A Hegyi Beszédben az emberek egymáshoz fűződő viszonyát ugyanaz a komolyság, mélység és radikalitás határozza meg, mint az ember és Isten kapcsolatát. Az antitézisek számolnak azzal, hogy a tanítványok Isten országának polgáraiként nem mentesülnek a gonoszsággal való konfrontációtól. Az erőszakkal való találkozásokban is meg kell mutatkoznia annak, hogy a tanítvány az Atya akaratának van alárendelve, és a megtorlás jogáról úgy mond le, hogy rábízza azt az Atyára.
Újszövetségi teológia
Pauszaniasznál olvashatjuk a Görögország leírása című művében, hogy Hellászban sok bámulatra méltó dolgot lehet látni, és sok csodáról lehet hallani. Ebben a tanulmányban mi most e sok csodát vizsgáljuk meg. Mondanunk sem kell, hogy nem vállalkozhatunk arra, hogy a görög (és római) világ minden csodájára vagy inkább minden típusú csodájára kitérünk. Elsősorban nem is annyira terjedelmi okok miatt, hanem azért, mert nem minden csodatípus tartozik érdeklődési körünkbe.
„Lukács evangéliumot írt a szó igazi értelmében: örömhírt Jézus Krisztusról” – írja Prőhle Károly a Lukács evangéliumához írt kommentárjának bevezetésében. Ezt juttatja kifejezésre e jól megszerkesztett evangélium első két fejezetének himnikus részei, közöttük az angyalok hatalmas seregének éneke is, akik még félelmetesebbek, mint az evangéliumot meghirdető angyal, viszont nem ítéletet végrehajtó hadként, hanem a mennyei istentisztelet kórusaként dicsőítik Isten, aki békességet teremt a földön.
Az Újszövetség kifejezetten a hitre jutott felnőttek megkereszteléséről beszél és egyetlen helyén sem olvasunk kimondottan arról, hogy meg kell keresztelni a kisgyermekeket; megemlíti azonban, hogy a ház urának megkeresztelkedésekor az egész háznép részesült a keresztségben. Így az újszövetségi iratok alapján nem lehet egyértelműen cáfolni vagy pedig igazolni az ősegyház gyermekkeresztség‐gyakorlatát.
Oldalak
