A tanulmánykötet a 2018. tavaszán tartott harmadik egyháztörténeti konferencia (A „recepta religiók” évszázadai Erdélyben) előadásait tartalmazza. A tanulmányok tematikája rendkívül változatos: a 16. századi erdélyi szászok egyházlátogatási szabályainak ismertetésétől a felvidéki református egyház 1990 utáni diakóniai munkájának összefoglalásáig terjed. A konferencia és a kötet címének megfelelően több tanulmány az erdélyi protestáns felekezetek és egyházak együttélésének különböző módozatait mutatja be. Ide tartozik Buzogány Dezső tanulmánya az erdélyi szászok egyházi berendezkedéséről és a szász lutheránus egyház vizitációs szokásairól írt forrásismertetése és forrásközlése. Hasonló tematikájú Molnár Lehel tanulmánya, amelyben a háromszéki unitárius gyülekezetek 17. századi helyzetét mutatja be, illetve tisztázza azt, hogy hány gyülekezetet vesztett az unitárus egyház Háromszéken. Gudor K. Botond tanulmányában a tordai vallásbéke előzményeiről olvashatunk. Ősz Sándor Előd az erdélyi református püspöknévsorokról értekezik, Kovács Sándor Dávid Ferenc kolozsvári kerek kőről elmondott nyilvános prédikációjának történeti körülményeit tisztázza. Művészettörténeti tanulmányt közöl T. Horváth Iringó, könyv- és művelődéstörténeti tanulmányt Gordán Edina. A jelenkori egyháztörténet tárgykörében 14 tanulmány született. Ebből három tanulmány a felvidéki református egyház történetéhez kapcsolódik. Kiss Réka és Lányi Gábor a magyar kommunista államhatalom és a református egyház kapcsolatának fejezeteit tárta fel, Ballai Zoltán az erdélyi református püspökök hódolati esküiről írt jogtörténeti tanulmányt. Kovács Kálmán Árpád az 20. századi belmissziós mozgalom filozófiai hátterét foglalta össze. Ugyancsak belmisszióval foglalkozik Berekméri Árpád Róbert is, aki a marosi egyházmegye területén folyó belmissziós munka történetét ismertette.