Az Újszövetség szövegállományát figyelembe véve általában igen keveset mondhatunk az ember megigazításáról, jóllehet reformátori örökségünknek megfelelően ebben foglalható össze megváltásunk titka. Egyházi gyakorlatunkban ezt a kérdést leginkább a reformációra emlékezve feszegetjük. Akkor is azt tapasztaljunk, hogy viszonylag kevés, és a fogalmi zártsága miatt alig oldható textus áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kilépve a nehézkes dogmatikai nyelvezetből a prédikáció vagy a gyülekezetnek szánt rövidebb előadás szintjén bontsuk ki azt, ami a megigazulásról világossá tehető. Amit hangsúlyozni szoktunk, az természetesen a megigazulás kegyelmi és az ember hit-válaszától elválaszthatatlan jellege. A kegyelem és a hit fogalma azonban egyértelműen viszonyra utal, az isteni tett és az emberi válasz viszonyára. Erre alapozva meg lehet kísérelni, hogy a megigazulás természetének megfelelően erőteljesebben kiemeljük a megigazulás viszony-jellegét.