Manapság új teológiai tudományágként beszélnek a (keresztény) spiritualitás divatos diszciplínáról, s a teológiai curriculumba világszerte sok helyen bevezették. Ennek kapcsán újabban egy új határtudomány kifejlődésének is tanúi lehetünk, az úgynevezett missziói spiritualitás van feljövőben. Ennek elméleti és gyakorlati megalapozása és kutatása jelentős helyet foglal el főleg az ún. applied theology (alkalmazott teológia), közelebbről pedig a missziológia területén.

A kontextuális lelkigondozás gyakorlata vetette fel bennem a kommunális missziói modell nyújtotta lehetőségeket az egyház, mint terápiás közösség víziójának összefüggésében. Egyrészt arra kell fókuszálnunk, hogy a nyugati individualizmus égisze alatt, és nyomában, az ún. x, y, z nemzedékek hogyan szólíthatók meg. Másrészt az ember alapvetően négyféle egzisztenciális szorongására adott evangéliumi válasz miképpen bizonyul hitvallástételi gesztusnak egy missziói egyházmodell lelkigondozói elkötelezettségében és gyakorlatában.

A tárgy témája a kortárs teológiai párbeszéd határtudományának, a missziológiának teológiai és gyakorlati vizsgálata, megértése és elsajátítása. A hallgató egyfelől megismerkedik a missziológia fogalmával (a kérügma, koinónia és diakónia hármas egységében), valamint a missziológiára való teológiai, és a teológiára való missziológiai rálátassal és tárgyszerű reflektálással. Másfelől, a hallgató gyakorlati szempontból betekintést nyer a misszió és egyház kapcsolatának és a misszió egyházi gyakorlatának legfontosabb kérdéseibe.