A kontextuális intergenerációs szemlélet dr. Böszörményi-Nagy Iván munkássága nyomán alakult ki. Ez a magyar származású amerikai pszichiáter, más amerikai kollégáival együtt, ott volt az úgynevezett családterápia születésénél. Böszörményi-Nagy saját szemléletet dolgozott ki, amelyet az jellemez, hogy odafigyel a családban és az azon kívül egymással élő emberek relacionális etikájának dimenziójára. Azáltal, hogy ennek a dimenziónak figyelmet szentelnek, érvényesül az embernek mint személynek az egyedisége. Bűn és bűntudat, a vétektől való mentesítés és a megbocsátás új megvilágításba kerülnek. Ez a szemlélet Martin Buber dialogikus filozófiájával és Emmanuel Levinas felelősségről szóló gondolataival rokon szellemben az ember gyógyulását („megtérését”) és rendeltetését a másik emberrel való felelős találkozásban látja. A kontextuális lelkigondozás számára itt az Istennel való kapcsolat is áttetszik. A kontextuális szemlélet nemcsak viszonyulás, hanem metodika is. Ha a lelkigondozó vagy a terapeuta megtanulja a destruktív viselkedésminták fogságában élő embert úgy megszólítani, mint megsértett embert, de ugyanakkor olyan emberként is, akinek válaszolnia kell mások vele szemben támasztott igényeire, akkor megtöri a „destruktív jogosultság” spirálisát. Erre csak a többirányú elköteleződés metodikája alapján van lehetőség, amelyben a lelkigondozó vagy a terapeuta elkötelezi magát az illető személy, illetve azok iránt, akik az illetőhöz annak kontextusában a múltból, a jelenből, sőt, a még láthatatlan jövendőből is közel állnak. „Megmásíthatatlan jogigény” – jelentős szerzők és gyakorlati munkások könyve arról, hogy miként tehetünk szert a kellő nyelvre, etikai és spirituális képzelőerőre és a többirányú elköteleződés alap-magatartására annak érdekében, hogy segíthessünk az embereknek relacionális és egzisztenciális összefonódásaikban. Azoknak szánjuk, akik hivatásuk gyakorlásában vagy önkéntesként el szeretnének gondolkodni azon, hogy mi az, ami valóban segít.