2018. április 19-én a teológus ifjúság első évfolyama újból útnak indult. Ezúttal Szilágyság vidékét vettük célba Sógor Árpád vezetésével.

Első állomásunk a Zilahi egyházmegye esperesi hivatala volt. Szász Bálint Róbert esperes fogadott minket, majd pogácsával, vízzel és igei táplálékkal kínált. Önkéntelenül is Illés próféta jutott eszünkbe, aki ereje feletti út előtt állt. Mi is talán egy ilyen út előtt állunk, nem is az egynapos hepehupás vén szilágysági utakon, hanem azon az úton, amelyen elindultunk, amire hitünk szerint Isten elhívott. Jó volt hallani, hogy az esperes úr is naponkénti igeolvasásából merít erőt ahhoz a szolgálathoz, amit végez a gyülekezetben, egyházmegyében. Beszámolt az egyházmegye fontosabb dolgairól, arról, hogy mik azok a nehézségek, amelyekkel meg kell küzdeni a gyülekezeteknek. Nagy a külföldi munka miatti elvándorlás, jóllehet ez már évszázados múltra tekint vissza Szilágyságban. A korábbihoz viszonyítva annyi a különbség, hogy míg régen azok, akik hazajöttek, a pénzből földet vásároltak és gazdálkodtak, most mintha nincs különösebb eredménye, hozadéka a külföldön végzett munkának. Csak új autót, telefont, még újabb autót és telefont vásárolnak maguknak. Esperes úr azért felsorolt három családot a faluból, akik úgy indítottak vállalkozást a külföldről hazahozott fizetésből, hogy maguk mellett még más családoknak is munkát és így megélhetést biztosítanak. Öröm volt hallani azt is, hogy egy szilágysági vállalkozó elindított egy olyan kezdeményezést, hogy azokat a családokat, akik harmadik gyermeküket is megkeresztelik, egy 400 darabos pelenkacsomaggal támogatják. Ez a kezdeményezés már átívelt a megyehatárokon, más vállalkozókat és az egyházat is megszólította. A más vallásúakkal és más nemzetiségekkel való együttélés néha feszültséget okoz, de vannak jó példák is az egymás melletti békében való együttélésre.

Következő állomásunk Szilágyfőkeresztúr volt. Itt megismerkedtünk Tolnai Miklós lelkipásztorral, aki jó gazdaként már tárt kapukkal várt. Előbb a temetőben mesélt a falu történetéről, a lelkipásztor elődökről, arról, hogy hogyan kezdte el a szolgálatot frissen végzett teológusként ebben a gyülekezetben, és hogy még 20 év elteltével is örömét leli benne. Szeretettel fogadott minket. Humorral és élettel teli beszédjében mesélt a lelkipásztori élet nehézségeiről is, arról, hogy szinte minden évben volt valami építeni való, de hogy emellett a gyülekezetépítés, a lelki munka is nagyon fontos számára. Arról is beszélt, hogy ne féljünk a véleményünket, gondolatainkat, döntéseinket határozottan felvállalni. Érdekes volt a személyes története is, hogyan ismerkedett meg feleségével, hogyan találta meg a segítőtársát, aki a gyülekezeti szolgálatban is munkatársa. Zsoltárénekléssel zártuk ottlétünket, amit a tiszteletes úr ütemesen vezényelt, nem engedve, hogy elnyújtsuk az éneket. Az ő személyében jó példát kaptunk arról, hogy egy kis gyülekezetben is lehet több évtizedes munka után is lelkesen szolgálni.

