Állami egyházjog

Az egyházak és az állam kapcsolata jelentős múlttal rendelkezik. Jelenleg az állam és egyház szétválasztásának körülményei közepette ez a viszonyrendszer átfogó módon jogilag szabályozott. Ezen viszonynak illetve szabályozásának az alapelveit az alkotmány rögzíti, majd részleteiben egy sor egyéb jogszabály rendelkezik, amely révén kialakul egy olyan az egyházakra, így a protestáns egyházakra is vonatkozó, és érvényes jogi normarendszer, melyet összefoglalóan állami egyházjognak nevezünk. Ettől jól megkülönböztethető és elkülöníthető módon létezik, minden egyes felekezet és egyház saját belső szabályrendszere, ami a felekezeti egyházjogot alkotja. A két norma- és joganyag nincsen és nem is lehet ellentmondásban a kettő (az állami egyházjog és a felekezeti egyházjog) hanem kölcsönösen kiegészítik egymást és együtt képezik az egyházjog két részét, két területét.

Az állami egyházjog, a szabályozások révén rögzíti az állam és egyház viszonyának meghatározott modelljét, megállapítja e viszony alkotmányos alapelveit, az egyházak működésének, alkotmányos kereteit, illetve egy sor, szabályozást, a legkülönbözőbb jogi területeken, úgymint polgári jog, munkajog, közigazgatási jog, családjog, pénzügyi jog, büntetőjog. Mindezek pedig valamilyen módon és mértékben meghatározzák, illetve befolyásolják, az egyházak mindennapjait, az oktatás, az egyházi kormányzás és igazgatás a gazdálkodás és egyéb területeken.

Mindezen, egyházakra vonatkozó állami jogszabályozások megismerése, fontos és hasznos lehet a teológusok képzésének folyamatában, mert végzett lelkipásztorként, egyházközség, azaz egy önálló jogi személy vezetőjeként, egy sor jogi kérdéssel, helyzettel és problémával szembesülhet, amelyben eligazodni, a szabályozásokra vonatkozó általános rálátással, tájékozottsággal válik majd lehetségessé.

Az Egyház, azon túlmenően, hogy rendelkezik egy saját belső szabályrendszerrel, egyben az állami jogszabályok által is szabályozott működő szervezet. Miközben az állam elismeri az egyházak szervezeti és működési autonómiáját, egy sor, kérdésben létezik állami szabályozás az egyházak tevékenységére vonatkozólag. Az állami egyházjog szaktárgy, ezeket a szabályozásokat ezek belső összefüggéseit rendszerét ismerteti. Ennek ismeretében a lelkipásztor együtt a presbitériummal és végső soron gyülekezettel, sokkal hatékonyabban és eredményesebben végezheti munkáját, illetve elkerülhet olyan helyzeteket amely, a jogszabályok a törvények nem ismeretéből adódhat.

A jog, a törvények, a szabályok ismerete, nemcsak konfliktusos helyzetben szükséges, hanem éppenséggel a konfliktusok megelőzésére és elkerülésére, illetve egy sor, mindennapi rutinszerű tevékenység is a jogi előírásoknak megfelelő kell, hogy történjen. Az állami egyházjog, miközben néhány elméleti, jogelméleti összefüggésre irányítja rá a figyelmet, a lelkipásztorok mindennapi munkájához gyakorlati szempontból értékesíthető ismereteket, tudást és ennek alapján gyakorlatot és jártasságot biztosít.