Bábel folyói mellett: ott ültünk, [és] sírtunk is a Sionra való visszaemlékezésünkkor.
Az ott lévő [part menti] fákra: felakasztottuk lantjainkat.
Elfogóink ugyanis ének szavait kérték tőlünk ott, gúnyolóink pedig örömöt: „énekeljetek nekünk a Sion-énekből!”
Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekét, az idegenség földjén?

Ha elfelejtelek Jeruzsálem, elfelejt [engem] az én jobb kezem.
Nyelvem a szájpadomhoz tapad, ha nem emlékezem meg rólad, ha nem emelem föl Jeruzsálemet örömöm fejévé.