Vladimir Jankélévitch
Tekintettel arra, hogy napjainkban az emlékezéseknek és a múlt értelmezésének konjunktúrája van, és hogy a közéletet mélyen megosztja emlékezetkultúra és emlékezetpolitika gyakorlata, tanácsokozásunk célkitűzése egyrészt a zsidó-keresztyén hagyomány és teológiai örökség sajátos szempontjainak megjelenítése az emlékezés számára, másrészt ezeknek a szempontoknak a tudományos párbeszédbe való bekapcsolása, az objektivitás és interdiszciplinaritás jegyében.
Vladimir Jankélévitch orosz zsidó családból származó francia filozófus. Egy méltatója szerint “a zsidó gondolkodók közül a leginkább görög”, és egyszersmind – tegyük hozzá – a leginkább keresztyén is. 1951—1979 között volt a Sorbonne egyetem morálfilozófusa. Úgy tartják számon, mint aki “nem tudott megbocsátani”, hisz elévülhetetlennek vélte a háborús bűnöket, miközben sokat írt a megbocsátásról (Le pardon, Pardonner?) Előadásomban ezeket az írásait kapcsolom össze Bonhoeffer Etikájának két kérdéskörével: a bűnvallással, illetve a halál bálványozásával.
Ez a könyv a szerző teodicea-kérdésről szóló előző munkája kiegészítéseképpen is értelmezhető. A korábbi mű a gonosz problémáját járja körül, ez utóbbi munka a megbocsátás misztériumát kívánja feltárni.
Paul Ricœur utolsó nagy munkája, a 2000-ben megjelent La mémoire, l’histoire, l’oubli a következő kérdéskörrel foglalkozik: „a múlt reprezentciója az emlékezet és történelem szintjén, a felejtés kockázatának árnyékában”, avagy „egy hiányzó dolog jelenvaló reprezentációja”. Ennek legpregnánsabb képi megjelenítését és drámai sűrítését a szerző a wiblingeni kolostorban (Ulm) megpillantott szoborkompozícióban véli felfedezni.
Az elmúlt húsz esztendőben tudományos igényű szociálpszichológiai felmérések egész sora kutatja, hogy milyen hatással van a megbocsátás az egyén szellemi és testi egészségre, emberi kapcsolataira, az érintett közösségekre illetve a társadalom egészének épségére.
A téma vallásos és pszichológiai elemzése kézenfekvő, de mit mondhat minderről a filozófia? Jelen tanulmány elsősorban filozófiatörténeti jellegű: a kérdéssel foglalkozó egyik jelentős kortárs megközelítés kritikai bemutatása kíván lenni.
Pages
