A felolvasott ige a Hegyi Beszéd (Mt 5–7) egyik legvitatottabb, legkényelmetlenebb részét képezi, amolyan szorongásra hajlamosító igerész. Igen találó ez a megnevezés: Hegyi Beszéd. Nemcsak a földrajzi kontextus miatt, hanem azért is, mert valóban kihegyezett, kiélezett intelmek, buzdítások sorakoznak szorosan egymás mellett. Az utolsó két antitézist tartalmazza a felolvasott igerész. Az antitézisek (műfajilag és tartalmilag) mind mind azt üzenik, hogy Jézusnak a világban való megjelenésével a megszokott (lekerekített, lecsiszolt) rend szálanként felbomlik. Nemcsak a kultuszközpontban, Jeruzsálemben a szent hegyen, a szakrális térben, hanem ahogy a példák mutatják a profán világ minden szeglete érintve lesz. Kint a mező, a mindennapi, megszokott tevékenységek – menj el vele két mérföldre. A bíróságon, hivatalos ügyek rendezése – add oda felsőruhádat. És ott is, ahol talán a legkevésbé számítanánk rá, igen az egyik legprofánabbnak tartott valóságig, a testünkig elhatoló szándék és akarat: tartsd oda a másik orcádat is. Semmi ne maradjon érintetlen, semmi nem marad érintetlen ettől az átható változástól.

„Hallottátok, hogy megmondatott… én pedig azt mondom”. Ez az én, amely beleszületett ebbe a világba egyre frissebben, újszerűen beszél Isten akaratáról. A törvény és a hagyomány alig tud lépést tartani ezzel a friss beszédmóddal, melynek lényege: Jézus hajthatatlan abban, hogy igent mondjon Isten akaratára. Se kevesebbről, se többről nem szól Jézusnak ez a beszédmódja, ami nagyon hangsúlyos a felolvasott igében. Arról szól, hogy korábbi tájékozódási pontok megkérdőjelezése által egyszerűen nyitottságot teremt bennünk és a másikban. A tájékozódás elbizonytalanításával újraorientál bennünket. Ezt a nyitottságot kétféle módon teremti, mozdítja elő Jézus: provokáció és intuíció által. Ezt a kétféle módot, annak elemeit nézzük meg közelebbről röviden a továbbiakban.

Nyitottság – provokáció által (38–42v)
Jézus az első antitézissel aláhúzza: Isten akarata radikálisan védi az embertársat. A szemet szemért, fogat fogért parancs is az élet védelmét szolgálta, még ha nehezen felfogható, vagy lekövethető számunkra. (vö. 1Móz 9,6; 2Móz 21,23; 2Móz 24,20; 5Móz 19,21). De ez a törvény volt az, ami az öntörvényű bosszúállásnak vagy igazságszolgáltatásnak kívánt határt szabni. Ennek megkérdőjelezése mögött a hasonlót a hasonlóval (ius talionis) való viszonzásnak, a vétek és a büntetés pontos megfeleltetésének érvénytelenítését célozza meg Jézus, amely majd a kereszten tetöződik be. Ez a világ sem méltó az emberhez, amelyet ez a „jótékony” parancs szabályoz. Ugyanis a hasonlót a hasonlóval való megtorlás nem tudta elhárítani a bosszú kegyetlen túlkapásait. Jézus korában ezt már pénzbeli kárpótlással is helyettesítették. Sőt azt kell mondanunk, hogy az ember a bosszúfantáziák terén kimagasló teljesítményeket tud nyújtani (lásd a filmek elképzelt bosszújeleneteit). Ez a minta öröklődik kultúráról kultúrára, a civilizáció magasabb fokain is, ahogyan közmondásaink, szólásaink is mutatják: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Megőriztük ennek a logikának a nyomait, működéseit, és jól megfér keresztyén értékrendünk árnyékában.

