A Protestáns Teológiai Intézet magiszteri felvételi vizsgát hirdet a 2025/2026. akadémiai évre. A felvételi vizsgával, kutatási terv elkészítésével kapcsolatos további információk megtalálhatók ezen az oldalon.

Életünk és munkánk értelmessé, maradandóvá tételéért folytatott küzdelmeink közepette könnyen meglephet a kérdés: nem vagyunk-e mi, mai christianosok, némiképp korunk csodabogarai, a világ semmiféle természeti adottságából le nem vezethető rend lovagjai? Ám nem csupán a 21. századunk poszt-poszt közegében feszenghet ekképp a keresztyén: nem volt idegen ez a furcsa érzés már tarzuszi Páltól sem, aki egyenesen azt állítja az apostolosokról, hogy a kozmosz teátrumai lettek, spectaculum mundo, látványosság a világnak - mind angyalok, mind emberek előtt (1Kor 4,9).

Blaise Pascal, 17. századi francia gondolkodó személyében rendkívül eredeti módon ötvöződik az újkori természettudományos szemléletmód a hagyományos értelemben vett keresztyén, biblikus hittel. Tudományos hírneve már széles körben ismert, amikor 1654-ben, harmincegy éves korában megrendítő megtérés-tapasztalatban van része, amit a Mémorial szaggatott soraiban rögzít. A közvélemény ezt az eseményt tekinti élete fordulópontjának. Életrajzírói azonban ezt többnyire Pascal második megtéréseként említik, amit nyolc évvel korábban megelőz egy első.