Első hallásra a ’varázslás’ olyan fogalom, amelyre önkéntelenül rávágjuk: „Ehhez semmi közöm.” Hisz nem idézek szellemeket, nem főzök bájitalokat, nem mormolok titkos formulákat. Ha azonban a ’varázslást’ mentális diszpozícióként értjük – a valóság önös érdekű manipulatív befolyásolásának vágyaként –, akkor egyszerre közel kerül, kísértésként ismerős lesz. Lelki magva ugyanis az az igény, hogy a dolgok ne úgy legyenek, ahogy vannak, hanem úgy, ahogy én akarom – és hogy ehhez titokzatos, kerülő utakat találjak. Nem kérni, hanem befolyásolni. Nem elfogadni, hanem kikényszeríteni.
Czire Szabolcs
A Tamás evangéliuma és a szinoptikus hagyomány összehasonlító vizsgálata rávilágít arra, hogy bár a két hagyomány több példázatot is közösen őriz, ezek formai, nyelvi és teológiai különbségei jelentős eltéréseket mutatnak az egyes hagyományformálódási folyamatokban.
Jelen tanulmány Tamás evangéliuma 114. logionjának értelmezésével foglalkozik, különös tekintettel Mária alakjára (akit általában Mária Magdalénával azonosítanak), valamint a mondás látszólag nőgyűlölő áthallásaira. Kiindulópontként a logionon belül, illetve a 114. logion és az evangélium egyéb részei – mindenekelőtt a 22. logion – között megfigyelhető feszültség szolgál.
A 30. logion vizsgálata rávilágít arra, hogy a korai keresztény szövegek hagyományozódása során bekövetkező nyelvi és teológiai átalakulások milyen mértékben befolyásolhatják egy logion értelmezését. Attridge rekonstrukciója, amely az istentelen/isten nélküli (ἄθεοι) olvasatot részesítette előnyben, döntően a μοναχός fogalmának teológiai jelentőségéből indult ki, ezáltal a mondást az egyedüli, elvonult tanítványi eszménnyel kapcsolta össze.
AHOGY ÉPPEN VAGY
Váratlanul Mk 4,35–40
LEGSZŰKÖSEBB ERŐFORRÁSUNK
Figyelem Mt 6,25–33
SZÉPSÉGE ELŐTT
Megszöktetettségben Zsolt 27,4
KEZDETTŐL VAN A LOGOSZ
Amire nincs biztosítás, és amire van Jn 1,1–2. 14a
HOZZATOK MAGATOKKAL SZAVAKAT!
Az artikulált hallgatás peremvidékén Hós 14,3
AMIKOR MEGMENT AZ IDEGEN
Határ-lépések Mk 7,24–29
SEBZETT GYÓGYÍTÓK
Fényáteresztő töröttségeink Ézs 53,5c; Gal 6,2
CSENDESEN ÉLJ, TISZTESEN
Diszkréten 1Thessz 4,11–12
A viselkedéskultúra a „szépen élés” művészetét jelenti minden körülmények között. A tantárgy célja, hogy bevezesse a hallgatót az etikus és civilizált viselkedéskultúra ismeretébe, egyszerre szem előtt tartva a szélesebb társadalmi környezet etikettjét, és a sajátos egyházi környezetet „becsületkódját”.
Pál nem hermeneutikai vákuumban értelmezte az Írásokat, hanem szervesen betagolódott korának élő Szentírás-hagyományába. A Szentírás nemcsak az írott szót jelentette, hanem mindig az értelmezett szót is, így az izraeliták hite nemcsak sziklára épült, hanem mindnyájan „a lelki kősziklából ittak” (1Kor 10,4). Szinte irigykedve tekinthetünk vissza akárcsak egyetlen nemzedékkel korábbra, amikor például E. P.
Pages
