Isten megbánása

A tárgy olyan ószövetségi tematikákra és szövegekre fókuszál, amelyek a keresztyén teológia és általában a kortárs bibliaolvasó számára komoly kihívást jelentenek. Ezek azok a szövegek, amelyek miatt az Ószövetség időszerűségét, jelentőségét és normativitását az írásmagyarázat történelme során gyakran megkérdőjelezték. A kurzus rávilágít e tematikák és szövegek értelmezéstörténetére, és keresi azt a hermeneutikai kulcsot, amely révén a szövegek megőrizhetik legitimitásukat mind a keresztyén egyház kánonjában, mind azon kívül.

Adott a következő három bibliai idézet. Szólt Isten Sámuel prófétához és ezt mondta neki: „Megbántam, hogy királlyá tettem Sault.” (1 Sám 15,11). Ugyanebben a történetben, néhány verssel később, miután Sámuel tudtára adja Saul királynak, hogy Isten elvette tőle a királyságot, ezt mondja a próféta Saulnak: „Izráel örök Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit.” (1 Sám 15,29).

Isten, aki megbán valamit, aki változtat egy korábbi döntésén – egyike azoknak a különös képzeteknek, amelyeket egyik holland professzor ilyen cím alatt foglalt össze tanulmányában: „Isten árnyoldalai az Ószövetségben”. Ezek a képek jelentős szerepet játszanak abban, hogy sok mai bibliaolvasó közelebb érzi magához azt az Újszövetséget, amelyben Jézus Istennek a „fényesebb” arcát jelentette ki. De mit jelent az, hogy Isten megbán valamit? Egyáltalán használhatjuk-e ezt a kifejezést Istennel kapcsolatban? Nem zárja-e ki tökéletessége azt, hogy ő bármit is megbánjon?

Pages

Subscribe to Isten megbánása