A Heidelbergi Kátéban nem találkozunk az embert önmagában vizsgáló kérdésekkel. A Káté szerzői valahányszor az ember természetére, állapotára vagy akár rendeltetésére vonatkozó kérdést tesznek fel, egyértelműen éreztetik, hogy soha nem önmagában, hanem kizárólag Istennel való kapcsolatában szemlélik az embert. Mindjárt a Káté preambulumában találkozunk ennek világos kifejezésével, amikor az egyetlen vigasztalásra vonatkozó kérdés-feleletben kifejtik, hogy az ember nem rendelkezik önmaga fölött, ugyanis elsősorban a megváltás jogán Jézus Krisztus tulajdona. Krisztus ugyanis nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérével váltotta meg és tette az embert a maga tulajdonává (HK 34). Elfogadjuk Szűcs Ferenc álláspontját, aki kijelenti, hogy
a Káté szerint az antropológiai kérdés: „kicsoda az ember?” teológiai módon csak azzal a másikkal együtt válaszolható meg hitelesen: „kié az ember?”