A keresztény bibliatudománynak a legkorábbi időktől vágya és törekvése volt, hogy az evangéliumi hagyományban biztosan felismerje azokat a gondolatokat, szavakat, az „ipsissima verba” anyagát, amelyek a legmegbízhatóbban és a legbiztosabban magának Jézusnak az üzenetét és beszédmódját őrzik. Az aligha kétséges, hogy a Mester példázatokban tanított, ezek képi világának megértése, jézusi szó hermeneutikájának megalkotása tehát mindennél alkalmasabb eszköz lehet a kinyilatkoztatás titkának megfejtésére.

Az Efézusi levél kutatásának mai irodalma igen gazdag. Ezt az új exegetikai termést szándékoztam összefoglalni és alkalmazni a magyar olvasók számára. Az Efézusi levél az ún. Páli iskola tanítását képviseli, amely azzal a szándékkal foglalja össze Pál apostol hagyatékát, hogy azt egy új egyházi-gyülekezeti élethelyzetre alkalmazza. Mintaszerű ez az eljárás, amellyel a következő kérdésekre válaszol: az egyház egysége, a gyülekezeti szolgálatok, a hívő ember harca a világi kísértésekkel, a keresztyének mindennapi élete a szűkebb és tágabb társadalmi egységekben.

Az igehirdető lelkipásztor és a tudós teológus kötelezett, és rá is van utalva, hogy "első kézből", a Szentírásból vegye át az üzenetet. De azt is tudnia kell, hogy előtte mások is, az Írás-kutatásban jártasabbak, már eljutottak a szöveg valamilyen megértésére. Ahhoz, hogy ezt elismerje, a hívő ember alázata szükséges, ahhoz, hogy felhasználja, a tudós becsületessége. Ennek a a feltételezésével kell segítségül hívnia a kommentárok és a textusok jegyzékét. Az összeállítás – amely a 17. századdal kezdődik és a református és evangélikus magyar nyelvű irodalomra szorítkozik – két részből áll.