Az ókori Izráel népe vallásilag és társadalmilag zárt tömbnek tekinthető, és a körülöttük élő népek, illetve a közötük lakozó idegenek és jövevények iránt tanúsítandó magatartásukat a Tóra és a többi ószövetségi könyv szabályozta, pontosabban azt, hogy mint választott népnek egyrészt milyen vonatkozásban kell elkülönülnie a pogány népektől, másrész pedig miben kell nyitottnak lennie irányukban.