városa alá vonult, ahol Liziász tartózkodott. Erős ifjak álltak a falak előtt és bátran védekeztek. Belül rengeteg hadigép és fegyver.
2Ma 12:28 Ők azonban a Mindenhatóhoz imádkoztak, aki hatalmával megtöri az ellenség erejét. Aztán elfoglalták a várost. A lakói közül mintegy huszonötezret leterítettek.
2Ma 12:29 Onnét tovább indultak, és felvonultak Szkithopolisz ellen, amely 600 stádiumnyira van Jeruzsálemtől.
2Ma 12:30 Az ott élő zsidók azt vallották, hogy Szkithopolisz lakói mindig jóindulattal voltak irántuk, és a nehéz időkben is emberségesen bántak velük.
2Ma 12:31 Ezért köszönetet mondtak nekik, és arra kérték őket, legyenek továbbra is jóakarattal a nép iránt. Aztán visszatértek Jeruzsálembe, mert közeledett a hetek ünnepe.
2Ma 12:32 A pünkösdnek nevezett ünnep után Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki.
2Ma 12:33 Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük.
2Ma 12:34 Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.
2Ma 12:35 Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát és teljes erővel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját. Így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába.
2Ma 12:36 Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben.
2Ma 12:37 Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetőjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.
2Ma 12:38 Júdás összegyűjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot.
2Ma 12:39 Másnap (amikor már legfőbb ideje volt), fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába, rokonaik közé.
2Ma 12:40 Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el.
2Ma 12:41 Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van.
2Ma 12:42 Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit.
2Ma 12:43 Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra.
2Ma 12:44 Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.
2Ma 12:45 Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.
2Ma 13:1 A 149. esztendőben Júdás és hívei megtudták, hogy Antiochusz Eupátor hatalmas sereggel Júdea felé tart,
2Ma 13:2 s vele van gyámja is, Liziász, a birodalom ügyeinek intézője, egy száztízezer gyalogosból, ötezer-háromszáz lovasból, huszonkét elefántból és háromszáz kaszával fölszerelt harci szekérből álló görög sereg élén.
2Ma 13:3 Menelausz is szövetkezett velük, és képmutató módon biztatta Antiochuszt. Közben azonban mit sem törődött a haza megmentésével, csak arra volt gondja, hogy visszakerüljön hivatalába.
2Ma 13:4 Ám a Királyok Királya fölkeltette Antiochusz haragját a lázadó ellen. Amikor Liziász azzal vádolta, hogy minden bajnak Menelausz az oka, Antiochusz megparancsolta, vigyék Beröába, és az ottani szokás szerint végezzenek vele.
2Ma 13:5 Ott ugyanis volt egy 50 könyök magas torony, tele izzó hamuval. Volt benne egy forgatható gépezet, amely minden irányból belesodorta (az embert) az izzó hamuba.
2Ma 13:6 Oda vitték fel a templomgyalázókat és az egyéb nagy gonosztevőket, és a pusztulásba taszították őket.
2Ma 13:7 Ez a halál lett az álnok Menelausznak is a sorsa.
2Ma 13:8 Nem jutott neki sír a földben. Ez teljesen igazságos volt így! Mert sokat vétkezett az oltár ellen, amelyen szent a tűz és a hamu. Ezért lelte hamuban a halálát.
2Ma 13:9 A király ádáz gyűlölettel közeledett; azt tervezte, hogy gonoszabbul bánik a zsidókkal, mint atyja.
2Ma 13:10 Amikor Júdás erről tudomást szerzett, arra intette a népet, hogy éjjel-nappal könyörögjön az Úrhoz, hogy - mint mindig - most is segítsen rajtuk, hisz az a veszedelem fenyegeti őket, hogy elveszítik a törvényt, a hazát és a szent templomot.
2Ma 13:11 Ne engedje, hogy a nép, amely éppen csak föllélegzett egy kissé, az elvetemült pogány népek kezére kerüljön.
2Ma 13:12 Meg is tették mindannyian. Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. Ezután Júdás bátorította őket, és megparancsolta, hogy legyenek készenlétben.
2Ma 13:13 Maga a vénekkel azt határozta, hogy kivonul, és Isten segítségével dűlőre viszi az ügyet, mielőtt még a király serege benyomulna Júdeába és elfoglalná a várost.
2Ma 13:14 Vállalkozása végső kimenetelét a mindenség Teremtőjére bízva, bátorította embereit, harcoljanak bátran egészen halálukig a törvényért, a szentélyért, a városért, a hazáért és a hagyományokért. Aztán Modin közelében tábort ütött.
2Ma 13:15 Majd kiadta katonáinak a jelszót: "Istentől a győzelem!" A legjava válogatott ifjakkal éjjel megtámadta a király sátorát, és megölt a táborban mintegy kétezer férfit. A legnagyobb elefántokat is leszúrta vezetőjükkel egyetemben.
2Ma 13:16 Az egész táborban félelmet és rettenetet keltettek, aztán mire a nap fölvirradt, győztesen elvonultak.
2Ma 13:17 Ezt vitték végbe azzal a segítséggel, amelyben Isten Júdást részesítette.
2Ma 13:18 Amikor a király ízelítőt kapott a zsidók elszántságából, azon volt, hogy csellel hatalmába kerítse a megerősített helyeket.
2Ma 13:19 Kivonult Bet-Cur, az egyik erős zsidó erőd ellen, de visszaverték. Újra támadott, de ismét legyőzték.
2Ma 13:20 Júdás minden szükségessel ellátta az őrséget.
2Ma 13:21 Ám a zsidó seregből az egyik katona, Rodokosz elárulta az ellenségnek a titkokat. Megkeresték, elfogták és kivégezték.
2Ma 13:22 A király másodszor is tárgyalást kezdett Bet-Cur lakóival, és békét ajánlott nekik. Meg is tartotta és elvonult. De találkozott Júdás embereivel és vereséget szenvedett tőlük.
2Ma 13:23 Akkor megtudta, hogy Antiochia helytartója, Fülöp pártot ütött. Ezen megrettenve jó szóval fordult a zsidókhoz, és esküt téve minden igazságos követelésüknek engedett. Az egyezség megkötése után áldozatot mutatott be - kifejezte tiszteletét a templom iránt és bőkezű volt a szent helyhez.
2Ma 13:24 A Makkabeust is barátságosan fogadta, aztán megtette Hegemonideszt a Ptolemaisztól a geréniek földjéig terjedő terület teljhatalmú helytartójává,
2Ma 13:25 és elment Ptolemaiszba. Ám Ptolemaisz lakói nem voltak megelégedve az egyezséggel, méltatlankodtak a határozatok miatt, és meg akarták őket szegni.
2Ma 13:26 Erre Liziász a szószékre lépett és a lehetőség szerint védekezett. Csitító szavaival meggyőzte őket, úgyhogy megbékéltek. Utána visszatért Antiochiába. Így zajlott le a király támadása és visszavonulása.
2Ma 14:1 Három esztendő elteltével Júdás hívei hírét vették, hogy Szeleukosz fia, Demetriusz hatalmas sereggel és nagy hajóhaddal partra szállt Tripolisz kikötőjében,
2Ma 14:2 és elfoglalta az országot, Antiochuszt és gyámját, Liziászt pedig megölte.
2Ma 14:3 Egy bizonyos Alkimusz, aki azelőtt főpap volt, de a lázadás idején önként elpártolt, úgy látta, hogy számára semmi módon nincs menekvés és az oltárhoz sem kerülhet vissza.
2Ma 14:4 Ezért a 151. esztendőben elment Demetriusz királyhoz, és átnyújtott neki egy aranykoszorút és egy pálmaágat, továbbá a szentélyben szokásos olajágak közül is néhányat. Azon a napon egyébként nyugton maradt.
2Ma 14:5 De amikor Demetriusz meghívta egy tanácskozásra és a zsidók hangulata és tervei felől tudakozódott nála, kedvező alkalmat talált elvetemültsége kimutatására. Így válaszolt nekik:
2Ma 14:6 "Az aszideusnak nevezett zsidók, akiknek Júdás, a Makkabeus a vezérük, folyvást háborút és lázadást szítanak, s nem hagyják, hogy nyugalom uralkodjék az országban.
2Ma 14:7 Engem is megfosztottak öröklött tisztségemtől, mármint a főpapi tisztségtől. Most épp emiatt jöttem ide.
2Ma 14:8 Egyfelől mert valóban szem előtt tartom a király érdekeit, másfelől azonban a honfitársakra is tekintettel vagyok, hisz az említett emberek meggondolatlan vállalkozásai folytán egész népünk nem csekély kárt szenved.
2Ma 14:9 Ó, király, szerezz ezekről bizonyosságot, és tedd magadévá szerte jól ismert emberi együttérzésedben országunk és szorongatott népünk ügyét.
2Ma 14:10 Mert amíg Júdás él, lehetetlen, hogy az ország békében éljen!"
2Ma 14:11 A király bizalmasai, akik amúgy is ellenséges érzülettel viseltettek Júdással szemben, szavaira még inkább rajta voltak, hogy Demetriuszt haragra ingereljék.
2Ma 14:12 Nyomban hívatta hát Nikanort, az elefántos csapat parancsnokát, és megtette Júdea helytartójává.
2Ma 14:13 Parancsot adott neki, hogy Júdást tegye el láb alól, követőit szórja szét, Alkimuszt meg tegye meg a legfőbb templom főpapjává.
2Ma 14:14 A Júdás elől Júdeából elmenekült pogányok tömegestül csatlakoztak Nikanorhoz, mert azt hitték, hogy a zsidókra szakadó bajból és szorongattatásból hasznuk származik.
2Ma 14:15 Nikanor közeledtének hírére és a pogányok támadására a zsidók hamut szórtak magukra és ahhoz folyamodtak, aki örök időkre kiválasztotta népét, és mindig nyilvánvaló módon megvédte örökségét.
2Ma 14:16 Aztán a vezér parancsára nyomban elindultak, és Desszau falvánál rajtuk ütöttek.
2Ma 14:17 Júdás testvére, Simon megtámadta Nikanort, de az ellenség hirtelen megjelenésére egy kissé megingott.
2Ma 14:18 Ám amikor Nikanor meghallotta, mekkora bátorságról tettek tanúságot Júdás csapatai és milyen elszántan harcoltak a hazáért, nem merte vérontással dűlőre vinni az ügyet.
2Ma 14:19 Inkább elküldte Pozidoniuszt, Teodotuszt és Mattatiást, hogy nyújtsanak kezet a zsidóknak és azokét is fogadják el.
2Ma 14:20 A vezér jól meghányta-vetette a dolgot, aztán közölte a sereggel, majd miután egyetértésre jutottak, ráálltak az egyezségre.
2Ma 14:21 Kitűztek egy napot, amelyen a vezetők ugyanazon a helyen majd megtárgyalják a részleteket. Mindkét részről megérkezett egy-egy harci szekér, és a megtiszteltetés jeléül székeket készítettek oda.
2Ma 14:22 Júdás előzőleg fölfegyverzett embereket állított megfelelő helyekre, nehogy valami alattomos támadás érje az ellenség részéről. De a tanácskozás békés mederben folyt le.
2Ma 14:23 Utána Nikanor Jeruzsálemben telepedett le, és nem követett el semmi igazságtalanságot. Sőt, a tömegével hozzá csatlakozott csapatokat is elbocsátotta.
2Ma 14:24 Júdást állandóan a maga közelében tartotta, jóindulattal volt e férfi iránt,
2Ma 14:25 biztatta, nősüljön meg és legyenek gyermekei. Valóban meg is nősült, s boldog volt, örült az életnek.
2Ma 14:26 Amikor Alkimusz látta a kölcsönös egyetértést és a megkötött szerződést, elment ezzel Demetriuszhoz és azt állította, hogy Nikanor áruláson töri a fejét: a birodalom ellenségét, Júdást jelölte ki utódjául.
2Ma 14:27 A király haragra gerjedt, a címeres gazember ármánykodásai felingerelték. Írt Nikanornak, hogy ő nem ért egyet az egyezséggel, és megparancsolta neki, hogy a Makkabeust azonnal küldje - bilincsbe verve - Antiochiába.
2Ma 14:28 E hír hallatára Nikanor elkedvetlenedett. Nehezére esett az egyezség felbontása, hiszen a másik fél nem követett el semmi igazságtalanságot.
2Ma 14:29 De nem tehetett a király akarata ellen. Ezért megvárta a kedvező alkalmat és csellel keresztülvitte a dolgot.
2Ma 14:30 A Makkabeus észrevette, hogy ridegebben bánik vele, és a szokásos összejöveteleiken kevésbé udvarias. Látta, hogy ez a barátságtalan magatartás nem jelent jót. Ezért maga köré gyűjtötte jó sok emberét és elrejtőzött Nikanor elől.
2Ma 14:31 Az észrevette, hogy ügyesen kijátszotta. Ezért elment a fönséges és szent templomba, épp amikor a papok a szokásos áldozat bemutatásával voltak elfoglalva, és a férfi kiszolgáltatását követelve.
2Ma 14:32 Amikor azok esküvel bizonyították, nem tudják, hol van a keresett férfi,
2Ma 14:33 kinyújtotta jobbját a templom felé és megesküdött: "Ha nem szolgáltatjátok ki Júdást, bilincsbe verve, Istennek ezt a házát egyenlővé teszem a földdel, az áldozati oltárt lerombolom, és pompás szentélyt emelek itt Dionüzosznak."
2Ma 14:34 Szavai befejeztével visszavonult. A papok az ég felé tárták kezüket, és ahhoz könyörögtek, aki mindig védelmezőjük volt.
2Ma 14:35 "Ó, mindenek Ura, neked nincs szükséged semmire, mégis azt akartad, hogy legyen köztünk egy templomod hajlékul.
2Ma 14:36 Szentséges Úr, akitől minden szentség származik, őrizd meg örökre tisztán ezt a házat, amelyet nemrég tisztítottunk meg."
2Ma 14:37 Egy bizonyos Raziszt, aki Jeruzsálem vénei közé tartozott, följelentettek Nikanornak. Szerette honfitársait, és nagy tekintélynek örvendett. Jóságáért a zsidók atyjának nevezték.
2Ma 14:38 Mert már azelőtt is, a lázadás idején is azon volt, hogy tisztán megőrizze a zsidóságot, testét és életét elszántan kockára tette a zsidóságért.
2Ma 14:39 Nikanor most nyíltan ki akarta mutatni a zsidókkal szemben ellenséges érzületét, ezért elküldött több mint ötszáz katonát, hogy fogják el.
2Ma 14:40 Mert azt hitte, hogy az elfogatással súlyos csapást mér rájuk.
2Ma 14:41 A csapatok már épp meg akarták szállni az erős házat. Erőszakkal betörték a kaput és tüzet hozattak, hogy felgyújtsák az ajtókat. Mivel minden oldalról körülzárták, a kardjába dőlt.
2Ma 14:42 Inkább meghalt becsületben, minthogy a gonoszok kezére kerüljön, és nemes érzelmeihez méltatlan bánásmódban részesüljön.
2Ma 14:43 Ám a nagy izgalomban nem sikerült neki egészen jól a döfés. Közben a csapat behatolt az ajtókon. Erre gyorsan fölment a falakra és hősiesen a sokaságba vetette magát.
2Ma 14:44 Csakhogy ez gyorsan visszahúzódott, keletkezett egy tér, s ide esett.
2Ma 14:45 Mivel még mindig élt, haragra gerjedve felállt, jóllehet égő sebeiből patakzott a vér. Aztán a tömegen áthatolva feljutott egy meredek sziklára.
2Ma 14:46 Már teljesen elöntötte a vér. De azért kitépte beleit, megragadta mindkét kezével és rádobta a tömegre. Közben kérte az élet és lélek Urát, hogy egy napon adja neki vissza. Így halt meg.
2Ma 15:1 Amikor Nikanor megtudta, hogy Júdás csapatai Szamaria helységeiben állomásoznak, azt tervezte, hogy egy szombati napon minden kockázat nélkül megtámadja őket.
2Ma 15:2 Ám azok a zsidók, akik kényszerűségből az ő seregében voltak, így beszéltek: "Ne mészárold le őket ilyen kegyetlen és embertelen módon! Légy tisztelettel a nap iránt, amelyet az szentelt meg kezdettől, aki mindent lát!"
2Ma 15:3 Erre megkérdezte a címeres gazember: "Van hát az égben egy Hatalmas, aki a szombat megülését elrendelte?"
2Ma 15:4 Azt felelték: "Maga az élő Isten parancsolta meg a hetedik nap megülését, aki az égben lakik."
2Ma 15:5 De ő ellene vetette: "Ám a földön én vagyok az úr, és parancsot adok: ragadjatok fegyvert és szolgáljátok a királyt." Csakhogy megint nem sikerült neki gyalázatos tervét keresztülvinnie.
2Ma 15:6 Nikanor gőgjében felfuvalkodva arra gondolt, hogy Júdás csapatain aratott győzelmére nyilvános emlékművet emel.
2Ma 15:7 Ám a Makkabeus töretlenül és rendületlenül bízott az Úr segítségében.
2Ma 15:8 Bátorította embereit, ne féljenek a pogányok támadásától, inkább gondoljanak arra, mennyi segítséget kaptak már az égtől. Most is bízzanak hát benne, hogy a Mindenható megadja nekik a győzelmet.
2Ma 15:9 A törvény és a próféták szavaival is bátorította őket, emlékezetükbe idézte azokat a harcokat, amelyeket már megharcoltak, és így fokozta bennük a bátorságot.
2Ma 15:10 Amikor már fölkeltette bennük a lelkesedést, kiadta a parancsot, utalva a pogányok hűtlenségére és hitszegésére.
2Ma 15:11 Így nem pajzzsal és lándzsával fegyverezte föl őket, hanem találó, bátorító szavakkal. Egy hitelt érdemlő álmát is elmondta nekik, egy látomását, amelynek mindannyian örültek.
2Ma 15:12 Ez volt álmában a látomása: Oniászt látta, az előző főpapot, ezt a nemeslelkű, igazságos férfiút, akinek viselkedése szerény volt, a lénye csupa jóság, a beszéde pedig megfontolt, s aki ifjúságától törekedett az erényekre. Kitárta kezét és imádkozott a zsidók egész közösségéért.
2Ma 15:13 Aztán megjelent Júdásnak - ugyanilyen tartásban - egy ősz hajú, pompás külsejű férfi - csodálatos méltóság övezte.
2Ma 15:14 Oniász megszólalt és azt mondta: "Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért."
2Ma 15:15 Aztán Jeremiás kinyújtotta a jobbját és átadott Júdásnak egy aranykardot. Átadáskor e szavakat intézte hozzá:
2Ma 15:16 "Vedd Isten ajándékát, a szent kardot! Megsemmisíted vele az ellenséget."
2Ma 15:17 Júdás nagyszerű szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerősítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette.
2Ma 15:18 Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Első és legfőbb gondjuk a szent templom volt.
2Ma 15:19 De a városban maradottak sem aggódtak kevésbé, s voltak kisebb gondban a nyílt mezőn vívandó harc miatt.
2Ma 15:20 Mindannyian várták a hamarosan elkövetkező döntő ütközetet. Az ellenség már felvonult. A sereg csatasorba állt, az elefántokat odavezették a megfelelő helyekre és a lovasság elhelyezkedett a két szárnyon.
2Ma 15:21 Amikor a Makkabeus meglátta a felsorakozó hatalmas sereget, a sokféle fegyvert és a vad elefántokat, kitárta kezét az ég felé, és a csodatevő Úrhoz folyamodott. Mert tudta, hogy nem a fegyvereké a győzelem, hanem azoknak adja Isten, akiket méltónak tart rá.
2Ma 15:22 Így imádkozott: "Uram, Júda királyának, Hiszkijának idejében elküldted angyalodat, s az Szancherib táborából 185 000 férfit megsemmisített.
2Ma 15:23 Küldd előre most is, Egek Ura, jó angyalodat, űzzék el előlünk a félelmet és a rettenetet!
2Ma 15:24 Azok rettegjenek karod erejétől, akik káromlások közepette felvonultak szent néped ellen!" Ezzel befejezte imáját.
2Ma 15:25 Nikanor csapatai kürtszóval és harci dalokat énekelve vonultak fel.
2Ma 15:26 Júdás és emberei imádkozva és könyörögve támadtak rá az ellenségre.
2Ma 15:27 Míg kezükkel harcoltak, szívükben Istenhez imádkoztak. Isten szemmel látható segítségén örülve nem kevesebb, mint harmincötezer férfit földre terítettek.
2Ma 15:28 Amikor a csata végeztével öröm közepette elvonultak, látták, hogy Nikanor is ott fekszik fegyverzetében.
2Ma 15:29 Erre kiáltozás és lárma támadt. Atyáik nyelvén dicsőítették az Urat.
2Ma 15:30 Júdás pedig, aki testestül-lelkestül feláldozta magát honfitársaiért, és ifjú kora óta mindig hűségesen kitartott a testvérei iránti szeretetben, kiadta a parancsot, hogy Nikanornak vágják le fejét és a kezét a karjával együtt, és vigyék Jeruzsálembe.
2Ma 15:31 Megérkezte után összehívta honfitársait, és a papokat az áldozati oltár elé állíttatta.
2Ma 15:32 A várőrséget is oda rendelte. Akkor megmutatta nekik az elvetemült Nikanor fejét és az istenkáromlónak a kezét, amelyet az kérkedve kinyújtott a Mindenható szentélye ellen.
2Ma 15:33 Aztán kivágatta az istentelen Nikanor nyelvét és feldarabolva odavetette a madaraknak, a gonoszság bűnhődése jelét azonban felakasztotta a templom elé.
2Ma 15:34 Az ég felé fordulva mindannyian dicsőítették az Urat ezekkel a szavakkal: "Legyen áldott, aki hajlékát megoltalmazta a gyalázattól!"
2Ma 15:35 Nikanor fejét kitűzette a várra Isten segítségének mindenki számára látható és nyilvánvaló jeléül.
2Ma 15:36 Aztán közös akarattal elhatározták, hogy ezt a napot nem hagyják soha megületlenül, hanem az arámul Adarnak nevezett tizenkettedik hónap 13-án, a Mardocháj napja előtti napon megünneplik.
2Ma 15:37 Így zajlottak le a Nikanorral összefüggő események. Minthogy a hébereknek azóta birtokában maradt a város, bevégzem munkámat.
2Ma 15:38 Ha az elbeszélés szépnek és sikerültnek bizonyult, teljesült kívánságom. De ha csak közepesre vagy gyengére sikerült is, megtettem, ami erőmtől telt.
2Ma 15:39 Kár csak bort inni és ugyanígy tisztán vizet is, hiszen a bor vízzel keverve kellemes, így szerez élvezetet. Ugyanígy a művészi elbeszélés is élvezet azok számára, akik a történtekre figyelnek. Ezzel befejezem.
Job 1:1 Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat.
Job 1:2 Hét fia és három lánya született.
Job 1:3 Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál.
Job 1:4 Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá eső napon. Ilyenkor üzentek és három nővérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak ők is velük.
Job 1:5 Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: "Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent." Így járt el Jób minden alkalommal.
Job 1:6 Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük.
Job 1:7 Az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán ezt felelte az Úrnak: "Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta."
Job 1:8 Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: "Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat."
Job 1:9 A sátán azt válaszolta az Úrnak: "Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób?
Job 1:10 Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön.
Job 1:11 Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!"
Job 1:12 Az Úr erre azt mondta a sátánnak: "Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed." Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől.
Job 1:13 Egyik nap (Jób) fiai és lányai legidősebb bátyjuk házában lakomát tartottak és bort ittak.
Job 1:14 Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz és így szólt: "A marhák szántottak, a szamarak meg mellettük legelésztek.
Job 1:15 De rajtuk ütöttek a szabeusok és elrabolták őket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Job 1:16 Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: "Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Job 1:17 Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: "A kaldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Job 1:18 Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: "Fiaid és lányaid lakomát tartottak és bort ittak legidősebb bátyjuk házában.
Job 1:19 Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Job 1:20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott.
Job 1:21 Így szólt: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!"
Job 1:22 Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen.
Job 2:1 Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is.
Job 2:2 Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán azt felelte az Úrnak: "Szerte bebarangoltam a földet és kószáltam rajta."
Job 2:3 Erre az Úr megkérdezte a sátánt: "Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!"
Job 2:4 A sátán ezt válaszolta az Úrnak: "Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van.
Job 2:5 Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!"
Job 2:6 Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: "Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!"
Job 2:7 A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig.
Job 2:8 Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát.
Job 2:9 A felesége meg így beszélt hozzá: "Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!"
Job 2:10 Ő azonban így válaszolt neki: "Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?" Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával.
Job 2:11 Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják.
Job 2:12 Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat és hamut szórtak a fejükre.
Job 2:13 Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.
Job 3:1 Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját.
Job 3:2 Így szólt:
Job 3:3 Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: "Fiú fogantatott."
Job 3:4 Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye!
Job 3:5 Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség!
Job 3:6 Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának!
Job 3:7 Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást!
Job 3:8 Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a leviatánt ingerelni tudják!
Job 3:9 Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét!
Job 3:10 Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől.
Job 3:11 Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem?
Job 3:12 Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket?
Job 3:13 Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna.
Job 3:14 A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak.
Job 3:15 Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel.
Job 3:16 Mint koraszülött, akit mielőtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott.
Job 3:17 Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak.
Job 3:18 Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja.
Job 3:19 Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától.
Job 3:20 Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet?
Job 3:21 Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset.
Job 3:22 Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának.
Job 3:23 Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt?
Job 3:24 Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom.
Job 3:25 Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett.
Job 3:26 Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.
Job 4:1 Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz:
Job 4:2 Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót?
Job 4:3 Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál.
Job 4:4 Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad.
Job 4:5 Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütődsz, hogy terád is rád került a sor?
Job 4:6 Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni?
Job 4:7 Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?
Job 4:8 Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak.
Job 4:9 Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket.
Job 4:10 Ordít az oroszlán, bömböl a nősténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát.
Job 4:11 Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nőstény kölykei szétszélednek.
Job 4:12 Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását.
Job 4:13 Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre,
Job 4:14 félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom.
Job 4:15 Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála.
Job 4:16 Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem előtt, és hallottam suttogó beszédét:
Job 4:17 Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt?
Job 4:18 Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót.
Job 4:19 Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét?
Job 4:20 Reggeltől estéig tönkreveri őket, eltűnnek örökre, és ki gondol rájuk?
Job 4:21 Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.
Job 5:1 Emeld föl hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni?
Job 5:2 Valóban, bosszúság marja az együgyűt, halálba kergeti haragja a balgát.
Job 5:3 Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, de hirtelen átok szállt a tanyájára.
Job 5:4 Fiai messze estek a jóléttől, a kapunál elnyomják őket, nincs védelmezőjük.
Job 5:5 Amit learatnak, éhezők eszik meg, merthogy elragadja az Úr foguk elől, s szomjasok kapkodnak a javaik után.
Job 5:6 Sohasem a földből sarjad elő a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés.
Job 5:7 Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot.
Job 5:8 De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném.
Job 5:9 Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma.
Job 5:10 Ő ad esőt a föld színére, és vízzel öntözi a tágas mezőket.
Job 5:11 Föl tudja emelni a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak.
Job 5:12 A ravaszok terveit mind keresztülhúzza, üzelmeiket meghiúsítja.
Job 5:13 A bölcseket befogja saját csapdájukba, kudarccal végződik az álnokok terve.
Job 5:14 Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna.
Job 5:15 Az elesettet megmenti szájuk hatalmától és a szegényt az erősek karjától.
Job 5:16 A szegénynek így reménysége támad, a gonoszság kénytelen befogni a száját.
Job 5:17 Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát!
Job 5:18 Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze.
Job 5:19 Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni.
Job 5:20 Hogyha éhezel is, megment a haláltól, háborús időkben kardnak hatalmától.
Job 5:21 Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, ha rabló közelít, akkor sem kell félned.
Job 5:22 Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned.
Job 5:23 Hisz a mezőn a kő szövetséges társad, és a mező vadja békében él veled.
Job 5:24 Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt.
Job 5:25 Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint fűszál a földön, sokasodik sarjad.
Job 5:26 Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyűjtik, ha érett.
Job 5:27 Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe!
Job 6:1 Jób ekkor válaszolt és így szólt:
Job 6:2 Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném,
Job 6:3 tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat.
Job 6:4 Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak.
Job 6:5 Ordít a vadszamár a kövér mezőben, takarmánya előtt bőg talán a bika?
Job 6:6 Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze?
Job 6:7 Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem.
Job 6:8 Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék!
Job 6:9 Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne.
Job 6:10 Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát.
Job 6:11 De hol vegyek erőt végső kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam?
Job 6:12 Erős vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércből jött létre a testem?
Job 6:13 Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva?
Job 6:14 Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít.
Job 6:15 Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hűtlen patakoknak medre:
Job 6:16 mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja őket;
Job 6:17 a hőség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük.
Job 6:18 Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket.
Job 6:19 Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai.
Job 6:20 Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak.
Job 6:21 Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tőlem.
Job 6:22 Kértem-e tőletek: "Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok,
Job 6:23 szabadítsatok ki az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!"?
Job 6:24 Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam.
Job 6:25 Őszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok?
Job 6:26 Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél?
Job 6:27 Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek.
Job 6:28 Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtől szemben biztos nem hazudom.
Job 6:29 Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll!
Job 6:30 Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bűnt?
Job 7:1 Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait?
Job 7:2 Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja.
Job 7:3 Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül.
Job 7:4 Már mikor lefekszem, kérdezem: "Mikor virrad?" És mihelyt fölkelek: "Mikor lesz már este?" Tele vagyok kínnal egész alkonyatig.
Job 7:5 Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bőröm.
Job 7:6 Napjaim futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység.
Job 7:7 Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot.
Job 7:8 S a szem, amely most lát, soha többé nem lát, kereső szemeddel nem találsz, nem leszek.
Job 7:9 Mint felhő, tovaszáll, eltűnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt.
Job 7:10 Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont.
Job 7:11 Ezért én sem türtőztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszoltam lelkemnek keservét.
Job 7:12 Tenger vagyok tán? Avagy tengeri szörny? Merthogy őrzésemre őrszemeket rendelsz.
Job 7:13 Ha arra gondolok: vigaszt ad fekvőhelyem, ágyam majd segít viselni kínomat,
Job 7:14 máris megijesztesz álmomban szörnyűmód, rémképek kergetnek újabb gyötrelmekbe.
Job 7:15 "Fojts meg inkább!" - ez a kívánságom, jobb a halál, mint a sok fájdalom.
Job 7:16 Eltűnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet.
Job 7:17 Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele.
Job 7:18 Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban.
Job 7:19 Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz időt, hogy nyálam lenyeljem.
Job 7:20 Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek őre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre?
Job 7:21 Miért nem bocsátod meg a bűneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet?
Job 7:22 Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.
Job 8:1 Ekkor Bildád szólt és így válaszolt:
Job 8:2 Meddig akarsz még ily módon beszélni? Mint dühöngő vihar, szállnak szádból a szók.
Job 8:3 Isten tán kiforgathatja a törvényt, visszájára fordíthatja a Mindenható az igazságosságot?
Job 8:4 Hogyha gyermekeid vétettek ellene, a saját gonoszságuknak estek áldozatul.
Job 8:6 De ha te magad tiszta vagy és igaz,
Job 8:5 keresd az Istent, és fohászkodj a Mindenhatóhoz! Minden bizonnyal irgalmas lesz hozzád, visszaadja otthonod, mihelyt rászolgálsz.
Job 8:7 Ha korábbi szerencséd kevés lett volna, hatalmas, nagy lesz az, amit cserébe ad.
Job 8:8 Kérdezgesd a letűnt nemzedéket, vedd fontolóra az atyák bölcsességét.
Job 8:9 Mi csak tegnapiak vagyunk, s mit sem tudunk, napjaink a földön átsuhanó árnyak,
Job 8:10 de ők tanítanak s szólnak hozzád, az ő bölcsességük szülte e szavakat:
Job 8:11 "Ahol nincsen mocsár, terem-e nád ottan, s megnő-e a káka, ha víz nem tör elő?
Job 8:12 Javában virágzik, vágásra nem érett, és máris elszárad, előbb más füveknél.
Job 8:13 Így járnak mind, akik feledik az Istent, az istentelen vágya csak ábránd, mit sem ér.
Job 8:14 Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma.
Job 8:15 Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod utána, de nincs semmi tartása.
Job 8:16 Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a kertet.
Job 8:17 Kőrakáshoz köti szálai gyökerét, a kőrakás ölén élelmet talál.
Job 8:18 De ha elhagyja helyét, az megtagadja: "Nem ismerlek téged, sohasem láttalak!"
Job 8:19 Így halálát leli bizonnyal az úton, s máris idegenek sarjadnak a helyén.
Job 8:20 Isten nem veti el sohasem a jámbort, és nem fogja kézen a gonosztevőt.
Job 8:21 Nevetéssel tölti még meg szádat, ujjongó dalokat fakaszt ajkadon.
Job 8:22 Gyűlölőid meg szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül."
Job 9:1 Jób akkor válaszolt és így szólt:
Job 9:2 Igenis jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza?
Job 9:3 Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre sem ad választ.
Job 9:4 Bölcsessége nagy és ereje hatalmas. Ki marad büntetlen, ha vele szembeszáll?
Job 9:5 Hegyeket mozdít el és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja őket.
Job 9:6 A földet is kimozdítja helyéről, az oszlopai csakúgy inognak.
Job 9:7 Ha megparancsolja, nem kel föl a nap sem, pecsétje elveszi a csillagok fényét.
Job 9:8 Maga feszítette ki az ég sátorát, tenger magas árját lába alá gyűrte.
Job 9:9 Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást meg a Fiastyúkot is, s Délnek Kamaráit.
Job 9:10 Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek.
Job 9:11 Nem látom, amikor elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre.
Job 9:12 Ha magával ragadja, ki tud ellenállni? Ki mondhatja neki: "Hé! Te mit akarsz itt?"
Job 9:13 Büntetését Isten sose vonja vissza, görnyednek előtte Rahab segítői.
Job 9:14 Hogy tudnék én neki feleletet adni, vele perbe szállva szavakat találni?
Job 9:15 Ha igazam volna, sem tudnék mit felelni, bírám előtt inkább kegyelmet kell kérnem.
Job 9:16 S ha kiáltásomra feleletet adna, akkor sem hihetném, hogy hallgat szavamra.
Job 9:17 Egyetlen hajszálért a földbe tapos, sebeimet ok nélkül szaporítja.
Job 9:18 Nem hagyja, hogy egy kissé lélegzethez jussak, inkább keservekkel etet jóllakásig.
Job 9:19 Ha erőről van szó, akkor ő az Erős, ha a jogot nézzük, hát ki idézi meg?
Job 9:20 Még ha igaz volnék, akkor is elvethet, ártatlanságomban is bűnösnek ítélhet.
Job 9:21 Ártatlan vagyok? Nem ismerem magam. Életem mit sem ér, semmire sem tartom.
Job 9:22 Egy azonban biztos, azért most kimondom: Bűnöst és igazat egyaránt elragad.
Job 9:23 Amikor ostora hirtelen halált oszt, neveti ártatlan emberek félelmét.
Job 9:24 A földet a bűnösök kezébe adta, maga fogta be bíráiknak szemét. Vagy talán nem ő az? Ki volna, ha nem ő?
Job 9:25 Napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot.
Job 9:26 Elsiklanak gyorsan, akár a nádcsónak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zsákmányra.
Job 9:27 Hiába gondolom: feledek minden bajt, derűs lesz az arcom, s vidáman kacagok.
Job 9:28 Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel.
Job 9:29 Ha úgyis a bűnösök közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan.
Job 9:30 Ha megmosdanék is tiszta fehér hóban, ha kezem lúgban mosnám, tisztítanám,
Job 9:31 akkor is csak szennybe mártogatnál, úgyhogy még a ruhám is megutálna.
Job 9:32 Nem ember, hogy azt mondhatnám neki: "Gyere törvény elé, menjünk bíróságra!"
Job 9:33 Nincs bíró, ki köztünk igazságot tenne, ki kezét mindkettőnknek fejére tehetné.
Job 9:34 Ha levenné rólam büntető vesszejét, és nem kínoznának rémségei többé,
Job 9:35 akkor megszólalnék és nem félnék tőle, hisz saját szememben nem vagyok én ilyen.
Job 10:1 Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm.
Job 10:2 Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg!
Job 10:3 Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod?
Job 10:4 Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál?
Job 10:5 Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez,
Job 10:6 hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után,
Job 10:7 noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből?
Job 10:8 A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz?
Job 10:9 Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza?
Job 10:10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni.
Job 10:11 Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át?
Job 10:12 Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött!
Job 10:13 Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében.
Job 10:14 Amikor vétkezem, leskelődsz utánam, nem akarsz bűnömtől megszabadítani.
Job 10:15 Hogyha bűnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával.
Job 10:16 Hogyha gőgös volnék, oroszlán módjára üldözőbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevő erőd.
Job 10:17 Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba.
Job 10:18 Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott!
Job 10:19 Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből.
Job 10:20 Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit,
Job 10:21 mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából.
Job 10:22 A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.
Job 11:1 Ekkor a naamai Cofár szólalt meg:
Job 11:2 Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek?
Job 11:3 Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel.
Job 11:4 Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben.
Job 11:5 Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját,
Job 11:6 s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled!
Job 11:7 Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét?
Job 11:8 Magasabb az égnél - mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb - és a te tudásod?
Job 11:9 Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné.
Job 11:10 Hogyha útnak indul, ki szól neki: "Állj meg!" Ha valamit elkezd, ki mondja: "Hagyd abba!"
Job 11:11 Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja.
Job 11:12 Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat.
Job 11:13 Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet!
Job 11:14 Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek,
Job 11:15 fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod.
Job 11:16 Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre.
Job 11:17 Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik.
Job 11:18 Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz.
Job 11:19 Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked.
Job 11:20 Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.
Job 12:1 Jób válaszolt erre és így szólt:
Job 12:2 Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok.
Job 12:3 Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
Job 12:4 Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazt gúnydallal csúfolják.
Job 12:5 Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van.
Job 12:6 A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni.
Job 12:7 Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked.
Job 12:8 Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked.
Job 12:9 Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent?
Job 12:10 Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek.
Job 12:11 Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt?
Job 12:12 Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben.
Job 12:13 Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság.
Job 12:14 Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik.
Job 12:15 A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön.
Job 12:16 Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője.
Job 12:17 A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi.
Job 12:18 Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra.
Job 12:19 A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja.
Job 12:20 A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi.
Job 12:21 Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja.
Job 12:22 Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait.
Job 12:23 Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli.
Job 12:24 Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek.
Job 12:25 Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.
Job 13:1 Nézzétek, szememmel ezt én mind láttam, fülemmel hallottam és jól megjegyeztem.
Job 13:2 Amiket ti tudtok, azt mind tudom én. Nem állok semmiben hátrább, mint ti álltok.
Job 13:3 De mégis beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel.
Job 13:4 Ti csupán hazug képmutatók vagytok, orvosok egy szálig, akik mit sem érnek.
Job 13:5 De ha legalább hallgatni tudnátok, hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok.
Job 13:6 Kérlek, hallgassátok meg a panaszaim, figyeljetek ajkam pörlekedésére.
Job 13:7 Hamis beszédekkel mentitek az Istent, tán még hazudnátok is a védelmére.
Job 13:8 Pártjára akartok talán bizony állni, Isten ügyvédjei szeretnétek lenni?
Job 13:9 Jól vizsgáznátok-e, ha levizsgáztatna? Becsapnátok őt is, mint az embereket?
Job 13:10 Kemény feddésben részesít titeket, hogyha titkos módon a személyt nézitek.
Job 13:11 Magas méltósága nem riaszt titeket? Nem támad bennetek láttán aggodalom?
Job 13:12 Mondásaitokat csak hamuba írják, védősáncaitok agyagból épülnek.
Job 13:13 Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell!
Job 13:14 Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát.
Job 13:15 Öljön hát meg! Úgy sincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom!
Job 13:16 Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni.
Job 13:17 Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe!
Job 13:18 Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van.
Job 13:19 Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni.
Job 13:20 Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől.
Job 13:21 Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem.
Job 13:22 Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj.
Job 13:23 Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem!
Job 13:24 Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet?
Job 13:25 Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni?
Job 13:26 Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra.
Job 13:27 Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül.
Job 13:28 Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.
Job 14:1 Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal.
Job 14:2 Mint virág kinyílik, azután elhervad, eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása.
Job 14:3 Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre.
Job 14:4 Tisztátalantól vajh születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem!
Job 14:5 Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet,
Job 14:6 akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga.
Job 14:7 A fában mindig marad még reménység: hogyha lenyesik is, új ágakat hajthat, zsenge hajtásai el nem maradhatnak.
Job 14:8 És ha a gyökere elvénül a földben, és maga a törzs is elhal a talajban,
Job 14:9 a víznek már a szaga is sarjadzásra készteti, ágakat hajt, mintha úgy ültették volna.
Job 14:10 De a férfi meghal és földre dől. Elpusztul az ember. S mi lesz a sorsa?
Job 14:11 A tengereknek, lám, kifogy a vizük, a folyók elapadnak, kiszárad a medrük.
Job 14:12 Így az ember is, ha kidől, többé föl nem kel. Előbb pusztul el az ég is, semmint ő fölkel, előbb, mint mikor álmából fölkeltik.
Job 14:13 Ó, bár elrejtenél az alvilág ölében, elbújtatnál, míg haragod elül, adnál nekem időt, aztán gondolnál rám!
Job 14:14 Ha meghalna az ember, de föléledne újra, szolgálati időm szívesen tölteném, míg nem jön valaki, aki fölváltana.
Job 14:15 Akkor szólíthatnál, és én válaszolnék, akkor te is vágynál kezed műve után.
Job 14:16 Megszámlálnád akkor minden lépésemet, s nem arra figyelnél, mikor lépek félre.
Job 14:17 Bűnöm egy zacskóban lepecsételnéd, gonosztettem nyomát bemeszelnéd.
Job 14:18 De jaj nekem! Mint ahogy a hegy összeomlik, ahogy elmozdul helyéről a kőtömb,
Job 14:19 vagy a vízcsepp kivájja a sziklát, a felhőszakadás meg elmossa a földet, nem hagysz semmi reményt az embernek.
Job 14:20 Végleg földre vered, ott leli halálát, arcát elmásítod, aztán elbocsátod.
Job 14:21 Nem tudja, ha fiait tisztesség éri, gyalázatukról sem szerez tudomást.
Job 14:22 Saját fájdalmait érzi csak a teste, lelke csak a maga életét gyászolja.
Job 15:1 Temáni Elifáz válaszolt és így szólt:
Job 15:2 Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e,
Job 15:3 hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel?
Job 15:4 Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét.
Job 15:5 Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad.
Job 15:6 A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened.
Job 15:7 Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél?
Job 15:8 Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál?
Job 15:9 Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély?
Job 15:10 Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már.
Job 15:11 Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt?
Job 15:12 Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog,
Job 15:13 és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád?
Job 15:14 Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna?
Job 15:15 Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében.
Job 15:16 Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza.
Job 15:17 Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked,
Job 15:18 amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak.
Job 15:19 Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak.
Job 15:20 A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut.
Job 15:21 Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is.
Job 15:22 Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni.
Job 15:23 Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti.
Job 15:24 A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király,
Job 15:25 merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval.
Job 15:26 Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával.
Job 15:27 Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát.
Job 15:28 Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt.
Job 15:29 Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre.
Job 15:30 Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát.
Job 15:31 Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja.
Job 15:32 Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki.
Job 15:33 Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa.
Job 15:34 Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz.
Job 15:35 Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.
Job 16:1 Jób ekkor válaszolt és így szólt:
Job 16:2 Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytől egyig!
Job 16:3 Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem?
Job 16:4 Beszélni úgy, mint ti, tudnék magam is. Ha ti volnátok az én helyzetemben, el tudnálak titeket árasztani szóval, s tudnám a fejemet ingatni miattatok.
Job 16:5 Szavammal biztatnálak benneteket, aztán megszűnném mozgatni ajkamat.
Job 16:6 Hisz ha beszélek is, nem szűnik fájdalmam, így, ha elhallgatok, mit veszítek akkor?
Job 16:7 A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett.
Job 16:8 Terhelő tanúként lép most föl ellenem, minden válaszában gyaláz szemtől szemben.
Job 16:9 Haragja marcangol, s harcban áll ellenem, vicsorgatja fogát, rám, az ellenségre, szemét összehúzva szúrósan tekint rám.
Job 16:10 És ellenem újra kitátják szájukat, majd megszégyenítve verik az arcomat, mindnyájan szövetkeztek ellenem.
Job 16:11 Isten kiszolgáltat a gonosztevőknek, a bűnösök kezébe hagy esnem.
Job 16:12 Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé.
Job 16:13 Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre.
Job 16:14 Réseket üt rajtam egyre-másra, mint valami harcos, úgy támad rám.
Job 16:15 Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba.
Job 16:16 A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon,
Job 16:17 jóllehet gonoszság nem tapad kezemhez, és egészen tiszta az imádságom.
Job 16:18 Föld, ne född be a véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot!
Job 16:19 Nézzétek, még most is ott az égben a tanúm, eskümnek kezese él még a magasban.
Job 16:20 A kiáltásom szól mellettem Isten előtt, míg színe előtt hullnak a könnyeim.
Job 16:21 Igazoljon embert Isten ellenében, szóljon a férfi mellett barátjával szemben!
Job 16:22 Mert hiszen kevés a jövő évek száma, s elmegyek az úton, hol nincs visszatérés.
Job 17:1 Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyűlnek egybe a sírásók.
Job 17:2 Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak.
Job 17:3 Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal?
Job 17:4 Szívüket bezártad, nincs bennük belátás, azért egyetlen kéz föl nem emelkedik.
Job 17:5 Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped.
Job 17:6 Gúnydalok tárgyává tettek a nép előtt, olyan ember lettem, akit szembeköpnek.
Job 17:7 Szemem homályossá válik bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint árnyék, olyanok.
Job 17:8 Ezért a jámborok szörnyülködnek, és a bűnös miatt háborognak a tiszták.
Job 17:9 De az igaz mégis hű marad útjához, kinek keze tiszta, gyarapszik erőben.
Job 17:10 Rajta hát! Lépjetek közelebb mindnyájan! De hisz nem találok bölcset közöttetek!
Job 17:11 Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták.
Job 17:12 "A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elűzi a sötétséget."
Job 17:13 Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben.
Job 17:14 Síromhoz így szólok: "Az apám vagy nékem!" A férgekhez meg: "Anyám, s nővéreim!"
Job 17:15 Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg - a boldogságomat?
Job 17:16 Velem együtt leszállnak az alvilágba, és együtt süllyedünk a porba.
Job 18:1 Válaszul így beszélt a suachi Bildád:
Job 18:2 Mikor teszel végre pontot beszédedre? Azt gondolod tán, hogy nem merünk szólni?
Job 18:3 Miért hasonlítasz az állatokhoz minket, miért vagyunk szemedben oktalan állatok?
Job 18:4 Ha szétmarcangolod magad haragodban, néptelenedjék el miattad az ország? Mozduljanak el tán helyükről a sziklák?
Job 18:5 Bizony hogy kialszik a bűnösnek fénye, tüzének lángja nem világít többé.
Job 18:6 Sátrában sötétségre változik a fény, kialszik a lámpa, amely fölötte függ.
Job 18:7 Szilárd léptei elbizonytalanodnak, csapda lesz számára a saját terve.
Job 18:8 Mert hálóba bonyolódik a lába, és amikor jár-kel, fonadékon lépked.
Job 18:9 A hurok megfogja a sarkát, köréje meg pányva csavarodik.
Job 18:10 A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce.
Job 18:11 Félelmek támadnak rá körös-körül, lába nyomában mögötte vonulnak.
Job 18:12 Útjain az éhség szegődik társául, s kész a veszedelem elgáncsolására.
Job 18:13 A bőrét betegség rágja és emészti, és korai halál nyeli el tagjait.
Job 18:14 Elűzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig.
Job 18:15 Aztán a sátrában Lilit telepszik meg, s kénnel szórják be a helyet, ahol lakott.
Job 18:16 Alul elszáradtak már a gyökerei, fönt meg az ágai lettek szárazak.
Job 18:17 Még az emléke is eltűnik a földről, nem marad fenn neve az utcákon.
Job 18:18 Sötétbe taszítják a világosságról, és elüldözik a földkerekségről.
Job 18:19 Népe között nem lesz fia-unokája, nem marad utána legelőin senki.
Job 18:20 Napja miatt félnek napnyugat fiai, kelet fiait meg iszonyat fogja el.
Job 18:21 Ilyen sorsra jut biz" a gonosz lakása, annak lakóhelye, ki nem féli az Istent.
Job 19:1 Jób akkor válaszolt és így szólt:
Job 19:2 Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni?
Job 19:3 Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök?
Job 19:4 Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék,
Job 19:5 csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek?
Job 19:6 Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával.
Job 19:7 Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam.
Job 19:8 Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett.
Job 19:9 Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat.
Job 19:10 Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták.
Job 19:11 És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
Job 19:12 Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak.
Job 19:13 Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek.
Job 19:14 Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek.
Job 19:15 Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben.
Job 19:16 Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval.
Job 19:17 Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim.
Job 19:18 Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek.
Job 19:19 Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek.
Job 19:20 És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.
Job 19:21 Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.
Job 19:22 Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?
Job 19:23 Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára!
Job 19:24 Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába!
Job 19:25 Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön.
Job 19:26 Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent.
Job 19:27 Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.
Job 19:28 Ti azt gondoljátok: "Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?"
Job 19:29 De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!
Job 20:1 Naamai Cofár válaszolt és így szólt:
Job 20:2 Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság.
Job 20:3 Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyőződésemre.
Job 20:4 Ősidőktől fogva tudod te ezt talán, amióta ember lakozik a földön?
Job 20:5 Álnok ujjongása biz" nem tart sokáig, bűnös kéjelgése csak egy pillanatig.
Job 20:6 Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhőket verné is a feje,
Job 20:7 akárcsak a ganéj, eltűnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett.
Job 20:8 Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik.
Job 20:9 A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona.
Job 20:10 A szegények kárát fiai térítik, gyermekei szerzik vissza a vagyonát.
Job 20:11 Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba.
Job 20:12 Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti,
Job 20:13 s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja,
Job 20:14 beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében.
Job 20:15 Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testéből az Isten újra kihajtja.
Job 20:16 Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz.
Job 20:17 Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra.
Job 20:18 Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül.
Job 20:19 Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat.
Job 20:20 Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse.
Job 20:21 Zabáló kedvétől semmi sem menekült, ezért boldogsága sem tart soká.
Job 20:22 Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá.
Job 20:23 Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporeső.
Job 20:24 Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át.
Job 20:25 A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyűségek,
Job 20:26 eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tűz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában.
Job 20:27 Az egek derítenek fényt a bűneire, fölkel ellene az egész földkerekség.
Job 20:28 Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja.
Job 20:29 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki.
Job 21:1 Jób akkor válaszolt és így szólt:
Job 21:2 Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok.
Job 21:3 Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok.
Job 21:4 Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem?
Job 21:5 Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek!
Job 21:6 Mikor rágondolok, biz" felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el.
Job 21:7 Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erő- s egészségben.
Job 21:8 Jó erőben állnak előttük fiaik, szemük előtt virul minden sarjadékuk.
Job 21:9 Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verő botja sose éri őket.
Job 21:10 Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha.
Job 21:11 Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik.
Job 21:12 Énekelnek a dob- és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak.
Job 21:13 Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba.
Job 21:14 Bár kérték az Istent: "Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról!
Job 21:15 Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?"
Job 21:16 Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tőle.
Job 21:17 Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el őket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk?
Job 21:18 Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget?
Job 21:19 Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse!
Job 21:20 Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából!
Job 21:21 Mit törődik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk.
Job 21:22 Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is?
Job 21:23 Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt.
Job 21:24 Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva.
Job 21:25 A másik, mikor meghal, keserű a szíve: soha életében nem volt része jóban.
Job 21:26 Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el őket a rothadás.
Job 21:27 Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szőttök.
Job 21:28 Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra?
Job 21:29 Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket?
Job 21:30 "A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja."
Job 21:31 Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki?
Job 21:32 Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának.
Job 21:33 Könnyűnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ.
Job 21:34 Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.
Job 22:1 Temáni Elifáz válaszolt és így szólt:
Job 22:2 Hajthat-e az ember hasznot az Istennek? Akinek esze van, csak magának használ.
Job 22:3 Mit használ az a Mindenhatónak, hogyha jámbor vagy, vajon mit nyer vele, ha utad bűntelen?
Job 22:4 Csak nem azért büntet, hogy az Istent féled, emiatt talán nem száll veled perbe?
Job 22:5 Vajon nem (elég) nagy a romlottságod, és a bűnösséged nem végtelen tán?
Job 22:6 Ingyen szedtél zálogot atyádfiaitól, a meztelen szegénynek elvetted ruháját.
Job 22:7 A szomjazó embernek nem kínáltál vizet, s az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Job 22:8 A szegényt kiforgattad minden földjéből, és a tekintélyes most lakhat rajta.
Job 22:9 Üres kézzel küldted el az özvegyeket, az árváknak meg összetörted a karjuk.
Job 22:10 Ezért fognak körül kötelékek, és ezért tört rád hirtelen rettegés.
Job 22:11 Elsötétült a fény, úgyhogy nem látsz többé, elborított a vizek áradata.
Job 22:12 Tán nem odafent van az Isten az égben? És talán nem látja a csillagok fejét?
Job 22:13 Épp mert odafent van, szóltál: "Mit tud az Isten? Felhőtakarón át tud-e ítélkezni?
Job 22:14 Felhők takarják el azért, hogy ne lásson, ott fönt jár-kel az égi körökön."
Job 22:15 Régmúlt idők útját akarod tán járni? Az istentelen embereknek útját,
Job 22:16 akiket időnap előtt elragadott; akiknek alapját víz öntötte el,
Job 22:17 akik azt mondták Istennek: "Távozz tőlünk! Hisz mit tehet ellenünk a Mindenható?"
Job 22:18 Mégis minden jóval megtöltötte házuk. S a gonoszok szíve távol marad tőle.
Job 22:19 A jámborok látták és örültek neki, a tiszta szívű meg kinevette őket:
Job 22:20 "Valóban, a hatalmuk odavan, tűz emésztette föl a hagyatékuk."
Job 22:21 Légy újra jó hozzá és élj békességben, és megint boldogság lesz az osztályrészed.
Job 22:22 Fogadd el szájából a tanítását, szavait vésd be mélyen a szívedbe!
Job 22:23 Hogyha alázattal visszatérsz az Úrhoz, és az álnokságot kiűzöd sátradból,
Job 22:24 ha az aranyércet csak pornak tekinted, Ofir aranyát csak patak kövének,
Job 22:25 akkor a Mindenható lesz majd az aranyérced, a tündöklő, ragyogó ezüstrudad.
Job 22:26 Örömedet leled akkor majd az Úrban, és fölemelheted Istenhez az arcod.
Job 22:27 Meghallgat majd, ha hozzá fohászkodol, és a fogadalmaidat beválthatod.
Job 22:28 Sikerre segíti, amibe belefogsz, és felragyog a fénye ösvényeiden.
Job 22:29 Megtöri a hatalmasok gőgjét, s az alázatosaknak segítséget nyújt.
Job 22:30 Biztonságos helyre viszi a bűntelent, kezének tisztasága lesz a megmentője.
Job 23:1 Erre Jób válaszolt és így szólt:
Job 23:2 Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra.
Job 23:3 Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé!
Job 23:4 Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám.
Job 23:5 Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám.
Job 23:6 Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna.
Job 23:7 Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék.
Job 23:8 Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom.
Job 23:9 Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem.
Job 23:10 De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít.
Job 23:11 Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle.
Job 23:12 Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem.
Job 23:13 Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar.
Job 23:14 Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében,
Job 23:15 azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok.
Job 23:16 Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható.
Job 23:17 Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.
Job 24:1 Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait?
Job 24:2 A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják.
Job 24:3 Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét.
Job 24:4 A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei.
Job 24:5 Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége űzi őket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek.
Job 24:6 A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét.
Job 24:10 Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak.
Job 24:11 Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak.
Job 24:7 Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk.
Job 24:8 Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak.
Job 24:9 Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét.
Job 24:12 A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra.
Job 24:13 Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein.
Job 24:14 Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején,
Job 24:16 betör a házakba, amikor sötét van.
Job 24:15 Az alkonyatot lesi a házasságtörő. "Nem lát meg senki sem" - gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá. Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
Job 24:17 Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják.
Job 24:18 A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön.
Job 24:19 Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg.
Job 24:20 Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság!
Job 24:21 Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel.
Job 24:22 Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt.
Job 24:23 Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött.
Job 24:24 Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt.
Job 24:25 Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?
Job 25:1 A suachi Bildád válaszolt és így szólt:
Job 25:2 Annál a hatalom, annál a borzalom, ki a magas égben fenntartja a békét.
Job 25:3 Van-e szám számba venni a seregét, s van-e menekvés a támadása elől?
Job 25:4 Isten előtt lehet-e embernek igaza, asszonynak szülötte ragyoghat-e tisztán?
Job 25:5 Nézd, a hold sem fénylik elég fényesen, még a csillagok sem tiszták a szemében.
Job 25:6 Még sokkal kevésbé az ember, a pondró, embereknek fia, ez a féreg!
Job 26:1 Jób akkor válaszolt és így szólt:
Job 26:2 Sokat segítettél a tehetetlenen, az erőtlen karnak támaszul szolgáltál;
Job 26:3 jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességről tettél bizonyságot!
Job 26:4 De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belőled?
Job 26:5 Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él.
Job 26:6 Előtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva.
Job 26:7 Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti.
Job 26:8 Ő sűríti össze a vizet felhőkbe, s nem szakad el alattuk az ég boltozata.
Job 26:9 Ő az, aki elfödi a telihold arcát, felhőtakaróját fölé borítja.
Job 26:10 A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos.
Job 26:11 Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától.
Job 26:12 Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik.
Job 26:13 Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze.
Job 26:14 De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?
Job 27:1 Jób folytatta beszédét és így szólt:
Job 27:2 Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem,
Job 27:3 addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban,
Job 27:4 ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot.
Job 27:5 Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig.
Job 27:6 Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem.
Job 27:7 Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére!
Job 27:8 Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez?
Job 27:9 Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába?
Job 27:10 Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent?
Job 27:11 Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban,
Job 27:12 hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?
Job 27:13 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak.
Job 27:14 Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk.
Job 27:15 Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt.
Job 27:16 Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba.
Job 27:17 Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli.
Job 27:18 Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó.
Job 27:19 A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg.
Job 27:20 Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele.
Job 27:21 Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt.
Job 27:22 Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől.
Job 27:23 Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utána pisszegnek.
Job 28:1 Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak.
Job 28:2 Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak.
Job 28:3 Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet - addig éjszaka borult rá.
Job 28:4 Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben).
Job 28:5 A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak.
Job 28:6 Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne.
Job 28:7 Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni.
Job 28:8 A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán.
Job 28:9 Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket.
Job 28:10 Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme.
Job 28:11 Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott.
Job 28:12 De hát a bölcsesség - ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye?
Job 28:13 Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni.
Job 28:14 Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása.
Job 28:15 Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte.
Job 28:16 Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért.
Job 28:17 Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni.
Job 28:18 A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél.
Job 28:19 Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze.
Job 28:20 Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye?
Job 28:21 Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt.
Job 28:22 Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla.
Job 28:23 Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye.
Job 28:24 [Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van.]
Job 28:25 Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte,
Job 28:26 amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte,
Job 28:27 akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére.
Job 28:28 Az embernek akkor csupán ennyit mondott: "Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt."
Job 29:1 Jób folytatta beszédét és így szólt:
Job 29:2 Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott?
Job 29:3 Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen.
Job 29:4 Bárcsak újra látnám őszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat.
Job 29:5 Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege.
Job 29:6 Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából.
Job 29:7 Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam;
Job 29:8 mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak.
Job 29:9 A főemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket.
Job 29:10 Az előkelők is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához.
Job 29:21 Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom.
Job 29:22 A beszédemre választ nem is adtak, felülről lefelé csurgott a szavam.
Job 29:23 Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esőért liheg így a szájuk.
Job 29:24 Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg.
Job 29:25 Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem őket.
Job 29:11 A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta:
Job 29:12 hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt.
Job 29:13 A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam.
Job 29:14 Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem.
Job 29:15 A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.
Job 29:16 A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam.
Job 29:17 Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit.
Job 29:18 Így szóltam magamban: "Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma.
Job 29:19 Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon!
Job 29:20 Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!"
Job 30:1 De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam.
Job 30:2 Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje.
Job 30:3 Nélkülözés, éhség felőrölte őket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban.
Job 30:4 A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük.
Job 30:5 A közösség köréből kitaszítják őket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra.
Job 30:6 Szörnyű barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben.
Job 30:7 Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt.
Job 30:8 És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország száműzöttje.
Job 30:9 És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául.
Job 30:10 Undorodnak tőlem és távol maradnak, és nem átallanak arcomba köpködni.
Job 30:11 Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát.
Job 30:12 Jobb oldalam felől áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek.
Job 30:13 Minden kivezető utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik.
Job 30:14 Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek.
Job 30:15 Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltűnt méltóságom, akárcsak a felhő, elszállt boldogságom.
Job 30:16 És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba.
Job 30:17 Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek.
Job 30:18 Hatalmas erővel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefűzköd.
Job 30:19 Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Job 30:20 Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám.
Job 30:21 Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem.
Job 30:22 Fölemelsz a földről, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz.
Job 30:23 Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élő összegyűlik.
Job 30:24 De rá emeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott?
Job 30:25 Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött.
Job 30:26 Bizony jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett.
Job 30:27 Egész bensőm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai.
Job 30:28 Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyűlésben felállok.
Job 30:29 A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak.
Job 30:30 Bőröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim.
Job 30:31 Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.
Job 31:1 A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek.
Job 31:2 Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól?
Job 31:3 Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás?
Job 31:4 Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet?
Job 31:5 Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam,
Job 31:6 akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat.
Job 31:7 Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt,
Job 31:8 akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni.
Job 31:9 Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján,
Job 31:10 akkor feleségem hadd őrüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek!
Job 31:11 Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való.
Job 31:12 Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat.
Job 31:13 Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk,
Job 31:14 mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék?
Job 31:15 Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?
Job 31:38 Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna,
Job 31:39 ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántó-vetőkből sóhajt fakasztottam,
Job 31:40 akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyim-gyom sarjadjon!
Job 31:16 Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen,
Job 31:17 vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam,
Job 31:18 - ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! -
Job 31:19 hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója,
Job 31:20 kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti,
Job 31:21 vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem,
Job 31:22 akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki!
Job 31:23 Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni.
Job 31:24 Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: "Te vagy bizodalmam",
Job 31:25 hogyha örültem, mert nőtt a gazdagságom, vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem,
Job 31:26 ha a napot néztem, miként ragyogott, vagy a holdat, mikor méltósággal haladt,
Job 31:27 ha a szívem titkon tán megzavarodott, s ha csókra emeltem kezemet a szájhoz,
Job 31:28 ez is bűn számba megy a bíró szemében, hisz akkor fent az Istent megtagadtam volna.
Job 31:29 Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte,
Job 31:30 és engedtem-e, hogy a szám vétkezzék, kívántam-e életét egy-egy átokszóval?
Job 31:31 Kik sátramban laktak, nem vallották-e meg: "Ki nem lakhatott jól húsával bármikor?"
Job 31:32 Idegenből jöttnek nem kellett kint hálni, minden jövevénynek nyitva állt a kapum.
Job 31:33 Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna,
Job 31:34 mert a nagy tömegtől tán tartottam volna, s megijedtem volna a törzsek gúnyjától, akkor csöndben volnék, ki sem lépnék az ajtón.
Job 31:35 Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Utolsó szavam ez: "Felelj nekem, Mindenható!" Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt.
Job 31:36 Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném.
Job 31:37 Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem, sietnék elébe. Jóbnak szavai itt befejeződtek.
Job 32:1 A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében.
Job 32:2 Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát.
Job 32:3 Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja.
Job 32:4 Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő.
Job 32:5 Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja.
Job 32:6 Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem.
Job 32:7 Gondoltam magamban: "Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!"
Job 32:8 De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá.
Job 32:9 Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása.
Job 32:10 Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani.
Job 32:11 Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelő szóra rátaláltok,
Job 32:12 jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg.
Job 32:13 Ne gondoljátok: "Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított."
Job 32:14 Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal.
Job 32:15 Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból.
Job 32:16 Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit.
Job 32:17 Felelek hát akkor a magam részéről, tudtotokra adom, mi a véleményem.
Job 32:18 Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik.
Job 32:19 Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlők módjára utóbb még szétszakad.
Job 32:20 Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak.
Job 32:21 Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgő szavakkal senkit nem illetek.
Job 32:22 Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtő Istenem, hamar elszólítna.
Job 33:1 Tehát, Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak!
Job 33:2 Lám, szólásra nyitottam a számat, nyelvem máris forog a szám üregében.
Job 33:3 Bölcs mondásokat súg majd a szívem, ajkam a színtiszta igazat beszéli.
Job 33:4 Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet.
Job 33:5 Hogyha képes vagy rá, adj nekem választ, adj magyarázatot és szállj velem szembe!
Job 33:6 Olyan vagyok, mint te, lásd, nem mint az Isten, én is csak agyagból vétettem.
Job 33:7 Tőlem nem kell félned, ne rémítsen semmi, még a kezem sem nehezedik rád.
Job 33:8 Valóban, te fülem hallatára mondtad, tisztán ki is vettem szavaidnak hangját:
Job 33:9 "Tiszta vagyok és nincsen semmi bűnöm, mocsoktalan vagyok, nincsen bennem vétek.
Job 33:10 Csakhogy ő ürügyet keres ellenem, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
Job 33:11 Kalodába zárta a lábamat, és szemmel tartotta minden utamat."
Job 33:12 Nézd, én mondom neked, ebben nincs igazad, mert nagyobb az Isten, mint bármelyik ember.
Job 33:13 Azért hát ellene miért háborogtál, hogy minden szavadra nem ad feleletet?
Job 33:14 Mert egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól, de nem vesszük észre.
Job 33:15 Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg.
Job 33:16 Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel,
Job 33:17 hogy tettétől visszatartsa az embert, hogy az emberekből kiűzze a gőgöt;
Job 33:18 hogy az alvilágtól megmentse a lelkét, attól, hogy életét dárda oltsa ki.
Job 33:19 Fekvőhelyén fájdalom figyelmezteti, szüntelen háborgás van a tagjaiban.
Job 33:20 A kenyértől undorral fordul el élete, kedvenc ételétől undorodik lelke.
Job 33:21 A húsa elalszik, már nem is látható, nem látható egyéb, mint csupasz csontváza.
Job 33:22 Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak.
Job 33:23 Ha aztán egy angyal odaáll melléje, egy az ezrek közül közvetítő gyanánt, s közli az emberrel a kötelességét,
Job 33:24 aztán megkönyörül rajta és azt mondja: "Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam",
Job 33:25 teste akkor üdén felvirágzik, maga meg visszatér ifjú napjaihoz.
Job 33:26 Istenhez esdekel, s ő megkegyelmez neki, engedi, hogy arcát ujjongva szemlélje. Másoknak is hirdeti feloldoztatását,
Job 33:27 az embereknek énekelve mondja: "Vétkeztem és az igazat elferdítettem, mégsem a bűneimért fizetett meg nekem.
Job 33:28 Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak."
Job 33:29 Nézd, így szokott tenni az Isten, kétszer-háromszor is az emberrel,
Job 33:30 hogy a sírgödörtől megmentse a lelkét, és az élet fényével megvilágítsa.
Job 33:31 Ügyelj, Jób, szentelj nekem figyelmet! Amíg beszélek, hallgass és légy csöndben!
Job 33:32 Ha van mit mondanod, akkor felelj nekem! Szólj, mert én szívesen helyeselnék neked!
Job 33:33 Ha azonban nincsen, akkor hallgass rám! Légy csöndben, s én bölcsességre tanítalak.
Job 34:1 Ezután Elihu folytatta és így szólt:
Job 34:2 Bölcsek, hallgassátok meg a szavaimat, szakértők, figyeljetek ide!
Job 34:3 Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót, úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt.
Job 34:4 Csak ami helyes, azt választjuk magunknak, kutassuk hát ki magunk között, mi a jó.
Job 34:5 Lám, Jób azt mondja: "Igaz ember vagyok, Isten volt, aki elvette igazamat.
Job 34:6 Bírám kegyetlenül ellenem van, nem gyógyul a sebem, pedig nem vétkeztem."
Job 34:7 Hol van még egy olyan ember, mint amilyen Jób, aki a gyalázkodást úgy issza, mint a vizet,
Job 34:8 aki a gonosztevők társává szegődött, és összejár a gonoszokkal?
Job 34:9 Valóban azt mondta: "Mit ér az embernek, hogyha barátságban él is az Istennel."
Job 34:10 Ezért bölcs emberek, hallgassatok rám! Az igazságtalanság távol áll Istentől, a Mindenható nem követ el álnokságot.
Job 34:11 A tettei szerint fizet az embernek, és aszerint bánik vele, ahogyan él.
Job 34:12 Isten gonoszságot nem művelhet, a Magasságbeli nem ferdíti el az igazságot.
Job 34:13 Vajon ki bízta rá a földet, s a földkerekséget ki alapította?
Job 34:14 Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét,
Job 34:15 akkor minden élő rögtön elpusztulna, és az ember is visszatérne a porba.
Job 34:16 Hogyha okos vagy, akkor figyelj ide, és a beszédemre nyisd ki a füledet!
Job 34:17 Törvény ellensége tud-e kormányozni? Kárhoztatod-e az egészen igazat?
Job 34:18 Aki azt mondja a királynak: "Te istentelen!" A nemeseknek meg: "Ó, ti gonosztevők!"
Job 34:19 Aki nem elfogult a fejedelmek iránt, s a gazdagot nem becsüli többre a szegénynél, mert hiszen mind az ő kezének művei.
Job 34:20 Éjszaka idején hirtelen meghalnak. Nagyurak is reszketnek, aztán eltűnnek, erőlködés nélkül végez az erősekkel.
Job 34:21 Látja szeme az ember útjait, és minden lépését szemmel tartja.
Job 34:22 Nincs számára sötét és nincsen éjszaka, hol a gonosztevők el tudnának bújni.
Job 34:23 Nem tűzött ki időt az ember számára, mikor járuljon Istene ítélőszéke elé.
Job 34:24 Összetöri - vizsgálat nélkül - a hatalmasokat, és másokat ültet a helyükre.
Job 34:25 Mivel tud tetteikről, letaszítja őket - éjjel -, és szétzúzódnak.
Job 34:26 Gonosztevők gyanánt ütlegeli őket, olyan helyen, ahol akárki láthatja.
Job 34:27 Ha szemére vetik: "Ezek, lám, elhagyták, útjait követni nem voltak hajlandók;
Job 34:28 elhatolt hozzá a szegények jajszava, és az elnyomottak hangját meghallotta,
Job 34:29 mégis nyugodt maradt, nem zavarja semmi, arcát eltakarja és senki sem látja", így van ez, mert sajnálja az egyest és a népet,
Job 34:30 s mert a gonosztevőt a balszerencse hálójára bízza.
Job 34:31 Hogyha aztán ez így szól az Istenhez: "Megtévesztettelek, de többé nem vétkezem, hogyha vétkeztem, hát légy most a tanítóm,
Job 34:32 ha gonoszságot tettem, többé nem teszek",
Job 34:33 véleményed szerint meg kell-e büntetnie, csak azért, mert te elveted az ítéletét? Rajtad a sor, válassz! Nem én vagyok soron. Ezért mondd ki bátran, amit gondolsz!
Job 34:34 Az okos emberek azt mondják majd nekem, s minden bölcs férfiú, aki figyelt rám:
Job 34:35 "Esztelen volt Jób, amikor így beszélt, és szavában nem volt bölcsesség.
Job 34:36 Tedd hát próbára, jó alaposan, mert mint egy esztelen, úgy feleselt vissza.
Job 34:37 Mert a bűnét megtoldotta galádsággal, s kétségbe vonja a jogrendet közöttünk, és szószátyárkodik az Isten ellen."
Job 35:1 Elihu ekkor folytatta és így szólt:
Job 35:2 Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: "Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?"
Job 35:3 Hisz kijelentetted: "Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?"
Job 35:4 Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is.
Job 35:5 Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted!
Job 35:6 Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod?
Job 35:7 Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna?
Job 35:8 Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed.
Job 35:9 Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen,
Job 35:10 de azt nem kérdezik: "Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon?
Job 35:11 Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!"
Job 35:12 Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik.
Job 35:13 Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható.
Job 35:14 És ha azt mondod: "Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok",
Job 35:15 aztán folytatod: "Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli",
Job 35:16 akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.
Job 36:1 Elihu folytatta és így szólt:
Job 36:2 Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni.
Job 36:3 Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát.
Job 36:4 Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted.
Job 36:5 Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten,
Job 36:6 de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez,
Job 36:7 szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene,
Job 36:8 akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek.
Job 36:9 Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak.
Job 36:10 Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk.
Job 36:11 Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben.
Job 36:12 De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban.
Job 36:13 Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket.
Job 36:14 Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük.
Job 36:15 A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét.
Job 36:16 Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt.
Job 36:17 Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad.
Job 36:18 Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson.
Job 36:19 Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével!
Job 36:20 Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid.
Job 36:21 Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod.
Job 36:22 Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő?
Job 36:23 Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: "Igazságtalan voltál!"?
Job 36:24 Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek.
Job 36:25 Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja.
Job 36:26 Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma.
Job 36:27 Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata,
Job 36:28 amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik.
Job 36:31 Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal.
Job 36:29 Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából?
Job 36:30 Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait.
Job 36:32 A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen.
Job 36:33 Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.
Job 37:1 Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén.
Job 37:2 Hallgassátok dörgő hangját figyelemmel, a dübörgést, amely előtör szájából!
Job 37:3 Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig.
Job 37:4 Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, ő az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját.
Job 37:5 Isten engedi, hogy lássunk csodás, nagy dolgokat, nagy tetteket művel, amiket nem értünk.
Job 37:6 Ő mondja a hónak: "Essél le a földre!" És az esőnek is: "Zúduljatok le rá!"
Job 37:7 Rányomja pecsétjét minden emberkézre, hogy tetteit mindenki megtapasztalja.
Job 37:8 Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvőhelyén meghúzza magát.
Job 37:9 A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idő tör be.
Job 37:10 Isten lehelletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre.
Job 37:11 Párás nedvessséggel tölti a felhőket, s a viharfellegek villámait szórják.
Job 37:12 Akarata szerint mennek ide-oda, járásukat ő határozza meg. Mindent végbevisznek, amit csak parancsol, széltében-hosszában a földkerekségen.
Job 37:13 Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül.
Job 37:14 Figyelj ide és hallgass meg, Jób! Maradj csendben és nézd Isten csodáit!
Job 37:15 Tudod-e, hogy Isten mint parancsol nekik, miként éri el, hogy felhője fényt adjon?
Job 37:16 Vagy érted tán, mint lebegnek felhői, a mindentudó mester e csodás remekei?
Job 37:17 Te, akinek már izzik a ruhád a hőségtől, amikor a déli széltől fülledt a föld,
Job 37:18 te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült?
Job 37:19 Okosíts fel minket, mit mondjunk hát neki...
Job 37:20 Azt jelentsük talán: "Szólni akarok!"? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar?
Job 37:21 Hisz nem lehet a nap fényét sem látni, amikor a felhők mögött fényesedik. Lám, szélroham jön, s elkergeti őket,
Job 37:22 észak felől fényesség ragyog fel. Félelmetes ragyogás van az Isten körül,
Job 37:23 sohasem érjük el mi a Mindenhatót. Hatalma s igaza mérhetetlenül nagy, az igazság teljességét nem ferdíti el.
Job 37:24 Ezért kell Őt félniük az embereknek. Tiszteljék mind, akikben van értelem!
Job 38:1 Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt:
Job 38:2 Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás?
Job 38:3 Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel!
Job 38:4 Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed!
Job 38:5 Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt?
Job 38:6 Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be,
Job 38:7 amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai?
Job 38:8 Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből,
Job 38:9 s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába,
Job 38:10 amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat?
Job 38:11 Mondtam neki: "Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!"
Job 38:12 Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét,
Job 38:13 hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla?
Job 38:14 Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab.
Job 38:15 A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik.
Job 38:16 El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén?
Job 38:17 Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát?
Job 38:18 Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen?
Job 38:19 Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye,
Job 38:20 hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba?
Job 38:21 Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma!
Job 38:22 Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit,
Job 38:23 miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira?
Job 38:24 Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre?
Job 38:25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek,
Job 38:26 hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember,
Job 38:27 hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon?
Job 38:28 Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre?
Job 38:29 Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra?
Job 38:30 A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne.
Job 38:31 A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel?
Job 38:32 Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt?
Job 38:33 Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg?
Job 38:34 És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek?
Job 38:35 Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: "Nos, már itt is vagyunk!"?
Job 38:36 Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas?
Job 38:37 Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni,
Job 38:38 mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok?
Job 38:39 Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod,
Job 38:40 amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek?
Job 38:41 Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek?
Job 39:1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek,
Job 39:2 tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek?
Job 39:3 Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják.
Job 39:4 A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza.
Job 39:5 Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét?
Job 39:6 Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot.
Job 39:7 Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását.
Job 39:8 A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál.
Job 39:9 Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál?
Job 39:10 Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani?
Job 39:11 Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját?
Job 39:12 Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed?
Job 39:13 Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával?
Job 39:14 Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket.
Job 39:15 Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja.
Job 39:16 Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága.
Job 39:17 A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten.
Job 39:18 De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn.
Job 39:19 Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted?
Job 39:20 Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt.
Job 39:21 Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába.
Job 39:22 Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni.
Job 39:23 A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa.
Job 39:24 Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani.
Job 39:25 Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását.
Job 39:26 Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve?
Job 39:27 A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba?
Job 39:28 A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson.
Job 39:29 Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme.
Job 39:30 Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.
Job 40:1 Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt:
Job 40:2 A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen!
Job 40:3 Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt:
Job 40:4 Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem.
Job 40:5 Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.
Job 40:6 A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta:
Job 40:7 Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel!
Job 40:8 Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen?
Job 40:9 Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint ő mennydörögni?
Job 40:10 Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba!
Job 40:11 Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg!
Job 40:12 Alázd meg a gőgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevőket!
Job 40:13 A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat!
Job 40:14 Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki győzelmed.
Job 40:15 Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha.
Job 40:16 Nézd, micsoda erő van az ágyékában, és lásd, mily erősek a hasizmai!
Job 40:17 Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak.
Job 40:18 A csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok.
Job 40:19 Remekmű az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette.
Job 40:20 A hegyek környékétől eltiltották, s minden vadtól, amely ott űzi játékát.
Job 40:21 A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtőzködik a nádban és mocsárban.
Job 40:22 A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte.
Job 40:23 Nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán.
Job 40:24 Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát?
Job 40:25 Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni?
Job 40:26 Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal?
Job 40:27 Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgő szókat intéz tán hozzád?
Job 40:28 Esetleg majd szerződést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra?
Job 40:29 Játszhatol-e vele, mint egy kis madárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni?
Job 40:30 Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta?
Job 40:31 Meg tudod-e a bőrét horoggal tűzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal?
Job 40:32 Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed!
Job 41:1 Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert.
Job 41:2 Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?
Job 41:3 Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.
Job 41:4 Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról.
Job 41:5 Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába?
Job 41:6 Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.
Job 41:7 Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel.
Job 41:8 Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük.
Job 41:9 Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.
Job 41:10 Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.
Job 41:11 A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba.
Job 41:12 Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog.
Job 41:13 A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő.
Job 41:14 Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár.
Job 41:17 Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.
Job 41:15 Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.
Job 41:16 Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő.
Job 41:18 Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.
Job 41:19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.
Job 41:20 A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek.
Job 41:21 Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.
Job 41:22 Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.
Job 41:23 Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.
Job 41:24 Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert.
Job 41:25 Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.
Job 41:26 Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.
Job 42:1 Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt:
Job 42:2 Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen.
Job 42:3 Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás.
Job 42:4 [Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!]
Job 42:5 Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.
Job 42:6 Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!
Job 42:7 Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: "Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.
Job 42:8 Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám."
Job 42:9 A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra.
Job 42:10 Az Úr jobbrafordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte.
Job 42:11 Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt.
Job 42:12 Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt.
Job 42:13 Volt hét fia és három lánya is.
Job 42:14 Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte.
Job 42:15 Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között.
Job 42:16 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen.
Job 42:17 Jób öregen és az élettel betelve halt meg.
Psa 1:1 Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Psa 1:2 Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Psa 1:3 Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.
Psa 1:4 Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.
Psa 1:5 A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében.
Psa 1:6 Isten ugyanis őrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Psa 2:1 Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
Psa 2:2 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
Psa 2:3 "Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!"
Psa 2:4 Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
Psa 2:5 De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
Psa 2:6 "Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."
Psa 2:7 Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
Psa 2:8 Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
Psa 2:9 Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted."
Psa 2:10 Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!
Psa 2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,
Psa 2:12 csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.
Psa 3:1 (Dávid zsoltára, amikor menekült fia, Absalom elől.)
Psa 3:2 Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem!
Psa 3:3 Hányan mondják rólam: "Nincs menedéke Istenénél!"
Psa 3:4 De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled.
Psa 3:5 Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s ő meghallgatott szent hegyéről.
Psa 3:6 Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom.
Psa 3:7 Nem félek a nép ezreitől, ha ellenségesen körülvesznek.
Psa 3:8 Kelj föl, Uram, adj szabadulást, Istenem! Hiszen minden ellenségemet arcul verted, és a leselkedők fogait kitörted.
Psa 3:9 Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!
Psa 4:1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid zsoltára.)
Psa 4:2 Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!
Psa 4:3 Ti emberek, meddig marad kemény a szívetek? Miért szeretitek, ami haszontalan, miért törekedtek álnokságra?
Psa 4:4 Tudjátok meg, a hűségessel csodát tesz az Úr. Az Úr meghallgat, ha hozzá kiáltok.
Psa 4:5 Rettegjetek hát és kerüljétek a bűnt! Vegyétek ezt jól fontolóra szívetekben! Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek!
Psa 4:6 Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!
Psa 4:7 Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram,
Psa 4:8 te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna.
Psa 4:9 Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!
Psa 5:1 (A karvezetőnek, fuvolára - Dávid zsoltára.)
Psa 5:2 Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre!
Psa 5:3 Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök,
Psa 5:4 Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok.
Psa 5:5 Te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása előtted,
Psa 5:6 az elvakultak nem állhatnak meg színed előtt. A gonosztevőket gyűlölöd mind,
Psa 5:7 és megsemmisíted a képmutatókat. A véres kezű, az álnok ember irtózatos az Úr szemében.
Psa 5:8 De én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, és szent templomod előtt leborulhatok félelmeddel telve.
Psa 5:9 Uram, te igaz vagy, vezess hát, ellenségeim ellenére is, s tedd járhatóvá előttem ösvényedet!
Psa 5:10 Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik.
Psa 5:11 Büntesd meg őket érte, Istenem, hadd essenek saját csapdájukba! Számtalan gonoszságuk miatt taszítsd el őket, mivel ellened szegültek.
Psa 5:12 De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd őket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet!
Psa 5:13 Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.
Psa 6:1 (A karvezetőnek, húros hangszerre [8 hangon?] - Dávid zsoltára.)
Psa 6:2 Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben!
Psa 6:3 Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom!
Psa 6:4 A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel?
Psa 6:5 Fordulj felém, Uram, s mentsd meg életemet, irgalmasságodban szabadíts meg!
Psa 6:6 Hiszen a holtak közül ki gondol még rád, a holtak országában ki dicsőít téged?
Psa 6:7 Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom.
Psa 6:8 Szememet a gond homályosítja, s sok ellenségem miatt őszülök.
Psa 6:9 Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat,
Psa 6:10 az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat.
Psa 6:11 Félelem szállja meg minden ellenségem, szégyenüljenek meg és meneküljenek, tüstént érje őket megszégyenülés!
Psa 7:1 (Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)
Psa 7:2 Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg!
Psa 7:3 Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene.
Psa 7:4 Uram, Istenem, ha olyasmit tettem... ha kezemhez jogtalanság tapad,
Psa 7:5 ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,
Psa 7:6 akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensőmet a porba!
Psa 7:7 Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet!
Psa 7:8 Gyűljenek köréd a nemzetek, előttük állítsd fel ítélőszéked.
Psa 7:9 [Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint!
Psa 7:10 Legyen vége a galádok gazságának, tedd erőssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója.
Psa 7:11 Isten az én védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket.
Psa 7:12 Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat,
Psa 7:13 ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz:
Psa 7:14 maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak.
Psa 7:15 Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem.
Psa 7:16 Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe.
Psa 7:17 Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére.
Psa 7:18 De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.
Psa 8:1 (A karvezetőnek, Gát szerint - Dávid zsoltára.)
Psa 8:2 Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja
Psa 8:3 a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót.
Psa 8:4 Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál.
Psa 8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?
Psa 8:6 Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad.
Psa 8:7 Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél:
Psa 8:8 minden juhot és barmot, a mezők vadjait,
Psa 8:9 az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,
Psa 8:10 Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!
Psa 9:1 (A karvezetőnek, oboára és hárfára - Dávid zsoltára.)
Psa 9:2 Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.
Psa 9:3 Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges.
Psa 9:4 Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt.
Psa 9:5 Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra.
Psa 9:6 A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket.
Psa 9:7 Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám,
Psa 9:8 az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll.
Psa 9:9 Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.
Psa 9:10 Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Psa 9:11 Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket,
Psa 9:12 Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között!
Psa 9:13 Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról.
Psa 9:14 Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem!
Psa 9:15 Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél!
Psa 9:16 A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott.
Psa 9:17 Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.
Psa 9:18 Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!
Psa 9:19 De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.
Psa 9:20 Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé!
Psa 9:21 Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!
Psa 10:1 Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Psa 10:2 A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt.
Psa 10:3 A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat:
Psa 10:4 "Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!" - ez minden gondolata.
Psa 10:5 Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét.
Psa 10:6 Így beszél szívében: "Nemzedékeken át nem ingok meg soha."
Psa 10:7 Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik.
Psa 10:8 A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi.
Psa 10:9 Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt.
Psa 10:10 Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának.
Psa 10:11 Ezt mondja szívében: "Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek."
Psa 10:12 Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt!
Psa 10:13 Miért vetheti meg a gonosz az Istent? Miért mondogatja szívében: "Úgysem áll bosszút!"?
Psa 10:14 De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola.
Psa 10:15 Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát, hadd szünjön meg élni!
Psa 10:16 Az Úr király örökre. Országából eltűntek a pogányok.
Psa 10:17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad.
Psa 10:18 Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha.
Psa 11:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: "Menekülj a hegyekbe, mint a madár!"?
Psa 11:2 Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék.
Psa 11:3 Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz?
Psa 11:4 Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait.
Psa 11:5 Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke.
Psa 11:6 Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze.
Psa 11:7 Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.
Psa 12:1 (A karvezetőnek, nyolc húrra - Dávid zsoltára.)
Psa 12:2 Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség.
Psa 12:3 Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szívében álnoksággal.
Psa 12:4 Semmisíts meg, Uram, minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet,
Psa 12:5 azokét, akik mondják: "Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk - ki lehet úrrá felettünk?"
Psa 12:6 De szól az Úr: "Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja."
Psa 12:7 Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított.
Psa 12:8 Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre megszabadítasz e nemzedéktől.
Psa 12:9 A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, az emberek fiaiban fölgyülemlett az aljasság.
Psa 13:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 13:2 Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem?
Psa 13:3 Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond? Meddig uralkodik még rajtam az ellenség?
Psa 13:4 Tekints rám, Uram, Istenem, és hallgass meg! Adj világosságot szememnek, nehogy halálba szenderüljek
Psa 13:5 s ellenségem azzal dicsekedjék: "Legyőztem!" Ne örüljön ellenfelem azon, hogy elestem,
Psa 13:6 hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem.
Psa 14:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az esztelen ezt mondja szívében: "Nincs Isten!" Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné.
Psa 14:2 Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.
Psa 14:3 Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné.
Psa 14:4 Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz.
Psa 14:5 De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart.
Psa 14:6 Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad.
Psa 14:7 Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!
Psa 15:1 (Dávid zsoltára.) Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden?
Psa 15:2 Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja,
Psa 15:3 és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza,
Psa 15:4 a gonoszt nem veszi sokba, azt tiszteli, ki az Urat féli. Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta,
Psa 15:5 pénzét nem adja uzsorakamatra, s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni. Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.
Psa 16:1 (Miktam - Dávid zsoltára.) Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök.
Psa 16:2 Ti így beszéltek az Úrhoz: "Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!"
Psa 16:3 A "szentekhez" pedig, kik a földön élnek: "Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!"
Psa 16:4 Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra.
Psa 16:5 Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat.
Psa 16:6 Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben.
Psa 16:7 Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet.
Psa 16:8 Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Psa 16:9 Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni.
Psa 16:10 Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
Psa 16:11 Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
Psa 17:1 (Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel!
Psa 17:2 Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!
Psa 17:3 Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám,
Psa 17:4 mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen
Psa 17:5 haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam.
Psa 17:6 Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!
Psa 17:7 Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek!
Psa 17:8 Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz,
Psa 17:9 az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek,
Psa 17:10 megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.
Psa 17:11 Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre.
Psa 17:12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.
Psa 17:13 Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
Psa 17:14 Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!
Psa 17:15 Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.
Psa 18:1 (A karvezetőnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)
Psa 18:2 Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól].
Psa 18:3 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,
Psa 18:4 akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől.
Psa 18:5 Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,
Psa 18:6 az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.
Psa 18:7 Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.
Psa 18:8 Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.)
Psa 18:9 Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].
Psa 18:10 Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott.
Psa 18:11 Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.
Psa 18:12 Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.
Psa 18:13 Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő.
Psa 18:14 Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát.
Psa 18:15 Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket.
Psa 18:16 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
Psa 18:17 Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
Psa 18:18 Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
Psa 18:19 A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
Psa 18:20 Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
Psa 18:21 Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
Psa 18:22 Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
Psa 18:23 Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
Psa 18:24 Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
Psa 18:25 Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
Psa 18:26 Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
Psa 18:27 A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
Psa 18:28 A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod.
Psa 18:29 Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
Psa 18:30 Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
Psa 18:31 Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.
Psa 18:32 Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?
Psa 18:33 Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat.
Psa 18:34 Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.
Psa 18:35 Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.
Psa 18:36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem.
Psa 18:37 Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.
Psa 18:38 Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.
Psa 18:39 Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.
Psa 18:40 A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.
Psa 18:41 Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem.
Psa 18:42 Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.
Psa 18:43 Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket.
Psa 18:44 Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
Psa 18:45 és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,
Psa 18:46 az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból.
Psa 18:47 Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének!
Psa 18:48 Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem.
Psa 18:49 Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál.
Psa 18:50 Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek.
Psa 18:51 Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.
Psa 19:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 19:2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.
Psa 19:3 A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.
Psa 19:4 Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,
Psa 19:5 a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak:
Psa 19:6 mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját.
Psa 19:7 Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el.
Psa 19:8 Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.
Psa 19:9 Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.
Psa 19:10 Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,
Psa 19:11 értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél.
Psa 19:12 Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem.
Psa 19:13 De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!
Psa 19:14 Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől.
Psa 19:15 Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!
Psa 20:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 20:2 A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve!
Psa 20:3 Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged!
Psa 20:4 Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves előtte égőáldozatod!
Psa 20:5 Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet!
Psa 20:6 Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet!
Psa 20:7 Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében.
Psa 20:8 Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.
Psa 20:9 Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk.
Psa 20:10 Uram, adj győzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk!
Psa 21:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 21:2 Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong.
Psa 21:3 Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését.
Psa 21:4 Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél.
Psa 21:5 Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre.
Psa 21:6 Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted.
Psa 21:7 Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el.
Psa 21:8 Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni.
Psa 21:9 Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod!
Psa 21:10 Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz!
Psa 21:11 Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül!
Psa 21:12 Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak.
Psa 21:13 Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled.
Psa 21:14 Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!
Psa 22:1 (A karvezetőnek a "Szarvasünő reggel..." dallamára - Dávid zsoltára.)
Psa 22:2 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?
Psa 22:3 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.
Psa 22:4 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.
Psa 22:5 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket.
Psa 22:6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.
Psa 22:7 De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
Psa 22:8 Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
Psa 22:9 "Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!"
Psa 22:10 Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
Psa 22:11 A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
Psa 22:12 Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!
Psa 22:13 Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.
Psa 22:14 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.
Psa 22:15 Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben.
Psa 22:16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.
Psa 22:17 Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, és a halál porába fektettek.
Psa 22:18 Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak,
Psa 22:19 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.
Psa 22:20 Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
Psa 22:21 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
Psa 22:22 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
Psa 22:23 Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.
Psa 22:24 Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse!
Psa 22:25 Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.
Psa 22:26 A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.
Psa 22:27 A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!
Psa 22:28 A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse,
Psa 22:29 hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken.
Psa 22:30 Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.
Psa 22:31 Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek,
Psa 22:32 igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.
Psa 23:1 (Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,
Psa 23:2 zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel
Psa 23:3 és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Psa 23:4 Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Psa 23:5 Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
Psa 23:6 Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.
Psa 24:1 (Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.
Psa 24:2 Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött.
Psa 24:3 Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén?
Psa 24:4 Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan.
Psa 24:5 Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.
Psa 24:6 Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi. Jákob Istene.
Psa 24:7 Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Psa 24:8 Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen.
Psa 24:9 Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Psa 24:10 Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.
Psa 25:1 (Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram,
Psa 25:2 Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam.
Psa 25:3 Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik.
Psa 25:4 Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!
Psa 25:5 Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!
Psa 25:6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
Psa 25:7 Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
Psa 25:8 Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek.
Psa 25:9 Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire.
Psa 25:10 Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét.
Psa 25:11 Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos!
Psa 25:12 Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza.
Psa 25:13 Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet.
Psa 25:14 Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét.
Psa 25:15 Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól.
Psa 25:16 Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény!
Psa 25:17 Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból!
Psa 25:18 Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet!
Psa 25:19 Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek!
Psa 25:20 Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök!
Psa 25:21 Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek.
Psa 25:22 Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!
Psa 26:1 (Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg!
Psa 26:2 Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém!
Psa 26:3 Hiszen jóságodat szemem előtt tartom és igazságod szerint élek.
Psa 26:4 Nem ülök azok közé, kik a rosszat teszik, és az álnokokhoz nincsen semmi közöm.
Psa 26:5 Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm.
Psa 26:6 Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat.
Psa 26:7 Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet.
Psa 26:8 Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol.
Psa 26:9 Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel!
Psa 26:10 Erőszak tapad a kezükhöz, s jobbjuk kész a megvesztegetésre.
Psa 26:11 Én azonban ártatlanul élek, ments meg, Uram, és könyörülj rajtam!
Psa 26:12 Lábam egyenes úton jár, s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben.
Psa 27:1 (Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr - kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr - kitől rettegnék?
Psa 27:2 Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak.
Psa 27:3 Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom.
Psa 27:4 Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát.
Psa 27:5 A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem.
Psa 27:6 Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak.
Psa 27:7 Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem!
Psa 27:8 Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni.
Psa 27:9 Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp!
Psa 27:10 Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne.
Psa 27:11 Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton!
Psa 27:12 Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak.
Psa 27:13 De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában.
Psa 27:14 Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!
Psa 28:1 (Dávid zsoltára.) Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók.
Psa 28:2 Halld meg könyörgő szavam, hisz hozzád kiáltok, kezemet kitárom, Uram, szent templomod felé!
Psa 28:3 Ne taszíts el a bűnösökkel, azokkal, kik a rosszat teszik! Békésen beszélnek embertársaikkal, szívükben azonban gonoszat forralnak.
Psa 28:4 Bánj velük, Uram, ahogy megérdemlik, tetteiknek gonoszsága szerint! Torold meg kezük művét, tettüket fizesd vissza nekik!
Psa 28:5 Nem törődnek az Úr törvényével és kezének műveivel, ezért rontsa le őket és ne építse újra!
Psa 28:6 Áldott legyen az Úr, meghallgatta könyörgő szavam!
Psa 28:7 Az Úr az én erőm és védőpajzsom, szívem benne bízott és segítséget kaptam, testem újjáéledt, szívből megköszönöm neki.
Psa 28:8 Népének ereje az Úr, ő a szabadulás vára fölkentjének.
Psa 28:9 Segíts népeden és áldd meg örökséged, gondozd tieidet és tartsd meg mindörökre!
Psa 29:1 (Dávid zsoltára.) Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak a tiszteletet és a hatalmat!
Psa 29:2 Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, és szent udvarában imádjátok az Urat!
Psa 29:3 Az Úr szava a vizek fölött, az Úr a hatalmas vizek fölött.
Psa 29:4 Az Úr szava tele erővel, az Úr szava tele fönséggel.
Psa 29:5 Az Úr szava cédrusokat tördel, az Úr szilánkokra töri Libanon cédrusait.
Psa 29:6 Libanont ugráltatja, mint valami borjút, Szirjont pedig, mint fiatal bikát.
Psa 29:7 Az Úr szava tüzes villámot szór,
Psa 29:8 az Úr szava megremegteti a pusztát, az Úr megremegteti Kádes pusztáját.
Psa 29:9 Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket. A dicsőség Istene mennydörög, s templomában minden így kiált: Dicsőség!
Psa 29:10 Az Úr trónolt a vízözön felett, az Úr királyként trónol mindörökké.
Psa 29:11 Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét.
Psa 30:1 (Zsoltár, templomszentelési ének - Dávidtól.)
Psa 30:2 Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak.
Psa 30:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál,
Psa 30:4 Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak.
Psa 30:5 Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét!
Psa 30:6 Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm.
Psa 30:7 Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha,
Psa 30:8 mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem.
Psa 30:9 Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért:
Psa 30:10 Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet?
Psa 30:11 Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram.
Psa 30:12 Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül.
Psa 30:13 Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!
Psa 31:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 31:2 Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem,
Psa 31:3 hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram!
Psa 31:4 Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem!
Psa 31:5 Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom.
Psa 31:6 Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene,
Psa 31:7 te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom.
Psa 31:8 Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban.
Psa 31:9 Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad.
Psa 31:10 Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve.
Psa 31:11 Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak.
Psa 31:12 Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem.
Psa 31:13 A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény.
Psa 31:14 Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni.
Psa 31:15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem!
Psa 31:16 Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából!
Psa 31:17 Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban!
Psa 31:18 Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba!
Psa 31:19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel!
Psa 31:20 Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek.
Psa 31:21 Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől.
Psa 31:22 Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát.
Psa 31:23 Ijedtemben így beszéltem: "Elutasítottál szemed elől." De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam.
Psa 31:24 Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek.
Psa 31:25 Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!
Psa 32:1 (Tanítóköltemény - Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
Psa 32:2 Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
Psa 32:3 Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége.
Psa 32:4 Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon.
Psa 32:5 De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: "Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!" S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.
Psa 32:6 Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el.
Psa 32:7 Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival.
Psa 32:8 Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik:
Psa 32:9 Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!"
Psa 32:10 A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma.
Psa 32:11 Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!
Psa 33:1 Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret!
Psa 33:2 Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!
Psa 33:3 Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve!
Psa 33:4 Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.
Psa 33:5 Az igazságot és a rendet szereti, a földkerekség telve az Úr kegyelmével.
Psa 33:6 Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei.
Psa 33:7 Mint tömlőben, összegyűjti a tengerek vizét, az áradatot gát közé szorítja.
Psa 33:8 Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget!
Psa 33:9 Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.
Psa 33:10 Az Úr letöri a pogányok támadását, a népek terveit meghiúsítja.
Psa 33:11 Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata.
Psa 33:12 Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott.
Psa 33:13 Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind.
Psa 33:14 Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek.
Psa 33:15 Ő alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket.
Psa 33:16 A király nem erős hadsereggel győz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg.
Psa 33:17 Téved, ki lovától várja győzedelmét, bármilyen erős is az, nem menti meg.
Psa 33:18 De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében,
Psa 33:19 hogy lelküket a halálból kimentse és táplálja éhségükben.
Psa 33:20 Lelkünk remél az Úrban. Ő a mi segítségünk és a pajzsunk.
Psa 33:21 Szívünk őbenne ujjong, szent nevében bizakodunk.
Psa 33:22 Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram, ahogy tebenned remélünk!
Psa 34:1 (Dávidtól, amikor Abimelech előtt őrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, ő pedig eltávozott.)
Psa 34:2 Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig.
Psa 34:3 Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek!
Psa 34:4 Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian!
Psa 34:5 Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból.
Psa 34:6 Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.
Psa 34:7 Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította.
Psa 34:8 Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.
Psa 34:9 Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
Psa 34:10 Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt.
Psa 34:11 A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek.
Psa 34:12 Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket.
Psa 34:13 Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot?
Psa 34:14 Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől!
Psa 34:15 Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!
Psa 34:16 Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat.
Psa 34:17 De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön.
Psa 34:18 Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól.
Psa 34:19 A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja.
Psa 34:20 Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.
Psa 34:21 Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.
Psa 34:22 A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte.
Psa 34:23 A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.
Psa 35:1 (Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak!
Psa 35:2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre,
Psa 35:3 vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen! Mondd lelkemnek: "Én vagyok üdvösséged!"
Psa 35:4 Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem!
Psa 35:5 Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja őket szét!
Psa 35:6 Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze őket az Isten angyala!
Psa 35:7 Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek.
Psa 35:8 Érje őket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe!
Psa 35:9 Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének!
Psa 35:10 Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől, a szegényt a rablók kezétől.
Psa 35:11 Elvetemült tanúk álltak elő, s vallattak dolgokról, mikről mit sem tudtam.
Psa 35:12 A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem.
Psa 35:13 Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem.
Psa 35:14 Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól.
Psa 35:15 Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal
Psa 35:16 azt kiáltják: "Ha! Ha! Láttuk!" Fogukat csikorgatták ellenem.
Psa 35:17 Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól!
Psa 35:18 Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged.
Psa 35:19 Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek!
Psa 35:20 Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak.
Psa 35:21 Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: "Na most majd meglátjuk!"
Psa 35:22 Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem!
Psa 35:23 Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem!
Psa 35:24 Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam,
Psa 35:25 ne gondolják szívükben: "Éppen így akartuk!" Ne mondhassák: "Most aztán felfaltuk!"
Psa 35:26 Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem!
Psa 35:27 De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: "Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!"
Psa 35:28 Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!
Psa 36:1 (A karvezetőnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)
Psa 36:2 Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
Psa 36:3 Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
Psa 36:4 Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
Psa 36:5 Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
Psa 36:6 Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
Psa 36:7 Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
Psa 36:8 Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
Psa 36:9 Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
Psa 36:10 Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
Psa 36:11 Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
Psa 36:12 Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
Psa 36:13 Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.
Psa 37:1 (Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket,
Psa 37:2 mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Psa 37:3 Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz.
Psa 37:4 Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait.
Psa 37:5 Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.
Psa 37:6 Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt.
Psa 37:7 Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel, hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét.
Psa 37:8 Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél!
Psa 37:9 Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet.
Psa 37:10 Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod.
Psa 37:11 A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét.
Psa 37:12 Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát.
Psa 37:13 Az Úr azonban kineveti őt, mert látja már, amint napja kél.
Psa 37:14 A bűnösök kardot rántanak s íjat feszítenek, hogy elpusztítsák azt, aki egyenes úton jár.
Psa 37:15 De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik.
Psa 37:16 Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága.
Psa 37:17 Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja.
Psa 37:18 Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre.
Psa 37:19 A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak.
Psa 37:20 Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezők virága, elhervadnak, s eltűnnek, akár a füst.
Psa 37:21 Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz.
Psa 37:22 Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek.
Psa 37:23 Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli.
Psa 37:24 Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét.
Psa 37:25 Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.
Psa 37:26 Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek.
Psa 37:27 Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre.
Psa 37:28 Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul.
Psa 37:29 Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre.
Psa 37:30 Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes.
Psa 37:31 Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók.
Psa 37:32 A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik.
Psa 37:33 De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll.
Psa 37:34 Bízzál az Úrban és kövesd az útját, ő megőriz a gonosztól s ő felemel, hogy tiéd legyen a föld, és elégtétellel lásd a gonosz pusztulását.
Psa 37:35 Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét.
Psa 37:36 Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam.
Psa 37:37 Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad!
Psa 37:38 A bűnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik.
Psa 37:39 Az igazaknak az Úr ad szabadulást, ő a védelmük a szükség idején.
Psa 37:40 Segítőjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket.
Psa 38:1 (Dávid zsoltára, emlékezésre.)
Psa 38:2 Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban!
Psa 38:3 Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik.
Psa 38:4 Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban.
Psa 38:5 Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik.
Psa 38:6 Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt.
Psa 38:7 törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok.
Psa 38:8 Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé.
Psa 38:9 Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok.
Psa 38:10 Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve.
Psa 38:11 Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény.
Psa 38:12 Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak.
Psa 38:13 Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást.
Psa 38:14 De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját.
Psa 38:15 Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet.
Psa 38:16 De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem!
Psa 38:17 Azt mondom: "Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam."
Psa 38:18 Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha.
Psa 38:19 Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt.
Psa 38:20 De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek.
Psa 38:21 A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem.
Psa 38:22 Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem!
Psa 38:23 Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!
Psa 39:1 (A karvezetőnek Jedutuntól - Dávid zsoltára.)
Psa 39:2 Így szóltam: "Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen."
Psa 39:3 Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív.
Psa 39:4 A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem:
Psa 39:5 "Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok.
Psa 39:6 Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat,
Psa 39:7 az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd."
Psa 39:8 Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.
Psa 39:9 Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek!
Psa 39:10 Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így.
Psa 39:11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától.
Psa 39:12 Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat.
Psa 39:13 Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind.
Psa 39:14 Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!
Psa 40:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 40:2 Bíztam, az Úrban bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat.
Psa 40:3 Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet.
Psa 40:4 Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal.
Psa 40:5 Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek.
Psa 40:6 Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném.
Psa 40:7 Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot,
Psa 40:8 így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták,
Psa 40:9 hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet.
Psa 40:10 Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, te ezt tudod.
Psa 40:11 Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam hűségedet és segítségedet. Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt hűségedet nem titkoltam.
Psa 40:12 Ne tagadd meg tőlem, Uram, irgalmadat, kegyelmed és hűséged mindig oltalmazzon!
Psa 40:13 Tömérdek nyomorúság fojtogat, tenger bűnöm elborított, már nem is látok. Több van belőlük, mint fejemen a haj, és erőm is cserbenhagyott.
Psa 40:14 Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre!
Psa 40:15 Piruljanak és szégyenkezzenek, akik életemre törnek, hogy tönkretegyenek. Szégyent vallva hátráljanak, akik örülnek bajomnak.
Psa 40:16 Dermedjenek kővé szégyenükben, akik gúnyolnak: "Jól van így!"
Psa 40:17 Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet.
Psa 40:18 De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!
Psa 41:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 41:2 Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján.
Psa 41:3 Megőrzi őt az Úr és életben tartja, boldoggá teszi itt a földön, s nem adja ellensége hatalmába.
Psa 41:4 Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli.
Psa 41:5 Így szólok: "Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!"
Psa 41:6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: "Mikor hal már meg, mikor törlik nevét?"
Psa 41:7 Ha valaki meglátogat, álnokságot beszél, gonoszságot gyűjt szívébe, elmegy s továbbadja.
Psa 41:8 Mind, akik gyűlölnek, együtt suttognak ellenem, ártó gondolatokat forgatnak fejükben.
Psa 41:9 Béliál csapása érte utol, ezért fekszik itt, s nem is kel fel többé.
Psa 41:10 Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát.
Psa 41:11 Te azonban, Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek!
Psa 41:12 Akkor fogom látni, hogy kegyes vagy hozzám, ha ellenségem nem ujjong rajtam,
Psa 41:13 engem pedig megőrzöl sértetlenül, és engeded, hogy színed előtt álljak mindörökre.
Psa 41:14 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökkön-örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!
Psa 42:1 (A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Psa 42:2 Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.
Psa 42:3 Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?
Psa 42:4 Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: "Hol marad Istened?"
Psa 42:5 A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.
Psa 42:6 Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét
Psa 42:7 és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
Psa 42:8 Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.
Psa 42:9 Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.
Psa 42:10 Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
Psa 42:11 A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: "Hol maradt Istened?"
Psa 42:12 De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Psa 43:1 Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől!
Psa 43:2 Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
Psa 43:3 Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba!
Psa 43:4 Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem.
Psa 43:5 Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Psa 44:1 (A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Psa 44:2 Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben
Psa 44:3 a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted.
Psa 44:4 Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket.
Psa 44:5 Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak.
Psa 44:6 Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Psa 44:7 Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg,
Psa 44:8 te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket.
Psa 44:9 Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük.
Psa 44:10 De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel.
Psa 44:11 Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel.
Psa 44:12 Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé.
Psa 44:13 Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből.
Psa 44:14 Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak.
Psa 44:15 Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk.
Psa 44:16 Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat.
Psa 44:17 Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim.
Psa 44:18 Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg.
Psa 44:19 Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le,
Psa 44:20 amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével.
Psa 44:21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:
Psa 44:22 Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát?
Psa 44:23 Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.
Psa 44:24 Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre!
Psa 44:25 Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?
Psa 44:26 Hiszen lelkünket a porba taposták, testük a földhöz tapadt.
Psa 44:27 Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!
Psa 45:1 (A karvezetőnek a "Liliomok" szerint - Korach fiainak tanítókölteménye, a szeretet himnusza.)
Psa 45:2 Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje.
Psa 45:3 Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el, Isten megáldott téged örökre.
Psa 45:4 Övezd fel karddal oldalad, te hős, indulj fönségesen hatalmad teljében!
Psa 45:5 Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon, mely fenyegetővé teszi jobbodat!
Psa 45:6 Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a király ellenségeit elhagyja erejük.
Psa 45:7 A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara.
Psa 45:8 Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül.
Psa 45:9 Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra.
Psa 45:10 Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve.
Psa 45:11 Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát!
Psa 45:12 A király kívánja szépségedet, ő urad neked, közeledj hát odaadón!
Psa 45:13 Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek
Psa 45:14 aranyba foglalt drágakövekkel.
Psa 45:15 A királylányt színpompás öltözékben viszik a királyhoz. Hajadonok kísérik, és barátnőit hozzá vezetik.
Psa 45:16 Ujjongva, vidám énekkel vonulnak oda, bevonulnak a király várába.
Psa 45:17 Atyáid helyett fiaid születnek, fejedelmekké teszed őket országok felett.
Psa 45:18 Nevedet hirdetni fogom nemzedékről nemzedékre, így a népek mindörökre magasztalnak téged.
Psa 46:1 (A karvezetőnek - Korach fiainak éneke oboára.)
Psa 46:2 Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.
Psa 46:3 Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak,
Psa 46:4 ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!]
Psa 46:5 A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát.
Psa 46:6 Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.
Psa 46:7 A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet.
Psa 46:8 Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!
Psa 46:9 Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet,
Psa 46:10 megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti.
Psa 46:11 Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett.
Psa 46:12 Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!
Psa 47:1 (A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.)
Psa 47:2 Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket!
Psa 47:3 Mert félelmetes az Úr, a Magasságbeli, a nagy király minden ország felett.
Psa 47:4 Letiporta előttünk a nemzeteket, lábunk elé vetette a népeket.
Psa 47:5 Örökséget választott nekünk, dicsőséget Jákobnak, akit szeretett.
Psa 47:6 Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával.
Psa 47:7 Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek!
Psa 47:8 Isten az egész föld királya - zendítsetek hát ünnepi dalra!
Psa 47:9 Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik.
Psa 47:10 A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével, mert Istené a földön minden pajzs, ő a legfölségesebb.
Psa 48:1 (Ének - Korach fiainak zsoltára.)
Psa 48:2 Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye,
Psa 48:3 a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, "északnak határa" valóban a nagy király városa.
Psa 48:4 Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik.
Psa 48:5 Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták.
Psa 48:6 Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak.
Psa 48:7 Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt.
Psa 48:8 Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit.
Psa 48:9 Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta.
Psa 48:10 Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében.
Psa 48:11 Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal.
Psa 48:12 Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden!
Psa 48:13 Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait!
Psa 48:14 Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek:
Psa 48:15 Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!
Psa 49:1 (A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.)
Psa 49:2 Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg:
Psa 49:3 a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények!
Psa 49:4 A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem.
Psa 49:5 Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet.
Psa 49:6 A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága?
Psa 49:7 Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek.
Psa 49:8 Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat.
Psa 49:9 Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha,
Psa 49:10 hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa.
Psa 49:11 Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják,
Psa 49:12 és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is.
Psa 49:13 Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.
Psa 49:14 Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak.
Psa 49:15 Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük.
Psa 49:16 De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz.
Psa 49:17 Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik!
Psa 49:18 Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele.
Psa 49:19 Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: "Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál",
Psa 49:20 akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak.
Psa 49:21 Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.
Psa 50:1 (Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig.
Psa 50:2 Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr,
Psa 50:3 Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak.
Psa 50:4 Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött:
Psa 50:5 "Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek!
Psa 50:6 Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet.
Psa 50:7 Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet), én az Isten, a te Istened.
Psa 50:8 Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen.
Psa 50:9 Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból.
Psa 50:10 Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja.
Psa 50:11 Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem.
Psa 50:12 Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége.
Psa 50:13 Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom?
Psa 50:14 A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt!
Psa 50:15 Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz."
Psa 50:16 De a gonoszokhoz így beszél az Isten: "Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet?
Psa 50:17 Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat.
Psa 50:18 Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél.
Psa 50:19 Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot.
Psa 50:20 Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted.
Psa 50:21 Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
Psa 50:22 Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Psa 50:23 Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét."
Psa 51:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára,
Psa 51:2 amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.)
Psa 51:3 Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!
Psa 51:4 Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől!
Psa 51:5 Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen.
Psa 51:6 Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben.
Psa 51:7 Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.
Psa 51:8 De nézd, te az igaz szívben leled örömöd - taníts meg hát a bölcsesség titkára!
Psa 51:9 Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!
Psa 51:10 Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim.
Psa 51:11 Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat!
Psa 51:12 Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!
Psa 51:13 Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Psa 51:14 Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!
Psa 51:15 Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök.
Psa 51:16 Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat.
Psa 51:17 Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet.
Psa 51:18 Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el.
Psa 51:19 Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.
Psa 51:20 Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait!
Psa 51:21 Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő- és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.
Psa 52:1 (A karvezetőnek tanítóköltemény Dávidtól,
Psa 52:2 amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.)
Psa 52:3 Mit dicsekedsz gazságoddal minden nap, te, hatalomnak embere?
Psa 52:4 Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez.
Psa 52:5 Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót.
Psa 52:6 Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv!
Psa 52:7 Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élők földjéből.
Psa 52:8 Az igazak borzalommal nézik majd s gúnyolódnak rajta:
Psa 52:9 "Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!"
Psa 52:10 Én azonban, mint zöldellő olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában.
Psa 52:11 Áldani foglak mindörökké, mivel ezt művelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok előtt, akik hűségesek hozzád.
Psa 53:1 (A karvezetőnek - betegség idején: Dávid tanítókölteménye.)
Psa 53:2 Az esztelen így szól szívében: "Nincs Isten!" Álnokok, romlottak, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné.
Psa 53:3 Isten, nézz le az égből az ember fiaira, hogy van-e még bölcs, van-e még, aki az Istent keresi.
Psa 53:4 Tévelygők és romlottak mind! Egyetlen egy sincs, aki a jót tenné.
Psa 53:5 Nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, akik nem folyamodnak Istenhez?
Psa 53:6 Akkor majd rettegés veri őket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hűtlenek lettek, azoknak csontját szétszórta az Úr, megszégyenültek, mivel Isten elvetette őket.
Psa 53:7 Jöjjön hát szabadulás Sionból Izrael számára! Ha majd Isten megfordítja népe sorsát, akkor ujjong majd Jákob és vigad Izrael.
Psa 54:1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid tanítókölteménye,
Psa 54:2 azután, hogy a cifiták elmentek Saulhoz és jelentették: "Dávid nálunk rejtőzik.")
Psa 54:3 Segíts meg, Isten, neved által, légy hatalmas szószólója ügyemnek!
Psa 54:4 Hallgasd meg imámat, Istenem, figyelj szám szavára!
Psa 54:5 Mert gőgösek keltek föl ellenem, a hatalom emberei életemre törnek, s nem tekintik az Istent.
Psa 54:6 De lám, Isten az én segítségem, az Úr ereje tartja fenn életem.
Psa 54:7 A bajt fordítsd vissza ellenségeimre, hűségedben, uram, semmisítsd meg őket!
Psa 54:8 Akkor örömmel mutatok be áldozatot neked, és dicsőítem jóságos nevedet.
Psa 54:9 Kimentett engem minden gyötrelemből s szememmel láttam ellenségem vesztét.
Psa 55:1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid tanítókölteménye.)
Psa 55:2 Figyelj imádságomra, Uram, ne zárkózz el könyörgésem elől!
Psa 55:3 Fordulj felém és hallgass meg! A félelem hajszol,
Psa 55:4 az ellenség zaja és a gonoszok lármája megzavar. Mert bajt hoznak rám, bőszülten támadnak.
Psa 55:5 A szívem remeg bensőmben, és halálfélelem környékez.
Psa 55:6 Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el.
Psa 55:7 Így szólok: "Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék."
Psa 55:8 Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék.
Psa 55:9 Sietve kerestem vihartól, széltől védett menedéket,
Psa 55:10 Uram, a rohanó ár és nyelvük zaklatása ellen. Hiszen a városban csak viszályt és erőszakot látok.
Psa 55:11 Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erőszak és gonoszság tanyázik.
Psa 55:12 Belsejében álnokság lakik, az utcákon nem szűnik a zsarolás és csalás.
Psa 55:13 Ha csak ellenségem gyalázna, azt még elviselném. Ha csak az fordulna ellenem, aki gyűlöl, elbújnék előle.
Psa 55:14 De te voltál az, aki társam vagy, te lettél ellenségem, akiben megbíztam,
Psa 55:15 akivel az Isten házában bensőséges barátságra léptem. Eméssze meg őket a nyugtalanság,
Psa 55:16 lepje meg őket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol ők vannak, ott van a gonoszság házaikban!
Psa 55:17 Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem.
Psa 55:18 Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam.
Psa 55:19 Békében menti meg lelkemet azoktól, akik bántanak. Mert sokan vannak ellenem.
Psa 55:20 Isten engem meghallgat, őket megalázza: ő, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet.
Psa 55:21 Ki-ki barátja ellen emeli kezét, és megszegi adott szavát.
Psa 55:22 Arca olyan sima, mint a vaj, de szívében háborút forgat. Látszatra beszéde enyhítő olaj, de a valóságban kivont éles kard.
Psa 55:23 Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!
Psa 55:24 Te pedig, Istenem, taszítsd le őket mind az örvény kútjába. A vérengző és csaló emberek éveik felét sem érik meg. De én, Uram, tebenned bízom.
Psa 56:1 (A karvezetőnek a "Távoli istenek galambja" szerint - miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.)
Psa 56:2 Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak.
Psa 56:3 Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra,
Psa 56:4 amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom.
Psa 56:5 Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem.
Psa 56:6 Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem.
Psa 56:7 Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek.
Psa 56:8 Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket!
Psa 56:9 Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.
Psa 56:10 Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van.
Psa 56:11 Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát.
Psa 56:12 Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem?
Psa 56:13 Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked.
Psa 56:14 Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.
Psa 57:1 (A karvezetőnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elől barlangba menekült.)
Psa 57:2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.
Psa 57:3 Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem.
Psa 57:4 Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét.
Psa 57:5 Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.
Psa 57:6 Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!
Psa 57:7 Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele.
Psa 57:8 A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.
Psa 57:9 Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!
Psa 57:10 A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked.
Psa 57:11 Mert irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket.
Psa 57:12 Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!
Psa 58:1 (A karvezetőnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól.)
Psa 58:2 Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek?
Psa 58:3 Nem, szívetekben gonoszság rejtőzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak.
Psa 58:4 A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak.
Psa 58:5 Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja.
Psa 58:6 Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbűvölő hangját, aki jól ért a bűvöléshez.
Psa 58:7 Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát!
Psa 58:8 Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű.
Psa 58:9 Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha!
Psa 58:10 Mielőtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, - zölden vagy száradtan - hordja el őket a haragos szél!
Psa 58:11 Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében!
Psa 58:12 S az emberek majd mondogatják: "Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!"
Psa 59:1 (A karvezetőnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul odaküldött és őriztette a házát, hogy megölje.)
Psa 59:2 Ments meg elleneimtől, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem!
Psa 59:3 Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektől!
Psa 59:4 Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bűn, Uram, nincsen vétek,
Psa 59:5 ártatlan vagyok, mégis rám törnek és megtámadnak. Ébredj föl, gyere velem szembe és lásd,
Psa 59:6 mert te, Uram, Seregek Ura, te vagy Izrael Istene! Ébredj föl és fenyítsd meg mind a pogányokat, a hűtleneket, ne kíméld őket!
Psa 59:7 Esténként visszatérnek és ordítanak, mint a kutyák, s kószálnak a városban.
Psa 59:8 Nézd, a szájuk tajtékzik, ajkukon kard: "Ki hall meg bennünket?"
Psa 59:9 De te, Uram, kineveted őket, csúffá teszel minden népséget.
Psa 59:10 Te vagy erősségem, rád tekintek, Uram, te vagy Istenem, menedékem!
Psa 59:11 Jóságos Istenem segítségemre siet, Isten engedi, hogy ellenfelem fölé kerekedjem.
Psa 59:12 Pusztítsd el őket, Istenem, hogy népem ne feledje! Hatalmadban szórd szét és taposd el őket, Istenünk, védőpajzsunk!
Psa 59:13 Ajkuk minden szava bűn a szájukban - okozza vesztüket a gőg, átok és hazugság!
Psa 59:14 Pusztítsd el őket haragodban, veszítsd el őket végképp! Hadd legyen nyilvánvaló: Isten uralkodik Jákobban a föld határáig.
Psa 59:15 Esténként visszatérnek és ugatnak, mint a kutyák, s kószálnak a városban;
Psa 59:16 kóborolnak és élelmet keresnek, s ha nem laknak jól, még jobban vonítanak.
Psa 59:17 Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján.
Psa 59:18 Neked énekelek, erősségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem.
Psa 60:1 (A karvezetőnek a "Liliom a bizonyíték" szerint - miktam Dávidtól; okulásul írta,
Psa 60:2 amikor kivonult a két folyó arámjai és Coba arámjai ellen; amikor Joáb visszatért és a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizenkétezer embert.)
Psa 60:3 Eltaszítottál minket, Istenem, áttörted sorainkat, megharagudtál ránk, de most térj vissza hozzánk!
Psa 60:4 Megremegtetted az országot és megszaggattad. Gyógyítsd meg sebeit, mert összeomlik.
Psa 60:5 Nehéz sorsot adtál ennek a népnek, bódító bort adtál innunk.
Psa 60:6 Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől.
Psa 60:7 Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz. Segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Psa 60:8 Isten egykor így szólt szentélyében: "Örömmel osztom szét Szichemet és fölmérem Szukkot völgyét,
Psa 60:9 az enyém Gileád, az enyém Manassze, s Efraim a fejem sisakja, Júda pedig a kormánypálcám.
Psa 60:10 Moáb azonban mosdótálam, sarumat ráteszem Edomra. Kiálts hát győzelmet, Filisztea!
Psa 60:11 Ki vezet el az erős városhoz, ki kísér el Edomba?
Psa 60:12 Nemde eltaszítottál bennünket Istenem, hogy nem vonulsz ki többé seregünkkel?
Psa 60:13 Nyújts segítséget az ellenség ellen, mivel az emberi segítség ingatag!
Psa 60:14 Istennel majd bátran küzdünk, s ő letiporja ellenségünket.
Psa 61:1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávidtól.)
Psa 61:2 Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra!
Psa 61:3 A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!
Psa 61:4 Oltalmam vagy, erős vár az ellenség ellen.
Psa 61:5 Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtőzve szárnyaid alatt!
Psa 61:6 Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet.
Psa 61:7 Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát!
Psa 61:8 Uralkodjék örökké Isten előtt, küldd védelmére kegyelmedet és hűségedet!
Psa 61:9 Akkor majd folyvást dicsőítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.
Psa 62:1 (A karvezetőnek, Jedutun szerint - Dávid zsoltára.)
Psa 62:2 Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön.
Psa 62:3 Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg.
Psa 62:4 Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat?
Psa 62:5 Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak.
Psa 62:6 Istenben keress, lelkem, nyugalmat, segítség csak tőle jön!
Psa 62:7 Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg.
Psa 62:8 Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem.
Psa 62:9 Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk!
Psa 62:10 Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat, az emberek fiai csalfák. A mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat.
Psa 62:11 Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá!
Psa 62:12 Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belőle:
Psa 62:13 Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.
Psa 63:1 (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.)
Psa 63:2 Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.
Psa 63:3 Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.
Psa 63:4 Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked.
Psa 63:5 Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.
Psa 63:6 Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet.
Psa 63:7 Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem.
Psa 63:8 Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadzom.
Psa 63:9 Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem.
Psa 63:10 Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe,
Psa 63:11 kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak.
Psa 63:12 A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.
Psa 64:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 64:2 Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől!
Psa 64:3 Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől!
Psa 64:4 Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat,
Psa 64:5 hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék.
Psa 64:6 Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: "Ki lát bennünket?
Psa 64:7 Titkos útjainkat ki tekinti át?" Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet.
Psa 64:8 Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk.
Psa 64:9 Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.
Psa 64:10 Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik.
Psa 64:11 Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.
Psa 65:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára, ének.)
Psa 65:2 Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat.
Psa 65:3 Te meghallgatod a kéréseket,
Psa 65:4 ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket.
Psa 65:5 Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével.
Psa 65:6 Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak.
Psa 65:7 Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad.
Psa 65:8 Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak;
Psa 65:9 félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit.
Psa 65:10 Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted:
Psa 65:11 barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad.
Psa 65:12 Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség;
Psa 65:13 pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek;
Psa 65:14 a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!
Psa 66:1 (A karvezetőnek - ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind,
Psa 66:2 zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel!
Psa 66:3 Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Az ellenség meghajol hatalmas erőd előtt.
Psa 66:4 Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet!
Psa 66:5 Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között!
Psa 66:6 A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk!
Psa 66:7 Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat.
Psa 66:8 Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét!
Psa 66:9 Ő ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk.
Psa 66:10 Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál.
Psa 66:11 A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre.
Psa 66:12 Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál.
Psa 66:13 Égőáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam:
Psa 66:14 ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban.
Psa 66:15 Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked.
Psa 66:16 Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem!
Psa 66:17 Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét.
Psa 66:18 Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr.
Psa 66:19 Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra.
Psa 66:20 Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem.
Psa 67:1 (A karvezetőnek, húros hangszerre - zsoltár, ének.)
Psa 67:2 Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk,
Psa 67:3 hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét!
Psa 67:4 Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged!
Psa 67:5 Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön.
Psa 67:6 Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged!
Psa 67:7 A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket.
Psa 67:8 Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa!
Psa 68:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 68:2 Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik.
Psa 68:3 Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt.
Psa 68:4 Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben.
Psa 68:5 Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt!
Psa 68:6 Az árvák atyja, özvegyek védelmezője - ez az Isten szent hajlékában.
Psa 68:7 Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán.
Psa 68:8 Istenünk, te néped előtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál:
Psa 68:9 megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt.
Psa 68:10 Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad.
Psa 68:11 Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek.
Psa 68:12 Az Úr üzenetet bíz a hírvivőkre: "A Mindenható elűzött hatalmas sereget."
Psa 68:13 Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott.
Psa 68:14 Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellő arany csillogott szárnyain.
Psa 68:15 Ékszerük, mint hó a Calmonon.
Psa 68:16 Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs.
Psa 68:17 Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre.
Psa 68:18 Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe.
Psa 68:19 Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.
Psa 68:20 Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket.
Psa 68:21 Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól.
Psa 68:22 Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, az üstökét azoknak, akik bűnben élnek.
Psa 68:23 Így szól az Úr: "Lehozom őket Básánból, kihozom őket a tenger mélyéből,
Psa 68:24 hogy lábadat vérükben fürösszed, s kutyáid is falják fel ellenségeidből részüket."
Psa 68:25 Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe.
Psa 68:26 Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve.
Psa 68:27 "Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!"
Psa 68:28 Itt van Benjamin, a legfiatalabb - legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői.
Psa 68:29 Isten, mutasd meg hatalmadat, Isten, aki értünk munkálkodol!
Psa 68:30 Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot.
Psa 68:31 Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket!
Psa 68:32 Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé,
Psa 68:33 föld birodalmai, énekeljetek Istennek! Zengjetek dicséretet az Úrnak,
Psa 68:34 aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken. Íme, hallatja hangját, szavának erejét.
Psa 68:35 Ismerjétek el Isten hatalmát! Fölsége Izrael fölött tündököl, magasan a felhőkben felragyog hatalma.
Psa 68:36 Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!
Psa 69:1 (A karvezetőnek a "Liliomok" szerint - Dávidtól.)
Psa 69:2 Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér,
Psa 69:3 belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem.
Psa 69:4 Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
Psa 69:5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. [Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom.]
Psa 69:6 Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted.
Psa 69:7 De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene!
Psa 69:8 Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat.
Psa 69:9 Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem.
Psa 69:10 Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.
Psa 69:11 Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott.
Psa 69:12 Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik.
Psa 69:13 A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek.
Psa 69:14 De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint!
Psa 69:15 Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet,
Psa 69:16 nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre!
Psa 69:17 Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám!
Psa 69:18 Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar!
Psa 69:19 Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg!
Psa 69:20 Ismered gyalázatomat, szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól,
Psa 69:21 Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna.
Psa 69:22 Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.
Psa 69:23 Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká!
Psa 69:24 Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét!
Psa 69:25 Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket!
Psa 69:26 Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban!
Psa 69:27 Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát.
Psa 69:28 Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted!
Psa 69:29 Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt!
Psa 69:30 Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem!
Psa 69:31 Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.
Psa 69:32 Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Psa 69:33 A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!
Psa 69:34 Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le.
Psa 69:35 Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog!
Psa 69:36 Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet,
Psa 69:37 szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.
Psa 70:1 (A karvezetőnek - Dávidtól, emlékezetül.)
Psa 70:2 Istenem, irgalmadban ments meg, siess, Uram, segítségemre!
Psa 70:3 Valljanak szégyent és piruljanak gyalázatukban, akik életemre törnek!
Psa 70:4 Szégyenkezve hátráljanak, akik örülnek bajomon! Hátráljanak megszégyenülve, akik így gúnyolnak: "Úgy kell neki!"
Psa 70:5 De ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek téged! Hirdessék mindig, hogy nagy az Isten, mindnyájan, kik várják az üdvösségedet!
Psa 70:6 De én nyomorult és szegény vagyok. Istenem, siess hozzám! Te vagy segítőm és szabadítóm, ne késsél tovább, Uram!
Psa 71:1 Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom!
Psa 71:2 Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre!
Psa 71:3 Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram.
Psa 71:4 Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől!
Psa 71:5 Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta.
Psa 71:6 Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam.
Psa 71:7 Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy.
Psa 71:8 Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel.
Psa 71:9 Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!
Psa 71:10 Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek.
Psa 71:11 Azt mondják: "Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!"
Psa 71:12 Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre!
Psa 71:13 Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat!
Psa 71:14 Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted.
Psa 71:15 Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet.
Psa 71:16 Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem.
Psa 71:17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem.
Psa 71:18 De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat,
Psa 71:19 és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem?
Psa 71:20 Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből.
Psa 71:21 Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam.
Psa 71:22 S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked.
Psa 71:23 Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad.
Psa 71:24 Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták!
Psa 72:1 (Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára:
Psa 72:2 kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet.
Psa 72:3 A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan
Psa 72:4 ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri.
Psa 72:5 Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold.
Psa 72:6 Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet.
Psa 72:7 Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold.
Psa 72:8 Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig.
Psa 72:9 A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet.
Psa 72:10 Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek.
Psa 72:11 A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki.
Psa 72:12 Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül.
Psa 72:13 A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét.
Psa 72:14 Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében.
Psa 72:15 [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké.
Psa 72:16 Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön!
Psa 72:17 Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek.
Psa 72:18 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát;
Psa 72:19 áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen!
Psa 72:20 [Vége Izáj fia, Dávid imájának.]
Psa 73:1 (Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük!
Psa 73:2 Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek.
Psa 73:3 Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek.
Psa 73:4 Nem gyötri őket a szenvedés, testük egészséges és erővel teli.
Psa 73:5 A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik.
Psa 73:6 A gőg úgy övezi őket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi őket az erőszak.
Psa 73:7 A gonoszság a hájukból nő ki, s a szívükből csap ki az álnokság.
Psa 73:8 Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetőznek hatalmukkal.
Psa 73:9 Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön.
Psa 73:10 S népem fut utánuk, mohón szürcsöli áradó vizüket.
Psa 73:11 Így szólnak: "Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?"
Psa 73:12 Lám, ilyenek a bűnösök: növelik hatalmukat és élnek háborítatlanul.
Psa 73:13 Hiába volt hát, hogy tisztán megőriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam, mostam a kezem?
Psa 73:14 Hiszen folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.
Psa 73:15 Ha azt gondolnám: "Úgy beszélek, mint ők", megtagadnám fiaid nemzetségét.
Psa 73:16 Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott,
Psa 73:17 míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem.
Psa 73:18 Valóban ingatag talajra állítottad, és romlásba döntöd őket.
Psa 73:19 Milyen hirtelen összeestek, végük lett, az ijedség elvitte őket.
Psa 73:20 Ahogy az ébredő elűzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz.
Psa 73:21 Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett:
Psa 73:22 akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt,
Psa 73:23 de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat.
Psa 73:24 Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe.
Psa 73:25 Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Psa 73:26 Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.
Psa 73:27 Lám, elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak.
Psa 73:28 Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.
Psa 74:1 (Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen?
Psa 74:2 Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.
Psa 74:3 Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség,
Psa 74:4 a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt,
Psa 74:5 amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak,
Psa 74:6 úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat.
Psa 74:7 Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták.
Psa 74:8 Így szóltak magukban: "Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!"
Psa 74:9 Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még?
Psa 74:10 Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél?
Psa 74:11 Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál?
Psa 74:12 Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez.
Psa 74:13 Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét.
Psa 74:14 A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek.
Psa 74:15 Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat.
Psa 74:16 A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat.
Psa 74:17 Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.
Psa 74:18 Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved.
Psa 74:19 Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre!
Psa 74:20 Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak.
Psa 74:21 Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge!
Psa 74:22 Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet!
Psa 74:23 Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!
Psa 75:1 (A karvezetőnek a "Ne töröld el" szerint - Aszaf zsoltára, ének.)
Psa 75:2 Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid!
Psa 75:3 Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint.
Psa 75:4 Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait.
Psa 75:5 A dicsekvőnek azt mondom: "Hagyd a dicsekvést!" Az istentelennek: "Ne emeld föl a fejed!
Psa 75:6 Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!"
Psa 75:7 Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül:
Psa 75:8 Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli.
Psa 75:9 Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön.
Psa 75:10 Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének.
Psa 75:11 A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.
Psa 76:1 (A karvezetőnek húros hangszerre - Aszaf zsoltára, ének.)
Psa 76:2 Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben.
Psa 76:3 Sálemben áll a sátora, Sionban van a lakóhelye.
Psa 76:4 Ott törte meg az íj villámait, a pajzsot, a kardot és a háborút.
Psa 76:5 Jöttél, te Hatalmas, fénybe öltözötten: hegyekre szóló zsákmányt szereztünk.
Psa 76:6 A büszke szívek is zsákmányul estek, most már álmukat alusszák, a harcosok karja lehanyatlott.
Psa 76:7 Jákob Istene, harsány kiáltásod előtt megtorpantak a lovak és a szekerek.
Psa 76:8 Rettenetes vagy! Ki állhat meg előtted, haragod hatalma előtt?
Psa 76:9 Az égből kihirdetted az ítélet szavát, a föld megrendült, és csendesség lett,
Psa 76:10 amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tűrőnek a földön.
Psa 76:11 Mert az emberek haragja is megdicsőít téged: akik megmenekülnek a haragtól, azokkal felövezed magad,
Psa 76:12 Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek!
Psa 76:13 Neki, aki a fejedelmek lelkét összetöri, aki rettenetesnek mutatkozik a föld uralkodói előtt.
Psa 77:1 (A karvezetőnek a "Jedutun" szerint - Aszaf zsoltára.)
Psa 77:2 Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson.
Psa 77:3 Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szűntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása.
Psa 77:4 Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem.
Psa 77:5 Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni.
Psa 77:6 Régmúlt napokra kell gondolnom,
Psa 77:7 a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem:
Psa 77:8 "Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas?
Psa 77:9 Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret?
Psa 77:10 Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?"
Psa 77:11 S így szólok: "Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott."
Psa 77:12 Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról.
Psa 77:13 Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem.
Psa 77:14 Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges?
Psa 77:15 Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat.
Psa 77:16 Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait.
Psa 77:17 A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek.
Psa 77:18 A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek.
Psa 77:19 Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett.
Psa 77:20 Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható.
Psa 77:21 Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.
Psa 78:1 (Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását!
Psa 78:2 Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek,
Psa 78:3 amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk.
Psa 78:4 Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt.
Psa 78:5 Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak,
Psa 78:6 hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek.
Psa 78:7 Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.
Psa 78:8 Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez.
Psa 78:9 Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak.
Psa 78:10 Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni.
Psa 78:11 Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak.
Psa 78:12 Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején.
Psa 78:13 Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat.
Psa 78:14 Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél.
Psa 78:15 Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni.
Psa 78:16 Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta.
Psa 78:17 S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel.
Psa 78:18 Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek.
Psa 78:19 Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: "Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?"
Psa 78:20 S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. "De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?"
Psa 78:21 Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen.
Psa 78:22 Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében.
Psa 78:23 De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit.
Psa 78:24 Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
Psa 78:25 Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen.
Psa 78:26 Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet.
Psa 78:27 Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként.
Psa 78:28 Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül.
Psa 78:29 Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat.
Psa 78:30 De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt,
Psa 78:31 Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette.
Psa 78:32 De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt.
Psa 78:33 Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett.
Psa 78:34 Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána.
Psa 78:35 Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
Psa 78:36 Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki.
Psa 78:37 Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen.
Psa 78:38 Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját.
Psa 78:39 Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza.
Psa 78:40 Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!
Psa 78:41 Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének.
Psa 78:42 Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket.
Psa 78:43 Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején;
Psa 78:44 amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék.
Psa 78:45 Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak.
Psa 78:46 A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét.
Psa 78:47 Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel.
Psa 78:48 Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta.
Psa 78:49 Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét.
Psa 78:50 Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól.
Psa 78:51 Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra.
Psa 78:52 Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat.
Psa 78:53 Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger.
Psa 78:54 Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett.
Psa 78:55 Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette.
Psa 78:56 Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét.
Psa 78:57 Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek.
Psa 78:58 Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték.
Psa 78:59 Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen.
Psa 78:60 Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott.
Psa 78:61 Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta.
Psa 78:62 Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen.
Psa 78:63 Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez;
Psa 78:64 papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad.
Psa 78:65 De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől.
Psa 78:66 Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk.
Psa 78:67 József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.
Psa 78:68 Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett.
Psa 78:69 Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett.
Psa 78:70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el.
Psa 78:71 Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét.
Psa 78:72 Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.
Psa 79:1 (Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették.
Psa 79:2 Szolgáid testét prédául vetették az égi madaraknak, híveid húsát a föld vadjainak.
Psa 79:3 Jeruzsálem körül ontották vérüket, mint a vizet, és nem akadt senki, hogy eltemesse őket.
Psa 79:4 Szomszédainknak szitok tárgya lettünk, csúfság és nevetség azoknak, akik körülöttünk laknak.
Psa 79:5 Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? Meddig izzik még bosszúd, mint a tűz?
Psa 79:6 Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik,
Psa 79:7 amiért Jákobot eltiporták s lakóhelyét pusztasággá tették.
Psa 79:8 Atyáink bűneit ne rajtunk torold meg, siess elénk irgalmaddal, mert egészen nyomorultak lettünk.
Psa 79:9 Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért!
Psa 79:10 Miért mondják a pogányok: "Hol van hát Istenük?" Szemük előtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak.
Psa 79:11 Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése, szabadítsa ki erős karod a halálra szántakat!
Psa 79:12 Szomszédainknak add vissza hétszeresen a gyalázatot, amellyel illettek, Uram!
Psa 79:13 Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.
Psa 80:1 (A karvezetőnek a "Liliom a bizonyíték" szerint - Aszaf zsoltára.)
Psa 80:2 Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz,
Psa 80:3 ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg,
Psa 80:4 Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk.
Psa 80:5 Seregek Ura, meddig haragszol még? Hisz néped már imádkozik.
Psa 80:6 A könnyek kenyerével etetted, a könnyek árját adtad italául.
Psa 80:7 Elnézted, hogy szomszédaink civódjanak rajtunk, és hogy ellenségeink kigúnyoljanak.
Psa 80:8 Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.
Psa 80:9 Kihoztál Egyiptomból egy szőlőtövet, és népeket űztél el, hogy elültesd.
Psa 80:10 Előkészítetted számára a talajt, ezért vert gyökeret s terjedt el a földön.
Psa 80:11 Árnyékával befödte a hegyeket, indáival Isten cédrusait.
Psa 80:12 Vesszőit a tengerig növelte, hajtásait a nagy folyamig.
Psa 80:13 Miért romboltad le falait? Akik az úton járnak, mind szüretelik.
Psa 80:14 Az erdei vadkan pusztíthatja, s legelője lett az erdő vadjainak.
Psa 80:15 Seregek Ura, térj vissza, tekints le az égből és lásd, látogasd meg szőlőtövedet,
Psa 80:16 és védd meg, mit jobbod ültetett!
Psa 80:17 Mint a szemetet, a tűzben elégették, pusztuljanak ezért haragos orcád elől!
Psa 80:18 Kezed nyugodjék jobbod emberén, az emberfián, akit megerősítettél!
Psa 80:19 Többé nem hagyunk el téged, tarts minket életben, s mi áldjuk a neved.
Psa 80:20 Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.
Psa 81:1 (A karvezetőnek Gát szerint - Aszaftól.)
Psa 81:2 Dicsőítsétek Istent, gyámolunkat, ujjongjatok Jákob Istenének!
Psa 81:3 Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett!
Psa 81:4 Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján!
Psa 81:5 Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől.
Psa 81:6 Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem:
Psa 81:7 "Hátáról levettem a terhet, kezéből kivettem kosarát.
Psa 81:8 Bánatodban hozzám kiáltottál, s én megszabadítottalak; dörgő felhőből adtam választ neked, Meriba vizénél megpróbáltalak.
Psa 81:9 Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael!
Psa 81:10 Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha!
Psa 81:11 Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm.
Psa 81:12 De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz.
Psa 81:13 Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után.
Psa 81:14 Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael!
Psa 81:15 Akkor rögtön megfékezném támadóit, kezemet emelném összes elnyomója ellen.
Psa 81:16 Akik gyűlölik az Urat, azok is hódolnának nekik, és a sorsuk örökké tartana.
Psa 81:17 Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem."
Psa 82:1 (Aszaf zsoltára.) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet.
Psa 82:2 "Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet?
Psa 82:3 Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek.
Psa 82:4 Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!"
Psa 82:5 De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erői meginognak.
Psa 82:6 Bár azt mondtam: "Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind."
Psa 82:7 Mégis meghaltok, mint az emberek, és elhulltok, mint a többi nagyok.
Psa 82:8 Kelj föl, Istenünk, ítéld meg a földet, mert valóban a tied minden nép!
Psa 83:1 (Aszaf éneke.)
Psa 83:2 Istenem, ne maradj néma, ne hallgass, Istenem, ne légy tétlen!
Psa 83:3 Nézd, hogyan dühöngnek ellenségeid, s milyen fenn hordják a fejüket, akik gyűlölnek téged.
Psa 83:4 Gonoszat forralnak néped ellen, védetted ellen tanácsot tartanak.
Psa 83:5 Így szólnak: "Gyertek, töröljük ki a népek sorából, Izrael nevét ne is emlegessék!"
Psa 83:6 Igen, egyetértőn tanácskoznak, és szövetkeznek ellened:
Psa 83:7 Edom sátrai, az izmaeliták, Moáb és a hagriták,
Psa 83:8 Gebál, Ammon és Amalek, a filiszteusok és Tírusz lakói.
Psa 83:9 Asszur is velük szövetkezett, segítséget nyújt Lót fiainak.
Psa 83:10 Bánj velük, ahogy Midiánnal tettél, Sziszerával és Jábinnal a Kison-pataknál.
Psa 83:11 Endornál megsemmisültek, és a földben televénnyé lettek.
Psa 83:12 Fejedelmeikkel bánj el, mint Orebbel és Zebbel, vezéreikkel tégy úgy, ahogy Szebachhal és Zalmunnával,
Psa 83:13 akik azt mondogatták: "Szerezzük meg magunknak Izrael földjeit!"
Psa 83:14 Istenem, tedd őket olyanná, mint a száraz kóró, mint pelyva a szélben,
Psa 83:15 mint a tűz, mely égeti az erdőt, mint a láng, mely nyaldossa a hegyet!
Psa 83:16 Így hajszold őket a viharban, fenyegesd meg őket zivatarodban!
Psa 83:17 Arcukat borítsa gyalázat, és keressék a te nevedet, Uram!
Psa 83:18 Érje őket örök szégyen, tanácstalanság, pusztuljanak el dicstelenül!
Psa 83:19 Hadd ismerjenek meg téged, akinek neve: Úr! Az egész világon egyedül te vagy fölséges.
Psa 84:1 (A karvezetőnek Gát szerint - Korach fiainak zsoltára.)
Psa 84:2 Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!
Psa 84:3 Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után.
Psa 84:4 A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom!
Psa 84:5 Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak.
Psa 84:6 Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül.
Psa 84:7 Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti.
Psa 84:8 Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik.
Psa 84:9 Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan!
Psa 84:10 Isten védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát!
Psa 84:11 Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában.
Psa 84:12 Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek,
Psa 84:13 Seregek Ura, boldog, aki benned bízik!
Psa 85:1 (A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.)
Psa 85:2 Kegyelmedet, Uram, kiárasztottad földedre, Jákob sorsát jóra fordítottad.
Psa 85:3 Néped bűnét megbocsátottad, minden vétkét betakartad.
Psa 85:4 Méltatlankodásodat visszavontad, haragod tüzét lelohasztottad.
Psa 85:5 Teremts újjá minket, Istenünk, tedd félre neheztelésedet, Szabadítónk!
Psa 85:6 Örökké neheztelni akarsz ránk, átterjed bosszúd minden nemzedékre?
Psa 85:7 Nem akarsz bennünket fölébreszteni, néped már nem ujjonghat többé benned?
Psa 85:8 Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nekünk kegyesen szabadulást!
Psa 85:9 Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! Valóban, ő a békét hirdeti. Békét népének és minden szentjének, mindenkinek, aki szívből megtér hozzá.
Psa 85:10 Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik, s dicsőség lakik majd földjükön.
Psa 85:11 Az igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált.
Psa 85:12 A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le.
Psa 85:13 Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését.
Psa 85:14 Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában.
Psa 86:1 (Dávid imája.) Uram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény.
Psa 86:2 Őrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik.
Psa 86:3 Istenem vagy, Uram, légy hozzám irgalmas! Szüntelen hozzád kiáltok.
Psa 86:4 Tedd vidámmá szolgád szívét, lelkemet, Uram, hozzád emelem.
Psa 86:5 Hiszen te jóságos és elnéző vagy, Uram, és csupa irgalom azokhoz, akik hozzád kiáltanak.
Psa 86:6 Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgő szavamra!
Psa 86:7 Hozzád kiáltok a szorongatás napján s tudom, hogy meghallgatsz.
Psa 86:8 Senki sincs olyan az istenek között, mint te, Uram! Semmi nem hasonlít tetteidhez, melyeket műveltél.
Psa 86:9 Minden nép eljön, hogy imádjon, és dicsőíti a neved, Uram!
Psa 86:10 Mert nagy vagy, Uram, csodákkal hatalmas, egyedül te vagy az Isten.
Psa 86:11 Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet!
Psa 86:12 Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké.
Psa 86:13 Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkem kimentetted a halál verméből.
Psa 86:14 Istenem, kevélyek kelnek föl ellenem, hatalmaskodók csapata tör életemre, és egy sincs rád tekintettel.
Psa 86:15 Ám te irgalmas és kegyes Isten vagy, megfontolt a haragban, de gazdag a jóságban és hűségben.
Psa 86:16 Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián!
Psa 86:17 Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál.
Psa 87:1 (Korach fiainak zsoltára, ének.) Szent hegyekre vetette alapjait,
Psa 87:2 mert szereti az Úr; Sion kapui kedvesebbek, mint Jákob bármely hajléka.
Psa 87:3 Dicső dolgot hirdet rólad (az Úr), te, Isten városa!
Psa 87:4 "Rahabot és Bábelt azok közé sorolom, amelyek tisztelnek engem. Lám, a filiszteusok, a tírusziak és Etiópia népe mind benne születtek.
Psa 87:5 De Sionról ezt mondják majd: Anyánk! Mert mindegyik benne született." Maga alapította, a Fölséges.
Psa 87:6 Az Úr számba veszi a népeket: Mind benne születtek.
Psa 87:7 És a fejedelmeket is följegyzi közöttük: Mindegyiknek benned a hajléka.
Psa 88:1 (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a "Machalat" szerint énekelni - az eszrachita Heman tanítókölteménye.)
Psa 88:2 Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom.
Psa 88:3 Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem!
Psa 88:4 Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához.
Psa 88:5 Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja.
Psa 88:6 A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk.
Psa 88:7 A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba.
Psa 88:8 Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem.
Psa 88:9 Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok.
Psa 88:10 Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem.
Psa 88:11 Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek?
Psa 88:12 A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában?
Psa 88:13 Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet?
Psa 88:14 Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám.
Psa 88:15 Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat előlem?
Psa 88:16 Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem.
Psa 88:17 Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek.
Psa 88:18 Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak.
Psa 88:19 Barátomat, bizalmasomat elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.
Psa 89:1 (Az eszrachita Etán tanítókölteménye.)
Psa 89:2 Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké. Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át.
Psa 89:3 Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hűségedet megszilárdítottad a mennyben.
Psa 89:4 "Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Psa 89:5 nemzetségedet minden időkre alapítom, trónodat minden nemzedékre megszilárdítom."
Psa 89:6 Az egek dicsőítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hűségedet.
Psa 89:7 Hiszen ki olyan a felhők közt, mint az Úr, az istenek fiai közül ki hasonlít hozzá?
Psa 89:8 Isten hatalmas a szentek tanácsában, nagy és félelmetes minden fölött, ami körötte van.
Psa 89:9 Seregek Ura! Ki olyan, mint te? Hatalmas az Úr, hűsége körülvesz téged.
Psa 89:10 Te parancsolsz a háborgó tengernek, tobzódó hullámait megfékezed,
Psa 89:11 Rachabot átszúrtad és eltiportad, ellenségeidet szétverte karod ereje.
Psa 89:12 Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bősége, hiszen te alkottad.
Psa 89:13 Észak és Dél a te műved, a Tábor és a Hermon téged dicsőít.
Psa 89:14 Karodban hatalom van, kezed erős, jobbod fölemelve.
Psa 89:15 Trónod igazságon és jogon nyugszik, előtted kegyelem és hűség menetel.
Psa 89:16 Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!
Psa 89:17 Mindvégig örülnek nevednek, ujjonganak igazságosságod miatt.
Psa 89:18 Hisz te vagy hatalmuk fénye, kegyelmedből emeljük föl fejünk.
Psa 89:19 Pajzsunk az Úré, Izrael Szentjéé, a mi Királyunké.
Psa 89:20 Egykor látomásban beszéltél, s így szóltál szentjeidhez: "Egy erősre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népből.
Psa 89:21 Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem,
Psa 89:22 hogy kezem mindig segítse és karom erőt öntsön belé.
Psa 89:23 Nehogy rászedje ellenfele, s a gonosz hatalmaskodjék fölötte.
Psa 89:24 Nem, szétzúzom előtte ellenségeit, és akik gyűlölik, azokat megverem.
Psa 89:25 Hűségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli fejét.
Psa 89:26 Kezét kinyújtom a tengerig, jobbját kiterjesztem a folyamokig.
Psa 89:27 Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája!
Psa 89:28 Én pedig elsőszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál.
Psa 89:29 Örökre megőrzöm számára kegyelmem, szövetségem vele nem szűnik meg.
Psa 89:30 Nemzetségét megtartom mindvégig, s trónja olyan lesz, mint az ég napjai.
Psa 89:31 Ha fiai nem tartják többé törvényemet, és nem élnek parancsaim szerint,
Psa 89:32 ha megszegik rendelkezéseim, s nem követik útmutatásomat,
Psa 89:33 vesszővel büntetem vétküket, és ostorral minden bűnüket.
Psa 89:34 De kegyelmem nem vonom meg tőle, s nem tagadom meg tőle hűségemet.
Psa 89:35 Szövetségemet nem szegem meg, ajkam szózatát nem másítom meg.
Psa 89:36 Ahogyan szent vagyok s ahogy megesküdtem, Dávidnak hazudni biztosan nem fogok.
Psa 89:37 Nemzetsége örökre megmarad, trónja előttem lesz, miként a nap.
Psa 89:38 S mint a hold, amely mindig megmarad, mint hűséges tanú a felhők között."
Psa 89:39 Most azonban eltaszítottad, elvetetted, s erősen haragszol fölkentedre.
Psa 89:40 A szolgáddal kötött szövetséget félredobtad, koronáját pedig megaláztad.
Psa 89:41 Falait mind leromboltad, romhalmazzá tetted várait.
Psa 89:42 Kifosztották, akik az úton arra mentek, gúny tárgya lett a szomszédok előtt.
Psa 89:43 Ellenségeinek karját fölemelted, örömet szereztél minden ellenfélnek.
Psa 89:44 Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban.
Psa 89:45 Dicsőséges jogarát hagytad lekonyulni, trónját a földre döntötted.
Psa 89:46 Megrövidítetted ifjúsága napjait, őt magát meg szégyennel töltötted el.
Psa 89:47 Meddig, Uram? Örökre el akarsz rejtőzni? Haragod úgy ég majd, mint a tűz?
Psa 89:48 Emlékezzél arra, hogy milyen az életem, milyen mulandónak alkottad az embert!
Psa 89:49 Hol van egy élő is, aki nem lát halált, aki az alvilág markától megmenthetné lelkét?
Psa 89:50 Hol vannak, én Uram, régi kegyeid, ahogy hűségedben Dávidnak esküt tettél?
Psa 89:51 Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyűlöletét el kell viselnem.
Psa 89:52 Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait.
Psa 89:53 Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!
Psa 90:1 (Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre,
Psa 90:2 mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
Psa 90:3 Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: "Emberek fiai, térjetek oda vissza!"
Psa 90:4 Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
Psa 90:5 Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű:
Psa 90:6 reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.
Psa 90:7 Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől.
Psa 90:8 A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.
Psa 90:9 Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.
Psa 90:10 Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
Psa 90:11 Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől?
Psa 90:12 Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!
Psa 90:13 Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,
Psa 90:14 üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
Psa 90:15 Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.
Psa 90:16 Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
Psa 90:17 Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!
Psa 91:1 Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él,
Psa 91:2 az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram, és a menedékem, Istenem, benned bízom!
Psa 91:3 Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából.
Psa 91:4 Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod.
Psa 91:5 Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól;
Psa 91:6 sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől.
Psa 91:7 S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el.
Psa 91:8 Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön.
Psa 91:9 Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra.
Psa 91:10 Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz.
Psa 91:11 Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.
Psa 91:12 A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad.
Psa 91:13 Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el.
Psa 91:14 "Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet.
Psa 91:15 Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki.
Psa 91:16 Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet."
Psa 92:1 (Zsoltár, szombati ének.)
Psa 92:2 Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;
Psa 92:3 reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet,
Psa 92:4 tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával.
Psa 92:5 Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok:
Psa 92:6 "Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!"
Psa 92:7 Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha.
Psa 92:8 A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind,
Psa 92:9 de te fölséges vagy örökkén-örökké.
Psa 92:10 Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz.
Psa 92:11 Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal.
Psa 92:12 Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat.
Psa 92:13 Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.
Psa 92:14 Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak.
Psa 92:15 Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel,
Psa 92:16 hogy hirdessék: "Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!"
Psa 93:1 Király az Úr, fönségbe öltözött. Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát.
Psa 93:2 Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy.
Psa 93:3 A folyók hallatják, Uram, a folyók hallatják zúgásukat, a vizek hallatják dübörgő hangjukat.
Psa 93:4 Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban.
Psa 93:5 Bizonyítékaid valóban igazak, házadat szentség illeti, Uram, minden időkre.
Psa 94:1 Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg!
Psa 94:2 Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik.
Psa 94:3 Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni?
Psa 94:4 Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők?
Psa 94:5 Uram, eltapodják népedet, legázolják örökségedet.
Psa 94:6 Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik.
Psa 94:7 Azt mondogatják: "Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre."
Psa 94:8 Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek?
Psa 94:9 Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna?
Psa 94:10 Aki a népeket neveli, az ne fenyítene? Ő, aki ismerni tanítja az embereket?
Psa 94:11 Az Úr átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az.
Psa 94:12 Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz,
Psa 94:13 hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír.
Psa 94:14 Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét.
Psa 94:15 Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd.
Psa 94:16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben, az ártók ellen ki segít nekem?
Psa 94:17 Ha az Úr nem segítene, lelkem csakhamar csendben nyugodnék.
Psa 94:18 Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram.
Psa 94:19 Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.
Psa 94:20 A gonoszság székével vagy-e szövetségben, amely a törvény látszatával gyötrelmet teremt?
Psa 94:21 Ha rátörnek is az igaz lelkére, és ártatlan vért ítélnek is el,
Psa 94:22 bizony akkor is az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten.
Psa 94:23 Ő megtorolja rajtuk a vétket, saját gonoszságuk által veszti el őket. Igen, elveszti őket az Úr, a mi Istenünk!
Psa 95:1 Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt!
Psa 95:2 Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!
Psa 95:3 Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött.
Psa 95:4 Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.
Psa 95:5 Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette.
Psa 95:6 Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket!
Psa 95:7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk.
Psa 95:8 Bárcsak meghallanátok ma a szavát: "Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján!
Psa 95:9 Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet.
Psa 95:10 Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat.
Psa 95:11 Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!"
Psa 96:1 Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak!
Psa 96:2 Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét!
Psa 96:3 Hirdessétek dicsőségét a pogányok között, csodatetteit minden nép előtt!
Psa 96:4 Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél.
Psa 96:5 A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója.
Psa 96:6 Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség.
Psa 96:7 Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat!
Psa 96:8 Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé,
Psa 96:9 szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte,
Psa 96:10 hirdessétek a pogányoknak: "Király az Úr!" Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket.
Psa 96:11 Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger s ami benne van!
Psa 96:12 Vigadjon a rét és minden virága, örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt!
Psa 96:13 Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött.
Psa 97:1 Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget!
Psa 97:2 Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság.
Psa 97:3 Előtte tűz lobog, s megemészti ellenségeit körös-körül.
Psa 97:4 Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg.
Psa 97:5 A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete előtt.
Psa 97:6 Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét.
Psa 97:7 Szégyent vallanak, kik képek előtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak előtte.
Psa 97:8 Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet.
Psa 97:9 Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél.
Psa 97:10 Az Úr szereti, akik gyűlölik a rosszat, őrzi azok lelkét, akik hűségesek hozzá, s megmenti őket a gonoszok kezétől.
Psa 97:11 Világosság ragyog fel az igaznak, az ártatlan szívet öröm tölti el.
Psa 97:12 Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!
Psa 98:1 (Zsoltár) Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett.
Psa 98:2 Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt.
Psa 98:3 Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét.
Psa 98:4 Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok!
Psa 98:5 Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa!
Psa 98:6 Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s Király előtt!
Psa 98:7 Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség s akik lakják!
Psa 98:8 Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz!
Psa 98:9 Az Úr színe előtt, aki közeledik, aki jön, hogy kormányozza a földet, és igazságosan a népeket.
Psa 99:1 Király az Úr - a népek reszketnek; kerubok fölött trónol - a föld megremeg.
Psa 99:2 Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent
Psa 99:3 és hatalmas vagy!
Psa 99:4 Király vagy, az igazságosságot szereted te vetetted meg a rend alapját, te alkottad a jogot és az igazságot Jákobban.
Psa 99:5 Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent!
Psa 99:6 Mózes és Áron a papok közül, és Sámuel azok közül, akik megvallották nevét: ők az Úrhoz kiáltottak és meghallgatta őket.
Psa 99:7 A felhőoszlopból beszélt hozzájuk, megőrizték bizonyítékait, és a parancsokat, amelyeket rájuk bízott.
Psa 99:8 Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket, Istenünk, te kegyes voltál hozzájuk, de vétkeiket keményen büntetted.
Psa 99:9 Magasztaljátok az Urat, Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!
Psa 100:1 (Hálaadó zsoltár.) Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind,
Psa 100:2 örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva!
Psa 100:3 Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén.
Psa 100:4 Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét,
Psa 100:5 mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Psa 101:1 (Dávid zsoltára.) Jóságodról és igazságosságodról énekelek, hárfán játszom előtted, Uram!
Psa 101:2 Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban,
Psa 101:3 szemem nem nézi azt, ami bűnre vinne. Gyűlölöm, aki gonoszat művel, s nem tartok vele közösséget.
Psa 101:4 Az álnok szív maradjon távol tőlem, nem ismerem azt, ami gonosz.
Psa 101:5 Aki titokban rágalmazza embertársát, azt elveszítem. A fennhéjázót és a felfuvalkodottat nem tűröm.
Psa 101:6 Szemem megkeresi a hűségeseket a földön, ők laknak majd velem. Aki egyenes úton jár, az legyen a szolgám,
Psa 101:7 nem lakhat házamban, aki hamisságra hajlik. Aki hazugságot beszél, nem áll meg színem előtt.
Psa 101:8 Reggelenként megsemmisítem az ország bűnöseit, száműzöm az Úr városából a gonoszakat mind.
Psa 102:1 (Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)
Psa 102:2 Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé!
Psa 102:3 Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam!
Psa 102:4 Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz.
Psa 102:5 Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem.
Psa 102:6 Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt.
Psa 102:7 Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.
Psa 102:8 Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn.
Psa 102:9 Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak.
Psa 102:10 Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül.
Psa 102:11 Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz,
Psa 102:12 napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű.
Psa 102:13 Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át.
Psa 102:14 Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra.
Psa 102:15 Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain.
Psa 102:16 Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt:
Psa 102:17 Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében,
Psa 102:18 ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat.
Psa 102:19 Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.
Psa 102:20 Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből.
Psa 102:21 Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat.
Psa 102:29 Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre,
Psa 102:22 hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét,
Psa 102:23 ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Psa 102:24 Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma).
Psa 102:25 Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken.
Psa 102:26 Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása.
Psa 102:27 Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak.
Psa 102:28 De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.
Psa 103:1 (Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét!
Psa 103:2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!
Psa 103:3 Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged.
Psa 103:4 Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz.
Psa 103:5 Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod.
Psa 103:6 Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.
Psa 103:7 Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak.
Psa 103:8 Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
Psa 103:9 Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.
Psa 103:10 Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.
Psa 103:11 Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt.
Psa 103:12 Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.
Psa 103:13 Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
Psa 103:14 Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.
Psa 103:15 Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága,
Psa 103:16 de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt.
Psa 103:17 Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.
Psa 103:18 Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek.
Psa 103:19 Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek.
Psa 103:20 Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát!
Psa 103:21 Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát!
Psa 103:22 Áldjátok az Urat, művei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!
Psa 104:1 Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl,
Psa 104:2 a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort,
Psa 104:3 lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova.
Psa 104:4 A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.
Psa 104:5 A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán.
Psa 104:6 Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították.
Psa 104:7 De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra.
Psa 104:8 A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál.
Psa 104:9 Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet.
Psa 104:10 Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Psa 104:11 Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Psa 104:12 Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
Psa 104:13 A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Psa 104:14 Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen,
Psa 104:15 a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki.
Psa 104:16 Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.
Psa 104:17 A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik.
Psa 104:18 A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik.
Psa 104:19 Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le.
Psa 104:20 Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak.
Psa 104:21 Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat.
Psa 104:22 De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban.
Psa 104:23 Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig.
Psa 104:24 Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.
Psa 104:25 Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege.
Psa 104:26 Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék.
Psa 104:27 Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben.
Psa 104:28 Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal.
Psa 104:29 De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek.
Psa 104:30 Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.
Psa 104:31 Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek!
Psa 104:32 Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.
Psa 104:33 Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok.
Psa 104:34 Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.
Psa 104:35 A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!
Psa 105:1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét,
Psa 105:2 hirdessétek műveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit!
Psa 105:3 Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük!
Psa 105:4 Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét!
Psa 105:5 Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira!
Psa 105:6 Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának!
Psa 105:7 Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek.
Psa 105:8 Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott,
Psa 105:9 a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött,
Psa 105:10 s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek.
Psa 105:11 Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül.
Psa 105:12 Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön,
Psa 105:13 az egyik törzstől a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak,
Psa 105:14 akkor sem engedte, hogy elnyomják őket, királyokat büntetett miattuk:
Psa 105:15 "Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!"
Psa 105:16 Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret.
Psa 105:17 De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak.
Psa 105:18 Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették,
Psa 105:19 amíg be nem teljesedett, amit előre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta őt.
Psa 105:20 A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá.
Psa 105:21 Megtette házának urává, minden javának intézőjévé,
Psa 105:22 hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit.
Psa 105:23 Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén.
Psa 105:24 Az Úr megsokasította népét, erősebbé tette elnyomóinál.
Psa 105:25 Majd megváltoztatta szívüket, és meggyűlölték népét, s álnokul bántak szolgáival.
Psa 105:26 Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját.
Psa 105:27 Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén.
Psa 105:28 Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak.
Psa 105:29 Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította.
Psa 105:30 Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig.
Psa 105:31 Szólt, és légyrajok törtek elő, és szúnyogok minden határukon.
Psa 105:32 Eső helyett jégverést küldött, és pusztító tűz hullott országukra.
Psa 105:33 Tönkretett szőlőt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat.
Psa 105:34 Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár.
Psa 105:35 Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését.
Psa 105:36 Lesújtott minden elsőszülöttre, a férfierő minden zsengéjére.
Psa 105:37 Majd kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedő nem volt törzseikben.
Psa 105:38 Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk.
Psa 105:39 Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik.
Psa 105:40 Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket.
Psa 105:41 Sziklát nyitott meg és víz tört elő, patakban folyt a pusztán végig.
Psa 105:42 Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.
Psa 105:43 Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait.
Psa 105:44 Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzá szerezték a népek kincseit,
Psa 105:45 hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.
Psa 106:1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
Psa 106:2 Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét?
Psa 106:3 Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.
Psa 106:4 Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám!
Psa 106:5 Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.
Psa 106:6 Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk.
Psa 106:7 Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak,
Psa 106:8 mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát.
Psa 106:9 Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán.
Psa 106:10 Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből.
Psa 106:11 Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük.
Psa 106:12 Erre hittek szavának és zengték dicséretét.
Psa 106:13 Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában.
Psa 106:14 A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.
Psa 106:15 Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket.
Psa 106:16 A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.
Psa 106:17 Erre megnyílt a föld és elnyelte Dátánt, eltemette Abiron hadát.
Psa 106:18 Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket.
Psa 106:19 A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt.
Psa 106:20 Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik.
Psa 106:21 Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban.
Psa 106:22 Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.
Psa 106:23 Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk.
Psa 106:24 Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében.
Psa 106:25 Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára.
Psa 106:26 Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában.
Psa 106:27 Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba.
Psa 106:28 Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból.
Psa 106:29 Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket.
Psa 106:30 De fölkelt Pinchász és ítélkezett, erre megszűnt a csapás.
Psa 106:31 Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre.
Psa 106:32 Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.
Psa 106:33 Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka.
Psa 106:34 Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett.
Psa 106:35 Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket.
Psa 106:36 Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük.
Psa 106:37 Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak.
Psa 106:38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,
Psa 106:39 tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.
Psa 106:40 Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára.
Psa 106:41 A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Psa 106:42 Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk.
Psa 106:43 Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe.
Psa 106:44 Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.
Psa 106:45 Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.
Psa 106:46 Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták.
Psa 106:47 Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.
Psa 106:48 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!
Psa 107:1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
Psa 107:2 Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.
Psa 107:3 Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről.
Psa 107:4 Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.
Psa 107:5 Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.
Psa 107:6 Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől.
Psa 107:7 Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak.
Psa 107:8 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Psa 107:9 Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.
Psa 107:10 A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.
Psa 107:11 Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.
Psa 107:12 Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.
Psa 107:13 Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Psa 107:14 Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.
Psa 107:15 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Psa 107:16 Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.
Psa 107:17 Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett.
Psa 107:18 Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához.
Psa 107:19 Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Psa 107:20 Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.
Psa 107:21 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Psa 107:22 Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.
Psa 107:23 Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:
Psa 107:24 ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.
Psa 107:25 Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.
Psa 107:26 Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette.
Psa 107:27 Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.
Psa 107:28 Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Psa 107:29 A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.
Psa 107:30 Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe.
Psa 107:31 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Psa 107:32 Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék!
Psa 107:33 Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.
Psa 107:34 Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt.
Psa 107:35 Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.
Psa 107:36 Az éhezőket oda telepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.
Psa 107:37 Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak.
Psa 107:38 Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.
Psa 107:39 Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket.
Psa 107:40 Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:
Psa 107:41 az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.
Psa 107:42 Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.
Psa 107:43 Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!
Psa 108:1 (Ének Dávid zsoltára.)
Psa 108:2 A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem!
Psa 108:3 Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt.
Psa 108:4 A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked.
Psa 108:5 Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri.
Psa 108:6 Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged.
Psa 108:7 Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket.
Psa 108:8 Így szólt az Úr szentélyében: "Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét.
Psa 108:9 Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda.
Psa 108:10 De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött."
Psa 108:11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba?
Psa 108:12 Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel?
Psa 108:13 Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló.
Psa 108:14 Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő letiporja ellenségeinket.
Psa 109:1 (A karvezetőnek - Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass,
Psa 109:2 hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,
Psa 109:3 a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.
Psa 109:4 Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.
Psa 109:5 A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel.
Psa 109:6 "Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!
Psa 109:7 Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra!
Psa 109:8 Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,
Psa 109:9 fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!
Psa 109:10 Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból!
Psa 109:11 Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.
Psa 109:12 Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!
Psa 109:13 Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve!
Psa 109:14 Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék,
Psa 109:15 lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!"
Psa 109:16 Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört.
Psa 109:17 Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el.
Psa 109:18 Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!
Psa 109:19 Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.
Psa 109:20 Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!
Psa 109:21 Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!
Psa 109:22 Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul.
Psa 109:23 Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.
Psa 109:24 Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól.
Psa 109:25 Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.
Psa 109:26 Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!
Psa 109:27 Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte.
Psa 109:28 Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.
Psa 109:29 Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen.
Psa 109:30 Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.
Psa 109:31 Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.
Psa 110:1 (Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!"
Psa 110:2 Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!
Psa 110:3 Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta.
Psa 110:4 Az Úr megesküdött és nem bánja meg: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Psa 110:5 Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le,
Psa 110:6 a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét.
Psa 110:7 Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.
Psa 111:1 (Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben!
Psa 111:2 Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk.
Psa 111:3 Tevékenysége fönség és erő, s igazságossága örökké tart.
Psa 111:4 Csodáit örökre emlékezetbe véste, az Úr kegyes és irgalmas.
Psa 111:5 Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik.
Psa 111:6 Népének megmutatta hatalmas műveit, neki adta a pogányok örökségét.
Psa 111:7 Kezének műve hűség és igazság, parancsai változatlanok,
Psa 111:8 érvényesek mindig és örökké; erőben és igazságosságban születtek.
Psa 111:9 Népének megváltást küldött, szövetségét minden időkre kötötte, szent és magasztos a neve.
Psa 111:10 Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, okosak, akik kitartanak benne. Dicsősége megmarad örökké.
Psa 112:1 (Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében.
Psa 112:2 Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén.
Psa 112:3 Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre.
Psa 112:4 A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas.
Psa 112:5 Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja.
Psa 112:6 Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad.
Psa 112:7 Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél.
Psa 112:8 Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak.
Psa 112:9 Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik.
Psa 112:10 A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik.
Psa 113:1 (Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét!
Psa 113:2 Az Úr neve áldott most és mindörökké!
Psa 113:3 Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét!
Psa 113:4 Fönséges az Úr minden nép fölött, dicsősége felülmúlja az egeket.
Psa 113:5 Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol,
Psa 113:6 aki letekint az égre és a földre?
Psa 113:7 A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből.
Psa 113:8 Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt.
Psa 113:9 A magtalannak helyet ad a házban, hogy mint anya örüljön gyermekeinek.
Psa 114:1 (Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül:
Psa 114:2 Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa.
Psa 114:3 A tenger meglátta és elfutott, a Jordán visszafelé vette útját.
Psa 114:4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok.
Psa 114:5 Mi lelt, tenger, hogy elfutottál? Jordán, miért vetted visszafelé utad?
Psa 114:6 Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok?
Psa 114:7 Föld, rendülj meg az Úr színe előtt, Jákob Istenének szent arca előtt,
Psa 114:8 aki tóvá változtatta a sziklát, s a követ buzogó forrássá!
Psa 115:1 Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!
Psa 115:2 Miért mondogatják a pogányok: "Hol van hát Istenünk?"
Psa 115:3 Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart.
Psa 115:4 De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei.
Psa 115:5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
Psa 115:6 van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek,
Psa 115:7 van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó.
Psa 115:8 Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak.
Psa 115:9 De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
Psa 115:10 Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
Psa 115:11 Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk.
Psa 115:12 Az Úr gondol velünk - ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!
Psa 115:13 Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt!
Psa 115:14 Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek!
Psa 115:15 Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
Psa 115:16 Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.
Psa 115:17 Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe.
Psa 115:18 Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor.
Psa 116:1 (Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat.
Psa 116:2 Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam.
Psa 116:3 Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben.
Psa 116:4 Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: "Ó Uram, mentsd meg életemet!"
Psa 116:5 Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom.
Psa 116:6 Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott.
Psa 116:7 Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled.
Psa 116:8 Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól.
Psa 116:9 [És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.]
Psa 116:10 Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: "Mély megaláztatásban lett részem."
Psa 116:11 Kétségbeesésemben ezt mondtam: "Az emberek gonoszak mind."
Psa 116:12 Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?
Psa 116:13 Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.
Psa 116:14 [Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.]
Psa 116:15 Az Úr szemében drága dolog az igazak halála.
Psa 116:16 Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet,
Psa 116:17 dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.
Psa 116:18 Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt.
Psa 116:19 Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!
Psa 117:1 (Alleluja!) Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsőítse!
Psa 117:2 Mert kegyelme hathatósan működik bennünk, és hűsége megmarad örökké.
Psa 118:1 (Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.
Psa 118:2 Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart.
Psa 118:3 Mondja Áron háza: irgalma örökké tart.
Psa 118:4 Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart.
Psa 118:5 Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem.
Psa 118:6 Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?
Psa 118:7 Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad.
Psa 118:8 Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani.
Psa 118:9 Jobb az Úrnál keresni menedéket, mint fejedelmekre építeni.
Psa 118:10 A pogányok mind körülvettek, de az Úr nevében eltiportam őket.
Psa 118:11 Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam őket.
Psa 118:12 Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket.
Psa 118:13 Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített.
Psa 118:14 Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm.
Psa 118:15 Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban: "Az Úr jobbja erősnek bizonyult,
Psa 118:16 az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult."
Psa 118:17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.
Psa 118:18 Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak.
Psa 118:19 Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.
Psa 118:20 Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta.
Psa 118:21 Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.
Psa 118:22 A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Psa 118:23 Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.
Psa 118:24 Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!
Psa 118:25 Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet!
Psa 118:26 Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket.
Psa 118:27 Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig!
Psa 118:28 Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítlek!
Psa 118:29 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.
Psa 119:1 Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él.
Psa 119:2 Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt.
Psa 119:3 Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad.
Psa 119:4 Magad hirdetted ki törvényedet, hogy tartsuk meg hűségesen.
Psa 119:5 Bárcsak szilárdak volnának útjaim, és megtartanám, amit parancsoltál!
Psa 119:6 Sohasem vallok szégyent, ha ügyelek minden végzésedre.
Psa 119:7 Tiszta szívből áldani foglak, ha igazságos döntéseidet megismerem.
Psa 119:8 Megteszem, amit elrendeltél, te pedig ne hagyj el engem soha!
Psa 119:9 Hogyan tartja tisztán az ifjú útjait? Ha követi tanításodat.
Psa 119:10 Egész szívemből kereslek téged, ne hagyj parancsaidtól eltávolodnom!
Psa 119:11 Szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened.
Psa 119:12 Légy áldott, Uram, s taníts meg törvényeidre!
Psa 119:13 Ajkammal hirdetni fogom szádnak minden szavát.
Psa 119:14 A tőled megszabott úton találom örömöm, inkább, mint ha bőségben volna részem.
Psa 119:15 Fontolóra veszem törvényeid, és elmélkedem útjaidon.
Psa 119:16 Útmutatásaid örömömre vannak, szavaidról soha el nem feledkezem.
Psa 119:17 Gyakorolj kegyet szolgáddal s élni fogok, és követem tanításodat.
Psa 119:18 Nyisd meg a szememet, hogy meglássam törvényeid csodálatosságát.
Psa 119:19 Idegen vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsaidat.
Psa 119:20 Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik.
Psa 119:21 Te megfenyegetted a kevélyt; akik eltérnek parancsaidtól, azokat mind átok terheli.
Psa 119:22 Vedd le rólam a megvetést és a gyalázatot, hiszen követem utasításodat.
Psa 119:23 Hatalmaskodók ülnek össze és elmarasztalnak, de szolgád törvényedről elmélkedik.
Psa 119:24 Bizonyságaid örömömre vannak, útmutatásod a tanácsadóm.
Psa 119:25 Lelkem a porban hever, szavadhoz híven önts belém életet!
Psa 119:26 Feltártam előtted útjaimat, s te meghallgattál, taníts meg törvényeidre!
Psa 119:27 Értesd meg velem döntéseid útját, s én odaadón fürkészem csodáidat.
Psa 119:28 A gond könnyeket fakaszt lelkemből, szavaddal emelj föl engem!
Psa 119:29 Tarts távol a hazugság útjától, add meg nekem törvényed kegyelmét!
Psa 119:30 Igazságod útját választottam, útmutatásod után kívánkozom.
Psa 119:31 Alkalmazkodom parancsodhoz, Uram, ne engedd, hogy szégyent valljak!
Psa 119:32 Rendelkezéseid útján akarok haladni, hiszen szívemet kitágítottad.
Psa 119:33 Mutasd meg, Uram, parancsaid útját, annak követésében legyen a jutalmam.
Psa 119:34 Adj értelmet, hogy megtartsam törvényedet, s kövessem egész szívemből!
Psa 119:35 Vezess az úton, amelyet te szabtál, mert tetszik nekem.
Psa 119:36 Szívem a te bizonyságaidhoz vonzódjék, ne a hitvány nyereséghez!
Psa 119:37 Fordítsd el a szemem, ne lássa a hiábavalót; szavad által adj nekem életet!
Psa 119:38 Váltsd valóra, amit szolgádnak ígértél, amit azoknak mondtál, akik félnek téged.
Psa 119:39 A gyalázatot, amitől félek, tartsd távol tőlem, és végzéseid tegyenek vidámmá!
Psa 119:40 Lám, törvényed után vágyakozom, s mivel igaz vagy, adj nekem életet!
Psa 119:41 Irgalmad lebegjen fölöttem, Uram, segítséged, amit megígértél.
Psa 119:42 Szembeszállok gúnyolóimmal, mert bízom a szavadban.
Psa 119:43 Ne vond meg számtól az igazság szavát, mert útmutatásodra hagyatkozom.
Psa 119:44 Törvényedet akarom mindig követni, mindenkor és mindörökre.
Psa 119:45 Akkor széles úton járhatok, hiszen parancsaid megtartásán fáradozom.
Psa 119:46 Királyok előtt hirdetem végzéseid, és nem vallok szégyent soha.
Psa 119:47 Igen, intézkedéseidben örömöm telik, és szívből szeretem őket.
Psa 119:48 Kezemet kitárom törvényed felé, és parancsaidról elmélkedem.
Psa 119:49 Juttasd eszébe szolgádnak szavadat, amellyel reményt adtál nekem.
Psa 119:50 Az vigasztal a szomorúságban, hogy szavad életet önt belém.
Psa 119:51 A gőgösek hevesen támadnak, de én nem tágítok törvényedtől.
Psa 119:52 Ha az ősi napokban hozott végzésedre gondolok, akkor megvigasztalódom, Uram!
Psa 119:53 Haragra gerjedek a bűnösök miatt, akik áthágják parancsaidat.
Psa 119:54 Utasításod olyan nekem, mint az ének, zarándokságom házában.
Psa 119:55 Éjjel megemlékezem nevedről, Uram, és megtartom törvényedet.
Psa 119:56 Az a feladatom, hogy kövessem, amit parancsoltál.
Psa 119:57 Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak.
Psa 119:58 Szívből fohászkodom színed előtt, könyörülj rajtam, ahogy megígérted.
Psa 119:59 Átgondoltam útjaimat, lábam parancsaid szerint irányítottam.
Psa 119:60 Sietek, nem késlekedem, hogy utasításodnak eleget tegyek.
Psa 119:61 A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el.
Psa 119:62 Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért.
Psa 119:63 Barátja vagyok mindazoknak, akik félnek téged, mindazoknak, akik követik parancsaidat.
Psa 119:64 A föld tele van jóságoddal, taníts meg, Uram, törvényedre!
Psa 119:65 Jót tettél szolgáddal szavad szerint, Uram!
Psa 119:66 Taníts okosságra és józan belátásra, hiszen törvényeidre építek.
Psa 119:67 Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most már követem irányításodat.
Psa 119:68 Te jó vagy és jót osztogatsz. Taníts meg az általad szabott rendre!
Psa 119:69 A gőgösek hazugságot agyalnak ki ellenem, de én szívből megtartom parancsodat.
Psa 119:70 Szívük érzéketlenné vált a jóléttől, ám én törvényedben találom örömöm.
Psa 119:71 Jó nekem, hogy szorongattatás ért, mert így megtanultam végzéseidet.
Psa 119:72 Kedvesebb nekem szádnak törvénye, mint ezüstnek, aranynak minden gazdagsága.
Psa 119:73 A te kezed teremtett és alkotott, adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaid.
Psa 119:74 Örömmel néznek rám, akik félnek téged, mivel szavamra hagyatkozom.
Psa 119:75 Megismertem, Uram, hogy végzésed igaz, s engem is jogosan aláztál meg.
Psa 119:76 Éreztesd irgalmad vigasztalásomra, így ígérted ezt meg szolgádnak.
Psa 119:77 Irgalmad lebegjen fölöttem, hogy éljek, hiszen törvényed gyönyörűség nekem.
Psa 119:78 Érje szégyen a gőgösöket, akik jogtalanul elnyomnak, ám én törvényedhez igazodom.
Psa 119:79 Álljanak mellém, akik félnek téged, akik tekintettel vannak parancsaidra.
Psa 119:80 Szívem tartson ki hűen végzéseid mellett, akkor nem vallok szégyent sohasem.
Psa 119:81 Lelkem sóvárogja segítségedet és szavadban bizakodom.
Psa 119:82 Szemem eped ígéreted után; mikor vigasztalsz meg?
Psa 119:83 Olyan lettem, mint aszott tömlő a füstben, de rendelkezéseid nem hagyom el.
Psa 119:84 Meddig kell még szolgádnak várnia, mikor ítélkezel üldözőim felett?
Psa 119:85 A gőgösek vermet ásnak nekem, azok, akik nem élnek törvényeid szerint.
Psa 119:86 Parancsaid mind igazak, segíts azok ellen, akik álnokul üldöznek.
Psa 119:87 Majdnem eltöröltek a föld színéről, de nem tágítottam törvényeidtől.
Psa 119:88 Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait.
Psa 119:89 Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége.
Psa 119:90 Hűséged nemzedékről nemzedékre száll, te alkottad a földet, és az megmarad.
Psa 119:91 Rendelésed szerint minden időkre fennáll, és neked szolgál a mindenség.
Psa 119:92 Ha törvényed nem volna gyönyörűségem, elmerülnék a nyomorban.
Psa 119:93 Soha nem feledkezem el parancsaidról, hiszen életet adtál általuk.
Psa 119:94 A tied vagyok, adj nekem szabadulást, mivel fürkészem végzéseid.
Psa 119:95 Bűnösök leskelődtek, hogy elveszítsenek, de én törvényeidre gondoltam.
Psa 119:96 Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod átnyúlik a messze végtelenbe.
Psa 119:97 Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg.
Psa 119:98 Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár.
Psa 119:99 Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz.
Psa 119:100 Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz.
Psa 119:101 Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad.
Psa 119:102 Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk.
Psa 119:103 Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek.
Psa 119:104 Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait.
Psa 119:105 Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.
Psa 119:106 Esküt tettem és megtartom, s követem, amit elrendeltél.
Psa 119:107 Mennyire megtört vagyok, Uram! Tarts életben, amint megígérte szavad.
Psa 119:108 Fogadd tetszéssel ajkam áldozatát, és taníts meg parancsaidra.
Psa 119:109 Életem mindenkor teli van veszéllyel, de törvényeidről meg nem feledkezem.
Psa 119:110 A bűnösök csapdát állítottak nekem, de törvényedtől akkor sem tértem el.
Psa 119:111 Végzésed az örökségem és szívemnek örökre gyönyörűsége.
Psa 119:112 Késztetem a szívem, hogy törvényedből éljen, hűségben mindörökre.
Psa 119:113 A megosztott szívtől irtózom, törvényedet szeretem egyedül.
Psa 119:114 Te vagy védelmezőm, te vagy a pajzsom, szavadban megbízhatom.
Psa 119:115 Gonosztevők, hátráljatok! Én megtartom Istenem parancsát.
Psa 119:116 Fogadj el engem ígéreted szerint, akkor élni fogok! Ne engedd, hogy csalódjam reményemben,
Psa 119:117 siess segítségemre, akkor megmenekülök, és intézkedéseidre figyelni fogok.
Psa 119:118 Akik elfordulnak törvényedtől, azokat elveted, mert minden törekvésük csalás.
Psa 119:119 A gonosztevőket mint salakot kiszórod, azért szeretem parancsaidat.
Psa 119:120 Testem remeg előtted a félelemtől, reszketve nézem ítéletedet.
Psa 119:121 Ami jogos és igazságos, azt követem, ne szolgáltass ki elnyomóimnak!
Psa 119:122 Vállalj kezességet szívesen szolgádért, hogy a kevélyek le ne győzzenek.
Psa 119:123 Szemem vágyódva fürkészi segítségedet, az igazságosságot, amelyet ígértél.
Psa 119:124 Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és taníts meg parancsaidra!
Psa 119:125 Szolgád vagyok, oktass engem, hogy megismerjem útjaidat!
Psa 119:126 Uram, eljött a tettek ideje, hiszen megszegték törvényedet.
Psa 119:127 Azért parancsaidat többre tartom az aranynál, kedvesebbek nekem, mint a színarany.
Psa 119:128 Mindenben igazodom utasításodhoz, és irtózom minden hamis úttól.
Psa 119:129 Rendelkezéseid csodálatosak, azért lelkem megtartja őket.
Psa 119:130 Szavaid fénye világít, és tanítja a tudatlanokat.
Psa 119:131 Sóvárogva nyitom ki számat, parancsaid után kívánkozom.
Psa 119:132 Fordulj felém és könyörülj rajtam, ahogy azokkal bánsz, akik tisztelik neved.
Psa 119:133 Irányítsd léptemet ígéreted szerint, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettem.
Psa 119:134 Szabadíts meg az emberek elnyomásától, s követni fogom útmutatásodat.
Psa 119:135 Derítsd fel arcodat szolgád felett, és taníts meg minden végzésedre.
Psa 119:136 Szememből könnyek patakja árad, mivel sokan nem tartják meg törvényedet.
Psa 119:137 Igazságos vagy, Uram, igazak végzéseid!
Psa 119:138 Igazságosságban és teljes hűségben nyilvánítod ki parancsaidat!
Psa 119:139 Emészt a buzgóság házadért, mert ellenségeid feledik szavadat.
Psa 119:140 Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében.
Psa 119:141 Bár kicsi vagyok és lenézett, törvényeidet mégsem felejtem el.
Psa 119:142 Jogod örök érvényű jog, utasításod maga az igazság.
Psa 119:143 Szomorúság és szükség látogatott meg, törvényed mégis gyönyörűségem.
Psa 119:144 Bizonyságod mindörökre igaz, taníts meg rá, és élni fogok.
Psa 119:145 Egész szívemből szólítalak, Uram, hallgass meg! Az utat, amelyre tanítasz, azt fogom követni.
Psa 119:146 Hozzád kiáltok, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat.
Psa 119:147 Korán reggel jövök segítségért, és várok szavaidra.
Psa 119:148 Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát.
Psa 119:149 Halld meg hangomat, Uram, irgalmad szerint, s ahogy megígérted, adj nekem életet!
Psa 119:150 Közelednek, akik álnokul üldöznek, s törvényeidtől nagyon távol állnak.
Psa 119:151 De te közel vagy, Uram, s minden szavad igazság.
Psa 119:152 Parancsaidat már régóta ismerem, örök időkre hirdetted ki őket.
Psa 119:153 Tekints nyomorúságomra és ments meg, hisz nem feledkeztem meg törvényeidről.
Psa 119:154 Képviseld ügyemet és szabadíts meg, ígéreted szerint adj nekem életet!
Psa 119:155 A gonoszoktól messze a szabadulás, mert nem keresik tetszésedet.
Psa 119:156 Irgalmad irántunk nagyon bőkezű, Uram, végzésed szerint adj nekem életet!
Psa 119:157 Sokan üldöznek és szorongatnak, de törvényed mellől nem tágítok.
Psa 119:158 A gonoszokat nézem és megborzadok, mert egyáltalán nem nézik szavad.
Psa 119:159 Nézd, Uram, én szeretem parancsaidat, ezért irgalmadban tartsd meg életem!
Psa 119:160 Szavaid eleje és vége igazság, igaz ítéleted örökre érvényes.
Psa 119:161 A fejedelmek ok nélkül üldöznek, de szívem csak a te szavadat féli.
Psa 119:162 Ígéreteidnek úgy örülök, mint aki gazdag zsákmányhoz jutott.
Psa 119:163 Gyűlölöm a bűnt és irtózom tőle, de törvényedet szeretem.
Psa 119:164 Napjában hétszer zengem dicséreted, mert rendelkezéseid mind jogosak.
Psa 119:165 Akik szeretik törvényedet, azoké a béke teljessége, azért soha el nem buknak.
Psa 119:166 Várom segítségedet, Uram, tégy hát, ahogy megígérted.
Psa 119:167 Lelkem követi útmutatásodat, hisz azt mindennél jobban szeretem.
Psa 119:168 Megtartom tanításodat és parancsaidat, útjaim színed előtt vannak.
Psa 119:169 Kiáltásom jusson eléd, Uram, szavad szerint taníts engem!
Psa 119:170 Könyörgésem jusson el hozzád, szabadíts meg ígéreted szerint.
Psa 119:171 Ajkam zengjen dicsérő éneket, mivel, megtanítasz törvényedre.
Psa 119:172 Nyelvem dicsőítse a szavadat, hisz minden parancsod jogos.
Psa 119:173 Nyújtsd ki kezedet segítségemre, mivel törvényedet választottam.
Psa 119:174 Uram, hozzád esengek szabadulásért, mert törvényed örömömre van.
Psa 119:175 Csak éljen a lelkem és áldjon téged, és utasításaid segítsenek engem!
Psa 119:176 Eltévedtem, mint a bárány, mely útját vesztette. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg törvényeidről!
Psa 120:1 (Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott.
Psa 120:2 Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől!
Psa 120:3 Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv?
Psa 120:4 A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével!
Psa 120:5 Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom!
Psa 120:6 Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik.
Psa 120:7 Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.
Psa 121:1 (Zarándokének.) Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra?
Psa 121:2 A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.
Psa 121:3 Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged.
Psa 121:4 Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett.
Psa 121:5 Az Úr a te oltalmazód, az Úr védelmez jobbod felől.
Psa 121:6 Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold.
Psa 121:7 Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre.
Psa 121:8 Az Úr megőriz jártadban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.
Psa 122:1 (Zarándokének - Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába!
Psa 122:2 Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem!
Psa 122:3 Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város!
Psa 122:4 Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét.
Psa 122:5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai.
Psa 122:6 Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó soruk mindazoknak, akik szeretnek téged!
Psa 122:7 Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban!
Psa 122:8 Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke!
Psa 122:9 Könyörgök az Úr, a mi Istenünk háza miatt: áldás legyen az osztályrészed!
Psa 123:1 (Zarándokének.) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz.
Psa 123:2 Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat.
Psa 123:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot.
Psa 123:4 Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.
Psa 124:1 (Zarándokének - Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk - Izrael bevallhatja -
Psa 124:2 ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak,
Psa 124:3 elevenen nyeltek volna le minket. Amikor fellángolt dühük ellenünk,
Psa 124:4 elborítottak volna minket a vizek. A hegyi patak elöntött volna,
Psa 124:5 a zúgó ár elragadott volna.
Psa 124:6 De áldott legyen az Úr, mert nem vetett oda zsákmányul fogaiknak.
Psa 124:7 Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk.
Psa 124:8 Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet alkotta.
Psa 125:1 (Zarándokének.) Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké.
Psa 125:2 Jeruzsálemet hegyek övezik: így veszi körül az Úr népét most és mindörökké.
Psa 125:3 A gonoszság uralma nem marad meg azon a földön, amely az igazaknak jutott: nehogy az igazak keze is a gonosz után nyúljon.
