A keresztény bibliatudománynak a legkorábbi időktől vágya és törekvése volt, hogy az evangéliumi hagyományban biztosan felismerje azokat a gondolatokat, szavakat, az „ipsissima verba” anyagát, amelyek a legmegbízhatóbban és a legbiztosabban magának Jézusnak az üzenetét és beszédmódját őrzik. Az aligha kétséges, hogy a Mester példázatokban tanított, ezek képi világának megértése, jézusi szó hermeneutikájának megalkotása tehát mindennél alkalmasabb eszköz lehet a kinyilatkoztatás titkának megfejtésére. Erre a feladatra vállalkozott Kozma Zsolt is, amikor Jézusnak a mennyek országa eljöveteléről szóló tanítását fogta vallatóra, egyszerre használva fel az Ige teológiájának hagyományos és a megértéstudomány modern eszközeit. A munka első része a jézusi beszédformák stilisztikai elemzése: a szóképek, metaforák, hasonlatok, szimbólumok eszköztárának számbavétele, hiszen ezek a kifejezési módok alkotják a példázat, a parabola sajátosan jézusi világát. Kozma bemutatja a példabeszédek jellegzetes szerkezetét és élethelyzetét, a jézusi hiteles szavak hagyományozásának sajátosságait. A kötet 37 példázatot vizsgál, elemezve a szövegeket, az elhangzás körülményeit , a képi, nyelvi tartalom és a közlés, a jelentés viszonyát, azt a sajátos jézusi „stratégiát”, amely a hit fogalmi gazdagságát az érzékivé, képivé formálás eszközei révén viszi közel hallgatóságához. Kozma tudatosan keres utat a lelkipásztori gyakorlat, a hagyományos egzegézis és a modern hermeneutika határán, hogy az olvasó is rátaláljon a kép, a szó és az üzenet és ige krisztusi harmóniájára.