Az ugariti szövegek 1928-as felfedezése hatalmas szenzáció volt az 20. század első felében. Nemcsak egy nyugat-sémi kultúra írásos, szellemi örökségét fedezték fel Rasz Samra törmelékei alatt, hanem a vallásos szövegek istennevei a legnagyobb mértékig megegyeztek az ÓSZ-ben Jhwh mellett olvasható istennevekkel. Az ÓSZ-ből ismert „kánaáni” istenek, hirtelen megelevenedtek mítoszok, eposzok, rituálék és más kultikus szövegek ékírásos agyagtábláin. Nem maradhatott el a tudományos ováció, amely röviddel a felfedezés után Mezopotámia helyett Ugarit felé fordította figyelmét. Ebben az időben olyan munkák születtek, amelyek nagyon sokszor az ószövetségi igehelyeket ugariti idézetekkel magyarázták, ugariti szövegek kontextusába helyezték azokat. Ilyen volt pl. a háromkötetes Ras Shamra Parallels, Kuhnigk Nordwestsemitische Studien zum Hoseabuch című könyve, vagy éppen Dahood zsoltárkommentárja a The Anchor Bible sorozatban.
Az ellenállás sem maradhatott el. Rendtorff élesen tiltakozott az ellen, hogy az izraeli szövegeket ennyire mechanikusan egy térben és időben távol eső szövegkorpusszal hasonlítsák össze. Helyette a föníciai kultúrát ajánlja az összevetés alapjául. Ezzel elindult egy második Babel-Bibel Streit, ami lényegében még ma is érezteti hatását. Szükség volt és szükség van tehát az összehasonlítás egy újabb megalapozására, amely immár nem elégszik meg azzal, hogy az összehasonlítandó kultúrák közös kiindulóponttal rendelkeznek.
Ebben a tekintetben két támpontunk lehet. Dietrich és Loretz az ugariti ábécé kutatásában rámutat arra, hogy az ugariti hangkészlet, mely 30 hangzót különböztet meg, megegyezik egy Bét Semesben talált ábécével, azaz egy izraeli területről származó ábécével. Mivel Ugaritban létezik egy 22 hangzós ábécé is, arra a következtetésre jutnak, hogy az ugariti szövegekért felelős királydinasztia egy olyan területéről vándorol ki és jut hatalomra Ugaritban, ahol hasonló hangkészlettel rendelkeztek, esetleg ahhoz közeli nyelvet beszéltek. Kutatásaiktól függetlenül a mítoszok és eposzok helyneveinek vizsgálata alapján egy másik tudós, Margalit arra következtetésre jut, hogy a mitikus események színterei szintén a kánaáni helységek, amely így arra utal, hogy a szövegekben fellelhető hagyományok erről a területről eredeztethetők. A két megfigyelés ugyanabba az irányba mutat: az ugariti szövegekben fellehető hagyományok egy az Izraelhez térben közel eső régióból származnak, amelyek így elegendő alapot szolgálnak a két kultúra szövegeinek egy módszertanilag megalapozott összehasonlításához, amelyben természetesen figyelembe kell venni egy ilyen összehasonlítás határait. Az tanulmány az ugaritológia ezen új eredményeit kívánja a magyar tudományos közönség elé tárni.