Psa 125:4 Tégy jót, Uram, a jókkal, azokkal, akiknek a szívük tiszta!
Psa 125:5 De akik hajlanak a görbe utakra, azokat űzd el, Uram, a gonosztevőkkel együtt! Békesség Izraelnek!
Psa 126:1 (Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.
Psa 126:2 Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: "Az Úr nagy dolgot művelt velük!"
Psa 126:3 Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.
Psa 126:4 Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.
Psa 126:5 Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
Psa 126:6 Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.
Psa 127:1 (Zarándokének - Salamontól.) Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte.
Psa 127:2 Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak.
Psa 127:3 Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom.
Psa 127:4 Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből.
Psa 127:5 Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.
Psa 128:1 (Zarándokének.) Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár.
Psa 128:2 Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni.
Psa 128:3 Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat.
Psa 128:4 Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.
Psa 128:5 Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján!
Psa 128:6 És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!
Psa 129:1 Ifjúságom óta sokat gyötörtek - Izrael elmondhatja -,
Psa 129:2 ifjúságom óta sokat gyötörtek, de el nem tiportak.
Psa 129:3 A szántók a hátamon szántottak, s hosszú barázdákat vontak.
Psa 129:4 De az Úr, az Igaz szétszaggatta a gonoszok kötelékeit.
Psa 129:5 Hátráljanak szégyent vallva mind, akik gyűlölik Siont!
Psa 129:6 Legyenek, mint a fű a tetőn, amely elszárad a keleti szélben:
Psa 129:7 nem tölti meg markát annak, aki learatja, és ha kévét akar, nem lesz tele karja.
Psa 129:8 Akik arra mennek, nem köszönnek így: "Az Úr áldása van rajtatok!" De mi megáldunk titeket az Úr nevében.
Psa 130:1 (Zarándokének.) A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
Psa 130:2 Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!
Psa 130:3 Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram?
Psa 130:4 Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged.
Psa 130:5 Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában.
Psa 130:6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt,
Psa 130:7 várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás.
Psa 130:8 Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.
Psa 131:1 (Zarándokének - Dávidtól.) Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm.
Psa 131:2 Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.
Psa 131:3 Remélj, Izrael, az Úrban, most és mindörökké!
Psa 132:1 (Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására!
Psa 132:2 Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének:
Psa 132:3 "Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre,
Psa 132:4 nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat,
Psa 132:5 amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének."
Psa 132:6 Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején.
Psa 132:7 Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya előtt.
Psa 132:8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.
Psa 132:9 Papjaid öltözzenek igazságba, akik hűek hozzád, örömükben ujjongjanak!
Psa 132:10 Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!
Psa 132:11 Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: "Testedből utódot emelek trónodra
Psa 132:12 ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre."
Psa 132:13 Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte.
Psa 132:14 "Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki;
Psa 132:15 igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom,
Psa 132:16 papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak.
Psa 132:17 Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek.
Psa 132:18 Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta koronája fénylik."
Psa 133:1 (Zarándokének - Dávidtól.) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!
Psa 133:2 Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére.
Psa 133:3 Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.
Psa 134:1 (Zarándokének.) Rajta, áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái mind, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban!
Psa 134:2 Tárjátok kezeteket a szentély felé, s dicsőítsétek az Urat éjjelente!
Psa 134:3 Áldjon meg téged Sionból az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
Psa 135:1 (Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt,
Psa 135:2 akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban.
Psa 135:3 Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét!
Psa 135:4 Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt.
Psa 135:5 Tudom jól, hogy nagy az Úr, a mi Istenünk, nagyobb, mint mind az istenek.
Psa 135:6 Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön, a tengerben és a vizek mélyén.
Psa 135:7 Ő hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből.
Psa 135:8 Lesújtott az egyiptomiak elsőszülötteire, kezdve az embertől, le az állatokig.
Psa 135:9 Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára.
Psa 135:10 Megvert sok pogány nemzetet, hatalmas királyokat leterített:
Psa 135:11 Szichont, az amoriták urát, és Ogot, Básán fejedelmét, Kánaán királyait mind.
Psa 135:12 Országukat népének, Izraelnek tulajdonába adta.
Psa 135:13 Uram, neved fennmarad örökké, emléked nemzedékről nemzedékre, Uram!
Psa 135:14 Mert az Úr megőrzi népét, és megkönyörül szolgáin.
Psa 135:15 A pogányok istenei arany és ezüst, emberi kéznek művei.
Psa 135:16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
Psa 135:17 Van fülük, de nem hallanak és szájukban nincs lehelet.
Psa 135:18 Hasonlók azokhoz, akik csinálták őket, és mindazokhoz, akik bíznak bennük.
Psa 135:19 Izrael háza, áldjátok az Urat, Áron háza, áldjátok az Urat,
Psa 135:20 Lévi háza, áldjátok az Urat, ti istenfélők, áldjátok az Urat!
Psa 135:21 Áldott legyen a Sionon az Úr, ő, aki Jeruzsálemben lakik!
Psa 136:1 (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart.
Psa 136:2 Áldjátok az Istenek Istenét: irgalma örökké tart.
Psa 136:3 Áldjátok az Urak Urát: irgalma örökké tart.
Psa 136:4 Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart.
Psa 136:5 Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart.
Psa 136:6 Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart.
Psa 136:7 Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart.
Psa 136:8 A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart.
Psa 136:9 A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart.
Psa 136:10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart.
Psa 136:11 Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart.
Psa 136:12 Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart.
Psa 136:13 Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart.
Psa 136:14 Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart.
Psa 136:15 A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart.
Psa 136:16 Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart.
Psa 136:17 Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart.
Psa 136:18 Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart.
Psa 136:19 Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart.
Psa 136:20 És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart.
Psa 136:21 Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart.
Psa 136:22 Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
Psa 136:23 Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart.
Psa 136:24 Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart.
Psa 136:25 Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart.
Psa 136:26 Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.
Psa 137:1 Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.
Psa 137:2 Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
Psa 137:3 Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: "Zengjetek nekünk dalt a Sionról!"
Psa 137:4 De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?
Psa 137:5 Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!
Psa 137:6 Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!
Psa 137:7 Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: "Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!"
Psa 137:8 Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!
Psa 137:9 Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!
Psa 138:1 (Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked,
Psa 138:2 s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet.
Psa 138:3 Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét.
Psa 138:4 A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát.
Psa 138:5 Az Úr útjairól énekelnek majd: "Nagy az Úr dicsősége!"
Psa 138:6 Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri.
Psa 138:7 Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod
Psa 138:8 teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!
Psa 139:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
Psa 139:2 tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,
Psa 139:3 látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
Psa 139:4 A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
Psa 139:5 Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
Psa 139:6 Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
Psa 139:7 Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
Psa 139:8 Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
Psa 139:9 Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
Psa 139:10 ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
Psa 139:11 Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
Psa 139:12 neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
Psa 139:13 Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
Psa 139:14 Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig,
Psa 139:15 létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,
Psa 139:16 szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.
Psa 139:17 Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
Psa 139:18 Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.
Psa 139:19 Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.
Psa 139:20 Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik.
Psa 139:21 Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?
Psa 139:22 Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.
Psa 139:23 Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!
Psa 139:24 Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!
Psa 140:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Psa 140:2 Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől!
Psa 140:3 Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak.
Psa 140:4 Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon.
Psa 140:5 Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe,
Psa 140:6 a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak.
Psa 140:7 Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat!
Psa 140:8 Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján.
Psa 140:9 Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön!
Psa 140:10 Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje!
Psa 140:11 Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl.
Psa 140:12 Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét.
Psa 140:13 Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek.
Psa 140:14 Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.
Psa 141:1 (Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak!
Psa 141:2 Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat!
Psa 141:3 Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!
Psa 141:4 Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok.
Psa 141:5 Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.
Psa 141:6 Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim:
Psa 141:7 "Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába."
Psa 141:8 Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem!
Psa 141:9 Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától!
Psa 141:10 A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.
Psa 142:1 (Tanítóköltemény Dávidtól, amikor a barlangban volt, ima.)
Psa 142:2 Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz!
Psa 142:3 Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat.
Psa 142:4 Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak.
Psa 142:5 Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre.
Psa 142:6 Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.
Psa 142:7 Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam.
Psa 142:8 Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem.
Psa 143:1 (Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!
Psa 143:2 Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt.
Psa 143:3 Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.
Psa 143:4 A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben.
Psa 143:5 Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt.
Psa 143:6 Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
Psa 143:7 Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.
Psa 143:8 Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem.
Psa 143:9 Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem.
Psa 143:10 Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton,
Psa 143:11 nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből!
Psa 143:12 Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.
Psa 144:1 (Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra.
Psa 144:2 Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket.
Psa 144:3 Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla?
Psa 144:4 Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.
Psa 144:5 Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Psa 144:6 Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.
Psa 144:7 Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg!
Psa 144:8 Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Psa 144:9 Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt.
Psa 144:10 Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:
Psa 144:11 ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Psa 144:12 Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak.
Psa 144:13 Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön!
Psa 144:14 Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!
Psa 144:15 Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.
Psa 145:1 (Dicsőítő ének - Dávidtól.) Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom, nevedet mindörökké áldom!
Psa 145:2 Mindennap dicsérlek téged, nevedet örökké magasztalom.
Psa 145:3 Nagy az Úr és dicséretre méltó, nagysága mérhetetlen.
Psa 145:4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet, hatalmas tetteidet elbeszélik.
Psa 145:5 Dicsőséged fönség és fényesség, és én csodatetteidről énekelek.
Psa 145:6 Ők félelmes tetteid erejét beszélik, én meg nagyságodat hirdetem.
Psa 145:7 Megemlékeznek végtelen jóságodról, és ujjonganak igazságosságodon.
Psa 145:8 Az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem.
Psa 145:9 Az Úr jóságos mindenkihez, telve irgalommal minden iránt, amit alkotott.
Psa 145:10 Dicsérjen téged, Uram, minden alkotásod, és híveid dicsőítsenek!
Psa 145:11 Beszéljenek országod fényéről, és énekeljenek mindenhatóságodról,
Psa 145:12 hirdessék az emberek hatalmas tetteidet és királyságodnak ragyogó fönségét!
Psa 145:13 Királyságod örök királyság, uralmad tart minden nemzedéken át. Az Úr hűséges minden szavában, és jóságos minden művében.
Psa 145:14 Az Úr fenntartja a botladozót, és fölemeli, akit megaláztak.
Psa 145:15 Minden szem terád vár, te adsz nekik ételt a kellő időben;
Psa 145:16 megnyitod a kezed, és minden élőt betöltesz javaiddal.
Psa 145:17 Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében.
Psa 145:18 Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.
Psa 145:19 Akik félik, azoknak teljesíti kívánságát, meghallgatja kérésüket és megmenti őket.
Psa 145:20 Megőriz az Úr mindenkit, aki szereti, de a gonoszokat megsemmisíti.
Psa 145:21 Szám hirdeti az Úr dicséretét. Minden test áldja szent nevét mindörökkön örökké!
Psa 146:1 (Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat!
Psa 146:2 Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok.
Psa 146:3 Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni!
Psa 146:4 Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve.
Psa 146:5 Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét,
Psa 146:6 aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké,
Psa 146:7 az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat,
Psa 146:8 az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat,
Psa 146:9 az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.
Psa 146:10 Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!
Psa 147:1 (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés!
Psa 147:2 Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti.
Psa 147:3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Psa 147:4 A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.
Psa 147:5 Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen.
Psa 147:6 Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja.
Psa 147:7 Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek,
Psa 147:8 aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára.
Psa 147:9 Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat.
Psa 147:10 Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban.
Psa 147:11 Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében.
Psa 147:12 Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet!
Psa 147:13 Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat.
Psa 147:14 Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged.
Psa 147:15 Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér.
Psa 147:16 Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut.
Psa 147:17 A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket.
Psa 147:18 Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek.
Psa 147:19 Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek.
Psa 147:20 Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.
Psa 148:1 (Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban!
Psa 148:2 Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!
Psa 148:3 Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok!
Psa 148:4 Dicsérjétek, egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett!
Psa 148:5 Dicsérjék az Úr nevét, mert az ő parancsára lettek!
Psa 148:6 Odaállította őket minden időkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül.
Psa 148:7 Dicsérjétek az Urat a földről, tengeri szörnyek és tenger mélységei!
Psa 148:8 Tűz és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok, melyek akaratát teljesítitek.
Psa 148:9 Mind ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind ti cédrusok.
Psa 148:10 Mind ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak.
Psa 148:11 Föld királyai és mind ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek.
Psa 148:12 Mind ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek.
Psa 148:13 Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet, fölemelte népe fejét.
Psa 148:14 Dicsőségére válik mindenkinek, aki hűséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van hozzá.
Psa 149:1 (Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében!
Psa 149:2 Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak!
Psa 149:3 Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán!
Psa 149:4 Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat.
Psa 149:5 Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön!
Psa 149:6 Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélű kard a kezükben,
Psa 149:7 hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket;
Psa 149:8 hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe;
Psa 149:9 hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsőség ez minden szentjének!
Psa 150:1 (Alleluja!) Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében!
Psa 150:2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért!
Psa 150:3 Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával!
Psa 150:4 Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral!
Psa 150:5 Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!
Pro 1:1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai,
Pro 1:2 hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet;
Pro 1:3 hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre;
Pro 1:4 hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre.
Pro 1:5 Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon.
Pro 1:6 Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.
Pro 1:7 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.
Pro 1:8 Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!
Pro 1:9 Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba.
Pro 1:10 Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele!
Pro 1:11 Ha így szólnak hozzád: "Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk,
Pro 1:12 úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül,
Pro 1:13 mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat,
Pro 1:14 s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk."
Pro 1:15 Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől.
Pro 1:16 [Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.]
Pro 1:17 Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek.
Pro 1:18 Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát.
Pro 1:19 Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.
Pro 1:20 Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját.
Pro 1:21 Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban.
Pro 1:22 Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek?
Pro 1:23 Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom:
Pro 1:24 Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam;
Pro 1:25 semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek.
Pro 1:26 Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés,
Pro 1:27 ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.
Pro 1:28 Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak.
Pro 1:29 Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték,
Pro 1:30 mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették,
Pro 1:31 azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek.
Pro 1:32 A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat.
Pro 1:33 De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.
Pro 2:1 Fiam, ha magadévá teszed szavaimat és megtartod a parancsaimat,
Pro 2:2 megnyitva füledet a bölcsességnek s kitárva szívedet az okosságnak,
Pro 2:3 igen, csak ha tudásért kiáltasz, és bölcsesség után sóvárog a hangod,
Pro 2:4 ha mint ezüst után, úgy kutatsz utána, és mint a kincsnek, úgy keresed nyomát,
Pro 2:5 akkor érted meg az Úrnak félelmét, s nyered el az Úrnak ismeretét.
Pro 2:6 Mert csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik tudás és értelem.
Pro 2:7 Készen tartja üdvét az igazaknak, akik tisztán élnek, védőpajzs azoknak.
Pro 2:8 Védelmezi az igazság ösvényét, s akik hűek hozzá, azoknak szemmel tartja útját.
Pro 2:9 Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat.
Pro 2:10 Mert bölcsesség költözik szívedbe, és felvidítja lelkedet a tudás;
Pro 2:11 a megfontolás virraszt fölötted, és az értelem lesz az oltalmazód,
Pro 2:12 hogy megóvjon a rossz úttól, s az emberektől, akik hamisságot szólnak,
Pro 2:13 s elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség útjain járjanak;
Pro 2:14 akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek, s akik ujjonganak a rút álnokságon;
Pro 2:15 akiknek az útja tele kanyarokkal, és akik szeretnek görbe úton járni.
Pro 2:16 Megóv más embernek a feleségétől, és megóv a csábos szavú idegen nőtől.
Pro 2:17 Az ilyen elhagyja lánykora kedvesét, és megfeledkezik az Isten kötötte szövetségről.
Pro 2:18 Igen, a háza a halálba vezet, a holtak országába visznek ösvényei.
Pro 2:19 Aki betér hozzá, nem jön többé vissza, nem jut el többé az élet útjára.
Pro 2:20 Ezért te csak a jóknak útját járd, és csak az igazak ösvényét kövesd!
Pro 2:21 Mert csak az igazak lakják majd a földet, csak az ártatlanok maradnak meg rajta.
Pro 2:22 A gonoszok kivesznek a földről, és a hűtleneket kitépik belőle.
Pro 3:1 Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben!
Pro 3:2 Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást.
Pro 3:3 Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára.
Pro 3:4 Akkor megkedvelnek, és tetszésre találsz az Isten és az emberek szemében.
Pro 3:5 Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz.
Pro 3:6 Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.
Pro 3:7 Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat!
Pro 3:8 Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak.
Pro 3:9 Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből.
Pro 3:10 Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor.
Pro 3:11 Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának.
Pro 3:12 Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.
Pro 3:13 Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert!
Pro 3:14 Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése.
Pro 3:15 A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod.
Pro 3:16 A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget.
Pro 3:17 Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van.
Pro 3:18 Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik.
Pro 3:19 Az Úr bölcsességgel alkotta a földet, értelemmel tette az eget szilárddá.
Pro 3:20 Ahogy elgondolta, úgy törtek föl a vizek, s a felhők tudtával harmatoznak esőt.
Pro 3:21 Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra.
Pro 3:22 Így majd a lelked életévé válnak, és ékesség lesznek a nyakadon.
Pro 3:23 Biztos léptekkel jársz akkor utadon, és nem botlik meg soha a lábad.
Pro 3:24 Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol.
Pro 3:25 Nem kell tartanod hirtelen ijedségtől, sem a gonoszok támadásától.
Pro 3:26 Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék.
Pro 3:27 Jótettedet ne tagadd meg a rászorulótól, hogyha módodban van jót tenni vele.
Pro 3:28 Ne mondd embertársadnak: "Menj, gyere máskor, holnap majd adok!", ha mindjárt adhatnál.
Pro 3:29 Ne szőj gonosz tervet embertársad ellen, amikor gyanútlanul nálad üldögél.
Pro 3:30 Ne veszekedj soha ok nélkül senkivel, aki ellened semmi rosszat nem tett.
Pro 3:31 Ne irigyeld az erőszak emberét, s ne válassz magadnak az útjai közül.
Pro 3:32 A rossz úton járóktól iszonyodik az Úr, az igazakkal meg jó barátságban él.
Pro 3:33 Az Úrnak átka van a gonosz házán, hanem az igazak otthonát megáldja.
Pro 3:34 Akik gúnyolódnak, azokat ő is kigúnyolja, az alázatosakhoz jóindulattal van.
Pro 3:35 Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége.
Pro 4:1 Fiaim, halljátok atyátok intelmét, jól figyeljetek, hogy megérthessétek!
Pro 4:2 Mert jó a tanítás, amelyet adok nektek, az útmutatásom, csak el ne hagyjátok!
Pro 4:3 Hisz én is atyám gyermeke voltam, szelíd és egyetlen anyám szemében.
Pro 4:4 Nos, tanított és így beszélt hozzám: "Őrizd meg szívedben a szavaimat, tartsd meg a parancsaimat és boldogan élsz.
Pro 4:5 Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, ne feledd el és ne térj el számnak szavaitól.
Pro 4:6 Ne hagyd el, akkor majd megoltalmaz, szeresd, akkor majd őrködik fölötted.
Pro 4:7 A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot!
Pro 4:8 Öleld magadhoz, akkor majd fölemel, tisztességre juttat, hogyha átkarolod.
Pro 4:9 Díszes koszorúval ékesíti fejed, és pompás koronát ajándékoz neked."
Pro 4:10 Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat, akkor nagy lesz száma élted éveinek.
Pro 4:11 Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen járatlak.
Pro 4:12 Semmi nem gátolja lépteid, amikor jársz, és ha gyorsan szaladsz, akkor sem botlasz meg.
Pro 4:13 Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen az életed!
Pro 4:14 Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj!
Pro 4:15 Hagyd el, s ne menj rajta tovább, kanyarodj el tőle, s úgy folytasd utadat!
Pro 4:16 Ha nem tesznek rosszat, aludni sem tudnak, nincs nyugtuk, ha mást tőrbe nem csalhatnak.
Pro 4:17 Amit esznek, az a gonoszság kenyere, és az erőszak borát isszák.
Pro 4:18 Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.
Pro 4:19 A gonoszok útja olyan, mint a sötét éjszaka, maguk sem tudják, miben botlanak meg.
Pro 4:20 Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre!
Pro 4:21 Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében!
Pro 4:22 Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének.
Pro 4:23 Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.
Pro 4:24 Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, távolítsd el az ajkak álnokságát!
Pro 4:25 Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása.
Pro 4:26 Egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid.
Pro 4:27 Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad.
Pro 5:1 Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet,
Pro 5:2 ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad őrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nőszemélyre!
Pro 5:3 Mert méztől csepeg az idegen nő ajka, és az olajnál is simább az ínye,
Pro 5:4 de végül keserű, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélű kard.
Pro 5:5 Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart.
Pro 5:6 Útjai csapongók, nem törődik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén.
Pro 5:7 Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól!
Pro 5:8 Tartsd utadat mindig távol tőle, háza ajtajához közel sose kerülj!
Pro 5:9 Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet.
Pro 5:10 Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál.
Pro 5:11 Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat,
Pro 5:12 s be kell vallanod: "Gyűlöltem az intő szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak.
Pro 5:13 Nevelőim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé.
Pro 5:14 Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt."
Pro 5:15 A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel.
Pro 5:16 Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére.
Pro 5:17 Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi.
Pro 5:18 Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek:
Pro 5:19 kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg.
Pro 5:20 Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned?
Pro 5:21 Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet.
Pro 5:22 Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bűnének hurka kötözi meg.
Pro 5:23 Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.
Pro 6:1 Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed,
Pro 6:2 s így szád szava által tőrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak,
Pro 6:3 akkor, hogy szabadulj, fiam, ezt tegyed, mert embertársad kezébe kerültél: Menj, siess és zaklasd embertársadat.
Pro 6:4 Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni!
Pro 6:5 Mint zerge a hálóból, szabadítsd ki magad, vagy mint a madár a tőrből!
Pro 6:6 Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel:
Pro 6:7 Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki,
Pro 6:8 nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét.
Pro 6:9 S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból?
Pro 6:10 "Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!"
Pro 6:11 Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor.
Pro 6:12 Egy semmirekellő, igen, egy csirkefogó közelít, hamisság van a szájában,
Pro 6:13 hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad,
Pro 6:14 álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen.
Pro 6:15 Ezért váratlanul rászakad a végzet, hirtelen tönkremegy és nincs menekvése.
Pro 6:16 Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét:
Pro 6:17 A gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz,
Pro 6:18 az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb,
Pro 6:19 a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.
Pro 6:20 Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását!
Pro 6:21 Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba.
Pro 6:22 Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.
Pro 6:23 Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivő út az intelem s a feddés.
Pro 6:24 Megóv a más feleségétől, az idegen asszony hízelgő nyelvétől.
Pro 6:25 Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete!
Pro 6:26 Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol.
Pro 6:27 Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettől meg ne gyúlna?
Pro 6:28 Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába?
Pro 6:29 Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen.
Pro 6:30 A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki.
Pro 6:31 De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona.
Pro 6:32 Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét.
Pro 6:33 Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha.
Pro 6:34 Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat.
Pro 6:35 Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele.
Pro 7:1 Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat!
Pro 7:2 Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét.
Pro 7:3 Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára!
Pro 7:4 Mondd a bölcsességnek: "A nővérem vagy". És az okosságnak: "Te meg a rokonom".
Pro 7:5 Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől.
Pro 7:6 Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik,
Pro 7:7 hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze:
Pro 7:8 arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van.
Pro 7:9 Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje.
Pro 7:10 Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva.
Pro 7:11 Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon.
Pro 7:12 Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött.
Pro 7:13 Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal:
Pro 7:14 "Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam.
Pro 7:15 Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek.
Pro 7:16 Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá.
Pro 7:17 Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával.
Pro 7:18 Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét!
Pro 7:19 Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult.
Pro 7:20 Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz."
Pro 7:21 Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette.
Pro 7:22 Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad.
Pro 7:23 Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja, vagy mint a madár, amely hálóba repül, s nem veszi észre, hogy az életével játszik.
Pro 7:24 Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira!
Pro 7:25 Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!
Pro 7:26 Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt.
Pro 7:27 Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.
Pro 8:1 Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát?
Pro 8:2 Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást.
Pro 8:3 A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja:
Pro 8:4 "Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam!
Pro 8:5 Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre!
Pro 8:6 Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, őszinte szóra nyílnak ajkaim.
Pro 8:7 Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól.
Pro 8:8 Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis.
Pro 8:9 Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli őket.
Pro 8:10 Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál,
Pro 8:11 Mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság."
Pro 8:12 "Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát.
Pro 8:14 Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő.
Pro 8:13 [Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem.
Pro 8:17 Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.
Pro 8:15 Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők.
Pro 8:16 Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött.
Pro 8:18 Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság.
Pro 8:19 Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst.
Pro 8:20 Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos.
Pro 8:21 Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűreiket."
Pro 8:22 "Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét.
Pro 8:23 Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt.
Pro 8:24 Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz.
Pro 8:25 Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat,
Pro 8:26 amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem.
Pro 8:27 Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta,
Pro 8:28 amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta;
Pro 8:29 amikor kijelölte a tenger határát - és a vizek nem csaptak ki -, amikor megrajzolta a föld szilárd részét.
Pro 8:30 Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt.
Pro 8:31 Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között."
Pro 8:32 "Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat.
Pro 8:33 Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet!
Pro 8:34 Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit.
Pro 8:35 Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését.
Pro 8:36 De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik."
Pro 9:1 Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította.
Pro 9:2 Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette.
Pro 9:3 Kiküldte szolgálóit és kihirdettea város magasabb pontjain:
Pro 9:4 "Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!"Az értetleneknek meg ezt mondja:
Pro 9:5 "Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem!
Pro 9:6 Éltek, csak hagyjatok fel a dőreséggelés járjatok az értelem útjain!"
Pro 9:7 Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap.
Pro 9:8 Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte!
Pro 9:9 Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását.
Pro 9:10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni - az az okosság.
Pro 9:11 Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei.
Pro 9:12 Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.
Pro 9:13 Dőre asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem.
Pro 9:14 Üldögél házának ajtaja előtt, trónszéken a város magaslatán,
Pro 9:15 hogy felszólíthassa, akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk:
Pro 9:16 "Térjen be ide mind, aki tudatlan!"Akinek kevés az esze, annak meg ezt mondja:
Pro 9:17 "Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!"
Pro 9:18 És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.
Pro 10:1 Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának.
Pro 10:2 A bűnnel szerzett kincs nem hajt hasznot, de az igazságosság megment a haláltól.
Pro 10:3 Az igaz kívánságát teljesíti az Úr, de a gonosz vágyát megtagadja.
Pro 10:4 A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze gazdagságot szerez.
Pro 10:5 Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre.
Pro 10:6 Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját.
Pro 10:7 Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül.
Pro 10:8 A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegő bolond a vesztébe rohan.
Pro 10:9 Biztos úton jár, aki tisztességben él, aki görbe utat választ, azt rajtakapják.
Pro 10:10 Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál.
Pro 10:11 Az igaz ember szája az élet forrása, a gonoszok szája erőszak rejteke.
Pro 10:12 Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra.
Pro 10:13 Az okos ember ajkán bölcsesség van, de botot érdemel az ostoba háta.
Pro 10:14 A bölcsek csöndben meghúzódnak a tudásukkal, de a balga szája kész veszedelem.
Pro 10:15 A gazdagság erős vára a gazdagnak, a szegénynek romlása a szegénysége.
Pro 10:16 Az igaz keresménye az életet szolgálja, a gonosz szerzeménye a pusztulást.
Pro 10:17 Intő szóra hallgatni életre vivő út, aki megveti az intést, az eltévelyedik.
Pro 10:18 A gyűlöletet rejtve tartja az igaz ajak, bolond, aki terjeszti a rágalmakat.
Pro 10:19 Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát.
Pro 10:20 Tiszta ezüstből van az igaznak nyelve, milyen keveset ér a gonoszok szíve!
Pro 10:21 Az igaznak ajka sokakat vezérel, de az esztelenek nyomorban halnak meg.
Pro 10:22 Gazdaggá csak az Úr áldása tehet,
Pro 10:23 a magunk fáradsága semmit sem tesz hozzá. A balgának az szerez örömet, amit szégyellni kell, az okos embernek az, amit bölcsen tesz.
Pro 10:24 A gonoszt utoléri, amitől retteg, amit az igazak kívánnak, az osztályrészük lesz.
Pro 10:25 Ha kitör a vihar, a gonosz nincs többé, de örökre biztos lábon áll az igaz.
Pro 10:26 Mint az ecet a fognak, és a füst a szemnek, olyan a lusta azoknak, akik küldik.
Pro 10:27 Az Úr félelme nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek.
Pro 10:28 Az igaz reménye örömbe torkollik, amit a gonosz vár, az semmivé válik.
Pro 10:29 Az Úr útja a tisztességnek oltalom, a gonosztevőknek meg pusztulás.
Pro 10:30 Az igaz nem inog meg a lábán soha, a gonosznak nincs a földön maradása.
Pro 10:31 Az igaznak szája bölcsességet áraszt, a hamisságnak kitépik a nyelvét.
Pro 10:32 Az igazak ajka azt tudja, ami kedves, a gonoszoké meg csak a fonákságot.
Pro 11:1 Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését.
Pro 11:2 Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik.
Pro 11:3 Az őszintét bizton vezeti tisztasága, a hűtlent a hamisság romlásba dönti.
Pro 11:4 A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól.
Pro 11:5 A tiszta embernek igazságossága elsimítja útját, de a bűnös elbukik a bűne által.
Pro 11:6 Az igazat megmenti igazságossága, a hűtleneket megfogja a saját vágyuk.
Pro 11:7 A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak.
Pro 11:8 Az igaz kiszabadul a szorongatásból, s a gonosz kerül a helyére.
Pro 11:9 Szájjal rontaná meg embertársát az istentelen, de az igazat megmenti okossága.
Pro 11:10 Az igazak javán örül a város, és ujjonganak a gonoszok vesztén.
Pro 11:11 Az igazak áldása emeli a várost, a gonoszok szája romlásba taszítja.
Pro 11:12 Aki embertársát lenézi, az ostoba, az okos férfi nem szól semmit.
Pro 11:13 A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott.
Pro 11:14 Ha nincsen vezetője, szétesik a nép, a sok tanácsadó sikerre viszi ügyét.
Pro 11:15 Rosszul jár, aki másért kezességet vállal, az van biztonságban, aki megmenekül tőle.
Pro 11:16 A csinos asszony becsületére van férjének, de aki nem jóravaló, az gyalázat trónja. Azok, akik lusták, szegények maradnak, a szorgalmasok gazdagságra jutnak.
Pro 11:17 Aki megkönyörül máson, az magával tesz jót, a saját húsába vág, aki irgalmatlan.
Pro 11:18 Csalóka nyereségre tesz szert a gonosz, aki igazságosságot vet, igaz bért szerez.
Pro 11:19 Az igazságos ember eljut az életre, a gonosz követése a halálba vezet.
Pro 11:20 Az álnok szívűektől iszonyodik az Úr, akik tisztességesek, elnyerik tetszését.
Pro 11:21 Kezet rá: a gonosz nem marad büntetlen, de az igaz ivadéka megmenekül!
Pro 11:22 Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony.
Pro 11:23 Az igazak vágyának boldogság a vége, semmivé válik a gonoszok reménye.
Pro 11:24 Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegényedik.
Pro 11:25 Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart.
Pro 11:26 Aki tartogatja gabonáját, azt átkozza a nép, ha áruba bocsátja, áldás száll fejére.
Pro 11:27 Aki jóra törekszik, az rokonszenvet arat, de ha rosszra tör valaki, visszaszáll rá.
Pro 11:28 Aki vagyonában bízik, az elbukik, az igaz kihajt, mint a zöld falevél.
Pro 11:29 Szelet arat, aki házát nem gondozza, s a balga szolgája ahhoz (megy), aki bölcs.
Pro 11:30 Az igazságosság gyümölcse: életfa, időnap előtt elvesznek a rosszak.
Pro 11:31 Biztos megfizetnek az igaznak a földön, a gonosznak és a bűnösnek éppen úgy.
Pro 12:1 Aki szívesen veszi az intelmet, az szeret tanulni; aki haragszik, hogyha dorgálják, az buta.
Pro 12:2 A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr).
Pro 12:3 Aki nem igaz, annak nincsen maradása, az igazak gyökere nem lazul meg soha.
Pro 12:4 A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában.
Pro 12:5 Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul.
Pro 12:6 A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája.
Pro 12:7 Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk.
Pro 12:8 Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen.
Pro 12:9 Jobb, aki észrevétlen magát szolgálja ki, mint aki nagyra van, de még kenyere sincs.
Pro 12:10 Gondját viseli az igaz a jószágnak, a gonosznak kegyetlen a szíve.
Pro 12:11 Dúskál a kenyérben, aki megműveli a földjét, aki üres dolgok után futkos, az esztelen.
Pro 12:12 Rossz a kívánsága annak, aki gonosz, de a jámborok gyökere szilárdan áll.
Pro 12:13 Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól.
Pro 12:14 Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát.
Pro 12:15 A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra.
Pro 12:16 A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát.
Pro 12:17 Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.
Pro 12:18 Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz.
Pro 12:19 Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig.
Pro 12:20 A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jótanácsot adnak, csupa öröm.
Pro 12:21 Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal.
Pro 12:22 Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését.
Pro 12:23 Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát.
Pro 12:24 A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez.
Pro 12:25 A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja.
Pro 12:26 Aki jóbarátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi.
Pro 12:27 Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek.
Pro 12:28 Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.
Pro 13:1 A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést.
Pro 13:2 Szája gyümölcséből jót eszik az ember, a hűtlenek terve erőszakoskodás.
Pro 13:3 Megőrzi életét, aki vigyáz a szájára, aki száját kitátja, arra pusztulás vár.
Pro 13:4 Vágyik a lustának a lelke, de hiába, a szorgalmasnak beteljesül a vágya.
Pro 13:5 Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz viszályt és gyalázatot terjeszt.
Pro 13:6 Az igazság megőrzi az úton a tisztességet, de a bűn a bűnös bukását okozza.
Pro 13:7 Van, aki játssza a nagyot, noha semmije sincs, más a szegényt adja, bár nagy a vagyona.
Pro 13:8 Az ember életéért váltságdíj a vagyon, ám a szegény nem hall fenyegetést.
Pro 13:9 Az igazak fénye lobogva világít, a gonoszok lámpása meg kialszik.
Pro 13:10 Ahol a kevélység tanyáz, ott csak veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik.
Pro 13:11 A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyűjtöget, az gazdag lesz.
Pro 13:12 A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája.
Pro 13:13 Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelője sértetlen marad.
Pro 13:14 A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére.
Pro 13:15 A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan.
Pro 13:16 Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elő a balgatag.
Pro 13:17 A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz.
Pro 13:18 Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része.
Pro 13:19 A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése.
Pro 13:20 Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár.
Pro 13:21 A bűnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák.
Pro 13:22 A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz.
Pro 13:23 A szegény új szántása bő kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan.
Pro 13:24 Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti.
Pro 13:25 Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk.
Pro 14:1 A bölcsesség fölépíti magának a házát, a balgaság meg lerontja a saját kezével.
Pro 14:2 Aki egyenesen jár az útján, az féli az Urat, de aki görbe utakon jár, az megveti.
Pro 14:3 A balgák szájából kevélység sarjadzik, hanem a bölcset megőrzi az ajka.
Pro 14:4 Akinek nincsen ökre, annak tiszta a jászola, de nagy jövedelmet csak erős ökör hoz.
Pro 14:5 A becsületes tanú nem vall hamisságot, a hamis tanú csupa hazugságot lehel.
Pro 14:6 Az arcátlan hiába keres, nem lel bölcsességet, az okosnak könnyű a belátás.
Pro 14:7 Hagyd ott a balga embert, nála nem találsz értelmes ajakra.
Pro 14:8 Megfontolni útját az okos bölcsessége, a bolondnak csalás a balgasága.
Pro 14:9 A bolondokat kigúnyolja az Isten, de az igazakban kedvét találja.
Pro 14:10 Belső bánatunkat csak a magunk szíve érti, belső örömünkbe nem szólhat idegen.
Pro 14:11 A gonoszok házát kiirtják, de az igazak sátra fennmarad.
Pro 14:12 Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz.
Pro 14:13 Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége.
Pro 14:14 A háborodott szívűt kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz.
Pro 14:15 Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére.
Pro 14:16 A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gőgös.
Pro 14:17 Aki hirtelen haragra gerjed, bolondságot csinál, a meggondolt ember sok mindent elvisel.
Pro 14:18 Az együgyűnek balgaság a szerzett vagyona, az okosak fejét tudás koronázza.
Pro 14:19 A jók előtt meghajolnak a rosszak, az igazak kapuja előtt a gonoszak.
Pro 14:20 A szegényt gyűlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jóbarátja.
Pro 14:21 Aki embertársát megveti, vétkezik, de jól jár, aki könyörül a szegényen.
Pro 14:22 Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hűség a jóra törekvőké!
Pro 14:23 Minden fáradságnak nyereség a vége, az üres fecsegés szűkölködést von maga után.
Pro 14:24 A bölcseknek az okosság a koronájuk, a bolondság a balgák koszorúja.
Pro 14:25 Megbízható tanú életet ment, aki hazugságot kohol, az csaló.
Pro 14:26 Nagy bizalom van az Úr félelmében, a gyermekeinek is menedékül szolgál.
Pro 14:27 Az Úr félelme az élet forrása, a halál hálójának elkerülésére.
Pro 14:28 A király dicsősége a nép sokasága, megbukik a király, ha nincsen népe.
Pro 14:29 Annak, aki türelmes, nagy az okossága, balgasággal van tele, aki türelmetlen.
Pro 14:30 A nyugodt kedély élteti a testet, a szenvedély olyan, mint a csontszú.
Pro 14:31 Aki elnyomja a szegényt, Teremtőjét bántja, de aki megkönyörül a szegényen, az tiszteli.
Pro 14:32 A gonosz belebukik saját gonoszságába, az igaznak menedéke az ártatlansága.
Pro 14:33 Az okos ember szívében bölcsesség lakik, a balgák bensejében azt nem is ismerik.
Pro 14:34 A népet emeli az igazságosság, hanem a bűn a népek gyalázata.
Pro 14:35 Az okos szolga kedves a királynak, ügyessége folytán nem éri megvetés.
Pro 15:1 A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.
Pro 15:2 Tudomány csepeg a bölcsek nyelvéről, a balga szájából bolondság csordul ki.
Pro 15:3 Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt őrködik.
Pro 15:4 A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket.
Pro 15:5 A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre.
Pro 15:6 Az igaz házában gyarapszik a készlet, a gonosz jövedelme egyre csökken.
Pro 15:7 A bölcsek ajkai őrzik a tudományt, a balgák szívében nincsen állandóság.
Pro 15:8 A gonosz áldozata iszonyat az Úrnak, de az igazak imája tetszik neki.
Pro 15:9 Utálja az Úr a gonosz életét, de aki az igazság útján jár, azt kedveli.
Pro 15:10 Alaposan meglakol, aki letér az ösvényről, aki gyűlöli a dorgálást, az meghal.
Pro 15:11 Az alvilág s a temető nyitva az Úr előtt, de mennyivel inkább az emberek szíve!
Pro 15:12 A gúnyolódó nem szereti, ha feddik, ezért nem is szeret a bölcsekhez járni.
Pro 15:13 A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet.
Pro 15:14 Az okosnak szíve tudás után kutat, a balgák szája bolondságot áhít.
Pro 15:15 A szűkölködőnek minden napja rossz, a vidám kedélyű mindig ünnepet ül.
Pro 15:16 Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs.
Pro 15:17 Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel.
Pro 15:18 Az indulatos ember veszekedést okoz, a türelmes elcsitítja a viszályt.
Pro 15:19 A lustának útját tövisek zárják el, a szorgalmasok útja el van egyengetve.
Pro 15:20 A bölcs fiú örömet szerez az apjának, az ostoba ember megveti az anyját.
Pro 15:21 Akinek nincsen esze, az a balgaságnak örül, az okos ember egyenes úton jár.
Pro 15:22 Megbuknak a tervek, ha nem vitatják meg őket, sok tanácsadóval létrejön a dolog.
Pro 15:23 Öröm az embernek, ha meg tud felelni, az idejében kiejtett szó milyen sokat érhet!
Pro 15:24 Az értelmes ember útja fölfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje.
Pro 15:25 A kevélyek házát lerombolja az Úr, az özvegy mezsgyéjét meg helyre állítja.
Pro 15:26 A gonosz terve iszonyat az Úrnak, de a barátságos szavak tiszták (előtte).
Pro 15:27 Aki gazdagságra tör, lerombolja házát, aki megveti az ajándékot, az élni fog.
Pro 15:28 Az igaz elméje tisztes dolgokon jár, a gonosz szája hitványságot buzog.
Pro 15:29 A gonoszoktól távol marad az Úr, de az igazak imáját meghallgatja.
Pro 15:30 A ragyogó szem öröm a szívnek, a jó hír felüdíti a testet.
Pro 15:31 Az életre intő szóra figyelő fül éjnek idején is a bölcsek körében van.
Pro 15:32 Eldobja életét, aki szélnek ereszti az intést, aki hallgat a feddésre, okosságra tesz szert.
Pro 15:33 Az Úr félelme a bölcsesség iskolája, az alázatosság megelőzi a dicsőséget.
Pro 16:1 A szívben meghányni-vetni - ez az emberek dolga, de a felelet az Úrtól jön a nyelvre.
Pro 16:2 A férfi útja tiszta a maga szemében, ám a lelket az Úr veti latra.
Pro 16:3 Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak.
Pro 16:4 Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is, a balsors napjára.
Pro 16:5 Utálat az Úrnak minden gőgös ember, kezemet adom rá: nem marad büntetlen!
Pro 16:6 Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól.
Pro 16:7 Ha egy férfi útja kedves az Úr előtt, ellenségeit is kibékíti vele.
Pro 16:8 Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint a nagy haszon becstelenség árán.
Pro 16:9 A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja.
Pro 16:10 Ami a király ajkát elhagyja, az az Isten szava, amikor igazságot szolgáltat, nem téved.
Pro 16:11 A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve.
Pro 16:12 Utálat a királyok előtt az igaztalan cselekedet, mert az igazságosság a trónja szilárdsága.
Pro 16:13 Az igazságos ajak tetszik a királynak, azt szereti, aki egyenesen beszél.
Pro 16:14 A király haragja a halál hírnöke, de a bölcs férfiú lecsillapítja.
Pro 16:15 Ha a királynak ragyog az arca, életet jelent, a kegye olyan, mint a tavaszi esőfelhő.
Pro 16:16 Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél.
Pro 16:17 A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét.
Pro 16:18 Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt.
Pro 16:19 Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni.
Pro 16:20 Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik!
Pro 16:21 Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást.
Pro 16:22 A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság.
Pro 16:23 A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja.
Pro 16:24 A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.
Pro 16:25 Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz.
Pro 16:26 A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája.
Pro 16:27 Az elvetemült ember vészt ás ki, ajkai perzselnek, mint a tűz,
Pro 16:28 Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás.
Pro 16:29 Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti.
Pro 16:30 Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal.
Pro 16:31 Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található.
Pro 16:32 Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost.
Pro 16:33 A sorsot ölbe vetik, de minden döntés az Úrtól származik.
Pro 17:1 Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl.
Pro 17:2 Az okos szolga fölébe kerül a hitvány fiúnak, és a testvérek közt ő is örökrészt kap.
Pro 17:3 Olvasztótégelyben olvasztják az ezüstöt, arany olvasztására a kemence szolgál, de a szíveket az Úr vizsgálja.
Pro 17:4 A gonosz ajkára a gonosztevő hallgat, a hazug ember figyel a csalárd nyelvére.
Pro 17:5 Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen.
Pro 17:6 Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök.
Pro 17:7 Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság.
Pro 17:8 A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál.
Pro 17:9 Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.
Pro 17:10 Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve.
Pro 17:11 A gonosznak egyetlen vágya viszálykodni, de kegyetlen hírvivőt küldenek hozzá.
Pro 17:12 Inkább kölykétől megfosztott medvével találkozz, mint bolonddal, amikor rajta a roham.
Pro 17:13 Aki rosszal fizet jóért, annak a házából nem megy ki a gonosz.
Pro 17:14 A perpatvar kezdete olyan, mint amikor kicsap a víz, vess hát neki gátat, még mielőtt kitör.
Pro 17:15 Aki fölmenti a bűnöst, vagy elítéli az ártatlant, azt egyaránt utálja az Isten.
Pro 17:16 Vételár mire jó a balga kezében? Bölcsességet vesz tán? Hisz nincs esze hozzá!
Pro 17:17 A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul.
Pro 17:18 Csak az oktalan ember adja kezét, csak az ilyen vállal másért kezességet.
Pro 17:19 Aki szeret civódni, a verést kedveli, romlást keres, aki kapuját emeli.
Pro 17:20 Akinek hamis a szíve, az nem boldogul, bajba kerül, akinek nem őszinte a nyelve.
Pro 17:21 Aki bolondot szül, bánatára szolgál, és az ostobának sose örül az apja.
Pro 17:22 A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet.
Pro 17:23 A gonosz elfogadja a megvesztegetést a ruha ráncából, hogy kicsavarja a törvényt.
Pro 17:24 Az eszes szeme előtt a bölcsesség lebeg, a balga szeme (elkalandozik) a föld határáig.
Pro 17:25 Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának.
Pro 17:26 Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni.
Pro 17:27 Aki kiméri szavát, az értelmes ember, okos férfi, aki megőrzi hidegvérét.
Pro 17:28 Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik.
Pro 18:1 Vágya után fut a különcködő, rohan minden után, ami sikert ígér.
Pro 18:2 A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak azt mutogatja, ami tetszik neki.
Pro 18:3 Hogyha jön a gonosz, lenézés jön vele, aki mást kicsinyell, azzal gyalázás jár együtt.
Pro 18:4 A férfiszájból olyanok a szavak, mint a mély víz, mint a bővizű patak, az élet forrása.
Pro 18:5 Rossz dolog kedvezni annak, aki bűnös, akinek igaza van, azt meg elítélni.
Pro 18:6 A balgáknak ajka veszekedést szít, a szája meg ütésekért kiált.
Pro 18:7 A balgának a vesztére szolgál a szája, az ajka kelepce az életének.
Pro 18:8 A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amelyik behatol a test belsejébe.
Pro 18:9 Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzőjével van atyafiságban.
Pro 18:10 Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van.
Pro 18:11 A gazdag vagyona olyan, mint az erős város, vagy mint a magas fal - ahogy elképzeli!
Pro 18:12 Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, a dicsőséget alázat előzi meg.
Pro 18:13 Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes.
Pro 18:14 A férfi lelke el tudja tűrni a betegséget, de a nyomott kedélyt ki tudja eltűrni?
Pro 18:15 Az okos ember szívét megnyeri a tudás, a bölcsnek a füle is ismeretet keres.
Pro 18:16 Az ajándék tágasságot teremt az embernek, hozzásegíti, hogy a nagyok elé jusson.
Pro 18:17 Annak adnak igazat, aki először szól, de jön ellenfele és megcáfolja.
Pro 18:18 A sorsvetés eldönti a vitás kérdéseket, és bíráskodik a hatalmasok között.
Pro 18:19 Erős vár a testvér, aki segít testvérén, a barátok meg olyanok, mint a vár retesze.
Pro 18:20 A száj gyümölcséből megtelik a gyomor, jóllakik azzal, ami az ajkon terem.
Pro 18:21 A nyelvnek hatalmában van az élet és halál, amint használja, úgy eszi gyümölcsét.
Pro 18:22 Aki feleséget lel, boldogságot talál, részesült az Úr kegyében.
Pro 18:23 Esdeklő szavakkal könyörög a szegény, ám a gazdag keményen válaszol neki.
Pro 18:24 Van barát, aki pusztulásba vezet, de van olyan is, aki hűségesebb, mint a testvér.
Pro 19:1 Jobb a szegénynek, ha tisztességben él, mint a hamisnak, mert hiszen az bolond.
Pro 19:2 Az esztelen vágy már egymagában is rossz, de aki lábával siet, az félrelép.
Pro 19:3 Az embernek balgasága rontja el az útját, a szíve mégis az Urat hibáztatja.
Pro 19:4 A gazdagság egyre több barátot szerez, a szegényt meg elhagyja barátja.
Pro 19:5 A hamis tanú nem marad büntetlen, a hazugságot valló nem menekszik épen.
Pro 19:6 A nemes kegyéért sokan törik magukat, a bőkezű embernek mindenki barátja.
Pro 19:7 Minden atyjafia gyűlöli a szegényt, s a barátai még inkább kerülik. A szavakat kergeti, de még ezt is hiába.
Pro 19:8 Aki szert tesz okosságra, szereti életét, aki hű marad a tudáshoz, az jól jár.
Pro 19:9 A hamis tanú nem marad büntetlen, aki hazugságot vall, az meghal.
Pro 19:10 A balgának nem való a kényelmes élet, a szolgának még kevésbé a fejedelmek fölött uralkodni.
Pro 19:11 A férfit türelmessé teszi okossága, de a legszebb benne, ha elnézi a hibákat.
Pro 19:12 A király rosszkedve oroszlán morgása, a jókedve meg harmat a növényen.
Pro 19:13 A balga fiú örök bosszúság apjának, a civódó asszony meg, mint a lyukas tető, elűzi hazulról.
Pro 19:14 A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka.
Pro 19:15 A lustaság bódult álomba andalít, a henye lélek sorsa a koplalás.
Pro 19:16 Aki megtartja a törvényt, megőrzi életét, aki nem ad az (isteni) szóra, annak meg kell halni.
Pro 19:17 Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét.
Pro 19:18 Büntesd meg a fiad, mert még van reménység, de hogy meghaljon, azt ne kívánd neki.
Pro 19:19 Az erőszak embere megbűnhődik, s ha megkímélik, gyarapítja baját.
Pro 19:20 Hallgass a jó tanácsra és fogadd el az intést, hogy a végén mégis bölcs lehessél!
Pro 19:21 Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz.
Pro 19:22 Az embert a jósága teszi kedvessé, jobban szeretik a szegényt, mint a hazugot.
Pro 19:23 Az Úrnak félelme életben tart, van mit ennie az embernek, s nem kell rettegnie bajtól.
Pro 19:24 A lusta a kezét bemártja a tálba, de a szájához már nem viszi vissza.
Pro 19:25 Ha verik a gúnyolódót, a balga is okul, az okost csak intik, máris okosabb lesz.
Pro 19:26 Szégyen és gyalázat, ha a fiú veri az apját és elkergeti az anyját.
Pro 19:27 Elég legyen már, fiam, hogy hallgatod az intést, és eltévelyedsz a bölcsesség szavától!
Pro 19:28 A semmirekellő tanú gúnyolja a törvényt, és a gonosz szája a gazságot falja.
Pro 19:29 Készenlétben a bot a gúnyolódóknak, és az esztelenek hátára a verés.
Pro 20:1 A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.
Pro 20:2 A király haragja oroszlán morgása, aki fölingerli, eljátssza életét.
Pro 20:3 A viszályt elkerülni becsületére van az embernek, ahány bolond van, az mind perlekedik.
Pro 20:4 Ha a tél beköszönt, a tohonya nem szánt, aratáskor keres, de nem talál semmit.
Pro 20:5 A férfi szívében mélységek vize a döntés, de az okos ember a felszínre hozza.
Pro 20:6 Szájával sok ember készen áll a segítségre, de hol van az a férfi, akire hagyatkozhatsz?
Pro 20:7 Tisztességben éli életét az igaz, boldogok utána a gyermekei!
Pro 20:8 Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt.
Pro 20:9 Ki mondhatja: "Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől"?
Pro 20:10 A kétféle súly és a kétféle mérték, egyaránt utálat tárgya az Úr színe előtt.
Pro 20:11 Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.
Pro 20:12 A fület hallásra, a szemet látásra, mindkettőt az Úr teremtette!
Pro 20:13 Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedj, nyisd ki a szemed és bőven lesz kenyered!
Pro 20:14 "Milyen rossz! Milyen rossz!" - mondja a vevő, aztán útjára megy és nagyra van vele.
Pro 20:15 Hogyha van is arany és rengeteg korall, a tudós ajak azért becses drágaság.
Pro 20:16 Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért - végy tőle zálogot!
Pro 20:17 A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája.
Pro 20:18 Tanácsot kérve vesd latra terveidet, okos vezetéssel viselj háborút!
Pro 20:19 A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját.
Pro 20:20 Annak, aki elátkozza az apját és az anyját, alkonyatkor kialszik lámpása.
Pro 20:21 Ha kezdetben hajszoltad a vagyont, a végén majd nem lesz rajta áldás.
Pro 20:22 Ne mondd: "Csak a rosszat fizetem vissza!" Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít.
Pro 20:23 A kétféle súlymérték iszonyat az Úrnak, elvetésre méltó a hamis mérleg.
Pro 20:24 A férfi lépteit az Úr irányítja - ember hogyan érthetné az útját?
Pro 20:25 Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom, s csak a fogadalom után gondolkodni.
Pro 20:26 A bölcs király kiszórja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk.
Pro 20:27 Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába.
Pro 20:28 A jóság és a hűség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját.
Pro 20:29 Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük.
Pro 20:30 Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések.
Pro 21:1 A király szíve vízfolyás az Úr kezében, ahová akarja, oda irányítja.
Pro 21:2 A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója.
Pro 21:3 Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat.
Pro 21:4 A szemek kevélysége, a szív pökhendisége, a gonosz lámpása: bizony csupa bűn.
Pro 21:5 A szorgalmas tervei biztos nyereséget szereznek, de a mohónak minden vágya csődbe vezet.
Pro 21:6 Kincsnek halmozása hazudozó nyelvvel a halált hajszolóknak szétfoszló kacatja.
Pro 21:7 A rosszakat lerántja erőszakos tettük, mert hisz nem hajlandók a helyeset tenni.
Pro 21:8 A bűnbe esett ember útja tekervényes, de a tisztának egyenes a tette.
Pro 21:9 Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal.
Pro 21:10 Gonoszságot áhít a gonosznak lelke, más ember nem talál szemében irgalmat.
Pro 21:11 Bűnhődnie kell a gonosznak, hogy bölcs legyen a balga, de a bölcs okul, ha felvilágosítják.
Pro 21:12 Az igaz a gonosznak házát kioktatja, amikor a gonoszokat gáncsolja a rosszban.
Pro 21:13 Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg.
Pro 21:14 A titkos adomány csillapítja a haragot, és a ruhába rejtett ajándék a dühöt.
Pro 21:15 Igazságot tenni öröm az igaznak, de nagy ijedelem a gonosztevőknek.
Pro 21:16 A belátás útjáról letérő ember a holt lelkek közt fog megpihenni.
Pro 21:17 A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti meg az olajat.
Pro 21:18 Az igazért a gonosz a váltságdíj, a becsületes helyett az áruló.
Pro 21:19 Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal, aki csak veszekszik és csak zsörtölődik.
Pro 21:20 A bölcs lakásában van tartalék és olaj, de a bolond ember ezt is, azt is csak lenyeli.
Pro 21:21 Aki komolyan törekszik az igazságra és jóságra, életet szerez és dicsőséget.
Pro 21:22 A bölcs behatol az ellenség városába, s ledönti az erődöt, amiben az bizakodott.
Pro 21:23 Aki vigyáz a szájára meg a nyelvére, megmenti életét a szorongatásoktól.
Pro 21:24 A gőgös arcátlannak "gúnyolódó" a neve, felfuvalkodottság a tettei rugója.
Pro 21:25 A lustát megöli, amihez kedve van, keze ugyanis megtagadja a munkát.
Pro 21:26 A gonosz egyre csak áhítozik, az igaz fukarság nélkül adakozik.
Pro 21:27 Utálatot kelt a gonosz áldozatja, főképp hogyha aljas szándékkal hozza.
Pro 21:28 Elpusztul a tanú, ha hazugságot vall, de amit a fültanú mond, az maradandó.
Pro 21:29 A gonosz férfi mogorva arcot vág, az igaz egyenes irányt szab útjának.
Pro 21:30 Nincs olyan bölcsesség, nincs olyan tudomány, s nincs olyan tanács, amely megáll az Úr színe előtt.
Pro 21:31 A csata napjára paripát nyergelnek, ám a győzelmet az Úr adja.
Pro 22:1 A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet.
Pro 22:2 Egymásra talál a szegény és a gazdag, hiszen mind a kettőt az Úr teremtette.
Pro 22:3 Amikor az okost baj éri, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják.
Pro 22:4 Az alázatnak az Úr félelme a gyümölcse, a gazdagság, a dicsőség és az élet.
Pro 22:5 A hamisság útján horgok és hurkok vannak, távol marad tőlük, aki félti az életét.
Pro 22:6 Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz.
Pro 22:7 A gazdag uralkodik a szegények fölött, a kölcsönzőnek szolgája lesz a kölcsönkérő.
Pro 22:8 Aki gazságot vet, az nyomort arat, és őt magát veri haragjának botja.
Pro 22:9 Áldásban részesül a jóságos tekintetű, mert a kenyérből juttat a szegényeknek.
Pro 22:10 Űzd el a gúnyolódót és elmegy vele a pör is, vége lesz a vitának és a gyalázkodásnak.
Pro 22:11 Az Úr a tiszta szívűeket szereti, akinek sima a nyelve, annak a király a barátja.
Pro 22:12 Az Úr szeme őrködik a tudás fölött, amit az álnok hirdet, azt meghiúsítja.
Pro 22:13 A lusta azt mondja: "Oroszlán van odakint, meg talál ölni az utca közepén!"
Pro 22:14 Az idegen asszonynak mély verem a szája, beleesik, akit elátkozott az Úr.
Pro 22:15 Ha dőreség tapad a fiú szívéhez, a fenyítő pálca leszedi róla.
Pro 22:16 Aki elnyomja a szegényt, csak gyarapítja, és aki a gazdagnak ad, a vesztére teszi.
Pro 22:17 A bölcsek szavai: Nyisd ki a füledet és halld meg szavaimat, igyekezz szíveddel megérteni őket,
Pro 22:18 mert szép volna, ha bensődben megőriznéd, és ha az ajkadon mindig készen állanának.
Pro 22:19 Hogy mindig az Úrba vesd a bizalmadat, ma megtanítalak utadra.
Pro 22:20 Nemde, harminc mondást írtam fel számodra, (tele) jótanáccsal és tudománnyal;
Pro 22:21 hogy az igazságot taníthasd, és megbízható feleletet adj, ha kérdeznek?
Pro 22:22 Ne foszd ki a szegényt, azért mert szegény, s azt, akit elnyomnak, ne bántsd a kapunál!
Pro 22:23 Mert az Úr intézi ügyüket, és elveszi azok életét, akik kifosztották őket.
Pro 22:24 Mérges emberekkel ne tarts barátságot, és aki forrófejű, azzal ne érintkezz.
Pro 22:25 Hátha eltanulod különben útjait, és kelepcét állítasz a saját életednek.
Pro 22:26 Ne tarts azokkal, akik kezüket adják, akik adósságért jótállást vállalnak.
Pro 22:27 Hogyha semmid sem lesz, amiből fizetnél, még az ágyadat is elviszik alólad.
Pro 22:28 Ne told odébb az ősrégi mezsgyét, amelyet atyáid vontak meg.
Pro 22:29 Ha olyan férfit látsz, aki fürgén intézi a dolgát, az a királyoknak lesz majd a szolgálatára, nem a kicsiket fogja szolgálni.
Pro 23:1 Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van.
Pro 23:2 És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél.
Pro 23:3 Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne.
Pro 23:4 Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le!
Pro 23:5 Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe.
Pro 23:6 Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire!
Pro 23:7 Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: "Csak egyél és igyál", de azért a szíve nem érez együtt veled.
Pro 23:8 Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat.
Pro 23:9 A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat.
Pro 23:10 Ne mozdítsd el helyükről az ősi mezsgyéket, ne told be őket az árvák földjére!
Pro 23:11 Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened.
Pro 23:12 A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled.
Pro 23:13 A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered!
Pro 23:14 Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét.
Pro 23:15 Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök,
Pro 23:16 és ujjong a bensőm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes.
Pro 23:17 Ne a bűnösök miatt gerjedjen föl szíved, inkább minden nap az Úr félelmében!
Pro 23:18 Akkor sokkal biztosabb a jövőd, nem szakad vége a reményednek.
Pro 23:19 Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton.
Pro 23:20 Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban.
Pro 23:21 Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik.
Pro 23:22 Hallgass az apádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett.
Pro 23:23 Igazságot vegyél, de el ne adj soha, bölcsességet, törvényt és okosságot!
Pro 23:24 Az igaznak apja hangosan ujjong majd, a bölcsnek örül a nemzője.
Pro 23:25 Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült!
Pro 23:26 Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.
Pro 23:27 A feslett nő olyan, akár a mély verem, s az idegen asszony olyan, mint a szűk kút.
Pro 23:28 Ez is leskelődik, akárcsak a rabló, és a becsapott emberek számát gyarapítja.
Pro 23:29 Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme?
Pro 23:30 Azoknak, akik késő óráig a bor mellett ülnek, akik fűszeres bort járnak kóstolgatni.
Pro 23:31 Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember,
Pro 23:32 végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera.
Pro 23:33 Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél.
Pro 23:34 Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél.
Pro 23:35 "Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem!
Pro 23:36 Mikor ébredek föl?... Újra kérek belőle!"
Pro 24:1 A gonosz emberekre ne nézz irigy szemmel, és ne vágyakozz velük együtt lenni!
Pro 24:2 Az ilyenek szíve erőszakot tervez, az ajkuk meg csalárdságot beszél.
Pro 24:3 Házat bölcsességgel lehet építeni, és okossággal kell megszilárdítani.
Pro 24:4 A tudás tölti meg a kamrákat minden jóval, ami drága és kívánatos.
Pro 24:5 Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtermett.
Pro 24:6 Számot vetve indíts háborút, sok tanácsadó viszi sikerre az ügyet.
Pro 24:7 A bolondnak a bölcsesség korallból van, s a városkapunál ki sem nyitja a száját.
Pro 24:8 Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverőnek hívják (az emberek).
Pro 24:9 Bűn a balgaságnak gyalázatos tette, s az ember irtózik a gúnyolódótól.
Pro 24:10 Ha elhagyod magad, akkor az erőd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján.
Pro 24:11 Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba!
Pro 24:12 Hogyha azt mondod: "Hisz nem tudtunk róla!", aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött őrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek.
Pro 24:13 Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépesméz édes a torkodnak.
Pro 24:14 Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd, és nem hiúsul meg a reménységed.
Pro 24:15 Ne lesd, mint a gonosz, az igaznak házát, és ne pusztítsd el a nyugvóhelyét!
Pro 24:16 Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.
Pro 24:17 Hogyha ellenséged elbukik, ne örülj, ne ujjongjon szíved, amikor elbotlik.
Pro 24:18 Hátha meglát az Úr és elítél érte, tőle meg elfordítja a haragját!
Pro 24:19 A gonosztevők miatt ne gerjedj haragra, és a gonoszok miatt ne bosszankodj!
Pro 24:20 Mert nincsen jövője a gonosztevőnek, és a gonoszoknak lámpása kialszik!
Pro 24:21 Fiam, tiszteld az Urat és a királyt; sem egyik, sem másik ellen ne lázadj fel!
Pro 24:22 Mert hirtelen pusztulás jöhet tőlük, és megsemmisíthet váratlanul mind a kettő.
Pro 24:23 Ezek a szavak is bölcsektől származnak: Ítélkezéskor nem jó részre hajolni.
Pro 24:24 Aki a bűnöshöz így szól: "Igazad van!", azt szidják és átkozzák a népek.
Pro 24:25 De akik megfeddik, azok boldogulnak, és a jókívánság áldása száll rájuk.
Pro 24:26 Olyan, mintha ajka megcsókolt volna, aki válaszában őszintén szól hozzád.
Pro 24:27 Vállalkozásodat alapozd meg odakinn, készítsd elő kinn a szántóföldön, s aztán fogj hozzá házat építeni.
Pro 24:28 Ok nélkül ne tégy más ellen tanúságot! Ne vezess félre senkit az ajkaddal!
Pro 24:29 Ne mondd: "Ahogy ő tett, úgy teszek én is, megfizetek neki tetteihez mérten."
Pro 24:30 Egy tohonya ember földje mellett jártam, és egy ostoba ember szőlejénél.
Pro 24:31 Már teljesen fölverte a gyom, az egész felszínét bozót borította, és romokban hevert a kőkerítés.
Pro 24:32 Jól megnéztem, aztán eltöprengtem rajta, és ezt a tanulságot szűrtem le belőle:
Pro 24:33 Csak egy kicsit aludj, csak egy kicsit szunnyadj még, csak egy kicsit pihentesd a karodat,
Pro 24:34 akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör.
Pro 25:1 Ezek is Salamon mondásai - Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket:
Pro 25:2 Istennek a dolgok elrejtése a dicsősége, a királyoké meg a fölfedésük.
Pro 25:3 Az ég magassága, a föld mélysége és a király szíve kifürkészhetetlen.
Pro 25:4 Ha az ezüstből kiveszed a salakot, akkor egészen tiszta lesz.
Pro 25:5 Ha a király közeléből elűzöd a gonoszt, trónja megszilárdul az igazságosságban.
Pro 25:6 Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni!
Pro 25:7 Jobban jársz, ha hívnak: "Gyere ide följebb!", mint ha elküldenek az előkelőbb elől. Hogyha meg is látott valamit a szemed,
Pro 25:8 ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol?
Pro 25:9 Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait.
Pro 25:10 Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza.
Pro 25:11 Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.
Pro 25:12 Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító szófogadó fülnek.
Pro 25:13 Mint a hűsítő hó aratás idején, olyan a hű követ annak, aki küldte, felüdíti az ura lelkét.
Pro 25:14 Tornyosuló felhő és szél eső nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége.
Pro 25:15 A türelem megenyhíti a fejedelmet, a szelíd beszéd megtöri a csontot.
Pro 25:16 Ha mézet lelsz, csak annyit egyél, amennyi jólesik, különben torkig leszel vele és kiadod.
Pro 25:17 Ritkán tedd lábadat más ember házába, különben jóllakik veled és meggyűlöl.
Pro 25:18 Mint a harci pöröly, a kard és a hegyes nyíl, olyan, aki más ellen hamis vallomást tesz.
Pro 25:19 Mint az odvas fog, és mint a roskatag láb, annyit ér a hűtlen, amikor bajban vagy.
Pro 25:20 Mint aki hideg napon leveti ruháját, mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik.
Pro 25:21 Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet!
Pro 25:22 Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr.
Pro 25:23 Az északról fújó szél esőt szokott hozni, a titkon suttogó nyelv megdöbbent arcokat.
Pro 25:24 Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal.
Pro 25:25 Mint a hűvös víz a kimerült embernek, olyan a jó hír távoli országból.
Pro 25:26 Mint a felkavart kút és a megromlott forrás, olyan az igaz, aki meginog a gonosz előtt.
Pro 25:27 Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó. Ne hagyd, hogy hízelgő szókkal megfogjanak!
Pro 25:28 Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül.
Pro 26:1 Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz.
Pro 26:2 Mint a felszálló veréb és az elrepülő fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll.
Pro 26:3 Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vessző a balgák hátának.
Pro 26:4 A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel.
Pro 26:5 Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében.
Pro 26:6 A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet.
Pro 26:7 Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában.
Pro 26:8 Mint aki követ tesz parittyába, úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez.
Pro 26:9 Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában.
Pro 26:10 Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel.
Pro 26:11 Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát.
Pro 26:12 Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki.
Pro 26:13 A lusta azt mondja: "Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!"
Pro 26:14 Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén.
Pro 26:15 Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye.
Pro 26:16 Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni.
Pro 26:17 Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik.
Pro 26:18 Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek,
Pro 26:19 úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: "Csak tréfából tettem!"
Pro 26:20 Elalszik a tűz, ha nincs több tüzelőfa, ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály.
Pro 26:21 A szén parázsnak, a fa tűznek van, az izgága ember meg, hogy viszályt szítson.
Pro 26:22 A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amely behatol a testnek belsejébe.
Pro 26:23 Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak.
Pro 26:24 Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng.
Pro 26:25 Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik.
Pro 26:26 Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága.
Pro 26:27 Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön.
Pro 26:28 A hazug nyelv gyűlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt.
Pro 27:1 Ne dicsekedjél a holnapi napoddal, hisz mit szül a nap, nem tudod előre.
Pro 27:2 Más dicsérjen, ne a saját szád, idegen valaki, ne a magad ajka!
Pro 27:3 Nagy a kő súlya és nehéz a homok, de mind a kettőnél súlyosabb a bosszúság, amit egy bolond okoz.
Pro 27:4 Szörnyű a dühöngés, féktelen a harag, de ki állhat meg a féltékenység előtt?
Pro 27:5 A nyilvános korholás többet ér, mint az a szeretet, amelyet eltitkolnak.
Pro 27:6 Jó szívvel adja a verést, aki szeret, ám az ellenség csókja veszedelmes.
Pro 27:7 A legjobb mézet is lábbal tapossa a jóllakott, az éhes édesnek érzi a keserűt is.
Pro 27:8 Mint a kismadár, amely elrepült fészkéről, olyan a menekült távol otthonától.
Pro 27:9 (Amint) az olaj és tömjénfüst öröm a szívnek, a gyengéd barátság vigasz a léleknek.
Pro 27:10 A magad és az apád barátját ne hagyd el, s ne menj a testvéred házába, ha baj ér. A közeli szomszéd jobb, mint a távoli testvér.
Pro 27:11 Légy bölcs, fiam, és szerezz örömet szívemnek, akkor gyalázómnak meg tudok felelni.
Pro 27:12 Amikor az okos bajt lát, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják.
Pro 27:13 Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért - végy tőle zálogot!
Pro 27:14 Aki mást nagy hangon áld már kora reggel, attól úgy veszik, mintha megátkozná.
Pro 27:15 A házsártos asszony olyan, mint a lyukas tető, amely alól elfutsz, ha esik az eső.
Pro 27:16 Aki őrzi, az bizony szelet őriz, és a jobb kezével síkos olajba nyúl.
Pro 27:17 Az egyik vas a másiktól kapja élét, a mások társasága tisztítja az embert.
Pro 27:18 Aki fügefát őriz, eszik gyümölcséből, tisztesség éri azt, aki vigyáz urára.
Pro 27:19 Az egyik arc nem azonos a másikkal, éppen így különböző az emberek szíve is.
Pro 27:20 Alvilág és enyészet nem lakik jól soha, ugyanígy nem lakik jól az ember szeme sem.
Pro 27:21 Ezüstöt olvasztótégelyben olvasztanak, arany olvasztására a kemence szolgál; meg kell vizsgálni a hízelgők beszédét is.
Pro 27:22 Hogyha a bolondot mozsárban megtörnéd, akkor sem hagyná el a balgasága.
Pro 27:23 Vigyázz rá, hogy milyen juhaid külseje, és fordíts gondot a nyájaidra!
Pro 27:24 Mert nem marad meg a vagyon örökre, s nem száll a tartalék apáról fiúra.
Pro 27:25 Ha már lekaszálták a füvet, a sarjú kihajtott, s hazahozták a hegyekből a szénát,
Pro 27:26 akkor tarts bárányokat, hogy legyen ruhád. Bakokat is tarts, hogy földet vásárolhass,
Pro 27:27 s legyen sok kecsketejed élelmedül, meg a szolgálóid eltartására.
Pro 28:1 Menekül a gonosz, bár nem űzi senki, az igaz, mint az oroszlán, biztonságban érzi magát.
Pro 28:2 Az istentelenek bűne civódást szít, az okos ember azonban eloltja.
Pro 28:3 Gonosz ember, aki elnyomja a kicsiket, (olyan) mint az eső, amely elmossa, s nem hozza a kenyeret.
Pro 28:4 Aki elhagyja a törvényt, a gonoszt dicséri; ám a törvény tisztelője fölgerjed ellene.
Pro 28:5 A gonosz emberek nem fogják föl, mi a jó, mindent megértenek azok, akik keresik az Urat.
Pro 28:6 Jobb a szegény, ha tisztességben él, mint aki rossz úton jár és gazdag.
Pro 28:7 Az okos fiú megtartja az intelmet, aki a tobzódókkal tart, gyalázza az apját.
Pro 28:8 Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, olyannak gyűjt, aki megkönyörül a szegényen.
Pro 28:9 Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen.
Pro 28:10 Aki az igazakat gonosz útra viszi, beleesik a saját vermébe; a bűnteleneknek jóban lesz részük.
Pro 28:11 A gazdag bölcsnek gondolja magát, de az okos szegény keresztüllát rajta.
Pro 28:12 Ha az igazak győznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok győznek, mindenki elrejtőzködik.
Pro 28:13 Nincs sikere annak, aki titkolja a bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli.
Pro 28:14 Jól jár az az ember, aki mindig résen van, aki megkeményíti a szívét, az elbukik.
Pro 28:15 Bömbölő oroszlán és kitörő medve a gonosz, aki védtelen népen uralkodik.
Pro 28:16 A hatalmas nagy az elnyomásban, de az okossága kicsi, (mégis), aki utálja az igaztalan pénzt, soká él.
Pro 28:17 Az az ember, akit kiontott embervér terhe nyom, a sírjáig menekül. Ne támogasd!
Pro 28:18 Aki bűntelenül él, üdvöt talál, aki hamis útra lép, egyszer csak elesik.
Pro 28:19 Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos.
Pro 28:20 A szilárd férfiú bőséges áldást kap, aki a gazdagságot hajszolja, nem marad büntetlen.
Pro 28:21 Nem jó az elfogult részrehajlás, egy falat kenyérért rosszá válik az ember.
Pro 28:22 Aki sanda szemmel mohón vagyonra tör, nem látja előre, hogy nélkülözésre jut.
Pro 28:23 Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz neki, mint akinek a nyelve hízelgőn szól hozzá.
Pro 28:24 Aki apját, anyját meglopja és azt mondja: "Nem bűn!", az a megrontónak társául szegődött.
Pro 28:25 Veszekedést szít a telhetetlen ember, erőre kap, aki az Úrban bízik.
Pro 28:26 Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztos úton jár.
Pro 28:27 Aki ad a szegénynek, az nem szenved hiányt; aki befogja a szemét, azt sokan átkozzák.
Pro 28:28 Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma.
Pro 29:1 Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, rögtön összetörik és nincsen menekvése.
Pro 29:2 Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép.
Pro 29:3 Aki szereti a bölcsességet, öröme apjának, aki feslett nőket tart, elveri vagyonát.
Pro 29:4 A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi.
Pro 29:5 Aki hízeleg az embertársának, az hálót feszít ki a lába elé.
Pro 29:6 A gonosz ember lépte alatt csapda lapul, az igaz ember megy és örül.
Pro 29:7 Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést.
Pro 29:8 Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot.
Pro 29:9 Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta.
Pro 29:10 A vérszopók gyűlölik az ártatlan embert, az igazak meg óvják életét.
Pro 29:11 A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja.
Pro 29:12 Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják.
Pro 29:13 Szegény és elnyomó egymásra találnak: az Úr az, aki fényt ad mindkettő szemének.
Pro 29:14 Annak a királynak mindenkor fennmarad a trónja, aki a szegények fölött igazsággal ítél.
Pro 29:15 Vessző és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának.
Pro 29:16 Hogyha gonoszok kormányoznak, gyarapszik a bűn, de az igazak meglátják a bukásukat.
Pro 29:17 Fegyelmezd a fiad, s elégedett leszel: gyönyörűsége lesz majd a lelkednek.
Pro 29:18 Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt tartja.
Pro 29:19 Rabszolgát nem lehet szóval javítani: még hogyha megért is, nem engedelmeskedik.
Pro 29:20 Ha olyan férfit látsz, aki siet a szavával, a bolondnak is több a reménye, mint neki.
Pro 29:21 Aki rabszolgáját kiskorától kezdve kényezteti, végül hálátlannak látja.
Pro 29:22 Az indulatos ember veszekedést támaszt, a forrófejű meg halmozza a vétket.
Pro 29:23 Az embert a gőgje (porig) megalázza, de az alázatost megbecsülés éri.
Pro 29:24 A tolvajjal osztozó gyűlöli életét, hallja az átkot, mégsem tesz jelentést.
Pro 29:25 Az emberfélelem kelepcét állít fel, de aki az Úrban bízik, védelmet lel.
Pro 29:26 Sokan keresik az uralkodó kegyét, de a férfi igaza az Úrtól származik.
Pro 29:27 Az igazak szemében utálat tárgya a gonosz, a gonosz meg irtózik a tisztességestől.
Pro 30:1 A masszai Agurnak, Jake fiának szavai, a férfi mondása Itiel, Itiel és Ukal számára.
Pro 30:2 Igen, oktalanabb vagyok, mint bárki más, nekem még emberi okosságom sincsen.
Pro 30:3 És nem is tanultam én a bölcsességet, hogy enyém lehetne a Szent ismerete.
Pro 30:4 Ki ment föl az égbe és ki jött le onnan? Ki az, aki a szelet a kezébe fogta? És a vizeket ki öntötte tartályba? Ki szabta meg a föld minden határát? Mi a neve, és mi a fiáé, ha tudnád?
Pro 30:5 Isten minden szava színtiszta (igazság), pajzs azoknak, akik hozzá menekülnek.
Pro 30:6 A szavaihoz ne fűzz hozzá semmit, mert különben (egyszer) számadásra szólít, és akkor hazugként ott állsz majd előtte.
Pro 30:7 Csak két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:
Pro 30:8 Csalást és hazug szót tarts távol tőlem, s ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Hadd egyem kimért kenyeremet,
Pro 30:9 nehogy jóllakva megtagadjalak, s azt mondjam: "Ki az az Úr?" Ne menjek lopni sem, mivel szegény lettem, ne gyalázzam meg Istenemnek nevét.
Pro 30:10 Ne rágalmazd a szolgát az ura előtt, különben elátkoz, és meg kell bűnhődnöd.
Pro 30:11 (Jaj a) nemzedéknek, amely átkozza az apját, és nem kíván semmi jót sem az anyjának.
Pro 30:12 A nemzedéknek, amely azt hiszi, hogy tiszta, jóllehet a szennye nincsen még lemosva.
Pro 30:13 A nemzedéknek, amelynek magasan jár a szeme, és lám, milyen gőgös a szeme pillantása!
Pro 30:14 A nemzedéknek, amelynek kardok a fogai, és kések az álla csontjai, hogy a nyomorgókat felfalja a földről, és a szegényeket az emberek köréből.
Pro 30:15 Két lánya van a piócának: "Add ide!" és "Add ide!" Három dolog van, ami telhetetlen, s négy nem mondja soha: "Elég!":
Pro 30:16 az alvilág, a terméketlen anyaméh, a föld, amely nem tud betelleni vízzel, és a tűz, amely soha nem mondja, hogy "Elég!"
Pro 30:17 A szemet, amelyik csúfot űz apjából, s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni!
Pro 30:18 Három dolog van, amit csodálatosnak látok, és négyet sehogy se tudok megérteni:
Pro 30:19 a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a mély tengeren, és a férfi útját az asszonynál.
Pro 30:20 Ilyen még a házasságtörő asszony útja is; eszik, megtörli a száját és azt mondja: "Semmi rosszat sem tettem".
Pro 30:21 Három dolog alatt rendül meg a föld, és négy olyan van, amit nem tud elviselni:
Pro 30:22 a szolgát, ha belőle király lesz, a bolondot, ha bőven dúskál a kenyérben,
Pro 30:23 az elhagyott nőt, hogyha férjhez megy, s a rableányt, hogyha úrnőjét megfosztja trónjától.
Pro 30:24 Négy igen apró dolog van a földön, mégis a bölcsek között van a helyük:
Pro 30:25 Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket.
Pro 30:26 A szirti borzok is erőtlen, gyenge nép, mégis a sziklába építik lakásukat.
Pro 30:27 És bár a sáskáknak nincsen királyuk, mégis rendben vonulnak fel.
Pro 30:28 Kézzel is meg lehet fogni a gyíkot, mégis a királyok házában tanyázik.
Pro 30:29 Hárman vannak, akik szépen lépegetnek, és négyen délcegen:
Pro 30:30 az állatok hőse az oroszlán, amely senki előtt meg nem futamodik;
Pro 30:31 a kakas, amely a tyúkok között büszkélkedik, a bak, amely a nyájat vezeti, és a király, aki beszédeket intéz a néphez.
Pro 30:32 Ha olyan buta voltál, hogy nagyra légy, - vagy ilyet fontolgattál -, tedd a kezed a szádra!
Pro 30:33 Mert ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad.
Pro 31:1 Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta:
Pro 31:2 Mi van veled, fiam, méhemnek magzata, fogadalmam fia?
Pro 31:3 Erődet ne add az asszonyoknak, sem részedet a királyok megbuktatóinak.
Pro 31:4 Nem illik a királyhoz, Lamuel, nem illik a királyhoz bort inni, sem a fejedelemhez erős italra vágyni.
Pro 31:5 Aki iszik, megfeledkezik a törvényről, és megcsorbítja az elnyomottak jogát.
Pro 31:6 A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok.
Pro 31:7 Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira.
Pro 31:8 Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében.
Pro 31:9 Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!
Pro 31:10 Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.
Pro 31:11 Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.
Pro 31:12 Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.
Pro 31:13 Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel.
Pro 31:14 Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet.
Pro 31:15 Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.
Pro 31:16 Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából.
Pro 31:17 Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának.
Pro 31:18 Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája.
Pro 31:19 Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót.
Pro 31:20 Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.
Pro 31:21 Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával,
Pro 31:22 és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú.
Pro 31:23 Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel.
Pro 31:24 Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek.
Pro 31:25 Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé.
Pro 31:26 Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről.
Pro 31:27 Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere.
Pro 31:28 Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri:
Pro 31:29 "Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!"
Pro 31:30 Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret.
Pro 31:31 Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!
Ecc 1:1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai.
Ecc 1:2 Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!
Ecc 1:3 Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?
Ecc 1:4 Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad.
Ecc 1:5 A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel.
Ecc 1:6 A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér - így ismétli járását a szél.
Ecc 1:7 Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé.
Ecc 1:8 Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott.
Ecc 1:9 Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.
Ecc 1:10 Ha azt mondják valamire: "Lám, ez új", az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak.
Ecc 1:11 Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.
Ecc 1:12 Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben.
Ecc 1:13 Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele.
Ecc 1:14 Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés.
Ecc 1:15 Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni.
Ecc 1:16 Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem.
Ecc 1:17 Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés.
Ecc 1:18 Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza.
Ecc 2:1 Azt mondtam magamban: Rajta! Próbálkozzál a vigassággal és élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság.
Ecc 2:2 A nevetésre azt mondtam: Bolondság! És a vigasságra: Mire jó ez?
Ecc 2:3 Elhatároztam, hogy testemet átengedem a mámornak, de szívemet azért megtartom a bölcsességnek; átadom magamat az esztelenségnek, míg nem látom, mi válik javára az emberek fiainak, s mit csinálnak életük folyamán az ég alatt.
Ecc 2:4 Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szőlőket ültettem magamnak.
Ecc 2:5 Kerteket és ligeteket telepítettem, és beültettem őket mindenféle gyümölcsfával.
Ecc 2:6 Víztároló tavakat létesítettem, hogy öntözhessem a fiatal fákat.
Ecc 2:7 Rabszolgákat és rabszolganőket vásároltam, és voltak házamban született rabszolgáim is; jószágom is volt: rengeteg marhám és juhom, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben.
Ecc 2:8 Aranyat és ezüstöt is halmoztam fel magamnak, királyok és országok kincseit. Fogadtam énekeseket és énekesnőket, és megszereztem az emberek fiaitól a fölöslegüket, egyik ládával a másik után.
Ecc 2:9 Így nagyobb és gazdagabb lettem, mint bármelyik elődöm Jeruzsálemben, s közben a bölcsességem is megmaradt.
Ecc 2:10 A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt, semmiféle gyönyört nem vontam meg szívemtől. Igen, szívem örömet merített minden fáradozásomból, és ez volt a jutalmam minden fáradozásomért.
Ecc 2:11 És latra vetettem kezem minden művét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belőle semmi haszon a nap alatt!
Ecc 2:12 Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja? Azt, amit már régen is tettek.
Ecc 2:13 És láttam, hogy a bölcsesség felülmúlja a balgaságot, mint a világosság a sötétséget.
Ecc 2:14 A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy. De arra is rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mind a kettőnek.
Ecc 2:15 Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs? És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság!
Ecc 2:16 Valóban, a bölcs emlékezete éppoly kevéssé örök, mint a balgáé. A jövőben hamarosan elfelejtik mind a kettőt. A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga.
Ecc 2:17 Meggyűlöltem az életet, mert bosszantónak találtam azt a fáradozást, ami a nap alatt folyik. Igen, minden hiábavalóság és szélkergetés!
Ecc 2:18 Meggyűlöltem minden művemet, amit létrehoztam a földön, hiszen az utódomra kell hagynom.
Ecc 2:19 Ki tudja, bölcs lesz-e vagy balga? És mégis teljesen szabadon rendelkezik majd munkám minden gyümölcsével, amire (annyi) fáradságot és okosságot pazaroltam életemben. Ez is hiábavalóság!
Ecc 2:20 Odáig jutottam, hogy szívemet átengedtem a kétségbeesésnek amiatt a fáradozás miatt, amit magamra vállaltam a nap alatt.
Ecc 2:21 Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, aztán át kell engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj!
Ecc 2:22 Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében?
Ecc 2:23 Valóban: minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!
Ecc 2:24 Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában. Mert beláttam, hogy ez az Isten kezéből jön.
Ecc 2:25 Mert az öröm is, a gond is Istentől van.
Ecc 2:26 Igen, annak, aki kedves előtte, bölcsességet, tudást és örömet ad; a bűnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, hogy aztán olyannak adja, aki tetszik Istennek. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Ecc 3:1 Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
Ecc 3:2 Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
Ecc 3:3 Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
Ecc 3:4 Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ecc 3:5 Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ecc 3:6 Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ecc 3:7 Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Ecc 3:8 Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Ecc 3:9 Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?
Ecc 3:10 Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele.
Ecc 3:11 Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.
Ecc 3:12 Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét.
Ecc 3:13 Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában.
Ecc 3:14 Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle.
Ecc 3:15 Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet.
Ecc 3:16 Láttam továbbá a földön az ítélet helyét - itt bűn volt; és az igazságosság helyét - itt gonoszság.
Ecc 3:17 Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy.
Ecc 3:18 Azt mondtam magamban az emberek fiairól: Hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok.
Ecc 3:19 Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság!
Ecc 3:20 Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba.
Ecc 3:21 És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e?
Ecc 3:22 Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?
Ecc 4:1 Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket;
Ecc 4:2 Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek.
Ecc 4:3 De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy.
Ecc 4:4 Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Ecc 4:5 Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti.
Ecc 4:6 Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marék fáradság és szélkergetés árán!
Ecc 4:7 Tovább nézelődtem, és megpillantottam még egy hiábavalóságot a nap alatt: ez a magányos.
Ecc 4:8 Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem!
Ecc 4:9 Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát.
Ecc 4:10 Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené!
Ecc 4:11 Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van?
Ecc 4:12 És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar.
Ecc 4:13 Jobb a szegény, de bölcs fiatal ember, mint az öreg, de balga király, akinek nincs annyi esze, hogy elfogadná az intést.
Ecc 4:14 Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában.
Ecc 4:15 Láttam, amint a nap alatt minden élő ott vonult az ifjú emberrel, az utóddal, aki a helyére lépett.
Ecc 4:16 Se vége, se hossza nem volt a népnek, a sokadalomnak, amelynek élén állt. De a későbbiek mégsem lelték benne örömüket. Valóban, ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Ecc 4:17 Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák és rosszat tesznek.
Ecc 5:1 Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten előtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű!
Ecc 5:2 A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez.
Ecc 5:3 Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg!
Ecc 5:4 Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg.
Ecc 5:5 Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen és ne mondd a követnek: "Tévedés volt!" Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét.
Ecc 5:6 Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent!
Ecc 5:7 Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való.
Ecc 5:8 A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.
Ecc 5:9 Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak soha sem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság!
Ecc 5:10 Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki.
Ecc 5:11 A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni.
Ecc 5:12 Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat.
Ecc 5:13 A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi.
Ecc 5:14 Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében.
Ecc 5:15 Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol?
Ecc 5:16 Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el.
Ecc 5:17 Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze.
Ecc 5:18 Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka.
Ecc 5:19 Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét.
Ecc 6:1 Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.
Ecc 6:2 Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem!
Ecc 6:3 Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.
Ecc 6:4 Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is,
Ecc 6:5 az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat - egyik sem több, mint a másik!
Ecc 6:6 Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?
Ecc 6:7 Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.
Ecc 6:8 Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?
Ecc 6:9 Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Ecc 6:10 Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.
Ecc 6:11 Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?
Ecc 6:12 Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, ő utána mi lesz a nap alatt?
Ecc 7:1 Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja.
Ecc 7:2 Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik.
Ecc 7:3 Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ha komoly az arc, rendben a szív.
Ecc 7:4 A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.
Ecc 7:5 Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni.
Ecc 7:6 Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!
Ecc 7:7 Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.
Ecc 7:8 Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély.
Ecc 7:9 Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel.
Ecc 7:10 Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idők jobban voltak, mint a mostaniak? Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel.
Ecc 7:11 Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot.
Ecc 7:12 Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van.
Ecc 7:13 Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?
Ecc 7:14 Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akár csak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit.
Ecc 7:15 Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek.
Ecc 7:16 Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad?
Ecc 7:17 Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni?
Ecc 7:18 Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi.
Ecc 7:19 A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint amennyi (az ereje) tíz hatalmasnak a városban.
Ecc 7:20 Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne és sohasem vétkeznék.
Ecc 7:21 Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád.
Ecc 7:22 Mert hisz - ezt magad is tudod - te is sokszor átkoztál másokat.
Ecc 7:23 Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem előtt tartva. Így szóltam magamban: "Szeretnék szert tenni a bölcsességre!" De távol maradt tőlem.
Ecc 7:24 Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni?
Ecc 7:25 Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság és mekkora őrültség a balgaság.
Ecc 7:26 S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja.
Ecc 7:27 Nos, ezt találtam, mondja a prédikátor, amikor mindent számba vettem.
Ecc 7:28 Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam.
Ecc 7:29 Lásd, csak ezt találtam: Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát.
Ecc 8:1 Ki ér fel a bölccsel és ki tud valamit megmagyarázni? A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát.
Ecc 8:2 Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát, mégpedig az Istennek tett eskü miatt!
Ecc 8:3 Ne siess elhagyni Őt, s ne ragaszkodj olyan dologhoz, amely ellenére van. Hiszen ő azt teheti, amit akar.
Ecc 8:4 Mert a király szavának hatalma van, és ki mondhatná neki: "Mit csinálsz?"
Ecc 8:5 Aki megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti az időt és az ítéletet.
Ecc 8:6 Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély.
Ecc 8:7 Hisz nem tudja az ember, mi következik. Mert ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz.
Ecc 8:8 Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit.
Ecc 8:9 Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára.
Ecc 8:10 Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy megtiszteljék őket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság!
Ecc 8:11 Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre.
Ecc 8:12 Hisz a bűnös százszor is elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó soruk, akik félik az Istent, mert félnek tőle.
Ecc 8:13 A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől.
Ecc 8:14 De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: Ez is hiábavalóság!
Ecc 8:15 Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában; életének napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
Ecc 8:16 Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik - mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben -,
Ecc 8:17 akkor láttam: minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti.
Ecc 9:1 Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyűlöletet nem ismeri,
Ecc 9:2 mindkettő hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől.
Ecc 9:3 Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember - míg él, az élők számára, aztán a holtak számára.
Ecc 9:4 Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élő kutya, mint a holt oroszlán.
Ecc 9:5 Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak.
Ecc 9:6 Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.
Ecc 9:7 Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel.
Ecc 9:8 Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj!
Ecc 9:9 Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt.
Ecc 9:10 Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.
Ecc 9:11 Láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak győznek a futásban és nem a hősök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértőké a kegy. Sokkal inkább az idő és a sors éri utol őket mind.
Ecc 9:12 Még a maga óráját sem tudja felismerni az ember. Mint a halak, amelyeket megfog az alattomos háló, s mint a tőrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad.
Ecc 9:13 Ezt is bajnak láttam a nap alatt és súlyosnak látszott nekem:
Ecc 9:14 Volt egy kis város, de kevés volt benne az ember. Felvonult ellene egy nagy király, bekerítette, és nagy ostromműveket állított föl ellene.
Ecc 9:15 Mármost volt benne egy szegény, de bölcs ember, aki bölcsességével megmentette a várost. De senki sem emlékezik meg arról a szegényről.
Ecc 9:16 Azt mondtam hát: a bölcsesség jobb, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára.
Ecc 9:17 A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai előbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása.
Ecc 9:18 Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat.
Ecc 10:1 A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség.
Ecc 10:2 A bölcs egyenesen jár, a balga lejtős úton.
Ecc 10:3 A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belőle, így elárulja, hogy balga.
Ecc 10:4 Ha az uralkodó haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság elébevág a nagy eltévelyedéseknek.
Ecc 10:5 Még egy bajt láttam a nap alatt, s ez az uralkodó tévedése:
Ecc 10:6 a balgaságnak igen magas tisztségeket adnak, a gazdagok meg alacsony sorban vannak.
Ecc 10:7 Láttam szolgákat lóháton, a fejedelmeknek meg szolgák módjára gyalog kellett menniük.
Ecc 10:8 Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó.
Ecc 10:9 Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára.
Ecc 10:10 Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker.
Ecc 10:11 Ha a kígyó mar, mielőtt elbűvölnék, akkor a bűvölőnek semmi haszna a művészetéből.
Ecc 10:12 A bölcs szájából elhangzó szavak tetszést aratnak, de a balgát elnyelik az ajkai.
Ecc 10:13 Szájának szavai dőreséggel kezdődnek, a beszédje vége meg végzetes őrültség.
Ecc 10:14 Szaporítja a szót a balga, de senki sem tudja, mi lesz. Ki is adná tudtára, hogy mi lesz utána?
Ecc 10:15 A balgákat elfárasztja nagy erőlködésük; aki nem ismeri az utat, nem tud eljutni a városba.
Ecc 10:16 Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak!
Ecc 10:17 Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illő időben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára.
Ecc 10:18 A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák, és ha nincs gondosság, beázik a háztető.
Ecc 10:19 Asztalnál vigadhat az ember, s a bor vidámmá teszi az életet. De aztán pénz jár mindenért!
Ecc 10:20 Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat.
Ecc 11:1 Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod.
Ecc 11:2 Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sőt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra.
Ecc 11:3 Ha tele vannak esővel a felhők, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dől a fa, ott marad, ahová dől.
Ecc 11:4 Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat.
Ecc 11:5 Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít.
Ecc 11:6 Már reggel vesd el vetőmagodat, és ne pihentesd kezedet napestig, hisz nem tudhatod, vajon sikerül-e ez vagy az, vagy hogy mindegyik egyformán jó-e.
Ecc 11:7 Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot.
Ecc 11:8 Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden, ami következik, hiábavalóság!
Ecc 11:9 Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von.
Ecc 11:10 Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló.
Ecc 12:1 Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem;
Ecc 12:2 mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők;
Ecc 12:3 amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak;
Ecc 12:4 amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat;
Ecc 12:5 amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér - az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok;
Ecc 12:6 mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék;
Ecc 12:7 és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.
Ecc 12:8 Hiábavalóság, csak hiábavalóság - mondja a prédikátor - minden hiábavalóság!
Ecc 12:9 A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott.
Ecc 12:10 A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni.
Ecc 12:11 A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor.
Ecc 12:12 Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet.
Ecc 12:13 Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.
Ecc 12:14 Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.
Sol 1:1 Az énekek éneke Salamontól:
Sol 1:2 Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál.
Sol 1:3 Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.
Sol 1:4 Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.
Sol 1:5 Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói.
Sol 1:6 Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam.
Sol 1:7 Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?
Sol 1:8 Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!
Sol 1:9 Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak.
Sol 1:10 Szép az arcod a függőid között, s a korállal ékesített nyakad!
Sol 1:11 Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstből gyöngyöket.
Sol 1:12 Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából.
Sol 1:13 Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd.
Sol 1:14 Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.
Sol 1:15 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!
Sol 1:16 Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld,
Sol 1:17 házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.
Sol 2:1 Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz, én vagyok a völgyek lilioma.
Sol 2:2 Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.
Sol 2:3 Akár az erdő fái között az almafa, olyan a szerelmem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek.
Sol 2:4 Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem.
Sol 2:5 Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtől egész beteg vagyok!
Sol 2:6 A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
Sol 2:7 Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
Sol 2:8 Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
Sol 2:9 Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.
Sol 2:10 Aztán köszön, s így szól szerelmesem: Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
Sol 2:11 Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult.
Sol 2:12 A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.
Sol 2:13 Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
Sol 2:14 Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.
Sol 2:15 Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!
Sol 2:16 A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet (mostanában).
Sol 2:17 Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein.
Sol 3:1 Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam.
Sol 3:2 "Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem." Hiába kerestem, nem találtam!
Sol 3:3 Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. "Nem láttátok, akit szeret a lelkem?"
Sol 3:4 Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott.
Sol 3:5 Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
Sol 3:6 Ki az ott, aki a puszta felől erre tart, mint füstnek oszlopa? Mirhának és tömjénnek illata árad körülötte, és mindenféle különleges fűszeré.
Sol 3:7 Nézzétek, Salamon gyaloghintója! Hatvan hős van körülötte, Izraelnek legjava.
Sol 3:8 Mindnek kardja van, és jártasak a harcban, oldalukon a kard az éj rémei ellen.
Sol 3:9 Trónust építtetett magának Salamon király, a Libanon fáiból.
Sol 3:10 Az oszlopokat ezüstből csináltatta, a támláját aranyból, az ülését meg bíborból, középütt ébenfa betéttel.
Sol 3:11 Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján!
Sol 4:1 De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről.
Sol 4:2 Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.
Sol 4:3 Az ajkad, mint a karmazsin szalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.
Sol 4:4 Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.
Sol 4:5 A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt.
Sol 4:6 Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok.
Sol 4:7 Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt.
Sol 4:8 Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyéről, a párducok hegyéről.
Sol 4:9 Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával, s nyakadnak egyetlen láncával.
Sol 4:10 Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot!
Sol 4:11 Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata.
Sol 4:12 Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás.
Sol 4:13 Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, (tele mindenféle) pompás gyümölccsel:
Sol 4:14 nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal.
Sol 4:15 A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá.
Sol 4:16 Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata! Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit!
Sol 5:1 Húgom, mátkám, máris megyek a kertembe, szedem a mirhámat balzsamommal együtt; egyenest a lépből eszem mézemet, megiszom boromat a tejemmel együtt. Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!
Sol 5:2 Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! Szerelmem kopog (és azt mondja): Nyisd ki az ajtót, húgocskám, kedvesem, galambom, gyöngyöm! Mert a fejemet belepte a harmat, az éjszaka párája a fürtjeimet.
Sol 5:3 Már levetettem a ruhám, hogy vegyem fel újra? Lábamat megmostam, s most beszennyezzem?
Sol 5:4 Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson, erre megremegett a bensőm.
Sol 5:5 Fölkeltem, hogy (ajtót) nyissak kedvesemnek. Kezemről, ujjamról mirha csepegett, rá a zárnak reteszére.
Sol 5:6 Ajtót nyitottam szerelmemnek, de már nem volt ott, eltűnt valahova. Majd elalélt a lelkem, hogy így elszaladt, kutattam utána, de sehol nem találtam, kiabáltam is, de nem adott választ.
Sol 5:7 Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat őrzik.
Sol 5:8 Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, hogyha rátaláltok az én szerelmemre... Mit mondjatok neki? Hogy a szerelembe belebetegedtem.
Sol 5:9 Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, asszonyoknak gyöngye? Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, hogy úgy kérlelsz minket?
Sol 5:10 Az én szerelmem fehér is, piros is, kitetszik ő akár tízezer közül is.
Sol 5:11 A feje színarany, a haja datolyafürt, s mint a holló, fekete.
Sol 5:12 Szemei, mint a galambok a medence vizénél: tejben fürdenek és a tengeren ülnek.
Sol 5:13 A két arca, akár a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek. Az ajka liliom, mirha csepeg róla.
Sol 5:14 Kezei aranyhengerek, tarsiskővel kirakva. A teste elefántcsont, tele zafirral.
Sol 5:15 A lába márványoszlop, s színarany talpon áll. A termete Libanon, páratlan cédrusfa.
Sol 5:16 A szája mézédes, a lénye elragadó! Ilyen a kedvesem, ilyen a barátom, Jeruzsálem lányai!
Sol 6:1 Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!
Sol 6:2 Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.
Sol 6:3 Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém - a liliomok között legeltet.
Sol 6:4 Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy!
Sol 6:5 Fordítsd el tőlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről.
Sol 6:6 A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.
Sol 6:7 A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.
Sol 6:8 Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma].
Sol 6:9 De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülőjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynők s ágyasok ünneplik.
Sol 6:10 Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak?
Sol 6:11 A diófásba mentem, hogy megnézzem, fakad-e (az élet) a völgynek aljában; hogy lássam, kihajtottak-e már a szőlők, s virágba borultak-e a gránátalmafák.
Sol 6:12 És ekkor - hogy hogyan, nem tudom - a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába.
Sol 7:1 Térj vissza! Térj vissza, Sulammit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk meg! Mi az, mit akartok Sulammiton nézni? Tán a körtáncot kettőzött sorokban?
Sol 7:2 Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípődnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet művészi kezek készítettek.
Sol 7:3 A köldököd akár egy kerek csésze. Ne hiányozzék a fűszerezett bor se! A hasad olyan, mint a búzarakás, amelyet liliomok kerítenek körül.
Sol 7:4 A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei.
Sol 7:5 A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezető kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz.
Sol 7:6 Fejed, mint a Kármel, s fejeden a haj, mint a bíbor. Királyt tart bilincsben a hajfonatod.
Sol 7:7 Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem!
Sol 7:8 Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlőfürtök.
Sol 7:9 Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szőlőfürtök, a leheleted almaillat,
Sol 7:10 A szád meg a bor a legjavából. Oly simán csúszik le a kedvesem (torkán), szelíden ömlik el az alvók ajakán.
Sol 7:11 Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik.
Sol 7:12 Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon!
Sol 7:13 Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.
Sol 7:14 Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk előtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem!
Sol 8:1 Bár testvérem volnál, és szoptad volna az anyám emlőjét! Ha utcán lelnélek, ott megcsókolnálak, akkor nem vethetne meg érte senki.
Sol 8:2 Magammal vinnélek és bevezetnélek anyámnak házába, és tanítgatnál, én meg itatnálak fűszerezett borral, gránátalma-musttal.
Sol 8:3 A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
Sol 8:4 Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, ne zavarjátok, ne ébresszétek föl szerelmemet, amíg maga nem akarja.
Sol 8:5 Ki az ott, aki a puszta felől erre tart és a szerelmesére támaszkodik? Az almafa alatt keltettelek föl. Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád, ahol kínok közt fetrengett, aki megszült.
Sol 8:6 Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.
Sol 8:7 Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!
Sol 8:8 Van egy kis húgunk, még kicsi, melle sincs. Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik?
Sol 8:9 Hogyha fal, építsünk fölé ezüsttetőt, ha ajtó, takarjuk el cédruspalánkkal.
Sol 8:10 Fal vagyok, és a melleim, mint a tornyok, ezért nyertem meg a szeme tetszését.
Sol 8:11 Baal-Hamonban Salamonnak volt egy szőleje. Csőszökre bízta a szőlejét; ezer ezüst sékelt kellett fizetnie mindegyiknek a termésért.
Sol 8:12 Előttem a szőlő, most az enyém; Salamon, az ezer ezüst legyen a tied, kétszázat meg kapjanak a termés őrei.
Sol 8:13 Te, aki a kertekben laksz, a barátaim lesik szavaidat, hallasd hangodat!
Sol 8:14 Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.
Wis 1:1 Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében!
Wis 1:2 Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.
Wis 1:3 De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.
Wis 1:4 Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál.
Wis 1:5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.
Wis 1:6 Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait.
Wis 1:7 Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról.
Wis 1:8 Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság.
Wis 1:9 Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket,
Wis 1:10 hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban.
Wis 1:11 Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.
Wis 1:12 Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel!
Wis 1:13 Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában.
Wis 1:14 Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik.
Wis 1:15 Mert az igazságosság halhatatlan.
Wis 1:16 Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.
Wis 2:1 Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.
Wis 2:2 Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.
Wis 2:3 Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő.
Wis 2:4 Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai.
Wis 2:5 Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki.
Wis 2:6 Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban!
Wis 2:7 Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se!
Wis 2:8 Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának!
Wis 2:9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!
Wis 2:10 Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza!
Wis 2:11 Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.
Wis 2:12 Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen.
Wis 2:13 Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát.
Wis 2:14 Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó.
Wis 2:15 Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai.
Wis 2:16 Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.
Wis 2:17 Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!
Wis 2:18 Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből.
Wis 2:19 Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét!
Wis 2:20 Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten oltalmában részesül!"
Wis 2:21 Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
Wis 2:22 Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni.
Wis 2:23 Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.
Wis 2:24 A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.
Wis 3:1 Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket.
Wis 3:2 Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték,
Wis 3:3 elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak.
Wis 3:4 Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal.
Wis 3:5 Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket.
Wis 3:6 Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul.
Wis 3:7 Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
Wis 3:8 Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.
Wis 3:9 Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrészük.
Wis 3:10 Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól.
Wis 3:11 Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik.
Wis 3:12 Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a nemzetségük.
Wis 3:13 Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején.
Wis 3:14 Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában.
Wis 3:15 Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el.
Wis 3:16 A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul.
Wis 3:17 Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz.
Wis 3:18 Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk.
Wis 3:19 Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.
Wis 4:1 Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.
Wis 4:2 Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben.
Wis 4:3 De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert.
Wis 4:4 Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.
Wis 4:5 Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni.
Wis 4:6 Mert a törvénytelen egyesülésből támadt gyermekek a bűnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.
Wis 4:7 Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része.
Wis 4:8 Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.
Wis 4:9 Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor.
Wis 4:10 Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete.
Wis 4:11 Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét.
Wis 4:12 Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket.
Wis 4:13 Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.
Wis 4:14 Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre,
Wis 4:15 hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a szentjeire.
Wis 4:16 Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.
Wis 4:17 Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba.
Wis 4:18 Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük.
Wis 4:19 Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük.
Wis 4:20 Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.
Wis 5:1 Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.
Wis 5:2 Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.
Wis 5:3 Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
Wis 5:4 "Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek.
Wis 5:5 Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?
Wis 5:6 Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.
Wis 5:7 A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.
Wis 5:8 Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?
Wis 5:9 Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;
Wis 5:10 mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;
Wis 5:11 vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;
Wis 5:12 vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;
Wis 5:13 mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el."
Wis 5:14 Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.
Wis 5:15 Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.
Wis 5:16 Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket.
Wis 5:17 Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.
Wis 5:18 Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.
Wis 5:19 Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,
Wis 5:20 bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.
Wis 5:21 Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.
Wis 5:22 És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.
Wis 5:23 A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.
Wis 6:1 Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok!
Wis 6:2 Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára!
Wis 6:3 A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.
Wis 6:4 Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint.
Wis 6:5 Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre.
Wis 6:6 A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár.
Wis 6:7 Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek.
Wis 6:8 A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.
Wis 6:9 Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne bukjatok.
Wis 6:10 Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.
Wis 6:11 Áhítsátok hát szavaimat és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek.
Wis 6:12 A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik.
Wis 6:13 Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.
Wis 6:14 Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.
Wis 6:15 Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól.
Wis 6:16 Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.
Wis 6:17 Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet).
Wis 6:18 A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása,
Wis 6:19 s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.
Wis 6:20 Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz.
Wis 6:21 Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!
Wis 6:22 Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot.
Wis 6:23 Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez.
Wis 6:24 A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek.
Wis 6:25 Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!
Wis 7:1 Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet.
Wis 7:2 Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.
Wis 7:3 Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.
Wis 7:4 Pólyában és gondok közt neveltek.
Wis 7:5 Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.
Wis 7:6 Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.
Wis 7:7 Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.
Wis 7:8 Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.
Wis 7:9 A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.
Wis 7:10 Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.
Wis 7:11 De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
Wis 7:12 Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az.
Wis 7:13 Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.
Wis 7:14 Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.
Wis 7:15 Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.
Wis 7:16 Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.
Wis 7:17 Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését,
Wis 7:18 az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását,
Wis 7:19 az év lefolyását és a csillagok állását,
Wis 7:20 az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét.
Wis 7:21 Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.
Wis 7:22 Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,
Wis 7:23 akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.
Wis 7:24 Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.
Wis 7:25 Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.
Wis 7:26 Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.
Wis 7:27 Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.
Wis 7:28 Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,
Wis 7:29 mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,
Wis 7:30 mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.
Wis 8:1 Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.
Wis 8:2 Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének.
Wis 8:3 Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti.
Wis 8:4 mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg.
Wis 8:5 Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot?
Wis 8:6 Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon?
Wis 8:7 És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.
Wis 8:8 Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.
Wis 8:9 Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz.
Wis 8:10 Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok.
Wis 8:11 A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok.
Wis 8:12 Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.
Wis 8:13 Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra.
Wis 8:14 Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.
Wis 8:15 A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.
Wis 8:16 Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.
Wis 8:17 Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon,
Wis 8:18 a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév; szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba.
Wis 8:19 Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül,
Wis 8:20 vagy helyesebben, mivel jó voltam, tiszta testhez jutottam.
Wis 8:21 De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja - már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya -, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá és szívem mélyéből mondtam:
Wis 9:1 Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent,
Wis 9:2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
Wis 9:3 és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot:
Wis 9:4 add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül.
Wis 9:5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez.
Wis 9:6 Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.
Wis 9:7 Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává.
Wis 9:8 Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél.
Wis 9:9 Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.
Wis 9:10 Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben.
Wis 9:11 Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával.
Wis 9:12 Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára.
Wis 9:13 Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?
Wis 9:14 Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.
Wis 9:15 Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére.
Wis 9:16 Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?
Wis 9:17 Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet?
Wis 9:18 Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben.
Wis 9:19 Csak a bölcsesség által menekültek meg.
Wis 10:1 Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából;
Wis 10:2 és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék.
Wis 10:3 De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe.
Wis 10:4 Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat.
Wis 10:5 Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is.
Wis 10:6 Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az "Ötvárosra" zúdult.
Wis 10:7 Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő sóoszlop.
Wis 10:8 Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek.
Wis 10:9 A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból.
Wis 10:10 Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta.
Wis 10:11 Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette.
Wis 10:12 Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erősebb.
Wis 10:13 Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől.
Wis 10:14 Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.
Wis 10:15 A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából.
Wis 10:16 Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben.
Wis 10:17 Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.
Wis 10:18 Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen.
Wis 10:19 Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra vetette.
Wis 10:20 Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet.
Wis 10:21 Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.
Wis 11:1 Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat.
Wis 11:2 Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat.
Wis 11:3 Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket.
Wis 11:4 Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál.
Wis 11:5 Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak.
Wis 11:6 A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá,
Wis 11:7 büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak) váratlanul bőséges vizet adtál,
Wis 11:8 és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan büntetted ellenségeiket.
Wis 11:9 Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél.
Wis 11:10 Mert őket - intő atyaként - csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted.
Wis 11:11 Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben.
Wis 11:12 Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek.
Wis 11:13 Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat.
Wis 11:14 Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat.
Wis 11:15 Amikor dőreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette őket, és oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül oktalan állatok sokaságát küldted rájuk,
Wis 11:16 hogy megtudják: ki-ki azzal bűnhődik, amivel vétkezik.
Wis 11:17 Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt,
Wis 11:18 vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek vagy sistergő gőzt fújnak, vagy a szemükből iszonyú szikrákat hánynak,
Wis 11:19 amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el őket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna őket.
Wis 11:20 De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a bosszúló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.
Wis 11:21 Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?
Wis 11:22 Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp.
Wis 11:23 De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.
Wis 11:24 Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna.
Wis 11:25 Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre?
Wis 11:26 De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.
Wis 12:1 Mert a te el nem múló szellemed van mindenben.
Wis 12:2 Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.
Wis 12:3 Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan,
Wis 12:4 szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt.
Wis 12:5 A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel,
Wis 12:6 és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által,
Wis 12:7 hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon.
Wis 12:8 De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket, apránként.
Wis 12:9 Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket.
Wis 12:10 De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha.
Wis 12:11 Hisz átkozott fajzat voltak kezdettől fogva! Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna.
Wis 12:12 Hisz ki mondhatná (neked): "Mit tettél?" Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva?
Wis 12:13 Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul,
Wis 12:14 sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél.
Wis 12:15 De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre.
Wis 12:16 Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz.
Wis 12:17 Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat.
Wis 12:18 Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.
Wis 12:19 Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra.
Wis 12:20 Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, időt és lehetőséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak,
Wis 12:21 akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél!
Wis 12:22 Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.
Wis 12:23 Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted.
Wis 12:24 Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyű gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett.
Wis 12:25 Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot űzött belőlük.
Wis 12:26 Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük.
Wis 12:27 Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tőlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte őket.
Wis 13:1 Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt,
Wis 13:2 hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek.
Wis 13:3 Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket.
Wis 13:4 Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük.
Wis 13:5 Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.
Wis 13:6 De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.
Wis 13:7 Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket.
Wis 13:8 Még sincs mentségük ezeknek sem.
Wis 13:9 Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát?
Wis 13:10 De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz műveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, műtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idők keze munkáját.
Wis 13:11 Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét és szakszerűen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belőle, mindennapi használatra.
Wis 13:12 A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék.
Wis 13:13 Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja,
Wis 13:14 vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot.
Wis 13:15 Majd megfelelő házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerősíti.
Wis 13:16 Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul.
Wis 13:17 Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért.
Wis 13:18 A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani.
Wis 13:19 Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erőt, aminek keze erőtlen.
Wis 14:1 Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely viszi.
Wis 14:2 Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette,
Wis 14:3 és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között.
Wis 14:4 Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetből ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága.
Wis 14:5 Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed művei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat.
Wis 14:6 Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.
Wis 14:7 Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál.
Wis 14:8 Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték.
Wis 14:9 Mert egyaránt utálatos Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása.
Wis 14:10 És készítőjével együtt a mű is bűnhődik.
Wis 14:11 Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának.
Wis 14:12 Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása.
Wis 14:13 Hisz sem kezdettől fogva nem léteztek, sem örökké nem maradnak meg.
Wis 14:14 Csak az emberek esztelen balgasága révén jöttek a világra; ezért gyors elmúlás vár rájuk.
Wis 14:15 Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra kötelezte.
Wis 14:16 Idővel az istentelen szokás megszilárdult és törvényként megtartották.
Wis 14:17 A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtől szemben tisztelni, mivel távol laktak tőlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hű képet készítettek maguknak, hogy a távol levő előtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna.
Wis 14:18 Tiszteletük fokozására a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik (a királyt) nem is ismerték.
Wis 14:19 Mert ez (a művész), hogy az uralkodó kedvében járjon, egész művészetét latba vetette, hogy minél szebben megmintázza.
Wis 14:20 Az alkotás szépségétől elragadott tömeg pedig most már az imádás tárgyának tekintette, akit kevéssel azelőtt még csak emberként tiszteltek.
Wis 14:21 Az élet romlására vezetett, hogy az emberek valami szerencsétlenség vagy az uralkodó hatalmának áldozataként a közölhetetlen nevet kőre és fára ruházták.
Wis 14:22 De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik.
Wis 14:23 Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal,
Wis 14:24 nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti.
Wis 14:25 Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés,
Wis 14:26 a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás.
Wis 14:27 A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége.
Wis 14:28 Mert vagy őrjöngenek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek.
Wis 14:29 Bízva bálványaik élettelenségében, arra számítanak, hogy nem éri baj őket, ha hamisan esküsznek.
Wis 14:30 De mind a kettőért utoléri őket az igazságos büntetés, (azért is), hogy az istenekre hagyatkozva hamisan vélekedtek Istenről, és (azért is), hogy - a jámborságot megvetve - csalárdságból hamisan esküdtek.
Wis 14:31 Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig a gonoszok botlásait.
Wis 15:1 Istenünk, jóságos vagy és hűséges; türelemmel és irgalommal kormányozod a mindenséget.
Wis 15:2 Ha vétkeztünk is, a tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat. De nem akarunk vétkezni, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk.
Wis 15:3 Mert téged megismerni tökéletes igazság, és hatalmadról tudni - az a teljes igazság, a halhatatlanság gyökere.
Wis 15:4 Nem is vezetett félre minket, amit az emberek gonoszul kitaláltak, sem a festők haszontalan munkája, a tarka festékekkel bemázolt figura,
Wis 15:5 amelynek látása vágyat kelt a balgában, úgyhogy megkívánja a holt kép élettelen alakját.
Wis 15:6 Akik csinálják őket, vágyódnak utánuk és tisztelik őket, azok a rosszat kedvelik és ilyen reményekre méltók.
Wis 15:7 A fazekas azon fárad, hogy az agyagot gyúrással képlékennyé tegye, és sok mindent készít belőle használatunkra. De ugyanabból az agyagból olyan edényeket is formál, amelyek tisztes célra szolgálnak, és olyanokat is, amelyek az ellenkező célra valók, mind ugyanolyan módon. Ám hogy milyen célra szolgáljon, azt a fazekas dönti el.
Wis 15:8 És így rosszra fecsérelt fáradsággal ugyanabból az agyagból hiábavaló istent készít, aki nem sokkal előbb maga is földből lett, és rövid idő múltán oda tér vissza, ahonnét vétetett, amikor majd visszakövetelik tőle a kölcsönbe kapott lelket.
Wis 15:9 De nem gondol vele, hogy hamarosan elmúlik, sem azzal, hogy rövid az élete. Inkább versenyre kel az arany- és ezüstművesekkel, utánozza az ércöntőt, és nagyra van azzal, hogy csalóka képeket készít.
Wis 15:10 Hamu a szíve, pornál hitványabb a reménye, és az élete értéktelenebb az agyagnál,
Wis 15:11 mert nem ismeri azt, aki alkotta és aki tevékeny lelket lehelt bele, és bele lehelte az élet leheletét.
Wis 15:12 Ehelyett azt hiszi, hogy létünk csak játék, életünk meg hasznot hajtó vásár. Mert - azt mondja - mindenünnen, még a rosszból is hasznot kell húzni.
Wis 15:13 Az ilyen mindenkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor a föld agyagából egyszerre törékeny edényeket és bálványokat csinál.
Wis 15:14 Mind egészen értelmetlenek, és néped ellenségei, akik elnyomják; nyomorultabbak, mint egy gyermek lelke,
Wis 15:15 mert isteneknek tartották a népek összes bálványát, amelynek a szeme nem jó a látásra, sem az orra a levegő belélegzésére, sem a füle a hallásra, sem a kezén az ujj a tapintásra, sem a lába a járásra.
Wis 15:16 Hisz ember csinálta, olyan valaki formálta őket, aki maga is kölcsönbe kapta az élet leheletét: nincs ember, aki olyan istent tudna alkotni, hogy az akár csak vele magával is fölérne.
Wis 15:17 Halandó létére csak holtat tud alkotni, elvetemült kézzel. Ő maga tökéletesebb, mint azok a tárgyak, amelyeket imád, mert neki van élete, azoknak meg nincs.
Wis 15:18 Sőt a legvisszataszítóbb állatokat is imádják azok, akik ostobaság tekintetében még rosszabbak, mint a többiek.
Wis 15:19 Nem is szépek (ezek az állatok), hogy az ember, mint egyébként az állatok látásakor, kedvét lelné bennük. Elvesztették Isten dicséretét és áldását.
Wis 16:1 Ezért méltán bűnhődtek az egyiptomiak efféle lények által, tömérdek féreg gyötörte őket.
Wis 16:2 Népeddel azonban, ahelyett, hogy fenyítetted volna, jót tettél. Gyötrő éhségük csillapítására - csodálatos eledelt - fürjeket adtál nekik táplálékul.
Wis 16:3 Azoknak, amikor enni kívántak, a rájuk küldött állatok förtelmes külseje miatt még a rendes étvágyuk is elment, ezek meg rövid nélkülözés után csodálatos eledelben részesültek.
Wis 16:4 Mert azokra az elnyomókra kikerülhetetlen nélkülözésnek kellett jönnie; ezeknek pedig csupán meg kellett mutatni, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.
Wis 16:5 Amikor vad állatok bősz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy a tekergő kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott mindvégig.
Wis 16:6 Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket.
Wis 16:7 És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad, mindeneknek megmentője által.
Wis 16:8 Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.
Wis 16:9 Azokat megölte a sáskák és legyek csípése, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyen lények révén bűnhődjenek.
Wis 16:10 Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket.
Wis 16:11 Csak azért érték őket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy törvényeidre emlékeztesd őket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól.
Wis 16:12 Mert nem gyógyfű, s nem tapasz orvosolta őket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.
Wis 16:13 Mert hiszen neked hatalmad van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapujához és újra felhozol onnét.
Wis 16:14 Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet elszállt leheletét nem hozhatja vissza, és az alvilágba sorolt lelket nem szabadíthatja ki.
Wis 16:15 A te kezed elől nem lehet elmenekülni.
Wis 16:16 Az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek, erős karod ostorozta; szokatlan zápor, jégeső és félelmetes zivatar üldözte és tűz emésztette őket.
Wis 16:17 És ami még csodálatosabb volt: a vízben, amely mindent elolt, sokkal inkább dühöngött a tűzvész, mert a teremtés az igazért harcol.
Wis 16:18 Néha megszelídült a tűz, nehogy égesse az istentelenek ellen küldött állatokat, ők maguk azonban világosan lássák, hogy Isten ítélete üldözi őket.
Wis 16:19 Máskor meg szokatlan erővel lobogott a láng a víz közepén (is), hogy az istentelen föld termékeit megsemmisítse.
Wis 16:20 Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égből, amely megadott minden élvezetet, és minden ízlésnek megfelelt.
Wis 16:21 Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta.
Wis 16:22 Hó és jég ellenállt a tűznek és nem olvadt el, hogy megtudják: a tűz, amely a jégesőben is égett és az eső közepette is lángolt, csak ellenségeik termését tette tönkre,
Wis 16:23 de ugyanaz (a tűz) megfeledkezett saját erejéről, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.
Wis 16:24 A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.
Wis 16:25 Ezért akkor is - mindenre elváltozva - a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt a hozzád könyörgők kívánsága szerint,
Wis 16:26 hogy megtudják fiaid, akiket szeretsz, hogy nem a sokféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem a te szavad tartja meg azokat, akik benned bíznak.
Wis 16:27 Amit ugyanis a tűz nem tudott elemészteni, azonnal elolvadt, ha kevés napsugár melege érte.
Wis 16:28 Ebből megtudták, hogy napkelte előtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell előtted jelenni.
Wis 16:29 Mert a hálátlan reménye elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz.
Wis 17:1 Ítéleteid súlyosak és kifürkészhetetlenek, azért estek tévedésbe a javíthatatlan lelkek.
Wis 17:2 Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elől.
Wis 17:3 Azt hitték, hogy titkos bűneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette őket hatalmába, és rémképek ijesztgették őket.
Wis 17:4 Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal.
Wis 17:5 Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani.
Wis 17:6 Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt.
Wis 17:7 A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek.
Wis 17:8 Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek.
Wis 17:9 Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna őket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a levegőbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni.
Wis 17:10 A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött. Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi föl.
Wis 17:11 A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a megfontolás nyújt.
Wis 17:12 Minél erőtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát.
Wis 17:13 Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyéből felszállt éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni,
Wis 17:14 hol félelmetes kísértetek vették üldözőbe, hol lelkük csüggedése bénította meg hirtelen, és váratlan félelem fogta el őket.
Wis 17:15 Így aztán mindegyik fogollyá lett ott, ahol leroskadt, retesz nélküli börtönbe zárva.
Wis 17:16 Akit meglepett, akár magányos helyen dolgozó földműves volt, akár pásztor vagy napszámos, azt elkerülhetetlen kényszer kerítette hatalmába.
Wis 17:17 Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sűrű lombú csalitból, akár sebesen iramló víz morajlása hallatszott,
Wis 17:18 akár alágördülő sziklatömbök vad robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futásának zaja, akár ordító vadállatok bömbölő üvöltése, vagy visszhang verődött vissza a hegyek szakadékaiból, minden megfélemlítette és megdermesztette őket.
Wis 17:19 Mert a világ többi része tündöklő fényben ragyogott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának.
Wis 17:20 Csak rájuk borult mélységes éjszaka - képe annak a sötétségnek, amely rájuk várt. De a sötétségnél is jobban terhére voltak önmaguknak.
Wis 18:1 Szentjeidnek azonban ragyogó világosság támadt. Mikor azok hallották hangjukat, de alakjukat nem látták, boldognak magasztalták őket, hogy nem gyötrődnek.
Wis 18:2 Hálálkodtak, hogy a bántalmazások ellenére sem ártottak nekik, és bocsánatot kértek az ellenségeskedés miatt.
Wis 18:3 Nekik meg tűzoszlopot adtál vezetőül az ismeretlen úton, ártalom nélküli napot a dicső vándorláshoz.
Wis 18:4 Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak.
Wis 18:5 Mivel elhatározták, hogy a szentek gyermekeit megölik, úgyhogy közülük csak egy kitett gyermek menekült meg, büntetésül rengeteg gyermeküket elvetted tőlük, és mind elveszítetted őket a tengernyi vízben.
Wis 18:6 Atyáink előre hírét vették ennek az éjnek, hogy jól ismerve esküidet, amelyeknek hittek, bátorságban legyenek.
Wis 18:7 Így hát néped várta az igazak megszabadulását és az ellenség vesztét.
Wis 18:8 Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket felmagasztaltál, amikor hívtál bennünket.
Wis 18:9 Mert titokban áldoztak a dicső atyák buzgó fiai, és egy szívvel-lélekkel elkötelezték magukat az isteni törvényre, hogy a szentek egyformán osztoznak a közös javakban és a közös veszélyekben, s már előre rázendítettek az atyák énekeire.
Wis 18:10 Az ellenség éktelen kiabálása válaszolt nekik, és közbe-közbevegyült azok jajveszékelése, akik gyermekeiket siratták.
Wis 18:11 Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt, és a közönséges ember ugyanazt szenvedte, mint a király.
Wis 18:12 Egyazon halálnem által valamennyinek számtalan halottja volt, úgyhogy az élők nem győzték temetni őket, mert legkiválóbb gyermekeik egy csapásra halálukat lelték.
Wis 18:13 Akik a varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, most, az elsőszülöttek pusztulásakor mégis elismerték, hogy ez a nép az Isten gyermeke.
Wis 18:14 Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott,
Wis 18:15 mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén. Visszavonhatatlan parancsát hordozta éles pallos gyanánt,
Wis 18:16 és ott állva mindent betöltött halállal; a földön járva elérte az eget.
Wis 18:17 Akkor hirtelen szörnyű álomképek rémítették őket, és váratlan félelem tört rájuk.
Wis 18:18 Az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott, és tudtul adta, mi halálának az oka.
Wis 18:19 Mert az álmok, amelyek rémítgették őket, ezt előre jelezték, nehogy úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül.
Wis 18:20 Az igazakat is elérte ugyan a halál megpróbáltatása, és rengeteg elveszett a pusztában, de a harag nem tartott sokáig.
Wis 18:21 Mert hamarosan közbelépett előharcos módjára egy feddhetetlen férfiú hivatása fegyverzetével: imával és engesztelő tömjénnel. Szembeszállt a haraggal és véget vetett a csapásnak. Így megmutatta, hogy az ő szolgája volt.
Wis 18:22 Nem testi erővel, nem is a fegyverek hatalmával győzte le a haragot, hanem egy szóval győzte meg a fenyítőt, amelyben az atyáknak tett esküre és szövetségre emlékeztetett.
Wis 18:23 Mert amikor már rakásszámra feküdtek egymáson a halottak, közbelépett, véget vetett a dúlásnak és elzárta útját az élők felé.
Wis 18:24 Mert leomló ruháján ott volt az egész világ ábrázolása, az atyák magasztos neve a négy sor metszett kövön, és fejének díszén a te fönséged.
Wis 18:25 Ezek előtt meghátrált az öldöklő, visszahökkent tőlük mert a haragnak puszta próbája is elég volt.
Wis 19:1 Az istentelenekre azonban mindvégig könyörtelen harag nehezedett. Előre ismerte ugyanis jövőbeli magatartásukat is,
Wis 19:2 nevezetesen, hogy - bár maguk sürgették kivonulásukat és sebbel-lobbal elengedték őket - hamarosan mást gondolnak, és üldözőbe veszik őket.
Wis 19:3 Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek.
Wis 19:4 A megérdemelt végzet hajtotta őket efelé a vég felé, és feledtette velük a történteket, hogy teljessé tegyék a csapásaikból még hiányzó büntetést,
Wis 19:5 és hogy néped csodálatosan kivonuljon, ők meg szokatlan halált leljenek.
Wis 19:6 Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak.
Wis 19:7 Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt - nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból.
Wis 19:8 Ezen vonultak át az egész néppel azok, akiket kezed oltalmazott, és bámulatos csodákat láttak.
Wis 19:9 Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.
Wis 19:10 Mert még emlékeztek arra, amit átéltek az idegen földön, hogy a föld termett legyeket, nem állatok nemzettek, és a folyó ontott töméntelen békát, nem víziállatok szültek.
Wis 19:11 Utóbb meg madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságukban csemegét kértek.
Wis 19:12 Mert vágyuk kielégítésére fürjek szálltak föl a tenger felől.
Wis 19:13 De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben.
Wis 19:14 Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be, ők azonban érdemekben gazdag vendégeket vetettek szolgaságra.
Wis 19:15 De még egyet! Azért is számadásra vonják őket, mert míg azok az idegeneket rögtön gyűlölködve fogadták,
Wis 19:16 addig ezek ünnepségek közt befogadták őket, s miután már egyazon jogok részesei lettek, súlyos robottal sanyargatták őket.
Wis 19:17 De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát.
Wis 19:18 Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga zengését. Ez világlik ki a történtek tüzetes szemléletéből.
Wis 19:19 A szárazföldi lények ugyanis vízivé változtak, és az úszó állatok kimentek a szárazra.
Wis 19:20 A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig megfeledkezett oltó természetéről.
Wis 19:21 A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó mulandó lények testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely jéghez hasonlított.
Wis 19:22 Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.
Sip 1:1 Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták
Sip 1:2 és a többi utánuk következő (író),
Sip 1:3 akik miatt meg kell dicsérni Izraelt műveltségéért és bölcsességéért.
Sip 1:4 De ne csak jártasságra tegyenek szert benne, akik (héber nyelven) el tudják olvasni,
Sip 1:5 hanem aki belemélyed, az legyen képes rá, hogy a kívülállókat is előbbre segítse,
Sip 1:6 élőszó és írás útján.
Sip 1:7 Ezért határozta el Jézus, a nagyapám - miután behatóan foglalkozott
Sip 1:8 a Törvénnyel,
Sip 1:9 a Prófétákkal
Sip 1:10 és az atyáktól ránk maradt többi írással,
Sip 1:11 s elegendő ismeretre tett szert -,
Sip 1:12 hogy maga is ír valamit, ami a műveltséget és a bölcsességet előmozdítja.
Sip 1:13 Így, aki ezt kedvvel és szeretettel elsajátítja,
Sip 1:14 egyre gyarapodhat a törvény szerint való élet útján.
Sip 1:15 Most hát arra kérlek benneteket,
Sip 1:16 hogy fogjatok hozzá az olvasáshoz
Sip 1:17 jóakarattal és figyelemmel.
Sip 1:18 De legyetek elnézők,
Sip 1:19 ha a - különben gondos - fordítás kifejezései
Sip 1:20 itt-ott nem elég tökéletesek.
Sip 1:21 Hiszen nem mindegy,
Sip 1:22 hogy az ember valamit héber eredetiben olvas-e, vagy más nyelvre lefordítva.
Sip 1:23 Nemcsak ez a könyv,
Sip 1:24 hanem a Törvény, a Próféták,
Sip 1:25 és a többi írás is
Sip 1:26 nem csekély eltérést mutat, ha (eredeti) nyelvükön olvassuk őket.
Sip 1:27 Nos, amikor Euergetesz király uralkodásának 38. esztendejében
Sip 1:28 Egyiptomba mentem, és az ő idejében ott tartózkodtam,
Sip 1:29 egy nem csekély műveltségre valló művet találtam.
Sip 1:30 Ezért szükségesnek tartottam, hogy magam is fáradságot vegyek és gondot fordítsak ennek a könyvnek a lefordítására.
Sip 1:31 Pihenést nem ismerve nagy buzgalommal ráadtam fejemet
Sip 1:32 ebben az időben,
Sip 1:33 hogy végére járjak a dolognak és kiadjam a könyvet
Sip 1:34 azok számára is, akik idegenben bele akarnak mélyedni,
Sip 1:35 és akik föltették magukban, hogy a törvény szerint élnek.
Sir 1:1 Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála.
Sir 1:2 A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba?
Sir 1:3 Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni?
Sir 1:4 Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot.
Sir 1:6 A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe?
Sir 1:8 Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol:
Sir 1:9 az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire.
Sir 1:10 Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.
Sir 1:11 Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú.
Sir 1:12 Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet.
Sir 1:13 Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik.
Sir 1:14 A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek.
Sir 1:15 Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is.
Sir 1:16 A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak.
Sir 1:17 Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrük megtelik.
Sir 1:18 A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül.
Sir 1:19 Látta, megszámlálta: okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá.
Sir 1:20 A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága.
Sir 1:22 Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya.
Sir 1:23 A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része.
Sir 1:24 Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja.
Sir 1:25 A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől.
Sir 1:26 Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr.
Sir 1:27 Az Úrnak félelme bölcsesség és műveltség, s ami kedves neki, az a hűség és szelídség.
Sir 1:28 Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje.
Sir 1:29 Ne légy képmutató az emberek előtt, és ügyelj gondosan ajkadnak szavára.
Sir 1:30 Ne bízd el magadat, mert hátha elesel, s magad hozol ezzel szégyent a fejedre. Mert az Úr feltárja, amit te elrejtesz, és az egybegyűltek előtt a földre sújt. Ott kiderül, hogy nem vagy istenfélő, és hogy a szíved csalással van tele.
Sir 2:1 Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.
Sir 2:2 Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit.
Sir 2:3 Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon.
Sir 2:4 Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban.
Sir 2:5 Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.
Sir 2:6 Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne.
Sir 2:7 Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek.
Sir 2:8 Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok.
Sir 2:9 Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot.
Sir 2:10 Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta?
Sir 2:11 Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban.
Sir 2:12 Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek, aki kettős játékot űz.
Sir 2:13 Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat.
Sir 2:14 Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, hogyha meglátogat az Úr?
Sir 2:15 Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s az útjain járnak, akik őt szeretik.
Sir 2:16 Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek.
Sir 2:17 Akik az Urat félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal.
Sir 2:18 Vessük magunkat Isten karjaiba, ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy ő, éppoly nagy irgalma.
Sir 3:1 Rám hallgassatok fiaim, atyátokra, s tartsátok meg szavam, hogy üdvöt nyerjetek.
Sir 3:2 Az Úr az apát többre nézi gyermekeinél, s az anyának jogot ad fiai fölött.
Sir 3:3 Aki tiszteli apját, levezekli bűneit,
Sir 3:4 s aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának.
Sir 3:5 Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik.
Sir 3:6 Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti:
Sir 3:7 szüleit szolgálva Istennek is szolgál!
Sir 3:8 Fiam! Szóban s tettben tiszteld apádat, hogy az ő áldása szálljon életedre.
Sir 3:9 Az apa áldása védi a fiak házát, az anya átka szétzúzza alapját.
Sir 3:10 Apádat gyalázva ne akarj feltűnni, mert apád szégyene neked sem dicsőség.
Sir 3:11 A férfi dicsősége apja becsülete, a becstelen anya szégyene a gyermekeknek.
Sir 3:12 Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se!
Sir 3:13 Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is életed.
Sir 3:14 Nem felejtik el, ha szánod apádat, elszámolják neked majd a bűneidért.
Sir 3:15 Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid.
Sir 3:16 Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr.
Sir 3:17 Fiam, alázattal vidd végbe tetteid, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál.
Sir 3:18 Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél.
Sir 3:20 Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak.
Sir 3:21 Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld.
Sir 3:22 Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azért ne bajlódj.
Sir 3:23 Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét.
Sir 3:24 Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak.
Sir 3:26 Gonosz véget ér a megátalkodott szív, elvész a veszélyben, aki azt szereti.
Sir 3:27 A dacos szív sok szenvedést okoz magának, és a bűnös ember bűnökre bűnt halmoz.
Sir 3:28 Nincs gyógyír a gőgös embernek sebére, a gonoszság vert benne gyökeret.
Sir 3:29 A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül.
Sir 3:30 Vízzel oltják el a lobogó tűzlángot, az irgalmas szeretet bűnöket engesztel.
Sir 3:31 Aki a jótettet viszonozza, gondol a jövőre, s amely napon meginog, biztos támaszra lel.
Sir 4:1 Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemét.
Sir 4:2 Ne nézd el, hogyha szenved az éhező, és a tanácstalant ne keserítsd meg.
Sir 4:3 A szerencsétlenhez ne légy kemény szívű, ne hagyd epekedni adományod után.
Sir 4:4 Ne utasítsd el a gyámoltalan szegényt, a szűkölködőtől ne fordítsd el arcod.
Sir 4:5 Ne fordítsd el szemed a szükségben levőtől, s ne adj neki okot, hogy átkot szórjon rád.
Sir 4:6 Mert hogyha megátkoz lelke fájdalmában, meghallgatja átkát a Teremtő.
Sir 4:7 Légy rajta, hogy szeressen az (egész) közösség, s a rangosak előtt hajtsd meg a fejedet.
Sir 4:8 Figyelj oda a szegény szavára s viszonozd szívesen köszönését.
Sir 4:9 Üldözői elől mentsd meg, kit üldöznek, és ne légy gyáva, amikor ítélkezel.
Sir 4:10 Az árvákhoz olyan légy, mintha apjuk volnál, s mintha férjük volnál, légy olyan az özvegyekhez. Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.
Sir 4:11 A bölcsesség jóra neveli fiait, s aki keresi, azt mind fölemeli.
Sir 4:12 Aki szereti, az az életet szereti, öröm tölti el, aki reggeltől keresi.
Sir 4:13 Aki birtokba veszi, dicsőség örököse, és megáldja az Úr, bárhová visz útja.
Sir 4:14 Szentélyben szolgálnak, akik szolgálják őt, és akik szeretik, azok az Úr kedveltjei.
Sir 4:15 Aki rá hallgat, az helyesen ítél, biztonságban van, aki közelében lakik.
Sir 4:16 Aki benne bízik, örökségül kapja, még utódai is örülhetnek neki.
Sir 4:17 Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén.
Sir 4:18 Aztán újra egyenes utakon vezérli, s kinyilatkoztatja előtte titkait.
Sir 4:19 Ha eltántorodik, akkor cserben hagyja, s odadobja martalékul szenvedélyeinek.
Sir 4:20 Fiam, mérd fel helyzetedet és kerüld a rosszat, és saját magadért sose szégyenkezzél.
Sir 4:21 Van szégyenérzet, ami bűnnek melegágya, s van szégyenérzet, ami dicsőség és kegyelem.
Sir 4:22 Ne légy túl szigorú önmagaddal szemben, s ne kelljen vesztedre szégyellned magadat.
Sir 4:23 Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat, s ne rejtsd véka alá a bölcsességedet.
Sir 4:24 Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság pedig a nyelv válaszában.
Sir 4:25 Az igazságnak sohase mondj ellent, tudatlanságodért bízvást szégyenkezhetsz.
Sir 4:26 Bűnödet ne szégyelld sose megvallani, és ne szegülj szembe a folyó sodrával.
Sir 4:27 Félkegyelműnek ne állj szolgálatába, ne keresd a hatalmasok kegyét, ha döntesz.
Sir 4:28 Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga Isten, az Úr harcol akkor érted.
Sir 4:29 Ne légy nagyot mondó, nyelveddel hősködő, mihaszna, és hanyag a munkádban.
Sir 4:30 Ne légy a házadban bátor, akár az oroszlán, a szolgáddal szemben pedig gyáva.
Sir 4:31 Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, s ne csukd össze, amikor adakoznod kéne.
Sir 5:1 Sose hagyatkozz a vagyonodra, s ne mondd hetvenkedve: elég javam van.
Sir 5:2 Ne kívánság és vagyon szabja meg utadat, szívednek ösztönös vágyait ne kövesd.
Sir 5:3 Ne kérdezd hencegve: "Ki parancsol nekem?" Mert az Úr nem késik, hogy észre térítsen.
Sir 5:4 Ne mondd: "Vétkeztem és mi bántódás ért?" Mert az Isten tovább bírja kitartással.
Sir 5:5 És a bocsánatot ne vedd oly biztosra, hogy bűnt bűnre halmozz annak tudatában.
Sir 5:6 Ne mondd: "Olyan nagy az Isten irgalma, hogy tengernyi bűnöm is elnézi." Igaz, hogy irgalmas, de ha kell, haragszik, és a bűnös ellen fordul indulata.
Sir 5:7 Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre, mert az Úr haragja váratlanul kitör, és elragad az ítélet napján.
Sir 5:8 Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat.
Sir 5:9 Ne rostálj bármi szélben, s ne járj minden úton, [a kétszínű bűnös szokott így tenni].
Sir 5:10 Maradj meg szilárdan meggyőződésednél, és a beszéded legyen egyértelmű.
Sir 5:11 Amikor hallgatásról van szó, légy fürge, s csak megfontoltan adj feleletet.
Sir 5:12 Hogyha tudsz valamit, adj választ társadnak, ha nem tudsz valamit, akkor fogd be a szádat.
Sir 5:13 Dicsőség s gyalázat forrása a beszéd, a nyelv végzetévé válhat az embernek.
Sir 5:14 Nehogy kétféleképpen szóló embernek mondjanak, vagy fondorlatos, üres fecsegőnek! Mert hogyha gyalázat a tolvajnak bére, kemény ítélet vár a kétfélén beszélőre is.
Sir 5:15 Ne hibázz kicsiben és ne vétkezz nagyban, és ne válj barátból soha ellenséggé.
Sir 6:1 Ahogy a rossz hírnév szégyen és gyalázat, az a sorsa a kétféleképp beszélő bűnösnek is.
Sir 6:2 Ne ess mohóságod hatalmába soha, nehogy mint a bika, úgy összetaposson.
Sir 6:3 Lombodat leeszi, gyümölcsöd letépi, s te magadra maradsz, mint az elszáradt fa.
Sir 6:4 A zabolátlan lélek gazdája tönkremegy, ellenségei előtt gúny tárgyává válik.
Sir 6:5 A szép, szelíd beszéd sok barátot szerez, a jóakaró nyelvnek szépen felelgetnek.
Sir 6:6 Sokan legyenek, akik békén élnek veled, de ezer közül csak egy adjon tanácsokat.
Sir 6:7 Ha barátot szerzel, tedd előbb próbára, ne légy bizalmasa túlságosan gyorsan.
Sir 6:8 Mert akad barát, aki elfordul a széllel, és ha bajba kerülsz, nem tart ki melletted.
Sir 6:9 Van olyan barát, aki ellenséggé válik, s kettőtök vitáját rögtön dobra veri.
Sir 6:10 Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod.
Sir 6:11 Amíg szerencséd van, sorstársának tekint, s házad népe előtt megjátssza az urat.
Sir 6:12 Ellenséged lesz, ha sorsod rosszra fordul, és (hogyha keresed), elbújik előled.
Sir 6:13 Ellenségeidtől tartsd magadat távol, és barátaiddal szemben légy óvatos.
Sir 6:14 A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz.
Sir 6:15 A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne.
Sir 6:16 Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet.
Sir 6:17 Aki az Urat féli, abból jó barát lesz, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.
Sir 6:18 Fiam, tanulj ifjúságodtól fogva, és még ősz fejjel is gyarapodj a bölcsességben.
Sir 6:19 Legyen rá gondod, mint a szántóvetőnek, akkor majd bőséges termést várhatsz tőle. Kevés gondod lesz a megmunkálásával, s rövid idő múltán ízleled gyümölcsét.
Sir 6:20 A balgatag ember nyersnek érzi ízét, s nem tart ki mellette az, aki ostoba.
Sir 6:21 Úgy érzi, súlyos kő nehezedik rá, és nem késlekedik lerázni magáról.
Sir 6:22 A bölcsesség olyan, mint a neve mondja, érte nem sokan szoktak lelkesedni.
Sir 6:23 Figyelj, fiam, s vedd át gondolataimat, ne vesd meg, amit tanácsolok neked.
Sir 6:24 A bölcsesség bilincsét rakd a lábadra, a nyakadat meg hajtsd az igájába.
Sir 6:25 Hajtsd alá a vállad, s hordozzad a terhét, a gyeplőit ne und meg sohasem.
Sir 6:26 Közeledj felé szíveddel-lelkeddel, és minden erőddel tarts ki az útjain.
Sir 6:27 Keresd csak, járj utána s biztosan rátalálsz, s hogyha megtalálod, ne engedd el többé.
Sir 6:28 Végül megtalálod nála nyugalmadat, és csupa gyönyörré változik számodra.
Sir 6:29 Erős támaszul szolgálnak majd bilincsei, nyakláncai pedig pompás öltözékül.
Sir 6:30 Igájából aranypálca válik, gyeplőiből meg bíborszínű szalag.
Sir 6:31 Magadra öltöd majd, mint pompás díszruhát, ékes koszorúként a fejedre teszed.
Sir 6:32 Tanulhatsz, fiam, ha kedved van hozzá, és ha idefigyelsz, okosabb leszel.
Sir 6:33 Ha akarsz, tanulhatsz, és bölcs lesz belőled, hogyha a füledet felém fordítod.
Sir 6:34 Szegődj szívesen az öregekhez, és ahhoz csatlakozz, akit bölcsnek ítélsz.
Sir 6:35 Szívesen hallgasd meg Isten minden szavát, s ne hagyj észrevétlen egyetlen bölcs mondást se.
Sir 6:36 Nézz körül, kiben van bölcsesség és korán keresd fel, koptassa el lábad házának küszöbét.
Sir 6:37 Elmélkedjél sokat az Úr törvényein, s az ő parancsain gondolkodj szüntelen. Akkor megvigasztalja majd a szíved, s megadja neked a kívánt bölcsességet.
Sir 7:1 Ne tégy semmi rosszat, és nem ér semmi rossz.
Sir 7:2 Kerüld a bűnt, s a bűn is elkerül.
Sir 7:3 Fiam, ne vesd a barázdába jogtalanság magvát, nehogy hétszeresen kelljen learatnod.
Sir 7:4 Ne kérd az Istentől uralkodók trónját, se pedig díszhelyet ne kérj a királytól.
Sir 7:5 Az Úr előtt ne tartsd magadat igaznak, és a király előtt ne játszd a nagy bölcset.
Sir 7:6 Ne áhítozz arra, hogy bíró lehess, ha nincs elég erőd, hogy kiirtsd a rosszat, mert hátha megijedsz a hatalmasoktól, és veszélybe kerül becsületed.
Sir 7:7 Ne bántsd meg semmivel a város gyűlését, s vigyázz, el ne bukjál a nép szeme láttán.
Sir 7:8 Eszedbe ne jusson a bűnt ismételni, hisz egyetlen bűnöd sem marad büntetlen.
Sir 7:9 Ne mondd: "Isten látja, mily sokat áldozok, és majd elfogadja, amit neki adok."
Sir 7:10 Ne légy kishitű, amikor imádkozol, és ha jót akarsz tenni, ne halogasd.
Sir 7:11 Az elkeseredett embert ne nevesd ki, mert aki megalázta, föl is emelheti.
Sir 7:12 Sem testvéred, sem barátod ellen ne koholj soha semmi hazugságot.
Sir 7:13 Sose leld kedvedet semmi hazugságban, mert a hazugságból jó nem származhat.
Sir 7:14 Ne kérkedj szavaddal a vének gyűlésében, és ha imádkozol, ne szaporítsd a szót.
Sir 7:15 Meg ne vesd soha a fáradságos munkát, a földművelést se, amit Isten rendelt.
Sir 7:16 Ne sorold magadat a bűnösök közé, gondolj a haragra, amely nem késik.
Sir 7:17 Alázkodj meg mélyen, mert tűz s férgek pusztítják el az istentelent.
Sir 7:18 Semmi pénzért ne add el a barátodat, még Ofir aranyáért se igaz testvéredet.
Sir 7:19 A bölcs és jó asszonyra ne nézz megvetéssel, mert vonzalma aranynál többet ér.
Sir 7:20 Ne bántsd a rabszolgát, aki híven szolgál, se a napszámost, aki helyetted dolgozik.
Sir 7:21 Az okos rabszolgát szeresd, mint magadat, s ne tagadd meg tőle a felszabadítást.
Sir 7:22 Ha barmaid vannak, legyen rajtuk a szemed, és ha használhatók, tartsd meg őket magadnak.
Sir 7:23 Ha fiaid vannak, tanítsd őket fegyelemre, és kicsi kortól kezdve hajlítsd meg nyakukat.
Sir 7:24 Ha lányaid vannak, vigyázz a testükre, ne légy elnéző irányukban.
Sir 7:25 Ha lányodat férjhez adod, nagy dolgot művelsz, de csak értelmes emberhez add hozzá feleségül.
Sir 7:26 Ha szíved szerint való, tartsd meg feleséged, de ha nem szereted, akkor ne bízzál benne.
Sir 7:27 Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmát soha el ne feledd.
Sir 7:28 Gondolj arra, hogy általuk létezel; hogy hálálod meg, amit veled tettek?
Sir 7:29 Féld az Urat szíved mélyéből, és a papjait tartsd tiszteletben.
Sir 7:30 Keresd Teremtődet minden erőddel, s akik neki szolgálnak, azokat ne hagyd cserben.
Sir 7:31 Féld az Urat és becsüld meg a papot, add meg neki a megillető részt: az első termést s a megszentelő áldozatot csakúgy, mint az áldozati állat lapockáját, s a felajánlott adományok elsejét.
Sir 7:32 A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet, hogy az áldásod tökéletes legyen.
Sir 7:33 Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szeretetet.
Sir 7:34 Azoktól, akik sírnak, ne húzódjál félre, és gyászolj együtt a gyászolókkal.
Sir 7:35 Ne légy rest, hanem látogasd meg a betegeket, ezáltal gyarapszik benned a szeretet.
Sir 7:36 Bármit teszel, gondolj halálodra, akkor sohasem fogsz bűnt elkövetni.
Sir 8:1 Hatalmas emberrel ne szállj soha perbe, miért is kellene a kezébe esned?
Sir 8:2 Gazdaggal ne perelj, nehogy hatalmával föléd kerekedjék. Mert már sokak vesztét okozta az arany, a királyok szívét is megnyomorította.
Sir 8:3 Ne vitázz szájhőssel, tüzére ne rakj fát.
Sir 8:4 Bolonddal ne tréfálj, nehogy a nemzetségedet szidja.
Sir 8:5 Ne szégyenítsd meg, aki megtért a bűnből, jusson eszedbe, hogy mind bűnösök vagyunk.
Sir 8:6 Ne űzz csúfot az öreg emberből, hiszen mi magunk is megöregszünk egyszer.
Sir 8:7 Másnak a halálán ne ülj győzelmi tort, gondold meg, hogy egyszer mindnyájan meghalunk.
Sir 8:8 Ne utasítsd el a bölcsek szavait, inkább kapva kapj a mondásaikon, mivelhogy belőlük sok tudást meríthetsz, úgyhogy fejedelmek előtt is megállhatsz.
Sir 8:9 Ne vesd meg, amit az öregektől hallasz, hiszen ők maguk is atyáiktól vették. Mert így tudásra teszel szert és alkalomadtán meg tudsz majd felelni.
Sir 8:10 Ne rakj fát a bűnös parazsára, nehogy tüzének lángjában megégesd magad.
Sir 8:11 Gúnyolódó miatt fejed ne veszítsd el, így a szád elé vetett csapdába esnél.
Sir 8:12 Ne adj kölcsön annak, aki nálad hatalmasabb, ha meg kölcsönadtál, lásd be, hogy vesztes vagy.
Sir 8:13 Ne kezeskedj többért, mint amennyi vagyonodból futja, s ha már kezeskedtél, tudd meg: fizetned kell.
Sir 8:14 Bíróval ne beszélj, mert az úgy ítél, ahogy neki tetszik.
Sir 8:15 Vakmerő emberrel ne igen érintkezz, nehogy veszedelmet hozzon a fejedre. Az ilyen mindig a saját feje után jár, s a balgasága téged is tönkretesz.
Sir 8:16 Hirtelen haragú emberrel ne vitázz, és elhagyatott helyre ne menj vele. Mivel a vérontást semmibe sem veszi, ahol nincs, aki segítsen, meggyilkolhat téged.
Sir 8:17 Bolonddal ne beszélj soha bizalmasan, mert semmit sem képes titokban tartani.
Sir 8:18 Ha idegen látja, ne tégy semmit, aminek titokban kell maradnia, mert nem lehet tudni, mit főz ki belőle.
Sir 8:19 Ne tárd fel akárki előtt a bensődet, és ne hidd, hogy tőle jótettben lesz részed.
Sir 9:1 Ne féltékenykedjél szíved asszonyára, és ne tanítsd meg rá, hogy neked rosszat tegyen.
Sir 9:2 Ne szolgáltasd ki magadat asszonynak, nehogy a végén a fejedre nőjön.
Sir 9:3 Ne vesd szemedet csapodár asszonyra, nehogy a hálójába essél.
Sir 9:4 Hárfázó nővel ne ülj egy asztalhoz, nehogy foglyul ejtsen a művészetével.
Sir 9:5 Ne meregesd szemed a hajadonra, nehogy vele verjen meg (az Isten).
Sir 9:6 Ne add össze magad feslett nőszeméllyel, nehogy kiforgasson az örökségedből.
Sir 9:7 Ne nézelődj a városkapuk körül, elhagyott helyeken ne sokat lődörögj.
Sir 9:8 Takaros asszonytól fordítsd el az arcod, és ne nézegess szépséget, amely nem illet meg. Sokakat tönkretett már az asszonyi szépség, mert mint a láng, felgyújtja a vágyat.
Sir 9:9 Ne üldögélj együtt férjes asszonnyal, ne ülj megszédülten vele egy asztalhoz, mert hátha lángot vet a szíved, s belepusztulsz a szenvedélyedbe.
Sir 9:10 Régi barátodat ne hagyd el hűtlenül, mert hisz az új barát meg sem közelíti. Az új barát új bor, de úgy élvezed, ha régi.
Sir 9:11 Ne irigykedjél a bűnös sikerére, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége.
Sir 9:12 Ne leld kedvedet a bűnösök sikerében; gondold meg: nem marad büntetlen idelent.
Sir 9:13 Akinek hatalma van az ölésre, azt kerüld, így nem kell kiállnod halálos félelmet. De ha találkozol vele, kísérd figyelemmel, nehogy az életed elrabolja tőled. Légy tisztában azzal, hogy tőrök közt járkálsz, és hogy sáncok fölött vezetnek lépteid.
Sir 9:14 Felelj más embernek, amilyen jól csak tudsz, a bölcsekkel pedig (gyakran) tanácskozzál.
Sir 9:15 Okos emberekkel együtt sződd a terved, s az Isten törvénye legyen tanácsadód.
Sir 9:16 Igaz férfiakkal ülj le az asztalhoz, s az Úr félelme legyen dicsekvésed.
Sir 9:17 Dicséretes a mű, amit kézműves alkot, de a nép vezére beszélni tudjon jól.
Sir 9:18 A szájhős ember réme a városnak, a fecsegőt pedig (mindenki) gyűlöli.
Sir 10:1 A bölcs uralkodó erősíti népét, az okosnak kormánya jól meg van szervezve.
Sir 10:2 Olyan a nép, mint a fejedelme, amilyen a város feje, olyanok a lakói is.
Sir 10:3 Az ostoba király tönkreteszi a várost, okos vezetéssel a város gyarapszik.
Sir 10:4 A földkerekségnek Isten az ura, ő rendel föléje a kellő időben jó vezetőt.
Sir 10:5 Az Úr kezében van minden sikernek a kulcsa, ő ad tekintélyt a törvény hozójának.
Sir 10:6 Ne neheztelj másra, bármilyen hibás is, önteltség ne vezesse sose tetteidet.
Sir 10:7 A gőg gyűlöletes Isten s ember előtt, s a jogtalanságot egyként bűnnek tartják.
Sir 10:8 Az egyik népről a másikra száll át a hatalom, a jogtalanság, a pénz, s az erőszak miatt.
Sir 10:9 Milyen fennhéjázó a por és a hamu, pedig a belei máris undort keltők.
Sir 10:10 A hosszú betegség kifog az orvoson, aki ma király, holnap halott lehet.
Sir 10:11 Ha meghal az ember, milyen sors vár rá? Korhadás, rothadás, s férgek várnak rá.
Sir 10:12 Gőgössé lesz, aki elhagyja az Urat, és a Teremtőtől elfordítja szívét.
Sir 10:13 Mert a kevélységnek a bűn a kezdete, a megátalkodott csak úgy ontja a bűnt. Ezért sújtja az Úr külön csapásokkal, míg egészen meg nem semmisíti.
Sir 10:14 A gőgösek trónját felforgatja az Úr, s az elnyomottakat ülteti helyükre.
Sir 10:15 A büszkék gyökerét kitépi az Isten, s az alázatosokat ülteti helyükre.
Sir 10:16 A népek országát elpusztítja az Úr, az írmagjukat is kiirtja a földről.
Sir 10:17 Lesöpri őket a földről és kiirtja: még az emlékük is eltűnik a földről.
Sir 10:18 Embernek nem áll jól a dölyfös önteltség, asszony szülöttének a pimasz dühösködés.
Sir 10:19 Mely nemzet áll becsben? Az emberi nemzet. Melyik nép áll becsben? Amelyik az Urat féli. Mely nemzet megvetett? Az emberi nemzet. Melyik népet nézik le? Amelyik nem ismer törvényt.
Sir 10:20 A testvérek körében a főnek jár ki a tisztelet, az Isten szemében meg az Urat félőknek.
Sir 10:22 Gazdag, tekintélyes, vagy szegény az ember: mindnek dicsősége az Úrnak félelme.
Sir 10:23 A szegényt, ha bölcs, nem szabad megvetni, azt meg, aki bűnös, nem szabad tisztelni.
Sir 10:24 Tisztelik az urat, királyt és hatalmast, de az istenfélőnél egyikük sem nagyobb.
Sir 10:25 Értelmes szolgának szabadok szolgálnak, s az okos ember nem indulatoskodik.
Sir 10:26 Ne játszd a bölcset, amikor dolgozol, s ne dicsekedj, amikor nélkülözöl.
Sir 10:27 Jobb, ha dolgozol, s mindened van bőven, mint ha valaki dicsekszik, s nincsen amit egyék.
Sir 10:28 Fiam, csak mértékkel dicsérd magadat, és annyi tekintélyt szerezz, amennyi megillet.
Sir 10:29 Ki tartja igaznak, aki magához sem az, és ki becsüli meg azt, aki magát gyalázza?
Sir 10:30 Akad szegény, akit okossága miatt becsülnek, másokat pedig a vagyonuk miatt becsülnek meg.
Sir 10:31 Akit szegényként is sokra tartanak, azt, ha meggazdagszik, még többre becsülik. Akit addig is megvetnek, míg gazdag, még jobban megvetik, ha elszegényedik.
Sir 11:1 A bölcsesség fölemeli a szegény fejét, s a főemberek között juttat neki helyet.
Sir 11:2 Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, s a külseje miatt ne vess meg senkit.
Sir 11:3 Milyen kicsi a méh a röpködők között, mégis, amit termel, az pompás édesség.
Sir 11:4 A ruhádra, amit hordasz, ne légy soha büszke, és ne tetszelegj, hogyha más magasztal. Mert a Fölségesnek művei csodásak, de a ténykedését senki sem láthatja.
Sir 11:5 Már nem egy uralkodó az utcára került, és megkoronáztak semmibe vetteket.
Sir 11:6 Megvetés lett sorsa számos hatalmasnak, és sok nagyra tartott került más kezére.
Sir 11:7 Amíg utána nem jársz a dolognak, ne kárhoztass senkit, vizsgáld ki az ügyet, csak azután korholj.
Sir 11:8 Addig ne felelj, amíg mást meg nem hallgatsz, és ne beszélj bele a más beszédébe.
Sir 11:9 Ne vitázz olyasmin, amihez nincs közöd, s az istentelenek vitáiban ne végy részt.
Sir 11:10 Fiam, ne vágj bele sokféle üzletbe, adósságra jutsz, ha szaporítod őket. Akkor sem éred el célodat, ha rohansz, s hiába menekülsz, nem tudsz szabadulni.
Sir 11:11 Van, aki töri magát, fárad és gyötrődik, mégse halad eléggé dolgával.
Sir 11:12 Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából.
Sir 11:13 Fölemeli fejét, hogy sokan csodálják.
Sir 11:14 A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van.
Sir 11:17 A jó emberek megtartják az Úr adományát, tetszése örökös jólétet biztosít.
Sir 11:18 Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több:
Sir 11:19 amely napon mondja: "Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem", nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.
Sir 11:20 Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg a foglalkozásodban.
Sir 11:21 Ne nézd csodálkozva a bűnös műveit, bízzál az Úrban, s maradj meg a munkád mellett. Mert az Úr számára nagyon könnyű dolog a szegényt hirtelen gazdaggá tenni.
Sir 11:22 A jámbor jutalma az Úrnak áldása; áldását kiárasztja egy szempillantás alatt.
Sir 11:23 Ne mondd: "Mire volna nekem még szükségem, mi az a jó, aminek még híjával vagyok?"
Sir 11:24 Ne mondd: "El vagyok látva mindennel, érhet-e bármiféle balsors?"
Sir 11:25 Egyetlen jó nap is feledteti a bajt, s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli.
Sir 11:26 Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint.
Sir 11:27 Ha rossz idők járnak, feledésbe merül az élvezet, az embernek a halála tárja fel tetteit.
Sir 11:28 Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert.
Sir 11:29 Akárki jöttmentet ne vezess házadba, mert az alattomos, sok-sok cselt vet.
Sir 11:30 Mint a kosárba zárt fogoly a gőgös szív, kémhez hasonlít, aki gyenge pontot keres.
Sir 11:31 A rágalmazó rosszra csavarja el a jót, kivetni valót lel még a legjobb dolgokon is.
Sir 11:32 Egyetlen szikrából nagy tűz támad, a mihaszna ember vérre leselkedik.
Sir 11:33 Óvakodj a gonosztól, mert rosszat forral, nehogy örök szégyenfoltot ejtsen rajtad.
Sir 11:34 Ha befogadod az idegent, zavart kelt körötted, elidegenít családod tagjaitól is.
Sir 12:1 Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba.
Sir 12:2 Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál.
Sir 12:3 Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni.
Sir 12:4 A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd.
Sir 12:5 Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed.
Sir 12:6 Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet.
Sir 12:7 Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts.
Sir 12:8 Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk.
Sir 12:9 Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz.
Sir 12:10 Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz.
Sir 12:11 Hogyha hallgat is rád, s meghajol előtted, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltűnik róla a rozsda.
Sir 12:12 Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tűrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél.
Sir 12:13 Ki szánja a bűvölőt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek?
Sir 12:14 Így jár, aki gonosz emberhez szegődik, és belegabalyodik az ő bűneibe.
Sir 12:15 Amíg állsz lábadon, nem fedi fel magát, de hogyha meginogsz, nem tart ki melletted.
Sir 12:16 Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van.
Sir 12:17 Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene és a sarkadban van.
Sir 12:18 Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja.
Sir 13:1 Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló.
Sir 13:2 Ami túl nehéz neked, azt ne emeld, erősebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz. Minek agyagkorsót vasedényhez tenni? Ha összeütődnek, eltörik a korsó.
Sir 13:3 A gazdag kérkedik jogtalan tettével, a megbántott szegény még elnézést kérhet.
Sir 13:4 Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad, de ha lassan mozogsz, akkor magadra hagy.
Sir 13:5 Hogyha van valamid, (szívesen) él veled, de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki.
Sir 13:6 Ha szüksége van rád, elbűvöl, megszédít, mosolyog rád és bizalmat kelt benned. Barátsággal kérdi: "Mire van szükséged?"
Sir 13:7 Aztán megszégyenít a lakomáival, amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is, s végül jól kigúnyol. Ha később viszontlát, szó nélkül elkerül, csak fejét csóválja.
Sir 13:8 Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni, meg ne alázzanak balgaságod miatt.
Sir 13:9 Hogyha előkelő meghív, akkor tiltakozzál, s annál inkább fog majd hívni.
Sir 13:10 Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek.
Sir 13:11 Ne kapasd el magad, hogy közvetlen hozzád, s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled. A sok csevegéssel csak próbára tesz, amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid.
Sir 13:12 Irgalmatlan, aki továbbadja a szót, és nem kímél meg a veréstől s láncoktól.
Sir 13:13 Légy hát óvatos és vigyázz magadra, mert saját fejedre hozol veszedelmet.
Sir 13:15 Minden élőlény a maga fajtáját szereti, így az ember is azt, aki hasonló hozzá.
Sir 13:16 Minden élőlényt a fajtája vesz körül, hozzá hasonlókkal társul az ember is.
Sir 13:17 Vajon összefér-e a farkas a báránnyal? Éppoly kevéssé a gonosz a jóval.
Sir 13:18 Egyetérthet-e a kutya s a hiéna? Hogy érthetne hát egyet a gazdag a szegénnyel?
Sir 13:19 A puszták oroszlánja vadszamarat zabál, éppígy a szegény is a gazdag legelője.
Sir 13:20 Az alázat iszonyattal tölti el a gőgöst, éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak.
Sir 13:21 Ha meginog a gazdag, barátja segíti, de a botladozó szegényt elhagyja barátja.
Sir 13:22 Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz.
Sir 13:23 Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat, és a bölcsességét égig magasztalják. Ha szegény szólal meg, "ki ez?" - azt kérdezik, és ha akadozik, beléfojtják a szót.
Sir 13:24 Jó a gazdagság, ha bűn nem tapad hozzá, rossz dolog a szegénység - mondják a gonoszok.
Sir 13:25 Az embernek a kedélye tükröződik az arcán, akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor.
Sir 13:26 Boldog szívre sugárzó arc mutat, szállóigét nehéz kigondolni.
Sir 14:1 Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom.
Sir 14:2 Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.
Sir 14:3 Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?
Sir 14:4 Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.
Sir 14:5 Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.
Sir 14:6 Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.
Sir 14:7 Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.
Sir 14:8 Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.
Sir 14:9 A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.
Sir 14:10 Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.
Sir 14:11 Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled.
Sir 14:12 Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.
Sir 14:13 Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.
Sir 14:14 Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből.
Sir 14:15 Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek.
Sir 14:16 Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.
Sir 14:17 Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni!
Sir 14:18 Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.
Sir 14:19 Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.
Sir 14:20 Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;
Sir 14:21 aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,
Sir 14:22 mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe,
Sir 14:23 benéz az ablakán, fülel az ajtaján,
Sir 14:24 s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,
Sir 14:25 az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,
Sir 14:26 gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,
Sir 14:27 a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.
Sir 15:1 Így tesz mind, aki az Urat féli: eljut a bölcsességre a törvény ismerője.
Sir 15:2 Elébe siet, mint egy édesanya, mint ifjú feleség, úgy fogadja.
Sir 15:3 Az értelem kenyerével eteti és a bölcsesség vizét nyújtja neki italul.
Sir 15:4 Reá támaszkodik, s nem inog meg lába, benne reménykedik és nem csalatkozik.
Sir 15:5 Felmagasztalja a többi ember fölé, a gyülekezetben kinyitja a száját.
Sir 15:6 Az örömöt és az ujjongás koszorúját elnyeri, és örök hírnévvel ajándékozza meg.
Sir 15:7 A közönségesek nem veszik birtokba, az istentelenek soha nem láthatják.
Sir 15:8 Elérhetetlenül messze van a gőgtől, s hazug embereknek nem jut az eszükbe.
Sir 15:9 Dicsérete nem illik az istentelen szájába, akinek az Úr nem adott rá megbízatást.
Sir 15:10 A bölcs ajka dicsőítő éneket zeng majd, és maga az Úr fogja vezényelni.
Sir 15:11 Ne mondd: "A bűnöm az Úrtól származik", mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl.
Sir 15:12 Ne mondd: "Bukásomat neki köszönhetem", mert gonosz emberre neki nincs szüksége.
Sir 15:13 Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik.
Sir 15:14 Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta.
Sir 15:15 Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad.
Sir 15:16 Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed.
Sir 15:17 Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának.
Sir 15:18 Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent.
Sir 15:19 Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét.
Sir 15:20 Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.
Sir 16:1 Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők.
Sir 16:2 Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük.
Sir 16:3 Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni.
Sir 16:4 Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul.
Sir 16:5 Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott:
Sir 16:6 Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen.
Sir 16:7 Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük.
Sir 16:8 Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte.
Sir 16:9 Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából.
Sir 16:10 Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége.
Sir 16:11 Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg és ő árasztja ki haragját.
Sir 16:12 Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit.
Sir 16:13 Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg.
Sir 16:14 Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.
Sir 16:17 Ne mondd: "Elrejtőzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törődik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?"
Sir 16:18 Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor.
Sir 16:19 A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint.
Sir 16:20 De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira?
Sir 16:21 Maga a vihar is láthatatlan marad, művei nagy része titokban megy végbe.
Sir 16:22 "Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja őket? - Messze a szövetség."
Sir 16:23 Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.
Sir 16:24 Fiam, hallgass rám és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra.
Sir 16:25 Megfontoltan adom elő a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel előtted.
Sir 16:26 Amikor az Isten műveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettől kitűzte,
Sir 16:27 egyszer s mindenkorra elrendezte őket, a kezdet kezdetétől a távoli jövőig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el működésük közben.
Sir 16:28 Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt.
Sir 16:29 Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta.
Sir 16:30 Színét sok élővel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe.
Sir 17:1 Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen.
Sir 17:2 Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette.
Sir 17:3 Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket.
Sir 17:4 Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte.
Sir 17:6 Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki.
Sir 17:7 Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz.
Sir 17:8 Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát.
Sir 17:10 Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát.
Sir 17:11 Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét.
Sir 17:12 Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit.
Sir 17:13 Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját.
Sir 17:14 "Kerüljetek - így szólt - minden gonoszságot", és rendet teremtett ember s ember között.
Sir 17:15 Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől.
Sir 17:17 Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze.
Sir 17:19 Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja.
Sir 17:20 Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt.
Sir 17:22 Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát.
Sir 17:23 Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek.
Sir 17:24 A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették.
Sir 17:25 Térj meg az Úrhoz és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg.
Sir 17:26 Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot.
Sir 17:27 Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét?
Sir 17:28 Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent.
Sir 17:29 Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek!
Sir 17:30 Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan.
Sir 17:31 Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol.
Sir 17:32 Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por és hamu.
Sir 18:1 Aki öröktől él, az teremtett mindent,
Sir 18:2 csak az Úr bizonyul igaznak.
Sir 18:4 Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni?
Sir 18:5 Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni?
Sir 18:6 Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni.
Sir 18:7 Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.
Sir 18:8 Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz?
Sir 18:9 Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy.
Sir 18:10 Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten.
Sir 18:11 Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket.
Sir 18:12 Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük.
Sir 18:13 Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját.
Sir 18:14 Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja.
Sir 18:15 Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet.
Sir 18:16 Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó.
Sir 18:17 Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettővel szolgál.
Sir 18:18 A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.
Sir 18:19 Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel.
Sir 18:20 Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján.
Sir 18:21 Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutatsd ki: meg akarsz térni.
Sir 18:22 Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj.
Sir 18:23 Készülj fel, mielőtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti.
Sir 18:24 Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát.
Sir 18:25 A bőségben az éhség napjaira gondolj, a gazdagság napjain a bajra s szegénységre.
Sir 18:26 Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt.
Sir 18:27 A bölcs ember mindenben óvatos, a bűntől bűnös időkben is óvakodik.
Sir 18:28 Minden okos ember felismeri a bölcsességet, s dicséri azokat, akik rátaláltak.
Sir 18:29 Aki jártas a bölcs mondások világában, és birtokában van a bölcsességnek, csakúgy ontja a találó mondásokat.
Sir 18:30 A benned támadó vágyakat ne kövesd, és tartsd magad távol szenvedélyeidtől.
Sir 18:31 Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül.
Sir 18:32 Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társaságba.
Sir 18:33 Kölcsönből rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres.
Sir 19:1 Aki így él, soha nem lesz gazdag, aki a keveset megveti, az mindent elveszít.
Sir 19:2 Bor és nők tévútra viszik a bölcseket, arcátlanná válik, aki kikezd a rossz nőkkel.
Sir 19:3 Rothadás és férgek veszik birtokukba, s hamar véget vetnek a bősz szenvedélynek.
Sir 19:4 Könnyelmű, aki túl hamar megbízik, s aki bűnt követ el, az maga ellen vét.
Sir 19:5 Aki örül a gonoszságnak, azt elítélik,
Sir 19:6 de aki a pletykát gyűlöli, elkerüli, ami gonosz.
Sir 19:7 Ne mondd soha tovább, amit más mond neked, akkor neked sem okoz kárt soha senki.
Sir 19:8 Ne szólj barátodról, se ellenségedről, s ha nincs károdra, akkor ne nyilatkozz.
Sir 19:9 Mert aki meghallgat, óvakodik tőled, és adott időben gyűlölettel néz rád.
Sir 19:10 Ami füledbe jut, az veled szálljon sírba, ne aggodalmaskodj, nem fogsz szétpukkadni.
Sir 19:11 Egyetlen szó miatt gyötrődik a balga, mint a szülő asszony a magzata miatt.
Sir 19:12 Mint a nyílvessző, mely a combjába fúródott, olyan a szóbeszéd a balga szívében.
Sir 19:13 Kérdezd meg barátod, hogy csakugyan úgy tett-e, és ha úgy tett, mondd neki, többé ne tegyen úgy.
Sir 19:14 Kérdezd meg szomszédod, mondott-e valamit, és ha mondott, kérd meg, hogy máskor ne mondjon.
Sir 19:15 Beszélj barátoddal, mert sok a rágalmazó, s ne higgy minden szóbeszédnek.
Sir 19:16 Van, aki megbotlik, de nem szándékosan, de hát a nyelvével ki nem vétkezett még?
Sir 19:17 Beszélj szomszédoddal, mielőtt lehordod, és tartsd meg a Fölséges törvényét.
Sir 19:20 Minden bölcsesség az Úrnak félelme, minden bölcsességben ott a törvény megtartása.
Sir 19:22 Még nem bölcsesség a rossznak ismerete, s még nem okosság a bűnösök tanácsa.
Sir 19:23 Van ravaszság is, de az utálatos dolog, nincsen annak esze, aki nem bölcs.
Sir 19:24 Jobb, aki istenfélő, ha kevésbé okos is, mint aki sokat tud, s megszegi a törvényt.
Sir 19:25 Van ravasz okosság, de az nem sokat ér, akad, aki csalással akar boldogulni.
Sir 19:26 Van, aki meghajol, mintha csak gyászolna, pedig a benseje telve álnoksággal.
Sir 19:27 Lehorgasztja fejét, s úgy tesz, mint a süket, de ahol nem látják, rád támad.
Sir 19:28 És ha nincs ereje gonoszságot tenni, mihelyt alkalma van, elköveti mégis.
Sir 19:29 Az embert elárulja a külseje, arcvonásaiból a bölcs megismeri.
Sir 19:30 Hogy ki az ember, megmutatja az öltözete, a nevetése és a járása.
Sir 20:1 A rendreutasítás sokszor késik. Van, aki hallgat és ez az okos ember.
Sir 20:2 Jobb kérdőre vonni, mint némán duzzogni.
Sir 20:3 Kártól menekül meg, aki bevallja bűnét.
Sir 20:4 Aki erőszakkal keresi igazát, olyan mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja erőszakolni.
Sir 20:5 Van, aki hallgat és ezért bölcsnek tartják, s van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél.
Sir 20:6 Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár.
Sir 20:7 Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre.
Sir 20:8 Aki szaporítja a szót, attól iszonyodnak, és a fennhéjázót gyűlölettel nézik.
Sir 20:9 Sokaknak vesztükre szolgál a sikerük, egynémely találat veszteséggel ér fel.
Sir 20:10 Vannak ajándékok, amikkel mit sem nyersz, de kétszeresen viszonzott ajándék is akad.
Sir 20:11 Van megaláztatás, amely dicsőségre vezet, de sok megalázott fölemeli a fejét.
Sir 20:12 Van, aki kevés pénzen sokat vásárol, mégis hétszeres árat fizet.
Sir 20:13 A bölcs kevés szóval népszerűvé válik, a balgák kedvessége meg kárba vész.
Sir 20:14 Nincs hasznod a buta ajándékaiból, mert kapzsi a szeme: hétszeres viszonzást vár.
Sir 20:15 Keveset ad, de sokat kifogásol, kitátja a száját, mint egy kikiáltó. Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember!
Sir 20:16 A balga azt mondja: "Nekem nincs barátom, senki sem ad hálát adományaimért.
Sir 20:17 Akik kenyeremet eszik, azoknak gonosz a nyelvük!" Mily sokan, s mennyiszer nevettek már rajta!
Sir 20:18 Jobb a földön megbotlani, mint a nyelvvel véteni, ezért a gonoszok hamar elbuknak.
Sir 20:19 A goromba ember csupa üres locsogás, amely ki nem fogy az ostobák szájából.
Sir 20:20 A balga szájából semmibe sem veszik a közmondást, mert nem akkor mondja, amikor kellene.
Sir 20:21 Van, akit a szegénység megóv a rossztól, s nincs, ami zavarná békés nyugalmában.
Sir 20:22 Van, akit tönkretesz a szerénykedése s elpusztul, mivel elrejti az arcát.
Sir 20:23 Van, aki félelmében ígéretet tesz a barátjának, és ellenségévé teszi minden ok nélkül.
Sir 20:24 A hazugság csúnya szégyenfolt az emberen, s az ostobák szájából csak úgy ömlik.
Sir 20:25 Jobb még a tolvaj is, mint aki hazudik, de mind a kettőnek pusztulás a sorsa.
Sir 20:26 Borzasztó dolog a hazugság szokása, szégyenét a hazug mindig magán hordja.
Sir 20:27 Beszédjével a bölcs sokra viszi, az okos ember tetszik a hatalmasoknak.
Sir 20:28 Aki műveli a földjét, magas kazlat rakhat, a nagy urak barátjának megbocsátják gonoszságát.
Sir 20:29 A bölcsek szemét is elhomályosítja a nekik juttatott adomány s ajándék, és mint zabla a szájban, elhárítják a feddést.
Sir 20:30 Elrejtett bölcsesség vagy elrejtett kincs: milyen hasznot hoz egyik is, másik is?
Sir 20:31 Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét rejti véka alá.
Sir 21:1 Fiam, ha vétkeztél is, többé ne tedd, régebbi bűneid miatt pedig imádkozzál.
Sir 21:2 Mint a kígyó elől, menekülj a bűntől, mert megharap, hogyha közelébe kerülsz. Fogai olyanok, mint az oroszláné, elrabolja velük az ember életét.
Sir 21:3 Minden igazságtalanság kétélű kard, sosem gyógyul meg a seb, amit ejt.
Sir 21:4 Palotákat rombol az erőszak s kevélység, így a fennhéjázó háza összeomlik.
Sir 21:5 Ha Istennek fülébe jut a szegény imája, akkor nem késik az ítélete.
Sir 21:6 Aki gyűlöli az intést, az a bűnös nyomában jár, aki az Urat féli, az a szívére veszi.
Sir 21:7 A szájhőst messziről föl lehet ismerni, s a bölcs észreveszi, amikor kisiklik.
Sir 21:8 Aki idegen pénzen építi a házát, a saját sírhalmához hordja a köveket.
Sir 21:9 Mint egy csomó kóc, olyan a bűnösök gyűlése, a végzetük pedig emésztő tűz lángja.
Sir 21:10 A bűnös életútja ki van kövezve, de az út vége az alvilág mélysége.
Sir 21:11 Ura érzékeinek, aki megtartja a törvényt, a teljes bölcsesség az Isten félelme.
Sir 21:12 Sok semmit sem tanul, mert nincs tehetsége, de van tehetség, amely keserűséggel jár.
Sir 21:13 A bölcs tudománya nő, mint az áradat, a tanácsa olyan, mint az élő víz forrása.
Sir 21:14 A balgának szíve olyan, mint az összetört edény, nincs az a tudás, amely összeragaszthatná.
Sir 21:15 Hogyha a bölcs ember meghall egy okos szót, dicséri és egy másikat fűz hozzá. Ha a balga hallja, csúfot űz belőle, és egyszerűen a háta mögé dobja.
Sir 21:16 Balgával beszélni súlyos úti poggyász, de a bölcs ajkán kellemes hang csendül.
Sir 21:17 Értelmes szót vár a gyűlésen az ember, és a bölcs szavait szívében forgatja.
Sir 21:18 A balga bölcsessége olyan, mint az összedőlt ház, a tudása pedig ostoba fecsegés.
Sir 21:19 A balgának olyan a tanulás, mint lábnak a bilincs, mint a csuklóbilincs az ember jobbján.
Sir 21:20 A balgának messze hallik a hangja, ha nevet, az okos ember csendesen mosolyog.
Sir 21:21 A megfontolt embernek a fegyelem, mint az arany ékszer, mint a díszes karkötő, amit a jobb karján visel.
Sir 21:22 A balgának lába berohan a házba, a tapasztalt ember sokkal tartózkodóbb.
Sir 21:23 A balga már az ajtóból beles a házba, a jól nevelt ember megáll kívül.
Sir 21:24 Neveletlenség az ajtón hallgatózni; a bölcs nagyothall, ha pletykálnak előtte.
Sir 21:25 A fecsegők ajka mások szavait szajkózza, a bölcs minden szavát leméri mérlegen.
Sir 21:26 A balga a szájában hordja a szívét, a bölcsnek szívébe van rejtve a szája.
Sir 21:27 Amikor ellenfelét átkozza a gonosz, a saját maga fejére szór átkot.
Sir 21:28 Aki rágalmaz, az magát szennyezi be, s akárhol lakjék is, gyűlölik az ilyet.
Sir 22:1 Sárral bekent kőhöz hasonlít a lusta, utálatossága miatt mindenki leszólja.
Sir 22:2 Olyan lusta, mint egy nagy halom szemét, aki csak hozzáér, lerázza a kezét.
Sir 22:3 A neveletlen fiú szégyene apjának, az ilyen lány meg csak a kárára van.
Sir 22:4 Az értelmes lány kincse a férjének, de a gyalázatos csak bánat az apjának.
Sir 22:5 Az arcátlan apjának is, férjének is szégyene, ezért mind a ketten megvetéssel nézik.
Sir 22:6 A rosszkor ejtett szó, mint gyász napján a zene, a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.
Sir 22:9 Cserepeket ragaszt, aki bolondot oktat, avagy mély álmából ébreszti az alvót.
Sir 22:10 Alvóval beszélget, aki balgához szól, a beszéd végén majd megszólal: "Mi az?"
Sir 22:11 Sirasd a halottat, mert kialudt élete, sirasd a balgát, mert kialudt értelme. A holtat ne sirasd annyira: az békét talált, a balga esete rosszabb a halálnál.
Sir 22:12 Hét napig szokás a halottat gyászolni, a gonoszt és balgát életük minden napján.
Sir 22:13 Ostoba emberrel ne sokat beszélgess, a balgával pedig ne igen érintkezz. Óvakodjál tőle, nehogy bajba kerülj, s beszennyezd magadat, mikor találkoztok. Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodol ostobasága miatt.
Sir 22:14 Van-e az ólomnál nehezebb valami? Mi más lehetne a neve, mint hogy balga?
Sir 22:15 Könnyebb elviselni homok, só s vas terhet, mint ostoba, balga, istentelen embert!
Sir 22:16 Az épület falába illesztett gerendák nem válnak szét a megrázkódtatástól. Épp ilyen szilárdan áll a megfontolt szív, sohasem csügged el.
Sir 22:17 A bölcs megfontoltságra támaszkodó szív olyan, mint jó falon a homokvakolat.
Sir 22:18 A falon csupaszon heverő kavicsok nem tudnak, ha szél van, megmaradni. A szív sem szállhat szembe a rémekkel, ha a balgának töprengése nyomja.
Sir 22:19 Könnyet fakaszt, aki megböki a szemet, aki a szívbe döf, az fájdalmat okoz.
Sir 22:20 Aki követ dob a madár után, elűzi, aki barátját gyalázza, az megszegi a barátságot.
Sir 22:21 Ha kardot rántottál a barátodra, ne essél kétségbe, van út visszafelé.
Sir 22:22 Ha barátod ellen szót emeltél, ne aggódj, van mód a kiengesztelésre. De hogyha gyalázod, megveted, titkait fölfeded és tőrbe csalod, akkor minden barát elmenekül tőled.
Sir 22:23 Légy hű barátodhoz, hogyha tönkremegy is, hogy majd szerencséjében is részed lehessen. Tarts ki mellette nélkülözésében, hogy örökségében is osztozhassál vele.
Sir 22:24 A korom és füst előre jelzi a tüzet, ugyanúgy a becsmérlő szavak is a vérontást.
Sir 22:25 Nem szégyellem a barátom védelmét, és nem rejtőzöm el előle (ha keres).
Sir 22:26 Hogyha miatta valami baj érne, akkor, aki csak hallja, békén hagyja.
Sir 22:27 Ki állít őrszemet a szám elé, és ki tesz jól záró pecsétet ajkamra, nehogy ravaszul szóljak és a nyelvem a vesztemre legyen?
Sir 23:1 Uram, Atyám és életemnek Ura, ne szolgáltass ki kényükre-kedvükre, és ne engedd, hogy miattuk elbukjam.
Sir 23:2 Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítő botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bűneim büntetlen?
Sir 23:3 Hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom, és a bűneim ne szaporodjanak. Hogy le ne roskadjak elleneim előtt, és az ellenségem ne diadalmaskodjon rajtam.
Sir 23:4 Uram, Atyám, és életemnek Istene, ne verj meg engem nagyravágyó szemmel,
Sir 23:5 és a mohóságot tartsd távol tőlem.
Sir 23:6 Érzéki, testi vágy ne fogjon el, ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély.
Sir 23:7 Fiaim, halljatok a száj fegyelméről, aki ezt megtartja, nem esik csapdába.
Sir 23:8 Ajkával a bűnös bajba keveredik, elbukik a gőgös és a gyalázkodó.
Sir 23:9 Ne szoktasd a szád az esküdözéshez, ne szokj rá, hogy a Szent nevét emlegesd.
Sir 23:10 Mert amint a vallatóra fogott szolgát szíjból font korbáccsal kékre-zöldre verik, úgy az sem ment a bűntől, aki örökké esküszik és visszaél a Szentnek nevével.
Sir 23:11 Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére, s a büntető bot nem hagyja el házát. Ha hibázik, rajta a bűn büntetése, ha rá sem hederít, kétszeres a bűne. Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz, és sok próbatételben lesz része házának.
Sir 23:12 Van olyan beszéd, amely halált érdemelne - ne forduljon elő Jákobnak házában! Mert a jámboroktól távol áll az ilyen, ők nem hemperegnek a bűn fertőjében.
Sir 23:13 Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra, mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre.
Sir 23:14 Az apádra gondolj és szülő anyádra, amikor a nagyok társaságában ülsz. Előttük magadról ne feledkezzél meg, nehogy szokásaid zavarba hozzanak, s azt ne kelljen kívánnod: bár ne születtél volna, vagy átkoznod kelljen születésed napját.
Sir 23:15 Azon, aki megszokta a hitvány beszédet, élete végéig nem fog a nevelés.
Sir 23:16 Két embercsoport bűnt bűnre halmoz, s a harmadik hívja ki a haragot.
Sir 23:17 A szenvedélyes vágy ég, mint a lángoló tűz, s nem alszik ki, amíg el nem emésztődik. Az ember, aki saját testével vétkezik, nem szűnik meg, míg a tűz le nem ég. Az erkölcstelennek minden falat édes, nem hagy fel a bűnnel, amíg csak meg nem hal.
Sir 23:18 A férfi, aki vétkezik ágyában, azt gondolja magában: "Ugyan ki lát engem? Betakar a sötét, elrejtenek a falak, senki sem lát engem, miért félnék hát vétkezni? A Magasságbeli nem ügyel vétkemre."
Sir 23:19 Csak az emberek szemétől fél, s nem gondol arra, hogy az Úr szeme tízezerszeresen fényesebb a napnál: az embereknek minden útját látja, s a legrejtettebb zugba is behatol.
Sir 23:20 Minden dolgot ismer létrejötte előtt, hát hogyne ismerné bevégzése után?
Sir 23:21 A város utcáin számadásra vonják, amikor nem is sejti, megállítják útján.
Sir 23:22 Így jár az asszony is, aki férjét elhagyja, és idegen embertől állít örököst.
Sir 23:23 Először, mert Isten törvényét megszegte, másodszor, mert vétett saját férje ellen. Végül: bujálkodott házasságot törve, s idegen férfitől szerzett gyermekeket.
Sir 23:24 A gyülekezet elé vezetik az ilyet, és a gyermekei szenvednek meg érte.
Sir 23:25 Nem fognak gyökeret verni gyermekei, és az ágaikon nem terem majd gyümölcs.
Sir 23:26 Utána átokként marad az emléke, eltörölhetetlen lesz a gyalázata.
Sir 23:27 A hátrahagyottak be fogják majd látni, nincs jobb a világon, mint az Úr félelme, s nincs édesebb, mint törvényeinek megtartása.
Sir 24:1 A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát.
Sir 24:2 Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja:
Sir 24:3 "Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet.
Sir 24:4 Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt.
Sir 24:5 Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét.
Sir 24:6 A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam.
Sir 24:7 Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram.
Sir 24:8 Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: "A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen."
Sir 24:9 Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre.
Sir 24:10 Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet.y
Sir 24:11 Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye.
Sir 24:12 Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén.
Sir 24:13 Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben.
Sir 24:14 Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel.
Sir 24:15 Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban.
Sir 24:16 Mint a terebint, kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek.
Sir 24:17 Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek.
Sir 24:19 Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.
Sir 24:20 Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél.
Sir 24:21 Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik.
Sir 24:22 Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek."
Sir 24:23 Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.
Sir 24:25 Bőven, mint a Fizon, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az első termés napjain.
Sir 24:26 Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején.
Sir 24:27 Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain.
Sir 24:28 Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére.
Sir 24:29 Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál.
Sir 24:30 Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Sir 24:31 Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Sir 24:32 Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Sir 24:33 Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Sir 24:34 Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.
Sir 25:1 Három dolog van, amit szeret a szívem. Isten s ember előtt kedves mind a három: A testvérek közt az egység, a baráti szeretet, feleség és férj, akik jól megértik egymást.
Sir 25:2 Háromfajta ember gyűlöletes nekem, az életmódjuktól szörnyen iszonyodom: a gőgös szegényétől, a hazug gazdagétól s a házasságtörő, esztelen öregétől.
Sir 25:3 Ha ifjúkorodban nem gyűjtöttél semmit, mihez nyúlsz majd öreg napjaidban?
Sir 25:4 Bölcs ítélet illik az ősz fejhez, és az öregekhez jó tanács osztása.
Sir 25:5 Az ősz emberekhez a bölcsesség való, a tisztesekhez pedig higgadt megfontoltság.
Sir 25:6 Az aggok koszorúja a gazdag tapasztalat, dicsőségük pedig az Úrnak félelme.
Sir 25:7 Kilenc dolgot dicsérek - ezek az eszemben vannak, a tizedik pedig már a nyelvem hegyén: A férfi, aki örömét leli fiaiban, s aki megéri ellenségei bukását.
Sir 25:8 Boldog, akinek okos asszony a felesége, s aki nem húzat ekét ökörrel-szamárral. Boldog, aki a nyelvével nem botlik, s aki nem szolgál olyannak, aki méltatlan hozzá.
Sir 25:9 Boldog, aki meglelte az okosság nyitját, s aki buzgó hallgatók füléhez beszélhet.
Sir 25:10 Milyen nagy, aki meglelte a bölcsességet! De nincs különb annál, aki az Urat féli.
Sir 25:11 Az Úrnak félelme mindeneken túltesz, van-e párja annak, aki ebben kitart?
Sir 25:13 Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága.
Sir 25:14 Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, a legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja.
Sir 25:15 Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé.
Sir 25:16 Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt.
Sir 25:17 Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé;
Sir 25:18 amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik.
Sir 25:19 Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete.
Sir 25:20 Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony.
Sir 25:21 Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase.
Sir 25:22 Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret.
Sir 25:23 Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá.
Sir 25:24 Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan.
Sir 25:25 Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni.
Sir 25:26 Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.
Sir 26:1 Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma.
Sir 26:2 A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét.
Sir 26:3 A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne.
Sir 26:4 Szegény-e vagy gazdag? A szíve jókedvű, és mindig vidámság tükröződik arcán.
Sir 26:5 Három dolog van, amitől félek, a negyediktől meg egyenest rettegek: a pletyka a városban és a népcsődületben, meg a rágalmazás rosszabb a halálnál.
