A korai felvilágosodás emberközpontúsága a 18. század első harmadában a filozófia mellett a teológiai tudományosságra is igen jelentős mértékben hatott. A református rendszeres teológia nagy kérdése, a predestináció a felvilágosodás eszmeiségének következtében új értelmezést nyert, amelyet a hazai peregrinusok az odera-frankfurti és a franekeri teológián ismertek meg. Az erdélyi református teológiai gondolkodás a 18. század végéig megmaradt az református orthodoxiánál, emiatt minden „újítást” elutasított és a „vétkeseket” szigorúan megbüntette. Az előadás a 18.
eretnekség
A korai felvilágosodás emberközpontúsága a 18. század első harmadában a filozófia mellett a teológiai tudományosságra is igen jelentős mértékben hatott. A református rendszeres teológia nagy kérdése, a predestináció a felvilágosodás eszmeiségének következtében új értelmezést nyert, amelyet a hazai peregrinusok az odera-frankfurti és a franekeri teológián ismertek meg. Az erdélyi református teológiai gondolkodás a 18. század végéig megmaradt az református orthodoxiánál, emiatt minden „újítást” elutasított és a „vétkeseket” szigorúan megbüntette. Az előadás a 18.
„Követvén a szent atyákat, mindnyájan egybehangzóan tanítjuk” – így kezdődik a 451-ben tartott kalcedoni zsinat Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétele, népszerű nevén: a Kalcedoni Hitvallás. A régmúlt időkből származó tanítás ma is figyelmet érdemel. A múlt az, ami megtörtént. A történelem az, amit mondunk arról, ami megtörtént. Az atyák tanítását elsősorban saját műveik alapján ismerhetjük meg; a másodlagos irodalom – még ha gyakorta idézi is a forrásokat – mindig segédeszköz marad.
