Az újszövetségi erénykatalógusok az evangélium által átalakított élet látható mintázatai. A mai egyház feladata a katalógusok identitásképző erejének kibontása. Ezek a jegyek egyszerre erősítik a közösség belső egységét és igazolják annak missziós hitelességét a világ előtt.
Éles Éva
Keresztelő János a nyugati és keleti keresztyén liturgia egyik legkiemelkedőbb alakja: Jézus és Mária mellett az egyetlen szent, akinek nemcsak a mennyei, hanem a földi születésnapját is megünneplik (dies natalis). Élete és vértanúsága mind a nyugati, mind a keleti keresztyénség számára alapvető jelentőségű, mégis eltérő liturgikus hangsúlyokkal és ünnepi renddel emlékeznek rá.
Azt mondtam: egyszer majd megírom létezésem elviselhetetlen könnyűségét. 1988. december 24-én születtem, szenteste. Világköszöntő sírásomat a puha, lágy anyai szavak és az éjjeli harangok kisded-szerenádja csillapította. „Nevezd őt Évának!” - szólt szigorúan a szilágycsehi gárda.
Mesélnék a fámnak,
Hallani rég várja:
Van-e életed, levegőd
A vörösfényes bolygón?
Máté evangéliuma egyedülálló módon tudósít nemcsak a sötétség beálltáról, a kárpit kettéhasadásáról és a százados hitvallásáról, hanem ezek közé egy különleges beszámolót is beékel egy bizonyos földrengésről és az elhunyt szentek feltámadásáról. Mennyire tekinthető eredetinek és milyen célt szolgál ez a látványelemeket hordozó bővítmény a szövegegységen belül? Hogyan kell nekünk ezeket a jeleket értenünk és értelmeznünk?
A 2024-2025-ös tanév akadémiai istentiszteleteinek igehirdetési terve Péter első és második levele alapján
Pontosan 10 nap van szentestéig.
„Torkomban lüktet közeled, Uram.”
Meggyújtottuk a harmadik, a rózsaszín gyertyát, a horizonton túl már karácsony ragyog, napokon belül kezdődik a bűnbánati hét. Finom ötvözése ez az időszak a vigasztalásnak és növekvő hiányérzetnek; a kimerültségnek és izgatottságnak; a maroknyi reménynek és tengernyi rendezvénynek, a megérkezéseknek és elindulásoknak.
Éles Éva Péter első levele mint a bibliai és a gyakorlati teológia metszéspontja. A levél szövegének és teológiájának homiletikai jelentősége című kötete különleges helyet foglal el a teológiai szakirodalomban. Egyedisége abban rejlik, hogy összekapcsol egymással két fontos teológiai területet: az újszövetségi szövegértelmezést és a prédikálás elméletét.