Textus: Lk 2,8–11: „Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
evangélium
A Filippibeliekhez írott levél első fejezetében nem az evangélium fő tartalmi elemeit leíró elvi alapvetés áll az érdeklődés középpontjában, hanem az evangéliumhoz és az evangélium ügyéhez való viszonyulás, legyen szó akár a gyülekezetről, akár az apostolról és az evangélium más munkásairól, vagy éppenséggel arról a pogány környezetről, amelyben az apostol, a munkatársak és a gyülekezet az evangélium ügyét valamilyen módon képviselik.
Isten a hitet az evangélium hirdetése által ébreszti fel az ember szívében. Eszerint a keresztyén ember első tapasztalata a hitre jutás meghatározó pillanata. De mi mégsem a hitünk alapján válunk Jézus Krisztus tulajdonaivá, hanem a keresztség által. Mi az összefüggés a hit és a keresztség között? Mit "tesz" a keresztség, ami nem érhető el a hit által? Hogyan gondolkodjunk a gyerkekkeresztségről a hit és keresztség szoros kapcsolata láttán?
A kánon kialakulásának egyik alapvető feltétele a hitigazság, az ortodoxia védelme. A korai egyház többek között ezt az alapvető kritériumot alkalmazta több mint három évszázadon át, amíg az újszöveségi kánon kiristályosodott és megerősödött, úgy hogy a keleti és nyugati egyházrészben a ma Újszövetségként ismert 27 könyv vált a hit és a keresztyén életfolytatás zsinórmértékévé. A tiszta tanításért folytatott harc azonban olyan régi, mint az apostoli igehirdetés. Jól példázza ezt Pál apostol Galáciabeliekhez írt levelének első két fejezete.
Az Újszövetség szövegállományát figyelembe véve általában igen keveset mondhatunk az ember megigazításáról, jóllehet reformátori örökségünknek megfelelően ebben foglalható össze megváltásunk titka. Egyházi gyakorlatunkban ezt a kérdést leginkább a reformációra emlékezve feszegetjük. Akkor is azt tapasztaljunk, hogy viszonylag kevés, és a fogalmi zártsága miatt alig oldható textus áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kilépve a nehézkes dogmatikai nyelvezetből a prédikáció vagy a gyülekezetnek szánt rövidebb előadás szintjén bontsuk ki azt, ami a megigazulásról világossá tehető.
Jézus a világot a feje tetejére állította. Aki az evangéliumokat először olvassa, erre a következtetésre jut, s ha maga is ennek megfelelően próbál élni, elrettenőnek találja. De többszöri olvasás után, s különösen, ha szétnéz világában, rá kell jönnie, hogy a testtélétel után éppen a fordítottja történt. Jézus szembetalálta magát egy már feje tetejére állt világgal, arra NEM-et mondott, s a jövendőre nézve elhangzott a tiltás, óvás: Ne! Ő a világot talpra állította, s ma is azt akarja, hogy az visszanyerje teremtett rendjét.
Oldalak
