Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje címmel szerveztek konferenciát 2014. szeptember 29-én, hétfőn a Protestáns Teológiai Intézet Dísztermében. Az Intézet nevében dr. Rezi Elek rektor köszöntötte a konferencia résztvevőit. A konferencia témájára reflektálva a rektor elmondta, hogy az etika rávezet arra, hogy életízű teologizálásra van szükség a 21. században.

Catherine Ducommun-Nagy, a kontextuális szemléletet kidolgozó Böszörményi-Nagy Iván özvegye előadásában a lojalitás öt dimenziójáról beszélt. Elmondta, Böszörményi-Nagy Iván megfigyelései klinikai tapasztalatokon alapulnak. E tapasztalatok alapján jutott Böszörményi arra a következtetésre, hogy az embereket meghatározza az, hogy mit tesznek velük és mit tesznek ők másokkal. Kultúrától függetlenül adunk és kapunk. Az üzleti világban szerződésekről beszélünk, amelyek betartásában van igazságosság és igazságtalanság, míg az emberi kapcsolatokban méltányosságot és lojalitást várunk el. A lojalitás kölcsönösséget is jelent: ha én segítek rajtad, akkor te is segítesz rajtam. Böszörményi-Nagy Iván szemléletében a lojalitás magába foglalja az elköteleződés fogalmát is, amelynek legfőbb meghatározója a relacionális etika. Az előadásban szó esett a lojalitás különböző formáiról. A lojalitást öt tényező határozza meg: biológia, pszichológia, kölcsönhatások, az ontikus dimenzió és relacionális etika.

Hanneke Meulink-Korf a kontextuális szemléletnek a teológiába való átültetéséről beszélt, valamint arról, hogy neki személyesen mit nyújtott Boszörményi-Nagy Iván szemlélete. Elmondása szerint Böszörményi-Nagy Iván segített neki, hogy a korábbi ismereteit más fényben lássa, a moralizálás helyett keresse a lelkigondozott életében azokat a forrásokat, amelyek által ő maga találja meg a kiutat a problémából. Hanneke Meulink-Korf szerint nem csak a szakma, hanem a társadalom számára is nyereség volt, hogy ez a szemlélet begyűrűzött a lelkipásztorok körébe is.

Lavinia Olău Dobre pszihoterapeuta saját tapasztalatai alapján szemléltette, hogy mit jelent az etikai dimenzió, valamint milyen kihívások érik a pszichoterapeutát, amikor a saját értékrendjét félre kell tennie ahhoz, hogy ne befolyásolja a klienst. Ugyanis a pszichológus, a terapeuta ma már nem az igazság birtoklója, így a saját értékrendjét sem erőszakolhatja rá a kliensre.

Kiss Jenő, a gyakorlati teológia tanára, előadásában Martin Buber filozófiája, a kontextuális szemlélet és a teológia alapján a kontextuális terápia és lelkigondozás három fontos fogalmáról, az „létrendről”, „az egzisztenciális vétekről” és „a megrontott emberi rend helyreállításáról” beszélt. A létrenddel kapcsolatban elmondta, hogy annak alapvető jellemzője a közösség, szemben az individualizmussal. A közösség akkor valósul meg, amikor az emberek úgy beszélnek egymáshoz és egymással, hogy beszédünk által elmélyítik a másik ember észlelését, tapasztalataik közlésével megerősítik és kiegészítik a másikat. Amikor a kapcsolatból visszavonulnak az elszigeteltségbe, akkor megtagadják magukat a másik embertől, és ezzel (meg)akadályozzák a másik szelfjének kialakulását, megerősödését. Ennek elkerülésében segít az a tudat, hogy Isten a férfit és a nőt úgy teremtette, mint egymással szemközt álló segítő társat, hogy egymást megerősítsék és kiegészítsék. Ez a mindennapi életben, a lelkigondozásban és a terápiában főleg az elismerés által valósul meg, amely a másik ember létezésének, magának az egyénnek a megerősítését jelenti. Az egzisztenciális vétekkel kapcsolatosan elmondta, hogy az mint személyközti valóság elsősorban a vétek másokra néző következményeire irányítja a figyelmet. Ezek a következmények, valamint a bibliai vétekfogalom segít a vétket felismerni és elismerni. Ugyanis a Biblia a vétek alatt az élet rendjének megrontását, káoszt előidéző, az életet ellehetetlenítő tettet ért. Ezért az embernek a vétket nem csak felismernie és elismernie kell, hanem jóvá is kell tennie azt. Ez növeli az emberek közötti bizalmat és megbízhatóságot, segíti a sértett felet, hogy lemondjon destruktív jogosultságáról, a bosszúról, a tettest pedig, hogy visszanyerje szabadságát.

A konferencián bemutatták Catherine Ducommun-Nagy könyvét, amelyet dr. Kiss Jenő fordított magyar nyelvre. Greteke de Vries, az Exit Kiadó képviselője könyvbemutatójában elmondta, hogy ez a Theologia Praxis sorozat 18-ik kötete.