Bethlen terem

Az első világháborút követő gyermeksegélyezési akciót (1920-1930), melynek keretében több, mint 60.000 magyar gyermek tudott hosszabb, rövidebb ideig svájci, holland, belga, angol vagy svéd nevelőszülőknél pihenni, a második világháborút követően nem sikerült megismételni. 1945 után csak sokkal szerényebb mértékben volt lehetősége a magyar gyermekeknek külföldi üdülésre, noha a szükség ekkor sem volt kisebb, mint 1920-ban. Ennek ellenére magyar gyermekek ezrei jutottak el 1945 után is Hollandiába, Belgiumba, Svájcba, Dániába, Olaszországba, Franciaországba és még Romániába is.

Dr. Gyenge János a múlt század 20-as éveiben Nagyáradon egyházi reformokkal kísérletezet, melyet az adott korban "szabadegyháznak" is neveztek. Tanulmányunkban a majd száz esztendős történet szereplőjét és munkásságát foglaljuk össze.

Belmissziói törekvések az Erdélyi Református Egyházkerületben, az 1920-as években.

Az oktatási reform után, a 19. század végén a barcasági magyar evangélikus gyülekezetek sorra adták át iskoláikat a magyar államnak.Így az impériumváltás oktatási intézmények nélkül találta őket. Bár már 1919-ben sikerült létrehozni iskolákat, a fenntartásuk anyagi és politikai nehézségekbe ütközött. A gyülekezetek irattárában gazdag dokumentáció illusztrálja ezt a korszakot.

Apostol Pál 1848 és 1860 között volt a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke. Ebből az időszakból fennmaradt a naplója, amelynek alapján képet kaphatunk arról, milyen ügyekkel kellett foglalkoznia. Ebből kiderül, hogy az egyes emberek leggyakrabban házassági vagy pénzügyi dolgok miatt kerültek kapcsolatba az egyházkerülettel. Ennek az az oka, hogy a korszakban sok volt az engedélyhez kötött rokonházasság. A pénzzel kapcsolatos ügyek pedig sokfélék lehettek:kölcsönök, tartozások, hagyatéki ügyek, illetve fizetésemeléssel kapcsolatos kérések.

Oldalak

Subscribe to Bethlen terem