Sir 26:6 Bánat a szívnek s gyötrelem a féltékeny asszony, nyelve mindahánynak valóságos csapás.
Sir 26:7 Mint lötyögő járom, olyan a rossz asszony, mintha skorpióhoz nyúlnál, ha hozzáérsz.
Sir 26:8 Rettentő bosszúság az iszákos asszony, még csak el sem tudja rejteni szégyenét.
Sir 26:9 Szemének állásán és a szempilláin meglátni, ha kikapós az asszony.
Sir 26:10 Szemérmetlen lányod éberen őrizzed, nehogy kihasználja gyengeséged.
Sir 26:11 Csábos tekintetű asszonnyal jól vigyázz, és ne csodálkozz, ha belevisz a bűnbe.
Sir 26:12 Ahogy a szomjas vándor nekiesik a víznek, ez is úgy megkóstol mindenféle vizet. Hajlandó leülni minden karó előtt, és minden nyíl előtt kinyitja tegzét.
Sir 26:13 Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erőt önt a tagjaiba.
Sir 26:14 A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni.
Sir 26:15 A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke.
Sir 26:16 Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának.
Sir 26:17 Mint az égő mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten.
Sir 26:18 Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött.
Sir 26:28 Két dolog miatt szomorkodom, a harmadik pedig haragra ingerel: ha öreg koldusként él egy háborús hős, ha félreismernek okos embereket, ha az igazságtól valaki a bűnhöz pártol - az ilyet kard által veszti el az Úr.
Sir 26:29 Ritka kereskedő ment a vétektől, üzletember ritkán marad ment a bűntől.
Sir 27:1 Sokan vétkeztek már a pénz miatt, nincsen részvét abban, aki gazdagodni akar.
Sir 27:2 Mint a karó szilárdan áll a kövek között, az adás és vétel közé beékelődik a bűn.
Sir 27:3 Aki nem ragaszkodik az Úr félelméhez, annak hamarosan összedől a háza.
Sir 27:4 Amikor szitálnak, fennakad a szemét, ha beszél, kiderül az ember gyengéje.
Sir 27:5 Akkor lesz kemény a cserép, ha meleg a kemence. Az ember értékét a beszéde szabja meg.
Sir 27:6 A fák gyümölcse szerint becsülik a kertet, az embert szavai szerint ítélik meg.
Sir 27:7 Ne magasztalj senkit, mielőtt nem beszélt, mert ez az embernek a legjobb próbája.
Sir 27:8 Ha törekszel az igazságosságra, akkor eléred, s díszes öltözetként magadra veheted.
Sir 27:9 A madár a hozzá hasonló társat keresi, az igazságosság ott ver tanyát, ahol gyakorolják.
Sir 27:10 Lesben áll, s prédáját várja az oroszlán, így les a bűn is arra, aki jogtalant tesz.
Sir 27:11 Az igaz ember mindig bölcsességet mond, a balga azonban változik, mint a hold.
Sir 27:12 Balgák körében tartsd számon az időt, bölcsek közt időzz el aggodalom nélkül.
Sir 27:13 Csupa förtelem a balgák fecsegése, bűnös örömök közt harsog kacagásuk.
Sir 27:14 Az esküdözők beszéde hajmeresztő, veszekedésüket hallani is szörnyű.
Sir 27:15 A dölyfösök viszálya vérontással jár, és kellemetlen hallgatni átkozódásukat.
Sir 27:16 Aki elárulja a titkot, elveszíti a bizalmat, nem talál senkit, aki barátkoznék vele.
Sir 27:17 Szeresd barátodat és maradj hű hozzá, s ha titkát fölfeded, ne keresd föl többé.
Sir 27:18 Mert mint aki megöli ellenségét, te is megölöd barátod szeretetét.
Sir 27:19 Mert mintha elengedted volna kezedből a madarat, eldobtad barátodat, s többé nem szerzed meg.
Sir 27:20 Ne próbáld követni, messzire távozott, a hurokból menekült, mint a gazella szokott.
Sir 27:21 A seb beköthető, a viszály enyhíthető, de aki a titkot elárulja, annak nincs miben bíznia.
Sir 27:22 Gonoszságot forral, aki hunyorít szemével, s nem is lehet attól eltántorítani.
Sir 27:23 Szemtől szembe szép szavakkal áltat, csodálattal hallgat, amikor megszólalsz. Csakhogy a hátad mögött kicsavarja a szót, és botrányt kerekít a szavaidból.
Sir 27:24 Semmit sem utálok úgy, mint az ilyet, bizonnyal gyűlöli maga az Úr is.
Sir 27:25 Aki követ dob fel, magát dobja fejbe, magát sebzi meg, aki alattomban támad.
Sir 27:26 Aki másnak vermet ás, maga esik bele, magát fogja meg, aki másnak csapdát állít.
Sir 27:27 Aki gonoszságot művel, az rá hárul vissza és nem gondolja, honnan szakadt reá.
Sir 27:28 Csúfság és gyalázat vár a dölyfösökre, mint oroszlán, úgy les rájuk a megtorlás.
Sir 27:29 Akik a jók bukásán örülnek, csapdába esnek, s fájdalom őrli fel őket, mielőtt meghalnak.
Sir 27:30 A düh és a harag egyaránt utálatos, csak az ragaszkodik hozzá, aki bűnös.
Sir 28:1 Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért.
Sir 28:2 Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked.
Sir 28:3 Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának?
Sir 28:4 Aki nem könyörül meg az embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik?
Sir 28:5 Jóllehet csak ember, kitart a haragban - hát az ő bűneiért ki ad elégtételt?
Sir 28:6 Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg a parancsokat.
Sir 28:7 Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.
Sir 28:8 Kerüld a civódást, s kevesebb bűnöd lesz, a hirtelen haragú ember viszályt támaszt.
Sir 28:9 A bűnös a jóbarátot is elvadítja, a veszély magvát hinti a békén élők közé.
Sir 28:10 A tűz úgy lobog, ahogy a fát rakják, a vita hevétől fokozódik a viszály. Az embernek ereje szerint nő a dühe, és vagyona szerint fokozódik haragja.
Sir 28:11 A parázs veszekedés felszítja a tüzet, a hirtelen harag vérontásra vezet.
Sir 28:12 Ha ráfújsz a szikrára, akkor lángra lobban, ha pedig ráköpsz, kialszik; bár a te szádból ered mind a kettő.
Sir 28:13 Átkozd a besúgót s a kétféleképp szólót, sok békében élőt vittek már romlásba.
Sir 28:14 Sokat megrendített már a harmadik nyelv, az egyik néptől a másikhoz kergetett. Romhalmazzá tett már erős városokat, s nagy emberek házát is romba döntötte.
Sir 28:15 Eltaszított már derék asszonyokat a harmadik nyelv, s elragadta tőlük munkájuk gyümölcsét.
Sir 28:16 Aki figyel rá, nem talál nyugalmat, s nem élhet békében többé soha.
Sir 28:17 Csíkot hagy a bőrön az ostor csapása, de a nyelv csapása csontokat tör össze.
Sir 28:18 Sokan elhullottak már a kard élétől, de nem annyian, mint amennyien meghaltak a nyelvtől.
Sir 28:19 Boldog az az ember, aki rejtve van előle, és a gonosz nyelvnek nem lesz martaléka. Aki nem kénytelen igáját vonszolni, s akit kötelei nem kötnek gúzsba.
Sir 28:20 Mert igája vasból készült iga, és vasból fonták a köteleit is.
Sir 28:21 A halál, amit hoz, rossz halál, nála még az alvilág is jobb.
Sir 28:22 A jámborok fölött nincsen hatalma, ők a lángjaiban nem perzselődtek meg.
Sir 28:23 Akik elhagyják az Urat, azok hatalmába esnek, kigyullad bennük és nem alszik el többé. Úgy ront rájuk, mint a vad oroszlán, és párduc módjára széjjeltépi őket.
Sir 28:24 Lám, a birtokodat tövisbokorral keríted, ezüstöd, aranyod zár mögé helyezed.
Sir 28:25 Szavadnak is legyen mértéke és súlya, ajtaja és zára legyen a szádnak is.
Sir 28:26 Vigyázz, nehogy a nyelved miatt elbukjál, ellenséged előtt, aki rád les, el ne ess.
Sir 29:1 Aki másnak kölcsön ad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt.
Sir 29:2 Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál.
Sir 29:3 Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod.
Sir 29:4 Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák.
Sir 29:5 Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja.
Sir 29:6 Ha végre elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal.
Sir 29:7 Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól.
Sir 29:8 Légy türelmes ahhoz, akit megtört az élet, és ne csak hitegesd az alamizsnával.
Sir 29:9 A törvény kedvéért karold fel a szegényt, ne menjen el tőled soha üres kézzel.
Sir 29:10 Testvérre, barátra költsd inkább pénzedet, semmint a kő alatt megegye a rozsda.
Sir 29:11 Kincset a Fölséges törvénye szerint gyűjts, az minden aranynál többet használ neked.
Sir 29:12 Jótéteményeket gyűjts a kincsesházba, azok majd kimentenek a bajból téged,
Sir 29:13 s minden erős pajzsnál és nehéz lándzsánál jobban megharcolnak érted az ellenségeddel.
Sir 29:14 A jó ember kezeskedik az embertársáért, s csak a szégyentelen hagyja aztán cserben.
Sir 29:15 Kezesed jóságát ne felejtsd el soha, hiszen saját magát adta oda érted.
Sir 29:16 A gonosz képes tönkretenni a kezesét, és cserbenhagyni azt, aki megmentette.
Sir 29:17 Sok jómódú embert tönkretett már a kezesség, s mint tenger hulláma, táncoltatta őket.
Sir 29:18 Gazdag férfiak váltak miatta hontalanná, s idegen népek közt hányódtak-vetődtek.
Sir 29:19 Bűnös, aki haszonért vállal kezességet, ezzel a saját végzetébe rohan.
Sir 29:20 Erőidhez mérten karold fel társadat, de vigyázz magadra, nehogy csapdába ess.
Sir 29:21 A legfontosabb az életben a víz és a kenyér, a ruha és a lakás, ami védelmet ad.
Sir 29:22 Jobb az ínséges élet védő tető alatt, mint idegen világban az ínycsiklandó falat.
Sir 29:23 Akár sok, akár kevés, elégedj meg vele, és ne vendégeskedjél idegenben.
Sir 29:24 Házról házra járni nyomorult egy élet, mert ahol idegen vagy, be kell fognod a szád.
Sir 29:25 Ha idegen vagy, le kell minden szégyent nyelned, s hallgatnod kell a keserű szavakat:
Sir 29:26 "Rajta, idegen, terítsd meg az asztalt, és ha van valamid, adj nekem enni."
Sir 29:27 "El veled, idegen, a tisztesség kívánja, a testvérem jött hozzám, szükség van a házra."
Sir 29:28 Tisztességes ember nehezen viseli, ha felhánytorgatják, miért is lakik ott, s mint valami adóst, szidják és átkozzák.
Sir 30:1 Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, hogy végső napjai örömben teljenek.
Sir 30:2 Aki megfenyíti fiát, örömét leli benne, ismerősei közt dicsérik majd érte.
Sir 30:3 Aki tanítja fiát, azt irigyli ellenfele, barátai előtt meg újjonghat miatta.
Sir 30:4 Ha egy apa meghal, mintha nem halna meg, mert hisz hátrahagyja saját hasonmását.
Sir 30:5 Amíg él, örülhet, ahányszor csak látja, amikor távozik, nincs miért aggódjék.
Sir 30:6 Lesz, aki bosszút áll az ellenségein, a barátainak meg hálával fizet.
Sir 30:7 Aki kényezteti fiát, az majd sebeket kap, a szíve meg összerezzen minden hangra.
Sir 30:8 Csökönyös lesz a ló, ha nem idomítják, a magára hagyott fiú szemtelen lesz.
Sir 30:9 Ha kényezteted fiad, majd rémületbe ejt, s ha mókázol vele, csalódásodra lesz.
Sir 30:10 Ne enyelegj vele, mert hátha megbánod, és végül neked vásik bele a fogad.
Sir 30:11 Ifjú éveiben ne hagyd szabadjára és ne nézz el neki semmi komiszságot.
Sir 30:12 Még ifjúkorában hajlítsd meg a nyakát és addig, míg kicsi, verj a fenekére, nehogy elvaduljon és ellened szegüljön, szívednek pedig fájdalmára legyen.
Sir 30:13 Fenyítsd meg a fiad és bajlódjál vele, nehogy esztelenül ellened forduljon.
Sir 30:14 Jobb szegénynek lenni épen, egészségben, semmint beteg testben vagyonosnak lenni.
Sir 30:15 Az egészséges élet aranynál többet ér, az egészséges test több bármi szerencsénél.
Sir 30:16 Nincs nagyobb gazdagság az egészségnél, és nagyobb boldogság a derűs szívnél.
Sir 30:17 A keserves életnél többet ér a halál, az örök nyugalom a hosszú szenvedésnél.
Sir 30:18 Aki zárt szájjal kínál ínyenc falatokat, az sírra tesz ételáldozatot.
Sir 30:19 Mi hasznára van ez a bálványoknak, hisz az ízét s illatát sem érzik? Így áll annak ügye, akit üldöz az Úr,
Sir 30:20 a saját szemével lát, de csak sóhajtozik, mint a herélt, aki lányt ölel, s epekedik.
Sir 30:21 Ne add át egészen magad a gondoknak, töprengéseiddel ne okozd vesztedet.
Sir 30:22 Szívbeli öröm az ember élete, és a vidám kedély megtoldja napjait.
Sir 30:23 Kerüld a gondjaid, nyugtasd meg a szíved, s minden bosszúságot tarts távol magadtól. Sokat megöl a gond, a hasztalan bánat.
Sir 30:24 Az irigység és harag rövidíti az életet, a gond időnap előtt megöregít.
Sir 30:25 Vidám a szív és jókedvű az étkezésnél, és amit megeszik, javára is válik.
Sir 31:1 A gazdag nem alszik, ezért soványodik, a sok gond elűzi az álmát.
Sir 31:2 Elűzi az álmát a megélhetés gondja, mint súlyos betegség, nem hagyja aludni.
Sir 31:3 A gazdag fárad a vagyon gyűjtésével, amikor meg pihen, akkor mulatozik.
Sir 31:4 A szegény küszködik, mert nincsen vagyona, amikor meg pihen, akkor szűkölködik.
Sir 31:5 Az arany bolondja nem marad bűntelen, s aki pénz után fut, azt becsapják vele.
Sir 31:6 Az aranynak sokan estek áldozatul, nem tudták elkerülni a vesztük.
Sir 31:7 Mert csapda azoknak, akik hódolnak neki, és minden balga megfogatja magát.
Sir 31:8 Boldog az a gazdag, aki bűntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után.
Sir 31:9 Hol lelhető ilyen, hadd dicsérjük meg, mert hisz csodadolgot vitt végbe népe közt?
Sir 31:10 Aki sértetlen maradt, ha megkísértették, annak ez szolgáljon nagy dicsőségére. Ki nem vétkezett, bár vétkezhetett volna, s ki tehetett másnak rosszat, de nem tett?
Sir 31:11 Ezért szilárd lábon áll a gazdagsága, jótetteit zengik az egybegyűlt közösségben.
Sir 31:12 Amikor nagy ember asztalánál ülhetsz, akkor ne te nyisd ki elsőnek a szádat. Ne jegyezd meg: milyen sokat tálaltak fel!
Sir 31:13 Gondold meg, milyen csúf a sóvár, éhes szem! Vajon van silányabb teremtmény a szemnél? Azért borul könnybe bármely semmiségért.
Sir 31:14 Ne nyúlj oda, ahová vendéglátód néz, nehogy összeütközz vele, amikor tálba nyúlsz.
Sir 31:15 Magad után ítélj embertársad felől, légy minden ügyedben józan és megfontolt.
Sir 31:16 Mint jól nevelt ember, edd, amit eléd tesznek, és ne habzsolj, nehogy megvessenek érte.
Sir 31:17 Tartsd meg az illemet, s elsőnek hagyd abba, ne légy tehetetlen, nehogy botrányt okozz.
Sir 31:18 Ha pedig többekkel ülsz egy társaságban, ne nyújtsd ki a kezed előbb, mint szomszédod.
Sir 31:19 Nem elég kevés is az okos embernek? Akkor fekvőhelyén nyugodtan lélegzik.
Sir 31:20 Jól alszik, aki nem eszik túl sokat, s reggel, ha fölébred, jó erőben van. Az álmatlanság, hányás, hascsikarás a mértéktelen embernek a sorsa.
Sir 31:21 Ha mégis legyőztek az ízes falatok, kelj föl és hányd ki: mindjárt megkönnyebbülsz.
Sir 31:22 Hallgass rám, fiam, és ne vess meg engem, akkor végül majd megérted szavaimat. Uralkodj magadon minden tettedben, akkor nemigen lesz betegségben részed.
Sir 31:23 Az egekig magasztalják a jó vendéglátót, bőkezűségének híre sokáig fennmarad.
Sir 31:24 Megszólják, ha valaki fukar házigazda, fösvénysége híre betölti a várost.
Sir 31:25 Amikor bort iszol, ne játszd meg az erőst, mert a bor már sokakat levert a lábáról.
Sir 31:26 A vas keménységét a tűz próbálja meg, a könnyelműeknek a bor a nagy próbakő.
Sir 31:27 Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétől.
Sir 31:28 A bor vidámság és öröm a szívnek, ha kellő időben s megfontoltan isszák.
Sir 31:29 Ha mértéktelenül, szenvedéllyel és mohón isszák, csak keserűség a bor a lélek számára.
Sir 31:30 A túl sok bor fokozza a balga haragját, gyengíti erőit, sok sebet ejt rajta.
Sir 31:31 Borozgatás közben ne szóld le barátod, és ne vesd meg a vidámsága miatt. Ilyenkor ne intézz becsmérlő szót hozzá, pénzköveteléssel se zaklasd ilyenkor.
Sir 32:1 Asztalfőre tettek? Ne bízd el magadat! Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül. Viseld gondjukat, azután leülhetsz.
Sir 32:2 Ha már megtetted a kötelességedet, akkor foglalj helyet. Így örülhetsz velük és a lelkületed miatt tied a koszorú.
Sir 32:3 Idősebb korodhoz illően szólalj fel, ne kérkedj tudásoddal, ne zavard a zenét.
Sir 32:4 Amíg énekelnek, ugyan ki társalog, és tudását rosszkor ki fitogtatja?
Sir 32:5 Mint valami rubin az arany ékszeren, olyan a szép nóta borozgatás közben.
Sir 32:6 Mint a smaragd pecsétkő aranyfoglalatban, olyan a dalolás a pompás bor mellett.
Sir 32:7 Ifjú, csak akkor szólj, hogyha kénytelen vagy, ha már kétszer-háromszor is felszólítottak.
Sir 32:8 Foglald össze jól és röviden beszélj, azok egyike légy, akik tudnak, s hallgatnak.
Sir 32:9 Előkelők között ne emelkedj szóra, és ha más szónokol, akkor te ne fecsegj.
Sir 32:10 A dörgést megelőzi a villámlás fénye, a szerény ember útját rokonszenv készíti elő.
Sir 32:11 Ha az idő lejár, ne maradj ott tovább, menj szépen haza, és ne lődörögj ott.
Sir 32:12 Otthon szórakozz még és tégy kedved szerint, de gőgös szót ejtve ne keveredj bűnbe.
Sir 32:13 Mindezért magasztald az Istent, aki javaival ily bőven felüdít.
Sir 32:14 Aki féli az Urat, azt eligazítja, szívesen fogadja, aki hozzá fordul.
Sir 32:15 A törvény kutatóját betölti a törvény, de a képmutató belegabalyodik.
Sir 32:16 Megigazul mind, aki az Urat féli, akárcsak a fény, ragyognak a jótettei.
Sir 32:17 A bűnös nem tűri a rendreutasítást, annyi kibúvót lel, amennyi csak kell.
Sir 32:18 Az okos ember nem veti meg a jótanácsot, a dölyfös hitetlen nem tud a törvényről.
Sir 32:19 Meggondolatlanul ne tégy soha semmit, akkor nem kell soha megbánnod tetteid.
Sir 32:20 Göröngyös úton ne igen járj, ne botladozz a köves talajon.
Sir 32:21 Egyenes úton se bízd el magad,
Sir 32:22 szedd össze magad a gyermekeid előtt.
Sir 32:23 Akármit teszel, jól vigyázz magadra, mert ha így teszel, megtartod a parancsokat.
Sir 32:24 Aki hisz a törvényben, megtartja parancsait, aki bízik az Úrban, az nem vall szégyent.
Sir 33:1 Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle.
Sir 33:2 Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban.
Sir 33:3 Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik.
Sir 33:4 Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ.
Sir 33:5 Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely.
Sir 33:6 A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára.
Sir 33:7 Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben?
Sir 33:8 Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt.
Sir 33:9 Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta.
Sir 33:10 Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám.
Sir 33:11 De nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket.
Sir 33:12 Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről.
Sir 33:13 Amilyen az agyag a fazekas kezében - tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja -, olyan az ember is a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki.
Sir 33:14 A rosszal a jó áll szemben, s a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte.
Sir 33:15 Ha a Magasságbeli műveire nézel: párosával vannak egymás ellenében.
Sir 33:16 Mint aki vincellér után szőlőt böngész, úgy törtem magamat én is szüntelenül.
Sir 33:17 Isten áldásával előrehaladtam, s tele lett a sajtóm, mint a vincelléré.
Sir 33:18 Lássátok, hogy nemcsak magamért fáradtam, hanem mindazokért, akik okulni vágynak.
Sir 33:19 Hallgassatok hát rám, ti népnek nagyjai, akik a gyülekezet élén álltok, figyeljetek!
Sir 33:20 Fiúnak, asszonynak, testvérnek, barátnak magad felett ne adj hatalmat, míg csak élsz; vagyonodat ne add oda egyiknek se, nehogy majd neked kelljen tőlük kérned.
Sir 33:21 Ameddig csak élsz és lehelet van benned, ne engedd át helyed senki másnak.
Sir 33:22 Mert jobb, ha fiaid jönnek hozzád kérni, mint hogy neked kelljen lesned a fiaid kezét.
Sir 33:23 Bármit teszel is, mindig te légy az úr, és tekintélyeden folt sose essék.
Sir 33:24 Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged.
Sir 33:25 Széna, bot és teher - ez kell a szamárnak, a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka.
Sir 33:26 Adj a rabszolgának munkát, s nyugalmad lesz, ha szabaddá teszed a kezét, szabadulást keres.
Sir 33:27 Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, a rossz rabszolgának kaloda s verés kell.
Sir 33:28 Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék, mert a tétlenkedés sok gazságra tanít.
Sir 33:29 Állítsd munkába, hiszen arra való, és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe.
Sir 33:30 De senkivel szemben ne essél túlzásba, és ne tégy olyat, amihez nincs jogod.
Sir 33:31 Ha egy rabszolgád van, vedd úgy, mint magadat, mert hiszen a saját véreddel szerezted.
Sir 33:32 Ha egy rabszolgád van, bánj vele testvérként, hisz szükséged van rá, éppúgy mint magadra.
Sir 33:33 Ha rosszul bánsz vele és megszökik tőled, milyen úton-módon találod meg újra?
Sir 34:1 Csalóka remények után fut a balga, hiszen csak balgákat izgatnak az álmok.
Sir 34:2 Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan az is, aki álmaira épít.
Sir 34:3 Rokonságban van a tükör és az álom: az arcnak képmása áll szemben az arccal.
Sir 34:4 Lehet tisztát várni a tisztátalantól, vagy igazságot várni a hazugságtól?
Sir 34:5 A jóslások, jövendőmondások, álmok mit sem érnek, nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél.
Sir 34:6 Ha nem az Úr küldi őket követségbe, ne törődjél velük.
Sir 34:7 Sokakat vezettek tévútra az álmok, úgyhogy botladoztak az életük útján.
Sir 34:8 Csalhatatlan módon teljesül a törvény, teljes a bölcsesség megbízható szájból.
Sir 34:9 Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél.
Sir 34:10 Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett.
Sir 34:11 Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani.
Sir 34:12 Sokszor forogtam halálos veszélyben, de megmenekültem ilyenféle módon:
Sir 34:13 Azoknak a lelke, kik félik az Urat, életben marad, mert biztos reménységük van a megmentőjükben.
Sir 34:14 Aki az Urat féli, nem veszti el reményét, nem reszket, mert Isten a reménysége.
Sir 34:15 Boldog annak lelke, aki istenfélő. Ki a támasza, kire hagyatkozik?
Sir 34:16 Azokon van az Úrnak szeme, akik őt szeretik, erős pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hősége ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett.
Sir 34:17 Öröm a szívnek, fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad.
Sir 34:18 Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni, az istentelen adománya nem talál tetszésre.
Sir 34:19 A bűnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét.
Sir 34:20 Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz.
Sir 34:21 Szűkös kis kenyéren élnek a szegények, aki megtagadja tőlük, az vérszopó.
Sir 34:22 Aki elveszi kenyerét, gyilkosa társának, vért ont, aki elvonja munkástól a bérét.
Sir 34:23 Ha az egyik épít, s a másik lebontja, a fáradtságon kívül mi hasznuk van belőle?
Sir 34:24 Ha egyik könyörög, a másik átkot szór, melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr?
Sir 34:25 Aki hullához ér, azután megmosdik, ha újra hozzáér, hiába mosdott meg.
Sir 34:26 Ilyen az az ember, aki böjtöl bűneiért, de azután megint ugyanazt műveli. Vajon ki hallgatja meg az imádságát, és mi haszna lesz az önsanyargatásból?
Sir 35:1 Aki megtartja a törvényt, sok áldozatot hoz, közösségi áldozatot, aki a parancsokhoz igazodik.
Sir 35:2 Ételáldozatot mutat be az, aki szeret, s aki alamizsnát ad, az hálaáldozatot.
Sir 35:3 Hagyd el gonoszságod, s tetszésre lelsz az Úrnál, elhagyni a jogtalanságot vétségért engesztelő áldozat.
Sir 35:4 Ne jelenj meg üres kézzel az Úr előtt, mert Isten parancsa írja ezt mind elő.
Sir 35:5 Az igaz áldozata öröm az oltárnak, kellemes illata felszáll az Úr elé.
Sir 35:6 Kedves az igaz ember áldozata, nem felejti el az Úr, amit felajánl neki.
Sir 35:7 Dicsőítsd meg az Urat nagylelkűségeddel, s ne légy fukar, amikor első termésed feláldozod.
Sir 35:8 Mosolygó arccal hozd minden adományod, s légy vidám, amikor a tizedet adod.
Sir 35:9 Úgy adj az Úrnak, ahogy ő ad neked, adakozó kedvvel, tehetséged szerint.
Sir 35:10 Mert az Úr megfizet: hétannyit ad vissza.
Sir 35:11 Hagyd a vesztegetést, azt nem fogadja el, ne bízzál jogtalanul szerzett adományban.
Sir 35:12 Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember személyét,
Sir 35:13 és nem részrehajló a szegény kárára; meghallgatja azt, aki balsorsában kéri.
Sir 35:14 Nem utasítja el az árva könyörgését, sem az özvegyet, aki tele van panasszal.
Sir 35:15 Az özvegynek a könnye, mely arcán végigpereg, és a zokogása nem az ellen szól-e, aki azt okozta?
Sir 35:16 Aki szívből szolgálja, azt az Úr elfogadja, s az imádsága a felhőkig hatol fel.
Sir 35:17 A nyomorgók jajszava áthatol a felhőkön, és nem csendesül, amíg el nem éri célját.
Sir 35:18 Nem tágít, amíg rá nem tekint a Magasságbeli, s amíg nem szolgáltat neki igazságot.
Sir 35:19 És az Úr nem késik: türelmes hozzájuk,
Sir 35:20 amíg meg nem töri elnyomóik derekát, amíg vissza nem fizet a pogány népeknek,
Sir 35:21 amíg a dölyfösök hadát szét nem veri, amíg el nem töri a gúnyolódók botját,
Sir 35:22 amíg tettéért meg nem fizet az embernek, a viselkedéséért, álnoksága szerint,
Sir 35:23 amíg igazságot nem szolgáltat népének, és örömet nem szerez neki irgalmában.
Sir 35:24 Az elnyomás idején jó az Úr irgalma, mint a záporeső a szárazság idején.
Sir 36:1 Irgalmazz, ó Uram, irgalmazz nekünk, te, aki a mindenség uralkodó Istene vagy, tekints le ránk, ültesd félelmedet minden pogány népbe!
Sir 36:2 Az idegen népek ellen emeld föl kezedet, hogy ők is lássák hatalmas tetteidet.
Sir 36:3 Ahogy irányunkban szentnek mutatkoztál előttük, mutatkozz most nagynak előttünk velük szemben,
Sir 36:4 hogy ők is megtudják, amit mi már tudunk: nincsen más Isten, Urunk, rajtad kívül.
Sir 36:5 Újítsd meg jeleid, ismételd csodáid, dicsőítsd meg kezedet és erős karodat.
Sir 36:6 Szítsd fel haragodat, engedj szabad folyást indulatodnak, alázd meg, s pusztítsd el ellenségeinket.
Sir 36:7 Siettesd az időt, és gondolj a végükre, hogy megemlegessék csodás tetteidet.
Sir 36:8 Tűz eméssze meg az élve maradtakat, s néped elnyomóit érje utol a vég.
Sir 36:9 Üsd le az idegen fejedelmek fejét, akik így beszélnek: "Nincs más rajtunk kívül."
Sir 36:10 Gyűjtsd egybe Jákobnak valamennyi törzsét, s oszd ki örökségük, mint a régmúlt időkben.
Sir 36:11 Irgalmazz a népnek, Uram, amely nevedet viseli, Izraelnek, amely elsőszülötted lett.
Sir 36:12 Légy könyörülettel szent városod iránt, Jeruzsálem iránt, hol a hajlékod van.
Sir 36:13 Töltsd be Sion hegyét dicséreteddel és dicsőségeddel a templomodat.
Sir 36:14 Tanúskodjál első teremtményed mellett, biztosítsd a jövőt, amit a nevedben előre hirdettek.
Sir 36:15 Jutalmazd meg azokat, akik benned bíznak, bizonyítsd be, hogy igaz prófétáid szava.
Sir 36:16 Hallgasd meg, Uram, szolgáid esdeklő imáját, Áron áldására, mit népedre adott.
Sir 36:17 Ismerje el a föld minden sarka, hogy te vagy az Úr, az örök Isten.
Sir 36:18 Mindenféle ételt befogad a gyomrunk, de mégis van étel, amely jobb a másiknál.
Sir 36:19 Ínyünk megvizsgálja, ízlik-e a falat, így az értő szív is a hazug szavakat.
Sir 36:20 Az alattomos szív búbánat forrása, de az ügyes ember visszafizet neki.
Sir 36:21 Az asszony elfogad akármilyen férfit, de a lányok közt akad jobb is, mint a többi.
Sir 36:22 Az asszony szépsége földeríti férjét, és nincs a férfinak nagyobb élvezete.
Sir 36:23 Ha nyelvén jóság és szelídség van, akkor a férje a legboldogabb ember.
Sir 36:24 Aki jó asszonyt talál, boldogságot talál, neki megfelelő segítséget, támaszt.
Sir 36:25 Hogyha nincsen sövény, kifosztják a birtokot, ha nincs asszony, sóhajtozik a férj és elbitangol.
Sir 36:26 Vajon lehet-e hinni a tolvajnak, ki folyton úton van, és az egyik városból a másikba siet?
Sir 36:27 Ilyen a férfi is, kinek nincs otthona, ott tart pihenőt, ahol eléri az este.
Sir 37:1 Minden barát azt mondja: "Jó vagyok hozzád". De egyik-másiknak csak a neve barát.
Sir 37:2 Vajon nem halállal felérő bánat az, hogyha a jóbarát ellenséggé válik?
Sir 37:3 Ó, gonosz hajlamok, mire vagytok ti jók? Hogy a világ arcát álnokká tegyétek?
Sir 37:4 A (rossz) barát kihasznál, amíg jól megy sorod, de mikor bajban vagy, ellenséggé válik.
Sir 37:5 A (rossz) barát haszonlesésből mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik.
Sir 37:6 Hűséges barátod ne feledd a harcban, gazdagságodban se feledkezz meg róla.
Sir 37:7 Tanácsot osztogat minden tanácsadó, de van, aki csak a maga javára tanácsol.
Sir 37:8 Légy hát óvatos a tanácsadóval, puhatold ki előbb, mire van szüksége - mert hiszen ő csak magára gondol -, nehogy sóvárogva emelje rád szemét.
Sir 37:9 Azt mondja neked: "A helyes úton jársz", aztán megáll, s nézi, mi lesz veled.
Sir 37:10 Az irigyeddel sohase tanácskozz, a rád féltékennyel ne beszélj terveidről,
Sir 37:11 a feleségeddel a vetélytársnőjéről, a gyávával a harcról-háborúról, a kereskedővel az eladnivalódról, a vevővel az áruról, a fösvénnyel arról, hogy jót kell tenni, a keményszívűvel az irgalmasságról, a semmittevővel valami munkáról, az esztendős cseléddel a dolog végéről, a lusta rabszolgával a munka terhéről. Ne ilyenek között keress tanácsadót.
Sir 37:12 Keresd fel gyakran az istenfélő embert, akiről tudod, hogy megtartja a törvényt, akinek a szíve szíved szerint való, aki, ha megbotlasz, fáradozik érted.
Sir 37:13 Lelkiismereted tanácsára is hallgass, mert hát ki is volna megbízhatóbb nála?
Sir 37:14 A lelkiismeret jobban eligazít, mint akár hét őrszem magas őrhelyéről.
Sir 37:15 Mindig imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben.
Sir 37:16 Minden tettnek az értelem a kezdete, és a megfontolás minden mű forrása.
Sir 37:17 Minden tervnek a szív a gyökere, négy ág hajt ki belőle:
Sir 37:18 a jó és a gonosz, az élet és a halál, de valamennyi fölött a nyelv uralkodik.
Sir 37:19 Van, aki sokakat jól meg tud nevelni, de ha róla van szó, egész gyámoltalan.
Sir 37:20 Van szépen szóló ember, aki gyűlöletes, ám az ilyen végül is éhen vész.
Sir 37:21 Mert az Úr nem adja meg neki kegyelmét, ő meg híjával van minden bölcsességnek.
Sir 37:22 Vannak bölcs emberek, akik maguknak bölcsek, s ahogy mondják, tudásuknak tartós a hozama.
Sir 37:23 Van bölcs, aki népének tanítómestere, ezek tudásának tartós a gyümölcse.
Sir 37:24 A bölcset az áldás bőven elárasztja, és boldognak mondják mind, akik csak látják.
Sir 37:25 Az ember napjai meg vannak számlálva, de nincsen Izrael napjainak száma.
Sir 37:26 Aki a népért bölcs, az bizalmat arat, és annak a neve örökre fennmarad.
Sir 37:27 Fiam, életmódod vizsgáld felül magad, s ami károdra van, azt vond meg magadtól.
Sir 37:28 Mert hisz nem minden jó mindenki számára, nem mindenki bír el mindenféle ételt.
Sir 37:29 Ne epedezz rögtön minden élvezetért, ne vesd magad minden ínyenc falat után.
Sir 37:30 Mert a túl sok étel betegségek fészke, és a mohóságnak hasmenés a vége.
Sir 37:31 A mohó evésbe már sokan belehaltak, de aki vigyáz magára, az megnyújtja életét.
Sir 38:1 Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye.
Sir 38:2 A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz.
Sir 38:3 Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják.
Sir 38:4 A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket.
Sir 38:5 Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne?
Sir 38:6 Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit.
Sir 38:7 Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti.
Sir 38:8 Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön.
Sir 38:9 Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged.
Sir 38:10 Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól.
Sir 38:11 Mutass be tömjén- és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled.
Sir 38:12 De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van.
Sir 38:13 Van, amikor az ő kezében van az egészség,
Sir 38:14 mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára.
Sir 38:15 Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe.
Sir 38:16 Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik.
Sir 38:17 Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást,
Sir 38:18 mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt.
Sir 38:19 A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni.
Sir 38:20 Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre.
Sir 38:21 Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz.
Sir 38:22 Gondold meg: "Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor".
Sir 38:23 Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.
Sir 38:24 Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre.
Sir 38:25 Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget,
Sir 38:26 vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni?
Sir 38:27 Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse.
Sir 38:28 Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét.
Sir 38:29 Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata.
Sir 38:30 Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fűtésére gondol.
Sir 38:31 Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs.
Sir 38:32 Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni.
Sir 38:33 De a népgyűlésre nem hívják meg őket, s vezető szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez.
Sir 38:34 Műveltséggel, ítélőképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.
Sir 39:1 Milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja; kutatja az elődök bölcsességét, s a jövendölésnek szenteli idejét.
Sir 39:2 Neves emberek mondásait őrzi, s behatol a példabeszédek világába.
Sir 39:3 A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi.
Sir 39:4 A főemberek közt teljesít szolgálatot, és megjelenik a fejedelmek előtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót, s rosszat az emberek között.
Sir 39:5 De szíve azon van, hogy reggeltől Urát s Teremtőjét keresse. Lelkét a Magasságbelihez emeli, imára nyílik ajka, s bűneiért eseng.
Sir 39:6 Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elő belőle, és imádságában az Urat dicséri.
Sir 39:7 Bölcsen gondolkodik, ért a tudományhoz, s titkok megértésén járatja az eszét.
Sir 39:8 Nyilvánosságra is hozza tanítását, s dicsekszik az Úrnak szent szövetségével.
Sir 39:9 Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idők végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késő nemzedékek emlegetik nevét.
Sir 39:10 A népek regélnek nagy bölcsességéről, és a gyülekezet zengi dicséretét.
Sir 39:11 Amíg él, más ezernél jobban magasztalják, és mikor elszenderül, elég neki ennyi.
Sir 39:12 Megfontoltan tovább folytatom beszédem, mert úgy tele vagyok, akár a telihold.
Sir 39:13 Hallgassatok rám, istenes fiaim, s virulni fogtok, mint rózsa a víz mentén.
Sir 39:14 Illatotok árad, akár a tömjéné, s mint a liliomok, virágot hajtotok. Zendüljön hangotok dicsérő énekre, áldjátok az Urat minden műveiért.
Sir 39:15 Adjatok nevének illő tiszteletet, és magasztaljátok dicsérő énekkel, húros hangszeren kísért dallamokkal, ujjongjatok és zengjetek éneket.
Sir 39:16 Hatalmas az Úrnak minden keze műve, amit csak elrendel, minden megvalósul. Ne kérdezze senki: "Mire jó ez vagy az?" A maga idején kell mindent megtudni.
Sir 39:17 Szava felfogta a vizeket, mint a töltés, de egyetlen szava megnyitja zsilipjüket.
Sir 39:18 Bármit akar, meglesz, hogyha elrendeli, és a segítsége nem ismer akadályt.
Sir 39:19 Az élők minden tette nyitott könyv előtte, az ő szeme elől semmi sincs elrejtve.
Sir 39:20 Ősidőktől fogva letekint (a földre), és nincsen semmi, amin csodálkoznék.
Sir 39:21 Ne kérdezze senki: "Mire jó ez vagy az?", mert mindennek megvan a rendeltetése.
Sir 39:22 Amint áldása folyóként mindent elárasztott, s mint az árvíz szokta, mindent átitatott,
Sir 39:23 éppúgy haragját is öröklik a népek - sós tengerré tett termékeny földeket.
Sir 39:24 Az igazak számára simák az útjai, de járhatatlanok az istenteleneknek.
Sir 39:25 A jóknak jót rendelt a kezdet kezdetétől, ám a gonoszoknak rosszat rendelt.
Sir 39:26 Ami a legfontosabb az ember életében, az a víz, a tűz, a vas és a só, a búza java, a tej meg a méz, a szőlő leve, az olaj és a ruha.
Sir 39:27 Ezek mind javukra szolgálnak a jóknak, de a gonoszoknak ártalmukra vannak.
Sir 39:28 A szelek között is van, amit büntetésnek szánt, s büntető ostorként forgat haragjában. A pusztítás napján kiadják erejük, és Teremtőjük haragja elcsitul.
Sir 39:29 A tűzvészt, jégesőt, éhséget és pestist - ezt mind büntetésnek szánta.
Sir 39:30 A ragadozó vadak, skorpiók, viperák, és a bosszú kardja: az istentelenek vesztére szolgálnak.
Sir 39:31 Ujjonganak, ha parancsot ad nekik, készen állnak, mikor szüksége van rájuk, és parancsának nem szegülnek ellen.
Sir 39:32 Kezdettől fogva meg voltam győződve, átelmélkedtem és írásba foglaltam:
Sir 39:33 Az Úristennek minden műve jó, ami szükséges, azt bőven és kellő időben megadja.
Sir 39:34 Ne mondja senki: "Ez rosszabb, mint az". A maga idejében érték valamennyi.
Sir 39:35 Most hát ujjongjatok egész szívetekből, és magasztaljátok fennen az Úr nevét!
Sir 40:1 Igen nagy vesződség minden ember sorsa, Ádám gyermekei nehéz igát húznak, attól a naptól, amikor megszületnek, míg vissza nem térnek mindenek anyjához.
Sir 40:2 Minden gondolatuk és szívük félelme haláluk napjának szorongó várása,
Sir 40:3 kezdve azon, aki magas és dicső trónon ül, le addig, aki porban és hamuban kuporog:
Sir 40:4 attól, aki koszorút és bíbort visel, addig, aki bőrökből készíti ruháját, csak harag, féltékenység, bánat, ijedelem, halálfélelem, viszály és veszekedés.
Sir 40:5 A pihenés idején ágyában fekve is össze-vissza álmok zavarják elméjét.
Sir 40:6 Ha pihen is egy kicsit, csak egy pillanatig, s máris ébren alszik, mint világos nappal. És menekül lelke álomképeitől, mint aki megszökött üldözői elől.
Sir 40:7 Mikor megmenekül, akkor feleszmél, s csodálkozik, hisz nem volt mit félnie.
Sir 40:8 Az embertől az állatig minden élőlényre, de a bűnösökre hétszeresen is
Sir 40:9 halál vár és vérontás, küzdelem és pallos, kiirtás, pusztulás, éhség, szorongatás.
Sir 40:10 Mindez a bűnösök miatt van így, és miattuk támadt a vízözön is.
Sir 40:11 Ami a földből lett, mind visszatér a földbe, s ami a vízből ered, az a tengerbe ömlik.
Sir 40:12 A megvesztegetés és hamisság eltűnik, de az őszinteség örökre megmarad.
Sir 40:13 Mint a patak, elenyészik a gonosz vagyona, vagy mint zápor idején az égzengés.
Sir 40:14 Örül, amikor kinyitja a kezét; ám a bűnösöknek pusztulás a végük.
Sir 40:15 A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert az istentelen sziklába ereszti gyökerét.
Sir 40:16 Minden fűnél előbb tépik ki a kákát, amely a vízben áll vagy a folyó partján.
Sir 40:17 A jóság olyan, mint az áldott paradicsom, és a jótékonyság örökre megmarad.
Sir 40:18 Szabadnak s munkásnak édes az élete, de mindkettőnél jobban jár, aki kincset talál.
Sir 40:19 Neved fiak őrzik s városalapítás, de még inkább, hogyha bölcsességet találsz. Az állattenyésztés és a kertészkedés növeli hírneved, de jobban, mint ezek, egy kedves feleség.
Sir 40:20 A bor és a zene vidítják a szívet, de a bölcsesség szeretete még inkább.
Sir 40:21 A furulya és a hárfa széppé teszi a dalt, de mindkettőnél jobban a tiszta hang.
Sir 40:22 A báj és a szépség elbűvöli a szemet, de mindkettőnél jobban a vetés a mezőn.
Sir 40:23 Szép, ha két jóbarát egymást kísérgeti, de még szebb, ha ezt férj és feleség teszi.
Sir 40:24 A szükség idején segítség a testvér! De még inkább megment majd az alamizsna.
Sir 40:25 Az arany és ezüst támasz a lábnak, de mindkettőnél jobb a jó tanács.
Sir 40:26 A gazdagság s a hatalom emeli a szívet, de az Úr félelme még inkább. Aki az Urat féli, nem szenved hiányt, rajta kívül nem kell más támaszt keresni.
Sir 40:27 Az Úrnak félelme áldott paradicsom, minden dicsőségnél jobban megvédelmez.
Sir 40:28 Fiam, te ne éld a koldusok életét, mert inkább meghalni, mint koldulni menni!
Sir 40:29 Aki más asztala felé kacsingat, annak az élete nem élet. Az ajándék falat a lélek fertőzése, az okos, jól nevelt ember elkerüli.
Sir 40:30 A szemtelennek ajkán édes a könyörgés, de a belsejében lobogó tűz lángol.
Sir 41:1 Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék.
Sir 41:2 Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincsen türelme.
Sir 41:3 Ne ijedj meg, amikor "állj!"-t kiált a halál, ez minden elődödnek s utódodnak vége.
Sir 41:4 Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz? Nincs az alvilágban panasz az életért.
Sir 41:5 Hitvány fiak a bűnösök fiai, akik a gonoszok házába járnak.
Sir 41:6 Amit gyermekeik örökölnek, elvész, és magzataikat gyalázat kíséri.
Sir 41:7 Fiai szidják az istentelen apát, neki köszönhetik, hogy megvetik őket.
Sir 41:8 Istentelen férfiak, jaj nektek, mivel eltértek a Magasságbeli Isten törvényétől!
Sir 41:9 Amikor születtek, átokra születtek, s amikor meghaltok, átok lesz sorsotok.
Sir 41:10 Ami a földből való, visszatér a földbe, így az istentelen is az átokból a pusztulásba.
Sir 41:11 Az emberek gyásza a testet illeti, a bűnös átkozottnak a neve is kivész.
Sir 41:12 Vigyázz a nevedre, az végig elkísér, sokkal biztosabban, mint ezer drága kincs.
Sir 41:13 Ami jó az életben, az rövid ideig tart, de a becsületes név örökre megmarad.
Sir 41:14 Gyermekeim, tartsátok meg békében a tanításom! Az elrejtett bölcsességnek s kincsnek, e kettőnek vajon mi haszna van?
Sir 41:15 Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét titkolja az ember.
Sir 41:16 Ahogy tanítottam, úgy legyetek szemérmesek, mert nem mindig illő a szemérmesség, szégyenkezni sem mindig helyénvaló.
Sir 41:17 Apád s anyád előtt szégyelld bujaságod, a király és hatalmas előtt a hazugságot,
Sir 41:18 a bíró és a tanácsos előtt a vétséget, a közösség és a nép előtt a kihágást,
Sir 41:19 a barát és a pajtás előtt a hűtlenséget, lakóhelyed előtt, ha loptál valamit,
Sir 41:20 Isten igazsága, s a szövetség előtt szégyelld, ha könyököd asztalra támasztod,
Sir 41:21 hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ,
Sir 41:22 hogyha tekinteted rossz asszonyra veted, hogyha hazád fiát eltaszítod,
Sir 41:23 ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod,
Sir 41:24 hogyha bizalmaskodsz a szolgálólánnyal - vigyázz, ne közelíts a fekvőhelyéhez! -
Sir 41:25 Szégyelld, ha becsmérlő szóval illeted barátod, ha méltatlankodsz, mikor adakozol,
Sir 41:26 hogyha továbbadod, amit hallottál, s bizalmas tárgyalás titkát kifecseged.
Sir 41:27 Akkor valóban van benned szégyenérzet, és tetszésre találsz minden ember előtt.
Sir 42:1 De a következő dolgokat ne szégyelld, ne vess ügyet senkire, mert bűn volna:
Sir 42:2 a Magasságbeli törvényét és a szövetséget, azt, hogy az istentelent igazságot téve elítéled,
Sir 42:3 elszámolsz azzal, aki útitársad volt, és örökséget osztasz barátaid között,
Sir 42:4 a mérleget és tányérját megvizsgálod, vagy a szerzeményt, akár sok, akár kevés,
Sir 42:5 az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz.
Sir 42:6 Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni.
Sir 42:7 Számláld meg és mérd meg, amit másnál leteszel, írd fel kiadásod és a bevételed.
Sir 42:8 Ostobára, balgára ne restellj rászólni, se az ősz öregre, ha ifjakkal civódik. Akkor valóban példakép számba mégy, s elismerést aratsz mindenki előtt.
Sir 42:9 A lány az apjának - anélkül, hogy tudná - gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez. Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék;
Sir 42:10 amíg érintetlen, hogy félre ne vezessék, s teherbe ne essék az apai házban; a férje mellett, nehogy görbe úton járjon, s asszony korában, nehogy meddő legyen.
Sir 42:11 Makacs lányod fölött őrködj szigorúan, nehogy beszennyezze a nevedet, nehogy városszerte pletykálja a nép, és szégyent hozzon rád mindenki előtt.
Sir 42:12 Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze.
Sir 42:13 Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság.
Sir 42:14 Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyent és gyalázatot szerez.
Sir 42:15 Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát.
Sir 42:16 A felragyogó nap meglát minden dolgot, és az Úr keze műve telve dicsőséggel.
Sir 42:17 Az Úr még szentjeit sem tette rá képessé, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt.
Sir 42:18 A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit.
Sir 42:19 Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat.
Sir 42:20 Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana.
Sir 42:21 Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni-, sem elvennivaló, tanítómesterre neki nincs szüksége.
Sir 42:22 És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra.
Sir 42:23 Mind élnek és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki.
Sir 42:24 Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana.
Sir 42:25 Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?
Sir 43:1 Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen.
Sir 43:2 A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: "Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!"
Sir 43:3 Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni?
Sir 43:4 A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet.
Sir 43:5 Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.
Sir 43:6 És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt.
Sir 43:7 A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt.
Sir 43:8 Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.
Sir 43:9 Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait.
Sir 43:10 A Szent szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.
Sir 43:11 Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában.
Sir 43:12 Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.
Sir 43:13 Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám.
Sir 43:14 Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői.
Sir 43:15 A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit.
Sir 43:16 Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek.
Sir 43:17 Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is.
Sir 43:18 Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.
Sir 43:19 Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske.
Sir 43:20 Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá.
Sir 43:21 Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.
Sir 43:22 Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után.
Sir 43:23 Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.
Sir 43:24 Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk.
Sir 43:25 A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.
Sir 43:26 De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik.
Sir 43:27 Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden.
Sir 43:28 Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden művei.
Sir 43:29 Félelmetes az Úr és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.
Sir 43:30 Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.
Sir 43:31 Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik?
Sir 43:32 Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből.
Sir 43:33 De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.
Sir 44:1 Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen.
Sir 44:2 Sok dicsőt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát ősidők óta.
Sir 44:3 Voltak, akik királyként uralkodtak és hírnevet szereztek hőstetteikkel. Voltak, akik bölcs tanácsokat adtak, s mint jövendőmondók, mindent láttak.
Sir 44:4 Mások útmutatásokkal kormányozták a népet, a népi bölcsesség okosságával, s tanításuk megfontolt előadásával.
Sir 44:6 Mások gazdagok voltak, hatalmuk volt, és biztonságban éltek házaikban.
Sir 44:5 Voltak, akik énekeket szereztek, s írásba foglaltak bölcs mondásokat.
Sir 44:7 Ezek mind becsben álltak a maguk idejében, s életük napjait beragyogta hírnevük.
Sir 44:8 Némelyik oly nevet hagyott maga után, hogy még mindig dicsérettel szólnak róla.
Sir 44:9 De egyik-másiknak már nem él emléke, végleg eltávoztak, amikor elmentek. Úgy vannak, mint hogyha sosem lettek volna, s ez lett a sorsuk a gyermekeiknek is.
Sir 44:10 Ám az elsők a jótett férfiai, jótetteiket nem felejtették el.
Sir 44:11 Gazdag örökséget nyertek fiaikban, s ennek az örökségnek ők a forrásai.
Sir 44:12 Hűséges marad a törvényekhez törzsük, és a kedvükért még az unokáik is.
Sir 44:13 A nemzetségük örökre megmarad, igazságosságuk nem merül feledésbe.
Sir 44:14 A tetemüket békén eltemették, nevük nemzedékről nemzedékre száll.
Sir 44:15 Bölcsességükről beszél a közösség, és dicséretüket gyűlésen hirdetik.
Sir 44:16 Hénoch tetszett az Úrnak, azért elragadta, a megtérés példája a nemzedékek előtt.
Sir 44:17 Noét feddhetetlen igaznak találta, a harag idején ő volt az új hajtás. Miatta maradt meg egy maréknyi ember, amikor jött az ár.
Sir 44:18 Örök szövetségben megígérte neki: többé nem pusztít el mindent az áradat.
Sir 44:19 Ábrahám egy sereg népnek híres atyja, nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele.
Sir 44:20 Megtartotta a Magasságbeli törvényét, és szövetséget kötött vele. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s hűséges maradt a megpróbáltatásban.
Sir 44:21 Ezért esküvel ígérte meg neki, hogy utódaiban megáldja a népeket, s megsokasítja törzsét, mint a föld porát, és felmagasztalja, mint a csillagokat, örökrészt ad neki tengertől tengerig, és a folyamtól a földnek határáig.
Sir 44:22 Ábrahám kedvéért Izsáknak is újra
Sir 44:23 megígérte áldását minden nép számára; (Izsák) a szövetséget Jákobra ruházta, (s az Úr) megerősítette áldásaival. Örökrészül neki adta az országot, ő meg szétosztotta a tizenkét törzs között.
Sir 45:1 Egy derék férfit támasztott belőle, aki minden kortársának megnyerte tetszését. Mózest, az Isten s az emberek kedveltjét, akinek emlékét egyre magasztalják.
Sir 45:2 Dicsfénnyel övezte, akár a szenteket, és naggyá tette ellenségei rémületére.
Sir 45:3 Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsőítette a királyok előtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét.
Sir 45:4 Megszentelte, mivel hűséges volt és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül.
Sir 45:5 Megadta neki, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. Szemtől szembe adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai.
Sir 45:6 Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzséből.
Sir 45:7 Örök szövetséget kötött vele, s neki adta a nép körében a papságot. Pompás öltözékkel boldoggá tette, a dicsőség köntösét adta rá.
Sir 45:8 Teljes díszbe öltöztette, fényes ruhákat adott neki ékességül: nadrágot, palástot és efodot,
Sir 45:9 amit körös-körül gránátalmák szegnek, és sok csengő díszít, hogy csengjenek, amikor ide-oda lép, s hangjukat a templomban hallani lehessen, emlékeztetőül népe fiainak.
Sir 45:10 Szent ruhát aranyból, viola bíborból, és piros bíborból művészi hímzéssel; pajzsot a mellére az ítélkezéshez, urimot és tummimot, karmazsin szövetből készült drága munkát;
Sir 45:11 drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kőmetsző munkáját, emlékeztetőül Izrael törzsei számára;
Sir 45:12 aranydiadémot fejkötő szalagján, melybe belevésték a "Szent" feliratot, csodálatos pompa és nagyszerű munka, csupa gyönyörűség a szemnek ez a dísz.
Sir 45:13 Előtte sohasem létezett ilyesmi, illetéktelenek nem is viselhetik, csak az ő fiai, és azok utódai mindörökké.
Sir 45:14 Az áldozatai egészen elégtek, naponta két ízben.
Sir 45:15 Mózes iktatta be a hivatalába, ő kente föl megszentelt olajjal. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet.
Sir 45:16 Őt szemelte ki az összes élő közül, hogy bemutassa az Úr áldozatát, az illat- és az emlékáldozatot, s kiengesztelődést szerezzen a népnek.
Sir 45:17 A parancsait is őrá bízta, valamint a törvény előírásait: tanítsa Jákobot bizonyságaira, s fejtse ki a törvényt Izrael népének.
Sir 45:18 Amikor az avatatlanok fellázadtak, s féltékenyek voltak rá a pusztában, azok, akik Dátánnal s Abirámmal tartottak, Korach bandája, tajtékzó dühvel
Sir 45:19 - az Úr látta és haragra gerjedt, s kiirtotta őket izzó haragjában -, csodát tett általa, s tűzvésszel mind elpusztította őket.
Sir 45:20 Még azzal is emelte Áron tekintélyét, hogy átengedte neki saját örökrészét: neki juttatta a termés első részét, előbb neki rendelt bőséges kenyeret.
Sir 45:21 Ehettek az Úrnak áldozataiból, neki adta és utódainak.
Sir 45:22 De a nép földjéből nem részesedhetett, nem volt örökrésze a nép fiai közt: maga az Úr az ő része s öröksége.
Sir 45:23 Harmadiknak Pinchász kapott méltóságot, Eleazár fia, mivel buzgólkodott az Úr félelmében, szilárd maradt, amikor fellázadt a nép, nemes lelkülettel, s engesztelést szerzett Izrael népének.
Sir 45:24 Ezért a béke szövetségét kötötte vele, s a szentély és a nép vezérévé tette: neki és nemzetségének adta tulajdonul a főpapi tisztséget egyszer s mindenkorra.
Sir 45:25 Dáviddal is állt fenn már ilyen szövetség, Izáj fiával Júda törzsökéből, hogy a trónt az apa után az egyik fiú örökölje. De Áron öröksége rászáll minden utódjára.
Sir 45:26 Adjon Isten békességet a szívetekbe, hogy igazságosan ítélkezzetek népe fölött, az ősök erényei el ne enyésszenek, és szálljon át utódaikra hírnevük!
Sir 46:1 Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt.
Sir 46:2 Nagyszerű volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen!
Sir 46:3 Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette!
Sir 46:4 Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett?
Sir 46:5 A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott,
Sir 46:6 rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr.
Sir 46:7 Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, ő és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást.
Sir 46:8 Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba.
Sir 46:9 Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek - és az öreg koráig megmaradt benne -, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is.
Sir 46:10 Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!
Sir 46:11 Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hűtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük!
Sir 46:12 Pihenőhelyükről hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai.
Sir 46:13 Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, ő alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé.
Sir 46:14 Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot.
Sir 46:15 Elismert próféta volt hűsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban.
Sir 46:16 Ő is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelől szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul.
Sir 46:17 Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja.
Sir 46:18 Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét.
Sir 46:19 Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: "Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?" És nem emelt panaszt ellene senki sem.
Sir 46:20 Megkérdezték még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje.
Sir 47:1 Azután még Nátán lépett föl utána, hogy próféta legyen Dávid idejében.
Sir 47:2 Amint a hájat kiszedik az áldozathoz, úgy választotta ki (az Úr) Dávidot Izrael népéből.
Sir 47:3 Az oroszlánt kinevette, mint egy kis kost, s mintha bárány volna, kacagott a medvén.
Sir 47:4 Egész ifjan győzött az óriás ellen, és a gyalázatot lemosta népéről, amikor megforgatta kezében parittyáját, és legyőzte a gőgös Góljátot.
Sir 47:5 A magasságbeli Úrhoz folyamodott, és ő erőt adott jobbjába, hogy legyőzhesse a harcedzett férfit, és így Izrael szarvát fölemelje.
Sir 47:6 Ezért lett híre, hogy legyőzött tízezret, s az Úr dicsőítő énekében magasztalták, és így fejét diadémmal koronázták.
Sir 47:7 Győzött körös-körül az ellenség felett, megsemmisítette a filiszteusokat, s mind a mai napig letörte szarvukat.
Sir 47:8 Minden tette után magasztaló szókkal dicséretet zengett a Szent Magasságbelinek. Egész szívvel dalolt és kimutatta, hogy szereti Teremtőjét.
Sir 47:9 Hárfákat tett az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette.
Sir 47:10 Pompával ülte meg az ünnepeket, ragyogó fényt adott minden ünnepségnek. Amikor szent nevének dicséretét zengte, már virradat előtt visszhangzott a szentély.
Sir 47:11 Meg is bocsátotta bűnét az Úr, és felmagasztalta szarvát mindenkorra. Szövetséget kötött vele a királyságra, s Jeruzsálem fölé állította trónját.
Sir 47:12 Bölcs fiú követte, aki az ő kedvéért már biztonságban élhetett.
Sir 47:13 Salamon a béke idején volt király, körös-körül békét adott neki az Úr, s ezért ő házat épített nevének, és örök időkre szentélyt emeltetett.
Sir 47:14 Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó.
Sir 47:15 Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal.
Sir 47:16 Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek.
Sir 47:17 Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot.
Sir 47:18 Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt.
Sir 47:19 De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél.
Sir 47:20 Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra:
Sir 47:21 Kettős uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett.
Sir 47:22 Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy kiválasztottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot s belőle Dávidnak gyökérhajtást adott.
Sir 47:23 Salamon megtért atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: "A nép balgaságát", a legkevésbé okost, Rechabeámot, aki a népet lázadásba vitte.
Sir 47:24 És Jerobeámot, Nebátnak a fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta bűneik igen nagyra nőttek, úgyhogy számkivetés lett a sorsuk, távol országuktól.
Sir 47:25 Mert mindenféle rosszra törekedtek, míg utol nem érte őket a büntetés.
Sir 48:1 Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya.
Sir 48:2 Éhínséget hozott rájuk, és haragjában megtizedelte őket.
Sir 48:3 Az Úr szavával elzárta az eget, és tüzet hozott le háromszor az égből.
Sir 48:4 Illés, de nagy voltál csodatetteiddel! Melyik öntelt, gőgös mérkőzhetnék veled?
Sir 48:5 Feltámasztottál egy holtat a halálból, az alvilágból a Magasságbelinek szavával.
Sir 48:6 Sírba küldtél királyokat, és fekvőhelyükről dicső nagyságokat.
Sir 48:7 A Sínai-hegyen büntetéssel fenyegettél, a Hóreben a megtorlás szavát hallattad.
Sir 48:8 Királyokat kentél fel a bosszúra, és prófétákat utódodul.
Sir 48:9 Vihar közepette magasba ragadtattál, szekéren, amivel tüzes lovak száguldottak.
Sir 48:10 Jel lettél a jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd.
Sir 48:11 Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik szeretetben hunyták le szemüket, s mi is részesei leszünk az életnek.
Sir 48:12 Illést elragadta a vihar, de a szellemét megkapta Elizeus. Életében nem félt a fejedelmektől, nem volt ember, aki megbírt szellemével.
Sir 48:13 Nem volt neki semmi lehetetlen, a holttestében is prófétaerő volt.
Sir 48:14 Életében csodatetteket vitt végbe, halálakor meg bámulatba ejtett műveivel.
Sir 48:15 Ennek ellenére a nép mégsem tért meg, és nem szakított addig bűneivel, amíg el nem űzték őket országukból, és szét nem szóródtak a föld kerekségén.
Sir 48:16 Csak kevés maradt meg a népből és a fejedelem Dávidnak házából. Némelyek közülük azt tették, ami jó, de a többi csak a bűnt szaporította.
Sir 48:17 Hiszkija a várost bebiztosította, amikor a közepébe a vizet bevezette. Keresztülfúratta vassal a sziklákat, s vízgyűjtőket épített.
Sir 48:18 Az ő napjaiban vonult fel Szanherib és elküldte Rabszakét, aki kinyújtotta kezét Sion ellen gőgös hatalmában.
Sir 48:19 Ekkor megremegett a szívük és a kezük, és úgy vonaglottak, mint a vajúdó asszony.
Sir 48:20 Az irgalmas Úrhoz folyamodtak és kitárták feléje esdeklő karjukat. S a Szent sietve meghallgatta őket az égből, és megmentette őket Izajás keze által.
Sir 48:21 Megverte az asszírok táborát, az angyala pedig kiirtotta őket.
Sir 48:22 Mert Hiszkija úgy tett, ahogy kedves az Úrnak, és állhatatosan Dávid útjain járt, amint Izajás, a nagy és megbízható próféta parancsolta neki.
Sir 48:23 Az ő napjaiban fordult vissza a Nap, és ő nyújtotta meg a király életét.
Sir 48:24 Nagy lelkével látta a végső dolgokat, és vigasztalta a Sionban sírókat.
Sir 48:25 Megmutatta örök időkre, hogy mi lesz, s a rejtett dolgokat a létrejöttük előtt.
Sir 49:1 Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő fűszerezett műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke, vagy mint a nótaszó borozgatás közben.
Sir 49:2 Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak.
Sir 49:3 Szíve minden vágya Istenre irányult, s a bűn napjaiban megmaradt jámbornak.
Sir 49:4 Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai,
Sir 49:5 és a hatalmukat másoknak adták át, a dicsőségüket idegen nemzetnek.
Sir 49:6 A szent, kiválasztott várost lángba borította az ellenség, úgyhogy az utcái elnéptelenedtek,
Sir 49:7 amint Jeremiás előre megmondta. Mert gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétől prófétájává tett, hogy irtson, tépjen és pusztítson, meg hogy építsen és újra telepítsen.
Sir 49:8 Ezekiel pompás látomást nézhetett, amit Isten mutatott neki a kerubok szekerén.
Sir 49:9 Felhőszakadással verte meg elleneit, hogy az igaz úton járókon segítsen.
Sir 49:10 Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították.
Sir 49:11 Zerubbábelt hogyan lehetne dicsérni, hiszen pecsétgyűrű volt a jobbon?
Sir 49:12 Továbbá Józsuét, Joszadáknak fiát, akik napjaikban fölépítették az Isten hajlékát, és akik szent népet vezettek az Úrhoz, amelynek sorsa az örökös dicsőség?
Sir 49:13 Nehemiás - legyen áldott az emléke! - építette föl a lerombolt falakat, ő rakatott újra kapukat s zárakat, és újjáépítette házainkat.
Sir 49:14 A föld szülöttei közt nincs párja Hénochnak, ezért el is ragadtatott a földről.
Sir 49:15 Született Józsefhez mérhető férfiú? Testvérei feje, népének támasza! Meg is látogatták haló porában is.
Sir 49:16 Becsben állt Szem és Szet az emberek előtt, de a teremtésben minden élőt felülmúl Ádám.
Sir 50:1 Simon főpap, Onijának a fia megjavíttatta az Isten hajlékát, s megerősítette életében a templomot.
Sir 50:2 Ő építette a kettős magasságot, a templomot övező fal magas támaszát.
Sir 50:3 Az ő napjaiban ástak tavat, akkora medencét, mint valami tenger.
Sir 50:4 Megóvta a népet az elpusztulástól, a várost megerősítette ostrom idejére.
Sir 50:5 Milyen dicső volt, körülvette a nép, amikor előlépett a függöny mögül.
Sir 50:6 Mint a hajnali csillag a fellegek között, mint a telihold,
Sir 50:7 mint Isten temploma fölött a ragyogó nap, mint a felhők közt tündöklő szivárvány,
Sir 50:8 mint a tavasz rózsája, mint a patak partján virágzó liliom, mint nyári napokon a tömjénfa ága,
Sir 50:9 mint az izzó tömjén a füstölő parazsán, mint az áldozati aranyos edény, amit mindenféle drágakő ékesít,
Sir 50:10 mint az olajfa, amely tele van gyümölccsel, mint a ciprusfa, amely a felhőkig felér;
Sir 50:11 amikor felöltötte pompás öltözékét, és magára vette csillogó díszeit, amikor fölment a megszentelt oltárhoz, s betöltötte fénnyel a szentély környékét.
Sir 50:12 Amikor átvette a papok kezéből a feláldozásra szánt húsdarabokat, s odaállt az oltár égő tüze mellé, körülötte testvérek koszorúja állt, ahogy a lomb övezi a Libanon cédrusát; mint a pálmatörzsek, úgy vették őt körül.
Sir 50:13 Áronnak fiai díszes öltözékben - kezükben az Úrnak felajánlott adományok - Izrael népének egész közössége előtt,
Sir 50:14 amíg ellátta az oltár szolgálatát, és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot.
Sir 50:15 Majd a serleg után nyújtotta a kezét, és a szőlő véréből áldozott; az oltár lábához öntötte a Magasságbeli elé jó illatul, a világmindenség fejedelme elé.
Sir 50:16 Áronnak fiai most felkiáltottak, aztán megfújták vert harsonáikat; megszólaltatták őket, hogy csak úgy zengett emlékeztetőül a Magasságbeli előtt.
Sir 50:17 Az összesereglett buzgó népsokaság a földön arcra borult, hogy így imádja a Mindenható Urat, a Magasságbeli Istent.
Sir 50:18 Most az énekekre zendítettek rá mind, és szállt a dallam a tömeg fölött.
Sir 50:19 Ekkor esdekelt a nép a Magasságbeli Úrhoz, a nagy irgalmúhoz fordult imájával, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, s be nem fejeződött az ünnepség.
Sir 50:20 Akkor aztán lejött (Simon), s Izraelnek egész közössége fölé terjesztette kezét, hogy fennhangon ossza az Úrnak áldását, és tisztsége szerint kimondja szent nevét.
Sir 50:21 A nép meg másodszor is leborult a földre, hogy a Magasságbeli áldását fogadja.
Sir 50:22 Most hát áldjátok a mindenség Urát! Nagy dolgokat művel, aki megáldotta életünket anyánknak méhétől, és irgalmassága szerint bánik velünk.
Sir 50:23 Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban, (egész) Izraelnek örök időkön át.
Sir 50:24 Maradjon mellettünk hűen szeretete, és szabadítson meg minket napjainkban.
Sir 50:25 Kétfajta népségtől iszonyodik lelkem, a harmadik pedig már nem is nép:
Sir 50:26 Szeirnek lakói, a filiszteusok, s az a balga nép, amely Szichemet lakja.
Sir 50:27 Tudománnyal s okossággal teli tanítást írtam le ebben a könyvben: Jézus, Sirák fia, Eleazár unokája Jeruzsálemből, akinek szívéből áradt a bölcsesség, mint a záporeső.
Sir 50:28 Boldog ember, aki e dolgokhoz fordul, aki a szívébe zárja őket, az bölcs lesz.
Sir 50:29 Aki eszerint tesz, erős lesz mindenben, mert az Úrnak fénye lesz az életútja.
Sir 51:1 Engedd, hogy áldjalak, Uram és Királyom, hogy magasztaljalak, üdvömnek Istene. Háladalt szeretnék zengeni nevednek.
Sir 51:2 Mert segítőm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettől, megoltalmaztál a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak, oltalmazóm lettél és megmentettél,
Sir 51:3 nagy irgalmasságod szerint és neved dicsősége szerint, az engem elnyelni készülők torkától, azok kezétől, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rámszakadt,
Sir 51:4 a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tűztől, amelyet nem én szítottam,
Sir 51:5 az alvilág ölének mélyétől, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól,
Sir 51:6 a király előtt a gonosz nyelv rágalmától. Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz.
Sir 51:7 Bárhova fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de seholsem találtam.
Sir 51:8 Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktől fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented őket ellenségeiktől.
Sir 51:9 Ezért fölemeltem hangomat a földről, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól.
Sir 51:10 Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: "Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak."
Sir 51:11 Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz időkből kiszabadítottál.
Sir 51:12 Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét.
Sir 51:13 Kisfiú koromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban.
Sir 51:14 A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána.
Sir 51:15 Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem.
Sir 51:16 Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem.
Sir 51:17 A segítségével előbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott.
Sir 51:18 Elhatároztam, hogy (jól) be is gyakorlom, buzgón törekedtem a jóra és nem is csalódtam.
Sir 51:19 Keményen küszködött érte a szívem, s azon voltam, hogy tartsam a törvényt. Magasba emeltem kezemet és tudatlanságom miatt panaszkodtam.
Sir 51:20 Rászántam lelkemet, és meg is leltem (a bölcsességet) tisztán. A szívemet kezdettől felé fordítottam, így nem leszek én sem soha elhagyatott.
Sir 51:21 Izzott egész bensőm, hogy megtalálhassam, ezért el is nyertem értékes kincs gyanánt.
Sir 51:22 Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki.
Sir 51:23 Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban.
Sir 51:24 Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek?
Sir 51:25 Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen.
Sir 51:26 Hajtsátok nyakatok az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik őt keresik.
Sir 51:27 Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam.
Sir 51:28 Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bőségesen.
Sir 51:29 Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az ő dícséretét sose szégyelljétek.
Sir 51:30 Ha korán elkészültök műveitekkel, megadja jutalmát a maga idejében. (Aláírás:) Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége.
Isa 1:1 Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott.
Isa 1:2 Halljátok, egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél: "Fiakat neveltem és naggyá tettem őket, ők mégis hűtlenné váltak.
Isa 1:3 Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!"
Isa 1:4 Lám, a bűnös nemzet, a gonoszsággal terhelt nép! Gonosztevők nemzedéke, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, s megvetették Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki.
Isa 1:5 Még hol verjelek meg benneteket, amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej és a szív teljesen erőtlen.
Isa 1:6 Tetőtől talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem nyomták ki, nem kötözték be, és olajjal sem puhították.
Isa 1:7 Országotok pusztává lett, városaitokat elnyelték a lángok. Földeteket szemetek láttára idegenek élik fel: pusztasággá lett, mint Szodoma földje a pusztulás után.
Isa 1:8 Sion leánya magára maradt, mint a kunyhó a szőlőben; mint a csőszkunyhó az uborkaföldön, mint az ostromlott város.
Isa 1:9 Ha a Seregek Ura nem hagyott volna meg némi maradékot, olyanok volnánk, mint Szodoma, és hasonlítanánk Gomorrához.
Isa 1:10 Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!
Isa 1:11 "Minek nekem megannyi véres áldozatotok?" - mondja az Úr. "Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet.
Isa 1:12 Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok?
Isa 1:13 Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket?
Isa 1:14 Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket.
Isa 1:15 Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér.
Isa 1:16 Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!
Isa 1:17 Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet.
Isa 1:18 Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!" - mondja az Úr. "Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
Isa 1:19 Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek.
Isa 1:20 De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít el benneteket." Igen, az Úr szája mondja ezt.
Isa 1:21 Hogyan is lett cédává a hűséges város? Sion egykor csupa igazság volt, igazságosság lakott benne, de most gyilkosok lakják.
Isa 1:22 Ezüstöd salakká változott, borod olyan lett, mint a víz.
Isa 1:23 Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.
Isa 1:24 Ezért mondja az Úr, a Seregek Ura, Izrael Erőse: "Igen, elégtételt szerzek ellenségeimtől, és bosszút állok ellenfeleimen.
Isa 1:25 Lám, ellened fordítom kezemet, hogy kiolvasszam belőled a salakot, és eltávolítsam az ólmot.
Isa 1:26 És ismét olyan bírákat adok, mint hajdanában, olyan tanácsadókat, mint a letűnt időkben. Akkor majd újra az Igazság városának hívnak, hűséges városnak."
Isa 1:27 Sionnak megváltást hoz a jog, megtértjeinek meg az igazságosság.
Isa 1:28 A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak.
Isa 1:29 Igen, megszégyenültök majd a tölgyek miatt, amelyek örömötökre szolgáltak. Pirultok majd a kertek miatt, amelyekben kedvetek leltétek.
Isa 1:30 Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, amelynek nincsen vize.
Isa 1:31 Az erős is csak olyan lesz, mint a kóc, keze munkája meg, mint a szikra. Mindkettő együtt lobban lángra, s nem lesz, aki tüzét eloltsa.
Isa 2:1 Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről.
Isa 2:2 Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek,
Isa 2:3 felé tart számos nép, és így szól: "Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása."
Isa 2:4 Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.
Isa 2:5 Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!
Isa 2:6 Igen, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele van jósokkal és jövendőmondókkal, mint a filiszteusok földje. Idegenek fiaival kötnek szövetséget.
Isa 2:7 Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni.
Isa 2:8 És tele van országa bálványokkal... Meghajolnak kezük műve előtt, olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak.
Isa 2:9 Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik!
Isa 2:10 Menekülj a kősziklák közé, és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
Isa 2:11 Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.
Isa 2:12 Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gőgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást.
Isa 2:13 Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét,
Isa 2:14 mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedő dombokat,
Isa 2:15 mind a büszke tornyokat és mind az erős várfalat,
Isa 2:16 Tarsis minden hajóját és az összes értékes holmit...
Isa 2:17 Meggörnyed az emberi nagyság és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,
Isa 2:18 és a bálványok mind elenyésznek.
Isa 2:19 A kősziklák barlangjaiba menekülnek az emberek és a föld hasadékaiba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
Isa 2:20 Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja őket,
Isa 2:21 és a kősziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
Isa 2:22 Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?
Isa 3:1 Igen, az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. [Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,]
Isa 3:2 a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént;
Isa 3:3 a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt.
Isa 3:4 "És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk."
Isa 3:5 Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen,
Isa 3:6 úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát, és azt mondja neki: "Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá."
Isa 3:7 Ám az így felel majd neki azon a napon: "Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!"
Isa 3:8 Igen, Jeruzsálem romba dől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére.
Isa 3:9 Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat.
Isa 3:10 Mondjátok nekik: "Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét.
Isa 3:11 De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki."
Isa 3:12 Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz.
Isa 3:13 Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén.
Isa 3:14 Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: "Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek.
Isa 3:15 Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?" Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.
Isa 3:16 Ezt mondja az Úr: Sion leányai felfuvalkodtak, fenn hordják a fejüket, kihívóan tekingetnek, táncolva járnak, s csörgetik lábukon a karikákat.
Isa 3:17 Azért az Úr kopasszá teszi leányainak fejét, és fölfedi meztelenségüket.
Isa 3:18 Azon a napon az Úr mind elveszi, ami ékességül szolgál, a lábkarikákat, homlokpántokat és holdacskákat,
Isa 3:19 a fülbevalókat, karpereceket és fátylakat;
Isa 3:20 a fejdíszeket, láncocskákat és öveket, a szelencéket és amuletteket;
Isa 3:21 a gyűrűket és orrkarikákat,
Isa 3:22 a díszes ruhákat és palástokat, a kendőket és tarsolyokat,
Isa 3:23 a tükröket és gyolcsruhákat, a főkötőket és vállravetőket.
Isa 3:24 És üszög lesz a balzsam, kötél az öv, a fodorított haj kopaszságra változik, díszes ruhaként szőrzsák szolgál, és homlokra sütött bélyeg lesz a szépség.
Isa 3:25 Férfiaid kard élén vesznek el, és hőseid a harcban.
Isa 3:26 Kapui gyászolnak majd és szomorkodnak, és ő ott ül a porban elhagyottan.
Isa 4:1 Azon a napon hét asszony ragad majd meg egy férfit, és azt mondja: "A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk. Csak a nevedet hadd viselhessük, szabadíts meg minket a gyalázattól!"
Isa 4:2 Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. És a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak.
Isa 4:3 Aki Sionból megmenekül és Jeruzsálemből életben marad: azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.
Isa 4:4 Amikor majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével:
Isa 4:5 akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető
Isa 4:6 és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelemül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen.
Isa 5:1 Hadd énekeljem el barátomnak szőlője iránti szerelme énekét. A barátomnak volt egy szőlőskertje, termékeny domboldalon.
Isa 5:2 Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlőfajtákkal ültette be. A közepére tornyot épített, és sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott.
Isa 5:3 Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
Isa 5:4 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt?
Isa 5:5 Most azért tudtotokra adom, mit fogok tenni szőlőmmel: Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze.
Isa 5:6 Parlaggá teszem, amit metszetlen hagynak, és nem kapálnak meg, hadd verje föl a bozót és a gaz. És megparancsolom a felhőknek: ne hullassanak rá esőt.
Isa 5:7 Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.
Isa 5:8 Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nem csak ők lakják az egész országot.
Isa 5:9 Megesküdött a Seregek Ura fülem hallatára: "Bizony, rommá lesz a sok ház, és a szép nagy paloták lakatlanná válnak.
Isa 5:10 Tíz hold szőlő csak egy korsóra valót hoz majd, és tíz véka vetőmag csak egy vékát terem."
Isa 5:11 Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket.
Isa 5:12 Citera és hárfa, dob és fuvola - az van, meg bor a lakomáikon, de az Úr tetteire nem ügyelnek, és kezének művét észre sem veszik.
Isa 5:13 Bizony, fogságba hurcolják majd népemet, mert nincsen benne érteni akarás. A hatalmasok éhen vesznek, maga a nép meg szomjúságtól eped el.
Isa 5:14 Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népemből a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak.
Isa 5:15 Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket.
Isa 5:16 Ám a Seregek Ura megdicsőül ítéletében, s a szent Isten felragyogtatja szentségét igazságossága által.
Isa 5:17 Bárányok legelnek ott mint legelőjükön, és a gazdagok romjai közt kosok tanyáznak.
Isa 5:18 Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret.
Isa 5:19 Akik így szólnak: "Rajta! Igyekezzék művével, hadd lássuk! Közeledjék és valósuljon meg, amit Izrael Szentje tervez, hadd érjük meg!"
Isa 5:20 Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.
Isa 5:21 Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat.
Isa 5:22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek.
Isa 5:23 Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.
Isa 5:24 Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.
Isa 5:25 Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen, fölemelte kezét és lesújtott rá. Megölte fejedelmeit, s hulláik úgy hevernek, mint a szemét az utcán. De ezzel még nem csillapult le haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Isa 5:26 Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan.
Isa 5:27 Nincs közte fáradt, sem beteg, egyik sem álmos, egyik sem alszik. Derekán egyiknek sincs oldva az öve, s nem szakad el sarujának szíja.
Isa 5:28 Nyilai hegyesek, s íjai mind kifeszítve. Lovainak patája akár a kovakő, s mint a forgószél, olyanok harci szekereinek kerekei.
Isa 5:29 Ordítása olyan, mint az oroszláné, úgy bömböl, mint egy oroszlánkölyök. Ordít és megragadja a zsákmányt, s ha elviszi, nincs, aki elvegye tőle.
Isa 5:30 Azon a napon úgy bömböl majd fölötte, mint ahogy a tenger bömböl. S ha az ember a földre néz: lám, szorongást keltő sötétség van rajta, és világosságát homály fedi.
Isa 6:1 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot.
Isa 6:2 Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek.
Isa 6:3 És harsány hangon mondogatták egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"
Isa 6:4 Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel.
Isa 6:5 Erre így szóltam: "Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát."
Isa 6:6 Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett.
Isa 6:7 Megérintette vele az ajkamat és így szólt: "Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd."
Isa 6:8 Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: "Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?" Így válaszoltam: "Itt vagyok, engem küldj el!"
Isa 6:9 Erre így szólt: "Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl.
Isa 6:10 Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg."
Isa 6:11 Erre megkérdeztem: "Meddig tart ez, Uram?" Így válaszolt: "Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek,
Isa 6:12 s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban:
Isa 6:13 De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag."
Isa 7:1 Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni.
Isa 7:2 Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: "Arám már Efraimban táborozik." Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.
Isa 7:3 De az Úr azt mondta Izajásnak: "Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton.
Isa 7:4 És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától,
Isa 7:5 és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván:
Isa 7:6 Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává.
Isa 7:7 Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz,
Isa 7:8 hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje.
Isa 7:9 Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamaria feje. Még hatvanöt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg.
Isa 7:10 Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta:
Isa 7:11 "Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból."
Isa 7:12 De Acház így válaszolt: "Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat."
Isa 7:13 Erre a próféta azt mondta: "Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?
Isa 7:14 Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.
Isa 7:15 Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani.
Isa 7:16 Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart.
Isa 7:17 Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [csak Asszíria királya (idején)]."
Isa 7:18 Azon a napon az Úr füttyszóval elhívja majd Egyiptomból, a Nílus vidékéről a legyeket, és Asszíria földjéről a méheket.
Isa 7:19 El is jönnek, és megtelepszenek a meredek völgyekben, a sziklák hasadékaiban, minden bozótban és minden legelőn.
Isa 7:20 Azon a napon az Úr leborotválja majd a Folyamon túlról bérelt borotvával, azaz Asszíria királya által a fejet és a test szőrét, sőt a szakállt is elveszi.
Isa 7:21 Azon a napon mindenki csak egy fejőstehenet és két juhot tart.
Isa 7:22 És a tej bősége miatt, amit adnak, aludttej és méz lesz mindenkinek a tápláléka, aki csak életben marad ebben az országban.
Isa 7:23 Azon a napon minden helyet, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtő állt, bojtorján ver föl és gaz.
Isa 7:24 Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz.
Isa 7:25 A hegyoldalakra, amelyeket kapával szoktak megkapálni, senki sem megy föl, annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól. Valamennyi a barmok legelőjévé lesz és juhok járnak rajta.
Isa 8:1 Így szólt hozzám az Úr: "Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!"
Isa 8:2 Megbízható tanúkat is választottam magamnak: Urija papot és Zakariást, Barakiás fiát.
Isa 8:3 Majd bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr azt mondta nekem: "Ezt a nevet add neki: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!"
Isa 8:4 Mielőtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: "apám" és "anyám", Damaszkusz kincsét és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé viszik.
Isa 8:5 Aztán újra szólt hozzám az Úr és azt mondta:
Isa 8:6 Mivel ez a nép megvetette Siloénak csendesen folydogáló vizeit, és remeg Rázontól meg Remaljahu fiától:
Isa 8:7 Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicső hatalmát. Kilép a medréből s vize kiárad a partjain túl.
Isa 8:8 Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel.
Isa 8:9 Vegyétek tudomásul, népek: vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok.
Isa 8:10 Hiába szőttök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten.
Isa 8:11 Így beszélt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, hogy ne járjak azon az úton, amelyet ez a nép követ:
Isa 8:12 Ti ne mondjátok összeesküvésnek, amit ez a nép összeesküvésnek mond. És amitől fél, attól ne féljetek és ne remegjetek.
Isa 8:13 A Seregek Urát - őt valljátok Szentnek, csak tőle féljetek, csak tőle remegjetek.
Isa 8:14 Ő a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak.
Isa 8:15 Közülük sokan megbotlanak, sokan elesnek és összezúzzák magukat, hálóba kerülnek és fogságba esnek.
Isa 8:16 Megőrzöm ezt a tanúbizonyságot, tanítványaim szívében lepecsételem ezt a kinyilatkoztatást.
Isa 8:17 Én az Urat várom, aki Jákob háza elől elrejti arcát, csak benne remélek.
Isa 8:18 Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.
Isa 8:19 És ha azt mondják nektek az emberek: "Kérdezzétek meg a halottidézőket és a jósokat, akik suttognak és motyognak", akkor ezt mondjátok: "Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy talán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élők felől?"
Isa 8:20 Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.
Isa 8:21 Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen, és éhségében úgy haragra gerjed, hogy megátkozza magát és Istenét. Akár fölfelé néz,
Isa 8:22 akár a földre szegezi szemét, mindenütt csak nyomorúságot, sötétséget talál, félelmetes homályt s aggasztó éjszakát.
Isa 8:23 Hát nem csupa homály ott minden, ahol aggodalom uralkodik? Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát.
Isa 9:1 A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad.
Isa 9:2 Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják.
Isa 9:3 Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében.
Isa 9:4 Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka.
Isa 9:5 Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.
Isa 9:6 Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.
Isa 9:7 Az Úr kimondta Jákobra a szót, és az utol is érte Izraelt:
Isa 9:8 Az egész nép megérti, Efraim és Szamaria lakói. Gőgjükben és szívük kevélységében így beszéltek:
Isa 9:9 "A téglaépületek leomlottak, majd kockakövekből építjük fel újra. A vadfügefákat kivágták, majd cédrusfákat ültetünk helyükbe."
Isa 9:10 Ám az Úr felvonultatja e nép ellen az ellenségeit, ellenfeleit fölkelésre szítja;
Isa 9:11 kelet felől Arámot, nyugat felől a filiszteusokat, és teli szájjal felfalják Izraelt. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Isa 9:12 De a nép nem tért meg ahhoz, aki lesújtott rá, és nem kereste a Seregek Urát.
Isa 9:13 Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap a fejet és a farkot, a pálmaágat és a nádszálat.
Isa 9:14 [Az előkelők és a tekintélyesek - ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.]
Isa 9:15 E nép vezetői tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek.
Isa 9:16 Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Isa 9:17 Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tűz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sűrű erdőt, úgyhogy magasra csap fel a füstje.
Isa 9:18 A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát,
Isa 9:19 mindenki a másik ember húsát eszi. Jobbról szel, de éhen marad, balról harap, mégse lakik jól.
Isa 9:20 Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Isa 10:1 Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak.
Isa 10:2 Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát.
Isa 10:3 Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat?
Isa 10:4 Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Isa 10:5 Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak.
Isa 10:6 Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát.
Isa 10:7 De hát ő nem így vélekedik, a szíve másképpen gondolkodik: Mert csak az eltipráson jár az esze, és azon, hogy sok népet kiirtson.
Isa 10:8 Azt mondja: "Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?
Isa 10:9 Vajon nem úgy járt-e Kalnó, mint Karkemis, és Emát, mint Arpád, Szamaria meg, mint Damaszkusz?
Isa 10:10 Úgy, ahogy kezem utolérte a bálványok országait, amelyekben még több volt a kép, mint amennyi kép Jeruzsálemben és Szamariában van,
Isa 10:11 amint elbántam Szamariával és bálványaival, vajon nem úgy tesznek-e majd Jeruzsálemmel és bálványaival is?"
Isa 10:12 De ha az Úr mindent végbevisz a Sion hegyén és Jeruzsálemben, akkor megbünteti Asszíria királya szívének kevély szándékát, és nagyralátó szemének gőgjét.
Isa 10:13 Mert ezt mondta: "Ezt mind a saját kezem erejével vittem végbe, és bölcsességemmel, mert okos vagyok. Megszüntettem a népek határait, kifosztottam kincstáraikat, s lakóikat a porba sújtottam.
Isa 10:14 Mint a madárfészek felé szokás, kinyújtottam kezem a népek kincséért, s ahogy összeszedik az elhagyott tojásokat, úgy harácsoltam össze az egész földet. Nem akadt, aki megmozdította volna a szárnyát, vagy száját csipogásra nyitotta volna."
Isa 10:15 Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.
Isa 10:16 Ezért a Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hőseire, s a jólét helyett tűz lángol fel, emésztő tűznek lángja.
Isa 10:17 Akkor Izrael Fényessége tűzzé változik, és a Szentje lánggá, aztán egyetlen napon lángra lobbantja és elemészti a bogáncsot és a gazt.
Isa 10:18 Erdejének és kertjének ékességét testestül-lelkestül megemészti, s úgy elsorvad, mint a beteg.
Isa 10:19 Erdejében a fák maradékát könnyű lesz megszámlálni, még a gyermek is összeírhatja őket.
Isa 10:20 Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére.
Isa 10:21 A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.
Isa 10:22 Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat.
Isa 10:23 Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.
Isa 10:24 Ezt mondja a Seregek Ura: "Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszővel ver ugyan, és fölemeli botját ellened,
Isa 10:25 de már csak egy kis idő: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri őket."
Isa 10:26 A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felől az úton.
Isa 10:27 Azon a napon lekerül válladról a terhe, és igája nem nyomja többé nyakad. Rimnon tájáról indul el,
Isa 10:28 gyorsan eléri Ajátot, átvonul Migronon, s Mikmásznál hagyja a málhát.
Isa 10:29 Végigmennek a szoroson, s Gábában tábort ütnek éjszakára. Ráma erre megremeg, Saul Gibeája megfutamodik.
Isa 10:30 Kiabálj, Bát-Gallim! Figyelj Laisa! Anatót válaszolj!
Isa 10:31 Madema fut, s Gébim lakói is menekülnek.
Isa 10:32 Még ma megáll Nobban, s kezet emel Sion leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen.
Isa 10:33 De nézzétek! A Seregek Ura rettentő erővel levágja az ágakat. A sudár növésű fákra kivágás vár. A földre zuhannak a hatalmasok.
Isa 10:34 Az erdő sűrűje megritkul a fejsze csapása alatt, s pompás cédrusaival elbukik a Libanon.
Isa 11:1 Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.
Isa 11:2 Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke,
Isa 11:3 s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall,
Isa 11:4 hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt.
Isa 11:5 Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.
Isa 11:6 Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket.
Isa 11:7 Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.
Isa 11:8 A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek.
Isa 11:9 Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.
Isa 11:10 Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye.
Isa 11:11 Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről.
Isa 11:12 Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak.
Isa 11:13 Akkor megszűnik majd Efraim féltékenysége, és Júda ellenségei kipusztulnak. Efraim nem lesz többé féltékeny Júdára, Júda meg nem támad többé Efraimra.
Isa 11:14 Nyugat felé rátörnek a filiszteusok határaira, és közösen kifosztják kelet fiait. Kiterjesztik hatalmukat Edomra és Moábra, s alattvalóikká teszik Ammon fiait.
Isa 11:15 Az Úr kiszárítja az egyiptomi tenger öblét, leheletének hevével. Heves széllel fölemeli kezét a Folyam fölé és hét patakra választja szét, hogy saruban kelhessenek át rajta.
Isa 11:16 Úgy nyílik majd út népe maradékának, amely megmaradt az asszírok fogságából, amint út nyílt egykor Izraelnek, amikor feljött Egyiptom földjéről.
Isa 12:1 Azon a napon így szólsz majd: Hálát adok neked, Uram, mert haragudtál ugyan rám, de lecsillapult haragod és megvigasztaltál.
Isa 12:2 Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és az üdvösségem.
Isa 12:3 Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból.
Isa 12:4 Azon a napon így szóltok majd: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok nevét. A népek között hirdessétek tetteit, s mondjátok el, milyen fölséges a neve.
Isa 12:5 Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat vitt végbe, szerezzen tudomást róla az egész világ.
Isa 12:6 Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát, Sion lakói, mert nagy körötökben Izrael Szentje.
Isa 13:1 Fenyegető jövendölés Babilon ellen, amelyet Izajás, Ámosz fia látott:
Isa 13:2 Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hallassatok csatakiáltást! Intsetek nekik kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmi kapun.
Isa 13:3 Magam adtam parancsot megszentelt harcosaimnak. Én hívtam bősz haragomban bajnokaimat, s büszke csapataikat.
Isa 13:4 Lám, zúgás hallatszik a hegyeken, sok nép zajongása. Királyságok szava zúg, az összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura vezényli a harci seregeket.
Isa 13:5 Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet.
Isa 13:6 Jajgassatok, mert közel az Úr napja! Mint pusztító hatalom közeleg a Mindenhatótól.
Isa 13:7 Akkor majd elernyed minden kéz, s elcsügged mind az emberi szív.
Isa 13:8 Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol.
Isa 13:9 Igen, eljön az Úr rettenetes napja. Bosszúval és izzó haraggal lesz telve, hogy pusztasággá tegye a földet, és kiirtsa színéről a bűnösöket.
Isa 13:10 Akkor az ég csillagai és az Orion nem ragyogtatják fényüket. Elsötétül a fölkelő Nap, és a Hold nem világít.
Isa 13:11 Meglátogatom a földet vétkeiért, és gonoszságaik miatt a bűnösöket. Véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom.
Isa 13:12 Ritkább lesz az ember a színaranynál, s az emberi élet Ofir aranyánál.
Isa 13:13 Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján.
Isa 13:14 Akkor majd, mint a felriasztott zerge és mint a juhnyáj, amelyet nem tart össze senki, úgy siet vissza népéhez mindenki, és ki-ki szülőföldjére menekül.
Isa 13:15 Mindenkit megölnek, akire rátalálnak, és kard élén hullik el, akit foglyul ejtenek.
Isa 13:16 Gyermekeiket szemük láttára szétzúzzák, házaikat kirabolják, asszonyaikat meggyalázzák.
Isa 13:17 Meglátjátok: mozgósítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, sem aranyra nem áhítoznak,
Isa 13:18 de szétzúzzák még a fiúcskákat is, s a kislányokat is éppúgy kiirtják. Nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, s szemükben nem látszik részvét a gyermekek iránt.
Isa 13:19 És Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét, úgy felforgatja majd az Isten, mint ahogy Szodomával és Gomorrával tette.
Isa 13:20 Nem lakik ott többé senki, nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Az arabok nem vernek ott sátrat, s a pásztorok nem legeltetik arra nyájukat.
Isa 13:21 Csak a vadállatok tanyáznak majd a helyén, s baglyok töltik meg házait. Struccok ütnek benne tanyát, és bakkecskék tánca veri föl csendjét.
Isa 13:22 Palotáiban hiénák üvöltenek egymásra, mulatóhelyein meg sakálok. Igen, nemsokára eljön ez az idő, napjai már nem késnek soká.
Isa 14:1 Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegődnek.
Isa 14:2 A népek megragadják és a szülőföldjükre vezetik őket. Ám Izrael háza megszerzi őket rabszolgának és rabszolganőnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták őket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon.
Isa 14:3 Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek,
Isa 14:4 ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás!
Isa 14:5 Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét,
Isa 14:6 amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket.
Isa 14:7 Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat.
Isa 14:8 Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: "Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket."
Isa 14:9 Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk.
Isa 14:10 Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: "Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél.
Isa 14:11 A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród.
Isa 14:12 Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?
Isa 14:13 Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon.
Isa 14:14 Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!
Isa 14:15 És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba."
Isa 14:16 Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: "Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat?
Isa 14:17 Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?"
Isa 14:18 A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában.
Isa 14:19 De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát.
Isa 14:20 Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után.
Isa 14:21 Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét.
Isa 14:22 Fölkelek ellenük - a Seregek Ura mondja -, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát - a Seregek Ura mondja.
Isa 14:23 A sündisznó örökségévé és mocsárrá teszem, és elsöpröm a pusztítás seprűjével - a Seregek Ura mondja.
Isa 14:24 Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam, s ahogy elhatároztam, úgy történik.
Isa 14:25 Összetöröm Asszíriát országomban, és eltaposom a hegyeimen, hogy lekerüljön róluk igája, és terhe eltűnjön vállukról.
Isa 14:26 Ez az a határozat, amelyet hoztam az egész föld ellen. És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam minden nemzet ellen.
Isa 14:27 Ha a Seregek Ura elhatároz valamit, ki merészelné azt meghiúsítani? S ha ő kinyújtja kezét, ki tudná elfordítani?
Isa 14:28 Acház király halála évében hangzott el ez a fenyegető jövendölés:
Isa 14:29 Ne örülj annyira, Filisztea földje, hogy összetört a pálca, amely vert. Mert a kígyó magvából vipera támad, annak meg szárnyas sárkány lesz az ivadéka.
Isa 14:30 De a szegények jóllaknak majd legelőimen, és a szűkölködők biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm.
Isa 14:31 Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, senki el nem hagyja ott hűtlenül csapatát.
Isa 14:32 Mit kell majd felelni ama nép követeinek? "Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne."
Isa 15:1 Fenyegető jövendölés Moáb ellen: Azon az éjszakán, amikor Ár elpusztul, elesik Moáb. Azon az éjszakán, amikor Kir elpusztul, elesik Moáb.
Isa 15:2 Fölmegy a nép Dibon templomához, fölmennek a magaslatokra sírni. Nebó hegyén és Medébában jajveszékel Moáb. Minden fej kopaszra van nyírva, minden szakáll levágva.
Isa 15:3 Az utcáin szőrruhát viselnek, a háztetőin jajgatnak. Terein mindenki panaszszót hallat, s zokogásban tör ki.
Isa 15:4 Hesbon és Elaále fájdalmában felkiált, Jáházig hallatszik a hangja. Megremeg ezért Moáb ágyéka, szinte reszket benne a lélek.
Isa 15:5 Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépő zokogással sírnak.
Isa 15:6 Igen, Nimrim vizei sivataggá válnak. Mert kiszárad a fű, ellankad a pázsit, elpusztul minden, ami zöldell.
Isa 15:7 Ezért amijük még van, amit szereztek, megpróbálják átmenteni a Fűzfák patakján túlra.
Isa 15:8 Igen, jajkiáltás járja át Moáb egész vidékét. Eglaimig hangzik a jajgatás, s a panasz egész Beer-Elimig.
Isa 15:9 Igen, vérrel telnek meg Dibon vizei, s még nagyobb csapásokat is mérek Dibonra. Oroszlánt (szabadítok) a Moábból menekültekre, és az országban megmaradtakra.
Isa 16:1 Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez!
Isa 16:2 Mint az ide-oda röpdöső madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál.
Isa 16:3 "Adj tanácsot, Hozz döntést! Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elűzötteket, s ne áruld el az oda menekülőket,
Isa 16:4 hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elől." Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letűnnek,
Isa 16:5 akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta hűségesen, Dávid sátorában olyan bíró ül majd, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos.
Isa 16:6 Hallottunk Moáb gőgjéről, módfeletti kevélységéről. Felfuvalkodottsága, gőgje és dölyfössége csak üres kérkedés.
Isa 16:7 Ezért jajgatni fognak Moábért a moábiták, mindnyájan jajveszékelnek majd. Kir-Hareszet kalácsai után kétségbeesetten sóhajtoznak.
Isa 16:8 Mert Hesbon mezői ellankadnak, Sibma szőlei szintén. Vesszőit kivágják a nemzetek urai, bár hajtásai egészen Jázerig érnek, szerteszét kúsznak a pusztán. Sarjai messze szétterjedtek, túlnyúltak a tengeren.
Isa 16:9 Ezért siratom Jázer siralmával Sibma szőlejét. Elárasztalak könnyeimmel Hesbon és Eleále. Mert aratásod és szüreted közben (csata) kiáltás hallik.
Isa 16:10 Az öröm és a vigasság hangja eltűnt kertjeidből. Szőleidben nem vigadnak többé, és nem ujjonganak. A sajtóban nem sajtolnak bort, és a víg dal is elhal.
Isa 16:11 Ezért zokog a bensőm Moábért, mint a hárfa húrja, és a szívem Kir-Hareszetért.
Isa 16:12 Igen, hiába megy föl Moáb fáradsággal a magaslatokra. S hiába megy be szentélyébe imádkozni: semmit sem ér el vele.
Isa 16:13 Ez az a szó, amelyet az Úr egykor kimondott Moábra:
Isa 16:14 És most ezt mondja az Úr: "Még három olyan év, mint a béres évei, és Moáb dicsősége végetér számos népével együtt. És ami mégis megmarad belőle, az kevés lesz, gyenge és erőtlen."
Isa 17:1 Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Meglátjátok: Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik.
Isa 17:2 Örökre elhagyottak lesznek városai, és nyájak legelői. (A nyájak) tanyáznak majd bennük és nem kergeti el őket senki.
Isa 17:3 Vége lesz Efraim erődjének, és Damaszkusz elveszti az uralmat. Arám maradéka úgy jár, mint Izrael fiainak dicsősége. A Seregek Ura mondja ezt.
Isa 17:4 Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsősége, és eltűnik húsának kövére.
Isa 17:5 Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében:
Isa 17:6 Csak itt-ott marad belőle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt.
Isa 17:7 Azon a napon az ember majd Teremtőjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére.
Isa 17:8 És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra.
Isa 17:9 Azon a napon városaid olyan elhagyottak lesznek, mint az amoriták és hivviták városai voltak, amikor elhagyták őket Izrael fiai előtt. Pusztasággá lesznek,
Isa 17:10 mert megfeledkeztél szabadító Istenedről, és nem gondoltál többé erősséged Sziklájára. Mert pompás csemetéket ültetsz, s idegen hajtásokkal telepíted.
Isa 17:11 Ha azon a napon, amelyen elülteted, megfogamzanak is, s reggelre virágba borul is ültetésed, mégis semmivé lesz aratásod szorongatásod napján, s romlásod gyógyíthatatlan marad.
Isa 17:12 Jaj, zúg a népek áradata, úgy zúgnak, mint a tenger szokott zúgni. A népek moraja hallik, mint a nagy vizek háborgása.
Isa 17:13 [Hatalmas vizek zúgásához hasonló a népek morajlása.] De Ő megfenyíti őket, erre messze futnak, s úgy elsodródnak, mint a pelyva a hegyeken a szél előtt, s a forgatag a vihar előtt.
Isa 17:14 Este meglepi őket a rémület, s mire felvirrad a reggel, nincsenek többé. Ez lett a jutalma pusztítóinknak, ez lett a sorsa fosztogatóinknak.
Isa 18:1 Jaj a szárnycsattogás földjének Kus folyamain túl,
Isa 18:2 amely követeket küld a tengeren, papiruszcsónakokon a vizeken. Menjetek csak vissza, gyors követek, a szálas és fényesbőrű néphez, a mindenfelé rettegett néphez, az erős és hódító nemzethez, amelynek országát folyamok szelik át!
Isa 18:3 És ti, lakói a földkerekségnek, s minden nemzete a földnek: Ha a zászló fölemelkedik a hegyeken, figyeljetek! Ha a kürt felharsan, halljátok meg!
Isa 18:4 Mert ezt mondja nekem az Úr: "Széttekintek lakóhelyemről, s oly nyugodt vagyok, mint a verőfényes déli hőség, s a harmatfelhő aratáskor a tikkasztó melegben."
Isa 18:5 Valóban, még a szüret előtt, amikor a szőlő már elvirágzik, és fürtje érőre fordul: akkor metszik le venyigéit metszőkéssel, és vágják le hajtásait.
Isa 18:6 És ott maradnak egytől egyig zsákmányul a hegyek madarainak és a mező vadjainak. Rajta töltik a nyarat a madarak, s a föld vadállatai rajtuk telelnek.
Isa 18:7 Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényesbőrű nép, a mindenfelé rettegett nép, az erős és hódító nemzet, amelynek országát folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.
Isa 19:1 Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Lám, az Úr gyors felhőn szállva Egyiptomba érkezik. Egyiptom bálványai megremegnek színe előtt, és az egyiptomiaknak megolvad a szívük keblükben.
Isa 19:2 Akkor fellázítom egymás ellen az egyiptomiakat, és harcolni fog testvér a testvér ellen, barát a barát ellen, a város a város ellen, ország az ország ellen.
Isa 19:3 És megtörik Egyiptomnak a lelke bensejében, minden tervét felforgatom. Ezért bálványaikat és varázslóikat kérdezik meg, a holtak szellemeit és a jövendőmondókat.
Isa 19:4 Kegyetlen úr kezébe adom Egyiptomot, s szigorú király fog uralkodni rajtuk - a Seregek Ura mondja ezt.
Isa 19:5 Elapadnak a Nílus vizei, a Folyam teljesen kiszárad.
Isa 19:6 A csatornák elposványosodnak, Egyiptom folyói elsekélyesednek s kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás
Isa 19:7 s minden rét a Nílus partjain. Kiszáradnak a vetések is, kiasznak s nem lesznek többé.
Isa 19:8 Búsulnak majd a halászok, s gyászolni fognak, akik a Nílusba horgot vetnek. Azok is, akik a vízen szétterítik hálóikat, keseregni fognak.
Isa 19:9 Kudarcot vallanak, akik lennel foglalkoznak, akik fésülik és fehér gyolccsá szövik.
Isa 19:10 A takácsok tönkremennek, s a napszámosok szívét gond emészti.
Isa 19:11 Bizony, esztelenek Szoán fejedelmei, s a fáraó legbölcsebb tanácsosai balgák. Hogy is mondhatjátok a fáraónak: "Bölcsek tanítványa vagyok, ősi, királyi nemzetségből való."
Isa 19:12 Nos, hol vannak most a bölcseid? Álljanak elő és mondják meg: Mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől?
Isa 19:13 Szoán fejedelmei esztelenek lettek, Nof főemberei tévedtek. Egyiptomot tévútra vitték tartományainak kormányzói.
Isa 19:14 Az Úr elárasztotta őket a szédelgés szellemével. Így Egyiptom olyan tántorgó lett vállalkozásaiban, mint ahogy a részeg tántorog okádékában.
Isa 19:15 Ezért Egyiptom nem vihet végbe semmit sem, hiába próbálja akár a fej, akár a farok, akár a pálma, akár a káka.
Isa 19:16 Azon a napon az egyiptomiak olyanok lesznek, mint az asszonyok: félni fognak és rettegni, amikor a Seregek Ura fölemeli ellenük a kezét.
Isa 19:17 Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak, ha csak említi is valaki, már megijed Egyiptom attól, amit a Seregek Ura határozott ellene.
Isa 19:18 Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, ahol Kánaán nyelvén beszélnek, és a Seregek Urának nevére esküsznek, az egyiknek "a Nap városa" lesz a neve.
Isa 19:19 Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében, és emlékoszlopa lesz az Úrnak a határhoz közel.
Isa 19:20 Mindkettő jel lesz és bizonyság a Seregek Ura számára Egyiptom földjén. És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse őket.
Isa 19:21 Az Úr kinyilatkoztatja magát nekik, és az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, sőt véresáldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki. Fogadalmat is tesznek az Úrnak és teljesítik is.
Isa 19:22 És akkor, bár kemény csapásokkal sújtja az Úr az egyiptomiakat, de meg is gyógyítja őket: megtérnek ugyanis az Úrhoz, és ő meghallgatja és meggyógyítja őket.
Isa 19:23 Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába. Az asszírok Egyiptomba járnak, az egyiptomiak meg Asszíriába, és az egyiptomiak Asszíriával együtt szolgálnak az Úrnak.
Isa 19:24 Azon a napon Egyiptomhoz és Asszíriához csatlakozik harmadikként Izrael, mint áldás a föld közepén.
Isa 19:25 És a Seregek Ura így fog áldást mondani: "Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek műve, Asszíria és örökségem, Izrael."
Isa 20:1 Abban az esztendőben, amikor a főpohárnok, akit Asszíria királya, Szárgon küldött, Asdodba érkezett, ostrom alá vette és elfoglalta,
Isa 20:2 az Úr hallatta szavát Izajás, Ámosz fia által. Azt mondta neki: "Eredj, oldd le derekadról a szőrköntöst, és vedd le lábadról a sarudat." Amikor megtette, és köntös meg saru nélkül járt-kelt,
Isa 20:3 így szólt az Úr: "Amint szolgám, Izajás három esztendeig köntös és saru nélkül járt, hogy jel és előkép legyen Egyiptom és Kus számára,
Isa 20:4 éppen úgy fogja az asszírok királya elhurcolni a foglyul ejtett egyiptomiakat és a rabságba jutott kusitákat, az ifjakat és az öregeket egyaránt, köntös meg saru nélkül, meztelen alféllel, Egyiptom gyalázatára.
Isa 20:5 Akkor majd megrémülnek és kiábrándulnak Kusból mind, akik benne bizakodtak, és Egyiptomból is, amellyel kérkedtek."
Isa 20:6 És a partvidék lakói így szólnak majd azon a napon: "Lám, ha így jártak azok, akikben reménykedtünk s akikhez segítségért szaladtunk, hogy mentsen meg minket Asszíria királyától, akkor hogy menekülhetnénk meg magunk?"
Isa 21:1 Fenyegető jövendölés a "tengeri pusztaság" ellen: Mint a Negeben végigsöprő forgószél jön a sivatag felől, a félelmetes föld felől;
Isa 21:2 - borzalmas látomás adta ezt tudtomra -, úgy fosztogat a fosztogató s pusztít a pusztító. "Kelj föl, Elám! Készülj ostromra, Média! Véget vetek már minden sóhajtásnak."
Isa 21:3 Ezért van tele gyötrelemmel ágyékom, olyan fájdalom kínoz, mint a vajúdó asszony fájdalma. Rémülettel tölt el, amit hallok, s zavarba ejt, amit látnom kell.
Isa 21:4 Reszket a szívem, iszonyat fog el; s még az alkony órája is, amely oly kedves nekem, rettegéssel tölt el. Isa 21:5 Ők meg asztalt terítenek, abrosszal letakarják, aztán esznek-isznak... Keljetek föl, ti fejedelmek, kenjétek meg a pajzsot!
Isa 21:6 Mert ezt mondta nekem az Úr: "Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse.
Isa 21:7 Ha lovascsapatot, kettős fogatot, szamáron jövő vagy tevén ülő csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel."
Isa 21:8 És a figyelő őr lekiáltott: "Uram, őrségen állok egész nap folyton-folyvást, és kitartok őrhelyemen minden éjszaka."
Isa 21:9 Íme, lovasok jöttek s kettős fogatok. Megszólítottak és ezt mondták nekem: "Elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták."
Isa 21:10 Ó, te, akit széttiportak a szérűn és szinte kicsépeltek: amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdetem most neked.
Isa 21:11 Jövendölés Edomról. Így kiáltanak hozzám Szeirből: "Őr, meddig tart még az éj? Őr, meddig tart még az éj?"
Isa 21:12 S az őr így felel: "Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza és gyertek el újra."
Isa 21:13 Jövendölés a sivatagról: Dedán karavánjai, akik az erdőben töltitek az éjszakát,
Isa 21:14 hozzatok vizet a szomjazóknak. Ti, Tema földjének lakói, siessetek a menekülők elé, s adjatok kenyeret nekik.
Isa 21:15 Mert a kard elől menekülnek, a kivont kard elől, a kifeszített íj elől, a súlyos harc elől.
Isa 21:16 Mert ezt mondta nekem az Úr: "Még egy olyan év, mint a béres esztendeje, és elvész Kedár minden dicsősége.
Isa 21:17 És akik Kedár fiai, a hős íjászok közül megmaradnak, igen kevesen lesznek. Igen, az Úr, Izrael Istene határozott így."
Isa 22:1 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Ugyan mi lelt téged, hogy egész néped fölment a háztetőkre,
Isa 22:2 te zajongó, forrongó, te ujjongó város? Akiket megöltek benned, nem kard élén vesztek el, s akik elpusztultak, nem harcban estek el.
Isa 22:3 Minden főembered megfutamodott, fogságba jutottak, mielőtt íjukat kifeszítették volna. Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték, amikor menekülni készültek messze földre.
Isa 22:4 Ezért azt mondom: "Fordítsátok el arcotokat tőlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt."
Isa 22:5 Mert ez az eltiprásnak és a zűrzavarnak a napja, az Úrtól, a Seregek Istenétől való. A látomás völgyében leomlott egy fal, és segítségért a hegy felé kiáltanak.
Isa 22:6 Elám elővette a tegezt, Arám is fölnyergelte lovait, és Kir előszedte a pajzsot.
Isa 22:7 Gyönyörű völgyeid megtelnek harci szekerekkel, lovasok ütik fel táborukat kapuidnál:
Isa 22:8 Júda védelme kudarcot vall. Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult.
Isa 22:9 Figyeljétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyűjtöttétek az Alsó-tó vizeit,
Isa 22:10 megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerősítsétek a várfalat.
Isa 22:11 A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtől fogva alkotott.
Isa 22:12 És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket s öltsetek magatokra szőrruhát.
Isa 22:13 De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: "Együnk-igyunk - mondják -, mert holnap úgyis meghalunk!"
Isa 22:14 Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától, a fülembe: "Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok." Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.
Isa 22:15 Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz,
Isa 22:16 aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: "Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen?
Isa 22:17 Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad és messze elhajít.
Isa 22:18 Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!"
Isa 22:19 Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból.
Isa 22:20 Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát,
Isa 22:21 és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
Isa 22:22 Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.
Isa 22:23 Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.
Isa 22:24 De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót,
Isa 22:25 azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sőt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt.
Isa 23:1 Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult! Amikor hazatértek Ketim földjéről, akkor tudták meg a hírt.
Isa 23:2 Némuljatok el a rémülettől, ti, lakói a partvidéknek, Szidon kereskedői, akiknek hajói bejárták a tengert,
Isa 23:3 a határtalan óceán vizeit; akiknek a Nílus termése és a Folyam aratása szolgáltatta jövedelmét, amikor világszerte kereskedett.
Isa 23:4 Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: "Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat."
Isa 23:5 Ha majd a hír eljut Egyiptomba, megrendülnek Tírusz sorsa miatt.
Isa 23:6 Hajózzatok át Tarsisba s jajgassatok, ti, lakói a partvidéknek!
Isa 23:7 Ez a ti vidám városotok, amelynek eredete az ősidőkbe nyúlik, s amelyet lába messze idegenbe elvitt, hogy ott is megtelepedjék?
Isa 23:8 Ki határozott így Tírusz felől, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárai a föld nagyjai közé számítottak?
Isa 23:9 A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsőségét s gőgjét, és megalázza a föld minden előkelőjét.
Isa 23:10 Műveld meg földedet, Tarsis leánya, mert a kikötő nem létezik többé.
Isa 23:11 Kiterjesztette kezét az Úr a tenger fölé, hogy megdöntse országait. Ő adott parancsot Kánaán ellen, hogy erősségeit lerombolják.
Isa 23:12 Ő szólt így: Ne örülj tovább, te meggyalázott szűz, Szidon leánya! Hiába kelsz föl, s hajózol át Ketimbe, ott sem lesz nyugalmad.
Isa 23:13 Nézzétek csak Ketim földjét... Ostromtornyokat építettek ellene, bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált.
Isa 23:14 Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult.
Isa 23:15 Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendőre. De egy másik király uralkodása idején, a hetven év elmúltával, Tírusz úgy jár majd, amint a céda éneke mondja:
Isa 23:16 Vedd a citerát, járd körül a várost, te elfelejtett céda nő! Pengesd szépen, énekelj vígan, hogy visszaemlékezzenek rád.
Isa 23:17 A hetven év elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, hiszen az újra nekilát, hogy kicsapongásában a világ minden országával összeadja magát, amely a föld színén van, s így pénzt szerezzen.
Isa 23:18 De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyűjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek.
Isa 24:1 Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja.
Isa 24:2 A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós.
Isa 24:3 A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.
Isa 24:4 Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt.
Isa 24:5 Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget.
Isa 24:6 Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.
Isa 24:7 Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek.
Isa 24:8 Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal.
Isa 24:9 Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak.
Isa 24:10 Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet.
Isa 24:11 Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről.
Isa 24:12 Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek.
Isa 24:13 Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt.
Isa 24:14 De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének.
Isa 24:15 A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik.
Isa 24:16 A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak! Hanem én azt mondom: "Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!"
Isa 24:17 Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek!
Isa 24:18 Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg. Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai.
Isa 24:19 Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld.
Isa 24:20 Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.
Isa 24:21 Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön.
Isa 24:22 Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket.
Isa 24:23 Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.
Isa 25:1 Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat.
Isa 25:2 Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha.
Isa 25:3 Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved.
Isa 25:4 Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar.
Isa 25:5 Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.
Isa 25:6 A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor.
Isa 25:7 És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított.
Isa 25:8 Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.
Isa 25:9 Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén!
Isa 25:10 Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében.
Isa 25:11 És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét.
Isa 25:12 Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.
Isa 26:1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál.
Isa 26:2 Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges,
Isa 26:3 amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma.
Isa 26:4 Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!
Isa 26:5 Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta,
Isa 26:6 úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.
Isa 26:7 Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted.
Isa 26:8 Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk.
Isa 26:9 Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot.
Isa 26:10 Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével.
Isa 26:11 Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket.
Isa 26:12 Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk.
Isa 26:13 Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük.
Isa 26:14 A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted.
Isa 26:15 Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait!
Isa 26:16 A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket.
Isa 26:17 Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt.
Isa 26:18 Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek.
Isa 26:19 Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.
Isa 26:20 Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag.
Isa 26:21 Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket.
Isa 27:1 Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.
Isa 27:2 Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről:
Isa 27:3 Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette.
Isa 27:4 Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám.
Isa 27:5 Igen, csak hogy oltalmat keressetek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.
Isa 27:6 Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet.
Isa 27:7 Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette?
Isa 27:8 Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján.
Isa 27:9 Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé.
Isa 27:10 Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait.
Isa 27:11 Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.
Isa 27:12 Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai.
Isa 27:13 Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.
Isa 28:1 Jaj az efraimi részegek büszke koronájának, ragyogó ékessége hervadó virágának, amely a bortól tántorgók termékeny völgye felett van.
Isa 28:2 Íme, egy erős és hatalmas férfit küld az Úr, aki, mint a jeges förgeteg, mint a romboló szélvész, és mint a hatalmas vizek áradata, lerántja őket hatalmával a földre.
Isa 28:3 Akkor lábbal tiporják majd az efraimi részegek büszke koronáját,
Isa 28:4 és ragyogó ékességének büszke koronája, amely a termékeny völgy felett van, úgy jár majd, mint a korán érő füge: ha valaki meglátja, nyomban kezébe veszi és megeszi.
Isa 28:5 Azon a napon a Seregek Ura lesz dicsőséges koronája és ragyogó koszorúja népe maradékának.
Isa 28:6 Ő tölti el igazságos szellemmel azt, aki törvényt ül, és bátorsággal azt, aki az ellenséget a kapuig visszaűzi.
Isa 28:7 Még ezek is tántorognak a bortól, és szédelegnek a mámorító italtól. A papok és a próféták támolyognak az italtól, a bor áldozataként; az erős ital elkábítja őket. Inognak, amikor látomást látnak, és bizonytalanok, ha ítéletet kell hozni.
Isa 28:8 Igen, minden asztal tele van okádékkal, egy csöpp hely sem marad tőlük tisztán.
Isa 28:9 "De kit akar az ilyen tudásra tanítani? Kinek akarja kifejteni a kinyilatkoztatást? A csecsemőknek, akiket éppen elválasztottak, akiket csak most vettek el anyjuk kebelétől.
Isa 28:10 Ilyeneket mondogatva: Szav laszav, szav laszav, kav lakav, kav lakav, zeér sám, zeér sám."
Isa 28:11 Igen, ilyen dadogó szavakkal és idegen nyelven szól majd e néphez,
Isa 28:12 ő, aki így beszélt hozzájuk: "Ez a nyugalom, hagyjátok az elfáradtat megnyugodni. Ez a megnyugvás." De ők nem akarták meghallani,
Isa 28:13 ezért így szól hozzájuk az Úr: "Szav laszav, szav laszav, kav lakav, kav lakav, zeér sám, zeér sám." Hogy útjukon hanyatt essenek, összetiporják őket, tőrbe akadjanak, és fogságba jussanak.
Isa 28:14 Halljátok az Úr szavát, ti gúnyolódók, akik népemen uralkodtok Jeruzsálemben!
Isa 28:15 Ti ezt mondjátok: "Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal. Ha eljön a pusztító suhogó ostor, minket ugyan el nem érhet, mert a hazugságot választottuk menedékül, és a hamisság az oltalmazó várunk."
Isa 28:16 Ezért ezt mondja nektek Isten, az Úr: "Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon, egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet. Aki hisz, nem inog meg,
Isa 28:17 és a jogot teszem mérőónná, az igazságot mérővesszővé." De a hazugság menedékét jégeső söpri el, és vizek árasztják el a várát.
Isa 28:18 Semmivé lesz a halállal kötött szövetségtek, s szerződéstek az alvilággal nem lesz tartós. Mert eljön a pusztító, suhogó ostor, s összezúz benneteket.
Isa 28:19 Valahányszor eljön, elér titeket. Mert eljön majd reggelenként, sőt éjjel is, nappal is eljön. Micsoda rémületet fog majd kelteni, ha egyáltalán lesz, aki megérti jelentését!
Isa 28:20 Az ágy rövid lesz arra, hogy kinyújtózzanak benne, és keskeny a takaró a betakarózásra.
Isa 28:21 Valóban, mint egykor a Perazim hegyén, fölkel az Úr, és mint egykor Gibeon völgyében, úgy fog haragudni, hogy végbevigye művét, amely szokatlan lesz, hogy befejezze művét, amely hallatlan lesz.
Isa 28:22 Hagyjátok hát abba a gúnyolódást, mert különben bilincseitek még szorosabbak lesznek. Mert hallottam az ítéletet: az egész földre pusztulást hoz az Isten, a Seregek Ura.
Isa 28:23 Figyeljetek ide s halljátok meg szavamat, figyeljetek, s értsétek meg beszédemet!
Isa 28:24 Vajon mindig szánt-e a szántóvető, mindig hasogatja és boronálja a földjét?
Isa 28:25 Nemde, ha elegyengeti a föld színét, kaport szór bele, elhinti a köményt, és vet a sorba búzát meg árpát, a szélére meg kölest.
Isa 28:26 Erre az okosságra Isten nevelte, Ő tanította így.
Isa 28:27 Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot és nem járatják a szekér kerekét a kömény felett; hanem a kaprot vesszővel verik ki, és bottal a köményt.
Isa 28:28 Hát csépléskor összetörik-e a búzát? Nem, hiszen aki csépel, nem csépel örökké. És bár hajtja rajta szekere kerekét, csak kiveri belőle a szemet, de össze nem töri.
Isa 28:29 Ez is a Seregek Urától való: Mert csodálatos az ő tanácsa, és bölcsessége mindent felülmúl.
Isa 29:1 Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul,
Isa 29:2 úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel:
Isa 29:3 Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal és sáncot emelek ellened.
Isa 29:4 A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földből jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad.
Isa 29:5 De hirtelenül és váratlanul az történik,
Isa 29:6 hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel. Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada.
Isa 29:7 A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás. Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták,
Isa 29:8 mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: Így jár majd mindaz a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol.
Isa 29:9 Álmélkodjatok és bámuljatok! Támolyogjatok és ingadozzatok! Legyetek részegek, de ne a bortól, tántorogjatok, de ne a mámorító italtól!
Isa 29:10 Mert az Úr árasztott el benneteket az álomkór szellemével. Ő zárta be szemeteket: a prófétákat, Ő takarta be fejeteket: a látnokokat.
Isa 29:11 Ezeknek a dolgoknak a látomása olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha odaadnak valakinek, aki tud olvasni, s azt mondják neki: Olvasd, azt feleli: Nem tudom, mert le van pecsételve.
Isa 29:12 Ha meg olvasni nem tudónak adják a könyvet, s azt mondják neki: Olvasd, akkor az így felel: Nem ismerem a betűket.
Isa 29:13 Ezt mondja az Úr: Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak,
Isa 29:14 ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseik bölcsessége, és okosaiknak okossága elenyészik.
Isa 29:15 Jaj azoknak, akik elrejtőznek az Úr elől, hogy eltitkolják terveiket, akik a sötétben viszik végbe tetteiket, s azt mondják: Ugyan ki lát minket, ki ismer bennünket?
Isa 29:16 Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: "Nem te csináltál!" Vagy a fazék a fazekasnak: "Nem ért a dolgához!"?
Isa 29:17 Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik?
Isa 29:18 Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme.
Isa 29:19 A szelídek újra örülnek az Úrban, és a szegények ujjonganak Izrael Szentjében.
Isa 29:20 Mert a zsarnok nem lesz többé, a gúnyolódó kipusztul, és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak.
Isa 29:21 Azokat, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik tőrbe ejtik a bírót a kapuban, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától.
Isa 29:22 Ezért mondja az Úr, Jákob házának Istene, Ábrahám megváltója: "Nem szégyenül meg többé Jákob, és arca nem sápad el többé,
Isa 29:23 mert látni fogja, amit kezem végbevitt körükben, és szentnek hirdeti a nevemet." Valóban, szentnek magasztalják majd Jákob Szentjét, és félve tisztelik Izrael Istenét.
Isa 29:24 Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.
Isa 30:1 Jaj a lázongó fiaknak - ezt mondja az Úr. - Olyan terveket szőnek, amelyek nem tőlem valók, és olyan szövetséget kötnek, amelyet nem én sugalltam. Így aztán bűnt bűnre halmoznak.
Isa 30:2 Útra keltek, hogy lemenjenek Egyiptomba, anélkül, hogy velem tanácskoztak volna. A fáraó erejétől remélnek oltalmat, és Egyiptom árnyékában bizakodnak.
Isa 30:3 Ám a fáraó ereje szégyent hoz rátok, és az Egyiptom árnyékába vetett reményetek gyalázatot.
Isa 30:4 Fejedelmeid már Zoánig jutottak, követeid meg Háneszig.
Isa 30:5 Mindnyájan szégyenbe jutnak olyan néppel, amely nem használhat nekik, és nem lehet segítségükre, sem hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra.
Isa 30:6 Jövendölés a Negeb vadállatai ellen: A nyomorúság és ínség földjén át, ott, ahol nőstény- és hímoroszlán, vipera és szárnyaskígyó tanyázik, szamarak hátán viszik gazdagságukat és tevék púpján kincseiket olyan népnek, amely nem használhat nekik.
Isa 30:7 Mert Egyiptom segítsége hiábavaló, mit sem ér, ezért nevezem így: Ráháb, a tehetetlen.
Isa 30:8 Most azért menj el és írd föl egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon az eljövendő időkre, bizonyságul mindörökre.
Isa 30:9 Bizony, lázongó nép ez, hazug fiak, olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni.
Isa 30:10 A látnokoknak azt mondják: "Ne lássatok!" A prófétáknak meg: "Ne jövendöljetek nekünk igazat! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat.
Isa 30:11 Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével."
Isa 30:12 Ezért most ezt mondja Izrael Szentje: Mivel megvetettétek szavamat, és inkább az elnyomásban és a hazugságban bíztok, és arra támaszkodtok:
Isa 30:13 azért olyan lesz számotokra ez a gonoszság, mint egy megrepedt és leomlani készülő fal, amelyik hirtelenül omlik össze,
Isa 30:14 így romlása olyan, mint a kíméletlenül összezúzott cserépedényé, amelynek töredékei közt akkora darab cserép sem marad, amellyel egy kis tüzet lehetne hozni a tűzhelyről, vagy egy kevés vizet lehetne meríteni a ciszternából.
Isa 30:15 Ezért hát ezt mondja az Úr, Izrael Szentje: Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultatok volna. Ha veszteg maradtok és bíztok, lett volna erőtök. De ti ezt nem akartátok.
Isa 30:16 Ti inkább így beszéltetek: "Azért sem! Majd lovakon száguldunk." Bizony, majd száguldotok. "Gyors kocsiban vágtatunk el." Nos, éppolyan gyorsak lesznek üldözőitek.
Isa 30:17 Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.
Isa 30:18 Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak.
Isa 30:19 Valóban, Sion népe, te Jeruzsálemben élsz majd és nem kell többé sírnod. (Az Úr) irgalmas lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad; mihelyt meghallja, meghallgat.
Isa 30:20 Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat.
Isa 30:21 Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: "Ez a helyes út, ezen járjatok!"
Isa 30:22 Akkor úgy nézel majd ezüsttel bevont bálványaidra és aranyozott bálványképeidre, mint valami tisztátalan dologra. Úgy elveted őket, mint valami undokságot, s így kiáltasz utánuk: El veletek!
Isa 30:23 Vetésednek esőben lesz része, bárhol vetsz a földön, és a föld termette kenyér ízes lesz és tápláló. Nyájaid tágas mezőkön legelnek majd azon a napon.
Isa 30:24 Ökreid és szamárcsikóid, amelyek a földet megmunkálják, sóval vegyített, szórólapáttal megtisztított eleséget esznek.
Isa 30:25 Minden magas hegyen és minden dombtetőn folyóvizek és patakok folynak majd a nagy öldöklés napján, azon a napon, amikor a bástyák leomlanak.
Isa 30:26 A hold fénye olyan lesz, mint a nap ragyogása, a nap fénye pedig hétszer ragyogóbb lesz, olyan, mint hét napnak a napfénye azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja a sebhelyeket, amelyeket verésével okozott neki.
Isa 30:27 Nézzétek, közeleg az Úr neve messziről, haragja izzó, nehéz elviselni. Ajka tele van haraggal, nyelve olyan, mint az emésztő tűz.
Isa 30:28 Lehelete, mint a megáradt patak, amely egészen a nyakig ér. Azért jön, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás rostáján. És hogy a tévelygés zabláját vesse a nemzetek szájába.
Isa 30:30 Az Úr hallatni fogja fölséges hangját, és megmutatja rettenetes karját, amellyel lesújt izzó haragjában; emésztő tűz, orkán, zápor és jégeső alakjában.
Isa 30:31 Mert az Úr szavára összetörik Asszíriát, lesújt rá ostorával.
Isa 30:32 Minden alkalommal talál majd a harag vesszeje, amellyel az Úr verni fogja.
Isa 30:29 Zengő éneketek olyan lesz akkor, mint az ünnepi éjszakán felhangzó ének, amikor a szívek örömtől áradnak. És mint a zarándokok éneke, akik fuvolaszó kíséretében fölmennek az Úr hegyére, Izrael sziklájához. Felvonulnak dobszóval, hárfát pengetve és körtáncot járva...
Isa 30:33 Mert a Tófetben már régóta el van készítve egy mély és széles verem Melek számára, bőségesen van benne szalma és tűzifa. Az Úr lehelete, mint egy kénköves folyam, fogja majd meggyújtani.
Isa 31:1 Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik.
Isa 31:2 Csakhogy ő is okos: romlást idéz elő, és nem vonja vissza a szavát. Fölkel az istentelenek háza ellen, és a gonoszok védelmezői ellen.
Isa 31:3 Egyiptom ember és nem isten, lova csak test és nem lélek. Ha az Úr kiterjeszti kezét: összerogy a segítséget nyújtó, elesik a megsegített, és így egyaránt elvesznek.
Isa 31:4 Ezt mondja nekem az Úr: amint az oroszlán ordít és az oroszlánkölykök a zsákmánya mellett, és ha szembeszáll is vele a pásztorok serege, nem retten meg hangjuktól, sem lármájuk nem ijeszti meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy harcoljon a Sion hegyén és halmán.
Isa 31:5 Mint a repdeső madarak, úgy oltalmazza Jeruzsálemet a Seregek Ura. Megoltalmazza és megszabadítja, megkíméli és megmenti.
Isa 31:6 Térjetek hát vissza ahhoz, Izrael fiai, akitől oly gonosz módon elpártoltatok.
Isa 31:7 Igen, azon a napon mindenki eldobja majd ezüst- és aranybálványait, amelyeket vétkes keze csinált.
Isa 31:8 Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Egy kard semmisíti meg, amely nem emberé. Megfutamodik a kard elől, és ifjú harcosai rabszolgává lesznek.
Isa 31:9 Félelmében elhagyja szikláját, s fejedelmei otthagyják a zászlót. Az Úr mondta ezt, akinek a Sionon van a tüze, és Jeruzsálemben a kemencéje.
Isa 32:1 Íme, igazságosan uralkodik egy király, és a fejedelmek a törvény szerint ítélkeznek.
Isa 32:2 Olyan lesz mindegyikük, mint a rejtekhely a szél elől, mint a menedék a viharban, mint a patakok vize a szárazságban, és a magas szikla árnyéka a szomjas földön.
Isa 32:3 A látók nem csukják be a szemüket, és a hallók füle felfigyel.
Isa 32:4 Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet, s a dadogók nyelve érthetően beszél.
Isa 32:5 A balgát nem nevezik többé nemesnek, s nem mondják becsületesnek az álnokot.
Isa 32:6 Mert a balga balgaságot beszél, és szíve gonoszságot forral, hogy istentelenséget vigyen végbe, és álnokul az Úr ellen szóljon; hogy éhen hagyja az éhezőket, és megtagadja az italt a szomjazóktól.
Isa 32:7 Az álnok ember fegyverei igen gonoszak: mert gonosz terveket kovácsol, hogy hazug beszéddel tönkretegye a szegényt, még akkor is, ha bebizonyítja igazát.
Isa 32:8 Ám a nemes nemeshez méltóan gondolkodik, és kitart a nemes dolgokban.
Isa 32:9 Ti könnyelmű asszonyok, figyeljetek! Halljátok meg szavamat! Elbizakodott nők, hallgassatok ide!
Isa 32:10 Esztendő múltán, rövid időn belül remegni fogtok, ti elbizakodottak, mert vége lesz a szüretnek, és a gyümölcsszedés ideje nem jön el többé.
Isa 32:11 Reszkessetek, könnyelmű asszonyok, remegjetek, elbizakodottak! Vessétek le ruhátokat, vetkőzzetek le, és öltsetek magatokra gyászruhát!
Isa 32:12 Verjétek melleteket a gyönyörű mezőkért, a termékeny szőlőkért,
Isa 32:13 népem szántóföldjéért, amelyet tövis és bojtorján ver föl, és minden boldog otthonért, a boldog városért!
Isa 32:14 Mert üresen állnak a paloták, a zajos város elhagyatott, az Ófel és az Őrhely búvóhellyé lett örökre, vadszamarak tanyája, nyájak legelője.
Isa 32:15 És újra kiáradt ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő.
Isa 32:16 Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben.
Isa 32:17 Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.
Isa 32:18 Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban.
Isa 32:19 De földre sújtják az erdőt, és a várost megalázzák.
Isa 32:20 Ti azonban boldogan vettek majd a vizek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat.
Isa 33:1 Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak.
Isa 33:2 Uram, irgalmazz nekünk, mert benned remélünk! Reggelente légy erős karunk, és gyámolunk a szükség idején.
Isa 33:3 Fenyegető szavadra megfutamodnak a népek, ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek,
Isa 33:4 és úgy kapkodják zsákmányukat, ahogyan a szöcske kapkod, úgy nekiesnek, mint a sáska szokott.
Isa 33:5 Magasztos az Úr, mert a magasban lakik, s betölti Siont joggal és igazsággal.
Isa 33:6 Biztonságban telnek majd napjai, bővében lesz jólétnek, bölcsességnek és tudománynak, és az Úr félelme lesz a kincse.
Isa 33:7 Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak.
Isa 33:8 Elhagyottak az utak, s az ösvényeken nem jár senki: megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe veszik az embereket.
Isa 33:9 Gyászol az ország és senyved, szégyenében hervadozik a Libanon. Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag, a Básán és a Kármel, akár a lombja vesztett fa.
Isa 33:10 Most fölkelek - mondja az Úr -, felállok és fölemelkedem.
Isa 33:11 Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket.
Isa 33:12 A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tűzben.
Isa 33:13 Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat!
Isa 33:14 Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?
Isa 33:15 Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson:
Isa 33:16 az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.
Isa 33:17 Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át.
Isa 33:18 Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki megszámolta a tornyokat?
Isa 33:19 Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni.
Isa 33:20 Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el.
Isa 33:21 Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket.
Isa 33:23 Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta.
Isa 33:22 Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket. Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak.
Isa 33:24 Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok - a nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát.
Isa 34:1 Gyertek ide, népek és halljátok! Figyeljetek, ti nemzetek! Hallja a föld, s ami betölti, a földkerekség, s minden ami csak rajta él!
Isa 34:2 Az Úr megneheztelt az összes nemzetre, haragja fölgerjedt minden seregük ellen. Átok alá veti, s megöleti őket.
Isa 34:3 A megölteket szétszórják az utcákon, holttestükből bűz csap fel, vérüktől szinte megolvadnak a hegyek,
Isa 34:4 s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szőlő, s mint a fügefáról a levél.
Isa 34:5 Mert kardom megittasodott az égben. Nézzétek, hogy lesújt Edomra, a népre, amelyet pusztulásra szántam.
Isa 34:6 Az Úr kardja jóllakik vérrel, s meghízik a hájon, a bárányok és kosok vérén, a bakok veséjének kövérén. Mert az Úr áldozatot rendez Boszrában, és nagy öldöklést Edom földjén.
Isa 34:7 De ökrök helyett nemzetek hullnak el, és bikák helyett harcosok, egy egész sereg. Földjük megittasodik a vértől és poruk csöpögni fog a hájtól.
Isa 34:8 Mert az Úr bosszújának lesz a napja ez, a megtorlás esztendeje Sion védelmezőjének.
Isa 34:9 Patakjai szurokká változnak, a pora kénkővé, és földje égő szurokká lesz...
Isa 34:10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, nem is megy át rajta soha senki.
Isa 34:11 Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. A megsemmisülés mérőzsinórját feszíti ki fölé az Úr, és a pusztaság mérőónját.
Isa 34:12 Szörnyetegek laknak majd arra, fejedelmei sem lesznek többé, királyt többé ott ki nem kiáltanak, főemberei mind semmivé lesznek.
Isa 34:13 Bojtorján nő majd palotáiban, csalán és bogáncs a váraiban. Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája.
Isa 34:14 Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, szőrös lények kiabálnak egymásnak. Ott vesz menedéket Lilit is magának, ott talál nyugvóhelyet.
Isa 34:15 Ott fészkel majd a vipera és tojást rak, melegíti és ki is költi őket. Keselyűk gyűlnek oda, ott lesz a találkozóhelyük.
Isa 34:16 Kutassatok az Úr könyvében és olvassatok: egy sem hiányzik ezek közül, mert ajka rendelte így, és lelke gyűjtötte egybe őket.
Isa 34:17 Maga vetett sorsot mindnyájunknak, keze osztotta ki nekik mérőzsinórral a földet. Az övék is lesz az mindörökre, és nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.
Isa 35:1 Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon!
Isa 35:2 Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét.
Isa 35:3 Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
Isa 35:4 Mondjátok a csüggedt szívűeknek: "Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek."
Isa 35:5 Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog.
Isa 35:6 Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.
Isa 35:7 A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem...
Isa 35:8 És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta.
Isa 35:9 Nem lesz ott oroszlán, más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta,
Isa 35:10 akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.
Isa 36:1 Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket.
Isa 36:2 Akkor az asszírok királya elküldte főpohárnokát Lachisból Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe, egy nagy hadsereggel. A főpohárnok ott táborozott le a Felső-tó vízvezetéke mellett, a Kalló-mezőre vivő úton.
Isa 36:3 Oda ment ki hozzá Eljakim udvarnagy, Hilkija fia, továbbá Sebna, az írnok és Joach, Aszaf fia, a jegyző.
Isa 36:4 A főpohárnok azt mondta nekik: "Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira?
Isa 36:5 Azt gondolod tán, hogy a puszta szavak érnek annyit, mint a haditerv és a katonai erő? Kire támaszkodol, hogy föl mersz ellenem lázadni?
Isa 36:6 Bizonyára Egyiptomban, ebben a törött nádszálban bizakodol, amely áthatol annak a kezén, aki rá támaszkodik, és keresztülszúrja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya azoknak, akik benne bíznak.
Isa 36:7 Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem ő az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez előtt az oltár előtt imádkozzatok!?
Isa 36:8 Nos hát, gyere át uramhoz, az asszírok királyához és fogadj vele: Adok neked kétezer lovat, ha kiállítod hozzájuk a lovasokat.
Isa 36:9 Hogy akarsz csak egyet is elűzni uramnak akár legkisebb szolgái közül is? Mégis Egyiptomban bizakodol, a szekerekben és a lovasokban.
Isa 36:10 Aztán talán nem az Úr akaratából vonultam fel erre a földre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!"
Isa 36:11 Ekkor Eljakim, Sebna és Joach így szóltak a főpohárnokhoz: "Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van."
Isa 36:12 De a főpohárnok azt mondta: "Azt hiszitek, azért küldött ide uram, hogy csak uratokhoz és hozzátok intézzem ezeket a szavakat? Nem, hanem inkább azokhoz az emberekhez küldött, akik ott ülnek a várfalon, és akiknek majd veletek együtt a saját ürüléküket kell enniük és a saját vizeletüket kell inniuk!"
Isa 36:13 Akkor a főpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: "Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait!
Isa 36:14 Ezt üzeni nektek a király: Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, mert hisz nem lesz ereje hozzá, hogy megmentsen titeket.
Isa 36:15 S azt se engedjétek, hogy az Úrral vigasztaljon benneteket Hiszkija, ilyeneket mondván: Bízzatok az Úrban, mert ő biztosan megszabadít minket; ez a város nem kerül Asszíria királyának kezére.
Isa 36:16 Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Kössetek velem békét, s adjátok meg magatokat! Akkor mindenki saját szőlője és saját fügefája termését eheti, és mindenki a maga kútja vizét ihatja,
Isa 36:17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan országba, amely hasonló a tiétekhez, gabonát és bort termő föld, kenyeret és szőlőt adó föld.
Isa 36:18 Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, ilyeneket mondván: Az Úr megszabadít minket! Vajon kiszabadította-e országát egy nemzetnek az istene is az asszírok királyának kezéből?
Isa 36:19 Hol vannak Hamat és Arfát istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Hol vannak Szamaria földjének istenei? Azok tán megmentették Szamariát?
Isa 36:20 Akad-e ezeknek az országoknak az istenei közt csak egy is, aki megmenthette országát hatalmamtól? Hát akkor hogy tudná az Úr megmenteni Jeruzsálemet kezemtől?"
Isa 36:21 Erre ők csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király megparancsolta: Ne válaszoljatok neki!
Isa 36:22 Aztán Hilkija fia, Eljakim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joach, a jegyző visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a főpohárnok szavait.
Isa 37:1 Amikor Hiszkija király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, és elment az Úr templomába.
Isa 37:2 Majd elküldte Eljakim udvarnagyot, Sebna írnokot és a papok közül a véneket, akik szintén zsákruhába öltöztek, Izajás prófétához, Ámosz fiához.
Isa 37:3 Így szóltak hozzá: "Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a szorongattatás, a büntetés és a megszégyenülés napja, mert eljött a magzatok megszülésének az ideje, de nincs erő a szülésre.
Isa 37:4 De talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, az asszírok királya azért küldött ide, hogy gyalázza az élő Istent, és talán bosszút áll az Úr, a te Istened azokért a szavakért, amelyeket hallott. Te magad meg imádkozzál a maradékért, amely még megvan."
Isa 37:5 Amikor Hiszkija király szolgái elmentek Izajáshoz,
Isa 37:6 az így válaszolt nekik: "Mondjátok meg uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái gyaláztak!
Isa 37:7 Íme, egy lelket adok bele; hírt hall és visszatér országába, aztán majd a saját országában juttatom kardélre."
Isa 37:8 A főpohárnok visszatért, és Libnánál találta Asszíria királyát, amint épp ostromolta. Meghallotta ugyanis a főpohárnok, hogy a király elvonult Lachisból,
Isa 37:9 mert jelentették neki Tirhakáról, Kus királyáról: "Kivonult, hogy ismét harcba szálljon veled!" Szancherib akkor újra követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel:
Isa 37:10 "Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére!
Isa 37:11 Jól tudod, hogyan bántak el Asszíria királyai minden országgal: betöltötték rajtuk az átkot. Hát akkor te hogy szabadulhatnál meg?
Isa 37:12 Vajon megszabadították-e isteneik azokat a nemzeteket, amelyeket atyáim elpusztítottak: Gozánt, Háránt, Reszefet és Éden népét Tel Básárban?
Isa 37:13 Hol van Hamat királya, Arpád királya, Szefarvaim, Hena és Ivva királya?"
Isa 37:14 Amikor Hiszkija átvette a követek kezéből a levelet és elolvasta, fölment az Úr házába és ott az Úr elé tárta.
Isa 37:15 Így imádkozott Hiszkija az Úrhoz:
Isa 37:16 "Seregek Ura, Izrael Istene, te a kerubok fölött trónolsz. Egyedül te vagy a föld minden országának Istene; te alkottad az eget és a földet.
Isa 37:17 Fordítsd ide, Uram, a füled és halld; nyisd ki, Uram, a szemed és lásd; halld meg Szancherib szavait, amelyeket üzent, hogy gyalázza az élő Istent.
Isa 37:18 Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztítottak minden nemzetet országukkal együtt,
Isa 37:19 isteneiket meg tűzre vetették, mert hiszen nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, így elpusztíthatták őket.
Isa 37:20 Most tehát Urunk, Istenünk, szabadíts ki minket a kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy Isten, az Úr."
Isa 37:21 Akkor Izajás, Ámosz fia, üzenetet küldött Hiszkijának: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene feleletül arra az imádságra, amelyet az asszírok királya, Szancherib miatt hozzám intéztél.
Isa 37:22 Ez az a szó, amelyet az Úr kimondott rá: Megvet és csúfot űz belőled Sionnak szűzi leánya; a hátad mögött a fejét rázza Jeruzsálem leánya.
Isa 37:23 Kit gyaláztál és kit káromoltál? És kire vetetted gőgös tekinteted? Izrael Szentjére!
Isa 37:24 Szolgád szájával az Urat gyaláztad. Azt mondtad: Töméntelen szekeremmel fölmentem a magas hegyekre, a Libanon csúcsára. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit. A legtávolibb zugába is eljutottam, fáinak sűrű erdejébe.
Isa 37:25 Kutakat ástam ott, és így más vizét ittam. Lábammal taposva kiszárítottam Egyiptom minden folyóvizét.
Isa 37:26 Hallod-e? Már régóta elterveztem, régtől fogva elhatároztam, és most végre is hajtom! Arra rendeltelek, hogy erős városokat romhalmazzá tégy.
Isa 37:27 Lakóik tehetetlenül megrémültek és megszégyenültek. Olyanok lettek, mint a mezei fű, mint a zöld pázsit, mint a háztetők és a sivatag füve a keleti szélben.
Isa 37:28 Tudok róla, ha fölkelsz, s ha leülsz, jártadat, keltedet jól ismerem.
Isa 37:29 Mivel ellenem lázadtál, és kevélységed a fülemig hatolt: azért karikát teszek az orrodba, zablát a szádba, és úgy vezetlek vissza azon az úton, amelyen idejöttél.
Isa 37:30 Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét.
Isa 37:31 Júda házának megmenekült maradéka gyökeret hajt alul és gyümölcsöt hoz felül.
Isa 37:32 Mert egy maradék rajzik ki Jeruzsálemből, akik életben maradtak, a Sion hegyéről. A Seregek Urának féltő szeretete viszi ezt végbe.
Isa 37:33 Ezért az Úr ezt mondja Asszíria királya felől: Nem hatol be ebbe a városba, nyilat sem lő ki ellene. Pajzzsal sem támadja meg és sánccal se veszi körül.
Isa 37:34 Azon az úton, amelyen idejött, visszatér; a városba be nem hatol - ezt mondja az Úr.
Isa 37:35 Mert oltalmazom ezt a várost és meg is szabadítom, magamért és szolgámért, Dávidért."
Isa 37:36 Még azon az éjszakán kivonult az Úr angyala, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Reggel, ébresztőkor mind ott feküdtek holtan.
Isa 37:37 Erre Szancherib fölkerekedett és elvonult. Visszatért hazájába és Ninivében maradt.
Isa 37:38 Egyszer, amikor éppen istenének, Niszroknak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szárezer kardot döftek bele. Aztán Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon követte a trónon.
Isa 38:1 Abban az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Ámosz fia, Izajás próféta elment hozzá és így szólt: "Ezt mondja neked az Úr: Rendezd el ügyeidet, mert nemsokára meghalsz, s nem maradsz életben."
Isa 38:2 Erre Hiszkija arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz:
Isa 38:3 "Emlékezz, Uram, hogy hűségesen és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami kedves neked." Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija.
Isa 38:4 Ekkor az Úr így szólt Izajáshoz:
Isa 38:5 "Menj, és mondd meg Hiszkijának: Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgésedet, és figyelembe vettem könnyeidet, úgyhogy meggyógyítalak: három nap múlva fölmész az Úr templomába és tizenöt esztendővel megtoldom életedet.
Isa 38:6 Megmentelek Asszíria királyának kezétől, sőt ezt a várost is megoltalmazom."
Isa 38:21 Majd így rendelkezett Izajás: "Hozzatok ide egy fügés kalácsot, tegyétek rá a daganatra, s meg fog gyógyulni."
Isa 38:22 Hiszkija ekkor megkérdezte: "Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?" Izajás így válaszolt:
Isa 38:7 "Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát:
Isa 38:8 Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsőfokokon, vagyis tíz fokkal." Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement.
Isa 38:9 Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségéből:
Isa 38:10 Így szóltam: Életem napjainak közepén kell alászállnom az alvilág kapuihoz, életem hátralevő éveitől megrabolva.
Isa 38:11 Azt gondoltam: Nem látom többé az Urat az élők földjén. És nem láthatok senkit azok közül, akik a földet lakják.
Isa 38:12 Sátramat lebontják és elveszik tőlem, mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok. Életemet, mint a takács, felgöngyölöd, hogy aztán levághasd a szövőszékről. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem.
Isa 38:13 Siránkozom egészen reggelig, hogy mint az oroszlán, összetöri minden csontomat. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem.
Isa 38:14 Mint a fecskefióka, úgy csipogok, nyögdécselek, mint a galamb. Szemem bágyadtan tekint a magasba: Végy gondjaidba, légy segítségem!
Isa 38:15 Mit is mondjak neki? Miről beszéljek vele? Ő tette ezt mind velem. Egész életemben dicsőítelek minden szenvedésemért!
Isa 38:16 Uram, érted él a szívem, és a lelkem is csak érted él. Meggyógyítottál és hagyod, hogy éljek,
Isa 38:17 még szenvedésem is áldássá vált. Megszabadítottad lelkemet a pusztulás verméből. Hátad mögé vetetted minden vétkemet.
Isa 38:18 Mert az alvilág nem dicsőít téged, és a halál nem magasztal; akik a sírgödörbe szállnak, már nem bíznak hűségedben.
Isa 38:19 Csak aki él, az magasztal, ahogy ma én magasztallak. Az apák hirdessék fiaiknak a hűségedet.
Isa 38:20 Uram, siess segítségemre! És engedd, hadd zengjük zsoltárainkat életünknek minden napján, az Úr házában.
Isa 39:1 Abban az időben Babilon királya, Baladán fia, Merodák-Baladán levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegségéről és felépüléséről.
Isa 39:2 Hiszkija megörült neki, és megmutatta a követeknek a kincstárát: az ezüstöt és az aranyat, a fűszereket és az illatos olajokat, minden fölszerelését, s ami csak található volt a raktáraiban, azt mind. Nem akadt semmi, amit Hiszkija meg ne mutatott volna nekik, sem a palotájában, sem egész országában.
Isa 39:3 Akkor Izajás próféta elment Hiszkijához és megkérdezte: "Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?" Hiszkija így válaszolt: "Egy távoli országból, Babilonból jöttek."
Isa 39:4 Izajás tovább kérdezett: "És mit láttak a palotádban?" "Mindent láttak, ami csak van a palotámban - válaszolta Hiszkija. Nincs semmi kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik."
Isa 39:5 Erre Izajás így szólt hozzá: "Halld a Seregek Urának szavát!
Isa 39:6 Eljön az idő, amikor ami palotádban található, s amit őseid a mai napig gyűjtöttek, azt mind elhurcolják Babilonba. Semmi sem marad itt - azt mondja az Úr.
Isa 39:7 Sőt még fiaid közül is, akik tőled származnak, akiket te nemzel, arra választanak ki néhányat, hogy szolgák legyenek Babilon királyának palotájában."
Isa 39:8 Ám Hiszkija azt mondta erre Izajásnak: "Az Úr szava, amelyet tudattál velem, kedvező." Magában ugyanis ezt gondolta: "Amíg én élek, addig úgyis béke lesz és biztonság."
Isa 40:1 "Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!" - ezt mondja Istenetek.
Isa 40:2 "Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért."
Isa 40:3 Egy hang kiált: "Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át.
Isa 40:4 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.
Isa 40:5 Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így."
Isa 40:6 Egy hang megparancsolja: "Hirdesd!" Erre megkérdezem: "Mit hirdessek?" "Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága.
Isa 40:7 Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. - Valóban, olyan a nép, mint a fű! -
Isa 40:8 Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad."
Isa 40:9 Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!
Isa 40:10 Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények.
Isa 40:11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.
Isa 40:12 Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén?
Isa 40:13 Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással?
Isa 40:14 Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét?
Isa 40:15 Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem.
Isa 40:16 Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendők égőáldozatnak.
Isa 40:17 A nemzetek mind semmik a színe előtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében.
Isa 40:18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla?
Isa 40:19 A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranyműves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá.
Isa 40:20 Az ügyes képfaragó művész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebből állít bálványt, nehogy meginogjon.
Isa 40:21 Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettől fogva? Nem tudtok a föld teremtéséről?
Isa 40:22 Ő az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok előtte, mint a sáskák. Ő terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat.
Isa 40:23 Ő az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit.
Isa 40:24 Alighogy elülteti, alighogy elveti őket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja őket.
Isa 40:25 "Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?" - mondja a Szent.
Isa 40:26 Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.
Isa 40:27 Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: "Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét"?
Isa 40:28 Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen.
Isa 40:29 Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet.
Isa 40:30 Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül.
Isa 40:31 De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
Isa 41:1 Hallgassatok rám, ti szigetek; kapjanak új erőre a nemzetek, lépjenek elé és beszéljenek, szálljunk egymással perbe!
Isa 41:2 "Ki támasztotta kelet felől azt, akit minden lépésében győzelem kísér? Ki az, aki a nemzeteket kiszolgáltatja neki, és megalázza előtte a királyokat? Kardja porrá zúzza őket, íja meg szétszórja, mint a pelyvát.
Isa 41:3 Üldözőbe veszi őket, s akadálytalanul halad előre, lába szinte nem is éri az utat.
Isa 41:4 Ki határozta el, s ki vitte ezt végbe? Az, aki kezdettől fogva szólította a nemzeteket. Én, az Úr, az első, aki még az utolsók közt is ugyanaz vagyok."
Isa 41:5 A szigetek látják ezt és megremegnek, a föld határai megrendülnek: Összesereglenek, egybegyűlnek.
Isa 41:6 Ki-ki segítséget nyújt társának, és így szólnak egymáshoz: Bátorság!
Isa 41:7 az öntőmester bátorítja az ötvöst; a kalapáccsal dolgozó meg azt, aki az üllőt veri. És közben azt mondja arról, amit forraszt: Jó lesz. Aztán szegekkel erősíti meg a bálványt, nehogy meginogjon.
Isa 41:8 És te, Izrael, én szolgám, Jákob, akit kiválasztottam barátomnak, Ábrahám ivadéka.
Isa 41:9 Te, akit a föld határairól hoztalak elő, és a világ végéről hívtalak meg; te, akihez így szóltam: Szolgám vagy, kiválasztottalak, ezért nem vetlek el:
Isa 41:10 Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom.
Isa 41:11 Bizony megszégyenülnek és gyalázatra jutnak, mind, akik ellened lázadoztak. Elpusztulnak és elvesznek, akik harcba szálltak ellened.
Isa 41:12 Keresni fogod, de többé nem találod azokat, akik ellened hadakoztak. Elpusztulnak és semmivé lesznek, akik háborgattak.
Isa 41:13 Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek.
Isa 41:14 Ne félj hát, Jákob, te szegény féreg, te maroknyi Izrael. Magam vagyok a gyámolod - az Úr mondja ezt neked -, Izrael Szentje, a te Megváltód.
Isa 41:15 Nézd, cséplőszánná teszlek, új és éles fogú cséplőszánná. Hegyeket csépelsz és törsz majd össze, halmokat zúzol pozdorjává.
Isa 41:16 Szélnek engeded majd, és a szél elsodorja őket, a forgószél szerteszórja mind. De te ujjongsz majd az Úrban, és dicsekszel Izrael Szentjében.
Isa 41:17 Vizet keresnek a szűkölködők és a szegények, de nincs, a nyelvük száraz a szomjúságtól. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket.
Isa 41:18 Folyókat fakasztok a kopasz dombokon, és forrásokat a völgyek ölén. A pusztaságot tóvá változtatom, vizek forrásaivá a kiaszott földet.
Isa 41:19 A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, platánt és ciprust, egymás mellett.
Isa 41:20 Hogy így mindenki lássa és megtudja, meggondolja és megértse: Az Úr keze vitte ezt végbe mind, Izrael Szentje teremtette.
Isa 41:21 "Hozzátok elő ügyeteket - mondja az Úr, adjátok elő érveiteket - így beszél Jákob királya.
Isa 41:22 Lépjenek elő és adják tudtunkra, ami történni fog. Mit is mondhatnának az elmúlt dolgokról, olyat, amire érdemes volna fölfigyelni? Vagy mondjatok valamit azokról, amik eljövendők, hadd tudjuk meg, mi lesz majd a végük.
Isa 41:23 Adjátok hírül, mi történik majd a jövőben, hogy megtudjuk: istenek vagytok. Tegyetek már valamit: akármit, hogy ámulva láthassuk mindannyian.
Isa 41:24 Bizony semmik vagytok, s minden művetek semmiség. Gyalázatos, aki benneteket választ."
Isa 41:25 Északról támasztottam a szabadítót, hogy jöjjön. Napkeletről hívtam meg, a nevén szólítottam. Úgy összetiporta a helytartókat, mint a sarat, vagy amint a fazekas tapossa az agyagot.
Isa 41:26 Ki hirdette ezt kezdettől fogva, hogy megtudjuk, és ki jövendölte meg már rég, hogy elmondhassuk: Úgy van!? Senki sem hirdette, senki sem jövendölte meg, senki sem hallotta szavatokat.
Isa 41:27 Én mondtam először Sionnak: "Lám, itt vannak!" Én küldtem Jeruzsálemnek örömhírt hozó hírnököt.
Isa 41:28 Körülnéztem, de közülük nem volt senki, nem akadt egy sem, aki tanácsot adott volna; akit, ha megkérdeznek, megfelelt volna.
Isa 41:29 Bizony, ezek mind semmik, műveik is csak semmiségek. A bálványaik meg: szél és hiábavalóság.
Isa 42:1 Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.
Isa 42:2 Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon.
Isa 42:3 A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot,
Isa 42:4 nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek.
Isa 42:5 Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az egeket és kifeszítette, aki megszilárdította a földet s rajta kisarjasztotta a növényeket, aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek, és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta:
Isa 42:6 Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek világosságul,
Isa 42:7 hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat és a tömlöcből azokat, akik a sötétségben ülnek.
Isa 42:8 Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsőségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak.
Isa 42:9 Nézzétek: a régebbiek beteljesedtek, és új dolgokat hirdetek előre, mielőtt megtörténnének, tudtotokra adom őket.
Isa 42:10 Énekeljetek az Úrnak új éneket! A föld határáig dicséretét! Dicsőítse a tenger, s ami benne él, a szigetek és minden lakójuk.
Isa 42:11 Ujjongjon a puszta és minden városa a falvakkal együtt, ahol Kedár lakik. Ujjongjanak a kőszirt lakói, harsogjanak a hegyek tetejéről.
Isa 42:12 Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsőségét.
Isa 42:13 Az Úr kivonul, mint a hős, haragja fellobban, mint a harcosé. Felrivall, csatakiáltást hallat, úgy vonul ki férfiként ellenségei ellen.
Isa 42:14 Sokáig hallgattam, csöndben voltam, szinte visszafogtam magam... De most nyögök, mint a vajúdó asszony, fújok és lihegek egyszerre.
Isa 42:15 A hegyeket-halmokat pusztává teszem, ellankasztok mindent, ami zöldell. A folyókat pocsolyává változtatom, a tavakat meg kiszárítom.
Isa 42:16 Elkísérem útjukon a vakokat, és vezetem őket ösvényükön; világosságra változtatom előttük a sötétet, és a göröngyös utat elegyengetem. Ezt teszem majd velük, és nem hagyom el őket.
Isa 42:17 De akik a bálványokban bíznak: meghátrálnak és szégyent vallanak. Így járnak mind, akik így szólnak öntött szobraikhoz: ti vagytok a mi isteneink.
Isa 42:18 Süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek ide és lássatok!
Isa 42:19 Ki vak, ha nem a szolgám? És ki süket, ha nem a követem, akit küldök? [Ki olyan vak, mint a küldöttem, s ki olyan süket, mint az Úr szolgája?]
Isa 42:20 Sok mindent láttál, de nem figyeltél oda, a füled nyitva volt, mégse hallottál.
Isa 42:21 Igazságosságában az Úr magasztossá s dicsővé akarta tenni a törvényt.
Isa 42:22 Ám ez egy kifosztott, kirabolt nép, bilincsbe van verve, tömlöcbe van zárva; prédává lettek, s nincs szabadítójuk, kifosztották őket, de senki se szól, hogy: "Add vissza!"
Isa 42:23 Ki hallja meg közületek, ki figyel föl rá és gondol a jövővel?
Isa 42:24 Ki szolgáltatta ki Jákobot a fosztogatónak, és Izraelt a pusztítónak? Nemde az Úr? Bizony vétkeztünk ellene. Nem akartunk az útjain járni, és törvényének engedelmeskedni.
Isa 42:25 Ezért szabadította rá ádáz haragját és a háború borzalmait. Lángba borította, de hát nem vette szívére, felgyújtotta, de hát nem tért észre.
Isa 43:1 Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.
Isa 43:2 Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg.
Isa 43:3 Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted.
Isa 43:4 Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért.
Isa 43:5 Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet, és összegyűjtelek napnyugatról.
Isa 43:6 Azt mondom majd északnak: Add vissza őket! És délnek: ne tartsd vissza őket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól.
Isa 43:7 Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.
Isa 43:8 Lépjen elő a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket.
Isa 43:9 Gyűljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a rég volt dolgokat? Hozzák elő tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja őket, azt mondhassa: Úgy van!
Isa 43:10 Magatok vagytok a tanúim - mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha.
Isa 43:11 Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító.
Isa 43:12 Én hirdettem előre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim - mondja az Úr.
Isa 43:13 Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?
Isa 43:14 Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki.
Isa 43:15 Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok.
Isa 43:16 Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben,
Isa 43:17 aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja.
Isa 43:18 Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek.
Isa 43:19 Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön.
Isa 43:20 Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak.
Isa 43:21 A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.
Isa 43:22 Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael!
Isa 43:23 Nem hoztad el nekem bárányaidat égőáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsőítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek.
Isa 43:24 Nem vettél nekem pénzen jószagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál.
Isa 43:25 Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé.
Isa 43:26 Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elő ügyedet és igazold magad.
Isa 43:27 Ősatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem,
Isa 43:28 fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.
Isa 44:1 Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam!
Isa 44:2 Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam.
Isa 44:3 Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővízű patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre.
Isa 44:4 Úgy sarjadzanak majd, mint a fű a forrás közelében, mint a fűzfák a vízfolyások mellett.
Isa 44:5 Az egyik így szól majd: "Én az Úré vagyok", a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: "Úr", az meg Izrael nevével dicsekszik.
Isa 44:6 Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.
Isa 44:7 Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát előttem! Ki adta hírül a jövőt már kezdettől fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik!
Isa 44:8 Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.
Isa 44:9 A bálványkészítők mind semmik. Tetszetős alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.
Isa 44:10 Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belőle semmi haszna.
Isa 44:11 Igen, tisztelőik mind csalódnak majd, a készítőik meg szégyent vallanak. Gyűljenek mind össze, álljanak elő! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian.
Isa 44:12 A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja művét. Erős karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad.
Isa 44:13 Az ács mérőzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésőjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körző vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belőle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék.
Isa 44:14 Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elő, amelyet az erdő fái közül választott magának. Vagy pedig fenyőfát ültet. Ezt az eső fölneveli,
Isa 44:15 hogy az embernek legyen tüzelője. Vesz belőle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belőle és imádja; bálványt csinál és leborul előtte.
Isa 44:16 A fa egyik részét elégeti a tűzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: "Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!"
Isa 44:17 A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik előtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: "Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!".
Isa 44:18 Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség.
Isa 44:19 Nem akad köztük, aki elgondolkodna; akiben értelem és belátás volna és így szólna: "A felét elégettem a tűzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sőt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó előtt boruljak le?"
Isa 44:20 Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: "Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?"
Isa 44:21 Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael.
Isa 44:22 Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhőt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.
Isa 44:23 Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsősége felragyogott Izraelben.
Isa 44:24 Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtője; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre.
Isa 44:25 Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan.
Isa 44:26 Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom.
Isa 44:27 Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is.
Isa 44:28 Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!
Isa 45:1 Így szól az Úr fölkentjéhez, Ciruszhoz, akinek megfogja a jobbját, hogy színe előtt meghódoltassa a nemzeteket, és megoldja a királyok derekán az övet; hogy megnyissa előtte az ajtókat, és ne maradjon egyetlen kapu se zárva:
Isa 45:2 "Előtted megyek, és megalázom a magasságokat; összetöröm az érckapukat, és a vaszárakat leütöm.
Isa 45:3 Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak.
Isa 45:4 Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak a neveden. Dicső nevet adtam neked, bár nem ismertél.
Isa 45:5 Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek,
Isa 45:6 hogy napkelettől napnyugatig megtudják: rajtam kívül nincsen más." Én vagyok az Úr, és senki más!
Isa 45:7 Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget; én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind.
Isa 45:8 Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre, mind.
Isa 45:9 Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: "Mit csinálsz?" És a mű: "Milyen ügyetlen vagy!"?
Isa 45:10 Jaj annak, aki azt mondja apjának: "Miért nemzel?" És az asszonynak: "Miért szülsz?"
Isa 45:11 Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: "Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem?
Isa 45:12 Nézzétek: én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja. Az én kezem terjesztette ki az egeket, és én sorakoztattam fel minden seregüket.
Isa 45:13 Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és minden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza száműzöttjeimet váltságdíj és ajándékok nélkül." A Seregek Ura mondja ezt így.
Isa 45:14 Ezt mondja az Úr: Egyiptom földművelő népe, Kus kereskedői és a szálas termetű szabeusok meghódolnak neked, a tieid lesznek, és bilincsbe verve követnek. Leborulnak és könyörögnek: "Csak nálad van Isten s rajta kívül nincsen más, más isten nem létezik."
Isa 45:15 Valóban, nálad rejtőzött el az Isten, Izrael Istene és Szabadítója.
Isa 45:16 Megszégyenülnek és megalázódnak, akik szembe szállnak veled, s akik bálványokat csinálnak, mind szégyent vallanak.
Isa 45:17 De Izrael szabadulást talál az Úrban, megszabadul mindörökre. Megszégyenülés és megaláztatás nem ér már titeket többé soha.
Isa 45:18 Mert ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki megalkotta és létrehozta, s fenn is tartja a földet, mert nem a zűrzavarnak teremtette, hanem hogy lakjanak rajta: "Én vagyok az Úr és nincsen más.
Isa 45:19 Nem titokban beszéltem, nem valami sötét zugában a földnek. Nem azt mondtam Jákob nemzetségének: A zűrzavarban keressetek! Én, az Úr az igazságot mondom, és az igazat hirdetem nektek.
Isa 45:20 Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Mind esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk.
Isa 45:21 Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül.
Isa 45:22 Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más.
Isa 45:23 Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv.
Isa 45:24 Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene.
Isa 45:25 Ám Izraelnek minden nemzetsége győzelmet és dicsőséget arat az Úrban!"
Isa 46:1 Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán.
Isa 46:2 De leroskadnak, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak.
Isa 46:3 "Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem.
Isa 46:4 Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.
Isa 46:5 Kivel vethettek egybe és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok?
Isa 46:6 Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből, és lemérik mérlegen az ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán leborulnak előtte és imádják.
Isa 46:7 Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványra, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről, ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit.
Isa 46:8 Gondoljatok erre és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők!
Isa 46:9 Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló.
Isa 46:10 Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.
Isa 46:11 Elhívom kelet felől a ragadozó madarat, messze földről a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek, mihelyt eltervezem, már végre is hajtom.
Isa 46:12 Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem.
Isa 46:13 Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek."
Isa 47:1 Szállj le és ülj a porba, Babilon szűzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörűnek.
Isa 47:2 Vedd a malmot, őrölj lisztet, vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat, fedd föl lábad szárát, s úgy gázolj át a folyókon!
Isa 47:3 Vetkőzz meztelenre, hadd lássák szégyened! Mert bosszút akarok állni, és ettől nem tarthat vissza senki.
Isa 47:4 Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja:
Isa 47:5 Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnőjének.
Isa 47:6 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és a kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál,
Isa 47:7 és azt gondoltad: "Örökre úrnő leszek". Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége.
Isa 47:8 Hallgass hát ide, te könnyűvérű, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: "Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, én nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem."
Isa 47:9 Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység rád nehezedik teljesen, és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igéző szózatok.
Isa 47:10 Mily vakmerő voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: "Nincs senki, aki látna." Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: "Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más."
Isa 47:11 Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielőtt eszedbe vehetnéd.
Isa 47:12 Állj hát elő igéző szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak?
Isa 47:13 Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben.
Isa 47:14 Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétől, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tűzhely, amely mellé odaülhetnének.
Isa 47:15 Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.
Isa 48:1 Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén,
Isa 48:2 mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: "a Seregek Ura".
Isa 48:3 Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek.
Isa 48:4 Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad és ércből a homlokod,
Isa 48:5 azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: "Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így."
Isa 48:6 Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz.
Isa 48:7 Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így aztán nem mondhatod: "Nos, én tudtam róluk."
Isa 48:8 Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta.
Isa 48:9 Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak.
Isa 48:10 Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában.
Isa 48:11 Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsőségemet nem engedem át másnak soha.
Isa 48:12 Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó.
Isa 48:13 Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek.
Isa 48:14 Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? "Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén."
Isa 48:15 Én, saját magam mondtam ezt és én hívtam el; ide rendeltem és szerencsésen végbevittem a terveit.
Isa 48:16 Gyertek ide és halljátok: "Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok." - "Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által."
Isa 48:17 Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.
Isa 48:18 Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához.
Isa 48:19 Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt.
Isa 48:20 Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul; terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: "Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot."
Isa 48:21 Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle.
Isa 48:22 De nincs békéjük az istenteleneknek - mondja az Úr.
Isa 49:1 Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított.
Isa 49:2 Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett.
Isa 49:3 S így szólt hozzám: "A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!"
Isa 49:4 De én azt gondoltam: "Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet." Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél.
Isa 49:5 Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem:
Isa 49:6 "Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig."
Isa 49:7 Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott.
Isa 49:8 Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.
Isa 49:9 A foglyokhoz így szólok: "Gyertek ki!" A sötétben ülőkhöz meg: "Gyertek a napvilágra!" Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak.
Isa 49:10 Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket.
Isa 49:11 Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket.
Isa 49:12 Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Szinim földjéről.
Isa 49:13 Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein.
Isa 49:14 Így panaszkodott Sion: "Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!"
Isa 49:15 De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.
Isa 49:16 Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen.
Isa 49:17 Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.
Isa 49:18 Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek, hozzád. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük.
Isa 49:19 Mert elpusztított vidékeid és romjaid, és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak.
Isa 49:20 Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: "Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!"
Isa 49:21 Te pedig azt gondolod majd magadban: "Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?"
Isa 49:22 Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák.
Isa 49:23 Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent.
Isa 49:24 El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól?
Isa 49:25 Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet.
Isa 49:26 Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse.
Isa 50:1 Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat.
Isa 50:2 Miért nem találtam senkit, amikor eljöttem? És miért nem felelt senki, amikor felhangzott hívó szavam? Talán túlságosan rövid a kezem ahhoz, hogy megváltást szerezzen? Vagy nincs elég erő bennem, hogy szabadulást adjak? Nos, egyetlen fenyegető szóval kiszárítom a tengert, és sivataggá teszem a folyamokat, úgyhogy megrothadnak víz hiányában a halak és szomjan pusztulnak.
Isa 50:3 Gyászba borítom az egeket, és zsákruhát borítok rá takaróul.
Isa 50:4 Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.
Isa 50:5 Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.
Isa 50:6 Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.
Isa 50:7 Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.
Isa 50:8 Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám!
Isa 50:9 Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg.
Isa 50:10 Mind, aki közületek féli az Urat, az ő szolgája szavára hallgasson. Ha meg sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!
Isa 50:11 De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok, és tüzes nyilakat csináltatok, jussatok a saját tüzetek lángjába, és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok! Az én kezemből ér ez utol benneteket, mind, ott hevertek majd gyötrelmeitekben.
Isa 51:1 Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kősziklára, amelyből kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!
Isa 51:2 Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.
Isa 51:3 Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng.
Isa 51:4 Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tőlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága.
Isa 51:5 Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.
Isa 51:6 Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le. Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha, úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha.
Isa 51:7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt.
Isa 51:8 Mert moly emészti meg őket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el őket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékről nemzedékre.
Isa 51:9 Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt?
Isa 51:10 Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?
Isa 51:11 Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri őket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.
Isa 51:12 Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok! Miért is félnél hát halandó embertől; ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fű?
Isa 51:13 Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap, sanyargatód haragjától, attól, hogy elveszít téged. De hol van már sanyargatód haragja?
Isa 51:14 A fogoly hamarosan kiszabadul; nem fog meghalni börtönében, és kenyere nem fogy el.
Isa 51:15 Én vagyok az Úr, a te Istened, én kavarom fel a tengert, hogy zúgjanak a habjai; a Seregek Ura a nevem.
Isa 51:16 Én adtam ajkadra tanításomat, és én rejtettelek el a kezem árnyékában, amikor kiterjesztettem az eget, és megvetettem a föld alapjait, és azt mondtam Sionnak: "Az én népem vagy."
Isa 51:17 Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted.
Isa 51:18 Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt.
Isa 51:19 Két csapás ért - ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard - ki vigasztal meg téged?
Isa 51:20 Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével.
Isa 51:21 Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól.
Isa 51:22 Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod.
Isa 51:23 Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: "Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad." És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.
Isa 52:1 Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan.
Isa 52:2 Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!
Isa 52:3 Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket.
Isa 52:4 Ezt mondja az Úr: Egykor Egyiptomba költözött le népem, hogy ott lakjék, aztán Asszíria sanyargatta meg.
Isa 52:5 Hát most itt mit tegyek? - mondja az Úr. Hiszen népemet ingyen elhurcolták, és akik uralkodnak rajta, ujjonganak - mondja az Úr. Egész nap folyton-folyvást káromolják a nevemet.
Isa 52:6 Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom: "Íme, itt vagyok!"
Isa 52:7 Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: "Királlyá lett a te Istened."
Isa 52:8 Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.
Isa 52:9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet.
Isa 52:10 Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.
Isa 52:11 El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok.
Isa 52:12 De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülők módján. Az Úr fog előttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz.
Isa 52:13 Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik.
Isa 52:14 Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,
Isa 52:15 és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.
Isa 53:1 Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Isa 53:2 Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó.
Isa 53:3 Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Isa 53:4 Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Isa 53:5 Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Isa 53:6 Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Isa 53:7 Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.
Isa 53:8 Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották.
Isa 53:9 A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.
Isa 53:10 Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata.
Isa 53:11 "Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta.
Isa 53:12 Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért."
Isa 54:1 Zengj éneket, te meddő, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát s ujjongj, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van - mondja az Úr.
Isa 54:2 Tedd tágassá sátradban a helyet, és hajlékod kárpitjait feszítsd ki bátran. Hosszabbítsd meg a köteleket, és erősítsd meg a szegeket,
Isa 54:3 mert kiterjedsz jobbra és balra. Nemzetséged hatalmába keríti a nemzeteket, és benépesíti az elhagyott városokat.
Isa 54:4 Ne félj, nem fogsz megszégyenülni, ne pirulj, nem ér gyalázat! Sőt elfelejted ifjúkorod szégyenét, és özvegységed gyalázatára nem kell emlékezned többé.
Isa 54:5 Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.
Isa 54:6 Igen, mint egy elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt, visszahív az Úr. Mert eltaszíthatja-e valaki ifjúkori feleségét? Istened mondja ezt.
Isa 54:7 Igaz, elhagytalak egy röpke pillanatra, de most nagy irgalommal visszafogadlak.
Isa 54:8 Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem előled arcomat. De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad. Az Úr mondja ezt, a te Megváltód.
Isa 54:9 Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne nem borítja el többé a földet. Így esküszöm, hogy többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg.
Isa 54:10 Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.
Isa 54:11 Ó, te szegény, akit annyi vihar tépett, s akinek nincs vigasztalása! Nézd, köveidet ólomporba foglalom, és zafírokra alapítalak.
Isa 54:12 Rubinból csinálok neked bástyákat, kristályból kapukat és drágakövekből falakat.
Isa 54:13 Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, békés jólétet adok gyermekeidnek.
Isa 54:14 Igazságosság lesz az alapod, és elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitől félned. Elkerül a rettegés, nem is közelíthet hozzád.
Isa 54:15 Ha valaki megtámad, abban nem lesz részem, s aki megtámad, az elvész miattad.
Isa 54:16 Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelőt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi.
Isa 54:17 Egy fegyver sem arat sikert, amelyet ellened kovácsoltak, és megszégyenítesz minden nyelvet, amely perbe száll veled. Ez az Úr szolgáinak öröksége, és a győzelem, amelyet neki juttatok - mondja az Úr.
Isa 55:1 Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet.
Isa 55:2 Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek.
Isa 55:3 Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek. Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak megígért irgalom jegyében.
Isa 55:4 Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek.
Isa 55:5 Olyan nemzeteket hívsz majd meg, amelyeket nem ismertél, és olyanok sietnek hozzád, amelyek nem ismertek, az Úrért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, aki majd megdicsőít.
Isa 55:6 Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van!
Isa 55:7 Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
Isa 55:8 Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr.
Isa 55:9 Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál.
Isa 55:10 Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
Isa 55:11 éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.
Isa 55:12 Azért örömmel vonultok majd ki, békében vezet utatok. A hegyek és halmok örömujjongásban törnek ki előttetek, és a mezőnek minden fája tapsol majd.
Isa 55:13 Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és a bogáncs helyett mirtusz fakad. Az Úr dicsőségére következik ez be mind, eltörölhetetlen örök jelül.
Isa 56:1 Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt: szabjátok tetteitek az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom.
Isa 56:2 Boldog az az ember, aki így tesz, és az emberfia, aki ehhez ragaszkodik; aki megtartja a szombatot, s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és aki minden gonoszságtól óvakodik.
Isa 56:3 Az idegenek közül, akik az Úrhoz csatlakoznak, senki se mondja ezt: "Bizony, az Úr kizár népéből." Még a herélt se mondja: "Jaj, én csak kiszáradt fa vagyok."
Isa 56:4 Mert az Úr ezt mondja: A herélteknek, akik megtartják a szombatot, azt választják, ami tetszésemre van, és hűségesen ragaszkodnak szövetségemhez,
Isa 56:5 helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha.
Isa 56:6 Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez,
Isa 56:7 azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz.
Isa 56:8 Ezt mondja Isten, az Úr, aki összegyűjti azokat, akik Izraelből szétszóródtak. Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem.
Isa 56:9 Gyertek enni, mezőnek vadjai, mind, és ti is, erdei vadak!
Isa 56:10 Az őrszemek mind vakok, semmit se vesznek észre. Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni. Csak álmodoznak heverészve, csak szunyókálni szeretnek.
Isa 56:11 Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi.
Isa 56:12 "Gyertek, hadd hozzak bort, igyunk mámorító italt, ittasodjunk meg! A holnapi nap éppolyan pompás lesz, mint a mai, sőt tán még annál is különb."
Isa 57:1 Az igazak meg elvesznek, s nem veszi szívére senki. Eltűnnek a jámborok is, senki sem figyel föl rá. Igen, a gonoszság miatt elvétetik az igaz,
Isa 57:2 hogy végül békére leljen. Megpihennek nyugvóhelyükön mind, akik az igaz úton járnak.
Isa 57:3 Ti meg, boszorkányfiak, gyertek ide, ti, házasságtörő asszony s céda nő ivadéka.
Isa 57:4 Kit csúfoltok, kire tátjátok ki a szátokat, és kire öltitek ki a nyelveteket? Nem ti vagytok a gonoszság gyermekei, a hazugság fajzata?
Isa 57:5 Vágyban égtek a terebintek alatt, és minden zöldellő fa alatt. Csecsemőket áldoztok a völgyekben, és a sziklák hasadékaiban.
Isa 57:6 A patakvölgyekben a sima kövek - íme az örökséged, az osztályrészed. Nekik öntöttél ki italáldozatot, és mutattál be ételáldozatot. S ezt én mind jó néven vegyem?
Isa 57:7 Magasba nyúló hegyen helyezted el ágyadat, oda kapaszkodtál fel, hogy áldozatot mutass be.
Isa 57:8 Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el bálványaidat, és hűtlenül elhagyva megvetetted ágyadat, majd belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél azokkal, akiknek ágyát megszeretted. Nyilvánosan összeadtad magad velük, szemedet a bálványokra vetve.
Isa 57:9 Olajjal ékesítetted magad Melech számára, bőven használtad kenőcseidet. Messze földre elküldted követeidet, és egészen a Seolig alázkodtál.
Isa 57:10 Hosszú utadon elfáradtál ugyan, de mégsem mondtad: Kár volt érte! Erőid megújulását érezve nem merültél ki mégsem.
Isa 57:11 Kitől rettegtél és kitől féltél, hogy hűtlenül elhagytál, hogy rólam megfeledkeztél, és nem gondoltál rám? Talán, mert hallgattam, s bezártam a szemem, azért nem féltél tőlem?
Isa 57:12 De most tudtodra adom igazságodat, és a tetteidet, amelyek mit sem használnak neked.
Isa 57:13 Ha majd sírva könyörögsz, akkor mentsenek meg utálatos bálványaid! Csakhogy a szél elsodorja őket, elragadja, mint a fuvalom. De mind, aki bennem bízik, az örökli a földet, és birtokába veszi szent hegyemet.
Isa 57:14 Ez fog hallatszani: Csináljatok utat, nyissatok utat, egyengessétek az ösvényt és távolítsatok el népem útjából minden akadályt!
Isa 57:15 Mert ezt mondja a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: "Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket.
Isa 57:16 Nem akarok én örökké perlekedni, és nem haragszom mindvégig. Mert akkor elepedne színem előtt a lélek, a lélek, amelyet én teremtettem.
Isa 57:17 Gonosz kapzsisága miatt haragudtam meg népemre, azért rejtettem el arcomat, és haragomban sújtottam le rá. Mint a lázadó, ment a maga választotta úton,
Isa 57:18 de én láttam az utat, amelyen elindult. Meggyógyítom azért és megvigasztalom, vigasztalást nyújtok neki és azoknak is, akik gyászolják.
Isa 57:19 A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán. Békesség, békesség a távol és közel levőknek! - mondja az Úr. Igen, meggyógyítalak."
Isa 57:20 De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, csak sarat és iszapot vetnek fel hullámai.
Isa 57:21 "Nincs békéjük az istenteleneknek" - ezt mondja az én Istenem.
Isa 58:1 Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának a bűneit.
Isa 58:2 Mert hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják:
Isa 58:3 "Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?" De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat.
Isa 58:4 Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban.
Isa 58:5 Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak?
Isa 58:6 Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát!
Isa 58:7 Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!
Isa 58:8 Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.
Isa 58:9 Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet,
Isa 58:10 ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik.
Isa 58:11 Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.
Isa 58:12 Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.
Isa 58:13 Ha óvakodsz attól, hogy járj-kelj szombaton, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől:
Isa 58:14 akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét. Igen, az Úr szája mondta ezt így.
Isa 59:1 Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra.
Isa 59:2 Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket.
Isa 59:3 Mert kezetek vértől szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél, és álnokságot sugdos a nyelvetek.
Isa 59:4 Nincs, aki az igazsághoz híven tenne panaszt, és becsületesen folytatná a perét. Inkább haszontalanságokban bíznak és hazudoznak; bajt fogannak és gonoszságot szülnek.
Isa 59:5 Viperatojásokat költenek ki, és pókhálót szőnek. Aki tojásaikból eszik, meghal; ha feltör egyet, vipera támad belőle.
Isa 59:6 Pókhálójukból nem lesz ruha, sem takarózni nem lehet szőttesükkel. Munkáik hiábavaló munkák, és erőszakosság műve van kezükben.
Isa 59:7 A lábuk gonoszságot hajhász, gyorsak az ártatlan vér ontásában. Gondolataik bűnös gondolatok; bárhol járnak: pusztulás és romlás kíséri őket.
Isa 59:8 Semmit sem tudnak a békesség útjáról; ösvényeiken a jog ismeretlen. Útjaikat tekervényessé teszik, aki rajtuk jár, nem ismeri a békességet.
Isa 59:9 Ezért van tőlünk távol a jog, és nem jut el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, s íme sötét van; fényességre és mégis homályban járunk.
Isa 59:10 Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak.
Isa 59:11 Morgunk, mint a medve, mindnyájan, és nyögve búgunk, mint a galamb. Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít, a szabadulást, de távol marad tőlünk.
Isa 59:12 Mert sok a vétkünk a színed előtt, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Valóban, szemünk előtt van sok gonoszságunk, és jól ismerjük bűneinket.
Isa 59:13 Hűtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktől. Árulásról és lázongásról beszéltünk, hazug szavak keltek a szívünkből.
Isa 59:14 Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az őszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.
Isa 59:15 Feledésbe ment az igazság, és aki kerüli a rosszat, azt kirabolják. Az Úr látta ezt és megneheztelt; azért, mert nincsen többé jog.
Isa 59:16 És látta, hogy nincs senki, csodálkozva látta, hogy nincs senki, aki közbelépne. Ezért saját karja sietett segítségére, és a maga igaz volta lett a támasza.
Isa 59:17 Páncél gyanánt felöltötte az igazságot, a fejére a szabadítás sisakját tette; fölvette öltözékül a bosszúállást, és mint palásttal, féltékenységgel födte be magát.
Isa 59:18 Megfizet mindenkinek érdeme szerint: haraggal ellenségeinek, s megtorlással ellenfeleinek.
Isa 59:19 Akkor meglátják majd a nyugatiak az Úr nevét, és a keletiek dicsőségét. Mert eljön, mint a sebes folyó, amelyet az Úr viharos szele hajt.
Isa 59:20 De Sion számára Megváltóként jön el, azok számára, akik Jákobból megtérnek gonoszságukból. Az Úr mondta ezt így!
Isa 59:21 Én pedig ilyen szövetséget kötök velük - mondja az Úr. A lelkem, amely rajtad nyugszik, és a szavaim, amelyeket ajkadra adtam, nem hagyják el ajkadat, sem gyermekeid ajkát, sem gyermekeid gyermekeinek ajkát, mostantól mindörökre - mondja az Úr.
Isa 60:1 Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!
Isa 60:2 Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.
Isa 60:3 Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez.
Isa 60:4 Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák.
Isa 60:5 Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse.
Isa 60:6 Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsőségét zengik.
Isa 60:7 Nálad sereglik egybe Kedár összes nyája, s Nebajót kosai is neked szolgálnak. Mint nekem tetsző áldozatok, odajönnek oltáromhoz, hogy díszére legyenek dicsőséges templomomnak.
Isa 60:8 Kik azok, akik repülnek, mint a felhő, vagy mint a galambok dúcaikhoz?
Isa 60:9 A hajók gyülekeznek szolgálatomra, az élükön Tarsis hajóival, hogy hazahozzák fiaidat a távolból, s ezüstjüket meg aranyukat is velük, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, Izrael Szentjéért, aki dicsőségre emel.
Isa 60:10 Idegenek építik fel falaidat, és a királyok szolgálni fognak. Mert megvertelek ugyan haragomban, de irgalmamban megkönyörültem rajtad.
Isa 60:11 Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék, hozzád.
Isa 60:12 Mert elvész az a nemzet s az az ország, amely nem akar szolgálni neked; az ilyen nemzetek mindenestül elpusztulnak.
Isa 60:13 Eljön a Libanon dicsősége, a ciprus, a platán és a cédrus, hogy ékesítsék szentélyemet, és dicsővé tegyék lábam zsámolyát.
Isa 60:14 Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának.
Isa 60:15 Bár elhagyatott voltál, mindenki csak gyűlölt és cserbenhagyott: mégis büszkeség tárgyává teszlek, örökre, öröm forrásává, nemzedékről nemzedékre.
Isa 60:16 A nemzetek tejét szívod majd, és a királyok gazdagsága táplál. Így megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód; hogy Jákob Erőse a te Megváltód.
Isa 60:17 A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe meg ezüstöt. A fa helyébe rezet, és a kövek helyett vasat. Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot.
Isa 60:18 Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek.
Isa 60:19 Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.
Isa 60:20 A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai.
Isa 60:21 Néped csupa igazból áll, s mindörökre övék lesz majd a föld. Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett; kezem munkája, amelyet szépnek teremtettem.
Isa 60:22 Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentős hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellő időben gyorsan végbe is viszem.
Isa 61:1 Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.
Isa 61:2 Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat,
Isa 61:3 és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el, az ő dicsőségére.
Isa 61:4 Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek.
Isa 61:5 Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek.
Isa 61:6 Benneteket meg az Úr papjainak hívnak, és így neveznek: Istenünk szolgái. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel ékesíthetitek magatokat.
Isa 61:7 Mivel kétszeres volt a gyalázatuk, hisz megvetés és leköpdösés volt a részük, azért kétszeres lesz az örökségük is az országban, és örökké tartó lesz az örömük.
Isa 61:8 Mert én, az Úr szeretem az igazságot, ám a rablást meg a gazságot gyűlölöm. Megjutalmazom őket hűségemben, és örök szövetséget kötök velük.
Isa 61:9 Sarjadékuk híres lesz a nemzetek között, és minden ivadékuk a népek körében. Akik látják őket, elismerik majd, hogy ez az a nemzedék, amelyet megáldott az Úr.
Isa 61:10 "Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt, mint a vőlegényt, aki koszorút visel, és mint a menyasszonyt, aki ékszerekkel díszíti magát.
Isa 61:11 Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert kisarjasztja a veteményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot, és a magasztalást, minden nép színe előtt."
Isa 62:1 Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl.
Isa 62:2 Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el.
Isa 62:3 A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.
Isa 62:4 Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: "én gyönyörűségem", és országodat: "menyasszony", mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy.
Isa 62:5 Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.
Isa 62:6 Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok.
Isa 62:7 Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi és dicsőségessé nem teszi a földön.
Isa 62:8 Az Úr megesküdött jobbjára és dicsőséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál.
Isa 62:9 Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsőítsék az Urat; akik leszüretelték a szőlőt, azok igyák a borát, szentélyem udvaraiban.
Isa 62:10 Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek!
Isa 62:11 Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: "Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, vele van jutalma, előtte meg szerzeménye.
Isa 62:12 Szent népnek hívják majd őket, az Úr megváltottjainak. Téged meg keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak."
Isa 63:1 Ki az, aki Edomból jön, Boszrából, vörös ruhában; aki oly ékesen van öltözve s úgy lépdel, ereje teljében? Én vagyok az, aki igazságot beszélek, és hatalmam van a szabadításra.
Isa 63:2 Miért vörös hát rajtad a ruha, s öltözeted miért olyan, mint a szőlőtaposóké?
Isa 63:3 Magam tapostam a sajtót, népemből senki sem volt velem. Indulatomban összetapostam, haragomban összetiportam őket. Vérük így ruhámra fröccsent, egész öltözetem vérfoltos lett.
