Bethlen terem
Az előadás az erdélyi reformátusság demográfiai helyzetét és azokat az egyházkormányzati intézkedéseket mutatja be, amelyek meghatározták az Erdélyi Református Egyházkerület új határait és egyházszervezeti keretét a második bécsi döntést követő időszakban, 1940 őszén.
Az Erdélyi Református Egyházkerület közigazgatásának történetéről viszonylag keveset tudunk. A 19. század második felében ugyan jelentős területi változásokra került sor, ám mindezek csak részlegesen vannak dokumentálva.
A soron következő előadás egy átfogó képet igyekszik nyújtani az Erdélyi Református Egyházkerület helyzetképéről, kiemelve a fontosabb határozatokat, történéseket, melyek következtében területi változások következtek be az említett időszakon belül.
A brassói református híveknek több évtizedes küzdelem után 1821-ben sikerült egy ingatlant vásárolniuk a városban, mely alkalmas volt istentisztelet megtartására, paplaknak és iskolának egyaránt. Ennek az épületnek az átrendezése 1822-re befejeződött, és az akkori püspök, Bodola János fel is szentelte. 1822-ben sikerült saját lelkésznek meghívni Szabó Lászlót. Azzal, hogy végre saját imaháza, paplakja és lelkipásztora is volt a közösségnek, hivatalosan is újraalakult a Brassói Református Egyházközség.
Abats János esperesi munkássága a Dési Református Egyházmegye vezetői tisztségének betöltéséből áll 1782 és 1796 között. Ennek részeként foglalkozott a papi özvegyek és árvák megsegítését célzó kassza létrehozásával, amelynek révén a befizető személyek hozzátartozói anyagi támogatásban részesülhettek szükség esetén. A kassza létrehozásáról szóló irat anyaga képezi az előadás központi elemét.
Oldalak
