engedelmesség
A levélíró nagy gondot fordít egy különös háznak, a lelki háznak az egészséges, szép rendben való működésére. Tulajdonképpen egy házépítési engedélyt küld a kis-ázsiai keresztyéneknek, egy különös tervet, amelynek szavatossága még mindig érvényes. Épüljetek fel lelki házzá – kőről kőre haladva, elindulva a sarokkőtől, Jézus Krisztustól, élő kövekként fonódjatok egymásba, egymásba karolva, egymáshoz csiszolódva rendeződjetek védő falakká, szilárd burkolattá: férfiak és nők, kicsik és nagyok, vezetők és vezetettek, szomorkodók és örvendezők.
1Sám 3,1-10
Ószövetség órán sokszor elhangzik, hogy a különféle szövegek számos az eredeti nyelvhez köthető jelenséget, szójátékot, allúziót és más ehhez hasonlót tartalmaznak. Egy-egy érdekesebb jelenségre fel szoktam hívni a figyelmet, és azt is számtalanszor hangoztattam már, hogy a jól ismerős történeteknek, üzeneteknek épp ezek felől lehet egy-egy új hangsúlyt, szempontot kölcsönözni. A mai reggelünkön mindezt Sámuel nevéhez kapcsolódóan fogjuk megnézni. Mindenekelőtt azonban egy kicsit az alaphelyzetet kell szemügyre vennünk.
A felolvasott igerész kapcsán a tanítványság három ismertető jeléről szeretnék beszélni. Az egykori és szerintem a mindenkori tanítványoknak, magukat keresztyéneknek valló, vagyis Krisztust-követő tanítványoknak a leírására három jellemzőt ragadok ki a szövegből, ami tulajdonképpen négy tulajdonságot, tevékenységet jelöl. A jó, hiteles tanítvány az engedelmes, tanúskodik, tanítja és hirdeti Jézus Krisztust.
Hiszem, ha látom – mondja Tamás. Aztán mégsem hisz a szemének és Jézus odahívja, hogy tapintsa meg a sebek helyét. Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr – olvashatjuk a 34. zsoltárban. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. (Róm 10,17) Hála Istennek aki az ő ismeretének illatját megjelenti miáltalunk. (2Kor 2,14) Amit érzékszerveinkkel észlelünk, azt tudjuk valódiként értelmezni. És van amikor mind az öt érzékszervünk csődöt mond, cserben hagy. Azt mondják, hogy van néhány embernek egy hatodik érzékszerve, a megérzés, az intuíció.
Eredj ki a te földedből, a te rokonságod közül, a te atyád házából a földre, amelyet én mutatok neked – mondja Ábrahámnak egy hang, amelyet addig még nem hallott. Föld, rokonság, atyai ház… Lehet, hogy ismerősebben cseng, ha így mondom: haza, nemzet, család. Nem tudom, hogy ezek ma kinek milyen értéket jelentenek. A tegnap, március 15-én több olyan rendezvény volt, ahol ezzel a témával valamilyen formában szembesültünk. Olyan emberekre emlékeztünk, akik számára a haza becsületéhez viszonyítva a saját egójuk „rongyos élet” volt csupán.