Isa 63:4 Mert a bosszú napja volt a szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje.
Isa 63:5 Körülnéztem, de nem akadt senki, aki segítsen; csodálkoztam, de nem találtam támaszt. Akkor a saját karom jött segítségemre, és haragom lett a gyámolom.
Isa 63:6 Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre.
Isa 63:7 Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében.
Isa 63:8 Azt mondta: "Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek." És kiszabadította őket
Isa 63:9 minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján.
Isa 63:10 Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük.
Isa 63:11 Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről, és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét?
Isa 63:12 Aki Mózes jobbja felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának;
Isa 63:13 aki átvezette őket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé,
Isa 63:14 mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak.
Isa 63:15 Tekints le az égből, és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed,
Isa 63:16 mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva "Megváltónk" a neved.
Isa 63:17 Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.
Isa 63:18 Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet?
Isa 63:19 Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek,
Isa 64:1 mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt.
Isa 64:2 Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt,
Isa 64:3 és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.
Isa 64:4 Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened.
Isa 64:5 Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél.
Isa 64:6 Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.
Isa 64:7 Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.
Isa 64:8 Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.
Isa 64:9 Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá,
Isa 64:10 a ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk.
Isa 64:11 Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket?
Isa 65:1 Hagytam, hogy közeledjenek, akik azelőtt nem kérdeztek; hogy megtaláljanak, akik nem kerestek. Íme, itt vagyok! Íme itt vagyok! - így szóltam a nemzethez, amely nem hívta segítségül a nevemet.
Isa 65:2 Minden nap kiterjesztettem kezemet a lázongó nép felé, amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján.
Isa 65:3 A nép felé, amely a szemem láttára folyton-folyvást haragra ingerel; azzal, hogy a kertekben mutat be áldozatokat; tömjént éget a téglákon;
Isa 65:4 a sírboltokban tanyázik; zugokban éjszakázik; disznóhúst eszik, és tisztátalan ételek vannak a fazekaiban.
Isa 65:5 "Maradj távol - mondják -, ne közelíts hozzám, mert különben megszentellek." Ez a nép füst az orromban, és szüntelenül égő tűz.
Isa 65:6 Íme, minden fel van írva a színem előtt: és nem nyugszom addig, amíg meg nem fizetek nekik,
Isa 65:7 gonoszságaikért és atyáik gonoszságaiért egyaránt - mondja az Úr. Azoknak, akik a hegyeken áldoztak és a halmokon megcsúfoltak, mind megfizetek, érdemük szerint.
Isa 65:8 Ezt mondja az Úr: Amikor már must található a szőlőfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el őket egészen,
Isa 65:9 hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni.
Isa 65:10 A Sáron mezeje nyájak legelőjévé lesz; az Akor völgye csordák pihenőhelye. Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres.
Isa 65:11 Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfelejtettétek szent hegyeimet; akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek;
Isa 65:12 titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok; szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok.
Isa 65:13 Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok.
Isa 65:14 Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok.
Isa 65:15 Választottaim átok gyanánt használják majd hátrahagyott neveteket: "Így pusztítson el téged az Úr!" De szolgáimnak új nevet adok majd.
Isa 65:16 Ha valaki áldást kér magára a földön, azt fogja kérni, hogy az igaz Isten áldja meg; és ha esküt tesz a földön, az igaz Istenre esküszik. Mert a hajdani nyomorúság feledésbe megy, és eltűnik a szemem elől.
Isa 65:17 Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek.
Isa 65:18 Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet "öröm"-nek teremtem és népét "ujjongás"-nak.
Isa 65:19 Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás.
Isa 65:20 Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít.
Isa 65:21 Házakat építenek, és ők laknak benne; szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét.
Isa 65:22 Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának.
Isa 65:23 Nem fáradoznak majd hiába, és nem a pusztulásra szülik gyermekeiket, hanem az Úrtól megáldottak nemzedéke lesznek, s gyermekeik is velük egyetemben.
Isa 65:24 Még mielőtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom őket.
Isa 65:25 Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen - mondja az Úr.
Isa 66:1 Ezt mondja az Úr: Mivel az ég a trónusom, és a föld a lábam zsámolya, miféle házat építhetnének nekem, milyen helyet nyugvóhelyemül?
Isa 66:2 Hiszen mindezt az én kezem alkotta, így mind az enyém! - mondja az Úr. Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, és akik remegve félik a szavam.
Isa 66:3 Aki bikát áldoz, embert is öl; aki bárányt áldoz, kutyának is nyakát szegi; aki ételáldozatot mutat be, disznóvért is kiönt áldozatul; aki tömjént éget, bálványoknak is hódol ugyanakkor. A saját útjaikat választották, és a lelkük utálatos dolgokban gyönyörködött.
Isa 66:4 Ezért én is megcsúfolásukat választom, és rájuk hozom azt, amitől rettegnek. Mert felhangzott hívó szavam, de senki se válaszolt; szóltam, de senki nem hallgatott rám. Azt tették, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választották.
Isa 66:5 Halljátok meg az Úr szavát, ti, akik megremegtek a szavára! Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek, és a nevemért kitaszítanak benneteket: "Mutassa meg dicsőségét az Úr, hadd lássuk örömötöket!" Csakhogy szégyenben maradnak.
Isa 66:6 Lárma hangzik a város felől, zúgás a templom felől. Az Úr szava hallatszik, aki megfizet ellenségeinek.
Isa 66:7 Mielőtt (Sion) vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet.
Isa 66:8 Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait.
Isa 66:9 Vajon én, aki megnyitom a méhet, tán nem akarom a szülést is? - mondja az Úr. És én, aki akarom a szülést, tán bezárom a méhet? - mondja Istened.
Isa 66:10 Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta!
Isa 66:11 Hogy tejével táplálkozzatok és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek gyönyörrel dicsőségének emlőjén.
Isa 66:12 Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot; és mint kiáradt patakot a nemzetek dicsőségét. Ölükben hordozzák csecsemőiket, és a térdükön becézik őket.
Isa 66:13 Mert a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket; [Jeruzsálemben leltek vigasztalást.]
Isa 66:14 Ennek láttán örülni fog szívetek; csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak. Szolgáinak az Úr megmutatja kezét, ám ellenségeire haragja vár.
Isa 66:15 Mert lám, tűzben érkezik az Úr, harci szerere akár a forgószél. Szabadjára engedi izzó haragját, fenyegetését a lobogó lángokban.
Isa 66:16 Mert az Úr tűz által fog ítéletet tartani, és a kardja által az emberek fölött, s bizony sokan lesznek, akiket az Úr megöl.
Isa 66:17 Azok meg, akik megszentelődnek és megtisztulnak, hogy a berkekbe léphessenek, és ott a középen állóhoz szegődhessenek, akik sertéshúst, csúszómászót és egeret esznek: az ilyenek tettei és tervei egyszerre semmivé válnak - mondja az Úr.
Isa 66:18 Íme eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet. Eljönnek majd és meglátják dicsőségemet.
Isa 66:19 Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarsis, Put, Lud, Mosek, Ros, Tubál és Javán népéhez; aztán a távoli szigetekre, azokhoz, akik soha nem is hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.
Isa 66:20 Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe - mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába.
Isa 66:21 És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak - mondja az Úr.
Isa 66:22 Mert ahogy az új ég és az új föld, amelyeket majd alkotok, fennmarad színem előtt - mondja az Úr, úgy fennmarad a ti nemzedéketek és nevetek is.
Isa 66:23 Akkor majd újholdról újholdra, szombatról szombatra minden ember eljön, hogy imádkozzék a színem előtt - mondja az Úr.
Isa 66:24 És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.
Jer 1:1 Jeremiásnak, Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén levő Anatotban lakott.
Jer 1:2 Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait,
Jer 1:3 aztán Jojákimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban.
Jer 1:4 Így szólt hozzám az Úr:
Jer 1:5 "Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára."
Jer 1:6 Erre azt mondtam: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok."
Jer 1:7 De az Úr így válaszolt: "Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok.
Jer 1:8 Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked."
Jer 1:9 Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám:
Jer 1:10 "Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess."
Jer 1:11 Aztán az Úr szólt és megkérdezte tőlem: "Mit látsz, Jeremiás?" Erre így feleltem: "Korán virágzó fának ágát látom."
Jer 1:12 Az Úr erre azt mondta: "Jól látod. Mert jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem."
Jer 1:13 Másodszor is szólt hozzám az Úr: "Mit látsz még?" Ezt feleltem: "Forró fazekat látok, amelynek tartalma észak felől buzog."
Jer 1:14 Erre az Úr így szólt: Észak felől támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára,
Jer 1:15 mert összehívom észak országait - mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül, és Júda minden városa körül.
Jer 1:16 Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak: idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük műveit imádták.
Jer 1:17 Azért hát övezd fel derekadat: kelj föl és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg a szemük előtt.
Jer 1:18 Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen.
Jer 1:19 Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak - mondja az Úr.
Jer 2:1 Így szólt hozzám az Úr:
Jer 2:2 Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni!
Jer 2:3 Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk - mondja az Úr.
Jer 2:4 Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!
Jer 2:5 Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek.
Jer 2:6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?
Jer 2:7 Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek.
Jer 2:8 A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.
Jer 2:9 Ezért még perelek veletek - mondja az Úr -, és perbe szállok fiaitok fiaival is.
Jer 2:10 Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba; figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog?
Jer 2:11 Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.
Jer 2:12 Ámuljatok el rajta, ti egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! - mondja az Úr.
Jer 2:13 Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.
Jer 2:14 Vajon rabszolga-e Izrael, tán szolgaságra született? Miért lett hát prédává?
Jer 2:15 Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük.
Jer 2:16 Még Nof és Tafnesz népe is simára borotválta fejed tetejét.
Jer 2:17 Vajon nem magadnak köszönhetted, amiért elhagytad az Urat, a te Istenedet?
Jer 2:18 Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad?
Jer 2:19 A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hűtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tőlem való félelem - mondja az Úr, a Seregek Istene.
Jer 2:20 Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: "Nem szolgállak tovább!" Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.
Jer 2:21 Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása?
Jer 2:22 Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül - mondja az Úr, a Seregek Istene.
Jer 2:23 Hogy is mondhatnád: "Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába"? Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain,
Jer 2:24 majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.
Jer 2:25 Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: "Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm."
Jer 2:26 Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
Jer 2:27 mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: "Atyám vagy". és egy kőhöz: "Te szültél". Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: "Kelj fel! Ments meg minket!"
Jer 2:28 Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baalnak, ahány utcája Jeruzsálemnek.
Jer 2:29 Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hűtlenül elhagytatok? - mondja az Úr.
Jer 2:30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.
Jer 2:31 Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: "A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza".
Jer 2:32 Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszeréről, és övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja.
Jer 2:33 Milyen jól ismered az utat, amely a szerelmeskedéshez vezet! Sőt ahhoz is hozzászoktattad lépteidet, hogy együtt járj a gonoszsággal!
Jer 2:34 Még kezedhez is ártatlanok vére tapad, de nem azért, mert betörésen kaptad rajta őket. Igen, még felelni fogsz mindezért!
Jer 2:35 Azt mondod ugyanis: "Ártatlan vagyok, hiszen a haragja is elkerült". Csakhogy számadást tartok veled, amiért azt mondod: "Nem vétkeztem".
Jer 2:36 Mekkora könnyelműséggel cserélgeted útjaidat! De csalódni fogsz Egyiptomban is, mint ahogy csalódtál Asszíriában.
Jer 2:37 Onnan is menned kell majd, úgyhogy a fejedre kulcsolod kezedet. Mert az Úr azokat is elveti, akikre támaszkodol; bizony nem lesz velük szerencséd.
Jer 3:1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: "Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? - mondja az Úr.
Jer 3:2 Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem becstelenítettek meg? Az utak mentén ültél és úgy vártál szeretőidre, mint az arab a pusztában. Megfertőztetted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal.
Jer 3:3 Ezért tartottam vissza a korai esőt, és nem jött meg a kései eső sem. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni.
Jer 3:4 Nemde még most is így kiáltasz hozzám: "Én atyám, ifjúkorom bizalmas barátja,
Jer 3:5 hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége?" Így beszélsz, s mégis tovább vétkezel; bizony, már ennyire megátalkodtál.
Jer 3:6 Jozija király uralkodása idején így szólt hozzám az Úr: Láttad, mit tett a hűtlen Izrael? Elment minden magas hegyre és minden lombos fa alá, és ott paráználkodott.
Jer 3:7 Azt gondoltam: Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegő nővére, Júda.
Jer 3:8 S azt is látta, hogy elűztem magamtól a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el és válólevelet is adtam neki. De hitszegő nővére, Júda mégsem félt, hanem elment, és ő is paráználkodott.
Jer 3:9 Oly szégyentelen módon paráználkodott, hogy végül az egész országot megfertőztette; kővel-fával házasságtörést követett el.
Jer 3:10 De ami mindennél rosszabb: hitszegő nővére, Júda sem tért vissza hozzám őszinte szívvel, csak képmutató módon - mondja az Úr.
Jer 3:11 Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegő Júdához képest még igaz lelkűnek látszik a hűtlen Izrael.
Jer 3:12 Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hűtlen Izrael - mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr.
Jer 3:13 Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra - mondja az Úr.
Jer 3:14 Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr -, mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és visszaviszlek benneteket Sionba.
Jer 3:15 És szívem szerint pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket.
Jer 3:16 Aztán, ha majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban - az Úr mondja ezt -, akkor senki se kérdi többé: "Hol van az Úr szövetségének ládája?" Senkinek nem jut többé az eszébe, nem is gondolnak rá, nem fogják sajnálni, és nem készítik el újra.
Jer 3:17 Ha majd eljön az az idő, Jeruzsálemet így fogják nevezni: "Az Úr királyi széke". Odagyűlnek mind a nemzetek az Úr nevében, és nem követik többé elvetemült szívük gonoszságát.
Jer 3:18 Azokban a napokban Júda háza Izrael házához csatlakozik. És együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet atyáitoknak adtam örökségül.
Jer 3:19 Mégis azt gondoltam: Megteszlek fiamnak és gyönyörű földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz. Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: "Atyám!"; és nem fogsz elfordulni tőlem.
Jer 3:20 De amint hűtlenné válik az asszony szeretőjéhez, Izrael háza is hűtlen lett hozzám - mondja az Úr.
Jer 3:21 Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket.
Jer 3:22 "Térjetek vissza, hűtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat." "Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk."
Jer 3:23 Valóban, hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban, az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek.
Jer 3:24 De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: [nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat].
Jer 3:25 Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, [mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára].
Jer 4:1 Ha vissza akarsz térni, Izrael - mondja az Úr -, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem.
Jer 4:2 És ha újra így esküszöl: "Amint igaz, hogy él az Úr", és megtartod esküdet hűségesen, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.
Jer 4:3 Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé!
Jer 4:4 Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.
Jer 4:5 Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba!
Jer 4:6 Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást.
Jer 4:7 Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük.
Jer 4:8 Ezért öltözzetek szőrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk.
Jer 4:9 Ezt mondja az Úr: Azon a napon elcsügged majd a király szíve, és elhagyja a fejedelmeket a bátorságuk. A papok megdöbbennek, és a próféták megremegnek.
Jer 4:10 És így szólnak majd: "Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti."
Jer 4:11 Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: Perzselő szél fúj a kopár magaslatokról, a sivatag felől, népem leányára; de nem azért, hogy megrostálja és megtisztítsa.
Jer 4:12 Rettenetes szél kerekedik parancsomra; és kimondom rájuk ítéletemet.
Jer 4:13 "Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! Elvesztünk!"
Jer 4:14 Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak?
Jer 4:15 Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik!
Jer 4:16 Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: "Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen."
Jer 4:17 Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mert hűtlenül elhagyott - mondja az Úr.
Jer 4:18 Utaid s a tetteid okozták ezt neked. A gonoszságod miatt történt ez veled! Ó, milyen keserves! Kínja egészen a szívedig hatolt.
Jer 4:19 Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót.
Jer 4:20 Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim.
Jer 4:21 Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát?
Jer 4:22 Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek.
Jer 4:23 Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága.
Jer 4:24 Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek.
Jer 4:25 Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek.
Jer 4:26 Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától.
Jer 4:27 Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki!
Jer 4:28 Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle.
Jer 4:29 Arra a kiáltásra, hogy "Lovasok és nyilasok jönnek!", elmenekül az egész ország. Elrejtőznek a sűrűségbe, felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, ember nem lakik többé bennük.
Jer 4:30 És te? Mit fogsz csinálni? Hiába öltözöl bíborba, ékesíted magadat arany ékszerekkel, és fested ki a szemedet festékkel; bizony, hiába szépítgeted magad, szeretőid megutáltak, s az életedre törnek.
Jer 4:31 Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsőszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: "Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek."
Jer 5:1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek körül, győződjetek meg róla, a terein kérdezősködjetek felőle: Vajon találtok-e olyan valakit, aki az igazsághoz szabja tetteit és a hűségre törekszik? Mert ha igen, akkor megkegyelmezek ennek a városnak - mondja az Úr.
Jer 5:2 Uram, nemde a hűséget nézi a szemed? Ám ők, ha azt mondják is: "Amint igaz, hogy él az Úr", akkor is hamisan esküsznek.
Jer 5:3 Megverted ugyan őket, de nem fájlalják; összetöröd őket, mégsem akarják vállalni a fegyelmet. Jobban megkeményítették arcukat, mint a kőszikla, s nem akarnak megtérni.
Jer 5:4 Azt gondoltam: "Talán csak az egyszerű nép viselkedik ostobán, mert nem ismeri az Úr útját, sem Istene törvényét.
Jer 5:5 Fölkerestem hát a főembereket, és beszéltem velük, hiszen ők jól ismerik az Úr útját és Istenük törvényét." De bizony ők is mind összetörték az Úr igáját, széttépték bilincseit.
Jer 5:6 Hát ezért marcangolja szét az erdei oroszlán, és pusztítja el őket a pusztai farkas. A párduc ezért leskelődik városaik körül: széttépi mind, aki onnét kilép. Mert megszámlálhatatlan a vétkük, és hűtlenségeik száma folyton nő.
Jer 5:7 Miért is volnék irgalmas hozzád? Fiaid elhagytak, s azokra esküsznek, amik nem istenek. Jól tartottam őket, mégis házasságot törnek, céda nők házában tolonganak.
Jer 5:8 Olyanok, mint a jól táplált, fickándozó lovak: mindegyik embertársa feleségére nyerít.
Jer 5:9 Vajon ne büntessem meg őket ezekért - mondja az Úr -, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?
Jer 5:10 Menjetek föl szőlősteraszaira és hányjátok szét! Vessetek neki véget! Tépjétek le ágait, hisz azok nem az Úréi.
Jer 5:11 Mert hűtlenül elhagyott Izraelnek háza - mondja az Úr.
Jer 5:12 Megtagadták az Urat és azt mondják: "Semmi dolgunk vele! Nem jöhet ránk veszedelem, sem kardtól, sem éhínségtől nem fogunk szenvedni.
Jer 5:13 És a próféták? Olyanok csak, mint a szél! Nincs bennük isteni szó."
Jer 5:14 Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Ez történik majd velük, amiért így beszéltek: Nézd, tűzzé változtatom szádban a szavaimat, ezt a népet meg fává, hogy megeméssze őket a tűz.
Jer 5:15 És egy távoli nemzetet szabadítok rátok, Izrael háza! - mondja az Úr. Egy legyőzhetetlen, régi nemzetet, olyan nemzetet, amelynek nem ismered a nyelvét, és nem érted a beszédét.
Jer 5:16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, s mindannyian hősök.
Jer 5:17 Fölemészti majd aratásodat és kenyeredet, felfalja fiaidat és lányaidat, megeszi nyájaidat és csordáidat, leszüreteli szőlődet és fügefáidat. Sőt, lerombolja megerősített városaidat is, amelyekben annyira bízol.
Jer 5:18 De még ezekben a napokban sem hozok rátok végpusztulást - mondja az Úr.
Jer 5:19 És ha megkérdik majd: "Miért tette ezt velünk az Úr, a mi Istenünk?" -, akkor ezt mondd nekik: "Amint elhagytatok, hogy idegen isteneknek szolgáljatok a saját országotokban, ugyanúgy idegeneknek fogtok majd szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek."
Jer 5:20 Hirdessétek ezt Jákob házának, és kiáltsátok ki Júdában:
Jer 5:21 Hallgass ide, te ostoba, értelmetlen nép! Mert van szemetek, de nem láttok, van fületek, de nem hallotok.
Jer 5:22 Hát nem féltek tőlem? - mondja az Úr -, és nem remegtek színem előtt? Én tettem a homokszegélyt a tenger határává; örök korlátul, amelyet nem hághat át soha. Háborognak ugyan habjai, de nem bírnak vele, hiába zúgnak hullámai, nem törnek át rajta.
Jer 5:23 Ennek a népnek lázadó és dacos a szíve; hűtlenné váltak, csak ez telt ki tőlük.
Jer 5:24 Még csak azt sem mondták szívükben: "Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki megadja nekünk a korai és kései esőt a maga idejében, és biztosítja az aratáshoz az arra rendelt heteket."
Jer 5:25 Gonoszságaitok ezt mind meghiúsították, és bűneitek távol tartják tőletek e javakat.
Jer 5:26 Bizony, az én népem közt gonoszok is vannak, akik kivetik hálóikat. Mint a madarászok, tőrt vetnek, csakhogy emberekre vadásznak.
Jer 5:27 Amint a ketrec tele van madárral, úgy vannak tele házaik hamis úton szerzett javakkal. Így aztán meggazdagodtak, hatalmassá váltak.
Jer 5:28 Meghíztak és kövérek lettek. A gonoszságban szinte nem ismernek határt, mit sem törődnek a joggal és az igazsággal. Az árvák ügyében nem úgy ítélkeznek, hogy boldoguljanak, és a szegénynek sem szolgáltatnak igazságot.
Jer 5:29 Vajon ne büntessem meg őket ezekért? - mondja az Úr. És ne álljak bosszút ilyen nemzeten?
Jer 5:30 Borzalmas, rettenetes dolgok történnek ezen a földön:
Jer 5:31 A próféták a hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják, ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?
Jer 6:1 Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, mérhetetlen pusztulás.
Jer 6:2 Tán jó legelőhöz hasonlít Sion leánya?
Jer 6:3 Igen, pásztorok érkeznek, nyájaikkal együtt, felütik körülötte a sátraikat, és lelegelteti mindegyik a rá eső részt.
Jer 6:4 Készüljetek harcra ellenük! Rajta! Támadjuk meg őket még délben! De jaj! A nap már lehanyatlik, és hosszabbodnak az esti árnyak.
Jer 6:5 Rajta! Ütközzünk meg a sötétség leple alatt, romboljuk le palotáikat!
Jer 6:6 Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne.
Jer 6:7 Amint a kút bőven ontja vizét, úgy ontja ő is bőven a gonoszságait. Csak erőszak és romlás hallatszik benne; mindig csak betegség és sebek vannak előttem.
Jer 6:8 Térj hát észre, Jeruzsálem, nehogy végleg elforduljak tőled, és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé.
Jer 6:9 Ezt mondja a Seregek Ura: Szüreteljetek! Szedjétek le Izrael maradékát, mint ahogy a szőlőhegyen szüretelnek. Mint a szüretelők, emeld föl a kezed vesszőid ellen!
Jer 6:10 Kihez szóljak, és kiket kérjek, hogy meghallják? Bizony, körülmetéletlen a fülük, egyáltalán nem tudnak figyelni. Az Úr szava utálatossá vált előttük, nem lelik benne örömük.
Jer 6:11 Ezért egészen eltölt az Úr haragja, tovább már nem bírom magamban tartani. Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az összeverődött ifjakra egyaránt. Mert mind fogságra jutnak: a férj és a feleség; az ősz hajú öreg és az aggastyán.
Jer 6:12 Házaik idegenekre szállnak, földjeik és asszonyaik szintén. Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen - mondja az Úr -,
Jer 6:13 hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek; a próféta ugyanúgy, mint a pap, csalárdságot művel.
Jer 6:14 Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.
Jer 6:15 Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.
Jer 6:16 Ezt mondja az Úr: "Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát." De ők azt felelik: "Nem járunk rajta!"
Jer 6:17 Őrszemeket rendeltem föléjük: "Hallgassatok a kürt szavára!" Csakhogy ők azt mondják: "Nem hallgatunk!"
Jer 6:18 Ezért halljátok meg, nemzetek, és tudja meg a gyülekezet, mit fogok tenni velük.
Jer 6:19 Halljad, te föld! Íme, veszedelmet hozok e népre, hűtlenségük gyümölcseként, mert nem hallgattak a szavamra, és megvetették a törvényemet.
Jer 6:20 Mit törődöm én a tömjénnel, amelyet Sebából hoztok, és a távoli földről szerzett jó illatú fahéjjal! Égőáldozataitok nem kedvesek, és véres áldozataitok sem tetszenek nekem.
Jer 6:21 Ezért ezt mondja az Úr: Nos, akadályokat állítok e nép elé, hadd botoljanak el bennük. Az apák és fiaik, a szomszéd és a jóbarát egyaránt elvesznek.
Jer 6:22 Ezt mondja az Úr: Nézzétek, egy nép közeleg észak felől, a föld széléről egy hatalmas nemzet tör elő.
Jer 6:23 Fegyvere nyíl és lándzsa, kegyetlen és nem ismer könyörületet; csatakiáltása, mint a tenger zúgása, lovakon nyargalnak, s mind harcra kész: ellened, Sionnak leánya.
Jer 6:24 Hallottuk hírét, s erre lehanyatlott a kezünk, szorongás fogott el bennünket, és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
Jer 6:25 Ne menjetek ki a mezőre és az úton se járjatok, mert az ellenség kardja fenyeget, és rémület körös-körül.
Jer 6:26 Öltözz szőrruhába, népem leánya, és feküdj hamuba. Gyászolj, ahogy az elsőszülött fiút szokták, keservesen sírva, mert hirtelenül ránk tör a pusztító.
Jer 6:27 Arra rendeltelek, hogy népem vizsgálójává légy, hogy próbára tedd, és latra vesd útjukat.
Jer 6:28 Hűtlenek mindnyájan, az álnokság útjait járják, romlottak valahányan.
Jer 6:29 A fújtató fújtatott, hogy az ólmot megeméssze a tűz. De hiába olvasztott az olvasztó: a salak nem olvadt ki.
Jer 6:30 "Elvetett ezüst" - így hívják majd őket, mert az Úr valóban elvetette őket.
Jer 7:1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
Jer 7:2 Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok!
Jer 7:3 Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: Javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen.
Jer 7:4 Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben: "Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma."
Jer 7:5 Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással;
Jer 7:6 ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre,
Jer 7:7 akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtől fogva atyáitoknak adtam, mindörökre.
Jer 7:8 De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek.
Jer 7:9 Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baalnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek.
Jer 7:10 Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: "Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat."
Jer 7:11 Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? - mondja az Úr.
Jer 7:12 Menjetek csak el Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek. És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt.
Jer 7:13 Most tehát, mivel ilyesmit tettetek - mondja az Úr -, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelenül hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok,
Jer 7:14 ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam.
Jer 7:15 Elvetlek benneteket a szemem elől, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét.
Jer 7:16 Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj és ne járj közben értük. Ne próbálj unszolni, mert úgysem hallgatlak meg.
Jer 7:17 Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
Jer 7:18 A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra.
Jer 7:19 Vajon engem bosszantanak-e - mondja az Úr -, nem inkább magukat szégyenítik meg vele?
Jer 7:20 Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mező fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki.
Jer 7:21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat tegyétek véres áldozataitokhoz, és egyétek meg a húst.
Jer 7:22 Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik égő- és véres áldozatokról,
Jer 7:23 hanem ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok.
Jer 7:24 De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat.
Jer 7:25 Attól a naptól fogva, hogy atyáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig egyfolytában küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; napról napra küldtem őket.
Jer 7:26 De nem hallgattak rám, és nem figyeltek szavamra; sőt még jobban megkeményítették nyakukat, gonoszabbak voltak, mint atyáik.
Jer 7:27 És ha ezt elmondod is nekik: nem fognak rád hallgatni; hívhatod őket, úgysem felelnek.
Jer 7:28 Ezt mondd hát nekik: Ez az a nemzet, amely nem akar az Úrnak, az ő Istenének szavára hallgatni, sem a fegyelmet nem vállalja. Nincs bennük hűség, eltűnt a szájukból.
Jer 7:29 Nyírd le hajadat és vesd el, kezdj gyászénekbe a kopár halmokon, mert az Úr elvetette és elhagyta ezt a megutált nemzetet.
Jer 7:30 Bizony, Júda fiai gonoszságot műveltek a szemem láttára - mondja az Úr. Undokságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemet viseli, hogy megfertőztessék vele.
Jer 7:31 Fölépítették a Tófet magaslatát a Ben-Hinnom völgyében, hogy áldozatul elégessék fiaikat és lányaikat, bár ilyet egyáltalán nem parancsoltam nekik, még csak eszembe se jutott.
Jer 7:32 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor nem beszélnek többé így: "a Tófet" és "a Ben-Hinnom völgye", hanem csak az "Öldöklés völgyét" emlegetik. A Tófet meg temetővé lesz, mert erre máshol nem jut hely.
Jer 7:33 Ennek a népnek halottai az égi madaraknak meg a mezei vadaknak lesznek a martaléka; senki sem akad majd, aki elűzze őket.
Jer 7:34 És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a vőlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország.
Jer 8:1 Ha majd eljön az az idő - mondja az Úr -, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.
Jer 8:2 És kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegődtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén.
Jer 8:3 És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket - mondja a Seregek Ura.
Jer 8:4 Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?
Jer 8:5 Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni.
Jer 8:6 Mekkora figyelemmel hallgattam: De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat.
Jer 8:7 A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!
Jer 8:8 Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.
Jer 8:9 Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükből?
Jer 8:10 Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot művel.
Jer 8:11 Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.
Jer 8:12 Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.
Jer 8:13 Szeretnék szüretelni náluk - mondja az Úr -, de nincs szőlő a szőlőtőkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el őket.
Jer 8:14 "Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekező! Menjünk a megerősített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene.
Jer 8:15 A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet.
Jer 8:16 Dán felől hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétől megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit."
Jer 8:17 Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbűvölni, és megmarnak benneteket - mondja az Úr -,
Jer 8:18 gyógyíthatatlanul. Fájdalom vesz rajtam erőt, s szívem kesereg bensőmben,
Jer 8:19 mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. "Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?" [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?]
Jer 8:20 "Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás."
Jer 8:21 Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület.
Jer 8:22 Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe?
Jer 8:23 Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szememből könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?
Jer 9:1 Ha a pusztában akadna számomra utasnak való szállás, akkor itthagynám népemet és messze mennék innét, mert mindnyájan házasságtörők, hitszegő népség.
Jer 9:2 Felajzzák nyelvüket, mint az íjat; a hazugság, s nem az igazság uralkodik az országban. Bizony, bűnt bűnre halmoznak, de az Urat, őt nem ismerik.
Jer 9:3 Ki-ki őrizkedjék barátjától, és még a testvérében se bízzék! Mert minden testvér Jákob szerepét játssza, és álnokul jár el minden jóbarát.
Jer 9:4 Az egyik becsapja a másikat, s nem mondanak egymásnak igazat. Nyelvüket hazug szóra idomították; teljesen megromlottak, s már megtérésre is képtelenek.
Jer 9:5 Erőszakot erőszakra! Hazugságot hazugságra! De az Úrról nem akarnak tudni.
Jer 9:6 Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Nos, megolvasztom és próbának vetem őket alá. Mert mi egyebet tehetnék velük gonoszságaik miatt?
Jer 9:7 A nyelvük halálos nyílhoz hasonló, csupa hazugság ajkuk minden szava. "Békesség" - mondogatják egymásnak, de a szívében cselt vet az egyik a másiknak.
Jer 9:8 Hát az ilyenekért tán ne büntessem meg őket - mondja az Úr -, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?
Jer 9:9 Kezdjetek sírásba és jajgatásba a hegyek miatt, és a puszta legelői miatt mondjatok siratóéneket, mert fölperzselték őket, és senki nem jár arra, nem hallatszik többé a nyájak hangja. Az égi madaraktól a barmokig minden elfutott és elmenekült.
Jer 9:10 Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává, Júda városait meg lakatlan sivataggá.
Jer 9:11 Hol van olyan bölcs ember, aki ezt megérti? Akihez az Úr szája szólhat, és így tudtul adhatja: Miért hever romokban az ország, s miért ég ki, mint a sivatag, ahol senki se jár.
Jer 9:12 Ezt mondja az Úr: Azért történt meg, mert elhagyták törvényemet, amelyet szabtam nekik; mert nem hallgattak szavamra és nem igazodtak hozzá.
Jer 9:13 Inkább szívük gonosz szándékát követték és a Baalok nyomába szegődtek, ahogy őseiktől tanulták.
Jer 9:14 Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, ürmöt adok ennek a népnek ételül és mérgezett vizet italul.
Jer 9:15 És olyan nemzetek közé szórom szét őket, amelyeket sem ők, sem atyáik nem ismertek. Addig üldözöm őket a karddal, amíg csak meg nem semmisülnek.
Jer 9:16 Rajta! Hivassátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; küldjetek olyanokért, akik jól tudnak sírni!
Jer 9:17 Siessetek! Kezdjetek fölöttünk gyászénekbe, hogy szemünkből csak úgy peregjen a könny, és a szempillánk könnytől ázzék!
Jer 9:18 Magáról a Sionról is siralom szava hangzik: "Ó, hogy elpusztultunk, rettenetesen megszégyenültünk! Mert itt kell hagynunk az országot, és otthonaink elárvulnak utánunk."
Jer 9:19 Halljátok, ti asszonyok, az Úr szavát, fogadja be fületek ajkáról a szót. Tanítsátok meg leányaitokat siralomra, tanítsátok meg egymást ezt a gyászéneket mondani:
Jer 9:20 "A halál bemászott ablakainkon, behatolt palotáinkba. Letarolta csecsemőinket az utcán, és ifjainkat a tereken.
Jer 9:21 A holttestek ott hevernek, mint a ganéj a föld színén. Vagy mint a levágott rendek a kaszás után, és nincs, aki összegyűjtse őket."
Jer 9:22 Ezt mondja az Úr: Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős, és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék,
Jer 9:23 hanem aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy van benne értő lélek és ismer engem, mert én vagyok az Úr, és én kegyelemben, igazságban és hűségben kormányozom a földet; ezekben lelem kedvemet - mondja az Úr.
Jer 9:24 Jönnek majd a napok - mondja az Úr -, amikor majd megbüntetem mind, aki csak test szerint van körülmetélve;
Jer 9:25 Egyiptomot, Júdát, Edomot, Ammon fiait, Moábot és a pusztában lakó nyírott fejűeket, mind. Mert ezek a népek és Izrael egész háza a szívükben körülmetéletlenek.
Jer 10:1 Halljátok a szót, Izrael háza, amelyet az Úr hozzátok intéz.
Jer 10:2 Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.
Jer 10:3 Valóban, csupa hiábavalóság az, amitől a pogányok félnek; csak fa, semmi más, amit úgy vágtak az erdőn. Mesterember keze faragta ki bárddal;
Jer 10:4 aztán feldíszítette ezüsttel, arannyal,
Jer 10:9 Tarsisból hozott ezüstlemezzel, Ófir aranyával. Ács és ötvösmester kezének műve, csak mesteremberek munkája mind. Kék és vörös bíbor a ruhájuk; szeggel és kalapáccsal erősítik meg őket, hogy szét ne hulljanak.
Jer 10:5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön; beszélni nem tudnak, és vinni kell őket ide-oda, mert járni sem tudnak. Ne féljetek hát tőlük, hiszen semmi bajt nem okozhatnak; de hogy valami jót tegyenek, arra sincs erejük.
Jer 10:6 Nincs senki, aki hozzád hasonló volna, Uram! Nagy vagy, és Fölséges a neved!
Jer 10:7 Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Egyedül téged illet a tisztelet. Mert a nemzetek bölcsei között, sem pedig országaiban nincs senki, aki hozzád hasonló volna.
Jer 10:8 Ezek mind egyaránt esztelenek és ostobák, s értelmetlen a tanítás is, amit e hiábavalóságok nevében adnak.
Jer 10:10 Az Úr azonban az igaz Isten, ő az élő Isten, az örök Király. Haragjától megrendül a föld, a népek nem tudják elviselni, ha felindul.
Jer 10:11 [Ezt mondjátok tehát nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és földet, ki fognak veszni a földről és az ég alól.]
Jer 10:12 Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket.
Jer 10:13 Ha felhangzik mennydörgő szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhőket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet.
Jer 10:14 Erre elámul minden ember, mert fel nem foghatja és minden aranyműves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak.
Jer 10:15 Hamis és nevetséges dolgok; ha majd eljön bűnhődésük ideje, egy szálig elvesznek.
Jer 10:16 Nem hasonló hozzájuk Jákob osztályrésze: ő a mindenség alkotója, és Izrael törzse az öröksége. A Seregek Ura a neve.
Jer 10:17 Szedjétek össze holmitokat, meneküljetek e földről, ti, az ostromlott városnak lakói!
Jer 10:18 Mert ezt mondja az Úr: Íme, most messze elvetem ennek az országnak lakóit; és rájuk hozom a nyomorúságot, hátha így majd rám találnak.
Jer 10:19 "Jaj nekem romlásom miatt; gyógyíthatatlan az én sebem! Azt gondoltam magamban: Valahogy csak elviselem nyomorúságomat.
Jer 10:20 De sátram elpusztult, kötelei mind elszakadtak. Fiaim elmentek, s nincsenek többé; senki sincs, aki felállítsa sátramat, és kifeszítse a kárpitokat."
Jer 10:21 Bizony, esztelenek voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem volt szerencséjük, és egész nyájuk szerteszéledt.
Jer 10:22 Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felől, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
Jer 10:23 Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit.
Jer 10:24 Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.
Jer 10:25 Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették.
Jer 11:1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
Jer 11:2 Szólj Júda népéhez és Jeruzsálem lakóihoz.
Jer 11:3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat e szövetségnek a szavaira,
Jer 11:4 amelyeket atyáitoknak parancsoltam, amikor kivezettem őket a vaskohóból, Egyiptom földjéről. Ezt mondtam nekik: Hallgassatok szavamra, teljesítsétek minden parancsomat, akkor az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek,
Jer 11:5 és teljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, amint ez ma is így van. Erre így feleltem: Megteszem Uram!
Jer 11:6 Aztán ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd ezt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. És mondd: Hallgassatok a szövetség szavaira és engedelmeskedjetek nekik!
Jer 11:7 Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, ünnepélyesen figyelmeztettem őket; folyton-folyvást figyelmeztettem őket; mind a mai napig és mondtam: Halljátok meg a szavamat!
Jer 11:8 De ők nem hallgattak rám, s nem figyeltek ide. Sőt, mindenki a saját gonosz szíve sugallatát követte. Ezért ellenük fordítom e szövetség szavait, amelyeket mind azért rendeltem, hogy megtartsák, de ők nem tartották meg.
Jer 11:9 Így szólt hozzám az Úr: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között.
Jer 11:10 Visszatértek atyáik gonoszságaihoz, akik nem akarták meghallani szavaimat. Ők is idegen istenek nyomába szegődnek, hogy nekik szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem.
Jer 11:11 Ezért azt mondja az Úr: Íme, olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek meg; ha kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket.
Jer 11:12 Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják őket megsegíteni nyomorúságuk idején.
Jer 11:13 Mert annyi a te istened, Júda, ahány a városod; és annyi oltárt építettél Baalnak illatáldozatot bemutatni, ahány utcája van Jeruzsálemnek.
Jer 11:14 Te meg ne járj közben ezért a népért; ne könyörögj és ne imádkozz értük! Mert úgysem hallgatom meg őket, ha nyomorúságuk idején segítségért kiáltanak hozzám.
Jer 11:15 Mit keres szerelmesem házamban? Viselkedése csupa képmutatás! Tán fogadalmaid és a nekem szentelt hús megszabadíthatnak gonoszságodtól? És tisztává tehetlek miattuk?
Jer 11:16 "Szép növésű, termékeny olajfa" - így hívott az Úr. De egy nagy vihar morajával tűzbe borította lombját, és elégtek ágai.
Jer 11:17 Mert a Seregek Ura, aki ültetett, veszedelmet mondott ki rád a gonoszság miatt, amelyet Izrael háza és Júda háza azzal követett el, hogy a Baalnak bemutatott illatáldozattal felingerelt.
Jer 11:18 Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat. 12
Jer 12:6 "Bizony, még a testvéreid és a saját rokonaid is álnokok; a hátad mögött ők is teli torokkal ellened ágálnak. Még akkor se bízzál bennük, ha barátságos szavakkal fordulnak hozzád."
Jer 11:19 Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé.
Jer 11:20 De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet.
Jer 11:21 Ezt mondta ki az Úr Anatot férfiaira, akik elhatározták, hogy megölnek, s így figyelmeztettek: "Ne prófétálj az Úr nevében, mert különben meghalsz a kezünk között."
Jer 11:22 Nos, így büntetem meg őket: Ifjaik kard élén hullnak el; fiaik és lányaik pedig éhen vesznek.
Jer 11:23 Egy sem marad meg közülük, ha majd veszedelmet hozok Anatot férfiaira, amikor elérkezik bűnhődésük esztendeje.
Jer 12:1 Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek?
Jer 12:2 Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől.
Jer 12:3 Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára!
Jer 12:4 [Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.] Mert azt mondják: "Isten nem látja viselkedésünket."
Jer 12:5 Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal? És ha nem vagy biztonságban a békés földön, mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?
Jer 12:7 Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem.
Jer 12:8 Mert olyan lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben: vadul ordít ellenem. Ezért hát meggyűlöltem.
Jer 12:9 Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok!
Jer 12:10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat.
Jer 12:11 Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta.
Jer 12:12 A puszta minden kopár dombja felől pusztítók érkeztek; [mert az Úr kardja emésztő kard]. Az ország egyik szélétől a másikig nincs békessége egyetlen élőnek sem.
Jer 12:13 Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt.
Jer 12:14 Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.]
Jer 12:15 Ám aztán, hogy kitéptem őket, megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem őket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába.
Jer 12:16 És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: "Amint igaz, hogy az Úr él", úgy, ahogy a népem megtanult tőlük Baalra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között.
Jer 12:17 De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom - mondja az Úr.
Jer 13:1 Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és vásárolj magadnak egy lenövet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd."
Jer 13:2 Erre az Úr parancsa szerint megvettem az övet, s a derekamra kötöttem.
Jer 13:3 Majd másodszor is szólt hozzám az Úr:
Jer 13:4 "Vedd az övet, amelyet vásároltál és a derekadon viselsz. Kelj útra, és menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!"
Jer 13:5 El is mentem és elrejtettem az Eufrátesz közelében, úgy, amint az Úr parancsolta.
Jer 13:6 Hosszú idő elteltével újra szólt hozzám az Úr: "Kelj föl, menj el az Eufráteszhez és hozd el onnan az övet, amelyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd ott el."
Jer 13:7 Elmentem hát az Eufráteszhez, kiástam és kivettem az övet arról a helyről, ahová annak idején elrejtettem. Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen.
Jer 13:8 Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte hozzám:
Jer 13:9 "Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét.
Jer 13:10 Ez a gonosz nép, amely nem akar szavamra hallgatni, hanem saját szívének gonoszságát követve idegen isteneknek szegődik nyomába, hogy szolgáljon nekik és imádja őket, olyan lesz, mint ez az öv: teljesen hasznavehetetlen.
Jer 13:11 Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát - mondja az Úr -, hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem hallgattak rám."
Jer 13:12 Mondd meg ennek a népnek: "Minden korsót borral töltenek meg." És ha erre azt válaszolják: "Azt hiszed, nem tudjuk, hogy minden korsót borral töltenek meg?" -
Jer 13:13 így felelj nekik: "Ezt mondja az Úr: Nos, én részegséggel töltöm meg ennek az országnak minden lakóját: a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját.
Jer 13:14 És az egyiket a másikhoz ütöm apát és fiát egyaránt - mondja az Úr. Nem kegyelmezek, nem könyörülök, és irgalom nem tart vissza, hogy el ne pusztítsam őket."
Jer 13:15 Hallgassatok ide, figyeljetek; s tegyétek félre a gőgöt, mert az Úr beszél!
Jer 13:16 Dicsőítsétek meg az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támasztana, és lábatok megbotlanék a homályba borult hegyeken. A világosságra vártok, de sötét éjszakára fogja változtatni, sűrű homályra fordítja.
Jer 13:17 Ha nem hallgattok intő szómra, titokban sírok majd gőgötök miatt, és szememből patakzik a könny, mert az Úr nyája fogságba kerül.
Jer 13:18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynénak: Alázkodjatok meg, és üljetek veszteg, mert lehullott fejetekről dicsőséges koronátok!
Jer 13:19 A Negeb városait már körülzárták, és nincs, aki megnyissa őket. Egész Júda fogságba kerül, fogságba jut mindenestül.
Jer 13:20 Emeld föl tekinteted, Jeruzsálem, és nézd, mint közelednek észak felől! Hol van a nyáj, amelyet egykor rád bíztak, a nyáj, amellyel valamikor dicsekedtél?
Jer 13:21 Mit szólsz majd, ha hódítóként megszállnak azok, akikről azt hitted, hogy a barátaid? Nem tör rád majd a fájdalom, mint a szülni készülő asszonyra?
Jer 13:22 Lehet, hogy azt kérded szívedben: "De miért is történt ez velem?" Mérhetetlen gonoszságod miatt húzták le rólad a ruhát, azért bántalmaztak.
Jer 13:23 Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? És ti, vajon tudtok-e ti még jót tenni, amikor már úgy hozzászoktatok a rosszhoz?
Jer 13:24 Szétszórlak benneteket, mint a pozdorját, amelyet felkavar a puszta szele.
Jer 13:25 Ez lesz a sorsod és hűtlenséged bére; s ezt mind én küldöm rád - mondja az Úr. Mert megfeledkeztél rólam, és a hazugságba vetetted bizalmadat,
Jer 13:26 azért lerántom rólad a ruhát egészen az arcodig, és láthatóvá válik gyalázatod:
Jer 13:27 házasságtöréseid, buja nyihogásod, és undok kicsapongásod. A dombokon is, a mezőkön is láttam utálatosságaidat. Jaj neked, Jeruzsálem, hogy nem tudsz megtisztulni! Meddig mehet ez még így tovább?
Jer 14:1 Ezt mondta az Úr Jeremiásnak a nagy szárazság alkalmával:
Jer 14:2 Gyászba borult Júda, bánkódnak városai: leroskadnak a földre. Jeruzsálemből kiáltás hallatszik.
Jer 14:3 A főemberek vízért küldik szolgáikat; de amikor odaérnek a ciszternákhoz, nem találnak vizet, így üres korsókkal térnek vissza.
Jer 14:4 A mező nem hoz többé termést, mert nem esik eső a földre. Szégyenükben a szántóvetők befödik fejüket.
Jer 14:5 Még a szarvasünő is, ha megellik, otthagyja borját a mezőn, mert nem talál füvet.
Jer 14:6 A vadszamarak is ott állnak a kopár magaslatokon, és levegőért kapkodnak, mint a sakálok; szemük eleped, mert nincs mit legelniük.
Jer 14:7 Ha vétkeink ellenünk tanúskodnak is, te azért, Uram, tégy jót velünk a nevedért! Bizony, hűtlenségünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened.
Jer 14:8 Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
Jer 14:9 Miért vagy olyan, mint akit megbénít a félelem, és mint az olyan ember, aki nem tud segíteni? Hiszen itt élsz, közöttünk, Uram, a te nevedet viseljük. Ne hagyj el hát minket!
Jer 14:10 Ezt mondja az Úr erről a népről: Hogy szeretnek ezek ide-oda futkározni! Nem tudják visszafogni a lábukat. De nem is kedveli őket az Úr, sőt számon tartja gonoszságaikat és megtorolja vétkeiket.
Jer 14:11 Azt is mondta nekem az Úr: "Ne könyörögj ezért a népért és jólétéért!
Jer 14:12 Még ha böjtölnek is, nem hallgatom meg esdeklésüket; ha égő- és ételáldozatokat mutatnak is be, nem szeretem ezt a népet. Inkább karddal, éhínséggel és dögvésszel pusztítom el őket."
Jer 14:13 "Ó, Uram, Istenem - válaszoltam -, hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen."
Jer 14:14 Erre az Úr így szólt hozzám: "Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták, nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek.
Jer 14:15 Ezért azt mondja az Úr: Azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el az ilyen próféták.
Jer 14:16 Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse őket, sem feleségeiket, sem fiaikat és lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat."
Jer 14:17 Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás.
Jer 14:18 Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el; ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtől epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna.
Jer 14:19 Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás? Úgy vártuk a békét, s nem jött semmi jó; a gyógyulás idejét, s lám, itt a rettegés!
Jer 14:20 Uram, elismerjük gonoszságainkat, és atyáink vétkeit is: Bizony, vétkeztünk ellened.
Jer 14:21 De a nevedért ne vess el minket, s ne hagyd, hogy gyalázat érje dicsőséged trónját. Emlékezz meg rólunk, s ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet.
Jer 14:22 Van-e a pogányok bálványai közt, aki esőt ad? És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport? Ugye, te viszed ezt, Uram, végbe mind? Istenünk, te vagy a reménységünk, mert csak te tehetsz ilyet.
Jer 15:1 Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, el velük!
Jer 15:2 És ha azt kérdik tőled: "Hová menjünk?" - ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr: Akit halálra szántam, az meghal; akit kardélre szántam, kard élén hullik el; akit éhhalálra szántam, éhhalált hal; és akit fogságra szántam, fogságba kerül.
Jer 15:3 Négyféleképpen sújtok le rájuk - mondja az Úr: karddal, hogy megölje őket; kutyákkal, hogy széttépjék őket; az ég madaraival és a mező vadjaival, hogy felfalják és elpusztítsák őket.
Jer 15:4 Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt.
Jer 15:5 Ugyan ki szán meg téged, Jeruzsálem, és ki vigasztal meg? Ki áll meg az úton, hogy megkérdezze: Hogy megy a sorod?
Jer 15:6 Te magad vetettél el - mondja az Úr -, hátat fordítottál nekem! Ezért nyújtottam ki kezemet elpusztításodra, belefáradtam, hogy mindig csak könyörüljek.
Jer 15:7 Szórólapáttal kiszórtam őket az ország kapuin át. Megfosztom gyermekeitől népemet, lesújtok rájuk, mert nem akarják elhagyni gonosz útjaikat.
Jer 15:8 Özvegyeik számosabbak, mint a tenger fövenye; az ifjú harcosok anyjára rászabadítom a pusztítót déli időben, szorongást és rettegést hozok rájuk, váratlanul.
Jer 15:9 Még aki hét fiút szült, az is ellankad, és kileheli lelkét. Még nappal van, de az ő napja már lehanyatlik, szégyen és csúfság lesz az osztályrésze. És akik még megmaradnak közülük, azokat is kiszolgáltatom ellenségeik kardjának - ezt mondja az Úr.
Jer 15:10 Jaj nekem, anyám, miért is szültél? Hogy a perlekedés és ellentmondás embere legyek az egész ország számára? Nem vagyok hitelező, nekem sem kölcsönzött senki, mégis mindenki átkoz.
Jer 15:11 Hát nem tettem meg mindent, Uram, a szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején?
Jer 15:15 Te tudod, hogy így tettem.
Jer 15:12 Eltörheti-e az ember a vasat, az északi vasat és a rezet?
Jer 15:13 "Gazdagságodat és kincseidet prédára bocsátom, ingyen. Így fizetek meg minden bűnödért egész országodban.
Jer 15:14 Ellenségeid rabszolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem is ismersz. Mert haragom fellángolt, mint a tűz, és égni fog fölöttetek." Emlékezz meg rólam, Uram és nézz le rám; állj bosszút értem üldözőimen! Késleltesd haragodat, s ne engedd, hogy elsodorjon; vedd tekintetbe, hogy érted szenvedek gyalázatot.
Jer 15:16 Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!
Jer 15:17 Nem leltem benne örömöm, hogy a vigadozók körében üljek; súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem, mert méltatlankodással töltöttél el.
Jer 15:18 Miért nem szűnik meg fájdalmam, és a sebem miért nem akar meggyógyulni? Bizony olyan lettél számomra, mint a csalóka patak, amelynek vizére nem lehet számítani.
Jer 15:19 Erre így válaszolt az Úr: Ha visszatérsz hozzám, visszafogadlak szolgálatomba; és ha csak nemes dolgokról szólsz, mellőzve mind, ami megvetni való, akkor mintegy szájammá teszlek. Nekik kell hozzád térniük, te ne térj hozzájuk!
Jer 15:20 Erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt. Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, - mondja az Úr.
Jer 15:21 Kiszabadítalak a gonosztevők kezéből, és kimentelek a hatalmasok markából.
Jer 16:1 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 16:2 Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és lányaid ezen a helyen.
Jer 16:3 Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a lányokról, akik ezen a helyen születnek, és az anyákról, akik szülik, meg az apákról, akik nemzik őket ezen a földön:
Jer 16:4 Nyomorúságos halállal halnak majd meg; senki sem siratja meg és el sem temetik őket; olyanok lesznek, mint a föld színén szétszórt ganéj; kard és éhínség által vesznek el, s holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz a martalékuk.
Jer 16:5 Majd így folytatta szózatát az Úr: Ne menj be olyan házba, ahol gyászolnak; se sírni ne menj be, se részvétedet kifejezni. Mert elvettem ettől a néptől a békességet - mondja az Úr -, megvontam tőlük az irgalmat és a könyörületet.
Jer 16:6 Meghal apraja-nagyja ennek az országnak, és nem lesz részük sem temetésben, sem siratásban. Senki nem vagdossa meg magát értük, sem a haját nem nyírja le.
Jer 16:7 A gyászolónak nem tör senki kenyeret, hogy megvigasztalja halottjáért; a vigasztalás poharát sem nyújtják neki apjáért és anyjáért.
Jer 16:8 De a víg lakoma házába se menj be, hogy ott leülj, egyél és igyál.
Jer 16:9 Mert azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhallgattatom ezen a helyen a szemetek láttára, és még a ti napjaitokban az öröm szavát és a vidámság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát.
Jer 16:10 Ha majd ezt mind tudtára adod ennek a népnek, és megkérdezik: "Miért határozta el az Úr ellenünk ezt a veszedelmet? Mi a mi bűnünk? Miféle vétekkel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?" -
Jer 16:11 akkor majd ezt mondd nekik: "Azért történt ez, mert már atyáitok elhagytak engem - mondja az Úr -, más istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak és őket imádták. Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényeimet.
Jer 16:12 Ti pedig még atyáitoknál is nagyobb gonoszságot műveltetek. Hiszen mindegyiketek megátalkodott, gonosz szíve szándékát követi, és nem hallgat rám.
Jer 16:13 Ezért kivetlek benneteket erről a földről olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok."
Jer 16:14 Igen, jönnek napok, amikor nem mondják többé: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait Egyiptom földjéről",
Jer 16:15 hanem: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket." Mert visszahozom őket erre a földre, amelyet atyáiknak adtam.
Jer 16:16 Íme, sok halászt küldök - mondja az Úr -, hogy kihalásszák őket; aztán sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyen és minden dombon, egészen a kősziklák barlangjaiig.
Jer 16:17 Mert szemmel tartom minden útjukat, nincsenek elrejtve előlem, és jól ismerem a vétkeiket.
Jer 16:18 Kétszeresen fizetek meg nekik gonoszságaikért és bűneikért, mert utálatosságaik megfertőzték országomat, és örökségemet megtöltötték undokságaikkal.
Jer 16:19 Uram, én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni.
Jer 16:20 Alkothat-e magának isteneket az ember? Ha igen, akkor bizony nem istenek.
Jer 16:21 Ezért most megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik a kezemet és a hatalmamat. Így megtudják majd, hogy az én nevem: az Úr.
Jer 17:1 Júda vétke vastollal van felírva, hegyes gyémánttal rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira,
Jer 17:2 így tanúskodik ellenük. (Vétkének okozói az oltárok és a berkek, minden lombos fa alatt, a magas dombokon,
Jer 17:3 a hegyeken és a tágas mezőkön.) Gazdagságodat és minden kincsedet a zsákmányolók kezére juttatom, és így megfizetek minden vétkedért az egész országodban.
Jer 17:4 El kell majd hagynod örökrészedet, amelyet adtam neked; ellenségeid szolgaságába vetlek olyan országban, amelyet nem ismersz. Mert haragom tüze fellobbant ellened, és égni fog örökké.
Jer 17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól.
Jer 17:6 Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: Ha valami jó jön, semmit sem lát belőle, hanem a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön.
Jer 17:7 Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye.
Jer 17:8 Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
Jer 17:9 Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?
Jer 17:10 Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.
Jer 17:11 A fogolymadár kikölti a tojást, amit nem ő tojt. Ilyen az az ember, aki gazdagságot gyűjt hamis úton: élete delén itt kell hagynia, így végül is bolondnak bizonyul.
Jer 17:12 Dicsőséges királyi szék, magasztos kezdettől fogva: a mi szent helyünk.
Jer 17:13 Izraelnek reménysége, Uram! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tőled, azokat gyökerestül kitépik földjükből, mert elhagyták az élő vizek forrását.
Jer 17:14 Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.
Jer 17:15 Folyvást azt mondogatják nekem: "Hol van az Úr szava? Valósuljon meg!"
Jer 17:16 Mégsem követeltem, hogy rosszat hozz rájuk, és a nyomorúság napját sem kívántam: ezt te jól tudod. Ami ajkamat elhagyta, nyilvánvaló volt előtted.
Jer 17:17 Ne légy hát félelmemre, te, aki menedékem vagy a nyomorúság napján.
Jer 17:18 Valljanak szégyent, akik üldöznek, ne én szégyenüljek meg! Rettegjenek ők, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a nyomorúság napját, és kétszeres csapással zúzd őket össze!
Jer 17:19 Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki- és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában.
Jer 17:20 És ezt mondd nekik: Halljátok az Úr szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok e kapukon!
Jer 17:21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombati napon, és ne vigyetek be semmit Jeruzsálem kapuin.
Jer 17:22 Házaitokból se hordjatok ki terhet szombati napon, és semmiféle munkát ne végezzetek. Szenteljétek meg a szombati napot, amint atyáitoknak megparancsoltam.
Jer 17:23 De ők nem hallgattak rám, s nem fordították felém a fülüket, hanem megkeményítették nyakukat; nem hallgattak meg, s nem fogadták el az intést.
Jer 17:24 De ha ti hallgattok rám - mondja az Úr -, és szombati napon nem visztek be terheket ennek a városnak kapuin, hanem megszentelitek a szombatot, és semmiféle munkát nem végeztek rajta,
Jer 17:25 akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, ők maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója.
Jer 17:26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról és a hegyvidékről meg a Negebről, hogy égő- és véres áldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot mutassanak be az Úr templomában.
Jer 17:27 De ha nem hallgattok parancsomra, hogy szenteljétek meg a szombati napot, s tilalmamra, hogy ne lépjetek be Jeruzsálem kapuin terhet hordozva szombati napon, akkor el nem alvó tüzet bocsátok kapuira, úgyhogy megemészti Jeruzsálem palotáit."
Jer 18:1 Így szólt az Úr Jeremiáshoz:
Jer 18:2 "Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat."
Jer 18:3 Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon.
Jer 18:4 És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint.
Jer 18:5 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 18:6 Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? - mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza!
Jer 18:7 Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy gyökerestül kitépem, földre sújtom és elpusztítom.
Jer 18:8 De ha ez a nemzet elhagyja gonoszságát, amely miatt ellene szóltam, akkor én is megbánom azt a rosszat, amellyel sújtani akartam.
Jer 18:9 Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy felépítem és elültetem.
Jer 18:10 De ha ez a nemzet gonoszságot művel a szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni.
Jer 18:11 Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: "Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken."
Jer 18:12 Csakhogy ők ezt felelik: "Mi haszna itt a beszédnek? Inkább azt tesszük, ami jólesik nekünk; mindegyikünk úgy viselkedik, ahogy gonosz szíve sugallja neki."
Jer 18:13 Azért ezt mondja az Úr: Ha akarjátok, kérdezősködjetek a nemzetek között: Van-e, aki valaha ilyesmit hallott? Milyen szörnyűséget művelt a szűz Izrael!
Jer 18:14 Vajon eltűnik-e a Libanon hava a magasba nyúló csúcsokról? Vagy kiszáradhatnak-e a feltörő, csörgedező vízforrások?
Jer 18:15 Népem mégis megfeledkezett rólam. Annak áldoznak tömjént, ami semmiség. Elcsábították őket útjaikról, az ősi ösvényről, hogy a sivatag útjain járjanak, járatlan csapáson.
Jer 18:16 Országukat sivataggá teszik, örökös gúny tárgyává. Aki csak átmegy rajta, megborzad, és fejét csóválja.
Jer 18:17 Mint a perzselő keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján.
Jer 18:18 Így beszéltek: "Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának! Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát."
Jer 18:19 Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát!
Jer 18:20 Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk.
Jer 18:21 Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át kard a harcban!
Jer 18:22 Kiáltozásuktól hangozzék a házuk, amikor hirtelen rájuk küldöd a rablók csapatát. Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és tőrt vetettek a lábamnak.
Jer 18:23 De te, Uram, jól ismered minden ellenem szőtt gyilkos tervüket. Ne kegyelmezz hát gonoszságuknak, és ne töröld el vétküket színed elől! Vesztüket tartsd szem előtt, és ha eljön haragod ideje, bánj el velük!
Jer 19:1 Az Úr így szólt Jeremiáshoz: Menj, vásárolj egy agyagkorsót, s végy magad mellé néhányat a nép vénei és a papok közül.
Jer 19:2 Aztán menj le a Ben-Hinnom völgyébe, a Cserép-kapu bejáratához, és hirdesd ott azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek.
Jer 19:3 Ezt mondd: "Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok erre a helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle.
Jer 19:4 Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt, ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet.
Jer 19:5 Magaslatokat építettek a Baalnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott.
Jer 19:6 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor ezt a helyet nem nevezik többé Tofetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem az öldöklés völgyének.
Jer 19:7 Akkor majd meghiúsítom terveit Júdának és Jeruzsálemnek ezen a helyen - kard által veszítem el őket ellenségeik színe előtt, és azok keze által, akik az életükre törnek. Holttestüket az ég madarainak és a mező vadjainak adom eledelül.
Jer 19:8 Ezt a várost pusztasággá és csúfsággá teszem; aki csak elmegy mellette, mind megborzad, és gúnyolódni kezd romlásán.
Jer 19:9 Saját fiaik és lányaik húsát etetem meg velük, egymás húsát eszik majd meg az ostrom idején, abban a szorongatott helyzetben, amelybe ellenségeik juttatják őket, akik életükre törnek."
Jer 19:10 Aztán törd össze a korsót azok szeme láttára, akik veled mennek,
Jer 19:11 és így beszélj: "Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, amint ez a cserépkorsó összetörik, úgyhogy nem lehet többé összeragasztani. És a Tofetben temetik el őket, mert máshol nem lesz hely a temetkezésre.
Jer 19:12 Igen, így teszek ezzel a hellyel - mondja az Úr. A Tofethez teszem hasonlóvá ezt a várost;
Jer 19:13 Jeruzsálem és Júda királyainak házai is olyan tisztátalanná válnak, mint a Tofet helye; azok a házak, amelyeknek a tetején illatáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek ki az idegen isteneknek."
Jer 19:14 Amikor Jeremiás visszatért a Tofetből, ahová az Úr küldte, hogy jövendöljön, megállt az Úr háza udvarán és így beszélt az egész néphez:
Jer 19:15 "Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igen, ráhozom erre a városra és a hozzá tartozó valamennyi városra azt a nyomorúságot mind, amellyel megfenyegettem, mivel megkeményítették nyakukat és nem akartak hallgatni a szavamra."
Jer 20:1 Meghallotta Paschur pap, Immer fia, aki az Úr házának felügyelője volt, hogy Jeremiás ezt a prófétai szózatot hirdette.
Jer 20:2 Erre Paschur megverette Jeremiás prófétát, majd abba a kalodába záratta, amely az Úr házába vezető felső kapunál, a Benjamin-kapunál volt.
Jer 20:3 Másnap Paschur kiengedte Jeremiást a kalodából. Jeremiás akkor így szólt hozzá: "Nem Paschurnak hív az Úr, hanem Rettegésnek.
Jer 20:4 Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja őket.
Jer 20:5 Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik őket.
Jer 20:6 Te meg, Paschur, és egész házad népe fogságba mentek; Babilonba jutsz, ott halsz meg és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot jövendöltél."
Jer 20:7 Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol.
Jer 20:8 Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: "Erőszak! Romlás!" Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra.
Jer 20:9 Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.
Jer 20:10 Hallom sokak gyalázkodását: "Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!" Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: "Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta."
Jer 20:11 De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük.
Jer 20:12 Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet.
Jer 20:13 Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat! Mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezéből.
Jer 20:14 Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott anyám: ne legyen áldott.
Jer 20:15 Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte apámnak: "Fiúgyermeked született" - és ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg.
Jer 20:16 Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon jajkiáltást, délben meg harci riadót,
Jer 20:17 mert nem ölt meg anyám méhében. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott!
Jer 20:18 Miért is jöttem ki méhéből? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?
Jer 21:1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija király elküldte hozzá Malkija fiát, Paschurt és Maazeja fiát, Cefanja papot ezzel az üzenettel:
Jer 21:2 Kérdezd meg az Urat érdekünkben, mert Babilon királya, Nebukadnezár hadat indít ellenünk. Hátha az Úr majd csodát tesz velünk, mint már annyiszor, és az ellenség elvonul.
Jer 21:3 Jeremiás erre így válaszolt: "Mondjátok meg Cidkijának:
Jer 21:4 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Nos, visszafordítom a kezetekben levő fegyvert, amellyel Babilon királya és a káldeusok ellen harcoltok, akik megszállva tartanak titeket körös-körül a falak mentén, és behozom őket városotok közepébe.
Jer 21:5 Sőt, magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel, hatalmas karral, ádáz haragomban, rettenetes indulatomban.
Jer 21:6 Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt; súlyos dögvészben vesznek el.
Jer 21:7 Aztán - így szól az Úr - majd kiszolgáltatom Júda királyát, Cidkiját, szolgáit és a lakosságot mind, akik csak megmenekültek ebben a városban a dögvésztől, a kardtól és az éhínségtől, Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe - mondja az Úr. Ellenségeik kezére és azok kezére adom őket, akik életükre törnek. S ő kardélre hányja őket irgalmatlanul, kegyetlenül, szánalmat nem ismerve."
Jer 21:8 A néphez meg így beszélj: "Ezt mondja az Úr: Nézzétek, elétek tárom az élet útját és a halál útját!
Jer 21:9 Aki ebben a városban marad, az kard, éhínség és dögvész által pusztul el; aki kimegy belőle és megadja magát a várost ostromló káldeusoknak, az életben marad és zsákmányul viszi életét.
Jer 21:10 Mert én e város ellen fordítom arcomat, romlására és nem megszabadítására - mondja az Úr. Igen, Babilon királyának kezére kerül, s ő majd lángba borítja."
Jer 21:11 Júda királyi házának ezt mondd: Halljátok az Úr szavát,
Jer 21:12 Dávid háza! Ezt mondja az Úr: Reggelenként igazságos ítéletet hozzatok, és ragadjátok ki, akit nyomorgatnak, nyomorgatója kezéből. Mert különben fellobban haragom, mint a tűz, és úgy ég majd, hogy senki el nem oltja.
Jer 21:13 Igen, rád török, síkság kőszirtjének lakója - mondja az Úr. Rátok török, akik így beszéltek: Ki merne megtámadni minket, és ki tudna behatolni házainkba?
Jer 21:14 Úgy büntetlek meg benneteket, ahogy tetteitek érdemlik - mondja az Úr. Tüzet gyújtok erdejében, és az körös-körül mindent megemészt.
Jer 22:1 Ezt mondja az Úr: Menj le Júda királyának palotájába, és hirdesd ott ezt az üzenetet:
Jer 22:2 Halld az Úr szavát, Júda királya, te, aki Dávid trónján ülsz, s veled együtt szolgáid és néped is, akik átmennek ezeken a kapukon!
Jer 22:3 Ezt mondja az Úr: Hozzatok igazságos ítéletet; szabadítsátok ki a nyomorgatottat nyomorgatója kezéből; az idegent, az árvát és az özvegyet ne nyomjátok el, óvakodjatok az erőszaktól, s ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen.
Jer 22:4 Mert ha valóban engedelmeskedtek ennek a parancsnak, akkor Dávid trónján ülő királyok fognak bemenni e palota kapuin szekereken és lovakon, ők, szolgáik és népük.
Jer 22:5 De ha nem hallgattok ezekre a szavakra, akkor saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy rommá lesz ez a ház.
Jer 22:6 Igen, ezt mondja az Úr Júda királyi házáról: Olyan voltál nekem, mint Gileád; mint a Libanon csúcsa, mégis pusztasággá teszlek, lakatlan várossá.
Jer 22:7 Felavatom ellened azokat, akik fejszével a kezükben lerombolnak; kivágják majd nemes cédrusaidat, s tűzre vetik őket.
Jer 22:8 Majd amikor a népek seregei végigvonulnak ezen a városon, ezt fogják kérdezni egymástól: Miért tette ezt az Úr ezzel a nagy várossal?
Jer 22:9 Erre így válaszolnak nekik: Mert megszegték az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, s más isteneket imádtak, azoknak szolgáltak.
Jer 22:10 Ne sirassátok, aki már meghalt, ne gyászoljátok! Inkább azt sirassátok keservesen sírva, aki eltávozott, s nem tér többé vissza, és nem látja meg többé szülőföldjét.
Jer 22:11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jozija fiáról, Júda királyáról, aki atyját, Joziját követte a trónon, s el kellett hagynia ezt a helyet: Nem tér többé ide vissza,
Jer 22:12 mert azon a helyen fog meghalni, ahová elhurcolták, és ezt a földet nem látja többé.
Jer 22:13 Jaj annak, aki házát igazságtalansággal, felső termeit jogtalansággal építi. Aki embertársával ingyen dolgoztat, és nem fizeti meg a bérét.
Jer 22:14 Így szól: "Gyönyörű palotát építek magamnak, kellemes, tágas termeket." Ablakokat vágat rajta, cédrusfával borítja be és vörösre festi.
Jer 22:15 Abból áll a királyságod, hogy cédrusfából való épülettel versenyezz másokkal? Apád is evett és ivott, akárcsak te, de azért az igazságra és a jogra is gondja volt, jól is ment a sora.
Jer 22:16 Törődött a szegény és a nyomorult ügyével, azért minden rendjén ment. Vajon nem ezt jelenti-e ismerni engem? - mondja az Úr.
Jer 22:17 Ám a te szemed és a te szíved csak arra ügyel, hogy a magad hasznát hajszold, hogy ártatlan vért onts, meg az erőszakra és az elnyomásra.
Jer 22:18 Ezért ezt mondja az Úr Jojákimról, Jozija fiáról, Júda királyáról: Jaj annak az embernek! Ne sirassátok így kiáltozva: "Jaj, testvérem! Jaj, nővérem!" Ne gyászoljátok így siránkozva: "Jaj, uram! Jaj, felség!"
Jer 22:19 Mert úgy temetik el, mint a szamarat: Kivonszolják és kidobják Jeruzsálem kapuin kívül.
Jer 22:20 Menj fel a Libanonra és ordíts, hallasd hangos jajszavad Básánban, üvölts az Abarim csúcsáról, mert a barátaid mind elpusztultak!
Jer 22:21 Beszéltem neked, amikor még jól ment a sorod, de te azt mondtad: "Nem hallgatok rád." Ez a te szokásod ifjúkorod óta, hogy nem hallgatsz a szavamra.
Jer 22:22 Minden pásztorodat elfújja a szél más legelőkre; barátaid is fogságba mennek. Akkor majd szégyenkezhetsz és pirulhatsz, minden gonoszságod miatt.
Jer 22:23 Te, aki a Libanonon lakol, és a cédrusokon raktál fészket: hogy fogsz majd ordítani, amikor utolérnek a fájdalmak, a rémület, mint a vajúdó asszonyt.
Jer 22:24 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr: Ha Jojakimnak, Júda királyának a fia, Jechonja pecsétgyűrű volna is a jobbomon, onnan is lerántanám.
Jer 22:25 Azok kezére adlak, akik életedre törnek; azok kezére, akiktől annyira félsz: Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezére, a kaldeusok kezére.
Jer 22:26 Téged is, szülőanyádat is idegen országba küldelek; nem ott születtetek, de ott haltok meg mind a ketten.
Jer 22:27 Igen, abba az országba, amelybe vissza szeretnének térni, nem fognak többé visszatérni.
Jer 22:28 Vajon silány, törött edény ez a férfi, ez a Jechonja? Olyan edény, amelyben senki se találja kedvét? Miért vetették hát el őt és nemzetségét, s miért hurcolták el őket olyan országba, amelyet nem ismertek?
Jer 22:29 Ország, ország, ország, halld az Úr szavát!
Jer 22:30 Ezt mondja az Úr: Így jegyezd fel ezt a férfit: "Gyermektelen"! Mint olyan valakit, aki szerencsétlen volt életében. Mert utódai közül egy sem ül Dávid trónjára, egyik sem uralkodhat Júda fölött.
Jer 23:1 Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait - mondja az Úr.
Jer 23:2 Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint - mondja az Úr.
Jer 23:3 De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak.
Jer 23:4 Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük - mondja az Úr.
Jer 23:5 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban.
Jer 23:6 Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: "Az Úr, a mi igazságunk."
Jer 23:7 Jönnek napok - mondja az Úr -, amikor nem azt mondják többé: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéről",
Jer 23:8 hanem: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki visszavezette és hazahozta Izrael házának ivadékát észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket." És a saját földjükön laknak majd.
Jer 23:9 A prófétákról: A szívem megszakad bensőmben, minden csontom remeg. Olyan vagyok, mint a részeg, mint a bortól mámoros ember, az Úr miatt és szent szavai miatt:
Jer 23:10 "Tele van az ország házasságtörőkkel. [Igen, az ilyenek miatt borult gyászba az ország és száradtak ki a puszta legelői.] Gonoszságot művelni, arra gyorsak; és minden erejük a hamisságuk.
Jer 23:11 Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált; még házamban is találkoztam gonoszságukkal - mondja az Úr.
Jer 23:12 Ezért síkos talajjá lesz az útjuk, elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek. Mert rájuk hozom a veszedelmet, a büntetés esztendejét - mondja az Úr."
Jer 23:13 Szamaria prófétáiban istentelenséget láttam: Baal nevében prófétáltak, és félrevezették népemet, Izraelt.
Jer 23:14 Jeruzsálem prófétáiban utálatosságot láttam: házasságtörést, hazug életmódot. Még bátorítják is a gonoszokat, nehogy megtérjenek gonoszságaikból. Szodomához lettek hasonlóvá valamennyien, a lakói meg Gomorrához.
Jer 23:15 Ezért ezt mondja a Seregek Ura a prófétákról: Nézzétek, férgeket adok nekik eledelül, és mérgezett vizet italul. Mert Jeruzsálem prófétáitól árad szét minden istentelenség az országban.
Jer 23:16 Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok arra, amit ezek a próféták mondanak nektek, mert félrevezetnek benneteket. A maguk kitalálta látomást hirdetik, nem az Úr ajkáról valót.
Jer 23:17 Akik elvetik az Úr szavát, azoknak ezt mondják: "Békétek lesz." És azoknak, akik szívük gonoszsága szerint járnak: "Semmi baj nem érhet titeket."
Jer 23:18 [De ki vett részt az Úr tanácsában? Ki látta őt és ki hallotta szavát? Ki figyelt oda szavára, hogy hírül adhatná?]
Jer 23:19 Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére:
Jer 23:20 Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan.
Jer 23:21 Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak.
Jer 23:22 Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől.
Jer 23:23 Tán csak a közelből vagyok Isten - mondja az Úr -, s nem vagyok a távolból is Isten?
Jer 23:24 Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg? - mondja az Úr. Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? - mondja az Úr.
Jer 23:25 Hallottam, miket mondanak a próféták, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. "Álmot láttam - mondják -, álmot láttam."
Jer 23:26 Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik?
Jer 23:27 Azt remélik, hogy álmaik miatt, amelyeket egymásnak elmesélnek, népem megfeledkezik nevemről, úgy, amint atyáik elfeledkeztek a nevemről Baal miatt?
Jer 23:28 Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tőlem veszi a szót, hát hirdesse hűségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? - mondja az Úr.
Jer 23:29 Nem olyan-e szavam, mint a tűz? - mondja az Úr -, és mint a sziklát szétzúzó pöröly?
Jer 23:30 Azért én a próféták ellen fordulok - mondja az Úr -, akik ellopják egymástól szavaimat.
Jer 23:31 Igen, a próféták ellen fordulok - mondja az Úr -, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják.
Jer 23:32 A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak - mondja az Úr -, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek - mondja az Úr.
Jer 23:33 Ha pedig azt kérdi tőled ez a nép, vagy egy próféta, vagy egy pap: "Mi az Úr terhe?" - ezt válaszold neki: "Ti magatok vagytok az Úr terhe; de elvetlek benneteket magamtól. Az Úr mondja ezt."
Jer 23:34 A prófétát, papot vagy bárki mást, aki azt mondja, hogy "az Úr terhe", megbüntetem háza népével együtt.
Jer 23:35 Inkább így kell beszélnetek egymással, szomszéd a szomszédjával, testvér a testvérével: "Mit válaszolt az Úr?" és "Mit mondott az Úr?"
Jer 23:36 De ne említsétek többé "az Úr terhe" kifejezést, mert mindenkinek terhes lesz a szava, ha kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek a szavait.
Jer 23:37 Ezt mondd a prófétának: "Mit felelt neked az Úr?" és: "Mit mondott neked az Úr?"
Jer 23:38 Ha azonban az Úr terhét emlegetitek, akkor ezt mondja majd az Úr: "Mivel ezt a kifejezést használjátok: "az Úr terhe", bár figyelmeztettelek titeket, hogy ne mondjátok többé, hogy "az Úr terhe",
Jer 23:39 azért felkaplak és elviszlek benneteket színem elől; elhagylak titeket és a várost is, amelyet nektek és atyáitoknak adtam.
Jer 23:40 Örökös szégyent hozok rátok és véget nem érő gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha."
Jer 24:1 Az Úr a következő látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma előtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálemből fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda főembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba.
Jer 24:2 Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érő füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen.
Jer 24:3 Az Úr akkor így szólt hozzám: "Mit látsz, Jeremiás?" Így feleltem: "Fügét látok; egyrészt jót, nagyon jót; másrészt rosszat, egészen rosszat, olyat, hogy meg sem lehet enni."
Jer 24:4 Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 24:5 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törődöm majd Júda száműzötteivel, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére.
Jer 24:6 Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom őket ebbe az országba. Mert fölépíteni akarom őket, nem lerombolni; elültetni őket, nem kigyomlálni.
Jer 24:7 És szívet adok nekik, hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Ők az én népem lesznek, én meg Istenük leszek, mert teljes szívükből hozzám térnek.
Jer 24:8 Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti - mondja az Úr -, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le.
Jer 24:9 Elrettentő például állítom őket a föld minden országa elé; gyalázattá, szólásmondás és gúny tárgyává, és átokká lesznek minden helyen, ahová szétszórom őket.
Jer 24:10 Kardot, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg ki nem pusztulnak erről a földről, amit nekik és atyáiknak adtam.
Jer 25:1 Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.]
Jer 25:2 Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának:
Jer 25:3 Jozijának, Amon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg;
Jer 25:4 valóban az Úr folyton-folyvást küldte hozzátok összes szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattátok meg őket, s ügyet se vetettetek rájuk].
Jer 25:5 Ez volt az üzenet: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből, hogy megmaradhassatok ezen a földön, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktől fogva és mindörökre.
Jer 25:6 [És ne szegődjetek idegen istenekhez, hogy nekik szolgáljatok és őket imádjátok. Ne ingereljetek haragra kezetek alkotásaival, nehogy lesújtsak rátok.]
Jer 25:7 De ti nem hallgattatok rám [- mondja az Úr -, sőt haragra ingereltetek kezetek alkotásaival a saját vesztetekre].
Jer 25:8 Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok szavamra,
Jer 25:9 elküldök észak minden nemzetségéért [és Nebukadnezárért, szolgámért, Babilon királyáért - mondja az Úr]. Idehozom őket erre a földre, ennek lakóira [és a körülöttük lakó nemzetekre]. És átengedem őket a pusztulásnak, hogy borzalommá, gúny tárgyává legyenek, és örökké tartó szégyen legyen a sorsuk.
Jer 25:10 Elnémítom közöttük az öröm és a vigasság hangját; a vőlegény és a menyasszony szavát; a malom zúgását, és kioltom lámpáik fényét.
Jer 25:11 Az egész ország elhagyatott pusztasággá lesz, mert lakói szolgaságba mennek a nemzetek közé, hetven esztendőre.
Jer 25:12 [De amikor eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilon királyát és azt a népet - mondja az Úr - azért a gonoszságért, amelyet végbevitt. Megbüntetem a káldeusok országát, és pusztasággá teszem mindörökre.]
Jer 25:13 És valóra váltom abban az országban mindazt, amit ellene kimondtam, ami meg van írva ebben a könyvben. Ezt jövendölte Jeremiás a nemzetek ellen.
Jer 25:14 [Mert őket is szolgaságra vetik hatalmas nemzetek és nagy királyok. Így aztán visszafizetek nekik tetteik és kezük munkája szerint.]
Jer 25:15 Az Úr, Izrael Istene, így szólt hozzám: Vedd a kezemből ezt a borral telt serleget, és itasd meg belőle az összes nemzetet, amelyhez elküldelek.
Jer 25:16 Hadd igyanak belőle, hogy megtántorodjanak és eszüket veszítsék, mielőtt rájuk szabadítom a kardot.
Jer 25:17 Elvettem hát a serleget az Úr kezéből és megitattam belőle minden nemzetet, amelyhez elküldött az Úr:
Jer 25:18 [Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és főembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem őket, mint ahogy az ma van];
Jer 25:19 a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáival, főembereivel és összes népével együtt;
Jer 25:20 aztán minden fajta népséget, [így Uz földjének minden királyát] a filiszteusok földjének minden királyát; Askalont, Gázát, Akkaront és Asdod maradékát;
Jer 25:21 Edomot, Moábot és Ammon fiait,
Jer 25:22 Tírusz [valamennyi] királyát, Szidón valamennyi királyát és a szigetországok királyait, akik a tengeren túl laknak;
Jer 25:23 Dedánt, Temát, Buzt, és az összes nyírott halántékút;
Jer 25:24 Arábia valamennyi királyát, akik a pusztában laknak;
Jer 25:25 [Zimri összes királyát] Elám összes királyát és a médek összes királyát;
Jer 25:26 aztán észak minden királyát közel és távol, az egyiket a másik után; vagyis a föld színén levő minden országot [végül még Sesák királya is iszik belőle].
Jer 25:27 Ezt mondd majd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok! Részegedjetek meg! Hányjatok! Essetek el, s ne keljetek föl többé addig, míg rátok nem szabadítom a kardot.
Jer 25:28 Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a serleget, hogy igyanak belőle, akkor így beszélj: Ezt mondja a Seregek Ura: Meg kell innotok!
Jer 25:29 Mert ha arra a városra, amely a nevemet viseli, pusztulást hozok, hogyan gondoljátok, hogy ti büntetlenül maradtok? Bizony, nem maradtok büntetlenül. Mert magam szólítom ide a kardot a föld minden lakója ellen - mondja a Seregek Ura.
Jer 25:30 Te pedig hirdesd nekik mindezeket a szavakat és mondd nekik: Harsog az Úr a magasból, mennydörög szent hajlékából. Fölemeli hangját legelője ellen, úgy kiáltozik, mint akik a szőlőt tapossák, szózata elhatol a föld minden lakójához,
Jer 25:31 a föld végső határáig. Mert az Úr ítéletet hirdet a nemzetek fölött, minden ember fölött ítélkezik: a gonoszokat kiszolgáltatja a kardnak - mondja az Úr.
Jer 25:32 Így beszél a Seregek Ura: Nézzétek! A csapás vándorol az egyik nemzetről a másikra; és nagy szélvész támad a föld végső határairól.
Jer 25:33 Akiket az Úr megöl azon a napon, szétszóródnak a föld egyik végétől a másikig. Nem gyászolják meg őket; senki nem szedi össze és nem temeti el őket; úgy hevernek majd a föld színén, mint a trágya.
Jer 25:34 Jajgassatok, pásztorok, üvöltsetek, vessétek magatokat a porba, ti, vezérei a nyájnak, mert elérkezett pusztulástok napja; úgy elhulltok, mint a leölésre kiválasztott kosok.
Jer 25:35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak, nincs menekvésük a nyáj vezéreinek.
Jer 25:36 Hallgassátok: hogy hangzik a pásztorok kiáltása, hogy zúg a nyáj vezéreinek jajgatása, mert az Úr elpusztította legelőiket,
Jer 25:37 feldúlta békés mezőiket.
Jer 25:38 Az oroszlán előjött rejtekéből, országuk pusztasággá lett a pusztító kard és az Úr izzó haragja miatt.
Jer 26:1 Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
Jer 26:2 Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem.
Jer 26:3 Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt.
Jer 26:4 Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam,
Jer 26:5 és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk:
Jer 26:6 ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt.
Jer 26:7 A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában.
Jer 26:8 Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod!
Jer 26:9 Miért jövendöltél az Úr nevében így: "Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad"? Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában.
Jer 26:10 Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt.
Jer 26:11 Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok.
Jer 26:12 Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: "Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem.
Jer 26:13 Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket.
Jer 26:14 Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok.
Jer 26:15 De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam a fületek hallatára."
Jer 26:16 Ekkor a főemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: "Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk."
Jer 26:17 Néhányan felálltak az ország vénei közül, és így szóltak a nép egész gyülekezetéhez:
Jer 26:18 "A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz.
Jer 26:19 Vajon halálra ítélte ezért őt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette őket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?"
Jer 26:20 Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében jövendölt: Semaja fia, Urija, Kirjat-Jearimból. Pontosan ugyanazt jövendölte a városról és az országról, mint Jeremiás.
Jer 26:21 Amikor Jojakim király vezéreivel és főembereivel együtt tudomást szerzett beszédéről, a király halálra kerestette. Meghallotta ezt Urija, megijedt és elmenekült Egyiptomba.
Jer 26:22 Jojakim király azonban Akbor fiát, Elnatánt más férfiakkal együtt Egyiptomba küldte érte.
Jer 26:23 Ezek visszahozták Uriját Egyiptomból, és Jojakim király elé vezették, aki aztán megölette karddal, és holttestét a köznép temetőjébe vetette.
Jer 26:24 De Ahikám, Safan fia megoltalmazta Jeremiást. Így nem került a nép kezére és nem ölték meg.
Jer 27:1 [Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:]
Jer 27:2 Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és egy igát, és vedd a nyakadba őket.
Jer 27:3 Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe.
Jer 27:4 Ezt az üzenetet adják át uralkodóiknak: "Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene, így szóljanak uralkodóikhoz:
Jer 27:5 Én teremtettem a földet, az embert és az állatokat, amelyek a föld színén vannak, nagy hatalommal és kinyújtott karral. Én annak adom, akinek akarom.
Jer 27:6 Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy őt szolgálják.
Jer 27:7 [Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik.]
Jer 27:8 Amelyik nemzet és ország nem hódol meg Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt karddal, éhínséggel és döghalállal sújtom - mondja az Úr -, amíg csak kezébe nem adom őket.
Jer 27:9 Ne hallgassatok hát prófétáitokra, jósaitokra, álomfejtőitekre, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondogatják nektek: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói.
Jer 27:10 Mert hazugságot jövendölnek nektek, ezért számkivetésbe visznek benneteket országotokból; kiűzlek benneteket, és elvesztek.
Jer 27:11 Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és meghódol neki, azt békén hagyom országában - mondja az Úr -, hogy művelje és lakjék benne."
Jer 27:12 Ugyanígy szóltam Cidkijához, Júda királyához: "Hajtsátok nyakatokat - mondtam neki - Babilon királyának igájába; hódoljatok meg előtte és népe előtt, így életben maradtok.
Jer 27:13 [Miért is halnátok meg, te és a te néped, kard, éhínség és döghalál által, amint az Úr megfenyegette azt a népet, amely nem akar meghódolni Babilon királyának?]
Jer 27:14 Ne hallgassatok a próféták szavára, akik így beszélnek hozzátok: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói; hiszen hazugságot jövendölnek nektek.
Jer 27:15 Mert nem én küldtem őket - mondja az Úr -, és így hazug módon beszélnek nevemben. A vége aztán az lesz, hogy elűzlek titeket, elvesztek, és elvesznek a próféták is, akik jövendölnek nektek."
Jer 27:16 Majd a papokhoz és az egész néphez így beszéltem: "Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik ilyenformán jövendölnek nektek: Íme, az Úr templomának edényei [nemsokára] visszakerülnek Babilonból, mert hazugságot mondanak nektek.
Jer 27:17 [Ne hallgassatok rájuk! Inkább hódoljatok meg Babilon királya előtt, mert így életben maradtok; miért is jusson ez a város pusztulásra?]
Jer 27:18 Ha ők valóban próféták, és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Ura elé, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben.
Jer 27:19 Mert ezt mondja a Seregek Ura [az oszlopokról, a medencéről, az üstlábakról] és a többi edényről, amelyek még megmaradtak ebben a városban,
Jer 27:20 amiket annak idején nem vitt el Babilon királya, Nebukadnezár, amikor Jeruzsálemből Babilonba fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát [Júda és Jeruzsálem vezető embereivel együtt].
Jer 27:21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azokról az edényekről, amelyek megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben:
Jer 27:22 Babilonba viszik őket, [és ott is maradnak addig a napig, amelyen majd megkeresem őket] - mondja az Úr. [Akkor majd visszahozom és visszatétetem őket erre a helyre.]"
Jer 28:1 Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében.
Jer 28:2 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: "Összetöröm Babilon királyának igáját.
Jer 28:3 Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának összes edényét, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya vitt el innen, és Babilonba hurcolt.
Jer 28:4 És visszahozom erre a helyre Jechonját is, Jojakim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt, akik Babilonba kerültek - mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját."
Jer 28:5 Ekkor Jeremiás próféta így válaszolt Hananja prófétának a papok előtt és az Úr házában tartózkodó egész nép előtt;
Jer 28:6 ezt mondta Jeremiás próféta: "Úgy legyen! Bárcsak így tenne az Úr! Bár teljesítené szavaidat, amelyekkel azt jövendölted, hogy visszahozza az Úr templomának edényeit és az összes száműzöttet is Babilonból erre a helyre.
Jer 28:7 De hallgasd meg most azt a beszédet, amelyet én intézek hozzád és az egész néphez:
Jer 28:8 Azok a próféták, akik előtted és előttem voltak, ősidők óta harcról, éhínségről és döghalálról jövendöltek sok ország és nagy birodalmak ellen.
Jer 28:9 De arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik."
Jer 28:10 Erre Hananja próféta levette Jeremiás próféta nyakáról az igát és összetörte.
Jer 28:11 Majd így szólt Hananja az egész nép színe előtt: Ezt mondja az Úr: "Így fogom letörni két esztendő múlva Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját az összes nemzetek nyakáról." Jeremiás próféta ezután elment onnan.
Jer 28:12 Miután Hananja próféta összetörte az igát, amelyet levett Jeremiás próféta nyakáról, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 28:13 "Menj el Hananjához, és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette.
Jer 28:14 Mert a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vasigát teszek mind e nemzeteknek a nyakára, hogy meghódoljanak Nebukadnezárnak, Babilon királyának. [Valóban szolgálni fognak neki. Sőt még a föld vadjait is neki adom.]"
Jer 28:15 Jeremiás próféta ezután így szólt Hananja prófétához: "Ide hallgass, Hananja! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vetted rá a népet, hogy hazugságban bízzék.
Jer 28:16 Ezért azt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdetted."
Jer 28:17 Meg is halt Hananja még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.
Jer 29:1 Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a fogságba hurcolt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek; azoknak, akiket Nebukadnezár hurcolt el Jeruzsálemből Babilonba.
Jer 29:2 Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt.
Jer 29:3 A levelet Safán fia, Eleaza és Hilkija fia, Germaja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához. Így szólt a levél:
Jer 29:4 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azoknak, akiket Jeruzsálemből Babilonba hurcoltak:
Jer 29:5 "Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és egyétek gyümölcsét;
Jer 29:6 vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg, lányaitokat adjátok férjhez, hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesbednetek.
Jer 29:7 Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is."
Jer 29:10 Mert ezt mondja az Úr: Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre.
Jer 29:11 Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.
Jer 29:12 Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket.
Jer 29:13 Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek.
Jer 29:14 Megengedem majd, hogy megtaláljatok [- mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket - mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek].
Jer 29:15 Azt mondjátok: Az Úr prófétákat támasztott nekünk Babilonban.
Jer 29:8 De a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak,
Jer 29:9 mert hazugságot jövendölnek nektek, az én nevemben, noha nem küldtem őket - mondja az Úr.
Jer 29:16 Ezt mondja továbbá az Úr a Dávid trónján ülő királyról és az egész népről, amely ebben a városban lakik; testvéreitekről, akiket nem hurcoltak fogságba veletek együtt.
Jer 29:17 Így beszél a Seregek Ura: Igen, kardot, éhínséget és döghalált küldök rájuk; olyanná teszem őket, amilyen a rothadt füge, amely rossz és ehetetlen.
Jer 29:18 Tehát karddal, éhínséggel és döghalállal üldözöm őket; borzalommá teszem őket a föld minden országa számára; átokká, iszonyattá, gúny és gyalázat tárgyává teszem őket mindama nemzetek előtt, amelyek közé szétszórom őket;
Jer 29:19 s mindezt azért, mert nem akartak hallgatni a szavamra - mondja az Úr -, noha folyton-folyvást küldtem hozzájuk szolgáimat, a prófétákat. De ők nem akartak rám hallgatni - mondja az Úr.
Jer 29:20 Ti azonban mindnyájan, akiket fogságba hurcoltak, akiket Jeruzsálemből Babilonba küldtem, ti halljátok meg az Úr szavát!
Jer 29:21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene Achábról, Kolaja fiáról és Cidkijáról, Maazeja fiáról, akik hazugságokat jövendölnek nektek az én nevemben: Nézzétek, kiszolgáltatom őket Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, s szemetek láttára megöli őket.
Jer 29:22 Sorsuk alapján ezt az átokszót fogják majd használni Júda száműzöttjei Babilonban: Úgy tegyen veled az Úr, mint Cidkijával és Achábbal, akiket Babilon királya tűzön pörkölt meg.
Jer 29:23 Ez lesz a végük mindazoknak, akik gyalázatos dolgot művelnek Izraelben; például házasságtörést követnek el embertársuk feleségével, vagy hazug módon az én nevemben beszélnek, jóllehet nem küldtem őket. Minderről tudok, s tanúskodom róla - mondja az Úr.
Jer 29:24 A nehelámi Semaja a maga nevében levelet intézett [Jeruzsálem egész népéhez],
Jer 29:25 Cefanja paphoz, Maazeja fiához [és a többi paphoz]. Ez volt a tartalma:
Jer 29:26 Az Úr tett pappá Jehojada utódaként, hogy rendet tarts az Úr templomában; ha tehát olyan őrjöngő férfi akad, aki prófétaként akar feltűnni, kötelességed kalodába és börtönbe zárni.
Jer 29:27 Most hát miért nem léptél föl az anatoti Jeremiás ellen, aki prófétának színleli magát előttetek?
Jer 29:28 Mert még ide, Babilonba is ilyen üzenetet küldött nekünk: "Sokáig tart még! Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és élvezzétek gyümölcsét!"
Jer 29:29 Cefanja pap hangosan felolvasta ezt a levelet Jeremiás próféta előtt.
Jer 29:30 De az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához:
Jer 29:31 Üzend meg az összes száműzöttnek: "Ezt mondja az Úr a nehelámi Semaja felől: Mivel Semaja jövendölt nektek, bár nem küldtem, és arra ösztönzött benneteket, hogy hazugságban bízzatok:
Jer 29:32 ezért megfenyítem a nehelámi Semaját és utódait - mondja az Úr. Családjának egyetlen tagja sem marad életben e nép között, és így nem látja meg azt a boldogságot, amelyet népemnek szánok [- mondja az Úr -, mert lázadást hirdetett az Úr ellen]."
Jer 30:1 Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 30:2 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem.
Jer 30:3 Mert eljön az idő - mondja az Úr -, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát - mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam.
Jer 30:4 Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felől mondott:
Jer 30:5 Ezt mondja az Úr: Szörnyű kiáltást hallottam; a rettegés szavát, nem a békességét.
Jer 30:6 Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt?
Jer 30:7 Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül.
Jer 30:8 Azon a napon - mondja a Seregek Ura -, összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái,
Jer 30:9 hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik.
Jer 30:10 Ne félj hát, szolgám, Jákob, - mondja az Úr -, Izrael, ne rettegj. Nézd, kiszabadítalak a távoli országokból, és utódaidat fogságuk földjéről. Jákob újra nyugalmat élvez, és jólétben él, senki sem háborgatja.
Jer 30:11 Mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, igen, megsemmisítem mind a nemzeteket, amelyek közé szétszórtalak. De téged nem semmisítlek meg, csak megfenyítelek, ahogy igazságosságom kívánja, mert nem engedhetem, hogy teljesen büntetlen maradj.
Jer 30:12 Igen, ezt mondja az Úr: Gyógyíthatatlan a sebed, halálosan veszedelmes a sérülésed.
Jer 30:13 Senki sincs, aki sebeddel törődnék; nincsen számodra gyógyulás.
Jer 30:14 Szeretőid mind megfeledkeztek rólad, nem törődnek többé veled. Mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlenül megfenyítettelek [sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért].
Jer 30:15 Miért panaszkodol romlásod miatt? Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad; sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért tettem ezt veled.
Jer 30:16 De mind felfalják majd azokat, akik téged faltak, és fogságba jut minden ellenséged. Kifosztják, akik téged fosztogattak, és aki zsákmányt szed tőled, zsákmánnyá teszem. Mert számkivetettnek neveztek, és olyannak, akivel senki sem törődik:
Jer 30:17 gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből - mondja az Úr.
Jer 30:18 Ezt mondja az Úr: Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén.
Jer 30:19 Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg.
Jer 30:20 Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem.
Jer 30:21 Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? - mondja az Úr.
Jer 30:22 Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.
Jer 30:23 De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére.
Jer 30:24 Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idők végén értitek ezt meg.
Jer 31:1 Abban az időben - mondja az Úr - Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek.
Jer 31:2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart.
Jer 31:3 Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat.
Jer 31:4 Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya! Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki.
Jer 31:5 Újra szőlőt ültetsz majd Szamaria hegyein. [És akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét.]
Jer 31:6 Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!
Jer 31:7 Mert ezt mondja az Úr: Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát.
Jer 31:8 Igen, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is; a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér.
Jer 31:9 Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam.
Jer 31:10 Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját.
Jer 31:11 Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erősebb kezéből.
Jer 31:12 Eljönnek és ujjonganak majd örömükben a Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és bánat nem éri őket.
Jer 31:13 Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után.
Jer 31:14 Papjaimat kövér falatokkal üdítem fel, és népem eltelik javaimmal - mondja az Úr.
Jer 31:15 Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé.
Jer 31:16 Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről.
Jer 31:17 Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre.
Jer 31:18 Jól hallom Efraim panaszszavát: "Megfenyítettél, s hagytam hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem!
Jer 31:19 Igaz, elfordultam tőled, de már bánom bűnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem."
Jer 31:20 De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk - mondja az Úr.
Jer 31:21 Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba.
Jer 31:22 Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az asszony visszatér férjéhez.
Jer 31:23 A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelője te szent hegy!
Jer 31:24 Júda és városai, a szántóvetők és a nyájukat legeltető pásztorok ezen a földön laknak majd.
Jer 31:25 Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezőt jóllakatok.
Jer 31:26 Ezért mondják majd: Amikor fölébredtem, bőség vett körül, és álmom üdítő volt.
Jer 31:27 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával.
Jer 31:28 És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem őket - mondja az Úr.
Jer 31:29 Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle.
Jer 31:30 Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi.
Jer 31:31 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.
Jer 31:32 De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam - mondja az Úr.
Jer 31:33 Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.
Jer 31:34 És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig - mondja az Úr -, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.
Jer 31:35 Az Úr, aki világosságul adja a napot a nappalnak, és fényességül a holdat és a csillagokat az éjszakának, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgnak hullámai, és akit a Seregek Urának hívnak, ezt mondja:
Jer 31:36 Ha ez a megszabott rend valaha megrendül színem előtt - mondja az Úr -, csak akkor szűnik meg Izrael nemzetsége nép lenni előttem mindörökké.
Jer 31:37 És ha meg lehetne mérni ott fenn az egeket, vagy ki lehetne kutatni alant a föld alapjait: csak akkor vetném el Izrael nemzedékét azért, amit tett - az Úr mondja ezt.
Jer 31:38 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor az Úr városa újjáépül Hananel tornyától egészen a Szeglet-kapuig.
Jer 31:39 Akkor a mérőzsinór továbbhalad egyenesen, egészen a Gareb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé.
Jer 31:40 És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mező a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének.
Jer 32:1 Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz.
Jer 32:2 Abban az időben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az őrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik.
Jer 32:3 Cidkija, Júda királya záratta be oda. Azt kérdezte ugyanis a prófétától: "Miért jövendölsz ilyeneket: Ezt mondja az Úr: Íme, Babilon királyának kezére adom ezt a várost, úgyhogy el is foglalja;
Jer 32:4 Cidkija, Júda királya sem menekül meg a káldeusok hatalmából, hanem egészen biztosan Babilon királyának kezébe kerül, személyesen beszél majd vele és szemtől szembe fogja látni.
Jer 32:5 Majd Babilonba hurcolja Cidkiját, s ott is marad, [amíg meg nem látogatom - mondja az Úr. - Ha pedig harcra keltek a káldeusok ellen, semmi eredményt nem értek el]?"
Jer 32:6 Jeremiás így válaszolt: Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 32:7 "Eljön majd hozzád Hanamel, nagybátyádnak, Sallumnak a fia, és azt fogja mondani: Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert elsősorban neked van jogod, hogy megvásárold."
Jer 32:8 El is jött hozzám Hanamel, az unokaöcsém, az Úr szava szerint, az őrség udvarába, és ezt mondta: "Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert mint örököst, elsősorban téged illet a jog, hogy megvedd." Ekkor értettem meg, hogy ez az Úr rendelkezése volt.
Jer 32:9 Ennek megfelelően megvettem az anatoti szántóföldet Hanamel unokaöcsémtől, és kifizettem neki az árát: 17 ezüstsékelt.
Jer 32:10 Megírtam a szerződést, és elláttam pecséttel; majd tanúkat hívtam, és a jelenlétükben mérlegen lemértem az ezüstöt.
Jer 32:11 Aztán fogtam a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát, a törvényes követelményeknek megfelelően,
Jer 32:12 és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor.
Jer 32:13 Jelenlétükben ezt az utasítást adtam Báruknak:
Jer 32:14 "Vedd ezeket az iratokat: a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát és helyezd el őket cserépedényben, hogy sokáig megmaradjanak.
Jer 32:15 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Újra vásárolnak majd házakat, szántóföldeket és szőlőket ebben az országban."
Jer 32:16 Miután rábíztam a birtoklevelet Bárukra, Nerija fiára, így imádkoztam az Úrhoz:
Jer 32:17 "Ó, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal. Neked semmi sem lehetetlen.
Jer 32:18 Te irgalmas vagy ezrek iránt, de az apák gonoszságáért még fiaik ölébe is fizetsz. Nagy és fölséges Isten vagy; a Seregek Urának hívnak.
Jer 32:19 Nagy vagy terveidben, és diadalmas megvalósításukban; szemed jól látja az emberek minden útját, s így megfizetsz kinek-kinek, útjai és tetteinek gyümölcse szerint.
Jer 32:20 Te jeleket és csodákat vittél végbe Egyiptom földjén, de ugyanígy teszel ma is Izraelben és a többi ember között. Szereztél is nevet magadnak, amint azt a mai nap is mutatja.
Jer 32:21 Kivezetted népedet, Izraelt, Egyiptom földjéről jelekkel, csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette.
Jer 32:22 Aztán nekik adtad ezt a földet, amelyet esküvel ígértél meg atyáiknak; ezt a tejjel-mézzel folyó országot.
Jer 32:23 Be is vonultak ide, és birtokukba vették. De nem akartak hallgatni a szavadra, sem törvényed útján járni; semmit sem akartak megtenni abból, amit megparancsoltál nekik, hogy tartsák meg. Ezért szakadt most rájuk ez a sok baj.
Jer 32:24 Nézd, egyre közelebb hozzák a sáncokat a városhoz, hogy elfoglalják; a kard, az éhínség és a döghalál kiszolgáltatják a várost az ostromló káldeusok kezébe. Amit előre megmondtál, lám, beteljesedett, amint magad is látod.
Jer 32:25 És mégis azt parancsoltad nekem, Uram: Végy magadnak pénzért szántóföldet tanúk jelenlétében, most, amikor a város már a káldeusok kezére kerül."
Jer 32:26 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 32:27 Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?
Jer 32:28 Ezért - mondja az Úr -, ezt a várost a káldeusok kezére és Babilon királyának, Nebukadnezárnak kezére adom, hadd foglalja el.
Jer 32:29 A káldeusok, akik ostromolják a várost, eljönnek és lángba borítják ezt a várost; fölperzselik azokat a házakat, amelyeknek tetején tömjént áldoztak Baalnak és illatáldozatot mutattak be más isteneknek, csak hogy haragra ingereljenek.
Jer 32:30 Mert Izrael fiai és Júda fiai mást sem tettek ifjúságuk óta, csak ami utálatra méltó a szememben. [Valóban, Izrael fiai mást sem tettek, csak haragra ingereltek a tetteikkel - mondja az Úr.]
Jer 32:31 Igen, attól a naptól fogva, hogy fölépítették, mind a mai napig annyi haragra és bosszúságra ingerelt ez a város, hogy már arra gondoltam: eltörlöm színem elől.
Jer 32:32 Valóban, sok gonoszságot követtek el Izrael fiai és Júda fiai, hogy haragra ingereljenek ők maguk, aztán királyaik, főembereik, papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói.
Jer 32:33 Hátukat fordították felém, nem arcukat, bár folyton-folyvást tanítottam őket, nem voltak készségesek az intés elfogadására.
Jer 32:34 Gyalázatos bálványaikat még a templomban is felállították, amely a nevemet viseli, hogy így megfertőzzék.
Jer 32:35 Magaslatokat építettek Baalnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát.
Jer 32:36 És most mégis azt mondja az Úr, Izrael Istene, ennek a városnak, amelyről te azt mondtad, hogy kard, éhínség és döghalál fogja kiszolgáltatni Babilon királyának kezébe:
Jer 32:37 Összegyűjtöm őket azokból az országokból, ahová haragomban, indulatomban és nagy méltatlankodásomban űztem őket. És visszahozom őket erre a helyre, és gondom lesz rá, hogy biztonságban éljenek.
Jer 32:38 Akkor majd az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek.
Jer 32:39 Más szívet adok nekik és más viselkedést, hogy minden időben féljenek engem, és így jó dolguk legyen, nekik és gyermekeiknek is.
Jer 32:40 Örök szövetséget kötök velük és nem szűnök meg jót tenni velük. Szívükbe adom félelmemet, hogy többé ne forduljanak el tőlem.
Jer 32:41 Örömömet találom majd abban, ha jót tehetek velük, meggyökereztetem őket szilárdan ezen a földön, hűségesen, szívem és lelkem mélyéből.
Jer 32:42 Mert ezt mondja az Úr: Amint rá hoztam e népre ezt a nagy veszedelmet, éppen úgy elhozom számára mindazt a jót is, amit megígértem neki.
Jer 32:43 Akkor újra szántóföldeket vásárolnak ebben az országban, amelyről azt mondtad: Veszendőbe ment ország ez; sem ember, sem állat nem marad meg benne, mert a káldeusok kezére került.
Jer 32:44 Igen, újra szántóföldeket vásárolnak pénzért; szerződéseket írnak és pecséttel látják el, és mindehhez tanúkat fogadnak Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Negeb városaiban. Mert jóra fordítom sorsukat - mondja az Úr.
Jer 33:1 Jeremiás még mindig ott volt bezárva az őrség udvarában, amikor az Úr másodszor is szózatot intézett hozzá:
Jer 33:2 Ezt mondja az Úr, aki a földet teremtette, kiformálta és megszilárdította, és akinek Jahve a neve:
Jer 33:3 Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit.
Jer 33:4 Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene ennek a városnak a házairól és Júda királyi palotáiról, amelyekre pusztulás vár: a bástyáknál és a várfalnál
Jer 33:5 ütköznek meg a káldeusokkal, s az lesz a vége, hogy emberek holttestével telik meg a város, azokéval, akikre indulatomban és haragomban lesújtottam, és akiktől gonoszságaik miatt elfordítottam arcomat.
Jer 33:6 De nézd: orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit.
Jer 33:7 Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem őket, amint azelőtt voltak.
Jer 33:8 Megtisztítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek ellenem; és gonoszságaikat, amelyekkel megbántottak és elpártoltak tőlem, megbocsátom.
Jer 33:9 Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt; ha majd hallanak mindarról a jóról, amelyet népemmel teszek, félelem fogja el őket és megremegnek; mert valóban nagy javakat és jólétet szerzek nekik.
Jer 33:10 Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: "Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne", aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra
Jer 33:11 az öröm és a vigalom hangja, a vőlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába. "Dicsőítsétek a Seregek Urát, mert az Úr jó; mert irgalma örökkévaló." Mert ennek az országnak sorsát jóra fordítom, ahogy egykor volt - mondja az Úr.
Jer 33:12 Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen a pusztává lett helyen, ahol nincs sem ember, sem állat, és minden városában újra legelőt találnak a pásztorok, és itt legeltetik nyájaikat.
Jer 33:13 A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket. Az Úr mondja ezt.
Jer 33:14 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem:
Jer 33:15 Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban.
Jer 33:16 Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: "Az Úr a mi igazságunk!"
Jer 33:17 Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.
Jer 33:18 De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot.
Jer 33:19 Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 33:20 Ezt mondja az Úr: Ha megszeghetnétek szövetségemet a nappallal és az éjszakával, úgyhogy ne legyen nappal és éjszaka, amikor elérkezik az ideje,
Jer 33:21 csak akkor szűnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül. Éppenígy nem szűnhet meg a levita papokkal kötött szövetségem sem, akik a szolgáim.
Jer 33:22 Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak.
Jer 33:23 És ezt a szózatot intézte még az Úr Jeremiáshoz:
Jer 33:24 Nem veszed észre, mit beszélnek a népek: "A két nemzetséget, amelyet az Úr magának kiválasztott, most elvetette", és hogy annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek se tekintik?
Jer 33:25 Azért ezt mondja az Úr: Amint igaz, hogy én teremtettem a nappalt és az éjszakát, és én szabtam törvényt az égnek és a földnek,
Jer 33:26 éppen olyan biztos, hogy nem vetem el soha Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak utódait úgy, hogy ne az ő utódai közül válasszak uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai számára. Mert jóra fordítom sorsukat és megkönyörülök rajtuk.
Jer 34:1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege, meg az uralma alá tartozó összes országa a földnek, és valamennyi nép háborút viselt Jeruzsálem és a hozzá tartozó összes város ellen.
Jer 34:2 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel.
Jer 34:3 Te sem menekülsz meg kezéből, hanem fogságba jutsz és hatalmába kerülsz. Szemtől szemben látod majd Babilon királyát, sőt személyesen beszélsz vele. Aztán Babilonba mégy.
Jer 34:4 Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által,
Jer 34:5 békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az előtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: "Jaj, uram!" Igen, magam jelentem ezt ki - mondja az Úr.
Jer 34:6 Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben.
Jer 34:7 Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerősített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerősített város maradt meg Júda városai közül.
Jer 34:8 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat.
Jer 34:9 Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét.
Jer 34:10 Valóban megértették és meg is egyeztek az összes főemberek és az egész nép, hogy mindenki felszabadítja rabszolgáit és rabszolganőit, és nem tartják őket tovább rabszolgasorsban. Megegyeztek benne, s aztán fel is szabadították őket.
Jer 34:11 Később azonban meggondolták magukat, visszavitték az előzőleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, és újra szolgasorba vetették őket.
Jer 34:12 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz.
Jer 34:13 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Így rendelkeztem:
Jer 34:14 "Hét esztendő elteltével mindenki bocsássa szabadon héber testvérét, akit eladtak neked; hat esztendeig lehet a rabszolgád, de azután szabadon kell bocsátanod." De atyáitok nem hallgattak rám, és nem ügyeltek szavamra.
Jer 34:15 Ti most magatokba szálltatok és azt tettétek, ami kedves a szememben: felszabadulást hirdettetek embertársaitoknak, és erről megegyezést kötöttetek színem előtt a templomban, amely a nevemet viseli.
Jer 34:16 De aztán meggondoltátok magatokat, és nevemet megszentségtelenítve visszavitte mindegyiketek a rabszolgáját és a rabszolganőjét, akiket azért szabadítottatok fel, hogy szabadok legyenek. Bizony, arra kényszerítettétek őket, hogy újra szolgáitok legyenek.
Jer 34:17 Ezért ezt mondja az Úr: Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát - mondja az Úr -, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek; iszonyattá teszlek benneteket a föld minden országa előtt.
Jer 34:18 Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem előtt megkötött szerződés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek.
Jer 34:19 Tehát Júda és Jeruzsálem főembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között,
Jer 34:20 ellenségeik kezére adom; azok kezére, akik életükre törnek. Holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz martalékává.
Jer 34:21 Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és főembereit illeti, őket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tőletek.
Jer 34:22 Mert parancsot adok nekik - mondja az Úr -, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.
Jer 35:1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Jozija fia, Jojakim volt Júda királya:
Jer 35:2 "Menj el a rechabiták nemzetségéhez és beszélj velük; vidd el őket az Úr templomának egyik kamrájába, és ott adj nekik bort inni."
Jer 35:3 Magam mellé vettem tehát Jaazanját, Jeremiás fiát, Habaccinja unokáját, testvéreivel és valamennyi fiával együtt, vagyis az egész rechabita nemzetséget.
Jer 35:4 Bevittem őket az Úr templomának abba a kamrájába, amely az Isten emberéé: Ben-Jochanáné volt, Jigdaljah fiáé. Ez a helyiség a főemberek kamrája mellett volt; Maazeja kapuőrnek, Sallum fiának kamrája fölött.
Jer 35:5 Aztán borral telt kancsókat és poharakat tettem a rechabiták nemzetségének tagjai elé és felszólítottam őket: Igyatok bort!
Jer 35:6 Ők azonban így válaszoltak: "Nem iszunk bort, mert ősatyánk, Rechab fia, Jonadab ezt a parancsot hagyta ránk: Sohase igyatok bort, sem ti, sem fiaitok;
Jer 35:7 ne építsetek házat, ne vessetek, szőlőt ne telepítsetek és ne is birtokoljatok; inkább lakjatok sátrakban egész életetekben, hogy soká élhessetek azon a földön, amelyen idegenként éltek.
Jer 35:8 S mi hűségesen megtartjuk Jonadab ősatyánknak, Rechab fiának parancsát; valóban nem iszunk bort, sem mi, sem asszonyaink, sem fiaink, sem lányaink.
Jer 35:9 Nem építünk lakóházakat; nincs sem szőlőnk, sem szántóföldünk,
Jer 35:10 hanem sátrakban lakunk. Szót fogadunk Jonadab ősatyánk parancsainak, pontosan úgy, ahogy meghagyta nekünk.
Jer 35:11 Amikor azonban Nebukadnezár, Babilon királya felvonult ez ellen az ország ellen, így határoztunk: Rajta! Menjünk el Jeruzsálembe a káldeusok és az arámok serege elől! Most hát itt lakunk Jeruzsálemben."
Jer 35:12 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz.
Jer 35:13 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj és mondd el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát ti nem fogadjátok el az intést, és nem akartok a szavamra hallgatni? - mondja az Úr.
Jer 35:14 Jonadabnak, Rechab fiának azt a parancsát, hogy ne igyanak bort, pontosan megtartják utódai; ősatyjuk parancsának engedelmeskedve valóban mind a mai napig nem isznak bort; ti azonban nem engedelmeskedtek nekem, noha olyan fáradhatatlanul, olyan kitartóan beszéltem hozzátok.
Jer 35:15 Fáradhatatlanul, újra meg újra elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, hogy hirdessék: Térjen meg mindegyitek gonosz útjáról; változtassátok meg életmódotokat, ne szegődjetek idegen istenek nyomába és ne szolgáljatok nekik; így majd lakói maradtok ennek az országnak, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. De nem nyitottátok meg fületeket és nem hallgattatok rám.
Jer 35:16 Jonadabnak, Rechab fiának utódai megtartották a parancsot, amelyet ősatyjuk adott nekik, de nekem nem akar ez a nép engedelmeskedni.
Jer 35:17 Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem lakóira mindazt a nyomorúságot, amellyel megfenyegettem őket, mivel szóltam nekik, de nem hallgattak rám; hívtam őket, de nem válaszoltak.
Jer 35:18 Akkor Jeremiás ezt mondta a rechabiták nemzetségének: "Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Mivel engedelmeskedtetek Jonadab ősatyátok parancsának, megtartottátok minden rendeletét és megtettetek mindent, amit meghagyott nektek,
Jer 35:19 ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jonadab, Rechab fia soha nem lesz híjával olyan férfi utódoknak, aki színem elé állhat."
Jer 36:1 Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
Jer 36:2 Végy elő egy könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda, és az összes nemzet felől mondtam neked attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jozija napjaiban mind a mai napig.
Jer 36:3 Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket.
Jer 36:4 Jeremiás ezért magához hívatta Nerija fiát, Bárukot, aki aztán Jeremiás diktálására mind leírta a könyvtekercsre azokat a szavakat, amelyeket az Úr a prófétához intézett.
Jer 36:9 Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe.
Jer 36:5 Akkor Jeremiás megparancsolta Báruknak: "Én börtönben vagyok, nincs rá lehetőségem, hogy elmenjek az Úr templomába,
Jer 36:6 azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból.
Jer 36:7 Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtér ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy az a harag és méltatlankodás, amellyel az Úr megfenyegette ezt a népet."
Jer 36:8 Nerija fia, Báruk úgy is tett, ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki: felolvasta az Úr szavait a könyvtekercsből a templomban.
Jer 36:10 A Jeremiás diktálta szavakkal olvasta fel őket a tekercsből, Gemarjának, Safan írnok fiának kamrájában az Úr temploma Új-Kapujának bejáratánál található felső udvarban, ahonnan az egész nép jól hallhatta.
Jer 36:11 Amikor Safan fiának, Gemarjának a fia, Michaja meghallotta az Úr szavait, amelyeket a könyvből felolvastak,
Jer 36:12 azonnal bement a királyi palotába, az írnok kamrájába. Ott ültek mindnyájan a főemberek: Elisama, az írnok; Semaja fia, Delaja; Achbor fia, Elnatán; Safan fia, Gemarja; Hananja fia, Cidkija és még más főemberek.
Jer 36:13 Erre Michaja beszámolt nekik mindarról, amit hallott, amikor Báruk felolvasott a tekercsből a nép füle hallatára.
Jer 36:14 A főemberek azután közös megegyezéssel elküldték Bárukhoz Netanja fiát: Jehudit, Selemjával, Kusi fiával együtt. Ezt az üzenetet küldték velük: "Gyere ide és hozd magaddal azt a könyvtekercset, amelyből a népnek felolvastál." Báruk, Nerija fia meg is jelent előttük, s a könyvtekercset is magával vitte.
Jer 36:15 Így szóltak hozzá: "Ülj le, és olvasd fel nekünk is." Erre Báruk felolvasta a fülük hallatára.
Jer 36:16 Amikor meghallgatták ezeket a szavakat, megdöbbentek, egymáshoz fordultak és így szóltak: "Okvetlenül tájékoztatni kell a királyt ezekről a dolgokról."
Jer 36:17 Aztán megkérték Bárukot: "Sorold el nekünk - mondták -, hogy írtad le ezeket a szózatokat."
Jer 36:18 "Jeremiás diktálta le nekem - válaszolta Báruk -, és én tintával leírtam ebbe a könyvbe."
Jer 36:19 Erre a főemberek így szóltak Bárukhoz: "Legjobb volna, ha most Jeremiással együtt elrejtőznétek, úgyhogy senki se tudja meg, hol vagytok."
Jer 36:20 Aztán bementek a királyhoz az udvarba - a könyvtekercset Elisama írnok kamrájában hagyva -, és az egész ügyről tájékoztatták a királyt.
Jer 36:21 Akkor a király elküldte Jehudit a könyvtekercsért. El is hozta Elisama írnok kamrájából, és felolvasta a király és összes főembere előtt, akik ott álltak a király körül.
Jer 36:22 A király éppen a téli házban tartózkodott - ugyanis mindez a kilencedik hónapban történt -, és ezért tűz égett előtte egy serpenyőben.
Jer 36:23 Valahányszor Jehudi három vagy négy oszlopnyit elolvasott, a király levágta az írnok késével és a serpenyőben égő tűzbe dobta, míg az egész tekercs el nem égett a serpenyő tüzében.
Jer 36:24 De amikor meghallgatták ezeket a szózatokat, sem a király, sem a szolgái nem rendültek meg, s nem szaggatták meg ruhájukat.
Jer 36:25 És bár Elnatán, Delaja és Gemarja kérlelte a királyt, hogy ne égesse el a könyvet, az nem hallgatott rájuk.
Jer 36:26 Sőt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajahának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette őket.
Jer 36:27 Miután a király elégette a könyvtekercset, amely a Jeremiástól Báruknak lediktált szózatokat tartalmazta, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 36:28 Végy elő egy másik tekercset, és írd le rá azokat a szózatokat, amelyek a Jojakim, Júda királya által elégetett első tekercsre voltak írva.
Jer 36:29 Júda királyának, Jojakimnak pedig ezt mondd: Ezt mondja az Úr: Te elégetted ezt a tekercset és így szóltál: Miért írtad le azt a jövendölést, hogy Babilon királya biztosan eljön, elpusztítja ezt az országot, és kiirt belőle embert, állatot egyaránt?
Jer 36:30 Ezért ezt mondja az Úr Jojakimra, Júda királyára: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kivetik majd nappal a hőségnek és éjszaka a hidegnek.
Jer 36:31 Megbüntetem őt és ivadékát, sőt a szolgáit is, gonoszságaikért: rájuk és Jeruzsálem lakóira meg Júda férfiaira hozom a bajokat mind, amelyekkel megfenyegettem őket, de nem vették figyelembe.
Jer 36:32 Akkor Jeremiás elővett egy másik tekercset, és odaadta Báruk íródeáknak, Nerija fiának. Ez aztán leírta Jeremiás diktálására annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojakim, Júda királya elégetett. Sőt még sok hasonló tartalmú szózatot is hozzáfűzött.
Jer 37:1 Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává.
Jer 37:2 De sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgattak azokra a szavakra, amelyeket az Úr Jeremiás próféta által mondott nekik.
Jer 37:3 Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maazeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: "Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!"
Jer 37:4 Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe.
Jer 37:5 Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól.
Jer 37:6 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához:
Jer 37:7 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba.
Jer 37:8 És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják.
Jer 37:9 Így szól az Úr: Ne ámítsátok hát magatokat és ne mondjátok: Biztosan elmennek a káldeusok, mert nem mennek el.
Jer 37:10 Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost.
Jer 37:11 Amikor a káldeusok serege a fáraó seregének fenyegetésére abbahagyta Jeruzsálem ostromát,
Jer 37:12 Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között.
Jer 37:13 Amikor már a Benjamin-kapunál járt, az oda kirendelt kapuőr: Jirija, Selamja fia, Hananja unokája elfogta Jeremiás prófétát. "Te a káldeusokhoz akarsz szökni!" - kiáltott rá.
Jer 37:14 "Nem igaz - válaszolta Jeremiás -, nem szököm a káldeusokhoz." De Jirija nem hallgatott Jeremiásra, hanem megragadta és a főemberek elé vitte.
Jer 37:15 Ezek a főemberek haragudtak Jeremiásra, azért megverték, majd Jehonatan írnok házában fogságba vetették. Ezt a házat ugyanis börtönné alakították át.
Jer 37:16 Így került Jeremiás egy föld alatti üregbe. Ott is maradt hosszú ideig.
Jer 37:17 Egyszer Cidkija király érte küldött, majd a palotájában titokban kihallgatta a király. "Van-e valami üzenete az Úrnak?" - kérdezte. "Van - felelte Jeremiás és hozzátette -, Babilon királyának kezére kerülsz."
Jer 37:18 Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: "Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél?
Jer 37:19 Hol vannak a prófétáitok, akik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen?
Jer 37:20 Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jehonatan írnok házába, nehogy meghaljak ott!"
Jer 37:21 Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az őrség udvarában.
Jer 38:1 Akkor Mattan fia, Sefatja, Paschur fia, Gedalja, Selemja fia, Juchal és Melkija fia, Paschur meghallotta azt a szózatot, amelyet Jeremiás ezekkel a szavakkal intézett az egész néphez:
Jer 38:2 "Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az mind kard, éhínség vagy döghalál áldozata lesz; aki azonban elmenekül és megadja magát a káldeusoknak, élni fog, zsákmányul kapja életét, és így életben marad.
Jer 38:3 Ezt mondja az Úr: Ez a város a babiloni király seregének kezére kerül, el fogja foglalni."
Jer 38:4 Ezek a vezető emberek így szóltak a királyhoz: "Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szánt szándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sőt, az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását."
Jer 38:5 Erre Cidkija király így válaszolt: "Hiszen a kezetekben van; a király semmit nem tehet ellenetek."
Jer 38:6 Erre megfogták Jeremiást és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van; kötélen engedték le bele. Víz nem volt a ciszternában, csak sár; így Jeremiás belesüppedt a sárba.
Jer 38:7 Ám a kusita Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjamin-kapunál volt.
Jer 38:8 Akkor Ebed-Melech kijött a palotából, és így szólt a királyhoz:
Jer 38:9 "Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott meghaljon."
Jer 38:10 Erre a király ezt a parancsot adta a kusita Ebed-Melechnek: "Végy magad mellé három embert innen, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!"
Jer 38:11 Ebed-Melech tehát embereket vett maga mellé, bement a palotába, a ruhafélék tárába, és kihozott onnan néhány ócska, szakadozott ruhadarabot, majd kötélen leengedte őket Jeremiásnak a ciszternába.
Jer 38:12 Aztán így szólt a kusita Ebed-Melech Jeremiáshoz: "Ezeket az ócska, szakadozott ruhadarabokat tedd a hónod alá a kötélre." Jeremiás úgy is tett.
Jer 38:13 Így aztán kiemelték Jeremiást a kötelek segítségével és kihozták a ciszternából. Jeremiás továbbra is az őrség udvarában maradt.
Jer 38:14 Aztán magához hívatta Cidkija király Jeremiás prófétát az Úr templomába vezető harmadik bejárathoz. "Szeretnék valamit kérdezni tőled - mondta a király Jeremiásnak -, de ne titkolj el előlem semmit sem."
Jer 38:15 Jeremiás így válaszolt Cidkijának: "Ha nyíltan szólok hozzád, vajon nem sújtasz-e halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám."
Jer 38:16 Erre Cidkija király titkon megesküdött Jeremiásnak: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek."
Jer 38:17 Jeremiás tehát így beszélt Cidkijához: "Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek, megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják fel, és életben maradsz családoddal együtt.
Jer 38:18 De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a babiloni király vezéreinek, ez a város a káldeusok kezére kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől."
Jer 38:19 Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: "Félek azoktól a júdaiaktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, aztán csúfot űznek belőlem."
Jer 38:20 "Nem kerülsz - válaszolta Jeremiás -, csak hallgass az Úr szavára, amelyet hozzád intéztem. Mert így jó dolgod lesz és életben maradsz.
Jer 38:21 Ha pedig vonakodol kimenekülni, akkor halld azt, amit mutatott nekem az Úr:
Jer 38:22 Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak!
Jer 38:23 Valóban összes feleségedet és gyermekedet kivezetik majd a káldeusokhoz; te magad sem menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának fogságába jutsz. És ezt a várost is tűz emészti meg."
Jer 38:24 Cidkija erre így szólt Jeremiáshoz: Vigyázz, ne tudja meg senki ezt a beszélgetést, nehogy halállal lakolj!
Jer 38:25 Ha pedig a főemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: "Add tudtunkra, hogy mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el előlünk semmit, mert különben halálra adunk",
Jer 38:26 akkor ezt válaszold nekik: "A király elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy meghaljak ott."
Jer 38:27 Valóban el is mentek a főemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s ő pontosan úgy válaszolt nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak meg semmit a beszélgetésből.
Jer 38:28 Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták. Jeruzsálem elfoglalása így történt:
Jer 39:1 Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette.
Jer 39:2 Cidkija 11. évében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján rést ütöttek a város falán.
Jer 39:3 Erre bevonult a babiloni király összes vezére, és megszállták a középső kapu környékét. Ezek: Nergalszárecer, a Szin-Magirból való fejedelem, a főparancsnok; Nebushazbán főtiszt és Babilon királyának többi főembere.
Jer 39:4 Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat.
Jer 39:5 De a káldeusok serege űzőbe vette őket és elfogták Cidkiját a jerikói síkságon. Foglyul ejtették s elvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, a Hamat földjén lévő Riblába, hogy ítéletet tartson fölötte.
Jer 39:6 A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezető emberét is halálra adta Babilon királya.
Jer 39:7 Aztán megvakíttatta Cidkiját, és bilincsbe verve Babilonba hurcolta.
Jer 39:8 A káldeusok felgyújtották a királyi palotát és a magánházakat, majd lerombolták Jeruzsálem falait.
Jer 39:9 Nebuzaradán meg, a testőrség parancsnoka, Babilonba hurcoltatta azokat, akik a nép közül megmaradtak a városban; aztán azokat is, akik átszöktek hozzá, és az életben maradt kézműveseket.
Jer 39:10 A szegény köznépből némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, sőt szőlőket és szántóföldeket adott nekik.
Jer 39:11 Jeremiásra vonatkozóan ezt a parancsot adta Nebukadnezár babiloni király Nebuzaradánnak, a testőrség parancsnokának:
Jer 39:12 Vedd magadhoz és viselj rá gondot! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem bánj vele úgy, ahogy akarja.
Jer 39:13 Erre [Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka] Nebushazbán főtiszt, Nergalszárecer főparancsnok, meg a babiloni király többi vezére embereket küldött
Jer 39:14 és embereket küldtek, és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, s azt is megengedték neki, hogy szabadon járjon-keljen. Így ezután a nép között lakott.
Jer 39:15 Amikor Jeremiás még az őrség udvarában tartózkodott, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá:
Jer 39:16 Menj, és mondd meg a kusita Ebed-Melechnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Bizony beteljesítem szavaimat: veszedelmet hozok erre a városra, és nem jólétet. De amikor ez végbemegy majd azon a napon a szemed láttára,
Jer 39:17 megmentelek téged azon a napon - mondja az Úr. Nem kerülsz azok kezére, akiktől félsz.
Jer 39:18 Egész biztosan megszabadítalak; nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet, mivel bíztál bennem - mondja az Úr.
Jer 40:1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektől, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálemből és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni.
Jer 40:2 Akkor a testőrség parancsnoka magához hívatta Jeremiást és így szólt hozzá: "Az Úr, a te Istened veszedelmet mondott ki erre az országra,
Jer 40:3 és most rá is hozta. Az Úr megtette, amivel fenyegetett benneteket, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok szavára. Ezért történt veletek ez a dolog.
Jer 40:4 Nézd, most megszabadítalak ma a kezeden lévő láncoktól. Ha el akarsz jönni velem Babilonba, csak gyere, s majd gondodat viselem. De ha nem akarsz velem jönni Babilonba, maradj itt. Nézd, előtted az egész ország. Választhatsz, és oda mehetsz, ahová akarsz.
Jer 40:5 Vagy menj vissza Gedaljához, Safan fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!" A testőrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta.
Jer 40:6 Jeremiás elment Micpába Gedaljához, Achikám fiához, és ott maradt nála, az országban visszamaradt nép körében.
Jer 40:7 Amikor a sereg főtisztjei, akik embereikkel még mindig a környéken bolyongtak, meghallották, hogy Babilon királya Gedalját, Achikám fiát rendelte az ország kormányzójául, és hogy az ő gondjára bízta a férfiakat, nőket, gyermekeket meg az országnak azokat a szegényeit, akiket nem hurcoltak el Babilonba,
Jer 40:8 elmentek Gedaljához Micpába, embereikkel együtt. A következők: Netanja fia, Jismael, Kárea fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja; aztán a Netofátiból való Efaj fiai és Jezanja, egy Maakitból való embernek a fia.
Jer 40:9 Gedalja, Safan fiának, Achikámnak a fia - szavát esküvel megerősítve - így beszélt hozzájuk és embereikhez: "Ne féljetek a káldeusok szolgálatától! Maradjatok az országban; engedelmeskedjetek Babilon királyának, mert így jó dolgotok lesz.
Jer 40:10 Magam itt maradok Micpában, hogy a hozzánk jövő káldeusoknak a rendelkezésükre álljak; ti meg szüreteljétek le a szőlőt, gyűjtsétek be a termést, töltsétek meg olajjal korsóitokat. És lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglalni szándékoztok."
Jer 40:11 Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élő júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük,
Jer 40:12 ezek a júdaiak is mind előjöttek azokról a helyekről, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bőven szüreteltek bort, és sok termést gyűjtöttek be.
Jer 40:13 Ekkor Kárea fia, Jochanan és a sereg többi főtisztje, aki még a környéken tartózkodott, elmentek Gedaljához Micpába,
Jer 40:14 és így szóltak hozzá: "Tudsz-e róla, hogy Baalisz, az ammoniták királya elküldte Jismaelt, Netanja fiát, hogy öljön meg?" De Achikám fia, Gedalja nem akart hinni nekik.
Jer 40:15 Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: "Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg ő téged? Hiszen így a köréd gyűlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?"
Jer 40:16 De Achikám fia, Gedalja, ezt válaszolta Jochanannak, Kárea fiának: "Ne tedd ezt! Hazugság, amit Jismael felől mondasz."
Jer 41:1 De a hetedik hónapban történt, hogy a királyi vérből származó Jismael, Elisama fiának, Netanjának a fia tíz emberével együtt elment Gedaljához, Achikám fiához Micpába. Amikor együtt lakomáztak Micpában,
Jer 41:2 Netanja fia, Jismael felállt tíz emberével, és karddal rátámadt Gedaljára, Safan fiának, Achikámnak a fiára, s megölték azt a férfit, akit Babilon királya kormányzóul rendelt az ország fölé.
Jer 41:3 Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelen levő káldeus harcosokkal egyetemben.
Jer 41:4 A Gedalja meggyilkolása utáni második napon, amikor még senki sem tudott a dologról,
Jer 41:5 nyolcvan férfi érkezett Szichemből, Silóból és Szamariából lenyírt szakállal, megszaggatott ruhában és megvagdosott testtel azért jöttek, hogy étel- és italáldozatot mutassanak be az Úr templomában.
Jer 41:6 Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, ők meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: "Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!"
Jer 41:7 De mihelyt beértek a városba, emberei segítségével lemészárolta őket Jismael, Netanja fia, és egy ciszternába dobta őket.
Jer 41:8 Akadt köztük tíz férfi, akik így szóltak Jismaelhez: "Ne ölj meg bennünket, mert készleteink vannak búzából, árpából, olajból és mézből, jól elrejtve a mezőn." Erre megkímélte őket, és nem ölte meg úgy, mint testvéreiket.
Jer 41:9 Az a ciszterna, amelybe Jismael bedobta a meggyilkolt férfiak holttestét, ugyanaz a nagy ciszterna volt, amelyet még Aza király építtetett Bása, Izrael királya ellenében. Ezt töltötte meg Jismael, Netanja fia holttestekkel.
Jer 41:10 Majd elhurcolta Jismael a Micpában visszamaradt nép maradékát, meg a királyi családból való nőket, akiket Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Achikám fiának, Gedaljának a gondjaira bízott. Ezeket fogságában tartva Netanja fia, Jismael jó korán elindult, hogy átmenjen az ammonitákhoz.
Jer 41:11 Amikor Kárea fia, Jochanan, és a vele tartó tisztek mind tudomást szereztek azokról a gonosztettekről, amelyeket Netanja fia, Jismael elkövetett,
Jer 41:12 harcosaikat maguk mellé véve elindultak, hogy megtámadják Jismaelt, Netanja fiát. A gibedoni nagy tónál akadtak rá.
Jer 41:13 Amint a Jismaelnél lévő nép meglátta Jochanant, Kárea fiát és a vele levő tiszteket, igen megörültek.
Jer 41:14 Azok, akiket Jismael elhurcolt Micpából, mind visszafordultak, és Jochananhoz, Kárea fiához csatlakoztak.
Jer 41:15 De Jismael, Netanja fia, nyolc emberével együtt elmenekült Jochanán elől, és az ammonitákhoz futott.
Jer 41:16 Akkor Jochanan, Kárea fia, és a vele tartó tisztek összegyűjtötték a népnek azt a maradékát, amelyet Jismael, Netanja fia hurcolt el Micpából, azután, hogy megölték Achikám fiát, Gedalját, tehát azokat a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket meg udvari szolgákat, akiket (Jochanan) visszahozott Gibeonból.
Jer 41:17 Aztán útra keltek, majd pihenőt tartottak Gerut Kimhámnál, Betlehem közelében. Az volt a tervük, hogy Egyiptomba mennek,
Jer 41:18 a káldeusok miatt. Féltek ugyanis tőlük, mert Netanja fia, Jismael megölte Gedalját, Achikám fiát, akit Babilon királya az ország kormányzójává rendelt.
Jer 42:1 Akkor a tisztek mind odajárultak Kárea fiával, Jochanannal és Hosája fiával, Azarjával meg a nép apraja-nagyjával együtt
Jer 42:2 Jeremiás prófétához, és így szóltak hozzá: "Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért. Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod.
Jer 42:3 Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk."
Jer 42:4 Erre Jeremiás próféta így válaszolt: "Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr, a ti Istenetek majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek."
Jer 42:5 Azok erre azt mondták Jeremiásnak: "Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad.
Jer 42:6 Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz."
Jer 42:7 Tíz nap elteltével az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz.
Jer 42:8 Erre ő elhívatta Kárea fiát, Jochanant, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját.
Jer 42:9 Aztán így szólt hozzájuk: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam:
Jer 42:10 Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam.
Jer 42:11 Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle -mondja az Úr -, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből.
Jer 42:12 Irgalmas leszek hozzátok, és őt is irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre.
Jer 42:13 De ha azt mondjátok: Nem maradunk ebben az országban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára,
Jer 42:14 hanem így szóltok: Nem, hanem inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk lakni;
Jer 42:15 ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le,
Jer 42:16 ott Egyiptom földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg.
Jer 42:17 Azok tehát, akik Egyiptomba szándékoznak menni, hogy ott telepedjenek meg, mind kard által, éhínségben és dögvészben halnak meg; senki sem marad meg közülük, és egy sem kerüli el a veszedelmet, amelyet rájuk hozok.
Jer 42:18 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Amint rázúdult haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy zúdul majd haragom rátok is, ha Egyiptomba mentek; átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesztek, és ezt a helyet sem látjátok többé."
Jer 42:19 "Júda maradéka - válaszolt Jeremiás -, ez az Úr szava hozzátok: Ne menjetek Egyiptomba! Értsétek meg jól: ünnepélyesen figyelmeztettelek ma benneteket.
Jer 42:20 Saját magatokat csaptátok be, amikor követül küldtetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez és arra kértetek: Járj közben értünk az Úrnál, a mi Istenünknél; add tudtunkra, amit az Úr, a mi Istenünk rendel, és megtesszük.
Jer 42:21 S most, hogy ezt elmondtam nektek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, aki ezzel az üzenettel küldött hozzátok.
Jer 42:22 Ezért értsétek meg jól: kard, éhínség és döghalál pusztít el titeket azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok."
Jer 43:1 Amikor Jeremiás befejezte ezt a beszédet, és elmondta az egész nép előtt az Úr, az ő Istene szavait, amelynek elmondását az Úr rábízta, azaz a föntebb idézett szavakat,
Jer 43:2 akkor Hosája fia, Azarja és Kárea fia, Jochanan meg a többi kevély és lázongó férfi így szólt Jeremiáshoz: "Hazugságot beszélt! Nem bízott meg az Úr, a mi Istenünk azzal, hogy így beszélj: Ne menjetek Egyiptomba, és ne telepedjetek ott le.
Jer 43:3 Csak Báruk, Nerija fia bujtogat ellenünk, hogy kiszolgáltasson minket a káldeusok hatalmának, akik vagy megölnek, vagy Babilonba hurcolnak bennünket."
Jer 43:4 De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén,
Jer 43:5 hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek:
Jer 43:6 tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára, Gedaljára bízott; aztán magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is.
Jer 43:7 Így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba, és eljutottak Tachpancheszig.
Jer 43:8 Tachpancheszben az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jer 43:9 Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben.
Jer 43:10 Aztán így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhozom szolgámat, Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ezekre az ide rakott kövekre helyezi trónját és fölöttük feszíti ki pompás sátrát.
Jer 43:11 Azért jön, hogy megverje Egyiptomot, mégpedig: Aki döghalálra van rendelve, azt döghalállal, aki fogságra van rendelve, azt fogsággal, és aki kardra van rendelve, azt karddal.
Jer 43:12 Lángba borítja majd Egyiptom isteneinek templomait, elégeti vagy elhurcolja ezeket az isteneket. És ahogy a pásztor kitetvezi subáját, úgy tetvezi ki Egyiptomot. Aztán bántatlanul elvonul onnan.
Jer 43:13 De összetöri még On városában a Nap templomának oszlopait és felgyújtja Egyiptom isteneinek szentélyeit.
Jer 44:1 Ezt a szózatot kapta Jeremiás azokra a júdaiakra vonatkozóan, akik Egyiptom földjén telepedtek le: Migdolban, Tachpancheszban, Nofban és Patrosz földjén.
Jer 44:2 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok.
Jer 44:3 Ez azokért a gonoszságokért történt, amelyeket elkövettek, csak hogy engem haragra ingereljenek; ugyanis idegen isteneknek mutattak be tömjénáldozatot és azoknak szolgáltak, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok soha nem is ismertek.
Jer 44:4 Fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; azért küldtem őket, hogy hirdessék: "Ne kövessetek el ilyen utálatos és az én szememben annyira gyűlöletes dolgot."
Jer 44:5 De nem fogadtak szót és nem figyeltek rám: nem szakítottak gonosz tetteikkel, és nem hagyták abba az idegen isteneknek való tömjénezést.
Jer 44:6 Így aztán fölgerjedt ellenük indulatom; haragom meg úgy fellobbant Júda városai és Jeruzsálem utcái ellen, hogy romhalmazzá és pusztasággá lettek, mind a mai napig.
Jer 44:7 És most ezt kérdi az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért vonjátok magatokra ugyanezt a veszedelmet? Azt akarjátok, hogy kivesszen Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő; hogy ne maradjon senki életben közületek?
Jer 44:8 Ezért ingereltek haragra kezetek művével, meg azzal, hogy idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek és ahol letelepedtetek? Így bizony a saját vesztetekre törtök, és átok meg gúny tárgya lesztek a föld minden népe előtt.
Jer 44:9 Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek?
Jer 44:10 Mind a mai napig sem bánatot, sem félelmet nem érez senki; nem tartják meg törvényemet és rendeleteimet, amelyeket elétek és atyáitok elé tártam.
Jer 44:11 Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát.
Jer 44:12 Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtől, a legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek.
Jer 44:13 Olyan keményen megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjén telepedtek le, mint ahogy Jeruzsálemet megbüntettem: karddal, éhínséggel, döghalállal.
Jer 44:14 Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt.
Jer 44:15 Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz:
Jer 44:16 "Egyáltalán nincs szándékunkban, hogy engedelmeskedjünk annak a szózatnak, amelyet az Úr nevében intéztél hozzánk,
Jer 44:17 sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk.
Jer 44:18 De amióta abbahagytuk, hogy tömjénáldozatot és italáldozatot mutassunk be az ég királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, sőt, kard és éhínség által kell elpusztulnunk."
Jer 44:19 Az asszonyok is közbeszóltak: "Amikor bemutatjuk a tömjénáldozatot az ég királynőjének és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, azt gondolod, hogy a férjünk tudta nélkül készítünk neki - az ő képmásával díszítve - kalácsot, és öntjük ki az italáldozatot?"
Jer 44:20 Jeremiás ekkor így szólt az egész néphez, a férfiakhoz, asszonyokhoz és mindazokhoz, akik az előbbi választ adták neki:
Jer 44:21 "Hát nem ez az illatáldozat az, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok és főembereitek és a föld népe is; hát nem erre emlékezett most az Úr, és nem ezt vette a szívére?
Jer 44:22 Az Úr nem bírta már tovább elviselni gonosz tetteiteket és iszonyatos vétkeiteket, amelyeket elkövettetek. Ezért lett országotok pusztasággá, borzalommá, átokká és lakatlanná, ahogy ez ma van.
Jer 44:23 Mindez tehát azért történt, mert tömjént áldoztatok és így vétkeztetek az Úr ellen, mert nem hallgattatok az Úr szavára, és nem az ő törvénye, parancsai és rendeletei szerint jártatok el - ezért jött rátok ez a veszedelem, mind a mai napig."
Jer 44:24 Aztán Jeremiás így beszélt az egész néphez, különösen az asszonyokhoz: "Halljátok az Úr szavát!
Jer 44:25 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Asszonyok, hát csak teljesítse kezetek, amit szátok megígért. Azt mondtátok ugyanis: Egész biztosan teljesítjük fogadalmunkat, hogy tömjént áldozunk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk ki a tiszteletére. Nos hát, jól van! Csak teljesítsétek fogadalmatokat, öntsétek ki az italáldozatot!
Jer 44:26 De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm - mondja az Úr -, hogy Júda népéből senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: "Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!"
Jer 44:27 Igen, virrasztok fölöttük, de a vesztükre, nem a javukra. Júda férfiai, akik Egyiptomban vannak, mind vagy kard, vagy éhínség által vesznek el, míg csak teljesen ki nem pusztulnak.
Jer 44:28 Csak néhányan térnek majd vissza Egyiptom földjéről Júda földjére; csak akik megmenekülnek a kardtól, és ezeket nagyon könnyű lesz megszámolni. Akkor majd Júda egész maradéka, amely Egyiptom földjére jött letelepedni, megtudja, hogy kinek lett igaza: nekem vagy nekik?
Jer 44:29 És itt van nektek a bizonyíték - mondja az Úr -, hogy megbüntetlek titeket ezen a helyen és így megtudjátok, hogy fenyegető szavam valóban beteljesedik.
Jer 44:30 Ezt mondja az Úr: Hofra fáraót, Egyiptom királyát úgy kiszolgáltatom ellenségeinek kezébe és azoknak, akik az életére törnek, mint ahogy kiszolgáltattam Cidkiját, Júda királyát, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, aki ellensége volt és az életére tört."
Jer 45:1 Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.
Jer 45:2 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene felőled, Báruk:
Jer 45:3 Így szóltál: "Jaj nekem! Az Úr fájdalmat fájdalomra halmoz. Elfáradtam a sóhajtozásban, nem találok nyugalmat."
Jer 45:4 Ezért ezt mondja az Úr: Most éppen azon vagyok, hogy leromboljam, amit építettem, hogy kitépjem, amit ültettem. Le akarok sújtani az egész földre.
Jer 45:5 És te most különleges bánásmódot kívánsz magadnak? Ne kívánd ezt! Mert veszedelmet hozok minden emberre - mondja az Úr. De te azért zsákmányul kapod életedet, bárhová mégy.
Jer 46:1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen.
Jer 46:2 Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.
Jer 46:3 Öltsetek vértet és pajzsot, és induljatok harcba!
Jer 46:4 Nyergeljétek föl a lovakat, és szálljatok föl, ti lovasok! Sorakozó! Tegyétek fel a sisakot, élesítsétek meg a lándzsákat, öltözzetek páncélba!
Jer 46:5 De mit látok? Megriadva meghátrálnak; megvert harcosaik futásnak erednek, még csak hátra sem néznek. Rémület támad mindenfelől - mondja az Úr.
Jer 46:6 A fürge lábú sem menekül meg, a legbátrabb sem tudja megmenteni életét, mert ott északon, az Eufrátesz folyó mellett vereséget szenvednek, elesnek.
Jer 46:7 Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam.
Jer 46:8 Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. "Kiáradok - mondta -, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!"
Jer 46:9 Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítő férfiak!
Jer 46:10 Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti őket és jóllakik, megrészegül vérüktől. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén.
Jer 46:11 Menj fel Gileádba, s keress balzsamot Egyiptomnak szűzi leánya! De hiába szerzel sokféle orvosságot, nincsen számodra gyógyulás.
Jer 46:12 Meghallják a nemzetek gyalázatodat, jajszavad betölti a földet, mert harcosaid egymásnak esnek, és együtt vesznek el mind a ketten.
Jer 46:13 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, amikor Babilon királya, Nebukadnezár elindult Egyiptom földjét meghódítani.
Jer 46:14 Hirdessétek ezt Migdolban, és harsogjátok Nofban; mondjátok: "Rajta! Légy készen!" Mert a kard már körülötted öldököl.
Jer 46:15 Mi ez? Ápisz megfutamodott? Hősöd nem tud megállni a lábán? Igen, az Úr sújtotta le
Jer 46:16 ennnyire, megingott, s most ott hever a földön. Akkor azt mondják majd egymásnak: "Rajta! Térjünk vissza népünkhöz, vissza szülőföldünkre, el az öldöklő kardtól!"
Jer 46:17 Ezt a nevet adjátok a fáraónak: "Tombol, de az alkalmat elszalasztja."
Jer 46:18 Amint igaz, hogy élek - mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve -, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki.
Jer 46:19 Szedd össze holmidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki még nyugton vagy otthonodban. Nofot ugyanis pusztává teszik, elhagyatottá és lakatlanná,
Jer 46:20 Gyönyörű üsző volt Egyiptom, de északról lódarázs telepedett rá.
Jer 46:21 Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De ők is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bűnhődésük ideje.
Jer 46:22 Halljátok? Mint a kígyó sziszegése! Jönnek, előrenyomulnak nagy erővel, hogy lecsapjanak fejszéjükkel Egyiptomra, akár a favágók,
Jer 46:23 és kivágják erdejét - mondja az Úr. Igen, számuk tömérdek, a sáskánál is többen vannak, meg sem lehet őket számolni.
Jer 46:24 Egyiptom leányát gyalázat éri, észak népének kezébe kerül.
Jer 46:25 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, megbüntetem a Nóból való Ámont, a fáraóval s mindazokkal együtt, akik benne bíznak.
Jer 46:26 És azok kezére adom őket, akik életére törnek, vagyis Nebukadnezárnak, Babilon királyának és szolgáinak kezére. De azután újra lakott föld lesz Egyiptom, úgy mint az elmúlt időkben - mondja az Úr.
Jer 46:27 De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjéről. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja.
Jer 46:28 Ne félj hát, szolgám, Jákob - mondja az Úr -, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül.
Jer 47:1 Ezt a filiszteusok ellen szóló szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, mielőtt a fáraó megverte Gázát.
Jer 47:2 Ezt mondja az Úr: Nézzétek, árad a víz észak felől, és folyammá dagad. Elborítja az országot és azt, ami benne van; mind, a városait és azok lakóit. Mindenki kiabál, s jajgatásban tör ki az ország minden lakója;
Jer 47:3 a lovak patáinak dübörgő hangja miatt; a harci szekerek robaja és kerekeinek csattogása miatt. Az apák megfeledkeznek gyermekeikről; kezük erőtlenül lehanyatlik,
Jer 47:4 mert eljött a nap, amelyen mind elpusztulnak a filiszteusok, és Tírusz meg Szidon városát megfosztják utolsó támaszától is. Igen, az Úr elpusztítja a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát.
Jer 47:5 Kopaszra nyírják Gázát; elnémul Askalon. Asdod, az enakiták maradéka, meddig akarod még megvagdosni magad?
Jer 47:6 Ó, te kardja az Úrnak! Még meddig nem akarsz megnyugodni? Térj vissza hüvelyedbe, pihenj meg, s maradj csendben!
Jer 47:7 De hogyan nyugodhatna meg, amikor az Úr adott parancsot neki? Askalon és a tengerpart ellen az Úr rendelte ezt.
Jer 48:1 Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erős vár, rémület vett rajta erőt;
Jer 48:2 nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: "Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!" És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van.
Jer 48:3 Kiabálás hallatszik Abarim felől: "Pusztulás, végromlás!"
Jer 48:4 "Moábot összezúzták!" Egészen Coárig hangzik e kiáltozás.
Jer 48:5 Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik.
Jer 48:6 "Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!"
Jer 48:7 Bizony, mivel erődeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kámos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt.
Jer 48:8 Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tőle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így!
Jer 48:9 Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük.
Jer 48:10 [Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkál kodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől!]
Jer 48:11 Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt.
Jer 48:12 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit.
Jer 48:13 Akkor Moáb úgy megszégyenül Kámos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette.
Jer 48:14 Hogyan mondhatjátok: "Hősök vagyunk, harcban megedzett férfiak"?
Jer 48:15 Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják.
Jer 48:16 Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása.
Jer 48:17 Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: Hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca!
Jer 48:18 Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erődeidet.
Jer 48:19 Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tőle: Mi történt?
Jer 48:20 Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb!
Jer 48:21 Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot,
Jer 48:22 Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot,
Jer 48:23 Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont,
Jer 48:24 Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol.
Jer 48:25 Levágták Moáb szarvát; összetörték karját.
Jer 48:26 Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is.
Jer 48:27 Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded?
Jer 48:28 Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja.
Jer 48:29 Hallottunk Moáb gőgjéről, rettenetes kevélységéről. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gőg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve!
Jer 48:30 Jól ismerem vakmerő gőgjét - mondja az Úr -, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét.
Jer 48:31 Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait.
Jer 48:32 Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szőleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító.
Jer 48:33 Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről. Nincs többé bor a sajtókban; a szőlőtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörő örömnek hangja.
Jer 48:34 Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak.
Jer 48:35 Mindenkit kipusztítok Moábban - mondja az Úr -, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon.
Jer 48:36 Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy.
Jer 48:37 Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez.
Jer 48:38 Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell - mondja az Úr.
Jer 48:39 Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára.
Jer 48:40 Mert ezt mondja az Úr: [Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait.]
Jer 48:41 A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. [És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez.]
Jer 48:42 Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott.
Jer 48:43 Rettegés, verem és tőr: ez vár rád Moáb lakója - mondja az Úr.
Jer 48:44 Aki a rettegés elől menekül, verembe esik; aki kimászik a veremből, az tőrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bűnhődésének esztendeje - mondja az Úr.
Jer 48:45 Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülők. De tűz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét.
Jer 48:46 Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kámos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba.
Jer 48:47 De a végső napokban jóra fordítom Moáb sorsát - mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.
Jer 49:1 Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban?
Jer 49:2 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tűz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét - mondja az Úr.
Jer 49:3 Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szőrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és főembereivel együtt.
Jer 49:4 Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élő lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: "Ugyan ki mer megtámadni?"
Jer 49:5 De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyűjti egybe menekültjeidet.
Jer 49:6 [De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát - mondja az Úr.]
Jer 49:7 Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük?
Jer 49:8 Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem.
Jer 49:9 Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik.
Jer 49:10 Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább. Szomszédai közül egyik sem mondja:
Jer 49:11 Hagyd rám árváidat, majd gondot viselek rájuk; bízzanak bennem özvegyeid!
Jer 49:12 Mert ezt mondja az Úr: Ha azok, akik meg sem érdemelték, hogy kiigyák a kelyhet, mégis kiitták, akkor te hogyan maradhatnál büntetlenül? Bizony, nem maradhatsz büntetlenül, hanem neked is ki kell innod.
Jer 49:13 Mert saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sőt örökre rommá válik összes többi városa is.
Jer 49:14 Üzenetet kaptam az Úrtól, elküldte követét a nemzetekhez: "Gyűljetek egybe, vonuljatok fel e nép ellen, szálljatok harcba vele!"
Jer 49:15 Mert kicsivé teszlek a népek között, megvetetté az emberek körében.
Jer 49:16 Fölfuvalkodottságod csalt meg téged, a te elbizakodott szíved. Ez vitt romlásba téged. Bár a sziklahasadékokban lakol, és elfoglaltad a dombok tetejét, ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak - mondja az Úr.
Jer 49:17 Pusztasággá lesz Edom; aki csak elmegy mellette, megborzad, és csapásai láttán felszisszen.
Jer 49:18 És amint a felforgatott Szodomával, Gomorrával és szomszédaival történt, senki sem lakik ott többé - mondja az Úr -, senki sem telepszik meg ott újra.
Jer 49:19 Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el hirtelenül őket, és választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám, ki vonhatna felelősségre, és melyik pásztor állhat meg színem előtt?
Jer 49:20 Most tehát halljátok, mit határozott Edom felől az Úr; a tervet, amelyet kigondolt Temán lakói ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is szörnyülködnek.
Jer 49:21 Romlásuk zajára megrendül a föld; a Vörös-tengerig hallatszik kiáltásuk hangja.
Jer 49:22 Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez.
Jer 49:23 Damaszkusz ellen: Kétségbe van esve Hamat, s vele együtt Arpád, mert igen rossz hírt hallottak. Szívük remeg a félelemtől, s nem tud megnyugodni.
Jer 49:24 Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, [szorongás és fájdalom vett erőt rajta, mint a vajúdó asszonyon].
Jer 49:25 Milyen elhagyatott a híres város, az egykor oly vidám város!
Jer 49:26 Bizony, elesnek majd utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja a Seregek Ura.
Jer 49:27 Tüzet gyújtok Damaszkusz falain belül, amely megemészti Ben-Hadad palotáit.
Jer 49:28 Kedár ellen és Hacor országa felől, amelyet megvert Nebukadnezár, Babilon királya, ezt mondja az Úr: Rajta! Vonuljatok fel Kedár ellen, irtsátok ki kelet fiait.
Jer 49:29 Sátraik és nyájaik essenek zsákmányul, szőnyegeik és minden holmijuk ugyanúgy. Elhajtják majd tevéiket és ezt kiáltják oda nekik: "Rémület mindenfelől!"
Jer 49:30 Meneküljetek! Amilyen gyorsan tudtok, rejtőzzetek el, Hacor lakói! - mondja az Úr. Mert Nebukadnezár tervet eszelt ki ellenetek; kigondolta ellenetek merényletét:
Jer 49:31 "Rajta! Vonuljatok fel a gondtalan nép ellen, amely nyugodtan lakik földjén. Nincsenek sem kapui, sem zárai, elhagyatott helyen lakik.
Jer 49:32 Tevéi zsákmánnyá lesznek, számtalan juha prédává." Szélnek szórom majd őket, szerteszét a nyírott halántékúakat. Minden oldalról bajt hozok rájuk - mondja az Úr.
Jer 49:33 Hacor így sakálok tanyájává lesz, örökös pusztasággá. Senki sem lakik ott többé, és nem telepszik meg rajta újra.
Jer 49:34 Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felől, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején.
Jer 49:35 Ezt mondja a Seregek Ura: Nézd, összetöröm Elám íját, erejének forrását.
Jer 49:36 Rászabadítom Elámra a négy szelet, az ég négy tája felől. És szélnek szórom az elamitákat, úgyhogy nem lesz olyan nép, ahová el nem jutnak Elám menekültjei.
Jer 49:37 Megremegtetem Elámot ellenségei előtt; azok előtt, akik életére törnek. Rájuk hozom a veszedelmet, izzó haragomat. Karddal veszem őket üldözőbe, amíg csak mind meg nem semmisülnek.
Jer 49:38 Felállítom Elámban trónomat, és kiirtom onnan a királyt meg a fejedelmeket - mondja az Úr.
Jer 49:39 De a végső napokban jóra fordítom Elám sorsát - mondja az Úr.
Jer 50:1 Ezt az ítéletet mondta ki az Úr Babilon ellen, a káldeusok országa ellen, Jeremiás próféta szavával.
Jer 50:2 Hirdessétek ezt a nemzetek között és hangoztassátok; ne titkoljátok el, hanem mondjátok: "Babilont elfoglalták; Bel szégyent vallott, letaszították Merodákot. [Bálványai mind megszégyenültek, faragott képeit letaszították.]"
Jer 50:3 Mert felvonul ellene északról egy nép, hogy országát pusztasággá tegye; senki sem lakik benne többé, ember és állat elmenekül, eltűnik onnét.
Jer 50:4 Azokban a napokban és abban az időben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az ő Istenüket keresve.
Jer 50:5 Megkérdezik a Sionba vezető utat, és arrafelé fordítják arcukat. "Gyertek - mondják -, csatlakozzunk az Úrhoz, örökkévaló szövetségben, amelyet feledés soha nem boríthat."
Jer 50:6 Elveszett juhnyáj volt az én népem; pásztorai félrevezették és bujdosni hagyták a hegyekben; hegyről halomra vándoroltak, s megfeledkeztek tanyájukról.
Jer 50:7 Aki csak rájuk talált, emésztette őket. Ellenségeik így szóltak: "Mi nem vagyunk hibásak; azért történt ez velük, mert vétkeztek az Úr ellen, aki az igazság legelője és atyáik reménysége."
Jer 50:8 Vonuljatok ki Babilonból, a káldeusok országából! Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok, legyetek a nyáj vezérei.
Jer 50:9 Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg hatalmas népet Babilon ellen. El is jönnek észak földjéről, csatasorba állnak ellene és elfoglalják. Nyilaik a győztes harcoshoz lesznek hasonlók, aki nem üres kézzel tér haza.
Jer 50:10 Káldea akkor prédává lesz; zsákmányolói kedvükre kifosztják.
Jer 50:11 Csak örüljetek, csak tomboljatok, ti, akik kifosztottátok örökrészemet! Csak ugrándozzatok, mint a szilaj borjak a füvön, és nyerítsetek, mint a mének!
Jer 50:12 Anyátokat rettentő szégyen érte, megszégyenült, aki szült benneteket. Igen, utolsóvá lett a népek között, pusztává, parlaggá, sivataggá!
Jer 50:13 Az Úr haragja miatt nem lesz többé lakója, hanem kihalt pusztasággá válik. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad, és felszisszen ennyi csapás láttán.
Jer 50:14 Sorakozzatok fel Babilon ellen, körös-körül, mindnyájan, ti íjászok! Lőjetek! Ne kíméljétek a nyilat!
Jer 50:15 Hallassatok csatakiáltást mindenfelől! Lám, megadja magát! Bástyái leomlanak, falai romba dőlnek. Ez az Úr bosszúja: Álljatok bosszút rajta! Ahogy ő bánt másokkal, úgy bánjatok vele!
Jer 50:16 Irtsátok ki Babilonból a magvetőt, és azt is, aki sarlót fog aratás idején. A pusztító kard elől menekülve térjen vissza mindenki népéhez, és fusson haza a maga országába.
Jer 50:17 Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Először Asszíria királya evett belőle;
Jer 50:18 aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait. Ezért mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Most hát megbüntetem Babilon királyát és országát, amint annak idején megbüntettem Asszíria királyát.
Jer 50:19 De Izraelt visszavezetem legelőire, hogy legelésszen a Kármelen és Básánban, és jóllakjék Efráim hegyein meg Gileádban.
Jer 50:20 Azokban a napokban és abban az időben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok.
Jer 50:21 "Vonulj fel Merataim földjére, vonulj fel ellene, és Pekód lakói ellen! Üldözd őket, forgasd jól a kardot, tedd teljessé pusztulásukat - mondja az Úr. Tedd meg mind, amit parancsoltam!"
Jer 50:22 Csatazaj tölti be az országot, és rettenetes a pusztulás.
Jer 50:23 Hogy összetörték és összezúzták az egész föld kalapácsát! Mekkora borzalommá lett Babilon a népek között!
Jer 50:24 Csapdát állítottak neked, s te beleestél, anélkül, hogy észrevetted volna. Utolértek és megragadtak, mert az Úr ellen próbáltál harcba szállni.
Jer 50:25 Az Úr megnyitotta fegyvertárát, és előhozta haragjának fegyvereit. Mert az Úrnak, az Istennek műve az, ami most a káldeusok földjén végbemegy.
Jer 50:26 "Zúduljatok rá egytől egyig; nyissátok ki magtárait. Halmozzátok fel a zsákmányt, mint a gabonát, rakásba, vessétek átok alá: ne maradjon belőle semmi!
Jer 50:27 Irtsátok ki minden bikáját, a vágóhídra velük! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, megfenyítésük ideje!"
Jer 50:28 Már hallatszik azok hangja, akik Babilonból elmenekültek, és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját.
Jer 50:29 Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen! Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat, vegyétek körül, és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön. Fizessetek meg neki, úgy, amint megérdemli; bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal. Fizessetek meg neki, amiért arcátlanul viselkedett az Úrral, Izrael Szentjével szemben.
Jer 50:30 Igen, elesnek utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja az Úr.
Jer 50:31 Most ellened fordulok, "arcátlanság" - mondja az Úr, a Seregek Istene. Eljött a napod, elérkezett megfenyítésed ideje.
Jer 50:32 Az "arcátlanság" meginog, sőt összerogy, senki sem lesz, aki fölemelje. Tüzet gyújtok majd városaiban, s az megemészt mindent körülötte.
Jer 50:33 A Seregek Ura mondja: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai; akik fogságba hurcolták, erős kézben tartják, és nem akarják őket szabadon bocsátani.
Jer 50:34 De erős a szabadítójuk: a "Seregek Ura" a neve, ő karolta fel ügyüket. Ő hoz békességet a földre, de rettegést is Babilon lakóira.
Jer 50:35 Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire!
Jer 50:36 Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék, kardot harcosaira, hogy reszkessenek!
Jer 50:37 Kardot a benne lakó népekre, hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá! Kardot a kincseire, hogy zsákmányul essenek!
Jer 50:38 Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki! Mert bálványok földje az, és lakói a bálványok miatt elvesztették józan eszüket.
Jer 50:39 Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak majd benne, és struccok találnak ott pihenőhelyet. Nem fogják lakni soha többé, nem építik föl nemzedékről nemzedékre.
Jer 50:40 Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt - mondja az Úr -, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén.
Jer 50:41 Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végső határairól harcos királyok indulnak útnak.
Jer 50:42 Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és könyörtelenek. Lármájuk, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened, Babilon leánya.
Jer 50:43 Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
Jer 50:44 Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el őket hirtelenül, s a választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám? Ki vonhatna felelősségre? És melyik pásztor állhat meg a színem előtt?
Jer 50:45 Most hát halljátok, mit határozott az Úr Babilon felől; és a tervet, amit kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is elszörnyednek.
Jer 50:46 Babilon elestének zajára megrendül a föld, és jajszavát hallani fogják a népek között.
Jer 51:1 Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai ellen;
Jer 51:2 és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján.
Jer 51:3 Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét!
Jer 51:4 Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utólér a kard.
Jer 51:5 Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen. De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura.
Jer 51:6 Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki.
Jer 51:7 Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak.
Jer 51:8 Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul.
Jer 51:9 "Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába." Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhőkig.
Jer 51:10 Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek műveit!
Jer 51:11 Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért.
Jer 51:12 Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen.
Jer 51:13 Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje.
Jer 51:14 Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened.
Jer 51:15 Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket.
Jer 51:16 Amikor megszólal mennydörgő hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhőket a föld széleiről, villámokat szór a zivatarhoz, és elővezeti tárházaiból a szeleket.
Jer 51:17 Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük.
Jer 51:18 Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja.
Jer 51:19 Nem mérhető hozzájuk "Jákob osztályrésze": Mert ő az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az ő öröksége. A "Seregek Ura" a neve.
Jer 51:20 Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel.
Jer 51:21 Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót.
Jer 51:22 Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont.
Jer 51:23 Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket.
Jer 51:24 De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek - mondja az Úr.
Jer 51:25 Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye - mondja az Úr -, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek.
Jer 51:26 Nem vesznek belőled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre - mondja az Úr.
Jer 51:27 Tűzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elő a lovasságot, mint fullánkos sáskát.
Jer 51:28 Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Médea királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt.
Jer 51:29 Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét.
Jer 51:30 Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erődeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték.
Jer 51:31 Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát,
Jer 51:32 és elfoglalták az átkelő helyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek.
Jer 51:33 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje.
Jer 51:34 Megevett, lenyelt Nebukadnezár Babilon királya, aztán félredobott, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint valami szörnyeteg; megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal.
Jer 51:35 A rajtam esett erőszakért s minden szenvedésemért, bűnhődjék Babilon! - mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! - mondja Jeruzsálem.
Jer 51:36 Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait.
Jer 51:37 Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá.
Jer 51:38 Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek.
Jer 51:39 Lázas szomjúság gyötri őket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom őket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelyből nem lesz ébredés soha - mondja az Úr.
Jer 51:40 Úgy viszem őket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt.
Jer 51:41 Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították az egész világ büszkeségét? Mi az? Hát Babilon borzalommá lett az összes nép előtt?
Jer 51:42 Feltámadt a tenger Babilon ellen hullámainak özöne elborította.
Jer 51:43 Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.
Jer 51:44 Megbüntetem Bélt Babilonban; kiragadom szájából azt, amit lenyelt. A jövőben nem tódulnak hozzá mindenfelől a népek. Leomlottak Babilon falai.
Jer 51:45 Menjetek ki belőle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elől!
Jer 51:46 De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat.
Jer 51:47 Igen, eljön az idő, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten.
Jer 51:48 Akkor örömtől ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felől felvonulnak ellene pusztítói - mondja az Úr.
Jer 51:49 A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön.
Jer 51:50 Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!
Jer 51:51 Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe.
Jer 51:52 De lám, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek.
Jer 51:53 Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerősíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói - mondja az Úr.
Jer 51:54 Halljátok a kiáltást Babilon felől, a pusztulás zaját a káldeusok földjéről?
Jer 51:55 Maga az Úr pusztítja el Babilont, ő vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk.
Jer 51:56 Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet.
Jer 51:57 Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.
Jer 51:58 Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles falait földig lerombolják; büszke kapui meg tűz martalékává lesznek. Így lesz semmivé mind, amiért a népek fáradoztak; és tűzben enyészik el a népek műve.
Jer 51:59 Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Machszeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt.
Jer 51:60 Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak.
Jer 51:61 Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat.
Jer 51:62 Majd ezt mondd: "Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre."
Jer 51:63 Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe
Jer 51:64 ezekkel a szavakkal: "Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!" Eddig tartanak Jeremiás szavai.
Jer 52:1 Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamitálnak hívták, s a libnai Jeremiásnak volt a lánya.
Jer 52:2 Cidkija azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan Jojakim tette.
Jer 52:3 Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül el nem vetette őket színe elől. Cidkija fellázadt Babilon királya ellen.
Jer 52:4 Uralkodásának 9. évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján felvonult Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege Jeruzsálem ellen; aztán tábort ütött a várossal szemben és körülvette sánccal.
Jer 52:5 A város ostroma Cidkija király 11. esztendejéig tartott.
Jer 52:6 A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján, amikor az éhínség már úgy elhatalmasodott a városban, hogy kenyere sem volt a népnek,
Jer 52:7 az ellenség rést ütött a város falán. Erre a király a sötétség leple alatt futásnak eredt, és elmenekült a városból harcosaival együtt a két kőfal között levő kapun át, amely közel van a királyi kerthez. A káldeusok ugyan ott táboroztak a város körül, de azért elmenekültek Araba felé.
Jer 52:8 Ám a káldeusok serege üldözőbe vette a királyt, és utol is érte Cidkiját a jerikói síkságon, ahol csapatai mind cserbenhagyták.
Jer 52:9 Akkor foglyul ejtették a királyt, és elvitték a Hamat földjén levő Riblába Babilon királya elé.
Jer 52:10 Az ott ítéletet tartott fölötte. Az történt, hogy Babilon királya megölette Cidkija fiait apjuk szeme láttára; sőt Júda összes főemberét is halálra adta Riblában.
Jer 52:11 Aztán megvakította Cidkiját, majd bilincsbe verve elvitette Babilon királya Babilonba, s halála napjáig fogságban tartotta.
Jer 52:12 Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján - ez Nebukadnezár babiloni király 19. esztendejében történt - Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, aki a babiloni király közvetlen környezetéhez tartozott, eljött Jeruzsálembe.
Jer 52:13 Felgyújtotta az Úr templomát, a királyi palotát és Jeruzsálem minden házát.
Jer 52:14 A káldeus sereg meg, amely a testőrség parancsnokával volt, körös-körül lerombolta Jeruzsálem falait.
Jer 52:15 Akkor Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka fogságba hurcolta a város életben hagyott lakosságának maradékát, aztán a babiloni királyhoz átszökött szökevényeket és a kézműveseket.
Jer 52:16 Csak a föld szegényeiből hagyott otthon Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka néhány szőlőművest és szántóvetőt.
Jer 52:17 A káldeusok aztán összetörték az Úr templomának bronzoszlopait meg az üstlábakat és az Úr templomában lévő bronzmedencét. A bronzukat mind elvitték Babilonba.
Jer 52:18 Elvitték a serpenyőket, a lapátokat, a késeket, a hintőket, a tartókat, azaz minden bronzból való fölszerelést, amelyet az istentisztelethez használtak.
Jer 52:19 A testőrség parancsnoka elvitte még az aranyból és ezüstből készült csészéket, füstölőket, hintőket, serpenyőket, mécstartókat, tálakat és kelyheket is.
Jer 52:20 Ami pedig a két oszlopot, az egyetlen medencét, a medencét tartó tizenkét bronzbikát és az üstlábakat illeti, amelyeket még Salamon készíttetett az Úr temploma számára, meg sem lehetett mérni ezeknek a bronzból való tárgyaknak a súlyát.
Jer 52:21 Az oszlopok közül egy-egy 18 könyök magas volt; 12 könyök volt a kerülete; a vastagsága négyujjnyi, s belül üres volt.
Jer 52:22 Felette oszlopfő állt; ennek magassága 5 könyöknyi volt. Az oszlopfőt bronzból való fonadék és gránátalmák vették körül. Ugyanilyen volt a második oszlop is.
Jer 52:23 Kilencvenhat gránátalma csüngött róluk; a fonadékot körülvevő gránátalmák száma összesen száz volt.
Jer 52:24 A testőrség parancsnoka Szeraja főpapot meg Cefanja másodpapot és a három kapuőrt is fogságba hurcolta.
Jer 52:25 Foglyul ejtette a városban azt az udvari tisztet is, aki a harcosok parancsnoka volt; aztán hetet a király személyes barátai közül, akiket még a városban talált: a seregek parancsnokának titkárát, aki a katonák számbavételéért felelt; és még más hatvan előkelő embert is, akik a városban voltak.
Jer 52:26 Ezeket Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka elfogta és Babilon királya elé vitte, Riblába,
Jer 52:27 és Riblában, Hamat földjén Babilon királya megölette őket. Így történt tehát Júda elhurcolása saját földjéről.
Jer 52:28 Azoknak a száma, akiket Nebukadnezár elhurcolt, a következő: a 7. esztendőben háromezer-huszonhárom júdait,
Jer 52:29 Nebukadnezár 18. esztendejében nyolcszázharminckét személyt hurcoltak el Jeruzsálemből.
Jer 52:30 Nebukadnezár 23. évében Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka hétszáznegyvenöt júdait hurcolt el. Összesen tehát négyezer-hatszáz személyt.
Jer 52:31 De Jojachin, Júda királya fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján az történt, hogy Evil-Merodach, Babilon királya trónra lépésének évében megkegyelmezett Jojachinnak, Júda királyának, és szabadon bocsátotta börtönéből.
Jer 52:32 Barátságosan bánt vele, és királyi székét a többi királyi széke fölé helyezte, akik ott voltak nála Babilonban.
Jer 52:33 Így hát Jojachin levetette rabruháját, és élete további folyamán mindennap a királyi asztalnál étkezett.
Jer 52:34 Ellátásáról élete hátralevő részében, egészen holta napjáig napról napra a babiloni király gondoskodott.
Lam 1:1 Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnőjét, lám, robotra fogták.
Lam 1:2 Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek.
Lam 1:3 Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése.
Lam 1:4 A Sionra vivő utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és ő maga is csupa keserűség.
Lam 1:5 Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek, az elnyomó szeme láttára.
Lam 1:6 Sion leányának eltűnt minden dicsősége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelőt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözőik előtt.
Lam 1:7 Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán.
Lam 1:8 Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Ő maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát.
Lam 1:9 Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyű mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. "Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem."
Lam 1:10 Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe.
Lam 1:11 Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. "Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!"
Lam 1:12 Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.
Lam 1:13 Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam előtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra.
Lam 1:14 Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája, az ő keze rótta össze. Az Úr igája nyomja nyakamat, s maradék erőm fogytán van. Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr, s nincs erőm, hogy ellenálljak.
Lam 1:15 Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr összetaposta Júda hajadon leányát.
Lam 1:16 Ezért sírok oly keservesen, szememből patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erőt önthetne belém, messze van tőlem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett.
Lam 1:17 Sion a kezét nyújtja, de nincs, aki vigasztalja. Az Úr mindenfelől elnyomókat küldött Jákob ellen. S Jeruzsálem utálat tárgya lett körükben.
Lam 1:18 Igazságosan sújt az Úr, mert lázongtam parancsai ellen. Hallgassatok ide mind, ti nemzetek, és lássátok fájdalmamat: Szüzeim és ifjaim fogságba mentek.
Lam 1:19 Segítségért folyamodtam barátaimhoz, de cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor élelmet kerestek, hogy megmentsék életüket.
Lam 1:20 Nézd, Uram, mennyire szorongok! Megrendült egész bensőm, s a szívem megfordult bennem. Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a kard, belül meg a halál pusztít.
Lam 1:21 Halld meg, mennyit sóhajtozom, mert nincs, aki vigasztaljon! Ellenségeim mind ujjonganak pusztulásom hírére, amiért így bántál velem. Hozd el hát a napot, amelyet megígértél, hadd legyenek hozzám hasonlóvá!
Lam 1:22 Jusson színed elé minden gonoszságuk, s bánj velük úgy, amint velem bántál minden vétkemért! Bizony, sokat sóhajtozom, és szomorú a szívem.
Lam 2:1 Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izrael dicsőségét. Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.
Lam 2:2 Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Júda leányának erődeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit.
Lam 2:3 Izzó haragjában összezúzta Izrael egész hatalmát. Jobbjának védelmét visszavonta, amikor betört az ellenség. És lángba borította Jákobot, hadd emésszen meg a tűz körös-körül mindent.
Lam 2:4 Kifeszítette íját, mint valami ellenség, feltartotta a jobbját. Ellenségként elpusztított mindent, ami szép és tetsző a szemnek. Sion leányának sátorára rázúdította izzó haragját.
Lam 2:5 Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erődeit. És Júda leányának megsokasította a siralmat és a jajt.
Lam 2:6 Elpusztította hajlékát, amely kerthez volt hasonló, lerombolta a helyet, ahol egybegyűltünk. Az Úr átengedte a feledésnek Sion ünnepeit és szombatjait. Izzó haragjában elvetette a királyt és a papot.
Lam 2:7 Az Úr elvetette oltárát, megutálta szentélyét. Ellenség kezére adta palotái falát. Olyan kiáltozás hallatszott az Úr házában, mint valami ünnepnapon.
Lam 2:8 Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérőzsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította. Gyászba borult a sánc és a kőfal; romokban hever mind a kettő.
Lam 2:9 Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszűnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól.
Lam 2:10 A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szőrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.
Lam 2:11 Szemem elsorvadt a sírástól, a bensőm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemők pusztulnak el a város terein.
Lam 2:12 Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében.
Lam 2:13 Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szűz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?
Lam 2:14 Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy indítsanak megtérésre, Hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.
Lam 2:15 Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: "Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?"
Lam 2:16 Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: "Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk - megértük, megláttuk."
Lam 2:17 Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte őket erővel.
Lam 2:18 Kiálts szívből az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenőt, ne szűnjék meg sírni a szemed!
Lam 2:19 Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!
Lam 2:20 Nézd, Uram, és lásd: Kivel bántál így valaha? Az asszonyok megették kicsinyeiket, gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak. És leöldösték a papot és a prófétát az Úr szentélyében.
Lam 2:21 Földön hever az utcán kisgyerek és aggastyán. Szűzeim és ifjaim kard élén hulltak el. Öldököltél haragod napján, könyörtelenül öldököltél.
Lam 2:22 Mint valami ünnepnapra, úgy hívtad meg azokat, akik körülöttem rémületet keltenek. Senki nem menekült meg haragodnak napján, nem maradt életben senki. Akiket karomon hordoztam és fölneveltem, azok az ellenség martalékává lettek.
Lam 3:1 Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt.
Lam 3:2 A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba.
Lam 3:3 Egyedül ellenem emeli föl a kezét újra meg újra, egész nap.
Lam 3:4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Lam 3:5 Körülsáncolt és körülvett engem epével és gyötrelemmel.
Lam 3:6 A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között.
Lam 3:7 Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert.
Lam 3:8 Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat.
Lam 3:9 Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.
Lam 3:10 Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán.
Lam 3:11 Ösvényemet eltérítette, és összetépett, borzalommá tett.
Lam 3:12 Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.
Lam 3:13 Veséimbe vágta a nyilait, tegzének fiait.
Lam 3:14 Nevetség tárgyává lettem egész népem előtt, gúnydalt zengenek rólam egész nap.
Lam 3:15 Keserűséggel tartott jól, és ürömmel részegített meg.
Lam 3:16 Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül.
Lam 3:17 Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot.
Lam 3:18 És most így szólok: "Elhagyott az erőm, és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem."
Lam 3:19 Visszaemlékszem nyomorúságaimra, sok sanyarúságomra: csupa üröm és keserűség.
Lam 3:20 Lelkem folyvást ezen töpreng, s már-már összeroskad bennem.
Lam 3:21 Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény:
Lam 3:22 Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki.
Lam 3:23 Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége.
Lam 3:24 "Az Úr az én osztályrészem - mondja a lelkem -, ezért hát remélek benne."
Lam 3:25 Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi.
Lam 3:26 Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít.
Lam 3:27 Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.
Lam 3:28 Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr;
Lam 3:29 szája érjen le a földig. Talán még van remény.
Lam 3:30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.
Lam 3:31 Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre.
Lam 3:32 Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában.
Lam 3:33 Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.
Lam 3:34 Ha lábbal tiporja valaki az összes foglyot az országban,
Lam 3:35 ha az ember jogait megcsorbítják a Magasságbeli színe előtt;
Lam 3:36 ha valakit megcsalnak pörében, talán nem látja az Úr?
Lam 3:37 Ki az, aki csak szól és minden létrejön? Ki parancsol, ha nem az Úr?
Lam 3:38 Honnét származik a jó is, meg a rossz is, ha nem az Úr szájából?
Lam 3:39 Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel.
Lam 3:40 Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg őket, és térjünk vissza az Úrhoz!
Lam 3:41 Emeljük föl szívünket a tenyerünkön Istenhez az égbe:
Lam 3:42 Vétkeztünk és lázadoztunk ellened, azért nem bocsátottál meg.
Lam 3:43 Beburkolóztál haragodba és üldözőbe vettél minket; megöltél könyörtelenül.
Lam 3:44 Sűrű felhőbe burkolóztál, nehogy áthatoljon rajta imádságunk.
Lam 3:45 Gyalázat tárgyává tettél minket, a nemzetek söpredékévé.
Lam 3:46 Kitátotta ellenünk a száját minden ellenségünk.
Lam 3:47 Rettegés és verem lett az osztályrészünk, pusztulás és romlás.
Lam 3:48 Patakzik a könny a szememből népem leányának romlása miatt.
Lam 3:49 Folyton-folyvást sír a szemem; nincsen nyugalmam,
Lam 3:50 míg az Úr le nem tekint, és ránk nem néz az égből.
Lam 3:51 Még a szemem is sanyargatja lelkemet, ha látom városom leányait.
Lam 3:52 Mint a madárra, úgy vadásztak rám, azok, akik ok nélkül gyűlölnek.
Lam 3:53 Verembe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
Lam 3:54 A víz összecsapott a fejem fölött; így szóltam: "Végem van!"
Lam 3:55 Uram, a verem mélyéből nevedet hívtam segítségül.
Lam 3:56 Meghallottad, amikor így könyörögtem: "Ne zárd be füledet imádságom elől!"
Lam 3:57 Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak, és így szóltál: "Ne félj!"
Lam 3:58 Megvédelmezted lelkem ügyét, Uram, megváltottad életemet.
Lam 3:59 Uram, láttad megaláztatásomat, szolgáltass hát nekem igazságot!
Lam 3:60 Láttad bosszúálló terveiket, és hogy összeesküdtek ellenem.
Lam 3:61 Uram, hallottad gyalázkodásukat, és hogy szövetkeztek ellenem;
Lam 3:62 amit ellenfeleim suttognak, és amit ellenem forralnak egész nap.
Lam 3:63 Akár ülnek, akár állnak: figyeld meg, csak rólam szól gúnydaluk.
Lam 3:64 Uram, fizess meg nekik tetteik szerint!
Lam 3:65 Adj nekik megátalkodott szívet, és legyen rajtuk az átkod!
Lam 3:66 Üldözd haragodban és irtsd ki őket az ég alól, Uram!
Lam 4:1 Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
Lam 4:2 Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.
Lam 4:3 Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.
Lam 4:4 A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.
Lam 4:5 Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.
Lam 4:6 Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.
Lam 4:7 Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korállnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.
Lam 4:8 Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet őket felismerni az utcán. Bőrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.
Lam 4:9 Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.
Lam 4:10 Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.
Lam 4:11 Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
Lam 4:12 Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erő behatolhat Jeruzsálem kapuin.
Lam 4:13 Prófétáinak bűnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.
Lam 4:14 Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.
Lam 4:15 "Távozzatok, tisztátalanok!" - kiáltottam rájuk. "Távozzatok! Ne érintsetek minket!" Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.
Lam 4:16 Az Úr tekintete szétszórta őket, többé nem tartotta őket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.
Lam 4:17 Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.
Lam 4:18 Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!
Lam 4:19 Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tőrt vetettek nekünk.
Lam 4:20 Éltető leheletünket, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akiről azt mondogattuk: "Az ő oltalmában élünk majd a népek között."
Lam 4:21 Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.
Lam 4:22 Véget ér bűnhődésed, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.
Lam 5:1 Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!
Lam 5:2 Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
Lam 5:3 Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.
Lam 5:4 Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.
Lam 5:5 Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.
Lam 5:6 Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.
Lam 5:7 Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.
Lam 5:8 Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből.
Lam 5:9 Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
Lam 5:10 Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől.
Lam 5:11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
Lam 5:12 A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel.
Lam 5:13 Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban.
Lam 5:14 A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.
Lam 5:15 Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk.
Lam 5:16 Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!
Lam 5:17 Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk.
Lam 5:18 Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta.
Lam 5:19 De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre.
Lam 5:20 Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre?
Lam 5:21 Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted.
Lam 5:22 Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?
Bar 1:1 Ezek annak a könyvnek a szavai, amelyet Báruk Babilonban írt meg. Ő Nerija fia volt, az meg Machszeja fia, az Cidkija fia, az Hazadia fia, az pedig Hilkija fia.
Bar 1:2 Az 5. évben, a hónap hetedik napján történt; ugyanabban az időben, amikor a káldeusok elfoglalták Jeruzsálemet és a tűz martalékává tették.
Bar 1:3 Báruk felolvasta a könyv szavait Jojakim fia, Jechonja, Júda királya és az egész nép előtt, amely az olvasásra összegyűlt,
Bar 1:4 továbbá az elöljárók, a király fiai és a vének előtt, vagyis az egész nép előtt: kicsinyek és nagyok előtt, mindenki előtt, aki Babilonban, a Szud folyó mellett lakott.
Bar 1:5 Sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr előtt,
Bar 1:6 azután pénzt adtak össze, mindenki annyit, amennyit tudott,
Bar 1:7 s ő azt Jeruzsálembe küldte Jojakim papnak, Hilkija fiának, aki Sallum fia; meg a többi papnak és az egész népnek, amely vele volt Jeruzsálemben.
Bar 1:8 Báruk már Sziván hónap tizedik napján megkapta az Úr házának edényeit, amelyeket a templomból elhurcoltak, hogy vigye vissza őket Júda földjére; azokat az ezüstedényeket, amelyeket Jozija fia, Cidkija, Júda királya készíttetett azután,
Bar 1:9 hogy Nebukadnezár, Babilon királya, Jechonját, a főembereket, a kézműveseket és a hivatalnokokat az egyszerű néppel együtt Jeruzsálemből elhurcolta és Babilonba vitte.
Bar 1:10 Ezt írták: Nézzétek, pénzt küldünk nektek: szerezzetek a pénzen égőáldozatot, engesztelő áldozatot és tömjént, készítsetek ételáldozatot és mutassátok be az Úrnak, a mi Istenünknek az oltárán.
Bar 1:11 Imádkozzatok Nebukadnezár, Babilon királya életéért és fiának, Baltazárnak az életéért, hogy napjaik a földön olyanok legyenek, mint az ég napjai.
Bar 1:12 Nekünk pedig adjon az Úr erőt, és ragyogtassa fel szemünket, hogy Nebukadnezárnak, Babilon királyának és fiának, Baltazárnak a védelme alatt élhessünk, hosszú ideig szolgálhassunk nekik, és kegyelmet találjunk előttük.
Bar 1:13 Imádkozzatok értünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hiszen vétkeztünk Urunk, a mi Istenünk ellen, s az Úr neheztelése és haragja mind a mai napig nem fordult el tőlünk.
Bar 1:14 Azután olvassátok fel ezt a könyvet, amelyet küldünk nektek: hangozzék el az Úr házában, az ünnep napján, az összejövetel napján,
Bar 1:15 és mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk ezen a napon, Júda fiaié, Jeruzsálem lakóié,
Bar 1:16 királyunké, vezetőinké, papjainké, prófétáinké és atyáinké,
Bar 1:17 mert vétkeztünk az Úr színe előtt,
Bar 1:18 nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, pedig az Úr parancsai szerint kellett volna élnünk, amelyeket elénk tárt.
Bar 1:19 Attól a naptól fogva, hogy atyáinkat kihozta Egyiptom földjéről, egészen a mai napig engedetlenek voltunk Urunk, a mi Istenünk iránt, és vonakodtunk a szavára hallgatni.
Bar 1:20 Ezért ránk tört a baj és az átok, amellyel az Úr megfenyegetett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette Egyiptom földjéről, hogy nekünk adja a tejjel-mézzel folyó országot, s (az átok) rajtunk is maradt mind a mai napig.
Bar 1:21 Nem hallgattunk az Úr szavára, amelyet a hozzánk küldött próféták közvetítettek,
Bar 1:22 hanem mindenki saját szívének gonosz hajlamát követte, és idegen isteneknek szolgáltunk, s azt tettük, ami nem tetszett az Úrnak, a mi Istenünknek.
Bar 2:1 Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkező bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen.
Bar 2:2 A mérhetetlen ég alatt soha nem történt ahhoz hasonló, amit Jeruzsálemben véghezvitt, egészen úgy, ahogy Mózes könyvében meg van írva,
Bar 2:3 hogy közénk tartozó emberek közül némelyek saját fiaik, mások meg saját lányaik húsát ették meg.
Bar 2:4 Aztán kiszolgáltatta őket azoknak az országoknak, amelyek körülöttünk vannak, hogy megvetés és gyalázat tárgya legyenek körös-körül minden nép körében, ahova szétszórta őket.
Bar 2:5 Alájuk kerültek, nem föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és nem hallgattunk a szavára.
Bar 2:6 Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a mi arcunkat azonban, és atyáink arcát ma szégyen borítja.
Bar 2:7 Ránk szakadt minden megpróbáltatás, amelyet az Úr kimondott ellenünk.
Bar 2:8 Nem könyörögtünk az Úr színe előtt, hogy fordítson el bennünket, mindnyájunkat szívünk gonosz kívánságaitól,
Bar 2:9 ezért az Úr mind készenlétben tartotta azokat a csapásokat, amelyeket aztán ránk hozott. Az Úr ugyanis igazságos minden intézkedésében, bármit tesz is velünk.
Bar 2:10 De mi nem hallgattunk a szavára és nem éltünk az Úr parancsai szerint, amelyeket elénk tárt.
Bar 2:11 Nos hát, Urunk, Izrael Istene, te erős kézzel, jelekkel, csodákkal, nagy erővel és fölemelt kézzel vezetted ki népedet Egyiptom földjéről, s ezáltal nagy nevet szereztél magadnak mind a mai napig.
