Various aspects of Paul's theology continue to be of great interest to New Testament scholars today. The results show that, despite the consensus reached, many questions remain unresolved. This is true not only for the details but also for the main chapters of Pauline theology. Further research is therefore not only recommended but essential. Comprehensive studies or clarification of specific details can be fruitful for a deeper and better understanding.
Dezső Kállay
Narațiunile despre minunile lui Iisus ocupă un loc special printre relatările evanghelice. Nu numai că exemplifică puterea extraordinară a lui Iisus, dar, încorporat în fluxul narativ al Evangheliilor, ele poartă și un înțeles teologic profund încorporat în fluxul narativ al Evangheliilor. În acest proiect de cercetare, vom explora modul în care semnificația relatărilor miracolelor este modelată și aprofundată de contextul în care evangheliștii le-au plasat. Rezultatele acestei cercetări vor fi publicate în lucrări separate.
The narratives of Jesus' miraculous deeds have a special place in the Gospel accounts. Not only do they exemplify the extraordinary power of Jesus, but, embedded in the narrative flow of the Gospels, they also carry deep theological meaning. In this research project, we will explore how the meaning of the miracle narratives is shaped and deepened by the context in which the evangelists placed them. The results of this research will be published in separate papers.
A Jézus csodatételeiről szóló elbeszélések különös szerepet töltenek be az evangéliumi beszámolók sorában. Nemcsak Jézus rendkívüli hatalmát példázzák, hanem beágyazódva az evangéliumok elbeszélő menetébe mély teológiai értelmet is hordoznak. E kutatási program keretében azt vizsgáljuk, hogy miként alakítja és mélyíti el a csodaelbeszélések értelmét az a szövegkörnyezet, amelybe az evangélisták behelyezték. A kutatás eredményeit külön tanulmányokban tesszük közzé.
Pál teológiájának különböző aspektusai ma is nagy érdeklődésre tartanak számot az Újszövetség kutatóinak körében. Az eredmények azt mutatják, hogy az elért konszenzus ellenére számos probléma nem jutott nyugvópontra. Ez a megállapítás nemcsak a részletkérdésekre igaz, hanem a páli teológia meghatározó, nagy fejezeteire is. A folyamatos kutatás ezért nem csupán ajánlott, hanem szükségszerű. Az átfogó tanulmányok vagy bizonyos részletkérdések tisztázása megtermékenyítő hatást gyakorolhat a mélyebb és jobb megértésre.
Az Újszövetség szövegállományát figyelembe véve általában igen keveset mondhatunk az ember megigazításáról, jóllehet reformátori örökségünknek megfelelően ebben foglalható össze megváltásunk titka. Egyházi gyakorlatunkban ezt a kérdést leginkább a reformációra emlékezve feszegetjük. Akkor is azt tapasztaljunk, hogy viszonylag kevés, és a fogalmi zártsága miatt alig oldható textus áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kilépve a nehézkes dogmatikai nyelvezetből a prédikáció vagy a gyülekezetnek szánt rövidebb előadás szintjén bontsuk ki azt, ami a megigazulásról világossá tehető.
A Fil 2,12–13 magyarázata két sajátos értelmezési problémával szembesít: milyen értelemben beszél Pál az üdvösség véghezviteléről a keresztyén ember lehetőségeként, amikor ő azt rend szerint Isten kizárólagos kegyelmi tettének tekinti, és hogyan viszonyítható egymáshoz az isteni és emberi munkavégzés a végső üdvösségre nézve úgy, hogy a kettő el ne nyomja egymást, az emberi cselekvés pedig ne váljon az isteni üdvmunka feltételévé.
A Fil 2,12–13 magyarázata két sajátos értelmezési problémával szembesít: milyen értelemben beszél Pál az üdvösség véghezviteléről a keresztyén ember lehetőségeként, amikor ő azt rend szerint Isten kizárólagos kegyelmi tettének tekinti, és hogyan viszonyítható egymáshoz az isteni és emberi munkavégzés a végső üdvösségre nézve úgy, hogy a kettő el ne nyomja egymást, az emberi cselekvés pedig ne váljon az isteni üdvmunka feltételévé. A szakasz kontextusbeli helye alapján felismerhető, hogy a Krisztus-himnusz és az intelmi egység között szoros összefüggés van.
A Fil 2,12–13 magyarázata két sajátos értelmezési problémával szembesít: milyen értelemben beszél Pál az üdvösség véghezviteléről a keresztyén ember lehetőségeként, amikor ő azt rend szerint Isten kizárólagos kegyelmi tettének tekinti, és hogyan viszonyítható egymáshoz az isteni és emberi munkavégzés a végső üdvösségre nézve úgy, hogy a kettő el ne nyomja egymást, az emberi cselekvés pedig ne váljon az isteni üdvmunka feltételévé. A szakasz kontextusbeli helye alapján felismerhető, hogy a Krisztus-himnusz és az intelmi egység között szoros összefüggés van.
A könyörülő Úrról festett portré meghatározó vonása Máté Jézusról szóló beszámolójának. A Mt 8,1–15 éppen ezt az alapgondolatot villantja fel elsőként az evangéliumi elbeszélések sorában, hogy egyértelművé tegye: aki hatalommal tanít Isten akaratára, és aki ezt a hatalmat kézzelfoghatóvá is teszi gyógyító tettei-ben, nos ez a Jézus, a könyörülő Úr, Isten mennyei uralmának letéteményese az emberek között. Mindezt Máté úgy juttatja kifejezésre, hogy gondosan elkerüli, hogy a Jézus könyörülő jóindulatára konkrét fogalommal utaljon.
Pages
