KT! Jubilate! vasárnapján gyűltünk össze meghallgatni Isten mai üzenetét számunkra, a Húsvét utáni 3. vasárnapon.
élet
Nem a tőlem szokásos módon vezettem fel az alapigét (Istennek az a szent igéje ami által szól mihozzánk), mert nem merném prédikációnak nevezni azt, amit most elmondok, hanem inkább csak egy szubjektív vallomásnak életről, halálról, feltámadásról. Lehet, hogy a személyes hitvallásom nem fog mindenben egyezni egyházunk hitvallásával, ezért vállalom a felelősséget.
A mai alapigéből három üzenetet szeretnék kiemelni: először arról beszélek, hogy Jézus a megszólaló Isten, még amikor hallgat, akkor is van üzenete. Másodszor arról beszélek, hogy mit mond, én vagyok a világ világossága és végül azt szeretném elmondani, hogy hogy tudom hasznosítani ezt a világosságot az életemben?
A bibliaórás csoportunkból már két teológus is az ún. vezérigéjét választotta textusként reggeli áhítatra. Én is beállok ebbe a sorba. A felolvasott ige az én vezérigém, amivel lelkésszé szentelésemkor áldott meg Édesapám. Nemcsak értelmileg, hanem érzelmileg is kötődöm ehhez az igéhez. Amikor Édesapánk meghalt és testvéreimmel beszéltünk az Édesapánkhoz fűződő emlékekről és kerestük az igét amit a gyászjelentésére írhatnánk, akkor vált világossá számunkra, hogy mindegyik gyermekét ezzel az Igével áldotta meg. A kapott áldást szimbolikusan így osztotta meg és adta át nekünk.
