házasság
A szakszemináriumi jellegű tárgy exegetikai és valláspszichológiai nézőpontból vizsgálja az őskereszténység alapösztönök transzformációjára néző válogatott szövegeit, illetve az ősegyház vallási dinamikáját meghatározó nagyobb témákat.
Párok az Ószövetségben – ez a szombat esti igehirdetési sorozatunk címe. Két héttel ezelőtt Adám és Éva idillikusnak indult, de a bűnbeesés miatt megromlott házasságáról szólt az igehirdetés. Mivel is lehetett volna mással kezdeni a sorozatot, ha nem éppen az ő házasságukkal? Ugyanis ez nagyon fontos alapszemléletre hívja fel a figyelmünket: számolnunk kell azzal, hogy házasságunkba nemcsak egymás iránt érzett szerelmünket, szeretetünket és legjobb önmagunkat visszük bele, hanem esendőségünket, bűnös gyarlóságainkat is.
Számunkra ma már természetesnek tűnik, hogy a házasságot polgári jelenségként kezeljük, de az egyház tagjaiként ugyanúgy természetesnek tartjuk azt, hogy az esküvőnek továbbra is van egyházi vonatkozása. De valójában ennyire magától értetődő-e ez a helyzet? Az előadás apropóját adó konkrét kérdések is ebbe az irányba mutatnak: Végső soron polgári vagy egyházi szertartás-e a házasság? Van-e szerepe a házasságkötésben az egyháznak, és ha igen milyen ez a szerep? Hogyan viszonyul egymáshoz a polgári és az egyházi „eskü”?