Ez az előadás Péter első levelének azon összefüggéseit emeli ki, amelyekben a szerző a keresztyén identitás eszkatologikus megalapozását nyújtja. Ennek az identitásnak a sarokpontját pedig az 1Pt 2,2-ben találjuk: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre”. Amint látni fogjuk, ezek az összefüggések a homo viator kérdésfelvetéseivel metszik egymást, de bizonyos ponton azt meg is haladják.
Éles Éva
Pünkösd az ablaknyitás ünnepe. A Szentlélek kitöltetése után a zárt ajtók és ablakok megnyílnak jelt adva arról, ami a szívekben is végbement. Megnyílik valami, ami régóta zárva volt. Rávetül a fénynyaláb valamire, ami sarokba és sötétségbe szorulva várakozott. Valami szivárogni kezd nagyon mélyről, és belülről csiklandozza a kifacsart tanítványi testet. Kölcsönhatásba lép egymással erő és erőtlenség. Lélek-ozmózis születik. Az ember lángolni kezd, végre nem a szégyentől. Felbuzog a Lélek kiégetve belülről minden hulladékot, haszontalanságot, a múlt hordalékait. De mi marad utána?