diákélet

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet minden ősszel – a viszonylag csendes nyarak után – megtelik hangokkal. A 2016-2017-es tanévkezdést két új "frekvencia" is meghatározta.

A Frățean család három éve került az utcára, amikor albérleti lakásuk új tulajdonosa kilakoltatta őket. Történetük szemünk előtt lassan – amint a bizalom is –, csak lépésről lépésre bontakozott ki.

Jézus szava csendül fel bennem: "amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg" (Mt 25:40). Bátorító dallam – élni csak így érdemes.

Az esemény mottója akár a "Bezzeg a mi időnkben..." is lehetett volna. Gyakran halljuk ezt a sóhajt, felkiáltást, de általában csak halvány sejtelmünk van arról, hogy ez mit takar.

A kolozsvári püspökség és teológiai intézet között nincs nagy távolság. Gyalogosan kb. 10 percre fekszik egyik a másiktól. Mégis néha úgy érezzük, a fizikai közelség nem elég ahhoz, hogy jó kapcsolat legyen a két intézet között.

Bacsó István a 2015-2016-os akadémiai évben Heidelbergben tanult a Gustav Adolf Werk támogatásával. Az alábbiakban az erről készült élménybeszámoló olvasható.

A 2014-2015-ös tanévben Gál Bella és Kovács Zoltán a Gustav Adolf Werk alapítvány támogatásával a Lipcsei Egyetem teológiai fakultásán tanultak.

Ha a felújítási munkálatok, költözések vagy az év eleji zsúfoltság miatt eddig nem éreztük, 2015. október 12-én este, az elsőévesek számára rendezett beavató-esten megtapasztalhattuk, hogy visszatért az élet az Intézet falai közé. Megint érezhetővé vált, az idei tanévben talán először az, amiről annyit beszélünk, amivel kapcsolatban elvárásaink vannak, amivel annyi célt elérünk, ami annyiszor akadályoz elképzeléseinkben, ami olyan sokszor erőt ad, vagy amiben olyan sokszor csalódunk: a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet közösségének élete.

A frissen beindul Erasmus+ hallgatói mobilitási program lehetővé tette, hogy hallgatóik pályázhassanak nyári szakgyakorlatra.

Subscribe to diákélet