Mindnyájan egybehangzóan tanítjuk. Az óegyház dogmatörténete

István Pásztori-Kupán: Mindnyájan egybehangzóan tanítjuk. Az óegyház dogmatörténete. Kolozsvár: Napoca Star 2010. 231 pp.

Jelen kötet a 381-es második egyetemes zsinat utáni fejleményektől a 451-es kalcedoni negyedik ökumenikus zsinatig tárgyalja a dogmafejlődés kérdéseit. E hetven küzdelmes esztendő egyaránt bővölködik magasztos pillanatokban és aggasztó fordulatokban. A bemutatás követi az előző kötet módszerét: a forrásokat eredeti nyelven és magyar fordításban is megszólaltatja. A 431-es efézusi és a 451-es kalcedoni zsinatok elvi nyugvópontra juttatták az óegyház Jézus Krisztusról szóló tanítását. Dogmatörténeti szempontból ugyanannyira jelentősek, mint a Fiú és a Szent Lélek isteni mivoltát tisztázó 325-ös niceai és a 381-es konstantinápolyi zsinatok. Az első négy ökumenikus zsinat létrehozta azt a tanbeli keretet, amelyen belül az ortodox teológiai gondolkodás továbbfejlődhetett. Ezek a hitvallások és meghatározások képezik a római katolikus, a görög-keleti és a protestáns egyházak közötti párbeszéd közös dogmatikai alapját. A 451-es Kalcedoni Meghatározás (Definitio Chalcedonense) a klasszikusnak nevezhető óegyházi kor teológiai felépítményének záróköve. Ide nyúlnak vissza a későbbi teológiai disputák gyökerei, beleértve a XVI. századi úrvacsoravitákat is. Az atyák korának alkonya egyben naplemente is, és amint illik a naplementéhez: tündöklő színekkel gyönyörködtet. Az első öt század teológiai hagyománya a reformáció szempontjából is elhanyagolhatatlan értékű, egyetemes keresztyén örökség. A reformátorok szinte egyetlen mondata sem érthető, illetve nem értelmezhető az atyák írásainak és lelkiségének ismerete nélkül. Amiképpen a teremtéstörténet alapján a föld azé, aki azt „míveli és őrzi”, azonképpen az örökség is annak jár, aki kész felvállalni, ápolni és hűségesen továbbadni azt.

Course using this publication

Az alábbi kurzus órái bibliográfiai tételként hivatkoznak a fenti publikációra.

History of Doctrines II