Bar 2:12 De mi vétkeztünk, gonoszat tettünk, igazságtalanok voltunk, Urunk, Istenünk, minden intelmed ellenére.
Bar 2:13 Most azonban forduljon el tőlünk haragod! Már csak kevesen maradtunk meg a pogány népek között, ahová szétszórtál bennünket.
Bar 2:14 Urunk, hallgasd meg imánkat és kérésünket, s ments meg minket tenmagadért. Hadd találjunk kegyelmet azok színe előtt, akik elhurcoltak bennünket,
Bar 2:15 hogy így az egész föld megtudja: Urunk, te vagy a mi Istenünk, és hogy Izrael s a nemzetsége a te nevedet viseli.
Bar 2:16 Tekints le most hajlékodból, Urunk, és emlékezzél meg rólunk! Fordítsd felénk füledet, Urunk, és hallgass meg!
Bar 2:17 Nyisd ki a szemedet, Urunk, és láss meg bennünket! Hiszen nem az alvilágban levő holtak dicsőítik és magasztalják az Urat; belőlük már elszállt az éltető lehelet.
Bar 2:18 A csapások sújtotta ember, aki meggörnyedve, fáradtan vánszorog, a megtört szem és az éhező lélek, az dicsőít és magasztal téged, Urunk!
Bar 2:19 Nem hivatkozhatunk atyáink és királyaink érdemeire, amikor eléd tárjuk kéréseinket, Urunk, Istenünk.
Bar 2:20 Ránk zúdítottad haragodat és indulatodat, Urunk, ahogy szolgáid, a próféták által előre kijelentetted, ezekkel a szavakkal:
Bar 2:21 "Ezt mondja az Úr: Hajtsátok meg nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam.
Bar 2:22 De ha nem hallgattok az Úr felhívására, és nem szolgáljátok Babilon királyát,
Bar 2:23 akkor megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálemben az öröm szavát, a vidámság hangját, a vőlegény énekét, a menyasszony dalát, s az egész ország lakatlan területté válik."
Bar 2:24 Mi azonban nem hallgattunk szavadra, nem szolgáltunk Babilon királyának, ezért beváltottad fenyegetésedet, amelyet szolgáid, a próféták által kimondtál, hogy királyaink csontjait és atyáink csontjait kiszórják sírjukból.
Bar 2:25 Valóban kiszórták őket az égető napra és az éjszakai fagyra. És rettenetes szenvedés közepette haltak meg: éhség, kard és pestis által.
Bar 2:26 A házat is, amely nevedet viselte, azzá tetted, amivé lett a mai napig, Izrael házának és Júda házának bűnei miatt.
Bar 2:27 Velünk azonban Urunk, Istenünk, nagy jóságod és végtelen irgalmad szerint bántál,
Bar 2:28 ahogy megígérted szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen megparancsoltad, hogy törvényeidet írja le Izrael fiai számára.
Bar 2:29 "Ha nem hallgattok szavamra, akkor ez a megszámlálhatatlan nagy sokaság kis maradékká zsugorodik össze a népek között, ahová szétszórom őket.
Bar 2:30 Tudom jól, hogy nem fognak rám hallgatni, mivel keménynyakú nép ez, de száműzetésük földjén majd szívükre veszik, és
Bar 2:31 felismerik, hogy én, az Úr, az Istenük vagyok. Akkor majd fogékony szívet és fület adok nekik.
Bar 2:32 Száműzetésük földjén majd dicsőítenek, és megemlékeznek nevemről,
Bar 2:33 szakítanak nyakasságukkal és gonosz tetteikkel, s arra gondolnak, hogy milyen útra terelődtek atyáik, amikor vétkeztek az Úr ellen.
Bar 2:34 Akkor majd visszaviszem őket arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adom, és ismét urai lesznek. Újra megsokasítom őket, s nem zsugorodnak össze többé.
Bar 2:35 Végül örök szövetséget kötök velük, az Istenük leszek, ők meg a népem lesznek, s nem űzöm el többé népemet, Izraelt abból az országból, amelyet nekik adtam."
Bar 3:1 Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád!
Bar 3:2 Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt.
Bar 3:3 Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre?
Bar 3:4 Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások.
Bar 3:5 Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre.
Bar 3:6 Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk!
Bar 3:7 Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed előtt.
Bar 3:8 Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.
Bar 3:9 Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra!
Bar 3:10 Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön?
Bar 3:11 Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba?
Bar 3:12 Elhagytad a bölcsesség forrását!
Bar 3:13 Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké.
Bar 3:14 Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke.
Bar 3:15 De ki fedezte föl a helyét és ki hatolt el kincseihez?
Bar 3:16 Hol vannak a népek vezetői, és azok, akik a föld állatai fölött uralkodtak?
Bar 3:17 Azok, akik az ég madaraival játszottak, azok, akik gyűjtötték az aranyat és az ezüstöt, amelyben az emberek bizakodnak, vagyis azok, akiknek a gazdagsága határtalan volt?
Bar 3:18 Azok, akik annyi gonddal dolgozták meg az ezüstöt, hogy munkájuk felülmúlta a képzeletet?
Bar 3:19 Eltűntek, leszálltak a holtak országába, helyükre mások léptek.
Bar 3:20 Fiatalabbak látták meg a napvilágot, és laktak a földön, de ők sem találták meg a tudás útját,
Bar 3:21 nem fogják fel ösvényeit. Fiaik sem tették magukévá, hanem távol maradtak útjától.
Bar 3:22 Semmit sem ismertek fel belőle Kánaánban, és nem értették meg Temánban.
Bar 3:23 Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedői, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit.
Bar 3:24 Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka:
Bar 3:25 nagy és határtalan, magas és mérhetetlen!
Bar 3:26 Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek.
Bar 3:27 De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját.
Bar 3:28 Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt.
Bar 3:29 Ki száll fel az égbe, hogy megragadja, és lehozza a felhőkből?
Bar 3:30 Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak?
Bar 3:31 Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit.
Bar 3:32 De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel;
Bar 3:33 ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik.
Bar 3:34 A csillagok vidáman ragyognak helyükön,
Bar 3:35 de ha ő szólítja őket, azt felelik: "Itt vagyunk!" Vidáman csillognak alkotójuk előtt:
Bar 3:36 Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá!
Bar 3:37 Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett.
Bar 3:38 Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel.
Bar 4:1 Az Isten parancsának könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal.
Bar 4:2 Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában!
Bar 4:3 Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek!
Bar 4:4 Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.
Bar 4:5 Éleszd fel reményed, népem, Izrael nevének hordozója!
Bar 4:6 Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek az Isten haragját, ezért lettetek az ellenség martaléka.
Bar 4:7 Teremtőtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek.
Bar 4:8 Elfeledkeztetek az örök Istenről, Gondviselőtökről, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.
Bar 4:9 Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám,
Bar 4:10 láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk.
Bar 4:11 Örömmel neveltem őket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak;
Bar 4:12 ne legyen senkiben káröröm amiatt, hogy özvegy lettem, s annyian elhagytak. Gyermekeim bűne miatt lettem elhagyatott, mert elfordultak az Isten törvényétől.
Bar 4:13 Nem ismerték fel parancsait, nem jártak az általa szabott úton, s nem követték a fegyelem ösvényét, az igazság szerint.
Bar 4:14 Gyertek ide, Sion szomszédai! Gondojatok fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk!
Bar 4:15 Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvű népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemő iránt.
Bar 4:16 Az özvegytől elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta.
Bar 4:17 De én hogyan segíthetnék rajtad?
Bar 4:18 Csak az szabadíthat ki ellenséged kezéből, aki rád hozta a csapást.
Bar 4:19 Menjetek hát, gyermekeim, menjetek a magatok útján! Én meg maradok elhagyatva, egyedül.
Bar 4:20 Levetettem a boldogság ruháját, és vezeklésül szőrzsákba öltöztem, s az Örökkévalóhoz fohászkodom, ameddig élek.
Bar 4:21 Bizakodjatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Ő kiragad az elnyomásból, ellenségeitek kezéből.
Bar 4:22 Én az Örökkévalótól várom szabadulástokat: a Szent már örömre is hangolt irgalmával, amelyet nemsokára megmutat nektek is Szabadítótok, az Örökkévaló.
Bar 4:23 Könnyek közt és gyászban néztem távozásotok, de Isten visszaad nekem titeket örökre, öröm és ujjongás közepette.
Bar 4:24 Ahogy Sion szomszédai most látják fogságotokat, úgy fogják majd látni nemsokára Istentől szerzett szabadulástokat, amely nagy dicsőséggel és az örökkévaló ragyogásával jut nektek osztályrészül.
Bar 4:25 Ezért, gyermekeim, viseljétek türelemmel a haragot, amely Istentől szakadt rátok. Ellenséged üldözőbe vett, de nemsokára te látod a romlását, és lábbal taposod a nyakát.
Bar 4:26 Dédelgetett gyermekeim rögös úton jártak, úgy vitték el őket, mint egy nyájat, amelyet elrabolt az ellenség.
Bar 4:27 De bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok.
Bar 4:28 Ha elmétek távol járt Istentől, most térjetek meg és keressétek tízszeres buzgalommal,
Bar 4:29 mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással!
Bar 4:30 Éleszd fel reményed, Jeruzsálem, megvigasztal az, aki nevet adott neked.
Bar 4:31 Meglakolnak mind, akik bántalmaztak, és örültek bukásodnak.
Bar 4:32 Meglakolnak a városok, ahol gyermekeid fogságban voltak, meglakol, aki elvette fiaidat.
Bar 4:33 Ahogy örült bukásodnak és ujjongott romlásodon, úgy fog bánkódni a saját pusztulásán.
Bar 4:34 Nem örülhet többé tömérdek lakójának, dicsekvése szomorúságra változik.
Bar 4:35 Az Örökkévaló tüzet bocsát rá hosszú időre, és démonok lakóhelye marad igen sokáig.
Bar 4:36 Jeruzsálem, tekints kelet felé, és nézd az örömet, amely Istentől jön.
Bar 4:37 Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását. Visszajönnek, s összegyűlnek kelettől nyugatig a Szentnek parancsára, ujjonganak, mert az Isten megdicsőült.
Bar 5:1 Jeruzsálem, vesd le a gyász s az ínség ruháját, s öltsd magadra mindörökre Isten dicsőségének szépségét!
Bar 5:2 Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az örök dicsőség koronáját,
Bar 5:3 mert az Isten ismertté teszi fényességedet mindenütt az ég alatt.
Bar 5:4 Isten ezt a nevet adja neked örökre: "Igazságosság békéje" és "Jámborság dicsősége".
Bar 5:5 Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre! Nézd, mint gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk.
Bar 5:6 Gyalog távoztak, ellenség hajtotta őket, de Isten vezeti vissza, s úgy hozza őket, mint királyi sarjakat.
Bar 5:7 Isten parancsot adott, hogy hordják el mind a magas hegyeket s az örök halmokat, a völgyeket meg töltsék fel, hogy sík legyen a föld, és Izrael biztosan haladhasson Isten dicsősége alatt.
Bar 5:8 Az erdők és az illatos fák Isten parancsára mind árnyékot nyújtanak Izraelnek.
Bar 5:9 Isten vezeti majd Izraelt örömben, dicsőségének fényében, s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.
Epj 1:1 Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Jeremiás küldött azoknak, akiket Babilon királya fogságba akart hurcolni Babilonba. Így közölte velük, amit Isten tudtára adott. Nebukadnezár, Babilon királya, az Isten előtt elkövetett bűnök miatt hurcolt benneteket fogságba Babilonba.
Epj 1:2 Ha majd megérkeztek Babilonba, ott maradtok évekig, hosszú ideig, a hetedik nemzetségig. Utána azonban békében kivezetlek onnan benneteket.
Epj 1:3 Babilonban majd láttok ezüstből, aranyból és fából készült isteneket, amelyeket az emberek vállukon hordoznak, és amelyektől a pogányok félnek.
Epj 1:4 Ti azonban vigyázzatok, ne kövessétek az idegeneket, és ne teljetek el félelemmel ezek előtt az istenek előtt,
Epj 1:5 amikor látjátok, hogy a tömeg előttetek és mögöttetek imádja őket. Inkább mondjátok magatokban: "Egyedül téged illet imádás, Urunk!"
Epj 1:6 Angyalom ugyanis veletek lesz, gondot visel életetekre.
Epj 1:7 (A bálványok) nyelvét a kézműves simította ki; arany- és ezüstruhát adtak rájuk, de azért csak hamis képek, és nem tudnak beszélni.
Epj 1:8 Fogják az aranyat, és mint a díszeket kedvelő leány számára,
Epj 1:9 koronát készítenek belőle bálványaik fejére. Az is megtörténik, hogy a papok titokban leszedik az aranyat és az ezüstöt isteneikről, hogy saját hasznukra fordítsák,
Epj 1:10 vagy hogy züllött nőknek adjanak belőle. Díszes ruhákba öltöztetik arany-, ezüst- és faisteneiket, mint az embereket,
Epj 1:11 de azok nem védik meg őket a rozsdától és a szútól.
Epj 1:12 Bíborpalást van rajtuk, de arcukról le kell törölni a ház porát, amely vastagon rájuk telepszik.
Epj 1:13 Jogara is van, mint az emberi uralkodónak, de senkit nem tud megölni, aki megtámadja.
Epj 1:14 Jobbjában kardot vagy csatabárdot tart, de magát sem tudja megvédeni, sem a háborútól, sem a rablóktól. Erről lehet felismerni, hogy ezek nem istenek.
Epj 1:15 Ne is féljetek tőlük! Az emberek által használt edény is értéktelen, ha egyszer eltörik. Ilyenek az ő isteneik is.
Epj 1:16 Ha felállítják őket a házakban, szemük tele lesz a belépők lábáról levert porral.
Epj 1:17 Ahogy körös-körül bezárják a kapukat olyan ember előtt, aki megsértette a királyt, és akit vérpadra visznek, úgy biztosítják a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, mert félnek, hogy a tolvajok ellopják (a bálványokat).
Epj 1:18 Mécsessel világítanak nekik, méghozzá sokkal, akárcsak maguknak, de egyet sem látnak belőlük.
Epj 1:19 Olyanok, mint a templom gerendái. Mondják, hogy a belsejüket kirágják a föld férgei, és megemésztik a ruhájukat is. De még azt sem érzik,
Epj 1:20 hogy arcukat befeketíti a templom füstje.
Epj 1:21 Testükre és fejükre rátelepszenek a denevérek, a fecskék és más madarak, sőt a macskák is.
Epj 1:22 Erről ismerhetitek fel, hogy nem istenek. Ne is féljetek tőlük!
Epj 1:23 Arannyal vonják be őket, hogy szépek legyenek, de ha valaki nem tisztítja le róluk a rozsdát, akkor nem fénylenek. Arról sem volt tudomásuk, amikor öntötték őket.
Epj 1:24 Magas áron vásárolták őket, de nincs bennük éltető lélek.
Epj 1:25 Nincs lábuk, ezért vállon viszik őket s így megszégyenülnek az emberek előtt. Szolgáik előtt is megszégyenülnek: hiszen csak az ő segítségükkel kelhetnek fel, ha leesnek a földre.
Epj 1:26 Ha felállítják, akkor sem tud mozogni, s ha eldől, nem tud fölegyenesedni. Az adományukat úgy adják nekik, mint a halottaknak.
Epj 1:27 Amit nekik áldoznak, azt a papok a maguk hasznára eladják, más részüket asszonyaik tulajdonítják el, de nem adnak belőle semmit a szegényeknek és a betegeknek. Az áldozatokat még a havibajos és gyermekágyas nők is érintik.
Epj 1:28 Ebből láthatjátok, hogy ezek nem istenek. Ne is féljetek tőlük!
Epj 1:29 Miért is nevezik őket isteneknek? Még asszonyok is mutathatnak be áldozatot az ezüstből, aranyból és fából való isteneik előtt.
Epj 1:30 Templomaikban ott ülnek papjaik, megszaggatott ruhában, lenyírt hajjal és szakállal, födetlen fővel.
Epj 1:31 Ordítanak és kiáltoznak isteneik előtt, akárcsak némelyek a halotti toron.
Epj 1:32 A papok elveszik az istenek ruháit, és azokba öltöztetik asszonyaikat és gyermekeiket.
Epj 1:33 Akár jót, akár rosszat tesznek velük, nem képesek viszonozni. Királyt nem állíthatnak és nem tehetnek le.
Epj 1:34 Hasonlóképpen nem adhatnak gazdagságot, és nem ajándékozhatnak pénzt. Ha valaki fogadalmat tesz előttük és nem teljesíti, nem kérhetik számon.
Epj 1:35 Egyetlen embert sem mentenek meg a haláltól, sem a gyengét nem védik meg az erőstől.
Epj 1:36 A vakot nem tehetik látóvá, s az embert nem szabadíthatják meg bajaitól.
Epj 1:37 Nem könyörülnek meg az özvegyen, és nem segítik az árvát.
Epj 1:38 A fából faragott, arannyal és ezüsttel bevont istenek hasonlítanak a hegy köveihez: akik tisztelik őket, szégyent vallanak.
Epj 1:39 Hogyan hiheti és mondhatja tehát valaki, hogy ezek istenek?
Epj 1:40 Sőt, maguk a káldeusok is tiszteletlenül bánnak velük. Ha ugyanis látnak egy némát, aki nem tud beszélni, elviszik Bélhez, és követelik, hogy oldja meg a nyelvét, mintha az istenség egyáltalán hallana.
Epj 1:41 Mégsem látják be mindezt, s nem képesek elhagyni ezeket az isteneket, mert hiányzik belőlük az értelem.
Epj 1:42 A szalagövet viselő asszonyok az utak mentén ülnek és tömjén módjára égetik a korpát,
Epj 1:43 s ha valamelyiküket egy járókelő elviszi és vele hál, akkor megveti a másikat, hogy azt nem vették észre, mint őt, és nem szakították el a szalagját.
Epj 1:44 Csupa ocsmányság, ami náluk történik. Hogyan hihetik és mondhatják mégis, hogy ezek istenek?
Epj 1:45 Kézművesek és aranyművesek készítették őket: azzá lettek, amivé készítőjük tette őket.
Epj 1:46 Készítőik sem érnek el magas kort: hogyan lehetnének akkor istenek az alkotásaik?
Epj 1:47 Az utódokra is csak csalást és szégyent hagynak.
Epj 1:48 Ha ugyanis háború vagy csapás fenyegeti őket, a papok azon tanakodnak egymás közt, hol rejtőzködhetnének el velük együtt.
Epj 1:49 Miért nem értik meg tehát, hogy nem lehetnek istenek, akik magukat sem tudják megmenteni a háborútól és veszedelemtől?
Epj 1:50 Mivel fából vannak, s arannyal és ezüsttel vonták be őket, azért végül is kitudódik, hogy csak hamis képek. Minden nép és király előtt nyilvánvaló lesz, hogy nem istenek, hanem emberi kéz művei, és nincs bennük isteni erő.
Epj 1:51 Ki előtt nem világos hát, hogy ezek nem istenek?
Epj 1:52 Egyetlen ország élére sem tudnak királyt állítani, esőt sem adnak az embereknek.
Epj 1:53 Nem ítélkeznek az emberek fölött, és senkit nem védenek meg, akivel jogtalanság történt, hiszen tehetetlenek, mint a varjak, amelyek az ég és föld között keringenek.
Epj 1:54 Ha pedig tűz fenyegeti a fából való, aranyozott és ezüstözött isteneket, akkor a papok ugyan kimenekülnek, de ők éppúgy odaégnek, mint a gerendák.
Epj 1:55 Királynak vagy ellenségnek nem képesek ellenállni.
Epj 1:56 Hogyan gondolhatja vagy hiheti hát valaki, hogy ezek istenek?
Epj 1:57 A fából való, aranyozott és ezüstözött istenek nem menekülhetnek sem a tolvajok, sem a rablók elől. Ezek erősebbek, mint ők, elviszik az aranyat és az ezüstöt, s a rajtuk levő ruhát is, és eltűnnek vele. Tehát magukon sem segíthetnek.
Epj 1:58 Ezért egy király, aki él a hatalmával, olyan, mint egy használható eszköz a házban, amit a tulajdonos fel is használ: többet ér, mint a hamis istenek. Az ajtó is, amely megvédi, ami a házban van, többet ér, mint a hamis istenek. A király palotájában egy faoszlop értékesebb, mint a hamis istenek.
Epj 1:59 A nap, a hold és a csillagok, amelyeknek az a szerepük, hogy világítsanak, engedelmeskednek.
Epj 1:60 Hasonlóképpen a villám is, ha felcsillan, szép látvány. Ugyanígy a szél is minden vidéken fúj.
Epj 1:61 S ha Isten a felhőknek megparancsolja, hogy vonuljanak végig a földön, teljesítik a parancsot. S ha a tüzet leküldik felülről, hogy perzselje föl a hegyeket és az erdőket, megteszi, amit parancsolnak neki.
Epj 1:62 Ezek (az istenek) azonban sem megjelenésükben, sem erejükben nem hasonlítanak hozzájuk.
Epj 1:63 Ezért nem lehet sem hinni, sem mondani, hogy valóban istenek, hiszen nem képesek ítélkezni az emberek fölött, vagy velük jót tenni.
Epj 1:64 Ismerjétek el tehát, hogy nem istenek és ne féljetek tőlük!
Epj 1:65 A királyra nem hozhatnak sem átkot, sem áldást.
Epj 1:66 Nem adhatnak jelet az égen a népek számára, s nem ragyognak, mint a nap, és nem világítanak, mint a hold.
Epj 1:67 Az állatok még szerencsésebbek, mint ők, mert segíthetnek magukon úgy, hogy a rejtekbe menekülnek.
Epj 1:68 Semmiképpen nem látjuk tehát, hogy ezek istenek volnának, azért hát ne féljetek tőlük.
Epj 1:69 Ahogy a madárijesztő az uborkaföldön nem őriz meg semmit, úgy vannak az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik is.
Epj 1:70 Hasonlítanak a kerti bozóthoz is, amelyre minden madár rátelepszik. Fából készült, arannyal és ezüsttel bevont isteneik hasonlítanak a halottakhoz is, akiket levetettek a sötétségbe.
Epj 1:71 A rajtuk tönkremenő bíborról és bisszusról is felismerhetitek, hogy nem istenek. Végül ők maguk is tönkremennek, és az ország szégyenévé válnak.
Epj 1:72 Jobb tehát, ha az ember igaz, és nincsenek bálványai, mert így elkerüli a megszégyenülést.
Eze 1:1 A 30. esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam.
Eze 1:2 A hónap ötödik napján - Jojachin király száműzetésének 5. esztendejében -
Eze 1:3 az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett. Ott fölöttem volt az Úr keze.
Eze 1:4 Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc.
Eze 1:5 Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt.
Eze 1:6 Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt.
Eze 1:7 A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc.
Eze 1:8 Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk - mind a négyüké - négy irányba nézett.
Eze 1:9 Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt.
Eze 1:10 Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt.
Eze 1:11 Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte.
Eze 1:12 Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek.
Eze 1:13 Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből.
Eze 1:14 Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok.
Eze 1:15 Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett.
Eze 1:16 Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna.
Eze 1:17 Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek.
Eze 1:18 Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel.
Eze 1:19 Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek.
Eze 1:20 Ahova a lélek irányította őket, odamentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
Eze 1:21 Ha az élőlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
Eze 1:22 Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött.
Eze 1:23 Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte.
Eze 1:24 Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat,
Eze 1:25 és ezzel zajt csaptak.
Eze 1:26 Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény.
Eze 1:27 Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet.
Eze 1:28 Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben - ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.
Eze 2:1 Így szólt hozzám: "Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled."
Eze 2:2 Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám.
Eze 2:3 Ezt mondta nekem: "Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig.
Eze 2:4 Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten.
Eze 2:5 Akár meghallgatják, akár nem hallgatják - mert hiszen lázongó nemzedék ez -, megtudják, hogy próféta van közöttük.
Eze 2:6 Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tőlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék!
Eze 2:7 Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Eze 2:8 Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked."
Eze 2:9 Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne.
Eze 2:10 Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: "Siralom, panasz és jajszó."
Eze 3:1 Így szólt hozzám: "Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához."
Eze 3:2 Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset,
Eze 3:3 és azt mondta nekem: "Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked." Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.
Eze 3:4 Akkor ezt mondta nekem: "Emberfia, indulj, s menj el Izrael házához és hirdesd nekik a szavaimat!
Eze 3:5 Mert nem valami érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához.
Eze 3:6 Nem érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának,
Eze 3:7 de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve.
Eze 3:8 Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk.
Eze 3:9 Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tőlük, s ne remegj előttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!"
Eze 3:10 Aztán ezt mondta nekem: "Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, őrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel,
Eze 3:11 és menj el a száműzöttekhez, a népedből valókhoz, szólj hozzájuk és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják."
Eze 3:12 Aztán elragadott a lélek, és hallottam, amint mögöttem nagy sokaság zengte: "Áldott legyen az Úr dicsősége nyugalmának helyén!"
Eze 3:13 Hallani lehetett az élőlények egymást verdeső szárnyainak csattogását, a mellettük levő kerekek zaját és a nagy morajt.
Eze 3:14 Akkor a lélek fölemelt és elragadott, s én elmentem keserűséggel lelkem felindulásában, és az Úr keze súlyosan rám nehezedett.
Eze 3:15 Megérkeztem Tel Abibba a Kebár folyó mellett letelepedett száműzöttekhez, oda, ahol laktak, s mint egy kába, hét napig maradtam köztük.
Eze 3:16 Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 3:17 "Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben.
Eze 3:18 Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon.
Eze 3:19 Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet.
Eze 3:20 Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt - az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki -, de a vérét tőled kérem számon.
Eze 3:21 Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet."
Eze 3:22 Fölöttem volt az Úr keze, s azt mondta (az Úr): "Indulj, menj ki a síkságra, s ott majd szólok hozzád."
Eze 3:23 Elindultam, kimentem a síkságra és lám, ott állt az Úr dicsőségében; ahhoz hasonló volt a dicsősége, mint amit a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam a földön.
Eze 3:24 Ekkor eltöltött az Úr lelke, talpra állított, és így szólt hozzám: "Menj, és zárkózzál be házadba!
Eze 3:25 Mert, emberfia, lám bilincseket raknak rád, megkötöznek, úgyhogy nem tudsz kiszabadulni.
Eze 3:26 A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom, úgyhogy néma leszel, és nem tudod többé figyelmeztetni őket, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Eze 3:27 Ám amikor szólok hozzád, megnyitom szádat. Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Aki meg akarja hallani, az hallja meg, aki nem akarja, hát ne hallja, mert hiszen lázongó nemzedék ez."
Eze 4:1 Te meg, emberfia, végy egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet.
Eze 4:2 Majd indíts támadást ellene, építs ellene falat, emelj töltést, helyezz el vele szemben tábort, és vedd körül faltörő kosokkal.
Eze 4:3 Ezután végy egy vasserpenyőt, és vasfalként tedd magad és a város közé. Fordulj ellene, zárd körül, és vedd ostrom alá! Ez jel Izrael háza számára.
Eze 4:4 Feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izrael házának bűneit. Ahány napig így fekszel, viseld bűneiket.
Eze 4:5 Magam határoztam meg bűneik éveit, napokban kifejezve: százkilencven napig viseled majd Izrael házának bűneit.
Eze 4:6 S amikor ennek végére érsz, feküdj a jobb oldaladra, és hordozd Júda házának vétkeit negyven napig. Minden esztendő helyett egy napot róttam rád.
Eze 4:7 Te meg fordulj az ostromlott Jeruzsálem felé, emeld föl mezítelen kezedet és prófétálj ellene!
Eze 4:8 Nézd, megkötözlek, úgyhogy nem tudsz az egyik oldaladról a másikra fordulni, amíg szorongattatásod ideje le nem telik.
Eze 4:9 Végy gabonát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd egy edénybe, és csinálj belőlük kenyeret. Annyi napig, ameddig oldaladon fekszel - százkilencven napig - ebből egyél.
Eze 4:10 S ez a táplálék, amit naponta magadhoz veszel, húsz sékel súlyú legyen, ezt edd időről időre.
Eze 4:11 Vizet is csak mértékkel igyál, egyhatod hint, s csak időről időre igyál.
Eze 4:12 A táplálékot árpakenyér formájában vedd magadhoz, amely a szemük láttára emberi ürüléken sült meg.
Eze 4:13 "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ugyanígy eszik majd Izrael fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, ahova szétszórom őket."
Eze 4:14 Erre így szóltam: "Uram, Isten, még sosem szennyeztem be magam. Gyermekkorom óta egészen mostanáig nem ettem elhullott vagy széttépett állatot, és semmiféle tisztátalan állatot, és semmiféle tisztátalan húst nem vettem a számba."
Eze 4:15 Az Úr erre azt mondta: "Jól van, megengedem, hogy emberi ürülék helyett tehéntrágyán süsd meg kenyeredet."
Eze 4:16 Majd így szólt hozzám: "Emberfia, nézd összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, úgyhogy rettegve eszik majd a kiszabott kenyeret és szorongva isszák a kimért vizet.
Eze 4:17 Mert nem lesz kenyér és víz, úgyhogy rémülten néznek egymásra, és elpusztulnak gonoszságaik miatt."
Eze 5:1 Emberfia, fogj egy éles kardot, használd úgy, mint a borbély a beretvát, és húzd végig a fejeden és a szakálladon. Aztán végy egy mérleget és mérd szét a levágott hajat.
Eze 5:2 Egy harmadát vesd tűzre a város közepén, amikor letelik az ostrom ideje. Másik harmadát hányd kardélre a város körül. Az utolsó harmadot szórd szélnek, s majd kardot rántok utánuk.
Eze 5:3 De egy keveset végy belőle, és tedd köntösöd szegélyébe.
Eze 5:4 Aztán még ebből is végy el egy keveset, dobd a tűzbe, és égesd el tűzben. Láng fog belőle kicsapni. Akkor mondd meg Izrael egész házának:
Eze 5:5 Ezt mondja az Úr, az Isten: "Ez Jeruzsálem, amelyet a népek közé állítottam: idegen országok veszik körül.
Eze 5:6 Fellázadt törvényeim ellen, jobban, mint a nemzetek, és megvetette parancsaimat, jobban, mint a körülötte élő népek. Semmibe vették törvényeimet és nem tartották meg parancsaimat."
Eze 5:7 Ezért azt mondja az Úr, az Isten: "Mivel lázadóbbak vagytok, mint a körülöttetek élő népek, mivel nem tartjátok meg parancsaimat és annyira sem tartjátok szem előtt törvényeimet, mint a körülöttetek élő nemzetek,
Eze 5:8 azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, én felkelek ellened és végre is hajtom körödben a büntető ítéletet a népek szeme láttára.
Eze 5:9 Iszonyatos tetteid miatt olyan dolgot viszek körödben végbe, amilyet még nem vittem, és soha többé nem viszek végbe.
Eze 5:10 Az apák megeszik gyermekeiket, s a gyermekek megeszik apjukat. Végrehajtom rajtad a büntetést, és a szél minden irányába szétszórom azokat, akik megmaradnak belőled.
Eze 5:11 Ezért, amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, mivel borzalmas dolgaiddal és iszonyatos tetteiddel megfertőzted szentélyemet, elvetlek, szemem nem néz rád többé irgalommal és nem kegyelmezek neked.
Eze 5:12 Lakóid egyharmada pestisben hal meg körödben, és éhínség által pusztul el, egyharmada kard élén hull el körülötted, egyharmadot meg szétszórok a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
Eze 5:13 Kitöltöm rajtuk haragom, kitombolom dühöm, és bosszút állok rajtuk. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr szóltam féltékenységemben, amikor majd kitöltöm rajtuk haragom.
Eze 5:14 Pusztasággá teszlek, gyalázat tárgyává a körülötted lévő népek között, mindenki szeme láttára.
Eze 5:15 Gyalázat és gúny tárgya leszel, elrettentő példa a nemzetek számára, amelyek körülvesznek, amikor végrehajtom rajtad ítéletemet, haraggal, bosszúval és kemény büntetéssel. Én, az Úr mondtam ezt.
Eze 5:16 Elárasztalak az éhség félelmetes nyilaival a vesztetekre - mert hiszen ezeket pusztulásotokra küldöm -, és éhséget bocsátok rátok, összetöröm a kenyeretek botját.
Eze 5:17 Éhséget és vadállatokat szabadítok rátok, amelyek megfosztanak titeket gyermekeitektől, pestis és vér gázol át rajtad, s kardot fordítok ellened. Én, az Úr mondtam ezt."
Eze 6:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 6:2 Emberfia, fordulj Izrael hegyei felé, és jövendölj ellenük!
Eze 6:3 Ezt mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek, a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot szabadítok rátok és lerombolom magaslataitokat.
Eze 6:4 Oltáraitok semmivé válnak, oszlopaitok ledőlnek, akik halálos döfést kapnak, azokat bálványaid elé vetem,
Eze 6:5 s csontjaitokat oltáraitok köré terítem szét.
Eze 6:6 Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledőlnek és műveitek semmivé válnak.
Eze 6:7 Akiket közületek döfés ér, leroskadnak. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 6:8 De meghagyok közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kardtól, azért, hogy szétszórjam őket a népek közé.
Eze 6:9 Akik megmaradnak, megemlékeznek majd rólam a népek között, amelyek közé fogolyként elhurcolják őket, amikor majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tőlem, és szemüket, amellyel házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.
Eze 6:10 Így majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, hogy nem hiába beszéltem, hanem valóban rájuk szabadítom ezt a sok borzalmat.
Eze 6:11 Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapd össze kezedet, dobbants lábaddal és mondd: Jaj Izrael házának iszonyatos tettei miatt, mert kard, éhínség és pestis által pusztul el!
Eze 6:12 Aki távol van, pestisben vész el, aki közel van, azzal a kard végez, aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, az éhen hal, mert kitöltöm rajtuk haragomat.
Eze 6:13 Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor holttestük ott hever a bálványok között, oltáraik körül, minden kiemelkedő halmon, minden hegy tetején, minden zöldellő fa és minden lombos terebint alatt, mindenütt, ahol kellemes illatú áldozatot mutattak be bálványaiknak.
Eze 6:14 Kinyújtom ellenük kezemet, pusztasággá teszem a földet a sivatagtól egészen Ribláig mindenütt, ahol csak laknak, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 7:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 7:2 Emberfia, így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten Izrael földjének: Itt a vég! Eljött a vég az ország négy szélére.
Eze 7:3 Már rád tört a vég. Rád zúdítom haragomat, hogy útjaid szerint ítélkezzem, és számon kérjem tőled minden szégyenletes tettedet.
Eze 7:4 Szemem nem tekint rád irgalommal, s nem könyörülök meg rajtad, hanem felelőssé teszlek útjaidért, és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 7:5 Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapás csapást ér.
Eze 7:6 Közeledik a vég, közeledik a vég számodra, nézd, már itt is van.
Eze 7:7 Te leszel soron, aki az országban lakol. Elérkezik az idő; nézd, elközeleg a nap, s zűrzavar támad, és nem lesz többé öröm a hegyeken.
Eze 7:8 Most rövidesen kiárasztom rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat. Útjaid szerint ítélkezem fölötted, és számon kérem minden szégyenletes tettedet.
Eze 7:9 Szemem nem tekint rád irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem tőled útjaidat és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki lesújtok.
Eze 7:10 Itt a nap, lám, elérkezik! Sorra kerülsz, a csapás készen vár rád, a gőg eluralkodott.
Eze 7:11 Az erőszak már fölemelkedett, hogy a gonoszság vesszejévé váljék...
Eze 7:12 Eljön az idő, közel a nap! Aki vesz, az ne örüljön, s aki elad, az ne szomorkodjék, mert a harag mindenkire rátör.
Eze 7:13 Az eladó nem találja meg, amit eladott, még ha életben is marad, mert a látomás, mely minden gazdagságra szól, visszavonhatatlan, s aki bűnben él, nem kap többé erőre.
Eze 7:14 Fújjátok meg a harsonát, minden készen áll, és senki sem indul harcba, mert haragom mindenkire rátör.
Eze 7:15 Kívül kard, belül pestis és éhínség. Aki a mezőn lesz, az kard élén hull el, aki a városban lesz, az éhínségben és pestisben pusztul el.
Eze 7:16 Akik megmenekülnek, elfutnak, s mint a völgyek galambjai, a hegyek felé tartanak, de én mind halálba küldöm a bűne miatt.
Eze 7:17 Minden kéz ellankad, s minden térd szétfolyik, mint a víz.
Eze 7:18 Zsákruhába öltöznek, és félelem fogja el őket. Minden arc szégyentől ég, s minden fej kopasz lesz.
Eze 7:19 Ezüstjüket az utakra szórják, az aranyat meg szemétnek tartják. Nem tudják velük éhségüket csillapítani, gyomrukat megtölteni, mert bűnbe vitték őket.
Eze 7:20 Díszes ékszereiket kevélységre használták: belőlük készítették szégyenletes képeiket, bálványaikat. Ezért iszonyattá teszem őket a számukra.
Eze 7:21 Idegeneknek adom zsákmányul, s a föld istentelenjeinek prédául, azok majd meggyalázzák őket.
Eze 7:22 Elfordulok tőlük, és meggyalázzák kincsesházamat, fosztogatók hatolnak be és meggyalázzák.
Eze 7:23 Készíts magadnak láncot, mert az ország tele van vérengzéssel, és a város tele van erőszakossággal.
Eze 7:24 Elővezetem a legkegyetlenebb népeket, hadd foglalják el házaitokat. Megtöröm a hatalmasok gőgjét, és meggyalázzák szentélyeiket.
Eze 7:25 Rettegés szállja meg őket, keresik a békét, de nem találják.
Eze 7:26 Csapás csapást ér, az egyik hír a másikat követi, látomást követelnek majd a prófétától, de a papok híjával lesznek a törvénynek, s a vének is a tanácsnak.
Eze 7:27 A király gyászolni fog, a fejedelmet szomorúság keríti hatalmába, az ország népének megbénul a keze. Tetteik szerint bánok velük, ítéleteik szerint ítélkezem fölöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 8:1 A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.
Eze 8:2 Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc.
Eze 8:3 Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.
Eze 8:4 S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam.
Eze 8:5 Így szólt hozzám: "Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!" Észak felé fordítom tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál.
Eze 8:6 Így szólt hozzám: "Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is."
Eze 8:7 Ezután elvitt a templomtér bejáratához. Körülnéztem, és egy lyukat láttam a falban.
Eze 8:8 Így szólt hozzám: "Emberfia, törd át a falat!" Áttörtem a falat és ajtó tűnt elő.
Eze 8:9 Ekkor azt mondta: "Lépj be és lásd azt a szörnyűséget, amit itt művelnek."
Eze 8:10 Bementem és körülnéztem: a falak körös-körül tele voltak mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolásával és Izrael háza bálványainak képeivel.
Eze 8:11 Izrael házának vénei, hetven férfi állt a bálványok előtt - köztük Safán fia, Jaazanjahu is -, s mindegyiknek füstölő volt a kezében, és szállt a tömjén füstje.
Eze 8:12 Akkor ezt mondta nekem: "Láttad, emberfia, mit művelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát."
Eze 8:13 Majd így szólt hozzám: "Látsz még szörnyűbb dolgokat is, amiket művelnek."
Eze 8:14 Akkor levezetett az Úr temploma kapujának a bejáratához, amely északra néz. Ott asszonyok ültek, és Tammuzt siratták.
Eze 8:15 Így szólt hozzám: "Láttad ezt, emberfia? Látsz még szörnyűbb dolgokat is."
Eze 8:16 Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt.
Eze 8:17 Így szólt hozzám: "Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé.
Eze 8:18 Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket."
Eze 9:1 Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: "Gyertek elő, város ostorai! Mindegyitek tartsa kezében öldöklő szerszámait!"
Eze 9:2 És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett.
Eze 9:3 Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán,
Eze 9:4 és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne."
Eze 9:5 A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta!
Eze 9:6 Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak.
Eze 9:7 És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak.
Eze 9:8 Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön és így kiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?"
Eze 9:9 Ezt mondta nekem: "Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.
Eze 9:10 Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat."
Eze 9:11 Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: "Megtettem, amit parancsoltál."
Eze 10:1 Körülnéztem, s lám, az égboltozaton, amely a kerubok feje fölött volt, mintha zafírkő lett volna, s olyasvalami látszott fölöttük, mint egy trón.
Eze 10:2 Ekkor így szólt a fehér ruhába öltözött emberhez: "Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy tele marokkal a kerubok alatt levő parázsból, és hintsd a városra!" S a szemem láttára odament.
Eze 10:3 A kerubok a templom jobb oldalán álltak, amikor az ember bement, és a felhő betöltötte a belső udvart.
Eze 10:4 Az Úr dicsősége a kerubokról a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával.
Eze 10:5 A kerubok szárnyainak csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.
Eze 10:6 Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: "Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!" Erre az odament és megállt a kerék mellett.
Eze 10:7 A kerub kinyújtotta kezét a kerubok között levő tűz felé, vett belőle, és a fehér ruhába öltözött ember kezébe adta. Az elvette és kiment.
Eze 10:8 Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt.
Eze 10:9 Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit.
Eze 10:10 Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna.
Eze 10:11 Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben.
Eze 10:12 Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek.
Eze 10:13 Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: "galgal".
Eze 10:14 Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc.
Eze 10:15 A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam.
Eze 10:16 Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ottmaradtak mellettük.
Eze 10:17 Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.
Eze 10:18 Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött.
Eze 10:19 A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük.
Eze 10:20 Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak.
Eze 10:21 Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnya alatt.
Eze 10:22 Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt, maga előtt.
Eze 11:1 A lélek fölemelt, és elvitt az Úr templomának keleti kapujához, amely kelet felé néz. S lám, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt, és ezek között láttam Azur fiát, Jaazanját és Benajahu fiát, Pelatjahut, a nép vezetőit.
Eze 11:2 Az Úr így szólt hozzám: "Emberfia, ezek a férfiak gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban.
Eze 11:3 Azt mondják: Ugye nemsokára fölépülnek a házak? Ezek az üst, s mi vagyunk a hús.
Eze 11:4 Jövendölj hát ellenük, jövendölj emberfia!"
Eze 11:5 Leszállt rám az Úr lelke, és így szólt hozzám: "Beszélj! Ezt mondja az Úr: Így beszéltek Izrael háza, s jól tudom, mi van a szívetekben.
Eze 11:6 Megsokszoroztátok a vérontást ebben a városban, és áldozataitokkal vannak tele az utcák.
Eze 11:7 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: A megöltek, akikkel tele van a város, ők a hús, (a város) meg az üst, benneteket azonban eltávolítalak onnét.
Eze 11:8 Féltek a kardtól, azért kardot hozok rátok - mondja az Úr, az Isten.
Eze 11:9 Kivetlek a városból, az ellenség kezére adlak benneteket, és ítéletet tartok fölöttetek.
Eze 11:10 Kard élén hulltok el Izrael határain belül, végrehajtom rajtatok az ítéletet, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 11:11 Ez a város nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús: Izrael földjén tartok ítéletet fölöttetek,
Eze 11:12 s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, akinek nem tartottátok meg a törvényeit és nem követtétek a parancsait, hanem a körülöttetek lévő népek szokásai szerint éltetek."
Eze 11:13 Míg jövendöltem, az történt, hogy meghalt Benaja fia, Pelatjahu. Arcra borultam és hangosan felkiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, elpusztítod Izrael maradékát?"
Eze 11:14 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 11:15 "Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.
Eze 11:16 Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek.
Eze 11:17 Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: "Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét.
Eze 11:18 Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó.
Eze 11:19 Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,
Eze 11:20 hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek.
Eze 11:21 De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenletes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat - mondja az Úr, az Isten."
Eze 11:22 Akkor a kerubok fölemelték szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége.
Eze 11:23 Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.
Eze 11:24 A lélek fölemelt és látomásban elvitt a káldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke, azután eltűnt a látomás, amit láttam,
Eze 11:25 s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.
Eze 12:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 12:2 Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Eze 12:3 Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Eze 12:4 Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek.
Eze 12:5 A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki.
Eze 12:6 A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.
Eze 12:7 A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.
Eze 12:8 Reggel az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 12:9 Emberfia, Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: "Mit csinálsz?"
Eze 12:10 Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.
Eze 12:11 Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek.
Eze 12:12 A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet.
Eze 12:13 Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a káldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott.
Eze 12:14 Azokat, akik elkísérik - segítőit és seregét -, mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
Eze 12:15 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba.
Eze 12:16 De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 12:17 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 12:18 Emberfia, remegve edd kenyeredet, s vizedet is nyugtalanul és szorongva idd,
Eze 12:19 és mondd meg az ország népének: Ezt mondja az Úr, az Isten Jeruzsálem lakóinak, akik szétszóródtak Izraelben. Kenyerüket szorongva eszik, vizüket félve isszák, mert lakóinak erőszakossága miatt elpusztul az ország és akik lakják.
Eze 12:20 A népes városok romhalmazzá válnak, az ország sivataggá lesz, hogy megtudjátok: én vagyok az Úr.
Eze 12:21 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 12:22 Emberfia, mit akartok azzal a mondással, amely Izrael földjén járja: A napok múlnak, s a látomások nem válnak valóra.
Eze 12:23 Mondd meg ezért nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Véget vetek ennek a mondásnak, és nem beszéltek így többé Izraelben. Mondd meg nekik: Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik.
Eze 12:24 Nem lesz többé hamis látomás, sem csalárd jövendölés Izrael házában.
Eze 12:25 Mert én, az Úr beszélek. Amit mondok, az valóra válik, késedelem nélkül. Igen, ti lázongó nemzedék, megélitek, hogy amit kimondok, azt valóra is váltom - mondja az Úr, az Isten.
Eze 12:26 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 12:27 Emberfia, Izrael háza így beszél: "A látomás, amit ez lát, csak távoli időre vonatkozik, csak távoli jövőről jövendöl."
Eze 12:28 Mondd hát meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik - mondja az Úr, az Isten.
Eze 13:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 13:2 Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát!
Eze 13:3 Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak!
Eze 13:4 Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael!
Eze 13:5 Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján.
Eze 13:6 Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: "Az Úr mondja", hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik.
Eze 13:7 Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: "Az Úr mondja", noha nem szóltam?
Eze 13:8 Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok - mondja az Úr, az Isten.
Eze 13:9 Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten.
Eze 13:10 Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték.
Eze 13:11 Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni.
Eze 13:12 S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek?
Eze 13:13 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse.
Eze 13:14 Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta - akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 13:15 Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták,
Eze 13:16 Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke - mondja az Úr, az Isten.
Eze 13:17 Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük.
Eze 13:18 Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életetek?
Eze 13:19 Megszentségteleníttek népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak.
Eze 13:20 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani.
Eze 13:21 Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 13:22 Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon.
Eze 13:23 Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 14:1 Eljöttek hozzám néhányan Izrael vénei közül és leültek elém.
Eze 14:2 Ekkor az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 14:3 Emberfia, ezeknek az embereknek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodnak ahhoz, ami bűnbe viszi őket. Hagyjam hát, hogy megkérdezzenek?
Eze 14:4 Ezért szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Izrael házából mindenkinek, akinek a szíve bálványokhoz tapad, s aki ahhoz ragaszkodik, ami bűnbe viszi, de azért mégis a prófétához fordul, annak én, az Úr felelek, tömérdek bálványa ellenére,
Eze 14:5 hogy így megragadjam Izrael szívét, azokét mind, akik bálványaik miatt eltávolodtak tőlem.
Eze 14:6 Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, hagyjátok el bálványaitokat, forduljatok el iszonyatos tetteitektől.
Eze 14:7 Mert Izrael házából mindenkinek s minden Izraelben lakó idegennek, aki eltávolodott tőlem, akinek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodik ahhoz, ami bűnbe vitte, de azért mégis a prófétához fordul, hogy megkérdezzen, annak én, az Úr, magam felelek.
Eze 14:8 Az ilyen embernek ellene fordulok, intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népemből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 14:9 Ha a próféta megtéved és kijelent valamit, én, az Úr engedem meg, hogy megtévedjen ez a próféta, és majd kinyújtom ellene kezemet és kiirtom népemnek, Izraelnek köréből.
Eze 14:10 Majd viselik bűnük terhét, aki kérdez, a saját bűnét, s a próféta is a maga bűnét.
Eze 14:11 Így Izrael háza nem távolodik el többé tőlem, és nem szennyezi be magát többé bűneivel. Ők a népem lesznek, én meg az Istenük leszek - mondja az Úr, az Isten.
Eze 14:12 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 14:13 Emberfia, ha egy ország hűtlenséggel vétkeznék ellenem, s kinyújtanám ellene kezemet, összetörném kenyere botját, éhínséget bocsátanék rá, s elpusztítanék embert és állatot,
Eze 14:14 ha ebben az országban ott volna ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ezek az emberek igaz voltukkal csak magukat mentenék meg - mondja az Úr.
Eze 14:15 Ha vadállatokat szabadítanék az országra, és elnéptelenedne s pusztasággá válna, úgyhogy senki sem merne rajta a vadállatok miatt átmenni,
Eze 14:16 ha ebben az országban ott volna ez a három férfi - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg, az ország pedig elpusztulna.
Eze 14:17 Ha kardot szabadítanék erre az országra és azt mondanám: a kard járja be ezt az országot, és kipusztítanék benne embert és állatot,
Eze 14:18 ha ez a három ember ott volna ebben az országban - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg.
Eze 14:19 Ha pestist küldenék erre az országra és vérrel áradna ki ellenük haragom, s kiirtana embert és állatot,
Eze 14:20 ha ebben a városban ott volna Noé, Dániel és Jób - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem mentenék meg, csak a maguk életét mentenék meg igaz voltukkal.
Eze 14:21 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Ha elküldöm Jeruzsálem ellen négy félelmetes büntetésemet, a kardot, az éhínséget, a vadállatokat és a pestist, hogy irtsanak ki belőle embert és állatot,
Eze 14:22 egy maradék túléli ezt, s kivezetik fiaikat és lányaikat. Ezek elmennek majd hozzátok, hogy lássátok útjaikat és tetteiket, és megvigasztalódjatok a csapások miatt, amikkel Jeruzsálemet sújtottam, s azok miatt, amiket ellene tettem.
Eze 14:23 Ezek majd megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok útjaikat és tetteiket, és belátjátok, hogy nem hiába tettem, amiket ellene tettem - mondja az Úr, az Isten.
Eze 15:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 15:2 Emberfia, mennyivel különb a szőlőtőke fája, mint a többi fa ága az erdőben?
Eze 15:3 Vesznek-e belőle fát, hogy valamilyen tárgyat készítsenek belőle? Készítenek-e belőle karót, hogy bármit is rá akasszanak?
Eze 15:4 Nézd, a tűzre vetik, hadd égjen el. A két végét már elhamvasztotta a tűz, és a közepe is lángot fogott. Alkalmas-e hát arra, hogy megmunkálják?
Eze 15:5 Még amikor ép volt, akkor sem lehetett használni semmire, hát még akkor, amikor a tűz belekapott és megemésztette.
Eze 15:6 Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Amint az erdő fái közül a szőlővesszőt tűzbe vetem, hadd eméssze meg, ugyanúgy bánok Jeruzsálem lakóival is.
Eze 15:7 Ellenük fordítom arcomat. Kimenekültek a tűzből, de a tűz megemészti őket. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd ellenük fordítom arcomat.
Eze 15:8 Az országot pusztasággá teszem, mert hűtlenek lettek hozzám - mondja az Úr, az Isten.
Eze 16:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 16:2 Emberfia, tárd fel Jeruzsálem előtt iszonyatos vétkeit.
Eze 16:3 Így beszélj: Ezt üzeni az Úr, az Isten Jeruzsálemnek: Származásod és születésed szerint Kánaán földjéről való vagy. Apád amorita, anyád hetita volt.
Eze 16:4 Születésedkor, azon a napon, amikor világra jöttél, nem vágták el köldökzsinórodat, nem mostak meg vízzel és nem tisztítottak meg, sóval sem dörzsöltek be, s nem takartak pólyába.
Eze 16:5 Senki sem hajolt föléd gyengéden, hogy irántad való szánalomból ezek közül valamit is megtegyen veled. Már születésed napján utáltak és kitettek a nyílt mezőre.
Eze 16:6 Elmentem melletted és láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt mondtam neked, amikor véredben voltál: "Maradj életben
Eze 16:7 és növekedj, mint a mezők virága!" S fejlődésnek indultál, felnőttél és eljutottál az érettség koráig. Kebled kifejlődött és szőröd kinőtt. De teljesen ruhátlan voltál.
Eze 16:8 Akkor elmentem melletted és megláttalak. Elérkezett az időd, a szerelem ideje. Rád terítettem köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem és szövetséget kötöttem veled - mondja az Úr, az Isten -, és az enyém lettél.
Eze 16:9 Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől és megkentelek olajjal.
Eze 16:10 Díszes ruhát, finom bőrből készült sarut adtam rád, bisszussal öveztelek és selyembe burkoltalak.
Eze 16:11 Elláttalak ékszerekkel: karkötőt tettem a kezedre, láncot a nyakadra.
Eze 16:12 Az orrodba karikát, a füledbe függőket tettem, a fejedre meg ragyogó koronát.
Eze 16:13 Arany és ezüst lett az ékességed, bisszusba, selyembe és pompás ruhába öltözködtél. Lisztláng, méz és olaj lett a táplálékod, egyre szebb lettél, és eljutottál a királyságig.
Eze 16:14 Hírnevet szereztél a népek körében szépségeddel, mert tökéletes volt amiatt a pompa miatt, amibe öltöztettelek - mondja az Úr, az Isten.
Eze 16:15 Ám te elbíztad magad szépséged miatt, parázna lettél; paráznaságra adtad magadat minden arra menőnek, hogy az övé légy.
Eze 16:16 Fogtad öltözékedet, színpompás magaslati helyeket csináltál belőlük, és ott paráználkodtál.
Eze 16:17 Vetted tőlem kapott arany és ezüst ékszereidet, emberi alakokat készítettél belőlük, és azokkal paráználkodtál.
Eze 16:18 Fogtad pompás öltözékedet és betakartad őket, s az én olajomat és tömjénemet eléjük helyezted.
Eze 16:19 A kenyeret, amit adtam neked, a lisztlángot, olajat és mézet, amellyel tápláltalak, színük elé helyezted jóillatú áldozatul. Igen, így történt - mondja az Úr, az Isten.
Eze 16:20 Vetted fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél, és feláldoztad őket nekik eledelül. Nem volt elég a paráznaságból?
Eze 16:21 Még a fiaimat is megölted és tűzbe küldted a tiszteletükre.
Eze 16:22 S iszonyatos tetteid és paráznaságaid közepette nem gondoltál ifjúkorod napjaira, arra az időre, amikor teljesen ruhátlan voltál, és a véredben vergődtél.
Eze 16:23 S hogy megtetézd gonoszságodat - jaj, jaj neked -, mondja az Úr, az Isten -,
Eze 16:24 magaslati helyet építettél magadnak, magaslatot emeltél minden téren.
Eze 16:25 Minden utca bejáratánál magaslati helyet csináltál magadnak, hogy ott sárba tipord szépségedet és odaadd testedet minden jöttmentnek, és megsokszoroztad paráznaságaidat.
Eze 16:26 Összeadtad magad Egyiptom fiaival, hatalmas testű szomszédaiddal, megsokszoroztad paráznaságaidat, csakhogy haragra ingerelj.
Eze 16:27 Nézd, ezért fölemelem ellened kezemet. Szűkebbre szabom részedet, ellenségeid, a filiszteusok leányainak kénye-kedvére adlak, akik pirulnak szégyenletes életmódod miatt.
Eze 16:28 Összeálltál Asszíria fiaival anélkül, hogy jóllaktál volna. Paráználkodtál, de nem laktál jól.
Eze 16:29 Megsokszoroztad paráznaságaidat a kereskedők országában, Káldeában, és ezekkel sem laktál jól.
Eze 16:30 Milyen epekedő volt a szíved - mondja az Úr, az Isten -, amikor ezeket a tetteket elkövetted, akárcsak egy szemtelen ringyó.
Eze 16:31 Ám amikor magaslati helyet építettél minden út bejáratához, és magaslatot emeltél minden téren, nem úgy viselkedtél, mint egy igazi ringyó, hogy bért követeltél volna.
Eze 16:32 A házasságtörő asszony férje helyett idegeneket fogad.
Eze 16:33 Minden ringyónak ajándékot adnak, te azonban magad adtál ajándékot minden szeretődnek, te pénzelted őket, hogy mindenfelől jöjjenek hozzád és paráználkodjanak veled.
Eze 16:34 Amikor parázna voltál, fordítva jártál el, mint más asszonyok: senki sem futott utánad, hanem te fizettél és senki sem fizetett neked, ennyire romlott voltál.
Eze 16:35 Ezért te céda nő, halld az Úr szavát!
Eze 16:36 Ezt mondja az Úr, az Isten. Mivel szeretőiddel és szégyenletes bálványaiddal folytatott paráználkodásaid során mutogattad szégyenedet, s fölfedted mezítelenségedet, és gyermekeid vére miatt, akiket nekik adtál,
Eze 16:37 nézd, ezek miatt összegyűjtöm minden szeretődet, akikkel paráználkodtál, azokat is, akiket szerettél, azokat is, akiket gyűlöltél, mind összegyűjtöm őket ellened mindenfelől, fölfedem előttük mezítelenségedet, hadd lássák minden gyalázatodat.
Eze 16:38 Ítéletet tartok fölötted, mint ahogy a házasságtörő asszonyok és a gyilkosok fölött ítélkeznek, s a harag és a féltékenység zsákmánya leszel.
Eze 16:39 A kezükbe adlak, s ők majd lerombolják magaslataidat, elpusztítják magaslati helyeidet, megfosztanak ruhádtól, elveszik ékszereidet, s otthagynak teljesen ruhátlanul.
Eze 16:40 Fellázítják ellened a tömeget, megköveznek, kardot döfnek beléd,
Eze 16:41 házaidat lángba borítják, s az asszonyok sokaságának szeme láttára végrehajtják rajtad az ítéletet. Véget vetek kicsapongásaidnak, és nem adsz többé érte bért.
Eze 16:42 Kitöltöm rajtad bosszúmat, megszűnik féltékenységem, megnyugszom és lecsillapul haragom.
Eze 16:43 Mivel nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél ezekkel, nézd, most saját fejedre hullanak vissza tetteid - mondja az Úr, az Isten. Hát nem követtél el gyalázatot iszonyatos tetteiddel?
Eze 16:44 Azok, akik közmondás tárgyává tesznek, mind ezt mondják majd rólad: "Amilyen az anyja, olyan a lánya."
Eze 16:45 Valóban, a lánya vagy anyádnak, aki megutálta férjét és gyermekeit; valóban nővére vagy nővéreidnek, akik megutálták férjüket és gyermekeiket. Anyád hetita, apád amorita volt.
Eze 16:46 Szamaria a nővéred - tőled északra lakik a leányaival. Szodoma a húgod - tőled délre lakik a leányaival.
Eze 16:47 Nemcsak hogy utánoztad az útjaikat, és elkövetted gyalázatos tetteiket, hanem még romlottabb voltál, mint ők, egész életmódodban.
Eze 16:48 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, Szodoma, a húgod és leányai nem műveltek olyat, amilyet te műveltél és a leányaid.
Eze 16:49 Nézd, húgodnak, Szodomának és leányainak a gőg és a telhetetlenség, az önteltség és az elbizakodottság volt a bűnük. Biztonságban éltek és nem gyámolították a szegényt és a nyomorultat,
Eze 16:50 felfuvalkodtak és iszonyatos dolgot követtek el színem előtt. Ezért szétszórtam őket, amint magad is láttad.
Eze 16:51 Szamaria a te bűneidnek a felét sem követte el. Te sokkal több szégyenletes dolgot műveltél, mint ő. Amikor elkövetted ezeket a gyalázatos dolgokat, igazoltad nővéreidet.
Eze 16:52 Hordozd hát gyalázatodat, amiért iszonyatos tetteid miatt nővéreid igazabbnak bizonyultak; gyűlöletesebb bűnöket követtél el, mint ők, így ők igazabbnak bizonyultak nálad. Szégyelld azért magadat és viseld gyalázatodat, amiért miattad nővéreid igazabbnak bizonyultak.
Eze 16:53 Sorsukat jóra fordítom: Szodomának és leányainak a sorsát, Szamariának és leányainak a sorsát és köztük a te sorsodat is megváltoztatom,
Eze 16:54 hogy viseld gyalázatodat és szégyelld magadat azokért, amiket végbevittél, és ezáltal vigasztalást szerezz nekik.
Eze 16:55 Szodoma húgod és leányai visszakerülnek a régi helyzetükbe, Szamaria és leányai visszakerülnek a régi helyzetükbe, de te és leányaid is visszakerültök a régi helyzetetekbe.
Eze 16:56 Nemde kigúnyoltad Szodoma húgodat kevélységed napján,
Eze 16:57 mielőtt nyilvánvalóvá lett szégyened? Ahogy ő, most te vagy a gúny tárgya Edom leányai és minden körülötted élő előtt, a filiszteusok leányai előtt, akik megvetnek.
Eze 16:58 Viselned kell szégyenedet és gyalázatodat - mondja az Úr.
Eze 16:59 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Úgy bánok veled, ahogyan te viselkedtél: semmibe vetted az esküt, és megszegted a szövetséget.
Eze 16:60 Én azonban megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.
Eze 16:61 Te meg visszaemlékszel útjaidra, és szégyenkezel, amikor majd veszem nővéreidet és húgaidat és leányaidul neked adom őket, de nem a veled való szövetségem jegyében.
Eze 16:62 Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr,
Eze 16:63 azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél - mondja az Úr, az Isten.
Eze 17:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 17:2 Emberfia, adj fel Izrael házának egy rejtélyt és mondj el neki egy példázatot.
Eze 17:3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Egy nagy szárnyú, díszes tollazatú hatalmas sas kiterjesztette szárnyait, elment a Libanonra, és elvitte a cédrusfa hegyét.
Eze 17:4 Letörte a legkiemelkedőbb ágát, elvitte a kereskedők országába, és letette a kereskedők egyik városába.
Eze 17:5 Aztán vette a cédrus egyik hajtását, és elültette a jól előkészített földbe, bőséges vízfolyás mellé, odaültette szegélynek.
Eze 17:6 Az ág gyökeret eresztett, és alacsony növésű, dús szőlővé fejlődött. Ágait feléje fordította, gyökerei meg alatta voltak. Szőlővé fejlődött, vesszőket hajtott és ágakat növesztett.
Eze 17:7 Volt egy másik nagy szárnyú és díszes tollazatú, hatalmas sas is. S lám, a szőlő feléje eresztette ki gyökereit, feléje nyújtotta vesszőit arról a földről, ahova ültették, hogy öntözze.
Eze 17:8 Termékeny földbe, bőséges vízfolyás mellé ültették, hogy vesszőket hajtson és termést hozzon, és gyönyörű szőlőtővé fejlődjön.
Eze 17:9 Mondd ezért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Javára válik ez? Vajon a sas nem tépi ki a gyökereit, nem szakítja le gyümölcsét, nem teszi tönkre minden gyenge hajtását? Nem is kell erős kéz és népes nép, hogy kitépje gyökereit.
Eze 17:10 Elültették, de szerencsés lesz-e? Ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen? Ki fog száradni azon a földön, ahová ültették.
Eze 17:11 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 17:12 Szólj ehhez a lázongó nemzedékhez: Ugye nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Nézzétek, Babilon királya Jeruzsálembe jött, s elvitte királyát és főembereit, elhurcolta őket magához, Babilonba.
Eze 17:13 Aztán fogott egy királyi sarjat, szövetséget kötött vele és esküre kötelezte. Az ország nagyjait elvitte,
Eze 17:14 hogy a királyság jelentéktelenné váljék, ne tudjon fellázadni, tartsa meg a szövetséget és legyen hűséges.
Eze 17:15 De ez elpártolt tőle, követeket küldött Egyiptomba, hogy lovakat és nagy sereget szerezzen. Vajon sikerül neki? Megmenekül, aki így járt el? Megmenekül, aki megszegte a szövetséget?
Eze 17:16 Amint igaz, hogy élek- mondja az Úr, az Isten -, megesküszöm rá: annak a királynak a földjén, aki királlyá tette, akinek esküjét semmibe vette és szövetségét megszegte, ott, Babilonban fog meghalni.
Eze 17:17 A fáraó ugyanis nem jön segítségére nagy sereggel és tömérdek hadinéppel, amikor az majd sáncot hány és bástyát épít, hogy számtalan ember életét kioltsa.
Eze 17:18 Semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, noha kezet adott rá. Mivel ezt mind elkövette, nem fog megmenekülni.
Eze 17:19 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: esküm, amit semmibe vett, szövetségem, amit megszegett, a fejére száll.
Eze 17:20 Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, s ítéletet tartok fölötte ellenem elkövetett hűtlensége miatt.
Eze 17:21 Válogatott harcosai kard élén hullnak el, s akik megmaradnak, azokat szétszórom a szél minden irányába. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
Eze 17:22 Ezt mondja az Úr, az Isten: Én is veszek a nagy cédrusfa tetejéről, a legmagasabb ágáról egy hajtást, és elültetem egy igen magas hegyen.
Eze 17:23 Izrael magas hegyén ültetem el, s ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá fejlődik. Mindenféle madár alatta lakik, és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg.
Eze 17:24 S a mező minden fája megtudja, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldellő fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és véghez is viszem.
Eze 18:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 18:2 Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szőlőt és a fiak foga vásik el tőle?
Eze 18:3 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben.
Eze 18:4 Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!
Eze 18:5 Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit,
Eze 18:6 nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz,
Eze 18:7 senkit sem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent,
Eze 18:8 nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között,
Eze 18:9 a törvényeimhez igazodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad - mondja az Úr, az Isten.
Eze 18:10 De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül (a bűnök közül) valamelyikben -
Eze 18:11 jóllehet maga semmit sem követett el belőlük -, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét,
Eze 18:12 elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel,
Eze 18:13 uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia és a vére rajta lesz.
Eze 18:14 Ha ellenben olyan fiút nemz, aki látja apja minden vétkét, látja, de nem követi őket,
Eze 18:15 nem eszik a hegyeken, nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével,
Eze 18:16 nem nyom el senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem követ el rablást, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent,
Eze 18:17 kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad.
Eze 18:18 Apja meg, mivel erőszakos volt, rabolt, és azt tette népem körében, ami nem helyes, azért gonoszsága miatt meghal.
Eze 18:19 Azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú az apja vétkét? Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt el, megtartotta minden törvényemet és követte őket, azért életben marad.
Eze 18:20 Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít.
Eze 18:21 De ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg.
Eze 18:22 Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog.
Eze 18:23 Talán örömöm telik a bűnös halálában - mondja az Úr, az Isten -, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?
Eze 18:24 Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia.
Eze 18:25 Azt mondjátok: "Nem igazságos az Úr útja." Halljátok hát Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
Eze 18:26 Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg.
Eze 18:27 Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét.
Eze 18:28 Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg.
Eze 18:29 Izrael háza mégis azt mondja: "Az Úr útja nem igazságos." Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
Eze 18:30 Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba!
Eze 18:31 Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza?
Eze 18:32 Nem lelem én örömömet a halálban - mondja az Úr, az Isten. Térjetek hát meg és éljetek!
Eze 19:1 Te meg mondj siratóéneket Izrael főembereiről! Ezt mondd:
Eze 19:2 Mi volt anyád? Nőstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között tanyázott és fölnevelte kicsinyeit.
Eze 19:3 Fölnevelte az egyik kölykét, és az fiatal oroszlánná fejlődött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket.
Eze 19:4 A népek összefogtak ellene, s megfogták a barlangjában. Karikát tettek az orrába, és Egyiptom földjére vitték.
Eze 19:5 Amikor látta, hogy amit várt, meghiúsult és reménye szétfoszlott, fogott egy másikat a kölykei közül, s fiatal oroszlánná nevelte.
Eze 19:6 Ez jött-ment az oroszlánok között, fiatal oroszlánná fejlődött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket.
Eze 19:7 Lerombolta palotáikat, elpusztította városaikat. Az ország és lakói megborzadtak iszonyú bömbölésétől.
Eze 19:8 A körülötte élő népek csapdát állítottak neki, kivetették rá hálójukat és megfogták barlangjában.
Eze 19:9 Karikával az orrában ketrecbe tették, és elvitték Babilon királyához, egy erődbe zárták, hogy többé ne lehessen hallani bömbölését Izrael hegyein.
Eze 19:10 Anyád hasonló volt a víz partjára ültetett szőlőhöz, termékeny és dús lombozata volt a bőséges víztől.
Eze 19:11 Erős ágat hozott, amely kormánypálcává lett. Felnövekedett és a felhőkig ért, megcsodálták nagyságát és dús lombozatát.
Eze 19:12 Aztán kitépték és a földre vetették, a keleti szél kiszárította gyümölcseit, és tönkrement. Erős hajtása elszáradt, és megemésztette a tűz.
Eze 19:13 Akkor a sivatagba ültették, száraz és kietlen földbe.
Eze 19:14 Tűz csapott ki hajtásából és megemésztette gyümölcsét. Nincs többé erős hajtása, kormánypálcája. Siratóének ez, siratóénekké vált.
Eze 20:1 A 7. esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján eljöttek néhányan Izrael vénei közül, hogy megkérdezzék az Urat, és leültek elém.
Eze 20:2 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 20:3 Emberfia, szólj Izrael véneihez. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vajon azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amint igaz, hogy élek, nem hagyom, hogy megkérdezzetek - mondja az Úr, az Isten.
Eze 20:4 Ítéletet tartasz fölöttük? Ítélkezel fölöttük, emberfia? Tárd eléjük atyáik iszonyatos bűneit,
Eze 20:5 és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Eze 20:6 Ezen a napon fölemeltem a kezem és megesküdtem, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről, és elvezérelem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet kiválasztottam számukra, s amely minden más országnál szebb.
Eze 20:7 Így szóltam hozzájuk: Vessétek el azokat a szörnyeket, amelyeken kinek-kinek a szeme csügg, és ne szennyezzétek be magatokat Egyiptom bálványaival. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
Eze 20:8 Ám ők fellázadtak ellenem és nem akartak rám hallgatni. Senki sem vetette el azokat a szörnyeket, amelyeken csüggött, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. Erre azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat Egyiptom földjén.
Eze 20:9 De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjéről, a szemük láttára.
Eze 20:10 Ezért kihoztam őket Egyiptom földjéről, és a pusztába vezettem őket.
Eze 20:11 Törvényeket adtam nekik, és tudtukra adtam parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar.
Eze 20:12 Nekik adtam szombatjaimat is, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztük, s megtudják, hogy én, az Úr megszentelem őket.
Eze 20:13 Izrael háza fellázadt ellenem a pusztában, nem igazodtak törvényeimhez, elvetették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, és folyvást megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat a pusztában, és kiirtom őket.
Eze 20:14 De tekintettel voltam nevemre s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket.
Eze 20:15 De fölemeltem ellenük a kezemet a pusztában, s megesküdtem, hogy nem vezérelem el őket a nekik szánt tejjel-mézzel folyó földre, amely minden más országnál szebb.
Eze 20:16 Elvetették parancsaimat, nem igazodtak törvényeimhez, megszegték szombatjaimat, mert szívük bálványaikon csüggött.
Eze 20:17 De szemem irgalommal nézett rájuk, lemondtam róla, hogy elpusztítsam őket, és nem irtottam ki őket a pusztában.
Eze 20:18 Így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne kövessétek atyáitok életmódját, ne tartsátok meg szokásaikat, ne szennyezzétek be magatokat bálványaikkal.
Eze 20:19 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! Igazodjatok törvényeimhez, tartsátok szem előtt parancsaimat és teljesítsétek őket.
Eze 20:20 Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztetek, s így megtudják, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Eze 20:21 De a fiaik is fellázadtak ellenem, s nem igazodtak törvényeimhez, nem tartották szem előtt és nem teljesítették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, s megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat a pusztában.
Eze 20:22 De visszavontam kezemet, tekintettel voltam nevemre, s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket.
Eze 20:23 Még egyszer esküre emeltem kezemet ellenük a pusztában, hogy szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba.
Eze 20:24 Mert nem tartották meg parancsaimat, elvetették törvényeimet, megszegték szombatjaimat, és szemük apáik bálványain csüggött.
Eze 20:25 Ezért olyan parancsokat adtam nekik, amelyek nem voltak jók, olyan szokásokat, amelyek nem tartanak életben.
Eze 20:26 Beszennyeztem őket áldozati ajándékaikkal: tűzbe küldték elsőszülötteiket, hogy így megbüntessem őket és megtudják: én vagyok az Úr.
Eze 20:27 Ezért emberfia, szólj Izrael házához! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Még azzal is gyaláztak atyáitok, hogy hűtlenek voltak hozzám.
Eze 20:28 Amikor elvezettem őket arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy nekik adom, ahol csak megláttak egy kiemelkedő dombot, vagy bármilyen zöldellő fát, bemutatták áldozataikat és felajánlották adományaikat, amelyek engem haragra ingereltek, elégették illatszereiket és kiöntötték italáldozatukat.
Eze 20:29 Akkor így szóltam hozzájuk: Miféle magaslat, ahová mentek? Ezért nevezik mind a mai napig Bamának.
Eze 20:30 Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Atyáitok útjain járva beszennyezitek magatokat, amikor paráználkodtok bálványaikkal,
Eze 20:31 amikor áldozatot mutattok be, s amikor tűzbe külditek gyermekeiteket; beszennyezitek magatokat bálványaitokkal mind a mai napig. Én meg hagyjam, hogy Izrael háza megkérdezzen? Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem hagyom, hogy megkérdezzetek.
Eze 20:32 Nem válik valóra, amit az eszetekben forgattok, amikor azt mondjátok: "Olyanok leszünk, mint a népek, mint az idegen országok törzsei: fának és kőnek szolgálunk."
Eze 20:33 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal én uralkodom majd fölöttetek.
Eze 20:34 Kivezetlek benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az idegen nemzetek közül, ahova szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal.
Eze 20:35 S elvezetlek benneteket a népek pusztaságába, és ott szemtől szemben ítéletet tartok.
Eze 20:36 Amint ítéletet tartottam atyáitok fölött Egyiptom földjének pusztájában, úgy ítélkezem majd fölöttetek is - mondja az Úr, az Isten.
Eze 20:37 Botom alatt kell majd elvonulnotok, és csak keveset vezetek vissza belőletek.
Eze 20:38 Kiválasztom közületek a lázadókat, akik fellázadtak ellenem, kivezetem őket abból az országból, ahol laknak, de Izrael földjére nem lépnek be - akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 20:39 Ti meg, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten -, menjen csak ki-ki, és szolgáljon a bálványainak, de aztán - esküszöm - rám fogtok hallgatni, és nem szentségtelenítitek meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal.
Eze 20:40 Mert szent hegyemen, Izrael magas hegyén - mondja az Úr, az Isten -, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindenki, aki csak abban az országban él. Ott majd szívesen veszem és elfogadom ajándékaitokat, legjava adományotokat és mind, amit csak nekem szenteltek.
Eze 20:41 Mint kellemes illatot, úgy fogadlak majd benneteket, amikor kivezérellek a népek közül, összegyűjtelek a nemzetek közül, ahová szétszóródtatok, és rajtatok mutatom meg, hogy szent vagyok a népek szeme láttára.
Eze 20:42 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert visszavezetlek benneteket Izrael földjére, arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
Eze 20:43 Ott majd visszagondoltok útjaitokra és gonosz tetteitekre, amelyekkel beszennyeztétek magatokat, és undorodtok magatoktól a sok gonoszság miatt, amit elkövettetek.
Eze 20:44 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd nevem iránti tiszteletből, és nem gonosz útjaitok és romlott életmódotok szerint bánok veletek, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten.
Eze 21:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 21:2 Emberfia, fordítsd arcodat dél felé, beszélj déli irányban, jövendölj a Negeb vidékének erdeje ellen!
Eze 21:3 Mondd a Negeb erdejének: Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, tüzet gyújtok benned, s az megemészt minden zöldellő és minden száraz fát. Az emésztő tüzet nem lehet megfékezni, úgyhogy minden képmás elég benne déltől északig.
Eze 21:4 Minden ember meglátja majd, hogy én, az Úr gyújtottam meg, és nem lehet eloltani.
Eze 21:5 Erre azt mondtam: Jaj, Uram, Istenem, azt mondják rólam: "Ez mindig rejtélyeket mond nekünk."
Eze 21:6 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 21:7 Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen, és jövendölj Izrael földje ellen!
Eze 21:8 Így beszélj Izrael földjéhez: Ezt mondja az Úr: Nézd, ellened fordulok, kirántom hüvelyéből kardomat, és elpusztítom benned az igazat és a bűnöst.
Eze 21:9 Mivel igazat és bűnöst egyaránt el akarok benned pusztítani, azért minden ember ellen kijön hüvelyéből kardom, déltől északig.
Eze 21:10 S minden ember megtudja, hogy én, az Úr rántottam ki a kardot hüvelyéből, úgyhogy többé nem tér oda vissza.
Eze 21:11 Te meg, emberfia, sóhajts megtört szívvel! Sóhajts keserűséggel telve a szemük láttára!
Eze 21:12 Ha megkérdezik tőled: "Miért sóhajtozol?" - akkor ezt feleld: "Egy hír miatt, amely ha ideér, minden szív elalél, minden kéz elerőtlenedik, minden lélek elcsügged, s minden térd szétfolyik, mint a víz. Igen, ez mind elérkezik és valóra válik - mondja az Úr, az Isten."
Eze 21:13 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 21:14 Emberfia, jövendölj! Így beszélj: Ezt mondja az Úr. Mondd: A kard, a kard ki van élesítve és meg van fenve.
Eze 21:15 A nagy öldöklésre van kiélesítve, hogy villogjon, azért...
Eze 21:16 Azért adták oda kifényesíteni, hogy megragadják. Jól kifényesítették és megfenték a kardot, hogy az öldöklő kezébe adják.
Eze 21:17 Kiálts és jajgass, emberfia, mert népemnek van szánva, Izrael főembereinek: kardélre kerülnek, népemmel együtt. Üss a combodra,
Eze 21:18 mert a próbatétel közel van, és a semmibe vett jogar nem lesz többé - mondja az Úr, az Isten.
Eze 21:19 Te meg, emberfia, jövendölj, és csapd össze a kezed! Kétszer akkora legyen a kard, legyen háromszor nagyobb az öldöklés kardja, az öldöklés nagy kardja, amely körös-körül rémületet kelt.
Eze 21:20 Remegtesse meg a szívet és szedjen tömérdek áldozatot! Minden kapuba kardot tettem, hogy villámokat szórjon és éles legyen az öldöklésre.
Eze 21:21 Hátra, jobbra, balra, előre.
Eze 21:22 Mert én is összecsapom a kezemet és kitöltöm haragomat. Én, az Úr mondtam ezt.
Eze 21:23 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 21:24 Te meg, emberfia, jelölj ki két utat, hogy eljöjjön rajtuk Babilon királyának kardja. Mindkettő ugyanabból az országból induljon ki. Készíts útjelzőt a városba vezető út elejére.
Eze 21:25 Jelöld meg a kardnak az utat Ammon fiainak Rabbatja felé és Júda felé, Jeruzsálem vára ellen.
Eze 21:26 Babilon királya megáll az elágazásnál, a két út elején, hogy jóslatot kérjen: rázza a nyilakat, megkérdezi a teráfokat, szemügyre veszi a májat.
Eze 21:27 Jobbjában a sors Jeruzsálemre esett, hogy állítson fel faltörő kosokat, nyissa meg a száját, adjon parancsot az öldöklésre, törjön ki csatakiáltásban, állítson faltörő kosokat a kapuk ellen, hányjon sáncot, s építsen falat.
Eze 21:28 Az ő szemükben ez csak hamis jövendölés - hiszen szent esküik vannak -, de ő emlékezteti őket bűnükre, és elfogja őket.
Eze 21:29 Azért ezt mondja az Úr, az Isten. Mivel felidéztétek bűneiteket, minden tettetekben kinyilvánítottátok vétkeiteket, ezek ellenetek tanúskodnak, azért kézre kerültök.
Eze 21:30 Neked meg, Izraelnek méltatlan és gonosz fejedelme, akinek elérkezik a napja az utolsó bűntett idején,
Eze 21:31 ezt mondja az Úr, az Isten: Vedd le fejedről a pántot, tedd le koronádat! Ami van, az nem marad meg. Ami alacsony, az fölemelkedik, ami magas, az alacsonnyá lesz.
Eze 21:32 Rommá, rommá, rommá teszem, és nem is lesz többé, amíg csak el nem jön az, akit megillet az ítélet, és át nem adom neki.
Eze 21:33 Te meg, emberfia, jövendölj: Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Beszélj Ammon fiai ellen és gyalázkodásuk ellen: A kard, a kard ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fenve, hogy pusztítson és villogjon,
Eze 21:34 hogy míg hamis látomásaid lesznek és hazugságokat jövendölnek neked, addig az a gonosz istentelenek nyakára kerüljön, akiknek elérkezik napjuk utolsó gonosz tettük elkövetésével.
Eze 21:35 Térj vissza hüvelyedbe! Ez az a hely, ahol teremtettél, ez születésed helye, itt ítélkezem fölötted.
Eze 21:36 Rád zúdítom haragomat, felszítom ellened indulatomat, vad emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak.
Eze 21:37 Tűz martaléka leszel, véred kiomlik az országban, emléked elenyészik - én, az Úr mondtam ezt.
Eze 22:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 22:2 Hát te, emberfia, te nem mondasz ítéletet? Nem mondasz ítéletet a vér városára? Tárd elé minden iszonyatos bűnét!
Eze 22:3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj e városnak, amely vért ont magában, úgyhogy elérkezik az órája; bálványokat állít földjére, és beszennyezi magát.
Eze 22:4 A vérrel, amelyet kiontottál, bűnt követtél el, a bálványokkal, amelyeket állítottál, beszennyezted magad, siettetted napjaidat és elérkeztél éveid végéhez. Ezért gyalázat tárgyává teszlek a népek számára, nevetség tárgya leszel az egész földnek.
Eze 22:5 Akik közel és akik távol vannak tőled, kigúnyolnak, te becstelen s csupa zavargásból álló város.
Eze 22:6 Lám, Izrael főemberei azon vannak - a maguk kénye-kedvére -, hogy vért ontsanak.
Eze 22:7 Megvetik benned az apát és az anyát, erőszakot követnek el az idegennel, elnyomják az özvegyet és az árvát.
Eze 22:8 Szent dolgaimat megveted, és szombatjaimat megszeged.
Eze 22:9 Rágalmazó emberek vannak benned, akik vért ontanak. Olyanok vannak benned, akik a hegyeken esznek és gyalázatos dolgokat művelnek.
Eze 22:10 Fölfedik benned apjuk szemérmét, erőszakot követnek el az asszonnyal tisztulása idején.
Eze 22:11 Az egyik meggyalázza benned szomszédja feleségét, a másik azzal szennyezi be magát, hogy megbecsteleníti menyét, ismét más erőszakot követ el nővérén, saját apja lányán.
Eze 22:12 Megvesztegetésül ajándékot fogadnak el benned, hogy vért ontsanak, uzsorakamatot és ráadást fogadsz el, erőszakkal kifosztod embertársadat, rólam pedig elfeledkezel - mondja az Úr, az Isten.
Eze 22:13 Nos, összecsapom kezemet a jogtalan haszon miatt, amelyre szert tettél, és a benned kiontott vér miatt.
Eze 22:14 Képes lesz a szíved, hogy ellenálljon, erős lesz a kezed azon a napon, amelyet rád hozok? Én, az Úr mondtam ezt, és végbe is viszem.
Eze 22:15 Szétszórlak a népek közé, szétszélesztelek a népek közé, elsöpröm a tisztátalanságot, amely benned van.
Eze 22:16 Szégyent vallok miattad a népek előtt, te pedig megtudod, hogy én vagyok az Úr.
Eze 22:17 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 22:18 Emberfia, Izrael tisztátalan fém lett számomra. Mindnyájan réz, ón, vas, ólom az olvasztókemencében - tisztátalan fémmé váltak.
Eze 22:19 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel mindnyájan tisztátalan fémmé váltatok, azért Jeruzsálembe gyűjtelek össze titeket.
Eze 22:20 Amint összegyűjtik az olvasztókemencébe az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot, ónt, és tüzet gyújtanak alá, hogy megolvassza az egészet, ugyanúgy én is összegyűjtelek benneteket haragomban és indulatomban, és megolvasztalak titeket.
Eze 22:21 Összegyűjtelek titeket, és fölszítom ellenetek haragomat, hadd olvadjatok meg benne.
Eze 22:22 Amint megolvad az ezüst az olvasztókemencében, ugyanúgy megolvadtok ti is, és megtudjátok, hogy én, az Úr zúdítottam rátok haragomat.
Eze 22:23 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 22:24 Emberfia, mondd meg neki: Olyan ország vagy, amely sem esőt, sem záport nem fogad be a harag napján.
Eze 22:25 Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, amely széttépi zsákmányát. Felfalják az embereket, elrabolják az értékeket és kincseket, és megsokasítják az özvegyek számát.
Eze 22:26 Papjai megsértették törvényemet, megszentségtelenítették szentélyemet, nem tettek különbséget a szent és a nem szent között, nem magyarázták meg, mi a különbség a tiszta és tisztátalan között, elfordították szemüket szombatjaimról, és csak gyalázat ért köztük.
Eze 22:27 A főemberek olyanok benne, mint a farkas, amely széttépi zsákmányát, vért ontanak, romlásba döntik az embereket, csak hogy elrabolhassák javaikat.
Eze 22:28 Prófétái hamis látomásokkal és hazug jövendölésekkel takargatták a vétkeket. Így beszéltek: Ezt mondja az Úr, az Isten, noha az Úr nem szólt.
Eze 22:29 Az ország népe megsokszorozta az erőszakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a szűkölködőt, jogtalanul erőszakoskodott az idegennel.
Eze 22:30 Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam.
Eze 22:31 Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre - mondja az Úr, az Isten.
Eze 23:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 23:2 Emberfia, volt két asszony, egy anyának voltak a lányai.
Eze 23:3 Ezek paráználkodtak Egyiptomban fiatalkoruktól fogva. Hagyták, hogy simogassák ott a mellüket és cirógassák szűzi keblüket.
Eze 23:4 Az idősebbet Oholának hívták, a húgát Oholibának. Az enyémek voltak, s fiúkat és lányokat szültek. Oholának Szamaria a neve, Oholibának Jeruzsálem.
Eze 23:5 Ohola hűtlen lett hozzám, szerelemre gyulladt szeretői, a szomszédos asszírok iránt,
Eze 23:6 akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, megnyerő ifjak, paripára termett lovasok voltak.
Eze 23:7 Paráználkodott ezekkel a válogatottakkal, az asszírok fiaival, ezek iránt gyulladt szerelemre, és megfertőzte magát a bálványaikkal.
Eze 23:8 Nem hagyott fel az Egyiptomban elkezdett paráznasággal sem; már ifjúságában együtt háltak vele, simogatták szűzi keblét, és paráználkodást folytattak vele.
Eze 23:9 Ezért kedveseinek - az asszírok fiainak - adtam, akik iránt szerelemre gyulladt.
Eze 23:10 Ezek fölfedték mezítelenségét, elvitték fiait és lányait, őt magát meg karddal pusztították el. Így lett hírhedt az asszonyok között, mert végrehajtották rajta az ítéletet.
Eze 23:11 Húga, Oholiba mindennek tanúja volt, de mégis, vágya és paráznasága még botrányosabb volt, mint nővéréé.
Eze 23:12 Szerelemre gyulladt a szomszédos asszírok iránt, akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, pompás öltözékű, paripára termett lovasok voltak, mind fiatalok és vonzók.
Eze 23:13 Láttam, hogy beszennyezte magát. Mindkettő ugyanazon az úton járt.
Eze 23:14 De ő még továbbment kicsapongásában: amikor a falra festett férfiakat, a káldeusok piros színnel festett képeit látta,
Eze 23:15 akiknek öv volt a derekukon, széles turbán a fejükön, s mindegyiknek fejedelmi megjelenése volt - Babilonnak Káldeából származó fiait ábrázolták ezek a képek -,
Eze 23:16 ezeknek a puszta látására is vágy ébredt benne irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába.
Eze 23:17 Babilon fiai eljöttek, hogy megosszák vele a szerelmi ágyat, és beszennyezték őt paráznaságukkal. Miután beszennyezte magát velük, elfordult tőlük.
Eze 23:18 Amikor aztán nyíltan űzte paráznaságait, és fölfedte szégyenét, elhagytam, mint ahogyan nővérét is elhagytam.
Eze 23:19 Megsokszorozta paráznaságait, mint fiatalsága napjaiban, amikor Egyiptom földjén űzte paráznaságait.
Eze 23:20 Olyan heves vágy gyulladt benne szeretői iránt, mint amilyen a szamárnak az ösztöne, vagy a csődörnek a bujasága.
Eze 23:21 Kerested fiatalságod tisztátalanságait, azt az időt, amikor Egyiptomban simogatták melledet és cirógatták szűzi kebledet.
Eze 23:22 Ezért, Oholiba, ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, felbújtom ellened szeretőidet, akiktől elfordultál, s idevezetem őket ellened mindenfelől:
Eze 23:23 Babilon fiait, a káldeusokat, Pekod, Soa és Koa és velük Asszíria minden fiát, a fiatal és megnyerő férfiakat, a helytartókat és vezéreket, a kiváló harcosokat és a híres lovasokat.
Eze 23:24 Rád törnek északról szekerekkel és kerekekkel és rengeteg néppel. Páncéllal, sisakkal és pajzzsal jönnek ellened mindenfelől, és én átengedem nekik az ítéletet, hogy saját törvényeik szerint ítélkezzenek fölötted.
Eze 23:25 Rád szabadítom féltékenységemet, hadd bánjanak el veled. Levágják orrodat és füledet, s ami megmarad belőled, az kard martaléka lesz. Fiaidat és lányaidat elhurcolják, ami pedig megmarad belőled, azt tűz emészti meg.
Eze 23:26 Megfosztanak ruhádtól, és elveszik ékszereidet.
Eze 23:27 Véget vetek vétkednek és Egyiptomban elkezdett paráználkodásaidnak. Nem emeled rájuk többé a szemedet, és nem gondolsz többé Egyiptomra.
Eze 23:28 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, azok kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azok kezébe, akiktől elfordultál.
Eze 23:29 Gyűlölettel telve bánnak veled, elviszik munkád gyümölcsét, téged meg otthagynak teljesen meztelenül. Így lelepleződik szemérmetlenséged és szégyenletes paráználkodásod.
Eze 23:30 Így bánnak majd veled, mert paráználkodtál a népekkel, és beszennyezted magadat bálványaikkal.
Eze 23:31 Nővéred útjain jártál, ezért az ő kelyhét adom kezedbe.
Eze 23:32 Ezt mondja az Úr, az Isten: Nővéred mély és öblös kelyhét iszod majd, amely oly sokat fogad magába, és nevetség és gúny tárgyává leszel.
Eze 23:33 Részegséggel és szomorúsággal telsz el. Ez az elhagyatottság és a rettegés kelyhe, nővérednek, Szamariának a kelyhe.
Eze 23:34 Kiiszod és fenékig üríted, aztán darabokra töröd, és megsebzi a melledet. Én mondtam ezt - mondja az Úr, az Isten.
Eze 23:35 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel megfeledkeztél rólam és elvetettél, viseld gyalázatodat és paráznaságaidat.
Eze 23:36 Az Úr így szólt hozzám: Emberfia, nem mondasz ítéletet Ohola és Oholiba fölött, és nem veted szemükre gonoszságukat?
Eze 23:37 Házasságtörők voltak, vér tapad a kezükhöz, házasságot törtek bálványaikkal. Sőt, még a fiaikat is, akiket nekem szültek, a tűzbe küldték, hogy megeméssze őket.
Eze 23:38 Még ezt is megtették velem: beszennyezték szentélyemet azon a napon, és megszegték szombatjaimat.
Eze 23:39 Amikor feláldozták gyermekeiket bálványaiknak, azon a napon eljöttek szentélyembe, hogy meggyalázzák. Igen, még ezt is megtették házamban.
Eze 23:40 Sőt, a távoli országból is eljöttek a hívott emberek, akikért követ ment, s te megfürödtél a kedvükért, kifestetted a szemedet, ékszerekkel díszítetted magadat.
Eze 23:41 Pompás ágyra ültél, ez elé asztalt készítettek, és te erre tetted tömjénemet és olajomat.
Eze 23:42 Gondtalan tömeg lármája hallatszott ott a rengeteg ember miatt, akiket a pusztából vezettek elő. Karperecet tettek kezükre, s fényes koronát a fejükre.
Eze 23:43 Így szóltam: A házasságtörések miatt elgyengült asszonnyal folytatnak paráznaságot. S még folytatja a kicsapongást,
Eze 23:44 úgy járnak hozzá, mint a ringyóhoz. Így jártak Oholához és Oholibához, ezekhez az elzüllött asszonyokhoz is.
Eze 23:45 Az igaz emberek azonban házasságtörő asszonyoknak ítélik őket, olyanoknak, akik vért ontanak, mert házasságtörők, és vér tapad a kezükhöz.
Eze 23:46 Ezt mondja az Úr, az Isten: Hívják össze ellenük a gyülekezetet, s szolgáltassák ki őket!
Eze 23:47 A gyülekezet kövezze meg őket és szabdalja darabokra a kardjával; öljék meg fiaikat és lányaikat is, házaikat meg borítsák lángba.
Eze 23:48 Megtisztítom majd a földet a gonoszságtól, s minden asszony számára intő példa lesz ez, hogy ne kövessenek el hasonló gonoszságokat.
Eze 23:49 Megtorlom gonoszságtokat, viselitek bálványimádásotok bűnének terhét, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, az Isten.
Eze 24:1 A 9. esztendő tizedik hónapjának tizedik napján az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 24:2 Emberfia, a mai napot jól jegyezd meg magadnak, mert Babilon királya a mai napon támadta meg Jeruzsálemet.
Eze 24:3 Mondj ezért példabeszédet a lázongó nemzedéknek! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Tégy fel a tűzre egy üstöt, s önts bele vizet!
Eze 24:4 Tégy bele húsdarabokat, ízes falatokat, combot és lapockát, töltsd meg jó csontokkal!
Eze 24:5 A legjavát válaszd ki a nyájból! Tégy alá fát, forrald fel, hogy még a csontok is megfőjenek, amik benne vannak.
Eze 24:6 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának, a megrozsdásodott üstnek, amelyről nem lehet a rozsdát eltávolítani. Vedd ki az egyik darabot a másik után! Nem vetnek rá sorsot.
Eze 24:7 Mert a vér, amelyet kiontott, megmarad benne, kopár sziklára öntötte ki, nem a földre öntötte, hogy befödhetné a por.
Eze 24:8 Hogy felszítsam haragomat és bosszút állhassak, kopár sziklára öntöttem a vért, amelyet kiontott, hogy ne lepje be semmi.
Eze 24:9 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának! Nagy máglyát rakok.
Eze 24:10 Hordj össze sok fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg a húst, főjön meg teljesen, és a csontok emésztődjenek meg!
Eze 24:11 Aztán tedd föl az üstöt üresen a tűzre, hogy érce áttüzesedjen, a szenny elolvadjon rajta, s a rozsda leperegjen.
Eze 24:12 A sok rozsda azonban a tűztől sem pergett le róla.
Eze 24:13 Meg akartalak tisztítani tisztátalanságod szennyétől, de nem lettél tiszta, nem tisztultál meg szennyedtől. Nem is leszel tiszta mindaddig, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat.
Eze 24:14 Én, az Úr mondtam ezt, s szavam beteljesedik. Semmit sem engedek el, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg. Útjaid és tetteid szerint ítélkezem fölötted - mondja az Úr, az Isten.
Eze 24:15 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 24:16 Emberfia, nézd, elveszem tőled hirtelenül szemed gyönyörűségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak!
Eze 24:17 Sóhajts halkan, ne tarts halotti gyászt; turbánodat tedd föl a fejedre, sarud legyen a lábadon, ne takard el szakálladat és ne edd az emberek kenyerét!
Eze 24:18 Reggel szóltam a néphez, s este meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint jártam el.
Eze 24:19 A nép így szólt hozzám: "Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?"
Eze 24:20 Ezt válaszoltam: "Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 24:21 Szólj Izrael házához: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, megszentségtelenítem szentélyemet, erőtök forrását, büszkeségetek tárgyát, szemetek fényét, lelketek gyönyörűségét. Fiaitok és lányaitok, akiket hátrahagytatok, kard élén vesznek el.
Eze 24:22 És ti is úgy tesztek majd, mint ahogy én tettem: nem takarjátok be szakállatokat, nem eszitek az emberek kenyerét,
Eze 24:23 turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon, nem jajgattok és nem siránkoztok. Elpusztultok bűneitek miatt, és csak egymás előtt sóhajtoztok majd.
Eze 24:24 Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr."
Eze 24:25 Emberfia, azon a napon, amikor majd megfosztom őket erejük forrásától, büszkeségük tárgyától, szemük fényétől, lelkük gyönyörűségétől, fiaiktól és lányaiktól,
Eze 24:26 azon a napon majd egy menekült érkezik hozzád, hogy erről hírt adjon neked.
Eze 24:27 Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült előtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 25:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 25:2 Emberfia, fordulj az ammoniták felé és jövendölj ellenük!
Eze 25:3 Így beszélj Ammon fiaihoz: Halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel nevettél szentélyemen amikor meggyalázták, és Izrael földjén, amikor pusztasággá lett, és Júda házán, amikor fogságba hurcolták,
Eze 25:4 azért odaadlak kelet fiainak, hadd üssék fel sátraikat és hadd telepedjenek le benned. Ők eszik majd termésedet és ők isszák a tejedet.
Eze 25:5 Rabba városát tevék tanyájává, Ammon városait meg nyájak pihenőhelyévé teszem. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 25:6 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel tapsoltál a kezeddel, dobbantottál a lábaddal és teljes szívedből örültél Izrael földjének bukásán,
Eze 25:7 nézd, ezért kinyújtom ellened kezemet, és zsákmányul adlak a nemzeteknek, kiirtalak a népek közül és kitöröllek az országok közül. Megsemmisítlek, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
Eze 25:8 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel Moáb és Szeir így beszéltek: Júda háza is olyan, mint a többi nép,
Eze 25:9 nézd, ezért kifosztom Moáb lejtőit, elpusztítom városait, szerte a környéken, Bet-ha-Jesimotot, Baal-Meont és Kirjat-Ajimot, az ország ékességeit.
Eze 25:10 Ammon fiaival együtt mind kelet fiainak adom őket, hogy ne is említsék Ammon fiait a népek sorában.
Eze 25:11 Végrehajtom Moábon ítéletemet, s megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 25:12 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel Edom gyűlöletet táplált Júda háza ellen, súlyosan vétkezett és bosszút állt rajta,
Eze 25:13 azért ezt mondja az Úr, az Isten: Kinyújtom kezemet Edom ellen, és kiirtok belőle embert s állatot, és pusztasággá teszem; Temántól Dedánig kard által pusztul el.
Eze 25:14 Kitöltöm bosszúmat Edomon, s népemnek, Izraelnek kezére adom. Haragom és indulatom szerint fognak Edommal bánni, s akkor majd megismerik bosszúmat - mondja az Úr, az Isten.
Eze 25:15 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel a filiszteusok bosszúra törekedtek, bosszúállók voltak, lelkük tele volt gyűlölettel, s folyvást azon voltak, hogy pusztítsanak,
Eze 25:16 azért ezt mondja az Úr, az Isten: Kinyújtom kezemet a filiszteusok ellen, kiirtom a keretákat és megsemmisítem a tengerpart megmaradt lakóit.
Eze 25:17 Kegyetlen bosszút állok rajtuk ádáz haragomban, és ha kitöltöm rajtuk bosszúmat, akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 26:1 A 11. esztendőben, a hónap elsején az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 26:2 "Emberfia, Tírusz így nevetett Jeruzsálemen: Összetört a népek kapuja és felém fordult. Ahol bőség volt, ott most pusztulás van!"
Eze 26:3 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Tírusz, nézd, ellened fordulok, és számos népet felvonultatok ellened, úgyhogy elárasztanak, mint a tenger hullámai.
Eze 26:4 Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait. Még a port is lesöpröm róla, és kopár sziklává teszem.
Eze 26:5 Hálószárító hellyé lesz a tenger közepén. Mert kimondtam - mondja az Úr, az Isten -, hogy a nemzetek zsákmányává lesz.
Eze 26:6 Leányvárosait a szárazföldön kard pusztítja el. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 26:7 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, észak felől kivezénylem Tírusz ellen Nebukadnezárt, Babilon királyát, a királyok királyát, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal és hatalmas sereggel.
Eze 26:8 Leányvárosaidat, amelyek a szárazföldön vannak, karddal pusztítja el, téged meg sánccal vesz körül; sáncot hány és pajzsot emel ellened,
Eze 26:9 faltörő kosokat irányít falaid ellen, s vashorgaival ledönti tornyaidat.
Eze 26:10 Annyi lesz lovasainak száma, hogy ellep a poruk. Lovasságának, harci szekereinek és kerekeinek zajától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, mint ahogy bevonulnak egy elfoglalt városba.
Eze 26:11 Lovainak patái összetiporják utcáidat, népedet kardélre hányja, hatalmas oszlopaidat meg a földre dönti.
Eze 26:12 Kincseidből kifosztanak, áruidat elrabolják, falaidat lerombolják, díszes házaidat feldúlják, kövedet, fádat és törmelékedet vízbe hányják.
Eze 26:13 Véget vetek zengő énekednek, citeráid hangja nem hallatszik többé.
Eze 26:14 Kopár sziklává és hálószárító hellyé teszlek. Nem épülsz fel többé, mert én, az Úr mondtam ezt - mondja az Úr, az Isten.
Eze 26:15 Ezt mondja az Úr, az Isten Tírusznak: Pusztulásod robajától, amikor nyögnek a sebesültek a falaid között, és csak úgy dühöng az öldöklés, vajon nem remegnek-e meg a szigetek?
Eze 26:16 A tengerek fejedelmei mind leszállnak trónjukról, leteszik palástjukat, levetik színpompás öltözéküket. Gyászba öltöznek, a földre ülnek és folyvást remegnek, és megrendülve álmélkodnak bukásodon.
Eze 26:17 Gyászdalt énekelnek fölötted, és azt mondják rólad: Miként pusztultál el és tűntél el a tengerről, te ünnepelt város? Hatalmas voltál a tengeren lakóiddal, akiktől az egész szárazföld remegett.
Eze 26:18 A szigetek reszketnek bukásod napján, a tenger szigetei megdöbbennek veszted miatt.
Eze 26:19 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd pusztasággá lett várossá teszlek, azokhoz a városokhoz hasonlóvá, amelyekben már nem laknak, s felvonultatom a mélységet és elborít az ár,
Eze 26:20 akkor azok közé taszítalak, akik sírba szállnak, a hajdankor népeihez. Az alvilág országában fogsz lakni, örökös magányban, azokkal, akik sírba szállnak, nehogy visszatérj és tovább élj az élők földjén.
Eze 26:21 Semmivé teszlek, és többé nem leszel. Keresnek, de soha többé nem találnak - mondja az Úr, az Isten.
Eze 27:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 27:2 Emberfia, zengj gyászéneket Tíruszról,
Eze 27:3 és mondd Tírusznak, amely a tenger bejáratánál lakik, és kereskedelmet folytat a népekkel számtalan szigeten: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ó, Tírusz, magad mondtad: Gyönyörűséges hajó vagyok.
Eze 27:4 A tenger szívében van birodalmad. Építőid csodálatosan szépre alkottak.
Eze 27:5 Szenir ciprusfáiból készítették egész bordázatodat. A Libanonról hoztak cédrust, hogy árbocot csináljanak neked.
Eze 27:6 Básán hatalmas tölgyeiből csinálták evezőidet. Fedélzetedet Kittim szigeteiről származó cédrusfából készítették, s elefántcsont berakással díszítették.
Eze 27:7 Vitorládat egyiptomi tarka bisszusból szőtték, hogy lobogóul szolgáljon. Elisa partvidékeinek kék és vörös bíborával vontak be.
Eze 27:8 Szidon és Arvad lakói voltak az evezőseid. A bölcseid lettek, ó Tírusz, a kormányosaid.
Eze 27:9 Ott voltak Gebál vénei és mesterei, hogy kijavítsák a sérüléseket. A tenger hajói és hajósai mind hozzád jöttek, hogy veled kereskedjenek.
Eze 27:10 Parasz, Lud és Put férfiai voltak sereged harcosai. A pajzsot és a sisakot a falra akasztották nálad. Ők szerezték meg szépségedet.
Eze 27:11 Arvad fiai és seregei tartózkodtak falaidon és őrködtek a tornyokban. Pajzsaikat körös-körül falaidra akasztották. Ők tették teljessé szépségedet.
Eze 27:12 Nagy gazdagságod miatt veled kereskedett Tarsis, ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak cserébe áruidért.
Eze 27:13 Javán, Tubal és Mesek kereskedtek veled, rabszolgákra és bronzeszközökre cserélték ki áruidat.
Eze 27:14 Bet-Togarmából lovakat, paripákat és öszvéreket hoztak cserébe.
Eze 27:15 Veled kereskedtek Dedán fiai, és számos sziget tartozott vevőid közé. Elefántcsonttal és ébenfával fizettek neked.
Eze 27:16 Edom is veled kereskedett, mert annyi volt az árud. Drágakövet, bíbort, hímes ruhát, bisszust, korallt és rubint adtak áruidért.
Eze 27:17 Nálad vásárolt Júda és Izrael földje, és cserébe Minnitből való gabonát, viaszt, mézet, olajat és balzsamot hozott.
Eze 27:18 Veled kereskedett Damaszkusz, mert annyi volt az árud, és javad tömérdek. Helboni bort és szahari gyapjút adtak cserébe.
Eze 27:19 Dán, Javán és Uzál megmunkált vasat, fahéjat és illatos nádat adott cserébe áruidért.
Eze 27:20 Veled kereskedett Dedán nyeregtakarókkal.
Eze 27:21 Arábia és Kedár minden fejedelme kereskedett veled: bárányokat, kosokat, gödölyéket szállított neked.
Eze 27:22 Üzleteket kötöttek veled Seba és Ráma kereskedői, és finom balzsamot, mindenféle drágakövet és aranyat adtak áruidért.
Eze 27:23 Kereskedtek veled Haran, Kanne és Eden, Seba, Asszíria és Kilmad kereskedői.
Eze 27:24 Pompás ruhákat, bíborpalástokat, tarka szöveteket, fonott, erős köteleket hoztak, és ezekkel kereskedtek veled.
Eze 27:25 Tarsisi hajók szállították csereáruidat. Így gazdag lettél és dicsőséges a tenger szívében.
Eze 27:26 Evezőseid a nyílt tengerre vittek. A tenger közepén azonban összetört a keleti szél.
Eze 27:27 Gazdagságod, árud és rakományod, hajóskapitányod, hajósaid és karbantartóid, azok, akik áruidra alkusznak, és minden harcosod, akit szállítasz, az emberek egész sokasága, amely fedélzeteden tartózkodik, mind a mély tengerbe merülnek pusztulásod napján.
Eze 27:28 Megremeg a tenger partja kormányosaid hangos kiáltozásától.
Eze 27:29 A kormányosok mind otthagyják hajójukat. A matrózok és a tenger hajósai mind a szárazföldön vesztegelnek,
Eze 27:30 és hangosan jajgatnak miattad és keservesen siránkoznak. Hamut szórnak a fejükre és hamuban fetrengenek.
Eze 27:31 Kopaszra nyírják miattad fejüket, és szőrzsákba öltöznek. Lelkük szomorúságában keservesen megsiratnak.
Eze 27:32 Bánatukban gyászdalt énekelnek fölötted, és így jajveszékelnek: "Ki volt olyan, mint a büszke Tírusz, a tenger közepén?
Eze 27:33 Áruiddal, amelyek a tengert szelték, sok népet kielégítettél. Javaid és áruid bőségével gazdaggá tetted a föld királyait.
Eze 27:34 Most azonban összetörtek a hullámok, és a mélybe süllyedtél. Rakományod és egész legénységed elsüllyedt veled együtt.
Eze 27:35 A szigetek lakói mind megdöbbennek miattad, a királyok megborzadnak a félelemtől, és elváltozik a színük.
Eze 27:36 A népek kereskedői felszisszennek. Iszonyattá váltál, és véged van mindörökre."
Eze 28:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 28:2 Emberfia, mondd meg Tírusz fejedelmének: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szíved felfuvalkodott, s azt mondtad: "Isten vagyok, és az Isten trónján ülök a tenger közepén." Noha ember vagy, nem Isten, szívedet mégis Isten szívéhez tetted hasonlóvá.
Eze 28:3 Igen, bölcsebb vagy Dánielnél is, egyetlen bölcs sem léphet a nyomodba.
Eze 28:4 Bölcsességeddel és okosságoddal vagyont szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál fel kincseskamráidban.
Eze 28:5 Milyen ügyesen tudsz kereskedni! Megsokszoroztad vagyonodat, de szíved felfuvalkodott bensődben gazdagságod miatt.
Eze 28:6 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel szívedet Isten szívéhez tetted hasonlóvá,
Eze 28:7 lám ezért idegeneket szabadítok rád, nagyon erős népeket. Kardot rántanak bölcsességed ellen, és bemocskolják fényességedet.
Eze 28:8 Letaszítanak a gödörbe, és erőszakos halállal halsz meg a tenger szívében.
Eze 28:9 Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: "Isten vagyok", noha csak ember vagy, s nem Isten, azoknak a kezében, akik átszúrnak?
Eze 28:10 Úgy halsz meg, mint a körülmetéletlenek, idegenek keze által. Mert én mondom ezt - mondja az Úr, az Isten.
Eze 28:11 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 28:12 Emberfia, zengj gyászéneket Tírusz királyáról, és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr, az Isten: A tökéletesség példaképe lettél, telve bölcsességgel és tökéletes szépséggel.
Eze 28:13 Az Édenben voltál, az Isten kertjében. Sokfajta drágakő ékesítette ruhádat: karneol, topáz, jáspis, krizolit, ónix, berill, zafir, rubin és smaragd. Csörgő dobjaid és fuvoláid aranyból készültek, ez mind elkészült már a teremtésed napján.
Eze 28:14 Oltalmazó kerub mellé állítottalak, az istenek szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek közt járkáltál.
Eze 28:15 Tökéletes voltál teremtésed napjától addig, amíg gonoszságot nem találtam benned.
Eze 28:16 Kiterjedt kereskedést folytattál, s közben gonoszsággal telt meg bensőd és vétkeztél. Levetettelek az istenek hegyéről, és az oltalmazó kerub a tüzes kövek közül romlásba taszított.
Eze 28:17 Szépséged miatt szíved felfuvalkodott. Ékességeddel tönkretetted bölcsességedet. A földre vetettelek, a királyok szeme elé tettelek látványosságul.
Eze 28:18 Tömérdek vétkeddel és becstelen kereskedéseddel meggyaláztad szentélyeidet. Tüzet támasztottam benned, hadd emésszen meg. Hamuvá teszlek a földön mindenki szeme láttára.
Eze 28:19 Azok, akik ismertek a népek közül, mind megborzadtak miattad. Iszonyattá váltál és véged van mindörökre.
Eze 28:20 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 28:21 Emberfia, fordulj Szidon felé, és jövendölj ellene!
Eze 28:22 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, ellened fordulok, Szidon, s megdicsőülök benned. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha végrehajtom az ítéletet, és megmutatom rajta, hogy szent vagyok.
Eze 28:23 Pestist bocsátok rá, és vér fog folyni az utcáin. Az ellene mindenfelől fölemelt kard csapására hullanak benne az áldozatok. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 28:24 Izrael házának nem lesz többé szúró tüskéje, sem fájdalmas tövise a körülötte levő népek között, amelyek megvetik. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten.
Eze 28:25 Ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd összegyűjtöm Izrael házát a népek közül, ahová szétszóródott, akkor megmutatom rajtuk a népek szeme láttára, hogy szent vagyok. Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam.
Eze 28:26 Biztonságban élnek majd ott, házakat építenek, szőlőt telepítenek. Békességben élnek, míg végrehajtom az ítéletet a körülötte lakókon, akik megvetették. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr az ő Istenük vagyok.
Eze 29:1 A 10. esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 29:2 Emberfia, fordulj a fáraó, Egyiptom királya felé, és jövendölj ellene és egész Egyiptom ellen!
Eze 29:3 Beszélj és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr, az Isten: Fáraó, nézd, ellened fordulok, Egyiptom királya! Te nagy krokodil, aki a Nílus ágai közt fekszel és ezt mondtad: "A Nílus az enyém, én alkottam azt."
Eze 29:4 Horgot akasztok állkapcsodba, pikkelyeidre tapasztom a Nílus halait és kihúzlak a Nílusból; a Nílus pikkelyeidhez tapadt összes halával együtt.
Eze 29:5 Kivetlek a sivatagba a Nílus összes halával együtt. A nyílt mezőre esel, ott nem szednek föl és nem temetnek el. Eledelül adlak a mezei vadaknak és az égi madaraknak.
Eze 29:6 Megtudja majd Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mert Izrael háza számára nádszálból való támasz voltál.
Eze 29:7 Amikor megmarkoltak, összeroppantál kezükben, és felhasítottad a tenyerüket. Amikor rád támaszkodtak, akkor meg széttörtél, úgyhogy csípőik meginogtak.
Eze 29:8 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, kardot hozok rád, kiirtok benned embert és állatot.
Eze 29:9 Egyiptom földje elpusztul és sivataggá válik. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivel azt mondtad, hogy enyém a Nílus, én alkottam,
Eze 29:10 azért ellened és a Nílus ellen fordulok. Egyiptom földjét pusztává és sivataggá teszem, Migdoltól Szienéig és egészen Etiópia határáig.
Eze 29:11 Nem jár rajta ember lába, s nem tapossa állat lába, és lakatlan marad negyven esztendeig.
Eze 29:12 Az elpusztított országok sorában Egyiptom is pusztasággá válik. Városai negyven évig romhalmazok lesznek a többi lerombolt város között. Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba.
Eze 29:13 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: A negyven év elteltével egybegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszórom őket.
Eze 29:14 Megfordítom Egyiptom sorsát, és visszaviszem őket Patrosz földjére, ahonnan származtak, és ott jelentéktelen országot fognak alkotni.
Eze 29:15 A legjelentéktelenebb lesz az országok között, és többé nem emelkedik a népek fölé. Kicsivé teszem, hogy többé ne uralkodjék a népek fölött.
Eze 29:16 Nem szerzi meg többé Izrael házának bizalmát, hanem emlékezetébe idézi a vétkét abból az időből, amikor hozzá fordult. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten.
Eze 29:17 A 27. esztendőben, az első hónap első napján az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 29:18 Emberfia, Babilon királya, Nebukadnezár kemény feladatra kényszerítette seregét, amikor Tírusz ellen küldte. Minden fej belekopaszodott, és minden váll kisebesedett. De sem ő, sem serege nem látott hasznot Tíruszból azért a feladatért, amit ellene vállalt.
Eze 29:19 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, Nebukadnezárnak, Babilon királyának adom Egyiptom földjét. Megszerzi gazdagságát, kifosztja és kirabolja.
Eze 29:20 Ez lesz seregének a bére. Azért a munkáért, amit Tírusz ellen végzett, neki adom Egyiptom földjét, mert értem fáradozott - mondja az Úr, az Isten.
Eze 29:21 Azon a napon szarvat növesztek Izrael házának, neked pedig megengedem, hogy szólásra nyisd köztük ajkadat. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 30:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 30:2 Emberfia, jövendölj és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten. Jajgassatok: "Jaj, jaj! Miféle nap ez!"
Eze 30:3 Mert közel a nap, közel az Úr napja, a felhővel borított nap, a népek ideje.
Eze 30:4 Kard tör Egyiptomra, és félelem keríti hatalmába Etiópiát. Akkor elesettek hevernek Egyiptomban, és kifosztják gazdagságából, s feldúlják alapjait.
Eze 30:5 Kus, Put, Lud, egész Arábia, Kub és a szövetség fiai velük együtt elhullanak a kardnak élén.
Eze 30:6 Ezt mondja az Úr: Egyiptom támaszai összeomlanak, oda lesz büszke gazdagsága. Migdoltól Szienéig kard élén hullnak el - mondja az Úr, az Isten.
Eze 30:7 Az ország pusztasággá válik az elpusztított országok sorában, és a városai az elnéptelenedett városok közé kerülnek.
Eze 30:8 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha lángba borítom Egyiptomot, és minden bűntársát összetöröm.
Eze 30:9 Azon a napon követeket küldök hajókon, hogy a gondtalan Kust felriasszák. Rettegés támad köztük, mint Egyiptom napján, mert bizony az elkövetkezik.
Eze 30:10 Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiirtom Egyiptom tömérdek népét Nebukadnezárnak, Babilon királyának keze által.
Eze 30:11 Őt és népét - a népek közül a leghatalmasabbat - küldöm oda, hogy semmisítsék meg az országot. Kirántják kardjukat Egyiptom ellen, és elesettek lepik el az országot.
Eze 30:12 A Nílus ágait kiszárítom, az országot gonosztevők kezére adom. Idegenek keze által pusztítom el az országot, mindazzal együtt, ami benne van. Én, az Úr, megmondtam.
Eze 30:13 Ezt mondja az Úr, az Isten: Megsemmisítem a bálványokat, és eltávolítom Nofból a kosokat. Nem támad többé fejedelem Egyiptom földjéről, és rettegéssel töltöm el Egyiptom földjét.
Eze 30:14 Patroszt elpusztítom, Coánt lángba borítom, Nó felett ítéletet tartok.
Eze 30:15 Rázúdítom haragomat Szinre, Egyiptom védőbástyájára, és kiirtom Nó tömegeit.
Eze 30:16 Lángba borítom Egyiptomot, reszket és remeg Szin. Nóban áradás lesz, és elborítják a vizek.
Eze 30:17 On és Pi-Beszet fiataljai kard élén hullanak el, a városok meg fogságba kerülnek.
Eze 30:18 Tafniszban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom jogarát, és kevély hatalma megszűnik. Sötét felhő takarja el, leányait meg fogságba hurcolják.
Eze 30:19 Így hajtom végre az ítéletet Egyiptomon, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.
Eze 30:20 A 11. esztendőben, az első hónapban, a hó hetedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 30:21 Emberfia, összetörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját. Nézd, nem kötözte be senki, hogy meggyógyuljon, nem tettek rá kötést, hogy visszanyerje erejét és kardot forgathasson.
Eze 30:22 Ezért hát ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok. Összetöröm a karját, az erőset és a töröttet, és kiütöm a kardját kezéből.
Eze 30:23 Szétszórom Egyiptomot a népek közé és szétszélesztem őket az országokba.
Eze 30:24 Babilon királyának karját meg erőssé teszem, és kezébe adom kardomat. Széttöröm a fáraó karját, és nyögni fog előtte, ahogy a halálra sebzett nyög.
Eze 30:25 Erőssé teszem Babilon királyának karját, a fáraó karja meg lehanyatlik. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha kardomat Babilon királyának kezébe adom, hogy Egyiptom földje ellen fordítsa.
Eze 30:26 Szétszórom Egyiptomot a népek közé, szétszélesztem az országokba. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 31:1 A 11. esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 31:2 Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és egész népének: Nagyságodban ki mérhető hozzád?
Eze 31:3 Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésű, a koronája a felhőkig ér.
Eze 31:4 Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához.
Eze 31:5 Ezért magasabbra nőtt a környék minden fájánál: gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak, mert bőséges víz táplálta őket.
Eze 31:6 Ágai közt rakott fészket az ég minden madara, lombozata alatt ellett az erdő minden vadja, és számtalan nép lakott árnyékában.
Eze 31:7 Pompás volt termete és lombozata, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak le.
Eze 31:8 Az Isten kertjének cédrusai sem hasonlítottak hozzá, és a ciprusokat sem lehetett hozzámérni ágaihoz. A platánoknak sem volt olyan lombjuk, mint neki. Isten kertjének egyetlen fája sem volt olyan szép.
Eze 31:9 Széppé tettem sűrű lombozatával, ezért irigyelte az Éden minden fája az Isten kertjében.
Eze 31:10 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nőtt, koronája a felhőkig nyúlt, és nagyságában büszke lett,
Eze 31:11 elvetettem, a legerősebb nép kezébe adtam, hadd bánjon vele gonoszsága szerint.
Eze 31:12 Az idegenek - a népek között a leghatalmasabbak - kivágták és ledöntötték. Ágai szétterültek a hegyeken és a völgyekben, gallyai letörtek, s az ország szakadékaiba hullottak, árnyékából elmenekült a föld minden népe és elhagyta.
Eze 31:13 Ledőlt törzsére rátelepedtek az égi madarak, s ágai közé gyűlt a környék minden vadja.
Eze 31:14 Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhőkig, és ha vízben bővelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak.
Eze 31:15 Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mező minden fája elszáradt miatta.
Eze 31:16 Dőlésének robajával megremegtettem a népeket, amikor letaszítottam az alvilágba, azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Az alvilágban megvigasztalódott az Éden minden fája, a Libanon legszebb és legkiválóbb, vízzel öntözött fái.
Eze 31:17 Ekkor szálltak le az alvilágba a kard áldozataihoz azok is mind, akik az árnyékában laktak a népek közül.
Eze 31:18 Melyik hasonlított hozzád nagyságban és dicsőségben az Éden fái közül? És mégis letaszíttattál az Éden fáival együtt az alvilágba, hogy a körülmetéletlenek közt pihenj majd a kard áldozataival együtt. Ez a fáraó és számtalan alattvalója - mondja az Úr, az Isten.
Eze 32:1 A 12. esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 32:2 Emberfia, mondj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról, és mondd meg neki: Te népeknek oroszlánja, elpusztultál! Olyan voltál, mint a krokodil a tengerben. Orrlyukaidon át lövellted, s lábaddal zavarossá tetted a vizet, és felkavartad hullámait.
Eze 32:3 Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiterjesztem fölötted hálómat, a nép összecsődül, s partra húznak a hálómmal.
Eze 32:4 Kivezetlek a földre, a nyílt mezőre doblak, hogy rád telepedjenek az ég madarai és a föld minden vadja jóllakjék belőled.
Eze 32:5 Húsodat a hegyekre vetem, hulláddal megtöltöm a völgyeket.
Eze 32:6 Romlott véreddel megöntözöm a földet egészen a hegyekig, és megtelnek véreddel a patakok.
Eze 32:7 Ha majd kioltom életedet, beborítom az eget és elsötétítem csillagait. Befödöm felhővel a napot, s a hold nem ad többé világosságot.
Eze 32:8 Az égen minden égitestet elsötétítek miattad, és sötétséget hozok földedre - mondja az Úr, az Isten.
Eze 32:9 Számos nép szívét megszomorítom, amikor foglyaidat a népek közé viszem, olyan országba, amelyeket nem ismersz.
Eze 32:10 Sok népet döbbenetbe ejtek miattad, és királyaik is megborzadnak miattad, amikor kardomat előttük villogtatom. Folyvást remegnek majd életükért pusztulásod napján.
Eze 32:11 Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Üldözőbe vesz Babilon királyának kardja:
Eze 32:12 a hősöknek kardjával, akik mind a legvadabb népek közé tartoznak, tömérdek alattvalódat földre terítem. Ők majd véget vetnek Egyiptom kevélységének, és kiirtják egész népességét.
Eze 32:13 Kipusztítom vizeiből mind az állatait. Nem zavarja fel őket többé ember lába, sem állat patája nem kavarja fel.
Eze 32:14 Akkor majd lecsendesítem vizeit, folyói úgy fognak folydogálni, mint az olaj - mondja az Úr, az Isten.
Eze 32:15 Amikor majd sivataggá teszem Egyiptom földjét, és az országot kifosztják mindenből, amikor majd megverem minden lakóját, akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 32:16 Siratóének ez, amelyet majd a népek leányai énekelnek; Egyiptom és egész népessége fölött éneklik majd, éneklik ezt a siratóéneket - mondja az Úr, az Isten.
Eze 32:17 A 12. esztendőben, az első hónapban, a hónap tizenötödik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 32:18 Emberfia, mondj siratóéneket Egyiptom tömérdek lakójáról, és hagyd, hadd szálljanak le a hatalmas népek leányaival egyetemben az alvilágba azok közé, akik a sírgödörbe szálltak.
Eze 32:20 Azok közé hullanak majd, akiket karddal öltek meg, és akiket minden erejük cserbenhagyott.
Eze 32:21 Akkor így szólítják meg a legerősebb hősök az alvilágból:
Eze 32:19 Kit múlsz felül kiválóságban? Szállj le, és légy a körülmetéletlenek, a karddal megöltek között.
Eze 32:22 Ott van Asszíria és egész serege sírja körül, mindannyian megölve - kard élén hulltak el.
Eze 32:23 A verem legmélyén van a sírja, és serege a sírja körül hever, mindegyik megölve - kard élén hulltak el. Ők voltak azok, akik egykor rettegésben tartották az élők földjét.
Eze 32:24 Ott van Elam és egész serege a sírja körül, mindannyian megölve - kard élén hulltak el, s körülmetéletlenül szálltak le az alvilágba, akik azelőtt rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak.
Eze 32:25 Az elesettek között adtak neki nyugvóhelyet, csapatai veszik körül a sírját. Mind körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik szégyenüket, akik leszálltak a sírgödörbe. A megöltek közt van a helyük.
Eze 32:26 Ott van Mesek, Tubal és egész serege a sírja körül. Mindannyian körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét.
Eze 32:27 Nem pihennek azokkal a hősökkel, akik az őskorban estek el, akik fegyvereikkel együtt szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat és csontjaik alá pajzsukat, mert rettegtek a hősöktől az élők földjén.
Eze 32:28 Neked is a körülmetéletlenek közt kell pihenned, azok között, akiket a kard ölt meg.
Eze 32:29 Ott van Edom minden királya és fejedelme, akik hőstetteik ellenére is a kard áldozatai közé kerültek. A körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe.
Eze 32:30 Ott van észak összes fejedelme és minden szidoni. Leszálltak az elesettekhez, noha remegtek erejüktől. Most körülmetéletlenül pihennek azok mellett, akiket kard ölt meg, és azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak.
Eze 32:31 Meglátja majd őket a fáraó, és megvigasztalódik nagy sokaságukon. Kard élén hullott el a fáraó, és egész serege - mondja az Úr, az Isten.
Eze 32:32 Mert rettegésben tartotta az élők földjét, azért a fáraó és egész serege a körülmetéletlenek közt pihen, azok között, akiket kard ölt meg - mondja az Úr, az Isten.
Eze 33:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 33:2 Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely országra kardot szabadítok, és ennek az országnak a lakói kiválasztanak maguk közül egy férfit és megteszik őrnek,
Eze 33:3 ez mihelyt meglátja, hogy kard közelít az országra, rögvest megfújja a kürtöt, és így riasztja a népet.
Eze 33:4 Ha valaki már most hallja a trombita hangját, de mégsem vigyáz magára, úgyhogy a kard odaérve elragadja, akkor a vére a saját fejére száll.
Eze 33:5 Mert hallotta a kürt hangját, mégsem vigyázott, azért vére őrá magára száll. Aki azonban hallgat a figyelmeztetésre, megmenti a lelkét.
Eze 33:6 De ha az őr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bűne folytán ragadta el, vérét mégis az őrtől kérem számon.
Eze 33:7 Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet.
Eze 33:8 Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon.
Eze 33:9 Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet.
Eze 33:10 Te meg emberfia, mondd meg Izrael házának: Azt mondogatjátok: "Gonoszságaink és bűneink ránk nehezednek, elveszünk miattuk. Hogy is maradhatnánk életben?"
Eze 33:11 Mondd meg nekik: "Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él. Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról! Miért akartok meghalni, Izrael háza?"
Eze 33:12 Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik.
Eze 33:13 Ha azt mondom az igaznak: "Biztosan életben maradsz", de ő igaz voltában bizakodva gonoszságot visz végbe, nos, akkor nem emlékezem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia gonoszsága miatt, amit elkövetett.
Eze 33:14 És ha azt mondom az istentelennek: "Biztos, hogy meghalsz", de ő mégis elhagyja bűnét, és a törvény és az igazság szerint jár el,
Eze 33:15 visszaadja a zálogot, visszaadja, amit erőszakkal elvett, s az életet adó parancsok útján jár, semmi igazságtalant nem tesz, biztos, hogy életben marad és nem hal meg.
Eze 33:16 Elkövetett bűnei közül egyet sem rovok fel neki. A törvényhez és az igazsághoz szabta tetteit, azért hát élni fog.
Eze 33:17 Néped fiai ezt mondogatják: "Nem igazak az Úrnak útjai", jóllehet az ő útjaik nem igazak.
Eze 33:18 Mert ha az igaz eltávolodik az igazságtól és gonosz tetteket visz végbe, akkor belepusztul.
Eze 33:19 Ám ha a gonosz elhagyja gonoszságát és a törvény meg az igazság szerint jár el, emiatt életben marad.
Eze 33:20 És még azt mondjátok: "Az Úr bánásmódja nem méltányos", noha mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza.
Eze 33:21 Elhurcoltatásunktól számítva a 12. esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: "Elfoglalták a várost."
Eze 33:22 A menekült megérkezése előtti este fölöttem volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielőtt a menekült reggel megérkezett volna. Megnyílt a szám és nem voltam többé néma.
Eze 33:23 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Eze 33:24 Emberfia, akik e romok között Izrael országában laknak, így beszélnek: "Ábrahám csak egymaga volt, s birtokul kapta az országot. Mi meg sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk az országot."
Eze 33:25 Azért hát így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vérrel együtt esztek és bálványaitokra emelitek tekintetetek, vért ontotok, mégis birtokba akarjátok venni az országot?
Eze 33:26 Kardotokban bíztok, iszonyatos dolgokat műveltek, mindegyiketek megbecsteleníti embertársa feleségét, s birtokba akarjátok venni az országot?
Eze 33:27 Mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: akik a romok között laknak, kard élén vesznek el, akik a nyílt mezőn vannak, azokat vadállatok falják fel, akik meg az erődökben vagy a barlangokban tanyáznak, pestisben pusztulnak el.
Eze 33:28 Az országot sivataggá és pusztasággá teszem, véget vetek büszke pompájának, csupaszon meredeznek Izrael hegyei, senki sem megy fel rájuk.
Eze 33:29 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha sivataggá és pusztasággá teszem az országot, azok miatt az iszonyatos dolgok miatt, amiket műveltek.
Eze 33:30 Nézd, emberfia, néped fiai rólad beszélnek a falakon és a házak kapujában, és az egyik így szól a másikhoz: "Gyertek, hallgassuk meg a szót, amit az Úr sugall!"
Eze 33:31 S el is mennek seregestül, népem köréd telepszik, hallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk, mert hazugságra jár a szájuk és haszonleső a szívük.
Eze 33:32 Lásd, olyan vagy közöttük, mint aki a szerelemről énekel, szép hangja van, mesterien kezeli a hárfát: meghallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk.
Eze 33:33 De ha beteljesedik - és lám, beteljesedik -, akkor majd rádöbbennek, hogy próféta volt köztük.
Eze 34:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 34:2 Emberfia, jövendölj, Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd meg nekik: Ti pásztorok, ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük?
Eze 34:3 A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek.
Eze 34:4 A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük.
Eze 34:5 Így aztán szétszéledtek juhaim, mert nem volt pásztoruk, és a mezei vadak zsákmányává lettek és szétszéledtek.
Eze 34:6 A hegyekben és a magas dombokon kóborolt nyájam, szétszóródott nyájam az egész országban, és senki nem gondolt rá, senki nem kereste.
Eze 34:7 Ezért hát, pásztorok, halljátok az Úr szavát:
Eze 34:8 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten: Mivel nyájam prédává lett és minden vadállat felfalhatta, mert nem volt pásztora, hiszen pásztoraim nem törődtek nyájammal, pásztoraim magukat legeltették, nem a nyájamat legeltették,
Eze 34:9 azért hát, pásztorok, halljátok az Úr szavát:
Eze 34:10 Ezt mondta az Úr, az Isten: A pásztorok ellen fordulok, és kiveszem kezükből nyájamat és véget vetek pásztorságuknak. A pásztorok nem legeltetik többé magukat, kiragadom torkukból juhaimat, és nem falhatják fel őket többé.
Eze 34:11 Ezt mondja azért az Úr, az Isten: Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk.
Eze 34:12 Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak.
Eze 34:13 Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból és hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország lakott tájain.
Eze 34:14 Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein.
Eze 34:15 Magam terelgetem majd juhaimat és magam telepítem le őket - mondja az Úr, az Isten.
Eze 34:16 Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket.
Eze 34:17 Ami meg titeket illet, juhaim - mondja az Úr, az Isten -, nézzétek, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között.
Eze 34:18 Nem volt elég, hogy lelegeltétek a legjobb legelőt, és ami megmaradt legelőtökből, azt összetiportátok a lábatokkal; hogy megittátok a tiszta vizet, és ami megmaradt belőle, azt felkavartátok a lábatokkal,
Eze 34:19 úgyhogy a juhaimnak azt kellett legelniük, amit lábatok összetiport, és azt kellett inniuk, amit lábatok felkavart?
Eze 34:20 Ezért ezt üzeni nekik az Úr, az Isten: Nos, majd én igazságot teszek a kövér juh és a sovány juh között.
Eze 34:21 Mivel ti oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek a gyenge juhokat, amíg csak el nem űztétek őket,
Eze 34:22 azért segítek juhaimon, hogy ne legyenek többé prédává és igazságot teszek juh és juh között.
Eze 34:23 Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk.
Eze 34:24 Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük. Én, az Úr mondtam ezt.
Eze 34:25 Szövetséget kötök velük, és kiirtom az országból a vadállatokat. Biztonságban élhetnek a pusztában, és az erdőkben alhatnak.
Eze 34:26 Halmom köré telepítem őket, esőt rendelek a kellő időben, áldásos esőt.
Eze 34:27 A mező fái meghozzák gyümölcsüket, és a föld megadja termését, úgyhogy biztonságban lesznek országukban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha összetöröm igájuk fáját, és kiszabadítom őket azok kezéből, akik leigázták őket.
Eze 34:28 Nem lesznek többé a népek prédájává, és az ország fenevadjai nem falják fel őket. Biztonságban élhetnek majd, nem tartja őket senki rettegésben.
Eze 34:29 Bőséges termést adok nekik, hogy ne váljanak többé éhínség áldozatává az országban, és ne kelljen eltűrniük a népek gúnyolódását.
Eze 34:30 Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza az én népem - mondja az Úr, az Isten.
Eze 34:31 És ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok - mondja az Úr, az Isten.
Eze 35:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 35:2 Emberfia, fordulj Szeir hegysége felé és jövendölj ellene!
Eze 35:3 Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, ellened fordulok, Szeir hegysége, kinyújtom ellened kezemet és kietlen pusztasággá változtatlak,
Eze 35:4 városaidat meg romhalmazzá teszem. Pusztává leszel, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
Eze 35:5 Mivel örökös ellenség voltál, és a kard hatalmába adtad Izrael fiait, szorongatásuk idején, végső bűnhődésük idején a kard hatalmába adtad Izrael fiait,
Eze 35:6 azért amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, elborítlak vérrel, és vér fog üldözőbe venni. Bizony így lesz: vérontással vétkeztél, azért vér fog üldözni.
Eze 35:7 Pusztasággá és sivataggá teszem Szeir hegyét, és kiirtok mindenkit, aki arra jár.
Eze 35:8 Hegyeit elborítom az elesettekkel, halmaidon, völgyeidben és folyóid mentén azok hevernek majd, akiket kardélre hánytak.
Eze 35:9 Örökre pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 35:10 Mivel így beszéltél: "Ez a két nemzet és két ország az enyém lesz, megkaparintom őket, még ha az Úr volt is ott",
Eze 35:11 azért amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, haragod és irigységed szerint bánok majd veled, teljesen úgy, amint te bántál velük, gyűlölettel telve, és megmutatom neked, hogy ki vagyok, amikor majd ítéletet tartok fölötted.
Eze 35:12 Tudd meg, hogy én, az Úr, az Isten, hallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeire kiejtettél, amikor így beszéltél: "Pusztulás lett a sorsuk, a mi zsákmányunk lettek."
Eze 35:13 Kitátottátok ellenem szátokat, és kihívóan beszéltetek rólam - hallottam.
Eze 35:14 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Az egész föld örömére pusztasággá teszlek.
Eze 35:15 Amint te örültél, hogy Izrael házának öröksége elpusztult, így teszek majd én is veled. Sivataggá változol, Szeir hegye, egész Edommal egyetemben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 36:1 Te meg, emberfia, jövendölj Izrael hegyeiről és mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úr szavát!
Eze 36:2 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel az ellenség így beszélt felőletek: "Haha, lám, az ősi magaslatok a mieink lettek",
Eze 36:3 azért hát jövendölj. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel elpusztultatok, körös-körül mindenki eltaposott benneteket, és a többi nép birtokává lettetek, az emberek a nyelvükre vettek és gyaláznak benneteket,
Eze 36:4 azért, Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek, a pusztuló romoknak és a kihalt városoknak, amelyeket kifosztottak és csúfoltak a szomszéd népek.
Eze 36:5 Ezt mondja az Úr, az Isten: Valóban, izzó féltékenységemben a többi népek és egész Edom ellen beszéltem, mivel elfoglalták országomat; káröröm volt a szívükben és megvetés a lelkükben, amiért elpusztították és kifosztották.
Eze 36:6 Jövendölj Izrael földjéről, és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, féltékenységemben és haragomban beszéltem, mivel el kell tűrnötök a népek gyalázkodásait.
Eze 36:7 Ezért hát ezt mondja az Úr, az Isten: Fölemelem kezemet, s igazán mondom: a népeknek, amelyek körülöttetek vannak, viselniük kell majd gyalázatukat.
Eze 36:8 Ti meg, Izrael hegyei, sarjasszatok ágakat és teremjetek gyümölcsöt népemnek, Izraelnek, mert hamarosan visszatér!
Eze 36:9 Mert nézzétek, hozzátok megyek, felétek fordulok, azért megművelnek és bevetnek benneteket.
Eze 36:10 Megsokasítom rajtatok az embereket és Izrael egész házát. A városokat lakják majd, s a romokat újra fölépítik.
Eze 36:11 Megszaporítok rajtatok embert és állatot, hogy sokasodjanak és legyenek termékenyek. Lakottá teszlek benneteket, mint azelőtt voltatok, és jót teszek veletek, többet, mint azelőtt, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Eze 36:12 Emberek járnak majd megint rajtatok, népem, Izrael; birtokba vesznek titeket, az örökrészük lesztek, és nem fosztod meg őket többé gyermekeiktől.
Eze 36:13 Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel azt mondták nektek: Emberfaló vagy és népedet gyermektelenné teszed,
Eze 36:14 azért nem eszel többé embert, és nem fosztod meg többé népedet gyermekeitől - mondja az Úr, az Isten.
Eze 36:15 A jövőben nem engedem, hogy a népek gyalázkodását halld és a nemzetek gúnyolódását hallgasd, s nem fosztod meg többé népedet gyermekeitől - mondja az Úr, az Isten.
Eze 36:16 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 36:17 Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de beszennyezte életmódjával és tetteivel. Életmódja olyan volt előttem, mint a havi tisztulásban szenvedő nő tisztátalansága.
Eze 36:18 Ekkor rájuk zúdítottam haragomat a vér miatt, amelyet ontottak az országban, és a bálványok miatt, amelyekkel tisztátalanná tették (az országot).
Eze 36:19 Szétszórtam őket a népek közé, és szétszélesztettem az országokba. Életmódjuk és tetteik szerint ítélkeztem fölöttük.
Eze 36:20 A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: "Ez az Úr népe, mégis ki kellett az ő földjéről menniük."
Eze 36:21 De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza megszentségtelenített a népek között, ahová került.
Eze 36:22 Ezért mondd meg Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettetek a népek között, amelyek közé kerültetek.
Eze 36:23 Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között, amelyet megszentségtelenítettek közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr - mondja az Úr, az Isten -, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok.
Eze 36:24 Kivezérellek benneteket a népek közül, összegyűjtelek minden országból és visszaviszlek saját földetekre.
Eze 36:25 Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket.
Eze 36:26 Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek.
Eze 36:27 Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok.
Eze 36:28 Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.
Eze 36:29 Megszabadítalak benneteket minden tisztátalanságtól, bőven ellátlak gabonával és nem küldök rátok többé éhínséget.
Eze 36:30 Megszaporítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy ne kelljen többé az éhhalál gyalázatát viselnetek a népek között.
Eze 36:31 Akkor majd visszaemlékeztek gonosz útjaitokra és iszonyatos tetteitekre. Megutáljátok saját magatokat bűneitek és gonoszságaitok miatt.
Eze 36:32 Nem miattatok teszem ezt - mondja az Úr, az Isten -, jól jegyezzétek meg magatoknak! Szégyenkezzetek és piruljatok életetek miatt, Izrael háza!
Eze 36:33 Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor minden bűnötöktől megtisztítalak benneteket, újra benépesítem a városokat, és a romok újra felépülnek.
Eze 36:34 Az elpusztult földet újra megművelik, amely csak pusztaság volt, minden arra járó szeme láttára.
Eze 36:35 Azt mondják majd: "Ez az elpusztult föld olyan lett, mint az Éden kertje, és az elpusztított, feldúlt, lerombolt városok lakott erődök lettek.
Eze 36:36 Akkor a népek, amelyek megmaradtak itt a környéken, megtudják, hogy én, az Úr újra felépítettem, amit leromboltak, és amit letaroltak, azt újra beültettem. Én, az Úr mondtam ezt, és végbe is viszem."
Eze 36:37 Ezt mondja az Úr, az Isten: Még azt is megengedem, hogy Izrael háza azzal a kéréssel forduljon hozzám, hogy sokasítsam meg őket, mint valami emberekből álló nyájat;
Eze 36:38 mint egy szent állatokból álló nyájat, mint egy Jeruzsálemben ünnepekre összegyűlt nyájat. Romokban heverő városaitok így telnek meg emberek nyájával. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 37:1 Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a síkságra vitt, amely tele volt csontokkal.
Eze 37:2 Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a mezőn, és teljesen ki voltak száradva.
Eze 37:3 Így szólt hozzám: "Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?" Így feleltem: "Uram, Istenem, te tudod."
Eze 37:4 Ekkor így folytatta: "Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát!
Eze 37:5 Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek.
Eze 37:6 Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr."
Eze 37:7 Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek.
Eze 37:8 Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehelet még nem volt bennük.
Eze 37:9 Ekkor így szólt hozzám: "Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek."
Eze 37:10 Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.
Eze 37:11 Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: "Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van."
Eze 37:12 Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére.
Eze 37:13 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem.
Eze 37:14 Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr.
Eze 37:15 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 37:16 Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: "Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak." Aztán fogj egy fát és írd rá: "József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart."
Eze 37:17 Aztán illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben.
Eze 37:18 Ha akkor néped fiai azt mondják neked: "Nem árulnád el, mit akarsz ezzel mondani",
Eze 37:19 ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben.
Eze 37:20 A fadarabok, amelyekre írsz, legyenek a szemük előtt a kezedben,
Eze 37:21 aztán így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták őket. Összegyűjtöm őket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem őket.
Eze 37:22 Egy néppé teszem őket országomban, és Izrael hegyein egy király fogja kormányozni őket, és nem alkotnak többé két népet, és nem oszlanak többé két országra.
Eze 37:23 Nem szennyezik be többé magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket a hűtlenségből, amelyet elkövettek, megtisztítom őket, és az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek.
Eze 37:24 Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak. Törvényeimhez igazodnak és szemük előtt tartják parancsaimat és teljesítik őket.
Eze 37:25 Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak. Ők is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is, mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre.
Eze 37:26 A béke szövetségét kötöm velük, s ez örök szövetség lesz. Megerősítem és megsokasítom őket, és felállítom közöttük szentélyemet, örök időkre.
Eze 37:27 Köztük lesz hajlékom, és én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.
Eze 37:28 Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, én szentelem meg Izraelt, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.
Eze 38:1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
Eze 38:2 Emberfia, fordulj Góg felé és Magóg földje felé, Ros, Mesek és Tubal fejedelmei felé és jövendölj ellenük!
Eze 38:3 Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubal fejedelme!
Eze 38:4 Idecsalogatlak és kampót teszek állkapcsodba, kivonultatlak egész seregeddel, teljesen fölszerelt lovaiddal és lovasaiddal, pajzsot és vértet viselő és kezében kardot tartó hatalmas seregeddel együtt.
Eze 38:5 Parasz, Kus és Put is velük van, mindegyik pajzsot és sisakot visel.
Eze 38:6 Aztán Gomer a csapataival, és Bet-Togarma messze északról, egész seregével - tömérdek nép van veled.
Eze 38:7 Állj készenlétben, fölfegyverkezve, minden embereddel egyetemben, aki csak köréd sereglett - nekem leszel majd szolgálatomra.
Eze 38:8 Sok nap múltán parancsot kapsz majd az esztendők végén. Akkor olyan ország ellen indulsz, amely megszabadult a kardtól, és számos nép közül gyűlt egybe Izrael hegyein, amelyek sokáig pusztán álltak. Amióta kikerültek a népek közül, mindannyian biztonságban élnek.
Eze 38:9 Akkor majd felvonulsz, úgy jössz, mint a fergeteg, olyan leszel majd csapataiddal és a veled tartó rengeteg néppel, mint valami felleg, amely az országra borul.
Eze 38:10 Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon majd gondolatok ébrednek szívedben és gonosz tervet agyalsz ki.
Eze 38:11 Így fogsz beszélni: "Felvonulok egy olyan ország ellen, ahol nincsenek erődök, megtámadom a békés embereket, akik mindnyájan biztonságban érzik magukat. Mindannyian falakkal nem védett városokban laknak, se záruk, se ajtajuk.
Eze 38:12 Zsákmányolok és fosztogatok, ráteszem kezemet a romokra, amelyeket ismét laknak, és a népre, amely a többi nép közül gyűlt egybe, birtokot és vagyont szerez és a föld köldökén lakik."
Eze 38:13 Seba, Dedán, Tarsis kereskedői és minden fiatal oroszlánja azt mondja majd neked: "Azért jöttél, hogy fosztogass? Zsákmányolásra gyűjtötted össze seregedet? Elhordod az ezüstöt és az aranyat, elhurcolod a nyájakat és a vagyont, és bőséges zsákmányra teszel szert?"
Eze 38:14 Ezért jövendölj, emberfia, és mondd Gógnak: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nemde abban az időben, amikor népem, Izrael biztonságban él, te majd fölkerekedsz?
Eze 38:15 Idejössz lakóhelyedről, messze északról és tömérdek nép tart veled: lóháton, hatalmas tömeg, nagy sokaság.
Eze 38:16 Felvonulsz népem, Izrael ellen, mint a felleg, s elborítod az országot. Ez az utolsó napokban következik be. Felvonultatlak országom ellen, hogy a népek megismerjenek, amikor majd megmutatom rajtad a szemük láttára, ó Góg, hogy szent vagyok.
Eze 38:17 Ezt mondja az Úr, az Isten: Rólad beszéltem a hajdankor napjaiban szolgáim, Izrael prófétái által, akik azokban a napokban megjövendölték, hogy felvonultatlak ellenük.
Eze 38:18 Azon a napon, amelyen Góg Izrael földje ellen vonul - mondja az Úr, az Isten -, haragom fellángol bennem. Indulatomban,
Eze 38:19 féltékenységemben és izzó haragomban így szólok: Valóban, azon a napon nagy rettegés támad Izrael földjén.
Eze 38:20 Remegnek előttem a tenger halai, az ég madarai, az erdő vadjai, minden csúszómászó, amely a földön mozog, és minden ember, aki csak él a földön. A hegyek megrepednek, a sziklák leomlanak, minden fal a földre omlik.
Eze 38:21 Fellázítom ellenük a föld minden borzalmát - mondja az Úr, az Isten. Mindegyiküknek a saját testvére ellen irányul a kardja.
Eze 38:22 Aztán pestissel és vérontással ítéletet tartok fölöttük, záporesőt és jégesőt, tüzet és ként zúdítok rá és csapataira, meg a tömérdek népre, amely vele van.
Eze 38:23 Így bizonyítom be, hogy nagy és szent vagyok, és kinyilvánítom magamat sok nép szeme láttára. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 39:1 Te meg, emberfia, jövendölj Góg ellen! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubal fejedelme.
Eze 39:2 Idehívlak és elővezetlek, felvonultatlak messze északról, és Izrael hegyeire hozlak.
Eze 39:3 Akkor aztán kiütöm bal kezedből az íjat, és kiejtetem veled jobbodból a nyilakat.
Eze 39:4 Izrael hegyén esel majd el, te és egész sereged, a veled levő népekkel egyetemben. A különféle fajú ragadozó madaraknak és a mezei vadaknak adlak, faljanak fel.
Eze 39:5 A nyílt mezőn esel el, mert én mondtam ezt - mondja az Úr, az Isten.
Eze 39:6 Tüzet bocsátok Magógra és a biztonságban élő szigetlakókra, akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Eze 39:7 Ismertté teszem szent nevemet népem, Izrael körében, nem tűröm tovább, hogy megszentségtelenítsék nevemet. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, Izrael Szentje.
Eze 39:8 Lám, közeleg és beteljesedik - mondja az Úr, az Isten -, itt a nap, amelyről beszéltem.
Eze 39:9 Akkor Izrael városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, pajzsokat, védőpajzsokat, íjakat, nyilakat, buzogányokat és lándzsákat, és hét esztendőn át ezzel tüzelnek.
Eze 39:10 Nem kell többé fát keresni a mezőn, sem vágni az erdőben, mert a fegyverekkel tüzelnek majd. Kifosztják fosztogatóikat, és zsákmányt szereznek zsákmányolóiktól - mondja az Úr, az Isten.
Eze 39:11 Azon a napon nevezetes helyet adok Izraelben Gógnak temetőül, Abarim völgyét, a tengertől keletre - ez útjában lesz az arra járóknak -, és oda temetik el Gógot tömérdek seregével együtt, s Hamon-Góg völgyének nevezik majd el.
Eze 39:12 Hét hónapon át temeti majd őket Izrael háza, hogy megtisztítsák az országot.
Eze 39:13 Az ország egész népe temet majd, és nevezetes napjuk lesz ez, amikor majd kinyilvánítom dicsőségemet - mondja az Úr, az Isten.
Eze 39:14 Embereket jelölnek majd ki, hogy állandóan járják az országot, s temessék azokat, akik a földön maradtak, hogy így megtisztítsák. A hét hónap elteltével kezdik meg a kutatást.
Eze 39:15 Ha a járőrök útjukon emberi csontra bukkannak, jelt állítanak mellé, míg a sírásók el nem temetik Hamon-Góg völgyébe -
Eze 39:16 az egyik városnak is Hamona lesz a neve -, így fogják megtisztítani az országot.
Eze 39:17 Te meg, emberfia - mondja az Úr, az Isten -, szólj a sokfajta madárnak és a mező vadjainak: Gyűljetek össze és gyertek! Mindenhonnan gyűljetek ide, az áldozati lakomára, amelyet Izrael hegyein rendezek nektek, a nagy áldozati lakomára! Egyetek húst és igyatok vért!
Eze 39:18 Egyétek a hősök húsát és igyátok a föld fejedelmeinek vérét! Ezek mind kosok, bárányok, bakok és Básánból való hizlalt bikaborjak.
Eze 39:19 Egyetek hájat jóllakásig és igyatok vért részegségig áldozati lakomámon, amelyet rendeztem nektek.
Eze 39:20 Lakjatok jól asztalomnál lovakkal és lovasokkal, hősökkel és harcosokkal - mondja az Úr, az Isten.
Eze 39:21 Megmutatom dicsőségemet a népek között, és minden nép látni fogja ítéletemet, amit végrehajtok, és kezemet, amely rájuk nehezedik.
Eze 39:22 Akkor majd megtudja Izrael háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, attól a naptól kezdve minden időkre.
Eze 39:23 A népek is megtudják: Izrael házának a vétke miatt kellett száműzetésbe mennie, mert hűtlenek lettek hozzám, és ezért elrejtettem előlük arcomat és szorongatójuk kezébe adtam őket, hogy mindnyájukat kardélre hányják.
Eze 39:24 Tisztátalanságaik és vétkeik szerint bántam velük, és elrejtettem előlük arcomat.
Eze 39:25 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Most jóra fordítom Jákob sorsát, megkönyörülök Izrael egész házán, és buzgólkodom szent nevemért.
Eze 39:26 Hadd felejtsék el minden gyalázatukat és hűtlenségüket, amelyet ellenem elkövettek, hiszen biztonságban lakhatnak földjükön, nem háborgatja őket senki.
Eze 39:27 Ha a népek közül hazahozom őket, és összegyűjtöm mindnyájukat ellenségeik országából, akkor majd megmutatom rajtuk számtalan nép szeme láttára, hogy szent vagyok.
Eze 39:28 Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert száműztem ugyan a népek közé, de most összegyűjtöm őket hazájukba, és senkit sem hagyok ott közülük.
Eze 39:29 Nem rejtem el többé előlük arcomat, mert kiárasztom lelkemet Izrael házára - mondja az Úr, az Isten.
Eze 40:1 Száműzetésünk 25. esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, a város elfoglalása után a tizennegyedik évben, éppen azon a napon fölöttem volt az Úr keze. Elvitt
Eze 40:2 isteni látomásban Izrael földjére, és letett egy nagyon magas hegyre. Ezen a hegyen olyasmi tárult elém, mintha dél felé város épült volna.
Eze 40:3 Odavitt és lám, ott volt egy ember, aki mintha ércből lett volna; lenzsinórt tartott a kezében, meg egy mérővesszőt és ott állt a kapuban.
Eze 40:4 A férfi megszólított: "Emberfia, jól nyisd ki a szemedet és a füledet! Nagyon figyelj mindenre, amit majd mutatok, mert azért kerültél ide, hogy ezt megmutassam neked! Mondj el Izrael házának mindent, amit csak látni fogsz."
Eze 40:5 És lám, a templomot fal vette körül minden oldalról. A férfi kezében egy hat könyök hosszú mérővessző volt - egy könyök itt annyi, mint egy könyök meg egy tenyér.
Eze 40:6 Aztán ahhoz a kapuhoz ment, amely kelet felé nézett, fölment a lépcsőn, és megmérte a kapu küszöbét: egy vessző szélességű volt;
Eze 40:7 aztán a fülkét: egy vessző hosszú és egy vessző széles; a távolságot a fülkék között: öt könyök; és a kapu küszöbe, a kapu előcsarnoka oldalán belülről: egy vessző.
Eze 40:8 Majd megmérte a kapu előcsarnokát: A templom felől: egy vessző.
Eze 40:9 Megmérte a kapu előcsarnokát: nyolc könyök és oszlopai két könyök, a kapu előcsarnoka pedig belül volt.
Eze 40:10 A keleti kapu fülkéi egymással szemben voltak: három az egyik, és három a másik oldalon, mindháromnak azonos volt a mérete. Az oszlopoknak is ugyanaz volt a méretük mindkét oldalon.
Eze 40:11 Ekkor megmérte a kapubejárat szélességét: tíz könyök, és a kapu hosszát: tizenhárom könyök.
Eze 40:12 A fülkék előtt volt egy szegély, az egyik oldalán is, meg a másikon is egy könyök széles, a fülkék pedig hatkönyöknyiek voltak mind az egyik, mind a másik oldalon.
Eze 40:13 Megmérte a kaput is a fülke hátsó falától a másik falig: ajtótól ajtóig huszonöt könyök volt a szélessége.
Eze 40:14 Aztán megmérte az előcsarnokot: húsz könyök; a pillér mellett a kapu udvara volt mindenfelől körös-körül.
Eze 40:15 A kapu bejáratának homlokzatától a belső kapu csarnokának homlokzatáig ötven könyök volt.
Eze 40:16 A fülkéken és oszlopaikon rácsozott ablakok voltak, a kapun belül körös-körül, hasonlóképpen ablakok voltak a csarnokokon is, belül körös-körül, az oszlopokon pedig pálmafák voltak.
Eze 40:17 Aztán kivitt a külső udvarra, és lám, ott kamrák voltak és kővel kirakott padlózat körös-körül az udvarban; harminc kamra volt a padlózaton körös-körül.
Eze 40:18 A kőpadló a kapuk két oldalán volt, a kapuk hosszának megfelelően, ez volt az alsó kőpadló.
Eze 40:19 Aztán megmérte az udvar szélességét az alsó kapu homlokzatától egészen a belső kapu homlokzatáig: száz könyök volt kelet felé is, meg észak felé is.
Eze 40:20 A külső udvaron levő, észak felé néző kapu hosszát és szélességét is megmérte.
Eze 40:21 Fülkéi - három az egyik és három a másik oldalon -, oszlopai és előcsarnokai éppen olyan méretűek voltak, mint az első kapué: ötvenkönyöknyi volt a hosszúságuk és huszonöt könyöknyi a szélességük.
Eze 40:22 Ablakai, előcsarnoka és pálmái ugyanolyan méretűek voltak, mint a keletre néző kapué, hét lépcsőfokon lehetett feljutni hozzá, előcsarnoka befelé volt.
Eze 40:23 Az a kapu is, amely az északi kapuval szemben a belső udvarra nyílt, olyan volt, mint a keleti kapu. Megmérte kaputól kapuig: száz könyök volt.
Eze 40:24 Aztán déli irányba vezetett, és ott is volt egy kapu, amely délnek nézett. Annak is megmérte a fülkéit, oszlopait és előcsarnokát: ugyanolyan méretűek voltak.
Eze 40:25 Ablakai voltak körös-körül, akárcsak előcsarnokának, az előbb említett ablakokhoz hasonlóan, s ötvenkönyöknyi volt a hosszúságuk és huszonöt könyöknyi a szélességük.
Eze 40:26 Hét lépcsőfokon lehetett feljutni hozzá és előcsarnoka befelé volt. Éppenúgy voltak pálmái: az egyik az oszlopok egyik felén, a másik a másik felén.
Eze 40:27 Volt a belső udvarnak is dél felé néző kapuja; az egyik kaputól a másikig déli irányban százkönyöknyi távolságot mért.
Eze 40:28 Aztán a déli kapun át a belső udvarba vitt: megmérte a déli kaput, ugyanolyan méretű volt.
Eze 40:29 Fülkéi, oszlopai és előcsarnoka ugyanolyan méretű volt, ablakai is voltak körös-körül, akárcsak az előcsarnoknak: ötven könyök volt a hosszuk és huszonöt könyök a szélességük.
Eze 40:30 Az előcsarnok körös-körül: huszonöt könyök hosszú és öt könyök széles volt.
Eze 40:31 Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopai, pálmái voltak, és nyolc lépcsőből állt a feljárata.
Eze 40:32 Aztán ahhoz a kapuhoz vitt, amely keletre nézett, és megmérte a kaput: ugyanolyan méretű volt.
Eze 40:33 Fülkéi, oszlopai és előcsarnoka is ugyanolyan méretűek voltak. Körös-körül ablakai voltak, akárcsak az előcsarnoknak. Hosszuk ötvenkönyöknyi, szélességük huszonöt könyöknyi.
Eze 40:34 Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopain pálmák voltak, az egyik oldalon is meg a másikon is. Nyolc lépcsőből állt a feljárata.
Eze 40:35 Ezután az északi kapuhoz vitt, és azt is megmérte: az is ugyanolyan méretű volt.
Eze 40:36 Annak is voltak fülkéi, oszlopai meg előcsarnoka, körös-körül meg ablakai, a hosszuk ötven könyök és a szélességük huszonöt könyök volt.
Eze 40:37 Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopain pálmák voltak, az egyik felén is, meg a másikon is, s nyolc lépcsőből állt a feljárója.
Eze 40:38 Volt ott egy cella is, amelynek bejárata a kapuk előcsarnokánál volt. Ott mosták le az égőáldozatnak szánt állatokat.
Eze 40:39 A kapu előcsarnokában két asztal volt, az egyik oldalon is, meg a másikon is, ezeken vágták le a véres égőáldozatot, a bűnért való áldozatot és a jóvátételi áldozatot.
Eze 40:40 A külső oldalfalnál, amely az északra nyíló kapu bejárata felé húzódott, volt két asztal. A másik oldalon, a kapu előcsarnoka előtt ugyancsak két asztal volt:
Eze 40:41 négy asztal az egyik és négy asztal a másik oldalon a kapu mellett, összesen nyolc asztal; ezeken ölték le az áldozati állatokat.
Eze 40:42 Az égőáldozatokhoz használt négy asztal négyszögletes kövekből való volt, és másfél könyök hosszú, másfél könyök széles és egy könyök magas. Ezekre tették az égő- és véresáldozatok leöléséhez szükséges szerszámokat.
Eze 40:43 Arasznyi perem is futott rajta körbe, amely befelé hajlott. Ezekre az asztalokra tették az áldozati húst.
Eze 40:44 Ezután a belső udvarba vitt, és lám, ott, a belső udvarban két cella volt: az egyik az északi kapu oldalfalánál, ennek az eleje délre nézett, a másik meg a déli kapu oldalfalánál, ennek az eleje északra nézett.
Eze 40:45 Így szólt hozzám: Ez a cella, amelynek az eleje délre néz, azoké a papoké, akik a templomi szolgálatot látják el.
Eze 40:46 A másik cella pedig, amelynek az eleje északra néz, azoké a papoké, akik az oltár szolgálatát látják el. Ezek Cádok fiai, Lévi fiai közül csak ők közelíthetnek az Úrhoz, hogy szolgáljanak neki.
Eze 40:47 Megmérte az udvart: a hossza száz könyök volt, a szélessége is száz könyök, s négyzet alakú volt. Az oltár pedig a templom előtt állt.
Eze 40:48 Ekkor a templom előcsarnokába vitt, és megmérte az előcsarnok oszlopait: öt könyök az egyik és öt könyök a másik oldalon. A kapu szélessége pedig: három könyök az egyik, három a másik oldalon.
Eze 40:49 Az előcsarnok hossza húszkönyöknyi volt, szélessége pedig tizenkét könyöknyi, és tíz lépcsőn lehetett feljutni hozzá. Az oszlopok mellett pillérek is voltak: az egyik az egyik oldalon, a másik a másikon.
Eze 41:1 Ezután a templomba vitt, és megmérte a pilléreket: hat könyök volt a szélességük az egyik oldalon és hat könyök a másik oldalon.
Eze 41:2 A bejárat szélessége: tíz könyök, a bejárat oldalfalai: öt könyök az egyik oldalon és öt könyök a másik oldalon. Hosszát is megmérte: negyven könyök, és a szélessége: húsz könyök.
Eze 41:3 Ezután a templom belsejébe ment, és megmérte az ajtó pillérét: két könyök, majd a bejárat oldalfalait: hét könyök, és a bejárat oldalfalait: hét könyök.
Eze 41:4 És megmérte a hosszát: húsz könyök, és a szélességét: húsz könyök a templom előtt. Majd azt mondta nekem: ez a legszentebb.
Eze 41:5 És megmérte a templom falát: hat könyök, és az oldalépületek szélességét: négy könyök mindenütt a templom körül.
Eze 41:6 Az oldalépületekből - oldalépület oldalépület fölött - harminc volt három emeleten. A falakon, amely befelé, az oldalfülkékre nézett, kiszögellések voltak, amelyek támként szolgáltak. A templom falában nem voltak ilyen támpillérek.
Eze 41:7 Az oldalfülkék szélessége emeletről emeletre növekedett, mert körülvették a templomot az emeleteken, ezért...
Eze 41:8 A templomon körös-körül emelkedést láttam: az oldalfülkék alapjai egy teljes mérővesszőt tettek ki, azaz hat könyököt.
Eze 41:9 Az oldalépületek külső falának vastagsága öt könyök volt. Szabad tér volt a templom oldalépületei
Eze 41:10 és a cellák között, mintegy húszkönyöknyi szélességben körös-körül a templom körül.
Eze 41:11 Az oldalépület kapui a szabadba nyíltak, egy kapu északra, egy meg délre, és a szabad tér szélessége öt könyök volt körös-körül.
Eze 41:12 A különálló épület, amely nyugati irányban volt, hetven könyök széles volt, az épület falának szélessége körös-körül öt könyök volt, hossza pedig kilencven könyök.
Eze 41:13 Aztán megmérte a templomépületet: száz könyök hosszú volt, elkülönített hely, az épület, a falaival együtt száz könyök hosszú volt.
Eze 41:14 A ház homlokzata előtt fekvő és kelet felé elkülönített hely szélessége pedig száz könyök volt.
Eze 41:15 Majd megmérte az épület hosszúságát az elkülönített terület felől, falaival együtt, minden oldalról: száz könyök. A templom belsejét és az udvar előcsarnokait,
Eze 41:16 a küszöböket, a rácsos ablakokat és a kapukereteket három oldalon körös-körül gyalult fa borította, a küszöbbel szemben, körös-körül a padlótól az ablakokig, az ablakokon meg rács volt.
Eze 41:17 A bejárattól egészen a templom belső részéig és kívül, és minden falon körös-körül, kívül és belül
Eze 41:18 kerubok voltak meg pálmák. Egy pálma volt két kerub között, és mindegyik kerubnak két arca volt:
Eze 41:19 emberi arca az egyik pálma felől az egyik oldalon, és oroszlánarca a másik pálma felől a másik oldalon. Így voltak ábrázolva körös-körül az egész templomban.
Eze 41:20 A padlótól a kapu felső részéig kerubok és pálmák voltak kifaragva.
Eze 41:21 A templom oszlopai négyszögletesek voltak. A legszentebb előtt olyan valami volt,
Eze 41:22 mint egy három könyök magas, két könyök hosszú és két könyök széles fából való oltár. Sarkai, talpazata és oldala fából voltak. És azt mondta nekem: "Ez az az asztal, amely az Úr előtt áll."
Eze 41:23 A templomcsarnoknak két ajtószárnya volt, és a legszentebbnek is
Eze 41:24 két ajtószárnya volt. Az ajtószárnyaknak két elfordítható ajtólapjuk volt, kettő az egyik és kettő a másik szárnyon.
Eze 41:25 A templomcsarnok ajtószárnyain kerubok és pálmák voltak, mint a falakon is, és fából való védőtető volt kívül az előcsarnok előtt.
Eze 41:26 Rácsos ablakok és pálmák voltak kívül és belül az előcsarnok oldalfalain, továbbá a templom oldalfülkéi és a védőtetők.
Eze 42:1 Aztán kivitt a külső udvarba északi irányba; ahhoz a kamrához vitt, amely az elkülönített hellyel átellenben és az észak felé néző építménnyel szemben volt.
Eze 42:2 A hossza száz könyök volt az északi felén, a szélessége ötven könyök.
Eze 42:3 A belső udvarban a kapukkal szemben és a külső udvarban a kikövezett úttal szemben karzatok voltak egymással szemben három emeleten.
Eze 42:4 És a cellák előtt tíz könyök széles és száz könyök hosszú folyosó volt, amelynek kapui északra néztek.
Eze 42:5 A felső kamrák valamivel kisebbek voltak, mint az alsók és a középsők, mert a karzat elfoglalta előlük a helyet.
Eze 42:6 Háromemeletesek voltak ugyanis, és nem voltak oszlopaik úgy, mint ahogy oszlopok voltak az udvarokban. Ezért volt kevesebb terük, mint az alsóknak és a középsőknek.
Eze 42:7 A külső fal, amely a kamrákkal párhuzamosan a külső udvar irányába a kamrák felé húzódott, ötven könyök hosszúságú volt.
Eze 42:8 Mert a kamrák hossza, amelyek a külső udvarban voltak, ötven könyök volt, a templom előttieké meg száz könyök.
Eze 42:9 A bejárat e kamrák alatt kelet felől volt, ha az ember a külső udvarból jött.
Eze 42:10 Az udvar falának szélességében déli irányban az elkülönített hely előtt és az épület előtt ugyancsak kamrák voltak.
Eze 42:11 Előttük út volt, mint az északra fekvő kamráknál: hosszúságuk, szélességük, minden kijáratuk, egyéb berendezésük és ajtajaik ugyanolyanok voltak.
Eze 42:12 Olyanok voltak, mint a déli kamrák bejáratai: minden út kezdetén volt egy bejárat a kelet felé néző fallal szemben, annak a bejáratánál.
Eze 42:13 És így szólt hozzám: "Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely előtt vannak, a legszentebbnek a kamrái, ahol a papok, akik az Úrhoz közelíthetnek, elfogyasztják a szent adományokat. Oda tegyék le a szent adományokat, az ételáldozatot, a bűnért való áldozatot és a jóvátételi áldozatot, mert az a hely szent.
Eze 42:14 És ha a papok oda betérnek, ne menjenek a szentélyből a külső udvarba, hanem ott tegyék le ruhájukat, amelyben szolgálatukat végezték, mert azok szentek. Más ruhát vegyenek magukra, és csak azután közeledjenek a nép számára kijelölt helyhez."
Eze 42:15 És amikor befejezte a belső templomépület mérését, kivitt a kelet felé néző kapuhoz, és megmérte körös-körül a templomteret.
Eze 42:16 Megmérte a keleti oldalt a mérővesszőjével: ötszáz könyök. Aztán megfordult, és
Eze 42:17 megmérte az északi oldalt: ötszáz könyök a mérővesszővel. Aztán megfordult,
Eze 42:18 megmérte a déli oldalt, és ötszáz könyököt mért a mérővesszővel.
Eze 42:19 Megfordult, és megmérte a nyugati oldalt: ötszáz könyök a mérővesszővel.
Eze 42:20 Négy irányban mérte meg a falat körös-körül minden oldalukon - ötszáz könyök hosszú és ötszáz könyök széles -, hogy a szentet elkülönítse a közönségestől.
Eze 43:1 Aztán elvitt a kelet felé néző kapuhoz.
Eze 43:2 És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és fönségétől tündöklött a föld.
Eze 43:3 A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam.
Eze 43:4 Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett.
Eze 43:5 Ekkor a lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége.
Eze 43:6 És hallottam, hogy valaki a templomból beszélt hozzám, és a férfiú még mellettem állt.
Eze 43:7 Így szólt hozzám: "Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké. Nem fogja többé megszentségteleníteni Izrael háza, sem ők, sem királyaik szent nevemet paráznaságukkal, királyaik holttestével,
Eze 43:8 mint amikor küszöbüket az én küszöböm mellé, oszlopaikat az én oszlopaim mellé építették, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Meggyalázták szent nevemet iszonyatos tetteikkel, ezért is semmisítettem meg őket haragomban.
Eze 43:9 Most majd távol tartják tőlem paráznaságukat és királyaik holttestét, én meg közöttük lakom mindörökké.
Eze 43:10 Te pedig, emberfia, írd le Izrael házának a templomot, hogy szégyelljék magukat iszonyatos tetteik miatt. Mérjék meg az épületet,
Eze 43:11 és ha szégyellik magukat azokért, amiket tettek, mutasd meg nekik a templomot és berendezését, kijáratait és bejáratait és egész fekvését, ismertesd meg velük egész rendjét és törvényét, és írd le ezeket a szemük láttára, hogy ezeket a törvényeket és rendelkezéseket mind figyelembe vegyék és megtartsák.
Eze 43:12 Ez a templom törvénye: a hegy tetején az egész terület, amely körülötte van, igen szent terület."
Eze 43:13 Ezek az oltár méretei könyökben, amely egykönyöknyi és egytenyérnyi: alapzata egy könyök magas volt és egy könyök széles. A szélén körülfutó párkányzat egy arasz volt. És ez az oltár magassága:
Eze 43:14 a földön álló alapzattól az alsó kiszögellésig két könyök, szélessége meg egy könyök volt, a kisebb kiszögelléstől a nagyobb kiszögellésig négy könyök, a szélessége meg egy könyök.
Eze 43:15 Maga a tűzhely négy könyök volt, és a tűzhelyről fölfelé négy szarv emelkedett ki.
Eze 43:16 A tűzhely hossza tizenkét könyök volt és szélessége is tizenkét könyök, tehát egyenlő oldalú négyszög volt.
Eze 43:17 Kiszögellésének hossza tizennégy könyök, szélessége tizennégy könyök volt mind a négy oldalán, és a szegély, amely körülvette, fél könyök volt, alapzatának foglalata pedig egy könyök körös-körül. A lépcsői kelet felé néztek.
Eze 43:18 Ekkor így szólt hozzám: Emberfia, ezt mondja az Úr, az Isten: Ezek az oltárra vonatkozó szabályok. Azon a napon, amelyen elkészül, hogy rajta égőáldozatot mutassanak be és vérrel meghintsék,
Eze 43:19 adj a Cádok ivadékai közül való levita papoknak, akik hozzám közelíthetnek - mondja az Úr, az Isten -, egy fiatal bikát a csordából bűnért való áldozatul.
Eze 43:20 Végy a véréből és kend meg vele az oltár négy szarvát és a kiszögellés négy sarkát, meg a szegélyt körös-körül, hogy megtisztítsd és megengeszteld.
Eze 43:21 Aztán fogd a bikát bűnért való áldozatul: égessétek el a templomnak egyik elkülönített helyén a szentélyen kívül.
Eze 43:22 A második napon mutass be egy hibátlan kecskebakot bűnért való áldozatul, és tisztítsák meg az oltárt úgy, amint megtisztították a bikával.
Eze 43:23 Amikor elvégzed megtisztítását, áldozz fel egy hibátlan fiatal bikát és egy hibátlan kost a nyájból.
Eze 43:24 Vidd ezeket az Úr elé, a papok hintsenek rájuk sót, és mutassák be őket égőáldozatul az Úrnak.
Eze 43:25 Hét napon át kell naponta egy bakot bűnért való áldozatul feláldozni, meg egy hibátlan bikát és egy kost a nyájból.
Eze 43:26 Hét napon át kell az oltárt bűnteleníteni, megtisztítani és fölszentelni.
Eze 43:27 E napok elmúltával, a nyolcadik napon, és azon túl is mutassák be a papok az oltáron égőáldozataitokat és közösségi áldozataitokat, s én kegyes leszek hozzátok - mondja az Úr, az Isten.
Eze 44:1 Ekkor a szentély külső kapujához vezetett, amely keletre nézett, de zárva volt.
Eze 44:2 Az Úr így szólt hozzám: Ez a kapu legyen zárva! Nem szabad kinyitni, senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia.
Eze 44:3 Csak a fejedelem ülhet benne, hogy elköltse eledelét az Úr színe előtt. A kapu előcsarnokából léphet be, és ugyanazon az úton kell távoznia is.
Eze 44:4 Majd elvitt az északi kapu irányába a templom elé. Odanéztem és láttam, hogy az Úr dicsősége eltöltötte az Úr templomát, és arcra borultam.
Eze 44:5 Ekkor az Úr így szólt hozzám: Emberfia, jól figyelj, nyisd ki a szemedet, s figyelj a füleddel arra, amit mondani akarok neked az Úr házának minden szertartásáról és törvényéről. Jegyezd meg jól, kik jöhetnek a templomba és kik azok, akik ki vannak zárva a szentélyből.
Eze 44:6 Mondd meg Izrael háza lázongóinak: Ezt mondja az Úr, az Isten: Most aztán elég volt szégyenletes tetteitekből, Izrael háza!
Eze 44:7 Körülmetéletlen szívű és testű embereket vittetek be, úgyhogy szentélyemben voltak és meggyalázták templomomat, amikor ti bemutattátok nekem a kenyeret, a hájat és a vért, s így megszegtétek szövetségemet iszonyatos tetteitekkel.
Eze 44:8 Szentélyemben a szolgálatot nem ti láttátok el, hanem magatok helyett őket állítottátok be, hogy a szentély szolgálatát ellássák.
Eze 44:9 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: semmiféle idegen, körülmetéletlen szívű és testű nem léphet be szentélyembe, senki azok közül az idegenek közül, akik Izrael fiai között élnek.
Eze 44:10 Azok a leviták, akik elhagytak abban az időben, amikor Izrael elpártolt tőlem, hogy bálványait kövesse, viseljék bűnük terhét.
Eze 44:11 Legyenek a templomkapuk őrzésével megbízott szolgák szentélyemben, és teljesítsenek szolgálatot a templomban. Nekik kell az égőáldozatot és a véresáldozatot a népnek levágni, szolgaként rendelkezésére állni.
Eze 44:12 Azért, mert szolgáltak nekik bálványaik előtt, és így Izrael házának bűnre vezető botrányává lettek. Ezért fölemelem ellenük kezemet - mondja az Úr, az Isten -, s viselniük kell bűnük terhét.
Eze 44:13 Ne közeledjenek többé hozzám, hogy papi szolgálatot teljesítsenek, ne érintsék szent és nagyon szent dolgaimat: viseljék szégyenletes tetteik gyalázatát.
Eze 44:14 Így arra rendelem őket, hogy ellássák a templomi szolgálat minden munkáját: végezzenek mindent, ami azzal kapcsolatos.
Eze 44:15 A levita papok azonban, Cádok fiai, akik ellátták szentélyemben a szolgálatot akkor is, amikor Izrael fiai eltévelyedtek tőlem, ők közelíthetnek hozzám, hogy nekem szolgáljanak; álljanak elém, és mutassák be a hájat és a vért - mondja az Úr, az Isten.
Eze 44:16 Ők lépjenek be szentélyembe és közelítsenek asztalomhoz, szolgáljanak nekem, lássák el szolgálatomat.
Eze 44:17 Ha belépnek a belső udvar kapuin, öltözzenek vászonruhába, s gyapjú ne legyen rajtuk, ha a belső udvar kapuinál és a templomban teljesítenek szolgálatot.
Eze 44:18 Vászon fejkötőt viseljenek a fejükön, és vászon alsóruha legyen a csípőjükön. Ne övezzék magukat...
Eze 44:19 És ha kimennek a néphez a külső udvarba, vessék le azokat a ruhákat, amelyekben szolgálatukat végezték, és tegyék le a szentély celláiba, és más ruhát vegyenek fel, nehogy megszenteljék ruhájukkal a népet.
Eze 44:20 Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek, hanem rendesen nyírják meg hajukat.
Eze 44:21 Egy pap se igyék bort, ha a belső udvarba akar lépni.
Eze 44:22 Özvegyet, vagy férjétől eltaszított asszonyt ne vegyenek el feleségül, csak szüzet, Izrael házának leszármazottai közül. Elvehetnek azonban olyan özvegyet, aki papnak az özvegye.
Eze 44:23 Tanítsák meg népemet a szent és a nem szent közötti különbségre, valamint a tiszta és a tisztátalan közötti különbségre.
Eze 44:24 Vitás esetekben bíráskodjanak, és döntsenek rendelkezéseim szerint. Törvényeimet és rendelkezéseimet vegyék figyelembe, minden ünnepemen, és szenteljék meg szombatjaimat.
Eze 44:25 Holttestet ne érintsenek, nehogy tisztátalanná váljanak. Csak apjukkal, anyjukkal, fiukkal, leányukkal, fivérükkel és még férjhez nem ment nővérükkel fertőzhetik meg magukat.
Eze 44:26 De az ilyen, miután megtisztult, még számláljon hét napot.
Eze 44:27 Azon a napon, amelyen ismét belép a szentélybe, a belső udvarba, hogy a szentélyben szolgálatát teljesítse, mutasson be bűnért való áldozatot - mondja az Úr, az Isten.
Eze 44:28 Ne legyen örökrészük, én vagyok az ő örökrészük. Birtokot se adjatok nekik Izraelben, mert én vagyok az ő birtokuk.
Eze 44:29 Ők egyék meg az ételáldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot, és Izraelnek minden fogadalmi ajándéka az övék legyen.
Eze 44:30 És minden első termés legjava és minden italáldozat mindabból, amit bemutatnak, legyen a papoké, és ételeitek legjavát is adjátok a papoknak, hogy áldás szálljon házatokra.
Eze 44:31 Semmiféle hullát, sem vadállattól széttépett madarat vagy más állatot ne egyenek a papok.
Eze 45:1 Amikor sorshúzás útján felosztjátok az országot, különítsetek el egy szent részt a földből mint szent adományt az Úr számára. Hossza huszonötezer és szélessége húszezer mérték legyen. Ez a terület egész kiterjedésében legyen szent.
Eze 45:2 Ebből a szentélyhez tartozzék egy ötszázszor ötszáz mértéknyi négyszög és ötven könyöknyi térség legyen mellette körös-körül.
Eze 45:3 Ebből a területből mérj ki egy huszonötezer mértéknyi hosszú és tízezer mértéknyi széles darabot, ezen álljon a szentély, a legszentebb.
Eze 45:4 Ez legyen az ország szent része; legyen a papoké, akik a szentélyben teljesítenek szolgálatot, akik az Úrhoz közelítenek, hogy szolgáljanak neki. Legyen ez a hely arra, hogy ott álljon a házuk, és szent hely a szentélynek.
Eze 45:5 Továbbá egy huszonötezer mértéknyi hosszú és tízezer mértéknyi széles terület legyen a levitáké, akik a templomban szolgálnak; legyen az ő tulajdonuk a városokkal együtt, hogy ott lakjanak.
Eze 45:6 A város tulajdonaként jelöljetek ki ötezer mérték széles és huszonötezer mérték hosszú területet a szentély számára elkülönített terület mellett, ez Izrael egész házáé legyen.
Eze 45:7 A fejedelem számára, a szentély számára elkülönített terület és a város számára elkülönített terület mellett legyen birtok mindkét felől, a nyugati oldaltól nyugat felé, a keleti oldaltól kelet felé. Hossza akkora legyen, mint az ország minden más részéé nyugati szélétől a keleti széléig.
Eze 45:8 Ez legyen az ő birtoka Izraelben. Így a fejedelmek többé nem nyomják el népemet, meghagyják az országot Izrael házának törzsei szerint.
Eze 45:9 Ezt mondja az Úr, az Isten: Legyen ez nektek elég, Izrael fejedelmei. Hagyjátok abba az erőszakot és a rablást, jog és igazság szerint járjatok el, hagyjátok abba a jogtalan zsarolást - mondja az Úr, az Isten.
Eze 45:10 Használjatok igaz mértéket, igaz efát és igaz bátot!
Eze 45:11 Az efa és a bát legyen egyenlő oly módon, hogy a bát a homer tizedrésze legyen, és az efa is a homer tizedrésze. Amilyen a homer mértéke, olyan legyen ezeké is.
Eze 45:12 A sékel húsz gerából áll. Húsz sékel, huszonöt sékel és tizenöt sékel egy minát tesz ki.
Eze 45:13 Ezekkel az adományokkal tartoztok: egyhatod efa egy homer gabonából, egyhatod efa egy homer árpából.
Eze 45:14 Az olaj mennyisége pedig egy bát olaj, a kórnak a tizedrésze legyen; tíz bát egy kórt tesz ki, mint ahogy tíz bát tesz ki egy homert is.
Eze 45:15 Továbbá egy bárány minden kétszáz darabból álló nyájból, Izrael legelőiről az áldozat céljaira: égőáldozatul és a közösség áldozatául. Ez legyen engesztelő áldozatotok - mondja az Úr, az Isten.
Eze 45:16 Az ország egész népe adja át ezeket az adományokat Izrael fejedelmének.
Eze 45:17 A fejedelem gondoskodjék az égőáldozatokról, az étel- és italáldozatokról az ünnepeken, az újhold és a szombat napjain és Izrael házának valamennyi ünnepnapján. Ő gondoskodjék a bűnért való áldozatról, az ételáldozatról, az égőáldozatról és a közösségi áldozatról, engesztelésül Izrael háza számára.
Eze 45:18 Ezt mondja az Úr, az Isten: Az első hónap első napján végy egy hibátlan fiatal bikát, hogy a bűnt eltávolítsd a szentélytől.
Eze 45:19 A pap vegyen a bűnért való áldozat véréből, kenje meg vele a templom ajtófélfáját, az oltár szegélyének négy sarkát és a belső udvar kapuinak félfáját.
Eze 45:20 Így tégy a hetedik hónapban mindazokért, akik tudatlanságból, vagy tévedésből követtek el bűnt. Így távolítsd el a bűnt a templomtól.
Eze 45:21 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján legyen számotokra a húsvét ünnepe. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.
Eze 45:22 Ezen a napon a fejedelem mutasson be saját magáért és az ország egész népéért bűnért való áldozatul egy bikát.
Eze 45:23 Az ünnep hét napján mutasson be az Úrnak naponként égőáldozatul hét hibátlan bikát és kost hét napon keresztül, és bűnért való áldozatul egy bakot mindennap.
Eze 45:24 Ételáldozatként adjon minden bikához egy efányit, és minden koshoz egy efányit, és efánként egy hin olajat.
Eze 45:25 A hetedik hónapban, a hónap tizenötödik napján az ünnepen hasonlóképpen mutasson be hét napon át bűnért való áldozatot, égőáldozatot, ételáldozatot és ugyanannyi mennyiségű olajat.
Eze 46:1 Ezt mondja az Úr, az Isten: A belső udvar kelet felé néző kapuja a hat munkanapon legyen zárva. Szombaton azonban nyissák ki, úgyszintén újhold napján is.
Eze 46:2 A fejedelem vonuljon be kívülről a kapu csarnokán át, és álljon meg a kapu küszöbén. A papok mutassák be az ő égőáldozatát és közösségi áldozatát. Ő meg imádkozzék a kapu küszöbén, utána távozzék. A kaput ne zárják be estig.
Eze 46:3 A föld népe ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombatonként, és az újhold napjain az Úr előtt.
Eze 46:4 Égőáldozatul a fejedelem ezt mutassa be szombat napján: hat hibátlan bárányt és egy hibátlan kost,
Eze 46:5 ételáldozatul egy efát a koshoz, a bárányokhoz pedig amennyi telik tőle, és egy hin olajat minden efához.
Eze 46:6 Újhold napján egy hibátlan fiatal bikát, hat hibátlan bárányt és egy kost.
Eze 46:7 Ételáldozatul egy efát a bikához és egy efát a koshoz, a bárányokhoz pedig amennyi telik tőle és egy hin olajat minden efához.
Eze 46:8 Amikor a fejedelem bevonul, a kapu csarnokán vonuljon be és ugyanezen az úton távozzék.
Eze 46:9 Amikor a föld népe az Úr elé járul az ünnepnapokon: akik az északi kapun jönnek be imádkozni, a déli kapun távozzanak, akik pedig a déli kapun jönnek be, az északi kapun távozzanak. Senki se menjen vissza azon a kapun, amelyen bejött, hanem a szemben levőn távozzék.
Eze 46:10 A fejedelem is legyen közöttük, úgy jöjjön be, mint ők és úgy távozzék, mint ők.
Eze 46:11 Az ünnepeken és a gyülekezés napjain az ételáldozat egy efa legyen minden bikához, egy efa minden koshoz, a bárányokhoz pedig, amennyi telik tőle, és egy hin olaj minden efához.
Eze 46:12 Amikor a fejedelem önkéntes égőáldozatot vagy közösségi áldozatot mutat be az Úrnak, nyissák ki neki a kelet felé néző kaput és mutassa be égő- és közösségi áldozatát, amint ezt szombatnapon teszi, azután távozzék és távozása után zárják be a kaput.
Eze 46:13 Továbbá mutasson be az Úrnak mindennap égőáldozatként egy egyesztendős hibátlan bárányt: minden reggel mutassa ezt be.
Eze 46:14 Mutasson be hozzá ételáldozatul egyhatod efát és egyharmad hin olajat, és hintse meg vele a lisztlángot. Ez legyen az Úrnak törvényes, állandó és örökös áldozata.
Eze 46:15 Mutassák be a bárányt, az ételáldozatot és az olajat minden reggel, mindenkor.
Eze 46:16 Ezt mondja az Úr, az Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga birtokából, ez az adomány fiaié legyen, öröklött tulajdonuk legyen.
Eze 46:17 Ha azonban valamelyik szolgájának ad ajándékot örökségéből, az csak a szabadulás évéig birtokolhatja, utána szálljon vissza a fejedelemre. Örökrésze ugyanis egyedül fiait illeti.
Eze 46:18 A fejedelem ne vegyen el semmit se a nép örökrészéből, senkit se fosszon meg tulajdonától, hanem saját tulajdonából adjon örökséget fiainak, hogy népem közül senkit meg ne fosszon tulajdonától.
Eze 46:19 Majd bevezetett engem a kapu melletti bejáraton a szentély észak felé néző kamráihoz, amelyek a papok számára voltak fenntartva. Volt ott egy nyugat felé fekvő helyiség.
Eze 46:20 Így szólt hozzám: "Ez az a hely, ahol majd a papok megfőzik a bűnért és a vétekért való áldozatot, megsütik az ételáldozatot, hogy ki ne vigyék a külső udvarba, s meg ne szenteljék a népet.
Eze 46:21 Aztán kivezetett a külső udvarba és körülvezetett az udvar négy sarkán, és lám, az udvar minden sarkában volt egy kis udvar.
Eze 46:22 Az udvar négy sarkában négy negyven könyök hosszú és harminc könyök széles kis udvar volt, mind a négynek ugyanaz volt a mérete.
Eze 46:23 Fal vette körül mind a négyet és tűzhelyek voltak építve a fal tövébe körös-körül.
Eze 46:24 És ezt mondta nekem: Ezek azok a konyhák, ahol a templom szolgái megfőzik a nép áldozatait."
Eze 47:1 Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé.
Eze 47:2 Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon.
Eze 47:3 A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért.
Eze 47:4 Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért.
Eze 47:5 Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni.
Eze 47:6 Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához.
Eze 47:7 Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon.
Eze 47:8 Így szólt hozzám: "Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz.
Eze 47:9 Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér.
Eze 47:10 Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek.
Eze 47:11 Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak.
Eze 47:12 A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál."
Eze 47:13 Ezt mondja az Úr, az Isten: Íme a föld határai, amelyet Izrael tizenkét törzse között szétosztotok, de Józsefnek két részt adtok.
Eze 47:14 Vegyétek birtokba egyformán részeteket, mert megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom ezt a földet, és ez a föld birtokotok lesz.
Eze 47:15 Ezek az ország határai: északon a Nagy Tengertől a Hetlon út Hamat bejárójáig: Cedad,
Eze 47:16 Berota, Szibrajim, ami Damaszkusz területe és Hamat területe közt van, Hacerhat-Tikonig Hauran területe felé,
Eze 47:17 majd a határ kiterjed a tengertől egészen Hacar-Enánig, Damaszkusz északi határáig és Hamat határáig. Ez az északi oldal.
Eze 47:18 A keleti oldalon Hauran és Damaszkusz között, Gileád és Izrael földje között a Jordán lesz a határ a keleti tengerig, Tamárig. Ez a keleti oldal.
Eze 47:19 És a déli oldalon déli irányban Tamártól Meriba vizéig, Kádestől a folyó irányában a Nagy Tengerig. Ez a déli oldal.
Eze 47:20 Nyugati oldalon a Nagy Tenger legyen a határ addig a helyig, amely szemben van Hamat bejárójával. Ez a nyugati oldal.
Eze 47:21 Ezt a földet osszátok fel magatok között Izrael törzsei szerint.
Eze 47:22 Vegyétek birtokba a magatok és a köztetek tartózkodó idegenek számára, akiknek fiaik születnek köztetek, s ezekkel bánjatok úgy, mintha Izrael fiai közül valók volnának. Osztozzanak meg veletek a birtokon Izrael törzsei közepette.
Eze 47:23 Amelyik törzsben tartózkodik, ott adjatok az idegennek birtokot - mondja az Úr.
Eze 48:1 A törzsek neve a következő: az északi határtól Hetlon irányában Hamat bejárójáig, Hacar-Enánig, Damaszkusz határa északon, Hamat mentén: a föld az övé legyen a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Dáné egy rész.
Eze 48:2 Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Áseré egy rész.
Eze 48:3 Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Naftalié egy rész.
Eze 48:4 Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Manasszéé egy rész.
Eze 48:5 Manassze határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Efraimé egy rész.
Eze 48:6 Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Rubené egy rész.
Eze 48:7 Ruben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Júdáé egy rész.
Eze 48:8 Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az a rész, amelyet el kell különítenetek, huszonötezer mérték széles és hosszú, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig, s ennek közepén legyen a szentély.
Eze 48:9 Az a rész, amelyet az Úr számára el kell különítenetek, huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles legyen.
Eze 48:10 A papok szent része a következő legyen: hosszúsága északon huszonötezer mérték, szélessége nyugaton tízezer mérték, szélessége keleten tízezer mérték, hosszúsága délen huszonötezer mérték, s az Úr szentélye legyen a közepén.
