Akiket Isten magának elválasztott és Jézus Krisztus által a maga tulajdonává tett, könnyen gondolhatják, hogy Isten és Krisztus mellett öröm, boldogság, tisztesség és dicsőség lehet az életük. Két dolgot azonban meg kell fontolniuk. Jóllehet már az eljövendő dicsőség részesei mennyei polgárságuk alapján, mégis egész valójukkal e mulandóság alá vetett világhoz vannak kötve, és a világgal együtt szenvednek. De mivel igazi otthonuk már a mennyekben van, itt a földön pedig vándorok és idegenek, el kell viselniük azt a szenvedést is, amely a világ részéről éri őket.
Kállay Dezső
Az újszövetségi iratokban, mindenekelőtt a Pál nevéhez fűződő levelekben központi helyet foglal el az evangélium hirdetése mint az egyház missziójának és a gyülekezetek hitbeli nevelésének és erősítésének kiváltképpen való eszköze. Az evangélium hirdetését azonban arra alkalmas embereknek kell végezniük. Az újszövetségi írók elhívásukban és apostoli megbízatásukban alkalmasságuk isteni igazolását látják. Pál így vall erről: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.
„Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát” – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal indítja Pál csaknem minden levelét, hogy félreérthetetlenül olvasói elé tárja, amit önazonosságáról és élethivatásáról vall. Hogyan és milyen mértékben befolyásolja és alakítja a hirdetett evangélium az apostol életét? Miért van az, hogy Pál az evangéliumnak életformáló szerepet tulajdonít? Érvényes-e az evangélium többi szolgájára is mindaz, amit Pál önmagáról és legközelebbi munkatársairól vall? Az előadás ezekre a kérdésekre keres feleletet.
Péntek, november 22.
16,00 – 16,30 Érkezés
17,00 – 19,00 Találkozás a Protestáns Teológiai Intézet tanáraival
Előadás és beszélgetés / Előadó dr. Kató Szabolcs (KPTI): A Próféta személye mint az elhívás
akadálya
Beszélgetés aktuális intézményfejlesztési kérdésekről (1)
19,00 – 21,30 Vacsora és kötetlen együttlét a KPTI konviktusán
Az őskeresztyén igehirdetés és teológia alapja a húsvéti bizonyságtétel a megfeszített Krisztus feltámadásáról. Az ősegyház ebben fejezte ki azt az alapvető meggyőződését, hogy a Jézus személyében és történetében megjelent üdvösség továbbra is érvényes és hatékony. Az egyház ennek a meggyőződésének hitvallásszerű formulákban adott hangot már a legkorábbi időktől fogva, melyek aztán az Újszövetség iratainak szövegében maradtak ránk.
Pages
