Cursul are ca scop introducerea amănunțită în textul Catehismului din Heildelberg, respectiv originea viziunii teologice ale acestuia precum și relația sa cu epoca patristică și evul mediu. Studentul se va familiariza cu esența polemiei cu catolicismul din secolul al 16-lea, respectiv asemănările și diferențele de nuanțe între diferite poziții protestante din epoca respectivă.
teodícea
A Hitvallásismeret I. kurzus a református egyház legfontosabb hitvallási iratával, a Heidelbergi Kátéval (1563) foglalkozik. A hallgatók megismerkednek a Káté keletkezéstörténetével, teológiai és lelkigondozói jellegével, patrisztikus és középkori gyökereivel, valamint a 16. századi református-lutheránus-katolikus vitaszituációval. A kurzus célja nem csupán a hitvallás szövegének ismerete, hanem annak megértése, miként működhet a Heidelbergi Káté élő, igehirdetést szabályozó normaként a gyülekezeti gyakorlatban - a Szentírás jobbra tanítás elvének folyamatos nyitottságában.
Learn how to suffer, and you will suffer no longer, according to a wise, centuries-old saying. But can this lesson ever really be learned? Where does suffering come from? What is the origin of the, often faceless, rampage of evil in the world, a world which the believer (despite all suffering) accepts as created by God, and which the unbeliever must eventually also accept as good, if he or she wants to go on living? Or would it be more useful to focus on the significance of evil, rather than its source?
A teodicea-kérdés filozófia- és teológiatörténeti vonatkozásait mutatjuk be Platóntól napjainkig, különös tekintettel két közismert filozófus (Kant és Nietzsche), valamint két 20. századi teológus (Moltmann és Sölle) munkásságára.
Tanulj meg szenvedni, és nem fogsz többé szenvedni - állítja egy több évezredes bölcsesség. De megtanulható-e valaha is ez a lecke? Honnan a szenvedés, a gonosz arctalan tombolása egy olyan világban, melyet a hívő minden gyötrelem ellenére Isten teremtésének tart, és amelyről a hitetlennek is végső soron jót kell gondolnia, ha egyáltalán élni akar? Vagy hasznosabb inkább annak céljára figyelnünk, semmint az okára? Ám lehet-e bármilyen értelme egy olyan eseménynek, ami úgy mered elénk, olyan halálosan és megsemmisítően, mint maga a testet öltött abszurditás?
Pages