Mire buzdít Jézus? Mire irányítja a figyelmet? Nyilván a példákat külön külön is ki lehet bontani, drága üzeneteket hordoznak. Az arcul ütés – az egyik legsúlyosabb megszégyenítő, megalázó helyzetre utal (vö. "Az ember arca a lélek virága. Aki az arcot megüti, a lelket üti meg" - Gárdonyi Géza). Az alsó és felső ruha az adóssági tárgyalásra utal, az egy mérföldnyi útra való kényszerítés pedig feltételezhetően arról szól, hogy a római katonának a felszerelésében segédkezni kellett. Abbahagyni, megszakítani a folyó tevékenységeket és segíteni a katonának a cipekedésben. A példák összefoglalóan a megvert, bántalmazott kisemberek tapasztalatait tükrözik, akiket adóssági perek fenyegetnek és akik idegen megszállás alatt szenvednek.

Üt, pereskedik, elvesz, kényszerít, kér – ezek a megszegényítések, megrövidítések, megalázások, igazságtalanságok, amelyeket ezek a dörgedelmes igék kifejeznek, körülvesznek minket, ma is ott vannak a környezetünkben. Ha nem is ennyire kiélezetten, de ott vannak a rejtett, álcázott (dehumanizáló) erőszakspirálok – amelyeket oly gyakran mi magunk rajzolunk tovább. Mi erre a válasz? Tiltakozás a nagyon látványos gonoszság és erőszak ellen, de a szokványos, normalizált, szabványosított, lekerekített erőszak ellen. Ez a tiltakozás nagyon személyes, egyéni terekben apró lépésekkel tud megvalósulni (lásd az ige egyes szám második személyű beszédmódját), ezért a provokáción túl megnő a szerepe egy másik motívumnak: az intuíciónak.

Nyitottság – intuíció által (43–48v)
Az ige második antitéziséhez köthető az intuíció, mint megküzdési mód. Az antitézist ezekkel a szavakkal vezeti be Jézus: „szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet”. A mondat első fele ismert az Ószövetségből, a folytatást gyűlöld ellenségedet így leírva nem találjuk, parancsként, normaként megfogalmazva, de nyilván vannak olyan szövegek (bosszúzsoltárok), történetek (kánaániták elleni rendelkezések), amelyek közvetett módon kapcsolódnak ehhez a parancshoz.

A provokáció és intuíció egymás mellé helyezése jól kifejezi azt, hogy a többnyire külsőségekben megmutatkozó másfajta viselkedésen is túl kell menni: nevezhetjük ezt a harmadik mérföldnek (keresztyén maximalizmus és perfekcionizmus). Nem arról van szó, hogy egyszercsak megrázza jól magát az ember és onnan kezdve mindent gyakorlatba tud ültetni. Ez sokkal inkább egy ráhangolódási folyamat. Szombaton szállítottam Katonából Földvárra a vallásórásokat. Kérdem a hétéves vallásórástól: hol maradt a négyéves kistesód? Kiderül, hogy elektromos ATV-t kapott ajándékba, és attól nem lehet elszakítani őt. – Legközelebb légy kitartóbb és ne add fel olyan könnyen a győzködést! – bátorítottam. – Igaza van, muszáj lesz, mert Ati bűnös. Kíváncsivá tett ez a gyermeki válasz, ami a sajátos megfogalmazás ellenére is – sokszor nyakon csípi a lényeget és tovább kérdezősködtem. Lassan kiderült, hogy a kistesó bűnös, mert még nincs ráhangolva a keresztyén értékekre. Még nem tanulta mit jelent hetvenszer hétszer megbocsátani, a türelemre, kedvességre, játékok megosztására, gúnyolódásokról való leszokásra még nem kapott olyan kiképzést, mint amilyet ő az évek során. A négyéves szimbolikusan még a régi világ törvényei szerint él – a nagytesó pedig a vallásórák, tanítások, istentiszteletek által egyre inkább ráhangolódik egy másfajta működésre, viselkedésre.

