Mivel magyarázható a keresztyénség eredete, és mi az oka annak, hogy éppen abban a formában jelent meg, amelyben látható? E felvetésekre válaszolva – amelyeket nem kerülhet meg egyetlen történész sem – N.T. Wright neves Újszövetség-kutató a központi kérdésekre irányítja figyelmét: Mi történt valójában húsvétkor? Mire gondoltak az első keresztyének, amikor állították, hogy a názáreti Jézus feltámadt a halálból? Mit mondható el ma e feltámadáshitről?

Üdvtani szempontból a keresztyén teológia mindenekelőtt Krisztus kereszthalálának hasznát hangsúlyozza. Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, halálával kibékített bennünket Istennel, kereszten kiontott vérével megigazulást szerzett mindazoknak, akik hisznek benne. Krisztus feltámadásának üdvtani jelentőségét jobbára a halottak eszkatologikus (végidőbeli) feltámadásával kapcsolatban hangsúlyozzunk a halál felett aratott diadal valóságaként: ha Krisztus feltámadt a halálból, bizonnyal feltámadnak a halottak is, mivel Ő az első zsenge (vö. 1Kor 15,12.20).

A Filippi levél 2. fejezetének Krisztus-himnusza számos kérdést vet fel nemcsak keletkezésére nézve, hanem a Filippi levél okfejtésében betöltött szerepe szempontjából is. Mennyiben tekinthető a himnuszban leírt Krisztus-esemény példaként a keresztyének számára? Jézus megaláztatása és engedelmes kereszthalála példaértékű lehet az alázatos és engedelmes keresztyén élet alakításában, de a Krisztus-esemény leglényegesebb mozzanatai nem vontakoztathatók a keresztyén életre. Mi tehát a helye és jelentősége e szakasznak Pál etikai érvrendszerében?

Jézus feltámadásáról szóló keresztyén híradás történelmi gyökereinek bemutatása N. T. Wright The Resurrection of the Son of God c. könyve alapján

Mivel magyarázható a keresztyénség eredete, és mi az oka annak, hogy éppen abban a formában jelent meg, amelyben látható? E felvetésekre válaszolva – amelyeket nem kerülhet meg egyetlen történész sem – N.T. Wright neves Újszövetség-kutató a központi kérdésekre irányítja figyelmét: Mi történt valójában húsvétkor? Mire gondoltak az első keresztyének, amikor állították, hogy a názáreti Jézus feltámadt a halálból? Mit mondható el ma e feltámadáshitről?

Üdvtani szempontból a keresztyén teológia mindenekelőtt Krisztus kereszthalálának hasznát hangsúlyozza. Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, halálával kibékített bennünket Istennel, kereszten kiontott vérével megigazulást szerzett mindazoknak, akik hisznek benne. Krisztus feltámadásának üdvtani jelentőségét jobbára a halottak eszkatologikus (végidőbeli) feltámadásával kapcsolatban hangsúlyozzunk a halál felett aratott diadal valóságaként: ha Krisztus feltámadt a halálból, bizonnyal feltámadnak a halottak is, mivel Ő az első zsenge (vö. 1Kor 15,12.20).

A páli etikai intelem ráépülhet a krisztológiára, az üdvtanra, a sákremantumokról és a Szentélekről szóló tanításra, vagy akár az eszkatológiára is. Mindez végső soron azt tanúsítja, hogy az apostol, különböző írányból közelítve meg az egyes etikai problémákat, mindig az isteni üdvtettre épülő keresztyén létmeghatározottság alapján inti és bizdítja a gyülekezeteket.

Jézus maga hívja el a tanítványait, és arra kötelezi őket, hogy kövessék őt. A követésnek azonban mensszemenő köetkezményei vannak: a tanítványnak készen kell állnia arra, hogy mindentől, ami addig meghatározta az életét (család, foglalkozás,otthon, anyagi javak), távolságot tartson, sőt teljesen lemondjon Jézusért. Hogyan értelmezhető a Jézus követésének e kemény feltétele?

A Római levél kulcsfontosságú textusai alapján kimutatható, hogy a keresztyén ember új élete Istennek a Jézus Krisztus halála által tanúsított szeretet-tettén felgerjedt, az Ő szeretete által fenntartott és folyamatos mozgósítás alatt megélt bizalmi lét, amely Istenre hagyatkozik.