Éles Éva
Pünkösd az ablaknyitás ünnepe. A Szentlélek kitöltetése után a zárt ajtók és ablakok megnyílnak jelt adva arról, ami a szívekben is végbement. Megnyílik valami, ami régóta zárva volt. Rávetül a fénynyaláb valamire, ami sarokba és sötétségbe szorulva várakozott. Valami szivárogni kezd nagyon mélyről, és belülről csiklandozza a kifacsart tanítványi testet. Kölcsönhatásba lép egymással erő és erőtlenség. Lélek-ozmózis születik. Az ember lángolni kezd, végre nem a szégyentől. Felbuzog a Lélek kiégetve belülről minden hulladékot, haszontalanságot, a múlt hordalékait. De mi marad utána?
tíz szűz példázatának szó szerinti olvasata nem közvetít antropológiai ismeretet. A példázat célja nem a tudósítás, hanem a bevonás. Az eszkatológiai-antropológiai elemzés a példázat többé-kevésbé allegorikus szintjéhez kötődik, noha amennyire lehetett, arra törekedtem, hogy lehetőleg minimáli-san érvényesítsem az allegorizálást. Nem közvetít, de közvetíthet. Viszont megragadva ezt a lehetőséget lényeges szempontokat fedtünk fel az emberi döntés, az idő, a szüzesség, illetve az okos–balga ellentétpár apropóján, amelyek összességében koherensen viszonyulnak a bibliai emberszemlélethez.
Egy-egy ünnep jelentőségét, mélyebb értelmét sokszor a gyerekekkel való beszélgetés fedi fel. Keresd meg a környezetedben a legkisebbet és hallgasd meg milyen mondanivalója van az ünnepről. Jézus is szamárcsikót kerestetett tanítványaival. Vallásórán az eddigi gyakorlattól eltérően azt mondtam a gyerekeknek, hogy a virágvasárnapi tömegből színezzenek ki egy olyan szereplőt, akiben magukat ismerik fel, aki szimpatikus nekik, esetleg, akivel szívesen azonosulnának, a helyébe lépnének. Megdöbbenésemre, több gyerek Jézust választotta. A szamárháton ülő Jézust. Miért éppen őt választottad?
Pages