A harmadik mérföld továbbá óv attól, hogy a provokatív, nemes cselekedeteink – jogainkról való lemondás, mások igényeinek előtérbe helyezése, elnyomó hatalmakkal való buzgó együttműködés, ellenség kiszolgálása ne váljék felszínessé, hatásvadászattá, vagy éppen lélektelenné. A provokáció intuíció nélkül passzív agresszió, az intuíció provokáció nélkül pedig amolyan plátói ellenség-szeretet.

Szeressétek és imádkozzatok értük! – az intuíció két sarkalatos pontja. Ez a keresztyén maximalizmus és perfekcionizmus (legyetek tökéletesek!), amely nemcsak külsőségekben akar többet láttatni és felmutatni, hanem az is fontos lesz, visszatérve az ige példáihoz: hogy a második mérföldet milyen belső tartással, indulattal teszed meg. Szeretettel és alázattal fegyverezd le az ellened ármánykodókat. Ez az, amit már sem önamgamért, sem a másikért, hanem azért teszem, mert az Atya kéri, az Atyáért. Ne feledjük: a rómaiakat nem lehetett gyűlölettel legyőzni – a rómaiakat igehirdetéssel és szolgálattal lehetett felülmúlni.

Ott van ebben a felszólításban másrészt, hogy törekedj minél több oldalról ránézni (transzgenerációs, rendszerszemlélet, kontextuális szemlélet – mind azt sugallják, hogy összetett az emberi létezés, ezért minél több oldalról rátekinteni) azokra, akik bántanak, a jókra és a rosszakra, ezt a polarizáltságot, ami a szuperválasztások évében még inkább felerősödik és nyomaszt minket – ezt a polarizáltságot ragadd meg minél több oldalról, és nézd meg mi történik. A szeretet és az imádság szemüvegén – jó vastag dioptriás szemüvegen keresztül is próbáld meg szemlélni és nézd meg mi történik. Miközben imádkozol érte kezd az ellenség egyre kevésbé ellenségnek kinézni.

Az intuíció azt is jelenti, hogy nemcsak a törvény képes az Atya akaratát kifejezni. Nem elég a tízparancsolatot könyv nélkül tudni, a parancsokat olykor kényszeresen meg- és betartani – szét kell nézni a világban is. A parancsok betűjét létrehozó isteni lelkület, az Atya akarata közvetlenül is feltárul. Nézz körül. Mi az, amit szabad szemmel látsz? Hogy az Isten felhozza napját jókra és gonoszokra egyaránt, esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt (lásd: Szabó T. Anna: Az ég zsoltára). A ma reggeli napfelkelte, a múlt heti eső is mind hirdeti: feltétel nélkül szeret az Atya – és ő a kezdeményező: a gonoszakkal, hamisakkal szemben és a jók esetében is. És ha ő nem zárja el az áldás csatornáit, akkor nekünk sem szabad: a rajtunk keresztül áradó, érkező áldásokat, jó szókat, a megbocsátást, gyógyító jelenlétünket nem zárhatjuk el a másik ember elől. Nem tartogathatjuk csak az A-kategóriás emberek számára. Itt is megtöri Jézus a hasonlót a hasonlóval való szeretet-modellt, ahogy korábban a hasonlót a hasonlóval bosszú-modellt. Azt mondja az ige, hogy a hasonlót a hasonlóval szeretet-modell nem jutalmazó, ami úgy is értendő, hogy kikopik belőle a kihívás jelleg, és megrekeszthet egy szinten.