Eze 48:11 Ez azoké a papoké legyen Cádok fiai közül, akik kitartottak szolgálatomban, és nem tévedtek meg, amint megtévedtek a leviták, amikor Izrael fiai tévelyegtek.
Eze 48:12 Ez az ő részük legyen az ország legszentebb részéből, a leviták területe mellett.
Eze 48:13 De a levitáké is legyen akkora, mint a papok része: területük legyen huszonötezer mérték hosszú és tízezer széles - a teljes hosszúság huszonötezer, a szélesség tízezer.
Eze 48:14 Ebből ne adjanak el semmit sem, ne is cseréljék el, s az ország adományát nem ruházhatják át másra, mert az az Úrnak van szentelve.
Eze 48:15 Az ötezer mérték, ami megmarad szélességben a huszonötezer mértékből, mint nem szent terület, a városé legyen, szolgáljon lakóhelyül és legelőül. Középen legyen a város.
Eze 48:16 A méretei ezek legyenek: az északi oldalon négyezer-ötszáz mérték, a déli oldalon négyezer-ötszáz mérték, a keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték, a nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték.
Eze 48:17 A város legelője észak felé kétszázötven mérték, dél felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven, nyugat felé kétszázötven legyen.
Eze 48:18 Ami pedig fennmarad a szent terület hosszában, tízezer mérték keletre és tízezer nyugatra a szent terület hosszában, ennek termése a város munkásainak szolgáljon eledelül.
Eze 48:19 A városban Izrael minden törzsében dolgozzanak.
Eze 48:20 Az egész terület huszonötezerszer huszonötezer mértéknyi négyzet legyen. Ezt különítsék el a szent város tulajdonaként.
Eze 48:21 Ami megmarad, a fejedelemé legyen, a szent terület és a város külső területe mindkét oldalán, a huszonötezer mértéknyi fenntartott terület hosszában, keletre a keleti határ felé, továbbá nyugatra a huszonötezer mérték hosszában a nyugati határ felé - a fejedelemé párhuzamosan a többi részekkel. Középen legyen a szent terület és a templom szentélye.
Eze 48:22 A leviták tulajdonától és a város tulajdonától, ami a fejedelem birtoka közepén van, a Júda határai és Benjamin határai közötti terület a fejedelemé legyen.
Eze 48:23 A többi törzs számára a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Benjaminé egy rész.
Eze 48:24 Benjamin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Simeoné egy rész.
Eze 48:25 Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Isszacháré egy rész.
Eze 48:26 Isszachár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Zebuluné egy rész.
Eze 48:27 Zebulun határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Gádé egy rész.
Eze 48:28 Gád határa mellett a déli oldalon dél felé a határ haladjon Tamártól a kádesi Meriba vizéig, a folyóig, amely a Nagy Tengerbe ömlik.
Eze 48:29 Ez az a föld, amelyet föl kell osztanotok Izrael törzsei között, ez lesz az osztályrészük - mondja az Úr, az Isten.
Eze 48:30 Ezek legyenek a város kijáratai: az északi oldalon négyezer-ötszáz mérték.
Eze 48:31 A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. A három északi kapu: egy Ruben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja.
Eze 48:32 A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: Egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy Dán kapuja.
Eze 48:33 A déli oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: egy Simeon kapuja, egy Isszachár kapuja, egy Zebulun kapuja.
Eze 48:34 A nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: egy Gád kapuja, egy Áser kapuja, egy Naftali kapuja.
Eze 48:35 A teljes kerület tizennyolcezer mérték. A város neve ezentúl ez lesz: "Az Úr ott van."
Dan 1:1 Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta.
Dan 1:2 Az Úr kezébe adta Jojákimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el.
Dan 1:3 A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei főnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérből vagy előkelő családból származó ifjat.
Dan 1:4 Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejűek, jártasak minden bölcsességben, műveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett őket tanítania a káldeusok írására és nyelvére.
Dan 1:5 A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott. Így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe előtt.
Dan 1:6 Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja.
Dan 1:7 Az udvari emberek főnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadráknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el.
Dan 1:8 Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.
Dan 1:9 Bár az Isten az udvari emberek főnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt,
Dan 1:10 az udvari emberek főnöke mégis ezt felelte Dánielnek: "Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelős a király előtt."
Dan 1:11 Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt:
Dan 1:12 "Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul!
Dan 1:13 Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!"
Dan 1:14 Hallgatott is a tanácsukra és tíz napig próbára tette őket.
Dan 1:15 Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek.
Dan 1:16 Ettől kezdve a felügyelő beszüntette a nekik szánt eledelt meg a boritalt, és főzeléket adott nekik.
Dan 1:17 Ennek a négy ifjúnak az Isten megadta a tudományt, és minden írásban és bölcsességben a jártasságot. Ezenkívül Dánielnek még azt is megadta, hogy megértsen minden látomást és álmot.
Dan 1:18 Amikor elérkezett az idő, amelyet a király bemutatásukra meghatározott, az udvari emberek főnöke Nebukadnezár színe elé vezette őket.
Dan 1:19 A király elbeszélgetett velük, és úgy találta, hogy az összes többi között nincs olyan, mint Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Mindjárt a király szolgálatába is álltak.
Dan 1:20 Valahányszor a király olyan ügyet terjesztett eléjük, amely bölcsességet és okosságot kívánt, azt tapasztalta, hogy tízszer különbek egész országa minden tudósánál és varázslójánál.
Dan 1:21 Dániel ott is maradt Cirusz király első esztendejéig.
Dan 2:1 Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott. Lelke úgy megrémült tőle, hogy álma is elhagyta.
Dan 2:2 Erre a király meghagyta, hogy hívják elő a tudósokat és a varázslókat, a bűvészeket és a káldeusokat, hogy fejtsék meg a király álmát. Amikor megérkeztek és a király elé álltak,
Dan 2:3 azt mondta nekik a király: "Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését."
Dan 2:4 A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): "Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését."
Dan 2:5 De a király azt felelte a káldeusoknak: "Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom.
Dan 2:6 Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tőlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!"
Dan 2:7 Ám ők megint csak így feleltek: "A király mondja el előbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését."
Dan 2:8 A király ezt a feleletet adta: "Biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az eltökélt szándékom.
Dan 2:9 Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idő. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!"
Dan 2:10 A káldeusok megint csak azt felelték: "Nincs ember a földön, aki a király kívánságát teljesíteni tudná. Azért egy király, helytartó vagy kormányzó se kérdez ilyen dolgot semmiféle jóstól, varázslótól vagy káldeustól.
Dan 2:11 Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz. Nincs senki, aki megmondaná a királynak az isteneken kívül, de azok nem laknak a földiek között."
Dan 2:12 Emiatt a király úgy megharagudott s olyan dühös lett, hogy megparancsolta: vesszen Bábelben minden bölcs.
Dan 2:13 Amikor a királyi rendelet megjelent, hogy a bölcseket meg kell ölni, Dánielt és társait is keresték, hogy őket is megöljék.
Dan 2:14 Dániel okosan és ügyesen kérdést intézett Arjókhoz, a királyi testőrség parancsnokához, amikor az elindult, hogy megölje Bábel bölcseit.
Dan 2:15 Megkérdezte Arjóktól, a király megbízottjától: miért bocsátott ki a király ilyen kegyetlen rendeletet? Arjók elmondta a dolgot Dánielnek.
Dan 2:16 Erre Dániel bement a királyhoz és kérte, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adhassa.
Dan 2:17 Aztán Dániel hazasietett, s társainak, Hananjának, Misaelnek és Azarjának is elmondta a dolgot,
Dan 2:18 kérve őket, hogy könyörögjenek az ég Istenének színe előtt irgalomért a titok ügyében, nehogy Dániel és társai is elvesszenek Bábel többi bölcseivel együtt.
Dan 2:19 Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét.
Dan 2:20 Így adott hálát: Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké, mivel övé a bölcsesség és a hatalom!
Dan 2:21 Ő változtatja meg az időket és a korokat, ő taszít le és emel fel királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt azoknak, akik megértik.
Dan 2:22 Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat, tudja, mi van a sötétben, s nála lakik a világosság.
Dan 2:23 Hálát adok neked, atyáink Istene és dicsőítelek, mert bölcsességet és erőt adtál nekem. Most megmutattad nekem, amit tőled kértünk, a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk.
Dan 2:24 Aztán Dániel bement Arjókhoz, akit a király megbízott Bábel bölcseinek kivégzésével, és így szólt hozzá: "Ne bántsd Bábel bölcseit! Vezess a király színe elé, és előadom a királynak a megfejtést."
Dan 2:25 Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: "Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést."
Dan 2:26 A király megkérdezte Dánieltől, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: "Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam és meg is tudod fejteni?"
Dan 2:27 Dániel ezt válaszolta a királynak: "A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak.
Dan 2:28 De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó időkben. Ez az álom, amelyet fekvőhelyeden elméd látott:
Dan 2:29 Arról gondolkodtál, ó király, fekvőhelyeden, hogy mi fog történni. Nos, aki feltárja a titkokat, az megmutatja neked, mi fog történni.
Dan 2:30 Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élőlény, hanem azért, hogy a megfejtésről tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait.
Dan 2:31 Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete.
Dan 2:32 A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból,
Dan 2:33 lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból.
Dan 2:34 Ezt láttad, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas- és agyaglábát és darabokra zúzta.
Dan 2:35 Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet.
Dan 2:36 Ez volt az álom. A jelentését is elmondjuk a királynak.
Dan 2:37 Ó király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked.
Dan 2:38 Kezedbe adta az emberek fiait, a mező vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fő.
Dan 2:39 Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld.
Dan 2:40 A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör, és összezúz. Miként a vas mindent összezúz, ez is törni és zúzni fog.
Dan 2:41 Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: Az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába.
Dan 2:42 Mivel lábujjai részben vasból, részben agyagból vannak: az a birodalom részben szilárd, részben törékeny lesz.
Dan 2:43 Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal.
Dan 2:44 Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké.
Dan 2:45 Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyről levált a kő anélkül, hogy valakinek a keze hozzáért volna, és szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak, mi fog történni egykoron. Az álom igaz, és megfejtése megbízható."
Dan 2:46 Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sőt Dániel előtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel- és italáldozatot.
Dan 2:47 Azután így szólt a király Dánielhez: "Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot".
Dan 2:48 Ekkor a király felmagasztalta Dánielt: tömérdek ajándékot adott neki, kinevezte Bábel egész tartományának kormányzójává, és Bábel valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé.
Dan 2:49 Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Bábel tartományának kormányzását bízza Sadrakra, Mesakra és Abednegóra. Maga Dániel a király udvarában maradt.
Dan 3:1 Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel.
Dan 3:2 Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes főembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett.
Dan 3:3 A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes főemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett.
Dan 3:4 Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: "Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek:
Dan 3:5 Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.
Dan 3:6 Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni."
Dan 3:7 Ennek megfelelően, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.
Dan 3:8 Ekkor káldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat.
Dan 3:9 Így szóltak a királyhoz: "Király, örökké élj!
Dan 3:10 Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot.
Dan 3:11 Aki nem borul le és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni.
Dan 3:12 Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál."
Dan 3:13 Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat.
Dan 3:14 A király kérdőre vonta őket: "Igaz-e Sadrak, Mesak és Abednegó, hogy nem tisztelitek isteneimet, és az aranyszobrot sem imádjátok, amelyet állíttattam?
Dan 3:15 Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtől?"
Dan 3:16 Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: "Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra.
Dan 3:17 Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király.
Dan 3:18 De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk."
Dan 3:19 Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fűtsék be.
Dan 3:20 Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe.
Dan 3:21 Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe.
Dan 3:22 Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették.
Dan 3:23 A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett.
Pra 1:1 Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent és áldották az Urat.
Pra 1:2 Azarja megállt, szóra nyitotta ajkát, és a lángok közepette így imádkozott:
Pra 1:3 Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké.
Pra 1:4 Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos.
Pra 1:5 Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk.
Pra 1:6 Vétkeztünk és elpártoltunk tőled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk.
Pra 1:7 Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk.
Pra 1:8 Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted.
Pra 1:9 Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön.
Pra 1:10 Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze.
Pra 1:11 Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged.
Pra 1:12 Ne vondd meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért.
Pra 1:13 Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt.
Pra 1:14 Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön.
Pra 1:15 Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket,
Pra 1:16 s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égőáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt!
Pra 1:17 Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed előtt, s engesztelődj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent.
Pra 1:18 Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük.
Pra 1:19 Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint!
Pra 1:20 Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a nevednek!
Pra 1:21 Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg őket, és enyésszen el erejük!
Pra 1:22 Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.
Pra 1:23 A király szolgái, akik bedobták őket, egyre fűtötték a kemencét kőolajjal, gyantával, kóccal és rőzsével.
Pra 1:24 Végül a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből.
Pra 1:25 Elérte és elégette a káldeusokat, akiket a kemence körül talált.
Pra 1:26 Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencéből.
Pra 1:27 Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne. Őket a tűz egyáltalán nem érte, nem sértette és nem háborgatta.
Pra 1:28 Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent, a következőképpen:
Pra 1:29 Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
Pra 1:30 Áldott vagy dicsőséged szent templomában, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
Pra 1:31 Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
Pra 1:32 Áldott vagy, aki belelátsz a mélységekbe, és a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
Pra 1:33 Áldott vagy az ég boltozatján, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.
Pra 1:34 Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:35 Áldjátok, az Úrnak angyalai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:36 Áldjátok, egek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:37 Áldjátok, mind ti vizek az égboltozat felett, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:38 Áldjátok, minden erők, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:39 Áldjátok, nap és hold, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:40 Áldjátok, ég csillagai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:41 Áldjátok, minden záporeső és harmat, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:42 Áldjátok, mind ti szelek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:43 Áldjátok, tűz és forróság, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:44 Áldjátok, hideg és hőség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:45 Áldjátok, harmat és dér, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:46 Áldjátok, fagy és hideg, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:47 Áldjátok, jég és hó, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:48 Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:49 Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:50 Áldjátok, villámok és fellegek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:51 Áldjad föld, az Urat, dicsőítsd és magasztald mindörökké.
Pra 1:52 Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:53 Áldja minden, ami a földön sarjad, az Urat, dicsőítse és magasztalja mindörökké.
Pra 1:54 Áldjátok, vízforrások, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:55 Áldjátok, tengerek és folyamok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:56 Áldjátok, cethalak és a vizekben mozgó összes állatok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:57 Áldjátok, égi madarak, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:58 Áldjátok, vadak és barmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:59 Áldjátok, emberek fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:60 Áldjátok, Izrael fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:61 Áldjátok, az Úrnak papjai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:62 Áldjátok, az Úrnak szolgái, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:63 Áldjátok, igazak szellemei és lelkei, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:64 Áldjátok, szentek és alázatos szívűek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.
Pra 1:65 Áldjátok, Hananja, Azarja, Misael, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Mert kiragadott minket a holtak országából, s kimentett a halál kezéből; kiszabadított a lobogó lángok közül, kiragadott a tűzből.
Pra 1:66 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló!
Pra 1:67 Áldjátok az Istenek Istenét, ti, akik félitek az Urat, dicsőítsétek, és adjatok neki hálát, mert irgalma örökkévaló!
Dan 3:24 Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: "Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?" Ezt felelték a királynak: "Egész biztos, ó király!"
Dan 3:25 Erre így folytatta: "Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül."
Dan 3:26 Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: "Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!" Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül.
Dan 3:27 A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűz szaga sem járta át őket.
Dan 3:28 Nebukadnezár ekkor így szólt: "Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak.
Dan 3:29 Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból."
Dan 3:30 Ekkor a király Bábel tartományában nagy tisztségre emelte Sadrakot, Mesakot és Abednegót.
Dan 3:31 Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek! Sok-sok üdvözlet nektek!
Dan 3:32 Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam.
Dan 3:33 Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll.
Dan 4:1 Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban.
Dan 4:2 De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvőhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak.
Dan 4:3 Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését.
Dan 4:4 El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni.
Dan 4:5 Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat:
Dan 4:6 Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem.
Dan 4:7 A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén.
Dan 4:8 A fa magas volt és erős, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni.
Dan 4:9 Lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető. Árnyékot adott a mező vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élőlény róla táplálkozott.
Dan 4:10 A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, egyszerre egy szent őrt pillantottam meg, amint leszállt az égből.
Dan 4:11 Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak.
Dan 4:12 De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze.
Dan 4:13 Szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét időszak.
Dan 4:14 Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élők: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti.
Dan 4:15 Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van.
Dan 4:16 Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: "Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!" Béltsacár ezt a feleletet adta: "Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése.
Dan 4:17 Az a fa, amelyet láttál, magas és erős, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni;
Dan 4:18 lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető, alatta tanyáznak a mező vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai -,
Dan 4:19 te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát.
Dan 4:20 Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte.
Dan 4:21 Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár:
Dan 4:22 Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.
Dan 4:23 Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát.
Dan 4:24 Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod."
Dan 4:25 Ez mind utol is érte Nebukadnezár királyt.
Dan 4:26 Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott.
Dan 4:27 Akkor azt mondta a király: "Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erőmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsőségemet?"
Dan 4:28 A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égből: "Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat.
Dan 4:29 Kitaszítanak az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja."
Dan 4:30 Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szőre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok.
Dan 4:31 Mihelyt letelt a kiszabott idő, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt: Hatalma örök hatalom, országa megmarad nemzedékről nemzedékre.
Dan 4:32 A föld lakóit olyannak tekinti, mint a semmit, tetszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival. Nincs senki, aki ellenállhatna kezének, vagy azt mondhatná neki: Miért tetted ezt?
Dan 4:33 Ugyanabban az időben visszanyertem értelmemet, királyi méltóságom mellé visszakaptam tekintélyemet és dicsőségemet. Szolgáim és főembereim fölkerestek, és visszahelyeztek királyságomba, sőt még nagyobb hatalomra tettem szert.
Dan 4:34 Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsőítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni.
Dan 5:1 Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek - szám szerint ezren voltak -, és ezer ember előtt itta a bort.
Dan 5:2 A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
Dan 5:3 Erre előhozták az arany- és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belőlük ittak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
Dan 5:4 Itták a bort és dicsérték arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneiket.
Dan 5:5 Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait.
Dan 5:6 Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek.
Dan 5:7 A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: "Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban."
Dan 5:8 A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani.
Dan 5:9 Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de főemberei is megrémültek.
Dan 5:10 Annak hírére, mi történt a király és főemberei előtt, a királyné azonnal besietett az ebédlőterembe és így szólt: "Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod!
Dan 5:11 Van országodban egy férfiú, akiben a szent Isten lelke lakik. Már atyád napjaiban tudták, hogy kiváló szellem, értelem és isteni bölcsesség van benne. Azért atyád, Nebukadnezár a tudósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok fejévé tette.
Dan 5:12 Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot!"
Dan 5:13 Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: "Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide?
Dan 5:14 Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, kiváló szellem, értelem és bölcsesség található benned.
Dan 5:15 Az előbb ide rendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, és adják meg a magyarázatát, de nem tudták megmondani a dolog értelmét.
Dan 5:16 De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban."
Dan 5:17 Dániel erre azt felelte a királynak: "Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét.
Dan 5:18 Ó király, a fölséges Isten királyságot és nagyságot, dicsőséget és méltóságot adott atyádnak, Nebukadnezárnak.
Dan 5:19 Nagysága miatt, amelyet adott neki, minden nép, nemzet és nyelv remegett és félt tőle. Megölhette, akit csak akart, életben hagyhatta, akit csak akart; felmagasztalhatta, akit csak akart, és megalázhatta, akit csak akart.
Dan 5:20 Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle.
Dan 5:21 Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar.
Dan 5:22 S neked, Baltazárnak, az ő fiának szintén nem alázkodott meg a szíved, noha ezeket mind jól tudtad.
Dan 5:23 Sőt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az ő házának edényei vannak előtted, és azokból ittátok a bort, te és főembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsőítetted.
Dan 5:24 Ezért küldte a kezet és ujjat, amely ezt az írást felrótta.
Dan 5:25 Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin.
Dan 5:26 A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki.
Dan 5:27 Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált.
Dan 5:28 Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta."
Dan 5:29 Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó.
Dan 5:30 Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.
Dan 6:1 Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában.
Dan 6:2 Dárius jónak látta, hogy birodalma fölé százhúsz satrapát állítson, az ország minden része fölé egyet;
Dan 6:3 ezek fölé három főfelügyelőt rendelt, hogy a satrapák nekik adjanak számot, és a király ne szenvedjen kárt. Ezek közül az egyik Dániel volt.
Dan 6:4 Ez a Dániel kiválóbbnak bizonyult a főfelügyelőknél és a satrapáknál, mert nagyszerű tehetsége volt. Ezért a királynak az volt a szándéka, hogy egész birodalma fölé rendeli.
Dan 6:5 Ám a felügyelők és a satrapák arra törekedtek, hogy állami szempontból valami vétséget találjanak Dánielben, amit felhozhatnának ellene. De nem tudtak semmiféle ürügyet vagy vádat találni ellene, mert olyan hűséges volt; nem lehetett benne hibát vagy vétséget lelni.
Dan 6:6 Ezért azt mondták ezek a férfiak: "Ebben a Dánielben nem találunk semmi hibát, hacsak rajta nem kapjuk valamin, ami Istenének törvényéből adódik."
Dan 6:7 Ekkor a főfelügyelők és a satrapák a király elé járultak és azt mondták neki: "Dárius király, örökké élj!
Dan 6:8 Országod főfelügyelői és satrapái, tanácsosai és vezérei megállapodtak abban, hogy királyi határozatot kellene kibocsátani, és szigorú tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni.
Dan 6:9 Azért, ó király, add ki a tilalmat és írd alá az írást, hogy a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint ne lehessen megváltoztatni."
Dan 6:10 Dárius király alá is írta az okmányt és a tilalmat.
Dan 6:11 Dániel tudta, hogy kibocsátották a rendeletet. Mégis bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette.
Dan 6:12 Ezek az emberek azonban rátörtek, és rajtakapták Dánielt, amint éppen Istenéhez imádkozott.
Dan 6:13 Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a királyi tilalom ügyében: "Király, nemde rendeletet adtál ki, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni?" A király azt felelte nekik: "Valóban így van a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint."
Dan 6:14 Erre azt mondták a királynak: "Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törődik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát."
Dan 6:15 Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott miatta. Megkísérelte, hogy megmentse Dánielt; egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy valami kibúvót találjon számára.
Dan 6:16 De azok az emberek rátámadtak a királyra és kijelentették: "Tudd meg, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király kiad, nem lehet megváltoztatni."
Dan 6:17 Erre a király kiadta a parancsot, Dánielt elővezették és az oroszlánok barlangjába vetették. A király azt mondta Dánielnek: "A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, meg fog menteni."
Dan 6:18 Aztán hoztak egy követ és a barlang szájához tették. Lepecsételték a király gyűrűjével és a főemberek gyűrűjével, nehogy valami is történjen, ami változtatna Dániel sorsán.
Dan 6:19 Ezután a király visszatért palotájába. Éhgyomorral tért nyugovóra, s mellékfeleségei se mehettek be hozzá. Az álom is elkerülte.
Dan 6:20 A király már kora hajnalban fölkelt, és sietve az oroszlánok barlangjához ment.
Dan 6:21 Amint a barlanghoz közeledett, panaszos szóval Dánielt emlegette. Ezt mondta a király Dánielnek: "Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit te állhatatosan tiszteltél, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?"
Dan 6:22 Dániel így felelt a királynak: "Király, örökké élj!
Dan 6:23 Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Nem engedte, hogy ártsanak nekem, mert ártatlannak talált. De ellened se követtem el vétséget, ó király!"
Dan 6:24 A király nagyon megörült s megparancsolta, hogy Dánielt húzzák ki a barlangból. Amikor Dánielt kihúzták a barlangból, semmiféle sérülés nem volt rajta, mert bízott Istenében.
Dan 6:25 A király parancsára elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták. Aztán gyermekeikkel és feleségeikkel együtt az oroszlánok barlangjába vetették őket. Még a mélyére sem értek, az oroszlánok máris nekik estek és minden csontjukat összetörték.
Dan 6:26 Ekkor Dárius király levelet írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, szerte az egész földön: Sok-sok üdvözlet nektek!
Dan 6:27 Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart.
Dan 6:28 Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.
Dan 6:29 Dánielnek ettől fogva jó sora volt Dárius uralma idején, és a perzsa Cirusz uralkodása alatt.
Dan 7:1 Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvőhelyén; látomás jelent meg szeme előtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik:
Dan 7:2 Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt.
Dan 7:3 A tengerből négy hatalmas vadállat bukkant fel. Mindegyik különbözött a másiktól.
Dan 7:4 Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földről, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sőt emberi szívet is kapott.
Dan 7:5 A második vadállat, lám, olyan volt, mint a medve; félig fölegyenesedett, s a szájában a fogai között három borda volt. Így biztatták: "Kelj fel, és egyél sok húst!"
Dan 7:6 Majd ismét más vadállatot láttam. Ez párduchoz hasonlított. Hátán négy madárszárnya volt. E vadállatnak négy feje volt és hatalmat kapott.
Dan 7:7 Ezután, íme, éjszakai látomásomban egy negyedik vadállatot is láttam. Félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt. Hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt.
Dan 7:8 Amint a szarvakat figyeltem, lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük. De előbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj.
Dan 7:9 Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból.
Dan 7:10 Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket.
Dan 7:11 Aztán láttam az elbizakodott beszédek elhangzása után, amelyeket a szarv hirdetett, magam láttam, hogy megölték a vadállatot, testét darabokra vágták és tűzre vetették.
Dan 7:12 A többi vadállat is elvesztette hatalmát, de egy meghatározott időre még életben maradhattak.
Dan 7:13 Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették.
Dan 7:14 Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.
Dan 7:15 Nekem, Dánielnek emiatt megrendült a lelkem, s elmém látomásai megzavartak.
Dan 7:16 Odamentem az ott állók közül az egyikhez, és megbízható felvilágosítást kértem tőle mindezek felől. Szóba állt velem, és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:
Dan 7:17 "Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön.
Dan 7:18 De a Fölséges szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké."
Dan 7:19 A negyedik vadállatról is szerettem volna bizonyosat tudni, amely egészen különbözött a többitől, és igen rettenetes volt. Fogai vasból voltak, karmai meg bronzból. Falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával.
Dan 7:20 Továbbá a fején levő tíz szarvról, s arról a másikról, amely kinőtt és amely előtt a három szarv lehullott. Ennek szemei voltak, és fennhéjázón beszélő szája, és nagyobbnak látszott, mint a többi szarv.
Dan 7:21 Láttam, hogy ez a szarv hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket,
Dan 7:22 míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, s míg el nem érkezett az idő, és a szentek el nem foglalták a királyságot.
Dan 7:23 Így válaszolt: "A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet.
Dan 7:24 A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz.
Dan 7:25 Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre.
Dan 7:26 Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül.
Dan 7:27 Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ő országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó."
Dan 7:28 Itt végződik a jelentés. Engemet, Dánielt, gondolataim úgy megrémítettek, hogy arcom színe is elváltozott. A dolgot jól szívembe véstem.
Dan 8:1 Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében az előbbi látomásom után nekem, Dánielnek, látomásom volt.
Dan 8:2 Azt láttam a látomásban, hogy az Elám tartománybeli Susa várában vagyok. Aztán úgy láttam a látomásban, hogy az Uláj folyó partján vagyok.
Dan 8:3 Amikor fölemeltem tekintetem, azt láttam, hogy íme, egy kos áll a víz mellett. Két szarva volt. Bár mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, a második nőtt nagyobbra.
Dan 8:4 Láttam, amint a kos nyugat, észak és dél felé döfött. Semmiféle vadállat nem tudott neki ellenállni és hatalmából kiszabadulni. Tehetett, amit akart, s nagy dolgokat vitt végbe.
Dan 8:5 Míg erre figyeltem, egyszerre nyugat felől egy kecskebak rontott neki az egész földnek, anélkül, hogy a lába érte volna a földet. A baknak hatalmas szarva volt a két szeme között.
Dan 8:6 Eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amely - mint láttam - a folyó mellett állt, és teljes erejéből nekirontott.
Dan 8:7 Láttam, hogy amikor a kos közelébe ért, elkeseredett dühvel nekitámadt. Legyőzte a kost, és letörte mind a két szarvát. A kosnak nem volt hozzá ereje, hogy ellenálljon neki. Aztán földre terítette, összetiporta, és senki se tudta kiszabadítani a kost hatalmából.
Dan 8:8 A kecskebak még nagyobb lett, de ereje teljében letört a nagy szarva. Helyébe négy vadállat lépett, az ég négy tája felé fordulva.
Dan 8:9 Közülük az egyikből szarv nőtt ki. Először parányi volt, de aztán annál jobban megnőtt dél, kelet és a dicső ország felé.
Dan 8:10 Sőt felnőtt az ég seregéig, a seregből és a csillagok közül néhányat a földre vetett, és összetiporta őket.
Dan 8:11 Felnőtt egészen a (mennyei) sereg Fejedelméig, megszüntette a mindennapi áldozatot, és elpusztította szentélye helyét
Dan 8:12 és seregét. A mindennapi áldozatot gonosztettel váltotta fel, az igazságot földre tiporta, és minden tette sikerrel járt.
Dan 8:13 Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: "Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bűn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?"
Dan 8:14 Azt felelte neki: "Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély."
Dan 8:15 Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak előttem állt egy férfiúhoz hasonló alak.
Dan 8:16 Az Uláj felől pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: "Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!"
Dan 8:17 Erre odajött, ahol álltam. Amint közeledett, olyan rémület vett rajtam erőt, hogy elvágódtam. Megszólított: "Értsd meg, emberfia, hogy a végső időkre vonatkozik a látomás."
Dan 8:18 Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De ő megfogott, és fölsegített.
Dan 8:19 Aztán így szólt hozzám: "Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végső idején, amikor véget ér a kiszabott idő.
Dan 8:20 Az a kétszarvú kos, amelyet láttál: a médek és a perzsák királya,
Dan 8:21 a kecskebak pedig Javan királya. A nagy szarv, amel a szeme közt van: az első király.
Dan 8:22 Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népéből, de nem lesz olyan erejük, mint neki.
Dan 8:23 Uralmuk végén, amikor teljessé válik a gonoszság, egy ravasz és cselszövő király támad.
Dan 8:24 Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét.
Dan 8:25 Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeretfurdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz.
Dan 8:26 Az estéről és a reggelről szóló látomás: való igazság. Mégis, őrizd meg a látomás titkát, mert hosszú évekre szól."
Dan 8:27 Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni.
Dan 9:1 Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a kaldeusok birodalma fölött uralkodott.
Dan 9:2 Uralkodásának első esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart.
Dan 9:3 Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá.
Dan 9:4 Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: "Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat.
Dan 9:5 Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet.
Dan 9:6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez.
Dan 9:7 Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled.
Dan 9:8 Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened.
Dan 9:9 De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened.
Dan 9:10 Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk.
Dan 9:11 Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult tőled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene.
Dan 9:12 Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetőinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elő az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel.
Dan 9:13 Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelődjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat.
Dan 9:14 Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára.
Dan 9:15 Urunk és Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat műveltünk.
Dan 9:16 Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Jeruzsálem és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk előtt.
Dan 9:17 Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért.
Dan 9:18 Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket.
Dan 9:19 Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!"
Dan 9:20 Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért.
Dan 9:21 Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején.
Dan 9:22 Megszólított és azt mondta: "Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak.
Dan 9:23 Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást!
Dan 9:24 Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét.
Dan 9:25 Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a felkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette.
Dan 9:26 Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart.
Dan 9:27 Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra."
Dan 10:1 Cirusznak, a perzsák királyának 3. esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét.
Dan 10:2 Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam.
Dan 10:3 Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt.
Dan 10:4 Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam.
Dan 10:5 Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte.
Dan 10:6 Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása.
Dan 10:7 De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek.
Dan 10:8 Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem.
Dan 10:9 Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.
Dan 10:10 Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített.
Dan 10:11 Majd azt mondta nekem: "Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem." Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam.
Dan 10:12 Ekkor így szólt hozzám: "Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm.
Dan 10:13 A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával,
Dan 10:14 magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól."
Dan 10:15 Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam.
Dan 10:16 S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: "Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő.
Dan 10:17 Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem."
Dan 10:18 Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott és megerősített.
Dan 10:19 Így szólt: "Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!" Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam és szólni tudtam hozzá: "Beszélj, Uram, mert erőt adsz nekem!"
Dan 10:20 Ekkor megkérdezte: "Tudod már, miért jöttem el hozzád?
Dan 10:21 Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme. És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek,
Dan 11:1 egyetlen pártfogóm, aki erős kézzel segít és támogat engem.
Dan 11:2 Most az igazságot hirdetem neked: Nézd, még három király kerül uralomra Perzsiában; a negyedik nagyobb gazdagságra tesz szert, mint az összes többi. Amikor gazdagsága által hatalmassá lesz, harcba száll Jáván minden országa ellen.
Dan 11:3 Majd egy hatalmas király támad: hatalmas ország fölött fog uralkodni és végbevisz mindent, amit csak akar.
Dan 11:4 Ám alighogy fellép, birodalma összeomlik és felosztják négy részre, ahány égtáj van, de nem az ő utódai javára; egyikük sem lesz olyan hatalmas, mint ez az uralkodó. A királyi család kihal, másokra száll a birodalom, nem rájuk.
Dan 11:5 Először dél királya erősödik meg. De az egykori vezérek közül egy másik még nála is erősebb lesz, s hatalmasabb birodalmat szerez, mint a többi ország.
Dan 11:6 Évek múlva szövetségre lépnek: dél királyának lánya a béke érdekében feleségül megy észak királyához. De karjának nem lesz elég ereje, még ivadéka se marad. Nem csak őt, kísérőit és gyermekét szolgáltatják ki, hanem azokat is, akik annak idején támogatták.
Dan 11:7 De gyökerei törzsökéből sarj lép a helyére. Felvonul az erőd ellen, bevonul észak királyának a várába és győztesként bánik velük.
Dan 11:8 Sőt, szobraikkal, drága edényeikkel, ezüstjükkel és aranyukkal együtt még isteneiket is Egyiptomba hurcolja, fogságba. Azután néhány évig nyugton hagyja észak királyát.
Dan 11:9 Ez ugyan betör a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére.
Dan 11:10 Fiai azonban felkelnek és hatalmas sereget vonnak össze. Ez felvonul és teljesen elözönli. Majd újra visszatér, és erődjét is megtámadja.
Dan 11:11 Erre dél királya kivonul haragjában, és harcba száll észak királyával. Ez nagy sereget állít csatasorba, a sereg mégis annak kezére kerül.
Dan 11:12 A sereg megsemmisül, s emiatt szíve felfuvalkodik. Bár tízezreket lever, mégsem marad hatalmon.
Dan 11:13 Észak királya ugyanis visszatér még nagyobb sereggel, mint az előbbi volt. Évek múltával hatalmas sereggel és gazdag fölszereléssel újra betör.
Dan 11:14 Azokban az időkben sokan fölkelnek dél királya ellen. A te néped bátorszívű fiai is fölkelnek, hogy beteljesedjék a látomás, de elesnek.
Dan 11:15 Felvonul észak királya, sáncot hány és elfoglalja a megerősített várost. A déliek ereje nem tud ellenállni, válogatott hadi népének nincs ereje a helytálláshoz.
Dan 11:16 Ellenfele azt teszi vele, amit akar, és nincs senki, aki ellenállhatna neki. Megtelepszik a dicsőséges földön és keze teljes pusztulását okozza.
Dan 11:17 Arra törekszik, hogy hatalmába kerítse az egész birodalmat, azért szövetséget köt vele, sőt lányt ad hozzá feleségül, hogy tönkretegye. De ez nem sikerül neki és nem valósul meg.
Dan 11:18 Azután a szigetek felé fordul figyelme, sokat el is foglal. De egy hadvezér véget vet gyalázatos tetteinek anélkül, hogy megaláztatása megtorlására gondolhatna.
Dan 11:19 Ekkor saját országának erődeire fordítja tekintetét, de megbotlik és elesik, aztán nyom nélkül eltűnik.
Dan 11:20 Aki nyomába lép, sarcolót küld. Ez a királyi méltóságra törekszik, ő meg hamarosan elpusztul, de nem emberek szeme láttára, nem is háborúban.
Dan 11:21 Megvetésre méltó ember kerül a helyére: nem neki akarják adni a királyi méltóságot, de meglepetésszerűen megjelenik, és hízelkedéssel megszerzi a királyságot.
Dan 11:22 Mint az ár, úgy söpri el maga előtt a haderőket, úgyhogy megsemmisülnek, s velük együtt a szövetség fejedelme is.
Dan 11:23 A kölcsönös jó viszony ellenére csalárdul jár el: felvonul és kevés népével legyőzi.
Dan 11:24 Béke idején bevonul a tartomány leggazdagabb városaiba, s olyan gaztettre vetemedik, amilyent atyái és ősei sohasem tettek. Rabol, vagyonukat elkótyavetyéli, és támadást tervez a legerősebb helyek ellen is, de csak kis ideig.
Dan 11:25 Tetterő és hódításvágy izzik benne, amikor nagy sereggel dél királya ellen indul. Dél királya azonban még nagyobb és még erősebb sereggel száll csatába. Mégsem tud helytállni, mert cselt szőnek ellene,
Dan 11:26 és asztaltársai az életére törnek. Serege szétzüllik, és sokan halálra sebzetten elesnek.
Dan 11:27 Mind a két király rosszat forral a másik ellen, s még egy asztalnál ülve is félre akarják egymást vezetni. De nem érnek célt, mert még nem érkezett el a meghatározott vég.
Dan 11:28 Így gazdag zsákmánnyal visszatér országába. Most az a szándéka, hogy a szent szövetség ellen fordul. Meg is valósítja, aztán visszatér országába.
Dan 11:29 Bizonyos idő elteltével ismét dél ellen vonul, de másodszor nem úgy történik, mint első ízben.
Dan 11:30 Kittimből ugyanis hajók érkeznek ellene. Megalázva és elcsüggedve tér vissza, s haragját a szent szövetségen tölti ki. Hazatérve azok felé fordul figyelme, akik készen állnak rá, hogy elhagyják a szent szövetséget.
Dan 11:31 Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot.
Dan 11:32 Azokat, akik nem becsülik a szövetséget, hízelgéssel hitszegésre bírja. De a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad.
Dan 11:33 A nép közül az értelmesek sokakat belátásra bírnak, de aztán - legalábbis egy időre - eltántorítják őket, karddal és tűzzel, fogság és kifosztás útján.
Dan 11:34 A megpróbáltatás idején a népnek egy kis része segítségükre van, de sokan csak álnok szándékkal csatlakoznak hozzájuk.
Dan 11:35 Az értelmesek közül is többen eltántorodnak. Őket is próbára kell tenni, meg kell válogatni és tisztítani a végső időkre. Mert még hátra van bizonyos idő.
Dan 11:36 Közben a király a maga kénye-kedve szerint jár el. Felfuvalkodik és arcátlanul viselkedik az összes istennel szemben, a legfölségesebb Isten ellen pedig fennhéjázó módon beszél. Szerencsésnek is látszik, míg utol nem éri az (isteni) harag, és végzete be nem teljesedik.
Dan 11:37 Még őseinek isteneivel se törődik, sem az asszonyok kedvencével. Egyáltalán nem érdekli egyetlen isten sem, mert mindenek felett magát tartja a legnagyobbnak.
Dan 11:38 A várak isteneit azonban tiszteletben tartja. Arannyal, ezüsttel, drágakővel és kincsekkel tisztel meg olyan istent, akinek ősei a hírét se hallották.
Dan 11:39 A várak védelmezésére is olyanokat fogad meg, akik idegen isten népéhez tartoznak. Aki elismeri, azt elhalmozza tisztségekkel, rájuk bízza sokak kormányzását és bizonyos ellenszolgáltatásért szétosztja nekik az országot.
Dan 11:40 De az idők végén hadba száll ellene dél királya. Erre észak királya, mint valami fergeteg, nekiront harci szekerekkel, lovasokkal és nagy hajóhaddal. Betör az országokba és elárasztja őket, amint átvonul rajtuk.
Dan 11:41 Amikor bevonul a dicsőséges országba, tízezrek esnek el. Kezéből csak a következők menekülnek meg: Edom, Moáb és Ammon fiainak maradéka.
Dan 11:42 Országotokra teszi rá a kezét, s még Egyiptom számára sincs menedék.
Dan 11:43 Hatalmába keríti Egyiptom arany- és ezüstkincseit, és minden drágaságát. Líbia és Kus is a lába előtt hever.
Dan 11:44 De a keletről és az északról érkező hírek zavarba ejtik. Nagy bőszen ellenük indul, hogy elpusztítsa és kiirtsa az egész tömérdek sokaságot.
Dan 11:45 Sátorpalotáját a dicsőséges szent hegyen üti fel, a tengerek között. S ekkor utoléri a vég, menthetetlenül.
Dan 12:1 Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe.
Dan 12:2 Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.
Dan 12:3 Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.
Dan 12:4 Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog."
Dan 12:5 Ekkor én, Dániel, azt láttam, hogy két más valaki is áll ott: az egyik a folyó innenső partján, a másik pedig a folyó túlsó partján.
Dan 12:6 Akkor megszólítottam azt a gyolcsruhába öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött állt: "Mikor lesz vége ennek a sok csodálatos dolognak?"
Dan 12:7 Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: "Egy idő, két idő és egy fél idő múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé."
Dan 12:8 Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: "Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?"
Dan 12:9 Így válaszolt: "Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig.
Dan 12:10 Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni.
Dan 12:11 Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz.
Dan 12:12 Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.
Dan 12:13 Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra."
Sus 1:1 Bábelben lakott egy férfi, akinek Jojakim volt a neve.
Sus 1:2 Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélő asszony is volt,
Sus 1:3 mert szülei igazak voltak és lányukat is Mózes törvénye szerint nevelték.
Sus 1:4 Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.
Sus 1:5 Abban az esztendőben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet.
Sus 1:6 Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt.
Sus 1:7 Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe.
Sus 1:8 A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy.
Sus 1:9 Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre.
Sus 1:10 Mindkettőjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak.
Sus 1:11 Szégyellték ugyanis elmondani vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele.
Sus 1:12 Mint akiket nem hagy nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák.
Sus 1:13 Egyszer azt mondta az egyik a másiknak: "Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje!" Elindultak és el is váltak egymástól,
Sus 1:14 de aztán csak visszatértek és újra találkoztak. Mivel ennek okát kellett adniuk, megvallották egymásnak a vágyukat. Majd közösen megállapodtak, hogy keresik az időpontot, amikor egyedül találhatják.
Sus 1:15 Lesték hát a kedvező alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálója kísérte. Meg akart fürdeni a gyümölcsöskertben, mert nagy hőség volt.
Sus 1:16 Senki se volt ott, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték.
Sus 1:17 A lányoknak meghagyta: "Hozzatok nekem olajat és kenőcsöt! Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem."
Sus 1:18 Eleget is tettek a parancsnak és bezárták a kert kapuját. Majd a hátsó kapun is kimentek a kívánt dolgokért. Nem is sejtették, hogy a vének benn rejtőzködnek.
Sus 1:19 Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott és odafutott hozzá.
Sus 1:20 Mindjárt azzal kezdték: "Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk!
Sus 1:21 Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat."
Sus 1:22 Zsuzsanna felsóhajtott: "Szorongatás vesz körül mindenfelől. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket.
Sus 1:23 De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem."
Sus 1:24 Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene.
Sus 1:25 Sőt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta.
Sus 1:26 Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal.
Sus 1:27 A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról.
Sus 1:28 Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják.
Sus 1:29 A nép előtt kiadták a parancsot: "Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!" El is mentek érte.
Sus 1:30 Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg.
Sus 1:31 Zsuzsanna feltűnően szép volt és nagyon csinos.
Sus 1:32 Mivel le volt fátyolozva, a törvényszegők felszólították, tegye le fátylát, hogy legalább a szépségével jóllakhassanak.
Sus 1:33 Hozzátartozói, és mindnyájan, akik csak látták, zokogásban törtek ki.
Sus 1:34 A két vén odament a néptömeg közepére, és kezüket a fejére tették,
Sus 1:35 ő meg sírva nézett az égre, mert szívből bízott az Úrban.
Sus 1:36 A vének előadták a vádat: "Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben, ez bejött két szolgálójával, bezáratta a kert kapuját, majd elküldte a szolgálókat.
Sus 1:37 Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtőzködött és lefeküdt vele.
Sus 1:38 Mi a kert szögletében tartózkodtunk, de megláttuk a törvényszegést, s odarohantunk hozzájuk.
Sus 1:39 Tetten értük őket, de az ifjút nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt nálunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekült.
Sus 1:40 Ezt azonban elfogtuk és vallatóra fogtuk: Ki volt az az ifjú?
Sus 1:41 De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanúi." A gyülekezet hitelt adott nekik, hisz a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték.
Sus 1:42 Ekkor ő hangosan felkiáltott és így imádkozott: "Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna.
Sus 1:43 Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak."
Sus 1:44 Az Úr meghallgatta könyörgését.
Sus 1:45 Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevű, egészen fiatal fiúban a szent lelket,
Sus 1:46 úgyhogy hangosan felkiáltott: "Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!"
Sus 1:47 Erre az egész nép körülfogta és kérdőre vonta: "Miféle szavak azok, amiket mondtál?"
Sus 1:48 Megállt középen és így válaszolt: "Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát.
Sus 1:49 Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!"
Sus 1:50 Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: "Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát."
Sus 1:51 Dániel ezt válaszolta: "Különítsétek el őket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam őket!"
Sus 1:52 Amikor elkülönítették őket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: "Te megátalkodott, vén gonosztevő! Most napvilágra kerülnek bűneid,
Sus 1:53 amelyeket eddig elkövettél. Mert igazságtalan ítéletet hoztál, elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevőket, noha megmondta az Úr: Az ártatlant és az igazat ne öld meg.
Sus 1:54 Most tehát, ha csakugyan láttad, mondd meg: milyen fa alatt láttad őket együtt?" Azt felelte: "Mézgafa alatt."
Sus 1:55 Dániel erre így válaszolt: "Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa."
Sus 1:56 Majd félreállította és előhívatta a másikat. Így szólította meg: "Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette.
Sus 1:57 Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelemből szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak.
Sus 1:58 Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta őket, hogy együtt voltak?" Azt felelte: "Tölgyfa alatt."
Sus 1:59 Dániel erre így válaszolt: "Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket."
Sus 1:60 Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat.
Sus 1:61 Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek.
Sus 1:62 Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban ők akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon.
Sus 1:63 Chilkija és a felesége, az asszony férjével, Jojakimmal és az egész rokonsággal együtt dicsőítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot.
Sus 1:64 Dániel ettől a naptól fogva nagy embernek számított a nép előtt.
Bel 1:1 Amikor Asztüágesz király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat.
Bel 1:2 Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része.
Bel 1:3 A bábelieknek volt egy Bél nevű bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá.
Bel 1:4 A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta.
Bel 1:5 A király egyszer szóvá tette: "Miért nem imádod Bélt?" Azt felelte neki: "Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött."
Bel 1:6 A király erre megkérdezte: "Úgy gondolod, hogy Bél nem élő Isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?"
Bel 1:7 Dániel nevetve mondta: "Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem."
Bel 1:8 A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: "Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bűnhődni, mivel káromolni merte Bélt."
Bel 1:9 Dániel erre azt felelte: "Legyen úgy, ahogy mondtad!" Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
Bel 1:10 A király Dániellel együtt elment Bél templomába.
Bel 1:11 Bél papjai azt ajánlották: "Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyűrűddel.
Bel 1:12 S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkező esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk."
Bel 1:13 Nem féltek, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak. Mindig azon keresztül szoktak bemenni elkölteni az ételeket.
Bel 1:14 Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyűrűjével és eltávoztak.
Bel 1:15 A papok éjnek idején szokásuk szerint bementek asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Mindent megettek és megittak.
Bel 1:16 Már kora reggel odament a király Dániellel együtt.
Bel 1:17 A király föltette a kérdést: "Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?" Azt felelte: "Sértetlenek, király."
Bel 1:18 Alighogy kinyitották az ajtót, a király az asztalra pillantott és felkiáltott: "Nagy vagy, ó Bél, nálad szóba se jöhet semmiféle csalás!"
Bel 1:19 De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: "Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!"
Bel 1:20 A király azt válaszolta: "Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom."
Bel 1:21 A király erre haragra lobbant és azonnal elfogatta a papokat, asszonyaikat és gyermekeiket. Megmutatták neki a rejtekajtót, amelyen be szoktak járni, hogy elfogyasszák, amit az asztalon találnak.
Bel 1:22 A király megölette őket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt.
Bel 1:23 Volt egy nagy kígyó is, amelyet szintén tiszteletben részesítettek a bábeliek.
Bel 1:24 A király azt mondta Dánielnek: "Erre már csak nem mondhatod, hogy nem élő isten. Imádd hát!"
Bel 1:25 Dániel azt felelte: "Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten.
Bel 1:26 Adj nekem rá engedélyt, ó király, és én megölöm a kígyót kard és bot nélkül!" A király azt válaszolta: "Megadom."
Bel 1:27 Ekkor Dániel szurkot, hájat és szőrt vett, összefőzte őket, pogácsákat csinált belőlük és beadogatta őket a kígyó szájába. A kígyó megette és szétpukkadt. Erre azt mondta: "Nézzétek, mit imádtatok!"
Bel 1:28 Amikor a bábeliek ezt meghallották, nagy felháborodás támadt köztük. Összecsődültek a király ellen, és azzal vádolták: "A király zsidóvá lett. Bélt összetörette, a kígyót megölte, a papokat meggyilkolta."
Bel 1:29 Elmentek a királyhoz és követelték: "Add ki nekünk Dánielt, mert különben téged ölünk meg házad népével együtt."
Bel 1:30 A király látta, hogy hevesen támadják, kényszerhelyzetében kiadta hát nekik Dánielt.
Bel 1:31 Erre az oroszlánok barlangjába vetették hat napig ott volt.
Bel 1:32 A barlangban hét oroszlán volt. Mindennap két tetemet és két bárányt szoktak nekik adni. Most azonban éheztették őket, hogy felfalják Dánielt.
Bel 1:33 Habakuk próféta ebben az időben élt Júdeában. Éppen megfőzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezőre, hogy kivigye az aratóknak.
Bel 1:34 Ekkor az Úr angyala felszólította Habakukot: "Vidd el ezt az ebédet Bábelbe, Dánielnek, az oroszlánok barlangjába!"
Bel 1:35 Habakuk azt felelte: "Uram, Bábelt sose láttam, az oroszlánok barlangjáról meg sejtelmem sincs."
Bel 1:36 Erre az Úr angyala megragadta az üstökénél, s hajánál fogva elvitte lelkének erejével Bábelbe és letette a barlang mellé.
Bel 1:37 Habakuk lekiáltott: "Dániel, Dániel, itt az ebéd, amelyet az Isten küldött neked."
Bel 1:38 Dániel erre felfohászkodott: "Megemlékeztél rólam, Istenem, mert te nem hagyod el azokat, akik szeretnek."
Bel 1:39 Ezután Dániel fölkelt és megebédelt. Habakukot meg az Úr angyala azon nyomban visszavitte lakóhelyére.
Bel 1:40 A hetedik napon a király elment, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a barlanghoz ért, benézett, s lám, Dániel ott üldögélt.
Bel 1:41 Hangosan felkiáltott: "Nagy vagy, Uram, Dániel Istene, és rajtad kívül nincsen más!"
Bel 1:42 Kihúzatta Dánielt és azokat dobatta a barlangba, akik el akarták pusztítani, és ott a szeme láttára felfalták őket az oroszlánok.
Hos 1:1 Az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, Beeri fiához, Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében, s Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának idejében.
Hos 1:2 Amikor az Úr szólni kezdett, ezt mondta az Úr Ozeásnak: "Menj, végy feleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid; mert parázna módon elhagyta az ország az Urat."
Hos 1:3 El is ment, feleségül vette Gomert, Diblaim lányát. Az asszony fogant, és fiuk született.
Hos 1:4 Ekkor azt mondta az Úr: "Nevezd el Jiszreelnek, mert rövidesen megtorlom Jiszreel vérét Jehu házán, és megszüntetem Izrael házának királyságát.
Hos 1:5 Jiszreel völgyében azon a napon összetöröm Izrael íját."
Hos 1:6 Amikor az asszony ismét fogant és leányt szült, így szólt az Úr: "Hívd "Nincs irgalom"-nak, mert ezentúl nem irgalmazok Izrael házának, nem bocsátok meg neki többé.
Hos 1:7 [Júda házában azonban irgalmas leszek: megmentem őket az Úr, az ő Istenük által; nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket]".
Hos 1:8 Amikor "Nincs irgalmat" elválasztotta, fogant és fiút szült.
Hos 1:9 Erre így szólt az Úr: "Nevezd el "Nem népem"-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek."
Hos 2:1 Izrael fiainak száma oly nagy lesz, mint a tenger partján a fövényé, amelyet sem mérni, sem megszámlálni nem lehet. Ahelyett, hogy "Nem népem" volna a nevük, az élő Isten fiainak nevezik majd őket.
Hos 2:2 Júda fiai és Izrael fiai egybegyűlnek, egy fejedelmet választanak, s nem férnek el többé a földjükön, mert nagy nap lesz Jiszreel napja.
Hos 2:3 Mondjátok testvéreteknek: "Én népem!" és nővéreteknek: "Irgalomra leltél!"
Hos 2:4 Szálljatok perbe anyátokkal, szálljatok perbe, mert többé nem feleségem, és én sem vagyok többé a férje. Távolítsa el arcáról a paráznaság jelét, mellei közül a házasságtörés jelvényeit.
Hos 2:5 Ha nem, hát feltárom meztelenségét, olyanná teszem, mint amikor született; pusztasággá változtatom, aszú föld lesz belőle és szomjan hal.
Hos 2:6 Sőt gyermekeinek sem irgalmazok, mert paráznaságban fogantattak.
Hos 2:7 Igen, anyjuk paráználkodott, megszégyenült, aki foganta őket, hiszen azt mondta: "Elmegyek a szeretőim után, akik kenyeret és vizet adnak nekem, gyapjút és lent, italt és olajat."
Hos 2:10 Nem ismerte el, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat, én adtam neki az ezüstöt, és az aranyat is, amelyből a Baálokat csinálta.
Hos 2:11 Ezért visszaveszem tőle gabonámat, ha eljön az ideje. s boromat is a maga idejében; megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, amellyel meztelenségét takargatja.
Hos 2:12 Majd feltárom szégyenét szeretői előtt, és senki sem szabadítja ki kezemből.
Hos 2:13 Örömünnepeit megszüntetem, újholdját, szombatját és minden ünnepét.
Hos 2:14 Letarolom szőlejét és fügefáit, amelyekről azt mondta: "Ez a bérem, amelyet szeretőimtől kaptam." Vadonná változtatom, a mezei vadak táplálékává.
Hos 2:15 Megtorlom rajta a Baalok napjait, amikor illatáldozatot mutatott be nekik; nyakékkel és függővel díszítette magát, úgy ment szeretői után. Rólam pedig megfeledkezett! - mondja az Úr.
Hos 2:8 Ezért, lám, eltorlaszolom tövissel az útját; falat emelek elé, hogy ne találja ösvényeit.
Hos 2:9 Keresi majd szeretőit, de nem leli őket, hiába kutatja, nem találja meg soha. Akkor így szól: "Elmegyek, visszatérek előző férjemhez, mert jobb volt nékem régen, mint most."
Hos 2:16 Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek.
Hos 2:17 Visszaadom neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, mint akkor, amikor feljött Egyiptom földjéről.
Hos 2:18 Azon a napon - mondja az Úr - így szólít majd engem: "Férjem!" És nem mondja nekem: "Baalom!"
Hos 2:19 Nem hagyom, hogy a Baalok nevét ajkára vegye, ne is emlékezzék többé a nevükre.
Hos 2:20 Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mező vadjával, a magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal; eltüntetem az országból az íjat, a kardot, a háborút, és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik.
Hos 2:21 Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel.
Hos 2:22 Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat.
Hos 2:23 Azon a napon válaszolok - mondja az Úr -, válaszolni fogok az égnek, és az válaszol a földnek.
Hos 2:24 A föld is válaszol a gabonának, a bornak, az olajnak, azok pedig válaszolnak Jiszreelnek.
Hos 2:25 Elültetem az országban, "Nincs irgalom"-nak meg irgalmazok, "Nem népem"-nek meg így szólok: "Népem vagy!" Ő meg azt mondja majd: "Én Istenem!"
Hos 3:1 Az Úr később így szólt hozzám: "Menj el újra és szeress egy olyan asszonyt, akinek szeretője van és házasságtörő; úgy, ahogy az Úr szereti Izrael fiait, noha más istenekben bizakodnak, és szeretik a mazsolás kalácsot."
Hos 3:2 Meg is szereztem magamnak tizenöt ezüstért és másfél mérő árpáért.
Hos 3:3 Azután így szóltam hozzá: "Nálam maradsz hosszú ideig: nem törsz házasságot, nem leszel más férfié, s én is így teszek érted."
Hos 3:4 Mert Izrael fiai is sokáig lesznek király és fejedelem nélkül, áldozat és kőoszlopok nélkül, efód és teráfok nélkül.
Hos 3:5 Izrael fiai azután megtérnek. Keresni fogják az Urat, az ő Istenüket és királyukat, Dávidot. Az Úrhoz menekülnek remegve, s az ő javaihoz a végső időkben.
Hos 4:1 Figyeljetek az Úr szavára, Izrael fiai, mert perbe száll az Úr az ország lakóival.
Hos 4:2 Nincsen az országban hűség és szeretet, s az Urat sem ismerik többé. Mindenütt csak átok és hazugság, gyilkosság és lopás, házasságtörés és erőszak, szüntelen vérontás.
Hos 4:3 Ezért öltözött gyászba az ország, elcsüggedt minden lakója; a mező vadjai, az ég madarai, a tenger halai is mind elpusztulnak.
Hos 4:4 Senki ne vádoljon? Senki ne pereljen? Pap, téged vádollak!
Hos 4:5 Bukdácsolsz nappal és éjjel, s bukdácsol a próféta is veled, néped vesztére.
Hos 4:6 Népem elpusztul, mert nincs benne érteni tudás. Mert elvetetted a tudást magadtól, én is elvetlek, ne légy többé pap. Amiért elfeledted Istened törvényét, én is megfeledkeztem a fiaidról.
Hos 4:7 Mind vétkeztek ellenem, dicsőségüket szégyenre cserélték.
Hos 4:8 Népem bűne a táplálékuk, s minden vágyuk a gonoszsága.
Hos 4:9 De úgy jár a pap is, mint a nép: megtorlom rajta útjait, tetteiért megfizetek neki.
Hos 4:10 Esznek majd, de nem telnek be soha, kéjelegnek, de gyermeket nem szülnek, mert elhagyták az Urat,
Hos 4:11 és kicsapongásra adták magukat. A bor és a must elveszi az ember eszét.
Hos 4:12 Népem a fadarabot faggatja, egy karó a tanítója, mert a paráznaság szelleme félrevezeti őket: elhagyják Istenüket, és paráználkodnak.
Hos 4:13 Hegyek ormán áldoznak, dombokon égetik áldozatukat, tölgyfa, nyárfa és terebint alatt - az árnyuk oly kellemes! Ezért, ha leányaitok paráználkodnak, és jegyeseitek házasságot törnek,
Hos 4:14 nem büntetem meg leányaitokat, amiért paráználkodnak, sem jegyeseiteket azért, hogy hűtlenek, hisz (a férfiak) maguk is a cédákat keresik, és pogány papnőkkel mutatnak be áldozatot. Lám, az esztelen nép vesztébe rohan!
Hos 4:15 Ha te paráználkodsz is, Izrael, legalább Júda ne vétkezzék! Ne menjetek el Gilgálba, ne menjetek fel Bet-Avenba, ne esküdjetek az Úr életére!
Hos 4:16 Letért az útjáról Izrael, mint a csökönyös igástehén. Hogyan táplálja hát az Úr, mint a bárányt a tágas mezőn?
Hos 4:17 Efraim bálványokkal szövetkezett: hagyjátok magára őt!
Hos 4:18 Részegek társaságában pihen. Egyre csak paráználkodnak, dicsőségüket szégyenre cserélik.
Hos 4:19 A szél szárnyaira kapja őket, s oltáraik miatt szégyent vallanak.
Hos 5:1 Halljátok, papok, figyelj, Izrael háza; hallgass ide, királyi ház, mind, akik a jogrend őrei vagytok! Kelepcévé lettetek Micpában, kifeszített hálóvá fenn a Táboron.
Hos 5:2 Mélyre süllyedtek gonoszságukban, ezért megbüntetem őket.
Hos 5:3 Efraimot jól ismerem, Izrael nincs rejtve előttem: igen, paráználkodtál, Efraim, Izrael bemocskolta magát.
Hos 5:4 Tetteik miatt Istenükhöz vissza nem térhetnek, szívük mélyén a paráznaság szelleme, az Urat nem ismerik.
Hos 5:5 Saját gőgje vádolja Izraelt, bűnei megrendítik Izraelt és Efraimot, és Júda is elbukik velük.
Hos 5:6 Birkanyájukkal és ökreikkel együtt az Úr keresésére indulnak, de nem találják, mert elrejtőzött előlük.
Hos 5:7 Vétkeztek az Úr ellen, pártütő fiakat nemzettek. Mire a hónap megújul, elpusztulnak örökségükkel együtt.
Hos 5:8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a trombitát Rámában, verjétek fel Bet-Avent, ébresszétek föl Benjamint!
Hos 5:9 Efraim pusztasággá lesz a büntetés napján; amit hirdetek, azt Izrael törzsei nem kerülik el.
Hos 5:10 Júda fejedelmei olyanok lettek, mint az ember, aki elmozdítja a határkövet; ki is árasztom rájuk haragom özönét.
Hos 5:11 Az elnyomó Efraim megsérti a törvényt, kedvét leli benne, hogy semmiség után fusson.
Hos 5:12 Olyan leszek Efraim számára, mint a moly, Júda házához, mint a rothadás.
Hos 5:13 Efraim látta betegségét, és Júda a sebét; Efraim elment Asszíriába, Júda meg a nagy királyhoz fordult, de az nem tud meggyógyítani titeket, és nem távolítja el rólatok a sebet.
Hos 5:14 Mert olyan leszek Efraim számára, mint az oroszlán, Júda házához, mint a fiatal oroszlán; én, én tépem szét, aztán odébb állok; magammal hurcolom zsákmányomat, nem ragadhatja el tőlem senki.
Hos 5:15 Elmegyek, visszatérek lakóhelyemre, míg be nem ismerik vétküket, és nem keresik színemet: nyomorúságukban hamar hozzám sietnek.
Hos 6:1 "Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, ő tépett meg, ő is gyógyít meg minket; ő vert meg, ő köti be sebeinket.
Hos 6:2 Két nap múlva életet ad, harmadnapra feltámaszt, hogy színe előtt éljünk.
Hos 6:3 Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat: biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely öntözi a földet."
Hos 6:4 Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Hűséged, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, hamar tovatűnik.
Hos 6:5 Ezért ostoroztam őket a próféták által, ezért ölettem meg őket ajkam szózatával, ítéletem elérkezik, mint a világosság.
Hos 6:6 Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete.
Hos 6:7 Adamnál mégis megszegték a szövetséget, ott lettek hűtlenek hozzám.
Hos 6:8 Gileád a gonosztevők városa, vértől áztatott föld.
Hos 6:9 Mint csapatosan leselkedő rablók, olyan a papok társasága; mint a rablógyilkosok a szichemi úton, valóban gonosz tetteket visznek végbe.
Hos 6:10 Rettenetes, amit Bételben láttam: Efraim ott paráználkodik, Izrael beszennyezi magát.
Hos 6:11 Júda, rád is aratás vár, amikor helyreállítom népemet!
Hos 7:1 Amikor Izraelt gyógyítani akartam, előtűnt Efraim vétke és Szamaria gonoszsága: hazugsággal vétkeznek, betör a fosztogató, kinn meg rablók járnak.
Hos 7:2 Mégsem mondják szívükben, hogy minden gonoszságukra emlékezem; tetteik körbezárják őket, ott vannak színem előtt.
Hos 7:3 Bűneikkel örvendeztetik meg a királyt, hazugságaikkal a fejedelmeket.
Hos 7:4 Felhevültek mindnyájan, tüzesek, mint a kemence, amelynek tüzét nem szítja már a pék a dagasztástól a megkelésig.
Hos 7:5 A király a vezéreivel rogyadozik a tüzes bortól, és gonoszokkal cimborál.
Hos 7:6 Cinkosaik közt szívük izzik, mint a kemence; éjjel elcsitul haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a lobogó láng.
Hos 7:7 Felhevül mindegyikük, mint a kemence, és felemésztik bíráikat. Elbukott minden királyuk, nincs közöttük, aki hozzám kiáltana.
Hos 7:8 Efraim elkeveredik a népek között, Efraim olyan, mint a lángos, amelyet nem fordítottak meg.
Hos 7:9 Erejét idegenek emésztik fel, de ő észre sem veszi; őszülő haj borítja fejét, de ő észre sem veszi.
Hos 7:10 [A saját gőgje vádolja Izraelt, de nem térnek meg az Úrhoz, az ő Istenükhöz, mindezek ellenére sem keresik.]
Hos 7:11 Efraim, mint egy galamb, buta és esztelen: Egyiptomot hívják, Asszíriába rohannak!
Hos 7:12 Mehetnek bárhová, kivetem rájuk a hálómat; mint az ég madarát, visszahozom, s gonoszságukért megbüntetem őket.
Hos 7:13 Jaj nekik, mert messze eltévelyedtek tőlem! Pusztuljanak, amiért fellázadtak ellenem! Menteni akarom őket, ők meg hazugságokat beszélnek ellenem.
Hos 7:14 Nem kiáltanak hozzám szívükből, amikor jajgatnak fekvőhelyükön: búza és must miatt keseregnek, ellenem meg lázadoznak.
Hos 7:15 Tanítottam őket, megerősítettem karjukat, ők mégis gonoszat forralnak ellenem.
Hos 7:16 Baal felé fordulnak, olyanok, mint a csalóka íj, fejedelmeik kard élén hullnak el nyelvük dühe miatt. Nevetni fognak rajtuk még Egyiptom földjén is.
Hos 8:1 Állj készen a trombitával! Úgy tör a baj az Úr házára, mint a sas: mert megszegték szövetségemet, fellázadtak törvényem ellen.
Hos 8:2 Mégis hozzám kiáltanak: "Ismerünk téged, Izrael Istene!"
Hos 8:3 Izrael elhagyta, ami javára van, s üldözi az ellensége.
Hos 8:4 Királyokat választottak nélkülem, fejedelmeket tudtomon kívül. Ezüstjükből, aranyukból bálványokat csináltak maguknak, azért, hogy elpusztuljanak.
Hos 8:5 Utálatos a borjúd, Szamaria, haragom fellobban ellene. [Mikor tudnak már megtisztulni
Hos 8:6 Izrael fiai?] Kézműves készítette, bizony nem Isten az; igen, tűz emészti meg Szamaria borját.
Hos 8:7 Szelet vetnek és vihart aratnak. A búza nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet; ami terem mégis, azt idegenek falják fel.
Hos 8:8 Elnyelik Izraelt, lám, már a népek között van, olyan, mint egy eldobott cserép.
Hos 8:9 Mert fölmentek Asszíriába, a magános vadszamárhoz: Efraim pénzen vásárolt szeretőket.
Hos 8:10 Vásároljanak csak a népek közül: majd szétszórom őket; egyhamar nem fognak többé királyokat és fejedelmeket fölkenni.
Hos 8:11 Hiába szaporítja Efraim az oltárokat, csak arra jók az oltárok, hogy vétkezzék;
Hos 8:12 hiába írok neki ezer törvényt, úgy tekintik, mintha idegen adta volna.
Hos 8:13 Ha szeretik az áldozatokat, hát áldozzanak! Az áldozati húst, hát csak egyenek! Az Úr nem leli benne kedvét. Inkább megemlékezik gonoszságukról, és megtorolja vétkeiket, úgyhogy visszatérhetnek Egyiptomba.
Hos 8:14 Izrael megfeledkezett alkotójáról és palotákat épített; Júda sok erős várost emelt. Nos, tüzet bocsátok városaira, amely megemészti a palotákat is.
Hos 9:1 Ne örülj, Izrael, ne vigadj, mint a nemzetek. Mert hűtlen lettél Istenedhez, jobban szeretted a paráznaság díját a gabonaszérűn.
Hos 9:2 Szérű, sajtó nem táplálja, s az újbor megcsalja őket.
Hos 9:3 Nem lakhatnak többé az Úr földjén, Efraim Egyiptomba fog visszatérni, Asszíriában esznek majd tisztátalan étket.
Hos 9:4 Nem áldoznak többé bort az Úrnak, nem mutatják be neki áldozataikat. Kenyerük olyan lesz, mint a gyászolók kenyere, tisztátalanná válnak, akik esznek belőle. Kenyerük csak őket táplálja, az Úr házába nem vihetik be.
Hos 9:5 Mit tesztek majd az ünnepnapon, az Úr ünnepének napján?
Hos 9:6 Lám, már útnak indultak a pusztulás elől. Egyiptom gyűjti egybe, Memfisz temeti el őket. Ezüstkincseiket a csalán örökli, sátraikat belepi a tövis.
Hos 9:7 Elérkeznek a megtorlás napjai, elérkeznek a visszafizetés napjai! Izrael így válaszol: "Bolond a próféta, eszét vesztette a lélek embere!" Igen, mert sok a bűnöd, s nagy a gyűlölködés.
Hos 9:8 Efraim a próféta sátrát kémleli, tőrt vetnek neki minden útján, gyűlölködés lakik Istenének házában.
Hos 9:9 Teljesen megromlottak, mint Gibea napjaiban: az Úr megemlékezik gonoszságukról, megtorolja bűneiket.
Hos 9:10 Mint szőlőfürtöt a pusztában, olyannak találtam Izraelt, atyáitokat meg olyannak láttam, mint az első füge a fán; de ők Baal-Peorba érkezve gyalázatra adták magukat; utálatra méltók lettek, mint az, amit szerettek.
Hos 9:11 Mint a madár, elszáll Efraim dicsősége; nem lesz többé születés, terhesség, foganás.
Hos 9:12 Ha nevelnek is fiakat, elveszem tőlük meglett koruk előtt. Ó, jaj lesz nekik, ha elhagyom őket!
Hos 9:13 Efraim, úgy látom, mint a mezőn ültetett fát; Efraim megölni viszi majd a gyermekeit.
Hos 9:14 Adj nekik, Uram! Mit adsz nekik? Adj nekik meddő méhet és kiapadt emlőket!
Hos 9:15 Minden gonoszságuk előtűnt Gilgálban - ott gyűlöltem meg őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem többé őket. Lázadó minden fejedelmük.
Hos 9:16 Lesújtják Efraimot, gyökerei kiszáradnak, nem terem gyümölcsöt. Ha születik is gyermekük, halállal sújtom méhük gyümölcsét.
Hos 9:17 Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá; tévelyegni fognak a nemzetek között.
Hos 10:1 Dús szőlő volt Izrael, bőséges termést hozott; de minél több volt a gyümölcse, annál több oltárt emelt; minél gazdagabb lett földje, annál több bálványoszlopot állított benne.
Hos 10:2 Kétszínű a szívük, de most megbűnhődnek; az Úr feldúlja oltáraikat, elpusztítja oszlopaikat.
Hos 10:3 Akkor azt mondják majd: "Nincs királyunk, mert nem tiszteltük az Urat. Vajon a király mit tehetne értünk?"
Hos 10:4 Szószaporítás, hamis esküvések és szövetségkötések; burjánzik a törvény, mint a gyom a mező barázdáiban.
Hos 10:5 Remegnek Szamaria lakói Bet-Aven borja miatt; bizony gyászol majd miatta népe! Pogány papjai siránkoznak dicsősége miatt, amely messze tovatűnik tőle.
Hos 10:6 Még azt is elviszik Asszíriába, áldozatul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, Izrael pirul majd bálványa miatt.
Hos 10:7 Szamaria elpusztul, királya, mint a hab a víz színén.
Hos 10:8 Szétzúzzák a bűn magaslatait, Izrael vétkét; tövis és bogáncs terem oltáraikon. Akkor így szólnak a hegyekhez: "Temessetek el!" És a dombokhoz: "Omoljatok ránk!"
Hos 10:9 Gibea napjai óta vétkeztél, Izrael! Nem változtak meg. Nem várja-e háború Gibeában a bűnösöket?
Hos 10:10 Megyek és megbüntetem őket. Népek gyűlnek egybe ellenük, hogy bűnhődjenek kettős gonoszságuk miatt.
Hos 10:11 Efraim olyan, mint a betanított üsző, amely szeret csépelni: lám, szépséges nyakára ráteszem a jármot, felszerszámozom Efraimot; Júda szántani fog, Jákob barázdát von.
Hos 10:12 Vessetek magatoknak igazságot, arassátok a hűség termését, szántsátok fel a töretlen földet: ideje, hogy az Urat keressétek, míg el nem jön, és az igazságra nem tanít titeket.
Hos 10:13 A gonoszságnak szántottatok, hamisságot arattatok, a hazugság gyümölcsét ettétek. Harci szekereidben bíztál, harcosaid sokaságában,
Hos 10:14 ezért csatakiáltás hallatszik városaidban, s minden erődöd elpusztul, mint akkor, amikor Salmán elpusztította Bet-Arbelt az ütközet napján: az anyát eltiporták gyermekeivel együtt.
Hos 10:15 Így teszek veletek, Izrael háza, tömérdek gonoszságod miatt, s a viharban örökre elpusztul Izrael királya.
Hos 11:1 Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat.
Hos 11:2 De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot.
Hos 11:3 Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem.
Hos 11:4 Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.
Hos 11:5 Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.
Hos 11:6 Kard járja be városait, megöli gyermekeit, és elpusztítja erődeit.
Hos 11:7 Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baalt hívják segítségül, de az nem emeli fel őket.
Hos 11:8 Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg.
Hos 11:9 Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.
Hos 11:10 Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról.
Hos 11:11 Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba - mondja az Úr.
Hos 12:1 Efraim hazugsággal vesz körül, Izrael háza meg hamissággal. [De Júda még ismeri az Istent, és a Szent népének nevezik.]
Hos 12:2 Efraim szelet terel, egész nap a keleti szél után fut. Bővelkedik a hazugságban és erőszakban, szövetségre lép Asszíriával, olajat szállít Egyiptomnak.
Hos 12:3 Ezért az Úr perbe száll Izraellel, megbünteti Jákobot utai szerint, megfizet neki tettei szerint.
Hos 12:4 Már az anyaméhben félrelökte testvérét, ereje teljében az Istennel küzdött.
Hos 12:5 Küzdött az angyallal és diadalmaskodott, sírt és könyörgött neki. Bételben rátalált, és ott beszélt velünk.
Hos 12:6 Igen, az Úr, a Seregek Istene, Úr az ő neve.
Hos 12:7 Te pedig térj vissza Istenedhez, maradj hűséges, tartsd meg a törvényt, s mindig a te Istenedben reménykedjél.
Hos 12:8 Kánaán hamis mérleget tart kezében, mert szeret csalni.
Hos 12:9 Efraim így szólt: "Nos, meggazdagodtam, egész vagyont szereztem magamnak." De nem marad semmi javaiból, mert vétkek terhelik.
Hos 12:10 Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét. Újra sátrakban kell majd laknod, mint a találkozás napján;
Hos 12:11 szólni fogok a prófétákhoz, bőven adom a látomásokat, és a próféták által osztom a halált.
Hos 12:12 Gileád csupa gonoszság, tele vannak csalárdsággal. Gilgálban ökröknek áldoznak. Oltáraik ezért kőhalmazzá válnak a szántóföld barázdái mellett.
Hos 12:13 Arám mezejére menekül Jákob, asszonynak szolgál Izrael, asszony nyáját legelteti.
Hos 12:14 Egy próféta által hozta fel az Úr Izraelt Egyiptomból; egy próféta legeltette.
Hos 12:15 Efraim keserűen lázadozott: de a kiontott vér visszaszáll rá, az Úr megtorolja gyalázkodását.
Hos 13:1 Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baallal, és elpusztult.
Hos 13:2 S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükből a bálványok mintájára - kézművesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: "Áldozzatok nekik!" Borjakat csókolgatnak az emberek.
Hos 13:3 Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely hamar tovatűnik. Mint a szérűről tovasodort pelyva, és mint a kéményből kiáramló füst.
Hos 13:4 Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító.
Hos 13:5 Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön.
Hos 13:6 Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam.
Hos 13:7 Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén.
Hos 13:8 Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytől elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mező vadjai tépik szét őket.
Hos 13:9 Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad?
Hos 13:10 Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetőid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: "Adj nekem királyt és fejedelmeket!"
Hos 13:11 Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.
Hos 13:12 Fel van fűzve Efraim bűne, jól el van téve gonoszsága.
Hos 13:13 Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét.
Hos 13:14 Kiszabadítom őket az alvilág torkából, megmentem őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtőzött a részvét szemem elől.
Hos 13:15 Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drágakincsét.
Hos 14:1 Bűnhődni fog Szamaria, mert fellázadt az Isten ellen. Kard élén hullnak el, csecsemőiket földhöz vágják, s felhasítják a várandós anyákat.
Hos 14:2 Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el!
Hos 14:3 Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: "Végy el minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul.
Hos 14:4 Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat."
Hos 14:5 Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom.
Hos 14:6 Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa.
Hos 14:7 Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon.
Hos 14:8 Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt, amelynek olyan híre lesz, mint a helboni bornak.
Hos 14:9 Mi köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus; tőlem származik gyümölcsöd.
Hos 14:10 Aki bölcs, értse meg ezeket! Aki értelmes, lássa be ezt mind! Mert egyenesek az Úr útjai, azokon járnak az igazak, de a gonoszok elbuknak rajtuk.
Joe 1:1 Szózat, amelyet az Úr Joelhez, Petuel fiához intézett.
Joe 1:2 Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban?
Joe 1:3 Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az ő fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek.
Joe 1:4 Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fűfaló), amit a jélek meghagyott.
Joe 1:5 Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az új bor miatt, mert elragadták szátoktól.
Joe 1:6 Országom ellen felvonult egy nép, hatalmas és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.
Joe 1:7 Szőlőskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek.
Joe 1:8 Zokogj, mint a zsákruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!
Joe 1:9 Eltűnt az étel- és italáldozat az Úr házából, gyászba öltöztek a papok, az Úr szolgái.
Joe 1:10 Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a búza, elillant a bor, kiapadt az olaj.
Joe 1:11 Szégyenkeznek a földművesek, siránkoznak a szőlősgazdák a gabona és az árpa miatt, mert odalett a szántóföld termése.
Joe 1:12 Kiszáradt a szőlőskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezőn minden fa. Bizony eltűnt a vidámság is az emberek fiai közül!
Joe 1:13 Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltűnt Istenetek házából az étel- és italáldozat.
Joe 1:14 Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyűjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz:
Joe 1:15 "Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!"
Joe 1:16 Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet?
Joe 1:17 Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csűrök, összedőltek a magtárak, mert odalett a termés.
Joe 1:18 Miért nyugtalanok az állatok, miért bőg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelője. Lám, a birkanyáj is bűnhődik!
Joe 1:19 Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját.
Joe 1:20 Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.
Joe 2:1 Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van.
Joe 2:2 A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhőnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.
Joe 2:3 Előtte tűz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan előtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet előle.
Joe 2:4 Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak.
Joe 2:5 Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép.
Joe 2:6 Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad.
Joe 2:7 Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről.
Joe 2:8 Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól.
Joe 2:9 Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.
Joe 2:10 Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket.
Joe 2:11 Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?
Joe 2:12 Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva.
Joe 2:13 A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.
Joe 2:14 Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára?
Joe 2:15 Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet,
Joe 2:16 gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!
Joe 2:17 Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: "Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?"
Joe 2:18 Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
Joe 2:19 Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: "Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket.
Joe 2:20 Aki észak felől jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre űzöm, előhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik." [Mert gőgös volt.]
Joe 2:21 Ne félj, termőföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr!
Joe 2:22 Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését.
Joe 2:23 Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az őszi esőt; esőt küld nektek: tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában.
Joe 2:24 A szérűk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat.
Joe 2:25 Kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem.
Joe 2:26 Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.]
Joe 2:27 "És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen."
Joe 3:1 "Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.
Joe 3:2 Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.
Joe 3:3 Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat.
Joe 3:4 A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja.
Joe 3:5 Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék - amint megmondta az Úr - a menekültek számára, akiket meghív az Úr."
Joe 4:1 "Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát,
Joe 4:2 összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt; amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat.
Joe 4:3 Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak."
Joe 4:4 "Mit akartok tőlem, Tirusz és Szidon? És ti, filiszteusok tartományai? Ti akartok talán bosszút állni rajtam? Ha bosszút álltok rajtam, bosszútokat csakhamar visszafordítom fejetekre.
Joe 4:5 Ti, akik elvettétek ezüstömet, aranyomat, s drága kincseimet templomaitokba vittétek!
Joe 4:6 Ti, akik Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok Jáván fiainak, hogy távol kerüljenek hazájuktól!
Joe 4:7 Lám, visszahívom őket arról a helyről, ahová eladtátok őket, és gonoszságotokat visszafordítom fejetekre.
Joe 4:8 Eladom fiaitokat és lányaitokat, kiszolgáltatom őket Júda fiainak, hogy adják el őket a sábaiaknak, egy távoli népnek - az Úr mondta ezt."
Joe 4:9 Hirdessétek ki a népek között: Készüljetek fel a harcra! Jöjjenek, s álljanak csatasorba mind a harcosok!
Joe 4:10 Öntsetek kardot az ekevasból, lándzsát a sarlóból! Mondja az erőtlen is: "Hős vagyok!"
Joe 4:11 Siessetek, gyertek, minden népek körös-körül, és gyűljetek ott egybe! [Vezesd elő, Uram, a hőseidet!]
Joe 4:12 "Keljenek fel, vonuljanak fel a népek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nép felett.
Joe 4:13 Lendítsétek meg a sarlót, mert beért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk!"
Joe 4:14 Egyre több a nép a Döntés völgyében; mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!
Joe 4:15 Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket.
Joe 4:16 Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék.
Joe 4:17 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom. Szent hely lesz akkor Jeruzsálem, nem léphetnek be többé oda idegenek.
Joe 4:18 Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok-völgyét.
Joe 4:19 Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban.
Joe 4:20 Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké.
Joe 4:21 "Megbosszulom vérüket, nem kegyelmezek", és az Úr a Sionon fog lakni.
Amo 1:1 Egy tekoai pásztornak, Ámosznak a szavai, azok a látomások, amelyeket Izraelről látott, Uzijának, Júda királyának napjaiban, és Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt.
Amo 1:2 Ezt mondja: Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát. Gyászolnak a pásztorok legelői, kiszáradt a Kármel orma.
Amo 1:3 Ezt mondja az Úr: Damaszkusznak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel Gileádot vasvesszővel zúzták szét,
Amo 1:4 tüzet bocsátok Hazael házára, hogy pusztítsa el Ben-Hadad palotáit.
Amo 1:5 Feltöröm Damaszkusz zárát, megsemmisítem azt, aki Bikat-Avenben trónol, és azt, aki Bet-Éden jogarát tartja, Arám népét pedig Kirbe hurcolják fogolynak - mondja az Úr.
Amo 1:6 Ezt mondja az Úr: Gázának három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel az egész lakosságot elhurcolták, hogy kiszolgáltassák Edomnak,
Amo 1:7 tüzet bocsátok Gáza falaira, hogy eméssze meg palotáit.
Amo 1:8 Megsemmisítem azt, aki Asdodban trónol, és azt, aki Askelon jogarát tartja, karomat Ekron ellen fordítom, úgyhogy elpusztul a filiszteusok maradéka - mondja az Úr.
Amo 1:9 Ezt mondja az Úr: Tírusznak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel az egész lakosságot foglyul ejtve kiszolgáltatta Edomnak, és nem emlékezett meg a testvéri szövetségről,
Amo 1:10 tüzet bocsátok Tírusz falaira, hogy eméssze meg palotáit.
Amo 1:11 Ezt mondja az Úr: Edomnak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel testvérét karddal üldözte, és megtagadta tőle az irgalmat, továbbra is haragot táplált iránta, és mindvégig kitartott a gyűlöletben,
Amo 1:12 tüzet bocsátok Temánra, hogy eméssze meg Boszra palotáit.
Amo 1:13 Ezt mondja az Úr: Ammon fiainak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel kettévágta a gileádi várandós asszonyokat, hogy kiterjessze határait,
Amo 1:14 tüzet gyújtok Rabba falán, hogy eméssze meg palotáit, csatakiáltás közepette, ütközetnek napján, forgószélben, viharnak napján.
Amo 1:15 Királyuk fogságba megy, a fejedelmeivel együtt - mondja az Úr.
Amo 2:1 Ezt mondja az Úr: Moábnak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel szénné égette Edom királyának csontjait,
Amo 2:2 tüzet bocsátok Moábra, hogy eméssze meg Kerijjot palotáit és pusztuljon el Moáb a zendülésben, csatakiáltás és harsonazengés közepette.
Amo 2:3 A bírót elmozdítom körükből, és elpusztítom vele minden fejedelmét - mondja az Úr.
Amo 2:4 Ezt mondja az Úr: Júdának három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel elvetették az Úr törvényét, s nem tartották meg a parancsait; mivel tévútra vezették őket hazug isteneik, akiknek már atyáik is a nyomukba szegődtek,
Amo 2:5 tüzet bocsátok Júdára, hogy eméssze meg Jeruzsálem palotáit.
Amo 2:6 Ezt mondja az Úr: Izraelnek három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Eladják az igazat ezüstért, a szegényt meg egy pár saruért;
Amo 2:7 a szegényeknek a fejükön gázolnak, és a gyöngéket eltérítik útjukról. Apa és fia egyazon lányhoz jár, hogy szent nevemre szégyent hozzon.
Amo 2:8 Minden oltár közelében zálogba vett ruhákra telepszenek, és Istenük házában az elítéltek borát isszák,
Amo 2:9 noha én söpörtem el előlük az amoritákat, akik magasak voltak, mint a cédrus, és erősek, mint a tölgyfa, mégis elpusztítottam felül a gyümölcsüket, alul meg a gyökerüket.
Amo 2:10 Én hoztalak fel titeket Egyiptom földjéről, vezettelek benneteket a pusztában negyven éven át, hogy elfoglaljátok az amoriták földjét.
Amo 2:11 Prófétákat is támasztottam fiaitok között, nazirokat ifjaitok között. Vajon nem így van, Izrael fiai? - mondja az Úr.
Amo 2:12 De ti a nazirokat borral itattátok, a prófétáknak megparancsoltátok: "Ne jövendöljetek!"
Amo 2:13 Nos hát, rátok nehezedem, ahogy a kévével rakott szekér a földre nehezedik.
Amo 2:14 Nem lesz menedéke a gyors futónak, az erős mit sem kezdhet erejével, a bátor nem menti meg életét.
Amo 2:15 Az íjász nem áll helyt, a fürge lábú nem tud elmenekülni, s a lovas sem menti meg életét.
Amo 2:16 A hősök között a legbátrabb is ruhátlanul menekül azon a napon - mondja az Úr.
Amo 3:1 Halljátok az ítéletet, amelyet az Úr kimondott rátok, Izrael fiai, azokra a nemzetségekre, amelyeket felhoztam Egyiptom földjéről:
Amo 3:2 A föld nemzetségei közül nem ismertem mást, csak titeket; ezért megtorlom rajtatok minden gonoszságtokat.
Amo 3:3 Jár-e együtt két ember, ha nem értenek egyet?
Amo 3:4 Nem akkor ordít-e az erdőben az oroszlán, ha nem talál prédát? Nem akkor bömböl-e búvóhelyén az oroszlánkölyök, ha nem szerez semmit?
Amo 3:5 Leesik-e a madár a földre, hogyha nincsen csapda? Csattan-e a csapda, ha nincs, amit fogjon?
Amo 3:6 Megszólal-e a kürt a városban anélkül, hogy a nép meg ne rémülne? Jön-e valami rossz a városra, amit ne az Úr hozna rá?
Amo 3:7 Valóban, az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak.
Amo 3:8 Ki ne félne, ha ordít az oroszlán? Ki ne jövendölne, ha szól az Úr, az Isten?
Amo 3:9 Hirdessétek Asszíria palotáiban, és Egyiptom földjének palotáiban; mondjátok: Gyűljetek egybe Szamaria hegyein, és lássátok a nagy zűrzavart a városban, és benne a gyötrelmeket!
Amo 3:10 Nem tudnak egyenes úton járni - mondja az Úr -, erőszakot és pusztítást halmoztak fel palotáikban.
Amo 3:11 Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Ellenség veszi körül az országot, elragadja hatalmadat, és kifosztják palotáidat.
Amo 3:12 Ezt mondja az Úr: Amikor a pásztor is csak egy szárcsontot vagy fülhegyet ment meg az oroszlán szájából, ugyanígy Izrael fiai közül is (alig) mentenek meg, akik Szamariában ágyuk mélyén ülnek, fekvőhelyükön, a párnák között.
Amo 3:13 Halljátok ezt, és tegyetek tanúságot Jákob házában - mondja az Úr, az Isten, a Seregek Istene.
Amo 3:14 Azon a napon, amikor Izrael ellenem elkövetett vétkeit megtorlom Bétel oltárain, letörnek majd az oltár szarvai, és a földre hullanak.
Amo 3:15 Lerombolom a téli házat a nyári házzal együtt, elpusztulnak az elefántcsont házak, eltűnnek az ébenfa házak - mondja az Úr.
Amo 4:1 Halljátok a szót, Básán tehenei, akik Szamaria hegyén laktok; ti, akik a gyöngét elnyomjátok, a szegényt eltiporjátok; ti, akik így szóltok férjetekhez: "Hozzál, hadd igyunk!"
Amo 4:2 Saját szentségére esküdött meg az Úr, az Isten: Bizony, olyan napok jönnek rátok, amikor horoggal vonszolnak benneteket, a maradékot meg szigonnyal.
Amo 4:3 Bárhol mentek majd ki a repedésen, a Hermon felé üldöznek benneteket - mondja az Úr.
Amo 4:4 Menjetek csak Bételbe, és vétkezzetek! És Gilgalba, és kövessetek el még több bűnt! Mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon a tizedeiteket.
Amo 4:5 Égessétek el a dicsőítő áldozat kovászát, ígérjetek fogadalmi ajándékot, azután híreszteljétek! Mert ezt szeretitek tenni, Izrael fiai - mondja az Úr.
Amo 4:6 Bár akaratomból tisztán maradtak a fogak minden városotokban, s kenyérszűke volt minden helységetekben, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Amo 4:7 Megvontam tőletek az esőt aratás előtt három hónapra: az egyik városra küldtem esőt, a másikra nem küldtem esőt. Az egyik föld megázott, a másik föld pedig, amelyre nem esett eső, kiszáradt.
Amo 4:8 Két-három városból is eltámolyogtak ugyanabba a városba, hogy vizet igyanak, de nem tudják szomjukat oltani, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Amo 4:9 Tűzvésszel és aszállyal sújtottalak benneteket, kiszárítottam kertjeiteket és szőleiteket, fügefáitokat és olajfáitokat fölemésztette a sáska, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Amo 4:10 Pestist bocsátottam rátok, úgy, mint Egyiptomra, ifjaitokat megöltem karddal, zsákmányul estek lovaitok, táboraitok bűze orrotokba szállt, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Amo 4:11 Felforgattalak titeket, miként az Isten felforgatta Szodomát és Gomorrát; olyanok lettetek, mint a tűzből kimentett üszök, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Amo 4:12 Ezért bánok így veled, Izrael! Mivel így bánok majd veled, készülj fel, hogy találkozzál a te Isteneddel, Izrael!
Amo 4:13 Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit. Ő teremti a hajnalt és a sötétséget, fenn jár a föld magaslatai fölött: az Úr, a Seregek Istene az ő neve.
Amo 5:1 Halljátok ezt a szózatot, ezt a siratóéneket, amelyet rólatok mondok, Izrael háza!
Amo 5:2 Elbukott, többé nem kel föl Izrael szűz leánya. Elterült a földjén, nincs, aki fölemelje.
Amo 5:3 Mert így szól az Úr, az Isten, Izrael házához: Százan térnek vissza a városba, amely ezret küldött, s tízen térnek vissza abba, amely százat küldött.
Amo 5:4 Így szól az Úr Izrael házához: Keressetek, és élni fogtok!
Amo 5:5 Bételt ne keressétek, és Gilgálba ne lépjetek be, Beer-Sebába se járjatok, mert Gilgált fogságba viszik, és Bétel semmivé lesz.
Amo 5:6 Keressétek az Urat, és élni fogtok, nehogy elpusztítsa József házát, mint a tűz, megeméssze Bételt, és senki sem tudja eloltani.
Amo 5:8 Ő alkotta a Fiastyúkot és az Oriont, hajnalra fordítja a sötétséget, a nappalt meg éjszakára változtatja. Ő hívja elő a tenger vizét és kiönti a föld színére: az Úr az ő neve.
Amo 5:9 Az erődre ő hoz pusztulást, a fellegvárra megsemmisülést.
Amo 5:7 Jaj azoknak, akik a jogot ürömre fordítják, és földre tiporják az igazságosságot!
Amo 5:10 Akik gyűlölik azt, aki igazságot szolgáltat a kapuban, és utálják azt, aki kimondja az igazságot.
Amo 5:11 Mivel a gyöngét eltiporjátok, és a gabona vámját elveszitek tőle, hiába építettétek a kőházakat, nem fogtok bennük lakni; hiába ültettetek nemes szőlőt, nem fogjátok inni a borát.
Amo 5:12 Mert tudom, hogy vétkeitek milyen számosak, bűneitek milyen súlyosak: ellenségei vagytok az igaznak, elfogadjátok a megvesztegetést, és a kapuban elnyomjátok az igazat.
Amo 5:13 Ezért a mai időkben csöndben marad az okos ember, mert gonosz idő ez!
Amo 5:14 A jót keressétek, ne a rosszat, hogy éljetek! Akkor valóban veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint most állítjátok.
Amo 5:15 Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, juttassátok diadalra az igazságot a kapuban! Talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene József maradékának.
Amo 5:16 Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Úr: Siralom hallik a tereken, minden utcában jajgatnak: Jaj, jaj! Gyászolni hívják a földművest, siránkozni a siratókat.
Amo 5:17 Minden szőlőskertben siralom hallik, mert átvonulok rajtad - mondja az Úr.
Amo 5:18 Jaj azoknak, akik az Úr napja után vágyakoznak! Mi lesz számotokra az Úr napja? Sötétség, nem fényesség!
Amo 5:19 Olyan lesz, mint amikor az ember oroszlán elől menekülve medvére bukkan útjában; vagy házába érve a falnak dől, és megmarja a kígyó.
Amo 5:20 Valóban, sötétség az Úr napja, nem világosság, homály, amelyen nem süt át a nap.
Amo 5:21 Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem.
Amo 5:22 Amikor áldozatot mutattok be ételáldozataitokat nem szívlelhetem, hizlalt állataitokat látni sem szeretem.
Amo 5:23 Vigyétek előlem harsány éneketek, hárfáitok hangját hallani sem bírom!
Amo 5:24 Mint a víz, áradjon inkább az igazság, mint a sebes patak, az igazságosság.
Amo 5:25 Hoztatok-e nekem étel- és véresáldozatokat negyven éven át a pusztában, ó Izrael háza?
Amo 5:26 Vihetitek majd Szakkut királyotokat és isteneteket, Keván csillagistent, akit ti csináltatok magatoknak,
Amo 5:27 mert száműzlek benneteket, túl Damaszkuszon - mondja az Úr - a Seregek Ura az ő neve.
Amo 6:1 Jaj Sionban a gondtalanul élőknek, és Szamaria hegyén a bizakodóknak! Az első nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza.
Amo 6:2 Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál?
Amo 6:3 Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erőszak uralmát!
Amo 6:4 Elefántcsont ágyban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből.
Amo 6:5 Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak;
Amo 6:6 korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak.
Amo 6:7 Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.
Amo 6:8 Megesküdött az Úr, az Isten saját magára - mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom.
Amo 6:9 Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!
Amo 6:10 Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: "Van veled valaki?" Az így felel: "Senki... Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!"
Amo 6:11 Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze.
Amo 6:12 Vágtáznak-e a lovak a kősziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit?
Amo 6:13 Lodebárnak örültök és azt mondjátok: "Ugye saját erőnkből foglaltuk el Karnajimot?"
Amo 6:14 Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza - mondja az Úr, a Seregek Ura -, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.
Amo 7:1 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fű sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált.
Amo 7:2 Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: "Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?"
Amo 7:3 És az Úr megkönyörült. "Nem fog bekövetkezni" - mondja az Úr, az Isten.
Amo 7:4 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten előhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezőt is fölperzselte.
Amo 7:5 Akkor így szóltam: "Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?"
Amo 7:6 És az Úr megkönyörült. "Ez sem fog bekövetkezni" - mondja az Úr, az Isten.
Amo 7:7 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, egy ember állt a falon, a kezében mérőónt tartott.
Amo 7:8 Az Úr megkérdezte: "Mit látsz, Ámosz?" Azt feleltem: "Mérőónt." Az Úr így szólt: "Nézd, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem kegyelmezek neki!
Amo 7:9 Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadok Jerobeám házára."
Amo 7:10 Amacja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jerobeámnak, Izrael királyának: "Ámosz összeesküvést sző ellened Izrael házában. Az ország nem tűrheti tovább beszédeit.
Amo 7:11 Mert, lám, ezt mondja Ámosz: Jerobeámot karddal ölik meg, Izraelt meg fogságba hurcolják tulajdon földjéről."
Amo 7:12 Ámosznak pedig azt mondta Amacja: "Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj!
Amo 7:13 Bételben többé ne jövendölj, mert királyi szentély, és a királyság temploma!"
Amo 7:14 Ámosz így felelt Amacjának: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem.
Amo 7:15 Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: "Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!
Amo 7:16 Halljad hát az Úr szavát! Azt mondod: Ne jövendölj Izrael ellen, ne beszélj Izsák háza ellen!
Amo 7:17 Azért ezt mondja az Úr: Feleséged a város cédája lesz, fiaid és lányaid kard élén vesznek el, felosztják földedet kötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg. Izraelt fogságba hurcolják tulajdon földjéről."
Amo 8:1 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, volt ott egy érett gyümölccsel teli kosár.
Amo 8:2 Akkor megkérdezte: "Mit látsz, Ámosz?" Azt feleltem: "Egy kosarat, tele érett gyümölccsel." Erre azt mondta nekem az Úr: Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki.
Amo 8:3 A palota énekesei jajveszékelnek majd azon a napon - mondja az Úr -; sok holttest lesz szerteszórva mindenfelé... Csönd!
Amo 8:4 Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket!
Amo 8:5 Azt mondjátok: "Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget,
Amo 8:6 hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját."
Amo 8:7 Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!
Amo 8:8 Ugye remeg a föld, és gyászol minden lakója; emelkedik, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama?
Amo 8:9 Azon a napon - mondja az Úr, az Isten - délben kell majd a napnak lenyugodnia; nappal is sötétséget borítok a földre.
Amo 8:10 Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden főt. Olyanná teszem, mint amikor az elsőszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserűség napja.
Amo 8:11 Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.
Amo 8:12 Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.
Amo 8:13 Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,
Amo 8:14 azokat, akik a szamariai Asimára esküsznek, akik ezt mondják: "A te istened életére, Dán!" és: "A te utad életére, Beerseba!" Elesnek, és föl sem kelnek többé.
Amo 9:1 Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt. Azt mondta: Sújts az oszlopfőre, rendüljön meg a mennyezet! Összetöröm mindannyiuk fejét, karddal ölöm meg, aki megmarad. Senki nem menekülhet meg közülük, nem lesz számukra sehol menedék.
Amo 9:2 Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is visszahozza őket; ha az egekbe menekülnek, onnan is leszállítom őket.
Amo 9:3 Ha elrejtőznek a Kármel csúcsán, felkutatom, és onnan is visszahozom őket; ha szemem elől a tenger mélyére bújnak, ott is parancsolok a sárkánynak, hogy marja meg őket.
Amo 9:4 Ha ellenségeik előtt fogságba mennek, ott is parancsolok a kardnak, hogy ölje meg őket. Rajtuk lesz a szemem, de romlásukra, nem javukra.
Amo 9:5 Az Úr, a Seregek Istene... Ha megérinti a földet, kiszárad, és gyászol minden lakója; emelkedik minden, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama.
Amo 9:6 Lakóhelyét az égben ő építette fel, boltozatát ő emelte a föld fölé. Ő hívja elő a tenger vizét, és ő önti a föld színére: az Úr az ő neve.
Amo 9:7 Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? - mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kirből?
Amo 9:8 Nos, rajta tartom szememet a bűnös országon, hogy eltöröljem a föld színéről. De Jákob házát mégsem pusztítom el egészen - mondja az Úr.
Amo 9:9 Mert, lám, parancsot adok, és szétszórom Izrael fiait a különféle népek közé, mint amikor rostál az ember, anélkül, hogy egy szem is a földre esnék.
Amo 9:10 Kard élén hullik el népemben minden gonosztevő, mind, aki mondja: "A vész nem közeleg, nem érkezik el hozzánk."
Amo 9:11 Azon a napon felállítom Dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt.
Amo 9:12 Hadd foglalják el azt, ami Edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet - mondja az Úr, és meg is teszi.
Amo 9:13 Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor együtt jár a szántóvető és az arató, a sajtoló és a magvető, újbor fakad a hegyekből, patakzik minden halomból.
Amo 9:14 Népemet, Izraelt helyreállítottam: fölépítik a romba dőlt városokat és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és isszák a borát, kerteket telepítenek, és eszik a gyümölcsét.
Amo 9:15 Letelepítem őket földjükre, soha többé nem tépik ki őket földjükből, amelyeket nekik adtam - mondja az Úr, a te Istened.
Oba 1:1 Abdiás látomása Edomról. Üzenetet kaptam az Úrtól, hírvivő érkezett a népek közé: "Fel! Támadjuk meg ezt a népet! Harcra fel!" Ezt mondja az Úr, az Isten:
Oba 1:2 Nézd, kicsivé teszlek a népek között, s nagyon megvetett leszel.
Oba 1:3 Megcsalt szíved kevélysége, téged, aki a sziklák repedéseiben lakol, aki magasra építed lakóhelyedet, és azt mondod szívedben: "Ki taszíthat engem le a földre?"
Oba 1:4 Hiába emelkedsz fel, mint a sas, hiába rakod fészkedet a csillagok közé, bizony onnan is letaszítalak - mondja az Úr.
Oba 1:5 Ha tolvajok törnének be hozzád, vagy éjszaka rablók, akkor, ugye, annyit vinnének el, amennyi nekik tetszik? Ha szüretelők jönnének hozzád, talán hagynának böngészni valót? Mennyire kifosztottak!
Oba 1:6 Felkutattak, mint Ézsau rejtett kincseit.
Oba 1:7 Egészen a határig üldöztek, szövetségeseid kijátszottak, jó barátaid rászedtek. Akik kenyeredet ették, tőrbe csaltak: "Nincsen az eszén!"
Oba 1:8 Azon a napon - mondja az Úr - nemde kiirtom Edomban a bölcseket, Ézsau hegyén a józan észt?
Oba 1:9 Megrémülnek harcosaid, Temán, úgyhogy mindenki elpusztul Ézsau hegyén. Az öldöklés
Oba 1:10 és az erőszak miatt, amelyet testvéred, Jákob ellen elkövettél, szégyen borít el, és örökre elpusztulsz.
Oba 1:11 Mivel jelen voltál te is akkor, amikor kincseit elrabolták az idegenek, barbár népek léptek be kapuján, és sorsot vetettek Jeruzsálemre: te is olyan voltál akkor, mint akármelyikük.
Oba 1:12 Ne nézd testvéredet kárörvendőn a fosztogatás napján! Ne örülj Júda fiain pusztulásuk napján! Ne légy fennhéjázó a szorongatás napján!
Oba 1:13 Népem kapuján ne lépj be a veszedelem napján! Ne örülj te is bajának a veszedelem napján! Ne nyúlj javaihoz a veszedelem napján!
Oba 1:14 Ne állj ki a keresztutakra, hogy megöld a menekülteket; a szökevényeket ne fogd el a szorongatás napján!
Oba 1:15 Mert közel van az Úr napja minden nép számára. Úgy tesznek veled, mint te tettél: tetteid tulajdon fejedre hullanak.
Oba 1:16 Igen, amint ti ittatok szent hegyemen, úgy iszik majd minden nép folyton-folyvást, isznak fulladásig, és nem lesznek, mintha soha nem is lettek volna.
Oba 1:17 De lesznek menekültek Sion hegyén, - szent hely lesz ez -, és Jákob háza visszaszerzi tulajdonát.
Oba 1:18 Jákob háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza pedig szalma: felgyújtják és megemésztik. Nem menekül meg senki Ézsau házából - az Úr mondta ezt.
Oba 1:19 Negeb lakói elfoglalják Ézsau hegyét, a síkság lakói a filiszteusok földjét; elfoglalják Efraim vidékét és Szamaria vidékét, Benjamin meg Gileádot foglalja el.
Oba 1:20 És ez az elhurcolt sereg: Izrael fiai elfoglalják Kánaánt Szareptáig; a jeruzsálemi száműzöttek, akik Szefáradban vannak, elfoglalják Negeb városait.
Oba 1:21 Győztesen vonulnak fel Sion hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegye felett, és az Úré lesz a királyi hatalom.
Jon 1:1 Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához:
Jon 1:2 "Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott."
Jon 1:3 Jónás el is indult, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől. Lement Jaffába, és talált is egy hajót, amely Tarsisba készült. Megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Tarsisba az Úr színe elől.
Jon 1:4 Az Úr azonban nagy szelet támasztott a tengeren. Hatalmas vihar támadt a tengeren. A hajó már-már összezúzódott.
Jon 1:5 A hajósok megrémültek, és isteneikhez imádkoztak. A hajó rakományát mind a tengerbe dobálták, csakhogy könnyítsenek rajta. Jónás lement a hajó aljába, és mélyen elaludt.
Jon 1:6 A hajóskapitány megszólította: "Miért alszol? Kelj fel, és imádkozz Istenhez! Talán megemlékezik rólunk, s nem kell elvesznünk!"
Jon 1:7 Majd így szóltak egymáshoz: "Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!" Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.
Jon 1:8 Erre megkérdezték tőle: "Kérünk, mondd el nekünk, miért tört ránk ez a szerencsétlenség? Mi a foglalkozásod, honnan jöttél, hol a hazád, melyik néphez tartozol?"
Jon 1:9 Így felelt: "Héber vagyok, az Urat, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a földet teremtette."
Jon 1:10 Nagy félelem fogta el az embereket. Megkérdezték tőle: "Miért tetted ezt?" Az emberek ugyanis megtudták, hogy az Úr színe elől menekül, mert elbeszélte nekik.
Jon 1:11 Aztán megkérdezték tőle: "Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?" Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott.
Jon 1:12 Azt felelte nekik: "Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar."
Jon 1:13 A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott.
Jon 1:14 Erre az Úrhoz kiáltottak: "Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!"
Jon 1:15 Aztán megfogták Jónást, és a tengerbe vetették. A tengernek azonnal megszűnt a háborgása.
Jon 1:16 Az embereket elfogta az Úrtól való félelem. Áldozatot mutattak be az Úrnak, fogadalmi ajándékokat szenteltek neki.
Jon 2:1 Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt.
Jon 2:2 A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz:
Jon 2:3 Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat.
Jon 2:4 A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem.
Jon 2:5 Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat!
Jon 2:6 A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet
Jon 2:7 a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem!
Jon 2:8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba.
Jon 2:9 Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól.
Jon 2:10 Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás.
Jon 2:11 Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.
Jon 3:1 Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz:
Jon 3:2 "Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!"
Jon 3:3 Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta.
Jon 3:4 Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és hirdetni kezdte: "Még negyven nap, és Ninive elpusztul!"
Jon 3:5 Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek.
Jon 3:6 Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült.
Jon 3:7 Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: "Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék.
Jon 3:8 Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt.
Jon 3:9 Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!"
Jon 3:10 Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.
Jon 4:1 Jónáson nagy szomorúság vett erőt, és haragra gerjedt.
Jon 4:2 Így imádkozott az Úrhoz: "Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat.
Jon 4:3 Most azonban vedd el tőlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet."
Jon 4:4 Az Úr így felelt: "Azt hiszed, jogos a haragod?"
Jon 4:5 Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Csinált magának egy sátort, és annak árnyékában ülve figyelte, hogy mi fog történni a várossal.
Jon 4:6 Az Úr parancsára egy ricinusbokor nőtt Jónás fölé, árnyékot vetett a feje fölé, és megvédte a rosszulléttől. Jónás nagyon megörült a ricinusnak.
Jon 4:7 Másnap hajnalban azonban az Úr egy férget rendelt oda. A féreg megrágta a ricinust, úgyhogy kiszáradt.
Jon 4:8 Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tűzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: "Jobb nekem a halál, mint az élet!"
Jon 4:9 Ekkor az Isten így szólt Jónáshoz: "Azt hiszed, jogos a haragod a ricinusbokor miatt?" Azt felelte: "Igen, jogosan haragszom, egészen a halálig!"
Jon 4:10 Erre az Úr azt mondta: "Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult.
Jon 4:11 Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?"
Mic 1:1 Az Úr szava, amelyet a moréseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamariáról és Jeruzsálemről.
Mic 1:2 Figyeljen minden nemzet, hallja meg a föld és minden lakója! Az Úr, az Isten vádol benneteket, az Úr az ő szent templomában.
Mic 1:3 Mert lám, az Úr elhagyja szent hajlékát, leszáll és a föld magaslatain jár.
Mic 1:4 Lépései alatt szétfolynak a hegyek, beomlanak a völgyek, mint a viasz a tűzben, mint a lejtőn a víz.
Mic 1:5 Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamaria? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem?
Mic 1:6 "Szamariát romhalmazzá teszem a pusztában, beültetem szőlővel. Köveit legörgetem a völgybe, és feltárom alapjait.
Mic 1:7 Szobrai mind összetörnek, kicsapongása bérét elégetem, és minden bálványát darabokra töröm. Mivel paráznaságuk bérén vásárolták őket össze, legyen belőlük újra a paráznaság jutalma."
Mic 1:8 Ezért gyászba öltözöm és jajgatok, mezítláb járok és ruhátlanul, üvöltözök, mint a sakálok, kiáltozok, mint a struccmadarak.
Mic 1:9 Az Úr csapása ellen nincsen orvosság, utoléri Júdát, lecsap népem kapujára, Jeruzsálemre.
Mic 1:10 Ne hirdessétek ki Gátban, ne hullassatok könnyeket... Fetrengjetek a porban Bet-Leafrában!
Mic 1:11 Fújd meg a harsonát Sáfir lakója! Nem hagyta el városát Caanán lakója! Bet-Haécel alapjait megingatták, támasztékait elvetették.
Mic 1:12 Hogyan remélhetne bármi jót Marót lakója, amikor veszedelem jő az Úrtól Jeruzsálem kapuján?
Mic 1:13 Fogd be a kocsiba a paripát, Lákis lakója! [Ezzel kezdődött Sion leányának bűne, megtalálhatók benned Izrael vétkei.]
Mic 1:14 Ajándékot kell majd adnod Móreset-Gátnak, Bet-Akzib megcsalja majd Izrael királyait.
Mic 1:15 Rád tör még a rabló, Maresa lakója! ...Adullámig jut el Izrael dicsősége.
Mic 1:16 Vágd le a hajad, nyiratkozz meg kedvelt fiaid miatt, légy kopasz, mint a keselyű, mert fogságba viszik majd őket, messzi földre.
Mic 2:1 Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van.
Mic 2:2 Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére.
Mic 2:3 Azért ezt mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez.
Mic 2:4 Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak: "Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak."
Mic 2:5 Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet mérőzsinórral kimérni az Úr közösségében.
Mic 2:6 Azt mondogatják: "Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat.
Mic 2:7 Talán átok van Jákob házán? Vajon elveszítette az Úr a türelmét? Így szokott ő tenni? Nincsenek-e telve szavai jósággal az ő népe, Izrael iránt?"
Mic 2:8 Ti támadtok ellenségként népemre. Az ártatlan ruháját elragadjátok, a biztonságban élőkre a háború borzalmait szabadítjátok.
Mic 2:9 Népem asszonyait kiűzítek meghitt otthonukból; a csecsemőket megfosztjátok dicsőségemtől mindörökre.
Mic 2:10 "Keljetek föl, s menjetek! Ne legyen itt maradástok!" Bármilyen semmiségért súlyos zálogot követeltek.
Mic 2:11 Ha a lélek valamelyik embere ilyen hazugságot koholna: "Borról és italról jövendölök neked", akkor ennek a népnek az volna a prófétája.
Mic 2:12 Bizony, összegyűjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyűjtöm Izrael maradékát. Egybegyűjtöm őket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezők ölén, és nem kell félniük senkitől.
Mic 2:13 Elindul az élükön a vezérük, előttük jár; kilépnek a kapun, kivonulnak; előttük megy királyuk, az Úr halad az élükön!
Mic 3:1 Azután így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot?
Mic 3:2 Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek.
Mic 3:3 Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban,
Mic 3:4 akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.
Mic 3:5 Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: "Béke!" De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene.
Mic 3:6 Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul.
Mic 3:7 Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindannyian elfödik arcukat, mert nem jön az Istentől üzenet.
Mic 3:8 Engem azonban erő tölt el, az Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.
Mic 3:9 Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei, és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok!
Mic 3:10 Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont, és gonoszságból Jeruzsálemet!
Mic 3:11 Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: "Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!"
Mic 3:12 Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templom hegye erdő borította magaslattá.
Mic 4:1 A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek,
Mic 4:2 sok nemzet tódul oda. "Gyertek - mondják -, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálemből az Úr szava."
Mic 4:3 Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést.
Mic 4:4 Szőlője tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit. A Seregek Urának ajka mondta ezt így.
Mic 4:5 Minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.
Mic 4:6 Azon a napon - mondja az Úr - összegyűjtöm majd a sántákat, egybegyűjtöm a száműzötteket és akiket megbüntettem.
Mic 4:7 A sántákat maradékká teszem, a gyengéket hatalmas néppé, s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
Mic 4:8 Hozzád meg Nyájnak tornya, és Sion leányának Ofelje, visszatér a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.
Mic 4:9 Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?
Mic 4:10 Gyötrődj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezőn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezéből.
Mic 4:11 Most összesereglik ellened számtalan nép. Így beszélnek: "Legyen Sion tisztátalan, vessünk rá szemet!"
Mic 4:12 Ők azonban nem ismerik az Úrnak terveit; szándékát nem is sejtik: hogy úgy gyűjtötte őket össze, mint a kévéket a szérűn.
Mic 4:13 Rajta, Sion leánya, csépeld! Szarvadat vassá változtatom, patádat rézzé változtatom, és összezúzol számos népet. Zsákmányukat az Úrnak szenteled, kincseiket a földkerekség Urának.
Mic 4:14 Most aztán légy erős, Erőd! Sáncot emeltek ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját.
Mic 5:1 De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.
Mic 5:2 Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék.
Mic 5:3 Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig.
Mic 5:4 Ő maga a béke lesz. Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja. Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezető embert.
Mic 5:5 Karddal őrzik majd Asszíria földjét, pallossal Nimród földjét.
Mic 5:6 Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára.
Mic 5:7 Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.
Mic 5:8 Emeld kezedet ellenfeledre, s elpusztul minden ellenséged.
Mic 5:9 Azon a napon - mondja az Úr - elveszem tőled lovaidat, elpusztítom harci szekereidet.
Mic 5:10 Városaidat elsöpröm földedről, lerombolom erődeidet.
Mic 5:11 A varázsszereket kiveszem kezedből, és nem lesz többé varázslód.
Mic 5:12 Elveszem tőled a szobraidat meg az oszlopaidat,
Mic 5:13 kiirtom az oszlopokat, elpusztítom bálványaidat, hogy ne imádkozhass többé kezed műve előtt.
Mic 5:14 Haragomban és indulatomban bosszút állok minden népen, amely nem engedelmeskedett.
Mic 6:1 Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat!
Mic 6:2 Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti, erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen.
Mic 6:3 "Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem!
Mic 6:4 Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjámot küldtem előtted?
Mic 6:5 Népem! Emlékezz csak, mi volt Baláknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? ..... Sittimtől Gilgálig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit."
Mic 6:6 "Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal?
Mic 6:7 Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?
Mic 6:8 "Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel."
Mic 6:9 Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: Halljátok meg, törzs és akik egybegyűltetek!
Mic 6:12 A gazdagok eltelnek erőszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek.
Mic 6:10 Eltűrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyűlöletes mérőt?
Mic 6:11 Jogosnak tarthatom-e a hamis mérleget, és a zacskóban a hamis súlyokat?
Mic 6:13 Azért hozzáláttam, hogy sújtsalak, hogy pusztítsalak a bűneid miatt.
Mic 6:15 Vetsz majd, de nem aratsz, sajtolod az olajat, a mustot, de olajjal nem kened magad, és nem iszol a borból.
Mic 6:14 Eszel majd, de nem lakol jól soha; amit félre teszel, azt nem mentheted meg, s ha megmented is, kiszolgáltatom a kardnak.
Mic 6:16 Omri törvényeit követed és Acháb házának tetteit; szándékaik szerint jársz el, hogy intő példává tegyelek, lakóidat meg nevetség tárgyává, hogy viseljétek a népek gyalázkodását.
Mic 7:1 Jaj nekem! Úgy jártam, mint aki kalászt megy szedegetni aratás után, mint aki böngészni akar szüret után: sehol egy fürt, hogy egyem, sehol egy korai füge, hiába vágyom rá.
Mic 7:2 A hűségesek eltűnnek az országból, nincsen igaz az emberek között. Mindegyikük vérontásra készül, tőrbe csalják testvéreiket.
Mic 7:3 Kezük ügyes tenni a rosszat, a főember követelőzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezető kénye-kedve szerint beszél.
Mic 7:5 Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen!
Mic 7:6 Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe.
Mic 7:4 ... köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük.
Mic 7:7 De én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.
Mic 7:8 Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom.
Mic 7:9 Az Úr haragját el kell viselnem - hisz vétkeztem ellene - mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit.
Mic 7:10 Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: "Ugyan hol az Úr, a te Istened?" Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát.
Mic 7:11 Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat,
Mic 7:12 a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tirusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig.
Mic 7:13 A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.
Mic 7:14 Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában!
Mic 7:15 Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket!
Mic 7:16 Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül.
Mic 7:17 Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükről remegve jönnek elő, félnek és rettegnek színed előtt.
Mic 7:18 Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban?
Mic 7:19 Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket!
Mic 7:20 Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.
Nah 1:1 Jövendölés Ninivéről. Az elkosi Náhum látomásának könyve.
Nah 1:2 Az Úr féltékeny és bosszúálló Isten, bosszút áll az Úr, és nagyon haragszik, bosszút áll az Úr ellenségein, nem könyörül ellenfelein.
Nah 1:3 Türelmes az Úr, de hatalma félelmetes, nem hagyja büntetlenül a bűnöst. Viharban és forgószélben jár, a felhő por a lába nyomában.
Nah 1:4 Gátat vet a tengernek, s akkor az kiszárad, kiapaszt minden folyamot. ...Elhervad Básán és Kármel, Libanon zöldje elhervadt.
Nah 1:5 Hegyek rendülnek meg előtte, halom halomra dől. Összeomlik színe előtt a föld, a földkerekség és minden lakója.
Nah 1:6 Haragjával szemben ki állhat meg, heves bosszúja előtt állva ki maradhat? Haragja kiárad, mint a tűz, darabokra törnek előtte a sziklák.
Nah 1:7 Jó az Úr, menedék a szorongatás napján. Jól ismeri azokat, akik benne bíznak,
Nah 1:8 ha jön az áradat. De akik ellene támadnak, azokat kiirtja, sötétedésig üldözi ellenfeleit.
Nah 1:9 Miként gondolkoztok ti az Úr felől? Ő idézi elő a pusztulást, másodszor nem kerül sor a gyötrelemre;
Nah 1:10 megsemmisülnek, mint a bogáncs, mindenestül, mint a száraz pelyva.
Nah 1:11 Belőled származott az, aki gonoszságot forral az Úr ellen: Béliál terveinek embere.
Nah 1:12 Ezt mondja az Úr: Ha készen vannak is, ha sokan vannak is, lekaszálják őket és megsemmisítik. Megaláztalak, de többé nem alázlak meg.
Nah 1:13 Nézd, most összetöröm az igát, amely rád nehezedik, és széttépem kötelékeidet.
Nah 1:14 Felőled ezt határozta az Úr: Nem lesz utódod, aki viselje nevedet. Eltávolítom isteneid templomából a faragott és öntött bálványokat, sírodat pedig gyalázattá teszem.
Nah 2:1 Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivő és hirdeti: "Szabadulás!" Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult.
Nah 2:3 Helyreállítja az Úr Jákob szőlőskertjét, és Izrael szőlőskertjét. A fosztogatók teljesen kifosztották, letördelték a vesszőket.
Nah 2:2 Felvonul ellened a pusztító. Állj őrt a várfalon, őrizd az utat, övezd fel derekadat, gyűjtsd össze minden erődet!
Nah 2:4 Harcosainak vöröslik a pajzsuk, bajnokai bíborba öltöztek, harci szekereinek vasa tündöklik, amikor a harcba bevetik, lovasai toporzékolnak.
Nah 2:5 Az utakon vágtáznak a szekerek, végigszáguldanak a tereken. Olyanok, mint a tűz, mint a cikázó villám.
Nah 2:6 Bevetik az élcsapatot, megütköznek a hadoszlopok, megrohanják a várfalat, készen áll a védőtető.
Nah 2:7 Megnyílnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik.
Nah 2:8 Elfogják és fogságba viszik az Úrnőt, rabszolgái jajgatnak, mint a galambok, siránkoznak mellüket verdesve.
Nah 2:9 Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz: "Álljatok meg, álljatok meg!" De senki nem fordul meg.
Nah 2:10 "Raboljátok az ezüstöt! Raboljátok az aranyat!" Kimeríthetetlen kincstár ez, tömérdek drágaság.
Nah 2:11 Lopás, rablás, fosztogatás! Kihagy a szív, a térdek remegnek, rémület vesz erőt a veséken, színét veszti minden arc.
Nah 2:12 Hol van az oroszlánok barlangja, az oroszlánkölykök búvóhelye? Amikor útnak indult az oroszlán, a kölykökkel otthon maradt a nőstény, és nem zavarta őket semmi.
Nah 2:13 Zsákmányolt az oroszlán a kölykei számára, öldökölt a nőstényeinek, odúját megtöltötte zsákmánnyal, prédával a barlangját.
Nah 2:14 Lám, én szembeszállok veled - mondja a Seregek Ura -, fölégetem szekereidet, kicsinyeidet kard emészti meg. Zsákmányodat eltörlöm a földről, hírnökeid hangja nem hallatszik többé.
Nah 3:1 Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat!
Nah 3:2 Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek!
Nah 3:3 A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak...
Nah 3:4 Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket.
Nah 3:5 Nézd, én szembeszállok veled - mondja a Seregek Ura -, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt.
Nah 3:6 Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek.
Nah 3:7 Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: "Ninive! Micsoda pusztulás!" Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?
Nah 3:8 Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize.
Nah 3:9 Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták.
Nah 3:10 De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek.
Nah 3:11 Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elől.
Nah 3:12 Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja.
Nah 3:13 Harcosaid olyanok benned, mint az asszonyok, kapuid szélesre tárulnak az ellenfél előtt, záraidat tűz emészti meg.
Nah 3:14 Hiába merítesz vizet az ostrom idejére, hiába erősíted meg erődeidet; gyúrhatod a sarat, taposhatod az agyagot, készíthetsz téglát:
Nah 3:15 megemészt a tűz, és elpusztít a kard. Gyülekezzetek, mint a legyek, gyülekezzetek, mint a sáskák,
Nah 3:16 szaporítsd kereskedőidet, legyenek többen, mint az égen a csillag.
Nah 3:17 Őrséged, mint a sáskák, írnokaid, mint a sáskaraj: hideg napokon a falakon tanyáznak, de mihelyt kisüt a nap, kiterjesztik szárnyukat és elrepülnek a sáskák, útnak indulnak, nem tudni hová.
Nah 3:18 Jaj! Álomba merültek a pásztoraid, Asszíria királya; bajnokaid szenderegnek, néped szétszéledt a hegyeken, senki sem tudja őket összeszedni.
Nah 3:19 Sebedre nincsen orvosság, sérülésed nem gyógyul be. Akik csak hallják a hírét, tapsolnak fölötted. Mert van-e valaki, akit utol ne ért volna gonoszságod?
Hab 1:1 Látomás, amelyet Habakuk próféta látott.
Hab 1:2 Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: "Erőszak!", anélkül, hogy megszabadítanál?
Hab 1:3 Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik.
Hab 1:4 Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.
Hab 1:5 Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék.
Hab 1:6 Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát.
Hab 1:7 Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat.
Hab 1:8 Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.
Hab 1:9 Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény.
Hab 1:10 Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket.
Hab 1:11 Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene!
Hab 1:12 Nem te vagy-e Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen.
Hab 1:13 Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?
Hab 1:14 Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal.
Hab 1:15 Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong.
Hab 1:16 Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz, és bőséges eledelhez.
Hab 1:17 Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?
Hab 2:1 Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra.
Hab 2:2 Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: "Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.
Hab 2:3 Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.
Hab 2:4 Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért."
Hab 2:5 Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet.
Hab 2:6 Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd: Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, - ugyan meddig? -, aki zálogok terhével terheli magát.
Hab 2:7 Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel!
Hab 2:8 Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.
Hab 2:9 Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot!
Hab 2:10 Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél.
Hab 2:11 Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.
Hab 2:12 Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot!
Hab 2:13 Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?
Hab 2:14 Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.
Hab 2:15 Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét.
Hab 2:16 Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsőséged elborítja majd a szégyened.
Hab 2:17 Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik.
Hab 2:19 Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: "Ébredj!". A néma kőhöz: "Kelj fel álmodból!" [Ez a szózat]. Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne!
Hab 2:18 Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta.
Hab 2:20 Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe előtt, egész földkerekség!
Hab 3:1 Habakuk próféta imája. A siralmak dallamára.
Hab 3:2 Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi időnkben is vidd őket végbe, a mi időnkben is add őket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra!
Hab 3:3 Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet.
Hab 3:4 Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje.
Hab 3:5 Előtte pestis jár, a nyomában láz halad.
Hab 3:6 Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az időtlen hegyek, összedőlnek az örök halmok: az ő útjai ősidőktől fogva.
Hab 3:7 Láttam Kusán rémülettől sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak.
Hab 3:8 Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre?
Hab 3:9 Íjadat felvontad, a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.) Patakokkal szántod fel a földet,
Hab 3:10 ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylő vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli.
Hab 3:11 Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtőzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elől.
Hab 3:12 Méltatlankodva tiprod a földet, haragodban elgázolod a népeket.
Hab 3:13 Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.)
Hab 3:14 Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt!
Hab 3:15 Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját.
Hab 3:16 Meghallottam és megrendült a bensőm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak. Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre.
Hab 3:17 (Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.)
Hab 3:18 Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben.
Hab 3:19 Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.)
Zep 1:1 Az Úr szózata, amelyet Szofoniáshoz, Kusi fiához intézett, Júda királyának, Jozijának, Ámon fiának idejében. Kusi Gedaljának, az meg Amarjának, az meg Hiszkijának volt a fia.
Zep 1:2 Bizony, elpusztítok mindent a föld színéről - mondja az Úr.
Zep 1:3 Elpusztítok embert, állatot, elpusztítom az ég madarait, a tenger halait; elbuktatom a gonoszt, eltörlöm az embert a föld színéről - mondja az Úr.
Zep 1:4 Kinyújtom kezemet Júda ellen, és Jeruzsálem minden lakója ellen. Eltörlöm erről a helyről Baalt maradéktalanul, szolgáinak nevével és papjaival együtt.
Zep 1:5 Azokat, akik a tetőkön leborulnak az ég serege előtt; azokat, akik bár az Úr előtt borulnak le, mégis Milkom nevére esküsznek;
Zep 1:6 azokat, akik elfordulnak az Úrtól, akik nem keresik az Urat, és nem törődnek vele.
Zep 1:7 Hallgassatok el az Úr, az Isten előtt, mert közel van az Úr napja. Igen, az Úr készített áldozatot, ő szentelte meg a meghívottakat.
Zep 1:8 Az Úr áldozatának napján meglátogatom a vezetőket, a király háza népét, azokat, akik idegen ruhába öltöznek.
Zep 1:9 Meglátogatom azon a napon mind, akik átlépik a küszöböt, akik uruk házát erőszakkal és csalással töltik tele.
Zep 1:10 Azon a napon - mondja az Úr - harsány kiáltás hallatszik majd a Hal-kapu felől, jajveszékelés az Újváros felől, félelmetes zaj a magaslatokról.
Zep 1:11 Jajgassatok, akik a völgyben laktok, mert elpusztult minden kereskedő nép, eltűnt mind, aki az ezüstöt mérte.
Zep 1:12 Abban az időben lámpással átkutatom majd Jeruzsálemet, és megbüntetem az embereket, akik poshadnak, mint a bor sepreje. Akik azt mondják szívükben: "Az Úr nem tehet sem jót, sem rosszat."
Zep 1:13 Akkor majd prédává lesz kincsük, házuk meg pusztasággá. Házat építettek? Nem fogják lakni! Szőlőt ültettek? Nem fogják inni a borát!
Zep 1:14 Közel van már az Úr napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily szörnyű kiáltozás az Úr napján! Mintha harcos hallatna csatakiáltást.
Zep 1:15 Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja, a sötétségnek és a homálynak a napja, a felhőknek és a komor fellegeknek a napja.
Zep 1:16 Olyan nap, amelyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerősített városok és a magas bástyák ellen.
Zep 1:17 Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok, [mert vétkeztek az Úr ellen]. Vérük kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét.
Zep 1:18 Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját.
Zep 2:1 Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet!
Zep 2:2 Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, [mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja]:
Zep 2:3 keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.
Zep 2:4 Gáza bizony lakatlanná válik, Askelon meg pusztasággá. Asdodot fényes nappal űzik el, Ekront pedig tövestül kitépik.
Zep 2:5 Jaj a tengerpart lakóinak, és a krétaiak nemzetségének! Ezt mondja az Úr nektek: "Megalázlak, filiszteusok földje, lerombollak, kiirtom lakóidat.
Zep 2:6 Legelő lesz belőled, tengerpart, pásztorok mezeje, és juhok akla.
Zep 2:7 Osztályrészül jutsz majd annak, aki megmarad Júda házából. Kihajtanak oda legeltetni, este pedig lepihennek Askelon házai között, mert az Úr, az ő Istenük meglátogatja őket, és jóra fordítja sorsukat."
Zep 2:8 Hallottam, amint Moáb gyalázkodott, és Ammon fiai káromkodtak: gyalázták népemet, és kérkedtek határaikkal.
Zep 2:9 Ezért - amint igaz, hogy élek! - mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Moáb olyan lesz, mind Szodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomorra: a bogáncs birodalmává, sóhalmazzá, pusztasággá mindörökre. Népem maradéka kifosztja őket, aki fennmarad a népből, tulajdonul kapja.
Zep 2:10 Kevélységükért ezt kapják majd, mivel gyalázkodtak és hatalmaskodtak a Seregek Urának népe fölött.
Zep 2:11 Rettenetes lesz az Úr hozzájuk. Amikor majd kipusztítja a föld minden istenét, leborulnak előtte, mindenki a maga hazájában, a népek minden szigete.
Zep 2:12 És ti is, etiópok: átjárja őket a kardom.
Zep 2:13 Kinyújtja kezét észak ellen, romba dönti Asszíriát; Ninivét pusztasággá teszi, kiaszott sivataggá.
Zep 2:14 Nyáj tanyázik benne, mindenféle állat a völgyből; a pelikán és a sündisznó is szobrai között éjszakázik. Az ablakban bagoly huhog, és a holló a küszöbön, mert cédrus(burkolat)át levették.
Zep 2:15 Ez volna a virágzó város, amely biztonságot élvezett? Amely így szólt szívében: "Csak én! Rajtam kívül nincsen más!" Lám, romhalmazzá vált, vadak tanyájává. Aki csak arra jár, fütyül és a kezét rázza.
Zep 3:1 Jaj a lázadó és tisztátalan városnak, a hatalmaskodónak!
Zep 3:2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta el a figyelmeztetést. Nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közeledett!
Zep 3:3 A főemberek olyanok ott, mint az ordító oroszlánok. Bírái, mint az esti farkas: reggel nincs min rágódniuk.
Zep 3:4 Prófétái fennhéjázók és gonosztevők, papjai megszentségtelenítik, ami szent, és megszegik a törvényt.
Zep 3:5 Csak az Úr igaz ott, aki nem művel semmi gonoszat: minden reggel kihirdeti törvényét, egyetlen hajnalban sem mulasztja el, és a gonoszságot nem ismeri.
Zep 3:6 Elpusztítottam a népeket, bástyáik leomlottak: kihalttá tettem utcáikat, nem jár ott senki sem. Városaikat kifosztották, nincs ember, aki lakja őket.
Zep 3:7 Azt gondoltam: "Te majd félsz engem, megfogadod az intelmet; nem tévesztheti szem elől, hogy hányszor meglátogattam." De nem! Sietve tovább folytatták gonosz üzelmeiket.
Zep 3:8 Azért várjatok csak rám - mondja az Úr -, a napra, amelyen felállok és vádat emelek. Mert elhatároztam, hogy egybegyűjtöm a népeket, összegyűjtöm az országokat, hogy rájuk zúdítsam haragomat, indulatomnak egész hevét.
Zep 3:9 Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek, hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki.
Zep 3:10 Etiópia folyóin túlról is hoznak majd nekem áldozatot az én híveim.
Zep 3:11 Azon a napon nem kell majd szégyenkezned a tetteid miatt, amelyeket ellenem elkövettél. Mert akkor majd eltávolítom körödből, akik gőgösek s hivalkodnak. Nem fogsz többé kérkedni szent hegyemen.
Zep 3:12 Nem hagyok meg belőled, csak egy szerény kis népet, amely az Úr nevében reménykedik:
Zep 3:13 Izrael maradékát. Nem művelnek többé gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, nem lelsz majd csalfa nyelvet a szájukban. Legelnek, letanyáznak, és senki sem zavarja meg őket.
Zep 3:14 Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!
Zep 3:15 Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!
Zep 3:16 Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed!
Zep 3:17 Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel,
Zep 3:18 mintha ünnepet ülne. A balsorsot elfordítottam tőled, hogy ne viseld többé a gyalázatot.
Zep 3:19 Lám, büntetéssel sújtom minden elnyomódat. Abban az időben megmentem a sántát, összegyűjtöm a számkivetetteket. Dicsőséget és hírnevet szerzek nekik az egész földön, amikor majd jóra fordítom sorukat.
Zep 3:20 Abban az időben hazavezetlek titeket, abban az időben összegyűjtlek benneteket. Dicsőséget és hírnevet szerzek nektek a föld népei között, amikor majd jóra fordítom sorsotokat, a szemetek láttára - mondja az Úr.
Hag 1:1 Dárius király 2. esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz:
Hag 1:2 Ezt üzeni a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja: "Nem jött el még az idő, hogy újjáépítsük az Úr templomát!"
Hag 1:3 [Ezt a szózatot intézte (hozzájuk) az Úr Aggeus próféta által:]
Hag 1:4 Ugye annak már itt az ideje, hogy kényelmes házakban lakjatok, noha ez a hajlék még romokban hever?
Hag 1:5 Azért most ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el sorsotokról!
Hag 1:6 Sokat vetettetek, de keveset takarítottatok be, ettetek, de nem laktatok jól, ittatok, de nem lettetek ittasok, ruhát öltöttetek, de nem melegedtetek föl, a napszámos lyukas erszénybe rakta a bérét.
Hag 1:7 Ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el sorsotokról!
Hag 1:8 Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne és megdicsőülök általa - mondja az Úr.
Hag 1:9 Bő termésre számítottatok, és lám, szűkös lett. Betakarítottátok, de elfújtam. Ugyan miért? - mondja a Seregek Ura. Hajlékom miatt, amely romokban hever - mindegyiketek csak a maga házával törődik.
Hag 1:10 Ezért nem adta meg az ég az esőt, ezért nem adta meg a föld a termést.
Hag 1:11 Szárazságot bocsátottam a földre, a hegyekre, a búzára, a borra, az olajra és mindenre, amit a föld terem az emberekre, az állatokra és a kéz minden munkájára.
Hag 1:12 Zerubbábel, Sealtiel fia és Józsue, Jehocadak fia, a főpap és az egész nép hallotta az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, és Aggeus próféta beszédét, akit az Úr, az ő Istenük küldött hozzájuk, s a népet elfogta az Úrtól való félelem.
Hag 1:13 Aggeus, az Úr követe így szólt a néphez: "Veletek vagyok!" - mondja az Úr.
Hag 1:14 Az Úr pedig fölkeltette Zerubbábelben, Sealtiel fiában, Júda helytartójában a buzgóságot, és Józsuében, Jehocadak fiában, a főpapban a buzgóságot, és az egész népben a buzgóságot. El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában.
Hag 1:15 Ez a hatodik hónap huszonnegyedik napján történt.
Hag 2:1 Dárius király 2. esztendejében, a hetedik hónapban, a hónap huszonnegyedik napján az Úr szózatot intézett Aggeus próféta által
Hag 2:2 Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához és Józsuéhoz, Jehocadak fiához, a főpaphoz és az egész néphez:
Hag 2:3 Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna?
Hag 2:4 De most, bátorság Zerubbábel! - mondja az Úr. Bátorság, Józsue főpap, Jehocadak fia! Bátorság, egész népe az országnak - mondja az Úr. Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! - mondja a Seregek Ura.
Hag 2:5 Lelkem közöttetek lakik! Ne féljetek!
Hag 2:6 Igen, ezt mondja a Seregek Ura. Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet.
Hag 2:7 Megrendítem mind a népeket, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsőséggel - mondja a Seregek Ura.
Hag 2:8 Enyém az ezüst! Enyém az arany! - mondja a Seregek Ura.
Hag 2:9 Ennek az új templomnak a dicsősége felülmúlja a régiét - mondja a Seregek Ura, mert ezen a helyen adom a békét - mondja a Seregek Ura.
Hag 2:10 A kilencedik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király 2. esztendejében a következő szózatot intézte az Úr Aggeus prófétához:
Hag 2:11 Ezt mondja a Seregek Ura: Kérdezd csak meg a papoktól, hogy áll a dolog:
Hag 2:12 "Ha valaki szentelt húst visz ruhája szegélyében, és ruhája szegélyével kenyeret, főzeléket, bort, olajat vagy bármilyen ételt érint, vajon azok is szentté válnak-e?" A papok azt felelték, hogy nem.
Hag 2:13 Aggeus folytatta: "Ha valaki holttest érintése által tisztátalanná vált, és hozzáér ezekhez, vajon ezek is tisztátalanná válnak?" A papok azt felelték, hogy igen.
Hag 2:14 Erre Aggeus azt mondta: Ilyen a nép is! Ilyen ez a nemzet is színem előtt! - mondja az Úr. Ilyen minden munkájuk, és tisztátalan minden, amit itt feláldoznak.
Hag 2:15 Ezért tehát vizsgáljátok meg magatokat mától fogva a jövőben! Mielőtt követ kőre tennétek az Úr szentélyében:
Hag 2:16 hogy ment a sorotok? Ha valaki húszmérőnyi rakásért ment, csak tízmérőnyit talált. Ha valaki a sajtóhoz ment, hogy ötven korsóval sajtoljon, csak hússzal töltött meg.
Hag 2:17 Aszállyal, üszöggel, jégesővel sújtottam kezetek minden munkáját, és ti mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Hag 2:18 Gondolkodjatok el rajta, ma és a jövőben is [a kilencedik hónap huszonnegyedik napjától fogva, attól a naptól kezdve, amelyen az Úr templomának alapjait letettétek, fontoljátok meg],
Hag 2:19 hiányzik-e még a gabona a magtárból? S tán még mindig nem terem a szőlő, a fügefa, a gránátalmafa és az olajfa? Mától fogva áldást osztok.
Hag 2:20 A hónap huszonnegyedik napján - a második alkalommal - ezt a szózatot intézte az Úr Aggeushoz:
Hag 2:21 Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet.
Hag 2:22 Ledöntöm az országok trónját és összezúzom a pogányok országának hatalmát. Felforgatom a szekeret és a rajta ülőt. Elesnek a lovak, a lovasok meg egymás kardjába dőlnek.
Hag 2:23 Azon a napon - mondja a Seregek Ura - foglak, Zerubbábel, Sealtiel fia, én szolgám - mondja az Úr -, és olyanná teszlek, mint a pecsétgyűrű. Mert téged választottalak ki - mondja a Seregek Ura.
Zec 1:1 Dárius 2. esztendejének nyolcadik hónapjában az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, [Berekjának], Iddó [fiának a] fiához.
Zec 1:3 Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok - mondja a Seregek Ura.
Zec 1:4 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez így beszéltek a régi próféták: "Ezt mondja a Seregek Ura: Forduljatok el gonosz utaitoktól, és gonosz tetteitektől!", de nem hallgattak meg, és nem ügyeltek rám - mondja az Úr.
Zec 1:5 És hol vannak atyáitok? És a próféták tán örökké élnek?
Zec 1:6 De szavaim és parancsaim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, ugye eljutottak atyáitokhoz?
Zec 1:2 Ezért az Úr nagyon megharagudott atyáitokra, úgyhogy megszégyenültek, és azt mondták: A Seregek Ura úgy bánt velünk, amint elhatározta: útjaink és tetteink szerint.
Zec 1:7 A tizenegyedik hónap [a Sebat hónap] huszonnegyedik napján, Dárius 2. évében az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, [Berekjának], Iddó [fiának a] fiához:
Zec 1:8 Az éj folyamán látomásom volt. Egy ember állt a mirtuszfák között a völgyben; mögötte sárga, vörössárga, fekete és fehér lovak voltak.
Zec 1:9 Megkérdeztem: "Mik ezek, Uram?" [Az angyal, aki hozzám beszélt, azt mondta: "Mindjárt megmutatom neked, hogy mik ezek."]
Zec 1:10 Az ember, aki a mirtuszfák között állt, ezt válaszolta: "Ezek azok, akiket az Úr küldött, hogy járják be a földet."
Zec 1:11 Ekkor a lovak azt mondták az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt: "Bejártuk a földet. Az egész földön béke van és nyugalom."
Zec 1:12 Erre az Úr angyala így válaszolt: "Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?"
Zec 1:13 Az Úr kedves, vigasztaló szavakkal válaszolt az angyalnak, aki hozzám beszélt.
Zec 1:14 Ezután így szólt az angyal, aki hozzám beszélt: "Hirdesd: Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont,
Zec 1:15 és nagyon haragszom a gőgös népekre. Én ugyanis csak egy kicsit haragudtam, ők azonban túllépték a mértéket.
Zec 1:16 Azért ezt mondja az Úr: Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam - mondja a Seregek Ura -, és a mérőzsinór kifeszül Jeruzsálem felett.
Zec 1:17 Hirdesd továbbá: Ezt mondja a Seregek Ura: Városaim bővelkedni fognak a javakban. Az Úr megkönyörül Sionon, és ismét kiválasztja Jeruzsálemet."
Zec 2:1 Azután fölemeltem tekintetem és látomást láttam. Volt ott négy szarv.
Zec 2:2 Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt hozzám: "Mik ezek a szarvak, Uram?" Azt felelte: "Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát [Izraelt] és Jeruzsálemet."
Zec 2:3 Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem.
Zec 2:4 Megkérdeztem: "Mit fognak ezek itt csinálni?" Azt mondta: "[Ezek azok a szarvak ott, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem merte fölemelni a fejét.] S ezek most idejöttek, hogy legyőzzék őket, [hogy letörjék azoknak a nemzeteknek a szarvát, amelyek fölemelték a szarvukat Júda országa ellen és szétszórták]".
Zec 2:5 Azután fölemeltem tekintetem és látomást láttam. Egy embert, akinek mérőzsinór volt a kezében.
Zec 2:6 Megkérdeztem tőle: "Hová mész?" Azt felelte: "Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, mennyi a szélessége és mennyi a hosszúsága."
Zec 2:7 Az angyal, aki hozzám beszélt, mozdulatlan maradt, és egy másik angyal jött eléje.
Zec 2:8 Az előző így szólt: "Szaladj, mondd el ezt annak az ifjúnak: Nem övezi majd fal Jeruzsálemet a benne lakó emberek és állatok sokasága miatt.
Zec 2:9 Ezt mondja az Úr: Magam leszek a tüzes fal körülötte, és én leszek a dicsősége."
Zec 2:10 Jaj, jaj! Meneküljetek Észak földjéről! [- mondja az Úr -], [mert a négy szél irányába szórtalak szét benneteket - mondja az Úr.]
Zec 2:11 Jaj, Sion, mentsd meg magadat, aki Babilonban laksz!
Zec 2:12 Mert ezt mondja a Seregek Ura [az ő dicsősége küldött engem] a népekhez, amelyek kifosztottak titeket, [mert ha valaki hozzátok ér, olyan, mintha a szempillámhoz érne]:
Zec 2:13 Nézzétek, kinyújtom kezem ellenük, és ők saját szolgáik prédájává lesznek. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.]
Zec 2:14 Örülj és ujjongj Sion leánya, mert nézd, máris jövök, hogy nálad lakjam - mondja az Úr.
Zec 2:15 Sok nép az Úrhoz tér majd azon a napon és az ő népévé válik. [Ő azonban nálad marad, és te tudni fogod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.]
Zec 2:16 Júda az Úré lesz, mint az ő öröksége a szent földön, és ő újra kiválasztja Jeruzsálemet.
Zec 2:17 Némuljon el minden test az Úr színe előtt, mert ébred már és elindul szent hajlékából.
Zec 3:1 Megmutatta nekem Józsue főpapot, amint az Úr angyala előtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta.
Zec 3:2 Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: "Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök ő, amelyet kimentettek a tűzből?"
Zec 3:3 Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala előtt.
Zec 3:4 Az angyal megszólalt, és azt mondta az előtte állóknak: "Vegyétek le róla a piszkos ruhát, és öltöztessétek díszes ruhába!
Zec 3:5 A fejére tegyetek tiszta föveget!" Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt előtte, és azt mondta neki: "Látod, levettem rólad bűnödet".
Zec 3:6 Majd így szólt az Úr angyala Józsuéhoz:
Zec 3:7 "Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én útjaimon jársz, és megtartod törvényeimet, te fogod kormányozni házamat, te őrzöd udvaraimat, és megengedem, hogy ezek sorába lépj, akik itt állnak.
Zec 3:9 Nézd, a kő, amelyet Józsue elé tettem, ezen az egy kövön hét szem van; nézd, magam vésem bele a feliratot - mondja a Seregek Ura."
Zec 3:8 Halljátok hát, Józsue főpap, és társaid, akik előtted ülnek - mert hisz jelképes személyek vagytok! Nézzétek, elküldöm szolgámat, a Sarjat, és kiirtom a gonoszságot ebből az országból egyetlen nap alatt.
Zec 3:10 Azon a napon - mondja a Seregek Ura - meghívhatjátok majd egymást a szőlő és a fügefa alá.
Zec 4:1 Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit.
Zec 4:2 Majd megkérdezte: "Mit látsz?" Azt feleltem: "Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égő a mécsesek számára, amelyek rajta vannak.
Zec 4:3 Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról."
Zec 4:4 Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: "Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?"
Zec 4:5 Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: "Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?" Azt mondtam: "Nem, Uram." Erre így felelt: "Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet."
Zec 4:11 Ismét megszólaltam és megkérdeztem: "És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?"
Zec 4:12 [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: "Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két aranycsövön át olaj folyik?"]
Zec 4:13 Azt felelte: "Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?" Azt mondtam: "Nem, Uram."
Zec 4:14 Erre ő: "Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Zec 4:6 Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: Nem hatalom által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által - mondja a Seregek Ura.
Zec 4:7 Mi vagy te, nagy hegy? Zerubbábel előtt síksággá változol. Ő majd fölteszi a zárókövet, s közben ezt mondják: Szép, milyen szép!
Zec 4:8 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Zec 4:9 Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, az ő keze fogja be is fejezni. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött hozzátok.]
Zec 4:10 Vajon van-e valaki, aki megveti e szerény kezdet napját? Örülni fognak majd, ha látják a választott követ Zerubbábel kezében.
Zec 5:1 Ismét fölemeltem tekintetem, és újra látomást láttam: egy repülő könyvtekercset.
Zec 5:2 Az angyal, aki hozzám beszélt, megkérdezte: "Mit látsz?" "Egy repülő könyvtekercset látok - feleltem. - A hossza húsz könyök, a szélessége pedig tíz könyök."
Zec 5:3 Erre így szólt: "Ez az az átok, amely rászáll az egész föld színére. Elűz innen minden rablót, és elűz innen mindenkit, aki hamisan esküszik a nevemre.
Zec 5:4 Szabadjára engedem - mondja a Seregek Ura -, hadd látogassa meg a rablók házát, és azok házát, akik hamisan esküsznek nevemre; telepedjék meg házukban, és eméssze meg őket minden fájukkal és téglájukkal együtt."
Zec 5:5 Előjött az angyal, aki hozzám beszélt, és azt mondta: "Emeld föl tekinteted, és nézd meg, ami közeledik!"
Zec 5:6 Megkérdeztem: "Mi az?" Azt mondta: "Egy véka közeledik." Majd hozzátette: "Ez az egész ország gonoszsága."
Zec 5:7 Akkor az ólomfedél fölemelkedett, és azt láttam, hogy egy asszony ül a vékában.
Zec 5:8 Azt mondta: "Ez a Gonoszság!" Azután visszanyomta a vékába, és az ólomlapot a véka szájára tette.
Zec 5:9 Amint fölemeltem a tekintetem, látomást láttam: Két asszony jött elő. Szárnyukat szél lengette: olyan szárnyuk volt, mint a gólyának. Fölemelték a vékát az ég és a föld közé.
Zec 5:10 Ekkor megkérdeztem az angyalt, aki hozzám beszélt: "Hová viszik a vékát?"
Zec 5:11 Azt felelte: "Templomot építenek neki Sineár földjén. Emelvényt csinálnak neki, és azon helyezik el."
Zec 6:1 Majd ismét fölemeltem a tekintetem, és látomást láttam: Négy kocsi jött elő két hegy közül. A két hegy ércből volt.
Zec 6:2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak,
Zec 6:3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig [hatalmas] deres lovak.
Zec 6:4 Megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: "Mit jelentenek ezek, Uram?"
Zec 6:5 Az angyal így válaszolt: "Ezek itt a négy égtáj felé tartanak; előbb az egész föld Urának színe előtt álltak.
Zec 6:6 A vörös lovak Kelet földje felé tartanak, a fekete lovak Észak földje felé, a fehér lovak Nyugat földje felé, a deres lovak pedig Dél földje felé tartanak."
Zec 6:7 Az igen erősek pedig mentek, nyugtalanok voltak, türelmetlenek, hogy bejárhassák a földet. Azt mondta nekik: "Menjetek, járjátok be a földet!" Be is járták a földet.
Zec 6:8 Ő pedig odahívott, és azt mondta nekem: "Látod, azok, amelyek észak felé haladnak, azért mennek, hogy Észak földjén lehívják a földre az Úr lelkét.
Zec 6:15 Akkor azután azok, akik távol vannak, eljönnek, és helyreállítják az Úr szentélyét. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.] Ez mind megvalósul, ha egészen megszívlelitek az Úrnak, Isteneteknek szavát."
Zec 6:9 Az Úr a következő szózatot intézte hozzám:
Zec 6:10 Gyűjtsd össze az ajándékokat a foglyoktól, Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától. Azután menj el Jozijának, Szofoniás fiának házába, aki megérkezett Babilonból.
Zec 6:11 Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuénak, Jehocadak fiának, a főpapnak a fejére,
Zec 6:12 s így beszélj hozzá: Ezt mondja a Seregek Ura: Íme a férfi, akinek "Sarj" a neve, mert ahol áll, ott sarjadni fog valami [ő állítja majd helyre az Úr szentélyét.]
Zec 6:13 Ő fogja helyreállítani az Úr szentélyét. Ő fogja viselni a királyi jelvényeket. Trónon fog ülni, és uralkodik. Pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettőjük között.
Zec 6:14 A korona pedig Heldainak, Tóbiásnak, Jedajának és Jozijának, Szofoniás fiának dicsőséges emlékezetét fogja őrizni az Úr szentélyében.
Zec 7:1 Dárius király 4. esztendejében [az Úr szózatot intézett Zakariáshoz], a kilencedik hónap [Kiszleu hónap] negyedik napján
Zec 7:2 Bételből elküldték Sarécert és embereit, hogy imádkozzanak az Úr színe előtt,
Zec 7:3 és kérdezzék meg a Seregek Ura templomának papjaitól, valamint a prófétáktól: "Kell-e nekem az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, amint már számos esztendeje megtettem?"
Zec 7:4 Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:
Zec 7:5 Így beszélj az ország egész népéhez és a papokhoz: "Amikor az elmúlt hetven esztendőben böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban, talán miattam böjtöltetek?
Zec 7:6 Hát amikor esztek és isztok, tán nem magatoknak esztek és isztok?
Zec 7:7 Nem ismeritek a tanítást, amelyet az Úr a régi próféták által adott, amikor még laktak Jeruzsálemben, és békében élt a környező városokkal együtt? Amikor még laktak a Negeben és a síkságon?
Zec 7:8 [Az Úr szózatot intézett Zakariáshoz:
Zec 7:9 Ezt mondja a Seregek Ura:] Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt.
Zec 7:10 Ne sanyargassátok az özvegyet és az árvát, az idegent és a szegényt. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen.
Zec 7:11 De nem vették figyelembe. Lázadó vállat mutattak nekem, befogták a fülüket, nehogy halljanak.
Zec 7:12 Megkeményítették a szívüket, mint a gyémánt, nehogy megértsék a tanítást és a törvényeket, amelyeket a Seregek Ura Lelke által és a régi próféták által adott nekik. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja.
Zec 7:13 Ez történt: Hiába kiáltott, nem hallgatták meg, [majd ők is hiába kiáltanak, én sem hallgatom meg őket - mondja a Seregek Ura];
Zec 7:14 ezért szétszórta őket a különféle népek közé, amelyeket nem is ismertek. Mögöttük pedig elpusztult az ország: nem járt arra senki sem. Sivataggá tették a csodálatos földet!"
Zec 8:1 A Seregek Urának szózata:
Zec 8:2 Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta.
Zec 8:3 Ezt mondja a Seregek Ura: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Jeruzsálemet a hűség városának fogják nevezni, a Seregek Urának hegyét meg szent hegynek.
Zec 8:4 Ezt mondja a Seregek Ura: Ülnek még öregemberek és öregaszonyok Jeruzsálem terein. Bot lesz mindegyikük kezében napjaiknak sokasága miatt.
Zec 8:5 Tele lesznek a város terei kisfiúkkal és kislányokkal; játszadozni fognak a tereken.
Zec 8:6 Ezt mondja a Seregek Ura: Ha ez csodálatosnak látszik majd a nép maradékának szemében [azokban a napokban], vajon az én szememben is csodálatosnak látszik majd? - mondja a Seregek Ura.
Zec 8:7 Ezt mondja a Seregek Ura: Lám, kiszabadítom népemet napkelet és napnyugat földjéről.
Zec 8:8 Visszahozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak. Az én népem lesznek, és én az Istenük leszek hűségben és igazságban.
Zec 8:9 Ezt mondja a Seregek Ura: Legyen erős a kezetek, nektek, akik ezekben a napokban halljátok e szavakat a próféták szájából, akik jövendölnek attól a naptól kezdve, amelyen a Seregek Ura templomának letették az alapjait, hogy újjáépítsék a szentélyt.
Zec 8:10 Az előtt a nap előtt ugyanis eredménytelen volt az ember munkája, és eredménytelen volt az állatok munkája. Munkája közben ugyanis senkinek sem volt nyugta az ellenségtől. Én ugyanis mind egymásra szabadítottam az embereket.
Zec 8:11 De most már nem úgy bánok e nép maradékával, mint a régi időkben - mondja a Seregek Ura.
Zec 8:12 Lám, békét adok: a szőlőskert megtermi gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég hullatja az esőt. Ezt mind megadom e nép maradékának.
Zec 8:13 Miattatok átok szállt a nemzetekre, Júda háza [és Izrael háza]: Ugyanígy, ha megmentlek benneteket, áldás lesztek számukra. Ne féljetek: legyen erős a kezetek!
Zec 8:14 Ezt mondja a Seregek Ura: Amint elhatároztam, hogy rosszul bánok veletek, amikor atyáitok megharagítottak - mondja a Seregek Ura, és nem is irgalmaztam,
Zec 8:15 úgy most, ezekben a napokban elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek!
Zec 8:16 Csak ezeket a dolgokat tegyétek meg: Mondjatok egymásnak igazat, kapuitokban úgy szolgáltassatok igazságot, hogy békét szerezzetek.
Zec 8:17 Szívetekben ne forraljatok gonoszságot egymás ellen, hogy ne szeressétek a hamis esküt, mert ezek a dolgok, amelyeket gyűlölök - mondja az Úr.
Zec 8:18 A Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:
Zec 8:19 Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödik hónap böjtje, a hetedik hónap böjtje és a tizedik hónap böjtje Júda háza számára vidámságot, örömet és kellemes ünnepet fog jelenteni. De szeressétek az igazságot és a békét!
Zec 8:20 Ezt mondja a Seregek Ura: Eljönnek még ide a népek és a nagy városok lakói.
Zec 8:21 Az egyik város lakói elmennek a másikhoz, és azt mondják: "Gyertek, menjünk és imádkozzunk a Seregek Urának színe előtt, és keressük a Seregek Urát! Hadd menjek én is!"
Zec 8:22 Számos nép, hatalmas nemzetek jönnek, hogy keressék a Seregek Urát Jeruzsálemben, és imádkozzanak az Úr színe előtt.
Zec 8:23 Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban egyetlen júdai ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg, és kéri: "Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!"
Zec 9:1 Jövendölés. Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkusz lakóhelyén, mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei.
Zec 9:2 Hamat is az övé, amely szomszédos vele, [Tírusz] és Szidón is, bár nagyon bölcsnek tartja magát.
Zec 9:3 Erődöt épített magának Tírusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint az utcán a sár.
Zec 9:4 De lám, tulajdonává veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja.
Zec 9:5 Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik,
Zec 9:6 és Asdodban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom,
Zec 9:7 kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták.
Zec 9:8 Házam mellé rendelem őrnek az arra járók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert, lám, most tekintetbe vettem nyomorúságukat.
Zec 9:9 Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.
Zec 9:10 Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.
Zec 9:11 Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, (amelyben víz sem volt).
Zec 9:12 Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza.
Zec 9:13 Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; felbuzdítom fiaidat, Sion, [a te fiad ellen, Jáván], s mint a hősök kardja, olyanná teszlek.
Zec 9:14 Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében.
Zec 9:15 A [Seregek] Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai.
Zec 9:16 Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, [mint a ragyogó drágakövek a fejéken] a saját földjén.
Zec 9:17 Ó, milyen jó lesz. Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól!
Zec 10:1 Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek és füvet a juhoknak.
Zec 10:2 A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.
Zec 10:3 A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben].
Zec 10:4 Tőle származik a szegletkő, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt,
Zec 10:5 mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezők szégyent vallanak.
Zec 10:6 Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.]
Zec 10:7 Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban.
Zec 10:8 Összegyűjtöm őket sípszóval, [mert megváltottam őket]: olyanok lesznek, mint régen voltak.
Zec 10:9 Szétszórtam őket a nép közé, de a távolban megemlékeznek rólam; [fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.]
Zec 10:10 Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád [és a Libanon] földjére. De ez még nem lesz elég:
Zec 10:11 Átkelnek Egyiptom tengerén, [és ő szétválasztja a tenger hullámait], s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát.
Zec 10:12 Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében - mondja az Úr.
Zec 11:1 Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz!
Zec 11:2 [Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt.
Zec 11:3 Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Hallga! Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!
Zec 11:4 Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat!
Zec 11:5 Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: "Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!" És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük.
Zec 11:6 [Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! - mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.]
Zec 11:7 Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem "Kegyelem"-nek, a másikat meg "Egység"-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat.
Zec 11:8 Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek.
Zec 11:9 Ekkor azt mondtam: "Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát."
Zec 11:10 Ezzel megfogtam a "Kegyelem" nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel.
Zec 11:11 Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava.
Zec 11:12 Így szóltam hozzájuk: "Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon." Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt.
Zec 11:13 Az Úr ekkor azt mondta nekem: "Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!" Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába.
Zec 11:14 Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek "Egység" volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.
Zec 11:15 Az Úr ismét szólt hozzám: "Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré.
Zec 11:16 Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket.
Zec 11:17 Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!"
Zec 12:1 Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe.
Zec 12:2 Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára...
Zec 12:3 Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. [És a föld minden népe egybegyűlik ellene.]
Zec 12:4 Azon a napon - mondja az Úr - rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. [Júda házára nyitott szemmel tekintek.] Vaksággal sújtom a népnek minden lovát.
Zec 12:5 Akkor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: "Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük."
Zec 12:6 Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén.
Zec 12:7 Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét.
Zec 12:8 Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit. Azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten [mint az Úr angyala] fog állni az élükön.
Zec 12:9 Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak.
Zec 12:10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet.
Zec 12:11 Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején.
Zec 12:12 Gyászolni fog az ország, gyászolni fog minden törzs: Dávid házának törzse és külön az asszonyok; Nátán házának törzse és külön az asszonyok;
Zec 12:13 Lévi házának törzse és külön az asszonyok;
Zec 12:14 Simi házának törzse és külön az asszonyok; és az összes többi törzs, külön-külön és asszonyaik is külön.
Zec 13:1 Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól.
Zec 13:2 Azon a napon - mondja a [Seregek] Ura - kiirtom a bálványok nevét az országból, úgyhogy nem is említik őket többé. Kiirtom az országból a prófétákat és a tisztátalanság lelkét is.
Zec 13:3 Ha valaki jövendölni akar, a szülei, az apja és az anyja azt mondja majd neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében. Ezért amikor jövendöl, a szülei, az apja és az anyja átszúrják.
Zec 13:4 Azon a napon minden próféta szégyelli majd a látomását. Nem öltenek zsákruhát, hogy hazudjanak,
Zec 13:5 hanem azt mondja mindegyikük: "Nem vagyok próféta! Földműves vagyok, földem van gyeremekkorom óta."
Zec 13:6 Ha akkor valaki megkérdezi tőle: "Mik ezek a sebek a testeden?", azt feleli: "Ezeket barátaim házában szereztem."
Zec 13:7 Kelj fel, kard, pásztorom és társam ellen - mondja a Seregek Ura. Lesújtok a pásztorra, és szétszélednek a juhok: kezem a gyöngék ellen fordul.
Zec 13:8 Ezen az egész földön - mondja az Úr - két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad.
Zec 13:9 Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: "Ez az én népem!" Ő meg azt mondja: "Az Úr az én Istenem!"
Zec 14:1 Nézd, elérkezik a nap az Úr számára, amikor szétosztják zsákmányodat.
Zec 14:2 Az Úr minden népet harcba gyűjt Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy. A lakosság másik részét azonban nem űzik el a városból.
Zec 14:3 Akkor az Úr kivonul és harcba száll: harcolni fog a népek ellen, amint háború idején szokás harcolni.
Zec 14:4 Lába azon a napon az Olajfák-hegyére hág, amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre, s az Olajfák-hegye középen kelet-nyugati irányban kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik. A hegy egyik fele északra, a másik fele dél felé húzódik vissza.
Zec 14:5 A Hinnom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében. Az Úr, a te Istened pedig bevonul, és vele együtt a szentek is, mindnyájan.
Zec 14:6 Azon a napon nem lesz többé sem hideg, sem fagy.
Zec 14:7 Csodálatos nap lesz - csak az Úr ismeri. Nem lesz nappal és nem lesz éjjel; és este is világos lesz.
Zec 14:8 Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemben. Az egyik fele a keleti tenger felé, a másik fele a nyugati tenger felé folyik: télen és nyáron így lesz.
Zec 14:9 Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen.
Zec 14:10 Az egész ország síkság lesz. Gebától egészen Rimmonig, amely a Negeben van. Jeruzsálemet magasra emelik, de minden a maga helyén marad. Benjamin kapujától az Első-kapu tájékáig, vagyis a Vártorony kapujáig, valamint Hananeel tornyától a királyi sajtóig
Zec 14:11 mindenütt lakni fognak benne. Átok nem sújt többé semmit; biztonságban élnek majd Jeruzsálemben.
Zec 14:12 Ez lesz a csapás, mellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem ellen harcolt. Szétmállik a testük még amikor lábon járnak, szétmállik a szemük a gödrében, szétmállik a nyelvük a szájukban.
Zec 14:15 Ugyanez a csapás sújtja a lovakat és az öszvéreket, a tevéket és a szamarakat is, és minden állatot, amely a táborukban lesz.
Zec 14:13 Azon a napon nagy rémületet támaszt köztük az Úr: mindenki megragadja a másik kezét, és kezet emelnek egymásra.
Zec 14:14 Júda is küzd majd Jeruzsálemben. Minden körülöttük élő népnek összehordják a kincsét: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát.
Zec 14:16 Aki életben marad azokból a népekből, amelyek felvonultak Jeruzsálem ellen, évről évre feljön és leborul a Király, a Seregek Ura előtt, és megünnepli a sátoros ünnepet.
Zec 14:17 S azoknak, akik a föld nemzetségei közül nem jönnek fel Jeruzsálembe, hogy leboruljanak a Király, a Seregek Ura előtt, nem esik majd eső.
Zec 14:18 Ha Egyiptom népe nem vonul és nem jön fel, ugyanaz a csapás sújtja őket, amellyel az Úr azokat a nemzeteket fogja sújtani, amelyek nem jönnek fel, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet.
Zec 14:19 Így bűnhődik Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem jön fel, hogy megünnepelje a sátoros ünnepet.
Zec 14:20 Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva. "Az Úr szent tulajdona." Az Úr templomában pedig olyanok lesznek az edények, mint a csészék az oltár előtt.
Zec 14:21 Minden edény, ami csak Jeruzsálemben és Júdában lesz, a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Azok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek, vesznek belőlük, és főznek bennük. Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon.
Mal 1:1 Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez.
Mal 1:2 Szerettelek benneteket! - mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? - Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? - mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem,
Mal 1:3 Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé.
Mal 1:4 Hiába mondja Edom: "Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat", mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: "A gonoszság vidéke" és: "A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr."
Mal 1:5 Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!
Mal 1:6 A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? - ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet?
Mal 1:7 Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? - Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni.
Mal 1:8 Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? - mondja a Seregek Ura.
Mal 1:9 Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk [bizony, a ti kezetek műveli ezt]! Vajon örömmel fogad-e titeket? - kérdezi a Seregek Ura.
Mal 1:10 Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek - mondja a Seregek Ura -, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot.
Mal 1:11 De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura.
Mal 1:12 Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel.
Mal 1:13 Azt mondjátok: Lám, mennyi a munka! És méltatlanul bántok vele - mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? - mondja a Seregek Ura.
Mal 1:14 Átkozott az a csaló, aki - bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul - mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király - mondja a Seregek Ura, és nevem félelmetes a népek között.
Mal 2:1 Most ezt az intelmet intézem hozzátok, papok!
Mal 2:2 Ha nem hallgatjátok meg, és nem szívlelitek meg, s nem dicsőítitek meg nevemet - mondja a Seregek Ura -, akkor átkot küldök rátok, és átokká változtatom áldásaitokat. Sőt már átokká is változtattam, mert senki sincs köztetek, aki ezeket szívére venné.
Mal 2:3 Nos, eltöröm karotokat, arcotokba szórom a szemetet, ünnepeitek szemetjét, és benneteket is kiszórlak vele együtt.
Mal 2:4 Akkor megtudjátok, hogy én küldtem nektek ezt az üzenetet, hogy megszűnjék Lévivel kötött szövetségem - mondja a Seregek Ura.
Mal 2:5 Szövetségben voltam vele: ez élet volt és béke - de így adtam neki; félelem és rettegés - félt engem, és tisztelte a nevemet.
Mal 2:6 Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság. Velem járt, békében és egyenes lélekkel, és sokakat eltérített a gonoszságtól.
Mal 2:7 A pap ajkának kell ugyanis a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe.
Mal 2:8 Ti azonban letértetek az útról, sőt sokakat félrevezettetek a tanítással. Ti bontottátok fel Lévi szövetségét - mondja a Seregek Ura.
Mal 2:9 Én ezért megvetetté és alávalóvá tettelek benneteket az egész nép előtt, mert nem jártatok útjaimon, hanem a tanításban tekintettel voltatok az emberek személyére.
Mal 2:10 Vajon nem egy atyánk van-e mindannyiunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket? Miért viselkedünk akkor egymással szemben áruló módon, megsértve atyáink szövetségét?
Mal 2:11 Áruló módon viselkedett Júda: szégyenletes dolgot vittek végbe [Izraelben és] Jeruzsálemben. Júda ugyanis megszentségtelenítette az Úr kedves szentélyét: idegen isten leányát vette feleségül.
Mal 2:12 Azt az embert, aki így járt el, irtsa ki az Úr Jákob sátrai közül, és azok közül, akik áldozatot hoznak a Seregek Urának.
Mal 2:13 S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből.
Mal 2:14 S azt kérdezitek: "Miért?" Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged.
Mal 2:15 Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez.
Mal 2:16 Mert gyűlölöm a válást - mondja az Úr, Izrael Istene -, és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját - mondja a Seregek Ura. Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!
Mal 2:17 Terhére vagytok az Úrnak szavaitokkal. Azt kérdezitek: "Mivel vagyunk terhére?" Azzal, hogy ezt mondjátok: Jó az Úr színe előtt mind, aki gonoszságot művel, mert az ilyenekben telik kedve. Vagy pedig: Hol van hát az igazság Istene?
Mal 3:1 Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek Ura.
Mal 3:2 De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja.
Mal 3:3 Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.
Mal 3:4 Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.
Mal 3:5 Elmegyek hozzátok és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők, az esküszegők és azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát - tőlem pedig nem félnek - mondja a Seregek Ura.
Mal 3:6 Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai.
Mal 3:7 Atyáitok napjai óta eltértetek parancsaimtól, nem követtétek őket. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok - mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: "Hogyan térjünk vissza?" -
Mal 3:8 Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: "Mivel csaltunk meg?" A tizeddel és a zsengeáldozattal.
Mal 3:9 Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép.
Mal 3:10 Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek - mondja a Seregek Ura -, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok.
Mal 3:11 Kedvetekért megtiltom a sáskának, hogy ne egye meg és ne pusztítsa el a föld gyümölcsét, és nem lesz terméketlen a szőlőtök a mezőn - mondja a Seregek Ura.
Mal 3:12 Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek - mondja a Seregek Ura.
Mal 3:13 Keményen beszéltetek ellenem - mondja az Úr. Azt kérdezitek: "Mit beszéltünk ellened?"
Mal 3:14 Azt mondjátok: "Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt?
Mal 3:15 Most, lám, boldognak mondhatjuk a kevélyeket; akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik."
Mal 3:16 Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket.
Mal 3:17 Azon a napon, amelyet készítek - mondja a Seregek Ura -, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki őt szolgálja.
Mal 3:18 Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem.
Mal 3:19 Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket - mondja a Seregek Ura -, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük.
Mal 3:20 Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak.
Mal 3:21 A gonosztevőket eltiporjátok: olyanok lesznek lábatok alatt, mint a hamu azon a napon, amelyet készítek - mondja a Seregek Ura.
Mal 3:22 Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényéről, a parancsokról és a rendelkezésekről, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára.
Mal 3:23 Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom.
Mal 3:24 Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.
Mat 1:1 Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája.
Mat 1:2 Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit.
Mat 1:3 Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot.
Mat 1:4 Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont.
Mat 1:5 Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt,
Mat 1:6 Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől.
Mat 1:7 Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát.
Mat 1:8 Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját.
Mat 1:9 Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját.
Mat 1:10 Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját.
Mat 1:11 Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor.
Mat 1:12 A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
Mat 1:13 Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort.
Mat 1:14 Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot.
Mat 1:15 Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot.
Mat 1:16 Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.
Mat 1:17 Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.
Mat 1:18 Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől.
Mat 1:19 Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.
Mat 1:20 Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!
Mat 1:21 Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől."
Mat 1:22 Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:
Mat 1:23 Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
Mat 1:24 József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét,
Mat 1:25 de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.
Mat 2:1 Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe
Mat 2:2 és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat."
Mat 2:3 Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem.
Mat 2:4 Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.
Mat 2:5 "Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta:
Mat 2:6 Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz."
Mat 2:7 Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét.
Mat 2:8 Aztán elküldte őket Betlehembe: "Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki."
Mat 2:9 Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
Mat 2:10 A csillagot megpillantva nagyon megörültek.
Mat 2:11 Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mat 2:12 Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Mat 2:13 Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni."
Mat 2:14 Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba.
Mat 2:15 Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: "Egyiptomból hívtam az én fiamat."
Mat 2:16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.
Mat 2:17 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:
Mat 2:18 Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.
Mat 2:19 Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala,
Mat 2:20 és így szólt hozzá: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!"
Mat 2:21 Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.
Mat 2:22 De amikor meghallotta, hogy Archelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött.
Mat 2:23 Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: "Názáretinek fogják hívni."
Mat 3:1 Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János,
Mat 3:2 és így prédikált: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!"
Mat 3:3 Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"
Mat 3:4 János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele.
Mat 3:5 Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júda és a Jordán egész vidéke.
Mat 3:6 Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Mat 3:7 Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?
Mat 3:8 Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!
Mat 3:9 Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani.
Mat 3:10 A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
Mat 3:11 Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.
Mat 3:12 Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti."
Mat 3:13 Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.
Mat 3:14 János igyekezett visszatartani: "Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?"
Mat 3:15 Jézus ezt mondta: "Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva." Erre engedett neki.
Mat 3:16 Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.
Mat 3:17 Az égből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."
Mat 4:1 Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse.
Mat 4:2 Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
Mat 4:3 Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré."
Mat 4:4 Azt felelte: "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik."
Mat 4:5 Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította.
Mat 4:6 "Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad."
Mat 4:7 Jézus így válaszolt: "Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet."
Mat 4:8 Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket.
Mat 4:9 "Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem."
Mat 4:10 Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!"
Mat 4:11 Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.
Mat 4:12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába.
Mat 4:13 Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére.
Mat 4:14 Így beteljesedett Izajás próféta szava:
Mat 4:15 "Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
Mat 4:16 a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek."
Mat 4:17 Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. "Tartsatok bűnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!"
Mat 4:18 Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe.
Mat 4:19 Megszólította őket: "Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!"
Mat 4:20 Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá.
Mat 4:21 Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta.
Mat 4:22 Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek.
Mat 4:23 Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt.
Mat 4:24 Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket.
Mat 4:25 Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Mat 5:1 A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek,
Mat 5:2 ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
Mat 5:3 "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Mat 5:4 Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Mat 5:5 Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Mat 5:6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Mat 5:7 Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Mat 5:8 Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Mat 5:9 Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Mat 5:10 Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Mat 5:11 Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Mat 5:12 Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.
Mat 5:13 Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
Mat 5:14 Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
Mat 5:15 S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.
Mat 5:16 Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Mat 5:17 Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.
Mat 5:18 Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.
Mat 5:19 Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.
Mat 5:20 Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
Mat 5:21 Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.
Mat 5:22 Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
Mat 5:23 Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened,
Mat 5:24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.
Mat 5:25 Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj.
Mat 5:26 Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
Mat 5:27 Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot.
Mat 5:28 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
Mat 5:29 Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.
Mat 5:30 Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön.
Mat 5:31 Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.
Mat 5:32 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Mat 5:33 Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.
Mat 5:34 Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja,
Mat 5:35 sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa.
Mat 5:36 Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.
Mat 5:37 Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
Mat 5:38 Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért.
Mat 5:39 Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!
Mat 5:40 Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!
Mat 5:41 S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!
Mat 5:42 Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!
Mat 5:43 Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
Mat 5:44 Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!
Mat 5:45 Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.
Mat 5:46 Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is?
Mat 5:47 S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?
Mat 5:48 Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!
Mat 6:1 Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál.
Mat 6:2 Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.
Mat 6:3 Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.
Mat 6:4 Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Mat 6:5 Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Mat 6:6 Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Mat 6:7 Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!
Mat 6:8 Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.
Mat 6:9 Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved,
Mat 6:10 jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mat 6:11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
Mat 6:12 s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.
Mat 6:13 És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.
Mat 6:14 Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek.
Mat 6:15 De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.
Mat 6:16 Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Mat 6:17 Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat,
Mat 6:18 hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Mat 6:19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok!
Mat 6:20 A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!
Mat 6:21 Ahol a kincsed, ott a szíved is.
Mat 6:22 A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos.
Mat 6:23 De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?
Mat 6:24 Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.
Mat 6:25 Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?
Mat 6:26 Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?
Mat 6:27 Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?
Mat 6:28 Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak,
Mat 6:29 mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Mat 6:30 Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?
Mat 6:31 Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?
Mat 6:32 Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
Mat 6:33 Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
Mat 6:34 Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
Mat 7:1 Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!
Mat 7:2 Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni.
Mat 7:3 Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?
Mat 7:4 Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van?
Mat 7:5 Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!
Mat 7:6 Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!
Mat 7:7 Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!
Mat 7:8 Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Mat 7:9 Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle?
Mat 7:10 Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót?
Mat 7:11 Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.
Mat 7:12 Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.
Mat 7:13 A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta.
Mat 7:14 Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.
Mat 7:15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Mat 7:16 Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét?
Mat 7:17 Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.
Mat 7:18 Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.
Mat 7:19 Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
Mat 7:20 Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.
Mat 7:21 Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon:
Mat 7:22 Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? -
Mat 7:23 Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!
Mat 7:24 Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.
Mat 7:25 Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja.
Mat 7:26 Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette.
Mat 7:27 Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált."
Mat 7:28 Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán,
Mat 7:29 mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.
Mat 8:1 Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte.
Mat 8:2 Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!"
Mat 8:3 Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az nyomban megtisztult leprájától.
Mat 8:4 Ekkor Jézus ezt mondta neki: "Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!"
Mat 8:5 Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt:
Mat 8:6 "Uram - szólította meg -, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik."
Mat 8:7 "Megyek és meggyógyítom" - felelte neki.
Mat 8:8 A százados ezt mondta neki: "Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!
Mat 8:9 Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi."
Mat 8:10 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: "Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet.
Mat 8:11 Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában,
Mat 8:12 az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."
Mat 8:13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult.
Mat 8:14 Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta.
Mat 8:15 Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki.
Mat 8:16 Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket,
Mat 8:17 hogy beteljesedjen Izajás jövendölése: "Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket."
Mat 8:18 Amikor Jézus látta maga körül a sokaságot, meghagyta, hogy keljenek át a túlsó partra.
Mat 8:19 Akkor odalépett hozzá egy írástudó és azt mondta neki: "Mester, követlek téged, bárhová mégy is."
Mat 8:20 Jézus így válaszolt: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
Mat 8:21 Egy másik tanítványa kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!"
Mat 8:22 Jézus azonban ezt felelte: "Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!"
Mat 8:23 Bárkába szállt, s tanítványai követték.
Mat 8:24 Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.
Mat 8:25 Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: "Uram, ments meg minket, elveszünk!"
Mat 8:26 Jézus ezt mondta nekik: "Mit féltek, kishitűek?" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.
Mat 8:27 Az emberek csodálkozva kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?"
Mat 8:28 Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni.
Mat 8:29 Így kiabáltak: "Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?"
Mat 8:30 Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett.
Mat 8:31 Ezért az ördögök kérték: "Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!"
Mat 8:32 "Menjetek!" - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt.
Mat 8:33 A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt.
Mat 8:34 Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat.
Mat 9:1 Erre bárkába szállt, átkelt a tavon és városába ment.
Mat 9:2 Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: "Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!"
Mat 9:3 Néhány írástudó erre azt gondolta magában: "Ez káromkodik."
Mat 9:4 Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: "Miért gondoltok magatokban rosszat?
Mat 9:5 Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj?
Mat 9:6 Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel a bénához fordult: "Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!"
Mat 9:7 Az fölkelt és hazament.
Mat 9:8 Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.
Mat 9:9 Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: "Kövess engem!" Az felállt és követte.
Mat 9:10 Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett.
Mat 9:11 Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: "Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?"
Mat 9:12 Jézus meghallotta, és így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Mat 9:13 Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Mat 9:14 Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?"
Mat 9:15 Jézus így felelt: "Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Mat 9:16 Senki sem tesz ócska ruhára új szövetből foltot, mert a folt továbbszakítja a ruhát, s a szakadás még nagyobb lesz.
Mat 9:17 Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad."
Mat 9:18 Míg ezt magyarázta nekik, íme, egy elöljáró lépett hozzá. Leborult előtte s kérte: "Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet és életre kel."
Mat 9:19 Jézus fölkelt, s elment vele tanítványaival együtt.
Mat 9:20 Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét.
Mat 9:21 Így gondolkodott magában: "Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok."
Mat 9:22 Jézus megfordult, ránézett és így szólt: "Bízzál leányom, a hited meggyógyított." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Mat 9:23 Amikor Jézus az elöljáró házához ért, s látta a fuvolásokat meg a zajongó tömeget,
Mat 9:24 rájuk szólt: "Menjetek innét, hiszen nem halt meg a kislány, csak alszik!" Erre kinevették.
Mat 9:25 Amikor a tömeget eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a kislány fölkelt.
Mat 9:26 A dolognak híre járt az egész vidéken.
Mat 9:27 Jézus folytatta útját. Utánament két vak, ezt kiáltozva: "Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
Mat 9:28 Amikor a házba érkezett, a vakok bementek hozzá. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek, hogy meg tudom tenni?" "Igen, Uram!" - felelték.
Mat 9:29 Erre megérintette a szemüket, és így szólt: "Legyen hitetek szerint!"
Mat 9:30 Nyomban megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, ne tudja meg senki!"
Mat 9:31 De azok alighogy elmentek, az egész környéken elhíresztelték.
Mat 9:32 Alighogy ezek elmentek, íme, egy ördögtől megszállt némát hoztak eléje.
Mat 9:33 Mihelyt kiűzte belőle a gonosz lelket, a néma megszólalt. A nép csodálkozva mondta: "Ilyen még nem történt Izraelben!"
Mat 9:34 A farizeusok azonban azt terjesztették: "A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket."
Mat 9:35 Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget.
Mat 9:36 Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült.
Mat 9:37 "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" - mondta akkor tanítványainak. -
Mat 9:38 "Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz."
Mat 10:1 Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget.
Mat 10:2 A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János,
Mat 10:3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé,
Mat 10:4 a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.
Mat 10:5 Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: "A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamariaiak városaiba ne menjetek be!
Mat 10:6 Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz!
Mat 10:7 Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!
Mat 10:8 A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.
Mat 10:9 Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt!
Mat 10:10 Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét.
Mat 10:11 Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek!
Mat 10:12 Amikor házába léptek, köszöntsétek!
Mat 10:13 Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.
Mat 10:14 Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról!
Mat 10:15 Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!
Mat 10:16 Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!
Mat 10:17 Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket!
Mat 10:18 Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük és a pogányok előtt tanúságot.
Mat 10:19 Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek.
Mat 10:20 Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.
Mat 10:21 Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák.
Mat 10:22 Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
Mat 10:23 Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön.
Mat 10:24 Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.
Mat 10:25 Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezik, mennyivel inkább háza népét!
Mat 10:26 Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék.
Mat 10:27 Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!
Mat 10:28 Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!
Mat 10:29 Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre.
Mat 10:30 Nektek minden szál hajatok számon tartják.
Mat 10:31 Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.
Mat 10:32 Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.
Mat 10:33 De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
Mat 10:34 Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.
Mat 10:35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával.
Mat 10:36 Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.
Mat 10:37 Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.
Mat 10:38 Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.
Mat 10:39 Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Mat 10:40 Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
Mat 10:41 Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.
Mat 10:42 S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."
Mat 11:1 Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson, prédikáljon a városaikban.
Mat 11:2 Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg:
Mat 11:3 "Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?"
Mat 11:4 Jézus így válaszolt és mondta: "Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok:
Mat 11:5 Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.
Mat 11:6 Boldog, aki nem botránkozik rajtam."
Mat 11:7 Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat?
Mat 11:8 Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.
Mat 11:9 Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
Mat 11:10 Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat.
Mat 11:11 Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.
Mat 11:12 A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.
Mat 11:13 A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték.
Mat 11:14 S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.
Mat 11:15 Akinek van füle, hallja meg!
Mat 11:16 Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez,
Mat 11:17 akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok.
Mat 11:18 Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van.
Mat 11:19 Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel."
Mat 11:20 Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot:
Mat 11:21 "Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot.
Mat 11:22 Mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek.
Mat 11:23 És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna.
Mat 11:24 De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked."
Mat 11:25 Abban az időben Jézus ezeket mondta: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.
Mat 11:26 Igen, Atyám, így tetszett neked.
Mat 11:27 Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.
Mat 11:28 Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.
Mat 11:29 Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
Mat 11:30 Az én igám édes, és az én terhem könnyű."
Mat 12:1 Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették.
Mat 12:2 Ezt látva a farizeusok szóvá tették: "Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!"
Mat 12:3 Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett?
Mat 12:4 Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak.
Mat 12:5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt?
Mat 12:6 Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom.
Mat 12:7 Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.
Mat 12:8 Az Emberfia ura a szombatnak is!"
Mat 12:9 Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba.
Mat 12:10 Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: "Szabad-e szombaton gyógyítani?"
Mat 12:11 Így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki?
Mat 12:12 Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni."
Mat 12:13 Ezzel az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.
Mat 12:14 Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Mat 12:15 Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utána mentek, s ő mindnyájukat meggyógyította,
Mat 12:16 de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét.
Mat 12:17 Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja:
Mat 12:18 "Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek.
Mat 12:19 Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.
Mat 12:20 A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot.
Mat 12:21 Az ő nevében bíznak a pogány népek."
Mat 12:22 Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.
Mat 12:23 A nép ámulva kérdezgette: "Csak nem ő a Dávid fia?"
Mat 12:24 Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: "Belzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében űzi ki a gonosz lelkeket."
Mat 12:25 Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.
Mat 12:26 Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa?
Mat 12:27 Ha én Belzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok.
Mat 12:28 De ha én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.
Mat 12:29 Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.
Mat 12:30 Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Mat 12:31 Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.
Mat 12:32 Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
Mat 12:33 Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni.
Mat 12:34 Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól.
Mat 12:35 A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.
Mat 12:36 Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.
Mat 12:37 Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet."
Mat 12:38 Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: "Mester, jelt szeretnénk tőled látni."
Mat 12:39 "A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.
Mat 12:40 Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.
Mat 12:41 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás.
Mat 12:42 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.
Mat 12:43 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.
Mat 12:44 Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.
Mat 12:45 Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is."
Mat 12:46 Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele.
Mat 12:47 Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled."
Mat 12:48 De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?"
Mat 12:49 Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim!
Mat 12:50 Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám."
Mat 13:1 Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján.
Mat 13:2 Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt.
Mat 13:3 Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni.
Mat 13:4 Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették.
Mat 13:5 Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben.
Mat 13:6 Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere.
Mat 13:7 Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották.
Mat 13:8 A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.
Mat 13:9 Akinek füle van, hallja meg!"
Mat 13:10 Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?"
Mat 13:11 "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem.
Mat 13:12 Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
Mat 13:13 Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.
Mat 13:14 Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.
Mat 13:15 Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.
Mat 13:16 A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall.
Mat 13:17 Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.
Mat 13:18 Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet!
Mat 13:19 Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett.
Mat 13:20 A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja,
Mat 13:21 de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.
Mat 13:22 A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést.
Mat 13:23 Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."
Mat 13:24 Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe.
Mat 13:25 Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment.
Mat 13:26 A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét.
Mat 13:27 A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?
Mat 13:28 Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?
Mat 13:29 Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!
Mat 13:30 Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!"
Mat 13:31 Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében.
Mat 13:32 Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között."
Mat 13:33 Ismét más példabeszédet mondott: "A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle."
Mat 13:34 Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.
Mat 13:35 Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve.
Mat 13:36 Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!"
Mat 13:37 Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia.
Mat 13:38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia.
Mat 13:39 Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok.
Mat 13:40 Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is.
Mat 13:41 Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt.
Mat 13:42 Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mat 13:43 Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
Mat 13:44 "A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
Mat 13:45 A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett.
Mat 13:46 Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.
Mat 13:47 Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog.
Mat 13:48 Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják.
Mat 13:49 Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
Mat 13:50 és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."
Mat 13:51 "Megértettétek mindezeket?" "Igen" - felelték.
Mat 13:52 Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő."
Mat 13:53 Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan.
Mat 13:54 Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: "Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje?
Mat 13:55 Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei?
Mat 13:56 S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?"
Mat 13:57 És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete."
Mat 13:58 Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett.
Mat 14:1 Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét.
Mat 14:2 "Ez Keresztelő János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő."
Mat 14:3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt.
Mat 14:4 János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd!"
Mat 14:5 Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.
Mat 14:6 Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek.
Mat 14:7 Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.
Mat 14:8 Az - minthogy anyja előre kitanította - így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!"
Mat 14:9 A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda.
Mat 14:10 Lefejeztette hát Jánost a börtönben.
Mat 14:11 Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.
Mat 14:12 Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.
Mat 14:13 A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a városokból.
Mat 14:14 Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.
Mat 14:15 Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!"
Mat 14:16 Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!"
Mat 14:17 "Csak öt kenyerünk van, és két halunk" - felelték.
Mat 14:18 "Hozzátok ide!" - mondta,
Mat 14:19 s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek.
Mat 14:20 Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek.
Mat 14:21 Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.
Mat 14:22 Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet.
Mat 14:23 Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában.
Mat 14:24 A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
Mat 14:25 Éjszaka a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük.
Mat 14:26 Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. "Kísértet!" - mondták, s félelmükben kiabáltak:
Mat 14:27 Jézus azonban megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"
Mat 14:28 Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!"
Mat 14:29 "Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.
Mat 14:30 Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!"
Mat 14:31 Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél?"
Mat 14:32 Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült.
Mat 14:33 Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!"
Mat 14:34 Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.
Mat 14:35 Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket
Mat 14:36 és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.
Mat 15:1 Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték:
Mat 15:2 "Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket."
Mat 15:3 Így felelt nekik: "Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?
Mat 15:4 Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!
Mat 15:5 Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék -,
Mat 15:6 nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.
Mat 15:7 Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:
Mat 15:8 Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.
Mat 15:9 Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs."
Mat 15:10 Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: "Figyeljetek ide és értsétek meg!
Mat 15:11 Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert."
Mat 15:12 Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: "Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?"
Mat 15:13 Így válaszolt nekik: "Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.
Mat 15:14 Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik."
Mat 15:15 Péter megkérte: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!"
Mat 15:16 "Még mindig nem értitek ti sem? - kérdezte.
Mat 15:17 Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre?
Mat 15:18 Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.
Mat 15:19 A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
Mat 15:20 Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert."
Mat 15:21 Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
Mat 15:22 Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek."
Mat 15:23 De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk."
Mat 15:24 Ezt felelte: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól."
Mat 15:25 Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!"
Mat 15:26 De visszautasította: "Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak."
Mat 15:27 Az asszony ellentmondott: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról."
Mat 15:28 Erre így szólt Jézus: "Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint." Még abban az órában meggyógyult a leánya.
Mat 15:29 Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.
Mat 15:30 Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.
Mat 15:31 Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és dicsőítette Izrael Istenét.
Mat 15:32 Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton."
Mat 15:33 A tanítványok megjegyezték: "Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?"
Mat 15:34 Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét - felelték -, és néhány apró halunk."
Mat 15:35 Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
Mat 15:36 Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.
Mat 15:37 Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
Mat 15:38 Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.
Mat 15:39 Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.
Mat 16:1 Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet.
Mat 16:2 Ezt válaszolta nekik: "Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég.
Mat 16:3 Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?
Mat 16:4 A gonosz házasságtörő nemzedék jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét." Ezzel otthagyta őket és elment.
Mat 16:5 A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni.
Mat 16:6 Jézus figyelmeztette őket: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!"
Mat 16:7 Azok így tanakodtak egymás között: "Nem hoztunk magunkkal kenyeret."
Mat 16:8 Jézus észrevette, s így szólt: "Kishitűek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek?
Mat 16:9 Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele?
Mat 16:10 Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze?
Mat 16:11 Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?"
Mat 16:12 Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.
Mat 16:13 Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Mat 16:14 Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának."
Mat 16:15 Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondtok, ki vagyok?"
Mat 16:16 Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia."
Mat 16:17 Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Mat 16:18 Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
Mat 16:19 Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."
Mat 16:20 Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
Mat 16:21 Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.
Mat 16:22 Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled."
Mat 16:23 Megfordult és rászólt: "Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak."
Mat 16:24 Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.
Mat 16:25 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.
Mat 16:26 Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?
Mat 16:27 Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.
Mat 16:28 Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában."
Mat 17:1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre.
Mat 17:2 Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.
Mat 17:3 S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
Mat 17:4 Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek."
Mat 17:5 Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!"
Mat 17:6 Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek.
Mat 17:7 Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: "Keljetek fel, ne féljetek!"
Mat 17:8 Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.
Mat 17:9 A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: "Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!"
