2. Csoport (Újkor és jelenkor)
Dr. Gyenge János a múlt század 20-as éveiben Nagyáradon egyházi reformokkal kísérletezet, melyet az adott korban "szabadegyháznak" is neveztek. Tanulmányunkban a majd száz esztendős történet szereplőjét és munkásságát foglaljuk össze.
Belmissziói törekvések az Erdélyi Református Egyházkerületben, az 1920-as években.
Az oktatási reform után, a 19. század végén a barcasági magyar evangélikus gyülekezetek sorra adták át iskoláikat a magyar államnak.Így az impériumváltás oktatási intézmények nélkül találta őket. Bár már 1919-ben sikerült létrehozni iskolákat, a fenntartásuk anyagi és politikai nehézségekbe ütközött. A gyülekezetek irattárában gazdag dokumentáció illusztrálja ezt a korszakot.
Apostol Pál 1848 és 1860 között volt a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke. Ebből az időszakból fennmaradt a naplója, amelynek alapján képet kaphatunk arról, milyen ügyekkel kellett foglalkoznia. Ebből kiderül, hogy az egyes emberek leggyakrabban házassági vagy pénzügyi dolgok miatt kerültek kapcsolatba az egyházkerülettel. Ennek az az oka, hogy a korszakban sok volt az engedélyhez kötött rokonházasság. A pénzzel kapcsolatos ügyek pedig sokfélék lehettek:kölcsönök, tartozások, hagyatéki ügyek, illetve fizetésemeléssel kapcsolatos kérések.
Az egyházi és világi halotti anyakönyvezés és azok kiegészítő forrásai számos információt kínálnak arról a közösségről, amely tagjainak elmúlását rögzítik.
Debrecen városában az 1831-ben behurcolt kolera nagy pusztítást végzett, a lakosság majd 7,5%-a vesztette életét a járványban. Gyógymódot még nem ismertek a kortársak, ezért megelőző intézkedésekkel (lezárások, karantén) próbálták útját állni a járvány terjedésének. Már a betegség híre nyugtalansággal töltötte el a professzorokat, akik a várostól igyekeztek a legfrissebb híreket beszerezni. Sokáig ellenálltak az iskola bezárásának, de amikor a járvány július végén elkezdte szedni halálos áldozatait a városban, mégis kénytelenek voltak lépni.