Szilágyfőkeresztúrról visszaautóztunk Zilah-Ligetre, ahol egy fiatal templomban egy fiatal lelkészházaspár fogadott, Oláh Mihály tiszteletes úr és Szánthó Júlia tiszteletes asszony. Előbb a templom mellett működő óvodába látogattunk, ahol a kicsik épp készültek elszenderedni az ebéd elfogyasztása után. Öröm volt látni a sok, ügyes kicsi gyereket, akik úgymond a templom közelségében nőhetnek fel. A tiszteletes úr arról is beszélt, hogy mennyire nehéz volt a kezdetekkor, mivel egy részben felépült templomot kellett befejeznie. A gyülekezet szívvel-lélekkel a templomépítés ügye mellé állt és egy gyönyörű templomot tekinthettünk meg belülről is, ahol még a templomablakok is üzenetjelleggel bírnak. Érdekes volt hallani arról, hogy egy házaspár, ahol a férj és a feleség is lelkész, hogyan osztják el maguk között a munkát, vagy éppenséggel hogyan végzik azt közösen vagy egymást felváltva, közösen készülnek-e a szolgálatra, visszajeleznek-e egymás igehirdetéseit hallgatva. Mivel nemsokára kátéóra kezdődött, népes konfirmandus csoporttal, elbúcsúztunk és Kraszna felé indultunk.

Krasznán, Bogdán Szabolcs, a Somlyói egyházmegye esperese fogadott, aki a helyi gyülekezet egyik lelkésze. Érdekes volt őt hallgatni, ahogy arról beszélt, hogy a nagy szilágysági gyülekezetben hogyan dolgozik együtt két lelkész közösen a nagy presbitériummal. A régi XIV. században épült templom lenyűgözött minket. Hamar feltűnt nekünk a templomban levő két nagy képernyő. Az esperes úr elmondta, hogy az istentiszteleteket az interneten élőben közvetítik. Egy helybéli gyülekezeti tag állt elő az ötlettel egy konfirmáció alkalmával, hogy a népes gyülekezet a templom minden szegletéből, a széles karzat hátulsó soraiból is láthassa, hogy mi történik az úrasztala körül, vagy láthassa a szószékben prédikáló lelkészt. Eleinte idegenkedtek az ötlettől, és csak azután barátkoztak meg az élő közvetítés gondolatával, amikor szembesültek azzal, hogy több külföldön dolgozó krasznai is így kapcsolódik be az istentiszteletbe. A betegek közül is, sokan, otthonról így lehetnek virtuálisan a gyülekezettel együtt. Mesélt az esperes úr a gyülekezeti életről is, arról, hogy a Nőszövetség hogyan látogatja meg a gyülekezet betegjeit és élhetik át a gyülekezet tagjai, hogy nemcsak virtuálisan, hanem ténylegesen is a gyülekezethez tartoznak, hiszen gondot viselnek rájuk. Hihetetlen volt végigkövetni gondolatban is azt a sok istentiszteleti alkalmat, bibliaórát, körzeti bibliaórát, kórust, amit a gyülekezetben szerveznek, megtartanak. Említette a tiszteletes úr, hogy valóban kihívás, hogy jusson idő a töltekezésre is. Ő is kiemelte a naponkénti igeolvasás fontosságát, amikor jó úgy olvasni a Szentírást, hogy nem egy következő igehirdetési szolgálatra készülünk, hanem mi magunk szeretnék Isten közelségében töltekezni, erősödni. Megszégyenülve hallottuk, mi, akik a reggeli áhítatra is sokszor nehezen kelünk fel, hogy a tiszteletes úr, az esperesi teendők mellett, a nagy család mellett (5 gyermek édesapja), sokszor hajnalban kel fel ahhoz, hogy ez a reggeli csendessége meglegyen, mert ez fontos számára.

Egy gazdag nap után tértünk vissza Kolozsvárra a Teológiai Intézetbe, köszönjük a hollandiai testvérek támogatását, akik fontosnak tartják azt, hogy így is készüljünk a lelkészi szolgálatra, hogy minél több gyülekezettel, jó gyakorlattal, példamutató módon szolgáló lelkésszel találkozzunk. Istennek legyen hála, hogy van kitől tanuljunk!

Orbán Alex
elsőéves teológiai hallgató