Mat 17:10 A tanítványok megkérdezték: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?"
Mat 17:11 Így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent.
Mat 17:12 Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is."
Mat 17:13 Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mat 17:14 Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte,
Mat 17:15 s kérte: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe.
Mat 17:16 Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani."
Mat 17:17 Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!"
Mat 17:18 Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult.
Mat 17:19 Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
Mat 17:20 Ezt felelte: "Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.
Mat 17:21 Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel."
Mat 17:22 Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják.
Mat 17:23 Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak.
Mat 17:24 Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: "Mesteretek nem fizet templomadót?"
Mat 17:25 "De igen" - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?"
Mat 17:26 "Az idegenektől" - válaszolta. Jézus így folytatta: "A fiak tehát mentesek alóla.
Mat 17:27 De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!"
Mat 18:1 Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: "Ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Mat 18:2 Odahívott egy gyereket, közéjük állította,
Mat 18:3 s azt mondta: "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.
Mat 18:4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában.
Mat 18:5 Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.
Mat 18:6 De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.
Mat 18:7 Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz!
Mat 18:8 Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd.
Mat 18:9 Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek.
Mat 18:10 Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mat 18:11 Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.
Mat 18:12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?
Mat 18:13 Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
Mat 18:14 Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.
Mat 18:15 Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet.
Mat 18:16 Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot.
Mat 18:17 Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Mat 18:18 Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.
Mat 18:19 Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.
Mat 18:20 Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."
Mat 18:21 Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?"
Mat 18:22 "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.
Mat 18:23 A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit.
Mat 18:24 Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki.
Mat 18:25 Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen.
Mat 18:26 A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked!
Mat 18:27 Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte.
Mat 18:28 Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol!
Mat 18:29 A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked!
Mat 18:30 De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását.
Mat 18:31 Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt.
Mat 18:32 Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem.
Mat 18:33 Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? -
Mat 18:34 Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott.
Mat 18:35 Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."
Mat 19:1 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát és Júda határába ment, a Jordánon túlra.
Mat 19:2 Nagy tömeg kísérte, ő pedig meggyógyította őket.
Mat 19:3 Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: "El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?"
Mat 19:4 Így felelt: "Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket,
Mat 19:5 és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő?
Mat 19:6 Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét."
Mat 19:7 De azok mondták: "Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?"
Mat 19:8 "Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket - felelte -, de kezdetben nem így volt.
Mat 19:9 Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör."
Mat 19:10 A tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni."
Mat 19:11 Erre így válaszolt: "Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott.
Mat 19:12 Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!"
Mat 19:13 Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket.
Mat 19:14 Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!"
Mat 19:15 Azzal rájuk tette kezét, s elment onnét.
Mat 19:16 Egy alkalommal odalépett hozzá valaki, és megkérdezte tőle: "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?"
Mat 19:17 Így felelt neki: "Miért kérdezel engem a jó felől? Csak egy valaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat."
Mat 19:18 Az megkérdezte: "Melyeket?" Jézus felsorolta: "Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál,
Mat 19:19 apádat és anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat."
Mat 19:20 Az ifjú erre kijelentette: "Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?"
Mat 19:21 "Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!"
Mat 19:22 Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Mat 19:23 Jézus most tanítványaihoz fordult: "Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába.
Mat 19:24 Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Mat 19:25 Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek és azt kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
Mat 19:26 Jézus rájuk nézett, és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges."
Mat 19:27 Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?"
Mat 19:28 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött.
Mat 19:29 Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.
Mat 19:30 Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők."
Mat 20:1 "A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe.
Mat 20:2 Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe.
Mat 20:3 A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon.
Mat 20:4 Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek.
Mat 20:5 Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett.
Mat 20:6 Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?
Mat 20:7 Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe - mondta nekik.
Mat 20:8 Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig.
Mat 20:9 Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak.
Mat 20:10 Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
Mat 20:11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.
Mat 20:12 Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.
Mat 20:13 Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
Mat 20:14 Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked.
Mat 20:15 Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?
Mat 20:16 Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók."
Mat 20:17 Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt,
Mat 20:18 s ezt mondta nekik az úton: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik,
Mat 20:19 és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad."
Mat 20:20 Akkor odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
Mat 20:21 Megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" "Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban."
Mat 20:22 Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték.
Mat 20:23 Erre ő így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta."
Mat 20:24 A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre.
Mat 20:25 Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük.
Mat 20:26 A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok,
Mat 20:27 s aki első akar lenni, legyen a cselédetek.
Mat 20:28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."
Mat 20:29 Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte.
Mat 20:30 Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
Mat 20:31 A nép csitította őket, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
Mat 20:32 Jézus megállt, odahívta őket magához, és megkérdezte tőlük: "Mit akartok, mit tegyek?"
Mat 20:33 "Uram - felelték -, hogy megnyíljék a szemünk."
Mat 20:34 Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték őt.
Mat 21:1 Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát,
Mat 21:2 ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide!
Mat 21:3 Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi."
Mat 21:4 Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava:
Mat 21:5 Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján.
Mat 21:6 A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.
Mat 21:7 Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá.
Mat 21:8 A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták.
Mat 21:9 Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: "Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!"
Mat 21:10 Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. "Ki ez?" - kérdezgették. -
Mat 21:11 "Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből" - felelte a nép.
Mat 21:12 Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta.
Mat 21:13 "Meg van írva - mondta -, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek."
Mat 21:14 A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket.
Mat 21:15 Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: "Hozsanna Dávid fiának!", méltatlankodtak,
Mat 21:16 és szóltak neki: "Hallod, mit kiabálnak?" Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?"
Mat 21:17 Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.
Mat 21:18 Kora reggel a városba tartva megéhezett.
Mat 21:19 Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt.
Mat 21:20 Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: "Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?"
Mat 21:21 "Bizony mondom nektek - felelte Jézus -, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy.
Mat 21:22 Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok."
Mat 21:23 Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?"
Mat 21:24 Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit. - Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.
Mat 21:25 Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?
Mat 21:26 Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja."
Mat 21:27 Ezért ezt a választ adták Jézusnak: "Nem tudjuk". Erre ő így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket."
Mat 21:28 "Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni.
Mat 21:29 Nem megyek - felelte -, de később meggondolta és kiment.
Mat 21:30 Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek - felelte -, de mégsem ment ki.
Mat 21:31 Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?" "Az első" - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában.
Mat 21:32 Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek."
Mat 21:33 "Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőt műveseknek, és elment idegenbe.
Mat 21:34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést.
Mat 21:35 Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
Mat 21:36 Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak.
Mat 21:37 Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik.
Mat 21:38 De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége.
Mat 21:39 Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték.
Mat 21:40 Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?"
Mat 21:41 "A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést."
Mat 21:42 Erre Jézus azt kérdezte: "Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.
Mat 21:43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
Mat 21:44 Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja."
Mat 21:45 E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt.
Mat 21:46 El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.
Mat 22:1 Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk:
Mat 22:2 "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának.
Mat 22:3 Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni.
Mat 22:4 Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre!
Mat 22:5 Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett.
Mat 22:6 A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket.
Mat 22:7 A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette.
Mat 22:8 Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
Mat 22:9 Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!
Mat 22:10 A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel.
Mat 22:11 Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve.
Mat 22:12 Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult,
Mat 22:13 a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mat 22:14 Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
Mat 22:15 A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni.
Mat 22:16 Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez.
Mat 22:17 Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?"
Mat 22:18 Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: "Mit kísértetek, képmutatók?
Mat 22:19 Mutassátok az adópénzt!" Odanyújtottak neki egy dénárt.
Mat 22:20 Ekkor megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és a felirata ez?" "A császáré" - felelték.
Mat 22:21 Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!"
Mat 22:22 Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.
Mat 22:23 Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést
Mat 22:24 intéztek hozzá: "Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
Mat 22:25 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta.
Mat 22:26 Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.
Mat 22:27 Végül meghalt az asszony is.
Mat 22:28 A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt."
Mat 22:29 Jézus így válaszolt: "Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
Mat 22:30 A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.
Mat 22:31 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek:
Mat 22:32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké."
Mat 22:33 Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.
Mat 22:34 Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek.
Mat 22:35 Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá:
Mat 22:36 "Mester, melyik a főparancs a törvényben?"
Mat 22:37 Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Mat 22:38 Ez a legnagyobb, az első parancs.
Mat 22:39 A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
Mat 22:40 Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták."
Mat 22:41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus
Mat 22:42 föltette nekik a kérdést: "Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?" "Dávidé" - felelték.
Mat 22:43 Ő tovább kérdezte őket: "Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja:
Mat 22:44 Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem.
Mat 22:45 Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?"
Mat 22:46 Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.
Mat 23:1 Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult,
Mat 23:2 ezekkel a szavakkal: "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek.
Mat 23:3 Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.
Mat 23:4 Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.
Mat 23:5 Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat.
Mat 23:6 Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket,
Mat 23:7 szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek.
Mat 23:8 Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
Mat 23:9 Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.
Mat 23:10 Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus.
Mat 23:11 Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz.
Mat 23:12 Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.
Mat 23:13 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be.
Mat 23:14 Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok.
Mat 23:15 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.
Mat 23:16 Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok, hogy ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára, akkor az kötelezi.
Mat 23:17 Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?
Mat 23:18 Ugyanígy: Ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta levő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi.
Mat 23:19 Ti vakok! Hát mi több, az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?
Mat 23:20 Aki az oltárra esküszik, rá esküszik és mindenre, ami csak rajta van.
Mat 23:21 Aki a templomra esküszik, rá esküszik, s arra, aki benne lakik.
Mat 23:22 Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül.
Mat 23:23 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.
Mat 23:24 Ti vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek.
Mat 23:25 Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül azonban tele vannak rablással és mértéktelenséggel.
Mat 23:26 Te vak farizeus! Előbb belül tisztítsd ki a poharat és a tálat, akkor majd kívül is tiszta lesz.
Mat 23:27 Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal.
Mat 23:28 Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Mat 23:29 Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek,
Mat 23:30 s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában.
Mat 23:31 Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai.
Mat 23:32 Töltsétek csak be atyáitok mértékét!
Mat 23:33 Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?
Mat 23:34 Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában és városról városra üldöztök.
Mat 23:35 Ezért rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg.
Mat 23:36 Bizony mondom, ezek mind utolérik ezt a nemzedéket.
Mat 23:37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.
Mat 23:38 Íme, elhagyatott lesz házatok.
Mat 23:39 Mondom nektek, mostantól mindaddig nem láttok, amíg nem zengitek: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
Mat 24:1 Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odafordultak hozzá, és mutogatták neki a templom köveit.
Mat 24:2 Erre megjegyezte: "Látjátok ezeket? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának."
Mat 24:3 Amikor az Olajfák-hegyén leült, egyedül tanítványai járultak hozzá, és kérdezték: "Mondd meg nekünk, mikor következik ez be? S mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége előtt?"
Mat 24:4 Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket.
Mat 24:5 Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.
Mat 24:6 Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég.
Mat 24:7 Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is.
Mat 24:8 De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek.
Mat 24:9 Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket.
Mat 24:10 Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást.
Mat 24:11 Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek.
Mat 24:12 A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet,
Mat 24:13 de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Mat 24:14 Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.
Mat 24:15 Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt - aki olvassa, értse meg! -,
Mat 24:16 akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe.
Mat 24:17 Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját,
Mat 24:18 s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét.
Mat 24:19 Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!
Mat 24:20 Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!
Mat 24:21 Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz.
Mat 24:22 Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.
Mat 24:23 Akkor ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! ne higgyétek.
Mat 24:24 Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.
Mat 24:25 Lám, előre megmondtam nektek.
Mat 24:26 Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában -, ne menjetek ki, hogy a házban rejtőzködik -, ne higgyétek el!
Mat 24:27 Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.
Mat 24:28 Ahol a hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.
Mat 24:29 Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek.
Mat 24:30 Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel.
Mat 24:31 Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.
Mat 24:32 Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Mat 24:33 Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban.
Mat 24:34 Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek.
Mat 24:35 Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.
Mat 24:36 Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya.
Mat 24:37 Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt.
Mat 24:38 A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába,
Mat 24:39 s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.
Mat 24:40 Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Mat 24:41 Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Mat 24:42 Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.
Mat 24:43 Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön.
Mat 24:44 Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!
Mat 24:45 Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik?
Mat 24:46 Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja!
Mat 24:47 Bizony mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli.
Mat 24:48 De ha a szolga hitvány s magában azt gondolja, hogy "Késik a gazdám" -
Mat 24:49 ezért ütni-verni kezdi a többi szolgát, és együtt eszik-iszik a részegekkel;
Mat 24:50 ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti.
Mat 24:51 Kettévágatja és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mat 25:1 A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek.
Mat 25:2 Öt balga volt közülük, öt pedig okos.
Mat 25:3 A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele.
Mat 25:4 Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban.
Mat 25:5 A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.
Mat 25:6 Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! -
Mat 25:7 Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat.
Mat 25:8 A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. -
Mat 25:9 Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.
Mat 25:10 Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult.
Mat 25:11 Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk!
Mat 25:12 De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket.
Mat 25:13 Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
Mat 25:14 Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát.
Mat 25:15 Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
Mat 25:16 Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta.
Mat 25:17 Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.
Mat 25:18 Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.
Mat 25:19 Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott.
Mat 25:20 Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. -
Mat 25:21 Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Mat 25:22 Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. -
Mat 25:23 Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Mat 25:24 Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.
Mat 25:25 Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. -
Mat 25:26 Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.
Mat 25:27 Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.
Mat 25:28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!
Mat 25:29 Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.
Mat 25:30 Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mat 25:31 Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján.
Mat 25:32 Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól.
Mat 25:33 A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.
Mat 25:34 Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!
Mat 25:35 Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.
Mat 25:36 Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.
Mat 25:37 Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?
Mat 25:38 Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?
Mat 25:39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?
Mat 25:40 A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
Mat 25:41 Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.
Mat 25:42 Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.
Mat 25:43 Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.
Mat 25:44 Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?
Mat 25:45 Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.
Mat 25:46 Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."
Mat 26:1 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:
Mat 26:2 "Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják."
Mat 26:3 Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában,
Mat 26:4 és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni.
Mat 26:5 Mindamellett megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt."
Mat 26:6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,
Mat 26:7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte.
Mat 26:8 Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás?
Mat 26:9 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani."
Mat 26:10 Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.
Mat 26:11 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.
Mat 26:12 Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette.
Mat 26:13 Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett."
Mat 26:14 Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz,
Mat 26:15 és ezt kérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc ezüstöt fizettek neki.
Mat 26:16 Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
Mat 26:17 A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?"
Mat 26:18 Így felelt: "Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát."
Mat 26:19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.
Mat 26:20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.
Mat 26:21 Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."
Mat 26:22 Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: "Csak nem én vagyok az, Uram?"
Mat 26:23 "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el" - felelte.
Mat 26:24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."
Mat 26:25 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" - válaszolta.
Mat 26:26 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"
Mat 26:27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan,
Mat 26:28 mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
Mat 26:29 Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."
Mat 26:30 Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére.
Mat 26:31 Akkor Jézus mondta: "Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.
Mat 26:32 De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába."
Mat 26:33 Péter fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha."
Mat 26:34 Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz."
Mat 26:35 Péter erősködött: "Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.
Mat 26:36 Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. "Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom."
Mat 26:37 Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett.
Mat 26:38 "Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!"
Mat 26:39 Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"
Mat 26:40 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
Mat 26:41 Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen."
Mat 26:42 Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!"
Mat 26:43 Amikor visszatért, megint alva találta őket.
Mat 26:44 Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
Mat 26:45 Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.
Mat 26:46 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul."
Mat 26:47 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.
Mat 26:48 Az áruló jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok el!"
Mat 26:49 Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és megcsókolta.
Mat 26:50 Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.
Mat 26:51 Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét.
Mat 26:52 Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.
Mat 26:53 Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?
Mat 26:54 De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?"
Mat 26:55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el.
Mat 26:56 Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.
Mat 26:57 Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.
Mat 26:58 Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
Mat 26:59 A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék,
Mat 26:60 de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő,
Mat 26:61 s így vádaskodott: "Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni."
Mat 26:62 A főpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?"
Mat 26:63 Jézus hallgatott. A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?"
Mat 26:64 "Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin."
Mat 26:65 A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást.
Mat 26:66 Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" - kiabálták.
Mat 26:67 Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték,
Mat 26:68 és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!"
Mat 26:69 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál."
Mat 26:70 De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz."
Mat 26:71 Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek.
Mat 26:72 Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert."
Mat 26:73 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul."
Mat 26:74 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas.
Mat 26:75 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt.
Mat 27:1 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják.
Mat 27:2 Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.
Mat 27:3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek.
Mat 27:4 "Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod!"
Mat 27:5 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát.
Mat 27:6 A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja."
Mat 27:7 Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek.
Mat 27:8 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek.
Mat 27:9 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire,
Mat 27:10 s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.
Mat 27:11 Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - felelte Jézus.
Mat 27:12 A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit.
Mat 27:13 Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?"
Mat 27:14 De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött.
Mat 27:15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint.
Mat 27:16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.
Mat 27:17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?"
Mat 27:18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére.
Mat 27:19 Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: "Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta."
Mat 27:20 A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát.
Mat 27:21 A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást!" - kiáltották.
Mat 27:22 Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!"
Mat 27:23 "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!"
Mat 27:24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!"
Mat 27:25 Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"
Mat 27:26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Mat 27:27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget.
Mat 27:28 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá.
Mat 27:29 Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!"
Mat 27:30 Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét.
Mat 27:31 Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Mat 27:32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
Mat 27:33 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve.
Mat 27:34 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni.
Mat 27:35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján,
Mat 27:36 majd leheveredtek, és őrizték.
Mat 27:37 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya."
Mat 27:38 Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Mat 27:39 Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva
Mat 27:40 mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!"
Mat 27:41 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is:
Mat 27:42 "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.
Mat 27:43 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok."
Mat 27:44 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.
Mat 27:45 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.
Mat 27:46 Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
Mat 27:47 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja."
Mat 27:48 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki.
Mat 27:49 A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!"
Mat 27:50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Mat 27:51 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg,
Mat 27:52 sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
Mat 27:53 Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.
Mat 27:54 A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták.
Mat 27:55 Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla.
Mat 27:56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.
Mat 27:57 Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.
Mat 27:58 Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.
Mat 27:59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,
Mat 27:60 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.
Mat 27:61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.
Mat 27:62 Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és
Mat 27:63 figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok.
Mat 27:64 Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél."
Mat 27:65 "Legyen őrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!"
Mat 27:66 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.
Mat 28:1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt.
Mat 28:2 Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
Mat 28:3 Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó.
Mat 28:4 Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak.
Mat 28:5 Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: "Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek.
Mat 28:6 Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott!
Mat 28:7 Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam."
Mat 28:8 Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.
Mat 28:9 Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát.
Mat 28:10 Jézus így szólt: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak."
Mat 28:11 Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket.
Mat 28:12 Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak
Mat 28:13 és meghagyták nekik: "Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták.
Mat 28:14 Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket."
Mat 28:15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.
Mat 28:16 A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.
Mat 28:17 Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek.
Mat 28:18 Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön.
Mat 28:19 Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,
Mat 28:20 és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."
Mar 1:1 Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.
Mar 1:2 Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.
Mar 1:3 A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
Mar 1:4 Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.
Mar 1:5 Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Mar 1:6 János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt.
Mar 1:7 Ezt hirdette: "Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját.
Mar 1:8 Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket."
Mar 1:9 Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban.
Mar 1:10 Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá.
Mar 1:11 Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."
Mar 1:12 A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába.
Mar 1:13 Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.
Mar 1:14 János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát
Mar 1:15 és mondta: "Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."
Mar 1:16 Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe.
Mar 1:17 Jézus ezt mondta nekik: "Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket."
Mar 1:18 Rögtön otthagyták hálójukat és követték.
Mar 1:19 Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában.
Mar 1:20 Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.
Mar 1:21 Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított.
Mar 1:22 Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mar 1:23 A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált:
Mar 1:24 "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje."
Mar 1:25 Jézus ráparancsolt, így szólva: "Hallgass és menj ki belőle!"
Mar 1:26 A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle.
Mar 1:27 Mindnyájan elcsodálkoztak. "Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki."
Mar 1:28 Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
Mar 1:29 A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment.
Mar 1:30 Simon anyósa lázas betegen feküdt. Ezt azonnal elmondták Jézusnak.
Mar 1:31 Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Mar 1:32 Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat.
Mar 1:33 Az egész város az ajtó elé gyülekezett.
Mar 1:34 Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda.
Mar 1:35 Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.
Mar 1:36 Simon és társai utána mentek, hogy megkeressék.
Mar 1:37 Amikor megtalálták, ezt mondták neki: "Mindenki téged keres."
Mar 1:38 De ő így válaszolt: "Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki."
Mar 1:39 S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.
Mar 1:40 Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: "Ha akarod, megtisztíthatsz."
Mar 1:41 Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!"
Mar 1:42 Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Mar 1:43 De Jézus szigorúan ráparancsolt s elküldte, ezt mondva neki:
Mar 1:44 "Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik."
Mar 1:45 Ám az, alig hogy elment, mindenfelé híresztelni és terjeszteni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett nyilvánosan be a városba, inkább távolabbi, csendesebb helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenünnen jöttek hozzá.
Mar 2:1 Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van,
Mar 2:2 annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét.
Mar 2:3 Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték.
Mar 2:4 Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt.
Mar 2:5 Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: "Fiam, bűneid bocsánatot nyertek."
Mar 2:6 Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban:
Mar 2:7 "Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"
Mar 2:8 Jézus lelkében belelátott gondolataikba. "Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. -
Mar 2:9 Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj?
Mar 2:10 Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához:
Mar 2:11 "Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!"
Mar 2:12 Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: "Ilyet még nem láttunk soha."
Mar 2:13 Megint kiment a tó partjára. Az egész sokaság hozzá ment, ő pedig tanította őket.
Mar 2:14 Ahogy a vámnál elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felállt és követte.
Mar 2:15 Lévi házában asztalhoz telepedett. Sok vámos és bűnös is ott ült együtt Jézussal és tanítványaival az asztalnál. Sokan voltak. Követték őt
Mar 2:16 a farizeusok közül való írástudók is, és amikor látták, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik, megszólították tanítványait: "Miért eszik és iszik együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?"
Mar 2:17 Jézus meghallotta és így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket."
Mar 2:18 János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért akadtak, akik odamentek hozzá és megkérdezték: "Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?"
Mar 2:19 Jézus így válaszolt: "Böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek.
Mar 2:20 De eljön az idő, amikor kiragadják körükből a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Mar 2:21 Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit és a szakadás még nagyobb lesz.
Mar 2:22 És senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való."
Mar 2:23 Egy szombaton vetésen vitt keresztül az útja. Tanítványai útközben tépdesték a kalászt.
Mar 2:24 Erre a farizeusok megszólították: "Nézd, olyat tesznek szombaton, amilyet nem szabad!"
Mar 2:25 De ő megfelelt nekik: "Sose olvastátok, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt éhezett?
Mar 2:26 Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, s adott a társainak is."
Mar 2:27 Aztán ezt mondta nekik: "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.
Mar 2:28 Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is."
Mar 3:1 Ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember.
Mar 3:2 Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.
Mar 3:3 Felszólította a béna kezű embert: "Állj középre!"
Mar 3:4 Aztán megkérdezte őket: "Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?" Hallgattak.
Mar 3:5 Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
Mar 3:6 A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Mar 3:7 Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából,
Mar 3:8 Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékéről szintén nagy tömeg gyűlt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe.
Mar 3:9 Szólt tanítványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja.
Mar 3:10 Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék.
Mar 3:11 A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: "Te az Isten Fia vagy!"
Mar 3:12 De ő keményen rájuk parancsolt, hogy ne vigyék szét a hírét.
Mar 3:13 Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek.
Mar 3:14 Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.
Mar 3:15 Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket.
Mar 3:16 Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta,
Mar 3:17 Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak,
Mar 3:18 Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont
Mar 3:19 és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.
Mar 3:20 Amikor hazament, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük.
Mar 3:21 Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.
Mar 3:22 A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: "Belzebul szállta meg" és: "A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket."
Mar 3:23 Ám ő összehívta őket, és mondott egy hasonlatot nekik: "Hogy űzhetné ki sátán a sátánt?
Mar 3:24 Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn.
Mar 3:25 Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább.
Mar 3:26 Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul.
Mar 3:27 Senki sem törhet be az erős ember házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát.
Mar 3:28 Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer.
Mar 3:29 De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad."
Mar 3:30 Mert ezt mondták róla: "Tisztátalan lélek van benne."
Mar 3:31 Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták.
Mar 3:32 Sokan ültek körülötte, szóltak neki: "Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek."
Mar 3:33 Így válaszolt: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?"
Mar 3:34 Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: "Ezek az én anyám és testvéreim!
Mar 3:35 Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám."
Mar 4:1 Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért bárkába szállt, így ő a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett.
Mar 4:2 Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:
Mar 4:3 "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.
Mar 4:4 Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették.
Mar 4:5 Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe.
Mar 4:6 De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret.
Mar 4:7 Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnőttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést.
Mar 4:8 De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlődött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat.
Mar 4:9 Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!" - mondta.
Mar 4:10 Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme.
Mar 4:11 Ezt felelte nekik: "Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak,
Mar 4:12 hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek."
Mar 4:13 Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet, Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet?
Mar 4:14 A magvető a tanítást veti.
Mar 4:15 Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükből az elvetett igét.
Mar 4:16 Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szíve- sen fogadják,
Mar 4:17 de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak.
Mar 4:18 És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást,
Mar 4:19 de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad.
Mar 4:20 Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.
Mar 4:21 Ezután így folytatta: "Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?
Mar 4:22 Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.
Mar 4:23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Mar 4:24 Azután így szólt: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá.
Mar 4:25 Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle."
Mar 4:26 Azután ezt mondta: "Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe.
Mar 4:27 Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan.
Mar 4:28 A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban.
Mar 4:29 Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Mar 4:30 Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük?
Mar 4:31 Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál.
Mar 4:32 De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak."
Mar 4:33 Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék.
Mar 4:34 Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.
Mar 4:35 Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra."
Mar 4:36 Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak.
Mar 4:37 Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.
Mar 4:38 Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk?"
Mar 4:39 Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett.
Mar 4:40 Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?"
Mar 4:41 Nagy félelem fogta el őket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"
Mar 5:1 Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére.
Mar 5:2 Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele.
Mar 5:3 A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani.
Mar 5:4 Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie.
Mar 5:5 Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát.
Mar 5:6 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és
Mar 5:7 hangosan kiabált: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!"
Mar 5:8 Mert ráparancsolt: "Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!"
Mar 5:9 Meg is kérdezte: "Mi a neved?" "Légiónak hívnak - válaszolta -, mert sokan vagyunk."
Mar 5:10 Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről.
Mar 5:11 Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda.
Mar 5:12 "Küldj a sertésekbe - kérték -, hadd szálljuk meg azokat."
Mar 5:13 Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt.
Mar 5:14 A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt.
Mar 5:15 Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek.
Mar 5:16 A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel.
Mar 5:17 Arra kérték, hagyja el határukat.
Mar 5:18 Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen.
Mar 5:19 Nem engedte meg neki. "Menj haza a tieidhez - mondta neki -, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad."
Mar 5:20 Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.
Mar 5:21 Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré.
Mar 5:22 Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult,
Mar 5:23 és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen."
Mar 5:24 El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte.
Mar 5:25 Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett,
Mar 5:26 és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota.
Mar 5:27 Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját.
Mar 5:28 Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok."
Mar 5:29 Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult.
Mar 5:30 Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: "Ki érintette meg a ruhámat?"
Mar 5:31 Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?"
Mar 5:32 De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
Mar 5:33 Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent.
Mar 5:34 Ő megnyugtatta: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!"
Mar 5:35 Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?"
Mar 5:36 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!"
Mar 5:37 Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen.
Mar 5:38 Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott.
Mar 5:39 Bement, s így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik."
Mar 5:40 Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt.
Mar 5:41 Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: "Talita kum", ami annyit jelent: "Kislány, parancsolom, kelj föl!"
Mar 5:42 A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.
Mar 5:43 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.
Mar 6:1 Innen eltávozva saját városába ment. Tanítványai elkísérték.
Mar 6:2 A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz!
Mar 6:3 Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak rajta.
Mar 6:4 Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete."
Mar 6:5 S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel.
Mar 6:6 Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Mar 6:7 Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken.
Mar 6:8 Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben.
Mar 6:9 Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Mar 6:10 Azután folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok.
Mar 6:11 Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük."
Mar 6:12 Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot,
Mar 6:13 sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mar 6:14 Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő.
Mar 6:15 Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül.
Mar 6:16 Heródes ezek hallatára megállapította magában: "János támadt fel, akit lefejeztettem."
Mar 6:17 Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett.
Mar 6:18 János tudniillik figyelmeztette Heródest: "Nem szabad testvéred feleségével élned."
Mar 6:19 Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta.
Mar 6:20 Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta.
Mar 6:21 Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek.
Mar 6:22 Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked."
Mar 6:23 Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is."
Mar 6:24 Az kiment és megkérdezte anyját: "Mit kérjek?" "Keresztelő János fejét" - válaszolta.
Mar 6:25 Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: "Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!"
Mar 6:26 A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani.
Mar 6:27 Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben,
Mar 6:28 és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának.
Mar 6:29 Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.
Mar 6:30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak.
Mar 6:31 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!" Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.
Mar 6:32 Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek.
Mar 6:33 De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Mar 6:34 Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.
Mar 6:35 Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: "A vidék elhagyatott, s már késő van.
Mar 6:36 Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni."
Mar 6:37 Ő azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni!" Azok ezt felelték: "Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?"
Mar 6:38 Erre megkérdezte: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Megtudták és jelentették: "Öt, és két halunk."
Mar 6:39 Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre.
Mar 6:40 Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban.
Mar 6:41 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta.
Mar 6:42 Mindenki evett és jól is lakott.
Mar 6:43 A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele.
Mar 6:44 A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.
Mar 6:45 Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget.
Mar 6:46 Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni.
Mar 6:47 Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton.
Mar 6:48 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni.
Mar 6:49 Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni,
Mar 6:50 mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: "Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!"
Mar 6:51 Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni,
Mar 6:52 mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.
Mar 6:53 Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek.
Mar 6:54 Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték.
Mar 6:55 Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott.
Mar 6:56 Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mar 7:1 Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt.
Mar 7:2 Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.
Mar 7:3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.
Mar 7:4 És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
Mar 7:5 A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?"
Mar 7:6 Ezt a választ adta nekik: "Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.
Mar 7:7 De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.
Mar 7:8 Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok."
Mar 7:9 Majd így folytatta: "Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére."
Mar 7:10 Mózes azt mondta: "Tiszteld apádat és anyádat" és: "Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon." Ti viszont ezt mondjátok:
Mar 7:11 Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek,
Mar 7:12 már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért.
Mar 7:13 Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek."
Mar 7:14 Ismét magához szólította a népet. "Hallgassatok rám mindnyájan - mondta -, és értsétek meg:
Mar 7:15 Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.
Mar 7:16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Mar 7:17 Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme.
Mar 7:18 Így felelt nekik: "Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be,
Mar 7:19 mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának minősített minden ételt.
Mar 7:20 De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert.
Mar 7:21 Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
Mar 7:22 házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Mar 7:23 Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Mar 7:24 Ezután elindult és Tírusz és Szidon környékére ment. Itt betért egy házba, és nem akarta, hogy tudjanak róla. De nem maradhatott rejtekben.
Mar 7:25 Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felőle, odasietett hozzá és a lába elé borult.
Mar 7:26 Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy űzze ki a lányából a gonosz lelket.
Mar 7:27 Ezt mondta neki: "Hadd jól- lakni előbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyának dobni."
Mar 7:28 De az így felelt: "Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak."
Mar 7:29 Erre így szólt hozzá: "Ezekért a szavakért menj, a gonosz lélek elhagyta lányodat."
Mar 7:30 Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mar 7:31 Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, Dekapolisz határába.
Mar 7:32 Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét.
Mar 7:33 Külön hívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét,
Mar 7:34 föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: "Effata, azaz nyílj meg!"
Mar 7:35 Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt.
Mar 7:36 Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették.
Mar 7:37 Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: "Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket."
Mar 8:1 Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait.
Mar 8:2 "Sajnálom a tömeget - mondta -, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük.
Mar 8:3 Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek."
Mar 8:4 Tanítványai ezt válaszolták: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?"
Mar 8:5 Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét" - válaszolták.
Mar 8:6 Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt.
Mar 8:7 Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki.
Mar 8:8 Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett.
Mar 8:9 Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket,
Mar 8:10 maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mar 8:11 Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.
Mar 8:12 Lelke mélyéből felsóhajtott: "Miért akar jelet ez a nemzedék? - mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet."
Mar 8:13 Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.
Mar 8:14 Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy.
Mar 8:15 Jézus a lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!"
Mar 8:16 Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük.
Mar 8:17 Jézus észrevette és így szólt: "Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek?
Mar 8:18 Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá,
Mar 8:19 hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" "Tizenkettőt" - felelték.
Mar 8:20 "S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?" "Hét" - mondták.
Mar 8:21 Erre újra kérdezte: "Még mindig nem értitek?"
Mar 8:22 Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg.
Mar 8:23 Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: "Látsz valamit?"
Mar 8:24 Az felnézett, s így szólt: "Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának."
Mar 8:25 Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Mar 8:26 Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: "A faluba ne menj be!"
Mar 8:27 Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?"
Mar 8:28 Azok így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának."
Mar 8:29 Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: "A Messiás vagy."
Mar 8:30 A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.
Mar 8:31 Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad.
Mar 8:32 Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki.
Mar 8:33 De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: "Távozz mögém sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével."
Mar 8:34 Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.
Mar 8:35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.
Mar 8:36 Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?
Mar 8:37 Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?
Mar 8:38 Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."
Mar 9:1 Aztán még hozzáfűzte: "Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát."
Mar 9:2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük.
Mar 9:3 Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni.
Mar 9:4 Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal.
Mar 9:5 Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."
Mar 9:6 Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Mar 9:7 Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!"
Mar 9:8 Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust.
Mar 9:9 A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
Mar 9:10 A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad.
Mar 9:11 Azután megkérdezték tőle: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?"
Mar 9:12 Ezt válaszolta: "Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része.
Mar 9:13 Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla."
Mar 9:14 Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük. Írástudók vitatkoztak velük.
Mar 9:15 Mihelyt az emberek észrevették, elcsodálkoztak, majd eléje siettek és üdvözölték.
Mar 9:16 Megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?"
Mar 9:17 Valaki megszólalt a tömegből: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg.
Mar 9:18 Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták."
Mar 9:19 "Ó, te hitetlen nemzedék - válaszolta -, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!"
Mar 9:20 Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett.
Mar 9:21 "Mióta szenved a bajban?" - kérdezte apját. "Kicsi kora óta - válaszolta. -
Mar 9:22 Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk."
Mar 9:23 Jézus így felelt: "Ha valamit tehetsz?... Minden lehetséges annak, aki hisz."
Mar 9:24 A fiú apja erre felkiáltott: "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!"
Mar 9:25 Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: "Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!"
Mar 9:26 Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt.
Mar 9:27 Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt.
Mar 9:28 Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
Mar 9:29 "Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására" - felelte.
Mar 9:30 Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla,
Mar 9:31 mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad.
Mar 9:32 Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni.
Mar 9:33 Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: "Miről beszélgettetek az úton?"
Mar 9:34 Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük.
Mar 9:35 Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: "Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája."
Mar 9:36 Aztán odahívott egy gyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta:
Mar 9:37 "Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
Mar 9:38 Ekkor János szólalt meg: "Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk."
Mar 9:39 Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni.
Mar 9:40 Aki nincs ellenünk, az velünk van.
Mar 9:41 Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat.
Mar 9:42 Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.
Mar 9:43 Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre.
Mar 9:44 Mar 9:45 Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tűzére kerülni.
Mar 9:46 Mar 9:47 Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni,
Mar 9:48 ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
Mar 9:49 Mindenkit tűzzel sóznak majd meg.
Mar 9:50 A só jó. De ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és éljetek békében egymással."
Mar 10:1 Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket.
Mar 10:2 A farizeusok is odamentek és megkérdezték: "El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni.
Mar 10:3 De ő kérdéssel válaszolt: "Mit parancsolt nektek Mózes?"
Mar 10:4 "Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt" - felelték.
Mar 10:5 Jézus folytatta: "Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot.
Mar 10:6 De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott.
Mar 10:7 Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik,
Mar 10:8 és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.
Mar 10:9 Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét."
Mar 10:10 Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették.
Mar 10:11 Ezt válaszolta: "Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.
Mar 10:12 Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör."
Mar 10:13 Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították őket.
Mar 10:14 Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa.
Mar 10:15 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda."
Mar 10:16 Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
Mar 10:17 Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Mar 10:18 "Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten.
Mar 10:19 Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!"
Mar 10:20 "Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva."
Mar 10:21 Jézus ránézett és megkedvelte. "Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!"
Mar 10:22 Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Mar 10:23 Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: "Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!"
Mar 10:24 A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: "Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!
Mar 10:25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Mar 10:26 Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
Mar 10:27 Jézus rájuk nézett, és folytatta: "Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges."
Mar 10:28 Ekkor Péter megszólalt: "Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."
Mar 10:29 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét,
Mar 10:30 százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet.
Mar 10:31 Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők."
Mar 10:32 Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog:
Mar 10:33 "Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak.
Mar 10:34 Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad."
Mar 10:35 Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: "Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket."
Mar 10:36 "Mit tegyek nektek?" - kérdezte.
Mar 10:37 "Add meg nekünk - felelték -, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben."
Mar 10:38 Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?"
Mar 10:39 "Készen" - felelték. Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.
Mar 10:40 De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült".
Mar 10:41 Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Mar 10:42 Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat.
Mar 10:43 Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok,
Mar 10:44 és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.
Mar 10:45 Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
Mar 10:46 Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve.
Mar 10:47 Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Mar 10:48 Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Mar 10:49 Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!"
Mar 10:50 Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz.
Mar 10:51 Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak."
Mar 10:52 Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.
Mar 11:1 Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfage és Betánia táján, az Olajfák-hegyénél előreküldte két tanítványát
Mar 11:2 ezzel az utasítással: "Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide!
Mar 11:3 Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi."
Mar 11:4 El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve.
Mar 11:5 Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?"
Mar 11:6 Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket.
Mar 11:7 A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült.
Mar 11:8 Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak.
Mar 11:9 Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
Mar 11:10 Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!"
Mar 11:11 Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.
Mar 11:12 Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett.
Mar 11:13 Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.
Mar 11:14 Azt mondta neki: "Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!" A tanítványok hallották.
Mar 11:15 Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta.
Mar 11:16 Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén.
Mar 11:17 Tanított, és mondta nekik: "Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek."
Mar 11:18 Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét.
Mar 11:19 Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.
Mar 11:20 Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt.
Mar 11:21 Péternek eszébe jutott (az átok): "Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt."
Mar 11:22 Jézus így felelt: "Ha hisztek Istenben,
Mar 11:23 bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.
Mar 11:24 Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.
Mar 11:25 Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket."
Mar 11:26 Mar 11:27 Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, írástudók és vének,
Mar 11:28 és megkérdezték: "Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?"
Mar 11:29 Jézus így válaszolt: "Kérdezek tőletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek.
Mar 11:30 János keresztsége az égből való volt, vagy pedig emberektől származott? Feleljetek nekem!"
Mar 11:31 Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: "Ha azt mondjuk: Az égből - azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?
Mar 11:32 Mondjuk talán azt, hogy az emberektől." De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
Mar 11:33 Ezért így válaszoltak Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus azért ezt felelte: "Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket."
Mar 12:1 Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és elment idegenbe.
Mar 12:2 Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből.
Mar 12:3 Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták.
Mar 12:4 Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták.
Mar 12:5 Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.
Mar 12:6 Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik!
Mar 12:7 De a szőlőmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége!
Mar 12:8 Nekiestek hát, megölték és kidobták a szőlőből.
Mar 12:9 Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt.
Mar 12:10 Nem olvastátok az Írást: A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Mar 12:11 Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben?"
Mar 12:12 Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.
Mar 12:13 A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek.
Mar 12:14 Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?"
Mar 12:15 De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: "Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"
Mar 12:16 Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: "Kinek a képe ez, és kinek a felirata?" "A császáré" - felelték.
Mar 12:17 Jézus folytatta: "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak rajta.
Mar 12:18 Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki:
Mar 12:19 "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Mar 12:20 Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
Mar 12:21 Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,
Mar 12:22 sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt.
Mar 12:23 A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?"
Mar 12:24 Jézus így felelt: "Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
Mar 12:25 Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.
Mar 12:26 Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok!
Mar 12:27 Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok."
Mar 12:28 Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik az első a parancsok közül?"
Mar 12:29 Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
Mar 12:30 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
Mar 12:31 A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs."
Mar 12:32 Az írástudó helyeselte: "Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.
Mar 12:33 Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál."
Mar 12:34 Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mar 12:35 Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: "Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia?
Mar 12:36 Maga Dávid a Szentlélek erejéből ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.
Mar 12:37 Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta.
Mar 12:38 Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket.
Mar 12:39 Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket.
Mar 12:40 Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk."
Mar 12:41 Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.
Mar 12:42 De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be.
Mar 12:43 Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.
Mar 12:44 Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését."
Mar 13:1 Amint kijöttek a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!"
Mar 13:2 Jézus így felelt: "Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak."
Mar 13:3 Amikor az Olajfák-hegyén a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték:
Mar 13:4 "Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?"
Mar 13:5 Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!
Mar 13:6 Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek.
Mar 13:7 Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget.
Mar 13:8 Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek.
Mar 13:9 Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam.
Mar 13:10 Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek.
Mar 13:11 Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek.
Mar 13:12 Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák.
Mar 13:13 A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül.
Mar 13:14 Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe.
Mar 13:15 Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról.
Mar 13:16 Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét.
Mar 13:17 Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!
Mar 13:18 Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
Mar 13:19 Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek.
Mar 13:20 Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.
Mar 13:21 Akkor ha valaki azt mondja: Nézzétek, itt van a Krisztus vagy ott van! - ne higgyétek.
Mar 13:22 Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék.
Mar 13:23 Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.
Mar 13:24 Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot,
Mar 13:25 a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Mar 13:26 Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel.
Mar 13:27 Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.
Mar 13:28 Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Mar 13:29 Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban.
Mar 13:30 Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.
Mar 13:31 Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.
Mar 13:32 Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.
Mar 13:33 Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő.
Mar 13:34 Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon.
Mar 13:35 Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel.
Mar 13:36 Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik!
Mar 13:37 Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"
Mar 14:1 Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék.
Mar 14:2 Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!"
Mar 14:3 Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte.
Mar 14:4 Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni?
Mar 14:5 Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak.
Mar 14:6 Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem!
Mar 14:7 Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek.
Mar 14:8 Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre.
Mar 14:9 Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek."
Mar 14:10 Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül elment a főpaphoz, hogy elárulja.
Mar 14:11 Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa.
Mar 14:12 A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?"
Mar 14:13 Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába,
Mar 14:14 aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?
Mar 14:15 Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."
Mar 14:16 A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.
Mar 14:17 Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.
Mar 14:18 Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem."
Mar 14:19 Elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én?"
Mar 14:20 Így válaszolt: "Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba.
Mar 14:21 Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."
Mar 14:22 Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."
Mar 14:23 Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle.
Mar 14:24 Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.
Mar 14:25 Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."
Mar 14:26 Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére.
Mar 14:27 Ott Jézus megmondta: "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.
Mar 14:28 De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába."
Mar 14:29 Péter erősködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem."
Mar 14:30 Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz."
Mar 14:31 Erre még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.
Mar 14:32 Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom."
Mar 14:33 Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni.
Mar 14:34 Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!"
Mar 14:35 Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra.
Mar 14:36 "Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"
Mar 14:37 Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?
Mar 14:38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge."
Mar 14:39 Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott.
Mar 14:40 Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek.
Mar 14:41 Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek?
Mar 14:42 Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!"
Mar 14:43 Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki.
Mar 14:44 Az áruló így adott jelt: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!"
Mar 14:45 Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta.
Mar 14:46 Erre rátették kezüket és elfogták.
Mar 14:47 Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét.
Mar 14:48 Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót.
Mar 14:49 Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie."
Mar 14:50 Erre mindenki magára hagyta és elmenekült.
Mar 14:51 Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,
Mar 14:52 otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.
Mar 14:53 Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók.
Mar 14:54 Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél.
Mar 14:55 A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
Mar 14:56 Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett.
Mar 14:57 Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene:
Mar 14:58 "Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása."
Mar 14:59 De vallomásuk így sem vágott egybe.
Mar 14:60 Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?"
Mar 14:61 De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?"
Mar 14:62 Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin."
Mar 14:63 A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra?
Mar 14:64 Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték a halálra.
Mar 14:65 Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az őrség tagjai is arcul verték.
Mar 14:66 Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója.
Mar 14:67 Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál."
Mar 14:68 De ő tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas.
Mar 14:69 A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való."
Mar 14:70 Ő megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy."
Mar 14:71 Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!"
Mar 14:72 A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt.
Mar 15:1 Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak.
Mar 15:2 Pilátus megkérdezte: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - válaszolta.
Mar 15:3 A főpapok sok vádat hoztak fel ellene.
Mar 15:4 Pilátus újra megkérdezte: "Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!"
Mar 15:5 Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust.
Mar 15:6 Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle.
Mar 15:7 Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el.
Mar 15:8 Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet.
Mar 15:9 Pilátus megkérdezte: "Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?"
Mar 15:10 Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére.
Mar 15:11 Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje.
Mar 15:12 Pilátus ismét megkérdezte: "Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?"
Mar 15:13 Azok újra ezt kiáltozták: "Keresztre vele!"
Mar 15:14 Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!"
Mar 15:15 Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.
Mar 15:16 A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyőrséget.
Mar 15:17 Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére,
Mar 15:18 és így köszöntötték: "Üdvözlégy, zsidók királya!"
Mar 15:19 A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte.
Mar 15:20 Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá. Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék.
Mar 15:21 Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
Mar 15:22 Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya hegyet jelenti.
Mar 15:23 Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
Mar 15:24 Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson.
Mar 15:25 Három óra volt, amikor keresztre feszítették.
Mar 15:26 Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya.
Mar 15:27 Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől.
Mar 15:28 Így beteljesedett az Írás: "A gonoszok közé sorolták."
Mar 15:29 Az arra menők káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,
Mar 15:30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"
Mar 15:31 A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.
Mar 15:32 A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk!" Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek.
Mar 15:33 Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig.
Mar 15:34 Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?" Ez annyit jelent: "Istenem, Istenem, miért hagytál el?"
Mar 15:35 Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: "Lám, Illést hívja."
Mar 15:36 Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. "Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!"
Mar 15:37 Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Mar 15:38 A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig.
Mar 15:39 Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt."
Mar 15:40 Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalómé.
Mar 15:41 Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
Mar 15:42 Amikor esteledett - előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt -,
Mar 15:43 jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.
Mar 15:44 Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e.
Mar 15:45 Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet.
Mar 15:46 Az pedig gyolcsot vá- sárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített.
Mar 15:47 Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.
Mar 16:1 Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásá- roltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák.
Mar 16:2 A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz.
Mar 16:3 Egymás közt így beszélgettek: "Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?"
Mar 16:4 De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt.
Mar 16:5 Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek.
Mar 16:6 De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették!
Mar 16:7 De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek."
Mar 16:8 Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.
Mar 16:9 Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte.
Mar 16:10 Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak.
Mar 16:11 Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el.
Mar 16:12 Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek.
Mar 16:13 Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek.
Mar 16:14 Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták.
Mar 16:15 Aztán így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Mar 16:16 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.
Mar 16:17 Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek,
Mar 16:18 kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak."
Mar 16:19 Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján,
Mar 16:20 ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.
Luk 1:1 Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy,
Luk 1:2 ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének,
Luk 1:3 jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil,
Luk 1:4 hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.
Luk 1:5 Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abia osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták.
Luk 1:6 Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint.
Luk 1:7 De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak.
Luk 1:8 Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt,
Luk 1:9 s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe.
Luk 1:10 Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott.
Luk 1:11 Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán.
Luk 1:12 Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem.
Luk 1:13 Az angyal azonban így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni.
Luk 1:14 Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén.
Luk 1:15 Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.
Luk 1:16 Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz.
Luk 1:17 Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak."
Luk 1:18 Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban."
Luk 1:19 "Én Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt.
Luk 1:20 Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni."
Luk 1:21 A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben.
Luk 1:22 Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt,
Luk 1:23 s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament.
Luk 1:24 E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta.
Luk 1:25 "Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított."
Luk 1:26 A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
Luk 1:27 egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.
Luk 1:28 Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál."
Luk 1:29 E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.
Luk 1:30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Luk 1:31 Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.
Luk 1:32 Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
Luk 1:33 és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége."
Luk 1:34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?"
Luk 1:35 Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.
Luk 1:36 Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták,
Luk 1:37 mert Istennél semmi sem lehetetlen."
Luk 1:38 Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.
Luk 1:39 Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába.
Luk 1:40 Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.
Luk 1:41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.
Luk 1:42 Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
Luk 1:43 Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?
Luk 1:44 Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.
Luk 1:45 Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Luk 1:46 Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat,
Luk 1:47 és szívem ujjong megváltó Istenemben,
Luk 1:48 mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
Luk 1:49 mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.
Luk 1:50 Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad.
Luk 1:51 Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket,
Luk 1:52 letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.
Luk 1:53 Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
Luk 1:54 Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról,
Luk 1:55 amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért."
Luk 1:56 Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.
Luk 1:57 Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült.
Luk 1:58 Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek.
Luk 1:59 A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni.
Luk 1:60 De az anyja tiltakozott: "Nem, hanem Jánosnak kell hívni."
Luk 1:61 Így válaszoltak neki: "Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának."
Luk 1:62 Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék.
Luk 1:63 Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János az ő neve." Mindnyájan csodálkoztak.
Luk 1:64 Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent.
Luk 1:65 A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre.
Luk 1:66 Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: "Vajon mi lesz ebből a gyerekből?" Mert az Úr keze volt vele.
Luk 1:67 Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált:
Luk 1:68 "Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét.
Luk 1:69 Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában.
Luk 1:70 Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta:
Luk 1:71 megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől,
Luk 1:72 hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről.
Luk 1:73 Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk,
Luk 1:74 hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki,
Luk 1:75 szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.
Luk 1:76 Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját,
Luk 1:77 hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára,
Luk 1:78 Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból,
Luk 1:79 hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa."
Luk 1:80 A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.
Luk 2:1 Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze.
Luk 2:2 Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt.
Luk 2:3 Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.
Luk 2:4 József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
Luk 2:5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
Luk 2:6 Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje.
Luk 2:7 Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
Luk 2:8 Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.
Luk 2:9 Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.
Luk 2:10 De az angyal így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.
Luk 2:11 Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.
Luk 2:12 Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket."
Luk 2:13 Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal:
Luk 2:14 "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"
Luk 2:15 Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!"
Luk 2:16 Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.
Luk 2:17 Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel.
Luk 2:18 Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.
Luk 2:19 Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.
Luk 2:20 A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
Luk 2:21 Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.
Luk 2:22 Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
Luk 2:23 ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik,
Luk 2:24 s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
Luk 2:25 Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta.
Luk 2:26 Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.
Luk 2:27 A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek,
Luk 2:28 karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal:
Luk 2:29 "Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében,
Luk 2:30 mert látta szemem üdvösségedet,
Luk 2:31 melyet minden nép színe előtt készítettél,
Luk 2:32 világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek."
Luk 2:33 Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott.
Luk 2:34 Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak -
Luk 2:35 a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."
Luk 2:36 Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után,
Luk 2:37 aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált.
Luk 2:38 Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.
Luk 2:39 Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe.
Luk 2:40 A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.
Luk 2:41 Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Luk 2:42 Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.
Luk 2:43 Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna.
Luk 2:44 Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között.
Luk 2:45 Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék.
Luk 2:46 Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket.
Luk 2:47 Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.
Luk 2:48 Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk."
Luk 2:49 Ezt felelte: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?"
Luk 2:50 Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat.
Luk 2:51 Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Luk 2:52 Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.
Luk 3:1 Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme,
Luk 3:2 Annás és Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
Luk 3:3 S ő bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,
Luk 3:4 ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: "A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!
Luk 3:5 A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá,
Luk 3:6 és minden test meglátja az Isten üdvösségét."
Luk 3:7 Ezért így beszélt a néphez, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen: "Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok az eljövendő harag elől?
Luk 3:8 Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - Mert mondom nektek, van hatalma az Istennek, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak.
Luk 3:9 A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek."
Luk 3:10 Ekkor megkérdezte a tömeg: "Mit tegyünk hát?"
Luk 3:11 "Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen".
Luk 3:12 Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket,
Luk 3:13 s így szóltak hozzá: "Mester, mit tegyünk?" Ezt felelte nekik: "Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva."
Luk 3:14 Megkérdezték a katonák is: "Hát mi mit tegyünk?" Nekik így felelt: "Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal."
Luk 3:15 A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus.
Luk 3:16 Ezért János így szólt hozzájuk: "Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.
Luk 3:17 Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse."
Luk 3:18 És még sok mással is buzdította a népet, így hirdette nekik az örömhírt.
Luk 3:19 Heródes negyedes fejedelmet is megrótta testvérének felesége, Heródiás miatt, és a többi gonosztettéért, amit Heródes elkövetett;
Luk 3:20 amiket az megtetézett még azzal is, hogy börtönbe vetette Jánost.
Luk 3:21 Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég,
Luk 3:22 és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."
Luk 3:23 Föllépésekor Jézus mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt,
Luk 3:24 ez Mattaté, ez Lévié, ez Melchié, ez Jannaié, ez Józsefé,
Luk 3:25 ez Mattatáé, ez Ámoszé, ez Náchumé, ez Heszlié, ez Naggájé,
Luk 3:26 ez Maaté, ez Hattatiáé, ez Szemeiné, ez Józsefé, ez Jodáé,
Luk 3:27 az Jochanané, ez Rezáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nerié,
Luk 3:28 ez Melkié, ez Addié, ez Kozámé, ez Elmadamé, ez Eré,
Luk 3:29 ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jorimé, ez Mattaté, ez Lévié,
Luk 3:30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jonámé, ez Eljakimé,
Luk 3:31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattatáé, ez Nátámé, ez Dávidé,
Luk 3:32 ez Izaié, ez Obedé, ez Boászé, ez Szalmozé, ez Nachsoné,
Luk 3:33 ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Perecé, ez Júdáé,
Luk 3:34 ez Jákobé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náchoré,
Luk 3:35 ez Szeruché, ez Regué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selaké,
Luk 3:36 ez Kenáné, ez Arpachsádé, ez Szemé, ez Noéé, ez Lámeché,
Luk 3:37 ez Metuselaché, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalalelé, ez Kenané,
Luk 3:38 ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé, ez az Istené.
Luk 4:1 Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult
Luk 4:2 negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.
Luk 4:3 Ekkor így szólt hozzá a sátán: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!"
Luk 4:4 De Jézus ezt felelte: "Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember."
Luk 4:5 Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát.
Luk 4:6 "Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom.
Luk 4:7 Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz."
Luk 4:8 Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"
Luk 4:9 Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét!
Luk 4:10 Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak, és:
Luk 4:11 Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad."
Luk 4:12 De Jézus ezt válaszolta: "Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"
Luk 4:13 Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.
Luk 4:14 Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken.
Luk 4:15 Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta.
Luk 4:16 Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett.
Luk 4:17 Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva:
Luk 4:18 "Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,
Luk 4:19 és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét."
Luk 4:20 Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött.
Luk 4:21 S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok."
Luk 4:22 Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia?" - kérdezgették.
Luk 4:23 Így szólt hát hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!"
Luk 4:24 Majd így folytatta: "Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.
Luk 4:25 S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön.
Luk 4:26 De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz.
Luk 4:27 Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."
Luk 4:28 Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában.
Luk 4:29 Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.
Luk 4:30 De ő áthaladt köztük és eltávozott.
Luk 4:31 Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket.
Luk 4:32 Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.
Luk 4:33 Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt.
Luk 4:34 Ez hangosan kiabálta: "Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje."
Luk 4:35 Jézus ráparancsolt: "Elhallgass és menj ki belőle!" Erre a tisztátalan lélek a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki.
Luk 4:36 Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: "Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?"
Luk 4:37 Híre elterjedt az egész környéken.
Luk 4:38 Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta.
Luk 4:39 Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.
Luk 4:40 Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket.
Luk 4:41 Sokakból gonosz lélek ment ki, így kiáltozva: "Te az Isten Fia vagy!" De ő rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus.
Luk 4:42 Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket.
Luk 4:43 De ő azt felelte: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem."
Luk 4:44 És hirdette Júdea zsinagógáiban.
Luk 5:1 Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát.
Luk 5:2 Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták.
Luk 5:3 Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Luk 5:4 Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!"
Luk 5:5 "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" - válaszolta Simon -,
Luk 5:6 és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.
Luk 5:7 Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Luk 5:8 Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!"
Luk 5:9 Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el.
Luk 5:10 Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel."
Luk 5:11 Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.
Luk 5:12 Amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, egy leprával borított férfi meglátta, elé borult és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!"
Luk 5:13 Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal megtisztult a leprától.
Luk 5:14 Meghagyta neki, hogy ne mondja el senkinek: "hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által előírt áldozatot bizonyságul nekik."
Luk 5:15 A dolog híre mégis egyre jobban elterjedt. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy hallgassa, és ki-ki meggyógyuljon betegségéből.
Luk 5:16 Ő azonban elvonult a pusztába, és imádkozott.
Luk 5:17 Egy napon, amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különféle falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje gyógyításra ösztönözte.
Luk 5:18 És íme, hordágyon férfiak hoztak egy béna embert. Megpróbálkoztak bejutni, hogy eléje tegyék,
Luk 5:19 de akkora volt a tömeg, hogy nem találtak utat. Ezért a cseréptetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé.
Luk 5:20 Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek."
Luk 5:21 Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?"
Luk 5:22 Jézus belelátott gondolataikba, így szólt hát hozzájuk: "Miféle gondolatokat forgattok magatokban?
Luk 5:23 Mi könnyebb? Ezt mondani: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy: Kelj fel és járj?
Luk 5:24 De tudjátok meg, hogy az Emberfiának igenis van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani!" Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!"
Luk 5:25 A szemük láttára rögtön fölkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és az Istent dicsőítve hazament.
Luk 5:26 Mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták az Istent, és félelemmel eltelve mondották: "Ma megfoghatatlan dolgoknak voltunk a tanúi."
Luk 5:27 Ezek után kiment, s meglátott egy Lévi nevű vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: "Kövess engem!"
Luk 5:28 Az felállt, és mindenét otthagyva követte őt.
Luk 5:29 Lévi a házában nagy lakomát rendezett neki. Nagyon sok vámos és más ember együtt ült vele az asztalnál.
Luk 5:30 A farizeusok és az írástudók emiatt zúgolódtak. "Miért esztek és isztok együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?" - kérdezték tanítványaitól.
Luk 5:31 Jézus adott nekik feleletet: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Luk 5:32 Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek."
Luk 5:33 Ők azonban ezt mondták neki: "János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak."
Luk 5:34 Jézus ezt válaszolta nekik: "Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a vőlegény?
Luk 5:35 Eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek."
Luk 5:36 Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt.
Luk 5:37 Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek.
Luk 5:38 Az új bor új tömlőbe való.
Luk 5:39 Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja."
Luk 6:1 Az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai kalászokat téptek, kezükkel szétmorzsolták és ették.
Luk 6:2 Néhány farizeus rájuk szólt: "Miért tesztek olyat, ami szombaton tiltva van?"
Luk 6:3 Jézus felelt nekik: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett?
Luk 6:4 Bement az Isten házába, fogta a szent kenyeret és evett belőle, és adott a többieknek is, noha ezt csak a papoknak lett volna szabad megtenniük?"
Luk 6:5 Majd hozzátette: "Az Emberfia ura a szombatnak is."
Luk 6:6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva.
Luk 6:7 Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy legyen alapjuk vádat emelni ellene.
Luk 6:8 De ő belelátott gondolataikba, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: "Állj fel és gyere ide a középre!" Az felállt és odament.
Luk 6:9 Jézus odafordult hozzájuk: "Kérdem tőletek, szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?"
Luk 6:10 Ezzel végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az szót fogadott és meggyógyult a keze.
Luk 6:11 Az írástudók és a farizeusok esztelen haragra gerjedtek, és egymás közt elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek Jézussal.
Luk 6:12 Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.
Luk 6:13 Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket:
Luk 6:14 Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Luk 6:15 Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont,
Luk 6:16 aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.
Luk 6:17 Aztán lejött velük a hegyről és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyűlt köré egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidoni tengermellékről,
Luk 6:18 hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak.
Luk 6:19 Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.
Luk 6:20 Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: "Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
Luk 6:21 Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
Luk 6:22 Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt.
Luk 6:23 Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal.
Luk 6:24 De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat.
Luk 6:25 Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Luk 6:26 Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.
Luk 6:27 Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel.
Luk 6:28 Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.
Luk 6:29 Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.
Luk 6:30 Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza.
Luk 6:31 Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.
Luk 6:32 Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
Luk 6:33 Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót.
Luk 6:34 Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják.
Luk 6:35 Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.
Luk 6:36 Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Luk 6:37 Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.
Luk 6:38 Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Luk 6:39 Hasonlatot is mondott nekik: "Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?
Luk 6:40 Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Luk 6:41 Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?
Luk 6:42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.
Luk 6:43 Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz.
Luk 6:44 A fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt.
Luk 6:45 A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél.
Luk 6:46 Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok?
Luk 6:47 Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja.
Luk 6:48 A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült.
Luk 6:49 Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építő emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban összeomlott és romhalmazzá vált."
Luk 7:1 Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba.
Luk 7:2 Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt.
Luk 7:3 A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
Luk 7:4 Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: "Megérdemli, hogy teljesítsd kérését.
Luk 7:5 Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk".
Luk 7:6 Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj!
Luk 7:7 Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.
Luk 7:8 Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! - akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor megteszi."
Luk 7:9 Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: "Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam."
Luk 7:10 Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.
Luk 7:11 Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is igen sokan.
Luk 7:12 Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegy asszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból.
Luk 7:13 Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!"
Luk 7:14 Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!"
Luk 7:15 A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.
Luk 7:16 Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."
Luk 7:17 S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé.
Luk 7:18 Ezekről az eseményekről a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát
Luk 7:19 és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?"
Luk 7:20 Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: "Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?"
Luk 7:21 Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat.
Luk 7:22 Ezért így felelt nekik: "Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.
Luk 7:23 Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!"
Luk 7:24 Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat?
Luk 7:25 Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók.
Luk 7:26 Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, többet mint prófétát.
Luk 7:27 Őróla van megírva: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat."
Luk 7:28 Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála."
Luk 7:29 Akik hallgatták, az egész nép, sőt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét.
Luk 7:30 A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg.
Luk 7:31 "Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók?
Luk 7:32 A gyerekekhez hasonlítanak, akik ott tanyáznak a piacon és egymásnak kiabálják: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem zokogtatok.
Luk 7:33 Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik s azt beszélitek róla, hogy ördöge van.
Luk 7:34 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja.
Luk 7:35 A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja."
Luk 7:36 Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
Luk 7:37 Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott.
Luk 7:38 Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal.
Luk 7:39 Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő."
Luk 7:40 Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!"
Luk 7:41 "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
Luk 7:42 Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?"
Luk 7:43 "Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki.
Luk 7:44 Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg.
Luk 7:45 Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.
Luk 7:46 Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával.
Luk 7:47 Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret."
Luk 7:48 Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bűneid bocsánatot nyernek."
Luk 7:49 A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?"
Luk 7:50 De ő ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!"
Luk 8:1 Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő
Luk 8:2 és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki,
Luk 8:3 Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
Luk 8:4 Amikor egyszer nagy tömeg vette körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy példabeszédet:
Luk 8:5 "Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették.
Luk 8:6 Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet.
Luk 8:7 Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket.
Luk 8:8 A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott." Amikor befejezte, fölemelte a hangját: "Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!"
Luk 8:9 Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme.
Luk 8:10 Így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.
Luk 8:11 Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava.
Luk 8:12 Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.
Luk 8:13 A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak.
Luk 8:14 A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.
Luk 8:15 A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.
Luk 8:16 Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje valami edényfélével, vagy hogy az ágy alá tegye. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.
Luk 8:17 Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.
Luk 8:18 Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé."
Luk 8:19 Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni.
Luk 8:20 Ezért szóltak neki: "Kinn állnak anyád és testvéreid, s látni szeretnének."
Luk 8:21 De ő ezt mondta nekik: "Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát."
Luk 8:22 Egyik nap bárkába szállt tanítványaival együtt. "Evezzünk át a tó túlsó partjára!" - mondta. Elindultak.
Luk 8:23 Míg eveztek, ő elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították őket, úgyhogy életveszélyben forogtak.
Luk 8:24 Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: "Mester! Mester! Itt veszünk!" Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett.
Luk 8:25 Akkor hozzájuk fordult: "Hol a hitetek?" De azok félelemmel és csodálattal telve így kérdezgették egymást: "Vajon ki lehet ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, s azok engedelmeskednek neki?"
Luk 8:26 A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik.
Luk 8:27 Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögtől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott.
Luk 8:28 Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: "Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!"
Luk 8:29 Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába.
Luk 8:30 Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" - "Légió" - válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva.
Luk 8:31 Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe.
Luk 8:32 A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik.
Luk 8:33 A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett.
Luk 8:34 Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra.
Luk 8:35 Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek.
Luk 8:36 A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem.
Luk 8:37 Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen.
Luk 8:38 Az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte:
Luk 8:39 "Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.
Luk 8:40 Amikor Jézus visszaérkezett, tömeg fogadta. Mindenki várta.
Luk 8:41 Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá,
Luk 8:42 mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta.
Luk 8:43 Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni.
Luk 8:44 Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása.
Luk 8:45 Jézus megkérdezte: "Ki érintett?" Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös."
Luk 8:46 Jézus azonban megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem."
Luk 8:47 Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban.
Luk 8:48 Jézus ezt mondta neki: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!"
Luk 8:49 Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: "Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert."
Luk 8:50 Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül."
Luk 8:51 Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját.
Luk 8:52 Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. "Ne sírjatok! - szólt rájuk. - Nem halt meg, csak alszik."
Luk 8:53 Kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
Luk 8:54 De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: "Leány, kelj föl!"
Luk 8:55 Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni.
Luk 8:56 A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.
Luk 9:1 Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására.
Luk 9:2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.
Luk 9:3 "Semmit se vigyetek az útra - hagyta meg nekik -, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát.
Luk 9:4 Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább.
Luk 9:5 Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul."
Luk 9:6 Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyították a betegeket.
Luk 9:7 Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt, és nagy kétségek gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból,
Luk 9:8 mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
Luk 9:9 Heródes így töprengett: "Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akiről ilyeneket hallok?" És kereste a módját, hogy lássa.
Luk 9:10 Az apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére.
Luk 9:11 Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította.
Luk 9:12 A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Hagyd, hadd menjen el a nép - figyelmeztették -, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk."
Luk 9:13 "Ti adjatok nekik enni" - válaszolta. "Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk."
Luk 9:14 Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: "Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban."
Luk 9:15 Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan.
Luk 9:16 Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Luk 9:17 Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
Luk 9:18 Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?"
Luk 9:19 Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki."
Luk 9:20 Most hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentje vagy."
Luk 9:21 Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek.
Luk 9:22 "Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad."
Luk 9:23 Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.
Luk 9:24 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.
Luk 9:25 Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?
Luk 9:26 Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében.
Luk 9:27 Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát."
Luk 9:28 E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni.
Luk 9:29 Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.
Luk 9:30 És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.
Luk 9:31 Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
Luk 9:32 Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit.
Luk 9:33 Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem tudta, hogy mit beszél.
Luk 9:34 Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak.
Luk 9:35 A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!"
Luk 9:36 Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.
Luk 9:37 Másnap történt, hogy amint lejöttek a hegyről, nagy tömeg közeledett.
Luk 9:38 Akkor egy férfi kiáltott hozzá a tömegből: "Mester, könyörgök, tekints fiamra, egyetlen gyermekemre!
Luk 9:39 Mert időnként gonosz lélek keríti hatalmába, felordít, az meg gyötri, marcangolja, úgyhogy habzik a szája, s csak nehezen hagyja el, azután, hogy agyonkínozta.
Luk 9:40 Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
Luk 9:41 Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!"
Luk 9:42 Ahogy feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának.
Luk 9:43 Mindannyian igen elámultak az Isten nagyságán. Még mindnyájan álmélkodtak azon, amit tett, amikor így szólt tanítványaihoz:
Luk 9:44 "Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják."
Luk 9:45 De nem értették meg ezt a beszédet, el volt előlük rejtve, hogy ne értsék meg. De megkérdezni mégsem merték.
Luk 9:46 Fölmerült köztük a kérdés, hogy közülük ki a nagyobb.
Luk 9:47 Jézus szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé állította,
Luk 9:48 s így szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy."
Luk 9:49 János vette át a szót: "Mester - mondta -, láttunk egy embert, aki ördögöt űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk."
Luk 9:50 Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van."
Luk 9:51 Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.
Luk 9:52 Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.
Luk 9:53 De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy.
Luk 9:54 Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!"
Luk 9:55 De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított.
Luk 9:56 Ezután más faluba mentek.
Luk 9:57 Amint mentek az úton, valaki megszólította: "Követlek, bárhová mész is."
Luk 9:58 Jézus azonban ezt mondta: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Luk 9:59 Egy másikat felszólított: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat."
Luk 9:60 "Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát."
Luk 9:61 Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól."
Luk 9:62 Jézus így válaszolt: "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára."
Luk 10:1 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.
Luk 10:2 Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra.
Luk 10:3 Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.
Luk 10:4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek.
Luk 10:5 Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
Luk 10:6 Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok.
Luk 10:7 Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra.
Luk 10:8 Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak.
Luk 10:9 Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa!
Luk 10:10 De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok:
Luk 10:11 Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa.
Luk 10:12 Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.
Luk 10:13 Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.
Luk 10:14 Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek.
Luk 10:15 És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni!
Luk 10:16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött."
Luk 10:17 A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk."
Luk 10:18 Így válaszolt nekik: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.
Luk 10:19 Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.
Luk 10:20 De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."
Luk 10:21 Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.
Luk 10:22 Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni."
Luk 10:23 Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.
Luk 10:24 Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta."
Luk 10:25 Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?"
Luk 10:26 Megkérdezte tőle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
Luk 10:27 Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat."
Luk 10:28 "Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta neki.
Luk 10:29 De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: "Kit tekintsek felebarátomnak?"
Luk 10:30 Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Luk 10:31 Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
Luk 10:32 Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment.
Luk 10:33 Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve.
Luk 10:34 Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.
Luk 10:35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. -
Luk 10:36 Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?"
Luk 10:37 "Aki irgalmas szívű volt iránta" - felelte. Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen."
Luk 10:38 Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába.
Luk 10:39 Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait.
Luk 10:40 Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!"
Luk 10:41 Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít,
Luk 10:42 pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha."
Luk 11:1 Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait."
Luk 11:2 Erre így szólt hozzájuk: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod.
Luk 11:3 Add meg a szükséges kenyerünket minden nap.
Luk 11:4 Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
Luk 11:5 Aztán így folytatta: "Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret,
Luk 11:6 útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki.
Luk 11:7 De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked.
Luk 11:8 Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Luk 11:9 Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
Luk 11:10 Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Luk 11:11 Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki?
Luk 11:12 Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki?
Luk 11:13 Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."
Luk 11:14 Egy alkalommal kiűzött egy néma gonosz lelket. Amikor a gonosz lélek kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott.
Luk 11:15 De néhányan így vélekedtek: "Beelzebullal, a gonosz lelkek fejedelmével űzi ki a gonosz lelkeket."
Luk 11:16 Mások próbára akarták tenni, ezért égi jelt követeltek tőle.
Luk 11:17 De ő átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: "Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.
Luk 11:18 Ha tehát a sátán meghasonlott volna magával, hogy állhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Beelzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket.
Luk 11:19 Ám, ha én Beelzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok.
Luk 11:20 De ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa.
Luk 11:21 Amikor az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van vagyona.
Luk 11:22 De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, akkor elveszi fegyverét, amiben bízott, és a zsákmányt szétosztja.
Luk 11:23 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Luk 11:24 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. -
Luk 11:25 Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja.
Luk 11:26 Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt."
Luk 11:27 Még beszélt, amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: "Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!"
Luk 11:28 De ő ezt mondta: "Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!"
Luk 11:29 Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Luk 11:30 Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek.
Luk 11:31 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék tagjaival együtt, és elítéli őket. Mert eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van Salamonnál.
Luk 11:32 A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van Jónásnál.
Luk 11:33 Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.
Luk 11:34 A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét.
Luk 11:35 Vigyázz hát, nehogy sötétség legyen benned a világosság.
Luk 11:36 Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg."
Luk 11:37 Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült.
Luk 11:38 Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött.
Luk 11:39 Az Úr azonban így szólt hozzá: "Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal.
Luk 11:40 Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta?
Luk 11:41 Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen.
Luk 11:42 De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, rutából és az összes kerti veteményből, de semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.
Luk 11:43 Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon.
Luk 11:44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik."
Luk 11:45 Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol"
Luk 11:46 De ő így válaszolt: "Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.
Luk 11:47 Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, noha atyáitok megölték őket.
Luk 11:48 Tanúsítjátok, hogy helyeslitek atyáitok tetteit, mert megölték őket, ti meg síremléket emeltek nekik.
Luk 11:49 Azért mondja az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök nekik, de közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek. -
Luk 11:50 E nemzedéknek számot kell majd adnia minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől,
Luk 11:51 Ábel vérétől egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.
Luk 11:52 Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok."
Luk 11:53 Amikor kiment onnan, az írástudók és farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdéseket intéztek hozzá, és össze-vissza faggatták.
Luk 11:54 Közben alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit, aminek alapján vádat emelhetnek ellene.
Luk 12:1 Közben tízezres tömeg verődött össze körülötte, úgyhogy egymást tiporták, és először csak tanítványaihoz kezdett beszélni: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.
Luk 12:2 Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna.
Luk 12:3 Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni.
Luk 12:4 Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.
Luk 12:5 Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek.
Luk 12:6 Ugye két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten nem feledkezik meg egyetlen egyről sem.
Luk 12:7 Sőt még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.
Luk 12:8 Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt.
Luk 12:9 Aki azonban megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.
Luk 12:10 Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot.
Luk 12:11 Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok,
Luk 12:12 mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok."
Luk 12:13 Ekkor valaki megszólalt a tömegben: "Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget."
Luk 12:14 De elutasította: "Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?"
Luk 12:15 Majd a néphez fordult: "Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete."
Luk 12:16 Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje.
Luk 12:17 Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.
Luk 12:18 Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat.
Luk 12:19 Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! -
Luk 12:20 Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -
Luk 12:21 Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék."
Luk 12:22 Aztán így szólt tanítványaihoz: "Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök.
Luk 12:23 A lélek több, mint az eledel, s a test több, mint a ruha.
Luk 12:24 Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk s az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a madarak!
Luk 12:25 Ugyan melyiketek hosszabbíthatja meg az életét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik?
Luk 12:26 Ha tehát még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit aggódtok?
Luk 12:27 Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Luk 12:28 Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek.
Luk 12:29 Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok.
Luk 12:30 Mert erre a pogányok törekednek a világban. Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk.
Luk 12:31 Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket megkapjátok hozzá.
Luk 12:32 Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.
Luk 12:33 Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.
Luk 12:34 Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.
Luk 12:35 Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok.
Luk 12:36 Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.
Luk 12:37 Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket.
Luk 12:38 És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Luk 12:39 Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Luk 12:40 Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia."
Luk 12:41 Péter megkérdezte: "Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek?"
Luk 12:42 Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Luk 12:43 Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja.
Luk 12:44 Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
Luk 12:45 De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza -, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik,
Luk 12:46 akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Luk 12:47 Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap.
Luk 12:48 Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.
Luk 12:49 Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Luk 12:50 Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.
Luk 12:51 Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem - mondom nektek - meghasonlást.
Luk 12:52 Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen.
Luk 12:53 Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával."
Luk 12:54 Aztán a néphez fordult: "Ha azt látjátok, hogy nyugat felől felhő kerekedik, mindjárt mondjátok, hogy eső lesz, s ez be is válik.
Luk 12:55 S ha azt látjátok, hogy délről fúj a szél, arra következtettek, hogy hőség lesz, és ez be is következik.
Luk 12:56 Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?
Luk 12:57 Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazságos?
Luk 12:58 Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen.
Luk 12:59 Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted."
Luk 13:1 Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.
Luk 13:2 Erre ezt mondta: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak?
Luk 13:3 Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind.
Luk 13:4 Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki?
Luk 13:5 Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."
Luk 13:6 Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
Luk 13:7 Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?
Luk 13:8 De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom,
Luk 13:9 hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod."
Luk 13:10 Szombaton az egyik zsinagógában tanított.
Luk 13:11 Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni.
Luk 13:12 Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől."
Luk 13:13 Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
Luk 13:14 Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: "Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!"
Luk 13:15 De az Úr válaszolt neki: "Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok?
Luk 13:16 De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?"
Luk 13:17 E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.
Luk 13:18 Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam?
Luk 13:19 Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között."
Luk 13:20 Majd folytatta: "Mihez hasonlítsam Isten országát?
Luk 13:21 Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle."
Luk 13:22 A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig.
Luk 13:23 Valaki megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki:
Luk 13:24 "Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni.
Luk 13:25 A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok.
Luk 13:26 Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál.
Luk 13:27 De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők!
Luk 13:28 Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve.
Luk 13:29 Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában.
Luk 13:30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."
Luk 13:31 Még abban az órában fölkereste néhány farizeus. Figyelmeztették: "Menj el innen, ne maradj itt tovább! Heródes meg akar ölni."
Luk 13:32 Ezt válaszolta nekik: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be.
Luk 13:33 Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Luk 13:34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad.
Luk 13:35 Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok többé, míg el nem jön az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
Luk 14:1 Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték.
Luk 14:2 Íme, előtte állt egy vízkóros ember.
Luk 14:3 Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?"
Luk 14:4 Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.
Luk 14:5 Aztán hozzájuk fordult: "Ha valamelyiteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?"
Luk 14:6 Erre nem tudtak mit felelni.
Luk 14:7 A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket.
Luk 14:8 "Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.
Luk 14:9 Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Luk 14:10 Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.
Luk 14:11 Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik."
Luk 14:12 Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.
Luk 14:13 Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.
Luk 14:14 S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."
Luk 14:15 Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: "Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában."
Luk 14:16 Erre ezt válaszolta: "Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott.
Luk 14:17 Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van.
Luk 14:18 De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki.
Luk 14:19 A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki.
Luk 14:20 Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek.
Luk 14:21 Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
Luk 14:22 A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.
Luk 14:23 Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam.
Luk 14:24 Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat."
Luk 14:25 Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt:
Luk 14:26 "Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.
Luk 14:27 Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.
Luk 14:28 Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse?
Luk 14:29 Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja:
Luk 14:30 Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.
Luk 14:31 Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
Luk 14:32 Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér.
Luk 14:33 Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
Luk 14:34 A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?
Luk 14:35 Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Luk 15:1 A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák.
Luk 15:2 A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták.
Luk 15:3 Erre mondott nekik egy példabeszédet:
Luk 15:4 "Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja?
Luk 15:5 Ha megtalálja, örömében vállára veszi,
Luk 15:6 hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!
Luk 15:7 Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
Luk 15:8 Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?
Luk 15:9 És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett drachmámat! -
Luk 15:10 Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Luk 15:11 Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia.
Luk 15:12 A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.
Luk 15:13 Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.
Luk 15:14 Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.
Luk 15:15 Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.
Luk 15:16 Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.
Luk 15:17 Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt.
Luk 15:18 Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
Luk 15:19 Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.
Luk 15:20 Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
Luk 15:21 Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.
Luk 15:22 Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.
Luk 15:23 Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,
Luk 15:24 hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
Luk 15:25 Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.
Luk 15:26 Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt.
Luk 15:27 Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte.
Luk 15:28 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.
Luk 15:29 De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal.
Luk 15:30 Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. -
Luk 15:31 Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.
Luk 15:32 S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."
Luk 16:1 Aztán a tanítványokhoz fordult: "Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.
Luk 16:2 Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző.
Luk 16:3 Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.
Luk 16:4 Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből.
Luk 16:5 Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak?
Luk 16:6 Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.
Luk 16:7 Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat.
Luk 16:8 Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
Luk 16:9 Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
Luk 16:10 Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.
Luk 16:11 Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit?
Luk 16:12 És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Luk 16:13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak."
Luk 16:14 Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte.
Luk 16:15 De ő kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel.
Luk 16:16 A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül.
Luk 16:17 Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vessző is elvesszen a törvényből.
Luk 16:18 Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.
Luk 16:19 Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett.
Luk 16:20 Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.
Luk 16:21 Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
Luk 16:22 Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették.
Luk 16:23 Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt.
Luk 16:24 Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Luk 16:25 Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.
Luk 16:26 Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Luk 16:27 Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba.
Luk 16:28 Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Luk 16:29 Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Luk 16:30 De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak.
Luk 16:31 Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."
Luk 17:1 Aztán, így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket.
Luk 17:2 Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.
Luk 17:3 Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki.
Luk 17:4 Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy "bánom", bocsáss meg neki."
Luk 17:5 Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet."
Luk 17:6 Az Úr ezt felelte: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.
Luk 17:7 Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz.
Luk 17:8 Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is?
Luk 17:9 Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait?
Luk 17:10 Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük."
Luk 17:11 Jeruzsálembe menet Szamaria és Galilea határa mentén vitt az útja.
Luk 17:12 Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak
Luk 17:13 és jó hangosan kérték: "Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!"
Luk 17:14 Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak." Útközben megtisztultak.
Luk 17:15 Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent,
Luk 17:16 s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt.
Luk 17:17 Jézus megkérdezte: "Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt?
Luk 17:18 Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?"
Luk 17:19 Aztán hozzá fordult: "Állj fel és menj! A hited meggyógyított."
Luk 17:20 A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.
Luk 17:21 Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van."
Luk 17:22 Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.
Luk 17:23 Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda!
Luk 17:24 Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is.
Luk 17:25 Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse.
Luk 17:26 És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is.
Luk 17:27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket.
Luk 17:28 Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek.
Luk 17:29 Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket.
Luk 17:30 Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.
Luk 17:31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte.
Luk 17:32 Gondoljatok Lót feleségére!
Luk 17:33 Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.
Luk 17:34 Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Luk 17:35 Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Luk 17:36 Luk 17:37 "Hol, Uram?" - kérdezték. "Ahol a hulla van - felelte - odagyűlnek a saskeselyűk."
Luk 18:1 Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.
Luk 18:2 Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott.
Luk 18:3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
Luk 18:4 Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok,
Luk 18:5 de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön."
Luk 18:6 Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró?
Luk 18:7 Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket?
Luk 18:8 Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
Luk 18:9 Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:
Luk 18:10 "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
Luk 18:11 A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is.
Luk 18:12 Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. -
Luk 18:13 A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! -
Luk 18:14 Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."
Luk 18:15 Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket.
Luk 18:16 Jézus azonban odahívta őket. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Luk 18:17 Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda."
Luk 18:18 Egy előkelő ember megkérdezte: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?"
Luk 18:19 Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.
Luk 18:20 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat."
Luk 18:21 Az kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta."
Luk 18:22 Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: "Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem."
Luk 18:23 Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
Luk 18:24 Amikor Jézus ezt látta, így szólt: "Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába!
Luk 18:25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Luk 18:26 Erre hallgatói megkérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
Luk 18:27 Ezt felelte: "Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges."
Luk 18:28 Most megszólalt Péter: "Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged."
Luk 18:29 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
Luk 18:30 hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet."
Luk 18:31 Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek.
Luk 18:32 Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik.
Luk 18:33 Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad."
Luk 18:34 Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.
Luk 18:35 Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett.
Luk 18:36 Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt.
Luk 18:37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra.
Luk 18:38 Erre elkezdett kiabálni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Luk 18:39 Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Luk 18:40 Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte:
Luk 18:41 "Mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Azt válaszolta: "Uram, hogy lássak!"
Luk 18:42 Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett."
Luk 18:43 Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.
Luk 19:1 Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta.
Luk 19:2 Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje.
Luk 19:3 Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt.
Luk 19:4 Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Luk 19:5 Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom."
Luk 19:6 Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta.
Luk 19:7 Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni.
Luk 19:8 Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette."
Luk 19:9 Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.
Luk 19:10 Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett."
Luk 19:11 Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak:
Luk 19:12 "Egy főember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen.
Luk 19:13 Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek.
Luk 19:14 Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen.
Luk 19:15 Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta.
Luk 19:16 Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott.
Luk 19:17 Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.
Luk 19:18 Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett.
Luk 19:19 Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek.
Luk 19:20 Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam,
Luk 19:21 féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. -
Luk 19:22 A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem.
Luk 19:23 Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?
Luk 19:24 Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott.
Luk 19:25 Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. -
Luk 19:26 Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van.
Luk 19:27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára."
Luk 19:28 Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé.
Luk 19:29 Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két tanítványát
Luk 19:30 ezzel a megbízatással: "Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.
Luk 19:31 Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak."
Luk 19:32 A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik.
Luk 19:33 Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?"
Luk 19:34 "Szüksége van rá az Úrnak" - válaszolták,
Luk 19:35 és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
Luk 19:36 Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte.
Luk 19:37 Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt:
Luk 19:38 "Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!"
Luk 19:39 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, hallgattasd el tanítványaidat!"
Luk 19:40 "Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni."
Luk 19:41 Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta.
Luk 19:42 "Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől.
Luk 19:43 Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol.
Luk 19:44 Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét."
Luk 19:45 Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket.
Luk 19:46 "Írva van - mondta nekik -: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek."
Luk 19:47 Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek,
Luk 19:48 de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.
Luk 20:1 Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok, írástudók és a nép vénei,
Luk 20:2 és megkérdezték: "Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"
Luk 20:3 Így felelt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem:
Luk 20:4 János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?"
Luk 20:5 Erre tanakodni kezdtek maguk közt: "Ha azt mondjuk: Az égből -, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?
Luk 20:6 Ha meg azt mondjuk: Az emberektől -, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta."
Luk 20:7 Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való.
Luk 20:8 Jézus erre így felelt nekik: "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket."
Luk 20:9 Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: "Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe.
Luk 20:10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a ráeső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették.
Luk 20:11 Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták.
Luk 20:12 Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták.
Luk 20:13 Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.
Luk 20:14 A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. -
Luk 20:15 Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura?
Luk 20:16 Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe." Ezt hallva tiltakoztak: "Isten mentsen tőle!"
Luk 20:17 Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: "Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett?
Luk 20:18 Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza."
Luk 20:19 Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.
Luk 20:20 Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tetették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
Luk 20:21 "Mester - kezdték -, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját.
Luk 20:22 Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?"
Luk 20:23 De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik:
Luk 20:24 "Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?" "A császáré" - válaszolták.
Luk 20:25 "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené" - mondta nekik.
Luk 20:26 Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.
Luk 20:27 Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás,
Luk 20:28 és megkérdezték tőle: "Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Luk 20:29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
Luk 20:30 Az asszonyt elvette a második,
Luk 20:31 aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.
Luk 20:32 Végül az asszony is meghalt.
Luk 20:33 A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt."
Luk 20:34 Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek.
Luk 20:35 Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.
Luk 20:36 Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.
Luk 20:37 Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.
Luk 20:38 Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él."
Luk 20:39 Némely írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen válaszoltál."
Luk 20:40 Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.
Luk 20:41 Most ő kérdezte tőlük: "Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia?
Luk 20:42 Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra,
Luk 20:43 s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.
Luk 20:44 Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?"
Luk 20:45 Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz:
Luk 20:46 "Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket,
Luk 20:47 felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk."
Luk 21:1 Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe.
Luk 21:2 Közben látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be.
Luk 21:3 Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más.
Luk 21:4 Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését."
Luk 21:5 Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta:
Luk 21:6 "Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják."
Luk 21:7 Erre megkérdezték tőle: "Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?"
Luk 21:8 Így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket.
Luk 21:9 Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!"
Luk 21:10 Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.
Luk 21:11 Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.
Luk 21:12 De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért,
Luk 21:13 azért, hogy tanúságot tegyetek.
Luk 21:14 Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek.
Luk 21:15 Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek.
Luk 21:16 Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek.
Luk 21:17 Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket.
Luk 21:18 De nem vész el egy hajszál sem fejetekről.
Luk 21:19 Kitartástokkal megmentitek lelketeket.
Luk 21:20 Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása.
Luk 21:21 Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza.
Luk 21:22 Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva.
Luk 21:23 Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet.
Luk 21:24 Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik.
Luk 21:25 Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.
Luk 21:26 Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek.
Luk 21:27 Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel.
Luk 21:28 Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje."
Luk 21:29 Ezután mondott nekik egy hasonlatot: "Gondoljatok a fügefára és a többi fára.
Luk 21:30 Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár.
Luk 21:31 Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.
Luk 21:32 Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.
Luk 21:33 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.
Luk 21:34 Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap,
Luk 21:35 mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára.
Luk 21:36 Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt."
Luk 21:37 Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment az Olajfák-hegyére, és ott töltötte az időt.
Luk 21:38 Kora reggel az egész nép a templomba gyülekezett, hogy hallgassa.
Luk 22:1 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét.
Luk 22:2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.
Luk 22:3 A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettő közül az egyiket.
Luk 22:4 Elment, hogy megbeszélje a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni.
Luk 22:5 Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki.
Luk 22:6 Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.
Luk 22:7 Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt.
Luk 22:8 Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük."
Luk 22:9 "Hol készítsük el?" - kérdezték.
Luk 22:10 "Menjetek a városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy,
Luk 22:11 s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem?
Luk 22:12 És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."
Luk 22:13 Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
Luk 22:14 Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt.
Luk 22:15 Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek.
Luk 22:16 Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában."
Luk 22:17 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt:
Luk 22:18 "Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa."
Luk 22:19 Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
Luk 22:20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
Luk 22:21 De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon.
Luk 22:22 Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja."
Luk 22:23 Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.
Luk 22:24 Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.
Luk 22:25 Erre ezt mondta nekik: "A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat.
Luk 22:26 Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.
Luk 22:27 Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.
Luk 22:28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban.
Luk 22:29 Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta,
Luk 22:30 hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
Luk 22:31 Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.
Luk 22:32 De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet."
Luk 22:33 "Uram - felelte -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek."
Luk 22:34 Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz."
Luk 22:35 Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték.
Luk 22:36 "Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot.
Luk 22:37 Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik."
Luk 22:38 "Uram - mondták -, nézd, van itt két kard!" Erre csak annyit mondott: "Elég."
Luk 22:39 Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték.
Luk 22:40 Amikor odaért, kérte őket: "Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
Luk 22:41 Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott:
Luk 22:42 "Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!"
Luk 22:43 Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.
Luk 22:44 Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.
Luk 22:45 Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.
Luk 22:46 Rájuk szólt: "Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
Luk 22:47 Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja.
Luk 22:48 Jézus megkérdezte: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"
Luk 22:49 Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?"
Luk 22:50 Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét.
Luk 22:51 De Jézus így szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.
Luk 22:52 Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: "Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal!
Luk 22:53 Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé."
Luk 22:54 Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte.
Luk 22:55 Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült.
Luk 22:56 Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: "Ez is vele volt."
Luk 22:57 De tagadta: "Asszony, nem is ismerem."
Luk 22:58 Nem sokkal ezután egy másik vette észre: "Te is közéjük tartozol" - szólt neki. Péter tiltakozott: "Ember, nem tartozom."
Luk 22:59 Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: "De igen, ez is vele volt, hiszen galileai."
Luk 22:60 "Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz." Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas.
Luk 22:61 Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz."
Luk 22:62 Kiment és keserves sírásra fakadt.
Luk 22:63 Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
Luk 22:64 Befödték a fejét és kérdezgették: "Találd el, ki ütött meg?"
Luk 22:65 És mindenféle szitkokat szórtak rá.
Luk 22:66 Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították.
Luk 22:67 "Ha te vagy a Messiás - szólították fel -, mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: "Ha megmondom is, nem hiszitek el.
Luk 22:68 Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek.
Luk 22:69 De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni."
Luk 22:70 Erre egyszerre közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok."
Luk 22:71 "Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. - Magunk hallottuk a saját szájából."
Luk 23:1 Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték.
Luk 23:2 Ott vádolni kezdték: "Azt tapasztaltuk - mondták -, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás-király."
Luk 23:3 Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - felelte.
Luk 23:4 Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek."
Luk 23:5 De azok erősködtek: "Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig."
Luk 23:6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e.
Luk 23:7 Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott.
Luk 23:8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében.
Luk 23:9 Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre.
Luk 23:10 A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták.
Luk 23:11 Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.
Luk 23:12 Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.
Luk 23:13 Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet,
Luk 23:14 s így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.
Luk 23:15 És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
Luk 23:16 Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom."
Luk 23:17 Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot.
Luk 23:18 Az egész nép ezt ordította: "Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!"
Luk 23:19 A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe.
Luk 23:20 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
Luk 23:21 De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!"
Luk 23:22 Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom."
Luk 23:23 De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre.
Luk 23:24 Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek.
Luk 23:25 Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
Luk 23:26 Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.
Luk 23:27 Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
Luk 23:28 Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok,
Luk 23:29 mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak.
Luk 23:30 Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el!
Luk 23:31 Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"
Luk 23:32 Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele.
Luk 23:33 Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról.
Luk 23:34 Jézus pedig mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." Ruháján sorsot vetve megosztoztak.
Luk 23:35 A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: "Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja."
Luk 23:36 Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták:
Luk 23:37 "Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" - mondták.
Luk 23:38 Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: "Ez a zsidók királya."
Luk 23:39 Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is."
Luk 23:40 A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded.
Luk 23:41 Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat."
Luk 23:42 Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban."
Luk 23:43 Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."
Luk 23:44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott.
Luk 23:45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
Luk 23:46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." E szavakkal kilehelte lelkét.
Luk 23:47 Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igaz volt."
Luk 23:48 És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott.
Luk 23:49 Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.
Luk 23:50 Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát.
Luk 23:51 Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással.
Luk 23:52 Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Luk 23:53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki.
Luk 23:54 A készület napja volt, a szombat már beállóban.
Luk 23:55 A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.
Luk 23:56 Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.
Luk 24:1 A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is.
Luk 24:2 Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve.
Luk 24:3 Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
Luk 24:4 Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában.
Luk 24:5 Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a halottak között?
Luk 24:6 Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt:
Luk 24:7 Az Emberfiának - mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad."
Luk 24:8 Erre eszükbe jutottak e szavai.
Luk 24:9 A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek.
Luk 24:10 Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak,
Luk 24:11 de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.
Luk 24:12 Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.
Luk 24:13 Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.
Luk 24:14 Az eseményekről beszélgettek.
Luk 24:15 Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
Luk 24:16 De szemük képtelen volt felismerni.
Luk 24:17 Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak.
Luk 24:18 Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban."
Luk 24:19 "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt.
Luk 24:20 Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették.
Luk 24:21 Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.
Luk 24:22 Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál,
Luk 24:23 s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él.
Luk 24:24 Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták."
Luk 24:25 Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.
Luk 24:26 Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
Luk 24:27 Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.
Luk 24:28 Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni.
Luk 24:29 De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt.
Luk 24:30 Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik.
Luk 24:31 Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.
Luk 24:32 "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?"
Luk 24:33 Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.
Luk 24:34 Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
Luk 24:35 Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
Luk 24:36 Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
Luk 24:37 Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.
Luk 24:38 De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?
Luk 24:39 Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van."
Luk 24:40 Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.
Luk 24:41 De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"
Luk 24:42 Adtak neki egy darab sült halat.
Luk 24:43 Fogta és a szemük láttára evett belőle.
Luk 24:44 Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Luk 24:45 Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:
Luk 24:46 "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból.
Luk 24:47 Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.
Luk 24:48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
Luk 24:49 Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt."
Luk 24:50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket.
Luk 24:51 Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.
Luk 24:52 Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
Luk 24:53 Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.
Joh 1:1 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
Joh 1:2 ő volt kezdetben Istennél.
Joh 1:3 Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Joh 1:4 Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
Joh 1:5 A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
Joh 1:6 Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.
Joh 1:7 Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Joh 1:8 Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
Joh 1:9 (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
Joh 1:10 A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
Joh 1:11 A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Joh 1:12 Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,
Joh 1:13 akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
Joh 1:14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
Joh 1:15 János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."
Joh 1:16 Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Joh 1:17 Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.
Joh 1:18 Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Joh 1:19 János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: "Ki vagy?"
Joh 1:20 Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás."
Joh 1:21 Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" - Erre is nemmel válaszolt.
Joh 1:22 Így tovább faggatták: "Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?"
Joh 1:23 Ezt felelte: "A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta.
Joh 1:24 A küldöttek a farizeusoktól jöttek,
Joh 1:25 s tovább kérdezgették: "Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?"
Joh 1:26 János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek,
Joh 1:27 aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani."
Joh 1:28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Joh 1:29 Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.
Joh 1:30 Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.
Joh 1:31 Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel."
Joh 1:32 Ezután János tanúsította: "Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt.
Joh 1:33 Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.
Joh 1:34 Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia."
Joh 1:35 Másnap megint ott állt János két tanítványával,
Joh 1:36 s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!"
Joh 1:37 E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött.
Joh 1:38 Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?"
Joh 1:39 "Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.
Joh 1:40 A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Joh 1:41 Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s
Joh 1:42 elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."
Joh 1:43 Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: "Gyere és kövess!"
Joh 1:44 Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt.
Joh 1:45 Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: "Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát."
Joh 1:46 "Jöhet valami jó Názáretből?" - kérdezte Natánael. "Gyere és győződjél meg róla!" - felelte Fülöp.
Joh 1:47 Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: "Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság."
Joh 1:48 Natánael megkérdezte tőle: "Honnét ismersz?" Jézus így válaszolt: "Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál."
Joh 1:49 Natánael erre felkiáltott: "Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!"
Joh 1:50 Jézus ezt felelte neki: "Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni." Majd hozzátette:
Joh 1:51 "Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."
Joh 2:1 Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt.
Joh 2:2 Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Joh 2:3 Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs több boruk."
Joh 2:4 Jézus azt felelte: "Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám."
Joh 2:5 Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!"
Joh 2:6 Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős.
Joh 2:7 Jézus szólt nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színültig.
Joh 2:8 Ekkor azt mondta nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték.
Joh 2:9 Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt,
Joh 2:10 s szemére vetette: "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort."
Joh 2:11 Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Joh 2:12 Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott.
Joh 2:13 A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe.
Joh 2:14 A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le.
Joh 2:15 Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta,
Joh 2:16 a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!"
Joh 2:17 Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: "Emészt a házadért való buzgalom."
Joh 2:18 A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?"
Joh 2:19 Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem."
Joh 2:20 A zsidók ellene vetették: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?"
Joh 2:21 De ő saját teste templomáról beszélt.
Joh 2:22 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Joh 2:23 Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat,
Joh 2:24 amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat,
Joh 2:25 s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.
Joh 3:1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos.
Joh 3:2 Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."
Joh 3:3 Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."
Joh 3:4 Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
Joh 3:5 Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
Joh 3:6 Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
Joh 3:7 Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.
Joh 3:8 A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született."
Joh 3:9 "Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus.
Joh 3:10 Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy, és nem érted?
Joh 3:11 Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.
Joh 3:12 Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?
Joh 3:13 Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).
Joh 3:14 Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is,
Joh 3:15 hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Joh 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Joh 3:17 Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.
Joh 3:18 Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.
Joh 3:19 Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.
Joh 3:20 Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei.
Joh 3:21 Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe."
Joh 3:22 Jézus ezután Júdea földjére ment a tanítványaival, ott maradt velük és keresztelt.
Joh 3:23 János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek mentek és megkeresztelkedtek.
Joh 3:24 János akkor még nem volt börtönben.
Joh 3:25 János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról.
Joh 3:26 Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: "Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá."
Joh 3:27 János így válaszolt: "Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta.
Joh 3:28 Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára.
Joh 3:29 A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.
Joh 3:30 Neki növekednie kell, nekem kisebbednem."
Joh 3:31 "Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött,
Joh 3:32 azt tanúsítja, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki.
Joh 3:33 Ám aki elfogadja tanúságát, bizonyítja, hogy Isten igazmondó.
Joh 3:34 Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja.
Joh 3:35 Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott.
Joh 3:36 Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá."
Joh 4:1 Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -
Joh 4:2 noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai -,
Joh 4:3 elhagyta Júdeát és visszatért Galileába,
Joh 4:4 így keresztül kellett mennie Szamarián.
Joh 4:5 Odaért Szamaria egyik városához, Szikarhoz, ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.
Joh 4:6 Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő.
Joh 4:7 Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!"
Joh 4:8 Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.
Joh 4:9 A szamariai asszony így válaszolt: "Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?" [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.]
Joh 4:10 Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked."
Joh 4:11 "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet?
Joh 4:12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?"
Joh 4:13 Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik.
Joh 4:14 De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."
Joh 4:15 Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."
Joh 4:16 Jézus így válaszolt: "Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!"
Joh 4:17 "Nincs férjem" - felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: "Jól mondtad, hogy nincs férjed,
Joh 4:18 mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál."
Joh 4:19 "Uram - válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy.
Joh 4:20 Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni."
Joh 4:21 "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.
Joh 4:22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered.
Joh 4:23 De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.
Joh 4:24 Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
Joh 4:25 Az asszony azt felelte rá: "Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad."
Joh 4:26 Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
Joh 4:27 Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: "Mit akarsz tőle?" Vagy: "Miért beszélgetsz vele?"
Joh 4:28 Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek:
Joh 4:29 "Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?"
Joh 4:30 Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá.
Joh 4:31 Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!"
Joh 4:32 De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla."
Joh 4:33 A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?"
Joh 4:34 Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.
Joh 4:35 Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra.
Joh 4:36 Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat.
Joh 4:37 Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat.
Joh 4:38 Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele."
Joh 4:39 Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: "Mindent elsorolt, amit csak tettem."
Joh 4:40 Amikor a szamariaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.
Joh 4:41 S az ő szavát hallva még többen hittek benne.
Joh 4:42 Meg is mondták az asszonynak: "Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője."
Joh 4:43 A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé.
Joh 4:44 Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete.
Joh 4:45 Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen.
Joh 4:46 Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.
Joh 4:47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt.
Joh 4:48 Jézus azonban így szólt: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek."
Joh 4:49 De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: "Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!"
Joh 4:50 Jézus megnyugtatta: "Menj csak, él a fiad!" Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza.
Joh 4:51 Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia.
Joh 4:52 Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. "Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz" - felelték.
Joh 4:53 Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: "Él a fiad." És hívő lett egész háza népével egyetemben.
Joh 4:54 Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.
Joh 5:1 Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe.
Joh 5:2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt,
Joh 5:3 nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon.
Joh 5:4 Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.]
Joh 5:5 De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett.
Joh 5:6 Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: "Meg akarsz gyógyulni?"
Joh 5:7 "Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem."
Joh 5:8 Erre Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!"
Joh 5:9 Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.
Joh 5:10 Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat."
Joh 5:11 Így felelt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!"
Joh 5:12 Erre megkérdezték tőle: "Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!"
Joh 5:13 A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét.
Joh 5:14 Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen."
Joh 5:15 Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
Joh 5:16 A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított.
Joh 5:17 Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."
Joh 5:18 Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.
Joh 5:19 De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.
Joh 5:20 Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
Joh 5:21 Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Joh 5:22 Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,
Joh 5:23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
Joh 5:24 Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.
Joh 5:25 Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.
Joh 5:26 Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,
Joh 5:27 s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia.
Joh 5:28 Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek.
Joh 5:29 Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.
Joh 5:30 Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.
Joh 5:31 Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom.
Joh 5:32 De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz.
Joh 5:33 Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról.
Joh 5:34 Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.
Joh 5:35 (János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni.
Joh 5:36 De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött.
Joh 5:37 Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok,
Joh 5:38 s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött.
Joh 5:39 Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak,
Joh 5:40 mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
Joh 5:41 Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.
Joh 5:42 Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete.
Joh 5:43 Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok.
Joh 5:44 Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?
Joh 5:45 Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek.
Joh 5:46 Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt.
Joh 5:47 De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?"
Joh 6:1 Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván.
Joh 6:2 Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket.
Joh 6:3 Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival.
Joh 6:4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
Joh 6:5 Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: "Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?"
Joh 6:6 Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni.
Joh 6:7 "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek" - felelte Fülöp.
Joh 6:8 Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt:
Joh 6:9 "Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?"
Joh 6:10 Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren.
Joh 6:11 Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.
Joh 6:12 Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen."
Joh 6:13 Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.
Joh 6:14 Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba."
Joh 6:15 Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.
Joh 6:16 Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz,
Joh 6:17 bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk.
Joh 6:18 Erős szél támadt, s a tó háborgott.
Joh 6:19 Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek.
Joh 6:20 De ő bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek!"
Joh 6:21 Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott, ahová tartottak.
Joh 6:22 Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el.
Joh 6:23 Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették.
Joh 6:24 Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust.
Joh 6:25 Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: "Mester, hogy kerültél ide?"
Joh 6:26 "Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
Joh 6:27 De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot."
Joh 6:28 Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?"
Joh 6:29 "Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
Joh 6:30 De ők így folytatták: "Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni?
Joh 6:31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni."
Joh 6:32 Jézus erre azt mondta: "Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
Joh 6:33 Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak."
Joh 6:34 Erre így szóltak hozzá: "Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!"
Joh 6:35 "Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Joh 6:36 De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek.
Joh 6:37 Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.
Joh 6:38 Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
Joh 6:39 Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Joh 6:40 Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon."
Joh 6:41 A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér."
Joh 6:42 Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?"
Joh 6:43 Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között.
Joh 6:44 Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.
Joh 6:45 Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
Joh 6:46 Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Joh 6:47 Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Joh 6:48 Én vagyok az élet kenyere.
Joh 6:49 Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.
Joh 6:50 Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.
Joh 6:51 Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért."
Joh 6:52 Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"
Joh 6:53 Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.
Joh 6:54 De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.
Joh 6:55 A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.
Joh 6:56 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.
Joh 6:57 Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.
Joh 6:58 Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."
Joh 6:59 Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.
Joh 6:60 Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?"
Joh 6:61 Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta?
Joh 6:62 Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt!
Joh 6:63 A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,
Joh 6:64 de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.
Joh 6:65 Aztán így folytatta: "Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki."
Joh 6:66 Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.
Joh 6:67 Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?"
Joh 6:68 Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.
Joh 6:69 Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Joh 6:70 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög."
Joh 6:71 Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert ő lett az árulója, egy a tizenkettő közül.
Joh 7:1 Jézus ezután bejárja Galileát, Júdeába nem akart menni, mert a zsidók az életére törtek.
Joh 7:2 Közeledett a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
Joh 7:3 Ezért testvérei így szóltak hozzá: "Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet.
Joh 7:4 Hisz senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, akkor lépj a világ színe elé."
Joh 7:5 Testvérei sem hittek ugyanis benne.
Joh 7:6 Jézus ezt válaszolta nekik: "Nekem még nem érkezett el az időm, de nektek mindig megfelelő az idő.
Joh 7:7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert bizonyítom, hogy gonoszak a tetteik.
Joh 7:8 Menjetek hát föl az ünnepre, én azonban nem megyek föl erre az ünnepre, mert még nem telt be az időm."
Joh 7:9 Ezt mondta nekik, s ott maradt Galileában.
Joh 7:10 De azután, hogy testvérei fölmentek az ünnepre, őmaga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem titokban.
Joh 7:11 A zsidók keresték az ünnepen. "Hol van?" - kérdezgették,
Joh 7:12 s a nép körében sokat emlegették. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások meg azt, hogy félrevezeti a népet.
Joh 7:13 De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.
Joh 7:14 Amikor már eltelt az ünnep fele, Jézus fölment a templomba, és tanított.
Joh 7:15 A zsidók csodálkozva mondogatták: "Hogy ismerheti így az Írásokat, amikor nem is tanulta?"
Joh 7:16 Jézus így felelt nekik: "Tanításom nem tőlem való, hanem attól, aki küldött.
Joh 7:17 Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, meggyőződhet róla, vajon Istentől való-e ez a tanítás, vagy csak magamtól beszélek.
Joh 7:18 Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, s nincs benne hamisság.
Joh 7:19 Hát nem adott nektek Mózes törvényt? Mégsem tartja meg egyiketek sem a törvényt. Miért törtök az életemre?"
Joh 7:20 "Te ördögtől megszállott - szólt közbe a nép -, ugyan ki tör az életedre?"
Joh 7:21 Jézus azonban folytatta: "Egyetlen egy tettet vittem végbe, s mindnyájan megütköztök rajta.
Joh 7:22 Mózes parancsot adott a körülmetélésre - bár nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól -, és szombaton is elvégzitek a körülmetélést.
Joh 7:23 Ha tehát szombaton is körülmetélkedhet az ember, hogy Mózes törvénye csorbát ne szenvedjen, miért acsarkodtok ellenem, amiért egy embert meggyógyítottam szombaton?
Joh 7:24 Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!"
Joh 7:25 A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: "Ugye, ez az, akit halálra keresnek?
Joh 7:26 S mégis teljesen nyíltan beszél, s nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy ő a Messiás?
Joh 7:27 Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való."
Joh 7:28 Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: "Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek.
Joh 7:29 Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött."
Joh 7:30 Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.
Joh 7:31 A népből sokan hittek benne. "Hát több csodajelet visz végbe, ha eljön a Messiás, mint amennyit ez végbevitt?" - kérdezgették.
Joh 7:32 A farizeusoknak fülükbe jutott, hogy a nép titokban így beszél róla. Ezért a főpapok és a farizeusok elküldték szolgáikat, hogy fogják el.
Joh 7:33 Ekkor Jézus azt mondta: "Már csak rövid ideig vagyok veletek, aztán visszatérek ahhoz, aki küldött.
Joh 7:34 Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."
Joh 7:35 Erre a zsidók tanakodni kezdtek: "Vajon hová akar menni, ahol nem találjuk meg? Csak nem a szórványban élő görögökhöz készül, hogy tanítsa őket?
Joh 7:36 Mit jelent, amit mondott: Keresni fogtok, de nem találtok, s ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"
Joh 7:37 Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék,
Joh 7:38 aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak."
Joh 7:39 Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.
Joh 7:40 E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: "Valóban ez a Próféta!"
Joh 7:41 Mások meg: "Ő a Messiás!" De voltak, akik így vélekedtek: "Hát jöhet a Messiás Galileából?
Joh 7:42 Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie."
Joh 7:43 Így szakadás támadt miatta a nép közt.
Joh 7:44 Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet.
Joh 7:45 A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: "Miért nem hoztátok magatokkal?"
Joh 7:46 A szolgák mentegetőztek: "Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél."
Joh 7:47 Erre a farizeusok megkérdezték tőlük: "Csak nem vezetett titeket is félre?
Joh 7:48 Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a farizeusok közül?
Joh 7:49 Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből."
Joh 7:50 Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik:
Joh 7:51 "Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?"
Joh 7:52 De azt mondták neki: "Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána s megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta."
Joh 7:53 Ezután mindnyájan hazamentek.
Joh 8:1 Jézus kiment az Olajfák hegyére,
Joh 8:2 majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket.
Joh 8:3 Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre,
Joh 8:4 és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték.
Joh 8:5 Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?"
Joh 8:6 Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön.
Joh 8:7 De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"
Joh 8:8 Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön,
Joh 8:9 ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal.
Joh 8:10 Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?"
Joh 8:11 "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Joh 8:12 Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Joh 8:13 A farizeusok vitába szálltak vele: "Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod."
Joh 8:14 Jézus megfelelt nekik: "Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek.
Joh 8:15 Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.
Joh 8:16 Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya.
Joh 8:17 Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes.
Joh 8:18 Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött."
Joh 8:19 Erre megkérdezték tőle: "Hol van az atyád?" "Sem engem nem ismertek, sem Atyámat - felelte Jézus. - Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."
Joh 8:20 Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az ő órája.
Joh 8:21 Egy más alkalommal így beszélt Jézus: "Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek."
Joh 8:22 Erre a zsidók megjegyezték: "Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?"
Joh 8:23 De ő megmagyarázta nekik: "Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok.
Joh 8:24 Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben."
Joh 8:25 Erre megkérdezték tőle: "De hát ki vagy te?" "A kezdet, amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül. -
Joh 8:26 Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam."
Joh 8:27 Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik,
Joh 8:28 Jézus mégis folytatta: "Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.
Joh 8:29 Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van."
Joh 8:30 E szavaira sokan hittek benne.
Joh 8:31 Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: "Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,
Joh 8:32 megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."
Joh 8:33 "Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?"
Joh 8:34 Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el.
Joh 8:35 A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad.
Joh 8:36 Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.
Joh 8:37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam.
Joh 8:38 Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok."
Joh 8:39 Erre közbevágtak: "A mi atyánk Ábrahám!" Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett.
Joh 8:40 De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette.
Joh 8:41 Azt teszitek, amit atyátok tett." De tovább erősködtek: "Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten."
Joh 8:42 Jézus ezt válaszolta: "Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.
Joh 8:43 Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.
Joh 8:44 A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
Joh 8:45 Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek.
Joh 8:46 Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?
Joh 8:47 Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók."
Joh 8:48 A zsidók erre rátámadtak: "Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk?"
Joh 8:49 "Nem vagyok ördögtől megszállott - felelte Jézus -, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek,
Joh 8:50 noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse és ítéletet mondjon.
Joh 8:51 Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre."
Joh 8:52 A zsidók közbevágtak: "Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre.
Joh 8:53 Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?"
Joh 8:54 Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek,
Joh 8:55 de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását.
Joh 8:56 Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki."
Joh 8:57 A zsidók felháborodtak: "Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?"
Joh 8:58 Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok."
Joh 8:59 Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.
Joh 9:1 Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert.
Joh 9:2 Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?"
Joh 9:3 "Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.
Joh 9:4 Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.
Joh 9:5 Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."
Joh 9:6 Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente,
Joh 9:7 majd meghagyta neki: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Ez annyit jelent, mint: "küldött". Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.
Joh 9:8 A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: "Nem ez az, aki itt ült és koldult?"
Joh 9:9 Némelyek azt állították: "Igen, ez az", mások ellenben tagadták: "Nem az, csak hasonlít hozzá." De ő kijelentette: "Én vagyok az."
Joh 9:10 Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyílt meg a szemed?"
Joh 9:11 Elmondta nekik: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok."
Joh 9:12 Erre megkérdezték tőle: "Hol van?" "Nem tudom" - felelte.
Joh 9:13 Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz,
Joh 9:14 mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt.
Joh 9:15 A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: "Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok."
Joh 9:16 A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: "Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot." Mások ellene vetették: "Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?" Így szakadás támadt közöttük.
Joh 9:17 Azért hát tovább faggatták a vakot: "Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?" "Azt, hogy próféta" - felelte.
Joh 9:18 De a zsidók sehogyse akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit
Joh 9:19 és őket faggatták: "A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?"
Joh 9:20 Szülei ezt válaszolták: "Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született.
Joh 9:21 De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga."
Joh 9:22 A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából.
Joh 9:23 Ezért mondták a szülei: "Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától."
Joh 9:24 Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: "Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bünös."
Joh 9:25 "Azt, hogy bűnös-e - felelte -, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok."
Joh 9:26 Erre újra faggatni kezdték: "Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?"
Joh 9:27 "Már elmondtam nektek - felelte -, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?"
Joh 9:28 Erre becsmérelték, s azt mondták neki: "Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk.
Joh 9:29 Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk."
Joh 9:30 "Épp az a különös - felelte az ember -, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát.
Joh 9:31 Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja.
Joh 9:32 Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát.
Joh 9:33 Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit."
Joh 9:34 Erre rászóltak: "Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?" Ezzel kidobták.
Joh 9:35 Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel az Emberfiában?"
Joh 9:36 "Ki az, Uram - kérdezte az ember -, hogy higgyek benne?"
Joh 9:37 "De hisz látod - felelte -, ő beszél veled."
Joh 9:38 Erre felkiáltott: "Hiszek, Uram!" - s leborult előtte.
Joh 9:39 Jézus pedig azt mondta: "Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek."
Joh 9:40 Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: "Csak nem vagyunk mi is vakok?"
Joh 9:41 "Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök."
Joh 10:1 "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló.
Joh 10:2 Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora.
Joh 10:3 Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
Joh 10:4 Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját.
Joh 10:5 Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját."
Joh 10:6 Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani.
Joh 10:7 Jézus folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu.
Joh 10:8 Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.
Joh 10:9 Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.
Joh 10:10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.
Joh 10:11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.
Joh 10:12 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket.
Joh 10:13 A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Joh 10:14 Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem,
Joh 10:15 mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.
Joh 10:16 De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.
Joh 10:17 Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem.
Joh 10:18 Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától."
Joh 10:19 E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között.
Joh 10:20 Sokan közülük azt mondták: "Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?"
Joh 10:21 Mások így vélekedtek: "Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni a gonosz lélek a vaknak a szeme világát?"
Joh 10:22 A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.
Joh 10:23 Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában.
Joh 10:24 A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: "Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan."
Joh 10:25 "Mondtam már nektek - felelte Jézus -, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem.
Joh 10:26 Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók.
Joh 10:27 A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem.
Joh 10:28 Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.
Joh 10:29 Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.
Joh 10:30 S én és az Atya egy vagyunk."
Joh 10:31 A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni.
Joh 10:32 Jézus megkérdezte tőlük: "Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?" "Nem jótettedért kövezünk meg -
Joh 10:33 felelték a zsidók -, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat."
Joh 10:34 Jézus folytatta: "Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?
Joh 10:35 Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét,
Joh 10:36 akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?
Joh 10:37 Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem.
Joh 10:38 De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok."
Joh 10:39 Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.
Joh 10:40 Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt.
Joh 10:41 Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: "János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult."
Joh 10:42 És sokan hittek benne.
Joh 11:1 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.
Joh 11:2 Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
Joh 11:3 A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg."
Joh 11:4 Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia."
Joh 11:5 Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt.
Joh 11:6 Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,
Joh 11:7 s akkor szólt a tanítványoknak: "Menjünk vissza Júdeába!"
Joh 11:8 "Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?"
Joh 11:9 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.
Joh 11:10 Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága."
Joh 11:11 Aztán így folytatta: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem."
Joh 11:12 "Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok.
Joh 11:13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt.
Joh 11:14 Ezért Jézus világosan megmondta nekik: "Lázár meghalt.
Joh 11:15 Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!"
Joh 11:16 Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!"
Joh 11:17 Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.
Joh 11:18 Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
Joh 11:19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket.
Joh 11:20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.
Joh 11:21 "Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
Joh 11:22 De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked."
Joh 11:23 Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred."
Joh 11:24 "Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon."
Joh 11:25 Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
Joh 11:26 Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?"
Joh 11:27 "Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön."
Joh 11:28 E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: "Itt a Mester és hívat."
Joh 11:29 Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá.
Joh 11:30 Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele.
Joh 11:31 Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.
Joh 11:32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem."
Joh 11:33 Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.
Joh 11:34 "Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. "Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!"
Joh 11:35 Jézus könnyekre fakadt.
Joh 11:36 Erre a zsidók megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette!"
Joh 11:37 Némelyek azonban így vélekedtek: "Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?"
Joh 11:38 Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt.
Joh 11:39 "Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
Joh 11:40 Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?"
Joh 11:41 Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
Joh 11:42 Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem."
Joh 11:43 E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!"
Joh 11:44 S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni."
Joh 11:45 A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.
Joh 11:46 Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett.
Joh 11:47 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz.
Joh 11:48 Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is."
Joh 11:49 Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: "Nem értitek a dolgot!
Joh 11:50 Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon."
Joh 11:51 De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért,
Joh 11:52 s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
Joh 11:53 Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik.
Joh 11:54 Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival.
Joh 11:55 Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak.
Joh 11:56 Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: "Mit gondoltok, eljön az ünnepre?"
Joh 11:57 A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák.
Joh 12:1 Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból.
Joh 12:2 Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt.
Joh 12:3 Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával.
Joh 12:4 Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta:
Joh 12:5 "Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?"
Joh 12:6 De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak.
Joh 12:7 Jézus így szólt: "Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.
Joh 12:8 Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek."
Joh 12:9 Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
Joh 12:10 Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
Joh 12:11 mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.
Joh 12:12 Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik.
Joh 12:13 Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!"
Joh 12:14 Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja:
Joh 12:15 "Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján."
Joh 12:16 Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla.
Joh 12:17 S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette.
Joh 12:18 Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.
Joh 12:19 A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: "Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi."
Joh 12:20 Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is.
Joh 12:21 Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk Jézust."
Joh 12:22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak.
Joh 12:23 Jézus ezt válaszolta: "Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia.
Joh 12:24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.
Joh 12:25 Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.
Joh 12:26 Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.
Joh 12:27 Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem.
Joh 12:28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre szózat hallatszott az égből: "Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem."
Joh 12:29 A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: "Angyal beszélt vele."
Joh 12:30 Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok.
Joh 12:31 Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét.
Joh 12:32 Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok."
Joh 12:33 Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg.
Joh 12:34 A nép azonban ellene vetette: "Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogy mondhatod hát, hogy az Emberfia fölmagasztaltatik? Ki az Emberfia?"
Joh 12:35 Jézus így válaszolt: "Már csak rövid ideig marad köztetek a világosság. Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy.
Joh 12:36 Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek." Ezeket mondta Jézus, aztán elment, és többé nem mutatkozott.
Joh 12:37 Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne.
Joh 12:38 Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: "Uram, ki hitt a szavunknak, és az Úr ereje ki előtt vált nyilvánvalóvá?"
Joh 12:39 Nem tudtak hinni, amint Izajás ezt is megjövendölte:
Joh 12:40 "Szemüket elvakította, szívüket megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket."
Joh 12:41 Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét és jövendölt róla.
Joh 12:42 Mégis, még a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából.
Joh 12:43 Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.
Joh 12:44 Jézus azonban fennhangon hirdette: "Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött,
Joh 12:45 s aki lát, azt látja, aki küldött.
Joh 12:46 Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.
Joh 12:47 Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.
Joh 12:48 Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon.
Joh 12:49 Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek.
Joh 12:50 S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta."
Joh 13:1 Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.
Joh 13:2 Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el.
Joh 13:3 Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Joh 13:4 Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte.
Joh 13:5 Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.
Joh 13:6 Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!"
Joh 13:7 Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted."
Joh 13:8 Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem."
Joh 13:9 Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter.
Joh 13:10 De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."
Joh 13:11 Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
Joh 13:12 Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, mit tettem veletek?
Joh 13:13 Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.
Joh 13:14 Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Joh 13:15 Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
Joh 13:16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte.
Joh 13:17 Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.
Joh 13:18 Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: "Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem."
Joh 13:19 Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok.
Joh 13:20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött."
Joh 13:21 E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: "Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul."
Joh 13:22 Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta.
Joh 13:23 A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült.
Joh 13:24 Simon Péter intett neki és kérte: "Kérdezd meg, kiről beszél."
Joh 13:25 Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: "Uram, ki az?"
Joh 13:26 Jézus így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának.
Joh 13:27 A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: "Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!"
Joh 13:28 De az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta neki.
Joh 13:29 Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: "Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz." Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek.
Joh 13:30 Mihelyt átvette a falatot, Júdás nyomban elment. Éjszaka volt.
Joh 13:31 Amikor elment, Jézus beszélni kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne.
Joh 13:32 Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti.
Joh 13:33 Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova megyek, oda ti nem jöhettek.
Joh 13:34 Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.
Joh 13:35 Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."
Joh 13:36 Simon Péter megkérdezte tőle: "Uram, hová mégy?" "Ahova megyek - válaszolta Jézus -, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz."
Joh 13:37 Péter fogadkozott: "Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted."
Joh 13:38 Jézus leintette: "Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.
Joh 14:1 Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!
Joh 14:2 Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.
Joh 14:3 Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.
Joh 14:4 Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek."
Joh 14:5 Erre Tamás azt mondta: "Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?"
Joh 14:6 "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.
Joh 14:7 Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok."
Joh 14:8 Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk."
Joh 14:9 "Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Joh 14:10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.
Joh 14:11 Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek.
Joh 14:12 Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek,
Joh 14:13 s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban,
Joh 14:14 bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.
Joh 14:15 Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat,
Joh 14:16 én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.
Joh 14:17 A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad.
Joh 14:18 Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok.
Joh 14:19 Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd.
Joh 14:20 Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.
Joh 14:21 Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki."
Joh 14:22 Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?"
Joh 14:23 Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.
Joh 14:24 Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
Joh 14:25 Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok.
Joh 14:26 S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Joh 14:27 Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.
Joh 14:28 Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
Joh 14:29 Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.
Joh 14:30 Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.
Joh 14:31 De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!
Joh 15:1 Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves.
Joh 15:2 Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.
Joh 15:3 Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.
Joh 15:4 Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Joh 15:5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.
Joh 15:6 Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.
Joh 15:7 Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.
Joh 15:8 Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Joh 15:9 Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.
Joh 15:10 Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.
Joh 15:11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.
Joh 15:12 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.
Joh 15:13 Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.
Joh 15:14 Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.
Joh 15:15 Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
Joh 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.
Joh 15:17 Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!
Joh 15:18 Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
Joh 15:19 Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.
Joh 15:20 Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.
Joh 15:21 S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Joh 15:22 Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre.
Joh 15:23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.
Joh 15:24 Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is.
Joh 15:25 Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek.
Joh 15:26 Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.
Joh 15:27 Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.
Joh 16:1 Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok.
Joh 16:2 Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.
Joh 16:3 Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.
Joh 16:4 Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.
Joh 16:5 Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy?
Joh 16:6 Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam.
Joh 16:7 De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
Joh 16:8 Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.
Joh 16:9 A bűnről, amiért nem hittek bennem.
Joh 16:10 Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.
Joh 16:11 Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.
Joh 16:12 Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.
Joh 16:13 Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.
Joh 16:14 Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.
Joh 16:15 Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.
Joh 16:16 Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok."
Joh 16:17 A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: "Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?"
Joh 16:18 Így töprengtek: "Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani."
Joh 16:19 Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: "Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok?
Joh 16:20 Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.
Joh 16:21 Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire.
Joh 16:22 Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki.
Joh 16:23 Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.
Joh 16:24 Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
Joh 16:25 Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát.
Joh 16:26 Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát,
Joh 16:27 mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.
Joh 16:28 Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához."
Joh 16:29 Erre a tanítványok megjegyezték: "Most már nyíltan beszélsz, nem képekben.
Joh 16:30 Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél."
Joh 16:31 Jézus így felelt: "Most hiszitek?
Joh 16:32 Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
Joh 16:33 Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot."
Joh 17:1 E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: "Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.
Joh 17:2 Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon.
Joh 17:3 Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.
Joh 17:4 Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem.
Joh 17:5 Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
Joh 17:6 Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat.
Joh 17:7 Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van.
Joh 17:8 A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Joh 17:9 Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál,
Joh 17:10 mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük.
Joh 17:11 Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.
Joh 17:12 Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás.
Joh 17:13 Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen.
Joh 17:14 Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.
Joh 17:15 Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.
Joh 17:16 Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.
Joh 17:17 Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság.
Joh 17:18 Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba.
Joh 17:19 Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
Joh 17:20 De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.
Joh 17:21 Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
Joh 17:22 Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk:
Joh 17:23 én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.
Joh 17:24 Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.
Joh 17:25 Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél.
Joh 17:26 Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek."
Joh 18:1 Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival.
Joh 18:2 Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
Joh 18:3 Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.
Joh 18:4 Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?"
Joh 18:5 "A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta.
Joh 18:6 Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak.
Joh 18:7 Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték.
Joh 18:8 Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el."
Joh 18:9 Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."
Joh 18:10 Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták.
Joh 18:11 Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"
Joh 18:12 A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték.
Joh 18:13 Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap,
Joh 18:14 ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért."
Joh 18:15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára,
Joh 18:16 Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert.
Joh 18:17 A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte.
Joh 18:18 A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni.
Joh 18:19 A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust.
Joh 18:20 Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.
Joh 18:21 Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam."
Joh 18:22 E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a főpapnak?"
Joh 18:23 Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?"
Joh 18:24 Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz.
Joh 18:25 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok."
Joh 18:26 A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben."
Joh 18:27 Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.
Joh 18:28 Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt.
Joh 18:29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: "Mivel vádoljátok ezt az embert?"
Joh 18:30 "Ha nem volna gonosztevő - felelték -, nem hoztuk volna eléd."
Joh 18:31 Pilátus szabadkozott: "Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!" De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."
Joh 18:32 Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
Joh 18:33 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?"
Joh 18:34 Jézus ezt felelte: "Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?"
Joh 18:35 "Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?"
Joh 18:36 Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való."
Joh 18:37 Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" "Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra."
Joh 18:38 Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "Én nem találom semmiben bűnösnek.
Joh 18:39 De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?"
Joh 18:40 Erre újra kiabálni kezdtek: "Ne őt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
Joh 19:1 Erre Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta.
Joh 19:2 A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá.
Joh 19:3 Aztán elé járultak, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Majd arcul ütötték.
Joh 19:4 Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek."
Joh 19:5 Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!"
Joh 19:6 Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek."
Joh 19:7 De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"
Joh 19:8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt.
Joh 19:9 Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: "Honnan való vagy?" Jézus nem válaszolt neki.
Joh 19:10 Pilátus kérdőre vonta: "Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?"
Joh 19:11 Jézus csak ennyit mondott: "Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne."
Joh 19:12 Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!"
Joh 19:13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak.
Joh 19:14 Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek, a királyotok!"
Joh 19:15 De újra elkezdtek ordítani: "Halál rá! Halál rá, keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk!"
Joh 19:16 Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ezzel átvették Jézust.
Joh 19:17 Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.
Joh 19:18 Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen.
Joh 19:19 Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!"
Joh 19:20 A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva.
Joh 19:21 A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: "Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok."
Joh 19:22 De Pilátus azt felelte: "Amit írtam, azt megírtam!"
Joh 19:23 Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve.
Joh 19:24 Ezért megegyeztek egymás közt: "Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen." Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.
Joh 19:25 Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.
Joh 19:26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!"
Joh 19:27 Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
Joh 19:28 Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: "Szomjazom!"
Joh 19:29 Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.
Joh 19:30 Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.
Joh 19:31 Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.
Joh 19:32 El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.
Joh 19:33 Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem
Joh 19:34 az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.
Joh 19:35 Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
Joh 19:36 Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjétek!"
Joh 19:37 Vagy egy másik helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."
Joh 19:38 Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban -, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet.
Joh 19:39 Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket.
Joh 19:40 Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni.
Joh 19:41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit.
Joh 19:42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.
Joh 20:1 A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Joh 20:2 Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették."
Joh 20:3 Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett.
Joh 20:4 Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Joh 20:5 Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be.
Joh 20:6 Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot
Joh 20:7 meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.
Joh 20:8 Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.
Joh 20:9 Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.
Joh 20:10 Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
Joh 20:11 Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba.
Joh 20:12 Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól.
Joh 20:13 Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették."
Joh 20:14 E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.
Joh 20:15 Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal."
Joh 20:16 Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester".
Joh 20:17 Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez."
Joh 20:18 Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat, s ezt mondta nekem."
Joh 20:19 Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
Joh 20:20 E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Joh 20:21 Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."
Joh 20:22 Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket!
Joh 20:23 Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."
Joh 20:24 A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.
Joh 20:25 A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem."
Joh 20:26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
Joh 20:27 Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!"
Joh 20:28 Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!"
Joh 20:29 Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."
Joh 20:30 Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben.
Joh 20:31 Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.
Joh 21:1 Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik:
Joh 21:2 Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány.
Joh 21:3 Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit.
Joh 21:4 Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Joh 21:5 Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.
Joh 21:6 Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.
Joh 21:7 Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe.
Joh 21:8 A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Joh 21:9 Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret.
Joh 21:10 Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok."
Joh 21:11 Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Joh 21:12 Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az.
Joh 21:13 Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is.
Joh 21:14 Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Joh 21:15 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!"
Joh 21:16 Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!"
Joh 21:17 Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"
Joh 21:18 "Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod."
Joh 21:19 E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: "Kövess engem!"
Joh 21:20 Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: "Uram, ki árul el?" - az követi.
Joh 21:21 Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: "Hát vele mi lesz, Uram?"
Joh 21:22 Jézus így válaszolt: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!"
Joh 21:23 Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: "Nem halsz meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele."
Joh 21:24 Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága.
Joh 21:25 Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.
Act 1:1 Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus
Act 1:2 egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe.
Act 1:3 Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.
Act 1:4 Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, "amelyről - úgymond - tőlem hallottatok:
Act 1:5 Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni."
Act 1:6 Az egybegyűltek erre megkérdezték: "Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?"
Act 1:7 "Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.
Act 1:8 De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig."
Act 1:9 Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.
Act 1:10 Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve.
Act 1:11 Ezt mondták nekik: "Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment."
Act 1:12 Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe.
Act 1:13 Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás.
Act 1:14 Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.
Act 1:15 Ezekben a napokban a testvérek körében - mintegy százhúszan lehettek együtt - Péter szólásra emelkedett:
Act 1:16 "Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust.
Act 1:17 Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül.
Act 1:18 Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei.
Act 1:19 Erről Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett, úgyhogy azt a telket az ő nevükön Hakeldamának, azaz vérmezőnek nevezték el.
Act 1:20 Benne van ugyanis a zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja senki sátrukat. És: Tisztségét kapja meg más.
Act 1:21 Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt,
Act 1:22 kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról."
Act 1:23 Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást.
Act 1:24 Majd imádkoztak: "Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod,
Act 1:25 hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson."
Act 1:26 Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.
Act 2:1 Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.
Act 2:2 Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.
Act 2:3 Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
Act 2:4 Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.
Act 2:5 Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.
Act 2:6 Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
Act 2:7 Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: "Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?
Act 2:8 Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén?
Act 2:9 Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,
Act 2:10 Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták,
Act 2:11 krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit."
Act 2:12 Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: "Mi lehet ez?"
Act 2:13 Mások gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral."
Act 2:14 Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!
Act 2:15 Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,
Act 2:16 hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:
Act 2:17 A végső napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.
Act 2:18 Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.
Act 2:19 Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt.
Act 2:20 A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.
Act 2:21 Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
Act 2:22 Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt végbe köztetek.
Act 2:23 Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.
Act 2:24 Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,
Act 2:25 hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Act 2:26 Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el.
Act 2:27 Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
Act 2:28 Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt.
Act 2:29 Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk.
Act 2:30 Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára,
Act 2:31 előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás.
Act 2:32 Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.
Act 2:33 Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.
Act 2:34 Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra,
Act 2:35 s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul.
Act 2:36 Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!"
Act 2:37 E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: "Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?"
Act 2:38 "Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
Act 2:39 Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk."
Act 2:40 Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: "Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!"
Act 2:41 Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.
Act 2:42 Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.
Act 2:43 Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.
Act 2:44 A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük.
Act 2:45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.
Act 2:46 Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.
Act 2:47 Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.
Act 3:1 Péter és János a kilencórai imádság idején fölment a templomba.
Act 3:2 Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen.
Act 3:3 Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött.
Act 3:4 Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt hozzá: "Nézz ránk!"
Act 3:5 Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit.
Act 3:6 Péter azonban ezt mondta neki: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!"
Act 3:7 Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába.
Act 3:8 Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent.
Act 3:9 Az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti az Istent.
Act 3:10 Amikor ráismertek, hogy ő szokott ott ülni a templom Ékes-kapujánál alamizsnát koldulva, nem tudták, hová legyenek azon való csodálkozásukban, ami vele történt.
Act 3:11 Mivel nem tágított Péter és János mellől, odagyűlt köréjük csodálkozva az egész nép az úgynevezett Salamon-csarnokba.
Act 3:12 Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: "Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon?
Act 3:13 Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja.
Act 3:14 Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen,
Act 3:15 az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk.
Act 3:16 Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindannyiótok szeme láttára.
Act 3:17 Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is.
Act 3:18 Ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy Krisztusa szenvedni fog.
Act 3:19 Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára,
Act 3:20 hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust,
Act 3:21 akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által.
Act 3:22 Mózes ezt mondta: "Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek!"
Act 3:23 "Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből." -
Act 3:24 A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat.
Act 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. -
Act 3:26 Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől."
Act 4:1 Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és szadduceusok odamentek hozzájuk.
Act 4:2 Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.
Act 4:3 Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket.
Act 4:4 Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett.
Act 4:5 Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók,
Act 4:6 Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak.
Act 4:7 Előállították és vallatóra fogták őket: "Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?"
Act 4:8 Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének!
Act 4:9 Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg,
Act 4:10 hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.
Act 4:11 Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett.
Act 4:12 Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk."
Act 4:13 Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak,
Act 4:14 ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani.
Act 4:15 Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt
Act 4:16 tanakodtak: "Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk.
Act 4:17 De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében."
Act 4:18 Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
Act 4:19 Péter és János azonban így válaszoltak: "Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre?
Act 4:20 Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk."
Act 4:21 Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt,
Act 4:22 hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.
Act 4:23 Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.
Act 4:24 Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: - "Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
Act 4:25 Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket?
Act 4:26 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen.
Act 4:27 Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen,
Act 4:28 hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott.
Act 4:29 És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat.
Act 4:30 Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében."
Act 4:31 Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.
Act 4:32 A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.
Act 4:33 Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben.
Act 4:34 Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,
Act 4:35 és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten.
Act 4:36 József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia,
Act 4:37 eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.
Act 5:1 Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét.
Act 5:2 Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé.
Act 5:3 Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?"
Act 5:4 Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!"
Act 5:5 E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta.
Act 5:6 A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették.
Act 5:7 Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről.
Act 5:8 Péter megkérdezte: "Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?" "Igen, annyiért" - válaszolta.
Act 5:9 Péter folytatta: "Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek."
Act 5:10 Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették.
Act 5:11 Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.
Act 5:12 Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között.
Act 5:13 Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket.
Act 5:14 A hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz.
Act 5:15 Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.
Act 5:16 Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
Act 5:17 A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük.
Act 5:18 Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket.
Act 5:19 De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, s így szólt hozzájuk:
Act 5:20 "Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!"
Act 5:21 Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő.
Act 5:22 Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és
Act 5:23 jelentették: "A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk."
Act 5:24 A templomőrség parancsnoka és a főpapok e hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett.
Act 5:25 Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: "Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet."
Act 5:26 Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elővezette őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk.
Act 5:27 Elővezették hát, és a főtanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket:
Act 5:28 "Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
Act 5:29 Péter és az apostolok így válaszoltak: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.
Act 5:30 Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek.
Act 5:31 Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit.
Act 5:32 Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki."
Act 5:33 Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták őket ölni.
Act 5:34 De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez:
Act 5:35 "Izraelita férfiak! - szólt hozzájuk. - Fontoljátok meg jól, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni!
Act 5:36 Mert nemrégiben föllépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellé szegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszúrták és megsemmisítették.
Act 5:37 Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elő, és megnyerte magának a népet. Ő is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak.
Act 5:38 Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik.
Act 5:39 De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe." Elfogadták érvelését.
Act 5:40 Behívatták az apostolokat, megvesszőztették őket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték őket.
Act 5:41 Boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.
Act 5:42 Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus.
Act 6:1 Ez idő tájt, hogy a tanítványok száma egyre nőtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják.
Act 6:2 Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványokat: "Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el.
Act 6:3 Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával,
Act 6:4 mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat."
Act 6:5 Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai jövevényt.
Act 6:6 Az apostolok elé állították őket, azok imádkoztak és rájuk tették kezüket.
Act 6:7 Az Úr szava terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben, még a papok közül is tömegesen hódoltak a hitnek.
Act 6:8 István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében.
Act 6:9 Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak,
Act 6:10 és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni.
Act 6:11 Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent."
Act 6:12 Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták.
Act 6:13 Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: "Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél.
Act 6:14 Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat."
Act 6:15 A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.
Act 7:1 A főpap megkérdezte: "Valóban így áll a dolog?"
Act 7:2 Erre válaszul így beszélt: "Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielőtt még Háránban letelepedett volna,
Act 7:3 és így szólt hozzá: Hagyd itt földedet és rokonságodat, s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked.
Act 7:4 Erre elvándorolt Káldea földjére, és Háránba ment lakni. Innen atyja halála után erre a földre vezette az Isten, amelyen most laktok.
Act 7:5 Örökségképpen nem adott neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki, és ha meghal, utódainak, jóllehet ekkor még nem volt gyermeke.
Act 7:6 Azt is megmondta Isten, hogy utódai idegen földön hazátlanul bolyonganak majd, szolgaságba vetik, és négyszáz esztendeig sanyargatják őket.
Act 7:7 A nép fölött azonban, amelynek rabszolgái lesznek, ítéletet tartok - mondta az Úr -, ők meg kivonulnak, és ezen a helyen nekem fognak szolgálni.
Act 7:8 Aztán adta neki a körülmetélés szövetségét. Így született neki Izsák, és a nyolcadik nap körül is metélte. Ugyanígy Izsák is Jákobot, Jákob meg a tizenkét pátriárkát.
Act 7:9 A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt.
Act 7:10 Minden viszontagságán átsegítette, sőt kegyeltté tette, és bölcsességgel tüntette ki Egyiptom királya, a fáraó előtt, úgyhogy az megtette Egyiptom és egész háza kormányzójává.
Act 7:11 Akkor éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, úgyhogy atyáink nem találtak élelmet.
Act 7:12 Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, akkor elküldte először atyáinkat.
Act 7:13 Második útjuk alkalmával József fölfedte testvérei előtt kilétét, és így a fáraó előtt is kitudódott József származása.
Act 7:14 József aztán odavitette atyját, Jákobot és egész rokonságát, összesen hetvenöt személyt.
Act 7:15 Jákob így Egyiptomba költözött, ott is halt meg, s atyáink szintén.
Act 7:16 Szichembe szállították, és abban a sírban temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szichemi Hámor fiaitól.
Act 7:17 Amint közeledett az Isten Ábrahámnak tett ígérete beteljesülésének ideje, a nép egyre szaporodott és sokasodott Egyiptomban,
Act 7:18 míg csak egy másik király nem került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet.
Act 7:19 Ez álnokul bánt népünkkel, arra kényszerítette atyáinkat, tegyék ki a csecsemőket, hogy elpusztuljanak.
Act 7:20 Ebben az időben született Mózes, aki tetszett az Istennek. Három hónapig az apai házban táplálták.
Act 7:21 Amikor kitették, a fáraó leánya magához vette, és mint saját fiát fölnevelte.
Act 7:22 Így Mózes szert tett az egyiptomiak minden tudományára, s szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt.
Act 7:23 Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait.
Act 7:24 Ez alkalommal észrevette, hogy az egyikkel igazságtalanul bántak. Védelmére kelt, s bosszút állt a bántalmazott emberért: agyonütötte az egyiptomit.
Act 7:25 Azt hitte, testvérei ráeszmélnek, hogy az Isten az ő keze által ad majd nekik szabadulást, de nem fogták fel.
Act 7:26 Másnap akkor jelent meg köztük, amikor épp verekedtek. Össze akarta őket békíteni: Emberek, ti testvérek vagytok! Miért bántalmazzátok egymást?
Act 7:27 De aki bántalmazta társát, elutasította, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká?
Act 7:28 Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?
Act 7:29 E szavakra Mózes elmenekült és Midián földjén telepedett le. Itt két fia született.
Act 7:30 Eltelt negyven esztendő, s akkor a Sínai-hegy pusztájában egy égő csipkebokor lángjában angyal jelent meg neki.
Act 7:31 Amikor Mózes meglátta, elcsodálkozott a jelenségen. Odament, hogy megnézze, s az Úr hangját hallotta:
Act 7:32 Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni.
Act 7:33 Az Isten azonban folytatta a beszédet: Oldd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állsz, szent föld.
Act 7:34 Láttam népem nyomorát Egyiptomban, és hallottam panaszát, lejöttem hát, hogy kiszabadítsam őket. Most hát jöjj, hadd küldjelek Egyiptomba.
Act 7:35 Az Isten azt a Mózest küldte vezetőnek és szabadítónak a csipkebokorban megjelent angyal kezével, akit megtagadtak, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká?
Act 7:36 Ő vezette ki őket, s ő mutatott csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át.
Act 7:37 Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek sorából, mint engem is.
Act 7:38 Ő volt, aki a pusztai közösségből érintkezett az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk.
Act 7:39 Ám atyáink nem akartak neki engedelmeskedni, visszautasították, és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba.
Act 7:40 Megkérték Áront: Csinálj nekünk isteneket, azok vezessenek, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.
Act 7:41 Így ezekben a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, s örömüket lelték kezük művében.
Act 7:42 Erre az Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy az égi sereg szolgálatára adják magukat, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon mutattatok-e be nekem véres és égőáldozatokat negyven esztendőn át a pusztában, Izrael háza?
Act 7:43 Inkább Moloch sátrát hordoztátok magatokkal, s Refán isten csillagát, a bálványokat, amelyeket magatok faragtatok, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra űzlek benneteket.
Act 7:44 A pusztában atyáinkkal volt a bizonyság sátora. Így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el.
Act 7:45 Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig.
Act 7:46 Ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének.
Act 7:47 De csak Salamon építette fel a templomot.
Act 7:48 Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja:
Act 7:49 Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem - mondja az Úr -, vagy hol lehetne pihenőhelyem?
Act 7:50 Hát nem kezem alkotta mindezt?
Act 7:51 Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is.
Act 7:52 Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai,
Act 7:53 ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg."
Act 7:54 Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene.
Act 7:55 Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján.
Act 7:56 Felkiáltott: "Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján."
Act 7:57 Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak,
Act 7:58 kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat.
Act 7:59 Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"
Act 7:60 Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül!" Ezekkel a szavakkal elszenderült.
Act 8:1 És Saul helyeselte meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamaria tájékára.
Act 8:2 Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták.
Act 8:3 Saul ellenben csakúgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket.
Act 8:4 Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot.
Act 8:5 Így Fülöp Szamaria városába került, s ott hirdette Krisztust.
Act 8:6 A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta.
Act 8:7 Mert sok megszállottból - hangosan kiáltozva - kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult.
Act 8:8 Így nagy volt az öröm ebben a városban.
Act 8:9 Élt a városban egy Simon nevű férfi, aki varázsló volt, és azzal ámította Szamaria népét, hogy fontos személynek adta ki magát.
Act 8:10 A népnek apraja-nagyja hallgatott rá. "Ő az Isten ereje, melyet nagynak neveznek!" - mondták.
Act 8:11 Csüggtek rajta, mert már jó ideje ámította őket mesterkedéseivel.
Act 8:12 De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt.
Act 8:13 Maga Simon is hívő lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult.
Act 8:14 Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
Act 8:15 Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket.
Act 8:16 Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
Act 8:17 Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket.
Act 8:18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik:
Act 8:19 "Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket."
Act 8:20 Péter elutasította: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát, pénzen meg lehet venni.
Act 8:21 Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt.
Act 8:22 Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát!
Act 8:23 Úgy látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság."
Act 8:24 "Könyörögjetek értem az Úrhoz - kérte Simon -, hogy semmi se érjen abból, amit mondtatok."
Act 8:25 Miután így tanúságot tettek és hirdették az Úr szavát, visszatértek Jeruzsálembe, útközben sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.
Act 8:26 Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: "Kelj útra és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra."
Act 8:27 Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni.
Act 8:28 Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta.
Act 8:29 A Lélek indítást adott Fülöpnek: "Menj és szegődj a kocsi mellé!"
Act 8:30 Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: "Érted, amit olvasol?"
Act 8:31 "Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?" Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé.
Act 8:32 Az Írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a juhot, úgy vitték leölni. Ahogy a bárány sem ad hangot nyírója előtt, ő sem nyitotta szóra ajkát.
Act 8:33 A megaláztatásban vétetett el róla az ítélet. Ki sorolhatja fel nemzedékét? Mert élete elvétetett a földről.
Act 8:34 Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: "Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?"
Act 8:35 Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust.
Act 8:36 Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: "Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?"
Act 8:37 Act 8:38 Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte.
Act 8:39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját.
Act 8:40 Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett Cezáreába.
Act 9:1 Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz,
Act 9:2 s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket.
Act 9:3 Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.
Act 9:4 Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"
Act 9:5 Erre megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az folytatta: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
Act 9:6 De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned."
Act 9:7 Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit.
Act 9:8 Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva.
Act 9:9 Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.
Act 9:10 Damaszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: "Ananiás!" "Itt vagyok, Uram!" - felelte.
Act 9:11 S az Úr folytatta: "Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik."
Act 9:12 És látomásban látott egy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását."
Act 9:13 Ananiás tiltakozott: "Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben.
Act 9:14 Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet."
Act 9:15 Az Úr azonban ezt válaszolta neki: "Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között.
Act 9:16 Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie."
Act 9:17 Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: "Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel."
Act 9:18 Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett,
Act 9:19 majd evett és erőre kapott. Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban a tanítványokkal,
Act 9:20 és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.
Act 9:21 Akik hallgatták, mind csodálkoztak, mondván: "Hát nem ez tört vesztükre Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?"
Act 9:22 Saul azonban mind határozottabban lépett fel, s mert azt bizonyította, hogy Jézus a Messiás, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat.
Act 9:23 Amikor már jó idő eltelt, a zsidók megállapodtak, hogy megölik.
Act 9:24 Saulnak tudomására jutott szándékuk. Éjjel-nappal szemmel tartották még a kapukat is, csakhogy eltehessék láb alól.
Act 9:25 A tanítványok azonban kiszöktették éjszaka, kötélen leengedték a falon át egy kosárban.
Act 9:26 Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett.
Act 9:27 Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében.
Act 9:28 Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében.
Act 9:29 A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, sőt vitába is szállt velük. De azok az életére törtek.
Act 9:30 Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába kísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.
Act 9:31 Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.
Act 9:32 Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.
Act 9:33 Ott egy Éneász nevű béna emberre akadt, aki már nyolc éve ágyban feküdt.
Act 9:34 Péter megszólította: "Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be ágyadat!" Az nyomban fel is kelt.
Act 9:35 Lidda és Száron lakói mind ismerték őt, és az Úrhoz tértek.
Act 9:36 Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot.
Act 9:37 Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették.
Act 9:38 Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: "Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!"
Act 9:39 Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik.
Act 9:40 Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: "Tabita, kelj fel!"
Act 9:41 Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.
Act 9:42 A dolognak híre futott egész Joppében, és sokan hittek az Úrban.
Act 9:43 Péter pedig még jó ideig Joppéban maradt egy bizonyos Simon nevű tímárnál.
Act 10:1 Cezáreában élt egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliai zászlóalj századosa.
Act 10:2 Vallásos és istenfélő volt egész háza népével együtt. Bőségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott az Istenhez.
Act 10:3 A nap kilencedik órájában látomása volt. Egész világosan látta, hogy az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!"
Act 10:4 Ránézett és ijedten kérdezte: "Mi az, Uram?" Az így válaszolt: "Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad.
Act 10:5 Ezért most küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, más néven Pétert.
Act 10:6 Egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van."
Act 10:7 Mihelyt az angyal, aki ezt közölte, eltűnt, hívatott két szolgát és egy neki alárendelt, istenfélő katonát.
Act 10:8 Ezeknek mindent elbeszélt, aztán elküldte őket Joppéba.
Act 10:9 Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni.
Act 10:10 Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett.
Act 10:11 Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre.
Act 10:12 Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne.
Act 10:13 "Rajta, Péter, öld le és edd meg!" - szólalt meg egy hang.
Act 10:14 "Szó se lehet róla, Uram - felelte Péter -, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant."
Act 10:15 Másodszor is megszólalt a hang: "Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak."
Act 10:16 Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.
Act 10:17 Míg Péter a látomás értelmén töprengett, Kornéliusz emberei Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapunál.
Act 10:18 Bekiáltottak s tudakozódtak, hogy itt van-e megszállva a Péternek nevezett Simon.
Act 10:19 Péternek, aki még mindig a látomáson töprengett, szólt a Lélek: "Íme, három ember keres.
Act 10:20 Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra, mert én küldtem őket."
Act 10:21 Péter lement és megszólította az embereket: "Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?"
Act 10:22 Erre azt felelték: "Kornéliusz százados, aki az egész zsidó nép tanúsága szerint derék, istenfélő férfi, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson el házába és hallgassa a tanításodat."
Act 10:23 Erre bevezette és vendégül látta őket. Másnap útra kelt és velük ment. Néhány joppei testvér is vele tartott.
Act 10:24 Másnap odaértek Cezáreába. Kornéliusz már várta őket, összehívta a rokonságát és benső barátait.
Act 10:25 Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki.
Act 10:26 De Péter fölemelte. "Állj fel - mondta -, hisz én is csak ember vagyok."
Act 10:27 Amikor vele beszélgetve beljebb került, és meglátta az összesereglett embereket,
Act 10:28 így szólt hozzájuk: "Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani.
Act 10:29 Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. De szeretném tudni: Miért küldtetek értem?"
Act 10:30 Kornéliusz válaszolt: "Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg előttem ragyogó ruhában.
Act 10:31 Ezt mondta: Kornéliusz, imádságodat meghallgatta az Isten, és alamizsnáidról megemlékeztek színe előtt.
Act 10:32 Küldj el tehát Joppéba, és hívasd el a Péternek nevezett Simont! A tímár Simon házában szállt meg, a tenger partján.
Act 10:33 Rögtön érted küldtem, s te voltál szíves eljönni. Most tehát mindnyájan itt állunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott."
Act 10:34 Péter így kezdte beszédét: "Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató,
Act 10:35 mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.
Act 10:36 A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő mindenki Ura.
Act 10:37 Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában.
Act 10:38 Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.
Act 10:39 Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették,
Act 10:40 de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta,
Act 10:41 igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után.
Act 10:42 Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt.
Act 10:43 A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát."
Act 10:44 Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.
Act 10:45 A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.
Act 10:46 Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt:
Act 10:47 "Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?"
Act 10:48 Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.
Act 11:1 Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát.
Act 11:2 Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki:
Act 11:3 "Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük."
Act 11:4 Péter hozzáfogott, és sorjában elbeszélte nekik a történteket:
Act 11:5 "Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva.
Act 11:6 Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne.
Act 11:7 És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg és edd meg!
Act 11:8 Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban.
Act 11:9 Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek.
Act 11:10 Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe.
Act 11:11 Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám.
Act 11:12 A Lélek felszólított, hogy habozás nélkül menjek el velük. Velem tartott ez a hat testvér is, és az illető férfi házába értünk.
Act 11:13 Elmondta, hogy angyal jelent meg házában és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert!
Act 11:14 Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez.
Act 11:15 Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppenúgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén.
Act 11:16 Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni.
Act 11:17 Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik is, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?"
Act 11:18 Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Isten: "Így hát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot."
Act 11:19 Akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették.
Act 11:20 De akadt köztük ciprusi és kirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust.
Act 11:21 Velük volt az Úr segítsége: sokan hívők lettek, és megtértek az Úrhoz.
Act 11:22 Ennek a híre a jeruzsálemi egyházba is eljutott, ezért elküldték Barnabást Antióchiába.
Act 11:23 Amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, boldog volt és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből.
Act 11:24 Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek.
Act 11:25 Barnabás ezért elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault.
Act 11:26 Amikor rátalált, magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek.
Act 11:27 Ez idő tájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába.
Act 11:28 Előállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára előre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében.
Act 11:29 A tanítványok elhatározták, hogy tehetségükhöz mérten segítik anyagilag a júdeai testvéreket.
Act 11:30 Ezt meg is tették: Saullal és Barnabással adományokat küldtek a presbitereknek.
Act 12:1 Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik.
Act 12:2 János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette.
Act 12:3 Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték.
Act 12:4 Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti.
Act 12:5 Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez.
Act 12:6 Azon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál őrök tartották szemmel a börtönt.
Act 12:7 Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: "Kelj fel gyorsan!" - mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről.
Act 12:8 Aztán így folytatta az angyal: "Csatold fel övedet, és vedd fel sarudat!" Amikor megtette, tovább sürgette: "Vedd magadra köntösödet, és kövess!"
Act 12:9 Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van.
Act 12:10 Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle.
Act 12:11 Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: - "Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezéből, s abból, amire a zsidó nép számított."
Act 12:12 Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak.
Act 12:13 Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevű szolgáló, aki meghallotta a zörgetést.
Act 12:14 Megismerte Péter hangját, de örömében elfelejtette kinyitni a kaput, beszaladt és újságolta, hogy Péter áll a kapu előtt.
Act 12:15 "Elment az eszed" - torkollták le. De ő bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: "Az angyala lesz az."
Act 12:16 Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek.
Act 12:17 Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönből az Úr, és meghagyta: "Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!" Ezzel útra kelt, és más helyre ment.
Act 12:18 Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák között, hogy hová lett Péter.
Act 12:19 Heródes kerestette, s hogy nem találták, vallatóra fogta az őröket, majd börtönbe vetette őket. Aztán elhagyta Júdeát, Cezáreába ment és ott tartózkodott.
Act 12:20 Igen megneheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek közös megegyezéssel eléje járultak, és - megnyerve maguknak Blasztuszt, a király kamarását - békét kértek, mert tartományuk a királytól kapta az élelmet.
Act 12:21 A kitűzött napon Heródes királyi díszbe öltözött, bírói székébe ült és beszédet intézett hozzájuk.
Act 12:22 A nép így kiáltozott: "Ez már az Isten szava, nem emberé!"
Act 12:23 Az Úr angyala lesújtott rá azon nyomban, mert nem adta meg az Istennek a dicsőséget. Férgek emésztették meg, úgy halt meg.
Act 12:24 Az Isten, szava egyre szélesebb körben terjedt.
Act 12:25 Barnabás és Saul feladatukat elvégezve visszatértek Jeruzsálemből. Jánost, vagy másik nevén Márkot, is magukkal vitték.
Act 13:1 Az antióchiai egyházban volt több próféta és tanító, mint Barnabás, a Nigernek is nevezett Simon, a cirenei Luciusz, Heródes tejtestvére, Manaén és Saul.
Act 13:2 Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: "Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!"
Act 13:3 Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.
Act 13:4 A Szentlélektől küldetve Szeleukiába mentek, onnét Ciprusba hajóztak.
Act 13:5 Szalamiszba érve a zsidók zsinagógáiban hirdették az Isten szavát. János is segített nekik.
Act 13:6 Bejárták Páfuszig az egész szigetet, s közben találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával.
Act 13:7 Ez Szergius Paulusz helytartónak, ennek a bölcs férfinak a kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Sault, hogy hallja az Isten szavát.
Act 13:8 De Elimász, a varázsló - ezt jelenti a neve - akadékoskodott, és azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hittől.
Act 13:9 Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét, és
Act 13:10 rákiáltott: "Sátán fia, tele minden ravaszsággal és gonoszsággal, és ellensége minden igazságnak, nem hagyod abba, hogy áskálódj az Úr egyenes útja ellen?
Act 13:11 Lám, most lesújt rád az Úr keze, megvakulsz és nem látod a napot egy ideig." Azon nyomban vak sötétség szakadt rá, és botorkálva kereste, hogy valaki kezet nyújtson neki.
Act 13:12 Amikor a helytartó látta az esetet, hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.
Act 13:13 Pál és kísérői tengerre szálltak, és Páfuszból a pamfíliai Pergébe hajóztak. János elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
Act 13:14 Ők Pergén keresztül eljutottak a pizidiai Antióchiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
Act 13:15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: "Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!"
Act 13:16 Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett, és beszélni kezdett: "Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek!
Act 13:17 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és Egyiptom földjén a száműzetés idején nagy néppé tette őket. Aztán hatalmas karjával kivezette őket onnét,
Act 13:18 és mintegy negyven éven át táplálta őket a pusztában.
Act 13:19 Hét népet kiirtott Kánaán földjén, és földjüket nekik adta birtokul.
Act 13:20 Közben körülbelül négyszázötven év telt el. Aztán bírákat adott egészen Sámuel prófétáig.
Act 13:21 Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kis fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút.
Act 13:22 Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat.
Act 13:23 Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust.
Act 13:24 Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.
Act 13:25 Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam.
Act 13:26 Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt.
Act 13:27 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak.
Act 13:28 Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól.
Act 13:29 Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették.
Act 13:30 De Isten feltámasztotta a halálból,
Act 13:31 s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt.
Act 13:32 Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett,
Act 13:33 amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek.
Act 13:34 Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet.
Act 13:35 Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
Act 13:36 Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott.
Act 13:37 Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást.
Act 13:38 Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg,
Act 13:39 őbenne viszont minden hívő megigazul.
Act 13:40 Vigyázzatok hát, nehogy beteljesedjen rajtatok a próféták szava:
Act 13:41 Ide nézzetek, ti gőgösök, ámuljatok, aztán vesszetek! Mert olyat viszek véghez napjaitokban, hogy nem hinnétek, ha hírét hallanátok."
Act 13:42 Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.
Act 13:43 Sőt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében.
Act 13:44 A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.
Act 13:45 Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni.
Act 13:46 De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: "Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.
Act 13:47 Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig."
Act 13:48 Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve.
Act 13:49 Elterjedt az Úr szava az egész környéken.
Act 13:50 A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről.
Act 13:51 Ők lerázták - ellenük bizonyságul - lábukról a port, és Ikóniumba mentek.
Act 13:52 A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.
Act 14:1 Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet.
Act 14:2 A hitetlen zsidók azonban felizgatták, és a testvérek ellen lázították a pogányokat.
Act 14:3 De azért jó ideig ott maradtak, bátran beszéltek az Úrról, aki maga tett tanúságot kegyelmét hirdető szava mellett: megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek.
Act 14:4 A város lakossága megoszlott: némelyek a zsidókkal tartottak, mások az apostolokkal.
Act 14:5 A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket.
Act 14:6 De megtudták, így elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre,
Act 14:7 s itt hirdették az evangéliumot.
Act 14:8 Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem tudott lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem.
Act 14:9 Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,
Act 14:10 azért hangosan felszólította: "Állj rá egyenesen a lábadra!" Az talpra ugrott, és tudott járni.
Act 14:11 Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni nyelven felkiáltott: "Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!"
Act 14:12 Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek.
Act 14:13 A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé, hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be.
Act 14:14 Amikor Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat.
Act 14:15 "Emberek, mit csináltok? - kiáltották. - Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne.
Act 14:16 Az elmúlt időkben megengedte, hogy minden nép a saját útját járja.
Act 14:17 De azért nem maradt bizonyíték nélkül, mert jót tett, adott nektek esőt és gyümölcsöt érlelő nyarat, ételt és a szívetekbe örömet."
Act 14:18 Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik.
Act 14:19 Antióchiából és Ikóniumból utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból.
Act 14:20 De amikor a tanítványok köréje gyűltek, eszméletre tért, és visszament a városba. Másnap Barnabással együtt útra kelt Derbébe.
Act 14:21 Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába.
Act 14:22 Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert "sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába."
Act 14:23 Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.
Act 14:24 Áthaladva Pizidián Pamfíliába jutottak,
Act 14:25 majd azután, hogy Pergében hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába.
Act 14:26 Innét Antióchiába hajóztak, ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is.
Act 14:27 Mihelyt megérkeztek, összehívták az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját.
Act 14:28 Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványok körében.
Act 15:1 Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek."
Act 15:2 Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez.
Act 15:3 Az egyház egy darabon elkísérte őket, aztán átszelték Föníciát és Szamariát, és elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek.
Act 15:4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten.
Act 15:5 Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak és kijelentették: "Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét."
Act 15:6 Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.
Act 15:7 Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek.
Act 15:8 S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította, hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk.
Act 15:9 Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket.
Act 15:10 Mit teszitek hát próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?
Act 15:11 Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelméből üdvözülünk mi is, s ugyanígy ők is."
Act 15:12 Erre az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között.
Act 15:13 Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette át a szót: "Testvéreim, hallgassatok meg!
Act 15:14 Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének.
Act 15:15 Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva:
Act 15:16 Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom,
Act 15:17 hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet. Az Úr mondja ezt, s meg is teszi,
Act 15:18 amit öröktől fogva kinyilvánított.
Act 15:19 Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez,
Act 15:20 hanem csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől.
Act 15:21 Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban."
Act 15:22 Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek.
Act 15:23 Ezt írták a kezük által: "Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányságból megtért testvéreiknek!
Act 15:24 Hallottuk, hogy közülünk néhányan - megbízásunk nélkül tanítva - megzavartak titeket, feldúlták lelketeket.
Act 15:25 Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal,
Act 15:26 ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték.
Act 15:27 Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket.
Act 15:28 Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál,
Act 15:29 hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!"
Act 15:30 Amint útnak indították őket, elmentek Antióchiába, összehívták a közösséget és átadták a levelet.
Act 15:31 Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat.
Act 15:32 Júdás és Szilás szintén próféták voltak, beszédeikben vigasztalták és erősítették a testvéreket.
Act 15:33 Hosszabb ott-tartózkodás után a testvérek békét kívánva megváltak tőlük, hogy visszatérjenek megbízóikhoz.
Act 15:34 Act 15:35 De Pál és Barnabás Antióchiában maradtak, tanítottak, és hirdették az Úr szavát, sok más (társukkal) együtt.
Act 15:36 Néhány nap elteltével Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk s nézzük meg, hogy vannak a testvérek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr szavát."
Act 15:37 Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is,
Act 15:38 de Pál arra kérte, hogy ne vigyék magukkal, hisz Pamfíliában is otthagyta őket, nem ment velük dolgozni.
Act 15:39 Így nézeteltérés támadt köztük, s elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és Ciprusba hajózott.
Act 15:40 Pál Szilást választotta társul, és a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útra kelt.
Act 15:41 Bejárta Szíriát és Kilikiát, és megszilárdította az egyházakat.
Act 16:1 Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, aki egy hívő zsidó feleségnek és egy görög apának volt a fia.
Act 16:2 A lisztrai és ikóniumi testvérek jó véleménnyel voltak róla.
Act 16:3 Pál magával akarta vinni útitársul, ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette, hisz mindenki tudta, hogy az apja görög volt.
Act 16:4 Ahogy sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak Jeruzsálemben.
Act 16:5 Így az egyházak megerősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra nőtt.
Act 16:6 A Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában hirdessék az Isten szavát, ezért Frigia és Galácia felé vették útjukat.
Act 16:7 Amikor Miziába értek, megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik.
Act 16:8 Ezért átvágtak Mizián, és lementek Troászba.
Act 16:9 Éjszaka Pálnak látomása volt: Egy macedón férfi állt előtte, és kérte: "Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!"
Act 16:10 A látomás után rajta voltunk, hogy mielőbb útra keljünk Macedóniába, mert biztosak voltunk benne, hogy az Isten rendelt oda minket hirdetni az evangéliumot.
Act 16:11 Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba,
Act 16:12 onnan pedig Macedónia körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Néhány napig ebben a városban maradtunk.
Act 16:13 Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz.
Act 16:14 Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.
Act 16:15 Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: "Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam." És erővel rá is vett erre minket.
Act 16:16 Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtől megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak.
Act 16:17 Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek."
Act 16:18 Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belőle!" Ki is ment akkor mindjárt.
Act 16:19 Amikor gazdái látták, hogy nem húzhatnak belőle több hasznot, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták, az elöljárók elé.
Act 16:20 Bírák elé állítva így vádolták őket: "Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban,
Act 16:21 olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi - rómaiak lévén - nem fogadhatunk el, és nem követhetünk."
Act 16:22 A nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszőztették őket.
Act 16:23 Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, s megparancsolták az őrnek, hogy jól vigyázzon rájuk.
Act 16:24 Ez a kapott parancs értelmében a belső börtönbe zárta őket, és a lábukat kalodába szorította.
Act 16:25 Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket.
Act 16:26 Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs.
Act 16:27 Amikor a börtönőr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.
Act 16:28 Pál hangosan rászólt: "Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!"
Act 16:29 Az őr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult,
Act 16:30 aztán kivezette őket s megkérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?"
Act 16:31 "Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!" - válaszolták.
Act 16:32 Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát.
Act 16:33 Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt.
Act 16:34 Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.
Act 16:35 Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Engedd szabadon azokat az embereket!"
Act 16:36 A börtönőr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: "Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!"
Act 16:37 Pál azonban így válaszolt: "Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!"
Act 16:38 A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek,
Act 16:39 odasiettek, kikísérték őket, kérve, hogy hagyják el a várost.
Act 16:40 A börtönből kiszabadulva Lidiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek.
Act 17:1 Áthaladva Amfipoliszon és Apollónián Tesszalonikába értek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk.
Act 17:2 Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton beszélt nekik az Írásokról.
Act 17:3 Azt fejtegette és tanította, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból: "Ez a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek."
Act 17:4 Néhányan hittek közülük, ezek Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak egy sereg göröggel és jópár előkelő asszonnyal együtt.
Act 17:5 Ám a zsidók irigységükben összeszedték a börtöntöltelék népséget, és csődületet támasztva felizgatták a várost. Felvonultak Jázon háza elé, és megkísérelték, hogy a nép elé vezessék őket.
Act 17:6 De nem találták meg őket, ezért Jázont néhány testvérrel együtt a városi elöljárók elé hurcolták, s közben ezt kiabálták:
Act 17:7 "Azok a világfelforgatók itt is megjelentek, és Jázon szállást adott nekik. Szembeszállnak a császár parancsaival, hangoztatták, hogy más a király, Jézus."
Act 17:8 Meg is tévesztették ezzel a népet és az elöljárókat, úgyhogy hallgattak rájuk.
Act 17:9 Előbb biztosítékot kértek Jázontól és a többiektől, s csak akkor bocsátották őket szabadon.
Act 17:10 A testvérek Pált és Szilást azonnal, még akkor éjszaka útnak indították Bereába. Mihelyt megérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába.
Act 17:11 Ezek már nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalonikaiak. A tanítást igen készségesen fogadták, naponta forgatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy van-e.
Act 17:12 Sokan megtértek közülük, és az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is igen sokan.
Act 17:13 Amint a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában hirdeti az Isten szavát, elmentek, és ott is felizgatták a tömeget, és nyugtalanságot szítottak.
Act 17:14 A testvérek Pált nyomban elkísérték egészen a tengerig, de Szilás és Timóteus ott maradtak.
Act 17:15 Pált kísérői egészen Athénbe vezették. Mielőtt visszafordultak volna, azt az utasítást kapták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy minél előbb menjenek utána.
Act 17:16 Míg Athénban várt rájuk, Pálnak megrendült a lelke a bálványokkal tele város láttán.
Act 17:17 A zsinagógában beszélt a zsidókhoz és az istenfélőkhöz, de a téren is mindennap azokhoz, akiket épp ott talált.
Act 17:18 Néhány epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Mások megjegyezték: "Mit akarhat ez a szószátyár mondani?" Vagy: "Úgy látszik, idegen isteneket hirdet." Tudniillik Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
Act 17:19 Erre az Areopáguszra vitték s megkérdezték: "Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amit hirdetsz?
Act 17:20 Mert valami szokatlant hirdetsz. Tudni akarjuk hát, hogy mi az."
Act 17:21 Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek semmi mással nem töltötték az időt, csak azzal, hogy újdonságot mondjanak vagy halljanak.
Act 17:22 Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: "Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok.
Act 17:23 Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek.
Act 17:24 A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura.
Act 17:25 Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent.
Act 17:26 Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát.
Act 17:27 S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem.
Act 17:28 Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: "Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk."
Act 17:29 Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló.
Act 17:30 Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek.
Act 17:31 Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból."
Act 17:32 A halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: "Majd még meghallgatunk máskor is erről."
Act 17:33 Pál erre eltávozott körükből.
Act 17:34 Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is.
Act 18:1 Ezek után Pál elhagyta Athént, és Korintusba ment.
Act 18:2 Itt találkozott egy Aquila nevű, pontuszi származású zsidóval, aki nemrég érkezett Itáliából feleségével, Priszcillával, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó hagyja el Rómát.
Act 18:3 Hozzájuk költözött, s mivel ugyanazt a mesterséget űzte, náluk maradt, és velük dolgozott, sátorkészítés volt a mesterségük.
Act 18:4 Szombatonként felszólalt a zsinagógában, meggyőzte a zsidókat és a görögöket.
Act 18:5 Mihelyt Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál egészen a tanításnak szentelte magát. Bizonyítékokat sorakoztatott fel, hogy Jézus a Messiás.
Act 18:6 Ellenvetéseikre és káromlásaikra ruháját rázva azt kiáltotta: "Véretek szálljon a fejetekre! Én ártatlan vagyok. Mostantól a pogányokhoz fordulok."
Act 18:7 Otthagyta őket és egy Ticiusz Jusztus nevű istenfélő ember házába ment, akinek háza a zsinagóga szomszédságában állt.
Act 18:8 Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban egész háza népével együtt hitt az Úrban, sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták.
Act 18:9 Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: "Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass!
Act 18:10 Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban."
Act 18:11 Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát.
Act 18:12 Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal:
Act 18:13 "Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent."
Act 18:14 Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: "Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van.
Act 18:15 Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni."
Act 18:16 Ezzel elkergette őket bírói széke elől.
Act 18:17 Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott a bírói szék előtt agyba-főbe verték. De Gallió mit sem törődött vele.
Act 18:18 Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől, és Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett.
Act 18:19 Efezusba érkezve elvált tőlük, a zsinagógába ment, és vitába szállt a zsidókkal.
Act 18:20 Arra kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá.
Act 18:21 Búcsúzáskor azonban megígérte: "Ha Isten is akarja, majd újra eljövök." Ezzel elhajózott Efezusból,
Act 18:22 s lement Cezáreába. Innét fölment (Jeruzsálembe), hogy üdvözölje az egyházat, aztán visszatért Antióchiába.
Act 18:23 Egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frigiát, és erőt öntött a tanítványokba.
Act 18:24 Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt.
Act 18:25 Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott.
Act 18:26 Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját.
Act 18:27 Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek,
Act 18:28 mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.
Act 19:1 Míg Apolló Korintusban tartózkodott, Pál a felső tartományokon át Efezusba érkezett. Itt néhány tanítványra akadt.
Act 19:2 Megkérdezte tőlük: "Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?" "Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek" - felelték.
Act 19:3 "Mire keresztelkedtetek?" - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: "János keresztségére."
Act 19:4 "János a bűnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban."
Act 19:5 Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.
Act 19:6 Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát és prófétáltak.
Act 19:7 Ezek az emberek együttvéve voltak vagy tizenketten.
Act 19:8 Eljárt a zsinagógába, és három hónapon át bátran beszélt, vitatkozott, hogy meggyőzze őket az Isten országáról.
Act 19:9 De amikor némelyek megkötötték magukat, és nem hittek, sőt nyilvánosan gyalázták az (Úr) tanítását, otthagyta őket. A tanítványokat is különválasztotta tőlük és naponta tanította őket Tirannusz iskolájában.
Act 19:10 Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, zsidó és görög egyaránt hallotta az Úr szavát.
Act 19:11 Az Isten rendkívüli csodákat is tett Pál által.
Act 19:12 Így például betegekre tették az általa használt törülközőket és fejkendőket, és a betegség elhagyta őket, a gonosz lelkek meg kiszálltak belőlük.
Act 19:13 A vándorló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét, ezt mondva: "Kényszerítlek titeket Jézusra, akit Pál hirdet."
Act 19:14 Egy zsidó főpapnak, Szkéuasznak hét fia is így tett.
Act 19:15 De a gonosz lélek visszavágott: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
Act 19:16 Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kettőt letepert közülük, s úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból.
Act 19:17 Erről minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el őket, és magasztalták Urunk Jézus nevét.
Act 19:18 Sok hívő is előállt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket.
Act 19:19 A bűbájosok közül sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára elégették őket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni.
Act 19:20 Így az Úr szava egyre terjedt, s nagymértékben megszilárdult.
Act 19:21 Ezek után az események után Pál föltette magában, hogy Macedónián és Acháján át elmegy Jeruzsálembe. Azt mondta: "Ha ott már voltam, Rómát is kell látnom."
Act 19:22 Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztuszt Macedóniába küldte, maga meg egy ideig még Ázsiában maradt.
Act 19:23 Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanítása miatt.
Act 19:24 Egy Demeter nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével jelentős keresethez juttatta az iparosokat.
Act 19:25 Összehívta őket meg a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Emberek, tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket.
Act 19:26 Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál okoskodásaival nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömegeket meggyőzött. Azt tanítja, hogy kézzel alkotott istenek nincsenek.
Act 19:27 De nemcsak az a veszély fenyeget, hogy szakmánk tönkremegy, hanem a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és csorbát szenved fölsége, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli."
Act 19:28 Amikor ezt hallották, dühbe jöttek, s így kiabáltak: "Nagy az efezusiak Artemisze!"
Act 19:29 Az egész városban nagy lett a felfordulás. Egy emberként a színházba rohantak, s macedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál kísérőit is magukkal hurcolták.
Act 19:30 Pál a népgyűlésbe akart menni, de a tanítványok nem engedték.
Act 19:31 Néhány ázsiai főtisztviselő, és aki csak barátja volt, üzenetet küldött neki, kérték, hogy ne menjen a színházba.
Act 19:32 Ott ugyanis összevissza kiabáltak, az egész gyűlés csupa izgatottság volt, a legtöbbje azt sem tudta, miért jöttek össze.
Act 19:33 Végül a tömegből előcitálták Sándort, akit a zsidók előretuszkoltak. Sándor intett a kezével, hogy meg akarja magyarázni a népnek a dolgot.
Act 19:34 De amikor észrevették, hogy zsidó, lármázni kezdtek, s vagy két óráig egy emberként ordították: "Nagy az efezusiak Artemisze!"
Act 19:35 Végül a jegyző csillapította le a tömeget ezekkel a szavakkal: "Efezusi férfiak! Ki az, aki ne tudná, hogy Efezus a nagy Artemisz templomának városa és égből alászállt szobrának őre?
Act 19:36 Minthogy ez iránt senkinek sincs kétsége, le kell csillapodnotok, és nem szabad semmit sem elhamarkodnotok.
Act 19:37 Ide hurcoltátok ezeket az embereket, noha nem templomrablók és istennőnket sem káromolták.
Act 19:38 Ha tehát Demeternek és a vele tartó többi mesterembernek van valami panaszuk valaki ellen, vannak törvénynapok és helytartók, tegyenek panaszt ott.
Act 19:39 Ha meg valami más bajotok van, azt a törvényes népgyűlésen lehet elintézni.
Act 19:40 Mert különben annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy a mai zavargás miatt bevádolnak bennünket, és nincs semmi érvünk, amivel megokolhatnánk ezt a csődületet." Ezekkel a szavakkal feloszlatta a gyűlést.
Act 20:1 A zavargás megszűntével Pál hívatta a tanítványokat, bátorította őket, aztán búcsút vett tőlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen.
Act 20:2 A vidéken áthaladtában sok beszédet mondott buzdításul a tanítványoknak, aztán odaért Görögországba.
Act 20:3 Három hónapot ott töltött, ám a zsidók cselt szőttek ellene, amikor Szíriába akart hajózni, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
Act 20:4 Ázsiáig vele tartott Szopater, a bereai Pirrusz fia, meg a tesszaloniki Arisztarchusz és Szekundusz, a derbei Gájusz és Timóteus, az ázsiai Tichikusz és Trofimusz.
Act 20:5 Ezek előre mentek, és Troászban vártak ránk.
Act 20:6 Mi a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből, és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol aztán egy hetet töltöttünk.
Act 20:7 A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét.
Act 20:8 Az emeleti teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bőven.
Act 20:9 Egy Eutichusz nevű ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletről. Holtan szedték össze.
Act 20:10 Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: "Ne aggódjatok, még benne van a lélek."
Act 20:11 Utána fölment, megtörte a kenyeret, evett, és hosszan beszélt, egészen virradatig, aztán útra kelt.
Act 20:12 A fiút élve vezették oda, s ez nem kis vigasztalásukra szolgált.
Act 20:13 Mi hajóra szállva előrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni.
Act 20:14 Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk.
Act 20:15 Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következő nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következő nap megérkeztünk Milétuszba.
Act 20:16 Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen időt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
Act 20:17 Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit.
Act 20:18 Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem,
Act 20:19 és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül.
Act 20:20 Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál.
Act 20:21 Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.
Act 20:22 Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem,
Act 20:23 csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám.
Act 20:24 De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.
Act 20:25 És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki.
Act 20:26 Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére.
Act 20:27 Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek.
Act 20:28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.
Act 20:29 Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.
Act 20:30 Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat.
Act 20:31 Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket.
Act 20:32 Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget.
Act 20:33 Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam.
Act 20:34 Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg.
Act 20:35 Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
Act 20:36 Szavai befejeztével letérdelt, és imádkozott velük.
Act 20:37 Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták.
Act 20:38 Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont. Aztán kikísérték a hajóhoz.
Act 21:1 Miután elváltunk tőlük, kifutottunk a tengerre, és egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába.
Act 21:2 Találtunk egy Föníciába menő hajót, átszálltunk rá, és továbbhajóztunk.
Act 21:3 Láttuk Ciprust, de bal felől elkerültük, hogy Szíriába hajózzunk. Tíruszban értünk kikötőbe, itt kellett a hajónak a rakományát kitennie.
Act 21:4 Megkerestük a tanítványokat, és egy hétig náluk maradtunk. Ezek a Szentlélek sugallatára azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Act 21:5 Amikor ezeknek a napoknak az elmúltával útnak indultunk, mind elkísértek minket feleségestül és gyerekestül egészen a város határáig. A tengerparton letérdeltünk és imádkoztunk.
Act 21:6 Majd búcsút vettünk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők meg hazatértek.
Act 21:7 Hajóutunk végén Tíruszból Ptolemaiszba mentünk, üdvözöltük a testvéreket, és egy napig ott maradtunk náluk.
Act 21:8 Másnap folytattuk utunkat, és Cezáreába értünk. Itt betértünk Fülöp evangélistának, a hét közül az egyik diakónusnak a házába, és nála szálltunk meg.
Act 21:9 Fülöpnek volt négy prófétáló tehetséggel megáldott lánya, akik szüzek voltak.
Act 21:10 Már eltöltöttünk nála néhány napot, amikor Júdeából egy Agábusz nevű próféta érkezett.
Act 21:11 Odajött, elvette Pál övét, és összekötözte vele kezét, lábát, s így szólt: "Ezt üzeni a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak."
Act 21:12 Ezt hallva arra kértük mi is, az odavalók is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Act 21:13 De Pál így válaszolt: "Miért sírtok és miért okoztok szomorúságot szívemnek? Készen vagyok rá, hogy Jeruzsálemben nemcsak a bilincseket, hanem a halált is elszenvedjem Urunk Jézus ügyéért."
Act 21:14 Minthogy nem tudtuk lebeszélni, belenyugodtunk. "Teljesedjen az Úr akarata!" - mondtuk.
Act 21:15 Néhány nap múlva nekikészülődtünk, és fölmentünk Jeruzsálembe.
Act 21:16 Velünk tartott egypár cezáreai tanítvány is, ezek elvezettek minket egy régi ciprusi tanítványhoz, Mnázonhoz, hogy nála szálljunk meg.
Act 21:17 Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek örömmel fogadtak minket.
Act 21:18 Másnap Pál velünk együtt ellátogatott Jakabhoz. A presbiterek is mind egybegyűltek.
Act 21:19 Üdvözölte őket, aztán sorjában elbeszélte, mi mindent tett az Isten a pogányok között szolgálata által.
Act 21:20 Azután, hogy meghallgatták, magasztalták az Istent, őhozzá meg így szóltak: "Látod, testvér, hány ezren vannak a zsidók között, akik megtértek, de azért buzgón tartják a törvényt.
Act 21:21 Felőled viszont azt hallották, hogy arra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, pártoljanak el Mózestől, azt mondván nekik, hogy ne metéltessék körül a gyerekeket, s ne éljenek a szokások szerint.
Act 21:22 Mi hát a teendő? [Összecsődülnek, mihelyt] tudomást szereznek megérkezésedről.
Act 21:23 Fogadd hát meg tanácsunkat. Van itt nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek.
Act 21:24 Vedd ezeket magad mellé, végezd el velük a tisztulási szertartást, és fizess értük, hogy megnyíratkozzanak. Így mindenki megtudja, hogy nem igaz, amit felőled híreszteltek, hisz te magad is eleget teszel a törvénynek, és szerinte élsz.
Act 21:25 Ami pedig a pogányságból megtért hívőket illeti, mi levélben közöltük velük határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól."
Act 21:26 Pál maga mellé vette a férfiakat, elvégezte velük a tisztulási szertartást, aztán másnap bement a templomba, és jelentette, hogy eltelt a megtisztulás ideje, amikor is mindegyikükért be kellett mutatni az áldozatot.
Act 21:27 Amikor a hét nap már a vége felé járt, az ázsiai zsidók meglátták (Pált) a templomban, s felizgatták a tömeget. Kezet vetettek rá, és elkezdtek kiabálni:
Act 21:28 "Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az ember mindenütt a nép, a törvény és a szent hely ellen tanít. Még pogányokat is hozott a templomba, és megfertőzte ezt a szent helyet."
Act 21:29 Mert előzőleg látták vele a városban az efezusi Trofimuszt, s azt gondolták, hogy a templomba is őt vitte magával.
Act 21:30 Az egész város felbolydult, összeszaladt az egész nép. Megragadták Pált, kihurcolták a templomból, a kapukat pedig gyorsan bezárták.
Act 21:31 Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredesének hírül vitték, hogy egész Jeruzsálem fellázadt.
Act 21:32 Katonákat és tiszteket vett maga mellé, s máris ott termett. Amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
Act 21:33 Ekkor odalépett az ezredes, elfogatta és két lánccal megbilincseltette, aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit csinált.
Act 21:34 A tömegből mindenki kiabált. Mivel a lárma miatt nem tudott megállapítani semmi biztosat, parancsot adott, hogy vigyék a várba.
Act 21:35 A lépcsőkhöz érve vinniük kellett a katonáknak, mert a nép erőszakoskodott.
Act 21:36 Az egész tömeg utána tódult ugyanis, és ordítozott: "Halál rá!"
Act 21:37 Már épp be akarták vinni a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: "Szabad valamit mondanom neked?" "Te tudsz görögül? - kérdezte. -
Act 21:38 Hát nem az az egyiptomi vagy, aki nemrégiben fölkelést szított, és négyezer szikárius férfit kivezetett a pusztába?"
Act 21:39 "Én zsidó vagyok - felelte Pál -, Tarzuszból származom, a híres kilikiai városnak vagyok a polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez."
Act 21:40 Amikor megadta neki az engedélyt, Pál odaállt a lépcsőre, és kezével intett a népnek. Erre mély csend lett, ő pedig héber nyelven elkezdett beszélni.
Act 22:1 "Testvérek, férfiak és apák! Hallgassátok meg védekező szavaimat, amelyet most elétek tárok!"
Act 22:2 Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább elcsendesedtek. Ő meg folytatta:
Act 22:3 "Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian.
Act 22:4 Halálra üldöztem ezt az "utat" (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe.
Act 22:5 Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek.
Act 22:6 Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül.
Act 22:7 A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?
Act 22:8 Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl.
Act 22:9 Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották.
Act 22:10 Megkérdeztem: Mit tegyek, Uram? - Állj fel, és menj Damaszkuszba - felelte az Úr -, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.
Act 22:11 Mivel a ragyogó fényesség elvette látásomat, útitásaim kezemnél fogva vezettek, így értem be Damaszkuszba.
Act 22:12 Itt egy törvény szerint élő, vallásos férfi, Ananiás, akiről az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak,
Act 22:13 fölkeresett, megállt mellettem s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát.
Act 22:14 Ő meg folytatta: Atyáink Istene kiválasztott, hogy ismerd meg akaratát, lásd az Igazat, és halld szájából a szót.
Act 22:15 Mert tanúsítani fogod minden ember előtt, amit láttál és hallottál.
Act 22:16 És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.
Act 22:17 Később, amikor visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem.
Act 22:18 Láttam, amint szól hozzám: Siess, gyorsan hagyd el Jeruzsálemet, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet.
Act 22:19 Uram - feleltem -, tudják rólam, hogy én voltam, aki zsinagógáról zsinagógára járva börtönbe hurcoltam és megvesszőztettem azokat, akik hittek benned.
Act 22:20 És amikor tanúdnak, Istvánnak a vére kiomlott, ott voltam, helyeseltem, s őriztem a gyilkosai ruháját.
Act 22:21 De ő azt mondta: Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek."
Act 22:22 Eddig meghallgatták, de most elkezdtek kiabálni: "Vesszen a föld színéről az ilyen! Nem szabad, hogy éljen!"
Act 22:23 Ordítoztak, lengették köntösüket, és port szórtak a levegőbe.
Act 22:24 Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg, s úgy vallassák ki, hogy miért kiabáltak annyira ellene.
Act 22:25 Amikor szíjakkal lekötözték, Pál odaszólt a mellette álló századosnak: "Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostorozni?"
Act 22:26 Amikor ezt a százados meghallotta, az ezredeshez ment és jelentette: "Mit akarsz tenni? Hisz ez az ember római polgár!"
Act 22:27 Erre az ezredes odasietett, és megkérdezte: "Mondd, csakugyan római polgár vagy?" - "Igen" - felelte.
Act 22:28 Az ezredes megjegyezte: - "Én drága pénzen jutottam hozzá ehhez a polgárjoghoz." - "Én meg beleszülettem" - válaszolta Pál.
Act 22:29 Akik vallatni akarták, nyomban félreálltak. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette.
Act 22:30 Másnap pontosabban is meg szerette volna tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, ezért levétette a bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, elővezettette Pált, és eléjük állította.
Act 23:1 Pál a főtanácsra szegezte tekintetét és megszólalt: "Testvérek, férfiak! Mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt."
Act 23:2 Erre Ananiás főpap rájuk parancsolt a mellette állókra, hogy üssék szájon.
Act 23:3 Pál így felelt neki: "Megver még az Isten, te fehérre meszelt fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél, aztán a törvényt semmibe véve megveretsz."
Act 23:4 A körülötte állók rászóltak: "Az Isten főpapját gyalázod?"
Act 23:5 "Nem tudtam, testvérek - válaszolta Pál -, hogy ő a főpap, hiszen az Írásban ez van: Ne átkozd néped fejedelmét!"
Act 23:6 Pál jól tudta, hogy az egyik részük a szadduceusok, a másik részük a farizeusok közül való, ezért így kiáltott fel a főtanács előtt: "Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a főtanács előtt."
Act 23:7 Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok közt, és a főtanács két pártra szakadt.
Act 23:8 A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs sem feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont ezt is, azt is vallják.
Act 23:9 Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjához tartozó írástudók közül néhányan fölemelkedtek, és hevesen tiltakoztak: "Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá?"
Act 23:10 A vita úgy elfajult, hogy az ezredes már félt, hogy széttépik Pált. Ezért parancsot adott, hogy jöjjön egy szakasz katona, szabadítsa ki közülük, és vezesse föl a várba.
Act 23:11 A következő éjszaka megjelent neki az Úr: "Légy bátor! - mondta. - Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is."
Act 23:12 Másnap a zsidók összeszövetkeztek, s átok terhe alatt megfogadták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, míg meg nem ölik Pált.
Act 23:13 Több mint negyvenen voltak az összeesküvők.
Act 23:14 Elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, ezzel a kéréssel: "Átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk addig, amíg Pált meg nem öljük.
Act 23:15 Most hát a főtanáccsal egyetértésben jelentsétek az ezredesnek, hogy állítsa elétek, mintha tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi készen állunk, hogy útközben megöljük."
Act 23:16 Pál nővérének a fia neszét vette a cselszövésnek, szerét ejtette hát, hogy bejusson a várba, és figyelmeztette Pált.
Act 23:17 Pál magához kérette az egyik századost, és megkérte: "Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van!" Az elkísérte az ezredeshez és jelentette:
Act 23:18 "A fogoly Pál hívatott, és arra kért, vezessem eléd ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van a számodra."
Act 23:19 Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: "Mit akarsz nekem jelenteni?"
Act 23:20 Az így felelt: "A zsidók megállapodtak, hogy megkérnek, vezesd holnap Pált a főtanács elé, mintha ügyét tüzetesebben ki akarnák vizsgálni.
Act 23:21 De ne higgy nekik, mert több mint negyven férfi lesben áll, s ezek megátkozták magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már megtették az előkészületet és csak beleegyezésedre várnak."
Act 23:22 Az ezredes elküldte az ifjút, meghagyva neki: "Ne szólj róla senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad."
Act 23:23 Hívatott két századost és kiadta a parancsot: "Éjjel három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, aztán hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy Cezáreába induljanak.
Act 23:24 Nyergeljetek fel hátas állatot is, és ültessétek fel rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz."
Act 23:25 Levelet is írt a következő tartalommal:
Act 23:26 "Klaudiusz Liziász üdvözletet küld Félixnek, a kegyelmes helytartónak.
Act 23:27 A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, erre karhatalommal közbeléptem és megmentettem, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár.
Act 23:28 Meg akartam tudni, mi miatt emelnek ellene vádat, ezért főtanácsuk elé állítottam.
Act 23:29 Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás pontjaival kapcsolatban vádolják, de nincs semmi bűne, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.
Act 23:30 Mégis, mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, nyomban elküldtem hozzád. Vádlóinak is tudomásukra hoztam, hogy ha vádat akarnak ellene emelni, nálad emeljenek. Jó egészséget!"
Act 23:31 A katonák a parancs értelmében magukkal vitték Pált, és még az éj folyamán Antipatriszba értek.
Act 23:32 Másnap a lovasokat továbbküldték vele, maguk pedig visszafordultak a várba.
Act 23:33 Amikor Cezáreába érkeztek, átadták a levelet a helytartónak, s Pált is eléje állították.
Act 23:34 Elolvasta (a levelet) s megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Amint megtudta, hogy kilikiai,
Act 23:35 kijelentette: "Ha majd vádlóid is megjelennek, kihallgatlak." Megparancsolta, hogy Heródes palotájában tartsák őrizetben.
Act 24:1 Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy Tertullusz nevű ügyvéd kíséretében elment, hogy vádat emeljen Pál ellen a helytartónál.
Act 24:2 Amikor előállították, Tertullusz hozzálátott a vád előadásához: "Jóvoltodból teljes békében éltünk, és gondoskodásod folytán nagy javulás állt be ennek a népnek az életében.
Act 24:3 Mindig és mindenütt, kegyelmes Félix, ezt nagy hálával fogadjuk.
Act 24:4 De hogy hosszan fel ne tartsalak, kérlek, kegyeskedj röviden meghallgatni minket.
Act 24:5 Itt van ez a hitvány ember, ez az egész földkerekségen viszályt szít a zsidók között, és a názáretiek felekezetének is ő áll az élén.
Act 24:6 Még a templomot is meg akarta szentségteleníteni, ezért elfogtuk, s törvényünk szerint akartunk ítéletet tartani fölötte.
Act 24:7 Eljött azonban Liziász ezredes, kiragadta kezünkből, és arra utasított minket, hogy vádlóiként hozzád forduljunk.
Act 24:8 Ha kihallgatod, magad is meggyőződhetsz, mennyire igaz, amivel vádoljuk."
Act 24:9 A zsidók helyeseltek, s bizonygatták, hogy így áll a dolog.
