2023. április 22–23. között a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet első évfolyama Krasznára indult. Olyan utazás-sorozat része ez, amelynek célja, hogy a hat év alatt ellátogassunk az évfolyam minden hallgatójának a küldő gyülekezetébe. Ez már a második ilyen gyülekezetlátogatás volt, 2022 októberében Nagyenyeden és Gyulafehérváron jártunk. Ezek az alkalmak nemcsak jó csapatot összerázó lehetőségek, de legfőképpen arra is szolgálnak, hogy az évfolyamtársaink gyülekezetébe, lelki életébe még inkább belelássunk. Olyan dolgokat tudhatunk meg egymásról, amelyek számunkra eddig ismeretlenek voltak, de sok közös vonást ismerhetünk meg általuk, mind egymásban, mind a gyülekezeteinkben.

Krasznára menet egy kis kitérőt tettünk Zilahra, ahol kedves fogadtatásban volt részünk. Bogdán Zsolt református lelkipásztor fogadott minket, aki beavatott a gyülekezet múltjába, jelenébe, de az ígéretes jövőjébe is. Hasznos információkkal látott el minket, nem csak gyülekezetépítés szempontjából, de a lelkészségen túli, gyakran háttérbe szorított életünkre nézve is. Felvilágosított minket arról, hogy milyen egy lelkésznek közösségben élni a gyülekezeti tagokkal. Melyek azok a dolgok, amelyeket jó, ha tudunk és észben is tartunk. Tartalmas és építő jellegű beszélgetés volt számunkra.

Ezt követően megérkeztünk a fő állomásunkra, Krasznára. Aki először jár Krasznán igen elcsodálkozhat a falu szépségén és családiasságán. Amikor megérkeztünk a templomba természetesen mindenkinek feltűnt, hogy mennyire szép épület. Itt Bogdán Szabolcs János püspök úr fogadott minket. Hálásak voltunk, hogy a rengeteg teendője mellett időt szakított ránk és tartalmas időt tölthetünk együtt. Jó volt megtapasztalni azt, hogy milyen nagy szeretettel beszél a gyülekezetről és kiemelten az ifjúságról. Fáradhatatlanul szervezi a tartalmas programokat, amelyekről talán azt is mondhatnánk, hogy irigylésre méltók. A prédikálás szeretete és annak az életében való fontossága minket is megerősített abban, hogy miért is választottuk ezt a hivatást és, hogy miért is kell szeretnünk azt.

A beszélgetést finom ebéd mellett folytattuk, ahol a gyülekezeti tagok terítettek nekünk asztalt. A krasznai gyülekezet nem csak a befogadó szeretetéről tett bizonyságot, hanem arról is, hogy milyen finoman és bőségesen főz. Pihenésképpen ezután évfolyamtársunk, Valki Gergő édesapja megmutatta nekünk a szőlőskertjüket. Kellemes idő, szép kilátás, finom bor és jó beszélgetések.

Ha már Krasznán jártunk baptista gyülekezeti ház sem maradhatott ki. Borzási István lelkipásztor fogadott minket, aki nyíltan és őszintén beszélt a gyülekezeteikben felmerülő örömökről és gondokról. Jó volt belelátni egy másik felekezet életébe. Tanulságos és kellemes alkalom volt. Nyílt látókörű és igen művelt lelkésszel beszélhettünk, ami mindenképp az épülésünkre szolgált.

Amikor már azt gondoltuk volna, hogy ennél jobb már nem lehet ez a nap, megérkeztünk egy szőlősdombra, ahol Kovács István, Kraszna polgármestere, a gyülekezet korábbi lelkipásztora fogadott és látott vendégül ízletes étkekkel. Különleges találkozás volt. Megismerhettünk egy olyan embert, aki nemcsak lelkészként, de polgármesterként is megállja a helyét. Jó barátságban van évfolyamfelelős tanárunkkal, így a jó humor és vicces történetek sem maradhattak el. De mindezek mellett tapasztalatairól is mesélt nekünk. Rengeteg tanáccsal látott el minket és új látószögből mutatta meg, milyen is egy gyülekezethez tartozni, milyen amikor a község vezetőjeként a gyülekezet érdekét valaki igazán magáénak érzi. Elkötelezettséget és magabiztosságot láttunk rajta, de ugyanakkor mérhetetlen szeretetet és odaadást is. Remélni tudjuk, hogy sok idő elteltével mi is érezhetünk hasonlót. Az est további részét a tábortűz melegénél töltöttük, beszélgettünk és énekeket gyakoroltunk a vasárnap délelőtti istentiszteletet követő kis műsorunkra.

Amikor megérkeztünk a szállásra gyorsan elfoglaltuk a szobáinkat és utána is együtt folytattuk az estét jó hangulatban. A felkelés már nehezebben ment, de reggeli után próbáltunk még egy kicsit aztán átöltöztünk és elfoglaltuk a helyeinket a templomban.

Az istentiszteletet az évfolyamfelelős tanárunk tartotta. Az istentisztelet nem csak magával ragadó, de igazán meghitt és tanulságos is volt. János és Péter két különböző ember, különböző természettel. Egyik a csendben figyelő, míg a másik az azonnali cselekvő, de istenszeretetük közös. Természetesen sok más témát is érintett az igehirdetés, de azt hiszem, hogy hozzánk akkor ez állt a legközelebb. Egy évfolyam sok gyülekezetből, más lelkülettel és természettel, de egy okból és egy céllal: az istenkeresés és istenszeretet elkötelezettjeiként.

Istentisztelet után Vékony Roland Krasznai lelkipásztor és kedves felesége társaságában ebédeltünk, akiknek kedvessége és érdeklődése mély és maradandó benyomást hagytak bennünk.

Kirándulásunkat egy fagylaltozással zártuk és sajnos ezzel le is járt az élmény- és tapasztalatdús utazás. Elmaradhatatlan, hogy megköszönjük krasznai évfolyamtársainknak is a kedves fogadtatást, akik fellelkesedve és mindenben a szolgálatunkra állva tevékenykedtek egész hétvégén, hogy még jobbá tegyék az alkalmat. Köszönjük nektek!

Az első évfolyam utazását a hollandiai Fundament Alapítvány támogatta.