Sógor Árpád

Szerelmes atyámfiai, így szól e fejezet végén Pál apostol. Mennyi gyöngédség és érzelem van ebben a megszólításban. A 15. fejezet egy hosszú teológiai fejtegetés a halálról, életről, feltámadásról, teleszőve Pál apostol személyes bizonyságtételével.
Valami hasonlóra vállalkozom én is most, szeretett testvéreim. Esetleg az arányok lesznek fordítva, személyes vallomásomat szövöm át egy kis teológiai fejtegetéssel.

Papp Vilmos: Elkoptatott szavak című könyvében sorra veszi a mi egyházi nyelvünk nagy szavait, fogalmait. És röviden elemzi azoknak megkopott állapotát és megmagyarázza azoknak igazi jelentését. Mai igénkben is bőven találhatunk hasonló szavakat. Megigazulás, békesség, kegyelem, dicsőség, reménység. Nem ő az első, aki ehhez a témához nyúlt. Ott vannak például Szabó Dezső írásai, aki sokszor vitriolos pennával, gúnyoros hangvétellel figurázza ki az egyházi életünk fonákságait.

Nem a tőlem szokásos módon vezettem fel az alapigét (Istennek az a szent igéje ami által szól mihozzánk), mert nem merném prédikációnak nevezni azt, amit most elmondok, hanem inkább csak egy szubjektív vallomásnak életről, halálról, feltámadásról. Lehet, hogy a személyes hitvallásom nem fog mindenben egyezni egyházunk hitvallásával, ezért vállalom a felelősséget.

Domahidi Béla, kortárs lelkész írta le egyik szolgálati élményét: „Volt presbiter családjánál vagyunk együtt, a beszélgetés közepén érkezik haza huszonéves lányuk. (Csoportja „legjobb” konfirmandusa volt, ifi-órákra is eljárt annak idején, kirándulásokon – külföldön is jártunk - vett részt. Ma jó munkahelye és menő baráti köre van a városban.) Bemegy a szobájába, nos, gondolom, ennyi volt a találkozás, de kis idő múlva kijön, megáll rézsút a félig nyitott ajtóban, belehallgat a dumámba, fél szemmel mindegyre a szobájában már bekacsolt tévére sandítva.

Samu fiam, otthon kibetűzte az egyik könyv gerincén, hogy Sógor Gyula a jövendőt keressük. Megkérdezte tőlem, hogy apa, milyen könyv ez? Mondtam neki, hogy ez egy könyv, amit én szerkesztettem az édesapám írásaiból. És a teológusok olvassák, jött a következő kérdés. Mondom, hogy van, aki olvassa, sőt amikor legációba mennek, akkor egyik-másik diák innen választ beszédet. Mi az, hogy legáció? Nagy ünnepek alkalmával elmennek a teológusok gyülekezetekbe prédikálni és a gyülekezetek támogatják őket legátummal, és hogy megelőzzem az újabb kérdést, hozzátettem, hogy pénzzel.

A mai alapigéből három üzenetet szeretnék kiemelni: először arról beszélek, hogy Jézus a megszólaló Isten, még amikor hallgat, akkor is van üzenete. Másodszor arról beszélek, hogy mit mond, én vagyok a világ világossága és végül azt szeretném elmondani, hogy hogy tudom hasznosítani ezt a világosságot az életemben?

Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. Így foglalja össze Lukács evangélista a saját munkásságát, de Pál apostol beszédének lényegét, központi gondolatát is. Jézus a Krisztus, ezt mondom én is, ezt mondjuk tulajdonképpen minden igehirdetésben, még ha nem is ejtjük ki Jézus nevét. Hogy jut el Pál apostol erre a felismerésre és ami ugyanolyan fontos és érdekes számunkra, hogyan juttatja el hallgatóságát erre a felismerésre? Három lépésben próbálok válaszolni erre a kérdésre.

Vizsgaidőszakban különösen átélik a teológusok ennek a mondatnak az első felét. A sok betű megöl, de megelevenít a Lélek?

A mostani legációban a vizsgák közepette a sok betűvel harcolva kell a megelevenítő Lélekről bizonyságot tenni. Milyen esélyekkel indultok erre a küzdelemre, megbízatásra? Üzenetgyilkosok lesztek vagy a megelevenítő Lélekről szóltok?

Pages

Subscribe to Sógor Árpád