Act 24:10 Amikor a helytartó bólintott feléje, hogy beszéljen, Pál így védekezett: "Tudom, hogy hosszú évek óta bírája vagy ennek a népnek, ezért nyugodt lélekkel terjesztem eléd védekezésemet.
Act 24:11 Meggyőződhetsz róla, nincs több, mint tizenkét napja, hogy fölmentem Jeruzsálembe imádkozni.
Act 24:12 Sem a templomban, sem a zsinagógában nem láttak úgy, hogy valakivel vitatkoztam vagy csődületet okoztam volna, de még a városban sem.
Act 24:13 Semmit sem tudnak bizonyítani abból, amivel előtted vádolnak.
Act 24:14 Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenének aszerint a tanítás szerint szolgálok, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva.
Act 24:15 Istenbe vetett bizalommal remélem, hogy az igazak és a gonoszok feltámadnak, s ebben ők is osztoznak velem.
Act 24:16 Magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.
Act 24:17 Több év eltelte után azért jelentem meg, hogy adományokat hozzak népemnek, és hogy áldozatot mutassak be.
Act 24:18 A tisztulási szertartás végzésekor rám találtak a templomban, de nem tömegben vagy zavart okozva.
Act 24:19 Annak a néhány ázsiai zsidónak meg kellett volna előtted jelennie, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem.
Act 24:20 Vagy legalább ezek mondják itt meg, hogy találtak-e vétket bennem, amikor a főtanács előtt álltam,
Act 24:21 hacsak nem azt az egy kijelentést, amelyet köztük állva tettem: A halottak feltámadása miatt állok ma bírói széketek előtt."
Act 24:22 Félix elodázta az ügyet, mert sok mindent tudott erről a tanításról: "Ha majd Liziász ezredes megérkezik, döntök ügyetekben."
Act 24:23 A századosnak meg azt az utasítást adta, hogy tartsa őrizetben, de hagyja nyugton, és ismerősei közül ne akadályozzon meg senkit, ha szolgálatára akarna lenni.
Act 24:24 Néhány nap múlva megjelent Félix, zsidó feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó nő volt, hívatta Pált és meghallgatta a Krisztus Jézusra vonatkozó hit felől.
Act 24:25 Amikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről beszélt, Félix megrettenve félbeszakította: "Most elég, mehetsz. Majd alkalomadtán hívatlak."
Act 24:26 De közben azt is remélte, hogy pénzt tud majd Páltól kizsarolni. Ezért gyakrabban hívatta, hogy elbeszélgessen vele.
Act 24:27 Két év múlva Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. De mert kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix Pált fogságban tartotta.
Act 25:1 Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, Cezáreából fölment Jeruzsálembe.
Act 25:2 A főpapok és az előkelő zsidók elé járultak, és előadták panaszukat Pál ellen, majd könyörögve
Act 25:3 azt a kegyet kérték tőle, hogy hozassa Jeruzsálembe, mert kitervelték, hogy útközben tőrbe ejtik és megölik.
Act 25:4 Fesztusz azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában őrzik, s maga is hamarosan visszatér oda.
Act 25:5 "Hanem meghatalmazottaitok jöjjenek vele - mondta -, és ha van valami bűne ennek az embernek, emeljetek ellene vádat."
Act 25:6 Alig töltött köztük nyolc-tíz napot, lement Cezáreába. Másnap bírói székébe ült, és elővezettette Pált.
Act 25:7 Amikor megjelent, a Jeruzsálemből jött zsidók körülállták, és súlyos vádat hoztak fel ellene. De bizonyítani nem tudták őket.
Act 25:8 Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem."
Act 25:9 De Fesztusz a kedvükbe akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: "Beleegyezel, hogy fölmenj Jeruzsálembe, s ott ezek ítélkezzenek fölötted ebben az ügyben?"
Act 25:10 Pál tiltakozott: "A császár bírói széke előtt állok, itt kell fölöttem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, ezt magad is jól tudod.
Act 25:11 Ha tehát vétkes vagyok, és valami olyat tettem, amiért halált érdemlek, készen állok a halálra. De ha semmi alapjuk nincs vádjaiknak, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz föllebbezek!"
Act 25:12 Fesztusz megbeszélte a dolgot a tanáccsal, és így határozott: "A császárhoz föllebbeztél, a császár elé mész."
Act 25:13 Néhány nap múlva Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy üdvözöljék Fesztuszt.
Act 25:14 Amikor már több napja ott időztek, Fesztusz előhozta a királynak Pál ügyét. "Félix itt hagyott egy embert a börtönben.
Act 25:15 Amikor Jeruzsálemben voltam, a főpapok és a zsidók vénei vádat emeltek és elítélését követelték.
Act 25:16 Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert, amíg nem szembesítik a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen.
Act 25:17 Így eljöttek velem ide, másnap mindjárt bírói székbe ültem, és elővezettettem azt az embert.
Act 25:18 Amikor a vádlói előálltak, semmi olyan vádat nem hoztak föl ellene, amit bűnnek minősíthettem volna.
Act 25:19 Csak vallásukkal kapcsolatban volt vele valami vitájuk, meg egy bizonyos halott Jézust illetően, akiről Pál azt állította, hogy él; ezzel hozakodtak elő.
Act 25:20 Ezekben a vitapontokban nem tudtam eligazodni, ezért megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott mondjanak fölötte ítéletet ebben az ügyben.
Act 25:21 De Pál föllebbezett, s azt kívánta, hogy ügyét vessem a császár ítélete alá. Úgy rendelkeztem hát, hogy tartsák őrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz."
Act 25:22 Agrippa király így szólt Fesztuszhoz: "Meg szeretném magam is hallgatni ezt az embert." - "Holnap meghallgathatod" - válaszolta (Fesztusz).
Act 25:23 Másnap Agrippa király és Berniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város előkelőségeivel egyetemben. Fesztusz parancsára elővezették Pált.
Act 25:24 "Agrippa király és ti mindnyájan, akik itt megjelentetek - kezdte Fesztusz -, nézzétek ezt az embert! Miatta egész sereg zsidó fölkeresett Jeruzsálemben is, itt is. Nagy hangon azt kiabálták róla, hogy nem szabad tovább élnie.
Act 25:25 De meggyőződtem róla, hogy semmi olyat nem tett, amiért halált érdemelne. Mégis, mivel a fölséghez fellebbezett, úgy határoztam, hogy elküldöm.
Act 25:26 De semmi biztosat nem tudok róla írni az uralkodónak. Ezért elétek hozattam, főképp teeléd, Agrippa király, hogy majd a kihallgatás után tudjak mit írni.
Act 25:27 Mert ostobaságnak tartom elküldeni a foglyot anélkül, hogy az ellene felhozott vádakat közölném."
Act 26:1 Erre Agrippa király Pálhoz fordult: "Engedélyt kapsz, hogy beszélj a magad védelmére." Pál kinyújtotta kezét, és így védekezett:
Act 26:2 "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy előtted védekezhetem a zsidók emelte minden vád ellen,
Act 26:3 főképp azért, mert te ismered a zsidók szokásait és vitás kérdéseit. Kérlek, hallgass meg türelmesen!
Act 26:4 Életem kora ifjúságomtól fogva népem körében, Jeruzsálemben folyt, ismeretes minden zsidó előtt.
Act 26:5 Régtől fogva ismernek, s ha akarnák, tanúsítani is tudnák, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus.
Act 26:6 És most bíróság előtt állok, mert reméltem az ígéretben, amelyet az Isten atyáinknak tett.
Act 26:7 Ám ennek teljesedését tizenkét törzsünk is reméli, ha hűségesen szolgál az Istennek, éjjel-nappal. Emiatt a remény miatt vádolnak a zsidók, király!
Act 26:8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy az Isten feltámasztja a halottakat?
Act 26:9 Eleinte magam is úgy véltem, hogy a názáreti Jézus ellen minden úton-módon föl kell lépni.
Act 26:10 Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívők közül sokakat börtönbe juttattam, erre maguktól a főpapoktól kaptam felhatalmazást. Szavazatommal hozzájárultam a halálos ítéletükhöz.
Act 26:11 Zsinagógáról zsinagógára jártam, hogy megkínoztassam és káromlásra kényszerítsem őket. Fékevesztett dühömben még más országok városaiban is üldöztem őket.
Act 26:12 Amikor egyszer ilyen szándékkal Damaszkuszba mentem a főpapok meghatalmazásával és engedélyével,
Act 26:13 déltájban, király, napnál ragyogóbb világosságot láttam az úton, körülragyogott engem is, útitársaimat is.
Act 26:14 Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!
Act 26:15 Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? - Jézus vagyok - felelte az Úr -, akit üldözöl.
Act 26:16 De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni.
Act 26:17 Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek,
Act 26:18 hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között.
Act 26:19 Agrippa király, nem lehettem engedetlen a mennyei látomás iránt,
Act 26:20 hirdettem először Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában, aztán a pogányoknak, hogy tartsanak bűnbánatot és forduljanak az Istenhez igaz bűnbánatból fakadó tettek útján.
Act 26:21 Ezért fogtak el a zsidók a templomban, és ezért voltak rajta, hogy megöljenek.
Act 26:22 De az Isten megoltalmazott mind a mai napig, s tanúságot teszek kicsik és nagyok előtt egyaránt. Semmi mást nem mondok azonkívül, amit a próféták és Mózes megjövendöltek:
Act 26:23 hogy Krisztus szenvedni fog, elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot hirdet népének és a pogányoknak."
Act 26:24 Amikor így védekezett, Fesztusz hangosan közbevágott: "Elment az eszed, Pál! Nagy tudásod őrültségbe kergetett."
Act 26:25 Pál ezt felelte: "Nem vagyok én őrült, kegyelmes Fesztusz, hanem igazat és józan szavakat mondok.
Act 26:26 A király, akihez épp ezért bátran beszélek, tud ezekről a dolgokról. Meggyőződésem, hogy ezekből semmi nem ismeretlen előtte, hisz ezek nem titokban történtek.
Act 26:27 Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!"
Act 26:28 Agrippa Pálhoz fordult: "Kis híja, hogy rá nem veszel: legyek keresztény."
Act 26:29 Pál így válaszolt: "Kérem az Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen, mint én vagyok, leszámítva ezeket a bilincseket."
Act 26:30 Felállt a király, a helytartó, Berniké és kíséretük,
Act 26:31 s ahogy kivonultak, így beszélgettek egymás közt: "Ez az ember semmi olyat nem tett, ami miatt halált vagy börtönt érdemelne."
Act 26:32 Agrippa király ezt mondta Fesztusznak: "Ezt az embert el lehetne bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz."
Act 27:1 Amikor meghozták a döntést, hogy hajón Itáliába visznek minket, Pált több más fogollyal együtt átadták az Auguszta zászlóalj Juliusz nevű századosának.
Act 27:2 Egy adramittiumi hajóra szálltunk fel, amely az ázsiai kikötők felé tartott, és kifutottunk a tengerre. A tesszalonikai macedón Arisztarchusz is velünk tartott.
Act 27:3 Másnap Szidónba érkeztünk. Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy meglátogassa barátait, és hogy azok gondoskodjanak róla.
Act 27:4 Innét továbbindultunk, és az ellenszél miatt Ciprus alatt hajóztunk,
Act 27:5 majd a kilikiai és a pamfiliai tengeren át a liciai Mirába érkeztünk.
Act 27:6 A százados talált ott egy alexandriai hajót, amely Itáliába készült, arra szállított át minket.
Act 27:7 Hajónk napokon át lassan haladt, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidoszig. A szél miatt nem lehetett kikötni, ezért Szalmóne-foknál Kréta alá hajóztunk.
Act 27:8 Csak nagy üggyel-bajjal tudtunk a partnál elhaladni, végül a Jókikötőnek nevezett helyhez értünk. Ehhez közel esik Laszája városa.
Act 27:9 Az idő igen eljárt, a hajózás már nem volt biztonságos, hisz már a böjt ideje is elmúlt. Pál figyelmeztette őket, így szólva:
Act 27:10 "Emberek, úgy látom, hogy a hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem az életünkre is veszélyessé kezd válni."
Act 27:11 A százados azonban inkább bízott a kormányosban és a hajótulajdonosban, mint Pál szavaiban.
Act 27:12 A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség abban állapodott meg, hogy elhajóznak onnét, és ha csak lehetséges, egy krétai kikötőbe, Főnixbe futnak be, és ott töltik a telet. Ez a kikötő védelmet nyújt a délnyugati és az északnyugati szél ellen.
Act 27:13 Gyenge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett. Felvonták hát a vitorlát, és Kréta partjai mentén továbbindultak.
Act 27:14 Hanem nemsokára lecsapott ránk a sziget felől az északkeletinek nevezett forgószél.
Act 27:15 Elkapta a hajót, nem bírtunk a széllel szemben haladni, feladtuk a harcot, s a vihar elsodort minket.
Act 27:16 Amikor egy Klaudának nevezett kis sziget alatt elfutottunk, alig bírtuk megtartani a mentőcsónakot.
Act 27:17 Miután mégis fölhúzták, védőintézkedést tettek, s körülkötözték a hajót. Féltek, hogy a Szirtisznek ütődnek, lebocsátották a lassítót, s így sodródtak tovább.
Act 27:18 A rettenetes vihar egyre hányt-vetett bennünket, ezért másnap a tengerbe szórták a rakományt,
Act 27:19 harmadnap pedig (a hajósok) saját kezükkel kidobálták a hajó fölszerelését.
Act 27:20 Több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni. A vihar csak dühöngött, végül már minden reményünk odavolt, hogy megmenekülhetünk.
Act 27:21 Már jó ideje nem ettek. Pál ekkor előállt, s megszólalt: "Emberek, rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Krétáról. Elkerülhettük volna ezt a bajt és kárt.
Act 27:22 De most azt mondom, ne veszítsétek el a reményt. Csak a hajó vész oda, emberekben nem esik kár.
Act 27:23 Az éjszaka megjelent előttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok.
Act 27:24 Azt mondta: Ne félj, Pál! Neked a császár elé kell állnod! Nézd, neked ajándékoz az Isten mindenkit, aki veled hajózik.
Act 27:25 Bízzatok hát, emberek! Én hiszek az Istennek, hogy valóra válik, amit hírül kaptam.
Act 27:26 Ki kell vetődnünk valamilyen szigetre!"
Act 27:27 Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk azóta, hogy az Adriai-tengeren hányódtunk, amikor éjféltájban a hajósok azt kezdték sejteni, hogy szárazföldhöz közeledünk.
Act 27:28 Mérőónt bocsátottak le, s húsz ölet mértek. Kisvártatva ismét lebocsátották a mérőónt, s most tizenötöt mutatott.
Act 27:29 Féltek, hogy sziklazátonyba ütközünk, lebocsátottak hát négy vasmacskát a hajó faráról, s alig várták, hogy megvirradjon.
Act 27:30 Virradatkor a hajósok el akartak a hajóról menekülni, ezért lebocsátották a tengerre a mentőcsónakot, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról le akarják ereszteni a vasmacskát.
Act 27:31 Pál odaszólt a századosnak és a katonáknak: "Ha ezek nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg."
Act 27:32 Erre a katonák elvágták a mentőcsónak kötelékét s engedték, hogy kiessék.
Act 27:33 Amikor virradni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot: "Ma már tizennegyedik napja, hogy nem ettetek, s nem vettetek magatokhoz semmit.
Act 27:34 Ezért nagyon kérlek benneteket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, javatokra szolgál. Senkinek még a haja szála sem görbül meg."
Act 27:35 Aztán kezébe vette a kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára, megtörte és hozzáfogott enni.
Act 27:36 Erre mindnyájan megnyugodtak, s szintén vettek magukhoz ételt.
Act 27:37 A hajón összesen kétszázhetvenhatan voltunk.
Act 27:38 Amikor már jóllaktunk, úgy könnyítettek a hajón, hogy a búzát a tengerbe vetették.
Act 27:39 Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy öblöt észrevettek. Lapos partja volt, úgy gondolták hát, hogy ha lehetséges, erre futtatják rá a hajót.
Act 27:40 A vasmacskákat eloldották, és hagyták a tengerbe veszni. Egyszersmind a kormányrudak köteleit is meglazították, aztán felvonták a szél irányában az orrvitorlát, s a part felé igyekeztek.
Act 27:41 Amikor egy földnyelvhez jutottunk, ráfuttatták a hajót. A hajó orra befúródott, és mozdulatlan maradt, de a hajó fara a nagy hullámveréstől kezdett szétesni.
Act 27:42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy a foglyokat megölik, nehogy partra úszva elmeneküljenek.
Act 27:43 De a százados meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta tervük végrehajtását. Elrendelte, hogy először azok ugorjanak ki, akik tudnak úszni, s igyekezzenek kiúszni a partra.
Act 27:44 A többieket úgy vitték ki deszkákon vagy hajóroncsokon. Így mindenki épségben kijutott a partra.
Act 28:1 Megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.
Act 28:2 A bennszülöttek igen emberségesen bántak velünk. Tüzet raktak, s a szakadó eső és a hideg elől mindnyájunkat odahívtak.
Act 28:3 Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de amikor a tűzre dobta, a melegtől egy vipera mászott elő, s a kezébe harapott.
Act 28:4 Amikor a bennszülöttek meglátták, hogy az állat a kezén lóg, így szóltak egymáshoz: "Ez az ember egész biztos gyilkos! Kimenekült ugyan a tengerből, de az igazságosság azonban nem hagyja életben."
Act 28:5 Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe, és semmi baja nem történt.
Act 28:6 Várták, hogy felpuffad vagy hirtelen összeesik és meghal. Jó ideig vártak, de mert semmi baja sem esett, megváltoztatták nézetüket, s azt mondták, hogy isten.
Act 28:7 Ezen a vidéken feküdtek a sziget első emberének, Publiusznak a birtokai. Házába fogadott minket, és három napig vendégül látott.
Act 28:8 Publiusz apja láztól és vérhastól gyötörten ágyban feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette kezét és meggyógyította.
Act 28:9 Erre a többi beteg is odasereglett a szigetről, és gyógyulást talált.
Act 28:10 Így nagy tiszteletben álltunk, és amikor hajóra szálltunk, elláttak minden szükségessel.
Act 28:11 Három hónap múlva továbbindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek a Dioszkurok voltak a jelvénye.
Act 28:12 Szirakuzába érve három napig ott vesztegeltünk.
Act 28:13 Onnét a part mellett hajózva eljutottunk Régiumba. Mivel másnap déli szél fújt, a következő nap Puteoliba futottunk be.
Act 28:14 Itt testvéreket találtunk, s kérésüknek engedve egy hétig ott maradtunk, aztán Róma felé vettük az irányt.
Act 28:15 A testvérek, mihelyt hírt hallottak rólunk, elénk siettek egészen a Forum Appii és a Tres Tabernae tájáig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott az Istennek, és bizalommal telt el.
Act 28:16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pál engedélyt kapott, hogy saját szállást vegyen egy katona őrizete alatt.
Act 28:17 Három nap múlva magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Amikor összejöttek, beszélt hozzájuk: "Testvérek! Semmit sem vétettem a nép vagy atyáink szokásai ellen, mégis megkötöztek Jeruzsálemben, és a rómaiak kezére adtak.
Act 28:18 Ezek kivizsgálták ügyemet, s szabadon akartak engedni, mert semmi okot nem találtak, amiért halálra ítéljenek.
Act 28:19 A zsidók azonban tiltakoztak, így kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népemet akarnám vádolni.
Act 28:20 Azért kérettelek ide, hogy lássalak benneteket, és szóljak hozzátok. Ezt a bilincset Izrael reménysége miatt rakták rám."
Act 28:21 Azok kijelentették: "Sem levelet nem kaptunk felőled Júdeából, sem ide vetődő testvér nem hozott hírt vagy mondott rosszat rólad.
Act 28:22 Tőled szeretnénk hallani, hogy milyen felfogást vallasz. Csak azt tudjuk erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál."
Act 28:23 Megállapodtak vele egy napban, s igen sokan elmentek hozzá a szállására. Reggeltől estig meggyőző erővel bizonyította nekik az Isten országát, és igyekezett őket Mózes törvénye és a próféták alapján megnyerni Jézusnak.
Act 28:24 Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
Act 28:25 Mivel egymás közt nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál csak ezt mondta nekik: "Jól beszélt a Szentlélek Izajás próféta által atyáitokhoz,
Act 28:26 amikor ezt mondta: Menj el ahhoz a néphez és mondd: Hallván halljátok, de nem értitek, nézvén nézitek, de nem látjátok,
Act 28:27 mert megkérgesedett ennek a népnek a szíve. Fülükre nagyot hallanak, szemüket behunyják, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel, és megtérjenek, hogy meggyógyítsam őket.
Act 28:28 Tudjátok hát meg, hogy Isten üdvössége a pogányoknak jut majd osztályrészül. Ők meghallgatják."
Act 28:29 Act 28:30 Két álló esztendeig ott maradt bérbe vett szállásán, s fogadott mindenkit, aki csak fölkereste.
Act 28:31 Hirdette az Isten országát, és bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.
Rom 1:1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére,
Rom 1:2 amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,
Rom 1:3 Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született,
Rom 1:4 a szentség lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult.
Rom 1:5 Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.
Rom 1:6 Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai.
Rom 1:7 Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Rom 1:8 Először is hálát adok Istenemnek mindnyájatokért Jézus Krisztus által, hitetekről ugyanis az egész világon dicsérettel szólnak.
Rom 1:9 Tanúm az Isten, akinek Fia evangéliumát hirdetve szívvel-lélekkel szolgálok, hogy imáimban mindig megemlékezem rólatok,
Rom 1:10 és szüntelenül azért könyörgök, hogy egyszer Isten segítségével eljuthassak már hozzátok,
Rom 1:11 hiszen nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősödésetekre némi lelki ajándékot juttassak nektek,
Rom 1:12 más szóval, hogy a hitben, amely éppúgy a tiétek is, mint az enyém, kölcsönösen megvigasztaljuk egymást.
Rom 1:13 Tudtotokra adom, testvérek, hogy már többször szándékoztam hozzátok menni, de mindig akadályba ütközött. Szerettem volna közöttetek is elérni némi eredményt, mint a többi pogány nép között.
Rom 1:14 Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak.
Rom 1:15 Ezért amennyire tőlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot.
Rom 1:16 Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.
Rom 1:17 Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: "Az igaz a hitből él."
Rom 1:18 Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.
Rom 1:19 Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá.
Rom 1:20 Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük,
Rom 1:21 mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult.
Rom 1:22 Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.
Rom 1:23 A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával.
Rom 1:24 Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket.
Rom 1:25 Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Amen.
Rom 1:26 Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel.
Rom 1:27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.
Rom 1:28 Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.
Rom 1:29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.
Rom 1:30 Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek,
Rom 1:31 értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek.
Rom 1:32 Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.
Rom 2:1 Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező.
Rom 2:2 Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét művelnek.
Rom 2:3 Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled?
Rom 2:4 Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?
Rom 2:5 Konokságodban és szíved megrögzöttségében csak büntetést halmozol magadra, a haragnak és az Isten igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára.
Rom 2:6 Ő kinek-kinek tettei szerint fizet:
Rom 2:7 örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik,
Rom 2:8 haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart.
Rom 2:9 Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt.
Rom 2:10 S dicsőség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsősorban a zsidóra, azután a pogányra.
Rom 2:11 Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél.
Rom 2:12 Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét,
Rom 2:13 mert Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg.
Rom 2:14 Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye.
Rom 2:15 Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon,
Rom 2:16 amelyen evangéliumom szerint Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött.
Rom 2:17 De ha te zsidónak mondod magad, és a törvényre támaszkodol, és az Istennel dicsekszel,
Rom 2:18 ismered is akaratát, és ki tudod választani a jobbat, mert a törvény megtanított rá,
Rom 2:19 ha a vakok vezetőjének, a sötétben élők világosságának, a tudatlanok tanítójának,
Rom 2:20 a kiskorúak mesterének tartod magad, ha a törvényben megkaptad a megismerés és igazság foglalatát,
Rom 2:21 ha mást tanítasz, magadat miért nem tanítod? Azt hirdeted: ne lopj, s magad lopsz?
Rom 2:22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és templomrablást követsz el?
Rom 2:23 Kérkedsz a törvénnyel, és törvényszegéssel gyalázod az Istent?
Rom 2:24 Valóban: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van.
Rom 2:25 A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz.
Rom 2:26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít?
Rom 2:27 Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy.
Rom 2:28 Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható,
Rom 2:29 az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet.
Rom 3:1 Mi előnye van tehát a zsidóknak? S mi haszna a körülmetélésnek?
Rom 3:2 Minden tekintetben sok. Először is, az Isten rájuk bízta tanítását.
Rom 3:3 De hogyan? Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná?
Rom 3:4 Egyáltalán nem, ellenkezőleg: Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Amint az Írás mondja: Hogy igaznak bizonyulj szavadban, s győzz, mikor pörölnek veled.
Rom 3:5 De mit szóljunk ahhoz, hogy gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Mert emberileg szólva nem igazságtalan az Isten, amikor haragjával sújt?
Rom 3:6 Egyáltalán nem. Különben mi címen ítélkeznék Isten a világ fölött?
Rom 3:7 De ha Isten igazsága hazugságom folytán csak nőttön-nő az ő dicsőségére, miért marasztal el bűnösként?
Rom 3:8 S miért ne tennék rosszat, hogy jó származzék belőle, mint némelyek rágalmaznak bennünket, hangoztatva, hogy effélét állítunk. Ezeknek jogos az elmarasztalásuk.
Rom 3:9 Hogy áll tehát a dolog? Különbek vagyunk náluk? Egyáltalán nem. Az imént bizonyítottuk ugyanis, hogy a zsidók és a pogányok mind alá vannak vetve a bűnnek,
Rom 3:10 ahogy meg van írva: Nincs igaz egy sem,
Rom 3:11 nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné.
Rom 3:12 Mind letértek az útról, elfajzottak, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem.
Rom 3:13 Tátongó sír a torkuk, nyelvük csalárdságot beszél, kígyók mérge van ajkukon.
Rom 3:14 Szájuk telve átokkal és keserűséggel,
Rom 3:15 lábuk gyors a vérontásra.
Rom 3:16 Ösvényeiken baj és nyomor,
Rom 3:17 a béke útját nem ismerik,
Rom 3:18 Isten félelme nincs szemük előtt.
Rom 3:19 Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azokra vonatkozik, akik a törvénynek alá vannak vetve. Tehát némuljon el minden száj, és az egész világ vallja magát Isten előtt bűnösnek.
Rom 3:20 Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek előtte igazzá, hiszen a bűn megismerésének is a törvény az alapja.
Rom 3:21 Most azonban az Isten előtti megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják:
Rom 3:22 az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, és amely minden hívőnek szól. Ebben nincs különbség.
Rom 3:23 Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.
Rom 3:24 Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán.
Rom 3:25 Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket,
Rom 3:26 hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint ő igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz.
Rom 3:27 Hol marad tehát dicsekvésed? Szétfoszlott. Mely törvény alapján? Vajon a tettek törvénye alapján? Nem, hanem a hit törvénye szerint.
Rom 3:28 Mi azt valljuk, hogy az ember a hit által válik igazzá, a törvény szerint tettektől függetlenül.
Rom 3:29 Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
Rom 3:30 Ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hitből a körülmetéltet éppúgy, mint hite által a körülmetéletlent.
Rom 3:31 Ilyenformán megszüntetjük a törvényt a hittel? Szó sincs róla! Ellenkezőleg: erősítjük a törvényt.
Rom 4:1 Kérdezzük csak, mit ért el Ábrahám, testi ősatyánk.
Rom 4:2 Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt.
Rom 4:3 Mert mit is mond az Írás: "Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált."
Rom 4:4 Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár.
Rom 4:5 Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására.
Rom 4:6 Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül:
Rom 4:7 Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
Rom 4:8 Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója.
Rom 4:9 Vajon e boldogsághoz csak a körülmetélt juthat hozzá vagy a körülmetéletlen is? Ezt mondjuk ugyanis: Ábrahámnak a hite szolgált megigazulására.
Rom 4:10 De hogyan szolgált? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotban? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban.
Rom 4:11 A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.
Rom 4:12 Tehát nem csupán a körülmetélteknek, hanem azoknak is, akik a még körülmetéletlen atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.
Rom 4:13 Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el.
Rom 4:14 Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen.
Rom 4:15 A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs.
Rom 4:16 Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja
Rom 4:17 Isten előtt, ahogyan az Írás mondja róla: "Sok nép atyjává rendeltelek." Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket.
Rom 4:18 Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: "Így lesz nemzetséged."
Rom 4:19 Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére.
Rom 4:20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent,
Rom 4:21 meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére.
Rom 4:22 Ez szolgált megigazulására.
Rom 4:23 De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált,
Rom 4:24 hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust,
Rom 4:25 aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.
Rom 5:1 Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által.
Rom 5:2 Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk.
Rom 5:3 De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad,
Rom 5:4 a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.
Rom 5:5 A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
Rom 5:6 Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért,
Rom 5:7 noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.
Rom 5:8 Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.
Rom 5:9 Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától.
Rom 5:10 Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében.
Rom 5:11 Sőt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
Rom 5:12 Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek...
Rom 5:13 Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek.
Rom 5:14 Mindamellett a halál Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a törvényt megszegve, mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe.
Rom 5:15 A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra.
Rom 5:16 A kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazulásra vezet.
Rom 5:17 Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják.
Rom 5:18 Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.
Rom 5:19 Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.
Rom 5:20 Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,
Rom 5:21 hogy amint a halálban uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás által a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.
Rom 6:1 Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy a kegyelem gyarapodjék?
Rom 6:2 Szó sincs róla! Ha egyszer már meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk tovább benne?
Rom 6:3 Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg?
Rom 6:4 A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.
Rom 6:5 Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.
Rom 6:6 Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek.
Rom 6:7 Aki így meghalt, megszabadult a bűntől.
Rom 6:8 Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.
Rom 6:9 Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta.
Rom 6:10 Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él.
Rom 6:11 Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban.
Rom 6:12 Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak.
Rom 6:13 Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek.
Rom 6:14 A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.
Rom 6:15 Mi következik ebből? Az, hogy vétkezzünk, mert nem a törvény uralma alatt, hanem a kegyelemben élünk? Semmi esetre sem.
Rom 6:16 Vagy nem tudjátok, hogy annak szolgái vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat? Vagy a bűnnek, ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulást eredményez?
Rom 6:17 De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgáltatok, most már szívből engedelmeskedtek annak a tanításnak, amelyet kaptatok.
Rom 6:18 A bűntől megszabadulva az igazság szolgái lettetek.
Rom 6:19 Földies gyarlóságok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára, a megszentelődésre.
Rom 6:20 Míg ugyanis a bűnnek szolgáltatok, az igazsággal szemben szabadok voltatok.
Rom 6:21 Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál.
Rom 6:22 Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.
Rom 6:23 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Rom 7:1 Nem tudjátok, testvérek - a törvény ismerőihez szólok -, hogy a törvénynek csak addig van hatalma az emberen, amíg él?
Rom 7:2 A férjes asszonyt például törvény köti életben levő férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól.
Rom 7:3 Ha férje életében más férfié lett, házasságtörőnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.
Rom 7:4 Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek.
Rom 7:5 Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bűnös szenvedélyek működtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.
Rom 7:6 Most azonban felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, s ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.
Rom 7:7 Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg!
Rom 7:8 A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna.
Rom 7:9 Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam.
Rom 7:10 Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált.
Rom 7:11 A bűn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt.
Rom 7:12 A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó.
Rom 7:13 Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely - hogy bűnként nyilvánuljon ki - azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét.
Rom 7:14 Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja.
Rom 7:15 Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök.
Rom 7:16 De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó,
Rom 7:17 és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
Rom 7:18 Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes.
Rom 7:19 Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.
Rom 7:20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
Rom 7:21 Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.
Rom 7:22 A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm,
Rom 7:23 de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz.
Rom 7:24 Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?
Rom 7:25 Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.
Rom 8:1 Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.
Rom 8:2 Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.
Rom 8:3 Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bűn miatt a bűn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levő bűnt,
Rom 8:4 és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk.
Rom 8:5 A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik.
Rom 8:6 De a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke.
Rom 8:7 A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sőt nem is képes rá.
Rom 8:8 Ezért aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését.
Rom 8:9 De ti nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi.
Rom 8:10 Ha Krisztus bennetek van, jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él.
Rom 8:11 Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.
Rom 8:12 Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk.
Rom 8:13 Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.
Rom 8:14 Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Rom 8:15 Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!
Rom 8:16 A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Rom 8:17 Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Rom 8:18 De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.
Rom 8:19 Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.
Rom 8:20 A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá,
Rom 8:21 hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.
Rom 8:22 Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.
Rom 8:23 De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
Rom 8:24 Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli?
Rom 8:25 Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan.
Rom 8:26 Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.
Rom 8:27 S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.
Rom 8:28 Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.
Rom 8:29 Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között.
Rom 8:30 Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
Rom 8:31 Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Rom 8:32 Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
Rom 8:33 Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta?
Rom 8:34 Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk?
Rom 8:35 Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?
Rom 8:36 Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.
Rom 8:37 De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.
Rom 8:38 Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok,
Rom 8:39 sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
Rom 9:1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben.
Rom 9:2 Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma.
Rom 9:3 Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért,
Rom 9:4 Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
Rom 9:5 Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.
Rom 9:6 Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik,
Rom 9:7 s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai.
Rom 9:8 Csupán "Izsák leszármazottjait hívják utódoknak." Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak.
Rom 9:9 Az ígéret ugyanis így hangzott: "A maga idején eljövök és Sárának fia lesz."
Rom 9:10 Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.
Rom 9:11 Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna - hogy Isten szabad választása,
Rom 9:12 amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: "Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak."
Rom 9:13 Az Írás is ezt mondja: "Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem".
Rom 9:14 Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla.
Rom 9:15 Hiszen megmondta Mózesnek: "Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok."
Rom 9:16 Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.
Rom 9:17 Az Írás is ezt mondja a fáraónak: "Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon."
Rom 9:18 Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.
Rom 9:19 "Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?"
Rom 9:20 Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?
Rom 9:21 Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja?
Rom 9:22 S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra?
Rom 9:23 S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?
Rom 9:24 Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
Rom 9:25 amint Ozeásnál mondja: Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem.
Rom 9:26 És ahol azt mondják nekik: "Nem vagytok az én népem", az élő Isten fiainak hívják majd őket.
Rom 9:27 Izajás is fennszóval hirdeti Izraelről: "Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül."
Rom 9:28 Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön.
Rom 9:29 Ahogy előre megmondta Izajás: "Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna."
Rom 9:30 Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg.
Rom 9:31 A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény tel jesítésére.
Rom 9:32 Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében,
Rom 9:33 amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.
Rom 10:1 Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez.
Rom 10:2 Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés.
Rom 10:3 Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak.
Rom 10:4 Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására.
Rom 10:5 Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa.
Rom 10:6 Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: "Ki megy föl az égbe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza.
Rom 10:7 Vagy: "Ki száll le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza.
Rom 10:8 Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk.
Rom 10:9 Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz.
Rom 10:10 A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.
Rom 10:11 Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz.
Rom 10:12 Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják.
Rom 10:13 Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
Rom 10:14 De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse?
Rom 10:15 S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: "Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz."
Rom 10:16 De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: "Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?"
Rom 10:17 A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.
Rom 10:18 De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk.
Rom 10:19 Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen.
Rom 10:20 Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt.
Rom 10:21 Izraelhez azonban így szólt: "Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat."
Rom 11:1 Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből.
Rom 11:2 Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen:
Rom 11:3 "Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?"
Rom 11:4 S mit felelt rá az isteni szózat? "Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baal előtt."
Rom 11:5 Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján.
Rom 11:6 S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
Rom 11:7 Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak,
Rom 11:8 ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik.
Rom 11:9 Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá.
Rom 11:10 Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat.
Rom 11:11 Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket.
Rom 11:12 Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk.
Rom 11:13 Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat,
Rom 11:14 hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre.
Rom 11:15 Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból?
Rom 11:16 Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is.
Rom 11:17 Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására.
Rom 11:18 Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Rom 11:19 Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe.
Rom 11:20 Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj!
Rom 11:21 Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez.
Rom 11:22 Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek.
Rom 11:23 S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket.
Rom 11:24 Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.
Rom 11:25 Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek,
Rom 11:26 akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát.
Rom 11:27 Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket.
Rom 11:28 Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért.
Rom 11:29 Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.
Rom 11:30 Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok,
Rom 11:31 úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak.
Rom 11:32 Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.
Rom 11:33 Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!
Rom 11:34 Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki?
Rom 11:35 Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle?
Rom 11:36 Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Amen.
Rom 12:1 Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok.
Rom 12:2 Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.
Rom 12:3 A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.
Rom 12:4 Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe,
Rom 12:5 sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak,
Rom 12:6 s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint,
Rom 12:7 aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson,
Rom 12:8 aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.
Rom 12:9 Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
Rom 12:10 A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.
Rom 12:11 A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok.
Rom 12:12 A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.
Rom 12:13 Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
Rom 12:14 Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.
Rom 12:15 Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.
Rom 12:16 Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.
Rom 12:17 Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.
Rom 12:18 Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.
Rom 12:19 Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: "Enyém a bosszú, én majd megfizetek" - mondja az Úr.
Rom 12:20 Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.
Rom 12:21 Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.
Rom 13:1 Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte.
Rom 13:2 Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet.
Rom 13:3 A felsőbbség nem arra való, hogy a jótettől ijesszen el, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kelljen a hatalomtól tartanod? Tedd a jót és megdicsér:
Rom 13:4 Mert az Isten eszköze a javadra. De ha gonoszságot művelsz, rettegj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse.
Rom 13:5 Alá kell tehát magadat vetned neki, nemcsak a megtorlás miatt, hanem a lelkiismeret szerint is.
Rom 13:6 Ezért fizettek adót is, hiszen akik behajtják, Isten szolgái.
Rom 13:7 Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak az adót, akinek vám, annak a vámot, akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet.
Rom 13:8 Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja.
Rom 13:9 Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat.
Rom 13:10 A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.
Rom 13:11 Ehhez tartsátok magatokat, felismerve az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk.
Rom 13:12 Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
Rom 13:13 Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben.
Rom 13:14 Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.
Rom 14:1 Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek.
Rom 14:2 Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik.
Rom 14:3 Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti.
Rom 14:4 Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa.
Rom 14:5 Van, aki különbséget tesz a napok között, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindegyik a meggyőződését.
Rom 14:6 Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi, aki meg eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszik, és ő is hálát ad az Istennek.
Rom 14:7 Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának.
Rom 14:8 Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
Rom 14:9 Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen.
Rom 14:10 Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk.
Rom 14:11 Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent.
Rom 14:12 Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.
Rom 14:13 Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg s ne botránkozzék.
Rom 14:14 Tudom, s meg vagyok róla győződve Urunk Jézusban, hogy magától semmi sem tisztátalan, csak annak, aki tisztátalannak tartja.
Rom 14:15 De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt.
Rom 14:16 Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat.
Rom 14:17 Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.
Rom 14:18 Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az embereknek.
Rom 14:19 Ezért arra törekedjünk, ami a békességre és kölcsönös épülésünkre szolgál.
Rom 14:20 Étel miatt ne rontsd le Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botrányt okozva eszik.
Rom 14:21 Jobb, ha nem eszel húst, nem iszol bort, és egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog.
Rom 14:22 Meggyőződésedet tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart.
Rom 14:23 Akinek azonban kétsége támad, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert nem járt el jóhiszeműen. Ami nem meggyőződésből fakad, az mind bűn.
Rom 15:1 Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük.
Rom 15:2 Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.
Rom 15:3 Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van róla: "Gyalázóid szidalmai rám hullottak."
Rom 15:4 Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.
Rom 15:5 Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek,
Rom 15:6 hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját.
Rom 15:7 Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére.
Rom 15:8 Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket.
Rom 15:9 A pogányok pedig irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Azért magasztallak a pogányok között, és zsoltárt zengek nevednek.
Rom 15:10 Majd pedig: Örüljetek népével együtt, ti pogányok!
Rom 15:11 S ismét: Dicsőítsétek az Urat, ti népek, mind, magasztaljátok minden nemzetek!
Rom 15:12 Izajás meg ezt mondja: Sarja támad Izájnak, aki a népek uralkodójává emelkedik. Benned bíznak majd a nemzetek.
Rom 15:13 Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.
Rom 15:14 Meg vagyok róla győződve, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, s bővelkedtek minden tudással, hogy egymást figyelmeztessétek.
Rom 15:15 Helyenként merészebben írtam nektek, hogy egyet-mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem alapján.
Rom 15:16 Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.
Rom 15:17 Ezzel tehát dicsekedhetem Jézus Krisztusban Isten előtt.
Rom 15:18 Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével.
Rom 15:19 Így jártam be az egész vidéket Jeruzsálemtől Illíriáig, és hirdettem Krisztus evangéliumát.
Rom 15:20 De önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, s ne a mások rakta alapra építsek, hanem ahogy írva van:
Rom 15:21 Akiknek nem hirdették, majd meglátják, s megértik majd, akik hírét sem hallották.
Rom 15:22 Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok menjek.
Rom 15:23 De minthogy ezen a tájon már nem akad tennivalóm, s már több éve készülök hozzátok, remélem, hogy amikor átkelek Hispániába,
Rom 15:24 átutazóban láthatlak benneteket, és útbaigazítást kaphatok tőletek, ha majd egy kissé felüdülök köztetek.
Rom 15:25 Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.
Rom 15:26 Macedónia és Achája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szegény hívek javára.
Rom 15:27 Jónak látták, de tartoznak is vele nekik, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek anyagiakban segítségükre lenni.
Rom 15:28 Amikor ezt befejezem, és a gyűjtött adományt átadom nekik, Hispániába utazom.
Rom 15:29 Meg vagyok róla győződve, hogy amikor elmegyek hozzátok, Krisztus bő áldásával érkezem.
Rom 15:30 Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez,
Rom 15:31 hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől, és hogy a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat.
Rom 15:32 Akkor, ha Isten akarja, örömmel mehetek hozzátok, hogy körötökben felüdüljek.
Rom 15:33 A békesség Istene legyen mindnyájatokkal! Amen.
Rom 16:1 Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.
Rom 16:2 Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is.
Rom 16:3 Köszöntsétek Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban.
Rom 16:4 Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás, hanem a pogányságból megtért minden egyházközség.
Rom 16:5 Köszöntsétek a házukban összejövő közösséget. Köszöntsétek kedves Epenétuszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban.
Rom 16:6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek.
Rom 16:7 Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és Juniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek kereszténnyé.
Rom 16:8 Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem kedves az Úrban.
Rom 16:9 Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat.
Rom 16:10 Köszöntsétek Apelleszt, aki helytállt Krisztusért. Köszöntsétek Arisztobolusz háza népét.
Rom 16:11 Köszöntsétek rokonomat, Herodiont. Köszöntsétek Narcisszus háza népét, akik hívők az Úrban.
Rom 16:12 Köszöntsétek Trifénát és Trifoszát, akik az Úrért fáradnak. Köszöntsétek a szeretett Perziszt, aki sokat fáradozott az Úrért.
Rom 16:13 Köszöntsétek az Úr választottját, Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám.
Rom 16:14 Köszöntsétek Aszinkrituszt, Flegont, Hermeszt, Patrobászt, Hermászt és a náluk levő testvéreket.
Rom 16:15 Köszöntsétek Filológuszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpiát és az összes szentet náluk.
Rom 16:16 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza köszönt titeket.
Rom 16:17 Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket.
Rom 16:18 Az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak, és szép szavakkal meg hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét.
Rom 16:19 Engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott: örömöm is telik bennetek. Mégis szeretném, hogy a jóban járatosak legyetek, a rosszban ellenben járatlanok.
Rom 16:20 A békesség Istene hamarosan összetiporja lábatok alatt a sátánt. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Rom 16:21 Üdvözölnek titeket: munkatársam, Timóteus és rokonaim: Lúciusz, Jázon meg Szoszipater.
Rom 16:22 Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam.
Rom 16:23 Üdvözöl titeket Gájusz, aki nekem és az egész közösségnek házigazdája. Üdvözöl titeket Erasztus, aki a város vagyonát kezeli és Quartusz testvér.
Rom 16:24 Az Úr Jézus kegyelme mindnyájatokkal!
Rom 16:25 Annak pedig, akinek hatalmában áll megerősíteni benneteket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult,
Rom 16:26 de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, hogy így a hit befogadására eljussanak:
Rom 16:27 neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké! Amen.
1Co 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér,
1Co 1:2 Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét.
1Co 1:3 Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
1Co 1:4 Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek.
1Co 1:5 Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben.
1Co 1:6 A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek.
1Co 1:7 Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
1Co 1:8 aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján.
1Co 1:9 Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.
1Co 1:10 Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.
1Co 1:11 Kloe hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok.
1Co 1:12 Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal."
1Co 1:13 Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg?
1Co 1:14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt,
1Co 1:15 így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve.
1Co 1:16 Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna.
1Co 1:17 Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.
1Co 1:18 A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.
1Co 1:19 Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom.
1Co 1:20 Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság?
1Co 1:21 Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.
1Co 1:22 A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek,
1Co 1:23 mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság,
1Co 1:24 a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.
1Co 1:25 Hiszen Istennek a "balgasága" bölcsebb az embereknél, és Istennek a "gyöngesége" erősebb az embereknél.
1Co 1:26 Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő.
1Co 1:27 Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki,
1Co 1:28 ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak.
1Co 1:29 Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.
1Co 1:30 Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett.
1Co 1:31 Így teljesül az Írás: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."
1Co 2:1 Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát.
1Co 2:2 Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.
1Co 2:3 Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok.
1Co 2:4 Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából,
1Co 2:5 hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.
1Co 2:6 A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit,
1Co 2:7 hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt.
1Co 2:8 Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.
1Co 2:9 Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.
1Co 2:10 Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.
1Co 2:11 Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.
1Co 2:12 Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk.
1Co 2:13 Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva.
1Co 2:14 A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.
1Co 2:15 Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.
1Co 2:16 "Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?" Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.
1Co 3:1 Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban.
1Co 3:2 Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el,
1Co 3:3 mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon?
1Co 3:4 Mert amíg az egyik így nyilatkozik: "Én Pállal tartok", a másik meg: "Én Apollóval", vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek?
1Co 3:5 Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta.
1Co 3:6 Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta.
1Co 3:7 Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten.
1Co 3:8 Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten.
1Co 3:9 Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
1Co 3:10 Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá.
1Co 3:11 A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.
1Co 3:12 Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.
1Co 3:13 Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája.
1Co 3:14 Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül.
1Co 3:15 De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.
1Co 3:16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?
1Co 3:17 Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.
1Co 3:18 Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen.
1Co 3:19 Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket".
1Co 3:20 Továbbá: Tárva az Úr előtt az emberek gondolata, csupa hiúság a foglalata.
1Co 3:21 Ezért senki se kérkedjék az emberekkel. Hisz minden a tietek:
1Co 3:22 Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek.
1Co 3:23 Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.
1Co 4:1 Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait.
1Co 4:2 A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.
1Co 4:3 A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem.
1Co 4:4 Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet.
1Co 4:5 Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől.
1Co 4:6 Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására!
1Co 4:7 Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
1Co 4:8 Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk!
1Co 4:9 Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is.
1Co 4:10 Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek.
1Co 4:11 Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk.
1Co 4:12 Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük,
1Co 4:13 ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.
1Co 4:14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket.
1Co 4:15 Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Krisztus Jézusban.
1Co 4:16 Azért kérlek titeket, legyetek követőim.
1Co 4:17 Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, ahogy azt mindenütt, minden egyházban hirdetem.
1Co 4:18 Némelyek úgy elbizakodtak, mintha nem is készülnék hozzátok.
1Co 4:19 Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok. Akkor majd meggyőződöm a felfuvalkodottaknak nem is a szavairól, hanem az erejéről.
1Co 4:20 Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn.
1Co 4:21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
1Co 5:1 Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él.
1Co 5:2 S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel.
1Co 5:3 Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett:
1Co 5:4 Urunk, Jézus Krisztus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával,
1Co 5:5 adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.
1Co 5:6 Dicsekvésetek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti?
1Co 5:7 El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták.
1Co 5:8 Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.
1Co 5:9 Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel.
1Co 5:10 Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból.
1Co 5:11 Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt.
1Co 5:12 Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak?
1Co 5:13 A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!
1Co 6:1 Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a hitetleneknél keresni igazát és nem a szenteknél?
1Co 6:2 Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok?
1Co 6:3 Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább a mindennapi ügyekben?
1Co 6:4 Ha mindennapi ügyekben pereskedtek, olyanokat tegyetek meg bírónak, akik a közösségben jelentéktelenek.
1Co 6:5 Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne?
1Co 6:6 Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt.
1Co 6:7 Már az is kifogásolható, hogy pereskedtek egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást?
1Co 6:8 Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek.
1Co 6:9 Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó,
1Co 6:10 sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát.
1Co 6:11 Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.
1Co 6:12 Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.
1Co 6:13 Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test azonban nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.
1Co 6:14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt.
1Co 6:15 Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem?
1Co 6:16 Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek.
1Co 6:17 Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele.
1Co 6:18 Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét.
1Co 6:19 Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?
1Co 6:20 Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!
1Co 7:1 A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik.
1Co 7:2 A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje.
1Co 7:3 A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben.
1Co 7:4 Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége.
1Co 7:5 Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.
1Co 7:6 Ezt engedményként mondom, nem parancsként.
1Co 7:7 Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat.
1Co 7:8 A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is.
1Co 7:9 De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni.
1Co 7:10 A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét.
1Co 7:11 Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.
1Co 7:12 A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el.
1Co 7:13 S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét.
1Co 7:14 Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek.
1Co 7:15 De ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el. Ilyen esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve, hiszen Isten békességre hívott minket.
1Co 7:16 Honnan tudod, te asszony, hogy a férfit üdvösségre vezetheted? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy feleségedet megmentheted?
1Co 7:17 Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta. Így rendelkezem minden egyházban.
1Co 7:18 Aki körülmetélten kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, aki viszont körülmetéletlen, ne metéltesse körül magát.
1Co 7:19 A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem csak az Isten parancsainak megtartása.
1Co 7:20 Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott.
1Co 7:21 Ha rabszolga vagy, s úgy nyertél hivatást, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá lehetnél is, maradj meg benne.
1Co 7:22 Aki ugyanis mint rabszolga nyert hivatást az Úrban, az Úrnak szabadosa. Viszont, aki szabad emberként kapta a hivatást, Krisztus rabszolgája.
1Co 7:23 Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá.
1Co 7:24 Maradjon meg tehát, testvérek, mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott.
1Co 7:25 A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel.
1Co 7:26 Azt tartom, a mostani megpróbáltatások miatt ez az állapot ajánlható; jó, ha így marad az ember.
1Co 7:27 Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget.
1Co 7:28 De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket.
1Co 7:29 Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna,
1Co 7:30 aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná,
1Co 7:31 s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.
1Co 7:32 Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében.
1Co 7:33 A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét,
1Co 7:34 ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében.
1Co 7:35 Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.
1Co 7:36 Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot.
1Co 7:37 Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi.
1Co 7:38 Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi.
1Co 7:39 Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
1Co 7:40 Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek.
1Co 8:1 A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít.
1Co 8:2 Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret.
1Co 8:3 Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja.
1Co 8:4 Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van.
1Co 8:5 Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van,
1Co 8:6 nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.
1Co 8:7 De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik.
1Co 8:8 Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk.
1Co 8:9 Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok.
1Co 8:10 Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék?
1Co 8:11 Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt.
1Co 8:12 Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel.
1Co 8:13 Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
1Co 9:1 Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én művem az Úrban?
1Co 9:2 Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban.
1Co 9:3 Ezzel igazolom magam azok előtt, akik felelősségre vonnak.
1Co 9:4 Nincs jogunk az evéshez és iváshoz?
1Co 9:5 Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?
1Co 9:6 Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától?
1Co 9:7 Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét?
1Co 9:8 Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is?
1Co 9:9 Hiszen Mózes törvényében ez áll: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!" Talán az ökörre van az Istennek gondja,
1Co 9:10 s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből.
1Co 9:11 Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk?
1Co 9:12 Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának.
1Co 9:13 Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek?
1Co 9:14 Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.
1Co 9:15 Én azonban mindebből semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet.
1Co 9:16 Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.
1Co 9:17 Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok.
1Co 9:18 Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal.
1Co 9:19 Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek.
1Co 9:20 A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve -, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei.
1Co 9:21 Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll - pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve -, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket.
1Co 9:22 A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.
1Co 9:23 Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.
1Co 9:24 Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
1Co 9:25 A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért.
1Co 9:26 Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom,
1Co 9:27 és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.
1Co 10:1 Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren,
1Co 10:2 s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben.
1Co 10:3 Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták.
1Co 10:4 Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt.
1Co 10:5 De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában.
1Co 10:6 Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták.
1Co 10:7 Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: "Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni".
1Co 10:8 Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak.
1Co 10:9 Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket.
1Co 10:10 Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal.
1Co 10:11 Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.
1Co 10:12 Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.
1Co 10:13 Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.
1Co 10:14 Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást.
1Co 10:15 Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok:
1Co 10:16 Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?
1Co 10:17 Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.
1Co 10:18 Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei?
1Co 10:19 Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?
1Co 10:20 Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz lélekkel.
1Co 10:21 Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz lélek asztaláról.
1Co 10:22 Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
1Co 10:23 "Minden szabad", de nem minden használ. "Minden szabad", de nem minden szolgál javunkra.
1Co 10:24 Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.
1Co 10:25 Mindenből ehettek, ami a piacon kapható anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle.
1Co 10:26 "Az Úré a föld és minden gazdagsága."
1Co 10:27 Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést.
1Co 10:28 De ha valaki azt mondja: "ez áldozati hús", ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt.
1Co 10:29 Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének?
1Co 10:30 Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok?
1Co 10:31 Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.
1Co 10:32 Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg,
1Co 10:33 mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.
1Co 11:1 Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.
1Co 11:2 Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek.
1Co 11:3 Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.
1Co 11:4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére.
1Co 11:5 S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna.
1Co 11:6 Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét.
1Co 11:7 A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze.
1Co 11:8 Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből.
1Co 11:9 S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.
1Co 11:10 Ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll, az angyalokra való tekintettel.
1Co 11:11 Igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül,
1Co 11:12 mert bár az asszony a férfiből lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van.
1Co 11:13 Ítéljétek meg magatok, illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez?
1Co 11:14 Nem tanít-e maga a természet arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik?
1Co 11:15 Ha viszont az asszony növeszti meg a haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta.
1Co 11:16 Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.
1Co 11:17 A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérlek meg titeket, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál.
1Co 11:18 Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem.
1Co 11:19 Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek.
1Co 11:20 Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek,
1Co 11:21 hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl.
1Co 11:22 Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket.
1Co 11:23 Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,
1Co 11:24 hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
1Co 11:25 Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."
1Co 11:26 Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
1Co 11:27 Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.
1Co 11:28 Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből,
1Co 11:29 mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.
1Co 11:30 Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak.
1Co 11:31 Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet.
1Co 11:32 Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk.
1Co 11:33 Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást.
1Co 11:34 Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.
1Co 12:1 Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok.
1Co 12:2 Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé.
1Co 12:3 Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: "Átkozott legyen Jézus." De azt sem mondhatja senki: "Jézus az Úr", csak a Szentlélek által.
1Co 12:4 A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.
1Co 12:5 A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.
1Co 12:6 Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.
1Co 12:7 A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
1Co 12:8 Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől,
1Co 12:9 a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben.
1Co 12:10 Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul.
1Co 12:11 Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
1Co 12:12 A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.
1Co 12:13 Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.
1Co 12:14 Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból.
1Co 12:15 Ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik.
1Co 12:16 Ha pedig a fül azt mondaná: "Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik.
1Co 12:17 Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás?
1Co 12:18 Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint.
1Co 12:19 Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test?
1Co 12:20 Így azonban sok a tag, de a test csak egy.
1Co 12:21 A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem."
1Co 12:22 Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek.
1Co 12:23 Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek,
1Co 12:24 a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben,
1Co 12:25 hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással.
1Co 12:26 Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.
1Co 12:27 Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
1Co 12:28 Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.
1Co 12:29 Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal
1Co 12:30 és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket?
1Co 12:31 Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
1Co 13:1 Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
1Co 13:2 Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
1Co 13:3 Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
1Co 13:4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
1Co 13:5 Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
1Co 13:6 Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
1Co 13:7 Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
1Co 13:8 S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
1Co 13:9 Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
1Co 13:10 Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.
1Co 13:11 Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait.
1Co 13:12 Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.
1Co 13:13 Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
1Co 14:1 Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.
1Co 14:2 Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond.
1Co 14:3 Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél.
1Co 14:4 Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele.
1Co 14:5 Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.
1Co 14:6 Ha tehát elmennék hozzátok, testvérek, és az elragadtatás nyelvén beszélnék, mi hasznotokra volnék, ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék,
1Co 14:7 Az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem adnak különböző hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán?
1Co 14:8 S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?
1Co 14:9 Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek!
1Co 14:10 Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen.
1Co 14:11 De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen nekem.
1Co 14:12 Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bővelkedni bennük.
1Co 14:13 Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni.
1Co 14:14 Ha ugyanis elragadtatásban imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de tudatom nem kapcsolódik bele.
1Co 14:15 Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is, énekeljek lélekkel, de énekeljek értelemmel is.
1Co 14:16 Ha ugyanis csak lélekben dicsőíted az Istent, hogyan mondhat áldó imádra ament az, akinek a be nem avatottak szerepe jutott? Azt sem tudja, mit beszélsz.
1Co 14:17 Te szép hálaimát mondhatsz, de a másik nem épül rajta.
1Co 14:18 Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni,
1Co 14:19 az egyházban azonban inkább szólok öt érthető szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén.
1Co 14:20 Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyerekek. Csak a gonoszság terén maradjatok kiskorúak, gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek.
1Co 14:21 A törvényben ezt olvassuk: "Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de mégsem hallgatnak rám - mondja az Úr."
1Co 14:22 Így a nyelv adománya sem a hívők, hanem a hitetlenek számára csodajel, a prófétálás azonban a hívőknek szól, nem a hitetleneknek.
1Co 14:23 Ha tehát egybegyűl az egész Egyház, s mindenki az elragadtatás nyelvén szól, és be nem avatottak vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy elment az eszetek?
1Co 14:24 De ha mind prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy be nem avatott, mind ellene érvelnek, mind ítéletet mondanak fölötte,
1Co 14:25 rejtett gondolatai felszínre kerülnek, úgyhogy arcra borul, imádja az Istent és megvallja: "Valóban köztetek az Isten!"
1Co 14:26 Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsőítő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon.
1Co 14:27 Az elragadtatás nyelvén kettő vagy legföljebb három szóljon csak, mégpedig sorjában, és valaki magyarázza meg.
1Co 14:28 Ha nem akadna magyarázó, hallgassanak az egyházban. Beszéljenek maguknak és az Istennek.
1Co 14:29 A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.
1Co 14:30 Ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el.
1Co 14:31 Egymás után mind prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon és felbuzduljon.
1Co 14:32 A prófétaság lelke alá van vetve a prófétáknak.
1Co 14:33 Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. Mint a szentek minden egyházában,
1Co 14:34 az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja.
1Co 14:35 Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert az asszonynak nem illik az Egyházban beszélnie.
1Co 14:36 Vajon tőletek ered az Isten tanítása, vagy csak hozzátok jutott el?
1Co 14:37 Aki prófétának vagy lelki adománnyal megáldottnak tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata.
1Co 14:38 Ha nem veszi tudomásul, róla sem vesznek majd tudomást.
1Co 14:39 Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást.
1Co 14:40 De minden illő módon és rendben menjen végbe.
1Co 15:1 Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne.
1Co 15:2 Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé.
1Co 15:3 Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint,
1Co 15:4 eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint.
1Co 15:5 Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.
1Co 15:6 Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak.
1Co 15:7 Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak.
1Co 15:8 Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.
1Co 15:9 Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát.
1Co 15:10 De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van.
1Co 15:11 Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé.
1Co 15:12 Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás?
1Co 15:13 Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel.
1Co 15:14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.
1Co 15:15 Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel.
1Co 15:16 Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
1Co 15:17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.
1Co 15:18 Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.
1Co 15:19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.
1Co 15:20 De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.
1Co 15:21 Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel.
1Co 15:22 Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.
1Co 15:23 Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.
1Co 15:24 Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített.
1Co 15:25 Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti.
1Co 15:26 Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen "mindent lába alá vetett".
1Co 15:27 Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki.
1Co 15:28 S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
1Co 15:29 Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
1Co 15:30 Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek?
1Co 15:31 Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunkban, Jézus Krisztusban.
1Co 15:32 Mit használ nekem, hogy Efezusban - emberi módon szólva - vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor "együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk".
1Co 15:33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt.
1Co 15:34 Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat.
1Co 15:35 De - kérdezhetné valaki - hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő?
1Co 15:36 Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad.
1Co 15:37 Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb.
1Co 15:38 Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet.
1Co 15:39 Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé.
1Co 15:40 S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi.
1Co 15:41 Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól.
1Co 15:42 Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl.
1Co 15:43 Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el - erőben támad föl.
1Co 15:44 Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is.
1Co 15:45 Ahogy az Írás mondja: "Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
1Co 15:46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi.
1Co 15:47 Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való.
1Co 15:48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
1Co 15:49 Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni.
1Co 15:50 Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot.
1Co 15:51 Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül,
1Co 15:52 egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.
1Co 15:53 Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.
1Co 15:54 Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált.
1Co 15:55 Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?
1Co 15:56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
1Co 15:57 De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
1Co 15:58 Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.
1Co 16:1 Ami a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy járjatok el, amint Galácia egyházainak meghagytam.
1Co 16:2 A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem.
1Co 16:3 Megérkezésem után azokat, akiket alkalmasnak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék.
1Co 16:4 Ha pedig megéri, hogy én is elutazzam, akkor velem jönnek.
1Co 16:5 Hozzátok akkor megyek, ha átjutok Macedónián. Macedónián ugyanis átutazom.
1Co 16:6 Nálatok azonban, ha lehetne, maradni szeretnék egy ideig, talán a telet is ott töltöm, azután elkísérhettek további utamra.
1Co 16:7 Mert nemcsak úgy átutazóban szeretnélek látni benneteket. Remélem ugyanis, hogy egy kis időt nálatok tölthetek, ha az Úr megengedi.
1Co 16:8 Pünkösdig Efezusban maradok,
1Co 16:9 mert széles és sokat ígérő kapu tárult fel előttem, de sok az ellenfelem is.
1Co 16:10 Ha Timóteus megérkezik, tegyétek lehetővé, hogy zavartalanul ott maradhasson, hiszen az Úr ügyében fárad, akárcsak én.
1Co 16:11 Senki ne becsülje le, inkább kísérjétek el békével, hogy hozzám eljusson. Mert várom a testvérekkel együtt.
1Co 16:12 Ami pedig Apolló testvért illeti, ismételten kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem akar most útra kelni. Mihelyt ideje engedi, azonnal megy.
1Co 16:13 Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek.
1Co 16:14 Minden dolgotokat intézzétek szeretettel.
1Co 16:15 Még arra kérlek testvérek: Ismeritek Sztefanász háza népét. Ő Achája első termése, aki a szentek szolgálatára adta magát.
1Co 16:16 Álljatok rendelkezésére az ilyennek, és mindenkinek, aki vele munkálkodik és fárad.
1Co 16:17 Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótolnak titeket,
1Co 16:18 s lelkileg felüdítettek engem is, benneteket is. Becsüljétek meg az ilyeneket.
1Co 16:19 Ázsia egyházai köszöntenek titeket, és sokszor üdvözölnek az Úrban Aquila és Priszka is, akik vendégül látnak a házukban összejövő egész egyházzal egyetemben.
1Co 16:20 Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
1Co 16:21 Ez a sajátkezű üdvözletem: Pál.
1Co 16:22 Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha!
1Co 16:23 Urunk, Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek! Szeretettel vagyok mindnyájatok iránt, Krisztus Jézusban.
2Co 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek.
2Co 1:2 Kegyelem és békesség nektek Istentől, Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól!
2Co 1:3 Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene!
2Co 1:4 Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.
2Co 1:5 Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is.
2Co 1:6 Mert ha szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál, ha vigasztalásban van részünk, abból is ti nyertek bátorítást azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk.
2Co 1:7 Szilárd tehát veletek kapcsolatban a reményünk, hiszen tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vesztek velünk együtt részt, hanem a vigasztalásból is hozzánk hasonlóan részesültök.
2Co 1:8 Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért bennünket: módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk.
2Co 1:9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
2Co 1:10 Ő mentett ki bennünket a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is mindig megment minket.
2Co 1:11 De ti is segítsetek: imádkozzatok értünk, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak ajkáról szálljon fel hála a nevünkben.
2Co 1:12 Csak azzal dicsekedhetünk, amiről lelkiismeretünk tanúskodik: hogy Istennek tetsző módon, szentül és őszintén, nem evilági értelemben bölcsen, hanem Isten kegyelmében éltünk a világban, kiváltképpen tiköztetek.
2Co 1:13 Nem is írunk nektek egyebet, csak amit felolvastok és megértetek.
2Co 1:14 Remélem, hogy majd még egészen megértetek, amint részben már meg is értettetek minket, hogy Urunk Jézus napján mi vagyunk a ti büszkeségetek, s ti a mienk.
2Co 1:15 Ebben bízva készültem már korábban hozzátok, hogy másodszor is osztályrészetekül jusson a kegyelem.
2Co 1:16 Tőletek akartam átmenni Macedóniába, s Macedóniából ismét vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek le Júdeába.
2Co 1:17 Talán könnyelmű voltam, hogy ezt terveztem? Vagy nálam a tervek csupán földi szándékból születnek, és nekem az igen és a nem mindegy?
2Co 1:18 Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok intéztünk, nem mindegy az igen és a nem.
2Co 1:19 Az Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi - én, Szilvánusz és Timóteus - köztetek hirdettünk, nem volt Igen is meg Nem is, hanem az Igen valósult meg benne.
2Co 1:20 Isten valamennyi ígérete Igenné vált benne. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az Amen Isten dicsőségére.
2Co 1:21 Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban.
2Co 1:22 Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.
2Co 1:23 Istent hívom tanúul magam mellett: csak azért nem mentem el eddig Korintusba, hogy kíméljelek titeket.
2Co 1:24 Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd.
2Co 2:1 Föltettem magamban, hogy nem szomorúságomban megyek ismét hozzátok.
2Co 2:2 Ha ugyanis elszomorítlak titeket, ki fog engem fölvidítani? Csak az, akit elszomorítottam.
2Co 2:3 Azért írtam nektek a levelet is, hogy amikor megérkezem, ne okozzanak szomorúságot azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen föltételezem rólatok, hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké.
2Co 2:4 Szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek között írtam, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy lássátok, irántatok való szeretetem mennyire szívből jön.
2Co 2:5 Ha valaki szomorúságot okozott nekem, nem annyira nekem okozta, hanem - hogy ne túlozzak - bizonyos fokig mindnyájatoknak.
2Co 2:6 De elég neki a büntetés, amellyel a többség sújtotta.
2Co 2:7 Ti inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy nagy szomorúságában kétségbe essék.
2Co 2:8 Arra kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
2Co 2:9 Írni is azért írtam, hogy próbára tegyelek benneteket, és lássam, mindenben engedelmeskedtek-e.
2Co 2:10 Akinek ti megbocsáttok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalán volt még mit megbocsátanom.
2Co 2:11 Másként megejtene a sátán, hiszen ismerjük szándékait.
2Co 2:12 Amikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, a kapu nyitva állt előttem az Úrban,
2Co 2:13 de lelkemnek mégsem volt nyugta, mert Titusz testvéremet nem találtam ott. Elbúcsúztam hát tőlük, és átmentem Macedóniába.
2Co 2:14 Hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindig győzelemre segít minket, és ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk.
2Co 2:15 Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.
2Co 2:16 Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre. Ki képes erre?
2Co 2:17 Mi nem tartozunk azok közé, akik Isten tanításával nyerészkednek, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten színe előtt Krisztusban.
2Co 3:1 Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tőletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek?
2Co 3:2 Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember,
2Co 3:3 mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira.
2Co 3:4 Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.
2Co 3:5 Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való.
2Co 3:6 Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.
2Co 3:7 Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt,
2Co 3:8 hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
2Co 3:9 Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb.
2Co 3:10 Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges.
2Co 3:11 Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz.
2Co 3:12 Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk,
2Co 3:13 nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsőségének a végét.
2Co 3:14 Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el.
2Co 3:15 Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák,
2Co 3:16 de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol.
2Co 3:17 Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
2Co 3:18 Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.
2Co 4:1 Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat.
2Co 4:2 Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére.
2Co 4:3 Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek.
2Co 4:4 Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik.
2Co 4:5 Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért.
2Co 4:6 Isten ugyanis, aki azt mondta: "A sötétségből támadjon világosság", a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.
2Co 4:7 Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.
2Co 4:8 Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk.
2Co 4:9 Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.
2Co 4:10 Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.
2Co 4:11 Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.
2Co 4:12 Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet.
2Co 4:13 Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: "Hittem, azért beszéltem", mi is hiszünk, s azért beszélünk.
2Co 4:14 Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít.
2Co 4:15 Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére.
2Co 4:16 Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.
2Co 4:17 A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.
2Co 4:18 Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.
2Co 5:1 Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.
2Co 5:2 Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba.
2Co 5:3 Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak.
2Co 5:4 Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet.
2Co 5:5 Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul.
2Co 5:6 Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól.
2Co 5:7 A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk.
2Co 5:8 Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz.
2Co 5:9 Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle.
2Co 5:10 Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.
2Co 5:11 Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk.
2Co 5:12 Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsőleg azonban nem, legyen mit felelnetek.
2Co 5:13 Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk.
2Co 5:14 Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt.
2Co 5:15 És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
2Co 5:16 Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük.
2Co 5:17 Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.
2Co 5:18 De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.
2Co 5:19 Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét.
2Co 5:20 Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!
2Co 5:21 Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk.
2Co 6:1 Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.
2Co 6:2 Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!
2Co 6:3 Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat.
2Co 6:4 Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban;
2Co 6:5 ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk;
2Co 6:6 tisztaságban, megértőn, béketűrőn és jóságosan, a Szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva;
2Co 6:7 az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, az igazság támadó és védő fegyverzetében,
2Co 6:8 akár dicsőség, akár megszégyenülés, akár gyalázat, akár jóhírnév jut osztályrészül; mint csalók, mégis igazat mondók,
2Co 6:9 mint ismeretlenek, mégis jól ismertek, mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak;
2Co 6:10 mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.
2Co 6:11 Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak.
2Co 6:12 Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket.
2Co 6:13 Mint gyermekeimhez szólok: ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a szíveteket!
2Co 6:14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?
2Co 6:15 Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
2Co 6:16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem.
2Co 6:17 Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük - mondja az Úr -, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket
2Co 6:18 és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek - mondja az Úr, a Mindenható.
2Co 7:1 Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.
2Co 7:2 Értsétek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk.
2Co 7:3 Nem szemrehányásképpen említem, hiszen előrebocsátottam, hogy szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk.
2Co 7:4 Nagyon bízom bennetek és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm.
2Co 7:5 Amikor Macedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatásban volt részünk, kívül harcok, belül félelem.
2Co 7:6 De Isten a csüggedők bátorítója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével.
2Co 7:7 Nem csupán megérkezésével, hanem a vigasztalással is, amelyben neki nálatok része volt. Elbeszélte, mennyire vágyódtok utánam, hogy aggódtok s buzgólkodtok értem, mindez fokozta örömömet.
2Co 7:8 Ha levelemmel szomorúságot okoztam is nektek, nem sajnálom. Sajnálkoztam ugyan, amikor láttam, hogy az a levél, ha csak rövid időre is, szomorúvá tett titeket,
2Co 7:9 most mégis örülök. Nem annak, hogy szomorúak lettetek, hanem, hogy a szomorúság megtérésetekre vezetett. Istennek tetsző módon voltatok szomorúak, így miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt.
2Co 7:10 Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvös töredelmet eredményez, s ezt senki sem bánja meg; a világ szomorúsága ellenben a halálba visz.
2Co 7:11 Lám, ebből a ti Istennek tetsző szomorúságotokból mekkora buzgóság fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok.
2Co 7:12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő és nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy nyilvánvalóvá váljon értünk való buzgalmatok az Isten előtt.
2Co 7:13 Ezért vigasztalódtunk meg. S vigaszul még Titusz öröme is megörvendeztetett bennünket, hogy lelkét mindnyájan földerítettétek.
2Co 7:14 Ha tehát régebben dicsekedtem veletek előtte, most nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult.
2Co 7:15 Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, hogy milyen félve-rettegve fogadtátok.
2Co 7:16 Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatok bennetek.
2Co 8:1 Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait.
2Co 8:2 A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt.
2Co 8:3 Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak.
2Co 8:4 Kérve-kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében.
2Co 8:5 Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk.
2Co 8:6 Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét.
2Co 8:7 Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is.
2Co 8:8 Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni.
2Co 8:9 Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.
2Co 8:10 Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok.
2Co 8:11 Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon.
2Co 8:12 Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs.
2Co 8:13 Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért.
2Co 8:14 Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek.
2Co 8:15 Az Írásban is az áll: "Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött."
2Co 8:16 Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét hasonló buzgóságra hangolta irántatok!
2Co 8:17 Engedett felszólításomnak, sőt mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából utazott hozzátok.
2Co 8:18 Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek.
2Co 8:19 De nemcsak dicsérik, hanem az egyházak kísérőnkül is rendelték a jótékonyság megszervezésében, amelyet az Úr dicsőségére saját akaratunkból vállaltunk.
2Co 8:20 El akartuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a gondunkra bízott bőséges adomány miatt.
2Co 8:21 A becsületre ugyanis vigyázunk nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is.
2Co 8:22 Velük küldtük még azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való bizalma folytán még buzgóbb.
2Co 8:23 Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége.
2Co 8:24 Tanúsítsatok szeretetet irántuk, és bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem nem alaptalan.
2Co 9:1 A szenteknek való gyűjtésről fölösleges többet írnom.
2Co 9:2 Hiszen ismerem készséges szíveteket, és dicsérlek is benneteket a macedónoknak. Tavaly óta Achája is készen áll rá, és buzgóságotok sokakat föllelkesített.
2Co 9:3 Mégis elküldtem a testvéreket, hogy a dicséret, amelyben benneteket részesítettem, e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem amint mondtam, készen álljatok.
2Co 9:4 Különben ha macedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben és ti még inkább.
2Co 9:5 Ezért tartottam szükségesnek, hogy felszólítsam a testvéreket, menjenek előre el hozzátok, és gyűjtsék össze a megígért adományt. Minden legyen készen, hogy a bő áldás, ne a szűk alamizsna képét mutassa.
2Co 9:6 Azt mondom ugyanis: Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven arat.
2Co 9:7 Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti.
2Co 9:8 Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre.
2Co 9:9 Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.
2Co 9:10 Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét,
2Co 9:11 hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel másokból hálát vált ki Isten iránt.
2Co 9:12 Mert, ha ebbe a szent szolgálatba bekapcsolódunk, azzal nemcsak a szentek szükségletét elégítjük ki, hanem Isten iránt is őszinte hálára indítunk.
2Co 9:13 Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget.
2Co 9:14 Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok.
2Co 9:15 Hála legyen Istennek, kimondhatatlan ajándékáért!
2Co 10:1 Krisztus szelídségére és irgalmasságára kérlek titeket én, Pál, aki közöttetek, szemtől szembe szerény vagyok, de távollétemben szigorú;
2Co 10:2 arra kérlek titeket, hogy ottlétemkor ne kelljen majd erélyesen föllépnem azzal a határozottsággal, amellyel, azt hiszem, fölléphetek olyanokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk.
2Co 10:3 Igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk,
2Co 10:4 mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek, amelyek várakat is lerombolnak. Így megcáfoljuk az ellenérveket és
2Co 10:5 mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul, minden értelmet hatalmunkba ejtünk, s Krisztus iránt hódolatra kényszerítünk.
2Co 10:6 Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletessé válik.
2Co 10:7 Nézzétek azt, ami kézenfekvő: ha valaki azzal kérkedik, hogy Krisztusé, ne felejtse el, ahogy ő, úgy mi is Krisztusé vagyunk.
2Co 10:8 S ha valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épülésetekre adott, nem romlásotokra, nem maradnék szégyenben.
2Co 10:9 De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel ijesztgetlek benneteket.
2Co 10:10 Ugyanis azt mondják, hogy levelei súlyosak és kemények, de fellépése erőtlen, beszéde meg gyatra.
2Co 10:11 Az ilyen gondolja meg, hogy amilyenek a távolból leveleinkben vagyunk, olyanok vagyunk a tetteinkben is, amikor jelen vagyunk.
2Co 10:12 Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik ajánlgatják magukat. Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek, és önmagukból veszik az összehasonlítást.
2Co 10:13 Mi ellenben nem dicsekszünk a mértéken túl, hanem csak hatáskörünk mértéke szerint, ahogy az Isten szabta ki nekünk, s ahogy hozzátok is eljutottunk.
2Co 10:14 Tehát nekünk nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával csakugyan eljutottunk hozzátok.
2Co 10:15 Nem dicsekszünk hát mértéken túl a mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek gyarapodásával, ahogy az hatáskörünket megilleti, mind nagyobb megbecsülésben lesz köztetek részünk.
2Co 10:16 Akkor határaitokon túl is hirdethetjük az evangéliumot anélkül, hogy idegen területen mások munkájával dicsekednénk.
2Co 10:17 De "aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."
2Co 10:18 Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
2Co 11:1 Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot!
2Co 11:2 De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.
2Co 11:3 Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak.
2Co 11:4 Ha ugyanis valaki jönne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek.
2Co 11:5 Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a "fő-fő apostoloknál".
2Co 11:6 Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek.
2Co 11:7 Vagy talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát?
2Co 11:8 Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak.
2Co 11:9 Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem. Ha valamiben hiányt szenvedtem, a Macedóniából jövő testvérek segítettek ki a bajból. Mindenképpen ügyeltem rá, hogy ne legyek terhetekre, s a jövőben is ügyelek.
2Co 11:10 Krisztus igazságára mondom: ezt a dicsőséget Achája tájain sem vehetik el tőlem.
2Co 11:11 Vajon miért? Talán mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
2Co 11:12 De amit eddig tettem, ezután is megteszem, nehogy alkalmat adjak azoknak, akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel.
2Co 11:13 Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai.
2Co 11:14 S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.
2Co 11:15 Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.
2Co 11:16 Megismétlem: Ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.
2Co 11:17 Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban.
2Co 11:18 Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem.
2Co 11:19 Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket.
2Co 11:20 Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.
2Co 11:21 Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk. De ha valaki dicsekedni mer - balgaként mondom -, merek én is.
2Co 11:22 Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is.
2Co 11:23 Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben.
2Co 11:24 A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet,
2Co 11:25 háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam.
2Co 11:26 Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt.
2Co 11:27 Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem.
2Co 11:28 Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját.
2Co 11:29 Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
2Co 11:30 Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem.
2Co 11:31 Isten, Urunk Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom.
2Co 11:32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon,
2Co 11:33 s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.
2Co 12:1 Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira.
2Co 12:2 Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.
2Co 12:3 És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja -
2Co 12:4 elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.
2Co 12:5 Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem.
2Co 12:6 Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall.
2Co 12:7 De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam.
2Co 12:8 Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte:
2Co 12:9 "Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében." Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.
2Co 12:10 Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
2Co 12:11 Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a "fő-fő apostolok" mögött, ha semmi vagyok is.
2Co 12:12 Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok a nagy türelem, a jelek, csodák és erőmegnyilvánulások.
2Co 12:13 Mi az, amiben a többi egyház mögött elmaradtatok, hacsak abban nem, hogy nem voltam terhetekre? Ezt a "megbántást" nézzétek el nekem.
2Co 12:14 Nos, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket kereslek. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
2Co 12:15 Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen feláldozom lelketekért. Ha én ennyi szeretettel vagyok irántatok, a körötökben kevesebb szeretetre találjak?
2Co 12:16 Ám legyen: "Nem voltam a terhetekre, de mivel furfangos vagyok, behálóztalak benneteket csellel."
2Co 12:17 Vajon melyik küldöttem révén szedtelek rá benneteket?
2Co 12:18 Fölkértem Tituszt és elküldtem vele azt a munkatársat. Vajon Titusz csalt meg? Nem teljes egyetértésben munkálkodtunk s ugyanegy nyomon?
2Co 12:19 Megint azt hihetitek, hogy mentegetőzünk előttetek, pedig Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mégpedig mindent a ti épülésetekre, szeretteim.
2Co 12:20 Félek ugyanis, hogy amikor odaérek, nem talállak titeket olyanoknak, mint szeretnélek. Ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne fordulna elő köztetek civódás, irigység, harag, egyenetlenség, rágalom, árulkodás, kevélység, pártoskodás,
2Co 12:21 hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és ne kelljen siratnom azokat, akik vétkeztek, s nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, erkölcstelenség és kicsapongás miatt.
2Co 13:1 Ezúttal harmadszor megyek el hozzátok. "Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben."
2Co 13:2 Másodszori ottlétemkor már megmondtam azoknak, akik vétkeztek és a többieknek is, s most távollétemben újra előre kijelentem: Ha ismét elmegyek, nem kegyelmezek nektek.
2Co 13:3 Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól? Ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek.
2Co 13:4 Gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de vele együtt élünk, és ezt be is bizonyítjuk azzal az erővel, amelyet Isten veletek szemben ad.
2Co 13:5 Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.
2Co 13:6 De remélem, elismeritek, hogy mi kiálltuk.
2Co 13:7 Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk fel, hanem azért, hogy ti a jót tegyétek, akkor minket nézhettek ki nem próbáltnak.
2Co 13:8 Az igazság ellen nem tehetünk semmit, csak az igazságért.
2Co 13:9 Örülünk, hogy gyöngék vagyunk, csak ti legyetek erősek. Imádkozunk is tökéletesedésetekért.
2Co 13:10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy ha majd megérkezem, ne kelljen keményen föllépnem azzal a hatalommal, amelyet az Úr nekem építésre adott, nem rombolásra.
2Co 13:11 Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.
2Co 13:12 Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket.
2Co 13:13 Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!
Gal 1:1 Pál, aki nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az őt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol,
Gal 1:2 és minden itteni testvér Galácia egyházainak:
Gal 1:3 Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól,
Gal 1:4 aki odaadta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket ebből a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint.
Gal 1:5 Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Amen.
Gal 1:6 Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz,
Gal 1:7 jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.
Gal 1:8 De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!
Gal 1:9 Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen!
Gal 1:10 Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.
Gal 1:11 Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való.
Gal 1:12 Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
Gal 1:13 Hallhattátok már, hogy azelőtt, még mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát és a romlására törtem.
Gal 1:14 A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert fölöttébb buzgó követője voltam atyáim hagyományainak.
Gal 1:15 De amikor tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott,
Gal 1:16 hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre,
Gal 1:17 és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba.
Gal 1:18 Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig.
Gal 1:19 Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
Gal 1:20 Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.
Gal 1:21 Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba.
Gal 1:22 Júdea Krisztusban hívő egyházai tehát személyesen nem ismertek meg.
Gal 1:23 Csak hallomásból tudták rólam: Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelőtt a romlására tört.
Gal 1:24 És magasztalták értem az Istent!
Gal 2:1 Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem.
Gal 2:2 Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is, az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen.
Gal 2:3 Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem,
Gal 2:4 akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket.
Gal 2:5 Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megőrizzük számotokra.
Gal 2:6 Azok, akiknek tekintélyük volt - hogy azelőtt milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt -, a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek.
Gal 2:7 Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében.
Gal 2:8 Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között.
Gal 2:9 Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében.
Gal 2:10 Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.
Gal 2:11 Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá.
Gal 2:12 Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől.
Gal 2:13 Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe.
Gal 2:14 Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek?
Gal 2:15 Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, nem bűnös pogányok.
Gal 2:16 Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá.
Gal 2:17 Ha azonban mi azáltal, hogy Krisztusban keressük az igazzá válást, bűnössé válnánk, akkor vajon Krisztus nem a bűnt mozdítaná-e elő? Semmi esetre sem.
Gal 2:18 Ha ugyanis újra fölépítem azt, amit leromboltam, törvényszegőnek bizonyulok.
Gal 2:19 Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek.
Gal 2:20 Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.
Gal 2:21 Nem vetem el az Isten kegyelmét. Mert ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg.
Gal 3:1 Ti ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?
Gal 3:2 Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok?
Gal 3:3 Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?
Gal 3:4 Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor csakugyan hiába!
Gal 3:5 Aki tehát a Lelket adja nektek, és csodákat művel köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre, vagy a hitet fogadja el?
Gal 3:6 Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: "Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált."
Gal 3:7 Értsétek meg jól: Aki a hitből él, az Ábrahám fia.
Gal 3:8 Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: "Benned nyer áldást minden nép."
Gal 3:9 Eszerint akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal.
Gal 3:10 Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az Írás ugyanis ezt mondja: "Átkozott mind, aki nem tartja meg hűségesen, ami a törvényben van."
Gal 3:11 Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény útján senki nem válik az Isten előtt igazzá, mert "az igaz a hitből él".
Gal 3:12 A törvény azonban nem a hitből származik, hanem: "Aki teljesíti, élni fog."
Gal 3:13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: "Átkozott mind, aki a fán függ."
Gal 3:14 Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.
Gal 3:15 Testvérek, emberi szokásra hivatkozom. Az ember jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, nem másíthatja meg.
Gal 3:16 Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja (az Írás): "és leszármazottainak", mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: "leszármazott", s ez Krisztus.
Gal 3:17 Ezzel azt akarom mondani, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát.
Gal 3:18 Ha ugyanis a törvényből folyna az örökség, akkor nem lehetne az ígéret folyománya. Ám Ábrahámot ígérete alapján ajándékozta meg az Isten.
Gal 3:19 Mire való tehát a törvény? A törvényszegések miatt kaptuk, míg el nem jön a leszármazott, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lett érvényes, közvetítő révén.
Gal 3:20 Egynek azonban nem kell közvetítő, az Isten pedig egy.
Gal 3:21 Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéretével? Egyáltalán nem. Ha törvénynek lett volna éltető ereje, akkor valóban a törvényből fakadna az igazságosság.
Gal 3:22 De az Írás mindent bűnösnek nyilvánított, hogy a hívők a Jézus Krisztusba vetett hit folyományaként részesüljenek az ígéretben.
Gal 3:23 Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt.
Gal 3:24 Így a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk.
Gal 3:25 A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.
Gal 3:26 Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben.
Gal 3:27 Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.
Gal 3:28 Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.
Gal 3:29 Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.
Gal 4:1 Azzal folytatom, hogy amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura.
Gal 4:2 Gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, apjától meghatározott ideig.
Gal 4:3 Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk.
Gal 4:4 De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek,
Gal 4:5 hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
Gal 4:6 Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!
Gal 4:7 Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.
Gal 4:8 Azelőtt nem ismertétek az Istent, és olyan isteneknek szolgáltatok, akik valójában nem azok.
Gal 4:9 Most azonban, amikor ismeritek az Istent, sőt az Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és esendő elemekhez, ismét szolgálni akarván nekik, mint korábban?
Gal 4:10 Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan.
Gal 4:11 Aggódom, hogy talán hiába fáradtam értetek.
Gal 4:12 Kérlek benneteket, testvérek, legyetek olyanok, mint én, hiszen én is olyan lettem mint ti. Semmivel nem bántottatok meg.
Gal 4:13 Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot,
Gal 4:14 és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
Gal 4:15 Hová tűnt a lelkesedésetek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki és adtátok volna nekem.
Gal 4:16 Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam nektek?
Gal 4:17 Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok.
Gal 4:18 Szép dolog, ha a jó ügyért lelkesedtek, nemcsak akkor, amikor körötökben vagyok.
Gal 4:19 Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek.
Gal 4:20 Szeretném, ha ott lehetnék, és más hangon beszélhetnék, mert aggódom értetek.
Gal 4:21 Mondjátok csak ti, akik a törvény igájába kívánkoztok, nem ismeritek a törvényt?
Gal 4:22 Az Írásban ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól.
Gal 4:23 A szolgálótól való a test szerint született, a szabad asszonytól való ellenben az ígéret által.
Gal 4:24 Ennek jelképes értelme van. A két asszony a két szövetséget jelenti. Az egyik a Sínai-hegyről való, és szolgaságra szül: ez Hágár.
Gal 4:25 Hágár ugyanis az Arábiában fekvő Sínai-hegyet jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgasorsban él.
Gal 4:26 A szabad asszony ellenben a fenti Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk.
Gal 4:27 Hiszen írva van: Örülj te magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd és ujjongj, aki nem vajúdol. Mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van.
Gal 4:28 Ti tehát, testvéreim, az ígéret fiai vagytok, mint Izsák.
Gal 4:29 De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is.
Gal 4:30 De mit mond az Írás? "Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával."
Gal 4:31 Mi tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi.
Gal 5:1 A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.
Gal 5:2 Én, Pál mondom nektek: Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.
Gal 5:3 Azt is kijelentem a körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
Gal 5:4 Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól és elvesztettétek kegyelmét.
Gal 5:5 Mi a hit által a Lélek közreműködésével várjuk a megigazulásból fakadó reményt.
Gal 5:6 Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki.
Gal 5:7 Eddig jól futottatok, ki akadályozott meg benneteket az igazság követésében?
Gal 5:8 Ez a hitegetés nem attól való, aki meghívott titeket.
Gal 5:9 Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti.
Gal 5:10 Bízom bennetek az Úrban, hogy ti sem vélekedtek másként. Aki pedig zavart kelt köztetek, viseli majd büntetését, bárki legyen is.
Gal 5:11 Testvérek, ami engem illet, ha csak a körülmetélkedést hirdetném, talán továbbra is üldöznének? De akkor megszűnne a kereszt botránya.
Gal 5:12 Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek!
Gal 5:13 Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.
Gal 5:14 Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
Gal 5:15 De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást!
Gal 5:16 Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait.
Gal 5:17 A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.
Gal 5:18 Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.
Gal 5:19 A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság,
Gal 5:20 bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés,
Gal 5:21 gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.
Gal 5:22 A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
Gal 5:23 jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.
Gal 5:24 Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.
Gal 5:25 Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.
Gal 5:26 Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.
Gal 6:1 Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél!
Gal 6:2 Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.
Gal 6:3 Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja.
Gal 6:4 Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé.
Gal 6:5 Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.
Gal 6:6 Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából.
Gal 6:7 Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja.
Gal 6:8 Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.
Gal 6:9 Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.
Gal 6:10 Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.
Gal 6:11 Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!
Gal 6:12 Akik test szerint akarnak tetszeni, körülmetélkedésre kényszerítenek titeket, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést.
Gal 6:13 Hiszen maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt. Csupán azért kívánják a ti körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek.
Gal 6:14 Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.
Gal 6:15 Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.
Gal 6:16 Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!
Gal 6:17 Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen.
Gal 6:18 A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Amen.
Eph 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, a Krisztus Jézusban hívőknek.
Eph 1:2 Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
Eph 1:3 Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket.
Eph 1:4 Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből
Eph 1:5 eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk;
Eph 1:6 hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.
Eph 1:7 Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán,
Eph 1:8 amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.
Eph 1:9 Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét,
Eph 1:10 hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.
Eph 1:11 Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz.
Eph 1:12 Szolgáljunk hát felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket.
Eph 1:13 Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne.
Eph 1:14 Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.
Eph 1:15 Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekről és minden szent iránt tanúsított szeretetetekről,
Eph 1:16 mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok.
Eph 1:17 Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek.
Eph 1:18 Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között,
Eph 1:19 és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön.
Eph 1:20 Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette,
Eph 1:21 minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.
Eph 1:22 Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette:
Eph 1:23 ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Eph 2:1 Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében,
Eph 2:2 amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik.
Eph 2:3 Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember.
Eph 2:4 De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk,
Eph 2:5 hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptátok a megváltást;
Eph 2:6 feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket,
Eph 2:7 hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából.
Eph 2:8 Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.
Eph 2:9 Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.
Eph 2:10 Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.
Eph 2:11 Gondoljatok arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket.
Eph 2:12 Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban.
Eph 2:13 Most azonban ti, akik "távol" voltatok, Krisztus Jézusban "közel" kerültetek, Krisztus vére árán.
Eph 2:14 Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében,
Eph 2:15 a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette,
Eph 2:16 és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.
Eph 2:17 Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek, és békét a közel levőknek.
Eph 2:18 Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.
Eph 2:19 Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai.
Eph 2:20 Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.
Eph 2:21 Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma.
Eph 2:22 Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.
Eph 3:1 Ezért vagyok én, Pál értetek, pogányokért Jézus Krisztus foglya.
Eph 3:2 Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem.
Eph 3:3 Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, mint föntebb röviden megírtam.
Eph 3:4 Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy betekintettem Krisztus titkába,
Eph 3:5 amelyről korábban nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta.
Eph 3:6 Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek, az evangélium révén.
Eph 3:7 Ennek lettem szolgája Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem.
Eph 3:8 Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül a kegyelem, hogy Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdessem a pogányoknak,
Eph 3:9 és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében,
Eph 3:10 hogy most az Egyház által az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége nyilvánvalóvá legyen a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt.
Eph 3:11 Ez volt az ő örök szándéka, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban megvalósított
Eph 3:12 a benne való hit által van bizalmunk és biztonságos utunk Istenhez.
Eph 3:13 Ezért kérlek titeket, ne veszítsétek el értetek viselt szenvedéseim miatt bátorságotokat: ezek dicsőségetekre szolgálnak.
Eph 3:14 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt;
Eph 3:15 tőle származik minden közösség az égben és a földön.
Eph 3:16 Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré,
Eph 3:17 hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.
Eph 3:18 Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység,
Eph 3:19 megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.
Eph 3:20 Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk,
Eph 3:21 legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Amen.
Eph 4:1 Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok,
Eph 4:2 teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel.
Eph 4:3 Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.
Eph 4:4 Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.
Eph 4:5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
Eph 4:6 Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.
Eph 4:7 Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.
Eph 4:8 Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.
Eph 4:9 Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra?
Eph 4:10 Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget.
Eph 4:11 Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett,
Eph 4:12 hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét,
Eph 4:13 amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.
Eph 4:14 Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor.
Eph 4:15 Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.
Eph 4:16 Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.
Eph 4:17 Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.
Eph 4:18 Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye.
Eph 4:19 Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek.
Eph 4:20 Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól,
Eph 4:21 ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.
Eph 4:22 Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.
Eph 4:23 Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s
Eph 4:24 öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.
Eph 4:25 Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Eph 4:26 Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.
Eph 4:27 Ne adjatok teret a sátánnak.
Eph 4:28 Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is.
Eph 4:29 Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.
Eph 4:30 Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.
Eph 4:31 Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz.
Eph 4:32 Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Eph 5:1 Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és
Eph 5:2 éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.
Eph 5:3 Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik.
Eph 5:4 Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás.
Eph 5:5 Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.
Eph 5:6 Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait.
Eph 5:7 Tehát ne vállaljatok velük közösséget.
Eph 5:8 Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai.
Eph 5:9 A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.
Eph 5:10 Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.
Eph 5:11 Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket.
Eph 5:12 Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen.
Eph 5:13 Mindarra, amit elítéltek, fény derül,
Eph 5:14 s ami így világossá válik, fényforrás lesz. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog.
Eph 5:15 Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen.
Eph 5:16 Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak.
Eph 5:17 Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát.
Eph 5:18 Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel.
Eph 5:19 Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.
Eph 5:20 Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.
Eph 5:21 Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.
Eph 5:22 Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak,
Eph 5:23 mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.
Eph 5:24 Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.
Eph 5:25 Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte,
Eph 5:26 hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje.
Eph 5:27 Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.
Eph 5:28 Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti.
Eph 5:29 A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat.
Eph 5:30 Mert tagjai vagyunk testének.
Eph 5:31 "Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz."
Eph 5:32 Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.
Eph 5:33 Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.
Eph 6:1 Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén.
Eph 6:2 Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: "Tiszteld apádat és anyádat,
Eph 6:3 hogy boldog és hosszú életű légy a földön."
Eph 6:4 Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.
Eph 6:5 Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak.
Eph 6:6 Ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát.
Eph 6:7 Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak szolgáltok, nem embereknek.
Eph 6:8 Hiszen tudjátok, hogy bármi jót tesz valaki, akár szolga, akár szabad ember, jutalomban részesíti az Úr.
Eph 6:9 Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás.
Eph 6:10 Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből.
Eph 6:11 Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok.
Eph 6:12 Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.
Eph 6:13 Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat.
Eph 6:14 Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját,
Eph 6:15 sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére.
Eph 6:16 Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.
Eph 6:17 Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.
Eph 6:18 Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért
Eph 6:19 és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát.
Eph 6:20 Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem.
Eph 6:21 S hogy ti is halljatok felőlem és dolgaim felől, Tichikusz, az Úrban szeretett testvérem és munkatársam mindent elmond majd nektek.
Eph 6:22 Épp azért küldtem el oda, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztalja szíveteket.
Eph 6:23 A testvéreknek békesség és hitből jövő szeretet az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
Eph 6:24 Kegyelem legyen mindazokkal, akik nem lankadó szeretettel szeretik Urunkat, Jézus Krisztust!
Phi 1:1 Pál, és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái a Filippiben élő összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt.
Phi 1:2 Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Phi 1:3 Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek,
Phi 1:4 és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról,
Phi 1:5 mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében.
Phi 1:6 Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.
Phi 1:7 Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom.
Phi 1:8 Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.
Phi 1:9 Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban,
Phi 1:10 hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára,
Phi 1:11 s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.
Phi 1:12 Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak.
Phi 1:13 Az egész praetoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem.
Phi 1:14 Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát.
Phi 1:15 Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust.
Phi 1:16 Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól,
Phi 1:17 amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem.
Phi 1:18 De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki.
Phi 1:19 Tudom ugyanis, hogy ez - hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének - üdvösségemre válik.
Phi 1:20 Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.
Phi 1:21 Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
Phi 1:22 Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak.
Phi 1:23 Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna.
Phi 1:24 De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.
Phi 1:25 Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára.
Phi 1:26 Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok.
Phi 1:27 Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy szívvel, egy lélekkel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektől egyáltalán nem ijedtek meg.
Phi 1:28 Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra meg az üdvösségnek Istentől adott bizonyítéka.
Phi 1:29 Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte.
Phi 1:30 Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amiről most hallotok.
Phi 2:1 Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés,
Phi 2:2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekesztek.
Phi 2:3 Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.
Phi 2:4 Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.
Phi 2:5 Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.
Phi 2:6 Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell,
Phi 2:7 hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.
Phi 2:8 Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Phi 2:9 Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek,
Phi 2:10 hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,
Phi 2:11 s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Phi 2:12 Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem.
Phi 2:13 Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.
Phi 2:14 Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent,
Phi 2:15 hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben.
Phi 2:16 Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz, hogy Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen.
Phi 2:17 Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal.
Phi 2:18 Örüljetek hát ti is, örüljetek velem!
Phi 2:19 Remélem Urunk Jézusban, hogy nemsokára elküldhetem Timóteust, és megnyugodhatom, hallva hogylétetekről.
Phi 2:20 Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, s oly őszintén szívén viselné ügyeteket.
Phi 2:21 A többiek mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét.
Phi 2:22 Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében.
Phi 2:23 Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom, hogyan áll az ügyem.
Phi 2:24 Sőt bízom az Úrban, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok.
Phi 2:25 Addig is szükségesnek tartom, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditusz testvéremet, munka- és küzdőtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen.
Phi 2:26 Nagyon vágyott már utánatok, és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek.
Phi 2:27 Valóban halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta. Nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánatra bánat ne érjen.
Phi 2:28 Igyekszem hamarosan útnak indítani, hogy viszontlátva újra örüljetek neki, s nekem se kelljen szomorkodnom.
Phi 2:29 Fogadjátok nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert.
Phi 2:30 Hiszen Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, az életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal pótolja, amit ti nem tehettek.
Phi 3:1 Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít.
Phi 3:2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.
Phi 3:3 A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk,
Phi 3:4 s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék. Ha más úgy gondolja, hogy bizakodhatik a testben, én még inkább.
Phi 3:5 Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus,
Phi 3:6 az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam.
Phi 3:7 Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem.
Phi 3:8 Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam.
Phi 3:9 Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá,
Phi 3:10 hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget.
Phi 3:11 Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is.
Phi 3:12 Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem.
Phi 3:13 Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.
Phi 3:14 Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.
Phi 3:15 Mi, a tökéletesek, gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen gondolkodtok, Isten majd megvilágosít benneteket,
Phi 3:16 de amit már elértünk, abban tartsunk ki.
Phi 3:17 Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan! Nézzétek azokat, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok.
Phi 3:18 Hiszen - mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom - sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei.
Phi 3:19 Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják.
Phi 3:20 A mi polgárságunk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust.
Phi 3:21 Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.
Phi 4:1 Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim!
Phi 4:2 Evodiát és Szintihét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban.
Phi 4:3 Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve föl van jegyezve az élet könyvében.
Phi 4:4 Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.
Phi 4:5 Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van.
Phi 4:6 Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.
Phi 4:7 Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.
Phi 4:8 Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.
Phi 4:9 Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.
Phi 4:10 Nagyon megörültem az Úrban, hogy ismét lehetőségetek nyílt a rólam való gondoskodásra. Azelőtt is gondoltatok rá, de nem volt rá módotok.
Phi 4:11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van.
Phi 4:12 Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem.
Phi 4:13 Mindent elviselek abban, aki erőt ad.
Phi 4:14 Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok.
Phi 4:15 Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Macedóniából elindultam, nem volt egyetlen egyházközség sem, amely velem az adás és viszonzás kapcsolatában állt volna, csak ti.
Phi 4:16 Már Tesszalonikába ismételten küldtetek, amire szükségem volt.
Phi 4:17 Nem az adomány a fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse, amelyet majd bőségesen javatokra írnak.
Phi 4:18 Megvan mindenem, mégpedig bőségesen. Bőven el vagyok látva, amióta Epafroditusztól átvettem küldeményeteket, mint kellemes illatú, Istennek tetsző áldozatot.
Phi 4:19 Az én Istenem - gazdagsága szerint - dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van.
Phi 4:20 Istennek, a mi Atyánknak legyen dicsőség örökkön-örökké! Amen.
Phi 4:21 Köszöntsetek minden szentet Jézus Krisztusban! Köszöntenek titeket az itteni testvérek.
Phi 4:22 Köszönt titeket valamennyi szent, főképp a császár házából valók.
Phi 4:23 Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel!
Col 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér
Col 1:2 a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől [és Urunktól, Jézus Krisztustól]!
Col 1:3 Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk.
Col 1:4 Hallottunk ugyanis Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok
Col 1:5 annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben. Erről az evangélium igaz tanításában hallottatok,
Col 1:6 amely hozzátok is eljutott, s amint az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik, úgy nálatok is attól a naptól kezdve, hogy meghallottátok, és az Isten kegyelmét felismertétek az igazságban.
Col 1:7 Így tanultátok ezt kedves szolgatársunktól, Epafrásztól. Ő hűséges szolgája köztetek Krisztusnak,
Col 1:8 ő beszélt nekünk lélekből fakadó szeretetetekről is.
Col 1:9 Amióta erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel.
Col 1:10 Így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok, és az Isten ismeretében gyarapodtok.
Col 1:11 Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel
Col 1:12 adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban;
Col 1:13 kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába.
Col 1:14 Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát.
Col 1:15 Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte.
Col 1:16 Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett.
Col 1:17 Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.
Col 1:18 Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.
Col 1:19 Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség,
Col 1:20 s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.
Col 1:21 Nektek is, akik azelőtt idegenek és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében,
Col 1:22 most nektek is megszerezte a kiengesztelődést halandó testében a halál árán, hogy szentté, szeplőtlenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt.
Col 1:23 Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én, Pál is ennek a szolgája lettem.
Col 1:24 Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.
Col 1:25 Ennek lettem a szolgája, Isten rendeletéből, amelyet értetek kaptam, hogy az Isten szavát egészen érvényre juttassam:
Col 1:26 Azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott.
Col 1:27 Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye.
Col 1:28 Őt hirdetjük, amikor intünk és a teljes bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban.
Col 1:29 Ezért fáradok és küzdök az Ő erejével, amely hatékonyan működik bennem.
Col 2:1 Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek,
Col 2:2 hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére.
Col 2:3 Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse.
Col 2:4 Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket.
Col 2:5 Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban.
Col 2:6 Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne.
Col 2:7 Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.
Col 2:8 Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.
Col 2:9 Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.
Col 2:10 Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje.
Col 2:11 Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel.
Col 2:12 Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta.
Col 2:13 Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket.
Col 2:14 A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.
Col 2:15 Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
Col 2:16 Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban.
Col 2:17 Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van.
Col 2:18 Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik,
Col 2:19 s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.
Col 2:20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek,
Col 2:21 hogy tudniillik: "Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!"
Col 2:22 Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások,
Col 2:23 amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak.
Col 3:1 Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.
Col 3:2 Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.
Col 3:3 Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben.
Col 3:4 Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.
Col 3:5 Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.
Col 3:6 Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait.
Col 3:7 Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek.
Col 3:8 De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.
Col 3:9 Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt,
Col 3:10 és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.
Col 3:11 Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.
Col 3:12 Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.
Col 3:13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.
Col 3:14 Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.
Col 3:15 S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.
Col 3:16 Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.
Col 3:17 Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.
Col 3:18 Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban.
Col 3:19 Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük.
Col 3:20 Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében.
Col 3:21 Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.
Col 3:22 Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben testi uraitoknak, ne látszatra szolgáljátok őket, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyenes lélekkel, az Úr félelmében.
Col 3:23 Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.
Col 3:24 Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól jutalmul kapjátok az örökséget. Urunknak, Krisztusnak szolgáljatok,
Col 3:25 hiszen a gonosz meglakol igazságtalanságáért; ő nem ismer személyválogatást.
Col 4:1 Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben.
Col 4:2 Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban.
Col 4:3 Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy az Isten tárja fel előttünk az ajtót, hogy beszélhessünk, s Krisztus titkát, ami miatt bilincsbe is vertek,
Col 4:4 kinyilvánítsam, ahogyan nekem beszélnem kell.
Col 4:5 A kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak. Az időt jól használjátok fel.
Col 4:6 Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.
Col 4:7 Helyzetemről a kedves testvér, hű szolga és munkatárs az Úrban, Tichikusz majd beszámol nektek.
Col 4:8 Épp azért küldöm el hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztaljon benneteket.
Col 4:9 Vele megy kedves és hű testvérem, Onezimusz is, aki földitek. Ők majd elmondják mind, ami újság itt van.
Col 4:10 Köszönt titeket fogolytársam, Arisztarchusz és Márk, Barnabás unokaöccse; rá vonatkozó utasításaimat már megkaptátok.
Col 4:11 Ha megérkezik oda, fogadjátok szívesen! Köszönt benneteket még Jézus is, másik nevén Jusztusz. A zsidók közül csak ők dolgoznak együtt velem Isten országának hirdetésében; igazi vigasztalásomra szolgáltak.
Col 4:12 Köszönt titeket földitek, Epafrász, Krisztus Jézus szolgája. Ő állandóan küzd értetek imáiban, hogy teljesen és tökéletesen megvalósítsátok Isten akaratát.
Col 4:13 Tanúskodom, hogy sokat dolgozik értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban élnek.
Col 4:14 Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos és Démász.
Col 4:15 Köszöntsétek a Laodiceában élő testvéreket és Nimfát a házában összejövő közösséggel együtt!
Col 4:16 Ha nálatok már felolvasták ezt a levelet, gondoskodjatok róla, hogy a laodiceai egyházban is felolvassák. Ti pedig olvassátok el a laodiceaiakét.
Col 4:17 Archippusznak mondjátok meg: Legyen gondod az Úrtól kapott szolgálat betöltésére!
Col 4:18 Itt a saját kezű köszöntésem: Pál. Emlékezzetek meg bilincseimről! Kegyelem veletek!
1Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek és békesség!
1Th 1:2 Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, ahányszor csak megemlékezünk rólatok imádságainkban.
1Th 1:3 Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre.
1Th 1:4 Mi tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok,
1Th 1:5 hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy - érdeketekben - hogyan viselkedtünk körötökben.
1Th 1:6 S ti az Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok,
1Th 1:7 s így Macedóniában és Achájában minden hívőnek példaképévé lettetek.
1Th 1:8 Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is kell róla beszélnünk.
1Th 1:9 Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,
1Th 1:10 és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az eljövendő haragtól.
1Th 2:1 Magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába mentünk el hozzátok.
1Th 2:2 Jóllehet előzőleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis - bízva Istenünkben - vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is.
1Th 2:3 Buzdításunk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad,
1Th 2:4 hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli.
1Th 2:5 Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá!
1Th 2:6 Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra.
1Th 2:7 Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya.
1Th 2:8 Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!
1Th 2:9 Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére. Így hirdettük nektek az Isten evangéliumát.
1Th 2:10 Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívők lettetek.
1Th 2:11 Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekeit, egyenként
1Th 2:12 intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsőséges országába.
1Th 2:13 Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek.
1Th 2:14 Mert ti, testvéreim, követői lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Krisztus Jézusban vannak. Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól,
1Th 2:15 akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei.
1Th 2:16 Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.
1Th 2:17 Testvérek, mi egy időre elszakadtunk tőletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sőt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket.
1Th 2:18 El akartunk hozzátok menni - én, Pál ismételten is -, de a sátán megakadályozott benne.
1Th 2:19 Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus előtt, eljövetele napján, ha nem ti?
1Th 2:20 Igen, ti vagytok dicsőségünk és örömünk.
1Th 3:1 Már nem bírtuk tovább, elhatároztuk hát, hogy inkább egyedül maradunk Athénban,
1Th 3:2 s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerősítsen benneteket hitetekben, és bátorítson,
1Th 3:3 nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek az üldöztetéseknek közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez rendeltetésünk.
1Th 3:4 Már amikor körötökben voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy megpróbáltatás vár ránk.
1Th 3:5 Így is történt, amint tudjátok. Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon a kísértő nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba?
1Th 3:6 Timóteus éppen most tért vissza tőletek, és jó hírt hozott nekünk hitetek, szeretetetek felől, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt szeretnétek látni minket, mint ahogy mi is titeket.
1Th 3:7 A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek,
1Th 3:8 s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban.
1Th 3:9 Hogyan is róhatnánk le hálánkat az Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk az Isten színe előtt?
1Th 3:10 Buzgón imádkozunk éjjel-nappal, hogy újra láthassunk benneteket személyesen, és pótolhassuk hitetek hiányait.
1Th 3:11 Isten, a mi Atyánk és Urunk, Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat!
1Th 3:12 Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket!
1Th 3:13 Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében!
1Th 4:1 Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre.
1Th 4:2 Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által.
1Th 4:3 Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot.
1Th 4:4 Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével,
1Th 4:5 és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.
1Th 4:6 Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük.
1Th 4:7 Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre.
1Th 4:8 Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket.
1Th 4:9 A testvéri szeretetről nem szükséges írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek,
1Th 4:10 s szeretettel is vagytok egész Macedóniában minden testvér iránt. Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne.
1Th 4:11 Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük.
1Th 4:12 Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki életetek, és nem szorultok rá senkire.
1Th 4:13 Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük.
1Th 4:14 Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el.
1Th 4:15 Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat.
1Th 4:16 A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk.
1Th 4:17 A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.
1Th 4:18 Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!
1Th 5:1 Ami az időt és az órát illeti, testvérek, arról nem szükséges írnom.
1Th 5:2 Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj.
1Th 5:3 Amikor azt mondogatják: "Béke és biztonság", akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra.
1Th 5:4 De ti, testvérek, nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg benneteket.
1Th 5:5 Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.
1Th 5:6 Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.
1Th 5:7 Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek.
1Th 5:8 Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.
1Th 5:9 Hiszen Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által,
1Th 5:10 aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.
1Th 5:11 Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.
1Th 5:12 Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban.
1Th 5:13 Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, egymással meg éljetek békében.
1Th 5:14 Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet.
1Th 5:15 Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.
1Th 5:16 Legyetek derűsek.
1Th 5:17 Imádkozzatok szüntelenül.
1Th 5:18 Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.
1Th 5:19 Ne oltsátok ki a Lelket,
1Th 5:20 s a prófétai beszédet ne vessétek meg.
1Th 5:21 Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.
1Th 5:22 Mindenféle rossztól óvakodjatok.
1Th 5:23 A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.
1Th 5:24 Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.
1Th 5:25 Testvérek, imádkozzatok értünk is!
1Th 5:26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!
1Th 5:27 Az Úr nevében felszólítalak benneteket, hogy ezt a levelet minden testvér előtt olvassátok fel.
1Th 5:28 A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
2Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn.
2Th 1:2 Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
2Th 1:3 Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik.
2Th 1:4 Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette.
2Th 1:5 Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.
2Th 1:6 Méltányos egyébként, hogy az Isten üldözőiteknek üldözéssel fizessen meg.
2Th 1:7 Nektek, üldözötteknek pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből,
2Th 1:8 s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek.
2Th 1:9 Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától,
2Th 1:10 azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.
2Th 1:11 Ezért állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben.
2Th 1:12 Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.
2Th 2:1 Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat,
2Th 2:2 és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna.
2Th 2:3 Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek,
2Th 2:4 aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
2Th 2:5 Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam?
2Th 2:6 Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik,
2Th 2:7 csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti.
2Th 2:8 Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.
2Th 2:9 Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is,
2Th 2:10 azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna.
2Th 2:11 Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak.
2Th 2:12 Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.
2Th 2:13 Folytonos hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvérek, akiket szeret az Úr, mert az Isten kezdettől kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek.
2Th 2:14 Evangéliumunk által épp azért hívott meg benneteket, hogy részetek legyen Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében.
2Th 2:15 Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.
2Th 2:16 Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk,
2Th 2:17 vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.
2Th 3:1 Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is,
2Th 3:2 és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié.
2Th 3:3 Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket és megoltalmaz a gonosztól.
2Th 3:4 Bízunk az Úrban, hogy megtartjátok, amit meghagytunk nektek, és a jövőben is meg fogjátok tartani.
2Th 3:5 Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és krisztusi türelemre!
2Th 3:6 Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.
2Th 3:7 Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek,
2Th 3:8 senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére.
2Th 3:9 Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek.
2Th 3:10 Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.
2Th 3:11 Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket.
2Th 3:12 Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.
2Th 3:13 Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe.
2Th 3:14 Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen.
2Th 3:15 De ne bánjatok vele úgy, mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvéreteket.
2Th 3:16 A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!
2Th 3:17 A köszöntést saját kezemmel írom: Pál. Minden levelemben ez a jel, ez a kézírásom.
2Th 3:18 A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
1Ti 1:1 Pál, üdvözítő Istenünknek és reménységünknek, Krisztus Jézusnak rendeletéből Krisztus Jézus apostola
1Ti 1:2 Timóteusnak, a hitben igaz fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától, és Urunktól, Krisztus Jézustól.
1Ti 1:3 Amikor elindultam Macedóniába, arra kértelek, maradj Efezusban, és figyelmeztess bizonyos embereket, hogy ne tanítsanak téves dolgokat,
1Ti 1:4 ne vesződjenek mesékkel és vég nélküli családfákkal, amelyek csak vitatkozásra adnak alkalmat, de a hiten alapuló üdvrendet nem szolgálják.
1Ti 1:5 A tanításnak a célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.
1Ti 1:6 Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat.
1Ti 1:7 A törvény tanítói szeretnének lenni, de nem értik, amit mondanak, és amit olyan csökönyösen állítanak.
1Ti 1:8 Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza;
1Ti 1:9 de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa- és anyagyilkosokért, a vérengzőkért,
1Ti 1:10 a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással,
1Ti 1:11 a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam.
1Ti 1:12 Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára, engem,
1Ti 1:13 aki azelőtt káromoltam s üldöztem és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.
1Ti 1:14 Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.
1Ti 1:15 Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első.
1Ti 1:16 De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre.
1Ti 1:17 Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké! Amen.
1Ti 1:18 Lelkedre kötöm, Timóteus fiam, hogy a rólad szóló korábbi prófétai szavak értelmében a jó harcot vívd meg bizalommal.
1Ti 1:19 Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek.
1Ti 1:20 Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.
1Ti 2:1 Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért
1Ti 2:2 és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben.
1Ti 2:3 Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében,
1Ti 2:4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.
1Ti 2:5 Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus,
1Ti 2:6 aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben.
1Ti 2:7 Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek - igazat mondok, nem hazudom -, a pogányok tanítója hitre és igazságra.
1Ti 2:8 Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.
1Ti 2:9 Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával,
1Ti 2:10 hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel.
1Ti 2:11 Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást.
1Ti 2:12 Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.
1Ti 2:13 A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett;
1Ti 2:14 Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett.
1Ti 2:15 Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.
1Ti 3:1 Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván.
1Ti 3:2 A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie.
1Ti 3:3 Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi.
1Ti 3:4 Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli.
1Ti 3:5 Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?
1Ti 3:6 Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és a sátán sorsára jusson.
1Ti 3:7 Legyen jó híre a kívülállók körében is, nehogy megszólják, és a sátán csapdájába essék.
1Ti 3:8 A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők.
1Ti 3:9 A hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel.
1Ti 3:10 Ki kell előbb próbálni őket, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok.
1Ti 3:11 Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, ne legyenek rágalmazók, hanem mértéktartók és mindenben megbízhatók.
1Ti 3:12 A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője.
1Ti 3:13 Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben.
1Ti 3:14 Mindezt azért írom neked, jóllehet remélem, hogy hamarosan eljutok hozzád,
1Ti 3:15 hogy ha késném is; tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja.
1Ti 3:16 Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.
1Ti 4:1 A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.
1Ti 4:2 Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve.
1Ti 4:3 Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza.
1Ti 4:4 Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz,
1Ti 4:5 mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli.
1Ti 4:6 Ha ezt tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen annak a hitnek és igaz tanításnak szavaival táplálkozol, amelynek követője lettél.
1Ti 4:7 Utasítsd el a képtelen, ostoba meséket, inkább gyakorold magad az istenfélelemben.
1Ti 4:8 A test gyötrésének ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá.
1Ti 4:9 Ez igaz beszéd, teljesen rá lehet hagyatkozni.
1Ti 4:10 Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek üdvözítője, kivált a hívőnek.
1Ti 4:11 Ezt tanítsd és hirdesd.
1Ti 4:12 Senki ne becsüljön le ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban.
1Ti 4:13 Amíg odajutok, legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra.
1Ti 4:14 Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a presbitérium kézföltételével nyertél.
1Ti 4:15 Ezeket gyakorold, ezekben tarts ki, hogy előhaladásodat mindenki lássa.
1Ti 4:16 Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.
1Ti 5:1 Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, az ifjakat, mint öcsédet,
1Ti 5:2 az idős nőt, mint anyádat, a fiatalt, mint húgodat, egészen tiszta érzülettel.
1Ti 5:3 Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek.
1Ti 5:4 Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk tagjaira legyen gondjuk, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves az Isten előtt.
1Ti 5:5 Aki azonban valóban özvegy, és magára maradt, bízzék az Istenben, imádkozzék kitartóan és könyörögjön éjjel-nappal.
1Ti 5:6 Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.
1Ti 5:7 Kösd hát szívükre, hogy legyenek feddhetetlenek.
1Ti 5:8 Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.
1Ti 5:9 Az özvegyek sorába csak olyan kerüljön, aki legalább hatvanesztendős, és csak egyszer ment férjhez.
1Ti 5:10 Legyen jó a híre: hogy gyermekeket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet, lábukat megmosva szolgálatukra volt a szenteknek, segített a bajba jutottakon, és minden jóban buzgólkodott.
1Ti 5:11 A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert ha - Krisztushoz hűtlenül - erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni.
1Ti 5:12 Így megszegik az első hűséget, és elmarasztaló ítéletet vonnak magukra.
1Ti 5:13 Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, s nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, haszontalanságokat művelnek, s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség nincs.
1Ti 5:14 Azt akarom ezért, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek becsmérlésre.
1Ti 5:15 Némelyek ugyanis már visszaszegődtek a sátánhoz.
1Ti 5:16 Ha valamely hívő asszonynál özvegyek laknak, viselje gondjukat, ne legyenek az Egyház terhére, hogy az a magukra hagyott özvegyeken segíthessen.
1Ti 5:17 A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak.
1Ti 5:18 Az Írás ugyanis ezt mondja: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!" Vagy: "Megérdemli a munkás a maga bérét."
1Ti 5:19 Presbiter ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára.
1Ti 5:20 A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.
1Ti 5:21 Az Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélettől mentesen, és semmit ne tégy részrehajlásból.
1Ti 5:22 Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán.
1Ti 5:23 Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyengélkedésed miatt egy kevés bort is.
1Ti 5:24 Némely ember vétke nyilvánvaló már az ítélet előtt is, másoké viszont csak azután derül ki.
1Ti 5:25 Éppen így a jótett is nyilvánvaló, de ha még nem is, nem maradhat sokáig elrejtve.
1Ti 6:1 Azok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, adják meg gazdájuknak a teljes tiszteletet, hogy az Isten nevét és tanításunkat ne érje káromlás.
1Ti 6:2 Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, hogy hívő, így az Isten előtt kedves és törekszik a jóra. Ezt tanítsd, erre buzdíts!
1Ti 6:3 Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást,
1Ti 6:4 az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulató gyanúsítás
1Ti 6:5 és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.
1Ti 6:6 A vallásosság, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség.
1Ti 6:7 Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit.
1Ti 6:8 Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele.
1Ti 6:9 Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.
1Ti 6:10 Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.
1Ti 6:11 Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre.
1Ti 6:12 Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.
1Ti 6:13 Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett,
1Ti 6:14 teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.
1Ti 6:15 Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura,
1Ti 6:16 aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat; övé a dicsőség és az örök hatalom! Amen.
1Ti 6:17 Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz.
1Ti 6:18 Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak.
1Ti 6:19 Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.
1Ti 6:20 Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit,
1Ti 6:21 amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek!
2Ti 1:1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint
2Ti 1:2 Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól!
2Ti 1:3 Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor imádságomban éjjel-nappal mindig megemlékezem rólad.
2Ti 1:4 Ha ilyenkor eszembe jutnak könnyeid, szeretnélek látni, hogy öröm töltsön el.
2Ti 1:5 Mert jól emlékszem őszinte hitedre; ez előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most - biztosan tudom - téged is eltölt.
2Ti 1:6 Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned.
2Ti 1:7 Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.
2Ti 1:8 Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében,
2Ti 1:9 aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott,
2Ti 1:10 s amely most nyilvánvaló is lett Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenésével. Ő legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal,
2Ti 1:11 amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem.
2Ti 1:12 Ezért szenvedem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.
2Ti 1:13 Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál.
2Ti 1:14 Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.
2Ti 1:15 Tudod, hogy az ázsiaiak mind cserbenhagytak, köztük Figellusz és Hermogenész is.
2Ti 1:16 Oneziforusz családja iránt legyen az Úr irgalmas, mert sokszor vendégül látott, és nem szégyellte bilincseimet,
2Ti 1:17 sőt Rómába érve szorgalmasan keresett, és meg is talált.
2Ti 1:18 Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalomra találjon az Istennél. Hogy Efezusban mennyi szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.
2Ti 2:1 Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős,
2Ti 2:2 s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak.
2Ti 2:3 Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája.
2Ti 2:4 Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését.
2Ti 2:5 A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.
2Ti 2:6 A fáradozó földműves is elsőnek részesül a termésből.
2Ti 2:7 Gondold át jól, amit mondok, az Úr majd megadja neked, hogy mindent meg is érts.
2Ti 2:8 Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak,
2Ti 2:9 sőt mint valami gonosztevőt, még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve.
2Ti 2:10 A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban.
2Ti 2:11 Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele;
2Ti 2:12 ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket,
2Ti 2:13 de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.
2Ti 2:14 Ezeket idézd emlékezetükbe, és hívd Istent tanúul, nehogy üres szóharcba bocsátkozzanak. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére.
2Ti 2:15 Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár.
2Ti 2:16 A haszontalan, üres szócsépléstől azonban óvakodjál. Ezek ugyanis egyre inkább belesodornak az istentelenségbe,
2Ti 2:17 s fecsegésük úgy terjed, mint a rákos daganat. Közéjük tartozik Himeneusz és Filétusz is,
2Ti 2:18 akik eltévelyedtek az igazságtól, mert azt állítják, hogy a feltámadás már végbement, s ezzel nem kevés embert megzavartak hitében.
2Ti 2:19 De azért az Isten alapköve szilárdan áll, s ez van ráírva: "Az Úr ismeri övéit." Továbbá: "Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel."
2Ti 2:20 Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüsteszközök vannak, hanem fa- és cserépedények is akadnak: azok megtisztelő, ezek alantas használatra.
2Ti 2:21 Aki tehát távol tartja magát az ilyen dolgoktól, az megtisztelő rendeltetésű edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze.
2Ti 2:22 Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedj igaz életre, hitre, szeretetre és békességre azokkal egyetemben, akik tiszta szívvel hívják az Urat segítségül.
2Ti 2:23 Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedéssé fajulnak.
2Ti 2:24 Márpedig az Úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen mindenkihez barátságos, a tanításban ügyes és türelmes.
2Ti 2:25 Ellenfeleit szelíden intse, hátha megadja nekik az Isten a megtérést, felismerik az igazságot,
2Ti 2:26 és kikerülnek a sátán kelepcéjéből, aki foglyul tartja őket, hogy alávessék magukat akaratának.
2Ti 3:1 Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek.
2Ti 3:2 Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek,
2Ti 3:3 szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek,
2Ti 3:4 árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent;
2Ti 3:5 a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.
2Ti 3:6 Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak,
2Ti 3:7 akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak.
2Ti 3:8 Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal - romlott agyú, ingadozó hitű emberek.
2Ti 3:9 De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.
2Ti 3:10 Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretben, a türelemben,
2Ti 3:11 az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amik Antióchiában, Ikoniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett.
2Ti 3:12 S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.
2Ti 3:13 A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek.
2Ti 3:14 Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad.
2Ti 3:15 Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.
2Ti 3:16 Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre,
2Ti 3:17 hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.
2Ti 4:1 Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára:
2Ti 4:2 hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.
2Ti 4:3 Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.
2Ti 4:4 Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.
2Ti 4:5 Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.
2Ti 4:6 Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van.
2Ti 4:7 A jó harcot megharcolam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.
2Ti 4:8 Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.
2Ti 4:9 Siess, gyere mielőbb!
2Ti 4:10 Démász ugyanis elhagyott a világ kedvéért, és Tesszalonikába ment, Kreszcensz meg Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.
2Ti 4:11 Csak Lukács van mellettem. Márkot is vedd magad mellé, és hozd el, jó szolgálatot tenne nekem.
2Ti 4:12 Tichikuszt elküldtem Efezusba.
2Ti 4:13 Köpenyemet Troászban hagytam, Karpusznál, ha jössz, hozd magaddal. A könyveket is, főleg a pergamentekercseket.
2Ti 4:14 Alexander, a bronzműves sokat ártott nekem. Az Úr megfizet majd neki tettei szerint.
2Ti 4:15 Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegül tanításunknak.
2Ti 4:16 Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott. Ne számítson nekik bűnül!
2Ti 4:17 Ám az Úr mellém állt, és erőt öntött belém, hogy befejezzem az evangélium hirdetését, s tudomást szerezzen róla minden pogány. Így megmenekültem az oroszlán torkából.
2Ti 4:18 Az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és átment mennyei országába. Dicsőség neki mindörökké, Amen.
2Ti 4:19 Köszöntsd Priszkát és Aquilát meg Oneziforusz családját.
2Ti 4:20 Erasztusz Korintusban maradt, Trofimuszt betegen hagytam Milétuszban.
2Ti 4:21 Siess, hogy a tél beállta előtt ideérj! Köszöntenek Eubulusz, Pudensz, Linusz, Klaudia és a testvérek mind.
2Ti 4:22 Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!
Tit 1:1 Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola - hogy az Isten választottait a hitre és az igazság megismerésére vezesse, az istenfélelem révén
Tit 1:2 és az örök élet reményében, amelyet az igazmondó Isten ősidők előtt megígért,
Tit 1:3 s amikor elérkezett a meghatározott idő, kinyilatkoztatta tanítását az evangélium hirdetése útján, amelyre üdvözítő Istenünk rendelkezéséből megbízást kaptam -
Tit 1:4 Titusznak, a közös hitben szeretett fiának. Kegyelem és békesség Istentől, az Atyától és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől!
Tit 1:5 Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy pótold, ami hiányzik, s a városokba presbitereket rendelj utasításaim szerint.
Tit 1:6 Olyat keress, aki feddhetetlen, és csak egyszer nősült, akinek gyermekei hisznek, s nem vádolhatók könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel.
Tit 1:7 A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi,
Tit 1:8 hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett.
Tit 1:9 Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.
Tit 1:10 Akad ugyanis számos elégedetlenkedő, fecsegő és ámító ember, főképp a körülmetéltek sorában.
Tit 1:11 Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak.
Tit 1:12 Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: "A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók."
Tit 1:13 Ez a tanúság igaz. Ezért intsd őket szigorúan, hogy a hitben erősek legyenek!
Tit 1:14 Ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne kövessék az igazságtól elfordult emberek parancsait.
Tit 1:15 A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük.
Tit 1:16 Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek.
Tit 2:1 Te ellenben azt hirdesd, ami az üdvös tanításnak megfelel.
Tit 2:2 Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben.
Tit 2:3 Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra.
Tit 2:4 A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket,
Tit 2:5 legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje.
Tit 2:6 Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek.
Tit 2:7 Magad járj elöl jó példával, a tanításban légy kifogástalan és komoly.
Tit 2:8 Beszéded legyen találó, megcáfolhatatlan, hadd valljon szégyent az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni.
Tit 2:9 A szolgák mindenben engedelmeskedjenek gazdáiknak, keressék kedvüket, ne ellenkezzenek,
Tit 2:10 ne okozzanak kárt, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy minden tekintetben díszére váljanak üdvözítő Istenünk tanításának.
Tit 2:11 Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára,
Tit 2:12 s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.
Tit 2:13 Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét,
Tit 2:14 aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen.
Tit 2:15 Erről beszélj, erre buzdíts és figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen!
Tit 3:1 Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fölöttes hatóságoknak, engedelmeskedjenek, és legyenek készen minden jóra.
Tit 3:2 Senkit ne szidalmazzanak, legyenek békeszeretők és barátságosak, s tanúsítsanak kellő szelídséget mindenki iránt.
Tit 3:3 Hiszen egykor mi magunk is balgák, engedetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket; gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyűlöltük egymást.
Tit 3:4 Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket.
Tit 3:5 Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében,
Tit 3:6 akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk,
Tit 3:7 hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk.
Tit 3:8 Igaz beszéd ez, s kívánom, hogy erről megbizonyosodj: Akik hisznek az Istenben, igyekezzenek a jóban példát adni. Ez válik az embereknek javukra és hasznukra.
Tit 3:9 Kerüld azonban az oktalan vitát, a nemzetségfákat, a veszekedést, a törvényen való szóharcot, mert ez hiábavaló és haszontalan dolog.
Tit 3:10 A tévtanítót néhány figyelmeztetés után kerüld,
Tit 3:11 hiszen tudod, hogy az ilyen ember megromlott, bűnben él és saját magát ítéli el.
Tit 3:12 Ha majd elküldöm Artemászt vagy Tichikuszt, azonnal gyere hozzám Nikopoliszba, mert az a tervem, hogy a telet ott töltöm.
Tit 3:13 Zénászt, a törvénytudót és Apollót lásd el mindennel az útra, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben.
Tit 3:14 Tanulják meg a mieink is, hogy másokkal a kényszerítő szükségben jót tegyenek, különben gyümölcstelenek lesznek.
Tit 3:15 Köszöntenek mindnyájan, akik itt vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben! Kegyelem mindnyájatokkal!
Phm 1:1 Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér Filemonnak, kedves munkatársunknak
Phm 1:2 és nővérünknek, Appiának, küzdőtársunknak Archippusznak, és a házadban összejövő egész egyháznak.
Phm 1:3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Phm 1:4 Hálát adok Istenemnek mindig, amikor imádságomban megemlékezem rólad,
Phm 1:5 s mivel hallom, mekkora hittel és szeretettel vagy Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt.
Phm 1:6 A hitben való közösség legyen benned hatékony mindannak a jónak felismerésére, amit Krisztusért kaptatok.
Phm 1:7 Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis, testvér, a szereteted, mert a szentek szíve enyhülést talált benne.
Phm 1:8 Ezért bár Jézus Krisztusban parancsot is adhatnék rá, hisz kötelességed megtenni,
Phm 1:9 mégis a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek.
Phm 1:10 Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet.
Phm 1:11 Egykor haszontalan volt számodra, most pedig számodra is, számomra is hasznos.
Phm 1:12 Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet.
Phm 1:13 Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek,
Phm 1:14 beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald.
Phm 1:15 Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad,
Phm 1:16 de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is.
Phm 1:17 Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem.
Phm 1:18 Ha megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre.
Phm 1:19 Én, Pál sajátkezűleg írom: Én térítem meg. Nem is beszélek arról, hogy te többel tartozol nekem: saját magaddal.
Phm 1:20 Igen, testvér, szeretném, ha örömömre szolgálnál az Úrban: teljesítsd hát szívem vágyát Krisztusban.
Phm 1:21 Engedelmességedben bízva írok neked. Tudom, hogy többet is teszel, mint amit mondok.
Phm 1:22 Egyúttal készíts szállást is nekem. Remélem ugyanis, hogy imádságotokra ajándékul visszakaptok.
Phm 1:23 Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban,
Phm 1:24 és munkatársaim: Márk, Arisztarchusz, Démász és Lukács köszöntenek.
Phm 1:25 A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Amen.
Heb 1:1 Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz,
Heb 1:2 ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.
Heb 1:3 Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,
Heb 1:4 s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Heb 1:5 Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, ő meg a fiam."
Heb 1:6 Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala."
Heb 1:7 Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká.
Heb 1:8 A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.
Heb 1:9 Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.
Heb 1:10 Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.
Heb 1:11 Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha.
Heb 1:12 Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.
Heb 1:13 Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet?
Heb 1:14 Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.
Heb 2:1 Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük.
Heb 2:2 Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését,
Heb 2:3 hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek,
Heb 2:4 az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított.
Heb 2:5 Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte.
Heb 2:6 Bizonyság erre az egyik helyen a következő: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?
Heb 2:7 Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad.
Heb 2:8 Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött. Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll.
Heb 2:9 De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.
Heb 2:10 Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse.
Heb 2:11 Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket,
Heb 2:12 amikor ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt.
Heb 2:13 Majd: Bizalommal ráhagyatkozom. Aztán: Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket.
Heb 2:14 Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt,
Heb 2:15 és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.
Heb 2:16 Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel.
Heb 2:17 Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit.
Heb 2:18 Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.
Heb 3:1 Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust:
Heb 3:2 milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akárcsak Mózes Isten egész házában.
Heb 3:3 De ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház.
Heb 3:4 Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta.
Heb 3:5 Mózes mint szolga volt hűséges Isten egész házában, és jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot.
Heb 3:6 Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.
Heb 3:7 Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát,
Heb 3:8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek.
Heb 3:9 Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták
Heb 3:10 negyven évig, amiket tettem. E néptől viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utaimat nem ismerték meg.
Heb 3:11 Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be.
Heb 3:12 Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől,
Heb 3:13 ehelyett lelkesítsétek egymást minden nap, amíg a "ma" tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn.
Heb 3:14 Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk.
Heb 3:15 Azt mondja ugyanis: Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.
Heb 3:16 Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból?
Heb 3:17 Kiktől viszolygott negyven éven át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste a pusztában veszett el.
Heb 3:18 És kiknek esküdött meg, hogy nem jutnak el nyugalma (országába)? Nemde a hitetleneknek?
Heb 3:19 Látjuk tehát, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda.
Heb 4:1 Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret.
Heb 4:2 Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.
Heb 4:3 Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba be nem mennek.
Heb 4:4 A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: "A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától."
Heb 4:5 Itt mégis így nyilatkozik: "Nyugalmamba nem mennek be."
Heb 4:6 Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda.
Heb 4:7 Azért ismét kijelölt egy napot, egy "má"-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket.
Heb 4:8 Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról.
Heb 4:9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.
Heb 4:10 Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.
Heb 4:11 Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.
Heb 4:12 Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.
Heb 4:13 Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.
Heb 4:14 Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban.
Heb 4:15 Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.
Heb 4:16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Heb 5:1 Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért,
Heb 5:2 mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik.
Heb 5:3 Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia.
Heb 5:4 A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront.
Heb 5:5 Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: "A Fiam vagy, ma szültelek."
Heb 5:6 Másutt meg ezt mondja: "Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Heb 5:7 Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált.
Heb 5:8 Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.
Heb 5:9 Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,
Heb 5:10 mert az Isten őt hirdette ki főpapnak, Melkizedek rendje szerint.
Heb 5:11 Erről még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok.
Heb 5:12 Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre.
Heb 5:13 Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek.
Heb 5:14 A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.
Heb 6:1 Ezért mellőzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet,
Heb 6:2 a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását.
Heb 6:3 Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi.
Heb 6:4 Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,
Heb 6:5 felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit,
Heb 6:6 aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle.
Heb 6:7 A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esőt és jó termést hoz művelőjének, az Isten áldásában részesül.
Heb 6:8 De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik.
Heb 6:9 Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat tételeztünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget.
Heb 6:10 Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
Heb 6:11 Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék.
Heb 6:12 Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek.
Heb 6:13 Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett,
Heb 6:14 ezért mondta: Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak.
Heb 6:15 Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.
Heb 6:16 Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget.
Heb 6:17 Ezért amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet.
Heb 6:18 Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk.
Heb 6:19 Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér,
Heb 6:20 ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap.
Heb 7:1 Ez a Melkizedek - Sálem királya és a fölséges Isten papja - eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak, és megáldotta.
Heb 7:2 Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya.
Heb 7:3 Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké.
Heb 7:4 Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek ősatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából.
Heb 7:5 Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptől, vagyis testvéreiktől, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek.
Heb 7:6 Ő viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, Ábrahámtól kapta a tizedet, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt.
Heb 7:7 Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút.
Heb 7:8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akiről tanúsítják, hogy él.
Heb 7:9 Sőt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet,
Heb 7:10 hiszen jelen volt őse ágyékában, amikor Melkizedek találkozott vele.
Heb 7:11 Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből?
Heb 7:12 A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is.
Heb 7:13 Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
Heb 7:14 Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról.
Heb 7:15 Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl,
Heb 7:16 aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből.
Heb 7:17 A tanúság ugyanis így szólt róla: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Heb 7:18 Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és erőtlen,
Heb 7:19 a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez.
Heb 7:20 Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül.
Heb 7:21 Amazok eskü nélkül lettek pappá, ő azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: Megesküdött az Úr és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké.
Heb 7:22 Ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett.
Heb 7:23 Azonkívül ők nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg.
Heb 7:24 Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart.
Heb 7:25 Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.
Heb 7:26 Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél.
Heb 7:27 Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta.
Heb 7:28 A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.
Heb 8:1 A mondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben,
Heb 8:2 mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember.
Heb 8:3 Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának.
Heb 8:4 Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.
Heb 8:5 Ezek azonban csak a mennyei szentély előképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelően, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: "Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked!"
Heb 8:6 Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője.
Heb 8:7 Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra.
Heb 8:8 Így feddte meg őket ugyanis: Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával.
Heb 8:9 Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törődöm velük - mondja az Úr. -
Heb 8:10 Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd - mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek.
Heb 8:11 Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig.
Heb 8:12 Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.
Heb 8:13 Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez.
Heb 9:1 Mindenesetre az előző szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye:
Heb 9:2 egy sátor. Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.
Heb 9:3 A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész,
Heb 9:4 itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.
Heb 9:5 Fölötte a dicsőséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekről egyenként most nem szükséges szólnom.
Heb 9:6 Amióta ezt így elrendezték, az első sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végző papok.
Heb 9:7 A másodikba azonban csak a főpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bűneiért ajánlott föl.
Heb 9:8 A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az első sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezető út nem nyílik meg.
Heb 9:9 Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen időkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé;
Heb 9:10 tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart.
Heb 9:11 Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való.
Heb 9:12 Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.
Heb 9:13 Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket,
Heb 9:14 mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
Heb 9:15 Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
Heb 9:16 Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát,
Heb 9:17 hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; addig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes.
Heb 9:18 Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.
Heb 9:19 Miután ugyanis Mózes - a törvény előírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet,
Heb 9:20 e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött."
Heb 9:21 Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is.
Heb 9:22 Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
Heb 9:23 A mennyekben levők előképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.
Heb 9:24 Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.
Heb 9:25 Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe,
Heb 9:26 hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Heb 9:27 Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része,
Heb 9:28 úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.
Heb 10:1 Mivel a törvény a jövendő javak árnyéka, de nem a valóságok képe volt, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak.
Heb 10:2 Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bűntudattól.
Heb 10:3 Ellenkezőleg, éppen ez emlékeztette őket évről évre a bűnre.
Heb 10:4 Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
Heb 10:5 Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem.
Heb 10:6 Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat.
Heb 10:7 Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.
Heb 10:8 Először tehát ezt mondta: "Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved", jóllehet ezeket a törvény írta elő.
Heb 10:9 Azután így folytatta: "Megyek, hogy teljesítsem akaratodat." Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.
Heb 10:10 E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.
Heb 10:11 Minden pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször bemutatja, ezeknek azonban nincs erejük a bűn eltörlésére.
Heb 10:12 Ő ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján.
Heb 10:13 Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt.
Heb 10:14 Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Heb 10:15 Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól:
Heb 10:16 Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük - mondja az Úr. - Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom,
Heb 10:17 bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem.
Heb 10:18 Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bűnért való áldozatra.
Heb 10:19 Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe.
Heb 10:20 Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk.
Heb 10:21 Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt.
Heb 10:22 Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.
Heb 10:23 Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.
Heb 10:24 Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást.
Heb 10:25 Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.
Heb 10:26 Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért,
Heb 10:27 hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat.
Heb 10:28 Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia.
Heb 10:29 Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.
Heb 10:30 Ismerjük jól, azt, aki így szólt: "Enyém a megtorlás, s én megfizetek." Majd ismét: "Az Úr ítélkezik népe fölött."
Heb 10:31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni.
Heb 10:32 Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok.
Heb 10:33 Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek.
Heb 10:34 Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviselték, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.
Heb 10:35 Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte.
Heb 10:36 Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek:
Heb 10:37 Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik.
Heb 10:38 Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem.
Heb 10:39 Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.
Heb 11:1 A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.
Heb 11:2 Őseink ebből merítettek bizonyosságot.
Heb 11:3 A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.
Heb 11:4 Ábel a hittől vezettetve mutatott be értékesebb áldozatot, mint Kain, és kapott bizonyosságot igaz voltáról, mert az Isten maga tett áldozati ajándékairól tanúságot. Hite által még holtában is beszél.
Heb 11:5 A hitéért ragadtatott el Hénoch, hogy ne ízlelje meg a halált: "Nem találták többé, mert az Úr elragadta." Még eltűnése előtt bizonyságot nyert, hogy kedves az Isten előtt.
Heb 11:6 Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.
Heb 11:7 A hitben kapott Noé felvilágosítást a még nem látható eseményekről, és szent félelemmel eltelve bárkát épített családja megmentésére. Hitében ítélkezett a világ fölött, és a hitből fakadó megigazulásból lett örökös.
Heb 11:8 Ábrahám hitből engedelmeskedett a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy.
Heb 11:9 Hittel telepedett le az Ígéret földjére, idegen országban, és sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanazt az ígéretet örökölték.
Heb 11:10 Várta ugyanis azt a szilárd alapokon nyugvó várost, amelyet majd az Isten tervez és épít.
Heb 11:11 Sára is a hitében kapta az erőt, hogy előrehaladott kora ellenére anya lehessen, mert hűségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.
Heb 11:12 Ezért ettől az egytől, noha már nem volt fiatal, annyian származnak, mint az égen a csillag vagy mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye.
Heb 11:13 Mind hitben hunytak el, de anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna; csak messziről látták és üdvözölték, elismerve, hogy vándorok és jövevények a földön.
Heb 11:14 Akik így beszélnek, megvallják, hogy hazát keresnek.
Heb 11:15 Ha arra a földre gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna alkalmuk a visszatérésre.
Heb 11:16 De egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hiszen hazát készített nekik.
Heb 11:17 Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette. Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta,
Heb 11:18 és hallotta: "Izsák által lesznek utódaid."
Heb 11:19 Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani. Ezért vissza is kapta mintegy előképül.
Heb 11:20 Izsák hittel, szemét a jövőre irányítva áldotta meg Jákobot és Ézsaut.
Heb 11:21 Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József két fiát, miközben botjának fejére támaszkodva imádkozott.
Heb 11:22 Hittel gondolt József halála előtt Izrael fiainak kivonulására és rendelkezett csontjairól.
Heb 11:23 Hitükben rejtegették az újszülött Mózest szülei három hónapig, látva, hogy a gyermek szép, és nem féltek a király parancsától.
Heb 11:24 Mózes a hitében tagadta felnőtt korában, hogy a fáraó leányának a fia.
Heb 11:25 Inkább vállalta, hogy az Isten népével együtt elszenvedi a sanyargatást, mint hogy a bűn múló előnyét élvezze.
Heb 11:26 A Messiás gyalázatát nagyobb értéknek tartotta az egyiptomiak kincseinél, mert a jutalommal is számolt.
Heb 11:27 Hittel távozott Egyiptomból, és nem ijedt meg a király haragjától, hanem állhatatosan kitartott, mintha már a láthatatlant látta volna.
Heb 11:28 Hittel ünnepelte meg a húsvétot, és a vérrel való meghintést, hogy az öldöklő ne ártson az elsőszülötteknek.
Heb 11:29 Hittel keltek át a Vörös-tengeren, úgy, mint a szárazföldön, de amikor az egyiptomiak kísérelték ezt meg, elmerültek.
Heb 11:30 A hit erejéből omlottak le Jerikó falai, azután, hogy hét napon át körüljárták.
Heb 11:31 A bűnös életű Rácháb is a hite folytán nem veszett oda a hitetlenekkel együtt, mert jó szívvel befogadta a hírszerzőket.
Heb 11:32 Minek folytassam tovább? Kifogynék az időből, ha felsorolnám Gedeont, Bárákot, Sámsont, Jiftachot, Dávidot, Sámuelt és a prófétákat,
Heb 11:33 akik a hit erejével országokat győztek le, igazságot osztottak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok torkát tömték be,
Heb 11:34 lángoló tüzet oltottak el, megmenekültek a kard élétől, gyengeségükben erőre kaptak, hősök voltak a háborúban, és megfutamították az ellenség sorait.
Heb 11:35 Asszonyok feltámasztás útján visszakapták halottaikat. Némelyek kínpadra jutottak, de nem fogadták el a szabadságot, csak hogy dicsőségesebb feltámadásban részesüljenek.
Heb 11:36 Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el,
Heb 11:37 megkövezték, kettéfűrészelték, agyonkínozták, kardélre hányták őket, juhbőrbe és kecskebőrbe öltözve bujdostak, nélkülözés, üldözés és zaklatás közepette.
Heb 11:38 A világ nem volt méltó rájuk. Ezért a pusztában, a hegyek közt, a föld barlangjaiban és szurdokaiban bolyongtak.
Heb 11:39 Bár ezek a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet,
Heb 11:40 mert az Isten nekünk valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.
Heb 12:1 Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát.
Heb 12:2 Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.
Heb 12:3 Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek.
Heb 12:4 A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.
Heb 12:5 Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol.
Heb 12:6 Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.
Heb 12:7 Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít?
Heb 12:8 Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak.
Heb 12:9 S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet?
Heb 12:10 Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk.
Heb 12:11 Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.
Heb 12:12 Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.
Heb 12:13 Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.
Heb 12:14 Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.
Heb 12:15 Vigyázzatok, az Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön.
Heb 12:16 Senki ne legyen parázna és alantas lelkületű, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségét.
Heb 12:17 Hiszen tudjátok, mennyire szerette volna később az áldást örökölni, de elutasították, és nem talált módot a dolog megváltoztatására, noha könnyek között kérte.
Heb 12:18 Ti nem kézzel tapintható hegyhez, lobogó tűzhöz, sötét felhőhöz, forgószélhez,
Heb 12:19 harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz járultatok, amelynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk,
Heb 12:20 mert nem tudták elviselni a parancsot: "Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni."
Heb 12:21 A látvány annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is ezt mondta: "Félelem és rettegés fog el."
Heb 12:22 Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez,
Heb 12:23 az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,
Heb 12:24 az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.
Heb 12:25 Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól. Mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mi még kevésbé fogunk megmenekülni, ha elfordulunk attól, aki az égből szól hozzánk.
Heb 12:26 Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem, de nemcsak a földet, hanem az eget is."
Heb 12:27 Ez a "még egyszer" annak az átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthető, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan.
Heb 12:28 Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk az Istennek, neki tetsző módon, tisztelettel és félelemmel.
Heb 12:29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
Heb 13:1 Ápoljátok a testvéri szeretetet.
Heb 13:2 Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.
Heb 13:3 Gondoljatok a foglyokra, mintegy osztozva sorsukban, és az üldözöttekre, hiszen magatok is testben éltek.
Heb 13:4 A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, házaséletetek legyen tiszta, mert a tisztátalanokat és a házasságtörőket elítéli az Isten.
Heb 13:5 Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő maga ígérte: "Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra."
Heb 13:6 Ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem?
Heb 13:7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.
Heb 13:8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Heb 13:9 Ne hagyjátok, hogy különféle megtévesztő tanítások félrevezessenek benneteket. Mert jó, ha az ember kegyelemmel erősíti a szívét, ahelyett, hogy (áldozati) ételekkel erősítené, amelyek azoknak sem használtak, akik éltek velük.
Heb 13:10 Olyan oltárunk van, amelyről nem ehetik az, aki a sátornak szolgál.
Heb 13:11 Mivel az állatok testét, amelyeknek a vérét a főpap a bűn engesztelésére a szentélybe viszi, a táboron kívül égetik el,
Heb 13:12 Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet.
Heb 13:13 Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát,
Heb 13:14 hiszen nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük.
Heb 13:15 Általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét.
Heb 13:16 A jótékonyságról és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozat kedves az Istennek.
Heb 13:17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.
Heb 13:18 Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre.
Heb 13:19 Főleg azért kérlek erre benneteket, hogy mielőbb visszakerüljek hozzátok.
Heb 13:20 A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból,
Heb 13:21 tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.
Heb 13:22 Kérlek, testvérek, fogadjátok szívesen az intő szót, hiszen csak röviden írtam nektek.
Heb 13:23 Közlöm veletek, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket.
Heb 13:24 Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és mind a szenteket! Üdvözölnek benneteket az itáliai testvérek.
Heb 13:25 Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.
Jam 1:1 Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletet (küld) a szórványokban élő tizenkét törzsnek.
Jam 1:2 Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.
Jam 1:3 Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.
Jam 1:4 Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.
Jam 1:5 Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné,
Jam 1:6 s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.
Jam 1:7 Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól,
Jam 1:8 hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.
Jam 1:9 Az alacsony rangú testvér viszont dicsekedjék felmagasztalásával,
Jam 1:10 a gazdag meg megalázkodásával, mert mint a rét virága, semmivé lesz.
Jam 1:11 Ha a nap fölkel, perzselő heve kiégeti a növényt, virága lehull, szépsége elenyészik. Így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival.
Jam 1:12 Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.
Jam 1:13 Senki se mondja, aki kísértést szenved: "Az Isten kísért", mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit.
Jam 1:14 Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.
Jam 1:15 Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül.
Jam 1:16 Ne legyetek hát tévedésben, szeretett testvéreim.
Jam 1:17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.
Jam 1:18 Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Jam 1:19 Értsétek meg, kedves testvéreim: Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
Jam 1:20 Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami az Isten előtt igazságos.
Jam 1:21 Ezért hagyjatok fel minden tisztátalansággal és burjánzó gonoszsággal, fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.
Jam 1:22 A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
Jam 1:23 Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettől kapott arcát tükörben nézegeti.
Jam 1:24 Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt.
Jam 1:25 Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz.
Jam 1:26 Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér.
Jam 1:27 Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.
Jam 2:1 Testvéreim, Urunk, a megdicsőült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok.
Jam 2:2 Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyűrűvel az ujján, és belép egy szegény is elnyűtt ruhában,
Jam 2:3 figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul, és így szóltok hozzá: "Foglalj itt kényelmesen helyet." A szegénynek meg azt mondjátok: "Állj oda oldalra!" Vagy: "Ülj ide zsámolyomhoz!"
Jam 2:4 Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek?
Jam 2:5 Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát az Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?
Jam 2:6 Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé?
Jam 2:7 Hát nem ők gyalázzák meg azt a fönséges nevet, amely le van híva rátok?
Jam 2:8 Természetesen, ha megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd embertársadat, mint saját magadat", helyesen jártok el.
Jam 2:9 De ha a személyek között különbséget tesztek, bűnt követtek el, s a törvény, mint törvényszegőket, elmarasztal benneteket.
Jam 2:10 Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen vét.
Jam 2:11 Mert aki azt mondja: "Ne törj házasságot!", azt is mondta: "Ne ölj!" Ha nem is törsz házasságot, de ölsz, törvényszegővé válsz.
Jam 2:12 Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik fölött majd a szabadság törvénye szerint ítélkeznek.
Jam 2:13 Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött.
Jam 2:14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite?
Jam 2:15 Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka,
Jam 2:16 és egyiketek így szólna hozzá: "Menj békében, melegedj, és lakjál jól!", de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna?
Jam 2:17 Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.
Jam 2:18 Azt is mondhatja valaki: "Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.
Jam 2:19 Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek.
Jam 2:20 Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő?
Jam 2:21 Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra?
Jam 2:22 Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét.
Jam 2:23 Így teljesült az Írás szava: "Ábrahám hitt az Istennek, ez megigazulására vált" és: "Az Isten barátjának" nevezték.
Jam 2:24 Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában.
Jam 2:25 Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább?
Jam 2:26 Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.
Jam 3:1 Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár.
Jam 3:2 Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni.
Jam 3:3 Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk.
Jam 3:4 Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja.
Jam 3:5 Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt!
Jam 3:6 A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet.
Jam 3:7 Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet,
Jam 3:8 de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel.
Jam 3:9 Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve.
Jam 3:10 Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!
Jam 3:11 Vajon a forrás esetében ugyanabból a nyílásból édes víz is fakad meg keserű is?
Jam 3:12 Testvéreim, teremhet fügefán olajbogyó vagy szőlőn füge? Nem törhet elő sós forrásból édes víz.
Jam 3:13 Van köztetek bölcs és értelmes ember? Azt a helyes életmódból fakadó, szelíd bölcsességben végbevitt cselekedetei bizonyítsák.
Jam 3:14 Ellenben ha keserű irigység és önzés van szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal ellentétben.
Jam 3:15 Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni.
Jam 3:16 Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság.
Jam 3:17 A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.
Jam 3:18 Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek.
Jam 4:1 Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban?
Jam 4:2 Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek.
Jam 4:3 Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok.
Jam 4:4 Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.
Jam 4:5 Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: "Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont"?
Jam 4:6 Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: "Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad".
Jam 4:7 Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek.
Jam 4:8 Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.
Jam 4:9 Ismerjétek el nyomorotokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá.
Jam 4:10 Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket.
Jam 4:11 Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy.
Jam 4:12 Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?
Jam 4:13 Rajta, kik mondjátok: "Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott maradunk egy évig, kereskedünk és nyerészkedünk",
Jam 4:14 ti nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.
Jam 4:15 Ahelyett, hogy ezt mondanátok: "Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni!"
Jam 4:16 De most nagyravágyásotokban dicsekedtek tetteitekkel. Minden ilyen dicsekvés gonoszság-számba megy.
Jam 4:17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el.
Jam 5:1 Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt!
Jam 5:2 Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly.
Jam 5:3 Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat gyarapítottátok még az utolsó napokban is.
Jam 5:4 Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe.
Jam 5:5 Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára.
Jam 5:6 Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást.
Jam 5:7 Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik.
Jam 5:8 Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van!
Jam 5:9 Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Nézzétek, a bíró már az ajtóban van.
Jam 5:10 Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.
Jam 5:11 Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak. Hallottatok Jób türelméről, és tudjátok az Úr célját is, hiszen az Úr igen irgalmas és könyörületes.
Jam 5:12 Testvéreim, először is ne esküdjetek se az égre, se a földre, se egyébre ne tegyetek esküt. Legyen körötökben az igen: igen, a nem: nem, nehogy ítélet alá essetek.
Jam 5:13 Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt!
Jam 5:14 Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében.
Jam 5:15 A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.
Jam 5:16 Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.
Jam 5:17 Illés hozzánk hasonlóan esendő ember volt, de esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett a földön három évig és hat hónapig.
Jam 5:18 Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég, mire a föld termést hozott.
Jam 5:19 Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg,
Jam 5:20 hogy aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít.
1Pe 1:1 Péter, Jézus Krisztus apostola a zarándokoknak, akik Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén szórványokban élnek, s akiket az
1Pe 1:2 Atyaisten előretudása birtokában kiválasztott, a Lélek megszentelő erejéből az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Kegyelemben és békében bőven legyen részetek!
1Pe 1:3 Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre,
1Pe 1:4 hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.
1Pe 1:5 Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon.
1Pe 1:6 Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket,
1Pe 1:7 hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.
1Pe 1:8 Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével,
1Pe 1:9 mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
1Pe 1:10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek.
1Pe 1:11 Töprengtek rajta, vajon milyen időpontra vagy milyen korra mutat Krisztusnak bennük működő Lelke, előre megmondva a Krisztusra váró szenvedéseket és az azutáni dicsőséget.
1Pe 1:12 Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetői most közöltek veletek az égből küldött Szentlélek erejéből. Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.
1Pe 1:13 Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek.
1Pe 1:14 Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek,
1Pe 1:15 hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között;
1Pe 1:16 mert meg van írva: "Szentek legyetek, amint én is szent vagyok."
1Pe 1:17 Ha Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei alapján, éljetek istenfélelemben zarándoklástok idején.
1Pe 1:18 Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból,
1Pe 1:19 hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán.
1Pe 1:20 Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok.
1Pe 1:21 Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen.
1Pe 1:22 Miután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte testvéri szeretetre, figyelmesen szeressétek egymást, szívből.
1Pe 1:23 Nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, az Isten élő és örök szava által.
1Pe 1:24 Mert: Minden test olyan, mint a fű, a dicsősége, mint a rét virága. Elhervad a fű, s lehull a virága,
1Pe 1:25 de az Úr szava örökre megmarad. Ez pedig az a tanítás, amelyet hirdettek nektek.
1Pe 2:1 Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással.
1Pe 2:2 Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre,
1Pe 2:3 hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr.
1Pe 2:4 Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült,
1Pe 2:5 és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.
1Pe 2:6 Ezért van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.
1Pe 2:7 Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: "Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett", a botlás köve és a botrány sziklája:
1Pe 2:8 megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak.
1Pe 2:9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.
1Pe 2:10 Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.
1Pe 2:11 Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek.
1Pe 2:12 Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent, épp amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket.
1Pe 2:13 Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött,
1Pe 2:14 hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék.
1Pe 2:15 Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát.
1Pe 2:16 Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái (úgy éljetek vele).
1Pe 2:17 Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.
1Pe 2:18 Szolgák, köteles tisztelettel vessétek alá magatokat uratoknak, nemcsak a jóknak és a szelídeknek, hanem a durváknak is.
1Pe 2:19 Mert érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel türelmesen elviseli a fájdalmat, még ha igazságtalanul szenvedi is el.
1Pe 2:20 Mert milyen dicsőség az, ha mint bűnösök, eltűritek az arculütést? Ha ellenben jót tesztek, és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt.
1Pe 2:21 Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait.
1Pe 2:22 "Bűnt nem követett el, hamisság nem volt ajkán."
1Pe 2:23 Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra.
1Pe 2:24 Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást.
1Pe 2:25 Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához.
1Pe 3:1 Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek az Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket,
1Pe 3:2 amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket.
1Pe 3:3 Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek.
1Pe 3:4 Az Isten szemében a rejtett ember az értékes, romolhatatlan szelídségével és nyugodt lelkével.
1Pe 3:5 Hajdan így ékesítették magukat a szent asszonyok is: reméltek az Istenben és engedelmeskedtek a férjüknek.
1Pe 3:6 Így engedelmeskedett Sára is Ábrahámnak, akit urának nevezett. Az ő leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmiféle fenyegetéstől nem ijedtek meg.
1Pe 3:7 Hasonlóképpen, ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet, mint az élet kegyelmében örököstársatoknak, hogy az imádságnak ne legyen bennetek akadálya.
1Pe 3:8 Végül mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak.
1Pe 3:9 Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.
1Pe 3:10 Mert aki az életnek örülni szeretne, és jó napokat látni, az óvja nyelvét a rossztól, ajkát a hamis szótól.
1Pe 3:11 Forduljon el a gonosztól, tegye a jót, keresse a békét, járjon utána.
1Pe 3:12 Mert az Úr szeme az igazakon, hallja imádságukat, s a tekintete a gonosztevő ellen fordul.
1Pe 3:13 Ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban?
1Pe 3:14 De még ha szenvedtek is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktől és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket!
1Pe 3:15 Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.
1Pe 3:16 De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak.
1Pe 3:17 Jobb ugyanis, hogy ha az Isten úgy akarja, akkor inkább a jótetteitekért szenvedjetek, mintsem gonoszságaitokért.
1Pe 3:18 Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt.
1Pe 3:19 Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik.
1Pe 3:20 Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által.
1Pe 3:21 Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által,
1Pe 3:22 aki azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet.
1Pe 4:1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel,
1Pe 4:2 hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében.
1Pe 4:3 Épp elég, hogy eddigi időtöket a pogányokhoz hasonlóan töltöttétek el, kicsapongásokban, érzéki gyönyörökben, részegeskedésekben, nagy evés-ivásokat rendezve és bűnös módon bálványokat imádva.
1Pe 4:4 Ezért csodálkoznak most rajtatok, hogy nem fetrengtek velük együtt a kicsapongások posványában, és szidnak benneteket.
1Pe 4:5 De számot adnak majd annak, aki készen áll rá, hogy ítélkezzék élők s holtak fölött.
1Pe 4:6 Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is, hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által.
1Pe 4:7 Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok!
1Pe 4:8 Mindenekelőtt szeressétek egymást figyelmesen, mert a szeretet befedi a bűnök sokaságát.
1Pe 4:9 Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
1Pe 4:10 Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.
1Pe 4:11 Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Amen.
1Pe 4:12 Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek.
1Pe 4:13 Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.
1Pe 4:14 Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke nyugszik rajtatok.
1Pe 4:15 Senki közületek ne szenvedjen azért, hogy gyilkos vagy tolvaj, gonosztevő vagy bujtogató.
1Pe 4:16 Ha pedig mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel.
1Pe 4:17 Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házanépén. De ha mirajtunk kezdődik, mi lesz a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában?
1Pe 4:18 Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bűnösnek?
1Pe 4:19 Ezért azok is, akik az Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek azzal is, hogy jót tesznek.
1Pe 5:1 Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd kinyilvánuló dicsőségének is részese, kérem:
1Pe 5:2 Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját, viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten (szándéka) szerint ne haszonlesésből, hanem buzgóságból.
1Pe 5:3 Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei.
1Pe 5:4 Ha majd megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
1Pe 5:5 Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.
1Pe 5:6 Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket.
1Pe 5:7 Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.
1Pe 5:8 Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.
1Pe 5:9 Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések sújtják a világban.
1Pe 5:10 A minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni.
1Pe 5:11 Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön-örökké! Amen.
1Pe 5:12 Szilvánusz által, akit hű testvérnek tartok, röviden írtam nektek, hogy buzdítsalak titeket és bizonyítsam, hogy ez az Isten kegyelme. Ebben tartsatok ki.
1Pe 5:13 Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt.
1Pe 5:14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség nektek, akik Krisztusban éltek!
2Pe 1:1 Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola azoknak, akik velünk együtt ugyanolyan mértékben részesültek a mindennél értékesebb hitben Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus igazságosságában.
2Pe 1:2 Gyarapodjon bennetek a kegyelem és béke Isten és Urunk, Jézus Krisztus ismeretében.
2Pe 1:3 Isteni ereje az Isten szerinti jámbor élethez mindent megadott nekünk: megismertük azt, aki saját dicsőségével és erejével meghívott minket.
2Pe 1:4 Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.
2Pe 1:5 Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást,
2Pe 1:6 a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet,
2Pe 1:7 a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet.
2Pe 1:8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem marad Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozó ismeretetek hatástalan és meddő.
2Pe 1:9 Az, akiben ezek nincsenek meg, vak és rövidlátó, mert megfeledkezett róla, hogy régi bűneitől megtisztuljon.
2Pe 1:10 Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha.
2Pe 1:11 Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.
2Pe 1:12 Ezért folyton azon leszek, hogy emlékeztesselek benneteket ezekre, ha ismeritek is, és biztosak vagytok is a most felfogható igazságban.
2Pe 1:13 Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg e sátorban élek, buzdítsalak és ösztönözzelek benneteket,
2Pe 1:14 mert tudom, hogy közel van sátram levetése, mint azt Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta.
2Pe 1:15 De igyekszem, hogy ezekre halálom után is mindig emlékezzetek.
2Pe 1:16 Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, mert hiszen szemlélői voltunk fenségének.
2Pe 1:17 Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."
2Pe 1:18 Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen.
2Pe 1:19 Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.
2Pe 1:20 Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.
2Pe 1:21 Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek.
2Pe 2:1 De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra.
2Pe 2:2 Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást.
2Pe 2:3 Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el.
2Pe 2:4 Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre,
2Pe 2:5 és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt,
2Pe 2:6 vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek.
2Pe 2:7 Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett.
2Pe 2:8 Az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott.
2Pe 2:9 Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig,
2Pe 2:10 főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és az (Isten) felsőbbségét nem ismerik el. Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat,
2Pe 2:11 noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok igazságtalanul nem vádolják őket az Úr előtt.
2Pe 2:12 De ezek, mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók, azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak,
2Pe 2:13 az igazságtalanok az igazságtalanság bérét kapják. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny- és piszokfoltok, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak.
2Pe 2:14 Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: az átok gyermekei!
2Pe 2:15 Az egyenes utat elhagyták és eltévelyedtek, Beor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott,
2Pe 2:16 de igazságtalansága miatt kapott feddést: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét.
2Pe 2:17 Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár.
2Pe 2:18 Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak.
2Pe 2:19 Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte.
2Pe 2:20 Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt.
2Pe 2:21 Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk.
2Pe 2:22 Illik rájuk, amit a közmondás mond: "Visszatért a kutya a hányadékához" és: "A megfürdött disznó pocsolyában hentereg."
2Pe 3:1 Szeretteim, ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta gondolkodást,
2Pe 3:2 hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak, továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek.
2Pe 3:3 Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek,
2Pe 3:4 és azt mondják: "No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetétől volt."
2Pe 3:5 De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy az Isten szavára a vízből és a víz által létrejött.
2Pe 3:6 Így pusztult el vízözönnel az akkori világ is.
2Pe 3:7 De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek.
2Pe 3:8 Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.
2Pe 3:9 Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson.
2Pe 3:10 Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.
2Pe 3:11 Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek,
2Pe 3:12 hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak.
2Pe 3:13 Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.
2Pe 3:14 Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket.
2Pe 3:15 Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében
2Pe 3:16 minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is.
2Pe 3:17 Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat.
2Pe 3:18 Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Amen.
1Jo 1:1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.
1Jo 1:2 Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.
1Jo 1:3 Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben.
1Jo 1:4 S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.
1Jo 1:5 Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1Jo 1:6 Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük.
1Jo 1:7 De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.
1Jo 1:8 Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság.
1Jo 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.
1Jo 1:10 Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.
1Jo 2:1 Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.
1Jo 2:2 Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
1Jo 2:3 Abból tudjuk meg, hogy megismertük, hogy megtartjuk a parancsait.
1Jo 2:4 Aki azt mondja: "ismerem", de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs meg benne az igazság.
1Jo 2:5 De aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk meg, hogy benne vagyunk.
1Jo 2:6 Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt.
1Jo 2:7 Szeretteim, nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől tartotok. A régi parancs az a tanítás, amelyet hallottatok.
1Jo 2:8 Másfelől mégis új parancsról írok nektek. Ez benne és bennetek igaz, hiszen már oszladozik a sötétség és világít az igazi világosság.
1Jo 2:9 Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van.
1Jo 2:10 Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak.
1Jo 2:11 Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította.
1Jo 2:12 Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében.
1Jo 2:13 Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt.
1Jo 2:14 Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt.
1Jo 2:15 Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete,
1Jo 2:16 mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.
1Jo 2:17 De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.
1Jo 2:18 Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az antikrisztus, most sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
1Jo 2:19 Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, megmaradtak volna velünk. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki közülünk való.
1Jo 2:20 Titeket azonban fölkent a Szent, és ezt mindannyian tudjátok.
1Jo 2:21 Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hisz ismeritek és (tudjátok), hogy az igazságból semmiféle hazugság nem származik.
1Jo 2:22 Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.
1Jo 2:23 Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.
1Jo 2:24 Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában.
1Jo 2:25 És ez az ígéret, amelyet ő maga tett nekünk, az örök élet.
1Jo 2:26 Ezeket azok miatt írtam, akik félrevezetnek benneteket.
1Jo 2:27 A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. Aszerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.
1Jo 2:28 Különösen most maradjatok benne, gyermekeim, hogy ha majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és eljövetelekor ne kelljen szégyent vallva távoznunk tőle.
1Jo 2:29 Ha tudjátok, hogy ő igaz, azt is tudjátok, hogy mindenki, aki az igazságot cselekszi, tőle való.
1Jo 3:1 Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri.
1Jo 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.
1Jo 3:3 És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.
1Jo 3:4 Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn.
1Jo 3:5 Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.
1Jo 3:6 Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg.
1Jo 3:7 Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos.
1Jo 3:8 Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse.
1Jo 3:9 Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek.
1Jo 3:10 Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét.
1Jo 3:11 Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást!
1Jo 3:12 Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.
1Jo 3:13 Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket.
1Jo 3:14 Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad.
1Jo 3:15 Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.
1Jo 3:16 A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.
1Jo 3:17 Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból -, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?
1Jo 3:18 Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
1Jo 3:19 Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket.
1Jo 3:20 Ha szívünk vádol minket valamivel, az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.
1Jo 3:21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt.
1Jo 3:22 Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük.
1Jo 3:23 Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint.
1Jo 3:24 Aki teljesíti parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.
1Jo 4:1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.
1Jo 4:2 Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van.
1Jo 4:3 S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.
1Jo 4:4 Gyermekeim, ti az Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.
1Jo 4:5 Ők a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.
1Jo 4:6 Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.
1Jo 4:7 Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.
1Jo 4:8 Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.
1Jo 4:9 Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.
1Jo 4:10 A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.
1Jo 4:11 Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
1Jo 4:12 Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk.
1Jo 4:13 Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.
1Jo 4:14 Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.
1Jo 4:15 Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben.
1Jo 4:16 Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.
1Jo 4:17 Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.
1Jo 4:18 A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.
1Jo 4:19 Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.
1Jo 4:20 Ha valaki azt állítja, hogy: "Szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.
1Jo 4:21 Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.
1Jo 5:1 Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten egyszülötte, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is.
1Jo 5:2 Abból tudjuk meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és megtesszük parancsait.
1Jo 5:3 Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.
1Jo 5:4 Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk.
1Jo 5:5 Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
1Jo 5:6 Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság.
1Jo 5:7 Tehát hárman tanúskodnak:
1Jo 5:8 a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.
1Jo 5:9 Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent. Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett.
1Jo 5:10 Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja az (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet az Isten Fia mellett tett.
1Jo 5:11 Mert ennek a tanúságnak az a tartalma, hogy az Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van.
1Jo 5:12 Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete, aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete.
1Jo 5:13 Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van.
1Jo 5:14 Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja.
1Jo 5:15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.
1Jo 5:16 Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte.
1Jo 5:17 Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.
1Jo 5:18 Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől), és a gonosz nem érinti.
1Jo 5:19 Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.
1Jo 5:20 Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk a belátást ahhoz, hogy megismerjük az Igazat. Mi az Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.
1Jo 5:21 Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!
2Jo 1:1 Én, "az Öreg", a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az Igazságban szeretek,
2Jo 1:2 de nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az Igazságot, amely bennünk van, és velünk lesz örökre.
2Jo 1:3 Legyen velünk az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben!
2Jo 1:4 Igen örültem, hogy gyermekeid közt olyanokat találtam, akik az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint.
2Jo 1:5 És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást!
2Jo 1:6 Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk. Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben.
2Jo 1:7 Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus.
2Jo 1:8 Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok.
2Jo 1:9 Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja.
2Jo 1:10 Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki.
2Jo 1:11 Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben.
2Jo 1:12 Még sok mindenről tudnék írni, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem, hogy egyszer eljutok hozzátok, és élőszóval mondom el, hogy örömünk teljes legyen.
2Jo 1:13 Üdvözölnek kiválasztott nővéred gyermekei.
3Jo 1:1 Én, "az Öreg", kedves Gájuszomnak, akit az Igazságban szeretek.
3Jo 1:2 Kedvesem, kívánom, hogy minden sikerüljön neked és egészséges légy testben is, lélekben is.
3Jo 1:3 Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek, és tanúsították, hogy igaz vagy, s az igazság útján jársz.
3Jo 1:4 Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy gyermekeim az igazság útján járnak.
3Jo 1:5 Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt.
3Jo 1:6 Ez bizonyítja szeretetedet az egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak.
3Jo 1:7 Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit.
3Jo 1:8 Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.
3Jo 1:9 Írtam valamit az egyháznak, de Diotrefesz vezetésre törekszik, nem fogad el minket.
3Jo 1:10 Ezért ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az egyházból.
3Jo 1:11 Kedvesem, ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki a jót teszi, az Istentől van, aki a rosszat teszi, az nem látta az Istent.
3Jo 1:12 Demetriusz mellett mindenki, még maga az Igazság is bizonyságot tesz; mi is tanúskodunk, és te tudod, hogy igaz a tanúságunk.
3Jo 1:13 Még sok mindent tudnék neked írni, de nem akarom neked tintával és nádtollal írni.
3Jo 1:14 Remélem, hogy rövidesen látlak, és akkor élőszóval beszélgetünk.
3Jo 1:15 Béke veled! Üdvözölnek barátaid. Üdvözöld barátainkat, név szerint.
Jud 1:1 Júdás, Jézus Krisztusnak a szolgája, Jakabnak meg a testvére, az Atyaistenben szeretett és a Jézus Krisztusnak megtartott meghívottaknak.
Jud 1:2 Irgalomban, békében és szeretetben bőven legyen részetek!
Jud 1:3 Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.
Jud 1:4 Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.
Jud 1:5 Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította.
Jud 1:6 Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja.
Jud 1:7 Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.
Jud 1:8 Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat,
Jud 1:9 jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: "Büntessen meg az Úr!"
Jud 1:10 Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak.
Jud 1:11 Jaj nekik, mert Káin útján járnak, haszonlesésből Bileám tévedésébe esnek, és mint Korach, halálukat lelik a lázadásban.
Jud 1:12 Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők; kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák;
Jud 1:13 saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár.
Jud 1:14 Ezekről jövendölt Hénoch, Ádám után a hetedik pátriárka: "Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel,
Jud 1:15 hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek."
Jud 1:16 Ezek, akik zúgolódnak, siránkoznak a sorsuk miatt; szenvedélyeiktől vezettetve élnek, nagyképű szavakkal dobálóznak, és hajbókolnak az embereknek, csak hogy hasznot húzzanak.
Jud 1:17 Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek.
Jud 1:18 Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek.
Jud 1:19 Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek.
Jud 1:20 De ti szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben,
Jud 1:21 tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára.
Jud 1:22 Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak;
Jud 1:23 másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek.
Jud 1:24 Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé,
Jud 1:25 a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Amen.
Rev 1:1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. Elküldte angyalát, így adta tudtul szolgájának, Jánosnak,
Rev 1:2 aki tanúskodik Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről: mindenről, amit látott.
Rev 1:3 Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van.
Rev 1:4 János a hét ázsiai egyháznak. Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll,
Rev 1:5 és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a föld királyainak fejedelmétől!
Rev 1:6 Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Amen.
Rev 1:7 Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Amen.
Rev 1:8 "Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.
Rev 1:9 Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt.
Rev 1:10 Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona,
Rev 1:11 megszólalt egy hang: "Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába."
Rev 1:12 Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam,
Rev 1:13 a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét.
Rev 1:14 Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz,
Rev 1:15 lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása.
Rev 1:16 Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap.
Rev 1:17 Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: "Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó
Rev 1:18 és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.
Rev 1:19 Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik.
Rev 1:20 A hét csillagnak, amit a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartónak ez a titka: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó meg a hét egyház."
Rev 2:1 "Az efezusi egyház angyalának ezt írd: Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja:
Rev 2:2 Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket.
Rev 2:3 Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele.
Rev 2:4 De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.
Rev 2:5 Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.
Rev 2:6 Azt viszont, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra lehet írni - én is gyűlölöm őket.
Rev 2:7 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van."
Rev 2:8 "A szmirnai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt:
Rev 2:9 Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy gyaláznak, akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája.
Rev 2:10 Ne félj a rád váró szenvedésektől! A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. Megpróbáltatásotok tíz napig tart. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját.
Rev 2:11 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesen nem vesz erőt a második halál."
Rev 2:12 "A pergamoni egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja, aki a kétélű hegyes kardot tartja:
Rev 2:13 Tudom, hol lakol; ott, ahol a sátán trónja áll. Ragaszkodol a nevemhez, nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges vértanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik.
Rev 2:14 De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait.
Rev 2:15 Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak.
Rev 2:16 Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok velük, számnak kardjával.
Rev 2:17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja."
Rev 2:18 "A tiatirai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme, mint a lobogó tűz és lába, mint a sárgaréz:
Rev 2:19 Tudok tetteidről, szeretetedről, hitedről, szolgálataidról és állhatatosságodról, arról, hogy most több cselekedeted van, mint azelőtt.
Rev 2:20 De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításával arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából.
Rev 2:21 Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából.
Rev 2:22 Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságokba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikből.
Rev 2:23 Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint.
Rev 2:24 Nektek meg, többi tiatiraiak, akik nem követitek ezt a tanítást, és akik - hogy úgy mondjam - nem ismeritek a sátán mélységeit, ezt üzenem: Nem rakok rátok más terhet.
Rev 2:25 De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg eljövök.
Rev 2:26 A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött.
Rev 2:27 Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket.
Rev 2:28 Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot.
Rev 2:29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Rev 3:1 "A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy.
Rev 3:2 Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak. Tetteidet nem találom Istenem előtt teljeseknek.
Rev 3:3 Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette, és térj meg! Ha nem vigyázol, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában leplek meg!
Rev 3:4 De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá.
Rev 3:5 A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt.
Rev 3:6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Rev 3:7 "A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja:
Rev 3:8 Ismerem tetteidet. Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni. Bár nincs sok erőd, mégis megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet.
Rev 3:9 Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek.
Rev 3:10 Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit.
Rev 3:11 Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat.
Rev 3:12 A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet.
Rev 3:13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Rev 3:14 "A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete.
Rev 3:15 Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg!
Rev 3:16 De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.
Rev 3:17 Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen?
Rev 3:18 Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss.
Rev 3:19 Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg!
Rev 3:20 Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.
Rev 3:21 A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.
Rev 3:22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Rev 4:1 Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: "Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell."
Rev 4:2 Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben: És íme, trónt állítottak fel a mennyben és a trónon ült valaki.
Rev 4:3 Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány trónja körül.
Rev 4:4 A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú.
Rev 4:5 A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.
Rev 4:6 A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel.
Rev 4:7 Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított.
Rev 4:8 Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!"
Rev 4:9 Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek,
Rev 4:10 a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték:
Rev 4:11 "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent."
Rev 5:1 A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve.
Rev 5:2 Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: "Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?"
Rev 5:3 De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset.
Rev 5:4 Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni.
Rev 5:5 Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét."
Rev 5:6 Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól.
Rev 5:7 A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.
Rev 5:8 Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai.
Rev 5:9 Új éneket énekeltek: "Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből,
Rev 5:10 Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön."
Rev 5:11 És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt,
Rev 5:12 és nagy szóval mondták: "Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás."
Rev 5:13 Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: "A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!"
Rev 5:14 A négy élőlény így felelt: "Amen", a vének pedig leborultak és imádták.
Rev 6:1 Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: "Jöjj!"
Rev 6:2 Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.
Rev 6:3 Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: "Jöjj!"
Rev 6:4 Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.
Rev 6:5 Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: "Jöjj!" Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében.
Rev 6:6 Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: "Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!"
Rev 6:7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: "Jöjj!"
Rev 6:8 Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet.
Rev 6:9 Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg.
Rev 6:10 Nagy szóval kiáltották, mondván: "Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?"
Rev 6:11 Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.
Rev 6:12 Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.
Rev 6:13 Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza.
Rev 6:14 Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
Rev 6:15 A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt.
Rev 6:16 És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
Rev 6:17 Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?"
Rev 7:1 Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán.
Rev 7:2 Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:
Rev 7:3 "Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!"
Rev 7:4 Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből:
Rev 7:5 Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
Rev 7:6 Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer,
Rev 7:7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer,
Rev 7:8 Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
Rev 7:9 Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.
Rev 7:10 Nagy szóval kiáltották és mondták: "Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!"
Rev 7:11 Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent,
Rev 7:12 mondván: "Amen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Amen."
Rev 7:13 Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"
Rev 7:14 Így válaszoltam: "Te tudod, uram." "Ezek a nagy szorongatásból jöttek - magyarázta meg -, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.
Rev 7:15 Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülő közöttük lakozik.
Rev 7:16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség,
Rev 7:17 mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet."
Rev 8:1 Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára.
Rev 8:2 Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak.
Rev 8:3 Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt.
Rev 8:4 Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.
Rev 8:5 Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.
Rev 8:6 A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
Rev 8:7 Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt.
Rev 8:8 A második angyal is megfújta a harsonát. Erre mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált,
Rev 8:9 a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.
Rev 8:10 A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra.
Rev 8:11 A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.
Rev 8:12 A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent.
Rev 8:13 És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni."
Rev 9:1 Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa.
Rev 9:2 Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől.
Rev 9:3 A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van.
Rev 9:4 Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét.
Rev 9:5 Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert.
Rev 9:6 Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut előlük.
Rev 9:7 A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított.
Rev 9:8 Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga.
Rev 9:9 Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése.
Rev 9:10 Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek.
Rev 9:11 A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve.
Rev 9:12 Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!
Rev 9:13 A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül.
Rev 9:14 Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!"
Rev 9:15 A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát.
Rev 9:16 A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát.
Rev 9:17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tűzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki.
Rev 9:18 Ez a három csapás - a szájukból kicsapó tűz, füst és kénkő - megölte az emberek egyharmadát.
Rev 9:19 A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak.
Rev 9:20 A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteiből, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak,
Rev 9:21 nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem paráznaságukból, sem a lopásokból.
Rev 10:1 Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a Nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop.
Rev 10:2 Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön.
Rev 10:3 Nagy szóval kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt.
Rev 10:4 Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égből szózat hallatszott: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!"
Rev 10:5 És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte,
Rev 10:6 megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: "Nincs többé haladék!
Rev 10:7 Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak."
Rev 10:8 Azután az égi hang újra szólt hozzám: "Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll."
Rev 10:9 Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: "Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz."
Rev 10:10 Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett.
Rev 10:11 Ekkor ezt mondták nekem: "Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról."
Rev 11:1 Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: "Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt.
Rev 11:2 De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják."
Rev 11:3 "Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot."
Rev 11:4 Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll.
Rev 11:5 Ha valaki ártani akar nekik, tűz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
Rev 11:6 Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
Rev 11:7 Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységből, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket.
Rev 11:8 Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették.
Rev 11:9 Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék.
Rev 11:10 Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
Rev 11:11 De három és fél nap elteltével az Istentől az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el.
Rev 11:12 Az égből hangos szózat hallatszott: "Gyertek fel ide!" S ellenségeik szeme láttára egy felhőn fölszálltak az égbe.
Rev 11:13 Abban az órában heves földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőséget zengtek az ég Istenének.
Rev 11:14 Elmúlt a második jaj, de hamarosan itt lesz a harmadik.
Rev 11:15 A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: "Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!"
Rev 11:16 Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe előtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent:
Rev 11:17 "Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat és uralkodol.
Rev 11:18 A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!"
Rev 11:19 Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.
Rev 12:1 Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Rev 12:2 Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.
Rev 12:3 Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.
Rev 12:4 Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.
Rev 12:5 Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához.
Rev 12:6 Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.
Rev 12:7 Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek,
Rev 12:8 de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben.
Rev 12:9 Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.
Rev 12:10 Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.
Rev 12:11 De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig.
Rev 12:12 Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra."
Rev 12:13 Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.
Rev 12:14 Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják.
Rev 12:15 Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár.
Rev 12:16 De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót.
Rev 12:17 A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.
Rev 12:18 Kiállt a tenger partjára.
Rev 13:1 Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név.
Rev 13:2 A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt.
Rev 13:3 Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot.
Rev 13:4 Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: "Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?"
Rev 13:5 Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa.
Rev 13:6 Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit.
Rev 13:7 Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.
Rev 13:8 A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
Rev 13:9 Akinek van füle, hallja meg!
Rev 13:10 Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.
Rev 13:11 Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.
Rev 13:12 Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből.
Rev 13:13 Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára.
Rev 13:14 A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult.
Rev 13:15 Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt.
Rev 13:16 Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát,
Rev 13:17 és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.
Rev 13:18 Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.
Rev 14:1 S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét.
Rev 14:2 Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat.
Rev 14:3 Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer.
Rev 14:4 Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése.
Rev 14:5 Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek.
Rev 14:6 Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.
Rev 14:7 Nagy szóval hirdette: "Féljétek az Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!"
Rev 14:8 Ezt (az angyalt) egy másik angyal követte; ezt hirdette: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket."
Rev 14:9 Egy harmadik angyal is megjelent, és nagy hangon így szólt: "Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét,
Rev 14:10 az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt.
Rev 14:11 Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét."
Rev 14:12 Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.
Rev 14:13 Erre szózatot hallottam az égből: "Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket."
Rev 14:14 Ezután fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló.
Rev 14:15 A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön."
Rev 14:16 A felhőn ülő a földre vetette sarlóját és learatta a földet.
Rev 14:17 Majd egy másik angyal lépett ki az ég templomából, éles metszőkés volt nála.
Rev 14:18 Egy harmadik angyal az oltárról lépett elő, ennek a tűz fölött volt hatalma. Harsány hangon szólt annak, akinél az éles metszőkés volt: "Ereszd neki éles metszőkésedet, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek."
Rev 14:19 Erre az angyal a földre vetette metszőkését, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobálta Isten haragjának hatalmas sajtójába.
Rev 14:20 A kádat a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stádiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.
Rev 15:1 Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva - ezzel lesz teljessé az Isten haragja.
Rev 15:2 Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája.
Rev 15:3 Mózesnek, az Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: "Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya.
Rev 15:4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed előtt. mert ítéleteid kinyilvánultak."
Rev 15:5 Ezután láttam, hogy megnyílt az égben a tanúságtétel sátrának temploma.
Rev 15:6 A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv.
Rev 15:7 A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele.
Rev 15:8 A templom megtelt Isten dicsőségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.
Rev 16:1 Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: "Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!"
Rev 16:2 Az első elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása előtt leborultak.
Rev 16:3 A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.
Rev 16:4 A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak.
Rev 16:5 Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: "Igazságos vagy, te, aki vagy és aki voltál!
Rev 16:6 Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!"
Rev 16:7 Hallottam, hogy az oltár felől egy hang felelt: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid."
Rev 16:8 A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje.
Rev 16:9 Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra.
Rev 16:10 Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták,
Rev 16:11 s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
Rev 16:12 A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.
Rev 16:13 S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő.
Rev 16:14 Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.
Rev 16:15 Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.
Rev 16:16 Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.
Rev 16:17 A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!"
Rev 16:18 Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön.
Rev 16:19 A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten színe előtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki.
Rev 16:20 Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni.
Rev 16:21 Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.
Rev 17:1 Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: "Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül.
Rev 17:2 Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától."
Rev 17:3 Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt.
Rev 17:4 Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg.
Rev 17:5 Homlokára egy titokzatos név volt írva: "A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja."
Rev 17:6 Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. A látomáson nagyon elámultam.
Rev 17:7 Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza.
Rev 17:8 A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységből, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik.
Rev 17:9 Ide bölcsességgel párosult ész kell!" "A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is.
Rev 17:10 Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása.
Rev 17:11 A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan.
Rev 17:12 A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára.
Rev 17:13 Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak.
Rev 17:14 Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hűségesek."
Rev 17:15 Azután folytatta: "A vizek, amelyeken - mint láttad - a kéjnő ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelenti.
Rev 17:16 A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyűlölik a kéjnőt, kifosztják és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön megégetik.
Rev 17:17 Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértőn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai.
Rev 17:18 Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik."
Rev 18:1 Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet.
Rev 18:2 Teljes erejéből kiáltozott: "Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja,
Rev 18:3 mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből."
Rev 18:4 Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!
Rev 18:5 Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.
Rev 18:6 Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött.
Rev 18:7 Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt.
Rev 18:8 Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte."
Rev 18:9 Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég.
Rev 18:10 De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet."
Rev 18:11 A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat:
Rev 18:12 az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt,
Rev 18:13 a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat s a rabszolgák testét és lelkét.
Rev 18:14 Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
Rev 18:15 A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak:
Rev 18:16 "Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes.
Rev 18:17 Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!" Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét,
Rev 18:18 és így kiáltozott: "Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?"
Rev 18:19 Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: "Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!"
Rev 18:20 "Örüljetek neki, te ég, ti szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta felette az ítéletet miattatok!"
Rev 18:21 Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: "Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.
Rev 18:22 Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik.
Rev 18:23 Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.
Rev 18:24 Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön."
Rev 19:1 Aztán hallottam, hogy nagy sokaság zengi a mennyben, ezt mondva: "Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom legyen a mi Istenünknek,
Rev 19:2 mert igazak és igazságosak ítéletei! Elítélte a nagy kéjnőt, aki megrontotta a földet paráznaságával és megbosszulta rajta szolgái vérét, melyet keze ontott ki."
Rev 19:3 Másodszor is felhangzott: "Alleluja! És a parázna asszony füstje felszáll, örökkön-örökké!"
Rev 19:4 A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, imádták a trónon ülő Istent, ezekkel a szavakkal: "Amen! Alleluja!"
Rev 19:5 És a trónról hang tört elő, s így szólt: "Dicsőítsétek Istenünket, akik szolgáltok neki és félitek, kicsik és nagyok!"
Rev 19:6 És hallottam, mint hatalmas tömeg moraját, mint nagy vizek zúgását, mint zengő mennydörgés robaját: "Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható.
Rev 19:7 Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült.
Rev 19:8 Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék." A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.
Rev 19:9 Ekkor hozzám fordult: "Írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!" Majd folytatta: "Istennek ezek a szavai igazak."
Rev 19:10 Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!" Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke.
Rev 19:11 Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol.
Rev 19:12 Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő.
Rev 19:13 Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják.
Rev 19:14 Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve.
Rev 19:15 Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.
Rev 19:16 Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.
Rev 19:17 Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Nagy szóval kiáltotta az égen repülő madaraknak: "Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára.
Rev 19:18 Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!"
Rev 19:19 Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével.
Rev 19:20 De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba.
Rev 19:21 A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. És az összes madár jóllakott a húsukból.
Rev 20:1 Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében.
Rev 20:2 Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte.
Rev 20:3 Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik.
Rev 20:4 Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.
Rev 20:5 A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Rev 20:6 Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.
Rev 20:7 Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből,
Rev 20:8 és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye.
Rev 20:9 Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket.
Rev 20:10 A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.
Rev 20:11 Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely.
Rev 20:12 Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.
Rev 20:13 A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján.
Rev 20:14 A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál.
Rev 20:15 Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
Rev 21:1 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé.
Rev 21:2 Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
Rev 21:3 Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: "Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.
Rev 21:4 Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak."
Rev 21:5 Akkor a trónon ülő megszólalt: "Íme, újjáteremtek mindent!" Majd hozzám fordult: "Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak."
Rev 21:6 Aztán folytatta: "Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.
Rev 21:7 Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz.
Rev 21:8 A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál."
Rev 21:9 Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: "Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!"
Rev 21:10 És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet.
Rev 21:11 Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
Rev 21:12 Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei.
Rev 21:13 Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu.
Rev 21:14 A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Rev 21:15 Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát.
Rev 21:16 A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.
Rev 21:17 Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is.
Rev 21:18 Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból.
Rev 21:19 A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
Rev 21:20 az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
Rev 21:21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.
Rev 21:22 De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.
Rev 21:23 A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.
Rev 21:24 Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.
Rev 21:25 Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka.
Rev 21:26 A népek odahordják kincseiket és értékeiket.
Rev 21:27 Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Rev 22:1 És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt.
Rev 22:2 Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak.
Rev 22:3 Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki.
Rev 22:4 Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve.
Rev 22:5 Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.
Rev 22:6 Aztán így szólt hozzám: "Ezek a szavak hitelesek és igazak. Az Úr, a próféták lelkeinek Istene elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar be kell következnie.
Rev 22:7 Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait."
Rev 22:8 Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam.
Rev 22:9 De így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megtartják ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!"
Rev 22:10 Majd folytatta: "Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van.
Rev 22:11 Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.
Rev 22:12 Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.
Rev 22:13 Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
Rev 22:14 Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba.
Rev 22:15 A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.
Rev 22:16 Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag."
Rev 22:17 A Lélek és a menyasszony mondják: "Jöjj el!" Aki hallja, mondja: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye.
Rev 22:18 Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
Rev 22:19 S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva.
Rev 22:20 Aki mindezt tanúsítja, az mondja: "Igen, hamarosan eljövök. Amen." Jöjj el, Uram Jézus!
Rev 22:21 Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.