Jenő Kiss
A második féléves lelkigondozási gyakorlat célja, hogy a gyakorló teológus tanulja a kapcsolatteremtést és a bizalomépítést, illetve a kapcsolat és a bizalom fenntartását; lelkigondozóként segítsen egy-egy bajba jutott embernek vagy családnak; alkalmazza a már elsajátított pojmenikai ismereteket, gyakorolja be és erősítse meg szakmai és személyes lelkigondozói kompetenciáit; gyakorolja a tapasztalat-alapú személyes és irányított tanulást, és építse be ezt a tanulási formát a szolgálatába.
A gyakorló teológiai hallgató ennek érdekében:
A lelkigondozási gyakorlat célja, hogy a gyakorló teológus megismerje mentora lelkigondozói gyakorlatát és szemléletét; tanulja a kapcsolatteremtést és a bizalomépítést, illetve a kapcsolat és a bizalom fenntartását; gyakorolja a megelőző lelkigondozást; alkalmazza a már elsajátított pojmenikai ismereteket, begyakorolja és megerősítse a szakmai és személyes lelkigondozói kompetenciákat; gyakorolja a tapasztalat-alapú személyes és irányított tanulást, és beépítse ezt a tanulási formát a szakmai identitásába.
Az előadások bemutatják a lelkigondozói kapcsolat, illetve beszélgetés szakmai és személyi aspektusait.
Elsőként leírják a lelkigondozói beszélgetés elméletét. Ennek érdekében ismertetik a releváns nyelvelméleteket (mediális nyelvhasználat, dialogikus nyelvfilozófia, a legfontosabb kommunikációs módozatokat (verbális, nonverbális, paraverbális), a releváns kommunikációs elméleteket (a kommunikáció különböző szintjeit, a tranzakcióanalízis koncepcióját) és a kommunikáció dinamikáját.
A reformáció fontossá tette a személyes hitvallást és a személyes kapcsolatot Istennel, Jézus Krisztussal. Az ember kilép a tömegből, és egyéni felelősséget visel hitéért, református identitásáért. Ennek immár fél évezrede. A konferencia szekciós beszélgetése arra keresi a választ, hogy milyen funkciót töltött be egykor és tölt be ma a katekézis a református identitás alakításában?
Az előadás rámutat azokra az alapvető teológiai és filozófiai nézetekre, amelyek a teremtett ember kapcsolati lényként definiálják és megkeresi, hogy milyen következményeik vannak ezeknek a nézeteknek a lelkigindozásra.
Az előadás Thomas Long 1988-ban megjelent Preaching and the literary forms of the Bible című könyvét mutatja be és gondolja tovább.
A holarchikus szemlélet a világot rétegzett világnak tekinti. Ez érvényes az egyházra is. Az egyének (személyek) hozzájárulnak a „csapathoz” (presbitérium, gyülekezet), a csapa a maga rendjén az egyénekből táplálkozik, és ugyanakkor hozzájárul a nagyobb egész, az egyház jóvoltához és küldetéséhez. Ezt a folyamatot mutatja be az előadás úgy, hogy az egyént és a gyülekezetet a részvételre (participácíó) motiválja, ami hozzájárul az egyház megújulásához.
Pages
