Minden kezdet alkalmával Istent illeti a gondolat. Hadd nevezzük el eulógia vasárnapjának ezt a mait: amikor útjára indul egy terv, egy tanév, egy levél, egy üzenet, egy bátorítás legyen első szava eu-logia, eu-logétosz, jó-mondás, így kapcsolódva be a teremtés rendjébe, hiszen amikor útjára indítja a világunkat az Úr: eulógiát zeng – cantus firmusként – íme, minden milyen jó!

A sziklára épült, Szicília történelmének hordalékaival felékesített Enna városa jelezte, hogy nemsokára a Palermo-Catania autópálya festményszerű Etna-panorámája bukik elő és bűvöl el legalább egy órán át, míg a reptérnél elfogy az utunk és a dolce vitánk. Ennát már messze elhaladtuk, az Etnát viszont hiába kerestük, köddé vált. A homályos, triviális kontúrokon csúszkáló pillantásunkat semmi nem akasztja meg. Borús az idő, sok a felhő – gondoljuk, és elfogadjuk, hogy most elmarad az Etna-kényeztetés. Az utasfelvételnél kiderült, hogy az Etna reggel nyugtalanul ébredt.

Péter levelei múlt századbeli rehabilitációja a szöveg és hagyomány kapcsolatának feltárására is kihatott. A szakirodalom megállapítása szerint nincs az Újszövetségnek még egy olyan levele, amely annyira támaszkodna a hagyományra, mint Péter első levele.1 Ebben a tanulmányban azt vizsgáljuk meg, hogy mit jelent ez a megállapítás az 1Pt 5,8–9 vonatkozásában. Tehát célkitűzésünk az 1Pt-ben ábrázolt ördögkép hagyományanyagának vizsgálata a szövegkörnyezetben elfoglalt helyének és szerepének figyelembevételével.

Isten Országa legátfogóbb fogalma az Újszövetségnek – visszavetülésben az Éden kertig terjed, és majd az eszkatonban teljesedik ki. Isten uralmára, királyságára, országára vonatkozó távlatok bennünket ott indítanak cselekvésre, ahol vagyunk: a családban, a gazdaságban, a kultúrában és természetben, a politikában és egyházban – mert mindenütt csak egy a szükséges: keressétek először az Isten országát.