Zárásképp egy személyes élményemet említem meg, ami kapcsolódik az ige mondanivalójához. Piacra mentem palántákat vásárolni. Tréfás kedvemben voltam, mondtam a piaci kofának, hogy megkérem szépen, adjon nekem olyan paprika palántát, amely a legsilányabb, legrosszabb, leghitványabb földben is nagyra nő, virágba borul és sokat terem. A paprika az, amivel minden évben újrakezdjük, kevés sikerrel és bátorítjuk egymást férjemmel, hogy ne adjuk fel, hátha lesz idén áttörés, sikeresen meghekkeljük a földet. Elmosolyodott ő is, mindenki körülöttem. A válasza a következő volt: - Tudja, magunk között, gazdálkodók között él egy mondás: Nincs rossz föld, csak rossz gazda. - Egyet tudok érteni magával. A szívemhez nőtt ez a riposzt, kedves replika, amivel felrázta, meghekkelte a lekerekített világomat. És 20 paprika palántával indultam haza – úgy hogy otthon már volt legalább 30. Hátha az idén jobb gazdái leszünk a palántáinknak.

Ott voltak ebben az igében a jézusi provokációk és intuíciók, amivel felkavarja, meghekkeli a lekerekített világunkat, álcázott, rejtett erőszakspiráljainkat – hogy lássuk meg az ellenségben is a felebarátot, és lássuk meg, hogy tökéletes Gazdája van ennek a világnak. Mi ennek a Gazdának a fiai és leányai, palántái lehetünk, és akinek gondozását azért élvezhetjük itt és most ezen a reggelen, hogy békekövetek lehessünk. Nem a világ másik féltekén, hanem békekövetek azon a talpalatnyi földön, ahol élünk és mozgunk és amit ma is bejárunk. Ámen.

Imádkozunk, Urunk, különösképpen azokért most, akikkel nagy harcaink vannak. Akik valamilyen módon megrövidítettek, fenyegettek vagy bántottak minket, és akik miatt harag, keserűség és gyűlölet emészti a szívünket. Add meglátnunk, hogy általuk próbálod a hitünket és szeretetünket. Megvalljuk, sokszor belefáradunk abba, hogy odatartsuk a másik arcunkat. Sokszor kudarcot vallunk, de kérünk te ne add fel. Taníts, Urunk, hangolj rá a megbocsátásra, a kezdeményező és feltétel nélküli szeretetre, hogy méltósággal tudjuk elviselni a nehéz helyzeteket. Könyörgünk a vizsgázókért, akik számot kell adjanak tudásukról. Segítsd őket, hogy a befektetett munka megtérülhessen. Tanév vége fele haladva hálát adunk a diákokért, a tanárokért, akik küzdöttek az elmúlt évben, és törekedtek hogy a tudás és nevelés által jobbá tegyék a világot, előbbre vigyék a világot. Ámen.

Szemléltetés:

Szabó T. Anna: Az ég zsoltára

Perelj, uram, perlőimmel?
Felelj, Uram, felhőiddel.
Mondd, hogy rend van a világban,
felejtsem, amiket láttam.

Nehéz lenni, tudod, Uram?
Szívünk-szemünk úgy tele van
fájdalommal, szenvedéssel,
amit nem érünk fel ésszel.

Körülöttünk annyi zaj van.
A testtel is csak a baj van.
A lélek meg – szent a lélek,
de nem éli a szentséget.

Kő a szívünk, fáradt, nehéz,
szemünk csak a képekre néz,
tükrök közé vagyunk zárva,
nem látunk ki a világra.

Itt lent perbe vagyunk fogva,
perlőnk fölénk magasodna,
túlkiabál, elküld haza,
hiába, hogy nincs igaza.

Perelj, Uram… – Nem, ne perelj.
Inkább csak felhőket terelj:
a változó világ képét –
ezzel hozd fölénk a békét.

Felelj, uram, felhőiddel,
vértezz fel a kellő hittel,
hogy törvényed ne feledjük,
eged alatt legyünk együtt,

tanuljunk világot látni,
indulatainkkal bánni,
nem bújkálni, mint a gyermek,
viselni a közös terhet,

éljük át a mások részét,
legyen bennünk újra részvét,
legyen bennünk hit, alázat.
Égből építs nekünk házat.