A keresztyén lét nem jöhet létre Krisztus-prédikáció nélkül. A prédikálás a Szentlélek kitöltetésének a következménye, benne maga a Lélek hat: megítél és új lehetőséget kínál. A megtérés az ítélet/felmentés hallása révén jön létre: késztető-kényszerítő felismerés, rédöbbenés, nem szabad és független emberi döntés. A keresztség a keresztyén lét döntő mozzanata: Krisztus tagjává tesz, betagol az ő testébe. A "Jézus Krisztus tulajdona vagyok" vallástétel csak a keresztség felől valós. Aki megkereszteltetett, részesedik a Szentlélekből, hiszen a Krisztus-testet az egy Lélek élteti.
keresztség
A keresztsgé a bűn és halál uralma alól átvezet a kegyelem és igazság uralma alá. A keresztségben Krisztushoz köttetünk, vele együtt halálra adatunk, hogy így átjutva az ítéleten, belé oltatassunk, és a Krisztus-testben Isten hatalma és oltalma alatt új életet élhessünk.
Baptism and Lord’s Supper are the oldest and most fundamental practices of the Christian Church. From the outset, the covenant has been very important for the foundations of the practice of child baptism. Today, the practice of baptizing children is called into question, because as autonomous individuals they do not have the opportunity to make their own decisions. What does this mean for the perception of baptism and the theology of baptism at a time when autonomy of the subject is paramount and the notion that one is part of a community plays much less of a role? Another question, which is being discussed to this day, is what happens when one is baptized. How is salvation mediated in the ritual? On the basis of central texts, a cross-section of the Reformed theology will be offered over the centuries.
The objective of this study is not to provide an exhaustive theological analysis, but to explore the multifaceted implications—biblical, historical, theological, ecumenical, and ecclesiastical—that are essential for forming a well-rounded perspective on the contentious issue of rebaptism that has sparked considerable debate within our Church community.
A címben megfogalmazott kérdés Pál apostol Rómaiakhoz írott levele 6. részének 3. versében egészében így hangzik: Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? A levél címzettjei már megkeresztelkedtek, már megvallották Krisztusba vetett hitüket. A szertartáson már egy ideje túl voltak, de még mindig nem értették annak a lényegét. A víz alá merítkezés vagy az azzal való meghintés nem teremtett belőlük egycsapásra, mintegy varázsütésre, tökéletes keresztyén férfiakat és nőket. De tanulni sohasem késő.
"A keresztség emlékezetünkben tartja és megújítja Istennek azt a hatalmas jótéteményét, amelyet a halandó emberi nemzet iránt tanúsított." (II.Helvét Hitvallás, 20)
A páli textusok arról tanúskodnak, hogy az apostol a keresztségről mély értelemben beszél, amikor azt úgy magyarázza, mint amelyben Krisztussal együtt meghaltunk a régi világ számára, hogy már e mostani világban új életet nyerjünk Isten előtt, az Ő ereje által. Üdvösségünk reménységének a már elnyert új élet az alapja.
Isten a hitet az evangélium hirdetése által ébreszti fel az ember szívében. Eszerint a keresztyén ember első tapasztalata a hitre jutás meghatározó pillanata. De mi mégsem a hitünk alapján válunk Jézus Krisztus tulajdonaivá, hanem a keresztség által. Mi az összefüggés a hit és a keresztség között? Mit "tesz" a keresztség, ami nem érhető el a hit által? Hogyan gondolkodjunk a gyerkekkeresztségről a hit és keresztség szoros kapcsolata láttán?