Akiket Isten magának elválasztott és Jézus Krisztus által a maga tulajdonává tett, könnyen gondolhatják, hogy Isten és Krisztus mellett öröm, boldogság, tisztesség és dicsőség lehet az életük. Két dolgot azonban meg kell fontolniuk. Jóllehet már az eljövendő dicsőség részesei mennyei polgárságuk alapján, mégis egész valójukkal e mulandóság alá vetett világhoz vannak kötve, és a világgal együtt szenvednek. De mivel igazi otthonuk már a mennyekben van, itt a földön pedig vándorok és idegenek, el kell viselniük azt a szenvedést is, amely a világ részéről éri őket. Természetesebb tehát, ha a keresztyén életet külső megjelenésében a szenvedés határozza meg, semmint a ragyogás és dicsőség. A keresztyének együtt viselik el a szenvedéseket, amelyek az embereket érik a világban, és elviselik azt a szenvedést is, amely a „világ” részéről éri őket, mivel nem illeszkednek bele a „világ” rendjébe.